Segítő hivatás segítő kapcsolat. Grezsa Ferenc

Segítő hivatás – segítő kapcsolat Grezsa Ferenc

Segítő hivatás • „foglalkozás, szakma” versus hivatás? • szolgáltatás versus szolgálat? Szakmaetika • az „értékközvetítés" kérdése • kapcsolati etika

Segítő hivatások Hivatásos segítők • Szociális munkás • Orvos, védőnő, nővér, pszicho-terapeuta, pszichiáter, klinikai pszichológus • Lelkipásztor, hitoktató, pasztorál-pszichológus • Tanító, tanár, pszicho-pedagógus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, óvónő, iskolapszichológus • Művelődésszervező

Segítő kapcsolat: történet 1 (Bagdy nyomán)

• Ókor: „nemes retorika” - filozófus, mint lélekgyógyász • Aszklepiosz-i gyógyítás: inkubáció, imagináció, kommunikáció • Kereszténység: a lélek baja, betegsége, mint bűn. A gyógyító (segítő) = pap

Segítő kapcsolat: történet 2 (Bagdy nyomán)

• Orvosi metaforizáció: a lélek sebei, láza stb, titoktartás, bűnvallomás, feloldozás • Judaizmus: az ember autonómiája és belső lehetőségeinek feltárása. A gyógyító (segítő): pap, próféta, bölcs (rabbi)

Segítő kapcsolat: történet 3 (Bagdy nyomán)

• Protestantizmus: a Kálvini „tiszta élet” (pszichohigiéné) szeretet, másokon segítés, fegyelmezettség, autonómia, munka, önerőből való bűnbevallás, „bűnbánat” • Puritanizmus: önértékelés, öntökéletesítés, autonómia • XVII századtól: a lelki gyógyítás medikalizálódik

Paradigmaváltás (Bagdy) Medicinális

Pozitív mentálhigiénés

beteg, páciens

kliens, problémahozó

lineáris kauzalitás

dinamikus folyamatelemzés, holisztikus, cirkuláris, rendszerszemlélet

betegség, diagnózis stigma, medikalizáció

probléma, zavar, állapot, stigmatizáció és medikalizáció nincs

terápia, kezelés, egyoldalú szakértői modell

konzultáció, intervenció, counseling, edukáció, kompetencia modell, kölcsönös szakértés facilitátor, segítő, konzultáns, problémafogadó

terapeuta, orvos, szakértő

Paradigmaváltás, folyt. (Bagdy) Medicinális

Pozitív mentálhigiénés

deficit központú, páciens nem felelős, alárendelődő kapcsolati kontextus, „elszenvedő” helyzet

meglévő (lehetséges) értékekre épít, kliens felelős és aktív, egyenrangú kapcsolat

egészségügyön belüli (szervezeti, intézményi) elkülönítés, szeparáció, kusztodiális modell

nem medikális (extramurális), nem szeparatív, „helyben segít”, közösségi modell

Segítő hivatás: sajátosságok • • • • • •

önkontroll önreflexió szupervízió kollegiális konzultáció esetmegbeszélés „peer-csoport”

Segítő kapcsolat: munkafeltételek 1 (Bagdy)

Külső feltételek • Társas környezet (család, szomszédság, lakosság) pszichológiai kultúrája, hozzáállása • Szervezeti keretek: intézmény, team, illeszkedés, „segítő közösség” • Kooperációs modellek: bifokális modell, miliőkultúra modell, stb.

Segítő kapcsolat: munkafeltételek 2 (Bagdy)

Belső feltételek • Önkéntesség, motiváltság, spontán igény, szocializáltság • Ha nincs: szocializálás a lélektani munkára • Mentális tényezők: rapport készség, együttműködési készség, "szenvedésnyomás"

Segítő kapcsolat: munkafeltételek 3 (Bagdy)

Kapcsolati feltételek 1 Első találkozás kapcsolatfelvétel szcénikus információk szimpátia és kiváltott érzések kérdése kölcsönösség bizalmi tényezők kapcsolati munkaszövetség

Segítő kapcsolat: munkafeltételek 4 (Bagdy)

Kapcsolati feltételek (2) „Lélektani tér” Objektív tényezők Keretek és szabályok A segítő vállalásai A „szerződéskötés”: próbaidő? időhatárok? szakaszolás? elmaradás? „Munkaszövetség” (Greenson) „Terápiás erőtér” (Strupp) „Segítő kapcsolati alaphangulat” (Hermann J.)

Miért lehet gyógyító a beszéd? 1 (Hermann Imre)

• Hang az élővilágban: egyetemes indulat és érzelem kifejező eszköz • A szó (mint szimbólum) ereje: a mágikus világkép része (Szavakkal ölni is lehet!)

Miért lehet gyógyító a beszéd? 2 (Hermann Imre)

A szó objektivál: gondolatokat, érzéseket, érzelmeket továbbít, konkretizál • A belső emóció, élmény időtlen. A tudattalan világra nem vonatkoznak a realitás (tér – idő – okság) törvényei. Az élmény kimondásával a dolog elveszti „örökkévalóságát” az időtlenből az időbe kerül át, beilleszkedik a múlt – jelen – időtengelyébe • A kimondott érzés társassá teszi az egyedit, domesztikál, szocializál, akkulturál, „formákba önt” Vö.: szublimáció, elaboráció • A ki nem mondott dolog feszít: a titok izolál. A kimondás felszabadít, tehermentesít.

A személyiség „self” elmélete 1 (C. Rogers)

Énkép (individuális / szociális) • az észlelések, érzések, viszonyulások és értékek szervezett mintázata, melyet az egyén kizárólag sajátjaként tekint (egyediség) Én – ideál Organizmus • a teljes személy, a külvilágra adott reakciók összessége. Alapvető indítéka, hajtóereje az önmegvalósításra, a fejlődésre való törekvés

A személyiség „self” elmélete 2 (C. Rogers)

Fejlődés • egyre nagyobb szabadság az önkifejezésben Kongruencia • az énkép és az organizmus összhangja A pozitív elfogadás (szeretve lenni, megértve lenni) szükséglete Elhárító mechanizmus • a szeretet megtartására irányuló törekvés

Kapcsolati aszimmetria tanácsadási / terápiás helyzetekben

A kliens motívumai • Szenvedésnyomás • Rászorultság • Szükséglet A segítő motívumai • többlet-tudás • szakmai / jogi / kulturális stb. legitimáció • segítőkészség + nárcisztikus szükségletek • „sikeres” segítő kapcsolatok → szakmai előmenetel, szakmai önkép

Segítő kapcsolati aszimmetria feloldása A segítő maga is személyként van jelen, – saját érzelmi szükségleteivel együtt. A segítő egyben „kliens” is. A segítő nem csak „ad”, hanem „kap” is. Intimitás, „találkozás” – encounter (szerephatárok, mechanikus szerepkötelezettségek feloldódnak) Szimmetria a (felismert) érzelmi szükségletekben – szimmetria a segítő kapcsolatban

A segítő kérdései önmagához (Rogers, részlet)

•

Tudok-e megbízható (= kiszámíthatóan önmagam) lenni? (Megbízhatóság = hitelesség)

•

Ki tudom-e fejezni önmagamat pontosan úgy, amilyen valójában vagyok?

•

Megengedhetem-e magamnak, hogy pozitívan érezzek a másik személy iránt és hogy e pozitív érzéseket ki is mutassam számára?

•

Megengedhetem-e magamnak, hogy teljesen azonosuljak a másik személy érzésvilágával, értelmezéseivel, és a világot úgy lássam, ahogyan ő?

Következtetések (Rogers)

– Nem képzelhető el végleges „igen” válasz - de lehet és kell törekedni e felé. – Képességem a fejlődést elősegítő kapcsolatok kialakítására annak is jele, hogy személyiségem mennyire fejlett, érett. – A segítő teendője: képességei, személyisége folyamatos fejlesztése

Spiritualitás Segítő kapcsolat

Szakralitás

SZERETET (híd)

„… lelki változást, fejlődést igazán csak a szeretet tud kiváltani bennünk.” (Buda Béla)

A hatékony segítő hat tulajdonsága 1 (Patterson, Eisenberg, 1983)

• Intellektuális kompetencia: jó elméleti felkészültség, szüntelen önképzés • Energia: testi – lelki – kapcsolati működések energizáltsága • Hajlékonyság, rugalmasság a kliens problémája határozza meg a teendőket, nem a segítő "mihez értése" (módszertani jártassága)

A hatékony segítő hat tulajdonsága 2 (Patterson, Eisenberg, 1983)

• A „nem módszer specifikus” humán segítő tényezők nyújtani tudása: együttérzés, támogatás, megerősítés, személyesség, odaforduló figyelem, „jelenlét", légkör, biztonságnyújtás, együttgondolkodás stb. • Jóindulatú alap attitűd • Önismeret: az intra - interperszonális személyi(ségi) valamint módszertani technikai kompetencia egyensúlya / "személyesség" – személyisé g és tudományosság - felkészültség egyensúlya/

A segítő képességei 1 „Keret” jellegű képességek • differenciált beszédkészség • az idővel való bánni tudás • egyértelmű és érthető kommunikáció • a tér és idő keretek tartása Általános személyiség-jellemzők • empátia • feltétel nélküli elfogadás • kongruencia (hitelesség)

A segítő képességei 2 A szakmai szerephez fűződő képességek • „holding” („konténer”) funkció: szorongás és hiperaktivitás nélkül elbírni a kliens szorongását, sírását, agresszióját, illetve a csendet) • az „itt és most”-ban jelentkező stresszek kezelése • a személyes és szakmai kompetencia határok felismerése • a kliens által rávetített szerep tudatosítása és elviselése • „én üzenetek” megfogalmazása

A segítő képességei 3 • a saját érzelmi ambivalencia, illetve kognitív disszonancia felismerése és elviselése • saját előítéletek felismerése és kezelése • az „itt és most” helyzet pontos átélése, kezelése • az ellenállással való bánni tudás • az indulatáttétel és viszont indulatáttétel felismerése és kezelése • a saját nárcisztikus szükségletek felismerése és kezelése

Segítő kapcsolati rendszerek közös jellemzői 1 (Hermann Imre)

• katarzis (Arisztotelész) • inkubáció (várakozás, váratás, előkészület „bemosakodás”) • imagináció, álom (Aszklepiosz-i orvoslás) • szuggesztív hatások (éber és hipnoid) • megváltozott tudatállapotok • kommunikációs rítusok – „ut aliquid fieri videtur” (lássák, hogy valami történik) – „néha gyógyítani, gyakran enyhíteni, mindig vigasztalni” (XVII. sz. francia mondás)

Segítő kapcsolati rendszerek közös jellemzői 2 (Hermann Imre)

• „Kapcsolati” törvényszerűségek: szociálpszichológiai fundamentum a találkozás, „Hallo effektus”, promotív tényezők, szerepek, kapcsolat, kontrolljáték, ellenállás, stb. • Szimpátia, empátia, érzelmek, érzelmi szintek, kölcsönhatások, cirkularitás • Kommunikáció lélektani törvényszerűségek: verbális szint, nem verbális szint, „metakommunikáció” stb. • Tanulás-lélektani összetevők

Hogyan kell meghallgatni és figyelni? A valóság mindig ott van a személyben, megfigyelhető, „csak” észre kell venni. Ennek akadályai: • érzelmi belehangolódás (empátia) hiánya • szubjektivitás, elfogultságok, előítéletek • az elmondottak értelmére fókuszálás, a pszichológiai jelentés elhanyagolása. (A jó megfigyeléshez, meghallgatáshoz szükséges a figyelem pozitív irányítása.) • a közvetlen (tudattalan) kifejezési módok elhanyagolása: mimika, testtartás, elhelyezkedés, hangszín, nem verbális közlési csatornák

Hogyan kell meghallgatni és figyelni? (2)

• Fontos az önmegfigyelés: mit vált ki belőlünk a kliens? • A kapcsolat kibontakozásának megfigyelése • A megértő meghallgatás nagy nehézségekbe ütközik (pl. közélet, ismerőssel való vita)