SYLVIA DAY. Átverve TEAM

M

TE A

SYLVIA DAY

TE A

M

Átverve

TE A

M

A New York Times sikerszerzője

Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány bármely részét tilos a kiadó írásos engedélye nélkül módosítani, sokszorosítani, bármilyen elektronikus vagy gépi formában és egyéb módon közzétenni vagy terjeszteni, beleértve a fénymásolást, felvételkészítést és mindenfajta információtároló vagy -visszakereső rendszert; kivételt képez a kritikus, aki kritikájában rövid szakaszokat idézhet belőle. Ez a kiadvány a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás nyomán jelenik meg. Jelen mű kitalált történet. A nevek, személyek, helyszínek és események a szerző képzeletének termékei, vagy fiktív módon alkalmazza őket. Bármely hasonlóság élő vagy halott személlyel, üzlettel, vállalattal, eseménnyel vagy helyszínnel teljes mértékben a véletlen műve, és nem a szerző szándékát tükrözi. § All rights reserved. Without limiting the generality of the foregoing reservation of rights, no part of this publication may be modified, reproduced, transmitted or communicated in any form or by any means, electronic or mechanical, including photocopy, recording or any information storage and retrieval system, without the written permission of the publisher, except for a reviewer, who may quote brief passages in a review. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This is a work of fiction. Names, characters, places and incidents are either the product of the author’s imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actual persons, living or dead, businesses, companies, events or locales is entirely coincidental and not intended by the author.

Nyomtatásban megjelent: Harlequin, 2014 Átdolgozott kiadás

TE A

ISBN 968-968-538-881-3

M

© Sylvia Day LLC, 2013 – Harlequin Magyarország Kft., 2014 Eredeti címe: Afterburn Magyarra fordította: Bálint Orsolya

Kép: Harlequin Books S.A. A borítón szereplő alkotás a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás alapján került felhasználásra. HAR LEQUIN ® és ™ a Harlequin Enterprises Limited vagy a konszern leányvállalatai tulajdonában álló védjeg amelyet mások licencia alapján használnak. Magyarországon kiadja a Harlequin Magyarország Kft., 2014. • Kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. • Felelős kiadó: dr. Bayer József • Főszerkesztő: Vaskó Beatrix • Szerkesztőség: 1122 Budapest, Városmajor u. 12-14. • Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. • Telefon: +36-1-488-5569; Fax: +36-1-488-5584 • E-mail cím: [email protected] • Ügyfélszolgálat: [email protected]; +36-40-510-510 Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Az e-book formátumot előállította: Print on demand Kft. www.ipubs.hu

Köszönetnyilvánítás

Hálával tartozom Kimberly Whalennek, Ann Leslie Tuttle-nek és Dianne Moggynak, elbűvölő és rettenthetetlen barátnőimnek, akik elkísértek erre az utazásra.

TE A

M

Továbbá drága olvasóimnak, akik minden egyes nap ösztönöznek engem. Köszönöm!

1. Zimankós őszi reggel volt, mikor beléptem a Manhattan belvárosában álló, színüveg felhőkarcoló forgóajtaján. Miután magam mögött hagytam az autódudák és a sürgő gyalogoshad zajos kórusát, bent hűvös csend fogadott. A cipőm sarka szaporán kopogott a hatalmas előcsarnok fekete márványpadlóján, mintha csak heves szívdobogásomat visszhangozná. Nyirkos tenyérrel tettem le az igazolványomat a biztonsági szolgálat pultjára. Az izgalmam nőttön-nőtt, miután megkaptam a látogatói belépőkártyám, és elindultam a lift felé. Előfordult már, hogy valamit annyira akartál, hogy el sem tudtad képzelni az életed nélküle? Számomra két ilyen dolog létezett: a férfi, akibe őrülten beleszerettem, és az asszisztensi állás, amelynek épp a felvételi beszélgetésére igyekeztem.

TE A

M

A férfiról kiderült, hogy csak rosszat tesz nekem, de ez az állás csodálatosan jót tehetne velem. Nem is akartam arra gondolni, hogy mi lesz, ha kudarcot vallok az interjún. Mély meggyőződésem volt, hogy Lei Yeung asszisztenseként dolgozni pontosan az, amire szükségem van ahhoz, hogy végre kitárjam a karom és szárnyalhassak. Csakhogy hiába mondogattam magamban a pozitív megerősítéseket, a lélegzetem is elállt, mikor kiléptem a liftből a tizedik emeleten, és megpillantottam a Savor irodájának sötétített üvegű bejáratát. A vállalat neve nőiesen finom, ezüst betűkkel volt kiírva a dupla szárnyú ajtóra, mintha csak azt üzente volna, hogy merjek nagyot álmodni, és ragadjam meg a pillanatot. Miközben a soromra vártam, megnéztem magamnak a zsúfolt előtérben várakozó, elegáns fiatal nőket. Egyikük sem a tavalyi divatkollekciók használtan vett darabjait viselte, velem ellentétben. De azt sem feltételeztem, hogy bármelyikük is három állásban dolgozott volna, hogy kifizethesse az egyetemi tandíját. S zinte minden szempontból hátrányos helyzetben voltam, de legalább tisztában voltam ezzel, ezért nem is szorongtam emiatt – túlságosan. Miután berregve kinyílt előttem a biztonsági ajtó, a tejeskávészínű falakon sztárséfek és trendi éttermek fotóit pillantottam meg. Enyhe süteményillat lengte be a helyiséget, meghitt emlékeket idézve a gyermekkoromból, de még ez sem tudott megnyugtatni. Nagy levegőt vettem, és bemutatkoztam a recepciósnak – egy csinos, széles mosolyú afroamerikai lánynak. Aztán hátraléptem és körülnéztem, hol találhatnék egy helyet a fal mellett, ahol megtámaszkodhatok, mert ülőhely már nem akadt. Talán az időpontom

– amihez képest eleve fél órával korábban érkeztem – csak beugratás volt? Aztán feltűnt, hogy a jelentkezők fejenként mindössze szűk öt percet kaptak a bemutatkozásra, és szabályos időközönként váltották egymást. Az idegességtől kivert a víz. Amikor engem szólítottak, olyan gyorsan löktem el magam a faltól, hogy alig álltam meg a lábamon. Ügyetlenségem is gyengélkedő önbizalmamról árulkodott. Egy jóképű fiatalember bekísért a folyosón a sarokirodáig, amelyben egy üres asztal állt. Innen egy újabb dupla szárnyú ajtó már egyenesen Lei Yeung birodalmába vezetett. A fiatalember mosolyogva tessékelt be. – Sok szerencsét!

M

– Köszönöm – rebegtem. Az ajtón belépve lenyűgözött az ízléses, modern berendezés, akárcsak a nő, aki szinte eltörpült a hatalmas diófa íróasztal mögött. Nehéz lett volna észrevenni a tágas irodában, a lélegzetelállító manhattani látkép előtt, ha nem viselt volna feltűnő, karmazsinpiros olvasószemüveget és a kerettel harmonizáló élénkvörös rúzst.

TE A

Alaposabban szemügyre vettem, és megcsodáltam a jobb halántékától induló ezüst hajtincset, mely gyönyörűen belesimult művészien feltűzött frizurájába. Sudár volt, a nyaka és a karja kecses és hosszú. Mikor felnézett rám a jelentkezési lapomról, olyan érzésem volt, mintha átlátna rajtam. Lassan levette a szemüvegét és hátradőlt a székében. – Foglaljon helyet, Gianna!

Előreléptem a krémszínű szőnyegen, és leültem az egyik krómvázas, bőrhuzatos tárgyalószékre az asztalával szemben. – Jó reggelt! – köszöntem, és csak utólag vettem észre árulkodó brooklyni akcentusomat, amelyet nagy igyekezettel próbáltam levetkőzni. De Leinek látszólag fel sem tűnt. – Meséljen magáról! Megköszörültem a torkomat. – Nos, tavasszal magna cum laude diplomát szereztem a Nevadai Egyetemen, La Vegasban… – Épp most olvastam az önéletrajzában – vágott közbe, majd lágyabb hangon, elnéző mosollyal folytatta: – Meséljen valamit, amit még nem tudhatok magáról. Miért épp az étteremmenedzsment érdekli? Az új éttermek hatvan százaléka öt éven belül csődbe megy. Nem tudom, tisztában van-e ezzel. – A miénk nem. A családom már három generáció óta üzemeltet egy éttermet az olasz negyedben. – És miért nem ott dolgozik?

– Mert nincs ott maga. – Nagyot nyeltem. Ez túlságosan is személyes megjegyzés volt. Lei Yeung azonban nem illetődött meg vakmerőségemtől, ellentétben velem. – Úgy értem, nekünk nincs olyan tudásunk, mint magának – tettem hozzá gyorsan. – Nekünk? – Igen – feleltem, egy kis szünetet tartva, hogy összeszedjem magam. – Három bátyám van. Mindhárman nem vehetik át a Rossi’st, ha apám visszavonul, de nem is akarják. A legidősebb viszi tovább a családi vállalkozást, a többiek pedig… Nos, ők saját Rossi’st szeretnének nyitni. – Maga meg az étteremmenedzsmentből szerzett diplomáját és a szívét-lelkét adja bele. – Szeretném megtanulni, hogyan segíthetnék nekik az álmaik megvalósításában. Aztán másoknak is segíteni szeretnék ebben.

M

– Köszönöm, hogy idefáradt ma, Gianna. Ennyivel el is intézett, és ebből már tudtam, hogy nem kaptam meg az állást, mert nem azt mondtam, amit az egyértelmű befutótól hallani akart.

TE A

De nem mozdultam, az agyamban gondolatok cikáztak, hogyan tudnám megfordítani vesztes helyzetemet. – Nagyon szeretném megkapni ezt az állást, Miss Yeung! Keményen dolgozom. Sosem vagyok beteg. Hatékony vagyok, és előre gondolkodom. Nem kell sok idő, és már azelőtt tudni fogom, mire van szüksége, mielőtt még eszébe jutna. Nem fogja megbánni, ha felvesz! Lei a szemembe nézett. – Hiszek magának. Egyszerre állt helyt három állásban is, miközben jelesre diplomázott. Maga okos, elszánt, és nem fél a kihívásoktól. Biztos vagyok benne, hogy remek munkaerő. Csak nem hiszem, hogy én volnék az ideális főnök a maga számára. – Ezt nem értem – válaszoltam. A gyomrom összeugrott, mert épp most csúszott ki a kezemből álmaim állása. A csalódás fájdalmasan hasított belém. – Nem is kell értenie – felelte lágy hangon Lei. – Csak higgye el nekem. Legalább száz olyan étteremmenedzser akad még New Yorkban, aki megadhatja magának, amit keres. Felszegtem a fejem. Korábban büszke voltam a megjelenésemre, a családomra, a származásomra, és dühített, hogy most mindenben elbizonytalanodtam. Kétségbeesésemben úgy döntöttem, színt vallok Leinek, és elmondom, miért akarok éppen vele dolgozni. – Miss Yeung, kérem, hallgasson meg! Sok közös van kettőnkben. Ian Pembry alábecsülte magát, nem igaz? – Lei szeme ingerülten megvillant, mikor megemlítettem korábbi társát, aki csúnyán átverte őt, mégsem szólt egy szót sem. Ezen a ponton már

nem volt vesztenivalóm. – Az én életemben is volt egy férfi, aki alábecsült. Maga rácáfolt a várakozásokra. Én is ezt szeretném tenni. Lei oldalra billentette a fejét. – Kívánom, hogy sikerüljön! Látván, hogy elmentem a legvégsőkig, megköszöntem, hogy fogadott, és megpróbáltam emelt fővel távozni, már amennyire még bírtam. Ez a nap még a hétfők közül is életem egyik legrosszabbja volt. – Mondom neked, hogy egy idióta – ismételte meg másodszor is Angelo. – Szerencsés vagy, hogy nem kaptad meg azt az állást. Én voltam a családban a legkisebb gyerek, a három bátyám közül pedig Angelo a legfiatalabb. Bár nem értettem egyet vele, mégis muszáj volt elmosolyodnom azon, milyen bőszen kardoskodott mellettem. – Angelónak igaza van! – helyeselt Nico, a legidősebb – és a legnagyobb zsivány – a

M

Rossi fiúk közül, majd eltolta az útjából Angelót, hogy egy elegáns mozdulattal letegye elém a vacsorámat.

TE A

A bárpultnál ültem le, mert a Rossi’sban szokás szerint telt ház volt. A zajos vendégseregben sok ismerős arcot is láttam. A számtalan törzsvendég mellett olykor betért inkognitóban néhány híresség is, akik nyugodtan akartak vacsorázni. A vidám nyüzsgésnél mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy kedves a kiszolgálás és remek a konyha, amiről a Rossi’s mindig is híres volt. Angelo kárörvendően Nicóra vigyorgott.

– Mindig igazam van! – Na persze! – fortyant fel Vincent, miközben két gőzölgő tányért tett a kiszolgálópultra a konyhai kiadóablakon át, és levette az elkészült rendelések céduláját a csíptetőről. – Csak akkor, ha megismétled, amit én mondok! Civakodásuk rosszkedvem ellenére nevetésre késztetett. Ekkor valaki a derekamra tette a kezét, és rögtön megéreztem anyám kedvenc Elizabeth Arden parfümének illatát. – Örülök, hogy végre mosolyogni látlak – mondta, és puszit nyomott az arcomra. – Az életben minden… – …okkal történik, tudom – fejeztem be a mondatát. – Ettől még pocsék érzés. Én voltam a családunkban az egyetlen, aki egyetemre ment. Közös erőfeszítés volt, még a bátyáim is besegítettek. Ezért is éreztem úgy, hogy most mindnyájukat cserbenhagytam. Persze több száz másik étteremmenedzser akad még New Yorkban, de Lei Yeung nemcsak ahhoz értett, hogy felkapott márkanevet csináljon a séfekből, hanem maga volt az elementáris őserő.

Gyakran tartott beszédeket a nők szerepéről az üzleti életben, és számos népszerű reggeli tévéműsorba is meghívták. Bevándorló szülők lányaként keményen megdolgozott azért, hogy elvégezze az iskolákat, és a saját erejéből is sikeressé tudott válni, miután korábbi mentora és partnere elárulta. Neki dolgozni számomra is nagy fegyvertény lett volna. Legalábbis az interjú előtt még ezt mondtam magamnak. – Edd meg a fettuccinét, mielőtt kihűl! – figyelmeztetett anyám, majd szélesen mosolyogva elindult, hogy üdvözölje a most érkezett vendégeket.

TE A

M

A villámra tűztem egy falat tésztát, amelyet gazdagon borított a krémesen sűrű, tejszínes-parmezános Alfredo-szósz, és közben anyámat bámultam. Nem én voltam az egyetlen. Mona Rossi közelebb volt már a hatvanhoz, mint az ötvenhez, ám ez egyáltalán nem látszott rajta. Káprázatosan szép volt, és vérforralóan szexis. Burgundi vörös haját enyhén feltupírozta, csak hogy egy kis tartást adjon a frizurájának, amely klasszikusan szimmetrikus arcát, széles ajkait és sötétbarna szemét keretezte. Szoborszerű alakja volt, buján telt idomokkal, és imádta az arany ékszereket. Férfiak és nők egyformán rajongtak érte. Anyám jól érezte magát a bőrében, magabiztos volt, és látszólag gondtalan. Csak kevesen tudták, mennyi fejfájást okoztak neki a bátyáim, míg felnőttek. Mostanra azonban már látszott, hogy jó munkát végzett a neveléssel. Nagy levegőt vettem, hogy magamba szívjam a kellemes, meghitt hangulatot – a jókedvű vendégek önfeledt kacagását, a gondosan elkészített ételek ínycsiklandó illatát, a porcelántányéroknak ütköző evőeszközök és az összekoccanó borospoharak barátságos csilingelését. Többet akartam az élettől, ezért hajlamos voltam elfelejteni, milyen sokat kaptam már eddig is. Nico visszatért, rátette a kezét az enyémre és gyöngéden megszorította. – Vörös- vagy fehérbort kérsz? A bárpultnál Nico volt a vendégek, különösen a nők kedvence. Veszedelmesen jóképű volt, magas és daliás, borzas sötétbarna hajjal és csibészes mosollyal. Ráadásul lehengerlően flörtölt, ezért saját rajongói klubja volt, akik folyton ott lógtak a pultnál a finom italok és egy kis izgalmas csevegés reményében. – Nem inkább pezsgőt? – szólalt meg Lei Yeung, aki ekkor telepedett le a mellettem megüresedett bárszékre, miután egy fiatal pár átült a bárpulttól a lefoglalt asztalukhoz, amely épp felszabadult. A meglepetéstől csak pislogtam. Lei rám mosolygott, és most sokkal fiatalabbnak tűnt, mint az állásinterjún. Egyszerű farmert és pink színű selyemtopot viselt. A haját kibontotta, az arcán nem volt smink. – Sok áradozó kritikát olvastam erről a helyről az interneten .

– A világ legjobb olasz konyhája! – feleltem, és a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. – Többen azt írták, az utóbbi években csak még jobb lett a hely. Jól sejtem, hogy ez annak köszönhető, hogy felhasználta a gyakorlatban, amit az iskolában tanult? Nico letett elénk két pezsgőspoharat, és félig megtöltötte őket pezsgővel. – Igen, ez így igaz – szólt közbe. Lei a pohara talpát simogatta az ujjával, és közben találkozott a tekintetünk. Nico mindig megérezte, mikor kell eltűnnie, és már odébb is ment a bárpult mögött. – Visszatérve arra, amit mondott… – kezdte Lei, mire összerezzentem, aztán gyorsan kihúztam magam a széken. Lei Yeung biztosan nem csak azért fáradt ide, hogy letoljon azért, amit az interjún mondtam. – Ian alábecsült engem, de nem használt ki. Ha ezzel vádolnám, túl nagy jelentőséget tulajdonítanék neki. Én hagytam nyitva az ajtót, ő pedig csak besétált rajta.

TE A

M

Bólintottam. A szakításuk részletei ugyan nem voltak nyilvánosak, de a lényeget megírták a szakmai lapok, a többit pedig kiegészítették a pletykarovatok és a blogok. Közös tulajdonukat képezte a több tucat sztárséfből, étteremláncokból, szakácskönyvsorozatokból és a megfizethető áron kínált, de milliós tételben eladott konyhai eszközökből álló kulináris birodalom. Aztán Pembry váratlanul bejelentette, hogy hollywoodi színészek és színésznők befektetéseiből indít egy új étteremláncot, de Lei ebben már nem vesz részt. – Sokat tanultam tőle – folytatta Lei. – Végül rájöttem, ez számára épp olyan hasznos volt, mint számomra – magyarázta, majd elgondolkodva szünetet tartott. – Kezdek túlságosan is belefásulni önmagamba, és abba, ahogy a munkámat végzem. Szükségem lenne egy friss szemre, valakire, aki még éhes a sikerre. – Tanítványt akar. – Pontosan – felelte Lei, és elmosolyodott. – Csak akkor jöttem rá, mikor felhívta erre a figyelmem. Tudtam, hogy valamit keresek, csak még nem tudtam megfogalmazni, mi is az. Alig fértem a bőrömbe, de igyekeztem nyugodt hangon válaszolni, mint egy igazi profi. – Én benne vagyok, ha engem akar. – Akkor felejtse el a kötött munkaidőt – figyelmeztetett. – Ez nem egy kilenctől ötig végezhető elfoglaltság. Hétvégén is szükségem lesz magára, és néha az éjszaka közepén is fel fogom hívni. Folyamatosan dolgozom. – Nem fogok panaszkodni. – Majd én fogok! – szólt közbe Angelo a hátunk mögül. Mindegyik Rossi fiú kitalálta, kivel beszélgetek, és szokás szerint egyikük sem rejtette véka alá a véleményét. – Én is

szeretnélek néha látni! Finoman oldalba böktem. Mindannyian egy tágas, félkész loftlakásban laktunk, a három bátyám, Angelo felesége, Denise, és én. Általában pont azért panaszkodtunk, hogy folyton egymásba ütközünk. Lei kezet nyújtott Nicónak és Angelónak, aztán bemutatkozott az anyámnak, ak visszatért, hogy megnézze, mi ez a nyüzsgés. Apám és Vincent hangosan üdvözölték Leit a konyhai kiadóablakon keresztül, és pillanatokon belül került elé egy étlap, egy kosár friss kenyér és egy kancsóval abból az olívaolajból, amelyet egy kicsiny toszkán gazdaságból hozattunk. – Milyen a panna cotta? – kérdezte tőlem Lei. – Sosem kóstolt még jobbat! – feleltem. – Vacsorázott már? – Még nem. Az első lecke: az élet túl rövid. Ne hagyja ki a jó dolgokat! Az alsó ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek hülyén vigyorogni.

TE A

– Erre igyunk!

M

– Ez azt jelenti, hogy megkaptam az állást? Lei felemelte a pezsgőspoharát és kedélyesen biccentett.

2. Egy évvel később… – Istenem, ez a rohanás… – jegyezte meg Lei, miközben a lábával dobolt az asztal alatt. – Sosem lesz vége! Elmosolyodtam, mert én is átvettem a tempóját az utóbbi hónapok alatt, mióta együtt dolgoztunk. Rengeteg jó pillanatunk volt, de a mai nap – egy derűs szeptember végi délután – egészen különleges volt. Több hónapnyi szervezés és kitartó udvarlás után végre karnyújtásnyira voltunk attól, hogy tető alá hozzuk a megállapodást, amellyel megszerezhetjük Ian Pembry két legfényesebb csillagát. Ez lett volna az elégtétel azért amit Lei ellen elkövetett, egyben hatalmas szakmai bravúr is számunkra.

TE A

M

Lei az alkalomhoz illően elegáns volt, akárcsak én. Eredeti vintázs Diane von Fürstenberg átkötős ruhát viselt, természetesen a kedvenc vörös színében. Ebben és a fekete csizmájában rettenthetetlennek és szexisnek tűnt. Rajtam egy sötétarany Donna Karan felső volt az őszi kollekcióból, a dizájner által hozzá párosított egyenes szárú, szűk nadrággal. A divatos összeállítás már az új énemet tükrözte, azt a Giannát, aki rengeteget fejlődött az elmúlt egy év alatt. Alig vártam, hogy végre nyélbe üssük az üzletet, és türelmetlenül figyeltem a szálloda bárjának bejáratát. Hirtelen megdobbant a szívem, mikor a Williams ikrek beléptek, mintha épp végszóra érkeztek volna. A lángvörös hajú, vakítóan zöld szemű férfi-nő ikerpár feltűnő jelenség volt, de kivételes párost alkottak a konyhában is. Azzal szereztek hírnevet, hogy a hagyományos déli konyhát ínyenc alapanyagokkal dobták fel, emellett igényes, drága albumokat és aranyos kis dobozkákba csomagolt fűszereket is forgalmaztak. Ám a valóság nem volt ilyen tüneményes – a csillogó máz mögött ki nem állhatták egymást. Pontosan ez volt Pembry szarvashibája az ütős párossal kapcsolatban. Azt mondta nekik, hogy nyeljék le a sérelmeiket és dolgozzanak együtt, mert milliókat kereshetnek a testvérsikersztorijukkal. Lei ezzel szemben azt kínálta nekik, amire valójában vágytak: a lehetőséget, hogy különváljanak, és ne kelljen osztozniuk a rivaldafényen, közben pedig továbbra is hasznot húzzanak látszólag játékos versengésükből. Az volt a terve, hogy felépít egy étteremláncot, egymással versengő konyhákkal, a világhírű Mondego kaszinó- és szállodabirodalomban. – Chad, Stacy, lehengerlően néztek ki! – üdvözölte őket Lei, miközben mindketten felálltunk a helyünkről. Chad előbb hozzám lépett, és puszit adott az arcomra, mielőtt

köszönt volna Leinek. Már egy ideje flörtölt velem, ez a kis játék az üzleti találkozóink részévé vált. Elismerem, többször is kísértést éreztem, hogy belemenjek a dologba, de visszatartott, hogy Stacy esetleg bosszút áll. Chad egyáltalán nem volt szent, kőkeményen hajszolta a sikert, de Stacy még rajta is túltett, és jobban gyűlölt engem, mint a testvérét. Minden barátságos közeledésem ellenére az első perctől fogva ellenségesen viselkedett velem, ami komolyan hátráltatta a tárgyalásokat. Azt gyanítottam, hogy Ian Pembry szeretője, vagy valaha az volt, ezért titokban az ő malmára hajtja a vizet. Talán emiatt nem állhatta Leit, vagy csak az a fajta nő volt, aki minden más nőt utál. – Remélem, kényelmes szobákat kaptatok – jegyeztem meg, miközben nagyon is

M

biztos voltam ebben. A Four Seasons nem a semmiért kapott öt csillagot. Stacy megrándította a vállát, megrázva fényes hajzuhatagát. Angyali szépségű arca volt, és hófehér bőrét pár apró, bájos szeplő pöttyözte. Sosem értettem, hogyan lehet külsőre ilyen elbűvölő és ártatlan, a negédes déli akcentusával, miközben a felszín alatt egy álnok kígyó.

TE A

– Tűrhetőt – felelte fintorogva. Chad rosszallóan forgatta a szemét, és kihúzta nekem a széket. – Remek a szoba! Úgy aludtam, mint a tej. – Én nem – nyafogott Stacy, miközben kecses mozdulattal leült. – Ian egyfolytában hívogatott. Megsejtett valamit. Stacy Leire sandított, mintha azt figyelné, milyen hatást értek el a szavai. – Természetes, hogy sejti – helyeselt Lei nyugodtan. – Okos férfi. Ezért is csodálkozom, hogy nem tett meg mindent azért, hogy mindketten elégedettek legyetek. Ennél azért jobban érti a dolgát. Stacy fancsali képet vágott, Chad pedig rám kacsintott. Általában nem találtam kedves gesztusnak a kacsintást, de neki jól állt. Ez is a régi vágású férfias sármjának része volt, amit csak fokozott szexis kisugárzása. Volt benne valami, amitől az jutott eszembe róla, hogy szívesen ráfektetne a térdére, és elfenekelne egy fakanállal, épp olyan profin, mint ahogy a főzéshez használja. – Ian sokat tett értünk – jegyezte meg Stacy. – Úgy érzem, cserbenhagyjuk őt. – Nincs okod ezt gondolni. Még nem írtatok alá semmit – feleltem, mivel

már tudtam, hogy a fordított pszichológia a leghatásosabb kötözködő természetével szemben. – Ha úgy véled, többre viheted a Williams ikrek egyik tagjaként, mint Stacy Williamsként, akkor hallgass a megérzésedre. Végül is már idáig eljutottatok együtt. A szemem sarkából láttam, ahogy Lei szája halvány mosolyra húzódik. Teljesen

felvillanyozott, hogy elégedett velem, hiszen szinte mindent tőle tanultam, amit a nagy egók óvatos, de célirányos terelgetéséről tudtam. – Ne légy seggfej, Stace – szólt halkan a testvérének Chad. – Tudod, hogy ez a kaszinóüzlet milyen jó lehetőség számunkra. – Igen, de nem az egyetlen lehetőség – kötötte az ebet a karóhoz Stacy. – Ian azt mondta, adjunk neki esélyt arra, hogy bizonyítson. – Te elmondtad neki? – mordult rá haragosan Chad. – A kurva életbe, ez nem csak a te döntésed! Ez az én kibaszott karrieremet is érinti! Aggódó pillantást vetettem Leire, de ő alig láthatóan ingatta a fejét. Felfoghatatlan volt, hogy tud ilyen hűvösnek és nyugodtnak látszani, miközben ez az üzlet volt a vissza nem térő alkalom, hogy végre kiegyenlítse a számlát mentorából lett ősellenségével.

TE A

M

A hollywoodi étteremlánc, amelyből Ian kifúrta, hamar csődbe ment, miután a befektetők ráuntak az újdonságra és más, feltűnésmentesebb adóelkerülési módok után néztek. Ráadásul Ian sztárséfjei közül ketten is visszatértek a hazájukba, így óriási súly nehezedett a Williams ikrek vállára. – A Mondego-szerződés természetesen a Savor exkluzív ajánlata – jegyezte meg Lei – Mit ajánl nektek Ian? Mi a fene történt itt? Felváltva pillantottam a testvérpárra és a főnökömre. Ot lapultak a szerződések a szerencsehozó kistáskámban az asztal alatt. Már a célegyenesben voltunk, erre a bajnokok, akikre a legnagyobb tétet tettük, hirtelen meghátráltak. Utóbb rájöttem, mi volt az a megérzés, amely egyszerre rám tört, és amibe egész testemmel beleborzongtam. Akkor még csak azt hittem, az ösztöneim arra figyelmeztetnek, hogy a megegyezést már azelőtt megfúrták, hogy leültünk volna a tárgyalóasztalhoz. Aztán megláttam őt. Sóbálvánnyá meredtem, mintha a ragadozó nem láthatna meg, ha nem mozdulok. Odasétált a bárpulthoz azzal a kihívó járásával, amitől az asztal alatt ökölbe szorult a kezem. Könnyedén, puhán, magabiztosan lépdelt. A női agy számára mégis azt üzente, hogy hosszú, erős lábai közt veszélyes fegyvert tartogat, és tudja is, hogyan használja. Jó ég, de még mennyire hogy tudta! Szürke V nyakú pulóverében és picit sötétebb szövetnadrágjában úgy nézett ki, mint egy sikeres férfi, aki csak lézeng a szabadnapján, de én jobban ismertem őt ennél. Jackson Rutledge sosem vett ki szabadnapot. Keményen dolgozott, keményen játszott, és kemény volt az ágyban. Remegő kézzel nyúltam a vizespoharamért, azon imádkozva, hogy csak fel ne ismerje

bennem a lányt, aki egykor fülig szerelmes volt belé. Már nem úgy néztem ki, mint akkor. Nem is ugyanaz a lány voltam. Jax is más volt. Szikárabb. Ridegebb. Keményebb lett az álla és kiugróbb az arccsontja, így az arca jobban vonzotta a tekinteteket. Már a látványától is olyan mélyet sóhajtottam, hogy belerázkódtam, mintha villám csapott volna belém. Észre sem vettem, hogy Ian Pembry is ott lépked mellette, míg meg nem álltak az asztalunknál. – Mennyi az esélye annak, hogy J ackson Rutledge Rutledge szenátor rokona? Vagy h már itt tartunk, bárkinek a Rutledge famíliából? – kérdezte Lei végtelen könnyedséggel, miközben beültünk a kocsija hátsó ülésére.

M

A sofőr kihajtott a forgalomba, én pedig a táblagépemet babráltam, csak hogy valami ürügyet találjak arra, hogy ne kelljen a főnököm szemébe néznem. Féltem, hogy minden az arcomra van írva, és Lei éles szemével rögtön kiszúrná, mennyire feldúlt vagyok. – Száz százalék – feleltem a tablet kijelzőjét bámulva, miközben az a tökéletes arc

TE A

járt a fejemben, amelyet nem hittem, hogy valaha újra látok. Legalábbis reméltem, hogy nem fogom. – Jackson és a szenátor testvérek. – Mégis mi az ördögöt kavar Ian egy Rutledge-dzsel? Én ugyanezt kérdeztem magamtól, mikor az üzlet, melynek megkötéséért keményen dolgoztam, a szemem láttára ment füstbe egy szempillantás alatt. Hiába volt nálunk a szerződés és a toll az aláíráshoz, üres kézzel távoztunk. Szerencsétlenségemre abban a pillanatban elvesztettem a társalgás fonalát, mikor Jax hagyta, hogy Stacy egy hatalmas puszit nyomjon az arcára. A dobhártyámban dübörgő vér minden hangot elnémított. Lei karmazsinvörösre festett körmei halk staccato ritmust doboltak a párnázott kartámaszon. Manhattan szívében haladtunk, az utcák tele voltak araszoló kocsikkal, a járdák tömve emberekkel. Az alattunk futó metróvonalak gőzét felpöfögték a csatornanyílások, felülről pedig beborítottak bennünket az árnyak, mivel a hatalmas felhőkarcolók csúcsai kitakarták még a napot is. – Nem tudom – feleltem kissé megszeppenve a Leiből sugárzó energiától. Olyan volt, mint a tigris, mikor vadászni indul. Vajon J acksonnak volt fogalma arról, hogy mit szabadított magára akkor, mikor keresztbe tett Leinek? – Jackson az egyetlen a Rutledge családból, aki nem valamiféle politikai pozíciót tölt be valahol az Államokban – folytattam. – Ő a Rutledge Capital, egy kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó vállalat vezetője. – Házas? Van gyereke? Utáltam, hogy tudtam a választ anélkül is, hogy rákerestem volna.

– Egyik sem. Igazi szoknyapecér. Méghozzá a legrosszabb fajtából. A nyilvánosság előtt szeret előkelő, csinos szőkékkel mutatkozni, de sosem mondana nemet egy kis etyepetyére egy… közönségesebb nőszeméllyel sem. Nem tudtam kitörölni az agyamból, miként jellemzett engem egyszer Allison Kelsey, Jax unokahúga. „Közönséges vagy, Gianna. A pasik pedig szeretnek közönséges nőkkel dugni. Ettől úgy érzik magukat, mintha egy pornósztárral kefélnének. De éppen ez az, ami hamar kiábrándítja őket. Élvezd, amíg tart.” Allison dallamos hangja és kegyetlen szavai még mindig visszhangoztak az elmémben, emlékeztetve arra, miért egyenesíttettem ki természetes göndör hajamat, és mondtam le a francia lakkos műkörmökről, amelyektől egykor szexisnek éreztem magam. A genetika ellen nem tehettem semmit, a természet nagyvonalúan bánt velem, mikor széles csípőt és jókora melleket adott. De a többit szálkásra edzettem, hogy kifinomult legyek, és ne közönséges. Lei gyanakvóan nézett rám.

TE A

M

– Ezt mind ötpercnyi guglizásból derítetted ki? – Nem – feleltem sóhajtva. – Abból az öt hétből, amit az ágyában töltöttem. – Aha! – Lei sötétbarna szeme mohón felcsillant. – Szóval ő az! Nos, a helyzet most kezd csak igazán érdekessé válni. ***

Az út hátralévő részén, míg vissza nem értünk az irodába, megpróbáltam kihúzni Leiből, hogy a személyes érintettségem gondot jelent-e számára. Minden erőmmel azon voltam, hogy elbagatellizáljam a viszonyunkat Jaxszel. – Egyáltalán nem volt komoly – magyaráztam neki, miközben felfelé mentünk a lifttel. Legalábbis J ackson részéről nem… – Inkább csak egy elhúzódó egyéjszakás kaland. Azt sem hiszem, hogy egyáltalán felismert. Ez is pokolian fájt. Jax átnézett rajtam, mintha ott se lennék. – Te nem olyan nő vagy, akit egy férfi csak úgy elfelejt, Gianna – felelte Lei elgondolkodva. – Szerintem ez nem lehet probléma, de minden attól függ, te hogyan állsz hozzá. Ha a feltűnése túlságosan érzékenyen érint téged, akkor most mondd meg. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, és az üzletet sem akarom kockára tenni. Az első gondolatom az volt, hogy hazudni fogok. Bárcsak Jax ugyanúgy ne jelentet volna nekem semmit, ahogy én neki! De ahhoz túlságosan tiszteltem Leit, és túlontúl szerettem a munkámat, hogy ne legyek vele őszinte. – Nem vagyok közömbös iránta – vallottam be.

Lei bólintott. – Ezt láttam. Örülök, hogy őszinte voltál. Egyelőre hagyom, hogy te foglalkozz az üzlettel. Ki tudod billenteni Rutledge-t az egyensúlyából, és erre még szükségünk lesz. Emellett te vagy az aduászom Chad Williamszel szemben. Szeret veled tárgyalni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Lei ugyan tévedett Jaxszel kapcsolatban, de eszem ágában sem volt leírni magamat azzal, hogy ezt a tudomására hozom. – Köszönöm – válaszoltam. Kiszálltunk az iroda emeletén és besiettünk az üvegajtón. A recepciós, LaConnie meghökkenten nézett ránk, nyilván feltűnt neki az izgatottságunk. Diadalmasan kellett volna visszatérnünk, nem pedig idegesen. – Van tipped, miért kezdett Rutledge hirtelen érdeklődni az étteremmenedzsment iránt? – kérdezte Lei, újra felvéve a beszélgetésünk fonalát, miközben az irodája felé

M

tartottunk. – Ha találgatnom kellene, azt mondanám, valamelyik Rutledge tartozott Pembrynek egy szívességgel – feleltem. Így működött az egész Rutledge család. Egy csapatban játszottak, szorosan összedolgozva, és bár Jax nem volt politikus, ő is velük tartott.

TE A

Lei rögtön az íróasztalához ment és leült. – Ki kell derítenünk, Ian milyen zsetont vált be nála. Észrevettem a hangjában lappangó feszültséget, és megértettem őt. Ian Pembry az utóbbi években számos alkalommal keresztbe tett neki, de Lei kitartó volt, és úgy is gondolta, hogy a türelemből kapott lecke jobb üzletasszonnyá tette őt. Eltökélte, hogy bebizonyítja, tanult az átverésből, én pedig mindenre elszánt voltam, hogy segítsek neki. – Rendben – feleltem. Egy kicsit át tudtam érezni a helyzetét. Még mindig dühös voltam magamra, amiért ágyba bújtam Jacksonnal. Tudtam, hogy ki ő, ismertem a hírét, mégis azt hittem, elég talpraesett vagyok ahhoz, hogy meghódítsam. Ami még rosszabb, azzal áltattam magam, hogy számítok neki. Ő Washington D. C.ben élt, én pedig Vegasban. Öt héten át minden hétvégén és néha hét közben is átrepült hozzám, hogy lásson. Azt mondtam magamnak, egy ilyen jóképű és szexis férfi, mint Jax, nem pazarolna ennyi pénzt és időt egy szimpla numerára. Bele sem gondoltam, milyen gazdag. Bőven elég pénze volt ahhoz, hogy a magángépén átrepülje a fél országot egy kufircolásért, és még kényelmes is volt számára, hogy az olcsó kis szeretőjét távol tudta tartani a nyilvánosságtól és a családjától. Az asztalomon megcsörrent a telefon, és kisiettem Lei irodájából, hogy felvegyem. Az én birodalmam az ajtaja előtt volt, így én voltam az utolsó ember, akivel az ügyfelek találkoztak, mielőtt beléphettek hozzá.

– Gianna! – LaConnie hangja feszültnek tűnt. – J ackson Rutledge itt van lent a portán, és beszélni akar Leijel. Utáltam, hogy a szívem nagyot dobbant, ha csak meghallottam a nevét. – Itt van? – Épp ezt mondom – felelte türelmetlenül LaConnie. – Szólj, hogy engedjék fel. Egy perc és ott vagyok nálad, hogy bekísérjem a tárgyalóba – mondtam, és lassan visszatettem a készüléket a helyére, aztán bementem Leihez. – Rutledge mindjárt megérkezik a recepcióra. Lei kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Ian is vele van? – LaConnie azt nem mondta. – Ez érdekes – felelte Lei, majd gyémántokkal kirakott karórájára pillantott. – Mindjárt öt óra. Csatlakozhatsz hozzám, miközben beszélek Rutledge-dzsel, vagy haza is mehetsz. Te döntesz.

TE A

M

Tudtam, hogy maradnom kellene. Csakhogy már a Four Seasons bárjában történ fiaskó óta úgy éreztem, hogy elvesztettem az irányítást. Jax váratlan feltűnése annyira sokkolt, hogy fel sem fogtam, hogy a Williams ikrek kicsúsztak a markunkból. És sajnos most sem voltam jobb formában. – Ezalatt inkább beszélhetnék Chaddel – javasoltam. – Megpróbálnám kipuhatolni, hányadán áll az új helyzettel. Tudom, hogy párban akartuk megszerezni a Williams ikreket, de ha csak az egyiküket sikerül, az is jókora érvágás lesz Pembrynek. – Jó ötlet! – Lei elmosolyodott. – Jót fog tenni Rutledge-nek, ha egy kicsit jobban megismer, nem gondolod? Ha Ian el is hitette vele, hogy könnyű dolga lesz velem, nem ártana, ha ezt most megcáfolnám. Majdnem elmosolyodtam, mikor elképzeltem, ahogy Jax és Lei összeakasztja a szarvát. Jax túlságosan is megszokta, hogy a nők a lábai elé vetik magukat gyilkos vonzereje és jól csengő családneve miatt, ami amerikai mércével felért egy nemesi ranggal. – Végzek egy kis kutatást, miután beszéltem Chaddel – mondtam Leinek az irodájából kifelé menet. – Utánanézek, hogy tudok-e valamiféle kapcsolatot találni Pembry és a Rutledge család között. – Rendben – helyeselt Lei. Rákönyökölt az asztalára, az állát összekulcsolt ujjaira tette, és fürkészőn nézett rám. – Bocsáss meg, hogy megkérdezem, Gianna, de szerelmes voltál Jacksonba? – Azt hittem, mindketten szerelmesek voltunk egymásba. Lei felsóhajtott. – Bárcsak ez a lecke ne lenne mindig olyan fájdalmas a nők számára.

3. Kivettem a tárcámat az asztalfiókomból, mielőtt a recepcióhoz mentem, és úgy szorítottam, mint valami varázstalizmánt, amely láthatatlanná tehet Jax előtt, mielőtt még rájön, ki vagyok. Ezúttal mintha órákba telt volna végigmenni az irodán. Nehezen tudtam elfogadni, hogy Jax még mindig ilyen nagy hatással volt rám. Pedig csak rövid ideig volt az életem része. Utána volt két másik szeretőm is, és azt hittem, rég túltettem magam rajta.

M

Épp a bestseller szakácskönyveinket nézegette egy vitrinben, mikor befordultam a folyosó végén a recepcióhoz, és elállt a lélegzetem is. Sudár, magabiztosságot sugárzó alakja a mesterien szabott öltönyben most ereje teljében pompázott. Értékeltem benne, hogy kiöltözött, így jelezve a tiszteletét Lei felé. Korábban sosem láttam őt ennyire üzleties viseletben. Történetesen egy bárban találkoztunk, ahol én a csoporttársaimmal buliztam, ő pedig legénybúcsút ünnepelt. Tudhattam volna, hogy ennek nem lehet jó vége.

TE A

Édes istenem, milyen szívdöglesztő volt most is… Fekete haját oldalt és hátul rövidre nyíratta, felül kicsit hosszabbra hagyta. A szeme olyan sötétbarna volt, hogy csaknem feketének tűnt sűrű szempillái mögött, a pillantása pedig könyörtelenül átható. Tényleg úgy láttam egykor, hogy gyöngéd és meleg a tekintete? Biztosan elvarázsoltak érzéki, telt ajkai és az ördögien csábos gödröcskék az arcán. Pedig az égvilágon semmi lágyság nem volt Jackson Rutledge-ben. Rideg és zord volt, mint akit kősziklából faragtak. Tetőtől talpig végigmért, lassan és alaposan, amitől ökölbe szorult a kezem, mialatt felé sétáltam. Köztudott volt róla, hogy nagy nőfaló. Próbáltam meggyőzni magam, hogy minden nőre így néz, bár az ösztönöm mást súgott. A testem emlékezett rá. Ismerte az érintését, az illatát, azt, ahogy meztelen bőre az enyémhez ér… Jax úgy nézett rám, mintha benne is ugyanezek az emlékek éledtek volna újra, felforralva a vérét. – Jó napot, Mr. Rutledge! – üdvözöltem hivatalosan, mivel nem mutatta, hogy felismert volna. Minden szót óvatosan ejtettem ki, kimérten hangsúlyozva, mintha valaki más hangján szólnék. Általában már nem kellett külön odafigyelnem arra, hogy ne érződjék a brooklyni akcentusom, de mellette elfeledkeztem magamról. Valójában mindent el akartam felejteni a közelében. – Miss Yeung egy perc múlva itt lesz – folytattam, miközben szándékosan egy méterre álltam meg tőle. – Bekísérem a tárgyalóba. Hozhatok önnek egy pohár vizet?

Kávét? Teát? Jax mellkasa megfeszült, olyan nagy levegőt vett. – Semmit sem kérek, köszönöm. – Akkor erre tessék – mondtam neki, majd elmentem mellette, és megpróbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, miközben LaConnie előtt elhaladtunk. Megéreztem Ja illatát, a bergamott és a fűszerek aromájának keverékét. Éreztem a pillantását a hátamon, a fenekemen és a lábamon. Emiatt iszonyúan odafigyeltem a járásomra, és szörnyen esetlennek éreztem magam. Ő nem szólt egy szót sem, én pedig nem mertem megszólalni, mert a torkom annyira kiszáradt, hogy nehezemre esett volna a beszéd. Kínzóan erős, szinte kétségbeesett késztetést éreztem, hogy újra megérinthessem úgy, ahogyan régen megtehettem. Hihetetlen, hogy ez a férfi az ágyamban volt. Bennem volt. Honnan volt valaha is annyi bátorságom, hogy kikezdjek vele?

M

Megkönnyebbültem, mikor elértünk a tárgyalóig. Már a kilincs is megnyugtatóan hűvös volt, mikor lenyomtam. Hirtelen megéreztem Jax forró leheletét a tarkómon. – Meddig fogod még azt játszani, hogy nem ismersz, Gia?

TE A

Behunytam a szemem, ahogy a fülembe duruzsolta a nevem. Soha senki más nem szólított így, csak ő. Kinyitottam az ajtót és beléptem, de továbbra is kapaszkodtam kétség se férjen hozzá, nem veszek részt a megbeszélésen.

a

kilincsbe, hogy

Egészen közel jött hozzám. Szemtől szemben álltunk egymással. Több mint egy fejjel volt magasabb nálam, pedig magas sarkút viseltem. Zsebre dugott kézzel állt, és fölém hajolt. Behatolt az intim szférámba. A közeledése túlságosan is személyes volt. Túlontúl ismerős. – Kérlek, állj hátrébb – mondtam halkan. Jax megmozdult, de nem úgy, ahogy kértem. Jobb kezét kivette a zsebéből, aztán végigsimított a karomon, a könyökömtől a csuklómig. Éreztem az ujjait tengerészkék selyemblúzom vékony anyagán át, és hálát adtam, hogy a ruha hosszú ujja elrejtette a libabőrömet. – Nagyon megváltoztál – dörmögte. – Hát persze. Annyira, hogy korábban fel se ismertél. – Jesszusom, tényleg azt hitted, nem tudtam, hogy te vagy az? Jax elfordult, de ez egyáltalán nem csökkentette a rám gyakorolt bénító hatását. Hátulról épp olyan lehengerlő volt, mint szemből. – Sosem tudnál elbújni előlem, Gia. Bekötött szemmel is felismernélek. Meglepetésemben és zavaromban hirtelen meg se tudtam szólalni. A távolságtartó és

személytelen kapcsolatból egy másodperc alatt váltottunk sistergően bensőséges viszonyra. – Miért jöttél ide, Jax? – kérdeztem. Az ablakhoz lépett és az alattunk elterülő New York-i panorámát szemlélte. Nem messze, a Central Park zöldjébe már az ősz vörös és narancssárga árnyalatai vegyültek, élénk színfoltként vibrálva a nagyvárosi betondzsungel közepén. – Kész vagyok bármit felajánlani Lei Yeungnak, cserébe azért, hogy valaki más homokozójában játszadozzon. – Nem fog menni. Ez személyes ügy.

M

– Az üzletben semmit sem szabad személyes ügyként kezelni. Az ajtó felé indultam, menekülő utat keresve. A tárgyaló tágas és szellős volt, egyik oldalán padlótól plafonig érő ablakokkal, a másik oldalon színüveg falakkal. A helyiség két végében, a nyugtató pasztellkékre festetett falak előtt jobbra egy gazdagon felszerelt bár, balra pedig egy hatalmas LC D képernyő állt. Jax azonban a kisugárzásával úgy uralta a teret, hogy csapdában éreztem magam. – Te semmit sem veszel komolyan, nem igaz? – mondtam, mert eszembe jutott, hogy egy nap elfelejtett jelentkezni, és azóta sem sikerült felhívnia.

TE A

– Ami köztünk volt, komoly volt – mondta mély, rekedtes hangon. – Egykor. – Nem, nem volt az – feleltem. Számodra legalábbis nem… Jax erre hirtelen megfordult, amitől megszeppenten hátraléptem, pedig a szoba két ellentétes végében álltunk. – Tehát nem neheztelsz rám, ez jó. Semmi okunk arra, hogy ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. A megbeszélésem a főnököddel nem fog sokáig tartani. Ha végeztem, felmehetünk a hotelszobámba és újra összemelegedhetünk. – Baszd meg! – csattantam fel.

Jax szája mosolyra húzódott, amitől kirajzolódtak az arcán a gödröcskék. Jó ég, mennyire megváltozott, mikor megjelent az arcán ez a veszedelmes, csibészes mosoly! Épp annyira utáltam ezt az oldalát, amennyire elolvadtam tőle. – Na végre! – mondta félreérthetetlenül diadalittas hangsúllyal. – Majdnem sikerült elhitetned velem, hogy az a Gia, akit ismerek, már a múlté. – Ne játssz velem, Jax! Jobb dolgod is van ennél. – Az, hogy a magamévá tegyelek. Tudtam, hogy ezt fogja mondani, ha kinyitom az ajtót, de hallani akartam, ahogy kimondja. Nem beszélt virágnyelven, ha a szexről volt szó. Érzéki volt, és állatiasan ösztönös. Szerettem ezt benne, mert én is épp ilyen voltam vele. Mohó. Telhetetlen. Éhes a korábban soha nem tapasztalt gyönyörre. – Van valakim – füllentettem.

Jaxnek látszólag a szeme se rebbent, mégis olyan érzésem volt, mintha érzékeny pontjára tapintottam volna. – Az a Williams fickó? – kérdezte szemtelenül lazán. – Jó napot, Mr. Rutledge! – köszönt Lei, mikor belépett gyilkosan dögös Jimmy Choo magas sarkújában. – Úgy érzem, ez kellemes meglepetés. – Lehet – felelte Jax, és teljes figyelmét Leire irányította. Én már fölöslegessé váltam. – Magatokra hagylak benneteket – mondtam kifelé menet. Lei pillantása találkozott az enyémmel, és megértettem a néma üzenetet: később még beszélünk. Jaxre rá se néztem, mégis tudtam, hogy pontosan ugyanezt gondolja. Rögtön felhívtam Chad Williamst, alighogy átjutottam az előcsarnok forgóajtaján. – Helló, Gianna vagyok – üdvözöltem, miután meghallottam elnyújtott déli akcentusát. – Reméltem, hogy felhívsz! – Van már programod vacsorára?

TE A

M

– Le tudom mondani. Elmosolyodtam. Bár volt némi lelkifurdalásom, hogy valakit most miattam ejt, jót tett a megtépázott egómnak egy kis babusgatás. Az önbizalmam romokban hevert, amióta csak viszontláttam Jaxet. Nem tudtam kiverni a fejemből, milyen volt velem régen. Játékos, izgató, gyöngéd… Ha behunytam a szemem, még mindig éreztem, ahogy hátulról odalép hozzám, és félrehúzza a hajamat, hogy gyönyörű szájával belecsókoljon a nyakamba. Magamban még mindig hallottam, ahogy felnyögött, és a nevemet mondta, mikor bennem volt, mintha csaknem elviselhetetlen gyönyört érezne. – Gianna? Ott vagy még? – Igen, ne haragudj – feleltem gyorsan, és elkezdtem kiszedegetni a hajamból a csatokat, amelyek elegáns kis kontyomat rögzítették. – Ismerek egy elbűvölő olasz éttermet. Meghitt, barátságos, a konyha pedig isteni. – Vedd úgy, hogy randid van. – Hívok egy taxit. Tizenöt perc múlva fel tudlak venni. Jó lesz így? – Várni foglak. S zavához híven Chad ott állt a járdaszegélyen, mikor a taxi megállt a szálloda bejárata előtt. Bő szárú fekete farmert, csizmát és sötétzöld pólót viselt, amely remekül illett a szeme színéhez. Ami a randizást illeti, első osztályú alapanyag volt. Elindult a kocsi felé, aztán szitkozódva hátraugrott, mikor egy biciklis futár elrobogott előtte.

– A szentségit! – morgott félhangosan, miközben beült mellém hátra. Engem nézett, miközben besoroltunk a délutáni csúcsforgalomba. – Tetszik kibontva a hajad! Nagyon jól áll. – Köszönöm – feleltem. Beletelt némi időbe, mire megszoktam, hogy feltűzve viseljem. Olyan vastag szálú és dús hajam volt, hogy a súlyától szabályosan megfájdult a fejem. Épp úgy, mint most is. – Valamit be kell vallanom – kezdtem. – Remélem, egy pikáns kis titkot. – Jaj, dehogy! A szüleim éttermébe viszlek. Chad szeme elkerekedett a csodálkozástól. – Bemutatsz a szüleidnek? – Igen. Van egy éttermük. Ott asztalfoglalás nélkül is kapunk helyet, ami máshol lehetetlenség lenne csütörtök este, és innen nem is fognak sietősen kitessékelni bennünket.

TE A

M

– Szóval hosszú távra tervezel velem? – incselkedett Chad. – Igen, természetesen. Szerintem remekül tudnánk együtt dolgozni. Chad picit csalódottan bólintott. – Stacy tudja, hogy a tőletek kapott ajánlat pontosan az, amire szükségünk van, de… viszonya van Iannel, és ezzel mindent elcsesz. – Rájöttem – feleltem. Ian Pembry jóképű, elegáns ötvenes férfi volt, ezüstösszürke hajjal és vakítóan kék szemmel. Hagyományos értelemben véve nem volt vonzó, de a karizmája és a bankszámlája sok nő számára elfeledtette a hibáit. Stacy jól bevásárolt vele, mert – mióta szakított Leijel – sosem tartott ki pár hónapnál tovább a szeretői mellett. – Mit ígért nektek, hogy vele maradjatok? És hogy jön Jax a képbe? Egyáltalán meglepte, hogy viszontlátott engem? – Ian azt mondta, összehoz valami olyasmit, amit ti ajánlottatok, de jobban fogja csinálni, mert szerinte Lei nem elég ügyes ehhez. Ezért is akarja levadászni az ő sztárjait. – Tudod, hogy ez baromság! – Igen, tudom – felelte Chad vigyorogva. – Nem dolgoznál neki, ha középszerű lenne a szakmájában. – A Mondego-szállodalánc is csupa ötcsillagos hotelből áll – emlékeztettem. – Ők sem dolgoznának középszerű séfekkel. Ilyen lehetőség egyszer jön egy életben, Chad. Ne hagyd, hogy Stacy megfosszon tőle! – A francba is! – Chad hátravetette a fejét az üléstámlára. – Mondd meg nekem őszintén, Gianna! Bármit hajlandó vagy megígérni azért, hogy megkössük az üzletet,

nem igaz? Eszembe jutott Jax, és amit arról mondott, hogy az üzletben nincs helye a személyeskedésnek. De számomra minden személyes ügy volt. Nem bírtam közömbös maradni. – Van okom rá – ismertem el. Jax volt az egyik. Túl keményen dolgoztam ahhoz, hogy hagyjam, hogy csak úgy beszambázzon, virítsa a lóvéját, és mindent tönkretegyen. – De sosem vernélek át. Ígérem, hogy nem fogok eltűnni, amint megszárad a tinta a szerződésen. – Én pedig most már tudni fogom, hol keresselek. A szüleid éttermében – mondta megkönnyebbülten Chad. – Több mint harminc éve ugyanazon a helyen. – Azt hiszem, ennél jobb biztosíték aligha létezik.

M

Miután bementünk a Rossi’sba, a családtagjaim nagyon kitettek magukért, mert ráismertek Chadre a korábbi beszélgetéseink alapján. Egy sarokasztalhoz ültettek bennünket, és mindenki odajött bemutatkozni, bőségesen elárasztva Chadet a Rossik híres vendégszeretetével.

TE A

Chadet az étterem felé néző padra ültettem, én pedig a vele szemben lévő székre telepedtem le. Azt akartam, hogy érezze a hely pezsgését, és lássa a vacsorájukat élvezettel fogyasztó vendégek arcát. Eszébe akartam juttatni, miért is vágyott arra, amit a Savor kínált neki. Mikor koccintottunk, elismerően nézett rám. – Igazad volt, ez a hely nagyszerű! – Sosem fogok hazudni neked.

Tetszett, ahogy felnevetett, kicsit vadul, és nagyon felszabadultan. A nevetése épp olyan volt, mint ő maga. Kellemesen vonzónak találtam. Persze ez a közelébe sem ért annak az ősrobbanásnak, amit a testemben és az agyamban éreztem, amióta csak először megpillantottam Jaxet, de hát senki sem tudott belőlem olyasmit kiváltani, mint Jackson Rutledge. – Bölcs gondolat volt részedről idehozni engem – jegyezte meg Chad, miközben az ujja hegyével a borospohara száján körözött. Úgy sejtettem, hogy szívesebben inna sört, de nem azt kért. – Legalább látom, hogy a vendéglátás a véredben van, nem csak munka számodra. – A családom nemrég nyitotta meg a második Rossi’s éttermet az Upper Saddle Rive városrészben. – Az merre van? – New Jerseyben. Pokolian elegáns környék. A bátyám, Nico vezeti a helyet. Épp

most jutottunk túl a kritikus első három hónapon. – Akkor miért nem a családodat boronálod össze a Mondegóval? – Nem arra vágynak. Ők ezt szeretik – mondtam, és körbemutattam az éttermen. – A közösséget. A franchise-hálózat sosem volt az álmuk. Chad fürkészőn nézett rám. – Ez úgy hangzik, mintha a te álmaidban más szerepelne. Hátradőltem a széken. – Valószínűleg így van. Szeretnék nekik segíteni abban, hogy elérjék a céljukat, de én valami másra vágyom. – Például mire? – Még nem találtam meg – feleltem. Pedig egyszer régen úgy éreztem, megtaláltam… – Azt hiszem, ha majd szembejön, tudni fogom, hogy ez az. – Segíthetnék kellemesen eltölteni az időt, amíg erre vársz – ajánlkozott fel

– Nem is rossz ötlet!

M

merészen Chad. Elmosolyodtam.

TE A

Talán épp rá volt szükségem. Már hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára férfival voltam. Keményen dolgoztam, nem sok időm jutott a kikapcsolódásra. Nem áltattam magam azzal, hogy varázsütésre immúnissá válok Jax vonzerejével szemben, ha lefekszem valaki mással, de egy kis élvezet nekem sem árthat. Kicsit kiengedhetném a felgyülemlett gőzt, ráadásul Jax úgysem marad sokáig New Yorkban. Washington D. C és Észak-Virginia között ingázva élte az életét, és hamarosan biztosan szüksége lesz rá valamelyik Rutledge-nek. Ő volt a családban a problémamegoldó. Előrehajoltam, jelezve, hogy nyitott vagyok a lehetőségre. Chad szája enyhén diadalittas, picit macsó mosolyra húzódott, mint aki pontosan tudja, hogy hódítása célba ért. Megfogta a kezem, miközben a pillantása lazán elsiklott a vállam fölött. Aztán megdermedt, és morcosan összehúzta a szemét. – Baszki! Pontosan tudtam, hogy kit néz, meg sem kellett fordulnom.

4. Nagyon is ismerős feszültséget éreztem hirtelen a bőrömön. Úgy döntöttem, meg sem fordulok, nem adom meg J axnek azt az örömöt, hogy lássa az arcomon a meglepetést, a feldúltságot és az idegességet. Azbesztvastagságú bőr lehet a képén, hogy ide merte tolni a Rossi’sba, miután összetörte a szívemet. A bátyáim biztosan nem felejtették el őt, hiszen az utolsó közös esténket velük együtt töltöttük. Hétvégi miniszabira jöttünk New Yorkba, hogy bemutassam őt a családomnak, akikről már annyit meséltem. Sokáig maradtunk még zárás után, a testvéreimmel és a szüleimmel együtt kedélyesen beszélgetve, falatozva és iszogatva. Ők is épp úgy odáig voltak érte, mint én. Ez volt az az este, amikor már kezdtem elhinni, hogy hosszú távon is működhet a kapcsolatunk.

Chad meghökkenten nézett rám.

M

Azóta viszont színét se láttam, egészed addig, míg be nem sétált a Four Seasons bárjába.

TE A

– Stacyt is idehívtad? – Nem, dehogy! – feleltem zavartan, és végül mégis megfordultam. Dühömben legszívesebben a fogamat csikorgattam volna, mikor megpillantottam Jacksont, amint épp lesegítette a kabátot Stacyről. Chad nem tudta, hová készülünk, de Jax kitalálta. Ráadásul épp elindultak felénk Stacyvel.

Anyám azonban eléjük állt, a mosolya szélesebb volt, mint valaha, de többméteres távolból is megéreztem, hogy kieresztette az anyatigriskarmait. Chadre pillantottam. – Kisurranhatnánk hátul. Chad erre felnevetett, de a pillantása komor maradt. Angelo odajött hozzánk. – Veletek van találkozója? – kérdezte, a fejével Jax felé mutatva. – Nem… – feleltem és Chadre néztem. – Nem kell az asztalunkhoz ülniük. – Egyetértek – válaszolta Chad, és morcosan hátradőlt a padon. – Ami a furcsa párokat illeti, felőlem Stacy választhatja Ian ajánlatát, ha ezt akarja. Én kitartok melletted és a Mondego mellett. – Jól van – vágott közbe Angelo. – Akkor gondoskodom róla, hogy máshol foglaljanak helyet. Ittam egy kortyot a boromból, miközben a testvérem elment a dolgára. Chad

elmélázva nézett rám. – A bátyád tűzbe menne érted. – A Rossi családban ez alap. – Stacyvel mi is ilyenek voltunk, mielőtt Ian feltűnt a színen. – Tényleg? – válaszoltam érdeklődőn, miközben megpróbáltam tudomást sem venni Jax pillantásáról. Szinte a bőrömön éreztem, ahogy figyel. – Mi történt aztán? Chad megrándította a vállát. – Ha én azt tudnám! Stacynek a fejébe szállt a siker. Nem is tudom, hogy gondol-e még egyáltalán a főzésre. Túlságosan lefoglalja a pénz és a hírnév hajszolása. Anyám odajött hozzánk még egy kis borral, és a vállamra tette a kezét, miközben újratöltötte a poharainkat. A vállamon éreztem szépen lakkozott körmeinek enyhe nyomását, és a néma kérdést, hogy minden rendben van-e velem.

M

Megfogtam a kezét és megszorítottam, mintha ezzel felelnék. Nem voltam jól, de mit mondhattam volna? Sem én, sem a családom nem tehette meg azt a szívességet Jaxnek, hogy kitessékeljük a vendéglőből. Remek vacsorát fog kapni, a legjobb kiszolgálással, és hozzá annyi ingyenbort, amennyi belefér.

TE A

A családom mindent meg fog tenni a kényelméért, halálra fogják kínozni a kedvességükkel. Megmutatják neki, hogy nem vagyunk kicsinyesek és bosszúállók. De mibe fog ez nekünk kerülni! Mindannyiunknak. Máris úgy éreztem, hogy illetéktelenül behatoltak a biztonsági zónámba, mert J ax erős, férfias energiája betöltötte a teret és összezavarta az érzékeimet. Minden egyes idegszálam pattanásig feszült. Lori, az egyik pincérnő az asztalunkhoz lépett és felvette a rendelésünket. Chaddel úgy döntöttünk, osztozunk egy adag tésztán. Miközben elfogyasztottuk az előételeket és a salátát, végig azon izgultam, mi lesz, ha Jax odajön hozzánk. Minden sejtemben éreztem a jelenlétét, és képtelen voltam úgy figyelni Chadre, mint korábban. Ő is nyomott hangulatban volt, csak az ételt és az arcomat nézte rendületlenül. Mindketten nagy erőfeszítésekkel igyekeztünk elkerülni, hogy elkalandozzon a tekintetünk a többi vendég irányába. Eközben biztos voltam benne, Jax remekül szórakozik, csak hogy ezzel is bosszantson engem. Miért hívta el Stacyt vacsorázni, mikor ő volt Ian legújabb nőcskéje? Vagy Stac egyszerre mindkettőjükkel ágyba bújt? Végül is egy percig sem habozott, hogy megpuszilja Jaxet, szinte a nyakába ugrott, mikor feltűnt a bárban. Mielőtt a főfogást felszolgálták volna, Chad elnézést kért, és kiment a mosdóba, én pedig megnéztem a mobilomat. Volt egy nem fogadott hívásom Leitől. Mikor Chad visszatért egy sörrel a kezében, mosolyogva mondtam neki, hogy ki kell mennem telefonálni. – Máris visszajövök!

A mosdó felé indultam, aztán inkább a hátsó irodát választottam, ahol magamra zártam az ajtót, hogy egy kis csend legyen körülöttem. A gyorshívó listából kiválasztottam Leit, és a fülemhez tartottam a telefont. – Gianna! – köszönt bele Lei. – Gratulálnom kell neked, remek az ízlésed a férfiak terén. – Jól bele tudok nyúlni, ugye? – feleltem, és közben odasétáltam az átellenes falhoz, amelyen egy családi portré lógott. Nagyjából tizenkét éves lehettem, mikor készült, fogszabályzóval és őrült mikrofonfrizurával vigyorgok rajta. Nico, Vincent és Angelo különböző magasságúak voltak, akár az orgonasípok. Apámat élete virágában sikerült megörökíteni, akárcsak anyámat, aki azóta alig öregedett. – Hogy ment a megbeszélés? – Úgy, mint vártam. Egyébként jól sejtetted. Jackson elárulta, hogy valaki nevében szívességet tesz Iannek. – Ne haragudj, még nem volt időm tovább kutatni, mert azóta Chaddel vagyok, hogy kijöttem az irodából. De valószínűleg az egyik Rutledge lesz az.

TE A

M

Ha Jackson épp nem dollármilliókkal zsonglőrködött, akkor a családja piszkos ügye után takarított, mint Olivia Pope a Botrány című sorozatban. És gyönyörű nőkke randevúzott… – Ami Chadet illeti, ő még benne van az üzletben, de szerintem bölcs lenne azonnal írni neki egy új szerződést, mielőtt még valami közbejön, és meggondolja magát. Jax nem fog elegánsan távozni. Épp vacsoraidőben pofátlankodott be a Rossi’sba, és Stacyt is magával hozta az előadásra. Lei elnevette magát. – Sajnálom, de kezdem megkedvelni. Keserűen elhúztam a számat. – Megesik.

– Ian felhívott. – Igen? Mit mondott? – Azt kérdezte, találkoznék-e vele ma este. – Aha, akkor lehet, hogy ezért hozta magával Jax Stacyt. Ő a bébiszittere – jegyeztem meg epésen. Magamnak is nehezen ismertem el, de ez megkönnyebbüléssel töltött el. – Lehetséges. Mindenesetre nemet mondtam Iannek. Az az érzésem, hogy a pasijaink védekezőállásba kényszerültek, ami azt jelenti, hogy folytatnunk kell, amit elkezdtünk. Őszintén mondom, évek óta nem szórakoztam ilyen jól. A pasijaink. Felhúztam az orrom, és megfordultam, épp akkor, mikor kinyílt az ajtó… és belépett rajta Jax. – Most le kell tennem, Lei, de elérsz, ha szükséged van rám. – Majd reggel újult erővel lecsapunk. Jó éjt, Gianna!

– Neked is – köszöntem el, és bontottam a vonalat. Hosszú percekig farkasszemet néztünk egymással. Jax ugyanazt a szürke pulóvert és szövetnadrágot viselte, amelyet a Four Seasonsben. Ezt a laza oldalát jobban ismertem – és jobban is szerettem. Egy sötét hajtincse a homlokába hullott, kicsit lágyítva hűvös jóképűségét. Az ajtónak dőlve állt, zsebre dugott kézzel, keresztbe tett lábakkal. De csak egy idióta nem vette volna észre rajta a ragadozó éberségét. Leeresztett szemhéjai mögül élénken és ravaszul figyelt, és túlságosan is sokat látott. – Hiányoznak a göndör fürtjeid – szólalt meg végül. Hátráltam az apám íróasztaláig, és leültem a peremére. Keresztbe fontam a karomat. – Ezzel egy kicsit elkéstél – feleltem. Alig pár évet… – Épp a zsákmányodat cserkészted be, mikor ideértem. Azért akarsz lefeküdni Chad Williamszel, mert tetszik neked, vagy azért, hogy írja alá a szerződést?

M

Más nő talán tartotta volna a száját, mert ez a kérdés nem igényelt választ. Én sem szóltam semmit, annyira fájt még mindig a régi seb. Pedig sosem láttam szándékosan gonosznak vagy kegyetlennek Jaxet, egyszerűen csak eltűnt az életemből. – Gia… – Ne szólíts így!

– Miért nem?

TE A

– Mit szeretnél helyette? A lábam nyugtalanul járt. – Látni sem akarlak, de még hallani sem akarok felőled. – Szerintem ez egyértelmű. Jax összeszorította csodálatosan érzéki ajkait.

– Számomra nem. Ismerjük egymást. Jól kijövünk. Nagyon-nagyon jól. – Nem fogok megint lefeküdni veled! – csattantam fel, miközben úgy éreztem, mintha az iroda falai összemennének. Mindig ilyen hatással volt rám. Ha kettesben voltunk, semmi másra nem tudtam figyelni, csak rá. – Miért nem? – Ne kérdezd ezt többet! Jax kihúzta magát, és a szoba még kisebb lett. Szaporábban vettem a levegőt, és fél szemmel a háta mögött lévő ajtót figyeltem. – Pedig ez egy jogos kérdés – mondta, miközben elfordította a kulcsot a zárban, közben le sem véve a szemét rólam. – Mondd, miért vagy rám ennyire dühös? Elfogott a pánik. – Eltűntél a föld színéről! – Igen? – mondta, miközben közelebb lépett. – Azt akarod mondani, nem tudtad, hol találsz meg?

Tanácstalanul néztem rá. – Mégis miről beszélsz? – Véget kellett érnie, és így is történt. – Jax veszélyesen közelített. – Csendben. Nagyjelenetek és rossz emlékek nélkül. Mi… – Persze, így volt a legegyszerűbb és számodra a legkényelmesebb – vágtam közbe. Nagy levegőt vettem. Az emlékek jobban fájtak, mint hogy szavakba tudtam volna önteni. Önvédelemből támadásba lendültem. – Akkor minek felidézni és elcseszni? – Nem lehetnénk barátok? – Nem. Jax belépett az intim szférámba. – Üzlettársak? – Nem – feleltem, és leeresztettem keresztbe font karomat, hátha védekeznem kell. – Ez az első perctől fogva személyes ügy.

TE A

– Menj a francba, Jax! – Azt tettem. Nem használt.

M

Jax elmosolyodott, megvillantva az átkozott bájgödröcskéit. – Pokolian szexis vagy, amikor dühöngsz. Gyakrabban kellett volna felbosszantanom téged.

– De igen. Térj vissza a világodba, és felejts el újra! – Az én világomba… – Jax mosolya elillant, akárcsak a csillogás a szeméből. – Hát persze. Megtorpant, én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy kitérjek előle. Tisztában voltam vele, hogy már így is túl sokáig elmaradtam, és Chad várt rám. Jax megragadta a karomat és a fülemhez hajolt. – Ne feküdj le vele! – suttogta.

Megborzongtam. Egymás mellett álltunk, de más-más irányba fordulva, ami híven tükrözte az egész kapcsolatunkat. Éreztem az illatát, a teste melegét, és eszembe jutottak azok az alkalmak, mikor még régen a fülembe suttogott. Jax mestere volt a csábításnak, és sosem sajnálta rá az időt. Még az után is, hogy már megkapott, sokáig húzta az agyamat, mielőtt ágyba vitt. Hosszan, vágyakozón nézett rám, gyakran megérintett, és pajzán dolgokat súgott a fülembe, amiktől elpirultam. – Csak nem tettél szüzességi fogadalmat, Jax? – vágtam vissza gúnyosan. – Megfogadom, ha te is. Hangos nevetés tört ki belőlem. – Na persze! Jax állta a pillantásomat. – Tégy egy próbát!

– Semmi kedvem játszadozni. A kilincs hirtelen rázkódni kezdett, amire összerezzentem. – Gianna? Bent vagy? Vincent volt. – Igen! – szóltam ki. – Várj egy picit! – Ne feküdj le vele! – ismételte meg Jax, a szeme sötéten és fenyegetően villogott. – Komolyan mondom, Gia! Leráztam magamról a karját, és elfordítottam a kulcsot, aztán szélesre tártam az ajtót. A bátyám ott állt az irodakulccsal a kezében, és a vállam fölött Jaxre bámult. – Unod az életed, Rutledge? A szememet forgattam és eltoltam Vincentet magam elől. – Hagyd! – Szimatolgass valahol máshol – folytatta Vincent, és újra elállta az utat.

M

Egy másodpercre eltöprengtem azon, hogy közbeavatkozom, aztán elvetettem a gondolatot. Mindketten nagy fiúk, majd megoldják egymás közt.

TE A

Mikor visszamentem az étterembe, az asztalunkon megláttam egy jókora, elvitelre összekészített csomagot Chad előtt, aki felpattant, mikor megpillantott. – Mit szólnál hozzá, ha visszavinnénk ezt a szállodába, és nyugodtam megvacsoráznánk? – kérdezte.

Körülnéztem a helyiségben, és rögtön kiszúrtam Stacy izzó vörös haját a kovácsoltvas falilámpák tompa fényében. A szeme villámokat szórt felém és Chad felé. – Jobb ötletem van! – feleltem, miközben összeszedtem a holmim. – Ismerek egy helyet, ahol senki sem találhat ránk.

Elvittem Chadet a sógornőm, Denise szépségszalonjába, Brooklynba. Denise bezárta a üzletet, kerített néhány papírtányért, és együtt falatoztunk a langyos, mégis mennyeien finom ragú bologneséből a fodrászok pihenőszobájában, ahol már nem volt hajfestékés hajlakkillat. – New York-i akcentusod van – jegyezte meg Chad, miután már egy ideje mókás történeteket meséltünk a kuncsaftokról. – Korábban fel sem tűnt. Megvontam a vállam. – Igen. Pont olyan, mint a tévében a zsarus valóságshow-kban. Chad felnevetett. – Azért nem tűnt fel eddig, mert most a saját felségterületén van – magyarázta meg Denise. Nem fűztem hozzá semmit. Nem zavart, hogy Chad észrevette. Az akcentusom

mindig előjött, mikor a családommal vagy a barátaimmal voltam. Ilyenkor leengedtem a védőfalakat, és újra ugyanaz a brooklyni lány lettem, mint régen. – Aranyos – cukkolt Chad, aztán eltúlzott déli akcentussal folytatta: – Tudjátok, hogy nekem is van. – Gianna már profin el tudja rejteni – mondta Denise, akinek platinaszőke, a hajvégein vad rózsaszínre festett haja trükkös tincsekbe volt fonva. Az orrában és a szemöldökében piercingeket viselt, a bal karját pedig a vállától a csuklójáig tetoválás borította. Terhessége ötödik hónapjában járt, épp kezdett látszódni a pocakja. Szívből örültem ennek, és alig vártam, hogy nagynéni legyek. A táskámban megcsörrent a mobilom, és átnyúltam a pulton, hogy előbányásszam. Talán Leinek mégiscsak szüksége van rám. Nem viccelt a rugalmas munkaidővel, mikor felvett. Néha hajnali kettőkor vagy hétvégén is felhívott, de szerettem ezeket a hívásokat, mert ilyenkor mindig fel volt villanyozva valamiért. Nem ismertem fel a New York-i számot a kijelzőn, és már majdnem hagytam, hogy a

TE A

természetességgel, ahogy máskor is.

M

hangpostára beszéljen, aztán úgy döntöttem, még egy kicsit szórakoztatom Chadet a kiejtésemmel. – Tessék, Gianna Rossi irodája, miben segíthetek? – szóltam bele olyan A hívó pár másodpercnyi szünet után egyszer csak megszólalt: – Gia. A lélegzetem is elállt, és beleborzongtam abba, ahogy Jax kimondta a nevemet. Pontosan úgy szólt bele, mint mikor még szeretők voltunk, és csak azért felhívott, hogy hallhassa a hangomat.

– Mondj valamit – mondta fojtott, nyers hangon. Miután megpillantottam kétségbeesett ábrázatomat a könyörtelenül tükörben, összeszedtem magam, és hűvös nyugalommal válaszoltam:

őszinte

– Honnan szerezted meg a számomat? – Ne szórakozz velem! – csattant fel Jax a vonal túlsó oldalán. – Beszélj úgy, ahogy szoktál. Mint mikor önmagad vagy. – De te hívtál engem. Hallottam, hogy halkan mormol valamit maga elé. – Ebédelj velem holnap! – Nem – feleltem határozottan. Közben felkeltem a székből és elindultam a szépségszalon utcai helyiségébe. – De igen, Gia. Beszélnünk kell! – Nincs semmi mondanivalóm számodra. – Akkor csak hallgass meg!

A magas sarkúm orrával egy repedést piszkáltam a járólapon. Denise üzlete épp most kezdett beindulni, és szerette volna felújítani. Mivel a hely egyre felkapottabb lett, addig is ügyesen eltakarta a hibákat gyönyörű pin-up modelleket ábrázoló vintázs poszterekkel és jópofa retró berendezéssel. Édes istenem, Jax teljesen kikészített. Az agyamban a legkülönfélébb gondolatok cikáztak. Próbáltam a figyelmem összpontosítani a férfira, aki szétcincálta az idegeimet. – Ha veled ebédelek, megígéred, hogy utána békén hagysz és eltűnsz? – Ezt nem tudom megígérni. – Akkor nem megyek – válaszoltam. – Nincs jogod így feldúlni az életem. Egyáltalán semmi közöd hozzá. Nem kellene bekavarnod…

TE A

telefont.

M

– A fenébe is, nem tudtam, hogy szerelmes vagy belém, Gia! Behunytam a szemem a fájdalomtól, amit az okozott, hogy tőle hallottam ezeket a szavakat. – Ha ez így van, akkor egyáltalán nem is ismertél – mondtam, és kinyomtam a

5. – Találtam valamit, ami összekapcsolja Pembryt a Rutledge famíliával – mondtam Leinek, rögtön azután, hogy péntek reggel belépett az irodájába, ahová én is követtem. – Egy cikket az FSR magazinban. Lei oldalra pillantott.

M

– Mennyi ideje jöttél be? – Kábé fél órája – válaszoltam. Valójában már éjjel megcsináltam a házi feladatomat, mert nem jött álom a szememre. Tudni akartam, miért kavart bele Jax az életembe, és hogyan tudnék megszabadulni tőle. Nem vártam tőle bocsánatkérést, sem magyarázatot. Nem állt szándékomban barátkozni se vele. Nem akartam okot a reménykedésre, mert fájdalmasan egyértelművé vált számomra, hogy még mindig szeretem. És erre lassacskán ő is rájött. Az első alkalommal alaposan megtanultam a leckét, és Jax is megerősítette, hogy a viszonyunknak véget kellett érnie. Nem lehetett újrakezdeni. Letettem Lei asztalára a Full- S ervice Restaurant magazinban talált cikket. – Ebben az étteremmenedzserek és a politika kapcsolatát boncolgató cikkben van egy

TE A

apró utalás arra, hogy Pembry támogatja és pénzeli a Rutledge-ek kampányát. – Ez érdekes! – Lei töprengőn nézett fel rám. – Öt évig éltem Iannel, az alatt egyszer sem ment el szavazni. Ráadásul sokkal fukarabb annál, mint hogy annyi pénzt elköltsön, amennyivel már felhívhatja magára a Rutledge-ek figyelmét. – Lei hátradőlt, és jobbra-balra mozgatta a forgószékét. – Ha figyelembe vesszük mindezt – folytatta hangosan gondolkodva –, akkor nem látok okot arra, hogy egy kockázati tőkebefektető Ian vállalkozását támogassa az enyémmel szemben. Ennek pénzügyileg semmi értelme. Kivéve, ha személyes motiváció van a háttérben. Széttártam a kezem. – Én sem értem – ismertem el. – Ha megkérdeznéd, Jackson elárulná neked, miért kezdett érdeklődni Ian iránt? – Talán – mondtam, és leültem a Lei asztalával szemben álló székre. – De most nem ő a kulcsfigura. Stacy Iannel akar maradni, Chad viszont minket választ. Már majdnem a zsebünkben van a szerződés. – Nem is vagy kíváncsi rá? – Annyira nem, hogy ezért szóba álljak vele. Most kezdi csak felfogni, hogy én komolyabban vettem a viszonyunkat, mint kellett volna, és ez kezd eléggé… kínossá válni. Lei együtt érzően pillantott rám.

– Azt hiszem, legjobb lenne pontot tenni az egész ügy végére. Ma beszélek a Mondego képviselőivel arról, mit szólnának hozzá, ha csak Chaddel kötnénk megállapodást. Nem lesznek elragadtatva ettől, ami nem meglepő, de van egy igen vonzó alternatívám számukra. Előrehajoltam, és Lei elmosolyodott a lelkesedésemen. – Ők ketten – mondta, majd felém fordította a számítógépe monitorját. A képernyőn két nagyon különböző nőt pillantottam meg. Egyikük egzotikusan bronzos bőrű, a másik fiatalosan üde szőkeség volt. – Néhány hónapja már szemmel tartom őket. Isabelle, a barna hajú, a vidéki olasz konyha szakértője, és Ineznek, a szőkének a vidéki francia konyha az erőssége. Halkan felkacagtam.

– Ez zseniális! Lei összedörzsölte a kezét.

M

– A versengő konyhák nemzetközi párbaja! – Kicsit több energiába kerül majd kitalálni a menüt, de ha nem tudsz két séfet prezentálni, emeld a tétet háromra.

– Itt is felveheted.

TE A

– Kis szerencsével hamarosan mégiscsak pezsgőt bonthatunk az ünnepléshez. A nyitott ajtón át is hallottam az asztali telefonom csörgését, és felpattantam, hogy felvegyem. Lei felém tolta a saját készülékét. Felemeltem a kagylót, átkapcsoltam a hívást és beleszóltam a vonalba. – Miss Rossi, itt Ian Pembry. Jó reggelt! A szemöldököm a homlokomra szaladt, és a számmal némán jeleztem Leinek, hogy Ian az. Lei szája mosolyra húzódott. – Jó reggelt, Mr. Pembry! Épp az előbb gondoltam magára. – Vártam a hívását, aztán elfogyott a türelmem – incselkedett. A hangjában megbúvó pajzánság úgy hatott rám, ahogy feltehetőleg a többi nőre is. Kétség sem fért hozzá, hogy le tudta dumálni a nőkről a ruhát. – Ráérne velem ebédelni valamikor? – kérdeztem Iant, közben Leire pillantva, hogy nincs-e ellenvetése. Lei bólintott. – Hízelgő, hogy Jackson helyett inkább engem választ – mondta, amivel kapásból felpaprikázott. – De reméltem, hogy inkább együtt vacsorázunk. Van egy meghívásom ma estére, és szükségem lenne egy kísérőre. Átnyúltam a készülékhez és megnyomtam a kihangosító gombot. – Mi a helyzet Stacyvel? – Természetesen csodálatos partner lenne, de most inkább magát vinném. Te is jöhetsz, Lei – szólt ki Ian, mintha megérezte volna, hogy hallja. – Vigyázhatsz a

pártfogoltadra, ha úgy tetszik. Minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat. Hivatalos rendezvény lesz. Találkozzunk a Midtown helikopter-repülőtéren este hatkor. Lei vigyorgott, látványosan élvezte a beszélgetést, bár nem szólalt meg. – Milyen biztos abban, hogy nincs még programom péntek estére – jegyeztem meg. – Ne sértődjön meg, Miss Rossi – folytatta kedélyesen Ian –, ez csupán bók volt az elkötelezettségéért. Lei nem alkalmazta volna, ha nem a munka lenne a maga számára az első. Találkozunk este! A vonal megszakadt, és visszatettem a hallgatót a készülékre. – Nos… Mit gondolsz? – kérdeztem Leit. – Azt, hogy el kell mennünk vásárolni. Mikor visszamentem az asztalomhoz, egy kis csomag várt rajta. Kibontottam a barna csomagolópapírból és egy doboz csokoládét találtam benne. Mikor megláttam a márkáját – a belga Neuhaust –, és eszembe jutottak a hozzá fűződő emlékeim,

M

szaporábban kezdtem venni a levegőt. A bőröm felforrósodott. Korábban egyszer már ettem ilyen belga trüffelpralinét – Jax ujjairól szopogattam le. Forró érintése felolvasztotta a csokoládét… aztán a meztelen testemre szavakat rajzolt vele, amelyeket izgatóan csiklandozva lenyalt rólam.

TE A

Szexi Gia. Édes. És a kedvencemet: enyém. Összeszorítottam a combjaimat és keresztbe tettem a lábam. Az ölem epekedve vágyódott utána. A testemet nem érdekelte, hogy szó nélkül kidobott. Kétségbeesetten kívántam Jaxet. A kísérőkártyán egyetlen mondat állt, aláírás nélkül. Bekötött szemmel is felismernélek.

Fogalmam sem volt, hová vitt el Lei ruhát venni. Egy apró, reklámtáblák és feliratok nélküli üzletbe tértünk be, amelynek ajtaján állandóan ott lógott a „zárva” tábla. Csak előzetes bejelentkezés alapján fogadtak vevőket. Abban a pillanatban, ahogy Lei kocsija a bejárat elé gördült, már be is tessékeltek bennünket a pazar luxussal berendezett bemutatóterembe, és pezsgővel meg illatos eperrel kínáltak. Természetesen egyetlen ruhán sem lógott árcédula. A következő egy óra a legfinomabb selymek és taftok bűvöletében telt. El voltam ragadtatva. Mióta Leijel dolgoztam, néhány alkalommal már bepillanthattam abba a csillogó világba, amelyet korábban elképzelni sem tudtam. Ilyenkor mindig igyekeztem elrejteni a csodálkozásomat, és elkerülni, hogy tágra nyílt szemmel, tátott szájjal bámuljak.

Próbáltam példát venni Leiről, aki mindig természetesnek és magabiztosnak mutatkozott. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy az ő családi háttere nem sokban különbözött az enyémtől. Ő is az évek során vált egyre kifinomultabbá, tehát nekem is sikerülhet. Kinéztem magamnak egy selyemujjú, fekete bársonyestélyit, de Lei a vállamra tette a kezét. – Ez túlságosan öreges hozzád. – Szerintem szolid és elegáns – feleltem bizonytalanul Leire nézve. – Igen, egy korombéli nő számára. Te viszont huszonöt vagy. Élvezd a fiatalságod! – Elővigyázatosnak kell lennem – magyaráztam. A főnököm sudár volt, mint a nádszál, kecses és pihesúlyú. Hozzá képest én barokkosan telt idomú voltam. – A melleim túl nagyok. És a fenekem is. – S zexis vagy! – jelentette ki Lei. – Munka közben megpróbálod elrejteni, amit

M

megértek és értékelek, de ne hagyd veszendőbe menni a bájaidat. Szörnyű tévhit, hogy egy sikeres nő nem lehet szexis, mert az a hitelessége rovására megy. Nehogy bedőlj ennek!

TE A

Beleharaptam az alsó ajkamba. Mikor körülnéztem a bemutatóteremben, zavarba jöttem a tömény luxustól, amit sugárzott. Ez már az elérhetetlen kategória volt számomra. Az isten szerelmére, még a falakat is elefántcsontszínű selyem borította tapéta helyett! Meg mertem volna esküdni arra, hogy az apró szendvicseket is súlyos, színezüst tányérokon szolgálták fel. – Segítenél? Félek, hogy rosszul választok – kértem Leit. – Pontosan ezért vagyok itt, Gianna! – felelte, és magához intette a minket kiszolgáló három eladó egyikét. – Mutassa, mi a kínálatuk fiatal, gyönyörű, teltkarcsú nőknek! Mikor pár órával később kiléptem a hálószobám ajtaján, hangos füttykoncert fogadott, amitől egyszerre lettem izgatott és ideges. Denise korábban hazajött, hogy megcsinálja a frizurámat, és magával hozta az egyik stylistját, Pamet is, hogy elkészítse a sminkemet. Angelo a kanapén elnyúlva feküdt, és nézett valamit DV D -ről, hogy elüsse az időt este nyolcig, amikor a műszakja kezdődött a Rossi’sban. – Tyűha! – jegyezte meg elismerően, miközben felült. – Ki vagy te, és mit műveltél a húgommal? – Fogd be! – ripakodtunk rá Denise-zel kórusban. – Úgy festesz, mint egy filmcsillag – vetette közbe Pam, aki ekkor tért vissza a konyhából, miután letisztogatta a sminkecseteit. – Mint egy igazi istennő! Raquel Welch vagy Sophia Loren, ha engem kérdeztek.

– Kicsoda? – grimaszolt Denise. Én viszont értettem az összehasonlítást. Mindig is épp ilyennek láttam az anyámat. Az estélyi ruha, amelyet végül kiválasztottunk, mégiscsak fekete volt, de fényévekkel dögösebb. Egy féldrágakövekkel díszített bross tartotta az egyik oldalon a vállpántot, és a mellrészen kékesfekete szaténfodor haladt le egészen a ruha szűkített derekáig, amelyet egy vékony, strasszokkal kirakott öv díszített. A ruha alja pedig combközéptől a felhajtásig fel volt sliccelve. Arra gondoltam, jobb is, hogy Vincent már elment dolgozni, mert gutaütést kapott volna, ha meglátja, milyen sok látszik a lábaimból. Nico viszont, aki most már New Jerseyben lakott, imádta volna. Denise leheveredett a kanapéra két sörrel a kezében. Az egyiket odaadta a férjének, a másikat letette a dohányzóasztalra Pamnek. Mióta megtudta, hogy babát vár, megszállottan ragaszkodott hozzá, hogy csak vizet és gyümölcslevet igyon. Hullámosra formázott hajkoronájából aranykarikák lógtak. – Chad is ott lesz? – kérdezte.

M

– Fogalmam sincs – válaszoltam. – És Jax? – érdeklődött Angelo feszülten.

TE A

Megvontam a vállam, de a pulzusom az egekbe szökött. Próbáltam nem gondolni Jaxre, miközben készülődtem, bár titokban reménykedtem benne, hogy látni fog így kicsinosítva. Eszméletlenül dögösen néztem ki. – Kerüld el messzire – figyelmeztetett Angelo. – Igen, tudom – feleltem.

Megcsörrent a mobilom, és ebből már tudtam, Lei sofőrje megérkezett, hogy felvegyen. – Rohannom kell! Végigszaladtam a közös loftlakásunk nemrég felújított tömörfa padlóján, hogy az ajtó melletti padról magamhoz vegyem a magas sarkúmat, a borítéktáskámat és a bolerómat. Aztán intettem Pamnek, miközben kiléptem a lakásunk elhúzott tolóajtaján. Most nem az öreg, nehézkesen vánszorgó teherlifttel mentem, inkább lerohantam három emeletet a lépcsőn az utcára. Lei sofőrje hozzá volt szokva pár perc késéshez. Nico, Vincent és Angelo eredetileg azért vette meg ezt a loftlakást, hogy felújítsák, aztán némi haszonnal eladják. Az egyetem elvégzése után én is beköltöztem, aztán kivásároltam Nico részét, mikor New Jerseybe költözött. Ezután Vincenttel felosztottu egymás közt és kifizettük Angelo részét, mikor Denise-zel elköltöztek, így mindketten fele-fele arányban voltunk tulajdonosok. Mikor Denise megtudta, hogy várandós, és Angelóval visszaköltöztek, hogy pénzt spóroljanak, elvetettük az eladás gondolatát. S zerettem úgy hazajönni, hogy mindenki itthon volt, és hiányzott Nico. Nem is tudom, mit csináltam volna magamban, ha egyedül lakom. Mivel mindig volt otthon

valaki, úgy éreztem, jobban tudok a munkámra figyelni, és kevesebbet pasizom, mint egyébként tettem volna. Jól éreztem magam így, bár lehet, hogy valójában inkább az összetört szívemnek volt szüksége erre a menedékre. Talán már sokkal korábban rá kellett volna jönnöm erre. De ha eddig nem is tettem meg, most végre ideje volt szembenéznem ezzel a ténnyel. A rohanástól levegő után kapkodva beültem a kocsi hátsó ülésére, és elindultunk Lei lakásához. New Yorknak az a része ég és föld volt ahhoz képest, ahol én laktam. Lei Manhattanben lakott, és noha csak egy híd választott el bennünket egymástól, igazából két különböző világban éltünk. Eközben áthajtottunk az East River fölött. A víz felszínén tükröződő fényárt egy sebesen haladó vontatóhajó árnyéka törte meg. Csodálkoztam magamon, amiért egykor képes voltam azt hinni, hogy Jax be tudna illeszkedni ide. Olyannyira azonosítottam őt Washington D. C.-vel, hogy már nem

M

tudtam volna másutt elképzelni. Kivéve az ágyban. Ott bármikor könnyen el tudtam képzelni. Épp azon gondolkodtam, mi lenne a legjobb módja annak, hogy kihúzzunk valami információt Ian Pembryből, mikor a kocsi megállt az épület előtt, amelyben Lei lakott.

TE A

Ugyan korábban már láttam rajta a ruháját, egész másnak tűnt elegáns frizurájával és a sminkjével kiegészítve. A smaragdzöld, görög stílusú ruha rásimult nádszálalkatára, mikor kilépett az épület kijáratán, és máris bezsebelt egy elismerő mosolyt a portástól. Estélyi ruhájának színpompás árnyalata remekül kihangsúlyozta bőre makulátlan fehérségét és vörösre rúzsozott ajkait, a gyémántokkal kirakott hajcsat pedig kiemelte a jobb halántékától induló ezüst hajtincseket. Beült mellém a kocsi hátsó ülésére, és azonnal megéreztem a feszültségét. – Jól vagy? – kérdeztem tőle. – Hát persze – felelte.

Útközben mindketten csendben, a gondolatainkba merülve ültünk, míg el nem értünk a helikopterleszállóhoz. Mikor befordultunk az egyik sarkon, észrevettem egy kutyasétáltatót, benne önfeledten rohangáló szőrös kis kedvencekkel. Játékosságuk és kitörő örömük mosolyra késztetett, noha egész nap nyomott volt a hangulatom. Nehezemre esett elismerni, de elszomorított, mikor kiderült, Ian tudott arról, hogy Jax meghívott ebédelni. Mikor telefonon beszéltünk, azt hittem, a meghívás szívből jött. Reméltem, hogy személyes okokból akar velem találkozni, mert valóban fontos számára, hogy beszéljünk, akkor is, ha csak bocsánatot akart kérni. Azt hiszem, mindig is túl sokat reméltem Jaxtől. De ha csak szóba került, az ösztöneim teljes mértékben cserbenhagytak.

– Tudod, hová megyünk? – kérdeztem Leitől. Megrázta a fejét. – Ian nagyon komolyan készült erre a kis kirándulásra. Arra számítok, hogy le akar nyűgözni bennünket. Nyolc óra körül épp kiszálltam egy limuzinból egy hatalmas villa előtt Washington D. C.-ben. Ahogy közeledtünk, minden egyes kilométerrel nőtt az izgatottságom, amely akkor kezdődött, mikor felszálltunk egy magángépre a repülőtéren, és rohamosan növekedni kezdett, miután a légiutas-kísérőnk elárulta az úti célunkat. – Nagyon kitett magáért – súgta oda nekem Lei, mikor Ian lesétált az óriási villa bejáratához vezető széles lépcsősoron, hogy üdvözöljön bennünket. Roppant elegánsan festett a klasszikus szmokingjában, hátrafésült ezüstösszürke hajával. Kézcsókkal üdvözölt előbb engem, aztán átható kék szemével Leire nézett. – Az egyik védencemmel játszadozol – jegyezte meg Lei hűvösen, és le sem vette a

M

szemét Ianről, aki eközben a szájához emelte a kezét. – Régen nem voltál kegyetlen. – Akkor még volt szívem – felelte Ian. – Aztán valaki összetörte.

TE A

Csak kapkodtam a fejem, felváltva néztem hol egyikükre, hol a másikra, megpróbálva értelmezni a köztük vibráló feszültséget. Olyan érzésem volt, mintha egy mérkőzés kellős közepébe csöppentem volna, és rajtam kívül mindenki értené a szabályokat. Sebaj, ha befogom a szám, és kinyitom a szemem, majdcsak rájövök, mi folyik itt, gondoltam magamban. Ian hozzám fordult és a karját nyújtotta. – Bemegyünk?

Felkísért a lépcsőn, Lei pedig jött utánunk. Közben fél szemmel hátranéztem, és láttam, hogy úgy lépdel, akár egy királynő, magasan feltartva a fejét kecses nyakával, melyet úgy irigyeltem tőle. A dupla szárnyú bejárati ajtón fény szűrődött ki, mögöttünk pedig tömött sorban érkeztek a vendégeket szállító limuzinok. Már most úgy tűnt, lenyűgöző parti lesz, pedig még át sem léptem a küszöböt. – Remélem, kellemes volt a repülés – jegyezte meg Ian. Mikor rápillantottam, úgy tűnt, mintha nagyon is ravaszul figyelne engem. – Igen, köszönöm – feleltem. – Járt már korábban is Washington D. C.-ben? – Nem, ez az első alkalom. – Óh! – Ian elmosolyodott, és ilyenkor egészen sármosnak tűnt. – Ha egyszer van kedve itt tölteni a hétvégét, csak szóljon. Van egy házam Georgetownban, szívesen vendégül látom ott.

– Ez nagyon kedves magától. Erre kedélyesen felnevetett, elengedte a karomat, és a kezét a derekamra tette, hogy betessékeljen maga előtt az ajtón. – Remélem, többet is fog mondani az este során, mint csupán pár szót, Miss Rossi. Szeretném jobban megismerni, különösen mert Jackson és Lei is határozottan érdeklődik maga iránt. A lépéseim lelassultak, mikor megláttam a hosszan kígyózó sort, amelybe az érkező vendégek beálltak. – Mi ez a rendezvény? – Egy privát adománygyűjtő parti. Hirtelen rádöbbentem, mire célzott Lei, amikor Ian kegyetlenségére utalt. – Egy Rutledge számára? Ian kedélyes hangon válaszolt: – Ki másnak?

TE A

M

Gyorsan túljutottunk a bejáratnál álló fogadóbizottságon. A férfiak erősen megszorították egymás kezét, a nőkét valamivel gyöngédebben. A makulátlanul elegáns vendégeknek minden egyes hajszála a helyén volt, és szélesen mosolyogtak egymásra vakítóan fehér fogsorukkal. Örültem, hogy végre bejutottunk, és elvettem egy pohár pezsgőt egy mosolygós pincér tálcájáról. Még vidámabb lettem, mikor megpillantottam Chadet, aki látszólag pont olyan kényelmetlenül feszengett, mint én. Mikor megpillantott bennünket, az ő arca is felderült, hogy talált végre pár ismerőst az idegen tömegben, és rögtön elindult felénk. – Vettem a bátorságot és meghívtam neked kísérőnek Chadet – közölte Ian Leire nézve. Körülnéztem, a szememmel Jaxet keresve. Nem láttam őt, de hát rengetegen voltak a bálteremben, ahová betessékeltek bennünket. Igazi bálterem, egy magánházban, magasságos ég! Mégis ki él így? Nagyot kortyoltam kellemesen hűs italomból. Jax élt így. Az a sima modorú üzletember, akit a Savor irodájában láttam, épp beleillett ebbe a közegbe, ellentétben a szeretővel, akit ismertem. Csak azt hittem, hogy ismertem… Chad odajött hozzám, az egyik ujját bedugva az inge gallérja alá. – El tudod ezt hinni? Az előbb találkoztam Louisiana kormányzójával, és tudta, k vagyok! Ian önelégülten mosolygott. Én azonban még mindig nem értettem a helyzetet.

– Hogy fér össze egymással a politika és a vendéglátóipar? – kérdeztem tőle. – Különös párosítás, elismerem – válaszolta Ian, majd elvette a kezemből az üres poharat és kicserélte egy telire, mikor épp arra jött egy pincér. – E nni mindenkinek kell… – De nem mindenki szavaz – szólt közbe Lei, aki közben magának cserélte ki a poharát. – Ebben mindig is sokkal lelkiismeretesebb voltál nálam – hagyta meg Ian. – Mi a helyzet magával, Gianna? Szólíthatom Giannának, ugye? Maga szokot szavazni? – Nem azt mondják, hogy a politika olyan téma, amelyet jobb nem nyilvánosan megvitatni? – kérdeztem. Futólag megpillantottam egy tálcát, rajta az előétellel, de rájöttem, hogy az idegeim olyannyira pattanásig feszültek, hogy gondolni sem tudok az evésre.

M

– Akkor miért nem táncolunk inkább? – javasolta Ian. Mivel úgy gondoltam, ez remek alkalom lehet arra, hogy négyszemközt beszéljek vele, igent mondtam. Chad elvette a pezsgőspoharamat és ledöntötte az ital maradékát. – Figyelmeztetem, hogy nem vagyok jó táncos – mondtam Iannek, miközben a

TE A

táncparkettre vezetett. Ugyan vettem pár leckét, hogy nagyobb legyen az önbizalmam, de sosem táncoltam ehhez hasonló hivatalos rendezvényen, csakis a tánciskolában, és a tudásom mindössze az alaplépésekig terjedt. Egy biztos, hogy sosem táncoltam még élő zenét játszó zenekar előtt. – Csak hagyja, hogy vezessem – suttogta Ian, és közelebb húzott magához. Elvegyültünk a táncoló párok között. Annyira koncentráltam, hogy ne lépjek a lábára, hogy hosszú percekig meg se mertem szólalni.

– Mesélje el, honnan ismeri Jacksont – kérte Ian. – Nem ismerem – feleltem, és ez igaz volt minden lényeges értelemben. Ian szemöldöke a homlokára szaladt, ragyogó kék szemével fürkészőn figyelte az arcomat. – Nem tegnap találkoztak először. – Mivel tisztában vagyok azzal, hogy a kérdésére már azelőtt tudta a választ, hogy bevette őt az üzletbe, engem jobban érdekel, hogy maguk ketten honnan ismerik egymást. – Ismerem az apját, Parker Rutledge-t. Ő mutatott be minket egymásnak – mondta Ian, majd elnézett a vállam fölött. – Fesd a falra az ördögöt… A gerincem megfeszült. Oldalra fordítottam a fejem, és csaknem megbotlottam a saját lábamban, mikor megpillantottam a férfit, aki kiköpött mása volt Jaxnek, és épp egy feltűnően csinos fiatal nővel táncolt.

Hirtelen iszonyú erős vágyat éreztem, hogy elmeneküljek innen. Semmi keresnivalóm nem volt egy politikai pénzgyűjtő partin, sem helyem egy olyan világban, amelynek köze sem volt az enyémhez. Nem tudtam rájönni, hogy kerülhettem én ide egy séf ikerpár miatt, és pillanatnyilag nem is volt türelmem ahhoz, hogy összerakjam a mozaikkockákat. Egyre erősödött bennem a rossz előérzet, hogy a kellemetlenül indult este csak még kínosabbra fog fordulni. – Miért hívott meg ide bennünket, Ian? Ian a kérdésre kérdéssel válaszolt: – Mennyire ambiciózus, Gianna? – Lojális vagyok Leihez. Ian mosolygott. – Én is az voltam. De sajnos tőle nem fogja ugyanezt kapni cserébe. Maga is épp

M

olyan jól tudja, mint én, hogy sem Chadnek, sem Stacynek nem érdeke, hogy különváljanak. Szükségük van egymásra. – Önállóan is boldogulnak. Mindketten elég tehetségesek külön-külön is – jegyeztem meg egyre növekvő ingerültséggel. – Miért nem tudtuk ezt New Yorkban megbeszélni? – Én a megélhetésemért küzdök. Gondolhatja, hogy mindent meg fogok tenni érte.

TE A

– Lei egy súlycsoportban van magával. Én nem. – Idegennek érzi magát itt – mondta megértő, megnyugtató hangsúllyal Ian. – Én ismerem ezeket az embereket. Szívesen segítenék abban, hogy felépítse a kapcsolatrendszerét, és megálljon a saját lábán. Megrökönyödve bámultam rá. – Miért ajánlja fel ezt nekem? Jackson miatt? Ha azt hiszi, hogy a közelébe akarok férkőzni, nagyon téved velem kapcsolatban. A zeneszám véget ért, és hátraléptem, mert meg akartam keresni Leit, és megkérdezni, nem akar-e ő is hazaindulni. Pembry észrevette a jelzésemet, és lekísért a táncparkettről. Már majdnem kereket oldottam, mikor egyszerre egy magas alak lépett elém. Felnéztem rá, és a lélegzetem elállt, mert egy pillanatra azt hittem, Jax mégis itt van a partin. Aztán rájöttem, hogy az apja volt. – Ian – szólalt meg Parker, a kezét nyújtva Pembrynek. A hangja hatalmat és erőt sugárzott, akárcsak az alakja. A Rutledge pátriárka irányította a komoly politikai kapcsolatrendszerrel és befolyással rendelkező családot. Döbbenetesen messzire ért a keze, és másra se tudtam gondolni, csak erre, mikor sötétbarna szemével rám nézett. – Mi még nem ismerjük egymást bájos kísérőddel. Meglepődtem az enyhe akcentusán, amelyet nem bemutatott bennünket egymásnak.

tudtam hová sorolni. Ian

– Parker, ő Gianna Rossi. Gianna, bemutatom Parker Rutledge-t. – Jó estét! – köszöntem. – Miss Rossi, örülök, hogy megismerhetem. Hadd mutassam be a feleségemet, Reginát. A szőke nőre néztem, aki mellette állt, és akivel az előbb táncolt. Nem tűnt sokkal idősebbnek nálam. De ahhoz biztosan nem volt elég idős, hogy J ax anyja legyen. Még a legkiválóbb plasztikai sebész se tudna valakit ennyire megfiatalítani. – Jó estét, Mrs. Rutledge! – Szólítson csak Reginának, kérem – felelte a nő hamiskás mosollyal. – Táncoljunk egyet, Regina! – mondta Ian, és széles mozdulattal kinyújtotta felé a karját. Regina Parkerre pillantott, aki bólintva beleegyezését adta. A nő erre újra Ianhez fordult. – Szeretném, ha mesélne nekem az új séfről, akit ma este magával hozott. Milyen

M

stílusú konyhát képvisel?

TE A

– Modern déli konyhát. – Valóban? – kérdezte Regina, miközben Iannel elindultak a tánctér felé. – Rendezek egy vacsorapartit pár hét múlva. Gondolja, hogy… – Ránézésre nem mondaná meg róla, de imád enni – jegyezte meg Parker a kezét a derekamra téve, még mielőtt kitérhettem volna a felkérés elől. – Nem is értem azokat az embereket, akik nem így vannak ezzel – feleltem, miközben Parker nagy lendülettel táncba vitt. Kényszerítenem kellett magamat, hogy levegőt vegyek. – Regina rajong a remek partikért is – folytatta Parker. – Ami nem csoda, hiszen gyönyörű és fiatal, akárcsak maga. – Köszönöm. – Vendéglátással foglalkozik, igaz? Úgy emlékszem, Ian ezt mondta magáról. Akkor nyilván maga is élvezi a partikat. Mit gondol a ma estéről? – Nos… – feleltem, kétségbeesetten keresve a szavakat. – Még próbálom szokni a helyzetet. Parker felnevetett, de nevetésének hangja egyáltalán nem hasonlított Jax szívmelengető kacagásához. Kitörő erejű hahotázás volt, ami rögtön ráirányította a figyelmet. Emellett ragadós is volt, rögtön éreztem, hogy a szám sarka önkéntelenül mosolyra húzódik. – Gianna – ízlelgette a nevemet a különös akcentusával. – Szokatlan név, nem igaz? Jackson ismert egy Giannát Las Vegasban, pár évvel ezelőtt. Épp ahogy számítottam rá, az este kellemetlenből hamar katasztrofálisba fordult. Azt

hittem, Jax mindvégig titokban tartott. Ehelyett azonban úgy tűnt, a családjában mindenki tudott rólam, ami egyáltalán nem tett boldoggá. – Ez gyakori név – mondtam összeszorított fogakkal, és iszonyú hülyén éreztem magam. – Biztos kellemes meglepetés volt viszontlátni őt. Elgondolkodva figyeltem Parker arcát. Vajon Jax is úgy fog kinézni, mint az apja, ha ennyi idős lesz? Reméltem, hogy nem. Neki biztosan több nevetőránc lesz a szeme, és kevesebb keménység a gyönyörű szája körül. – Jobban meglepett, hogy Ian szükségét érezte bevonni őt az üzletünkbe. – Én vontam be Jacksont – mormolta Parker, és szúrós tekintettel nézett el a fejem fölött. – Ian nagy szívességet tett nekem, mikor bemutatott Reginának, ezért mindenben segítek neki, amiben csak tudok – magyarázta, és újra rám nézett. – Magáról azonban nem tudtam. Feltételezem, hogy Ian viszont tudott.

M

A gerincemen végigfutott a jeges borzongás. Úgy éreztem magam, mint egy bohóchal a cápák medencéjében, abszolút nem az én súlycsoportomban. – Elnézést.

TE A

Jesszusom! Jax hangja visszhangzott minden porcikámban. – Szeretném lekérni a hölgyet. Parker megállt, és megfordultam. A szívem majd kiugrott, mikor szemtől szembe találtam magamat Jaxszel. – Nem számítottam rá, hogy eljössz – közölte Parker a fiával. Jax rám nézett, aztán vissza az apjára. – Nem hagytál más választást.

Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy szép csendben elillanok, míg a két férfi el van foglalva azzal, hogy farkasszemet néz egymással. Aztán Jax hátulról átkarolta a derekamat és magához húzott, elszakítva engem az apjától. Parker rám nézett. – Most elköszönök, de a vacsoránál még találkozunk, Gianna. Élvezze az estélyt! Jax elfordított, így már nem láttam az apja távolodó hátát. – Fantasztikusan nézel ki – suttogta, és közelebb húzott magához. A vállam már fájt a feszültségtől. – Örülök, hogy elégedett vagy velem – feleltem gúnyosan, miközben J ackson megtette az első lépéseket, én pedig követtem. – Vegyél levegőt, Gia – utasított. – Velem vagy. – Nem akarok itt lenni. – Akkor már ketten vagyunk így ezzel – mondta Jax, és megnyugtatóan megsimogatta a hátamat. – Utálom ezt az egészet.

– De te közülük való vagy. Jax tekintetét beárnyékolta valami, amit nem tudtam megnevezni. – Én beleszülettem ebbe. De nem élek benne. A testem szép lassan kezdte magába szívni a testéből áradó forróságot. Minden levegővételemmel belélegeztem az illatát, és minden mozdulata emlékek hullámát indította el bennem. – Így már jobb – jelentette ki mézesmázos hangon. – Lazulj el, bébi! – Ne kezdd! – Most az én világomban vagy, Gia. Itt az én szabályaim érvényesek. Megráztam a fejemet. – Nem én akartam idejönni, idecsaltak.

M

Jax közelebb húzott magához, az ajka a homlokomat súrolta. – Sajnálom! – Csak ezt akartad mondani, nem igaz? Nem is értem, miért. Nyilvánvalóan nem voltam a mocskos kis titkod, mint aminek hittem magam. – Semmi sem volt mocskos. – Jax hangja elmélyült. – Kivéve, amikor ezt akartad.

TE A

Kicsit durván, és nagyon keményen. Jesszusom! Tudtad, hogyan vedd el teljesen az eszemet. Szándékosan ráléptem a lábára, mire felnevetett. – Te becsíptél! – ripakodtam rá, miután megéreztem a leheletén az enyhe szeszillatot. – Kénytelen voltam – válaszolta, majd hátrébb lépett, és a szemembe nézett. – Nem tudtam, hogy ilyen átkozottul nehéz lesz viszontlátni téged. – Megkönnyítem a dolgod. Csak segíts nekem és Leinek eltűnni innen. – Még nem lehet – felelte, ajkaival lágyan súrolva a szemöldökömet. – Én is eltöltöttem egy estét a családoddal. Te is tartozol nekem azzal, hogy egy estét az enyémmel töltesz. – Utána eltűnhetek, hogy soha többé ne lássanak? Semmire sem vágytam jobban. Hamupipőkéről a bálon újra kiderült, hogy nem illik ide. Jax szorosan magához húzott, a mellkasa hozzáért a mellemhez. – Ez a terv. *** Jax még két számot végigtáncolt velem. Közben határozottan ellenállt, mikor Ian és két

másik fiatalember is megpróbált lekérni. Én is megértettem az üzenetet, mint ahogy valószínűleg mindenki más is a teremben: noha Iannel érkeztem, most már Jax kísérője voltam. Úgy döntöttem, teljes mértékben átadom magam a Hamupipőke-szerepnek, nem törődve a belső hanggal, amely az utóbbi két napban nyomasztott és hátrafeszítette a lábujjaimat a mesebeli üvegcipőben. – Innék egy kis pezsgőt – jelentettem ki váratlanul. J ax kérdőn nézett rám. – Komolyan mondod? – Nagyon is. A szemében csibészes fény villant, ami nekem is feltűnt. – Gyerünk! – közölte, és kézen fogva kivezetett a táncparkettről. Keresztülvágtunk a nyüzsgő tömegen. Ott toporogtam a sarkában, és próbáltam lelassítani, hogy álljunk meg valahol, de ő gyors válaszokkal ügyesen kitért az udvarias üdvözlések elől. Észrevettem egy ismerős arcot, a szépséges Allison Kelsey-ét – az ő

TE A

M

vőlegényének legénybúcsúja hozott bennünket össze Jaxszel –, aztán már kint is voltunk a fényesen kivilágított folyosón. Innen Jax egy lengőajtón át egy éttermi méretű konyhába vezetett, ahol sürögtek-forogtak az alkalmazottak. Körülnéztem, hogy szemügyre vegyem a rengeteg konyhaszigetet és a fekete-fehér egyenruhákat, amelyeket eddig csak filmekben láttam. Jax kivett egy üveg pezsgőt az egyik pincér kezéből, gyakorlott mozdulattal a talpa alá nyúlva az ujjai közé kapott egy pezsgőspoharat, aztán magával cipelt egy újabb ajtón át egy másik folyosóra. – Hová megyünk? – kérdeztem megszeppenten, mivel még mindig tartottam attól, hogy kettesben maradjak vele. Eszelősen kívántam. A vágyakozásom iránta soha egy percre sem csökkent. – Majd meglátod! Egyre hangosabbá vált a parti, és csalódottság futott át rajtam, hogy máris visszamegyünk. Ideje lett volna végre eldöntenem, mit is akarok valójában. Jax a kitárt franciaajtókon keresztül kivezetett a varázslatosan szép kertre néző teraszra. Számomra legalábbis lenyűgöző volt a kis lámpásokkal megvilágított ösvényeivel és a halovány fényben fürdőző, kedves öreg fákkal. – Kié ez a ház? – kérdeztem. – Ez a Rutledge család birtoka. Ahogy ezt kimondta, abból sokkal inkább ki lehetett érezni, hogy birtokon belül van, mint pusztán a szavaiból. – Értem. – Tegyünk úgy, mintha csak beszöktünk volna a partira – mondta Jax, miközben levitt egy kőből kirakott lépcsősoron egy félhold alakú márványpadhoz.

Leültem és figyeltem, ahogy pezsgőt töltött nekem, majd a kezembe nyomta a poharat. – Nekem úgy tűnik, mintha mindvégig csak színlelnénk, nincs igazam? Jax beleivott az üvegbe, aztán egy dacos, nemtörődöm gesztussal a kézfejével megtörölte a száját. – Talán. De jobban ismerlek, mint hiszed. – Én viszont úgy érzem, egyáltalán nem ismerlek. – Akkor ismerj meg – felelte Jax kihívóan. – Mitől félsz? Belekortyoltam a pezsgőmbe. – Attól, hogy nagyon belendülünk, és aztán megint zsákutcába futunk. – Nem élvezhetnéd egyszerűen magát az utazást? De még mennyire hogy élvezném! Az epekedő vágyakozás belém hasított. Jax letett az üveget mellém a padra. – Most pedig meg foglak csókolni.

TE A

– Csak próbálj meg feltartóztatni! Talpra ugrottam. – Jackson…

M

Az izgalomtól elfelejtettem levegőt venni. – Nem, nem fogsz!

– Fogd be, Gia! – felelte, aztán a két kezébe vette az arcomat, és megcsókolt. Egy pillanatra mozdulni sem tudtam, annyira ledermedtem, mikor megéreztem a száját a szájamon. Lágyan, mégis határozottan csókolt. Fájdalmasan ismerősen. Gyöngéden cirógatva végighúzta a nyelvét a számon, mire halk sóhaj kíséretében kinyíltak előtte az ajkaim, és magamba engedtem. Elejtettem a pezsgőspoharamat. Távolról hallottam a csörömpölést, ahogy összetört, de nem érdekelt. A karommal körbefontam széles vállait, az ujjaimmal selymes hajába túrtam. Szomjaztam a csókját, mely egyszerre volt pezsgő- és Jax-ízű. Lábujjhegyre álltam, hogy még jobban átadhassam magam neki. Mint mindig, most is megadta nekem, amire vágytam. Szorosan magához ölelt, miközben megízlelte az ajkaim. Nyelvével bársonyosan simogatta, az ajkaival és a fogával pedig gyöngéden harapdálta a számat. Szinte felfalt. Egyetlen csókja olyan érzéki vallomás volt, hogy beleremegtem a gyönyörűségbe. Jó ég, mennyire hiányzott! Hiányoztak az érzések, amelyeket bennem ébresztett. Jax felnyögött, rekedtes hangja mélyen lüktetett a testemben. A keze lejjebb csúszott, és a hátamat simogatta. Miközben magához szorított, mozgatni kezdte a csípőjét, az ölemhez dörzsölve keményen álló férfiasságát. Elöntött a vágy, lángra gyújtva a bőrömet. Isteni illata volt, a szappanja friss aromája keveredett a bőre természetes

illatával. El akartam merülni és feloldódni benne, mint régen, hozzá préselve meztelen testemet, míg semmi sem választ el tőle. – Gia – suttogta kéjesen, az ajkait az arcomhoz dörzsölve. – Úristen, mennyire kívánlak! Behunytam a szemem, és belemarkoltam sűrű hajába. Megőrültem érte, a bőröm lángolt és szomjazta az érintését. – A tiéd voltam. – Helyesen döntöttem, mikor elhagytalak. – Jax forró lehelete a homlokomat csiklandozta. – De ez nem jelenti azt, hogy ne bántam volna meg. A belső hang valósággal üvöltött bennem, hogy térjek észhez. – Fájdalmat fogsz okozni nekem. – Elhalmozlak gyönyörrel – felelte, egyik kezével hátulról átfogva a nyakamat. A másikkal megragadta a csípőmet, és a combjaim közé betolta kemény férfiasságát, mely a csiklómnak feszült. – Emlékszel, milyen volt? Órákon át simogattalak, csókoltalak,

vágytól, hogy kielégüljek.

M

miközben mélyen benned voltam. – Mégis mennyi ideig? – kérdeztem. Az ölem bizsergett az izgalomtól és lüktetett a

TE A

– Hetekig. Hónapokig! J esszusom, olyan kemény a farkam, hogy már fáj! – nyögött fel Jax. Kibontakoztam a szorításából. – Nekem több kell a szexnél. Jax elengedett, de a pillantása még mindig vad és tüzes volt. – Mindent megadok neked, amit csak tudok! – Néhány hétig? – kérdeztem. Reszkettem, annyira igyekeztem távol tartani őt magamtól, miközben másra sem vágytam jobban, csak rá. – Netán néhány hónapig? – Gia! – Jax a tenyerével megdörzsölte az arcát. – A fenébe is, fogadd el, amit adni tudok neked. – De az nem elég! – Elégnek kell lennie. A szentségit… Ne kérd tőlem, hogy olyanná tegyelek, mint azok ott bent! Hátrahőköltem, mert megdöbbentett, milyen gyűlölet áradt belőle. – Mégis miről beszélsz? Hátat fordított a háznak, felemelte a pezsgősüveget és meghúzta. Zavartan fürkésztem őt, de csak a makacs dühét láttam. A háta mögött fényárban úszott a bálterem, benne a ragyogóan elegáns és dúsgazdag párocskákkal. Aztán váratlanul feltűnt Lei a teraszon, Chaddel az oldalán. Ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy meg akarom fejteni Jax rejtélyes titkát, kerül,

amibe kerül. – Csatlakozhatunk? – kérdezte Lei, miközben közelebb jöttek. Lei egyetlen pillantásomból értette a helyzetet. Lerogytam a padra, a testem még mindig a kielégítetlen vágyakozástól lüktetett. Mikor Jaxre pillantottam, észrevettem, hogy engem figyel. Sötétbarna szemével kihívóan nézett rám. Kinyújtottam a kezem a pezsgőért, és megragadtam az üveget a nyakánál, mikor felém nyújtotta.

TE A

M

Tósztra emeltem az üveget, és arra ittam, hogy elfogadom a kihívást.

6. Ne tűnj el! Találkozzunk újra… Jax búcsúzáskor mondott szavai a fülembe csengtek a repülőút alatt, míg vissza nem értünk New Yorkba. Tudtam, hogy ha közel engedem magamhoz, fájdalmat fog okozni, mert reménykedni kezdek. Többet akartam. De mégis milyen választási lehetőségem volt? Tudnom kellett, mi tette tönkre a kapcsolatunkat annak idején, és mi tartotta vissza őt most. Mindig azt hittem, az én hibám volt – a természetem és a származásom miatt –, de sosem számoltam azzal, ki is ő, és mit akar hosszú távon.

M

Leire pillantottam, aki velem szemben ült a repülőgépen, és épp kinyitotta a borítéktáskáját, majd előhúzott belőle egy összehajtogatott papírlapot. Átnyújtotta nekem, én pedig kihajtogattam a közöttünk lévő kis asztalkán. Elolvastam az első bekezdést, aztán a szemem a papír alján álló aláírásra ugrott. Felkaptam a fejem.

TE A

– Jesszusom! Rávetted Chadet, hogy írja alá a szerződést? – Ez csak egy előszerződés – javított ki Lei. – Arról, hogy bevesszük Isabelle-t és Inezt is az üzletbe, és te fogod vezetni az első éttermet, de ezzel már a horgunkra akadt. – A mindenit! – Óvatosan összehajtogattam a papírlapot, és próbáltam hogy épp most kaptam meg életem eddigi legfelelősségteljesebb megbízását. – El se hiszem, hogy ez végig nálad volt! Tudtad, hogy ott lesz a partin? megbarátkozni

a

gondolattal,

– Sejtettem, mert jól ismerem Iant. Visszaadtam neki a szerződést. – Rutledge jól elszórakoztatott téged ma este – jegyezte meg Lei. – Ian megpróbált a farkasok elé dobni, csakhogy Jackson túlságosan közel tartott magához. És még ennél is közelebb akart. Kitértem Lei burkolt érdeklődése elől, mert nem akartam beavatni a legbensőbb magánügyeimbe. – Egyébként Parker Rutledge elárulta, honnan ismerik egymást. Ian mutatta b Parkernek a legfrissebb Mrs. Rutledge-t. – Komolyan? – Lei felhúzta elegáns vonalú szemöldökét. – Akkor valószínű, hogy Ian és Regina Rutledge között bensőséges viszony van. – Viccelsz? – Attól tartok, nem.

– Értem. Lei hátradőlt és a fejét az üléstámlának támasztotta. – Élvezzük a hétvégét! Kapcsold ki a telefonod, és felejtsd el a munkát. Csak lazítsunk! Majd hétfőn újult erővel nekiveselkedünk. Ez csodásan hangzott. – Benne vagyok, de azért bekapcsolva hagyom a mobilomat, ha esetleg mégis szükséged lenne rám. Lei elmosolyodott. – Nem foglak keresni, ígérem. Randevúm lesz a hétvégén. – Egész hétvégén? – Eléggé ki vagyok éhezve. Nevettem. Az elmúlt egy év alatt, mióta neki dolgoztam, még nem láttam senkivel se randizni. Nem csoda, ha vágyott egy kis kikapcsolódásra, akárcsak én. – Akkor csak keményen!

M

Sokat sejtetően rám pillantott. – Úgy tervezem.

TE A

Mire hazaértem, hajnali kettő múlt, és már mindenki aludt. Mezítláb osontam be a szobámba, és alig vártam, hogy levetkőzhessek. Épp a ruhám cipzárját kerestem a kezemmel, mikor megpillantottam magamat a ruhásszekrény ajtaján lévő tükörben. Megálltam egy pillanatra, hogy jó alaposan megnézzem a tükörképem. Vajon Jax a kifinomult üzletasszonyhoz vonzódott, aki nem is emlékeztette már arra a lányra, akit korábban ismert? Talán örülnöm kellett volna ennek? – Édes istenem! – sóhajtottam fel az ágyam szélén ülve, és azt kívántam, bárcsak ébren lenne még valaki, akivel beszélgethetnék. Ha Nico itt lenne, ő még fent lenne ilyenkor. Igazi éjjeli bagoly volt. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről és tárcsáztam a számát. Háromszor kicsengett, mire felvette. – Szia – szólt bele. – Remélem, valami jó hír miatt hívsz. Összerezzentem

kissé

ingerült

és

enyhén

kifulladt

hangszínétől,

és

arra

következtettem, hogy épp társasága van, én pedig feltartom. – Szia, Nico, ne haragudj, majd holnap visszahívlak! – Gianna! – Nico türelmetlenül kifújta a levegőt, és a háttérből neszeket hallottam. – Mi történt? – Semmi! Majd holnap beszélünk, szia! – Ne tedd le! – csattant fel a bátyám. – Beszélni akartál velem, hallgatlak. Most

mondd el, ami a szívedet nyomja! Gyorsan letettem a telefont, arra gondolva, minél hamarabb békén hagyom, annál hamarabb tudja folytatni, amiben megzavartam. Fél másodperccel később megcsörrent a mobilom. Gyorsan felvettem, mert nem akartam a ház többi lakóját is felébreszteni. – Nico, ne már, nem nagy ügy. Sajnálom, hogy ilyen későn zavartalak. – Gianna, ha nem kezdesz beszélni, most rögtön átmegyek, hogy fenékbe billentselek. Jacksonról van szó? Felsóhajtottam. Tudtam, hogy valakitől már úgyis hallotta a híreket. – Hétvégén szabad vagyok. Gondoltam, benézhetnék hozzád, és kicsit az agyadra mehetnék. Vagy nagyon. – Most? Igazából ez is eszembe jutott, de inkább mást feleltem.

M

– Nem, holnap. – Baromság! Nem azért hívtál fel hajnali kettőkor, hogy közöld velem, holnap át akarsz jönni.

TE A

– De elfoglalt vagy. – Mire ideérsz, már nem leszek – Nico hangja ellágyult. – Van, aki biztonságban elhoz? – Nico… – Hívok egy kocsit, ami majd felvesz. Behunytam a szemem. Végtelenül hálás voltam a bátyámnak, és tudtam, hogy most mindennél jobbat fog tenni a társasága. Hetek óta nem is láttam. Túl rég beszéltünk. – Csak lezuhanyozom és átöltözöm.

– Fél óra múlva ott lesz érted a sofőr. Nálam találkozunk – közölte, és letette a telefont. Gyorsan bontottam a hívást, és sietősen készülődtem. Majdnem reggel négy óra lett, mire Nico lakásához értem. Pár perccel korábban még felhívott, merre járok, aztán kiállt a ház elé, és ott várt, míg ki nem szálltam a taxiból. Melegítőt viselt, és enyhén borostás arcával igazi veszélyes rosszfiúnak tűnt, amit persze rengeteg nő vonzónak talált. Erről eszembe jutott, engem is mennyire be tudott indítani Jax alfa-hím kisugárzása. – Szia! – köszöntött Nico, majd elvette a sporttáskámat a sofőrtől, és kifizette a fuvart. Ezután átkarolta a vállamat és bekísért a kapun. – Jó látni téged. – Nem is! – feleltem, és a csípőmmel meglöktem az övét, amitől mindketten csaknem orra buktunk. – Bocs, hogy elrontottam az éjszakádat. – Megkaptam, amit akartam, és ő is, szóval minden rendben – felelte vigyorogva.

– Kímélj meg a részletektől! – fintorogtam. Nico mindig is igazi nőcsábász volt. – Mennyire komoly az ügy? – Nem igazán. Nincs most időm egy kapcsolatra. Minden energiámat felemészti az új Rossi’s. Nico elengedett, hogy kinyissa a kaput, aztán átkísért a belső udvaron. Már jártam a lakásában, mikor segítettem neki a költözködéskor, de éjjel valahogy másnak tűnt a hely. Túl csendes volt, és nagyon idegen. Azon töprengtem, nem érzi-e magát magányosnak nélkülünk, és ettől szomorkás lett a hangulatom. – Bárcsak lenne valakid, aki gondoskodik rólad – jegyeztem meg. – Ez neked sem ártana – felelte Nico, visszadobva a labdát. Mindig is értett frappáns visszavágásokhoz.

a

Felmentünk a külső lépcsőn a lakásába. Az ajtón belépve láttam, hogy nem sokat foglalkozott vele, mióta beköltözött. Tipikus agglegénybarlang volt, puritán stílusban, inkább a kényelmi szempontok szerint berendezve.

TE A

M

A hatalmas LC D képernyő uralta a nappalit, amelyben egy fekete bőrkanapé, egy kétszemélyes pamlag, egy dohányzóasztal és egy zsúrkocsi állt, rajta egy kinyitott dobozos üdítővel. Az amerikaikonyhából és a félig nyitott hálószobaajtón át fény szűrődött ki az egyébként elsötétített szobába, némileg kárpótolva az asztali és állólámpák hiányáért. – Szóval Jax visszatért – jegyezte meg Nico, miközben lehuppantam a kanapéra. – Vincent lóg nekem egy százdollárossal. – Most viccelsz? – Hozzávágtam volna egy díszpárnát, ha lett volna ilyen a kezem ügyében. – Fogadtatok Jaxre? – Nem, rád – válaszolta Nico, miközben leült a pamlagra, és letette maga mellé a sporttáskámat. – Teljesen odáig volt érted, ami csak két dolgot jelenthetett: vagy gyűrűt húz az ujjadra, vagy hanyatt-homlok elmenekül. Én arra tippeltem, hogy kereket old, aztán visszajön, ha már elmúlt a pánikja. Ő is csak pasi, de nem hülye. A kérdés már csak az, elkésett-e ezzel? Úgy sejtem, nem, különben nem lennél most itt. – Talán csak látni akartalak – cukkoltam. – A jó ég tudja, miért. – Talán – felelte Nico olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondaná, majd akkor hiszi ezt el, ha piros hó esik. – Szereted még? Hátravetettem a fejem a kanapén és becsuktam fáradt szememet. – Igen, a francba is! – És ő? Hogy áll hozzád? – Össze van zavarodva. – Lekeverjek neki párat, hogy észhez térjen? Muszáj volt nevetnem.

– Istenem, mennyire hiányoztál! Ebéd utánig aludtunk, aztán elmentünk enni valamit. Délután a kanapén ülve videojátékokat játszottunk, míg a hüvelykujjam sajogni nem kezdett a sok nyomkodástól. A mobilomat a táskámban hagytam, kikapcsolva, és ellenálltam a késztetésnek, hogy egyszer is megnézzem. Hagytam egy üzenetet Angelónak és Vincentnek, hogy itt leszek. És mivel Lei is kimenőn volt a hétvégén, senki más nem kereshetett hétfőig. Mikor itt volt az ideje, hogy Nico elinduljon a Rossi’sba, én is felugrottam a kanapéról. – Nincs szükséged esetleg még egy Rossira kisegítőnek? Nico vigyorgott. – Dehogy nincs! Van itt valahol egy pluszpólóm.

TE A

M

Hét órakor már a Rossi’sban sürögtem, és eszembe jutott, mennyire szeretem a vendéglátás gyakorlati részét. Nem tudtam volna hosszú távon ezt csinálni, mint a bátyáim, de jót tett a lelkemnek, ha időnként besegíthettem. Farmerban, a fekete Rossi’s pólóban és a lófarokba kötött hajammal úgy éreztem magam, mintha újra középiskolás lennék. Ugyan nem ismertem a betérő vendégeket, de ők hamar rájöttek a rokonságunkra Nicóval, jórészt játékos civakodásunknak köszönhetően. Keresztbe tett kézzel nekidőltem a bárpultnak, és cukkoltam Nicót. – Hol a Bellini-rendelésem? Ide vele, Rossi! Olyan lassú vagy, hogy kinő a szakállam. – Hallod, hogy sürget? – kérdezte Nico a csinos kis vörös hajú nőt, aki vele szemben ült a bárpultnál. – Pedig a jó munkához idő kell!

Hirtelen olyan feszültséget éreztem, amitől a lábujjamtól a fejem búbjáig libabőrös lettem, aztán megéreztem egy kezet a derekamon. Hátrafordultam… És megláttam Jaxet. A meglepetéstől pislogva bámultam rá, és végignéztem rajta. Farmert és egy régi Rossi’s pólót viselt, még azokból az időkből, mielőtt megújítottuk a logót. Örömmel láttam, hogy megtartotta az ajándékomat. És még hordta is, ami meg is látszott a pólón. – Jax, mit keresel itt? – Mégis mit gondolsz? – felelte mosolyogva. A szentségit! A gödröcskéit megpillantva nagyot dobbant a szívem. Megfordultam, hogy szembenézzek vele. Hátradőltem, és a könyökömmel megtámaszkodtam a bárpulton, a lábam pedig beakasztottam a réz lábtartóba. Szándékosan provokatív póz volt, és pontosan úgy reagált rá, ahogy reméltem. S ötétbarna szemével tetőtől talpig végigmért, mint aki a puszta tekintetével le tudna

vetkőztetni, aztán pillantása megállapodott az ajkaimnál. – Vacsorázz velem! – Rendben. Jacksont látszólag meglepte a gyors válasz. – Kész a rendelés! – szólt a hátam mögül Nico. Megfordultam, csak hogy lássam, ahogy Nicónak leesik az álla, mikor megpillantja Jaxet, aztán kezet nyújtott neki. – Jackson! Épp arról beszélgettem Giannával, hogy szétrúgom a segged. Jax vigyorgott. – Téged is jó látni, haver. Nico intett neki, aztán visszament a bárpult másik végébe. Miközben átpakoltam a három Bellinit a tálcámra, éreztem, ahogy Jax a derekamra tette a kezét, minden kétséget kizáróan jelezve tulajdonjogát. Az ajkai a nyakszirtemet csiklandozták. – Hiányoztál – suttogta.

M

A kezem már kissé remegett, mikor az utolsó magas, vékony poharat is letettem a tálcára. – Ne szórakozz velem, Jax. Erre nem vagyok vevő.

TE A

– Én is hiányoztam neked, tudom. – Na persze! Vigyázz! – mondtam, majd felemeltem a tálcát, és elindultam vele a rendelésre váró asztalhoz. – Gyere! – szóltam hátra neki a vállam fölött. Letettem a koktélokat az asztalra és rámosolyogtam a három nőre, akik nyilvánvalóan csajos estét tartottak. Mindhárman Jaxet figyelték, aki a boksz szélének támaszkodva, keresztbe tett karral állt, és engem figyelt, miközben kiszolgáltam a vendégeket. – Betanítja? – kérdezte a barna hajú lány, Jaxre sandítva. – Megpróbáltam, de csúfos kudarcot vallottam – feleltem. – Épp arra szeretném rávenni, hogy vágjunk bele újra – közölte Jax, az asztal felé kacsintva. Igazán megátalkodott gesztus volt tőle, mert csak felhergelte a csajokat… és engem is. – Adj neki még egy esélyt! – biztatott a szőke nő. – Biztos nem bánnád meg! A nőtársaság nevetett, és kedélyesen csevegtek Jaxszel, miközben visszamentem a bárpulthoz, hogy letegyem az üres tálcát. – Jól vagy? – állított meg Nico. – Igen – feleltem, és kihúztam magam. Hirtelen úgy döntöttem, a tettek mezejére lépek. Még napokig kerülgethetjük így egymást Jaxszel, ha hagyom, de már nem volt türelmem hozzá. – Lelépek egy kicsit. Nico bólintott, és átnyúlt a pult fölött, hogy megszorítsa a kezemet. – Ne légy vele elnéző!

– Kösz! – válaszoltam, és csaknem beleütköztem Jaxbe, aki már ott állt mögöttem. – Szállodában laksz? Az arcáról sugárzó derűs jókedv egyszerre elillant, és a szeme sötéten, csábítóan csillogott. – Kivettem egy szobát, igen. – Rendben, hozom a táskám. Jax megragadta a karomat, mikor el akartam indulni. – Gia! Ránéztem, és hagytam, hogy szemügyre vegye az arckifejezésemet. A hüvelykujjával végigsimított a bőrömön. – Nem kell sietnünk. – Három napon belül három különböző államba követtél engem. Most akarsz magadra önuralmat erőltetni? Komolyan?

M

Jax szája félmosolyra húzódott. – Igazad van. Hozom a kocsit.

TE A

A dögös BMW ott várt a bejárat előtt, mikor kiléptem aRossi’sból. Ugyan bérelt autó volt, de illett Jaxhez. A kocsi mellett állt, hogy kinyissa nekem az ajtót, és az ajkai az arcomat súrolták, mikor beültem a vezető melletti ülésre. Vérforraló volt, ahogy hozzám ért, mintha már alig bírna magával. Beült a volán mögé, felbőgette a motort, és elindultunk. Hátradőltem az ülésemben, és figyeltem vezetés közben, milyen magabiztosan irányította a bivalyerős kocsit. Könnyeden fogta a kormányt, lazán kinyújtva izmos, formás karját. Észbontóan szexis férfi volt, én pedig őrülten szerelmes voltam belé, és csodáltam minden mégoly hétköznapi dolgot, amit csak tett. Csakhogy ez nem fair részemről, döbbentem rá. Sosem voltam hajlandó meglátni a hibáit, noha bizonyára akadt neki több is. Sosem hittem, hogy az ő életében is akadhatnak nehézségek, olyan indokok és olyan személyek, akik elválaszthatják tőlem. Sosem néztem a felszín alá. Átnyúltam és a combjára tettem a kezemet. Éreztem a tenyeremmel, ahogy a kemény izom megrándult az érintésemtől. Kezet váltott a kormányon, hogy a jobb kezével megfogja az enyémet. A bőre meleg és száraz volt. Oldalra pillantott. – Ideges vagy? – Nem – feleltem. Vagyis valójában izgultam, de ez nem volt nyomasztó érzés. – Kívánlak!

Jax bólintott és beletaposott a gázba. Az út hátralévő részén nem szóltunk egymáshoz, míg meg nem érkeztünk a szállodához. Leparkolta a kocsit, és az épület oldalán bementünk a kártyával nyitható belső udvarra. Beszálltunk a liftbe, a fülke két ellentétes oldalára állva, és némán néztük egymást, míg fel nem értünk az emeletre. A köztünk vibráló feszültség olyan erős volt, hogy alig kaptam levegőt. A szám kinyílt, mikor szinte kapkodva megtöltöttem a tüdőmet. Éreztem a belőle áradó vágyat, az izmait megfeszítő sóvárgást, és hogy a teste a testem minden apró rezdülésére érzékenyen reagál. Már izgalmi állapotban volt, kemény farkától kidudorodott a farmerja gombos slicce. Én pedig már nedves voltam, a puncim lüktetett a vérbőségtől, a melleim megduzzadtak és elnehezültek. A mellbimbóim keményen álltak, mintha csak feléje nyújtózkodnának.

M

Jax pillantásával a melleimet simogatta, és megnyalta az alsó ajkát, jelezve, hogy mit fog csinálni velük, amint kettesben maradtunk.

TE A

Mikor a lift megállt az emeleten, megfogta a kezem és maga után húzott. A hosszú folyosó végére érve kinyitotta a lakosztálya ajtaját, és azonnal rám vetette magát, olyan szorosan ölelve engem, hogy a lábam nem érintette a földet. A padlóra ejtettem a táskám és belekapaszkodtam. Jax szája épp megtalálta az enyémet, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk. Egyik kezével átkarolta a derekamat, a másikkal beletúrt a hajamba, és kihúzta belőle a lófarkamat tartó hajgumit. A kifinomultság, amit előző este sugárzott, eltűnt, és csak állatias vadság maradt helyette. Habzsolta az ajkaimat, a nyelve ritmikusan járt ki-be a számban, arra ingerelve, hogy belecsimpaszkodjak erős testébe. A combjaimmal körbefontam a derekát, belekapaszkodtam a vállába, és ringatni kezdtem a csípőmet, hogy a puncimat keményen álló farkához dörzsöljem. Felnyögtem, mikor megéreztem az ölemnek feszülő nyomást. Megőrjített, hogy a köztünk lévő farmerrétegek túl vastagok voltak ahhoz, hogy könnyíthessek gerjedelmemen. – Jax – lihegtem bele a szájába. – Várj – mondta, és az ajtónak nyomta a hátamat. Letettem a lábamat, és a farmerom sliccéhez nyúltam. Kigomboltam, aztán lehúztam a cipzárt is. Jax kapkodva felhúzta a pólómat. A tenyerébe vette és összepréselte a melleimet a melltartóm vékony szaténanyagán keresztül. Alig kaptam levegőt, szinte megbénított a felizgultságom. – Istenem, de csodálatos vagy! – nyögött fel, hüvelykujjaival körözve mellbimbóim ágaskodó hegyén. A fejem hátradöntöttem az ajtónak, és próbáltam mélyeket lélegezni.

Jax lehajtotta a fejét és a melltartón keresztül a nyelvével körözött az egyik bimbón, majd bekapta és keményen megszívta. A testem megfeszült a kéjtől, az ujjaimmal az ajtót kapartam magam mögött. – Igyekezz, Jax, a szentségit! Elmosolyodott, és az arcán előtűntek a gödröcskék, aztán megcsókolt, szorosan hozzápréselve a testét az enyémhez, miközben kigombolta a sliccét. Még épp hogy eszembe jutott, hogy kivegyem a tárcáját a zsebéből, mielőtt térdig letolta a farmerét. Kapkodva kihalásztam belőle egy óvszert, és elhajítottam a tárcát az előszoba másik végébe. A fogammal kibontottam a csomagolást, miközben elkezdte vadul lerángatni rólam a nadrágot. Elvesztettem az egyensúlyomat, és nevetve nekiestem, de hagytam, hogy felnyaláboljon, és aztán lehúzzon magával a padlóra.

M

Lerúgtam a cipőmet, és birkózni kezdtünk a földön, a karunk és a lábunk összegabalyodott, miközben a ruhánkkal és saját, feszítő vágyakozásunkkal küzdöttünk. Jax lekapta a pólóját, aztán lehúzta a farmert az egyik lábamról. – Ennyi elég is!

TE A

Letépte a bugyimat, hogy végre hozzám férjen, és felszisszent, ahogy felhúztam rá az óvszert. Ezután szélesre tárta a combjaimat, hogy elmerülhessen köztük. Az első behatolásától a gerincem homorúan hátrafeszült a padlón. – Gia! – nyögte a nevemet.

Jax hihetetlenül vonzó látvány volt finom ívű nyakával, izmoktól duzzadó vállával és a mellkasán ragyogó izzadságcseppekkel. Kemény, húsos férfiassága mélyen bennem lüktetett. A sarkamat a padlóba mélyesztettem, és a csípőm kéjesen vonaglott alatta, hogy egészen magamba tudjam fogadni. – Várj, bébi – lihegte, és megragadta a derekamat, hogy megállítson. – Túl közel vagyok… – Jax, kérlek! Elszántan pillantott rám, a szeme szenvedélyesen csillogott a sötét szobában, melyet csak az utcai lámpák fénye világított meg. – Ezt akarod? – kérdezte, miközben megemelte a csípőjét, és kicsúszott belőlem. Aztán egy erőteljes lökéssel újra belém hatolt. – Istenem! – nyögtem fel, és a testem beleremegett a döfésbe. – Ne hagyd abba! Összekulcsolta az ujjait az enyéimmel, és mindkét kezem hátranyomta a fejem fölött a padlóra. Könnyeden mozgatva a csípőjét egyszerre ingerelte belülről a hüvelyemet és izgatta kívülről a csiklómat. Amilyen türelmetlen volt, hogy végre megkapjon, most annyira odaadóan kényeztetett. A szája hozzáért a fülemhez, úgy suttogta: – Gyerünk bébi, add át magad! Hadd

érezzelek! Felemeltem a csípőmet, és a lábammal körbefontam a derekát, mélyen magamba fogadva őt. A csúcsra érve halk, fájdalmas nyögés tört ki belőlem. Beleremegtem a gyönyörbe, miközben a hüvelyem lüktetve feszült a férfiasságára. – Ez az – szólalt meg rekedtes hangon, és újra mozogni kezdett bennem. – Istenem, milyen csodás benned lenni! Erősen kapaszkodtam a kezébe, miközben ütemes döféseivel egyre jobban felkorbácsolta a szenvedélyemet és a vágyakozásomat. A hüvelyem ritmikusan összehúzódott, és újra elélveztem. – Olyan kemény vagy – suttogtam, és kéjes örömmel töltött el, ahogy könnyeden, egyenletesen siklott végig bennem. – Csakis miattad – felelte, és megcsókolt. Egyre szorosabban tartotta a kezem, miközben újra és újra belém hatolt, hosszú, mély döfésekkel. – Gia, bébi, el fogok élvezni tőled!

TE A

M

Egyre gyorsabbak lettek a mozdulatai, minden izma megfeszült, és hátravetette a fejét, mikor a csúcsra ért. Lenyűgözve néztem, ahogy határozott arcvonásai összerándultak a gyönyörtől. A nevemet nyögte, behunyta a szemét, és olyan erővel élvezett el, hogy ettől én is újabb orgazmust éltem át. Elfordítottam a fejem, és belemélyesztettem a fogsorom az alkarjába, elfojtva a sikolyt, amely kitört belőlem, mikor a gyönyör élesen belém hasított, aztán forró, kéjes lüktetéssé enyhült. – Gia! – Jax elengedte magát, rám hajolt és verítékkel borított arcát az enyémhez dörzsölte. Miközben egész testével beborított, és még mindig betöltött engem, ellazítottam az állkapcsom, és megpusziltam a harapásnyomot. Arra gondoltam, bárcsak ilyen egyszerűen megjelölhetném, hogy mindenki tudja, ő az enyém.

7. Jax az oldalára gördült mellettem és felnyögött: – Nem érzem a lábamat! Felnevettem, mert pontosan tudtam, mit érez. Minden porcikám bizsergett, mintha a testemet most ébresztették volna fel egy hosszú hibernációból. Sajnos ez igaz is volt. Jax felém fordította a fejét. A szemébe néztem. – Szia – suttogta, majd megfogta a kezem, a szájához emelte, és megcsókolta. – Szia – feleltem, és észrevettem a szemében azt a lágy, meleg fényt, amely úgy hiányzott.

M

– Ne haragudj, hogy nem jutottunk el a hálószobáig. – Semmi gond – mondtam mosolyogva. – Nem panaszkodom. – Beviszlek oda, amint lábra tudok állni. – Öregszel, Rutledge? – cukkoltam, holott huszonkilenc évesen épp ereje teljében volt.

TE A

Felnézett a cikornyásan díszített álmennyezetre. – Kijöttem a gyakorlatból. – Na persze! – feleltem, és a kezemmel eltakartam az arcomat, hogy ne lássa a reakciómat. Nem akartam arra gondolni, hogy más nőkkel is volt dolga. Megőrjített a féltékenység. – Tudod, olvasok újságot. – Megjelenni egy nővel valahol és megdugni őt két külön dolog – válaszolta, és közel hajolt. Megragadta a csuklóimat és a fejem fölé emelte a kezemet, hogy lássa az arcomat. – Azért jó tudni, hogy figyeltél engem. – Nem figyeltelek. Jax rám mosolygott, megvillantva a gödröcskéit. – Jól van, na. Feltérdelt, leült a sarkára, és lehúzta az óvszert. Bár a mozdulat laza volt, és természetes, összefutott a nyál a számban az ondótól csillogó, félig kemény farka láttán. Felkönyököltem és megnyaltam a számat. – Gyere ide! A farka azonnal reagált, egyre hosszabb és keményebb lett. – Jesszusom, Gia! Közelíteni kezdtem felé. – Zuhanyoznom kell – mondta rekedtes hangon, aztán bizonytalanul imbolyogva

lábra állt, és felém nyújtotta a kezét. – Különben gumiízem lenne. – Nem érdekel. – De engem igen – mondta, és felhúzott. – Ha egyszer beveszel a szádba, jó sokáig ott akarok maradni. Ránéztem, hogy magamba szívhassam a látványt. Észbontóan szexis volt, ahogy ott állt, fölém magasodva, csupasz mellkassal, félig letolt farmerban, a köldöke felé ágaskodó farkával. Még sosem láttam ennyire nyíltan férfiasnak és izgatónak. Ő volt az a Jax, akit ismertem. És teljes szívemből szerettem. – Nézzenek oda – mormolta, miközben hüvelykujjával duzzadt ajkaimat cirógatta. – Milyen kibaszott szexis vagy. Puha és gyönyörű. – Hát persze. – A szám mosolyra húzódott, ahogy végignéztem magamon. A

M

farmerom és a széttépett bugyim az egyik lábamon lógott, a pólóm a mellem fölé gyűrve. A hajam is biztosan szénakazal volt. – Úgy beszélsz, mint egy férfi, akinek épp most volt orgazmusa, és még egyet akar. – Ne csináld ezt. – Jax megfogta az állam és felemelte a fejem. – Nem kérheted, hogy adjam neked mindenem, és utána meg nem veszel komolyan. Ez nem fair. – Pontosan – helyeseltem. – Nem fair, ugye?

TE A

Az állkapcsa megfeszült, ebből tudtam, megértette az üzenetet, hogy ő nem vett engem komolyan, mielőtt lelépett. Jax leguggolt, és lehúzta a farmerem, hogy ki tudjam szabadítani a lábam. Aztán kézen fogott és megkerülte velem a kovácsoltvas lábakon álló dohányzóasztalt. Végigsétáltunk a szürkésbarna padlószőnyegen, és beléptünk a hálószobába, melyben egy hatalmas, ébenfából készült franciaágy állt, amely pontosan illett a tömörfa fésülködőasztalhoz és a ruhásszekrényhez. A magas, mennyezetig érő ablak előtt volt egy kis ülősarok, a fürdőszobába pedig egy szép boltíves kijárat vezetett. Mikor Jax felkapcsolta a világítást, próbáltam nem mutatni, mennyire le vagyok nyűgözve, de örültem, hogy nem néz rám, mert rosszul titkoltam a csodálkozásomat. A fürdő hatalmas volt, akkora zuhanyfülkével, amelyben hárman is elfértek volna, és mellette még egy süllyesztett masszázskád. A falban beépített tévéképernyő lapult, és a két mosdó a hálószoba súlyos fabútorzatával harmonizált. Meg kellett kérdezem: – Ezt a szobát úgy foglaltad le, hogy számítottál arra, hogy idehozol? – Bíztam benne – felelte kurtán Jax. Hagyta, hogy én nyissam meg a zuhanyt, és elismerően füttyentettem, mikor megláttam a mennyezetre szerelt, óriási zuhanyrózsát, amelyből úgy zubogott a víz, akár egy vízesésből. Jax elbűvölően rám mosolygott. – Befejezhetem a kicsomagolásodat?

Hirtelen éles fájdalommal hasított belém egy emlék. „Gia, bébi, te vagy az ajándékom magamnak egy hosszú, nehéz nap után.” Ez egyike volt azoknak a Vegasban elhangzott mondatoknak, amelyek miatt beleszerettem. Az jutott eszembe, vajon mindig ezt mondta-e az épp aktuális nőcskéjének. Talán lövése sem volt arról, hogy az ilyen édes kis semmiségek mennyire meg tudnak szédíteni egy lányt. Vagy mégiscsak tisztában volt vele? Ez a gondolat nyomasztott. – Hahó! – Jax felemelte az államat, hogy a szemembe nézzem. – Ne hagyj most magamra. Itt vagyok. Benne vagyok. – De meddig? Egy hétvégére? – Elhúzódtam tőle. Az önvédelmi ösztönöm bekapcsolt, azt súgva, hogy meneküljek innen, amíg még lehet. – Képtelen vagyok erre, Jax. Jax állkapcsa megfeszült.

M

– Gia… Megfordultam és kisiettem a fürdőből, hogy összeszedjem a ruhámat. – Mi a fasz? – csattant fel, és elkapta a karomat, mikor átléptem a nappali küszöbét. – Te is akartad ezt! – Hiba volt – feleltem. Méghozzá óriási hiba. Érzelmileg már túlságosan belefolytam

TE A

a dologba ahhoz, hogy egyszerűen le tudjam zárni. – Egy fenét volt az! – Jax megfordított, hogy a szemembe nézzen, és szorosan tartotta a csuklóimat, nehogy el tudjak menekülni. – Miért akartad ezt? Te akartál idejönni. Te akartál velem szerelmeskedni. – Kefélni akartam veled – mordultam rá, és utáltam, hogy hátrahőkölt a szavaimtól. – Fel akartam oldani a köztünk lévő feszültséget, talán akkor színt vallasz nekem. Elég volt a kifinomult baromságaidból. Közük nincs a valósághoz. És legfőképp te nem vagy igazi. – Mi a fenéről beszélsz? Ez olyan igaz, mint ahogy most mindketten itt állunk, és ezt te is tudod. Kihúztam a kezem a szorításából, és kimentem a nappaliba, ahová elindultam. Irtó hülyén éreztem magam, hogy csak a zoknim és a Rossi’s pólóm volt rajtam. – Nincs erre időm! – Nincs időd? Mire? Rám? – Jax hosszú lépéseivel könnyedén megelőzött. Ő ért előb a farmeremhez, és a szárára lépve a padlóhoz cövekelte a nadrágomat. A karját keresztbe fonta a mellkasán, a tökéletesen kidolgozott testéből sugárzó nyers erőt fitogtatva. Az sem érdekelte, hogy a nadrágja le volt tolva, bár időközben valamikor felhúzta a bokszeralsóját. – Nincs időm, sem türelmem úgy tenni, mintha lenne köztünk valami, miközben nincs – mondtam neki, mialatt a hajamat lófarokba fogtam, és próbáltam összeszedni

magam, legalább külsőleg. Jax hangja egyre mélyebben, egyre ingerültebben szólt. – Ki színlel? Felemeltem a kezem. – Miért beszélsz velem úgy, mint régen? Ez a sok marhaság, hogy ki akarsz csomagolni, meg hogy hiányoztam, meg minden. Miért nem tudsz őszinte lenni abban, hogy mi van kettőnk között, és mi volt régen is – semmi más, csak jó szex. – Nem csak kefélünk – mordult fel Jay fenyegetően előrehajolva. – Csak a szex miatt nem leszel szerelmes! – Muszáj, hogy szerelmes legyek beléd? Attól jobban érzed magad? – Megrémültem, mert éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel. – Már megkaptál. Nem értem, miért kell úgy tenned, mintha viszonyunk lenne. Ne bonyolítsd fölöslegesen, ami végtelenül egyszerű lehetne! – Bébi, a mi kapcsolatunk sosem volt egyszerű. – Jax hangosan kifújta a levegőt,

TE A

M

aztán a kezével a tarkóját kezdte dörzsölni. – Mit akarsz tőlem, Gia? – Beszéljünk inkább arról, te mit akarsz tőlem, mert az úgysem számít, én mit akarok. Jax felhorkant. – Ez nem igaz! Csípőre tettem a kezem. – Én elkötelezettséget akarok, egy lehetőséget, egy kis igyekezetet, hogy lássam, mennyire lehet komoly ez a dolog kettőnk közt. De te ezt már elvetetted. Szóval ami maradt, az az, amit te akarsz. – Én téged akarlak! – Engem akarsz megkefélni – javítottam ki. – Miért nem tudsz ebben tényszerű lenni? – Gia! – Jax a fejét rázta és felsóhajtott. – Seggfej vagyok mindenki mással szemben. Te vagy az egyetlen ember az életemben, akivel jól érzem magam. Ne rontsd ezt el. – Látod? Erről beszéltem. Miért kell nekem ilyeneket mondanod? Miért nem tudo azt mondani, hogy kedvelsz, vagy valami ilyesmi. – Mert nem csupán kedvellek. Beférkőzöl a bőröm alá. Szinte állandóan csak rád gondolok, és már ettől kemény leszek. Ha meglátlak, elfelejtem, ki is vagyok. Nem tudod, milyen hatással vagy rám! – Jax hangja veszélyesen mélyült. – Kihozod belőlem az állatot, Gia. Magam alá akarlak gyűrni, beléd döfni a farkam, és addig járatni benned, míg az utolsó cseppig ki nem facsarsz. Annyira kívánlak, hogy… – Hagyd abba! – kiáltottam rá. Egész testemben remegtem, és egyre jobban beindultam a Jaxből áradó, parázsló szenvedélytől. – Tudod, mit érzek. Mert te is ezt érzed. Hagyd, hogy megadjam neked, amire vágysz.

– Nem! – csattantam fel, de közben úgy fájt, hogy elutasítom, mintha egy részemet szögesdróttal kötözném meg. – Legalább ma este! – J ax megfogta a kezem és erősen megszorította. – Csak egy éjszakát adj! Halkan felnevettem, de közben a látásom elhomályosult. – Egy éjszakát, hogy degeszre keféld magad velem? Ez egy baromság, Jax. Sosem működött. A jó szex nem lesz kevésbé jó, ha túladagolják. – Akkor legalább lesz egy jó éjszakánk. Mindketten akarjuk. Szükségünk van rá… – Nekem nincs szükségem erre – feleltem, és megpróbáltam kiszabadítani a kezem, de Jax nem engedte el. – Egy fenét nincs!

M

Jaxnek nem mondhattam mást, csak az igazságot. Túl könnyen átlátott rajtam, ráadásul mindig jó érzékkel találta meg és fordította a maga hasznára az ellenfele gyönge pontjait. – Képtelen vagyok ezt folytatni – ismételtem meg, állva a pillantását. – Más vagyok,

TE A

mint azok a nők, akiket ágyba szoktál vinni. Nem tudom puszta szórakozásból vagy a kielégülésem kedvéért csinálni. Veled biztos nem. Legutóbb is beléd szerettem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy újra elkövessem ezt a hibát. – Még mindig szerelmes vagy belém – vágott vissza. – Adj egy esélyt, hogy meggyőzhesselek, nem fogod megbánni. Hátat fordítottam neki, és körbenéztem a nappaliban, amely jóval tágasabb volt, mint az otthoni hálószobám. – Vigyél vissza a Rossi’sba! – Nem fog menni. – Jax mögém lépett és hátulról átölelt. A száját a tarkómhoz érintve suttogott: – Az ágyamba akarlak vinni. Ha nem akarod, hogy beszéljünk, ígérem, egy szót se szólok. Behunytam a szemem, átadva magamat az érzésnek, ahogy Jax a karjában tartott. Magamba szívtam a testéből áradó melegséget, a szextől és az izzadságtól nedves bőre illatát, a nyakamat lágyan csiklandozó leheletét. – Nyitva hagytad a zuhanyt – mondtam, valami hétköznapi és kevésbé érzékeny témát keresve. – Elzárnám, ha nem kellene attól tartanom, hogy megszöksz… – Nem tarthatsz itt akaratom ellenére. – Nem is akarlak. Azt akarom, hogy te akarj maradni. Azt a Giát akarom, ak követelte, hogy hozzam ide, és adjam meg neki mindazt, amire vágyik. A vállam fölött rápillantottam, és észrevettem, hogy csillogó szemmel néz rám a gyönyörű arcát beárnyékoló kétségek mögül. Valami mélyen legbelül hozzá húzott.

Elpusztíthatatlanul erős kapocs volt kettőnk között. Nem tudtam, hogyan szüntessem meg, vagy hogyan ne vegyek tudomást róla. Mintha a sors kegyetlen tréfája lenne, hogy minden élő sejtemmel csak őt kívánom. Vajon képes lennék megadni neki azt, amiért mellettem maradna? Azt tudtam, hogyan fokozzam az étvágyát, hogy még többet akarjon belőlem, és ez legalább jó kiindulási alap volt. – A ma éjszaka nem elég – mondtam halkan. – Hála az égnek! Csak azért mondtam, hogy egy kis időt nyerjek, és meggyőzhesselek, hogy maradj. – De nem léphetsz le búcsú nélkül, mint legutóbb – feleltem, és felé fordultam. – Azt akarom, hogy ha elég volt neked, állj elém, és mondd a szemembe, hogy vége. Jax elhúzta a száját, de bólintott. – Kizárólagosságot akarok. – Egyetértek! Nem osztozom rajtad senkivel.

M

– Arról beszélek, hogy te legyél hűséges – közöltem kimérten. – Ez alap! – Jax a tenyerébe vette az arcomat. – Mi van még?

TE A

– Sokat dolgozom. Számomra a munka az első. – Korábban is tudtam alkalmazkodni az életstílusodhoz, most is menni fog. Megragadtam Jax csuklóját. Még folytathattam volna a feltételeim felsorolását, de ebben a pillanatban egy kis távolságra volt szükségem, hogy átgondolhassam a dolgokat. Időt akartam nyerni, hogy egy kis levegőhöz jussak és összeszedjem magam, aztán kigondoljam, mi legyen a következő lépésem. – Zárd el azt a vacak zuhanyt és vigyél el vacsorázni! Éhen halok.

Jax felnevetett, de a hangja gondterheltnek tűnt. – Mindig megéhezel szex után. Nem mehetnénk mégis előbb zuhanyozni? – Nem – feleltem és közel hajoltam az arcához. – Azt akarom, hogy engem érezz a bőrödön a következő pár órában. Jax felhördült. – Kínozni akarsz engem! – Igen, többek között. Nico cinkos pillantást vetett rám, amikor Jaxszel visszamentünk a Rossi’sba, mire kinyújtottam felé a nyelvemet. Leültünk egy asztalhoz és kértünk egy üveg shirazt. Én lasagnét rendeltem, Jax pedig a pollo alla cacciatora mellett döntött. Miközben a vacsoránkra vártunk, figyeltem őt az asztalunkon álló, apró mécses fényében. Az arca sokkal lágyabbnak, nyugodtabbnak tűnt, és hihetetlenül vonzón festett.

Egy kielégült férfi benyomását keltette, aki már jóllakott, de várja a következő érzéki fogást. Élveztem, és egyben utáltam is, hogy erről én tehetek. Nem azért voltam veszélyben, amit az este mondott – vele kapcsolatban egyszerűen minden sebezhetővé és kiszolgáltatottá tett. Imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rá, és ez csak növelte az iránta érzett vágyamat. Boldoggá tettem, és kielégültté. Tudatosítanom kellett magamban, hogy ettől még nem leszek különleges számára, ez azért nem ilyen egyszerű. – Szóval Regina a mostohaanyád, igaz? – kérdeztem, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet. – Az – felelte Jax, és belenézett a borospoharába. – Ez hogy lehet? – érdeklődtem. Talán szóba hozza Iant és elárulja a titkukat…?

M

– Az anyám tíz évvel ezelőtt meghalt. – Óh! – Felkeltette a figyelmemet, mikor láttam, hirtelen mennyire zárkózottá vált. Nyilván fájó pontjára tapintottam. – Sajnálom! – Én még sokkal jobban – motyogta maga elé, és három korttyal kiitta csaknem teli

TE A

poharát. Aztán újratöltötte, és rám nézett. – Az édesanyád remekül néz ki! Bólintottam. – Jól is érzi magát. A gyerekei a saját lábukra álltak, az üzlet virágzik, és hamarosan nagymama lesz. – Hogy viszonyul Angelo ahhoz, hogy nemsokára apa lesz? – Jól! Egyelőre lemondott arról, hogy egy újabb Rossi’st nyisson, és szerintem jól tette. A feleségének, Denise-nek is van egy saját kis üzlete, és nagy megpróbáltatás lett volna számukra két induló vállalkozást és egy friss házasságot összehangolni. – Kedveled Denise-t? – kérdezte Jax, miközben az ujja hegyét a borospohara szárán húzogatta. – Nagyon! Tüneményes lány – feleltem, és a szomszédos asztalnál ülő, négytagú családra pillantottam, akik épp lelkesen dicsérték egymásnak a vacsorájukat. – Azt hiszem, Allisont láttam a tegnapi partin. Jól megvannak Teddel? Valójában egyáltalán nem érdekelt, mi van Jax viperanyelvű unokatestvérével. De mikor szóba került Jax anyja, rádöbbentem, hogy ő sokkal többet tud rólam, mint én róla. A politikusként a hírekben szereplő családtagjain kívül egyedül Allisont ismertem. – Megvannak – jegyezte meg Jax, és kortyolt egyet a borából. – Ted számára Allison az ideális társ, ha indulni akar a következő polgármester-választáson. – Klassz, hogy Allison mellette áll. Jax felhorkant. – Alig szólnak egymáshoz. De Allison tudja, hogyan bánjon a sajtóval, és nagyon aktív a kampányszervezésben. Ted jól választott. A felesége remekül illik hozzá,

akárcsak Regina az apámhoz. – Azt hittem, hogy az efféle, üzleti és politikai alapon kötött házasságok csak hollywoodi filmekben léteznek. – Dehogy. – Jax átnyúlt az asztal fölött és gyöngéden megsimogatta a kezemet. – A házasságkötésnél gyakorlatiasnak kell lenni. A szerelmi házasságok sosem végződnek jól. Az anyám és az apám szerelemből házasodtak, és kölcsönösen boldogtalanná tették egymást. Ellenben Regina és az apám… Ők remekül összeillenek. Regina tudja, hogyan kezelje az apámat. – Úgy tűnik, apád pedig gyöngéd érzelmeket táplál Regina iránt. – Azok után, amin anyám mellett keresztülment, Regina valóságos ajándék számára – magyarázta Jax, majd ivott egy kortyot, és hátradőlt a székén, amikor kihozták a vacsoránkat. Intő jel volt a hangulatának változása. Látszott, rosszul érinti, hogy szóba került az anyja. Óvatosan kellett megközelítenem a témát. – Ian mutatta be őket egymásnak, ugye?

TE A

M

– Ami később nagyon jól jött neki, nem igaz? – kérdezett vissza gúnyos hangsúllyal Jax. – Mert be tudta váltani a szívességet, és megkapott téged maga mellé? Csakhogy te sem tudod őt kihúzni a csávából, Jax. – Nem is kért erre. – Jax közönyösen megrándította a vállát, és a pillantása szenvtelen maradt. – Csak sakkban kell tartanom Lei Yeungot. Ezt meg tudom csinálni. Nico odajött hozzánk, a kezében egy tál gőzölgő tésztával. – Nem bánjátok, ha csatlakozom? Jax a lábával kitolta a vele szemben álló széket. – Minél több a Rossi, annál vidámabb a hangulat! Sajnos ezt az ő családjáról nem lehetett elmondani, ugyanis minél több volt a Rutledge, annál dermesztőbb volt a hangulat. Pontosan ez formálta Jaxet azzá a férfivá, aki lett. Ezen töprengtem, miközben Jax és Nico kedélyesen elbeszélgettek, mint férfi a férfival, emlékeztetve engem arra, hogy Jax milyen könnyen beférkőzött az életembe, ami most meglehetősen kellemetlenül érintett.

8. Vacsora után Jaxszel a szállodai szobájába indultunk. Egy pillanatra megtorpantam, mielőtt beültem mellé a kocsiba. – Ha visszamegyek veled a hotelbe, haza kell vinned Nicóhoz, mire végez a munkában. Jax a nyitott kocsiajtóra támaszkodott. – Nem maradsz velem éjszakára? Szeretném, ha maradnál. Én is maradni akartam. Régen minden dolgomat kész voltam félretenni, ha látogatóba jött, aztán meg nehezteltem rá emiatt. Ugyan azt nem tanultam meg, hogyan tartsam őt távol magamtól, de ragadt rám pár dolog az egészséges párkapcsolat működésével kapcsolatban.

M

– Azért jöttem ide, hogy a bátyámmal töltsek egy kis időt. Jax nagy levegőt vett. – Rendben, megértettem. Akkor megbeszélhetnénk egy másik időpontot, amikor

TE A

velem leszel? Nagyon közel álltunk egymáshoz, a kocsi és az ajtó közé préselődve, mégis volt köztünk egy kis távolság. Én alakítottam így, mégis azt kívántam, bárcsak ne lenne rá szükség. – Mikor van időd? – Ezen a héten bármelyik este és a jövő hétvégén egész biztosan. Bólintottam és beszálltam a kocsiba. Jax becsukta mögöttem az ajtót, aztán hátulról megkerülte a kocsit, egy kis időt hagyva nekem, hogy kigondoljam, hogyan is töltsük az este hátralévő részét. Még több szex vagy még több Jax? Mindkettőre sóvárogtam, de jó lett volna, ha nincs bennem ennyi kétség és fenntartás. Hiányzott, mennyire felszabadult voltam mellette korábban. De úgy tűnt, ez csak rám vonatkozott, és Jax végig alig várta, mikor maradhatunk újra kettesben. Beült a volán mögé, becsukta az ajtót, de nem indította be rögtön a motort. – Figyelj – kezdett bele –, tudnod kell, hogy ez számomra is nehéz. – De te érted, mi a helyzet. Én viszont teljesen tanácstalan vagyok – feleltem lágy hangon. Jax felém fordult, átkarolta a nyakamat és magához húzott. Behunytam a szemem és vártam a pillanatot, mikor az ajkai az enyémhez érnek. A nyelvével a szám szegletét cirógatta, és a gyöngéd gesztustól közelebb hajoltam, többet akarva. – Mennyeien finom vagy – suttogta. – Ráfektetlek az ágyamra, és a fejed búbjától a

lábujjaidig végignyallak. – Ebben nagyon jó vagy – feleltem lélegzet-visszafojtva, és beleborzongtam a vágyakozásba, ami átjárta a testemet. Jax elengedett, mintha be akarná indítani a kocsit, aztán újra előrehajolt, és újra megcsókolt, ezúttal még szenvedélyesebben. Mohón habzsolta az ajkaimat, a nyelve mélyen, gyors csapásokkal járt a számban. Én is épp ennyire ki voltam éhezve rá, a hajába túrtam, és belekapaszkodtam, miközben vadul csókoltam. A tenyerébe vette és gyúrni kezdte a melleim, majd a hüvelykujja és a mutatóujja közé csippentette és dörzsölni kezdte ágaskodó mellbimbóimat. Az izgalomtól és a vágytól hangosan felnyögtem. – Istenem! – Jax nagyot sóhajtott, aztán elengedett és kifulladva hátradőlt az ülésében. – Akarlak, itt és most!

M

Nekem se kellett volna kétszer mondani, hogy megtegyük. Ha bárhol máshol lettünk volna, és nem a Rossi’s előtt, átmásztam volna az ölébe, hogy meglovagoljam. – Hajts gyorsan! – mondtam neki. Jax rekedtes hangon felnevetett, és hátrahajtotta a fejét az üléstámlára, hogy a szemembe nézzen.

TE A

– Jól van. De ha az ágyban leszünk, minden percet ki fogok használni. – Jax! – kiáltottam a nevét, minden erőmmel a lepedőt markolva. A gerincem ívben megfeszült és a testem tekergőzött az édes gyötrelemtől, ahogy a szájával az őrületbe kergetett, mégis többre vágytam. Már el is felejtettem, mit képes tenni velem – áthatolt a bőrömön, és lemerült egészen a lényem legbelsőbb rétegeibe, teljesen átvéve az irányítást a testem fölött. Bármit megtettem és bármit megígértem volna azért a gyönyörért cserébe, amit ő tudott adni. Megragadta a combjaimat, az ágyhoz szögezve a csípőmet. A szája elmerült vérbőségtől lüktető szeméremajkaim közt, miközben a nyelvével könnyeden, bársonyosan cirógatta a csiklómat. Levegő után kapkodtam, annyira kívántam az orgazmust, hogy úsztam a verítékben, és a lábam remegett. – Kérlek! – könyörögtem neki elfúló hangon, a kezemmel összepréselve elnehezült melleimet. A bimbók duzzadtak és érzékenyek voltak, miután hosszú percekig szívogatta őket és a nyelvével lassú, alapos mozdulatokkal körözött rajtuk. Selymes haja csiklandozta meztelen bőrömet. Felemelte a fejét. – Mit szeretnél, bébi? – Óh, istenem… Engedd, hogy elélvezzek! – Csak még egy kicsit bírd ki. – Kérlek! – nyögtem, és kétségbeesésemben benyúltam

a lábam közé, hogy

kielégítsem magam. Jax belecsípett az ujjamba, én pedig sértődötten feljajdultam. Újra lehajtotta a fejét, nyelvével végigsiklott a duzzadt szeméremajkak között, aztán a csiklómon, majd a hüvelyem bejáratánál körözött. Megragadtam a fejét, magamhoz húztam, és próbáltam a szájához közelíteni a csípőmet. De Jax túl erős volt, könnyedén ellenállt nekem. Érzékeny húsomon éreztem a forró leheletét, mielőtt gyöngéden megszívta a csiklómat, aztán lassan végighúzta a nyelvét a puncim belső oldalán, épp csak annyi nyomást gyakorolva, hogy teljesen megőrjítsen. – Cseréljünk! – ziháltam. – Engedd, hogy leszopjalak! Jax kacagásában annyi kéjes elégtétel hallatszott, hogy az egész testem libabőrös lett. Aztán belém hatolt a nyelvével. – Jax!

M

Megfogta a fenekem és felemelte a csípőmet, hogy még jobban hozzám férjen a szájával. A nyelvével fürgén dugni kezdett, és miközben sekély nyelvcsapásokkal elmerült a puncimban, feltartóztathatatlanul haladtam a csúcs felé. A nyögéseitől rezgett a csiklóm, az ő gyönyöre táplálta az enyémet.

TE A

Belemarkoltam a hajába, és hangosan nyöszörögve belemélyesztettem a sarkam a matracba, az ajkaihoz dörzsölve a puncimat. – Ne hagyd abba! – kérleltem, egész testemben remegve. Jax feltérdelt és felemelte a fenekemet. A combjaimat teljesen szétfeszítve akadálytalanul hozzám fért. Mohón, éhesen falta a puncimat, hogy levegőt is alig kaptam a gyönyörtől. Vad, habzsoló nyelvcsapásaitól önkívületi állapotba kerültem. Közben őt néztem, mert tudtam, hogy ő is ezt akarja. A combjaim között mozgó feje, a nyelve villámgyors vibrálása és a súlyom alatt megfeszült bicepszének látványa elviselhetetlenül izgató volt. Jax káprázatos volt. Soha semmi másra nem vágytam annyira, mint rá. Az arcvonásaiban tükröződő vad elszántságból már sejtettem, hogy az őrületbe akar kergetni, mielőtt feloldást adna. A szám kiszáradt, és újabb nyögés tört ki belőle. – Óh, Jax… mindjárt elélvezek! – Várj! – utasított. – Azt akarom, hogy kifacsard a farkam, amikor elmész. Összeszorított fogakkal felmordultam mérgemben, mikor leengedte a csípőmet az ágyra, és felkelt, hogy elővegyen egy óvszert, aztán feltépte a csomagolást. Egy pillanattal később már fel is vette és újra fölém hajolt, de még ezt is alig tudtam kivárni. A türelmem a végéhez ért. Kézzel-lábbal belekapaszkodtam, és magamra húztam, satuként szorítva a testét. Hagyta, hogy lehúzzam az ágyra, a nyitott tenyerére támaszkodott a vállam mellett,

vastag bicepsze megfeszült. Egyik kezével lenyúlt, marokra fogta a farkát és végighúzta a puncim nedves belsején. Felsóhajtottam a kéjtől. A szeme egyre sötétebben csillogott, az arca pedig kipirult, mikor behatolt a hüvelyem hívogató nyílásán. – Jax! – nyögtem fel figyelmeztetően. Keményen belém döfte a farkát, egyetlen lökéssel tövig hatolva a hüvelyemben, és felsikoltottam, olyan robbanásszerű orgazmust éltem át. Hátravetettem a fejem és behunytam a szemem. Az egész testem megfeszült, mikor a gyönyör hullámai átjárták, és a hüvelyfalammal rászorítottam a bennem álló hatalmas, merev farokra. – A szentségit! – hörögte Jax, majd belemarkolt a lepedőbe, és olyan erővel döfködte belém hosszú, kemény falloszát, hogy a testem beleremegett. A kéjemet csak fokozta, ahogy a medencéje ütemesen nekiütődött a csiklómnak… miközben merev farka minden döfésével teljes hosszában ingerelte a hüvelyemet.

karmaidat!

M

Tehetetlenül vonaglottam alatta, a markában voltam, és kétségbeesetten kapaszkodtam a lelkem azon részébe, amely meg akarta adni magát neki. – Ez az, bébi! – súgta a fülembe, szaporán véve a levegőt. – Mélyeszd belém a

TE A

A körmeim belefúródtak verítéktől nedves hátába. Éreztem, ahogy az izmai megfeszültek, miközben azon dolgoztak, hogy kielégítsenek. A fenékizma megkeményedett és ellazult a lábaim között, és izmos combjával még rásegített a csípője erőteljes lökéseire. A fogát a fülcimpámba mélyesztette és mélyről feltörő hangon nyögdécselt. Kőkemény hasizmai a hasamnak ütköztek, az izzadságunk és minden testnedvünk összekeveredett. – Ezek a hangok, amiket kiadsz – lihegte a fülembe –, jó ég, mennyire felizgatsz velük! Nem túlzott. A farka betonkemény volt. – Ez annyira… – nagyot nyeltem, hogy benedvesítsem kiszáradt torkomat – Jax… ez annyira csodálatos! – Nekem teremtettek – jelentette ki elszántan Jax. – Senki másnak, Gia. Az enyém vagy! A meggyőződését minden egyes döfésével nyomatékosította, olyan keményen megbaszott, hogy másra sem tudtam gondolni, mint hogy újra elélvezhessek. Többé már nem uraltam a testemet. Jax volt az egyetlen, aki ezt tudta tenni velem… elvette az eszemet… kihozta belőlem az állatot. Amikor szeretkeztünk, elvesztettem az énemet, az övé voltam. Kész voltam

megtenni bármit, amit csak kért, és elfogadni bármit, amit tenni akart velem, tudván, hogy újra és újra eljuttat a csúcsra. Nyöszörögtem, ahogy a szorítása egyre erőteljesebbé vált, mert az izmai megfeszültek, ahogy közeledett az orgazmushoz. Nedves arcát az enyémhez dörzsölte. – Olyan szűk és forró vagy… Gia! Ekkor döbbentem rá, hogy ő épp olyan kétségbeesetten kapaszkodik belém, amennyire én belé, és ez a telhetetlen vágy minden levegővételében, minden érintésében benne volt. Úgy dugott, mintha belehalna, ha meg kellene állnia, vagy mintha azt hinné, hogyha elég keményen megbasz, behatolhatna akár a bőröm alá is.

M

Könnybe lábadt a szemem, mikor eljutottam a csúcsra. A lélegzetem elállt, és apró pöttyök jelentek meg előttem, elhomályosítva a látásomat. Mélyről szakadt fel belőlem egy furcsa hang, meg sem ismertem, hogy az enyém. – Óh, kedvesem! – Jax erre megcsókolt, és lelassította a mozdulatait, míg már csak lazán körözött a csípőjével, körkörösen izgatva a hüvelyemet betonkemény farkával. – Imádom ezt a hangot, amit kiadsz, mikor elélvezel. Ebből tudom, milyen jó neked, és mennyire imádod a farkam… a számat… a kezemet.

TE A

És hogy mennyire szeretem őt.

Kifeszített testtel feküdtem alatta, kiszolgáltatottan, birtokba véve, és olyan érzésem volt, mintha álmodnék. Mindig is erre vágytam. – Érezz engem – suttogta, és feltámaszkodott, hogy a szemembe nézzen. A szeme sötéten csillogott, az arca kipirult, gyönyörű vonásai megfeszültek a kéjtől. – Ahogy benned vagyok – ringatni kezdte a csípőjét, aztán megfogta a kezem és a mellkasához emelte –, és ahogy te is bennem vagy. – Jax… Lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt, nyelvével cirógatva az enyémet. A csípőjével lassan körözött, hogy lüktető férfiassága minden centijét érezzem. Ahogy könnyeden, de határozottan ingerelte az érzékeny idegeket, egyre jobban felizgultam. Jól emlékezett arra, hogyan tudja felszítani és a végletekig elnyújtani a gyönyörömet. – Hiányoztál, Gia – suttogta a csók közben. – Te is vágytál rám? Mivel nem feleltem, kisimította a nedves hajtincseket a homlokomból, és várta a választ. A hüvelyizmaimmal rászorítottam a farkára. Behunyta a szemét, kinyílt a szája, a teste megfeszült. – Még ne! Még nem akarok elélvezni. – Kérlek! – könyörögtem neki, de ez nem számított. Csak azt akartam, hogy végre

elélvezzen. Jobban vágytam erre, mint hogy levegőt vegyek. – Nem akarom elsietni – mondta, aztán a háta mögé nyúlt, megragadta a jobb csuklómat, és a fejem fölött hátranyomta az ágyra. A másik kezével a fenekem alá nyúlt, és megemelte a csípőmet, hogy a farka akadálytalanul mozoghasson bennem. – Mmm, tökéletes. Mindig is tökéletes volt. Fel akartam izgatni, és az őrületbe kergetni, de képtelen voltam olyan hidegvérrel játszani, mint ő. – Ne gondolkodj, bébi, csak élvezz! – mormolta, a szám sarkát csókolva. – Hagyd, hogy kényeztesselek. Csak erre vágyom, hogy kényeztesselek. Elfordítottam a fejem, hogy megcsókoljam, és engedelmeskedtem.

M

Nico fürkészően figyelt, mikor leültem az egyik bárszékre a Rossi’sban, zárás után. Tudtam, hogy észrevette, hogy nincs rajtam smink, mivel alig fél órával korábban zuhanyoztam. Épp a bárt takarította, de megállt, elővett egy üveg sört, lepattintotta a kupakját, és a kezembe adta. – Már el is felejtettem, mennyire bírtam J axet – jegyezte meg, elindítva a

TE A

beszélgetést. Bólintottam. Én is kedveltem őt. Csakhogy nem tudtam, ki is az igazi Jax. – Újra összejöttetek? – Csak átmenetileg. De ezúttal ismerem a szabályokat. – Talán mégsem bírom őt annyira – közölte Nico, majd kinyitott egy újabb üveg sört és meghúzta. – Szerelmes beléd, ugye tudod. – Csak hajtja a vágy – feleltem közönyösen, az üveg címkéjét kapargatva az ujjammal. – Ezzel nincs is semmi gond, együtt tudok élni vele. De a többi dolgot nehezen kezelem. – Azt, hogy néha úgy beszél velem, mintha több is lenne közöttünk, és legfőképp hogy még mindig nem tudom, miért lépett le, és aztán miért bukkant fel újra. – Még mindig áll az ajánlatom, hogy pár jól irányzott ütéssel észhez térítem. Elmosolyodtam. – Egyszerűbb és hatékonyabb lenne, ha engem térítenél észhez. – Azt is megtehetem – felelte Nico, és összekoccantotta az üvegét az enyémmel. – De neked megvan a magadhoz való eszed. Tudod, mit csinálsz. Csak azt kívánod, bárcsak ne tennéd. Nyilván erről fogalma sincs, különben nem kockáztatná, hogy esetleg elveszít. Nálad sosem talál jobbat. – J ó ég, ne kezdj el itt nekem érzelgősködni, mindjárt sírva fakadok! – cukkoltam. Valójában azonban nem vicceltem, tényleg sírós, érzékeny hangulatban voltam. Mindig ilyen lettem, miután lefeküdtem Jaxszel.

Nico elvigyorodott. – Jól van, na! Akkor pattanj fel gyorsan, és segíts kitakarítani, hogy eltűnhessünk innen a francba. Sóhajtva leszálltam a bárszékről. – A fenébe! Inkább maradtam volna az érzelgősségnél. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy kitartóan dörömbölnek Nico ajtaján. Átkozódva keltem fel a kanapéról, és azt terveztem, elküldöm az illetőt a pokolba, bárki is legyen az. Aztán mikor kinéztem a kukucskálón, ismerős, kedves arcokat pillantottam meg. Elhúztam a biztonsági láncot és kinyitottam az ajtót a bátyáimnak és Denise-nek.

Vincent lépett be először az ajtón. – Épp ideje felkelni!

M

– Mi a fene van? – morogtam tettetett haraggal. – Igen, mi a fasz van? – Nico is kibotorkált a hálószobából, egy szál csípőre lecsúszott melegítőnadrágban. Noha a bátyám volt, még én is észrevettem, milyen dögös pasi. – Tudjátok, hány óra van?

TE A

Angelo Denise után jött be, a felesége kezét fogva. – Hagytad, hogy Gianna a kanapén aludjon? Komolyan? – Felajánlottam neki az ágyat, de nem fogadta el – válaszolta Nico keresztbe tett karral. – Nem csodálom! – vetette közbe Vincent. – Ha az az ágy mesélni tudna, saját valóságshow-ja lehetne a tévében. – Ne irigykedj! – vágott vissza Nico. – Biztos vagyok benne, hogy a te ágyadban is lesz majd egyszer egy kis akció. Végül is Rossi vagy. – Mi járatban vagytok? – szóltam közbe. Szívből örültem, hogy látom őket. A családom körében végre újra visszatértem a normális kerékvágásba, amelyből Jax ágyában előző éjjel kizökkentem. Megint Gianna Rossi voltam – egyáltalán nem az a vonagló, nyögdécselő, karmoló nőszemély, aki pár órán belül féltucatszor élvezett el. Mintha két különböző ember lettem volna egy testben. És még én haragudtam Jaxre, amiért két oldala volt… – Megvárjuk, amíg felöltöztök, aztán együtt elmegyünk reggelizni – felelte Denise. A haja két copfba fogva két oldalról keretezte az arcát. A szájfénye illett a haja vad rózsaszín árnyalatához, és úgy nézett ki, mint valami szuperhősnő egy mangarajzfilmből. – Éhen halok! – Nem vagytok ti normálisak – morgott Nico. – Kibaszott korán van még a reggelihez

meg bármihez. – Kilenc óra van! – jegyezte meg Vincent. Nico morcosan rám nézett és vontatott hangon válaszolt: – Épp ahogy sejtettem. Délre már megreggeliztünk, és lementünk a Nico háztömbjében lévő kosárlabdapályára. Nem dicsekvésből mondom, de egész jól játszottam. A tudásom épp elég volt ahhoz, hogy kapjak egy kisebb ösztöndíjat a Las Vegas-i Egyetemre. Természetesen mindent a bátyáimtól tanultam.

M

Épp bedobtam egy hárompontost, és leszereltem a szokásos ugrató és civakodó beszólásokat, mikor megpillantottam Jaxet, amint felénk sétál. A földbe gyökerezett a lábam, annyira lehengerlő látvány volt rövid sortban és laza pólóban. Napszemüveget viselt, és az ujján pörgette a kulcscsomóját. Mikor Nico feléje dobta a labdát, elkapta és rám mosolygott, elbűvölve a gödröcskéivel. – Szia – köszönt, majd elsőként hozzám jött oda, és adott egy puszit a homlokomra. – Megtaláltál minket – jegyeztem meg, és egy pillanatra elöntött a boldogság. A

TE A

Rossi’sba jött értem, és oda is vitt vissza, tehát kellett hozzá elszántság és egy kis energiabefektetés is, hogy megtalálja Nico lakását. – Hiányoztál mellőlem, mikor felébredtem – suttogta, de az átkozott napszemüveg miatt lehetetlen volt olvasni a tekintetéből. Elvettem tőle a labdát és távolabb mentem, hogy kikerüljek a bűvköréből. – Rutledge! – kiáltott rá Angelo. – Fogd vissza magad, harcos! – szólt rá Denise, miközben felkelt a székből, amit a férje a medence mellől hozott neki. – Szia, Denise vagyok. Angelo felesége. Jax kezet rázott vele. – Örülök, hogy megismerhetlek. – Sokat hallottam rólad, de semmi jót. Remélem, bebizonyítod, hogy a srácoknak nincs igazuk veled kapcsolatban. Jax csodálkozva nézett rám. – Ó, ő sosem beszélt rólad – helyesbített Denise, mire elmosolyodtam. A sógornőm mestere volt a csípős beszólásoknak. Vincent és Angelo vonakodva ráztak kezet Jaxszel, aztán Vincent rászólt: – Most akkor játszunk, vagy mi lesz? – Szívesen beszállok, ha lehet – mondta Jax, meglepve engem. – A francba! – Nico egyik kezével beletúrt a hajába. – Vedd át a helyem Gianna csapatában. Én úgyis hulla vagyok, hála a kibaszott-kora-reggeli látogatóknak. – Nyápic! – mormolta Angelo.

– Leszarom. Úgyis épp nyerésben voltunk. – Csak mert kíméletesen bántunk veletek – felelte Vincent, elkapva a labdát, amelyet feléje dobtam. – Hogy ne kelljen a nyafogásotokat hallgatnunk. – Nem kéne hallgatnod, ha otthon maradtál volna! – Fogjátok be! – szóltam a bátyáimra. – Játsszunk! – Ez az én csajom – jegyezte meg Jax mosolyogva. Elkezdtük a játékot. Jax jó volt. Nagyon jó. Kosaraztam néha. De nem olyan komolyan, mint te. Sosem volt rá időm. Emlékeztem a szavaira, amelyeket egykor a fülembe suttogott, mikor szeretkezés után összebújtunk. Úgy tűnt, nagyon is sok időt szánt a kosarazásra, mióta nem találkoztunk. Talán miattam gyakorolt? Vagy túl sokat képzeltem?

TE A

M

Jax átpasszolta a labdát és kosárra dobtam. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna megfejteni őt!

9. A hétfő épp olyan nap volt, mint a többi, mégis egész másnak éreztem. Rengeteg energiámba került, hogy ne gondoljak folyton Jaxre. Legalábbis addig, míg be nem értem az irodába. Fél órával korábban érkeztem meg, mint szoktam, de Lei már bent volt. Az asztaláná ült, fekete szoknyában és blézerben, amelynek hajtókája piros zsinórokkal volt díszítve. A haját feltűzte, és a karmazsinvörös szemüvegét viselte finom kis orrán. Felnézett, mikor megálltam a nyitott ajtóban, és vörösre rúzsozott szája keskeny vonallá dermedt. – Ian tárgyalt Isabelle-lel a hétvégén és leszerződtette – közölte, és levette a

Lei hátradőlt a székében. – Ez jó kérdés.

M

szemüvegét. – Micsoda? Honnan tudhatta?

A gyomrom összerándult ijedtemben. – Én egy léleknek sem szóltam róla. Senkinek.

TE A

Lei szigorú arccal bólintott. – Hiszek neked. – Isabelle képes lett volna lecserélni téged Ianre?

– Lehetséges. – Lei az egyik székre mutatott az asztalával szemben, jelezve, hogy üljek le. – Ian ismertebb nálam. – Hála a hollywoodi tematikájú étteremláncnak, amit ő álmodott meg, és amit Ian ellopott tőle. Az irónia fájdalmas volt. – De nem vagyok biztos benne – folytatta. – Az egyik ok, amiért Isabelle velünk akart dolgozni, az volt, hogy a Savort egy nő vezeti. Iannek visszautasíthatatlan ajánlatot kellett tennie. – Vajon mi lehetett az? – Ki fogom deríteni. Ma együtt ebédelek Isabelle-lel, és megpróbálom kihúzni belőle. Leültem a székbe. – Beszélnem kellene Chaddel. Elhívhatnám ebédelni. – Igen, én is épp ezt akartam javasolni – felelte Lei, és fürkészően nézett rám. – Találkoztál Jackson Rutledge-dzsel a hétvégén? Egy pillanatra haboztam, mielőtt válaszoltam, mert úgy éreztem magam, mint akit fokozatosan sarokba szorítanak. – Igen – vallottam be. – De nem beszéltünk az üzletről. Még közvetve sem. – Megbízol benne?

– Nos, én… – Elhúztam a számat. A testemet rá mertem bízni. És hittem, hogy tudja, milyen sokat jelent nekem a családom. Volt még valami más is? – Mégis milyen szempontból? Lei elmosolyodott, mint aki pontosan tudja, miért haboztam. – Mihez kezdesz most vele kapcsolatban? Hátradőltem, és magamban ízlelgettem a kérdést. A hétvégén sokszor felmerült bennem is, de a válaszon nem sokat gondolkodtam. Mit fogok csinálni? Ekkor döbbentem rá, hogy én még sosem tettem semmit Jaxszel kapcsolatban. Ő döntötte el, hogy viszonyt kezdjünk, ahogy azt is, hogy legyen vége. Ő mondta meg, hol találkozzunk, mikor és hogyan szeretkezzünk. Én pedig egész végig csak úsztam az árral, engedelmeskedve az akaratának.

M

Ideje volt végre a sarkamra állnom, és lefektetnem a saját szabályaimat. De komolyabbakat annál, mint hogy megkérjem, búcsúzzon el, ha ő úgy dönt, hogy vége a viszonyunknak. – Még nem tudom – feleltem őszintén. De ki fogom találni.

TE A

***

Miután visszamentem az asztalomhoz, felhívtam a Four Seasonst és üzenetet hagytam Chadnek a recepción, hogy hívjon vissza. Még elég korán volt, és nem akartam megkockáztatni, hogy felébresszem. Frissen és kipihenten volt rá szükségem, hogy átbeszéljük az üzleti terveinket. Isabelle-t elvesztettük. Szükségünk volt egy beugróra helyette, mégpedig gyorsan. Átnéztem az összes jegyzetemet, számba véve a séfeket, akik korábban felkeltették a figyelmemet. Nem találtam túl sok olyat, aki az olasz konyhaművészetben kitűnt, elsősorban azért, mert a családi hátterem miatt nehéz volt lenyűgözni. Ráadásul problémás lett volna egy újabb olasz séfet választani, és Isabelle lelépését úgy kimagyarázni, hogy az új jelölt ne érezze magát pótléknak. A tollammal az államon doboltam, és hangosan gondolkodtam. – Amerikai, európai… Lei kijött az irodájából. – Ázsiai! – böktem ki. Megállt és felhúzta a szemöldökét. – Tessék? Felpattantam. – Chad az amerikai konyhát képviseli, Inez az európait. Szerintem a legjobb lenne

találnunk valakit, aki… – Ázsiai – vágta rá Lei, és keresztbe tette a karját. – Van fogalmad róla, milyen nehéz lesz egy versengő menüsort összeállítani ezzel a kombinációval? – Könnyebb, mint meggyőzni egy séfet arról, hogy nem ő az utolsó, elkeseredett választásunk. Lei elhúzta a száját. – Jó érv. Van már ötleted, ki legyen az? – David Lee. Lei szája enyhe mosolyra húzódott, és elismerően nézett rám. – Lee jó, de nem tudom, hogy belemenne-e ebbe.

M

Egyetértően bólintottam. – Ezért is gondoltam arra, hogy elvihetném Chadet az ázsiai étterembe, ahol dolgozik. Bemutatnám őket egymásnak. Megnézném, hogy összebarátkoznak-e. Chad finoman terelgethetné Davidet. – Mint egy mentor. – Lei elgondolkodva bólintott. – Rád bízom a dolgot, és ebéd után találkozunk. Gyorsnak kell lennünk, de ma még lesz elég időnk pontosítani a terveinket.

TE A

Hálás voltam Leinek a belém vetett bizalmáért, és eltökélt voltam, hogy nem okozok neki csalódást. – Köszönöm. Lei elmosolyodott. – Szeretem benned, hogy így vág az eszed, Gianna. Lenyűgöztél. Visszamosolyogtam rá, és nekiálltam a munkának. Tíz óra után nem sokkal érkezett egy gyönyörű csokor tűzliliom, helyes kis pink vázában. A szívem nagyot dobbant, mikor megláttam, ahogy LaConnie behozta a folyosón. Tudtam, hogy Jax küldte. Emlékezett rá, hogy ez a kedvenc virágom. – Ki küldte neked ezeket? – kérdezte LaConnie, miközben letette a csokrot az asztalomra. – Szerintem meg kéne tartanod. Bárcsak tudnám… Kezembe vettem a kísérőkártyát, de nem akartam más előtt kinyitni, túl személyes lett volna. – Valaki, akinek jó az ízlése – feleltem. LaConnie gyanakvóan rám pillantott, mielőtt elindult kifelé. – Nagyon tetszik a ruhád – mondtam neki, megcsodálva a hosszú, szűk, fekete ruhát, melynek ciánkék varrása illett a magas sarkújához. – Ha témát váltasz, azzal sem tudod elaltatni a kíváncsiságomat – figyelmeztetett

LaConnie. – Később elárulom – ígértem neki. Feltartotta a mutatóujját. – Szavadon foglak! Mikor már messze járt a folyosón, kivettem a kártyát a kis borítékból, és kihajtottam. Vacsora ma este? Ez a célratörő kérdésfeltevés annyira jellemző volt Jaxre, hogy mosolyognom kellett. De másodjára nem követhettem el ugyanazokat a hibákat. Mélyen beszivárgott az életembe, hogy nem tudtam szabadulni az emlékétől, míg el nem jöttem Vegasból, noha én alig tettem be a lábamat az ő életébe. Ha újra szakítana, ugyanez lenne New Yorkban is, és mindenhol gyötörne az emléke. Őt azonban a szellemem se kísértené.

M

Ezen változtatnom kellett. Ezúttal én fogom kísérteni őt, épp úgy, ahogyan ő tette velem.

te főzöl. Nálad?

TE A

Elővettem a mobilomat a táskámból és kikerestem a számot, amelyről akkor hívott, mikor épp elvittem Chadet Denise szalonjába. Küldtem neki egy S MS -t:C sak akkor, ha Öt perc telt el, mire a telefon rezegni kezdett az asztalomon. Jax válaszolt: Hányra menjek érted a munkába? A diadal, amit éreztem, feldobta a kedvem. 5:30. És köszi a csokrot. Gyönyörű. Az te vagy, írta vissza. Gyorsan bepötyögtem a választ: Mondja a legklasszabb pasi, akit ismerek. Ezután hosszabb szünet következett, már azt hittem, nem is válaszol. Aztán azt írta: A legbensőségesebb módon. Ez a mondata sokáig járt még az eszemben. Mikor Chad visszahívott, megkértem, hogy találkozzunk a Savor irodájában. Úg gondoltam, jó lesz őt emlékeztetni arra, milyen sikeres Lei. Dél előtt pár perccel meg is érkezett, és remekül nézett ki khakinadrágjában és kék vászoningében, melynek gallérját nyitva hagyta, és az ujját felhajtotta. Kimentem elé a recepcióhoz, aztán elhívtam az asztalomhoz, azzal az ürüggyel, hogy a táskámat akarom magamhoz venni. Valójában csak körbe akartam vinni az irodán még egyszer. – Örülök, hogy felhívtál – mondta mellettem lépkedve. – Már kezdtek kétségeim támadni amiatt, ami itt folyik.

– Megértem, hogy így érzel. Úgy értem, mennyi akadályba kell ahhoz ütközni, hogy az ember végre intő jelnek vegye? – Pontosan. – Chad hálásan rám mosolygott. – Akkor megértesz. – Természetesen. Ezért nyugodtan megbízhatsz bennem, hogy figyelmeztetni foglak, ha ideje bedobni a törülközőt – mondtam neki, és mikor az asztalomhoz értünk, szembefordultam vele. – Nem foglak átverni, Chad. Megígértem. Chad zsebre dugta a kezét. – Két tűz közé szorultam Ian és Lei háborúskodásában, és az az érzésem, hogy az egyetlen ember, aki figyel rám, te vagy. Különben mintha egy senki lennék. – De te nem vagy senki! Egyike vagy a világ legtehetségesebb fiatal séfjeinek, és teszek róla, hogy ehhez méltón ragyoghass. Chad előrehajolt és megfogta a kezem. – Köszönöm! – Én köszönöm neked. Te teszed lehetővé, hogy ez megtörténhessen.

M

Chad az asztalomon álló liliomcsokorra pillantott. – Szép virágok. Talán egy titkos csodálódtól? Van kihívóm? – Nem komoly.

TE A

– Nehéz is komoly kapcsolatot kialakítani, ha valaki annyit dolgozik, mint mi. – Ugye? – Megfogtam a táskám és bezártam a fiókom. – A csodálatos karrieremhez mentem feleségül. Chad bólintott. – Tudom, hogy megy ez. Örülök, hogy a következő hónapokban sokat fogunk együtt dolgozni, feltéve, hogy minden a terv szerint alakul. Talán szakíthatnánk időt egy kis közös kikapcsolódásra is. Kötöttségek nélkül. Mosolyt erőltettem magamra. – Talán. Kész vagy? – Amióta csak megismertelek, szívecském.

Nevetve belekaroltam és elindultunk ebédelni. – Rutledge Capital! Felnéztem, mikor Lei az asztalomhoz ért. Már vártam rá, hogy közölhessem vele a jó hírt: David Leevel sínen vagyunk. Chaddel azon nyomban egymásra hangolódtak Ráadásul, mikor a Chaddel kapcsolatos terveinket vázoltam, David nem fogta vissza magát. Rögtön a tudtomra adta, hogy reméli, egyszer hasonló lehetőséget kap ő is. – Mi van vele? – kérdeztem felállva a székemből. – Isabelle szerint a Rutledge Capital nagy összeget fektetett be a Pembry Ventures

be. Azt mondta, személyesen beszélt erről Jackson Rutledge-dzsel vasárnap, és ő is megerősítette. A gyomrom összeugrott, mintha keményen hasba vágtak volna. – Tegnap? De hisz Jackson velem töltötte a hétvégét. Vagyis bennem… Visszarogytam a székembe. Lei ingerülten bólintott. – Ian elképesztően nagyvonalú ajánlatot tett Isabelle-nek. Bolond lett voln visszautasítani. – Behunyta a szemét és a két ujja közé csippentette az orrnyergét. – Milyen ostoba húzás volt tőle! És szánalmas. Ian nem gondolkodik, mielőtt cselekszik Rutledge sem. A döbbenettől nem tértem magamhoz. Alighogy kikeltem J ackson ágyából, máris kést döfött a hátamba. – Meg tudjuk szerezni David Leet – mondtam elcsukló hangon. A következő célra kellett fókuszálnom. Meg tudom csinálni, ha mindent beleadok. – Tetszik neki a trió

M

ötlete. Így eloszlik a nyomás és a terhelés, és jobban tud figyelni a saját karrierjére.

TE A

– Óh, ilyen szerény? – jegyezte meg gúnyosan Lei. – Számára ez egy stratégiai lépés. Idővel biztosan ki akar majd szállni, de szerintem néhány évet kipréselhetünk belőle. Lei nagyot sóhajtott. – Előremenekültem, és lekötöttem Inezt, még mielőtt Ian elért volna hozzá. Ugyan a szerződéskötésnek az a feltétele, hogy létrejöjjön a megállapodás a Mondegóval, de ez egylépésnyi előnyt ad nekünk. – Tehát újra versenyben vagyunk – állapítottam meg. A virágokra pillantottam az asztalomon. Ha Jax ma este akart búcsút inteni, meg fog lepődni. Nem hagyom, hogy csak úgy kisétáljon az életemből, és mindent elcsesszen – megint. A bosszú rohadt egy dolog. És én is tudok gonosz lenni, ha a helyzet megkívánja. – Jól vagy? – kérdezte Lei az arcomat vizsgálva. – Jól – feleltem higgadtan, de közben éreztem, ahogy a jeges harag szétterjed a testemben, és megdermeszti a lelkem. – Minél hamarabb le kellene szerződtetnünk Davidet. – Egyetértek. Majd én elintézem. – Ezenkívül jó lenne elvinni Chadet Atlantába, hogy körülnézhessen a Mondegóban Hadd érezze, hogy a dolgok jól haladnak. – Kézbe veszed a dolgot? – mondta Lei, ami inkább volt utasítás, mint kérdés. – Azt hiszem, jót tenne pár nap távolság. Lei nekidőlt az asztalomnak. – Jacksontól?

– Épp vele vacsorázom ma este. A hangsúlyom árulkodó lehetett, mert Lei ravasz mosolyra húzta a száját. – Hát ez érdekes lesz. – Ebben biztos lehetsz – feleltem. Kifújtam magamból a fájdalmat, amelyet nem tudtam elviselni, és hagytam, hogy szétáradjon bennem a düh, ám ezt rögtön az aggodalom váltotta fel. – Ugye nem probléma számodra, hogy találkozom vele? Vagy igen? – Nem felejtettem el, miért vettelek fel, Gianna – közölte Lei, és elindult vissza az irodájába. – Ne aggódj, én boldogulok, és veled is minden rendben lesz. Igen, majd rendben lesz… De itt még nem tartottam.

M

Közeledett az öt óra, és az izgalmam nőttön-nőtt. Nem csak azért, mert Chad beleegyezett, hogy elutazzunk Atlantába másnap, és már készültem az utazásra. Igazából alig vártam, hogy találkozzak Jaxszel, és elszámoljak vele. Figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne rohanjam le rögtön, amikor a munkaidő lejárta után várt rám a sarkon. Egy fekete McLarennek dőlve álldogált – onnan ismertem fel a kocsi márkáját, hogy

TE A

Lei egyik séfje is vett magának egyet, ezzel ünnepelve az első étterme megnyitásának ötödik évfordulóját. A karját és a bokáit keresztezve, lazán, szexisen várakozott. Sötét napszemüvege visszatükrözte a körülötte tornyosuló felhőkarcolók hatalmas árnyait. Fekete szövetnadrágot, fehér inget és szürke nyakkendőt viselt. A haja össze volt borzolva, mintha csak lazán beletúrt volna a kezével. A nők megbámulták, és utánafordultak, még akkor se tudták levenni a szemüket róla, mikor már elhaladtak mellette. A férfiak is megnézték, és kitértek előle, ösztönösen megérezve a nyugalmi állapotban lévő alfa-hímet. Jaxnek mindig is ilyen hatása volt az emberekre. Ha belépett valahová, azonnal uralta a teret. Kihúztam magam, átmentem a forgóajtón, és elindultam felé. Hosszú, testhez simuló, fekete Nina Ricci ruha volt rajtam. Elegáns, klasszikus stílusú darab volt, hozzá testszínű Louboutin körömcipőt vettem fel, ami közös ajándék volt a bátyáimtól a legutóbbi születésnapomra. Úgy néztem ki, mint azok a nők, akikkel Jackson Rutledge meg szokott jelenni. M több, úgy is éreztem magam, hogy a megjelenésem méltó hozzá. Lazán odasétáltam hozzá, megragadtam a nyakkendőjét, és magamhoz húztam, hogy szenvedélyesen, forrón megcsókoljam. A jutalmam elégedett dörmögés volt. Mielőtt még hátraléphettem volna, Jax elkapta a nyakam és a derekam, és szorosan magához ölelt, miközben hevesen visszacsókolt.

Mindketten nyitott szájjal, mélyen, nedvesen elmerültünk egymásban. Az utcán, a kocsik és a járókelők hömpölygő tömegében úgy csókoltuk egymást, mintha csak mi ketten lennénk a világon. – Szia, szépségem! – köszönt csábosan, mikor kibontakoztam a csókból, hogy levegőt vegyek. Az orrával az arcomhoz dörgölőzött. Egy hirtelen mozdulattal hátraléptem, és hatalmas pofont kentem le neki. A feje elfordult az ütés erejétől, és a foga közt sziszegett a levegő. Az állát dörzsölve, parázsló tekintettel nézett rám. – Úgy sejtem, nem a durva szexet akarod kipróbálni. – Átvertél, Jax! Megbasztál, aztán átbasztál. Legalább lezuhanyoztál közben? Vagy még mindig az én testnedveimtől illatoztál, mikor telefonáltál?

M

– Szállj be a kocsiba, Gia! – Seggfej vagy! – zúdítottam rá a haragomat. Dühös voltam magamra, a helyzetre, de főképp rá. – Mindig is az voltam – helyeselt keserűen. Kiegyenesedett és kinyitotta a kocsit,

TE A

előbb maga felé húzva, aztán felemelve az ajtót. – Hosszú időbe telt, mire rájöttél. Egy pillanatra megtorpantam és rábámultam. Állta a tekintetemet, de az átkozott napszemüvegtől nem láttam a szemét, a szája pedig egyetlen rezzenéstelen vonal volt. – Ne veszítsd el a lendületed, épp most – ingerelt mosolyogva. Tanácstalan voltam, ahogy eddig is. Miért akarta, hogy vele menjek? Miért küldte a virágokat és a vacsorameghívást? – Talán búcsúszexre fáj a fogad? – kérdeztem. – Nem akarok szakítani. Téged akarlak. De ez nem újdonság – közölte Jax. Szemtelen közönye miatt legszívesebben a fogamat csikorgattam volna. Mintha csak azt akarná provokálni, hogy én hagyjam őt ott. Beültem a kocsiba és becsatoltam a biztonsági övet. Jax behajolt hozzám, és a napszemüvege kerete fölött rám nézett. – A jövőre nézve, a pofon túlzás volt. De a csókkal kárpótoltál érte – mondta, majd kiegyenesedett és becsukta a kocsiajtót. Kárörvendőn mosolyogtam. A tárgyalóteremben és a hálószobában is lesz még mit tanulnia Jackson Rutledge-nek arról, hogy mi vár rá, ha velem packázik. Jax behajtott az apartmanház mélygarázsába, ahol két portás fogadott bennünket. Mialatt az egyik csokornyakkendős férfi segített kiszállnom az autóból, ismét rá kellett döbbennem, hogy Jax és én más világokhoz tartozunk. Én ugyan nem estem hanyatt a vagyonától, de lehetséges, hogy az egyenlőtlenség számára nagyobb problémát jelentett.

Nem dobta fel a hangulatom, amikor ezen töprengtem. Jax megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjaim az övéivel, és a lifthez vezetett. Arra számítottam, hogy esetleg átrepülünk Virginiába, vagy Washington D. C.-be, s csak ekkor jutott eszembe, hogy Jax New Yorkban is élhet, legalábbis az év egy részében. Pedig kézenfekvő volt, miért ne lehetne épp neki még egy lakása az Államok üzleti fővárosában is? A liftajtó becsukódott mögöttünk, és J ax azon nyomban magához ölelt. Nem ellenkeztem. Nekidőlt a rézkapaszkodónak, szétterpesztette a lábát, és közé húzott. Hosszú kézmozdulatokkal a hátamat simogatta. Rég nem ölelt meg senki ilyen gyöngéden és bensőségesen. Talán egész idő alatt New Yorkban volt… Lehunytam a szemem, és magamba szívtam a teste melegét, a bőre illatát, a homlokomat cirógató leheletét. Hosszú időn át megtagadtam magamtól egy férfi megnyugtató érintését, itt volt az ideje, hogy élvezzem.

M

– Milyen napod volt? – mormolta.

– Sajnálom, Gia.

TE A

– Sűrű. És neked? – Másra se tudtam gondolni, csak rád. Haragudni akartam rá, de ez nehezebben ment, mint hittem. Jax a homlokomhoz nyomta az arcát. – Mit? Hogy segítettél Pembrynek elcseszni az üzletet, amin dolgoztam? Jax felsóhajtott. – Tudod, mi a helyzet. Beszéltünk róla. – Ez nem ment fel téged. Nem fogadom el a bocsánatkérésed. – Megértem. De tudom, hogy meg fogod oldani a helyzetet. Ez csak egy apró döccenő, könnyedén túl fogsz jutni rajta. Szigorúan a szemébe néztem. – Ebben biztos lehetsz. A lift csilingelve jelezte, hogy megérkeztünk az emeletére. Amikor megfordultam, megláttam a kis előtérből a nappaliba vezető dupla szárnyú ajtót, és ekkor döbbentem rá, hogy egy penthouse lakásban lakik. Ez megmagyarázta, hogy miért nem állt meg a lift egyszer sem a mélygarázs és a legfelső emelet között. Jax újra kézen fogott, kiléptünk az aranyerezetű márványpadlós előtérbe, a tenyerét a falra szerelt érzékelőre helyezte és kinyitotta az ajtót. – Lefogadom, hogy a nők imádják ezt a kis James Bond-trükköt – jegyeztem meg, miközben a vastag diófa ajtó automatikusan kinyílt. Sikerült könnyed hangsúllyal kimondanom a mondatot, közben mégis alig láttam a féltékenységtől, mikor

elképzeltem őt más nőkkel. – Te mit szólsz hozzá? – kérdezte, a válla fölött lenézve rám. – Óh, én a lelkem mélyén egyszerű lány vagyok – mondtam, miközben végigjárt a tekintetem a süllyesztett padlójú nappalin, a hófehér szőnyegen, a fekete bőrkárpitos krómszékeken és a zafírkék előszobaszőnyegen. A lakás egy steril, leplezetlenül férfias agglegénybarlang volt. Elhúztam a számat. – Ez nem te vagy. – Úgy gondolod? Az ajtó becsukódott mögöttünk. Meleg színekre számítottam, hangulatos textilekre, hatalmas modern műalkotásokra, amelyek jobban tükröznék Jax vibráló, néha picit csiszolatlan, alapvetően bohém természetét, amelybe beleszerettem. Ahogy beljebb mentem, a csalódásom egyre inkább kiült az arcomra. – Kérsz egy italt? – kérdezte Jax halkan a hátam mögül. Olyan közel állt hozzám,

TE A

– Naná! Csibészesen rám mosolygott. – De ugye nem fogod a fejemhez vágni?

M

hogy éreztem a testéből áradó forróságot.

– Bevallom, ez is eszembe jutott – feleltem hűvösen. A vállamra tette a kezét. – Emlékszel arra az éjszakára a Palmsban? A kezem ökölbe szorult.

– Ez övön aluli volt, Jackson. Hogy is felejthetném el azt az estét, mikor az ötvenötödik emeleti tetőteraszon álldogáltunk a csillagos ég alatt, Jax hátulról átölelt, én pedig egy pohár fehérbort tartottam a kezemben, amelyen megosztoztunk. Ameddig csak elláttunk, elterült alattunk a város, és a távolban villódzó neonfények feloldódtak a tintakék sivatagi égbolton. Micsoda kilátás! – jegyeztem meg hozzábújva, és ekkor voltam életemben a legboldogabb. A tökéletes pasival jártam, aki beragyogta a napjaimat, és felforrósította az éjszakáimat. Meg fogja változtatni az életem, gondoltam. Meg fog változtatni engem is, az előnyömre. Ma ez már nevetségesen kislányos gondolkodásnak tűnt. Tudtam, hogy a változásért nekem kell tennem, a klassz pasi legfeljebb csak bónusz lehet. El akartam húzódni Jaxtől, de magához szorított. – Ne haragudj! – mondta újra. Kibújtam a karja alól, és elengedett, így végre a szemébe nézhettem.

– Akkor miért tetted? – Miért teszek bármit is? – kérdezte szúrós, rideg tekintettel. – Mert Rutledge vagyok. Mi átverjük az embereket, Gia. Ilyen a természetünk. – Ez csak kifogás – vágtam rá. – Ez az igazság. Elsétáltam tőle, és elfordítottam a fejem. – Ha el akarsz menni, nem foglak feltartóztatni – mondta halkan. – De szeretném, hogy maradj. Megálltam. Megfordultam, hogy szembenézzek vele, és utáltam, hogy az arcáról semmit sem tudtam leolvasni. – Ezt akarod, nem igaz? Azt, hogy én mondjam ki, hogy vége. Ezért bosszantottál fel, ezért hoztál ki a sodromból. Nem lenne csendes befejezés, sőt kissé csúnyán érne véget, de gyorsan és végleg lezárhatnád ezt az egészet. Épp úgy, ahogy szereted. – Utálnám, ha így történne, de én nem vagyok megfelelő számodra, Gia – felelte,

M

miközben kiment a konyhába. Ledobtam a táskám az egyik karosszékre. – Legalább mestere vagyok a büntetésnek.

TE A

Jax kivett egy üveg fehérbort a hűtőből, és letette a konyhapultra. A konyha épp annyira személytelen volt, mint a nappali, fekete szekrényekkel és pulttal. Csupán egy egyszemélyes kávéfőző jelezte, hogy valaki egyáltalán használja a lakást. Mivel az én családomban a konyha volt az otthon középpontja, Jaxét lehangolónak találtam. Figyelt, miközben lerúgtam a körömcipőmet.

Amikor hátranyúltam, hogy kibontsam a hajamat, figyelmeztettem. – Elégtételt fogok venni az árulásodért, és emelem a tétet egy menet dühös szexszel. Jax szája kinyílt, mikor benyúltam a ruhám alá, és lehúztam a bugyimat. – Gia! – Én is tudok játszani. – Odadobtam neki a bugyimat, és csábítóan rámosolyogtam, amikor elkapta. – És nyerni is fogok.

10. Jax a zsebébe gyűrte a bugyimat és elindult felém, a pulton hagyva a kibontatlan borosüveget. A tenyerébe vette az arcom, lehajolt, és édesen, puhán megcsókolt. A kezét a vállamra tette, majd végigsimított a hátamon, miközben lassan lehúzta a ruhám cipzárját. Meglazítottam a csomót a nyakkendőjén, és hagytam, hogy a haragom felizzon, s a szenvedéllyel elvegyülve tomboló vágyakozássá fokozódjon. Minden figyelmemet rá összpontosítottam. Csakis kettőnkre figyeltem. A bőre lágyságára a kezem alatt, ismerős, természetes illatára, arra, ahogy egyre lassabban vette a levegőt, és egyre hevesebben vert a szíve, mert egyre jobban kívántuk egymást.

M

Korábban senki másnál nem tűntek fel ezek az apróságok, ami miatt még nehezebb volt elfogadnom, hogy Jax és én valószínűleg nem illettünk össze. – Már akkor is megvolt ez a lakás, amikor eljöttél velem látogatóba a családomhoz? – kérdeztem.

TE A

A miniszabi alatt egy szállodában laktunk. Ha utóbb kiderült volna, hogy már akkor is volt itt egy lakása, az egészen más színben tüntette volna fel a viszonyunkat. Mégis mennyire lehetett neki fontos az a lány, akit inkább egy szállodai szobában dug meg, mint a saját ágyában? – Nem. Tavaly vettem. Gia…

Jax ott állt velem szemben, kigombolt és szétnyitott inggel, kivillantva gyönyörű felsőtestét. Minden porcikája csodálatosan feszes és kidolgozott volt, meleg, sötétbarna szeme pedig izzott a vágytól. Megfogtam a kezét, és magammal húztam, ki a konyhából. Az ereimben lüktetett a vágyakozás, és valami sötétebb. Mocskosabb. Jax belemarkolt a lepedőbe, a hasizma megfeszült, amikor a számba vettem bársonyos makkját. Hosszú, vastag farka keményen állt, és annyira felizgult, hogy a nyelvemen szétáradt a hegyéből szivárgó előváladék. Marokra fogtam a farkát a tövénél, egyszerre fejtem a kezemmel és szívtam a számmal, kéjesen élvezve a belőle előtörő nyögéseket és káromkodásokat. – Jesszusom! – nyögött fel, mikor végignyaltam a farka alján lüktetve kidudorodó eret. Enyhén nyitott szájjal végigsiklottam a farka oldalán, az önkívületig ingerelve őt. – Ne játszadozz velem, Gia! – hördült fel. – Szopj le, vagy dugj meg, csak elégíts ki!

Elmosolyodtam, és gyönyörködve néztem kockásra feszített hasizmait. A teste úszott a verítékben, az arca kipirult, a szeme fényesen csillogott. Le sem vette rólam a szemét, amikor újra a számba vettem a farkát, és szopni kezdtem. Olyan mélyre vettem be, hogy a makkja a garatomnak ütközött. – Ez az! – mondta elfúló hangon. A kéjtől hátrahajlott a nyaka, és belenyomta a fejét a párnába. – Istenem, de jól csinálod! A szád… Ebben a pillanatban a markomban volt. J ackson Rutledge az enyém volt. Az ujjaiva nedves hajamba túrt, és hátrasimította az arcomba hulló hajtincseket. – Óh, Gia! Szopjál még, ne hagyd abba, bébi! Ahogy a farka a számban lüktetett, az íze és az illata egészen elkábított. Imádtam leszopni. Élveztem, hogy olyan gyönyört okozok neki, hogy a teste beleremeg. – Hatalmasat fogok élvezni neked… – dörmögte.

TE A

Jax morogva felült. – Gyere vissza!

M

Kivettem a farkát a számból, felültem, és az ágy szélére csúsztam. – Gia! – Jax rám nézett félig leeresztett szemhéjai mögül. – A francba is! Fejezd be! – Nehéz elviselni, mikor dolgozol valamin… és egyre izgatottabb vagy, szinte már érzed a beteljesülést… aztán valaki hirtelen elüt tőle. Nem igaz?

Kajánul vigyorogtam, és felvettem az ingét a padlóról. – Szerintem előbb le kellene higgadnod egy kicsit. – Szerintem meg előbb neked kellene visszafarolni a gyönyörű popsiddal ide az ágyamba. Jax felkelt az ágyról, és amikor felegyenesedett, olyan volt, mint egy megtestesült erotikus álom a duzzadó izmaival és az aranyosan ragyogó bőrével. Hosszú és vastag farka olyan keményen állt, hogy szinte meg se rezdült, miközben felém jött. Minden porcikája tökéletesen arányos volt és izgatóan férfias. Iszonyú nehéz volt ellenállni a késztetésnek, hogy beleugorjak az ágyába, és hagyjam, hogy ájulásig keféljen. Felém nyúlt, de egy gyors mozdulattal kitértem előle, és felnevettem. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Jax ügyet sem vetett rá, egyetlen dolog járt a fejében, engem akart becserkészni. Eltáncoltam előle, és közben felkaptam az ingét. Jax-illata volt, amit úgy szerettem. – Ki kellene menned ajtót nyitni! – cukkoltam. – Gia! – mondta mély, vészjósló hangon. – Ha kényelmesen akarod érezni magad, miközben megbaszlak, akkor ajánlom, hogy feküdj az ágyra. Különben leteperlek a legközelebbi vízszintes felületre. A csengő újra megszólalt, miközben újra elugrottam Jax elől.

– Valaki van az ajtónál! – Az várhat – vágta rá Jax, majd marokra fogta és verni kezdte a farkát. – Ez nem. Jobbra-balra cikáztam előtte, mintha csak a kosárlabdapályán lennénk. Lenyűgözött, hogy még akkor is milyen izgató, és egyszerre fenyegető, mikor meztelenül üldöz a lakásban. A hasizmai csillogtak a verítéktől, a tekintete elszánt és vad volt, a teste színizom. Sikerült elkapnia, még mielőtt átértem volna a hálószoba küszöbén. Szorosan átölelt, úgy tartott, mintha a karjai acélsodronyok lennének, és a hátamon éreztem, ahogy zihál. – Jax! – Csak akkor mondj nemet, ha úgy is gondolod – lihegte. – Különben úgyis a magamévá teszlek, bébi.

Mindketten nappaliból.

megdermedtünk, amikor meghallottuk

Parker Rutledge hangját

TE A

– Jackson!

M

Levett a lábamról a hangjában megbújó kétségbeesett vágyakozás, és már csak arra vágytam, hogy átadhassam magam neki. Életemben kevés dolog tudott annyira boldoggá tenni, mint hogy Jax ennyire kíván.

– Tudom, hogy itt vagy! – szólt hangosan. – Beszélnünk kell, fiam. Jax halkan káromkodott. Benyúlt az inge alá, birtoklón a tenyerébe vette a melleimet, és gyúrni kezdte őket, míg már alig álltam a lábamon. – Adj egy percet! – kiáltott ki az apjának, aztán hátralépett, és a lábával becsukta az ajtót.

Azt hittem, elenged, ehelyett magához húzott és olyan vadul megcsókolt, hogy levegőt se kaptam. Egyik kezével a hajamba kapaszkodott, a másikkal belemarkolt a fenekembe. Mikor váratlanul elengedett, majdnem összerogytam, úgy remegett a lábam. Jax bement a hálószobából nyíló fürdőszobába, magára kapott egy fekete selyem köntöst és dühösen megkötötte a derekánál. – Maradj itt! – utasított. – Nem akarod, hogy köszönjek neki? – kérdeztem fojtott hangon. – Nem adom meg neki ezt az örömet. Jax kiment a szobából, kissé ingerülten becsapva maga mögött az ajtót. Hallottam, hogy beszél, de a hangja nem tűnt barátságosnak. Kapkodva felöltöztem. Nem fogok a hálószobájában bujkálni, mint valami rajtakapott tinédzser! Mire felöltöztem, már nem hallottam kintről a férfihangokat, és amikor kinyitottam a hálószoba ajtaját, néma csend fogadott. Kiosontam, hogy megkeressem a körömcipőmet, és amikor felvettem, kész voltam

találkozni Parkerrel – bár jobb szerettem volna, ha a hajam össze van fogva. Mialatt arra vártam, hogy J ax és az apja újra megjelenjen, körülnéztem a nappaliban, olyan jelek után kutatva, amelyekben felismerhettem azt a férfit, akit szerettem. Csak egy tucat bekeretezett fényképet találtam. A legtöbb régi felvételen egy gyönyörű szőke nő szerepelt, akiről feltételeztem, hogy Jackson anyja. A fekete-fehér képeken még fiatal és üde volt, a később készült, színes képeken már látszott, milyen döbbenetes átalakuláson ment át. Fiatalosan lágy vonásai idővel megkeményedtek, a szépsége ridegen csillogó maszkká vált, aztán lassacskán elhervadt. Korábban mosolygós, finom vonalú szája fokozatosan egyre inkább lefelé görbült. Az egyik, megkapó szépségű képet a tudta nélkül készíthették, mikor épp kibámult egy ablakon. Gyönyörű arcán mélységes magány tükröződött. Kezembe vettem a képet, hogy jobban szemügyre vehessem, és észrevettem alatta egy lefelé fordított fotót. Felemeltem, és döbbenten láttam, hogy az egy közös kép kettőnkről, Jaxszel.

TE A

M

Vincent csinálta a telefonjával, és átküldte nekem. Az első és egyben utolsó közös családi vacsoránkon készült, a Rossi’sban. Jax mögöttem ült, és átölelt, én pedig nekidőltem. Nevettünk, ő átkarolta a derekamat, én a karjára tettem a kezem. Elküldtem a fotót J axnek és beállítottam háttérképnek a mobilomon. Ott is maradt, míg fájdalmat nem okozott a látványa. Visszatettem a fotót a polcra, és ráhelyeztem az anyja bekeretezett képét. A szívem hevesen vert, a gondolatok kuszán kavarogtak a fejemben. Hol a pokolban lehet Jax?

A lakás hátborzongatóan csendes volt. Elindultam, hogy megkeressem. A pillantásom átsiklott a bejárati ajtón, aztán észrevettem egy biztonsági kamera képernyőjét az ajtó melletti falon. Jax és az apja az előtérben voltak. Jax keresztbe tett karral, az apja pedig zsebre dugott kézzel álldogált. Noha külsőre nagyon is hasonlítottak egymásra, nem is öltözködhettek volna különbözőbben, pedig Jax is igényes volt a megjelenésére. Figyeltem a köztük lévő távolságot, ahogy szembenálltak, és gyanakvón figyelték egymást. A családi viszonyrendszerük számomra idegen volt, és nagyon távol állt a Rossik melegségétől, amelyben én felnőttem. A Rutledge-eknek nehéz volt megfelelni. Nem ismertem Jax gyermekkorána részleteit, de egyértelmű volt, hogy nagy nyomás alatt nőtt fel. Gyakran utalt rá, hogy nem tartja sokra a Rutledge-eket, még önmagát sem, és – miután gondoskodott róla, hogy Ian megfúrja a Mondego-üzletet – azt mondta, szívesebben van velem, mint a családjával, és hogy én vagyok az egyetlen ember, akivel jól érzi magát. Ideje volt végre nekiveselkednem a régóta halasztott kutatómunkának. Elindultam a folyosón, hogy válaszokat keressek. Éreztem, hogy Jax tartozik nekem

egy vallomással, de úgy gondoltam, ha nem teszi meg magától, én is ki tudom nyomozni. A dolgozószobájába belépve megálltam a küszöbön, mert végre egy olyan helyiséget találtam, amely már közelebb állt a róla alkotott képhez. Bár a szoba hangulata modern és férfias stílusú volt, melegebbé tették a semleges színű falak, a mézszínű fabútorok s a vörös és arany árnyalatú kiegészítők. A falak mellett álló könyvespolcokon kemény fedeles irodalmi díszkiadások és ronggyá olvasott, puha kötésű ponyvaregények színes kavalkádja sorakozott. Az egyik polcon megláttam egy újabb képet magamról, ezúttal nem lefelé fordítva. Csak én voltam rajta. Jax nélkül. A fénykép friss volt, nem lehetett fél évnél régebbi. Miközben a szoba átellenes oldaláról néztem, a tenyerem nyirkos lett. Jax figyelt engem. Egyre több kérdés kavargott bennem, de a kép puszta létezése egyértelmű és nagyon fontos választ adott legalább az egyikre. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e neki,

M

vagy inkább elszomorodjak. Talán mindkettő egyszerre. Jax asztalán nyitott dossziék és szétszórt papírlapok hevertek, de hátat fordítottam nekik. Eleget láttam.

TE A

Visszamentem a nappaliba, magamhoz vettem a táskámat és a kijárat felé indultam. A két férfi meglepettnek tűnt, mikor kinyitottam az ajtót. Abbahagyták a beszélgetést, én pedig mindkettőjüknek biccentettem, mielőtt a lifthez léptem, felemelt fejjel. – Gia! – Jax felém lépett. – Ne menj el! – Lemegyek magával, Miss Rossi – ajánlotta fel Parker, gyanúsan barátságos mosollyal közelítve felém. – Örülök, hogy viszontlátom. – Jó estét, Mr. Rutledge! – Kérem, szólítson Parkernek.

– Apa! – morgott Jax, és közelebb lépett. – Még nem fejeztük be a beszélgetést. Parker megveregette a vállát. – Majd később innen folytatjuk, fiam. Jax rám nézett. – Vacsorázni készültünk. – Majd máskor bepótoljuk – feleltem. – Ne tedd, Gia! Gunyorosan rámosolyogtam. – Ne aggódj, vissza fogok jönni. A lift megérkezett, és Parker maga elé tessékelt. Jax a könyökömnél megragadta a karomat. – Adj öt percet!

– Inkább majd később felhívlak – feleltem, mert rájöttem, hogy már egyáltalán nincs kedvem maradni. Rosszkedvem volt, és össze voltam zavarodva. Szükségem volt egy kis időre, hogy gondolkodhassak. Jax állkapcsa megfeszült. – Minden rendben, Jackson – vágott közbe Parker. – Majd én kikísérem a hölgyet. Jax lassan az apja felé fordította a fejét, az arckifejezése rideg volt, mint a márvány. – Komolyan gondoltam, amit mondtam. – Mint mindig – vigyorgott Parker. A liftajtó épp kezdett bezárulni, mikor beszálltam. Parker követett, de én Jaxet figyeltem, ő pedig engem nézett. A kezét ökölbe szorította a teste mellett, az állkapcsa elszántan megfeszült. De a szeme… azok a sötétbarna, meleg szemek… ugyanazt ígérték, mint mindig is. Most már hittem nekik. Láttam a bizonyítékot. Parker mosolyogva hozzám fordult, miután a lift elindult lefelé. – Hogy van, Gianna?

M

– Voltam már jobban is. És maga? – Ezek után nem merem azt mondani, hogy eddig jó napom volt – felelte, mire elmosolyodtam.

TE A

– A barátjának, Iannek is jó napja volt – jegyeztem meg. – Aha! – jegyezte meg Parker kedélyesen. – Kérem, ne nehezteljen emiatt Jacksonra. Megrántottam a vállam. – Ez csak üzlet, nem igaz? – Maga gyakorlatias nő. Nyilvánvalóan ez az egyik ok, amiért Jackson odáig van magáért. Ha már szóba került… Szívesen megismerném jobban, Gianna – mondta Parker a sarkán hintázva. – Mit szólna egy vacsorához Jaxszel, a feleségemmel és velem? Csak egy egyszerű, nyugodt este, mondjuk a hamptonsi házunkban? – Tetszik az ötlet – feleltem. Mindenben benne voltam, amivel közelebb férkőzhettem Jaxhez. – J ól van, akkor szólok Reginának. – Parker mosolya elhalványult. – Ne hagyja, hogy Jackson lebeszélje. Csakis magának akarja önt. – Valóban? Parker még jobban elkomorodott. – Nagyon védelmezi magát. – Tényleg? Mitől kellene megvédenie? – Férfiak vagyunk, Gianna – magyarázott. – Nem mindig gondolkodunk józanul, ha a nőkről van szó. Bólintottam, és megállapítottam magamban, hogy Parker éppolyan rejtélyes, mint a fia. Úgy tűnt, a Rutledge-eknél családi vonás a kiismerhetetlenség és a titokzatosság.

A liftajtó kinyílt a földszinten, és kiléptünk a gyönyörűen felújított, luxust és eleganciát sugárzó art deco stílusú előtérbe. – Kint vár a kocsim – közölte Parker. – Elvihetem valahová? – Köszönöm, de nem – utasítottam vissza. Nem akartam látni az arckifejezését, mikor megpillantja, hol lakom. Jax házának márványpadlós előtere, az egyenruhás recepciós és a portások után az én házam finoman szólva csalódást okozna. Nem szégyelltem a lakásunkat, sem a családomat, de úgy gondoltam, jobb, ha nem keltek benne gyanakvást, hogy Jax pénzére hajtok, még mielőtt a Rutledge-ek jobban megismernének. – Rendben, ha biztosan ezt szeretné. – Parker habozott, mintha arra várna, hogy meggondoljam magam. Mikor nem feleltem, folytatta: – Majd Jaxszel megüzenem a vacsora időpontját. Már alig várom, Gianna! A férfira gondoltam, magasan fent az elefántcsonttornyában, aki oly sok tekintetben idegen volt számomra, mégis a legbensőségesebb oldalamról ismert.

M

– Igen, én is.

TE A

Hallottam a loftlakásunkból kiszűrődő zenét, még mielőtt a teherlift nyikorogva megállt az emeletünkön. Közelebb érve felismertem, hogy egy régi Guns N’ Roses-szám, a Welcome to the Jungle szól. Még illett is a Rutledge-ekkel töltött estémhez. Amikor kinyílt az ajtónk, mellbe vágott Vincent teljes hangerőn bömböltetett zenelejátszójának dübörgése, aztán megpillantottam őt is, épp húzódzkodásokat csinált egy fémrúdon, amelyet két tartópillér közé szerelt fel. Szakadt róla a víz, összeszorította a fogát, és a hasizma megfeszült, mikor a térdét felhúzta a mellkasához. A többi bátyámnál rövidebb volt a haja, majdhogynem tengerészgyalogos-frizurája volt, de jól illett jellegzetesen olaszos arcához.

Olvastam olyan regényeket, amelyekben a főhős arcát az ókori római érméken látható nemesi arcélekhez hasonlították, de az biztos, hogy Vincentnek ezekhez köze sem volt. Póló nélkül, mezítláb, egy szál sortban olyan férfinak nézett ki, akiről sok nő álmodozik. Nicóval ellentétben Vincent kereste a komoly kapcsolatot. Nem okozott nek gondot elkötelezni magát, de a viszonyai mégsem tartottak tovább pár hónapnál. – Hé! – kiáltott fel tiltakozva, mikor lehalkítottam a zenét. – Találkoztok még Deannával? – kérdeztem, utalva az újságírónőre, akivel járt. – Igen – felelte, és leugrott a fapadlóra. Felvette a vizes üveg mellől a törülközőjét. – Miért kérded? Letettem a táskámat az ajtó melletti padra és lerúgtam a körömcipőmet. – Szükségem lenne valakire, aki egy kicsit utánanézne a Rutledge családnak. Vincent a hajába túrt és felmordult.

– Az a fickó egy pojáca. Nem érdemel meg téged. – Ezzel nem vitatkozom – mondtam, és elnyúltam a kanapén, felfelé bámulva a mennyezeten futó csupasz csövekre és az acél tartóoszlopokra. – De ez nem jelenti azt, hogy javíthatatlan. – Felejtsd el a szervizt. Keress egy olyan pasit, aki elég okos ahhoz, hogy már kezdettől fogva tudja, mit talált. Ránéztem, és figyeltem, ahogy jár az ádámcsutkája, miközben az egész üveg vizet kiitta. – Azt akarod mondani, hogy veled még nem fordult elő, hogy elcsesztél valamit egy lánynál, és szerettél volna második esélyt kapni? – Az nem számít. Te egy Rossi vagy. Nincs mentsége arra, hogy elcseszte, kivéve persze a saját ostobaságát – jelentette ki Vincent.

M

– Megkérdeznéd a kedvemért Deannát? – Jól van. –Vincent elindult a konyha felé, aztán visszanézett. – De csak mert abban bízom, hogy sikerül előásnia valamit, ami végre meggyőz téged arról, hogy egy szar alak.

kéne mosni.

TE A

– Köszönöm. – Ne hidd, hogy egy egyszerű köszönömért cserébe megteszem neked ezt a szívességet – közölte, és a vállára vetette a törülközőt, aztán megmosta a kezét. A konyha volt a lakás legjobban berendezett része, vadonatúj, rozsdamentes acél edényekkel, séfeknek készült főzőlappal, dupla falú sütőkkel és egy óriási konyhaszigettel, amelyben a mosogató is volt. – Van egy kosárnyi szennyesem, amit ki Felültem a kanapén.

– Most viccelsz velem?

– Nem. Jobb, ha máris nekilátsz – mondta Vincent vigyorogva. – Nincs több Rossi’s pólóm, és két óra múlva kezdődik a műszakom. Épp becsuktam a mosógépet és a szárítót eltakaró zsalus ajtót, mikor hallottam, hogy csörög a mobilom. A hálószobámba rohantam, hogy felvegyem, de már nem értem el a hívást. Nem számított, mert máris újra csörögni kezdett. Jax hívott. Nagy levegőt vettem, megnyomtam a felvevő gombot és beleszóltam: – Szia! – Azt ígérted, felhívsz – szidott le. – Akárcsak te – vágtam vissza. – Két évedbe telt, mire megtetted. – Jó ég! – felelte, és hallottam, hogy hirtelen kifújja a levegőt. – Miért mentél el? – Itt volt az ideje. Apád meghívott bennünket vacsorára.

– Nem megyünk el. – Majd elmegyek nélküled. – Egy frászt fogsz! A fenébe is, Gianna! A cápák közt úszkálsz, és úgy teszel, mintha vakációznál. – Kezdek olyasmiket felfedezni, amiket eddig nem láttam. Mint azokat a képeket, amelyeket a lakásodban találtam. Mégis mióta követsz? Elég hátborzongató dolog amúgy. Jax káromkodott. – Egy Rutledge-dzsel kefélsz. A megfigyelés és a magánügyekbe való beavatkozás ezzel együtt jár. – Nem is keféltem veled, amikor azok a képek készültek, amelyeket a dolgozószobádban őrizgetsz rólam. – Te bementél a dolgozószobámba? Mi a franc, Gia?

M

A szám gúnyos mosolyra húzódott, miután önkéntelenül elismerte, hogy több fényképe is volt rólam, csak épp ezeket nem találtam meg.

TE A

– Az életed minden területén jelen leszek, jobb, ha hozzászoksz. Jax sokáig hallgatott, aztán halkan megszólalt: – Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? – Próbálom feldolgozni a tényt, hogy szerelmes vagy belém, Jax. – Hallottam, ahogy hirtelen beszívja a levegőt, és elárasztott a kéjes elégtétel érzése. – Ennek ellenére leléptél. Most pedig szabotálod a munkámat, és elcseszed a dolgokat kettőnk között. – Gia…

– A sarkadban leszek, J ackson Rutledge – mondtam halk, határozott, rendíthetetlen hangon. – Le foglak leplezni. – Nyitott könyv vagyok – vágott vissza Jax. – Két lábon járó rejtély vagy – közöltem, és nem törődve a csomagoláshoz az ágyamra kikészített bőrönddel, leültem az asztalomhoz. Megráztam az egeret, hogy felébresszem a számítógépemet. – Csakhogy már nem játszhatod sokáig a titokzatos idegent, a napjaid meg vannak számlálva. Megszakítottam a hívást, lenémítottam a telefonomat, és hozzáláttam a kutatáshoz. *** VÉGE Ha kíváncsi, mi Jax titka, és van-e jövője kettejük kapcsolatának, a regény befejező részét

TE A

M

– Átölelve címmel – keresse októbertől e-könyv formátumban és a könyvesboltokban!