Siófoki Integrált Oktatási Központ óvodáinak. Helyi Nevelési Programja

Siófoki Integrált Oktatási Központ óvodáinak Helyi Nevelési Programja

Összeállította: Somogyi Éva Siófok Város Óvodája és Bölcsődéje tagóvoda-vezető

2012.

Tartalomjegyzék 1. Bevezető gondolatok 2. Óvodánk jellemző adatai 2.1. Személyi feltételek 2.2. Tárgyi feltételek 3. Az óvodai nevelés alapelvei, célkitűzései 3.1. Gyermekkép 3.2. Óvodakép 3.3. Alapelvek, célok 4. Nevelési feladataink, tevékenységeink amelyek biztosítják a gyermek személyiségének fejlődését, közösségi életre való felkészítését, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztését, fejlődésének elősegítését 4.1. Egészséges életmódra nevelés 4.2.Érzelmi nevelés és szocializáció 4.3.Anyanyelvi és értelmi nevelés 5. Az óvodai nevelést, fejlesztést segítő a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő , helyi szokás és szabályrendszer (csoportszerkezet, szervezeti keretek, napirend, hetirend) (A, B, C, D, E, F, G, H, J) 6. Tevékenységformák 6.1. Játék A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.2. Vers, mese A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.3. Ének, zene, énekes játékok A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.4. Rajzolás, mintázás, kézi munka A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.5. Mozgás A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.6. A külső világ tevékeny megismerése A,B,C,D,E,F,G,H, J 6.7. Munka jellegű tevékenységek A,B,C,D,E,F,G,H, J

6.8. Tanulás A,B,C,D,E,F,G,H, J 7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei A,B,C,D,E,F,G,H, J 8. Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelési és fejlesztési programja 8.1.A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés-specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során 8.1.1.A súlyosan hallássérült – siket, és enyhébben hallássérült – nagyothalló gyermek 8.1.2.Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek 8.1.3.A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek 8.1.4.A beszédfogyatékos/súlyos akadályozott beszédfejlődésű gyermek 9.Az óvodai nevelés kulcsszereplője az óvodapedagógus; és a nevelési munkát segítő egyéb munkatársak szerepe, együttműködése 10.Gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység 11.Integrációs Pedagógiai Program 12.A szülő, a gyermek, a pedagógus és a család együttműködésének formái, továbbfejlesztésének lehetőségei 12.1. A család 12.2. A szülői munkaközösség 13.Óvodánk speciális szolgáltatásai 14.A nevelési program végrehajtásához szükséges, a nevelőmunkát segítő eszközök és a felszerelések jegyzéke 15. Bölcsődei program Legitimációs záradék A – Katicabogár, Nyolcszínvirág intézményegységek B – Micimackó, Napraforgó intézményegységek C – Pillangó, Pitypang intézményegységek D – Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegységek E – Nyitnikék intézményegység F – Ádándi tagóvoda G – Balatonendrédi tagóvoda H – Nagyberényi tagóvoda I – Bölcsődei Nevelési Programunk J - Balatonvilágosi Napközi-otthonos tagóvoda

1. Bevezető gondolatok Óvodánk

a

2221/2010

Kormányrendelete

az

(VII.30)

Óvodai

Kormányrendelete,

nevelés

országos

valamint

a

alapprogramjának

255/2009.(XI.20.) kiadásáról

szóló

137/1996.(VIII.28.) Kormányrendelet módosítását kiinduló pontként kezeli, illetve az 1993.évi LXXIX törvény, az 1999.évi LXVIII.törvény 47.§ - a, és a 2003.évi LXI.törvény 34.§-a alapján az alábbi Óvodai Nevelési Programmal kíván működni. A gyermekek mindenek felett álló érdekét, illetve az egyenlő bánásmódot priorizálva feladatunk, hogy valamennyi tagóvodába járó valamennyi ránk bízott gyermek ugyanolyan színvonalú nevelést kapjon. Nevelőtestületünket jellemzi a leghelyesebb gyermeknevelési út önálló kialakításának igénye, az elviekben egységes gondolkodásmód. E mellett programunk biztosítja az egyes óvodapedagógusok tevékenységének módszerbeli szabadságát. A szülői képviseleti szervek érvényesítették jogaikat az előkészítő szakaszban. Az elkészült program megismertetéséről folyamatosan gondoskodik a nevelőtestületünk. Fentiek alapján, nevelőtestületünk egyöntetűen elfogadja, Siófok Város Önkormányzata, - mint fenntartó – számára jóváhagyásra benyújtott, saját nevelési programját, melynek gyakorlati megvalósítását az elméletben megfogalmazottak szerint vállalja.

2. Óvodánk jellemző adatai Az óvoda jellemző adatai Az intézmény neve: Siófoki Integrált Oktatási Központ, bölcsőde, óvoda, általános iskola, szakszolgálat, alapfokú művészetoktatási intézmény Az intézmény rövidített neve: Siófoki Integrált Oktatási Központ – SIOK Az intézmény székhelye: Siófok, Szépvölgyi u. 2. Óvodai tagintézmények:  SIOK Siófok Város Óvodája és Bölcsődéje melynek intézményegységei az alábbiak: o o o o o o o o o

Katicabogár óvodai feladat ellátási hely 8600 Siófok, Bókay út 2/a. Nyolcszínvirág óvodai feladat ellátási hely 8600 Siófok, Bókay út 2. Micimackó feladat ellátási hely 8600 Siófok, Kossuth út 20. Napraforgó feladat ellátási hely 8600 Siófok, Fő út 130. Pillangó feladat ellátási hely 8600 Siófok, Csárdaréti út Pitypang feladat ellátási hely 8600 Siófok, Asztalos út 20. Pöttyös feladat ellátási hely 8600 Siófok, Áchim A. út 1. Széchenyi utcai feladat ellátási hely 8600 Siófok, Széchenyi út 33. Nyitnikék óvoda feladat ellátási hely 8600 Siófok, Fő út 218.

o Nyitnikék bölcsőde feladat ellátási hely 8600 Siófok, Fő út 218.

 SIOK Ádándi Napközi Otthonos Óvoda 8653 Ádánd, Árpád út 15.  SIOK Balatonendrédi Napközi Otthonos Óvoda 8613 Balatonendréd, Fő út 77.  SIOK Pillangó Napközi Otthonos Óvoda 8656 Nagyberény Óvoda út 1.  SIOK Balatonvilágosi Napközi-otthonos Óvoda (Egységes óvoda-bölcsőde) 8171 Balatonvilágos, Iskola u. 2. Az intézmény vezetője:

főigazgató

Az intézmény fenntartója:

Siófok Város Önkormányzata

A fenntartó címe:

8600 Siófok, Fő tér 1.

2.1. Személyi feltételek Óvodánkban az alkalmazottak száma.

152 fő

Engedélyezett főállású pedagógusok száma:

100 fő

Pedagógiai munkát segítő főállású szakképzett dajkák száma:

43 fő

Egyéb munkakörben foglalkoztatott főállásúak száma:

13 fő

Tanügy igazgatási szakalkalmazott:

1 fő

Személyi ellátottságaink jók, a törvényben meghatározott feltételek felett állnak. A tagintézményenkénti személyi feltételek részletesen a SIOK SZMSZ-ében kerültek szabályozásra.

2.2.Tárgyi feltételek Óvodáink berendezési tárgyai a gyermekek fejlesztésének eszközei. Az épületekben: a csoportszobák, fürdőszobák, öltözők berendezései igényes környezetet, családias hangulatot biztosítanak. A berendezési tárgyak természetes anyagokból készültek. A színek, a formák harmóniája az esztétikai igény belsővé válását, otthonosság érzését segítik. A berendezések alakíthatósága a gyermekek kreativitását fejleszti. Az udvaron a rögzített és mobil játszóeszközök, illetve játszótéri játékok segítik a gyermekek mozgásfejlődését, a mozgás gyakorlását. Az igényesen kialakított udvarrészeken a szerepjáték lehetőségei is adottak. Az esztétikus, biztonságos játékeszközök megléte mellett a minőségre kívánunk egyre nagyobb hangsúlyt fordítani. A gyermekeket jól fejlesztő, tartós kivitelű eszközök beszerzését tartjuk elsődlegesnek. Az udvari játékeszközök a gyermekek fejlődéséhez, tevékenységeikhez igazodnak. Lényegesnek

tartjuk, hogy minden évszakban biztosítsuk a tevékenységek tárházának választási lehetőségeit.

3. Óvodai nevelésünk alapelvei, célkitűzései Az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásakor a 221/2010. (VII. 30) Kormányrendelet, valamint a 255/2009.(XI.20.) Kormányrendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996.(VIII.28.) Kormányrendelet módosítása az irányadó.

Nevezetesen:  az óvodai nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia  a gyermeket – mint fejlődő személyiséget gondoskodás és – különleges védelem illeti meg  a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodának kiegészítő (másodlagos) szerepe van. Az óvodai nevelés abból a tényből indul ki, hogy az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény. Ennek tükrében az óvodai nevelésben:  a gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi  a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermekek személyiségfejlődését, a gyermekek egyéni képességeinek kibontakoztatását, differenciált fejlesztését.  a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése, fejlesztése feladatunk az alapító okiratban foglaltak szerint. Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; a testi, szociális és értelmi képességek egyéni és életkor – specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő műveltségtartalmak közvetítéséről; a kisgyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi és tárgyi környezetről. A gyermeknek joga, hogy az óvodában biztonságban és egészséges környezetben neveljék, óvodai életrendjüket pihenőidő, játékidő, testmozgás beépítésével, étkezési lehetőségek

biztosításával életkoruknak megfelelően alakítsák ki. Az óvodai pedagógiai intézkedéseknek az egyes gyermekek személyiségéhez kell igazodniuk. A migráns családok gyermekeinek nevelésében biztosítani szükséges az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét. Az óvodai nevelésnek mindezek mellett arra kell irányulnia, hogy a migráns gyermekek megtalálják helyüket az új óvodai közösségben. Az óvoda a gyermek három éves korától az iskolába lépésig nevelő intézmény, ahol különös hangsúly helyeződik az egyenlő hozzáférés biztosítására. A nevelés a gyermek fejlődéséhez, fejlesztéséhez szükséges, a teljes óvodai életet magába foglaló foglalkozások, tevékenységek, aktív és passzív folyamatok keretében zajlik, különös hangsúllyal a mással nem helyettesíthető, hosszantartó, zavartalan szabad játékra. Óvodai nevelésünk célkitűzései meghatározásakor a 255/2009.(XI.20.) Korm.rendelet az óvodai

nevelés

országos

alapprogramjának

kiadásáról

szóló

137/1996.(VIII.28.)

Korm.rendeletének módosítása az irányadó. Helyi Nevelési Programunk célrendszerének hierarchiája: Alapprogram - központi célok  A gyermekek sokoldalú fejlődésének megteremtése 





A gyermekek harmonikus fejlődésének megteremtése 

Az életkori sajátosságok figyelembevétele 

Egyéni sajátosságokhoz, eltérő fejlődési ütemhez alkalmazkodó fejlesztés különleges gondozást igénylő gyermek ellátása   Harmonikus fejlődés elősegítése

3.1. Gyermekkép

Gyermekképünk vázolásában a pedagógiai és pszichológiai kutatások által definiált, az életkori sajátosságokból adódó, sajátos, egyéni érést figyelembevevő képből indulunk ki. Abból az axiómából, hogy a gyermeknek sajátos életkoronként és egyénenként változó testi- és lelki szükségletei vannak. Az óvodai nevelés során elfogadás, egyéni bánásmód útján a gyermeki személyiség kibontakoztatására kell törekednünk, annak előtérbe helyezésével, hogy a személyiség kibontakoztatásában a humán, tárgyi környezetnek, a spontán és tervezett pedagógiai hatásoknak meghatározó szerepe van. A családi és az óvodai nevelés komplex folyamata eredményeként az óvodáskor végére a gyermekek többsége egy lassú érési folyamat eredményeként óvodásból iskolássá érnek. A 255/2009.(XI.20.) Korm.rendelet 20.sz.melléklete határozza meg az iskolába lépés feltételeit. Az iskolakezdéshez az alábbi a./testi b./lelki c./szociális feltételek megléte szükséges. a./A kisiskoláskor kezdetére a gyermeki testi fejlődés egyik fontos szakaszának befejezéséhez az első alakváltozáshoz jut el. A gyermekkori formát egy fejlettebb testalkat váltja fel. Megváltozik a fejnek a törzsnek és a végtagoknak az aránya. b./Az idegrendszeri folyamatok kutatásainak eredményei azt mutatják hogy a kortikalizálódási folyamatok az 5.életévben veszik kezdetüket és a 7.-8. tájékán jutnak nyugvópontra. A tanulási képességet meghatározó legfontosabb pszichikus funkciók: - Észlelési funkciók 

alaklátás Míg az óvodáskorra nagyrészt a strukturálatlan, egészleges, szinkretikus

látásmód a jellemző, 6-7 éves korra kialakul az ún. Gestalt-látás, amikor az egészet nem globálisan, hanem részeivel együtt képes észlelni a gyermek. 

formaészlelés Kezdetben csak egy kritérium szerint képes a gyermek két elemet

összehasonlítani. A felismerés alakulása a látási konstanciák fejlettségétől függ. 5-6 éves korra a gyermek képes egyszerre több tárgyat elrendezni, nagyság, szín és forma szerint. 

színfelismerés Nem csak a szenzoros, hanem a verbális megkülönböztetésre is hangsúlyt

kell fektetni. 

térészlelés A térészlelés kialakulása, a térirányok leképezésének stabilizációja alapvetően

a test-séma alakulásának függvénye. Ontogenetikus fejlődés: 4-10 éves kor között zajlik. - Motoros fejlődés: Az óvodáskorú gyermek már minden fontosabb alapmozgás birtokában van: kialakult a biztos járás, egyensúlyozás, normális testtartás. A mozgás azonban egyre differenciálódik. A zavartalan mozgásfejlődéshez elengedhetetlen a téri tájékozódási képesség és

a mintázott környezet. 6 éves kor táján a mozgásfejlődés kapcsán a finommotorika vesz nagyobb lendületet. A szem és a kéz között veleszületett koordinációt feltételezünk, de ez tovább finomodik a kézfejizmok és az ujjak izmainak fejlődésével párhuzamosan. Ezek alapvetően meghatározzák a rajz és íráskészség további alakulását. - Az érzelmi és akarati élet fejlettsége Megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés. Megjelenik a szándékos figyelem; feladattudat, feladat tartás, szabálytudat. Az elemi fogalmi gondolkodás kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek óvodáskor végére életkorának megfelelően kommunikál; képes végighallgatni és megérteni mások beszédét. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, közvetlen környezetéről; ismeri és alkalmazza a kulturált viselkedés alapvető szabályait. Elemi mennyiségi ismeretekkel, tapasztalatokkal bír. c./Óvodáskor végére a gyermek szociálisan éretté válik az iskolára.

3.2. Óvodakép Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, ahol óvó-védő, szociális, nevelő- személyiségfejlesztő funkció biztosítása a feladatunk. Az óvoda az egyes közoktatási intézmények sorában feladatát a Közoktatási Törvény 24.§-ának megfelelően végzi. A szülőkkel együttműködve a társadalomban végbemenő változásokat figyelembe véve, az egyes családok élethelyzeteihez igazodó, sajátos megközelítési utakat találva kiegészítjük

a

családokban folyó nevelő munkát.

4. Nevelési tevékenységeink, amelyek biztosítják a gyermekek személyiségének fejlődését, közösségi életre történő felkészítését, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztését , fejlődésének elősegítését Az óvodai élet megszervezése, a gyermeki fejlődés nyomon követése , az óvodai csoportnaplókban kerül dokumentálásra, valamennyi óvodai tagintézményegységben. A nevelés keretei

Egészséges életmódra nevelés

Érzelmi nevelés és

Anyanyelvi és értelmi nevelés,

szocializáció biztosítása

fejlesztés megvalósítása

Tevékenységformák Játék, játékba integrált tanulás Vers, mese Ének, zene, énekes játékok Rajzolás, mintázás, kézimunka Mozgás A külső világ tevékeny megismerése Munka jellegű tevékenységek Tanulás

4.1.Az egészséges életmódra nevelés Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Fő feladatunk a gyermekek testi fejlődésének elősegítése. Ezen belül: -

a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése, -a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése, az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés és az egészségtudatos magatartás alapozása a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; a környezetvédelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása; szükség esetén a megfelelő szakemberek bevonásával-a szülőkkel, az óvodapedagógussal együttműködve- speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi , lelki nevelési feladatok ellátása.

Testi nevelés terén:  a gyermek gondozása  a megfelelő egészségügyi szokások elsajátítása  az alapvető testi szükségleteik felismertetése, kielégítése, önálló elvégzése Gondozás:

A helyes életritmus kialakítása az óvodában kezdődik. A rendszeresen, ugyanabban az időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra. Feltételei az egészséges testi és szellemi fejlődésnek. Az óvoda az a hely, ahol a gyermek életkorának

megfelelő

napirend

szerint

élhet,

ahol

igényei

szerint

játszhat,

ahol

befogadó,szeretetteljes légkör, érzelmi biztonságot nyújtó derű és szeretet veszi körül. A napirend hozzájárul a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges biológiai és pszichológiai feltételek megteremtéséhez. Biztosítja a gyermek változatos, gazdag tevékenységét, az aktív és passzív pihenés életkorának és egyéni szükségleteinek váltakozását. Táplálkozás: A gyermekek egészséges fejlődésének feltételei közé tartozik a helyes táplálkozás is. Gyermekeinknek napi háromszori étkezést biztosítunk. A délelőtti és délutáni étkezés folyamatos (időkerete kb. 45’), az ebédeltetés meghatározott időben történik. A szülők tájékoztatására hetente kifüggesztjük a faliújságra az étrendet. Különös gondot fordítunk az esztétikus terítésre, a kulturált étkezési szokások kialakítására, az ízléses tálalásra. Figyelembe vesszük, hogy a gyermekek ízlésében, étvágyában, táplálkozási szokásaiban egyéni különbségek vannak. Az egész nap folyamán a gyermekek rendelkezésére áll a szükséges folyadékmennyiség (víz). Finommotorika fejlesztése az étkezés során:     

tárgyak fogásmódjának megtanítása (pl: pohár, tányér, evőeszköz) folyadéköntés megtanítása a kézbe vehető ételekkel a tapintásos észlelés fejlesztése ételszedés merőkanállal a kés használata a két kéz koordinált mozgását szolgálja.

Testséma fejlesztése az étkezés során: 

a tárgy viszonya a testhez (pl: a tányért maguk elé teszik)



kanál fogás (ujjak megnevezése)



kanál és villa több fogás módja



kés, villa fogása, használata, az ujjak funkcióinak gyakorlása.

Szem - kéz koordináció fejlesztése az étkezés során: 

a teríték meghatározott helyre hordása



a kanál irányítása az étel felemelésére



az asztalterítő felterítése, kisimítása



a kanál, villa irányítása az ételhez



folyadék öntés: kancsó billentése a két kéz ellentétes mozgatásával



kés és villa együttes koordinálása ételfelszedéshez, vágáshoz.

Térirányok fejlesztése az étkezés során: 

terítésnél tányér, pohár elhelyezése, megnevezése (mögé, fölé, mellé, közé.)



terítésnél irányok megnevezése (jobb, bal, közép, kívül, belül)

Percepció fejlesztése étkezés során: 

ízekkel való ismerkedés (sós, édes, savanyú, keserű)



hideg, meleg érzékelése



az ételek pontos megnevezése, alkotó elemek felismerése



a terítékek, eszközök helyének megnevezése, ételek neve.

Testápolás : A testápolás a gyermekek egészségének védelmét és tisztaság igényének kialakítását szolgálja. Szomatikus nevelés gyakorlata: Az egészségnevelés alapteendőit alkotó szomatikus nevelési eljárások a mindennapos nevelői gyakorlat szerves részei. Személyi higiéniára nevelés: Az általános higiénés nevelő magatartás nem más, mint helyes, egészségre orientált higiénés szemlélet és kifogástalan nevelői magatartás. A higiénés szemlélet az óvodai élet minden mozzanatában - gyülekező, játék, étkezés, mosdóhasználat, séta - azt mérlegeli, hogy abban a fázisban a gyermek egészsége mennyire védett és mennyire szolgálja testi - lelki egészségének fejlesztését. Egészségre orientáltságunkat jelzi : hogyan fogadjuk reggel a gyermeket, hogyan kontrolláljuk napközben, hogyan bocsátjuk haza. Reggeli megérkezéskor köszöntünk minden gyermeket, így alkalmunk van megtekinteni küllemét, tisztaságát, a betegségre utaló esetleges jeleket (csillogó szem, izzadság, hidegrázás, kialvatlanság.) Ha ezeket a jeleket már reggel észleljük, módunk van a gyermek egész napját ennek megfelelően tudatosan irányítani. A szomatikus egészség állapotának ellenőrzése egész napos feladatunk (személyi tisztaság, haj rendezettsége, zsebkendő és toilette-papír használat). Hazainduláskor a gyermek külleme fontos nevelési tényező, amivel

modellt állítunk a szülő elé a megfelelő személyi higiéné elvárásairól. Bőr, haj, érzékszervek ápolása, védelme: A személyi tisztaság elengedhetetlen

követelménye, hogy a gyermekben szokássá, igénnyé

alakuljon a mosakodás és a fésülködés tevékenysége. Az óvodába lépés pillanatától rendszeresen és következetesen - felnőtt példamutatásával és felügyelete mellett megtanulják, majd végzik a testápolással kapcsolatos teendőket. A gyermekek számára folyékony szappan, saját jellel ellátott fogmosó pohár, fésű, törölköző - melynek legalább hetente kétszer, de szükség szerint gyakoribb váltása - áll rendelkezésükre. A felnőttek állandó jelenlétével biztosítjuk, hogy kizárólag a saját tisztálkodási eszközeit használja, így elejét vehetjük az esetleges lappangó betegségek, fertőzések elterjedésének Fontos feladatunknak tartjuk az érzékszervek ápolását, védelmét. A gyermekek látásának védelmében a megfelelő világításról gondoskodunk. A csoportszoba berendezését igyekszünk kellemes színharmóniában összeállítani. Kerüljük a rikító színek alkalmazását. Igyekszünk rávezetni a gyermekeket a fül védelmére, hogy a hallójáratba ne kerüljenek idegen anyagok, tárgyak ( kavics, gyöngy, játékok). A pangó orrváladék többféle betegségnek lehet okozója, ezért nagyon fontos feladatunk az orrfújás helyes módjának megtanítása. Rászoktatjuk a gyermekeket a papír zsebkendő egyszeri használatára, s arra, hogy a megfelelő helyre dobják el. Fogápolás, szájhigiéné: A fogápolást és a szájhigiénére nevelést azért emeljük ki a szomatikus nevelési feladatok közül, mert köztudott, hogy az óvodáskorú gyermekek fogazata igen elhanyagolt állapotban van. Nagyon magas a fogszú előfordulási aránya és sok téves hiedelem fűződik a tejfogak gondozásához, kezeléséhez. A tejfogak romlása, szuvasodása elsősorban nagy fájdalmat okoz a gyermeknek, de számtalan megbetegedés forrása lehet. Ezért igyekszünk tudatosítani a gyermekekben a helyes, rendszeres fogápolás fontosságát. Fontos feladatunknak tartjuk a befogadást követően a helyes fogápolás menetének megismertetését, elsajátíttatását, hogy a gyermekek szokásává váljék és kialakuljon a rendszeresség igénye. A játék nevelő hatását kívánjuk felhasználni a fogápolás helyes módjának megtanításához. Pihenés: Az óvodáskorú gyermek alvásigénye napi 10-13 óra. Ennek egy részét az óvoda elégíti ki. Ennek feltételei: A pihenés előtti és – szükség szerint – folyamatos szellőztetéssel biztosítjuk a friss levegőt és az alváshoz szükséges egyéb feltételeket (fektető). Nyugodt légkörben, alvás előtti mesével, dúdolással segítjük elő a pihenést. Óvodáskor végére a testileg egészségesen fejlődő gyermek eljut az első alakváltozáshoz. Teste

arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik mozgáskoordinációja és finommotorikája. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes. A fejlődés eredménye az óvodáskor végére: 

az önkiszolgálást teljes önállósággal, biztonsággal látják el;



a tisztálkodással, testápolással kapcsolatos teendőket önállóan, felszólítás nélkül végzik;



a tisztálkodási eszközöket rendben tartják, használat után a helyükre teszik;



hajukat meg tudják fésülni;



rendeltetésszerűen használják a papír zsebkendőt;



étkezés közben kulturáltan viselkednek, megtartva az étkezés helyének esztétikus rendjét;



az evőeszközöket megfelelően használják;



önállóan öntik maguknak a folyadékot ;



önállóan, a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek (ruhájukat be és kigombolják, cipőfűzőjüket megkötik);



ruházatukat esztétikus rendben tartják a kijelölt helyen;



környezetükben igyekeznek rendet tartani, igénylik annak esztétikáját;



figyelnek a tisztaságra, ápoltságra, az ízléses öltözködésre.

4.2.Az érzelmi nevelés és szocializáció Az óvodás korú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. Az érzelmek egy része ösztönös, más része pedig egy szituációhoz kötött és tanulás által jön létre, tehát tanulható. Az emocionális tényezők erősen befolyásolják az érzékelést, motivációs bázist jelentenek a magatartás szabályozásában, a cselekedetek véghezvitelében. A gyermek személyiségének alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus, dajka és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése. Az érzelmi neveléssel és a szocializációval kapcsolatos feladataink: 

Érzelmi biztonságot nyújtó szeretetteljes, derűs légkör megteremtése a befogadástól az óvodáskor végéig



A gyermekek társas kapcsolatainak, a társas együttélés szokásainak, szabályainak kialakítása



A gyermek erkölcsi, - szociális, esztétikai és intellektuális érzelmeinek kialakítása, folyamatos árnyalása, gazdagítása.

Elengedhetetlen, hogy a gyermekeket az óvodában érzelmi biztonság, feltétel nélküli elfogadás, nyugodt, derűs, szeretetteljes légkör vegye körül. A gyermek első óvodai élménye és benyomásai

meghatározóak az óvodai beilleszkedésben, ezért meghatározó, hogy már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék. A nyugodt befogadás érdekében az egyes gyermek igényeihez igazodva beszéljük meg a befogadás menetét, melyben a szülő is részt vehet. Fokozzuk az otthonosság érzetét azzal, hogy megszokott, személyes tárgyaikat magukkal hozhatják. A személyes kapcsolat, az ölbeli játékok mélyítik a gyermek-óvodapedagógus kapcsolatát. Minél több lehetőséget kínálunk arra, hogy a gyermek gazdag, érdeklődésének megfelelő tevékenységek közül választhassanak. Ezáltal gyakran átélhessék a társas együttlét, az együttműködés örömét, az önkifejező és önérvényesítő törekvéseiket. Az együtt játszás során tanulják meg az egymás felé fordulást, egymás segítését, a különbözőségek elfogadását és tiszteletét;

alakul

empatikus

képességük,

személyiségük

gazdagodik.

A

gyermekek

tevékenységeiben biztosítjuk a szabadságot, de pontos, világos határok megjelölésével. Fokozatosan kialakítjuk az együttélés szabályait. Az óvodai évek során törekszünk a szokások finomítására, fejlesztésére, arra, hogy a gyermek minél önállóbban alkalmazzák azokat, illetve, hogy azok interiorizáljanak. A szocializáció szempontjából különös jelentőségűek a közös séták, kirándulások, ünnepek, születésnapok, színház, illetve egyéb programlátogatások. Az erkölcsi – szociális érzelmek fejlesztésének alapja a sok közös tevékenység, közösen átélt élmény, a nyugodt óvodai légkör, az értelmesen felépített együttélési szokások, szabályok, folyamatosan és következetesen elvárt helyes magatartásformák. Olyan erkölcsi – szociális érzelmeket, illetve személyiségjegyeket kívánunk erősíteni, mint az egymás iránti elfogadás, együttérzés, segítőkészség, figyelmesség, őszinteség, önzetlenség, igazságosság, környezetre való odafigyelés, környezettudatos magatartás; szülőföldünk értékeinek óvása. Tudjon észrevenni, megkülönböztetni, megítélni a jót a kevésbé jótól, a helyeset és helytelent. Az esztétikai érzelmek kialakítására programunkban a gyermek teljes személyiségére irányultan fokozott hangsúlyt fektetünk: 

a gyermekek esztétikus, higiénés gondozottságát alapvetőnek tartjuk,



elősegítjük a gyermek szokás- és normarendszerének megalapozását



az óvodai nevelés komplex folyamatában árnyaljuk, alakítjuk a gyermek szépérzékét , esztétikai ízlésvilágát,



esztétikus tárgyi, emberi, és természeti környezetet biztosítunk, melyben megláttatjuk a szépet, az értékeset.

Az intellektuális érzelmek kialakítását és erősítését a gyermekek érdeklődésére, nyitottságára alapozzuk. Ugyanakkor építünk arra, hogy ezek az érzelmek motiválják is a környezet aktív megismerésére/szülőföldhöz való kötődés/, értékeinek nyitott, érzékeny befogadására, a

tapasztalatszerzésre és azok sokoldalú feldolgozására. A kreativitás és az értelmi képességek folyamatos fejlődését segítjük elő. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, halmozottan hátrányos helyzetű, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek közreműködésével valósulhat meg. Feladataink továbbá: 

Az egymás iránt tisztelet, elfogadás, szeretet és kötődés képességének fejlesztése, az egymás iránti türelem és tolerancia kiépítése.



Akarati tulajdonságainak fejlesztése/önállóság,önfegyelem,kitartás,feladattudat,szabálytudat/.



Az érzelmek kifejezésének és irányításának elősegítése.



Az élménybefogadás képességének fejlesztése.



Az alá, -fölé és mellérendeltségi helyzetek elfogadása.



Az egymáshoz való alkalmazkodás képességének fejlesztése.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére: Kialakul az egymásra figyelés képessége. Érzelmi elfogadásból saját akaratukat alá tudják vetni másokénak. Viselkedésükben képesek a kivárásra. Örömet szerez számukra a közös tevékenység, az együttes élmények. Pozitív érzelmi beállítódásaikat elsősorban cselekedeteik fejezik ki, de képesek ezeket szóban is indokolni, önálló véleményt alkotni. Képesek az adott tevékenység elvégzéséhez szükséges fegyelemre. Kialakult az igényük, hogy az egyéni teljesítményeket, a közösen végrehajtott feladatokat a közösség szempontjából is mérlegeljék. Természetes igényükké vált a kialakult szokások betartása. Konfliktushelyzetben törekednek egyezségre jutni. Kialakulnak akarati tulajdonságaik (önállóság, kitartás, feladattudat, figyelem). Megfelelő kapcsolatteremtő képességekkel bírnak.

4.3. Az anyanyelvi és értelmi nevelés Az anyanyelvi nevelés az óvodai élet egészében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása-beszélő környezettel,helyes mintaadással,és szabálykövetéssel (a javítgatás elkerülésével)- az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismerete, megbecsülésére, szeretetére

nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani A beszélőkedv, a beszédhelyzetek, a beszéd lehetőség, a családi környezet, (élmények, ingergazdagság) az óvodai modell (óvodapedagógus, felnőttek, gyermektársak) együttesen hatnak a gyermek beszédfejlődésére. A beszédaktivitást fokozzák az egyre bővülő társas kapcsolatok, a változatos kommunikációs helyzetek. A beszédfejlődés optimális színtere a játék, a közös tevékenységek, mert a közös játék oldott légköre a gyerekekben feloldja a beszédgátlást, ezáltal élénk, interaktív, kommunikatív kapcsolatba kerülnek egymással és a felnőttel. A jókedvű játékszituációkban újabb szavakkal, kifejezésekkel gazdagodik a gyerekek szókincse, fokozódik beszédkedvük, beszédértésük. Feladatunk, hogy: 

A választékosan beszélő környezet modelljével és az irodalmi és egyéb élmények által erősítjük a gyermek kommunikációs aktivitását, beszédkedvét.

 

Kooperáló és anyanyelvi képességeinek, beszélő magatartásának fejlesztése. Kapcsolattartó, beszéltető helyzetek megteremtésével fejlesztjük a verbális és nonverbális kommunikációt.



A beszédgátlással bíró gyermekeknél egyéni utakat találva ösztönözzük a kommunikációs kedvet.



Nyelvi játékok alkalmazása.

Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. Feladataink: 

Életszerű körülmények között a gyermekek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek, rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása.



Egyénenként, differenciáltan fejlesszük gyermekek kognitív képességeit: 

az egyre pontosabb, valósághű észlelést



a figyelem összpontosítására való képességet,



a reproduktív emlékezetet,



a problémamegoldó és kreatív gondolkodást.



Fejlesszük a gyermek döntési képességét.

Az értelmi nevelés tartalmát és formáit képező játékban, tanulásban és munkában meghatározott célok, feladatok és fejlődési eredmények további részletezéssel szerepelnek a játék, a tanulás és a munka fejezetében. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére: -

Óvodáskor végére a gyermek gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában életkorának

megfelelően

ki

tudja

fejezni;

különböző

mondatszerkezeteket,

mondatfajtákat alkot, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.  Óvodáskor végére a

gyermek nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A

tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem időtartama, terjedelme, könnyebbé válik megosztása és átvitele.  Érdeklődéssel részt vesz a különböző tevékenységekben.  Meglévő ismereteit életkorának megfelelően alkalmazza.  Beindul a végzett tevékenységek összefüggéseinek felfedezése.  Rendelkezik elemi problémafelismerő és megoldó képességekkel. 

Az elemi fogalmi gondolkodás képessége is kialakulóban van, megjelenik a szándékos bevésés, felidézés, valamint a monotóniatűrés képessége.

5. Az Óvodai nevelést, fejlesztést segítő a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és szabályrendszer (csoport szerkezet, szervezeti keretek, napirend, hetirend) A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG A gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha testileg, lelkileg jól érzi magát. Ehhez nyugodt, derűs, elfogadó légkörre van szüksége, amelyben fejlettségének megfelelően végezhet különböző tevékenységeket, mely a belső késztetésére és igényére épül, és kielégíti azt. Ehhez biztosítja a napirend és hetirend a feltételeket a megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezését, szervezését. Hiszen a rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekeknek. Kialakítottuk a folyamatos napirendet, mely rugalmasságával tágabb lehetőségeket biztosít gyermekeinknek. A folyamatosság igazodik legjobban a gyermekek egyéni szükségleteihez,

fejlődési tempójához. Óvodapedagógusainknak több lehetősége nyílik az egyes gyermekkel való beszélgetésre, tapasztalataik, élményeik meghallgatására, társas kapcsolatok kialakítására. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. Az óvodai életünk szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyerekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző dajkával. A folyamatos napirend teszi lehetővé, a várakozási idő minimálisra csökkentését a gondozási teendők végzése közben is. Folyamatos a tízóraizás, az ébredés, uzsonnázás, majd a délutáni játék is. A gyermekek életrendjét a tudatosan megtervezett és kialakított szokás - és szabályrendszer biztosítja. Mindezek megvalósításához családias légkörű, különböző szervezeti formájú (osztatlan, részben osztott és osztott) csoportokkal működünk, melyben figyelembe vesszük a család igényeit óvodánk lehetőségeihez mérten. Hogy nevelő munkánk tudatos és tervszerű legyen, fontosnak tartjuk az átgondolt, tömör írásbeli tervezését, dokumentálását. Nevelőmunkánk feladatait, a tanulási folyamat téma- és tárgyköreit a környezet változásaira építve egész évre, évszakokra tervezzük meg. Ebből bontjuk le a havi, heti, tervet

Napirend Az óvoda nyitva tart: 6,30-tól 17,00-ig Időtartam -tól -ig Tevékenységek 6.30 Szabad játék, egyéb szabadon választott tevékenység, Kötetlen formában tanulási lehetőségek, Mozgásos játékok Folyamatos tízórai Mese 10.00

Udvari játék, Séták, megfigyelések

11.45

Tisztálkodási teendők, Ebéd, Készülődés a pihenéshez

12.45

Mese, pihenés

14.30

Folyamatos ébredés, felkelés, Tisztálkodási teendők, Folyamatos uzsonna

17.00

Szabad játék, szabadon választott tevékenységek hazamenetelig

Hetirend

Hétfő A külső világ tevékeny megismerése Vers, mese Mozgásos játék

Kedd Rajzolás, mintázás, kézimunka Vers, mese Mozgásos játék

Szerda Mozgás

Csütörtök Ének,zene, énekes játékok

Péntek

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

6. Tevékenységformák 6.1. Játék A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG A játék az élet egyik legérdekesebb jelensége, a lélek szükségletei közé tartozik, a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Térben, időben, nincs behatárolva, mert folyamatos, határtalan, szabad cselekvések sorozata. Bármikor elkezdhető, abbahagyható, folytatható. Mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágról és a saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékban tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő élményt adó tevékenységgé. CÉLUNK: A gyermekek egyéni vágyainak, ötleteinek kibontakoztatása változatos játéklehetőségekben. Az élmények, tapasztalatok gazdagításával a sokszínű, kreatív szabad játék kialakulásának elősegítése. FELADATAINK:  Szabad, elmélyült, önkéntes, spontán játék lehetőségeinek biztosítása (hely, idő, eszköz, nyugodt légkör; élményszerzés).  Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtésével a tartalmilag, formailag gazdag és sokszínű játék kialakítása.  A szociális kreativitás fejlesztése (kreatív együttműködés, társ iránti nyitottság, magatartásmódok, viselkedési szabályok, társas kapcsolatok, konfliktusmegoldások, ízlés formálása).  A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte –az indirekt irányítás felelőssége.  A szabad játék túlsúlyának érvényesülése. Valljuk, hogy a gyermek legjobb fejlődéséhez szükséges, hogy testileg - lelkileg jól érezze magát. Ezért igyekszünk a családhoz hasonló légkört teremteni, melyben természetes módon élnek, fejlődnek különböző életkorú gyermekek, s ahol optimális módon megteremthetőek az elmélyült, felszabadult, örömteli játék feltételei. Nyugodt légkör:

Fontosnak tartjuk, hogy a jó családi bánásmódhoz hasonló nevelői légkörben megértő, együttérző, de nem mindent elfogadó magatartásformát tanúsítsunk. Akkor értjük meg igazán a gyermekek játékát, akkor tudunk megfelelő viselkedést mutatni, ha mi magunk is szeretünk játszani. Az eredményes pedagógiai munkához elengedhetetlen a magas fokú empátiás készség. Az empátiával egyidejűleg mindig érvényesülni kell azon szándékunknak, hogy óvodásaink képességeinek kibontakoztatását minden eszközzel biztosítsuk és éppen ezért minden apró örömének, fejlődésének örüljünk. De nem elég az öröm, fontos, hogy a gyermekek folyamatosan tudomást szerezzenek erről metakommunikációnk segítségével. Érezzék közelségünket, állandó törődésünket, ami szubjektív előfeltétele a szabad játék kibontakoztatásának. Tudjuk, hogy mi magunk is azonosulási mintát jelentünk az óvodás számára. Ezért minél színesebbek, kreatívabbak, ötletesebbek vagyunk, annál több örömet szerzünk a gyermekeknek, gazdagítjuk játékukat, hatékonyabban fejlesztjük Őket. Folyamatos napirendünk a játékidő meghosszabbítását célozza. Azt, hogy minél elmélyültebben, nyugodtabban, minél többet tudjanak játszani gyermekeink az őket körülvevő szeretetteljes, nyugodt légkörben. A zavartalan játék érdekében törekszünk arra, hogy ne legyen sok várakozási idő, üresen eltöltött perc. Igyekszünk a csoportszobák minden zugát kihasználni. Hagyjuk, hogy a gyermekek a székeket, asztalokat kedvük szerint helyezzék el játékukhoz. A párnák, plédek, szivacsok különböző textíliák és egyéb kiegészítők segítségével kis kuckókat, búvóhelyeket alakítsanak ki. Ahogy változnak a gyermekek játékigényei, játéktémái, úgy változik a helyigényük is. A játékoknak, a játékhoz szükséges kellékeknek kialakított helyük van a nyitott polcokon. Játékkészletünket úgy alakítottuk ki, hogy a gyakorlójátékhoz legyenek húzható, nagyobb méretű autók, vonatok, az építéshez különböző anyagú, nagyságú, formájú építőelemek, összerakható játékszerek. A szimbolikus- szerepjátékhoz különböző babákat, ruhákat, kiegészítőket, edényeket, használati tárgyakat szereztünk be, míg a nagyobbak rendelkezésére állnak a különböző fejlesztő, logikai, társas játékok, kártyák. Elérhető magasságban vannak a bábok. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a különböző tárgyakat, játékszereket - bizonyos szabályok betartása mellett - különböző céllal használhassák. A játék nagyrészt a gyermek valóságról szerzett benyomásaitól, tapasztalataitól, ismereteitől függ. A tapasztalat alapján keletkező élmény a játék egyik alapfeltétele. Meghatározza a téma megválasztását, a játék szerkezetét, tartalmát, hisz a gyermekek környezetükről alkotott képzeteik alapján játsszák el a felnőttek tevékenységéről szerzett tapasztalataikat. Az élmények feldolgozása a játékban nem mindig következik be azonnal, raktározódik, és később kerül felszínre. Élmény forrása lehet a szűkebb, de tágabb környeztünk is, mivel sok információt, sokrétű ismeretet nyújt. Így válik a játék a nevelésünk, és maga a tanulás részévé, ezen túl tartalmává, módszerévé, eszközévé. A csoportszobában kialakult játékok az udvaron is előkészülhetnek, vagy folytatódhatnak. Az óvodaudvaron többet és szabadabban mozoghatnak, felszabadultabbnak érezhetik magukat, mivel több mód van mozgásos játékokra. Ebben segítségünkre vannak a különböző mászókák, füves területek. A nagy homokozó több kisgyermeknek elmélyült és különböző tevékenységéhez biztosít helyet, mert itt a gyakorló, konstrukció, szimbolikus-szerep-, szabály- és konstruáló játék egyaránt kialakulhat. A szimbolikus-szerepjátékot gazdagítja, ha a gyermekek esztétikai élményt nyújtó irodalmi alkotásokat el is dramatizálnak. Főleg, ha lehetőségük van arra, hogy a mesék hőseinek tetteit, a cselekmény menetét, a szereplők mondanivalóját, mozdulatait saját elgondolásaik alapján játsszák

el. Mindehhez gondoskodnunk kell a különféle eszközökről, jelmezekről, kellékekről amit természetesen más játékhelyzetekben is felhasználhatnak. Az irodalmi élmény forrása lehet a bábjátéknak is, melyben a gyermekek közvetlenül nyilvánulnak meg. Kockákból, különböző anyagokból változatos tárgyakat, játékszereket hoznak létre, építenek, konstruálnak a gyermekek. Az alkotás öröme, a sokféleképpen összeállítható játékszer és építőelem felhasználása ösztönzi őket erre. A" valamit alkotni" igénye, az "én készítettem" tapasztalata a kreativitás mellett értelmi és társas képességeket is fejleszt, és növeli a gyermekek saját képességeivel kapcsolatos biztonságérzetét. A konstruáló játékok az eszközök, és anyagok változatosságát igényli. A szabályjáték jellemzője, hogy konkrét szabályok szerint zajlik, melyek meghatározzák a játék megkezdésének módját, menetét, befejezését. A játékban a gyermek önállósága a szabály önkéntes vállalásában és nem a szabályok önkényes megváltoztatásában fejeződik ki. A szabályjátékok egyes fajtái a gyermekek mozgását (verseny játék, labdajáték, énekes játék.), mások értelmi képességeiket fejlesztik. A didaktikai játékok segítik a fogalmak, az új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggések felismerését. A gyermekeket rendkívül érdekli az őket körülvevő világ, ezért szeretik az olyan eszközöket, játékszereket, melyekkel játszva ismereteket szerezhetnek, gondolkodási műveleteket gyakorolhatnak, saját képességeiket fejlesztheti, meglévő ismereteiket alkalmazhatják, rendszerezhetik. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYE ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  A gyermek szükségleteinek és életkorának megfelelő játékot választ, képes élményeinek eljátszására.  Bekapcsolódik és képes a közös, csoportban való játékokra.  Aktívan vesz részt erőfeszítést, ügyességet igénylő játékokban.  Vannak önálló, kezdeményező megnyilvánulásai, és elfogadja társai javaslatait, ötleteit.  Egy adott tevékenységhez helyesen választ anyagot, eszközt.  Képes a szabályjátékok megtanulására, betartja és követi a megismert szabályokat.  Pozitív érzelmei alakulnak ki társai iránt.

6.2. Vers, mese A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG Az érzelmi biztonság megadásának és az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a mozgással kísért mondókák, dúdolók, versek. A ritmus –a mozdulat és a szó egysége a gyermekeknek érzelmi-érzéki élményt ad. A magyar népköltészet gazdagsága jó alapot adnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlesztésének és fejlődésének egyik legfőbb segítője. A mese visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást is kínál. A mesélés során létrejövő személyes, meghitt kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát. A játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás közben belső képi világot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldogozás egyik legfontosabb formája. A gyermek saját vers és mesealkotása, annak mozgással vagy ábrázolással kísért kombinálása az önkifejezés egyik módja.

A mesélés, mesehallgatás mindennapos gyermekeink életében, igényükké vált. A délelőtti mesemondás időpontjának megválasztásában a játékok elrakodása utáni és az udvari játékot megelőző időt tartjuk legmegfelelőbbnek. Így nem töri meg a játék folyamatát, nem szerveződik egymásra a két kívánatos dolog, nem zavarja egyik a másikat. A mese az egész napi életben a nyugalom, a „varázslatos csend szigete”. Mesemondásunk során fontosnak tartjuk a meghitt kapcsolat kialakítását, mert ez által a meseszituáció még mélyebb és élvezetesebb lesz a gyermekek számára. Arra törekszünk, hogy a gyermekek önként és szívesen hallgassák a meséket, történeteket, esetleg maguk is kezdeményezzenek. Új mese bemutatásakor csak előadásunkra, arcjátékunkra hagyatkozunk. Ám egy-egy ismert történet elmondásához használunk bábokat, képeskönyvet, leporellót. Verset, mondókákat a napi tevékenységek folyamán többször is mondogatunk, egy-egy helyzethez, témához kapcsolva. A napirendben meghatározott helye nincs. Igyekszünk minél több alkalmat teremteni arra is, hogy a gyermekek eljátsszák, elmondják, elbábozzák kedvelt meséiket, verseiket, de lehetőséget adunk az általuk kitalált történetek elmondására, vagy a már ismertek másfajta cselekvésszövésére, befejezésére. CÉLUNK: A nyelv szépségének, kifejezőerejének megismertetésével, a biztonságos önkifejezés megerősítése. Korosztálynak megfelelő irodalmi élmények nyújtásával az irodalmi érdeklődés megalapozása FELADATAINK: 1. Változatos - népi, klasszikus és kortárs- irodalmi élmények közvetítése. 2. A magyar népmesék, népi költemények, versek megismertetésével a magyar népi kultúra iránti érdeklődés felkeltése. 3. A gyermek képzeletének, fantáziájának, értelmi képességeinek szélesítése, erkölcsi értékeik fejlesztése, esztétikai fogékonyságuk kialakítása. 4. A könyv megszerettetése, olvasóvá nevelés. 5. Teret adunk a gyermek saját mese és vers alkotásának, mint az önkifejezés módjának. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Szívesen, örömmel hallgat mesét, igénye van a hallott irodalmi művek újrahallgatására.  Szívesen mond spontán módon is mondókákat, verseket, meséket.  Képes a hallottak képi megjelenítésére.  Részt vesz dramatikus és mimetikus játékokban.  Képes korának megfelelő színházi előadás cselekményeinek követésére.  Tud a könyvekben kép alapján tájékozódni, óvja a könyveket.  Tudja a megismert szavak jelentését, megfelelően használja azokat.  Nyelvhelyességi szabályoknak megfelelően fogalmazza meg mondanivalóját.

6.3. Ének –zene, énekes játékok

A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG A zenei nevelésnek napirendünkben nincs meghatározott, különálló helye. Sokféleképpen beilleszthető a nevelési folyamatba. Minden nevelési területen belül jelen van, hiszen lehetőség, alkalom, amihez ének, zene kapcsolódhat, mindig adódik. Hol egy élményhez, hol sétához, mesehallgatáshoz kapcsolva szerezhetünk örömet vele, akár egy gyermeknek, akár az egész csoportnak. A tevékenységbe való bekapcsolódás természetesen mindenki számára önkéntes, addig társul, amíg azt belső igénye megkívánja. CÉLUNK: A gyermekek zenei élményekhez juttatásával a zenei érdeklődés felkeltése, a zenei ízlés formálása. Az énekes népi játékok mondókák, kiszámolók megszerettetésével a zenei képességek fejlesztése. FELADATAINK: A gyermekek zenei élményekhez juttatása változatos zenehallgatás szervezésével. A közös éneklés, mondókázás, népi játék segítségével az együttes élmény biztosítása, a zenei érdeklődés felkeltése.  A zenei készségek, képességek kialakítása, fejlesztése.  Ritmusérzék, zenei hallás, zenei emlékezet, kreatív zenei kedv fejlesztése.  Mozgás és testtartás dalhelyzethez való igazításának megalapozása.  A hagyományok, a magyar népdal, népzene ápolására való törekvés .  Hangszerek bemutatása, használatának megismertetése, játéktevékenységekben való felhasználásának biztosítása.  Környezetünk hangjainak megfigyelése. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek ( a ritmus, éneklés, hallás,mozgás) és a zenei kreativitásának alakításában. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekekkel felfedeztetjük a közös éneklés örömét. Szeretnénk, hogy óvodásaink érezzék meg ezt az örömet, s éljék át a zene érzelmi, motiváló hatását. A zenei anyag válogatásához főként Forrai Katalin: Ének az óvodába című könyvét használjuk. A zenehallgatás szervezéséhez Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában és Kodály Zoltán: Kisemberek dalai című könyvéből merítünk anyagot elsősorban.  

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Énekel hat hangterjedelmű dalokat, dúdolja az ismert dallamokat, visszaénekli a hallott dallamot.  Tiszta éneklésre törekszik.  Felelgetős dalt énekel társával, vagy csoporttal.  Megkülönbözteti és reprodukálja a halk- hangos, magas- mély, gyors- lassú fogalompárokat dallamban, ritmusban.  Felismer dallammotívum és ritmusmotívum alapján hallott dalt, néhány természeti környezeti hangot (zenei és zörejhangokat), hangszereket (ritmushangszer, furulya).  Próbálkozik dallam-improvizációval.

 Kifejezi cselekvéssel a dallamritmust, egyenletes lüktetést.  Tud természetes módon járni, segítség nélkül tempót tartani, egyszerű táncos mozgásokat végezni helyes testtartással.  Ismer néhány térforma alakítási lehetőséget (kör, csigavonal,hullámvonal).  Kitalál dallamhoz mozgást, játékot.

6.4. Rajzolás, mintázás, kézimunka

A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézimunka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgykörnyezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítunk teret, lehetőséget. Maga a tevékenység –s ennek öröme- a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. CÉLUNK: A szép iránti igény megalapozása, az örömteli cselekvés, önkifejezés lehetőségeinek megteremtésével, a művészeti, természeti, társadalmi esztétikum megláttatásával. A vizuális képességek fejlesztése a világ megismerésével, feldolgozásával, újraalkotásával. FELADATAINK:.  A rajzolás, mintázás és kézimunka eszközeinek használatával, a különböző technikai alapelemeivel , és eljárásaival megismertetni a gyermekeket.  Az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segíteni a képi, plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását.  A gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagítása.  A gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodásának segítése.  Az alkotás örömének megtapasztaltatása.  A képi gondolkodás fejlesztése.  Esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása. Az eszközöket a gyermekek számára elérhető helyen tartjuk. A környezet hatásaiból igyekszünk kiválasztani és a gyermekek figyelmét ráirányítani azokra az ingerekre, melyek kiemelt esztétikai értékeket hordoznak. Megfelelő motiválással, érdekes eszközökkel, változatos technikákkal vonzóvá, örömtelivé tehetjük az alkotó tevékenységeket, miközben fejlődik figyelmük, feladattudatuk, akaraterejük, koncentráló képességük, esztétikai fogékonyságuk. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:     

Képet alkot élmény és emlékezet alapján, tárgyakat díszít, saját elképzelés alapján. Emberábrázolásában megjelennek a részformák, egyszerű mozgások. Használja a képi kifejezés eszközeit, hangsúlyozza alkotásaiban a jellemző jegyeket, formákat, ki tudja fejezni képfelületen az elemi térviszonyokat. Megnevezi a színeket, azok sötét és világos árnyalatait. Megfelelően használja az eszközöket, alkalmazni tudja mintakövetéssel a technikai

 

eljárásokat, helyes ceruzafogással rendelkezik. Rendelkezik koordinált szem és kézmozgással. Véleménye van saját és társai „műveiről ", műalkotásairól, figyel és vigyáz társai alkotásaira.

6.5. Mozgás

A). Katicabogár, Nyolcszínvirág intézményegység A mozgás a gyermek alapvető lételeme, legtermészetesebb megnyilvánulási formája (a gyermek nem tud nem mozogni). A mozgás az óvodáskor teljes időszakában jelentős szerepet kap, ezért az óvodánkban folyó nevelésben kiemelt fontosságúnak tartjuk. A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását,( járás,futás, ugrás, támasz,függés, egyensúlyozás, dobás) és testi képességeit, mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés. Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-, ellenálló képességét, az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Kiegészítik, felerősítik a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatásait. CÉLUNK hogy a gyermekek mozgásigényét kielégítsük, mozgáskedvét felkeltsük, fenntartsuk, mozgásukat örömtelivé tegyük. FELADATAINK:  Rendszeres, örömmel végezhető mozgáslehetőség biztosítása.  Jó levegőjű, tiszta, biztonságos mozgáskörnyezet megteremtése.  Természetes mozgások alakítása, testi képességek fejlesztése ( erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, testtartás).  A légző-, keringési-, csont- és izomrendszer teljesítőképességének növelése - figyelemmel a mozgásfejlődés lépcsőfokaira.  Mozgáskoordináció kialakítása.  A nagymozgások, rugalmasság, egyensúly párhuzamos fejlesztése.  Szem-, kéz-, láb-koordinációjának fejlesztése.  Vesztibuláris (egyensúlyérzetet befolyásoló) mozgások végeztetése.  Térbeli, időbeli tájékozódó képességfejlesztése.  Alkalmazkodó-képesség, fejlesztése.  Testrészek megismertetésével a testséma fejlesztés. A tornának, játékos mozgásoknak, az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenységeknek teremben és szabadlevegőn, eszközökkel és eszközök nélkül spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelésünk minden napján az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véveminden gyermeknek lehetőséget biztosítunk. A szabad, örömteli mozgás tevékenysége átszövi az egész óvodai életet. Udvarunk is úgy kialakított, hogy lehetőség nyíljon frissítő és önként választott, mozgástevékenységre. (Van rollerezésre, kerékpározásra alkalmas szilárd burkolatú felület, labdajátékokhoz, fogócskához nélkülözhetetlen füves terület, mászó-, kúszó-, bújó-, egyensúlyozó szerkezet, hinta, csúszda.)

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  A mozgásfejlődés úját figyelembe véve elsajátítja a természetes mozgások elemeit (kúszás, mászás, csúszás, ülés, állás, járás, futás).  Különbséget tesz harmonikus, összerendezett járás és futás között.  Tud páros és egy lábon szökdelni, átugrani kisebb akadályokat, labdát dobni, megfogni, gurítani, vele célozni, egyensúlyozni egy lábon.  Mozgás közben tud irányt változtatni jobbra, balra, hátra fordulatot tenni az irányok megnevezésével.  Betartja és követi az adott mozgásos játék szabályait.  Mozgásokban kitartó. 

6.6. A külső világ tevékeny megismerése A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG 6.6.1. A külső világ tevékeny megismerése Az egészség megőrzése, az egészséges életvitel igényeinek kialakítása a környezet felfedezése, megismerése és védelme nélkül lehetetlen. Vele szoros kapcsolatban van, egymásra hatásuk kölcsönös. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét,az értékek megőrzését. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezeket szeretetét. Hiszen a környezet körülvesz minket, mi is alkotóelemei vagyunk, életterünk, ami az életfeltételeket döntően biztosítja.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy nincs a környezetben elhanyagolható, lényegtelen tényező. Törekszünk olyan képességek kialakulásának elősegítésére, melyek az emberi kultúra és környezet közötti kölcsönkapcsolat megértéséhez, az egészséges, környezetorientált magatartás, a környezet minőségi javítását célzó tudatos és felelősségteljes cselekvési készség kifejlődéséhez, a környezettel való pozitív érzelmi viszony kialakulásához szükségesek. Mindezek alapját a reális, élményszerű tapasztalatok képezik. Valljuk, hogy az érzékszervek sokoldalú bekapcsolásán, rendszeres ismétléseken, magyarázatokon, sok beszélgetésen, cselekvésen, közös élet közeli élményeken keresztül tudjuk leginkább megteremteni és megszilárdítani az ismeretek alapjait. A közös tevékenységekkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyermek akarati tulajdonságai, önállósága, önfegyelme, kitartása, feladattudata fejlődjön. Ezekben a helyzetekben építünk a gyermeki érdeklődésre, kíváncsiságra, megismerési vágyra, miközben tudjuk, hogy különbözőségük folytán a maguk egyéni szűrőjén keresztül dolgozzák majd fel élményeiket, tapasztalataikat. Óvodai nevelésünkben kiemelt CÉLUNK a környező valóság (szűkebb, tágabb, természeti, társadalmi környezet) megismertetése, megszerettetése, ezáltal a gyermekben a környező világ tiszteletére, óvására, védelmére irányuló igény kialakítása. FELADATAINK:   

A gyermek spontán érdeklődésére, a felfedezés örömére építve a valóság objektív, sokoldalú bemutatása. A környezet jelenségeinek, tárgyainak, tulajdonságainak, összefüggéseinek megláttatása. A gyermek logikus gondolkodásának megalapozása, aktivitásának, ítélőképességének

fejlesztése. A figyelem ráirányítása a természet védelmének fontosságára; közösen, célirányosan természetvédelmi teendők gyakorlása. Törekvés arra, hogy a gyermek élő, változásaiban gazdag, eredeti környezetben gyűjthesse élménybe ágyazott tapasztalatait.

 

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:         

Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei nevét . Ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását, védelmét. Tudja az évszakok nevét, jellemzőit, napok nevét, sorrendjét, felismeri a napszakokat. Megnevezi saját testrészeit, érzékszerveit. Felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait. Ismeri az udvarias viselkedés alapvető szabályait. Kialakulóban vannak azok a magatartásformák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez,megóvásához, szükségesek. Megfelelően használja a megismert kifejezéseket, fogalmakat.

6.6.2. Formai, mennyiségi, téri viszonyok A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. A matematikai tapasztalatszerzés természetes környezetben a legeredményesebb, azért , mert matematikai fogalmakkal és összefüggésekkel a mindennapi életben állandóan találkoznak a gyermekek. Így spontán módon ismerkednek meg velük. CÉLUNK: A környező világ mennyiségi, formai kiterjedésbeni összefüggéseinek felfedeztetése, megtapasztaltatása. Megteremteni annak lehetőségét, hogy tevékenykedések, cselekvések során fejlődjenek képességeik. FELADATAINK:      

A gyermekek matematikai érdeklődésének felkeltése. Az elemi okozati összefüggések felismertetése, megtapasztaltatása. A világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli viszonyainak felfedeztetése, megtapasztaltatása. Pozitív viszony kialakítása a problémahelyzetek megoldásához. A logikus gondolkodás megalapozása. Olyan játékos lehetőségek biztosítása, melyek közben többször megélhetik, átérezhetik a gyermekek a felfedezés, rátalálás, felismerés és tudás örömét.

A természetes környezetben végzett megfigyelések alkalmával megfigyeltetjük, hogy a tárgyak, személyek összehasonlíthatóak, szétválogathatóak tulajdonságaik és egyéb szempontok szerint, a mennyiségi tulajdonságaik alapján sorba rendezhetőek. Mérési, összemérési feladatokkal megalapozhatjuk számfogalmukat. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:     

Összehasonlít mennyiségeket (több - kevesebb - ugyanannyi, hosszabb - rövidebb ugyanolyan hosszú, magasabb - alacsonyabb, szélesebb - keskenyebb). Megfelelően használja a megismert matematikai fogalmakat. Tud 10-es számkörben biztosan számolni. Megnevezi a térbeli állások, helyzetek irányait (jobb, bal, előtt, mögött, alatt, fölött, mellett, között). Aktivitást érez a problémahelyzetek megoldására, kitartóan gondolkodik, több lehetőséget is felismer.

6.7. Munkajellegű tevékenységek A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató , azzal egybeeső munka és munka jellegű tevékenység. A munka személyiségfejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe, hiszen az életre való felkészítésben fontos szerepet tölt be. Ebben az életkorban a játék és a munka nem különíthető el egymástól, ezért a munka jellegű tevékenységeket a gyermekek az egész nap folyamán képességeikhez mérten végezhetik. A gyermek munka jellegű tevékenysége önként-örömmel és szívesen –végzett aktív tevékenység. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. CÉLUNK: A gyermek nagyfokú tevékenységvágyára, vállalkozó szellemére és őszinte lelkesedésére építve a munka, mint tevékenység fontosságának, hasznosságának, eredményességének megtapasztaltatása; a kitartás, önállóság, felelősség,céltudatosságtulajdonságok alakítása. FELADATAINK:  A munkában vállalt önkéntesség és a közösség érdekében végzett tevékenység örömének érzékeltetése.  A gyermek célirányos figyelmének, kötelezettségvállalásának alakítása.

 Jártasságok alakítása eszközök, szerszámok használatában.  Munka során a meglévő tapasztalatok erősítése, újakkal való bővítése.  Baráti, egymást segítő kapcsolatok kialakulásának támogatása.  Munkamegosztásra nevelés.  A munka eredményének megbecsülésére nevelés. Napi életünk során - önkiszolgálással kapcsolatos teendők - naposi munka - alkalomszerű megbízások végzésére - a környezet-,növény-, és állatgondozására nyílik lehetőség. Arra törekszünk, hogy a gyermekek a magukkal kapcsolatos teendőket próbálják önállóan elvégezni (testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása). Természetesen mindig szem előtt tartjuk a gyermekek egyéni fejlettségét, képességeit, tempóját. A gyermek saját magához mérten folyamatosan konkrét, reális, fejlesztő értékelést igényel. A munkavégzés során megalapozhatjuk a munka iránti tiszteletet, a munka eredményének megbecsülését, megtapasztaltathatjuk fontosságát, hasznosságát. Általa esztétikai és erkölcsi értékeket teremtünk. A munkatevékenységek végzésére vonatkozó szabályokat és szokásokat a szabály és szokásrendszer tartalmazza. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Önként is vállal, feladatokat, önállóságra törekszik egyéni, fejlettségi szintjének megfelelően.  Pontosan teljesíti megbízatásait, igénye van a felfedezett kisebb hibák kijavítására. 

Felismeri a segítségadás lehetőségeit.

 Ismeri a szerszámok, munkaeszközök tárolási helyét, használatát, és a használatával járó veszélyeket is.  Képes az eszközök megóvására és saját testi épségének megőrzésére.

6. 8. A tevékenységekben megvalósuló tanulás A .) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG Óvodánkban a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja.Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógusok által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges CÉLJA az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. A tanulást támogató környezet megteremtése során építeni a gyermekek előzetes tapasztalataira,

ismereteire. FELADATAINK:  Tapasztalatszerzési lehetőségek biztosítása.  Gondolkodás örömének megtapasztaltatása.  Megismerés képességének fejlesztése.  Tanulás, tudás iránti vágy, felkeltése.  Cselekvő- szemléletes és képi gondolkodás; elemi fogalmi gondolkodás fejlesztése.  Beszédészlelés és beszédértés, szóbeli kifejezésmód fejlesztése. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segítse a gyermek személyiségének kibontakozását. A tanulási folyamat lehetséges formái óvodánkban: - az utánzásos, minta és modellkövető magatartás, viselkedés tanulása (szokások alakítása); - spontán játékos tapasztalatszerzés; - cselekvéses tanulás; - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés, - az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; - a gyakorlati problémamegoldás. A tanulási tevékenységet a nevelési területek komplexitását előtérbe helyezve évszak szerint tervezzük. A környezet változásait, megismerési folyamatát, követő témákat hónapokra, hetekre bontjuk, úgy hogy feldolgozásuk kövesse a gyermekek látás módját . A tevékenységre épülő tapasztalatszerzés ez által folyamatos, egymásra épül, így követhetővé, alkalmazhatóvá, összefüggéseiben, kölcsönhatásában érthetővé válnak az ismeretek. Gyermekeink a tanulási folyamatban belső motiváció és nem külső kényszer hatására vesznek részt.

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:        

Alakulóban van feladattudata. Szándékos figyelmének tartama eléri 10 – 15 percet. Képes gondolatait érthetően, szavakba, mondatokba foglalni. Elkülöníti a mese és valóság elemeit. Önálló a begyakorolt. feladatok megoldásában. Önállóan is végez megfigyeléseket, felismeri a jelenségeket változásukban is. Felfedezi a konkrét összefüggéseket, ok - okozati viszonyokat. Tud önállóan konkrét elemi, ismert jelenségek esetében következtetni, ítéletet alkotni megismert modellek alapján.  Többféle megoldás keresésére törekszik.

7.Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei A.) KATICABOGÁR, NYOLCSZÍNVIRÁG INTÉZMÉNYEGYSÉG Alapvető feladata óvodai nevelésünknek hogy megismertessük gyermekeinket a szülőföldünk kultúrájával, néphagyományaival, szokásaival. Ha tudatosan, tervszerűen, példaadóan tiszteletet ébresztünk múltunk értékei és szülőföldünk iránt, akkor ezek az érzelmi hatások beépülnek a gyermekek személyiségébe és egy életen át végigkíséri őket. Mindennapjainkból kiemelkednek ünnepeink, jeles napjaink. Környezetvédelmi jeles napjaink megünneplésével rávilágítjuk közvetve a családok figyelmét a környezetünk védelmének fontosságára. Hagyományos ünnepeink többségét a családokkal közösen, a szülők, nagyszülők segítségével és részvételével szervezzük. Az ünnepi hangulat, az együttlét öröme erősíti és színesebbé, közvetlenebbé teszi kapcsolatunkat. Az új gyermekeket apró kis ajándékkal fogadjuk. A szülők igényének megfelelően családlátogatáson, vagy kötetlen beszélgetésen kérdések segítségével tájékozódunk a gyermek otthoni szokásairól. Kirándulásokat szervezünk tavasszal és ősszel. Sétákat teszünk az óvoda környékén, a Balaton parton, megfigyeljük a természetet, a természet változásait. Leveleket, terméseket gyűjtünk, melyeket játékos tevékenységeink során használunk fel. A szülők bevonásával szervezzük az egész napos szüreti mulattságot. Az udvarunkat feldíszítjük az „ősz kincseivel” –szőlődomb, szőlőtőkék, kukoricás-. Ezt követően a szülőkkel közösen több helyszínen kínálunk játék vagy „babrikálós"lehetőséget: diógurítás, kukoricamorzsolás, csuhébaba készítés, tökfaragás, természetes anyagokból barkácsolás, mustkészítés és kóstolás,táncház kicsiknek és nagyoknak. Az állatok napján (okt. 4.) látogatásokat szervezünk közeli tanyára, baromfiudvarokba, ahol szinte testközelben találkozhatnak a gyermekek a háziállatokkal. Megfigyelhetik életmódjukat, táplálkozásukat, gondozásukat. Az őszi és tavaszi kirándulásokat a szülők támogatásával valósítjuk meg. Az október 23-ai megemlékezést mi óvónők, a magyar népről szóló mese bábozásával vagy dramatizálásával színesítjük.Advent András -nap utáni vasárnap kezdődik. Ezek a hetek a legszorgosabbak, tele vannak titkokkal, szeretettel. Adventi naptárt készítünk - naponta más-más tevékenységre hívogatva óvodásainkat.A Karácsonyi gyertyagyújtásra mindenki ünneplőbe öltözik. Együtt ünnepel szülő; gyermek, együtt örülünk a karácsonynak. Az újévben jókívánságokkal köszöntjük egymást. A farsangot hosszú készülődés előzi meg. A gyermekekkel álarcokat készítünk különféle anyagokból. Verseket, dalokat, csúfolódókat mondogatva űzzük el a telet a farsangi mulattságon.. Március 15.-i hét „Huszáros” hetünk-nemzeti színeinkkel díszítjük, lobogózzuk fel óvodánkat, katonás verseket, mondókákat mondogatunk, menetelős dalokat énekelünk. A víz világnapján (március 22.) sok kísérlettel, közvetlen tapasztalat szerzésével formáljuk környezettudatos szemléletmódjukat. Húsvétkor a népi hagyományokat elevenítjük fel- hímes tojás , locsolkodás-. Föld napja ( ápr.22.) földgömböt, térképet nézegetünk, más népekről beszélgetünk. Május 1- én májusfát díszítünk. Az óvoda minden aprósága együtt van, s a fát körbetáncolva, énekelve köszöntjük a tavaszt. Anyák napján az édesanyákat és nagymamákat ajándékokkal, kedves, szívből jövő versekkel és dalokkal köszöntjük. Hagyományos játékos sport délelőttünkön óvodánk minden csoportja együtt mozog, játszik. Az óvodai beíratás előtti időszakban kinyitjuk óvodánk kapuit, hogy az érdeklődő szülők gyermekeikkel együtt ismerkedhessenek óvodánk sajátosságaival, nevelési elveinkkel.

Gyermeknap és az iskolába menő gyerekek búcsúzása egész napos ünnepünk.

Szeptember Október

November December Január Február Március

Néphagyományok/ népi jeles napok Szüreti mulattság

Advent- Mikulás, Karácsony Vizkereszt Gyertyaszentelő„Medvés hét” Farsang Meleghozó napokidőjárás megfigyelése

Április Május

Környezetvédelmi jeles napok

Óvodai hagyományok

Nemzeti ünnepek

Állatok világnapja- Csoport október 4.-Utazás kirándulások állatnézőbe

Október 23.

Víz világnapjamárcius 22. Föld napja-április 22.

Március 15.„Huszáros hét”

Májusfa állítás

-Anyák napja; -Csoport kirándulások; -Játékos akadályverseny; -Gyermeknapnagyok búcsúztatása;

5. Az óvodai nevelést, fejlesztést segítő a gyermek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és normarendszer. (Csoportszerkezet, szervezeti keretek, napirend, hetirend Csoportszerkezet Micimackó, Napraforgó intézményegység Az óvoda csoportszerkezetének kialakításakor figyelembe vesszük a gyermekek személyiségét, a szülők igényeit. A Micimackó Házban azonos életkor szerint, a Napraforgó Házban azonos és vegyes életkor szerint szerveződő csoportok működnek, melyek a különböző fejlődési ütemű gyermekek számára egyaránt kedvező fejlődési környezetet nyújtanak.

Szervezeti keretek Micimackó, Napraforgó intézményegység Óvodai élet megszervezése: A gyermekek óvodai életét céltudatosan alakítjuk. A napirend biztosítja a gyermek egészséges fejlődését, fejlesztését azzal, hogy megfelelő időkereteket jelöl meg minden tevékenységhez. Ugyanakkor a rendszeresen visszatérő ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekekben. A tevékenységek időkeretei A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és a napirend az a szervezeti keret, ami biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokás és normarendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legfontosabb gyermeki tevékenység a játék. A napirend általános időkeretei 10 órás nyitva tartás esetén: Játék és szabadidős tevékenység Étkezés, pihenés Öltözködés tisztálkodási tevékenység Komplex tevékenységek, kezdeményezések

5 óra 3 óra 1,5 óra 30 perc

A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására.

Napirend Az óvoda nyitva tart: 6,30-tól 17,00-ig Időtartam -tól -ig Tevékenységek 6.30 Szabad játék, egyéb szabadon választott tevékenység, Kötetlen formában tanulási lehetőségek, Mozgásos játékok Folyamatos tízórai Mese 10.00

Udvari játék, Séták, megfigyelések

11.45

Tisztálkodási teendők, Ebéd, Készülődés a pihenéshez

12.45

Mese, pihenés

14.30

Folyamatos ébredés, felkelés, Tisztálkodási teendők, Folyamatos uzsonna

17.00

Szabad játék, szabadon választott tevékenységek hazamenetelig

Hetirend Hétfő A külső világ tevékeny megismerése Vers, mese Mozgásos játék

Kedd Rajzolás, mintázás, kézimunka Vers, mese Mozgásos játék

Szerda Mozgás

Csütörtök Ének,zene, énekes játékok

Péntek

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

Hetirend A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodai csoportban és lehetőséget nyújt a szokás és normarendszer segítségével az óvodások napi életének megszervezéséhez. A hetirend különösen a nevelési év elején teljesen másképp alakulhat, mint a nevelési év végén. A hetirend összeállításánál arra kell figyelni, hogy jusson elegendő idő a gyermeki tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok maghallgatására, kipróbálására vagy közös megvitatására. A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti, hogy a hetirend a gyermek életének észrevétlen szabályozója legyen. A hetirend általános tartalma és maximális időkeretei: Tevékenységek, kezdeményezések: Naponta 20-30-35 perc, a csoportok heti tervei alapján: Mozgás Mese - vers Külső világ tevékeny megismerése Művészeti tevékenységek A hetirend kialakítása természetesen az óvodapedagógus feladata, tehát az itt megjelölt hetirend

csupán általánosságban foglalja össze a megvalósítandó feladatokat. Számtalan variációval az adott óvodai csoport és a gyermekek igényeinek, képességeinek figyelembevételével nemcsak a tevékenységek, kezdeményezések helyei, de az időkeretek is megváltoztathatók. 6. Tevékenységformák 6.1 Játék B.) Micimackó, Napraforgó intézményegység ALAPELV

feladat

A játékban érvényesül a szabadság, az önkéntesség, tükröződnek az élmények, a valóságról szerzett ismeretek. A gyermekek napi tevékenységét áthatja a játék, mely önmagában gyógyító, személyiségfejlesztő, közösségi magatartást alakító, önbizalmat fejlesztő Az óvodai játék az óvodapedagógus társaságában, szükséges mértékű támogatásával zajlik A játék objektív és szubjektív feltételeinek megteremtése: A

környezetünkben

fellelhető

élménylehetőségek

felkutatása,

kihasználása, gyermekek elé tárása A játéktérnek, a játéktémákhoz szükséges optimális kialakítása és alakíthatóságának biztosítása Gondoskodás

az

átgondolt,

folyamatosan

megújuló,

inspiráló

eszközkészletről. Magas szintű pedagógiai, pszichológiai és módszertani kultúrával megalapozott tudatos jelenlét és részvétel a gyermeki játékban. A gyermek játék iránti igényének kielégítése elsődleges a napirendi ritmus ésszerű fenntartása mellett. Gyakorló játék tartalmának fejlődése A gyermek gyakorló játéka bármelyik életszakaszában megjelenő és elfogadott tevékenység, melyet előhívhat új eszköz, élmény, lelki szükséglet. Testével, képességeivel, a térrel, a tárgyakkal, az anyagféleségekkel, a körülvevő világgal kapcsolatosan, tájékozódik, képességei fejlődnek. A gyakorló játékban kifejezetten hat a játék öngyógyító ereje. A szerepjáték tartalmának fejlődése Egy-egy pozitív érzelmekkel átélt, megismert szerephez kapcsolódó cselekvés, művelet utánzása (akár egyedül); A szerephez kapcsolódó magatartás megformálása, az eszközök és kellékek egyre bővülő

felhasználásával (társsal); A játékszituációkhoz kapcsolódó szabályok elfogadása és betartása; „negatív” szerepek megformálására vállalkozás; a kitalált és a környezet jelenségeinek, eseményeinek beépítése a csoportos játékba. A konstruáló-építő játék tartalmának fejlődése A különböző nagyságú, anyagú, színű eszközök, játékok összerakosgatása, összeszerelése egyéni elképzelések szerint; Ismerkedés a homokkal; Különféle játékszerekből (a homokból is) a témának, helyzetnek, szerepnek megfelelően „tárgyakat” készítenek.

Barkácsolás tartalmának fejlődése Ismerkedés az eszközökkel, használatukkal, a különböző technikákkal; Óvódapedagógusi irányítással apróbb „javítások” elvégzése; Játékok egyszerű, önálló javítása(ragasztás, összekötés); Játék és ajándéktárgyak készítése. ismerkedés a bábokkal, a különféle bábfajták „életre keltési” technikáival; hangutánzások gyakorlása; önálló bábozások előbb egyedül vagy párban; a szerepek elosztása után mese, történet eljátszása; A szabályjáték tartalmának fejlődése Mozgásos játékokban (fogócska, labdajátékok), népi dalos játékokban a szabály megértése és betartása óvodapedagógusi irányítással; a manipulatív játékok (dominó, kártya) szabályainak betartása óvodapedagógus irányítással; verbális, mozgásos és manipulatív játéktevékenységek során önálló szabályra figyelés, mások figyelmeztetése A fejlesztés várható eredményei az óvodáskor végére: Szükségleteinek és életkorának megfelelő játékot választ. Képes saját élményeinek eljátszására. Helyesen választ adott tevékenységhez anyagot és eszközt. Bekapcsolódik a közös játékokba. Képes szabályjátékok megtanulására. Betartja és követi a megismert szabályokat. Részt vesz aktívan az erőfeszítést, ügyességet igénylő játékokban. Elfogadja társai javaslatait, ötleteit. Kialakulnak pozitív érzelmei társai iránt.

6.2. Vers, mese B.) Micimackó, Napraforgó intézményegység Mondókák, dúdolók, versek, mesék alapelv

cél feladat

A mese, az irodalmi összeállítás, a lírai vers élménnyé válásához elengedhetetlen a ráhangolódás, a nyugalmas légkör, míg a mondogatók, tréfás versek a mindennapos tevékenység színezői, kiteljesítői A mese, vers mindennapos élménye tiszta forrássá váljon A mese, vers, hagyományainak, szokásainak kialakítása (barátságos, meghitt, hangulatos, mesélő, verselő kuckók, bábos sarkok) A spontán dramatizálás, kibontakoztatása igényes eszközkészlettel. Önálló mese- és versmondás, valamint mese és vers alkotás lehetőségének biztosítása, ösztönzése. Személyes példa és inspiráció a napi tevékenységekhez, ábrázoláshoz, mozgáshoz fűződő mondókázásra, verselésre. ötletadás versek átszerkesztéséhez, szótagjátékokhoz, mese folytatáshoz. Motiváló erő az elkészült művek megbecsülése, fennmaradása (kincsestár, mesetár, dramatikus feldolgozás stb.) Esztétikus, szép, értékes, gyermekeknek szóló könyvek, biztosításával komplex élményhez juttatás Elsősorban a magyar népmesék, népi költemények, versek megismertetésével a magyar népi kultúra iránti érdeklődés felkeltése, ezáltal is a szülőföldhöz való érzelmi kötődés erősítése.

Tartamát tekintve legyen: évszak hangulatát kifejező versek ünnepek köszöntését szolgáló versek állatokról, növényekről szóló versek tündérvilágot megjelenítő mesék, versek az emberek életet ábrázoló mesék, versek népmesék, népi játékok, mondókák magyar írók meséi, versei igényes válogatás a világirodalom remekeiből

A fejlesztés várható eredményei Érdeklődnek az irodalom, a mesék, versek iránt, igénylik azokat. Szeretik , szívesen hallgatják, egyedül is mondanak mesét, verset. Megérzik a versek hangulatát, témáját, a költői képeket. Várják a mesemondást, a verses - folytatásos mesék szálait össze tudják kötni. Sok verset, mondókát tudnak. Több mesét ismernek olyan szinten, hogy a szereplőket és a főbb cselekményt el tudják mondani. Motiváltak önálló mese- és versalkotásra. 4-5 mondatos történetet a saját szavaikkal képesek visszamondani.

Szeretik a könyveket, szívesen nézegetik azokat. Megtalálják benne kedvenc meséjüket Képes verbális kapcsolat kialakítására, szívesen - összefüggően beszél, beszélget. Aktívan használja a tapasztalatok során szerzett, megismert szavakat. Beszéde megfelel a magyar nyelv szabályainak. Nyelvi képességeik kialakulnak: érthető, kifejező beszédkészség, helyes, tiszta hangejtés, megfelelő mondatalkotás, társalgási kedv. Beszédfegyelmük kialakul. Ismerik és használják a verbális kommunikáció szabályait ( hallgasd meg a másikat, ne vágj a szavába...) A társadalmi normáknak megfelelő elemi illemszabályokat használják : köszönés, kérés, megköszönés, megszólítás, tudakozódás, bemutatkozás.

6.3. Ének, zene, énekes játékok Micimackó, Napraforgó intézményegység alapelv

A gyerekek zenei élményeik által alakul a zenei érdeklődés.

cél

A zenei érdeklődés felkeltésével, a képességek kibontakoztatásával, a tiszta éneklés, az énekes játékok, a körültekintően válogatott zenehallgatási anyag élménye által, igényes zenei ízlés formálása,

feladat:

Fejlesztés várható eredményei

Tehetséggondozás! Az egyes gyermekek ének-zenei tehetségének feltérképezése. Az életkornak megfelelő, igényes, megfelelő számú zenei anyag kiválasztása. Zenei memória fejlesztése. Ütemfajták érzékeltetése mozgással, versekkel, testhangszerrel, rajzolással, térbeli ábrázolással. Ritmus, dallam és zörejhangszerekkel való ismerkedés, használatának gyakorlása, a hagyományos óvodai hangszerek mellett: kolomp, harang, béka, kereplő, csőhangszer, zenekari ostor, madársíp használata. Bensőséges hangulat kialakításának segítése Hangképzés fejlesztése (légzéstechnika). Ének-zenei nevelés tartalmával a népi hagyományok, a magyar kultúra gyökereinek ápolása. Változatos térformák alakítása (kör, csigavonal, ugrások, kartartások, táncos lépések különféle mozgások összekapcsolásával). Hanghatások összekapcsolása mozgásokkal. Zenehallgatás megválasztásánál arányosan építeni más népek igényes zenei anyagára. Tud természetes tempóban járni, segítség nélkül tempót tartani. Énekel 6-8 hangterjedelmű dalokat, dúdolja az ismert dallamokat. Felelgetős dalt énekel társával, vagy a csoporttal. Visszaénekel dallamokat. Megkülönbözteti és reprodukálja a halk-hangos, magas-mély, gyors-lassú

fogalompárokat dallamban, ritmusban. Kifejezi cselekvéssel a dalritmust és az egyenletes lüktetést. Tud egyszerű táncos mozgásokat végezni helyes testtartással. Törekszik a tiszta éneklésre. Figyelmesen hallgatja a bemutatott zenét. Énekel alkalmi dalokat ünnepkörökhöz kapcsolódva. Felismeri a dallammotívum alapján hallott dalt, néhány természeti környezetbeli hangot (többféle zenei és zörejhangot), hangszereket. Ismer néhány térforma alakítási lehetőségeket (kör, csigavonal). Próbálkozik dallamrögtönzésekkel. Kitalál dallamhoz mozgást, játékot. 6.4. Rajzolás, mintázás, kézi munka B.) Micimackó, Napraforgó intézményegység Alapelv Az igényes környezet, a minőségi eszközök és az esztétikumra törekvés egyaránt hangsúlyos szerepet kell hogy kapjanak a vizuális nevelésben Cél Sokszínű, sokrétű látásmód kialakításával alakuljon az alkotókedv, a technikákban való jártasság alapozza meg az igényes kivitelezésre törekvést. A gyerekek korcsoportjuknak egyéniségüknek képességüknek érdeklődésüknek megfelelően körültekintően kiválasztott témákon/ technikákon keresztül jussanak el az alkotás öröméhez, megbecsüléséhez Tevékenységüket hassa át az alkotás élménye. Feladat a vizuális nevelés eszközkészlete folyamatosan rendelkezésre áll a gyerekek számára. A tevékenység végzése közben hangsúlyt kap a térbeli tájékozódó képesség, tér- forma ismeret, valamint a képi gondolkodás. Szép, érdekes eszközökkel, technikákkal ismerkednek meg, melyek a felfedezés és alkotás örömén túl lehetőséget adnak a kitartó, precíz tevékenységre is, melynek következtében vonzó tevékenységgé válik az ábrázolás. A csoportszoba belső terének kialakításában részt vesznek a gyerekek: aktuális eseményekhez kapcsolódó rajzok, és egyéb technikával készült alkotások díszítik a csoportszobát, az öltözőt. Megfigyelik a tárgyak összhangját, a funkcionalitás és az esztétikum vonatkozásában. Művészeti alkotásokról beszélgetnek az óvónővel. Megismernek különféle technikával készült alkotásokat: festményeket, szobrokat, továbbá a magyar népművészet eszközeit, alkotásait. Kiállításra látogatnak. Felkeresik a városunkban álló szobrokat. Véleményt alkotnak a látottakról. A fejlesztés Nyitott és érzékeny környezete esztétikai értékei iránt, rácsodálkozik a várható szépre, megtanul " látni " .

eredményei

Többféle – akár vegyes - technikával is ki tudja fejezni önmagát. Alkotásaiban az ábrázolás eszközeivel, egyéni módon képes megjeleníteni gondolatait, ismereteit, élményeit, a mesehatásokat és elképzeléseit. Az elkészült munkáról beszélget, ítéletet alkot, elfogadja mások véleményét. Ismer néhány szakkifejezést (háttér, felület…) Örül alkotásának, melyet gazdag témaválasztás, színhasználat, formaarányismeret, biztos technikai tudás, eszközkezelés jellemez. Tudnak örülni nem csak az egyéni, hanem a közös alkotásoknak is. A kiállítások megtekintése nyomán tudják átélni az esztétikai élményt Örömét leli az ábrázolásban, alkotásban . Szívesen szerez örömet másoknak alkotásaival.

6.5. Mozgás B.) Micimackó,Napraforgó intézményegység alapelv

cél:

A torna és a játékos mozgástevékenységeket az egyéni szükségletek és képességek maximális figyelembevételével kell biztosítani. A test és a szellem azonos értékű fejlődésével teremtődik meg a lélek harmóniája. Fontos a gyermekek természetes mozgáskedvének, egészségének megőrzése, a mozgás megszerettetése. Magabiztosan végezzék az alapvető mozgásformákat

feladat: A rendszeres mozgással egy egészséges életvitel kialakítása. A mozgástapasztalatok bővítése, sok gyakorlással, a mozgáskészség alakítása. A testi képességek, fizikai erőnlét fejlesztése. (kondicionális, koordinációs). Mozgáson keresztül az értelmi struktúrák, a szociális képességek fejlesztése. Térbeli tájékozódó képesség, testséma, percepció fejlesztése. A fejlesztés várható Szívesen mozognak önként és együttesen. eredményei Szívesen versengenek egymással. A szabályokat betartják, kitartóak. Mozgásuk esztétikus, mozgásműveltségük fejlett. A mozgásban, cselekvések végrehajtásában széleskörű tapasztalataik vannak. Fizikai, pszichés, szociális képességeik fejlettek. Testsémájuk, percepciójuk kialakult. Szeretnek a zene ritmusára mozogni, táncolni, ami örömteli, esztétikai élményt is jelent számukra. Szeretnek és tudnak a labdával játszani, versenyezni.

6.6. A külső világ tevékeny megismerése Micimackó, Napraforgó intézményegység

alapelv

A tapasztalás és tevékenykedés elsődlegességének elve Az aktualitások figyelembe vételének elve A környezet megóvásának és megbecsülésének elve Lokálpatriotizmus érvényesülésének elve (Balaton)

cél

Életkorának megfelelő természeti és társadalmi tapasztalatokon nyugvó környezetkímélő, természetszerető magatartás, kialakítása. Ismeretszerzésre alkalmas szituációk megteremtésével.

feladat

A természeti és társadalmi környezetről mozgással, cselekvéssel, a különböző érzékelő funkciók együttműködésével az élményszerű tapasztalatok feldolgozása. A spontán és szervezett formában történő tanulás során a környezeti témák álljanak a középpontban, melyeknek meghatározó eleme az ember és közvetlen környezte közötti összefüggés, egymásra hatás. l Ismerjék meg szülőföldjüket, az ott élő emberek, a táj, a helyi hagyományok, szokások és tárgyi kultúra értékeit. A közvetlen környezetünk, óvodánk, utcánk, városunk megszerettetése. Legyenek büszkék szűkebb pátriájuk kincsére, a Balatonra. Ismerjék meg óvodánkat, annak szűkebb környezetét, városunkat, és annak megóvását. A környezeti jellemzők megtapasztalása által legyenek tisztában az időjárás és az évszakok jellemzőinek hatásával, azok közötti összefüggésekkel. Tudjanak eligazodni, tájékozódni környezetükben, ismerjék a közlekedés alapvető szabályait. Természetes élethelyzetek többféle szerepében megélt döntéshelyzet, konfliktusmegoldás, véleményalkotás által alakul a helyes viselkedés, a társadalomban való eligazodás. A szűkebb és tágabb környezetünk ünnepeinek, hagyományainak tevékeny megélése erősítse a hazaszeretetet.

A fejlesztés várható Ismeri és biztonságban érzi magát saját környezetében , kezd tisztába lenni eredményei saját értékeivel Ismeri pontos lakcímét, szülei foglalkozását, kérésre be tud mutatkozni, tudja személyi adatait Az emberi test felépítésének megfelelően felsorolja a testrészeket, igényes teste tisztaságára. Van fogalma természeti közegéről, ismeri a környezetében élő állatokat, növényeket, a róluk való gondoskodás szükségességét. Önálló megfigyeléseket végez , s közben konkrét összefüggéseket, ok - okozati viszonyokat is képes felfedezni. Többféle megoldás keresésére törekszik. Élőlényeket, alakzatokat, tárgyakat különböző szempontok alapján válogat, rendez. Képes főfogalom alá sorolni, ismeri az egyéni és közös jellegzetességeket is.

Fontosnak tartja a természeti közeg megóvását a természet védelmét. Különbséget tesz az évszakok között, ismeri azok jellemző jegyeit, sorrendjüket Az elemi közlekedési szabályokat betartja, ismeri a közlekedési eszközöket Ismeri a hét napjait, azok sorrendjét, a napszakokat . Ismeri a színeket. Tájékozott a társadalmi normákról, a kapcsolatrendszerekről, érintkezési szabályokról, tevékenységi formákról, összefüggésekről , a biztonságos életvitel szokásairól. Vannak ismeretei a szülőföldről, a környezetkultúráról, hagyományainkról, jelentősebb ünnepeink, alapvető eszmei jelentőségéről, lokálpatrióta szemléletének alapjai alakulnak. Szívesen kommunikál, bátran reagál, a felnőttek és társai kérdéseire. Ismeri városunk jellegzetességeit, a fontosabb intézmények rendeltetését. Tudja a város életéből fakadó hagyományokat, lakóhelye nevezetességeit, A művészeti alkotásokról vannak emlékképei, ismeri a könyvtár, mozi , színház és az iskolalátogatásokhoz fűződő magatartási szokásokat. Részt vesz természetvédelmi tevékenységekben: téli madárvédelem, élőlények óvása, kirándulás, túrák, gyűjtések, megfigyelések, szelektív hulladék gyűjtés.

Formai, mennyiségi, téri viszonyok

alapelv

A matematikai ismeret megfigyelés, tapasztalás, tevékenység útján, különböző problémahelyzetek megoldása során szerezhető ebben az életkorban.

cél

A tapasztalatokat, ismereteket a problémamegoldások során jól alkalmazza, elemi fogalmi gondolkodása is kialakulóban van.

feladat A matematikai játékok során a felismerés és a rátalálás örömében zajló képességfejlesztés. A tapasztalatok cselevő gyakorlása során alakul a későbbiekben a matematikához való pozitív viszony. A környezet tárgyai tulajdonságainak megfigyelése jellemzése csoportosítása rendezése által matematikai következtetések levonása. (pl.: halmaz képzés, számlálás, sorba rendezés, sorozat alkotás/ Téri viszonyok kiterjedések cselekvéses megtapasztalása. Irányok, meghatározása, / síkban és térben/ a megszerzett tapasztalatok sokrétű alkalmazása. Környezetükben, játékeszközeikben található formákkal való ismerkedés. A megszerzett tapasztalatok gyakorlása, komplex módon: / matematikai műveletek végzése, gondolati, verbális és írásbeli szinten is./ A fejlesztés várható Óvodapedagógusi kérdést megértik követik eredményei A matematikai szabályokat megértik, és azokat alkalmazzák játékában és más

tevékenységekben is. Korosztályának megfelelő szinten ismerik a matematikai fogalmakat, relációkat. Matematikai problémákról meghallgatják egymás állításait, igazságát megítélik. Szívesen oldanak meg felvetett problémát Képesek tulajdonság szerinti válogatásra, sorba rendezésre, összehasonlításra. Össze tudnak mérni két halmazt párosítással,. Elrendezéssel, bontással elő tudnak állítani több-kevesebb-ugyanannyit. Építenek síkban, térben. Létrehoznak szimmetrikus alakzatokat. Térben és síkban jól tájékozódnak. ( jobb-bal, alá-alatt stb.) A számlálás mechanizmusa kialakult, számfogalmuk 0-10-ig tart, ill. átlépi a 10-et. Ebben a számkörben oda- vissza magabiztosan számolnak. A környezet matematikai összefüggéseit felismerik, a számosság tekintetében is kialakultak matematikai fogalmaik.

6.7. Munka jellegű tevékenységek B.) Micimackó, Napraforgó intézményegység alapelv

Pontos, kitartó, lelkiismeretes munka végzése építi a pozitív én-képet. A munka és munka jellegű tevékenységek elvégzésében minden gyermeket saját magához mérten értékeljük és fejlesztjük.

cél

A különböző munkafolyamatok gyakorlása által váljon pozitívvá a gyermek munkához való viszonya: elvégzésére való törekvése kitartását, türelmét, önuralmát erősítse. Az önmagáért és a társakért végzett örömteli munka pozitív személyiségformáló erővé váljon. A család és az óvoda munkával kapcsolatos elvárásainak közelítése A gyermeki munka megszerettetésén keresztül jártasságok, készségek elérése a használt eszközök, szerszámok vonatkozásában. A gyermekek képességinek megfelelő örömforrást jelentő játékos

feladat

munkalehetőségek felkínálása. A gyermeki munka jellegű tevékenység eszközkészletének biztosítása A munkaeszközökkel kapcsolatos, feladatvégzéshez szükséges készségek, akarati tulajdonságok alakítása. A közösen végzett munka pedagógiai értékeinek kihasználása. Az elvégzett munka felett érzett öröm kiteljesítése, a saját és a mások által végzett munka elismerése, megbecsülése

6.8. Tevékenységekben megvalósuló tanulás B.) Micimackó, Napraforgó intézményegység

alapelv

A tanulás, kompetenciafejlesztés változatos tevékenységek sorozatában a gyermekek cselekvő aktivitásán keresztül, velük született kíváncsiságukra és az óvónők által biztosított tapasztalás során szerzett ismeretek következtében történik.

cél

Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. A természeti és társadalmi környezet változásaira nyitott, fogékony, tanulásra motivált, kreatív, iskolára vágyó gyermekek nevelése. A csoporttal dolgozó felnőttek magatartása, beszéde, a gyermeki viselkedésre irányuló értékelése példa értékű legyen az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulásban. Az óvodai élet minden területét kihasználva változatos tevékenységek biztosítása a spontán játékos tapasztalatszerzés, a cselekvéses tanulás, lehetőségének kiaknázására. Az óvónők pillanatra kész tájékozottsága, magas műveltsége, a szakirodalmi háttér (könyv, folyóirat, kép, stb.) legyen garancia a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés lehetőségének kihasználására.

feladat

az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, felfedezés, tapasztalatszerzés feldolgozása a minél több ismétlési, gyakorlási lehetőség által váljon a gyakorlati problémamegoldásban is kifejeződő tudássá. a tanulási folyamatokat kísérje végig a személyre szabott, pozitív értékelés mely segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.

Az óvoda-pedagógus által kezdeményezett tevékenységi formák szervezeti keretei

Játékos tevékenységekben megvalósuló tanulás

Mikrocsoportos tev. forma játékba integrálva

Kezdeményezett tevékenység

A hetirendben meghatározott időpontokban, az ütemtervben, arra az időszakra tervezett téma feldolgozása. A differenciálást a tanulási téma feldolgozásának mennyisége, és az egyéni fejlettségi szint határozza meg.

egyéni kompetenciafejlesztés

A hetirendben meghatározott időpontokban, az ütemtervben, arra az időszakra tervezett tanulási téma feldolgozása. korcsoportonként differenciáltan.

A hetirendben meghatározott időkeretben az ütemtervben, arra az időszakra tervezett tanulási téma feldolgozása. korcsoportonként differenciáltan.

Az egyéni fejlődési naplóban rögzített tapasztalatok alapján igény szerint a gyermek részképességeire épülően tervezett egyéni fejlesztés a „feladat” címszó alatt leírtak figyelembe vételével.

7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei Micimackó, Napraforgó intézményegység Ünnepeink: Micimackó ház

Napraforgó ház ZártMikulás -Zárt Karácsony -Nyitott ZártA 48-as forradalom és szabadságharc ünnepe március 15.-Zárt NyitottAnyák napja -Nyitott NyitottÉvzáró -Nyitott Nyitott-Óvodánk születésnapja 5 évenként Hagyományaink: Micimackó ház

Napraforgó ház Ősz ünnep

Nyitott-adventi készülődés mézeskalács sütés, Nyitott-betlehemes játék, Nyitotthagyományos télbúcsúztató Nyitotthúsvéti „nyusziles” Zártgyermeknap Nyitottnagyok búcsúztatása Zártgyermekek születésnapja Megemlékezéseink:

-Nyitott

-Nyitott -Nyitott -Zárt -Nyitott -Zárt

Micimackó ház A zene világnapja

Napraforgó ház október 1.

Állatok Világnapja március

Víz Világnapja

október 4.

22. Köztársaság kikiáltásának ünnepe október 23. Föld napja április 27. Madarak és Fák napja május 10. Az óvoda kirándulásai, egyéb programjai: Micimackó ház Napraforgó ház Kirándulás a városkörnyékre színházlátogatás - uszodába járás ( heti 1 alkalommal) - egész éven át tartó papírgyűjtés, - gesztenyegyűjtés, - ősztől tavaszig rendszeresen zöldség vagy gyümölcssaláta készítése a gyermekek részvételével

5. C. AZ ÓVODAI NEVELÉST, FEJLESZTÉST SEGÍTŐ A GYERMEKEK EGYÉNI SZÜKSÉGLETEIT FIGYELEMBE VEVŐ, HELYI SZOKÁS ÉS SZABÁLYRENDSZER

(CSOPORTSZERKEZET,

SZERVEZETI

KERETEK, NAPIREND, HETIREND) Pillangó, Pitypang intézményegység Csoportszerkezet: A gyermekek kor szerinti összetétele határozza meg a csoportok kialakításának kritériumait. A hasonló életkorú gyermekcsoportok kialakítására törekszünk. Ezekben a csoportokban tapasztalhatók fokozottan az életkori jellemzők. A gyermekek szocializációs érettsége, tapasztalata

is

hasonlatosságot

mutat.

A

barátságok

kialakulásának,

tartósságának,

elmélyülésének, a gyermekek egymáshoz ragaszkodásának lehetősége nagyobb az együtt eltöltött évek alatt. A hasonló életkor nem jelent azonos fejlettséget, ezért az óvónő ezt állandóan szem előtt tartva végzi pedagógiai munkáját.

Szervezeti keretek: A helyzettől szituációtól, a feldolgozandó témától függően a gyermekek összetételét érdeklődését,

egyéni fejlettségi szintjét figyelembe véve az ismeretszerzés kötött illetve kötetlen formában történik. Óvodapedagógusaink kétheti váltásban dolgoznak. Óvodánkban napirendünkben törekszünk a folyamatosságra, mely az óvodás korú gyermekek életkorának a legmegfelelőbb.

IDŐPONT 6.30 - 7.30-ig

TARTALOM Érkezés az óvodába, gyülekezés, szabad játék az ügyeletes csoportban.

7.30 - 10.00-ig

Érkezés az óvodába, szabad játéktevékenység, 8 órától folyamatos reggeli, kötetlen illetve kötött kezdeményezések, mindennapos testedzés

10.00 - 10.20-ig

Készülődés az udvarra, mosdóhasználat, öltözködés

10.20 - 11.30-ig

Játék a szabadban, több mozgásos játékkal, esetleg séta, kirándulás

11.30 - 12.00-ig

Öltözködés, mosdóhasználat, készülődés ebédhez

12.00 - 12.40-ig

Ebéd

12.40 - 13.00-ig

Mosdóhasználat, fogmosás, készülődés délutáni pihenőhöz

13.00 - 15.00-ig

Mese, délutáni alvás, pihenés

15.00 - 15.30-ig

Felkelés, mosdóhasználat, uzsonna

15.30 - 16.30-ig

Szabad játéktevékenység a csoportban

16.30 – 17.15-ig

Szabad játéktevékenység az ügyeletes csoportban

Hetirend Hétfő A külső világ tevékeny megismerése Vers, mese

Kedd Rajzolás, mintázás, kézimunka Vers, mese

Szerda Mozgás

Csütörtök Ének,zene, énekes játékok

Péntek

Vers, mese

Vers, mese

Vers, mese

Mozgásos játék

Mozgásos játék

Mozgásos játék

Mozgásos játék

Mozgásos játék

6. 1. C. JÁTÉK Pillangó, Pitypang intézményegység A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék – szabad képzett társításokat követő szabad játék folyamat - a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek minden nap visszatérő módon hosszantartóan és zavartalanul ki kell elégülnie. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő élményt adó tevékenységgé. A játék külső kényszertől függetlenül magáért a tevékenységért van, amelyet az örömszerzés kísér. Külső céltól mentes, a gyermek olyan sajátos öntevékenysége, ami szabad akaratára épül, benne és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezése. A játék nem a kielégülésnek, inkább az átélésnek, az önmagáért való tevékenységnek az öröme. A játékot a feszültség csökkenése kíséri, és áthatja a gyermek minden tevékenységét. Az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége, ezért bármelyik élménye játékának forrásává válhat, ezáltal a tapasztalatait, élményeit, a valóságot tükrözi vissza, átalakított formában. A játék a személyiségfejlesztés alapvető eszközévé válhat. A gyermek a játékban számtalan információt ad önmagáról, belső világáról, kellemes és kellemetlen élményeiről, miközben integrálja a külső és belső világot. A játék fejleszti a gyermekek mozgását, kitartását. Megismerteti őket a világgal, tárgyakkal, eseményekkel, s mindezek a hatások fejlesztik értelmi képességeiket. Tapasztalatokat szereznek, összefüggéseket

látnak

meg,

fejlődik

problémamegoldó

gondolkodásuk,

kreativitásuk,

fantáziájuk, valamint nyelvi kommunikációs készségük. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt, - a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játéknak különös jelentősége van a társas kapcsolatok, a szociális érzelmek és a közösség alakulásában. A kezdeti magányos játékból fokozatosan alakul ki a közös, melyek által tapasztalatokat szereznek az empátiáról, az együttérzésről. Kialakul a „mi – tudat” s így a játék, már a közösségi élet fejlesztésének alapvető eszközévé válik. A játék nem csak ezért alkalmas a fejlesztésre, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert közben kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az őt ért

élményeket, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, újra élheti kellemes élményeit. A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet nekünk óvodapedagógusoknak tudatosan kell felhasználnunk és integrálnunk a nevelés folyamatába céljaink eléréséhez. Célunk a gyermekek szabad képzettársításának elősegítése, az intellektuális mozgásos, szociális tapasztalatok többszöri átélésével a gyermekek egyéni vágyainak, és ötleteinek kibontakoztatása, valamint, hogy a játék, és a játékban integrált tanulás minél sokrétűbb, tájékozódó tevékenységgé váljon. Az óvodában a gyermek feladata a játék, a mi feladatunk pedig a megfelelő szubjektív és objektív feltételek biztosítása. A gyermek szabad tevékenységformájához, játékához és eredményes munkánkhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükségünk. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorlójátékhoz, a szimbolikus szerepjátékhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. Szubjektív feltétel a nyugodt légkör kialakítása, melynek alapja a viselkedés mintánk. Ha meghitt, barátságos légkört alakítunk ki a gyermekek bátrabban, őszintébben nyilatkoznak meg, gondolataikat, érzelmeiket nem fojtják vissza, képzeletük szabadon szárnyal. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelősségét. Az óvodában fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése. A szabad játék során a gyermekek feszélyezettség nélkül tudnak önállóan vagy társaikkal önfeledten játszani. Objektív feltételekhez tartozik a játékidő, a megfelelő hely biztosítása a különböző játéktevékenységekhez, valamint az eszközökhöz. Az elmélyült játék kialakulásához a minél hosszabb, megszakítás nélküli idő biztosítását tartjuk fontosnak. A játéktevékenység már az óvodába lépéskor elkezdődik, s a gyermekek innentől kezdve szabadon választott játékkal játszhatnak. Ennek a szabad játéknak a folyamatosságát a napirendben megfelelő időtartammal biztosítjuk, ezáltal a gyermekek a játékok elrakása nélkül több órán keresztül játszhatnak. Így a játék kiemelt jelentősége az óvoda napirendjében, időbeosztásában is megmutatkozik. A testápolásra, öltözködésre, étkezésre, alvásra és pihenésre szánt idő kivételével egész nap játszhatnak a gyermekek. Az óvodai játékhoz szükséges idő biztosításakor - figyelembe véve az életkori sajátosságokat lehetőséget biztosítunk a földön, illetve asztalok melletti játékra. A csoportszobában a mozgást igénylő és a csendesebb tevékenységek elkülönítése is fontos szempontunk. A csoportok kialakult szokásrendje értelmében a gyermekek tudják, mit hol játszhatnak. A babaszoba mellett található a babakonyha, így e kettőt egyszerre is tudják használni. Mobil

bútorokkal a terek igény szerint alakíthatók. A hely kihasználásának egyik fontos eleme, hogy a játékszereket, játékeszközöket a gyermekek kérés nélkül találhassák meg a polcokon. A mozgásigény folyamatos kielégítésére alkalmas az előtér, valamint az udvar, mely a nagy mozgások, szerepjátékok kibontakozásának színtere. A játékszerek motiválják a játékot, ezért feladatunk a játékszerek kiválasztásakor szem előtt tartani, hogy tartósak, tisztíthatóak, esztétikusak, színben, méretben, funkcionalitásban feleljenek meg a gyermekek igényeinek, keltsék fel érdeklődésüket. Idézzék fel a valóságos tárgyak képzetét, és feleljenek meg az adott korcsoportban a játék funkciójának. A játéktémákhoz legyenek megfelelő játékszerek, de nem feltétlenül kell, hogy minden a rendelkezésre álljon, folyamatosan gyűjtünk különböző anyagokat, amelyeket kreativitásunk által fel tudunk használni. A játék feltételeinek biztosításakor szem előtt tartjuk a gyermekek tapasztalatainak gazdagítását, emelve játékuk tartalmát. Lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyermekek élményeiket újra átélhessék a játékidőben. Az

ingerszegény

környezetből

érkező

gyermekek

egészséges

személyiségfejlődése,

esélyteremtése szempontjából kiemelkedő jelentőségű a sok közös óvodai élmény biztosítása. Ezek az élmények, a gyűjtő munkánk, a gyermekek által készített játékeszközök gazdagítják személyiségüket, játékukat. Az óvodás korú gyermekek játékában keverednek a különböző játékfajták. A gyakorló játék során a gyermek az ismétlések hatására a különböző képességeit gyakorolja, megismeri az eszközök, tárgyak különböző tulajdonságait, ami által a véletlen cselekvéshez örömszerzés társul. Ez ad alapot az ismétléshez. A gyakorló játék kb. másfél éves korban bontakozik ki, és kettő- kettő és fél éves korig meghatározott. Biztosítjuk a gyakorló játékhoz szükséges eszközöket, valamint mintát adunk a játékhoz, azok használatához, helyrerakásához. Mindezek a tevékenységek fejlesztik a gyermekek szem - kéz koordinációját, hatnak a laterális dominanciájuk kialakulására. A szerepjáték az óvodás korú gyermek domináns játékfajtája. E játékokon belül a gyermekek a felnőttek szerepét tevékenységét és a felnőttek közötti viszonylatokat sajátos játékkörülmények között általánosított formában, képzeletük segítségével és a felnőttek által használt tárgyak helyettesítésére szolgáló játékeszközökkel újra alkotják. Az építő és a konstruáló játék az óvodáskorú gyermekek kedvelt, személyiségük fejlődését meghatározó tevékenysége. A konstruáló játék során átélik az „én készítettem” alkotás örömét. Óvodáskor végére a gyermekek a különböző játékfajtákat változatosan, komplex módon, szívesen

alkalmazzák. Az óvoda nemcsak igazodik a gyermek otthoni játékélményeihez, hanem kezdeményez és elindít egy sor, a családban kevésbé megvalósítható, de a modern életformához kapcsolódó, a gyermek érdeklődésére, életkori sajátosságaira, személyiségfejlődésére számot tartó játékot.

6. 2. C. VERS, MESE Pillangó, Pitypang intézményegység A magyar népköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A népi eredetű irodalmi műfajoknak (vers, mese) erkölcsi tartalma van, belső indulati élményeket közvetít. Az óvodai nevelés páratlan eszköze a mese. A mesével nevelhetünk, mert ez az a beszédmód, amire egy 7 éven aluli kisgyermek tartósan, kényszerítés nélkül tud figyelni. Ritmusa, képi ereje, folyamatossága, hangulata fogva tartja a képzelőerőt, és minden másnál jobban a mesélő felnőtthöz kapcsolja az óvodás gyermeket. Mesehallgatáskor a szó segítségével következik be a valóság és a vágyak áthidalása. A mese segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak fejlődését: mélyül az együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség képessége. Fejleszti az olyan akarati tényezőket, mint az önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat. Megalapozza a szokás és normarendszerünket. A mese örömforrás, mert hiányzik belőle a közvetlen oktató szándék. Mesehallgatáskor a szimbólumrendszer, a belső képsor kezelése, azok szavakra átfordítása, teljesen a mesélő kezében van. A mese nem az egyik óvodai foglalkoztatási lehetőség, hanem az egyetlen közlésforma, melynek segítségével a gyermekekkel szót válthatunk arról, ami a legjobban foglalkoztatja őket. „Hol volt, hol nem volt…”- történet, amely épp azt a pszichés sávot érinti meg, ami a kisgyermekekben leginkább érzékeny. A mese sokrétű, gazdag, mélyértelmű műalkotás. A gyermek a mesén keresztül megtanulja fölismerni az események közti összefüggéseket, értelmezni a történéseket, és átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat. Szimpatizál a játékkal, és megtanulja felismerni a jó tulajdonságú szereplőket. A mesék morális történetek, erkölcsi tanulságként szolgálnak, hiszen a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig megbűnhődnek. A mese szórakoztat és nevel egyszerre, a gyermek átéli a veszélyt, az örömöt. Tanít életről, segíti önképének alakulását, szókincsének bővítését.

A mese leginkább nem is a történet miatt fontos, hanem érzelmi kapaszkodót jelent, amellyel a kicsi a felnőtt közelségét keresi. A gyermek és a mesélő között szoros érzelmi kapcsolat alakul ki. A mese az óvodai élet állandóan zajos, nyüzsgő életében a csend szigete. A képzeleti képek, a gondolatok, a szerkezet tagolása együtt lüktet az élő beszéddel, az anyanyelv zenéje. Beszédnevelő, „én”- erősítő és a személyiséget összerendező hatása felbecsülhetetlen. A mindennapos mesélést a gyermekcsoportok óvodapedagógusai a gyermekek életkori sajátosságainak és igényeinek figyelembevételével illesztik bele a napirendbe. Lehetősége van a gyermekeknek saját vers, vagy mesealkotásra, amit mozgással, vagy ábrázolással kísérhetnek, ez az egyik fontos önkifejezési módjuk. A 3 - 4 éves korú gyermekek első igazi versélménye a mondókákhoz, ölbeli játékokhoz kapcsolódik. Ez érzelmi biztonságot jelent számukra, ezért minden alkalmat felhasználunk, hogy nem csak megkedveltessük a vidám rigmusokat, verseket, mondókákat, hanem a felnőtt gyermek érzelmi egymásra találását is elősegítsük, mélyítsük. A többször megismételt állathívogatók, altatók, kiolvasók örömet keltenek bennük, s ezáltal játékosan sajátítják el őket, melyek segítik a közvetlen, és a távolabbi környezet felfedezését is. Bábokkal, mint irodalmi eszközökkel, a gyermekek rövid improvizált jelenetek során találkoznak először, életkoruknak megfelelően síkbáb vagy ujjbáb formájában. A párbeszédes rövid, ötletes jeleneteket egyre bővítjük az év során, és a bábok száma is fokozatosan nő. A mesemondás megszervezését, hangulatának megteremtését megkönnyíti az állandó mesemondó hely, mely megismertetése és használata az óvónő tudatos munkája következtében történik. A kellékek, eszközök használatát előre átgondolt tervezés előzi meg, hiszen az életkori sajátosságokból adódóan a túlmotiváltság a tevékenység megvalósításában hátrányt, nehézséget jelenthet. Később kialakul a vers, a mese szeretete. A gyermekek játékában mind gyakrabban előfordul a mesélés, bábozás, az ismert mondókák és kiolvasók ismételgetése. Az új verseket úgy választjuk ki, hogy gyermekek élményeihez, tapasztalataihoz, hangulatához kapcsolódjanak. Tartalmukat tekintve a környezetről, az időjárásról, az évszakok megszemélyesítéséről, növényekről szóljanak. Egy részük mondóka, hangutánzó mese, másik részük párbeszédes játékká formálható. Óvónői segítséggel a gyermekek meséket, élményeiket jelenítik meg. Rögtönöznek bábjátékot, valamint megkezdett mese -, vagy bábjátékot fejeznek be. 5 - 6 - 7 éves korban fontos szerepet tulajdonítunk a társakkal való közös játékhoz felhasználható kiszámolóknak, hintázóknak, labdázóknak, párválasztóknak, felelgetőknek, tréfás mondókáknak. Ezáltal fokozzuk a játék lendületét, örömszínezetét, valamint figyelembe véve az óvodáskorú gyermek mozgásigényét, mozgással együtt tanítjuk meg őket.

Az előző években megismert versek ismétlése mellett 4 - 5 új kiolvasóval, 15 - 20 új verssel gazdagítjuk tudásukat. Ebben a kapcsolatban már elkezdjük a folytatásos mesék mondását, valamint állatmesék, tréfás mesék, népmesék egyszerűbb változatainak elmondását és dramatizálását. Kezdeményezzük, hogy otthon is rendszeresen énekeljenek, verseljenek, meséljenek a felnőttek a gyermekeknek. Beszélünk arról a szülőkkel, hogy bármilyen rövid, de rendszeres együttlét és az élőszóban történő mesélés mit jelent a gyermek számára. Valamint ismertetjük az óvodában megismert (megtanult verseket, mondókákat, meséket). Az óvodáskor végére a gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, rigmusokat, várják és igénylik a mesehallgatást.

Szívesen

mesélnek,

báboznak,

dramatizálnak.

Megjegyeznek

több

gyermekmondókát, verset és mesét. Tudnak meséket, történeteket kitalálni, s azt mozgással megjeleníteni. A dramatikus játékok témáját a mese, az irodalmi alkotások adják. Az egyszerű mese megjelenítésekor modellt mintázhatunk egy-egy szereplő megformálásában. A kellékek használata elősegíti a képzeleti képek megjelenítését és a beleélő képességet. A bábozáshoz és a dramatizáláshoz szükséges kellékeket közösen készítjük el.

6. 3. C. ÉNEK-ZENE, ÉNEKES JÁTÉKOK Pillangó, Pitypang intézményegység „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.” (Kodály Zoltán) A művészeti nevelés az esztétikai nevelés központi része. Magába foglalja a művészetre nevelést, a gyermekek alkalmassá tételét a művészi alkotások tudatos élvezésére, a bennük való gyönyörködésre. Arra törekszünk, hogy a gyermekek örömmel hallgassák a mesét, verset élvezzék a filmet, gyönyörködjenek a zenében, a festményekben. Maguk is szívesen végezzék ezeket a tevékenységeket. Ha élményszerűen foglalkozunk a műalkotásokkal, akkor nem csak jó és hasznos időtöltés lesz, hanem az ember egyéniségét, jellemét formáló tevékenység is. Az óvodai nevelés területei számos lehetőséget adnak a művészetre nevelés feladatainak megvalósítására, elsősorban az irodalom, vizuális nevelés és az ének - zene területén. Az óvodáskorú gyermeknek minden zene, dal tetszik, hisz a művészi értékítélő képessége nem fejlődött még ki. Az óvodában mi kezdjük ezt a formálást. Csak értékes anyaggal formálhatjuk

ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Olyan dalokra kell megtanítani őket, amelyek fejlesztik zenei képességüket. „ .... a zene, a kép és főleg a vers, ami a gyermekeket már hat éves kora előtt örökre eljegyezheti a művészettel. Nem úgy, hogy művelőjévé váljék, hanem hogy életre szóló gyönyörűséget merít belőle.” (Herman Alice) Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermekeknek, egyben felkeltik a zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A zenei neveléssel a gyermekeket élményhez juttatjuk. Fejlesztjük a gyermekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotó kedvét. A gyermekdalok ritmusából fakadó harmonikus mozgás elősegíti mozgáskultúrájuk fejlődését. Munkánk során a zenei nevelés elsősorban az érzelmekre hat, de az értelemre is. Szorosan kapcsolódik az irodalmi, a környezet megismerésére nevelés, valamint a vizuális nevelés hasonló területein - szín, tér, forma, arány stb. felismerésére, megismerésére - , az anyanyelvi neveléssel pedig alapvető és átfogó kapcsolatot mutat. Az óvodai ének - zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósításával megalapozzuk, elősegítjük a zenei anyanyelv kialakulását. A népdalok éneklésével, a gyermek néptáncokkal és népi játékokkal a hagyományok megismertetését,

továbbélését

segítjük. A néphagyományokkal

és

a

művészi

értékű

gyermekdalokkal, a meghallgatott élő zenei szemelvényekkel felébresztjük a gyermekek zenei érdeklődését, alapot adunk a zenei műveltség továbbfejlesztéséhez. A zenei élménnyel serkentjük a gyermekek képi és irodalmi alkotások iránti esztétikai kíváncsiságát, alkotó kedvét miközben fejlesztjük zenei emlékezetüket, képzeletüket, s a zenei nevelés hatására testtartásukat esztétikus, rendezett mozgás fogja jellemezni. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és a zenei kreativitásának alakításában. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének. Ha szívesen vesszük ötleteiket, új elképzeléseinket és énekes beszélgetéssel változatos dallamfordulatokat találunk ki, akkor a gyermekek képzelete alkotó kedve fejlődik. A zenei neveléssel célunk a közös éneklés a közös játék örömének megéreztetése, ami által

fejlesztjük a gyermekek zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Feladatunk a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése, a tudatos, tervszerű és folyamatos fejlesztő hatások megszervezése, a tevékenység szervezeti formáinak biztosítása, valamint a zenei önművelődésre és önképzésre való állandó igény kialakítása. Minden alkalmat felhasználunk arra - ismerve a gyermekek ösztönös alkotás vágyát, mely gyakran nyilvánul meg ének - beszéd formájában - , hogy a már többször hallott jól ismert dalok dallamfordulatait ne csak a tervszerűen szervezett ismeret nyújtás során, hanem a nap folyamán bármikor alkalmazzuk. Ezáltal a gyermekek bátrabban élnek a zenei élmények kínálta lehetőségekkel játékuk közben: dúdolgatnak, énekelgetnek, és mindezekkel egy időben zörejeket és zenei hangokat is hallanak. Ezeket a tapasztalatokat megerősítjük, rögzítjük. Ezekre a tevékenységekre tervszerűen készülünk fel, a felhasznált zenei anyagokat életkornak és az adott csoport képességszintjének megfelelően válogatjuk össze, egy zenei feladattal összekapcsolva előre végig gondolt módszerekkel. 3 - 4 éves korban a legjellegzetesebb játék az ölbeli játék. E két személyes felnőtt - gyermekkel jellegű, illetve az egyszerű utánzó mozgással kísért megszemélyesítő szerepjátékok az első játékok. A gyermekek a jóízű játékok közben közvetve szerzik meg a zenei készségeket, és ismerik meg az alapfogalmakat. Tudnak halkabban beszélni, mondókát mondani és énekelni. Figyelik a csendet, a környezet hangjait és a dallamjátszó hangszerek hangszínét. Változatos eszközökkel és motivációkkal keltjük fel a gyermekek érdeklődését az zene hallgatás iránt. A zenehallgatás anyaga különböző jellegű egyszerű népdalok, műdalok, énekes vagy hangszeres előadásban. A mindennapok során a különböző területekhez minél több zenehallgatási élmény nyújtásával a zene figyelmes, érdeklődő meghallgatására, befogadására szoktatunk. Az év során 5 - 7 mondókát, 10 - 14 gyermekdalt és 2 - 3 műdalt ismernek meg a gyermekek. A mondókák hossza 2- 4 motívum a daloké 8 - 12 ütem. A hangterjedelem a tiszta kvint.

Hallásfejlesztés  Magas-mély reláció     

A halk és hangos különbsége Dallamfelismerés, zenei emlékezet fejlesztése Dallambújtatás, belső hallás fejlesztése Motívum-visszhang Hangszínek megfigyelése

 Zenehallgatás Ritmusérzék fejlesztése  Egyenletes lüktetés

Kiscsoport Oktáv távolságot térben mutatják, magasságának váltását átveszik. Felismerése beszéden, éneken, zörejeken.

kezdőhang

Egyszerű dallamfordulatokat visszaénekelnek. 2-3 élesen eltérő zörej, emberi hang, ütős hangszer hangszínét különböztessék meg. Az óvónő énekét érdeklődve hallgassák. Játékos mozdulatokkal az egyenletes lüktetést érzik.

 

Ritmus Tempókülönbségek: gyors-lassú tempó

Mozgás, térforma Ütőhangszerek Zenei formaérzék

Egyszerű mozgással követik az óvónő éneklésének vagy hangszerjátékának tempóváltását. Játékos mozdulatok egyénileg az óvónővel, mikrocsoportban. Egyszerű ritmushangszerek használata. Egyszerű beszélt és énekelt ritmusmotívumok visszatapsolása.

Zenei alkotókedv

4 - 5 éves korban a dalokhoz főleg csoportos jellegű játékformákat kapcsolunk: körjátékot, szerepcserélőt, párválasztót, sorgyarapító játékokat, illetve olyan játék formákat melyek megfelelnek a gyermekek életkorának, az adott csoport fejlettségének. A gyermekek mind gyakrabban énekelnek önállóan, csoportosan, egyénileg is - önkéntes jelentkezés után segítségünkkel - a tiszta éneklés elérésének érdekében. Kérdés - felelet játékokat már változatos szövegekkel és ritmus motívumokkal játszanak. A közösen készített és a már meglévő ritmushangszerekkel fejlesztjük ritmusérzéküket, egyre jobban érzik az egyenletes lüktetést, a motívumok hangsúlyát és a mondókák, dalok ritmusát. Zenehallgatásuk kibővül más népek dalaival, illetve a világ zeneirodalmából válogatott énekes és hangszeres műzenével. Színesíti zenei élményeiket két óvónő közös előadásában hallott kánon, vagy kétszólamú darab. A magasabb - mélyebb, halk - és hangos fogalma megértése, megkülönböztetése egyre finomabb hangkülönbségek, valamint éneklésnél a változó kezdő magasság átvételével valósul meg. Dallamvonal rajzolásával a levegőben a kisebb - nagyobb hangterjedelmek megértését segítjük. hossza 4 - 6 motívum, a daloké 12 - 16 ütem lesz. A hangterjedelem d - l és sz - m távolság. Ismereteik 4 - 6 mondókával, 12 - 15 játékdallal, 3 - 4 műdallal bővülnek, valamint a mondókák Hallásfejlesztés

Középső csoport



Magas-mély reláció

Oktáv és kvint távolságot térben mutatják, dal kezdőhangjának váltását átveszik, ismert, egyszerű dallamokat térben mutatják.



A halk és hangos különbsége

Ismerjék fel a különbségek és énekeljenek, beszéljenek, tapsoljanak halkan és hangosan (váltakozva is)



Dallamfelismerés, fejlesztése



Dallambújtatás, belső hallás fejlesztése



Motívum-visszhang



Hangszínek megfigyelése

zenei

emlékezet

Jól ismert dalokat szöveg nélkül ismerjenek fel dúdolásról vagy hangszerről. Motívumok váltva(belső hallással) halkan, hangosan.

Finomabb zörejek és egymás hangjának felismerése, a természet, környezet zörejeinek megismerése



Zenehallgatás

Néhány percig tudjanak figyelni az éneklésre, hangszerjátékra, igényeljék a dal újrahallgatását

Ritmusérzék fejlesztése  Egyenletes lüktetés

Egyenletes lüktetés, járással és tapssal.



Ritmus

Dalok, mondókák ritmusának kiemelése.



Tempókülönbségek: gyors-lassú tempó

Gyors és lassú beszéd, ének, mozgás: tempótartás képessége.

Mozgás, térforma

Teljes csoporttal együtt, egyöntetű mozgás, esztétikus játékmozdulatok. Dob és cintányér, háromszög használata, maguk készítette „hangszerek” és használatuk.

Ütőhangszerek

Zenei formaérzék

A motívum (4 egység) hangsúlyának kiemelése játékos mozdulatokkal, ritmus- és dallamvisszhang.

Zenei alkotókedv

Dallamfordulatok motívumokkal.

kitalálása

(név,

köszönés)

5 - 6 - 7 éves korban már nem csak új játékdalokkal de új térformákkal, sor - és ügyességi játékokkal, esztétikus mozgást igénylő párjátékokkal, szervezést igénylő játékokkal is megismertetjük őket. A legidősebb óvodások szabálytartó képessége miatt bonyolultabb párcsere, kapus, hidas, sorgyarapító - fogó játékokat is tervezhetünk. A gyermekek tiszta éneklését az egyre gyakoribb egyéni énekléssel segíthetjük elő. A hallásfejlesztést segítő fogalom párokat, pl. a halkabb - hangosabb éneklést kapcsoljuk össze a tempó változtatással, vagy dallambújtatással. Ez utóbbi először rövid, majd hosszabb motívumszakaszokkal történik. A ritmus fejlesztés eredménye, hogy a gyermekek megtudják különböztetni az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát. A finomabb hangszínek megfigyelése, megkülönböztetése a természetben, a környezetben hallható

zörejekben,

beszéd

-

és

énekhangokban,

valamint

hangszereken

történik.

Ütőhangszereket a gyermekek már önállóan is használhatnak, az éneklés kísérésére is. Dalanyagukat 4 -6 új mondókával, 16 - 20 népi gyermekjáték dallal 5 - 6 műdallal bővítjük. A mondókák hossza már 6 - 12 motívum, a daloké 12 - 18 ütem is lehet. A 2/4 -es dalokban a negyed, a páros nyolcad, negyed szünet és szinkópa mellett a mondókák ritmusigénye szerint 16 od is szerepelhet. A hangterjedelem d -l , sz - m , a hangkészlet az ötfokúság dallamfordulatain mozog, de a hangsúlytalan fá és ti hang is előfordulhat. A zenei nevelés szervezeti formája is kötetlen és kötött jellegű. A zenei képességfejlesztő játékokat kötetlen jelleggel mikro-csoportos formában szervezzük meg. Ezáltal a gyermekek

egyéni képességeinek figyelembevételével eredményesebben tudjuk megvalósítani a differenciált fejlesztést. Kötött formában csak énekes játékokat tervezünk, mely megfelelő szervezés következtében önfeledt, örömteli játékot jelent a gyermekeknek. Hallásfejlesztés  Magas-mély reláció 

A halk és hangos különbsége

 

Dallamfelismerés, zenei emlékezet fejlesztése Dallambújtatás, belső hallás fejlesztése



Motívum-visszhang



Hangszínek megfigyelése



Zenehallgatás

Ritmusérzék fejlesztése  Egyenletes lüktetés  Ritmus 

Tempókülönbségek: gyors-lassú tempó

Mozgás, térforma Ütőhangszerek Zenei formaérzék Zenei alkotókedv

Nagycsoport Térben mutatják az ismert dallamokat (lassú tempóban), motívumok dallamvonalát mutatják. A halk és hangos, gyors és lassú fogalompárok megismerése és együttgyakorlása. Dallamfelismerés kezdő motívumról vagy belső motívumról. Dallambújtatás rövidebb és hosszabb egységekkel, belső éneklésnél is folyamatos tempóban. Motívum-visszaéneklés kitalált szöveggel, csoportosan és egyenként folyamatosan. Sokféle zörej és zenei hang, egymás hangjának felismerése kis eltéréssel, zaj iránya, távolsága, közeledés, távolodás. Hosszabb énekelt vagy hangszeren előadott dal figyelmes hallgatása, érdeklődő élvezete. Egyenletes lüktetés és ritmus különbsége, összekapcsolása. Dalritmusok különbsége, kapcsolata, dalritmusok kiemelése, dallamfelismerés ritmusról. Gyors és lassú különbsége, gyakorlatban önálló irányítással is, tempótartás óvónő nélkül is. Esztétikus, együtemű mozgás, változatos térforma, játékos táncmozdulatok. Dob és háromszög, cintányér egyéni, változatos használata a dalokhoz alkalmazva A motívumok hangsúlyainak kiemelése tapssal, járással, játékos mozdulatokkal, ritmus – és dallamvisszhang. Zenei kérdés-felelet kitalálása (motívumonként), mondókára dallamdiktálás, saját szöveg, mese énekelve.

Óvodáskor végére a gyermekek szívesen énekelnek, játszanak énekes játékokat. Tudnak figyelni a zenehallgatásra, gyönyörködnek benne, igényük van szép dalok meghallgatására. Meg tudják különböztetni a zenei fogalom-párokat és ők maguk is tudnak halkan - hangosan, vagy gyorsan lassan énekelni. Érzik a ritmust, mozgást, dallamot, az egyenletes lüktetést és tudják rögzíteni is.

6. 4. C. RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZI MUNKA Pillangó,Pitypang intézményegység A vizuális nevelés az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat. A közvetlen és tágabb környezet a gyermekre jelentős hatást gyakorol. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a gyermeket esztétikus, egymással harmonizáló tárgyak vegyék körül. A túlzsúfolt környezet, a feldolgozhatatlan ingerek sokasága zaklatottságot, feszültséget okozhat. Ezért törekszünk arra, hogy gyermeket csak feltétlenül szükséges mennyiségű, lehetőleg

többfunkciós, szemlélődésre, gondolkodásra, alkotásra ösztönző esztétikus tárgyak vegyék körül (pl: természetes anyagok). Mivel a gyerekek érzelmileg erősen kötődnek az általuk létrehozott dolgokhoz, bevonjuk őket környezetük szebbé tételébe. A vizuális nevelés kapcsolata más nevelési területekkel: Tartalmában és feladataiban konkrét összefüggést mutat a játékkal, a külső világ tevékeny megismerésével, az anyanyelvi neveléssel, a téri orientáció fejlődésével / téri viszonylatok, sík formák/ és egyéb nevelési területekkel. A gyermekek számára a szabad játék során biztosítunk vizuális részfunkciókat (szem- kéz koordinációt, finommotorikát, látást, észlelést,) fejlesztő eszközöket. Pl:  Szemmozgás tudatos fejlesztéséhez: célba-dobó, célba-gurító.  Vizuális időrendiséget: képek sorba rakása történés szerint.  Vizuális ritmus: minta kirakók.  Vizuális memória: memória játék „Mi változott meg?”  Alakítás, formaállandóság: építés, puzzle, dominó, minták másolása. Az

ábrázoló

tevékenységben

a

témákat

hozzárendeljük

a

külső

világ

tevékeny

megismeréséhez.(évszakok, ünnepek, stb.) Lehetőséget biztosítunk, hogy a mese fantáziavilágát, szereplőit megjelenítsék. Mozgás közben megtanulják a téri tájékozódást, megismerik testsémájukat, melyet az ábrázolás során síkban jelenítenek meg. Célunk a gyermekek élmény- és fantáziavilágának képi, szabad önkifejezése. A gyerekek térforma- szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti fogékonyságuk, nyitottságuk, igényességük kialakítása. Az ábrázoló tevékenység célja maga az örömteli cselekvés, nem pedig a produktum, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. Az óvodapedagógus feladatai: A gyermeki alkotó tevékenység feltételeinek megteremtése: Az alkotó tevékenységhez méretben, minőségben megfelelő eszközöket használunk. Az eszközök kiválasztásában a praktikum, a célszerűség, a minőség és az esztétikum dominál. A

tevékenységhez a megfelelő hely olyan, ahol a mozgó gyermekektől védett az alkotók köre. Olyan légkört igyekszünk kialakítani, amelyben a gyermekek szívesen kapcsolódnak be a munkába, az elrontott, sikertelen lépéseiket minden lelki feszültség nélkül javítják, vagy újrakezdik. A tevékenységhez elegendő időt is biztosítunk, hogy a gyermekek lehetőleg addig alkossanak, ameddig kedvük tartja. Az eszközök biztonságos kezelését egyénenként, differenciáltan tanítjuk meg a gyermekeknek, megismertetjük őket a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és kézi munka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. Feladatunk, a mindennapi szabad játékban is ezeket a feltételeket megteremteni. A szülőknek a gyermekek alkotásait dossziéban összegyűjtve a nevelési év végén adjuk át. A 3 - 7 éves korban tervezhető alkotó tevékenységek, azok tartalmának, minőségének fejlesztése: Az óvodába kerülő 3-4 éveseknek lehetővé tesszük, hogy játszva ismerkedhessenek az anyagokkal, eszközökkel és a technikai kivitelezés lehetőségeivel. Elkezdődik az esztétikum iránti érzékenység és értékelő képesség kialakulása- észrevétele, együttesen gyönyörködve a saját alkotásában, a mű- és népművészeti szépségekben. Megtervezzük, a képalakító tevékenységek technikáját, eszközeit. Nem tervezhető a szándéktalan firka, és a látszólag szándékos forma- firka időszakában a téma. A gyermekeknek lehetősége van az élményeiknek, érdeklődésüknek megfelelő szabad témaválasztásra. A képalakítás megjelenik festéssel, zsírkrétával, papírragasztással, agyagba, homokba karcolással, nyomattal. Segítjük a gyermekek képalakító készségeinek megindulását a szórt elrendezéstől a képelemek, részformák elemeinek egymáshoz rendezésével. A gyermek az elkészült firkák után megfogalmazzák, hogy mit alkotottak. A gyermekek tetszés szerint vesznek részt a plasztikai alakításban. Megismerkednek az anyagok alakíthatóságával nyomkodva, ütögetve, gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva, mélyítve, tépegetve, karcolva, stb. Biztosítva van a mindennapi mintázás gyurmával. (alkalomszerűen lisztgyurmával, agyaggal) Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló, térbeli tájékozódó- és rendszerező képességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér, forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. A 4- 5 éves gyermekek alkotó tevékenységét bővítjük. A gyerekeknél megjelenő szándékos képalakító tevékenységet segítjük élményeikhez kapcsolódó témákkal, s azokhoz megfelelően illeszkedő technikákkal. Arra törekszünk, hogy jelenjen meg rajzaikban az emberábrázolás, környezet, tárgyak, cselekmények saját elképzelés alapján történő megjelenítése.

A gyermekek gyönyörködjenek a gazdag formákban, a színkeveréssel alkotott színárnyalatokban. Használjanak ceruzát, krétát, filc- és rost irónt, fapálcákat, különböző vastagságú ecseteket a rajzok finomabb kidolgozásához. Alakítsanak képet spárgából, fonalból, textilből, termésekből. A plasztikai munkák során legyenek képesek a formák tagolására. Tudjanak játékukhoz kellékeket, valamint ajándékokat készíteni. Használjanak különböző formájú textilt, bőrdarabot, gallyat, terméseket a plasztikus formák létrehozásához. Az építés során variálják a teret, az építés lehetőségeinek részletezését. Használjanak ehhez pl. nagyobb méretű dobozokat, takarókat, berendezési tárgyakat. A gyermekek segítsenek az eszközök előkészítésében, elrakásában. Az 5-6-7 éves gyermekek alkotó- együttműködési készségét figyelembe véve a mi feladatunk segíteni a képi, plasztikai és a környezetalakításból eredő aktív tárgykészítés bővülését. A képalakítás során a gyerekek közös kompozíciókat alkotnak, folyamatosan gazdagítva újabb technikai megoldásokkal, eszközökkel. A saját élményeken alapuló cselekményes témákban megjelennek a mesék, versek, énekes játékok, ünnepek eseményábrázolása is. A plasztikai munkájukban tükröződhet a közös térbeli többalakos kompozíció, egy- egy mesejelenet, énekes játék stb. Célunk, hogy az óvoda „legidősebbjeinek” legyen igénye az ajándékkészítés - ünnepekhez kötötten - szüleik, esetleg társaik részére. Segítjük a gyermekeket abban, hogy az építés során nagyobb méretű elemekből, térben állítsanak össze pl. búvóhelyeket, mobil színpadot, stb. A tevékenység differenciált szervezeti formáinak biztosítása: Az alkotó tevékenységek a mindennapi játékba integrálódnak. Egy héten egyszer tudatosan irányított mikro csoportos, kötetlen formájú tevékenységeket szervezünk. Az egyéni segítségnyújtás érdekében egyszerre csak 5- 6 gyerek vesz részt a tevékenységben. Megteremtjük a lehetőséget, hogy minden gyerek ilyen formában megalkothassa az ajánlott eszközfeltételekkel képi- plasztikai elképzeléseit. Jelenítsék meg személyiségük kivetített darabját, amelyben érzelmeik, vágyaik, szorongásaik, fantázia és élményviláguk mutatkozik meg. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére 

Képalkotásban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket.



A gyermekek alkotására jellemző a részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása. Színhasználatukban érvényesítik kedvenc színeiket.



Örülnek alkotásaiknak és közösen elkészített kompozícióknak.



Plasztikai munkáik egyéniek, részletezőek.



Téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködők.



Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne.



Megfogalmazzák értékítéletüket.



Önállóan és csoportosan is készítenek játékokat, ajándékokat, kellékeket.

6. 5. C. MOZGÁS Pillangó, Pitypang intézményegység A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája. A torna, a mozgásos játékok az óvodáskor egész időszakában, a 3-7 éves gyermekek fejlődésében jelentős szerepet tölt be. Fejleszti a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás). Ebben az életkorban a gyermekek leginkább a mozgás, a tevékenység által szereznek információt

környezetükről.

A

mozgásfejlesztést

igen

tágan

értelmezzük.

Az

aktív

nagymozgásoktól kezdve a finommotoros manipulációig mindent magába foglal, és az egész személyiség fejlődését elősegíti. Kedvezően befolyásolja az értelmi és a szociális képességek alakulását is. Az óvodáskorú gyermek mozgásszükséglete igen nagy. Általános tapasztalatunk, hogy a gyermekek keveset mozognak. A gyermekek mozgásigényének kielégítése, ezzel együtt harmonikus és összerendezett mozgásfejlesztése különösen lényeges feladatunk az óvodában. A

következetes,

rendszeres

mozgás

segítségével

lehet

a

gátlásokat

feloldva,

a

mozgáskoordinációt, a testi képességet - erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelésfejleszteni. Ezáltal fejlődik a gyermekek érzelmi, akarati, értelmi képességei és készségei. A fejlesztő gyakorlatok komplex hatása abban van, hogy mindig a fizikai képességek, az ideg – izom és pszichikai tényezők komplex egységében egyesül. Mozgással fejleszthetők olyan pszichés részfunkciók, amelyek alapját képezik később az írás – olvasás elsajátításának. Az óvodába lépéskor megtörténik a gyermek fizikai képességeinek, mozgásának felmérése. Három éves kortól a nagymozgások fejlődése teszi, hogy a földközeli mozgások, mint a csúszás, kúszás, mászás, járások, futások igen könnyen és jól fejleszthetők. Az óvodában fokozatosan nehezített formában az egyéni és életkori sajátosságoknak megfelelően egyre több részfeladattal párosítva, eszközzel kiegészítve végeztetjük ezeket a mozgásformákat. A gyermekek sok gyakoroltatással megtanulják mozgásukat befolyásolni, lendületet visszatartani többféle eszköz segítségével. Sok gyermek mozgása összerendezetlen, egyensúlyérzéke bizonytalan, gátlásokat vált ki, félelmet idéz elő. Ezeket az adottságokat differenciált fejlesztéssel és egyéni bánásmóddal, megfelelő méretű és biztonságos sportszerekkel és sok gyakorlással lehet korrigálni. A testnevelés döntő feladata a gyermeki szervezet sokoldalú, arányos fejlesztése, a mozgásigény

sok játékkal, és egyéb természetes mozgással történő kielégítése. A testnevelés foglalkozás keretei között olyan tervszerű, rendszeres ráhatásra törekszünk, ahol a testgyakorlatok tudatos alkalmazásával a személyiség sokoldalú képzésével, a motoros képességek és mozgáskészségek kibontakozását, a mozgáskultúráját fejlesztjük. A testnevelés foglalkozásokat az időjárásnak megfelelően az udvaron vagy a teremben tartjuk. A mozgásfejlesztés fő feladatai: 

A természetes mozgáskészségek fejlesztése, stabilizálása. (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás)



A mozgáselemek beépülésének segítése a természetes mozgások sorába



Az egészséges testi fejlesztés, ami magába foglalja a következő feladatokat: o A testi képességek teherbíró, ellenálló képesség alakítása, a szervezet erősítése o Differenciált terheléssel az egyensúlyérzék, a ritmusérzék, a motorikus képességek fejlesztése, a testséma és a helyes testtartás alakítása o A térbeli, időbeli tájékozódás, helyzetfelismerés, döntés fejlesztése o A személyiség akarati tényezőinek alkalmazkodó képességeinek fejlesztése o A mozgáskultúra, a mozgáskoordináció fejlesztése, különösen a népi mozgásos és egyéb játékok által o Rendszeres, aktív mozgáshoz szoktatás, a mozgásszükséglet fenntartása o Az egészséges életmódra való készségek, jártasságok alapozása o Egészségóvás megelőzéssel

A sajátos feladatokat részfeladatokra bontjuk: -Testi fejlődés biztosítása: Vázizomzat sokoldalú, arányos erősítése, fejlesztése. -Motoros képességek fejlesztése: kondicionálás (elsősorban állóképesség), koordinációs (téri tájékozódás, egyensúlyérzék, ritmuskészség), mozgékonyság, hajlékonyság fejlesztése -Mozgáskultúra kialakítása: mozgásos cselekvések, mozgásos játékok segítségével -Játék: mozgásos játékok szervezése, versenyigény felkeltése, szórakoztató élmények nyújtása A mozgásos tevékenységeket tervszerű kötött, játékos formában szervezzük.  3 - 4 - 5 éves gyermekek részére heti egy alkalommal (tornatermi mozgásos tevékenység)  5 - 6 - 7 éves gyermekek részére heti két alkalommal (tornatermi mozgásos tevékenység ) Évről - évre egyre több olyan gyermekkel találkozunk, akiknek testtartása, járása eltérő a természetestől. Az enyhébb eseteknél egyénre szabott, fejlesztő mozgásokkal, egyenes fekvőhely

biztosításával a testtartást javítjuk. A nyári időszakban mezítláb járással, a lábboltozatot erősítő speciális játékos gyakorlatokkal próbáljuk a lúdtalp kialakulását korrigálni. Az intézmény orvosa alkalomszerű vizsgálataival kiszűri a súlyosabb problémákat, amely már nem óvodapedagógusi feladat, szakirányú fejlesztést igényel. Mozgásfejlesztésre az Óvodai nevelés minden napján lehetőséget biztosítunk. Tágas udvarunkat igyekszünk ezen a területen is jól kihasználni minden évszakban. Tesszük, mert fontos: -

a testi egészség fejlesztése

-

a személyiségfejlesztés

-

a tanulási képességek fejlesztése

-

gyermekek mozgásos játék-igénye

Kiemelt mozgásfejlesztés két területen valósul meg: - a szabad játékban a gyermekek spontán, természetes mozgása közben, valamint a kötelező testnevelési foglalkozáson. A foglalkozásokon a részvétel kötelező, de nem kényszerítő. A mozgás tartalma: a szabad spontán mozgás. A mozgást nem kell külön megszerettetni a gyermekkel, mert az állandó belső késztetést érez a mozgásra, örömmel és természetes módon gyakorolja azt. Az óvoda-udvar lehetőséget nyújt a mozgásformák gyakorlására, miáltal a gyerek természetes mozgásigénye sokrétűen kielégül. A mozgásos népi játékok tere is igazában a kinti tér: szembekötősdik, labdacica, célba dobások, ugróiskola, kötélhúzás, várvédők, stb. A gyerekek különböző terepeken gyakorolják a természetes és egyéb mozgásokat: fogó, árokfogó, mászások, gurulások, bújócskák, futások, járások, labdajátékok. Az óvodapedagógus a téli időszakban jeges játékokat szervez, csúszkálást, szánkózást, hógolyózást, stb. A mozgásos játékok során is a gyermek választhatja meg játékát, társait. A szabadidőben zajló szervezett mozgásos játékokban a gyerek önként vesz részt, arra törekszünk, hogy a szabadban töltött idő utolsó fél óráját szervezetté tegyük. Fontos az egymás testi épségének megóvása, a balesetmentes helyszínek, eszközök megválasztása. - szervezett testnevelés foglalkozásokon, a gyermekek számára a megfelelő nehézségű gyakorlat kiválasztása nem csak a mozgásos képességeit fejleszti, hanem képet ad önismeretéről és a társrafigyelésről is. A feladatok végrehajtásánál nem az, az elsődleges célunk, hogy a gyermekek tökéletesen kivitelezve végezzék el a gyakorlatokat. Elsősorban olyan készségeket és képességeket akarunk kialakítani, amelyek majd elősegítik az egyre pontosabb mozgás elvégzését is. Természetesen megmutatjuk a helyes mintát, ösztönözzük és biztatjuk a gyermekeket az

esztétikus, pontos mozgásra. Ez azonban soha nem elmarasztalva, hanem mindig a pozitívumokat kiemelve tesszük. Az egész év folyamán a foglalkozásokon fontos a testnevelési játékok alkalmazása és lehetőségeinek kihasználása. e játék során megtanulnak a gyermekek egymás testi épségére vigyázni, más sikereinek örülni. Így ügyeskednek, önbizalmuk nő és megalapozott bátorságra tesznek majd szert. Hozzászoktatják ezek a játékok őket a szabályok betartásához és az önfegyelemhez is. A 3-4 évesek testnevelési anyaga nagyrészt a természetes mozgásokat tartalmazza, a nagymozgások fejlesztése a kiemelt feladatunk. Pl.: különböző járások, futások, csúszások, mászások talajon, szereken, tárgy alatt vagy fölött, szer megkerülésével, stb. Az egészséges személyiség fejlődéséhez hozzátartozik, hogy a gyermekeknek önmagáról egyre pontosabb információi legyenek. A testnevelési foglalkozásokon, a legtermészetesebb módon ismerkedhet testrészeivel és azok funkcióival. 4-5 éves korban a mozgásfejlesztésből már nagyobb szerepet kap a tér mozgásos megismerése. Ennek érdekében sok olyan gyakorlatot kell tervezni, amikor különböző irányokban végeznek mozgásokat és különböző formákat mozognak be. Pl. futás, jelre sorakozás az óvodapedagógus előtt (az óvodapedagógus a helyzetét mindig változtatja) szökdelés padok körül, fák között hullámvonalban. Elhelyezkedés különböző szereken, formákban. Előtérbe kerül még az egyensúlyérzék fejlesztése, pl: különböző mozgások végzése emelt felületen, forgások, fordulatok, testhelyzetváltozások, futás közbeni megállások. Szem-kéz, szem-láb koordinációt fejlesztő gyakorlatok, pl. babzsák feldobása, elkapása, célba dobás, egyensúlyozó járás létra fokai között, célba ugrás. A 6-7 éves gyermekeknél az észlelés fejlesztése a legcélzottabb. Ebben az életkorban az alaklátás, formaállandóság fejlesztésére tervezhetünk sok gyakorlatot. Ezek közül egyes gyakorlatok csukott szemmel is elvégezhetők. Pl. labdagurítás a test körül jobb és bal kézzel, csukott szemmel is. Körforma kialakítása szalaglengetéssel, karkörzéssel test előtt, test mellett, csukott szemmel is. Új feladatként jelentkezik a finommotorika fejlesztése. Ez nagyon lényeges fejlesztési terület, mivel a finommotoros koordináció az írás megtanulásának elengedhetetlen feltétel. Kötött mozgásos tevékenységek során ezt természetes módon a szerek különböző fogásmódjával, kisebb testrészekkel végzett mozgásokkal lehet fejleszteni. Nagyon jól használhatók erre a célra a különböző méretű labdák, botok, szalagok. A mozgás, testedzés fontosságára szeretnénk felhívni a gyermekek figyelmét, ezért óvodánkban

már hagyománya van, az évenkénti sportnapnak, melyet mindig ősszel szervezünk meg. Ekkor lehetőség adódik, hogy vendégül lássuk a Máltai Szeretetszolgálat Fogyatékos Személyek Nappali Intézetét is. A szabad játéktevékenységben célunk az, hogy minden gyermek megtalálja a fejlettségének, érdeklődésének, temperamentumának legmegfelelőbb tevékenységet. A gyermek, mozgásán keresztül ismeri meg a világot. A programban a mozgásfejlesztés tartalma bővül a népi sportjátékok nyújtotta mozgásformákkal. A nap folyamán a gyerek állandó „mozgásban van”. A tapasztalatok hiányában még nem látja minden mozgásának a következményét. A felnőtt az önpróbálkozásnak teret ad, türelemmel kivár, balesetveszély esetén lép közbe. Meggyőződésünk, hogy a kellemes légkörben, jól szervezett mozgásos tevékenységekben a gyermekek örömmel vesznek részt. A sikeres, jó hangulatú tevékenység a gyermekek számára pozitív élményt nyújt, ez újabb cselekvésre készteti őket, így a mozgás természetesen beépül a gyermek spontán tevékenységeibe, szokássá, igénnyé válik. A rendszeres mozgás során fejlődnek pszichikai, testi, értelmi és szociális képességei, ezek eredményeként egészségesebb lesz. Óvodáskor végére a gyermek mozgáskultúrája életkorának megfelelően fejletté válik, jól tájékozódik

térben,

fejlődik

helyzetfelismerése,

döntés

–

és

alkalmazkodóképessége,

személyiségének akarati tényezői. Mozgása összerendezett, harmonikus, kifinomult, testi képességei, edzettsége, teherbíró-képessége alkalmassá teszik az iskolakezdésre.

6. 6. C. A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE Pillangó, Pitypang intézményegység A környezeten értjük mindazt, ami körülvesz bennünket, aminek mi is alkotó elemei vagyunk, amiben az életterünk van, ahonnan életfeltételünket biztosítjuk. Az ember a természet része és így különleges kapcsolatban van önmagával és a környezetével. A környezettel való ismerkedés az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti - emberi tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. Ezek a tapasztalatok segítik őket az életkoruknak megfelelő biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz. Fejleszti megfigyelő képességüket, képzeletüket, gondolkodásukat, emlékezetüket, környezethez kapcsolódó pozitív viszonyunkat. Pozitív szokásokon keresztül környezetorientált magatartás kialakulására törekszünk.

A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok szokásait, a családi kultúra értékeit, megtanulja szeretni, védeni a tárgyi emlékeket. A környezettel való ismerkedés során alakítjuk a gyermekek társas magatartását. A gyermekek fejlesztésének elengedhetetlen feltétele az önismeret aktuális szintű kialakítása. Tudjon reális ítéleteket mondani helyes és helytelen cselekedetekről. Alakuljon benne a saját és mások cselekedeteinek, viselkedésének megítélési képessége. Erősödjön benne a modellkövető tanulás, a társakkal való együtt-tevékenykedés, önmaga elfogadása, reális megítélése. Alakuljon ki bizalom és együttműködés a gyermekekkel és a felnőttekkel. A külső világ tevékeny megismerése más nevelési területekkel is szoros kapcsolatot mutat. A környezet megismerése során a matematikai tartalmú tapasztalatoknak ismereteknek is birtokába jut a gyermek, és azokat tevékenységeiben alkalmazza.. Felismertetjük a mennyiségi, alaki, nagyságbeli, geometriai és térbeli viszonyokat, alakítjuk ítélőképességüket, fejlesztjük tér, sík, és mennyiségszemléletüket. A gyermekek a természeti és emberi környezetben értékelik a szépet, a környezetvédelem és a környezet higiéniájának szerepét. Ezeket a tapasztalatokat, a minél több érzékszervvel való tapasztalást, az élmények többszempontú felidézését lehetővé tesszük a gyermekek számára. Feladatunk, hogy lehetővé tegyük a gyermekek számára a környezet tevékeny megismerését. Elegendő alkalmat, időt, helyet és eszközöket biztosítunk a spontán és szervezett tapasztalat és ismeretszerzésre a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Elősegítjük a gyermekek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában. Nem csak az óvodai tevékenységek során, hanem azokon kívül is kínálkozó lehetőségeket felhasználjuk a tapasztalatszerzésre, megfigyelésre, ezáltal biztosítva a szükséges tapasztalati és élményanyagot. Lehetővé tesszük a gondolkodási képesség alakulását olyan helyzetek létrehozásával, amelyekben a gyermekeknek alkalmuk nyílik különböző szempontok felfedezésére, többféle megoldás közötti választásra, valamint a közvetlen tapasztalat és ismeretszerzés során a gyermekek kommunikációs készségét is fejlesztjük. Így fejlődik beszéd megértő és nyelvi kifejezőképességük. Mindezekhez ismernünk kell a 3 -7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmakat, azokat biztosítva és figyelembe véve az életkori sajátosságokat lesz eredményes nevelő munkánk. Fontos a szülők segítése, felismertetni velük a gyermek környezet iránti érdeklődésének jelentőségét. Ehhez segítséget ad, ha a gyermekek családi kiránduláson, nyaraláson szerzett tapasztalataira támaszkodunk.

A gyermekek a közvetlen környezetükben érzékelik a környezet esztétikumát: hangokat, színeket, illatokat, formákat az élet ritmikusságát. Fontosnak tartjuk tapasztalatok gyűjtését a víz, a levegő és a talaj tulajdonságairól, megóvásáról, ezzel is elősegítve a környezettudatos magatartás alakulását. 3 - 4 éves korban a gyermekek ismerkednek az óvodával, annak közvetlen környezetével, a velük foglakozó felnőttekkel. Megismertetjük testükkel, elnevezésükkel, a végtagok és az érzékszervek funkcióival, ápolásával. A séták során gyakoroltatjuk a gyalogos közlekedést, megfigyeltetjük a járműveket. Figyeljük az évszakok szépségét, színeit, jelenségeit, időjárását, növényeit. Segítségünkkel madáreleséget készítenek. Tapasztalatokat szereznek az időjárás és az öltözködés összefüggéseiről. Gyűjtenek

terméseket,

Megismerkednek

több

leveleket,

kavicsokat,

gyümölccsel,

virággal,

tollakat,

évszakokra

zöldséggel,

jellemző

állattal,

ezek

képeket. formáival,

tulajdonságaival. A gyermekekben alakuljon ki a vízhez való pozitív viszony. Tapasztalják meg a víz tulajdonságait, megjelenési formáit. A gyermekekkel fedeztessük fel a levegő jelenlétét, szükségességét, tulajdonságainak egy részét. Tapasztalják meg a homokozás során a talaj állagát. Tudják megnevezni környezetük tárgyainak színeit. Ismerik az óvoda utcáját, a boltokat, a közelben található intézményeket. Beszélgetünk a környezetünkben látható formákról, nagyságbeli, mennyiségi jellemzőkről. A 4 - 5 éves korú gyermekek élményszerző és tapasztalatszerző sétáit az óvoda utcáján túl, az óvoda közvetlen környezetében szervezzük meg. Törekszünk a megfigyelések, a gyűjtő munkák gazdagítására, differenciálására. Bővítjük a gyermekek ismereteit a családról, a testápolásról, az orvos gyógyító munkájának fontosságáról, a gyalogos közlekedés szabályairól. Megfigyeljük az évszakokat, a természet változásait, jelenségeit, az időjárást. Gyönyörködnek az évszakok növényeiben, hajtatunk virágot, ágat, vetünk magot. Figyelemmel kísérjük a benti és kinti hőmérsékletet, a víz, a napfény hatását és a növények fejlődése közötti összefüggéseket. Terméseket gyűjtenek, és azokat hasznosítjuk. A kertben (parkokban) folyó munkákat megfigyeltetjük, és részt is vesznek benne. Tapasztalják meg a víz felhasználási területeit, fellelhetőségét. Szerezzenek ismereteket a levegő szükségességéről. Ismerkedjenek meg a talaj- nedvesség megtartásával. Gyümölcsök zöldségfélék növekedésének folyamatát megfigyelik. Újabb színeket ismernek fel. Az óvoda környezetében élő háziállatokat, madarakat, bogarakat megismerik, gyűjtenek madáreleséget, madáretetőt készítünk közösen, beszélgetünk a vadonélő állatok védelméről.

Az 5 -7 éves gyermekek már az óvoda tágabb környezetével is megismerkednek, ellátogatnak középületekbe: múzeum, színház, kiállító terem, építkezés, iskola, vasútállomás. Megfigyelik az évszakok szépségeit, a színek árnyalatait, a környezeti szennyeződéseket, a növények fejlődésének feltételeit. A környezetükben található növényekről, virágokról, zöldségfélékről magvakat gyűjtenek, csíráztatnak, ültetnek. Ismerkednek a gyógyfüvekkel, a mezei virágokkal, vadon termő ismertebb növényekkel. Megfigyelik a költöző madarak szokásait. Etetik a madarakat és a leggyakoribb „vendégeket” felismerve megnevezik. A természetünkhöz kapcsolódó ünnepeket: az állatok világnapját - október 4., a víz világnapját - március 22., a föld napját - április 22., madarak-fák világnapja – május 10.-én megtartjuk óvodánkban, ehhez kapcsolódó játékokat, vetélkedőket tartunk életkoruknak megfelelően. A gyermekek megismerkednek környezeti értékeink megóvásával, a szelektív hulladékgyűjtés környezetvédelmi

fontosságával,

az

újrahasznosítással,

a dohányzás

káros hatásaival,

következményeivel. Ismerkednek az óvónő, a dajka és más felnőttek munkájával, szüleik munkahelyével. Szimulációs játékaikban megjelenítik az általuk ismert foglalkozásokat: fodrász, rendőr, orvos, és a családról különböző szerephelyzeteket teremtve a gondozást, a nevelést. Beszélgetnek a család legfontosabb szükségleteiről, valamint a családban megoszló kötelességekről. Bővítjük ismereteiket a szárazföldi, vízi, légi közlekedésről. Megfigyelik a közlekedés irányítását, ellátogatnak a hajóállomásra, természeti kincsünkre, a Balatonra, vasútállomásra. Felismerik a megkülönböztetett jelzésű járműveket (mentő, tűzoltó). Összehasonlításokat, csoportosításokat tudnak végezni az általuk ismert állatokról aszerint, hol élnek, milyen az állatok környezete, életmódja. A színek világosabb, sötétebb árnyalatait felismerik, valamint fel tudják idézni az ismert, jelen nem lévő tárgyak színeit is. A gyermekek fejlesztése a három korosztály esetében közvetlen tapasztalat, tevékenykedtetés és élményszerző megfigyelések alkalmával történik. Hetente egy természeti - emberi - tárgyi környezeti téma megfigyelését tervezünk. Óvodáskor végére a gyermekek tudják a lakcímüket, szüleik pontos nevét, foglalkozását, munkahelyét, óvodájuk nevét, valamint a születési helyüket és idejüket. Különbséget tudnak tenni az évszakok között, tudnak szépségében gyönyörködni. Ismerik a környezetükben lévő intézményeket, szolgáltató üzleteket, esztétikai alkotásokat. Ismerik háziállatokat, vadállatokat, madarakat, bogarakat, környezetük növényeit és azok gondozását. Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a közlekedési eszközöket. Össze tudják

hasonlítani a mennyiségeket, nagyságrendet forma szín szerint. Megkülönböztetik a jobbra - balra irányokat, értik a helyeket kifejező névutókat. Felismerik és megnevezik környezetük színeinek sötét és világos változatait. Észreveszik a tárgyak jelenségek közötti összefüggéseket. Összehasonlítanak ismert tárgyakat, jelenségeket külső jegyeik, rendeltetésük alapján. A testrészeket az emberi test felépítésének megfelelően fel tudják sorolni, igényesek testük tisztaságára. Felismerik a reggelt, az estét, mint napszakokat. Meg tudják különböztetni az évszakokat, ismernek néhány jellegzetességét az egyes évszakoknak. Óvodáskor végére a gyermek elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és a gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét; a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartásformák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi, geometriai, alaki, nagyságbeli és téri ismeretei vannak. A matematikai nevelés önálló tevékenységként nem, csak komplexen jelenik meg az óvodai nevelésünkben. A külső világ megismerése közben szerezett tapasztalatok, ismeretek matematikai jelentéssel bírnak. Az élő és élettelen valóság megismerő folyamatában felfedezhetők azok formai és mennyiségi sajátosságai is. A gyermekek ábrázolótevékenységei térbeli viszonyokat tükröznek. Az irodalmi nevelés meséiben rejlő számosság, a mesefigurák formai, mennyiségi kifejeződése állandóan ébren tartja a matematikai jellegű tapasztalatokat, ismereteket, azok nyelvi formáját. A gyermek legkedvesebb időtöltése, egyben alapvető tevékenysége a játék, amely lehetőséget biztosít a matematikai megnyilvánulásokra. A különböző tevékenységek során szerzett tapasztalatok, matematikai ismeretek vagy a meglévők gyakorlása a gyermekek sokoldalú fejlődését segítik. 4 - 5 éves korban a gyermekek fölismerik a tárgyak közötti különbségeket, tulajdonságaikat felismerik, megnevezik. Szét tudnak válogatni, sorba tudnak rendezni tárgyakat meghatározott tulajdonság szerint. Irányított összehasonlításokat végeznek, szavakban is képesek ítéleteket alkotni. Halmazokat, mennyiségeket képesek összehasonlítani, becsléseket, párosításokat végeznek. 6-10-es számkörben képesek megszámlálni tárgyakat, élő és élettelen dolgokat. Tájékozódnak térben, síkban, névutókat használják.

5- 7 éves gyermekek tárgyak, személyek, dolgok tulajdonságait felismerik, megnevezik, összehasonlítják

őket

tulajdonságaik

szerint.

Halmazokat

képeznek,

szétválogatnak

(osztályoznak) meghatározott tulajdonság szerint. Irányított összehasonlításokat-, szavakban történő összehasonlításokat végeznek, ítéleteket alkotnak. Mennyiségeket összemérnek, becsléseket végeznek. Halmazokat bontanak, számlálnak (több, kevesebb, ugyanannyi fogalmak ismerete). Méréseket végeznek különböző egységekkel, tömeget, űrtartalmat mérnek. Síkbeli alkotásokat készítenek szabadon, mozaiklapokból, építenek szabadon különféle formákból. Tájékozódnak térben, síkban, nyitott zárt vonalak között, előttem, mögöttem, mellettem, rajtam kifejezéseket tudják, használják. Óvodáskor végére, a könnyen emlékezetébe vésett számnevek mellett megalapozzuk, előkészítjük a szám fogalmi tartalmát, numerikus értékét a gyermekek gondolkodásában. Sokoldalú cselekvés, tapasztalás, játékos tevékenység segítségével megalapozzuk a természetes szám képzetét. Szétválogatás, osztályozás közben alakul a gyermek ítéletalkotása, a tárgy és jegye tulajdonságai közötti kapcsolat megteremtésével. Óvodáskor végére a gyermek nemcsak tárgyak, jelenségek között keres kapcsolatokat, hanem a térben való tájékozódása során saját személyével, személye és a tárgyak, személye és más személyek között is.

6. 7. C. MUNKA, MUNKA JELLEGŰ JÁTÉKOS TEVÉKENYSÉGEK Pillangó, Pitypang intézményegység A munka az óvodában játékos jellegű. A játék és a munka közötti különbséget az jelenti, hogy a munkának mindig konkrét célja van és többnyire külső irányítással folyik. A munka az óvodában a gyermek önként vállalt tevékenysége. A játékidőben, élethelyzetekben bármely tevékenységben adódik lehetőség a munkavégzésre. A gyermekek kezdetben önmagukért, saját szükségleteik kielégítéséért dolgoznak az óvodapedagógus közreműködésével, majd később szívesen végeznek munkát társaikért is. A munka olyan fontos akarati tulajdonságokat fejleszt, mint a kitartás, felelősségérzet, fegyelmezettség, szabálytudat, céltudatosság, önállóság, pozitívan és sokoldalúan hat a motoros képesség fejlődésére. A gyermekek mindennapi munkálkodásuk közben ismerkednek környezetükkel, a felnőttek tevékenységeivel. Az őket körül vevő tárgyi világról egyre pontosabb információk birtokába jutnak. Nem csak megtanulják a munkaeszközök célszerű használatát, hanem használatuk közben bemozogják az őket körül vevő szűkebb és tágabb környezetüket, megtanulnak eligazodni környezetük térbeli viszonyai között, mozgásos,

tapintásos, vizuális információkat szereznek a világról. Mindeközben természetes módon alakul a gyermek szociális magatartása, társas kapcsolata, közösségi élete. Eközben alakítjuk belső fegyelmüket, kötelezettség vállalásuk teljesítését. Megtapasztalják, hogy a munka rendszeres, ismétlődő tevékenység, újra és újra el kell végezni. A munka során fejlődik a gyermekek önértékelési képessége és társas kapcsolata. A munka alapvető feltételei irányításának alapelvei: 

megfelelő munkaeszközök, azok rendben tartása



elegendő idő, a munka elvégzésére úgy, hogy ne legyen várakozási idő



megfelelő hely, átrendezéssel teremtjük meg azt a helyet, ahol a feladat kényelmesen, másokat nem akadályozva elvégezhető;



a munkaeszközöket hozzáférhető helyen tartjuk



elegendő munkalehetőség (amit a gyermek el tud végezni, azt mind ő végezze)



megfelelő légkör- nyugodt, békés hangulatban a gyermekek önállóan tevékenykedjenek, de legyen lehetőségük bármikor segítséget kérni a felnőttől.



Az egyes munkafajtákat fokozatosan vezetjük be, a gyermekek fejlettségétől függően, differenciáltan alakítjuk a követelményeket, munkamennyiséget fokról fokra növeljük



Értékeljük a gyermekek munkáját, önmagához, korához, képességeihez mérten



A munkafeladatokkal történő megbízás mindig sugallja a gyermek számára, hogy képesnek tartjuk a feladat elvégzésére



A különböző munkafajták előkészítésében és végzésében a dajkák is aktívan részt vesznek, az óvónővel megbeszéltek szerint



A munkára nevelésnél számítunk a család együttműködésére

Munkafajták:  az óvodai életet végigkísérő önkiszolgáló munka, amely a gyermekek önállóságát, önfegyelmét, kitartását, feladattudatát fejleszti; saját magukkal kapcsolatos tevékenység elvégzését nem kötjük életkorhoz, de fokozatosan elvárjuk az öntevékeny részvételt, majd a teljes önállóságot mindenkitől, saját fejlődési ütemében, tempójában. Tartalma: étkezés, öltözködés, testápolás.  a játékban megjelenő, önmaguk és társaik valós szükségleteit kielégítő munkák, a gyermekek önként vállalt alkalmi tevékenységei: naposi munka: felteszik az asztalterítőt, étkezéshez szükséges eszközöket esztétikusan elrendezik az asztalon. Étkezés után leszedik az asztalt, a terítőt összehajtják, helyére teszik.

Szalvétatartóba elegendő szalvétát tesznek.  a csoport hagyományok ápolásához kapcsolódó munkák (ünnepi készülődések: takarítás, díszítés, a terem átrendezése, meglepetések, ajándékok készítése) együtt működés a szülőkkel a csoportokért felvállalt munkákban.  az élő környezet rendszeres ápolása: növények gondozása - kerti munka (veteményezés, csíráztatás, növények locsolása, gazolás, az érett termések és gyümölcsök betakarítása, palántázás, a kerti szerszámok használata, tisztántartása) állatok gondozása (madáretetés, az akvárium tisztántartása, a halak etetése)  az önként vállalt és kisebb csoportokban is végezhető alkalmi megbízatások: a játékok helyére rakása, a csoportterem átrendezése, a tevékenységekhez eszközök kiosztása, összeszedése, minden évszakban szívesen vállaljanak részt az aktuális udvari munkák elvégzésében (levélseprés, hó seprés, megbízatások teljesítése), üzenet közvetítés, létszám átadás, segítség kisebbeknek (öltözésnél)

Óvodáskor végére:  a gyermekek szeretnek közösen dolgozni  igényesen, önállóan végzik a naposi munkát  segítséggel végzik a növények és az állatok gondozását  szívesen vállalnak megbízatásokat  örömmel segítenek a kisebbeknek  szeretnek meglepetést készíteni szüleiknek, társaiknak  megbecsülik a felnőttek és társaik munkáját

6. 8. C. TANULÁS – DIFFERENCIÁLT EGYÉNI FEJLESZTÉS Pillangó, Pitypang intézményegység A gyermekek tevékenységeik során szerzett benyomások, tapasztalatok, élmények alapján tanulnak. A tanulási képességek fejlődését az óvoda felerősíti. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. A tanulási képességek a játékon keresztül fejlődnek a legjobban. Ezért az óvodai tanulás fontos színtere a játék. A gyermek játszik, játék közben, játékosan szinte észrevétlenül tanul, fejlődik értelmi képessége: érzékelése, észlelése, emlékezete, figyelme, képzelete, képszerű szemléletes

gondolkodása. Az óvodai tanulás szélesebb értelmű, nem csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A gyermeknek lehetősége van arra, hogy az óvodai élete folyamán valamennyi pillanatban erőltetés nélkül spontán módon tanuljon, ismereteket, tapasztalatokat szerezzen, kétségeire, kérdéseire választ kapjon, ezek által újabb ismeretekhez jusson. Minden tevékenységformában lehetőséget adunk a gyermeknek a több érzékszervet igénybevevő tapasztalásra, a sokoldalú cselekedtetésre, megfigyelésre. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. A közvetlen és távoli környezet folyamatos megfigyelése, megismerése az érzékelés, a többoldalú tapasztalatszerzés fontos része a gyermek tanulási folyamatának. A gyakorlatban igyekszünk minden ismeretet, tapasztalatszerzési szituációt több oldalról megközelíteni, úgy hogy az ismeretszerzést velük együtt éljük át. Programunkban a tanulási folyamatok megvalósításának módját, az egyes tevékenységi formák fejezeteinek részletes kidolgozásánál rögzítettük. A tanulás az óvodáskor végére, az óvodai élet sokszínű tevékenységeinek segítségével teljesen elkülönült önálló tevékenységi formává válik. A gyermeknek igénye legyen az ismeretek folyamatos beáramlására, azok elsajátítására, elmélyítésére. Szándékos figyelmének tartama érje el a 10 -15 percet. A 3 - 7 éves gyermek életében a játékban integrált tanuláson kívül a tervszerű ismeretszerzésnek is helye van az óvodában. Munkánk során ezen tervszerű ismereteket nyújtó foglakozások úgy épülnek be a napirendbe, hogy azok ne zavarják meg a gyermek folyamatos játékát. A legmegfelelőbb pillanat kihasználása az óvónői szabadság függvénye, a mit - mikor - hogyan beépítése a folyamatos napirendbe. A tanulás lehetséges formái az óvodában: - utánzásos minta és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás (szokások alakítása) - a spontán játékos tapasztalatszerzés - cselekvéses tanulás - irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés, gyakorlati problémamegoldás - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermeket személyiségének kibontakozását.

Differenciálás alatt, a különbségek, egyéni sajátosságok figyelembevételét értjük. Differenciált fejlesztésre szükség van, mert minden gyermek más, más környezetből érkeznek, más családi háttérrel rendelkeznek, más képességeik vannak. A differenciálás lehet nemek szerint, érdeklődés-, képesség-, motiváltság-, aktivitás-, önállóság-, kor-, tevékenység tempója-, tanulási stílus szerint. Sok olyan szempont van, ami szerint mások a gyermekek, vagyis ha csak egyféle módszert alkalmaznánk, az semmiképpen nem vezetne eredményre. Véleményünk szerint differenciálásra szükség van, nem megkerülhető. Differenciálás segítségével nemcsak egyéni fejlesztést végezhetünk, hanem projekt módszer segítségével, több csoportot alkotva, minden gyermek a saját fejlődési ütemében végezheti a tevékenységeket. Az óvodapedagógus a gyermekekhez alkalmazkodva differenciált módszervariációk segítségével, indirekt módon a tevékenységrendszerre hatás útján fejleszti a gyermekeket, majd ezt egészíti ki direkt

hatásokkal.

A

gyermekek

oldaláról

közelítve

differenciáltan

kezeljük

a

problémaérzékenységüket, érdeklődésüket, döntéshelyzetbeli magatartásukat, a megvalósításhoz szükséges viszonyukat. A tevékenység oldaláról figyelembe vesszük: 

a szabadon választott önálló és a társakkal folytatott játékokat,



a nevelővel folyó közös játékot



a képességfejlesztő (szabály) játékokat



a játékok és a tanulás-tanítás kapcsolatát



a szabadon választott és a kötelező tevékenységek közötti kapcsolatot

A fejlesztés során differenciálunk az időtartammal, eszközökkel, technikákkal, követelményekkel, valamint munkaformákkal (egyéni, csoportos). A gyermek egyéni sajátosságai közül egyéni fejlődési tempója, fejlettségi szintje kíván különös figyelmet. Ha tudjuk melyik gyermek, milyen ismeretekkel rendelkezik egy-egy feladat megoldásához, akkor a segítség mértékét és módját előre meghatározhatjuk.

Fontos, hogy

minden gyermek egyéni képességéhez, fejlődési üteméhez, fejlesztési lehetőségeihez mért feladatot kapjon, s oldja meg azt. Fontos, hogy az eltérő képességeket figyelembe véve sikerélményhez jusson a gyermek. Az eltérő képességek sajátosságai közé tartozik a tehetséggondozás is. Fejlesztésünk tulajdonképpen a környezeti feltételek illesztése az érési folyamatokhoz. Óvodáskor végére kialakulnak az alapvető funkciók: o pontos, differenciált vizuális észlelés (alak, forma, méret, szín, Gestalt-látás, térbeli helyzet helyes megítélése, vizuális információk sorba rendezése)

o pontos, differenciált auditív észlelés (adott hangok megkülönböztetése, kiemelése, helyes egymásutániságának megítélése, hangcsoportok egységbe foglalása) o összerendezett koordinált mozgás (szem-kéz koordináció) o a látott és hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása (keresztcsatornák együttműködése) o rövid idejű vizuális és verbális memória o szándékos figyelem, kb. 10-15 perc figyelem-koncentráció képessége.

7. C. ÓVODÁNK HAGYOMÁNYOS ÜNNEPEI, MEGEMLÉKEZÉSEI, JELES NAPJAI, EGYÉB RENDEZVÉNYEI Pillangó, Pitypang intézményegység „ A múlt tisztelete az a vallás, mely az új nemzedék köteléke. Ne veszítsünk el a múltból, mert csakis a múlttal alkothatjuk a jövendőt.”

Anatole France Változó világunkban igyekeztünk azokat a hagyományokat óvodai életünkbe beépíteni, melyek minden korban általános érvényű értékeket tükröznek. Hagyományainkkal, ünnepeinkkel erősíteni próbáljuk az emberi kapcsolatokat, örömteli együttléteket teremtünk, kiemelkedve a hétköznapok egyhangúságából. Lehetőséget teremtve olyan viselkedésmód elsajátítására, melyeknek a közösség tagjai alávetik magukat,

amely megfelel az élő kulturális

hagyományoknak. Az ünnepnapokat éppen úgy mint a hétköznapokat a közösségi életforma jellemzi. Az ünnepek, a szokások keretet adnak a munkánknak. Az a nevelési folyamat, amelyben eszközként használják fel a hagyományokat, népszokásokat, azok gyakorlását, sokkal több ismerethez juttatja a folyamatban rész vevő gyermeket. Színesebbé teszi hétköznapjaikat, pozitívan hat érzelmi világukra, közösségi életükre. Az óvodánkban folyó nevelés olyan szemléletmódot kíván tőlünk, amely tekintettel van a gyermek egyéni fejlettségére, és alkalmas az együttléthez szükséges szokások kialakítására. Ebben a hagyománykereső, hagyományépítő tevékenységünkben a családokat is bevonjuk, példát adva az otthoni ünnepek derűs légkörének megteremtésére.

Időpont megnevezése

Külső megjelenítés

Tartalma

a nagycsoportosok és középsősök meglátogatnak őszi termésekkel, terményekkel díszített termek egy családot, vagy egy közeli szüret gyümölcsöst, ahol részt folyosók október vesznek és megfigyelik a szüretet és egyéb betakarítási munkákat Pályázati lehetőség függvényében kerül Játékos sport délelőtt megrendezésre: Sportoktóber délelőttünkön mindkét épületből részt vesznek a gyermekek, valamint a Máltai Szeretetszolgálat Fogyatékos Személyek Nappali Intézményével közösen mozgással köszöntjük az őszt Csoporton belül állatokkal kapcsolatos verseket tanulunk, Október 4. séta a környéken, nagyoknak Állatok világnapja kirándulás Hazafias érzelmek kialakítása, elmélyítése Október 23. Ünneplő ruha Magyar népmese bábelőadása vagy dramatizálása (óvodapedagógusok) Márton-nap alkalmából a gyermekek lámpásokat készítenek, libával November 11. kapcsolatos verseket tanulnak. Márton-nap Délután nyílt, szülőkkel (nyílt délután) közösen meggyújtjuk a lámpásokat. Karácsonyra hangolódás, várakozás, készülődés: Karácsonyi díszek, ajándékok készítése, sütemények sütése (mézeskalács) Advent / András naphoz Advent jelképeivel legközelebb eső vasárnaptól, a megismerkednek a gyermekek az adventi naptár feladatait negyedik vasárnapig tart Karácsonyi díszekkel, adventi napról - napra közösen bontják ki, oldják meg koszorúval díszítjük a szobákat, előteret cseresznye, mandula aranyvessző ágat vízbe Borbála nap Vízbe tett gyümölcsfa ág tesznek, folyamatos december 4. megfigyeléseket végeznek karácsonyig Kézműves-délutánunkon a gyermekek szüleikkel December eleje közösen karácsonnyal Karácsonyi kézműves délután kapcsolatos tárgyakat, (Nyílt délután) ajándékokat készítenek

Mikulás december 6.

Luca nap december 13.

Karácsony a 3. Gyertya meggyújtása utáni hét

Vízkereszt január 6.

Mikulás reggelére kikészített zsákba, cipőkbe belekerül a meglepetés; a varázs megőrzése érdekében a télapó nem jön be csak integet; ablakon keresztül üdvözli a gyermekeket; az ajándékokat a gyermekek cipőibe helyezi

Búza vetés

- mézeskalács készítés  asztaldísz, fenyőfa dísz készítése  termek, folyosók virágos ággal, fenyőággal búzával díszítettek

 fabontás  időjárás megfigyelés  kezdődik a farsangi készülődés

„ sok a teendője estére mindenkihez el kell jutni az ajándéknak” a télapó csalogatása közben éneklik el a gyerekek a tanult dalokat, mondják el a verseket együtt ültetnek Luca - búzát a nagycsoportosok kotyoló versikét tanulnak az óvoda többi csoportját meglátogatva kotyolnak, mondják el Luca - napi rigmusaikat (Máltai Napköziseket is meglátogatjuk) A nagycsoportos gyermekek pásztorjátékot mutatnak be a többi csoportnak, valamint a máltai napköziseket is meglátogatják. A karácsonyfa megcsodálása, közös játék délelőtt ezen a napon gyújtjuk meg utoljára a gyertyát, bontjuk el a fát, tesszük el a karácsony díszeit

 időjárás megfigyelése  előbújik - e a medve

Gyertyaszentelő február 2.

Farsangi jelmezek, díszek, álarcok készítése közösen a szülőkkel, gyermekekkel

Február eleje Farsangi Kézműves délután (nyílt délután)

- közösen díszítik a folyosót,  közös játék, tánc, termeket vetélkedők a csoportokban  minden gyermek otthon Farsang  otthonról hozott süti, szörp elkészített jelmezben van / Hamvazó szerda előtti utolsó az asztalon óvónő - dajka is egyéntől  ebéd előtt szabad hét függően / vándorlás fél órát a  szomszédos csoportokba  táncház, esetlegesen zenekar közreműködésével

 télbúcsúztatás Hamvazószerda (Nyílt délután)

tavaszvárás hívogatják a meleget;  énekelnek, kurjongatnak, kereplővel űzik el a hideget

az udvaron elégetik illetve vízbe dobják a szalmával kitömött Kiszebábot

Március 15.

 óvoda épületén zászló  faliújságon plakát  csoportszobában virág, ünneplő ruha, kokárda

Március 22. Víz világnapja

 az óvónő néhány szóban elmondja az ünnep jelentőségét, tartalmát  virágot és a gyermekek által készített zászlókat viszünk az óvodához közel levő emlékműhöz A csoportok vízzel kapcsolatos játékokat játszanak, vizsgálódásokat végeznek

 tojás festés különböző technikákkal

 festett tojásokkal díszített Húsvét

 

 

virágos ágak elhelyezése vázákban évszaknak megfelelően tavasz köszöntése a felnőttek az udvaron a bokor alatt, fű között minden gyermek részére ajándékot rejtenek el mindenki a legkedvesebb ruhájába jön az óvodába a fiúk otthonról hozott „szagos vízzel” felkészülnek a locsolásra

 az udvaron mindenki megkeresi az ajándékát

 a fiúk locsoló verset tanulnak

 a lányok engedélyezik a locsolást, festett tojást ajándékoznak a fiúknak Környezetünk védelme érdekében ezzel kapcsolatos játékos délelőtt a csoportokban, vetélkedők. Szelektív hulladékgyűjtésre való figyelemfelhívás

Április 22. Föld Világnapja

Anyák napja május első hete nyitott Május 10. Madarak-fák Világnapja

a termek folyósok virággal és gyermek munkákkal díszítettek; a gyermekek és a felnőttek is szép ruhában  képek gyűjtése erdőről, madarakról, fákról  tavaszi hagymák kivétele a földből  egynyári növények palántázása

a csoportok külön - külön műsorral - saját készítésű ajándékkal, virággal köszöntik az édesanyákat, Nagymamákat

versek, dalok, történetek erdőről, madarakról, lehetőség van kirándulásra a közeli erdőbe, madarász meghívására, kiskertbe gyermekekkel közösen ültetünk bokrokat, növényeket  rendhagyó játékos délelőtt,

Gyermeknap Május utolsó hete

gyermek rajzokkal, munkákkal díszített folyósok

Búcsú az óvodától Nyílt a nagycsoportos szülők számára

Ünneplő ruha

korosztályoknak megfelelően versenyjátékok, mókázás  kirándulás is lehet Nagyoknak díszes ebéd meglepetésekkel, különbözőképpen megünnepelve a két épületben a búcsúzást

Folyamatosan érvényesülő hagyományaink

Születésnapok, névnapok megünneplése

 ebéd után az ünnepelt

 a csoport tagjai köszöntik

külön megterített asztalnál foglal helyet, amelyen jelképes / só - liszt gyurmából / készült torta van megfelelő számú gyertyával  az ünnepelt által hozott finomságokból készített kínáló tál, ezt az ünnepelt készíti el a felnőttel ebéd előtt

az ünnepeltet a kedvenc verseivel, dalaival,  elfújja a gyertyákat, megkínálja társait  ajándékot kap / az óvónő által készített / a gyermekek rajzolnak egymásnak albumba fűzzük  a pihenés előtt az ünnepelt által választott mesét mondja el az óvónő

Az óvodánk kirándulásai Természetbúvár kirándulások az óvodánk környékén

 az őszi természet és a  

Őszi buszos kirándulás

Kirándulás a Balatonhoz Kirándulás az állatkertbe / Veszprém, Töreki mini állatkert / Kirándulás a közeli Töreki Természetvédelmi területre



  

költöző madarak megfigyelése természetes anyagok gyűjtése időjósló népi megfigyelések mindig az aktuális nagycsoportosok mennek el, szabadon választott helyszínre (pl. Veszprémi Állatkert, Keszthelyi Kastély, stb.) az évszakok megfigyelése hattyú etetés az állatok megfigyeltetése

A Természetvédelmi Terület növény és állatvilágának megtekintése

Az óvoda - család közös rendezvényei Jótékonysági bál

a család - óvoda kapcsolatának elmélyítése oldott légkörben; szülők megismertetése egymással/igény szerint/

5. Az óvodai nevelést, fejlesztést segítő a gyermek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és szabályrendszer. (csoportszerkezet, szervezeti keretek, napirend, hetirend) D./ Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység Csoport szerkezet Programunk megvalósításához az azonos vagy hasonló életkor szerint szerveződő és a vegyes életkorú csoportok szervezeti keretei egyaránt alkalmasak. A csoportok szervezésénél elsősorban a hasonló életkorú csoportok kialakítására törekszünk, de a helyi lehetőségektől és igényektől, a jelentkező gyermekek életkori megoszlásától tesszük függővé a csoportjaink szervezését. Az óvodai élet szervezésében szem előtt tartjuk, hogy: - az óvodai nevelés a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető,valósítható meg, - az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja. Napirend Fő törekvésünk, -

hogy a gyermekek életkorának megfelelő, optimális életritmust alakítsunk ki,

-

hogy napirendünk hozzájáruljon a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődéséhez, fejlesztéséhez,

-

biztosítsa a gyermekek gazdag, megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető, differenciált változatos tevékenységét, azok megfelelő váltakozását.

Napirendünkben megvannak a rendszeresen, ismétlődően, hozzávetőleg ugyanabban az időben végzett tevékenységek (étkezés, mindennapos mozgás, pihenés) melyek segítik a gyermeket eligazodni az időben, szabályozzák tevékenységeit, ritmust adnak a napjának, érzelmi biztonságot teremtenek a gyermeknek. Ezek a játék bizonyos ideig tartó felfüggesztését jelentik. A napirend tervezésében figyelembe vesszük a gyermekek egyéni igényeit, szükségleteit, életkorát, fejlettségét, tekintettel vagyunk a helyi igényekre, lehetőségekre,szokásokra. Maximálisan szem előtt tartjuk a gyermekek mozgásigényének kielégítését, a szabad levegőn töltött tevékenységek biztosítását. Az óvodai életünk szervezésében a gondozásnak kiemelt szerepe van, további alkalmat adva a nevelésre, a gyermekkel való kapcsolat építésére, az önállóság fejlesztésére a gondozást végző többi munkatárssal együttműködve. Napirendünket a folyamatosság, a stabilitás és rugalmasság elve, az egyes tevékenységek közötti harmonikus arány jellemzi.

Folyamatosság: Az egymást követő napirendi szokások játékba integrált, a gondozási tevékenységekkel összekapcsolódó szervezeti formája. Feltétele és egyben lehetősége annak, hogy a gyermekek a fejlettségi szintjüknek, egyéni tempójuknak megfelelően tevékenykedjenek, ehhez elegendő idő álljon rendelkezésükre. A folyamatosságban érvényesül a játék kitűntetett szerepe, növekszik, lehetősége, ideje. Stabilitás, rendszeresség Az azonos időpontokban visszatérő tevékenységek jelentik (étkezés ideje, levegőzés, pihenés) Rugalmasság: Lehetővé teszi, hogy a gyermekek egyéni tempóban, a teljesítőképesség, az egyéni igény szerint végezzék tevékenységeiket. Napirendünk alkalmazkodik az évszakokhoz az időkeretek rugalmas alakításával. Nyáron az év közben már kialakított szokások, szabályok megtartásával törekszünk a még szabadabb és kötetlenebb életszervezésre. Napirend Szeptembertől júniusig A gyermekek tevékenységei

Időtartam



Játék

  

6, 45- 12,00-ig

12,00-14,40-ig

14,4 0- 17 -ig

12, 00-14, 30-ig

14, 30-17. -ig

Egészségügyi szokások gyakorlása Önkiszolgálás

         

Folyamatos tízórai Munka jellegű tevékenységek Mese Tanulási tevékenységek (kötetlen-kötött formában) Játék, mozgás az udvaron, séta, levegőzés Munka jellegű tevékenységek, naposság Egészségügyi szokások gyakorlása Ebéd Tisztálkodás, testápolás Pihenés

   

Testápolási teendők Önkiszolgálás Uzsonna Játéktevékenységek hazaindulásig Napirend nyári A gyermekek tevékenységei

Időtartam

6, 45-12, 00-ig

Tanulás, tevékenységekben megvalósuló tanulás

              

Játéktevékenységek Mozgásos játékok az udvaron Pancsolás Alkalomszerű séták, a Balaton megtekintése Tisztálkodási teendők Tízórai Készülődés az ebédhez Tisztálkodási teendők Munka jellegű tevékenységek, naposi munka Ebéd Egészségügyi szokások gyakorlása Pihenés Tisztálkodási teendők Uzsonna Szabadon választott játéktevékenységek, mozgás az udvaron a gyerekek elköszönéséig

Hetirend Hétfő A külső világ tevékeny megismerése Vers, mese Mozgásos játék

Kedd Rajzolás, mintázás, kézimunka Vers, mese Mozgásos játék

Szerda Mozgás

Csütörtök Ének,zene, énekes játékok

Péntek

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

6. Tevékenységformák 6. 1. Játék Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység A játékot a gyermek alapvető, legfőbb és legfejlesztőbb tevékenységformájának tekintjük. Létforma, elemi pszichikus szükséglet, fejlődésének alapja, személyiségének tükrözője, személyiségfejlesztésének legfőbb, leghatékonyabb eszköze. A játék motivációja alapvetően olyan belső késztetés, amit kívülről direkt módon irányítani, vezetni, szabályozni nem lehet, ennek értelmében hangsúlyozzuk a szabad játék fontosságát. Tudjuk, hogy a játék semmi mással nem helyettesíthető, magáért a tevékenység öröméért végzett, önként

választott

gyermeki

tevékenység,

szabad

cselekvések

sorozata,

önkifejezési

forma,melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul kell kielégülnie. A játékot emberalakító, komplex tevékenységnek tartjuk, - melyben a gyermeki képzelet szabadon, kötetlenül szárnyalhat, - mely élményforrás és egyben lehetőséget biztosít az élmények feldolgozására, -

mely segíti az éntudat fejlődését és a szocializációt,

- mely önismeretet fejleszt és tanulási lehetőséget biztosít, - melyben nem az eredmény, a teljesítmény a fontos, hanem maga a folyamat, - mely valóságszerű, de nem valóságos (a gyermek a valóságost és az

elképzelhetőt összemossa).

Célunk: hogy -

a gyermek valamennyi tevékenységét a játékba integráljuk, a játék az óvodai élet egészét szője át,

- annak érdekében, hogy a kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait a játékában tagolni tudja, játéktevékenységei biztosítsák a gyermek szabad képzettársítását, egyéni vágyainak, élményeinek kibontakoztatását, azok kreatív, sokszínű megvalósítását, - amely által a sokat és jól játszó gyermekből nyitott érdeklődésű, pozitív beállítódású iskolás és alkotó, tevékeny, igényes ember válik. Fejlesztési feladataink meghatározásánál figyelembe vesszük a gyermeki játék általános sajátosságait: - a játék önkéntes, életteljes és szabad, minden külső kényszertől mentes, lendületes, vidám, - a játék örömforrás, önmagáért való, - a játék velejárója az utánzás, - lélektani alapja a tevékenységi vágy, a motorikusság, a önálló megismerés igénye, - a játék alkotó, kreativitást fejlesztő és erősítő, - az érzelmek semmivel nem pótolható forrása, - kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenység, feldolgozási lehetősége a különböző témakörökhöz tartozó tapasztalatoknak, élményeknek, kísérletezési színtere az újabb felfedezéseknek, kapcsolatteremtési alkalmat ad a társas és személyi kapcsolatteremtésnek, a kommunikációnak, metakommunikációnak. A játékkal kapcsolatos feladataink: 

Érvényesítsük a szabad játék túlsúlyát, kiemelt jelentőségét az óvoda napirendjében, időbeosztásában.



Tudatos szervező és tervező munkával a szabad, elmélyült, önkéntes, spontán játék lehetőségének biztosítása.



A játék objektív és szubjektív feltételeinek megteremtése.



A játékformák, játékfajták megjelenésének figyelemmel kísérése. tartalmának, eszköztárának, motiváltságának gazdagítása.



A játéktevékenységeken keresztül a külvilág elemeinek sokoldalú megismertetése.



A szociális kreativitás fejlesztése (kreatív együttműködés, viselkedéskultúra, megfelelő

magatartásmódok,

társas

kapcsolatok,

konfliktus

megoldások,

nyitottság, ízlésformálás, az esztétikum iránti igényesség). 

A játék rendjének szokássá alakítása.



Egészséges versenyszellem kialakítása.



A gyermek beszéd- kommunikációs – metakommunikációs készségének folyamatos formálása.



A gyermek élményeinek, képességeinek, neveltségi szintjének rendszeres megfigyelése.



A közvetlen tapasztalatszerzés lehetőségének biztosítása, az érzelmi alapú élmények előhívása.



A mesék, irodalmi művek élménnyé válásának segítése.

A játék szubjektív feltétele: Valljuk, hogy a gyermek a játékában, a játék által és játékosan történő fejlesztésének meghatározója az óvónő személye, beállítottsága, játékhoz való viszonya, játszani tudása, játékszeretete, pedagógiai, pszichológiai, módszertani felkészültsége. A játék objektív feltételei: Fejlesztési feladataink a játékban is csak a megfelelő feltételek biztosításával valósíthatóak meg, melyek közül kiemeljük a 1. Nyugodt légkört 2. 3.

Megfelelő eszközöket Élmények biztosítását.

1. Nyugodt légkör A gyermek ötleteinek szabad áramlását, az alkotó együttműködés kialakítását, a nyugodt, alkotó kedvű, természetes, tevékenységre ösztönző, motiváló légkör segíti. Ennek kialakulásához szükséges:  az érzelemgazdag, őszinte, átérző, színes óvónői magatartás,  a gyermek szabad játékválasztásának, önállóságának biztosítása, 

a biztonságot adó, eligazodást segítő szokások, szabályok megteremtése, elfogadtatása,



a gyermek tapasztalatainak folyamatos gazdagítása, a játékkedv fokozása,



az együttjátszás igényének felébresztése.

2. Megfelelő eszközök Nevelőmunkánk lényeges eleme a fejlesztő hatású, alakítható,a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagok, esztétikus játékeszközök kiválasztása, biztosítása. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a differenciált eszközbiztosításnak, hogy a bármely területen kiemelkedő képességű és a lassabb ütemben fejlődő gyermek is megtalálja a számára vonzó, legmegfelelőbb eszközt. 3. Élmények biztosítása Tudjuk, hogy a gyermek játékának egyik legfontosabb motiváló ereje az élmény, mely tevékenységre aktivizál, a játékban „előhívhatóvá” válik. A játék tervezésében, szervezésében, kínálatában differenciáltan figyelembe kell vennünk az egyéni élményhez jutás lehetőségét. Különösen az ingerszegény környezetből érkező gyermekek egészséges személyiségfejlődése érdekében fontos a sok közös óvodai élményforrás. A különböző játékfajták pedagógiai és pszichológiai hatásainak, jellemzőinek ismeretét feltétlenül szükségesnek tartjuk. A gyermek játékában keverednek a különböző játékfajták, egymást feltételezik, kiegészítik. Gyakorló játék A gyakorló játékhoz biztosítjuk a kellő mozgásteret és mindazokat a játékszereket, eszközöket, anyagokat, amelyek alkalmasak a gyermek mozgásos és manipulációs gyakorló vágyának kielégítésére (húzható, tologatható, rakosgatható természetes anyagok, játékok, nagyobb mennyiségben különösen a kiscsoportban). A gyakorló játékot a gyermek személyiségfejlődésében nagy jelentőségűnek tartjuk, mert:  a gyermek e tevékenységek közben ismerkedik a saját testével, testi képességeivel, az őt körülvevő világgal, annak tárgyaival, anyagaival. 

elősegíti a szem-kéz koordináció, a dominancia kialakulását.

Támogatjuk a gyermek verbális gyakorló játékait, hagyjuk magában beszélni, ismételgetni, halandzsázni. Ezeknek a játékos szó – dallam – szótag – szófordulat ismétléseknek nagy jelentőségük van a beszédgátlások megelőzésében, a ritmusérzék fejlesztésében. Konstruáló játék Az építő-konstruáló játék során a gyermekek különféle játékszerekből valamit összeraknak, létrehoznak, spontán majd céllal, átgondolással.

Fontosnak tartjuk az építőeszközök változatosságát, ezért többféle anyagú, színű, nagyságú, kész és félkész eszközöket biztosítunk (dobozok, kockák, pálcák, lapok, legók, dublók, kirakók, összerakók). Kiemelten figyelünk a homokozásra - fontos a jó minőségű, megfelelő mennyiségű homok, homokozó eszköz. Az építő és konstruáló játék fejleszti a gyermek kreativitását, megfigyelőképességét, egyensúlyérzékét, szem-kéz koordinációját, a rész-egész viszonyának megtapasztalását, a percepció fejlődését, a formák, színek, fogalmak megismerését, formálja esztétikai igényességét, segíti az alkotás örömének átélését.

Szimbolikus -szerepjáték Valljuk, hogy a szerepjáték a gyermek legintenzívebb, legdominánsabb tevékenysége, melyhez különösen erős képzelőerő és érzelemgazdagság társul, általa fejlődik a gyermek erkölcsi értékítélő-képessége, tanulja az együttélés szabályait, esztétikai élmények birtokába jut. Éppen ezért szem előtt tartjuk: 

hogy a szerepjáték fokozott eszköz igényességű, körültekintőbb feltételbiztosítást igényel, különös tekintettel a gazdag tapasztalatszerző és élménygyűjtő forrásokra,



segítenünk kell a gyermeket abban, hogy minél többféle szerepet megformálhasson, ehhez gazdag, változatos eszköz és kelléktára legyen.

Szabályjáték Lényeges eleme a szabályokhoz való igazodás igénye. A szabályjátékok során a gyermek érzelmeket tanul, szokja indulatainak fékezését, fejlődik siker és kudarctűrése, akarati tulajdonságai, logikus gondolkodása, észlelése, verbális képességei. Fontosnak tartjuk, hogy: 

minél többféle mozgásos, illetve értelemfejlesztő szabályjátékot ismertessünk meg

a

gyermekkel,

hogy

azokat

bátran

és

önállóan

bármikor

kezdeményezhesse, 

segítsük a gyermeket a szabályok megismerésében és megtartásában.

A legérdekesebb, legvonzóbb szabályjátékok közül válogatunk, melyek: 

mozgásos játékok, dalos népi játékok, fogócska, bújócska, szembekötősdi, labdajátékok,

 Barkácsolás

társasjátékok, dominó, kártyajátékok, logikai és nyelvi játékok.

Ez a tevékenység a játék igényéből indul ki, kötetlen, de nem öncélú. A bábozás és a szerepjáték természetes eszköze. Azért tartjuk fontosnak és fejlesztőnek, mert 

közben a gyermek változatos tevékenységeket végez, különféle technikákat ismer meg,



az alkotás és siker élményét gazdagon átéli,



ismereteket szerez az anyagok tulajdonságairól, megmunkálhatóságukról,



általa fejlődik a gyermek finommotorikája, szem-kéz koordinációja, kombinatív készsége, alaklátása, a percepció, a formaállandóság érzékelése.

Folyamatos teendőnk: 

a sokféle eszköz, megfelelő méretű szerszám biztosítása,



annak tervezése, hogy az elkészült eszközök a játékban felhasználhatóak legyenek.

Bábozás-dramatizálás A gyermek belső világának egyik legkifejezőbb eszköze, általa a gyermek feleleveníti, újraéli, kivetíti tapasztalatait, elképzeléseit, esztétikai, szociális élményeit. Mint a művészeti alkotások általában közvetve szolgálja az embernevelést.

A bábozásban különösen óriási fejlesztő lehetőségeket látunk, mert: 

pótolhatatlan színtere az önmegvalósításnak és az önkifejezésnek,



fontos fejlesztő hatása van a szociális képességek alakítására, új színezetet ad a társas kapcsolatoknak,



fejleszti a gyermek beszédfejlődését, a kommunikációt, a kifejezőkészséget,



nagy szolgálatot tesz a gyermek esztétikai érzékének fejlesztésében, forma- és színérzékének alakításában,



érzelmeket indít meg,



az együttérzés és ellenszenv mellett a finomabb árnyalatokra is rezonáltat, a gyermek átérezheti az érzelmi világ árnyaltságát.



alkalmas a feszült nevelési helyzetek áthangolására, a szereplési vágy egészséges levezetésére, a közösségbe nehezen illeszkedő, gátlásos, szorongó vagy agresszív gyermekek feloldására, a látvány erős ingerhatására a szétszórt figyelmű gyermeket is koncentrálására készteti,



mozgósítja az erkölcsi érzelmeket, fejleszti az erkölcsi tulajdonságokat, az empátiát, kedvezően befolyásolja a gyermek magatartását, ítéletalkotását.

A játék irányításában feladatunk, hogy -

a gyermek játéktevékenységeiben tudatosan és indirekt módon legyünk jelen

-

először utánozható mintát nyújtsunk, majd a szabad játékfolyamat kialakulásával bevonható társak maradjunk, illetve segítő, kezdeményező, megerősítő, támogató szerepet vállaljunk, ha a játékfolyamat elakad (a gyermek igénye szerint),

-

a gyermeket sok irányban, folyamatosan megismerjük.

-

fontosnak tartjuk a közös játszást, a gyermek játékába való beleélést, az együttérzést és a türelmet. Fejlődés eredménye óvodáskor végére: o Szükségletüknek és életkoruknak megfelelő játékot választanak. o Bekapcsolódnak és igénylik a közös játékot. o Vannak önálló, kezdeményező megnyilvánulásaik, egyéni ötleteik, javaslataik, de el tudják fogadni társaikét is. o Kialakulnak pozitív érzelmeik társaik és a környezetük iránt. o Képesek szabályjátékok megtanulására, követik a megismert szabályokat. o Aktívan részt vesznek az erőfeszítést, ügyességet igénylő játékokban. o Adott tevékenységeikhez önállóan választanak eszközt, anyagot, helyet. o Képesek saját élményeik eljátszására.

6. 2. Vers, mese Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység Az anyanyelvi nevelésnek alapvető tartalma a beszéd és a kommunikáció fejlesztése, hiszen ezek a környezettel való kapcsolat kialakulásának, fejlesztésének, az emberekkel való érintkezésnek, az önkifejezésnek, a gondolkodásnak az eszközei. A mese, a vers, az anyanyelv ősi forrásaként,helyes

viselkedési

formákat,

erkölcsi,

esztétikai értékeket,

hagyományokat,

szokásokat közvetít a gyermek felé. A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek ritmusukkal, a szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak.

A gyermek anyanyelvi és kommunikációs képességei a nap minden percében, pillanatában, természetes úton fejleszthetők, azáltal, 

hogy a gyermeket meghallgatjuk, kérdésekkel tovább segítjük,



saját kommunikációnkkal, metakommunikációnkkal és a megfelelően válogatott irodalmi anyaggal mintát adunk a számára,



verseket, történeteket, játékos nyelvtörőket, mondókákat mondogatunk, és természetesen mesélünk.

A mese, vers, a dramatikus és bábjáték az anyanyelv közegén át az emberi kapcsolatokra tanít, mélyíti az önismeretet, segíti a környező világ sokoldalú megismerését, az élmények, a képzelet újraalkotását, visszatükrözését, az önmegvalósítás folyamatát. Egyidejűleg esztétikai értékeket, helyes viselkedési formákat, hagyományokat, szokásokat közvetít a gyermek felé. Tudjuk, hogy az irodalom, a mese, vers, mondóka ugyanolyan örömforrás a gyermek számára, mint a játék. Szórakozás, egymásra hangolódás, meghitt együttlét, érzéki-érzelmi élmény. A játékos mozgásokkal összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek az érzelmi biztonságot segítik. A mese énerősítő és személyiséget, összerendező hatását felbecsülhetetlennek tartjuk. A mese visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, egyben feloldást és megoldást kínál. Általa tanulja a gyermek önmagát elhelyezni a világmindenségben. Egyetértünk azzal, hogy a mindennapos mesélés, a mondókázás és verselés a gyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az emberi természet belső tájairól és a világ egészéről ad szemléletes magyarázatot. A mesehallgatás intim állapotában eleven belső képvilágot jelenít meg a gyermekben, a belső képalkotásnak e folyamatát a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formájának tartjuk. Mesét mondani és hallgatni együttes élményt jelent, a mesehallgatás élménye, a gyermek saját vers és mese alkotása, kitalálása a gyermek más tevékenységét is motiválja, hiszen a meséről beszélgetünk, azt lehet folytatni, lerajzolni, lefesteni, eljátszani, elbábozni. A versek, népi mondókák dallamuknál, ritmusuknál, hangulatuknál fogva érintik meg a gyermeket. Lüktet bennük a mozgás, ami a gyermek életeleme. A tevékenység célja: - A

nyelv

esztétikumának,

kifejezőerejének

megismertetésével,

a

helyes

nyelvhasználat példájával, az érthető, kifejező beszédkészségének kialakításával a gyermek biztonságos, szabad önkifejezésének megalapozása.

- Az anyanyelv megismertetésével, az irodalmi érdeklődés felkeltésével, változatos élmények közvetítésével a gyermek pozitív személyiségjegyeinek megerősítése, érzelmi, értelmi, etikai, esztétikai fejlesztése. Feladataink a vers- mese tevékenységével kapcsolatban: Megteremtjük mindazokat a feltételeket, amelyeken keresztül az anyanyelv, az irodalom közvetítése, a mese-vers nevelő hatása érvényesülhet, - olyan szociális érzelmi légkört alakítunk ki, melyben a gyermek kifejezheti önmagát, véleménye van, kérdez és válaszol, - a spontán vagy szervezett módon megvalósuló irodalmi és kommunikációs tevékenységekhez megteremtjük az ideális körülményeket. A mese, vers, bábozás tevékenységeinek csoportonként változó hagyományos helye van, amelyet a gyermekekkel együtt szokásként alakítunk ki (barátságos, meghitt, hangulatos, mesélő, verselő kuckók, bábos sarkok) és ezeket a motiváció fontos tényezőjének tartjuk. A mese, a mesélés csendet kíván, nyugalmat, meghittséget, de meg is nyugtat, gyönyörűséget okoz. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk a mesélés idejének helyes kiválasztását is. A mondókázás, verselés már nem kíván ilyen nyugalmat, hiszen bármikor mondogathatjuk, játék, kreatív tevékenységek, mozgás közben. Nagyon fontos, hogy esztétikus, szép, értékes, gyermekeknek szóló könyvek, a meséléshez, verseléshez, bábozáshoz, dramatizáláshoz, megfelelő szép kivitelű kellékek, bábok, kiegészítők legyenek. Ezeken a feltételeken túl elengedhetetlennek ítéljük: - igényes irodalmi érdeklődésünket és tájékozottságunkat, - a kultúrát kifejező és jól érthető nyelvhasználatunkat, - az

érdeklődést,

felkeltő

előadásmódunkat,

a

színes

kommunikációs

és

metakommunikációs készségünket, - az igényes, gazdag gyermekirodalmi gyűjteményünket, amiben helyet kap a népi, a klasszikus és kortársirodalom, és amelyből mindenkor a gyermek fejlettségének, szocializáltságának, érdeklődésének és az adott hangulatnak megfelelően válogatunk. Arra törekszünk, hogy a magyar gyermekköltészet, a népi hagyományok erősítsék gyermekeinkben a környezet megismerését, megszerettetését, az érzelmek árnyaltságát, az esztétikai érzékenységet, a néphagyományokhoz fűződő pozitív kötődést.

További feladataink: - A gyermek anyanyelvi kultúrájának fejlesztése, erősítése, a kommunikáció különböző formáinak alakítása. - A gyermek életkorának, egyéni fejlettségének, érdeklődésének megfelelő élmények biztosításával az irodalom iránti érdeklődés felkeltése. - A vers-mese,

bábjáték,

dramatizálás,

szituációs

játék

mimetikus

játék,

helyzetjátékok tevékenységein keresztül a valós élet szerepköreinek elsajátíttatása. - Az egymás iránti érzékeny, toleráns, odafigyelő magatartásformák és erkölcsi tulajdonságok erősítése, a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyainak érzékeltetése. - A nyelvi képességek: a helyes, tiszta hanglejtés, a megfelelő mondatalkotás, az egyre gazdagabb és árnyaltabb szókincs, az összefüggő, érthető beszéd, a helyes hanglejtés és hangsúlyozás, a társalgási kedv kialakítása, fejlesztése. - A mesék, versek varázslatos, átváltozásokkal teli megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja által a külvilág megismerésére, felfedezésére ösztönzés.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére: - Érdeklődnek az irodalom, a mesék, versek iránt, igénylik azokat. - A dramatizálást, bábozást önállóan kezdeményezik, aktívan szervezik, azok eszközeinek, kellékeinek elkészítésében kreatívan részt vesznek. - Megjegyeznek, önállóan mondanak hosszabb verseket, megjelenik a versek hangsúlyozása. - Próbálkoznak az önálló mesemondással, képesek meséket, történeteket kreatív módon újraalkotni, kitalálni. - A folytatásos mesék, történetek szálait összekötik. - A mesékben elhangzottakról beszélgetnek

6. 3. Ének, zene, énekes játékok Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység

A zenei nevelés az óvodákban fél évszázada Kodály Zoltán útmutatása alapján virágzik. Óvodánkban is az ő szellemében dolgozunk. Hisszük, hogy a fogékony gyermekkor érzelmi hatása, a zenei képességek korai fejlesztése életre szólóan kihat a gyermek általános művelődésére, művészi nyitottságára, mert: - a zene fogékonnyá teszi a gyermeket a szép befogadására, formálja ízlését, esztétikai igényességét, emberi magatartását, képességeit, teljes személyiségét, - a zenei érdeklődő fogékonyság kapcsolódik a természet és a társadalmi környezet minden formájához, annak megfigyeléséhez. A zenei élmény által: - serkentjük a gyermek képi és irodalmi alkotások iránti esztétikai kíváncsiságát, alkotókedvét, - fejlesztjük értelmi képességeit, képzeletét, emlékezetét, akarati tulajdonságait, - formáljuk esztétikus mozgását, - morális és művészeti hatása által fejlesztjük a társas kapcsolatokat, a közösségi érzést, - elősegítjük a gyermek anyanyelvi készségének fejlődését, mert: a mondókák, énekek ismételgetése segíti a helyes artikulációt, a szavak szép, pontos kiejtését. A sokféle énekes játék alkalmat ad a szókincs bővítésére. A mondókák, énekek szövegének hanglejtése, hangsúlya, ritmusa, hangereje, a hangutánzó

szavak

éneklése

érzékelteti

anyanyelvünk

kifejezőerejét,

szépségét. Alapfeltételének tartjuk: - A jó zenei légkört, amely átszövi az egész napot, és magába foglalja a vidám éneklést,

a játék közbeni

csendes

dúdolgatást,

a játékhoz

kapcsolódó

hangutánzásokat, a beszéd zenei hangzásait, hangszínét egyaránt. A zenei nevelés célja: - A gyermek zenei érdeklődésének felkeltése. - A zene megszerettetése, a zene befogadására való képesség és a zenei anyanyelv megalapozása. - A közös éneklés és játék örömének megéreztetése. Feladataink a zenei nevelés területén: - A gyermekek zenei élményekhez juttatása közös zenélés, énekes játékok, zenehallgatás által.

- Az éneklés, zenélés tevékenységeinek megszerettetése. - A zenei képességek, készségek (ritmusérzék, zenei hallás, zenei emlékezet, kreatív zenei kedv) fejlesztése. - A harmonikus szép mozgás kialakítása, a mozgás és testtartás dalhelyzetekhez való alkalmazásának segítése. - A népi hagyományok, műzenei és más népek dalainak, zenéjének megismertetése. - Ünnepekhez kapcsolódó szokások, dalok, zenék megismertetése, a hagyományok ápolása. - A felhasznált zenei anyag (a dalok, mondókák, az énekes népi játékok, a kortárs művészeti alkotások, gyermek táncok) igényes, életkornak és az adott csoport képességének megfelelő válogatása. A dal és mondókaanyag kiválasztás szempontjai az érzelmi közelségen túl a következők: -

ütembeosztás, ütemszám,

-

ritmus, ritmusmotívumok,

-

hangkészlet, hangterjedelem, dallammotívumok,

-

szöveg,

-

mozgásforma.

Zenei feladatainkat a következő képességek, készségek fejlesztése köré csoportosítjuk: - éneklési készség, - ritmuskészség-hangszerhasználat, - halláskészség, - mozgás, térforma érzékelés, - zenei formaérzék, - zenei alkotókedv. A zenehallgatás anyagát minden korcsoportban a művészi érték igényével válogatjuk. Az a célunk, hogy előadásunk, hangszeres játékunk zenei élményt adjon a gyermek számára, felkeltse érdeklődését a zene figyelmes hallgatása iránt. Elsősorban népdalok, de rokon és más népek dalai, komponált műzene is szerepel a zenehallgatásra szánt anyagunkban. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére. 

Tisztán énekelnek 6 hangterjedelmű dalokat, szép szövegkiejtéssel,

azokat elkezdeni is tudják. 

Ismert dalokat szöveg nélkül dúdolnak.



Felismerik az ismert dalokat, dúdolásról, hangszerről.



Megkülönböztetik és reprodukálják a halk-hangos, magas-mély, gyors-lassú fogalom párokat, dallamban, ritmusban, azt térben jellel is érzékeltetik.



Érzékenyek a természet és környezet hangjaira, azokat felismerik.



Megismernek néhány hangszert, kísérik velük a csoport énekét.



Felelgetős játékot két csoportban vagy társakkal énekelnek.



Az egyenletes lüktetést a ritmustól megkülönböztetik, cselekvéssel kifejezik.



Tudnak egyszerű táncos mozgásokat végezni, helyes testtartással.



Tudnak természetes tempóban járni, tempót tartani.



Térformákat alakítanak (kör, csigavonal, hullámvonal).



Próbálkoznak dallamrögtönzéssel.



Játék nélküli dalokhoz, dallamhoz kitalálnak mozgást, játékot.



Figyelmesen hallgatják a bemutatott zenét.

6. 4. Rajzolás, mintázás, kézimunka Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység A vizuális nevelést a gyermek harmonikus személyiségfejlődésének szempontjából alapvető fontosságúnak tartjuk, mely nevelésünk egészében érvényesülő folyamat. A gyermek a környezeti vizuális ingerek hatására tapasztalatokkal gazdagodik, az őt körülvevő világról egyre pontosabb ismereteket szerez, majd sokrétű vizuális tevékenysége során azokat újraalkotja, rendezi, magáévá teszi. Ez egy, kereső, kutató, rátaláló, önkifejlesztő folyamat, mely által formálódik képzelete, élményvilága, tartalmasabbá válik kifejezőkészsége, fejlődik esztétikai fogékonysága. A vizuális nevelésünk célja, hogy segítsük -

A vizuális alkotás örömének, élményének megtapasztalását.

-

A gyermeki élmény és képzeletvilág szabad, természetes,

-

sokszínű képi kifejezését.

-

A gyermek ízlésének, szép iránti fogékonyságának, érzékenységének,nyitottságának és az alkotás, az önkifejezés és a környezet esztétikai alakításának, az esztétikai élmények

befogadásának igényét. Feladataink a vizuális nevelés területén: o A vizuális megismerés és tevékenység iránti érdeklődés felkeltése. o A vizuális tapasztalatszerzés biztosítása életkornak megfelelően. o A vizuális megértés, befogadás megalapozása. o A gyermek szín- forma- tér világának gazdagítása, a környezet szépségei, a vizuális percepció, testséma érzékelés, a térbeli tájékozódó képesség, a finommotorika, a képi gondolkodás fejlesztése. o A képi, plasztikai, konstruáló, kifejezőképességek kibontakoztatása. o Változatos technikák, eljárások, anyagok, munkafogások megismertetése, és a biztos eszközhasználat képességének fejlesztése. Feladataink továbbá: 1. A gyermeki alkotó, alakító tevékenység feltételeinek megteremtése. 2. A 3-7 éves korban tervezhető, alkotó, alakító tevékenységek tartalmának, minőségének fejlesztése. 1. A gyermeki alkotó, alakító tevékenység feltételeinek megteremtése. A vizuális nevelés tartalmi megvalósítása érdekében az egész nap folyamán gondoskodunk a zavartalan, sokrétű vizuális tevékenységek feltételeiről: - vizuális élményekről, - a hangulati feltételekről, - a környezeti és eszközbeli feltételekről. A vizuális élmények színtere a közvetlen és tágabb környezetünk, annak jelenségei, eseményei, dolgai. A közvetlen környezetből merítjük a legtöbb és legintenzívebb élményeket, hiszen ezek folyamatosan jelen vannak óvodai életünkben és a gyermek családi életében. Ezért fontos, hogy a gyermeket esztétikus, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül. A tágabb környezet szintén rengeteg vizuális ismeretet, ingert hordoz. A Balaton szépsége, a város nevezetességei, épületek formái, parkok színei, stb. A környezet értékeire, jelenségeire való mind gyakoribb rácsodálkozással, a gyermek szépség iránti vonzódásának, értékítélő-képességének alakulását segítjük.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyermeket élénken figyelő, nyitott légkör vegye körül, - ahol szabadon ismerkedhet bármely eszközzel, szívesen próbálkozhat, alkothat önállóan, de természetes módon kérhet segítséget is, - ahol felkarolják, ösztönzik kreativitását, eredetiségét, szabad képzettársításait. A nyugodt, akoltó vizuális tevékenységekhez feltétlenül szükséges a megfelelő környezeti feltétel, olyan hely, -

ahol a többi játszó gyermek nem zavarja az ott alkotókat,

-

ahol a szükséges eszközök kényelmesen elférnek.

Gondoskodunk a kész munkák áttekinthető, esztétikus elhelyezéséről, tárolásáról. Azok gyűjteményét alkalmanként ajándékként nyújtjuk át a szülőknek. Fontos, hogy a vizuális eszközök tároló helye a gyermek számára bármikor hozzáférhető, rendezett legyen. A vizuális tevékenységekhez az egész nap folyamán elegendő időt adunk, hogy a gyermek addig alkothasson, ameddig kedve tartja, amíg az érdekli. Biztosítjuk a változatos, jó minőségű egymással is variálható, vonzó, motiváló, ábrázoló eszközöket, feltétlenül nyitott, elérhető helyen. Az eszközök kiválasztásában a praktikum, a célszerűség, az esztétikum dominál a természetes anyagok előnyével. 2. A 3-7 éves korban tervezhető alkotó, alakító tevékenységek tartalmának, minőségének fejlesztése. A legkisebbeknél lehetővé tesszük, hogy játszva ismerkedhessenek a vizuális tevékenységek eszközeivel, anyagaival és a technikai kivitelezés lehetőségeivel. Felébresztjük az esztétikum iránti érzékenységüket, az értékelő képességüket. Együtt gyönyörködünk a saját és társaik alkotásaiban, együtt éljük át a felfedezés, az alkotás örömét, esztétikai élményét. A képalakítás, a plasztikai munkák és az építés nem különülnek el egymástól. Lehetőséget adunk az élményeiknek, érdeklődésüknek megfelelő szabad témaválasztásra. A képalakításhoz biztosítjuk a különböző eszközöket, megfelelő technikai lehetőségeket. Fontos a technikák szokásainak, szabályainak rögzítése. Fokozatosan figyelünk a gyermek igényeire, gondolataira, engedjük szabadon próbálkozni. Segítjük a gyermek képalakító képességét a szórt elrendezéstől a képelemek, részformák elemeinek egymáshoz rendelésével.

Tetszés szerint vehetnek részt a plasztikai alakításban, megismerik az anyagok alakíthatóságát, a gyurmát, agyagot nyomkodva, ütögetve, gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva, mélyítve formázhatják. Az építés során megismerkednek a különböző tárgyak formáival, alakzataival, tulajdonságaival. A gyermekek alkotó, alakító tevékenységeit fokozatosan bővítjük újabb technikák megismertetésével. Megjelenik az emberábrázolás, a környezet tárgyai, eseményei saját elképzelés

alapján.

Gyönyörködnek

a

gazdag

formákban,

a

színkeveréssel

alkotott

színárnyalatokban. A plasztikai munkák során képesek a formák tagolására. Játékukhoz egyszerű kellékeket készítenek, ösztönözzük őket egyszerű esztétikus ajándékkészítésre, ünnepi alkalmakra. Biztosítjuk annak lehetőségét, hogy az építés során variálhassák a teret. Kérjük a segítségüket az eszközök előkészítésében, elrakásában. A nagyobb gyerekek a megismert eszközöket, technikákat bátran alkalmazzák a képalakító tevékenységeikben. Gyakran készítenek közös kompozíciókat. Témáikban megjelenítik saját élményeiket mesékről, ünnepekről különböző eseményekről. Egyszerű játékokat, bábokat, kellékeket készítenek. Az alkotó, alakító tevékenységekhez a családdal együtt anyagokat gyűjtenek. Közösen tervezzük meg környezetünk otthonos kialakítását, szépítését. Plasztikai munkáikban megjelennek a közös térbeli többalakos kompozíciók, próbálkoznak a szövés, batikolás, hurkolás, varrás, fűzés, hímzés, az origami tevékenységeivel. Az építés során különböző méretű eszközökből, elemekből összeállítanak ötletes térbeli megoldásokat. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére: 

A képalakításban egyéni módon biztonsággal, színesen jelenítik meg ismereteiket, élményeiket, elképzeléseiket.



Örülnek alkotásaiknak, beszélgetnek azokról, megfogalmaznak értékelő ítéleteket, elfogadják mások véleményét.



Örömmel, saját kezdeményezésükre is ábrázolnak.



Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne, megtanulnak „látni”, meglátják környezetükben az esztétikai értékeket.



Fokozott önállósággal alkalmazzák a megismert technikákat.



Alkotásaikra jellemzőek a részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása, az egyre kreatívabb, egyedi megoldások.



A téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködők.



Emberábrázolásban megjelennek részformák, egyszerű mozgások.



Koordinált szem- és kézmozgással rendelkeznek.

6. 5. Mozgás Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység Célja:

- Rendszeres mozgással az egészséges, a mozgás szeretetére épülő életvitel alakítása. - A gyermek természetes, harmonikus mozgásának, testi képességeinek fejlesztése. - A gyermek téri tájékozódásának, alkalmazkodóképességének, valamint a személyiség akarati tényezőinek fejlesztése.

Feladataink: - A torna, a játékos mozgás, az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenység teremben, szabad levegőn, spontán vagy szervezett formában minden nap az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve minden gyermek számára lehetővé tesszük. - Elsődlegesnek tekintjük a mozgás tervezésében, szervezésében a játék és a játékos motiváltság túlsúlyát. - A gyermek természetes mozgáskedvének megőrzése, a mozgás megszerettetése, az ehhez szükséges feltételek megteremtése. - A légző- keringési-csont és izomrendszer teljesítőképességének fokozatos, differenciált fejlesztése. - A

gyermekek

természetes

mozgásának

(járás,futás,ugrás,támasz,függés,

egyensúlyozás,dobás,) fejlesztése. - A mozgástapasztalatok bővítése, a mozgáskoordináció, a mozgáskészségek alakítása (nagymozgások,finommotorika, szem- kéz-láb koordináció, rugalmasság, egyensúlyérzék). - A mozgáskultúra fejlesztésén keresztül az értelmi és szociális képességek alakítása, a pozitív személyiségtulajdonságok erősítése. - A testséma, a percepció fejlesztése, a térirányok ismeretének alakítása.

- A térbeli tájékozódó képesség fejlesztése. - A

testi

képességek

alakítása,

fejlesztése

(erő,ügyesség,gyorsaság,

állóképesség, testtartás, társra figyelés). - Az egészséges versenyszellem alakítása. A mozgásfejlesztés fő területei: 1. A szabad játék, a spontán, természetes mozgás. 2. Irányított mozgás. 1. A szabad játékban, a spontán, természetes mozgásban. Feladatunk, hogy: - a gyermek természetes mozgáskedvét megőrizzük, erősítsük, illetve ha szükséges felébresszük azt a mozgás játékosságával - a megfelelő szabályzókat alakítsuk ki a természetes szabad mozgásban is, - biztosítsuk a spontán mozgás számára a megfelelő, biztonságos, változatos mozgásra motiváló környezetet a csoportszobákban és a szabadban egyaránt. Az óvodáink udvara természetes területei a szabad mozgásnak. Lehetőség van a már ismert mozgások gyakorlására, ismételgetésére, variálására, tökéletesítésére, új mozgásformák kipróbálására, melyek által segítjük a gyermek félelemmentes, kiegyensúlyozott közérzetének kialakulását. A szabad mozgásban szívesen szervezünk népi játékokat, melyek kultúránk fontos elemeit tartalmazzák, pl. ugrókötelezés, karikajátékok, ugróiskolák, hunyójátékok, szerepes játékok. A spontán mozgás- mozgásos játékok lehetőségei: A természetes nagymozgások fejlődését (pl. csúszás, mászás, bújás), mind a csoportszobában, mind

az

udvaron

a

megfelelő

tornaszerek,

bútorok,

játékeszközök,

mászókák,

függeszkedők,hinták stb. biztosításával segítjük. Nagy hangsúlyt adunk a szem-kéz, szem-láb koordináció és az egyensúlyérzék fejlesztésének. Jól szolgálják ezt a feladatot a célbadobók, kosárlabda palánk, labdák, az ugróiskola, a roller, a létra fokai közti lépegetés, a kerékpározás lehetősége, stb. A finommotorika fejlesztésére erőteljesen figyelünk. A változatos kéziszerek, tornaeszközök alkalmazása (kislabda, zászló, szalag, kocka, gyűrű, stb.) valamint – az apró finommozgást igénylő gimnasztikai feladatok segítik ennek fejlődését. 3. Irányított mozgástevékenység Az irányított mozgásos tevékenységek szervezésének, irányításának fontos szempontjai: - örömteli, játékos mozgások gazdag lehetősége, - fokozatosság és egymásra épültség a mozgásos tevékenységek

felépítésében, szervezésében, -

látható bemutatás, mozgás példa

- pozitív megerősítés differenciált segítségadás, - egyéni sajátosságok, képességek, teherbírás figyelembevétele, - megfelelő terhelés biztosítása.

A mozgás keretén belül az alábbi képességeket fejlesztjük: 1. Kondicionáló képességek: - erő, - állóképesség, - gyorsaság. 2. Koordinációs képességek: - téri tájékozódási képesség, - mozgásérzékelés, - reakcióképesség, - egyensúlyozási képesség, - ritmusképesség. 3. Mozgékonyság, hajlékonyság. - közepes vagy élénk tempójú nyújtó hatású gyakorlatok.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére - Elsajátítják a természetes mozgások elemeit. - Szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásban, cselekvőképességük gyors. - Nagymozgásuk, finommozgásuk összerendezett, kialakult. - Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni. - Képesek sor-és köralkotásokra. - A szabályokat betartják, követik a különböző verseny és ügyességi játékoknál. - Tudnak ütemtartással járni, a gimnasztikai gyakorlatokat pontosan, esztétikusan végzik. - Szeretnek futni, állórajtból kiindulva képesek 50-100 métert futni. - Tudnak labdát dobni, megfogni, gurítani, vele célozni. - Készségszinten használják a kéziszereket. - Egyensúlyoznak egy lábon, különböző szereken emelt magasságban két lábon.

- Tudnak fél- és páros lábon szökdelni.

- Mozgás közben tudnak irányt változtatni, jobbra, balra, hátra fordulatot tenni az irányok megnevezésével.

6.6. A külső világ tevékeny megismerése Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység A külső világ maga a környezet, ami körülvesz bennünket, aminek mi is alkotó elemei vagyunk, amiben az életterünk van, ahonnan életfeltételeinket biztosítjuk. A környezettel való ismerkedés az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat, melynek alapja a folyamatos tapasztalás, érzékelés és cselekvés, valamint a megismerés egyéni differenciáltsága és személyessége. A gyermeknek a természeti és társadalmi környezettel való kapcsolata a felnőttek közvetítésével valósul meg, óvodai életünkben tehát a külső világ tevékeny megismerésében meghatározó az óvónő tudatos irányítása. Az ismeretek közvetítése, átadása akkor a leghatékonyabb, ha minél sokoldalúbb tapasztalatszerzésre és élményszerű átélésre van lehetőség. Tudjuk, hogy a gyermek fejlődésének legfőbb forrása a felnőtt beszéde, tevékenysége, viselkedése, viszonya környezetéhez. Kiegyensúlyozott, ingergazdag környezetre van szüksége minden gyermeknek, ahol a tevékenységek, a felfedezések, a próbálkozások és a kérdezés feltételei adottak. Valljuk, hogy a környezeti nevelésünk sem lehet eredményes az érzelmi ráhangoltság nélkül. A tevékenység célja, hogy: - a gyermek a környezet felfedezése és megismerése közben az őt körülvevő - szűkebb és tágabb természeti és társadalmi környezetről olyan tapasztalatokat szerezzen,

amely

az

életkorának

megfelelő

biztonságos

eligazodáshoz,

tájékozódáshoz nélkülözhetetlen, - a gyermek érzékelje a természeti és emberi környezetben a szépet, az értékeket, megtanulja felelősséggel szeretni, óvni, védeni azokat, - a gyermekben kialakuljon a környezethez, a természethez fűződő pozitív érzelmi viszony.

Feladataink:

- Minél több sokoldalú, élményszerű tapasztalatszerzési lehetőség biztosítása a természeti és társadalmi környezetről mozgással, cselekvéssel, a különböző érzékelő funkciók együttműködésével. - A szülőföldünk, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, néphagyományok,

szokások,

a

családi

és

a

tárgyi

kultúra

értékeinek

megismertetése. - A megismerési folyamatban a gyermekek matematikai tartalmú tapasztalatokhoz, ismeretekhez való juttatása,melyeket majd a tevékenységeiben alkalmazni tud. (a környező világ mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri, rész-egész viszonyai, téri irányok, különböző műveletek végzése: összehasonlítás, válogatás, osztályozás, problémamegoldás, analizálás-szintetizálás, a számlálás, a mérések, becslések). - A gyermek személyiségében a környezetbarát életvitel, a környezettudatos magatartás, a természetszeretet megalapozása. - A felfedezések örömének érzékeltetése. - A

gyermekek

megfelelő

tájékozottsági

szintjének

kialakítása

a

saját

környezetükben, a valóság objektív bemutatása. - A szerzett tapasztalatok szempontok alapján történő rendszerezésének tanítása. - Összefüggések megláttatása, az ítélőképesség, az önálló véleményalkotás, döntési képesség fejlesztése. A megismerési folyamatban a témakörök keretét az évszakok adják, ehhez rendezzük az ember és környezete, a hagyományok, a növény- és állatvilág témaköreit. A külső világ megismerésének témaköreit az alábbi szempontok alapján határozzuk meg: 1.

A gyermek valós környezetének lehetőségei.

2.

Az elmélyült, alapos feldolgozás.

3.

A komplexitás lehetőségei.

1. Az egyes témakörökön belül elsősorban a helyi sajátosságokra, a gyermek közvetlen környezetében elérhető, közvetíthető és konkrétan, élményszerűen tapasztalható ismeretekre helyezzük a hangsúlyt, de a lehetőségeknek megfelelően törekszünk arra is, hogy alkalmanként az életterünktől távolabb álló dolgokról is ismereteik lehessenek. Óvodáink és azok közvetlen környezete, a környező utcák, városunk nevezetességi (parkjai, könyvtár, színház, szép épületei, stb.) megismerésén túl legfőbb kincsünk, a Balaton

szeretetére,

tiszteletére

és

védelmére szoktatjuk

gyermekeinket.

Ennek érdekében

folyamatosan figyeljük a Balaton évszakonkénti változásait, a tó vizivilágát, a vízpart élőlényeit, állat- és növényvilágát, a balatoni járműveket, a Balaton jeles napjait, hagyományait. 2. A témafeldolgozás során arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a tapasztalatszerzés sokoldalúságát, mély alaposságát biztosítsuk, minden egyes gyermeket differenciáltan, az egyéni sajátosságait, képességeit és megismerési ütemét figyelembe véve, alapos tapasztalati hátteret nyújtva eljuttassunk egy bizonyos ismerettudásra és alkalmazási szintre. 3. Óvodai nevelésünk alapelvének tartjuk a komplexitást, ennek értelmében a környező világ megismerését, annak matematikai, anyanyelvi, zenei, mozgásos, vizuális és esztétikai összefüggéseivel együtt kezeljük és közvetítjük a gyermekek felé. A gyermek a közvetlen környezetében találkozik először a formák, mennyiségek, a hangok, a ritmus világával, a beszéd szépségével, az élővilág mozgásával, állandó változásával, a környezet színeivel, illataival, esztétikájával. Élményei, tapasztalatai és ismeretei ezekre, az ingerekre épülnek, ezekből táplálkoznak, nevelésüknek tehát komplexen szolgálnak alapjául. A külső világ tevékeny megismerésében a komplexitást úgy érvényesítjük, hogy a feldolgozás során vezető témát és tevékenységet határozunk meg és e mellé rendeljük a komplex összefüggési lehetőségeket. Az ismeretszerzés és feldolgozás menetét az alábbi főbb állomások figyelembevételével határozzuk meg, hangsúlyozva azt, hogy a gyermek egyéni képességei, ismereti, fejlődésének tempója alapján a külső világ megismerésének folyamata ettől a menettől különböző irányban és fokon eltérhet.  Kialakítjuk a gyermekekben a tapasztalatszerzéshez szükséges készségeket, az érzékelést, észlelést.  Elemi összefüggéseket érzékeltetünk, fejlesztjük a téri tájékozódást, a testséma kialakulását, a nagymozgásokat és a finommotorikát. Műveletvégzésben hasonlításokat,

méréseket

végzünk.

Megláttatjuk

az

azonosságokat,

különbözeteket.  Ösztönözzük

a

gyermeket

az

ismeretek

alkalmazására,

a

gyakorlott

műveletvégzésre: a problémamegoldásra, analizálás-szintetizálásra, érzékeltetjük a rész-egész viszonylatokat, a relációkat, fejlesztjük a verbális kifejezés készségét.

A fejődés várható eredménye az óvodáskor végére: - Közvetlen környezetüket ismerik, biztonságban érzik magukat. - Tudják személyes adataikat (lakcím, név, életkor, szülők neve, foglalkozása).

- Kialakult a fogalomkörük az élőlényekről, az emberek, állatok, növények világáról, azokat csoportosítják. - Megneveznek közlekedési eszközöket, néhány közlekedési szabályt. - Ismerik, megnevezik saját testrészeiket, érzékszerveiket, azok funkcióit. - A környezetükben lévő matematikai összefüggéseket felismerik. - A matematikai műveletvégzésben gyakorlottak. - A mennyiségi viszonyokat felismerik, azokról megfelelő szöveget alkotnak. - Megfelelő tér-sík- és mennyiségszemlélettel bírnak. - Különböző szempontok szerint tudnak válogatni, csoportosítani, összehasonlítani. - Megnevezik a térbeli állások helyzetét (jobbra, balra irányokat, oldaliság, névutók használata). - Számosságot

megállapítanak,

mennyiséget

megszámolnak,

legalább 10-es számkörben. - Válogatnak síkbeli alakzatokat, térbeli formákat tulajdonságaik szerint. - Másolnak alakzatokat síkban és térben. - Tudják az évszakok nevét, jellemzőit, a napok nevét és sorrendjét, a napszakokat. - Ismerik a környezetük színeit. - Ismerik

lakóhelyük

néhány

nevezetességét,

néhány

környezetükben lévő épület funkcióját. - Részt vesznek elemi természetvédelmi tevékenységekben. - Ismerik a kulturális és egyéb intézményekhez: könyvtár, múzeum, színház, iskolák látogatásához kapcsolódó magatartási szokásokat. 6. 7. Munka jellegű tevékenységek

Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység A teljes gyermeki személyiség fejlesztésének fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató munka jellegű tevékenység. A munka az életre nevelés fontos része. Tudjuk, hogy az óvodások munka jellegű tevékenysége a játékból bontakozik ki, önként,örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység. Kezdetben önmagukért, saját szükségleteik kielégítéséért végzik, majd később szívesen végeznek munkát társaikért, a közösségért. Fontosnak tartjuk, hogy a szülőket is bekapcsoljuk a gyermek munka iránti szeretetének, érdeklődésének megerősítésébe, elsősorban az önállóság és a feladattudat fejlődése érdekében. A munka jellegű tevékenységek célja: - A gyermeki munka megszerettetése, az alkotás örömének átérzése. - A munkához való pozitív viszony megalapozása. Feladataink: - Készségek, szokások, kialakítása, melyek pozitívan befolyásolják a gyermeknek a környezethez és egymáshoz való viszonyát,a tapasztalatszerzést, a környezet megismerését. - A gyermek képességeinek és fejlettségének megfelelő munkatevékenységek biztosítása. - A család és az óvoda munkával kapcsolatos elvárásainak közvetítése, a munka értékteremtő funkciójának érzékeltetése. - A munka örömének, a célért vállalt erőfeszítés,a kötelességteljesítés értékelése, jóérzésének megtapasztaltatása. - A munka készségek, szokások, jártasságok alakítása az eszközök, szerszámok használatában. - Munkamegosztásra, az együttdolgozás igényére nevelés. - A munkavégzés során a testi épség megőrzésének biztosítása. - A gyermek társas kapcsolatainak, szociális magatartásának, önértékelésének alakítása. - Az akarati tulajdonságok (a kitartás, a felelősségérzet, a fegyelem, a döntési képesség, a feladattudat, a figyelemkoncentráció,céltudatosság,a munkavégzéshez szükséges attitűdök) fejlesztése.

- Sokszínű tapasztalatok megszerzésének segítése, a környezetről, az anyagok jellegzetességeiről, az eszközök használatáról. - A munka eredményének megbecsülésére, a saját magunk és mások elismerésére nevelés. - A tágabb környezet, a térség jellegzetes foglalkozásinak megismertetése (hajózás, halászat). - A gyermeki munka feltételeinek biztosítása: -

az egyéni képességeknek megfelelő, változatos munkalehetőség,

-

a nyugodt, alkotó kedvű légkör,

-

az egyéni tempót figyelembe vevő elegendő idő, gyakorlási lehetőség,

-

a gyermekekkel való folyamatos együttműködés,

-

a kényelmes, megfelelő hely,

-

a célszerű, gyermekeknek megfelelő eszköz anyag, szerszám,

-

a tevékenység folyamatos konkrét, reális, az egyénhez mért, fejlesztő értékelése.

Munkajellegű tevékenységek az óvodánkban:  Önkiszolgálás  A környezet rendjének megőrzése  Alkalomszerű munka  Naposi munka  Növény és kertgondozás Önkiszolgálás -

Az egyes használati tárgyak alkalmazása.

-

Az önkiszolgálás különböző műveletei és azok sorrendje.

-

Az étkezés eszközeinek kiválasztása és ízléses elhelyezése

A környezet rendjének megőrzése - A kert rendezettségének fenntartása (sepregetés, falevelek gereblyézése). - Teremrendezés, előkészületek az egyes gyermeki tevékenységekhez. - A csoportszobák díszítése, szépítése. Alkalomszerű munkák - Üzenetközvetítés, megbízatások teljesítése, segítés az óvónőnek, más

felnőttnek. -

Ajándékkészítés (kisebbeknek, szülőknek, vendégeknek) egyéni ötlet alapján.

- Segítségadás a kisebbeknek önálló indíttatásra is. Naposi munka - Az étkezés előkészületeinek teendői, ízléses, esztétikus elrendezés, terítés, teremés udvarrendezés, környezetszépítő feladatok (játékok és foglalkozási eszközök előkészítése, elrakása, öltöző, mosdó rendje, terítők, vázák elhelyezése az asztalokon, terasz szépítése). A naposi feladatokat az ebédnél végzik a gyerekek. A tízórai, az uzsonna önkiszolgálással működik minden csoportban. Növény és kertgondozás - Óvodánkban a növényápolás az évszakokhoz kapcsolódóan valósul meg. (virágok ültetése, locsolás, palántázás, magvak vetése, gondozásuk, ősszel begyűjtés) - Gyűjtőmunkák – a gyűjtött anyagok, termések, termények esztétikus elhelyezése, folyamatos rendezése, válogatása. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére: - Törekednek az önállóságra, önként is vállalnak feladatokat. - Képesek az eszközök megóvására, és saját testi épségük megőrzésére. - Felismerik saját képességeik határát. - A szerszámokat, munkaeszközöket tudják használni, ismerik azok tárolási helyét. - Rendszeresen végeznek egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelő munkajellegű feladatokat, vannak rendszeresen visszatérő tevékenységeik. - Kialakulnak bennük azok a magatartásformák, melyek nélkülözhetetlenek a munkavégzéshez. - Felismerik a segítségadás lehetőségeit. - Igényük van a felfedezett kisebb hibák kijavítására, a környezet értékeinek óvására, a környeztükben élő növények gondozására.

6. 8. Tevékenységekben megvalósuló tanulás Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység

Nevelésünkben a tanulás elsődleges színtere a játék és a teljes óvodai élet. A tanulás a gyermek játéktevékenységeibe integrálódik, a játék motivációs bázisára épül. Meggyőződésünk, hogy a gyermek teljes személyisége, képességei, észlelése, érzékelése, emlékezete, figyelme, képzelete, képszerű, szemléletes gondolkodása legintenzívebben a játékon keresztül fejlődik. Tudjuk: hogy a tanulás pszichológiai értelmezésben véve szenzoros, motoros, verbális, szociális tanulás lehet. A játékon belül ezek a tanulásformák összefonódnak, komplex formában jelennek meg. Nevelőmunkánkban a gyermek tanulási tevékenységeinek tere, szervezeti kerete, formája a játék, amelynek nevelési alapelve és módszere a játékosság. A tevékenység célja: - Elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. - További célja: A gyermek készségeinek, képességeinek alakítása, melyek révén az érzelmileg motivált cselekvő gondolkodás szintjéről eljut a fogalmi gondolkodás szintjére. A tanulási folyamattal kapcsolatos feladataink: - Az érdeklődés, a kíváncsiság, a figyelem felkeltése, cselekvő aktivitásának ébren tartása. - A tudás és tanulás iránti vágy felébresztése. - A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának, sokoldalú kielégítése. - A megismerési képességek fejlesztése, ”látásra nevelés”. - Lehetőségek biztosítása a tapasztalatszerzésre, a valósághű észlelésre, a felfedezésre, kutatásra, a gondolkodás örömének átélésére. - Tanulást támogató környezet megteremtése. - A problémamegoldó, kreatív gondolkodás és a kreatívitás képességének fejlesztése. - A gyermek tapasztalatainak, ismereteinek rendezése, célirányos bővítése. - A gyermek kognitív képességeinek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, képszerű, szemléletes gondolkodás). - A beszédészlelés, beszédértés, szóbeli kifejezőkészség fejlesztése.

- Az akarati tulajdonságok (önállóság, figyelem, kitartás, pontosság, feladattartás, feladattudat) fejlesztése. - Folyamatos megfigyelések alapján az egyes gyermek önmagához és saját lehetőségeihez viszonyított képességfejlesztése. - A tanulás irányítása során egyénre szabott pozitív megerősítés, értékelés alkalmazása. - A kiemelkedő képességű és a részképességek fejlődésében elmaradt gyermek célirányos fejlesztése. A tanulás folyamatában a gyermek önkéntelen figyelmére, cselekvésben való gondolkodására, alkotó képzeletére, megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára, az óvodai és az óvodán kívül szerzett tapasztalataira építve irányítjuk a megismerést, a gondolkodás és a képességfejlesztés folyamatát. Tudjuk, hogy a keresés, kutatás, a próbálgatás, a tévedés lehetősége viszi előre és fejleszti a gyermeket a helyzetfelismerésben, a problémamegoldásban, az ismeretszerzésben, tehát a tanulás folyamatában. A tanulás lehetséges formáinak tartjuk tágabb értelemben: - az utánzásos, modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulást (szokások kialakítását), - a spontán játékos ismeretszerzést, cselekvéses tanulást, - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő felfedezést, ismeretgyűjtést, - a pedagógus által irányított megfigyelést, tapasztalatszerzést, - a gyakorlati probléma és feladatmegoldást, - a pedagógus által kezdeményezett tanulási tevékenységi formákat. Nevelésünkben a világ dolgait természetes egységben mutatjuk meg. A tanulás tervezésében, szervezésében is valljuk a természet és életközeliséget, a komplexitás elvét, ezért: - a tevékenységek sokszínű komplex együttesével biztosítjuk a gyermekek képességeinek fejlesztését, teljes személyiségük formálását, - a gyermek előzetes tapasztalatai, ismeretei,az egyéni különbségeik, gondolataik, ötleteik

figyelembevételével

segítségével aktivizálunk.

egyénenként

differenciáló

nevelési

eljárások

Az óvodai tanulás alapfeltételének tartjuk: - a gyermek cselekvő aktivitását, - a közvetlen sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalás, a felfedező próbálkozás, rácsodálkozási élmények átélésének lehetőségét, - az óvónő és a gyermek kölcsönös, egymásra ható, bizalomra, megértésre épülő kapcsolatát, - a pozitív példát, a nyitott, érzelmileg gazdag, őszinte, hiteles óvónői beállítódást, a kifejező mimikát, gesztusokat, hanghordozást, - a gondolkodás örömének felkeltését és ébrentartását. A tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, kötetlen, de a pedagógus részéről tudatosan tervezett, szervezett, amely a teljes személyiség fejlődését támogatja. A tanulás alapjai azok a különféle, változatos tevékenységek, azok a közvetlenül vagy közvetve szerzett tapasztalatok, melyek elősegítik a világ sokoldalú megismerését. Valljuk a szabad alkotás és önkifejezés, a kényszer nélküli fejlesztés fontosságát, mert, - az öntevékenység a feltétele annak, hogy a gyermek az önfejlődés és önfejlesztés képességét és készségét elsajátítsa, - ha a gyermek örömmel és önként vesz részt ebben a folyamatban, akkor szorongások nélkül és érdeklődéssel tevékenykedik, fejlődik. Az egyéni, szabad tevékenységválasztás biztosítja, hogy: - a gyermek maga választhassa ki a felkínált tevékenységek közül azt, mely iránt az adott helyzetben leginkább érdeklődik, illetve önként elfogadja az adott felkínált tevékenységet belső vagy külső indíttatásból, - a feladatot saját ritmusában, a számára leginkább megfelelő időben végezheti, - az elfogadó légkör arra ösztönöz, hogy vállaljon erőfeszítést igénylő feladatokat, kihívást jelentő helyzeteket, igyekezzen feladatait elvégezni, befejezni, de mindezt a megfelelés kényszere nélkül.

A cselekvésekben megvalósuló tanulást alapvetően: 1. Spontán 2. Irányított, szervezett tanulási tevékenységekre osztjuk. 1. Spontán tanulás Önkéntelen, bármikor, bárhol kialakulhat, egy eszköz, tárgy, vonzó tevékenység, beszélgetés

által, amely a gyermeket meglévő tapasztalatai felidézésére, valamilyen formában való eljátszására készteti, vagy fordított helyzetben a gyermek tapasztalatai, élményei hatására keresi vagy teremti meg azt a helyet, eszközt, tárgyat, amely benne az élményt felidézi. 2.Irányított,szervezett tanulási tevékenységek Ezen belül létezik: - Szituatív játékban megvalósuló tanulás - Szervezett kötetlen tanulási tevékenység - Szervezett, kötött tanulási tevékenység - Egyéni fejlesztés A szituatív játékban megvalósuló tanulás egy-egy adott játékhelyzethez, a gyermekek szerep, építő vagy szabályjátékához szorosan kapcsolódó, illő, az óvónő által szervezett tanulási tevékenység. A szervezett,irányított kötetlen tanulási tevékenységben az óvónő kezdeményez, magas fokú motiválással, játékos megoldásokkal teszi a gyermek számára választhatóvá, érdekessé azt. A szervezett kötött tanulási tevékenység - Egyrészt valamennyi gyermek egyidejű csoportos jelenlétében zajlik, - Másrészt, differenciált, mikrocsoportos, 6-8 gyermek részvételével valósul meg. Ez utóbbi szervezéseknél a tanulási tevékenységben résztvevő gyermekek csoportja mellett a többiek játszanak. A szervezett kötött jellegű tanulási tevékenységben a gyermek számára a részvétel nem önkéntes, de nyilvánvaló az óvónő részéről a lehető legnagyobb fokú példamutató, ösztönző, motiváló hatás, a tanuláshoz fűződő jól kialakított szokások megismertetése és elvárása. Kisebb korcsoportokban általában kötött szervezésű tanulási tevékenység a mozgás, a mesehallgatás. Nagyobb csoportokban kötött és kötetlen tanulási tevékenység egyaránt szerveződnek, de a mozgás, a dalos játék és a mese általában kötött jellegű. A 6 - 7 éves tanköteles korú gyermekek esetében elvárás az egyes kezdeményezett tevékenységek kapcsán tanúsított önfegyelemre épülő szándékos figyelem, kitartás és feladattudat, mint az iskola megkezdéséhez szükséges magatartás. A kötött vagy kötetlen szervezés kiválasztását mindig a gyermekek terhelhetősége, a tanulás tartalma és a fejlesztés feladatai határozzák meg.

A fejlődés várható eredményei az óvodáskor végére:

- Felfedeznek konkrét összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat, képesek önállóan konkrét, ismert jelenségek esetében következtetni, ítéletet alkotni. - Kialakul feladattudatuk. - Ismerik saját értékeiket. - Önállóak a begyakorolt feladatok megoldásában, képesek problémamegoldó, kreatív gondolkodásra. - Önálló megfigyeléseket végeznek, felismerik a jelenségeket változásukban is. - Képesek szándékos figyelem összpontosításra,könnyebb a figyelem megosztása, átvitele. - Gondolataikat érthetően szavakba, mondatokba tudják foglalni. - Eljutnak az elemi fogalmi gondolkodás szintjére. - Elkülönítik a mese és a valóság elemeit. - Többféle megoldás keresésére törekszenek,kreatívak,ötletesek. - Érzékelésük, észlelésük differenciálódik.(különös tekintettel a téri észlelésre, a vizuális és akusztikus differenciációra, a téri tájékozottságra, testséma alakulására) - Megfelelően fejlett a szándékos bevésés és felidézés.

7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei Pöttyös, Széchenyi utcai intézményegység Az ünnepek, hagyományok rendkívül fontosak a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt. Az ünnep örömét az élmények és érzelmek teljessége adja, szorosabbá fűzi a kapcsolatokat, színesíti, gazdagítja érzelmi életünket. Lényeges tehát, hogy gyermekeinket tanítsuk meg ünnepelni. Fontos, hogy ünnepeink emelkedjenek ki az óvoda mindennapi életéből, de előzményei és élményei illeszkedjenek a gyermeki élet természetes menetébe. Ünnepeinket tevékeny várakozás előzi meg, aminek fontos velejárói a szimbólumok, kellékek, hangulati tényezők. Lényeges érzékeltetnünk, hogy sok ünnep nem csak óvodai esemény, hanem a körülöttük élő felnőtteké, a tágabb környezetüké is. Így átélhetik azt is, mit jelent nagyobb közösség tagjának lenni. Az ünnepeink kiválasztásában és megszervezésében szem előtt tartjuk a gyermekek életkori sajátosságait, érdeklődését, környezeti adottságainkat, a már kialakult hagyományainkat, a szülők igényeit.

Ünnepeink, hagyományaink Hónap Szeptember

Október

Téma

Forma

Új gyermekek Belső, fogadása közös Belső

A gyerekek ”átvarázslása” nagyobb korcsoportba. Játék, ajándékozás, vendéglátás.

Ősz ünnep

Belső

Játékos tevékenységek, vetélkedők, vendéglátás, szüreti mulatság, kocsikázás. Szüret, tánc, mustkóstolás.

Mikulás

Belső

Mikulás-várás napokon keresztül, ajándékozás, a napján a Mikulás köszöntése verssel, énekkel, tánccal. Bábozás az óvónők közreműködésével.

Adventi várakozás, készülődés.

Nyílt

Szülőkkel együtt ünnepi készülődés. Sütemény sütés, barkácsolás.

Karácsony

Február

szülővel Közös készülődés, ajándékkészítés a kicsiknek, ajándékozás, közös játék gyerekkel, szülővel.

Átváltozások

Szüreti mulatság December

Tartalom

Medvebújtatás Belső

Farsang

Ünnep előtt közös karácsonyfa díszítés, ajándékkészítés, gyertyagyújtás. A karácsonyfa köszöntése, verselés, éneklés, ajándékozás, játék az újdonságokkal. A népi hagyománynak megfelelően játék,a medve viselkedését utánozva,medvehivogató.

Belső Készülődés verssel, dalokkal, közös mulatság, tánc, vendéglátás, vetélkedők. Jelmezes bemutatkozás, felvonulás.

Március

Télűzés

Belső

Közös verselés, táncos köszöntők csoportonként Óvónők éneke, dramatizálás Tavasztündér megérkezése.

Április

Május

Június

Versmondó délelőtt

Belső

A versmondó gyerekek szereplése, ajándékozás. Készülődés a városi szavalónapra.

Március 15.

Belső

Közös ünnepi műsor. Nagyobb csoportok táncos, dalos műsora. Meghívott vendégek szereplése.

Művészeti délután, Kézműves délelőtt

Nyílt

Különböző művészeti tevékenységek a szülőkkel és gyerekekkel közösen, kézművesség, tánc, néptánc, zeneóvoda.

Húsvét

Belső

Nyuszivárás, fészekkészítés, óvodapedagógusok bábozása, ajándékvárás.

Nyílt nap Nyílt leendő óvodásoknak

Közös készülődéssel a családok fogadása. Vidám játék az udvaron, ismerkedés, beszélgetés. Körjátékok, ének, májusfadíszítés, kiskertek „öltöztetése”. Közös ünnep, játék az anyákkal. Verselés, ének, tánc az anyukák köszöntésére, vendéglátás. Sportolás, mozgás az udvaron, változatos játékos tevékenységekkel. Kirándulások szervezése minden csoportban rövidebb- hosszabb úti céllal. Piknik, játék a szabadban. Színes gyermekműsorok, az iskolába indulók búcsúztatása, ajándékozás, útravalók átadása, vendéglátás.

Majális

Belső

Anyák napja

Nyílt

Kihívás napja

Belső

Gyermeknap

Belső

Évzárók

Nyílt

Juniális

Nyílt

Közös kerti ünnep a családokkal, vetélkedők szervezése, játék, sport és tánc, tombolahúzás

5. Az óvodai nevelést fejlesztést segítő a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő, helyi szokás és szabályrendszer (csoportszerkezet, szervezeti

keretek, napirend, hetirend) E) Nyitnikék intézményegység Csoport szerkezet Az óvodai csoportszervezés szempontjai: Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Az anyai bánásmódra és a testvéri kapcsolatokra hasonlító légköre, érzelmi-, hangulati jellemzői tehetik könnyebbé az új közösség elfogadását. Tapasztalataink szerint a vegyes életkorú csoportokban eredményesebb a szocializáció és hatékonyabb a személyiségfejlesztés. Általában életszerűbb és családiasabb, ezért intézményünk mind a 4 csoportja vegyes életkorú.

A csoport életét nagymértékben befolyásolják: 

A csoporton belüli életkori arányok, viszonyok (minden korosztályból minimum 6 gyermek legyen 1-1 csoportban)



A csoport

nemenkénti

összetétele

(az

egyes

életkoron

belül

is,

hiszen

ez

meghatározhatja a csoport "karakterét", "tevékenység és mozgásnívóját", társas szerkezetét) 

Családi háttér, a szűkebb környezeti hatások, a kulturális miliő



A családok szociális - műveltségbeli viszonyai, a szülők nevelési törekvéseiből adódó különbségek



A gyermek életkora, személyisége és adottságai



Az óvónők felkészültsége, empátiás képességgel (fokozott empátiás képességgel kell rendelkeznie, mert egyszerre kell a 3-7 éves gyermek érzelemvilágába beleélnie magát), tudatossága, egyénisége, személyisége



Nevelői beállítottsága, problémaérzékenysége, kreativitása, stílusa, helyzetfelismerő képessége és konfliktusfeloldó tevékenysége



Csoport nagysága - gyermekek száma.

A szülők jogai: 

csoportot, / melyben ismerős gyermekek, barátok, testvér van /



pedagógust választhat / már ismert, szimpatikus /



testvér esetén ő dönti el, hogy egy vagy külön csoportba kerüljenek.

E.) Nyitnikék intézményegység Szervezeti keretek Napirend Meggyőződésünk, hogy a folyamatos életszervezéssel, a napirendi szakaszok integrációjával válhat valóban elsődlegessé és központi jelentőségűvé a játék. A folyamatos napirendben biztosított a gyermekek szükségleteit figyelembe vevő egyéni bánásmód. Az óvodapedagógusok közvetlenül nem irányítják a csoportot, hanem alkalmazkodnak az egyes gyermekek önállóságához, képességeikhez, tulajdonságaikhoz és ebből kiindulva fejlesztik őket. A gyermekek saját szintjüknek és tempójuknak megfelelően tevékenykednek, szabadon választanak az általuk jól ismert lehetőségek között. Az egészségügyi- és viselkedési szabályokat különböző szinten gyakorolják. JÁTÉK

Szabadon választott tevékenység a csoportban és a szabadban

700

815    

 

szabad játék mozgás, testápolási teendők, játékba integrált egyéni, mikro csoportos és közös kezdeményezett tevékenységek tapasztalatszerzések munkajellegű tevékenységek, séták, megfigyelések, felfedezések,

1130 Az előkészületek után EBÉD.  folyamatos készülődés a pihenéshez,  mesekönyvek nézegetése, öltözködés, testápolás, egyéni beszélgetések, munkajellegű tevékenységek.

JÁTÉK, szabadon választott tevékenységek a csoportban és a

  

szabad játék, mozgás játékba integrált egyéni, mikro csoportos és közös kezdeményezett tevékenységek tapasztalatszerzések



TÍZÓRAI folyamatos befejezéssel

Az időkereten belül a gyermekek egyéni szükségletei szerint

1230-tól PIHENÉS mesével, altatóval, folyamatos felkelés, csendes tevékenységek. 1445 UZSONNA folyamatos befejezéssel.

szervezik

meg az óvónők.

szabadban. 1700 E) Nyitnikék intézményegység Hetirend A heti terv elsősorban az óvodapedagógus munkáját segíti abban, hogy nevelőmunkáját a folyamatosság, rendszeresség, fokozatosság, tudatosság elvei szerint végezhesse. Mivel ő maga az, aki leginkább ismeri a gyermek érdeklődését, fejlettségi szintjét, a csoportja nyújtotta lehetőségeket, melyet a csoportnapló rögzít.

hetirend ( minta ) szeptember 1 – május 31-ig MOTIVÁCIÓ: az évszakok által nyújtott élményanyag, hagyományok, ünnepek. Az élményanyaghoz kapcsolódó játékfejlesztési lehetőségek Kezdeményezett tevékenységek az életkori sajátosságok figyelembevételével és a képességfejlesztési céloknak megfelelően. Mese,vers, mozgásos játékok, Anyanyelvi játékok A Mese,vers, mozgásos játékok, ének-zene, énekes játékok HÉT Mese, vers, mozgásos játékok, , rajzolás, mintázás, kézimunka, NAPJAI

Mese, vers, mozgásos játékok, a külső világ tevékeny megismerése, Mese,vers, mozgásos játékok, a külső világ tevékeny megismerése,

Nyári terv június 1 – augusztus 31-ig A pihenés kivételével a tevékenységek lehetőleg a szabadban történjenek! SZABADON VÁLASZTHATÓ TEVÉKENYSÉGEK A gyermek ötletei, kedve, spontán érdeklődése szerint az óvónő kezdeményezésére szerveződnek a tevékenységek.

-

6. Tevékenységformák

szervezett mozgásos játékok, játék a homokkal, vízzel, agyaggal, hosszabb kirándulások, séták, élmények, „kincs” gyűjtése, a gyűjtött anyagból barkácsolás, környezetvédelem, udvari munka, munka jellegű tevékenységek, természetes környezetben történő tapasztalás, környezeti változások megfigyelése, illemszabályok gyakorlása, kuckózás, mese, meseszínpad, énekes-, verseny- és labdajátékok, vizuális technikák.

Nyitnikék intézményegység

6.1. Játék E.) Nyitnikék intézményegység Nevelési alapelv – játékban, játék által, játékosan valósítható meg a gyermeki személyiségfejlesztés. A gyermek legfontosabb élményt adó, fejlődési lehetőséget biztosító, tájékozódó tevékenysége. Cél:

A megfelelő feltételek biztosításával, a gyermeki szabadság, önállóság és kezdeményezőkészség tiszteletben tartásával, a gyermek szabad képzettársításával, egyéni vágyainak, ötleteinek kibontakoztatása. A tapasztalatok, benyomásaik tagolásával, élményeik többszöri átélésével, önmaga, a tárgyi világ és az emberi kapcsolatok megismerésével, a kreativitás, a szabad játék kialakulásának elősegítése.

Szerepe a nevelésben: alapozó funkció A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze, a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek minden nap visszatérő módon hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. Élményt adó, tájékozódó tevékenység.

Feladatok:  Érvényesüljön a szabad játék túlsúlya.  Különböző játékfajták és azok tartalma, minősége, a gyermekek egyéni sajátosságainak figyelembevételével szolgálja érzelmi életük, és értelmi képességeik gazdagítását;  Fejlessze a gyermekek mozgását, ügyességét.  Adjon lehetőséget önmaga kipróbálására.  Segítse érzékszervei működésével az észlelés, megfigyelőképesség megbízhatóságát.  Biztosítson sokféle tapasztalatot a tárgyak tulajdonságairól, relációkról.  Járuljon hozzá problémamegoldó gondolkodásuk fejlődéséhez.  Segítse elő és erősítse a kreativitást, az együttműködést.  Segítse a közösségi- és viselkedési szabályok elfogadását.  Valódi örömforrás legyen és feszültségcsökkentő hatású.  Fejlessze a kommunikációs- és beszédkészséget.  Az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítsa az indirekt irányítás felelősségét. Feltételek: A gyermek a saját tagolatlan benyomásait vetíti ki a játékba, és egyénileg tagolja úgy, hogy a számára legmegragadóbb mozzanatokat emeli ki. Az óvodapedagógus feladata az élményszerzés segítése, a szabad játék túlsúlyának biztosítása. A vegyes csoportokban álljon a gyermekek rendelkezésére minden feltétel a funkció-, szimbolikus-, szerep-, konstruáló-, szabályjátékhoz és kiemelten a kicsik gyakorlójátékához. Az óvodapedagógus minden alkalmat használjon ki, hogy a gyermek élményt éljen át, nemcsak szervezett séták, kirándulások, látogatások során, hanem használja ki az óvodai hétköznapok élményeit, lehetőségeit is. A csoport helyiségeinek, az udvarnak szabad átrendezésével kell helyet biztosítani a különböző játékfajtákhoz. A nagyok segítségét, ötleteit, a kicsik kéréseit mindig vegye figyelembe az óvónő. Legyen lehetőség kuckók, zugok leválasztására, elbújásra, elvonulásra, vagy kisebb csoportokban való tevékenykedésre. A gyermek szerepjátékához önállóan, saját kreatív gondolatain keresztül szervezhesse meg a szükséges átrendezést. A nap nagy része szabad játékkal teljen érkezéstől távozásig. A játék ideje alatt végezhető egyéb tevékenységekhez az állandó helyeket is nagyon átgondoltan kell kialakítani. A tevékenységekhez szükséges eszközök is ott álljanak rendelkezésre a tevékenység helyén. A gyermekek a nap folyamán átválthatnak másik, őket érdeklő tevékenységekre, helyszínekre. A sokszínű játékhoz nagyon változatos anyag- és eszközkészletet kell biztosítani. A gyermekeknek sok többfunkciós játékeszköz, változatos anyagkészlet, kiegészítő szükséges a szerepjátékhoz, konstruáló játékhoz. Sok házilag készített, gyermekkel együtt barkácsolt kiegészítő eszközt biztosítsunk. Álljon a gyermek rendelkezésére, gyermekkézre alkalmas bábkészlet: bot-, sík-, ujjas-, tenyér-, kesztyűbáb formájában is. A gyermeki fantáziát kibontakoztató játékok és az anyagok a termekben és az udvaron áttekinthető rendben, jól látható, elérhető helyen legyenek, melyeket kreatív módon használhatnak. Hangsúlyos a térépítés, ezért kiemelt szerepet adunk a természetes anyagoknak eszköz-, térelem és tárolás tekintetében is, csoportszobában, udvaron egyaránt. Gyűjtsünk a gyermekkel, szülőkkel együtt természetes anyagokat és félkész anyagokat. Az anyagok tulajdonságaival való ismerkedést segíti az udvaron, a homokkal, a sárral, a vízzel való sokirányú tevékenység lehetősége. A gyermekek felhasználhatják a kavicsokat, köveket, terményeket, növényi részeket, tollakat, egyéb gyűjtött „kincseket”.

A konstruáló játék eszközkészletét is változatossá lehet tenni a hagyományos építőkockán kívül összekapcsolható, fűzhető, kirakós játékokkal és a természet adta anyagokkal is. (kövek, tégla, deszkalapok, fakéreg stb.) A játékfajták fejlődési folyamata, egymásmellettisége: A csoportokban a színes játéktevékenység megteremtésének feltételei is alapos, egyéni gyermekismeretet feltételeznek. Természetesen 3-7 éves korig igen nagy eltérések mutatkoznak a gyermekek játékhoz való viszonyában, tartalmában is, ezek a különbözőségek egyszerre vannak jelen a csoportokban. A vegyes életkorú csoportok előnyei a játéktevékenységben ugyanúgy láthatók, mint minden más tevékenységben. Legjellemzőbb a játékban, hogy kevés, vagy nincs félrehúzódó gyermek. A nagyok színes játéka, szervezése nagy hatással van a kicsikre, nagy az utánzás lehetősége, a kortárs modellkövetés. A nagyok ezt alkalmazkodással segítik, engedik játékukba az érdeklődő kisebbeket, egyszerűbb szereppel, gyakran, mint a „nagy gyermeke”, vagy hozzátartozója. Ha az önállóság, önkéntesség, kezdeményezés a játékban biztosítva van, akkor a gyermekek a környezetükben levő eszközöket, tárgyakat kreatív módon felhasználják. Ezzel tapasztalataik gazdagodnak és játékuk is egymástól eltérő ütemben színesedik, tartalmában bővül, társas kapcsolataik bővülnek. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére:      

Játékkapcsolataik tartósak, képesek élményeik eljátszására Szívesen, kitartóan tevékenykednek, kreatívan alkotnak játékukhoz eszközt is. A konstruáló játékban igényesek, bonyolult alkotásokat hoznak létre, a pontosságra törekedve. Önfegyelmező akaratuk lehetővé teszi a figyelmet, emlékezetet és gondolkodást igénylő szabályjátékok játszását, a szabályok követését, betartását. Önállóan, sok ötlettel alkotnak, anyagok – eszközök kombinációit alkalmazzák. Bekapcsolódnak egymás játékába, képesek az együttműködésre és társaik ötletét elfogadni.

Az óvodapedagógus jelenléte a játékban: Az óvónő teljes óvodai jelenlétével, minden tevékenységével példa, modell. Ez a játékban nem a játszani tanítást jelenti, utánozható mintát ad, kezdetben játszótársa a gyermeknek, a későbbiekben bevonható, segítőtársként van jelen. Az érzelmek motiválnak, aktivizálnak, ezért kiemelkedő az élmények érzelmi szerepe. Az élményből fakadó játék öröme a valós öröm, nem az óvónő által meghatározott, megrendezett, vagy megkívánt játéktéma szabályos végigjátszása. A játékba való bekapcsolódással az óvónő nem befolyásolhatja a gyermeket a téma – felnőtt által elképzelt – alakítására, a valóságnak megfelelő végigjátszásra. A játék során az „itt vagyok, ha szükséged van rám” attitűddel legyen jelen. Az egyéni bánásmód alkalmazása minden egyes gyermek felé szükséges. Ennek színvonalát meghatározza az óvónő empátiakészsége:  Legyen állandóan nyitott a gyermekek kommunikációs jeleire és ezekre reagáljon.  Élje bele magát a gyermek lelkiállapotába, gondolkodásába, viselkedésébe, a játék során megjelenő élethelyzetekben. A beleélő magatartás eredményezzen a gyermek aktuális személyiségéhez igazodó nevelő hatásokat, körülményeket, élményeket. Érdeklődéssel, elismeréssel kísérje a gyermekek ötleteit, kezdeményezéseit, kapcsolatait, a

játékfolyamat elakadása esetén motivációval segítse a tevékenységet. Segítse a kicsik érdeklődését, nagyobbakhoz való kötődését. Igényeikhez biztosítson és készítsen kiegészítőket. Szorongó vagy agresszív gyermek biztonságot, védelmet adó magatartást igényel. A játék szükséges befejezését, időt adva, tapintatosan szervezze és segítse. A gyermekek egyéni konfliktusait engedje megoldani – próbálkozhasson társaival szemben az érveléssel, önmaga megvédésével, megegyezéssel. Csak indokolt esetben avatkozzon be az óvodapedagógus, de próbálja megérteni a konfliktust okozó gyermekek szándékát, belső indítékait.

6.2. Vers, mese E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: Szellemi síkon a gyermekkor tündérvilága. A szellemi nevelés eszköze, érzelmi biztonságot adva, hozzájárul a gyermekek jó közérzetéhez, mentális higiénéjének fontos része. Cél:

Igényes, megfelelően kiválasztott irodalmi műveken keresztül a pozitív személyiségfejlesztő hatás érvényesülésével a kisgyermek érzelmi, értelmi, és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének támogatása, segítése.

Feladat:  Mindig a felnőtt szívből jövő ajándéka kell, hogy legyen, amely a kisgyermek számára egyértelműen örömforrás.  Az óvodai élet egészében a jellegzetes tartalmak biztosításával (mese, vers, dramatizálás, bábozás, dramatikus játékok) kell érvényre juttatni az anyanyelv nevelő hatását. Megfigyeltetni a kisgyermekkel az emberi beszéd szépségét, érdekességét. Az egész testével érezze az anyanyelv ritmusát, tagolását.  Az érzelmi elfogadás légkörében fejlődjön képteremtési és metakommunikációs képessége.  A mese sajátos igazságtartalmával segítse a kisgyermeket eligazodni a világ dolgaiban. (igazságot, bölcsességet, erkölcsi hitvallást fejez ki)  Támogatni kell a gyermeki önkifejezésnek azt a sajátos formáját, amikor saját verset, mesét alkot. Verset, mesét mindig mondjunk, amikor idő, hely, kedv és igény van rá. Óvodánkban naponta egyszer kötött formában is hallgatnak a gyermekek mesét. A mesehallgatás, a versmondás, a verses szöveggel kísért játék, a bábszínház, az anyanyelvi nevelés semmi mással nem pótolható lehetősége. Különös beszédhelyzet, amely erős, tartós önkéntelen figyelmet vált ki. A jó mese és gyermekvers, hangzásban, ritmusban, hangulatban, képi erőben messze felülmúlja a hétköznapi beszédünket. Nincs még egy szövegfajta, amelyre az óvodás kisgyermek ennyire elmélyülten s önként odafigyelne. A mese–vers alkalmat ad arra, hogy olyan beszédkapcsolat jöhessen létre, amelyből hiányzik a közvetlen, oktató szándék. Sokkal inkább a képzeletet és érzelmeket megmozdító, az együttlét fenntartása és valóságos mozgásos játékra serkentő, amely sikere a jól megválasztott szövegből és a nevelő, a gyermekekkel játszó felnőtt személyes varázsából fakad. Hatása hosszútávra érvényes és egyéni. Nehezen mérhető, de megjelenik játékban, rajzokon, beszédben, mozgásban a

gyermekek és az óvónő egymásra hangolódásában (összetartozunk, mert közös örömszínezetű emlékképeink vannak). A gyermek számára leghatékonyabb tanulási forma, az embertől való úgynevezett szociális tanulás páratlan lehetősége. Csak akkor hatásos nevelőeszköz, ha a felnőtt a gyermeknél sikert, tetszést arat. Mivel a művészi hatással rokon folyamatról van szó, a mesét, verset mondó és az azt meghallgató, figyelő, résztvevő ember a legfontosabb. A mesét hallgató óvodás gyermek a figyelő áhítatnak, az önfeledt boldogságnak azt a teljességét éli át, amit később az életnek csak egészen ritka perceiben érezhet majd. A gyermeknek ezt az örömöt magas fokon kell biztosítani! A kisgyermekkel úgy kell együtt lennünk, hogy minden nagyon fontos legyen, hiszen a mese közben látni akarja arcunkat, a szemünket, esetleg meg akarja fogni a kezünket. Együtt akar lenni velünk abban a világban, amelybe bevezetjük. Viszonzásul megmutatja önmagát, elmondja, ami őt foglalkoztatja. A mese a gyermekekhez a felnőttek közvetítésével kerül. Szükséges, hogy az óvónők javarészt emlékezetből mondjanak mesét, hiszen arcuk és hangjuk játékával is segítik életre kelteni a történetet. A módszer - az eszköz pedig különösen – másodlagos! Nincs eleve jó és rossz eljárás. Az érzelmi elfogadás légkörében minden jó, ami megfelel a hely, idő, a körülmények kívánalmainak, a gyerekek szükségleteinek és pillanatnyi állapotának. A megvalósítás végső soron mindig alkalmi és egyedi. A teljes gyermeki személyiségre kívánunk hatni, ezért önmagunkban és önmagunkból is a teljes embert kell érvényre juttatni. A tudatosság önmagában meddő és esztétikai szempontból hatástalan. A spontaneitás nem hiba, hanem elengedhetetlenül szükséges. A mese: a csend szigete. Pihentet, szórakoztat, táplálja a képzeletet, segít az élmények feldolgozásában és világképet, világmagyarázatot ad. Igazságot, bölcsességet, erkölcsi hitvallást fejez ki. A vers: a beszéd zenei elemeire épül. Játék, szöveg és dallam, mozgás, beszéd, ritmus és hangulat megbonthatatlan egységet alkot. Verset, mesét, mondókát sokszor hallgató gyermek jobban megismeri anyanyelvének szépségeit, gazdagabb lesz szókincse, fejlettebb a gondolkodása, helyesebben alkot mondatokat. Fejlődik képteremtési és metakommunikációs képessége, amely egyben a többi képesség alapja is. Jól beszélő, író és olvasó ember abból lesz, akit kicsi korától hozzászoktattak ahhoz, hogy a szavak nyomán belső képeket készítsen. A hallott (vagy később olvasott) szöveg nyomán tájakat, embereket, jeleneteket, lelkiállapotokat elevenítsen meg magában. A mese, a vers az óvodai élet mindennapjait kitöltő és megszépítő szórakozás, mulatság az egybehangolódás, az együvé tartozás eszköze. Óvodánkban, a gyermekcsoportokban a társas érzelem hagyománnyá kidolgozott, ünnepélyes vagy játékos megnyilvánulása az anyanyelv csiszolt formáival kitöltve. A rendszeres mesehallgatás lételeme a gyermeknek. A gyermek beleélő képessége, az ismétlés utáni vágya megkívánja, hogy lehetőséget adjunk gyakori ismétlődésre és a mesében való cselekvő részvételre is. Az óvónők segítik az érzelmek sokszínű átélését, a mese újraélésével, bábokkal, dramatizálással, szituációs játékkal, vizuális tevékenységgel, barkácsolással, kommunikációval, improvizálással… stb. Minden csoportnak van kis könyvtára, amelyben kedvenc meséik, verseik vannak, vagy az óvónővel együtt készített mesekép-sorok, versképek, amit bármikor elővehetnek, nézegethetnek, beszélgethetnek róla. Az óvodába kerülő kicsiknek, de a nagyobbaknak is igényük lehet az együttes mozgással kísérhető mondókára, dúdolókra, versekre. Ezek érzelmi élménye rendszeresen jelen van a csoportban. A verseket kapcsolják mozgáshoz, dalos játékhoz, aktuális tevékenységhez.

A mese- és versanyag gyakran ismétlődjön különböző helyzetekben, a mese feldolgozható tevékenységi lehetőségeivel. Az ismétlés erősítő hatású. A gyermek az ismert mesékben otthonos világban mozog, élvezi, hogy ura a helyzetnek, hogy tudja mi fog következni. Az ismert mesékből és élményeiből önmaga is képes improvizálni. A saját vers-, és mesealkotás a gyermeki önkifejezés sajátos, kreatív módja. A mese feldolgozás egyik módja a bábozás, amelyben a játékos gyermekek is szívesen részt vesznek. Másik módja a dramatizálás, ami akkor válik igazi örömforrássá, ha hagyjuk, hogy szabadon beleéljék magukat a szerepükbe, és akár saját szemeikkel éljék meg újra a mesét. Az eszközökkel óvatosan kell bánni, inkább a gyermekek maguk találják ki, hogy mit mire használjanak. A gyermekek mindenből mindent tudnak csinálni. Az óvónő kihasználhatja az elalvás előtti nyugalmat is mesemondásra, ilyenkor könyvből folytatásos mesék is alkalmasak. Minden óvónőnek van vers-, mondóka gyűjteménye, amelyet bármikor kívülről tud, és az adódó élmény, tevékenység, hangulat alkalmával elmond a megtanítás szándéka nélkül. Csak nyelvileg tiszta, irodalmi anyag használható fel. Elsősorban a népi mondókákat, népmeséket használjuk fel, de jelentős klasszikus és kortárs költők, írók művei is helyet kapnak. A mese-, versanyag tartalmaz mondókákat, állatmeséket, felelgetőket, láncmeséket, csali témát, egyszerű és több szálon futó meséket is, ami a nagyokat cselekvő továbblépésre ösztönzi. Nyelvgyakorlásra szolgáló nyelvtörő, évszakhoz, élményekhez, ünnepekhez kapcsolódjanak mesék, versek, óvónői rögtönzések. A családokkal való együttnevelés folyamatában, a mese, a vers személyiségfejlesztő hatása elsősorban személyes kapcsolatokra épülve bontakozik ki. (Mesét, verset, mondókát a családban többnyire csak a televízión keresztül ismernek a gyermekek.) A játék és a mese. – Két olyan varázseszköz, amellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatunk kisgyermekeinknek. Érzelmi, értelmi, és erkölcsi fejlődésüknek egyik legfőbb segítője. A fejlődés és fejlesztés várható eredményei óvodáskor végén:     

A gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, rigmusokat, jó hangsúllyal, ritmusban, önállóan is tudják ezeket mondogatni Várják, igénylik a mesehallgatást Kezdeményeznek és megszerveznek dramatikus játékokat, átéléssel meg tudják jeleníteni a szereplők mozgását, kommunikációját, értik érzelmeit, alkalmazzák a mese sajátos beszédfordulatait Képesek megjegyezni és felidézni több gyermekmondókát, néhány verset és mesét. Maguk is tudnak meséket, verseket, történeteket kitalálni, s azt mozgással, ábrázolással megjeleníteni, kifejezni.

6.3. Ének – zene, énekes játékok E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: Személyiséget gazdagító és fejlesztő hatása a nap bármely tevékenységéhez kapcsolódóan egyéni és társas érzelmeket erősít. Cél:

A közös éneklés, a közös játék örömének megéreztetése, amely felkelti a gyermekek zenei érdeklődését, formálja a zenei ízlést és esztétikai fogékonyságot. Feladat:  A zenei anyag igényes, életkor szerinti kiválasztása. A magyar népdalok, ölbeli játékok, mondókák, dalos játékok s az igényes kortárs műzene megismertetése.  Különböző zenei képességek fejlesztése a fokozatosság elvének biztosításával és az egyéni képességfejlesztés kiemelésével.  Hatékony szervezeti formák biztosítása.  A zene által biztosított értékek megszerettetése, megőrzése.  Zenei ízlés és kreativitás formálása. Az egyes korcsoportok anyagában a központi helyet az énekes-, mondókás népi játékanyag, valamint az igényes műzene foglalja el. Ehhez az anyaghoz kapcsoljuk a képességfejlesztést és a zenehallgatási anyagot is. A mondókákat nagyon fontosnak tartjuk zenei értékük miatt. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyermekek szeretet- és biztonságérzetét kialakítsuk a mondókák által. Különösen eredményes a befogadási időszakban. Mindezt ölbeli játékokkal, arc-, kéz-, ujj- és lovagoltató játékokkal próbáljuk elérni. Az eredeti játékmozdulattól nem térünk el. Mivel a mondókákban a ritmus, szöveg, dallam, mozdulat, cselekmény együttesen jelenik meg, ezért zenei értékük a gyermekdalokéval egyenlő. A gyermekdalok sajátossága a játék mozgásából és a hangsúlyból fakad, ezért a kicsikkel olyan énekes játékokat ismertetünk meg, amelyeket álló helyzetben, s játékos mozdulatokkal is el tudnak játszani. A nagyobb gyerekek is igénylik az ölbeli játékokat, ezért ezeket sem hanyagoljuk, de már jobban előtérbe kerülnek a mondókák, hiszen a mondókák lüktetése elősegíti a beszéd fejlődését. Az énekes játékok közül olyanokat választunk, amelyek által mozgásuk jól fejleszthető (pl.: hullámvonal, csigavonal, változatos alakzatok, párcserélő- lakodalmas-, leánykérő játék és szerepváltós játékok). A legidősebb gyermekeknél a mozgással kísért mondókák hangsúlyozására is ügyelünk, pl.: szabályos lüktetés: a gyerek jobbra–balra dülöngél, oldal zárva lép. Szabálytalan hangsúlyozás: a gyermek ujját sorba veszi. Szabályos, szabálytalan hangsúlyok, pl. szita. Az énekes játékok mozgásanyaga változatos térformákba rendeződik, két csoportba hullámvonal, két kör ellentétes irányba halad, páros sor és kör. Sok a szerepváltós játék. A népdaloknál, mindhárom korcsoportnál figyelünk arra, hogy a gyerekek a népdalokra ösztönösen ráérezzenek, ezért ezeket hitelesen adjuk elő. Az egész napot felhasználjuk a zene megszerettetésére spontán énekléssel, hangszeres játékkal. A zenehallgatás általában az egész csoportnak szól. A gyerekek érdeklődését felkelti a szép énekhang, hangszerhang, a szöveg hangzóinak ritmikus összecsengése, az epikus dalok illusztrációi, eszközök alkalmazása, helyzetképek vizuális megjelenítése. Törzsök Béla: „Zenehallgatás az óvodában” című kötete kitűnő gyűjteménye az alkalmas példáknak. A dúdolás is nagyon fontos és bármikor megszólalhat a csoportokban. Az elalvás előtti altatódal pedig a gyerekek egyik legnagyobb élménye. Óvodánkban szokás az elalvás előtti mese, ami kiegészül versekkel is. Altatódalokat, népdalokat, vagy az évszak hangulatát idéző dalokat énekelünk. A zenehallgatáson kívül még az igényes műzene megismertetését és megszerettetését is fontosnak

tartjuk. Ezért a zeneanyagban a rokon- és más népek dalai, valamint a magyar műzene (Kodály Zoltán művei), klasszikus- és a kortárs művészeti alkotások is megjelennek. Mivel a zenei készségek fejlesztése folyamatos, ezért ebből a folyamatból választunk ki egy-egy részt, amelyet az adott életkori vagy gyerek fejlettségi szintjéhez mérten kimunkálunk. Akkor lépünk csak tovább, ha a gyerekek az adott nehézségi fokozatot már elsajátították. A zenei tevékenység nagy része énekes játék legyen, amit többször ismételnek, hogy minden érdeklődő gyermek sorra kerüljön, szereplője lehessen. A zenei készség, ritmus és hallás fejlesztése egymásra épülő, fokozatosan nehezedő feladatok megvalósulásával érvényesül. A képességek fejlődését segítő feladatot a nap bármely tevékenységéhez lehet kapcsolni. A kicsiknek megengedjük, hogy próbálgassák a nagyobbak feladatait, tevékenységeit. Néhány nagyobb gyermekkel, majd a nagyobbakkal egyenként is szervezünk zenei tevékenységeket, foglalkozásokat. Az énekes játékokat tavasztól őszig a szabadban kezdeményezzük, a legegyszerűbb mozdulatoktól kezdve a változatos térformákig. A zenei csokrok folyamatában átélik az együttmozgás, az összetartozás örömét. Ez a nagyobbaknak igénye is, gyakran maguk kezdik, és fáradhatatlanul ismétlik. Az óvónő napközben többször is mondjon mondókát, naponta halljanak népdalt, helyzethez, hangulathoz kapcsolva közvetlen, motiválás nélküli élményként, így válik a gyermek mindennapi tevékenységévé az éneklés. Színesítse életüket – az ünnepeket különösen - az óvónők együttes éneke, zenélése. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végén:       

A gyerekek egyedül és közösen is tudnak és szeretnek énekelni, megtartva a tempót A gyermekek örömmel, szívesen önállóan is kezdeményeznek, játszanak énekes játékokat a szabályok pontos betartásával Érzik az egyenletes lüktetést, és a dalok ritmusát Tudnak ritmust és dallamot rögtönözni. Zenei formaérzékük árnyalt A zenei fogalompárokat ismerik és megkülönböztetik A gyerekek zenei alkotókészsége fejlett Élvezettel hallgatják a zenét, egymás- és az óvónő énekét.

6.4. Rajzolás, mintázás, kézi munka E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: Összetett, sokszínű nevelési terület. Személyiségfejlesztő, a gyermekek aktivitásából fakadó játékos tevékenységek útján valósul meg, gyermeki élmények és tapasztalatok rendszerére építve, a szabad gyermeki önkifejezés sajátos módja. Cél: A tevékenységek által egyéni fejlettségekhez és képességekhez igazodva segítjük, a képi-, plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendező képesség alakulását, fejlődését. A gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését, a gyermek tér-, forma- és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásának fejlődését, esztétikai érzékenységét, szép iránti nyitottságát és

igényességét. Feladat:  A finommotorika fejlesztése, fejlesztésének hangsúlyozása különböző módszerekkel, gyakorlatokkal.  A gyermeki alkotó-, alakító kedv, közlésigény felkeltése és segítése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása  Az alkotás fázisában minden gyermek sikerélményhez, örömhöz juttatása, egyéni képességek fejlesztése, belső képek gazdagítása.  A látható világ láttatása, a szépre való rácsodálkoztatása.  Műalkotásokkal, népművészeti elemekkel, környezet esztétikumaival való ismerkedés.  Változatos anyagok, technikák, eszközök megismertetése.  Gyűjtőmunka: különböző anyagok gyűjtése a természetből.  Igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre.  Igény az esztétikai élmény befogadására.  Környezet esztétikus alakítása. Ez a nevelési terület magába foglalja a rajzolást, festést, mintázást, építést, képalakítást, a kézi munka különböző fajtáit, a műalkotásokkal való ismerkedést, melyek fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésének. A játékkal rokon, mivel itt sem a kész "mű" a fontos, hanem annak létre-hozása, a tevékenység és ennek öröme. Az örömteli cselekvés által megismerkedik a különféle anyagok tulajdonságaival, ábrázolási technikákat sajátít el, fejlődik a kézügyessége, szem- kéz koordinációja alakul, szókincse gazdagodik, változik a környezetéhez fűződő kapcsolata. Kialakítható az eszközök használatának, karbantartásának szokása, és a munkaszervező képességük is fejleszthető. Az ábrázolás az önmegvalósítás, az önkifejezés sajátos eszköze. A vizuális élményeit, esztétikai érzelmekkel telítetten, saját ötleteivel, új meglátásokkal gazdagítva képes megjeleníteni, így megmozgatja az egész személyiségét, fejleszti azt. A saját szintjén, a saját elgondolása szerint, a saját élményeit alkothatja újra általa, ezért érzelmi katalizátorként a mentális egészséget is támogatja. A vizuális önkifejezés "nyelvi" erő is egyben, mert amit nem tud ábrázolni, azt hozzámeséli. A "művek" a technikák és a különböző eszközök használata, gyakorlása során válnak egyre kifejezőbbé, melyekről leolvashatók a gyermek világról szerzett ismeretei, és legfőképpen érzelmi megnyilvánulásainak tükröződései. Miközben gyakorolja a tevékenységeket, újraélheti élményeit. Így az ábrázoló tevékenységek a tárgyi világ megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszik lehetővé a gyermek számára. Az érzékelés, az ingerek sokasága és sokfélesége kell ahhoz, hogy a gyermek kedvvel és egyéni módon alkosson. Ezért minél több (egyéni és közös), élményre van szükségük a gyerekeknek, melyek később alkotásra ösztönzik. Az élmény benne maradó hatása fejleszti a gyermek egész személyiségét. Minél több érzékszervvel ismeri meg a tárgyakat és az élőlényeket, annál pontosabb a kialakult belső kép, az alkotása annál kifejezőbb. (A képi gondolkodást fejleszti.). Próbálkozás által alakítgatja formanyelvét. A művészi rajzok, festmények, szobrok, épületek, népi alkotások nézegetésével a szépség iránti vonzódás és az esztétikai értékelő- és ítélőképesség alakulását reméljük. Ezáltal szemléletét, képzeletét, gyakorlati "ötlettárát" is formáljuk, gazdagítjuk.

A vers, a szó, a zene és a kép megkedveltetésével alapozhatjuk meg a gyermek művészetek iránti vonzalmát. Csak a művészetekhez értő, magasabb rendű gondolkodást elsajátító ember képes a szépet-jót a csúnyától, rossztól elkülöníteni. Az ítéleteink meghatározóak, esztétikai mércéül szolgálnak, és ezáltal a gyermek ízlésének alakításába is alapvetően beleszólnak. Az óvoda épített és tárgyi környezete, annak díszítettsége, valamennyi tevékenységgel együtt képezi a vizuális nevelés hatásrendszerét. A csoportszobák berendezését, díszítését is ennek szellemében válogattuk, alakítottuk. (A bútorok nagy része természetes anyagból készült. A színharmóniákat figyelembe vettük a tárgyaknál és a díszítésnél egyaránt.) A gyermek számára megszokott és mindig elérhető helyen tároljuk az anyagokat és eszközöket, amelyeket a gyermek fantáziájának megfelelően használhat fel. Egy meghatározott, nyugodt helyen alkothatnak ezekkel az eszközökkel. Megbeszélés után helyet is változtathatnak, választhatnak az alkotáshoz. Az ábrázoló tevékenységek az egész nap folyamán biztosított lehetőségek a gyermekek számára. Az alkotókedv így nincs szűk időkeretbe szorítva. A hét minden napján rajzolhatnak ceruzával és zsírkrétával, festhetnek, vághatnak, ragaszthatnak, és plasztik gyurmát formázhatnak. A technikákhoz illeszkedő témaválasztásnál beszélgetéssel segítjük az élmények szubjektív megjelenítését. A megvalósítási folyamatban a gyermeknek bátorításra, technikai segítségre és ötletre egyaránt szüksége lehet. Az együttalkotás során inspirációt kaphatnak egymástól. Új technikák bemutatása is ekkor történik. Megismertetjük a gyerekeket a különböző anyagokkal és a kézimunka technikák alapelemeivel. Az alkotás időtartama ekkor sincs meghatározva. Bármikor befejezheti munkáját, többször előveheti, kiegészítheti, módosíthatja azt. A tevékenységek megszervezésénél kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai, élőlényei és eseményei (az érzelmileg közel álló ünnepek nagymértékben megmozgatják a gyermek fantáziáját). A látható világ láttatása séta, kirándulás és egyéb programok alkalmával. A környezet iránti nyitottság a gyermek számára modell értékű. Együttlétünkkor ítéletalkotásunkkal alakítjuk a fogékony, de még kiforratlan ízlésvilágot. A világ megismertetésnél egyik feladatunk a szépségeire való rácsodálkozás (a jelenségek formai, színbeli tulajdonságainak megfigyeltetése), az esztétikai élmények befogadása. Az elkészült alkotásaik megőrzését biztosítjuk a jellel ellátott dobozokkal, melyben tárolhatják munkáikat. Szülőktől, társaktól egyaránt elvárjuk a gyermek alkotásainak értékként kezelését, tiszteletben tartását. A faliújságra minden gyermek munkája kikerül, ezáltal lehetővé tesszük a szülőknek és társaiknak az elkészült alkotások megtekintését. Az udvari lehetőségeket egész évben kihasználjuk. (hó, homok, aszfalt, "rajzasztal" kivitele stb.) A fejlesztés tartalma a korosztályoknak megfelelően: képalakítás, plasztikai munkák, építés feladat körében, illetve műalkotások nézegetésével. Technikák, anyagok, eszközök:  Agyag (formálhatósága, nyomkodása, lapítása, sodrása, mélyítése, nyújtása, gömbölyítése, simítása, karcolása stb.);

                  

Festés (előre kikevert színekkel felület, csepegtetés, nyomdázás, élmény megelevenítés, batikolás, színkeverési lehetőségek: összefolyatás, keverés külön lapon, pamacsokkal, egymásra festéssel stb.); Nyomatok (festékkel-tintával: papírdúc, fa, levél, parafa, textil, krumpli, ujj-kéz felhasználásával képek készítése stb.); Színes ceruza (különböző hegy vastagságú és puhaságú ceruzák nyomainak létrehozása); Zsírkréta (technikai variációk, zsírosságuktól függően a kép színerősségének változatos kialakítását végezheti) Vágás (papír, textil, fonal, préselt falevél stb.); Tépés, gyürködés (krepp-papír, különböző vastagságú papírlapok, alufólia stb.); Ragasztás (stift, kenőfejes-folyékony, folyékony tubusos, tálba nyomott pálcikával felvihető stb.); Gipszöntés (negatív forma létrehozása gyurmán, szilárdulási folyamat, festhetőség megtapasztalása); Hajtogatás (egyszerűbb figurák elkészítésének megtanítása, bonyolultabb formák együttes létrehozása); Viaszkarc (technika kombinációs lehetőség); Bábkészítés és eszközök készítése a játékhoz; Kollázs montázs (papír, fonal, textil, bőr, falevelek, ágak, kagyló, termény, homok, kavicsok stb.); Barkácsolás (ár, kés, csavarhúzó, szeg, kalapács használatának elsajátítása stb.); Gyöngyfűzés; Varrás (papír, textil, bőr); Krétával rajzolás az aszfalton, táblán; Hó (építés, szobrászat, bottal rajzolás); Építés, konstruálás a csoportban lévő anyagokból, építőelemekből; Só-liszt gyurma (formálhatósága, állagának megváltoztatása, szilárdulási folyamat, színezhetőség és festhetőség megtapasztalása);

AZ ANYAGOK TULAJDONSÁGAI: képlékeny, gyúrható, gyűrhető, hígítható, vágható, téphető, nyomot hagy, karcolható, formálható, törhető, hajlítható, puhítható, hajtogatható, olvasztható, kenhető, szárítható stb. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végén:          

Rendelkezzenek saját élménnyel, tapasztalattal arról, hogy a tevékenység egy eszköz az önkifejezésre. Tudjanak kifejezni a képfelületen elemi térviszonyokat, használják a képi kifejezés eszközeit Hangsúlyozzák alkotásaikban a jellemző jegyeket, formákat. Emberábrázolásaikban megjelennek a részformák, esetleg egyszerű mozgások. Képet alkotnak élmények és emlékezet alapján. Megfelelően használják az eszközöket, rendelkeznek helyes ceruzafogással, tisztántartják az eszközöket. Alkalmazni tudják mintakövetéssel a technikai eljárásokat. Megnevezik a színeket, azok sötét és világos árnyalatait. Részt vesznek a tér rendezésében, figyelembe véve az alapvető térviszonyokat. Megfigyelés után tudnak formát mintázni.

    

Önállóan vagy társaikkal közösen készítenek modellt, makettet. Tárgyakat díszítenek saját elképzeléseik alapján. Véleményük van saját és társaik „műveiről”, műalkotásokról. Koordinálódik szem-, és kézmozgása. Nyitottak az esztétikai élmények befogadására.

6.5. Mozgás E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: Rendszeres-, szabad mozgással a mozgás szeretetére építő életvitel, életmód megalapozása. Cél: A gyermeki személyiség és az egyénre jellemző természetes mozgások fejlesztése játékos formában. A gyermek testi képességeinek – erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, finommotorika, mozgáskoordináció alakítása. A gyermek akaratának, képességeinek, verbális kifejezőkészségének, társra figyelés képességének kialakítása. Feladat: A gyermekek természetes mozgásszükségletének kielégítése a megfelelő szervezeti formák megteremtésével. A mozgás alakítása, a motoros képességek és mozgáskészség kedvező befolyásolásával. Tartalma:      

sokszínű, változatos mozgásos játékok, gimnasztikai gyakorlatok, (talajtorna elemek különféle eszközök biztosításával), testgyakorlatok a deformitások megelőzése érdekében, spontán, vagy szervezett formában, a hét minden napján megvalósuló, egészséges életmódot erősítő tevékenység, a rendszeres mozgás során a szervezet edzettségének és teherbíróképességének erősítése, képességfejlesztő gyakorlatok.

Felgyorsult világunkban a megfelelő életvitelért folytatott napi küzdelmek nagymértékben kihatnak az egyén teljesítőképességére, és sajnos egyre több gyermek van, akinél beszűkül a mozgástér, csökkennek a mozgástapasztalatok – ezáltal eltérő jelzések, eltérések jelentkeznek – holott az óvodáskorban legnagyobb a mozgásvágya, mozgás aktivitása a gyermeknek. Nem szabad hagynunk, hogy pont ebben az időszakban, mikor a mozgásos cselekvések a legintenzívebben alakítható, elmaradjanak a kellő ingerek és a szabad mozgás biztosítása. A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja a szervezet növekedését, fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, és hatására fontos személyiségjegyek alakulnak, erősödnek meg. A személyiség harmonikus fejlődése elképzelhetetlen a testi és lelki folyamatok szoros egysége, kölcsönhatása nélkül. A torna a gyermekek egészséges testi- és mozgásfejlődése során, tájékozódó-, helyzetfelismerő-, döntési-, alkalmazkodóképességet, személyiségük akarati tényezőinek alakulását segíti. A mozgás öröm és szükséglet a gyermek számára, a szellemi fejlődéssel is szoros kapcsolatban áll

és azokkal összhangban alakítható. A mozgásról szerzett pozitív élmények nyújtásával, megerősítésével érjük el azt, hogy a gyermekek jól érezzék magukat a rendszeresen végzett, sokirányú, spontán és szervezett formában végrehajtott mozgásokban. A gyermekek mozgásos tevékenységek során figyelembe kell venni egyéni szükségleteit és képességeiket, mindennek a fokozatosság elvével kell együtt járnia. Minden gyermeknek a befogadástól kezdődően, nap mint nap az óvodapedagógus lehetőséget teremt a játékos együtt mozgásra, teremben és szabadlevegőn, eszközökkel és eszközök nélkül egyaránt. A mozgásos tevékenység részét képezhetik: gimnasztikai gyakorlatok - zenére is - mozgásos játékok, lazítások – relaxálás. A mozgásos játékok, torna során célunk az, hogy a gyermekek belső igényéből fakadjon a mozgás pozitív érzelmi töltöttsége, megerősítése. Mozgással a gyermeki szervezet sokoldalú, arányos terhelése, a vázizomzat erősítése, a helyes testtartás kialakítása és a serkentettség túlsúlyából adódó nagy mozgásigény sok játékkal és egyéb természetes mozgással történő kielégítése. Az agyi funkciók erősítése: keresztirányok, testzóna, szem-kéz, szem-láb koordináció összhangja. A sajátos feladatok részfeladatokra történő bontással oldhatók meg:  Testi fejlődés biztosítása: összes szervek, szervrendszerek funkcionális tulajdonságainak javítása, vázizomzat sokoldalú, arányos erősítése;  Motoros képességek: kondicionális (elsősorban állóképesség), koordinációs (téri tájékozódás, egyensúlyérzék, ritmuskészség), mozgékonyság, hajlékonyság;  Távolságok és magasságok növelésével precízebb mozgás kivitelezés;  Mozgásműveltség kialakítása jártasság, készség szintjén: mozgásos cselekvések gazdaságos végrehajtási módjának elsajátítása, mozgásos cselekvések szép kivitelezése. Mindezekkel összefüggő elméleti ismeretek elsajátítása, agyi funkciók fejlesztése.  Játék, versenyigény felkeltése, kielégítése: szórakoztató, élményekben gazdag mozgásos játékok szervezése. A gyermekek mozgásigényének kielégítésére, képességeik fejlesztésére indokolt a természetes gyakorlatok mellett a bonyolultabb, nagyobb erőkifejtést, figyelmet igénylő gyakorlatok beiktatása is. Hosszabb mozgássorok visszaadása, precízebb mozgás kivitelezés. Az óvodapedagógus a testgyakorlatok végrehajtásának fokozatait, fajtáit a gyermekek képességeihez igazodva állítja össze. A gyakorlatok nehezítése, bonyolultabbá tétele, kéziszerekkel, labdával és tornaszerekkel történhet. A gyermekek állóképességének alakítása érdekében a mozgásos játékok tervezésénél az utánzó-, futó-, fogó- és versenyjátékok dominálóak. Játékban gazdag, kötetlen, de fegyelmezett légkörű, kellő aktivitást biztosító, a személyiséget és készségeket és képességeket alakító mozgásos tevékenység által történik.

A torna, a mozgásos játékok által alakul: I. Kondicionális képességek: - erő - gyorserő, a test általános ereje, - állóképesség - alap állóképesség, globális állóképesség, - gyorsaság - mozgásgyorsaság, reakciógyorsaság. II. Koordinációs képességek: - téri tájékozódási képesség, térirányok, keresztirányok, testzóna, - mozgásérzékelés (kinesztetikus képesség), - reakcióképesség, - egyensúlyozási képesség, szem-kéz, szem-láb koordinációja, izomérzékelés összehangolása, - ritmusképesség. III. Mozgékonyság, hajlékonyság. A verbális fejlesztés, azaz a beszéd észlelése és értése kitüntetett szerepet kap a mozgásfejlesztés folyamatában. A spontán, vagy szervezett formában történő mozgás során előforduló valamennyi új szó, kifejezés a gyermekek szókincsét bővíti. Az irányok és a testrészek nevei mozgással egybekötve vésődnek be a leghatékonyabban. A mozgás, a rendszeres torna kiemelten fontos a személyiség pozitív alakulásában, különösen alkalmas a fejlődés elősegítésére és a kompenzálásra. Ezért óvodánkban a nagycsoportos korú gyermekek számára közös tornát is szervezünk hetente 2 – 2 csoport összevonásával. A szervezett torna feladatai:        

agyi funkciók serkentése, alakuljanak ki a testsémák, ismerjék meg a testrészeket a gyermekek, mert ez szüksége az „énkép” megszületéséhez, testrészeiket megmozgassák, megérintsék, behatárolják és megnevezzék, a szerzett tapasztalatok felhasználásával, teljesedjen ki a „testtérkép”, tapasztaltassa meg a gyermekek térben elfoglalt helyét, sokoldalú elhelyezkedését, a térben való mozgás közben az elegendő hely keresését, saját maguk, testük és a tárgyak viszonyát, kiemelten fejlessze a finommotorikát, mert erre a korra várható el az idegpályák kiépülése révén a finommozgás vezérlésének képessége, a többszöri gyakorlási lehetőség biztosítása az egyes gyermekek felzárkóztatása érdekében, a beszéd észlelése, értése, kitüntetett szerepet kapjon valamennyi új szó, kifejezés, a gyermek szókincsét bővítse, kapjanak mindig pozitív megerősítést, ez készteti a gyermeket a további erőfeszítésekre.

A fejlődés és fejlesztés várható eredménye óvodáskor végére:   

Tudnak különböző szabályjátékokat, fogójátékokat, váltóversenyeket játszani. Szabályokat ismerik és betartják, képesek társaikra figyelni; Gimnasztikai gyakorlatokat szépen, összerendezett formában végeznek Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni

  

Tudnak sorba állni, ütemtartással járni, futni, fél- és páros lábbal szökdelni, mozgásukban kitartóak Általában kialakult nagymozgásuk, finommozgásuk, egyensúly-érzékelésük Jellemző az összerendezett, harmonikus mozgás.

6.6. A külső világ tevékeny megismerése E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: Személyiségformáló és szokásalakító komplex folyamat. Alapja a gyermek nyitottsága, kíváncsisága a természeti-, emberi- és tárgyi világ megismerésére. Cél: Pozitív érzelmi viszony alakuljon ki a szűkebb és tágabb természeti, emberi, tárgyi környezet felfedezése során. Változatos tapasztalatszerzési lehetőségek biztosításával a gyermekek egyéni ismereteinek bővítése a felfedezés örömének gyakori álélésével. Mennyiségi, formai, kiterjedésbeli ok - okozati összefüggések felismertetésével a gondolkodás fejlesztése. Szeressék, becsüljék, védjék az őket körülvevő és az általuk megismert környezet értékeit. Ismerjék meg a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, néphagyományok, szokások a családi és tárgyi kultúra értékeit. Feladat:  A szűkebb és tágabb környezetük iránti szeretet kialakítása, és védelme, a meglévő értékek megőrzése.  A gyermekek közvetlen környezetében lévő élővilág megismertetése, megszerettetése.  Konkrét tapasztalatokon keresztül az élő- és élettelen tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása.  Olyan szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, olyan képességek és készségek alakítása, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített, létrehozott környezettel való harmonikus kapcsolathoz, a környezeti problémák iránti érzékenység, a helyes értékrendszer, a környezettudatos életvitel kialakításához.  Olyan legyen a komplex képességfejlesztő folyamat, amely segíti az önálló véleményalkotást, és a döntési képesség alakulását, a kortárs kapcsolatokban, és a környezet alakításában.  A környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak kialakítása.  A helyi hagyományok, néphagyományok megismertetése.  Matematika tartalmú tapasztalatokhoz juttatás, és azok alkalmazása tevékenységeik során.  Elegendő alkalom, idő, hely, eszköz biztosítása a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, környezetkultúrára, és biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Fontos, hogy az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket, mert ez segíti szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, lehetőséget, teret ad önérvényesítő törekvéseire. A szocializáció a környezeti nevelés céljának és feladatának megvalósítása szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. A megvalósítás olyan sokszínű tevékenységet feltételez a gyermeki közösségben, amely különös

tekintettel van a mással nem helyettesíthető játékra. Ezért olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely természetbarát, környezetbarát szemléletet sugallva segíti a gyermekek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítőkészség, figyelmesség) és akaratának (önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat) fejlődését. A gyermekeket körülvevő környezetben az élet ritmikussága, a színek és a formák a környezetesztétika felfedeztetése közvetlen tapasztalatszerzéssel és érzékeléssel történik. Óvodánkban közös élmény-, tapasztalat- és ismeretszerző megfigyeléseket végzünk évszakonként a természetben bekövetkező változásokról. Megfigyeljük: az időjárási jelenségeket, színeket, növényeket, állatokat, öltözködést. Gyűjtünk: terméseket, terményeket, kavicsokat, tollakat, az évszakokra jellemző képeket. Beszélgetünk a környezetben lévő formák nagyságáról, mennyiségbeli jellemzőiről, a jelenségek szépségeiről. A természet kincseit őrző sarokban a gyermekek osztályozzák az összegyűjtött anyagokat, és amit lehet, felhasználnak kreatív módon a tevékenységeikben és a játékban. Az évszakokat bemutató albumban jelölik az időjárás változásait, különböző jelenségeket. Gondozzák a növényeket, végeznek rügyeztetést, magvak csíráztatását, hajtatását, figyelik a növények fejlődését. Tapasztalatokat szereznek arról, hogy mire van szükségük a fejlődéshez. Megfigyelik az időjárás hatásait emberre, állatra, növényre. (Hideg-meleg, szél, eső, stb.) Hogyan védekezünk a hideg ellen. (Öltözködés-fűtés.) Anyagok és tulajdonságaik. Természeti kincsünk, a Balaton folyamatos, rendszeres megfigyelése, a változások megtapasztaltatása mindig élmény és öröm a gyermekek számára. (Szeretjük, mert szép, örömforrás, óvjuk, védjük, mert a miénk.) Az óvodai élet folyamán a gyermekek megismerkednek a városunkban található intézményekkel, középületekkel. (színház, múzeum, pályaudvarok, posta, orvosi rendelő, tűzoltóság, rendőrség, mentők, iskolák, óvodák, könyvtár, bölcsőde, templom… stb.) Közben megismerkednek az ott dolgozó felnőttek munkájával is. Az óvoda környezetében megfigyeljük a változásokat: új építkezések, parkosítás, épületek felújítása. Az óvodapedagógusok differenciálására.

mindig törekednek a megfigyelések, gyűjtőmunkák gazdagítására,

A séták alkalmával gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait, megismerkednek a személy- és teherszállító járművekkel, tömegközlekedési eszközökkel. Ismereteket szereznek a szárazföldi-, vízi- és légi közlekedésről is. Természetes környezetükben, képekről, videofelvételekről ismerhetik meg az állatokat, életüket, az emberhez való kapcsolatukat. Megismerik a szülőföld, az ott élő emberek a hazai táj, a helyi hagyományok, néphagyományok, szokások, a tárgyi kultúra értékeit, megtanulják ezek szeretetét, védelmét. Egyénenként sokat beszélgetünk a családról, otthoni élményekről, a családtagok életének jellemzőiről. Tapasztalatokat szereznek a táplálkozás és tisztálkodás során az egészséges életmódról, a betegségek elleni védekezésről. Az óvoda udvara, környezete, a családok otthona, a szülők munkahelye, az intézmények –nálunk kiemelten a Balaton – mind a megismerés forrásai. Ezek feltárásában, az előkészületekben, a

szervezésben, a gyermekek és a szülők is aktívan részt vehetnek. A szeretetteljes élethelyzetek, az örömteli élmények természetes módon teszik lehetővé a gyermekek szókincsének, nyelvi kifejezőkészségének fejlesztését, beszédkedvének fokozását, a látottak és a megtapasztaltak szóbeli kifejezésével. Illemszabályokat, magatartásformákat rögzítünk a gyermekek érdeklődésének és igényeinek figyelembe vételével. A matematikai tapasztalatok, akár a nyelv, áthatják az ember egész életét. Az óvodában, számos szituációban, tevékenységben adottak a lehetőségek a matematikai tapasztalatok szerzésére. Az eszközök, tárgyak, berendezések alkalmasak az azonosságok, különbségek felismertetésére, a sorba rendezésre, matematikai műveletek végzésére. A matematikai tapasztalatokat tevékenységei során alkalmazza. A gyermekek rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel egyénileg is tevékenykedhetnek, illetve az óvodapedagógus közreműködésével részképességeik fejleszthetők. Az építőjátékok elemei a spontán tapasztalatokat bővítik és alkalmanként jól használhatók a térbeli matematikai játékokhoz. A gyermekek egyéni fejlettségétől függően van szükség a matematikai műveletek indirekt módon történő modellezésére. A matematikai tapasztalatok szerzése, játékok tartalma, tájékozódás a térben, téri irányok, térirányok ismerete, személyek, tárgyak összehasonlítása, válogatása, osztályozása, összemérése és számlálása a tevékenységekben, spontán helyzetekben. (A játék szabadságát biztosítva, direkt beavatkozás kerülésével.) A fejlődés és fejlesztés várható eredménye óvodáskor végére:  

Ismerik a helyi hagyományokat, néphagyományokat, azok megőrzésében részt vesznek. A gyermekek tudják nevüket, születési adataikat, lakcímüket, szüleik nevét, foglalkozását, munkahelyét.  Ismerik lakóhelyük és óvodájuk nevét és a környezetükben lévő intézmények rendeltetését  Különbséget tudnak tenni az évszakok és a napszakok között, a jelenségek közötti elemi összefüggéseket felismerik.  Ismerik és gyakorolják az alapvető közlekedési szabályokat.  Az általuk megismert természeti-, tárgyi-, és emberi világban különböző szempontok szerint tudnak csoportosítani.  Tudnak számlálni (legalább a 10-es számkörben), összehasonlítani mennyiség, nagyság, forma, szín szerint, felismernek alak és térbeli viszonyokat.  Alakul ítélőképességük, fejlődik tér-, sík-, és mennyiségi szemléletük.  Képesek megkülönböztetni az irányokat, értik a helyeket-, helyzeteket kifejező névutókat  Tudnak alapvető állatgondozási műveletekről.  Részt vesznek elemi természetvédelmi tevékenységekben (téli madárvédelem, környezethigiénia, víz – Balaton – védelem.) Alkalmazzák a beszédhelyzethez igazodó anyanyelvi szabályokat (helyes köszönés, bemutatkozás, megszólítás, vélemény-nyilvánítás, kérés, tudakozódás, üzenetközvetítés). 6.7. Munka jellegű tevékenységek E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv:

Személyiségfejlesztő, önkifejezési lehetőség a kisgyermek számára. A játékkal és cselekvő tanulással sok vonatkozásban azonosságot mutatva. Cél: Önként és örömmel végzett játékos tevékenység során olyan képességek, készségek, tulajdonságok kialakítása, melyek pozitívan befolyásolják a gyermekek közösségi kapcsolatát, kötelességérzetüket. A munkavégzéshez szükséges attitűdök alakítása. Feladat:  A gyermeki munka és munkajellegű tevékenységek során fejlődjön kitartásuk, felelősségtudatuk, türelmük, céltudatosságuk.  A játékból kibontakozó munkajellegű tevékenységek során váljon pozitívvá a munkához való viszonyuk, szerezzenek tapasztalatokat, ismereteket, váljék értékké és értékes tevékenységgé!  Feltételek biztosítása mellett, először segítséggel, később öntevékenyen is végezzenek olyan munkajellegű tevékenységeket, amelyek akarati tulajdonságaikat fejlesztik (kitartás, felelősségérzet, céltudatosságot)  Ismerjenek meg alapanyagokat, eszközöket, azok tulajdonságait, ésszerű technikákat, célirányos használatot  Az egyes munkafajták fokozatosan kerüljenek bevezetésre, majd váljanak rendszeres, folyamatos tevékenységgé  A közösen végzett tevékenységek során becsüljék meg mások munkáját, fejlődjön egymáshoz való alkalmazkodóképességük  A részfeladatok megosztása és a döntési képesség gyakorlása  Az óvodapedagógus a gyermekekkel együttműködve folyamatosan kísérje figyelemmel a gyermeki munkákat. Az értékelés kerüljön előtérbe és fejlődjön a gyermekek önértékelése  Alakuljon a gyermekekben az esztétikus, tiszta, rendezett környezet iránti igény, ezek kialakításában és fenntartásában legyenek aktív, cselekvő résztvevők. Pedagógiai gyakorlatunkban a folyamatos napirend, a játék szervezeti kereteinek kötetlensége és nyitottsága kedvez az önállóság fejlődésében. Megnövekszik az önkiszolgálás és az egyéni megbízatások szerepe, lehetőség nyílik a feladatok különböző oldalú megközelítésére, egyéni megoldásra, többszöri gyakorlásra! Ugyanakkor a egyéni, vagy kisebb csoportokban végezhető gyermeki munka és munkajellegű tevékenységek (naposság, kerti munka) időkeretei, mozgásterei, társ- és eszközválasztásai szabadabbá és nyitottabbá válnak. Az óvodában, az ott dolgozó felnőttek, de elsősorban az óvónők mintaadó szerepe rendkívül fontos, mind az eszközök használatának elsajátításában, mind a munkafázisok sorrendiségének megismertetésében. Óvodáskorban a legjelentősebb munkajellegű tevékenység az önkiszolgáló munka. A saját magukkal kapcsolatos tevékenységek – testápolás, étkezés, öltözködés, környezetük rendben tartása. Óvodánkban a mindennapi (játékok elrakása, teremrendezés, növények gondozása) és alkalomszerű (évszakokkal, ünnepekkel kapcsolatos megbízatások) munkajellegű tevékenységekben a gyermekek önként, egyéni fejlettségeik, képességeik szerint kapcsolódnak be. Az óvodai élet egésznapjában lehetőségük van, hogy kapcsolódjanak a felnőttek munkájához

is! A naposi munka - közösségi kapcsolatokat fejlesztő hatású - bevezetésére akkor kerülhet sor, ha a gyermekek az önkiszolgálást készségszinten végzik. Az állandó és alkalomszerű munkáknál egyaránt fontos a felnőttek átgondolt, konstruktív tervezése, vezetése. Tapasztalataink szerint a legtöbb családban - idő- és/vagy türelem hiánya miatt - nem biztosítottak kellőképpen az önállóan végezhető gyermeki munkához szükséges próbálkozási lehetőségek. Ezért is kell az óvodában széles skálát biztosítani mindehhez, és az együttnevelő tevékenység során megismertetni és kiterjeszteni a szülők figyelmét erre a területre is. Örömmel, szívesen vesznek részt a gyermekek a munkában, ha sok buzdítást, elismerést, dicséretet kapnak, ha az óvodapedagógus szeretetteljes együttműködő és képességeik ismeretében értékeli teljesítményüket. A személyre szóló pozitív megerősítések így kedvezően hatnak a gyermekek önértékelő képességének alakításában. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére:         

A gyermekek felfedezik a közösen végzett munka örömét. Felismerik, hogy a munka eredménye akkor örömteli, ha pontosan, a szabályoknak megfelelően végzik. Egyéni megbízatásokat szívesen vállalnak, örömmel és pontosan teljesítik, egyéni fejlettségüknek megfelelően. Felismerik, látják és tudják az eszközök használatával járó veszélyeket, önállóan betartják az ide vonatkozó szabályokat. A naposi munkát igényesen, pontosan, esztétikusan végzik, megtapasztalva a társaikért végzett munka örömét. Szívesen segítenek egymásnak, a felnőtteknek és kisebb társaiknak. Szeretnek meglepetést, ajándékot készíteni szüleiknek, kisebb társaiknak, az óvoda dolgozóinak. A munka öröm számukra, eredményét sikerként élik meg. Fejlődik együttműködő képességük és kommunikációs készségük.

6.8. Tanulás (A tevékenységekben megvalósuló tanulás) E.) Nyitnikék intézményegység Alapelvünk: A tevékenységekben megvalósuló tanulás a gyermekek teljes személyiségének fejlődését, fejlesztését segíti elő. Cél: Mindenféle ismeretforrás valódi örömforrás legyen a kisgyermek életében. A tanulás folyamatában fejlődjön megismerési képességük, alakuljon képszerű, szemléletes gondolkodásuk, fejlődjön a beszédészlelésük, a beszédértésük, a szóbeli kifejezőképességük, problémamegoldó gondolkodásuk, fejlődjenek a gyermekek kompetenciái.

Feladat:  Csodálkozást biztosító körülményekkel és indirekt „hívó magatartással” kell megteremteni a tanulás lélektani feltételeit.  A tanulás irányítása gyermekközpontú legyen, a gyermek szükségleteihez igazítva az óvodapedagógus viszonyulását, a kibontakozó hatáshoz illesztve a folyamatot.  A tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, illetve spontán tevékenység.  A tanulás tegye lehetővé, hogy a gyermek önmaga lehetőségeihez képest fejlődjön, egyéni képességszintjének megfelelően, melyben elengedhetetlenül fontos a gyermek és előzetes tapasztalatainak alapos ismerete.  A kisgyermek fejlesztésének tartalmi eszközei komplex módon érvényesüljenek, a tevékenységi formák téma- és tárgykörönkénti koncentrációjával: a gyermeket komplex ismeretekhez kell juttatni – a téma integrált, a tartalom differenciált kiválasztásán keresztül.  A gyermekek kutató kíváncsiságának és az új iránti fogékonyságának fenntartásával, a tudás, a tanulás utáni vágy felébresztésével, alkalmassá kell tenni őket az iskolai élet megkezdésére. A gyermeki eredendő kíváncsiság hatására a gyermeknél jelentkezik a tanulás iránti vágy is. Az óvodai játék a tanulás tere és eszköze. A szabadon választott játék óriási információ halmazt tartalmaz, amelyből a gyermek mindig azt az egységet választja ki, amelyre az adott játék során szüksége van. Egy idő után az ismeretek spontán beépülnek a rendszerbe, felidézhetők és felhasználhatók lesznek azonos, hasonló és eltérő szituációkban is. A gyermek tanul, igyekszik felhasználni a tapasztalataiból mindazt, ami számára fontos, ami eredményt, sikert hoz, amiért dicséretet kap, aminek hatására jól érzi magát, barátokat szerez. A játékba ágyazott tanulás során utánzással, mintakövetéssel sajátítja el a gyermek az alapvető magatartási szokásokat. Ezek a kötetlen és kötött foglalkozások normái, az eszközök használatára vonatkozó szabályok, a társas viszony szabályai is. Ebben a folyamatban a legfontosabb az utánozható pozitív példa megerősítése. A játék során megszerzett tapasztalatok jó alapul szolgálnak a tevékenységekben megvalósuló tanulási folyamatok számára. Jó lehetőséget ad a próbálkozva felfedező tanulás, mindez érzelmi többletével tartósan rögzíti a felismeréseket, benyomásokat. Megengedő, oldott légkörű környezetben lehet a gyermeknek próbálkozni! Nagyon jó lehetőség adódik ebben a környezetben a gyakorlati probléma megoldásra, saját kompetencia határainak próbálgatására, kreativitásának erősítése. A gyermekek kérdezési kedvét befolyásolják korábbi elraktározott ismereteik, ezért a hiányos ismeretek pótlása, a meglévők gazdagítása, az emlékezet fejlesztése is kedvezően hat a kérdezési kedv kibontakoztatására. Az otthoni megbízások adása, a szülők bevonása a tanulási folyamatba fokozottabb érdeklődést vált ki és eredményesebbé is teszi a megvalósulást. Fontos, hogy a gyermekek egyénenként sok pozitív megerősítést kapjanak nem általános formában, hanem a konkrét cselekedetek, teljesítmények differenciált, árnyalt értékelésén keresztül. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére:   

Felismerik az őket körülvevő jelenségeket változásukban is. Felfedezik a konkrét összefüggéseket, ok – okozati viszonyokat Képesek önálló megfigyeléseket végezni, az ismert jelenségek esetében következtetni,

   

ítéletet alkotni Alakul feladattudatuk, növekszik szándékos figyelmük időtartama Gondolataikat érthetően tudják mondatokba foglalni Tudnak alkalmazkodni a tanulásszervezési formáihoz, betartják a kialakított szabályokat Ismerik saját értékeiket és képességeikhez mérten, önállóak a feladat megoldásában.

7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei E.) Nyitnikék intézményegység Alapelv: A természet örök körforgását, ismétlődő változásait egyéni- vagy közös örömként éljük át külsőségekben, és érzelmekben gazdag szituációkban. Cél: Óvodánkban az ünnepi alkalmakat különösen nagy gonddal és körültekintéssel szervezzük úgy, hogy közben kihasználjuk és építünk is ezek hatékony személyiség- és közösségformáló erejére. Feladat: Megfelelő környezeti és lélektani feltételek megteremtésével, váljék érzékelhetővé a különböző típusú ünnepek eltérő tartalma, hangulata. (vidám, nevetős, várakozó, csendes titkos, meghitt, örömteli, harsány, mókázó, izgalmas, játékos, emelkedett). A hagyományok, ünnepek, jeles napok emelkedjenek ki az óvoda mindennapi életéből, tevékeny várakozás előzze meg. Az ünnep örömét az élmények és érzelmek teljessége adja, szimbólumokkal, kellékekkel változatos hangulati tényezőkkel! Az ünnepi alkalmakat megelőző készülődés, együttjátszás, együtt munkálkodás, tervezgetés örömtelivé, izgalmassá teszi a várakozás időszakát. Kellemes emlékképeik felidézése nyomán a gyerekek ilyenkor különösen aktívak. Az ünnepi alkalmak, a hagyományok lehetnek egyénre szólóak, csoportokra és az egész óvodára szervezettek. Alkalmaink: Egyéni hagyomány a születésnapok megünneplése. Minden kisgyermeket a saját születésnapján köszöntünk. Ezen a napon őt különös ünnepi gondoskodás és figyelem veszi körül a társai és a felnőttek részéről egyaránt (ajándékkal kedveskedünk, énekkel, tortával köszöntjük, kedvenc meséjét hallgathatja). Szervezünk helyben külső előadókkal bábműsort, koncertet. Néphagyományok/ Környezetvédelmi Óvodai népi jeles napok jeles napok hagyományok Szeptember Szüreti mulattság Október Állatok világnapja- Csoport október 4.-Utazás kirándulások állatnézőbe November December Advent- Mikulás, Karácsony

Nemzeti ünnepek Október 23.

Január Február Március

Vizkereszt Gyertyaszentelő„Medvés hét” Farsang Meleghozó napokidőjárás megfigyelése

Április Május

Víz világnapjamárcius 22. Föld napja-április 22.

Májusfa állítás

Március 15.„Huszáros hét” -Anyák napja; -Csoport kirándulások; -Játékos akadályverseny; -Gyermeknapnagyok búcsúztatása;

A szülői igényekkel összhangban óvodásainkkal, és a korosztályi igényeknek is megfelelően alkalmanként látogatjuk óvodásainkkal a városi színházat, könyvtárat, részt veszünk rendezvényeken. Minden ünnepi alkalommal jellemző külsőség, a csoportok megfelelő díszítése, az ünnepi terítés, étrend és a gyermekek, felnőttek alkalomhoz illő öltözködése.

5. Az óvodai nevelést, fejlesztést segítő a gyerekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és normarendszer ( csoportszerkezet, szervezeti keretek, napirend, hetirend) F.) Ádándi óvoda Óvodánk három vegyes életszervezésű csoporttal működik. Nyitva tartásunkkal alkalmazkodunk a szülők munkába járásához, reggel ¾ 7-től délután ¾ 5-ig fogadjuk a gyerekeket.

NAPIREND IDŐKERET

TEVÉKENYSÉGEK

¾ 7-TŐL 

GYÜLEKEZÉS, SZABAD JÁTÉK



MOZGÁS



TISZTÁLKODÁS, ÉTKEZÉS



NAPI SZERVEZETT TEVÉKENYSÉGEK



MESE, VERS



UDVARI TEVÉKENYSÉGEK, JÁTÉK, SÉTA, KIRÁNDULÁS, TAPASZTALATSZERZÉSEK

12-IG

12-TŐL

13, 15-TŐL



ELŐKÉSZÜLETEK AZ ÉTKEZÉSHEZ, EBÉD



ELŐKÉSZÜLETEK A PIHENÉSHEZ,



PIHENÉS/ÁGYNYUGALOM/



ÉBREDÉS, TISZTÁLKODÁS, ÉTKEZÉS,



KÖZÖS JÁTÉK

15-TŐL

¾ 5-IG.

A hetirend csoportonként változó. Az óvodapedagógusok maguk alakítják ki, a gyerekek érdeklődésének, igényeinek megfelelően az aktuális lehetőségek figyelembe vételével, melyet a csoportnaplóban dokumentálnak.

Hetirend Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

- vers-mese

- vers-mese

- vers-mese

- vers-mese

- vers-mese

- mozgás

- mozgás

- mozgás

- mozgás

- mozgás

- napi szervezett tevékenység

- napi szervezett tevékenység

- napi szervezett tevékenység

- napi szervezett tevékenység

- napi szervezett tevékenység

6. Tevékenységformák 6.1. Játék F.) Ádándi tagóvoda Helye a nevelés folyamatában A játék az óvodáskor legfejlesztőbb tevékenysége, alapvető nevelési eszköze. Világa a közönséges élethez viszonyítva más minőséget jelent. A játék intim és titkos szféra a gyermek számára, amelyben kilép a hétköznapi világból és mellőzi annak szabályait. Határok nélküli világba kerül, ahol nem a tudatos célok, vagy a végeredmény vezeti. Főleg a tudatlan indítékok mozgatják és maga a folyamat, cselekvés a fantázia működtetése jelenti számára a gyönyörűséget. Az óvodáskorú gyermek játékában tükröződnek belső feszültségek, konfliktusok, külső hatások, amelyeket befogatott, de nem tudott feldolgozni, megérteni, vágyak, amelyek nem valósulnak meg. A játékot mindig érzelmek kísérik. Ezek az érzelmek közlési vágyat ébresztenek, fokozódik a gyermek beszédkedve. Ebben az alapvető szükségletekből fakadó tevékenységben ismerkedik az anyagok, eszközök tulajdonságaival, egymáshoz való viszonyával. Cselekvései során a tárgyakkal, játékokkal manipulálva tárja fel a külvilág jelenségeire jellemző objektív törvényszerűséget. Tipikus felfedezési játék közben valósul meg. A játékban a cselekvések által olyan problémákat old meg, amelyek későbbi probléma-megoldó gondolkodása alapjai lesznek. A játék egész napi folyamata gyűjtőhely (eszközök, tárgyak, anyagok,) ugyanakkor kísérletezési és feldolgozási hely a gyermek számára. A játékban gyakorolja a másikhoz való alkalmazkodást, az együttműködést, a kooperációt és a kölcsönös kommunikációt. A játék megkönnyíti a szocializáció útját, fejlődnek társas kapcsolatai, közelivé és elfogathatóvá válnak a viselkedési szabályok. A játék létfontosságú funkciót tölt be az óvodáskorú gyermek életében, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul kell kielégülnie.

A játék célja Az óvodáskorú gyermek játéka létforma, fejlődésének alapja, fejlesztésének eszköze, amelyben megvalósul komplex személyiségfejlődése és e tevékenység folyamata biztosítja boldog gyermekkorát. Feladatok:  Tapasztalatszerzés, élménynyújtás biztosítása.  Játékhoz szükséges feltételek (nyugodt, biztonságos, derűs légkör, hely, idő, eszközök) biztosítása.  A 3-6-7 éves korban megjelenő játékfajták, azok tartalmának gazdagítása, az egyéni sajátosságok figyelembe vételével. A fejlesztés tartalma Igazi, jó játék akkor alakul ki, ha a gyermekek megfelelő tapasztalatokkal rendelkeznek és van élményük, amit megjeleníthetnek a játékukban. Témája a gyermekek valóságból szerzett tapasztalataitól, ismereteitől függ. Ezért arra kell törekednünk, hogy a gyermekek részesei legyenek környezetük eseményeinek, történéseinek, minél több közösen átélt élménynek. Az óvodapedagógus tegye lehetővé a családdal együtt, hogy a környezetükben szerzett tapasztalatokat a gyermekek újra és újra átélhessék. Jót és jól játszani a gyermek dolga- ezt csak akkor teheti, ha megfelelő feltételeket biztosítunk számára. Szükséges a gyermek játékához nyugodt, derűs, családias légkör, ahol szabadon dönthet arról, mivel és kivel játszik, milyen témát dolgoz fel, milyen helyet és eszközt választ és mennyi ideig tart a játéka. Csak oly mértékű normarendszert alakítunk ki a csoportban, amely segíti az oldott légkör fenntartását, az önfeledt, szabad játékot. A különböző típusú játékhoz szükséges helyet a gyermekek önállóan, amíg erre nem képesek az óvónő segítségével alakítják ki. A csoportszobában vannak állandó, illetve variálható kuckók, amelyek, segítik a játék nyugalmát, intimitását. Kiemelkedik ezek közül a mesesarok, ahol az átváltozáshoz szükséges kellékeket tartjuk, sík, ujjbábokat, meseillusztrációk képeit, könyveket. A rajzolásnak, festésnek, gyurmázásnak van állandó helye a csoportszobában így a gyermekek rendelkezésére áll a nap folyamán. A gyermekek játéktere megnövekedik az udvaron, ahol az udvari játékeszközök (hinta, mászóka, homokozó, babakonyha) rendelkezésükre áll. Az időjárás függvényében az óvodapedagógus segítse az udvari mozgásos játékok, szerepjátékok kibontakozását (pl. körjátékok, közlekedési játékok, ügyességi és sportjátékok). A játéktevékenység az óvoda kinyitásával kezdődik, a gyermekek ettől kezdve szabadon eldönthetik, mivel játszanak. A játékhoz szükséges időt a folyamatos napirend biztosítja. A játékeszközök olyan tárgyai a cselekvésnek, amelyek gazdagítják a gyermekek elképzeléseit. Olyan eszközöket biztosítunk, amelyek színesek, esztétikusak, a gyermekek méreteihez igazodnak, praktikusak. A játékszereknek különböző kiegészítő kellékeknek a barkácsolás eszközeinek a helyét a gyermekcsoporttal közösen alakítjuk ki. Sokféle kirakó, összerakó, társas- és építő játék van óvodánkban. Ki-ki saját választása alapján kapcsolódik be a játék folyamatába, a neki tetsző eszközzel. A játékirányítás feladatai Az óvodapedagógus játéksegítő metódusai szituációtól függőek. A kicsiknél játékkezdeményezőek vagyunk, hogy megismerjék, mi mindent lehet alkotni az eszközökkel, hol van a helyük, hogyan kell használni, és azt, hogy amikor más játékot választ, a korábbi helyére kell tenni. Modellnyújtóak vagyunk ebben a folyamatban, az egymás mellett játszástól az

együttjátszásig és együttműködésig. Az óvodapedagógus csak megfigyelője, tekintetével támogatója a játéknak. Amikor a játék megreked, vagy valamelyikük testi épségét veszélyezteti, az óvónő minden estben bekapcsolódik. Játékirányításuk modellnyújtó, tisztelő, támogató, elfogadó. 3-6-7 éves korban megjelenő játékfajták és azok tartalmának gazdagítása az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Az óvodáskort megelőző fejlődési szakaszban a gyermekek a tárgyi cselekvések egész sorát sajátítják el és gyakorolják. Ezek a későbbi életszakaszban is megjelennek. A gyakorlójáték a manipulálásban az eszközök rakogatásában érhető utol. Az örömérzés, a felfedezési lehetőség jelenti a gyermekek számára a gyönyörűséget Fontos, hogy minél több eszközt, anyagot, játékszert biztosítsuk a manipulációs vágy kielégítésére. Az udvaron is biztosítunk elegendő teret a gyakorlójátékra. Jól szolgálja ezt a homok, kavics, víz, a fedett folyósóra elkészített játékeszközök, amit a gyermek saját szabályai szerint rakosgathat. Az óvodapedagógus segítse a gyermek játékát továbbfejlődni. Már a legkisebbeknél is megjelenik a szerepjáték, amely nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőséget nyújtó játékfajta. Kíséreljük figyelemmel a gyermekek szerepjátékát, vegyünk részt benne, viselkedésünkkel adjunk mintát. A jó szerepjátékhoz számos eszközre van szükség. Ezeket az óvodapedagógus a gyerekekkel együtt készíti el, barkácsolják össze (jelmezek, koronák, stb.). A szerepjátékot gazdagítja a gyermekek irodalmi élményeire épülő dramatizálás, bábozás. Gondoskodunk jelmezekről, kellékekről, bábokról. Készítsünk együtt (zacskó, termés, fakanál, ujjbábot), amit a nap folyamán a gyermekek használhatnak, tehát legyenek kézközelben. A konstrukciós játékban a gyermek élje át az „én készítettem” alkotás örömét. A szabályjátékok egyes fajtái a gyermekek mozgását, mások elsősorban értelmi képességeiket fejlesztik.

6.2. Vers-mese F.) Ádándi óvoda Helye a nevelés folyamatában Az érzelmi biztonság megadásának és az anyanyelvi nevelésnek fontos eszköze a mindennapi mese, vers, dúdolók, mondókák - mindez a gyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Felejthetetlen élményt nyújt a gyerekek számára, érzelmeket ébreszt és erősít, szorongásokat old, megnyugvást ad, szórakoztat és elgondolkodtat, Mindenképpen táplálék a gyermeki lélek számára. Ajándék a mindennapok zajában, a csend szigete. Ezért az óvodában nem múlhat el nap vers, mese, dúdoló, mondóka nélkül, helye és ideje van mindig, amikor igény mutatkozik, és alkalom adódik rá. Alapját a magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag tára kínálja.

A mese a gyermek érzelmi, értelmi. és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője, a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, mely oldott állapot elősegíti a belső képvilág megjelenítését. A mese fordulatai tájékoztatják a gyermeket az ember és külvilág kapcsolatairól, az ember belső értékeiről, a lehetséges, megfelelő

viselkedésformákról. A tárgyi világot is megjelenítő és megelevenítő átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe felébreszti a külvilágra irányuló megismerési törekvéseket. A versben, mondókában, dúdolóban játék, szöveg és dallam, mozgás, rím és hangulat megbonthatatlan egysége nyújt gyönyörűséget, érzéki érzelmi élményeket a gyermeknek, mely újra és újra ismétlésre készteti. A mese és vers hatása megjelenik a játékban, a rajzokon, a beszédben és a társas kapcsolatokban. Célja: Az irodalom megszerettetése, a mese, vers iránti igény felébresztése és kielégítése, Sajátos élménynyújtás, érzelmi biztonság megteremtése, a gondolkodás és nyelvi kifejezőkészség hatásos fejlesztése. Feladatok:  Az irodalmi élmények befogadásához szükséges feltételek biztosítása, a lehetőségek maximális kihasználása.  A mese-vers repertoár igényes összeállítása, népi kultúránkból való merítés, évszakok szerinti tervezés.  A gyerekek aktivizálása, bekapcsolása, a fejlődés eredményeképpen hallgatóból előadóvá válása. A fejlesztés tartalma: Mivel a mese, vers mindennapos óvodánkban, ideálisnak tartjuk azt, hogy minden csoport életében kialakítsunk egyfajta szokásrendszert,, melynek keretében naponta ugyanazon a helyen, (mese - sarok, kuckó, mese-szék, mese-párna) és a tevékenységek sorában, ugyanazon időben ( pl. tízórai után) mesét, verset, mondókát hallgathatnak a gyerekek. Ez az állandóság egyfajta megnyugvást, érzelmi biztonságot ad, örömteli várakozást, meghitt hangulatot teremt. Ezen kívül kezdeményezünk bárhol és bármikor -játék, séta közben, pihenés előtt-amennyiben a külső és belső feltételek megfelelőek. Olyan előadásmód megválasztására törekszünk, amely segíti a mese, vers hangulatának átélését, közvetíti, sejteti a bennük rejlő tartalom értékét, igazságát. A szemléltető eszközök köréből előnyben részesítjük a saját készítésű illusztrációkat, bábokat. Mindezek segítik a a gyermeket a mese cselekményének nyomon követésében, különösen a 3-4 éveseket és a tartós figyelemre kevésbé képes óvodásokat. A szemléltetés nélküli mesehallgatás fejlesztő hatása abban rejlik, hogy a gyermek gazdag képzelete segítségével belső képet alkot a hallott szavak, mondatok alapján. A belső képalkotás folyamán a gyermek indulatokat, vágyakat, szorongásokat dolgoz fel. Mesehallgatás után, vagy szabadidőben bármikor lehetőséget nyújtunk óvodásainknak a hallottak feldolgozására, eljátszására, lerajzolására, saját képzeletük alapján, különféle eszközök, bábok, ruhák, fejdíszek segítségével. Az irodalmi anyag kiválasztásánál figyelembe vesszük csoportunk életkori megoszlását, érdeklődési körüket, egyéni beállítottságukat, és az évszakok, népszokások, jeles napok, ünnepek körforgását. Az anyag kiválasztásnál szem előtt tartjuk változatosságot, gerincét a magyar népmesék és népi gyermekköltészetünk alkotásai adják. A repertoárban szerepelnek magyar írók, költők művei mellett külföldi népmesék, külföldi írók alkotásai, világklasszis meseírók gyöngyszemei és kortárs irodalmi művek. Alkalmanként szívesen ismertetünk meg egy-egy szólást, közmondást, találós kérdéseket.

3-4 évesek: 

Megismerkednek a csoport mesehallgatási szokásaival



Meghallgatják, majd együttmondják a felnőttel, társakkal az etető, altató, tapsoltató, táncoltató, ujjolvasó verseket, mondókákat, ismételgetik azokat.



Érdeklődéssel hallgatják a rövid állatmeséket, a halmozó és láncszerkezetű meséket



Meghallgatják, megfigyelik az óvodapedagógus, illetve a nagyobbak bábjátékát, dramatizálását.



Az ismétlések során felismerik a mese szereplőit, várják az ismerős fordulatokat.

5-6-7 évesek: 

Ismerik a mese-vers hallgatás helyét, idejét, várják, igénylik



Megteremtik a szükséges feltételeket, elhelyezkednek, segítik a kicsik bevonását



Csendben, fegyelmezetten hallgatják a mesét



Hosszabb népmeséket, magyar és külföldi írók meséit is figyelemmel követik.



Tündérmesét, verses mesét, tréfás mesét is szívesen hallgatnak.



A folytatásos mese cselekményeit összekapcsolják, felidézik az előzményeket.



Bábokkal, fejdíszekkel eljátszzák a kedvenc meséiket a kisebbeknek.



Évszakhoz, ünnepekhez kapcsolódó egy-egy verset önállóan vagy társakkal elmondanak.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

A gyermekek szeretik, várják és igénylik a mesemondást.



Képesek figyelmesen végighallgatni, átéléssel azonosulnak kedvenc mesehősükkel.



Az aktuális helyzetnek, hangulatnak megfelelő verseket, mondókákat felidézik, szívesen ismételgetik.



Képesek önálló mese ill. versmondásra.



Bábozással, dramatikus játékkal megjelenítik a mese szereplőit, eseményeit.



A folytatásos mese szálait összefűzik.



A könyveket önállóan kezelik, nézegetik, képről olvasnak. Vigyáznak a könyvekre, vágyat éreznek az olvasás megtanulása iránt.

6.3. Ének, zene, énekes játék ”Páros szárnya van az embernek, az anyanyelve és a zenei anyanyelve.” Ameddig egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik.”(Sütő András)

Óvodai életünk nem képzelhető el zenei élmények nélkül. Nevelésünkben a zenei nevelés olyan személyiségformáló erő, mely azon túl, hogy felejthetetlen élményekhez juttatja a kisgyermekeket, fogékonnyá teszi őket a szép befogadására, más nevelési területek és a tanulási képességekért felelős pszichikus funkciók jelentős részének fejlesztésében is része van. A dalokon, mondókákon, dalos játékokon keresztül megismerkednek néphagyományunkkal, népszokásainkkal, jeles napjaink, ünnepeink zenei anyagával. Feladatunk, hogy már kicsi korban megszerettessük a dalos játékokat, mondókákat. Arra törekszünk, hogy a zenei élményeken keresztül a tiszta, szép éneklés,a játékos zenei alkotókedv, mozgáskultúra (tánc)meghatározók legyenek. Az óvodai ének- zenei nevelés szorosan kapcsolódik mindennapjainkhoz. Fontos helyet foglal el anyanyelvi nevelésünkben,az évszakok változásának követésében,néphagyományainkban, ünnepeinkben. Meghatározó tolmácsolója az óvodapedagógus. Az óvodai nevelés célja:  A zenei képességek fejlesztésén túl, zenét értő és szerető, kreatív,a szépet és jót befogadni képes emberekké nevelés.  Célunk, zenei anyanyelvünk megalapozása, különféle zenei élményekkel, sok-sok motivációval.  A közös éneklések, énekes élmények épüljenek be mindennapjainkba. Kodály szerint:”Amit itt tanul a gyermek, soha nem felejti el, vérévé válik…” Feladataink:  Igényes, életkoruknak, és a gyermekek fejlettségi szintjének megfelelő zenei anyag kiválasztása.  Biztosítsuk a zenei neveléshez szükséges feltételeket /hely, idő, eszközök, népi hangszerek, audiovizuális technikák, stb./  Mondókákon, dalos játékokon keresztül a nyelvi képességek fejlesztése, zenei képességfejlesztő játékokkal.  Az egyenletes lüktetés,a ritmusképzés,az ezekhez tartozó eszközök használata kísérje mindennapjainkat. A fejlesztés tartalma: A gyermekek óvodai életük zenei nevelése során olyan zenei anyagot ismerjenek meg – mondókát, dalos játékot, gyermekdalokat – melyek fejlettségi szintjüknek megfelelnek. Teremtsünk olyan zenei légkört, mely a kisgyermek érzelmi állapotának, befogadóképességének leginkább megfelel. .A dúdolgató, ringató, énekével hangulatot teremtő óvodapedagógus követendő példa óvodásai számára. A 3-4 évesek elsősorban olyan dúdolókat, ölbeli játékokat, mondókákat ismerjenek meg, melyeket a felnőttel meghitt testközelben, érintéssel, cirógatással közösen mondogathatnak. A kicsiknél a simogatók, arc-, kéz-, ujj-, lovagoltató játékok, mondókák a kapcsolatteremtés fontos eszközei. A vidám, jóízű játékok egész nap alkalmat adhatnak a közös játékra – élményre. Olyan dalos játékokat válogatunk, melyeket egyszerű játékos mozdulatokkal egyénileg az óvodapedagógus, ill. kis csoportban együtt, a nap folyamán bármikor eljátszhatnak. Ismerjék meg a halk-hangos éneket, beszédet. Fontos a környezet hangjainak megismerése /játékok, állatok, emberek, hangszínek megkülönböztetése. Egyszerű ritmushangszerekkel, ujjal, stb. érzékeljék az egyenletes lüktetést. Az óvodapedagógus beszéljen „énekelve”. Nevüket, jelüket, hívogatókat játékosan, énekelve gyakorolják. Ünnepekre, jeles napokra 1-1 alkalmi dalt tanuljanak. A zenehallgatás legyen a zenei nevelés fénypontja, ahol az áhítat, az érzelmek, a gyönyörűség, a zene iránti tisztelet legyen a meghatározó. Tanulhatnak hosszabb mondókákat, énekeket, dalos játékokat, népi játékokat, melyek mozgásukat is fejlesztik. Ismerkedjenek meg az egyszerűbb tánclépések mellett a csigavonal, szerepcsere,

hangfelismerő játékdalokkal is. Legyen megtalálható a párválasztó, a sorgyarapító is. Az alkalmi dalok bővülhetnek, kísérjék azokat apró mozdulatokkal. A már tanult mondókákat bővítsük 4-5 újjal is. Próbálkozzanak az önálló énekléssel, halkanhangosan, magasabban- mélyebben. Bővüljenek a ritmusérzék fejlesztő gyakorlatok, biztosítsunk lehetőséget ritmuszenekar rögtönzésére. Egyéni fejletségtől függően mindennapjainkban a hosszabb mondókák, kiszámolók, minden területen előkerülnek (mese, testnevelés, környezet…). Fejlesztésüknél már válogathatunk olyan anyagot is, melyekben előfordul szinkópa és a szünet. Tudják megkülönböztetni az egyenletes lüktetést a dalok ritmusától. Olyan dalos játékokat válogatunk, melyek céltudatosan fejlesztik mozgáskészségüket, ritmusérzéküket, alkotó fantáziájukat. Keltsük fel érdeklődésüket a szép zene iránt. Olyan népdalokkal ismertetjük meg őket, melyek igényes zenehallgatásra, egyedülálló élményre ösztönöznek. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére:  A gyermekek énekeljenek élvezettel, tisztán, szépen.  Tudjanak egyedül és társaikkal azonos hangnemben énekelni.  Érezzék az egyenletes lüktetést, a ritmust, mozgásuk legyen harmonikus.  Tudjanak mozgást, ritmust, dallamot rögtönözni.  A zenehallgatás legyen élmény a gyerekek számára.

6.4. Rajzolás, festés, kézimunka F.) Ádándi óvoda Helye a nevelés folyamatában A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézimunka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Az ábrázolás segítségével a gyermekek megfigyelései, elgondolásai kifejezhetőkké válnak valamilyen formában és anyagban. Maga a tevékenység- s ennek öröme- a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Az alkotó tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képiplasztikai kifejezőképesség, komponáló, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, közben fejlődik figyelmük, értelmi képességeik, kreativitásuk, színesedik fantáziájuk. Nő önbizalmuk, megismerik a körülöttük lévő tárgyakat, jelenségeket,- térbeli, formai, színbeli viszonylatokban is. A kéz finommozgásának fejlődése elősegíti a szenzomotoros-koordinációt. Célja: A gyermeket hozzásegítse ahhoz, hogy meglévő alkotóelemekből új formaviszonyokat tudjon alakítani. A gyermek tér-, forma-, szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása. Feladata: - feltételek megteremtése az alkotó tevékenységhez - 3-7 éves korban tervezhető tevékenységek fejlesztése A fejlesztés tartalma: Feltételek megteremtése Feladatunk, hogy az egész nap folyamán biztosítsuk a gyermekek alkotó tevékenységéhez szükséges lehetőséget, eszközöket, helyet és időt. Alapvető követelmény, hogy kényelmes, nyugodt körülmények között tevékenykedhessenek!

Óvodánkban megfelelő méretű asztalok, székek állnak a gyerekek rendelkezésére, a csoportszobákban biztosítva van a természetes fényű megvilágítás. Fontos a megfelelő állapotú és minőségű, változatos anyag és eszközkészlet megléte. Az eszközök is motiváló erővel bírnak. Gyermekeinknek elegendő időt biztosítunk a gyakorlásra, tevékenykedésre. Az anyagokat, eszközöket a gyermekek által is hozzáférhető helyen tartjuk. Vízfesték, tempera, zsírkréta, színes ceruza, rajzlap, írólap, gyurma, só-gyurma, textil, bőr, ragasztók, ollók, kréta, ecset, viasz, hurkapálca, fonalak, különböző méretű és minőségű papírok, stb. Eszközök: Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. Pl.: burgonyanyomat, viaszkarc, mézeskalács készítés, tojásfestés, agyagozás, varrás stb.… 3-7 éves korban tervezhető tevékenységek: Ismerkednek az anyagokkal, eszközökkel, technikákkal, a helyes ceruza, ecset, zsírkréta fogással, használatával. A gyermekeknek lehetőségük van az élményeikhez kapcsolódó szabad témaválasztásra. Színhasználatuk egyéni, tetszés szerinti. Próbálgatják a képi elemek egymáshoz rendelését. Ismereteket szereznek a térviszonyok jelzéseivel. A gyermekeknek biztosítva van a mindennapi gyurmázás, rajzolás. Megismerik az anyagok alakíthatóságát nyomkodva, csipkedve, gyurkálva, ütögetve, sodorva, stb. Építés során ismerkednek a különböző tárgyak formáival, anyagával, ill. a különböző térbeli alakzatokkal. Megtanulják az ábrázolással kapcsolatos szokásokat: ruhaujj feltűrése, azt, hogy az eszközöket ne vegyék a szájukba, asztal leterítése, kézmosás, stb. Élményeik gyarapodásával, fantáziájuk színesedésével, alkotó – alakító tevékenységük bővül. Az életkor előrehaladtával ábrázolásuk megfigyelés, emlékezet alapján történik. Segítenek az építéshez, bábozáshoz, játékhoz szükséges eszközök készítésében, javításában. Saját elképzelés alapján jelenítenek meg emberalakokat, mese, vers részleteket. Alkalmazzák a vékonyabbvastagabb vonalakat, tagoltabb részformákat. Festenek, agyaglapokat készítenek karcolással, tárgyak lenyomataival, stb. Bábokat, díszleteket készítenek, díszítenek. Gyakorolják a már megismert technikákat, ismereteiket bővítik. Nagy térbeli alakzatokat is képesek létrehozni. Használják fel építésükhöz a csoportban fellelhető különféle eszközöket (takarók, dobozok stb.). A hozzájuk közelálló, őket érdeklő témákat, eseményeket, mesék, versek, történetek szereplőit képileg-plasztikailag kifejezik. Környezetüket díszítik, alakítják. Képalakításuk nagy méretben is megjelenik papíron, aszfalton, homokban. Eddig gyakorolt technikáik rögzülnek, tökéletesednek, ismereteik megszilárdulnak. Térbeli kompozícióba rendezik a mintázott ember-, állatalakokat. Megfelelően alkalmazzák az ábrázolás, kézimunka technikáit. Tájékozódnak a térben, ismerik az arányviszonyokat. Biztosítjuk a gyermekeknek azt az élményt, hogy nézegethessék egymás munkáját, gyönyörködhessenek az elkészült alkotásokban. A képeket, rajzokat, plasztikai munkákat a folyosón állítjuk ki, így a szülők is megcsodálhatják. Minden évszakban kihasználjuk az udvar, környezetünk adta lehetőségeket (homok, lehulló falevelek, hó, stb.). Igyekszünk minél többfajta természetes anyagot biztosítani a gyermekek számára (pl.: csuhé, gyékény, fa, kavics, homok, magok, termések stb.). A fejlődés várható jelei óvodáskor végére:  megfelelően használják az eszközöket  örülnek az elkészített alkotásnak

        

biztonsággal mozognak az őket körülvevő térben formaábrázolásukban képesek arányok, térbeliség, egyensúly létrehozására a tér alakításában ötletesek, bátrak a képi kifejezés eszközeit biztonsággal használják élményeik, elképzeléseik megjelenítésében színhasználatuk egyéni, változatos az alkotásokról véleményt mondanak a szépre rácsodálkoznak, gyönyörködnek benne tudnak emlékezetből rajzolni kifejlődik a szenzomotoros-koordináció.

6.5. Mozgás Célja: A gyermekek természetes, harmonikus mozgásának, testi képességeinek fejlesztése. Rendszeres mozgásra szoktatása. Tájékozódás, alkalmazkodó képesség, akarat fejlesztése úgy, hogy a gyermek szabad mozgáskedve életkori sajátosságainak, egyéni fejlettségének figyelembevételével – játék útján kielégüljön. Feladata:  Különböző szervezeti formák megteremtése a gyermekek mozgásszükségletének kielégítése érdekében.  Rendszeres mozgással egészséges életvitel kialakítása.  A gyermeki szervezet arányos fejlesztése, felfrissítése, edzése.  Testi képességek, fizikai erőnlét, értelmi struktúrák, szociális képességek fejlesztése. Helye a nevelés folyamatában: A mozgás az óvodás kor egész időszakában jelentős szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Ebben az életkorban a gyermekek leginkább a mozgás, a tevékenységek által szereznek információt környezetükről. Ha jól szervezettek a mozgásos tevékenységek, a gyermek sikerhez, pozitív élményhez jutnak, s ez újabb cselekvésre készteti őket. Ezáltal a mozgás természetesen beépül a gyermekek spontán tevékenységeibe, szokássá, igénnyé válik. Mozgásfejlesztésünk a szabad játékban, a gyermekek spontán, természetes mozgása közben, a szervezett mozgás és a mindennapi testedzés keretében valósul meg, A szabadban végzett mozgásnak fontos élettani hatása van. Mindennapi frissítő testedzésünket az udvaron, vagy a fedett folyóson, esetleg a teremben végezzük, megfelelő ruházatban. Időtartama a gyermekek fejlettségétől függ, mozgásanyaga kapcsolódik a szervezett mozgás anyagához. A mindennapi mozgás szervezésénél fontos szempont, hogy a gyermekek kevés várakozási idővel, folyamatosan mozogjanak. Alkalmat kell teremtenünk a testi deformitások megelőzésére is (lábboltozat erősítés, gerinctorna). A mozgásformák legyenek változatosak, játékban gazdagabbak, kötetlenebbek, ahol a gyermekek a gyakorlatokat játékos, utánzó módon végzik, fegyelmezett légkörben. A 3-4 évesek szervezett mozgásának anyaga nagyrészt a természetes mozgásokat, a nagymozgások fejlesztését tartalmazza: járásokat, futásokat, ugrásgyakorlatokat, egyszerűbb labdagyakorlatokat, támaszgyakorlatokat, egyensúlyozó járást, a talajtorna elemeit. Az életkornak megfelelő nehézségű mozgásfejlesztő játékok a gyermekeket elvárható erőkifejtésre késztessék. A

gyakorlatok végzésénél mindig az óvodapedagógus mutatja be a helyes mintát, ügyelve a pontos, esztétikus gyakorlásra. A 4-5 éves gyermekek természetes mozgásában a hangsúly mindig a nagymozgások fejlesztésére kerül. Az irányított mozgásos játékokban megjelennek: a futásgyakorlatok, (akadályokon át, felés lelépéssel, tárgyhordozással, stb.), ugrásgyakorlatok. (egy lábon, páros lábon, fel-le, helyből távol ugrás), dobásgyakorlatok,(célba, távolba), labdagyakorlatok, (feldobás, elkapás, gurítás). A támaszgyakorlatokat talajon és szereken gyakorolják. A talajtorna anyaga gurulóátfordulással, a kézenállás előgyakorlatával bővül. Kiemelt szerepe van az egyensúlyérzék fejlesztésének, a gyermekek sok egyensúlyozó játékot játszanak vízszintes és rézsútos szereken. Az 5-6-7 éves gyermekek mozgása már összerendezettebb, harmonikusabb, sokféle mozgáselemet ismernek. Gyakran tervezünk kisebb testrészekkel végzett mozgásokat, használjuk a rendelkezésünkre álló kéz szereket. A különböző típusú futógyakorlatokat sorverseny, váltóverseny, versenyfutás közben is gyakorolhatják. Végeznek ugrógyakorlatokat páros egy lábon haladással, szökdelnek, gyakorolják a magas- és távol ugrást. Dobásgyakorlatokat játszanak egykezes, kétkezes, alsó-és felső dobással, célba vagy kötél felett. Párokban labdáznak, vezetik a labdát járás, futás közben. Egyensúlyoznak padon járással, fej, kar és lábmozgásokkal összekötve. Talicskázással, pókrákjárással bővülnek a támaszgyakorlatok. Gyakorolják a gurulóátfordulást, gurulást a test hossztengelye körül, a kézállást. Fontos, hogy a szabályjáték normáit t megértsék, és be is tartsák.. A szabad mozgás zavartalan gyakorlási lehetőséget nyújt a szervezett mozgások során megismert mozgásformák többszöri ismétlésére. A gyermekek mozgása jól fejleszthető óvodánk udvarán, ahol tér és mozgásfejlesztő eszközök állnak rendelkezésükre: homokos és füves terület, mászókák, mászókötél, mászó háló, csúszkák, lépcsők, hinták, gyűrű, kosárlabda, különböző méretű labdák, pad, karika, ugrókötél, focikapu. A tornaszobában használt eszközöket az udvarra is kivisszük. Asztalok összetolásával, a terem átrendezésével a csoportszobában is teret biztosítunk a gyermekek szabad mozgásának. Ha az időjárás engedi, hosszabb, rövidebb sétákat szervezünk. Mindig viszünk magunkkal plédeket, játékokat is. Játszó, futkározó óvodásokat gyakran láthatnak Ádánd falu lakói a távoli focipályán, Búcsú téren, Magtár-téren, Rally-cross pályán, a Koppány patak partján és a Mandulás hegyen. A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére       

Szeretik és igénylik a mozgást. Állóképességük, edzettségük, alkalmazkodó képességük megfelelő. Ismerik az eszközök nevét, és a gyakorlathoz kapcsolódó kifejezéseket. Mozgásuk összerendezett. Erőnlét, egyensúlyérzék, ritmusérzék kifejlődött. Kitartóan képesek a feladat elvégzésére. Játékos és versenyhelyzetekben megfelelő akarattal, fantáziával, kreativitással, önálló

szervezéssel vannak jelen.  Figyelmük, gondolkodásuk, emlékező képességük, ötletességük megfelelő szintű.

6.6.

A

külső

Mottó: „ A természet Ezért aztán az kapcsolatot tud (Dr. Szent-Györgyi Albert) F.)

világ hatalmas, ember léte teremteni

tevékeny az attól a

megismerése ember parányi. függ, milyen természettel…”

Ádándi

óvoda

Helye a nevelés folyamatában: A környezet megismertetése, megszerettetése az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat. A lehetőségek ott vannak mindennapjainkban, csak tevékenyen kell kihasználnunk. A gyermekek megismerik szűkebb és tágabb környezetükben előforduló élő és élettelen világot, olyan pozitív érzelmek, szokások,készségek alakulnak ki, melyek a kulturált környezet igényét, a természet szeretetét szolgálják. Első benyomásaik a legmélyebbek, az első szokások a legtartósabbak, melyek hozzájárulnak a sokoldalúan fejlett személyiség kialakulásához. Célunk: A gyermekek életkoruknak megfelelő szinten minél több tapasztalatot szerezzenek, tevékenyen vegyenek részt a környezet megismerésében, megfelelő biztonsággal tájékozódjanak az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetben. A megismerés során fejlődik megfigyelő-, érzékelő- és észlelő képességük, gazdagodik képzeletük, fejlődik gondolkodásuk, beszédkészségük. A fokozatosságot betartva, ha a tevékenység érzelmi ráhatással párosul, képesek meglátni a természet szépségét, belső igényükké válik annak szeretete és védelme.

Feladataink: A modern életmód, a civilizáció, a technikai fejlődés előre haladásával az emberek sok körülményt figyelmen kívül hagyva célokat kergetnek, eközben nem figyelnek környezetükre. A mi feladatunk, hogy - családok bevonásával- megismertessük gyerekekkel a nemzeti kultúra értékeit, környezetünk hagyományait, melyet elődeink hagytak ránk. Mindenkor a gyerekek spontán érdeklődésére, kíváncsiságára, érzelmeire, tevékenységi és megismerési vágyára építve használjuk ki lehetőségeinket. Hiszen akkor képes valamit megismerni, ha minden érzékszervével megtapasztalja, megcsodálja. Ha megérinti a környezet varázsa, bízunk abban, hogy aktív, tevékeny résztvevője, őrzője lesz annak. ,,Aki nem ismeri és becsüli a múlt örökségét, annak nincs jelene és nem lesz jövője sem,,

Óvodánkban évek óta arra törekszünk, hogy a néphagyományokon alapuló népszokások értékét megőrizzük, megismertessük és a jövő számára átmentsük. Óvodai életünk minden napján, számtalan lehetőség adódik hogy a népi kultúra gazdag világából tudatosan válogassunk. A népi, nemzeti értékek, a szülőföld, az itt élő emberek, természet megismerése és megismertetése létkérdés. Csak hagyományok révén őrizhetjük meg azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, melyet őseink felhalmoztak. ,, Az idő a gazda mindenütt,, állították. A hagyomány nem csak köt, kötelez, hanem állandóan változik is. Feladatunk, hogy a változó világban találjuk meg azt az utat hogy a gyermekek életkor specifikusan a népi hagyományok, értékek hordozójává válhassanak. ,,A népszokás egyben közösségi magatartásmód és cselekvésmód. Olyan viselkedésmód is, mely egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, költészet, színjátszás, mítosz és mágia. Környezetünk megismerése tapasztalatszerzésen keresztül: Környezetünk adottságai, a minden évszakban pompázó táj, hegy, erdő és mező, a folyó, folyópart, a szakiskola kastélyparkja mind- mind arra ösztönöznek bennünket, hogy minél több időt töltsünk a természetben, minél jobban ismerjük meg, szerezzünk tapasztalatokat. A környezetét jól ismerő ember biztonságban érzi magát a természetben, a lakóhelyén. Azt szeretnénk, hogy óvodásaink minél jobban megismerjék azt a környezetet melyben élnek, minden természeti értékével, szépségével együtt hogy biztonságban tájékozódjanak a saját világukban. Tanítsuk meg őket rácsodálkozni a világra, vegyék észre a szépet és a jót, tudjanak különbséget tenni jó és rossz között. A falusi élet gazdag és változatos lehetőségei, az évszakok változásai, a folyamatos és közvetlen megfigyelések erdőn, mezőn, vízparton, szőlőhegyen, veteményeskertben, gazdag tárházat nyújtanak a tapasztalatszerzésre. A családok, szülők bevonásával közvetlenül megfigyeljük a növény- és állatvilágot, lakó- és élőhelyüket, gondozásukat, ápolásukat. Az évszakok nyújtotta lehetőségeket maximálisan kihasználva, a természetjárás közben gyűjtött termések, egész évben segítségünkre lehetnek és vannak a vizuális megjelenítésben, barkácsolásban, kézimunkában. A valóságos élethelyzetekben szerzett tapasztalatok egyféle viselkedéskultúrát, természetvédelmet, változatos élménylehetőséget kínálnak. Környezetünk mennyiségi és formai összefüggéseinek megtapasztalása: Matematikai fogalmakkal, összefüggésekkel már óvodás kor előtt is kapcsolatba kerül a gyermek, amikor ismerkedik az őt körülvevő világgal. Az óvodába kerülve az óvodapedagógus feladata, hogy megfigyelje a gyermekeket, érdeklődésüket, képességeiket figyelembe véve megteremtse a kedvező feltételeket, a további fejlődéshez. Célunk: A környező világ mennyiségi, megtapasztaltatása

formai,

kiterjedésbeli játékos

összefüggéseinek

felfedeztetése, formában.

Feladataink: A matematikai érdeklődés felkeltése, ok- okozati összefüggések felismertetése, megtapasztalása, pozitív viszony kialakítása problémahelyzetekkel szemben, logikus gondolkodás megalapozása. A feladatokat a következő hármas egységben kívánjuk megvalósítani:

Kézzel- Fejjel- Szívvel A matematikai nevelés a tevékenységek gazdag választékával lehetőséget teremt a környező valóság formáival és mennyiségi viszonyaival kapcsolatos tapasztalatszerzésre. Meghatározó szerepe van a gyerekek képességeinek fejlesztésében: Elsősorban a megismerő képességek- érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezet, tapasztalás, megértés, problémameglátás, problémamegoldás, ítélőképesség területén. Környezetünk minden élő és élettelen ,, eleme,, segítségünkre van abban, hogy gazdag és változatos lehetőséget biztosítsunk:  összehasonlításra,  számosság megállapítására,  mérésre,  építmények, alkotások létrehozására  szimmetria létrehozására,  térben és síkban való tájékozódásra. Célunk, hogy minden gyermek a korának megfelelő ismereteket játszva, aktív cselekvő módon sajátítsa el. ,, Nincs még egy ilyen kor, amikor a nagyobb szüksége lenne az értelmes és minden, ami akadályozza a tevékenységben, a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti.,, /Montessori/

gyermeknek segítségre kreatív

A fejlesztés tartalma az egyéni fejlettségi szint figyelembevételével, életkoronként bővül:              

Óvodába kerülve megismerkednek környezetükkel, társaikkal és a felnőttekkel. Tapasztalatokat szereznek testükről, érzékszerveikről. Séták alkalmával megfigyelik a közlekedési eszközöket, az évszakok változásait. Tapasztalatot szereznek virág, gyümölcs, zöldségféle színéről, ízéről, alakjáról. Megfigyelnek néhány környezetükben élő állatot. Az óvónő segítségével ismerkednek környezetvédelmi feladatokkal, melyek elsősorban saját testükkel, környezetükkel kapcsolatos. Beszélgetnek az otthonról, családtagokról. Tudatosodik bennük a testápolás, az érzékszervek védelmének fontossága, az orvos gyógyító munkája. Séták alkalmával gyakorolják a gyalogos közlekedést, megkülönböztetnek személy- és teherszállító járműveket. Megfigyeléseket végeznek a növény és állatvilágban, veteményesben, szántóföldön, erdőn, mezőn, folyóparton. Felfedezik az évszakok szépségeit, gyűjtik,, kincseit,,. Tapasztalatot szereznek az ember munkája- a fejlődés, a növekedés összefüggéseiről. Lehetőség szerint részt vesznek őszi munkálatokban. Az óvodapedagógus segítségével gyakorolnak környezetvédelmi feladatokat: óvoda környékének tisztántartása, emberek munkájának tiszteletben tartása, növények- állatok védelme, növények- termések gyűjtése.

        

Megismerik a család szerepét, családtagok munkáját, más felnőttek foglalkozását. Felismerik a testápolás fontosságát. Gyakorolják a helyes gyalogos közlekedést, az óvoda és a távolabbi (iskola) környéken. Ellátogatnak a vasút állomásra, hajóállomásra, tűzoltóságra (lehetőség szerint) utazás során gyakorolják a helyes viselkedést. Bővítik ismereteiket: a növény és állatvilágban, erdőn, mezőn, folyóparton. Lehetőség szerint részt vesznek tavaszi- őszi munkálatokban, gyűjtik az ősz kincseit. Ismerkednek az év- hónap- hét- nap- napszakok összefüggéseivel. Tapasztalatot szereznek az évszakok, az időjárás változásairól, jelenségeiről, felfedezik a természet szépségét, színeit. További környezetvédelmi feladatokat gyakorolnak a mindennapokon túl, a környezetvédelmi világnapokon: 1. 2. 3. 4.

Állatok világnapján – október 4. Víz világnapján – március 22. Föld világnapján – április 22. Madarak és Fák

napján

–

május

20.

A fejlődés várható jellemzői az óvodás kor végére:  Tudják családjuk és a maguk nevét, címét.  Felismerik testük, érzékszerveik ápolásának fontosságát.  Eligazodnak az óvoda és a távolabbi környezetben, ismernek alapvető közlekedési szabályokat.  Ismerik környezetükben az intézményeket, különböző foglalkozásokat.  Megkülönböztetnek vízi-, légi-, szárazföldi-, személy-, és teherszállító járműveket.  Ismerik az évszakok jellegzetességeit, a növények fejlődése és az időjárás összefüggéseit.  Tapasztalatokat szereznek őszi- tavaszi munkálatokban, ismerik az ember munkájának fontosságát.  Az évszakok változásával felfedezik színeit, kincseit.  Ismernek és gyakorolnak környezetvédelmi feladatokat. Környezetalakítás: A környezet alakításában fontos szerepe van a gyermekek ismereteinek, tapasztalatainak, melyeket felhasználnak, gyakorolhatnak különböző játéktevékenységeik során, az óvodai élet mindennapjaiban. A tárgyakról szerzett ismereteiket tovább élik, átrendezik. Játékterületeket alakítanak ki- ünnepek előtt, körjátékokhoz, meséléshez, tornához, kuckókat építenek játékhelyzetekhez, felhasználva a csoportszoba eszközeit, tárgyait. A gyakorlás legtermészetesebb módja a szabad, kötetlen játéktevékenység. Fontos, hogy a fantázia mozgósítására, a kreatív tevékenykedésre az eszközök állandó közelségben legyenek. A tárgyi-, játék eszközökön túl, az évszakonként gyűjtött termések és természetes anyagok. Másik ilyen módja a környezetalakításnak, amikor saját munkáikkal díszítik a csoportszobát, öltözőt, ünnepre készülődve. Környezetvédelmi feladataink: Céljaink

egy

kínai

bölcs

megfogalmazásában

tükröződnek

a

leghűebben:

,,Ha a jövő évről akarsz gondoskodni - vess magot, Ha egy évtizeddel számolsz - ültess fát, Ha terved egy életre szól- embert nevelj!,, A környezetvédő, természetvédő ember személyiségének kialakítását már óvodás korban el kell kezdeni. Megismertetjük velük a szűkebb és tágabb emberi környezet élő és élettelen világát. Életkori sajátosságaikat figyelembe véve alakítjuk ki azokat a pozitív érzelmeket, szokásokat, készségeket, melyek a környezettudatos magatartás igényét, a természet védelmét szolgálják. Ekkor kezdi a gyermek igazán felfedezni a világot, mindent szeretne tudni és felfedezni. A gyermek ahhoz kötődik ami kedves neki, amit szeret. Megismertetjük vele, hogy egészségesen, okosan éljen, védje saját és mások egészségét, óvja és őrizze értékeinket. A környezetvédelem közös ügy, amely az egész társadalom egészséges szemléletén , környezetkímélő életmódján, környezetfejlesztő cselekedetein múlik. Munkánk igazán csak akkor lesz eredményes, ha magunk is jól ismerjük, szeretjük, óvjuk környezetünket.

6.7. Munka jellegű tevékenységek F.) Ádándi óvoda Célja: a gyermek egész személyiségének alakítása, fejlesztése az óvodai élet során megszerettetett és megkedvelt munka, illetve munka jellegű játékos tevékenységeken keresztül. Feladatai:  Különböző típusú munka jellegű tevékenységek tervezése, s azok feltételeinek biztosítása.  A gyermekek tapasztalatszerzés útján fedezzék fel a munka hasznosságát, szükségességét.  Lehetőség biztosítása a gyermekek számára olyan munkák végzésére, amelyek fejlesztik képességeiket, gazdagítják személyiségüket, segítik közösségi kapcsolataik alakulását.  Váljék természetessé számukra, hogy a munka hozzátartozik mindennapi életünkhöz.  Tudatos pedagógiai szervezés, gyermekekkel való együttműködés, a gyermekek egymással való együtt működése, folyamatos pozitív értékelés, feladat-, és felelősségtudat fejlesztése. . Helye a nevelés folyamatában: A munka a gyermek mindennapi tevékenységének része, fontos nevelési eszköz. Végzése közben megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat, ismereteket szereznek természeti és társadalmi környezetükről. Munkavégzés közben természetes módon alakul a gyermekek szociális magatartása, társas kapcsolata. Feladatuk játékos végzése közben megtanulják az eszközök célszerű használatát, begyakorlódnak, pontosabbá válnak a különböző munkakézségek. A munkajellegű tevékenységek alapvető feltételei: Megfelelő eszközök, elegendő munkalehetőség, elegendő idő, megfelelő hely, ahol az adott feladat kényelmesen, önmagukat és másokat nem akadályozva elvégezhető, és nyugodt, békés légkör. A gyermek minél kisebb, a két tevékenység (játék-munka) annál inkább egybefolyik. Az óvodapedagógus feladata az egyes munkafajtákat fokozatosan bevezetni, a gyermekeknek egyenként megmutatni a munkafogásokat, sorrendjüket, azok nehézségét fokról fokra növelni. A gyermekek munkajellegű tevékenységét mindig fejlettségüktől függően kell értékelni, s a

sikeresen elvégzett tevékenység felett közösen örülni. Egyetlen gyermeket se terheljünk túl, de mindenkinek legyen feladata. Fejleszteni csak a gyermekek saját, örömteli, örömmel vállalt tevékenységén keresztül lehet. A 3-4 éves gyermekek munkalehetőségei: Testápolásnál: a mosdóban egyéni fejlettségüktől függően segítséggel használják, s rakják vissza a helyére a szappant, körömkefét, törölközőt, fésűt, WC-papírt. Étkezésnél: A tárgyak fogásmódjának elsajátítása, segítséggel vigyék asztalukhoz az étkezés eszközeit, rendeltetésszerűen használják, étkezés végeztével szedjék le. Segítséggel étkezzenek. Öltözködésnél: Kezdjenek önállóan öltözni, vetkőzni. Ruhájukat, jelüket ismerjék fel, segítséggel tegyék a helyére. Próbálkozzanak a gombolással, cipőjük fel-lehúzásával, a tépőzár használatával, fűzéssel. Környezet rendjének megőrzésében: ismerjék környezetükben a tárgyak helyét, ha szükséges segítséggel vegyék el, ill. használat után tegyék vissza, amire szükségük van, használat után tegyék vissza. Segédkezzenek a csoportszoba átrendezésében. Az alkalomszerűen ismétlődő munkákat a gyermekek önálló vállalkozás alapján végezzék. (pld.: játékok tisztítása, eszközök adogatása, levél, termés, madáreleség gyűjtése, virágok öntözése.) Az óvodapedagógus munkájában spontán segítsenek, kéréseinek tegyenek eleget. A 4-5 éves gyermekek munkalehetőségei: Testápolásnál: a munka tartalma ( a 3-4 évesekével) azonos, az önállóság nő, differenciált segítségnyújtás mellett az ellenőrzés nagyobb hangsúlyt kap. A teendőket bővíthetjük ( pld.: mosdó feltörlése, zsebkendőtartó feltöltése…) Étkezésnél is fokozódjon önállóságuk. Segítséggel szedhetnek tálból, próbálkozhatnak a folyadék öntésével. Öltözködésnél is a munkatartalma a 3-4 évesekével, de önállóságuk nőjön. Gyakorolják a cipőkötést. Környezet rendjének megőrzése: a csoport játékait önállóan vegyék el, s használat után tegyek vissza a helyére. Szükség szerint segítsenek a terem átrendezésében. Segédkezzenek az ágyazásban, sepregetésben, udvari játékok helyrerakásában. Képességeikhez mérten egyre többet segédkezzenek az alkalomszerűen ismétlődő munkákban. Naposi munka: fokozatos bevezetése az önkéntesség figyelembe vételével történik - amikor a gyermekek készségszinten ismerik a munkafolyamat menetét, fogásait. Naposi táblán láthatják, kik a naposok, az étkezéssel kapcsolatos teendőikhez kötényt kötnek. A naposok az óvodapedagógus vagy dajka segítségével, irányításával étkezéshez megterítenek, segíthetnek az étel kiosztásában, étkezés után rendbe teszik az asztalt. Próbálkozhatnak sepregetéssel. Alkalomszerűen ismétlődő munkáik bővüljenek: pld.: gyűjtögetés, barkácsolás az, óvodapedagógussal, levélseprés, gereblyézés, rügyeztetés, csíráztatás stb. Teljesítsenek –önkéntes alapon- megbízatásokat. Az 5-6-7 éves gyermekek munkalehetőségei: A testápolással kapcsolatos munkafolyamatokat önállóan, időnkénti ellenőrzéssel végezzék el. Segíthetnek a mosdó rendbetételében. Az étkezéssel kapcsolatos önkiszolgálásuk fejlettebbé válik. Gyakorolják a kés használatot, önállóan merítsenek, öntsenek.

Az öltözködésnél önállóságuk mellett igényességük fokozódjon. Önállóan gomboljanak, kössenek. A környezet rendjének megőrzése: csoportjuk játékait tartsák rendben, időnként a babaszobában, babakonyhában takarítsanak össze. Részt vehetnek a polcok letörlésében, babaruhák, babaedények mosásában. Segíthetnek a szertári eszközök ki és behozatalában, kiosztásában, rendbetételében. A naposi munkánál a feladatokat nagyobb önállósággal végezzék. Az asztalon az eszközöket esztétikusan rendezzék el. Étkezés után töröljék le az asztalokat, seperjenek, töröljék fel az asztalok környékét. Önállóan vegyék elő az állandóan használt eszközöket. Felelősi munkával bővülhet feladatkörük mely szükség szerint meghatározható feladatokat foglal magában. (mosdó felelős, élősarok felelős stb.) Az alkalomszerűen ismétlődő feladatok köre tovább bővül. Gondozzák folyamatosan az élősarok növényeit, vessenek magot, ültessenek virághagymát, hajtassanak. Gyűjtsenek önállóan is terméseket, magvakat, növényeket. Minden évszakban segédkezzenek a járdák, utak tisztításában. Télapóra, Karácsonyra, Anyák napjára készítsenek ajándékot. Segítsék kisebb társaikat. Egyéni megbízatásokat, bonyolultabb feladatokat szívesen teljesítsenek. A vegyes csoport: Vegyes csoportban a gyermekmunka szervezésének leglényegesebb szempontja, hogy minden korosztály számára találjunk megfelelő feladatot. A fejlődés várható jellemzői:  A gyermekek képesek szükségleteiknek, egyéni fejlettségüknek megfelelően, önállóan ellátni magukat.  Naposi munkát, egyéb alkalomszerű tevékenységet önállóan, szívesen végzik.  Szívesen segítenek az óvoda rendjének, tisztaságának fenntartásában.  Segítenek a kisebbeknek.  Önállóan végeznek megbízatásokat.

6.8. Tanulás F.) Ádándi óvoda Helye a nevelés folyamatában: Az óvodai tanulási folyamatot a nevelési folyamat szerves részeként értelmezzük. Óvodánkban komplex módon valósul meg a képesség és személyiségfejlesztés. Alapjának tekintjük az életkori sajátosságok pontos ismeretét, valamint a gyermek megismerését. Az óvodába lépő kisgyermek személyiségének, viselkedésének alakulása, értelmének nyiladozása elválaszthatatlanok egymástól. Az óvodában eltöltött éveknek ezért meghatározónak kell lenniük érzelmileg és értelmileg egyaránt. Mindennapi tevékenységeink csak kíváncsiságukra, cselekvő aktivításukra építve biztosítja a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztató felfedezés lehetőségét, melyeken keresztül tapasztalatokat szereznek a természeti és társadalmi környezetről. Az értelmi képességek kibontakoztatása, az önálló, alkotó és aktív gondolkodás alapjainak lerakása nagyon fontos helyet foglal el nevelésünkben.

Célja: - A gyermek olyan ismereteket, jártasságokat, készségeket sajátítson el, értelmi képességei úgy fejlődjenek, hogy az élet egyre változó helyzeteiben jelentkező feladatokat,problémákat meg tudja oldani, el tudjon igazodni a világban. - Alakuljon reális öntudata, jusson el önmaga elfogadásának képességéhez. - A gyermek motiválttá váljon a tanulásra, a tudás értékének észrevételére és biztos alapot kapjon az iskolába lépéshez. Feladata: - A gyermek játéka során spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek koncentrikus bővítése, mélyítése, rendszerezése. - Az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, képzelet, figyelem, gondolkodás), kompetenciák és kreativitás fejlesztése. -a gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez megfelelő differenciált tevékenységek tervezése, szervezése A fejlesztés tartalma: Az óvodai nevelésben a két feladat nem elszigetelten, hanem egységben valósul meg. Nem külön képességeket fejlesztünk, hanem minden hatás komplex részeken keresztül az egészre, a személyiségre hat. Elsődleges feladatunk ezért az óvodába lépő gyermek megismerése. Annak feltárása, milyen az értelmi szintje, észlelése, megfigyelőképessége. Fontosnak tartjuk ezért a „nyitott kézzel fogadlak”- elvének érvényesülését az óvodai életben. Csak erre alapozva tudjuk az értelmi erők fejlődését elősegíteni, valamint a nevelés, - tanulás tartalmát, az ismeretanyag jellegét, formáját, módszerét és eszközét helyesen meghatározni, a gyermek fejlődésének elősegítésére. Az ismeret és tapasztalatszerzés elsősorban a tevékenykedés közben alakuló nézelődő, ismerkedő, felismerő, próbálkozó folyamat segítségével zajlik. Az óvodapedagógus szerepe ebben a folyamatban: érzelmi biztonságot adó háttér és természetes élethelyzetekben nyújtott modell szerep. Tudásunkat úgy adjuk át, hogy a gyermek nem átvevőként, vagy befogadóként, hanem felfedezőként, kutatóként merül el az általunk kínált ismeretszerzésben. A tanulási folyamat témáit a közvetlen környezetről szerzett tapasztalatok, élmények adják az évszakok változásának tükrében. A környezet önálló felfedezésére motiváljuk a gyermeket. A folyamatos és alkalmi megfigyelések, tapasztalások, kapcsán ismeri meg a gyermek a közvetlen környezetét. A tevékenységek során a gyermek egyéni ötleteit, elgondolásait, javaslatait maximálisan figyelembe vesszük. Fontos szerepe van az óvodapedagógus értékelésének! A gyermek olyannak fogadja el önmagát, amilyennek a felnőtt látja, láttatja. Az értékelés pozitív folyamatában fejlődhet csak a gyermek önszeretete, önfejlesztése, önértékelése, az öntudata. A mindennapi óvodai tevékenységek széles lehetőséget biztosítanak az elemi ok-okozati összefüggések, matematikai fogalmak és problémahelyzetek megismerésére, megoldására. Óvodába lépéskor elsősorban a megismerő tevékenységet erősítjük, az ehhez szükséges képességeket fejlesztjük (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) manipulációs játékok, gyakorló játékok, helyszíni

megfigyelése alkalmával sokrétű tapasztalatszerzés biztosításával. Arra törekszünk, hogy a megfigyelések, tapasztalatok minél többféle megismerő tevékenységet aktivizáljanak a világról, minél több információt szerezzenek érdeklődésüknek, egyéni fejlődésüknek megfelelő szinten. A későbbi életszakaszokban a gyermek értelmi fejlesztése a gondolkodás irányába tevődik át. Kialakítjuk azokat a képességeket, amelyek ok-okozati összefüggések felismerésére, a világ dolgainak felfedezésére motiválnak és kíváncsivá teszik őket. A helyes gondolkodás feltétele, hogy a gyermek tudjon összehasonlítani, meglássa a dolgok közötti hasonlóságokat, különbözőségeket. A gyermek gondolkodásának legfőbb mozgatója az érdeklődés fenntartása. Ennek érdekében az érzelem irányította játékos tevékenységeket és sokoldalú érzékszervi megtapasztalást kell elősegítenünk környezetükben. Minél sokoldalúbb lehetőséget biztosítunk tevékenységeinkben, annál több tapasztalatot, ismeretet szereznek, tudásvágyuk annál erősebb lesz. A többszöri megfigyelések után tapasztalatait alkalmazni tudja, ezt beszédével kíséri. Néhány összetett mondatban képes gondolatait kifejezni. Programunkban úgy szervezzük a tapasztalatszerzést, hogy a gyermekek az adott témakörben évről-évre hasonló, ill. visszatérő dolgokat, eseményeket tapasztaljanak, és ez életkoruk előrehaladtával bővüljön, mélyüljön. Valljuk, hogy a játék és tanulás összekapcsolása révén „játékában és játékával” tehet önálló felfedezéseket az óvodás gyermek. Amikor kereshet, kutathat, felfedezhet, amikor az óvónő problémákat vet fel, de nem megoldásokat javasol, akkor valósul meg a tanulási folyamat bizalomban és biztonságban –elve. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére:        .

Belső érzékelés (mozgás, egyensúly) megfelelően működjön, testsémája kialakul. Kialakul a tér és időérzékelése, Önkéntelen figyelme szándékos és tartós figyelem felé halad, megfelelő érzelmi motiváltsággal kellő ideig tart Képes ún. gondolati, vagyis megértésen alapuló emlékezésre, tudatos bevésésre Felfedez dolgok közötti összefüggéseket, a lényegtelen tulajdonságoktól el tud vonatkoztatni, lényeges jegyek alapján általánosításra képes. Ok-okozati összefüggések révén felismeri az összefüggéseket Problémamegoldó képességük az önálló megoldás felé halad. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre

7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai Óvodánk életében kiemelt helyet foglal el a néphagyományok ápolása, ezek átölelik mindennapjainkat. A szokásokon túl azonban vannak olyan napok, melyek kiemelt helyet foglalnak el a gyermekek és felnőttek életében. Az ünnepek tartalmát az ünnep jellege adja meg, fényét a gyermek, „a műsor”, a megemlékezés. Az ünnepet a hétköznapok sorából az előkészület, a rendkívüliség, a hangulatteremtés emeli ki. Az ünnepekre, ünnepélyekre való felkészülést az óvoda életének természetes menetébe illesztjük, sajátosságuktól függően más-más módon szervezzük. AZ ÓVODAI ÜNNEPÉLYEINKET AZ ESEMÉNYNAPTÁR TARTALMAZZA:

SZEPTEMBER:  Családlátogatás az új és újonnan beiratkozó gyerekeknél 

Betakarítások: zöldség, gyümölcsszüret



Őszi séták, termések gyűjtése (makk, dió, gesztenye…)



Szülői értekezletek (csoportonként)



Terméssarok terméstál (őszi termésekből)

OKTÓBER: 

Október 4. Állatok világnapja



Tojásfesztivál – Kirándulás Siófokra



október 23. Hazafias ünnep- Közös megemlékezés a kultúrház előtti címernél



Színházlátogatás (középső és nagycsoport)



Kirándulás a siófoki vásárcsarnokba (őszi évkör lezárása)



Látogatás az első osztályba

NOVEMBER: 

Barkács délelőtt a szülőkkel közösen (őszi termések feldolgozása) kiállítás az alkotásokból.



Időjárás, természet változásának megfigyelése.



Színházlátogatás (középső és nagycsoport)

DECEMBER: 

December 6. Mikulás ünnepség



Óvónők bábelőadása a tornateremben



Advent (érzelmi ráhangolódás az ünnepre)



December 13. Luca-napi népszokás: Lucázás, búzavetés



Mézeskalácssütés a szülőkkel



Ajándékkészítés karácsonyra



Adventi gyertyagyújtás a SZOSZ tagjaival



Adventi gyertyagyújtás a gyerekekkel közösen a tornateremben,



Adventi gyertyagyújtás a községi rendezvényen



Téli szünet

JANUÁR: 

Téli örömök (hóemberépítés, szánkózás, csúszkálás)



Madáretetés tél végéig folyamatosan



Színházlátogatás (középső és nagycsoport)

FEBRUÁR: 

Előfarsang csoportonként (maskarába öltözünk, táncolunk)



Farsang: jelmezbál a kultúrházban közösen a szülőkkel



Éledő

természet:

időjárás

megfigyelések,

MÁRCIUS: 

Március 8. –Nőnap –Nők, lányok köszöntése



Március 15. – Hazafias ünnep (óvodai ünnepély csoportonként)



Március 22. – Víz világnapja –kirándulás



Tavaszi séták, megfigyelések, ibolyázás, barkaszedés



Szülői értekezletek (csoportonként)

ÁPRILIS: 

Húsvétvárás (ajándékkészítés)



Tojásfestési technikák megismertetése a szülőkkel (nyílt nap)



Április 22. –Föld napja – kirándulások szervezése, szülőkkel közösen



Fogadóórák



Óvodai beiratkozás

MÁJUS: 

Májusfadíszítés



Anyák napi ünnepély (csoportonként)



Nagycsoportosok bemutatkozása a Tanító nőknek



Tanóra látogatás az első osztályban a nagycsoportosokkal



Madarak – fák napján - Kirándulás szervezése



Veszprémi állatkert látogatása a nagyokkal



Gyermeknap (versenyek, játékok az óvoda udvarán)



Ballagás (május utolsó szombatján)



Pedagógusnap

séták

5. Az óvodai nevelést, fejlesztést segítő, a gyermek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és normarendszer (csoportszerkezet, szervezeti keretek, napirend, heti rend) G. Balatonendrédi Óvoda A csoportok szervezése Óvodánkban, az óvoda adottságaiból adódóan, osztatlan életkorú csoportokban folyik a nevelés. Az osztatlan életkorú csoportokban a fejlődésbeli egyéni különbségek jobban láthatók, egyértelműbben észrevehetők. Életszerűbb, családiasabb az ilyen összetétel, az új kicsik beilleszkedése – amely mindig a gyermek igénye, a szülő és az óvodapedagógus közös megállapodása szerint történik – hamarabb lezajlik, segítik a testvérek és a nagyobbak a kapcsolatteremtést. Lerövidül a befogadási idő, mert az újak egy kiépült szokásrendszerű csoportba kerülnek, látják, utánozhatják a nagyobbak tevékenységét, így hamarabb megtanulják az óvodai életet. A kicsiket szeretettel, sok apró figyelmességgel váró nagyok az óvodapedagógus mellett érzelmi támaszt, megkapaszkodási lehetőséget is nyújtanak. A csoportban tapasztalt szeretetteljes fogadtatás, meleg légkör, a modellálható szokások, hagyományok, társas kapcsolatok fokozzák a kisebbek biztonságérzetét, fejlesztően hat rájuk. Egy csoportba kerülnek a testvérek, barátok, ismerősök. A nagyobb megéli az óvó, segítő szeretetet, a kicsi a biztonságot a nagyban és mindketten az összetartozás érzését. Nem testvéri kapcsolatban ugyan, de hasonló érzelmeket élhetnek meg az egykék is, mely segíti a helyes önértékelő magatartás kialakulását. Testvéreknél, de nem testvéreknél is alkalmanként előfordul a túlzott ragaszkodás a nagyhoz, vagy a kicsi túldédelgetése. Ilyenkor az óvodapedagógus nevelőfunkciója megnő, segít az egészséges arányok megtalálásában. Osztatlan csoportokban megszűnik a korcsoportismétlés miatti csoportcsere, az iskolába nem menő nagyok nem kerülnek új csoportba. Megteremtődnek az utánzás, modellkövetés feltételei a gyerekek között, eredményesebb a szociális tanulás, felgyorsul az önállóság fejlődése. Megtanulnak alkalmazkodni, viselkedni heterogén életkorú közösségben, fokozódik a gyerekek empátiás képessége, természetesebben fogadják a ,,különbözőséget”. Lényegesen csökken a gyerekek között a konfliktusok száma, mert a más-más érettségi fokon álló gyerekek mintát adnak egymásnak a megegyezésre. Osztatlan csoportokban a gyermekeket ért hatások megsokszorozódnak. Az osztatlan életkorú csoportokban az óvodapedagógusnak fokozott empátiás képességgel kell rendelkeznie, hisz egyszerre kell a 3-7 éves gyermek érzelemvilágába beleélnie magát. Az osztatlan csoport sarkalatos kérdése a csoportlégkör és gyerekek közötti együttműködés kialakítása. Ennek alapja az a fő elv, hogy a gyerekeket a csoportban azonos jogok és kötelességek illessék meg. Nem zavarhatják egymást, nem lehetnek egymás terhére. A nagy

segíthet a kicsinek, ha akar – s hogy akarjon, erre motiváljuk gyermekeinket –, de a segítség nem kötelező számukra, nem végeztünk el vele olyan feladatot, ami a kisebb dolga lenne. A csoportok szervezésénél figyelembe kell venni: o megközelítően arányos legyen a különböző életkorú gyerekek száma, hogy a csoportba kerülő gyerekek várhatóan találjanak játszótársat, barátot, hogy az eltérő fejlettségből következő hatások kiegyenlítsék egymást; o a nemek arányát is.

A folyamatos napirend Az óvodai élet keretét a napirend adja. A jól szervezett, de rugalmas keret a gyerekek kiegyensúlyozott életritmusának, biztonságérzetének a záloga. Napirend kialakításánál a következőkre kell figyelni: o növekedjen a játékidő; o megfelelő keretet adjon az epochális tanulási rendszernek; o a tevékenységeket (tanulás, munka) a játékidőn belül – mint választható tevékenységet – kell szervezni; o a 3-7 éves korosztály életkori sajátosságaihoz igazodjon; o szűnjön meg a nap széttagoltsága, a gyerekek tömeges tevékenykedtetése, egy részük rendszeres siettetése; o a gyerekek, a családok étkezési szokásai; o a dajkák munkaideje (kezdet, befejezés); o a folyamatos étkezés, önkiszolgálás feltételeinek biztosítása; o a célnak megfelelően át kell rendezni a csoportszobákat úgy, hogy a többféle tevékenységet végző gyerekek ne zavarják egymást (mesesarok, ábrázolóasztal, étkezőasztal, stb.); o újra kell gondolni – a legapróbb részletre is figyelve – a szabály- és szokásrendszert, a szervezési feladatokat. A folyamatos napirend zökkenőmentes megvalósítása feltételezi az óvodapedagógus által alaposan átgondolt, a gyerekekkel elfogadtatott, megtanított, betartatott szokásrendszert. A gyerekeknek pontosan tudniuk kell, hogy mit kell tenniük, hogyan kell viselkedniük, ha egy-egy tevékenységbe be akarnak kapcsolódni (étkezés, tanulás), vagy éppen be akarják azt fejezni. Például minden esetben, étkezés előtt, után kezet kell mosni, a használt edényt a tálalóasztalra tenni stb. Az ésszerű szabályok megkönnyítik a higiéniai, együttélési normák elfogadását, biztonságérzetet ad a gyermek számára, mert pontosan tudja – s így meg tud felelni –, milyen helyzetben mit várnak el tőle a felnőttek, a gyerekek egyaránt. Nevelési évenként a szeptember a szokásrendszer megalapozásának hónapja. A célszerűen kialakított szokásrendszer zavartalanná, szinte ,,önmagától” működővé teszi a csoport életét. A folyamatos napirend rugalmasságával lehetővé teszi, hogy egyéni tempó, teljesítőképesség, egyéni igény szerint végezzék a gyerekek a tevékenységet. Nem kell várakozniuk, nem kell sietniük. Pozitívum még, hogy a gyerekek dönthetik el – természetesen egy időegységen belül–, hogy mikor kezdenek el vagy fejeznek be egy tevékenységet. A játszó gyereknek nem kell abbahagynia a játékát, ha behozzák a tízórait. Akkor étkezik, ha ,,kijátszotta” magát. A napot nagy intervallumokra bontjuk, kevés tevékenység idejét határozzuk meg. Magában kell hordoznia az állandóságot és a rugalmasságot, ami a gyerekeknek a kiegyensúlyozott biztonságot adja. Meg kell határozni:

o az étkezések kezdetét – a biológiai szükségletek kielégítése, a gyermek fejlődő szervezete rendszerességet követel –, de a befejezést nem, mert ez rugalmasan alkalmazkodik az igényekhez és más tevékenységekhez; o a délutáni felkelés legkorábbi idejét. A gyermekeknek szükségük van pihenésre, de aki nem igényli az alvást, az egyórás fekvés után felkelhet. Ez a szituáció rendkívül sok nevelési lehetőséget teremt. A gyermekek megtanulnak tapintatosan alkalmazkodni egymás szükségleteihez, igényeihez. Erősödik önfegyelmük, hisz nem könnyű olyan halkan játszani, beszélni, hogy ne zavarják az alvókat. Ez a napirend lehetővé teszi – miután a folyamatos tevékenységeket egyszerre kevés gyermek végzi –, hogy megfigyeljük és pontosan tudjuk, melyik gyermek milyen szinten végzi az önkiszolgáló munkát (pl. öntés kancsóból stb.), miben, hogy kell őt segíteni önállóságának, az egészséges életmód (testápolás, öltözködés, étkezés) szokásainak megerősítése, fejlődése érdekében, milyen feladatai vannak a gondozási folyamatban. Az önkiszolgáló munkák öntevékeny végzését nem kötjük életkorhoz, mindig az önállósulási törekvéstől függ. A folyamatos napirend nem öncél, mindenáron – ha az adott helyzet nem teszi lehetővé – nem szabad erőltetni. A folyamatosság eszköz, annak eszköze, hogy a gyerekek óvodai életét úgy szervezzük meg, hogy abban mindig jól, biztonságosan érezzék magukat. A folyamatos napirenddel megteremtődik az egyéni képességfejlesztés, az egy gyermekre figyelés lehetősége a gondozásban is. Napirend (ajánlás) Játék

7.00 – 11.30

Étkezés – pihenés

11.30 – 14.30

Játék

Folyamatos tízórai Mese Kötetlen tanulás Szervezett mozgás Játék az udvaron Mese Pihenés Folyamatos felkelés Uzsonna Folyamatos hazaindulás

8.30

14.00 14.30

14.00 – 17.00

Hetirend Epochákban szervezett tanulási folyamat rendje egy hétre lebontva: A hetirend az óvodapedagógus által szervezett fejlesztő tevékenységek napját határozza meg, kivéve a rajzolás, mintázás, kézi munkát és az ének-zene, énekes játékot. Környezetismeret, környezetvédelem, munka, illem epocha: hétfõ

kedd

szerda

mese-vers környezet mozgás

mese-vers környezet mozgás

mese-vers környezet mozgás

csütörtök

péntek

mese-vers mese-vers környezet heti munkanap mozgás mozgás

Rajzolás, mintázás, kézi munka és az ének-zene, énekes játék a hét bármely napján, a gyerekek igénye szerint.

Matematika epocha: hétfõ

kedd

szerda

mese-vers mese-vers mese-vers matematika matematika matematika mozgás mozgás mozgás

csütörtök

péntek

mese-vers mese-vers matematika heti munkanap mozgás mozgás

Rajzolás, mintázás, kézi munka és az ének-zene, énekes játék a hét bármely napján, a gyerekek igénye szerint. 6. Tevékenyégformák 6.1.Játék G. Balatonendrédi Óvoda A játék a gyermek legfőbb tevékenysége, a szocializáció egyik színtere. A gyermek fejlődése a játékban a legintenzívebb. Az utánzás, a tevékenységi vágy, az önállósulás, az értelmi, a motoros, a kommunikációs képességek, az érzelmi, akarati tulajdonságok, a szociális magatartás a játékban – a gyermeknek szabadon választott önkéntes tevékenységében – integráltan fejlődik. A játék a gyermek önmegvalósítása, érzelmeinek, vágyainak, lelkiállapotának önkifejezése, fejlettségének legjobb mutatója. A játék a valóság szubjektív tükröződése, a szimbólumképzés csodálatos világa. A játékban a szimbólumok elemzésével érthetjük meg a gyermek érzelmi állapotát, viselkedését, megfigyelhetjük kommunikációs, kognitív fejlettségét, információt kapunk a teljes személyiségéről. A gyermek jelzéseit „értő” óvodapedagógus felismeri, érzékeli a problémákat, segít a gyermeknek a feldolgozásban. Nevelési módszerek közül Gordon által kidolgozott „értő figyelem” módszerét alkalmazzuk. E módszer magában hordozza az empátia képességét, a gyermek tiszteletét. Az óvodapedagógus a gyermek lelkiállapotába, problémájába beleélve magát a gyermek érzelmeit szóban megfogalmazza, megérti őt, segíti ezáltal a saját megoldás keresésében, megtalálásában, a feszültségek levezetésében, a feldolgozásban. Minden helyzetben kimutatja és megfogalmazza az óvodapedagógus a saját érzelmeit is. A módszer alkalmazására játéktevékenység során fokozottan nyílik lehetőség, de az a jó, ha minden tevékenységnél lehetőség szerint alkalmazzuk. A játékban a gyermekek megtanulják sok pozitív példa alapján önállóan megoldani konfliktusaikat. Az osztatlan csoportokban csökken a konfliktusok száma, ez következik abból, hogy különböző fejlettségű gyerekeknek más a játékeszköz igénye, és a szociálisan érettebb gyerekek mintát adnak az együttműködésre, a megegyezésre. A játék a gyerekek közötti együttműködésre épül. Az óvodás korú gyerekek legtöbb játéka közösségi játék. Ez adja az óvodai közösségi nevelés sajátosságát, amit a legjobb család sem tud gyermeke számára nyújtani.

A gyerekek játékát gazdagítják az élmények. A környezeti ciklusban szerzett élmények (piac, bolt, mentõállomás, orvos, stb.) megjelennek sok szubjektív töltéssel a játékban. A tanulásban, a spontán játékban egyaránt alkalmazott társas- és szabályjátékok ötvözik a játék spontaneitását, és a tanulás célirányosságát. A játékban kiemelten fontosnak tartjuk az óvodapedagógus szerepét. Fő feladatai: o A szabad játék folyamatosságának megteremtése. o A feltételek (élmény, hely, idő, eszköz, amit a gyermekek is készíthetnek) biztosítása mellett elengedhetetlen a nyugodt légkör megteremtése. A nyugodt légkör feltétele a magatartási formák, szokás és normarendszer kialakítása. A gyermekeknek helyzetekhez kell igazítaniuk viselkedésüket, ami az alkalmazkodás magasabb formája. (Pl. mese vagy vers hallgatása alatt kerülni kell a játszóknak az erős zörgést, hangoskodást.) A párhuzamosan zajló tevékenységek közül a játék az alaptevékenység. Minden gyermek azt a tevékenységet végzi háborítatlanul, amelyet önként, önmaga választott. o Együttjátszás a gyermekekkel, mindig abból kiindulva, hogy a játszó csoportnak mire van szüksége. Az együttjátszás nem lehet beavatkozás, nem korlátozhatja a gyermekek önállóságát. Az együttjátszás nagy jelentőségű, mivel az óvodapedagógus magatartása, viselkedése, kommunikációs reagálása a gyermekek megnyilvánulására, egész személyisége modell a gyermekek számára. Nem kívülálló külső, hanem a játékélménybe beépülő belső modell, ami segíti a mintával azonosulást. Az óvodapedagógus általában nem irányító szerepet vállal, nem korlátozza a téma- és eszközválasztást. Az együttjátszás arra is jobban lehetőséget ad, hogy az óvodapedagógus „belülről” segítse a gyermekek saját elképzeléseinek megvalósítását, megértse a gyermekek viselkedését, megtalálja a mélyen rejtőző okokat, segítsen a feszültségek önmegoldó levezetésében. Az együttjátszás iránti igény fokozottabb kiscsoportban, majd a szabályjátékoknál (nagycsoport) ismét erőteljesebb. Az óvodapedagógus irányító, segítő, ötletadó szerepe mindig a játszók igényeihez igazodjon. o Különböző fejlettségű gyermekek együttjátszásának segítése. Az óvodapedagógus vegye észre, ha a gyermekek zavarják egymást. Tegye lehetővé a különböző fejlettségű gyermekek igény szerinti elkülönült játékát is (pl. a nagyok társasjátékát). Alkalmazza azokat a nevelési eljárásokat, ami a családban különböző korú testvérek esetén természetes. Fogalmazza meg kívánságát: „Ne zavard most a nagyobbakat, kicsiket!” A gyermekek meg tanulják tisztelni egymás igényeit, meg tanulnak alkalmazkodni egymáshoz. Az óvodapedagógus teremtse meg annak feltételeit, hogy minden gyerek saját igényeinek megfelelően játszhasson gyakorló-, szimbólikus-szerep-, konstrukciós-, építő-, szabályjátékot, barkácsolhasson, bábozhasson, ha akar. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén: o A gyermekek képesek több napon keresztül egy azon játéktémában együttesen részt venni. o Játékukban dominánsan jelentkezik a szerepjáték. o Építményeket képesek alkotni. o Élvezik a szabályjátékokat és képesek a szabályok betartására. o Társas viselkedésükben megjelenek az óvoda által preferált viselkedési szabályok. o Interakciójuk gazdag, kultúrált és érthető. 6.2.Vers, mese G. Balatonendrédi Óvoda

Mesét vagy verset – egy hétig ugyanazt – a hét minden napján hallanak a gyermekek, megközelítően azonos időben. Az új mese bemutatásához szemléltető eszközt nem használunk, hogy a televízióhoz szokott, képet passzívan befogadó gyermekek képesek legyenek a belső képalakításra. Ismétlés során a bábok, gyermekek által készített kiegészítők, dramatizáláshoz különböző öltözékek teszik színesebbé a mesefeldolgozásokat. A mesén való részvétel a gyermekek számára mindig önkéntes. Ők döntik el, hogy mikor akarják csak játék közben távolról hallgatni a mesét, és mikor akarnak közvetlenül részesei lenni ennek a folyamatnak. A mesék, versek komplexen (hangulatban, témakörben) kapcsolódjanak más tanulási tevékenység tartalmához, pl. évszakokhoz, énekanyaghoz, ünnepekhez, egyéb aktualitásokhoz. A mesélés játékidőn belül történik. A gyermekeknek ismerniük kell a mese alatti szokásokat.

Év elejétől arra szoktatjuk a gyermekeket: o ha meggyújtjuk a gyertyát (csoportonként más lehet), elkezdődik a mese, o a mesesarokban ülünk le az óvó nénivel szemben, (mert az óvodapedagógus és a gyermek közötti kapcsolat akkor teljes, ha végig szemben ülnek egymással, az óvodapedagógus tartja a gyermekekkel a szemkontaktust. Az ilyen elhelyezés biztosítja a gyermek számára a pontosabb megértést, láthatóvá teszi a mese, vers érzelmi töltésének mimikai megjelenését az óvodapedagógus arcán, és a tiszta hangképzést, helyes artikulálást. Az óvodapedagógus számára a gyermek arcán tükröződő érzelemjelzéssel szolgál a mese, a vers hatásáról.) o a játszó gyermekek tudják, hogy ilyenkor csendesebben kell játszani. A mese – vers anyagának összeállításának szempontjai: o mese (népmese, klasszikus mese, magyar írók értékes alkotásai, világirodalmi klasszikusok, verses mesék, novellák, önállóan is kerek regényrészletek, a klasszikus irodalmi művek mellett a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van) o vers (népköltészeti alkotások, magyar költők versei és világirodalmi alkotások, klasszikus, és kortárs alkotások egyaránt) o évszakok, aktualitások o a gyermekek életkor szerinti összetétele (Fontos a helyes arány megválasztása, ne kerüljön egyik sem túlsúlyba.) A mindennapi mesék hatására nő a gyermekek bábozó, dramatizáló kedve, melyet fokoz az óvodapedagógus bábjátéka is. Fontos, hogy már az óvodába lépés pillanatától találkozzanak a gyermekek a bábokkal.

A gyermeki fantázia és képzeletvilág fejlesztése megvalósul a gyermekek által történő bábozás, dramatizálás során. A mindennapokban a bábok a gyermekek rendelkezésére állnak a mesesarokban. Bármikor felvehetik, mozgathatják, beszéltethetik azokat. A mesedramatizálás során a gyermekek a mese szereplőit bábokkal személyesíthetik meg, törekedve a szereplők jellemének kiemelésére is. Az óvodapedagógus bábjátékával viselkedési mintákat közvetíthet, konfliktus helyzetek, megoldására adhat ötleteket. A kedvenc meséjük szereplőit a gyermekek saját maguk is elkészíthetik különböző technikai megoldásokkal. A saját készítésű báb feloldja a gyermekek esetleges gátlásait, játékuk közben észrevétlenül megfigyelhetjük beszédüket, a beszédhibák felszínre kerülnek. A bábok beszélgetnek, mozognak a gyermeki fantázia segítségével, a többszereplős mesehelyzetekben gyakorolhatók az együttműködés, alkalmazkodás, alá-fölérendeltségi viszony szabályai. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő

kombinálása is az önkifejezés egyik módja. A kompetencia alapú óvodai programcsomaghoz tartozó „Meseládikó” használata motiválja a gyermekeket a bábozásra, dramatizálásra, a bábkészítésre. A gyermekek szívesen használják, bátrabban megnyilvánulnak a visszahúzódóbb gyermekek is. A Játékok bábokkal, játékok meseládikóval c. kiadvány, mely a Kompetencia alapú óvodai programcsomag kiadványa, olyan ötletekkel segítheti az óvodapedagógus nevelő – képességfejlesztő munkáját, melyekkel hatékonyan fejlesztheti a gyermekek érzelmi intelligenciáját, morális és anyanyelvi kompetenciáját. A kiadványból az óvodapedagógus saját elképzelése és a gyermekek igényei szerint válogathat. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén: o A gyermek szívesen hallgat mesét, verset és maga is mond verseket, meséket. o Szívesen báboznak, dramatizálnak a kisebbeknek, és maguk szórakoztatására is. o Megjegyeznek több mondókát, verset, mesét. o Tudnak meséket, történeteket kitalálni, és ezeket megjeleníteni. 6.3.Ének-zene, énekes játékok G. Balatonendrédi Óvoda Az ének, a zene fontos szerepet tölt be életünkben. Nélküle sivárabb, egyhangúbb, szürkébb lenne a világ. A dal, a zene nemcsak megszépíti, megszínesíti a hétköznapokat, hanem lehetõséget is ad az érzelmek intenzív kiélésére, olyanra, amilyenre a hétköznapokban nincs lehetõség. A zene fogékonnyá tesz a ,,szép” befogadására, ösztönöz a ,,szép” létrehozására. Általa kifejezhetjük és közvetíthetjük érzelmeinket. Esztétikai élmény részesei lehetünk, akár előadóként, akár hallgatóként éljük át a dal, a zene gyönyörűségét. Az ének-zenének nincs meghatározott időpontja, és napja. Így a hét minden napján, játékidőn belül a mesét követheti az ének, ami egy másfajta játéklehetőség a gyermek számára. Aki akar, részt vesz rajta, aki nem akar, az tovább játszik. Mivel a részvétel önkéntes, és a résztvevők változók, ezért fontos, hogy a hét bármely napján legyen lehetőségük a gyermekeknek az énekes játékra.

A zenei anyag témájában kapcsolódjon az adott epochához. A zenei anyag zömét a népi mondókák és dalos játékok adják. Az ének-zenében egy héten át ugyanaz a zenei anyag. A zenei feladatokat is egy hétre kell bontani. Az ének-zene kötetlen tanulás során sor kerülhet az új dal megtanulására, dalos játékok ismétlésére, a zenei képességek fejlesztésére, a zenehallgatásra. Naponta annyi időt lehet szánni az éneklésre, és annyi feladatot kell gyakorolni, amennyit a gyermekek érdeklődése lehetővé tesz. A fontos az, hogy az adott hétre tervezett feladatok a hét folyamán megvalósuljanak. A különböző zenei képességek fejlesztésével kapcsolatos feladatokat fokozatosan egymásra kell építeni, pl. egyenletes lüktetés: – felnőtt játéka ölbeni gyermekkel (lovagoltatás, höcögtetés) – karral, kézzel végzett egyenletes mozgás, játékos mozdulat, (combütés, kalapálás), – egyenletes törzsmozgás, – egyenletes lüktetés kifejezése tapssal stb. Egy-egy körülhatárolt feladatcsoportot akár két-három héten keresztül is lehet gyakorolni. A csoport életkori összetétele és a gyerekek egyéni fejlettsége határozza meg, a képességfejlesztés fokozataiból történő személyre szóló választást. A zenei hallás- és ritmusérzék fejlesztése feladatait úgy tervezzük, hogy mindig pontosan tükrözze, kit milyen területen kell fejleszteni, honnan és hova szeretnénk a gyermeket eljuttatni. A

képességfejlesztés fokozatait általában addig gyakoroljuk, játsszuk, amíg a gyermek tökéletesen nem tudja azt, ami tőle elvárható. Csak utána lépünk tovább a következő szintre és időnként visszatérünk, időt hagyva az érési folyamatra. Az egyenletes lüktetés érzékeltetése, gyakorlása, kifejezése különböző formában, minden hétre tervezendő feladat, mert ez a zenei fejlettség alapja. A dalok, mondókák a feladatok megvalósításának eszközei. A csoportszobában állandó, megszokott helye van az ének-zenének, amely megfelelő nagyságú a dalos játékok számára. Lehetőséget teremtünk a spontán zenélésre, éneklésre, táncra, mozgásra, az improvizációs képesség fejlődésére. Az osztatlan csoportban egy-egy zenei feladatot több lépcsőben, több szinten dolgozunk fel, pl. ha a tempókülönbségek, (gyors, lassú) a zenei képességfejlesztő feladat akkor van aki csak megfigyeli, felismeri, megnevezi, van aki tud már gyorsabban, lassabban beszélni, énekelni, mozogni, van aki mindezt tudja már egyedül is, és olyan gyerek is van, aki jelre tempót vált dalon belül. Így minden gyereknek adott a lehetőség arra, hogy önmaga képességei alapján megtalálja az önmaga számára kivitelezhető fejlesztő megoldásokat. A dalanyagok, a játékok kiválasztásakor egyaránt szem előtt tartjuk a lassabban és a gyorsabban fejlődő gyerekek igényeit is. Kiemelt figyelemmel kísérjük az egyes gyermek zenei fejlődését. A gyengébb képességű vagy a gátlásosabb gyermek nem kerül perifériára, nem reked meg a fejlődés egy szintjén, hanem lehetőséget kap a kibontakozásra. A zene, a dal élményt, sikert ad számára. Ez ösztönzi őt, miközben megszereti az éneklést, és nyitottá válik a zene felé. A zene az önkifejezés eszközévé válik azáltal, hogy ki tudja fejezni saját érzéseit, jókedvét, szomorúságát, örömét a dal, a zene, a hangok által. Néptánc elemekkel, népszokások felidézésével az ünnepekre való készülődés alkalmával ismerkednek a gyermekek a zenei nevelés során. A legfontosabb, hogy a gyerekek szeressék meg a zenét, a zenére képesek legyenek önfeledten mozogni, érzelmeiket kifejezni. Önként vehessenek részt, ha akarják utánozzák az óvodapedagógus táncát – így önkéntelenül sajátítják el a lépéseket –, de táncolhassanak saját koreográfiájuk szerint is. A tánc a mozgásfejlesztés egyik eszköze. Hatására, a mozgás többszöri ismétlésére fokozódik az összerendeződés, a mozgás céltudatosabb, pontosabb lesz. A mozgástempó gyorsul, a nehezebb táncmozdulatok egyre tökéletesebb, koordináltabb mozgást eredményeznek. A tánc hatására ügyesebbek, hajlékonyabbak, rugalmasabbak lesznek, javul a testtartás, egész mozgásuk esztétikusabbá válik. Jelentős az együtt táncolás közösségerősítõ hatása, hisz a gyerekeknek egymáshoz is alkalmazkodni kell. Az ének – zene anyagának összeállításának szempontjai: o népi mondókák és dalos játékok o igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások o más népek dalai o évszakok, aktualitások o a gyermekek életkor szerinti összetétele Az ének-zenei tevékenységek színesítésére az óvodapedagógus saját választása alapján alkalmazhatja a kompetencia alapú óvodai programcsomag részét képező „Zenevarázs” című kiadványt. A benne foglalt tartalmak, az újszerű módszer alkalmazása érdekesebbé, változatosabbá teheti a gyermekek zenei tevékenységé, és sokféle lehetőséget kínál az óvodapedagógus kreativitásának, ötleteinek kibontakoztatására.

Mivel az egyes tevékenységformák a valóságban nem különülnek el egymástól, ezért itt említjük a többi kompetencia alapú programcsomaghoz tartozó kiadványt, nevezetesen a Néphagyomány, és Zene - néptánc kiadványokat is. Ezek konkrét módszertani tanácsokkal gazdagíthatják az óvodapedagógus tevékenységét. A bennük leírt ajánlásokat saját elképzelése alapján, saját csoportjának megfelelően használhat fel az óvodapedagógus. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén: o Ismer több mondókát, és dalt. o Érzékelteti az egyenletes lüktetést, az egyszerű szerkezetű és ritmusú mondókák és dalok ritmusát. o Felismeri a dalokat dallamukról, a mondókákat ritmusukról. o Képes dallambújtatásra. o Felismeri a hangmagasság közötti különbséget. o Képes dallamot, szöveget, ritmust improvizálni. 6.4.Rajzolás, mintázás, kézimunka G. Balatonendrédi Óvoda Az ábrázolás az önmegvalósítás, önkifejezés eszköze. A gyermek ízlésének, alkotó-befogadó képességének, fantáziájának, kreativitásának kibontakoztatását, az esztétikai nevelést szolgálja. Az ábrázoló tevékenység során a gyermekeknek hetente új, vagy más technikákat mutatunk be, tanítunk. Legtöbbször önálló elgondolás alapján tevékenykedhetnek, a témavezérlés ritka, alkalmakhoz (ajándékkészítés) kötődik. Az új technika alkalmazása lehetőség a gyermekeknek. Az előző ciklusban használt eszközök (festék, agyag, stb.) mindig elérhetők, használhatók, mindig azzal a technikával tevékenykednek, amivel ki tudják fejezni magukat. Természetesen ösztönözzük a változatos alkalmazást.

A gyermekek alkotókedvét nem szorítjuk szűk időkeretbe. A hét minden napja szükséges ahhoz, hogy a gyermek a tevékenység gazdagságáért, sokszínűségéért, önmaga belső látásmódja kifejezéséért vegyen részt az ábrázolásban. A tevékenységet egyszerre 6 – 8 gyermek választhatja, a létszám a technikától is függ. Így valósítható meg, hogy a résztvevő gyermekek személyre szóló segítséget kapjanak, az óvodapedagógus követni tudja szín-, formaviláguk, technikai ismeretük, eszközhasználatuk fejlődését. Fontos, hogy a gyermekek nap, mint nap lássák, tapasztalják, megismerjék az általuk használt anyagok sokszínű tulajdonságát, variálhatóságát. Tevékenykedjenek gyakran természetes anyagokkal, ismerkedjenek meg az anyag formálhatóságával, nyomathagyásos technikával, festéssel, vágással, ragasztással, hajtogatással, bábkészítéssel, szappan-, viaszkarccal, kollázsmontázs stb. technikákkal. Festhet, ragaszthat, tépkedhet vagy ollóval vághat stb. a gyermek, ha kedvet érez hozzá. Mindig olyan technikát alkalmazhat, amivel sikerélményhez jut, amivel ki tudja fejezni önmagát, ami újabb és újabb ábrázoló tevékenységre ösztönzi A kifejezési mód kialakulására, kiforrására időt kell hagynunk. Ezt úgy segíthetjük elő a legjobban, ha a gyermek törekvéseit tiszteletben tartjuk, s építünk a belső motivációkra Osztatlan csoportban igen jó példa a kisebbeknek a nagyobb, ügyesebb gyerekek munkája, viselkedése. Ebben az esetben hamarabb fedezik fel a nehezebb technikát is, és bátrabban nyúlnak hozzá, mert lehetőség van az utánzásra.

Sok élmény felszínre hozása papíron, agyagban való megjelenítése valósul meg nap mint nap olyan technikával és akkor, amikor a gyermek igazán kedvet érez hozzá. Cél, hogy úgy ábrázolja a gyermek a világot, ahogy ő látja, és nem, ahogy mi mondjuk neki. A saját tapasztalatra, élményekre támaszkodva tevékenykednek a gyermekek, bár ebben a korban az utánzásos tanulás is jelentős.

Az ábrázoló tevékenységben való részvétel az óvodapedagógus mindennapos feladata. Együttműködünk a gyermekekkel ezekben a tevékenységekben. Tevékenységünkkel ösztönözzük a technikához illeszkedő témaválasztást, beszélgetéssel segítjük az élmények szubjektív megjelenését az ábrázolásban. Készítjük saját szövésünket, bábunkat, festményünket vagy agyagfiguránkat. Szemléltetjük a technikai eljárásokat, 5-6, maximum 8 gyermeknek mutatjuk be egyszerre, így az esetleges hiányosságok hamar orvosolhatók. Az ábrázolásnak állandó helye van a csoportban. A gyermekeknek lehetőségük van arra, hogy a megismert technikákat szabadon alkalmazhassák nap, mint nap. A következő anyagok és eszközök állandóan a gyermekek rendelkezésére állnak és a használni kívánt technikai megoldásokhoz szabadon felhasználhatók: festék, gyurma, zsírkréta, színes ceruza, ragasztó, színes papír, rajzlap, olló, filctoll. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén: o szívesen választja az ábrázoló tevékenységet játékidőben o ismeri és alkalmazza a különböző technikákat (festés, mintázás, nyomat hagyás, tépés, vágás, ragasztás) o témái változatosak (szín, forma, arány) o eszközkezelése egyéni fejlettségének, életkorának megfelelő (ceruza, ecset, olló) o emberábrázolása életkori szintű, megjelenik a mozgásábrázolás o képes közös alkotások készítésében aktívan közreműködni. 6.5.Mozgás G. Balatonendrédi Óvoda „A mozgás az értelmi, a testi és a lelki fejlődés összekötő eleme. Mindennek a középpontjában a motórium fejlődése áll, valamint az a tény, hogy a mozgás az egyik legfontosabb eszköz, amellyel hatni lehet az idegrendszer fejlődésére.” (Pappné Gazdag Zsuzsanna) A mozgásfejlesztésnél alapelvnek tekintjük: o Ingergazdag környezetet teremtünk, amely fokozza a kisgyermek természetes érdeklődését, és tevékenységre ösztönöz. o A spontán érzelmi motivációra építünk, és az egyéni fejlettséget figyelembe vesszük. o A mozgást rendszeresen biztosítjuk a gyermekeknek, hogy a megfelelő fejlesztő hatást elérhessük. o A fejlesztést komplexen biztosítjuk, hogy a gyermek egész személyiségére hatással legyen. o A fejlesztés során a játékosság, és az életkori igények kielégítése az elsődleges. o A fejlődést nyomon követjük, hogy a fejlesztés a gyermek fejlettségéhez igazodjon.

Mozgásfejlesztésnél a legfontosabb feladataink: o A gyermekek természetes mozgáskedvének megőrzése, a mozgás megszerettetése. o A sikerélmény biztosítása, amely a mozgáshoz kapcsolódó pozitív érzelmi viszony kialakulását segíti elő. o A rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakítása, az egészséges életmódra nevelés. o Megfelelő mennyiségű és minőségű mozgástapasztalat biztosítása az optimális fejlődéshez. o A megfelelő terhelés biztosítása. o A kondicionális (testi) képességek fejlesztése (erő, állóképesség, gyorsaság) o A koordinációs képességek fejlesztése. o A mozgáson keresztül értelmi és szociális képességek fejlesztése. A mozgás az óvodás korú gyermek lételeme. Az óvodának biztosítania kell a mozgáshoz szükséges feltételeket, kiemelten azt, hogy a gyermekek naponta több órát szabad levegőn mozogjanak. A hét minden napján biztosítjuk a gyermekeknek a spontán, a tervezetten szervezett mozgás lehetőségét. A kiegyensúlyozott személyiségfejlődés feltétele a motoros képességek fejlesztése is. A testi képességek fejlesztése a tervezetten szervezett mozgáslehetőségeken kívül az egész nevelési rendszerben jelen van. Legfontosabb, hogy a gyermekek szívesen mozogjanak, fejlődjön önmagukhoz mérten mozgásképességük. Gyakoroljanak olyan akarati tulajdonságokat, mint a fegyelmezettség, önfegyelem, kitartás, alkalmazkodó képesség. Az epochális tanulási rendszerhez igazodva ciklusos bontásban tervezünk. Minden ciklusban megjelöljük, hogy melyik képességet vagy képességeket akarjuk fejleszteni. Ezután a fejlesztendő képességhez hozzárendeljük azt a mozgásanyagot, amellyel a fejlődést kívánjuk elérni. Egy ciklus több hétből áll, a feladatokat is célszerű hetekre bontani. Bármilyen összetételű csoportban a gyakoroltatás egyéni fejlettség szerint történik. Minden gyermektől annak a gyakorlatnak a pontos végrehajtását várjuk el, ami fejlettségének megfelelő. Osztatlan csoportban a csoport minden tagja egyszerre végzi a mozgás tevékenységet. A különböző fejlettségű gyerekeknek a gyakorlatok nehézségi fokozatok szerinti differenciálásával biztosítjuk a megfelelő terhelést. Csapatfoglalkoztatási forma alkalmazásakor, amíg az óvodapedagógus az egyik csapatnál irányít, a többieknek felügyelettel, de önállóan kell játszani, vagy gyakorolni. Ebben az esetben úgy tervezzük a tevékenységet, hogy egy időben csak egy olyan feladat legyen, amely direkt óvodapedagógusi irányítást igényel. Csoportfoglalkoztatáskor meg kell hagyni a gyerekek számára, hogy maguk dönthessék el, hogy milyen nehézségű gyakorlatot választanak. A gyerekek választásából az óvodapedagógus sokféle információt kap, például mennyire képes megítélni a saját képességeit, mennyire kudarctűrő, kitartó a próbálkozásokban, milyen bátor, merész. Az óvodapedagógus gyakorlásvezetése alkalmazkodjon a gyerekek fejlettségéhez, feladathoz, anyaghoz, a foglalkozási modellhez. A gyakorlatvezetési formák legyenek alkalmasak arra, hogy: o a gyerekek megszeressék a mozgást, o a gyakorlatok elvégzésére ösztönözze őket, o érdeklődésüket folyamatosan fenntartsa, o figyelmüket irányítsa. Az óvodapedagógus ellenőrzéssel, értékeléssel, hibajavítással ösztönözze a gyerekeket minél tökéletesebb gyakorlat végrehajtására. Az óvodapedagógusnak a következõkre kell még figyelnie:

o A különböző fejlettségű gyerekek megfelelő szintű irányítást kapjanak egész tevékenység alatt! o Az óvodapedagógus értékelése és hibajavítása egyénre szabott legyen. o A különböző fejlettségű gyerekek együtt mozgásának pozitív hatásait (például utánzás) tudatosan használja az óvodapedagógus. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén: o o o o o o o o

A gyermekek szeretnek mozogni, és kitartóak a mozgásos játékokban Betartják a szabályokat a különböző vesenyjátékokban Ismerik az irányokat, tudnak térben tájékozódni. Tudnak ütemtartással járni, gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végezni Szeretnek futni Tudnak helyben labdát vezetni Célba dobnak egykezes felső dobással Az ugrásokat talajéréskor fékezni tudja

6.6. A külső világ tevékeny megismerése G. Balatonendrédi Óvoda 6.6.1. Környezetismeret, környezetvédelem, munka, illem A környezetismeret célja a természet szépségének megláttatása, a természeti környezet megszerettetése, a környezetvédelem igényének megalapozása. Ez csak úgy lehetséges, ha a természetet ismét közel visszük a gyermekekhez emocionális kötõdéssel. Meg kell láttatnunk a környezet esztétikumát, nyíló virág szépségét, az esőcsepp szivárványszínét a napsugárban, a szikrázó hó, az őszi erdő varázsát. Tanulják meg szépnek látni az óvodapedagógus segítségével a természetet, s ha szeretik, vigyázni fognak rá és gondozni fogják. Alapelv, hogy tervezetten csak olyan témakörökkel lehet foglalkozni, amelyek helyszínen, természetes környezetben feldolgozhatók, megmutathatók a gyermekeknek. A témakörök – az epochák és a feldolgozásra szánt idő tervezésénél, melyek a környezetismeret keretét adják, figyelembe kell venni: o a települést, azon belül az óvoda szűkebb környezetét, o a település természeti környezetét, jellemzőit, állat- és növényvilágát, o a közlekedést, o az utazási lehetőségeket, mert az utazások során gyakorolják a közlekedést, megfigyelik járműveket, megismerkednek társadalmi környezetükkel, megtanulnak tájékozódni, eligazodni a világban. Öt témakör – epocha – feldolgozására van lehetőség, ezek lehetnek: ősz (emlékezés a nyárra), tél, közlekedés (utazások végcéljaként ismerkedés a tágabb környezettel), állatok, tavasz és nyár. A tavasz epocha első hetébe beépítjük a TÁMOP 3.1.4. pályázat keretében kidolgozott egyhetes projektet, „Víz”témakörben. A témakörökhöz szervesen kapcsolódnak a természetvédelmi feladatok, a munka és az illem. A természetvédelmi feladatokról: az indíttatást a természethez kötő pozitív érzelmi viszony adja. Az a gyerek, aki szereti a természetet, az gondoskodik is róla, mert amit szeretünk, azt óvjuk és védjük.

A kisgyermeknek meg kell tanulnia: o a szemetet a tárolókba, tartókba tegye, o óvja, gondozza a virágokat, növényeket, o figyelje meg, védje a bogarakat, állatokat, o hogy a természetet az ember óvja, mert az életünk része, de tönkre is tehetjük, ha nem vigyázunk rá, o a szelektív hulladékgyűjtés hasznosságát. A munka az évszakokhoz kötődik, tevékenységen keresztül történő tapasztalatgyűjtést és a munkára nevelést szolgálja. A gyerekek gondozzák a füvet, virágokat ültetnek, locsolnak, télen havat sepernek stb. A környezeti neveléshez kapcsolódó természetes élethelyzetekben tanítsuk meg a gyermekeket a helyes viselkedésre, minden olyan dologra, ami a világban történő eligazodásukat, helytállásukat megkönnyíti, például viselkedés járműveken, udvariassági szabályok, segítségkérés felnőttől stb. A környezet megismeréséhez a tapasztalatokat a gyerekek a helyszínen, természetes környezetben szerzik. Az óvodapedagógus az epocha első két-három hetében 6-8 gyermekkel megy a helyszínre, az óvodában maradókkal a másik óvodapedagógus játszik. Nem szüntek meg a csoportos kirándulások sem, hisz a közös élményszerzés, az összetartozás érzésének erősítése fontos feladat, csak ritkábbak lettek. Gyakran nyitó vagy záró aktusa a csoportkirándulás a környezet epochának (pl. az évszakoknál) A beszélgetés kiemelt módszer. A sok beszédhelyzet növeli a beszédkedvet. Nagyon fontos, hogy a gyermekek megfigyeléseiket, tapasztalataikat, tevékenységeik mozzanatait fogalmazzák meg szóban is. Beszélgessenek egymással, az óvodapedagógussal, idegen felnõttel, gyermekkel, ha arra lehetőség nyílik. Jó kérdések segítségével, de önállóan fogalmazzák meg élményeiket, máshol szerzett tapasztalatukat. Kérdezzenek, vitassák meg a felmerülő problémákat. A célirányos megfigyelés – mely maximálisan alkalmazkodik a gyerekek érdeklődéséhez –, az elmélyülés, az egymásra épülő folyamatot képező tapasztalatgyűjtés biztosítja a szükséges ismeretek megszerzését. A megismerés folyamatát és mélységét nem követelményrendszerhez, hanem a gyermek képességéhez és érdeklődéséhez kell igazítani. A ciklus utolsó hetében a tapasztalatok, ismeretek alkalmazását gyakorolják a gyermekek a csoportszobában szervezett tanulási helyzetben játékokon keresztül. Osztatlan csoportban a témakörök feldolgozása 2-3 hét helyszíni és 1 hét benti (csoportszobában) felosztással történik. A Balatonendréd természeti környezetében ajánlott megfigyelési lehetőségek: o Növényvilág: Fák közül megjelenik: - vörös, -feketefenyő, - cser, - tölgy, - akác, - hárs. Megtalálhatók még kisebb cserjék, bokrok közül: a – kökény, - csipkebogyó, -bodza, -szeder stb. Tavasszal és nyáron rengeteg vadvirág nyílik a tisztásokon:- boglárka, - szarkaláb, - százszorszép, - körömvirág, búzavirág, - vadmurok, - mezei zsálya, - pitypang, - ibolya. o A vadon élő állatok, rovarok közül megfigyelhetők: Apróvadak: fácán, mezei nyúl, mókus. Madarak: balkáni gerle, szarka, rigó, héja, bagoly, poszáta, veréb, cinke, harkály, gólya, fecske. Rovarok: katicabogár, szitakötő, sáska, szarvasbogár, méh, lepke, darázs, bodobács, légy, szúnyog, bögöly. o Halastavak környékén egy csodálatos növény- és állatvilág tárul elénk. A tavakban telepített halak vannak. A vízben még vannak érdekes vízi állatok: csigák, kagylók, békák, vízi siklók. A tavakat körülvevő nádasban megfigyelhetjük a madarakat: vadkacsa, lúd. o Házi- és házkörüli álltatok és növények megfigyelése:

A faluban sokan foglalkoznak állattartással és mezőgazdasággal. Ezért sok és változatos lehetőség van arra, hogy megfigyeljük és megismerjük közvetlen környezetünket. Növények: kukorica, búza, árpa, rozs, napraforgó, lucerna. Konyhakerti növények: burgonya, vöröshagyma, káposzta-félék, retek, paprika, paradicsom. Gyümölcsök: alma, körte, cseresznye, szilva, meggy, eper, egres, birsalma. Háziállatok: szarvasmarha, ló, sertés, juh, tyúk, kakas, liba, kacsa, pulyka, nyúl. Házkörüli állatok: macska, kutya. o Ajánlott kirándulási helyszínek még: Siófokon a Balaton-part megtekintése minden évszakban. A társadalmi környezet megismerése: A természeti környezet megismertetése mellet fontos, hogy a gyermekek megismerkedjenek társadalmi környezetükkel is, hogy életkoruknak megfelelő tájékozottsággal rendelkezzenek a világ dolgairól. A társadalmi környezettel való ismerkedést a közlekedés epochán belül szervezzük meg, sétaúti célként vagy utazási célként jelenik meg. Saját, szűkebb környezetünkben óvodánk megismerésén túl ellátogatunk az iskolába, a kultúrházba, a postára, az orvosi rendelőbe, a gyógyszertárba, a boltba, a zöldséges üzletbe, a Polgármesteri Hivatalba, megfigyelünk különböző építkezéseket stb. Miközben a különböző helyekre odaérünk, gyakoroljuk az utcán való helyes közlekedést, a helyes viselkedést, megfigyelhetjük, hogy milyen közlekedési eszközök vannak a mi falunkban. A látogatott helyeken, pedig megismerkedhetünk az ott dolgozók munkájával, az egyes foglalkozásokkal, a helyhez méltó viselkedési normákkal.

A tágabb társadalmi környezetet is megmutatjuk a gyermekeknek, mert a város közel van, és számos alkalom adódik arra, hogy gyermekeink kapcsolatba kerülnek a várossal. Siófoki utazások úti céljaként is hasonló helyszínekre látogatunk el. Lehetőségeink bővülnek, mert a közlekedési eszközök állomásain túl még a színház, a kórház, a mentőállomás, tűzoltóság megfigyelésére is van lehetőség. Buszon, utazás során megfigyeljük, hogyan történik a menetjegyváltás, hogyan kell viselkedni utazás közben. A buszmegállóban való viselkedés szabályaival való ismerkedésre is van lehetőség. A közlekedés során megfigyeljük a különböző közlekedési eszközöket: busz, vonat, személyautó, teherautó, kerékpár, motorbicikli. Hajóállomásnál: szörf, vízi bicikli, utasszállító hajó, vitorlás. Nyáron láthatunk helikoptert, hőlégballont, motoros sárkányrepülőt a Balaton közelsége miatt. Környezetvédelem: Óvodánkban kiemelt tevékenységként kezeljük a környezetvédelmet. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a csodálatos természeti környezetet, ami körül vesz minket itt Balatonendréden, értéknek tekintsük és gyermekeinket arra neveljük, hogy e környezeti értéket megóvja. Megtartása mindenki feladata kisgyermekkortól egész életünkön át. Célunk: óvodásainkban alakuljon ki a környezet megóvására való igény. (A természetvédelmi feladatokhoz az indíttatást a természethez kötő pozitív érzelmi viszony adja. Az a gyermek, aki szereti a természetet, az gondoskodik is róla, mert amit szeretünk, azt óvjuk és védjük.) Minden évszakban legalább egy csoportos kirándulást szervezünk, amely a környezetvédelem jegyében történik. A gyermekek így megtapasztalhatják, hogy évszakonként milyen szépségeket rejt a természet. Megbeszéljük, hogy mit tehetünk, hogyan segíthetünk. A kirándulások megszervezésére gondosan készülünk, ügyelünk a pozitív hangulatú előkészítésre. Az óvodapedagógus feladatai:

o a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően teremtse meg a természetmegismerő séták, kirándulások feltételeit. o készüljön fel a szervezett, tervezett kirándulásokra a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve. o személyes példaadással ösztönözze a gyermekeket a természet védelmére. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén:

o A gyermek elemi ismerettel rendelkezik önmagáról és környezetéről. Tudja nevét, lakcímét, szülei nevét és foglalkozását, a többi családtag nevét. o Tudja a környezetében lévő intézmény rendeltetését. o Ismeri a napszakokat. Felismeri az időrendiséget tevékenységgel és verbálisan. o Ismeri az évszakokat, azok jellemző jegyeit, (időjárás, öltözködés, növény, állat, munka), az évszakok egymásutániságát. o Ismeri a gyalogos közlekedés alapvető szabályait. Tudja, hogy milyen közlekedési eszközök vannak közvetlen környezetében. Tudja osztályozni azokat, ismeri főbb jellemzőiket. o Ismeri a legismertebb természetes környezetben látott házi és vadállatokat és tudja főbb jellemző jegyeiket, hasznukat. o Felismeri az elemi oksági viszonyokat, összefüggéseket évszakonként. o Észreveszi az azonosságokat, különbözőségeket évszak, állat, közlekedés témakörökben. o Kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek. 6.6.2. Matematika A matematika a környező világ azon tárgyainak tulajdonságaival történő ismerkedést szolgálja, amelyekkel a gyermekek nap mint nap kapcsolatba kerülhetnek játékuk vagy más tevékenységük közben. Célunk, hogy megteremtsük annak lehetőségét, hogy tevékenykedések, cselekvések során fejlődjenek képességeik, alakuljon ki bennük pozitív viszony a későbbi matematikához úgy, hogy közben többször megélhetik, átérezhetik a felfedezés, a rátalálás, felismerés, a tudás örömét. A spontán helyzeteken kívül rendszeresen szervezünk matematikát, ahol lehetőség van a hatékony és tudatos egyéni képességfejlesztésre. A gyerekek a feladataikat matematikai játékokkal, játékos feladatokkal oldják meg. A játékok színesek, esztétikusak, a gyerekek szívesen dolgoznak velük. A matematika ciklusok szervezése, az epochák témaköreinek meghatározása: Négy epocha kialakítására van lehetőség, melynek témakörei: I. epocha (4 hét): tapasztalatszerzés a környezet tárgyairól, azok tulajdonságairól. II. epocha (3 hét): téri viszonyok tapasztalása (testséma, térbeli mozgások), irányok. III. epocha (3 hét): kiterjedések térben, síkban. IV. epocha (4 hét): tapasztalatszerzés tér- és síkmértani formákról, gyakorlás. A keretanyagból kell az óvodapedagógusnak megkeresni, hogy a gyerekeknek egyénenként milyen matematikai játékkal fejleszti a képességeit, az ő egyéni fejlettségének megfelelően. A teljes ciklusra készülünk. A ciklus keretanyagát hetekre bontjuk, majd hetente egymásra

építve megtervezzük a heti részfeladatokat és a feladatokhoz a feltehetően felhasználásra kerülő játékokat. Az epocha során, látva hogy milyen képességű a gyermek, hogy az adott témában hol tart, hogy milyenek az ismeretei stb. adjuk az egyes gyermeknek saját képességének megfelelő játékot, a fokozatokat betartva. A tevékenykedtetés sorrendjét befolyásolja a fejlettség, a játékok bonyolultsága. Arra is fel kell készülnünk, hogy vannak olyan gyerekek, akik a hét minden napján részt vesznek a tevékenységben, ezért elegendő játékkal kell rendelkeznünk. Nem fordulhat elő, hogy nem tudunk a gyermek számára nehezebb, fejlesztõ feladatot adni. Minden ciklus játékát elérhető helyre tesszük, hogy egy-egy gyereknél vissza lehessen nyúlni egy előző ciklus anyagához, ha arra szükség van, illetve a következő ciklus anyagával is dolgozhasson az, aki gyorsabb ütemben halad, mint a társai. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén: o Tárgyakat meg tudja számlálni legalább 10-ig. o Képes azonosságok és különbözőségek felismerésére, megnevezésére tárgyakon, formákon. o Képes elrejtett alakzatok felismerésére, hiányos rajzok kiegészítésére, megkezdett sorozat (3-4 elem) folytatására, tárgyak jellemző tulajdonságainak felismerésére, meghatározására. o Biztonsággal tájékozódik térben és síkban. o Ismeri a tő – és sorszámneveket. o A halmazok számosságát megállapítja, a relációs jelet biztonsággal használja. o Bontásra, pótlásra képes. 6.7.Munka jellegű tevékenységek G. Balatonendrédi Óvoda A munka – bár a játékból gyökeredzik – más indítékból, külső szükségességből motivált, felelősséggel jár, a végeredménye hasznos, szükséges, melyet a gyerekek tapasztalat útján fedeznek fel. Olyan fontos akarati tulajdonságokat fejleszt, mint a kitartás, felelősségérzet, fegyelmezettség, erőfeszítésre késztet, pozitívan és sokoldalúan hat a motoros képesség fejlődésére. A munkában a gyerekek sokszínű tapasztalatot szereznek a környezetrõl, az anyagok milyenségéről, az eszközök használatáról. Fontos, hogy: o a gyerekek tudják, hogy mikor végeznek hasznos, eredményt létrehozó munkát, o szívesen kapcsolódjanak be, önként vállalják a munkában való részvételt, o tanulják meg a munkavégzés pontos menetét, mert itt a részmozzanatokat nem lehet felcserélni, o becsüljék meg mások munkáját, a közös tevékenység alatt tudjanak alkalmazkodni egymáshoz, pozitív viszony alakuljon ki bennük a munkához, o tapasztalják, hogy a munka rendszeresen ismétlődő tevékenység, újra és újra el kell végezni! Munkafajták: 1. önkiszolgáló munka, 2. a mindennapi élettel kapcsolatos munkák, 3. heti munkanap,

4. környezeti ciklushoz kapcsolódó munkák. 1. Önkiszolgáló munka Saját magukkal kapcsolatos tevékenység. Elvégzését nem kötjük életkorhoz, de fokozatosan ösztönözzük az öntevékeny részvételt, majd az önállóságot mindenkitől, saját fejlődési ütemében, tempójában. Tartalma: étkezés, öltözködés, testápolás. Követelmény, hogy az óvónő teremtsen olyan feltételeket, hogy a gyerekekben kialakuljon az igény az esztétikus, tiszta, rendezett külső és környezet iránt. 2. A mindennapi élettel kapcsolatos munkák Ide sorolunk minden olyan tevékenységet, amelyek előre tervezhetően bekövetkeznek, vagy spontán élethelyzetek teremtik meg. Ilyenek: o játszóhely, ábrázoló asztal és környéke rendbe tétele, o morzsa, hulladék felseprése, kiömlött folyadék feltörlése, o asztalok letörlése, o játékok, könyvek, más eszközök javítása, o megbízatások teljesítése (illedelmes viselkedés gyakorlása) o naposi munka (ebédkor megjelenik) 3. Heti munkanap Hetente egyszer mindig ugyanabban az időben az óvodapedagógus elkezdi annak a munkának a végzését, melyet egy nevelési évre a csoportja számára választott (mosás, vasalás, vitaminsaláta, hidegsütemény készítés, takarítás). A munkát mindig az óvodapedagógus kezdi el – mintát adva a gyerekeknek a rendszerességről –, előkészíti a szükséges eszközöket és munkához lát. A gyerekek csatlakozhatnak, ha akarnak. Aki bekapcsolódik, annak a munka fázisait pontosan, tökéletesen kell végezni, s csak akkor hagyhatja abba, ha végigvitte a folyamatot, pl. kimosta az ábrázoláshoz használt kötényt, lereszelte az almát stb. A gyerekek valódi eszközökkel dolgoznak – ismerik a balesetvédelmi és higiéniai szabályokat –, a munka eredményét ők maguk is látják, élvezik, hisz tiszta lesz a ruha, a lemosott bútor, elfogyasztják a finom süteményeket, melyet büszkén kínálgatnak. Átélik az eredményes, jól végzett munka örömét, büszkeségét, sikerélményét. 4. Környezet ciklushoz kapcsolódó munkák A tanuláshoz kötötten tervezzük. A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén: o o o o

szívesen kapcsolódnak az egyes munka jellegű tevékenységekbe a gyermekek szeretnek közösen dolgozni örülnek, ha kötelességüket teljesítik önállóan, igényesen végzik a munkát.

6.8.Tevékenységekben megvalósuló tanulás G. Balatonendrédi Óvoda Az epochális rendszerű óvodai nevelési program célja

o „ Egyéni képességfejlesztés, mindig az adott gyermek aktuális fejlettségéből kiindulva, természetes környezetben, öntevékeny részvétellel szerzett tapasztalatokra építve. o Szeretetteljes, a gyermekek érdekeit, egyéni igényeit szem előtt tartó óvodai nevelés. o Sikerorientált, színesen kommunikáló, a környezetben eligazodó, problémájukra – aktívan közreműködve -, saját megoldást találó, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező gyermekek nevelése. o Természetszeretet kialakítása.” o Egészséges életmód iránti igény kialakítása. Kompetencia alapú óvodai nevelés az óvodánkban Óvodánk Katica csoportjában egy óvodapedagógus bevonásával 2009. szeptemberétől kompetencia alapú óvodai nevelés folyik. Azért vállalkoztunk a kompetencia alapú óvodai programcsomag megismerésére és alkalmazására, mert epohális programunkkal számos kapcsolódási pontot találtunk, és célunk olyan komplex nevelést biztosítani az óvodánkba járó gyermekeknek, az epochális óvodai program értékeit megőrizve és társítva a kompetencia alapú óvodai programcsomag elemeivel, hogy megkapják a nekik megfelelő gondoskodást és nevelést. Olyan nyitott és rugalmas rendszerben fejlődjenek, mely igazodik egyéni szükségleteikhez, életkori és egyéni sajátosságaikhoz, fejlődési ütemükhöz. Célunk, hogy a gyermekek: o Kedvük, igényük, elképzeléseik és vágyaik szerint játszhassanak. o Kedvük, igényük szerint, felfokozott mozgásigényüket kielégíthessék. o Szabadon szárnyalhasson képzeletük a zene és a festés által. o Átéljék a mesék, versek szárnyaló világát. o Kedvük, igényük, elképzeléseik és vágyaik szerint bábozhassanak, dramatizálhassanak. o Megismerhessék a magyar és más népek hagyományait, szokásait. o Nap mint nap olyan élményekkel gazdagodjanak, amelyek segítik megismerni, felfedezni, megérteni az őket körülvevő sokszínű, érdekes világot. Tevékenykedve, a gyermeki kíváncsiságra, aktivitásra, érdeklődésre, előzetes ismeretre, tapasztalatra támaszkodva és a kreativitás előtérbe helyezésével biztosított a gyermekek fellettségéhez igazodó fejlesztési stratégia. o A tevékenységekben, és a tevékenységek által fejlődjön társas kapcsolatuk. Megismerjenek, megtanuljanak olyan normákat, amelyek segítik a sikeres beilleszkedést a közösségbe. o Tevékenykedve, saját tapasztalataik által megismerjék szűkebb és tágabb környezetüket. o Próbálkozzanak, bátran kérdezzenek. Fedezzék fel, tudatosodjék bennük, hogy problémáik megoldására, kialakult helyzetekre többféle megoldás lehetséges. Célunk, hogy a szülőkre o Óvodáskor végére, iskolára alkalmas gyermekeket bízzunk. Az óvodai nevelés a családi nevelést kiegészítve hat a gyermek fejlődésére. Nevelőközösségünk a családokat nevelőpartnernek tekinti. Tiszteletben tartjuk a családok nevelési szokásait. Megteremtjük annak lehetőségét, hogy az óvodánk által közvetített nevelési módszereket, értékeket a családok megismerjék. A hatékony, egymáshoz közelítő nevelési szokások, módszerek kialakítását szoros, bizalomra épülő együttműködés megteremtésével kívánjuk megvalósítani. Együttnevelésünk eredményeként óvodáskor végére, iskolára alkalmas gyermekeket bízunk a szülőkre.

Célunk, hogy az óvodapedagógus lehetőséget kapjon: o A gyermekek, még tudatosabb, képességszintek, képességfajták szerinti fejlesztésére. o A pedagógiai és módszertani szabadság megélésére o Saját kompetens személyiséggé válási folyamatának megsegítésére. Az epochális rendszerű óvodai nevelési program pedagógiai és pszichológiai koncepciója Az óvodai nevelés csak szeretetteljes, meleg légkörben lehetséges. Az óvodapedagógus szerető, védő, óvó gondoskodása, az óvodapedagógusi szeretetben való megmártózás, a simogató kéz melege, a mosolygó, biztató tekintet, a körülölelő védettség adja meg a gyermek számára az érzelmi biztonságot, mely kiegyensúlyozott fejlődésének feltétele. Az óvodai nevelésnek mércéje a gyermek gondozottsága, a stabil egészségügyi szokásrendszer, az egészséges életmód iránti igény kialakítása. Az óvodába kerülő gyermek fejlődésének lényeges összetevője a szocializáció. A fejlődéshez biztosítanunk kell: o a gyermek alakuló kapcsolatait felnőttel és társaival pozitív érzelmi töltés jellemezze, o én tudatának, én érvényesítő törekvésének és szociális érzékenységének együttes fejlődését, o hogy utánzással – felnőtt, nagyobb társ -, természetes élethelyzetekben megtanulják az együttélést, együttműködést. Gyakorolják a toleráns viselkedést, fejlődjék empátiás képességük, természetességgel elfogadják a különbözőséget.

Sokszínű tevékenységben alkalmazkodjanak egymáshoz, a közösségben kialakul az önérvényesítés és alkalmazkodás helyes aránya. Gazdag, interaktív viszonyban konfliktusok is keletkezhetnek, melyek megtanítják a gyermekekkel a feszültségek, ellentétek, különböző igények kulturált megoldását, levezetését. Arra kell nevelnünk őket, hogy problémáikat igyekezzenek saját maguk megoldani. A gyermek érzelmeinek, szemléletének, gondolkodásának, stb. fejlődését nagy vonásaiban egyező időrend jellemzi, és sok az egyező jegy az azonos korú gyermekek magatartásában is. A gyermek megismerésének az életkori sajátosságok tanulmányozása fontos feltétele – érési jelzésnek tekinthetők -, ahhoz azonban, hogy magát az egyént megismerjük, az egyes gyermeket kell jól megfigyelni, mert az életkorra jellemző fejlettségtől jelentős egyéni eltérések lehetnek. Minden gyermek egyedi, egyszeri és csak saját képességeinek vizsgálatával lehet meghatározni fejlettségi szintjét. Ez az egyéni képességfejlesztés kiindulópontja. A képességek az emberben a nekik megfelelő tevékenységek célszerű gyakorlásával alakulnak ki. A már kialakult képességek részt vesznek a további tevékenységek lebonyolításában, és ezen keresztül éreztetik hatásukat. A tevékenységek és a képességek egymástól elválaszthatatlanok. A képességek fejlettsége az óvodás korban elsősorban tevékenységben érhető tetten, és fejlesztése is a megtervezhető tevékenységben hatékony.

A pedagógiai folyamatban a fejlesztő feladatokat a fokozatok figyelembevételével tervezzük, majd a gyermek tényleges fejlődési üteméhez igazítjuk. A hatékony képességfejlesztés kritériumai

Egyéni képességfejlesztés individualizált formája akkor hatékony az epochális programban, ha: o Meleg, szeretetet sugárzó óvodai nevelés biztosított a gyermekeknek. o A megismerő képesség fejlesztése természetes közegben szerzett tapasztalatra épül. o A fejlesztendő részképességnek megfelelő tevékenységet gyakoroltatunk. o A gyakoroltatás hosszan tartó, folyamatos, egymásra épül, fokozatosan nehezedik és játékos. o Pontosan tudjuk milyen előzetes tapasztalattal, ismerettel, magatartási jellemzőkkel rendelkezik a gyermek, mely területeken fejlettebb, hol vannak lemaradásai, azaz milyen a képességszintje. o Minden gyermek egyéni ütemében haladhat, önállóan tevékenykedhet. o A feladat önálló gondolkodásra késztet, nemcsak analóg megoldásra. o Önként, öntevékenyen, aktívan vesznek részt a folyamatban, mert a fejlődés gyorsabb, eredményesebb, ha egybeesik a gyermek tevékenységvágyával. o Belső indítékra (érdeklődés, kíváncsiság, tudásvágy) épülő motiváció készteti a tevékenységre, pozitív viszony alakul ki a gyermekben a tevékenységek iránt. o A külső motiváció ritka, de megjelenik, ha szükségessé válik. Ez elsősorban a tanulás megkezdésére irányuljon. o A külső késztetés helyét fokozatosan átveszi a belső motiváltság, melyet kivált az érdekes, vonzó játékra épülő tanulás, felkeltve a gyermek kíváncsiságát, tevékenység- és tudásvágyát, a szabályjáték sikeres, eredményes megoldási vágyát, a játék, a tanulás örömét. o A tanulásban az egyénnek tervezett játék, játékos feladat erőfeszítés árán, de eredményesen megoldható. o A feladat végzése közben szükség szerinti segítséget kap a gyermek, az óvodapedagógus figyelemmel kíséri külön-külön minden gyermek tevékenységét, és észreveszi a megakadást, meghagyva neki a hibázás, tévedés, próbálkozás önkorrigálás jogát, Az óvodapedagógusi segítség ne a gyermek helyetti feladatmegoldást, hanem közös gondolkodást eredményezzen, így erőfeszítés árán jut sikerhez a gyermek, meg tanul kitartóan tevékenykedni, a nehézségek nem meghátrálásra, hanem újra és újra próbálkozásra ösztönzik. o Az óvodapedagógus értékelése ösztönző, mindig reális legyen. A pozitívumokra építve, bízva a gyermekben, kifejezi azt a hitét, meggyőződését, hogy a gyermek képes az eredményes munkára. Értékelésében arra fektet hangsúlyt, ami jó, a hibák kijavítására lehetőséget ad. o Kialakul olyan tanulási légkör, melyben feloldódnak a szorongások, természetes a gyermekek megnyilatkozása (a gyengébb képességűeké is), amelyet szeretet, egymás elfogadása, emocionális biztonság jellemez. o Mindenkit meghallgat az óvodapedagógus, mindenkinek válaszol is, nem kerül senki hátrányos helyzetbe. o A gyermekek meg tanulnak önállóan tevékenykedni – kialakul a szükséges önfegyelem – betartják a tevékenységekhez kapcsolódó szabály- és szokásrendszert. o Óvatosan, szabályosan használják az eszközöket, eszközhasználatuk biztos. o Az óvodapedagógus és a gyermek, gyermek és gyermek között oldott, de a tevékenységre koncentráló interaktív, kommunikatív viszony alakul ki. A tanulásról, a tanulás szervezeti formája A tanulás óvodás korban elsősorban játékos cselekvésben megy végbe. Az eredményes tanulás alapja a megismerő folyamat és a tevékenység, cselekvés összekapcsolódása. A 3 – 4 éveseknél a cselekvések, tevékenységek bemutatása. 5 év körül a bemutatás és magyarázat együttesen, míg később már a magyarázat is hatékonyan ösztönöz tevékenységre, eredményez tanulást.

Az óvodáskorúak tanulásában jelentős szerepe van a modellkövetésnek, utánzásnak és a belátásos tanulásnak. Ez fokozza a felnőttek felelősségét, hisz minden tevékenységük minden megnyilvánulásuk minta a gyermek számára. Tudni kell azt is, hogy a gyermek nemcsak magát a tevékenységet utánozhatja, hanem az óvodapedagógus tevékenységhez való viszonyát is. A beszéd fontos eleme a tanulásnak. A valóságos kommunikációs helyzetek – beszélgetés, kérdezés, spontán közlés – elősegítik a gondolkodás fejlődését, a tanulás eredményességét. A spontán tanulási helyzetek mellett szükség van az óvodapedagógus által rendszeresen szervezett, tervszerű tanulásra is. A program szerinti tanulás eltér a hagyományos tanulástól. Ennek egyértelmű igazolása az epochális rendszer és az egyéni fejlesztés középpontba állítása.

A program gyermekszemléletével nem egyeztethető össze a kötelező foglalkozások szervezése. A kötelezettség, az ebből eredő tömeges jelenlét, a gyakori kudarc, az önérvényesítési igény, egyéni szükséglet háttérbe szorulása fokozatosan visszaszorítja óvodás korban a belsőből eredő kíváncsiságot, érdeklődést, gátolja az autonóm önirányítás, önszabályozás kialakulását. A tanulás szervezéséhez, a gyermek érdeklődésének felkeltéséhez semmilyen mesterséges motiváció nem szükséges. Az a szerencsés és kívánatos, hogy ha maga a tevékenység vonzza a gyermeket, a tanulás öröme, élménye, sikere motiválja, nem valamilyen külső felhívó inger. A tanulást kötetlen tanulási folyamatnak nevezzük, ami annyit jelent, hogy a gyermek számára a részvétel önkéntes, az óvodapedagógus, pedig a megfelelő időben megteremti a tanulás feltételeit, minden felhívó jelleget mellőzve, szervező, előkészítő munkát végez. Az epochális tanulási rendszer Az epochális tanulás olyan rendszer, amelyben: o minden tervezett tanulás kötetlen, mert ez az a szervezeti forma, amelyben a 3 – 7 éves korú gyermekek képességei jobban aktivizálhatók, amelyben megőrizhetik autonómiájukat, o önként, de egyszerre maximum nyolc gyermek vehet részt, o elkerülhető, hogy legyenek olyan gyermekek (tankötelesek), akik az önkéntesség miatt esetleg rendszeresen nem vesznek részt a szervezett tanulási folyamatban. A tanulási tevékenység szervezése epochákban történik, környezetismeret, környezetvédelem, munka, illem és matematikatanulás epochák vannak, melyek helyét és idejét a tanévben az aktualitás (pl. évszak) határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a környezeti és matematikai ciklusokba rendeződve követi egymást. Egy epochákba sorolt témakör (pl. ősz) anyagával több hétig (2, 3, akár 4 hét is) lehet foglalkozni folyamatosan. A naponta ismétlődő feldolgozás megteremti a folyamatos gyakorlás feltételeit, de azt is eredményezi, hogy a témakör feldolgozása mindig az egészből indul, majd a részek egymásra építésével az egészhez tér vissza. Epochális feldolgozás eredményeként megszűnt az ismeret – és tapasztalatszerzés mozaikolása, foglalkozásokra szétesése. A témakör feldolgozásának mélységét mindig az epochális tanulásban résztvevő gyermekek egyénenkénti fejlettsége határozza meg. A gyermekek öntevékenyen vesznek részt a tanulásban, a folyamatos, egymásra épülő, fokozatosan gazdagodó, koncentrikusan bővülő tapasztalatszerzés eredményeként lépésről lépésre felfedezik az oksági viszonyokat, összefüggéseket, képesek azonosságok, különbözőségek

meglátására, általánosításra, konkretizálásra és adott vagy választott szempont szerinti osztályozására. Az epochákat témakörönként kell kialakítani, hozzákapcsolva lehetőség szerint komplexen a zenei- és a mese, vers anyagot, ábrázoló technikát, mozgásanyagot. Az epochák időtartama (az, hogy hány hétig tart) a feldolgozandó témakörtől függ. A témakör anyagát hetekre kell bontani úgy, hogy feldolgozásuk kövesse a tapasztalatszerzés és világlátás általános elveit, az általánostól indulva, a részeken át vissza az egészlegességig. Az óvodapedagógusok kötetlen, mikro-csoportos, egyéni fejlődésre, fejlesztésre koncentráló tanulási tevékenységet szerveznek, maximum 8 gyermek részvételével, négy napon keresztül, azonos témával, egyénekre szabott feladatokkal, módszerekkel, eszközökkel.

A részvétel négy napon át a gyermekek számára lehetőség, eldönthetik, melyik napon vagy egy héten át hányszor vesznek részt a tanulási tevékenységben. A negyedik napon az óvodapedagógus tanulni hívja azokat, akik addig önként nem vettek részt és 5 – 7 évesek. A bevonás minden tevékenységre (mese, ének-zene, ábrázolás, matematika, környezet) vonatkozik. Helyes, ha az óvodapedagógus arra is felfigyel, ha egy négyéves gyermek soha nem vesz részt a tanulásban, és igyekszik az okokat megtalálni. A tanulási tevékenységet játékidőben, jól elkülönített, a tanulásnak fenntartott helyen naponta – megközelítően – azonos időben szervezzük. Az óvodapedagógusnak ki kell alakítania a nyugodt tanulás feltételeit: o elmélyülten játszó gyermekcsoport, o jól átgondolt szokásrendszer (pl. halk beszéd, tapintatos viselkedés), o célszerűen berendezett csoportszoba, viszonylagosan elkülönített tanulóhellyel. Az epochális tanulási rendszer jellemzői, pozitívumai Az epochális programban az óvodapedagógusok ciklusmegosztásban dolgoznak. Ez azért indokolt, mert a saját tárgyukban, (környezet vagy matematika) folyamatosan követni tudják a gyerekek tapasztalatszerzését, ismereteinek bővülését, képességeinek fejlődését. Követni tudják az egész éves és az évenként egymásra épülő folyamatot. Saját ciklusanyaguk mellett ismerniük kell a párjuk munkáját is, mert hiányzás esetén egymást helyettesítik. Az együttműködés elengedhetetlen a gyerekek érdekében. A fejlesztés az egyéni fejlettségre épül. Belső motiváció és nem külső kényszer hatására vesznek részt a gyermekek egy sajátos megismerő folyamatban, kivéve azokat, akik önként nem kapcsolódtak be, és tankötelesek. Számukra esetenként kötelezővé válhat a részvétel, hisz nem maradhatnak ki rendszeresen a szervezett tapasztalatszerzésből. Egyszerre kevés gyermek vesz részt a szervezett tanulásban (6-8 fő), az óvodapedagógus minden gyermek tevékenységét külön-külön figyelemmel kíséri, kiküszöböli a sikertelenséget, kudarcot, növelve a gyermek önbizalmát, mely fokozza aktivitását, teljesítményt. Segítséggel vagy önkorrigálással javíttatja a hibát, rávezet a sikeres megoldásra, az iskolába menőket fokozottan önellenőrzésre buzdítja. Fontos, hogy a gyermekekben pozitív viszony alakuljon ki a megismeréshez, ezen belül a tanuláshoz, azaz szeressenek, akarjanak tanulni. A kudarc, sikertelenség azt a kíváncsiságot, érdeklődést oltja ki a gyermekből, ami az óvodáskor oly szembetűnő jellemzője, ha megfelelő tanulási feltételeket teremtünk számukra. Ezért a tanulásban – nem a szocializációs folyamatban – a gátló kudarcok kiküszöbölésére kell törekedni, mert a siker öröme önmaga motiválja a gyermeket az újabb örömteli megismerő, tapasztalatszerző tevékenységre, tehát önmaga fejlődésének rugójává válik. Az óvodapedagógusnak pontosan tudnia kell, hogy az adott

gyermeknek milyen szintű feladatot adhat ahhoz, hogy erőfeszítések árán sikerélményhez jusson, vagyis a tevékenység elvégzésének eredményeként képességei fejlődjenek.

Az óvodapedagógus mindig meggyőződik arról, hogy a gyermek érti-e a neki adott feladatot, megoldásra ösztönöz, kitartásra, újabb próbálkozásra buzdít, értékelésével erősíti a gyermekekben a reális önbizalmat, ami fokozza biztonságérzetüket, emocionális stabilitást eredményez. Az epochális tanulási folyamatban megsokasodott a beszédhelyzetek száma, fokozódik a gyermekek beszédkedve. A tanulás időtartama nem behatárolt, a gyermekek érdeklődésétől függ. Epochális rendszerben egy héten át akár négyszer is részt vehetnek a tanulási tevékenységben, folyamatos gyakorlásra van lehetőség. A gyermekek általában más-más feladatot kapnak, esetenként lehet azonos is, vagy a másik gyermek előző játékát is megkaphatják, ha azt az óvodapedagógus szükségesnek tartja, vagy a gyermek kéri.

Az epochális tanulási folyamatban (matematika, környezet benti feldolgozása) a gyermekek az óvodapedagógusok által tervezett játékokon, játékos feladatokon keresztül szerzik meg, gyakorolják, alkalmazzák ismereteiket. A játék szerepe az epochális tanulási folyamatban A gyermek a játékban tanul legintenzívebben. Amikor játszik, a gyermekben emóciók zajlanak, erősödnek, képességek aktivizálódnak, melyek egész személyisége fejlődésének rugója. A játékban a gyermek általában aktív, belső motivációból eredő érdeklődése hosszú ideig megmarad. Képes sokáig figyelni, tevékenységére kitartás, elmélyülés jellemző. A játék öröme, a siker érzése újra és újra tevékenységre ösztönzi. Ebből a felismerésből is következik, hogy az óvodás korban a pedagógiai értelmezésű tanulást a gyermek számára játékokon keresztül kell megszervezni, hogy a tanulásban is aktivizálhatók legyenek a fent jelzett folyamatok. Az epochális rendszerű tanulási folyamat erre épül. A gyermekek az óvodapedagógus által tervezett, elkészített szabályjátékok, játékfeladatokon keresztül ismerkednek a matematikával, dolgozzák fel a környezetről szerzett tapasztalatokat, ismereteket. Egyértelműen el kell különíteni játékidőben játszott és a tanulási folyamatban felhasznált játékot.

Az epochális tanulási folyamatban alkalmazott játék az idegrendszer összerendeződését segíti, és minden esetben magában hordozza azt a műveltség – és tudástartalmat, melyet megérteni, elsajátíttatni, gyakoroltatni kívánunk a gyermekekkel. Ez mindig egyéni képességhez tervezett játék, amely arra szolgál, hogy az adott gyermek képességeit fejlessze öntevékeny részvételével. Ezek a játékok a képességfejlesztés eszközei és módszerei is egyben. Olyan eszközök, amelyek együttesen magukban hordozzák a játék és a tanulás pozitívumait. Az a cél, hogy a szenzoros és motoros rendszerek fejlődési és összerendeződési folyamatát színés alaklátás, egész-rész összefüggésének helyes felismerése, formaészlelés (forma, méret, felület, nagyság), motoros fejlődés (szem-kéz koordináció), finommotorika fejlődése, a taktilis felismerés, térészlelés – a játékokon keresztül segítsük, hiszen ez alapfeltétele a magasabb rendű megismerő folyamatoknak, a sikeres iskolai tanulásnak. A játékok a gondolkodási műveletek gyakoroltatását, az emlékezet, a beszéd és a figyelem fejlesztését szolgálják.

A tanulási folyamatban a játékok, játékos feladatok vonzóvá teszik a tanulást a gyermekek számára, önként, belső motiváció hatására vesznek részt a folyamatban. Növelik a gyermek intellektuális aktivitását, kíváncsiságát, megtartják érdeklődését, fokozzák tudásvágyát, erőfeszítését, kitartását, a siker reménye újra és újra próbálkozásra ösztönzi. A vonzó játékok gyakorlásra, új megoldások keresésére sarkallják.

A tevékenység, a játék öröme, az öntevékeny részvétel a tanulásban, a tudás szülte sikerélmény pozitívan befolyásolja a gyermek viszonyát a tanuláshoz, kiküszöböli a tanulásban a kudarcot, ami a tanuláshoz, iskolához való viszony alakítása szempontjából rendkívül fontos. A játékosság értelmezése a tanulásban sokszínű. Az epochális tanulásban és az egész óvodai életben ez az óvodáskorú gyermek eredményes tanulásának feltétele. Az epochális tanulási folyamat játékosságának jellemzői: o játékeszköz használata, o a játékosság érvényesítése a szabályismertetésnél, gyakoroltatásnál, o a játék indítékaira kell építeni, a belső motiváltság, a kíváncsiság, érdeklődés, manuális és intellektuális tevékenykedtetés, érzelmi azonosulás jelenlétére, szükségletek kielégítése elengedhetetlen, o az óvodapedagógus irányítása ösztönző, a próbálkozás, felismerés, hibázás közös gondolkodás, önkorrigálás lehetőségét egyaránt biztosítja. A játékosság szerepe a gyerekek fejlődésével csökken, de új helyzetben bonyolult problémaszituációban újra erőteljesen alkalmazni kell, mert segíti a megértést, az azonosulást, a szabálykövetést. A kötetlenségről A kötetlenség a gyermek számára önkéntességet, választási lehetőséget jelent a tevékenységek közül. Eldöntheti, hogy: o részt vesz-e a tanulási tevékenységekben, vagy inkább tovább játszik, o a hét melyik napján vesz részt és egy héten hányszor.

A kisebbeknek azt is jelenti, hogy felállhatnak az asztaltól vagy a tevékenység helyéről, és elmehetnek, ha akarnak – természetesen csak akkor, ha a kapott vagy választott feladatukat befejezték – úgy, hogy a többieket ne zavarják. Az 5 – 7 évesek – akik tankötelessé válhatnak – csak akkor mehetnek el, ha elvégezték a feladatokat, amit az óvónő nekik tervezett. Az ő esetükben követelmény az önfegyelemre épülő szándékos figyelem, kitartás, feladattudat, feladattartás, szabálytudat erősítése, mint az iskola megkezdéséhez szükséges magatartás. Az óvodapedagógus számára tudatosan tervezett tanulási helyzet megteremtését jelenti, naponta megközelítően azonos időben és helyen. A tanulási folyamatban az óvodapedagógus felelőssége, nevelői kompetenciája, döntéshozó helyzete miatt megnő. A ciklusra, hétre meghatározott keretanyagból neki kell eldönteni, hogy melyik gyermeknek milyen nehézségű játékot, feladatot ad. (A gyermekek kívánságát is figyelembe veszi, ha ők egymás játékát kérik.) Alternatívák közül kell választani a gyermek aktuális teljesítményéhez, érdeklődéséhez igazodva.

Birtokában kell lennie az egész éves tematikus tervnek, mert az egyéni eltérések és a fejlesztés következményeként vannak olyan gyermekek,

akiknek a heti anyag jelenti az új ismeretet, vannak olyanok, akikkel az előző ciklus anyagához kell visszatérni, és olyan gyermekek is vannak, akik már jóval előrébb tartanak az ismeret- és tapasztalatszerzésben. A tanulási folyamatban a gyerekek teljesítményét erősen befolyásolja a légkör. A meleg, korlátozó, előítélet-mentes, szeretetteljes légkör megteremtése alapfeltétel. Fokozza a teljesítményt: o ha lehetőséget teremtünk a gyermekek szükségleteinek kielégítésére, mint: közlés, önkifejezés, szereplés stb., o ha az óvodapedagógus a gyerekek közötti egyéni különbségek figyelembevételével célszerűen tervezi meg a játékok egymásutániságát, a módszereket, eszközöket. A tanulási folyamatban – miután a gyerekek egyénnek szóló más-más játékeszközt kapnak – ki kell alakítani a szükséges munkafegyelmet, az önálló feladatvégzés képességét, és meg kell szokniuk a halk beszédet, szükség szerint a türelmes várakozást. Az óvodapedagógus akkor irányítja eredményesen a gyerekek tevékenységét, ha: o figyelemkoncentráció, megosztott figyelem egyaránt jellemzi, o észreveszi és osztozik a gyerekek örömében, bánatában, o szorongásmentes, sikerorientált tanulási viszonyt tud a gyerekekben kialakítani o interaktív-kommunikatív viszony van közte és a gyerekek között.

Módszerek, eszközök, munkaformák Az epochális tanulásban alkalmazott módszerek: 1. Szabályjátékok – a gyerekek önálló munkáján alapulnak. A szabályjátékokban a nevelési helyzetek mellett óriási lehetőség rejlik az idegrendszer összerendeződési folyamatának segítésére, megismerő tevékenység fejlesztésére a matematikai, környezeti ismeretek, tapasztalatok alkalmazására. 2. Természetes környezetben és valóságos tárgyakon történő szemléltetés, bemutatás, irányított megfigyelés, 6-8 fővel, egyéni fejlettség szerinti szempontokkal. Fokozza az eredményességet, ha minél több érzékszervet foglalkoztatunk, változásaiban, fejlődésében (évszak, növények) láttatjuk a dolgokat, a szemléltetést cselekvéssel, beszélgetéssel, élmények felelevenítésével, esetleg magyarázattal, kérdésekkel – a gyerekeket is kérdezésre ösztönözzük – kötjük össze. 3. Gyakorlás, ismétlés, ellenőrzés, értékelés, hibajavítás. A módszerek nem önállóan jelennek meg, a tanulási folyamatban összekapcsolódnak egymást erősítve, segítve a gyermek fejlettség szerinti befogadását. Az eszközök érzéki, észleleti motivációival ösztönzik a gyerekeket az ismeretszerzésre, segítik érdeklõdésük felkeltését, megtartását. Az epochális tanulás eszköze maga a környező valóság, a természetes környezet, a valóságos tárgyak, élőlények (állatok) és azok makettjeiből, képeiből, rajzokból készített játékeszközök, játékos feladatok. A valóságról szerzett tapasztalat alkalmazásához készített környezeti játékok képei, rajzai, makettjei élethűek, színesek, nem tartalmaznak mesés elemeket. A matematikai játékokhoz felhasznált formák változatosak, színesek. Követelmény, hogy az eszközök ne csak az ismeretek, ta pasztalatok megszerzését, alkalmazását szolgálják, hanem a gyerekek esztétikai érzékét is fejlesszék. Munkaformák: A tanulási tevékenységben a mikrocsoportos egyéni, individualizált munkaforma szolgálja legjobban a gyermekek egyéni képességfejlődését. Frontális munkaformát ritkán, helyzethez igazítottan (mozgás, ének) szabad alkalmazni, mert e munkaforma során gyakran előfordul, hogy: o a gyerek nem érti, amit az óvónő mond (előzetes tudáshiány);

o az óvónő nem értelmezi jól a visszajelzést, mert csak 3-4 gyereknek van lehetősége válaszolni általában a kérdésekre, s ők nem reprezentálják az egész csoport tudását; o a tanulandó anyag nem érinti meg a gyereket, mert túl könnyű, vagy túl nehéz neki, mint ahogy az azonos feladat sem jelent egyformán sikert vagy sikertelenséget o a jobb képességű gyerek gyakran szerepel, a gyengébb ritkán. E munkaforma túlsúlyú alkalmazása esetén az egyéni különbségek nem csökkennek, hanem inkább halmozódnak. A munkaforma pozitívumai: o közösségformáló ereje van, o lehetőséget ad a vélemények egyeztetésére, o más véleményének fegyelmezett meghallgatására, o beszélgetésre. Csoport- és páros munkaforma alkalmazása esetenként indokolt, például közös rajz, festés, éneklés, mesehallgatás vagy két gyerek együttesen old meg a tanulásban egy szabályjátékot. E munkaformák pozitívumai: o együtt kell működni, figyelni kell egymásra, o fejlődik az empátiás- és toleranciaképességük, o megismerik egymást, o csökken a szorongás a tanulási folyamatban. Az epochális tanulási rendszerben a mikrocsoportos egyéni munkaformát kell alkalmazni rendszeresen. A mikrocsoport kiscsoportot jelent, azt, hogy a szervezett, kötetlen tanulásban – matematika, környezet, benti feldolgozás és ábrázolás – maximum 6-8 gyermek vehet részt (a mese- és vershallgatásban, éneklésben részt vevők száma nem meghatározott), mig a csoport többi része játszik. Ennyi gyerek számára van előkészítve hely a tanulóasztalnál. Tapasztalat igazolja, hogy ennél magasabb létszám esetén már nem lehet megvalósítani az egyéni, individualizált munkát Az óvodapedagógus nem tudja figyelemmel követni a megoldásokat, megakadásokat, és nem tudja megadni a kellő segítséget. Az individualizált munkával a gyermek egyéni sajátosságainak maximális figyelembevétele történik, az eredményesség érdekében. Ez adja az igazi egyéni fejlesztés alapját, a fejlesztés az egyéni elsajátítási folyamathoz, tempóhoz igazodik. A gyermek önállóan végzi feladatát, tehát rendelkeznie kell az egyéni feladatvégzéshez szükséges tulajdonságokkal (türelem, feladattudat, feladattartás, kitartás, önfegyelem, eszközhasználat stb.). Egyéni feladatadásnál az óvodapedagógusnak ismernie kell: o a gyermek előzetes tudását, o aktivizálhatóságát, o egyéni munkára való képességét, o eszközzel való bánni tudását. Az óvodapedagógus irányítása direkt vagy indirekt. Folyamatosan figyelemmel kíséri a gyerekek munkáját, nyugodt elmélyülésre alkalmas tanulási körülményt biztosít. Szükség szerint segít, értékel. A segítségnyújtás akkor eredményes, ha feltárja a megtorpanás okát. Az egyéni tanulás pozitívumai: o minden gyerek számára biztosítja az eredményes tanulást, o a tanuláshoz az erőfeszítés árán elért siker kapcsolódik, ami fokozza a teljesítményt, o pozitív attitűdváltozást eredményez a gyermeknek önmagához – önértékelés – és a tanuláshoz való viszonyában, o gyarapodik tudása, saját előző szintjéhez képest előrelépés, fejlődés történik,

o egyéni bánásmódra, figyelemre alapozva pozitívan alakul a gyerek-óvodapedagógus viszony. Az epochális tanulás tartalmi eszközei A kötetlen epochális tanulási rendszer tartalmi összetevői a környezet- és matematika tanulás, ének-zene, mese, vers, rajzolás, mintázás, kézimunka és a mozgás. Két epocha alakítható ki: környezetismeret, környezetvédelem, munka-, illem-, és matematika epocha. Mind a két tartalom, a környező valóság összefüggéseinek, törvényszerűségeinek megismertetését szolgálja. A környezetismeret az élő természeti környezetben és a társadalmi környezetben bekövetkezett változásokat, a változások hatásait, következményeit, törvényszerűségeit, míg a matematika a környező valóság tárgyait mennyiség, kiterjedések stb., tehát matematikai összefüggések szempontjából vizsgálja. A tanulás fő forrása mindkét epochában a gyermek saját tapasztalata, mely összekapcsolandó a konkrét világgal, mert az igazi megismeréshez ez szükséges. Kiindulópontja az egyéni fejlettség, célja az egyéni képességfejlesztés. Az óvodapedagógusok tervezési feladatai Az óvodai nevelés tervezettsége fontos, mert tudatos, felkészült munkát eredményez. A tervezés korlátoz, irányt ad, segíti a folyamatok célirányos, célszerű egymásra épülését. Ugyanakkor a jó terv a szabadságot, rugalmas alkalmazást, a gyerekekhez való igazodást biztosítja. Szabadságot, mert a célok, keretek tervezettsége megadja az óvodapedagógusoknak a kompetenciát a részletekben való elmélyülésre, a gyerekek egyéni fejlettsége szerint. A tervezés alapelvének minden területen egységesnek kell lenni – egyéni képességfejlesztés–, és mindenhol érvényesülnie kell, legyen az napirend, tanulás vagy munka. Olyan tervezés kell, ami nem növeli az írásbeli munkát, segíti a gyermekek fejlődési ütemének követését, jelzi a fejlődésbeli lemaradásokat, láttatja az egyénhez kötődő feladatokat. Legfontosabb a gyermekek folyamatos megfigyelése, megismerése. Azt a szintet kell megtalálnunk, amit a gyermek már tud, illetve, amit segítséggel meg tud oldani. Ez a játékon keresztül a tanulásban – és minden más tevékenységben – jól látható. Szempontsor alapján az óvodáskor idejére minden gyereknek külön-külön folyamatosan vezetett, dátumozott, egyéni tényfeltáró, helyzetelemző és fejlesztő feladatokat tervezünk, amelyek kiterjednek a nevelési, tanulási folyamatra is. Ez a dokumentum a „fejlődési napló”. Óvodánkban a „A kompetencia alapú óvodai programcsomag”-ban található dr. Bakonyi Anna által kidolgozott értékelési – mérési rendszer alapján állapítjuk meg az egyes gyermek fejlettségi szintjét. A fejlődési napló vezetésével szeretnénk elérni, hogy o minden óvodapedagógus tudja, melyik gyereket miben, mivel kell fejleszteni ahhoz, hogy önmagához képest optimálisan fejlődjön, o az egyes gyereknek tervezett feladat a gyermek ismeretében tudatos, pontos, képességfejlesztő legyen, o az óvodapedagógusok felelősséget érezzenek, felelősséget vállaljanak minden gyermek, minden területen (érzelem, szocializáció stb.) történő fejlődéséért. A tanulási folyamat feladatainak, részfeladatainak, az ehhez kapcsolódó játékoknak a tervezése: A tanulási folyamat tervezése ciklusos és heti. Ciklusos, hogy az óvodapedagógus folyamatként lássa, kezelje a tapasztalatszerzés, megismerés útját. Nem egy hétre, hanem a teljes ciklusra (3-4

hét) készülünk. Ismerni kell a gyerekek egyéni fejlettségét, az elsajátítandó műveltségtartalmat, el kell készíteni fejlettségi fokozatokban a játékokat. Az ilyen felkészültség garantálja, a gyermekek egyéni képességeinek fejlõdéséhez szükséges feltételek meglétét. Ciklusosan, azaz 3-4 hétre előre megtervezzük a környezet vagy matematika keretanyagát, a mesét vagy verset, az ének, dal vagy mondóka anyagát és a mozgást. A heti tervezés azért fontos, hogy a tervezés a gyerekek fejlődési üteméhez, igényeihez, spontán helyzetekhez igazodhasson, a feladatok egymásra épüljenek, ne a terv megmásíthatatlansága, hanem az élethelyzet, a gyerekek, az aktuális feladat irányítsa a folyamatot. Hetente az előző hét eredményeire építve tervezzük a matematika vagy a környezet heti anyagának részletes lebontását és az ehhez kapcsolódó játékokat, az ének-zene képességfejlesztő feladatait, az ábrázolás technikáját, a környezethez kapcsolódó munkákat és az illemet. A kompetencia alapú nevelés tervezése A kompetencia alapú óvodai programcsomag komplex fejlesztési tervei, valamint a hozzá kapcsolódó kiadványok ajánlásaiból az óvodapedagógus szabadon választ a tartalmak közül, figyelembe véve a gyermekek érdeklődését és saját érdeklődését, valamint programban meghatározott idő tényezőket. Komplex fejlesztési tervek felosztása Tűz Víz Október Január November Február December Március

Levegő Július Augusztus Szeptember

Föld Április Május Június

Óvodánkban a környezetismeret, környezetvédelem, munka, illem epochához illesztettük a kompetencia alapú óvodai programcsomag egyes elemeit. Komplex fejlesztési terv

Epocha Ősz – 3 hét Tél – 4 hét Állatok – 3 hét Közlekedés – 4 hét Tavasz – 3 hét

Tűz

Nincs epocha július – augusztus hónapben

Levegő

Víz Föld

A tervezés folyamata megegyezik az epochális tervezés folyamatával. Annyi témát használhat fel az óvodapedagógus, amennyit a gyermekek érdeklődése megenged az egyes epochákban. A környezetismeret epochában a matematikai tartalmak is beilleszthetők, ha azt az óvodapedagógus szükségesnek látja, hiszen a nevelés komplex módon valósul meg. Az óvodapedagógus a csoportnaplóban a komplex fejlesztési terv témáját jelöli a nevelési területeknél. A felhasznált tervezetet a változtatásokkal a csoportnapló mellékleteként kell kezelni. 7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei

G. Balatonendrédi Óvoda Gyermekközösséggel kapcsolatos hagyományok: o közös megemlékezés a születésnapokról o ballagók megajándékozása o a két csoport közös kirándulása az év végén o nyílt nap szülőknek, nagyszülőknek, leendő óvodásoknak o témahét megszervezése az adventi készülődés jegyében A „Témahét” eseményei a TÁMOP 3.1.4. Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben című pályázat kapcsán kerültek megrendezésre. A témahetet, évente megválasztott tartalommal, beépítjük nevelési programunkba.

Szeptember Október

November December Január Február Március

Néphagyományok/ népi jeles napok Szüreti mulattság

Advent- Mikulás, Karácsony Vizkereszt Gyertyaszentelő„Medvés hét” Farsang Meleghozó napokidőjárás megfigyelése

Április Május

Környezetvédelmi jeles napok

Óvodai hagyományok

Nemzeti ünnepek

Állatok világnapja- Csoport október 4.-Utazás kirándulások állatnézőbe

Október 23.

Víz világnapjamárcius 22. Föld napja-április 22.

Március 15.„Huszáros hét”

Májusfa állítás

-Anyák napja; -Csoport kirándulások; -Játékos akadályverseny; -Gyermeknapnagyok búcsúztatása;

Egészséges életmód kialakításával kapcsolatos programok: A programsorozat a TÁMOP 3.1.4. Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben című pályázatban az önálló innovációs tevékenység során összeállított és megtartott programokból áll, melyeket beépítünk nevelési programunkba. A programsorozat tevékenységei, eseményei:

o Szülők akadémiája (évente egy alkalommal megrendezésre kerülő program, évente másmás téma feldolgozásával, a gyermekek egészséges életmódjának kialakításával kapcsolatban, szakember meghívásával.) o Mocorgó – hét (évente egy alkalommal egy héten át tartó esemény sorozat a friss levegőn, tervezetten szervezett mozgásos játékok megtanulására) o Kirándulunk (évente egy alkalommal, a programsorozatot lezáró családos kirándulás a község környékére, összekapcsolva környezetvédelmi tartalommal) o A „fogmanó elűzése”, a helyes fogápolás folyamatos gyakorlása. (egész évben folyamatosan megvalósuló tevékenység, melynek keretében egy-egy alkalommal megkérjük a védőnőt a helyes fogmosás technikájának bemutatására. Tudatosítjuk a gyermekekben az étkezések utáni fogmosás szükségességét, és megkíséreljük ennek óvodai rendszeresítését is. A helyes technika megtanulását a mosdóban kifüggesztett képekkel is segítjük. Próbáljuk beszerezni a gyermekek számára legalkalmasabb fogkefét és fogkrémet. A nagyobbakkal ellátogatunk a fogorvosi rendelőbe.) o „Ezt már én is tudom” játékos vetélkedő a két csoport között az egészséges életmód kialakítása témakörében. (évente egy alkalommal megrendezésre kerülő tevékenység) o Egész évben folyamatosan, a „gyümölcsnapokkal” felváltva „zöldségnapokat” is tervezünk a heti munkanapra, annak érdekében, hogy a gyermekek ismerkedjenek meg a sokféle zöldséggel, és szívesen is fogyasszák azokat. o Egész évben folyamatosan, az élelmezésvezetővel egyeztetve, új ízekkel, és új, egészségesebb ételekkel is megismertetjük a gyermekeket.

5 . Az óvodai nevelést , fejlesztést segítő , a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és normarendszer H./ Nagyberényi Tagóvoda A gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha testileg, lelkileg jól érzi magát. Ehhez nyugodt, derűs, elfogadó légkörre van szüksége, amelyben fejlettségének megfelelően végezhet különböző tevékenységeket, mely a belső késztetésére és igényére épül, és kielégíti azt. Ehhez biztosítja a napirend és hetirend a feltételeket a megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezését, szervezését. Hiszen a rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekeknek. Kialakítottuk a folyamatos napirendet, mely rugalmasságával tágabb lehetőségeket biztosít gyermekeinknek. A folyamatosság igazodik legjobban a gyermekek egyéni szükségleteihez, fejlődési tempójához. Óvodapedagógusainknak több lehetősége nyílik az egyes gyermekkel való beszélgetésre, tapasztalataik, élményeik meghallgatására, társas kapcsolatok kialakítására. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. Az óvodai életünk szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyerekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző dajkával. A folyamatos napirend teszi lehetővé, a várakozási idő minimálisra csökkentését a gondozási teendők végzése közben is. Folyamatos a tízóraizás, az ébredés, uzsonnázás, majd a délutáni játék is. A gyermekek életrendjét a tudatosan megtervezett és kialakított szokás - és normarendszer biztosítja. Mindezek megvalósításához családias légkörű, különböző szervezeti formájú vegyes csoportokkal működünk, melyben figyelembe vesszük a család igényeit óvodánk lehetőségeihez mérten. Hogy nevelő munkánk tudatos és tervszerű legyen, fontosnak tartjuk az átgondolt, tömör írásbeli tervezését, dokumentálását. Nevelőmunkánk feladatait, a tanulási folyamat téma- és tárgyköreit a környezet változásaira építve egész évre, évszakokra tervezzük meg. Ebből bontjuk le a havi, heti, tervet.

Napirend Szeptember1.-től Május 31.-ig Az óvoda nyitva tart: 6,30-tól 17,00-ig Időtartam -tól -ig Tevékenységek 7.00 Szabad játék, egyéb szabadon választott tevékenység, Kötetlen formában tanulási lehetőségek, Mozgásos játékok Folyamatos tízórai Mese 10.00

Udvari játék, Séták, megfigyelések

11.45

Tisztálkodási teendők, Ebéd,

Készülődés a pihenéshez 12.45

Mese, pihenés

14.30

Folyamatos ébredés, felkelés, Tisztálkodási teendők, Folyamatos uzsonna

17.00

Szabad játék, szabadon választott tevékenységek hazamenetelig

Hetirend Szeptember1.-től Május 31.-ig

Hétfő A külső világ tevékeny megismerése Vers, mese Mozgásos játék

Kedd Rajzolás, mintázás, kézimunka Vers, mese Mozgásos játék

Szerda Mozgás

Csütörtök Ének,zene, énekes játékok

Péntek

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

Vers, mese Mozgásos játék

6. Tevékenységformák 6.1. Játék H./ Nagyberényi TAGÓVODA A játék az élet egyik legérdekesebb jelensége, a lélek szükségletei közé tartozik, a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Térben, időben, nincs behatárolva, mert folyamatos, határtalan, szabad cselekvések sorozata. Bármikor elkezdhető, abbahagyható, folytatható. Mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágról és a saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékban tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő élményt adó tevékenységgé. CÉLUNK: A gyermekek egyéni vágyainak, ötleteinek kibontakoztatása változatos játéklehetőségekben. Az élmények, tapasztalatok gazdagításával a sokszínű, kreatív szabad játék kialakulásának elősegítése. FELADATAINK:  Szabad, elmélyült, önkéntes, spontán játék lehetőségeinek biztosítása (hely, idő, eszköz, nyugodt légkör; élményszerzés).  Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtésével a tartalmilag, formailag gazdag és sokszínű játék kialakítása.  A szociális kreativitás fejlesztése (kreatív együttműködés, társ iránti nyitottság, magatartásmódok, viselkedési szabályok, társas kapcsolatok, konfliktusmegoldások, ízlés formálása).

 

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte –az indirekt irányítás felelőssége. A szabad játék túlsúlyának érvényesülése.

Valljuk, hogy a gyermek legjobb fejlődéséhez szükséges, hogy testileg - lelkileg jól érezze magát. Ezért igyekszünk a családhoz hasonló légkört teremteni, melyben természetes módon élnek, fejlődnek különböző életkorú gyermekek, s ahol optimális módon megteremthetőek az elmélyült, felszabadult, örömteli játék feltételei. Nyugodt légkör: Fontosnak tartjuk, hogy a jó családi bánásmódhoz hasonló nevelői légkörben megértő, együtt érző , de nem mindent elfogadó magatartásformát tanúsítsunk. Akkor értjük meg igazán a gyermekek játékát, akkor tudunk megfelelő viselkedést mutatni, ha mi magunk is szeretünk játszani. Az eredményes pedagógiai munkához elengedhetetlen a magas fokú empátiás készség. Az empátiával egyidejűleg mindig érvényesülni kell azon szándékunknak, hogy óvodásaink képességeinek kibontakoztatását minden eszközzel biztosítsuk és éppen ezért minden apró örömének, fejlődésének örüljünk. De nem elég az öröm, fontos, hogy a gyermekek folyamatosan tudomást szerezzenek erről metakommunikációnk segítségével. Érezzék közelségünket, állandó törődésünket, ami szubjektív előfeltétele a szabad játék kibontakoztatásának. Tudjuk, hogy mi magunk is azonosulási mintát jelentünk az óvodás számára. Ezért minél színesebbek, kreatívabbak, ötletesebbek vagyunk, annál több örömet szerzünk a gyermekeknek, gazdagítjuk játékukat, hatékonyabban fejlesztjük Őket. Folyamatos napirendünk a játékidő meghosszabbítását célozza. Azt, hogy minél elmélyültebben, nyugodtabban, minél többet tudjanak játszani gyermekeink az őket körülvevő szeretetteljes, nyugodt légkörben. A zavartalan játék érdekében törekszünk arra, hogy ne legyen sok várakozási idő, üresen eltöltött perc. Igyekszünk a csoportszobák minden zugát kihasználni. Hagyjuk, hogy a gyermekek a székeket, asztalokat kedvük szerint helyezzék el játékukhoz. A párnák, plédek, szivacsok különböző textíliák és egyéb kiegészítők segítségével kis kuckókat, búvóhelyeket alakítsanak ki. Ahogy változnak a gyermekek játékigényei, játéktémái, úgy változik a helyigényük is. A játékoknak, a játékhoz szükséges kellékeknek kialakított helyük van a nyitott polcokon. Játékkészletünket úgy alakítottuk ki, hogy a gyakorlójátékhoz legyenek húzható, nagyobb méretű autók, vonatok, az építéshez különböző anyagú, nagyságú, formájú építőelemek, összerakható játékszerek. A szimbolikus- szerepjátékhoz különböző babákat, ruhákat, kiegészítőket, edényeket, használati tárgyakat szereztünk be, míg a nagyobbak rendelkezésére állnak a különböző fejlesztő, logikai, társas játékok, kártyák. Elérhető magasságban vannak a bábok. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a különböző tárgyakat, játékszereket - bizonyos szabályok betartása mellett - különböző céllal használhassák. A játék nagyrészt a gyermek valóságról szerzett benyomásaitól, tapasztalataitól, ismereteitől függ. A tapasztalat alapján keletkező élmény a játék egyik alapfeltétele. Meghatározza a téma megválasztását, a játék szerkezetét, tartalmát, hisz a gyermekek környezetükről alkotott képzeteik alapján játsszák el a felnőttek tevékenységéről szerzett tapasztalataikat. Az élmények feldolgozása a játékban nem mindig következik be azonnal, raktározódik, és később kerül felszínre. Élmény forrása lehet a szűkebb, de tágabb környeztünk is, mivel sok információt, sokrétű ismeretet nyújt.

Így válik a játék a nevelésünk, és maga a tanulás részévé, ezen túl tartalmává, módszerévé, eszközévé. A csoportszobában kialakult játékok az udvaron is előkészülhetnek, vagy folytatódhatnak. Az óvodaudvaron többet és szabadabban mozoghatnak, felszabadultabbnak érezhetik magukat, mivel több mód van mozgásos játékokra. Ebben segítségünkre vannak a különböző mászókák, füves területek. A nagy homokozó több kisgyermeknek elmélyült és különböző tevékenységéhez biztosít helyet, mert itt a gyakorló, konstrukció, szimbolikus-szerep-, szabály- és konstruáló játék egyaránt kialakulhat. A szimbolikus-szerepjátékot gazdagítja, ha a gyermekek esztétikai élményt nyújtó irodalmi alkotásokat el is dramatizálnak. Főleg, ha lehetőségük van arra, hogy a mesék hőseinek tetteit, a cselekmény menetét, a szereplők mondanivalóját, mozdulatait saját elgondolásaik alapján játsszák el. Mindehhez gondoskodnunk kell a különféle eszközökről, jelmezekről, kellékekről amit természetesen más játékhelyzetekben is felhasználhatnak. Az irodalmi élmény forrása lehet a bábjátéknak is, melyben a gyermekek közvetlenül nyilvánulnak meg. Kockákból, különböző anyagokból változatos tárgyakat, játékszereket hoznak létre, építenek, konstruálnak a gyermekek. Az alkotás öröme, a sokféleképpen összeállítható játékszer és építőelem felhasználása ösztönzi őket erre. A" valamit alkotni" igénye, az "én készítettem" tapasztalata a kreativitás mellett értelmi és társas képességeket is fejleszt, és növeli a gyermekek saját képességeivel kapcsolatos biztonságérzetét. A konstruáló játékok az eszközök, és anyagok változatosságát igényli. A szabályjáték jellemzője, hogy konkrét szabályok szerint zajlik, melyek meghatározzák a játék megkezdésének módját, menetét, befejezését. A játékban a gyermek önállósága a szabály önkéntes vállalásában és nem a szabályok önkényes megváltoztatásában fejeződik ki. A szabályjátékok egyes fajtái a gyermekek mozgását (verseny játék, labdajáték, énekes játék.), mások értelmi képességeiket fejlesztik. A didaktikai játékok segítik a fogalmak, az új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggések felismerését. A gyermekeket rendkívül érdekli az őket körülvevő világ, ezért szeretik az olyan eszközöket, játékszereket, melyekkel játszva ismereteket szerezhetnek, gondolkodási műveleteket gyakorolhatnak, saját képességeiket fejlesztheti, meglévő ismereteiket alkalmazhatják, rendszerezhetik. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYE ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  A gyermek szükségleteinek és életkorának megfelelő játékot választ, képes élményeinek eljátszására.  Bekapcsolódik és képes a közös, csoportban való játékokra.  Aktívan vesz részt erőfeszítést, ügyességet igénylő játékokban.  Vannak önálló, kezdeményező megnyilvánulásai, és elfogadja társai javaslatait, ötleteit.  Egy adott tevékenységhez helyesen választ anyagot, eszközt.  Képes a szabályjátékok megtanulására, betartja és követi a megismert szabályokat.  Pozitív érzelmei alakulnak ki társai iránt.

6.2. Vers, mese H ./ Nagyberényi TAGÓVODA Az érzelmi biztonság megadásának és az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a

mozgással kísért mondókák, dúdolók, versek. A ritmus –a mozdulat és a szó egysége a gyermekeknek érzelmi-érzéki élményt ad. A magyar népköltészet gazdagsága jó alapot adnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlesztésének és fejlődésének egyik legfőbb segítője. A mese visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást is kínál. A mesélés során létrejövő személyes, meghitt kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát. A játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás közben belső képi világot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élmény feldolgozás egyik legfontosabb formája. A gyermek saját vers és mesealkotása, annak mozgással vagy ábrázolással kísért kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mesélés, mesehallgatás mindennapos gyermekeink életében, igényükké vált. A délelőtti mesemondás időpontjának megválasztásában a játékok elrakodása utáni és az udvari játékot megelőző időt tartjuk legmegfelelőbbnek. Így nem töri meg a játék folyamatát, nem szerveződik egymásra a két kívánatos dolog, nem zavarja egyik a másikat. A mese az egész napi életben a nyugalom, a „varázslatos csend szigete”. Mesemondásunk során fontosnak tartjuk a meghitt kapcsolat kialakítását, mert ez által a meseszituáció még mélyebb és élvezetesebb lesz a gyermekek számára. Arra törekszünk, hogy a gyermekek önként és szívesen hallgassák a meséket, történeteket, esetleg maguk is kezdeményezzenek. Új mese bemutatásakor csak előadásunkra, arcjátékunkra hagyatkozunk. Ám egy-egy ismert történet elmondásához használunk bábokat, képeskönyvet, leporellót. Verset, mondókákat a napi tevékenységek folyamán többször is mondogatunk, egy-egy helyzethez, témához kapcsolva. A napirendben meghatározott helye nincs. Igyekszünk minél több alkalmat teremteni arra is, hogy a gyermekek eljátsszák, elmondják, elbábozzák kedvelt meséiket, verseiket, de lehetőséget adunk az általuk kitalált történetek elmondására, vagy a már ismertek másfajta cselekvésszövésére, befejezésére. CÉLUNK: A nyelv szépségének, kifejezőerejének megismertetésével, a biztonságos önkifejezés megerősítése. Korosztálynak megfelelő irodalmi élmények nyújtásával az irodalmi érdeklődés megalapozása. FELADATAINK: 8. Változatos - népi, klasszikus és kortárs- irodalmi élmények közvetítése. 9. A magyar népmesék, népi költemények, versek megismertetésével a magyar népi kultúra iránti érdeklődés felkeltése. 10. A gyermek képzeletének, fantáziájának, értelmi képességeinek szélesítése, erkölcsi értékeik fejlesztése, esztétikai fogékonyságuk kialakítása. 11. A könyv megszerettetése, olvasóvá nevelés. 12. Teret adunk a gyermek saját mese és vers alkotásának, mint az önkifejezés módjának. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Szívesen, örömmel hallgat mesét, igénye van a hallott irodalmi művek újrahallgatására.  Szívesen mond spontán módon is mondókákat, verseket, meséket.  Képes a hallottak képi megjelenítésére.  Részt vesz dramatikus és mimetikus játékokban.

   

Képes korának megfelelő színházi előadás cselekményeinek követésére. Tud a könyvekben kép alapján tájékozódni, óvja a könyveket. Tudja a megismert szavak jelentését, megfelelően használja azokat. Nyelvhelyességi szabályoknak megfelelően fogalmazza meg mondanivalóját.

6.3. Ének –zene, énekes játékok H./ Nagyberényi TAGÓVODA A zenei nevelésnek napirendünkben nincs meghatározott, különálló helye. Sokféleképpen beilleszthető a nevelési folyamatba. Minden nevelési területen belül jelen van, hiszen lehetőség, alkalom, amihez ének, zene kapcsolódhat, mindig adódik. Hol egy élményhez, hol sétához, mesehallgatáshoz kapcsolva szerezhetünk örömet vele, akár egy gyermeknek, akár az egész csoportnak. A tevékenységbe való bekapcsolódás természetesen mindenki számára önkéntes, addig társul, amíg azt belső igénye megkívánja. CÉLUNK: A gyermekek zenei élményekhez juttatásával a zenei érdeklődés felkeltése, a zenei ízlés formálása. Az énekes népi játékok mondókák, kiszámolók megszerettetésével a zenei képességek fejlesztése. FELADATAINK:  A gyermekek zenei élményekhez juttatása változatos zenehallgatás szervezésével.  A közös éneklés, mondókázás, népi játék segítségével az együttes élmény biztosítása, a zenei érdeklődés felkeltése.  A zenei készségek, képességek kialakítása, fejlesztése.  Ritmusérzék, zenei hallás, zenei emlékezet, kreatív zenei kedv fejlesztése.  Mozgás és testtartás dalhelyzethez való igazításának megalapozása.  A hagyományok, a magyar népdal, népzene ápolására való törekvés .  Hangszerek bemutatása, használatának megismertetése, játéktevékenységekben való felhasználásának biztosítása.  Környezetünk hangjainak megfigyelése. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek ( a ritmus, éneklés, hallás,mozgás) és a zenei kreativitásának alakításában. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekekkel felfedeztetjük a közös éneklés örömét. Szeretnénk, hogy óvodásaink érezzék meg ezt az örömet, s éljék át a zene érzelmi, motiváló hatását. A zenei anyag válogatásához főként Forrai Katalin: Ének az óvodába című könyvét használjuk. A zenehallgatás szervezéséhez Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában és Kodály Zoltán: Kisemberek dalai című könyvéből merítünk anyagot elsősorban. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Énekel hat hangterjedelmű dalokat, dúdolja az ismert dallamokat, visszaénekli a hallott dallamot.  Tiszta éneklésre törekszik.  Felelgetős dalt énekel társával, vagy csoporttal.

 Megkülönbözteti és reprodukálja a halk- hangos, magas- mély, gyors- lassú fogalompárokat dallamban, ritmusban.  Felismer dallammotívum és ritmusmotívum alapján hallott dalt, néhány természeti környezeti hangot (zenei és zörejhangokat), hangszereket (ritmushangszer, furulya).  Próbálkozik dallam-improvizációval.  Kifejezi cselekvéssel a dallamritmust, egyenletes lüktetést.  Tud természetes módon járni, segítség nélkül tempót tartani, egyszerű táncos mozgásokat végezni helyes testtartással.  Ismer néhány térforma alakítási lehetőséget (kör, csigavonal,hullámvonal).  Kitalál dallamhoz mozgást, játékot.

6.4. Rajzolás, mintázás, kézimunka H./ Nagyberényi TAGÓVODA A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézimunka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgykörnyezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítunk teret, lehetőséget. Maga a tevékenység –s ennek öröme- a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. CÉLUNK: A szép iránti igény megalapozása, az örömteli cselekvés, önkifejezés lehetőségeinek megteremtésével, a művészeti, természeti, társadalmi esztétikum megláttatásával. A vizuális képességek fejlesztése a világ megismerésével, feldolgozásával, újraalkotásával. FELADATAINK:. o A rajzolás, mintázás és kézimunka eszközeinek használatával, a különböző technikai alapelemeivel , és eljárásaival megismertetni a gyermekeket. o Az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segíteni a képi, plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását. o A gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagítása. o A gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodásának segítése. o Az alkotás örömének megtapasztaltatása. o A képi gondolkodás fejlesztése. o Esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása. Az eszközöket a gyermekek számára elérhető helyen tartjuk. A környezet hatásaiból igyekszünk kiválasztani és a gyermekek figyelmét ráirányítani azokra az ingerekre, melyek kiemelt esztétikai értékeket hordoznak. Megfelelő motiválással, érdekes eszközökkel, változatos technikákkal vonzóvá, örömtelivé tehetjük az alkotó tevékenységeket, miközben fejlődik figyelmük, feladattudatuk, akaraterejük, koncentráló képességük, esztétikai fogékonyságuk. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:

      

Képet alkot élmény és emlékezet alapján, tárgyakat díszít, saját elképzelés alapján. Emberábrázolásában megjelennek a részformák, egyszerű mozgások. Használja a képi kifejezés eszközeit, hangsúlyozza alkotásaiban a jellemző jegyeket, formákat, ki tudja fejezni képfelületen az elemi térviszonyokat. Megnevezi a színeket, azok sötét és világos árnyalatait. Megfelelően használja az eszközöket, alkalmazni tudja mintakövetéssel a technikai eljárásokat, helyes ceruzafogással rendelkezik. Rendelkezik koordinált szem és kézmozgással. Véleménye van saját és társai „műveiről ", műalkotásairól, figyel és vigyáz társai alkotásaira.

6.5. Mozgás H - SIOK Nagyberényi tagóvoda A mozgás a gyermek alapvető lételeme, legtermészetesebb megnyilvánulási formája (a gyermek nem tud nem mozogni). A mozgás az óvodáskor teljes időszakában jelentős szerepet kap, ezért az óvodánkban folyó nevelésben kiemelt fontosságúnak tartjuk. A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását,( járás,futás, ugrás, támasz,függés, egyensúlyozás, dobás) és testi képességeit, mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés. Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-, ellenálló képességét, az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Kiegészítik, felerősítik a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatásait. CÉLUNK hogy a gyermekek mozgásigényét kielégítsük, mozgáskedvét felkeltsük, fenntartsuk, mozgásukat örömtelivé tegyük. FELADATAINK:  Rendszeres, örömmel végezhető mozgáslehetőség biztosítása.  Jó levegőjű, tiszta, biztonságos mozgáskörnyezet megteremtése.  Természetes mozgások alakítása, testi képességek fejlesztése ( erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, testtartás).  A légző-, keringési-, csont- és izomrendszer teljesítőképességének növelése - figyelemmel a mozgásfejlődés lépcsőfokaira.  Mozgáskoordináció kialakítása.  A nagymozgások, rugalmasság, egyensúly párhuzamos fejlesztése.  Szem-, kéz-, láb-koordinációjának fejlesztése.  Vesztibuláris (egyensúlyérzetet befolyásoló) mozgások végeztetése.  Térbeli, időbeli tájékozódó képességfejlesztése.  Alkalmazkodó-képesség, fejlesztése.  Testrészek megismertetésével a testséma fejlesztés.  Tartásjavító gyakorlatok . A tornának, játékos mozgásoknak, az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenységeknek

teremben és szabadlevegőn, eszközökkel és eszközök nélkül spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelésünk minden napján az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véveminden gyermeknek lehetőséget biztosítunk. A szabad, örömteli mozgás tevékenysége átszövi az egész óvodai életet. Udvarunk is úgy kialakított, hogy lehetőség nyíljon frissítő és önként választott, mozgástevékenységre. (Van alkalmas szilárd burkolatú felület, labdajátékokhoz, fogócskához nélkülözhetetlen füves terület, mászó-, kúszó-, bújó-, egyensúlyozó szerkezet, hinta, csúszda.) A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  A mozgásfejlődés úját figyelembe véve elsajátítja a természetes mozgások elemeit (kúszás, mászás, csúszás, ülés, állás, járás, futás).  Különbséget tesz harmonikus, összerendezett járás és futás között.  Tud páros és egy lábon szökdelni, átugrani kisebb akadályokat, labdát dobni, megfogni, gurítani, vele célozni, egyensúlyozni egy lábon.  Mozgás közben tud irányt változtatni jobbra, balra, hátra fordulatot tenni az irányok megnevezésével.  Betartja és követi az adott mozgásos játék szabályait.  Mozgásokban kitartó.

6.6. A külső világ tevékeny megismerése H./ Nagyberényi TAGÓVODA Az egészség megőrzése, az egészséges életvitel igényeinek kialakítása a környezet felfedezése, megismerése és védelme nélkül lehetetlen. Vele szoros kapcsolatban van, egymásra hatásuk kölcsönös. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét,az értékek megőrzését. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezeket szeretetét. Hiszen a környezet körülvesz minket, mi is alkotóelemei vagyunk, életterünk, ami az életfeltételeket döntően biztosítja.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy nincs a környezetben elhanyagolható, lényegtelen tényező. Törekszünk olyan képességek kialakulásának elősegítésére, melyek az emberi kultúra és környezet közötti kölcsönkapcsolat megértéséhez, az egészséges, környezetorientált magatartás, a környezet minőségi javítását célzó tudatos és felelősségteljes cselekvési készség kifejlődéséhez, a környezettel való pozitív érzelmi viszony kialakulásához szükségesek. Mindezek alapját a reális, élményszerű tapasztalatok képezik. Valljuk, hogy az érzékszervek sokoldalú bekapcsolásán, rendszeres ismétléseken, magyarázatokon, sok beszélgetésen, cselekvésen, közös élet közeli élményeken keresztül tudjuk leginkább megteremteni és megszilárdítani az ismeretek alapjait. A közös tevékenységekkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyermek akarati tulajdonságai, önállósága, önfegyelme, kitartása, feladattudata fejlődjön. Ezekben a helyzetekben építünk a gyermeki érdeklődésre, kíváncsiságra, megismerési vágyra, miközben tudjuk, hogy különbözőségük folytán a maguk egyéni szűrőjén keresztül dolgozzák majd fel élményeiket, tapasztalataikat.

Óvodai nevelésünkben kiemelt CÉLUNK a környező valóság (szűkebb, tágabb, természeti, társadalmi környezet) megismertetése, megszerettetése, ezáltal a gyermekben a környező világ tiszteletére, óvására, védelmére irányuló igény kialakítása. FELADATAINK:     

A gyermek spontán érdeklődésére, a felfedezés örömére építve a valóság objektív, sokoldalú bemutatása. A környezet jelenségeinek, tárgyainak, tulajdonságainak, összefüggéseinek megláttatása. A gyermek logikus gondolkodásának megalapozása, aktivitásának, ítélőképességének fejlesztése. A figyelem ráirányítása a természet védelmének fontosságára; közösen, célirányosan természetvédelmi teendők gyakorlása. Törekvés arra, hogy a gyermek élő, változásaiban gazdag, eredeti környezetben gyűjthesse élménybe ágyazott tapasztalatait.

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:         

Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei nevét . Ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását, védelmét. Tudja az évszakok nevét, jellemzőit, napok nevét, sorrendjét, felismeri a napszakokat. Megnevezi saját testrészeit, érzékszerveit. Felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait. Ismeri az udvarias viselkedés alapvető szabályait. Kialakulóban vannak azok a magatartásformák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez,megóvásához, szükségesek. Megfelelően használja a megismert kifejezéseket, fogalmakat.

A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. A matematikai tapasztalatszerzés természetes környezetben a legeredményesebb, azért , mert matematikai fogalmakkal és összefüggésekkel a mindennapi életben állandóan találkoznak a gyermekek. Így spontán módon ismerkednek meg velük. CÉLUNK: A környező világ mennyiségi, formai kiterjedésbeni összefüggéseinek felfedeztetése, megtapasztaltatása. Megteremteni annak lehetőségét, hogy tevékenykedések, cselekvések során fejlődjenek képességeik. FELADATAINK:

     

A gyermekek matematikai érdeklődésének felkeltése. Az elemi okozati összefüggések felismertetése, megtapasztaltatása. A világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli viszonyainak felfedeztetése, megtapasztaltatása. Pozitív viszony kialakítása a problémahelyzetek megoldásához. A logikus gondolkodás megalapozása. Olyan játékos lehetőségek biztosítása, melyek közben többször megélhetik, átérezhetik a gyermekek a felfedezés, rátalálás, felismerés és tudás örömét.

A természetes környezetben végzett megfigyelések alkalmával megfigyeltetjük, hogy a tárgyak, személyek összehasonlíthatóak, szétválogathatóak tulajdonságaik és egyéb szempontok szerint, a mennyiségi tulajdonságaik alapján sorba rendezhetőek. Mérési, összemérési feladatokkal megalapozhatjuk számfogalmukat. A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:     

Összehasonlít mennyiségeket (több - kevesebb - ugyanannyi, hosszabb - rövidebb ugyanolyan hosszú, magasabb - alacsonyabb, szélesebb - keskenyebb). Megfelelően használja a megismert matematikai fogalmakat. Tud 10-es számkörben biztosan számolni. Megnevezi a térbeli állások, helyzetek irányait (jobb, bal, előtt, mögött, alatt, fölött, mellett, között). Aktivitást érez a problémahelyzetek megoldására, kitartóan gondolkodik, több lehetőséget is felismer.

6.7. Munkajellegű tevékenységek H./ Nagyberényi TAGÓVODA A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató , azzal egybeeső munka és munka jellegű tevékenység. A munka személyiségfejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe, hiszen az életre való felkészítésben fontos szerepet tölt be. Ebben az életkorban a játék és a munka nem különíthető el egymástól, ezért a munka jellegű tevékenységeket a gyermekek az egész nap folyamán képességeikhez mérten végezhetik. A gyermek munka jellegű tevékenysége önként-örömmel és szívesen –végzett aktív tevékenység. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. CÉLUNK: A gyermek nagyfokú tevékenységvágyára, vállalkozó szellemére és őszinte lelkesedésére építve a munka, mint tevékenység fontosságának, hasznosságának, ered-

ményességének megtapasztaltatása; a kitartás, önállóság, felelősség,céltudatosságtulajdonságok alakítása. FELADATAINK: 

A munkában vállalt önkéntesség és a közösség érdekében végzett tevékenység örömének érzékeltetése.



A gyermek célirányos figyelmének, kötelezettségvállalásának alakítása.



Jártasságok alakítása eszközök, szerszámok használatában.



Munka során a meglévő tapasztalatok erősítése, újakkal való bővítése.



Baráti, egymást segítő kapcsolatok kialakulásának támogatása.



Munkamegosztásra nevelés.



A munka eredményének megbecsülésére nevelés.

Napi életünk során - önkiszolgálással kapcsolatos teendők - naposi munka - alkalomszerű megbízások végzésére - a környezet-,növény-, és állatgondozására nyílik lehetőség. Arra törekszünk, hogy a gyermekek a magukkal kapcsolatos teendőket próbálják önállóan elvégezni (testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása). Természetesen mindig szem előtt tartjuk a gyermekek egyéni fejlettségét, képességeit, tempóját. A gyermek saját magához mérten folyamatosan konkrét, reális, fejlesztő értékelést igényel. A munkavégzés során megalapozhatjuk a munka iránti tiszteletet, a munka eredményének megbecsülését, megtapasztaltathatjuk fontosságát, hasznosságát. Általa esztétikai és erkölcsi értékeket teremtünk. A munkatevékenységek végzésére vonatkozó szabályokat és szokásokat a szokás és normarendszer tartalmazza.

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:  Önként is vállal, feladatokat, önállóságra törekszik egyéni, fejlettségi szintjének megfelelően.  Pontosan teljesíti megbízatásait, igénye van a felfedezett kisebb hibák kijavítására. 

Felismeri a segítségadás lehetőségeit.

 Ismeri a szerszámok, munkaeszközök tárolási helyét, használatát, és a használatával járó veszélyeket is.  Képes az eszközök megóvására és saját testi épségének megőrzésére.

6. 8. A tevékenységekben megvalósuló tanulás H./ Nagyberényi TAGÓVODA Óvodánkban a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógusok által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges CÉLJA az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. A tanulást támogató környezet megteremtése során építeni a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. FELADATAINK:  Tapasztalatszerzési lehetőségek biztosítása.  Gondolkodás örömének megtapasztaltatása.  Megismerés képességének fejlesztése.  Tanulás, tudás iránti vágy, felkeltése.  Cselekvő- szemléletes és képi gondolkodás; elemi fogalmi gondolkodás fejlesztése.  Beszédészlelés és beszédértés, szóbeli kifejezésmód fejlesztése. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segítse a gyermek személyiségének kibontakozását. A tanulási folyamat lehetséges formái óvodánkban: - az utánzásos, minta és modellkövető magatartás, viselkedés tanulása (szokások alakítása); - spontán játékos tapasztalatszerzés; - cselekvéses tanulás; - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés, - az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; - a gyakorlati problémamegoldás. A tanulási tevékenységet a nevelési területek komplexitását előtérbe helyezve évszak szerint tervezzük. A környezet változásait, megismerési folyamatát, követő témákat hónapokra, hetekre bontjuk, úgy hogy feldolgozásuk kövesse a gyermekek látásmódját . A tevékenységre épülő tapasztalatszerzés ez által folyamatos, egymásra épül, így követhetővé, alkalmazhatóvá, összefüggéseiben, kölcsönhatásában érthetővé válnak az ismeretek. Gyermekeink a tanulási folyamatban belső motiváció és nem külső kényszer hatására vesznek részt.

A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE:

        

Alakulóban van feladattudata. Szándékos figyelmének tartama eléri 10 – 15 percet. Képes gondolatait érthetően, szavakba, mondatokba foglalni. Elkülöníti a mese és valóság elemeit. Önálló a begyakorolt. feladatok megoldásában. Önállóan is végez megfigyeléseket, felismeri a jelenségeket változásukban is. Felfedezi a konkrét összefüggéseket, ok - okozati viszonyokat. Tud önállóan konkrét elemi, ismert jelenségek esetében következtetni, ítéletet alkotni megismert modellek alapján. Többféle megoldás keresésére törekszik.

7.Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei H ./ Nagyberényi TAGÓVODA Alapvető feladata óvodai nevelésünknek , hogy megismertessük gyermekeinket a szülőföldünk kultúrájával , néphagyományaival , szokásaival . Ha tudatosan , tervszerűen , példaadóan tiszteletet ébresztünk múltunk értékei és szülőföldünk iránt , akkor ezek az érzelmi hatások beépülnek a gyermekek személyiségébe és egy életen át végig kísérik őket . Az óvoda hagyományainak ápolása, ezek fejlesztése és bővítése, valamint az óvoda jó hírnevének megőrzése, öregbítése az óvodai közösség minden tagjának joga és kötelessége. - A megfelelő környezeti és lélektani feltételek megteremtésével kell érzékelhetővé tenni a különböző ünnepek eltérő tartalmát, hangulatát. Az időpontokat, a szervezési felelősöket minden évben az óvoda munkaterve tartalmazza. - A nemzeti ünnepeket megelőző munkanapon emlékezünk meg az ünnepről a gyermekcsoportban . Ünnepek, megemlékezések

Szeptember Október

November December Január Február Március Április

Néphagyományok/ népi jeles napok Szüreti mulattság

Advent- Mikulás, Karácsony Vizkereszt Gyertyaszentelő„Medvés hét” Farsang Meleghozó napokidőjárás megfigyelése

Környezetvédelmi jeles napok

Óvodai hagyományok

Nemzeti ünnepek

Állatok világnapja- Csoport október 4.-Utazás kirándulások állatnézőbe

Október 23.

Víz világnapjamárcius 22. Föld napja-április 22.

Március 15.„Huszáros hét”

Május

Májusfa állítás

-Anyák napja; -Csoport kirándulások; -Játékos akadályverseny; -Gyermeknapnagyok búcsúztatása;

5 . Az óvodai nevelést , fejlesztést segítő , a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe vevő helyi szokás és normarendszer J/. Balatonvilágosi Napközi-otthonos tagóvoda Csoportszervezés

Óvodánk 45 férőhelyes, két vegyes életkorú csoporttal rendelkezik, melyből az egyik csoport egységes óvoda-bölcsődeként működik. 15 óvodás mellett 5 két éves, bölcsődés korú kisgyermek elhelyezését tudjuk biztosítani. A csoport életét nagymértékben befolyásolják: - A csoporton belüli életkori arányok, viszonyok a csoport nemenkénti összetétele (az egyes életkoron belül is, hiszen ez meghatározhatja a csoport jellegét, tevékenységformáit, társas szerkezetét) - A gyermekek, személyisége és adottságai - Az óvónők tudatossága, egyénisége, személyisége - A nevelők beállítottsága, stílusa - A csoport nagysága - gyermekek száma. A szülők jogai: - csoportot, / melyben ismerős gyermekek, barátok, testvér van / - pedagógust választhat / már ismert, szimpatikus / - testvér esetén ő dönti el, hogy egy vagy külön csoportba kerüljenek. A gyermek szempontjából előnyös a vegyes csoport: - A gyermekek érési folyamata egyénenkénti eltérést mutat, ezért egyéni bánásmódot és differenciált foglalkoztatást igényelnek, (kisebb létszámú foglalkoztatási csoportokban a gyermekek fejlesztése eredményesebb, korosztályokon belüli differenciálást tesz lehetővé). Korosztályonként egyszerre kevesebb gyermekkel kell foglalkozni. Ebből kifolyólag tevékenységük áttekinthetőbb, fejlesztésünk eredményesebb - A fejlettséget figyelembe vevő iskolakezdés (az életkor helyett az egyéni fejlettséget mérlegeli), a gyermek életében így nem jelent törést, hisz megszokott társaival marad, az iskolai életre még meg nem érett gyermek. Nincs csoport és személycsere - Közösségi eredményei: a nagyok szembetűnő segítőkészségét, a kicsik gyors és zökkenőmentes óvodai beilleszkedését, alkalmazkodását és gyorsabb fejlődését biztosítja. Az újak egy kiépült szokásrendszerű csoportba kerülnek, látják, utánozzák a nagyobbak tevékenységét, így hamarabb megtanulják az óvodai életet - Csoportközösségnek sokszínűsége: "ahány gyermek, annyi egyéni sajátosság" - Testvérpárosok együtt lehetnek. Érzelmi biztonságot jelent mind két gyermek részéről, összetartozásukat erősíti. Az ismerősök, barátok egy csoportba kerülése sem ritka - Egymás másságának elviselése, tűrése, elfogadása könnyebb, ha több korosztály van együtt. Ez a feltétele annak, hogy később tekintettel tudjanak lenni egymásra, segítsenek egymásnak, képesek legyenek az eszközöket, a munkát önállóan megosztani, tudjanak együttműködni, együtt érezni másokkal - A 3 éves gyermek akarati megnyilvánulásait kevésbé tudja szabályozni. A 6 éves gyermek akarata az önállóság, a függetlenség fejlettebb dimenziójában mozog, és éppen ezért könnyebben megért másokat. A konfliktusok száma ezáltal csökken. - A gyermekek több tevékenységgel ismerkedhetnek meg, és azokba bekapcsolódhatnak életkoruktól függetlenül, érdeklődésük szerint - A vegyes csoportban az élet érzelmileg telítettebb - A kommunikációs helyzetek árnyaltabbak. Minden korosztálynak más a "nyelvezete" - A nagyok gazdagabb tapasztalatokkal és élményekkel rendelkeznek

-

-

A nagyobbak kezdeményezései, feladat- és kötelességvállalása, munkamotívumai ösztönzőleg hatnak a kisebbek érdeklődésére A nagyobbak jelenléte felgyorsítja a kisebbek beilleszkedését, önállósodását, beszédfejlődését. A nagyobb - úgy, mint a felnőtt - példakép, minta, egyszóval modell a kicsik számára A nagyobb csoporttársak teljesítményei, sikerei távlatokat jelentenek a kisebbeknek A családban testvérek nélkül élő gyermekeknek viselkedésmintát ad.

Összességében tapasztalataink szerint a vegyes életkorú csoportokban eredményesebb a szocializáció és hatékonyabb a személyiségfejlesztés. Napirend Napjaik megszervezésénél arra törekszünk, hogy természetes életritmusukhoz alkalmazkodjunk, és a legtöbb egybefüggő időt biztosítsuk az elmélyült játékhoz. A napirendet jellemzi a biztonságot nyújtó stabilitás és a változásokra is lehetőséget adó rugalmasság. A játék mellett minden tevékenységet úgy szervezünk, hogy a játék menetét lehetőleg ne zavarja meg. Vannak a csoportokban a gyermekek életét megkönnyítő szabályok, amelyek segítenek magatartásformák és szokások kialakításában. A folyamatos napirendben biztosított a gyermekek szükségleteit figyelembe vevő egyéni bánásmód. A gyermekek saját szintjüknek és tempójuknak megfelelően tevékenykednek, szabadon választanak az általuk jól ismert lehetőségek között.

ÓVODÁNK NAPIRENDJE

6:308:00 - 9:00 9:30 - 10:30

10:00 -10:15 10:15 - 11:45 11:45 – 12:00 12:00 – 12:30 12:30 – 12:45 12:45 – 14:30 14:30 – 15:00 15:10 - 15:30 15:10 – 16:30

A gyerekek fogadása, szabad játék tevékenység Folyamatos reggelizés Szervezett napi tevékenységek (rajzolás, mintázás, kézimunka, a környezet megismerésére nevelés, mozgás, mese-vers,, ének-zene énekes játék) Tízórai Séta, játék az udvaron Készülődés az ebédhez, tisztálkodás Ebéd Tisztálkodás, fogmosás Csendes pihenő Folyamatos ébredés, uzsonna A buszos gyerekek felkészítése a hazamenetelre Szabad játék tevékenység az óvoda zárásáig

Heti terv Kiindulási pontok: Az éves terv az óvodapedagógus munkáját segíti abban, hogy nevelőmunkáját a folyamatosság, rendszeresség, fokozatosság, tudatosság elvei szerint végezhesse. Az éves tervet 4 hetes időszakokra lebontva csoportnaplóban rögzítjük, és heti váltásban oldjuk meg. Szempontjaink: - A heti tervet az adott évszak, az adott őselem ( levegő, tűz, föld, víz) nyújtotta élmények, lehetőségek hagyományok, ünnepek, a gyermekekhez közel álló események határozzák meg, amelyek több héten keresztül alkalmazhatók - Naponta legyen lehetőség éneklésre, vizuális tevékenységre, verselésre a választhatóság elve szerint - A hét keretén belül legyen egy-egy nap, amikor egy bizonyos tevékenységforma hangsúlyozott és kezdeményezett a képességfejlesztő céloknak megfelelően - A képességek fejlődésével és a játékosság elveinek tiszteletben tartásával szükség van tanuláshelyzetek szervezésére is - Rugalmas időkeretben a képességfejlesztési céloknak és tartalmaknak megfelelően kötött- vagy kötetlen formában is szerveződhetnek a tevékenységformák - Az óvónő tervezze és valósítsa meg a csoportszoba és az udvar játszórészeinek, életterének olyan elrendezését, amely biztosítja a szabad mozgást, a tevékenységi lehetőségek sokféleségét, ugyanakkor nyújtson lehetőséget az elkülönülésre is - Az időkeretek a gyermek fejlettségi szintjéhez alkalmazkodjanak, - A gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a megkezdett témát kedvük szerint folytathassák, illetve abbahagyhassák - A heti terv nem heti rend, alkalmak, ötletek, kívánságok szerint változtatható, tekintettel a rugalmasság elvére (naponta – hetente – időszakonként)

6. A TEVÉKENYSÉGFORMÁK 6.1. Játék J/. Balatonvilágosi tagóvoda Nevelési alapelvünk: – játékban, játék által, játékosan valósítható meg a gyermek személyiségfejlesztése Cél: A megfelelő feltételek biztosításával, a gyermeki szabadság, önállóság és kezdeményezés tiszteletben tartásával, a gyermeki szabad asszociációval, egyéni vágyak, ötletek kibontakoztatása. A tapasztalatok, élmények többszöri átélésével segíteni önmaga, a tárgyi világ és az emberi kapcsolatok megismerését

Szerepe a nevelésben: alapozó funkció

tapasztalatokban, ismeretekben segít eligazodni magatartást, viselkedést szabályoz szervező funkciója van (idő, tér, eszköz) játékosan tanít lehetővé teszi egyéni, páros, csoportos szervezeti formák kialakulását

Feladatok:

-

Különböző játékfajták és azok tartalma, minősége szolgálja érzelmi életük, és értelmi képességeik gazdagítását.(egyéni különbségek figyelembe vételével) Fejlessze a gyermekek mozgását, ügyességét Adjon lehetőséget önmaguk kipróbálására Segítse érzékszervei működésével az észlelés, megfigyelőképesség fejlődését Biztosítson sokféle tapasztalatot a tárgyak tulajdonságairól, relációkról Járuljon hozzá problémamegoldó gondolkodásuk fejlődéséhez Segítse elő a kreatív együttműködést Segítse a közösségi- és viselkedési szabályok elfogadását Valódi örömforrás legyen és feszültségcsökkentő Fejlessze a kommunikációs készséget

Feltételek: A gyermek a saját tagolatlan benyomásait vetíti ki a játékba, és egyénileg tagolja úgy, hogy a számára legmegragadóbb mozzanatokat emeli ki, ezért a szabadjátékot a felnőtt ne kezdeményezze és ne irányítsa. Az óvodapedagógus feladata az élményszerzés segítése és a szabad játék feltételeinek megteremtése. A vegyes csoportokban álljon a gyermekek rendelkezésére minden feltétel a funkciójátékhoz, szerepjátékokhoz, konstruáló-, építőjátékhoz, szabályjátékhoz és kiemelten a kicsik gyakorlójátékához. Az óvodapedagógus minden alkalmat használjon ki, hogy a gyermek élményt éljen át, nemcsak szervezett séták, kirándulások, látogatások során, hanem használja ki az óvodai hétköznapok élményeit is. A csoport helyiségeinek, az udvarnak szabad átrendezésével kell helyet biztosítani a különböző játékfajtákhoz. A nagyok segítségét, ötleteit, a kicsik kéréseit mindig vegye figyelembe az óvónő. Legyen lehetőség kuckók, zugok leválasztására, elbújásra, elvonulásra, vagy kisebb csoportokban való tevékenykedésre. A gyermek szerepjátékához önállóan szervezhesse meg a szükséges átrendezést. A gyermekek bevonásával biztosítsunk megfelelő szabad teret, hogy mozgásos, csoportos játékot is játszhassanak. Az óvoda helyiségei és az udvar reggeltől estig legyen alkalmas játékra! Merev rendrakással felnőtt soha ne zavarja meg a játékot! A nap nagy része játékkal teljen érkezéstől távozásig. A játék ideje alatt végezhető egyéb tevékenységekhez az állandó helyeket is nagyon átgondoltan kell kialakítani. (étkezés reggel, ábrázolás, barkácsolás) A tevékenységekhez szükséges eszközök is álljanak rendelkezésre a tevékenység helyén.

A gyermekek a nap folyamán átválthatnak másik, őket érdeklő tevékenységekre, helyszínekre. A sokszínű játékhoz nagyon változatos anyag- és eszközkészletet kell biztosítani. A gyermekeknek sok többfunkciós játékeszköz, változatos anyagkészlet, kiegészítő szükséges a szerepjátékhoz, építő-, konstruáló játékhoz. Sok házilag készített, gyermekkel együtt barkácsolt kiegészítő eszközt biztosítsunk. Álljon a gyermek rendelkezésére gyermekkézre alkalmas bábkészlet is. A játékok és az anyagok a termekben és az udvaron áttekinthető rendben, jól látható, elérhető helyen legyenek elhelyezve – lehetőleg nem játéktémákra berendezve. A gyermek szabad választását és felhasználását nem befolyásoljuk. Gyűjtsünk a gyermekkel, szülőkkel együtt természetes anyagokat és félkész anyagokat. Az anyagok tulajdonságaival való ismerkedést segíti az udvaron, a homokkal való sokirányú tevékenység lehetősége. (sarazás, vizes játékok) Az építő-, konstruáló játék eszközkészletét is változatossá lehet tenni a hagyományos építőkockán kívül összekapcsolható, fűzhető, kirakós játékokkal és a természet adta anyagokkal is.

A játékfajták fejlődési folyamata, egymásmellettisége: 3-7 éves korig igen nagy eltérések mutatkoznak a gyermekek játékhoz való viszonyában, tartalmában is, ezek a különbözőségek egyszerre vannak jelen a csoportokban. A vegyes életkorú csoportok előnyei a játéktevékenységben ugyanúgy láthatók, mint minden más tevékenységben. Legjellemzőbb a játékban, hogy kevés, vagy nincs félrehúzódó gyermek. A nagyok színes játéka, szervezése nagy hatással van a kicsikre, nagy az utánzás lehetősége, a kortárs modellkövetés. A nagyok ezt alkalmazkodással segítik, engedik játékukba az érdeklődő kisebbeket, egyszerűbb szereppel, gyakran, mint a „nagy gyermeke”, vagy hozzátartozója. Ha az önállóság, önkéntesség, kezdeményezés a játékban biztosítva van, akkor a gyermekek a környezetükben levő eszközöket, tárgyakat felhasználják. Ezzel tapasztalataik gazdagodnak és játékuk is egymástól eltérő ütemben színesedik, tartalmában bővül. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére: -

Játékkapcsolataik tartósak Szívesen barkácsolnak, kitartóan tevékenykednek, kreatívan alkotnak játékukhoz eszközt is Konstruáló-, építő játékban igényesek, bonyolult alkotásokat hoznak létre, a pontosságra törekedve

Az óvodapedagógus ajánlott szerepe a játékban:

Az óvónő teljes óvodai jelenlétével, minden tevékenységével példa, modell, így törődésével, szociális érzékenységével minta lehet szülőnek, gyermeknek egyaránt. Az érzelmek motiválnak, aktivizálnak, ezért kiemelkedő az élmények érzelmi szerepe. Az élményből fakadó játék öröme a valós öröm, nem az óvónő által meghatározott, megrendezett, vagy megkívánt játéktéma szabályos végigjátszása. A játékba való bekapcsolódással az óvónő nem befolyásolhatja a gyermeket a téma – felnőtt által elképzelt – alakítására, a valóságnak megfelelő végigjátszásra. A játék során az „itt vagyok, ha szükséged van rám” attitűddel legyen jelen. Az egyéni bánásmód alkalmazása minden egyes gyermek felé szükséges. Ezért legyen állandóan nyitott a gyermekek kommunikációs jeleire és ezekre reagáljon. Élje bele magát a gyermek lelkiállapotába, gondolkodásába, viselkedésébe, a játék során megjelenő élethelyzetekbe. Játékukba csak szükség esetén avatkozzon be. Érdeklődéssel, elismeréssel kísérje a gyermekek ötleteit, kezdeményezéseit, kapcsolatait. Segítse a kicsik érdeklődését, nagyobbakhoz való kötődését. Igényeikhez készítsen kiegészítőket. Vegye figyelembe, hogy a szorongó vagy agresszív gyermek biztonságot, védelmet adó magatartást igényel, mert negatív élmény az indítéka. Központi szerepek szétosztásánál a félénkebb, háttérbe húzódó gyermeket is segítse, ne engedje kedvezőtlen helyzetbe. A játék szükséges befejezését, időt adva, tapintatosan szervezze és segítse. A gyermekek egyéni konfliktusait engedje önállóan megoldani –Csak vészhelyzetben avatkozzon be az óvónő, de próbálja megérteni a konfliktust okozó gyermekek szándékát, belső indítékait.

6.2. Mese, vers, dramatikus játékok Alapelv: A gyermek nyelve a mese, amelyre tartósan kényszer nélkül tud figyelni. Segítségével összekapcsolja a vágyait a valósággal. Cél: Igényes, megfelelően kiválasztott irodalmi műveken keresztül a pozitív személyiség fejlesztő hatás érvényesülésével a kisgyermek értelmi, érzelmi és etikai fejlődésének segítése. Feladat: -

Mindig a felnőtt szívből jövő ajándéka kell, hogy legyen, amely a kisgyermek számára egyértelműen örömforrás Az óvodai élet egészében a jellegzetes tartalmak biztosításával (mese, vers, dramatizálás, bábozás, dramatikus játékok) kell érvényre juttatni az anyanyelv

-

nevelő hatását. Megfigyeltetni a kisgyermekkel az emberi beszéd szépségét, érdekességét. Megéreztetni az anyanyelv ritmusát, tagolását Az érzelmi elfogadás légkörében fejlődjön fantáziája és metakommunikációs képessége A mese sajátos igazságtartalmával segítse a kisgyermeket eligazodni a világ dolgaiban. (igazságot, bölcsességet, erkölcsi hitvallást fejez ki)

Verset, mesét mindig mondjunk, amikor idő, hely, kedv és igény van rá. Óvodánkban naponta egyszer kötött formában is hallgatnak a gyermekek mesét. Különös beszédhelyzet, amely erős, tartós önkéntelen figyelmet vált ki. A jó mese és gyermekvers, hangzásban, ritmusban, hangulatban, képi erőben messze felülmúlja a hétköznapi beszédünket. A mese–vers alkalmat ad arra, hogy olyan beszédkapcsolat jöhessen létre, amelyből hiányzik a közvetlen, oktató szándék. Megmozgatja a képzeletet és az érzelmeket, mozgásos játékra serkent, amelynek sikere a jól megválasztott szövegből, és a felnőtt személyes varázsából fakad. Hatása hosszútávra érvényes és egyéni. Nehezen mérhető, de megjelenik játékban, rajzokon, beszédben . A gyermek számára leghatékonyabb tanulási forma, az embertől való úgynevezett szociális tanulás páratlan lehetősége. Csak akkor hatásos nevelőeszköz, ha a felnőtt a gyermeknél sikert, tetszést arat. A mesét hallgató óvodás gyermek a figyelő áhítatnak, az önfeledt boldogságnak teljességét éli . Szükséges, hogy az óvónők javarészt emlékezetből mondjanak mesét, hiszen arcuk és hangjuk játékával is segítik életre kelteni a történetet. A mese, a vers az óvodai élet mindennapjait kitöltő és megszépítő szórakozás, mulatság, az egybehangolódás, az együvé tartozás eszköze. A rendszeres mesehallgatás lételeme a gyermeknek. A gyermek beleélő képessége, az ismétlés utáni vágya megkívánja, hogy lehetőséget adjunk gyakori ismétlődésre és a mesében való cselekvő részvételre is. Az óvónők segítik az érzelmek sokszínű átélését, a mese újraélésével, bábokkal, dramatizálással, szituációs játékkal, vizuális tevékenységgel, barkácsolással, kommunikációval, improvizálással stb. Az óvodába kerülő kicsiknek feltétel, de a nagyobbak is igénylik az ölbe ülő, együttes mozgással kísérhető mondókákat, dúdolókat, verseket. Ezek érzelmi élménye rendszeresen jelen van a csoportban, különösen a befogadási időben. A verseket kapcsoljuk mozgáshoz, dalos játékhoz, aktuális tevékenységhez. A verstanulás több alkalommal való játékos ismétlés. Az óvónő kihasználhatja az elalvás előtti nyugalmat is mesemondásra, ilyenkor könyvből folytatásos mesék is alkalmasak. Minden óvónőnek van vers-, mondóka gyűjteménye, amelyet bármikor kívülről tud, és az adódó élmény, tevékenység, hangulat alkalmával elmond a megtanítás szándéka nélkül. Csak nyelvileg tiszta, irodalmi anyag használható fel. Elsősorban a népi mondókákat, népmeséket használjuk fel, de jelentős költők, írók művei is helyet kapnak. A mese-, versanyag tartalmaz mondókákat, állatmeséket, felelgetőket, láncmeséket, egyszerű és több szálon futó meséket is, ami a nagyokat cselekvő továbblépésre ösztönzi. Nyelvgyakorlásra szolgálhat a nyelvtörő,

évszakhoz, élményekhez, ünnepekhez kapcsolódhatnak mesék, versek, óvónői rögtönzések. A fejlődés és fejlesztés várható eredményei óvodáskor végén: -

-

A gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, rigmusokat, jó hangsúllyal, ritmusban, önállóan is tudják ezeket mondogatni Várják, igénylik a mesehallgatást Kezdeményeznek és megszerveznek dramatikus játékokat, átéléssel meg tudják jeleníteni a szereplők mozgását, kommunikációját, értik érzelmeit, alkalmazzák a mese sajátos beszédfordulatait Képesek megjegyezni és felidézni 10–14 gyermekmondókát, 6-8 verset, 15–20 mesét Tudnak meséket, történeteket kitalálni, s azt mozgással megjeleníteni, kifejezni.

6.3. Ének – zene, énekes játékok Alapelv: Zenei ízlésüket és esztétikai fogékonyságukat fejlesztjük, a környezet hangjainak megfigyelésével, énekléssel, zenéléssel Cél: A közös ének-zenei élményt nyújtó tevékenységek segítségével felfedezni a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a csoportos éneklés örömét. Feladat: -

A zenei anyag igényes, életkor szerinti kiválasztása. A magyar népdalok, mondókák, dalos játékok s az igényes műzene megismertetése Különböző zenei képességek fejlesztése a fokozatosság elvének biztosításával és az egyéni képességfejlesztés kiemelésével A zene által nyújtott értékek megszerettetése, megőrzése.

Az egyes korcsoportok anyagában a központi helyet az énekes-, mondókás népi játékanyag, valamint az igényes műzene foglalja el. Ehhez az anyaghoz kapcsoljuk a képességfejlesztést és a zenehallgatási anyagot is. A mondókákat nagyon fontosnak tartjuk zenei értékük miatt. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a 3-4 éves korú gyermekek biztonságérzetét kialakítsuk a mondókák által. Mindezt ölbeli játékokkal, arc-, kéz-, ujj- és lovagoltató játékokkal próbáljuk elérni. Mivel a mondókákban a ritmus, szöveg, dallam, mozdulat, cselekmény együttesen jelenik meg, ezért zenei értékük a gyermekdalokéval egyenlő.

A gyermekdalok sajátossága a játék mozgásából és a hangsúlyból fakad, ezért a kicsikkel olyan énekes játékokat ismertetünk meg, amelyeket álló helyzetben, s játékos mozdulatokkal is el tudnak játszani. A 4-5 éves gyerekek még igénylik az ölbeli játékokat, ezért ezeket sem hanyagoljuk, de már jobban előtérbe kerülnek a mondókák, hiszen a mondókák lüktetése elősegíti a beszéd fejlődését. Az énekes játékok közül olyanokat választunk, amelyek által mozgásuk jól fejleszthető (pl.: hullámvonal, csigavonal, változatos alakzatok, párcserélő- lakodalmas-, leánykérő játék és szerepváltós játékok). Az 5-6-7 éves gyerekeknél a mozgással kísért mondókák hangsúlyozására is ügyelünk. Az énekes játékok mozgásanyaga változatos térformákba rendeződik. Az egész napot felhasználjuk a zene megszerettetésére spontán énekléssel, zenehallgatással. A gyerekek érdeklődését felkelti a szép énekhang, hangszerhang, a szöveg hangzóinak ritmikus összecsengése, a hangszerek alkalmazása, A dúdolás is nagyon fontos és bármikor megszólalhat a csoportokban. Az elalvás előtti altatódal pedig a gyerekek egyik legnagyobb élménye. A zenehallgatáson kívül még az igényes műzene megismertetését és megszerettetését is fontosnak tartjuk. Ezért a zeneanyagban a rokon- és más népek dalai, valamint a magyar műzene (Kodály Zoltán művei) és a klasszikus műzene is megjelenik. Mivel a zenei készségek fejlesztése folyamatos, ezért ebből a folyamatból választunk ki egy-egy részt, amelyet az adott életkori vagy gyerek fejlettségi szintjéhez mérten kimunkálunk. Akkor lépünk csak tovább, ha a gyerekek az adott nehézségi fokozatot már elsajátították. Fontos, hogy a zenei képességek fejlesztése mindig tevékenységbe, hangulatba illeszkedjen, soha ne öncélúan, elszigetelten történjen. A zenei tevékenység nagy része énekes játék legyen, amit többször ismételnek, hogy minden érdeklődő gyermek sorra kerüljön, szereplője lehessen. A zenei készség, ritmus és hallás fejlesztése egymásra épülő, fokozatosan nehezedő feladatok megvalósulásával érvényesül. A képességek fejlődését segítő feladatot a nap bármely tevékenységéhez lehet kapcsolni. A kicsik is próbálgathatják a nagyobbak feladatait, tevékenységeit. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végén: -

A gyerekek egyedül és közösen is tudnak és szeretnek énekelni, ügyelve a tempótartásra; A gyermekek örömmel, szívesen önállóan is kezdeményeznek, játszanak énekes játékokat a szabályok pontos betartásával Érzik az egyenletes lüktetést, és a dalok ritmusát Tudnak ritmust és dallamot rögtönözni. Zenei formaérzékük árnyalt A zenei fogalom párokat ismerik és megkülönböztetik A gyerekek zenei alkotókészsége fejlett Élvezettel hallgatják a zenét, egymást és az óvónő énekét.

6.4. Rajzolás, mintázás, kézimunka Alapelv: Összetett, sokszínű nevelési terület. Személyiségfejlesztő, a gyermekek aktivitásából fakadó játékos tevékenységek útján valósul meg, gyermeki élmények és tapasztalatok rendszerére építve. A szabad gyermeki önkifejezés sajátos módja. Cél: A tevékenységek által egyéni fejlettségekhez és képességekhez igazodva segítjük, a képi-, plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendező képesség alakulását, fejlődését. Elősegítjük gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését, a gyermek tér-, forma- és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásának fejlődését, esztétikai érzékenységét, szép iránti nyitottságát és igényességét. Feladat: -

A gyermeki alkotó-, alakító kedv, közlésigény felkeltése és segítése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása Az alkotás fázisában minden gyermek sikerélményhez, örömhöz juttatása, egyéni képességek fejlesztése A látható világ láttatása Változatos anyagok, technikák megismertetése.

Ez a nevelési terület magába foglalja a rajzolást, festést, mintázást, építést, képalakítást, a kézimunka különböző fajtáit, a műalkotásokkal való ismerkedést, melyek fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésének. A játékkal rokon, mivel itt sem a kész "mű" a fontos, hanem annak létrehozása, a tevékenység és ennek öröme. Az örömteli cselekvés által megismerkedik a különféle anyagok tulajdonságaival, ábrázolási technikákat sajátít el, fejlődik a kézügyessége, szem- kéz koordinációja alakul, változik a környezetéhez fűződő kapcsolata. Kialakul az eszközök használatának szokása. Az ábrázolás az önmegvalósítás, az önkifejezés eszköze. A vizuális élményeit, esztétikai érzelmekkel telítetten, saját ötleteivel, új meglátásokkal gazdagítva képes megjeleníteni, így megmozgatja az egész személyiségét, fejleszti azt. A "művek" a technikák gyakorlása során válnak egyre kifejezőbbé, melyekről leolvashatók a gyermek világról szerzett ismeretei, és legfőképpen érzelmi megnyilvánulásai. Miközben gyakorolja a tevékenységeket, újraélheti élményeit. Minél több (egyéni és közös), mélyen ható élményre van szükségük a gyerekeknek, melyek később alkotásra ösztönzik. Minél több érzékszervvel ismeri meg a tárgyakat és az élőlényeket, annál pontosabb a kialakult belső kép, az alkotása annál jobban hasonlít a valóságra. A hiányosságok újabb, pontosabb megfigyelésre ösztönzik, melyek a későbbi munkáiban

tükröződnek. Próbálkozás által alakítgatja formanyelvét. Átfedés tapasztalható a különböző nevelési területek között, ami egy-egy témának a komplex módon történő feldolgozását teszi lehetővé. A művészi rajzok, festmények, szobrok, épületek, népi alkotások nézegetésétől a szépség iránti vonzódás és az esztétikai értékelő- és ítélőképesség alakulását reméljük. A vers, a szó, a zene és a kép megkedveltetésével alapozhatjuk meg a gyermek művészetek iránti vonzalmát. Az ítéleteink esztétikai mércéül szolgálnak, és ezáltal a gyermek ízlésének alakításába is alapvetően beleszólnak. Az ábrázoló tevékenységek az egész nap folyamán biztosított lehetőségek a gyermekek számára. Az alkotókedv így nincs szűk időkeretbe szorítva. A hét minden napján rajzolhatnak ceruzával és zsírkrétával, festhetnek, vághatnak, ragaszthatnak, és plasztik gyurmát formázhatnak. A technikákhoz illeszkedő témaválasztásnál beszélgetéssel segítjük az élmények szubjektív megjelenítését. A megvalósítási folyamatban a gyermeknek bátorításra, technikai segítségre és ötletre egyaránt szüksége lehet. A szabadidős programon túl a nagyobbaknak témákat is ajánlunk, melyek megjelenítéséhez az eszközöket biztosítjuk. Az együttalkotás során inspirációt kaphatnak egymástól. Új technikák bemutatása is ekkor történik. Megismertetjük a gyerekeket a különböző anyagokkal és a kézimunka technikák alap-elemeivel. Az alkotás időtartama nincs meghatározva. A tevékenységek megszervezésénél kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai, élőlényei és eseményei (az érzelmileg közel álló ünnepek nagymértékben megmozgatják a gyermek fantáziáját). A látható világ láttatása séta, kirándulás és egyéb programok alkalmával történik. A világ megismertetésnél egyik feladatunk a szépségeire való rácsodálkozás. Az elkészült alkotásaik megőrzését biztosítjuk a jellel ellátott iratgyűjtőben, melyben tárolhatják munkáikat. A faliújságra válogatás nélkül minden gyermek munkája kikerül, ezáltal lehetővé tesszük a szülőknek és társaiknak az elkészült alkotások megtekintését. Az udvari lehetőségeket is kihasználjuk. (hó, homok, aszfalt, stb.) A fejlesztés tartalma a korosztályoknak megfelelően: képalakítás, plasztikai munkák, építés feladat körében 5-6 éves korban bővül műalkotások nézegetésével.

Technikák és anyagok: -

-

Gyurma (formálhatósága, nyomkodása, lapítása, sodrása, mélyítése, nyújtása, gömbölyítése, simítása, karcolása stb.); Festés (előre kikevert színekkel felület, csepegtetés, nyomdázás, élmény megelevenítés, batikolás, színkeverési lehetőségek: összefolyatás, keverés külön lapon, pamacsokkal, egymásra festéssel stb.); Nyomatok (festékkel-tintával: papírdúc, fa, levél, parafa, textil, krumpli, ujj-kéz felhasználásával képek készítése stb.); Színes ceruza (különböző hegyvastagságú és puhaságú ceruzák nyomainak létrehozása); Zsírkréta (technikai variációk, zsírosságuktól függően a kép színerősségének változatos kialakítását végezheti)  Vágás (papír, textil, fonal, préselt falevél stb.); Tépés, gyürködés (krepp-papír, különböző vastagságú papírlapok, alufólia stb.);

-

Ragasztás (stift, csiriz, kenőfejes-folyékony, folyékony tubusos, tálba nyomott pálcikával felvihető stb.); Hajtogatás (egyszerűbb figurák elkészítésének megtanítása, bonyolultabb formák együttes létrehozása); Bábkészítés és eszközök készítése a játékhoz; Kollázs, montázs (papír, fonal, textil, falevelek, ágak, kagyló, termény, homok, kavicsok stb.); Barkácsolás (termények, termések felhasználásával) Gyöngyfűzés; Varrás (papír, textil, ) Krétával rajzolás az aszfalton, táblán; Hó (építés, szobrászat, bottal rajzolás); Építés, konstruálás a csoportban lévő anyagokból, építőelemekből; Só-liszt gyurma (formálhatósága, állagának megváltoztatása, szilárdulási folyamat, színezhetőség és festhetőség megtapasztalása);

A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végén: -

Tudjanak kifejezni a képfelületen elemi térviszonyokat, használják a képi kifejezés eszközeit Hangsúlyozzák alkotásaikban a jellemző jegyeket, formákat Emberábrázolásaikban megjelennek a részformák, esetleg egyszerű mozgások Képet alkotnak élmények és emlékezet alapján Megfelelően használják az eszközöket, rendelkeznek helyes ceruzafogással, tisztántartják az eszközöket Alkalmazni tudják mintakövetéssel a technikai eljárásokat Megnevezik a színeket, azok sötét és világos árnyalatait Részt vesznek a tér rendezésében, figyelembe véve az alapvető térviszonyokat Megfigyelés után tudnak formát mintázni Tárgyakat díszítenek saját elképzeléseik alapján Véleményük van saját és társaik „műveiről”, műalkotásokról Önállóan javítják – a megbeszélt módon – hibáikat Koordinált szem-, és kézmozgással rendelkeznek.

6.5. Mozgás Alapelv: Rendszeres-, szabad mozgással a mozgás szeretetére építő életvitel, életmód megalapozása. Cél: A gyermeki személyiség és az egyénre jellemző természetes mozgások fejlesztése játékos formában. A gyermek testi képességeinek – erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség – fejlesztése, mozgáskoordináció alakítása. A gyermeki személyiség akarati tulajdonságainak fejlesztése. Feladat:

A gyermekek természetes mozgásszükségletének kielégítése a megfelelő szervezeti formák megteremtésével. A mozgás célzott fejlesztése, a motoros képességek és mozgáskészség fejlesztésével. - sokszínű, változatos testnevelési játékok, - gimnasztikai gyakorlatok, - a rendszeres mozgás során a szervezet edzettségének és teherbíróképességének fejlesztése. A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja a szervezet növekedését, fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, és hatására fontos személyiségjegyek alakulnak, erősödnek meg. A személyiség harmonikus fejlődése elképzelhetetlen a testi és lelki folyamatok szoros egysége, kölcsönhatása nélkül. A testnevelés a gyermekek egészséges testi- és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük gyarapodását. A mozgás öröm és szükséglet a gyermek számára, a szellemi fejlődéssel is szoros kapcsolatban áll és azokkal összhangban fejleszthető. A mozgásról szerzett pozitív élmények nyújtásával, megerősítésével érjük el azt, hogy a gyermekek jól érezzék magukat a rendszeresen végzett, sokirányú, szabad és szervezett keretek között végrehajtott mozgásokban. A gyermekek fejlesztésénél figyelembe kell venni egyéni adottságaikat és képességeiket, mindennek a fokozatosság elvével kell együtt járnia. A gyermekeknek a befogadástól kezdődően az óvónő lehetőséget teremt az együtt mozgásra . A testnevelés foglalkozás anyaga lehet: gimnasztikai gyakorlatok - zenére is - mozgásos játékok, lazítások - relaxálás. A foglalkozás fokozatos bevezetésével célunk az, hogy a gyermekek belső igényéből fakadjon a mozgás pozitív érzelmi töltöttsége, megerősítése.

A sajátos feladatok részfeladatokra történő bontással oldhatók meg: - Testi fejlődés biztosítása: összes szervek, szervrendszerek tulajdonságainak javítása - Motoros képességek fejlesztése - Mozgásműveltség kialakítása jártasság, készség szintjén - Játék, versenyigény felkeltése

funkcionális

Főbb szervezési feladatok: Tornaterem hiánya miatt a foglalkozásokat a csoportszoba átrendezésével oldjuk meg. A testneveléshez szükséges eszközök a rendelkezésünkre állnak. (pl. felszerelt bordásfal) Heti egy alkalommal az iskolai tornaterem is biztosított. Az óvodai testnevelés mozgásanyaga: Ismert az a törvényszerűség, hogy csak megfelelő erősségű inger hatására következik be fejlődés a szervezetben. Ennek figyelembevételével szükséges megválasztani a mozgásanyagot, amellyel megoldhatók az óvodai testnevelés feladatai. A tervező és megvalósító munkánál fontos még az alábbi szempontok figyelembevétele: - megfelelő gyakorlási lehetőség biztosítása, - elegendő ismétlési alkalom, - fokozatosság,

-

a reflexkapcsolatok segítsék, és ne gátolják egymás alakulását, harmonikus fejlesztés, a foglalkozások anyagának összekapcsolása más tevékenységekkel.

Az óvónő a testgyakorlatok végrehajtásának fokozatait, fajtáit a gyermekek képességeihez igazodva állítja össze. A gyakorlatok nehezítése, bonyolultabbá tétele, kézi szerekkel és tornaszerekkel történik. A gyermekek állóképességének fejlesztése érdekében a testnevelési játékok tervezésénél az utánzó-, futó-, fogó- és versenyjátékok dominálóak. Játékban gazdag, kötetlen, de fegyelmezett légkörű, kellő aktivitást biztosító, személyiségfejlesztés feladataihoz igazodó foglalkozásmodellekben szükséges dolgozni. Fontos a testnevelési játékok alkalmazása és lehetőségeinek kihasználása. E játék során megtanulnak a gyermekek egymás testi épségére vigyázni, más sikereinek örülni. Így ügyesednek, önbizalmuk nő és megalapozott bátorságra tesznek szert, továbbá hozzászoktatják, fejlesztik ezek a játékok a szabályok betartását és az önuralom erősítését. A gyermekek motoros képességének fejlesztését segítő, a testnevelési foglalkozások alapvető mozgásanyaga:

I. Kondicionális képességek fejlesztése: - erő - állóképesség, - gyorsaság - mozgásgyorsaság, reakciógyorsaság. II. Koordinációs képességek fejlesztése: - téri tájékozódási képesség, - mozgásérzékelés - reakcióképesség, - egyensúlyozási képesség, - ritmusképesség. III. Mozgékonyság, hajlékonyság. A különböző mozgások elsajátításának folyamatát az óvónő a gyerek mozgástapasztalatára, játékos kedvére építse. Tartsa szem előtt, hogy a testnevelés legértékesebb anyagai a játékok, mert nem csak a mozgások kombinációira adnak alkalmat, hanem új meg új tapasztalatok szerzésére is. Óvodánk sajátossága - az osztatlan gyermekcsoportok - miatt a feladatadás mindig a gyermek fejlettségi szintjének megfelelő módon, differenciáltan kell, hogy történjen. Mivel a testnevelési foglalkozások egy része szabadban szerveződik, fontos feladat a megfelelő öltözék biztosítása minden gyermek számára. A verbális fejlesztés, azaz a beszéd észlelése és értése kitüntetett szerepet kap a mozgásfejlesztés folyamatában. A szabad mozgásban és a foglalkozásokon előforduló valamennyi új szó, kifejezés a gyermekek szókincsét bővíti. Az irányok és a testrészek nevei mozgással egybekötve vésődnek be a leghatékonyabban. A mozgás, a rendszeres testnevelés kiemelten fontos a személyiségfejlődésben, különösen alkalmas a fejlesztésre és a kompenzálásra, ezért óvodánkban a nagycsoportos korú gyermekek számára „iskola előkészítő” testnevelést is szervezünk hetente a 2 csoport nagycsoportosainak

összevonásával. Ennek a speciális foglalkozásnak feladatai: -

-

agyi funkciók serkentése, alakuljanak ki a testsémák, ismerjék meg a testrészeket a gyermekek, mert ez szüksége az „énkép” megszületéséhez, testrészeiket megmozgassák, megérintsék, behatárolják és megnevezzék, a szerzett tapasztalatok felhasználásával, teljesedjen ki a „testtérkép”, tapasztaltassa meg a gyermekek térben elfoglalt helyét, sokoldalú elhelyezkedését, a térben való mozgás közben az elegendő hely keresését, saját maguk, testük és a tárgyak viszonyát, kiemelten fejlessze a finommotorikát, mert erre a korra várható el az idegpályák kiépülése révén a finommozgás vezérlésének képessége, a többszöri gyakorlási lehetőség biztosítása az egyes gyermekek felzárkóztatása érdekében, a beszéd észlelése, értése, kitüntetett szerepet kapjon kapjanak mindig pozitív megerősítést, ez a jó hangulathoz szükséges és készteti a gyermeket a további erőfeszítésekre.

A fejlődés és fejlesztés várható eredménye óvodáskor végére: -

Tudnak különböző szabályjátékokat, fogójátékokat, váltóversenyeket játszani, tudják a szabályokat betartani Végezzenek gimnasztikai gyakorlatokat szépen, összerendezett formában Ismerjék az irányokat, tudjanak a térben tájékozódni Tudjanak sorba állni, ütemtartással járni, futni, fél- és páros lábbal szökdelni, Legyen koordinált nagymozgásuk, finommozgásuk, fejlett egyensúly-érzékelésük Legyen összerendezett, harmonikus a mozgásuk.

6.6. A külső világ tevékeny megismerése Alapelv: Személyiségformáló és szokásalakító komplex folyamat. Alapja a gyermek nyitottsága, kíváncsisága a természeti-, emberi- és tárgyi világ megismerésére. Cél: Pozitív érzelmi viszony kialakítása a szűkebb és tágabb természeti, emberi, tárgyi környezet felfedezése során. Mennyiségi, formai, kiterjedésbeli ok-okozati összefüggések felismertetésével a gondolkodás fejlesztése. Szeressék, becsüljék, védjék az őket körülvevő és az általuk megismert környezet értékeit. Feladat: -

A gyermekek közvetlen környezetében lévő élővilág megismertetése, megszerettetése Konkrét tapasztalatokon keresztül az élő- és élettelen tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása

-

Olyan szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített környezet iránti érzékenység, valamint, a környezettudatos életvitel kialakításához.

Fontos, hogy az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket, mert ez segíti szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, és önérvényesítő törekvéseit. A szocializáció a környezeti nevelés céljának és feladatának megvalósítása szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. A megvalósítás olyan sokszínű tevékenységet feltételez a gyermeki közösségben, amely különös tekintettel van a mással nem helyettesíthető játékra. Ezért olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely természetbarát, környezetbarát szemléletet sugallva segíti a gyermekek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítőkészség, figyelmesség) és akaratának (önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat) fejlődését. A gyermekeket körülvevő környezetben az élet ritmikussága, a színek és a formák a környezetesztétika felfedeztetése közvetlen tapasztalatszerzéssel és érzékeléssel történik. Óvodánkban közös élmény-, tapasztalat- és ismeretszerző megfigyeléseket végzünk évszakonként a természetben bekövetkező változásokról, valamint ismereteket szerezhetnek a négy őselem: a víz, a levegő a tűz, a föld témakör köré épülő foglalkozásokon Gyűjtünk: terméseket, terményeket, kavicsokat, tollakat, az évszakokra, és az őselemekre jellemző képeket. Beszélgetünk a környezetben lévő formák nagyságáról, mennyiségbeli jellemzőiről, a jelenségek szépségeiről. A természet kincseiből amit lehet, felhasználunk. Tavasszal gondozzuk a növényeket, rügyeztetést végzünk, magvakat csíráztatunk, és figyeljük a növények fejlődését. Természeti kincsünk, a Balaton folyamatos, rendszeres megfigyelése, a változások megtapasztaltatása mindig élmény és öröm a gyermekek számára. Az óvodai élet folyamán a gyermekek megismerkednek a közvetlen környezetünkben található intézményekkel, épületekkel. (vasútállomás, posta, iskola, polgármesteri hivatal) Az óvoda környezetében megfigyeljük a változásokat: új építkezések, parkosítás, épületek felújítása. A séták alkalmával gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait, megismerkednek a személy- és teherszállító járművekkel, kirándulások során a tömegközlekedési eszközökkel. Ismereteket szereznek a szárazföldi-, vízi- és légi közlekedésről is. Természetes környezetükben, képekről, videofelvételekről ismerhetik meg az állatokat, életüket, az emberhez való kapcsolatukat. Egyénenként sokat beszélgetünk a családról, otthoni élményekről, a családtagok életének jellemzőiről. Az óvoda udvara, környezete, a családok otthona, a szülők munkahelye, az intézmények –nálunk kiemelten a Balaton – mind a megismerés forrásai. Ezek feltárásában, az előkészületekben, a szervezésben, a gyermekek és a szülők is aktívan részt vehetnek. Az élmények természetes módon teszik lehetővé a gyermekek szókincsének, nyelvi kifejezőkészségének fejlesztését, beszédkedvének fokozását, a látottak és a megtapasztaltak

szóbeli kifejezését. A matematikai tapasztalatok, akár a nyelv, áthatják az ember egész életét. Az óvodában, minden szituációban, tevékenységben adottak a lehetőségek a matematikai tapasztalatok szerzésére. Az eszközök, tárgyak, berendezések alkalmasak az azonosságok, különbségek felismertetésére, a sorba rendezésre, matematikai műveletek végzésére. A matematikai tapasztalatokat bármely tevékenységben bővíteni lehet. A gyermekek rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel egyénileg is tevékenykedhetnek, illetve az óvodapedagógus közreműködésével részképességeik fejleszthetők. Az építőjátékok elemei a spontán tapasztalatokat bővítik és alkalmanként jól használhatók a térbeli matematikai játékokhoz. A gyermekek egyéni fejlettségétől függően van szükség a matematikai műveletek indirekt módon történő modellezésére. A matematikai nevelés tartalma, tájékozódás a térben, téri irányok ismerete, személyek, tárgyak összehasonlítása, válogatása, osztályozása, összemérése és számlálása a tevékenységekben, spontán helyzetekben. (A játék szabadságát biztosítva, direkt beavatkozás kerülésével.)

A fejlődés és fejlesztés várható eredménye óvodáskor végére: -

A gyermekek tudják nevüket, születési adataikat, lakcímüket, szüleik nevét, foglalkozását, munkahelyét Ismerjék lakóhelyük és óvodájuk nevét és a környezetükben lévő intézmények rendeltetését Különbséget tudjanak tenni az évszakok és a napszakok között, ismerjék jelenségek közötti összefüggéseket Ismerjék és gyakorolják az elemi közlekedés szabályait Az általuk megismert természeti-, tárgyi-, és emberi világban különböző szempontok szerint tudjanak csoportosítani Tudjanak számlálni a 10-es számkörben, összehasonlítani mennyiség, nagyság, forma, szín szerint Legyenek képesek megkülönböztetni az irányokat, értik a helyeket-, helyzeteket kifejező névutókat Vegyenek rész elemi természetvédelmi tevékenységekben (téli madárvédelem, környezethigiénia, víz – Balaton – védelem.) Alkalmazzák a beszédhelyzethez igazodó anyanyelvi szabályokat (helyes köszönés, bemutatkozás, megszólítás, vélemény-nyilvánítás, kérés, tudakozódás, üzenetközvetítés).

6.7. Munka jellegű tevékenységek Alapelv: Az óvodai élet, a nevelési folyamat szerves része. Személyiségfejlesztő, önkifejezési lehetőség a kisgyermek számára. Cél: Önként és örömmel végzett játékos tevékenység során olyan képességek, készségek, tulajdonságok kialakítása, melyek pozitívan befolyásolják a gyermekek közösségi

kapcsolatát, kötelességérzetüket. Feladat: -

-

-

A gyermeki munka és munkajellegű tevékenységek során fejlődjön kitartásuk, felelősségtudatuk, türelmük, céltudatosságuk A játékból kibontakozó munkajellegű tevékenységek során váljon pozitívvá a munkához való viszonyuk, szerezzenek tapasztalatokat, ismereteket. Feltételek biztosítása mellett, először segítséggel, később öntevékenyen is végezzenek olyan munkajellegű tevékenységeket, amelyek fejlesztik kitartásukat, felelősségérzetüket Ismerjenek meg munkaeszközöket, azok tulajdonságait, ésszerű technikákat, célirányos használatot Az egyes munkafajták fokozatosan kerüljenek bevezetésre, majd váljanak rendszeres, folyamatos tevékenységgé A közösen végzett tevékenységek során becsüljék meg mások munkáját, fejlődjön egymáshoz való alkalmazkodásuk A részfeladatok megosztása és a döntési képesség gyakorlása Az óvónő a gyermekekkel együttműködve folyamatosan értékelje a gyermeki munkákat. A pozitív értékelés kerüljön előtérbe és fejlődjön a gyermekek önértékelése Alakuljon a gyermekekben az esztétikus, tiszta, rendezett környezet iránti igény, ezek kialakításában és fenntartásában legyenek aktív, cselekvő résztvevők.

Pedagógiai gyakorlatunkban a folyamatos napirend, a játék szervezeti kereteinek kötetlensége és nyitottsága kedvez az önállóság fejlődésében. Megnövekszik az önkiszolgálás és az egyéni megbízatások szerepe, lehetőség nyílik a feladatok különböző oldalú megközelítésére, egyéni megoldásra, többszöri gyakorlásra. A vegyes életkorú csoportszervezésben jobban érvényesül a nagyobbak mintaadó státusza, a korosztályonkénti együttműködés, a gyermeki, az egymást segítő empatikus magatartás. Az óvodában, az ott dolgozó felnőttek, de elsősorban az óvónők mintaadó szerepe rendkívül fontos. A legfontosabb, hogy a gyermekek minél gyakrabban át tudják élni a munka örömét, a célért vállalt erőfeszítés szépségét, nehézségét. Óvodáskorban a legjelentősebb munkajellegű tevékenység az önkiszolgáló munka. A saját magukkal kapcsolatos tevékenységek – testápolás, étkezés, öltözködés, környezetük rendben tartása. Óvodánkban a mindennapi (játékok elrakása, teremrendezés,) és alkalomszerű (évszakokkal, ünnepekkel kapcsolatos megbízatások) munkajellegű tevékenységekben a gyermekek önként, egyéni fejlettségeik, képességeik szerint kapcsolódnak be. A naposi munka bevezetésére akkor kerülhet sor, ha a gyermekek az önkiszolgálást készségszinten végzik. Az állandó és alkalomszerű munkáknál egyaránt fontos a felnőttek átgondolt, konstruktív tervezése, vezetése. Örömmel, szívesen vesznek részt a gyermekek a munkában, ha sok buzdítást, elismerést, dicséretet kapnak, ha az óvónő képességeik ismeretében értékeli teljesítményüket. A személyre szóló pozitív megerősítések így kedvezően hatnak a gyermekek önértékelő képességére. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére:

-

A gyermekek felfedezik a közösen végzett munka örömét. Felismerik, hogy a munka eredménye akkor örömteli, ha pontosan, a szabályoknak megfelelően végzik. Egyéni megbízatásokat szívesen vállalnak, örömmel és pontosan teljesítik. Felismerik, látják és tudják az eszközök használatával járó veszélyeket, önállóan betartják az ide vonatkozó szabályokat. A naposi munkát igényesen, pontosan, esztétikusan végzik, megtapasztalva a társaikért végzett munka örömét. Szívesen segítenek egymásnak, a felnőtteknek és kisebb társaiknak. Szeretnek meglepetést, ajándékot készíteni szüleiknek, kisebb társaiknak. A munka öröm számukra, eredményét sikerként élik meg. Fejlődik együttműködő képességük és kommunikációs készségük.

6.8. Tanulás – differenciált egyéni fejlesztés Alapelvünk: A folyamatos játékba épül be a tudatosan szervezett tanulás. Az óvodában a gyermek bármit csinál, abból tanul, de nem kell ezt tudnia. Cél: Mindenféle ismeret valódi örömforrás legyen a kisgyermek életében. A tanulás folyamatában fejlődjön megismerési képességük, alakuljon képszerű gondolkodásuk, fejlődjön beszédészlelésük, a beszédértésük, a szóbeli kifejezőképességük, problémamegoldó gondolkodásuk. Feladat: -

Kellő motivációval és indirekt „felhívó magatartással” kell megteremteni a tanulás lélektani feltételeit A tanulás irányítása gyermekközpontú legyen, A tanulás a játék keretében, illetve a játékos tanulás–tanítás folyamatában valósuljon meg A tanulás tegye lehetővé, hogy a gyermek önmaga lehetőségeihez képest fejlődjön, egyéni képesség szintjének megfelelően. A kisgyermek fejlesztésének tartalmi eszközei komplex módon érvényesüljenek. A gyermekek kutató kíváncsiságának és az új iránti fogékonyságának fenntartásával, a tudás, a tanulás utáni vágy felébresztésével, alkalmassá kell tenni őket az iskolai élet megkezdésére.

A szabadon választott játék során szerzett ismeretek egy idő után spontán beépülnek az ismeretrendszerbe, felidézhetők és felhasználhatók lesznek azonos, hasonló és eltérő szituációkban is. A gyermek tanul, igyekszik felhasználni a tapasztalataiból mindazt, ami számára

fontos, ami eredményt, sikert hoz, amiért dicséretet kap, aminek hatására jól érzi magát, barátokat szerez. A játékba ágyazott tanulás során utánzással, mintakövetéssel sajátítja el a gyermek az alapvető magatartási szokásokat. Ebben a folyamatban a legfontosabb az utánozható pozitív példa megerősítése, hogy a gyermeket hiteles személyek vegyék körül, és mindez tevékenységbe ágyazva valósuljon meg! A spontán, játékos tapasztalatszerzés során a gyermekek érdeklődését elsősorban a játék köti le, amely közben maradandó, összefüggő ismereteket nem szerez a gyermek, mégis sok lehetőség van különböző viszonyításokra, próbálgatásokra, felismerésekre, tapasztalatok szerzésére. A játék során megszerzett tapasztalatok jó alapul szolgálnak a foglalkozások felépítésére. Lehetőséget teremt a próbálkozva felfedező tanulás átélésére Megengedő, oldott légkörű környezetben szabad a gyermeknek próbálkozni! Nagyon jó lehetőség adódik ebben a környezetben az egyéni fejlesztésre, részképességek fejlesztésére. Fontos teendő számunkra, hogy a különböző szociális környezetből érkező gyermekek kíváncsiságát, szóbeli aktivitását fokozzuk. A gyermekek kérdezési kedvét befolyásolják korábbi elraktározott ismereteik, ezért a hiányos ismeretek pótlása, a meglévők gazdagítása, az emlékezet fejlesztése is kedvezően hat a kérdezési kedv kibontakoztatására. Az oldott, derűs légkörben a gyermek másik társa kérdéseiből és az arra adott óvónői válaszokból is tanul. Fontos, hogy a gyermekek egyénenként sok pozitív megerősítést kapjanak nem általános formában, hanem a konkrét cselekedeteik, teljesítményük differenciált, értékelésén keresztül. Pedagógiai gondolkodásunk és programunk szerint a játékba integrált tanulás azt is jelenti, hogy az óvónő által kezdeményezett tevékenységek a játékidőben zajlanak úgy, hogy nincs közben játékelrakás. A gyermekek a tevékenységek befejezése után igényük szerint visszatérhetnek eredeti játékukhoz, vagy újat kezdhetnek. Az egész csoportot érintően, egyetlen egy napon borul fel ez az alapelv, amikor az óvónő szervezett mozgástevékenységet tart. Óvodánkban kötött fogalakozási formát szervezünk napi egy alkalommal, a a középső és iskolába menő korosztály számára. Ez számtalan probléma-, és feladat megoldási lehetőséget ad a gyermekek számára. Az érintett gyerekektől elvárjuk a megkezdett tanulási tevékenység befejezéséig tartó aktív részvételt. A foglalkozásokon a kisebb gyerekek kedvük szerint vehetnek részt, és bármikor abbahagyhatják azt. A fejlődés és fejlesztés várható eredménye az óvodáskor végére:

-

Felismerik az őket körülvevő jelenségeket változásukban is. Felfedezik a konkrét összefüggéseket, ok – okozati viszonyokat

-

Képesek önálló megfigyeléseket végezni, az ismert jelenségek esetében következtetni, ítéletet alkotni Alakul feladattudatuk, növekszik szándékos figyelmük időtartama Gondolataikat érthetően tudják mondatokba foglalni Tudnak alkalmazkodni a tanulás szervezési formáihoz, betartják a kialakított szabályokat Ismerik saját értékeiket és képességeikhez mérten, önállóak a feladat megoldásában.

Az óvónő feladatai az óvodai tevékenységformák tartalmi megvalósulásában: 1. Teremtse meg annak a lehetőségét, hogy a gyermekek saját elgondolásuk szerint, szabadon játszhassanak, amelyhez biztosítsa a nyugodt, élményekben gazdag óvodai életet. 2. Tegye lehetővé, hogy az elmélyült játékhoz szükséges játékeszközök, játék-kiegészítők, a barkácsolás eszközei, az ábrázolás és kézimunka eszközei mindig rendelkezésre álljanak! 3. Szervezze meg a sokféle élményszerzés lehetőségét az udvari játék, séták, kirándulások során. Biztosítson az udvari játék során olyan eszközöket, amelyek segítik a nagymozgások megélésének lehetőségével, a téri érzékelés, észlelés fejlődését. 4. A játékba integrált tanulás elvének megvalósítása érdekében támaszkodjon a gyermekek eredendő kíváncsiságára, tanulás iránti vágyára. Tekintse a játékot a tanulás terének és eszközének. 5. A folyamatos napirend keretében, a játékba ágyazva találja meg a módját a gyermekek egyéni fejlesztésének, a változatos tevékenységek lehetőségének, a foglalkozások megszervezésének, a mesének, versnek, ének-zenének, testi- és testnevelésnek, élményszerző megfigyeléseknek, a környezet és természet megismerése lehetőségének. 6. Gondoskodjon az óvónő arról, hogy a napirendben a munkatevékenységekre biztosított idő a gyermekek rendelkezésére álljon, a gyermekek a munkákat egyéni tempójuknak megfelelően végezhessék. A gyermekek érezzék, hogy munkájukat igénylik, számon tartják, és minden gyermek munkája fontos az egyén és a közösség számára. Érje el, hogy a munka örömteli feladat legyen a gyermekeknek. 7. Az óvónő adjon lehetőséget arra, hogy életszerű helyzetekben, természetes módon, minden gyermek beszélhessen arról, ami foglalkoztatja, érdekli, minden esetben hallgassa meg őket, és saját helyes- és szép beszédével adjon példát a gyermekek számára. 8. Igényes, megfelelően kiválasztott irodalmi alkotások, mesék, versek, mondókák színvonalas előadásával juttassa mindennapi élményhez a gyermekeket. 9. A nap bármely szakában történő közös éneklés örömével keltse fel a gyermekek zenei érdeklődését. Juttassa a gyermekeket az énekléssel és zenehallgatással élményekhez. 10. Tegye lehetővé az óvónő a gyermekeknek, hogy sokféle technika, anyag és eszköz megismerésével vizuális élményüket, egyéni módon kifejezhessék. Ismertesse meg őket az alkotás örömével. 11. Az óvónő irányításával szerezzenek a gyermekek a természeti és társadalmi környezetükben sok olyan tapasztalatot, amely a koruknak megfelelő biztonságos eligazodáshoz, tájékozottsághoz szükséges. Keltse fel környezetük és környezetük védelme iránti érdeklődésüket, megismerő vágyukat 12. Ismertessen meg az óvónő a gyermekekkel sok olyan mozgásos játékot, gyakorlatot, amely elősegíti élettani fejlődésüket, növeli szervezetük erejét, ellenálló – teherbíró képességüket, edzettségüket.

7. Óvodánk hagyományos ünnepei, megemlékezései, jeles napjai, egyéb rendezvényei J./ Balatonvilágosi tagóvoda Alapelv: A természet örök körforgását, ismétlődő változásait egyéni- és közös örömként éljük át. Cél: Óvodánkban az ünnepi alkalmakat úgy szervezzük, hogy közben kihasználjuk ezek személyiség- és közösségformáló erejét. Feladat: Megfelelő környezeti és lélektani feltételek megteremtésével, váljék érzékelhetővé a különböző típusú ünnepek eltérő tartalma, hangulata. (várakozó, meghitt, örömteli, mókázó, játékos, emelkedett) Az ünnepi alkalmakat megelőző készülődés, együttjátszás, együtt munkálkodás, tervezgetés örömtelivé, izgalmassá teszi a várakozás időszakát. Kellemes emlékképeik felidézése nyomán a gyerekek ilyenkor különösen aktívak. Az ünnepi alkalmak, a hagyományok lehetnek egyénre szólóak, csoportonként és az egész óvodára szervezettek.

Alkalmaink: Egyéni hagyomány a születésnapok megünneplése. A születésnapokat csoportonként ünnepeljük, és az azonos hónapban született gyermekeket egy kijelölt napon köszöntjük. Gyertyát gyújtunk, zenét hallgatunk a szülők által behozott süteményt, üdítőt fogyasztjuk. Apró ajándékkal kedveskedünk.

Augusztus vége: Az új óvodások és szüleik fogadása. (Óvodánk bemutatása, ismerkedés az itt dolgozókkal.) Október: -

Őszünnep (előzőleg termények begyűjtése, gyümölcsök kóstolgatása, közös kompót készítés , gyümölcsaszalás, búcsú az őszi Balatontól-séta Október 23. – nemzeti ünnep (érzelmileg átélhető módon)- ellátogatunk a közeli emlékműhöz

November Az adventi ünnepkör kezdete. Ráhangolódás a közelgő ünnepekre, adventi koszorún az

első gyertya meggyújtása December Mikulás napja (dalokkal, versekkel, várjuk a Mikulást) Adventi ünnepkör folytatása néphagyományokkal, Luca napi búza hajtatása, Borbála napi ághajtatás  - Karácsony: ünnepi díszbe öltözik óvodánk ajándékok készítése, mézeskalács sütés  A gyermekekhez érzelmileg legközelebb álló ünnep. Meghitt, csendes, titkos, örömteli, várakozó. Az egymásra odafigyelés fontosságának, az ajándékozás örömének átélése egyéni és csoportos formában egyaránt. -

Január Újévköszöntő: népi jókívánságok, egymás köszöntése. Február Farsang: télbúcsúztató ünnep, amit a Szülői Munkaközösség szervez a helyi kultúrházban. A gyermekek jelmezbe öltöznek. Vidám, mókás, nevetős, mondókákat énekeket tanulunk, farsangi játékokat játszunk. Március - A Víz Világnapja- a Balaton megkoszorúzása - Húsvét (díszek készítése, teremdíszítés, nyuszi fészek készítése, tojásfestés, locsolkodás) Az alkalomhoz illő mondókákat, verseket tanulnak a gyerekek. - Március 15. Nemzeti ünnep (gyermekek számára átélhető, egyszerű hagyományaival – huszárjáték, csákók, zászlók készítése). Április A Föld napja. (Természeti környezetünk védelme, kavicsgyűjtögetés, ismerkedés a földgömbbel, térkép nézegetése, helyi térkép készítése, virág ültetés, veteményezés.) Május -

Madarak és Fák Napja (játékos vetélkedő) Anyák napja (édesanyjukat, nagymamáikat köszöntik a gyerekek alkalmi versekkel, dalokkal, virággal, saját készítésű ajándékkal) Gyermeknap (Községgel közös rendezvény)

Június -

Ballagás (Az iskolába készülő gyermekek búcsúztatása – ballagó tarisznya, ajándék.)

Minden ünnepi alkalommal jellemző külsőség, a csoportok megfelelő díszítése, az ünnepi terítés, étrend és a gyermekek, felnőttek alkalomhoz illő öltözködése.

A kompetencia alapú óvodai programcsomag alkalmazása

Mottó: mindegy, hogy képességeid mekkorák, fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk” / Weöres Sándor/

A programcsomag bevezetésének célja és feladata Célja:        

A gyermeki aktivitás, motiváltság, kíváncsiság ébren tartása és kielégítése, a kreativitás előtérbe helyezése. Az ismeretközpontú oktatásról, a fenntartható fejlődéshez szükséges kompetenciákra,ismeret, attitűd, képesség, hármas egységérehelyezni a hangsúlyt Olyan tervszerű, tudatos célirányos pedagógiai tevékenység alkalmazása, mely az óvodapedagógia hagyományaira, értékeire épít, de a megváltozott körülményekhez alkalmazkodik Az inkluzív pedagógiának, mint szemléletnek gyakorlati segítése A érzelemnek, erkölcsi nevelésnek előtérbe helyezése A környezettudatos magatartás kialakítása. A családokkal való együttműködés, a családok segítése, erősítése. Óvodáskor végére iskolára alkalmas gyerekeket bízni a szülőkre.

Feladata: 

Olyan felkínált, választható témák (Komplex Fejlesztési Tervenként 8-8-8-8), tevékenységi körök (játék, munka, tanulás), szervezeti keretek (frontális, csoportos, egyéni), differenciálási eljárások (szervezési módok, feladatrendszerek), és munkaformák (frontális, csoportmunka-ezen belül homogén, illetve heterogén csoport-, valamint egyéni munka) ajánlása, melyek pedagógiai céljainkat szolgálják.

A kompetencia alapú programcsomag alapelvei:     

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és nevelést. A gyermek fejlődésének alapja, hogy gondoskodó szeretet, és biztonság vegye körül. Egyéni differenciált bánásmód szükséges a személyes, bensőséges kapcsolat kialakításához, mely minden gyermeket megillet. A sajátos nevelési igényű gyermek is teljes értékű ember. Joga, hogy megfelelő, elfogadó, ugyanakkor fejlesztő hatású környezetben éljen fejlődjön. Óvodás életkorban a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete

          

A munkajellegű tevékenység is tartalmaz játékos elemeket. Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során megéli a gyermek a közösségért való tevékenykedés örömét is. A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el, melyet képes alkalmazni. A játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja. Az óvodában komplex nevelés folyik. Az anyanyelvi nevelés áthatja az óvodai nevelést, tartalma a nevelés eszközeinek és a gyermeki tevékenységrendszernek. Az ismeretanyagot tartalmazó tevékenységrendszer a gyermekek érdeklődésére, cselekvésére, előzetes tudására, tapasztalataira épül. Az óvodapedagógus az ismeretek tapasztalati úton történő megszerzéséhez segíti hozzá a gyermeket. A közösségi nevelés alapelve, hogy a gyermek, mint egyén találja meg helyét a közösségben. Váljék igényévé a csoporttal való együttműködés, ugyanakkor –ha arra van igénye-egyedül is tevékenykedhessen. A gyermek számára biztonságot nyújt a megalapozott és következetes, ám rugalmas szokásrendszer. Fontos a megfelelő életvitel, az egészséges életmód iránti igény kialakítása, a felfokozott mozgásszükséglet kielégítése. Szükséges a családok nevelési szokásainak megismerése, közelítése az óvodai nevelési szokásokhoz.

A kompetencia alapú programcsomag komplex fejlesztési terve: A képességfejlesztés az elsődleges, ennek szolgálatában áll a minden nevelési területre kiterjedő törzs-és kiegészítő anyag. Az integráló nevelési terület-megegyezően az ONAP-pal-a külső világ tevékeny megismerése, ezen belül a matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése. Az integrált nevelési területek- az anyanyelvi nevelés, irodalmi nevelés, vizuális nevelészárják a komplexitást. Ezek a nevelési területek adják a törzsanyagot. A komplex fejlesztési terv felosztása az ősmagyarok és a magyar kultúra jelkép rendszerét hordozza.    

Levegő: július, augusztus, szeptember Tűz: október, november, december Víz: január, február, március Föld: április, május, június

A négy komplex fejlesztési terv három fejlesztési tématerv köré csoportosul:   

Család Élő-és élettelen világ Közösségi nevelés

A kiegészítő anyag a világ megismeréséhez ad segítséget:        

Környezeti szabályjáték gyűjtemény Néphagyomány Játékok bábokkal, játékok a meseládikóval Bábjáték Játék, tánc, élet Zenevarázs-új utak az óvodai zenei nevelés zene-és mozgásvilágában Varázseszközök az óvodában- érzelmi, erkölcsi kompetenciák alakítása játékkal, verssel, mesével Kóstolgató- vers-és mesegyűjtemény

A kompetencia alapú programcsomag mérési és értékelési rendszere A kompetencia alapú programcsomag értékrendje összhangban van az Óvodai nevelés országos alapprogramjában foglaltakkal, azzal az óvoda –és gyermekképpel, azokkal az eljárásokkal, amelyek abban vannak kifejtve. A kompetenciákon alapuló nevelés, és a gyerekek fejlődésének nyomon követése még inkább megerősíti azt a tényt, hogy minden gyerek saját kompetenciákkal rendelkezik, és ezért minden gyerek fejlődését saját magához kell mérni, és ily módon értékelni. Ahhoz, hogy tudjuk mely területeken kell a gyermeknek fejlődnie meg kell őt ismernünk. Ehhez olyan megismerési eljárásokat alkalmazunk, mely eredményeként eljutunk a célhoz. A folyamatos megismerés, vagyis a fejlődés nyomon követése adja meg a fejlesztés alapját, azt a bázist, ahonnan folytathatjuk további teendőnket. Munkánk során, mivel a gyermek folyamatosan érik, változik, csak egy-egy állapotot rögzíthetünk, de ezt az év folyamán folyamatosan tesszük, a nap bármely szakában, írásbeli feljegyzések formájában rögzítve (naplóban, külön füzetben, lapokra stb.), amiket a tudatosság, az összerendezett munka, a megjelenítés, valamint a fejleszthetőség alapját képező dokumentáció kedvéért, táblázatban való megjelenítéssel egészítünk ki. A táblázatot évente kétszer, tanév elején, és tanév végén töltjük ki, az időpontokat rugalmasan kezelve, a gyermekeket természetes élethelyzetben, könnyebb és nehezebb játékokban, kérdések, beszélgetés, feladatok, cselekedtetés formájában vizsgálva.( Dr. Bakonyi Anna szempontrendszere nyomán) Mérésünk nem standard, mivel abból indulunk ki, hogy nincs végcél, a különböző szinteknek egyformán létjogosultsága van. A gyerekek képességei egyéni, sajátos fejlődési mintázatot mutatnak.   

1. szint: sajátos nevelési igényű gyerekek 2. szint: standardhoz közelítő képességű gyerekek 3. szint: tehetséges, kreatív képességgel rendelkező gyerekek

A gyermekek megfigyelését célzó szempontsor I. Szociális képességek 1. Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi szint, szokásismeret 2. Érzelmek, motivációk, beállítódás, akarati megnyilvánulások II. Értelmi képességek 1.Kognitív szféra a. Gondolkodási műveletek b. Pszichikus funkciók működése 2. Érzékszervi szféra, percepció III. Verbális képességek 1.Nyelvhasználat a.Az összefüggő folyamatos beszéd megjelenése b. A beszéd tisztasága, nyelvhelyesség 2. Verbális kommunikáció a. Beszédértés b. Nyelvi kifejezőkészség IV. Testi képességek 1. Nagymozgások a. Mozgáskoordináció, motoros képességek b. Téri tájékozódás nagymozgással, a cselekvés szintjén 2. Finommotorikus mozgások a. Ábrázoló tevékenység b. Ábrázolás a mindennapi életben

A NEVELÉSI PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES, A NEVELŐMUNKÁT SEGÍTŐ ESZKÖZÖK ÉS A FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE Eszközellátottság A játéktevékenység eszközrendszere: ellátottságunk e tekintetben jónak mondható.

Fejlesztési feladat: pótlásuk, kiegészítésük folyamatos beszerzéssel, szerepjátékot gazdagító eszközökkel.

különös tekintettel a

A tanulás eszközei Értelmi képességeket- és kreativitást fejlesztő eszközök: Készleteink: MINIMAT, logikai játékok, színes rúd készlet, korong, pálcika, növények,emberek,állatok-világa,memóriakártyák, saját készítési eszközök, szemléltető poszterek, az egyéni képességfejlesztést segítő feladatlapok Audiovizuális eszközök ( TV, videolejátszó, rádiómagnó, dvd dia képnéző).

lejátszó, diavetítő,

Rendelkezésünkre állnak még egyéni képességfejlesztést szolgáló eszközök (Ravensburger játékok, klip- klap könyvek, dominók, ) Ábrázoló tevékenységet fejlesztő anyagok, eszközök: A gyermek finommotoros mozgásfejlesztéséhez nélkülözhetetlen kellékei, eszközei – korcsoportonként megfelelő színes ceruzák, kréták, festékek, ollók, papírok, textíliák stb. Különféle játékformák eszközei: mozgásos játékok, szerepjátékok, építő konstruáló játékok, szabályjátékok, dramatizálás és bábozás, barkácsolás eszközei Mozgáskultúrát, mozgásfejlődést segítő, mozgásigényt kielégítő eszközök: Greiswald elemek, padok, tornaszivacsok, torna karikák, zsámolyok, trambulin, gördeszka, roller, gólyaláb, labdák, kötelek, babzsák, biciklik, rollerek, kismotorok

Ének, zene, énekes játékok eszközei: Cintányér, zenei háromszög, dob, ritmuspálca, különféle ritmus hangszerek, triola, xilofon, az énekes játékok kellékei Az anyanyelv fejlesztésének, a kommunikációs képességek fejlesztésének eszközei: Kesztyű-és ujjbáb, fakanál-és síkbábkészlet

Könyvellátottság - a gyermekeknek készült mesekönyvek és ismeretszerző könyvek beszerzése és folyamatos pótlása mindig kiemelt feladat volt, így az ellátottságunk ezen a területen jónak mondható. Szakkönyvellátottságunk megfelelő.

8. A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelési és fejlesztési programja Programunkban alapelvnek tekintjük: „... a gyermeket különleges védelem illeti meg és a törvény és más eszközök által nyújtott lehetőségek, hogy fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, lelkileg és társadalmilag egészségesen és normálisan tudjon fejlődni, szabadságban és méltóságban.” (A gyermek jogai az ENSZ által 1959-ben deklarált közlemény alapján.) Ehhez törvényes hátteret a

közoktatás és benne az óvodák részére az 1993. LXXIX. törvény, továbbá a 255/2009.(11.20.) Korm.

rendelet

az

óvodai

nevelés

országos

alapprogramjának

kiadásáról

szóló

137/1996.(VIII.28.) Korm. rendelet, továbbá a 2/2005.(III.01.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve a kiindulópont. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszünk. A családdal szoros együttműködésben nevelésünk hatására a sajátos nevelési igényű kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény (esetünkben: hallássérült-, értelmi, beszédfogyatékos) szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami további önálló cselekvéshez szükséges. A program célja: 

Olyan feltételrendszer biztosítása, mely figyelembe veszi a speciális nevelési szükségleteket, a tünetek változatosságát és az elvárások a gyermekek egyéni fejlődési üteméhez igazodnak



Az egyéni képességek, fejlettség mellett elérhető lehető legjobb szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése



A testi-, érzékszervi-, szociális-, kommunikációs készségek hiányának specifikus módszerekkel való kompenzálása, illetve habilitációs fejlesztése



A 3-7 éves – Szakértői Bizottság szerint integrálható, - a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai közösségben való nevelése, a sajátos nevelési igényből következő hátrányok csökkentése, az ép és a sajátos nevelési igényű gyermekek közötti kölcsönös elfogadás és tolerancia kialakítása, az egyes gyermekek felkészítése a megfelelő iskolakezdésre.

Az óvodapedagógus feladata: 

A gyógypedagógus segítségével, irányításával habilitációs, rehabilitációs fejlesztés, a sérült

területek,

képességek

fejlesztése,

kompenzálása

játékos,

életkorhoz,

terhelhetőségéhez alkalmazkodó egyéni (külön) és csoportos (közös) foglalkozási formában 

Differenciált, egyéni bánásmód az eltérő fejlődés lehetőségének biztosítása



Védettség biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek szocializációjának elősegítése

 

Önállóságra nevelés Mindazon speciális eszközök, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs lehetőségek biztosítása, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz



Szükség esetén egyéni fejlesztési terv készítése, individuális módszerek, technikák alkalmazása



Egy-egy nevelési helyzet problémamegoldásához alternatívák keresése



Egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség megvalósítása

Prevenció: A gyermekek állapotromlásának megelőzése, mely nem csupán a testi állapot romlására kell, hogy vonatkozzon, hanem az egész személyiségre együttesen Korrekció: Mind a testi, mind pedig a személyiségben bekövetkezett változásokat a legmagasabb szinten javítsuk. A súlypont mindig a legfőbb hiányosság korrekción van. Kompenzáció: A sérült, kiesett funkciókat más tevékenységekkel igyekszünk helyettesíteni. A fejlesztés differenciált szervezeti formáinak biztosítása Mozgásfejlesztés 

nagymozgás fejlesztés - alapmozgásformák kialakítása - javítása - gyakoroltatása



egyensúlyérzék fejlesztése - statikus helyzetben - dinamikus helyzetben



finommotorika fejlesztése - szem-kéz - szem-láb - kéz-kéz - szem-kéz-láb koordináció - beszédszervek

Testséma, téri orientáció



Testrészek megismerése, megnevezése, felismerése - saját magukon - másokon



Testrészek funkcióinak megismerése játékos mozgásgyakorlatok segítségével



Énkép, én-tudat, testséma fejlesztése – térbeli helyzetek viszonyítása saját testéhez (előtt, mögött, mellett, alatt, fölött, esetleg jobb-bal irányok)

Kognitív fejlesztés: 

Bazális stimuláció - vizuális - auditív - motoros - taktilis érzékelés, észlelés, figyelem fejlesztése



Intellektuális készségek



Gondolkodási folyamatok

Szociális készségek fejlesztése: 

A gyermekek képességszintjének megfelelő szociális viselkedési formák, illetve az ezt megalapozó elemi készségek tanítása, fejlesztése: köszönés, szemkontaktus felvétele, stb.



Elemi szabályrendszerek betartatása, késleltetés, kivárás képességének alakítása

Önkiszolgálásra nevelés: 

Rendszeres napirend kialakítása



Étkezési szokások alakítása



Tisztálkodási szokások kialakítása

Nyelv és kommunikáció fejlesztése: 

Befogadó nyelv és kommunikáció - beszédészlelés - beszédértés fejlesztése



Kifejező beszéd és kommunikáció - nonverbális kommunikáció - verbális kommunikáció - beszédprodukció fejlesztése

Játékra nevelés: 1. Az adekvált játékhasználat megtanítása - gyakorló

- konstruáló - elemi szerepjáték szintjén 

Egymás melletti és együttes játék megvalósítása - szabályok - szokások - sorrendiség betartása

A szituációk, a közös tevékenységek egyben a szocializáció fő színterét is jelentik.

Nevelésünk keretei Egészséges életmódra nevelés, gondozás A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 1. Az óvodába lépés kiinduló állapotához képest testileg és lelkileg harmonikusan fejlődnek, valamint képességeikhez mérten elsajátították és alkalmazzák az egészséges életmód szokásait Szocializáció, közösségi-, érzelmi nevelés A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

A csoportba sikeresen beilleszkedtek



Ismerik és betartják a csoport szokásait, szabályait



Kialakult én-képpel rendelkeznek, mely tükrözi aktuális állapotukat, fejlettségi szintjüket



Felismerik, ha segítségre van szükségük, segítséget kérnek és elfogadják azt

Értelmi nevelés, anyanyelvi nevelés A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: o A sokoldalú érzékszervi megtapasztalás és játékba épített ismeretszerzés révén reális ismereteik, fogalmaik alakulnak ki a környező világról o Képességeikhez mérten alkalmazzák az elemi gondolkodási műveleteket Tevékenységi formák:

Játék A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

Ismerik és használni tudják a csoport játékeszközeit



A pedagógus irányításával, mintaadásával képesek aktívan részt venni gyakorló-, konstruáló-, didaktikus- és egyszerű szabályjátékokban



Spontán játéktevékenységeket kezdeményeznek

Munka jellegű tevékenységek A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: o Képességeikhez mérten részt vesznek a közösségi tevékenységekben o Az önkiszolgálás terén sérültségük mértéke szerint megfelelően önállóak Mozgás A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

Szeretnek mozogni, képesek a tanult mozgásformák alkalmazására



Testképük, testsémájuk, mozgásuk rendezettebbé válik

Tanulás A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

A környezet megtapasztalásából kiindulva, játékos keretek között szerzett ismeretekkel rendelkeznek



Egyéni

elképzeléseik

függvényében

megtapasztalnak

elemi

összefüggéseket. A

begyakorolt feladatokat segítséggel végzik. 8.1. A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során Óvodánkba érzékszervi ( hallássérült) értelmi és beszédfogyatékos, gyermekeket fogadunk. Magunkénak érezzük és alkalmazzuk a 2/2005.(III.1) OM rendelet előírását.

8.1.1. A súlyosan hallássérült – siket – és enyhébben hallássérült – nagyothalló gyermek A súlyosan hallássérült – siket – és enyhébben hallássérült – nagyothalló – gyermekek

hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértetésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt – az állapot fennmaradása esetén – a beszédkommunikációban az érthető ejtés teljesen elmarad, vagy erősen sérül. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakítása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozhat. A legkorábbi életkortól alkalmazott orvosiegészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes alkalmazása megvalósításával a súlyos következmények csökkenthetők. A megfelelő otológiai, audiológiai gondozás, a korszerű hallókészülékkel történő ellátás és hallásjavító műtétek mellett a speciális pedagógiai segítség eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhető, hogy a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek jelzi a hang érzékelését. Képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére. A beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. Megindul a passzív és aktív szókincs fejlődése, akusztikusan is körvonalazódnak az első aktív szavak. Mindez a szülők folyamatos közreműködését és együttműködését is igényli. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan hallássérült szülők gyermekeire. Nagy részük használja a jelkommunikációt vagy annak elemeit, mint kifejezőeszközt. Kívánatos, hogy a (gyógy)pedagógus oly mértékben legyen jártas a jelnyelv használatában, hogy azt, valamint az ujj-abc-t szükség esetén fel tudja használni a gyermekkel való kommunikációban és a hallássérült szülőkkel való érintkezésben. Az enyhébb hallássérült (nagyothalló) és a korai életkorban cochlea implantált kisgyermekek képessé válnak a hallásra épített kommunikációra. A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a hallássérült kisgyermekek egy része további speciális segítséggel halló társaival együtt vehet részt az óvodai nevelésben. A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata – a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve - a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Ez függ a hallásállapottól és a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben és eltérő módon befolyásoló egyéb tényezőktől (például mentális állapot, szociokulturális környezet stb.). Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket. A fejlesztés feladatai:

a) A súlyos fokban hallássérült – siket – (a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga 90dB vagy nagyobb veszteséget mutat) óvodás életkorban történő fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a hallás fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció. Az óvodai nevelés során arra kell törekedni. Hogy a súlyos fokban hallássérült kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete igyekezzen a gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait megérteni. Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó feladat a kognitív funkciók és az érzelmi élet fejlesztése, alapvető önkiszolgálási szokások elsajátítása, az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell fejleszteni a beszédértést, a szókincset, szájról olvasási készséget, érthető kiejtésre nevelést.

A nyelvi kommunikáció

megalapozása érdekében kívánatos, hogy értsék legalább 300-400 szó terjedelemben a hozzájuk intézett kérdéseket, közléseket, azok globális szóképi felismerését, mondatba foglalt formában is. b) Az enyhe fokban hallássérült – nagyothalló – gyermekek a beszédtartományban mért hallásszintek enyhe nagyothallás esetében 30-45 dB, súlyos esetben 65-90 dB hallásveszteséget mutatnak. A nagyothalló óvodás korú gyermekek az emberi beszédhang, a környezeti hangok korlátozott

felfogására,

differenciálására

képesek.

Beszédfejlődésük

késve,

spontán

(hallókészülék segítségével), esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg. A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció megindítása, a kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, a beszédértés, a szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a beszédérthetőség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló gyermekek különböző mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi teljesítményét. A hallássérült kisgyermek eredményes fejlesztésének feltétele a gyermeket körülvevő környezet minden elemében a nyelvi kommunikáció helyzetekhez kötött alkalmazása, szükség esetén a beszédértés és a konkrét megnyilvánulást segítő egyéb eszközrendszerek használata, valamint a családi szociális háttér bekapcsolása a kommunikációfejlesztés rendszerébe. c) A hallásukat műtéti úton helyreállított/létrehozott (pl. cochlea implantált) hallássérült gyermekeknél – egyik vagy mindkét oldalon végzett hallásjavító műtét után – fizikai értelemben közel ép hallás mérhető. Fejlesztésük stratégiája döntően a beszédhallásra alapozott módszerek alkalmazásával történik. Szövegértésük, hangzó beszéd produkciójuk fejlődése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlődésével. Fejleszthetőségük, fejlődési ütemük döntően függ a műtét időpontjától. A minél korábban végzett hallásjavító műtét előtti és utáni pedagógiai habilitációs és rehabilitációs fejlesztés – valamint azzal párhuzamosan - , az audiológiai gondozás eredményezi a nyelvi fejlődés gyorsabb, magasabb szintű elsajátítását. Fejlesztésük kívánatos színtere az ép

hallásúak környezetében van. Teljesítményüket döntően befolyásolja intellektusuk, esetleges – a pszichés fejlődés zavara miatti – beszéd-, nyelvtanulási akadályozottságuk.

8.1.2. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás gyermekekkel való együttnevelés; az egyéni fejlettséghez igazodó, tervezett, személyre szabott bánásmód biztosítása. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikációt, a készségek és képességek fejlődését segítik az együttesen megélt élmények, tapasztalások, minták. Az integrált óvodai nevelés keretein belül gondoskodni kell a gyermek számára meghatározott mértékű gyógypedagógiai megsegítésről. 8.1.3. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése korai fejlesztésen alapul. A kis lépések elvét alkalmazva a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe vevő képességfejlesztésüket kellő időt alkalmat biztosít: a./az alapmozgások kialakítására, korrekciójára, fejlesztésére b./kontaktus, kooperációs készség, nonverbális, verbális kommunikáció fejlesztésére c./beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, szókincs bővítésére d./alapvető - önkiszolgálási, - gondozási tevékenységek, szokások kialakításának elősegítése e./adekvált játékhasználat elsajátítására, kognitív funkciók fejlesztésére. Mindezek kialakításánál kiemelt jelentőségű szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a mintakövetésnek, a gesztussal kísért egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a játékos mozgásnak, a sok ismétlésnek. Mindezek az integrált óvodai nevelés egészének folyamataiban, valamint a gyermek számára meghatározott gyógypedagógiai megsegítés során együttesen valósulnak meg. 8.1.4. A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek A beszédfejlődésben súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája, illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik. Mindez az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében, a beszédszervek gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, a szegényes szókincsben, a beszédmozgásokról szerzett emlékképek felhasználásának hiányában, a grammatikai fejletlenségben, az utánzóképesség gyengeségében nyilvánul meg. A fejlesztés az

anyanyelvi nevelést középpontba állító, speciális terápiákat alkalmazó intenzív, komplex – az életkori sajátosságokat, az életkori sajátosságokat, a játékosság elvét szem előtt tartó – nevelési környezetben valósulhat meg. Az óvodai nevelés során az anyanyelvi nevelés, a mozgás, a kommunikáció, illetve a vizuomotoros koordinációs készség fejlesztése, a speciális terápiák alkalmazása (diszlexia-prevenció, grafomotoros fejlesztés stb.) segít az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésében. A beszédhibás gyermek óvodai együtt nevelése mindennapos része az óvodai munkának. A sérült beszédfejlődés nagyban befolyásolja a gondolkodás és az ismeretszerzés minőségét, aminek következménye

lehet az egyenetlen értelmi fejlődés és a

diszharmonikus személyiség. Feladatunk, hogy a gyermek képességeit játékon és célzott tevékenységeken keresztül komplex módon fejlesszük. A sérült, lemaradt gyermeket minden területen és formában ösztönözni kell a beszédre, a gondolkodásra. Célok: - a személyiség egészének komplex fejlesztése - megfelelő motivációs bázis kiépítése 9.Az óvodai nevelés kulcsszereplője az óvodapedagógus és a nevelési munkát segítő egyéb munkatársak szerepe együttműködése. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja, továbbá helyi óvodai nevelési programunk is hangsúlyosan kezeli az óvodapedagógusok nevelésben betöltött szerepének fontosságát, a nevelés kulcsszereplőjének nevezve. Az óvodapedagógus modellt, mintát jelent a gyermekek számára, magatartása megengedő, módszereiben az egyes gyermek igényeihez, fejlettségi szintjéhez igazodik. Az óvodapedagógus személyisége az elfogadó, segítő és támogató attitűdön alapul, mely egyben feltétele az inkluzív nevelésnek. Az óvodai nevelésben a dajkák pedagógiai munkát segítő funkciója, az óvodapedagógusokkal való együttműködésüknek szerepe a gyermek egyéni szükségletein alapul; a differenciált, egyéni bánásmódot priorizáló nevelés hangsúlyos, nélkülözhetetlen segítője az egész napos óvodai nevelés során. Azokban a tagintézményekben, ahol a fenntartó önkormányzat biztosítja a fűtő- karbantartó illetve (esetleg) takarító munkatársakat, az ő összehangolt tevékenységük tovább gazdagítja az óvodai nevelés komplex feltételeinek biztosítását. 10. A gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység „A gyermekjogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a

gyermekek nevelésével, oktatásával, ügyeinek intézésével foglalkozik” (részlet az 1997.évi XXXI. törvényből.) A gyermek és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység meghatározásakor a közoktatási törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. Törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2009.évi LXXIX. Törvény rendelkezései, valamint az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV Törvény rendelkezései az irányadóak. Alapelvei: A gyermek jogainak, mindenek felett álló érdekeinek maximális védelme. A gyermek személyiségének, a családok világnézetének, értékrendjének tiszteletben tartása. A családok gyermek iránti felelősségének erősítése. Az óvodai nevelés egészét átfogó gyermekvédelmi munka működtetése. Maximális tapintat, őszinte segítőszándék kinyilatkoztatása. Az egyenlő bánásmód követelményének evidenciája. A tevékenység célja: 

Tárja fel azokat a körülményeket, amelyek a gyermek egészséges testi-lelki és szociális fejlődését hátrányosan befolyásolják, illetve veszélyeztetik.



Segítse elő a hátráltató, veszélyeztető körülmények, problémák orvoslását a helyi társadalom gyermekvédelemben érintett társszerveivel, szakembereivel együtt.



Az óvoda sajátos nevelési-pedagógiai eszköztárával segítse a valamely okból hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetbe került gyermek esélyeinek javulását.



A gyermek számára biztosítsa mindazon jogokat és ellátásokat, amelyek az intézmény számára a vonatkozó jogszabályok és rendeletek előírnak.

A gyermekvédelmi feladatellátás kiindulópontja, hogy az óvodai nevelés gyermekközpontú, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, a családi nevelést kiegészítve a gyermeket óvja-védi, neveli, szocializálja, figyelembe véve a gyermek eltérő fejlődési ütemét. A fentiek érdekében prevenciós, feltáró és problémákat megszüntető tevékenységet végez, ami kiterjed minden gyermekre és a nevelés valamennyi területére. Ennek értelmében minden pedagógus és óvodai dolgozó munkaköri kötelessége a rábízott gyermekek védelme, fejlődésének

pedagógiai eszközökkel való segítése. A gyermekvédelem feladatai 

Prevenció



Helyzetfeltárás



Probléma megszüntetés, segítségnyújtás

A prevenció feladatai: - a gyermeki jogok mindenkori védelme, érvényesítése, - a lelki élet védelme, prevenciós óvodai

programok, tevékenységek által

- egyénenkénti differenciált bánásmód és nevelés megvalósítása A helyzetfeltárás feladatai: - a család és a gyermek mind mélyebb megismerése, szokások, nevelési igények, értékek feltárása, - rendszeres felmérések készítése, a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos, esetleg veszélyeztetett helyzet kiszűrése, megállapítása. A probléma megszüntetés, segítségnyújtás feladatai 

a segítségnyújtás lehetséges formáinak meghatározása,



egyéni utak megtalálása



tudatos, tervezett, célzott foglalkoztatás és fejlesztés,



a szülő, a külső szakemberek támogatásának megnyerése,



tényleges együttműködés a gyermek védelmében közreműködő intézményekkel,



nyomon követés, kontroll.

A tagóvoda vezető gyermekvédelmi feladatai: 

A gyermek mindenek felett álló érdekeinek érvényesítése és ez érvényesülés rendszeres ellenőrzése.



A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok megszervezése és ellátása.



Rendszeres kapcsolat a SIOK Gyermekjóléti és Ifjúságvédelmi Központtal.



A gyermekek rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezése szükség esetén.



A gyermekbalesetek megelőzése érdekében végzett átfogó tevékenység.



Figyelemfelhívás, tájékoztatás az óvodáztatási támogatás kritériumairól.



A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos adminisztrációs tevékenység koordinálása, az adatvédelmi, adatkezelési szabályok betartása és betartatása.

Valamennyi óvodapedagógus gyermekvédelemmel összefüggő kötelessége, hogy: - segítse elő a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek óvodába kerülését, zökkenőmentes beilleszkedését, kísérje figyelemmel a rendszeres óvodalátogatást, szükség esetén jelezze ez igazolatlan hiányzást a tagóvoda vezetőnek, 

a rábízott gyermeket óvja, védje a testi-lelki-erkölcsi károsodástól, küszöbölje ki a gyermekre ható ártalmakat, ellensúlyozva az óvodán kívüli veszélyeztető hatásokat,



működjön

közre

a

gyermek

egészséges

fejlődést

veszélyeztető

körülmények

megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében, 

építsen ki és ápoljon jó kapcsolatot a helyi társadalom gyermekvédelmi rendszerében érintett szervekkel, személyekkel,



segítse a bármely okból hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek esélyteremtését,



a gyermekeket és családjukat a lehetőségekhez képest minél jobban ismerje meg,



a problémákat, a hátrányos helyzet okozta tüneteket ismerje fel, azok okait keresse, ha kell, jelezze szakember szükségességét,



a feltáró munka után az indulási hátrányok kompenzálására készítsen tervet, a felzárkóztató feladatokat szervezze meg (kompetencia határokon belül),



az egészségügyi szűrővizsgálatok lebonyolításában vegyen részt, a szűrést szükség esetén soron kívül javasolja,



alakítson ki a szülőkkel együttműködő kapcsolatot, segítse elő a szülői szerep eredményesebb betöltését,



a családok szociális és anyagi helyzetének megfelelően a különböző támogatásokhoz való hozzájutást javaslatával segítse elő,



az integrált nevelés megvalósulását adott esetben szaktudásával támogassa.

A gyermekvédelmi felelős feladatai: -

feladat ellátási helyhez kapcsolódó valamennyi gyermekvédelmi tevékenység nyomon követése, az óvodavezető gyermekvédelmi munkájának segítése

-

tanácsadások, szülői értekezletek szervezése a szülők számára,

-

valamennyi gyermekcsoportban az egyes gyermekekhez kapcsolódó gyermekvédelmi tevékenységhez egyéni utak, pedagógiai lehetőségek megtalálása /prevenció, korrekció /

-

részt vesz a havonkénti jelzőrendszeri megbeszéléseken /SIOK Gyermekjóléti és Ifjúságvédelmi Központ/

A gyermekvédelmi felelős – óvodapedagógus személyét az óvoda éves munkatervében feladat ellátási helyenként kell meghatározni. A hátrányos helyzet, a veszélyeztetettség és a halmozottan hátrányos helyzet kritériumai Hátrányos helyzetű az a gyermek, aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítottak. Veszélyeztetettség olyan a gyermek, vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, akinek a szülei legfeljebb az általános iskola 8.évfolyamát fejezték be sikeresen és erről önkéntesen írásban nyilatkoztak a Jegyző előtt. Állapotok, körülmények, melyek a gyermek hátrányos,

illetve veszélyeztetettség helyzetét

idézhetik elő: 

A család szerkezetéből adódó hátrányok, -egyszülős családmodell



Egészségkárosodás, tartós betegség



Deviancia a családban, negatív szülői modell Családon belüli agresszivitás Szenvedélybeteg a családban



Ingerszegény környezet Rossz lakáskörülmények Létbizonytalanság, munkanélküliség Érzelmi sivárság, elhanyagoló nevelésben



A gyermek fejlődési nehézségei Súlyos magatartási, beilleszkedési, tanulási nehézségek Komoly képességbeli lemaradás, hátrány.

A fenti kritériumok alapján, továbbá az aktuális helyzetekből adódó egyedi útkeresés kapcsán a gyermekeket folyamatosan figyelemmel kísérjük.

11. Az Integrációs Pedagógiai program Az Egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 65.§-a szerint Esélyegyenlőségi Program hivatott elemezni a településeken élő hátrányos csoportok helyzetét, meghatározni az esélyegyenlőséget érvényesítő célokat és a konkrét hátrány – kompenzáló lépéseket. Mindezek megvalósítása érdekében készült el a Siófoki Integrált Oktatási Központ Intézményi Helyzetelemzési és Intézkedési Terve. A

Települési

Közoktatási

Esélyegyenlőségi

Program

a

társadalmi

egyenlőtlenségek

csökkentésének stratégiai terve, mely a település összes intézményét érinti. Az Intézményi Közoktatási Esélyegyenlőségi Program célja, egy – egy intézmény belső arányaira támaszkodva olyan speciális esélyegyenlőségi akcióterv elkészítése, amely az adott intézmény egyedi problémáinak megoldására fókuszál. A Siófoki Integrált Oktatási Központ esetében az Intézményi Közoktatás Esélyegyenlőségi Program a társult települések közoktatási intézményeinek adatait tartalmazza és fejlesztési terveket irányoz elő az óvodák és általános iskolák számára.

Esélyegyenlőség a közoktatásban A közoktatás terén megvalósuló esélyegyenlőség előmozdítása érdekében általánosságban a fenntartó és intézményei fogadókészségét kell fejleszteni, olyan körülményeket kell kialakítani, hogy megvalósuljon a megkülönböztetés megszüntetése, az egyenlő bánásmód, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a társadalmi szolidaritás. Minden infrastrukturális és tartalmi, szakmai fejlesztés esetén kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási helyzetének javítására a beruházások megvalósítása során. A Közoktatási Esélyegyenlőségi Program alapján csak olyan fejlesztés kaphat támogatást, mely hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenség

csökkentéséhez, előtérbe helyezi az integrációt,

megszünteti a diszkriminációt és a szegregációt,és elősegíti a védett csoportok óvodai

sikerességét.

Intézményi Esélyegyenlőségi Program A sikeres iskolakezdés feltétele a megfelelő minőségű és időtartalmú óvodai nevelés, különösen a Halmozottan Hátrányos Helyzetű gyermekek tekintetében. Fontos a minél korábbi integrációjuk, beóvodáztatásuk, a korai fejlesztésük megvalósítása. Az iskoláskor kezdetéig a gyerekek fejlődésének üteme messze meghaladja a későbbi életszakaszok fejlődésének sebességét. Az élet első évei meghatározó jelentőségűek az idegrendszer, a tanulás, az adaptációs készségek kialakulásában. A hátrányos helyzetű családok gyermekei lényegesen elmaradnak kognitív fejlődésükben kedvezőbb helyzetű társaikhoz képest. Tudatos pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a hátrányokat az óvodai nevelés csökkenteni tudja. A szülőkkel való együttműködés az otthon és az óvoda világának találkozásával, szülők és nevelők kölcsönös tisztelet alapján valósítható meg, melyben az óvodapedagógusoknak helyzetüknél és képzettségüknél fogva kiemelt szerepük és felelősségük van. Óvodai Integrációs Program Az óvodai integrációs program (IPR) arra vállalkozik, hogy meghatározza az óvodai nevelés azon területeit, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlődésének elősegítésében. Az óvodai IPR az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épül,figyelembe véve az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvényt.

Kiemelt területek:  Szervezési feladatok  Nevelőtestület együttműködése  Pedagógiai munka kiemelt területeit  Gyermekvédelemmel, az egészségügyi ellátással, szociális segítségnyújtással kapcsolatos munka  Együttműködések kialakítása az óvodán kívüli szervezetekkel  Óvoda-iskola átmenet támogatása, DIFER – mérés  Szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés

 Intézményi önértékelés, eredményesség

Cél: Az eltérő családi háttérrel rendelkező, különböző képességű és fejlettségű gyermekek együtt fejlesztése, együttnevelése az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. A gyermek emberi méltóságának, jogainak biztosítása, az egyéni különbözőségek tiszteletben tartása, nagyfokú tolerancia. Elfogadó és tevékenységet biztosító harmonikus légkörben , szükségletének megfelelő ütemben, önmagához viszonyítva fejlődjék személyisége - szem előtt tartva az iskolára való felkészülést. Esélyegyenlőtlenség csökkentése, különösen a kommunikáció és a szocializáció fejlesztésével, erősítésével. A kultúrák átörökítése, hagyományok ápolása. A célok megvalósításával hatékonnyá, eredményessé válik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek integrációja.

12. A szülő, a gyermek, a pedagógus és a család együttműködésének formái, továbbfejlesztésének lehetőségei 12.1. A család Az óvodai nevelés a családi nevelésre épül, azt kiegészítve szolgálja a gyermek egészséges személyiségfejlődését. Ezért szükséges feltétel a családdal való bizalomra épülő, nyitott együttműködés. Óvodánk óvodapedagógusai nem átvállalják a családi nevelés feladatainak megoldását, hanem megpróbálnak pedagógiai tudásukkal hozzájárulni a társadalomban, a családokban végbemenő változások eredményezte egyéni helyzetekhez, sajátos megközelítési módokat, egyéni utakat találni. A migráns gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az interkultúrális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. Gyermekismeretünk, pedagógiai és pszichológiai felkészültségünk, gyermekeink fejlődéséért érzett felelősségünk alapot adhat a családdal való eredményes együttműködéshez. Ezáltal a szülők

mintát láthatnak nevelési helyzetek megoldására, otthoni tevékenységek szervezésére. A szülőt partnernek tekintjük a nevelésben, hiszen Ő tud a legtöbbet a gyermekéről, Ő ismeri igényeit, szükségleteit, s mindez elengedhetetlen a munkánkhoz. A szülőket

jogok

és

kötelezettségek

illetik

meg,

melyeket

gyermekeik

érdekében

érvényesíthetnek. Kötelességünknek érezzük rendszeresen tájékoztatni a szülőket személyes beszélgetések során a gyermekük fejlődéséről, viselkedéséről, mindennapjairól. Mindez magába foglalja a partneri együttműködést és azok alapelveit. Ez körültekintő szervezést igényel, mely által az információkat, az esetleges

szemléletformálást, az óvodánk tartalmi munkájának

megismertetését, valamint a gyermekek egyéni fejlődésének jellemzőit közvetítjük. A 8 – 10 órai óvodai tartózkodás fontossá teszi az óvodai és családi élet közötti folyamatosság biztosítását. Ezt próbáljuk segíteni már a beszoktatásnál. Óvodánk olyan folyamatos befogadási tervet követ, amit a szülővel egyeztet

- a folyamatos

befogadás a fokozatosság elvének figyelembevételével , - a gyermek egyéni szokásainak, illetve igényeinek megismerésén alapul. Igyekszünk

minden

családdal

külön

megtalálni

a

kapcsolatteremtés,

együttműködés

legoptimálisabb módját. Próbálunk bizalmas viszonyt létrehozni, hogy olyan problémákkal is fordulhassanak óvodánkhoz, amelyek meghatározóak lehetnek a gyermek további életében. Fontosnak tartjuk az egyes családok helyzetének figyelembevételét. Meghatározó a szülők életkora, a gyermekeknek a testvérsorban elfoglalt helye, a csonka család, a szülők nevelési célkitűzései, a gyermekek túlterhelése, - a teljesítményorientált nevelés, - továbbá a társadalmi és gazdasági változások következtében tapasztalható, a családok nagy részét érintő elszegényedés. Mindezeket a tényezőket, jellemzőket a gyermek magával hozza, befolyásolja viselkedését, érdeklődési körét, érzelmi életét. A kapcsolattartás formái sokszínűek. A naponkénti rövid párbeszédek reggel és délután lehetőséget adnak a kölcsönös tájékoztatásra a gyermekről. Lehetővé tesszük a szülőknek a csoportszobában való belátást, mely által kapcsolatunk együttműködésen alapuló. Ha a szülők ismerik az óvodai életet, az óvodapedagógusokat, a gyermektársakat és azok szüleit, fokozza érdeklődésüket, valamint segíti a gyermekeik élményeinek, örömeinek és gondjainak megértését. Alapelvünk, hogy a szülő a gyermekéről és az óvodában történő eseményekről minden információt megkapjon a hirdetőtáblák, faliújságok, egyéni jelzések, beszélgetések alapján.

Formális kapcsolattartásra lehetőség elsősorban a szülőértekezleteken van. Ekkor a szülők megismerkedhetnek óvodánk mindennapjaival, elvárásainkkal, feladatainkkal. Lehetőséget adunk arra, hogy a szülők elmondhassák véleményüket, gondjaikat, javaslataikat. Szem előtt tartjuk azt a fontos tényt, hogy a beszélgetés ne egyoldalú tájékoztatás legyen, hanem partneri beszélgetés jól kiválasztott, aktuális témák megvitatásáról. Egyes információk során nem említünk neveket, nem célzunk felismerhető családokra. A szülők örömmel fogadják az óvodáról, gyermekeikről szóló tájékoztatást. Törekszünk a reális tájékoztatásra, tisztelve a szülők érzelmeit. Családlátogatásaink a kölcsönös ismerkedést, tájékozódást szolgálják, amennyiben ezt a kapcsolattartási formát a szülők szívesen fogadják. Tapasztalatunk, hogy az otthoni környezet biztonságában, négyszemközt hamarabb „megnyílnak” az érintettek, felszínre kerülnek a válaszra váró kérdések, nevelési bizonytalanságok, konkrét esetek. Általában az óvodapedagógus vezeti a beszélgetést, és tudatosan törekszik rendszerezhető információkat szerezni. A helyszínen szembesül különböző hatásokkal (pl: egészségügyi állapot, élettér rendje, családok pszichés állapota, a háztartás felszereltségére és vezetésére vonatkozó információk, gyermek játszótere és játékkészlete, családi kapcsolataik, kulturális színvonal stb.) Jelzéseket kapunk arról, hogy a család milyen főbb szabályok szerint működik, hogyan old meg problémákat, hogyan reagál külső személy belépésére. Jó alkalmat jelent a további együttműködésre a család óvodalátogatása, melyre az óvodapedagógusok szervezetten készülnek fel a nyílt napok keretében. A szülőknek lehetőségük van arra, hogy közvetlenül ismerjék meg gyermekük óvodai életét. Továbbá fogadóórákat is szervezünk a szülő előzetes jelzése alapján, melyek inkább tájékoztató jellegűek. További közös részvételt jelenthet az óvoda és a család között a közös programok, kirándulások, sportnapok szervezése, ahol a szülő az óvodapedagógus segítőtársaként is részt vehet. Kapcsolatunkat erősíti az ünnepek lebonyolításában, szervezésében való részvétel, mely fokozza az ünnep hangulatát és erősíti a szülő – gyermek kapcsolatot is. Fontos feladatnak tartjuk felkészülésünket a családok fogadására. Az óvoda iránt érdeklődő szülő, mint leendő partner által szerzett első benyomások meghatározóak az óvoda választásában. Éppen ezért az óvodavezető tudatos szempontok szerint jár el, mutatja be az intézményt:  Az érdeklődő szülőt az irodában fogadja  A szülő igényeit türelmesen végig hallgatja

 Az óvodavezető bemutatja az óvodát, a leendő óvodapedagógusokat és a leendő dajkákat  A szülőt megismerteti óvodánk nevelési programjával és házirendjével Mindezekkel próbáljuk megalapozni a több éves eredményes kapcsolatunkat a szülőkkel és a kapcsolattartás továbbfejlesztésének lehetőségei előtt nyitottan állunk. 12.2.A szülői munkaközösség Az óvodában a szülők jogaik érvényesítésére, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre. A szülői szervezet működéséről a 2003.évi LXI. törvény rendelkezik. tagóvodáinkban, és

intézményegységenként

is

működik szülői munkaközösség, mely

működésével, tevékenységével hozzájárul az intézmény tevékenységének eredményességéhez és gyakorolja a törvényben ráruházott jogokat és kötelezettségeket. Feladatunk, hogy a szülői munkaközösség tagjaival együttműködve, javaslataikat, véleményüket lehetőség szerint figyelembe véve (ha összhangban vannak nevelési programunkkal) végezzük nevelőmunkánkat. A SIOK valamennyi tagintézményének szülői képviselői között a szülői szervezet vezetőségében az óvodákat képviselő szülők látják el mindazokat a szülői szervezet számára törvényben delegált jogokat és kötelezettségeket, melyeket az ide vonatkozó jogszabályok meghatároznak. A szülői munkaközösség-vezetőkkel a jó kapcsolat kiépítése, fenntartása, a folyamatos kommunikáció biztosítása, a hatékony együttműködés elősegítése a nevelőmunka alappillérévé vált.

13. Az óvoda speciális szolgáltatásai Az

óvoda

esetleges

fakultációs

foglalkozásait

nevelési

év

elején

hirdeti

meg

(tagintézményenként), - a szülői, írásbeli igények alapján, a nevelőtestület egyetértésével. Az óvoda a speciális szolgáltatások megszervezésénél maximálisan figyelembe veszi, hogy az óvodában a SZABAD JÁTÉK túlsúlyának a gyermekek mindennapjaiban érvényesülnie kell. Az óvoda teljes nyitva tartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja. A fakultatív foglalkozások megtartásának feltételeit, körülményeit a nevelési év elején

együttműködési megállapodások formájában az éves munkaterv mellékleteként dokumentáljuk.

14. A nevelési program végrehajtásához szükséges, a nevelőmunkát segítő eszközök és a felszerelések jegyzéke Megnevezés I. Helyiségek

Kiszolgáló helyiségek

Eszköz, felszerelés

Mennyiség/db

csoportszoba

41

Tornaterem, tornaszoba

9

Logopédia foglalkoztató, fejlesztőszoba

6

Játszóudvar

12

Iroda

22

Nevelőtestületi szoba

6

Gyermeköltöző

31

Gyermekmosdó, WC

30

Felnőtt öltöző

8

Orvosi szoba

3

Felnőtt mosdó

24

Felnőtt WC

24

melegítőkonyha

feladat ellátási helyenként 1

Tálaló-mosogató

feladat ellátási helyenként 1

szertár

7

II. helyiségek bútorzata

Óvodai fektető

1035

és egyéb berendezési

Gyermekszék

1035

tárgyai

Gyermekasztal

csoportonként 5

szőnyeg

csoportonként

1. csoportszoba

2. gyermeköltöző

3. Gyermekmosdó, WC

Szekrénysor, polcok

csoportonként

Fektető tároló

27

Hőmérő

foglalkoztatóként

Óvodapedagógusi asztal

1 18

Felnőtt szék

216

Öltözőrekesz, ruhatároló szekrény

férőhelyenként 1

öltözőpad

férőhelyenként 1

Törölközőtartó

férőhelyenként 1

Falitükör

mosdó helyiségenként 3

III.

tisztálkodási

és

egyéb felszerelések

IV.

A

felnőttek

Hőmérő

óvodánként 1

Egyéni tisztálkodó szerek

férőhelyenként

Tisztálkodó felszerelések

férőhelyenként

fésűtartó

férőhelyenként

törölköző

3075

ünnepi terítő

164

takaró

férőhelyenként

Tároló szekrény

feladat ellátási

mosógép

helyenként 12

vasaló

12

vasalóállvány

12

szárítóállvány

12

Kerti munkaeszközök

feladat ellátási

munkavégzéséhez szükséges eszközök

helyenként Hűtőgép

12

Porszívó

12

V.

A

nevelőmunkát Különféle játékformák (mozgásos játékok,

segítő játékok és egyéb szerepjátékok,

építő-konstruáló

játékok,

eszközök

dramatizálás

bábozás,

szabályjátékok,

és

feladat ellátási helyenként

barkácsolás Játékok, Mozgáskultúrát,

1. játékeszközök

mozgásfejlődést

segítő,

mozgásigényt kielégítő eszközök Ének, zene, énekes játékok eszközei

feladat ellátási helyenként feladat ellátási helyenként

Az anyanyelvi fejlesztésnek, a kommunikációs

feladat ellátási

képességek fejlesztésének eszközei Értelmi képességeket (érzékelés, észlelés,

helyenként feladat ellátási

emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás)

helyenként

és a kreativitást fejlesztő anyagok, eszközök Ábrázoló tevékenységet fejlesztő ( rajzolás, festés,

mintázás,

építés,

képalakítás,

kézimunka) anyagok, eszközök A természeti-emberi-tárgyi

környezet

megismerését elősegítő eszközök, anyagok Munka jellegű tevékenységek eszközei

feladat ellátási helyenként feladat ellátási helyenként feladat ellátási helyenként

2.

a

nevelőmunkát

segítő egyéb eszközök

Videó (lejátszó)

12

televízió

15

Magnetofon

28

Diavetítő

14

Vetítővászon

7

Hangszer (gyerekeknek)

feladat ellátási

Egyéni fejlesztést szolgáló speciális eszközök

helyenként feladat ellátási

mentőláda

helyenként feladat ellátási

gyógyszerszekrény (zárható)

helyenként 12

tűzoltó készülék

feladat ellátási helyenként a tűzvédelmi szabályzat szerint

I.14.Bölcsődei Nevelési Programunk 

A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja



az ENSZ Emberi jogok nyilatkozata,



az ENSZ Egyezmény a gyermek jogairól,



az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról,



a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről,



28/2010. (XII.30.) NEFMI rendelet



a pszichológiai és a pedagógiai kutatások eredményei,



az első életévek meghatározó szerepének elismerése,



a bölcsődei gondozás-nevelés története alatt felhalmozott emberi és szakmai értékek,



a bölcsődei ellátás nemzetközileg elismert gyakorlata



jogszabályok, törvényi szabályozók, módszertani ajánlások határozzák meg a bölcsődében folyó gondozó-nevelő munka alapelveit, figyelembe véve a helyi adottságokat, lehetőségeket.

1. A bölcsődei nevelésünk-gondozásunk célja A családban nevelkedő kisgyermek számára a családi nevelést segítve, kiegészítve, napközbeni ellátás keretében a gyermek fizikai- és érzelmi biztonságának megteremtésével, odaforduló szeretettel, elfogadással, a gyermek kompetenciájának figyelembevételével, tapasztalatszerzési

lehetőség biztosításával, viselkedési minták nyújtásával segíteni a harmonikus fejlődést, a csoportban gondozható, nevelhető sajátos nevelési igényű gyermekek esetében pedig minél fiatalabb életkortól kezdve a gondozásba ágyazott fejlesztés formájában segíteni a habilitációt és a rehabilitációt. 2. A bölcsődei nevelésünk-gondozásunk alapelvei 2.1. A családi nevelés elsődlegességének tisztelete A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, a bölcsődénk ennek tiszteletben tartásával, erősítésével, segítésével vesz részt a gyermekek gondozásában, nevelésében. 2.2. A gyermeki személyiség tiszteletének elve Bölcsődei nevelő-gondozó tevékenységünk a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására irányul, melynek alapja az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – a kisebb körű kompetenciából fakadó nagyobb segítségigénye / ráutaltsága miatt különleges védelem illeti meg. 2.3. A nevelés-gondozás egységének elve A nevelésünk-gondozásunk elválaszthatatlan egységet alkotnak. A nevelés tágabb, a gondozás szűkebb fogalom: a gondozás minden helyzetében nevelés is folyik, a nevelés helyzetei, lehetőségei azonban nem korlátozódnak a gondozási helyzetekre. 2.4. Az egyéni bánásmód elve A kisgyermeknevelő meleg, szeretetteljes odafordulással, a megfelelő környezet kialakításával, a gyermek életkori- és egyéni sajátosságait, fejlettségét, pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, hangulatát figyelembe véve segíti a gyermek fejlődését. A bölcsődébe járó gyermekek mindegyike folyamatosan érezze a róla gondoskodó felnőtt elfogadását akkor is, ha lassabban fejlődik, akkor is, ha esetleg több területen jelentős eltérést mutat az átlagos fejlődéstől, viselkedése bizonyos esetekben különbözik a megszokottól, emiatt nehezebben kezelhető. A gondozónő elfogadja, tiszteletben tartja a gyermek vallási, etnikai … stb. hovatartozását, és a lehetőségek szerint segíti az identitástudat kialakulását és fejlődését, segíti a saját és a más kultúra és hagyományok megismerését és tiszteletben tartását. A gyermek fejlődéséhez alapvető a felnőtt őszinte érdeklődése, figyelme, megbecsülése, a kompetenciájának elismerésén alapuló választási lehetőség az egyes élethelyzetekben, a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése. 2.5. A stabilitás elve A gyermek személyi- és tárgyi környezetének állandósága („saját” kisgyermeknevelő-rendszer, felmenőrendszer, csoport- és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot, alapul szolgál a tájékozódáshoz, a jó szokások kialakulásához. A napirend folyamatosságából, az egyes mozzanatok egymásra épüléséből fakadó ismétlődések tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményeznek a napi események sorában, növelik a gyermek biztonságérzetét. A gyermek új helyzetekhez való fokozatos hozzászoktatása segíti alkalmazkodását, a változások elfogadását, az új megismerését, a jó szokások kialakulását.

2. 6. Az aktivitás, az önállóság segítésének elve A biztonságos és tevékenységre motiváló személyi és tárgyi környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz elegendő idő biztosítása, a gyermek meghallgatása, véleményének figyelembevétele, a kompetenciájának megfelelő mértékű döntési lehetőség biztosítása. A gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerő, támogató, az igényekhez igazodó segítése, az önállóság és az aktivitás tevékenység-specifikusságának, fizikai és pszichés állapottól függésének elfogadása, a gyermek felé irányuló szeretet, elfogadás és empátia fokozzák az aktivitást és az önállóság iránti vágyat. A kisgyermeknevelő az élményszerzés lehetőségének biztosításával, saját példamutatásával, az egyes élethelyzeteknek a gyermek számára átláthatóvá, befogadhatóvá, kezelhetővé tételével, a tapasztalatok feldolgozásának segítésével, az egyes viselkedésformákkal való próbálkozások bátorításával segíti a tanulást. 2.7. Az egységes nevelő hatások elve A nevelés értékközvetítés és értékteremtés egyben. Eredményessége érdekében fontos, hogy a gyermekkel foglalkozó felnőttek – a közöttük lévő személyiségbeli különbözőségek tiszteletben tartásával – a gyermek elfogadásában, öntevékenységének biztosításában egyetértsenek, az alapvető értékek, erkölcsi normák és célok tekintetében nézeteiket egyeztessék nevelői gyakorlatukat egymáshoz közelítsék. 3. A bölcsődei nevelésünk-gondozásunk feladatai A bölcsődei nevelés-gondozás feladata a családban nevelkedő kisgyermekek napközbeni ellátásának és esetlegesen kiegészítő szolgáltatásoknak biztosításával 0-3 éves egészséges és a 0-6 éves speciális nevelésű igényű gyermek testi- és pszichés szükségleteinek kielégítése, az optimális fejlődés elősegítése. A speciális nevelési igényű gyermekek habilitációjának és rehabilitációjának segítése a nevelés, gondozás az egyéni és a csoportos foglalkozások keretében, a gyógypedagógus irányítása alapján. 3.1. Egészségvédelem, az egészséges életmód megalapozása 

a fejlődéshez szükséges egészséges és biztonságos környezet megteremtése,



a primer szükségletek egyéni igények szerinti kielégítése,



egészségvédelem, egészségnevelés, a környezethez való alkalmazkodás és az alapvető kultúrhigiénés szokások kialakulásának segítése (a testi-lelki harmónia kialakulását és megőrzését segítő napirend – ezen belül: étkezés, mosakodás, öltözködés, alvás, szobatisztaságra nevelés, pihenés, levegőzés, játék, mozgás),



szükség esetén speciális szakember bevonásával prevenciós és korrekciós feladatok ellátása.

3.2. Az érzelmi fejlődés és a szocializáció segítése 

derűs légkör biztosítása, a bölcsődébe kerüléssel járó nehézségek lehetőség szerinti megelőzése, ill. csökkentése, a gyermekek segítése az esetlegesen átélt nehézségeik feldolgozásában,



a kisgyermeknevelő - gyermek között szeretetteljes, érzelmi biztonságot jelentő kapcsolat kialakulásának segítése,



az egyéni szükségletek kielégítése a csoportban élés helyzetében, az éntudat egészséges fejlődésének segítése,



a társas kapcsolatok alakulásának, az együttélés szabályai elfogadásának, a másik iránti nyitottság, empátia és tolerancia fejlődésének segítése,



lehetőségteremtés a kisgyermeknevelő és/vagy a társakkal közös élmények szerzésére az én-érvényesítés és a tolerancia egyensúlyának irányába befolyásolva a gyermek fejlődését,



a kommunikatív képességek fejlődésének segítése a kommunikációs kedv felébresztésével és fenntartásával (meghallgatás, figyelem, kérdések megválaszolása),



a nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, érzékszervi és/vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt gyermekek nevelése-gondozása speciális törődéssel, szükség esetén más szakemberek bevonásával.

3.3. A megismerési folyamatok fejlődésének segítése 

az érdeklődés kialakulásának, fennmaradásának, erősödésének, az érdeklődési kör bővülésének segítése,



a kommunikatív képességek és a kommunikációs kedv fejlődésének segítése,



a gyermek életkorának, érdeklődésének megfelelő tevékenységek lehetőségének biztosítása,



a gyermek igényeihez igazodó közös tevékenység során élmények, viselkedési és helyzetmegoldási minták nyújtása,



az önálló aktivitás és a kreativitás támogatása,



az önálló véleményalkotásra, a döntésre, a választásra való képessé válás segítése,



ismeretnyújtás, a tájékozódásnak, a tapasztalatok és élmények feldolgozásának segítése,



a gyermek tevékenységének támogató-bátorító odafigyeléssel kísérése, megerősítése.

4. A bölcsődei élet megszervezésének elvei 4.1. Kapcsolat a szülőkkel A bölcsődei gondozás-nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek megfelelő fejlődését.

A szülők és a bölcsőde folyamatosan, kölcsönösen tájékoztatják egymást a gyermek fejlődéséről; ez alapvető fontosságú a személyre szóló bölcsődei nevelés-gondozás kialakításában, és a családokat is segíti a gyermek nevelésében. A korrekt partneri együttműködés feltétele az őszinteség, a hitelesség, a személyes hangvételű, egyéni utakat kereső (de nem bizalmaskodó), etikai szempontból megfelelő, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben tartó, tapintatos kommunikáció. A kapcsolattartásnak, tájékoztatásnak több formája van, pl. beszélgetés érkezéskor és hazamenetelkor, szülői értekezletek és szülőcsoportos beszélgetések, hirdetőtábla, üzenőfüzet, nyílt napok, írásos tájékoztató, szervezett programok, stb. Mivel mindegyik más-más szerepet tölt be, célszerű minél többet alkalmazni közülük. 4.2. Családlátogatás Célja: a családdal való kapcsolatfelvétel, a gyermeknek és a szülőknek otthoni környezetben való megismerése, ezért lehetőség szerint az első családlátogatásra a beszoktatás megkezdése előtt kerüljön sor. A családlátogatás arra is lehetőséget nyújt, hogy a szülő bővebben informálódjon a bölcsődei életről, jobban megismerje azokat a gondozónőket, akikre gyermekét bízza. 4.3. Beszoktatás (adaptáció) – szülővel történő fokozatos beszoktatás A szülővel történő fokozatos beszoktatás a családdal való együttműködést helyezi előtérbe. Az anya vagy az apa jelenléte biztonságot ad a kisgyermeknek, és megkönnyíti az új környezethez való alkalmazkodását. A kisgyermek és a kisgyermeknevelő között fokozatosan kialakuló érzelmi kötődés segíti a gyermeket új környezetének elfogadásában, jelentősen megkönnyíti a beilleszkedést a bölcsődei közösségbe, csökkenti az adaptáció során fellépő negatív tüneteket (pl. étvágytalanság, súlyesés, nyugtalanság, sírás, tiltakozás, alvászavar, stb.). 4.4. „Saját kisgyermeknevelő”- rendszer A „saját kisgyermeknevelő”- rendszer a személyi állandóság elvén nyugszik. A csoport gyermekeinek egy része (5-6 gyermek) tartozik egy kisgyermeknevelőhöz. A nevelés-gondozás mellett ő kíséri figyelemmel a gyermek fejlődését, vezeti a feljegyzéseket, törzslapját, naplóját, ő tartja számon az újabb fejlődési állomásokat. A „saját kisgyermeknevelő” szoktatja be a gyermeket a bölcsődébe, és a bölcsődébe járás egész időtartama alatt ő a kisgyermeknevelője (felmenőrendszer). Az ún. ölelkezési időben – az az időszak, amikor mindkét kisgyermeknevelő a csoportban van – idejét elsősorban a „saját” gyermekei gondozására, nevelésére fordítja. A „saját kisgyermeknevelő”- rendszerben több figyelem jut minden gyermekre, számon lehet tartani a gyermekek egyéni igényeit, problémáit, szokásait, elsősorban a „saját” kisgyermeknevelő segíti át őket a bölcsődei élet során adódó nehézségeken. 4.5. Napirend A jól szervezett, folyamatos és rugalmas napirend a gyermekek igényeinek, szükségleteinek kielégítését, a nyugodt, folyamatos nevelés-gondozás feltételeit, annak megvalósítását kívánja biztosítani, megteremtve a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot, az aktivitás és az önállósodás lehetőségét. A napirenden belül az egyes gyermek igényeit úgy kell kielégíteni, hogy közben a csoport életében is áttekinthető rendszer legyen, a gyermekek tájékozódhassanak a várható eseményekről, kiiktatódjon a felesleges várakozási idő. Ez egyben a csoport belső nyugalmát is biztosítja.

A folyamatos gondozáson belül az egymást követő események (tisztálkodás, étkezés, alvás) a gyermek biztonságérzetét, jó közérzetét teremtik meg – s egyben kiiktatják a felesleges várakozási időt. A napirend függ a gyermekcsoport életkori összetételétől, fejlettségétől, szükségleteitől, de befolyásolják azt az évszakok, az időjárás, a csoportlétszám és egyéb tényezők (pl. a bölcsőde nyitása, zárása, stb.) is. Kialakításának további feltételei a személyi állandóság (saját kisgyermeknevelő-rendszer), a tárgyi feltételek, a jó munkaszervezés, a kisegítő személyzet összehangolt munkája, a gyermekek otthoni életének, életritmusának lehetőség szerinti figyelembe vétele. A kisgyermeknevelők munkarendje a gyermekek napirendje alapján készül el. 4.6. A bölcsőde kapcsolatai más intézményekkel 4.6.1. Bölcsőde és óvoda kapcsolata A két intézmény típus között fontos olyan tartalmas kapcsolat kialakítása, amely a kölcsönös érdeklődés révén lehetővé teszi egymás munkájának, céljainak megismerését, megértését, ezáltal a gyermekek számára az átmenet is zökkenő mentesebbé válhat. 4.6.2 Egyéb kapcsolatok A kompetenciahatárok kölcsönös tiszteletben tartásával jól működő kapcsolatokat kell kialakítani mindazokkal az intézményekkel, melyekkel a családok kapcsolatba kerülnek / kerülhetnek (Védőnői Szolgálat, Házi Gyermekorvosi Szolgálat, Gyermekjóléti Szolgálat, Családsegítő Központ, Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, Gyámhatóság, Nevelési Tanácsadó). 5. A bölcsődei nevelés-gondozás főbb helyzetei A nevelés-gondozás valamennyi helyzetének célja a gyermek testi-lelki harmóniájának elősegítése, melyhez hozzátartozik a személyi- és tárgyi környezettel való harmónia is, ezért a nevelés-gondozás valamennyi helyzetében lehetőséget kell biztosítani a kisgyermek számára ahhoz, hogy érdeklődésének, pillanatnyi pszichés szükségleteinek megfelelően ismerkedhessen személyi- és tárgyi környezetével úgy, hogy viselkedési mintát és segítséget kap a helyes, tapintatos, figyelmes kapcsolatkezelés kialakításához. A gondozás (testi szükségletek kielégítése) és a játék a bölcsődei élet egyenrangúan fontos helyzetei, melyekben lényeges a gyermek szabad aktivitás iránti igényének és kompetencia érzésének erősítése. 5.1. Tanulás A bölcsődei nevelés-gondozás területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat- és/vagy információszerzési folyamat, tanulás, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulás tevékenység, illetve tevékenységbe ágyazottan történik. Folyamatjellegéből következik, hogy az előzetes tapasztalatoknak, az előzetes tudásnak döntő befolyása van arra, hogy mi az, amit a gyermek megtanulni képes a szó lehető legtágabb értelmében. A tanulás legfontosabb irányítója a gyermek természetes kíváncsisága, érdeklődése.

A pszichikum energiája véges, azaz konstans. Az azonos időben zajló tanulási folyamatok intenzitása különböző. A fejlődés, a tanulás folyamatos, időkorlátok nélküli, egyéni ütemnek megfelelő. A gyermekek között érdeklődés, tanulási stratégia, tanulási típus tekintetében megmutatkozó különbségek léte természetes. A tanulás folyamat, melyben vannak megtorpanások, stagnálások, sőt visszaesések is. A teljesítményelváráshoz kötött, erőltetett ismeretgyarapításnak a bölcsődében nincs helye, ugyanis nem a fejlettebb szint gyors elérése a cél, hanem az, hogy minden gyermek örömteli tevékenységek során jusson előbbre. Az önálló gondolkodás, a véleményalkotás és a döntésképesség kibontakozásának segítése a tanulás fontos céljai. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő-gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A kisgyermeknevelő a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozás során módszerében figyelembe veszi, hogy náluk hosszabb időt vesz igénybe a tanulási folyamat, és ebben direktebben kell részt vennie, mint az egészséges gyermekeknél. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében kevésbé építhet arra a belső motivációra, amely az ép gyermeknél természetesen jelentkezik a fejlődés folyamán. 5.2. Gondozás Bensőséges interakciós helyzet kisgyermeknevelő és gyermek között, melynek elsődleges célja a gyermek testi szükségleteinek kielégítése. A szociális kompetencia kialakulásának egyik feltétele, hogy a gyermek csecsemőkortól kezdve aktívan vehessen részt a gondozási helyzetekben, lehetősége legyen úgy próbálkozni, hogy közben érzi a szülő, a kisgyermeknevelő figyelmét, biztatását, támogató segítségét. Sikeres próbálkozásait a felnőtt megerősítéssel, dicsérettel jutalmazza (ez növeli az együttműködési kedvet), a sikertelenségért viszont nem jár elmarasztalás. Lényeges az elegendő idő biztosítása, mivel az egyes mozzanatok megtanulása hosszú gyakorlást igényel. A felnőttel való kommunikáció érzelmi töltése, a kisgyermeknevelőnek a gyermekről adott jelzései kihatnak az önelfogadásra, a személyiség egészséges alakulására. 5.3. Játék A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, amely segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődését. A kisgyermeknevelő a játék feltételeinek (megfelelő hangulat, hely, idő, eszközök) biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően kezdeményez, szerepet vállal a játékban, annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok fejlődésére is. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését. 5.3.1. Mozgás Csecsemő- és kisgyermekkorban a mozgás alapvető formái alakulnak ki, fejlődnek. A mozgásigény rendkívül nagy, az egészséges gyermek örömmel gyakorolja a mozgást. Mind a szobában, mind az udvaron biztosítani kell a gyermekek számára minél nagyobb mozgásteret, mozgásfejlesztő játékokat, melyek használata során gyakorolják a gyermekek az egyes mozgásformákat, fejlődik mozgáskoordinációjuk, harmonikussá válik a mozgásuk. A játékeszközök szerepe az érdeklődés felkeltése, a mozgás aktivitás fenntartása.

Fontos szempont, hogy a környezet balesetmentes legyen, a veszélyforrásokat kiküszöböljük. Minél változatosabb mozgásra van lehetősége a gyermekeknek, annál nagyobb örömüket lelik a játékban. Csecsemőknek olyan játszóhelyet kell biztosítani, amely védett, de elegendő hely áll rendelkezésre, pl.: hempergő, elkerített szobasarok. A nagymozgásos játékokra a szabadban, udvaron, teraszon több lehetőség adott, mint szobában. A szobai játékok sokféleségük folytán a kéz finommozgását és a nagymozgásokat is fejlesztik. A szobában is szükségesek nagymozgásos játékok. Az önállósági törekvések támogatása során a gondozási műveletekben való aktív részvétel a praktikus mozgások gyakorlására, finomítására ad lehetőséget. 5.3.2. Mondóka, ének A bölcsődében sokrétű zenei élmény átélésére, tapasztalatszerzésre ad lehetőséget a környezet hangjainak megfigyelése, a kisgyermeknevelő kellemes ének- és beszédhangja, spontán dúdolgatása, ritmusos szövegmondása, a dallam és ritmushangszerek hallgatása, megszólaltatása, a közös éneklés. A gyermek életkori sajátosságaihoz, egyéni fejlettségéhez, érzelmi, hangulati állapotához igazodó, felelősséggel kiválasztott és alkalmazott játékos mondókák, gyermekdalok, népdalok és értékes zeneművek felkeltik a kisgyermek érdeklődését, formálják esztétikai érzékenységét, zenei ízlését, segítik a hagyományok megismerését és továbbélését. A személyes kapcsolatban, játékhelyzetekben átélt mondókázás, éneklés, zenehallgatás pozitív érzelmeket keltenek, örömélményt, érzelmi biztonságot adnak a kisgyermeknek. Az ismétlődések, a játékos mozdulatok megerősítik a zenei élményt, a zenei emlékezetet. Érzelmi alapon segítik az anyanyelv, a zenei anyanyelv elsajátítását, a személyiség fejlődését, hozzájárulnak a kisgyermek lelki egészségéhez, valamint a csoportban a derűs, barátságos légkör megteremtéséhez. A bölcsődei zenei nevelés eredményes megvalósítása lehetőséget nyújt a gyermek további zenei fejlődésére. 5.3.3. Vers, mese A vers, mese nagy hatással van a kisgyermek érzelmi-, értelmi- (ezen belül beszéd, gondolkodás, emlékezet és képzelet) és szociális fejlődésére. A versnek elsősorban a ritmusa, a mesének pedig a tartalma hat az érzelmeken keresztül a személyiségre. A verselés, mesélés, képeskönyv-nézegetés bensőséges kommunikációs helyzet, így a kisgyermek számára alapvető érzelmi biztonság egyszerre feltétel és eredmény. A gyermek olyan tapasztalatokra, ismeretekre tesz szert, amelyekre más helyzetekben nincs lehetősége. A főhőssel való azonosulás fejleszti empátiáját, gazdagítja szókincsét. A bölcsődében a népi és az irodalmi műveknek egyaránt helye van. A helyzetek alakítását, alakulását a gyermekek pillanatnyi érzelmi állapota és ebből fakadó igényei befolyásolják elsősorban. 5.3.4. Alkotó tevékenységek Az öröm forrása maga a tevékenység – az érzelmek feldolgozása és kifejezése, az önkifejezés, az alkotás – nem az eredmény. A kisgyermeknevelő a feltételek biztosításával, az egyes technikák megmutatásával, a gyermek

pillanatnyi igényeinek megfelelő technikai segítéssel, az alkotókedv ébren tartásával, a gyermek alkotásának elismerésével és megbecsülésével, megőrzésével segítheti az alkotó tevékenységek iránti érdeklődést és a személyiségfejlődésre gyakorolt hatások érvényesülését.

Felhasznált és áttanulmányozott irodalom: Pitypang és Százszorszép Bölcsőde Nevelési Program

SIOK BALATONVILÁGOS NAPKÖZI-OTTHONOS ÓVODA (EGYSÉGES ÓVODA ÉS BÖLCSŐDE)

TARTALOMJEGYZÉK 1. AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDE DEFINÍCIÓJA-TÖRVÉNYI KAPCSOLCSOLATAI 1.1.

AZ egységes óvoda-bölcsőde definiciója-törvényi háttere

1.2.

Az egységes óvoda-bölcsőde kapcsolatai

HÁTTERE1 2

2.AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDE GONDOZÁSI-NEVELÉSI FELADATAI 2.1. 2.2.

Általános elvek A bölcsődei gondozás-nevelés alapelveinek és az egységes óvoda-bölcsőde szakmai elveinek az egymásra épülése

2.3.

Az egységes óvoda-bölcsődei gondozás-nevelés feladatai

2.4.

Gyermekképünk

2.5.

Az egységes óvoda-bölcsődei élet megszervezésének elvei

2.6.

A gondozás-nevelés ,a játék és a tanulás főbb helyzetei

2.7.

Az egyéni bánásmód és a közösségben élés egyensúlyának megteremtése

3.SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ (SNI) ,HH,HHH-S GYERMEK GONDOZÁSA FEJLESZTÉSE 3.1. Az SNI-s gyermekek fekvételi rendje 3.2.

a sérült gyermekek elhelyezésének módja,feltételei az egységes óvodabölcsődében

3.3.

Gondozás-nevelés-fejlesztés az integrációban

3.4.

Dokumentáció

3.5.

A hátrányos helyzetű (HH), halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerek

4. AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDE TÁRGYI FELTÉTELEI

2 2 3 3 6 11 14

18 18 19 19 20 21

Az egységes óvoda-bölcsőde helyiségei és udvara

21 21

5. AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDE SZEMÉLYI FELTÉTELEI

22

6. EGÉSZSÉG- ÉS BALAESETVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK

22 22 23 24

4.1.

6.1.

Egészségmegőrzés,mint óvodai-bölcsődei feladat

6.2.

Egészségvédelemmel kapcsolatos szabályok

6.3.

Balesetvédelemmel kapcsolatos szabályok

7.AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDEI CSOPORTBAN A BÖLCSŐDÉS KORÚAKRA VONATKOZÓ DOKUMENTÁCIÓK

MELLÉKLETEK 1.SZ.MELLÉLKET : JOGSZABÁLYOK GYŰJTEMÉNYE

24

1. AZ EGYSÉGES ÓVODA - BÖLCSŐDE DEFINÍCIÓJA ,TÖRVÉNYI HÁTTERE, KAPCSOLATAI

1.1. Az egységes óvoda-bölcsőde definíciója –törvényi háttere Egységes óvoda - bölcsőde a legalább második életévüket betöltött, továbbá az óvodai nevelésben ellátható gyermekek közös neveléséhez hozható létre. A 2008. évi XXXI. törvény részeként módosított közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatási törvény) 33.§ (14) bekezdés hatályba lépésével, bizonyos feltételekhez kötötten vált lehetővé egy új típusú – az egységes óvodai és bölcsődei nevelési feladatokat ellátó intézmény létesítése. Azon településeken, ahol nincs lehetőség önálló bölcsőde kialakítására, illetve a bölcsődés korú gyermekek száma nem teszi lehetővé integrált formában, óvodán belül egy bölcsődei csoport kialakítását, át kell gondolni, illetve létre lehet hozni egy egymásra épülő bölcsődei és óvodai szakmai programot megvalósító intézményt. Esetünkben lehetőség van arra, hogy Balatonvilágoson kistelepülési két csoportos tagóvodánkban kerüljön kialakításra egy egységes óvoda -bölcsődei csoport . Ez a megoldás tehát nem a teljes bölcsődés korosztály számára nyújt ellátási lehetőséget, csupán a 2-év feletti gyermekek elhelyezésére ad módot, a megnevezett kritériumok mentén a gyermekek napközbeni ellátását biztosítja. Az egységes óvoda-bölcsődére - a közoktatási törvényben - meghatározott rendelkezések végrehajtására, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/M. §- át kell alkalmazni. Ugyanakkor szükséges figyelembe venni azt is, hogy bölcsődés korú gyermekeket is ellátó óvodáról van szó, tehát az egységes óvoda-bölcsőde kialakításánál a ‚137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendeletbe foglalt Óvodai nevelés országos alapprogramján“ túl ismerni kell ‚A Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramját“ is. A program megírásánál tehát figyelembe vettük saját Bölcsődei Szakmai ,illetve Kippkopp helyi Óvodai programunkat is.

1

1.2.Az egységes óvoda- bölcsőde kapcsolatai *A gondozás-nevelés a családi neveléssel együtt,azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. *Tevékenységét a vonatkozó gyermeki és szülői jogok és kötelességek figyelembevételével végzi. *Az egységes óvoda-bölcsőde az egymás kompetenciahatárainak kölcsönös tiszteletben tartásával - együttműködik mindazokkal, akik a családoknak nyújtott szolgáltatások és ellátások során a gyermekkel illetve a gyermek családjával kapcsolatba kerülhetnek (gyermekjóléti szolgálat, védőnői szolgálat, házi gyermekorvosi szolgálat, nevelési tanácsadó, családsegítő központ, óvoda, a korai fejlesztés szakemberei, gyermekvédelmi szakellátás, gyámhatóság).

2. AZ EGYSÉGES ÓVODA- BÖLCSŐDE GONDOZÁSI-NEVELÉSI FELADATAI 2.1. Általános elvek az általános emberi, etikai alapelvek, az ENSZ „Egyezmény a gyermek jogairól”c. dokumentumban rögzítettek, a pszichológiai és a pedagógiai kutatások eredményei, a bölcsődei gondozás-nevelés, illetve az óvodai nevelés története alatt felhalmozódott értékek,  a bölcsődei és óvodai ellátás nemzetközileg elismert gyakorlata    

 mindezek figyelembevételével határozza meg a bölcsődékben folyó gondozó-nevelő munka szakmai alapelveit, melyek érvényesek a speciális csoportokra és a szolgáltatásokra is, a sajátosságaiknak megfelelő kiegészítésekkel. Ennek megfelelően a fenti elveknek az elfogadása és a gyakorlatban való érvényesítése úgy gondoljuk , hogy az egységes óvodabölcsődére is vonatkozik , mint minimum követelmény.

2.2. A bölcsődei gondozás-nevelés alapelveinek és az egységes óvodabölcsőde szakmai elveinek egymásra épülése 2.2.1.A bölcsődei gondozás-nevelés alapelvei A gondozás és nevelés egységének elve A gondozás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkotnak. A nevelés tágabb,a gondozás szűkebb fogalom:a gondozás minden helyzetében nevelés is folyik a nevelés helyzetei, lehetőségei azonban nem korlátozódnak a gondozási helyzetekre. 2

Az egyéni bánásmód elve A gondozónő meleg, szeretetteljes odafordulással, a gyermek életkori-és egyéni sajátosságait, fejlettségét, pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, hangulatát figyelembe véve, segíti a gyermek fejlődését. Az állandóság elve A gyermek személyi-és tárgyi környezetének állandósága (gondozónő-, csoport-és hely állandóság) növeli az érzelmi biztonságot. Az aktivitás, az önállóság segítésének elve A biztonságos és tevékenységre motiváló környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz elegendő idő biztosítása, a gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerő, támogató, az igényekhez igazodó segítése, a gyermek felé irányuló szeretet, az elfogadás és empátia fokozzák az aktivitást és az önállóság iránti vágyat. A pozitívumokra támaszkodás elve A nevelés alapja a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése.  A rendszeresség elve Az ismétlődés tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményez , a napi események sorában, növeli a gyermek biztonságérzetét. Az egységes nevelő hatások elve A gyermekkel foglalkozó felnőttek-a közöttük lévő személyiségbeli különbözőségek tiszteletben tartásával-a gyermek elfogadásában, öntevékenységének biztosításában egyetértenek, az alapvető erkölcsi normákat egyeztetik, nézeteiket, nevelői gyakorlatukat egymáshoz közelítik. A fokozatosság elve A gyermek új helyzetekhez való fokozatos hozzászoktatása segíti alkalmazkodását a változások elfogadását, az új megismerését,a szokások kialakulását.

2.2.2.Az egységes óvoda-bölcsőde intézményben a kisgyermekellátás szakmai elvei A családi nevelés elsődlegességének tisztelete, A gyermeki személyiség tiszteletének elve, A nevelés és gondozás egysége, Az egyéni bánásmód elve, Az aktivitás, az önállóság segítésének elve, A bizalom és a stabilitás elve, Az egységes nevelő hatások elve.

Tehát

kiemelten

kell

kezelni

a

két

ellátandó

korosztály

sajátos

3 igényeinek

figyelembevételét az eltérő és/vagy hasonló helyzetek alakítását, irányítását az egyes szituációk egyedi mérlegelésével. A 2-6-7 éves gyerekek fejlődésének ismerete a feladatellátásra jogosult szakemberek körében elvárás. Az ÓVODA maga is kisgyermekeket ellátó intézmény, ugyanakkor, a legkisebbek ellátásának megoldásmódjaira is fel kell készülnie . Az egységes óvoda – bölcsőde intézményben, ahol a három év alatti kisgyermekek napközbeni ellátása is biztosított, figyelembe kell venni a kisgyermekkor sajátosságait, alkalmazni szükséges e korosztály igényeihez igazodó módszereket, eljárásokat.

2.3.Az egységes óvoda-bölcsődei gondozás-nevelés feladatai A bölcsődei gondozás-nevelés feladata a gyermek testi-és pszichés szükségleteinek kielégítése , a személyiségfejlődés elősegítése . Az egészséges testi fejlődés elősegítése Az érzelmi fejlődés és a szocializáció segítése A megismerési folyamatok fejlődésének segítése  az egy csoportban működő, vegyes életkorú gyerekek egyéni és csoportos fejlődése, képességeik optimális kibontakoztatása ( óvodai program, kompetencia) A feladatok megoldása során nagyon fontos a pedagógiai együttműködés : melynek számos területe van, amelyre érvényes a közös gondolkodáson alapuló gyakorlat, annak ellenére, hogy az eltérő korosztályokra és eltérő képességű gyerekekre vonatkoztatva a konkrét megoldások az adott nevelési helyzetben nem azonos módon valósulnak meg. Mindez pedagógiai tudatosságot feltételez .

2.4. Gyermekképünk 2.4.1. Gyermeki sajátosságok * Az érzelmeknek rendkívüli jelentősége van a kisgyermek életében . A 2-3-7 éves életkor a nagyfokú emocionális ingerlékenység,érzelmi labilitás ,polarizált érzelmek koraérzelmileg és értelmileg fogékony időszak. * Érzelmi állapota ambivalens, egyrészt igényli a felnőtthöz való kötődést, gondoskodást, törődést, minta számára , másrészt a felnőttől való elszakadási vágy , önállósulni akarás jellemzi . * Ez az a kor , ami az ÉN fejlődése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Az úgynevezett „dac” korszak elindulásából eljut a kezdeményező, kooperatív, a szociális magatartás , viselkedés szintjére . * Az érzelmekre, bizalomra épülő, szeretetteljes kapcsolat döntő fontosságú, mert ez a viszony alapja lehet a gyermek számára a megértésnek, élményfeldolgozásnak,szociális viselkedésminták átvételének, a normák, szabályok elfogadásának és a konfliktushelyzetek megoldásának.

* A kisgyermek jellemző tulajdonsága a magatartás érzelmi vezéreltsége. *Gondolkodását

4

is érzelmei irányítják, ebben a korban fejlődik a legjobban észlelése és észlelési finommotoros funkciói. * Kisgyermekkorban a szociális tanulás eszköze az utánzás, a mintakövetés a felnőtt, majd a társak utánzása,követése. 2.4.2. Kiindulási pontok Személyiségünk fejlődését a velünk született tulajdonságok,a belső fejlődés ,az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások (család,bölcsőde,óvoda) együttesen határozzák meg.  Nevelik,fejlesztik a társas kapcsolatok .  Szeretetteljes pedagógia. * A gyermek egészséges testi-lelki- szellemi fejlődése érdekében nem tekinthetünk el az egyéni és életkori sajátosságokról. * Minden gyermek individuum , csak rá jellemző genetikai struktúrával , csak rá jellemző tulajdonságokkal , képességekkel ,pszichikus sajátosságokkal . * A gyermek szociális lény is , hisz társadalmi közeg nélkül nem válhat személyiséggé ,nem fejlődhet. A lelki fejlődés irányát a társadalom szabja meg , determinálja a szocializáció folyamatát , a normák és értékek megismerését , a szerepek , a státusok elsajátítását , az elvárásokat , az értékorientációt . * A gyermek még nem kialakult , hanem fejlődő személyiség, így életkoronként , életkori szakaszonként másmilyen .A gyermekeknek sajátos ,életkoronként s egyénenként változó testi, érzelmi mentális és szociális szükségletei vannak. 2.4.3. Milyen gyermekeket szeretnénk intézményünkben nevelni ? olyan gyerekeket , akik érzékenyek a lélek hangjaira , fogékonyak a jóra és a szépre. olyan gyerekeket , akik mélyen kötődnek a szülőföldhöz , az otthonhoz. olyan gyerekeket , akik ismerik saját értékeiket , érzékelik , elfogadják hiányosságaikat,lelki feszültség nélkül. olyan gyerekeket , akik elfogadják a másságot , figyelmesek , segítőkészek sérült

társaikkal szemben

Boldog gyermekeket szeretnénk magunk körül látni , akik majd boldog és szabad polgárai lesznek egy nyitott társadalomnak. 2.4.4. Pedagógiai hitvallásunk Az előző gondolatokhoz híven első s legfontosabb feladatunk , hogy gyermekeink megtalálják a BOLDOGSÁGOT , hogy megtapasztalják örömteli játékaik során a szabadság felelősségét , a döntés megannyi lehetőségét , a választás kihívásait. Ehhez egyetemes emberi értékeken nyugvó szemléletmódunk nyújt megfelelő alapot. * Humanizmus és demokratizmus / eszmei értékek / * Az ÉN tisztelete, a másság elfogadása ,nyitottság ,őszinteség ,szeretet ,udvariasság ,a család, a haza tisztelete , szeretete ,felelősségtudat. /erkölcsi és magatartási értékek / * A kultúra iránti érzékenység , a hagyomány tisztelete , a természetes környezet harmóniája, az élet tisztelete /kulturális értékek/ 5  Ebből következik , hogy

* szeressük a gyerekeket olyannak amilyen ,tetteinkkel sugározzuk a feltétel nélküli szeretetet. * tisztelnünk és becsülnünk kell a gyermekben az embert , az egyént. * be kell tudnunk ragyogni a gyermekek világát , úgy hogy a mindennapos együttlét élmény , öröm legyen mindannyiunk számára. * örüljünk életünk minden egyes napjának, tegyük azt kellemessé, meleg, családias, szeretetteljes légkört biztosítva. * legyünk a gyerekek között, együtt s velük. / bizalom ,nyitottság,őszinteség / * becsüljük és tiszteljük a másikat , munkáját ,bizalommal ,őszintén forduljunk egymáshoz, figyeljünk másokra, fogadjuk el egymás sikerét, ismerjük önmagunkat ; mert csak így lehetünk képesek a ránk bízott gyermekeket nevelni ,értékeket közvetíteni -önmagunkat, saját személyiségünket adva. Pedagógiai hitvallásunkat híven tükrözi Váci Mihály gyönyörű gondolata :

„Osztani magad ,hogy így sokasodjál, Kicsikhez hajolni ,hogy magasodjál, Érteni őket ,hogy tudd a világot, Róluk beszélni ,ha szólsz a világhoz !”

2.5. Az egységes óvoda - bölcsődei élet megszervezésének elvei 2.5.1. Beszoktatás : fokozatosan , szülővel együtt A cél a fokozatosság, ami biztonságot ad a szülőknek, a gyerekeknek a többi gyereknek és a pedagógusoknak egyaránt. A beszoktatás mással nem pótolható lehetőség arra, hogy a szülők és a gondozónők / óvodapedagógusok egymás kompetenciáit megismerjék, és a gyermekkel való bánásmód koherenciáját formálni kezdjék. A gondozónőnek és az óvodapedagógusnak nem szabad elfeledkeznie arról, hogy a beszoktatás az egész családról (családnak) is szól, hiszen a szülők egy számukra is új intézménnyel osztják meg gyermekük nevelését. Az addig megszokott életvitelükben is jelentős változás következik be. A beszoktatás a családdal való együttműködést helyezi előtérbe. A beszoktatás tág és konkrét értelmezése egyaránt elkerülhetetlen a kisgyermeket együtt nevelő, több célú csoportokban. Fokozatosan ismerkednek a szülők és a gyerekek az intézménnyel. A szülők megismerik a környezetet, az épület sajátosságait, az egyes helyszíneket. Betekintést nyernek a házirendbe és a pedagógiai programba. Lehetőséget biztosítunk , hogy a gyermekek egy előre megbeszélt időpontban szintén meglátogatják az óvodát, hogy benyomást szerezhessenek a gyerekekről és azokról a pedagógusokról, akikkel majd együtt töltik napjaikat. 6 Ennek időpontját, illetve a látogatások számát,gyakoriságát közösen, a szülői igények és

lehetőségek figyelembe vételével kell kialakítani , a helyi szabályok , és az óvoda napirendjét figyelembe véve. A konkrét értelemben vett beszoktatás pedig már a tényleges óvodába járás időpontjához kötődik. Ennek időpontja és időtartama is egyéni megbeszélés tárgya. A szülővel történő fokozatos beszoktatás módszerének feltételei:  az óvodapedagógusok és a gondozónő korrekt tájékoztatással teremtse meg az együttműködés feltételeit  a szülő részéről a módszer elfogadása  A beszoktatás tehát egyaránt vonatkozik a bölcsődés korú gyerekekre és az óvodás korúakra, független attól, hogy hány éves a gyermek. A csoportba lépő új kisgyermek esetében alkalmazandó. A beszoktatást az a pedagógus irányítsa, aki a gyermek   





   



saját nevelője lesz. a beszoktatás időtartama maximum 2 hét a beszoktatás első hetében a szülővel együtt,a második hetében a szülő állandó jelenléte nélkül , a gyermek igénye szerint a beszoktatás első hetében úgy kell a beszoktatási időt alakítani, hogy az anya a gyermekével valamennyi gondozási műveletet elvégezhesse és a gondozónő, azokat megfigyelhesse Lényeges elvárás a szülővel szemben, hogy más gyermekek ellátásába, nevelésébe, gondozásába ne kapcsolódjon be, és ne sajátítsa ki a pedagógust. (Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy egy-egy aktuális helyzetben, pl. balesetveszély esetén, vagy éppen egy ‚idegen“ gyermek kapcsolódási kísérlete alkalmával nem utasíthatja el a beszoktató szülő a másik gyermek közeledését.) A beszoktatás alatt a szülő csoportban való jelenléte segítség a gyermeknek és a gondozónőnek, óvodapedagógusnak egyaránt. Ehhez azonban a beszoktatás előtt tisztázni érdemes a szülők kompetenciahatárait, és azt, hogy miben kérik a nevelők a segítségüket. a gyermek együttműködésétől függően a gondozónő az első napokban is kísérletet tehet egy-egy gondozási művelet elvégzésére az anya jelenlétében. a 3.-4. Naptól a gondozónő veszi át fokozatosan az anyától a gondozási műveleteket az alvás jelenti a legnagyobb nehézséget a beszoktatás ideje alatt, ezért az anya még a 2. hét végéig legyen azonnal elérhető Célszerű beszoktatási tervet készíteni. A beszoktatás során a gondozónőnek az egész családot kell segítenie és az otthoni szokásokat tiszteletben, kell tartania a szakmai elvek, szabta kereteken belül . Figyelni kell arra, hogy járt- e a kisgyermek az intézményben már, akár testvérként, ismeri- e az épületet, a személyeket, a gyerekeket. El kell dönteni, hogy a beszoktatás az udvaron vagy a teremben kezdődjéke. Ez a gyerek személyiségének függvénye. Szükséges meghatározni,hogy hány órát töltsön el kezdetben a kisgyermek az óvodában, meddig, hány napig, vagy hétig tartson a beszoktatás. A beszoktatás menete és időtartama nagyon különböző lehet. A csoportban dolgozó nevelőknek meg kell nyugtatni a szülőket abban a vonatkozásban

7

is, hogy nincsenek teljesítményelvárások a beszoktatást illetően: nincsenek ‚jó“ és „rossz“ beszoktatások. Sokat segíthet az, ha a szülő jó szívvel bízza gyermekét a gondozónőre, óvónőre. A gyermek intézménybe kerülése elsősorban az anya életében hoz nagy változást.  A gyermek hosszabb hiányzása (főleg az óvodába járás kezdeti időszakában) a beszoktatás megismétlését igényelheti. Mivel az egységes óvoda-bölcsőde széles korcsoportot lát el, a folyamatos, természetes fluktuáció következtében (iskolába kerülés) a kétéves korban bekerülő kisgyermeknek évente visszatérő élménye a beszoktatás, az, hogy az új beszoktatós gyermeknek a csoportban van az édesanyja/édesapja/nagyszülője, vagy bárki, aki ezt a feladatot a családban éppen ellátja. Ez átmenetileg megnehezítheti számára a szüleitől való elválást. A beszoktatás időszaka pszichésen megterhelővé válhat a kisgyermek számára, így gyakoribbak lehetnek a pszichoszomatikus tünetek, a megbetegedések. Átmenetileg lassulás következhet be a fejlődés folyamatában, a már szobatiszta gyermek ismét pelenkát igényelhet, a viselkedésben, kommunikációban nehézségek jelentkezhetnek. Előfordulhat, hogy a kisgyermek elutasító a felnőttekkel és/vagy társaival szemben, a játékok kevéssé kötik le, nehezen fogad el ételt, vagy az alvás terén vannak nehézségei. 2.5.2. Kapcsolattartás , együttműködés a szülőkkel  Elvek : lényeges, hogy ebben is azonos álláspontot képviseljenek a többcélú csoport dolgozói. A partneri viszony nem kompetenciaazonosságot jelent, hanem egymás kompetenciáinak ismeretét és a különbségek összehangolására alapozó együttműködést. Ezért a szülői elvárásokat és az óvodai és a bölcsődei alapprogramban, valamint a helyi programban foglalt elveket és megoldásokat egyeztetni kell, oly módon, hogy érvényesüljön a szülő igénye is, de ne sérüljön az intézmény cél és feladatrendszere pusztán azért, hogy egyes kívánságok - akár a gyermeki létből fakadó életmód ellen ható tényezők - érvényre jussanak. El kell dönteni, hogy a nevelésről vallott felfogásba milyen külső elvárások férnek bele, és melyek azok, amiket ki kell zárni. A kapcsolattartás záloga egyfelől a tudatos és összehangolt pedagógiai munka, másfelől pedig a családok egyéni helyzetének, figyelembe vétele. E két tényező összehangolása, egyensúlyba hozása ad folyamatosságot és biztonságot minden résztvevő fél számára. A szülők és az óvoda - bölcsőde folyamatosan, kölcsönösen tájékoztatják egymást a gyermek fejlődéséről. A tájékoztatás mindig őszinte, hiteles, személyes hangvételű, etikai szempontból megfelelő, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben tartó. A kapcsolattartás formái:       

személyes beszélgetések találkozáskor az érkezésnél és távozásnál Szülői értekezletek hirdetőtábla üzenő füzet írásos tájékoztatás,napló nyílt napok időpont egyeztetés után egyéni beszélgetés

8

 szervezett programok Családlátogatás Célja: a családdal való kapcsolatfelvétel,a gyermeknek otthoni környezetben való megismerése,amelyre a beszoktatás előtt kerüljön sor.

2.5.3.NAPIREND A jól szervezett, folyamatos és rugalmas napirend a gyermekek igényeinek, szükségleteinek kielégítését, a nyugodt, folyamatos gondozás feltételeit, annak megvalósítását kívánja biztosítani, megteremtve a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot, az aktivitás és az önállósodás lehetőségét. A folyamatos gondozás a jó közérzetet biztosítja. A óvodapedagógusok és a gondozónő munkarendje a gyerekek napirendjének alapján készül el. Figyelembe kell venni az adott korcsoport igényeit, szükségleteit és ehhez mérten szükséges megszervezni a csoport életét. Természetesen szem előtt tartjuk , hogy a három év alatti gyermekek már korábban étkeznek (ebédelnek) és korábban fekszenek, mint óvodás társaik, ezért a napirend kialakításánál erre is tekintettel vagyunk. A napirendet, benne a sokféle, minél változatosabb tevékenységrepertoárt egymáshoz kell illeszteni, úgy, hogy az eltérés ne legyen éles, ne legyen zavaró a két korosztály együttélése során. Ezért is, az egyes cselekvésekbe való kölcsönös bekapcsolódást, az átjárhatóságot biztosítani szükséges, melynek sikere szintén a gondozónők és az óvodapedagógusok munkájának állandó összehangolásán múlik. A napirenden belül az egyes gyermek igényeit úgy kell kielégíteni, hogy közben a csoport életében is áttekinthető legyen a rendszer, a gyermekek tájékozódhassanak a várható eseményekről, kiiktatódjon a felesleges várakozási idő. Ez egyben a csoport belső nyugalmát is biztosítja. A napirend függ a gyermekcsoport életkori összetételétől, fejlettségétől, szükségleteitől, de befolyásolják azt az évszakok, az időjárás, a csoportlétszám és egyéb tényezők is. Kialakításának további feltételei a személyi állandóság (saját gondozónőrendszer), a tárgyi feltételek, a jó munkaszervezés, a kisegítő személyzet összehangolt munkája, a gyermekek otthoni életének, életritmusának lehetőség szerinti figyelembe vétele.

9

EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDE NAPIRENDJE IDŐ

TEVÉKENYSÉGI LEHETŐSÉGEK

630- 830

Folyamatos érkezés , szükség szerint wc. használata, pelenkázás kézmosásSzabadjáték, kezdeményezés

800- 900

Folyamatos reggelizés (2-3 éveseknek ) Szabadjáték , kezdeményezés , Tízórai- gyümölcs vagy ivólé – gondozási teendők

800 – 1030 30

10 - 11

30

Óvodásoknak szabadjáték , szervezett tevékenységek Játék az udvaron időjárástól függően

1130– 1200

Készülődés az ebédhez, tisztálkodás (előbb a bölcsődések ) - Ebédeltetés

1245 – 15

alvás, pihenés , folyamatos felkelés

00

1500 – 1520

ébredési sorrendben wc. használata, pelenkázás , kézmosás - Uzsonna - Szabadjáték

1520 – 1630

szabadjáték a szobában ill. az udvaron - folyamatos hazaadás

A játék és egyéb tevékenységek a napirendben a párhuzamosan végezhetők (étkezés, játék, tanulás, gondozási folyamatok) egyszerre zajlanak, kinek-kinek szükségletei szerint, egyéni, és/vagy kiscsoportokban, egyénre tervezett és/vagy kb. azonos képességű csoportokra tervezett időkeretek között . 2.5.4. Saját nevelő rendszer A saját nevelő rendszer alapja a személyi állandóság. Ez a rendszer a bölcsődei nevelésgondozás területén alakult ki. Lényege, hogy a csoportba járó gyermekek kb. fele az egyik, másik felük pedig a másik gondozónőhöz ‚tartozik“. A saját gondozónő szoktatja be a gyermeket a csoportba, ő vezeti a gyermekkel kapcsolatos dokumentációt, regisztrálja a fejlődést, elsősorban ő neveli, gondozza a gyermeket. Ezt a rendszert alkalmazzuk az egységes óvoda--bölcsőde intézmény csoportjában is. Lehetőséget ad a felnőtt- gyermek kapcsolat erősebbé válására, ami a differenciált bánásmód, az egyénre szabott fejlődéssegítés alapja. A saját nevelőrendszer konkrét alakítása az intézmény feladata. Valamennyi bölcsődés korú gyermeknek a gondozónő a saját nevelője, az óvodás korúakat pedig az óvodapedagógusok nevelik.

10

2.6.A gondozás-nevelés , a játék és a tanulás főbb helyzetei 2.6.1. Gondozás-nevelés A gondozás és nevelés összefüggése jól ismert pedagógiai tézis. Bizonyos álláspont szerint a bölcsőde inkább gondozó, az óvoda inkább nevelő-(oktató) intézmény. Nyilvánvaló, hogy ebben a formában egyik sem igaz. Alapfelfogás , hogy ‚gondozás közben nevelünk“. A nevelés és a gondozás elválaszthatatlan egységet alkotnak. A nevelés tágabb, a gondozás szűkebb fogalom: a gondozás minden helyzetében nevelés is folyik, a nevelés helyzetei, lehetőségei azonban nem korlátozódnak a gondozási helyzetekre. Mindezek megvalósítása mindkét korosztály pedagógusaira, tehát a csoportba járó összes gyerekre vonatkozik. Bensőséges , szeretetteljes , interakciós helyzet gondozónő,óvodapedagógus és gyermek között,melynek elsődleges célja a gyerek testi szükségleteinek, mozgásigényének a kielégítése.  Elősegíti a harmonikus , összerendezett mozgás a gyermek testi képességeinek fejlődését .  Biztosítja a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezetet, jó közérzetének kialakulását .  A gondozás folyamatában elkezdjük kialakítani az egészséges életmód , a helyes életritmus, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásait, amire később az óvodai nevelés is építhet . Szokásrendszer kialakítása .

2.6.2. Játék * A játék a gyermeki élet másik fontos helyzete , melyben lényeges a gyermek szabad aktivitás iránti igényének és kompetencia érzésének erősítése. * A játék a kisgyermek legfontosabb tevékenysége,amely segíti a világ megismerésében és befogadásában. Elősegíti a testi, az értelmi ,az érzelmi és a szociális fejlődést. A gondozónő és az óvónő a játék feltételeinek biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet,a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően kezdeményez, szerepet vállal a játékban,annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok fejlődéséhez. * A játék önkéntes, örömérzést kiváltó, spontán tevékenység, melynek nincs célja, de nagyon komoly, a személyiség minden területére kiható, fejlesztő hatású eredménye van. (Az értelmi képességek, a verbalitás, a mozgásos és a szociális-érzelmi- akarati tényezők egyaránt a játék által fejlődnek leginkább.)

11

* Ezért a vegyes életkorú óvodai csoportban egyformán kell biztosítani a játék objektív és szubjektív feltételeit. A berendezés, a játéktárgyak típusa, mérete, felhasználhatósága természetesen a két korosztály számára nem teljesen azonos. De az, hogy legyen hely és idő (kb. a nap 70%-ban legalább) játszani, az közös vonás. * A játéktárgyak több célra, önkéntes, fantáziára és saját élményvilágra épített felhasználása szintén közös elv és gyakorlat a két intézményben. A szimbólumképzés egyéb formái (kommunikációban, térben, időben) a játék során az élményekből fakadnak, ezeket a pedagógusok tartsák tiszteletben, sőt ápolják azokat. * A felnőtt indirekt irányítása, (akkor, ott és úgy kapcsolódik be, ahogy azt a játék menete, állapota szükségessé teszi), a megfelelő légkör megteremtése egyformán feladata a bölcsődei és az óvodai pedagógusnak. * A jó minőségű intézmény a játék preferenciáját semmilyen nyomás hatására sem adja fel. A játékba történő bekapcsolódás nem tervezhető előre, ugyanakkor a tudatos játékirányítás a pedagógus egyik legfontosabb feladata. Lényeges, hogy a felnőttnek legyen egy ötlettár fejében a játékot illetően, mind a játéktartalomra, mind a játékeszközökre, mind pedig a játéktevékenységben való saját szerepére vonatkozóan. * Ennek köszönhetően válik képessé arra, hogy az egyes játékhelyzeteket differenciáltan, az adott szituáció élményszerűségét erősítve tudja kezelni. Így tehát a játék menetét követve kell eldöntenie, hogy szerepet vállal, vagy ötletet ad, netán eszközzel lendíti a játék menetét, vagy éppen ‚csak“ metakommunikációs eszközrendszerrel (tekintet, testtartás, érintés, távolságtartás stb.) jelzi véleményét. * A gyermekeknek szükségük van a magányos játék és az együttes játék lehetőségére egyaránt. Az eltérő korosztályok együttjátszását a pedagógusok az adott helyzetet megítélve ne befolyásolják, de szükség szerint alakítsák, lépjenek közbe, különösen az önállóan fel nem oldott konfliktushelyzetekben. * Az agresszív, vagy negatív tartalmú játékról is azonos felfogásban szükséges gondolkodniuk a csoport pedagógusainak. Az agresszió bizonyos - játékba szublimált formái elfogadhatóak. (Pl. a kisgyermek lehet mérges a babára, utánozhatja a felnőtt mérgét, de nem teheti tönkre a babát, mint tárgyat stb.) Amennyiben mégsem, akkor egyforma figyelmet kell szentelni a sértő félre és a sértettre egyaránt, elsősorban a ‚kár“ helyrehozatala vonatkozásában. A negatív tartalmú játék az élményfeldolgozás egyik formája, így, amíg az nem ízlésromboló, érdemes hagyni, szükség esetén pedig át lehet alakítani a játék tartalmát, vagy menetét. (Pl. a gyermek eljátszhat egy, a felnőtt számára nem gyereknek való témát, pl. temetést, hisz a játék a feldolgozási folyamat része, de már e játéktéma átterelését igényli a pedagógus részéről az, ha a temetés átalakul sírrablásba, vagy temetőrongálásba, stb.) 2.6.3. Játékos tanulás,játékba integrált tanulás A tanulás terén tűnik - első benyomásra - az egyik legnagyobb eltérés a két korosztály között, ez azonban csak látszólagos, ha a kisgyermekkori tanulás sajátosságait, annak pszichológiáját veszzük alapul, a differenciálással együtt. A tanulás fogalmát a lehető 12

legtágabban értelmezzük: e szerint, a tanulás minden olyan tapasztalat, vagy információszerzési folyamat, amely viszonylag tartós változást idéz elő a viselkedésben és / vagy a gondolkodásban. Kiemelt szerepe van a hétköznapi élettapasztalatoknak, mint tanulási lehetőségeknek és a tanulást befolyásoló külső tényezőnek egyaránt. Mindez egyformán függ a családi- és egyéb környezeti hatásoktól, valamint a gyermekek személyiségétől. * A kisgyermekkori tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés és maga a cselekvés, tevékenykedés . A gyermekek saját tudásukat hozzák a csoportba, ami sokszínűséget eredményez . Az egyéni sajátosságokat maximálisan figyelembe kell venni, mert az egyéni cél, feladat, módszer, eszköz, idő, és értékelési mód, ha tényleg egyéni, akkor nem az életkortól függ, hanem magától a gyerektől. Az egyes gyermekek előzetes tudása nem a jobb színvonalú - gyengébb skála mentén differenciálódik, hanem az egyik gyermek tudása más, mint a másiké. Ebben a felfogásban tehát még sincs jelentős különbség a tanulás terén. E szemlélet gyakorlati alkalmazása biztosítja igazán a bölcsődés gyermek és az óvodás tanulásirányításának összhangját, célként kitűzve, az egyéni fejlesztést. * A tanulásnak szemben a játékkal konkrét célja van, és nem önkéntes, hanem irányított. Ezért a játékos tanulás, valójában nem megfelelő kifejezés, sem nem játék, sem nem tanulás. A bölcsődés korosztályra ez épp így érvényes, noha maga a tevékenység más szinten, más időtartamban és más aktivitással valósul meg. Nem kisebb, vagy kevesebb a jelentősége, hanem szó szerint más. Inkább rövidebb, még inkább cselekvő, mozgásra alapozott, még jobban épít az egyéni élményre stb. Célunk az , hogy a játékban , játéka során szerezzen ismereteket , „tanuljon” a gyermek . * A gyermeki „tanulás” nem lehet teljesítményközpontú. * A cselekvésen alapuló tanulás, egyéni motivációval az, amely szinte az önkéntesség érzetét biztosítja, ez felel meg leginkább a gyermek igényeinek és az életkoruknak megfelelő képességeknek, ez segíti a gyermek fejlesztését. * Az ismeretek elsajátítási motivációi eltérőek, a tanulás terén mások a kompetenciák és a tanuláshoz fűződő kompetenciaigények. Mindezt a tanulás irányításánál figyelembe kell venni, az iskolás kor előtti korosztálynál pedig e nélkül nem is létezhet tanulásirányítás, tanulássegítés. * Kippkopp Óvodai Programunkban egész tanulási folyamat kiteljesedése nem külön tevékenységi formaként, hanem komplex módon valósul meg. A gyermek születése pillanatától tanulja a világot, a tanulás a nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül, természetes körülmények között spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A gyermeki tevékenység velejárója a tanulás. A „valamit megtanulás” a gyerek részéről spontán folyamat, a „valamit megtanítás” az óvónő részéről tudatos, célszerű tevékenység, stratégia, a tanulási képességek megalapozása. Tanulási értelmi képességei (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, képszerű szemléletes gondolkodás) a játékon keresztül fejlődik. A szociális, intellektuális tanulási képességek fejlődését az óvoda felerősíti, ennek elsődleges terepe a játék, a teljes óvodai élet . 13

A gyermekek örömmel, teljesen önként, spontán, tevékenységeik során szerzett benyomások, tapasztalatok, TÉVEDÉSEK, élmények útján tanulnak . Ehhez társulnak olyan szervezett tanulási lehetőségek, mint az óvónő által irányított (tudatos, célszerű) megfigyelés, tapasztalatszerzés., ami a gyermek kérdéseit, a válaszokra épülő ismeretszerzést is magába foglalja. Programunkban azonban helyet kap az óvónő által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás, amely számtalan probléma és feladatmegoldásra készteti a gyereket. * Ez a fajta tanulás azt jelenti, hogy az óvónő által kezdeményezett tevékenység a játékidőbe ékelődik (játék elrakása nélkül), lehetőséget adva a játékhoz való visszatéréshez, vagy éppen játékhoz kapcsolódik, igazodik. Az óvodai tanulás célja: ismeretek elsajátítása, készségek, jártasságok kialakítása a tevékenységeken keresztül, tudásgyarapítás. A játék és tanulás : naponta létrejön, ismétlődik ,minden gyerek részese, spontán valósul meg, önkéntes a részvétel. Az óvodai tanulás jellemzői :/ a játék és tanulás viszonya /  a spontán játék  az irányított játék / az óvónő szerepet vállalva, szerepén keresztül ad ismeretet /  a fejlesztő játék / játékba integrált tanulás, hiányok pótlása, hibák javítása a cél, a gyerek játékként éli meg /  a játékra épülő tanulás  a játékos módszerekkel folyó tanulás során szerzett ismeretek tapasztalatok.

2.7. Az egyéni bánásmód és a közösségben élés egyensúlyának megteremtése * A pedagógus modelláló szerepe, valamint a kortársakkal való együttműködés első szinten történő megvalósulása meghatározó tényezői a fejlődésnek. Az intézményes nevelés részben az otthon funkcióját pótolja, részben pedig saját, a családi életet kiegészítő, a kortárskapcsolatok jelentőségét előtérbe helyező szerepet hordoz. A családban történő nevelés és az intézményes nevelés tehát összefügg és összeér, de nem keverhető össze a pedagógus szerepkörét illetően sem és a gyermekek életében betöltött funkciókban sem. A gondozási, nevelési és oktatási feladatokat a nap jelentős hányadában az intézmény vállalja fel, de másképp teszi ezt, mint ahogy teszi, tenné az otthon, a szülő. * A pedagógus egyszerre érvényesíti az egyéni bánásmódot és a közösségi nevelést. Az egyéni bánásmód azokban a csoportokban tud érvényesülni, melyekben hangsúlyt kap az egymás iránti elfogadásra, toleranciára, empátiára, együttműködésre való nevelés. * Olyan ésszerű határokat kell alkalmaznunk , ami segíti az egyéni bánásmód megvalósulását . Olyan határokat , ahol az egyén, és a közösség, mint egész, egyaránt elfogadható keretek között mozoghatnak. Ez teszi lehetővé a sokféleség, az együttesség, egyfajta rendszerben kezelését, az egyes gyermekek számára pedig biztonságot nyújtanak a helyzetek kiszámíthatóságával. Ezek nem ellentmondó jelenségek, ténylegesen párhuzamosan vannak jelen a mindennapok folyamatában. Ebben szervező, irányító társ a pedagógus. 14

* Mindkét korcsoportra (bölcsődés és óvodás gyermekekre) vonatkozóan azonos attitűddel rendelkező pedagógusi hozzáállás szükséges az egyes gyermekek sajátos igényeinek figyelembevételéhez, képességeik kibontakoztatásához, a közösséghez illesztéshez, és egyre inkább: a társkapcsolatokban betöltött szerepük kialakításának részvételéhez. * A bölcsődés és óvodás gyermekek nem különülnek el a nap folyamán, ugyanakkor nem is erőltethetőek sem együttjátszásra, sem együtttanulásra. * Egy közösségről lévén szó, ‚csak“ a differenciált nevelés mindennapi gyakorlata az, ami által ‚szétválasztódnak“ a gyerekek egymástól. Ez a fajta életszervezés nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy az egyes korcsoportok részére esetenként külön-külön programot szervezzenek. (Pl. az óvodások számára javasolt lehet séta a természet adott évszakban történő megfigyelésére, vagy uszodalátogatás, könyvtárlátogatás, stb.) * Önként vehetnek részt a közös játékban, a játékba integrált tanulásban. A csoporton belül is lehetnek olyan tevékenységek, amelyek a bölcsődés korúak számára még nem nyújtanak élményt, vagy a használt eszközök veszélyesek lehetnek a számukra. * Ezzel együtt a pedagógusok rendszeres együttműködését igényli annak eldöntése, hogy az eltérő korosztályú és az eltérő képességű gyermekek milyen szervezésű és mennyiségű játékidőt, és milyen egyéb tevékenységi formákat kapnak. * Az óvodás gyermekek számára kezdeményezett tevékenységek rendszerét, tervezését a helyi nevelési program rögzíti. Ezeket tovább bontva , az életkori sajátosságnak megfelelően alkalmazzuk a bölcsődés korosztály tevékenységeiben is. Nyilvánvaló, hogy a nevelési-gondozási folyamat valamiféle végiggondolására a bölcsődés korú gyermekek esetében is szükség van, hiszen ennek alapján biztosíthatók pl. a tárgyi feltételek is. * Az egyes gyermekekért a bölcsődés és óvodás csoporttagokért a tervek megírásában, valamint a fejlődés és fejlesztés biztosításában a gondozónő és az óvodapedagógus elkülöníthető felelősségköröket kap. * A mindennapok folyamatában azonban egyeztetniük kell az egyes tevékenységek tervezésénél és irányításánál, hogy mely folyamatba kik, mely gyerekek kapcsolhatók be. Természetesen ez a megvalósítás során változhat, nem erőszakos bekapcsolódásról, késztetésről van szó, hanem arról, hogy az egyes játékeszközök, az egyes témák, az egyes tanulási tevékenységek tervezése és szervezése kikre érvényes. Ily módon, ha pl. kialakul egy játék vegyes életkorú gyerekekből, vagy egy tanulási tevékenység, akkor nem választhatók szét a gyermekek pusztán azért, mert más korcsoporthoz tartoznak és más személy a felelős értük. * Minden kisgyermeknek - akárhány éves is - joga van az egyedüllétre, a magányos játékra, vagy a ‚semmittevésre“. Ez oly annyira igaz, hogy az intézmény berendezése akkor jó, ha léteznek a visszavonulásra alkalmas helyek, ‚kuckók“. * Ugyanakkor a bölcsőde is és az óvoda is elsősorban a közösségi együttlét tere. A barátválasztás, annak tartóssága és tartalma a két életszakaszban nem azonos, mégis, mindkét esetben a pedagógus feladata ennek tiszteletben tartása és támogatása, ha kell segítése. 15

Viszonylag ritkán alakul ki együttjátszás (lényegében ez tekinthető ebben az életkorban barátságnak) egy 2 éves és egy 7 éves között. A természetes folyamatok maguktól alakulnak. A kapcsolatok spontán alakulását tiszteletben kell tartani a pedagógusoknak akkor is, ha a két, egymástól eltérő életkorú gyermek közös tevékenysége külön szervezést igényel. (Pl. közös festés, játék az építőkockákkal stb.)

2.8. A gyermek megismerése ,mérése, a fejlődés nyomon követése * A minőségbiztosítás ma már minden óvodától elvárt, sőt megkövetelt feladat. Ennek részekén értelmezhető a gyermekek mérése, fejlettségi szintjük megállapítása. A sokféle mérési eljárás közül választott módszer a helyi program része . A minőségbiztosítási rendszer kidolgozása a bölcsődei területen is elvárás. A két korosztállyal foglalkozó pedagógusoknak a mérés elvi kérdéseit, a konkrét eljárást, vagy eljárásokat, módszereket feltétlenül össze kell hangolnia. * Az egyéni fejlesztés a cél – ezért elkerülhetetlen a gyermek fejlődésének nyomon követése , amely a gyermek folyamatos megismerésén alapul, (szempontok szerinti megfigyeléssel) minden területre egyformán kiterjesztve, melyre a folyamatosság jellemző, majd ezeknek a megfigyeléseknek az eredményeire épülnek a fejlesztési tervek. * A két korcsoportot együtt nevelő pedagógusok számára különös jelentősége van annak, hogy, a gyermek megismerése nem abból áll csupán, hogy ismerjük a fejlődés fő irányait (a négy terület mindegyikén: értelmi, szociális, verbális, mozgásos) , hanem a gyermeket egységben kell látni, érezni . * A megfigyelés tehát tudatos, állandó készenléti állapotot feltételez, azt kívánja meg, hogy a gyermekeket természetes élethelyzetben ismerje meg a pedagógus, a megismert szinteket a nevelés és a fejlesztés kiindulópontjának tekintse, nem pedig annak céljaként értelmezze. A megismerés, a mérés nem cél, hanem eszköz. * A mérési módszerek a két korosztállyal foglalkozó pedagógusok számára lehetnek eltérőek, az eredmények rögzítése azonban minden esetben feladat, és további azonosságnak szükséges felfogni azt is, hogy ezen eredményeket meg kell osztani egymással és a szülőkkel. A családok és az intézmény együttműködése a gyerekismereten nyugszik. * Az ismeretek nem titkosak, közös a céljuk, ami nem más, mint a gyermek nevelése. Ezzel, egyszer s mind, egymás és a családok kompetenciáját is tiszteletben tartják a pedagógusok. * Tudnunk kell , hogy a fejlődés legfontosabb szervezőjének a megismerés tekinthető. A fejlődés nem szakaszos, hanem lineáris folyamat, vagyis: az egyes szintek között nincsenek minőségi különbségek, szakaszhatárok és minőségi ugrások, az egyéni fejlődési ütem nagyobb hangsúlyt kap, és az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ugyanaz a gyermek a különböző területeken nagyon különböző módokon és mértékben fejlődhet. Ez a szemlélet nagyobb lehetőségeket biztosít a differenciált, egyénre szabott fejlődéssegítésre. 16

* A kompetencia alapú programcsomag értékrendje összhangban van az Óvodai nevelés országos alapprogramjában foglaltakkal, azzal az óvoda –és gyermekképpel, azokkal az eljárásokkal, amelyek abban vannak kifejtve. * A kompetenciákon alapuló nevelés, és a gyerekek fejlődésének nyomon követése még inkább megerősíti azt a tényt, hogy minden gyerek saját kompetenciákkal rendelkezik, és ezért minden gyerek fejlődését saját magához kell mérni, és ily módon értékelni. * Munkánk során, mivel a gyermek folyamatosan érik, változik, csak egy-egy állapotot rögzíthetünk, de ezt az év folyamán folyamatosan tesszük, a nap bármely szakában, írásbeli feljegyzések formájában rögzítve (külön füzetben,bölcsődéseknél fejlődési naplóban ) amiket a tudatosság, az összerendezett munka, a megjelenítés, valamint a fejleszthetőség alapját képező dokumentáció kedvéért, táblázatban való megjelenítéssel egészítünk ki. * A táblázatot évente kétszer, tanév elején, és tanév végén töltjük ki, az időpontokat rugalmasan kezelve, a gyermekeket természetes élethelyzetben, könnyebb és nehezebb játékokban, kérdések, beszélgetés, feladatok, cselekedtetés formájában vizsgálva.( Dr. Bakonyi Anna szempontrendszere nyomán). Mérésünk nem standard, mivel abból indulunk ki, hogy nincs végcél, a különböző szinteknek egyformán létjogosultsága van.  A gyerekek képességei egyéni, sajátos fejlődési mintázatot mutatnak. 1. szint: sajátos nevelési igényű gyerekek 2. szint: standardhoz közelítő képességű gyerekek 3. szint: tehetséges, kreatív képességgel rendelkező gyerekek A gyermekek megfigyelését célzó szempontsor I. Szociális képességek 1. Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi szint, szokásismeret 2. Érzelmek, motivációk, beállítódás, akarati megnyilvánulások II. Értelmi képességek 1.Kognitív szféra a. Gondolkodási műveletek b. Pszichikus funkciók működése 2. Érzékszervi szféra, percepció III. Verbális képességek 1.Nyelvhasználat a.Az összefüggő folyamatos beszéd megjelenése b. A beszéd tisztasága, nyelvhelyesség 2. Verbális kommunikáció a. Beszédértés b. Nyelvi kifejezőkészség

17

IV. Testi képességek 1. Nagymozgások a. Mozgáskoordináció, motoros képességek b. Téri tájékozódás nagymozgással, a cselekvés szintjén 2. Finommotorikus mozgások a. Ábrázoló tevékenység b. Ábrázolás a mindennapi életben * TUDÁS- ÉS NEVELTSÉGI SZINT A Tudás- és neveltségi szint mérést minden évben az iskolába menő kisgyermekek körében végzünk. Szempontokat az óvodai programunkban területenként megadott a „ Fejlődés jellemzői óvodáskor végére „ c. rész adta ( 10 terület - 98 szempont) . * A mérésnek etikai vonatkozásai is vannak. A mérések eredményei tükrözhetnek lassú, nem megfelelő irányú fejlődést is, ennek közlése igen nehéz feladat a pedagógus számára. Ezekben a helyzetekben javasolt az optimista kicsengésű (de nem áltató) megfogalmazás, a lehetőségekről való mielőbbi tájékoztatás, segítség felajánlása, az ilyenkor gyakran felmerülő szülői lelkiismeret furdalás csökkentése. * A fejlődés regisztrálására bölcsődénkben fejlődési naplóban , óvodánkban a gyermektükörben ( a gyermek fejlődésének dokumentumai) történik , amelyeket egymásra építünk , hiszen ugyanazok a megfigyelési szempontok. Úgy gondoljuk , hogy ezek a dokumentumok jelentős mértékben megkönnyítik a 2-6 (7) éves kor közötti fejlődés folyamatának egységben történő kezelését, a fejlődéssegítés egymásra épülő lehetőségeinek megtalálását.

3. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ (SNI) ,HH,HHH –s GYERMEK GONDOZÁSA, FEJLESZTÉSE Megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosítása esetén bölcsődei felvételt nyerhetnek mindazon 2-6 éves korú gyerekek, akik veleszületett vagy szerzett károsodás következtében valamilyen fogyatékossággal élnek, vagy fejlődésükben, oly mértékben visszamaradottak, hogy emiatt több figyelmet, speciális bánásmódot igényelnek, és nem veszélyeztetik sem maguk, sem társaik testi épségét. Ha sérült gyermek felvételét vállalja az egységes óvoda-bölcsőde, az alábbi feltételeket teljesíteni kell, csak ilyen esetben igényelhető az állami költségvetésből a ” különleges gondozás keretében nyújtott ellátás”emelt normatív támogatása.

3.1.az sni -s gyermekek Felvételi rendje:  Szükséges a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (továbbiakban: szakértői bizottság) javaslata . Amennyiben a szülő nem rendelkezik a szakértői bizottság javaslatával a bölcsődének a szülővel történő megbeszélés után kezdeményeznie kell a vizsgálatot. 18

 A szülőkkel történő beszélgetés alkalmával a bölcsődében orvosi és gyógypedagógiai anamnézis felvétel készül.  A gyermek állapotának felmérését –megfigyelés és az anamnézis alapján – dokumentálni kell.

3.2. A sérült gyermekek elhelyezési módja ,feltételei az egységes óvodabölcsődében Teljes integráció: az egészséges egységes óvoda-bölcsődei csoportban egy vagy két sérült gyermek helyezhető el.

3.2.1. Személyi feltételek

Teljes integrációban  Gondozónő felkészítő továbbképzésen vesz részt , szakképzett csecsemő-és kisgyermek gondozónő, illetve szakgondozónő,a csoportlétszámnak megfelelő számban.  Gyógypedagógus: olygophren vagy a sérülésnek megfelelő szakos, konzulenskénthetenként a szükséges óraszámban-végzi a korai fejlesztés gyakorlati feladatait  Gyermekgyógyász vagy orvos, háziorvosi szakvizsgával. 3.2.2. Az integráció tárgyi feltételei A sérült gyerekek számára a meglévő eszközökön felül , a sérülésének megfelelő fejlesztő eszközöket, játékokat kell biztosítani. Ezeket a játékokat úgy kell elhelyezni, hogy azok ne okozzanak konfliktushelyzeteket, és az egészséges gyerekek is játszhassanak velük.

3.3. Gondozás- nevelés-fejlesztés az integrációban A sérült gyerekek bölcsődei gondozása lehetővé teszi, hogy minél fiatalabb életkortól kezdve fejlesztő programmal segítsék a gyerekek optimális személyiségfejlődését, biztosítsák a szülőkkel való együttműködést. Lehetőséget teremtünk arra, hogy a szülők figyelemmel kísérhessék gyermekük fejlődését a bölcsődében és írásos fejlesztő programot kérhessenek otthonra. A gondozónő a sérült gyerekeket önálló személyiségként fogadja el. A gondozónő több elemből álló munkát végez: ☺.Gondoz Napirendbe illesztve végzi az egyéni és csoportos foglalkozásokat a gyógypedagógus irányítása alapján. ☺.Egyéni foglalkozás 1. A gyógypedagógus felméri és írásban rögzíti a gyerekek fejlettségi szintjét 2. Részletes írásbeli tervet készít a fejlődés területeit figyelembe véve. 3. Egyezteti a gondozónővel a tervet 4. Bemutatja a gyakorlatban

19

5. Ezután a gondozónő a napi gyakorlatban a megbeszéltek szerint végzi a fejlesztést (utazó gyógypedagógus esetén ) 6. A gyógypedagógus 2-3 havonta felméri a gyerekek állapotát, és ehhez igazítja a programot. ☺Csoportos foglalkozás Teljes integrációban az egyéni foglalkozás,a gondozásba épített fejlesztés és az ép társakkal való együttlét biztosítja a sérült gyerekek harmonikus fejlődését. Nem főállású gyógypedagógus /konduktor esetén írásban összeállított segédlet alapján a gondozónő végzi a programot. A bölcsődés gyermekekért felelős gondozónőknek és az óvodásokért felelős óvodapedagógusoknak azonos módon szükséges gondolkodni az eltérő fejlődésű gyerekekről, a velük történő integráció gyakorlatáról. Mindkét korosztályra vonatkozik a sérült gyermekek befogadása, az együttnevelés sajátos módszerei. A szakemberekkel (gyógypedagógus, pszichológus, orvos, fejlesztőpedagógus stb.) való együttműködés alapja a kompetenciák ismerete. (Nem a hierarchia ismerete.) A gyermekek szakfejlesztéséért, a részfunkciók minél magasabb szintre hozásáért a gyógypedagógus a felelős. A közösség együttéléséért, az érintett gyermek beilleszkedésért, a csoporttagok és az eltérő fejlődésű gyermekek kölcsönös, egymástól tanulásáért, valamint a két szülői csoport együttműködéséért pedig a gondozónők és az óvodapedagógusok a felelősek. Ezzel együtt, természetesen, a gyógypedagógusoknak és a csoport nevelőinek együtt kell működniük. (Pl. a gyógypedagógus figyelje a gyermeket a csoportban-, illetve a csoportból kiemelve külön foglalkoztatásban két kisgyermeket együtt is, függetlenül attól, hogy az egyik bölcsődés, a másik óvodás stb.) A gyógypedagógus és az óvodapedagógus egymással együttműködve alkalmazhatja a szükséges fejlesztő eszközöket, illetve végezheti azokat a fejlesztéseket, amelyek a csoportos megoldásokra is alkalmasak.

3.4.Dokumentáció ☺A gondozónő által vezetett dokumentáció: Bölcsődei egészségügyi törzslap gondozónői bejegyzése Háromhavonta összefoglaló a gyermek fejlődéséről Üzenőfüzet szülőknek a napi jelentősebb eseményekről Gondozónői jellemzés a szakértői bizottság,illetve egyéb szakvizsgálatokhoz

☺A gyógypedagógus által vezetett dokumentáció: Egyéni fejlesztési terv Csoportos foglalkozás terve Gyógypedagógiai felmérés évente 2x Szakvélemény készítése szakértői és szakvizsgálatokhoz

20

3.5. A hátrányos (HH) és a halmozottan hátrányos (HHH) gyerek A rájuk vonatkozó nevelőmunka is azonos gyakorlaton alapuljon a két korosztállyal foglalkozó nevelők munkája során. A szülők támogatása, a velük való együttműködés alapkérdésnek tekintendő, különösen abból kiindulva, hogy a két éves gyermekek óvodai csoportba történő elhelyezése elsősorban értük van, azokért a gyermekekért, akik így kapnak esélyt a viszonylagosan egyenlő feltételekkel való élethez, hiszen a korai életszakaszban a megerősítések, a képességek kibontakoztatása és fejlesztése a feltétele annak, hogy az iskolai életben, és majd később is megállják a helyüket. Ily módon a szakemberekkel való együttműködés (orvosok, védőnők,családgondozók,stb) mind a gondozónő , mind az óvodapedagógus alapfeladata.

4. AZ EGYSÉGES ÓVODA- BÖLCSŐDEI TÁRGYI FELTÉTELEI OTÉK előírásait figyelembe kell venni és kötelezően alkalmazni,valamint az MSZ-04 205/287 építésügyi ágazati szabványt kell irányadónak tekinteni. Az egységes óvoda -bölcsőde helyiségeit a funkciónak megfelelően alakítjuk ki .

4.1.Az egységes óvoda-bölcsőde helyiségei és udvara 5.1.1.A gyermekek által használt helyiségek ☺Gyermeköltöző: az óvodásokkal egy helyiségben helyezkedik el . Felszerelése megfelel a 2-3 éves korú gyerekek öltöztetési igényeinek. Minden gyerek részére biztosított a ruha és cipő tároló , pad . ☺Mosdó : a lányok mosdójában helyezzük el a pelenkázót és a magasított zuhanytálcát. A gyerek gondozását és önállósodását segítő berendezési tárgyak és eszközök a gyerek méretéhez és fejlettségéhez adottak ☺Gyerekszoba : az előírt alapterület 3 m2/fő.       

Természetes megvilágítású Redőny biztosítja a megfelelő árnyékolást A bútorozást balesetmentesen,a gyerekek fejlettségét követően alakítottuk ki műpadló, amit rendszeresen fertőtlenítenek A világítást közvetett formában káprázás mentes , fényerő min:300 lux neon fénycső A csoportszoba falai világosak , pasztell zöld színű A bútorzat fénytelen felületű l,natúr

 Külön kialakított rész , kuckó várja a bölcsődés korúakat ☺Játékkészlet Egészségügyi szempontok:  Könnyen tisztítható és fertőtleníthető, korosztálynak megfelelő  Balesetet ne okozzon  Ne legyen olyan kis méretű,hogy orrba,fülbe,garatba kerülhessen

21

Pedagógiai szempontok  Figyelembe vesszük , hogy minden tevékenységformához legyenek megfelelő játékszerek, figyelembe véve a kivitelezés ,az elhelyezés szempontjait. Lényeges a pihenősarok kialakítása.  A játékkészletet folyamatosan frissítjük 5.1.2.Játszókert  Elkerített , füvesített ,homokozóval és kis paddal ellátva ,műanyag asztal és székek  Műanyag libikóka ( HOR ZRT)

5. AZ EGYSÉGES ÓVODA-BÖLCSŐDEI SZEMÉLYI FELTÉTELEI     

Óvoda- bölcsődei csoport gyermeklétszáma m2 alapján : 15 + 5 fő lehet Az egységes óvoda- bölcsőde nyitva tartása : napi 7,00 – 16,30 (9,30 óra ) Ebben az esetben a bölcsődei csoport személyi feltételei: Egy fő gondozónő + két fő óvodapedagógus + egy fő dajka A munkakör betöltéséhez szükséges alkalmazási feltételeknek alkalmazottaink megfelelnek (Jogszabály gyűjtemény)

6. EGÉSZSÉG – ÉS BALESETVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK 6.1. Egészségmegőrzés, mint óvodai-bölcsődei feladat 6.1.1. Közvetlen prevenció  Vitamin és ásványi anyag profilaxis  Gyermekfogászati prevenció  Levegőzés 6.1.2. Gyógyszeradás, elsősegély  Lázas,hurutos,antibiotikummal kezelt,beteg gyerek nem jöhet bölcsődébe  Egyes nem fertőző/allergia,anyagcsere,vese-húgyúti,epilepszia,stb./ betegségben szenvedő gyereknek ha szükséges a háziorvosa által előírt gyógyszerét beadhatják a bölcsődében.  Sürgős esetben csak láz-és fájdalomcsillapítót kap a gyerek  A szülőknek írásban kell nyilatkozniuk a gyógyszerszedéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben /milyen gyógyszert kaphat a gyerek,milyen gyógyszerre érzékeny stb./ 22

 A gondozónőnek ugyancsak írásban kell jeleznie azt,hogy milyen gyógyszert kapott a gyerek /üzenőfüzet/  Minden mentődoboznak, hozzáférhető helyen kell lennie. 6.1.3. Élelmezés A kisgyermektáplálás Az óvodai- bölcsődei élelmezés során a korszerű csecsemő és kisgyerek-táplálási elveket kell figyelembe venni,úgy hogy a táplálék: 1. mennyiségileg elegendő és minőségileg helyes összetételű, 2. a higiéniás követelményeknek megfelelő 3. a megfelelő konyhatechnikai eljárásokkal elkészített és élvezhető legyen A korszerű táplálkozási elveknek és konyhatechnikai eljárásoknak figyelembevételével a gondozónő az élelmezésvezetővel és a bölcsőde orvosával közösen állítja össze, legalább két hétre előre az étlapot , a korosztály élelmezési-, nyersanyagnormáinak figyelembevételével. A krónikus betegség vagy táplálékallergia miatt diétára szorulók ellátását a bölcsőde csak akkor vállalhatja, ha az étrendre vonatkozó előírásokat be tudja tartani.

6.2. Egészségvédelemmel kapcsolatos szabályok Az egészségvédelmi követelmények betartását a tagóvoda vezetője , a védőnő és a házi orvos rendszeresen ellenőrizze. 6.2.1.A bölcsődés korú gyerekek egészségvédelme: * A betegség gyanúját a gondozónő jelzi a szülőnek. A szülő gondoskodik elvitelről.

a mielőbbi

* Betegség után a szülő köteles orvosi igazolást hozni, melyet a gondozónő a bölcsődei gyermekegészségügyi törzslapon dokumentál . 23

* A járványügyi előírásokat, az ÁNTSZ előírásokat, az orvos és a óvodai-bölcsődei egészségvédelmi szabályokat maximálisan be kell tartani. 6.2.2.A dolgozók egészségvédelemmel kapcsolatos szabályai: A dolgozók kötelessége a munkába lépés előtt a munkaköri alkalmassági vizsgálaton megjelenni. A dolgozónak rendelkeznie kell érvényes ernyőszűrési lelettel. A dolgozó köteles bejelenteni, ha ő vagy a közös háztartásban lévő személynél betegség gyanúja jelentkezik /pl:hasmenés/. 6.2.3. Takarítás * Hetente egyszer és járvány idején soron kívül fertőtleníteni kell. A fertőtlenített játékokat meleg folyóvízzel többször , alaposan le kell öblíteni. * Az egységes óvoda- bölcsőde helyiségeit 2-3 évenként festeni és 6 évenként mázoltatni kell. * Minden gyerek pelenkázása után fertőtleníteni kell a pelenkázót. Az egyszer-használatos pelenka zárt fóliazsákban a települési hulladékkal együtt kezelendő.

6.3. Balesetvédelemmel kapcsolatos szabályok A balesetvédelemmel, munkavédelemmel és tűzvédelemmel kapcsolatos szabályokra az óvoda szabályozásai a mérvadóak . Ezenkívül az óvodapedagógusoknak és a gondozónőnek az elsősegély-nyújtási ismereteit rendszeresen fel kell eleveníteni.

7.AZ EGYSÉGES ÓVODA –BÖLCSŐDEI CSOPORTBAN A BÖLCSŐDÉS KORÚAKRA VONATKOZÓ DOKUMENTÁCIÓK A dokumentációk kezelését az intézményi iratkezelési szabályzat tartalmazza 

A gyermek felvételével kapcsolatos dokumentációk Felvételi előjegyzési napló- Felvételi és mulasztási napló



Adatszolgáltatással kapcsolatos dokumentációk



Bölcsődei napi jelenléti kimutatás A gyermek fejlődésével kapcsolatos dokumentációk Fejlődési napló - Üzenő füzet



Élelmezéssel kapcsolatos dokumentációk Heti étlapterv - Étkezők nyilvántartása, étkezési térítési díj elszámolása

1.sz.MELLÉKLET 1. Jogszabályok gyűjteménye 1.1 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 33. § (14) bekezdése határozza meg és értelmezi az egységes óvoda -bölcsőde fogalmát. 1.2 A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/M. §- a tartalmazza az egységes óvoda -bölcsőde személyi és egyéb működési feltételeit. 1.3 A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekről szóló 15/1998. (IV. 30. ) NM rendelet tartalmazza az egységes óvoda –bölcsődében dolgozó gondozó/szakgondozó képesítési előírásaira vonatkozó szabályokat. 1.4 A gondozónő/szakgondozónő alkalmazásának feltételeire a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendeletben foglaltakat kell alkalmazni. 1.5 a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCsM rendelet tartalmazza a gondozónő/szakgondozónő továbbképzési kötelezettségéről szóló feltételeket. 1.6 A személyes gondoskodást végző személyek adatainak működési nyilvántartásáról szóló 8/2000. (VIII. 4 ) SZCsM rendelet szabályozza a gondozónő/szakgondozónő működési nyilvántartásba vételének, illetve adataiban történő változások és a továbbképzési kötelezettsége teljesítésének bejelentésének módját. 1.7 A vendéglátó termékek előállításának feltételeiről szóló 67/2007.(VII.10.) GKMEüM- FVM-SZMM együttes rendelete tartalmazza korcsoportos bontásban a napi tápanyagés energia-beviteli ajánlásokat. 1.8 A játszótéri eszközök biztonságosságáról szóló 78/2003.(XI.27.) számú GKM rendelet tartalmazza a játszótéri eszközökre vonatkozó szabályokat (tanúsítványok, megfelelőségi bizonyítvány, stb). 1.9 A bölcsődékre érvényben lévő 1987-es kiadású szabvány, mely a szükséges tervezési előírásokat tartalmazza: MSZ-04-205-2 1.10 A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24. ) MKM rendelet a korai fejlesztés és gondozás, illetve a fejlesztő felkészítéssel kapcsolatos előírásokat tartalmazza, amely alkalmazandó az egységes óvoda -bölcsődében, ha érinti az adott korosztályt.

1.11 Az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 137/1996. (VIII.28.) Korm. Rendelet 1.12. Az egységes óvoda - bölcsőde intézmény finanszírozására vonatkozó rendelkezések: • A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. Törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 3. sz. melléklet 15. a) pont alapján az egységes óvoda - bölcsődébe járó második életévüket betöltött gyermekek létszámát két főként kell figyelembe venni. • A Kvtv. 8. sz. melléklet IV. rész 2.2.1. pont szerinti Közoktatási intézményi feladatok átlaglétszám-feltételeinek számításánál és támogatásánál az egységes óvoda bölcsődébe járó második életévüket betöltött gyermekek létszámát két főként kell figyelembe venni. 1.13. Az egységes óvoda-bölcsőde intézmény személyi feltételeinek teljesülésére irányuló előírások: A 11/1994. (VI.8) MKM rendelet 39/M. § (4)-(6) bekezdései rögzítik az egységes óvodabölcsőde bölcsőde személyi feltételeit. A Rendelet értelmében az egységes óvoda-bölcsődében napi tíz órás nyitva tartás esetén kötelező alkalmazotti létszám - két fő óvodapedagógus, - egy fő bölcsődei gondozó vagy szakgondozó, valamint - egy fő dajka. Természetesen amennyiben az egységes óvoda-bölcsődében a napi nyitva tartási idő a tíz órát nem haladja meg, a közoktatási törvény 1. számú mellékletének megfelelően kell meghatározni az óvodapedagógusok létszámát, ugyanakkor a bölcsődei gondozó vagy szakgondozó és a dajka foglalkoztatása abban az esetben is kötelező.

A

BÖLCSŐDÉS KOR VÉGÉRE ELÉRT FEJLŐDÉS JELLEMZŐI

Területek

Fejlődés jellemzői

Szöveges értékelés

A 3 éves gyermekek magassága kb. 97 cm, átlagos Testi fejlődés Mozgás

testsúlya

13-14

kisgyermekkori gyarapodást

kg.

környékén

súlynövekedés

jelent

évente

mozog.

átlagban A

2

A kg-os

kisgyermekkori

testforma jellemző. Egyénenkénti különbözőségeket mutathat

az

öröklött

tulajdonságok

alapján.

Nagymozgások: stabil járás, mászás, kúszás, forgás. Lépcsőn váltott lábbal jár, páros lábbal szökdel. A fizikai érettséget is jelenti a szobatisztaság. Ez Szobatisztaság / Hygiénia

nem pusztán a biztonságos nappali, hanem a délutáni alvás idejére is vonatkozik. WC használat után önállóan kezet mos Fontos szempont az is, hogy a gyermek, legalább

Kifejezőképesség,

alapvető igényeivel kapcsolatban, ki tudja magát

kommunikáció

fejezni magát

(Pl. szólnia kell tudni, hogy WC-re

szeretne menni, éhes, szomjas, játszani szeretne, fáj valahol… stb.) Több szót ért (passzív szókincs), mint amennyit aktívan használ. Szókészlete kb. 100120 szó. A "mi ez" és a "miért" kérdéseket egyre gyakrabban beszélgetnek

teszi

fel.

felnőttekkel

A

gyermekek és

sokat

társaikkal

is.

Tőmondatokban, tisztán beszél. Szívesen hallgat mesét.

Az

egyéni

eltérések ezen

a

téren

is

megjelennek. Területek Önállóság

Fejlődés jellemzői Bizonyos fokú önállóság, illetve önállóságra való törekvés elvárható a gyermek részéről. Pl.: tépőzáras cipőt levenni, fölvenni, nadrágot, pólót segítséggel leés felvenni. Nem csak az öltözködés terén kell önállónak lennie, de egyedül kell tudnia étkezni, a villát, kanalat magabiztosan kell tudnia használni.

Társas kapcsolatok

Alkalmazkodó képesség a társas helyzetekhez,

Szöveges értékelés

játszótársak,

más

gyermekek

partnerként

való

kezelése.

Lelki érettség/ szocializáció

A

bölcsődében

kialakított

napirendhez

tudjon

alkalmazkodni (Pl: az étkezési időben ,alvásidőben

A játék a gyermekek mindennapjainak a meghatározó Játék

tevékenysége, örömforrása, mindeközben a tanulás legeredményesebb és legváltozatosabb színtere. A konstruálás valamilyen céllal történik (kerítést, utat épít). A szerepjáték kialakulóban van, de bizonyos helyzetekben pusztán egymás mellett játszanak. Az egyéni eltérések ezen a téren is megfigyelhetőek.

JEGYZŐKÖNYV Készült:……………… -án a SIOK ………………….óvodájának (cím:…………………………) nevelőtestületi értekezletén. Jelen vannak: A mellékelt jelenléti ív szerint. A jelenlévők száma alapján a nevelőtestületi értekezlet határozatképes. Napirendi pontok: 1./A SIOK Helyi Nevelési Programjának ismertetése, véleményezése 2./A dokumentációval kapcsolatban az elfogadás módjának meghatározása /kézfenntartásos szavazás/ Kérdések, javaslatok: ………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………… Határozat: A jelenlevők a HNP-t elfogadták.

Kmf. ………………………………………… jegyzőkönyvvezető

………………………………………. óvodavezető

Jelenléti ív Készült: a SIOK……………………………………óvodájának (cím:……………………………) nevelőtestületi értekezletén az Óvodai Helyi Nevelési Program tárgyalásakor, elfogadásakor, 2011………………………………..-án. Jelenlevők:/Név

Aláírás:

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

-------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

------------------------------------------------

--------------------------------------------------------

------------------------------------------------

JEGYZŐKÖNYV Készült:………………………………….-án a SIOK………………………………………..a szülői szervezet vezetőségének értekezletén. Jelen vannak: a mellékelt jelenléti ív szerint. A jelenlévők száma alapján megállapítható a határozatképesség. Napirendi pontok: 1./A SIOK Helyi Óvodai Nevelési Programjának ismertetése, véleményezése 2./A dokumentációval kapcsolatban az egyetértési jog meghatározása ( kézfenntartásos szavazás ) Kérdések javaslatok: --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Határozat: A jelenlevők a HNP-vel kapcsolatosan egyetértésüket gyakorolták. Kmf.

------------------------------------jegyzőkönyvvezető

------------------------------------Cser Lajosné főigazgató

Jelenléti ív

Készült: a SIOK………………………….óvodájának (cím:………………………………) Szülői Szervezetének értekezletén az óvodai Helyi Nevelési Program tárgyalásakor, elfogadásakor ………………………………………-án. Jelenlevők:/Név

Aláírás:

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

-------------------------------------------------

-----------------------------------------------

--------------------------------------------------

-----------------------------------------------

--------------------------------------------------

-----------------------------------------------

--------------------------------------------------

-----------------------------------------------

--------------------------------------------------

-----------------------------------------------

--------------------------------------------------

LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK 1./- Az Óvodai Helyi Nevelési Programot az óvodai Szülői Szervezet ……………………………-i ülésén véleményezte és egyetértési jogát gyakorolta. Kelt.:…………………………… ………………………………………… óvodai Szülői Szervezet elnöke 2./Az Óvodai Helyi Nevelési Programot - a SIOK Katicabogár Napközi Otthonos óvoda nevelőtestülete ……………………………………-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Micimackó és Napraforgó Napközi otthonos Óvoda nevelőtestülete ……………………..-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Pillangó Napközi Otthonos Óvoda nevelőtestülete ……………………………………….-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Pöttyös és Széchenyi utcai Napközi Otthonos Óvoda nevelőtestülete…………………………-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Nyitnikék Napközi otthonos Óvoda és Bölcsőde nevelőtestülete…………………………-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Ádándi Napközi otthonos Óvoda nevelőtestülete ……………………………………….-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Balatonendrédi Napközi otthonos Óvoda nevelőtestülete ………………………………..-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Pillangó Napközi otthonos Óvoda Nagyberény nevelőtestülete………………………….-i ülésén véleményezte és elfogadta. -a SIOK Balatonvilágosi Napközi-otthonos Óvoda Balatonvilágos nevelőtestülete……………….-i ülésén véleményezte és elfogadta. Kelt:………………………………..

-------------------------------------------------főigazgató 3./A SIOK Óvodai Helyi Nevelési Programját Siófok Város Önkormányzatának Képviselőtestülete ……………………………………….-i ülésén…………………………………………határozatával jóváhagyta. Kelt.:…………………………………. ……………………………………………… Polgármester