E L SÔ F E J E Z ET
1944. január
S
ean O’Sullivan százados széthúzta az elsötétítô függönyt. Egyszeriben tompa, szürkés fény öntött el mindent. Úristen, gondolta, hát Londonban sohasem süt a nap? Hallotta odafentrôl a La Manche csatorna felé tartó repülôgépek zúgását, de a sûrû köd miatt nem látta magukat a gépeket. Azon töprengett, vajon az öccse, Tim felszállt-e ma. – Gyere reggelizni, drágám! – kiáltotta Nan. Sean átment a nappaliba. Elegáns szoba volt, soha életében nem látott ennyire elegáns szobát. A kandallópárkányról G. Donald Milford ôrnagy fényképe ezen a reggelen különösen szigorúan meredt rá. Az étkezô félkörívû benyílójának három ablakából a Bayswater Roadra, távolabb meg a Kensington Gardensre nyílott kilátás. Odakint annyira mocskos, szürke volt a levegô, hogy jószerint semmit sem lehetett látni mindebbôl. Nan Milford selyempongyolája pompásan illett a lakás választékosságához. Nan fogta, és a széke támlájára akasztotta Sean zubbonyát, s közben megemlítette, hogy majd megpróbál kivenni egy foltot a zubbony ujjából. Sean kortyolt egyet a csészébôl, fintorgott, és arra gondolt, ideje lenne kiverni egy kis tisztességes kávét a szakácsból. A pótkávé angol változata emberi fogyasztásra alkalmatlan volt, ráadásul Nan még túl is forralta. Nan kellemes bágyadtságot érzett a szerelmeskedés után. Szomorú volt, hogy annyira elragadta a hév, és még inkább elszomorította, hogy szerelmes lett. Szemmel látható imádattal nézte a férfit. – Mi lehet az oka, hogy egy magadfajta jóképû ír bivaly sohasem házasodott meg? – Még hogy feladjam mindezt? – Most az egyszer beszélj komolyan, Sean.
11
Armageddon Hc 792.indd 11
4/23/14 10:42 PM
– Gondolom, az óhazai hagyományok átültetése San Franciscóba – ez lehet az oka. – És hány hozzám hasonló lány vetette utánad magát, és hogyan sikerült kihúznod magad a csávából? Sean már éppen tréfás megjegyzéssel készült elütni a dolgot, mármint hogy biztosra ment, csakis férjes asszonyokkal foglalkozott, de azután meggondolta magát. – Egy agglegényben kifejlôdik egy hatodik érzék, amely megsúgja neki, ha valaki be akar törni magánélete szentségébe. Megszólal benne a vészjelzô. Nan megcsavarta a férfi orra hegyét. – Nagyon kérlek – fogta könyörgôre. – Miért legyek komoly? Nan megmerevedett. Sohasem lett nyíltan mérges, csak kiegyenesítette a hátát, rámeredt Seanra, ezzel jelezte, hogy megbántották. – Sajnálom, hogy erre kértelek. Sean idôrôl idôre ráébredt, hogy Nant könnyû megbántani, és hogy másként kell bánnia vele, mint a többi nôvel, akikkel eddig dolga volt. – Nehezen értenéd meg – mondta bocsánatkérôen. – Annyira nehéz a felfogásom? – Olyan kiváltságokat élveztél az eddigi életedben, amelyek lehetetlenné teszik, hogy megértsed. – Úgy beszélsz, mintha szörnyû sznob lennék. – Az is vagy. Csakhogy valódi sznob vagy. És ez nem olyasmi, amit szántszándékkal fejlesztettél ki magadban. A világban hemzsegnek az olyanok, akik megpróbálnak sznobok lenni, de valamiképpen nem ütik meg a mértéket. Az igazi, leplezetlen sznob megérdemel minden tiszteletet. Nan szerette hallgatni Sean bájos halandzsáját. Persze még egyetlen férfi sem beszélt így vele. A drága, édes Donnie valaha ott ült, ahol most Sean. A szentségit! Micsoda különbség. Nan nem tudta, vajon Donnie azon sértôdne-e meg inkább, hogy Sean elfoglalta az ô helyét, vagy azon, hogy Sean veszi magának a bátorságot, és felgyûrt ingujjal, nyitott gallérral ül az ô asztalánál. – Azt próbálod mondani, a házasság meggátolt volna abban, hogy elérjed mostani beosztásodat? – Szó sincs róla, Nan. Sokkal gyakorlatiasabbak voltak az okok. – Most már igazán kíváncsivá teszel.
12
Armageddon Hc 792.indd 12
4/23/14 10:42 PM
– Ugyanazért nem házasodtam meg, amiért a szüleim is csak tízévi udvarlás után házasodtak össze. Apám egyszerûen túl szegény volt ahhoz, hogy eltarthasson egy feleséget. Még egyet kortyolt az iszonyatos kávéból. A csapást enyhítette, hogy kezén érezte Nan puha kezének érintését, ujjhegyeivel Sean kezén játszadozott. – Kérlek, Sean, ne hagyd abba. Olyan szörnyen keveset tudunk egymásról. Sean tágra nyitott barna szeme végigpásztázta a szobát, azután vakon kimeredt a ködbe. – Amikor a szüleim kivándoroltak Amerikába, nem volt egyebük, mint a két kezük, a hátuk meg a szívük. Apám olyan keményen dolgozott, hogy még Isten szívének is meg kellett volna esnie rajta. Szinte nem is emlékszem, hogy ne lett volna legalább két munkája. Nappal dokkmunkás volt, éjjelente biztonsági ôr, nappal villamosvezetô, éjszaka portás, culáger, árokásó, kidobóember. Anya pedig élete java részét effajta helyeken, mint ez, töltötte mosogatással és padlósúrolással. Néha legszívesebben neked támadnék és valamennyi Mrs. G. Donald Milfordnak, akiknek a WC-it az én anyám tisztította. Nan erôsen megszorította a férfi kezét, éreztetni akarta vele, hogy megérti, amit mond. – Apám azt szokta mondogatni, nem azért jött el az óhazából, hogy három ír zsarut neveljen a San Franciscó-i rendôrségnek. Megszállottan arra vágyott, hogy a fiait egyetemre járassa. Idelent dolgozik, a jutalmát majd megkapja a mennyországban. – Rendkívüli ember lehet. – Igen, az – felelte Sean –, de egy napon nem bírta tovább a háta, és kis híján a szíve sem. Most már anyámnak kellett eltartania bennünket. És rajtam múlott, hogy végig tudom-e járni az egyetemet. Nem hagytam ott. Keresztülverekedtem magam. Tudod, hogyan? Tíz-húsz dollárokért elômérkôzéseken bokszoltam az öböl menti kis klubokban. Az egyik ilyet Véres Kesztyûnek hívták. Jó bunyós voltam, Nan. Igyekeztem elkerülni, hogy eltalálják az arcomat, nehogy magyarázkodnom kelljen anyámnak a felszakadt szemhéj és a véraláfutások miatt. Herskowitz, a balhés bipsi néven bokszoltam. Érted? Szóval az Isten könyörületes volt hozzám. Elvégeztem az egyetemet, azután egy nap anyám elé álltam, és azt mondtam: „Anya, nem kell többé Mrs. G. Donald Milford padlóját sikálnod. Majd én gondoskodom rólad.”
13
Armageddon Hc 792.indd 13
4/23/14 10:42 PM
– Sean, annyira sajnálom. – Mit sajnálsz? Átküzdöttem magam az egyetemen, és elhatároztam, hogy a fivéreimet is hozzásegítem. Egyszerû, prosztó ír család vagyunk, összetartunk. Egy napon a szorítóban eltört a kezem, akkor kaptam ezt – mutatott a bal szeme fölötti vékony fehér sebhelyre –, és akkor anyám megtudta, mirôl van szó. Ettôl fogva a Kollégista O’Sullivan, az öklözô professzor lett a nevem. Anya majd szörnyethalt, valahányszor szorítóba léptem. – Sean elôregörnyedt. – Most azután itt vagyunk, az O’Sullivan fiúk. Tim most is odafent repül, Liam pedig egy észak-afrikai sírban nyugszik. Meg akartam nôsülni, volt egy lány, akibe szerelmes voltam, csakhogy számomra elsô a családom volt, a lány meg nem akart várni. – Jókora kanálnyi eperdzsemet kent a teasüteményre, hogy elnyomja annak égett ízét. – Hát, Nan, szó se róla, pocsék egy szakács vagy. Nan motyogott valamit, hogy mostanában képtelenség háztartási alkalmazottat kapni. Némán folytatták a reggelit. Sean letûrte ingujját, begombolta a mandzsettáját, megigazította nyakkendôjét, azután bebújt a zubbonyába. A csönd kezdett kínossá válni. Mostanában valahányszor elköszöntek egymástól, nem néztek egymás szemébe. Kívülrôl behatolt és elborította ôket a nedves, hideg felhôk érzete. Nan tudta, hogy a Sean O’Sullivan lépteit irányító Isten arra szorítja a férfit, fejezze be a kapcsolatukat. – Olyan sok még a kimondatlan dolog – súgta. – Egész kapcsolatunk kimondatlan, Nan. Az a fénykép, a férjedé, aki nem tud tiltakozni. A vidéken élô gyerekeid, akikrôl nem esik szó. A szavak, amelyeket sohasem ejtünk ki, miközben szerelmeskedünk. Hat gyönyörû hónap, csupa kimondatlan dolog. – És most kimondjuk ôket, igaz, Sean? – Úgy tûnik. Odalent az utcán fölharsant egy dzsip dudája. Biip, bi, biip, biip. Nan összerezzent. – Feltétlenül nyomkodnia kell azt a kürtöt, hogy az egész West Enddel tudassa, amikor távozol? Sean begombolta zubbonyát, és feltette a sapkáját. Nan ilyenkor mindig elôkelô modort vett fel, arcát odatartotta a búcsúcsókra, ahogyan azt G. Donald Milforddal tette. Most azonban azon kapta magát, hogy szorosan a férfihoz simul. Sean elengedte, Nan meginogva hátralépett, és nézte, amint Sean eltûnik az elôszobában.
14
Armageddon Hc 792.indd 14
4/23/14 10:42 PM
SEAN BEUGROTT A DZSIPBE Dante Arosa hadnagy mellé, aki rakétasebességgel lôtt ki a köd áztatta kocsiútra. – Megvolt tegnap este – közölte a hódító büszkeségével Dante. – Egy kis balettpatkány? – Eleven bizonyítéka, hogy az angol nôk nem hidegek az ágyban. Ki a fene találta ezt ki róluk? Valami ír pasas? Sean elnézôen hallgatta. Dante egykorú vele, huszonnyolc éves, de Angliában szerezte élete elsô komoly tapasztalatait. Egy Napa-völgyi kertészetbôl került a San Franciscó-i egyetemre, és szinte túlságosan is ragyogó ügyvédi karriert csinált. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Dante Arosa a szolgálatban tehetséges kémelhárító tiszt, a szolgálaton kívül pedig kissé gyermekded viselkedésû fiatalember volt. A magas, karcsú fiúknak nem szabadna szivarozniuk, gondolta Sean. Dante sem szorítja elég erôsen a szivart a szája szögletébe. Valahogyan ernyedten lóg a szája sarkából. A Kensington Gardens mellett elhajtva, megnôtt a forgalom. Dante folytatta az angol nôi nemrôl szóló dicshimnuszát. – Egyébként, ne dudáljál. – He? – Amikor értem jössz. Egy, parkolj le a dzsippel. Kettô, szálljál ki. Három, gyere az ajtóhoz. Négy, nyomd meg a csengôt. Dante vállat vont. Nem szívelte Nan Milfordot. A hozzá hasonló pulykák keltik rossz hírét az angol nôknek. Honnan szedhette azokat a szûzmáriás allûrjeit? Egyszerûen csak egy férjes tyúk, aki a férje háta mögött összeszûri a levet férfiakkal, bármit is hadováljon errôl Sean. Csöndben folytatták útjukat. Ezekben a napokban Londonban minden megváltozott. Minden, csak az idôjárás nem. Vége volt az óvóhelyeken töltött hosszú, szívszaggató éjszakáknak. Enyhült a feszültség. Mostanában már ellenkezô irányba tartottak a bombázógépek. Mindenütt érezhetôvé vált a gyôzelem érzése. Az emberek már a háború végét várták, ez mindenki hangjában, lépteiben nyilvánvalóvá vált. – Sean. – Igen? – Mennyire komoly ez a dolog Nan és közted? – Bárcsak tudnám. – Ezentúl majd csengetek.
15
Armageddon Hc 792.indd 15
4/23/14 10:42 PM
Dante Arosa egy épülettömb közepe táján hirtelen elrántotta a kormányt. A körülötte haladó autók csikorogva fékeztek, a járókelôk szétrebbentek. Nyílegyenesen egy vasdárdás kerítés felé tartott, amely elzárta a Queen Mother’s Gate nevû zsákutcát. Dante tövig nyomta a fékpedált, a megkínzott jármû megtorpant a halálra ijedt ôr elôtt, aki azután tesséklássék tisztelgett, majd intett, hogy hajtsanak tovább. A dzsip egy kapuoszlopra erôsített tábla mellett gördült el, amelyen ez volt olvasható: Az Egyesült Államok Hadserege Katonai Közigazgatásának Különleges Missziója. A rövid utcácskában féltucatnyi épület emelkedett. Az épületek egy tágas központi udvart vettek körül. Az egyik oldalon tiszti lakások, legénységi szállás, adminisztrációs helyiségek, gyógyszertár és kantin volt. Az udvar túlsó végében két kétemeletes gránitkô épületben voltak a Különleges Misszió irodái és tanácskozótermei. Attól a pillanattól fogva, hogy a kapun áthaladva a parkolóhely felé fordultak, a londoni élet és szerelem problémái feledésbe merültek. Dante és Sean határozott léptekkel indultak a Misszió közelebbi épülete felé. Az elôcsarnok eligazító táblája a következô iránymutatással szolgált: 101. szoba: Német városok polgári közigazgatása 102. szoba: Német törvénykezés 103. szoba: Közegészségügy 104. szoba: Bankrendszer 105. szoba: Hontalanok/menekültek A/B/C konferenciatermek: Német városok azonosítása. Légi felder. 106. szoba: Labor szoba: Elhárítás, vezetô nácik szoba: Elhárítás, másodvonalbeli nácik 204., 205.: A nácizmus felszámolása 206. szoba: Katonai közigazgatási határozatok, rendeletek, kézikönyvek E/F konferenciatermek: Nácik és náci szervezetek azonosítása 3. emelet: Dokumentumközpont Az elôcsarnokon áthaladva beléptek az ügyeletes tiszt irodájába, aláírták a jelenléti ívet, azután egy zárt ajtón át beengedték ôket az épület csöndes elfoglaltságba merült belsô részébe. Ott egy, a második biztonsági szintet képviselô ôrmester asztala zárta el a folyosót. – Jó reggelt – köszönt Dante, és az asztal fölé hajolva aláírta a jelenléti ívet.
16
Armageddon Hc 792.indd 16
4/23/14 10:42 PM
– Jó reggelt, uram. – ‘reggelt – mondta Sean. – Jó reggelt, O’Sullivan százados úr. Hansen tábornok úr pontban tíz órára várja az irodájában. És ôszintén szólva, uram... A Vörös Eriknél vihart jelez a barométer.
17
Armageddon Hc 792.indd 17
4/23/14 10:42 PM
