SZAKDOLGOZAT
Balázs Józsefné 2006
Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Főiskolai Kar
A TELEPÜLÉSRENDEZÉSI FELADATOK MEGVALÓSULÁSÁT BIZTOSÍTÓ SAJÁTOS JOGINTÉZMÉNYEK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL KALOCSA VÁROS TERÜLETRENDEZÉSÉRE ÉS FEJLESZTÉSÉRE, AZ 1960-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG
SZAKDOLOGZAT
Konzulensek:
Készítette:
Dr. Kurucz Mihály
Balázs Józsefné
tanszékvezető
Levelező tagozat Ingatlan-nyilvántartási szak
Asbóth Miklós Kalocsai Városi Könyvtár vezetője Székesfehérvár 2006
2
Bevezetés ................................................................................................................................................. 5 1. A területfejlesztés és területrendezés fogalma, célja, intézményrendszere és az Európai Unió regionális politikája................................................................................................................................. 7 1.1. A területfejlesztés és területrendezés fogalma, célja, intézményrendszere a 2004. évi LXXV. törvénnyel módosított 1996. évi XXI. törvény alapján .......................................................................... 7 1.2. A területfejlesztés intézményrendszere........................................................................................... 9 1.2.1. Az Országgyűlés ................................................................................................................. 10 1.2.2. A Kormány ......................................................................................................................... 10 1.2.3. Az Országos Területfejlesztési Tanács ............................................................................... 11 1.2.4. A miniszter.......................................................................................................................... 13 1.2.5. A Regionális Fejlesztési Tanács.......................................................................................... 14 1.2.6. A területi államigazgatási szervek...................................................................................... 18 a) Térségi Területfejlesztési Tanács ........................................................................................ 18 b) Megyei Területfejlesztési Tanács ........................................................................................ 20 c) Megyei Önkormányzat ........................................................................................................ 22 d) Kistérségi Területfejlesztési Tanácsok................................................................................ 23 e) Területfejlesztési Önkormányzati Társulás ........................................................................ 27 1.3. Az Európai Unió Regionális Politikája........................................................................................ 27 2. A területfejlesztés és területrendezés eszközrendszere ..................................................................... 31 2.1. Területfejlesztési tervek ............................................................................................................... 31 2.1.1. Országos Területfejlesztési Koncepciót .............................................................................. 31 2.1.2. Területfejlesztési programok.............................................................................................. 33 2.2. Területrendezési tervek................................................................................................................ 35 2.2.1. Az Országos Területrendezési Terv ................................................................................... 36 2.2.2. A kiemelt térségek területrendezési tervei ......................................................................... 37 2.2.3. A megyék területrendezési tervei ....................................................................................... 38 3. Településrendezés.............................................................................................................................. 39 3.1. A településrendezés célja, feladata .............................................................................................. 40 3.2. A településrendezés eszközrendszere ........................................................................................... 40 3.2.1. Településfejlesztési koncepció ............................................................................................ 40 3.2.2. Településrendezési terv......................................................................................................... 42 a) A településszerkezeti terv.................................................................................................... 42 b) Szabályozási terv................................................................................................................. 43 3.2.3. A helyi építési szabályzat.................................................................................................... 44 3.2.4. A fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések.................................................................... 44 3.3. Településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények ........................... 45 3.3.1. A sajátos jogintézmények célja........................................................................................... 45 3.3.2. A sajátos jogintézmények fajtái.......................................................................................... 45 a) Építésjogi követelmények.................................................................................................... 45 b) Tilalmak .............................................................................................................................. 46 c) Telekalakítás........................................................................................................................ 47 d) Elővásárlási jog ................................................................................................................... 49 e) Kisajátítás............................................................................................................................ 50 f) Helyi közút céljára történő lejegyzés ................................................................................... 51 g) Útépítési és közművesítési hozzájárulás.............................................................................. 52 h) Településrendezési kötelezések ........................................................................................... 52 i) Kártalanítási szabályok........................................................................................................ 53
3
3.4. A településrendezési feladatok törvényi szabályozásának története.............................................. 54 3.4.1. A központi szabályozás előtti időszak ................................................................................ 54 3.4.2. Az 1937. évi VI. törvény...................................................................................................... 55 3.4.3. Az 1964. évi III. törvény ..................................................................................................... 55 3.4.4. Az 1997. évi LXXVIII. törvény........................................................................................... 56 4. A területfejlesztés régiós lehetőségei ................................................................................................. 58 4.1. A Dél-alföldi Régió területfejlesztési stratégiája .......................................................................... 58 4.2. Bács-Kiskun Megye kistérségi fejlesztési és rendezési koncepciói................................................ 58 4.3. A kalocsai kistérség..................................................................................................................... 60 5. A településrendezés jogintézményeinek gyakorlati megvalósulása Kalocsa városban..................... 62 5.1. A város lokális meghatározása, földrajzi helyzete........................................................................ 62 5.2. Történelmi-társadalmi viszonyok................................................................................................. 63 a) Településrendezés az 1960-as évektől.................................................................................. 70 b) Az 1980-as évtized változásai .............................................................................................. 79 c) A rendszerváltás következtében megváltozott feltételek..................................................... 81 5.3. A településrendezés szabályozása Kalocsa városban.................................................................... 83 5.3.1. A településrendezés............................................................................................................. 83 5.3.2. Településfejlesztési koncepció ............................................................................................ 87 5.3.3. A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmények a városban ...................................................................................................................................................... 89 a) Építésjogi követelmények.................................................................................................... 89 b) Építési, telekalakítási tilalmak és korlátozások .................................................................. 89 c) Telekalakítás........................................................................................................................ 92 d) Elővásárlási jog ................................................................................................................... 94 e) Kisajátítás............................................................................................................................ 94 f) Helyi közút céljára történő lejegyzés ................................................................................... 95 g) Útépítési és közművesítési hozzájárulás.............................................................................. 95 h) Településrendezési kötelezések ........................................................................................... 96 i) Kártalanítási szabályok........................................................................................................ 96 6. A fejlődés irányai, a jövőkép ............................................................................................................. 97 Összegzés............................................................................................................................................... 99 Felhasznált irodalom........................................................................................................................... 100 Jogszabályok – országos és helyi......................................................................................................... 101 Mellékletek .......................................................................................................................................... 101
4
Bevezetés
Szakdolgozatom
témájának
szülővárosom
fejlődését
választottam
–
visszatekintve az elmúlt 40-50 év időszakára, ill. a közeljövő lehetőségeire figyelemmel – az aktuális törvények – különös tekintettel – az 1997. évi LXXVIII. törvény 17-30. szakaszában megfogalmazottakra. A város évezredes múltja arra figyelmeztet, hogy meg kell becsülni értékeinket. Úgy kell tovább fejleszteni és közvetíteni azokat a jövő nemzedékeinek, hogy ők is értékelhessék a rájuk maradt örökséget. Ne csak egy élőhelyet lássanak szűkebb környezetükben, hanem az őket követő nemzedékek otthonát is, mely lényeges elem az emberi élet fenntartására és fejlődésére. Az emberiség kialakulásának már korai szakaszában bizonyos – koncepciónak még nem, de logikusnak nevezhető - elvek szerint kereste létének helyszíneit. Száraz, de mégis víz közeli helyeket keresett és talált, amikor a barlangokat vette birtokba a folyóvölgyek közelében. Ha az ősember is tudományos igényű magyarázattal tudta volna meghatározni életfeltételeit – akár területfejlesztési koncepciónak is nevezhette volna azokat a körülményeket - amelyekben próbálta túlélni mindennapjait. Elődeink azonban nem tettek mást, mint a természeti erőktől és esetleges ellenségeiktől védett helyet – például barlangot – kerestek maguknak olyan helyen, ahol élelmet, tüzet, vizet és biztonságot tudtak maguknak biztosítani az életben maradáshoz. Így, a XXI. század elején sem igen tudja az emberiség ennél jobban meghatározni szükségleteit, mert a cél ma is a lét fenntartása száraz, természeti - és ellenséges emberi erőktől védett – már nem barlangnak nevezett – hely megszerzése és megtartása. Az eszközökön és feltételeken viszont sokat finomított az eltelt néhány évezred. Nem volt ez másként városom környékén sem. A síkságon barlangok nem álltak rendelkezésre, de a vizenyős, mocsaras területekből kiálló száraz részeken mégis megvetette a lábát az ember, ahol a terület eltartó képességét a folyók, egyéb vizek adták (halászat, vadászat). A honfoglaló magyarok és a már korábban itt élt népek is e logikai elvek mentén választották élőhelyül a vidéket. A „területfejlesztési koncepció” tehát nem mai találmány – de modernkori létjogosultsága sem kérdőjelezhető meg. A fent említett törvényi szabályozás és a kapcsolódó jogszabályok biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. 5
Kissé hosszabban időzöm a korábbi történelmi időkben, de a mai élet alapjai a távoli múltban gyökereznek és - megközelítőleg sem lehet ez az írás átfogó - de néhány adalék talán nem árt a szemlélődéshez. Az olvasó türelmét ezúton is köszönöm és kérem, hogy ennek figyelembevételével folytassa tovább az olvasást és értékelje az alább leírtakat. Egyidejűleg köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik az elmúlt négy év során sok-sok türelemmel, segítőszándékkal hozzájárultak tervem megvalósításához. Közülük kiemelek néhányat: - szűkebb családomon kívül munkahelyem, a Kalocsai Körzeti Földhivatal és mint ennek felügyeleti szerve a Bács-Kiskun Megyei Földhivatal mindenkori vezetése, és munkatársaim, Kalocsa Város Polgármesteri Hivatala Városüzemeltetési és Fejlesztési Osztályának szakemberei, külső konzulensként Asbóth Miklós a Kalocsai Városi Könyvtár vezetője és nem utolsó sorban a székesfehérvári Geoinformatikai Főiskola oktatói kara, valamint dr. Kurucz Mihály tanszékvezető – a téma feldolgozásában segítő konzulens.
6
1. A területfejlesztés és területrendezés fogalma, célja, intézményrendszere és az Európai Unió regionális politikája
1.1. A területfejlesztés és területrendezés fogalma, célja, intézményrendszere a 2004. évi LXXV. törvénnyel módosított 1996. évi XXI. törvény alapján
A területfejlesztés - az országra, valamint térségeire kiterjedő társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása, - rövid, közép- és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben.
A területrendezés - az országra, illetve térségeire kiterjedően a terület felhasználás rendjének és a területhasználat szabályainak megállapítása, - az erőforrások feltárása, a táj terhelése és terhelhetőségének meghatározása, ezek együttes értékelése, előrejelzések készítése, - a területi adottságok célszerű hasznosítási javaslatainak kidolgozása, - a fejlesztési koncepciók és programok térbeli, műszaki-fizikai rendszerének meghatározása, - nemzetközi együttműködés és szerződés keretében az európai és határ menti területrendezési tevékenység összehangolása.
A területfejlesztés és területrendezés célja - az ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, - az innováció térbeli terjedésének elősegítése, - a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása,
7
- a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti - az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló - jelentős különbségeinek mérséklése, a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében, - az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése, - a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése.
A területfejlesztés és területrendezés feladata: - a térségi és helyi közösségek területfejlesztési és területrendezési kezdeményezéseinek
elősegítése,
összehangolása
egymással
és
az
országos
célkitűzésekkel, - fejlesztési koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása és megvalósítása, a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében; - a nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió regionális politikájához illeszkedés elősegítése, valamint a regionális együttműködésben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítása és a határ menti (különösen a hátrányos helyzetű határ menti) térségek összehangolt fejlesztésének elősegítése. Feladata továbbá a különböző adottságú térségekben a társadalom és a gazdaság megújulását elősegítő, a regionális erőforrásokat hasznosító fejlesztéspolitika kidolgozása, összehangolása és érvényesítése, - az elmaradott térségek felzárkóztatásának és fejlődésének elősegítése, - a gazdaság szerkezeti megújulásának elősegítése az egyes ipari és mezőgazdasági jellegű térségekben, a munkanélküliség mérséklése, - az innováció feltételeinek javítása a megfelelő termelési és szellemi háttérrel rendelkező központokban, és az innovációk térségi terjedésének elősegítése, - a kiemelt térségek sajátos fejlődésének elősegítése, - a befektetők számára vonzó vállalkozói környezet kialakítása. A területrendezés feladata továbbá a környezeti adottságok feltárása és értékelése, a környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő 8
terület felhasználásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve elhelyezésének - az ágazati koncepciókkal összhangban történő – megállapítása, az országos és térségi, továbbá a területrendezéssel kapcsolatos településrendezési célok összehangolása. Az állam területfejlesztési feladata: - az elmaradott térségek felzárkóztatása, - a szerkezetátalakítás térségeinek fejlesztése, - a közszolgáltatásokban meglévő területi különbségek mérséklése és - az európai integrációs, innovációs területfejlesztési feladatok támogatása, a térségi terület felhasználási célok megvalósításának elősegítése. 1.2. A területfejlesztés intézményrendszere Az 1999. évi XCII. törvénnyel módosított 1996. évi XXI. törvény (Tft.) magas szinten szabályozta a területfejlesztést, valamint országos szinten meghatározta annak koncepcióját. Az alapelvek szerint a területfejlesztés az állam és az önkormányzatok közös feladata, mely a döntéshozás decentralizációjában és a partnerségben jut érvényre. Helyi, központi, közösségi és magánforrások együttes felhasználásával történik. A törvény a végrehajtás érdekében meghatározta az intézményrendszert, amely kijelöli a feladatokat, azok végrehajtását és ellenőrzését. Az intézményrendszer egy vertikális struktúra, melyben megjelennek a közigazgatási és partnerségi intézmények egyaránt. (1. sz. melléklet) Meghatározó fontosságú e szintek közül az a három, amelyik közképviselettel rendelkezik: az Országgyűlés, a megye és a megyei jogú város önkormányzata, valamint a települési önkormányzatok testületei. E szintek, továbbá a területfejlesztés egyéb szereplőinek együttműködését a regionális fejlesztési és a megyei területfejlesztési tanácsok biztosítják. A területfejlesztés és területrendezés az Országgyűlés által meghatározott nemzetgazdasági terv (program) keretei között valósul meg. A végrehajtásban a Kormány, a megyei és a települési önkormányzatok mellérendeltségi viszonyban, kölcsönös
együttműködési
kötelezettség
mellett
vesznek
részt.
Az
országos
területfejlesztés tevékeny részesei a megyei és települési önkormányzatok, amelyek a törvényben meghatározott kérdésekben véleményezési, javaslattételi, egyetértési jogot gyakorolnak. 9
1.2.1. Az Országgyűlés - az országos fejlesztési koncepcióhoz illesztve határozattal fogadja el az országos területfejlesztési koncepciót, ennek keretében megállapítja a területfejlesztési politikát meghatározó irányelveket, célokat, hosszú távú prioritásokat, - beszámoltatja a Kormányt a területfejlesztési politika végrehajtásáról, - meghatározza a kiemelt térségek körét és elfogadja a területfejlesztés eszközés intézményrendszerének átfogó szabályait, - törvénnyel elfogadja az ország, valamint a Budapesti Agglomeráció és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervét, régiók területi lehatárolására és székhelyére vonatkozó szabályozást, - meghatározza a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét, - az éves költségvetési törvény elfogadása során dönt a területfejlesztést szolgáló pénzeszközökről és egyes pénzügyi kedvezményekről, - évente beszámoltatja a Kormányt, a területfejlesztést szolgáló pénzeszközök felhasználásáról, valamint - a nemzetközi és határ menti területfejlesztési és területrendezési tevékenységéről, továbbá - meghatározza a területfejlesztéssel kapcsolatos önkormányzati feladatokat és ezek forrásait.
1.2.2. A Kormány - döntéseiben biztosítja a regionális politika érvényesülését, melynek érdekében előkészíti és az Országgyűlés elé terjeszti az országos területfejlesztési koncepciót, a területfejlesztési politikát meghatározó irányelveket, célokat és hosszú távú prioritásokat, - az országos és a kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési terveket és azok önkormányzatokra is kötelező elemeit, a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét, - az éves költségvetési törvényben a területfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközöket és az egyes pénzügyi kedvezményeket, összehangolja a területfejlesztési célokat szolgáló állami pénzeszközöket, pénzügyi támogatást nyújt az országos 10
területfejlesztési
koncepcióban
meghatározott
területfejlesztési
programok
megvalósításához, dönt a területfejlesztést szolgáló központi és térségi pénzeszközök arányáról, meghatározza a területfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök, az igénybe vehető kedvezmények felhasználási szabályait, - kezdeményezheti regionális fejlesztési tanács létrehozását, elfogadja az országos, ill. a regionális fejlesztési tanács javaslata alapján a kiemelt térségekre vonatkozó területfejlesztési koncepciókat és programokat, -
elősegíti
a
területfejlesztési
települési
önkormányzati
társulások
szerveződését, ösztönzi a fejlesztési programok készítését, a térségi összefogással megvalósuló fejlesztéseket, elősegíti és támogatja az ország határ menti térségeinek a szomszédos országokkal való együttműködését, az európai regionális együttműködését, - négyévente beszámol az Országgyűlésnek az ország területi folyamatainak alakulásáról,
a
területfejlesztési
politika,
valamint
a
területrendezési
tervek
érvényesítésének hatásairól, - gondoskodik az országos területi információs rendszer működtetéséről és ennek keretében a tervek nyilvántartásáról, rendeletben meghatározza a miniszterek területfejlesztéssel és területrendezéssel összefüggő feladatait, a miniszterek közötti folyamatos koordináció szabályait, - jelöli az Európai Unió Régiók Bizottságába a Magyar Köztársaság nemzeti képviselőit.
1.2.3. Az Országos Területfejlesztési Tanács - közreműködik a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában, dönt a területfejlesztéstől és területrendezésről szóló törvényben meghatározott esetekben, - munkájában szavazati joggal rendelkező tagként részt vesznek a területfejlesztési szervek részéről a regionális fejlesztési tanácsok elnökei, valamint a főpolgármester, a Kormány részéről a területfejlesztésért és területrendezésért felelős miniszter, valamint a Kormány által meghatározott más miniszterek, ill. politikai államtitkárok, a köztestületek és érdekszövetségek részéről az országos gazdasági kamarák elnökei; az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói
11
oldalának egy-egy képviselője; az országos önkormányzati érdekszövetségek összesen három képviselője, - tanácskozási joggal rendelkező tagként vesznek részt az országos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetek egy-egy állandó képviselővel, a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő országos szervezetek egy állandó képviselője. - meghívottként, a tevékenységüket, ill. szervezetüket érintő napirendek tárgyalásán tanácskozási joggal részt vesznek azon szervezetek vezetői, melyeket a Tanács döntése közvetlenül érint. Az ügyrendben dönthetnek az állandó meghívottakról. - konzultációs joggal rendelkeznek azok a bírósági nyilvántartásba vett országos
társadalmi
szervezetek,
amelyek
a
területfejlesztést
érintő
kérdések
megtárgyalására egyeztető fórumot hoznak létre, melynek véleményét a Tanács ülésén a napirend tárgyalásakor ismertetni kell, - a Tanács a területfejlesztési politika kialakításában és érvényesítésében, döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörben vesz részt. - közreműködik az országos és a térségi fejlesztési programok, a központi, ágazati és a térségi elképzelések összehangolásában, javaslatot tesz a területfejlesztési célú ágazati eszközök összehangolására, - véleményezi a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét, a területfejlesztést szolgáló hazai és közösségi pénzeszközök felosztását, a központi keret felhasználását, Kormány, a minisztériumok és a regionális fejlesztési tanácsok közötti megállapodás tartalmát és a lényeges területi hatásokkal járó ágazati fejlesztési koncepciókat. - vizsgálja és értékeli az érintett minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, ill. a területfejlesztési tanácsok fejlesztési célkitűzéseinek összhangját a területi politika céljaival, összehangolja az Országgyűlés által az önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatok végrehajtását, javaslatot tesz az egyes, megyehatáron túlterjedő területfejlesztési feladatok közös ellátására, - közreműködik az országos, az országos jelentőségű, valamint az országhatárokon átnyúló infrastruktúratervezés összehangolásában, - a Tanács elnöke a miniszter, aki gondoskodik az egységes kormányzati álláspont kialakítása és képviselete érdekében a tagsággal rendelkező és a tagsággal nem rendelkező
miniszterekkel
az
őket
érintő 12
napirendekkel
kapcsolatos
előzetes
egyeztetésekről, kialakítja a tagsággal nem rendelkező miniszterek és a Tanács közötti egyeztetés rendjét, - a törvény a továbbiakban meghatározza, hogy a Tanács ülésén ki helyettesítheti a tagként kijelölt minisztert és szavazati joggal rendelkező többi tagot, valamint a tanácskozási joggal rendelkező tagokat, - a feladatkörébe utalt, véleményezési jogosítványok érvényesítése érdekében az ország társadalmi, gazdasági, infrastrukturális helyzetével, fejlődésével, valamint a térségek helyzetével és fejlődésével kapcsolatos jelentős kormány-előterjesztésekhez mellékelni kell a Tanács állásfoglalását. A törvény meghatározza, hogy mely szervezetet kell országos, megyei, régiós, kisrégiós, illetőleg civil szervezetnek tekinteni.
1.2.4. A miniszter - koncepciókat és javaslatokat készít az országos területfejlesztési politika megalapozására, annak célkitűzéseit érvényesíti tervezési, koordinációs, szervező és információs
feladataiban,
kidolgozza
az
országos
területfejlesztési
koncepciót,
összehangolja az országos és a térségi területfejlesztési koncepciókat és programokat. - közreműködik a kiemelt térségekre vonatkozó fejlesztési programok kidolgozásában, szervezi a végrehajtásukkal összefüggő feladatok teljesítését, és az e célt szolgáló anyagi eszközök felhasználását az érintett miniszterekkel együttműködve szervezi az országos és az országos jelentőségű, az országhatáron átnyúló, közös területrendezési koncepciók és tervek kialakítását, gondoskodik elkészítésükről. - koordinálja a területfejlesztési célok megvalósítását közvetlenül és közvetve szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok pályázati úton történő felhasználását, elősegíti az érintett
miniszterekkel
együttműködve
-
a
területfejlesztési
célú
források
decentralizációját, a forráskoordinációt, a programfinanszírozás megvalósulását. - elősegíti a területfejlesztési koncepciók és programok, területrendezési tervek és a településrendezési tervek összhangját, ellátja a jogszabályokban és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által meghatározott területfejlesztési, területrendezési jogszabály előkészítési és végrehajtási feladatokat. Összehangolja a közigazgatási szervek területfejlesztéssel területfejlesztés
kapcsolatos
tevékenységét,
intézményrendszere
felett, 13
szakmai benyújtja
irányítást a
gyakorol
Kormánynak
-
a a
belügyminiszterrel együttesen - a kistérségek lehatárolásának megváltoztatásával kapcsolatos előterjesztést. A miniszterek feladataik ellátása során érvényesítik a területfejlesztési törvényben rögzített célokat, részt vesznek a területfejlesztéssel összefüggő és szakterületüket érintő kormányzati feladatok ellátásában, a koncepciók és programok, továbbá a területrendezési tervek feladatkörüket érintő munkarészeinek kidolgozásában és érvényesítésében, évente tájékoztatják a Kormányt a feladatkörükben végzett fejlesztések főbb mutatóiról, közreműködnek a megyei területfejlesztési és regionális fejlesztési tanácsok munkájában.
1.2.5. A Regionális Fejlesztési Tanács - a régió területfejlesztési koncepciója és programja kidolgozását, a területfejlesztési törvényben meghatározott feladatokat és más közös fejlesztési feladatokat a regionális fejlesztési tanácsok látják el, - a regionális fejlesztési tanács jogi személy, nyilvántartására vonatkozóan a Tft. 10/A. § (2) bekezdésének szabályai, gazdálkodására és beszámolási kötelezettségére a 12. § (2) bekezdésének szabályai az irányadók. A tanács a régió fejlesztési programja megvalósításával összefüggő fejlesztési döntéseinek az előkészítésére a régión belüli területfejlesztési intézmények információellátásának javítására, a kistérségi fejlesztési tanácsok munkájának segítésére közhasznú társaságot hoz létre, - a közhasznú
társaság kidolgozza a régió
hosszú
és középtávú
területfejlesztési koncepcióját, ill. a régió fejlesztési programját, annak stratégiai és operatív munkarészeit, a régióban összegyűjti az önkormányzatok, gazdasági és társadalmi
szervezeteknek
a
fejlesztési
projektelképzeléseit,
részt
vesz
azok
projektjavaslattá történő előkészítésében, kapcsolatot tart a közigazgatási szervezetekkel, intézményekkel a fejlesztési szükségletek és a bevonható helyi források feltárása érdekében, - közreműködik a tanács által a központi és regionális forrásokra benyújtandó pályázatok elkészítésében, az ezzel kapcsolatos szervezési feladatok ellátásában, pénzügyi tervet készít a fejlesztési programok megvalósítása érdekében, szervezi azok megvalósítását, részt vesz a pénzügyi finanszírozási feladataiban, a megvalósításról, a pénzügyi felhasználásról naprakész nyilvántartást vezet, ellátja a tanács által 14
meghatározott más feladatokat, külön megállapodás alapján részt vehet területfejlesztési programok lebonyolításában, - a tanács a munkaszervezetének székhelyéről az alakuló ülésen minősített többséggel dönt. Ennek hiányában székhelyét a Kormány az alakuló üléstől számított 60 napon belül határozatában jelöli ki. A törvény megállapítja a tanács működéséhez szükséges pénzügyi keretet, a szervezeti és működési szabályzat tartalmát. Ebben szabályozzák a tanácskozási jog gyakorlásának módját, az ülés összehívásának és megtartásának, a határozathozatalnak a szabályait, a tanács tisztségviselőinek feladat- és jogkörét. A testülete és titkársága működésének szabályait ügyrendjében állapítja meg, - döntéseinek előkészítése, végrehajtása és ellenőrzése érdekében a szervezeti szabályzatában meghatározott bizottságokat hozhat létre, döntési jogkört nem ruházhat át bizottságára. Működésének törvényességi felügyeletét a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője látja el, aki ellenőrzi, hogy a tanács működési szabályzata és egyéb szabályzatai megfelelnek-e a jogszabályoknak, ill. egyéb döntései nem sértenek-e jogszabályokat, ha igen, határidő kitűzésével felhívja a tanácsot annak megszüntetésére, melynek az határidőn belül köteles eleget tenni. Ellenkező esetben a hivatal vezetője szankciókat alkalmazhat. A közigazgatási hivatal vezetőjének intézkedése ellen a tanács keresettel fordulhat a bírósághoz, - feladatainak ellátásában együttműködik a kistérségi, megyei és térségi fejlesztési tanáccsal, a régió fejlesztésében közreműködő területi államigazgatási szervekkel, gazdasági kamarákkal és a régió területén működő társadalmi szervezetekkel, - vizsgálja és értékeli a régió és kistérségei társadalmi-gazdasági helyzetét, környezeti állapotát, adottságait, a vizsgálatok során felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja. Elfogadja a régió hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, ill. a régió fejlesztési
programját
annak
stratégiai
és
operatív
munkarészeit,
ellátja
a
gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatait, egyezteti a kormányzati és a térségi érdekeket, biztosítja a régión belül a térségi szereplők közötti koordinációt; - pénzügyi tervet fogad el a fejlesztési programok megvalósítása érdekében, javaslatot tesz a hazai, közösségi és egyéb nemzetközi források összetételére és felhasználásának időbeli ütemezésére. Forrásokat gyűjthet a működéséhez a fejlesztési programok megvalósításához, ezek felett rendelkezik, gondoskodik a hatékony és 15
szabályszerű felhasználásáról, a programok céljainak érvényesüléséről, a megvalósításról, a pénzügyi felhasználásról évente tájékoztatja a minisztert, - a régió fejlődésének érdekében megállapodásokat köthet külföldi régiókkal, részt vehet nemzetközi együttműködésekben, javaslatot tehet a Kormánynak a Régiók Bizottságában a régiót képviselő tag személyére, szakértői csoportokat hozhat létre a Régiók Bizottságába delegált képviselők munkájának segítésére. Eseti megállapodást köthet az érintett tárcákkal az egyes régió szintű területfejlesztést, ill. az ágazati célkitűzések és feladatok végrehajtását szolgáló fejlesztési programok finanszírozására, - véleményezi az országos, valamint a régiót érintő ágazati fejlesztési koncepciókat és programokat, a területét érintő területrendezési terveket, javaslatot dolgoz ki a régióban kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésére, kezdeményezi a Kormánynál és az érintett minisztereknél intézkedés megtételét és saját forrásaival segíti azok megvalósítását, - figyelemmel kíséri a Nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjai régióban jelentkező feladatainak megvalósítását, koordinálja az ágazati miniszterek által regionális szinten létrehozott testületek fejlesztéspolitikai tevékenységét, együttműködik más állami intézményekkel. Az ágazati miniszterek által regionális szinten létrehozott testületek a tanács felkérésére beszámolóban tájékoztatják a feladataik teljesítéséről, a testületek részére biztosított fejlesztési források felhasználásáról. Véleményezi és koordinálja az illetékes területi államigazgatási szervek régiót érintő fejlesztéseit. Jogszabályban meghatározott feltételek esetén a fejlesztésekkel kapcsolatban egyetértési jogot gyakorol. A tanács a pénzügyi terv elfogadásával összefüggésben: - középtávú fejlesztési programot dolgoz ki a régió társadalmi, gazdasági fejlesztésére, meghatározza a programban foglalt feladatok ütemezését, a program indikátorait, a feladatok ütemezése alapján finanszírozási javaslatot dolgoz ki, koordinálja az érintett ágazatokért felelős miniszterekkel. Megállapodást köt az éves költségvetési törvényben biztosított állami forrásokról és azok felhasználásáról, létrehozza a program Monitoring Bizottságát, évente beszámol a Kormánynak az előző évi feladatok megvalósításáról, a középtávú fejlesztési program végrehajtásáról, a megállapodásban foglaltak végrehajtásáról. A tanács a régióhatáron túlterjedő egyes fejlesztési feladatok ellátása érdekében megállapodást köthet. E feladatokon túlmenően az érintett megyei
16
területfejlesztési
tanácsok,
érintettség
esetén
a
Fővárosi
Önkormányzat
megállapodhatnak, további feladatok ellátásáról. A regionális fejlesztési tanács tagjai: - a tanács illetékességi területén működő megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, a miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a belügyminiszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, az egészségügyi miniszter, a munkaügyi miniszter, az oktatási miniszter, az informatikai és hírközlési miniszter, a pénzügyminiszter, a szociális és esélyegyenlőségi miniszter egyegy képviselője. Az érintett többcélú kistérségi társulások, ill. kistérségi fejlesztési tanácsok megyénként egy-egy képviselője, a megyei jogú városok polgármesterei, a területileg illetékes Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke, a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács tekintetében, a Kormány kinevezett képviselője, a főpolgármester, vagy képviselője, a fővárosi kerületi önkormányzatok egy képviselője, a régió többcélú kistérségi társulásainak, ill. kistérségi fejlesztési tanácsainak további legfeljebb kettő képviselője. A miniszterek képviseletét állásfoglalásra jogosult állandó megbízottjuk látja el. Az állandó megbízottat csak a miniszter által írásban felhatalmazott személy helyettesítheti. Az egységes kormányzati álláspont kialakítása és képviselete érdekében a tagsággal nem rendelkező miniszterekkel az őket érintő napirendekkel kapcsolatos előzetesen egyeztetnek. Kialakítják a tagsággal nem rendelkező miniszterek és a regionális fejlesztési tanácsok egyeztetési rendszerét. A tanács ülésén a tagsági joggal nem rendelkező napirenddel érintett miniszter képviselője részt vehet és felszólalhat. Konzultációs joggal rendelkeznek a régió területén működő bírósági nyilvántartásba vett civil szervezetek, amelyek egyeztető fórumot hoznak létre a tanácsnál jelzik együttműködési szándékukat. Véleményüket az adott napirend tárgyalásakor ismertetni kell. A tanácskozási joggal rendelkezők az elfogadott napirend tárgyalása során felszólalhatnak, kérdéseket tehetnek fel és kifejthetik a véleményüket. E szabályok alkalmazandók a kistérségi fejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a megyei területfejlesztési tanács esetében is. A kistérségi fejlesztési tanácsok, ill. a többcélú kistérségi társulások elnökei részvételével megyénként kistérségi fórum működik. A kistérségi fejlesztési tanácsok, ill. 17
a többcélú kistérségi társulások a regionális fejlesztési tanács napirendjeivel kapcsolatban a kistérségi fórumon fejtik ki véleményüket. Állásfoglalását a tanács ülésén az adott napirend tárgyalásakor a delegált képviselő ismerteti. Személyére javaslatot tesz a megyei területfejlesztési tanács elnöke, javaslatot tehet a kistérségi fórum bármely tagja. A jelölt képviselővé választásához a fórum tagjai több mint felének támogató szavazata szükséges. A miniszter képviselőjének ellenszavazata esetén - amennyiben azt a képviselő már az ülésen jelzi - a miniszter tizenöt napon belül kezdeményezheti az adott kérdés újratárgyalását. Ugyanabban az ügyben e jogát csak egyszer gyakorolhatja. Ha a két alkalommal kisebbségben marad, a miniszter a döntés célszerűsége tekintetében az Országos Területfejlesztési Tanács döntését kérheti. A regionális fejlesztési tanács szavazati joggal rendelkező tagjai sorából elnököt és társelnököt választ. Az elnök megbízatása az önkormányzati választásokat követően a regionális fejlesztési tanács alakuló ülésének összehívásáig tart. A tanács a szervezeti és működési szabályzatában szabályozhatja a kisebbségi önkormányzatok és az illetékes térségi fejlesztési tanács részvételét a tanács munkájában. A törvény meghatározza, delegáltaknak, hogy a tanács munkájáról és az ott képviselt álláspontjukról a delegáló szervezetnek rendszeresen, de évente legalább egyszer kötelesek beszámolni.
1.2.6. A területi államigazgatási szervek A területfejlesztéssel és területrendezéssel összefüggő kormányzati feladatok végrehajtásában, érvényesítésének ellenőrzésében, a térségi fejlesztés és tervezés koordinálásában szakmai segítségnyújtással és információszolgáltatással, valamint hatósági ellenőrzéssel vesznek részt. a) Térségi Területfejlesztési Tanács - a régió határokon, ill. a megyehatárokon túlterjedő, továbbá egyes kiemelt területfejlesztési feladatok ellátására a regionális fejlesztési tanácsok, ill. a megyei területfejlesztési tanácsok a szervezeti és működési szabályzat elfogadásával térségi fejlesztési tanácsot hozhatnak létre. A térségi fejlesztési tanács jogi személy, nyilvántartására, gazdálkodására és beszámolási kötelezettségére a Tft. szabályai az irányadók. 18
A törvény meghatározza a térségi területfejlesztési tanácsok feladatkörét: területfejlesztési koncepció és program kidolgozását, a területrendezési terv készítésében való közreműködést és más közös területfejlesztési feladatokat a Balaton kiemelt üdülőkörzete térségében a Balaton Fejlesztési Tanács látja el. A létrehozásakor a feladatok tekintetében az érintett regionális fejlesztési tanácsok, ill. megyei területfejlesztési tanácsok működési és szervezeti szabályban rögzítik, hogy mely feladatokat látnak el a térségi fejlesztési tanács keretében. A térségi fejlesztési tanács térsége tekintetében javaslatot tesz a regionális fejlesztési koncepcióra és programra, - a működési szabályzatban a működési költségek fedezetéről, a tanács elnevezéséről, székhelyéről, részletes tevékenységéről, a munkaszervezeti feladatok ellátásáról, ill. elkülönült munkaszervezet létrehozásáról is rendelkezi, - a kötelezően létrehozott térségi fejlesztési tanács működéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosításával kapcsolatban a területfejlesztési törvény rendelkezik csakúgy, mint szervezeti és működési szabályzatának elfogadásáról. - a térségi fejlesztési tanács megállapodhat a regionális fejlesztési, a megyei területfejlesztési és a kistérségi fejlesztési tanácsokkal és más, a térségi fejlesztési programokban közreműködőkkel a programok és fejlesztések finanszírozásáról. A tanács tagjai az illetékességi területen működő megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, az érintett regionális fejlesztési tanács képviselője, az érintett kistérségi fejlesztési tanácsok által delegált legfeljebb három képviselő, továbbá a Balaton Fejlesztési Tanács tekintetében a Kormány képviselője. A tanács a tanácsban részvételre minisztert, vagy minisztereket is felkérhet. A részvételt a miniszter is kezdeményezheti. A tanács felkérhet a részvételre egyéb szervezeteket, személyeket is, ezek létszáma korlátozott, - ülésein állandó meghívottként részt vesz a területi gazdasági kamarák, kamaránként egy-egy képviselője, a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője, az illetékes területi főépítész, valamint mindazon gazdasági,
társadalmi
és egyéb
szervezetek
képviselői,
amelyeket
a
megyei
területfejlesztési tanács döntése közvetlenül érint, vagy akit az ülésen való részvételre felkérnek. A munkában a tanács illetékes képviselői a területüket érintő fejlesztési programok tárgyalása során a térségi fejlesztési tanácsban szavazati joggal vehetnek részt, 19
- tagjai sorából elnököt és alelnökö(ke)t választ. Munkaszervezetét - a törvényben foglaltak figyelembevételével - maga alakítja ki. A tanács működésének törvényességi felügyeletét a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője látja el. A főváros területén - a kerületi önkormányzatok hatáskörébe tartozó fejlesztési feladatok kivételével - a megyei területfejlesztési-, illetve kistérségi fejlesztési tanácsok feladatait a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése látja el. A főváros területét és a főváros vonzáskörzetét érintő fejlesztésekkel és programokkal kapcsolatban a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése együttműködik az érintett önkormányzatokkal, kistérségi fejlesztési tanácsokkal, megyei területfejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal. A fővárosban kistérségi fejlesztési tanács nem alakul. A Fővárosi Önkormányzat és az érintett megyei területfejlesztési tanács közreműködésével az érintett kerületi önkormányzatok a fővároson kívüli helyi önkormányzatokkal főváros környéki társulást hozhatnak létre a területfejlesztési feladatok ellátására. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése és a Közép-Magyarországi Régió Fejlesztési Tanácsa Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsot hoz létre a főváros és agglomerációja területén a főváros, valamint a körülötte elterülő régió fejlesztési céljai és érdekei összehangolására. A Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács jogi személy, nyilvántartására, gazdálkodására és beszámolási kötelezettségére a Tft. szabályai az irányadók. A törvény részletesen szabályozza Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács létrehozásakor meghatározott feladatok végrehajtásának, szervezeti, pénzügyi és személyi feltételeit is. b) Megyei Területfejlesztési Tanács működik a megyékben a területfejlesztési feladatok összehangolására. A megyei területfejlesztési tanács jogi személy, nyilvántartására vonatkozóan a Tft. idevonatkozó szabályai az irányadók, székhelye a megyeszékhely város, - a működésükkel kapcsolatos gazdálkodásra a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a területfejlesztési törvényben meghatározott sajátosságok figyelembevételével. A feladatellátásukkal kapcsolatos beszámolási kötelezettségüket a miniszternek kötelesek a miniszter rendeletében meghatározott módon teljesíteni. Gazdálkodásukat az Állami Számvevőszék ellenőrzi, 20
- a törvény szabályozza a megyei területfejlesztési tanács működéséhez szükséges szervezeti és működési feltételek szervezeti, pénzügyi és személyi összetevőit, valamint feladatkörét, - a megyei területfejlesztési program megvalósításával összefüggő fejlesztési döntések előkészítésére, a megyei területfejlesztési tanács munkájának segítésére a megyei területfejlesztési tanács közhasznú társaságot hozhat létre. A közhasznú társaság az erre vonatkozó külön megállapodás alapján elláthatja a titkársági feladatokat is, - a tanács foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatait a Megyei Munkaügyi Tanáccsal összhangban látja el. A megyei fejlesztési tanács működésének törvényességi felügyeletét a székhely szerint illetékes megyei közigazgatási hivatal vezetője látja el, - együttműködik a települési önkormányzatokkal, a megye fejlesztésében közreműködő területi államigazgatási szervekkel, az érdekelt társadalmi és szakmai szervezetekkel, a megyei munkaügyi tanáccsal. A megye területén összehangolja a kormányzat, a kistérségi fejlesztési tanácsok, az önkormányzatok és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Vizsgálja és értékeli a megye társadalmi és gazdasági helyzetét, környezeti állapotát, adottságait, a felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja. Kidolgozza és elfogadja - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban - a megye hosszú távú területfejlesztési koncepcióját, ill. - a megyei területfejlesztési koncepció és területrendezési terv figyelembevételével - a megye fejlesztési programját és az egyes alapprogramokat, - koordinálja a kistérségekben folyó fejlesztések megyei szintű előkészítését, előzetesen véleményezi a kistérségi területfejlesztési koncepciókat, területfejlesztési programokat, szakmai kapacitásával segíti a kistérségi fejlesztési tanácsok tervező, döntés-előkészítő, fejlesztési célokat feltáró, pályázatokat megalapozó tevékenységét, - pénzügyi tervet készít a megyei fejlesztési programok megvalósítása érdekében, véleményezi az illetékességi területét érintő koncepciókat és a megyei területrendezési terveket, előzetesen véleményezi az illetékes területi közigazgatási szervek fejlesztéspolitikai pályázatait. Közreműködik a megyében kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében. Megállapítja költségvetését, gondoskodik annak végrehajtásáról, forrásokat gyűjthet a tanács működtetéséhez. Dönt a megyei 21
területfejlesztési koncepció és program figyelembevételével a hatáskörébe utalt pénzeszközök pályázati rendszer keretében történő felhasználásáról és a fejlesztések megvalósításáról. Tagjai: a megyei közgyűlés elnöke, a megye területén lévő megyei jogú város(ok) polgármestere(i), a miniszter képviselője, a megyében működő többcélú kistérségi társulások, ill. a kistérségi fejlesztési tanácsok három képviselője, a megyei (fővárosi)
földművelésügyi
hivatal
vezetője,
a területileg
illetékes
Regionális
Idegenforgalmi Bizottság képviselője. A miniszter kezdeményezésére a megyei területfejlesztési tanács a megye társadalmi, gazdasági sajátosságainak figyelembevételével a megyei területfejlesztési tanácsban tagként való részvételre más minisztert is felkérhet. A tanács elnöke a megyei közgyűlés elnöke, alelnökét két évre a megyei területfejlesztési tanács maga választja. A megyei területfejlesztési tanácsot az elnök - akadályoztatása esetén az alelnök – képviseli, - konzultációs joggal rendelkeznek a megye területén működő bírósági nyilvántartásba vett területfejlesztési-, környezetvédelmi-, természetvédelmi társadalmi szervezetek,
valamint
az
esélyegyenlőségéért
küzdő
szervezetek,
amelyek
a
területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására egyeztető fórumot hoznak létre, a tanácsnál jelzik együttműködési szándékukat. Véleményüket az adott napirend tárgyalásakor ismertetni kell, - a tanács szervezeti és működési szabályzatát maga alkotja meg és fogadja el, melyben szabályozhatja a kisebbségi önkormányzatok részvételét a tanács munkájában. A határozatképességét, valamint a döntések meghozatalával kapcsolatos eljárást a Tft. idevonatkozó szabályai szerint állapítja meg. A törvény szabályozza a miniszter képviseletét, valamint azt, hogy a résztvevők a megyei területfejlesztési tanács munkájáról és a képviselt álláspontjáról az őket delegáló szervezetnek rendszeresen kötelesek beszámolni. c) Megyei Önkormányzat - a megye területére, vagy térségére a területfejlesztési törvényben meghatározott tervvel összhangban, a megfelelő tartalmi követelmények alapján területrendezési tervet készít, - hosszú távú előrejelzések alapján területileg összehangolja a kötelezően ellátandó feladatait, különösen az oktatási, a közművelődési, az egészségügyi, a szociális, 22
az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos, az idegenforgalmi, ill. közszolgáltatási feladatait, biztosítja azok összhangját a megyei gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai koncepciókkal, koordinálja a megye települési önkormányzatai felkérése alapján a települések fejlesztési tevékenységét, - együttműködik a megyei jogú város önkormányzatával és az érintett települések önkormányzataival a területrendezési tervek város környéki összehangolása érdekében, valamint együttműködik a megye gazdasági szereplőivel, - részt vesz a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságaival és más területi adatgyűjtő szervezetekkel együttműködve a területi információs rendszer kialakításában és működtetésében, információkat biztosít a területi tervek készítéséhez, a települési önkormányzatok felkérése alapján elősegíti a helyi önkormányzatok területfejlesztési társulásainak szerveződését, gondoskodik a településrendezési terveknek a megyei területrendezési tervekkel való összhangjáról. Együttműködik a többi érintett megyei önkormányzattal a nem kiemelt térségek összehangolt tervezése érdekében, - a megyei önkormányzat közgyűlése állást foglal a megyei területfejlesztési tanács döntését megelőzően a megye hosszú távú területfejlesztési koncepciójáról, a megyei területfejlesztési tanács döntését követően elfogadja annak az önkormányzatra vonatkozó részét, az érintett települési önkormányzatok véleményeinek kikérésével a megyei területrendezési terveket, véleményezi az illetékességi területét érintő, a kiemelt térségekre vonatkozó terveket. A megye területrendezési terve a megyei jogú várossal egyeztetett módon tartalmazza a megyei jogú város településszerkezeti tervének térségi jelentőségű elemeit, de nem terjed ki a kiemelt térségek területére.
d) Kistérségi Területfejlesztési Tanácsok A kistérségben a területfejlesztési feladatok összehangolására, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadására, közös területfejlesztési programok kialakítására kistérségi fejlesztési tanács működik. A kistérségi fejlesztési tanács jogi személy. Megalakulását követően a működési területe szerint illetékességgel rendelkező Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága vesz nyilvántartásba. Gazdálkodására és beszámolási kötelezettségére a Tft. vonatkozó szabályai az irányadók. A kistérségi fejlesztési tanács székhelye a kistérség 23
külön jogszabályban megállapított székhely települése. A kistérségi fejlesztési tanácsok felett a székhely szerint illetékes megyei közigazgatási hivatal vezetője törvényességi felügyeletet gyakorol. A települési önkormányzat képviselő-testülete kezdeményezheti a település másik kistérségbe történő átsorolását. A tanács feladatainak ellátásában együttműködik a helyi önkormányzatokkal, az önkormányzatok területfejlesztési társulásaival, a kistérségben működő állami szervekkel, az érdekelt társadalmi és szakmai szervezetekkel, a gazdasági szervezetekkel. A kistérség területén a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztése érdekében a régió fejlesztési terveivel összhangban összehangolja a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a kistérség területén működő gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Megvizsgálja és értékeli a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetét, adottságait. Kidolgozza és elfogadja a kistérség területfejlesztési koncepcióját,
ill.
ennek
figyelembevételével
készített
programját,
ellenőrzi
megvalósítását, pénzügyi tervet készít a programokhoz, - a kistérségi területfejlesztési program figyelembevételével előzetesen véleményt nyilvánít a meghirdetett központi és regionális pályázatokra az illetékességi területéről benyújtott támogatási kérelmekkel kapcsolatban, ha ez a jogkör a pályázati felhívásban is szerepel, - megállapodást köthet a helyi önkormányzatokkal, társulásokkal, a megyei területfejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal a saját kistérségi fejlesztési programjai finanszírozására és megvalósítására, - véleményt nyilvánít a megyei, ill. regionális fejlesztési koncepciókról, programokról, különösen a kistérség területét érintő intézkedéseit illetően, közreműködik a kistérségben kialakult társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésében, forrásokat gyűjthet a tanács működtetéséhez és a fejlesztési programok megvalósításához, képviseli a kistérséget területfejlesztési ügyekben, koordinálja a társulások és más - a területfejlesztésben érdekelt szervezetek együttműködését, együttműködik az állami és civil szervezetekkel. Megválasztja az elnökséget azokban a kistérségekben, ahol a törvény előírása szerint elnökséget kell létrehozni, - pályázatot nyújthat be a kistérség fejlesztéséhez kapcsolódó források igényléséhez, megállapítja költségvetését, gondoskodik annak végrehajtásáról, valamint figyelemmel kíséri és elősegíti a fejlesztési források hatékony, a települések szoros 24
együttműködését erősítő felhasználását, véleményt nyilvánít a kistérségi megbízott kiválasztásával kapcsolatban, szakmai munkaszervezetet működtethet és dönt a rendelkezésre álló források felhasználásáról. A kistérségi fejlesztési tanács munkájában szavazati joggal rendelkező tagként vesz részt a kistérség valamennyi települési önkormányzatának polgármestere. Tanácskozási joggal rendelkeznek a gazdasági kamarák, a megyei területfejlesztési tanács, a megyei munkaadói és munkavállalói szervezetek, az iparosok és kiskereskedők országos szakmai érdekvédelmi szervezetei, a civil szervezetek, a megyei közigazgatási hivatal és a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságának képviselője, - meghívottként az e szervezeteket (személyeket) érintő napirendek tárgyalásán tanácskozási joggal vesznek részt a gazdasági, társadalmi és egyéb szervezetek képviselői, amelyeket a kistérségi fejlesztési tanács döntése közvetlenül érint, vagy amelyeket (akit) erre felkérnek. A tanács a szervezeti és működési szabályzatában szabályozhatja
a
kisebbségi
önkormányzatok
részvételét.
Konzultációs
joggal
rendelkeznek azok a társadalmi szervezetek, amelyek jelzik együttműködési szándékukat. A tanács polgármester tagjainak megbízatása polgármesteri megbízatásuk időtartamára szól. Egy polgármester meghatalmazással több polgármestert is képviselhet. A tanács szavazati joggal rendelkező tagjai az alakuló ülésen a polgármester tagok közül elnököt választanak, a szavazásra jogosult összes tag több mint felének támogató szavazata szükséges. Az elnök képviseli a tanácsot, akadályoztatása esetén az SzMSz-ben megjelölt személy, a választásig az elnök feladatait a tanács székhely településének polgármestere látja el. A szavazati joggal rendelkező tag egy szavazattal rendelkezik, melynek értékét a képviselt település lakosságszáma állapítja meg, súlyozott arányban. A tanács szervezeti és működési szabályzatát, határozatképességét és a döntési eljárását a Tft. szabályai szerint fogadja el. Azokban a kistérségekben, amelyekben a települések száma több mint huszonöt, tanács polgármester tagjaiból elnökséget választ. Az elnökség tagjainak számát, a választás rendjét és módját, a megbízatás idejét és megszűnésének módját a tanács maga szabályozza. Feladatát az elnökségre átruházhatja, bármikor magához vonhatja. Azokban a kistérségekben, amelyeknek székhelye megyei jogú város, a kistérségi fejlesztési tanács külön koncepciót és programot készít a megyei jogú várost és
25
a környező településeket érintő fejlesztésekre. A törvény külön szabályozza az egy településes kistérség működését. A kistérségi fejlesztési tanács szakmai munkaszervezet létrehozásával, vagy más módon biztosítja feladatainak végrehajtásához és döntéseinek előkészítéséhez kapcsolódó feladatok ellátását: összegyűjti, előkészíti, alkalmassá teszi a gazdasági és társadalmi szervezeteknek a fejlesztési programokkal, projektekkel kapcsolatos elképzeléseit. Kapcsolatot tart a megyei területfejlesztési tanáccsal és egyéb szervekkel, szervezetekkel, intézményekkel a fejlesztési szükségletek és a bevonható helyi források feltárása érdekében, - közreműködik a társadalmi szervezetek fórumának működtetésében a különböző forrásokra benyújtandó pályázatok elkészítésében, az ezzel kapcsolatos szervezési feladatok ellátásában, -
a
kistérségben
lévő
egyes
önkormányzatoktól,
társulásoktól
és
vállalkozásoktól a pályázatok kidolgozásához, a fejlesztések lebonyolításához megbízást vállalhat, mely a törvényben meghatározott feladatai ellátását nem veszélyeztetheti. A szakmai munkaszervezet külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint működik, vezetőjét pályázat alapján - a megyei területfejlesztési tanács véleményének kikérésével - a kistérségi fejlesztési tanács nevezi ki. A tanács működéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról a törvény rendelkezik. A működéshez és kistérségi programok megvalósításához a költségvetési hozzájárulás mértékét a költségvetési törvény biztosítja. A kistérségi fejlesztési tanács munkájáról és a képviselt álláspontjáról a települési önkormányzat polgármestere az önkormányzat képviselő-testületének, a tanácskozási jogú tag a delegáló szervezetének rendszeresen, de évente legalább egyszer köteles beszámolni. A kistérségekben, ahol többcélú kistérségi társulás működik, a kistérségi fejlesztési tanács feladatait e szervezet láthatja el az a törvényben meghatározott feladatés hatáskör, valamint az eljárási szabályok értelemszerű alkalmazásával. A megyei közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezi kistérségi fejlesztési tanács megalakulását, ha a többcélú kistérségi társulás működése ellehetetlenül.
26
e) Területfejlesztési Önkormányzati Társulás A települési önkormányzatok képviselő-testületei a közös területfejlesztési célok kidolgozására és megvalósítására jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. A társulásokra a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény szabályait alkalmazzák. A társulások felett a székhelyük szerinti megyei közigazgatási hivatal vezetője törvényességi
felügyeletet
gyakorol,
melyet
az
Ötv.
szabályainak
megfelelő
alkalmazásával végzi. 1.3. Az Európai Unió Regionális Politikája A területfejlesztés nem más, mint kormányzati beavatkozások sorozata, amely a területi (regionális) fejlődés spontán folyamatait korrigálja – írja Kovács Teréz a Vidékfejlesztési politika című 2003-ban megjelent munkájában. A korrekció célját a mindenkori fejlesztési politika határozza meg. Más európai országokhoz hasonlóan - a célok kormányonként változnak, a beavatkozások a területi-társadalmi egyenlőtlenségeket kívánják mérsékelni. Bármilyen területfejlesztési beavatkozás csak akkor és úgy lehet sikeres, ha pontosan ismertek azok fejlődési folyamatok, amelyekbe a kormányzat be akar avatkozni és az megfelelő szervezeti-intézményi rendszer keretében folyik. A területi, regionális kormányzati politika akkor valósulhat meg, ha ahhoz megfelelő pénzügyi források rendelhetők. Az elmúlt tíz évben a legtöbb uniós forrást Magyarország kapta területfejlesztésre. A területfejlesztés szerepe a tagsággal tovább nő. Az összegek nagy része a régiókba áramlik a jól átgondolt, pontos megvalósíthatósági tanulmánnyal,
koncepcióval
rendelkező,
az
előírásoknak
pontosan
megfelelő
programokhoz. Kiemelten fontos a magyar régiók támogatása az ún. strukturális alapok fogadására. Az Európai Gazdasági Közösség Alapító Szerződésében is szóltak a regionális politika szükségességéről. Fontosnak tartották a gazdaságok egységének erősítését, az egyes
területek
közötti
különbségek
és
a
kedvezőtlen
adottságú
területe
elmaradottságának csökkentését. Az 1960-as években kiderült, hogy a kiegyenlítődési folyamat nem működött, a különbségek tovább nőttek a Közösség fejlett és fejletlen régiói közt. A tagországok önálló regionális politika megalkotását határozták el. Ezek a politikák mind eszközeikben, mind mechanizmusaikban különböztek az egyes országokban, sok esetben a közös 27
versenypolitikát is sértették. 1965-ben a Bizottság, jelentést készített, mely a különböző szintek közötti együttműködést hangsúlyozta. 1968-ban, pedig létrehozták a regionális politikáért felelős főigazgatóságot a nemzeti politikák koordinációjára. 1969-re létrejött a vámunió, ami növelte a versenyt és a regionális különbségeket. A Tanács összefoglalót bocsátott ki, ami regionális politikával kapcsolatban négy prioritást jelölt meg, valamint az intézményrendszerre vonatkozóan tett javaslatokat. Az 1970-es Werner-jelentés a gazdasági és monetáris unió megteremtéséről szólt. 1971-ben megállapodtak a gazdaságpolitikák koordinációjáról, és megszületett az első regionális támogatási szabályozás. 1973-ban a Közösség először bővült új tagokkal. 1974-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot. Az országok kvóták alapján részesedtek, konkrét fejlesztésekre kapták, akik igényelték. A támogatások mértékét, mely régiónként különbözött. A beruházásokhoz saját forrásokat is fel kellett használni. Az Alap a hozzáfűzött reményeket – a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentését – nem tudta teljes mértékben beváltani, mert az országok nem saját regionális politikájuk költségvetésének kiegészítésére, hanem annak kiváltására használták a segélyeket. Ez a probléma a mai napig jelentkezik az Unió regionális politikájában, annak ellenére, hogy a 70-es évek második felében és a 80-as években többször sor került annak reformjára. 1978-ban a pénzeszközök jelentős bővítésére került sor. Ekkor kötötték ki, hogy a tagállami és a közösségi támogatásokat koordinálni kell, az utóbbi nem válthatja ki a tagállami támogatásokat. Bevezették a fejlesztési tervek készítését. 1984-ben megszüntették az automatikus kvóták rendszerét. A források a Közösségi Kezdeményezések nevet kapták. Az 1986-os bővülés során két - a közösségi átlaghoz képest, - jelentősen elmaradott ország csatlakozott a Tízekhez. Az újonnan belépők nem egyedi elgondolásokkal, hanem középtávú fejlesztési programokkal próbáltak felzárkózni a többi tagállam szintjére. A regionális politika reformja ismét szükségessé vált, melynek alapjait a 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány rögzítette. Ez magát a politikát is közösségi szintre emelte. A régiók elhatárolására és a statisztikai adatok gyűjtésére területi egységeket alakítottak
ki –
Területi Statisztikai
Egységek
Nomenklatúrája
–
az
angol
meghatározásból a NUTS – megjelölés – melynek alapja az egyes országok közigazgatási beosztása. A NUTS 1 (ország), NUTS 2 (régió) és a NUTS 3 (megye) a területi szintet, a 28
NUTS 4 (kistérség), a NUTS 5 (település) helyi szintet jelöli. A regionális politikában a 2. és 3. szintnek van a legnagyobb jelentősége. Az adatokat felhasználják a jogalkotásban és a fejlesztési alapok elosztásában is. (A 2004-ben újonnan csatlakozott 10 országnak megengedték, hogy országos szintű programok támogatására is pályázhassanak.) Az 1988-as újabb reform a regionális politika mellett a költségvetést is átalakította, mert a növekvő kiadások fedezetét biztosítani kellett. Összehangolták a regionális politika különböző alapjainak tevékenységeit, egységes elveket fektettek le, a Strukturális Alapokat – Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia
Alap, Halászati Alap -
is
újraszabályozták és megháromszorozták azok forrásait. Céljuk volt a ráfordítások hatékonyabb felhasználása, a gazdasági és szociális kohézió érvényre jutásával. A regionális
politika
eszközei
nem
egymástól
elszigetelten,
hanem
hatékonyan,
összhangban működjenek. A reform során áttértek az egymástól független projektek finanszírozásáról a hosszú távú, átfogó programok támogatására. A Strukturális Alapok alapelveit – röviden összefoglalva - az alábbiakban határozták meg: - koncentráció és addicionalitás: az Unió által nyújtott támogatások ne váltsák fel a saját támogatásokat, hanem egészítsék ki azokat. A célok megvalósítása a helyi és regionális önkormányzatok, a központi szervek önerejének felmutatásával történjen, az uniós regionális támogatásoknak csak kiegészítő hatása legyen, az erőforrás hasznosítások összehangoltak, hatékonyak legyenek; - szubszidiaritás és decentralizáció: a résztvevők rendelkezzenek önálló mozgástérrel, legyen döntési kompetenciájuk, a finanszírozási erőforrások, a különböző méretű és jogállású területi közösségek belső erőiket és a juttatásokat úgy hasznosítsák, hogy azok a saját érdekeit minél inkább szolgálják. A helyi közösségek ismerjék fel gazdasági, szociális és környezeti problémáikat, törekedjenek a hatékony megoldásra; - partnerség: a regionális programok előkészítése, végrehajtása és ellenőrzése együttműködés keretében történjen, a szereplők ne egymás ellen küzdve, hanem együttesen próbálják meg a leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket. Nagyobb önrész esetén, nagyobb a támogatás mértéke is. A szereplők aktívan működjenek közre a nemzeti fejlesztési tervek kidolgozásában és koordinálásában;
29
- programozás célja, hogy az egyes projektek finanszírozása helyett a hosszabb távú, komplex, a fejlődést jobban segítő célkitűzések kerüljenek megvalósításra. Alulról építkező stratégiai és operatív tervezés, az elfogadott stratégiákkal konform fejlesztési prioritások, programok és támogatások meghatározása, az illetékes hatóságok, testületek, gazdasági és szociális partnerek bevonása a döntések előkészítésébe és végrehajtásába. A programkészítésnek három lépcsőjét határozták meg: Nemzeti, vagy Regionális Fejlesztési Terv, Közösségi Támogatási Keretterv és Működési, vagy Operatív Programok.
30
2. A területfejlesztés és területrendezés eszközrendszere
2.1. Területfejlesztési tervek A
területfejlesztés
és
területrendezés
megvalósítását
jól
előkészített
elképzelések és tervek alapján lehet megvalósítani. Az országok hosszú távú terület és településhálózat fejlesztési terveket, koncepciókat dolgoznak ki. Ezek a koncepciók alapvetően két tényezőt vesznek figyelembe. Az egyik szerint az ország számára nem minden területi egység, vagy térség azonos hatékonyságú, ezért országos szinten fontos, hogy a leghatékonyabban fejleszthető területeken levő települések fejlődjenek. Másrészt, ha a különböző területek között nagy fejlettségi differenciák alakulnak ki és egyes területek hátrányos helyzetbe kerülnek, ezáltal társadalmi-politikai feszültségek keletkezhetnek. A terület- és településfejlesztés tervezésnek a két szemben álló célkitűzés arányos megvalósítására kell törekedni – így vélekedik Tóth József kutató az Urbanizáció az Alföldön című 1988-ban megjelent munkájában. Az Országgyűlés, mint a legmagasabb rangú irányító testület, szabályozási és elosztási hatáskörében eljárva gondoskodott a tervezési rendszer, a gazdasági szabályozók, az intézményrendszer kialakításáról és működtetéséről és a szükséges költségvetési eszközök biztosításáról. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény alapján a 35/1998. számú országgyűlési határozattal elfogadta az
2.1.1. Országos Területfejlesztési Koncepciót (a továbbiakban:
OTK),
melyben országos szinten
meghatározta a
területrendezési feladatok irányát és feladatait. A térszerkezet alakításának irányát, a területpolitika céljait, irányelveit, az elsődleges fejlesztési irányokat, valamint azokat az alapelveket, amelyek az eszköz- és intézményrendszer működését szolgálják. A határozatban az egyes ágazatokra, a határ menti együttműködésekben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítására és az európai uniós csatlakozási törekvésekre vonatkozó irányokat és intézkedéseket is megjelölték. Az országos településfejlesztési koncepció irányelveit az alábbiakban határozták meg: - a szociális piacgazdaság elveivel összhangban érvényesíteni kell a társadalmi szolidaritást, a hosszú távú gazdasági érdekeket a központi források területileg 31
differenciált elosztásánál, a piacgazdaságba való bekapcsolódás lehetőségét és érdekeltségét biztosító mértékben, - a fenntartható fejlődés elveit érvényesíteni kell az erőforrás-gazdálkodásban, a gazdaságfejlesztésben és a területfejlesztési koncepciókban, - az innováció térbeli terjedésének elősegítése érdekében, ösztönözni kell a kutatás-fejlesztés tevékenységet és annak decentralizálására irányuló törekvéseket, a megfelelő szellemi és termelési háttérrel rendelkező településeken ki kell alakítani az innováció intézményes feltételeit, javítani kell a kommunikációs kapcsolatokat a szellemi és termelési központok, illetve térségeik között. A társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása, az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése érdekében törekedni kell a kiegyensúlyozott fejlődési modell érvényesítésére, a kulturális, oktatási, közlekedéspolitikai, energetikai, környezetvédelmi, népjóléti és szociális programok, a nemzetközi egyezményekből és határozatokból fakadó kötelezettségek összehangolásával. A túlzottan Budapest központú térszerkezet oldására a növekedésre alkalmas központok fejlesztésével, a sugaras szerkezetű műszaki infrastrukturális hálózatok gyűrűs elemekkel való kiegészítésére, az országos és regionális energiaellátás biztonságát szolgáló országos energiahálózatok kiépítésére. A különböző természeti és földrajzi adottságú térségekben az erőforrások fenntartható hasznosítását biztosító fejlesztéspolitikát kell érvényre juttatni. Az OTK irányelvei a területi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében a területileg differenciált módon többlettámogatást kell biztosítani a rendelkezésére álló központi forrásokból, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására. A hátrányos helyzetű kistérségek a területfejlesztés kedvezményezett térségei, a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, az ipari szerkezetátalakítás térségei,
a
mezőgazdasági
munkanélküliséggel
sújtott
vidékfejlesztés
térségek.
A
térségei,
további
a
tartósan,
válságterületek
kialakulásának
megakadályozása érdekében figyelemmel kell kísérni a térségek mindennapjait.
32
jelentős
2.1.2. Területfejlesztési programok A területfejlesztési koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési tervek, melyek stratégiai és operatív programokra épülnek. A terület alaphelyzetének feltárásával, elemzésével indulnak, megvizsgálják és rögzítik a környezeti, gazdasági és emberi erőforrások állapotát. Megállapítják a stratégiai alapelveket, felvázolják a jövőképet, kitűzik a célokat és meghatározzák a mérési mutatókat, kijelölik a fejlesztés lehetséges irányait és prioritásait és a gyakorlati megvalósításhoz szükséges intézkedéseket. Átfogó Fejlesztési Terv A magyar gazdaság egészének 2000-2006 közötti időszakára vonatkozó középtávú fejlesztési terv volt, mely a nemzeti fejlesztési célok és elképzelések mellett figyelembe vette az EU fejlesztési irányelveit is. Az ÁFT hat makrogazdasági célt jelölt meg: szerkezetátalakítás, tudásalapú társadalom kiépítése, infrastruktúra fejlesztése, környezetvédelem, életminőség és foglalkoztatás javítása és az uniós csatlakozásra való felkészülés. A célok megvalósítását nyolc fejlesztési programba dolgozták be: szerkezetátalakítás és vállalkozásfejlesztés, agrárgazdaság és vidékfejlesztés, innováció és információs társadalom, infrastruktúra-fejlesztés, környezetvédelmi program, emberi erőforrások fejlesztése, egészségügyi fejlesztés és intézményfejlesztés. Minden program több alprogramot is tartalmazott. Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv Az európai uniós csatlakozási periódus nemzeti fejlesztési dokumentuma. A tervezési folyamathoz valamennyi NUTS 2 régió a saját fejlesztési dokumentumával járult hozzá. Két célkitűzés – a helyi gazdaság fejlesztése és az emberi erőforrások fejlesztése - tíz intézkedésébe sűrítették a csatlakozási időszak programját. Nemzeti Fejlesztési Terv Öt terület fejlesztésére tartalmazott operatív programot. A Humánerőforrásfejlesztés, a Gazdasági Versenyképesség, a Környezetvédelmi és Infrastruktúra, az Agrár és Vidékfejlesztési és a Regionális Operatív programok. - a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív program növelni kívánta a foglalkoztatási szintet, megfelelő képzettséggel javítani a munkaerő versenyképességét és biztosítani a társadalom összetartozás-érzését. Prioritásai között szerepelt az aktív munkaerő-piaci politikák támogatása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az
33
oktatás, képzés támogatása, az alkalmazkodóképesség és vállalkozó készség fejlesztése, és a humánerőforráshoz kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés, - a Gazdaság Versenyképesség Operatív program célja a gazdaság növekedési bázisának – ágazatok, szektorok, régiók – szerinti kiszélesítése, a gazdaság magas, az EU átlagát meghaladó növekedési ütem fenntartása, a termelékenység növelése. Prioritások: befektetés ösztönzés, kis-és középvállalatok, a turizmus, kutatás-fejlesztés, innováció, információs társadalom és gazdaságfejlesztés, - a Környezetvédelem és infrastruktúra Operatív program három átfogó célt jelölt meg. Az egészséges, innovatív, képzett és szolidáris társadalom kialakulását, a versenyképesség növelését, és a környezetminőség javítását, a fenntartható erőforrásgazdálkodást. Prioritásai a környezetvédelem, az egészségügyi infrastruktúra és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, - az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív program célja a mezőgazdaság versenyképességének javítása, az esélyegyenlőség megteremtése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megalapozása a mezőgazdaság és az élelmiszer-kivitel fokozása, vidéki foglalkoztatás és alternatív jövedelemszerzés ösztönzése, a vidék népességmegtartó erejének javítása érdekében a következő prioritásokat jelölte meg a terv: versenyképes alapanyag-termelés, élelmiszer feldolgozás modernizálása és a vidéki térségek fejlesztése, - a Regionális Operatív program feladata a kiegyensúlyozott területi fejlődésnek az elősegítése érdekében két vertikális és egy horizontális prioritást tartalmaz. Prioritások: a regionális gazdaság versenyképességének erősítése, a települési, környezeti infrastruktúra fejlesztése és a regionális tudásbázis fejlesztése volt. Regionális fejlesztési programok szolgálják a régiós területfejlesztést, a régiók helyzetbehozását, az uniós pénzeszközök tervszerű felhasználását. A regionális lépték szükségessége leginkább a területfejlesztésben nyilvánul meg, de elmondható a vonalas infrastruktúra, a specializált humánszolgáltatások, valamint a természet és környezetvédelem speciális feladatairól is. A Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott Ágazati Operatív Programok és a célterületbe sorolt régiókra egyenként készített Regionális Operatív Programok jelentik az unióból érkező Strukturális Alapok felhasználási területét. A helyben kidolgozott terveknek a Nemzeti Fejlesztési Tervbe való beépülését preferálja az unió.
34
Kiemelt térségek fejlesztési programja keretében, az országos jelentőségű területfejlesztési programok támogatása érinti a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, Velencei tó - Vértes Üdülőkörzet, Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet terület fejlesztésével és területrendezésével kapcsolatos feladatokat, - a Tisza-völgy terület- és vidékfejlesztési kormányprogram (Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése) keretében a területfejlesztési és területrendezési feladatok támogatását, - a Záhonyi Vállalkozási Övezet logisztikai központ létesítésének támogatását. Érinti a termelő létesítmények bezárásával, ill. nagy létszámot foglalkoztató intézmények megszüntetésével, válságövezet kialakulásával összefüggésben kistérségi gazdasági szerkezetátalakítási programok kidolgozásának és a megvalósítás egyes feltételei megteremtésének támogatását. A turisztikai fejlesztések, ill. országos és regionális jelentőségű logisztikai központok, repülőterek, közlekedési csomópontok megvalósítását. További országos jelentőségű területfejlesztési programok: a Szigetközi térség rehabilitációjával
kapcsolatos
feladatok,
a
Mosoni-Duna
térség
komplex
területfejlesztése, Mosonmagyaróvár település közigazgatási területére vonatkozó rendezés és a Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartása, vízpótlása.
2.2. Területrendezési tervek A területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő, műszaki és ökológiai szempontok alapján elkészített tervek. Funkciójuk a térségi szerkezet meghatározása, és a térségi területhasználat szabályozása. Feladatuk a fejlesztés, a fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása. Mindez a természetes és épített környezet értékei védelmének biztosítása mellett. Az országgyűlési, ill. megyei önkormányzati jóváhagyás révén legfontosabb előírásaik jogszabályként fejtik ki hatásukat. A területrendezési tervek jóváhagyásra kerülő munkarészei egységes egészet képeznek, elfogadásuk azonos szinten rendelettel történik.
35
2.2.1. Az Országos Területrendezési Terv A 2003. évi XXVI. törvény Országos Területrendezési Terv (a továbbiakban: OTrT) elkészítéséről, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény rendelkezett. A kormány döntéseiben biztosítja a regionális politika érvényesülését, előkészíti és az Országgyűlés elé terjeszti az országos és a kiemelt térségek területrendezési terveit és azok önkormányzatokra is kötelező elemeit. A területrendezési terv készítése a társadalmi, gazdasági rendszerváltozásnak a következménye. Felgyorsult az országos térségi szerkezetet meghatározó infrastruktúrahálózat fejlesztése, egyre jelentősebbekké váltak az ország nemzetközi térszerkezeti kapcsolatai és ezek további változásokat eredményeztek. A területrendezés eszközeit is fel kellett használni ahhoz, hogy az infrastruktúra-hálózat új elemei és a rendszer egésze összhangban legyen a területi-környezeti kritériumokkal és a területi fejlődést szolgálja. Az OTrT készítése és elfogadása szükségszerű volt az irányadó, országos szintű keretek rögzítése, a kiemelt térségek és a megyei területrendezési tervek készítéséhez. A terv feladata, hogy biztosítsa az ország bekapcsolódását az európai térszerkezetbe és elősegítse a nemzetközi előírások érvényesítését. A kidolgozás során figyelembe vették a környezetre, a természetre és a kulturális örökség védelmére, valamint a műszaki infrastruktúrára vonatkozó legfontosabb nemzetközi kötelezettségeket és egyezményeket. Az Országos Területrendezési Terv az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat foglalja magában. A törvény rajzban is ábrázolja az övezeti besorolást az országos ökológiai hálózat, a kiemelten fontos érzékeny természeti terület, a kiváló termőhelyi adottságú szántóterület, a komplex táj rehabilitációt igénylő terület, a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület, valamint a felszíni vizek vízminőség-védelmi vízgyűjtő területének tekintetében. Az országos övezetek határait
a kiemelt térség, illetve a megye
területrendezési tervében pontosítani kell. A törvény nem érinti a 2000. évi CXII. törvény hatályát, mely a Balaton Kiemelt Üdülőkörzettel foglalkozik. Az ország településein, az egyes térségekben a terület felhasználásra és az építésre vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezéseivel összhangban kell kialakítani.
36
2.2.2. A kiemelt térségek területrendezési tervei A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény szerint a kiemelt térség: egy, vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági, vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység, amely egységes tervezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek, vagy más jogszabályban meghatározott célok is fűződnek. Ilyenek a fővárosi agglomeráció, a kiemelt üdülőkörzetek, a több megyét érintő nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek térsége, a határ menti, ill. más sajátos térségek. A törvényben meghatározott irányelvek és szabályok megszabják a kiemelt térségek és megyék területrendezési terveinek, így közvetve a települések rendezési terveinek és helyi építési előírásainak mozgásterét is. Az országos terv keretterv, melynek előírásai megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek. A Tft. rendelkezett a kiemelt térségek tervezésével és jóváhagyásával kapcsolatos feladatok ellátásáról. Az OTK a kiemelt térségek körében az összehangolt tervezéshez, rendezéshez és fejlesztéshez országos érdekek figyelembe vételével nevesítette ezeket: a Budapesti agglomeráció térségét, a kiemelt üdülőkörzeteket (a Balaton, a Velencei tó - Vértes, a Tisza-tó, a Mátra - Bükk, a Dunakanyar, a Mecsek Villány, Sopron - Kőszeg-alja térsége) és a több megyét érintő jelentős, ill. országhatáron átnyúló közös természetvédelmi területeket (nemzeti parkok). A regionális gazdaságfejlesztés érdekében vállalkozási övezetek kialakítását tervezte (Salgótarján, Ózd, Zemplén, Záhony, Kunmadaras, Berettyóújfalu, Békéscsaba, Szeged-Makó, Mohács-Baja, Barcs és Lenti térségében). A Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsnak feladatul tűzte ki, hogy hangolja össze a főváros és a környéki települések fejlesztési elképzeléseit egymással, valamint az országos és regionális koncepciókkal, programokkal. Kiemelt feladat a Balaton és környéke összehangolt, az idegenforgalom és a környezetvédelem szempontjait egyaránt figyelembe vevő fejlesztése, az érintett önkormányzatok koordinált együttműködésével, a Balatoni Fejlesztési Tanács keretében. Ösztönözni kívánták a megyei területfejlesztési tanácsok regionális szintű együttműködését, bővíteni a regionális fejlesztési tanácsok tervező és szervező
37
tevékenységét a nagyvárosok, a szomszédos tervezési és statisztikai régiókba átnyúló kistérségi társulások és területi kamarák képviselői bevonásával. A kiemelt üdülőkörzetek a nemzetközi és a hazai minőségi turizmus fogadóterületei, ahol a sajátos vonzerő, az idegenforgalmi adottságok kiaknázása, a szükséges infrastruktúra kiépítése a táj és a környezet fokozott védelmével valósítható meg. A kiemelt térségek területét tervezési folyamat eredményeként lehet lehatárolni.
2.2.3. A megyék területrendezési tervei A területrendezési tervekben foglaltak az országos tervtől kezdődően, a kiemelt térségi és megyei területrendezési terveken keresztül, a településrendezési tervekben válnak az egyre részletesebb tervezések eredményeképpen pontosabbá. A pontosítás maga a tervezési és egyeztetési folyamat, mely megfelel a jogszabályi és szakmai követelményeknek. A területrendezési tervek egymásra épülő, hierarchikus rendszert alkotnak, amelyben a rendszer alacsonyabb szintjén elhelyezkedő tervek nem lehetnek ellentétben a magasabb szintű tervekkel. A megyék területére, vagy térségére meghatározott tartalmi követelmények alapján területrendezési tervet készítenek. Hosszú távú előrejelzések alapján területileg összehangolt kötelezően ellátandó feladatok - az oktatási, a közművelődési, az egészségügyi, a szociális, az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos, az idegenforgalmi, ill. közszolgáltatási feladatok – figyelembevételével úgy, hogy ezek összhangban
legyenek
a
megyei
gazdaságfejlesztési
és
foglalkoztatáspolitikai
koncepciókkal és koordinálják a megye településeinek fejlesztési tevékenységét. Összhangba hozzák a megyei jogú város önkormányzatának és az érintett települések önkormányzatainak a területrendezési terveivel, valamint a többi érintett megyei önkormányzat és a kiemelt térségek terveivel. A megye területrendezési terve a megyei jogú várossal egyeztetett módon tartalmazza a megyei jogú város településszerkezeti tervének térségi jelentőségű elemeit, de nem terjed ki a kiemelt térségek területére.
38
3. Településrendezés
A települések életét, az egyes emberek életkörülményeit, az épített környezet alakításának szabályozásáról szóló - az 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) is lényegesen befolyásolja - mely a mai kor követelményeinek megfelelően újra szabályozta e területet. Az állami és területi szervek területfejlesztési tevékenységi körét a területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. törvény határozta meg, az építésügyi kérdésekben, pedig az Étv. jelölte meg a konkrét feladatokat. Az Országgyűlés az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos alapvető követelmények, eszközök, jogok és kötelezettségek, az ezekkel kapcsolatos feladatok, hatáskörök és hatósági jogkörök szabályozására, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D. szakaszának. (2) bekezdése, ill. a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény figyelembevételével hozta meg a törvényt. A településrendezés megnevezés gyűjtőfogalom. Sokirányú tevékenységet jelöl. A település területének megfelelő felhasználását, ezzel kapcsolatos építkezést, a kedvező településszerkezet, településkép kialakítását és működőképességét biztosító feladatok megvalósítását jelenti. A társadalmi, gazdasági változások megkövetelték e területnek a szabályozását is, a közérdek és az egyéni érdek összhangba hozásával. A törvény sok esetben csak keretként jelöli meg az elvet, irányt vagy célt, ami lehetővé teszi a részletek országos, vagy
helyi
rendeletekkel
való
szabályozását.
Az
előírásokat
a
megváltozott
körülményekhez igazították a településrendezés céljának, feladatának megfelelően. A településrendezés akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha a település egész területére kiterjedő, átgondolt településfejlesztési döntésre támaszkodik, és minden fontos tényezővel számol. A település külterületének gazdasági, vagy más rendeltetés szerinti tagozását és esetleges későbbi fejlődés irányát, a belterületen létesíteni kívánt jelentősebb fejlesztéseket – koncepciókban - kell megállapítani. A törvény előírja, hogy a településrendezési feladatát – az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.). alapján - a települési önkormányzatoknak a településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények alapján kell
39
ellátniuk. A törvény meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon belüli összefüggéseket is.
3.1. A településrendezés célja, feladata Célja: a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása. A környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése, védelme, az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések oldása. Az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése.
Feladata: a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakítása, a település összehangolt, rendezett fejlődése kereteinek meghatározása, a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse a működőképességet, csökkentse a környezeti ártalmakat és biztosítsa a település megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét.
3.2. A településrendezés eszközrendszere A célok érvényesítésének, a feladatok megvalósításnak érdekében különböző eszközre van szükség. A helyi önkormányzat képviselőtestülete az országos érvényű jogszabályok figyelembe vételével megállapítja a településfejlesztési koncepciót (határozat), ill. kidolgoztatja, majd elfogadja a településszerkezeti tervet (határozat), a helyi építési szabályzatot és a szabályozási tervet, melyet a településszerkezeti terv alapján rendelettel fogad el.
3.2.1. Településfejlesztési koncepció A településrendezési tervet megalapozó, az önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum, mely a döntések a település jövőbeni fejlesztésének elgondolását, az ezzel összefüggő legfontosabb kérdéseket foglalja magába. Kialakításánál a természeti adottságok mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontokat vesznek figyelembe.
40
A döntések kidolgozása és megállapítása a települési önkormányzatok képviselőtestületének feladata. A megvalósítás érdekében a legmegfelelőbb műszaki megoldások keresése és tervekben való megfogalmazása a cél. A követelmények közül azokat, amelyek rajzban nem fejezhetők ki, helyi építési szabályzatba kell foglalni. A feladatok megvalósítását a településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a sajátos jogintézmények biztosítják. A törvény meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon belüli összefüggéseket. A változások megkövetelik a településrendezés során, az állampolgári és egyéb érdekek figyelembevételét, az érintettek együttműködését a településük fejlődésének, rendezésének tényleges és érdemi alakítására. A településrendezés során biztosítani kell, a közérdeknek megfelelő terület felhasználást, a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános követelményeit. A népesség demográfiai fejlődését, a lakosság lakásszükségletét, fizikai, szellemi szükségleteit, igényeit, az oktatás, a sport, a szabadidő, az üdülés terén és a társadalmi szervezetek működési feltételeit. A megőrzésre érdemes történeti, vagy településképi jelentőségű településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát, a kilátás védelmét úgy, hogy az a telkek szabályos beépítését ne akadályozza. A környezet- és a természetvédelem, a tájhasználat, tájkép formálásának összehangolt érdekeit, a víz, levegő, talaj, klíma és az élővilág védelmére, a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit. A mező- és az erdőgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás, az energia- és a vízellátás, a hulladék és a szennyvízelhelyezés, valamint a nyersanyaglelőhelyek biztosítását. A honvédelmi és a polgári védelmi érdekeket, a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást, a természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és védelmét.
41
3.2.2. Településrendezési terv a településszerkezeti terv, a szabályozási keretterv és a szabályozási terv. A helyi építési szabályzat és a településrendezési terv az országos településrendezési
szakmai
előírások
figyelembevételével,
külön
jogszabályban
meghatározottak szerint készülnek. Biztosítani kell az érintettek számára véleménynyilvánítás lehetőségét, meg kell ismertetni a rendezés alá vont területet, a rendezés célját, várható hatását, hogy azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek. Az érintett szervezeteket be kell vonni az előkészítésbe, hogy írásos állásfoglalásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket, intézkedéseiket. A lakosság életkörülményeiben bekövetkező hátrányos következmények elhárítása, csökkentése érdekében figyelembe kell venni értékrendjüket, szociális helyzetüket, vizsgálni kell életkörülményeiket és igényeiket. a) A településszerkezeti terv A törvény 10. § (1) bekezdése szerint „A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és a térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon
érdekelt
többi
település
alapvető
jogainak
és
rendezési
terveinek
figyelembevételével a környezet állapotának javítása vagy legalább szintentartása mellett.” Ennek feladata tehát, hogy a település igazgatási területére, annak környezeti és műszaki adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthető településfejlesztési célokból és településpolitikai követelményekből adódó földhasználat fajtáira, a település előrelátható szükségleteinek megfelelően meghatározza a település szerkezetét. A bel- és külterületek elhatárolását, a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat, a védett, a védelemre tervezett és a védő területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra tervezett területrészeket, a meglévő és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat. A településszerkezeti tervet – az Ötv. rendelkezéseinek megfelelően - a települési önkormányzat képviselőtestülete hagyja jóvá. A terv az abban foglalt előkészítő településrendezési eszközök kapcsán az önkormányzatra, és nem az állampolgárokra 42
nézve kötelező erejűek. Legalább tízévenként felül kell vizsgálni, szükség esetén a terv módosításáról, vagy új terv készítéséről kell gondoskodni, a szomszédos települési, a főváros esetében a fővárosi kerületi önkormányzatokkal és a megyei önkormányzattal is egyeztetni kell. A terv a település közigazgatási területére készül és rajzi, valamint szöveges munkarészből áll. Megfelelő méretarányú térképen kell ábrázolni. Jelezni kell a veszélyeztető, ill. arra kiható tényezőket, pld.: erózió- és csúszásveszélyt és más jogszabályok alapján előírt olyan tényezőt, mely a terület felhasználását, vagy beépítését befolyásolja. b) Szabályozási terv A település közigazgatási területére, vagy annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet. Minden esetben készíteni kell az újonnan beépítésre, vagy jelentős átépítésre kerülő – rehabilitációs - területekre, a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség, vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylő védett területek egészére és más olyan esetekben, mikor azt az építés helyi rendjének biztosítása szükségessé teszi. A tervnek tartalmaznia kell a bel- és külterületek lehatárolását, a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, ill. az azokon belüli egyes területrészek - építési övezetek, övezetek - lehatárolását, a közterületek és az egyéb területek elkülönítését, a közterületeken belül, a különböző célt szolgáló területeket. A telkek, építési telkek területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat, a védett és a védelemre tervezett, valamint a védő területeket, továbbá építményeket, az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozandó elemeit és a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területrészek lehatárolását. A terv tehát az építési szabályzat rajzi kiegészítése, amely a település teljes területére, vagy annak egyes részeire készülhet. A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt kell alkalmazni. Tartalmazza a beépítés feltételeit (pld.: a telkek méretét, beépítés módját, beépítettségét) a szabályozási tervben - ezzel a helyi építési szabályzatban - kell meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben a közérdek szempontjainak kell érvényesülni és nem a magánérdeknek. Ez nem zárja ki a magán kezdeményezések a közérdekkel összhangba hozható érvényesülését, ezért a településrendezési terv nyilvános. 43
3.2.3. A helyi építési szabályzat Biztosítja az építés rendjét a települések területén. Tartalmazza a jogilag kötelező
megállapításokat,
a
megengedhető
építési
módokat,
melyeket
a
képviselőtestületek a helyi, területi sajátosságoknak megfelelően az országos szabályok betartásával, azokban megengedett eltérésekkel hoznak. A szabályzat a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, a környezeti értékek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket állapítja meg. A helyi építési szabályzat tartalmazza a bel- és külterület, a beépítésre szánt területek, ill. az azokon belüli területrészek (építési övezetek), a beépítésre nem szánt területek tagozódását, az egyes övezetek lehatárolását. A különböző célú közterületek felhasználását, az építés feltételeit és szabályait, a helyi építészeti értékvédelemmel, a védett és a védő területekkel, valamint a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek lehatárolását, az azokkal kapcsolatos előírásokat. Készülhet a település egész területére, vagy részenként fokozatosan. Készíteni kell - legalább telektömbre kiterjedően az újonnan beépítésre, vagy jelentős átépítésre kerülő – rehabilitációs - területekre, a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség, vagy a rendeltetés szempontjából figyelmet igénylő védett területek egészére, valamint olyan esetekben, amikor azt az építés helyi rendjének biztosítása szükségessé teszi.
3.2.4. A fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések A fővárosra - tekintettel a kétszintű önkormányzatiságra - az Ötv-vel összhangban - sajátos rendelkezéseket állapít meg a törvény. A Fővárosi Önkormányzat a főváros területének felhasználásával és beépítésével, a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek
védelmével
kapcsolatos
általános
követelményeket
fővárosi
építési
keretszabályzatban állapítja meg. A kerületi önkormányzatnak - a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot kell megállapítania. A fővárosi településrendezési tervek, a fővárosi önkormányzat által jóváhagyott fővárosi településszerkezeti terv és a fővárosi önkormányzat által jóváhagyott 44
fővárosi szabályozási keretterv, valamint a fővárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi szabályozási terv. A főváros szabályozási kerettervében kell meghatározni a főváros egészét, vagy több kerületét érintő, a fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó szabályozási elemeket. A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintő, a főváros szabályozási kerettervében szereplő szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés szükségessége esetén a
főváros
szabályozási
kerettervét
előzetesen
módosítani
kell.
A
fővárosi
településrendezési eszközök összehangolt nyilvántartásának szabályait a fővárosi önkormányzat rendeletben állapítja meg.
3.3.
Településrendezési
feladatok
megvalósulását
biztosító
sajátos
jogintézmények
3.3.1. A sajátos jogintézmények célja a településrendezési feladatok - a terület felhasználás, infrastruktúra hálózat kiépítése, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet táji, természeti és épített értékeinek fejlesztése, védelme, az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megvalósítása, az érdekütközések feloldása, valamint az erőforrások
kíméletes
hasznosításának
elősegítése.
A
sajátos
jogintézmények
meghatározzák az építkezés általános körülményeit, az építéssel kapcsolatos tilalmakat, szabályozzák a telekalakítást, az önkormányzatok területrendezéssel kapcsolatos elővásárlási jogát, a kisajátítást, a helyi közút céljára történő lejegyzés módját, az útépítési és közművesítési hozzájárulást, a településrendezési kötelezéseket, valamint a kártalanítási szabályokat.
3.3.2. A sajátos jogintézmények fajtái
a) Építésjogi követelmények A törvény építésjogi szempontokra vonatkozó előírásai általános szabályként rögzítik, hol, hogyan és mit lehet építeni. Az építés alapvető feltétele az építésre kialakított (építési) telek megléte, a minősítése és beépítési feltételeinek meghatározása.
45
Ez országos jogszabályokban és a településrendezés helyi jogi eszközeiben történik. Építés csak helyi építési szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkező területen, az azokban foglaltaknak megfelelően történhet. Ha nincs a területre vonatkozó helyi szabályozás (helyi építési szabályzat és szabályozási terv), akkor az Étv. általános rendelkezései szerint kell eljárni, figyelembe véve a már beépült területeket és a külterületet. A beépítésre nem szánt területeken csak különösen indokolt – közérdek, nyomós magánérdek – esetében lehet új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, vagy rendeltetését, használati módját megváltoztatni.
b) Tilalmak A törvény a korábban használt telekalakítási és építési tilalom fogalma mellett bevezeti a változtatási tilalom fogalmát, melynek lényege továbbra is a kitűzött településrendezési célok megvalósítása és a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése. Az önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat, vagy annak megszüntetését a változtatási tilalom kivételével - az első fokú építésügyi hatóság az érintettekkel, határozattal közli. A változtatási tilalommal terhelt ingatlanon nem csak a telekalakítás és építés tilos, de más értéknövelő változtatás sem hajtható végre és a feltétlenül szükséges mértékre, időtartamra kell korlátozni. Meg kell szüntetni, ha az elrendelésének oka már nem áll fenn. A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóság a tilalmat határozattal rendeli el, melyben meg kell jelölni az érdeket és érdekeltet. A tilalom nem terjed ki az elrendelése előtt engedélyezett építési, javításikarbantartási és a jogszabályokban megengedett más építési munkákra, a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kármegelőzési, -elhárítási tevékenységekre. A tilalmat az azt elrendelő megkeresésére - a változtatási tilalom kivételével az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. 3 év eltelte után a tilalom a törvény erejénél fogva automatikusan hatályát veszti, de ha az elrendelés feltétele továbbra is fennáll, legfeljebb egy esetben egy évvel meghosszabbítható.
46
Az adott területen telket alakítani, új építményt létesíteni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, elbontani, ill. más értéknövelő változtatást az életveszély elhárításán kívül végrehajtani tilos. A tilalom alá eső területen a jövőbeni rendeltetésnek megfelelő terület előkészítő, építési, bontási munkát, az építészeti örökség védelmét, régészeti munkát lehet végezni. A környezet- vagy a természetvédelem érdekében szükséges építési munkát, a meglévő építménynek állagmegóvási, valamint a terület jövőbeni rendeltetésének megfelelő átalakítását, korszerűsítését, bővítését, továbbá a meglévő lakóépület új, önálló lakást nem eredményező átalakítását, legfeljebb egy alkalommal 25 m2-rel történő bővítését és felújítását lehet csak engedélyezni.
c) Telekalakítás A törvény telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új szabályokat nem tartalmaznak, fenntartják a régi előírásokat. E szerint az építés a rendezett, emberhez méltó települési környezet biztosítása érdekében csak meghatározott követelményeknek megfelelően történhet. A terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas, alakja, terjedelme, beépítettsége és megközelíthetősége a jogszabályokban és a szabályozási tervben meghatározottaknak megfelelő lehet. Az egyes telkek, területek tulajdonjoga nem jelenti azok beépítésének alanyi jogát, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a tulajdonosokat. Ezek elsősorban a közúti kapcsolat, a közművek megléte, az érintett terület előkészítettsége. E feltételek az önkormányzat számára jelentenek feladatot. A telekalakítást csak jogerős engedély alapján lehet végezni, melyhez külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően telekalakítási tervet kell készíteni. Ez és a felmerülő költségek a kezdeményezőt terhelik. A telekalakítás lehet: telekcsoport újraosztása, telekfelosztás, telekegyesítés és telekhatár rendezés. Amennyiben új beépítésre szánt, vagy jelentős mértékben átépítésre kerülő – rehabilitációs – területeket érint a telekalakítás, a vonatkozó helyi építési szabályzat szerint kell az érintett telekcsoportot - legalább telektömbönként történő – újraosztással kialakítani. A telekalakítás kezdeményezőjét az önkormányzat - a helyi építési szabályzatnak és a szabályozási tervnek megfelelően, a telekalakítás miatt szükséges mértékig – utak, közművek létesítésére, vagy a költségek viselésére kötelezheti. A 47
telekalakítási és építési tilalom az Étv. 20. §-a szerint elrendelhető a településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében. Az érintett területre változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom rendelhető el. A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni és haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelés oka már nem áll fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a helyi építési szabályzat és a hozzá tartozó szabályozási tervek felülvizsgálatával együtt el kell végezni. A településrendezési feladatok megvalósulása érdekében önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat, vagy annak megszüntetését - a változtatási tilalom kivételével - az első fokú építésügyi hatóság határozattal közli az érintettekkel. A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az arra illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóságnak határozattal el kell rendelnie a telekalakítási, illetőleg építési tilalmat. A határozatban meg kell jelölni az érdeket és az érdekeltet, amelynek érvényre juttatását a tilalom szolgálja, ill., akinek az érdekében a tilalmat elrendelik. A tilalmat az azt elrendelő megkeresésére - a változtatási tilalom kivételével - az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. A tilalom az építési engedély érvényességi ideje alatt nem terjed ki az elrendelése előtt engedélyezett építési, javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más építési munkákra, a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kármegelőzési, kárelhárítási tevékenységekre. A törvény végrehajtását a telekalakítás szabályozására kiadott 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet, valamint a telekalakítási és építési tilalom elrendeléséről szóló 3/1998. (II. 11.) KTM rendelet részletezi. A tilalom elrendelése ügyében az építésügyi hatáskört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, másodfokon az illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője gyakorolja. A tilalom érvényesség szempontjából lehet határozott idejű, határozatlan idejű, ill. valamely feltétel bekövetkeztéig tartó. Határozott idejű tilalmat kell elrendelni a helyi építési szabályzat, illetve szabályozási terv végrehajtásának biztosítása érdekében, vagy ha azt külön jogszabály 48
előírja. Határozatlan idejű, ill. valamely meghatározott feltétel bekövetkeztéig tartó tilalom akkor rendelhető el, ha a terület rendeltetésszerű felhasználását, az élet- és vagyonvédelmet veszélyeztető változás (pld.: talajmozgás, levegő-, zaj- vagy talajállapotromlás stb.) következhet be, vagy ennek veszélye áll fenn. A régészet, a műemlék- vagy környezet- és természetvédelem érdeke azt megköveteli, a terület bányatelek határain belül fekszik és a tilalom elrendelését a bányatelek jogosultja kéri, vagy ha a felszín alatt bányatelekkel még nem fedett ásványi nyersanyag települt, és a tilalom elrendelését a Magyar Geológiai Szolgálat javasolja, ill. külön jogszabály azt előírja. A 85/2000. számú FVM rendelet az ország területén lévő valamennyi telket érintő telekalakításra vonatkozik. A rendelet meghatározza a benne használt fogalmakat, pld.: nyúlványos, vagy nyeles telek, ami egy telektömbön belül levő olyan telek, amit csak átjárásra, közművek elhelyezésére használnak a köz-, ill. magánút megközelítéséhez. Tömbtelek, ami már korábbiakban beépült területet, az úszótelek, amely a tömbtelken álló más tulajdonában álló épületek részére kialakított telket, ill. a telek homlokvonala kifejezés, mely a teleknek a közúttal, vagy magánúttal közös határvonalát jelenti. A rendelet előírja az általános telekalakítási kritériumokat, azt, hogy milyen eljárásban, milyen feltételekkel, ki vehet részt (pld.: tulajdonos, földmérő, földhivatal) a telekalakításban, továbbá azt, hogy a települési önkormányzat milyen céllal rendelhet el a településen telekalakítási és építési tilalmat (helyi építési szabályzat, vagy valamely jogosult kérelme esetén) és milyen feltétel mellett milyen időtávra szólhat. Ez az eljárás is, mint a legtöbb közigazgatási eljárás kérelemre indul, ezért a kérelem, valamint az elrendelő határozat tartalmát, az érdekeltekkel való közlés módját, ill. a tilalom megszüntetésének körülményeit is meghatározza.
d) Elővásárlási jog A törvény az elővásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési önkormányzat számára biztosítja a közérdekű célok megvalósítása érdekében az általános elővásárlási jogot és lehetőséget teremt arra, hogy a képviselőtestület saját rendeletében különös – konkrét - elővásárlási jogot állapítson meg. Az építési szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok megvalósításához szükséges ingatlanokra, a településszerkezeti tervben rögzített közérdekű célok megvalósítása érdekében a beépítetlen telkekre, ill. olyan területekre, ahol településrendezési 49
intézkedéseket tervez, és a településfejlődés biztosítása ezt megkívánja. A rendeletben meg kell jelölni az elérni kívánt célt, amelyre a területet felhasználják. A törvény kitér a Budapestet érintő sajátos helyzet megoldására is. Az elővásárlási
jogot
az
önkormányzatoknak
kötelező
az
ingatlan-nyilvántartásba
bejegyeztetni, majd ha indokai megszűnnek, haladéktalanul kérniük kell a törlését. Az önkormányzat elővásárlási joga - az országos jelentőségű védett természeti területek és a műemléki ingatlanokra vonatkozó elővásárlási jogot kivéve - a más jogszabályokon, ill. szerződésen alapuló elővásárlási jogot megelőzi. Amennyiben az elővásárlási joga gyakorlásával kapcsolatos megkereséstől számított hatvan napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthető. A bejegyzett elővásárlási jogot az elidegenítés nem érinti.
e) Kisajátítás A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekből szükséges ingatlanok a kisajátításról az 1976. évi 24.(IX. 5.) sz. törvényerejű rendelet részletesen rendelkezik. Meghatározza milyen célra, milyen eljárással van helye kisajátításnak. Az építési törvény kiegészíti ezeket a rendelkezéseket. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, éppen ezért tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ezt a meghatározást a polgári törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény (a továbbiakban PTK) 177. § (1) bekezdése is átveszi. Az ingatlan tulajdonjogát kisajátítással csak akkor lehet megszerezni, ha az adásvétel útján nem lehetséges. A tvr. 4. § (1) bekezdése tételesen felsorolja, hogy ingatlant kisajátítani milyen közérdekű célokra lehet. Például: állami, helyi önkormányzati szerv, valamint az e szervek működéséhez szükséges gazdasági, igazgatási, oktatási, közművelődési, szociális és egészségügyi létesítmény elhelyezésére, város- és községrendezésre, stb. A tulajdonosnak az ingatlanért teljes és megfelelő kártalanítást kell kapnia, összegét a jogszabályban meghatározott tényezők mérlegelésével kell megállapítani. A kártalanítani lehet csereingatlannal, pénzzel, vagy mindkettővel. Az eljárás során nemcsak a károsult vagyonának értékcsökkenéséért, hanem az elmaradt haszonért is kérhető kártérítés. 50
Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok és az ingatlanra bejegyzett tények megszűnnek. Kivétel a telki szolgalom, a jogszabályon alapuló szolgalom, vezetékjog és más használati jog, valamint tulajdoni korlátozás. Ezekről szükség szerint rendelkezik a kisajátítást végző szervezet. Ha a kártalanítás részben, vagy egészben csereingatlannal történik, a kisajátított ingatlanra vonatkozó jogok a csereingatlanra szállnak át. A bérleti, a haszonélvezeti jogot és a használat jogát csak a jogosult kérelmére kell a csereingatlanra átvinni; a lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségre ezek a jogok nem vonatkoznak. Az állam, ill. az önkormányzat - ha a tvr. másként nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg.
f) Helyi közút céljára történő lejegyzés A törvény a rendezett környezet biztosítása érdekében előírja, hogy az építés feltételei az egyes telkek, területek közúttal és közművekkel történő ellátása biztosított legyen. Az építési feltételek megállapítása a településrendezési tervben, helyi építési szabályzatban történik, ezért az önkormányzat feladata és jogköre, hogy e feltételeket biztosítsa, ha jogszabály arra mást nem kötelez. Az építési törvény megengedi az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút építése céljából kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Ez a lehetőség a (a tulajdonosok közvetlen érdekét nem szolgáló) közút kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható. Ha településen kiszolgáló út létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, az építésügyi hatóság a teleknek az út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges. Amennyiben a lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védő területet érint, az érdekelt szakhatóságok előzetes egyetértése szükséges. Az igénybe vett részéért, a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. Összegéről az építésügyi hatóság külön határozatban dönt. Ha építésügyi hatósági engedéllyel rendelkező, vagy 10 évnél régebbi építményt, építményrészt sajátítanak ki, le kell folytatni a kisajátítási eljárást, ha a kártalanításról nem tudnak megállapodni.
51
Amennyiben a visszamaradó telekrész alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra, a tulajdonos kérelmére, az egész telket igénybe kell venni, kártérítés mellett. Az utca egyik oldalán történő kisajátítás esetén, az út másik oldalán lévő teleksor tulajdonosait, a változásból eredő telekérték-növekedés arányában - rendeletben egyszeri hozzájárulás fizetésére kötelezhetik. Az út létesítése után feleslegessé vált közterületet az érintett tulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani, ha kártalanítás nélkül jegyezték le, térítés nélkül kell visszaadni. Az előírásokat alkalmazni kell a hasonló rendeltetésű külterületi helyi közutak esetében is.
g) Útépítési és közművesítési hozzájárulás A helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, ill. a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály, vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési - a fővárosban megosztott feladatkörüknek megfelelően a fővárosi, ill. kerületi - önkormányzat feladata. Az önkormányzat a közút létesítési és közművesítés költségeit közművesítési hozzájárulásként részben, vagy egészben az érintett tulajdonosokra háríthatja. A tulajdonosok közötti felosztás szabályait a törvény alapelvei figyelembevételével az önkormányzat helyi rendeletben állapítja meg.
h) Településrendezési kötelezések Ha a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok soron kívüli megvalósítását, a törvény lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzat beépítési, helyrehozatali, vagy beültetési kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatban, melynek alapján az építésügyi hatóság erről határozattal rendelkezik A kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érinti ezért, azok elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelő támogatási eszközökről is gondoskodni kell. A helyi építési szabályzat a tervszerű telekgazdálkodás, a beépítés helyes sorrendje és a településkép előnyösebb kialakítása érdekében az építési telkekre meghatározott időn belüli beépítési kötelezettséget állapíthat meg. Ha a tulajdonos e kötelezettségét nem teljesíti, az önkormányzat az ingatlant kisajátíthatja. Amennyiben az 52
ingatlan tulajdonos a beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, kérheti az ingatlan kisajátítását. A helyi építési szabályzat előírhatja a rossz állapotú építmények meghatározott időn belüli helyreállítását. A kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást nyújthat. Az
önkormányzat
harmadik
lehetősége
közérdekű
környezetalakítás
szabályozására az ingatlan növényzettel történő beültetésére való kötelezés, például gyepesítés, fásítás, növényzetpótlás. Ha e kötelezettség teljesítése a tulajdonosnak az ingatlan rendeltetésszerű használathoz szükséges mértéken felüli költséget jelent, azt az önkormányzat a rendeletben meghatározott mértékben megtéríti. A kötelezettségek határozattal történő elrendeléséről az építésügyi hatóság intézkedik és megkeresi a földhivatalt a kötelezés ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyezése érdekében. Ha a kötelezett a végrehajtható kötelezettséget nem teljesíti - a terhére hatósági úton, a felmerülő költségeket megelőlegezve – az önkormányzat maga végezteti el. A költségek erejéig, azok megtérítéséig az érintett ingatlanra jelzálogjogot jegyeztethet be az ingatlannyilvántartásba.
i) Kártalanítási szabályok Differenciált kártalanítási szabályok vonatkoznak azokra az esetekre, amikor településrendezési
intézkedés
következtében
az
ingatlan
korábbi
rendeltetése,
felhasználási módja megváltozik és a tulajdonos károsodik. A törvény meghatározza a kártalanítás feltételeit, mértékét és kimondja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználásának célja nem valósul meg, a megállapítástól számított 3 éven belül, úgy a tulajdonos feltétel nélkül követelheti a kártalanítást, amit a kedvezményezett köteles megfizetni. Ez a felek megállapodásának tárgya, vagy a bíróság dönt. Összege az ingatlan korábbi rendeltetése szerinti értéke és az új forgalmi értéke közötti különbözet. A később megvalósítandó cél akadályozza a tulajdonos építési jogát, a közérdekű cél kedvezményezettjétől, ill. ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás a kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant kisajátítják. Nem jár kártalanítás a természeti veszély elhárítása érdekében tett megelőzési munka végzése során elrendelt tilalom, a változtatási tilalom, valamint a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték 53
védelme érdekében elrendelt tilalom esetén az erre vonatkozó külön jogszabályokat alkalmazzák. Kártalanítást köteles fizetni az, akinek az érdekében a korlátozás történt, vagy a települési önkormányzatot terheli. Az igény a kár keletkezésekor esedékes, mértéke a felek megállapodásának tárgya. Ha - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, melyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az Étv-ben meghatározott eltérésekkel.
3.4. A településrendezési feladatok törvényi szabályozásának története
3.4.1. A központi szabályozás előtti időszak 1937. előtt nem volt nem volt egységes szabályozás az építészet területén. Az 1400-as években Zsigmond és Mátyás király elrendelte a leromlott állapotú házak felújítását. Ennél szélesebb körű szabályozás Mária Terézia idején történt. Ebben az időszakban építési tevékenységet végezni engedélyezési eljárás után lehetett. 1788-ban Pesten magisztrátusi engedélyhez kötötték a tevékenységet. 1808ban Szépítő Bizottságok létrehozásáról döntöttek. 1839-ben Pest Építési szabályozásának kibocsátásával szabták meg az építési feltételeket, 1869-ben országos egységes tűzrendészei szabályok léptek életbe, melyek az építkezés során betartandó tűzrendészeti szabályokat foglalták össze. A XIX. században az országgyűlés egyedi törvényekkel engedélyezte a nagy építkezéseket (Lánchíd, Nemzeti Múzeum). 1872-ben egyesült Buda - Pest – Óbuda az egységesítés érdekében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa építési szabályokat alkotott. Az 1876. évi 14. tc. az építkezésekkel kapcsolatos közegészségügyi szabályokat írta elő. A városok szabályozási terveket alkottak, az egyéb települések számára megyei rendeletek írták elő az építési szabályokat. Az építészet új felfogásának jelei Magyarországon már a I. világháborút megelőző években is mutatkoztak. Ennek képviselő közé tartozott Lechner Ödön és Koós Károly is. A XX. szd. elején alakult ki az építés állami rendszere, mely a középítkezéseket rendezte. A települések továbbra is önkormányzati szinten szabályozták a tevékenységet. Az 1910-es évek elején nagyszabású munkák folytak, melyeket a háborús évek visszavetettek. Az 1920-as békés 54
évek fellendülést hoztak, majd a gazdasági válság ismét hanyatlást eredményezett, ennek ellenére új építőanyagok és szerkezetek jelentek meg, főleg a fővárosban. Az építészeti irányzatok közül a funkcionalizmus nyert teret, mely az építészek oktatásában is jelentős előrelépést hozott.
3.4.2. Az 1937. évi VI. törvény volt az első országos szabályozás a városrendezésről és építésügyről, mely keretjelleggel szabályozta a területet. Előírta a városfejlesztési tervek, az általános rendezési tervek és a részletes rendezési tervek készítését, foglalkozott a telekfelosztással, telekhatár rendezéssel, telekalakítással és kisajátítással,
szabályozta az építési
engedélyezési eljárást, az engedély nélküli, vagy attól eltérő építéseket szankciókkal sújtotta. A helyi viszonyokat továbbra is helyben szabályozták.
3.4.3. Az 1964. évi III. törvény Már a második világháború után megindult a területi folyamatok állami alakítása, melyet az adott kor gazdasági - társadalmi szükségletei szerint alakítottak. A települések fejlődésének irányításában egyre fontosabb szerep jutott a központi szintű jogi szabályozás eszközrendszerének. Az 1964. évi III. törvény szólt az építésügyről, mely hét fejezetben tárgyalta a területtel kapcsolatos szabályozást. Az általános rendelkezéseken túl foglalkozott a területrendezéssel, a műemlékvédelemmel, az üdülőterületek építésügyi védelmével, a hatósági
engedélyezési
eljárással,
ennek
ellenőrzésével,
az
építéstervezéssel,
kivitelezéssel, ill. a vegyes rendelkezéseket foglalta össze. Az 1971. évi I. törvény a tanácsokról rendelkezett mely meghatározta a területfejlesztéssel és rendezéssel kapcsolatos helyi feladatokat. A szükségletek felmérésétől a feladatok megvalósításáig szabályozta a területfejlesztés célját és mértékét, a tanácsok kezébe adva a döntéseket és a szervezést. A településfejlesztés-településpolitika szempontjából meghatározó volt az 1972. évi VII. törvény, mely három tervezési időszakot szabályozott: hosszú távú, középtávú (általában 5 év) és éves (operatív) tervet. A hosszú távú tervekben irányt szabott
a
legfontosabb
társadalmi
és
gazdasági
folyamatokkal
kapcsolatos
elgondolásoknak és megjelölte a célokat és feladatokat. A középtávú tervek az adott 55
időszakra határozták meg fejlődés fő ütemét, arányát és a fontosabb szerkezeti változásokat, célokat és feladatokat. Az éves (operatív) terv ezeket a feladatokat egy éves időszakra lebontva határozta meg a szükséges intézkedéseket. Meghatározó szerepet töltött be a konkrét településfejlesztési feladatok végrehajtásában az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ), melyet az 5/1974-es (V.24.) ÉVM. számú rendelet léptetett életbe 1974. október 1-én. Hatálya kiterjedt az állami szervekre, a társadalmi szervezetekre, más jogi személyekre és az állampolgárokra egyaránt. Szabályozta a terület felhasználást, telekalakítást, épület kivitelezést, karbantartást, helyreállítást, bővítést és bontást. Ezekben az években még számos más jogszabály és egyéb rendelkezés szabályozta a területfejlesztés és településpolitika gyakorlati megvalósítását.
3.4.4. Az 1997. évi LXXVIII. törvény Látható, hogy az 1990-es rendszerváltás előtt is jellemző volt a területpolitika központi szabályozása, de a cél, hogy területileg kiegyenlített fejlődést mutasson az ország, nem mindig valósulhatott meg – mert nem szakmai, hanem politikai törekvések kerültek előtérbe és a területi különbségek, inkább kiéleződtek, mint megszűntek. A 80-as évek helyes irányba mutató kezdeményezéseit a rendszerváltozás nem engedte kibontakozni. A területi különbségek fokozódtak, munkahelyek százezrei szűntek meg, a korábbi ipari központok leépültek. A feszültségek kezelésére több kormányszintű programot is kidolgoztak. Az infrastruktúra kiépítése bekapcsolta az országos hálózatba a még ellátatlan területeket. Víz, gáz, telefon és úthálózat fejlesztések történtek, de a munkahelyek telepítése még így sem volt sikeres. A területpolitika célját és alapjait az 1996. évi XXI. törvényben határozták meg. A törvény nyomán megkezdődött az OTK kidolgozása. Meghatározták a térszerkezet alakításának irányát, a területpolitika céljait, irányelveit, az elsődleges fejlesztési irányokat, valamint az alapelveket. Kiépült az országos, megyei és kistérségi intézményrendszer, ezek kialakították szervezetüket és munkamódszerüket, kidolgozták a kistérségi területfejlesztési koncepciókat, melyek meghatározták a jövőképet, a fejlesztési irányokat. A szakemberek és intézmények összehangolt munkába kezdtek. Az Európai Uniós csatlakozás lehetőségének közelsége szükségessé tette a tervezés megerősítését. 1999-ben módosították a területfejlesztési törvényt, ez nagyobb teret adott a regionális 56
szintek működésének. Létrehozták statisztikai régiókat Európai Uniós mintára. Az uniós források segítségével új területfejlesztési stratégiát készítettek – többek között az Alföldre is. A tervezési folyamat lényege, hogy az adott térség gazdasági – társadalmi – környezeti helyzetének feltárásával meghatározzák a lehetőségeket, majd a bekövetkezett változások visszaellenőrzésével elindítsák a következő tervezési ciklust. A feltételrendszerek teljesítése már előre vetíti az Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. Az 1997. évi LXXVIII. törvény az építési szabályozáson túl a korábbi „igazgatási jellegű” szabályozástól eltérően bevezette az épített környezet védelmének fogalmát a törvény rendező elveként - összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel. Ebben a törvényben először kötődik össze a környezet ügye és az építés ügye. A törvény az épített környezet egészét átfogja - kivéve a sajátos építményfajtákat, valamint a műemlékvédelem alatt álló építményeket és területeket – ahol a törvényt a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak.
57
4. A területfejlesztés régiós lehetőségei
4.1. A Dél-alföldi Régió területfejlesztési stratégiája A Dél-alföldi Régiót az ország dél-keleti részén fekvő három megye – BácsKiskun, Csongrád és Békés alkotja. Az ország legnagyobb kiterjedésű, csökkenő lélekszámú határ menti régiója. A népesség több mint 40 %-a tanyavilágban él. Az elmaradottság csökkentése és az esélyegyenlőség érdekében a régió területfejlesztési koncepciójának felülvizsgálata során meghatározták az alapcélt: a régió közös érdekeken alapuló együttműködési hálózatok kialakításával, a természeti értékek és a határ menti helyzetből adódó előnyök tudatos kihasználásával megalapozni a szilárd versenyképes gazdaságot és mindehhez színvonalas életkörnyezet és életlehetőséget biztosítani. Stratégiai célok: - a régió versenyképességének javítása, elmaradott területek felzárkóztatása, a fenntartható fejlődés megvalósítása. Ehhez fejlesztési prioritások: - a gazdaság versenyképességének javítása, a foglalkoztatás növelése érdekében, befektetés a gazdaságba, - a humánerőforrás fejlesztése érdekében – befektetés az emberek képzésébe, - régiófejlesztés keretében – mintarégió kialakítása, - életminőség javítása érdekében – befektetés a környezetbe, - a régió áramlási tengelyeinek fejlesztése, az akadálytalan mobilitás érdekében.
4.2. Bács-Kiskun Megye kistérségi fejlesztési és rendezési koncepciói A Dél-alföldi Régió legnagyobb megyéje. A régiós jellemzők itt is kimutathatók a gazdasági élet elégtelen fejlődésében és a népességszám csökkenésben. Ezért a kistérségi területfejlesztési és területrendezési koncepció elkészítése fontos a megyei
területfejlesztési
célok
megvalósításához.
A
Bács-Kiskun
Megyei
Területfejlesztési Tanács és a Közgyűlés, állást foglalt a megye és kilenc kistérsége hosszú távú területfejlesztési koncepciója, programjai, valamint a megyei és a kistérségi területrendezési tervek elkészítéséről.
58
A kistérségek természeti, gazdasági, társadalmi helyzetéből kiindulva áttekintették az egyes területek, ágazatok helyzetét, adottságait, a jellegzetes folyamatokat és
ezek
alapján
ágazatonként
meghatározták
a
fejlesztési
lehetőségeket.
A
területrendezési terv főbb témacsoportjai a térségi összefüggések és a településrendszer átfogó kérdéseivel, a terület felhasználás rendjével, a térségi jellegű infrastruktúrahálózatok és létesítmények területi igényével foglalkoztak. A Közgyűlés országos irányelvek szerinti munkaprogramja keretében céljának tekintette és stratégiai kérdésként kezelte az európai uniós csatlakozásra való felkészülést, a megye társadalmának tájékoztatását, különös tekintettel a mezőgazdaságból élőkre. A megyének érdemi lehetősége van a kistérségek tényleges összefogására, pályázataik összehangolására. Erősíteni az önkormányzat területszervező, koordináló szerepét, hogy a hátrányos helyzetű megye a forrásokat integráltan használja fel. Összefogásra, partnerségre van szükség a megye és a települések között. Meghatározó a kötelező feladatok ellátása, az intézmények megfelelő szintű működtetése úgy, hogy azok mind térben; mind szolgáltatásban lefedjék a megye egész területét. A települési önkormányzatokkal széles körű gazdasági – kulturális - szakmai együttműködésre van szükség. Fontos feladat a civil szervezetekkel, tudományos műhelyekkel, köztestületekkel, területi államigazgatási szervekkel való együttműködés, nemzetközi kapcsolatok elősegítése. A megyei és települési önkormányzatok a feladatokat, csak egymással összhangban tudják megvalósítani. A piacgazdaság kiépítésével a szociálpolitika területén a demográfiai, a családszerkezeti, a foglalkoztatási problémák jelentősen megnövekedtek. A népesség öregedése, az egyedülálló, ill. egyszülős háztartások számának növekedése egyre több feladatot jelent a szociális és az egészségügyi ágazatok számára. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az erőforrásokat a szociális védelmi rendszer elemeit erősíteni kell. A célkitűzések megvalósítása kölcsönös érdeken alapuló együttműködést kíván a központi és területi állami szervekkel, a települések és a szomszédos megyék önkormányzataival, az európai uniós és egyéb nemzetközi partnerekkel, valamint a megyei önkormányzat saját intézményeivel. A program megvalósításához alapvető feltétel, hogy az önkormányzat rendelkezzen a szükséges forrásokkal.
59
4.3. A kalocsai kistérség A megyei területfejlesztési terv főbb témacsoportjai a térségi összefüggések és a településrendszer átfogó kérdéseivel, a terület felhasználás rendjével, a térségi jellegű infrastruktúra-hálózatok és létesítmények területi igényével foglalkozik. A kistérség egészére vonatkozó koncepció összefoglalása, tartalmazza a fejlesztés alaptényezőit és lehetséges irányait, a koncepció regionális és megyei kapcsolódásait, valamint a stratégiai fejlesztés céljait. A kistérség komplex fejlesztési és rendezési koncepciója nemcsak a kistérség fejlesztési prioritásait, hanem a megyei koncepció fejlesztési prioritásainak e területre való alkalmazását is tartalmazza. A fejlesztés alaptényezőit és lehetőségeit a következőkben határozták meg: - a jelentős átmenő forgalom, a korszerűtlen közutak, a lassú és kihasználatlan vasúti és vízi szállítás javítása érdekében az új Duna-híd, a Duna túlsó parti térségeivel való szorosabb együttműködés, elkerülő utak építése, környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, - környezeti érzékenység, értékek, a Duna-part, Szelídi tó, löszfalak, és a különleges településrendszere és építészet értékeinek kihasználása érdekében az idegenforgalom és speciális turizmus fejlesztése (falusi turizmus, gyógyvíz kihasználása), - viszonylag alacsony eltartó képességű a gazdaság, de a magas színvonalú agrárium fejlődése érdekében célszerű a sokoldalú gazdaság- és szolgáltatás fejlesztése, a kedvező termőhelyi adottságú mezőgazdaság kihasználására a fűszer- és gyógynövény termelési rendszerek kialakítása, a hajósi borvidék adta turisztikai lehetőség fejlesztése, - az eddig kialakított településszerkezet megtartása mellett a városok, falvak, szállások együttműködése a munkanélküliség és szociális jellegű problémák megoldására, önkormányzati, társadalmi és civil összefogás erősítése, képzési és átképzési célprogramok, nemzetiségi és vallási sokszínűség, jelentős oktatási, kulturális és néprajzi tradíciók fenntartása, a népességmegtartó képesség fokozása, kapcsolódás az európai vidékfejlesztési térségekhez. A kistérség fejlesztési koncepciója regionális és megyei kapcsolódásai: - a nemzetközi jelentőségű dunai vízi út, az új híd, a 6-os főút regionális társulása kedvező hatásainak kiaknázása, a közlekedési és munkamegosztási kapcsolatok várható javulása, a térség természeti értékeinek védelme, területük esetleges bővítése, a
60
Duna-part és a holtágak rekonstrukciója, a Szelídi tó rehabilitációs fejlesztése, a közlekedési és ellátási kapcsolatok fejlesztése a bajai és a kiskőrösi kistérséggel. Stratégiai fejlesztési célok a településközi - térségi szemléletű együttműködés fokozása, a települések közötti életkörülmény különbségek fokozatos felszámolása, a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a kis- és középüzemi méretű gazdaság kiterjesztése, az eltartó képesség növelése, a térség egészére kiható oktatási, kulturális civil szervezetfejlesztések, melyek az idegenforgalmat is szolgálják. A megyei fejlesztési koncepció alkalmazása a kistérségben: a Duna menti magas természeti értékű területek (holtágak, Szelídi tó) szigorú védelme, a vízi és az ökoturizmus, a falusi, a kulturális és a néprajzi turizmus fejlesztése, a tájtermesztés, a hungaricumok (paprika,
fűszer,
bor) megerősítése, a korszerű szennyvíz- és
hulladékkezelés megoldása. Munkahelyteremtő gazdaságfejlesztő programok beindítása, - kis-, és középvállalkozások - a gazdaságfejlesztés infrastrukturális alapjainak megerősítése, a települések közötti közlekedési összeköttetés minőségének javítása, a tranzit szerepkör kihasználása, a kommunikációs és informatikai fejlesztések, a kistérségi marketing javítása, a területi kohézió erősítése. Az oktatási, képzési, tanácsadási lehetőségek továbbfejlesztése, a sokszínű és soknemzetiségű helyi társadalom identitásának fejlesztése, összekapcsolva az idegenforgalommal. Az intenzív, öntözéses kultúrájú agrártermelés magas színvonalának, termelési kultúrájának
fenntartása,
feldolgozottság
szintjének
növelése,
hozzá
kiegészítő
vidékfejlesztési termelési programok csatolása (népművészet, gasztronómia, kézműipar, stb.). Az európai típusú fenntartható vidékfejlesztés komplex települési és térségi programjainak adaptálása (a sok nemzetiségre is tekintettel). Az elöregedő kistérség települései számára közös, szociális ellátó-programok kidolgozása és megvalósítása. Kalocsa szellemi, oktatási, kulturális, egyházi és idegenforgalmi központ szerepkörének továbbfejlesztése, a térségre ható vonzó- és kisugárzó hatásokra is építve.
61
5. A településrendezés jogintézményeinek gyakorlati megvalósulása Kalocsa városban
5.1. A város lokális meghatározása, földrajzi helyzete A település az északi szélesség 46o32' és a keleti hosszúság 18o 59' találkozásánál terül el kb.: 96 méter tengerszint feletti magasságban, Budapesttől 120 kmrel délre. A város a Dél-alföldi Régió, Bács-Kiskun megyei 20 településből álló kalocsai kistérségének – a Kalocsai Sárköz kistáj csoport központja, a megye középső sávjában, a Dunától 5 km-re, a Solti-síkság legmélyebb részén fekszik, a Duna-Tisza közének legrégebbi városa. (2. sz. melléklet). Kalocsa környékének természetes határai északon a 127 m magas Solti-halom, keleten és délen a Duna-Tisza közi hátság, nyugati határa, pedig a Duna folyam. A város területe 5288 hektár, ebből a belterület 1033, a külterület 4255 hektár. A felső-pliocénben megjelent az Alföldön az Ős-Duna. Lényeges változást hozott a folyóvíz hálózatban a kalocsai süllyedék kialakulása. A Duna folyásirányának változása tektonikus mozgások következménye. A jelenlegi településtől északra és délre levő területek megsüllyedtek. Ennek hatására a folyó fokozatosan nyugati irányba vándorolt. A felső-pleisztocénben elfoglalta észak-déli folyásirányát és megkezdődött a Duna-menti síkság kialakulása. Az eljegesedés folyamán a Duna munkaképessége csökkent, a hozott törmeléket lerakta. A jégmentes időszakban a folyó szállító képessége megnőtt és állandóan mélyítette völgyét. Így az előző, magasabb völgysíkját szárazon hagyta, terasszá alakította, amelyen később felépült Kalocsa. A város körülbelül 4-5 méterre emelkedik ki a mai ártéri szinten. A Duna mentén Dunapataj – Kalocsa - Hajós között típusos ártéri sárga öntésiszappal, lösziszappal fedett magasabb ártéri szint az ún. Kalocsai-terasz alakult ki. Ebbe szabályos félkör alakú feltöltött morotvás völgyek, tavak mélyedtek. Az alacsony ártéri szintet az árvizek évente elborították, a magas árteret, pedig a szakaszosan jelentkező katasztrofális árvizek öntötték el. E folyamatok során nem csak nagyobb mellékágak, hanem az árvizeket el- és levezető kisebb, rendszerint erősen kanyargós erek, fokok, mocsarak is kialakultak. A Duna árvédelmi töltésének építése előtt az árhullámok hordaléka elsősorban a part menti sávon töltötte fel a terepet, ezekre az ún. göröndökre épültek a víz menti lakott helyek, többek között Kalocsa. A Kalocsai görönd több 62
göröndből áll. Ezek a város, központi – legmagasabb – terétől sugaras irányban délnyugattól dél-keleti irányban helyezkednek el, megszabva ezzel a város térszerkezetét is. A város és környéke termőtalajára réti, mezőségi és az öntéstalajok jellemzőek. Több helyen találunk tőzeget is, amely a Duna hajdani holtágai helyén alakult ki. A folyó mentét széles sávban kíséri a legfiatalabb homokos öntésiszap. A szabályozás során gátakat emeltek, mocsár lecsapoló és belvíz elvezető csatornákat építettek. Ezek a csatornák később, a belvízmentesítésen kívül az öntözést és szolgálták. Az éghajlat meleg, mérsékelten száraz és mérsékelten forró nyarú. Az évi napsütéses órák száma 2088 (1901-1950). Az átlagos éves csapadék mennyiség 500-600 mm/év. Természetes növényzet az ártéri erdő: bokor-füzesek, fűz-nyár ligetek, tölgy-, kőris-, szil ligeterdők, ezen kívül láprétek és szikesek. A kalocsai kistérség természeti, környezeti arculatát a Duna közelsége, agrártáj jellege, ill. nagy kiterjedésű természetvédelmi területek határozzák meg.
5.2. Történelmi-társadalmi viszonyok Régészeti feltárások azt mutatják, hogy már a korai történelmi időkben is lakott hely volt a mai város és környéke. Ez utóbbira példa a Fajsz község külterületén feltárt rézkori, és középső újkori település, avar kori temető, valamint középső újkőkori többperiódusú település, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere a 2001. évi LXIV. törvény alapján kiemelten védett régészti lelőhellyé nyilvánított. A város területén feltárt legrégebbi leletek az időszámítás szerinti 300-as évekből, a kelta korból származnak. A Belvárosi Általános Iskola udvarán Árpád kori és késő középkori leletekre, a Duna jobb partján Kalocsával szemben a római korból származó táborhelyekre bukkantak a régészeti kutatások során. A honfoglalás időszakában itt talált népek szláv eredetűek voltak. Egyes leírások szerint a város neve is e korból ered, ingoványos területet – „Sárköz”-t jelent. A honfoglalás idején Árpád nemzetsége települt a vidékre. Tass, Solt, Fajsz községek neve is utal erre. Az államalapító - I. István király - 1002 körül itt alapította meg országa második érsekségét. Érseknek – a vidék földesurának - a számára Rómából koronát hozó Asztrik apátot (1000-1012) nevezte ki. E korban épült meg az első székesegyház a környezetéből leginkább kiemelkedő helyen. Az első pusztulása után – annak helyén kétszer is megismételték a 63
templomépítést. A második az 1200-as évek első évtizedeiben épült, a harmadikat 1380 körül fejezték be. A tatárjárás pusztítása után sikerült ismét „élhetővé” tenni a települést. Már a XII. század végétől iskolát tartott fenn az érsek. A káptalan a XIII. századtól hiteles(ítő)helyként is működött és az érsekség területén történt valamennyi fontos eseményt számon tartotta, okmányait őrizte, például az 1254-ből származó iratokból az is kiderül, hogy az éppen regnáló érsek a saját vagyonából „kóródát és ápoldát” (kórház és menhely) tartott fenn. A székesegyház mellett az érsek lakhelye – a vár - volt a legjelentősebb építmény, melyet az 1400-as évek elején erős fallal és tornyokkal vettek körül. A védelmet erősítették a természetes vízfolyások is. Zsigmond király 1405-ben városi rangot és tárnoki jogot adott a településnek, így lakóit saját gazdálkodási és vásárjog illette meg. Kalocsát érintette a Dózsa-féle parasztfelkelés, de a legnagyobb csapás a török hódoltság idején szenvedte el. Tomori Pál, a város érseke 1526-ban a mohácsi csatában elesett, a város védelem nélkül maradt. 1529. tavaszán árvíz és a pestis sújtotta a környéket. A királytól központi segítség nem érkezett, a kisszámú védősereg 1529. augusztusában feladta a várat. A török megszállás előtti időszak virágzó szellemi és gazdasági élete megszűnt. Intézetei, levéltára, vára elpusztult, a lakosság elhagyta a várost, a környékbeli erdőkbe, lápokba, vagy még messzebbre menekült. Fenn maradt adatok szerint az 1548-ban 700, az 1500-as évek végén mindössze 350, 1620-ban, pedig 570 volt az itt élők száma. A lassan visszatérő lakosság földműveléssel foglalkozott. A külső ellenség mellett 1602-ben a magyar hajdúk is felgyújtották a várost. A harmadik, 1380 körül épült, templom is megsemmisült. A település ezután csekély jelentőségét is elveszítette. A törökök a várat céljaiknak megfelelően megújították, de a település többi részére nem fordítanak gondot és a közel 150 évig tartó uralom után - kivonulásukkal egy időben 1686 nyarán - felégették azt is, ami ittlétük alatt megmaradt. A XVIII-XIX. század, nagy ívű változást hozott a környék életében. Az aktuálisan
hatalmon
levő
érsekek,
az
1700-as
években
építkezésekkel
és
intézményfejlesztéssel erősítették a települést. A várat, a templomot és a várost is újra életre keltették. A nyugalmat a Rákóczi szabadságharc eseményei megzavarták, de azután ismét elindult a fejlődés. A népesség számát telepesek gyarapították, akik szabad költözködési joggal bíró jobbágyok voltak, házhelyet és kertet kaptak. Csáky Imre érsek 64
1713-ban kontraktusban (szerződésben) rendezte a város és a földesúr közötti viszonyt. A város megkapta a közigazgatási önkormányzati jogot választott elöljárókkal, bíróval, működött az ún. úriszék (bíróság) is. A szerződés rendelkezett a város védelméről, az iparosok, kereskedők befogadásáról, utak, hidak fenntartásáról, a robot megváltásáról, az adószedésről, az úrbéri szolgálatról. A község az érsekuradalomtól kibérelte a török időkben elnéptelenedett pusztákat (szállásokat), melyeken a lakosság gazdálkodott. A szállások a várostól távol eső ármentes helyek voltak, gazdasági épületekkel, lakóházakkal. (Ez a településrendszer nem a most ismert alföldi tanyás rendszer, hanem - a tanyák sajátos típusa - egymáshoz viszonylag közel eső „szálláshelyek”, gazdasági egységek). A későbbiekben e pusztákból fejlődött ki a mai városkörnyéki településhálózat – a kalocsai kistérség egy része (Csertő, Mégy, Drágszél, Hillye, Negyven, Csorna, Szakmár, Erek, Tény, Keserűtelek) - melyek nevükben némi változást mutatva – önálló közigazgatású településsé nőttek. A korszak a városban a földművelés, állattenyésztés mellett a kézműipar és a céhek virágzásának kora. A gazdaság fellendülése következtében tovább fejlődött a település. 1736-54-ig tartó folyamatként felépült a ma is látható negyedik székesegyház (10. sz.. mell.). Az 1735-ben újjá alakult kalocsai főkáptalan. A mai belváros arculata ebben az időben kezdett kialakulni. Kanonoki lakások, több uradalmi épület és az úriszék háza börtönnel, szeminárium (papnevelde), gimnázium (1765), kollégium épült. Ezek téglából készült, boltíves pincékre épült emeletes házak, melyek napjainkig szolgálják a várost. A belvárosi utcákat kikövezték. Az 1772-ben és 1773-ban készült térkép (3. sz. mell.) tanúsága szerint nem csak a belváros, hanem a külső területek is fejlődésnek indultak. 547 telepes házat számláltak. Az 1752-es adatok szerint 2540, majd a század utolsó évtizedében 6754 lakosa volt a településnek. Népiskolai, gimnáziumi oktatás, papnevelés mellett tanítóképzés is folyt. 1782-ben Patachich Ádám érsek a magánkönyvtárából és a káptalani könyvtárból megalapította a ma is látható és kutatható Főszékesegyházi Könyvtárat. Az 1800-as években folytatódott az építkezés – kialakult a mai – negyed körívet alkotó - sugaras szerkezete. Fejlődés jelei mutatkoztak az élet minden területén. A szociális helyzet javítása érdekében, 1826-ban az érsek ismét létrehozta az aggok házát és a kórházat (10. sz. mell.).
65
Az 1828-as és 1850-es tűvész ismét hátráltatta a fejlődést. Történeti leírások szerint az utóbbiban 124 ház égett le. Az újjáépítés tudatos „városrendezési” cselekvésnek nevezhető Winkler Pál érseki könyvtáros Kalocsa története (1927) című műve „szépítőbizottság” létrehozását említi, melynek feladata volt, figyelni a felépülő utcák egyenes vonalvezetésére és a házak „csinosságára”. Nem csak építettek, de a sorba nem illeszkedő építményeket le is bontották. Házhelyeket osztottak, új utcákat nyitottak a még be nem épült területeken. Az 1854. évi úrbéri megváltás után a gazdálkodók a szállásokon földhöz jutottak és ott települtek le. A „területrendezés” során a szállásoknak 26.681, a városnak 9.200 hold föld jutott. Végül a szállások a különböző érdekütközések miatt 1884-ben elváltak a várostól. Kalocsának
feladatai
ellátását
saját
erejéből
kellet
megoldania.
Önkormányzata főszolgabírói fennhatósággal működött. Az 1850-es évektől - az egymást követő érsekek felismerték a „tudásalapú társadalom” szükségességét - a fejlődés zálogát. A széleskörű oktatási elképzelések megvalósításához Kunszt József érsek (1851-1866) 1860-ban kisszemináriumot és zárdát építtetett. Ez utóbbi óvodát, árvaházat, elemi és polgári leányiskolát, óvónő, tanítónő, polgári iskolai tanárnőképző és leánynevelő intézetet foglalt magába. Nyolc osztályos gimnáziumot piaristák, majd jezsuiták bevonásával tartottak fenn. 1883-ban megnyitották a tanítóképző intézetet és a kollégiumot. A terebélyesedő város külső területein is épültek elemi iskolák Ez a tevékenység a népoktatás terjedéséhez, megalapozásához és a város iskolavárossá fejlődéséhez vezetett. Kiterjesztették az érsekség fennhatóságának egész területére, a bácskai kis falvakra is. Az 1862. évi áradás a városban több száz házat döntött össze a pusztai házak, gazdasági épületek mellett. Ebben az évben elkezdték a városi körtöltés megépítését, mely a későbbiekben a belterületet sikerrel védte. 1868-ban új kórház épült, melyet az évek során tovább bővítettek (10. sz. mell.) A képviselőtestület 1886. szeptember 15-én hagyta jóvá Kalocsa építési és szépítési szabályrendeletét. A rendelet három építési övezetre osztotta fel a várost. Az első övezetbe a mai Szent István király utca tartozott, ahol tilos volt náddal fedni az épületeket és kerítést csak téglából lehetett építeni. A második övezetbe tartozott a Vajas és a Kígyós közötti terület, a fent említett utca kivételével. Itt sem lehetett nádfedést 66
használni, a kerítést téglából vagy deszkából kellett építeni. A telkek zárt beépítésűek, az épületek az utcával párhuzamos, nyeregtetős házak voltak. A harmadik övezetbe tartozott a város többi része. Itt nem voltak építési kötöttségek, az épületek elhelyezése fésűs rendszerben történt. -a házak a telek hosszába épített vastag, „vert falú”, (télen meleg, nyáron hűvös), utcára merőleges nyeregtetős, nádfedeles formában épültek. A házak „part”-ra épültek az árvízi károk kivédése érdekében (ennek ma már csak elvétve találjuk meg a nyomait 4. sz. mell.). Általában három helyiségből álló kemencével fűthető épületek voltak. A század utolsó évtizedében újabb területek beépítése kezdődött meg. Elsőként a Szőlőhegy északi oldalán épült ki négy utca. Ekkor már 1638 házat számláltak. A
közigazgatás
is
átalakulóban
volt.
Már
1848-tól,
az
úriszék
megszüntetésétől - állami hivatalok is működtek: szolgabírói hivatal, járásbíróság, és törvényszék (telekkönyv), 1887-től közjegyző is dolgozott. 1887-ben a postahivatalt, mely 1852-től működött – összevonták a távíróhivatallal. Állami intézmény volt a vasút, mely 1882-ben ért el a településig, valamint a paprikanemesítő és vegyvizsgáló állomás. A lakosság lélekszáma 1900. évre alig volt több mint tízezer. Az ipart kisipari szintű üzemek pld.: a gőzmalmok (gabona- és paprikaőrlésre), vágóhíd, téglagyár képviselték. 1902 és 1929. között villanygyár is működött. Az ivóvíz ellátás érdekében artézi kutakat fúrtak, 1927-ben közfürdőt építettek, melyet a 35 oC-os termálvíz táplált. A talajadottságok és az éghajlat a paprikatermelésnek kedvezett. Ezért a kereskedelem is főleg a paprika értékesítésén alapult. A szállások leválása után az állattenyésztés visszaesett, csak az érsekuradalom tartott számottevő mennyiségű jószágot. A lakhatás és szociális helyzet javítására az országos munkáslakás építési akció keretében a város észak-nyugati szélén 1908-ban az érsek 48 db „szolgálati lakást” építtetett. Az új házak önálló telkeken álló – szoba, konyha, kamra, istálló, az udvarban ólak – a maguk korának megfelelő építmények voltak, melyek többségét mára a jelen követelményeinek megfelelően átalakítottak. Az akkor még újnak számító beton építőanyag alkalmazását a tégla falazatú épületek gerendázataként alkalmazták. A 48 ház 1908. őszére készült el. Az 1900-as évek második évtizedében az oktatás fejlesztésére polgári fiúiskolát, majd állami önálló gazdasági népiskolát nyitottak. Az első világháború, az azt követő békeszerződés, az 1918-19-es forradalmak nyomán a város fejlődése lelassult. Az érsekség forrásai elapadtak a város költségvetése is 67
éveken át hiánnyal küzdött. A társadalomszerkezet aránytalan, középosztály nélküli, jellemzője a kisipar és az erejét vesztett nagybirtokrendszer, mely nem kedvezett a nagyszabású változásoknak. Előrelépés volt a település életében, az országos házhelyrendezési akció keretében a lakáshiány enyhítésére és az első világháborúból visszatérő hadirokkant katonák segítésére az ún. Rokkanttelep kialakítása. A város kelti szélén az érsekség területet biztosított és állami segélyből, egy 150 telekből álló telepet alakítottak ki. Gyártelep, méhésztelep, elemi népiskola és kultúrház is létesült az új városrészen. 1921-ben, hosszú idő után ismét városi rangot kapott Kalocsa. Telefonhálózat és a távvezeték kiépítése is ebben az időszakban történt. A távvezeték mentén levő települések is villamos energiához jutottak. Autóbusz közlekedés indult először Baja irányába, majd bővült Dunapataj és Budapest felé. 1929-ben elkészült a város első „rendezési terve”. Befejezték a Meszesi út kövezését és a 30-as évek közepére elkészült a Kalocsa környéki belvíz elvezető zsilipes csatornarendszer kiépítése. A lakásállomány nagy részét még ezekben az években is a vályogból, vagy a sárból készült vert falú (1339 db) házak tették ki. 390 lakás készült kőből, vagy téglából, 532 db-t kő, vagy téglaalapra, 14 db-t, pedig fából építettek. Az épületek tetejét nagyrészt cseréppel, palával, bádoggal (1477), fedték, de volt 87 zsindely, ill. deszkaborítású is a 798 náddal fedett mellett. Átépítették a vasútállomás épületét, a helyi népművészeti hagyományok alkalmazásával. A városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi törvény volt az, az országos jelentőségű első jogszabály, mely már nem csak Budapest területrendezését tartotta fontosnak. Kötelezően előírta a vidéki városok rendezését is. Ezért az 1940-41-es dunai és tiszai árvizek után már egységesebb keretek között folyt az újjáépítés, melyhez csatlakozott az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) jelentős mértékű településfejlesztési tevékenysége. Segítségével történt a városban az 1941-es jeges ár nyomán keletkezett károk egy részének felszámolása is. A Duna a várostól, mintegy 45 km-re északra törte át a gátat. A délre eső alacsony fekvésű területeket elöntötte a jeges ár, ami két nap alatt érte el a várost. A korábban kiépült körtöltés állta a nyomást, a belső városrészeket megóvta az áradattól, de a külső, alacsonyan fekvő területeken, pld.: Rokkanttelepen is, nagy károkat okozott. Az ekkor megrongálódott Vajas csatorna hídjait már vasbeton szerkezetekkel építették újjá. Az árvizek levezetését elősegítő árapasztó 68
csatorna építése is elkezdődött, a segély program keretében, pedig megkezdődött az un. ONCSA lakótelep építése. A segély harmada vissza nem térítendő támogatás, a többi hosszúlejáratú kamatmentes kölcsön volt. A „vízállóbb” épületek megvalósításához típusterveket alkalmaztak és betonalappal, valamint szigeteléssel készült szoba – konyha kamrás cserépfedésű vályogházakat építettek. Szerkezeti felépítésük megengedte, hogy a későbbiek során bővíthessék azokat. A 32 házból álló telep az említett átalakításokkal ma is szerves része a városnak. A II. világháború eseményei közvetlenül nem érintették a várost, 1945-től kezdett visszaállni a békésebb életvitel. Politikai pártok alakultak és ideiglenes városi tanács kezdte meg működését, ennek tagjai a helyben működő pártok delegáltjai voltak. A gazdasági élet is megindult. A földosztás után, megalakult a Kalocsai Gép- és Gépjavító Szövetkezet, az államgazdaság és a termelőszövetkezet. Államosították a kórházat, az oktatás állami általános iskolában folyt tovább. A város 460 építési telket alakított ki. A város észak-nyugati részén építeni kezdték a katonai repülőteret és a Foktői úti laktanyát. A Dunapataj – Baja vasútvonal, melynek építését elkezdték, de befejezetlen maradt, később az elkészült műtárgyakat elbontották, a vasútállomás tervezett helyét kiskerteknek adták el, majd (az 1980-90-es években) beépítették. Az 1960-as évek elején új lakóterületet nyitottak meg, elkészült az autóbusz pályaudvar. A város vezetékes ivóvízzel történő ellátása is megindult. Ennek építése során szarmata, ill. Árpád- és középkori cserép maradványokat találtak a belvárosban. Az országos ipartelepítési terveknek megfelelően új üzemek települtek a városba – gépipari, villamos berendezések gyártása, textil és műanyag feldolgozás alapozta meg az addig nem látott méretű, tömeges munkahelyteremtést. A fűszerpaprika feldolgozó bővítette telephelyét. A város üzemei 1965-ben összesen 5.532 főt foglalkoztattak. Új hidat építettek a Vajason. Az egészségügyben felújított gyógyszertár és 300 ágyas tüdőkórház, a kultúra területén a zsinagógából kialakított új Járási Könyvtár gazdagította a várost. A középületeket felújították, köztéri szobrokat helyeztek el. 1967ben megkezdődött a Széchenyi lakótelep építése. 1968-ban megrendezték az első Duna Menti Folklór Fesztivált, a már korábban megépült szabadtéri színpadon. Az 1970-es népszámlálás 16.084 lakost talált a városban és 113 lakás épült, tovább javult az ellátottság. Az 51-es főút átvezető szakasza észak-déli irányban új nyomvonalat kapott, kikerülve a városközpontot. Az új út mentén tovább folytatódott a 69
Széchenyi lakótelep építése. A családi házas beépítésű területen 12 tantermes általános iskolát és óvodát adtak át. A kórház fejlesztés keretében új pavilont építettek. A gyárak a városközpontból a kialakuló déli iparterületre költöztek. A nagyszeminárium épületében művelődési otthont alakítottak ki. A 1959-ben városi tanács jóváhagyta a következő rendezési tervet. A közigazgatás átszervezése kapcsán a járás területe a Duna mentén északi irányban bővült. a) Településrendezés az 1960-as évektől A már 1959-ben elkészült egyszerűsített, általános rendezési tervet, valamint az 1964. évi III. törvényt és más, a várost érintő kisebb volumenű helyi szabályozást figyelembe véve – 1967-ben új városrendezési programot hagyott jóvá a városi tanács. A programot Városrendezési Tervtanács 1969. áprilisában tárgyalta és hagyta jóvá. Ebben meghatározták 1970-től a város távlati szerepkörét és a fejlődés várható irányát, mely szerint a járási székhely teljes középfokú ellátó és szervező központ. Vonzáskörzetéhez 17 települést soroltak és jelezték a várható népesség számot egészen a 2000. évig. 1980-ra a vonzásterületre több, mint 78 ezer fővel, a városkörnyéki népességszámot 23.619 fővel, a város nappali népességét 23.688 fővel, az éjszakait 18.998 fővel tervezték, míg a 2000. évre a városkörnyékre 28.634 fővel, a város nappali népességét 28.890 fővel, az éjszakait 24.070 fővel számolták. A távlati igényeknek megfelelően meghatározták a város településszerkezetét és a funkciókat, ügyelve arra, hogy a történelmi városmag és a már kialakult alapszerkezet ne sérüljön. A városközpont terhelésének csökkentése érdekében a környező utcákra helyezték az egyre növekvő járműforgalmat és kijelölték a lakásépítés, intézmény elhelyezés, ipartelepítés, zöldterület fenntartás és növelés irányait. Három lakóterületi egységet jelölt meg a terv: - az 1. egységbe a Széchenyi út (51-es sz. főút), Vajas közötti területen 3050 lakásban 9150 fő elhelyezését tűzték ki célul, - a 2. egység a Széchenyi úttól keletre – Miskei út – vasútvonal közé eső belterületi határokig 4500 lakásban 13460 fő elhelyezésével, míg - a 3. egység az úgynevezett Vajason túli terület vízfolyástól délnyugatra a déli iparterületig 2450 lakásban 6970 fő elhelyezésével számolt. Magas, közép és alsó fokú beépítettségű lakóterületekre és I-IV. építési övezetre osztották a várost. Magas fokozatú beépítésű és az I. építési övezetbe sorolt 70
terület a Széchenyi úti észak-déli irányú új átvágást követő új lakóterület és a hozzá csatlakozó mindkét oldali sáv. A műemléki értékű középkori városmagra és a Vajason túli területre a magas fokozatú beépítettséget megtiltotta a rendezési terv. Előbbire műemléki volta, az utóbbira egyrészt a légi közlekedésből eredő magassági korlátozás, másrészt a közművesítés gazdaságtalansága miatt. Ezekre a területekre közepes fokozatú beépítést engedélyezett és a II. építési övezetbe sorolta, míg alacsony fokozatú beépítésű és a III. építési övezetbe soroltak maradtak a külvárosi részek. Rendelkezett még a központi belterületen kívül eső belterületről is, Negyvenszállás és Drágszélpuszta tekintetében, mely szerint lakóövezetként már csak az előbbi - az alacsony fokozatú beépítésű IV. építési övezetbe sorolva marad - az utóbbi a továbbiakban nem fejlesztendő terület (mára e településrész kiürült). A város és vonzáskörzete népességének ellátása érdekében határozták meg a lakóterületek fejlesztésének irányát: - az 51-es út átvágási szakaszán a Kossuth u. és a Dózsa u. közötti területet 3580 főre, a városközpontban a Vajas, Széchenyi u. Kossuth u. közötti területet 3020 főre, a Martinovics utcai szabad területet 230 főre, a Középsőkertek városrészben 900 főre, a Szénáskert városrészben 360 főre kívántak lakásépítéshez területeket biztosítani, az
alapfokú
intézményekkel,
kereskedelmi
és
igazgatási
egységekkel.
Közlekedésfejlesztési elképzelés volt az új benzinkút építése az 51. sz. főút város északi bevezető szakaszán, az autóbusz pályaudvar bővítése, központi parkolók építése. A lakásállomány is gyarapodott. Az 1949-59. közötti évtizedben 390 lakás épült, míg ezt a számot a növekedés már a következő négy évben elérte. A város telekalakításokkal segítette az építési törekvéseket. Nyugati irányban a Duna felé többnyire földszintes családi házak, míg a keleti részen, az 51-es úti átvágás mentén 3-4 emeltes lakótömbök épültek. Nem csak mennyiségében, de minőségében is növekedést mutatott. A közművesített lakások villanyt, vízvezetéket, ebből következően fürdőszobát is jelentettek az új lakásba költözőknek, amit az 1959-69. között a város keleti határában feltárt artézi kutak, ill. ennek nyomán megépült 500 m3 befogadó képességű víztorony, az 50 km vízvezeték tett lehetővé. A városban 200 közkúttal segítették az életfeltételek javulását. A keletkező szennyvizek semlegesítésére a telkenkénti szikkasztókat használták, de a csatornamű tervezését is megkezdték. Ennek kiépítése a belváros egy részét és a Széchenyi lakótelepet érintette ebben az időszakban. 71
Az intézményi területeket a városközpontba helyezte a terv. Az igazgatási és kereskedelmi központot az I. István utca középső szakaszára és közvetlen környékére, a kulturális központot a történelmi városmag, az egészségügyi központot a kórház jelentette, mely szintén történelmi jelentőségű helynek tekinthető és szervesen kapcsolódik az előző két funkció területéhez. A központi részektől távolabb eső helyre került a szociális otthon egy park jellegű kertben lévő épületbe. Mindez kiegészült a városi sportteleppel és az uszodával, mely a 80-as évek közepén újjáépült. Bölcsődék, óvodák, iskolák, kisebb kereskedelmi egységek elhelyezése a lakóövezetek között lakosságszám arányosan történt. A pihenő, üdülő jellegű övezetek a városban és a város környékén található területen voltak, természetes vízfelületek, városi strand és közparkok formájában. A városi strand, az Érsekkert, Meszes – Foktői Duna part, a Szelídi tó – Dunapatajon szolgálta a pihenést. A legjelentősebbnek ítélt - mintegy 150 hektárnyi – meszesi Duna partszakaszra, mely ekkor még közigazgatásilag teljes egészében Foktő községhez tartozott, külön fejlesztési terv készítését irányozták elő. 120 hétvégi házas, gyümölcsös ingatlannal, 30 közületi üdülővel és 200 férőhelyes kempinggel, 1000 fő részére elegendő nagyságú stranddal, vendéglővel, üzlettel és csónakházzal képzelték el. Ehhez csatlakozott az északra eső Foktőhöz közvetlenül kapcsolódó partszakasz hasonló funkcióval. A városhoz közeli Szelídi tó Dunapataj község közigazgatási területén található, mely szintén vonzó hatást gyakorolt a város és környékének lakosságára. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség által meghatározott műemléki jelentőségű védett terület határát is megjelölte a terv. A központi térhez közvetlenül kapcsolódó gyűrű területén bármilyen városrendezési tevékenységet a műemléki szempontoknak alá kellett vetni. Ezen belül meghatározták még az ásatási szempontból figyelemre méltó területet is, továbbá a védelem célját szolgálta a tervezett útkorrekció, mely a járműforgalmat volt hivatott a központi térről elvezetni és előírta a tér részletes műemlékvédelmi és kertészeti tervének elkészítését is. A meglevő ipari területek a város belső területein szétszórva helyezkedtek el. Ennek az állapotnak a megszüntetésére mind az északi, mind a déli városrészen új ipari területeket jelöltek ki. Egyidejűleg megkezdték az üzemek kitelepítését a régi telephelyekről. Közmű fejlesztés keretében a regionális vízmű és a szennyvíztisztító megépítése került a tervbe, valamint tervezték a szeméttárolás korszerűsítését is. 72
Az üzemek elhelyezését úgy kívánták megoldani, hogy a közúti és vasúti szállítást biztosító 51-es főút, ill. a vasút mentén a város dél – délkeleti és észak északkeleti területén összpontosítva – ipartelep-szerűen történjen. A betelepítés a déli területen kezdődött. Az autóbusz pályaudvar közelsége segíti az üzemekbe vidékről bejáró dolgozók közlekedési feltételeit akár a munkahely, akár a város belső területeinek megközelítése szempontjából. A terület vasúti iparvágánnyal való ellátása közvetlenül nem biztosított, de a közúti kapcsolat elérhetővé tette a vasúti szállítást is. Az északi iparterületre elsősorban a vasúti szállítást igénylő ipari üzemeket tervezték a vasútállomás északi oldalán. A TÜZÉP telepet ellátták iparvágánnyal, ilyen módon szükség szerint más üzemek is bekapcsolódhattak a vasúti közlekedésbe. A terület mélyen fekvő részeit tereprendezés után zöld védőövezetként kívánták hasznosítani. Központi tervezés keretében egy országos jelentőségű Dél-dunai Papírgyár telepítése is megvalósulni látszott a térségben, egész pontosan a meszesi Duna partszakaszt jelölték meg erre a célra, ami a várostól délnyugatra eső harmadik ipari területként léphetett volna a város szolgálatába. E nagyszabású terv városi és a környékbeli lakosság számára 2000 fő részére biztosított volna új munkahelyet, a következő néhány éven belül, pedig újabb 4000 fő találhatta volna meg létfeltételeit a térségben. A létesítmény megközelítésére a vasútvonalból a város keleti szélén leágazó kb. 9 km-es vágány megépítését tervezték. A rendezési terv javaslata szerint az ipari létesítményt zöld védőterülettel kívánták körbe venni a káros hatások csökkentése érdekében. Szükségesnek látszott a város közlekedési hálózatának korszerűsítése és a történelmi városközpont forgalmának csökkentése. A megvalósítást az 51-es főút városi szakaszának megrövidítésével – Széchenyi úti átvágással - és a Szabadság (ma Szentháromság) tér elkerülésével kívánták megoldani. Első ütemben a Széchenyi úti átkelő szakaszt építették ki. Ezáltal sok éles, derékszögű kanyart és útszűkületet lehetett kikerülni, csökkentve a balesetveszélyt és a Budapest – Baja távolság 860 méterrel megrövidült. Az átvágás mentén lakóingatlanokat kellett kisajátítani. A százéves, vagy még ennél is öregebb, sokszor nádfedeles rossz állagú házak lebontásával a városkép is javult (5. sz. mell.) A város zöldterületeinek fejlesztése érdekében részletes rendezési tervet készítettek. A történelmi városközpont, a Vajas partnak a piactértől a buszmegállóig 73
terjedő részére, a Dózsa u. végén feltöltött területen véderdő, ill. park jellegű fatelepítésre. A Csajda kert, a Miskei úti vizenyős terület feltöltése és parkosítása, a Selyemerdő és a Vajas parti töltés két oldalának fásítása, játszótér elhelyezése, az érsekkert öreg fáinak óvása, ill. cseréje, az ásatási szempontból figyelemre méltó területen áthaladó utca átvágás során történő gondos eljárás megtervezése volt a cél. A terv, építési tilalmakat és korlátozásokat is tartalmazott: - a terv távlatán túl rendelkezésre álló tartalék lakóterület a Petőfi u. Kossuth u. és Széchenyi u. által határolt átépíthető földszintes beépítésű közművel ellátott terület vonták építési korlátozás alá. Nem engedélyezték új lakóház, lakásmegosztás, toldaléképítéssel új lakás kialakítása és telek megosztással új építési telek kialakítását a laksűrűség növekedésének meggátolása érdekében, - a temetőt körülvevő a környező utcákban ásott kút használatát tiltották, a temető nyugati határán 125 m szélességben nem temethettek, csupán kegyeleti parkként maradhat fenn, az Újvárosi lakóterület közelsége miatt, - a terv elrendelt belterületi határmódosítást - becsatolást és kizárást egyaránt. A város műemléki védett területére – melyet az Építési és Városfejlesztési Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium együttes határozata 1972-ben műemléki jelentőségű területnek nyilvánított – 1975-ben rekonstrukciós tervet dolgoztak ki. A terv célja a városmag – a magyar barokk és copf építészeti irányzat egyik értékes együttesének a városközpont funkcióba való bevonása, az eredeti értékek megóvása mellett. Ezt a célt többek között a Szabadság tér forgalmának kiiktatásával kívánták elérni az I. István utca áttörésével. 1975-ben felülvizsgálták a rendezési tervet. A várost továbbra is a térség ipari központjaként, lendületesen fejlődő, növekvő népességű településnek látták. A terv szerint az eddig kialakult település részek – a városközpont, a Vajason túli terület, az 51-es úttól keletre eső rész – a továbbiakban is megmarad. A településszerkezetet az északi és déli ipari terület bővítésével kívánták kiegészíteni, melyhez a belterületi határt kellett módosítani: - északi iparterület határát a készítendő rendezési tervben határozzák meg, honvédségi és a vendégalakulat lakótelepének és egyéb területeknek a bevonása a Foktői úttól északra,
74
- déli iparterület határát a szennyvíztisztítóig „kiegyenesítik” ez magába foglalja a tisztítót is. Az iparterület rendezési tervének megfelelően a Meszesi úttól délre a határoló út magasságáig kelet-nyugati irányú lezárással tervezték. Terület felhasználásban sem terveztek számottevő módosítást. Belterületen az eü. raktár területe a Miskei út mellett (meglévő állapot rögzítése), a Gödrök-köze részen zöldterületben vásártér kialakítása, a Meszesi úttól délre a Terményforgalmi Vállalat telephelyének megszűnése után családi házas lakóterületet jelöltek ki, a Középsőkertek területén a tartalék intézményterület átkerült a Foktői út mellé kisebb területre, a Kossuth utcából a tejüzem kitelepítése után, helyére a Füszért raktár bővül, a temető kegyeleti parkká alakul. Külterületen az állati tetem és a szemét lerakóhely elhelyezését a Kiskőrösi úttól délre tervezték. Mivel az M51 út építése távlatban sem történik meg, ezért a területen továbbra is mg-i művelés marad, a város keleti részén a Malomszegi csatorna mellé, pedig véderdő telepítés volt a terv. A lakóövezet fejlesztése terén az 51-es út elkészültével megnyílott a lehetőség az út mentén az elbontott korszerűtlen lakásállomány helyén a tervezett távlati népesség számnak megfelelő lakóterület kialakítására. Telepszerű, többszintes – földszint + 3, ill. 4 emeletes házak építését tervezték. A város más helyszínein rehabilitáció keretében az intenzitás növelésével kívánták a lakásszám növelését, zártsorú, városias beépítéssel. A várost – mint az előzőekben - az Országos Építési Szabályzatnak megfelelően I - III. építési övezetre osztották. Üdülőterület
és
idegenforgalom
tervezése
során
az
idegenforgalom
növekedésével számoltak, tekintettel a város védett műemléki központjára, a népművészeti hagyományokra és az egyházi központ jellegre, valamint a bővülő kulturális lehetőségekre. Az ide látogatók elhelyezését, kiszolgálását a terv, mint megoldandó feladatot említi, továbbá a helyi lakosság pihenésére a közeli Szelídi tó, és a Duna part fejlesztése a cél. Az intézményterületek tervezésénél a város nappali népességszámával és a várható idegenforgalommal számoltak. Az intézmények főként a városközpontban voltak, néhány alapellátási intézménytől eltekintve. A városközpont védelmére a zavaró forgalom elterelését és a régészeti lelőhelyek védelmét irányozták elő. A terv szerint az iparterület kitelepítését a már megkezdett formában folytatták, város északi és déli részén a vasútvonalhoz és az 51. sz. főúthoz igazodva, ill. a 75
Duna mentén, a várostól délre fekvő térségben, a vízigényes, ill. vízi szállítást igénylő tevékenység folytatásához. A környezetvédelmi szempontok között szükségesnek látták a központi városrészek és a kórház ill. a város egész területének levegőtisztasági szempontból fokozott védelmét, kivéve a tervezett ipari területeket, ahol az alapterhelés megtartását tűzték ki célul. A talajvédelme érdekében évenkénti talajvizsgálat elvégzését irányozták elő, az öntöző rendszerek által okozható másodlagos szikesedés megelőzésére, míg a vízminőség védelme érdekében a szikkasztásos szennyvízelvezetés felülvizsgálatát, ill. az élő vizekbe történő bocsátás előtt a szennyvizek biológiai tisztítását írták elő. A terv felülvizsgálata során megállapították, hogy a közlekedési hálózat szerkezete alapvetően marad a város központjába irányuló sugaras rendszerben, melyet az észak – déli irányú útrendszer egészít ki. Ennek fő eleme – a regionális összeköttetést biztosító 51. sz. főút várost átszelő szakasza - már elkészült, melyhez a gyűjtő utakat kell a kiépíteni, a forgalmi csomópontok szintbeli kialakításával. Szükséges volt a közterületi parkoló helyek, az autószerviz és üzemanyag töltő állomások számának bővítése, valamint az autóbusz közlekedésben részvevő járatok sűrítése. A vasútállomás korszerűsítését és az északi iparterület iparvágány bővítését irányozta elő a terv, mely szerint a déli iparterület felé csak akkor kell azt kiépíteni, ha megvalósul a Duna mellé tervezett ipari létesítmény. A vízi közlekedést a tervezés időszakában a térség két kompjárata el tudta látni. Polgári légi közlekedést a városban nem terveztek, viszont a katonai repülőbázis miatt a magasság korlátozás továbbra is érvényben maradt. A közművesítési program a víz, szennyvíz, csapadékvíz, az elektromos hálózat, valamint gáz- és hőenergia ellátás módját érinti. A vízellátást két vízbázisról tervezték megoldani. Az egyik a város keleti határában levő, a 60-as években fúrt artézi kutakból, a másik lehetőség a regionális szintű megoldás. A várostól észak-nyugatra eső Duna parti vízbázis kiépítése, amely a szomszédos Foktő község külterületéről indulva elláthatja azt, valamint Bátya, Fajsz és Dusnok településeket is megfelelő minőségű ivóvízzel. A terv megállapítása szerint a keletkezett szennyvíz tisztításához szükséges tisztítómű és a csatornahálózat további bővítése is szükséges. A biológiai tisztításon áthaladó szennyvíz a Sárköz I. sz. főcsatornába, majd a Dunába kerül. A vízvezeték ellátásban részesülő kisebb településeknek, a gazdaságtalannak ítélt csatornahálózat 76
kiépítése helyett – a magas talajvízszint miatt – zárt gyűjtőmedencés szennyvíz elhelyezést javasolt. A város és a városkörnyéki települések csapadékvize zárt és nyílt csatornarendszeren át az állandó vízfolyásokba került elvezetésre. A növekvő elektromos energiafogyasztást a város déli határában a már korábban – az 50-es évek elején – megépült fogadóállomás bővítésével kívánták biztosítani, a Paksról érkező 120 kV-os vezeték segítségével. A fűtő energia ellátást Pb gáz, háztartási fűtőolaj és szilárd tüzelőanyag biztosította a városban és a környező településeken is. Vezetékes gáz használatát hosszabb időtávon belül sem tervezték, viszont a városközpont több szintes épületeinek ellátására fűtőmű építésében gondolkodtak. 1978-ban készült a „Városrendezési és szabályozási előírások Kalocsa általános rendezési tervéhez” című munkaprogram, melyben kevés módosítással ismét meghatározták a lakóterületek beépítési fokozatait, módosították a belterületi határt, bevontak a külterületből az ipartelepítésre és lakóövezet kijelölésre területeket és kizártak néhány kisebb területet, amelyet nem szándékoztak belterületként hasznosítani (pld. tsz. major). Terület felhasználás kapcsán meghatározták, hogy a lakóterületen a különböző építési övezetekben milyen lakó- és melléképületek helyezhetők el. A rekonstrukciós tervnek megfelelően városközpontban kell elhelyezni a közösségi létesítményeket, intézményeket. A városközponton kívül elhelyezendő városi, ill. középfokú központnak megfelelő intézményeket. Az alapfokú intézményeket, kereskedelmi, vendéglátó egységeket és más közösségi létesítményeket a rendezési terv szerint lakosságszám arányosan lehetett elhelyezni. A zavaró üzemi létesítményeknek az iparterületre történő kitelepítéséről is döntöttek. A belső területen csak a népművészeti ház fejlesztését engedték, maradhattak a vállalatok irodái, központjai, kisebb raktárai és a lakossági szolgáltatást végző kisebb egységek. A környezetvédelmi szempontok figyelembevételével új helyet jelöltek ki a szeméttelepnek, az állati tetem és fekáliatárolónak, amit legalább 1 km-re kellett elhelyezni a lakóterülettől. Törmelék elhelyezésre a vasúti pályaudvar melletti mély fekvésű területet jelölték ki. A zajártalom csökkentése érdekében a legforgalmasabb városi utak beépítési szélességét határozták meg, amennyiben ott be, ill. átépítési munkák történnek. 77
A közlekedési utak terén lényeges változás nem történt, fő közlekedési út maradt az 51. sz. Budapest – Kalocsa - Baja útvonal városi szakasza, forgalmi utak az egyéb környező településekkel összekötő, valamint a város gerincét alkotó sugaras útszerkezetet északról, keletről és délről összekötő körívet alkotó utakban határozták meg és kijelölték a fő forgalmi csomópontokat is. A kizárólag cél, ill. gyalogos forgalomnak szánt útvonalakat és a gépjármű üzemi létesítmények helyét, továbbá a vasútállomás és az iparvágányok területét is. A közműlétesítmények elhelyezését a rendezési terven jelölt helyekre engedélyezték. Az épületekre a használatbavételi engedélyt a víz és szennyvíz bekötés együtt biztosításával adta meg az építési hatóság. Az I-II. építési övezetben közműpótló nem építhető. A város zöldfelületi létesítményeinek elhelyezésére kertrendezési tervet készítettek és négy közpark karbantartását, ill. véderdők telepítését tervezték. Tételesen felsorolták valamennyi műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületet. Itt bármely építési tevékenység engedélyezése a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően történhet. A városvédelem jegyében úgy döntöttek, hogy a középkori városmagot és a közvetlenül csatlakozó területeket jellegükben meg kell tartani, a központi teret az átmenő forgalomtól mentesíteni kell és a burkolatát a műemléki együttesnek megfelelően kell kialakítani. A területek rendeltetésszerű használata érdekében feltöltési és vízrendezési munkákat, valamint építési tilalmat és korlátozást rendeltek el. Ez utóbbiakat ott, ahol a rendezési terv szerint a későbbiekben megvalósuló változtatásokat, ill. azok előkészítését tervezték. Telekalakítást, új épület építését, toldaléképülettel új lakás kialakítását megtiltották a terv távlatán túli időpontra tervezett új lakóterületre. (A Széchenyi útnak a lakóteleppel átellenes – a városközpont felé eső oldalán.) Az építési engedélyeket csak a közművekkel ellátott területre lehetett kiadni.
78
b) Az 1980-as évtized változásai Az 1984-ben - már csak a városközpont részletes rendezési tervének korszerűsítéséhez – készült új program, mely a megújult igényekhez és lehetőségekhez igazodott. Feladata a régi terv felülvizsgálata, értékelése, a városfejlesztés és építés részére reális, koordinálásra alkalmas, az építési hatósági munkát elősegítő szabályozási terv készítése volt. Ennek alapelveit a lakosság igényeinek gondos figyelembe vételével: - a műemléki jelentőségű városközpont városszerkezeti, városképi értékeinek védelmében a városépítészeti jellegének megőrzésében a magánerős lakásépítés, rehabilitáció, rekonstrukció elősegítésében, az intézményi és zöldterületi ellátás színvonalának emelésében, a meglevő adottságok jobb kihasználásában, a közlekedési rend korszerűsítését, a városközpont gépjárműforgalomtól való tehermentesítésében és jó gyalogos megközelítésében határozták meg. A tervezés során felülvizsgálták az 1965-ben készült részletes rendezési tervet. Ennek során megállapították, hogy a régi alapelvek az adott tervezési időszakban is aktuálisak, de – mint országosan is - a megváltozott gazdasági körülmények, a vártnál lassúbb népesség szám növekedés és a Széchenyi út mentén folyó jelentős mértékű lakásépítés a városközpont szerényebb, reális fejlesztését teszi csak lehetővé, mint ahogy azt a részletes rendezési terv feltételezte. Az alaptervben helyesen döntöttek a Szabadság tér körüli művelődési központ, a Marx tér és az I. István utca térségében a kereskedelmi központ kijelölésében, ahol a gyalogos forgalmat, a telkenként magánerős két háromszintes beépítést és a Vajas csatornát követő zöldterület kialakítást, ill. növelést irányozták elő. Helytelen döntésnek bizonyult és nem is valósult meg a középiskolák kapacitásának aránytalan bővítése, a színházat, könyvtárat magába foglaló művelődési központ helykijelölése, az I. István utca zárt utcaképének térnyitással való megbontása és a három szintnél magasabb épületekkel való beépítése. Nem volt ugyan helytelen, de a Vajas menti üzemi területek ipari területre történő elhelyezése, ill. e terület parkként történő hasznosítása sem valósult meg. Megvalósult viszont az előző 18 évben a nagyszeminárium épületében a városi művelődési központ, a Marx téri kereskedelmi központ, ahol piac, áruház, biztosító fiók épült. A lakásépítés terén – valószínűleg anyagi erők hiányában – nem valósult meg a tervben előirányzott mértékben a kétszintes, félig zártsorú építési móddal készülő lakásmennyiség. 79
A közlekedés, zöldterületi ellátás, az idegenforgalom kiszolgálását biztosító szállás, vendéglátás javítása a meglevő létesítmények helyreállításával, karbantartásával történt. Az új tervezés törekvése az volt, hogy a meglevő adottságok – úthálózat, telekállapot,
épületállomány,
intézmények,
fasorok,
közművek,
stb.
hatékony
felhasználását kíméletes módszerrel oldja meg. Törekedett a lakosság és lakás szám színvonalas elhelyezésére, a városközpont szerepkör kibontakoztatására, a zöldfelületek többcélú kihasználására és a közlekedési rendszer megfelelő újjászervezésére. A terv a műemlékek védelmét kiemeli az elkövetkező feladatok meghatározásában. Különös figyelmet érdemel az érseki palota, a székesegyház, a Szentháromság szobor, az I világháborús emlékmű, valamint a teret övező barokk épületek. Felhívja a figyelmet a románkori templom alapfalainak bemutatási lehetőségére, tér megfelelő burkolására, a meglévő – a templomot és az érseki palotát összekötő téglajárda megőrzésére, a növényzetnek olyan formában való elhelyezésére, hogy az épített együttest ne zavarja, a téren elhelyezendő pihenőpadokra és a díszkivilágítás szükségességére. A terv kitér a régi uradalmi és egyéb egyházi épületek megőrzésének és hasznosításának szükségességére, elsősorban az idegenforgalom, a szabadidő eltöltés és művelődés céljainak felhasználására. A műemléki területek gépjárműforgalom előli lezárása és parkosítási munkái teszik teljessé a városközpont megújulását. A műemléki területen kívül eső, de ahhoz kapcsolható másik területen új intézményközpontot kívántak létrehozni az I. István u. – Csupó I. u. Hunyadi és Ady u. által
határolt
feltárandó
tömbben,
annak
belső
udvarai
és
meglevő
fáinak
felhasználásával. A másik ilyen zöldfelület a Vajas part már sétánnyá alakított és egy másik partszakasznak a következőkben történő sétánnyá való kiépítésével, intenzív parkosításával nyert zöldterület emelhetné a város szűkös közcélú parkterületét, csakúgy, mint az utcák már meglevő fasorainak védelme, más utcákra történő kiegészítése is e célt szolgálná. Az úthálózat városközpontot tehermentesítő átalakítása a hosszabb távú feladatok közé tartozott, mely első lépcsőben a Foktői út új nyomvonalon történő megépítésével számolt. Ezáltal a fő tér nyugati oldala, székesegyház előtti szakasz mentesült az átmenő forgalomtól. A későbbiekben a tér déli oldalának forgalom mentesítését és az I. István u. kerékpárúttal való ellátását tervezték. Erre az utcára a terv távlatán túl a székesegyháztól a városházáig tartó gyalogos forgalmat tartottak megfelelő 80
megoldásnak, a gépjárműveknek a két szomszédos egyirányúvá tett utcába történő terelése mellett. 1980-ban a város lakossága 18.660 fő volt. A lakásállomány 256 lakással növekedett. Az évtized folyamán a meglevő termelőegységeket bővítették. A szolgáltató szektorban a kínálat bővülését szolgáltatóház építése, a DUNA Áruház és újabb ABC áruházak megnyitása jelezte. Az egészségügyben a rendelőintézet bővítették, fogorvosi rendelőket, laboratóriumot, mentőállomást alakítottak. Megszűntek a járások és a hozzá kapcsolódó szervezetek.
c) A rendszerváltás következtében megváltozott feltételek Az 1980-90-es évek fordulóján gazdasági, politikai és társadalmi változások történtek az ország életében. Az állami szerepvállalás a gazdaság irányításában a privatizáció következtében jelentős mértékben csökkent. Korábbi állami funkciókat kivontak az ellenőrzés alól és köztestületi ellenőrzés alá helyezték, másokat profitérdekelt, vagy nonprofit társaságok kezelésébe adtak. Előtérbe kerültek a partnerségi, együttműködési kapcsolatok. Az önkormányzatok megalakulásával a települések nagyobb mozgástérhez jutottak. A régiós törekvések már a rendszerváltás előtt megfogalmazódtak, azonban a politikai és gazdasági feltételek hiányoztak. A rendszerváltás a politikai korlátokat eltávolította, de a gazdasági eszközök hiánya gondot okozott. A hierarchikus közigazgatási tradíciók (megye, járás, városkörnyék) a rendszerváltással megszűntek, helyükbe lépett az önkormányzati és a területi igazgatási rendszer. A feladatok, hatáskörök közvetlenül az önkormányzatok kezébe kerültek. A gazdaság tulajdoni, szerkezeti átalakulása, a piaci viszonyok kialakulása a regionális különbségeket még jobban a felszínre hozta. A települési önkormányzatok a jobb feladat ellátás érdekében kistérségi társulásokba szerveződtek, mert így a külső források megszerzésének nagyobb volt az esélye. A 90-es évek első felében országszerte nagyszabású infrastruktúrafejlesztés történt. Az addig sosem látott mértékű fejlesztések bevonták az ország vérkeringésébe azokat a kisebb településeket is, amelyek önerőből sohasem lettek volna képesek az új szolgáltatásokat bevezetni (gáz, víz, szennyvíz, telefon). A települések megközelítésének kérdése, a modern úthálózat hiánya továbbra sem tette lehetővé a foglalkoztatási gondok 81
enyhítését. A munkahelyteremtő beruházások letelepedését ez a helyzet nagymértékben akadályozta. Országos szinten módosultak a feladatok és a végrehajtásra kijelölt szereplők és azok szerepe is: a parlament szabályozási pénzügyi elosztási hatáskörrel és a kormány ellenőrzésével vett részt a területfejlesztés irányításában, a kormány a környezetvédelmi tárca keretében látta el a feladatot. A különböző ágazati érdekek érvényesültek, a területi szereplők közül a megyék nem kaptak sem jogi, sem pénzeszközöket arra, hogy aktív szerepet vállaljanak a területfejlesztésben. Az átfogó hatáskörű területi partner hiányában a kormány a saját dekoncenrált szervezetét használta a területfejlesztési munka kapcsán (munkaügyi központok és a köztársasági megbízott szervezete). Az évtized első felében a kialakulatlan struktúrák és feladatkörök jellemezték a területfejlesztési rendszert. A politikai – társadalmi változások Kalocsa városban és térségében is megjelentek. Megalakultak az országos pártok helyi szervezetei, majd a több párti választások után 1990 őszén az önkormányzati választás is ennek megfelelően zajlott. A városi tanács befejezte működését, az önkormányzat vette át szerepét. A politikai változások a gazdasági szerkezet változását is magukban hordozták. Az állami vállalatok átalakulásával, ill. privatizációjával, a mezőgazdasági üzemek szétforgácsolódásával jártak. Jó néhány magánvállalkozást alapítottak - sokan kényszerből - munkahelyük megszűnése miatt. Megtartották az első kárpótlási árveréseket, melynek következtében a külterületi ingatlanok felaprózódtak. A nem kívánatos események következtében a mezőgazdasági termelés, és a környék lakosságának életszínvonala is visszaesett. A 90-es években a lakosság száma alig haladta meg a 18.000 főt, a lakásépítés minimális mértékű volt, de az országos infrastruktúra fejlesztés keretében a város sikeresen kapcsolódott a gázvezetékrendszerhez, a környező községekkel együtt. Minden infrastrukturális fejlődés ellenére a lakosság száma továbbra is stagnált. A lakások száma meghaladta a hétezret, komfortfokozatuk kedvezően alakult, egyre többen csatlakoztak a vezeték rendszerekre.
82
5.3. A településrendezés szabályozása Kalocsa városban
5.3.1. A településrendezés A város önkormányzata a fejlesztési lehetőségek felkutatását és megvalósítását tűzte ki célul. Ennek érdekében 1993-ban felülvizsgálták az általános rendezési tervet. A belterület szabályozási tervére, a külterület szabályozására, valamint környezetvédelmi munkarészre összpontosítottak, a többi szakági munkarész – közlekedés, közművek és műemlékvédelem – tekintetében csak szakvélemény készült. A város 1970-es általános rendezési terv és azt követően 1978-ban történt teljes körű felülvizsgálat lendületesen fejlődő, növekvő népességű, térségének erős ipari központjaként működő várost vizsgált. Az 1978-as felülvizsgálat azt a problémát elemezte, hogy miért tölti ki a 18.000-es népesség a 30.000 fő számára tervezett területet. Az 1985-ben készült újabb módosítás már csak a belterülettel foglalkozott és a korábban tervezett telepszerű beépítések helyett, a családi házas fejlesztést helyezte előtérbe. A város vezetése a rendszerváltás következményeként létrejött tulajdonosi átrendeződés és az ebből következő – az állampolgári igények számára lényegesen rugalmasabb kereteket biztosító – rendezési tervet kívánt megvalósítani. A korábbi általános rendezési terv óta készült ugyan a Széchenyi út környékét érintő részletes rendezési terv és néhány, a város más területét érintő házhelyosztási terv, de a változások szükségessé tették az 1985. évi általános rendezési terv aktualizálását, melyet a 38/1995. (XII. 12.) számú rendeletével hagyott jóvá az önkormányzat. Az elkészült új program rögzítette a város fejlesztésének általános területi stratégiáját és javaslatot tett a terv módosítására. A stagnáló népesség, a problémákkal küzdő ipari struktúra a tervtől azt kívánta, hogy teret nyisson a szélesebb körű lehetőségek biztosítására, a lakossági igények, és a vállalkozások számára. Ez csak úgy lehetséges, hogy a település évszázadok alatt kialakult struktúráját, karakterét megőrizze, mind az épített környezet, mind a térségi szerepkör és az ehhez tartozó intézményi struktúra terén. A terv a területszerkezeti és övezeti program védelmi, korszerűsítési javaslatait emelte ki és a már igényként konkrétan körvonalazható területekre irányult. Az egyik lényeges szerkezeti javaslata a Kossuth Lajos utca – Szt. István király út forgalmára vonatkozott. Már a korábbi rendezési tervek is foglalkoztak a 83
Szentháromság (korábban Szabadság) tér forgalmának csökkentésével, melyet kisebbnagyobb átvágással próbáltak megoldani. Lényeges lépések is történtek ebben a kérdésben. Foktő és a Duna menti községek megközelítésére az 51-es út várost délen elhagyó szakaszából indulva kiépítették a Kertvároson átvezető az új nyomvonalat, így az érsekség és a szálloda közötti szűk szakasz gyalogos útként funkcionált a továbbiakban. A foktői út teherforgalmát tehát a várost nyugatról körben elkerülő új út, míg a városon át a személygépkocsi forgalmat a már korábban elkészült Esze Tamás utcai átvágás vette át. A tér terhelése így sokat csökkent. A terv a későbbiekre nézve tér déli oldalának forgalomcsökkentésére is tett javaslatot oly módon, hogy ez a közlekedési probléma a város szerkezetét drasztikus módon ne rombolja. A volt szovjet laktanya és lakótelep területeinek a városhoz kapcsolása érdekében a közlekedési hálózat fejlesztését látta szükségesnek. Különös hangsúlyt kapott az önkormányzati intézmények számára a területbiztosítás, mert az amúgy is meglevő problémákat tetézte a visszaigényelt egyházi ingatlanokban működő intézmények elhelyezésének gondja. Az egyik legfontosabb területi problémaként jelezték az 51. sz. főközlekedési úttól keletre eső városrészek általános iskolai ellátásának végleges és nagy távlatra is megfelelő megoldást. A javaslat szerint, az akkor még tűzoltó gyakorló pályaként hasznosított területre építendő új általános iskola létesítése jelentett volna megoldást. A másik fontos oktatási intézmény a gimnázium, melynek elhelyezésére ideális környezeti lehetőséget láttak az Érsekkert melletti kommunális üzem területén. A lakóterületi fejlesztéseket elsősorban a város belterületéhez közvetlenül kapcsolódó volt zártkerti területekre tervezték. A városközpont rehabilitációját elsődlegesnek tartotta a terv, elsősorban a közművesítés fejlesztésében látták ennek lehetőségét. A telepszerű beépítés helyett a családi házas övezetek fejlesztését, ill. a belvárosi részeken a 2-3 szintes zártsorú beépítést javasolt a tervező. Az ipari területek struktúrája is átalakulóban volt. Előtérbe került a kisebb vállalkozásoknak alkalmas területek, főleg a szolgáltató, kereskedelmi funkciójú „városkapu”-ként működő egységek. A város regionális szerepköre – a középfokú központ – a történelmileg kialakult helyzetéből is adódott – az érsekség szerepe, később a nagyfokú iparosítás révén. A társadalmi átrendeződések hatására a települések funkciója is megváltozott. Az 84
önkormányzatok intézményrendszere és az adminisztrációs szerepkör megmaradt, de fenntartásukhoz szükséges források országszerte egyre szűkültek, így a város sem tudta ez alól kivonni magát. A vállalkozási szféra a piaci törvények mentén működött és a forráshiány itt is megmutatkozott, nem volt tekintettel a középszintű településközpont minőségre. Nem, vagy csak korlátozottan fejlődött a gazdaság. Az infrastruktúra – víz, szennyvíz, gáz, telefonhálózat jelentős mértékben kiépült, de a térség megközelíthetősége akár közúton, akár vasúton, vagy vízi úton, elmaradt a szükséges mértéktől. A térség északi és déli végein önellátási törekvések mutatkoztak. Ellensúlyozása érdekében próbáltak az oktatás, kultúra és egészségügyi ellátás magas színvonalon tartásával előbbre lépni. A munkahelyek jelentős részét biztosították az országos jelentőségű intézmények – honvédségi alakulatok, fiúnevelő, és büntetés végrehajtási intézet – ill. az előző korszak ipari létesítményeinek romjaiból újjáéledő vállalkozások. Célul tűzték ki a város és a környék fiatalságának megtartását, ennek érdekében a megfelelő életminőség biztosítását. A rendelet általános célként meghatározta az építésjogi követelményeket. Eszerint a településen területet felhasználni, építési telket, -területet, közparkot, belterületi erdőt, temetőt kialakítani, építésre szolgáló területen építési tevékenységet folytatni, ilyen célra engedélyt adni - az országos érvényű rendelkezések mellett – az általános rendezési terv elkészítéséig és jóváhagyásáig az átmeneti szabályozás figyelembevételével lehetett. Telekalakítást és építési engedélyt a korábban sem tiltott területeken engedélyezett a terv. A városközpont területén, a tömbbelsők feltárásánál, a „városkapu” funkciójú területeken, az iparterületek vegyes lakó és vállalkozói részein, ill. a belterületbe vonásra javasolt zártkerti ingatlanokon, azzal a megszorítással engedélyezte az ingatlanok megosztását, alakítását, ha a szakértői vélemények azt előzetesen jóváhagyták. Telekalakítási és építési tilalom alá vonták az újonnan kialakított, ill. belterületbe vonásra javasolt iparterületeket, valamint a tervezett temető területét. Tilos volt továbbá az építés az akkor még külterületen levő „városkapu” funkciójú, a tervezett iskolák, a volt szovjet laktanya, a Meszesi út környezetében fejlesztésre tervezett és a kertváros még be nem épített lakóterületén. A szabályozási előírás a műemlék, műemlék jellegű, ill. városképi jelentőségű területek és épületek felhasználását, átalakítását, felújítását csak a műemlékvédelmi hivatal hozzájárulásával engedélyezte. A városszerkezet átalakító tevékenységet, pedig az 85
általános rendezési terv készítőinek szakvéleményezése után lehetett végezni. A régészeti jelentőségű területen csak feltárás után engedélyezték az építést. Tilos volt a közösségi célú zöldfelületek megbontása, oda bármely épület építése, ill. zavaró funkciók alkalmazása. A védett fasorokon csak pusztulás miatt lehetett a fákat kivágni. A rendelet megnevezte ezeket a területeket, például az Érsekkert (műemléki környezet is egyben), az uszodát is magába foglaló Csajdakert, az Asztrik tér, kollégium, kórház, stb. A külterületet négy egységbe osztotta a terv, ill. a rendelet: mezőgazdasági, erdőgazdasági, egyéb rendeltetésű és közlekedési terület. Mezőgazdasági termelést szolgáló területet a területalakítás és építkezés szempontjából négy övezetbe sorolták: üzemi méretű gazdálkodás, kisbirtokos gazdálkodás, kert, ill. meglévő majorok övezete, melynek határait csak az általános rendezési terv módosíthatta. Táj és környezetvédelmi okokból a gyep, nádas és mocsár nem beépíthető. A szennyező hatások kivédése érdekében szükség esetén építési, művelési korlátozást engedélyezett a terv. Előírták, hogy adott területen mekkora és milyen célú építmény építhető, pld.: kertövezetben csak a 2 ezer m2-nél nagyobb területre engedélyezték lakóépület elhelyezését, a meglévő majorok bővítése, pedig csak részletes rendezési terv és hatástanulmány készítése esetén volt lehetséges. Erdőtelepítésre kijelölt területeken építményt elhelyezni tilos, az egyéb rendeltetésű területekre csak speciális esetben és funkcióval engedélyeztek építkezést. Környezetvédelmi szempontok is előtérbe kerültek a rendeletalkotás során. Kijelölték a levegőtisztasági, zajvédelmi és a távolság tartási paramétereket, ill. megtiltották a veszélyes hulladéktárolást a város területén. Az évtized elején megkezdett programok, a nagyszabású infrastruktúra kiépítés folytatására, a város megtartó képességének fejlesztésére 1998-ban készült Általános Rendezési Terv, melyet az önkormányzat a 18/1998. számú rendeletével és a 408/1998. sz. határozatával hagyott jóvá. A terv a fejlesztéseknek a megkezdett irányban történő folytatását tűzte ki célul, már figyelembe véve az 1997-ben megjelent - az épített környezet alakításáról és védelméről szóló LXXVIII. törvényt és a 253/1997. (XII. 20) számú
kormányrendeletben
megfogalmazott iránymutatást. Továbbfejlesztette és
megerősítette az előző terv strukturális és területfejlesztési javaslatait, a történelmi településszerkezet,
karakter,
a
telekstruktúra 86
és
beépítési
mód
megőrzésének
koncepcióját, a városközpont rehabilitációjának szükségességét és az utcavonalon álló zártsorú és fésűs beépítési mód megtartását. A településszerkezet legfontosabb fejlesztési javaslatai az ipari-vállalkozási területek fejlesztésére irányultak. E törekvések jegyében az évtized második felében befejeződött az egykori szovjet repülőtér és laktanya környezeti kármentesítésének
első
szakasza
és
a
megvalósult
beruházási
tevékenységek
eredményeként a szomszédos Foktő községgel együtt létrehozták az Ipari Parkot, valamint a hozzá vezető, a várost északon elkerülő utat. A kapcsolódó tiszti lakótelep, a város lakásállományát bővítette jelentős mértékben (416 db). A családi házas lakásépítést a már korábban megkezdett területekhez kötötte. A vegyes területek a városkapu funkciót kívánták erősíteni, ahova a kisvállalkozások számára jelölte ki a fejlesztési övezetet, itt létrejött néhány kisebb vállalkozás és külföldi érdekeltségű kereskedelmi egység. A közlekedési hálózat fejlesztése a Szent István király utca forgalmának áthelyezését irányozta elő a Petőfi utcára és új gyűjtő utak kialakítását javasolta. A tervezett útvonal módosítás megvalósult, ezzel nagymértékben csökkent a városközpont gépjármű forgalma. A rendelkezésre álló telkek beépítésével a tervezett lakóterületek a kertvárosi területen növekedtek, de az 51-es főút déli szakasza mentén kialakított zártkerti kiskertek bevonása nem történt meg – főként az út forgalmának terhei miatt. Tett még javaslatot a sport, a zöldterület és védelmi erdő telepítésére is. A térségi kapcsolatok fejlesztésének lehetősége nőtt meg a közeli Dusnok község határában megkezdett, azóta elkészült Duna híd és a kapcsolódó – 6. sz. és az 51. sz. főutat összekötő M9 autóút építésével. E lehetőségtől a környék fejlődése új lendületet remélt.
5.3.2. Településfejlesztési koncepció készült a következő 15 évre, melyet a képviselő-testület a 228/2003. (XII.16.) számú határozatával hagyott jóvá. A koncepció a város földfelszíni adottságait, a térségi közlekedési kapcsolatok tervezett fejlesztéseit, valamint a honvédségi területek hasznosítását veszi figyelembe elsődleges fejlesztési alternatívaként. Az 51-es főút korszerűsítése (mely azóta új nyomvonalon elkészült) és az ipari parki – várost elkerülő, a későbbiekben körgyűrűvé fejlesztendő út megvalósulása új lehetőséget teremt a településszerkezet fejlesztésében (6. sz. mell.). Az Országos Területrendezési Terv a volt katonai repteret kereskedelmi célú hasznosításra jelölte ki, ez az ipartelepítés fellendülését is előmozdíthatja. Vízi útként számításba vették a szomszéd településen – Foktőn 87
elhagyott katonai bázis területének kikötőként való hasznosítása is (iparvágánnyal jó megközelíthető mindkét terület), mely szintén jó lehetőségeket rejt magában a munkahelyteremtésre és a lakosság megtartására. A terv azzal számolt, hogy mindkét laktanya teljes kiürítése a város javára szolgál gazdasági, intézményfejlesztési, vagy lakóterület nyerést illetően. Versenyképes gazdasági szerkezet megteremtéséhez elengedhetetlen a jól képzett humán erőforrás biztosítása. Ehhez a felsőoktatás városba való visszatérése, a kutatás, az innováció és a gazdasági szereplők együttműködése minél erőteljesebb fejlesztése szükséges. A népességszám megtartása (hosszú távon 20 ezer), ill. növelése (távlatban 23 ezer fő) csak e feltételek együttes megléte esetén képzelhető el. Ennek alapköve az ifjúság oktatása, nevelése, nyelvismereti szintjének emelése (az erőfeszítés meghozta a várt eredményt – ma már több mint 700 diákkal „üzemel” a Tomori Pál Főiskola), a lakhatás és a munkahely kínálat, a megfelelő kereskedelmi és vendéglátó ellátás, valamint a magasabb színvonalú kulturális és sport lehetőségek megteremtése. Elérendő célként jelölte meg a terv a turizmus fejlesztése érdekében a termálvíz, a történelmi múlt, az egyházi és kulturális hagyományok megőrzése mellett a gyógy és konferenciaturizmus lehetőségeinek kihasználását. Ehhez feltétlenül szükséges a város megközelíthetőségének javítása. Az önkormányzat a területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott tervek megvalósítását segítendő – a 22/2004. (X. 20.) számú önkormányzati rendeletében szabályozta a helyi építési szabályokat, valamint jóváhagyta a Szabályozási Tervet, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 7.§.(3) bekezdés c) pontjában és a 13. §. (1) bekezdésében, valamint a helyi önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. törvény 16. §. (1) bekezdésében biztosított feladat-és hatáskörében
eljárva,
továbbá
az
Országos
Településrendezési
és
Építési
Követelményekről (a továbbiakban: OTÉK) szóló 253/1997.(XII. 20.) Kormányrendelet 4. §. (3) bekezdésében biztosított jogköréből adódóan. Az önkormányzat rendelete részletesen szabályozza az építési és környezet alakítási feladatok végrehajtását ezen belül is a sajátos jogintézmények megvalósulását. A településszerkezeti terv a modern technika – a térinformatika eszközeit igénybe véve készült (8. sz. mell.).
88
5.3.3. A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmények a városban a) Építésjogi követelmények A 22/2004. (X. 20.) sz. önkormányzati rendelet hatálya Kalocsa Város közigazgatási területére terjed ki. A rendelet kimondja, hogy a város területén területet felhasználni, építési telket és területet kialakítani, épületet továbbá műtárgyat és más építményt
tervezni és kivitelezni, építeni, felújítani, helyreállítani, kialakítani,
korszerűsíteni, bővíteni, bontani, elmozdítani, a rendeltetést megváltoztatni, (építési munkát végezni), valamint ilyen célokra hatósági engedélyt kiadni csak az ide vonatkozó hatályos jogszabályok rendelkezései és a helyi építési szabályzat előírásai szerint lehet. b) Építési, telekalakítási tilalmak és korlátozások A város területén a közmű létesítményekhez, az országos főúthálózat elemeinek, külterületi szakaszaihoz, a vasútvonalhoz, a vízbázishoz és az ár- és műemlékvédelemhez tartozik korlátozás. A szabályozásban a tilalmak és kötelezések egymást kiegészítve jelennek meg. A rendelet az egyes védőterületekre is tartalmaz előírásokat: - közlekedési célra területet felhasználni, közlekedési létesítményt elhelyezni csak az OTÉK, a hatályos jogszabályok, a szakági előírások, valamint a helyi rendelet előírásai szerint szabad. A közutak szabályozási szélességén belül csak a közút létesítményei, berendezései és közművek létesíthetők, illetve növényzet telepíthető, - a távközlési átjátszó állomások sugárzási sávjaiban magassági korlátozás, az országos főútvonal mellett az út tengelytávolságától számított 100-100 m védőtávolság, az egyéb országos közutak és a vasút mentén 50-50 m védőtávolság érvényes, - kötelezően zöldfelületként tartandó területeken használatbavételi engedély csak a szükséges növényzet telepítése után adható, kialakult létesítmények esetében féléves határidővel, a működési engedély megvonható. A nagynyomású gázvezeték és szénhidrogén távvezeték védősávjában építési korlátozás érvényes. Valamennyi korlátozás alá eső területen létesítmény kialakítási igény esetén az üzemeltetővel kell egyezetni.
89
Egyéb, a területhez nem köthető előírások az épített környezet védelme érdekében: - a régészeti területek védelme esetében a területen lévő régészeti lelőhelyek, régészeti értékű területek lehatárolásáról a Szabályozási Tervnek megfelelően kell intézkedni. A nyilvántartott régészeti lelőhelyek esetében alkalmazni kell a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt, a vízfolyások, tavak magas partvonulatai a törvény szerint régészeti érdekű területek. Művelési ág váltás esetén és minden szántási mélységet meghaladó földmunkával járó fejlesztésnél, beépítésnél az Örökségvédelmi Hivatal véleményét ki kell kérni mindaddig, amíg a település teljes közigazgatási területének régészeti topográfiája elkészül és a nyilvántartott adatokat Kalocsa Város Helyi Építési Szabályzatában nem rögzítik azt. Építészeti értékvédelem területén a település kiemelkedő értékei országos és helyi védettséget élveznek. A védett értékeket a szabályozási terv feltünteti. Az országos védelem kiterjed a műemlékre, műemléki területre, természetvédelmi területre, védett régészeti területre, - a helyi védelemről az önkormányzati rendelet dönt az épület, építmény teljes tömegére, épület, építmény részértékeire, területre (védett terület), táji és természeti értékekre, - az országos építészeti és természeti értékek vonatkozásában az országos rendelkezéseknek megfelelően, a kulturális örökség védelméről szóló törvény szerint kell eljárni, míg az építészeti és természeti értékek helyi védelméről a vonatkozó önkormányzati rendeletek gondoskodnak. Az országos védelem alatt álló épületek műemléki környezetében lévő épületek építésügyi eljárásainál az Örökségvédelmi Hivatalt szakhatóságként kell bevonni. Védett területen telekalakítás, építmény elhelyezése az illetékes műemlékvédelmi hatóság véleménye alapján történhet, - helyi védettség alatt álló építményt érintő építési munka esetében az (elvi) építési engedély kérelemhez kell az önkormányzati tervtanács állásfoglalása, vagy a főépítész szakmai véleménye, a helyi értékvédelmi területen épülő épületek terveit – a kiemelt városkép-védelmi szempontok érvényesítése érdekében – a Területi Tervtanács előtt kell bemutatni. Látványtervet és kertészeti terveket is kell készíteni, melyet – a tervtanácsi bemutatást követően – az építési engedélyezési anyaghoz is mellékelni kell.
90
A helyi értékvédelmi területen település- és tájképvédelmi okok miatt elektromos légvezeték, távközlési- és elektronikus hírközlési légkábel nem létesíthető, közmű-, energia-, táv- és elektronikus hírközlési vezetékek és műtárgyak az épületek közterületről látható homlokzatán nem vezethetők, ill. nem helyezhetők el. Közmű létesítmények önálló, föld feletti szabadon álló építményként nem helyezhetők el, táv- és elektronikus hírközlési célú magas építmények nem létesíthetők, a meglévők nem újíthatók fel. A szabályozás részletesen rendelkezik a védett területen a városkép védelme érdekében szükséges eljárási rendről. Az engedélyezési terveken fel kell tüntetni az épület megjelenését befolyásoló gépészeti és közműellátási szerelvények elhelyezési módját és kialakítását. Védett terület beépítésének általános előírásait is szabályozza a rendelet. Védett területen egyedi védelem alatt nem álló épület részleges, vagy teljes bontással járó átépítése, új épület létesítése esetén a történeti építési tagolásra utalni kell. A helyi karakter megőrzése érdekében a környezettől idegen formai, szerkezeti stb. építészeti megoldások nem alkalmazhatók, meglévő épületek, építmények közterület felőli részleges homlokzati felújítása nem megengedett. Bontási engedély, ahol a bontás következtében utcai foghíj jön létre, csak a keletkező foghíj beépítésére vonatkozó építési engedéllyel együtt adható ki. A foghíjat 3 éven belül be kell építeni. A Szabályozási Terven lehatárolt, védett terület jelöléssel ellátott területen új épületek elhelyezése, a meglévő épületek átalakítása, ill. bővítése esetén a történeti beépítési vonalat kell követni. Új építmény építésénél a meglevő beépítéshez igazodva kell kialakítani az építménymagasságot, az utcai homlokzat magasságát, a tető hajlásszögét, a tetőgerinc irányát, a nyílászárók méretét és formáját, a kerítést, az alkalmazott építőanyagokat, az építmények színezését. Az udvari szárnyak építménymagassága nem haladhatja meg az utcaiét. A rendelet meghatározza az épületek tömegarányát, a hagyományos anyagok és szerkezetek kötelező használatát (vakolat architektúra, stb.). A történelmi városrészben az épületeket magas tető jellemzi, ehhez kell igazítani az új épületeket. Az épület meghatározó tömege, a tetőfelületek hajlásszöge a rendelet szerint alakítható. A fedés a jellemzően alkalmazott sík jellegű cserépfedés lehet,
91
a tetőfelépítmény alkalmazását kerülni kell, a kémények építésénél, anyaghasználatánál törekedni kell a hagyományos kéményformák és építőanyagok alkalmazására. A rendelet a helyi védelem alatt álló épületekre vonatkozó előírásokat is meghatározta. Ezek csak gazdaságossági és műszaki indokokkal is megalapozott esetben és csak a védettségből való törlés után bonthatóak el, miután az épületet felmérték, a terveket és a fotódokumentációt archiválták, a homlokzatok felújítása, átalakítása, portál ki-, vagy átalakítása csak a teljes épülethomlokzat figyelembevételével, a homlokzati rajzon való ábrázolásával történhet, az épület utcai homlokzatának karakterét nem szabad megváltoztatni. Felújítás, átalakítás esetén az építési engedélyezési terv mellékletét képező műszaki leírásban az épület és a környezet kölcsönhatása keretében vizsgálni kell az építmény értékeit elemző, állapotrögzítő adatait. Beavatkozás csak az épület eredeti formavilágának megtartásával engedélyezhető. Ennek elbírálásához az önkormányzati Építési Műszaki Tervtanács, vagy a főépítész véleményének beszerzése szükséges és a környezetben lévő, védelem alatt nem álló épületeknek, építményeknek – az országos védelem alatt álló épületek mellet
helyi védelem alatt álló épületekhez is
alkalmazkodniuk kell. Az alkalmazkodásra példa a Szt. István király utca 17. számú épület, melyet néhány évvel ezelőtt kellett beilleszteni a meglévő épületsorba, a már korábbi években is hasonlóan rendelkező helyi szabályozás szerint. Építési korlátozásra korábbi évtizedekből vett példa a Széchenyi úti átvágás kisajátítási terve (5. sz. mell.) c) Telekalakítás A rendelet módosítása nélkül a telkek összevonhatók, ill. a telekhatárok módosíthatók, amennyiben az így kialakult telkek az övezetre meghatározott minimális telekméretnek megfelelnek, vagy a módosítani kívánt állapotnál kedvezőbb állapotot hoznak létre. Az övezeti előírásnál kisebb telek mérete nem csökkenthető, kivéve a közterületi szabályozást. A műemléki védett területen telekalakítás nem, vagy csak a műemléki szakhatóság véleménye szerint engedélyezhető, a telekalakítás esetén a szabályozási tervben rögzített irányadó telekhatártól eltérni csak elvi telekalakítási engedély alapján lehet. A telekalakítási eljárás során a meglévő, vagy a szükséges új közmű szolgalmi jogokról rendelkezni kell, a külterületi besorolású ingatlanok csak az övezeti előírásoknak
92
megfelelő telekalakítást követően válhatnak építési telekké. A külterületi, mezőgazdasági használatra létrejött telekstruktúra nem tekinthető beépíthető teleknek. A közhasználat céljára átadott területrészek kialakításáról az önkormányzat és a tulajdonos külön erről szóló szerződést kötnek. A közhasználat céljára átadott területeket az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni. A terv meghatározza a legkisebb (180 m2) és a legnagyobb (5000 m2), egyedi eset (10000 m2) teleknagyságot valamint azt, hogy a beépítésre nem szánt területen 1500 m2-nél kisebb telek nem alakítható ki. Az épületek, építmények elhelyezésnél az alábbi eljárást kell követni: közösségi épületekre, üzemi épületekre, 4 lakásegységnél többet befogadó épületekre és a műemléki védett területen új épület építésekor, elvi építési engedélyezési terv készítése kötelező. A tervkészítési kötelezettséggel érintett létesítményekre, telkekre - a telekosztás előtt - a konkrét beruházói program alapján elvi építési engedélyezési tervet kell készíteni, melynek részeként ki kell dolgozni a tereprendezés, közmű- és útépítés műszaki paramétereit. Az építészeti minőségen túl kiemelt figyelmet kell fordítani a közforgalmú területek kertészeti kialakítására és a burkolatok meghatározására, valamint rendelkezni kell a terület-előkészítés megvalósításának feltételeiről. Ha a terület-előkészítési- és építési munkák során régészeti leletek kerülnek elő, a munkát fel kell függeszteni és értesíteni kell a helyi múzeumot, ha eddigi beépítetlen területen kerül sor belterületi fejlesztésre, a területen régészeti bejárást kell végezni. Talajmechanikai vizsgálatot igénylő területeken a területre vonatkozó részletes szakvélemény alapján kidolgozott terv szerint végezhetők: új épület létesítése, meglévő építmény terhelési viszonyainak megváltoztatásával járó beavatkozás, az eredeti terep egy méternél mélyebb megbontásával járó földmunka. Az egy szintnél nagyobb szintszámú épület építését, bővítését engedélyezni csak talajmechanikai vizsgálatot követően, annak figyelembe vételével lehet. A telekhatárral párhuzamos homlokzat 2/3-át a szabályozási terven jelölt építési vonalon kell elhelyezni, a telkek közterület felől max. 2,0 m magas, hagyományos anyagú (deszkapalánk, tégla, kő) épített kerítéssel elkeríthetők. Műanyag és fémlemez, hullámlemez nem alkalmazható. Műemléki védett területen kerítés építése és kialakítása csak a műemléki szakhatóság véleménye szerint engedélyezhető. Külterületen, mező és 93
erdőgazdasági területen kerítés nem létesíthető, kivéve a kertgazdasági területeket és a meglévő tanyákat, ahol max. 30 cm-es lábazattal áttört drótfonat alkalmazható. Az építési engedély részeként homlokzat színezési tervet kell készíteni a meglévő épületek felújításához, ill. új épületek építéséhez. Homlokzaton reklám (jellegű) festés nem alkalmazható. Az antennák, klímaberendezések és egyéb műszaki létesítmények közterületről látható módon nem helyezhetők el, az épületek tömeg- és homlokzatalakítása, anyaghasználata a település helyi építészeti hagyományaihoz igazodó legyen. A tetőtér kialakításánál a térdfal magassága max. 1,00 m lehet, kivéve a műemléki védett épületet, ahol az eredeti tetőidom megtartandó. A magas tetős épületek lejtés szögének megállapítása, a terep alatti beépítés, ill. a burkolt felületek arányának megállapítása, a természetes terepfelszín feltöltése meghatározó. Új,
közforgalmú
létesítmények,
mozgáskorlátozottak
számára
is
megközelíthető módon történő kialakítása kötelező. A történelmi városmagban telekalakítás és építési engedélyezési eljárás ismereteim szerint a közelmúltban nem volt. Az ipari parki bekötőút kialakítása az egyik legutóbbi példa a telekalakításra (6. sz. mell.). d) Elővásárlási jog Az építési törvény szerint - az építési szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok megvalósításához szükséges ingatlanokra és - a településszerkezeti tervben rögzített közérdekű célokra, a beépítetlen telkekre, ill. az olyan területekre, ahol településrendezési intézkedéseket tervez, és a településfejlődés biztosítása azt megkívánja, az önkormányzat elővásárlási jogot alapíthat és jegyeztethet be az ingatlan-nyilvántartásba. Kalocsa város e törvény adta lehetőségével területrendezési céllal nem él. A rendszerváltás előtti időszakban, a területszerzésben a kisajátítási eljárás, az utóbbi 15 évben a megegyezésen alapuló adásvétel dominál. e) Kisajátítás Mint az előbbi bekezdésből kiderült, közérdekű területrendezés céljára kisajátítási eljárást az önkormányzat nem kezdeményezett az utóbbi 15 évben. Ezt megelőzően az 51-es főút városi szakaszának építése volt az egyik olyan folyamat, ahol telket kellett igénybe venni ilyen feltételekkel (5. sz. mell.), ill. a Kertváros településrész kiterjesztése idején a Vörösmarty utcai kisajátítás (7. sz. mell.). A legutóbbi nagyszabású 94
közérdekű telekalakítás – útépítés céljára az ipari parki bekötőút építés idején volt – ami állami területeket érintett és nem volt szükség a terület megszerzése érdekében az ingatlanok kisajátítására. f) Helyi közút céljára történő lejegyzés Az építési törvény megengedi, hogy az önkormányzat az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút építése céljából kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges terület lejegyezze. Ha a helyi építési szabályzat, ill. szabályozási terv szerint a településen kiszolgáló út létesítése, bővítése, vagy szabályozása szükséges, az építésügyi hatóság a teleknek az út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges. Ennek egy példája a 9. sz. melléklet, melyben egy telek megosztási eljárás keretében az építési hatóság 2003-ban a telekmegosztás alkalmával nem útépítésre, csak az utca vonal rendezetté alakítása érdekében – mindössze 45 m2 területre vonatkozóan és a felek megállapodása mellett kártalanítás nélkül lejegyezte a területet az önkormányzat javára. g) Útépítési és közművesítési hozzájárulás A törvény szerint a helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, ill. a rehabilitációra kijelölt
területeken legkésőbb az általuk kiszolgált
építmények
használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály, vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési önkormányzat feladata. Az ezzel kapcsolatos költségeket hozzájárulásként részben, vagy egészben az érintett tulajdonosokra háríthatja. A tulajdonosok közötti felosztás szabályait a törvény alapelvei figyelembevételével az önkormányzat helyi rendeletben állapítja meg. Kalocsa városban az önkormányzati beruházásban létesített út és közmű létesítmények közműfejlesztési hozzájárulását az üzemeltető szabja ki. Az utóbbi évtizedben például gáz- és szennyvízhálózat fejlesztéshez történt a lakosság részéről hozzájárulás, ill., ha új épületet létesítenek, a bekötés feltétele a hozzájárulás megfizetése. Napjaink közművesítési hozzájárulása a Kalocsa – Meszes pihenő övezet ingatlan tulajdonosait érinti. Az önkormányzat a vízvezeték kiépítésére pályázati úton nyert pénzt, s azt a gerincvezeték lefektetésére fordította. A tulajdonosoknak rákötés előtt kell a hozzájárulást megfizetniük. 95
h) Településrendezési kötelezések A helyi építési szabályzatban az önkormányzat meghatározta, hogy mely esetekben kell a településkép előnyös kialakítása érdekében valamely kötelezettséget kiszabni az érintettekre: - beépítési kötelezettség terhelheti az újonnan kialakított és értékesített ingatlanok tulajdonosait az értékesítéstől számított 3 éven belül, - az újonnan csoportosan értékesített ingatlanok tulajdonosait beültetési kötelezettség terheli. A lakótelkeken a használatbavételi engedély csak a növényültetési kötelezettség teljesítését követően adható ki. Az újonnan kialakításra kerülő közlekedésiés közműterületeken, valamint zöldterületeken az üzembe helyezés csak a - kertészeti terv alapján megvalósuló - növényültetési kötelezettség teljesítését követően engedélyezhető. Ennek példája az utóbbi évtizedben a Meszesi út felújítása idején az elöregedetett fák helyére újakat telepítettek, ill. az ipari parki út építése kapcsán, amikor az út mellett 700 facsemetét ültettek és füvesítettek. Az idetelepült kereskedelmi egység használatbavételi engedélyének kiadását is nagyobb volumenű fásításhoz kötötték. A terv meghatározza a legkisebb kialakítható zöldfelületi arány értékét a vonatkozó egyéb jogszabályok figyelembe vételével: területnagyságtól függően 30 – 60 %-os fedettséget kell kialakítani fa, ill. cserje állománnyal. i) Kártalanítási szabályok. A törvény lehetővé teszi, hogy a településrendezés érdekében a közcélra igénybe vett területekért a tulajdonost kártalanítsák. Azt is megszabja, hogy milyen módon és mértékben történhet mindez. A településen ilyen cél érdekében senki sem részesült kártalanításban. A szabályozási területekre vonatkozó előírások A szabályozási terv a város területén meglévő belterületet, tervezett belterületet, külterületet és egyéb beépítésre szánt területet jelöl ki. Részletesen szabályozza a bel és külterületi beépítési előírásokat, ill. a területhasználatot.
96
6. A fejlődés irányai, a jövőkép A településfejlesztési kutatások és az évek során összegyűlt tapasztalatok azt mutatják, hogy a város és térsége fejlesztése szempontjából a legfontosabb feladat a természeti környezetből adódó lehetőségek, jó társadalmi célokra való fordítása a politika és a gazdaság összhangba hozásával. Ezért az országos és a területi szervek által megfogalmazott területfejlesztési és területrendezési koncepciók mentén kell a térségi és helyi célkitűzéseket megfogalmazni és végrehajtani. A külső, társadalmi, gazdasági, területi folyamatok hatása nem hagyható figyelmen kívül a város és a térség fejlesztési koncepcióinak tervezésekor. Európa egészében kell szemlélni a folyamatokat. Látható, hogy az ipari társadalom után az információs társadalom felé halad a világ, ezért ehhez kell a mikro-környezetben is alkalmazkodni. A térszerkezet is átalakul, a versenyképes új termékek kevesebb nyersanyagot és több tudást tartalmaznak. A fogyó természeti erőforrások helyébe mindinkább az emberi erőforrás lép (képzettség, piaci ismeretek, stb.). Az állandó növekedési kényszer helyébe a környezeti állapot megőrzését és minőségének javítását lehetővé tevő fenntartható fejlődés óhaja lép. Ez elsősorban a helyben található forrásokra támaszkodik. A rugalmasabb kis és közepes vállalkozások alkalmazkodóképessége a változó piaci körülményekhez ezek megerősödéséhez vezet. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is azt kívánja, hogy a versenyt és szolidaritást együtt alkalmazzuk az uniós elv szerint, mely ösztönzi a versenyt, de támogatni igyekszik a leszakadó területeket is. A társadalom strukturális változásai egész Európában nyomon követhetők. A népesség öregszik, növekszik a nők foglalkoztatottsága, városi népesség aránya és a lakosság iskolai végzettsége. A társadalmi igények változása négy fő területen figyelhető meg: a mindennapi élet, az élet minősége, a szabadidő eltöltése, valamint a környezetminőségének megőrzése. A háztartások jóval többet költenek képzésre, tanulásra, kultúrára, kommunikációra, egészségügyi és szabadidős szolgáltatásokra. E társadalmi szükségletek kielégítését a szolgáltatási szektor fejlesztése teszi lehetővé. Az ország piacgazdaságra való áttérése során erősödtek a regionális különbségek, növekedtek a térbeli társadalmi egyenlőtlenségek. A főváros és vidék, a régiós centrumok és vonzáskörzetük, valamint a település-hierarchiában lévő különbségek 97
erősödtek, mert a társadalmi és gazdasági innovációra az ország keleti felén csak a regionális központos képesek, a vonzáskörzetükre nincs fejlődést ösztönző hatásuk. Kalocsa térségi szerepét és versenyképességét visszahúzza a korszerűtlen közúti, vasúti és vízi közlekedési lehetősége, melynek sürgős és nagyarányú fejlesztése szükséges és indokolt. A környezeti érzékenység és értékek, a településrendszer történelmi, műemléki és építészeti értékein alapuló jelentős idegenforgalmi fejlesztést és speciális turizmus fellendítését indokolja. Az alacsony eltartó képességű, de magas színvonalú agráriumot az eltartó képesség fokozásával, gazdaság és szolgáltatásfejlesztési programokkal kell fellendíteni. A műszaki infrastruktúra kiegyenlítésére kell törekedni, a munkanélküliség és a szociális problémák megoldását önkormányzati és társadalmi összefogás erősítésével, képzési és átképzési programok segítségével kell megoldani. A terület nemzetiségi és vallási sokszínűségét, jelentős oktatási, kulturális néprajzi tradícióit erősítve el kell érni az identitástudat erősítését, a helyben tartást. A megyei koncepció térségre vonatkozó prioritásait is megfelelőképpen alkalmazni kell a célok elérésére. A jövőre nézve általános célkitűzés, hogy a Kalocsán élők életkörülményei: a megélhetési viszonyok a városi élet körülményei, a komfortosság, az esztétikai minőség, az egészséges környezeti feltételek, a fejlesztési erőforrások megőrzése mellett jelentősen és tartósan javuljanak. Speciális célkitűzés a város szellemi potenciáljának és környezeti értékeinek, hagyományainak olyan megőrzése és fejlesztése, mely Kalocsa fejlődésének meghatározó és tartós erőforrásává válhat.
98
Összegzés
Kalocsa
város
településrendezési
feladataiban
megjelenő
sajátos
jogintézmények és a városnak a térségben megnyilvánuló szerepe – remélem – nyomon követhető dolgozatom összefüggéseiben. A múlt, a jelen, a jövő egymásra épülése és összefonódása, a tervek, azok megvalósulása nagyban befolyásolja a térség és a város történetét, lehetőségeit. Az Európai Unión belülről szemlélve az eseményeket, egyet kell érteni a térség kutatóinak megállapításaival,
mely szerint elsődleges feladat a terület
megközelítésének és a szellemi potenciál kihasználásának mielőbbi megvalósítása. Ennek lehetősége adott - a tágabb környezetből Európa és Magyarország – a szűkebb területi, helyi jogi valamint anyagi lehetőségek jobb kihasználásával. Az itt élő népesség sokat tett és tehet még a jövőben is a koncepciókban megfogalmazott tervek megvalósításáért. Sikerrel, olykor újabb nekirugaszkodással veszik az akadályok leküzdését. A legutóbbi településfejlesztési koncepcióban tervezett lélekszám elérése után, a következő tíz évben el kellene érni a 70-es 80-as években oly optimistán megjósolt lakosság szám növekedést. Ez azt jelentené, hogy a gazdaság is átlendült a holtponton és lehetővé teszi az itt élők boldogulását.
99
Felhasznált irodalom Asbóth Miklós - Romsics Imre Kalocsa múltja és jelene, Kalocsa Város Önkormányzata Kalocsa, 1998 A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés 2003-2006. évekre szóló munkaprogramja Dr. Csatári Bálint - dr. Zala György: Bács-Kiskun Megye komplex tervének kistérségi fejlesztési és rendezési koncepciói – Kalocsa kistérsége MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete – Kecskemét, 1998 Faragó Kálmán: Városrekonstrukció Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban Osiris Kiadó Budapest, 2003 Kalocsa vidéke és népe Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Kecskemét, 1973 Kalocsa történetéből – Szerk.: Koszta László, Hámori Péter: Kalocsa szociálpolitikája 1900-1944. között 374-382. oldal, Kalocsa Város Önkormányzata, Kalocsa, 2000 Kalocsa Általános Rendezési Terv Programvázlat - 1976 Kalocsa az 1985. évi általános rendezési terv aktualizálása VÁTI, Budapest, 1994 Kalocsa Város Településrendezési terve 2004-2015 Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika Dialóg Campus Budapest – Pécs, 2003 Önkormányzati Tájékoztató Kalocsa Város Önkormányzatának lakossági tájékoztató kiadványa – 2000 -2006 Tervezési Program Kalocsa városközpont részletes rendezési terv korszerűsítéséhez, VÁTI, Budapest, 1984 Tóth József: Urbanizáció az Alföldön, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 Városrendezési és szabályozási előírások Kalocsa általános rendezési tervéhez, VÁTI, Budapest, 1978 Winkler Pál: Kalocsa története különös tekintettel politikai és szellemi kultúrájának fejlődésére Árpád könyvek Kalocsa, 1927
100
Jogszabályok – országos és helyi 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Kalocsa Általános Rendezési Terv Programvázlat - 1976 11/1977. (III. 11.) MÉM rendelet a kisajátítási terv elkészítéséről és felülvizsgálatáról 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 38/1995. (XII. 12.) Kalocsa Város Önkormányzatának rendelete a város 1985. évi Általános Rendezési Terv aktualizálása 253/1997. (XII. 2§.) Kormány rendelet a településtervezési és építési követelményekről 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről 35/1998. sz. OGY. határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 18/1998.(1999.I.15.) Kalocsa Város Önkormányzatának rendelete a város Általános Rendezési Tervének módosításáról 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet a telekalakításról 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 2003. évi XXVI törvény az Országos területrendezési Tervről 22/2004. (X. 20.) Kalocsa Város Önkormányzatának rendelete a Településszerkezeti tervről és a Helyi Építési Szabályzatról 75/2004. (IV.15.) Korm. rend. az országos jelentőségű területfejlesztési programokra szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának részletes szabályairól Mellékletek 1. A településfejlesztés intézményrendszere 2. Bács-Kiskun megye térképe 3. 1772, 1773. évi térképek (2 lap) 4. A településszerkezet kialakulása, a Városháza és a „partos” házak 5. Széchenyi úti kisajátítás (7 lap) 6. Ipari parki bekötő- elkerülő út (3 lap) 7. Vörösmarty utcai kisajátítás (4 lap) 8. A város 2004-es településszerkezeti terve 9. Helyi közút céljára lejegyzés 10. Fényképek (4 lap) 101
