SZAKDOLGOZAT. Készítette: Kocsenda Miklós Budapest, 2006

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Kocsenda Miklós Budapest, 2006.

1

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Levelező tagozat PR szakirány

A MAGYARORSZÁGI KERESKEDELMI TELEVÍZIÓK ÖN-PROMÓCIÓJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Készítette: Kocsenda Miklós Budapest, 2006. 2

TARTALOMJEGYZÉK I.

II.

Bevezetés

4. oldal

1.

A televíziózás Magyarországon

5. o.

2.

A kereskedelmi televíziózás kialakulása

7. o.

3.

A mai kereskedelmi televíziós piac és főbb szereplői

10.o.

1.

RTL Klub

12. o.

2.

TV2

13. o.

3.

VIASAT3

15. o.

Mi az ön-promóció? 1.

Hivatalos definíció

2.

A logika alaptörvénye: minden mindennel összefügg, azaz az ön-promóció fogalmának újradefiniálása

III.

V.

V. VI.

VII.

Az ön-promóció fajtái

17. o. 17. o. 18. o. 20. o.

1.

On air

20. o.

2.

Off air

24. o.

Az ön-promóció eredményessége (kutatás)

42. o.

1.

Mérhetőség kérdése, jelentősége

42. o.

2.

Hová jutottunk?

43. o.

Összefoglalás – Hová tartunk?

56. o.

Mellékletek

59. o.

1. sz. melléklet

59. o.

2. sz. melléklet

78. o.

3. sz. melléklet

88. o.

4. sz. melléklet (Kérdőív)

90. o.

Felhasznált irodalom

97. o.

3

I. Bevezetés Dolgozatom témáját a következő tények inspirálták: 1997. októberben elindultak Magyarországon a kereskedelmi televíziók. A téma attól kezdve folyamatosan a közönség érdeklődésének középpontjában van. Mára már minden valamire való magyar „sztár” valamelyik kereskedelmi televízió kötelékéből származik – túlzás nélkül állíthatjuk, hogy rájuk épül a teljes magyar bulvármédia. Nem telik el nap, hogy valamelyik bulvárújság címlapján ne a mára már valamennyiünk „ismerőseivé” vált televíziós vagy televízióban látott arcok nézzenek ránk, többnyire érdekesnek vélt vagy érdekesként tálalt magánéleti vonatkozásban. Ki ne botránkozott volna már meg Stohl András autóvezetési szokásain, Bochkor Gábor szerelmi életén, vagy a leszerepelt ilyen-olyan villalakók életeinek szerencsés vagy éppen szerencsétlen alakulásán.

(Forrás: www.blikk.hu) Amit látunk, az nem más, mint a kereskedelmi televíziók kitartó kommunikációs munkájának eredménye. E munka magába foglalja az újabb és újabb hírek, történések generálását, sok esetben a legkisebb tekintet nélkül a témák alanyainak érzelmeire, sőt az események valóságtartalmára. Az egyetlen szempont, ami számít, a televíziós csatornák érdeke.

A dolgozat célja az idáig vezető út bemutatása, az alkalmazott

módszerek elemzése és végül a „nagy magyar bulvárjövő” felvázolása. Ahhoz, hogy lássuk a fontos összefüggéseket, motivációkat, érdekeket, amelyek meghatározzák a kereskedelmi televíziók kommunikációs aktivitását, szükséges egy rövid áttekintés Magyarország televíziós piacáról, a kereskedelmi televíziózás kialakulásáról. 4

I. 1. A televíziózás Magyarországon 1954-ben megkezdődött a rendszeres kísérleti televízióadás Magyarországon. Egy évvel később önálló Televíziós Osztály jött létre a Magyar Rádión belül. 1957-ben már rendszeres műsorsugárzásról beszélhettünk, 1958-ban pedig a Magyar Rádió nevet változtatott: Magyar Rádió és Televízió. Csak tíz évnek kellett eltelni, hogy elindulhasson a színes sugárzás, 1974-ben pedig önállósult a Magyar Televízió. A Televízió állami volt, a kimondott fő funkciója természetesen a nézők szórakoztatása és tájékoztatása volt, de természetesen ekkor még inkább az állami vezetés egyik szócsöveként működött. Kezdetben – az európai közszolgálati televíziózás kezdetéhez hasonlóan – a műsorok nézése ritka, ünnepi és több családot összefogó, társas esemény volt, a műsorszórás azonban hamar hétköznapi tevékenységgé vált, így a fogyasztás is változott, családi körben folytatódott. Manapság már az egyéni televízióhasználat van terjedőben. 1989. nem csak a poltikában hozott változásokat, hiszen megszűnt a hétfői adásszünet. De az intézmény, és legfőképp annak dolgozói politikai szerepéről mindenképp fontos annyit megjegyeznünk, hogy televíziósnak lenni akkoriban rangot jelentett, mivel a televíziót nagyon sokan – részben nagyon is jogosan – a rendszerváltás egyik kulcsintézményének tartották. Érdekes módon – és a politikai élet pártatlan bemutatását hivatott közszolgálatisággal szemben – a Televízió 1990 után aktív politikai szereplőként viselkedett, gyakorlatilag formálta is a politikát. Ezt az időszakot gyakran a médiaháború fogalmával írják le. 1994 után gyökeresen megváltoztak a parlamenti erőviszonyok is, és ezáltal a Televízióban is új szelek kezdtek fújni. Az előző (MDF) kormány szellemiségét követő, vagy azt támogató televíziósokat gyorsan és csendben eltávolitották vagy semlegesítették, de az új kormányzatnak nem volt ínyére egy magát önálló politikai szereplőként definiáló televízió. A hivatalos álláspont szerint 1994 után véget ért a médiaháború, de valójában 1994-96 között zajlott annak második, csendes szakasza, amelynek eredményeként nem a pártok közül kerültek ki a nyertesek vagy vesztesek: a vesztes egyértelműen a Magyar Televízió lett.

5

Sorsát végül is a médiatörvény pecsételte meg, amely arra lett volna hivatott, hogy azt rendezze. A rossz törvény létrejöttének igen fontos oka, hogy a pártok nem csak az MTV monopolhelyzetének megszüntetését és a kereskedelmi televíziózás beindítását tartották szem előtt, hanem inkább arról volt szó, hogy valamilyen formában le akarták zárni a médiaháborút, megszüntetve a politikai beavatkozás lehetőségét. Mivel azonban egymásra figyeltek és nem a televízióra, arra ügyeltek, hogy egymás befolyásolási lehetőségét mind inkább semlegesítsék, a Televízióról pedig tulajdonképpen elfelejtkeztek. A Horn-kormány a felelősséget eltolta magától, és a döntéshozatalt, és természetesen ez által a felelősséget is, egy szinttel lejjebb helyezte: létrehozta az ORTT-t, a közalapítványokat, a kuratóriumokat, stb. Így a media látszólag független lett. Független és szerencsétlen, ugyanis a törvény az állam által vállalt médiaközfeladatok televízióra testálása mellett kilökte az intézményt a kereskedelmi televíziók mellé versenyt futni a számára teljesen új és ismeretlen piacra, de úgy, hogy még a reklámozást is csak egy sokkal kisebb arányban engedélyezte, mint a versenytársaknál. Az eddig leírt nehézségeket tetézte az a tény is, hogy az állam a Televízió több milliárdra rugó adósságát nem szanálta, azaz tovább romlottak a köztelevízió esélyei, nem beszélve a kereskedelmi televíziók beindulását segítő, Kormány által garantált hitelekről... A Magyar Televízió elindult az elkerülhetetlen megsemmisülés felé. Reklámbevételei (azóta is) folyamatosan csökkennek, adósságállománya nő, munkatársainak nem tud fizetni, nincs pénz új műsorok készítésére – úgy tűnik, a néző számít a legkevésbé. Vagy mégsem? Hiszen megjelentek a kereskedelmi televíziók!

6

I. 2. A kereskedelmi televíziózás kialakulása Az új struktúra tehát elindult, és tökéletesen meg is felelt a fejlett európai országokban kialakult úgynevezett sokcsatornás modellnek, a különbség csupán annyi, hogy míg máshol ez hosszú, szerves fejlődés során alakult ki, addig nálunk egy gyorsan lezajló, radikális, és meglepő változásokat hozó folyamat volt. Nemcsak a műsorszolgáltatói, hanem a műsorterjesztői oldalon is jelentős fejlődés ment végbe, mindenféle szempontból nagyobb választási lehetőséget biztosítva ezzel a fogyasztóknak. (A televíziók műsorkínálatáról szóló kutatás eredményei megtalálhatók az 1. sz. mellékletben.) Sokak úgy gondolják, hogy nézettség terén a – nemrég üdítően jól sikerült arculatfrissítésen átesett – közszolgálati Magyar Televízió lemaradása a kereskedelmi versenytársak mögött törvényszerű folyamat, hiszen a modern televíziós műsorkínálat szerte a világon ellehetetleníti a közszolgálati televíziók működését. Ez azonban legfeljebb csak részben igaz, hiszen bár a közszolgálati csatornák szinte mindenhol veszítettek piaci részesedésükből, ez gyakorlatilag sehol nem volt olyan drámai mértékű, mint Magyarországon. Vannak országok, ahol a köztelevízió megőrizte piacvezető pozícióját, máshol pedig kemény versenytársa a kereskedelmi televízióknak. Álljon itt néhány kiragadott példa arról, hogy egyes európai országokban mekkora részesedéssel bírnak a közszolgálati műsorszolgáltatók: 1. sz. táblázat: Külföldi közszolgálati műsorszolgáltatók részesedése Ország

Közszolgálati televízió

Piaci részesedés (%)

Dánia

DR

32

Egyesült Királyság

BBC

39

Finnország

YLE

45

Németország

ARD / ZDF

43

Svédország

SVT

43

(Közszolgálati televíziók részesedése a nézési időből, 2002 Forrás: www.dr.dk, www.bbc.co.uk, www.yle.fi, www.zdf.de, www.svt.se)

7

Az igazi sokcsatornás modell kialakulásának első lépése az volt, amikor 1997 őszén megjelent a két országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2, amelyek azóta is nagy fölénnyel vezetik a televíziós piaci versenyt. Általános kínálatú csatornák azonban már azelőtt és azután is indultak, például az Msat és a TV3, vagy a Viasat3, de ezek nem tudtak igazán számottevő piaci tényezővé válni (bár a köztelevízióhoz képest igen), részben annak köszönhetően, hogy nem jutnak el az ország teljes lakosságához. A kereskedelmi televíziózás a piaci megjelenését követően a közszolgálati adó által üresen hagyott műsorsávokat kezdte el kitölteni, azt (is) sugallva a nézőnek, hogy bármikor bekapcsolhatja, rá mindig lehet számítani. Természetesen a kereskedelmi televízió szerkesztői a kezdetektől fogva tisztában voltak azzal, hogy a piaci versenyben az győz, aki képes meghódítani és hűségessé tenni a nézőt. Ez utóbbi vitathatatlanul nehezebb feladat, a dolgozatom fő témáját adó ön-promóció egyik fő feladat ez. A kereskedelmi modell elterjedésével tehát a néző és a televízió kapcsolata hétköznapivá vált, ennek következtében megváltozott a nézői attitűd, a korábbi kitüntetett, fókuszált figyelem helyett lényegében diffúz figyelem alakult ki a műsorokat iránt, általánossá vált a háttértelevíziózás, illetve hogy a néző nem csatornákat, hanem műsorokat kezdett preferálni. (A televíziók bulvárműsorainak részletes tartalomelemzése megtalálható a 2. sz. mellékletben.) A műsorgyártás is kénytelen volt a megváltozott nézői szokásokhoz igazodni, hiszen hirdetői számára biztosítania kellett a megfelelő nézettséget. A háttér-televíziózást folytató nézők figyelmének felkeltése és lekötése érdekében a kereskedelmi televízió elvetette a hagyományos statikus műsorstruktúrát, amelyben egymást követték a különböző műsorok, és egymásba láncszemszerűen kapcsolódó, dinamikus, látványos, pergő ritmusú műsorfolyamokat (flow) hozott létre, amelyekben (lehetőleg) minden egyes műsor utal egy következőre, különféle előzetesek, promók, az egyes műsorokban elhangzó felhívások vagy figyelemkeltő feliratok segítségével. Ez a rendszer a nézőben állandó várakozást kelt, Magyarországon pedig a Ne menjenek sehová! felhívás jellemzi a legjobban.

8

Umberto Eco, a jelentős olasz író és szociológus, ezt a televíziózást 1983-ban „neotelevíziónak” nevezte el. Az elv az, hogy a műsorszolgáltató dinamikus, gyors, rendkívül látványos, pergő, élvezetes rövid narrációkkal szórakoztatja közönségét úgy, hogy az akkor se essen ki a műsorfolyamból, ha a házimunka végzése közben háttértelevíziózik vagy ide-oda kapcsolgat a távirányítóval. A gyártás ezzel a forradalmi műsorszerkesztési stratégiával igazodik a megváltozott fogyasztási szokásokhoz. Eco szerint így az addig üres médium, amely korábban leginkább csak reprodukálni igyekezett a mozi-, a színház-, vagy a rádió élményét, „megtelt”: kimondottan televíziós műsoraival önálló kulturális formává vált. Mivel a figyelem felkeltése és fenntartása vált az elsődleges céllá, egyre inkább a látványosság elve kezdett dominálni. A televízió szerepköre bővült, „képbe került” a világra nyitott ablak szerepe, azaz hogy a televízió a valóságot mutatja, sarkosabban fogalmazva: amit látsz, az a valóság, illetve a valóság az, amit látsz. A televízió különböző módokon (előre eltervezett céllal, előre meghatározott pontokon) elkezdte bevonni a közönséget műsorokba, ezzel fokozva a nézők motivációját az adott műsor követésére. Az interaktivitás formái folyamatosan bővültek, bővülnek: a belső közönség bekiabálhat, a külső közönség tagjai pedig betelefonálhatnak, sms-ezhetnek, e-mailezhetnek. Érdekes adat, hogy „az emeltdíjas hívások és sms-ek 2005-ös forgalmát tizenhárommilliárd forintra becslik a piaci szakértők, ebből hétmilliárd forintot SMS-ekre költöttek a szavazók. A pénz felét leveszik a mobilcégek, a másik felén a tévék és a technikai szolgáltatók osztoznak.” (index.hu/kultur/media/mega1219).

Az

emelt

díjas

sms

2002

tavaszán

indult

Magyarországon az RTL Klubon sikerrel sugárzott Legyen ön is milliomos vetélkedőhöz kapcsolódóan, az igazi felfutást azonban a valóságshow-k 2003-as indulása hozta, a forgalomban azóta is nagy szerepe van a tévés szavazásoknak. Az ugyanitt látható Szombat esti láz egy-egy adására átlag százezren szavaznak. "De ez a bevétel a műsor készítési költségének csak kis részét fedezi" - mondta a Magyar Hírlapnak Kolosi Péter programigazgató. Ugyanakkor a Való világ döntőjére egymilliónál is több szavazat érkezett. A két nagy kereskedelmi televízió az emelt díjas szolgáltatásokra házi cégeket használ, az RTL Klub az IKO New Media Kft.-t, a TV2 pedig a Tele-For Kft.-t. A TV2 a mobilcégekhez hasonlóan azonban nem árulja el, hogy mekkora bevétele származik

9

a szolgáltatásból. A TV2 emellett azt is titkolja, hogy hány SMS érkezik egy-egy Megasztár-adás idején, de a Magyar Hírlap információ szerint a szavazatok száma adásonként meghaladhatja a százezret, a döntőn pedig több százezer is lehet. A szintén TV2-s Napló kérdéseire ennél jóval kevesebben válaszolnak, a legutóbbi (2006.05.14-i) adás idején például csak 11420-an szavaztak arról, támogatják-e a műsor szemétgyűjtő akcióját. A műfajok terén is kisebbfajta „forradalom” történt, összemosódott a tájékoztatás és a szórakoztatás, olyan fogalmak születtek, mint az educainment és az infotainment. Nagyon is helyénvaló a híres amerikai televíziós műsorvezető-legenda észrevétele, amely tökéletesen átültethető a magyarországi viszonyokra is: „Egyes felmérések szerint az emberek 9%-a lemondana a szexről a tévézés kedvéért. A maradék 91% már régen lemondott.” (Jay Leno, Tonight Show, NBC)

I. 3. A mai kereskedelmi televíziós piac és főbb szereplői Az országos kereskedelmi csatornák nagyban hozzájárultak a nézői szokások megváltozásához, ezen keresztül a közszolgálati adók műsorkínálatának átalakításához is. A magyarországi nézők körében is rendkívül népszerűek lettek a külföldön már sikert aratott licenszműsorok (vetélkedők, szórakoztató műsorok, valóságshow-k), így a magyar piac fogyasztási szerkezete egyre inkább megfelelt a nemzetközi televíziós piaci tendenciáknak. Mintegy másodlagos hatásként megjelentek az interaktív elemek a tévénézés során, így például az SMS-szavazásokban való részvétel, a különböző műsorok honlapjainak látogatása, használata. Ez annyiban feltétlenül pozitív jelenségnek tekinthető, hogy növeli az infokommunikációs eszközök népszerűségét, és adott esetben ezek terjedéshez is hozzájárulhat.

10

A két, egyébként éles piaci versenyt vívó vezető csatorna műsorkínálata nagyon hasonlóan rendeződött egymáshoz képest: nemcsak hasonló jellegű műsorok indultak, de ezek gyakran párhuzamosan, egy idősávban voltak láthatók (Mónika Show - Claudia Show, Tények - Híradó, Aktív - Fókusz, Big Brother - Való Világ). Bizonyossággal leszögezhetjük, hogy az elkövetkező években folytatódik a két vezető csatorna, a TV2 és az RTL Klub közötti versenyfutás, és nagy valószínűséggel kevéssé kell attól tartanunk (és tartaniuk), hogy más piaci szereplők veszélyeztethetik pozícióikat – a kis méretű magyar piac egyszerűen nem bír el ennél több nagy szereplőt, és ez egyben korlátozza is a többi csatorna növekedési lehetőségét is, még akkor is, ha a „digitális boom” csak ezután következik. Érdemes azonban pár szót ejtenünk a kábelcsatornákról is. A sokcsatornás modell kialakulásával az általános szórakoztató csatornák mellett Magyarországon is megjelentek a legfontosabb szegmensekben a tematikus csatornák (film, sport, hír, zene, rajzfilm, dokumentumfilm). Ezek már nem kizárólag a globális vagy a páneurópai műsorszolgáltatók szinkronizált változatai (például Eurosport, Discovery, Music Television, CNN), hanem magyar piacra készült, jellemzően magyar tulajdonban lévő csatornák is indultak (például Sport1, Filmmúzeum, Spektrum, Deko, TV Paprika, Hír TV, Echo TV). A piac fejlődését jól mutatja, hogy 1998 és 2002 között 17-ről 38-ra nőtt a kábelhálózatokon fogható magyar nyelvű csatornák száma. Mint ahogyan már említettem, az általános szórakoztató csatornák piaca telített, ezért sok piaci bukást is láthattunk ebben a szegmensben (például Msat, Szív TV, TV3, Satelit). Ezzel szemben a szakosodott piac valamivel stabilabbnak tűnik, az újonnan indított csatornák többé-kevésbé beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, legalábbis nem voltak jellemzőek a látványos pénzügyi bukások. A kábeltelevíziók, különösen a szakosodott műsorszolgáltatók piaci pozícióit javítja a háztartások televíziókészülék-ellátottságának folyamatos bővülése. Az AGB Hungary adatai szerint ma már a háztartások 33%-a rendelkezik kettő vagy több tévékészülékkel, ami lehetővé teszi az egyéni preferenciák fokozottabb érvényesülését, háttérbe szorítva ezzel a közízlést kiszolgáló általános szórakoztató csatornákat.

11

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy „a kereskedelmi televízió nem azért népszerű, mert sok tényt közöl a világról, hanem azért, mert segít, hogy részt vegyünk benne, és jól érezzük magunkat benne. Sikere van, mert az érzelmekre hat, és közérthető, populáris nyelven, egyszerű, stilizált formába öntött történeteken keresztül tárja fel az élet fontos kérdéseit, lehetséges értelmeit, összefüggéseit úgy, hogy közben lehetőséget ad a közönségnek állításai megkérdőjelezésére. Igazságok, értékrendek, szerepkészletek színes tárházát jeleníti meg, amelyből a nézők tetszés szerint válogathatnak”. (Jenei Ágnes: Kereskedelmi televízió és demokrácia, 2005) I. 3. 1. RTL Klub Magyarország piacvezető televíziója 1997. október 6-án kezdte meg adását. A televízió saját honlapja szerint azóta a nézők megszerették és sajátjuknak érzik a friss, fiatalos stílust, a televízió pénzügyi eredményei pedig önmagukért beszélnek. „Az RTL Klub a magyar televíziós piac és a hazai filmgyártás egyik legjelentősebb résztvevője. Amellett, hogy a legnépszerűbb műsorok nálunk futnak, hazai, gyártású produkcióinkkal több száz embernek adunk munkát, a magyar filmgyártás támogatásával tucatnyi mozifilm elkészítéséhez biztosítunk anyagi hátteret, számos jótékonysági akciót, kulturális és sporteseményt karoltunk fel az elmúlt években. Az RTL Klub hét év alatt valóságos intézménnyé vált Magyarországon.” (www.rtlklub.hu) A Magyar RTL Televízió Rt. (M-RTL Rt.) Magyarországon bejegyzett társaság, 1997. április 8-án alakult meg azért, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) által magyarországi, földfelszíni, országos, kereskedelmi televíziós csatorna megalapítására kiírt pályázatra jelentkezzen. A felajánlott két engedély közül az egyiket az M-RTL Rt. nyerte el. A Műsorszolgáltatási Megállapodás aláírására 1997. július 9-én került sor és ez az időpont tekinthetô az engedély kezdőnapjának. A Társaság által működtetett RTL Klub televíziócsatorna a kereskedelmi üzemelést 1997. október 6-án kezdte meg.

12

Az RTL Klub mintegy 94%-os lefedettséget biztosít, mely nagyjából azonos a konkurens kereskedelmi csatornáéval, a TV2-ével. Az MTV1 által biztosított lefedettség 99%-os, kábeltévével pedig mintegy 50% érhető el Magyarországon, a 3,6 milliós televíziós háztartásban. Az RTL Klub földi sugárzású kereskedelmi csatorna, melyet 3,4 millió lakásban lehet fogni. Az 1999 óta kialakult piaci viszonyok gyakorlatilag a mai napig érvényesek, bár a kezdeti ingadozás után főműsoridős közönségarány a 18-49 évesek körében a kereskedelmileg fontos időszakokban (szeptember-december, március-június) stabilan az RTL Klub előnyét mutatja. Míg az Magyar Televízió rendszerint 13%, a TV2 28% körül mozog, addig az RTL Klub folymatosan, stabilan tartja a 40% körüli nézettséget ebben a célközönségben. I. 3. 2. TV2 Magyarország második legnézettebb kereskedelmi adója napi 22 óra műsoridővel és 97,4 százalékos területi lefedettséggel. 1997-ben a TV2 tíz évre szóló koncessziós szerződést kötött, műsorainak sugárzását ugyanebben az évben, október 4-én kezdte meg. A csatorna közönségének összetételében ekkor még nem mutatkoztak markáns jellegzetességek, a csatornák közül a TV2 legkevésbé osztotta meg a családi nézőtábort általános érdeklődésre számot tartó műsoraival. 1998. végére változott meg a piaci helyzet, amikorra a konkurens RTL Klub csatorna a 18-49 évesek körében átvette a vezetést. 1997-ről 1998-ra heti átlagban másfél órát nőtt a tévénézési idő a teljes lakosságot tekintve, és ez a 6 százalékos növekedés egyértelműen a nagyobb választéknak volt köszönhető. A TV2-n már ebben az időszakban érvényes volt, hogy a játékok, vetélkedők és a híradók voltak a legnépszerűbbek. Ebben az évben a reklámpiac is bővült, hozzávetőlegesen 30 százalékkal, amelynek a legnagyobb részét a televíziós piac bővülése tette ki. 1998-ban bevezetésre került a GRP vállalásokon alapuló értékesítési rendszer, elkezdett kialakulni a kereskedelmi csatornák és a bulvárlapok közötti szoros együttműködés, amely a témacserétől kezdve a reklámokra vonatkozó barter megállapodásokig terjedt.

13

A kereskedelmi csatornák indulásával duális piac alakult ki, amely során a két új kereskedelmi adó elszívta a nézőközönség nagy részét. Az 1998-as éves átlag szerint a TV2 nézői piacból való részesedése 30 százalékos volt, amivel piacvezető pozíciót vívott ki magának. 1999-ben kezdtek kirajzolódni a TV2 programszerkesztésének főbb irányai: a TV2 mint családi csatorna a délutáni műsorsávban először a hazatérő gyerekeknek, majd a nőknek és a férfiaknak kínált programokat, hogy végül este a vetélkedőket már együtt nézhesse az egész család. A TV2 tulajdonosa, az SBS Broadcasting magába olvasztotta a Central European Enterprise-t, amely egyébként az 1997-es kereskedelmi televíziós pályázaton vesztes Írisz TV tulajdonosa volt, később pedig a TV3 tulajdonosa lett. Az MTM-SBS Rt. 26 százalékos részesedése mellett 2000 második felében megalakult az akkor még Kereszty Gábor és Sváby András tulajdonában álló Interaktív Televíziós Műsorkészítő Kft., amely a TV2 számára gyárt műsorokat. 2001-re a TV2 megszerezte a biztos elsőséget az idősebb korosztályban, ettől kezdve fő célja volt, hogy a kereskedelmi szempontból kiemelt 18-49 éves korúaknál is stabil, élvonalbeli pozíciót érjen el, így meg-kezdte arculatának fiatalítását. 2002 januárjában arculatot és műsorszerkezetet váltott a TV2 (oldalt a régi látható), az SBS Broadcasting pedig tulajdonosként jelentős költségtakarékossági lépéseket vezetett be. Az új műsorpolitika alapját az a hosszú távú cél képezte, hogy a TV2 minőségi műsorkörnyezetet kínálhasson nézőinek, amelyek tartalmas szórakozást és pozitív érzelmeket közvetítenek. Szeptemberben elindult a soha nem látott sikereket hozó Big Brother első szériája. Új műsorvezetők kerültek képernyőre és arculatot is váltott a csatorna: megjelent az új logo, elindult a Lazac (azóta megszűnt), átalakult a Claudia Show (azóta szintén megszűnt). 2003-ban az új tavaszi műsorstruktúra keretében indult el a Big Brother második sorozata, a Szulák Andrea Show, a Hajós András vezette Magánszám, Stahl főzőiskolája, a Micuko, a Dalnokok Ligája; megjelent a TV2 új, szögletes logója, amit a csatorna az év szeptemberétől használ, ősszel elindult a Bagi-Nacsa duó Banánhéj című produkciója,

14

a Nagy Ő és a mai napig rendkívül, de nem töretlenül népszerű Megasztár című zenei tehetségkutató showműsor. 2004-ben elindult a Megasztár hatalmas sikereket elérő és a kereskedelmi vonalon óriási érdeklődést keltő második szériája, így ez az év a csatorna története során a legsikeresebb évnek számított a bevételeket tekintve. 2005-ben rendkívüli beruházásokat követően, megkezdődött a TV2 saját gyártású szappanoperája, a Jóban Rosszban vetítése, amely (kései) válaszként született a konkurens Barátok köztre. A TV2 a 2004-es eredményei alapján az SBS Broadcasting második legnagyobb és leggyorsabban fejlődő vállalatává vált. I. 3. 3. Viasat3 „Magyarország legdinamikusabban fejlődő kereskedelmi csatornája” – eképp definiálja magát a hármas számú. A Viasat3 magyar kereskedelmi televíziós csatorna, amely lokális, budapesti adóként kezdte meg működését Alfa TV néven, majd 2000-ben a Magyarországon főleg a Metro újság tulajdonosaként ismert, világszerte több, mint 30 országban tevékenykedő svéd Modern Times Group (MTG) csoport megvásárolta, és átkeresztelte Viasat3-ra, nemzetközi gyakorlata alapján, hiszen a Viasat-tévék 19 országban 60 milliónál is több embert szórakoztatnak. Az új néven 2000 októberében kezdte meg műsorainak sugárzását a csatorna, amely 2001-ben Bár címen elkezdte vetíteni az első valóságshowt Magyarországon, akkor még mérsékelt sikerrel. 2006-ban immár harmadik éve az UEFA Bajnokok Ligájának kizárólagos hivatalos magyarországi közvetítője a televíziócsatornák között, létjogosultsága a hazai kereskedelmi televíziós csatornák között nagyban e (fegyver)ténynek köszönhető. A Viasat3 adása kizárólag kábelen, valamint UPC Directen és AM Mikrón keresztül fogható, és több mint 1,7 millió magyar háztartásba jut el – miután 2005-ben üzleti okokból a csatorna megszüntette földi sugárzását, így az adót műholdas körzeti műsorszolgáltatóként vették nyilvántartásba. A döntés hátterében – az üzleti szempontok mellett, ugyanis 2005. februártól kezdődően a kábelszolgáltatók elosztási díjat fizetnek

15

a társaságnak, miután az felbontotta az ORTT-vel a földi frekvenciára szóló szerződését – valószínűleg az is szerepelhetett, hogy így nem csak mentesült a földi sugárzás költségeitől, hanem a működési keretei is „lazultak”, hiszen a kábelcsatornákra inkább csak valamiféle önszabályozás vonatkozik a szigorú ORTT-s előírásokkal szemben, amelynek egyik (a néző számára) legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy 21:00 óra előtt is promótálhatók olyan műsorok, amelyek egyébként csak 16-os karikával sugározhatók. Ez igen komoly előrelépés volt a csatorna számára, hiszen a húzóműsorainak döntő többsége e kategóriába esett/esik (Szex és New York, Helyszínelők). 2005. fontos év volt a Viasat3 történetében, mert ebben az évben a csatorna életében először fordult elő, hogy egy üzleti negyedévet nyereséggel zárt: 2004 utolsó negyedévének 8 millió svéd koronás üzemi vesztesége 2005-ben 1 millió svéd koronás nyereségre változott, az éves üzemi veszteség pedig az előző évi 44 millióról 16 millió svéd koronára csökkent. A csatorna 33 millió svéd koronás (kb. 890 millió Ft) árbevételével több, mint duplájára növelte a 2004-es év hasonló időszakának 16 millió koronás (kb. 430 millió Ft) eredményét, éves árbevétele pedig közel duplájára, 90 millió svéd koronára (kb. 2,42 milliárd Ft) nőtt a 2004-es 47 millió koronás (kb. 1,26 milliárd Ft) eredményhez képest. Az üzleti eredmények mellett a csatorna közönségaránya is nőtt, a kereskedelmi közönségaránya 2005. második negyedévében a 18-49 éves felnőtt lakosság körében a tavalyi év azonos időszakában elért 4,6 százalékról 5,7 százalékra nőtt. A csatorna ebben az időszakban kimagasló eredményt ért el a május 25-ei napi teljesítményét illetően is, hiszen az UEFA Bajnokok Ligája döntője 10,3%-os országos kereskedelmi közönségarányt hozott ugyanebben a célcsoportban, de a rekordot a – két rip-off-ot is megért – Helyszínelők szállították: a sorozat augusztus 4-i epizódja a Viasat3 eddigi legnézettebb műsora volt: 6,1 százalékos nézettséget (AMR) és 17,2 százalékos közönségarányt (SHR) ért el a 18-49 éves nézők körében.

16

II. Mi az ön-promóció? Először is tisztáznunk kell az ön-promóció célját: ez nem (lehet) más, mint a nézettség biztosítása, folyamatos fenntartása, hiszen egy kereskedelmi televízió a szó szoros értelmében a nézőkből, és a nézőknek kommunikáló hirdetőkből él, ellentétben a közszolgálati csatornával. Ezért az ön-promóció eszközeivel (is) mindenképpen azt kell elérni a csatornának, hogy a néző odakapcsoljon, és utána ne is kapcsoljon el onnan. (Természetesen egy odakapcsolásnak, illetve elkapcsolásnak számos más tényezője is van, amelyek közül nem mind, vagy nem mind ugyanúgy befolyásolható, de pont ezért élnek a televíziók a „többfrontos támadás” eszközével, amely jelenséget profánabbul úgy írhatunk le, hogy a „csapból is ez folyik”.) Általánosságban úgy határozhatjuk meg az ön-promóciót, mint egy televízió képernyőjén futó figyelemfelhívó eszköz (spot, promó), amely egy következő eseményre, műsorra, szolgáltatásra hívja fel a figyelmet, amely a televíziós csatorna sajátja. Ez vonatkozhat egy következő napi műsorra is, de gyakran aznapi műsorok behirdetésére is használják a csatornák, vagy szintén ilyen promókkal népszerűsítik teletextes szolgáltatásukat, vagy internetes oldalukat. Előfordulnak olyan promók is, ahol nem tüntetik fel egy adott műsor pontos kezdési idejét, ezeket nevezhetjük image-promóknak, amelyek gyakorta csak a Hamarosan! / Jön! terminológiával élnek. De valóban ennyire szűken kell az önpromóciót értelmeznünk? II. 1. Hivatalos definíció „Valaki vagy valami önmaga népszerűsítésére hivatott promóció, hirdetés vagy reklám. Például egy televíziós talk-show jó ön-promóciós eszköz.” (www.thefreedictionary.com) Egy másik definíció szerint: „az ön-promóció egy speciális fajtája a reklámozásnak, amelyben a műsorszolgáltató a saját termékét, szolgáltatását, műsorát vagy csatornáját népszerűsíti. Ezek a szpotok nem számítanak bele a reklámidőbe.” (Art. 18 TVWF Directive; ec.europa.eu/comm/avpolicy/info_centre)

17

A hivatalos definíciók már sokkal szabadabban határozzák meg az ön-promóció fogalmát, mint ahogyan az az általános leírásban szerepelt. Bizony, itt már nem beszélünk kizárólag a képernyőt futó promókról. A TVWF direktívák adnak egy másik támpontot is, miszerint a műsorszolgáltató saját csatornáját népszerűsíti. De nincs meghatározva, hogy hol és hogyan. Pedig a promóció sikeressége nagyon nagy mértékben ettől a két tényezőtől függ: hirdessünk releváns helyen, releváns üzenettel! Ezek a faktorok természetesen egymással is összefüggnek, néhol alá-, néhol mellérendeltségi viszonyban. Ahhoz, hogy minél pontosabban térképezhessük fel a magyarországi kereskedelmi televíziók ön-promóciós gyakorlatát, új definíciót szükséges kreálnunk. II. 2. A logika alaptörvénye: minden mindennel összefügg, azaz az ön-promóció fogalmának újradefiniálása A fentiekből következően egy teljesen új definíciót szeretnék felállítani, amelynek tudományossága kevésbé, hasznossága a dolgozat szempontjából sokkal markánsabb, továbbá végletesen tömör, letisztult: ön-promóciónak nevezem azt, amit egy csatorna marketing- és kommunikációs szempontból megtesz a nézettség megtartásáért és növeléséért. Ha elsőre túl tágnak is tűnik ez a megfogalmazás, ne feledjük el, hogy egy csatorna minden megnyilvánulása hatással van a nézettségre, elég ha azt a példát említem, amikor az RL Klub nézettsége az adásszünet idején is 12% körül volt, és a csatorna ebből jelentős PR-értéket is képzett, kommunikációs eszközökkel alátámasztva megrendíthetetlen vezető szerepét a piacon. A televízió képernyőjét futó ön-promóciós szpotok taglalásával nem kívánok behatóan foglalkozni, ugyanis általánosságban elmondható, hogy mindkét nagy kereskedelmi csatorna, de a többi, kisebb és nem-kereskedelmi csatorna is nagyjából ugyanolyan képzettségű és tapasztalatú szakembereket foglalkoztat, akik a szakmát a „nagyoktól” tanulták, legyen az a „nagy” a BBC, az NBC vagy pl. a németországi RTL vagy ZDF. Ennek megfelelően a promók szakmai/technikai színvonala meglehetősen hasonló, és az is megállapítható, hogy a kiemelt(ebb) produkciókhoz készült promók valóban „nyugati” minőségűek. Ezen a területen tehát nem kívánom részletesen összehasonlítani

18

a két vezető kereskedelmi csatorna működését, sokkal inkább azt szeretném megvizsgálni, hogy a promókon kívül mely eszközöket veszik igénybe, ugyanazon célból: nézettség megtartás és nézettség növelés.

19

III. Az ön-promóció fajtái Az imént leírtak fényében megpróbálom összegyűjteni azokat az eszközöket, trükköket, stratégiákat, amelyek a nézettség megtartásában és növelésében meghatározott célt szolgálják. A lista nem lesz (nem lehet) teljes, épp ezért igyekszem az érdekesebbeket, tanulságosabbakat kiemelni. Elsőként különválasztottam a csatornán és az azon kívül hatást gyakorló eszközöket, televíziós terminológiával élve on air (adásban) és off air (adáson kívüli) csoportot hoztam létre. III. 1. On air A televízió képernyőjét futó, az újradefiniálás következtében immár „klasszikusként” is aposztrofálható promókat általában az alábbi rendszer szerint osztályozhatjuk: •

Valamely nap: egy később sugárzásra kerülő műsor promója, pontos dátummal és kezdési időponttal

•

Zsáner: egy zsáner (műsor-típus) promója, pl. Akciófilmek az RTL Klubon!

•

Ma délután / ma este: egy aznap bemutatandó műsor promója

•

Kezdési időpont nélkül: a jövőben bemutatni kívánt műsor promója, ahol nem látunk pontos kezdési időpontot, sem dátumot, sem órát, ezek általában teaser (beharangozó) funkciót töltenek be

•

Most: a következő műsor promója; többnyire a megelőző műsort közvetlenül követi, lehetőleg elsőként a break-ben

•

Ident: „generic” promó (ellentétben az egy konkrét programot hirdető, ún. „specific” promóval), amely azt hivatott tudatni a nézővel, hogy most ezt és ezt a csatornát nézi (tulajdonképpen egy csatorna-identitást közvetítő emlékeztető)

Ezek a promók többnyire a különböző műsorok közötti reklámszünetekben, az ún. breakekben láthatók, bár a reklámidőbe nem számítanak bele. Ezektől eltérő promók lehetnek például az end-credit-ek, amelyek egy adott műsor vége-főcímén, osztottképernyős mód-

20

szerrel jelennek meg, és legtöbbször a soron következő műsorra hívják fel a figyelmet, vagy az épp véget ért műsor következő epizódjának előzetesét tartalmazzák. De egy futó műsor alatt is találkozhatunk (néha zavaró) feliratokkal, ezek közül az egyik a bug, amely a képernyő egyik felső sarkában megjelenő műsor-logo (pl. Szombat esti láz az RTL Klubon, Megasztár a TV2-n), és mindig előrejelző funkciót tölt be, jobb (sok néző szerint rosszabb) esetben mozog, pördül, pulzál is, de gyakran csak statikus; a next feliratok pedig minden esetben csak szövegesen hívják fel a néző figyelmét a soron következő műsorra, általában három perccel az épp futó műsor vége előtt. A Viasat3 csatornán futó menük a „bemondónő” szerepét töltik be, vizuálisan egy nagy V3 logo társaságában 3-4 „bullet” segítségével adnak tájékoztatást egy-egy daypart műsorait illetően, amit a station voice (László M. Miksa, a Ladánybene 27 frontembere) szóban el is ismétel. A station voice egy csatorna hangja. Valószínűleg nem sok olyan ember van Magyarországon, akinek az RTL Klub-ról ne ugorna be az a mély, utánozhatatlan orgánum, amelyik minden promóban megszólal. Ez nem más, mint Both András hangja, aki évek óta a kereskedelmi csatorna station voice-a, azaz a csatorna hangja – nem mellesleg pedig színész, a Független Színpad egyik alapítója. A station voice annyira hozzátartozik az anya-csatornájához, mint a logók, vagy a színek a képernyőn. A kereskedelmi televíziók megjelenése előtt ez a „munkakör” nem létezett, ezért az RTL Klub bevezetésekor rögtön egyfajta lépéselőnyre tett szert a könnyebb beazonosíthatóságért zajló versenyben, amikor egy ilyen kézenfekvő eszközt bevetett. Természetesen a TV2 is hamarosan követte a példát, de ezen a téren nem sikerült ugyanazt a markáns karakaterességet elérnie. A magyarországi televíziók közül szerény véleményem szerint két említésre méltó station voice dolgozik, az egyik Galkó Balázs a Filmmúzeumon, a másik a már korábban is említett László M. Miksa a Viasat3-on. Both

Andrásééhoz

hasonlóan

mindkettőjük

hangjára

igaz,

hogy

tökéletesen

beazonosíthatók általuk csatornáik, azok stílusa, közvetíteni kívánt értékei. A station voice gyakorlatilag a televízió arculatának meghatározó része.

21

Az előző kijelentés azért fontos, mert a televíziók arculata is egyfajta ön-promóciós eszköz, hiszen az arculati elemek összességében hatnak a nézőre és így együttesen alakítják ki azt, hogy a néző milyennek fogja tartani az adott csatornát. Ha ez egybeesik a készítők szándékával, akkor sikerült a csatorna általuk elképzelt arculatát közvetíteniük. A közvélemény-kutatások mérései alapján ezek idővel változnak, változhatnak, ezt általában hosszú előkészítés és gondos tervezés előzi meg. A tévécsatorna-arculat további részei, nem fontossági sorrendben: •

logó (a tévécsatorna emblémája)

•

spot-ok, ident-ek, wish-ek (a reklámok és a műsorok elválasztására használt kisfilmek) képi világa

•

a műsorok főcímei, a stúdiók berendezései, a hátterek

•

a sugárzott műsorokkal megcélzott közönségréteg

•

a sugárzott műsorok típusa

•

műsorvezetők, hírolvasók (ha vannak) kora, stílusa, kinézete

•

sugárzási idő (például non-stop sugároz vagy nem)

•

műsorszerkezet (ahogy fentebb már kifejtettem, a kereskedelmi csatornák esetében ez meglehetősen hasonló)

Az ön-promóció on air eszközeit vizsgálgatva eddig még nem ejtettünk szót az általam egyik legfontosabbnak ítélt módszerről, miszerint a csatornák megpróbálják az „arcaikat” a lehető legtöbb műsorban szerepeltetni. Ezzel részletesebben a következő fejezetben foglalkozom (a kutatási koncepciót is itt fejtem ki), de előzetesül álljon itt egy lista, milyen módokon képzelhető ez el: •

interjú

•

meghívás

•

szakértőként való megjelenés

•

vendégszereplés

•

saját műsor

•

pletykák, hírek generálása (bulvár magazinok és hírműsorok)

•

egyéb 22

A felsoroltak legnagyobb részt kizárólag az „anyacsatornán” történhetnek meg, de ha nem, az annál jobb! Kivéve, ha az „anyacsatorna” úgy érzi, hogy a sztárjának a „kiruccanása” esetleg a konkurens csatorna malmára hajtja a vizet. Egy példa: amikor 2004-ben a Viasat3 csatornán elindult – tévésként a TV2-n korábban a Magánszámban debütált énekes-dalszerző – Hajós András beszélgetős műsora „Késő este Hajós Andrással” címmel (nem véletlen a cím hasonlósága az NBC Tonight Show with Jay Leno és a Late Night with Conan O’Brien című műsorainak címeivel), az első vendégek egyikei voltak Havas Henrik és Váncsa István, akkor még mindketten RTL-es színekben. Miután azonban Hajós műsorának nézettsége némi emlkedést kezdett mutatni, mind az RTL Klub, mind a TV2 hirtelen eltiltotta sztárjait a vendégszerepléstől. Ugyanez történt meg később a Hajdú Péter és Dömsödi Gábor nevével fémjelzett, M1-en sugárzott (és azóta ATV-re költöztetett) NévShowrban is, igaz, ott nézettség szempontjából valós veszéllyel kellett a két nagy kereskedelmi csatorna programigazgatóinak szembe nézniük, a Viasat3 az ő szintjüket a KEHA idősávjában meg sem közelítette, hiszen a műsor legjobb eredménye is csak 5% SHR-t ért el a 18-49 éves közönség körében. Mindannyian láthattuk, hogy szinte nincs az a műsor, ahová egy-egy kiemelt arc be ne kerülhetne. Például Kovács „Kokó” István az RTL-en először csak bokszolt, később már szakértett, még később sportműsort vezetett, ennél is később reggeli műsort vezetett, szerepelt Fábrynál, szerepelt a főzős műsorban, szerepelt a lakásos műsorban, szerepelt a Fókusz-ban, volt bent a Villában és a Barátok köztben is, utána saját utazós/sielős műsort kapott, majd ezután saját csatornát (Sport Klub). De említhetném Havast, Verebest, Bochkort, Nacsát, Győzikét, stb... (Lásd: 2. sz. melléklet, 7. sz. ábra) Néha azonban homok kerül a fogaskerekek közé, és a komoly befektetést igénylő sztárépítés bizony csődöt mond. Vagy azért, mert a csatorna némileg rosszul méri fel egy-egy arc keresletét (VV Szabi, Ganxsta Zolee), vagy az illető egyszerűen csak „jobb” ajánlatot kap a konkurenciától (Molnár „Nagy Ő” Anikó, Frei Tamás). Azonban mind a sikersztorik, mind a „félrelépések” kiváló alapanyagot szolgáltatnak a nyomtatott

23

bulvármédiának, ami a kereskedelmi televíziók ön-promóciójának másik fontos támpillére. III. 2. Off air De még mielőtt a nyomtatott médiumokban kifejtett aktivitások vizsgálatára térnénk, érdemes megemlékeznünk a „nagy képernyőről” is: a moziról. A különböző kereskedelmi televíziós csatornák olyan tehetségeket „termelnek”, akik sok esetben nem csak egy területen csillantják meg tehetségüket, hanem modern kori polihisztorként önmegvalósítanak – emellett természetesen az „anyacsatornájukat” segítik úton-útfélen. Hogy mi a közös Verebes Istvánban (ex-RTL Klub, jelenleg TV2), Jáksó Lászlóban és Csiszár Jenőben? Nem csak az, hogy e férfiak mind szerepeltek az RTL Klubon hosszú évek óta többé-kevésbé töretlenül futó Heti hetesben. Ezekkel az urakkal, de legalábbis a hangukkal, mind talákozhattunk a mozitermekben is, hiszen Verebes hangján szólalt meg a Shrek második részének pultos-kisasszonya (?), Jáksó kölcsönözte a Hihetetlen család negatív főszereplőjének magyarhangját, Csiszár Jenő pedig Howard Stern, az amerikai rádió- és botrányhős test-hezálló figuráját szinkronizálta az Intim részekben. Véleményem szerint mind igen jól végezték a dolgukat, a szinkronok jól sikerültek, de valószínűleg az végezte a legjobb munkát, aki őket javasolta e szerepekre. Hiszen tudnánk-e jobb magyarhangot elképzelni a világ legismertebb és leglustább macskájának, Garfield-nak elképzelni, mint a Big Brother és a Megasztár „sztárrá” avanzsált műsorvezetőjét, Tillát? (Igen.) Egyes televíziós arcok (vagy az utóbbi időben inkább a televízióból ismert arcok) nem csak saját hangjukat kölcsönzik külföldi színészeknek, hanem valóban meg is jelennek kisebb-nagyobb szerepekben, emlékezzünk csak Sváby András (Napló és Nem a te napod!, TV2) megjelenésére (cameójára) az Üvegtigris második, Kokó nyúlfarknyi szerepére ugyanezen magyar film mindkét részében, Spitzer Gyöngyi Somára és Hajós Andrásra a Magyar Vándorban, de olyan filmeket is említhetnék, mint a Le a fejjel! és a Szőke kóla, hiszen előbbiben a Heti hetes

24

„kemény magja”, Gálvölgyi János, Bajor Imre és Hernádi Judit vitték a prímet, utóbbiban pedig az RTL Klub Való világ című valóságshow-jából megismert, és azóta a Cool csatornán „tevékenykedő” Majoros „Majka” Péter, az „ózdi hős”. Nyilván az ilyen „húzónevek” jót tesznek a produkciónak is (nem beszélve az „anyacsatorna” ilyenkor szinte automatikus pénzügyi hozzájárulásáról), mert Magyarországon többnyire csak ezekkel a nevekkel lehet „eladni” a filmeket, de azért természetesen vannak üdítő kivételek, amikor egy-egy alkotás a saját erejéből és művészi színvonalának köszönhetően ér el sikereket. Szeretném megjegyezni azonban, hogy ez a módszer sem magyar „találmány”, számtalan amerikai filmben szerepeltek (cameóztak) vagy szinkronizáltak olyan televíziós „legendák”, mint a már többször hivatkozott Jay Leno (Jégkorszak, Robotok, Joey, Felül semmi, Űrcowboyok, Az elnök emberei, Amikor a farok csóválja, A boldogító nem, Dave, Jóbarátok), David Letterman (Ember a holdon, Intim részek, Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát), Denis Leary (Jégkorszak, Egy bogár élete, Chip-katonák, Született gyilkosok, Amikor a farok csóválja, A pusztító, Haláli fegyver), vagy Greg Kinnear (Robotok, Katonák voltunk, Betty nővér, Sabrina, A szerelem hálójában, Lesz ez még így se, Sabrina). Nehéz megítélni, hogy jobb, vagy rosszabb eredmények születtek volna e sztárok nélkül, főleg Magyarországon, a szinkron vonatkozásában, azonban érdekes aspektusát világítja meg a kérdésnek az alábbi, internetre került belső levelezés, amely 2005. júniusában zajlott a Patacsata című családi vígjáték szinkronját készítő Active Studio és a film (SPI International általi) forgalmazását támogató RTL Klub között (a zárójeles megjegyzések tőlem származnak): Szia Lajos! Írom Neked a javasolt szereposztást: Ami nagyon szép lenne, ha össze is jönne… Csíkos – Hevér Gábor Szöszi – Major Melinda Nolan – Dörner György, Csankó Zoltán Channing – Mánya Zsófi Franci – Kocsis Mariann, Martin Márta

25

Kócos – Végvári Tamás Kökörcsin – Kerekes József Villám – Ganxsta Zoli Bemondó – Hajdú B. István (megjegyzés: Viasatos!) Sir Trenton – Kristóf Tibor Cooper – Vass Gábor Clara – Menszátor Magdolna Hetyke – Hamvas Dániel Peckes – Csőre Gábor Clydesdale – Barbinek Péter Mocsok – Geszti Péter (megjegyzés: Geszti inkább a TV2-höz köthető) Szutyok – Jáksó László Woodzie – Kránitz Lajos Emésszétek, és kérünk szépen visszajelzést. --------Kedves Tamás! A Ti szereposztásotok mellé odaírtam azoknak a nevét, akiket – feltételesen – mi javasolnánk. Az RTL-lel való egyeztetésünk után jelentkeznénk. Üdv Lajos Csíkos – Hevér Gábor – Hajós András (RTL Klub, Benne leszek a tévében!) Szöszi – Major Melinda – Détár Enikő (RTL Klub, Találkozások) Nolan – Dörner György, Csankó Zoltán Channing – Mánya Zsófi Franci – Kocsis Mariann, Martin Márta – Hernádi Judit (RTL Klub, Heti hetes) Kócos – Végvári Tamás Kökörcsin – Kerekes József – Majka (RTL Klub, Való világ / Cool) Villám – Ganxsta Zoli – Gálvölgyi János (RTL Klub, Heti hetes, Gálvölgyi Show) Bemondó – Hajdú B. István Sir Trenton – Kristóf Tibor Cooper – Vass Gábor Clara – Menszátor Magdolna Hetyke – Hamvas Dániel Peckes – Csőre Gábor Clydesdale – Barbinek Péter – Szőke Zoltán (RTL Klub, Barátok közt) Mocsok – Geszti Péter – Ganxsta Zoli Szutyok – Jáksó László (RTL Klub, Heti hetes, Kész átverés Show) Woodzie – Kránitz Lajos --------Kedves Lajos! Megkaptam ezt a “csodát”, amit kitaláltatok! DE! Köszönöm szépen, ebből mi nem kérünk! Ugyanis: Felháborítónak tartom a magyar színészek és a szinkron szakma nevében, hogy felkapaszkodott szakmán kívüliek, csak azért, mert velük van tele a bulvársajtó, színészi

26

feladatokat kaphassanak!!!! Az még felháborítóbb, hogy forgalmazók azt gondolják, hogy azért, mert valamilyen magamutogató majom szerepel a filmjében, az ezáltal eladhatóbbá válik. Sajnos idáig jutott ez az ország, hogy Majka “művészurak” a nevek, nem pedig azok, akik valós művészi értékeket képviselnek. Számomra az is kérdéses, hogy foglalkozhat olyan amatőr a filmekkel, aki a kb. 16-18 éves főszerepet játszó kamasz zebrára Hajos András hangját szeretné hallani. De folytatom: Barbinek Péter és Szőke Zoltán, valamint Major Melinda és Détár Enikő nem azonos karakter, de mint kiderült, ez semmit nem számít! ARCCAL A MARKETING FELÉ! GRATULÁLOK! Félreértés ne essék! Ganxsta Zoli tehetséges zenész, Hajós zseniális a műsoraiban, Majka nagyszerű… (most nem tudom, miben, de biztos rendes ember), Détár Enikő, Hernádi Judit, Gálvölgyi János kiváló színészek, Szőke Zoltán az ország legjobb Berényije! És nem ez utóbbiakkal van a probléma! Sajnos egyesek hatalmas dicsfényüktől elvakulva nem veszik észre, mire képesek, és elvállalnak mindent. Bár éppen Hajós András nem vállalt el egy hasonló felkérést egy hasonló munkára. Minden tiszteletem az övé! A nagyobb baj azokkal van, akik irodai magányukban a bevételi bizonylatokat nézegetve ilyen dolgokra verik a f….ukat! (Én kérek elnézést!) Csakhogy ők a szakma f…ával verik a csalánt! És a nézőékével! Na, én és az Active Stúdió ebben nem veszünk részt, inkább felajánlunk egy összeget fent nevezettek nyugdíjalapjára! A szereposztásba beírtunk nektek pár tekercses szerepekre olyanokat, akik számotokra és az RTL Klub számára “nevet” képviselnek. De ne haragudjon a világ, nem fogok egy Gálvölgyi Jánost négy tekercsre kihívni egy olyan filmbe, amiben Majka művészúr főszerepet csinál! Ez megalázó lenne! Tele a szakma – és most a stúdiókra gondolok, de itt is tisztelet a kivételnek – olyanokkal, akik 10 Ft-ért megfojtanák egymást. Biztos találtok remek helyeket, ahol ezt elvállalják. Nem vagyunk piacvezető nagy cég, de a munka iránti alázatunkat, azt a hitet, hogy amit csinálunk, az egy szakma, nem vagyok hajlandó eladni! Még úgy sem, hogy a film végén nem mondatom be, hogy mi készítettük a szinkront. Amit egyébként fent említett tv-csatorna nem is ad le, hiszen a magyar színész megmaradhat néma tömegnek a reklámblokk elé. Szóval, ez a válaszom erre az egészre. Leveled végén azt írtad, “emésszük”. A vasszöget könnyebb lenne. Természetesen, amennyiben igényt tartotok egyéb filmeknél a stúdiónk munkájára, állunk rendelkezésetekre, a tőlünk telhető maximális szakmai hozzáállással! Maradok tisztelettel: Földi Tamás 2005.03.23. --------Kedves Tamás! Nem finomkodtál, de megértem. Az „RTL-es arcoknak” nem feltétlenül kell persze ezeket a szerepeket kapniuk. Üdv: Lajos

27

--------Kedves Lajos, Nem tudtam finomabb lenni, elnézést. Az általatok írt “neveknek” – kivéve Hernádi és Gálvölgyi – még a tömegben sem tudok szerepet biztosítani. Détár Enikőnek csak azért nem, mert a szerep nem neki való. Ha az általunk leírt szereposztást elfogadjátok, vagy azt SZINÉSZEKKEL módosítjátok, természetesen azonnal készítjük a szinkront! Ellenkező esetben, csak az alábbi feltétellel vállalom el: 1. Rendezze bárki, akár a Forát, akár más, ez a ti döntésetek. 2. A film végén nem hangozhat el, hogy nálunk készült a szinkron. 3. Minden színésznek ugyan olyan gázsit fizessetek, mint azoknak, akiket kitaláltatok. Pl: ha Majka művész úr 40 tekercsre 200.000.-Ft-ot kérne, akkor a 10 tekercses színész arányosan 50.000 Ft-ot kapjon. Természetesen csak a normál gázsi, és az emelt összeg különbözetét kérem pluszba kifizetni, hiszen az alap színész gázsit a vállalási árunk tartalmazza. Ez a feltétel a tömeges szereplőkre is érvényes. Ez, a fenti példát alapul véve, kb 50.000 Ft/fő/óra. 4. A stúdió a saját nyereségét olyan kollégáknak, vagy családjainak kéri kifizetni, akik igazán rászorulnak. Erről a szakszervezettel egyeztetünk. Hát ennyi. Ez sem rossz ötlet. Szerintem. (RTL Klubos!) Természetesen a levél elején leírtak lennének a legjobbak. Mindenkinek.

A levelezésből látható, hogy az ilyen promóciós technikák alkalmazásakor a televíziónak néha nem árt önmérsékletet tanusítania, mert visszájára is elsülhet az igyekezet. A történet végül úgy rendeződött, hogy a szinkront egy másik szinkronstúdió készítette, de Majka kimaradt a produkcióból – aki azonban nem hagyta kommentár nélkül a történteket: „Nagyon sajnálom – mondta a Színes Bulvár Lap szerint kissé ingerülten az ózdi rapper –, álmatlan éjszakáim lesznek, hogy nem vehetek részt a Pata-csata című, Oscaresélyes filmben. Gratulálok!”. A film főszereplőjének magyarhangja azonban változott, hiszen a Balog Mix Stúdió Csonka Andrásra, a szintén RTL-közeli énekesre osztotta a szerepet, és ugyancsak részt vettek a produkcióban Gálvölgyi János, Szőke Zoltán és Ábel Anita is. Az imént taglalt, audiovizuális vonatkozású megjelenéseken kívül most vizsgáljuk meg a nyomtatott médiát! Egy televíziós csatorna esetében a saját felület adott, de egyrészt nincs ingyen, másrészt pedig nem elég. Ahhoz, hogy egy egész ország beszéljen Győzikéről

(és

emellett

természetesen

„anya-csatornájáról”, az RTL Klubról), és ne csak az aktuális műsorának nézői, 28

Győzikének mindenhol ott kell lenni, lehetőleg egyidőben, és lehetőleg az új széria indulását közvetlenül megelőzően. Ha a Blikket nyitjuk ki, láthatjuk, hogy mi a helyzet Buksi kutyával, a 100XSzép-ből Evelyn mosolyog ránk, a Playboy-ból Bea asszony, emellett Győzike részt vesz az RTL-es „sztárok” futball-mérkőzésén, végighaknizza az országot a RTL road-show-val, a celebrity-reality műfaj hatásaival egyszerre foglalkozik az ÉS és a HVG, Győzike ordibál a buszon is, mint telefoncsengés, fogyókúrás szert reklámoz közterületi plakátokon, Norbival ugrál a városligetben, botrányt csinál mind a Budapest Parádén, mind az Operabálon, és még sorolhatnám. Online pedig végképp minden elolvasható, letölthető, gyűjthető, küldhető, kitárgyalható: Győzikés háttérképek, Győzikés videók, Győzikés csengőhangok, Győzikés virtuális képeskönyv, Evelyn naplója, Evelyn és a pasik, Virág a szépségversenyen – hogy csak pár fejezetcímet említsek a www.rtlklub.hu Győzikés aloldaláról. 2000-ben a magyarországi sajtópiacon a regisztrált sajtótermékek száma meghaladta az 1600-at (Forrás: www.magyarorszag.hu). A nyomtatott sajtó népszerűségének elmúlt évtizedbeli fokozatos csökkenése a piac átrendeződéséhez vezetett. A példányszámok visszaestek. A napilapok közül a Népszabadság és az ingyenes Metro újság példányszáma haladja meg a 200 ezret. Több lap eltolódott a bulvár- vagy félbulvár-sajtó irányába. Ingyenes műsor- és hirdetési újságok, népszerű női lapok, minőségi folyóiratok, internetes kiadások stb. sokasága kínálja magát egymással versenyben az olvasóknak – legtöbbször „sztárokkal” a borítójukon. De mit is jelent az, hogy bulvár? Mielőtt rátérnénk a motivációk, érdekek, összefüggések, netán összefonódások felderítésére, mindenképp hasznos áttekintenünk a bulvársajtó kialakulásának rövid történetét. A szó magyar megfelelője a népszerű- vagy botránysajtó. Az egyik legnagyobb online lexikon, a wikipedia.org alapján a szó eredetileg azokat a sajtóorgánumokat jelöli, amelyeknél a szenzáció, a profit fontosabb, mint a tényszerű közlés. Manapság ez a fogalom inkább az infotainment kérdésköréhez társítható, hiszen a televízió és az internet korában a nyomtatott sajtó elvesztette az abszolút naprakészségét, amit talán helyénvalóbb lenne percrekészségnek neveznünk, ezért a bulvár irányát választó médiumok feláldozták a leírtak valóságtartalmát (vagy

29

legalábbis annak precíz ellenőrzését) a szenzáció oltárán. A bulvár térhódítása a XIX. századra tehető, amikor (elsősorban Amerikában) óriási növekedésnek indult a sajtópiac, mind olvasottság, mind példányszám tekintetében. A bulvársajtó első kiemelkedő termékei a Joseph Pulitzer nevéhez fűződő New York World, és a William Randolph Hearst által kiadott New York Journal American voltak. Magyarországon a századforduló után indult hatalmas fejlődésnek a magyar sajtó. A nyomdatechnika megújulása és a polgárosodás nyomán megnőtt olvasótábor olyan lehetőségeket nyitott a magyar lapvállalkozások előtt, melyek új korszakot indítottak sajtótörténetünkben. Egy kimutatás szerint 1906-ban Magyarországon 1878 lap jelent meg, 75%-kal több, mint egy fél évtizeddel előbb. Budapestnek ez időben több napilapja volt, mint a legjelentősebb nyugati fővárosoknak (Budapest: 39, Berlin: 36, Bécs: 24, London: 25). (Forrás: Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet (Haza és Haladás Alapítvány, 1993) A vidéki sajtó is fellendült, elsősorban Nagyvárad, Debrecen és Szeged rendelkezett színvonalas lapokkal, hatásuk azonban meglehetősen szűk körre terjedt, és inkább tehetséges újságírók előiskolájaként volt jelentős. A század első évtizedében még mindig az előző korszak nagy lapjai foglalták el az uralkodó helyet: a Pesti Hirlap, a Budapesti Hirlap és a Pesti Napló. A munkásmozgalom kibontakozásával párhuzamosan fejlődik a szociáldemokrata sajtó is: a Népszava 1905ben napilappá alakult. Teljesen új szerepet teremtett és vállalt a magyar szellemi életben a századelő új laptípusa, a körúti szenzációsajtó. Már a Pesti Hirlap is jelezte, hogy az újság nemcsak a kor valamely politikai irányvonalának szolgálatával tarthatja fent magát, hanem azon lehetőségek kihasználásával is, amelyeket a hírlapok iránti igény megnövekedése teremtett. A Pesti Hirlap tőkés vállalkozás volt, mely mindenekelőtt a jövedelmi forrást, az olvasó érdeklődését vette figyelembe. Megjelent A Nap (1905) és Az Est (1910), amelyek még mai szemmel is feltűnő címmel és érdekes tördeléssel készültek, és immár a szenzáció feltétlen uralma jellemezte mindkettőt. Az Est atyjáról, Miklós Andorról, Móricz Zsigmond írta a következő 30

jellemzést, amely a korrekt bulvár újságírás esszenciájának is tekinthető: „Soha nem hazudott. Soha nem hallottam tőle, hogy mást kell írni, mint ami az igazság. Csak az adagolásra vigyázott. Szerkesztő volt: a legnagyobb szerkesztő zseni, akit valaha is ismernem adatott.” Ezek a lapok nemcsak követték, hanem növelték is az olvasók érdeklődését, amelyet elsődleges profitforrásnak tekintettek, és amely hamar milliomossá tette a szerkesztő-laptulajdonosokat. A bulvár-sajtó térhódítását mi sem mutatta jobban, mint hogy fő orgánuma, Az Ujság (1903) mellett Tisza István is megindította a maga olvasmányos lapját, A 8 Órai Ujságot (1915). A magyar sajtótörténet 1915-től a nyolcvanas évek végéig tartó szakaszát nem kívánom részletesen elemezni, hanem inkább csak pár meghatározó eseményt szeretnék kiemelni az elmúlt 20 évből, amelyek elvitathatatlan hatással voltak a mai értelemben vett bulvársajtó kialakulására. A magyarországi média átalakulásának egyik legfontosabb tényezője a bulvársajtó (újbóli) megjelenése volt. E lapok létrejötte mögött egyértelműen a rendszerváltás során bekövetkezett átalakulás állt, hiszen megszűnt a sajtó közvetlen politikai ellenőrzése, kialakult a sajtópiac, kereskedelmi vonásokat vett fel a média, és nem elhanyagolható szempontként megváltoztak a közönség médiafogyasztási szokásai. A bulvársajtó további fejlődését meghatározták a rendszerváltás utáni sajtópiacon bekövetkezett változások, elsősorban a piac telítődése és beszűkülése, a külföldi beruházások, az újságok iránti kereslet változásai, valamint a kultúra átalakulása, különösen a globalizálódás és a fogyasztói társadalom megjelenése. A bulvársajtó megjelenése a sajtópiac szegmentálódásához vezetett, ugyanis ettől kezdve a következő csoportosítást alkalmazhattuk: bulvár, politikai/minőségi és szakosodott lapok. Bár a bulvárlapok példányszáma és piaci részesedése emelkedett, Magyarországon ma is magasabb a politikai/minőségi lapok példányszáma. Az azelőtt uralkodó kommunista sajtómodell helyét immár a liberális sajtópiac vette át. A rendszerváltás befolyással bírt a sajtó tulajdonosi rendszerének alakulására csakúgy, mint a lapkiadók tevékenységére és az újságírók munkájára. Amikor a piaci erők átvették

31

az irányítást, új üzleti vállalkozások jelentek meg a színen, és új termékeket vezettek be a sajtópiacra. Meglehetősen hasonló volt a helyzet az előző századfordulóról fentebb írtakhoz, hiszen gyakorlatilag a piacnak újból meg kellett tanulnia mindazt, amit egyszer már tudott, de rá volt kényszerítve, hogy elfelejtse. Csakúgy, mint 80 évvel korábban, a napilapok piacának legfontosabb újítása a bulvárlapok bevezetése volt. A magyar olvasók – akiket, mint említettem, a kommunizmus sötét évtizedeiben megfosztottak a bulvárlapok olvasásának élvezetétől – örömmel fogadták a változást. A rendszerváltás utáni években a bulvárlapok példányszáma rendkívül gyorsan növekedésnek indult. A rendszerváltozás utáni magyar sajtó demokratizálódott, piaci viszonyok alakultak ki, azaz a sajtó kommercializálódott. Lényegében e feltételek biztosították a bulvárlapok megjelenésének lehetőségét, de a bulvárlapok fejlődésére hatást gyakorolt a magyar sajtópiac néhány sajátossága is: viszonylag már telített volt a piac, hiszen ekkoriban 1215 országos napilap volt, amely szám leginkább az új kiadványok megjelenésének köszönhetően 1988. és 1992. között csaknem megkétszereződött. A napilapok piaca nem bővült olyan mértékben, ahogyan az új kiadványok száma, így azok olvasótábora jelentősen lecsökkent, ami azt jelentette, hogy az új napilapoknak egy szűkülő piacon kellett versenyezniük, megnőtt üzleti kockázat és belépési költség mellett. Ez egyik lehetséges stratégia a saját maguk piaci szegmensének felkutatása volt, és ebből a szempontból az „bulvárkiadványok” piaca volt a legígéretesebb, hiszen az önálló profil megteremtésének lehetőségét kínálta. Egy másik piaci sajátosság volt, hogy a korábbi állami finanszírozást felváltotta a piaci kényszer, miszerint a kiadóvállalatoknak a lapok eladásából és a hirdetésekből származó jövedelmükre kellett támaszkodniuk – ami bizony különösen nehéz feladatnak bizonyult a korábbi rendszer mesterségesen alacsonyan tartott árait megszokott olvasókkal. Az árak tehát megnőttek, jóval az infláció mértékén felül, 5-6 év alatt a napilapok esetében nem ritkán húszszorosára. Az olvasótábor így tovább csökkent. Hatalmas növekedésnek indult a hirdetési piac is, például míg 1991-ben 9,9 milliárd forintot költöttek hirdetésre, 1994-ben ez az megközelítette a 40 milliárd, 1996-ra pedig

32

a 71 milliárd forintot. A növekedés közben azonban mind intenzívebbé vált a más médiumokkal vívott verseny, különösen a kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenését követően. (Forrás: Média Ász 1995., 1996., 1997. és 1998.; Gfk-Hungária – Szonda Ipsos – Médiaanalízis 1998/I) Nem sokkal a piaci viszonyok ilyetén kialakulása után a bulvárlapok (ismét) szilárd pozíciót vívtak ki maguknak a piacon. Példányszámuk – lényegében az 1989-es nulláról indulva – a kilencvenes évek közepére elérte a 300 ezret, ezzel 1996-ban az országos napilappiac 28,1 százalékát ellenőrizték. Abból a szempontból azonban ingatag maradt a bulvárlappiac helyzete, hogy időről időre új lapok jelentek meg, régiek tűntek el, változott az egyes lapok példányszáma és piaci pozíciója; egyes lapok pedig – saját piaci helyüket keresve – hol inkább a minőségi, hol inkább a népszerű lapok formátumát követték. Egyes lapok rövid életűek voltak – ami érthető is, hiszen e piaci szegmensben különösen heves volt a verseny. 1998-ra mindössze két bulvárlap maradt, amelyek végeredményben az országos eladási listán a második és a harmadik helyet vívták ki maguknak (Blikk és Mai Nap). Az első magyar Blikket 1994. márciusában jelentette meg a Ringier Group. A cím része volt a svájci társaság nemzetközi stratégiájának, ugyanis a Ringier arra szakosodott, hogy külföldi piacokon adja ki a svájci piacon már bizonyított, működő lapjainak mutációit. Az egyik ilyen exportra szánt kiadványa éppen a Svájcban 330 ezres példányszámmal vezető napilap, a Blick volt. A vállalat két bulvárlapot adott ki a régiónkban, egyiket a Cseh Köztársaságban, a másikat nálunk, mindkettőt a Blick mintájára (formátum és profil). Még a cím is ugyanazt jelenti mindhárom nyelven. Magyarországon röviddel megjelenése után az újság a legnépszerűbb bulvárlappá vált, és bár példányszáma folyamatosan csökkent a kilencvenes évek második felében, máig megtartotta előkelő helyét a sajtópiacon (lásd: 3. sz. melléklet, utolsó bekezdés). Ahogyan a (kereskedelmi) televíziók is, úgy számos bulvárlap is átvette a hasonló nyugat-európai kiadványok formátumát és tartalmát, pár sajátos vonás megtartása mellett.

33

A bulvárlapok megjelenésében nemcsak gazdasági megfontolások és a médiavállalatok piaci stratégiái játszanak szerepet, hanem a már említett tényező is, a megváltozott médiafogyasztási szokások. 1995-ben már a magyar lakosság 12 százaléka olvasott rendszeresen bulvárlapot. (Forrás: Gfk-Hungária – Szonda Ipsos: Médiaanalízis 1998/I.) Bár a minőségi lapokat még ma is ennél többen olvassák, a két laptípus olvasottsága közötti különbség folyamatosan csökkent a kilencvenes években. (1. sz. ábra) Az, hogy a bulvárlapok viszonylag rövid idő alatt ilyen nagy olvasottságra tettek szert, arra enged következtetni, hogy a lakosság egy részének nagyon megváltoztak az újságolvasási szokásai. A médiafogyasztás módja az átalakulás különböző folyamatainak hatására alakult át; ezek közül kiemelkednek a kulturális és társadalmi változások, valamint a gazdasági nehézségek. Az életszínvonal és – sokak esetében – a jövedelem csökkenése is szerepet játszott a minőségi lapok példányszámának esésében és a sajtópiac zsugorodásában. 1. sz. ábra Országos napilapok olvasottsága (1000 fő)

1200 1000 800 600 400 200 0 1996

1997 Politikai napilapok

1998 Bulvárlapok

(Forrás: Gfk-Hungária – Szonda Ipsos: Médiaanalízis 1998/I.)

Azoknak az embereknek a médiafogyasztási szokásait, akik nehezen élték meg a rendszerváltással járó gazdasági (és politikai) nehézségeket, a menekülés (escapism) jellemezte. Az újságok esetében azt mondhatjuk, hogy – természetesen számos más tényező mellett – e menekülési vágy is szerepet játszott a politikai/minőségi lapok 34

olvasótáborának csökkenésében és a bulvárlapok sikerében. A menekülés jegyében állapíthatjuk meg azt is, hogy az emberek egyre többet tévéztek, a többi médium „rovására”. 1995-ben a magyarok átlagosan napi 3,5 órát tévéztek, tíz évvel korábban viszont még csak mintegy napi két órát (Ma már ez a szám inkább 4,5 óra, lásd: 3. sz. melléklet, első bekezdés). A választék bővülésével, az új csatornák megjelenésével és a műsorok kommercializálódásával a tévé vitathatatlanul népszerűbbé vált. A bulvárlapok a rendszerváltozást követő kulturális változásnak („amerikanizálódás” a filmek, sorozatok, show-műsorok, gyorséttermek, zene, diétázás, aerobic, fitness terén) köszönhetően új tartalmakat kezdtek el kínálni: nemzetközi és hazai pletykákat, a hírességek életéről készült beszámolókat, a divattal foglalkozó írásokat és színes híreket. A kulturális változások további fontos eleme az újdonság varázsa a fogyasztástól az életmódig az élet számos területén. Abban a sikerben, amelyet a bulvárlapok a régi lapok által dominált sajtópiacon értek el, újdonságuk is szerepet játszott. Bár a Magyarországon (és a „környéken”) a rendszerváltás után megjelent bulvárlapok sok szempontból hasonlítottak nyugati társaikra, mind formátumukban, mind olvasótáborukban különböztek (és a mai napig különböznek) azoktól. A magyar bulvárés minőségi lapok olvasótábora mind a társadalmi hovatartozás, mind a jövedelem szempontjából vegyesebb képet mutat, mint a nyugat-európaiaké, hiszen a bulvárlapok olvasótáborának nagyobb részét az átlagos vagy ennél magasabb jövedelmű, jobb anyagi helyzetű emberek alkotják. A Blikk esetében például az olvasók 51%-a tartozik a társadalom jobb módú rétegei közé. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek az emberek – akik megengedhetik maguknak, hogy egyszerre két napilapot vegyenek – egyes felmérések szerint 70-80%-ban második lapként olvassák a bulvárlapokat. Ez arra enged következtetni, hogy a bulvársajtót nem elsődleges hírforrásként olvassák: a színes hírek kínálatával e lapok inkább másodlagos szerepet játszanak. A magyar bulvárlapok olvasótáborának további sajátossága az, hogy fiatalabb, mint a minőségi lapoké. A fiatalok és a középkorúak körében a bulvárlapok olvasottsága magasabb, míg az idősebbek körében jóval alacsonyabb (Forrás: Gfk-Hungária – Szonda

35

Ipsos: Médiaanalízis 1998/I). A Budapesten és más (nagyobb) városokban élő olvasók hajlamosabbak bulvárlapot választani, miközben a bulvársajtó népszerűsége vidéken más országos (sőt regionális) napilapokénál kisebb. A magyar bulvárlapok magukon viselik a műfaj valamennyi – a minőségi lapokkal szemben meghatározott – sajátosságát. A „könnyű”, színes hírekre összpontosítanak, a cikkek rövidebbek. A különböző témák aránya szintén eltér a bulvár- és a minőségi lapokban. Megfigyelhető, hogy a minőségi lapok közül is több igyekszik alkalmazkodni a bulvár-igények előretörésének, mind külsőségekben, mind tartalmi szempontból. A

bulvárlapok

valóságshowk

Magyarországon elindulása

után

az

első

élték

meg

legújabb reneszánszukat. A TV2-n, Endemolliszenc alapján elindult Big Brother (Nagy testvér) pillanatok alatt 12 új „sztárt” kreált a hírességekre számára,

éhes

nem

magyar sokkal

olvasóközönség

később

ugyanez

ismétlődött meg az RTl Klub Való világ című reality-jével kapcsolatban, és ezen új arcok menedzselése a

legnagyobb

mind

a

televíziók,

bulvárlapok

mind

részéről

már

túlmutatott az önműködőség határán, a színfalak mögött megegyezések születtek. A műsorokon a bulvárlapok (és egyes kereskedelmi rádiók) médiatámogatóként

jelentek

meg,

Fele királyságok A valóságshow és a bulvársajtó - Realitynapló 10. (részlet) Tóta W. Árpád, 2002. október 7., hétfő 8:33 Alig jelenik meg ma Magyarországon olyan bulvárlap, amely ne lenne elkötelezve egyik vagy másik nagy kereskedelmi tévének: a Blikk csak a Való világ és a Barátok közt eseményeit, míg a Színes Mai Lap kizárólag a Big Brother történéseit közli; az ingyenes Metro szintén a BB és A Farm hivatalos lapjaként reklámozza magát. Az internetes lapoknál még egyszerűbb a felállás. Ha tehát ezek a kis színesek hírnek számítanak, akkor viszont nem hírként kezelik őket; akkor ezek az újságok gyalázatos rongylapokként, gyarmati sorban működnek, hiszen nem elfogulatlanul tájékoztatnak ezekről a közügyekről. Valóság nem csak egy van - csak úgy tesznek; állandó kacsintásba görcsült félszeműséggel írják, írják az újságot, és a legkevésbé sem zavarja őket, hogy csak a fele valóságot teszik bele. A háttérben úgynevezett "médiapartnerség" húzódik meg természetesen: az érintett csatorna pénzzel vagy reklámidővel fizet a bulvárlapnak, amely cserébe mint koszos pamutbugyit veti le függetlenségét, a hírrel kapcsolatos alapvető elvárásokat, kényelmesen hanyattdől, és még kéjesen sóhajtozik is az aktushoz. Nem költői hevület, tények átfogalmazása csupán; ezek a partneri szerződések gyakran nem is kizárólagosak, tehát az illető lap akár meg is tehetné, hogy mindkét-mindhárom show-ról beszámoljon. De inkább önként túlteljesíti az elvárásokat, saját elhatározásából dönt úgy, hogy ő elfogult lesz. Meg sem kell venni a becsületüket: annak nincs ára, az repi-ajándékként megkapható, mint egy műanyag golyóstoll. Ennyit ér a sajtószabadság: néhány barterezett reklám, néhány milliócska, és már el is felejtette mindenki a szerkesztőségben, mi is a hír, mi is a függetlenség, milyen is lenne egy újság. Most a tévébirodalmak csavarják szemérmetlenül ujjaik köré a sajtót, faxolják át a szó szerint lehozandó cikkeket, amelyeket a szerkesztő minden megkülönböztetés nélkül tördel a többi anyag közé, fel sem merül benne, hogy kihajtogatható méretű X-et kellene a végére ragasztania. Ugye-ugye, nem is a hír definiálódik újra az eladásra szánt realitás menetszelétől, hanem a reklám. A reality show sajtószabadságra gyakorolt hatása valami olyasmi, hogy mostantól több pucér nőt lehet főműsoridőben mutatni, de csak egyről lehet írni.

aminek

az ellentételezése a tévék részéről leginkább abban nyilvánult meg, hogy azok minden napra „szállították” a sztorikat, hogy így az eladás érdekében hangzatosnál hangzatosabb címlapok születhessenek (lásd: keretes írás). Emlékezzünk csak BB Évi és Renató „egymásra találására”, amely egészen véletlenül pont akkor és úgy következett be, hogy épp beférjen a híre a vasárnap esti Naplóba

36

(TV2), amelyben tudatták, hogy hétfőn este meg is mutatják azt. Hogy épp akkor hétfőn este indult el az RTL Klub Való világa, ami miatt a BB-nek nagy szüksége lett volna megalapozni saját nézettségét, hogy a korábbi indulással elért „helyzeti előnyét” megőrízhesse? Csakis véletlen egybeesés lehetett. 2002. szeptember 2-án a TV2 vezetőségének, PR-szakembereinek, és természetesen a valóság-függő nézők legnagyobb örömére az on air szex megtörtént, az egész ország odakapcsolt (nyilván némi utójáték reményében), a PR-esek pedig azon nyomban taxiba szálltak, hogy a még meleg CD-n lévő infra-felvételeket leszállítsák a bulvárlapok nyomdáiba. Csak így történhetett, hiszen másnap reggel ezek

a képek köszöntötték a korán kelő magyar lakosságot a lapok

címoldaláról. Az ORTT ezen aktus miatt 30 perc elsötétítéssel sújtotta a TV2-t, amely szankció végül a fel-lebbezések és egyéb jogi időhúzások folytán mintegy két és fél évvel később, 2005. július 2-án szombaton érvényesült. Persze nem véletlenül ekor, hiszen a kereskedelmi csatornák általában a nyári pangásra időzítik az ORTT-szankciók végrehajtását, mivel ilyenkor kevesebben tévéznek, így az adásfelfüggesztés miatti veszteség is sokkal kisebb, mint télen. Az RTL Klub egyébként éppen egy nappal korábban, pénteken tartott másfélórás adásszünetet, amiért a tévécsatorna az ORTT szerint 2003. december 1-én, a Mónika-show Segítség, a gyermekem pedofil áldozata lett című műsorával megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó jogszabályokat. A TV2 a Big Brother 2002-es elindításával valami mást is elindított Magyarországon. A műsor „leigazolásának” eredeti oka a folyamatosan zuhanó nézettség – és ezáltal az RTL Klub mind nagyobb előnye – volt, hiszen az akkoriban új vezetőségnek meg kellett találnia azt a formátumot (így hívják televíziós berkeken belül az egyes műsorok típusait), amely hatásos ellenszere lehetett a konkurencia előretörésének. Az eredeti liszenc megvásárlása óriási megterhelést jelentett a csatornának, de megérte. Megkezdősött a valóságshowk kora. Igaz, a Viasat3 – mint írtam korábban – már jóval korábban elindította a sajátját, de periférikus nézettsége miatt nem érhetett el széles tömegeket, mondhatni a Bárra senki nem emlékezett. Érdekes módon a valóságshowk nem csak a bulvármédiának szolgáltattak témát, hanem a minőségi lapok is elkezdtek

37

foglalkozni a témával, igaz, annak inkább szociológiai, kulturális hatásaival, de óhatatlanul is “népszerűsítették” azt, hiszen a negatív hír is hír. Árpa Attila, az RTL Klub volt, és 2003. január 20. napján távozott kreatívigazgatójának Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem (Art Nouveau, 2003) című könyvéből kiderül, mit és hogy lépett erre az RTL Klub: elindult a Való világ, amely a The Real World formátumát egyszerűen (értsd:

nem

hivatalosan,

hovatovább

jogszerűtlenül)

adaptálta,

és

így

jóval

költséghatékonyabban megvalósulhatott, mint a BB. A nézők a VV esetében már a kiválasztás során bevonódhattak a műsor alakításába, legalábbis azt hihették, mivel smseikkel támogathatták kedvenceiket, de természetesen az RTL Klub nem kockáztathatott, a Villába került szereplők bekerülési sorrendje pontos forgatókönyv szerint zajlott, a csatorna már csak biztos bentlétük után adta át a gyeplőt a nézők kezébe. Szex természetesen a VV-ban is volt (2002. novemberében), lett is belőle botrány, ugyanis az Oki nevű szereplőhöz az RTL Klub egy „hivatásos” hölgyet szerződtetett, Irént, hogy egymáséi lehessenek. A két műsor összesen öt évadja legalább ötven új “sztárt” épített fel, akik közül legalább öt nevével (gyakran már vezetéknévvel) mind a mai napig találkozhatunk, különböző vonatkozásokban: az egyik korábbi nyertes, VV Laci elherdálta a vagyonát, az első győztes, BB Évi ismét új apukát talált gyermekének, a szörpgyári Zsanett már nem újságíró a Színes Mai (ma már Bulvár) Lapnál, de köszöni, jól van, Pongó újabb bugyilemezt készített, Majka elszerette Harsányi Levente, a volt Aszfaltbetyár barátnőjét, Molnár Anikó ismét levetkőzött a Playboynak, és így tovább. Az összeköltőzős valóságshowk után láthattunk Nagy Ő választást, Survivor-t egy egzotikus szigeten, magyar Kísértést Mexikóban, „celebreality”-t Zalatnay Saroltával, „reklámreality-t” A világ hét csodája címmel, Vásott kölyköket, Bajkeverőket, A rettegés fokát, jelenleg viszont „csak” a Győzike Show képviseli e műfajt, hiszen Rúzsa Magdolna győzelmével véget ért a reality-elemekkel tűzdelt – és a hanyatló nézettséggel küzdő – harmadik Megasztár.

38

A Megasztárról azonban feltétlenül érdemes pár szót ejtenünk. A tehetségkutató formátum általánosságban már jóval az elkommercializálódott televíziók megjelenése előtt országos siker volt a Magyar Televízióban, hiszen a Ki mit tud? 1962-es indulása után olyan tehetségeket adott az országnak, mint Koncz Zsuzsa, Fenyő Miklós, Kern András, de a Táncdalfesztivál is bizonyította, hogy a nézők szeretik ezt a műfajt. A siker titka nagy valószínűséggel a népmesékben gyökerezik, amelyekben a szegény parasztfiúból végül király, az árva kislányból pedig hercegnő lesz. A televíziós tehetségkutató műsorok ugyanerre a sémára építenek, nem kis sikerrel. Az első Megasztár előtt (1999-ben és 2000-ben) láthattunk Kifutót is (Endemol-liszenc), amely érdekes (és most nem tárgyalt okokból és módon) megbukott, vagy ha úgy jobban tetszik: az érdektelenségbe fulladt. Pedig a műsor győztese a Megasztár zsűri egyik tagja, Pély Barna volt, második helyezettje pedig az első Megasztár szintén második helyezettje, Oláh Ibolya. Létezett még egy Popsztárok című műsor is (2001), ahol a producerek egy popzenei formációt (zenekar?) hoztak össze, és klipkészítést lehetett nyerni, de ez a műsor is hamar a feledés homályába merült. A Megasztár Chirstoph Buerge, a TV2 akkori kreatív igazgatójának a fejében született meg: egy teljesen saját fejlesztésű tehetségkutató verseny, olyan előképekkel, mint az amerikai Pop Idol, vagy a német Deutsche Suchen Superstar. Bár ez a műsor is elsősorban a pénzről és a pénzcsinálásról szólt, mégis minőséget, értéket termelt. A Megasztár négy alappillére közül csak az egyiket jelentették a jelentkezők, és egy másikat a nézők, de a TV2 biztosra ment, és már a zsűrit is profikból (profi zenészek és profi szórakoztatók) állította össze: Presser Gábor, akinek hitelessége megkérdőjelezhetetlen, Bakács Tibor Settenkedő, akinek empatikus intelligenciája biztosította a női nézők szimpátiáját is, Spitzer Gyöngyi Soma énekesnő, élet- és előadóművész, Pierrot, zenész, zeneszerző, zenei producer – nem túlzás azt állítani, hogy a Megasztár zsűrije is megasztárokból állt. Az utolós pillért a körítés jelentette, a koreográfia, a színpad-, a hang- és fénytechnika mellett a két műsorvezető: Till „Tilla” Attila, az új magyar tévézés nagy felfedezettje, a SuperGroup alapítótagja, és Görög Zita, az ország egyik leghatékonyabb szépségipari exportterméke.

39

A Megasztár egyszerre teremtett értéket és adta meg a kitörés lehetőségét, a híresség esélyét, az érvényesülést, az anyagi biztonságot, de a minőségi szórakozást, az érzelmi feltöltődést és kielégülést is. Őszinte, nem hazudik, mert a műsor logikájából következően nem (nagyon) tud hazudni, nem (nagyon) tudja a nézőközönségét manipulálni. A műsor nyújtotta lehetőséghez nem kell se pénz, se kapcsolat, csak tehetség. A népszerűség igazi oka, hogy – az említett népmesei mitívum mentén – a néző azt érezhette, mindez vele is megtörténhet. Ez az azonosulás, átélhetőség volt a műsor lényege, ebben lakozott a siker. A műsor által egy televíziós csatorna képes volt harminc új embert, harminc új történetet, harminc új lehetőséget adni a bulvársajtónak, az országnak. A TV2 kezében a Megasztár egy olyan mega-fegyverré vált az RTL Klub ellenében, amellyel a konkurens kereskedelmi csatorna sokáig nem tudott mit kezdeni. A műsor olyan társadalmi kérdéseket is felvállalt, gyakrolatilag önmagától, mint amilyen a romák (Gáspár Laci, Oláh Ibolya, Caramel), vagy a határontúli magyar kisebbségek (Rúzsa Magdolna, Bocskor Bíborka) ügye – amelyekkel az RTL Klub a Fókuszon kívól csak a Barátok közt zavaróan mesterkélt történetszövése segítségével foglalkozhatott. A Megasztár az életből vett példaképeket tudott a tinédzserek elé állítani, hiszen Tóth Veronika korántsem a retusált divatlapok sugallta szépségideál képviselője, hanem egy rendkívül kedves, természetes jelenség, és Caramellel együtt a szerénység példamutató megtestesítője, Rúzsa Magdolna pedig egyenesen a Vajdaságból érkezett, hogy végül megnyerje a harmadik sorozatot. A kereskedelmi televíziók „új sztárjaikat” azonban képernyőiken túl nem csak a sajtóban „futtatták”, hanem más területeken is tovább egyengették útjukat. Több VV-szereplőnek is lemezt jelentett meg az RTL Klub, a megasztárok is íly módon juthattak a halhatatlanok közé, de a magyarországi könyvpiacot is elárasztották a szereplők visszaemlékezései, élettörténetei és szakácskönyvei. E műsorok népszerűségéből fakadhatott az is, hogy mind Pierrot, mind Soma is új lemezt adott ki, amelyek eladási

40

számai ezek nélkül valószínűsíthetően nem értek volna el olyan magaslatokat, mint ezzel az időzítéssel. A következőkben vizsgáljuk meg, mennyire eredményesek a televíziós csatornák ilyetén törekvései, nézzük meg, milyen sikeresen gyakorolják a tévék „arcaik”, és ezáltal önmaguk promótálását.

41

IV. Az ön-promóció eredményessége (kutatás) Az ön-promóció sikerességének mérése nagyon bonyolult kérdés, közvetlenül – e dolgozat keretein belül – talán nem is kivitelezhető. Természetesen ha elvonatkoztatunk a szakdolgozattól, egy széles körben végzett kutatással minden bizonnyal igenis értékelhető eredményre juthatnánk, ez esetben teoretikusan az alábbiak szerint járnék el: Párhuzamosan folytatnék egy kérdőíves megkérdezést a televíziónézők és a nemtelevíziónézők körében a televíziós személyiségek ismertségéről. Az előbbi csoportban minden bizonnyal magasabb ismertségi indexeket kapnék az egyes személyekhez rendelve, de a televíziós csatornák fentebb taglalt off air aktivitásainak köszönhetően az utóbbi csoport is nagy valószínűséggel „lenne képben” a magyarországi televíziós „sztárok” terén. IV. 1. Mérhetőség kérdése, jelentősége Mivel két ilyen nagyobb horderejű kutatást nem állt módomban lefolytatni, más módszert kerestem. Két, egyszerűbb módszert választottam, amelyek eredményét a végén összevetettem, hogy a megfelelő következtetéseket levonhassam. Először is készítettem egy kérdőívet (4. sz. melléklet), hasonlóan a fejezet bevezetőjében leírtakhoz, amelyben arra szerettem volna válaszokat kapni, hogy a munkatársaim mennyire ismerik a televíziós „sztárokat”? A munkahelyen, ahol dolgozom, minden kollégám (70 fő) a kereskedelmileg legfontosabbnak mondott 18-49 éves korcsoport tagja, 80%-uk budapesti, 45%-uk nő, 20% kisgyermekes szülő. Televíziója mindenkinek van, de 10% egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán nézi. Mindenek előtt álljon itt a kutatási koncepció, amely segítségével pontosan meghatározhatjuk, mire is vagyunk kiváncsiak, azaz mi a kutatás célja, mi az alapvető hipotézis? A kutatás célja, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy melyik a (kereskedelmi) televíziós ön-promóció legkedveltebb eszköze? A feltevésem, hogy a televíziós ön-

42

promóció legkedveltebb eszköze az, hogy az adott csatorna az arcait a lehető legtöbb releváns felületen elhelyezi. Konceptualizálás következik, amelyben tisztázhatjuk az alapfogalmakat: korábban meghatároztuk, kit tartunk Magyarországon kereskedelmi televíziónak (I. 3.; RTL Klub, TV2 és Viasat3), újradefiniáltuk az ön-promóció fogalmát (II. 2.; „ön-promóció az, amit egy csatorna marketing- és kommunikációs szempontból megtesz a nézettség megtartásáért és növeléséért”), a releváns felületek alatt pedig azokat a megjelenési lehetőségeket értem, amelyek nem (nagyon) idegenek az elhelyezni kívánt személytől (III.). A relevancia kérdése kicsit több magyarázatra szorul: ha csak az on air felületek között válogatunk, megállapíthatjuk, hogy az „anyacsatorna” üzenetét közvetítő személy ugyanúgy megjelenhet pl. a TV2-n a Mokkában vagy a Szulák show-ban, a befogadó az üzenet mégis mindkét műsor esetében máshogy dekódolja. Egy konkrétabb példa, hogy nem véletlenül nem láttuk Szellő Istvánt vagy Kepes Andrást, amint ringbe szállnak a Sztárboxban (RTL Klub), viszont Majka vagy Rékasi Károly, akik részt vettek e műsorban, nem túl sűrűn bukkannak fel a XXI. század című műsorban, ugyanezen a csatornán. IV. 2. Hová jutottunk? A kérdőíves megkérdezés eredményeit az alábbiakban szeretném bemutatni. A két legnagyobb kereskedelmi csatorna a megkérdezettek körében 100%-os ismertséggel rendelkezik, 24% említette csak a Viasat3-at (2. sz. ábra). 2. sz. ábra

3. sz. ábra

Kereskedelmi televíziók ismertsége (n=70)

Nézettség (n=70)

70

25

60 20

50 40

15

30 10

20 10

5

0 RTL Klub

TV2

MTV

Viasat3

ATV

Budapest TV

0 RTL Klub

TV2

Viasat3

Egyiket sem

43

23:17 arányban az RTL Klub nyerte a „nézettségi versenyt” (33% és 24%), a harmadik 14%-kal a Viasat3, de meglepően magas (28%) azok aránya, akik a felsoroltak közül egyik csatornát sem nézik (3. sz. ábra). A csoport 56%-a napi 2-3 órát tévézik, 28 egy óránál kevesebbet, és a legkisebb rész (16%) vallja, hogy naponta négy óránál is többet tölt a képernyő előtt – az országos átlagos tévénézéssel töltött idő ezzel szemben 4 óra 25 perc, lásd: 3. sz. melléklet). 78%kal győzőtt az esti televíziózás, de ezt szorosan követi a reggeli (74%), és teljesen lemaradt az éjszakai tévézés a maga 38%-os eredményével. 70% kettesben szeret a televízió képernyője előtt ülni, 43% inkább egyedül teszi ezt, és mindössze 4% tartja a tévézést családi programnak. (4., 5. és 6. sz. ábrák) 4. sz. ábra Napi televíz ióz ás hossz a (n=70)

40 35 30 25 20 15 10 5 0 4+ óra

2-3 óra

1- óra

5. sz. ábra

6. sz. ábra

Mikor televíziózik? (n=70)

Kivel televíziózik? (n=70)

60

50 45

50

40 35

40

30 30

25 20

20

15 10

10

5 0

0 reggel

este

éjszaka

egyedül

párommal

családdal

44

A legkedveltebb műsorok, csatornától függetlenül, egyértelműen a hírműsorok (68%) és az ismeretterjesztő programok (48%), ezután a filmek következnek (44%), amelyeket fej fej mellett követnek a vetélkedők (39%), a sorozatok (36%) és a sportműsorok (34%), míg a talk-showk és a Fókusz/Aktív páros igen alacsony eredménnyel büszkélkedhetnek (27% illetve 23%), de mégis azok voltak a legkevesebben, akik „mindenevőnek” vallották magukat (11%). (7. sz. ábra) 7. sz. ábra Mit néz a televízióban? (n=70) 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 sportot

Fókusz / Aktív

ismeretterjesztőket

talk-showkat

filmeket

sorozatokat

vetélkedőket

hírműsorokat

mindent

Nem hoztak túl meglepő eredményeket a televíziós személyiségek ismertségét firtató kérdésekre adott válaszok, hiszen első pillantásra látható, hogy többnyire azok szerepelnek előkelő helyen az ismertségi ranglistán, akiket vagy nagyon régóta, vagy nagyon gyakran láthatunk a képernyőn (pl. Fábry Sándor, Havas Henrik, Friderikusz Sándor, Juszt László, Jakupcsek Gabriella, Vágó István), vagy esetleg más területeken már rendelkeznek érdemekkel (pl. Novák Péter, Verebes István, Spitzer Gyöngyi Soma, Hajós András, Bakács Tibor Settenkedő, Alföldi Róbert). (8. és 9. sz. ábrák)

45

8. sz. ábra Televíziós személyek ismertsége (n=70); 1. rész

Szellő István Erős Antónia Bárdos András Máté Krisztina Sváby András Fábry Sándor Havas Henrik Verebes István Jáksó László Kéry László Váncsa István Hajós András Gundel T akács Gábor Hajdú B. István Winkler Róbert Bazsó Gábor Kelemen Anna Nacsa Olivér Liptay Claudia Szily Nóra Jakupcsek Gabriella T ill Attila (T illa) Görög Zita Spitzer Gyöngyi Soma Bakáts T ibor Settenkedó Alföldi Róbert Gáspár Győző / Győzike Friderikusz Sándor Juszt László Hajdú Péter László M. Miksa

0

10

20

Nem ismeri

30

40

50

60

70

Ismeri

46

9. sz. ábra Televíziós személyek ismertsége (n=70); 2. rész

Both András Nagy Sánor / Alex Kőváry Barna Németh Kristóf Majoros Péter Molnár Anikó Sebestyén Balázs Erdélyi Mónika Stohl András Rékasi Károly Kepes András Palik László Marsi Anikó Holló Márta Frei T amás Barabás Éva Onyutha Judit Vágó István Stahl Judit Novák Péter Fehér Anettka Bálint Antónia D. T óth Kriszta Vujity T vrtko Gombos Edina Gaál Noémi Németh Lajos Balázsi Panna Schobert Norbert Csisztu Zsuzsa

0

10

20

Nem ismeri

30

40

50

60

70

Ismeri

47

A televíziózási és újságolvasási szokásokat, illetve a megkérdezettek televíziós személyek médiaszerepléséhez fűződő viszonyait firtató kérdésekre (10. sz. ábra) adott válaszokat a következőkben összegzem. 10. sz. ábra Tévézés, olvasás, sztárok (n=70)

Beszélget a műsorról nézés közben/után

Beszélget a műsorról másnap

Beszélget a műsor szereplőiről

A sajtóban észreveszi a tévés cikkeket

A sajtóban is olvas kedvenc tévéseiről

A sajtóban is olvas kedvenc műsorairól

Olvas bulvárlapokat

Olvas bulvárhíreket az interneten

Befolyásolja, mit olvas a műsorokról

Befolyásolja, mit olvas a tévésekről

A sajtóból tájékozódik a műsorokról

A tévéből tájékozódik a műsorokról

Az internetről tájékozódik a műsorokról

Érdekli a tévés sztárok magánélete

Idegesíti a tévés sztárok magánélete

Léteznek sztárok Magyarországon

0

Nem

10

20

30

40

50

60

70

Igen

48

Átlagosan 60% beszélget a televízióban látottakról vagy szereplőkről a műsor alatt vagy után, netán másnap. Ebből az látszik, hogy amit vagy akit látunk, gondolkozásra, beszélgetésre késztet, azaz témát szolgáltat. Így megállapíthatjuk, hogy a televíziók elérik azt a korábban is taglalt céljukat, hogy felkeltsék az érdeklődést műsoraik, „arcaik” iránt. Abból, hogy a megkérdezettek 87%-a észreveszi a sajtóban a kedvenc tévéseiről és a kedvenc műsorairól szóló cikkeket, ráadásul ebből a csoportból 60, illetve 74% el is olvassa ezeket, arra következtethetünk, hogy a televíziók ezen a téren is jól teljesítenek, azaz van értelme a „termékeiket” minél több releváns felületen elhelyezni. Igaz, hogy ezzel az eszközzel mennyire tud élni egy adott csatorna, az más kérdés, hiszen a befolyásolást kutató kérdés feltevésekor nem kérdeztem rá a pozitív vagy negatív irányra (60, illetve 69%-ban vallották a megkérdezettek, hogy számít, mit olvasnak egy televíziós személyről vagy műsorról). Egyébként elmondható, hogy még mindig leginkább a televízióból tájékozódunk a különböző műsorokról (69%), ezt második legfontosabb forrásként a sajtó követi (54%), és csak a harmadik az internet (28%). A megkérdezettek 64%-a mondta, hogy nem érdekli a televíziós „sztárok” magánélete (némelyest ellentmondva a leginkább ezirányú bulvártartalmakat szolgáltató sajtóban megjelentek iránti bevallott érdeklődésüknek), 86% pedig egyenesen idegesítőnek tartja a „sztárok” ügyes-bajos, nagyvilág elé tárt magánéletét. Közel háromnegyedük szerint nincsenek is „sztárok” Magyarországon... A lefolytatott kutatásból kapott, fentebb tárgyalt eredményekből messzemenő következtetéseket az eredmény szempontjából nehéz levonni, ezért mindenképp érdemes azokat azokkal az eredményekkel összevetni, amelyek a kereskedelmi televíziók nézettségét mutatják. Magyarországon jelenleg egyedül az AGB Hungary foglalkozik – rendszeres – televíziós nézettségméréssel, de ez a monopolhelyzet egyáltalán nem szokatlan, a világban szinte mindenhol csak egy cég működik a piacon (Más cégek is képesek lennének erre: „A GfK Hungária Piackutató már egy ideje érdeklődik az ilyen feladatok iránt, ám ebben az esetben nem biztosított a verseny, és a legtöbb piaci szereplő számára lehetetlen

49

megfelelni ezeknek a pályázati feltételeknek” - nyilatkozta 2006. február 9-én a Napi Gazdaságnak Kozák Ákos, a GfK Hungária ügyvezető igazgatója.). A televíziós nézettségmérés ugyanis eltér más médiakutatásoktól, mivel itt inkább az adatok összehasonlíthatóságán van a hangsúly. A nézettség egy súlyozással és egyéb bonyolult képleteket is tartalmazó módszerekkel előállított érték. Ha párhuzamosan több cég mérné az adók nézettségét, akkor valószínűleg kisebb lenne a tévedések kockázata, viszont bizonytalanná tennék az adatokat, márpedig a nézettségi index elsődleges célja az, hogy a csatornák és a hirdetők egy mindkét fél által elfogadott független információforrás alapján megállapíthassák, hányan is nézik az adott műsort, azaz pontosan mennyit ér a legizgalmasabb jelenetbe ékelt reklámidő. Magyarországon a 60-as évektől a nézettséget naplós módszerrel mérték, ami annyit tett, hogy néhány kiválasztott kezébe egy füzetet nyomtak, hogy jegyezzék fel benne, ha éppen tévét néznek, vagy rádiót hallgatnak. Ezt a módszert még mindig alkalmazzák a rádiós hallgatottság méréséhez, mivel egy ember egy nap alatt több rádión is hallgathatja ugyanazt az adót, így a készülékek megfigyelése valószínűleg félrevezető lenne. A naplózás legnagyobb hátránya az emberi tényező, pontosabban az emberi lustaság. A kereskedelmi rádiók műsorvezetői néha figyelmeztetik a hallgatóságukat, hogy most aztán azonnal vegyék elő az adatlapot, már ha van, és jegyezzék fel az adó nevét, de a pontatlanság ennek ellenére elkerülhetetlen. Az elektronikus nézettségmérésnél viszont a médiafogyasztónak nem sok dolga akad, mivel a készülékbe épített berendezés méri, hogy mikor melyik adó megy a tévén (pontosabban melyik frekvenciát fogja a készülék), illetve hogy ki nézi éppen a tévét. A nézőnek csak azonosítania kell magát egy külön erre a célra rendszeresített tévé-távvezérlő segítségével, és a gép ekkor feljegyzi az adott családtag belépését a rendszerbe, majd rögzíti, hogy pontosan mikor, melyik adóra kapcsolt, ezt az információt azután a naponta összegyűjtött adatokkal telefonon továbbítja a központba. Az AGB-nél ezeket az információkat azután összehasonlítják a felvett tévéadással, és rögvest kiderül, hogy

50

például a nagymama 16 óra 46 perckor mire kapcsolt, de nyolc és fél perc múlva kikapcsolta a tévét. Az összes, a felmérésben résztvevő háztartás adataiból azután kiszámítják a nézettséget, ami azt mutatja meg, hogy hányan nézték az adott műsor egy percét átlagosan, vagy a közönség elérését, ami arról beszél, hogy hányan nézték legalább egy percig a műsort. Ezeket a számokat azután már csak össze kell vetni az adott pillanatban tévét nézők számával, százalékká alakítani az eredményt, és máris kész a nézettségi index. Magyarországon jelenleg 840 háztartásban van nézettségmérő berendezés, ezzel kétezerkétszáz ember televíziós szokásait méri a rendszer. A mintasokaság először kicsinek tűnhet, ám arányaiban így is nagyobb, mint a normál, többnyire 500-1000 főt érintő, kvantitatív közvéleménykutatásoké. A felmérésbe bekerült háztartásokat egy bonyolult, 5000 családot érintő alapozó vizsgálat során választották ki, hogy a minta bizonyos szempontok szerint arányaiban hasonlítson a teljes magyar lakosság összetételére. Így végső soron a kor, nem, iskolai végzettség, lakóhely és egyéb változók szerint besorolt nézők a magyar lakosság egy-egy rétegét képviselik; a panel pedig a teljes lakosságra nézve reprezentatív, vagyis az egyes rétegek annak megfelelő súlyt kapnak a számítások során, amekkora részt a teljes magyar lakosságban képviselnek. A nézettségmérés úgynevezett panelvizsgálat, azaz egy-egy réteg szokásainak változásait is figyelemmel lehet vele kísérni. A rendszer pontosságának legfontosabb feltétele, hogy a mintában szereplő személyek kiléte titokban maradjon, hiszen különben a csatornák a felmérésben résztvevő 2200 személy meggyőzésével manipulálhatnák az eredményeket. Csalások eddig nem történtek, de már előfordult, hogy egy-egy kisebb műsorszolgáltató élő adásban ajándékot ígért annak az AGB-tagnak, aki betelefonál és felfedi kilétét. Az adatokat természetesen elsősorban maguk a (leginkább kereskedelmi) televíziók használják fel műsorpolitikájuk alakításához. Az imént ismertetett módon mért nézettség

51

mellett az egyes reklámsávokkal elérhető célcsoportok is fontosak a reklámügynökségek számára. A tévécsatornák (főleg a kisebbek, mint pl. a Viasat3) időről időre megkérdőjelezik a mérések pontosságát, főleg, ha rájuk nézve rendkívül kedvezőtlen adatok születnek. Erre az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó példa az volt, amikor a Magyar Televízió vitatta nyilvánosan az AGB eredményeit, ugyanis a mérések szerint a foci-világbajnokság döntője sem ért el akkora nézettséget, mint a Barátok közt. Akkor az MTV a GfK Hungáriát

kérte

fel

egy

alternatív

vizsgálat

elvégzésére,

amely

(telefonos

megkeresésekkel operáló) kutatás eredményei jelentősen meghaladták az AGB által mért adatokat, szerteágazó módszertani vitát indítva el ezzel. A saját kutatásomból kapott nézettségi adatok (RTL Klub 33%; TV2 24%; 3. sz. ábra) meglehetős hasonlóságot mutatnak az AGB Hungary 2004-es adataival, mondatni a saját kutatásom igazolta az AGB eredményeit. (11. sz. ábra) 11. sz. ábra

52

A legismertebb televíziós személyiségekre kapott eredmény lényegében megfeleltethető a legnézettebb műsorok listájának (12. sz. ábra), de Hajós András, Novák Péter, Szily Nóra, Jakupcsek Gabriella, Friderikusz Sándor és Anettka nevei üdítő kivételt képeznek, ugyanis a saját kutatásom sajátossága, hogy egy reklámügynökség dolgozói alkották a megkérdezetteket, akik egyrészt az átlagnál jóval tájékozottabbak a média világát illetően, másrészt pedig televíziónézési szokásaik szerint is egy kisebb, markánsabb csoportba sorolhatók a teljes népességgel szemben. 12. sz. ábra

A saját kutatásomban a televíziós személyiségek ismertségére kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a 100%-os ismertséget elért „arcok” közül 6 RTL Klubos, 8 pedig TV2-s, ami némelyest ellent mond az AGB 19. heti nézettségi eredményeit bemutató 13. sz. ábrának:

53

13. sz. ábra

Azonban az a következtetés feltétlenül levonható, hogy a legnézettebb televíziós műsorok házigazdái / „arcai” közül, mint Győzike (RTL Klub), Gundel Takács Gábor (TV2), Palik László (RTL Klub) és Sváby András (TV2), egyik sem ért el 87%-nál rosszabb

54

ismertséget a 70 megkérdezett körében (az átlagot Gundel Takács Gábor rontotta), ráadásul a fent felsorolt négy nevet átlagosan 80% tudta csatornához is kötni, ami igen magas eredmény, ugyanis Gáspár Győző zenei, és Palik „száznegyvennel borultam” László autóversenyzői tevékenységét leszámítva gyakorlatilag egyikük sem ismerhető a televízión kívül sehonnan, sőt e két jeles személy off air tevékenységét is leginkább a televízióból ismerjük. Nem véletlen egyébként e két utóbbi személy kiemelése, hiszen a közelmúlt kiemelt bulváreseményei közé sorolhatjuk Győzike folyamatos családi botrányait, illetve Palik László „médiaeseménnyé” lett házasságkötését és (újabb) gyermekvállalását, Marsi Anikó, a Story és a Best hathatós közreműködésével. Abból, hogy a megkérdezettek az átlagnál kevesebbet televízióznak, és a 69%-uk is inkább a hírműsorokat részesíti előnyben a bulvártartalmakkal szemben, mégis igen magas arányban olvasnak a műsorokról és a televíziós személyekről a (leginkább online) bulvármédiákban, kikövetkeztethető, hogy a televíziók off air promóciós stratégiája kiválóan működik. Összegzésül elmondható, hogy a most zárult Megasztár nyújtotta lehetőségek folytán jelen állás szerint a TV2 nagyobb arányban „szállít” tartalmakat a bulvármédiának (saját sajtófigyelésem és a kollégáimmal a kutatáson kívül folytatott beszélgetésekre alapozva), de az RTL Klub szorosan a nyomában van a konkurensének, nézettség szempontjából pedig jobban is áll, hiszen a Megasztár ellen indított Szombat esti láz bevált, azaz a csatorna meg tudta őrízni vezető helyét.

55

V. Összefoglalás – Hová tartunk? Az elmúlt 120 évben tanúi lehettünk a tömegmédia térhódításának: az 1920-as években a rádió, az 1950-es években a rendszeres televíziós adások váltak domináns intézményes társadalmi gyakorlattá. Hihetetlen mértékben nőtt a fogyasztott, elvesztegetett és váltott üzenetek száma, csakúgy, mint a kommunikációban résztvevőké. Nőtt az üzenetek kibocsátói és befogadói közti térbeli és társadalmi távolság is. Egyre nagyobb és bonyolultabb az a hálózat, amelyet a visszacsatolt üzenetnek be kell járnia. Nagy valószínűséggel a jövőben is a kommunikációban most folyó elektronikus forradalom folytatódására számíthatunk, aminek a jegyében egyre inkább összemosódik például az internet, a televízió és a telekommunikáció egyelőre jól felosztható hármasa. Az összemosódást Magyarországon az ún. triple play szolgáltatások bevezetésével olyan cégek szorgalmazzák, mint a T-Online vagy a UPC, és bár ezek a cégek elsősorban az egy esernyő alatt tartott szolgáltatások csomagban való eladásában érdekeltek, a vásárlók/felhasználók/nézők viszont abban, hogy gyorsabban, olcsóbban és egyszerűbben juthassanak, információhoz, szórakozáshoz, kapcsolattartási lehetőségekhez. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy a kereskedelmi televíziók szinte minden új szezonra új és új ötletekkel állnak elő a nézők megtartása érdekében, legyen az egy-egy új formátum bevezetése, vagy új kommunikációs stratégia kidolgozása, a lényeg, hogy megőrízzék a piacon elfoglalt helyüket, vagy azon javítsanak. A kereskedelmi televíziók dolgozatban vizsgált ön-promóciós gyakorlata véleményem szerint nagyon hasonló elvek mentén valósul meg, igazán számottevő különbségeket nem találtam. Az on air lehetőségeket mindegyikük igen magas szinten használja ki, a különböző on air promotion (OAP) eszközöket meglátásom szerint a Viasat3 alkalmazza a legelőremutatóbb módon, de az egyik televíziós csatornán bevált eszközök rendkívüli gyorsasággal megjelennek a többinél is, és ha beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a gyakorlat stabil részévé válnak. A kutatásomból beigazolódott az off air aktivitások kiemelt fontossága is, mi több közvetetten igazoltam az eredei hipotézisem is: nem csak

56

hogy a legkedveltebb eszköz az „arcok” mind több felületen való elhelyezése, hanem sok esetben az egyetlen lehetséges eszköz a csatorna ön-promóciójára. A televíziók a valóságshowk révén óriási gyakorlatot szereztek a különböző médiaegyüttműködések terén, amelyeknek köszönhetően rendkívül hatékonyan tudják elhelyezni a saját berkeikbe tartozó személyekről szóló beszámolókat, cikkeket, érdekességeket, és a módszer mára már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy gyakran egyegy új műsor előkészítésénél a bulvár-szempontok kiemelkedő fontossággal bírnak – amire valószínűleg remek példa a már többször is említett RTL Klubos Szombat esti láz. Az ön-promóciós technikák fejlődése minden bizonnyal követi majd mind a technikai fejlődést, mind a nézők változó igényeit, amely tényezők között óriási súllyal szerepel az interaktivitás iránti érdeklődés, kereslet. Erre enged következtetni, hogy gyakran már a hírműsorokban is megtalálhatók a képernyőn az adott televíziós csatorna internetes oldalára irányító címek, hogy ha valaki még több részletre kíváncsi, kattintson. A nagyon közeli jövőben a néző ezt majd megteheti a televíziója távirányítójával is. Ugyanezen távirányító fogja ellátni az e-mail és a telefon funkcióját is, a pár bekezdéssel feljebb taglalt összemosódás jegyében. A magyarországi kereskedelmi televíziók jövőjét tekintve először is kimondhatjuk, hogy a 20. század a tömegmédiáé volt. Azt, hogy a 21. században (és később) milyen lesz a média, nehéz elképzelni. Az emberek nem az egyik napról a másikra mondanak le bevett szokásaikról. A közeli jövőre vonatkozó előrejelzések rendszerint azokra a közegekre támaszkodnak, amelyekről már vannak kutatási adataink. A médiakutatás eddigi eredményeiből azt már tudjuk, hogy az új médium soha nem váltja fel teljes mértékben a régit. Az újság, a (mozi)film és a rádió ma – a televízió és az internet térhódítása ellenére – is része életünknek, noha formája és tartalma valamelyest (nem is kevéssé) bizony megváltozott. Sőt, a kommunikációkutatóktól azt is tudjuk, hogy az összes tömegmédium együttesen sem vette át a személyközi és szóbeli kommunikáció szerepét. A televízió nemzetközi piacáról készült vizsgálatok például azt mutatják, hogy az emberek jobban szeretik a hazai műsorokat, és – ha vannak ilyenek – az akár primitívebb hazai fikciós és dokumentumműsorokat, mint a csillogó és többjelentésű nemzetközi (de elsősorban) amerikai produkciókat. A bevált műfajok és formátumok másolása ugyanakkor könnyebben arat sikert.

57

2005. március 2-i ülésén a kormány megtárgyalta és elfogadta a földfelszíni digitális televízió műsorszórásra való átállás stratégiai célkitűzéseiről és az elsődleges kormányzati feladatokról szóló előterjesztést. A földfelszíni digitális televízió műsorszórás a jelenlegi analóg műsorszóráshoz képest lényegesen nagyobb műsorválasztékot, jobb kép- és hangminőséget, mobil és hordozható vételt, valamint újfajta, interaktív szolgáltatásokat tesz lehetővé. A jelenleg uralkodó kereskedelmi csatornák épp ezért nem nagyon örülnek ennek a lehetőségnek, ugyanis a digitális technika segítségével hirtelen nagyon sok piaci ellenfelük lesz. A néző szempontjából a megélénkülő piaci verseny előnnyel fog járni, mivel a hatékonyabb frekvencia-kihasználásnak köszönhetően (egy frekvencián több műsor is közvetíthető) sokszínűbbé válhat a földfelszíni műsorszórás szolgáltatáskínálata, a televíziók részéről viszont a digitális technológiára való átállás olyan infrastrukturális befektetések válnak szükségessé, amelyeket igyekeznek mind későbbre csoportosítani. A fenti előnyöket felismerve az Európai Unió számos országában megkezdődött már a felkészülés a földfelszíni digitális televízió műsorszórás bevezetésére, a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) égisze alatt pedig megkezdődött az európai digitális frekvenciaterv kidolgozása. A kormány terve szerint a digitális műsorszórás elindításával párhuzamosan folytatódni fog a jelenlegi műsorok analóg sugárzása is, amely lehetővé teszi a lakosság számára, hogy az átállást hosszabb távon tervezhesse. Meglátjuk.

58

VI. Mellékletek 1. sz. melléklet A magyarországi országos tévécsatornák műsorkínálata 2005-ben – kivonat (Forrás: www.ortt.hu) (...) Az országos műsorkínálat alakulásának legfontosabb jellemzői 1985 és 2004 között E kutatássorozat keretében, 1985-tel kezdődően, minden esztendő márciusából az országos televíziós csatornáknak a Rádió és Televízió Újságban (RTV Részletes) meghirdetett teljes műsoranyagát kódoltuk a műsorkezdésektől a műsorzárásokig.2 Mielőtt a 2005-re vonatkozó vizsgálati eredmények ismertetésébe belekezdenénk, az előzményeknek és az időbeli összehasonlítások bázisának felvázolása céljából röviden összefoglaljuk az 1985 és 2004 közötti időszakra vonatkozó legfontosabb megállapításainkat. * Tisztában vagyunk azzal, hogy az azonos szerkezetű és egyik évről a másikra viszonylag csekély mértékű változásokról beszámoló kutatási jelentések évenkénti közreadása némileg monotonnak hathat, úgy véljük azonban, hogy a hazai televíziózás tartalmi alaptendenciáinak folyamatos figyelemmel kísérése nem érdektelen a hazai média iránt érdeklődők számára.

A szóban forgó közel két évtized alatt olyan mértékű és mélységű mennyiségi és tartalmi változások mentek végbe a hazai televíziós műsorkínálatban, amelyek vitathatatlanul rányomták a bélyegüket kultúránk és közéletünk főáramára. • A vizsgálat által dokumentált legszembetűnőbb változás a műsorkínálat mennyiségének megsokszorozódása a nyolcvanas évek közepétől az új évezred első évtizedének közepéig. Az országos televíziós állomások műsorainak számában és a műsoridőben - nem utolsó sorban az új csatornák belépésének köszönhetően látványos gyarapodás következett be. Míg 1985. márciusában az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, 2004. márciusában öt teljes csatorna több mint 4200-at, és ugyanezen időszak alatt az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról közel 103 órára emelkedett. Az MTV2 gyakorlatilag már a napnak mind a 24 óráját kitöltötte adásával, de a többi csatorna műsora is egyre hosszabban nyúlt bele az éjfél utáni éjszakai órákba. (Megjegyezzük, hogy a műsorkínálat gyarapodásával a kulturális szokások is átalakultak: a közönségvizsgálatok szerint „Magyarországon nemcsak évről-évre nő a televíziózásra fordított idő mennyisége, hanem lassan sikerrel pályázhatunk a világelsőségre az egy lakos által naponta átlagosan a képernyő előtt töltött idő mennyiségét tekintve”.3) • Azzal párhuzamosan, hogy a nyolcvanas évek közepétől az ezredfordulóra a hazai országos televíziós programkínálat a többszörösére növekedett, a műsorfolyam egészében egyre inkább a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű szórakoztatás lett a domináns tartalmi kategória. Ez a tendencia igen nagymértékben felerősödött 1998-tól, a kereskedelmi csatornák belépésétől kezdve, ezeknek műsorában ugyanis a hírműsorokat leszámítva, ritkán jelent meg olyan program, amely ne a könnyű szórakoztatás kategóriájába tartozott volna.

59

• Az országos csatornák kínálatában az új évezred kezdetére csökkent a hazai, és jelentősen emelkedett a külföldi gyártású produkciók mennyisége. A fiction (film, tévéjáték) műfajokban meghatározóvá vált az Egyesült Államokból és NyugatEurópából származó programok jelenléte, de gyakran tűntek fel dél-amerikai (brazil, argentin, mexikói) sorozatok is. A kereskedelmi televíziók kínálatában különösen nagy szerepet játszottak a külföldi gyártású anyagok, mégpedig elsősorban az USAból érkezettek. Az import anyag térnyerését természetesen nagymértékben megkönnyítette, hogy a hírműsorokat, információs magazinokat, beszélgetős stúdióműsorokat és egy-egy (szappanopera jellegű) sorozatot leszámítva, szinte teljesen megszűnt a hazai televíziós műsorgyártás. • A közfinanszírozású (állami tulajdonú) és a kereskedelmi csatornák kínálata között igen jelentős különbségek alakultak ki. A közfinanszírozású csatornákon a kereskedelmiekhez képest lényegesen több a politikai-társadalmi-gazdasági aktualitásokkal kapcsolatos tájékoztató és vitaanyag, a kulturális információ, az ismeretterjesztés, a dokumentumszerű valóságábrázolás, a sport, valamint a vallási műsor, viszont kevesebb a sorozat, a játékos vetélkedő, a talk-show és kabaré, valamint a (mozi)film. Ezzel szemben a kereskedelmi csatornák műsorszerkezetének meghatározó darabjai a (film)sorozatok (szappanoperák), és bár nem állítható, hogy teljességgel hiányoznak a politikai tájékoztatásnak, a kultúra területéről szóló informálásnak, az ismeretterjesztésnek a műsorai, a kereskedelmi csatornákra indulásuktól kezdve egyértelműen a közönségszerző szórakoztató irányultság nyomta rá a bélyegét. • A kilencvenes évek televíziós műsorainak túlnyomó többsége nem speciális közönségrétegeket, hanem differenciálatlanul a nagyközönséget vette célba. A fiatalok jelentették az egyetlen olyan nézői csoportot, amelyet viszonylag jelentősebb számú produkció igyekezett elérni. Lényegében csak az MTV két programjáról mondható el, hogy az ifjúsági korosztályokon kívül, ha nem is jelentős gyakorisággal, de legalább alkalmanként más nézői rétegeket, így nemzetiségeket, nőket, időseket, falusiakat is megcélzott. • Az országos televíziók mezőnyének egészét tekintve a műsortípusok gyakorisági listáját a kilencvenes évek végén és az új évezred első éveiben a többségükben a könnyű szórakozást szolgáló, szappanopera jellegű (film)sorozatok vezették. Ezen belül azonban az állami csatornák programja valamivel egyenletesebben oszlott el a különféle műsortípusok között, mint a kereskedelmieké. Az utóbbiakra sokkal inkább jellemző volt, hogy néhány műsortípus, elsősorban a sorozatok, önmagukban kitöltötték a műsoridő igen jelentős részét, miközben más műsortípusok csak csekély mértékben vagy esetleg egyáltalán nem kaptak teret. • A politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális aktualitásokról való tájékoztatás mennyiségi mutatóit tekintve a kilencvenes évtized utolsó éveiben és az új évezred kezdetén kiemelkedően az állami Magyar Televízió két csatornájáé volt a vezető szerep. Az is elsősorban a két MTV adót és a Duna TV-t jellemezte, hogy az általában nagy közönséget vonzó filmek és sorozatok között viszonylag jelentős számban és arányban fordultak elő a realisztikus valóságábrázolás műfajai, így dokumentumfilmek és társadalmi drámák, valamint történelmi és természetfilmek, viszont a kereskedelmi adókhoz képest lényegesen kisebb volt az erőszakos cselekményeket gyakran naturalisztikusan ábrázoló produkcióknak, az akció-,

60

bűnügyi, kaland- és horrorfilmeknek a gyakorisága. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy az utóbbi években a közszolgálati csatornákon is emelkedett az erőszakos tartalmú produkciók mennyisége, ha arányuk nem is közelíti meg a kereskedelmi adókon tapasztalhatót. • Ellentétben azzal a gyakran megfogalmazódó véleménnyel, hogy a közfinanszírozású csatornák közszolgálati jellege az utóbbi években erősen hanyatlott, adataink azt mutatták, hogy bár a szórakoztató produkciók mennyisége a közfinanszírozású csatornákon is jelentősen növekedett, és bizonyos közművelődési műsortípusok - így például az oktatóműsorok és a dokumentumfilmek - valóban háttérbe szorultak, a fajsúlyosabb tájékoztatást szolgáló és a magasabb kulturális értékeket közvetítő műsorok számában és részarányában a kilencvenes években és az új évezred kezdetén nem következett be drámai csökkenés, sőt az előbbiek esetében még némi emelkedés is jelentkezett. (Más kérdés természetesen, hogy a közszolgálatiként azonosítható műsorok milyen időpontokban - főműsoridőben vagy kevésbé frekventált napszakokban - kerülnek adásba, és milyen színvonalat képviselnek, illetve mennyire vonzóak a közönség számára.) • A kilencvenes években lezajlott látványos változások után az országos televíziós műsorkínálat összetétele és szerkezete az ezredfordulóra lényegében megszilárdult, és a kilencvenes évek végétől egyik évről a másikra már nem mutatkoztak jelentősebb változások a műsortípusok részarányaiban. Az egyes típusokon belül azonban feltűntek olyan új műsorok - mindenekelőtt a szórakoztató kategóriában a valóság show-k megjelenését említhetjük -, amelyek jelentős közönségfigyelmet vontak magukra, de a minőségi ismeretterjesztés terén is voltak komoly sikert arató újdonságok, lásd Mindentudás Egyeteme. A 2005. évi vizsgálat A 2005. évi műsorkínálat vizsgálatában - néhány kisebb, a folyamatosságot és az összehasonlíthatóságot nem befolyásoló módosítást, illetve javítást leszámítva ugyanúgy jártunk el, mint a korábbi években: • az országos csatornákat, tehát az MTV1-et, az M2-t, a Duna Televíziót, a TV2-t és az RTL Klubot vizsgáltuk; • változtatások nélkül ugyanazt a kódutasítást alkalmaztuk, mint 2004-ben, illetve a korábbi években, azzal a kiegészítéssel, hogy 2001-től azt is kódoltuk, vajon az egyes műsorok közszolgálatinak tekinthetők-e vagy sem; • az előzményekhez hasonlóan a Rádió és Televízió Újságban feltüntetett teljes március havi műsorkínálatot kódoltuk. A korábbi gyakorlatunkkal szakítva, 2002-től a (magántulajdonú) kereskedelmi televíziókkal szemben az (állami tulajdonú) MTV1 és 2 csatornáját, valamint a Duna TVt nem közszolgálati, hanem közfinanszírozású televízióknak nevezzük azon megfontolás alapján, hogy ezeknek a csatornáknak sem minden műsora közszolgálati, és közszolgálati műsorok a kereskedelmi csatornákon is előfordulnak; az elnevezés megváltoztatásával azt a nyilvánvaló tényt kívántuk nyomatékosabbá tenni, hogy a műsorszolgáltató csatornák közszolgálatisága nem a tulajdonosi formán, illetve a finanszírozás módján múlik. Ez persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy egy túlnyomórészt közpénzekből finanszírozott csatornától az adófizető állampolgárok ne várhatnák el joggal a köz szolgálatát, ha közszolgálatiságon elsősorban magas minőséget értünk.

61

A MŰSORIDŐ MÉG MINDIG NÖVEKSZIK 2005. márciusában az öt országos tévécsatorna összességében 4466 műsort sugárzott, ami kis mértékű - 4,9 százalékos - emelkedést jelent a 2004. évi mennyiséghez (4259 műsor) képest. (1. táblázat) A műsorszámok össz mennyiségének növekedése gyakorlatilag egyedül a Magyar Televízió két csatornájának, és nem utolsó sorban a Nagy Könyv című kulturális sorozatnak volt köszönhető, amely mind az MTV1-en, mind az M2-n naponta hat alkalommal jelentkezett rövid, 5 perces adásokban 1. táblázat A műsorok március havi mennyiségének alakulása 1985 és 2005 között (abszolút számok) MTV1

M2

Duna TV

TV2

RTL

összesen

1985. márc.

602

253

855

1986. márc.

691

313

1004

1987. márc.

549

294

843

1988. márc.

636

311

947

1989. márc.

719

454

1173

1990. márc.

699

471

1170

1991. márc.

847

543

1390

1992. márc.

847

554

1993. márc.

813

736

261

1810

1994. márc.

942

668

497

2107

1995. márc.

959

633

633

2225

1996. márc.

914

700

701

2315

1997. márc.

879

613

822

1998. márc.

832

731

981

833

749

4126

1999. márc.

911

655

982

766

902

4655

2000. márc.

928

787

1078

774

871

4438

2001. márc.

1003

999

986

742

914

4644

2002. márc.

991

1091

1056

753

838

4729

2003. márc. 2004. márc.

864 970

879 828

1150 1085

791 627

852 749

4536 4259

2005. márc.

1164

1030

948

643

681

4466

1401

2314

Mint a 2. táblázatból látható, 2005-ben az össz műsoridő is emelkedett valamelyest - 2,2 százalékkal - az előző évhez képest. Így az országos televíziók műsorideje 2005 egy átlagos márciusi napján kerek 105 órát tett ki.

62

2. táblázat A műsoridő március havi hossza 1999 és 2005 között (percben) MTV1

M2

Duna TV

TV2

RTL Klub

összesen

1999

32650

29141

34193

33665

34086

163735

2000

33251

36897

36055

32743

34410

173356

2001

34244

44421

34689

38190

35130

186674

2002

34847

44504

35546

38205

35825

188927

2003 2004

34967 35969

44421 44123

35281 36015

39929 37860

36145 37295

190743 191262

2005

39391

43802

36090

37820

38370

195473

Az emelkedésben meghatározó szerepet játszott az MTV1 műsoridejének jelentősnek mondható, 9,5 százalékos növekedése. 2005. márciusában a műsorok meghatározó többsége új készítésű volt, és csak kis hányadot tettek ki az ismétlések. (3. táblázat) Nyomatékosan rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a vizsgálat forrását képező Rádió és Televízió Újság az ismétlések vonatkozásában nem feltétlenül tükrözi a valós helyzetet, például egyáltalán nem tünteti fel az egy hétnél régebbi programok ismétlését. 3. táblázat Az új és az ismételt műsorok mennyisége az egyes csatornákon 2005. márciusában (%) MTV1 98,4

M2 90,0

Duna TV 84,9

TV2 94,6

RTL Klub 93,0

összesen 92,2

1,6

10,0

15,1

5,4

7,0

7,8

összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

N

1164

1029

948

643

681

4466

új műsor ismétlés egy héten belül

Az ismétlések arányában a Duna TV látszik vezetni a mezőnyt, valószínű azonban, hogy az M2 csak azért került a második helyre, mert a műsorújság nem közli, hogy az MTV második csatornája nem kis részt az első csatorna - sokszor aznapi - programjának ismétléséből él. Az RTV Újságból rendelkezésre álló információk szerint az utóbbi években az ismétlések mennyisége csökkenő tendenciát mutatott, nem lehetetlen azonban, hogy az említett okok miatt a 4. táblázatról leolvasható számok nem egészen felelnek meg a valóságnak. 4. táblázat Az új és az ismételt műsorok március havi mennyisége 2001 és 2005 között (abszolút szám és %) 2001. márc.

új műsor ismétlés egy héten belül ismétlés régebbről összesen

absz. szám 4067 575

% 87,6 12,4

2002. márc. absz. szám 3958 771

% 83,7 16,3

2003. márc. absz. szám 4061 475

% 89,5 10,5

2004. márc.

2005. márc.

absz. szám 3848

% 90,3

absz. szám 4117

% 92,2

411

9,7

348

7,8

2

0

0

0

0

0

0

0

0

0

4644

100,0

4729

100,0

4536

100,0

4259

100,0

4466

100,0

63

Ami a műsorok közönségét illeti, egyedül az ifjúság mutatkozott olyan társadalmi csoportnak, amelyet az összes csatornán viszonylag jelentősebb számú műsor vett célba.4 (5. táblázat) A közfinanszírozású televíziók, ha nem is igazán jelentős arányban, de sugároztak a vidéki-falusi környezetben élőkhöz és a nemzetiségekhez szóló műsorokat is, de a nők és az idősek (nyugdíjasok) egyik csatorna esetében sem jelentek meg speciális célcsoportként. Itt persze ismét hangsúlyoznunk kell, hogy adataink a műsorújság információi alapján álltak elő. 5. táblázat A műsorok célközönsége az egyes csatornákon 2005. márciusában (%) MTV1 87,7

M2 85,5

Duna TV 83,8

TV2 93,0

RTL Klub 92,2

összesen 87,8

ifjúság

7,0

8,3

11,2

6,4

7,8

8,2

idősek

0

0

0

0

0

0

nők

0

0,1

0

0,6

0

0,1

nagyközönség

nemzetiségek

2,8

3,2

0

0

0

1,5

falusiak

2,4

2,9

5,1

0

0

2,4

összesen

100,0 1164

100,0 1030

100,0 948

100,0 643

100,0 681

100,0 4466

N

Abban, hogy a műsorok milyen célközönséget tartanak szem előtt (illetve hogy az RTV újság milyen információt közöl ezzel kapcsolatban), az utóbbi években nem mutatkozott jelentősebb változás. (6. táblázat) 6. táblázat A műsorok célközönsége 2001. márciusa és 2005. márciusa között (abszolút számok és %) 2001. márc. absz. szám. nagyközönség ifjúság

2002. márc.

%

absz. szám

4085

88,0

396

8,5

idősek

12

nők nemzetiségek

1 98

falusiak összesen

2003. márc.

%

absz. szám

4147

87,7

431

9,1

0,3

8

0,2

0

0 2,1

0 75

0 1,6

2 74

52

1,1

68

1,4

108

4644

100,0

4729

100,0

4536

2004. márc.

%

absz. szám

4035

89,0

317

7,0

2005. márc.

%

absz. szám

%

3743

87,9

3922

87,8

318

7,5

367

8,2

0

6

0,1

0

0

0,1 1,6

2 70

0 1,6

5 66

0,1 1,5

2,4

120

2,8

106

2,4

100,0

4259

100,0

4466

100,0

A SZÓRAKOZTATÁS ÉS INFORMÁLÁS VÁLTOZATLAN DOMINANCIÁJA A kereskedelmi televíziók belépése óta mindvégig azt tapasztaltuk, hogy a műsortípusok gyakorisági listáját többségükben a könnyű szórakozást szolgáló programok, mindenekelőtt a szappanopera jellegű (film)sorozatok vezették.5 Ez a trend 2005-ben megszakadt, és kiemelkedően a kulturális magazinok kerültek a műsorok gyakorisági listájának első helyére. (7. táblázat) Ezt a változást azonban kizárólag az

64

MTV1 és az M2 idézte elő a rövid, de napjában sokszor adásba kerülő kulturális magazinjaival, mindenekelőtt a Nagy Könyv, valamint a Kultúrház című műsorokkal. Az új kulturális magazinok megjelenésével tovább nőttek a különbségek a közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák között. Míg az utóbbiak esetében immár végképp kétség sem férhet a könnyű szórakoztatás dominanciájához, az előbbieknél a fajsúlyosabb műsorkategóriák, így a kulturális magazinok, a hírműsorok, az ismeretterjesztő, valamint a vallási és sportműsorok, tehát a közszolgálati kategóriába sorolható adások együttvéve jóval nagyobb súllyal voltak jelen, mint a szórakoztató műfajok. Másfelől ugyanakkor - a korábbi évekhez hasonlóan - az sem volt vitatható, hogy a szórakoztatás uralta kereskedelmi csatornákról sem hiányoztak a közszolgálati tartalmak, mégpedig - ha a közszolgálatiság szempontjából nehezen megítélhető, illetve vitatott státuszú produkciókat (a filmek egy részét, vagy a Fókusz és az Aktív típusú magazinokat) ezúttal figyelmen kívül hagyjuk - mindenekelőtt a politikai tájékoztató műsorok, valamint az információs és a szolgáltató magazinok, bár részesedésük együttesen véve is kisebb hányadot tett ki 2005-ben, mint a közfinanszírozású csatornákon. Ezek az összefüggések még pregnánsabban látszanak majd a később következő 21. táblázatban, amely a közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák műsorszerkezetét hasonlítja össze. (A félreértelmezések elkerülése végett, zárójelben ezúttal is megjegyezzük, hogy a közszolgálati irányultság önmagában még nem feltétlenül jelent minőséget, valóban színvonalas, a nézők érdeklődését felkelteni és magas kulturális értékeket közvetíteni képes műsort. A politikai tájékoztatást szolgáló hírműsorok például eleve a közszolgálati kategóriába sorolódnak, holott megtörténhet, hogy egy hírműsor valótlanságokat állít, szembetűnően pártos és kiegyensúlyozatlan, egészében véve hiteltelen, vagyis a műfajában ugyan közszolgálati, tartalmában azonban távolról sem tesz eleget a közszolgálatiság követelményeinek. Emellett amikor nem pusztán egy-egy műsor, hanem egy egész csatorna közszolgálati/nem közszolgálati jellegének a megítéléséről van szó, az is feltétlenül számításba veendő, hogy a közszolgálati célzattal készült műsorok a nap milyen szakában kerülnek adásba, hiszen a kora reggel, a késő délelőtt vagy a késő éjszaka sugárzott programok, akármilyen magas kulturális értéket képviseljenek is, alig találnak közönségre.)

65

7. táblázat Műsortípusok az egyes csatornákon 2005. márciusában (%)6 politikai hírműsor

MTV1 20,5

M2 4,7

Duna TV 11,5

TV2 12,0

RTL Klub 8,5

összesen 11,9

politikai fórum, vita

0,5

0,4

0,9

0

0,3

0,5

parlamenti közvetítés

0,3

0,7

0

0,3

0

0,3

gazdasági műsor

4,4

3,0

6,0

0

0

3,1

vetélkedő, kvíz, játék show-műsor, valóság-show, kabaré

4,4 2,0

0

0

0

0,8

7,3

7,2

3,3

1,9

11,7

2,8

(mozi- és tévé)film

4,7

6,5

ifjúsági műsor

0,1

0,4

9,4

13,5

12,5

8,6

0,7

0

1,3

0,5

(film)sorozat

9,3

dokumentumfilm

1,2

3,0

8,0

34,2

18,1

12,5

3,6

5,8

0,9

0,3

rajzfilm

0,5

2,6

3,1

6,9

3,0

6,5

3,7

színházi közvetítés

0,3

0

0,2

0

0

0,1

zenei műsor

0,8

4,1

1,7

0,5

0

1,6

kulturális magazin

27,1

33,9

8,2

1,4

0,4

16,9

ismeretterjesztő műsor

2,1

20,5

18,1

2,0

1,9

9,7

szolgáltató műsor

7,1

4,4

16,4

15,6

13,7

10,1

2,1

6,7

információs magazin

4,4

5,9

14,5

6,2

vallási műsor

3,3

2,7

2,3

0,6

0

2,1

sportműsor

6,8

3,2

0,8

0,2

3,1

3,2

összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

N

1164

1030

948

643

681

4466

A műsortípusok gyakoriság szerinti eloszlása és az ebből kirajzolódó csatornaprofilok 2005-ben is az előző években tapasztaltakhoz hasonló képet mutattak, de volt néhány szembetűnő változás is. Így egyfelől 2005-ben is érvényes maradt az a korábbi megállapítás, hogy a műsortípusok gyakoriság szerinti eloszlása a közfinanszírozású adóknál némileg egyenletesebb, mint a kereskedelmieknél, vagyis az előbbiek programjában valamelyest nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nézők egy rövidebb időszakot tekintve is mindenféle műsortípussal találkozhattak legalább néhány alkalommal, másfelől viszont a közfinanszírozású csatornákon feltűnt néhány korábban még nem tapasztalt kiugró gyakoriság. Ebbe az új jelenségcsokorba tartozik, hogy az MTV1-en a politikai hírműsorok eddig még egyszer sem mért magas arányt értek el, ami egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a csatorna új időpontokban is híradóval jelentkezett, egy szokásos hétköznapon hat alkalommal - 10, 12, 16 órakor, 17.30-kor, 19.30-kor és késő este - sugárzott híreket, ha néha csak egészen röviden is. A kulturális magazinok mennyiségének a felfutásáról már említést tettünk, ebben azonban nem az MTV1, hanem az M2 vezette a mezőnyt. Az MTV1-et a másik két közfinanszírozási csatornától megkülönböztette, hogy azoknál gyakrabban adott szappanopera vagy éppen akciófilm jellegű sorozatokat, és ha nem is nagy gyakorisággal, de közvetített vetélkedő, kvíz- és játék-, valamint show- és kabaré műsorokat, továbbá sportot, ugyanakkor a dokumentumműsorok terén visszaesett az előző évben mutatott aktivitása. Az M2 legfőbb jellegzetessége 2005-ben a kulturális magazinok és az ismeretterjesztő műsorok kiemelkedően nagy részesedése volt, de említést érdemel az is, hogy a mezőnyben -

66

igaz, nem különösebben nagy gyakorisággal - ez a csatorna sugárzott viszonylag legtöbbször (főképpen komoly) zenei műsorokat. A Duna TV az ismeretterjesztő és szolgáltató műsorok gyakoriságával tűnt ki, emellett a közfinanszírozású csatornák között a (mozi- és dokumentum)filmek és a rajzfilmek, valamint a gazdasági műsorok sugárzásának gyakoriságában is az élen állt. A két kereskedelmi csatornát 2005-ben is elsősorban az jellemezte, hogy műsorukban lényegesen magasabb volt a sorozatok aránya, mint a közfinanszírozású adókon; különösen a TV2 műsorszerkezetében foglaltak el kiemelt helyet a szappanopera jellegű sorozatepizódok, de a (mozi- és tévé)filmek részesedése is ezen a csatornán volt a legmagasabb. Míg a TV2 a fiction-műfajokban, addig az RTL Klub a show- és kabaréműsorokban, valamint a rajzfilmek terén vezette a mezőnyt. 2005-ben is megállapítható volt mindkét kereskedelmi csatornáról, hogy a közfinanszírozású társaikhoz képest lényegesen több vetélkedőt és játékműsort kínáltak. Ami a közszolgálati kategóriákat illeti, az RTL Klub élen járt az információs magazinok közvetítésében, és mindkét kereskedelmi csatornáról elmondható, hogy a szolgáltató műsorok arányában sem maradtak el jelentősen az MTV1-től és a Duna TV-től. A közfinanszírozású és kereskedelmi csatornákat több más tartalmi sajátosságuk mellett az is jól láthatóan szembeállította egymással, hogy gazdasági, dokumentum és vallási műsorok csak az előbbieken fordultak elő jelentősebb arányban, továbbá ismeretterjesztő műsorok is csak a két közfinanszírozású csatornán, a Duna TV-n és az M2-n értek el kiemelkedően magas részesedést. (...) Az egyes műsortípusokra eső időhossz 2005-ben is megerősítette azt a megfigyelést, hogy a közfinanszírozású csatornák programja valamivel egyenletesebben oszlik el a különféle műsortípusok között, mint a kereskedelmieké. Az utóbbiakra sokkal inkább jellemző, hogy néhány szórakoztató műsortípus kitölti a műsoridő javát, és más műsortípusok csak csekély mértékben vagy esetleg egyáltalán nem nyernek teret, például 2005-ben a TV2-n a sorozatok és a filmek, vagyis a fiction produkciók önmagukban elvitték a műsoridőnek több mint a felét, de ugyanez elmondható az RTL Klubról is a sorozatok, filmek és show-műsorok, kabarék vonatkozásában. (...) AZ ESTI FŐMŰSORIDŐS SÁV KÍNÁLATA Az előző évekhez hasonlóan, 2005. márciusában is megvizsgáltuk, hogy a 19 és 23 óra közötti esti főműsoridős tartományt milyen típusú programok töltötték ki az országos csatornákon. A 13. táblázat azoknak a műsortípusoknak a gyakorisági adatait tartalmazza, amelyek a vizsgált hónapban este 19 és 23 óra között kezdődtek. Ebben a legnézettebb idősávban - az előző évekhez hasonlóan - 2005-ben is meghatározóan voltak jelen a szórakoztató produkciók (filmek, sorozatok, show-műsorok, kabarék), de nem jelentéktelen - sőt az előző két-három évhez képest kis mértékben megnövekedett - részt töltöttek ki a politikai és kulturális informálódást célzó műsorok is (politikai hírek, kulturális magazinok).

67

Az éves adatsorok összehasonlítása a szórakoztatás és az informálás általános dominanciáján belül viszonylag jelentős ingadozásokat mutat. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy 2004-ről 2005-re az esti órákban a szórakoztató műsortípusok kínálatában számottevően csökkent a show-műsorok, a kabarék és kisebb mértékben a (mozi)filmek, sorozatok gyakorisága, a fajsúlyosabb műsortípusokban pedig töredékére zsugorodott a dokumentumfilmek kínálata. A vetélkedők, kvíz- és játékműsorok az előző évi kiszorulás után 2005-ben ismét megjelentek a legnézettebb esti sávban, de ennél is szembetűnőbb a kulturális magazinok mennyiségének növekedése; az előzményekből azonban már tudjuk, hogy ez csak az MTV két csatornáján a műsoridőből való részesedés szempontjából többnyire nem igazán jelentős, egészen rövid műsorszámok szaporodásából adódott. A 13. táblázatból az is látszik, hogy a legnézettebb esti időszakban csak egészen ritkán fordulnak elő ismeretterjesztő műsorok, annak ellenére is, hogy a közszolgálati csatornákon jelentősen növekedett a részarányuk. Ez arra utal, az ismeretterjesztésnek nincs sok esélye arra, hogy a legnézettebb műsorsávba kerüljön. 13. táblázat Az esti főműsoridős sávban (19.00-23.00) kezdődött műsorok típusa 2001. márciusa és 2005. márciusa között (százalék) politikai hírműsor

2001 19,0

2002 14,8

2003 14,6

2004 15,0

2005 16,3

politikai fórum

2,5

4,6

0,5

1,6

0,9

0

0

0

0

0

gazdasági műsor

0,6

0,5

0

0,4

0,5

vetélkedő, kvíz, játék

0,8

3,1

0,6

0

5,2

show-műsor, kabaré

6,5

6,4

14,0

12,6

5,2

(mozi- és tévé)film

parlamenti közvetítés

16,4

16,4

16,4

18,3

15,5

ifjúsági műsor

0

0

0

0

0,4

(film)sorozat

13,1

9,6

13,3

9,3

6,0

dokumentumfilm

4,1

9,5

4,0

10,5

2,4

rajzfilm

3,6

2,8

2,8

6,5

4,5

színházi közvetítés

2,3

1,1

1,3

0,5

0,4

zenei műsor

2,3

2,0

1,2

1,9

1,5

kulturális magazin

7,6

9,2

5,3

4,3

24,1

ismeretterjesztő műsor

4,2

3,1

3,6

2,6

2,0

szolgáltató műsor

5,8

6,2

10,0

4,8

2,1

információs magazin

2,5

2,4

3,5

3,0

2,6

0

0,3

0

0,1

0

9,8

7,8

8,8

8,3

10,4

vallási műsor sportműsor egyéb összesen N

0,1

0,1

0

0

0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

877

884

773

772

921

A legnépszerűbb műsortípusok között számon tartott sorozatok és filmek esetében - az előző évek kutatási gyakorlatát követve - arról is megkíséreltünk információt gyűjteni, hogy a műfajukat és a történetüket tekintve milyen tartalmi típusba tartoztak, és ezen keresztül - nagy valószínűséggel - milyen kulturális értéket képviseltek.8 (14. táblázat) A 2005. márciusi anyag alapján ugyanazt a megállapítást tehetjük, mint az előző 68

években. Bár gyakran megfogalmazódik az az aggodalom, hogy a hazai televíziós kínálatban eluralkodik a torz magatartási mintákat közvetítő erőszak és agresszivitás, adataink szerint az erőszakos cselekményű produkciók, így az akciófilmek, a bűnügyi történetek, a félelmet keltő horror és thriller, a vadnyugati történetek, kalandfilmek, valamint a háborús borzalmakat ábrázoló alkotások 2005. márciusában a teljes (sorozat)filmes kínálatnak viszonylag kisebb, az előző évit nem jelentősen meghaladó hányadát - alig a negyedét - tették ki, és a túlnyomó többséget olyan romantikus szerelmi történetek, gyermek- és ifjúsági filmek, vígjátékok, családhistóriák, kórházfilmek (mintegy 50 százalék), illetve nem ritkán dokumentumértékű, realisztikus, valós társadalmi helyzeteket megjelenítő, esetenként komoly esztétikai értékkel bíró művek (társadalmi drámák, történelmi filmek, dokumentumműsorok), valamint hasznos ismereteket közvetítő természetfilmek (közel 17-18 százalék) alkották, amelyek ugyan esetenként tartalmazhatnak erőszakos, agresszív elemeket, ezek azonban semmiképpen sem tekinthetők az erőszak öncélú, személyiség- és közösségromboló bemutatásának. A 14. táblázatban jól látható, hogy dokumentumfilmek, társadalmi drámák, történelmi és természetfilmek elsősorban a közfinanszírozású Duna TV-ben és az MTV két csatornáján kerültek adásba. Ezzel szemben túlnyomórészt a kereskedelmi csatornákon fordultak elő olyan műfajok, így akciófilmek, horror és thriller produkciók, kalandfilmek, amelyek nagy valószínűséggel jelenítenek meg naturalisztikus módon agresszív, erőszakos cselekményeket. Ugyanakkor akciófilmek, de még inkább krimik, bűnügyi történetek a köz-finanszírozású adókon is feltűntek, sőt az utóbbi műsortípus az MTV két csatornáján az átlagot meghaladó mértékben fordult elő. 14. táblázat A sorozatok és filmek műfaji-tartalmi típusai a csatornákon 2005. márciusában (%) akciófilm

MTV1 1,6

krimi

10,8

8,2

5,2

10,3

2,0

7,2

0

0

0

2,7

1,2

0,9 6,2

thriller, horror

M2 0

Duna TV 0,3

TV2 10,6

RTL Klub 18,7

összesen 6,9

kalandfilm

10,3

0

4,5

6,4

9,5

sci-fi

1,6

3,4

0

4,0

0,4

1,9

romantikus, szerelmes film

18,4

21,0

5,5

13,7

18,3

14,4

családi film

27,6

1,7

11,4

7,3

11,5

11,4

történelmi film

4,9

4,5

3,8

1,2

0

2,6

háborús film

0

1,7

1,4

0

0

0,6

western

0

0

0

0

0,8

0,2

3,2 4,9

4,5 20,4

7,9 27,9

20,4 11,9

13,1 18,3

11,1 17,1

vígjáték gyermek- és ifjúsági film kórházi film

0

0

0

társadalmi dráma

7,0

6,8

5,2

2,7

1,2

4,2

dokumentumfilm

8,1

17,6

19,7

0

0

8,4

természetfilm

0

9,1

2,8

1,5

0

2,3

erotikus film

0,5

0

0

0

0,4

0,2

zenés film

1,1

0,6

4,1

0,3

0

1,3

egyéb film összesen N

0

0

0,3

7,0

0

4,8

0

2,8

0,1

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

185

176

290

329

252

1232

69

(...) A HAZAI ÉS A KÜLFÖLDI GYÁRTÁSÚ MŰSOROK RÉSZESEDÉSE 2005. márciusában az országos televíziós műsorkínálatnak az előző év márciusához mérve (22 százalék) valamivel nagyobb hányada, közel egynegyede (24 százaléka) külföldi eredetű volt. Az import kiemelkedően nagy részét, 46 százalékát északamerikai, elsősorban az Egyesült Államokban gyártott műsorok tették ki; 33 százalék európai - főképpen nyugat-európai - gyártású volt; 21 százalék pedig Dél- és KözépAmerikából, Kelet- és Dél-Ázsiából, illetve Ausztráliából származott. (Majdnem 12 százalék volt a külföldi - nem kis részt európai - koprodukciók aránya.) Az időbeli összehasonlításból csak egy-két jelentősebb változás olvasható ki, így az, hogy 2004-ről 2005-re a német eredetű produkciók aránya a háromszorosára emelkedett, a dél- és közép-amerikaiaké viszont a felére csökkent. (17. táblázat) 17. táblázat A műsorok megoszlása a gyártás helye szerint, 2001. márciusa és 2005. márciusa között (abszolút számok és %)

magyar német

2001. márc. absz. % szám 3520 75,8 71 1,5

2002. márc. absz. % szám 3699 78,2 40 0,8

2003. márc. absz. % szám 3629 80,0 49 1,1

2004. márc. absz. % szám 3338 78,4 21 0,5

2005. márc. absz. % szám 3398 76,1 73 1,6

angol francia olasz

85 132 30

1,8 2,8 0,6

77 71 26

1,6 1,5 0,5

69 45 22

1,5 1,0 0,5

79 48 89

1,9 1,1 2,1

64 41 98

1,4 0,9 2,2

egyéb nyugat-európai (volt) szocialista ország USA (+Kanada) ázsiai

38 32 391 4

0,8 0,7 8,4 0,1

39 18 479 0

0,8 0,4 10,1 0

23 13 458 1

0,5 0,3 10,1 0

21 17 437 0

0,5 0,4 10,3 0

67 18 476 19

1,5 0,4 10,7 0,4

dél- és közép-amerikai

274

5,9

200

4,2

120

2,6

141

3,3

65

1,5

ausztrál afrikai

6 1

0,1 0

5 0

0,1 0

4 0

0,1 0

13 1

0,3 0

8 0

0,2 0

külföldi kooperáció összesen

60 4644

1,3 100,0

75 4729

1,6 100,0

103 4536

2,3 100,0

51 4259

1,2 100,0

139 4466

3,1 100,0

A jelentős külföldi import alaptendenciáját erősítette az országos televíziós műsorkínálatban, hogy 2005-ben, miként már az előző évben is, valamelyest csökkent a hazai produkciók aránya, miközben kismértékben emelkedett a nyugat-európai, valamint az észak-amerikai gyártású műsoroké. (18. táblázat) (...) A KÖZFINANSZÍROZÁSÚ ÉS A KERESKEDELMI CSATORNÁK MŰSORKÍNÁLATÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A 2005. márciusi elemzés - éppúgy, mint az előző években végzett vizsgálatok ismételten rámutatott arra az alapvető tényre, hogy a közfinanszírozású és a kereskedelmi televíziók műsorszerkezetük szinte minden fontosabb mutatójában karakteresen különböznek egymástól. Hogy csak a 2005-ben adatszerűen is szembeötlő, 70

legnyilvánvalóbb eltéréseket említsük, a közfinanszírozású televíziós csatornákon a kereskedelmiekhez képest lényegesen több volt a kulturális és a gazdasági információ, az ismeretterjesztés, a dokumentumműsor, a zenei és a vallási műsor, továbbá, ha csak egyedül az MTV1-nek köszönhetően is, de több volt a politikai aktualitásokról való tájékoztatás és a sport, viszont kevesebb a show-műsor, a szappanoperaszerű (film)sorozat, a vetélkedő és a játék, valamint a (mozi)film. (21. táblázat) Ezzel szemben a kereskedelmi csatornák műsorszerkezetének meghatározó darabjai voltak a (film)sorozatok, a szórakoztató show-műsorok, a vetélkedők, játékok és a (mozi)filmek. Így bár az üzleti-piaci alapon működő televíziók kínálatából sem hiányoztak a politikai tájékoztatásnak, valamint a kultúra területéről szóló informálásnak a műsorai, sőt az információs magazinok és a szolgáltató műsorok tekintetében kisebb mennyiségi fölényben voltak, a kereskedelmi csatornákra egyértelműen a szórakoztató irányultság nyomta rá a bélyegét.

21. táblázat A közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák műsorszerkezete 2001, 2002, 2003, 2004 és 2005. márciusában (%) 2001. március

2002. március

2003. március

2004. március

közfinanszírozású politikai hírműsor 13,4

kereskedelmi 10,1

közfinanszírozású 12,4

kereskedelmi 10,4

közfinanszírozású 12,8

kereskedelmi 11,7

közfinanszírozású 12,1

politikai fórum

1,6

0

3,0

0,9

0,5

0,2

parlamenti közv.

0,2

0

0

0

0,3

0

gazdasági műsor

3,0

0

2,8

0

3,3

vetélkedő, kvíz show-műsorok

0 2,1

10,9 3,1

0,2 1,4

10,7 7,6

mozifilm

6,3

7,6

4,3

ifjúsági film filmsorozat

0,7 6,3

0,5 37,5

1,1 10,8

dokumentumfilm 3,3 rajzfilm 3,7 színházi közvetítés 0,4

0,7 2,4 0

zenei műsor

4,4

2005. március

kereskedelmi 11,9

közfinanszírozású 12,6

kereskedelmi 10,1

0,9

0

0

0

0,3

0

0,3

0,1

1,3

4,8

0

4,4

0

3,0 1,9

7,7 11,3

0,9 2,9

5,9 13,7

1,6 0,9

7,1 6,8

8,3

5,0

7,9

5,1

9,6

6,7

12,8

0 30,0

0,7 10,7

0,1 23,1

0,6 10,1

0 24,2

0,4 6,8

0,7 25,5

7,9 2,8 0,4

0,1 2,7 0

3,4 3,5 0,4

0,4 5,4 0

7,8 3,0 0,2

1,2 6,5 0

3,1 3,3 0,2

0,6 4,7 0

2,5

4,4

2,3

3,9

0,3

4,5

0,3

2,1

0,2

kulturális magazin 18,7 ismeretterjesztő 12,1

4,8 3,1

14,6 9,5

4,3 1,6

10,8 10,4

3,0 1,7

10,7 10,3

0,4 1,5

23,6 12,9

0,9 1,9

szolgáltató műsor 7,3

6,8

7,8

9,4

13,7

10,5

10,7

11,8

9,0

14,4

Info-magazin vallási műsor

3,5 3,5

5,7 3,3

4,1 6,0

9,7 0,9

4,0 5,2

11,5 0,8

4,0 4,8

10,2 0,6

4,3 2,8

10,6 0,3

sportműsor egyéb összesen N

6,6 0,6 100,0 2988

0,3 0,2 100,0 1656

4,1 2,1 100,0 3138

1,1 0 100,0 1591

4,3 2,2 100,0 2893

3,8 0 100,0 1643

5,1 1,1 100,0 2883

1,9 0 100,0 1376

3,8 0 100,0 3142

1,6 0 100,0 1324

71

Ezt az összképet erősíti a műsorszámok funkció szerinti megoszlása is, amely a márciusi kínálat alapján az előző évekhez hasonlóan, 2005-ben is azt tükrözte, hogy a közfinanszírozású televíziókban a műsor meghatározó nagyságú részét a magasabb kulturális értékeket képviselő, a politikai, társadalmi, gazdasági aktualitásokat komoly formában feldolgozó, a nézőket orientáló programok teszik ki, míg a kereskedelmi csatornákon a könnyű szórakoztatás van túlsúlyban. (22. táblázat) Ezen a több évre visszanyúló alaptendencián belül, 2005. márciusában a közfinanszírozású csatornákon valamelyest emelkedett a „magas” (elit)kultúra értékeit közvetítő műsorok részaránya, viszont a politikai, társadalmi és gazdasági aktualitások bemutatásában valamelyest csökkent mind a „könnyű”, mind a „komoly” kategóriába sorolható anyagoké. 22. táblázat A közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának funkciók szerinti megoszlása 2001, 2002, 2003, 2004 és 2005. márciusában (%)

praktikus komoly aktuális (komoly) elitkultúra könnyű aktuális könnyű egyéb összesen N

2001. március közkeresfinankedelszíromi zású

2002. 2003. 2004. március március március közkeres- köz- keres- köz- keresfinan- kedel- finan- kedel- finan- kedelszíromi szíromi szíromi zású zású zású

2005. március közkeresfinan- kedelszíromi zású

2,6 32,9 30,6 16,9 16,9 100,0 2988

2,1 38,4 27,4 13,8 18,3 100,0 3138

0,6 34,3 32,8 13,4 18,8 100,0 3142

5,8 13,5 9,6 8,9 62,1 100,0 1656

6,7 13,1 6,9 13,9 59,8 100,0 1591

2,2 37,1 23,3 15,3 25,5 100,0 2893

6,4 15,2 3,8 19,0 55,5 100,0 1643

1,1 38,6 24,2 16,8 19,3 100,0 2883

8,9 14,0 3,1 16,3 57,8 100,0 1376

8,8 12,9 1,7 19,3 57,2 100,0 1324

Az általában nagy közönséget vonzó filmek és sorozatok vonatkozásában – éppúgy, mint korábban - 2005-ben is pregnánsan kiütközött az a különbség, hogy míg a közfinanszírozású csatornákon viszonylag jelentős számban és arányban fordultak elő a realisztikus valóságábrázolás műfajai, így dokumentumfilmek és társadalmi drámák, valamint történelmi és természetfilmek, és a krimik kivételével kisebb volt az erőszakos cselekményeket gyakran naturalisztikusan ábrázoló produkcióknak (akció- és kalandfilmeknek, thrillernek és horrornak, háborús filmeknek) a gyakorisága, viszont nagyobb a kevésbé erőszakos tartalmú családi filmeké, addig a kereskedelmi csatornák filmjei, illetve sorozatai között csekélyebb arányban jelentek meg természetfilmek, fajsúlyosabb társadalmi drámák, történelmi és dokumentumfilmek, viszont gyakran kerültek adásba erőszakos cselekményű alkotások, mindenekelőtt akciófilmek és igen magas arányt értek el a többnyire meglehetősen igénytelen szórakozást kínáló vígjátékok és romantikus szerelmi sorozatok. (23. táblázat) A gyermek- és ifjúsági filmek mennyiségében 2005-ben - szemben az előző évvel - a közfinanszírozású csatornáké volt az elsőbbség, ez azonban a kulturális érték szempontjából nem feltétlenül jelent pozitívumot, mivel az ezen alkotások túlnyomó többségét kitevő rajzfilmek szimbolikus világa sokszor ugyanúgy agresszióval és erőszakkal telített, mint az akciófilmeké.

72

23. táblázat A közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák filmjeinek és sorozatainak tartalmiműfaji típusok szerinti megoszlása 2001, 2002, 2003, 2004 és 2005. márciusában (%) 2001. március

2002. március

2003. március

2004. március

2005. március

akciófilm krimi

közfinan- keresszíro- kedelzású mi 0 8,8 4,8 3,5

közfinan- keresszíro- kedelzású mi 0,3 5,9 5,8 6,7

közfinan- keresszíro- kedelzású mi 4,6 13,7 3,4 3,7

közfinan- keresszíro- kedelzású mi 0,9 12,9 5,3 4,5

közfinanszírozású 0,6 7,7

kereskedelmi 14,1 6,7

thriller, horror

0,5

2,0

0,7

1,7

0

0,8

0,3

1,6

0

2,1

kalandfilm sci-fi romantikus, szerelmes családi film történelmi film

0,9 0 10,1 10,6 6,5

9,7 3,2 13,1 24,5 0,5

1,5 0,7 1,3 23,3 6,5

9,6 0,3 16,3 21,2 1,2

3,2 0,6 17,3 6,7 7,8

8,4 2,7 15,9 4,7 0

0,6 0,5 3,5 14,9 3,9

7,2 1,8 22,6 7,0 0,2

4,9 1,4 13,4 13,4 4,3

7,7 2,4 15,7 9,1 0,7

háborús film western vígjáték gyermek- és ifjúsági kórházfilm

1,1 0 2,9 24,9 0

0 0,6 10,9 12,9 2,9

1,2 0 5,8 24,8 2,8

0,3 0,3 17,7 11,0 1,1

0,1 0,4 3,1 17,2 0,3

0,3 0,6 17,4 22,1 2,8

0,1 0 3,9 14,8 0

0,2 0 12,9 22,3 0,9

1,1 0 5,9 19,3 0

0 0,3 17,2 14,6 6,0

társadalmi dráma dokumentumfilm természetfilm erotikus film zenés film egyéb film összesen

13,5 13,5 9,3 0 0,3 0 100,0

1,3 4,1 1,2 0,1 0,5 0 100,0

6,3 7,3 10,3 0 1,2 0,2 100,0

3,0 3,0 0,7 0,4 0,1 0 100,0

5,0 17,0 11,0 0 1,8 0 100,0

2,2 2,8 1,3 0 0 0,1 100,0

4,5 38,1 7,5 0 1,0 0 100,0

1,4 2,7 1,6 0 0,2 0 100,0

6,1 15,8 3,7 0,1 2,3 0 100,0

2,1 0 0,9 0,2 0,2 0 100,0

N

557

830

601

656

651

596

769

557

651

581

(...) A korábbi vizsgálatok kiegészítéseképpen 2001. márciusától azt is igyekszünk megállapítani elemzéseinkben, hogy az egyes csatornák milyen mennyiségben közvetítenek közszolgálatinak minősíthető műsorokat. Az adatok értelmezéséhez előre kell bocsátanunk, hogy a közszolgálati besorolás gyakran viták tárgyát képezi, mivel számos esetben szubjektív megfontolásoknak is tág teret adó ízlésbeli, esztétikai értékítéletekről van szó.9 Vizsgálatunkban csak azok a műsorok kerültek a közszolgálati kategóriába, amelyekről a műsorújság információi alapján egyértelműen eldönthető volt, hogy megfelelnek a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény közszolgálatiságra vonatkozó meghatározásainak. A közszolgálatinak egyértelműen nem minősíthető és a vitatott, bizonytalan státuszú produkciók (például Fókusz, Aktív stb.) osztályozásunkban a „nem közszolgálati”, illetve a „vitatott” kategóriákban szerepelnek. Ha a vitatott státuszú produkciókat is a közszolgálati kategóriába soroljuk, akkor a kereskedelmi televíziókról a közszolgálatiság szempontjából kialakult kép valamelyest javulhat (közszolgálati műsor a TV2-n 22, az RTL Klubon 20 százalék), a közfinanszírozású és a kereskedelmi televíziók alapvető különbségén azonban ez nem sokat változtat.

73

A televíziós műsorkínálat egészét tekintve 2003. márciusától 2005. márciusáig évről évre emelkedett a közszolgálatinak tekinthető műsorok aránya (27. táblázat), a változás azonban oly kis mértékű, hogy messzemenő következtetéseket nem lehet levonni belőle. 27. táblázat Közszolgálati és nem közszolgálati műsorok az országos csatornákon 2002, 2003, 2004 és 2005. márciusában (%) közszolgálati műsor nem közszolgálati műsor vitatott státuszú műsor összesen N

2002. március 56,9 43,1 100,0 4729

2003. március 53,4 44,5 2,1 100,0 4536

2004. március 55,7 42,3 2,0 100,0 4259

2005. március 58,1 40,2 1,7 100,0 4466

ÖSSZEFOGLALÁS 1. 2005. márciusában az öt országos tévécsatorna összességében közel öt százalékkal több műsorszámot sugárzott, mint az előző évben. A növekedés gyakorlatilag egyedül a Magyar Televízió két csatornájának, és nem utolsó sorban a részenként csak egészen rövid, de naponta többször is jelentkező Nagy Könyv című kulturális sorozatnak volt köszönhető. Az össz műsoridő is emelkedett valamelyest (két százalékkal), így az országos televíziók műsorideje 2005 egy átlagos márciusi napján már kerek 105 órát tett ki. 2. Mivel a vizsgálatunk adatforrásául szolgáló Rádió és Televízió Újság (MTV Részletes) meglehetősen esetlegesen informál az ismétlésekről, 2005-ben is csak bizonytalan értékű adatokat sikerült szerezni arról, hogy az egyes csatornák műsoridejüknek mekkora hányadát töltik ki új produkciókkal, és milyen arányban dolgoznak ismétlésekkel. A rendelkezésre álló információk szerint 2005. márciusában a műsorok meghatározó többsége új készítésű volt, és csak kis hányadot tettek ki az ismétlések. Az ismétlések arányában a Duna TV vezette a mezőnyt, valószínű azonban, hogy az M2 csak azért került a második helyre, mert a műsorújság nem közli, hogy az MTV második csatornája nem kis részt az első csatorna - sokszor aznapi - programjának ismétléséből él. 3. Az országos televíziók műsorainak túlnyomó többsége az előző évekhez hasonlóan, 2005-ben sem speciális közönségrétegeket, hanem differenciálatlanul a nagyközönséget vette célba. A fiatalok jelentették az egyetlen olyan nézői csoportot, amelyet mind az öt csatornán viszonylag jelentősebb számú produkció igyekezett elérni. 2005. márciusában is leginkább az MTV két programjáról volt elmondható, hogy az ifjúsági korosztályokon kívül - ha nem is jelentős gyakorisággal, de legalább alkalmanként más nézői rétegeknek, így nemzetiségieknek, időseknek, falusiaknak is készített műsorokat. 4. 2005. évi vizsgálatunk is a korábbi elemzéseknek azt a megállapítását erősítette meg, hogy a televíziós műsorkínálatnak két fő tartalmi összetevője van: egyfelől a szórakoztatás (filmek, sorozatok, vetélkedők, játékok, show-műsorok), másfelől a (közérdekű) aktualitásokról való információközlés (hírek, gazdasági és kulturális információk, szolgáltató műsorok). Ezen az általános jellegzetességen belül 2005-ben újdonságnak számított, hogy az MTV1-en a politikai hírműsorok eddig még egyszer sem mért magas arányt értek el annak köszönhetően, hogy a csatorna napközben is

74

többször jelentkezett híradásokkal. A másik két közfinanszírozású adótól az MTV1-et az is megkülönböztette, hogy náluknál gyakrabban sugárzott szappanopera vagy éppen akciófilm jellegű sorozatokat és vetélkedő, kvíz-, játék-, valamint show- és kabaré műsorokat. Az M2 legfőbb jellegzetessége a kulturális magazinok és az ismeretterjesztő műsorok kiemelkedően nagy részesedése volt, de említést érdemel az is, hogy a mezőnyben ez a csatorna sugárzott a viszonylag legtöbbször (főképpen komoly) zenei műsorokat. A Duna TV az ismeretterjesztő és szolgáltató műsorok gyakoriságával tűnt ki, emellett a közfinanszírozású csatornák között a (mozi- és dokumentum)filmek és a rajzfilmek, valamint a gazdasági műsorok gyakoriságában is az élen állt. 5. A két kereskedelmi csatornát 2005-ben is elsősorban az jellemezte, hogy műsorukban lényegesen magasabb volt a (film)sorozatok aránya, mint a közfinanszírozású adókon; különösen a TV2 műsorszerkezetében foglaltak el kiemelt helyet a szappanopera jellegű sorozatepizódok, de a (mozi- és tévé)filmek részesedése is ezen a csatornán volt a legmagasabb. Míg a TV2 a fiction-műfajokban, addig az RTL Klub a show- és kabaré műsorokban, valamint a rajzfilmek terén vezette a mezőnyt. 2005-ben is megállapítható volt mindkét kereskedelmi csatornáról, hogy közfinanszírozású társaikhoz képest lényegesen több vetélkedőt és játékműsort kínáltak. Ami a közszolgálati kategóriákat illeti, az RTL Klub élen járt az információs magazinok közvetítésében, de mindkét kereskedelmi csatornáról elmondható, hogy a szolgáltató műsorok arányában sem maradtak el jelentősen az MTV1-től és a Duna TV-től. 6. 2005-ben is azt tapasztalhattuk, hogy az általában magasabb kulturális értéket képviselő dokumentumfilmek, társadalmi drámák, történelmi és természetfilmek elsősorban a közfinanszírozású Duna TV-ben és az MTV két csatornáján kerültek adásba. Ezzel szemben túlnyomórészt a kereskedelmi csatornákon fordultak elő olyan műfajok, így akciófilmek, horror és thriller produkciók, kalandfilmek, amelyek nagy valószínűséggel jelenítenek meg naturalisztikus módon agresszív, erőszakos cselekményeket. Ugyanakkor akciófilmek, de még inkább krimik, bűnügyi történetek a közfinanszírozású adókon is feltűntek, sőt 2005. márciusában az utóbbi műsortípus az MTV két csatornáján az átlagot meghaladó mértékben fordult elő. Bár nem folytatódott a televízióban látható filmeknek és sorozatoknak az évezred legelső éveiben megfigyelt „szelídebbé”, „barátságosabbá”, kevésbé erőszakos tartalmúvá válása, az ellenkező irányba sem történt jelentősebb elmozdulás. 7. 2005. márciusában az országos televíziós műsorkínálatnak az előző év márciusához mérve (22 százalék) valamivel nagyobb hányada, közel az egynegyede (24 százaléka) külföldi eredetű volt. Az import kiemelkedően nagy részét, 46 százalékát észak-amerikai, elsősorban az Egyesült Államokban gyártott műsorok tették ki; 33 százalék európai főképpen nyugat-európai - gyártású volt; 21 százalék pedig Dél- és Közép-Amerikából, Kelet- és Dél-Ázsiából, illetve Ausztráliából származott. A jelentős külföldi import alaptendenciáját erősítette az országos televíziós műsorkínálatban, hogy 2005-ben, miként már az előző évben is, valamelyest csökkent a hazai produkciók aránya, miközben kis mértékben emelkedett a nyugat-európai, valamint az észak-amerikai gyártású műsoroké. 8. Az ezredforduló korábbi éveihez hasonlóan, 2005. márciusában sem következett be érdemleges módosulás abban a tekintetben, hogy a közfinanszírozású csatornákon lényegesen több volt a hazai gyártású műsor, mint a kereskedelmieken. Ezen az alaptendencián belül 2005-ben is azt állapíthattuk meg, hogy a közfinanszírozású

75

mezőnyben a legkevesebb külföldi anyag az M2-n fordult elő, a legtöbb pedig a Duna TV-n, és az amerikai import az MTV1-n, az európai pedig a Duna TV-n volt a legmagasabb. A kereskedelmi csatornák közül az RTL Klub műsorában lényegesen nagyobb mennyiségben szerepeltek hazai gyártású produkciók, mint a TV2-n. Az utóbbi csatorna az észak-amerikai eredetű műsorok arányát tekintve emelkedett ki versenytársai közül. 9. 2005-ben a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális aktualitásokról való informálás terén kiemelkedően az MTV két csatornája, valamint a Duna TV nyújtotta a legtöbbet, mégpedig úgy, hogy a híradások számának jelentős növelésével a fajsúlyos tájékoztatásban az MTV1 került az első helyre. A „komoly elitkultúra” kategóriában az ismeretterjesztő műsorok erőteljes kultiválásával az M2 vezette a mezőnyt, és 2005-ben erről a csatornáról volt elmondható, hogy - elfoglalva a Duna TV korábbi pozícióját - a legtöbb „komoly” és viszonylag a legkevesebb „könnyű” műsort sugározta. A közfinanszírozású csatornák közül az MTV1 műsorában lehetett a legnagyobb arányban a könnyű szórakoztatás termékeivel találkozni. A kereskedelmi csatornák közül - a könnyű szórakoztatatás dominanciája mellett - az RTL Klub 2005. márciusában is viszonylag gyakran közvetített a mindennapi életet segítő praktikus műsorokat, ugyanakkor még a TV2-nél is kevesebb figyelmet fordított a magasabb kulturális értékeket közvetítő produkciókra. 10. 2005-ben egészében véve a közfinanszírozású csatornák műsorainak több mint a háromnegyedét, a kereskedelmieknek viszont csak alig az egyhatodát lehetett a műsorújság információi alapján egyértelműen a közszolgálati kategóriába sorolni. A közfinanszírozású csatornák közül a közszolgálati műsorok mennyiségét tekintve viszonylag nagy különbséggel az M2 állt az első helyen, majd az MTV1 és a Duna TV következett lényegében holtversenyben, míg a kereskedelmi televíziók közül a TV2 adott valamivel nagyobb arányban egyértelműen közszolgálatinak minősíthető műsort.

76

JEGYZETEK 1

A szóban forgó kutatássorozat két intézmény, az Országos Rádió és Televízió Testület és az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport kooperációjában valósult meg. Az 1985 és 1992 közötti anyag feldolgozását az utóbbi, az 1993 és 2005 közötti anyagét az előbbi finanszírozta. A kódolást, az elemzést és az eredményeket összefoglaló tanulmányok előállítását a Kommunikációelméleti Kutatócsoport munkatársai végezték. 2

Mivel a teljes televíziós műsorfolyam természetszerűleg nem állt rendelkezésünkre rögzített formában, az már eleve megoldhatatlan volt, hogy több évre visszamenőleg magukat a sugárzott tévéadásokat vessük alá részletes elemzésnek. Ezért a kutatás nem a műsorok tényleges megtekintésére épült, hanem a Rádió és Televízió Újság által közölt műsorleírások szisztematikus kódolására. E leírások az esetek túlnyomó többségében elégséges és megbízható információt tartalmaztak a műsorok olyan jellegzetességeiről, mint a sugárzás időpontja, a hosszúság, a műfaj, a funkció, a célközönség stb. Bár kétségtelen, hogy az RTV Újság előzeteséhez képest nemritkán előfordulnak kisebb-nagyobb műsorváltozások, és az adások néha nem feltétlenül a jelzett programnak megfelelően valósulnak meg, az ilyesféle viszonylag alacsony gyakoriságú eltérések érdemben nem befolyásolják a műsorstruktúra alakulásának a vizsgálatunkban felszínre hozott általános, az esetek nagy száma alapján megállapított trendjeit.

3 Vásárhelyi Mária: Médiahasználat, tájékozódási szokások, médiumok presztízse. In Terestyéni Tamás (szerk.) Magyarországi médiumok a közvélemény tükrében. Budapest, ORTT, 2002. 8. old. 4

Meg kell jegyeznünk, a célközönség vonatkozásában sem kizárt, hogy a Rádió és Televízió Újság információi hiányosak, félrevezetők. Például a zenei műsoroknak egy része popzenei tartalmuknál fogva nyilvánvalóan elsősorban az ifjúsági szubkultúrához kötődik, azonban a műsorújság nem mindig tesz említést arról, hogy ifjúsági programról lenne szó. A rajzfilmek túlnyomó többsége szintén az ifjúsági korosztályoknak - gyermekeknek - szól, a műsorújság azonban ezt nem mindig tünteti fel. 5

A műsortípusok többsége bizonyára nem szorul magyarázatra. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szolgáltató típusba a műsorismertetéstől a főzőtanfolyamon keresztül az Ablak, az Autószalon, az MMM című magazinokhoz hasonló összeállításokig olyan műsorokat soroltunk, amelyek a nézőket a mindennapi életükben segítő, hétköznapi ügyekkel foglalkozó, hasznos, gyakorlatias információkkal, tanácsokkal látták el. Az információs magazin kategóriát először az 1999. évi elemzésbe vettük fel, mégpedig elsősorban, de nem kizárólag a reggeli tájékoztató műsorösszeállítások (Szabadság tér, Nap-kelte stb.) kódolására. Néhány műsortípus kategória között óhatatlanul átfedések állnak fenn. Így például a sorozatoknak és a filmeknek egy része ifjúsági tartalmú. Ezeket nem az ifjúsági (gyermek) műsor, hanem a sorozatok illetve a filmek kategóriájába soroltuk, mivel az ifjúsági illetve gyermek jelleget a célközönség összefüggésében külön tudtuk kódolni és vizsgálni. A műsortípus kategóriák kulturális érték szerint nem tesznek különbséget a programok között, így például a zene kategóriában klasszikus zene, operett, magyar nóta és rock egyaránt megtalálható. Az értékek szerinti különbségtétel leginkább a funkciók szerinti besorolásban érvényesül. A műsortípus kategóriák nem minősítik a programok színvonalát, tehát bármely típuson belül előfordulhattak jó és gyenge produkciók. Ez egyébként az összes tartalmi kategóriáról - még a közszolgálati/nem közszolgálati besorolásról is - elmondható. 6

A hosszú táblázatokban a függőleges százalékos sorok végösszege a tört számok miatt nem mindig adja ki tizedes pontossággal a 100 százalékot. 7

A műsorok funkció szerinti osztályozása a következő szempontok szerint történt: Praktikus: a mindennapok ügyeiben segítő, a hétköznapokban hasznos, gyakorlatias információk (jelentős részt a szolgáltató műsorokkal átfedésben); • Komoly aktuális: társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és egyéb ügyekkel komoly formában foglalkozó műsorok (politikai hírek, információs magazinok, politikai vitafórum, gazdasági műsorok stb.); • (Komoly) elitkultúra: magas kulturális értéket képviselő műsorok (művészfilmek, kulturális magazinok, komolyzene, vers stb.); • Könnyű aktuális: társadalmi, politikai, kulturális aktualitásokkal szórakoztató formában foglalkozó műsorok (például politikai kabaré, a szolgáltató műsorok egy része, a talk-show műsorok egy része stb.); • Könnyű egyéb: az összes többi szórakoztató műsor a sorozatoktól a játékokon keresztül a könnyűzenéig. A funkció szerinti besorolás nem minősíti a műsorokat színvonaluk szerint, tehát bármilyen funkciójú műsor lehetett jó, de lehetett gyenge is.

•

8

A tévéműsor értékkultiváló hatásáról lásd George Gerbner: A média rejtett üzenete. Budapest, Osiris Kiadó - MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2000. 9

Erről lásd Közszolgálatiság. Egy konferencia tanulságai. Jel-Kép, 1998/2.

77

2. sz. melléklet A TV2, az RTL Klub és az MTV bulvár műsorainak tematikus tartalomelemzése, 2004 – kivonat (Forrás: www.ortt.hu) A kereskedelmi televíziók megjelenése a magyarországi műsorkínálatban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásokat is eredményezett. Az olyan klasszikus műsortípusok mellett, mint például a filmek, hírek, vetélkedők és egyéb drámai vagy zenés szórakoztató műsorok - amelyek a közönség számára a televíziózás korai szakaszától kezdve jól ismertek - rohamos gyorsasággal tűntek fel merőben újszerű koncepción alapuló, elsősorban a nézők szórakoztatását szolgáló műfajok. Az angol szóval tabloid-television-nek is nevezett újszerű populáris kultúrának a megnyilvánulása az USA-ban a ’80-as évek közepén illetve a ’90-es évek elején vált közkedveltté. A tabloidokat mindenekelőtt erős valóság- és hétköznapiság iránti orientáció (talk-show-k, bizonyos szappanoperák, valóság-show-k), valamint a közönség érdeklődésére számot tartó információk szórakoztató formában való prezentálása jellemzi. Az új televíziós formátum tulajdonképpen három műsortípust, az eredetileg látványos baleseteket és mentéseket rekonstruált formában bemutató reality tv-t, a téma-orientált talk-show-kat, valamint a hagyományos információs magazinokkal szemben a tájékoztatás szórakoztató formáját, a bulvár-magazinokat foglalja magába.1 Jelen vizsgálat középpontjában ez utóbbi áll, amelyet az angol kifejezéssel élve - az information és entertainment szavak összevonásával - infotainmentként is szoktak emlegetni. Maga a jelenség egyáltalán nem új keletű, hiszen az infotainmentet leginkább a bulvár újságírással rokonítják, amelyet a nyomtatott sajtó régóta ismer, sőt, bizonyos formái, mint a sztárokról és egyéb híres személyekről szóló „kis színesek” a televízióban már a ’70-es években is megtalálhatók voltak. Császi szerint „az utóbbi évtized legfontosabb fejleménye éppen ezeknek a kis színeseknek nevezett híradásoknak, a tabloidoknak látványos előretörése volt a televízióban. Az történt, hogy a hírek mindinkább szórakoztató műsorokká alakultak, a korábban magánjellegűnek tekintett ügyek pedig közérdeklődésre számot tartó hírértékre tettek szert.”2 A klasszikus információs magazinokkal ellentétben, amelyekben a tényfeltáró újságírás a vélt vagy valós szociális problémákra, illetve politikai ügyekre, botrányokra fókuszál, vagy akár a kulturális műsorokkal szemben, amelyekben általában a magas kultúra eseményei, szereplői kapnak helyet, a bulvár magazinok témaválasztására inkább az olyan hétköznapi szenzációk jellemzőek, mint a bűnesetek, balesetek, emberi tragédiák, a hírességekrõl szóló botránykrónikák, szex, erőszak és a pénz. „Ha különleges eseményekről szólnak, akkor azoknak nem híres emberek a főszereplői, hanem mindennapi emberek, ha pedig híres emberekről szólnak, akkor azoknak nem a nagy tetteit, hanem mindennapi életét, vagy éppenséggel botrányait tárgyalják” – írja Császi A média rítusai című könyvében.3 A klasszikus és bulvár újságírás között alapvető különbségként fogalmazható meg továbbá az, hogy az objektivitás helyett a szenzáció, a

1

Lásd: Tabloid television. http://www.museum.tv/archives/etv/T/htmlT/tabloidtelev/tabloidtelev.htm Császi Lajos: A média rítusai. Budapest, 2002. 103. o. 3 Császi, 106. o. 2

78

távolságtartás helyett az azonosulás, az érvelés helyett a sokkolás, az információ helyett pedig a szórakoztatás kerül előtérbe.4 A gyermekek és a bulvárműsorok5 2003-ban a 4-17 év közötti gyermekek naponta átlagosan 203 percet – hétköznap 178 percet, hétvégén ennél jóval több időt, 265 percet - töltöttek a televízió előtt6 (1. ábra), és figyelmüket elsősorban a két nagy kereskedelmi csatornára irányították (TV2 65 perc, RTL Klub 57 perc). Az MTV adásait naponta átlagosan 12 percig követték figyelemmel, melytől nem sokkal maradt el a Minimax (10 perc). 1. ábra: Az egy főre jutó napi nézett idő a 4-17 évesek körében (percben) 300 250

265 203

178

200 150 100 50

perc

65

57 12

49

77

53

12

95

12

0

napi átlag

össszes csatorna

hétköznap

MTV

RTL KLUB

hétvége

TV2

Amennyiben a kiskorúak napi tévénézési aktivitását vizsgáljuk (2. ábra), szembetűnő, hogy az – elsősorban hétvégén – a reggeli órákban (7 és 10 óra között) élénk, majd késő délutántól (17 órától) folyamatosan erősödik, míg a főműsoridőben éri el a csúcspontját. Ennek megfelelően a korosztály – a felnőtt népességhez hasonlóan – 18 és 22 óra között tévézik a legintenzívebben. A két demográfiai csoportot leíró görbe – a hétvégi délelőtti időszakot kivéve – a nap folyamán párhuzamosan halad, amelyből arra következtethetünk, hogy a gyermekek médiafogyasztási szokása nem sokban különbözik a felnőtt lakosságétól, figyelmük alapvetően ugyanazon műsorszámokra irányul.

4

Császi, 118. o. Az AGB Hungary Kft. adatai alapján 6 A nézett időbe a videózással töltött perceket is beleszámoltuk, a kiskorúak ez irányú tevékenysége napi szinten átlagosan 15 percet tett ki. 5

79

2. ábra: Az egy főre jutó napi nézett idő (óránként, percben) 4-17 éves hétköznap 18 év fölötti hétköznap

35 30

4-17 éves hétvége 18 év fölötti hétvége

25 20 15 10 5

02 :0 0 03 :0 0 04 :0 0 05 :0 0 06 :0 0 07 :0 0 08 :0 0 09 :0 0 10 :0 0 11 :0 0 12 :0 0 13 :0 0 14 :0 0 15 :0 0 16 :0 0 17 :0 0 18 :0 0 19 :0 0 20 :0 0 21 :0 0 22 :0 0 23 :0 0 24 :0 0 25 :0 0

0

A bulvárműsorok a kiskorúak körében is magas nézettségi mutatóval bíró kora délutáni, kora esti időpontokban kerülnek bemutatásra. Ezen idősávok közönségarányát górcső alá véve elmondható, hogy a kiskorúak részesedése nem marad el sem a teljes népességhez, sem a felnőtt lakossághoz képest (3. ábra). 3. ábra: A 4-17 évesek közönségaránya az egyes idősávokban 4-17 éves 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

18 év feletti

teljes népesség

38,737,8 33,1

30 29,829,7

35,7 35 30,5

24,123,923,9 17,816,6 9,1 8,3

8,3

4

MT V

T V2 15:00 - 17:00

RT L KLUB

MT V

T V2

RT L KLUB

19:00 - 20:00

A következőkben a vizsgálat mintájában szereplő bulvárműsorok éves nézettségi mutatóit ismertetjük. A legalacsonyabb mutatókkal az Elsőkézből című műsor rendelkezik – 15-17 óra közötti sugárzási időponttal –, nézettsége a vizsgált korosztály körében 14 ezer fő (0,9%). A műsorból legalább egy percet látott kiskorúak aránya 2,2 százalék, és így messze elmarad a vizsgálatban szereplő többi bulvárműsortól. A Találkozások sztármagazint – a késő esti sugárzási időpont ellenére - több gyermek követi figyelemmel, 2003-ban átlagosan a célcsoport 1,5 százaléka látta a műsort (25 ezer fő). A kiskorúak számára vonzóbb volt a 19 óra után adásba kerülő Aktív és Fókusz, ezeknél a 4-17 évesek affinitási indexe7 magasabb értéket mutatott (AFF IDX: Elsőkézből: 38, Találkozások: 44, Fókusz: 52, Aktív: 64). Az azonos időben adásba kerülő bulvármagazinok versenyében - a gyermekközönség körében - az Aktív vitte el a pálmát. 7

AFF (Affinity)-célcsoportok affinitása. A program közönségprofilját jellemző adat, mely azt fejezi ki, hogy az adott célcsoport a műsor közönségében jobban vagy kevésbé van képviselve, mint a teljes mintában.

80

A 2003. évi adatokat alapul véve elmondható, hogy az Aktív ideje alatt a televíziót néző 4-17 évesek majdnem harmada (29,3%) az adott műsort választotta, ami közel 160 ezer 18 év alatti személyt jelentett (9,3%). A közönségarány alapján mindössze másfél százalékkal (27,7%) maradt el a Fókusz c. közéleti magazin, melynek adásait átlagosan 150 ezer kiskorú látta (8,6%). Amennyiben a bulvárműsorok nézettségi adatait és a kiskorúak tévénézési szokásait összefüggéseiben vizsgáljuk, megállapítható, hogy figyelmük az esti filmek mellett elsősorban a kora esti bulvármagazinokra irányult, hiszen a 19-20 óra közötti idősávban tíz kiskorúból hat (SHR: 60,5%) a TV2 és az RTL Klub műsorait követte, és közel ugyanennyien szentelték figyelmüket ezen televíziók bulvárműsorainak (SHR: 57%). 2003-ban célcsoportunk (4-17 évesek) legnézettebb műsorai a családi filmek, a vígjátékok és – az elsősorban a felnőtt közönség számára készült – szórakoztató kabaréműsorok (Sas-taps, Irigy Hónaljmirigy-show) mellett a bulvármagazinok voltak. Így kerülhetett a ranglista tizenkettedik helyére az Aktív, a huszadikra pedig a konkurens közéleti műsor, a Fókusz. A kutatás metodikája Kutatásunk elsődleges célja az ún. bulvármagazinok témastruktúrájának meghatározása volt, de emellett felmerült a kérdés: a magazinok témaorientációja, valamint feldolgozásuk módja és prezentációja mennyiben problematikus a kiskorúak védelme szempontjából. A vizsgálat három országos földi terjesztésű csatorna, az MTV1, a TV2 és az RTL Klub 2003. szeptember 15. és október 12. között sugárzott bulvárműsoraira terjedt ki. A kiválasztott időszakban négy, egyértelműen bulvármagazinként beazonosítható műsorszám került vetítésre. A földi sugárzású közszolgálati csatorna az Elsőkézből című szórakoztató magazinműsorát hetente egyszer, vasárnaponként délután tűzi műsorára. Az RTL Klub ezzel szemben két bulvármagazinnal is „dicsekedhet”. A Találkozások minden hétköznap egy reggeli és egy éjszakai kiadással jelentkezik. Miután a témák gyakorta átfedik egymást, csak a sztármagazin nézettebb éjszakai kiadása került a mintánkba. Az éjszakai verzió mellett szólt az is, hogy míg a reggeli megjelenést minden korosztály számára ajánlották, addig a késői összeállítást a műsorszolgáltató – hasonlóan a többi vizsgált műsorszámhoz - a II. kategóriába sorolta. A Fókuszt, az RTL Klub „közszolgálati magazinját”, a csatorna indulása óta láthatják a nézők minden hétköznap főműsoridőben. Végül a TV2 magazinja, az Aktív - a Fókusz konkurense - hetente ötször, hétfőtől péntekig, ugyancsak főműsoridőben jelentkezik. A mintánkban szereplő négy bulvármagazin teljes időtartama meghaladta a 24 műsorórát. A vizsgálat eredményei Elemzési egységként a szegmenst határoztuk meg, vagyis a műsorszámokon belül egyértelműen elhatárolható híregységeket. Ez lehetett csupán pár másodperces rövid hír, de filmbejátszást és interjút egyaránt tartalmazó híranyag is. Ilyen módon összesen 496 önálló szegmenst sikerült elkülöníteni a 64 műsorszámban. A szegmensek száma

81

műsorszámonként erősen megoszlott, négytől 15 szegmensig terjedt. Az átlagokat tekintve, igencsak eltérő kép mutatkozott. Az Elsőkézből című műsorszám például kétszer annyi különálló hírt tartalmazott, mint a Találkozások, ugyanakkor a szegmensek átlagos hosszában minimális volt a különbség, vagyis a műsorszámok közötti tematikai rokonság - úgy tűnik - a tudósítások hosszára is kihat (1. táblázat). A két információs magazin ezzel szemben egymástól is erősen eltér. Míg az Aktív több rövidebb hírt szerkeszt a műsorba, addig a Fókusz tudósításainak leghosszabb átlagos időtartamával tűnik ki. 1. táblázat: A vizsgálat mintája Elsőkézből 4 53 13 5291 22 perc 100

Műsorszám (db) Szegmens (db) Műsorszám/szegmens (db) Hossz (sec) A műsorszám átlagos hossza Hossz/szegmens

Aktív 20 196 10 29.222 25 perc 149

Találkozások (este) 20 111 6 11.432 10 perc 103

Fókusz 20 136 7 31.387 26 perc 231

Összesen 64 496 8 77.332

156

A bulvárműsorok képi megjelenítését illetően egyértelműen megállapítható, hogy a vizuális illusztráció kiemelkedő jelentőségű. Mindössze egy esetben fordult elő, hogy képek vagy képsorok nem illusztrálták az elmondottakat. Amint azt a 4. ábra is szemlélteti, a felhasznált képanyag leginkább helyszíni tudósításokból és interjúkból tevődött össze. 4. ábra: Az egyes prezentáció-típusok előfordulásának gyakorisága (százalék)

interjú

72

helyszíni tudósítás

51,6

filmbejátszás

44,8 0,2

csak hír

7,7

egyéb 0

10

20

30

40

50

60

70

80

A helyszíni tudósítások és interjúk különösen gyakori előfordulásából adódóan a saját felvételek aránya is jelentős mértékű. Az összes képi megjelenítéshez mérten, a stáb által készítettek megközelítik az 50 százalékot, vagyis minden második képanyag saját felvétel volt (5. ábra).

82

5. ábra: A képanyagok megoszlása a felvétel készítője szerint

12% 13%

3% 48%

22%

saját felvétel archív felvétel egyéb

külföldről kapott felv. amatőr felvétel nem derül ki

A bulvárműsorokra jellemző rekonstrukciók a vártnál ritkábban voltak láthatók: teljes mértékben hiányoztak az elsősorban a sztárok életét középpontba állító műsorszámokból, a másik két magazinban pedig arányuk 8-9 százalék volt. A szegmensek túlnyomó része hazai témával foglalkozott. A négy vizsgált műsorszámból csupán az Elsőkézből című magazinban fordultak elő többségében tengerentúli híradások. A Magyarországhoz kapcsolható eseményeken belül leginkább budapesti hírekkel találkozhattunk. A vizsgált időszakban a bulvármagazinok a különböző témák meglehetősen széles spektrumát kínálták. A témaválaszték előzetes meghatározásakor Kruger tartalmi kategóriarendszerét vettük alapul.8 A 43 témát tartalmazó lista a kódolás alatt további tárgyszavakkal bővült, így összesen 50 kategória került rögzítésre. A kiértékelésnél azonban kénytelenek voltunk több kategóriát összevonni ahhoz, hogy az adatok elemezhetők legyenek. Ilyen módon 12 fő kategóriát hoztunk létre (2. táblázat). Amint az a táblázatból kitűnik, az ún. klasszikus kemény hírek (politika, gazdaság) igen kevéssé voltak jelen e műsorok témaválasztásában, miközben a teljes mintában a human interest összeállítások fordultak elő a legnagyobb arányban, mint a szórakoztatóipar hírességeivel kapcsolatos pletykák, életmód, asztrológia, ezoteria, show-business - vagyis a bulvár témák kifejezetten soft típusai. Bár ezek a témák mind a négy műsorszámban fellelhetők voltak, az egyes műsorszámok erősen eltérő arányban tartalmazták ezeket: míg az Aktív illetve a Fókusz adásain belüli hányad 60 vs. 25 százalék volt, addig az Elsőkézből és a Találkozások esetében 93 vs. 86 százalék. Tekintettel a rendkívül magas arányra megállapítható, hogy e két utóbbi műsorszám erős monotematikus jelleggel bír. Ez nem meglepő, hiszen az Elsőkézből és a Találkozások című műsorszámok valójában sztármagazinok. A formátum lényege azon alapszik, hogy - állítólag - megmutatja a sztárok privát arcát, feltárja a magánéletüket, s ezáltal közelebb viszi őket a közönség hétköznapi valóságához. Kitüntetett szereppel bírnak ebben a hírességek szerelmi ügyei, az esküvők és terhességek (13%), a szabadidő eltöltése, kedvenc hobbija (14%), vagy egyáltalán a mindennapi életük, otthonuk, családjuk stb. (12%).9 Gyakorta használják a 8

Udo Michael Kruger: Inhaltsprofile öffentlich-rechtlicher und privater Hauptprogramme im Vergleich. Media Perspektiven. 2002/10. 512-530. o. 9 A kódolásnál két téma kerülhetett rögzítésre, így a human interest témák kapcsán megnevezésre kerülhetett egy másik téma is. A második téma megoszlásának adatai kerültek a zárójelbe.

83

sztárok ezeket a műsorokat önpromócióra, a baráti társalgás keretében egyúttal említésre kerülnek új filmek, sorozatok, színházi fellépések, lemezek, vagy könyvek (11%). A másik két információs magazin témaorientációja ellenben szögesen eltér az előbb említettektől. Bár itt is meghatározó szerepet játszanak a human interest témák, de messze nem olyan mértékben, mint a sztármagazinoknál. A könnyű szórakoztatás céljából a témák jelentős hányadát képezik a furcsa hobbyk, sport, autók, extrém sportok, utazás, kaland, valamint a házi kedvencek történetei. Az Aktív szegmenseinek 29 százaléka, a Fókusz híreinek pedig 43 százaléka foglalkozott ezekkel a témákkal. Ha a témák megjelenítésének arányait rangsoroljuk, akkor a két információs magazinban a harmadik helyet az ún. kemény bulvár hírek, mint a balesetek, katasztrófák, bűncselekmények, öngyilkosságok, halálesetek. foglalják el. A Fókusz szegmenseinek egynegyedében szerepeltek ilyen típusú események, vagyis a vizsgált műsorok témaorientációját tekintve a tragikus, megrázó riportok és tudósítások beszerkesztésével leginkább a Fókusz tűnt ki. Végül érdemes megemlíteni a vizsgált műsorszámok közötti különbségeket az erotikus/szexuális tartalmakat illetően. Bár mindegyik műsorban előfordult a nemiséggel kapcsolatos téma, de míg a vasárnap délutáni sztármagazinban minimális szinten jelent meg az erotika, addig a három másik magazinban előfordulása 56 százalék körül mozgott. Ennek ellenére elmondható, hogy a témák összességében a szex a vizsgált műsorszámokban inkább alárendelt szerepet játszott. 2. táblázat: A témák megoszlása a műsorszámok szerint (*) Politika /Gazdaság / Társadalom /Igazságszolgáltatás Kultúra /Tudomány / Vallás /Természet / Állatvilág /Környezet Szociális témák (Egészségügy / Betegségek / Fogyatékosság /Segélyezés) Szabadidő /Sport /Közlekedés / Jármű / Verseny / Kaland Mindennapi élet / Otthon / Család / Nevelés / Hivatás / Karrier Human Interest / Show-business Baleset / Súlyos bűntény / Öngyilkosság /Halál Hétköznapi konfliktus / társas kapcsolatok konfliktusa Ünnep /Fesztivál /Kitüntetés Erotika /Szex Szerelem /Esküvő / Terhesség Egyéb

Elsőkézből n=53 1 1,9 % 10 18,9%

Aktív n=196 15 7,6% 28 14,3%

Találkozások (este) n=111 6 5,4% 18 16,2%

Fókusz n=136 10 7,4% 29 21,3%

Összesen n=496 32 6,5% 85 17,1%

2 3,8%

24 12,2%

9 8,1%

15 11%

50 10,1%

5 9,4% 6 11,3% 49 92,5% 3 5,7% 3 5,7% 2 3,8% 1 1,9% 10 18,9% 0

57 29,1% 20 10,2% 117 59,7% 31 15,8% 9 4,6% 10 5,1% 12 6,1% 13 6,6% 0

22 19,8% 13 11,7% 95 85,6% 8 7,2% 10 9% 8 7,2% 6 5,4% 13 11,7% 0

59 43,3% 15 11% 34 25% 34 25% 7 5,1% 8 5,9% 7 5,1% 6 4,4% 3 2,2%

143 28,2% 54 10,9% 295 59,5% 76 15,3% 29 5,8% 28 5,6% 26 5,2% 42 8,5% 3 0,6%

*(a százalékok összege több mint 100%, miután szegmensenként két témát lehetett megjelölni)

A témastruktúra vizsgálata mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a tárgyaltak miként kerültek bemutatásra. A műsoregységek mindössze hét százalékában jelent meg valamilyen kifejezetten pozitívnak mondható tartalom. Ezzel szemben 27 százalékuk foglalkozott a hétköznapi élet zavaraival, problémáival, konfliktusaival, vagy általában véve negatív eseményekkel. Az egységek kétharmada nem volt egyértelműen 84

meghatározható a pozitív-negatív dimenzió mentén. Amennyiben a hír mégis valamilyen konfliktushelyzetet, problémát vázolt, arra is kíváncsiak voltunk, hogy előfordultak-e ezzel kapcsolatos megoldások. Az eredmények azt mutatják, hogy - bár az ilyen típusú műsorszámok szívesen mutatnak meg a nézőknek problémás helyzeteket (az Aktív és a Fókusz szegmenseinek 29-30 százaléka volt ide sorolható) - a lehetséges megoldások felvetése nem mindig jelenik meg. A valamilyen negatív eseménnyel foglalkozó szegmensek közül tízből négyben nem sikerült felismerni, illetve egyáltalán nem volt semmilyen pozitív példa vagy javaslat. Ha volt valamilyen megoldás, azt leginkább az antiszociális viselkedés elítélése jelentette, erre volt példa a szóban forgó esetek 45 százaléka. Valamilyen mintaadó proszociális magatartás ennél ritkábban, a konfliktustartalmú szegmensek 30 százalékában ábrázolódott, miközben a konstruktív megoldások explicit felvetése 20 százalékukban jelent meg. A szegmensek jelentősebb hányadára (45%) a könnyed stílus volt jellemző, de nem sokkal maradtak el ettől a komolyabb hangvételű (36%) összeállítások sem. Kisebb mértékben fordultak elő ironikus/morbid (13%) tónusú szegmensek és csak öt százalékuk volt humoros. Miközben a két monotematikus műsorszám (Elsőkézből 68%, Találkozások 51%) és az Aktív (51%) inkább egy könnyedebb hangvételt ütött meg, a Fókuszban jelenítették meg leggyakrabban komolyabb hangszínben az eseményeket (52%). Az eredmények szerint erősen eltértek az eseménytípusok ábrázolását illetően a műsorszámok. Miközben az Elsőkézből és a Találkozások túlnyomórészt hétköznapi vagy tervezett, rutinszerű eseményekről tudósítottak, és amelyeknek érdekessége elsősorban abban rejlett, hogy ezek a hírek sztárokhoz kötődtek, addig a másik két műsorszámnál (Aktív, Fókusz) sokkal inkább megoszlottak a jellegek (6. ábra). Az Aktív szegmenseinek 37 százalékában valamilyen újdonság, különleges esemény került tematizálásra, és csak ritkábban fordultak elő a bulvárra tipikusan jellemző szenzáció/kuriózum vagy tragikus/sokkoló tartalmak. Ugyanakkor a Fókusz mintába került szegmenseinek fele ez utóbbi két kategóriába volt sorolható. 6. ábra: Az események jellegének megoszlása 100% 80% 60% 40% 20% 0% Elsőkézből

Aktív

Találkozások (este)

Fókusz

nem felismerhető

újdonság/különleges esemény

meghökkentő/botrányos

tragikus/sokkoló

szenzáció/kuriózum

hétköznapi/tervezett

85

A bulvárműsorok kapcsán összefoglalásul megállapítható, hogy a hétköznapi élet zavarai leginkább komoly hangvétellel, a tragikumot hangsúlyozva és a néző érzelmeire hatva, moralizálóan, de megoldások nélkül jelentek meg. A szegmensekben valamilyen formában előforduló személyek száma összesen 1187 volt, valamint 11 esetben kapcsolódott a hír állathoz. Az említett, ábrázolt, illetve megszólaltatott szereplők leggyakrabban a művészet, kultúra, sport és a szórakoztatás területén hírnévre szert tett sztárok, hírességek voltak (7. ábra). Az összes szereplő egynegyedét a valamilyen formában a köz, a társadalom érdekét szolgáló tisztségviselők tették ki, akik elsősorban hivatalból, esetleg szakértelmük miatt kerültek megszólaltatásra (politikus, képviselő, rendőr, tűzoltó, bíró, ügyész, orvos, vallási vezető, társadalmi szervezet, szakértő). Végül a szereplők egy nem csekély hányada (16%) nem az ismertsége, szakértelme alapján került be a tudósításokba, mivel olyan hétköznapi, privát személyek voltak, akikkel valamilyen nem mindennapi esemény történt meg. 7. ábra: A szereplők megoszlása

6% 26%

4% 2%

46%

16%

sztár/híresség

hivatali személy/tisztség viselő

kisebbségek/hátrányos helyzetűek

tettes/áldozat

privát személy általában

egyéb

Az egyes szegmensekben előforduló szereplők ritkán jelentek meg arc nélkül. Mindössze öt százalékra tehető a csupán megemlítettek illetve idézettek aránya. A képi megjelenítés leggyakoribb formája az interjú volt, tízből hét szereplő a riporter kérdéseire válaszolva került bemutatásra. A szereplők közel egynegyedét képen ábrázolták, vagy filmbejátszáson keresztül idézték meg. A szereplők kapcsán a nemek aránya 60 vs. 40 százalék volt, a férfiak javára. Az életkort illetően a leggyakrabban középkorú személyeket (53%), valamint fiatal, 30 év alattiakat (31%) szerepeltettek a hírekben, míg a gyermekek és idősek aránya nem volt meghatározó (4%, illetve 8%). Az etnikumot tekintve 88 százalékuk fehérként került beazonosításra, négy százalékra volt tehető a feketék aránya, míg a roma lakosság két százalékban volt reprezentálva. A szereplők mindössze egynegyede volt külföldi, 75 százalékuk hazai szereplőként került bemutatásra. Amennyiben a szereplők kapcsán valamilyen értékelés jelent meg, úgy az túlnyomórészt (84%) inkább pozitív színben tüntette fel a megjelenített személyt.

86

(...) Az eddigieket összegezvén, a bulvármagazinok kapcsán a leginkább problémásnak értékelhető a kiskorúak védelme szempontjából - amint arra Langer a bulvársajtó elemzésénél rámutat -, hogy a hírek oly módon kerülnek megszerkesztésre, „hogy azokban a káosz győzelme, a biztonság elvesztése szorongást váltson ki az olvasókból. […] Szemben a devianciák korábbi reprezentációjával, ahol az agresszorra helyezték a hangsúlyt, a tabloidok újdonsága abban áll, hogy hatásukat az áldozatok kiválasztásával érik el.”10 Elsősorban olyan személyek jöhetnek számításba, akikkel az átlagos néző könnyen tud azonosulni, vagyis egyszerű, hétköznapi embereket ért támadások a témaválasztásnál kitüntetett szereppel bírnak. A bulvármagazinokra jellemző az az ábrázolásmód, amely a drámai hatás túlhangsúlyozásával operál (zenei aláfestéssel együttes hatásában sokkoló képek bemutatása) annak céljából, hogy a megfelelő érzelmi választ a nézőből kikényszerítse, továbbá az erőszakos cselekmény kapcsán a hiányzó képanyagot helyettesítő rekonstrukciók vagy illusztráló képsorok még a felnőtt nézőkben is gyakorta szorongást váltanak ki. Ebben az ember egyik legősibb félelme jut kifejezésre, amelyet az erőszakos halállal szembeni tehetetlenség kapcsán érez. Ilyen módon a témaválasztás, illetve mindenekelőtt a feldolgozás és a különböző hatásfokozó eszközökkel történő prezentálásának módja esetenként túlléphet azon a szinten, amely a kiskorúak által nézett napközbeni műsorkínálatban elfogadható. Tekintettel arra, hogy az Elsőkézből és a Találkozások kevésbé foglakoznak olyan témákkal, amelyek kizsákmányoló feldolgozási módja a kiskorúak fejlődésére ártalmas hatást gyakorolna, a káros hatás potenciális veszélye inkább a két konkurens információs magazin kapcsán merülhet fel. Ezt támasztják alá az ORTT rendszeres hatósági kontrollja következtében kiszűrt törvénysértések is. A Műsorfigyelő és –elemző Igazgatóság 2003. január 1. óta a Fókusznál öt, az Aktív esetében négy, a Találkozásoknál pedig két alkalommal tapasztalta, hogy az összeállítás egyik szegmense olyan tartalommal illetve ábrázolásmóddal került képernyőre, amelynek következtében a műsorszám nem felelt meg a műsorszolgáltató által besorolt II. kategóriának. A vizsgálat mintájából adódóan ez az Aktív esetében a műsorszámok 12 százalékának felel meg, a Fókusz esetében pedig a 16 százalékának. Bár a Találkozások című műsorszám kapcsán is előfordultak korábban a kiskorúak szempontjából problémás tartalmak, ez azonban a vizsgált esetek mindössze öt százalékára volt jellemző. Az Elsőkézből című műsorszám nem sértett törvényi bekezdést.

10

Császi, 105. o.

87

3. sz. melléklet Többtelevíziós családmodell Generációs szakadék a képernyők előtt - Kevesebbet tévéztünk és rádióztunk tavaly (Forrás: Haszán Zoltán, Népszabadság, 2006. január 14.) Ha ön naponta 4 óra 25 percet tévézik és 3 óra 33 percet rádiózik, akkor átlagos médiafogyasztónak tekinthető. Nem lóg ki a sorból, ha hetente két és fél órát bújja a napilapokat, egy órát pedig heti- vagy havilapok lapozgatásával tölt, a világhálón pedig két és negyed órát tölt, könyvet két és háromnegyed órát olvas. Ha választani kell a lakás berendezésénél egy hűtőszekrény vagy egy televízió között, a magyarok az utóbbi mellett döntenek. Sőt egyre inkább a kéttévés családmodell felé tartunk: egy most nyilvánosságra hozott felmérés szerint a lakások 41 százalékában már több készülék is van. Egy hűtőszekrényben megfér egymás mellett a sör és a saláta. Csak kevés tévén lehet viszont egyszerre nézni a meccset és a Született feleségek legújabb epizódját. Az AGB Nielsen még októberben vette fel a mostanra feldolgozott adatokat. Ez azért érdemel említést, mert a karácsonyi ajándékokat még hozzáképzelhetjük a statisztikához. A felmérés szerint 2004-ben a lakások 16,6 százalékában volt DVD-lejátszó. 2005-ben ez az arány megduplázódott. A minőséget is szeretjük: kilencvenezer lakásban már lapképernyős tévé váltotta fel a képcsövest. Hiába a minőségi javulás: csökkent a tévénézésre fordított idő. Korai lenne kijelenteni, hogy a világ egyik legtöbbet tévéző nemzete más szórakozás után kezd nézni, de tény: tíz év óta először Magyarországon csökkent a képernyő előtt töltött idő. Pedig újabb és újabb magyar nyelvű csatornák indulnak, már több mint ötven van. Ráadásul a háztartások hatvan százalékában igény is van a választékra, vagy kábelen vagy műholdvevőn gyarapítják a kínálatot. Mégis kevesebbet tévézünk. Nem jelentős a visszaesés, mindössze öt perc. Ez főként a fiatalokra jellemző, a 4-17 éves korosztály húsz perccel tévézik kevesebbet, mint egy évvel korábban (190 perc). Az idősebbek viszont az eddig sem alacsony számot is tovább tudták növelni napi 337 percről 342-re. A legnézettebb tévéműsor Vágó István március 15-i Legyen Ön is milliomosa volt hárommilliós táborral, majd Győzike következik, egy februári Napló, Sas József szilveszteri műsora és a Barátok közt egy márciusi része. Mindegyik 2,5 milliós nézettség felett. Összehasonlításul: tavaly összesen tízmillió mozijegyet vettek Magyarországon, színházi előadásra becslések szerint ötmillió tikettet váltottak, de ebben benne vannak a művelődési központokban látott darabok is. Egy rádió olcsóbb, mint egy tévé, könnyebben cipelhető is, mégsem használjuk annyit. Naponta azért így sem elhanyagolható időt töltünk rádiózással, 213 percet. A Szonda Ipsos adatai szerint ez jelentősen, 31 perccel kevesebb a tavalyinál, legalábbis a rendelkezésre álló január-októberi mérések alapján. Akárcsak a tévénél, itt is a kereskedelmi rádiók vezetnek, bár a Kossuth délben megrázza magát. A Krónikába 800 ezren hallgatna bele. A fiatalok viszont szinte teljesen leírták a közrádiót.

88

A KSH 2000-ben készített utoljára időnaplót. Abból az derült ki, hogy olvasásra naponta mintegy negyven percet fordítottunk. A BellResearch évente vállalkozik a médiafogyasztás felmérésére a 15 évesnél idősebbek körében. E szerint a magyarok 98 százaléka tévézik, 84 százalék rádiózik, 68 százalék olvas napilapot, valamivel kevesebb heti- vagy havilapot. Százból 55 magyar üt fel könyvet. Ami a szabadidő beosztását illeti e felmérés szerint: a hét 168 órájából 18,8 jut a tévézésre, 15,6 rádióra, 9 a világhálóra, 7 óra az újságokra. Aki olvas könyvet - a megkérdezettek alig több mint fele - 5,5 órát fordít erre. A 15 év felettiek negyede, 2,1 millió ember szokott internetezni. Ez generációs médium, a világhálót használók 43 százaléka a 15-24 éves korosztályból kerül ki. A hatvan év felettiek aránya mindössze két százalék. Az internetre fordított idő átlag heti kilenc óra, két órával több, mint az egy évvel ezelőtti hasonló mérésen. A budapestiek lógnak a legtöbbet a hálón, a 10,5 órás átlag egy nagy nemzetközi felmérés szerint megegyezik a nyugat-európai szokásokkal. Amiben rosszabbul állunk: a 3,9 millió magyarországi háztartás 18 százalékában, összesen 680 ezer otthonban található csak internetkapcsolat. Nagyjából minden második olyan lakásban, ahol van számítógép. Ebben nincs jelentős változás az egy évvel ezelőttihez képest. Ugyanakkor az idei első munkanapon megdőlt egy rekord: a hazai website-ok látogatottságának hitelesített mérését végző Medián Webaudit 110 millió oldalletöltést regisztrált egyetlen nap alatt. A csúcsot 1,6 millió felhasználó érte el. Ami pedig a klasszikus olvasást illeti: a kulturális tárca lapnyilvántartó osztálya szerint tavaly mintegy 650 új lap bejegyezésére vonatkozó kérelem érkezett hozzájuk. Ezek nagy része rejtvényújság volt, de sokan indítottak hirdetési lapot. Egyre több a helyi lap, és figyelemre méltó a kampányra való felkészülés is, többtucatnyi pártszervezet jelezte, hogy ellátnák olvasóval a választópolgárokat. A legolvasottabb hetilapok ötös listájában egy magazin (Story, 350 ezer példány, 1,4 millió olvasó), egy tévéműsor (Színes RTV, 250 ezer példány, egymillió olvasó), két női lap (Kiskegyed, 210 ezer példány, Nők Lapja, 294 ezer, egymillió körüli olvasóval) és egy bulvárlap (Vasárnapi Blikk, 214 ezer példány, 800 ezer olvasó) található. Ezek a Szonda és a Matesz harmadik negyedéves adatai. Ugyanebből a bázisból napilap top 5: Blikk (250 ezer példány, egymillió olvasó), Metró (335 ezer példány, 689 ezer olvasó), Népszabadság (153 ezer példány, 489 ezer olvasó), Nemzeti Sport (89 ezer példány, 304 ezer olvasó) és a Magyar Nemzet (71 ezer példány, 180 ezer olvasó).

89

4. sz. melléklet (Kérdőív) Kérdőív a magyarországi kereskedelmi televíziók ismertségéről, illetve azok “arcainak” ismertségéről Nemed:

Nő

Férfi

Lakóhelyed:

Budapest

Vidék

Gyermek:

Van

Nincs

Televízió otthon:

Van

Nincs

Rendszeresen nézed:

Igen

Nem

Soha

Milyen magyarországi kereskedelmi televíziókat ismersz? 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Melyeket szoktad nézni ezek közül? 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

90

Napi tévézésed:

4+ óra

2-3 óra

1- óra

Mikor tévézel:

reggel

este

éjszaka

Kivel tévézel:

egyedül

párommal

családdal

Mit nézel:

mindent

hírműsorokat

vetélkedőket

sorozatokat

filmeket

talk-showkat

ismeretterjesztőket

Fókusz/Aktív

sportot

Sorolj fel 4 RTL Klubos televíziós személyt! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Sorolj fel 4 TV2-s televíziós személyt! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Sorolj fel 2 Viasatos televíziós személyt! 1) ……………………… 2) ………………………

91

Sorolj fel 4 RTL Klubos műsort! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Sorolj fel 4 TV2-s műsort! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Sorolj fel 4 Viasatos műsort! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ……………………… 4) ………………………

Sorold fel a kedvenc tévéseidet (a kereskedelmi televíziókról)! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ………………………

92

Sorold fel a kedvenc műsoraidat (a kereskedelmi televíziókról)! 1) ……………………… 2) ……………………… 3) ………………………

Arcról felsmernéd-e a következő televíziós személyeket? Hol láthatók?

Szellő István Erős Antónia Bárdos András Máté Krisztina Sváby András Fábry Sándor Havas Henrik Verebes István Jáksó László Kéry László Váncsa István Hajós András Gundel Takács Gábor Hajdú B. István Winkler Róbert Bazsó Gábor Kelemen Anna Nacsa Olivér Liptay Claudia Szily Nóra Jakupcsek Gabriella Till Attila (Tilla) Görög Zita

Igen

Nem

Hol?

                                             

                                             

.......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... ..........

93

Arcról felsmernéd-e a következő televíziós személyeket? (folytatás)

Spitzer Gyöngyi Soma Bakács Tibor Settenkedó Alföldi Róbert Gáspár Győző / Győzike Friderikusz Sándor Juszt László Hajdú Péter Dömsödi Gábor László M. Miksa Both András Nagy Sánor / Alex Kőváry Barna Németh Kristóf Majoros Péter Molnár Anikó Sebestyén Balázs Erdélyi Mónika Stohl András Rékasi Károly Kepes András Palik László Marsi Anikó Holló Márta Frei Tamás Barabás Éva Onyutha Judit Vágó István Stahl Judit Novák Péter Fehér Anettka

Igen

Nem

Hol?

                                                           

                                                           

.......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... 94

Arcról felsmernéd-e a következő televíziós személyeket? (folytatás)

Bálint Antónia D. Tóth Kriszta Vujity Tvrtko Gombos Edina Gaál Noémi Németh Lajos Balázsi Panna Aigner Szilárd Schobert Norbert Csisztu Zsuzsa

A nézett műsorról nézés közben/után beszélgetsz: A nézett műsorról másnap beszélgetsz: A műsor szereplőiről beszélgetsz:

A sajtóban észreveszed a tévés cikkeket: A sajtóban is olvasol kedvenc tévéseidről: A sajtóban is olvasol kedvenc műsoraidról: Olvasol bulvárlapokat: Olvasol bulvárhíreket az interneten:

Igen

Nem

Hol?

                   

                   

..........

Igen

Nem

     

     

Igen

Nem

         

         

.......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... .......... ..........

95

Befolyásol, mit olvasol a műsorokról: Befolyásol, mit olvasol a tévésekről: A sajtóból tájékozódsz a műsorokról: A tévéből tájékozódsz a műsorokról: Az internetről tájékozódsz a műsorokról:

Érdekel a tévés sztárok magánélete: Idegesít a tévés sztárok magánélete: Léteznek sztárok Magyarországon:

Igen

Nem

         

         

Igen

Nem

     

     

Köszönöm a segítséged!

96

VII. Felhasznált irodalom Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, 2001. Budapest. Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom. Gondolat Kiadó, 1983. Budapest. Aronson, E.: A társas lény. KJK, 1994. Budapest. Árpa Attila: Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem. Art Nouveau, 2003. Budapest Bajomi Lázár Péter: A magyarországi médiaháború. Új Mandátum Kiadó, 2001. Bp. Barta Tamás, Barna Erika: Személyiség, kommunikáció, etika. Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2006. Budapest Békési László: Tévé előtt védtelenül. Pont Kiadó, 1999. Budapest. Boros István: Te is lehetsz megasztár?! www.argus.hu, 2005/3. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1988. Budapest. Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és Haladás Alapítvány, 1993. Budapest Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, 1997. Budapest. Gálik M.: Médiagazdaságtan. Aula, 2003. Budapest Giddens, A.: Szociológia. Osiris Kiadó, 1997. Budapest. Kaszás György: A nagy adrenalin játék. Geomédia Kiadói Rt., 2000. Budapest Kotler, P.: Marketing menedzsment. KJK-Kerszöv, 2004. Budapest Ogilvy, D.: Ogilvy a reklámról. Park Kiadó, 1990. Budapest Szabó Zoltán: Valóság helyett Irén Csodaországban. Index, 2002. november 6., 13:12 Szeles Péter: Public Relations a gyakorlatban. Geomédia Kiadó Rt., 1999. Budapest Tóta W. Árpád: Volkssturm – Big Brother, reality show a tv2-n. Index, 2002. szeptember 2., 1:37 Tóta W. Árpád: Fele királyságok – A valóságshow és a bulvársajtó. Index, 2002. október 7., 8:33

97