SEAN SCULLY ÉRZELMEK ÉS STRUKTÚRÁK

2009. augusztus

9

www.uj-muveszet.hu

200 . augusztus • XX. évf. 8. szám

SEAN SCULLY ÉRZELMEK ÉS STRUKTÚRÁK

ára

635 Ft HU ISSN 08662185

09. 07. 25 - 09. 10. 25. kedd kivételével naponta 10-18 óráig. Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Gallery of Modern Art László Vass Collection Veszprém, Vár u. 3-7. www.vasscollection.hu [email protected] Tel.: 00 36 88 561 310 Tel./Fax: 00 36 88 420 867

VFXOO\KLUGHWXMPY LQGG uM-2009-08-augusztus-01-borito.i1 1

A negyedik „Pinakothek” – Brandhorst Múzeum Monsieur Pinault impériuma 53. Velencei Biennále Dunaújvárosi Fotóbiennále Barangolások az impresszionizmus környékén

2009. 07. 31. 15:01:10

Stefanovits Péter H U N G A R T

grafikus

ö s z t ön d í j a s

A HUNGART Egyesület 2000. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

KXQJDUW KLUGHWHV [ 6WHIDQRYLWVLQGG uM-2009-08-augusztus-01-borito.i2 2

2009. 07. 31. 15:01:49

Jannis Kounellis: Cím nélkül (Rózsa), 1965

Nathalie Djurberg: Kísérlet, 2009

Šwierkiewicz Róbert: Emberek és ablakok, 1968

tar talom

Univerzumok

26

Új múzeumok

4

Brandhorst Múzeum, München

10

Magyar piktúra a reformkortól az első világháborúig

SINKOVITS PÉTER

A negyedik „Pinakothek”

29

MULADI BRIGITTA

Šwierkiewicz Róbert tárlata

32

Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata és Udvardy Emese kiállítása

Periszkóp

35

P. S Z A B Ó E R N Ő

„A játékos szellem” a Pompidouban

Világokat teremteni. Tükrözések, megvilágítások, átlényegülések az 53. Velencei Biennále kiállításain

38

Agóra Digitáliában Körkép

Inspirációk az 53. Velencei Biennálén

40

CSIZMADIA ALEXA

Várady az interface-ben P. S Z A B Ó E R N Ő

Várady Róbert A régieknél újabb képek című kiállítása

Születésnap Bázelben A negyvenéves Kunstmesse szatellitvásárokkal, Van Gogh- és Giacometti-tárlattal

23

PAKSI ENDRE LEHEL

Igenek és nemek összeállnak, társalkodnak

BORDÁCS ANDREA

A művészet mint a művészet forrása 20

MÉSZÁROS FLÓRA

Calder-cirkusz

Csináld, ahogyan a természet teszi

16

STURCZ JÁNOS

Mosolygó Mona Lisa IV.

Mapping the Studio: a műterem feltérképezése Velencében

A borítón Jakatics-Szabó Veronika Látkép új építésű házzal (2008, olaj, vászon, 120x100 cm) című festményének részlete látható. A mű a Volksbank Istenhegyi úti galériájában tekinthető meg.

LÓSKA LAJOS

Korai munkák

Monsieur Pinault impériuma

13

WAGNER ISTVÁN

Barangolások az impresszionizmus környékén

41

VÁRALJAI ANNA

Viszolyok és viszonyok Pálfi Balázs kiállítása

HUDRA KLÁRA

42

Irányított véletlenek

HEMRIK LÁSZLÓ

Átutazóban

Dunaújvárosi Fotóbiennále 2009

Szabó Ábel legújabb képei

43

ERNYEY GYULA

Ragyogás Jecza Péter emlékkiállítása

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2009-08-augusztus-02.indd 1

Benczúr Gyula: Koszorút a mamának, 1876

Alexander Calder: Mobil, 1931

Pálfi Balázs: Pinot Noir, 2009

2009. 07. 31. 13:51:08

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

elbeszéléseket olyan új összefüggésrendben mutatja be, amely képes arra, hogy aktualizálja és a látogatók számára egzisztenciálisan fontossá tegye a megváltás gondolatát Picasso, Dalí, Chagall, Kokoschoka, Munch, Bacon, Andy Warhol, Redon és még számos világhírű alkotó munkáinak a bemutatásával. A Messiások nem egy külföldi sztárkiállítás magyarországi adaptációja, hanem hazai szervezésben – de nemzetközi összefogással – létrejövő tárlat. A világ több mint száz pontjáról, olyan neves múzeumokból érkeznek a művek, mint például a párizsi Musée D’Orsay, a bécsi Belvedere vagy a moszkvai Tretyakov Képtár.

Messiások – A nyugati ember és a megváltás gondolata MODEM, 2009. augusztus 13–december 31.

A modern képzőművészet számos remekművét és izgalmas kortárs alkotásokat együttesen bemutató kiállítás a MODEM eddigi legnagyobb vállalkozásának ígérkezik. A tárlat rendkívül izgalmas kérdést jár körül, amely a romantika óta a művészetben megkerülhetetlen: megváltható-e a világ? A kiállítás a messianizmus és a megváltás a nyugati kultúrában megjelenő vallásos, illetőleg profán megközelítését nem kronologikus rendben kívánja bemutatni, s nem akar semmilyen történeti, teológiai vagy pszichológiai nézőpont illusztrációja lenni. A modern és kortárs vizuális művészeti alkotásokban megjelenő árnyalt közelítéseket, katartikus

Odilon Redon: Krisztus a kereszten, 1910 k. olaj, karton, 25,7x47,1 cm

Sean Scully – Érzelmek és struktúrák Modern Képtár, Vass László Gyűjtemény Galériája, Veszprém, 2009. július 25–október 25.

A világ számos országában és városában otthonosan mozgó Sean Scully és művei 2009 nyarán Veszprémbe érkeznek. A kortárs képzőművészetben jártas olvasó, ha a Dublin, London, New York, a München melletti Mooseurach és Barcelona városnevek között összefüggést keres, rájön, hogy a világhírű Sean Scully festőművész életének és munkásságának főbb helyszíneiről hall. Sean Scully ír-amerikai művész 1945-ben született Dublinban, s az 1970-es években vándorolt ki Amerikába. 2002–2007 között a müncheni Művészeti Akadémia professzora. A Scully-képek összetéveszthetetlen, érzékeny, emocionális struktúrák, amelyek geometrikus színmezőiből sugárzó érzéki energiái lenyűgözik a nézőt. Sean Scully: Sárga sárga, 2009, olaj, alumínium, 71x81 cm (a Walter Storms Galéria jóvoltából)

A Siklósi Szalon az I. Magyar Szobrász Szimpozium szellemi utóVár Galéria, Siklós, 2009. június 6–szeptember daként, annak követőjeként 1991. június 6-án alakult. Létrehozói számára fontos volt, hogy a régi alkotótelep tagjai (Rétfalvi Sándor, Erdős János, Szabó Gábor, Fürtös György, Bencsik István, Schrammel Imre, Pincehelyi Sándor, Colin Foster, Kő Pál, Aknay János, Ligeti Erika, Angyal Mária, Kovács Ferenc) alapítói is egyben a Siklósi Szalonnak. A több mint 18 év alatt kialakult, a 36-ból 80 főre bővült, közös kiállításra szerveződött művészeti közösséget a társadalmi-művészeti nyitottság, a műalkotás egyediségének tisztelete jellemzi. Tagjai között tudhatja többek között Bráda Tibort, Kádár János Miklóst, Kovács P. Balázst, Nagy Mártát, Leitner Sándort, a művészettörténészek közül dr. Hahn Ferencet, Sárkány Józsefet és Angyal Máriát.

Siklósi Szalon 2009

2

2009. augusztus

2004 tavaszán a Duna-Dráva Cement Kft. alapítványt tett a Siklósi Szalon javára: létrehozta az első Magyar Környezetkímélő Betonszobrászati Szabadtéri Szoborparkot Beremenden. Az évente odaítélt fődíjjal lehetőséget teremtett a Szalon szobrászainak köztéri szobrok alkotására. Idén a díjat Mosonyi Tamás szobrászművész kapta. A Szalon külföldön Prágában, majd Bécsben és Moszkvában állított ki. Hagyományos éves kiállításuk szeptember elejéig látható a Siklósi Várban.


Kiállítási enteriőr

2009. 07. 31. 13:51:44

k i á l l í t á s ajánló

Pillanatgépek Műcsarnok, 2009. június 20–augusztus 23.

A kortárs művészek közül sokan dolgoznak ma azon apparátusok, optikai szerkezetek képeivel, melyekre általában mint a jelen médiumainak – film, televízió, digitális eszközök – előzményeire tekintünk. A művészek gyakran integrálják a történeti médiumokat műveikbe, együtt használva a videóval, a digitális kamerával vagy a komputerrel. Érdeklődésüket mindamellett nem valami nosztalgikus sóvárgás vezérli, hanem a mai képdömping céljára való rákérdezés, látásmódunk jelen állapotának vizsgálata és a képalkotás folyamatának vizualizációja. A Hogyan keletkeznek a képek, avagy egy pillantás a Werner Nekes-gyűjteményre a kortárs művészet szemszögéből alcímű médiaművészeti és történeti kiállítás mintegy 35

kortárs művész – az 1950-es évektől készített – alkotásainak segítségével tárja föl és mutatja be a témát, köztük olyan alkotókéival, mint Dennis Adams, Olafur Eliasson, Hans-Peter Feldmann, Douglas Gordon, Rodney Graham, William Kentridge, Mischa Kuball, Pipilotti Rist, Thomas Ruff, Robert Smithson, Kara Walker, a magyarok közül pedig Csörgő Attila, Erdély Miklós, Maurer Dóra vagy Szegedy-Maszák Zoltán. Műveik együtt jelennek majd meg a filmkészítő Werner Nekes nevezetes médiatörténeti gyűjteményének mintegy 200 kiválasztott tételével. Csörgő Attila: Eseménygörbék I–II., mobil installáció, lámpa, plexitárcsa, film, elektromotor, forgó alkatrészek, 1998–2002

Múzeumi Negyed a Szigeten Óbudai Sziget, 2009. augusztus 12–17.

A Szigetfesztiválon a tavalyi sikeres egységes megjelenés után idén is lesz Múzeumi Negyed, ahol a múzeumok kihelyezett programokkal és kedvezményekkel várják a szigetlakókat, valamint augusztusban a sértetlen karszalaggal érkezők kedvezményes, félárú jeggyel látogathatják a csatlakozó múzeumok aktuális kiállításait. Némi ízelítő a programjaikból: az Aquincumi Múzeum sátra a Limes kocsma – DELIRIUM elnevezést kapta. A berendezés egy római mediterrán kocsmát idéz, ahol limonádét is lehet fogyasztani, és ismeretterjesztő beszélgetéseken, kézműves foglalkozásokon vehetünk részt Budapest ókori örökségéről. Az Iparművészeti Múzeum divatműhelyt hoz létre, ahová a szigetlakók elhozhatják megunt ruháikat és divatötleteiket, hogy ott ezeket átalakíthassák egyedi partiruhává. Működtetnek Rubik Játszóteret is, ahol meg lehet küzdeni a Sziget Kocka Bajnoka címért.

A Mai Manó Ház igazi különlegességekkel, látványos fényképezési attrakciókkal mutatkozik be, többek közt egy olyan sátorral, melynek belsejéből a külvilág körpanorámáját szemlélheti a látogató egy asztallapra vetülő kép formájában. A Műcsarnok Pillanatgépek című kiállításához kapcsolódóan optikai trükköket, kísérleteket, interaktív játékokat próbálhatnak ki a látogatók. A Skanzen Mentsétek meg forrásainkat! jeligével az újrahasznosításról, a biokertészetről, az ökoépítészetről fog beszélni, alkotni, képeket, tárgyakat bemutatni. Az Octopus összművészeti helyszínen, a Medence Csoport szervezésében immár hetedik éve működik a Sziget Fesztivál irodalmi, képzőművészeti és komolyzenei programjainak otthona, mely idén kiegészül színházi és táncelőadásokkal. Sziget 2008, a Kiutak köztéri kiállításánál

Kasek Roland ReCycle című munkájának interaktív használata

Megmentett műkincsek 2009 Magyar Nemzeti Múzeum, 2009. június 26–szeptember 13.

Az MKE végzős restaurátor szakos hallgatói 1996 óta mutathatják be diplomamunkáikat múzeumi környezetben. A Megmentett műkincsek idén tizenkilenc diplomázó keze munkáját dicséri: festmények, szobrok, bútorok, üveg és kerámia műtárgyak keltek új életre a képzőművész (festő-, faszobrász- és kőszobrász-restaurátor specializáción) és az iparművész szakirányon (fabútor, papírbőr, szilikát vagy textil-bőr specializáción) végzett hallgatók jóvoltából. A műtárgyak sokfélesége mellett a kiállítás külön érdekessége, hogy színes tablókon és vetített képeken nyomon követhető a restaurálásuk teljes folyamata. A tárgyrestaurátor-oktatók nagy részét és a gyakorlati munkához szükséges műhelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja. A kiállításon Bernád István, Diószegi Anikó, Faragó Szandra, Halász Emese, Halter András, Harasztovics Veronika, Horváth Diána, Jilg Enikő, Kovács Ilona, Kövecsi Anna, Oláh Rezső, Pecze Éva, Rátonyi János Dávid, Tereiné Toronyi Szilvia, Téglás Tamás, Tóth Edina, Vali Zsuzsanna és Zetye Péter diplomamunkái láthatók. 2009. augusztus

19. századi aranyozott, dombornyomott papírlegyező restaurálás előtt (Laczkó Dezső Múzeum). 3 Restaurálta Kovács Ilona, témavezető Nemes Takách László (fotó: Nyíri Gábor)


2009. 07. 31. 13:52:01

látogatóknak a nyugodt szemlélődéshez kellemes környezetet biztosítani. A kisebb és nagyobb termek variálásával

SINKOVITS PÉTER

hol intim légkört teremtettek, hol az egymással összefüggő művek bemutatására adtak lehetőséget a kitárulkozó nagy

A negyedik „Pinakothek”

terekben. A fény átjárja, beragyogja a kis és nagy helyiségeket egyaránt, de a tervezők beiktattak egy játékos rendszert, amellyel néhány másodpercre átmeneti szürkületet képesek előidézni, majd az eredeti fényviszonyokat vissza-

Brandhorst Múzeum, München

állítani. Ez a technika a szemlélődésnek új keretet ad, hiszen a szürkeségből ismét előtörő fény váratlan felvillanása a látogatónak a műtárgyak elemzéséhez, vizsgálódásához új, könnyed, izgalmas módszert kínál. A homlokzat kialakításánál is előtérbe helyezték a világos,

München múzeumi negyedében az

egyszerű megoldásokat. A múzeumi negyed környezetébe

Alte és a Neue Pinakothek közelében

kellett beleilleszteni az új épületet. Választhatták volna azt a

ez év május 21-én nyitotta meg kapuit a

módszert, hogy az új létesítmény belesimul a Pinakothekek

Brandhorst Múzeum, mely kizárólag kortárs

sorába, de a tervezők, éppen ellenkezőleg, ki akartak tűnni

művészetet mutat be. Az intézmény alapját

a többiek közül épületükkel, ezért borították el a múzeum

Anette és Udo Brandhorst nagyszabású gyűj-

homlokzatát színes kerámia rudakkal, melyek már messziről

teménye vetette meg, ők hoztak létre 1993-

felhívják magukra a figyelmet.

ban egy alapítványt, amely az egyetemes

A bejárattal szemben a pénztárak és a múzeumi shop kiszol-

kortárs művészet legjelentősebb alkotóinak

gáló részlegei mellett kellemes közösségi teret alakítottak

gyűjtésére szakosodott.


és társalogni lehet. Innen jutunk az első térbe, ahol Andy

írt ki a város, amelyet a berlini székhelyű

Warhol képeivel találkozunk a falon, míg a térbe állítva John

Sauerbruch Hutton építésziroda nyert

Chamberlain szobrai fogadnak. Warhol előtérbe állítása indo-

el. A múzeum tereinek kialakításánál a

kolt, hiszen a gyűjtemény egyik pillére és rendkívül gazdag

tervezők figyelembe vették a rendelkezésükre

anyaga az amerikai mestertől való, s nemcsak a földszinti

álló kiállítási anyag természetét, ezért igye-

részben, hanem az alagsor több helyén is felbukkannak

keztek olyan termeket létrehozni a műtárgyak

művei, átfogó képet adva Warhol szerteágazó munkássá-

elhelyezésére, ahol azok egymással képesek

gáról. Valószínűleg nagyon közel állt a gyűjtőhöz a pop

kapcsolatba lépni, hatásukat felerősíteni, és a

art emblematikus alkotójának művészete, mert igyekezett

sajtófotó

4

2009. augusztus

A müncheni Brandhorst Múzeum épülete

ki, ahol kávézni, szendvicseket, süteményeket fogyasztani

Az épület tervezésére nemzetközi pályázatot

2009. 07. 31. 13:52:12

szinte minden korszakából jelentős műveket megszerezni. Még az 50-es évek korai ceruzarajzaiból is szerepelt a tárlaton néhány példány, de igazi jelentős munkák a 60-as évek elejétől sorjáznak, például a sokalakos szitanyomat, a Lincselés (eredeti címe: Mustard race riot) 1963-ból, ahol rendőrök farkaskutyával támadnak a tüntetőkre. Ez a „halálképek” sorozatának egyik darabja, ahol a művész az amerikai életforma árnyoldalaival ismerteti meg nézőjét. Ide tartoznak az autóbalesetek, rendőri tömegkészült sorozatnyomatok, de ehhez a körhöz kell sorolnunk a Villamosszékmunkákat, illetve az egykori New York

sajtófotó

oszlató intézkedések újságfotóiról

Mirror 1962. június 4-i címlapjáról

fel rá Udo Brandhorst. Az Oxidációs festmény

készített hatalmas (254x182cm) festményt is, a 129 die in jet!

eltér Warhol korábbi szitanyomásos techni-

címűt (129 halott a lezuhant repülőgépen), amely az amerikai

káitól, hiszen itt a hatalmas vásznat rézzel

közvéleményt mélységesen megrázó tragédiát dolgozza fel.

borította be, melynek motívumait saját test-

A Lincselés című képen azzal fokozza a hatást, hogy a motí-

nedvével (vizeletével) maratta ki.

Cy Twombly: Lepanto, 2001 akril, viaszkréta, grafit, vászon, 216,2x335,9 cm

vumot sokszor megismétli, de így tett a korszak többi képeAz első termekben a 20. század nagy német

rokról készített portréinál is. A gyűjteményben Natalie Wood

mestereinek munkáival találkozunk: Sigmar

mosolygós arcképsorozata, de a Marylin Monroe-, a Liz Taylor-

Polke (1941) és Georg Baselitz (1938) után

és természetesen az Elvis Presley-képmások is megtalál-

Joseph Beuys (1921–1986) következik. Sigmar

hatók. A későbbi művek közül a Joseph Beuys-mintázatokkal

Polke ironikus művei közül kiemelkedik a

felülnyomott képét, valamint a különböző korszakokból

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című, mely

származó önarcképeket kell kiemelni. Az itt látható Oxidációs

eredetileg a francia forradalom jelszava volt,

festmény egy sorozat egyik darabja, melyeket Warhol a kasseli

de Polke nem ezt, hanem inkább egy másik

documenta 7-en mutatott be, s valószínűleg itt figyelhetett

mondást kíván szimbolikus figuráival megje-

Lepanto-terem

2009. augusztus

ivel, és megtartotta ezt a módszert a későbbi hollywoodi sztá-


5

2009. 07. 31. 13:52:22

sajtófotó

Andy Warhol: Lincselés I., 1963 szitanyomat, vászon, 288x208,3 cm Joseph Beuys: La rivolutione siamo noi (A forradalom mi vagyunk), 1972, fotónyomat poliészterfólián, 191x102 cm

leníteni, miszerint „A forradalom felfalja gyer-

élvezhető, mivel festői kvalitásait e meghökkentő gesztus

mekeit”, ami a francia forradalomra ugyancsak

sem tudja lerontani. Ebből a korszakából való az ujjal festett

alkalmazható. A három levágott és lándzsára

Almafák című mű, ahol télies, havas környezetbe helyez

tűzött fej szimbolizálja a magasztos eszméket,

zöldellő, virágzó fákat, megteremtve a kékek, rózsaszínek,

a háttérben lévő templom tornyának szilu-

zöldek, szürkék expresszív gomolygását.

ettje ellenpontozza a drasztikus látomást. Mellette jelenik meg Georg Baselitz az Ujjfestmények egyik darabjával, a nagyméretű 1973-as Almafák című művel. A művész az NDK-ban kezdte tanulmányait, majd az 50-es évek végén emigrált Nyugat-Berlinbe, s ott

6

2009. augusztus

folytatta a főiskolát. Ez az időszak a tasizmus


Ha Brandhorst tudatos múzeumépítő lett volna, akkor Baselitz mellett feltétlenül szerepelnie kellett volna a 80as évek reprezentáns nagy megújító mestereinek – A. P. Pencknek, Jörg Immendorffnak és Anselm Kiefernek. Hogy ezek a művészek nem kerültek a gyűjteménybe, annak biztosan megvannak az okai, de erről nem szól a híradás.

regnálásának ideje, mestere, Hans Trier maga

Joseph Beuys szerteágazó tevékenységéről viszont megle-

is az irányzat egyik legjelentősebb német

hetősen átfogó képet nyújt a gyűjtemény, hiszen grafikák,

művésze. Pályáját meglehetősen botrányosan

szobrok, multiplikátok, akciók relikviái mellett hagyomá-

kezdte 1961-ben, amikor kiadta barátjával

nyos táblaképek is szerepelnek. A hátrahagyott életműhöz

a Pandämonium című kiáltványt, amelyben

tartoznak még az installációk, amelyeket a gyűjtő elegáns

meghirdették a „patetikus realizmus”

vitrinekben rendezett el. Beuys 1972. április 12-én Rómában

korának eljövetelét. Ebben az időben „vad”

a Nemzetközi Művészeti Találkozón tartott előadást A forra-

képeket festett expresszív és kihívó, félig

dalom mi vagyunk címmel, s a vitára emlékezve készített egy

realista stílusban. A steril és akadémikussá

sokszorosított lapot saját lépegető fényképével, s mindegyik

váló absztrakcionizmust provokálta nyíltan

lapra ráírta olaszul: „La rivoluzione siamo Noi”. Az előadáson

obszcén műveivel. A kívánt hatást elérte.

kifejtette, hogy a forradalomnak a gondolkodásunkban kell

A Mámoros nagy éjszaka című képét, mely egy

elsősorban végbe mennie, majd felírta egy táblára ennek a

fiút ábrázol hatalmas fejjel és óriási pénisz-

folyamatnak az alapvető fogalmait: demokrácia, testvériség,

szel, a rendőrség lefoglalta. Később azt az

szocializmus, egyenlőség. A szocializmuson természetesen

absztrakció idején elhíresült közhelyet kívánta

nem az akkor még létező szocialista országok állami beren-

bizonyítani, hogy a kép fejjel lefelé állítva is

dezkedésének rendszerét értette. „Gyakorlatilag a francia

2009. 07. 31. 13:52:32

Új múzeumok

forradalom három nagy eszméjéről van itt szó: szabadság,

szerű) angol kifejezésből került az összetétel

egyenlőség, testvériség. Három fogalom, amelyek jól

végére. Andréval nagy gesztust tettek a

meghatározott prioritás alapján kapcsolódnak az emberi

rendezők, mert a terem kialakításánál a

kreativitás fogalmához, az iskola, az egyetem és általában a

mester szobrászati elveit követték, s olyan

kultúra területén”1 A szabadság forrása az egyénben van, és

teret hoztak létre, amelyben tökéletesen

a megrögzött viszonyokat, struktúrákat csak emberi kreati-

érvényesül a szobor és a tér közötti kapcsolat,

vitás változtathatja meg. Ezzel a művel Beuys reflektál Sigmar

vagyis az együttműködés, amely a minimal

Polke ironikus munkájára is. Beuys 1971-ben alapította meg

artosok legfőbb követelménye volt. Mivel az

a „Népszavazással a közvetlen demokráciáért” szervezetet.

irányzat a művészi kvalitást a lehető legmi-

Az l972-es documenta 5-ön nem műtárgyakat vagy talált

nimálisabb szintre redukálta, így minden

tárgyakat állított ki, hanem egy irodát nyitott a Museum

külső körülmény felértékelődött. A múzeum

Fridericianum alagsorában, ahol 100 napon keresztül a „szoci-

tervezői a tiszavirág életű irányzat néhány

ális szobrászat”-ról vallott nézeteit fejthette ki a nap mint nap

darabjának kiváló környezetet biztosítottak,

váltakozó közönség előtt. A jobb megértéshez tanárosan,

így megjelenésük optimálisnak mondható.

seket. Egy ilyen fekete documentás tábla került a múzeumba, az egykori magyarázatok írásos emlékeként. Beuys olyan művészetet akart létrehozni, amely erkölcsi és politikai cserék forrása és a társadalom átalakításának alapja lehet. Ezt a megújítást nevezte szociális szobrászatnak. „A szobrászatnak csak akkor van értéke, amikor az emberek tudatáért dolgozik. Engedtessék meg nekem azt mondani, hogy az emberi tudat fejlődése már önmagában szobrászati terv.”2

Az arte povera művészei közül Mario Merz és Jannis Kounellis (magyarosan Jánisz Kunélisznak is írják) szerepelnek. Bemutatásuknak különös érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy mindkét művésznek is megismerhetjük a festményeit, noha ezeket az alkotókat az elmúlt harminc évben elsősorban installációk tervezőiként tartottuk számon. Mario Merz, ellentétben sok

Carl Andre purista minimalizmusa is helyet kapott a gyűjte-

kortársával, sosem hagyta abba a festést és a

ményben. Külön termet terveztek a művész FeCuNd című

rajzolást, noha művészetét, ugyanúgy, mint

munkájának, világító ablakokkal. A munka címe szójátékra

Kounellisét, a hagyományos képzőművészeti

épül: Fe, a vas vegyjele, a Cu a rézé, az Nd a „grand” (nagy-

műfajok áthágásának, meghaladásának ambí-


üdvözlik egymást, 1989 neon installáció, alumínium, üveg, különböző viágítócsövek, 183x208x29 cm

2009. augusztus

fekete táblára krétával írta fel a kulcsszavakat, összefüggé-

Bruce Nauman: Bohócok

7

2009. 07. 31. 13:53:04

meg nem nevezett objektösszeállítás. Egy falra akasztott zakóra egy rőzseköteget rakott, majd körbefonta egy piros világító neoncsővel. Az ősi, a természetes anyag, a fa itt rőzseként jelenik meg, találkozása civilizációnk jelképével, a neonnal, Merz szerint harmóniába rendezhető. A művész egy további fejlődési periódust nyitott életében, amikor 1968-ban matematikai vizsgálódásba kezdett, s tanulmányozta a késő középkori természetfilozófus és matematikus, Leonardo da Pisa matematikai-biológiai számsorát, vagyis a Fibonacci-sorozatot. Ez a biológiai fejlődési elveket fejezi ki, s Merznek alkalmat adott arra, hogy az anyag és a szellem fejlődési folyamatára szimbolikus formát találjon. „A gondolkodás az fejlődés, a fejlődés maga a természet” – vallja. A Számoszlop című 1986-os munkáján két fahengerből emelkednek ki a kékesen csillogó neoncsövekkel megformázott Fibonacci-számok. A két fahenger az antik oszloptalapzatokat idézi, a neonszámsor a rekonstruálás és a megújulás vágyát szuggerálja, törekvést az ég felé, mint egy másik Végtelen oszlop, Constantin Brâncuşinak az 1935-ben Tirgu-Jiuban felállított, 35 méteres műve. Itt a fény a technikairacionális elveket transzponálja immateriális közegbe, szinte szakrális régióba emelve azt. Jannis Kounellis pályájának különösen a kezdetéről kapunk átfogó képet. 1956-ban költözött Rómába húszévesen, s itt bontakozott ki szerteágazó

Mario Merz: Numeri in colonna

tevékenysége. Elsősorban festőnek tartja magát,

(Számoszlop), 1986 fatalapzat, fénycsövek, 280 cm

de a hagyományos festői eszközök mellett képi kollázsokat, montázsokat is készít. Tradicionális ciója inspirálta. Merz Picasso festői módszerein kívánt túllépni, megpróbálta az absztrakt és a realista festészet közötti ellentmondást feloldani. A művész Torinóban, az olasz autóipar fellegvárában lakik, mégis szkepszissel fordul szembe a technológia túlsúlyával, hatalmával. Mint a 19. század nagy romantikusai, ő sem állítja szembe a logoszt az intuícióval. Harald Szeeman az 1972-es documenta 5-ön az egyéni mitológiák szekcióba sorolta, mert az ősi és a mai kultúrák közti távolságot kívánja feloldani, eltemetett archetipikus életformákat és ősi ábrázolásokat modern sámánként idéz meg képeivel és objektjeivel. Elfeledett mítoszokat fedez fel és értelmez újra, iglukat vagyis jégkunyhókat épít, mely egyrészt a belső tér intimitásának a formája, másrészt zártságával, belsejének biztonságával védelmet nyújt a külvilág elemi erőivel szemben. Külső formája révén tehát világszimbólum, illetve a makro- és mikrokozmosz közti kapcsolat jelképes eleme. Merznek a

8

2009. augusztus

múzeumban bemutatott munkája művé-


szetének ebből a vonulatából egy címmel

képeinek tárgya is rendkívül szűkre szabott; azt betűk, hangjegyek, leegyszerűsített geometrikus alakzatok képezik. A gyűjteményben szereplő Petit (1964) című festmény olaj, vászon, tehát a leghagyományosabb módszerrel készült, a kép felületét a címben szereplő szó betűi, illetve egy melódia hangjegyei töltik ki. Hasonló a Primavera című kép gouache papíron 1963-ból, de ezúttal vászonra kasírozva. Mindkét kép a művészi tevékenység kezdetét (nyitányát) szimbolizálja. Ezekkel szembe állítva jelenik meg a Rózsa című kollázs, ahol a virág szárát és szirmait apró széndarabokból állította össze, amely a nyers vászonra ragasztva „virít”, „illatozik”, megkérdőjelezve a képalkotás eddigi módszereit. A görög származású művész természetes gesztussal fordul az antik szobrászat felé. Cím nélküli, 1978as plasztikáján a görög művészet formakincséből válogat, a kiválasztott női fej egy klasszikus mű gipszmásolata lehetne, melyet fém talapzatra állít. A fehér, idealizált arc maszknak tűnik, melyet violaszínű szemkendővel csavar körül. A szem lefedésének elidegenítő hatásával kívánja azt a távolságot kijelölni, amellyel az antik szellemiségtől elhatárolódik. A tűz, a tűzre utaló jelek szimbólumrendszerének fontos elemei; itt az arcon megjelenő füstnyom idézi a tüzet, mely ősi szakrális értelmezésben a bölcsesség, a büntetés és a megtisztulás szimbóluma. Kounellis 1967-ben

2009. 07. 31. 13:53:30

a Galleria ľAtticóban egy acélpanelhez rögzített

Új múzeumok

tartón elhelyezett egy élő papagájt, később 1979-ben ugyanott tizenkét élő lovat állított ki. A Brandhorst Múzeumban is szerepel egy papagájos objekt. A perzsa irodalomban a beszélni képes papagáj a bölcsesség szimbóluma, a Túti-náme (Tūtī-nāme), a Papagáj könyve kerettörténetes perzsa mesegyűjtemény, amely szellemiségében hasonlít az Ezeregy éjszaka mesefolyamához. A kitömött színes papagáj egy festékes doboz szélén ül, amely alatt két Rimbaud-verseskötet fekszik. A madár tollát színes festékfoltok borítják. Míg a papagáj a bölcsesség, Rimbaud a féktelen művészi szabadság szimbóluma, azt a forradalmi hevületet képviselte, amelyet Kounellis is az alkotói munka legfontosabb ismérvének tart. A múzeum legnagyobb és legreprezentatívabb együttese a több mint hatvan műből –grafikákból, festményekből és szobrokból – álló Cy Twombly-gyűjtemény, amely Amerikán kívül a legnagyobbnak számít, s megbízható áttekintést ad az alkotó teljes pályájáról. Anette és Udo Brandhorst 1966-tól intenzív baráti kapcsolatot ápolt az Olaszországban élő amerikai művészszel. A házaspár 1966-ban vásárolta meg első grafikai lapját Münchenben, majd egyre több munkát, elsősorban festményeket szereztek meg a nagyra becsült mestertől. Twombly absztrakt expresszionistaként kezdte pályáját, egyre több elemet hasznosított az utcai falfirkákból, pontok, hosszabb-rövidebb vonalkák, egymásba kapaszkodó horgok, szín- és vonalkavalkád, káosz, elliptikus formák, kicsiny és nagy ívek képezik festői formanyelvének elemeit, a kompozíciók a jeleknek és jelzéseknek egész területen történő elosztása tekintetében Jackson Pollock módszerét követi. A Twombly-gyűjtemény fő attrakciója a Lepanto-terem, amely a mester tizenkét darabból álló teljes sorozatát mutatja be. Twomblyt 2001-ben meghívták a Velencei Biennále Amerikai Pavilonjába. Ebben az évben volt a Lepantói Csata 430-

Jannis Kounellis: Cím nélkül (Rimbaud), 1978 festékes doboz, papagáj, ecset, könyv, 37x23x24 cm

ik évfordulója, ezért elhatározta, hogy a nagy győzelem emlékének szenteli velencei szereplését. Ugyanis 1571-ben indult meg az oszmán horda Velence ellen, hogy az akkori világ egyik leggazdagabb államát elfoglalja, kirabolja, lakosságát láncra fűzve gályarabságba hurcolja. A velencei Serenissima a hitbuzgó V. Pius pápához fordult segítségért, aki az oszmánok ellen létrehozta a Szent Ligát, melyben Velence mellett a Pápai állam, Genova és Spanyolország is részt vett. A hajóflotta élére Don Juant, II. Fülöp házasságon kívüli öccsét állították. A mai Albániához tartozó lepantói öbölben 1571. október 7-én csapott össze a két ellenséges hajóhad. A négyórás küzdelem a liga győzelmével zárult, a török csapatok hajóiban a keresztény gályarabok is fellázadtak, így segítvén hittársaikat a győzelemhez. A kereszténység nagy diadala volt tehát a lepantói ütközet, a történelem legnagyobb tengeri csatája, ahol 50 ezer ember halt meg, s az egyik spanyol hajón harcolt Cervantes is. Több mint száz évvel korábban Hunyadi János aratott ilyen hatalmas győzelmet a törökök felett 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál. Lepantónál 14 ezer keresztény rabszolga szabadult ki, köztük rengeteg elhurcolt magyar is. A hosszú ideig Olaszországban élő, és az európai szellemiség közelébe kerülő Twombly 12 táblával emlékezett a nagy tengeri ütközetre. A váltakozó kék alapozás a tengerre utal, a pirosak a vér színét idézik, a barnák a hajókat, s az egész kavargó, gomolygó kavalkád nyílt utalás az ádáz küzdelemre. Noha Twombly és Warhol művészetének bemutatása került az állandó gyűjtemény középpontjába, ez nem jelenti azt, hogy Brandhorst nem törekedett arra, hogy a közvetlen közelmúltunk alkotóinak tevékenységéről minél átfogóbb képet kaphassunk. Elég néhány nevet felvillantani, hogy a törekvések szerteágazó sokaságáról meggyőződhessünk: Günter Brus, Dan Flavin, Damien Hirst, Jeff Koons, Walter de Maria, Hermann Nitsch, Thomas Schütte. Jegyzetek


2009. augusztus

1 Lucrezia De Domizio Durini: A filckalap – Joseph Beuys – Egy elmesélt élet. p 134 2 A művészet története. Legújabb irányzatok. Ford.: Sárosdy Judit, Magyar Könyvklub, p 47

9

2009. 07. 31. 14:08:10

zetméter alapterületű, kétszintes palotában a gyűjteménynek

MULADI BRIGITTA

Monsieur Pinault impériuma Mapping the Studio: a műterem feltérképezése Ve l e n c é b e n Punta della Dogana, Palazzo Grassi

csak egy részét láthatjuk, a másik felét a Palazzo Grassiban, amely szintén Monsieur Pinault többségi tulajdona. A francia üzletember Napóleont meghazudtoló hódító hadjáratának eredményeként Moszkvát is bevette, ahol szintén kiállította gyűjteményének egy nem éppen jelentéktelen részét ebben az időszakban. A sajtóanyagból azt is megtudhatjuk, hogy Versailles termei is az ő elnöki fennhatósága alatt adnak otthont mostanában kortárs kiállításoknak, Jeff Koons tavaszi bemutatója után idén szeptemberben Xavier Veilhan francia installációművész munkáit láthatja majd a közönség. A velencei válogatás Alison M. Gingeras, a New York-i Guggenheim Múzeum kurátora (mellesleg Pinault úr gyűj-

A Gucci, az Yves Saint Laurent, a Puma

teménykezelője) és Francesco Bonami, az 50. velencei bien-

megacégek és 2000-től a Christie’s

nále kurátora s a chicagói MCA kurátora koncepciója alapján

aukciósház többségi tulajdonosa, Francois

valósult meg. A megashow megnyitóját természetesen

Pinault új birodalmat alapított a Canale Grande

az 53. Velencei Biennále: a Making Words megnyitásának

és a Canale di Giudecca közötti szigeten, az

napjaira időzítették, amikor a művészvilág egyébként is a

egykori vámházban, a Punta della Doganában.

lagúnák városában tartózkodott. És Pinault megmutatta,

A Santa Maria della Salute mellett 1631-ben

hogyan is kell világot teremteni. A Föld legkülönbözőbb

Baldassare Longhena által elkezdett, nagy-

tájairól származó 60 kortárs művész 200 alkotását felvonul-

vonalúan felújított épületben ezúttal nem

tató két helyszínen a közönségrohamra számítva az újság-

parfümök és futócipők, hanem a legmenőbb

íróknak többnapos különprogramokat szerveztek, s így is

sztárok munkáival felépített kortárs képzőmű-

hatalmas sorok kígyóztak a bejáratnál.

vészeti gyűjtemény kapott állandó otthont. A szigetcsúcs formáját követő, különleges,

Rudolf Stingel: Cím nélkül,

10

majd vámhivatalt Tadao Ando 25 milliós terve alapján kívülről klasszikus kőkonzerválási módszerekkel renoválták, a kiállítótereit galériákkal, minimál beton falfelületekkel és tradicionális szürke velencei kő, ún. masegni padlóburkolattal alakították ki. Az 5000 négy-

gondolkozó nagyágyúk – Jeff Koons, Takashi Murakami, Jake & Dinos Chapman – jelentős munkái éppúgy megtalálhatók benne, mint korszakokat meghatározó fotósok: Cindy Sherman, Richard Prince, a festészet megújítói: Sigmar Polke, Cy Twombly vagy fiatal tehetségek, mint Matthew Day Jackson, Adel Abdessemed, Wilhelm Sasnal, Rob Pruitt, Richard Hughes, Nate Lowman, Mark Bradford, Kai Althoff.

2009. augusztus

Hegyi ember, 1976, 2006 olaj, vászon, 335,9x326,4 cm © Palazzo Grassi SpA.

fotó: ORCH, orsenigo_chemollo

háromszögű hasáb alakú egykori sóházat,

Az anyag lenyűgöző és sokoldalú. A spektákulumban


2009. 07. 31. 14:08:28

Az egykori sóház földszintjének hosszú

Új múzeumok

termébe Felix Gonzales Torres vörös gyöngy függönyén átkelve lépünk, ahol Maurizio Cattelan, Richard Prince és Luc Tuymans művei fogadnak, aztán az első csarnoktraktusban Sigmar Polke 8 hatalmas műanyag fóliára festett alkotása, egy oldalsó teremben Takashi Murakami blaszfémikus Magányos tehenészfiúja és szerelme. A nagyvonalúan, hatalmas belmagasságokkal kialakított galériás termekben olykor az az érzésünk támadhat, hogy a művek éppen ide vannak kitalálva, máskor a rendezést kissé átgondolatlannak találhatjuk. A második emeleten például a Chapman fivérek Fucking Hell (szándékosan angolul hagyott) című 2008-as óriási terepasztalai egyenesen megnézhetetlenül közel kerültek egymáshoz, a tolongó nézők egymást látják inkább visszatükröződni a jeleneteket határoló üvegfelületeken. A rendezésnek mintha az lenne az üzenete, hogy egyes fotók, festmények sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, mint mások, mert a színezetlen beton- és téglafalakon helyenként néhány szellősen elhelyezett kép függ csak, míg máshol a fejünk fölötti látványt nézve óvatosan kell lépkedni a padlón hemzsegő instal-

kristálytiszta kiállítási koncepció nyomán egy gyűjteménybe került művek nehezen „viselik egymást”. Ha a gyenge pontoknál tartunk, azt a rejtélyt is nehéz megfejteni, hogy miért kapta a két helyszínen

A legnagyobb installáció csak a Palazzo

megrendezett kiállítás a Mapping the Studio (A műterem

Grassi óriási átriumába fért be úgy, hogy

feltérképezése) címet. A sajtó cd-n van ugyan egy pár

minden emeletről jól látható Pjotr Uklanski

műteremfotó, de sem a Doganában, sem a Grassiban nem

Dancing Nazis (Táncoló nácik) című műve.

találtam hasonlót. A gyűjteményi kiállításoknak bizonyára

A diszkótáncparkettet imitáló alkotás padló-

nem könnyű címet adni, de hát nem is kötelező.

zata állandóan változó-lüktető színmode-

Hogy Pinault úrnak pontosan mit tartalmaz a gyűjteménye, az bizonyára a további két nem látott kiállítás (Moszkva, Brittany) ismerete után derül csak ki, de a velencei helyszínek után láthatóvá vált néhány karakteres vonulat, például a bizarr-humoros-groteszk installációk:

mekkel dekoratív geometrikus mintákat rajzol ki, miközben a hangszórókból diszkósított náci indulók szólnak, és a falon filmekből kivett portréfotókon német tiszteket játszó hollywoodi sztárok arcát ismerhetjük fel.

Murakami, Jeff Koons, Cattelan, Mike Kelley, Paul MCarthy,

Részben az innovatív installációművészek

Fischli & Weiss, Franz West ismert művészek munkái

közé tartozik Rudolf Stingel is, aki éppen a

mellett nagy meglepetést jelentettek Rob Pruittnak a

sokoldalúságával nyűgözött le: a Doganában

Palazzo Grassi több pontján látott apró, alig észrevehető

hatalmas, több mint 9 négyzetméteres olaj-

sziporkái. A 100 art ideas (100 művészi gondolat) keretein

festményeivel, a Grassiban ugyanilyen méretű

belül mackószemeket ragasztott a historikus dombormű-

műgyanta domborműveivel, amelyek közül

figuráknak, római nagybetűkkel feliratokat kreált bolto-

kettő 1631-es barokk fafaragványdíszek

zatokba, a múzeumi shopban saját tárgyak elhelyezésére

rózsáit utánozta le tapétaszerűen kivitelezve.

sarkallta a látogatókat.

Ez a mű némileg kapcsolódik ahhoz az utóbbi években megerősödő, konceptuális tartalmú


Rob Pruitt: Ragassz kíváncsi szemeket dolgokra, 100 Art Idea, Palazzo Grassi

2009. augusztus

tudjuk érezni, kétségtelen, hogy a nem

fotó: Muladi Brigitta

lációktól. A rendezés nehézségeit át

11

2009. 07. 31. 14:08:42

műveivel, Punta della Dogana

fotó: Muladi Brigitta

Kiállítási enteriőr Felix Gonzalez-Torres, Rachel Whiteread, Maurizio Cattelan és Luc Tuymans

hagyományos szobrászathoz, amit a gyűjteményben Maurizio Cattelan lepellel letakart, monumentális síremlékre hasonlító szoborsorozata vagy Charles Ray hellén klasszikusokat idéző Békás fiúja képvisel. A gyűjtemény két velencei szekciója fotóban nem éppen erős, sem a médium, sem a tematika szerint nem különül el (ami persze erény is egyben), összekapcsolható a festményekkel és a szobrokkal, mint például Hiroshi Sugimoto stilizált szobrokkal modellezett divatfotói Cattelan „tombáival”, vagy Cindy Sherman hatdarabos átmaszkírozott önportrésorozata, amelyet egyben láthatunk, és amely kiemelkedően izgalmasabb így élőben, mint reprón. Habár nem feltétlenül éreztem találónak a Sherman-terem közepén Jeff Koons Jeff és Ilona büsztjét egy biztonsági őrrel felszerelten éppen ebben a kontextusban elhelyezve… A festők közül nemcsak a legnagyobb sztárok – Polke, Kippenberger, Tuymans – vonulnak fel, hanem olyan kevéssé bombasztikus, melankolikus, kis méretekben gondolkodó művészek is, mint Michaël Borremans, akinek a 2003-tól 2008-ig tartó időszakból nyolc művét láthatjuk. Jól illeszkedve a „nagyokhoz”, a nemrégen berobbant fiatal lengyel festő, Wilhelm Sasnal is jelentékeny részt kapott az anyagban három korszakából származó munkákkal. Pinault úr kollekciója kétségtelenül vetekszik a legjelentősebb kortárs művészeti múzeumok anyagával, némelyiküket frissességben felül is múlja, s ha a nevekben és a gyűjtemény méretét tekintve nem is lehet példa a hazai gyűjtők számára, azt megmutatja, hogy a művek szeretete mellett fontos a saját ízlés felvállalása, és nem mellékes a jól kiválasztott, a művészvilágban sokoldalúan tájékozott tanácsadó sem. S ha mindezek adottak,

12

2009. augusztus

akkor is az átgondolt, mégis feltétlenül merész, nagyvonalú gyűjteményfejlesztés hozhat


igazi sikert a léptéktől függetlenül.

2009. 07. 31. 14:08:56

laboratórium – vélekedik


eddigi legfiatalabb, 1963ban Svédországban szüle-

Csináld, ahogyan a természet teszi

tett főkurátora, aki nem véletlenül hangsúlyozta nyilatkozataiban többször is a konyha fontosságát. Azt is

Vi l á g o k a t t e r e m t e n i . Tü k r ö z é s e k , m e g v i l á g í t á s o k , á t l é n y e g ü l é s e k a z 5 3 . Ve l e n c e i Biennále kiállításain Velence, 2009. VI. 7–XI. 22.

Sosem akarok unalmas művészetet csinálni! – olvasható a felirat a Canale Grande egyik palotájának homlokzatán, valahol ott, ahol a mértani középpontot megtalálnánk, ha a Szent Márk tér, a Punta della Dogana

Periszkóp

a biennálék történetének

megjegyezte ugyanis, hogy a frankfurti Städelschuléban, amelynek rektoraként dolgozik, a világ művészeti iskolái közül sehol nem volt olyan közel a konyha az igazgatói szobához, mint itt – és

sehol nem dolgoztak ki olyan sokszínű, ambiciózus programot, mint Frankfurtban.

épületeiben megnyílt új múzeum, az Accademia és a Peggy

A diktatorikus avantgárd és az önmegha-

Guggenheim Gyűjtemény közötti tengelyeket megrajzol-

tározás tájékozódási pontjait a művészet

nánk. Nem lenne tökéletesen szabályos mértani test az

világán belül kereső posztmodern helyett

alakzat, az bizonyos, de az is tagadhatatlan, hogy valóban

Birnbaum számára az az esztétikai, szel-

szoros, mondhatni megszüntethetetlen közöttük – és a

lemi építmény tűnik elsősorban fontosnak,

városban egy időben látható sok-sok mű, kiállítás között – a

amelyet a művész, a művet bemutató

kapcsolat. Az 53. Velencei Biennále egyik legszembeötlőbb

közeg és a mű szemlélője közösen hozhat

jellemzője, hogy miközben a korábbiaknál is nagyobbra,

csak létre. Ebből a szempontból pedig igen

már-már áttekinthetetlenné nőtt és sokszínűbbé változott,

nagy a rokonság a biennáléval egy időben

addig egyre szorosabb a kötelék, amely az egyes intézmé-

megnyitott Punta della Doganában és vele

nyeket, rendezvényeket összeköti. Ismétlődnek a nevek, a

párhuzamosan a Palazzo Grassiban látható

művekben felvetődő témák, gondolatok, hivatkozások, s ez a

kiállítás rendező elvei között. A francia

kapcsolatrendszer nemcsak a jelen idő horizontja előtt válik

(breton) műgyűjtő, Francois Pinault gyűjte-

egyre szorosabbá, de azok az utalások is egyre fontosabbnak

ményéből rendezett legújabb kiállítás címe,

John Baldessari: a Palazzo delle Esposizioni homlokzata

tűnnek, amelyek az elmúlt évtizedekre, vagy éppen évszázadra vonatkoznak. Mindez jól illik a biennále címéhez: Making Worlds/Fare Mondi, azaz világokat teremteni. A címet a biennále főkurátora, Daniel Birnbaum adta a rendezvénynek (Nelson Goodman Ways of Worldmaking című könyve alapján), annak a gondolatának a jegyében, amelyet így fogalmazott meg: „nem hiszek a mozgalmakban és a tendenciákban, fárasztanak. Csak a személyes dolgok érdekelnek.” – amely távol áll attól, hogy a kiállítást mint előre elkészített és

tatásaként fogja föl. Sokkal inkább workshop, konyha, nyüzsgő bazár vagy éppen


2009. augusztus

múzeumi karakterű bemu-

fotó: P. Szabó Ernő

önmagukban teljes tárgyak

13

2009. 07. 31. 14:09:11


Fabrizio Plessi: A víz álmainak kútja, 2009 videó- és hanginstalláció, fa, monitorok, hangszóró Ca’ d Oro

a Maping of art, a művészet „térképezésére”,

csinálni, de be is váltotta a Giardiniban látható munkájával,

„kiterítésére” utal, azaz arra, hogy a kiállí-

a Palazzo delle Esposizioni homlokzatával, amelyen a tenger

tásra került művek egyszerre idézzék meg a

és az ég kékje olvad össze.

műteremben folyó kreatív tevékenységet és a műgyűjtő víziójában megjelenő, képzeletbeli műtárgyegyüttest, teremtsenek organikus kapcsolatot a különböző generációkhoz tartozó alkotók között és alakítsanak ki személyes kontaktust a kiállítás látogatóival.

szemben az ürességgel, 2009 féminstalláció Giardini

is nyilvánvalónak tűnik. A víz a főszereplője a Ca d’Oróban Bill Viola és Fabrizio Plessi műveiből s azok köré szervezett pontosabban a 19. századi velencei portrészobrászatnak is

videója ihlette, amely a művész műtermében

szentel egy kiállítást az Istituto Veneto di Scienze Lettere

végbemenő éjszakai mikromozgásokat

e Artban L’ Anima della pietra (A kő lelke) címmel. Eközben

rögzíti, érzékeltetve

a víz tematikája eszünkbe juttatja a néhány évvel ezelőtti

mintegy annak a

Greenaway-kiállítást, amelyet a neves rendező ugyancsak a

közegnek a milyen-

víznek szentelt, mégpedig a Palazzo Fortunyban, ahol most

ségét, amelyben a mű

In-Finitum címmel rendeztek kiállítást a múzeumban őrzött

megszületik. Hommage

tárgyak közé illesztve számos kortárs alkotást, s ahol az alko-

is a kiállítás Nauman

tások olyan szürrealisztikus egymásmellettisége született

előtt – épp jókor, hiszen

meg, amely egyszerre idézi a biennále összképét és a Punta

az ő műveit bemutató

della Dogana műegyüttesét. Greenaway az idén is jelen van

amerikai pavilon kapta

Velencében, ezúttal a Fondazione Cini termeiben állít ki, a S.

a legjobb nemzeti

Giorgio szigetén mutatja be azt a filmjét, amelyben négydi-

kiállításnak járó Arany

menziós változatban teremti újra Paolo Veronese főművét,

Oroszlánt. Az egyik

amelyet éppen a Palladio tervezte itteni kolostor refektóriuma

életmű Leone d’Oro

számára készített 1562-63-ban, a történések középpontjában

Yoko Onónak jutott

a víz csodálatos átlényegülésével.

– az ő kívánságfája egy-egy példánya most egyszerre látható a Peggy Guggenheim Múzeum kertjében és a

bemutató kiállításon. A másik életműdíjat az a John Baldessari kapta, aki nemcsak a vágyát fejezte ki a Canale Grande fölötti transzpa2009. augusztus

meghatározó fontossága egyébként Velencében mindig

alkotásokból rendezett tárlatnak. Plessi azonban a kőnek,

jeruzsálemi Izraeli Nemzeti Múzeum kincseit


közötti sok-sok egybeesést, rokon vonást idézi föl, amelyek

gondolatát egyébként Bruce Nauman egyik

budapesti Szépművészeti Múzeum tárlatán, a

14

dezvényei, valamint a jelen és az elmúlt évtizedek eseményei

A Punta della Dogana kiállításának alap-


Chen Zhen: Vissza a teljességbe

Ez a találkozás azután újra csak a biennále és annak társren-

rensén, hogy sosem akar unalmas művet

A víz borrá változásához hasonló átlényegülés az a folyamat, amelynek során a különböző ásványi anyagokból a tűz ereje által üveg születik, amely egyszerre választja el és köti össze a különböző tereket, a megvilágítás-megvilágosodás és a visszatükrözés eszköze, egy olyan anyag-közeg, amelynek Velencében sok évszázad óta kitüntetett szerepe van. Két kiállítást is szentelnek az üvegnek az 53. biennálén. Az egyik, a Glasstress, amely a Palazzo Cavalli Franchettiben látható,

2009. 07. 31. 14:09:19

Josef Alberstől Chen Zhenig,

Periszkóp

Louise Bourgeois-tól Jannis Kounellisig, Man Raytől Daniel Burenig a 20-21. század jeles alkotóinak munkáin keresztül mutatja be, milyen meghatározó jelentőségű szerepet játszott-játszik az üveg a modern, illetve a kortárs művészetben (az összeállításban ott vannak annak a Robert Rauschenbergnek a munkái is, akinek életművét halála után egy évvel a Peggy Guggenheim Múzeum

bemutatásával). A másik üvegkiállításnak a Giardini ad helyet, pontosabban a Padiglione di Venezia, amelynek funkciója az utóbbi

évtizedekben meglehetősen bizonytalannak, változékonynak tűnt, többnyire valamelyik új részt vevő ország kvázi pavilonjaként használták. A közelmúltban több hommage-kiállítást rendeztek itt, például Carlo Scarpára, Emilio Vedovára emlékezve. Az idén – miközben a Punta Della Dogana mögötti sóraktárakban megnyitották a Renzo Piano tervezte Vedovamúzeumot – az „üveg szépsége” előtt tisztelgő tárlat nyílt itt Fa come natura face in foco (Csináld ahogyan a természet teszi a tűzben) címmel, kiváló kortárs alkotók munkáiból, illetve az 1920–60 közötti muránói üvegtárgyakból. Ezzel a tárlattal – ígéri Paolo Baratta, a Velencei Biennále igazgatója a változásokat elemző összefoglalójában – állandóan nyitva tartó kiállítóhellyé válik ez a pavilon, s úgy tűnik, megoldódik az az évtizedek óta újra és újra fölvetődő, immár krónikussá vált probléma is, hogy a dekoratív művészet, a design, a ruha- és bútortervezés nincs jelen a biennále kiállításain.

galmazója előtt tisztelgő bemutatón. Zavarba ejtő

az első és egyetlen olasz avantgárd mozgalom, nyitott volt a különböző művészeti nyelvek iránt, amelyek együttese – akárcsak, paradox módon, az épp harminc évvel ezelőtt elindult posztmodern irányzat, a transzavantgárd számára a festészethez való visszatérés – a korábbi normákkal való szakítást, az önazonosság megtalálásának a lehetőségét jelentette. De nem feledkezhetünk meg a futurizmus és a transzavantgárd között megszületett, szintén kifejezetten olasz jelenségről, az arte poveráról sem. Már csak azért sem, mert nem hagy róla megfeledkezni az irányzat egyik lgejelentősebb mestere, Michelangelo Pistoletto, akinek tizenhét darabból álló tükörsorozata nyitja (közvetlenül Lygia Pape szinte anyagtalannak tűnő, a sötétből alig elősejlő fémszálakból komponált alkotása után)

látogatói. Az egyik az, hogy a Giardini központi épületét,

az Arsenaléban látható művek sorát. A nyitás első

amelynek a neve ugyan évtizedeken át Padiglione Italia volt,

pillanatában érintetlen hatalmas tükörfelületek a

de nem az olasz művészetet mutatta be, mostantól hivata-

művész performansza során darabokra törtek, a

losan Palazzo delle Esposizioninak nevezik. Itt a látogatók

kisebb-nagyobb ép felületeken, a felület nagysá-

által jól ismert, Carlo Scarpa által tervezett kert mögötti

gától függő módon, a néző mozgásától is megha-

szárnyban tíz év után újranyílt az Asac (Archivio Storico delle

tározva különböző részletek jelennek meg. Making

Arti Contemporanee), azaz a dokumentumok, könyvek, kata-

worlds – sugallják a látogatónak –, teremtsünk

lógusok gyűjteménye, amelyet mindenki tanulmányozhat,

világokat a töredékekből, befejezve a műtermekben

aki a biennále történetére kíváncsi. Ezzel párhuzamosan hiva-

elkezdődött, a műterem falain kívül sokfelé elágazó,

talosan is megkapta a Padiglione Italia (Olasz Pavilon) nevet

zsákutcákba futó és onnan visszatérő folyamatot.

az Arsenaléban annak az épületnek az egyik fele, amelynek

Hogy milyen lesz a mű, amely megszületik, egyelőre

másik része hagyományosan a kínai nemzeti kiállításnak ad

senki nem sejti, de a biennále, amelynek 2009-ben

helyet. Az olasz művészek évek óta hangoztatott sérelmeit

nézőként, alkotótársként részesei vagyunk, minden-

orvosolja ez a megoldás, annál is inkább, mivel az eddigi

esetre igen szórakoztató. Baldessari úr megnyu-

nyolcszáz helyett ezernyolcszáz négyzetméteresre növelték

godhat, a 2009-es velencei kínálat unalmasnak

a kiállítóteret, így húsz kortárs művész munkái szerepelnek a

semmiképpen nem nevezhető.


Tizenhétből egy, 2009 tükrök fakerettel

között éppen azzal indokol, hogy a futurizmus,

Több más nagy változást is érzékelhetnek az 53. biennále

Filippo Tommaso Marinetti, az első futurista kiáltvány megfo-

Michelangelo Pistoletto:

az anyag sokfélesége, amit a két kurátor a többi

2009. augusztus

darabokból készült sorozata


idézi meg gépkocsironcs-

15

2009. 07. 31. 14:09:32

fért már be a hatalmas szék az óriás cigarettásdobozzal? A Sóhajok hídjának sztorija is megújításra vár? A kivég-

BORDÁCS ANDREA

zésre vitt emberek története netán már túl unalmas? A hatalmas kék Sisley-lepellel beborított Sóhajok hídja

A művészet mint a művészet forrása

környékén már másért kellene sóhajtozunk? A palazzók kertjében rendre fehér abrosszal terített asztalok körül tolonganak az emberek… és még lehetne sorolni az útikönyvek illusztrációitól eltérő jelenségeket.

I n s p i r á c i ó k a z 5 3 . Ve l e n c e i Biennálén

Aztán a szinte minden eseményt kísérő logó láttán hamarosan rájöhettek, hogy a Sisley-molinó kivéte-

Velence, 2009. VI. 7–XI. 22.

lével szinte az összes furcsaság az éppen zajló Velencei Biennále és a hozzá kapcsolódó vagy vele párhuzamosan futó művészeti rendezvény részesei.

A Grand Canal lagúnájában

Az idei biennálén megint megtapasztalhattuk, hogy

vaporettózva a gyanútlan látogató némileg zavarba jöhetett, mivel a várost ellepő óriásplakátok kicsit megkavarták vagy épp

milyen sokféle tendencia érvényesül egyszerre a kortárs művészetben. Ugyanakkor mégiscsak feltűnnek bizonyos erővonalak, különösen azok, amelyek az újdonság erejével

feldobták, megújították a Velence-toposzt.

hatnak. Így például nagyon sok olyan alkotást mutattak be,

Talán Velence nemcsak új hidat, hanem

amelynek a fő médiuma a fény, a lámpák és a neon. Ez a csil-

teljesen új arculatot és értelmet kapott?

logás olykor bazárivá, máskor viszont spirituálissá teheti a műveket. Ez utóbbiakhoz tartoznak például Lygia Pape misztikus aranysugarai az Arsenale elején és a chilei Ivan Navarro imaginárius neonmunkái. Szintén kifejezetten lehengerlő volt Mike Kelley fényváros-installációja is a biennáléval párhuzamosan nyíló Punta della Doganában, a Francois Pinault gyűjteményének épített múzeumban. A giccses megoldások közé sorolható viszont az Olasz Pavilon számos csillogó csodája, Nicola Bolla unikornisa az Orpheus álmának részként vagy Morco Lodola Plasztikus balettje.

Sajtófotó

A másik, ami feltűnt, hogy az utóbbi idők videódömpingje mellett idén igen sok alkotásnak a rajz volt a médiuma, többek közt Anya Zholud, Susan Hefuna, Elena Elagina–Igor Makarevich, Madelon Vriesendor, Pavel Pepperstein, a Moscow Anzor Salidjanov: Az utolsó vacsora, 2008 fotó, 70x35 cm Central Asia Pavilon, Palazzo Molin-Fondamenta delle Zattere

Poetry Club munkáinak. A korábbi évekhez képest több

A két évvel ezelőtti rózsaszín krokodilinvázió

erotikus művel találkozhattunk, így például Paul Chan

helyett most felfújható Zeppelinek lepték

Sade-interpretációjával, Nathalie Djurberg szürrealista

el a várost, meg egy arany görkorcsolyás

Édenkertjével, hatalmas kerámianövényeivel s a szokásos

lányt ábrázoló molinó. Újabban itt görkor-

djubergi gyurma szexfilmjeivel.

csolya-világbajnokságot rendeznek? Talán Peter Greenaway: Paolo Veronese Kánai menyegzője, 2009 film, 50’, San Giorgio Maggore, Fondazione Giorgio Cini

Vlagyimir Klicsko is ezért cserélte korcso-

Másképp reflektált a környezetre a szlovák Roman Ondák,

lyára a bokszkesztyűjét? A Palazzo Grassiban

aki nem egy „szokványos” mű keretében foglalkozott a

lomtalanítást tartanak, vagy csak nem

természettel, hanem számára maga a természet vált művészetté. Szintén egy kertet alkotott Giacomo Costa, akinek a Magánkertje az Arsenele hátsó traktusát alakította úgy, hogy a látogatónak most is alkalma legyen néhány üdítő percet eltölteni, noha a kert a pocsolyáival inkább egy antikert, mely inkább távol akarja tartani a vendégeket. Az Ausztrál Pavilonban Shaun Gladwell Bolygó- és csillagdarabok című többrészes videóinstallációja az ausztrálok nemzeti büszkesége, a kenguruk tömeges autóút menti pusztulását mutatja. A motoros főszereplő mintegy piétai gesztussal


fotó: Szeifert Judit

16

2009. augusztus

cipeli át az úttest másik oldalára az elgázolt állatokat. De ami az idei biennále egyik legfeltűnőbb jelensége volt, hogy nagyon sok mű alapja egy korábbi művészettörténeti alkotás, illetve kultúrtörténeti utalás,

2009. 07. 31. 14:09:37

fotó: Koronczi Endre

Periszkóp

élmény. Noha a főkurátor, Daniel Birnbaum az idei biennále hívószavának a Making Worlds szlogent választotta, úgy tűnik, hogy ezt a művészek múltbeli tapasztalatok alapján képzelik. Sőt, meglepő módon sokan úgy vélik, ehhez valamely régi műalkotás adhat inspirációt. Persze a konkrét megoldások tekintetében nagyon változatos képet nyújtanak. A szerepelők kicserélése, mai modellekkel való eljátszása már régi történet, többnyire valóban csak inspirációt, szellemi útmutatót jelent, vagy épp egy régi művész szellemi-

A Közép-ázsiai Pavilonban Anzor Salidjanov Utolsó vacsora-parafrázisát láthattuk. Az átdolgozott kompozíció ma már egyértelműen archetípusa az utolsóvacsoraábrázolásoknak, de ezt a típusú ikonográfiát Leonardo


sége szolgál a kontraszt alapjául.

festményétől számíthatjuk. Salidjanovnál nem a többnyire megszokott szereplőhelyettesítés történik csak, ő

Úgy tűnik, az előző biennálék orosz résztvevői

lépésről lépésre, emberről emberre, majd az ételekkel

nosztalgiáztak, mivel számos művészük, ha

stb. népesítette be az ebédlőt. Az elkészült kompozíció

nem is az Orosz Pavilonban, a város külön-

mellett egy-egy táblán felsorakoztatta az összes asztalon

böző palazzóiban állítottak ki. Így többek

található ételt, a ruhákat, melyeket a szereplőire mint

között a kettős identitású – képzőművész

öltöztető babákra aggatott. A másik munkája, a Danae,

és tengerész – Ponomarev, aki önmagához

tisztelet Rembrandtnak jóval egyszerűbb struktúrájú mű, s

hűen SubTiziano címmel egy saját készítésű

hasonlót már jó néhányat láthattunk.

tengeralattjáróval parkolt le a Ca’Foscari előtt.

Elmgreen & Dragset: A gyűjtők, 2009 Északi Pavilon, Giardini

installációjának a főszerepelőjével, a Szamothrakei Niké két

seit tartalmazza, de róla egy másik projektjét

kicsinyített másával reflektál a csecsenföldi győzelem árára.

nevezte el (Northern Footsteps of Leonardo).

Míg az egyik szoborba folyamatosan nyersolajat, addig a

Ugyanakkor számára Velence egyet jelent

másikba vért pumpálnak. Talán kissé didaktikusan arról szól,

két mániájával, a tengerrel és a művészettel.

hogy az olaj megszerzése a csecsenektől legalább annyi vért

Tiziano művészete viszont magát Velencét is

kívánt, de ugyanakkor a vér és az olaj, a vörös és a fekete

jelenti, így velencei tengeralattjárója gyakor-

Molodkin más műveinek is alapanyaga.

latilag a Tizianók alatti virtuális utazását


2009. augusztus

A palazzónál lebegő „submarine” inspirációja Az Orosz Pavilon Győzelem a jövő felett címmel több művészt elsősorban Leonardo Atlanti kódexe, mely a mutat be. Andrej Molodkin Vörös és fekete című multimédiás polihisztor tudományos rajzait és feljegyzé-

17

2009. 07. 31. 14:38:00

Idén az Arsenale Novissimóján 9 csatornás videóinstallációjukon Petronius Satyriconját remixelték. Szokásuk szerint a múlt problémáit, kihívásait, életérzését mosták össze mai díszletekkel, így jelezve, hogy ezek ma is aktuálisak. Noha a kortárs orosz képzőművészet is nagyon sokféle, általában vadság, provokatív hang, tobzódó látványvilág jellemzi… és komoly intellektuális háttér. Nálunk hajlamosak a látványos műveket szembeállítani a gondolati, intellektuális művészettel. Ez alapvetően teljes félreértése ezen munkáknak. A minimalizmus nem jelent automatikusan gondolatgazdagságot, ahogy a barokkos világ sem ennek a hiányát. Ezt a mai orosz művészeti világot talán az irodalmukkal, például Pelevin és Szorokin regényeivel együtt lehet megérteni – ezektől képtelenség elvitatni az intellektuális jelleget, a korra, a társadalmi problémákra való reflexiót, sőt ezt talán ők teszik meg a legszélsőségesebben. Szintén ez az oroszhoz hasonló attitűd jelenik meg az Ukrán Pavilonban. Talán irritálóan feltűnő molinói – melyeknek finanszírozása nyilván nem feltétlenül legális pénzekből származik –, Klicsko álkurátorsága távol tarthatták a szakmai közönséget, pedig Ilya Chichkan és Mihara Yasuhiro közös munkája a bejárati fehér homokkal, a misztikus zenével, enigmatikus tárgyaival: bicikliző bábuval, permanensen vörösre festett női ruhával a félsötétben igazán kísérteties hangulatot teremtett, mintha bármelyik pillanatban egy szeánsz részesei lehetnénk. Kísérteties


helyett inkább horrorisztikus a Chapman

Andrej Molodkin:

18

2009. augusztus

Vörös és fekete, 2009 multimédia installáció, Orosz Pavilon, Giardini


sejteti. Az épület előtti feltűnő vízi jármű csak

testvérek 9 részes Fucking Hell című Bosch-víziójú installációja a Punta della Doganában. A holokauszt témájú művük címe újabban azért viseli a fucking jelzőt, mivel a most látható munkájuk az elégett változat remake-je.

az egyik része a művének. A Ca’Foscari kiál-

A kísérő programok közül a művészet mint a művé-

lító terében a különböző médiumokból (toll,

szet forrása témának filmes megközelítése Greenaway

gyöngy stb.) készített mini tengeralattjárók

Veronese Kánai menyegzőjének feldolgozása. A mű annak

mellett a „hajó” belső szerkezetének külön-

a sorozatnak a része, melyben a rendező megpróbálja

böző metszeteit nagyszabású festményekként

életre kelteni a világ legnagyobb festményeit, 2006-ban

örökítette meg.

Rembrandt Éjjeli őrjáratát dolgozta fel Frans Banning

Szintén nem tudott Velencétől elszakadni

Cocq kapitány miliciája címmel. Greenaway a kép eredeti

az AES+F csoport, akik ugyan már számtalan

helyére, a San Giorgio Maggiore sziget templomfalára

városban bemutatkoztak, de az artworld

vetítette a Veronese-festmény greenawayi interpretáci-

részévé igazán az előző biennálén váltak.

óját. Nem kosztümös filmet készített; vizuálisan magát a

2009. 07. 31. 14:38:39

festményt láthatjuk mindig más részletét

Periszkóp

kiemelve, melyhez a művész egy elképzelt beszélgetést is írt. A képet ugyanakkor olykor megpróbálja 3 dimenzióban is elképzeltetni. (Aki Velencében nem látta az 50 perces filmet, az egy rövid részletet láthat belőle a YouTube-on.) Az inspiráció forrása nemcsak egy-egy festmény vagy szobor lehet, hanem épület is, így például Ulla von Brandenburg melankolikus filmjének helyszínéül a Le Corbusier által tervezett Villa Savoye-t választotta, melyben az „ott élők” minimalista zenével kísért mindennapjait és a maguknak tartott színházi előadásait láthatjuk. A biennálén azonban az alkotók nemcsak konkrét művekre reflektálnak, hanem magára a művészeti intézményrendszerre is. Ehhez tartozik többek közt az Északi és a Dán Pavilon közös kiállítása Gyűjtők címmel. A két pavilon egy-egy gazdag gyűjtő otthonának archetípusául szolgál. A Dán Pavilonban elvileg két „ingatlanügynök” kíséri a látogatókat az antik környezetben, de ezt a koreográfiát a hirtelen bekövetkező óriási vihar felborította, s az ide menekülő látogatók voltaképp birtokba vették a díszletként berendezett enteriőrt. Az Északi Pavilon viszont egy gay gyűjtő mai dizájnú otthonát reprezentálta, aki a látogatók érdeklődésének már nem tudott örülni, mivel a saját „lakása” előtti medencéjében lebegett megfulladva. A vernisszázs idején a tulajdonos meztelenül olvasgató barátja is a berendezés részét képezte, de a későbbiekben ezt a poént, pontosabban a fiút már elhagyták. A két pavilon együttesen két lényegesen különböző életformáját reknek, s talán mintegy finom iróniával is utal a biennálén kiállított művek lehetséges jövendőbeli sorsára. Míg az Északi Pavilon a művészet és a


mutatja be a gazdag és befolyásos embe-

pénzvilág, a gazdag privát szféra kapcsolatát villantotta fel, addig a Palazzo Bollaniban a szélsőséges, tudatos giccsfestő páros, Vlagyimir Duborsszaszkij és Alekszander Vinogradov magára a művészetet gyűjtő intézmény, a múzeum mibenlétére reflektált a Veszély! Múzeum című kiállításukkal. Képeik művészettörténeti utalásait

Ilya Chichkan & Mihara Yasuhiro: Az álmodozók lépései, tárgy-, fény- és hanginstalláció Palazzo Papadoli

a beléjük szerelt kamerák bolondítják tovább. Gyakran hallani azt a szófordulatot egy műről, hogy „megszólította a nézőjét”, ezzel mintegy aktív szerepet adva az alkotásoknak. A festőpáros munkái a passzivitásból felszabadulva legalább úgy figyelik a nézőt, mint ő azt. Igazán érdekes lenne megnézni, miket láthattak a művek! A művész visszatérése címet viselte az 50. Velencei Biennálén az Orosz Pavilon, többek közt a mottójuknak is tekintik. Amíg csak a művészetükkel szállják meg Velencét, nincs is semmi baj…


2009. augusztus

festőpáros részvételével. Úgy tűnik, ezt az orosz művészek igen komolyan veszik, s mintegy 19

2009. 07. 31. 14:39:04


Születésnap Bázelben A negyvenéves Kunstmesse s z a t e l l i t v á s á r o k k a l , Va n G o g h és Giacometti-tárlattal Bázel, 2009. VI. 9–14.

Két évvel ezelőtt minden más volt – mondhatnánk a 2009. évi Art Baselről szóló cikk bevezetőjeként. Akkor, ahogyan még tavaly nyáron is, minden a gazdasági fellendülésről beszélt, a gyűjtők, a nagy múzeumok szinte korlátlan anyagi forrásokkal rendelkeztek, hogy a világ nagy művészeti ményüket. Ráadásul négy nagyszabású Ken Price: Bulgogi, 2006 festett vasbeton, 218x160x213 cm, Public Art Projects

rendezvény nyílt meg alig több mint egy héten belül, így újra divatba jött a grand tour kifejezés, a velencei biennáléról a


vásárain új művekkel gyarapítsák gyűjte-

bázeli Kunstmessére, onnan a kasseli

dolgoznak, mert ott mintha nyoma sem lenne a recesz-

documenta, s még tovább, a münsteri

sziónak. Nem hogy nem csökkent, de minden eddiginél

Skulptur Projekt helyszíneire.

Chuck Close: Önarckép, 2009 selyem, papír, rozsdamentes acél, fadoboz, 68,6x68,6x28,6 cm Two Plants Gallery

nagyobb volt a vásári standért jelentkező galériák száma

Ma pedig mindenki a válságról beszél, amely

(1100), amelyek közül háromszáz állíthatott ki, hiszen immár

olyan mély, hogy a New York-i galériák 30-30

több mint harminc éve ennyiben maximálták a résztvevők

százaléka lehúzta a redőnyt, vagy legalábbis

számát. Mégpedig elsősorban a minőségi szempontok, nem

csökkentett üzemmódban működik, s

pedig a rendelkezésre álló tér nagysága miatt. Tér ugyanis

Budapesten is a válságra utal a galériák,

van bőven, s a vásár története éppen azt bizonyítja, hogy

az aukciósházak forgalmának visszaesése

hogyan sűríthető minél több tartalom, kvalitás a tér egy

– pedig a magyarországi műkereskedelem

egységnyi területére vagy térfogatába. Azért is inkább érdemes erről beszélni, mert az Art Basel a negyvenedik születésnapjához érkezett, s a kerek évforduló természetesen újra a figyelem középpontjába állította az egykori alapítókat s a vásár négy évtizedes történetének fő eseményeit. Annál is inkább, mivel az alapítók közül Ernst Beyeler ma is meghatározó szerepet játszik a műkereskedelemben, s tizenegy éves fennállása után fogalommá vált már a Beyeler Alapítvány is. És annál is inkább, mivel a négy évtizedes fejlődés valóban páratlan sikertörténetnek nevez-


hető. Az első, 1970-es kiadás tíz országból 90 galériát és 30

ugyanúgy működik, mint a kortárs művészet, azaz nagy késéssel követi a külföldi 20

2009. augusztus

trendeket. Kibeszéléssel a válság ellen? Nos,


Bázelben úgy tűnik, másféle recept alapján

kiadót vonzott, no meg 16 ezer látogatót. A második alkalommal 132, a harmadikon már 210 kiállító volt jelen, hogy 1973-ra a vásár 281 galériával elérje jelenlegi dimenzióit. Ez az év amiatt a nagyszabású áttekintés miatt is emlékezetes maradt, amelyet – Beyeler és Leo Castelli szervezésének köszönhetően – a vásár a kortárs amerikai törekvésekről adott. A szakemberek egy része már akkor úgy vélekedett, hogy a bázeli minősége nemcsak elérte, de túl is szárnyalta a néhány évvel idősebb kölni vásárét.

2009. 07. 31. 14:39:23

A legújabb tendenciák és a klasszikus modern művészet

címet viseli, s amely apró

tradíciói iránti figyelem együttes jelenléte azóta is jellemzi

neszeivel, alig érzékelhető

az Art Baselt, s hogy ez az irányválasztás milyen tudatosan

mozgásaival, például a

érvényesült, jól jelzi, hogy 1974-ben ötven galéria mutat-

műterem bútorai között

kozott be az „Új tendenciák”-szekción belül. A 70-es évek

elsuhanó macska alakjával

végén a „Perspektívák”, az ígéretes fiatal művészek munkái

a velencei Punta della

iránti érdeklődés is növekedett, hogy a 80-as évek elején a

Dogana kiállításának a

transzavantgárd fiataljainak megjelenésével a jövő művészei

koncepcióját ihlette. John

egyben a jelen sztárjaiként mutatkozhassanak be.

Baldessarit tizenhárom

márkáért talált vevőre –, majd a fotográfia erősödő jelenléte a vásáron. A kortárs grafika 1990-ben kapott önálló szekciót, 1993-tól a „Fiatal galériák” támogatott kiállításai hoztak új színt, a videó 1995-ben kapott fórumot Bázelben. 1996-ban a „Fiatal galériák” egy része Liste 96 címmel a Kunstmessével egy időben megrendezte saját vásárát a Warteck hajdani sörgyárában, hogy egy részük a következő évben újra a hivatalos vásár szereplőjeként jelenjen meg. A monumentális plasztika elsőként az 1998-as vásáron kapott önálló fórumot a vásárváros egyik épületében, hogy 1999-ben a nagyméretű szobrok a szabadtéren is megjelenjenek. Hivatalosan 2000-ben jött létre az Art Unlimited, s vele párhuzamosan a Public Art Projects, ugyanakkor az Art Film, a vásár legújabb részlege, a városi mozit is az egyhetes eseménysorozat színterévé tette. Legújabb részleg? Az idei vásár fő eseménye egy olyan látványosság volt, amely egyszerre nevezhető színházi előadásnak és kollektív kiállításnak. Tizenöt művész – többek között Tacitra Dean, Olafur Eliasson, Matthew Barney részvéte-

Robert Rauschenberget. A sokáig abszolút csúcstartónak számító Picasso művei most huszonhárom standon voltak jelen, az élen – az utóbbi években ez már nem szokatlan – Andy Warhol állt, harmincegy galériával. Közöttük volt a Bruno Bischofsberger Galéria, amely a művész 1979-es Big Retrospective Painting című alkotását is bemutatta – a 207x1080 cm méretű, hatalmas festmény-szerigráfia a 79 millió dolláros (mintegy 15 milliárd forintos) árával alighanem a vásár

Vagy ki tudja? Hiszen minél jobban mennek

A postás ideje című mű, „a világ művészeinek első alkotása”,

fölfelé az árak, annál diszkrétebben kezelik

amelynek első és eddig egyetlen bemutatójára 2007-ben

őket a galériások és a gyűjtők. Márpedig

Manchesterben került sor. Tovább gazdagodott az Art Basel

Kleetől, Kirchnertől, Jawlenskitől, Daniel

Conversations-programja, az első meghívott Jeff Koons volt,

Burenen, Louise Bourgeoise-n át Cy Twomblyig,

s kiderült, hogy Damien Hirshénél is sokkal nagyobb segéd-

Bill Violáig a klasszikus modern és a kortárs

lettel dolgozik: míg annak nyolcvanfős műhelye van, az övé

művészet legkülönbözőbb korszakaihoz,

százhúsz embert foglalkoztat – az már homályban maradt,

műfajaihoz tartozó művek között jelen voltak

hogy kollégájához hasonlóan neki is el kell-e bocsátania

a legmagasabb árkategóriába tartozó művek

néhányat közülük a válság miatt.

is. Aki pedig az árak iránti érdeklődését csak

hiszen a versailles-i, berlini kiállítások után újra sorban állnak nála a gyűjtők, s ahogyan a Punta della Dogana kiállítása jelzi, a Pinault-gyűjteményben is előkelő helyen szerepel. Apropó Velence… Ha Grand Tourra az idén nem is kerülhetett sor, a biennále és a Kunstmesse közötti összhang tökéletesnek bizonyult. Az életművéért Arany Oroszlánt kapott John Baldessarit éppen olyan jól reprezentálták a galériák, mint a legjobb fiatal művésznek járó velencei elismerést megkapott Nathalia Djurberget. Az 1978-as születésű svéd művész installációja (benne két filmje, A rinocérosz és a Bálna) az Art Unlimited szekciójában is szerepelt. A szintén – a legjobb nemzeti pavilonnak járó – Leone d’Oróval kitüntetett Bruce Nauman alkotásai tíz galéria standján szerepeltek a vásáron, a Sperone Westwater Galéra azt a videót is bemutatta, amely a Sound for Maping the Studio


az Art Unlimited standján

egyik legdrágább műtárgya volt.

lével – háromszor került színre a bázeli városi színházban

Utóbbi években elért népszerűségére gondolva aligha,

Yoshimoto Nara installációja

részben érezte kielégítve, hamarosan kifejezetten a művek esztétikai értékére koncentrált, s alighanem ettől a pillanattól vált számára teljes értékű élménnyé az Art Basel, hiszen a 20. század különböző korszakait, stílusait csoportos vagy egyéni bemutatókkal megidéző galériáktól a jelen törekvéseiig az Art Statements vagy az Art Premiere szekciókban mindenütt minőséggel, a legkülönbözőbb műfajok, médiumok együttélésével találkozott. Így volt ez az Art Unlimitednél is, ahol egyre több videó, fotó jelenik meg a korábban jellemzőbb nagyszabású plasztikák, installációk mellett. Nan Goldin The Ballad of Sexual Dependency című 1973–86-ban készült sorozata a legjobb példa erre, a műegyüttes

2009. augusztus

növekedése – Kounellis egyik munkája 1987-ben 450 ezer

galéria képviselte, akárcsak


A 80-as évek folyamatos fejlődését érzékelteti az árak

Periszkóp

21

2009. 07. 31. 14:39:35

már 1985-ben bekerült a Whitney Múzeum

mintegy esszenciáját adta a design történetének. Ilyesféle

gyűjteményébe, de most első alkalommal

„tömörítvényként”, egyben pedig az Art Baselhez kötődő

mutatták be Európában a sorozat egészét.

városon belüli körséta fontos állomásaként is föl lehetett

A vásár magyar vonatkozásai ismét nem voltak túlságosan számosak. Moholy-Nagy László művei tíz standon szerepeltek, André Kertész fotói öt, Brassaiéi négy galériában. Szomorú, hogy a New York-i Houk Galéria előbbit magyar születésű amerikaiként, utóbbit erdélyi születésű franciaként hirdeti. A klasszikus modern kategóriában öt galériában szerepelt Vasarely, egyben Kepes György alkotása. A kortársak közül az eddigi Lakner– Birkás-névsor El-Hasszán Rózával és Csörgő Attilával gyarapodott csupán. „Természetesen” egyiküket sem magyar galéria szerepelteti. A bázeli magyar jelenlétet némileg javítja, hogy két szatellitvásáron szerepelt egy-egy magyar galéria. Az immár tizennegyedik alkalommal megrendezett Listén a Kisterem volt jelen Fodor János, Kokesch Ádám, Vécsei Júlia alkotásaival, a Voltán a Deák Erika szerepelt Kupcsik Adrián, Szűcs Attila és Alexander Tinei műveivel.

22

2009. augusztus

A szőtt gyermek, 2002 szövet, 35,5x68,5x35,3 cm Hauser & Wirth Zürich


ciációk alapján helyezte egymás mellé a műveket, amelyek zömmel a Kunstmuseum tulajdonában vannak, s amelyeket azonban le kellett emelni az állandó kiállításról, hogy a múzeum helyet adhasson a Föld és ég között – A tájképek című Vincent Van Gogh-szuperkiállításnak. A szeptember végén záruló tárlat nemcsak a 2009-es év egyik leglátogatottabb kiállításaként vonul majd be a művészeti évkönyvekbe, de az Art Basel felől tekintve azért is igen izgalmas esemény, mert a modern műkereskedelem megszületésének kezdeti időszakát idézi meg, egy saját korában meg nem értett, néhány évtizeden belül a leghíresebb festők egyikévé vált alkotó pályáján, illetve annak egy szeletén keresztül. Mintha csak ennek a történetnek egy következő fejezetét idézné föl a Beyeler Alapítvány nagy Giacometti-tárlata, amely ugyancsak új adalékokkal gazdagítja az utóbbi évek egyre gyakoribb Giacometti-kiállításainak (Zürich, Párizs, Berlin) történetét. A művész és a műkereskedő (jelesül Ernst Beyeler) viszonyához éppen olyan sokat tesz ez a bemutató, mint a magáról Giacomettiről alkotható képhez, de érzékelhető a mű múzeumi értékké, s vele párhuzamosan a műkereskedőnek Svájc leglátogatottabb (évente

Az Art Baselt további szatellitvásárok kísérték,

háromszázezer látogató) alapítványát létrehozó mecénássá

amelyek mindegyikét csak a legelszán-

válásának a folyamata is. És közben persze fölsejlenek azok

tabbak voltak képesek végignézni. A Design

az egyre növekvő dimenziók is, amelyek között a bázeli

Miami/Baselt azonban, amely az egykori

művészeti vásár szervezői működtek s működnek ma is.

vásárcsarnok premodern vasbeton kupolás

A kör, legalábbis 2009 nyarán, bezárult. Decemberben az Art

épületéből a vásárváros 5. számú épületébe

Basel/Miami következik, s a 40. születésnap utáni évben újra

költözött át, vétek lett volna kihagyni, hiszen

Art Basel, 2010. június 16–20. között.


Louise Bourgeois:

fogni a Schaulager tárlatát, amely különböző témák, asszo-

2009. 07. 31. 14:39:42

fotósok köre, s ugyanez érvényesült

HUDRA KLÁRA

és sajtófotó, klasszikus műfajok

Irányított véletlenek D una újvá ros i Fotóbiennál e 2009 Dunaújváros, 2009. V. 31-ig

Periszkóp

a műfajokra vonatkozóan is: szociotovábbgondolt változatai, digitális-technikai truvájok, animáció és installált, színes és fekete-fehér képek kavalkádjából állt össze mozaikszerűen a biennále. A Munkásművelődési Központban a sajtófotó-riporterfotó újrapozicionáltságára láthattunk szellemes példákat az úti fotográfia és a politikai-társadalmi élet

Fotó a fotó után – a Dunaújvárosi Fotóbiennále 2009 katalógusának bevezetőjéből kiragadott megállapítás

által manipulált látványsorozatokban, mondhatjuk az ironikus, a kliséket ekként

summázatként arra késztet, hogy e kiemelkedő eseményre a

kikerülő narratívákban (Fekete András, Sarmasági

fotót, s kitüntetetten a kortárs fiatal fotóművészetet reflek-

Andrea, Simonyi Balázs, Vachter János, Olasz Tamás).

torfénybe állító, Dunaújvárosra komponált rendezvényre

A Dunaújvárosi Főiskola kapreál, azaz közép-európai

mint számos, nem kizárólag fényképészeti sajátosságú

high-tech építészeti környezetébe illettek Bartha

kérdés involválójára is tekintsünk. És valóban, túl azon, hogy

Máté, B. Vértes Erzsébet, Péter Ildikó és Rujder Kriszta

Magyarországon itt és most talán a fotográfia a legizgalma-

az indusztriális pillanatfelvételeket struktúrákban,

sabban változó, alkotói energiákat megmozgatni és helyzetbe

különféle érzékeny technikai megoldásokkal transz-

hozni tudó művészeti kifejezésmód, műfaj és képalkotási

ponált képei. Kiemelkedik Bartha Máté Mutáció-

médium, a fotográfiai kifejezésmódot választók állandóan

sorozata, giclée nyomatai, melyek a kortárs magyar

önazonosságukat kell, hogy keressék a többi művészeti ág

fotó egyik szuggesztív képépítési irányát gazda-

között-mellett-azokkal együtt.

gítják a tömegember mint „fázis-tapéta” 70x100-as

Maga a biennále második alkalommal bizonyítja, hogy a

megvalósításával.

Fotografus.hu Alapítvány a Magyar Fotográfiáért és partnerei

A következő helyszíneken, a Szécsényi István

– elsősorban a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet – sokat

Gimnázium Szivacs Galériájában, a Mozi presz-

tesz és tehet a fotóművészet szakmai és szélesebb megis-

szóban és a Corner Caféban, illetve a Bartók

mertetése terén. A helyszín kiválasztása már önmagában

Kamaraszínházban a kurátoroknak további lehe-

telitalálat, ám ezt a szocreál

Fátyol Viola: Nyílt titok, 2008 tintasugaras nyomat, 28x42 cm

panoptikumot, a várost, melyet a jelen hol insert-billentyűként ír fölül, hol csak egy óriásposzter agresszivitásával, nos ezt a várost egy hónapra sikeresen foglalta el a kortárs fotóművészet. A biennále létrehozói konzekvensek vállalt céljaikhoz, meggyőződésük, hogy folytatniuk kell és lehet, amit elkezdtek: ezúttal 11 kiállítótérben több mint 40 alkotó fotográfus munkáit mutatták be és reprezentálták a legkülönbözőbb magánszférák és az intézményi szférák egybevonásával, a biennále-műfaj követelményeinek eleget téve – magas szakmai színvonalon. Vállalták a kiválasztási metódusok hálátlanabbik megoldását, s a fiatal jelzőt rugalmasan értelmezve a még tanulmányaikat folytató diákoktól a pályakeztókig széles skálát írt le a kiállító


2009. augusztus

dőkön át a már befutott alko23

2009. 07. 31. 14:39:47

tőségei nyíltak a hely szellemében való

a művészi igényű fotográfia alkotói különbözőképpen, más-

gondolkodásra. Az utóbbi, külön tanulmányt

más arányban vegyítve a kunstvollen lehetséges irányait,

érdemlő, leírhatatlanul eklektikus térben szinte

nem mondtak le arról az alapvetésről, ami eredendően a fotót

– talán éppen az esztétikai és szociokulturális

jellemzi: a ráció és a véletlen szimptomatikus médiumát sajá-

minőségek keveredése okán – lehetetlen hely-

tították el és ki.

zetben állták a sarat. A „művészetek házának” aulájában paravánokra kerültek a Lévai Katalin, Szűcs Enikő, Trembiczki Péter, Váradi Viktor által jegyzet képek és ifj. Ficzek Ferenc trükkös, kihajtogatós albuma. A három másik tér szintén újabb kihívásoknak tette ki a műalkotásokat és közegüket, a reáliát és a fikciót összekeverve: Jókúti András egy mozdulatsor repetitivitásával az intimitást eliminálja, míg Sipos Dániel és Kékesi Donát a kiszolgáltatottsággal való szembesülést semlegesíti privát fotóin.

geit, lokális és szerencsésen nemzetközivé tágult szerepléseit illetik, azokból kiolvashatók. A fotográfia, mint a fentiekben írtuk, valamiképp szimptomatikus. Ehhez most hozzátehetjük a kortárs művészeti diskurzusok nemzetközi megjelenését szemlélve (legutóbb például a velencei biennálén, de a dunaújvárosi változatban ugyanazt élhettük meg): a fotó kihasználtságát a maga hasznára fordítani nem reménytelen, a kizárólagosság hiánya erénnyé változni látszik az ICA falai között, alkalmilag. Azaz a képzőművészeti érvényességű, vagy a képzőművészeti médiumként diszponáló fotográfia lehet

beszélnek, általában olyan művészetre

ugyanannak az éremnek a két oldala.

múlt hagyományaival, és csupa olyan dologgal kísérletezik, amelyről a régi művészek még csak nem is álmodtak.” Ezeket a szavakat Ernst Gombrich vetette papírra. Persze azt is hozzátette, hogy a dolog ennél jóval bonyolultabb, és ez bizonyára így is van. Ám a közvélekedés mégiscsak az, hogy a modernség a múlttól való eltávolodást, az új utakat, a merész értelmezéseket jelenti. Érdekes belegondolni, hogy ez az újjászületési folyamat a művészetben már több mint száz éve tart, és mára már a hagyománnyal való szakításnak is számtalan hagyománya alakult ki. A fotó utáni fotóművészet felütésével kezdtük, és ezen a ponton, amikor a biennále központi kiállítása, kiállításai kerülnek sorra a Kortárs Művészeti Intézet termeiben, aktuálissá válik a tudós gondolattintasugaras nyomat, 60x70 cm

kérdéseket, amelyek a mai magyar fotóművészet lehetősé-

„Amikor az emberek modern művészetről gondolnak, amely teljes mértékben szakított a

Gunics Dóra: Szünet, 2008

A központi kiállítás markánsabban veti fel mindazokat a

sorát integrálnunk. Eddig azt láthattuk, hogy

Két téregység különül el hangsúlyosabban a szabálytalanul tagolt kiállítótérben: az alagsori, pincerészben a MoholyNagy Művészeti Egyetem hallgatóinak képeit mutatták be. Erőltetettség nélkül megtalálhatjuk a fiatalok, Bognár Benedek, Fátyol Viola, Gáldi Vinkó Andrea, Gunics Dóra, Gyurkovics Anna, Pályi Zsófia, Szombat Éva és Taskovics Dóra munkáiban a közös nevezőket. A storyboard, az akvarellhatású festőiség, a konceptuális játék, a vizuális jelek különböző tartományainak megragadása, az objektivitás, a szociális érzékenység újrafogalmazása, a giccs és camp-érzetek „tálalásának” játékai – helyzetgyakorlatok nagy játékos kedvvel, tiszta artikulációval. Érdekes módon, az emeleti főhelyen kiállított munkákra sem kevéssé jellemzőek mindezek, természetesen kiérleltebb, sajátos formajegyekkel. Érzékenység, másság és tolerancia: Hartyányi Norbert portréi, Szász Lilla zsánerei, Hermann Ildi felemelő drámaisága, Páhi-Fekete Noémi groteszkjei, Erdei Krisztina installált képegyüttesében megrekedt tárgyai, emberei. Ember Sári, Erdős Gábor, Farkas Imre, Halász Dániel, Kovács Tamás Sándor, Molnár Ágnes Éva, Moró Máté, Szilárd Mónika munkáikat az egész biennálén végigvonuló, szériában, sorozatban való gondolkodás jellemzi, a saját tematikák kifejtésének szándéka. A retina érzékenységét az x-szer y méretűre nagyított tintasugaras nyomatként, lambda printként, giclée nyomatként stb. érzékletessé, élményszerűvé tett fénykép, a koncepció és az érzelem kettőse hivatott szolgálni. Az élethez közelítésnek, a lényeg keresésének végeredménye maga a fénykép, aminek már korántsem feltétele a fénnyel írás. Végezetül két figyelemre érdemes, összegző munkáról essen szó. Elsőként a fődíjas Szociokombinatorika című Krajnik István-műről, mely négy emberpárt négy enteriőrben, nyolc, kezükben tartott tárggyal ábrázol. Szó szerint ábrázol, sztereotípia-feladványt készít el összekeverve a tipikust az atipikussal, amit csak ilyen puritán és mégis információdús módon lehet közölni a fotográfia nyelvén,

24

2009. augusztus

az objektívbe nézve, kamerán innen és túl. A másik munka


hasonló az előzőhöz, típusát tekintve mégis más. Egyrészt

2009. 07. 31. 14:40:06

fotó:

Periszkóp

abszolút helyspecifikus, a neoavantgárd fotóhasználatot idéző, ahol a happening eszközeként a fotó rögzítés, dokumentáció és önálló mű egyszerre. A Technica Schweiz, László Gergely és Rákosi Péter jól ismert duója Dunaújvárosi Garázsprojektjét mutatta be. A történet, melyből válogatást láthattunk, alapja és lényege az első Dunaújvárosi

Krajnik István: Szociokombinatorika, 2009 fotó, 100x70 cm

Garázsfesztivál 2008-ban megvalósult akciója, amelyet a tavalyi év egyik legsikeresebb országos köztéri művészetre vonatkozó megmozdulásának, a Lektorátus által kiírt Public Art programnak a keretein belül valósítottak meg, és amelynek harmadik részében Garázsfesztivált rendeztek helyi önkéntesekkel a Vasmű főbejáratánál kezdődő garázssoron. A korábban hajszálpontosan egyformán megépített, ám a jelenben a legváltozatosabb célokra használt volántelepi garázsbelsőket örökítették meg sorra monoton, látszólag szenvtelen beállításban. A garázsfesztiválon azonban öt garázshelyszínt saját kedvükre rendeztek be, a többi pedig múzeummá, kocsmává, irodává és színházzá avanzsált. A kísérő fesztiválprogramok is a dunaújvárosiakkal, mindennapi kultúrájukkal való együttélésről, illeszkedésről, a kölcsönösség demonstrálásáról szóltak. A Dunaújvárosi Fotóbiennále azt a meggyőződésünket erősíthette meg ismét, hogy a fotóművészetről, a fotó jelenHermann Ildi:

kori történetéről és esztétikai megítéléséről, oktatásáról, műtárgybeliségéről és még megannyi aktuális kérdésről

NHL, 2007–2008 c-print, 20x60 cm

2009. augusztus

folytatásokban érdemes csak gondolkodni, beszélni, írni stb. – addig is, amíg megnyílik a következő biennále.


25

2009. 07. 31. 15:23:19

A rutinos kurátor még tovább „csavar” egyet az indításnál, amikor az unos-untalan ismételt „francia gyökerek” szokvá-

WAGNER ISTVÁN

nyos felemlegetése helyett itáliai példaképeket állít elénk. Sőt az olajjal vászonra pingált nagyobb „ideál-tájak” ciklusa

Barangolások az impresszionizmus környékén

előtt korábbi kisméretű akvarelleket csoportosít a földszinti terem fordulóján. Barabás Miklóstól a Lago Maggiore felhői okozta fény-árnyék játék (1834), a salernói öböl párába burkolózó távlati látványa (1835), valamint a napfényben

Magyar piktúra a reformkor tól az első világháborúig

Firenze környéki udvarházaival a sziklás szurdok meredé-

KOGART, 2009. VIII. 2-ig

lyén (az 1840-es évekből), és az én szememben William

fürdő Tisza-part (1838) együtt szerepelnek id. Markó Károly

Turner „ködös Albionjával” is felvehetik a versenyt. Az olaszmagyar festődinasztia alapítójának 1861-es Erdei tájéka olajban már jóval kimódoltabb és elaprózottabb, akárcsak

Az impresszionizmus fogalmához első-

Markó András Itáliai táj pásztorfiúval című, 1886-ból való

sorban a francia festészet egyik fontos

vászna (amely elnevezésének apró szépséghibája, hogy a

vonulatát társítjuk az 1870-es évektől kezdve,

kecskenyáj bozontos hajú és szakállú, barázdált arcú őrzője

amelynek hatása az 1890-es esztendőktől terjedt

testvérek között is elérte az ötvenes-hatvanas korhatárt).

el Európa-szerte, sajátos nemzeti változatokat

Mediterrán miliője miatt jól illik hozzájuk Kovács Mihály

teremtve. Miközben az osztrákok az úgynevezett

pihenő, kalapos vándora szamárral (1843), de ennek kidol-

Stimmungsimpressionismus (hangulatimpresz-

gozása és összhatása nemcsak a kép korábbi származása

szionizmus) elnevezését vezették be ilyen irányú

miatt tűnik régiesebbnek, hanem szerzőjének hagyomány-

eredményeik körülírására, a mi hazai művészet-

őrzőbb karaktere miatt is.

történetünkben az „intim tájfestészet”, illetve a

Vaszary János: Reggeli a szabadban, 1907, olaj, vászon, 77,3x100 cm

„plein-air” diplomatikus „skatulyázásai” hono-

A továbbiakban a tematikus és stílusbéli telitalálatokat

sodtak meg leginkább a rokon törekvések jellem-

értékeltem a tárlatjárás közben. Így például Ligeti Antal és

zésére. Szinyei Merse Anna művészettörténész

Telepy Károly döbbenetesen hasonló sziklás tájait az 1850-

viszont még ennél is sokkal tágabban értelmezi

es évek derekáról, aztán Mészöly Géza 1872-es tiszai bárká-

ennek a nemzetközi stílusirányzatnak a közvetett

sainak átellenében Telepy dalmát tengerpartját halász-

vagy közvetlen itthoni lecsapódásait, amikor

hajóval és vitorlással az 1890-es évek tájáról. Miközben

Az impresszionizmus sodrában című tárlatának

Munkácsy Mihály 1872-es erdőrészlete, illetve barátjának,

a Magyar festészet 1830–1920 félreérthetetlenül

Paál Lászlónak (aki francia földön is minduntalan erdélyi

konkrét alcímet adja, s ezzel az itteni előzmé-

reminiszcenciákat keresett) Reggel az erdőben című 1875-ös

nyeket a reformkortól számítja, a kései utóhatá-

parasztasszonya egyaránt a barbizoni iskola nyíltan vállalt

sokat pedig az első világháború végéig tágítja.

hatását illusztrálja. Ezzel párhuzamosan Mészöly 1882-es Rőzsehordóira is remekül alliterál, mint ahogy Deák-Ébner Lajos 1870 körüli tópartja közeli rokona lehetne a festőfejedelem évtizeddel későbbi mocsárvidékének. Úgyszólván egymás „ikertestvérei” Szinyei Merse Pál érdekesen felnagyított karós mályváinak sora az előtérben a furcsán lekicsinyített locsolókannás hölggyel (1868) és Deák-Ébnertől az 1880 körüli Vadmályvák útja az ösvényen haladó parasztgyerekpárral. Szinyei 1896-ból való Pipacsos mezőjének kései folytatása Glatz Oszkár 1910 körüli Pipacsos parkrészlete, míg Szinyei 1902-es Virágzó almafáira RipplRónai József 1909-es Meggyfavirágzása, illetve Plányi Ervin azonos datálású Tavaszi kertje rímel. A szénaboglyák minduntalan felbukkanó aranysárga színfoltjai még messzebbre vezetnek: Mészöly, Munkácsy, Deák-Ébner nyomán Hollósy Simon, Glatz Oszkár vagy Kádár Géza nevét ragadhatjuk ki kapásból a lajstromból. Csók István 1913-as őszirózsacsokrának párja Koszta sajtófotó

József 1920 körüli szegfűbokrétája, és még hosszasan folytathatnánk a példák sorolását. De ezek kötelezővé teszik a nagybányai iskoláról való megemlékezést,

2009. augusztus

amelynek ötlete Hollósy Simon müncheni műhelyében 26


pattant ki két ottani fiatal festő – Réti István és Thorma

2009. 07. 31. 15:24:13

sajtófotó

Univerzumok

János – fejéből, majd szervezőmunkájuk nyomán létre is

New York-i Salgó-kollekcióból, ami önmagában is

jött 1896-tól. Miközben Hollósy, valamint Iványi Grünwald

jelentős esemény. A művészi élményt még tovább

vezette közösen a kolóniát, legjelentősebb egyéniségévé

fokozza, hogy össze lehet vetni mellette függő

hamarosan Ferenczy Károly nőtte ki magát. Noha az 1870-

„alteregójával”, Benczúr Gyulának hét évvel későbbi

es évektől nyaranként olyan jelentős osztrák alkotók, mint

szintén Münchenben készült, Koszorút a mamának

August Pettenkofen vagy Theodor von Hörmann is rendsze-

elnevezésű, sokban hasonló kompozíciójával,

resen eljártak festeni az Alföldre, a Fényes Adolf irányításával

amelynek alapötletét ez a festmény szolgáltatta,

1902-ben hivatalosan is megnyílt szolnoki művésztelepről

és amelyet most egy meg nem nevezett magán-

sem feledkezhetünk meg.

személy kölcsönzött a kiállításra. Legalább ennyire

tucatnyi hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből lehetett összeválogatni a megközelítőleg másfél száznyi művet a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány nagyvonalú anyagi támogatásával –, ezeknél sokkal látványosabb találkozásokra is sor került. Például Szinyei Münchenben festette 1868-1869 folyamán Anya és gyermekei című kompozíciójának első változatát, amely annak idején rögtön Amerikába vándorolt, azóta pedig sohasem jutott el Magyarországra. A hazai közönség tehát itt és most láthatja először ezt a levegős szabadtéri zsánerjelenetet a


zöld kalapban, 1900 körül olaj, vászon, 43,3x48,7 cm

tanulságos lehet hosszasabban szemlélni Szinyei első Majális-vázlatának kis méretű, friss foltokban felrakott 1872-es vásznát, meg a következő évből a Zöld gyepen kartonját még elmosódottabb alakokkal és kontúrvonalakkal – mindkettőt a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből –, aztán pedig, főleg magánkollekciókból Vaszary János 1907 és 1909 között megörökített kalapos és napernyős, hosszú szoknyás dámáit a Reggeli a szabadban, a Napsütéses kertben meg az Ülő nő lila napernyővel című, olajjal fára festett, franciás eleganciájú jelenetein.

2009. augusztus

Ahogy az már ilyenkor történni szokott – amikor mintegy

Hollósy Simon: Kisleány nagy

27

2009. 07. 31. 15:24:33

sajtófotó

Munkácsy Mihály: Poros út I., 1874 olaj, fa, 77x117,5 cm

Miközben a magasföldszinten az építészeti adottságok is lehetővé teszik a monumentálisabb „tálalást”, sőt szinte kötelezővé, a két felsőbb emeleten valódi felfedezéseket tehetünk. Nekem rögtön kedvencemmé vált – többek között – a teljes Mészöly-sorozat, „régi szerelmem”, Dósa Géza leheletfinomságú, zongoránál ülő két nőalakja, akárcsak Hollósy dundi kisleánya nagy zöld kalapban, s teljesen „beleestem” Rippl-Rónai József Ödön öcsém című, kánikulai hőséget árasztó profil portréjába. Meglepett Lakatos Artúrnak a kaposvári mesterre emlékeztető, „kukoricás” parkrészlete, akárcsak Plányi Ervin nagyjából egyidős és szintén pointilista stílusú tavaszi kertje, úgy is mint rendezői „truváj”. Egyébként a Budapesten augusztus 2-ig látható KOGART-tárlat alapkoncepciója 2002-ből való, a firenzei Pitti-palota Színek és fények nyomában – magyar festők 1832–1914 című bemutatójáról – amelyet szintén Szinyei Merse Anna szervezett, jelenleg pedig az ősszel nyíló nemzetközi

28

2009. augusztus

Meggyfavirágzás, 1909 olaj, karton, 68x90 cm


torinói seregszemlére állítja össze ebből a régióból a magyar anyagot, a Courbet és Monet kora – A realizmus és az impresszionizmus elterjedése Közép- és Kelet-Európában című mustrára.

sajtófotó

Rippl-Rónai József:

2009. 07. 31. 15:24:50

Tanulságosak, sőt még az

Univerzumok

életművet ismerőknek is

LÓSKA LAJOS

meglepetést okozhattak a 70-es évek közepén szüle-

Korai munkák

tett színes, friss akvarellel

Šwierkiewicz Róbert tárlata 20’21 Galéria, 2009. V. 20–VI. 20.

és krétával készült képek. Zömmel látványból elvonatkoztatott nonfiguratív munkák, melyeken a redukált formák mögött még kitapintható a látvány. Ha megnézzük például a Tájkép konstrukciókkal (1975) című

A belvárosban, a nemrégen nyílt 20’21 Galériában tekinthettük meg a nyár elején Šwierkiewicz Róbert kiállítását, melynek külön érdekessége, hogy munkásságának kevésbé ismert kezdeti, a múlt század 60-as éveinek közepétől 1980-ig tartó szakaszát idézi meg, jórészt ismeretlen, hagyományos műfajokba tartozó alkotásokkal, rajzokkal, nyomatokkal, festményekkel. A művész mail artos, illetve a 80-as éveket követő tevékenysége közismert: ezt a stilárisan egységes és máig tartó periódust, melyet már az „összművészetre” törekvő installációk sora jellemez, egyaránt számon tartja a szakma és a modern művészet iránt érdeklődő nagyközönség, nem úgy, mint a tárlat tárgyául választott időszakot.

festményt, sárga és piros (ablak)foltokkal telepötyögtetett házszerű alakzatot látunk, amelyet két nagykalapos, hosszúruhás női sziluett fog közre. A képtér bal felén felsejlő, zöld és kék vonallal kiemelt téglatest is egy kapura vagy épületre utal. Több hasonló művel is találkozhattunk a bemutatón, ezek egyszer a látványhoz közelítenek jobban (Emberek és ablakok, 1968), máskor inkább az absztrakcióhoz (Fénykor II., 1970 k.). Őszintén szólva ezek a könnyed, színes és oldott munkák (Lepkeszárny, 1975; Szárnyak I., 1975; Három banán, 1975 stb.) számomra is ismeretlenek

Šwierkiewicz korai „útkeresése” arról is meggyőz bennünket,

voltak ez idáig. Kevésbé ismert voltuk abból is

hogy a modern magyar művészet újjászületése már a

adódhat, hogy maga a művész sem tekintette

hatodik évtized első felében megindult, szemben az elfoga-

őket igazán fontosnak, és mivel gyűjteményes

Šwierkiewicz Róbert: Tájkép

dott és etalonként kezelt 1968 körüli időponttal. Már 1956-

kiállítása még nem volt − pedig már lehetne

konstrukciókkal, 1975 akvarell, kréta, papír, 50x68,5 cm

ot követően újra alkotni kezdtek ugyanis a háború előtt vagy 1945 után közvetlenül pályára kerülő, majd a szocreál idején elhallgató/elhallgattatott művészek Illés Árpádtól Vaszkó Erzsébetig, Gyarmathy Tihamértól Lossonczy Tamásig. Azért említem mindenekelőtt az organikus nonfiguratív és szürrealisztikus művészpályákat, mert Šwierkiewicznek a 70-es évek elején-közepén készült festményei, pasztelljei e tradíciókhoz kapcsolódnak leginkább. A festékfoltos, színes, ovális alakzatot ábrázoló Paletta I. (1969) ízig-vérig nonfiguratív munka, de nekem még Illés Árpád tojásformáit is eszembe juttatja. Szintén ehhez a stílushoz köthetők a figurális-szürreális, Janus egyszer a talpuknál összenőtt, óramutatókként forgó figurákat látunk, máskor pedig sárga, vörös, kék színvilágú absztrakt tájképnek, csend-

fotó: Berényi Zsuzsa

Pannonius-improvizációk, melyeken

Pannonius verseire III-IV., 1970 k.).


2009. augusztus

életnek tűnnek (Improvizáció Janus 29

2009. 07. 31. 15:26:18

A pipa, 1976 linóleummetszet, papír, 46x61 cm


Swierkiewicz Róbert:

a Műcsarnokban – félretette őket, talán meg

tettünk, úgy elhatalmasodott bennünk a nagy hit és akarás,

is feledkezett róluk. Mint a kiállítás katalógu-

a művészet világmegváltó megvalósításának lehetősége!

sában írja: „Anyagom végiglapozása, nézése

Nem láttunk akadályt, pedig rengeteg volt.”

közben olyan érzésem volt, mint amikor egy mély álomban merült illető hirtelen lehetőséghez jut, és ébren fókuszálja az emlékképeket és eseményeket… Abban az IDŐBEN Šwierkiewicz Róbert: A nagy hintajáték I, 1977 linómetszet, 60x45 cm

(1967) fogalmunk sem volt, hogy mennyire szűk körű és csak szubkulturális világot érin-

A korai festmények, akvarellek és temperaképek sorát a Fekete ív (1980), az alkotó „érett” korszakát reprezentáló sárgavörös-fekete nonfiguratív olajkép zárja. Az 1980-as évektől Šwierkiewicz pályája jelentősen megváltozott. 1984-es váci görög templomban megrendezett tárlata már egyszerre volt egy akció helyszíne és installáció. A kiállítás alatt a Petőfi Rádió időjárás-jelentései voltak hallhatóak, de közben készültek az önfestő képek is. Ezek születéséről a következőket írja 1987-ben Peternák Miklós: „A felállított állványzatra három üvegcsöpögtető volt felszerelve, piros-fekete-kék tussal tele, az alul, vízszintesen egymáson elhelyezett (keretre – vakrámára – a padló fölé kifeszített) kilenc vászon fölé. A csapok megnyitásával kilenc napig egyre mélyebb rétegekbe jutó szín mind nagyobb felületet fedett le.” Azért szóltam viszonylag részletesen erről a jelen bemutatón már nem szereplő „önfestő” akcióról, mert művészete egyik sarokpontjának tekinthető, amit



30

2009. augusztus

bizonyít az is, hogy többször alkalmazta a módszert, például a legmonumentálisabb, leglátványosabb Kelet kezd, Nyugat befejez című (1994) installációs

2009. 07. 31. 15:27:01

kiállításán a kiscelli templomrom terében. Ott hat nagymé-

szeteket tele-, illetve körbeírt hatalmas vörös és

retű vászonra folyt az üvegtartályokból a különböző színű

fekete fotelek uralják. A később közkedveltté váló

festék, néhány évvel korábban pedig objektet is szerkesztett

magyar szöveges munkákat több képzőművészeti

festéket csöpögtető üvegekből (Megmerevedett idő, 1986).

kiállítás is bemutatta. Az iménti széria, valamint

Később módszert váltott, és az „automatikusan” keletkező

a c. e. cummings írottképsorozat (1982) az ilyen

festmények után megszületettek a „mosott” ponyva képek.

tárgyú művek korai dokumentumai. A tárlaton

Šwierkiewicz grafikusi munkássága sokkal jobban dokumentált installációs tevékenységénél (az 1980-as évektől 2002-ig számos Miskolci Grafikai Biennálén szerepelt), s így pontosabban is nyomon követhető. A figurális, expresszív korai nyomatok (Fiúfej, 1965; Önportré tájjal, 1967), a néhány évvel későbbi Áthúzott paletták (1969), valamint az Eszközök (1969 k.) még autonóm grafikák. A 70-es évek első felében azután megjelenik lapjain az óriás raszter (Tegnap – restaurált grafika, 1973), ami véleményem szerint már direkt pop art hatást mutat. Az iménti kompozíció barna pontozott felületén egy háromnegyed ovális látható, melynek bal széle

és visszanézek címűn (1981) zöld keretben egy férfi sziluettje sejlik fel a tájban. Šwierkiewicz a múlt század utolsó két évtizedében rendszeresen szerepelt az Országos Grafikai Biennálékon, ahol számos díjat nyert. Többek között olyan lapjaira emlékszem Miskolcról, mint a lenyomat jellegű Férfi ballon – hölgy tartály (1997), az ülő figurás, líraian szép Lebegés (1999). A 2002-es biennálén láttam tőle utoljára sokszorosított grafikát, a színeivel a misztikus távol-keletet idéző Indiát (2001). Hiányt pótló, visszatekintő, izgalmas-tartalmas

szeten pedig a kék színű, töredezett szélű raszterpontos alap

tárlatot tekinthettünk meg a Petőfi Sándor utcában.

felett egy tépett piros folton piciny ülő emberkék sora és

Az ott szereplő lapokról, a pályaszakaszról így vall

egy hatalmas pipa látszik (utalás Magritte pipájára?).

a művész már idézett bevezetőjében: „Valójában

A nagy hinta-játék című költeménye, melynek első versszakát ide is másolom: „Nagyot lökött rajta pár csalafinta/ S messziről milyen pompás volna bámulni:/ Nini, a hinta!/ Hogy lóg az öreg sötét Föld,/ Hinta palinta.” A nagy hintajáték I-II. (1977), A hinta palinta (1977) és a Csinszka szerint Ady…(1977) című, a lettrizmustól is megérintett linómet-

az egyénre szabott szubjektív világ adja meg a munkák hitelét. »Korai vándorló« időszakomban a létrehozott anyagomra a legjellemzőbb a technikák kiaknázása – kísérletezés az anyagokkal, rézlemezzel, linóleum- és gipszmetszetekkel, monotípiával (ez a technika a lehetőségek tárháza volt)

Šwierkiewicz Róbert:

főként az 1969-1970-1971-es években.”

Paletta I, 1969 olaj, karton, 73x102,5 cm

2009. augusztus


szereplő nyomatok utolsó darabján, a Csillag néz

piros cérnával van összeöltve. A pipa című (1976) linómet-

Írásos munkáit versek ihlették, többek között Ady Endre

Univerzumok


31

2009. 07. 31. 15:28:10

Jakatics-Szabó Veronika fő műfaja a városkép, visszatérő motívumai az építészeti részletek, háztetők, tűzfalak, licht-

STURCZ JÁNOS

hofok, épületszobrok, stukkódíszek s a közöttük mozgó

Mosolygó Mona Lisa IV. J a k a t i c s - S z a b ó Ve r o n i k a , Köny v Kata és Udvardy Emese kiállítása Volksbank Istenhegyi úti galériája 2009. V. 26–IX. 1.

titokzatos, oda nem illő alakok; benzinkút előtt sétáló menyasszony, kémények tetején laptopozó menedzserek, lichthofok ablakaiban zenét hallgató rádiózók. De legtöbbször gyerekek; gyakran tér vissza a gyermekkor világába, a gyermeki nézőponthoz, szó szerint is, például a Székem alatt című önarcképén, ahol groteszk helyzetben, önmagát kiszolgáltatva, hason fekve, a szék alatt kúszva-mászva, játszva (?) láthatjuk. De gyermeki mesevilág jelenik meg marokkói és budapesti háztetőket ábrázoló képein is, amelyek egy, a való világ fölött lebegő, önálló törvényekkel bíró képzeletbeli

Bretus Imre korábbi tematikus kiállításaihoz hasonlóan jó érzékkel válogatta egymás mellé a fiatal festőnők munkásságát bemutató sorozat negyedik tárlatának alkotóit. Képi nyelvük és szemléletmódjuk életkorukhoz képest meglehetősen kialakult és

univerzumot mutatnak, ami engem a Mary Poppins-film London fölött rejtőző, a racionális bankárvárost opponáló kéményseprő városára emlékeztet. Inkább szociológiai nézőpont jellemzi a lakótelepi magányban vonuló gyermekeket klaviatúrával ábrázoló és az Itt épül a… című képét, amely már tágabban, gyermetegségként, az egész magyar társadalomra vonatkoztatott infantilizmusként értelmezi a fel nem nőttséget, a megváltásban, az újabb és újabb Godot-kban bízó városlakókat jelenítve meg. A Régi játszótér családdal első látásra ott folytatja, ahol Fehér László és Szűcs Attila abbahagyta. De nem személyes fotót

Műteremben, 2008 olaj, vászon, 50x70 cm


Jakatics Szabó Veronika:

használ, mint Fehér, és nem viszi el képi forrását annyira szürrealisztikus irányba, mint Szűcs. Jakatics-Szabó jellegzetes tört színei itt is különböző, ám egy sor rokon vonást mutat.

fantáziavilágot teremtenek, ami azonban sem nem nosztal-

Legelőször is az idővel, a történelemmel való

gikus, sem nem idilli.1 Valójában két gyermekkor idősíkját

kreatív párbeszédben, a személyes és családi

kapcsolja össze: az édesanyjáét – az előtér 60-as évekbeli

emlékezés feldolgozásában, a korok közötti

32

2009. augusztus

csoportportréján – és a sajátját, a háttér elhagyott gyárra szabad mozgásban, a múlt építészeti alkotása- emlékeztető, 80-as évekbeli kollégiumépületében. A két, inak szimbolikus-metaforikus használatában. időben távoli, de lényegét tekintve azonos korszak között


Közös attitűdjükben a jelen és a közelmúlt

nincs különbség, mintha megállt volna az idő, a kopár,

politikai, kulturális, spirituális állapotának

lepukkant környezet a közelmúlt történelmen és törvényen

kritikus szemlélete, még ha ebben eltérő

kívüliségét sugallja. Ez a metafizikus festészetből is eredez-

– Könyv karcosabb, közvetlenebb, Jakatics-

tethető időn kívüliség, az idő lelassulása szinte Jakatics-

Szabó és Udvardy szelídebb –, áttételesebb

Szabó összes képére jellemző. A gyermekek kiszolgáltatott-

eszközöket alkalmaznak is. Mindhármójuk

sága Picasso kék korszakára emlékeztet a Gyermekek klavia-

túlélési stratégiájának fontos része a humor,

túrával című képen, amelyen mintha a pózok és a gesztusok

ám ennek is különböző formáit használják,

is Picasso fázósan didergő, leszegett fejjel a végtelen tenger-

Könyv Kata a szatírát, a parabolát, a karika-

parton kóborló alakjait idéznék. A Látkép új építésű házzal

túrát és a farce-ot, Jakatics-Szabó Veronika a

már a szép új világot, az eufórikusan lakóparknak nevezett

groteszket és az abszurdot, Udvardy Emese

lakótelepek rideg, személytelen valóságát jeleníti meg.

a játékos iróniát. Mindhárman sajátos, önálló

Mint sok más képén, Jakatics-Szabó itt is az otthonosságot

világot létrehozó ikonográfiát építenek.

és a veszélyhelyzetet ütközteti, melyet a másutt is gyakran

2009. 07. 31. 15:28:29

megidézett tériszonnyal, a magassággal, a lezuhanás kockázatával érzékeltet. Az elidegenedettség, az uniformizáltság és a fásultság más képein is gyakran felbukkan. Ám műveiben mindig ott van a megbocsátás, a hétköznapi nyomorunkon való felülemelkedés lehetőségét biztosító, gyöngéd líra és mesei hangulat is. A historizáló Budapest lepukkant udvahangulatokat, a közvetlen környezetét megjelenítő képein intim, otthonos, bensőséges enteriőröket ragad meg.


rain meghitt, álomszerű

Egyfelől jóval komorabb,

Könyv Kata festményeinek másik csoportja a

másfelől jóval nevetségesebb képet fest mai valósá-

vanitas és trompe l’oeil csendéletek hagyo-

gunkról Könyv Kata. A széttörött, összetákolt belsejüket

mányát folytatva, a tükröződést és az optikai

feltáró, talmi gipszmásolatok nála is a múlttal, a törté-

torzulást használja politikusaink jellemzésére,

nelemmel való törést jelzik, ám ez a diszkontinuitás

s nem leplezi velük kapcsolatos negatív érzel-

jóval tragikusabb és mélyebb, mint az idő megállása

meit. A parabola tükrében torzuló, elmosódó,

Jakatics-Szabó Veronika esetében. Az akár iskolai szem-

elfolyó és egymásba forduló-alakuló figurák a

léltető eszközökként, akár ledöntött síremlékekként

különböző pártokhoz tartozó, de egy hatalmi

is értelmezhető töredékek nemcsak a művészi hagyo-

körbe tartozó, s néhol fel is ismerhető politi-

mánytól és a történelemtől való elszakadást, de egy

kusok morális és pszichés torzulásait, csalásait,

jóval közvetlenebb fizikai erőszakot és vandalizmust, a

köpönyegforgatásait jelenítik meg. Az ítélke-

letört fejű, karú angyalok pedig a transzcendens értékek

zésből az alkotó sem húzza ki magát, némelyik

szándékos pusztítását sejtetik. Az agressziónak szemé-

képen ő maga is megjelenik a torzító tükörben.

lyes vonást kölcsönöz, hogy a kiszolgáltatott szobrok

A csendéletek másik visszatérő eleme az újság,

testfragmentumai mindig nőneműek; szenvedő arcú,

amely háttérként szolgál, de a jelen aktuális

kényeskedő kézmozdulatú lány felsőteste, görcsberán-

eseményeinek hordozójaként ugyancsak

dult női kéz, kibelezett Szűz Mária, elhagyatottan imád-

aktuális politikai-morális problémákkal szem-

kozó, esőben ázó, eltorzult arcú kislány.

besíti a nézőt. Könyv Kata – nomen est omen

Könyv Kata: Disznóság, 2006 olaj, vászon, 60x100 cm

– a krónikás szerepét is magára vállalja, ezért Képei egyik részében ő is az olasz metafizikus festé-

is jelennek meg képein a 2006. október 23-i

szet hagyományát adaptálja a jelen hazai valóságának

események a volt rendőrfőkapitány kitünteté-

értelmezésére, elhagyott, üresen kongó épületeket

sével vagy a világpolitika alakjai.

atmoszféráját keresve a historizáló Budapest lakóháza-

Képeiből sejthető, hogy a jelen problémá-

ihoz, Könyv Kata kritikusabb állításaihoz a múlt század

ival Udvardy Emese is tisztában van. Ám

elején épült, a létezett szocializmus idején még vegetáló,

őt nem az aktuális társadalmi kérdések és

de mára bezárt gyárakhoz fordul. Elhagyott, kifosztott

azok politikai megoldása, mint inkább a mai

gyárépületeket fest, szürrealisztikusan, egyes részeiket

kocsmából a szakralitás felé való kilépés

felnagyítva, néhány klasszikus görög-római építészeti

lehetőségei érdeklik. A meggyötört, félig

elemmel átalakítva, az elmúlás hangulatát síremléki

lerombolt és tünékeny szentség töredékeit

motívumokkal felerősítve. A fura párosítás révén az üres

gyűjtögeti képein, legtöbbször személyes

épületek a Halál morbid szentélyeivé alakulnak, s nem

utazási élmények pillanatnyi jelenéseit rögzítő

kecsegtetnek az újrakezdés, a feltámadás esélyével. Bár

fotók segítségével. Ilyen módon nála is

a kihalt gyártelepeket az elmúlás levegője lengi körül,

összekapcsolódik a személyesség, a múlttal

a giccs és a szürrealista idézetek miatt eldönthetetlen,

folytatott párbeszéd és az építészet értelme-

hogy drámáról vagy komédiáról van szó.

zési kulcsként való alkalmazása. Csak nála a


2009. augusztus

jelenít meg. Míg Jakatics-Szabó Veronika az otthonosság

33

2009. 07. 31. 14:52:49


Udvardy Emese: Kánon (Kapolcs), 2007 olaj, vászon,100x145 cm

kinyitásra váró kapu egy metafizikus világba

ki, amelyekben egyesül a különös és a reális elem, ami

vezet. Jellemző módon nem a kanonizált,

burkoltan kritikus tartalmakat is sugall. Így egészíti ki

main stream hitben és a jelenben, hanem a

egymást a súlyos anyagiságba, múló időbe, vastag porré-

múltban, gyakran az egyházi giccsben vagy

tegbe temetett ikonosztáz és az előtte felragyogó csillár

átmeneti jelenségekben találja meg azokat

isteni fénye az Arany-por című képen, vagy a restaurálás

a spirituális morzsákat, amelyek talán a

alatt álló vilniusi templom térbeli állványkeresztje és

túlélést lehetővé teszik. Legtöbbször szak-

a ráakasztott, szinte testetlen, átmeneti Szent Kereszt-

rális épületek esendő, pusztuló vagy rejtett

oltárként szolgáló geometrikus absztrakt lepel a Törékeny

részleteit emeli ki, korántsem a reprezenta-

egyensúlyon. Udvardy Emese a valóságtól a legtávolabb,

tivitás, mint inkább a hitelesség igényével.

s az eredeti, barokk csodaképekhez a legközelebb a szür-

A kapolcsi vagy a čésisi templom mennye-

realisztikus Jelenésben jutott, amelyben a misztikus fényt

zetének repedéseivel jelzi azokat a szakadá-

éppen a föld sötét, khtonikus erőiből nyeri. A színpadszerű

sokat, amelyek a jelen emberét a múltbeli,

díszletfal áttörése az illúzió burkának felhasítását sejteti,

különösen a transzcendens értékektől elvá-

amely mögül előbukkan a bányászok védőszentjét, Szent

lasztják. Ebből a szempontból legjellemzőbb,

Borbálát ábrázoló, tiszta fénnyé változott szobor. Isteni fény

emblematikus képe a hógömbbe zárt angyalt

a sötétből, világosság a sötétségből. Talán van remény.

megjelenítő Inercia. A cím tehetetlenséget, erőtlenséget, de tétlenséget és lustaságot is jelent. Pontosan azokat a tulajdonságokat, amelyek a ma emberét a hitre képtelenné teszik. A giccses angyalfigurát körülvevő csillogó-villogó „szmötyi” mintha csak azt a konzumidiotisztikus maszlagot ragadná meg, amely a transzcendens értékekre leginkább nyitott, a látható és láthatatlan világ közötti átjárót legkönnyebben megtaláló gyerme-

Udvardy Emese művei látszólag politikamentesek. Ám ezek a jelentésárnyalatok is világossá válnak, ha figyelembe vesszük, hogy képein legtöbbször éppen olyan posztkommunista országokban (Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia) vagy az eredetileg a történeti Magyarországon található, romos, félig elpusztult templomokat jelenít meg, amelyeket éppen a kommunista diktatúrák idején zártak be, hagytak szándékosan pusztulni, használtak gabonasilóként vagy lőszerraktárként.

keket zárja el az Istentől. A kapolcsi templom

Sokszor és sokan panaszkodunk a politikai felelősséget

mennyezetén olvasható fohász és a falak mély

vállaló művészet magyar szcénán belüli hiányára. Most egy

repedései a régmúltban megélt és megküz-

kicsit megnyugodhatunk. A három fiatal művésznő didakti-

dött hitet, míg az előtérben látható giccses

kusság és propagandisztikus felhangok nélkül, a magasabb

luftballon dísz a jelen szellemi-spirituális

emberi-szellemi-spirituális szempontoknak alárendelve

súlytalanságát és a szentség kiárusításának

mond hiteles véleményt jelenünkről.

kritikáját sejteti a Kánon című festményen. Jegyzet

Az esetek többségében Udvardy Emese a templomtér fragmentumaiban is szorosan 2009. augusztus

összeköti a szakrális és a profán jelen34


téseket; olyan valós motívumokat emel

1 Jakatics-Szabó mindig fekete-fehér fotót használ, pont azért, hogy teljesen saját színeit használhassa, melyeket színes alapra, lazúros rétegekben visz fel. Nem feltétlenül saját, személyes felvételt dolgoz fel, gyakran törekszik régi, elszíneződött családi fénykép hatásának felkeltésére, a fotórealizmus igénye nélkül. Minél régibb egy fotó, annál jobb.

2009. 07. 31. 14:53:20

kezelni, hiszen ezt tette egykor

Univerzumok

Delacroix, Toulouse-Lautrec vagy

MÉSZÁROS FLÓRA

Degas is. A Calder-cirkusz sajátsága azonban, hogy három különböző

Calder-cirkusz

módon is önálló műalkotásként definiálható. Egyrészt a figurák

„A játékos szellem” a Po m p i d o u b a n

önmagukban is szobrászati alkotásoknak tekinthetők, másrészt

Centre Pompidou, Párizs, 2009. VII. 20-ig

környezetükkel egyetemben kiállítva, cirkuszi társulatként jelennek meg, s így szoboregyüttesként határozhatók meg. Igazi értelmüket azonban a mozgásban nyerik el,

Vajon meddig őrizhető meg az emberben a gyermeki kíváncsiság, a „minden iránt való érdeklődés”, a kreativitás és a határtalan képzelet? Vajon megmarad-e a gyermekekre jellemző nyíltság, könnyedség, s új iránti vágy egy felnőttben? Alexander Calder életműve jelentheti az igenlő választ a fenti kérdésekre, s találónak tűnik a művész egyik kritikusának vélekedése, amikor Caldert Pán Péternek nevezte. A Pompidou annak a Caldernek emelt szentélyt, aki legbelül örökké gyermek maradt. A kiállítás feltárja az alkotó művészi kibontakozását és a világsikert hozó párizsi éveket. A Calder-tárlat a New York-i Whitney Museum közreműködésével, elsősorban az ő gyűjteményük révén jöhetett létre a Pompidou francia kurátorának, Brigitte Léalnak a vezetésével. A bemutató nem mellékes érdeme, hogy a művek készítésük színhelyén, Párizsban kerülnek a nagyközönség elé, ugyanabban múzeumban, amely 1965-ben elsőként rendezett retrospektív Calder-kiállítást.

amint az apró dróthuzalok segítségével mozgatva egy előadás részesévé válnak. Ez a funkció úgy teljesül be maximálisan, hogy a mozgatást nem az alkotás megszületésétől szellemileg független személy, hanem a tervező

Alexander Calder: A rendőr (Bobby), 1928 acéldrót, fa, 53,3x22,2x22,2 cm

maga végzi, s az ebben az értelemben létrejövő mű csaknem performansszá avanzsál. Calder irányít, játszik, változtatja a cirkuszi számokat, és az előadást élő hangjátékkal egészíti ki, például az oroszlán üvöltésének utánzásával. A Pompidouban sikerült visszaadni ezt a többszörös jelentésréteget azzal a megoldással, hogy előbb az eredeti, „élő” Calder-előadást láttatják, majd ezt követően a szoborcsoporttá rendezett konkrét tárgyakat. Itt

Calder művészete lebilincselő, éppúgy, mint a tárlat maga,

a figurák nem csupán mozgás

amely életteliségével, könnyedségével teremről teremre adja

nélküli, élettelen szobrokként és

vissza a művész munkáinak mágikus hatását, játékosságát, és

együttesként nyilvánulnak meg.

folytonos izgalomban, várakozásban tartja a nézőt. A kiállítási

Mivel a néző nem képes szaba-

útvonal nem teljesen követi a műalkotások létrejöttének

dulni a látottaktól, és minden

kronológiáját. A termek berendezése a legmeghatározóbb

figura kapcsán felidézi azt a

művészi periódusok mentén szerveződik, vagy a technika,

mozgásformát és tevékeny-

vagy az inspirációs forrás, vagy a tematika köti össze az egyes

séget, amit a videón Calder

egységeket. Az első terem előre vetíti Calder „univerzumát”,

indukált, elméletben újraal-

amely három irányvonal, a cirkuszi téma, a drótszobrászat és

kotja az előadást. A cirkusz

a rajz mentén bontakozott ki. Mindezekre az 1928-as, Calder

egy kör alakú megvilágított

által szignált Wire sculpture, a kissé még esetlennek ható,

üvegvitrinben kapott

zsenge, 1925-ös New York-i cirkuszi rajzok és végül a Calder-

helyet, egy azonos formájú

cirkuszt megörökítő, 1955-ös Jean Painleve-felvétel szolgál

sötét szoba centrumában.

példaként. Ügyes megoldás, hogy ugyanitt a megszokott

A térrendezés és a

és unalmassá váló sablonos életrajzi leírást valós művészi

fénykezelés megidézi

dokumentumok, így a művész családjának vagy Man Raynek

a cirkuszi atmoszférát,

a fotói helyettesítik, amelyek az alkotó életének legfontosabb

hiszen ebben a térben

állomásait elevenítik fel.

mi magunk is éppolyan ámulatba esett közön-

Calder 1926-ban érkezett Párizsba, ekkor készül el a Cirkusz, amely nemcsak a párizsi indulás, hanem egyben a tárlat első

séggé válunk, akik a kivilágított porondot

tényleges állomása. A legendás Calder-cirkusz mozgatható szövetekből, fából, drótból készült figurákból – mint cowboy, Nem új keletű gondolat a cirkuszt a képzőművészet tárgyaként


2009. augusztus

kardnyelő, akrobata és súlyemelő –, valamint díszletekből áll. 35

2009. 07. 31. 14:53:56

Alexander Calder: Cirkusz, 1926–1931 acéldrót, fa, fém, szövet, papír, bőr, zsineg, gumicső, üveg 137,2x239,4x239,4 cm

figyelik, mint egy igazi cirkuszi előadáson.

Az első drótművek, a Joséphine Bakerről készített szobrai több-

Továbbhaladva megmarad a cirkuszi tematika,

szörösen kielégítették Calder kíváncsiságát. A Champs Élysées

Calder első drótszobrászati kísérleteit láthatjuk.

színházának ünnepelt fekete bőrű, amerikai táncos-énekesnője,

A technika merőben új, de a sportolók, az akro-

Joséphine Baker a játékával, például a neves Banántánccal,

baták személyei változatlanok.

a megbotránkoztató érzékiség, a lüktető élet és az elegáns

A tárgyak elhelyezése a következő két nagy teremben a 30-as évek kiállítási installációinak koncepcióját követi. A műveket vitrinekbe helyezték, és szabad térben, magasban a falak előtt lógatták fel, ahogy Calder is eredetileg tervezte. Másrészt szemből fénysugarakkal bombáztak egyes tárgyakat, így a drótok kanyargó vonalai úgy rajzolódtak ki a falon, mint az ősi falrajzok a tűz segítségével. Calder a drótot háromdimenziós tusként vagy tintaként értelmezte, amivel a térben egyszerre tudta kombinálni a grafikát és a szobrászatot.

2009. augusztus


személyiségének egzotikuma, de hajlékonysága, táncmozgása is érdekelte. Az öt különböző méretű mű mindegyike drótra függesztett, és más-más mozgást imitál. Az alkotások feje és nyaka törzsi fülbevalóra, láncra emlékeztető formákkal ékesített, a hasak és a mellek drótjai spirálozottak, a lábak a testekhez képest aránytalanul hosszúak és hangsúlyosak. A kiállításon négy mű szerepel egymás mellé függesztve, megvilágításukkal egy mozgássort írnak le, felidézve Baker táncát. Ugyanakkor maga a fekete drót, valamint az ékszerek szerepeltetése és az arc vonásainak redukálása az ősi afrikai és amerikai négerszobrászatra, Baker etnikai identitására utalnak.

A kezdeti periódust a Picassóval azonos

Néhány portréfej, például Ozenfant, Miró és Varése portréja,

gondolkodásmód fémjelzi: mindkettőjüket a

a fent említett hangsúlyos, lelógatott, megvilágított elrende-

vonalvezetés problematikája foglalkoztatta.

zésben bizonyítja leginkább a Picassóval való párhuzamot.

Calder a drótvonalaival Picassóhoz hasonló

Ahogy Picasso a festészetben, például Az avignoni kisasszonyok

lírai, ugyanakkor dinamikus, organikus hatást

esetében, egy alkotáson alkalmazza az alak többszörös nézetét,

ért el, és leegyszerűsítette az alakokat, így

úgy Calder a portrék sajátos elhelyezésével, vagyis magukkal a

hangsúlyozva a számára fontos motívumokat.

mozgó szobrokkal és a fal változó „képzeletbeli rajzaival” éri el

A drót más szempontból is tökéletesen megfe-

ezt a hatást. Calder így a körbejárhatóság illúzióját kelti, azt az

lelt Calder gondolkodásának, hiszen olcsó,

érzetet, amely a szobrászat legfőbb specifikuma.

egyszerű, rugalmas, játékos anyag. A telefon36

erotika esszenciáját keverte ki. Caldert nemcsak modernitása,

dróttal indult – mutatja a tárlat – és eljutott a finom vas-, majd fémdrótig, amellyel még kifinomultabb esztétikai hatást váltott valóra.

Alexander Calder legjelentősebb inspirációs forrása azonban nem Picasso, hanem Mondrian volt. Miután Calder 1930ban meglátogatta a műtermében, egy hónapon keresztül

2009. 07. 31. 14:54:39

csak absztrakt műveket festett, s ebből a legsikeresebb munkák fogadják a nézőt

Univerzumok

elsőként a tárlat leghatalmasabb terében. Bár kétségtelen a mondriani hatás, a legutolsó kiállított festményen rátalálunk a calderi szellemre. A festő szürke háttéren fekete-fehér vonalat indít el, amely a kép középterében megcsavarodik. Ez a vonal éppolyan mozgást és rajszerűséget, dinamizmust teremt, mint Calder korábbi vagy későbbi drótmunkái. Az alkotót 1931-ben meghívják az első absztrakt művészeti fórumba, a nemzetközi, de párizsi székhelyű Abstraction Créationba. Ekkor alkotja meg a Marcel Duchamp által mobiloknak nevezett, s itt is kiállított absztrakt műveket, amelyek kézi mozgatásúak. Innen jutott el aztán a stabilokig, amelyeknél megszűnik a kézi vezérlés, csak a levegő, a fizika törvényeinek megfelelően a természet mozgatja az absztrakt fémekből, piros lemezekből és drótokból konstruált tárgyakat, amelyek a világegyetemre, a természet teremtő erejére utalnak. Ezzel értelmet nyer a calderi mondat: „A forma alapvető jelentése a munkámban az Univerzum rendszere, vagy annak a része”. A rendezők kihasználták a tér nyújtotta lehetőségeket, a stabilokat középre, egy óriási fehér megemelt téglalapformára rendezték, így a levegő folytonos mozgása beteljesíti azok funkcióját. A párizsi éveket záró „biomorf” időszakot reprezentáló utolsó, szűk, hosszúra nyúló terem folyosó módjára vezet ki minket a „Calder Univerzum”-ból. Joan Miró volt a művész párizsi tartózkodásának utolsó inspirálója, az ő tanácsára kezdett el a mozgás újfajta megteremtéséhez fával és fémmel, üveggel kísérletezni, tárgyakat alkotni. Az ekkor keletkezett festményei pedig szürrealista térbe helyezett absztrakt formákat mutatnak. Calder olajjal és tussal dolgozik, változatlanul kevés színre redukálja a festői palettáját. A Pompidou felső szintjén elhelyezett Calder-tárlatot a neves személyekről készült videók, feliratok, valamint az absztrakt műveket mozgásukban bemutató filmek egészítik ki. Egy emelettel lentebb pedig Kertész, Brassai cirkuszi figurákról készült fotósorozatával válik teljessé a kép. Itt láthatjuk még a művész gyerekkori munkáinak és 1926 utáni játékmodelljeinek, rajzainak a halmazát, vagyis a Párizzsal

2009. augusztus

összefüggő, de nem szorosan összekapcsolódó műveket.


37

2009. 07. 31. 14:54:55

A fölvetés nem kimondottan kritikus, tehát a helyzetet

PAKSI ENDRE LEHEL

Igenek és nemek összeállnak, társalkodnak

elfogadhatónak tartja, és elsősorban bemutat. Leginkább azt a mozzanatot, miként jár át egyre több területet a digitalizáltság, azaz Reália mennyiben egyezik Digitáliával. Spekulációim szerint két mű közelítheti meg azt a kérdést, ami a digitalizmus alapvetését támadja. Nem másról van szó, minthogy eljátszunk ezzel az egyenlettel: mi van, ha

Agóra Digitáliában – digitális hatások a kor társ művészetben II.

0=1, vagyis a digitális leegyszerűsítés megalapozatlanságát

Magyar Alkotóművészek Háza, 2009. VI. 3–VIII. 2.

és korántsem biztos, hogy organikusnak tűnő formájú,

vesszük alapul. Gábos József Rejtett dimenziók 01(1) (2009, digitális print) című alkotáspárja csak fölkelti ezt a gyanúmat, szőnyegszerű, csak fekete-fehérben tartott kompozíciója úgy jött létre, hogy semmiből – beavatatlanok számára követhe-

Komoly erőfeszítés kellene már ahhoz, hogy egy jelenleg folyó művészi-alkotói folyamatból megpróbáljuk teljes mértékben kizárni a digitalizáltságot. A széles körű jólétben általánosnak mondható személyi számítógépek megléte biztosítja nemcsak az információcsere, hanem konkrét feladatok elvégzése esetén is a nullákra és egyekre bomlasztott

tetlen – fortéllyal képes volt valamit létrehozni. Valószínűleg még ennyire sem megalapozott Lévay Jenő esetében előhozakodni e jópofa egyenlettel, ám keletkezése nyomait hordó formai hasonlóságuk föltűnt. A Hajtogatott kép (Repülőhíd terv XIII., 2002, Xerox DC 100) egyes moduljain megjelenő mintázatban még felismerhető itt-ott az ipari vaskonstrukció eredeti fotója, ám az a sokszoros fénymásolatok révén kezd antirealisztikus lenni, hogy a médium jellegének kinyilatkoztatása felé billenjen a kép nyújtotta látvány.

dolgok belépését a művészet létrejöttébe.

Az elektrográfiára és csak arra jellemző sajátosságokra

Azaz valójában az egykori Palme Ház nem

koncentrálás több résztvevő esetében szembetűnő. Ezek

túl nagyszabású kiállítóterét direkt, száz

közül a folyamatokat kijátszó, hozzá kritikusan álló művészi

százalékig digitalizáltságmentes művekkel

álláspont talán Lux Antal CD-re nyomtatott képtörmelékein

megtölteni sziszifuszibb munka lett volna

a legmarkánsabb. Drozsnyik Dávid már enged az ipariban

– amellett dacos konzervatívkodás. A kiál-

túlélő romantikának, tehát az esztétikumnak. Ebben közeli

lítás kurátora – a Magyar Elektrográfiai

társa Kántor József, de Nagy Stoica Georgeta is; előbbi még

Társasággal együttműködve – a téma, a

konstruktív hagyományokat is fölvállal, utóbbi esetében

digitális hatások rendkívüli szerteágazó-

mintha a múlt rétegei kezdenének enyészetüknek. Hegedűs

ságát észlelvén a következő megszorítá-

2 László, mivel már lassan több évtizede a digitális, réte-

sokat tette: olyan munkákat hívott meg,

gekben gondolkodó képalkotást űzte analóg módszerekkel,

amelyek kiemelten szorosan kötődnek a

zökkenőmentesen vált elektrográfiára, s valóban, szemer-

digitális technológiákhoz: vagy fizikailag,

nyit sem hatja meg, hogy a kor végre behozta lemaradását

vagy szellemiségükben.

(Röntgenkép, 2005-2006, digitális print, alumínium).

38

2009. augusztus

A. Nagy Gábor: Kedves ugyanazanŐ, 2008 akril, vászon, 100x140 cm


2009. 07. 31. 14:55:08

durst lambda print). A. Nagy

Univerzumok

Gábor vásznain dereng valami a képkockák friss emlékezetéből: a Kedves ugyanazanŐ (2008, akril, vászon) fotó eredetijét pixelek helyén megjelenő, megfelelő színű betűk adják ki kellő távolságból. A szöveg aligha értelmezhető, mert a fekete helyeken is fut tovább, amit feketére feketén fotó: Répánszki Ferenc

nem festett meg betűnként a Kiállítási enteriőr

művész, így csak a fotó hangula-

HAász Ágnes:

tától irányítva, s csak sejthetünk

Extázis 3., 2009 digitális print 80x180 cm

narratívát.

A legtöbb kiállító természetesen a digitális eszközöket (régebbi kifejezéssel élve: trükköket) mondanivalója kifejezésének érdekében veti be – ezen nincs is mit csodálni. Közülük a legszerényebb, a tudatának kiteregetésével legkevésbé meggyanúsítható személy véleményem szerint Csontó Lajos; még ő az, aki inkább kérdez. Nem mást látunk – némi kutakodást követően – hogy a Trocaderón álló társaság egyik hölgytagjának kezében tartott liliom realitásában hiányzik a fényképről, s csak árnyéka megmaradása fejteti vissza velünk, mit is kéne látnunk. Szintén egyfajta hiány megléte köré szerveződik Koronczi Endre munkája is, Bianco-sorozatának talán leginkább misztikumot tematizáló képpárján. A nordikus utca egymástól aprónyit eltérő félkörpanoráma-kollázsain nappal és éjszaka, mesterséges és természetes fények vegyülnek; a mindennapoktól elemelt – forgatási helyszínekre emlékeztető – hatást észlelünk. Az alsó képen az omniprezens művész megtöbbszörözve az eget kémleli, de mi nem látjuk, miért néz oda, ahová újabban egyre ritkábban, szinte csak katasztrófákkor nézünk. Egyenesen az igaz létező kinyilatkoztatása jön létre HAász Ágnes Extázis 3. (2009, print, vászon) című kompozícióján: ez egy, az elektrográfia technológiájával létrehozott ikon is lehetne emiatt. Az egyik Botticelli Angyali Üdvözlet-festmény reprodukcióját a művész átalakításnak vetette alá, és a kép mintegy homorú vagy domború tükörben megnyúlik, hajlik, valamint egy-egy vonala mentén a vonalat alkotó színekből párhuzamos csíkokat húz. Mindennek indoklása nem gondolom, hogy egyéb lenne, minthogy a reneszánsz – már fényképezéshez szoktatott képnézésünkkel rokon módon – megörökítve ábrázoló mechanizmusába belezavart egy, a látható (megörökíthető) világ törvényein felül álló erő. Vele ellentétben Péter Ágnes, nádcsomókat megörökítő felvételeire az azokat körbeölelő, sugárzó gyűrűk képét montírozza, azaz a képrögzítő eszköz hiányosságait pótolja, láthatatlan háttérigazságokat tesz fotószerűen láthatóvá. Formailag HAászéhoz hasonló eszközzel él Örkényi Antal; a réskamerával készült videó azonban inkább az idő haladását tematizálja, sajátságának megfelelően. Furcsamódon az ezredforduló körüli festőművész fotoshop-lovagok, az akkor technoreálnak elkeresztelt irányzat mélyen hallgat, nem képviselteti magát. Sehol egy pixelfestmény, vagy egyéb, a Vályog cég képkezelő programjának effektjeivel megelégedő alkotás. Szarka Péter az egészen tökélyre kében veti be, hanem egészen hihető témái lettek (Bátor kismadár, 2007,


2009. augusztus

fejlesztett virtuális világépítését már kevésbé a sosem látott láttatása érde39

2009. 07. 31. 14:55:35

mezőjébe. Ez a kiszélesített spektrum a posztmodern egyik

CSIZMADIA ALEXA

Várady az interface-ben Vá r a d y R ó b e r t A r é g i e k n é l újabb képek című kiállítása Várfok Galéria, 2009. VII. 2–31.

jellegzetessége, akárcsak a hipertér fogalma. Munkáinak tanúsága szerint Várady képeit filozófiai tanulmányokkal alapozza meg és bástyázza körül; a 80-as évek végén készült Belevetettség című sorozata például minden bizonynyal a heideggeri „Dasein”-re reflektál, ami lényegében az ember világba vetett állapotára, környezetével való együtt létezésre utal, a nem önmagukba zárt egók világra reflektáló ráhangoltságára. A Várady-festményeken azonban a belevetett lények környezete a hipertér, ami sokkal inkább felület, mint tér, amelyen a kultúra különböző ikonjai lebegnek, a festő pedig a dekonstrukció technikáját alkalmazza: szöveggel is kiegészített elemző boncolásnak veti

Várady Róbert A régieknél újabb

alá szereplőit.

képek című kiállításának anyaga egy

Ahogy az ábrázolt figurák szinte függetlenek a környe-

következetes pálya legutóbbi éveinek kivo-

zetüktől, úgy tart távolságot a művész is; a fotórealista

natszerű összegzéseként is értelmezhető.

festésmód óhatatlanul eltávolodást eredményez tárgyától.

Váradyt az „újaknál régebbi” képeit látva

Ilyen értelemben Várady a szürrealistákkal is párhuzamba

fotórealista festőként írhatnánk le, aki foko-

állítható, a közös pont pedig ott van, hogy miközben a szürre-

zatosan tolódott el az absztrakt felé, majd

alisták aprólékos gonddal ábrázolták figuráikat ezzel egyide-

berendezkedett valahol félúton. Figurái

jűleg kirántották alóluk a valóság talaját, elfedték annak refe-

légüres térben lebegnek, melyet interface-

renciáit, valamiféle denaturalitást, naturalizmust hoztak létre. A Várady által oly gyakran megidézett hipertér vagy virtuális valóság az, amiben életünk online zajlik. Nyulak módjára szaporodó blogokon éljük valós vagy fiktív életünket, még a radikalizmus is online, valódi tapasztalatoktól távoli. Információszükség letünket az interneten elégítjük ki, az így szerzett tudás mégis gyakran hasznavehetetlennek tűnik. Azt képzeljük, hogy a mindent elöntő tudásmennyiség jobb irányba befolyásolja a világot, de minduntalan azt kell tapasztalnunk, hogy katasztrófa katasztrófát követ, jobb hát hozzászokni mindehhez. Várady hiperterét ez a rezignált belenyugvás hatja át, ez szolgál figurái hátteréül megadva az alaphangot. Kapcsolat című festményén a nézőnek háttal álló figura Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger fölött című ikonikus képének beállítását idézi, Várady figurája

Várady Róbert: Körmenet, 2009 olaj, vászon, 140x180 cm

ként vagy hipertérként aposztrofál. A horizont vonala nem létezik. Ebben a térben a

40

2009. augusztus

realizmus nem több egy felöltött maska-


azonban minha valami adáshibát nézne reménytelenül elvágva a természettől. A címben jelzett kapcsolat is merő fikciónak tűnik.

ránál, a festő pedig rendező, aki különböző

Ahogy a klasszikus festészetben a táj csupán portrék

korok karaktereit rendeli egymás mellé egy

és történelmi tablók háttere volt s csak később vált

posztmodern előadás keretében. Ann Nicol

önálló műfajjá, úgy függenek össze Várady absztakt

Smith Franz Kafka mellett áll, akár Pilátus

képei is figuratív festményeinek háttereivel, s élnek

a Credóban. A festmény néhány korábbi

azoktól leválva önálló életet, hatoráznak meg egy új

Várady-képhez hasonlóan a kommersz vagy

irányt, egyfajta technodinamizmus jegyében. Ha a

tömegkultúra ikonjait emeli a magaskultúra

figuratív művek a jelenre reflektálnak, az absztrakt

2009. 07. 31. 14:56:09

képek a jövő utópiái, melyek azonban visszacsatolnak

nyeket, ha ez a kifejezés nem vetítene

a múlthoz; az op art és a korai futurista absztakció

előre valamiféle megfejtést. A megfej-

hagyományaira is építenek. T. S. Eliot-i értelemben

téssel azonban adós marad, csupán

hagyományos képek, jelen van bennük a múltra

kegyetlen látleleteket tár elénk, művé-

vonatkozó tudás, a jelen által felülírt múlt és a múlt

szet- és filozófiatörténeti adatokkal

által determinált jelen. Mindez lágy vonalakká és

átszőtt interface-t és abban tébláboló

geometriai játékokká desztillálva jelenik meg. Akár

figurákat.

Körkép

misztikus képeknek is nevezhetnénk ezeket a festmé-

VÁRALJAI ANNA

Viszolyok és viszonyok Pá l f i B a l á z s k i á l l í t á s a Multicont Galéria, 2009. VI. 30-ig

Spencer: Himnusz a szépség tiszteletére, 1596

Aki járt már festőiskolában, jól tudja, hogy a test nem tartozik azok közé a tárgyak közé, melyeket közvetlen másolással művészetté lehet alakítani. A formátlan, fázósan

gubbasztó modell a festő vásznán válik megfoghatatlanul széppé, arányossá. A fényképész is keresi a neki tetsző modellt, s ha megtalálta, azt olyan pózba, megvilágításba állítja, mely megfelel az aktuális szépségeszménynek, végül ezt a sok tökéletességet még retusálással tovább finomítja. Ha ilyen aktot látunk, nem kapjuk el zavartan a fejünket, hiszen mindez inkább eszményi, mint valóságos, tehát nem is valódiként hat ránk.

szemüket és bűnre csábítanak. Rögtön a bejárat mellett Kovácsné/Punica granatum című képével találjuk szemben magunkat. Tiziano díványra hanyatló urbinói Vénuszának, Goya Majájának a fricskája ez. Kovácsné egy

lepedőjén átszellemülten simogatja magát, miközben egy zongorázó férfi és a mellette fekvő labrador kutya örömittasan csodálják őt. S bár nem vagyok férfi, én is érzem, hogy a festő kemény próba elé állított minket: az akttal mint művészi témával az a bökkenő, hogy alapvető természetünk része, a vágy

Pálfi Balázs meghökkentő festményei előtt fel kell számol-

nem maradhat szublimáltan, mint például egy

nunk prüdériánkat: ezek a testek valódiak. Kéjesen arcunkba

tájkép szemlélésekor. Ösztöneink előtérbe

lihegnek, verejtékszagúak és buják, kacéran felénk villantják

tolakszanak, s ez által veszélyeztetik azoknak


Pálfi Balázs: Három negyed, 2009 olaj, vászon 100x200 cm

pucér bombázó, aki gyűrött, bordó selyem-

2009. augusztus

„Mert a testnek formát a lélek ad.”

41

2009. 07. 31. 14:57:50

a reakcióknak az egységét, amelyekből a

nekünk is le kell győznünk magunkat ahhoz, hogy a forma

műalkotás a maga független életét nyeri.

tartalommal telítődjön. Ettől az önmagunkkal való szembe-

Kovácsnénak mindenki a testét csodálja, vagy

süléstől válnak Pálfi Balázs képei egy pornóújság kitépett

éppen megbotránkozik a merészen széttárul-

lapjai helyett műalkotássá.

kozó combok látványán, de az biztos, hogy az első néhány percben senki sem a festő lendületes ecsetvonásaival, a színek, a felületek önmagukban is bujaságot sugárzó egységével vagy a lehetséges művészettörténeti párhuzamokkal van elfoglalva. Pálfi Balázs egy döféssel leteríti intellektusunkat.

Pinot Noir című képén egy caravaggo-i témát, bacchikus ünnepséget mutat be életnagyságú férfialakokkal, szuggesztív módon. A pucér alakok fejét szőlőlevél díszíti, kezükben borospohár, de a téma ellenére mégsem valamiféle antik tájba, hanem sokkal inkább egy balatonparti nyaraló lugasába képzeljük őket. Horatius versei jutottak eszembe, és a kivételesen érzékeny módon egyénített arcok

Objektivitásunkat olyan nagy harcok árán

életöröme megint új megvilágításba helyezte a testiséget:

sikerül csak visszanyernünk, mint egy másik

barokkos életörömöt, a test diadalát hirdetik, hanyag,

képén, a Szent Antal megkísértésén a

fiatalos hévvel átmulatott éjszakák emlékeit idézik.

szentnek. A Bosch által is megfestett téma főszereplőjének az önmaga érzékei ellen való küzdelem minden izmát és inát megfeszíti, miközben robusztus nőalakok és torzszülött lények próbálják megtörni ellenállását. Ezen a képen egészen más megvilágításba kerül a testiség, mint Kovácsné lehengerlő erotikája esetében. A platóni elv, mely szerint a szellem dolgait lealacsonyítja, ha testi alakot öltenek, a keresztény erkölccsel ötvöződve a testiség nélkülözését írta elő a szerzeteseknek. A test

A halál témáját a Salome-ábrázolások toposzán keresztül elevenítette fel. Salome érzékien gonosz alakját Lajta Gábor művei emelik hasonlóan modern környezetbe. Lajta és Csernus Tibor bibliai vagy mitológiai témájú művei mégis távolságtartóbbak, s még amikor mindent látni engednek, akkor is tartózkodóbban, óvatosabban megfogalmazva. Alakjaik nem fúrják át magukat a zsigereinken, nem keresnek velünk szinte pimasz módon szemkontaktust, hanem hűvösebben, elegánsabban adják tudomásunkra létüket.

státusa így óhatatlanul megváltozott, persze

Pálfi Balázs képeinek ereje olyan váratlanul lep meg, mint

csak elméletileg, hiszen Szent Ágostonról és

a hívatlan látogató, és ha az első szembesülés alkalmával

Szent Antalról is tudjuk, hogy emberfeletti

bizonytalanok vagyunk is, később mégis ajtót nyitunk neki.

küzdelem árán tudtak csak érzékiségükön

Mert hús és lélek valamilyen furcsa kölcsönhatása folytán

felülkerekedni. Ennek a belső harcnak kell

egyszerre érzünk mámoros szerelmi vágyat és maró bűntu-

meghatároznia befogadói magatartásunkat

datot, hedonista gyönyört és metafizikus mélységet. Olyan

is, hiszen, mint már tapasztalhattuk, ezeknek

lelkiállapotban hagyjuk el a kiállítótermet, ahogyan talán

a szexuálisan telített műveknek a közelében

Szent Antal ébredhetett megkísértése után.

HEMRIK LÁSZLÓ

Átutazóban Szabó Ábel legújabb képei

42

2009. augusztus

Fészek Galéria, 2009. VIII. 1-jéig


Szabó Ábel olyan műfajban alkot, olyan

avagy a nagyvárosi környezet csak kevéssé emberhez

szemléletű alkotásokat hoz létre, olyan

méltó, az élet abban pedig nehéz és sivár. De tegyük hozzá

filozófiai hátterű festmények mögött áll,

gyorsan, a képek nem kérlelhetetlen tagadást várnak el

amelyek ma már nem számítanak nóvumnak.

tőlünk. A nyers fotó átlényegül Szabónál, őszinte művészi

És mégis, Szabó Ábel képeit nézve – egy jó

állásfoglalás az, ahogy a fotórealista képet rózsaszín-barack-

ideje ismerem már őket – az ember úgy érzi,

virágszínnel telíti-deríti, jelezve, igen, erre mentünk el (erre

van bennük valami eredeti, izgalmas és ambi-

is), ugyanakkor vannak lehetőségeink újból, másként, egy

ciózus elkötelezettség. Mintha most születne

más szinten szembesülni és találkozni az idejétmúlt, lestra-

meg a kezei között a fotórealizmus. Munkái,

pált, elfeledett, ugyan ittlévő, de észre nem vett környeze-

ezek a változó méretű, változó nézőpontú

tünkkel. Ezért tűnik vehemens, túlfűtött gesztusnak, hogy

festmények nem szenvtelenül másolják a

kiemelt helyre tette, éppen a kiváló kvalitású Almásfüzitői

fotót, helyette finoman provokálnak, állás-

timföldgyár című munkával szembe, a „cím nélkül” egzisz-

foglalásra, már-már cselekvésre szólítanak fel

táló, elkenődött kutyafekáliát ábrázoló festményét. Mert ez

bennünket: mert nem szimpla illusztrációi

így, ezzel az ironikus festőiséggel kissé erős, túlontúl zsigeri,

a tételnek, hogy az indusztriális, a külvárosi

propagandisztikus. A kép kilóg a sorból, bár nem képes félre vinni az anyagot, mert az igen masszív és erős így is.

2009. 07. 31. 14:58:33

Körkép

Az említett két kép után beszéljünk a kiállítás

jelenik meg előttünk egy graffitis vagonnal és egy filmplakáttal

további két rövid, kvázi sorozatáról. Nagy,

(Kőbánya 8:15), míg mellette egy járműrészlet látható, egy

belvárosi vaskapu megannyi cégtáblával,

kamion üzemanyagtartálya (Üzemanyagtank). És most térjünk

reklámmal, letéphető hirdetéssel (József körút

vissza egy pillanatra a már említett Almásfüzitői timföldgyár

2.). Reneszánsz mozgalmasság, de ez nem

című képhez, s egyúttal utaljunk egy másik fontos specifikumra,

az emberi lényeg-szellem energikus ambí-

amely a Szabó Ábel-i világ fontos „tartozéka”. A művész jellem-

ciója, hanem a túlélésé, még akkor is, ha az

zően a külső világot, a felszínt mutatja meg, mert amögött

egyik hirdetés éppen az utazásról szól. Így a

alig történik valami – jelenleg legalábbis. Hol van már az idő,

kép arról a letargikus lelki státuszról mesél

amikor például Breznay Józsefet a gyár, az üzemcsarnok zajos,

nekünk, amelyben ott az elmenni igénye, de

zakatoló világa foglakoztatta (Gyár, 1960)?

különösebb elvágyódás nélkül: mert úgyis ugyanoda érkezel mindig, ahonnan elindultál. Ez a problematika kerül kibontásra a többi képen is. Buszmegálló eu-zöld szemetessel, műanyag reklámbabával és egyéb városi rekvizitummal (Buszmegálló). Aztán „megérkezik” a böhöm Ikarus, amelyet afféle kisfiús perspektívából látunk (Megszokott hely).

Szabó Ábel: Lépcső, 2008 olaj, vászon, 90x160 cm

A negyedik falon egy vidéki vasútállomás és egy beton felüljáró (Lépcső; 4-es út) logikus, geometrikus struktúrájára csodálkozhatunk rá. Helyek, utak, csomópontok, ahol gyakran előfordulunk, de nem a Szabó Ábel által láttatott objektumok felfedezése céljából. Alighanem ez is az oka annak, hogy a festő nem láttat alakokat: egyetlen staffázs figura sem „színesíti” a képeket. Az emberi alakoknak most a festővásznak előtt a helyük!

(Emlékszem, gyerekkoromban mennyire

De, mint azt már jeleztük, a képek mindennek ellenére sem

lenyűgözött, ahogy az Ikarus hatalmas gumi-

rosszkedvűek. A rosszkedvünknek egyedül a kiállítás kommuni-

abroncsa megfontoltan helyet keres magának

kációja szolgáltat alapot. Felirat, leirat, szórólap – sehol semmi,

az útpadka mellett.) Majd egy téli pályaudvar

akárha kint járnánk a várostáblákon túl.

BABITS MIHÁLY MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS MŰVÉSZETEK HÁZA 7100 Szekszárd, Szent István tér 10–28. Telefon: 74/511 247, 74/414 056 Fax: 74/511 248 e-mail: [email protected] www.babitsmuvhaz.hu

DIGITÁLIS NYOMATOK

A kiállítást megnyitja: P. Szabó Ernő művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2009. szeptember 19-től október 31-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig. Belépőjegy: 400 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak: 200 Ft Csoportos látogatás esetén diákoknak díjtalan.


2009. augusztus

VI. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás 43

2009. 07. 31. 14:58:38

ERNYEY GYULA

Ragyogás J e c z a Pé t e r e m l é k k i á l l í t á s a Zikkurat Galéria, 2009. VI. 3–IX. 30.

Egy kiállítás mindenkor számvetés és

szobrászat nagyjainak megismerésével. Többféle hatás is: a

cezúra az alkotói pályán. Fokozottan

nemzedékét felszabadító, az évtized közepén Bukarestben is

áll ez itt most, ebben a különböző irányú és

kiállító Henry Moore organikus expresszionizmusa, a román

felületű fehér síkokkal meghatározott, Mezei

népművészetből erőteljesen táplálkozó, Párizsban kiteljese-

Árpád elméletét idéző, barlangszerű térlánco-

dett Constantin Brâncuşi ősi kultúrákra alapozó purizmusa,

latban, Jecza Péter aranylón ragyogó bronz és

de megérintette Arp, Zadkine, Pevsner és Hepworth, sőt a

sötétbarna, lélegző fa munkáinak együttesére.

pop art és a kinetikus szobrászat is. Ehhez Temesvár hagyo-

Hosszú utat bejárva érkezett ide a Sepsiszentgyörgyről indult, Kolozsvárott végzett és Temesvárott élt-kiteljesedett, ez év tavaszán elhunyt alkotó mintegy ötvendarabos válogatásával. Munkássága kezdetén erőteljes realista formákkal fogalmazott és

Jecza Péter: Párban, 2006 cseresznyefa, 117x23x19 cm

mányos nyitottsága, többnemzetiségű kultúrája, külföldi kapcsolatai, beinduló felsőoktatási programjai egyaránt nagyban hozzájárultak. Sokat segített kinyílásában római ösztöndíja, ahol különböző korok egymásra épülését, súlyos örökségét ismerhette meg, s ahol a modernek közül különösen Pio Manzu bronz műalkotásai voltak rá nagy hatással.

fával dolgozott; markáns portrék, teljes alakos

Amíg pályája elején – anyagi és műszaki okokból egyaránt

figurák és néhány népi-ősi kultúrák nyomait

– fából és kőből készítette leginkább munkáit, az évtized

mutató kompozíció őrzi e korszakának ered-

végére rátalált meghatározó anyagára és technológiájára:

ményeit. Majd pedig a 60-as évek közepétől

az öntött bronzra (Meditáció 1 és 2). Ebből készültek ez után

– az egy időre oldottabb kulturális légkörben

legismertebb alkotásai. Egyben e nemes matéria, amely

– új, meghatározó impulzusok érték a modern

mindvégig nehezen volt beszerezhető és nehéz volt megfelelő öntőhelyeket találni hozzá Románia-szerte, maga is hozzájárult ahhoz, hogy sikeres épületszobrászi és köztéri művek hosszú sora mellett, a 70-es, 80-as évek fordulóján megalkossa a kortárs erdélyi kisplasztika egyik legjobbjának tartott sorozatát, a minimal arthoz közelítő Monádokat. Jecza a modern szobrászat és a térmértan egyik alapformáját, a kockát választotta ki a „tökéletes egység szobrai”-nak foglalatául, hogy – Banner Zoltán fogalmazásával élve – „bennük mindenfajta ellentétesség, véglet, polaritás – a férfi és a nő, a közel és a messzi, a mozgás és a nyugalom, öröm és bánat, kezdet és vég, pozitív és negatív – titokzatos kohézióban oldódjék egyetlen (de örökké más-más bemetszéssel, cizellálással, felületi játékkal megkülönböztetett) plasztikai jellé.” Jecza munkái ugyanakkor sosem pusztán elemi formák változatai, még csak nem is nonfiguratívok a fogalom tiszta értelmében, hanem – egyetértve a régi barát és a több monográfiáját jegyző Szekernyés Jánossal – az emberi élet alapvető élményei által inspirált, végletesen letisztított, erősen szublimált formák; szívszorítóan tiszta rácsodálkozások az élet alapvető elvont-konkrét kérdéseire, az életet jelentő ellentétek dinamikus egységének plasztikai szépségére. Munkásságát mindazonáltal mindvégig a kétszólamúság jellemzi: a realista-ábrázoló és az elvont-nonfigurális kompozícióké. Gazdag választékát alkotta meg a privát, államiközületi és egyházi megrendelésekre készített, ábrázoló jellegű, különféle anyagú plasztikáknak. Jelentős egyházi megbízásaiból, a vízzel elárasztott Orsova újraépített temp-

2009. augusztus

lomáról, amelynek építészeti alakításába is jelentősen bele44


szólt, fotókon kaphatunk ízelítőt a kiállításon.

2009. 07. 31. 14:58:44

E mostani válogatás legjobb nonfiguratív műve-

Körkép

iből készült, így csak egy lehetséges merítés a mennyiségileg is hatalmas életműből. Nemcsak a hely mérete kívánta ezt, hanem a mondanivaló tisztasága. E munkák többségükben nem konkrét megbízásokból születtek, hanem önként vállalt próbatételek, még inkább szabad szárnyalások, miként az általa csodált, számos alkalommal megfogalmazott repülés témája. Éppen ezért egységesebbek is az életmű egészénél. Legnagyobb részük bronzból készült, öntéssel, másik része – a nagyobb méretűek – a pályája elején, majd élete utolsó éveiben újrahasznált különféle faféleségekből. (Különös és elgondolkodtató, hogy a munkásságának nagy részét meghatározó bronz mellett a súlyos beteg, rövidesen búcsúzni kényszerülő Mester visszanyúlt indulása szerves anyagához, a szigorú formákba rendezett, bár mindig felbontott-életre keltett fém után az organikus formákhoz. A két anyagféleség: a ragyogó bronz és a sokszínű barna párhuzamos szerepeltetése, egymásnak feleltetése és feszültsége önálló élmény és érték e kiállításon.) Az elemi formák: a bronz kockák és – később – gömbök metamorfózisait, elementáris harcát, önmagukkal és egymással folytatott drámai küzdelmét, így a dantei Univerzum és a létezés nagy pillanatainak: születésnek, ölelésnek, magánynak, a teremtő női szépségnek, a létezésJecza Péter: Olvasmány, 2005

küzdelem egyensúlyrendjének érzéki, fémesen

bronz, 27x11x11 cm

csengő és ragyogó megidézését (Kapu, 1982; Törött tükör, 1986; Csók: Hommage a Brâncuşi, 1987; Kettős portré, 2005; Nagy fúzió 2, 2007) együtt látjuk a hallgatag, kiemelő fénybe állított, őserejű, alig megmunkált, mégis egyvilágúvá alakított fatömbökkel. Ezek a gordonka hangján szólnak a Természet kegyetlen-szép rendjének megértéséről és az általuk kiteljesíthető programról a michelangelói program szerint: meglátni és (csak) kibontani a mulandó anyagból a benne rejtőző erőket és a mindig változó szépséget a visszafogottság erejével (Kinyitás; Torzó; Támogatás, 2006). A kétszólamúság: a konkrét és az általános, a való és a metafora, a küzdelem és a harmónia kettőssége, az együttlétükből fakadó magasfeszültség mellett a formák egyre tisztábbá, tömörebbé válása a jellemzője az egész kiállításnak. Bízzunk benne, hogy Jecza Péter, akit a kortárs szobrászat meghatározó képviselőjeként, az erdélyi művészet repre-

Tőkegarantált betét – kiemelkedő, 1,5 évre akár 24 %-os kamattal (EBKM: 24,01 %)

HAZAI NÉGYES STRUKTURÁLT BETÉT

A VOLKSBANK HAZAI NÉGYES Strukturált Betét egy másfél éves futamidejű, forint (HUF) devizanemű betét, mely a Garantált kamatot is magában foglaló évi 16,01 %-os Kiemelt kamatot biztosíthat (EBKM évi 16,01 %).* | Futamidő: 1,5 év | Devizanem: HUF * Amennyiben a gyűjtést a Bank a Betétgyűjtési időszak alatt nem nyilvánítja eredménytelennek. A Hazai Négyes Betét évi 9,50 %-os kamatot (EBKM évi 9,50 %) biztosít a betételhelyezés időpontjától a Betétgyűjtési időszak fennmaradó részére. Ezen felül évi 0,01 %-os Garantált kamatot biztosít (EBKM évi 0,0066 %) a teljes Lekötési időszakra, illetve az Alaptermékek (4 db részvény) árfolyamalakulásának függvényében a Hirdetményben meghatározott feltételek szerint a Lekötési időszak egyes szakaszaira (összesen 3 Árfolyamﬁgyelési szakasz) az adott Árfolyamﬁgyelési időszakra járó Garantált kamatot is magában foglaló évi 16,01 %-os Kiemelt kamatot biztosíthat

Volksbank_hazai_negyes_hirdetes_177×81mm.indd 1


(EBKM évi 16,01 %). A Bank a gyűjtési időszak meghosszabbításának jogát a vonatkozó Hirdetményben foglaltak szerint fenntartja! A jelen konstrukcióban elhelyezhető minimális betétösszeg betétesenként: 100.000,- HUF, azaz egyszázezer forint! Meghirdetett betétgyűjtési időszak: 2009. július 15 – 2009. augusztus 18. A Bank a meghirdetett betétgyűjtési időszakon belül a betétgyűjtési időszak utolsó napján a Bank hivatalos nyitvatartási rendjének végéig fogad el betétlekötési megbízásokat a jelen Hirdetmény szerinti termék vonatkozásában. Jelen hirdetésben foglaltak nem minősülnek ajánlatnak, a Bankra nézve nem kötelezőek, a részletekért olvassa el a Bank vonatkozó Hirdetményét! A Magyarországi Volksbank Zrt. 2009-ben Business Superbrand díjat kapott.

Volksbank-Line: 06-40-41-42-43

2009. augusztus

www.volksbank.hu

zentáns alakjaként búcsúztattak Románia-szerte, ez után elfoglalja méltó helyét a hazai kultúrában is.

45

7/16/2009 9:08:38 AM

2009. 07. 31. 14:58:52

B UDAPEST Aquincumi Múzeum (III. Szentendrei út 135.) „Van új a föld alatt…” IV. 15–X. 31. Az aquincumi régészet regénye VI. 11–X. 31. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Solti Gizella textilművész kiállítása VII. 2–VIII. 9. Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.) Pácser Attila: Lux, Lucis VII. 9–VIII. 23. Ericsson Galéria (III. Laborc u. 1.) Csurka Eszter kiállítása VII. 21–IX. 11. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) A Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása VI. 27–VIII. 30. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Szépfalvi Ágnes: Préda VI. 18–IX. 10. Paizs Goebel Jenő gyűjt. kiáll. VII. 22–IX. 23.

Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) Kerekes Gábor kiállítása VII. 6–VIII. 30. Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) A Szentföld öröksége VI. 19–IX. 6. Az évszak műtárgya: Orpheus öröksége VI. 9–VIII. 30. Pán Márta szobrászművész kiállítása VII. 7–IX. 20. Turner és Itália VII. 15–X. 25.

(Templom u. 19.)

Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) Konstruktív konkrét strukturális kerestetik 2 V. 20–IX. 13.

Kész Acélszimpózium kiállítása VII. 3–VIII. 22. Csernus Tibor festőm. emlékkiállítása VII. 15–IX. 25. Levendel Gyűjtemény VII. 15–IX. 25. Gyarmathy Tihamér és Pauer Gyula VII. 16–IX. 25. Szegedi Művésztelep kiállítása VIII. 1–VIII. 20.

Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Átlövés VII. 22–IX. 12. Volksbank Rt. Galériái •Budaörsi Galéria (Budaörs, Szabadság út 86.) Budaörsi Passió VI. 3–XI. 25.

•Ráday utcai Galéria (IX. Ráday u. 42-44.) Hamilton Aulich Art Galéria (V. Aulich u. 5.) Bornemissza Rozália és Pataki Tibor képzőműEszik Alajos grafikusművész kiállítása VII. 13–VIII. 19. vészek kiállítása V. 28–IX. 28. Home Galéria (II. Üdülő út 23.) •Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a.) Fotó – Portrék VII. 28–VIII. 30. Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata, Udvardy Emese: „Mosolygó Mona Lisa IV.” V. 26–IX. 1. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) B ALATONALMÁDI Kaukázusi szövött szőnyegek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből V. 15–XII. 31. Padlás Galéria (Széchenyi sétány 1.) Magyar organikus építészet VI. 20–IX. 13. Kor-Kép – régi és új tendenciák a kortárs magyar szobrászművészetben VII. 16–VIII. 21. Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) –B Csarnok ZöldPont – élhető város a Millenárison V. 15–XII. 30. –Pixel Galéria EIKE: Collection V. 21–VIII. 20. Kassák Lajos Emlékm. – Zichy-kastély (III. Fő tér 1.) Paizs Péter legújabb munkái: Illumination 3D VI. 20–IX. 27. K.A.S. Galéria (V. Váci u.36) Loredana Rancatore kiállítása VII. 22–VIII. 10. Korordi János kiállítása VIII. 13–VIII. 31. KogArt (VI. Andrássy út 112.) Friss 2009 VIII. 7–IX. 20. K.Petrys Ház (VIII. Horánszky u. 13. II/19.) Csáky Donát Márk: Leshegy V. 20–IX. 11. Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1) Robert Capa kiállítása VII. 3–X. 11. Válságjelek VII. 17–IX. 20. Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) (VI. Nagymező u. 20.)

Űrlenyomat – Égi objektumok és jelenségek – Nézz az ég felé! VI. 25–IX. 13. Magyar Műhely Galéria (VII. Akácfa u. 20.) Gil Gelpi: Metamor VII. 15–VIII. 14.

S OPRON Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház

D EBRECEN MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Kis magyar pornográfia VII. 30–X. 25. Messiások VIII. 13–XII. 31.

D UNAÚJVÁROS Kortárs Művészeti Intézet (Vasmű út 12.) Roho és Végh Abigél kiállítása VIII. 7–IX. 4. Éjszakai átszálló 2009 VIII. 26–VIII. 30.

G YŐR Városi Művészeti Múzeum Képtára

Ezüst György és Ezüst Gy. Zoltán kiáll. VII. 10–IX. 5.

S ZEGED Regionális Összművészeti Központ (Tisza Lajos krt. 56.)

Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1-3.) Humor által élesen – Karikatúra, szatirikus rajz, animáció V. 15–VIII. 30. Volksbank Rt. Galéria (Klauzál tér 1-3.) Zajácz Tamás bőrművész kiállítása V. 7–IX. 16.

S ZENTENDRE MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Re: InSitu – kortárs kanadai magyar művészek kiállítása VII. 2–VIII. 23. Ferenczy Múzeum (Fő tér 6.) Lombard Reneszánsz – A bergamói Accademia Carrara festményei II. 27–VIII. 30. Kísérő kiállítás: Dialógus – Lucien Hervé (1910–2007) fotói II. 26–VIII. 30.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Eperjesi Ágnes: Rövid ima V. 9–IX. 20. Palkó Tibor: Másolatok – Pöttyös háttér VI. 5–IX. 13.

S ZOLNOK Szolnoki Galéria (Templom út 2.) Dürer és kortársai V. 15–VIII. 23.

S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) 3. Textil Triennále VI. 26–IX. 13.

•Esterházy palota (Király u. 17.) TAPOLCA – D ISZEL Szobrászrajzok a Radnai-gyűjteményből VII. 3–VIII. 23. Első Magyar Látványtár Kiállítóháza (Derkovits Gyula u. 7.) •Napóleon-ház (Király u. 4.) Elekes Károly: Tunning VII. 4–VIII. 30. Klimó Károly gyűjteményes tárlat V. 14–VIII. 23.

K APOSVÁR

VESZPRÉM

Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Anna Margit emlékkiállítás V. 21–VIII. 30.

Művészetek Háza – Csikász Galéria (Vár u. 17.) „Szépség és Kvalitás” című kiállítás VI. 5–VIII. 30.

Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.) Festők Nagybányáról V. 26–IX. 13.

Modern Képtár – Vass Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Sean Scully: Érzelmek és Struktúrák VII. 25–X. 25.

KECSKEMÉT Volksbank Rt. Galéria (Petőfi Sándor u. 1.) Miklós Árpád animációs filmrendező és képzőművész kiállítása VI. 27–IX. 27.

KESZTHELY

Magyar Nemzeti Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Modern magyar litográfia 1890–1945 IV. 7–XII. 31. Balatoni Múzeum (Múzeum u. 2.) Borsos József (1821-1883) festő és fotogr. VI. 18–X. 25. Balatoni fény – 7. Pelso Országos Kerámia és Gobelin Biennále V. 9–VIII. 30. Magyar Nemzeti Múz. (VIII. Múzeum krt. 14-16) A Nap fiai egykor és ma – Az inkák tündöklése Megmentett Műkincsek 2009 VI. 27–IX. 13. és bukása VII. 27–VIII. 30. P ÁSZTÓ Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Jakatics-Szabó Veronika: Unterurban VI. 12–IX. 11. Pásztói Múzeum (Múzeum tér 5.)

Dubniczay Palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Herendi Porcelánmanufaktúra kiáll. az ezer éves Veszprém keretében: Érték – Szépség – Elegancia VI. 12–VIII. 30. Pincegaléria (Vár u. 13.) Szilágyi Zoé „PIT” kiállítása VI. 5–VIII. 30.

Z ALAEGERSZEG Keresztury Dezső ÁMK–Kiállítóterem (Ady u. 14.) Vágó Pál: Huszárok és életképek – a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye VII. 16–VIII. 18. A USZTRIA

A DMONT A befejezetlen természet. A Prinzhorn-gyűjtemény Stift, XI. 8-ig

Molnár C. Pál Műterem – Múzeum (XI. Ménesi út 65.) Mendlik Lajos: „Képnapló” VII. 3–X. 10.

Jana Bialova grafikusművész kiáll. VII. 14–VIII. 21.

Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) Pillanatgépek VI. 20–VIII. 23.

Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Markus Lüpertz rajzai Albertina, IX. 13-ig Kavecsánszki Gyula festőművész kiállítása VIII. 7–VIII. 27. Thomas Ruff Kunsthalle, IX. 13-ig Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Georges Adéagbo MAK, IX. 13-ig Kari Piippo (Finno.) grafikusm. kiáll. VII. 31–VIII. 23. A művészet mint követség. Európa és Ázsia Nana Alioni festőművész és Atanas Kolev szob- 1500-1700 MAK, IX. 27-ig rászművész kiállítása VIII. 28–IX. 20. Cy Twombly Museum Moderner Kunst, X. 11-ig S ALGÓTARJÁN F.G. Waldmüller Unteres Belvedere, X. 11-ig Fifty-fifty. Dialógus az 50-es évekkel Wien Museum, X. 11-ig Nógrádi Történeti Múzeum (Múzeum tér 2.) Japán art brut KunstHaus, X. 18-ig 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat IV. 27–VIII. 29. A modern mint rom – kortárs archeológia Generali Foundation, IX. 20-ig

Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) (M)ilyenek a finnek? – Finnország magyar szemmel VI. 27–2010. XI. 28.

46

2009. augusztus

Platán Galéria (VI. Andrássy út 32.) Zorka Project – Átlagosak VI. 19–VIII. 14.


PÉCS

B ÉCS

2009. 07. 31. 14:59:25

A közönség halála Secession, VIII. 30-ig

B REGENZ Anthony Gormley Kunsthaus, X. 4-ig

G RAZ Robert Wilson Neue Galerie, IX. 6-ig Magyar képzőművészet 1970-90 Neue Galerie, IX. 6-ig Popzene és képzőművészet Kunsthaus, IX. 6-ig

I NNSBRUCK Képek, melyek hazudnak Zeughaus, VIII. 30-ig

L INZ Írás és kép: határterületek Lentos, VIII. 30-ig Vágy a természet után. Európai tájak Schlossmuseum, X. 16-ig

S ALZBURG Tony Cragg Museum der Moderne Mönchsberg, X. 4-ig Ivan Punyi Museum der Moderne Mönchsberg, X. 11-ig Fürdőjelenetek Residenzgalerie, XI. 1-ig B ELGIUM

H AARLEM Szublimált tájképek – a holland romantika De Hallen, VIII. 30-ig

M AASTRICHT Száműzötten a főutcán. Humor és anarchia az amerikai művészetben Bonnefanten Museum, VIII. 16-ig

Művészet és hidegháború 1945-89 Germanisches Dürertől Kieferig. Öt évszázad grafikái Kunsthal, VIII. 30-ig Nationalmuseum, IX. 6-ig L ENGYELORSZÁG

Ł ÓDZ A Laibach-Kunst ma Muzeum Sztuki, VIII. 23-ig

VARSÓ Krzysztof Wodiczko Zachęta, XI. 22-ig Szabadság és profit Zachęta, VIII. 30-ig N AGY -B RITANNIA

L IVERPOOL Újra felfedezett színek 1950-től máig Tate, IX. 13-ig

L ONDON

A lengyel kapcsolat Dulwich Picture Gallery, IX. 27-ig Richard Long: Menny és Pokol Tate Britain, IX. 6-ig Chris Burden Middelheim Museum, IX. 27-ig A futurizmus Tate Modern, IX. 20-ig B RÜSSZEL Per Kirkeby Tate Modern, IX. 13-ig Alfred Stevens Musé des Beaux-Arts, VIII. 23-ig Sétálva az agyamban. A művészi képzelet Bernar Venet-Jean Charlier BOZAR, VIII. 30-ig Hayward Gallery, IX. 16-ig Sophie Calle BOZAR, IX. 13-ig Szegény, öreg, fáradt. Az írás és a koncept art Semmi sem állandó La centrale electrique, IX. 27-ig ICA, VIII. 23-ig C SEHORSZÁG Jeff Koons: Popeye Serpentine Gallery, IX. 13-ig ČESKY K RUMLOV A harmadik dimenzió. Brit szobrászat Whitechapel Kortárs orosz videók Egon Schiele Art Centrum, X. 13-ig Art Gallery, IX. 20-ig A gyalázat díja British Museum, IX. 27-ig P RÁGA Radikális természet. Építészet a változó Földön Damien Hirst Rudolfinum, VIII. 30-ig Barbican, X. 18-ig Max Beckmann Museum Kampa, VIII. 22-ig

F INNORSZÁG

H ELSINKI Holland mesterek a Halwyl-gyűjteményből Synebrichoff Art Museum, VIII. 30-ig F RANCIAORSZÁG

B ORDEAUX Matisse-Marquet Galerie des Beaux-Arts, XI. 2-ig

L ILLE Keleti tükör Palais des Beaux-Arts, VIII. 30-ig

M ONTPELLIER Alfons Mucha Muése Fabre, IX. 20-ig

P ÁRIZS A fürdő és a tükör. Testápolás a középkorban Musée du Moyen-Âge, IX. 21-ig Daniel Buren Musée Picasso, IX. 1-ig Henri Cartier-Bresson Maison Européenne de la Photographie, VIII. 30-ig

PONT -AVEN Maurice Denis Bretagne-ban Musée, X. 5-ig

S AINT -É TIENNE Braco Dimitrijevic Muslée d’Art Moderne, VIII. 16-ig

S AINT -TROPEZ Georges Rouault Musée de l’Annonciade, X. 12-ig G ÖRÖGORSZÁG

ATHÉN Thomas Struth Museum of Cycladic Art, IX. 14-ig Kettőnk vére: Matthew Barney, Elizabeth Peyton Deste Foundation, IX. 30-ig Kiterjesztett ökológia National Museum of Contemporary Art, X. 4-ig 2. Athéni Biennále kül. helyszínek, X. 4-ig

N ÜRNBERG

R OTTERDAM

A NTWERPEN

A COBRA után Museum Kampa, IX. 13-ig Filip Černy videói City Art Gallery, VIII. 23-ig

Kiállítások M ÜNCHEN Thomas Schütte Haus der Kunst, IX. 6-ig Jean Dubuffet Hypo-Kunsthalle, VIII. 30-ig Meztelen víziók. Testképek a fotográfiában Pinakothek der Moderne, IX. 13-ig

N ÉMETORSZÁG

A UGSBURG A csend terei Glaspalast, XI. 1-ig

B ERLIN

S TUTTGAR T Film és fotó Staatsgalerie, XI. 2-ig

WÜRZBURG Lyonel Feininger – Paul Klee: művészbarátok a Bauhausból Museumin Kulturspeicher, IX. 16-ig O LASZORSZÁG

F IRENZE Robert Mapplethorpe Galleria dell’Accademia, IX. 27-ig Medici Ferdinánd és kora Museo delle Cappelle Medicee, XI. 1-ig Galilei és az Univerzum Palazzo Strozzi, VIII. 30-ig A 18. század firenzei művészete Uffizi, IX. 30-ig

M ILÁNÓ Monet tavirózsái Palazzo Reale, IX. 27-ig

R ÓMA Az isteni Vespasianus Colosseo, XII. 31-ig

TRIESZT Leonor Fini Museo Revolterra, IX. 27-ig

VELENCE 53. Biennále kül. helyszínek, XI. 10-ig Futurizmus és absztrakció Museo Correr, X. 4-ig A művészet sötét oldala Ca’Rezzonico, X. 5-ig POR TUGÁLIA

L ISSZABON Modern portugál művészet Museo do Chiado, X. 31-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Andrea Palladio Caixa Forum, IX. 6-ig Idő és anyag MACBA, VIII. 31-ig Ilyen a háború. Robert Capa és Gerda Taro Museu Nacional d’Art de Catalunya, IX. 27-ig Kees van Dongen Museu Picasso, IX. 20-ig

John Heartfield Berlinische Galerie, VIII. 31-ig Klaus Staeck Berlinische Galerie, VIII. 31-ig Henri van de Velde: szecesszió és Bauhaus Bröhan-Museum, IX. 20-ig 1989: egy rendszerváltás képei Deutsches M ADRID Historisches Museum, VIII. 30-ig Romantikus gépek. Kortárs kinetikus művészet Az elfelejtett Rodin és a francia szobrászat 1905–14 Fundación Mapfre, X. 14-ig Georg-Kolbe-Museum, IX. 5-ig Le Corbusier Martin-Gropius-Bau, X. 5-ig Matisse 1917–42 Museo Thyssen-Bornemisza, IX. 20-ig Képálmok. A Pietzsch-gyűjtemény Neue S VÁJC Nationalgalerie, XI. 22-ig

B ONN Modigliani Bundeskunsthalle, VIII. 30-ig

D ÜSSELDOR F Új német dizájn museum kunst palast, VIII. 23-ig Johannes Brus museum kunst palast, VIII. 30-ig

F RANKFUR T Művészet mint kézművesség Schirn, VIII. 30-ig Munch grafikái Städel, X. 18-ig

H AMBURG

B ÁZEL

Van Gogh tájképei Kunstmuseum, IX. 27-ig Giacometti Fondation Beyeler, X. 11-ig Páncélok és nagyestélyik Museum Jean Tinguely, VIII. 30-ig A gesztusok kicsiny színháza Museum für Gegenwartskunst, VIII. 16-ig

B ERN Álom és valóság. Kortárs közel-keleti művészet Zentrum Paul Klee, VIII. 16-ig

L UZERN

Edward Hopper és kora Bucerius Kunst Forum, VIII. 30-ig Hans Erni retrospektív Kunstmuseum, X. 4-ig Hans Arp Deichtorhallen, IX. 27-ig WINTER THUR Nizsinszkij és az absztrakció Kunsthalle, VIII. 16-ig Csendélet és enteriőr Villa Flora, IX. 20-ig

K ARLSRUHE Youser ZKM, VIII. 30-ig A német videó története ZKM, VIII. 30-X.22.

Z ÜRICH Robotok Museum für Gestaltung, X. 4-ig Katharina Fritzsch Kunsthaus, VIII. 30-ig

A RNHEM Rebellisek. Művészet és feminizmus Museum voor Moderne Kunst, VIII. 23-ig


L IPCSE Tübke retrospektív Museum der Bildenden Künste, IX. 13-ig

2009. augusztus

KÖLN S ZLOVÁKIA Az ember elhagyja a földet Kolumba, VIII. 31-ig POZSONY Az ezoterikus buddhizmus művészete Museum für Robert Combas Dunacsúny-Danubiana, VIII. 30-ig Ostasiatische Kunst, IX. 27-ig S ELMECBÁNYA H OLLANDIA Marcel Proust – levelezésének tükrében Museum Faszobrászati biennálé SMM Jozef Kollár Galéria, IX. 1-ig für Angewandte Kunst, IX. 6-ig A MSZTERDAM Az orosz cári udvar a 19. században Hermitage, X. 1-ig Erik van Lieshout Museum Ludwig, VIII. 23-ig Dürer: Apokalipszis Wallraf-Richartz-Museum, IX. 13-ig Avantgárd 1920-60 Van Gogh Museum, VIII. 23-ig 47

2009. 07. 31. 14:59:25

Impresszum Főszerkesztő: Szerkesztők:

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA P ATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ

e-mail: [email protected] [email protected] A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Fotó: Lapmenedzser:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

e-mail: [email protected] Szerk. titkár:

O LLÁRI B ARBARA

e-mail: [email protected] Tudósító:

U HL G ABRIELLA (Baltikum) FORGÁCS É VA (Los Angeles)

Következő számunk tartalmából: Diploma 2009

V ÁRALJAI A NNA T IHANYI L AJOS MKE – képgrafika szak P AKSI E NDRE L EHEL MKE – tervezőgrafika szak D EBRECENI B OGLÁRKA MKE – intermédia szak FENYVESI Á RON MOME – fotó szak B ÖRÖCZFY V IRÁG PTE – S TENCZER S ÁRA ; K OVÁCS O RSOLYA MKE – festő szak

MKE – szobrász szak

M ULADI B RIGITTA : ESSL-díjasok kiállítása TOLNAY I MRE : Érzelmek és struktúrák. Sean Scully Veszprémben

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. Szerkesztőség: Telefon/fax:

P. S ZABÓ E RNŐ : Akzent Ungarn. Magyar művészek Grazban

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. +36 1 341 +36 1 479

5598, +36 1 479 0232 0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

H UDRA K LÁRA : A szentendrei kanadai-magyar kiállítás

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Számunk szerzői:

C SIZMADIA A LEXA : művészettörténész, kurátor. H EMRIK L ÁSZLÓ : műkritikus, a LUMÚ munkatársa. H UDRA K LÁRA : művészettörténész, az OKM munkatársa. F. m.: Gerber (2004).

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai

M ÉSZÁROS F LÓRA : művészettörténész hallgató.

Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca

P AKSI E NDRE L EHEL : művészettörténész, PhD-hallgató.

16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 1199110202102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egy példány ára: 635 Ft. Előfizetési díj egy évre: 7400 Ft. Előfizetési díj fél évre: 3700 Ft. Batthyány KulturPress Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. telefon/fax: +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

S TURCZ J ÁNOS : művészettörténész, PhD, egyetemi docens, a MKE Művészettörténet Tanszékének vezetője F. m.: Janus félúton (1999); A techné vállalása. 48. Velencei Biennálé Magyar Pavilon (1999); Generációk, stratégiák, műtípusok. Női művészek, természethez kötődő női identitásszimbólumok a magyar képzőművészet új médiumaiban 1970-2000 (2000).

V ÁRALJAI A NNA : művészettörténész hallgató. W AGNER I STVÁN : művészettörténész, újságíró.

Nyomdai munka: BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Fekete Attila A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat

nka

Nemzeti Kulturális Alap

gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © a szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2009. 07. 31. 14:59:26

SEAN SCULLY ÉRZELMEK ÉS STRUKTÚRÁK

Recommend Documents