Róka, a hasznos dúvad
Mészáros Orsolya vadgazda mérnöki szak, I.évfolyam Bevezetés a szakmai feladatok készítéséhez
Tartalom Bevezetés és célok ismertetése
3
Módszer és felhasznált anyagok
3
Eredmények
4
A róka állományhelyzete, helye az ökológiában
4
Vizsgálati módszerek
4
Táplálkozása
5
Összefoglalás
8
Felhasznált irodalom
9
2
Bevezetés és célok ismertetése Amikor az egyéni feladat témáját kellett választani, azonnal tudtam, hogy valami rókával kapcsolatos témát akarok választani, ugyanis kiskorom óta érdekel ez az állatfaj. Azért választottam a táplálkozást, mert sok félreértéssel találkoztam ezzel kapcsolatban. Az olvasmányaim alapján az emberek többsége, főleg vadászati berkekben úgy tekint a rókákra, mint tűzzel-vassal irtandó dúvadra. Saját tapasztalatom alapján az átlagemberek nem is igazán tudják, mivel is él a róka. Azt hiszik, állandóan nyulat és fácánt eszik, és meglepődnek, ha megemlítem, hogy bizony zöldségeket és gyümölcsöt is fogyaszt, nem elhanyagolható mennyiségben. Esetleg valami dereng nekik az egerekkel kapcsolatban. Egy másik, még inkább elterjedt tévhit az, hogy a róka, ha teheti, leginkább a háztáji baromfikra jár rá, semmi másra. Magam is láttam már róka nyomokat a falum utcáin, sőt, a falu és mezőgazdasági terület határán nemegyszer találkoztam is vele, mégsem valószínű, hogy ez a helyzet, ugyanis a lakosoktól még sosem hallottam ilyen támadásról, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem is volt. Úgy vettem észre, hogy külföldi minta alapján hazánkban is egyre jobban érdeklődnek a róka, mint háziállat iránt, így minden bizonnyal megnő majd az érdeklődés a laikusok körében is a faj biológiájával kapcsolatban.
Módszer és felhasznált anyagok Nem könnyű magyar nyelvű anyagot találni a vörös rókával kapcsolatban. Legjobb tudomásom szerint egyetlen teljes mértékben rókáról szóló könyv íródott magyarul, és a benne található információk is meglehetősen régiek. Számomra úgy tűnt, hogy nálunk kevésbé van igény ennek a ragadozónak a megismerésére. Újságcikkekből már többet találtam, de ezek nehezen hozzáférhetők. Így hát elmentem a Szent István Egyetem közös könyvtárába, és tankönyvekből igyekeztem megkeresni a szükséges adatokat, de nem jártam sikerrel. Mindegyikben majdnem ugyanaz a rövid, egy-fél oldalas szöveg fogadott. Ezért aztán Vadvilág Megőrzési Intézet könyvtárában kértem ki szakdolgozatokat, és a forrásokat kíséreltem megkeresni. De ezek vagy elavultak, vagy más okból nem voltak hozzáférhetőek. Szerencsére magam is igen tekintélyes könyvtárral rendelkezem, sok könyvet beszereztem, amiben láttam, hogy említésre került ez a faj. Ezeket egészítettem ki az interneten talált szakújságokból származó cikkekkel.
3
Eredmények A róka állományhelyzete, helye az ökológiában A vörös róka, tudományos nevén Vulpes vulpes, a világon legelterjedtebb kutyaféle ragadozó.
Megtalálható mind az északi, mind a déli féltekén. A 19. században angol
telepesek még Ausztráliába is behurcoltak, ahol eredetileg nem fordult elő (Čeman, 2004). Magyarország egész területén is elterjedt. Megtelepedésének csak olyan tényezők szabnak határt, amelyek meggátolják a kotorékkészítésben, mint például a magas talajvízállás és
az
árvíz-veszélyeztetettség.
A
hazai
nagyragadozók
alacsony
száma
miatt
csúcsragadozónak számít. Természetes ellensége nincs, egyedüli vetélytársa az újra megjelenő aranysakál, amely a táplálékért folytatott versengésben úgy tűnik nyerésre áll (Heltai és munkatársai, 2007). Az ország rókaállománya duplájára nőtt, ami nem csupán a veszettség elleni immunizációnak tudható be, hanem a rossz gyérítési technikának is. Ennek következtében veszélyeztetettebbekké vállnak az apróvadas területek populációi, valamint a nemzeti parkok védett fajai is (Heltai, 2002). Általánosan elterjedt nézet, hogy a róka „káros”, mivel a vadászok számára „hasznos” apróvadat fogyasztja. Ez azonban nem szögezhető le ilyen egyszerűen, ugyanis nem csak a róka populáció hat a zsákmányállat mennyiségére, hanem az is visszahat rá (Heltay, 1989). Minden ragadozónak, így a rókának is fontos szerepe van a zsákmányállatok állományának szabályozásában. Ezek közül az egyik legfontosabb a szelekció, mely által csökkenti a préda létszámát, ezzel elejét véve a túlszaporodásnak. Egy populációnak nem jó, ha a terület eltartó képessége fölé emelkedik a létszáma, ezzel ugyanis csökken az elérhető források mennyisége. Ám mivel gazdasági kárt okoz a vadgazdálkodóknak, állattartóknak, állományukkal gazdálkodni kell. Ehhez elengedhetetlen meghatározni a gazdálkodás szempontjából még elviselhető létszámát, megfigyelni, mikor legsérülékenyebbek a zsákmányfajok, vagyis mikor okozzák a rókák a legtöbb kárt, valamint megismerni táplálkozási igényeit (Csányi, 2007).
Vizsgálati módszerek A róka táplálék összetételének vizsgálatára több módszer is létezik: összegyűjthetik az ürülékét, megvizsgálhatják az elejtett példányok gyomortartalmát, illetve a kiásott kotorékban található maradványokat is analizálhatják. Mindegyik módszernek megvan a maga hibafaktora, így például a gyomortartalom és ürülék vizsgálatánál nem tudjuk 4
megmondani, hogy az adott állatot maga a ragadozó ejtette-e el, vagy mint dögöt találta és fogyasztotta el, valamint hogy a különböző anyagok eltérő bomlási sebessége miatt azt hihetjük, hogy a lassabban lebomló táplálékból többet, a gyorsabban emésztődőből kevesebbet fogyasztott (Heltay, 1989). A terepen található elhullott állatokról is meg lehet állapítani, hogy róka ejtette-e el: mivel a nagyragadozókhoz képest gyengék a fogai és állkapcsa, a megölt zsákmány bőrén sok kis lyuk található, nem pedig nagy sebek vagy harapásnyomok. Tépőfogai közti távolság 20-25 mm. Jellemző a rókára, hogy a felesleget elraktározza, ezért gyakran előfordul, hogy előbb a préda fejét rágja el is viszi el, vagy a zsigereket ássa el. Ha tojást zsákmányol, kiharapja azt, összetöri a héjat és felnyalja a tartalmát (Bang, 2006).
Táplálkozása A róka omnivor, azaz mindenevő ragadozó: táplálékválasztéka széles skálájú, és idényenként változó. A legnagyobb testméretű préda, amit elejt, általában a nyúl. Táplálékában azonban gyakran találják a kutatók nagytestű állatok maradványait, ezek azonban nagy valószínűséggel dögből származnak. Opportunista ragadozó is, amely minden elérhető táplálékot megkóstol, azonban vannak bizonyos állat- és növényfajok, amiket biztos táplálékforrásnak tekint: zömmel rágcsálók, nyulak, rovarok, nyáron és ősszel gyümölcsök szerepelnek az étlapján. Táplálékválasztásában meghatározó, hogy az adott forrás mekkora mennyiségben fordul elő, valamint milyen könnyű hozzájutni. (Henry, 1996). A fajon végzett külföldi és magyarországi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a róka legfontosabb táplálékai a különböző kisrágcsálók, azon belül is a pocok fajok. Borkowski (1994) a Tátra lengyelországi részében végzett vizsgálataiban megfigyelte, hogy a róka táplálékának 54%-át kisrágcsálók teszik ki, főleg mezei- és havasi pockok. A nagyobb emlősök közül főleg mormotát és zergét fogyasztottak. Ez utóbbi azonban nagy valószínűséggel nagyragadozók, például farkas vagy hiúz zsákmányának maradványaiból származott. Borkowski szerint a róka azért is fordul elő a Tátrában leginkább 1600-1800 méteres magasságban, mert ott találhatók a Tátrai Nemzeti Park bozótos-legelős területei, amelyeknek gyakori lakói az előbb említett pocokfajok. Lukasz és munkatársai (2008) hasonlót mutattak ki szintén Lengyelországban, 2006 és 2008 közt végzett munkájukban. Fő zsákmánya a farmok közelében élő rókáknak szintén a mezei pocok volt, 44,6%. Az előző vizsgálattal szemben azonban nem a nagytestű emlősökből, hanem inkább rovarokból és növényekből fogyasztottak többet a rágcsálók mellett.
5
Lanszki (2003) által összefoglalt hazai kutatásokban szintén kimutatható, hogy a kisrágcsálók évi átlagos fogyasztása 50% körül alakul. Több élőhelyen folytak a vizsgálatok: alföldön, mezőgazdasági és mocsaras területeken, erdőségekben. Az eredmény minden tájon hasonló volt. Heltai és munkatársai (2007) megfigyelése szerint előnyben részesíti a pocokfajokat az egerekkel szemben, azok könnyebb megfoghatósága és lassúbb mozgása miatt. A róka tökéletesen alkalmazkodott a kisrágcsálók vadászatához mind testfelépítésével, mind életmódjával. Vadászatának kulcsa, hogy csendesen közelítse meg zsákmányát, anélkül, hogy az meghallaná vagy meglátná. Ezért alakult ki a magányos életmódja. Ha falkában vadászna, mint például a farkas, nem lenne képes sikeresen és megfelelő mennyiségben elejteni pockokat. Ennek köszönhető a csekély mértékű ivari dimorfizmus is, valamint hogy hajnalban és alkonyatkor aktív, akárcsak a prédaállat. (Henry, 1996). Az előbb említett három tanulmány pocokfogyasztásra vonatkozó információi összefoglalva megtalálhatók az 1. táblázatban.
Kutató
Év
Helyszín
Pocok aránya
Faj
a táplálékban Borkowski
1994
Lengyelország, Tátra
54%
mezei pocok, havasi pocok
Lanszky
2003
Magyarország,
50%
mezei pocok
44,6%
mezei pocok
különböző tájegységek Lukasz és mtsai
2006-2008
Lengyelország,farmok környéke
1. táblázat: A róka pocokfogyasztásának aránya különböző területeken
A róka másik fontos táplálék forrását képezik a talált források: dögök, növények, ember által hagyott ételmaradékok. A városi rókapopulációk életében fontos szerepet játszik az emberi eredetű hulladék. A gyomortartalom-vizsgálatok szerint 61,7%-ot tettek ki az összes fogyasztott táplálékból. Ennek 48%-ka hús, 32,2%-ka zöldség, 28,9%-ka emészthetetlen szemét, 27%-ka feldolgozott termék, úgymint kenyér, sajt vagy tészta. A hús mellett legnagyobb arányban (38,4%) gyümölcsöt találtak a kutatók: almát, szilvát és cseresznyét (Contesse és munkatársai, 2004). 6
A róka táplálékában előkelő helyen szerepelnek a különböző gyümölcsök nemcsak a városokban, hanem a hegyvidékeken (Borkowski,1994) is. A növényfogyasztás mértéke a magyarországi vizsgálatok alapján nyártól őszig folyamatosan nő, 16%-ról akár 31%-ra is, ezzel párhuzamosan csökken a rágcsáló fogyasztása 50%-ról 32%-ra (Heltai és munkatársai, 2007). A téli és tavaszi időszakban megnő a dögfogyasztás mértéke is. Jelentős mennyiségben esznek vadászható madárfajokat az őszi-téli vadászszezonban. Ezek nagy valószínűséggel nem a róka által elejtett zsákmányok voltak, hanem vadászat során sebzett példányok (Heltai és munkatársai, 2007). A tavaszi időszakban találják a legtöbb elhullott patás állatot, amelyek a téli legyengülés vagy betegségek miatt, valamint szintén sebzés folytán pusztultak el. A csülkös vadak közül az év során a legtöbbet vaddisznóból fogyasztanak. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy a vaddisznó egész évben vadászható az erdei, mezőgazdasági és természetvédelmi károkozása miatt (Lanszky, 2003). A közhiedelemmel ellentétben a vadászható apróvadak (mezei/üregi nyúl, fácán) nem fordulnak elő túl nagy arányban a róka táplálékában, még jó hozamú apróvadas területeken sem. Mezei és üregi nyúl fogyasztás 0-11%, a fácánfogyasztás 2-7% volt. A vizsgálatok kimutatták, hogy nincs statisztikailag kimutatható összefüggés a róka apróvad fogyasztása és azok állományhelyzetének nagysága közt (Lanszky, 2003). Heltay (1989) szerint ezért a vadgazdálkodók nem remélhetik, hogy nagy jelentőségű növekedés fog bekövetkezni az apróvad állományában, ha kellőképpen gyérítik a rókapopulációt. Nem annyira a rókapopuláció határozza meg a zsákmányét, inkább az apróvad mennyiségének csökkenése illetve növekedése vonja maga után a ragadozó állományának növekedését/csökkenését, időbeli eltolódással. Henry (1996) megfigyelései szerint a róka nem nagyon sikeres a nyulak vadászatában. Lassan, lopakodva közelíti meg zsákmányát, közben próbál minél tovább észrevétlen maradni. Ha a nyúl észreveszi, természetesen menekülni kezd, a rókával a nyomában. Ha elég közel kerül a prédához, megpróbál belemarni. A nyúl jellegzetes menekülési technikát alkalmaz, amivel gyakran el tud menekülni a róka elől: hirtelen irányváltásokkal, cikkcakkozva fut. Madarakkal még kevésbé szerencsés: 83 próbálkozásból 2-szer volt sikeres a vadászat, alig több mint 2%. Ez főleg annak tudható be, hogy a madarak élénken figyelik a környezetüket, jó látásuknak köszönhetően hamar kiszúrják a ragadozókat (Henry, 1996).
7
Összefoglalás A róka táplálkozásával kapcsolatban sok félreértéssel lehet találkozni. A legtöbb vadász úgy tekint a rókákra, mint irtandó dúvadra, az átlagemberek pedig nem is igazán tudják, mivel is él a róka. Gyakori tévhitek, hogy csak nyulat, fácánt eszik, és előszeretettel fog baromfit. Nem könnyű magyar nyelvű anyagot találni a vörös rókával kapcsolatban. Számomra úgy tűnt, hogy nálunk kevésbé van igény ennek a ragadozónak a megismerésére. Főleg a róka állományhelyzete érdekli a hazai gazdálkodókat. Idegen nyelvű szakcikkekből sokkal nagyobb sikerrel válogathattam. A vörös róka a világon legelterjedtebb kutyaféle ragadozó, Magyarország egész területén is elterjedt. A hazai nagyragadozók alacsony száma miatt csúcsragadozónak számít. Mint minden ragadozónak, így a rókának is fontos szerepe van a zsákmányállatok állományának szabályozásában. A róka táplálék összetételének vizsgálatára több módszer is létezik: összegyűjthetik az ürülékét, megvizsgálhatják az elejtett példányok gyomortartalmát. A terepen található elhullott állatokról is meg lehet állapítani, hogy róka ejtette-e el: mivel kicsi az állkapcsa, a megölt zsákmány bőrén sok kis lyuk található, nem pedig nagy sebek. A róka omnivor, azaz mindenevő ragadozó: táplálékválasztéka széles skálájú, és idényenként változó. Opportunista ragadozó is, táplálékválasztásában meghatározó, hogy az adott forrás mekkora mennyiségben fordul elő, valamint milyen könnyű hozzájutni. A fajon végzett kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a róka legfontosabb táplálékai a különböző kisrágcsálók, azon belül is a pocok fajok. A kutatók megfigyelése szerint előnyben részesíti a pocokfajokat az egerekkel szemben, azok könnyebb megfoghatósága és lassúbb mozgása miatt. A róka tökéletesen alkalmazkodott a kisrágcsálók vadászatához mind testfelépítésével, mind életmódjával. A városi rókapopulációk életében fontos szerepet játszik az emberi eredetű hulladék. Táplálékában előkelő helyen szerepelnek a különböző gyümölcsök. A növényfogyasztás mértéke a magyarországi vizsgálatok alapján nyártól őszig folyamatosan nő, 16%-ról akár 31%-ra is. A téli-tavaszi időszakban megnő a dögfogyasztás mértéke is. Jelentős mennyiségben esznek vadászható madárfajokat az őszi-téli vadászszezonban. Ezek nagy valószínűséggel vadászat során sebzett példányok. A közhiedelemmel ellentétben a vadászható apróvadak nem 8
fordulnak elő nagy arányban a róka táplálékában, még jó hozamú apróvadas területeken sem. Mezei és üregi nyúl fogyasztás 0-11%, a fácánfogyasztás 2-7% volt. A róka nem túl sikeres a nyúlvadászatokon, madarakkal még kevésbé szerencsés: sikeres a vadászatok aránya alig több mint 2%. Ez főleg azok figyelmességének és gyors reakciójának köszönhető.
Felhasznált irodalom BANG P. (2006): Állatnyomok és –jelek- M-érték Kiadó Kft, Budapest BORKOWSKI J. (1994): Food composition of red fox in the Tatra National Park- Acta Theriologica 39: 209-214 CONTESSE P., HEGGLIN D., GLOOR S. , BONTADINA F. and DEPZALES P. (2004): The diet of urban foxes (Vulpes vulpes) and the availability of anthropogenic food int he city of Zurich, Switzerland- Mammalian Biology 69: 81-95 CSÁNYI S. (2007): Vadbiológia- Mezőgazda Kiadó, Budapest ČEMAN R. (2004): Élő természet- Állatvilág- Geobook Hungary kft HELTAI M. (2002): Emlősragadozók magyarországi helyzete és elterjedése- Doktori értekezés, SZIE, Gödöllő HELTAI M., LANSZKI J. és SZEMETHY L. (2007): Vörös róka. pp. 210-214 - In: Bihari Z., Csorba G. és
Heltai M. (szerk.). Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth
Kiadó, Budapest HELTAY I. (1989): A róka ökológiája és vadászata- Mezőgazdasági Kiadó, Budapest HENRY D.J. (1996): Red Fox the Catlike Canine- Smithsonian Institution Press, Washington, D.C. JANKOWIAK L., ANTCZAK M. and TRYJANOWSKI P. (2008): Habitat use, food and the importance of poultry in the diet of the red fox Vulpes vulpes in extensive farmland in Poland- World Applied Sciences Journal 4: 886-890 LANSZKI J. (2003): Ragadozó emlősök és táplálkozás-ökológiájuk- Oktatási segédanyag, KE-ÁTK, Kaposvár
9
