PTE IGYFK TEHETSÉGMŐHELY KÉPZÉSI PORTFOLIÓ KOMMUNIKÁCIÓS KÉPESSÉGFEJLESZTİ BLOKK KÉSZÍTETTE: DR. BORONKAI DÓRA EGYETEMI ADJUNKTUS

PTE IGYFK TEHETSÉGMŐHELY

KÉPZÉSI PORTFOLIÓ

KOMMUNIKÁCIÓS KÉPESSÉGFEJLESZTİ BLOKK

KÉSZÍTETTE:

DR. BORONKAI DÓRA EGYETEMI ADJUNKTUS 1


TARTALOM

1. MODUL •

A verbális kommunikációs képességek fejlesztése – tréning tematika

•

Segédanyagok

2.MODUL •

A nem verbális kommunikációs képességek fejlesztése, a metakommunikáció szerepe a kommunikációban – tréning tematika

•

Segédanyagok

•

Interaktív tudáspróba

3. MODUL •

A kérdezéstechnikai, az érveléstechnikai és a tárgyalástechnikai képességek fejlesztése – tréning tematika

•

Segédanyagok

•

Interaktív tudáspróba – összefoglalás

MELLÉKLETEK •

A csoportkohézió erısítése verbális képességeket fejlesztı feladatok segítségével. Anyanyelv-pedagógia. 2010. 3. évf. 4. sz.

•

Párbeszédes szövegek alkotása. In: Sándor Csilla (szerk.): Tanári Kincsestár. Magyar Nyelv. Raabe Kiadó, Bp. 2008.

•

A beszédmővek alkotáspedagógiája. In: A beszéd és az olvasás tantárgy-pedagógiája. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005.

•

A hétköznapi kommunikáció színterei. In: A pedagógiai kommunikáció fejlesztésének módszerei. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005.

•

A hatékony kommunikáció stratégiái. In: A pedagógiai kommunikáció fejlesztésének módszerei. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005. 2


•

Kommunikációelméleti fogalomtár

•

Retorikai fogalomtár

•

Kommunikációs és szituációs gyakorlatok

•

Retorikai és diskurzusgyakorlatok

3


1. MODUL

Téma: A verbális kommunikációs képességek fejlesztése •

Csoportidentitást és csoportkohéziót erısítı feladatok a verbális kommunikáció segítségével (Mozaik, Névadó, A mi házunk, Házirend).

•

Kreatív szövegalkotási gyakorlatok (Mese, Szinkronizálás, Sóhivatal, Te mit tennél az én helyemben?)

•

A szociális megismerés, az empátia, az önértékelési képesség és mások értékelésének fejlesztése a verbális kommunikáció segítségével (Parola, Ajándék, Díjak és oklevelek).

A foglalkozás formája: tréning kooperatív csoportmunkában, pármunkában az RJR modell alapján.

1. MODUL – 5X45 PERC A verbális kommunikációs képességek fejlesztése A gondolkodás és a kommunikáció-fejlesztés módszerei, a társas kapcsolatok fejlesztése, a csoportidentitás és a csoportkohézió erısítése, értékelés Az egység célja

Módszerek, munkaformák, lépések

Eszközök, segédanyag 1. sz. segédanyag

Csoportalkotás Versmozaik mozaikdarabok - Tréneri elıkészületek (a tréning elıtt): összeillesztéséo Kártyák elkészítése a csoportalakításhoz vel o 4x4 fıs csoportok, összetartozó verssorok alapján - Csoportfeladat: o Minden hallgató húz egy kártyát a trénertıl o A kártya alapján mindenki megkeresi a párját, majd azokat a további résztvevıket, akikkel összetartozó kártyákat húztak o Az összerakott kártyák alapján megalakult csoportok elfoglalnak egy asztalt A 2. sz. Névadó csoportidentitás - Csoportfeladat: névválasztás segédanyag o A csoport egy tagja kihúz egyet a kártyák közül. kialakítása. A résztvevık o A többi csoporttagnak barchobával kell kitalálnia, verbális és hogy mi van a képen. logikai o Ha sikerül, a képen látható fogalom alapján kell a képességeik csoporttagoknak közösen nevet választaniuk. fejlesztése, névválasztás. Kooperatív Flip-chart, Kooperatív szerepek

idı 10’

10’

10’ 4


szerepek kiosztása csoporton belül. A résztvevık megkapják a tréning során leginkább használandó kooperatív szerepüket A tréning tagjai elıször egyénileg, majd közösen megfogalmazzák, mi az, amit már hallottak vagy tudnak a verbális kommunikációról, mi az amit tudni szeretnének róla. Mindeközben csoportfejlesztés.

A résztvevık a vizuális és verbális képességeik fejlesztése, a csoport összetartozásának erısítése, konfliktuskezelés.

- Csoportfeladat: o Minden hallgató választ egy filctollat az asztalon lévı négyszínő készletbıl. o A tréner a tacepaó segítségével elmondja az egyes filcszínhez kapcsolódó kooperatív szerepet, és a szerep viselıitıl visszakérdezi az elmondottakat. o Tréneri elıadás foglalja össze a szerepek jelentıségét

Négy különbözı színő filc csoportonként

TTM módszer (lényege, hogy a csoport tagjai ismereteiket a már meglévıkhöz kapcsolják, illetve saját kérdések megfogalmazásával motiváltabbá válnak az ismeretek elsajátításában.) - Tréneri elıkészületek: o A tréner felhelyezi a TTM táblát mutató tacepaót. - Csoportfeladat: o Mindenki kap egy A/3-as lapot, amelyre elkészíti a saját TTM tábláját a saját filcével o Mindenki kitölti a TTM tábláját egyénileg úgy, hogy az elsı két rovatba ír 2-3 dolgot. A téma a retorika. o Szóforgóval csoporton belül közös ABLAK-ba győjtik úgy, hogy a TUDOM rovatba írtakat a jegyzı jegyzeteli a filcével a közös ABLAK-ba, míg a TUDNI SZERETNÉM rovatban szereplıket a nyomolvasó jegyzeteli a filcével. Mindkét esetben a bátorító irányítja a szóforgót, és az idıgazda ügyel, hogy a megadott idıkeretben maradjanak. o A győjtés után a csoport kiválasztja a négy legfontosabb tudást és a négy legfontosabb dolgot, amit tudni szeretnének. Ezeket bekarikázza filcével az idıgazda. o Tréneri összefoglaló - a közös TTM táblázat alapján (képzési célok és hallgatói elvárások összhangjának megteremtése) - A képzés végén visszatérünk a táblázathoz, és közösen értékeljük a csoport fejlıdését.

A/4-es lapok az egyéni jegyzetlaphoz

JÁTÉK: kenguru-zsiráf-elefánt A mi házunk - Csoportfeladat: o A csoport feladata, hogy közösen tervezzen egy házat, amelyben majd együtt fognak lakni. o Errıl készítsenek felülnézeti rajzot. o Tervezzék meg és rajzolják le a berendezést és az – esetleges –kertet is. o Utána a csoportok mutassák be a terveket, és meséljék el, hogy hogyan sikerült megegyezésre jutniuk, mennyire tudták/akarták mindnyájuk szempontjait, kívánságait figyelembe venni.

3. sz. segédanyag

20’

A/3-as lap résztvevınként A/3 lap az ablakokhoz Flip-chart

20’ csomagolópapír vastag és vékony filctollak

5


A résztvevık a Házirend kreatív - Csoportfeladat: szövegalkotási o A csoporttagok körben ülnek. A tréner arra kéri képességének ıket, hogy képzeljék el, hogy hosszabb-rövidebb fejlesztése, ideig, de együtt egy házban kell élniük a tapasztalat csoporttagoknak. szerzése az o A feladat, hogy megegyezzenek az együttélés együttmőködésszabályaiban, és megfogalmazzanak egy mindenki rıl, által elfogadott házirendet. konfliktuskezeo A házirendet poszter formájában ábrázolják. lés. o Ezután közös megbeszélés következik arról, hogy hogyan sikerült megegyezésre jutni, ki milyen kompromisszumokat hozott a közösség érdekében. Érdemes arra is kitérni, hogy milyen értékrendet tükröz a kész szabálygyőjtemény. o Idıkitöltı feladat. A résztvevık a Mese kreatív - Csoportfeladat: szövegalkotási o A csoportok tagjai körben ülnek. Az a feladatuk, képességének hogy közösen kitaláljanak egy mesét magukról. fejlesztése, o A csoportvezetı kivételével minden csoporttag húz tapasztalat két kártyát. szerzése az o A csoportvezetı elkezdi a mesét, a mese együttmőködéskiindulópontja a csoport neve legyen. rıl. o A mesét a csoporttagoknak kell folytatniuk. Akinek a labdát dobják, annak kell folytatnia úgy, hogy a mesébe bele kell szınie a kihúzott képen látható személyt, helyszínt vagy eszközt. o Mindenkinek mindig figyelnie kell, hiszen sosem tudhatja, hogy mikor kerül hozzá a labda. o Egy ember többször (max. kétszer) is megkaphatja a labdát. o Mindenki azt, és annyit mond, amit és amennyit akar, de természetesen a már elkezdett történetet kell folytatnia. SZÜNET A résztvevık Szinkronizálás nonverbális és - Csoportfeladat: verbális o A csoportok társcsoportot választanak maguknak. kommunikációs o Az egyik csoport tagjai megállapodnak egy képességének történetben, amelyet pantomimjátékkal el is kell együttes játszaniuk. fejlesztése, o A másik csoport feladata, hogy szóbuborékok tapasztalat fújásával szinkronizálja a látottakat. szerzése az o Minden szereplınek megvan a „hangja” a másik együttmőködéscsoportban. rıl. o Utána megbeszélik, megfelelı volt-e az összhang a két történet között. A figyelemSóhivatal

csomagolópapír filctollak

20’

20’ rongylabda 4. sz. segédanyag

20’

10’ 6


koncentráció erısítése a verbális képességek fejlesztésén keresztül.

A szociális megismerés és az empátia képességének fejlesztése.

- Csoportfeladat: o Csoportonként egy-egy tanuló lesz a hivatalnok, a többiek a panaszosok. o A panaszosoknak egyszerre kell beszélniük hétköznapi sérelmükrıl, a hivatalnokok csak figyelnek, de nem jegyzetelhetnek. o Utána mindenkinek le kell írnia, mi volt az egyes panaszosok sérelme. o Az nyer, aki minél többre emlékszik pontosan. Te mit tennél az én helyemben? - Csoportfeladat: o Minden csoportból egy játékos kimegy a terembıl. o A többiek megállapodnak egy-egy szituációban, amire a válaszolásnál majd mindenkinek gondolnia kell. o Az egyenként bejövı játékosok mindenkinek felteszik a kérdést, amelyre különbözı válaszokat kapnak. o Ezekbıl minél elıbb ki kell találniuk a megbeszélt szituációt (pl. leégett a házad, földrengés volt, lerobbant az autód egy elhagyott úton éjszaka, ellopták a tárcádat, beszorultatok a liftbe…)

15’

JÁTÉK: kı-papír-olló A szociális megismerés és az empátia képességének fejlesztése. A társak megismerésének, elfogadásának fejlesztése.

Parola - Csoportfeladat: o A csoporttagok körbe rajzolják a kezüket egy rajzlapon, majd kivágják a formát. Tesznek rá egy jelet, hogy tudják, melyik az övék és középre teszik. o Egy asztalkendıvel letakarják az egészet, megkeverik, és körben mindenki húz egyet. Ha valaki véletlenül a sajátját húzta, akkor visszateszi, és újra próbálkozik. o A kihúzott papírkézre mindnyájan írnak egy üzenetet. Aki elkészült, visszateszi azt a terítı alá. o Ha már az összes kéz visszakerült, mindenki kiválasztja a sajátját, és megpróbálja kitalálni, hogy ki üzent neki. o Sorban mindenki elmondja, hogy a kézre írt szöveg alapján milyennek gondolja az üzenıt, és elmondja azt is, hogy milyennek látta azt a kezet, amelybe ı helyezte el az üzenetét. Az elmondásokban nem szerepelhet szó szerint az üzenet. o A cél az, hogy a címzett és a feladó megtalálja egymást.

A/4-es papír tollak ollók terítı

20’

Reflektálás. A visszacsatolás fejlesztése.

A/4 mérető Ajándék - Csoportfeladat: papírlap o A feladat lényege, hogy mindenki valamilyen íróeszközök

20’

7


szimbolikus ajándékot vigyen haza. o Ezért mindenki valamennyi csoporttársának küldjön egy – egy papírlapon valami személyre szabott, csak neki szóló ajándékot, amirıl azt feltételezi, hogy a megajándékozott örülni fog neki. o A kiosztott papírlapokra mindenki felírja egy-egy csoporttársának szóló szimbolikus ajándékát és aláírja, összehajtja a papírt és a tetejére ráírja a címzett nevét. o Majd amikor mindenki készen van, mindenkinek a székére rakják a neki szóló ajándékokat. Összefoglalás

TTM TTM táblázat o Visszatérés a táblázathoz. táblázat o Annak megfigyelése, hogy a „Tudni szeretném” oszlop nyitott kérdései választ kaptak-e a tréning során.

Reflektálás. A visszacsatolás fejlesztése. Az értékelı és önértékelı lépesség fejlesztése.

Díjak és oklevelek - Elıkészületek: a díjazáshoz szükséges kategóriák és az oklevelek elkészítése. - Csoportfeladat: o A csoporttagoknak szavazatokat kell adniuk különbözı kategóriákban, név nélkül. o A kategóriákat érdemes a korábbi munkához igazítani, de ilyenek lehetnek: „A legpontosabb résztvevı”, „A legjobb kérdésfeltevı”, „A legjobb ötleteket adó” stb. o A szavazás után nyissuk fel a dobozt, számoljuk meg a szavazatokat és adjuk át az oklevelet a nyerteseknek.

Lezárt doboz, a tetején nyílással. Őrlapok. Toll. Oklevelek.

10’

20’

8


2. SZ. SEGÉDANYAG

9


3. SZÁMÚ SEGÉDANYAG Kooperatív szerepek

Nyomkövetı: Felolvassa a csoport részére kiadott anyagot fennhangon, gondosan, jól hangsúlyozva, hogy a csoport tagjai megértsék, és megjegyezzék a hallottakat. Ellenırzi, hogy a csoporttagok értik-e a feladatot, megtanulták-e, tudják-e a szükséges válaszokat. Jegyzı: Gondosan beírja a munkalapra a csoport által adott legjobb válaszokat és ellenırizteti a csoporttagokkal. Nem minden esetben ı ír, de ı a felelıs azért, hogy az írásbeli produktumok elkészüljenek. Eszközfelelıs: Beszerzi a csoport számára szükséges anyagokat, felszereléseket, eszközöket, nyomon követi azok útját a használat során, majd gondosan elraktározza. Bátorító: Figyelemmel kíséri, hogy a közös munkában részt vesz-e minden csoporttag. A kelletlen, szótlan tagokat munkára, részvételre ösztönzi. Szóvivı: Az ı felelıssége, hogy a prezentációhoz szükséges dolgok elkészüljenek, és hogy minden csoporttag felkészült legyen a prezentációra. Gyakran ı mutatja be, foglalja össze a csoport munkáját a nyilvánosság elıtt. Idıgazda: Figyeli, hogy a csoport munka közben jól gazdálkodjon az idıvel, figyelmezteti ıket, ha fogytán az idejük. İ a felelıs azért, hogy a produktumok idıben elkészüljenek.

10


2. MODUL

Téma: A nem verbális kommunikációs képességek fejlesztése, a metakommunikáció szerepe a kommunikációban •

A vokális eszközök és a gesztusnyelv használata (Molekulák, Amerikából jöttem, Halandzsa, Az egész világ így csinálja, Adj hozzá egy mozdulatot! Füllentıs, Tekintetváltás, Emóciók, Hotelportás, Karmester, Plecsnik)

•

A metakommunikatív üzenetek értelmezése, a mögöttes tartalmak kibontása (Tükörkép, Részvétlen válaszok)

A foglalkozás formája: tréning kooperatív csoportmunkában, pármunkában, szituációs drámajáték

2. MODUL – 5X45 PERC A nem verbális kommunikációs képességek fejlesztése, a metakommunikáció szerepe a kommunikációban A nem verbális kifejezıkészség fejlesztése, a hangsúly és a hanglejtés értelmezése, a vokális eszközök használatának fejlesztése, a metakommunikatív jelzések megértésének gyakorlása. Az egység célja


Az elızetes Molekulák ismeretek - Csoportfeladat: feltárása, o Mindenki gondol egy számot 1-5-ig. o Ezután mindenkinek meg kell keresnie azokat a ráhangolás. Csoportalakítás csoportban, akik ugyanarra a számra gondoltak. a nonverbális o Beszélni nem lehet, csupán kézfogás során képességek annyiszor érintik meg a tenyeret, ahány számra fejlesztésével. gondoltak. o A társ visszajelöl, ha ugyanannyiszor érinti meg, akkor már nem válnak szét, hanem együtt maradnak és keresik a többieket. o Végén csoportot alkotnak és bemutatkoznak a többieknek. A tréning tagjai TTM módszer (lényege, hogy a csoport tagjai ismereteiket elıször a már meglévıkhöz kapcsolják, illetve saját kérdések egyénileg, majd megfogalmazásával motiváltabbá válnak az ismeretek közösen meg- elsajátításában.) fogalmazzák, - Tréneri elıkészületek: mi az, amit már o A tréner felhelyezi a TTM táblát mutató tacepaót. hallottak vagy - Csoportfeladat:

Eszközök, segédanyag

idı 10’


10’

A/3-as lap 11


tudnak a nonverbális kommunikációról, mi az amit tudni szeretnének róla. A csoport tagjai vizuálisan is megjelenítik (egy közös elvárásfán) a témához kötıdı elızetes tudásaikat és elvárásaikat.

A játék a nem verbális kifejezı készség fejlesztését célozza, annak átélését, hogy milyen nehéz csupán gesztusokkal kifejezni valamit.

A hangsúly és a hanglejtés értelmezése, a vokális eszközök használatának fejlesztése.

o Mindenki kap egy A/3-as lapot, amelyre elkészíti a saját TTM tábláját a saját filcével o Mindenki kitölti a TTM tábláját egyénileg úgy, hogy az elsı két rovatba ír 2-3 dolgot. A téma a retorika. o Szóforgóval csoporton belül közös ABLAK-ba győjtik úgy, hogy a TUDOM rovatba írtakat a jegyzı jegyzeteli a filcével a közös ABLAK-ba, míg a TUDNI SZERETNÉM rovatban szereplıket a nyomolvasó jegyzeteli a filcével. Mindkét esetben a bátorító irányítja a szóforgót, és az idıgazda ügyel, hogy a megadott idıkeretben maradjanak. o A győjtés után a csoport kiválasztja a négy legfontosabb tudást és a négy legfontosabb dolgot, amit tudni szeretnének. Ezeket bekarikázza filcével az idıgazda. o Tréneri összefoglaló - a közös TTM táblázat alapján (képzési célok és hallgatói elvárások összhangjának megteremtése) - A képzés végén visszatérünk a táblázathoz, és közösen értékeljük a csoport fejlıdését. Amerikából jöttem - Csoportfeladat: o A csoport körben ül. o Két ember kimegy, és odakint megegyeznek egy foglalkozásban. o Az lesz a feladatuk, hogy a csoportba visszatérve, az adott foglalkozást gesztusokkal jelenítsék meg. o A terembe visszatérve így szólnak: „Amerikából jöttünk, mesterségünk címere: az adott foglalkozás kezdıbetője” o A többieknek kell kitalálnia, hogy mi a választott foglalkozás. o Akinek sikerül az párt választ magának, és ık lesznek a következı feladvány kitalálói. Halandzsa - Csoportfeladat: o A csoportok különbözı szituációkat kapnak, melyeket halandzsa nyelven, hangsúlyozva és gesztusok segítségével kell érthetıen elıadniuk. o A többi csoportnak ki kell találnia a szituációt. o Szituációk: o kellemetlen hír közlése o bemutatkozás o titok elmondása o kérés o szerelmi vallomás

A nem verbális Az egész világ így csinálja kifejezıkészség - Csoportfeladat:

résztvevınként A/3 lap az ablakokhoz Flip-chart

15’

15’

10’

12


fejlesztése

o A játékosok körben ülnek. Egy játékos kimegy. o A többiek megegyeznek egy módhatározóban, (pl. okosan, türelmesen, türelmetlenül, méltóságteljesen stb.) o A feladat az, hogy amikor a játékos bejön, kitalálja az adott szót. Olyan cselekvésre vonatkozó kérdéseket tehet fel, ami arra vonatkozik, hogy hogyan csinálja az adott dolgot az egész világ, pl: Hogyan mos autót az egész világ? Hogyan reggelizik az egész világ? Stb. o A csoportból mindig mást kérdezhet, és akit kérdez, annak az a feladata, hogy gesztusokkal, mimikával, eljátssza az adott kérdésre a választ, úgy, hogy az a kitalálandó határozószónak megfeleljen, pl. méltóságteljesen mosson autót, reggelizzen, stb. o Akinél a kitaláló rájön a határozószóra, az megy ki a következı körben. JÁTÉK: Adj hozzá egy mozdulatot

Új ismeret közvetítése

SZÜNET Tréneri elıadás: a nonverbális és a metakommunikáció

laptop, projektor

60’ 45’

Power Point bemutató Új ismeret ellenırzése

Füllentıs - Csoportfeladat: o Minden csoport megfogalmaz a témával kapcsolatban 3 igaz és 1 hamis állítást. o Az egyik csoport felolvassa az állításait, a többi csoport megállapodik abban, melyik a hamis állítás. o A csoportok kijelölt tagja az ujjával mutatja a hamis választ számát.

15’

JÁTÉK: Tekintetváltás SZÜNET Reflektálás: az Tükörkép új ismeretek - Csoportfeladat: alkalmazása, a o A résztvevık párokat alkotnak. (Lehetıleg egyforma nonverbális termető személyek kerüljenek egy párba.) jelzések o Az egyikük a „tükör”, a másik a tükör elıtt áll, s megértésének különbözı mozdulatokat végez. (Beszélni nem gyakorlása. lehet!) o Ezt a párja visszatükrözi. o Kis idı múlva a párok szerepet cserélnek. Reflektálás, az Emóciók 1. sz. új ismeretek - Tréneri elıkészületek: segédanyag:

60’ 10’

15’

13


alkalmazása. o Az egyes érzelmeket tartalmazó papírkártyák papírkártyák Az érzelmek elkészítése nem verbális - Csoportfeladat: kifejezése, és o A tagok körben ülnek. Mindenki húz egyet a ezek papírkártyák közül. felismerése. o Minden tagnak egy-egy érzést, egy - egy emóciót, érzelmet kell életre keltenie, szavak nélkül, pusztán nem verbális jelzésekkel megjelenítenie. o A többieknek kell kitalálnia, mi lehet az adott érzelem. Reflektálás: az Hotelportás új ismeretek - Csoportfeladat: alkalmazása, a o A játékosok közül egy valaki lesz a hotelportás, a nonverbális többi játékos a vendég. jelzések o A vendégek „némák”, nem tudnak beszélni, csak megértésének különbözı non-verbális eszközökkel fejezhetik ki magukat. gyakorlása. o Viszont mindnyájuknak van valamilyen problémája, amiben a hotelportástól kér segítséget. o A portás – az egyetlen, aki beszélhet – feladata, hogy kitalálja, mit kívánnak tıle. Reflektálás: az Részvétlen válaszok új ismeretek - Tréneri elıkészületek: alkalmazása, a o A szituációs játék szövegének megfogalmazása metakommunik - Csoportfeladat: atív jelzések o A szituációs játékot elıször teljes egészében megértésének eljátssza két önként jelentkezı csoporttag. gyakorlása. o A többiek közben jegyzeteket készítenek. o A tanulságok megbeszélését követıen csak B szerepét olvassuk fel, illetve adjuk ki írásban. o A csoportok tagjai közösen írásban kísérelnek meg reagálni, elérni, hogy B ne érezze magát magára hagyva a problémájával. o A feladatot közösen oldják meg, majd kiscsoportokban megvitatják. o Végül minden csoport eljátssza a megoldását. o Ezt követıen javaslatok győjthetık ahhoz, hogy miképpen tudja A B figyelmét felkelteni, elérni azt, hogy figyeljen rá. Összefoglalás TTM táblázat o Visszatérés a táblázathoz. o Annak megfigyelése, hogy a „Tudni szeretném” oszlop nyitott kérdései választ kaptak-e a tréning során.

2. sz. segédanyag: a szituációs játék teljes szövege

15’

15’

3. sz. segédanyag: a szituációs játék csonka szövege

TTM táblázat

5’

JÁTÉK: Karmester SZÜNET 60’ 14


Új ismeret ellenırzése



Plecsnik - Csoportfeladat: o A csoportok egyik tagja félrevonul a másik háromtól, akik egy olyan kitüntetést terveznek neki, ami jól szimbolizálja tulajdonságait, személyiségét, gondolkodását, bemutatja csoportbeli viselkedését. o A félrevonult negyedik eközben megpróbálja elképzelni, milyen kitüntetést terveznek neki a többiek, és elképzelését feljegyzi egy papírra. o Ha a kitüntetés készen van, egy másik csoporttag vonul félre, s ugyanez történik, mint az elsı esetben, végül a negyedik személynek is elkészítik hasonló módon a kitüntetést. o Ha kész vannak, mindegyik tag kézhez kapja kitüntetését. o A csoporton belül tisztázzák, ki mit és miért kapott, és ez mennyire felelt meg elızetes elképzeléseiknek, fantáziáiknak, és együttesen megpróbálják tisztázni, hogy ezek egybeesése vagy eltérése a valóságos kitüntetéstıl mire vezethetı vissza. o Ezután összegyőlik a teljes csoport, mindenki kitőzi a plecsnijét és körbejár kb.2-3 percig, hogy mindenki mindenkiét láthassa. o Majd megbeszélik az érzéseiket, benyomásaikat, a tanulságokat.

laptop, projektor Interaktív tudáspróba SMART Fehér színő kartonlap (5x10cm) minden résztvevınek , különbözı színő filctollak, gombostő.

20’

25’

45’

15


1. SZ. SEGÉDANYAG

FÉLELEM

ÖRÖM

HARAG

DÜH

VIDÁMSÁG

MEGLEPETTSÉG

KÉTSÉGBEESÉS

CSODÁLKOZÁS

16


KÍVÁNCSISÁG

ELÉGEDETTSÉG

SZOMORÚSÁG

BOLDOGSÁG

CSALÓDÁS

EGYÜTTÉRZÉS

SZERETET

SZERELEM

UNDOR

BÁNAT 17


2. SZ. SEGÉDANYAG A: Szervusz, hogy vagy? B: Nem a legjobban – tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt. A: Oh, milyen balszerencse, és méghozzá az új nadrágod! Képzeld, a barátomnak ugyanilyen márkás farmere van, az egyik belvárosi butikban vette méregdrágán. A haverokat a guta üti az irigységtıl. Nem mindenkinek telik egy ilyen fantasztikus cuccra. Tudod, a faterjának még a bıre alatt is pénz van... de bocs, mit is mondtál? (Elkalandozás) B: Hát egy kocsi jött az úton, épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna elınye, de én azt hittem, hogy még átérek elıtte... A: Remélem, megvan a rendszáma. Az emberek mindent megtesznek, csakhogy letagadják a felelısséget. Felírtad a számát? (Részletinformációk) B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak... A: Remélem, nem mondtad azt, hogy te voltál a hibás! A biztosítók nagyon komolyan veszik az ilyesmit manapság. Aztán még a balesetbiztosítást sem fizetik ki. Tudod, hogy mindig meg akarják úszni az ilyesmit. Szörnyő ez manapság! (Panaszkodás) B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna... A: A fenébe is, elszakadt a nadrágod! Tudod, hol lehet ilyet kapni? De ha nem akarsz újat venni, tudok ajánlani egy jó mőstoppolót. Igaz, elég drágán dolgozik, de tökéletesen. De engem jól ismer, neked, mint barátomnak olcsóbban megcsinálja. Egy szavamba kerül, nagyon le van kötelezve a családunknak...(Fontoskodás) B: Kösz szépen, majd megoldom. A: Teljesen igazad van! Ezen a nadrágon már úgysem lehet segíteni. A legegyszerőbb, ha kidobod. Majd máskor nem leszel ilyen meggondolatlan! (Kioktatás) B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek.

18


A: Hát igen, tudom, hogy ez szörnyő, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Hacsak rágondolsz, mennyi baj van a világban – éhezés, háborúk, az AIDS, és mi itt egy tönkrement nadrágon rágódunk. Élve maradtál, nem lettél nyomorék sem, és ez a legfontosabb. (Fölényeskedés) B: Igen, igazad van, de mégis... A: Gyere és ebédeljünk. Majd én elfeledtetem veled az egészet. (A téma hirtelen megszakítása)

3. SZ. SEGÉDANYAG

A:

B: Nem a legjobban – tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt. A:

B: Hát egy kocsi jött az úton, épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna elınye, de én azt hittem, hogy még átérek elıtte... A:

B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak... A:

B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna... A:

B: Kösz szépen, majd megoldom. A: 19


B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek. A:

B: Igen, igazad van, de mégis... A:

4. SZ. SEGÉDANYAG A nonverbális kommunikáció Power Point elıadás (elektronikus melléklet) Interaktív tudáspróba (elektronikus melléklet)

20


3. MODUL

Téma: A kérdezéstechnikai, az érveléstechnikai és a tárgyalástechnikai képességek fejlesztése •

A kérdések típusainak és alkalmazási lehetıségeinek megismerése (Mozaik, Főrész, Csak kérdezz! Kérdezz-felelek)

•

Az érvek típusainak és alkalmazási lehetıségeinek megismerése (Pro és kontra, Sarkok, Termékbemutató)

•

A tárgyalástechnika eszközeinek alkalmazása (Szituációs játékok, Alku, Villámkártya)

3. MODUL – 5X45 PERC A kérdezéstechnikai, az érveléstechnikai és a tárgyalástechnikai képességek fejlesztése

Az egység célja


Csoportalkotás

Mozaikdarabok összeillesztése: - Tréneri elıkészületek (a tréning elıtt): o Kártyák elkészítése a csoportalakításhoz o 4x4 fıs csoportok, összetartozó fogalompárok - Csoportfeladat: o Minden hallgató húz egy kártyát a trénertıl o A kártya alapján mindenki megkeresi azokat a további résztvevıket, akikkel összetartozó fogalmakat húztak o Az összerakott kártyák alapján megalakult csoportok elfoglalnak egy asztalt

A tréning tagjai elıször egyénileg, majd közösen megfogalmazzák,

TTM módszer (lényege, hogy a csoport tagjai ismereteiket a már meglévıkhöz kapcsolják, illetve saját kérdések megfogalmazásával motiváltabbá válnak az ismeretek elsajátításában.) - Tréneri elıkészületek:

Eszközök, segédanyag 1. sz. segédanyag


idı 10’

10’

21


mi az, amit már o A tréner felhelyezi a TTM táblát mutató tacepaót. hallottak vagy - Csoportfeladat: tudnak a o Mindenki kap egy A/3-as lapot, amelyre elkészíti a témáról, mi az, saját TTM tábláját a saját filcével amit tudni o Mindenki kitölti a TTM tábláját egyénileg úgy, hogy szeretnének az elsı két rovatba ír 2-3 dolgot. A téma: róla. kérdezéstechnika, érveléstechnika, tárgyalástechnika. o Szóforgóval csoporton belül közös ABLAK-ba győjtik úgy, hogy a TUDOM rovatba írtakat a jegyzı jegyzeteli a filcével a közös ABLAK-ba, míg a TUDNI SZERETNÉM rovatban szereplıket a nyomolvasó jegyzeteli a filcével. Mindkét esetben a bátorító irányítja a szóforgót, és az idıgazda ügyel, hogy a megadott idıkeretben maradjanak. o A győjtés után a csoport kiválasztja a négy legfontosabb tudást és a négy legfontosabb dolgot, amit tudni szeretnének. Ezeket bekarikázza filcével az idıgazda. o Tréneri összefoglaló - a közös TTM táblázat alapján (képzési célok és hallgatói elvárások összhangjának megteremtése) - A képzés végén visszatérünk a táblázathoz, és közösen értékeljük a csoport fejlıdését. Az elızetes Csak kérdezz! ismeretek - Tréneri elıkészületek: feltárása, o Szituációk összegyőjtése. ráhangolás - Csoportfeladat: o A csoportok párokra bomlanak. o A párok választanak kettı szituációt az 1. sz. segédanyagban található témák közül. o A párok feladata, hogy kérdezéssel oldják meg a szituációt. Az új ismeret Szakértıi csoport, főrész: elsajátítása - Tréneri elıkészületek: o A kérdések típusait bemutató szöveg készítése, fénymásolása külön-külön lapokra - Csoportfeladat: o Minden csoport egy-egy szöveget kap, melyet közösen feldolgoznak. A közös munka során közös vázlatot készítenek, amelyet plakát formában is megalkotnak. o Közzététel egy-egy szóvivı segítségével képtárlátogatással. Reflektálás, az új ismeretek alkalmazása

A/3-as lap résztvevınként A/3 lap az ablakokhoz Flip-chart

15’ 2. sz. segédanyag

A/4-es lapok

3. sz. segédanyag

15’

A/4-es lapok Tacepaó papír

4. sz. Kérdezz-felelek! - Csoportfeladat: segédanyag o Különbözı szövegtípusok kiegészítése kérdésekkel. o A fıbb kérdéstípusok gyakorlása.

10’

22


JÁTÉK: Négyen állva 60’ SZÜNET Az elızetes ismeretek feltárása, ráhangolás

Sarkok-módszer: 5. sz. - Tréneri elıkészületek: o Vitatémák összegyőjtése. segédanyag - Csoportfeladat: o A csoportok válasszanak egyet a 2. sz. segédanyagban található témák közül. A/4-es lapok o A csoporttagok feladata a téma megvitatása, érvek keresése mellette és ellene. o A csoport választott szóvivıje adja elı a csoport álláspontját, tehát minden csoport tartsa meg a maga vitaindítóját! o A csoport tagjai álláspontjuknak megfelelıen válasszanak egy sarkot a teremben, majd innen ismertessék érveiket a témával kapcsolatban, azzal a céllal, hogy a többieket meggyızzék! o Ha egy csoporttagot vagy „hallgatót” sikerült a másik csoportnak meggyıznie, a meggyızött személy helyváltoztatással jelzi álláspontjának módosulását: azaz átmegy a másik sarokba, de indokolnia kell, melyek azok az érvek, amelyek eredeti álláspontjának megváltoztatására késztették. o Az eredeti csoport tagjai újabb érvekkel igyekezhetnek megtartani társukat vagy a hallgatóság tagjait, ugyanezen érveléssel újabb tagokat is szerezhetnek maguknak. o A végleges csoportok kialakulása után a résztvevık feljegyzéseket készítenek a vitáról, összefoglalják álláspontjaikat, érveiket.

20’

Az új ismeret elsajátítása

Szakértıi mozaik: - Tréneri elıkészületek: o Az érvek fajtáit bemutató szöveg készítése, fénymásolása külön-külön lapokra - Csoportfeladat: o Minden résztvevı egy-egy szöveget kap, melyet egyénileg feldolgoznak. Homogén szerepek szerinti szakértıi mozaikot alkotnak, és megbeszélik a feldolgozott szövegeket (azaz az azonos szöveget olvasók összeülnek, és ismételnek, pontosítanak). A közös munka során közös vázlatot készítenek, melyre felkerül a konszenzusos 5 kulcsgondolat. o Visszatérnek a „szakértık” saját csoportjukba, és a vázlatok csoportforgójának segítségével ismertetik a témájukat. o Csoportforgóval ismertetés – közös tacepaóra

25’ 6. sz. segédanyag

A/4-es lapok Tacepaó papír

23


illesztés. Reflektálás, az új ismeretek alkalmazása

7. sz. Páros munka - Csoportfeladat: segédanyag o A csoporttagok a csoporton belül párokat alkotnak. o A párok következtessék ki az enthümémák hiányzó A/4-es lapok premisszáját! Ha több lehetséges állítást találnak, mérlegeljék, hogy a relevancia, illetve a meggyızés hatásának szempontjából melyik elfogadhatóbb! o A párok ismertessék a megoldásokat, és indokolják meg választásukat! JÁTÉK: kooperatív rajz

15’

60’

SZÜNET Az elızetes ismeretek feltárása, ráhangolás

8. sz. Szimulációs szerepjáték Három önként jelentkezı feladata egy tárgyalási szituáció segédanyag eljátszása. A többi résztvevı feladata a szituáció megfigyelése és elemzése megadott szempontok alapján.

Új ismeret közvetítése

Tréneri elıadás: a tárgyalás fogalma, tárgyalási modellek, laptop, 30’ tárgyalási szituációk, a pozícionális tárgyalás és az projektor érdekalapú tárgyalás. A nonverbális és a metakommunikáció használata a tárgyalás során. Power Point bemutató 10’ Villámkártya - Csoportfeladat: o A csoportok párokra bomlanak. o A diákok a kártyalapok egyik oldalára kérdést, fogalmat vagy ábrát rajzolnak, a másikra a választ, meghatározást írják, ill. az ábra részeit. o A diákoknak páronként 5-5 kártyájuk van. o Forduló: a kérdezı felolvassa a kártya mindkét oldalán lévı szöveget a társának, utána visszakérdezi. o Forduló: A kérdezı megmutatja a kártyát és felteszi a kérdést, utána társának kell válaszolnia, hibás válasz esetén segítséget kap a társától. o 3. Forduló: A kérdezı már nem mutatja meg a kártyát, csak a kérdést olvassa fel, és a társa válaszol. 9. sz. 10’ Szituációs játék segédanyag - Csoportfeladat: o A csoportok egy-egy tárgyalási szituációt kapnak, melyet elolvasnak és közösen feldolgoznak. o A feladat útmutatója alapján megbeszélik, hogy a szituáció mely pontján és hogyan lehetne tárgyalást kezdeményezni.

Reflektálás, az új ismeretek alkalmazása

Reflektálás, az új ismeretek alkalmazása

10’

24


o Kidolgozzák a tárgyalási stratégiákat és kiosztják a szerepeket. o A csoporttagoknak el kell játszaniuk a szituációt!

Összefoglalás

TTM TTM táblázat Visszatérés a táblázathoz. táblázat Annak megfigyelése, hogy a „Tudni szeretném” oszlop nyitott kérdései választ kaptak-e a tréning során.

Az ismeretek ellenırzése


laptop, projektor

60’ 10’

25’

Interaktív tudáspróba SMART Reflektálás. A visszacsatolás fejlesztése. Az értékelı és önértékelı lépesség fejlesztése.

Kettıs kör „Ma azt tanultam tıled, hogy…

10’

45’

25


1. SZ. SEGÉDANYAG

ÉRVELÉS

CÁFOLÁS

MANIPULÁLÁS

MEGGYİZÉS

KÉRDÉSEK

METANYELVI

26


KIEGÉSZÍTENDİ

ELDÖNTENDİ

TÁRGYALÁS

ALKU

KONSZENZUS

ÜZLET

GESZTUSOK

VOKÁLIS JELEK

PROXEMIKA

KRONÉMIKA

27


2. SZ. SEGÉDANYAG

Oldja meg kérdezéssel (rejtett szándékú közléssel) a következı szituációkat! 1. Nyitva van az ajtó és önt nagyon zavarja a huzat. 2. Egy ügynök megállítja az utcán, miközben ön már késésben van. 3. Beszélgetıpartnere immáron harmadszorra szólítja más néven, mint az öné. 4. Egy rendır megállítja autóját azzal, hogy szabálysértést követett el. 5. Beteg ismerısét akarja lebeszélni a dohányzásról. 6. Téves telefonáló immár negyedszerre hívja fel az ön számát, holott tudja, ön fogja felvenni. 7. Kifogásolják a modorát. 8. Megdicsérik, hogy végre nem késett el egy fontos tárgyalásról 9. Testvérét biztatja, hogy tanuljon a másnapi dolgozatra 10. Szeretné, ha ma nem Önnek kellene mosogatnia.

28


3. SZ. SEGÉDANYAG 1. csoport Alapvetı kérdéstípusok Nyitott kérdések •

a válaszadókat nem akarjuk befolyásolni a felkínált válaszlehetıségekkel;

•

a feltett kérdés kapcsán nagy valószínőséggel nem tudjuk teljesíteni a teljesség és kizárólagosság elvét. Ha tehát nincs elegendı információnk a válaszlehetıségekrıl, a kérdést inkább ebben a formában tegyük fel;

•

a válaszadót abban akarjuk megerısíteni, hogy az ı véleményére, gondolatára vagyunk kíváncsiak a maga megfogalmazásában.

•

kíváncsiak vagyunk arra, hogy a válaszadók hogyan fogalmaznak egy adott kérdéssel kapcsolatban.

•

Nyitott kérdések: Mikor vezetjük be az említett új stratégiát? Említsen meg három dolgot, ami nem tetszett Önnek a rendezvényen! Ha Ön kerülne döntési pozícióba, mi lenne az elsı lépés, amit megtenne?

Zárt kérdések •

a feltett kérdés után elıre meghatározott válaszlehetıségeket kínálunk fel, a résztvevınek ezek közül kell kiválasztania a számára megfelelıt

29

PTE IGYFK TEHETSÉGMŐHELY •

eldöntendı kérdések

•

Példák: Tudta-e, hogy az ember percenként 400 szó megértésére képes? Egyetért-e Ön azzal, hogy legyen ingyenes a tömegközlekedés?

•

Mennyire tetszett Önnek a bemutatott lehetıség? 1 – egyáltalán nem tetszett 2 – nem tetszett 3 – tetszett is, meg nem is 4 – tetszett 5 – nagyon tetszett

Átmenet a zárt és a nyitott kérdések között •

Ezt a kérdéstípust akkor érdemes használni, ha lehetıséget kívánunk biztosítani az esetleges egyéb - nem felkínált kategóriákba sorolható - válaszok lejegyzése is.

•

Példa: Melyik a kedvenc színe? 1 – kék 2 – sárga 3 – piros 4 – egyéb: ……………………………….

2. csoport

Egyéb kérdéstípusok •

Kiegészítendı kérdés: Hogy tetszett a film? Mi volt ma az iskolában?

•

Provokatív kérdés: Mi lenne az Ön haszna ebbıl?

•

Ellenırzı kérdés: A tantermek bútorzata tehát erıs igénybevételnek van kitéve?

•

Alternatív kérdés: Ebben a folyamatban a szöveges vagy az érdemjegyes minısítést részesíti elınyben?

•

Összehasonlító kérdés: Észrevette, hogy ez az eset rengeteg hasonlóságot mutat x esettel?

•

Szuggesztív kérdés: Biztosan ez a megfelelı megoldás az Ön vállalata számára? 30


•

Ellentétes kérdés: Sok szakember ezt állítja, sok teljesen másképp vélekedik. Ön melyiket tartja helyesnek?

•

Elfogadást kiváltó: Láthatóan észrevette az elıbb, hogy pontosan az utasítás szerint jártunk el?

•

Tompító: Még nem értem egészen, hogy milyen hátránytól tart?

•

Lezáró: Tehát szállíthatjuk Önnek a szükséges három készüléket?

•

Motivációs

kérdés:

kedvezı

légkörben

használható

eredményesen.

Érzelmi állapotra kérdezünk rá, vagy közös cselekvésre szólítunk fel: „Te kitőnı matekos hírében állsz, tanulnál velem?

3. csoport

Kérdések az irányultság szerint Közvetett (indirekt) kérdések: •

a válaszadó által megjelölt kategóriák segítségével következtethetünk egy véleményre, attitődre, érdeklıdésre vagy ismeretre.

•

burkolt fogalmazás az udvariasság kényszere miatt (metanyelvi kérdések)

•

Példa: Mit tennél, ha a boltban azt látnád, hogy valaki lop? (A kérdéssel megállapíthatjuk, hogy mennyire ítéli el a lopást, mennyire tartja azt deviánsnak.) 1. Rászólnék, hogy tegye vissza 2. Szólnék a biztonsági ırnek 3. Elfordítanám a fejem 4. Én is lopnék

•

Példa: Nehezen talált ide? (hogy a fenébe tudott ennyit késni), Ne adjak egy hamutartót? – (adok egyet, mielıtt tovább szórná a hamut a szınyegemre)

Közvetlen kérdések •

közvetlenül rákérdezünk a kívánt információra. 31


•

ebbe a kategóriába elsısorban a statisztikai adatokra vonatkozó kérdések - például jövedelem, iskolai végzettség - tartoznak.

•

Példa: Hány éves Ön? Van Önnek megtakarítása a bankban? Elmenne nyaralni, ha nyerne a lottón?

4. csoport

Hibás kérdések •

túl nyitott kérdés: Mi újság? Hogy vagy? Hogy ment ma a bolt? Mesélj, mi van veled?

•

túl sokat állító kérdés: Mikor lesz már végre rend az önök háza táján? Tervezi, hogy a közeljövıben kevésbé vezeti félre a közvéleményt?

•

túl általános kérdés: Milyen új lépéseket tervez?

•

agresszív kérdés: Lesznek még az eddigiekhez hasonló rossz döntéseik? Ma is ittasan jelent meg az ülésen?

•

rávezetı kérdés: Ugye Önök is hasonlóképpen gondolkoznak a dologról?

32


4. SZ. SEGÉDANYAG 1. csoport Egészítse ki az alábbi telefonbeszélgetés szövegét a megfelelı kérdésekkel!

Halló! … Halló! Nemzetközi hívás. Diplomáciai tarifa. Sürgısségi felár. Engem is vezetékszemlérıl rendeltek be. Kapcsolhatom? … Halló, Köpölykúti vagyok, Hintavárból. … Halló, izé, kicsit rossz a vonal. Mondom Köpölykúti. … Na, mi van ezzel? Mit is mondott? Kivel beszélek? … Ja, nem, semmit, úgy látszik, téves kapcsolás. Én egy fülkével akartam beszélni, illetve nem azzal, hanem ott valakivel. … Nem, senkivel, csak egy régi ismerısöm, nem érdekes. … Visszhallás!

2. csoport Alakítsa át az alábbi spontán társalgásból származó monológot párbeszédes formájú szöveggé, s a változtatások alapján foglalja össze a monologikus és a dialogikus szövegek fı különbségeit! „Na hát ööö (…) bementünk, és akkor mondtam neki, hogy egy ööö (…) 18x27-es üveglapot szeretnék, és úgy, hogy legyen kifuratva. Aztán közölte, hogy az nem biztos, hogy jó lenne, mert a 33


(…) egy lyukfuratás kétezer forint. Hát ugye, mondom, nekem kéne minimum tíz lyuk arra az üveglapra, akkor már csak az húszezer körül lenne. És akkor kérdezte, hogy (…) vagyis hát mondta, hogy az ilyen akváriumoknál, hogy a vezeték kilógjon, ahhoz így le szokták vágni a sarkát. Hát mondom, nekem madárpókhoz kellene, nem éppen vezetéket kiengedni rajta. Aztán mondta, hogy mérjem le a pontos méreteit az akváriumnak, és akkor ööö (…) úgy levágja a sarkait, hogy a pók se tudjon kijönni, de viszont levegıt is kapjon rajta. (…) És nem fogadott el érte semmit, azt mondta, hogy küldjem az anyukát meg az apukát üvegeztetni.”

3. csoport Feladat: Az alábbi két monológból alkosson párbeszédet, és magyarázza meg, milyen nyelvi mőveletekre volt szükség az átalakítás során! A szülı mondja: Amíg nincs kész a lecke, nem mész sehová! „A fiam jó esző, ambiciózus gyerek, mindig jól tanult, most viszont egyre kevesebb idıt tölt a leckéi mellett. Elcsatangol suli után, hol moziba, hol pizzázni, néha csak hatra ér haza, pedig jól tudja, hogy kilenckor lámpaoltás, mert messze lakunk az iskolától, és nagyon korán kell kelnie. Ilyenkor 1-2 óra alatt próbál felkészülni a másnapi 6-7 órára, ami teljességgel lehetetlen. Ezt tükrözik a jegyei is. Úgyhogy amíg nem javít, betiltottuk a délutáni programokat.”

A gyerek mondja: Nem vagyok tanulóautomata! „Nem tudom, miért nem értik meg a szüleim, hogy nekem is szükségem van a pihenésre, hogy hathét órás tanítás után kiszellıztessem a fejem. Amint a suliból kijövök, az íróasztalhoz láncolnak, pedig fáradtan úgysem fog az agyam. Azonkívül a gimiben új osztályba kerültem, barátokat kell szereznem. Ha a többi srác megy, én meg minden buliból kimaradok, azért, mert tanulnom kell, rám sütik, hogy magolós vagyok.”

4. csoport Feladat: Készítsen szereposztást az alábbi telefonbeszélgetéshez, és a szöveg alapján foglalja össze a fıbb kérdéstípusok jellemzıit!

„- Halló, tessék, ingatlan. - Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem. - Weiner elvtárs ebédel és szabadságon van és a másik vonalon beszél. - Tessék? Egyszerre? - Ez szabadon választott. Amelyiket tetszik akarni. Lényeg, hogy nem tud a telefonhoz jönni. 34


Tessék késıbb megpróbálni. - Fülkében állok, és huszonharmadszor próbálom. Megvárom. - Városból tetszik beszélni? - Abszolút a belvárosból. - Tessék maradni a vonalban. - Igen. - Jó napot kívánok! Érdeklıdöm, hogy az NDK turmixgép, a kivehetı ajtójú megérkezett-e már? - Kitıl tetszik érdeklıdni? - Nem Vasedény?! - Nem, én Weiner elvtársra várok, be tetszett itten jönni a vonalba. - Jó. Bocsánat. - Itt a belvárosi központ. Vonalvizsgálat.” - Géza, te vagy? Géza? - Halló, kicsi Bubó, a te hangodat hallottam? - Milyen Bubó? Géza, a fürdıkádból beszélek. Hol vagy? - Bocsánat, én Weiner elvtársra várok (…) - Belváros. Vonalvizsgálat. Jól hallják egymást? - Istenien, mind a hatan.”

35


5. SZ. SEGÉDANYAG Vitatémák a sarkok-játékhoz 2. Jobb utazni, mint megérkezni 2. Madarat tolláról, embert barátjáról 3. Az önzés viszi elıre a társadalmat 4. A pénz körül forog a világ 5. A globális felmelegedésre globális válasz kell 6. A megbocsátás a békés élet alapja 7. A többségnek igaza van 8. Minél elıbb, annál jobb 9. Az alkohol veszélyesebb, mint a dohány 10. A gyanakvás kifizetıdik 11. A reklám jobb ügynök, mint a minıség 12. Elég már a versengésbıl 13. A nık jobban irányítanák a világot, mint a férfiak teszik 14. Az okosabb gyerekek jobb iskolát érdemelnek 15. Az ostor hatásosabb, mint a cukor 16. Sport nélkül is élet az élet 17. A hazugság tilalmát nem lehet mindig betartani 18. Jobb férfinak lenni, mint nınek 19. A fejlıdés csak illúzió 20. A tapasztalat a legjobb tanár 21. Színház az egész világ 22. Az olimpiai szellem halott 36


23. A számítógép embertelenné tesz 24. A külföldi filmeket nem kellene szinkronizálni 25. A történelem az élet tanítómestere 26. Amennyit a technika ad, annyit el is vesz 27. A ruha teszi az embert 28. Akinek szíve van, vegetáriánus lesz 29. Beszélni könnyebb, mint hallgatni 30. A demokrácia csak szavakban létezik 31. Ne a farok csóválja a kutyát 32. A gyerekeket be kellene oltani a tévé ellen 33. Az ember a teremtés koronája 34. Lassítani kellene 35. Nem szórakozásból vagyunk itt 36. A képzeletet többre becsüljük, mint a tudást 37. Az ember önmaga legnagyobb ellensége 38. A nıknek kéne megkérni a férfiak kezét 39. A kamaszok nem szeretnék, ha megértenék ıket

6. SZ. SEGÉDANYAG 1. csoport Az érvek fıbb típusai 1. Szillogizmus: két elızménybıl (premissza, altétel és fıtétel) jut el a zárótételhez (konklúzió), a zárótételt a fıtételbıl vezetjük le az altételen keresztül, pl. Minden ember halandó. Szókratész ember. Szókratész halandó. 1.1. Deduktív szillogizmus: az általánosból, amit mindenki ismer, következtetünk az egyesre, fajtái: o kategorikus : a fıtétel a személyek vagy tárgyak osztályának minden tagjára vonatkozik (l. a fenti példát) o feltételes: amelyben a fıtétel egy feltételes viszonyt fogalmaz meg, pl. Ha egy tudós Nobel-díjat kap, munkássága jelentıs. Einstein Nobel-díjat kapott. Einstein munkássága jelentıs. o szétválasztó: a fıtétel választási lehetıséget tartalmaz úgy, hogy a két állítás egyszerre nem lehet igaz, pl. A MÁV-nak vagy emelnie kell a jegyek árát, vagy ritkítania a járatokat. A vonatjegyek árát megállapodás miatt nem emelhetik. Ritkítani kell a járatokat. 1.2. Induktív szillogizmus: következtetés az egyesrıl az általánosra tapasztalatok alapján, pl. Ezek a magyar lányok nagyon szépek. Magyarországon minden nı szép.

37


1.3. Abduktív szillogizmus: magyarázat keresése egy adott esetre, gyakori típus a mindennapi életben, eredmény+tétel=eset (pl. arckifejezés, szomorúság, beszélgetıpartnerünk szomorú) Deduktív következtetés Tétel + eset Ezekbıl egyértelmően következtetni lehet az eredményre Tétel ↓ Eset ↓ Eredmény

Induktív következtetés Eredmény + eset Ezekbıl feltételesen lehet következtetni a tételre

Abduktív következtetés Eredmény + tétel Ezekbıl feltételesen lehet következtetni egy esetre

Tétel Eset

Tétel ↓ Eset

Eredmény

Eredmény

Deduktív Tétel: Ebben a zsákban minden bab fehér. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. Eredmény: Ezek a babok mind fehérek. (egyértelmően)

Induktív Eredmény: Ezek a babok mind fehérek. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. Tétel: Ebben a zsákban minden bab fehér. (feltehetıen)

Abduktív Eredmény: Ezek a babok mind fehérek. Tétel: Ebben a zsákban minden bab fehér. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. (feltehetıen)

2. Enthüméma: csonka szillogizmus, amelybıl hiányzik az egyik következtetés, pl. „Még a nyomorult féreg sem tőri, hogy lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél.” (Hiányzik: A magyar nép sem tőri, hogy lábbal tapodják) 3. Morális: hivatkozás a felelısségtudatra, igazságosságra, tisztességre, bizalomra, kötelességre 4. Racionális: a fonák technika, az átértékelés, a túlzás, az izoláció, a kikerülés, a kiszorítás 5. Taktikai: utalás a fejlıdésre, realitásra, szankciókra, hiányzó ellenvéleményre, magasabb rendő nézıpontra, halogatás, belezavarás, látszattámogatás, tagolás, rákérdezés, nehéz pontok becsomagolása 6. Ok-okozati: a tények elvitatása, ellentmondások elkövetése

2. csoport Hibás érvek 1. Tautológia: önmagába visszatérı érv, nincs indoklás, csak ismétlés, pl. Azért titkosítottuk a dokumentumokat, mert bizalmas (titkos) információt tartalmaznak., „Az otthoni viseletre tervezett divatos papucsok biztosan támasztják, ugyanakkor gyengéden kényeztetik a lábat, hogy a következı reggelen újra frissen és pihenten induljon neki a napnak.”


2. Hamis analógia, hasonlat használata érv helyett, pl. „A XVIII. században a deisták a világegyetemet egy órához, a teremtıjét, az Istent egy órásmesterhez hasonlították, aki miután megalkotta mővét, magára hagyta, s a bonyolult szerkezet tovább önállóan mőködik.” 3. Hamis okoskodás, az ok-okozati kapcsolatok leegyszerősítése, pl. „A mai napon 139.000 ember hal meg betegségben idı elıtt. Közülük több mint 25.000 öt év alatti gyerek. Ugyanakkor a Glaxo Wellcome és a SmithKline cég egyesül (…), hogy megkeresse a betegségek okait, megtalálja az ellenszerüket, és segítsen a gyógyításukban.” 4. Személyeskedés: nem az érvekkel vitatkozunk, hanem szimpátia alapján, pl. „Szerintem ne fogadjuk el a véleményét. Különben is, emlékszel, hogy a múltkori értekezleten milyen csúnyán viselkedett XY javaslatának bemutatásakor?” 5. Címkézés: a meglévı elıítéletek megerısítése, pl. A: - Jánoséknál most már minden rendben van? Y: - Á, dehogy. János kibékíthetetlen és nehéz ember. 6. Csúsztatás: a szavak kiszakítása az eredeti szövegkörnyezetbıl, vagy a valódi megszépítése, pl. ingatlanhirdetések szövegeiben: Jól karbantartható udvar (jelentése: szinte nincs is udvar), Nagy lehetıségeket rejtı ház (jelentése: alapos tatarozásra szoruló), Egzotikus környezet (jelentése: a tisztálkodás az udvaron, iskola, bolt, busz jó pár kilométerre). 7. Látszatérvelés: hivatkozás a hagyományra, tapasztalatra, többségre, személyiségre, értelemre

3. csoport A cáfolás 1. Menete:

• • • •

A tétel megállapítása A fı érvek megkeresése Az érvek közötti kapcsolat feltárása, szétválasztás (lényeges/lényegtelen, helyes/helytelen) Kérdések megfogalmazása: Helyes-e a tétel? Következik-e belıle a konklúzió? Meggyızı-e a feltételezés?

2. Módszerei: • Kisebbítés: az ellenfél kifogásainak csökkentése (Nem olyan komoly a dolog) • Kételkedés: a hitelesség iránti bizalmatlanság (Nekem más adataim vannak) • Tagadás: egyenes visszautasítás (Bizonyára téved) • Viszontellenvetés: a vád közvetlen visszafordítása a támadóra (Állításával ellentétben) • Rámutatás: figyelmeztetés az ellenfél okfejtésének helytelen voltára (Azt mondta hogy, pedig…) • Fenntartás: feltételesen elfogadott ellenvetés, késıbbi cáfolat kíséretében (Tételezzük fel, fogadjuk el…) • Pótlás: a szándékos elhallgatás felfedése (Azt még hozzáfőzném…) 39


• •

Figyelmeztetés: a bizonyítás megkövetelése (Ezt talán valamivel alá kéne támasztania) Gúny, élc (Nem zörög a haraszt…)

4. csoport A szónoki beszéd 1. A szónoki beszéd kellékei a) Képesség (dünamisz): a tárgyban meg kell keresni a hallgatóval való azonosulás lehetıségét: kérdezés gesztusa a szöveg elején - közös pontok keresése - kellı rövidség - informativitás - valószínőség (nem kell feltétlenül igaznak lennie) b) Illıség (aptum): illınek kell lenni a B – H – T hármasához c) A logikus bizonyítás eszközei: - szillogizmus: hármas állítássor, melynek részei következnek egymásból. Pl: Szókratész ember. Az ember halandó. Szókratész halandó. - enthüméma: csonka szillogizmus, hiányzik az egyik következtetés. Pl: „Még a nyomorult féreg sem tőri, hogy lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél.”

2. A beszéd készítésének menete a) anyaggyőjtés: - belsı forrás ( saját élmény, spontán megszólalás…) – érzelmi - külsı forrás ( történet, olvasmány…) – értelmi b) kiválogatás, elrendezés c) megfogalmazás, leírás d) megtanulás e) elıadás 3. A szónoki beszéd részei a) bevezetés (principium): - a jóindulat megnyerése - a figyelem megragadása és fenntartása - a téma megjelölése b) az elbeszélés (narráció): személy, ügy, hely, anyag, dolog ~ a kitérés (digressio): a témától elkanyarodó, leíró jellegő szövegrész, az elbeszélés közepén vagy végén c) a témamegjelölés és felosztás (propositio): rövid, a gondolatok összegzése, a beszélı véleményének kimondása, a mondanivaló felosztása ( max. 3 rész) 40


d) a bizonyítás és cáfolás (argumenatio): - törvények, szerzıdések, tanúk, eskük, vallatások - jelek, érvek, példák e) befejezés (peroratio): - összefoglaló - érzelemkifejezı

4. A meggyızés folyamata: a) b) c) d)

az észlelés megváltozása az érzelmi viszony megváltozása a vélemény megváltozása a cselekvés megváltozása

7. SZ. SEGÉDANYAG

Enthümémák a páros gyakorlatokhoz 1. csoport 1. Biztos boldog, mert egyfolytában mosolyog. 2. Te sem szóltál az érdekemben egy szót sem az ülésen, úgyhogy legalább annyira ellenem vagy, mint a többiek. 3. Ha szeretnél, nem felejtenél integetni az ablakból, mikor elmegyek. 4. Az igazán okos emberek nem okoznak bajt saját maguknak. És én tudom, hogy te már nagyon okos vagy. 5. „Az igazán bátrak máshol keresik az izgalmakat. Ne bliccelj!” (BKV kampány)

41


2. csoport 6. Biztos vagyok benne, hogy nem természetes vörös a haja. Láttad te is ugye a Színvarázs Henna hajszínezı-krémet a fürdıszobájában, ugye? 7. A dohányzás a tüdırák legfıbb kiváltó-oka, hiszen ez a betegség a nem dohányzók között annyira nem jellemzı, hogy akár említésre sem méltó. 8. Aki figyelte az elmúlt idıszak történéseit a politikai életben, az már tudja, hogy biztosan lesz háború. 9. Lady Astor Wintson Churchillhez egy társasági összejövetelen: „Winston, maga undorító alak, hiszen már megint részeg!” Winston Churchill: „Lady Astor, Önnek igaza van, részeg vagyok. Ön viszont ronda. Én holnapra kijózanodom.” 10. „Nem lenne jó, ha olyan ember lenne a párt elnöke, aki pártelnök szeretne lenni. Én nem szeretnék a párt elnöke lenni.”

3. csoport 11. Azt mondtad ez egy jó könyv. Hát nem emlékszem, melyik jó könyvön aludtam el ennyiszer! 12. Biztosan ki akarnak rúgni. A legutóbbi három megbeszélésre, amin szó volt az én dolgaimról is, nem hívtak el és az igazgató is épphogy köszön a folyosón. 13. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 14. „Okos ember más kárán tanul, de maga még nem ember, csak gyerök.” 15. „Magyarországon az a gazdag ember, akinek nincsenek napi gondjai. Nekem nincsenek.” 4. csoport 16. Tegnap biztos, hogy nem Adrienn vezetett. İ mindig a járdával párhuzamosan parkolja le a kocsit. 17. Úgy írok, ahogy szeretek, és úgy lélegzem, ahogy írok. 18. Nincs boldogság szeretet nélkül, de szeretni szenvedés. 19. „Még a nyomorult féreg sem tőri, hogy lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél.” 20. Magyarországon a milliárdokat sikkasztókat börtönbe szokták csukni. Princz Gábort nem csukták börtönbe.

8. SZ. SEGÉDANYAG 42


Megfigyelési szempontok a tárgyalási szituáció elemzéséhez

• • • • • • •

A tárgyalás során alkalmazott stratégiák A tárgyalás során alkalmazott trükkök A tárgyalás során alkalmazott verbális eszközök A tárgyalás során alkalmazott nonverbális eszközök A tárgyalópartnerek felkészültsége A tárgyalópartnerek önismerete, emberismerete A tárgyalás szakaszai, menete

9. SZ. SEGÉDANYAG Tárgyalástechnika Power Point elıadás (elektronikus melléklet) Interaktív tudáspróba (elektronikus melléklet)

MELLÉKLETEK

A csoportkohézió erısítése verbális képességeket fejlesztı feladatok segítségével. Anyanyelvpedagógia. 2010. 3. évf. 4. sz.

Boronkai Dóra A csoportkohézió erısítése verbális képességeket fejlesztı feladatok segítségével

1. Bevezetés Az emberiség fejlıdéstörténete a különbözı társadalmi csoportok és rétegek közötti viszonyok és kommunikációs formák alakulásának a története. Az egyén személyiséggé fejlıdése során egyre több társadalmi csoportnak válik tagjává, a csoportok tehát közvetítı szerepet látnak el az egyén és a társadalom között. A csoportlélektan a társadalmat „önálló csoportalakzatok mind magasabb rendő és szintő strukturálódásának véli: a társadalmi test építıkövei a csoportok” (Pataki 43


1969: 25). E tanulmány célja, hogy a csoport fogalmának szociálpszichológiai értelmezése és a csoportdinamika elemeinek elméleti áttekintése után egy négy tanórából álló, játékos csoportalakítási és csoportépítési feladatokat tartalmazó foglalkozástervezet segítségével bemutassa, hogyan használható fel a csoportokon belüli folyamatos interakció és kommunikáció a kompetenciafejlesztésben. 2. A csoport fogalma a szociálpszichológiában A szociálpszichológia kutatói már a századforduló óta foglalkoztak a csoport fogalmának definiálásával, amelyet kezdetben a kommunikációs mintázatok mentén próbáltak körvonalazni; a nagy szociológiaelméleti gondolkodók (pl. Durkheim, Spencer) a csoportokat még a közvetlen és a közvetett interakciók alapján osztályozták. A késıbbiekben a figyelem a csoportok létszáma felé fordult, és a csoport definícióját a valóságban is fellelhetı társas alakzatok elvonatkozatásából alkották meg (Csepeli 2003). A csoport jelentésének pontosított meghatározása a csoport fogalma alatt a közös célból vagy célokból fakadó együttes tevékenységgel egymáshoz kapcsolt emberek összességét, a csoporttagok sajátos helyét, az ahhoz kapcsolódó elvárásokat és érdekviszonyokat érti (Kulcsár 1981). A definícióból következik az is, hogy a csoportok tagjai saját magukat és egymást külön társadalmi egységként fogják fel, és hogy minden csoportban az interakció és a kommunikáció segítségével jön létre a csoport struktúrája, szerkezete.

2.1. A csoport típusai A csoportokat mennyiségi és keletkezési szempontok szerint szokták egymástól elkülöníteni. Mennyiségi szempont szerint Simmel (1973) alapján beszélhetünk nagy- és kiscsoportokról. A nagycsoport olyan emberek összességét foglalja magában, akiket valamilyen közös tulajdonság, meghatározottság, jellegzetesség alapján el lehet különíteni a többi embertıl, így nagycsoportnak tekinthetjük a nemzetiségi, vallási, társadalmi csoportokat is. A szociológiai szakirodalom szerint a kiscsoport létszámában különbözik a nagycsoporttól, így a legfontosabb sajátossága, hogy még lehetıséget ad a csoporttagok közötti egyidejő és folyamatos interakcióra és kommunikációra. A szociálpszichológia megfigyelései szerint a figyelemkoncentráció, az egymás személyiségének megismerése és az együttmőködés szempontjából legideálisabb kiscsoport hét fıbıl áll, a legkisebb csoportlétszám pedig a három fı, mivel ez még lehetıvé teszi a választás szabadságának, mint a csoportlét pszichológiai alapelvének mőködését. Cooley már 1909-ben rávilágított arra, hogy a csoportokat keletkezési körülményeik szerint is megkülönböztethetjük egymástól. Eszerint beszélhetünk elsıdleges (primer) vagy informális és másodlagos (szekunder) vagy formális csoportokról. Az informális csoportokra az „intim, szemtıl szembe való kapcsolatteremtés és együttmőködés” jellemzı (Cooley 1909: 23), tagjai önkéntesen, érzelmi motivációjuk, közös érdeklıdésük alapján kapcsolódnak egymáshoz és vállalják a csoportidentitást. Az ilyen primer csoportok (pl. család, baráti kör) nagy szerepet játszanak a személyiségek szocializációs folyamataiban. A formális csoportok szervezıdése mesterséges, a csoport kialakulása a csoporton kívüli tényezıktıl függ, a csoporttagok munkamegosztása hierarchikus. Az ilyen csoportok fı összetartó ereje a célirányultság és a szervezettség (Csepeli 2003). A szociálpszichológia külön csoporttípusként tartja számon a viszonyítási vagy vonatkoztatási csoportot, amely azért jön létre, mert az ember saját magát mindig másokhoz méri, másokhoz hasonlítja. Ez kíséri végig a személyiségfejlıdést, így a vonatkoztatási csoportnak döntı szerepe van az ember szocializációjában. Ezek a csoportok adják azt a keretet, amellyel az egyén magát és a többieket egymáshoz viszonyítja, és olyan viselkedésmintákat közvetítenek, amelyeket az egyén irányadónak vagy éppen elvetendınek tart. 2.2. A csoportfejlıdés fázisai

44


A csoport kialakulásának kérdésével és fejlıdési folyamataival szintén a kezdetektıl foglalkoznak a kutatók, és a szociálpszichológia többféle elméletet és modellt is kidolgozott leírásukra. Bion a függés, párba állás, harc és menekülés szakaszait különíti el, Schütz az interperszonális kapcsolatok motivációs alapjaira helyezi a hangsúlyt, Bennis és Shepard pedig az elızı két megközelítést kombinálja egymással. A modell szerint az elsı szakaszban a vezetı − csoport viszonyból kialakul a csoporton belüli együttmőködés, a második szakaszban pedig a csoportbomlás expozíciója zajlik (Hare 1980). A napjaink oktatási rendszerében is egyre gyakrabban mőködı tanulói munkacsoportok kialakulásában és fejlıdésében a nemzetközi szociálpszichológiai csoportkutatásokra támaszkodva a következı csoportdinamikai fázisokat különbözteti meg a szakirodalom. A csoport kialakulásának elsı fázisa a performatív fázis, az alakulás idıszaka (forming). Ebben a fázisban a tagok megfigyelik egymást, elsısorban a célmeghatározásra és az ehhez vezetı útra összpontosítanak. A tagok igyekeznek jó benyomást kelteni egymásban és másokban, megérteni a vezetést és elsajátítani a szerepeket, bár gyakran még bizonytalanok az elvárásokat tekintve. Az alakulás fázisát a csoportpolarizáció, a konfliktusok kipattanásának ideje, a „viharzás” (storming) korszaka követi. A második szakaszban már egyre nyilvánvalóbbá válnak az egyéni különbségek. A tagok között megindul a versengés a szerepekért és a státuszokért. Ezt a szakaszt gyakori viták, konfliktusok, és az ezek megoldása érdekében folytatott nagy mennyiségő kommunikáció jellemzi. A konszolidációs szakaszban a csoport közvéleményének kialakulása figyelhetı meg, ez a „normázás” (norming) ideje, ahol a normák, szabályok és szerepek kialakulása és megszilárdulása révén a konfliktusok megoldódnak. Egyértelmővé válik az is, hogy milyen viselkedést fogad el a csoport, ezért erre a szakaszra a csoporton belüli együttmőködés a jellemzı. Végül a munkafázis következik, amely során a csoport hatékony mőködése (performing) folyik. Kialakul a csoportszerkezet és a kommunikációs struktúra, a feladatmegosztás eredményeként a csoport egyesíti erejét a cél elérésének érdekében. A csoportot összetartó erı, a csoportkohézió kialakulása lehetıvé teszi, hogy a csoporttagok figyelmüket a feladatra összpontosítsák (Zöld 1982). A csoportkohézió több, egymással párhuzamosan mőködı összetartó erıbıl tevıdik össze: a személyközi kohézió a csoporttagok jó kapcsolatából adódik, a feladatalapú kohéziót pedig a csoportcél fontossága eredményezi. A kohézió fokozza a teljesítményt, a teljesítmény fokozza a kohéziót. 2.3. Státusz és szerep a csoportban A csoportokban a csoport tevékenységétıl függıen különbözı státuszok alakulnak ki, amelyek alapvetıen meghatározzák a csoport struktúráját. Ezek a státuszok lehetnek eleve adottak és elıírtak, de státusznak nevezzük a csoporttagok által önállóan megszerzett pozíciókat is. Az így kialakult státuszokhoz különbözı szerepek rendelıdnek hozzá, amelyek a társadalom és az adott csoport elvárásai alapján jönnek létre, és felépítik a csoport interakciós hálózatát (Csepeli 2003). A társadalmi makrostruktúra alapján létrejönnek különbözı alapvetı (pervazív) szerepek, amelyek az adott társadalom osztály- és rétegstruktúrájához kapcsolódnak, és minden szituációban meghatározzák az egyén viselkedését. Ide tartozik a nem, az életkor, az etnikai hovatartozás és egyes foglalkozásokhoz kapcsolódó szerepek is, amelyek elvárásait a társadalomban kialakult normák közvetítik (pl. bíró, orvos lelkész). A többi foglalkozáshoz kapcsolódó organizációs szerep abban különbözik az elıbb említettektıl, hogy normái és elvárásai csak a munkahelyi szituációban érvényesek, csak annak fennállásáig mőködnek (pl. bolti eladó). A társadalmi makrostruktúrában megkülönböztethetünk még szituációs (passzazsér) szerepeket is, amelyeket az egyén átmenetileg, a szituáció fennállásáig vesz magára (pl. ügyfél, utas, vendég). A mikrostruktúrához kapcsolódó szerepek általában a családdal és a rokonsággal függenek össze, a családban betöltött pozíció határozza meg a szerephez kapcsolódó viselkedési normákat (pl. apa, gyermek), hasonlóan az egyén saját akciói révén elvállalt privát szerepeihez, a magánjellegő viszonyokhoz, amelyekben a szerepmegvalósítást kulturális meghatározottság jellemzi (Horányi 2001).

45


A feladatmegoldásra szervezıdött munkacsoportokban Brocher (1975) alapján a konstruktív (feladatra orientált) és a destruktív típusú szerepeket különböztethetjük meg. A feladatra orientált szereptípusba a kezdeményezı, az információt nyújtó, az általánosító, az engedelmeskedı, a kérdezı és a szabályalkotó szerepe tartozik. Az alapvetı destruktív szerepek pedig az akadékoskodó, a vetélkedı, a mindentudó és a hírharang. E felosztást kiegészíthetjük egy olyan diszfunkcionális szereprendszer altípusaival, amelyek rejtett módon szintén elısegítik a csoportmőködést. A kapcsolatra orientált szerepkör tagjainak feladata, hogy bár szerepeik a felszínen funkciótlanok, mőködésükkel rejtetten erısítsék és szilárdítsák a csoportot. Ide tartoznak a következı szerepkörök: bátorító, koordinátor, kapuır, mókamester, sztár, bőnbak és megfigyelı (Mérei 1971). 3. Csoportmunka a pedagógiai gyakorlatban Napjaink új tanulásszervezési eljárásai között több olyan munkaforma is szerepel, amely felismerte a csoporttevékenység alkalmazási lehetıségeinek hatékonyságát a különbözı kompetenciák komplex fejlesztésében. Ezek közül a tanulmányban közzétett feladatsor alkalmazhatósága szempontjából két munkaforma kiemelése indokolt. Az egyik a kooperatív tanulás, amely „akkor jön létre, amikor a diákok párokban vagy kis csoportokban együttmőködve közös problémát oldanak meg, közös témát kutatnak, vagy közös értelmezések alapján hoznak létre új gondolatokat, új kombinációkat” (Temple–Steel–Meredith 1988: 11). A kooperatív tanulás elsıdleges törekvése a tanulási célok megvalósulása érdekében mőködı közösségek kialakítása, az önálló ismeretszerzési, ismeretfeldolgozási, döntési és értékelı képesség kialakítása, fejlesztése. A módszer nélkülözhetetlen eleme az aktív gondolkodás, az alkotó és sokoldalú együttmőködés, amely elképzelhetetlen az empátia, a tolerancia és a szociális készségek kialakítása és fejlesztése nélkül. A másik saját élményő tanuláson és tevékenységen alapuló munkaforma a projekt. A projekt „egy tanulási-tanítási stratégia, a tanulók által elfogadott vagy kiválasztott probléma, téma feldolgozása, amely egyénileg vagy csoportban történik, megszüntetve, feloldva a hagyományos osztály-, tanóra kereteket, a végeredmény minden esetben egy bemutatható szellemi vagy anyagi alkotás, produktum” (Hegedős 2002: 25). Ezért a projektmunka során a pedagógus olyan tulajdonságokat ismerhet meg és értékelhet, amelyeket a szokványos tantermi órák alatt szinte soha, hiszen nem is szerezhet azokról tudomást. A tantárgyak tanulása során lassabban haladó tanulók értékei is kiderülnek a jól szervezett projektmunka során, és ez megváltoztatja a gyerekek önértékelését, így megteremtve számukra is az örömteli tanulás esélyét. A projekt megvalósítása során a különbözı kulturális és anyagi háttérrel rendelkezı gyerekek egymástól is tanulva más és más tapasztalattal járulhatnak hozzá a végeredményként létrejövı közös alkotáshoz. A két munkaformát ebben a keretben az kapcsolja össze, hogy mindkettıben szükség van a csoportmunkára, ezen belül a csoportok identitásának kialakítására, a csoportkohézió megteremtésére, erısítésére és folyamatos fejlesztésére. Ez különösen fontos lehet abban az esetben, ha egy nagyobb tematikai egység kooperatív feldolgozása során, vagy egy több hetet felölelı projektben hosszabb idıszakon keresztül ugyanabban a csoportban kell a tanulóknak dolgozniuk és együttmőködniük egymással. Az így megvalósult csoportmunka legfıbb hozadéka, Sherif kísérleti tapasztalatai szerint, hogy a „csoporthelyzetben új és egyén feletti minıségek keletkeznek” (Hunyady 1973). 3.1. A csoportalakítás A csoportalakításnak számos variációját különbözteti meg a vonatkozó pedagógiai szakirodalom. Léteznek homogén összetételő csoportok, ahol a hasonló teljesítményő tanulók kerülnek egymás mellé, tehát különbözı erısségő csoportok alakulnak ki abból a célból, hogy mindenki a képességeinek megfelelı nehézségő feladatot kapjon. A heterogén csoportok az elızıvel ellentétes összetételőek, mert ebben az esetben a pedagógus tudatosan törekszik arra, hogy különbözı teljesítményő tanulók kerüljenek egy csoportba. A csoportok kialakítása rábízható a 46


tanulókra is, ilyenkor a szimpátia elve a döntı, mindenki azzal dolgozik, akivel a legjobban együtt tud mőködni. A módszer legfıbb célja, hogy a tanuló felszabaduljon a stressz alól, és oldottabb hangulatban tudjon gondolkodni. Ennek a pedagógiai törekvésnek az egyik legjobb eszköze, ha azokkal dolgozhat együtt, akikkel akar. A véletlenszerően kialakított csoportok elınye, hogy a tudatosan érvényesített szempontok torzító hatása elkerülhetı. Bármilyen szelekciós szempont alkalmazásával létrehozhatók ilyen csoportok, de ha nem mőködıképes a kombináció, számítani kell a gyakori átszervezésre. Az ülésrendi csoportok alkalmazása is nagyon életszerő csoportszervezési mód lehet, azonban inkább azoknak a tanároknak ajánlott, akik csak ritkán alkalmaznak csoportmunkát, különben az ülésrend fog fokozatosan a csoportokhoz idomulni (Knausz 2001). A következı csoportalakítási módszerek a kooperatív tanulásszervezésben leggyakrabban alkalmazott heterogén és véletlenszerően kialakított csoportok alkotására mutatnak be egy-egy lehetıséget (Kagan 2001), amelyek egyúttal a verbális képességek fejlesztésére is jó alkalmat teremtenek. Hajlított véleményvonal A tanulók felsorakoznak egy vonalban egy megadott témáról vallott véleményük alapján, az egyetértıtıl a tagadóig. Ezután indokolják, beszéljék meg választásukat a mellettük állóval, majd hajlítsák be a sort úgy, hogy egy egyetértı álljon szembe egy tagadóval. Sorolják fel egymásnak érveiket és ellenérveiket a témával kapcsolatban. Ezt követıen ismét hajlítsák meg a már meghajlított vonalat, úgy, hogy az a pár, amelyik a leginkább és legkevésbé egyetértı diákból áll, sétáljon hátra és álljon oda ahhoz a két tanulóhoz, akik a hajlított vonal másik végén voltak. Ez a négy diák fogja alkotni az elsı négyfıs csoportot. A megmaradt párok a vonal mindkét oldaláról csatlakoznak egymáshoz négyes csoportokban, és így foglalnak helyet. Ezzel megalakultak a vegyes téma-csoportok és készen állnak arra, hogy véleményt cseréljenek, vitatkozzanak. Kettıs kör 1. lépés: Érdekes interjúk. Sétáljanak körbe a diákok, és egy adott pillanatban párt alkotva a legközelebb állóval, készítsenek interjút egymással egy ismerkedési témáról (pl. kedvenc film, hobbi). 2. lépés: Párok párja. Egy a pedagógus által kiválasztott pár és a mellettük álló legközelebbi másik pár csoportot alkotva üljön le. A helyet foglalt két pár mindkét oldalán álló pár jöjjön elıre, találkozzanak és üljenek le. Minden megmaradt pár tegye ugyanezt, sorban addig, amíg a kör el nem fogy. 3. lépés: Forgószínpad. Miután helyet foglaltak, minden diák mutassa be azt a partnerét, akivel interjút készített.

3.2. A csoportkohézió kialakítása és fejlesztése A csoport mőködését a csoport kohéziója biztosítja, amelynek kialakításában nagy szerepe van a csoportban betöltött szerepeknek és a csoport által kialakított normáknak. A feladatorientált csoportok alapvetı szerepei alapján a kooperatív tanulásszervezés meghatározta a tanórai csoportmunkában betölthetı szerepeket (Kagan 2001). Ezek mindegyike a feladatorientált és/vagy a kapcsolatorientált szerepcsoportokba sorolható, vagy ezek jellemzıinek keveredését mutatja. Alapvetı kooperatív szerepek a nyomkövetı/nyomolvasó (vö. koordinátor, információt nyújtó), aki felolvassa a csoport részére kiadott anyagot, hogy a csoport tagjai megértsék és megjegyezzék a hallottakat. Ellenırzi, hogy a csoporttagok értik-e a feladatot, megtanulták-e, tudják-e a szükséges válaszokat, összehangolja a csoportmunkát. A jegyzı (vö. szabályalkotó) gondosan beírja a munkalapra a csoport által adott legjobb válaszokat, majd ellenırizteti a csoporttagokkal. Nem minden esetben ı ír, de ı a felelıs azért, hogy az írásbeli produktumok elkészüljenek. Az idıgazda/ idıfigyelı (vö. megfigyelı) figyeli, hogy a csoport munka közben jól gazdálkodjon az idıvel, 47


figyelmezteti ıket, ha fogytán az idejük. İ a felelıs azért, hogy a produktumok idıben elkészüljenek. A bátorító/lelkesítı (vö. bátorító) figyelemmel kíséri, hogy a közös munkában részt vesz-e minden csoporttag. A kelletlen, szótlan tagokat (vö. destruktív szerepek) munkára, részvételre ösztönzi. Az egyéb szerepekhez (pl. eszközfelelıs, szóvivı, kérdésfeltevı, küldönc, ellenırzı) kapcsolódó elvárások és feladatok szintén a feladat- és kapcsolatorientált szerepkörök tulajdonságaiból tevıdnek össze. A norma azoknak a szabályoknak, elvárásoknak a rendszere, amelyet a csoport hoz létre, s amelyet a tagok betartanak és betartatnak. A szabályok között vannak explicit (kinyilvánított) és implicit (ki nem mondott, íratlan) szabályok is. A csoportnorma többféle módon is kialakulhat, meghatározhatja a vezetı, befolyásolhatja a csoport elıtörténete, áttevıdhet más helyzetbıl, és a csoport közösen is dolgozhat a normák kialakításán. Ez azért hatékony kohéziós erı, mert megfigyelések alapján bizonyítható, hogy kevesebb a konfliktus egy csoportban, ha azokat is bevonják a normák kialakításába, akikkel azt szeretnék a késıbbiekben betartatni (Csepeli 2003). Az alábbiakban egy négy tanítási órára tervezett csoportalakító és csoportépítı foglalkozás vázlata következik. A tréning-jellegő foglalkozás célja a csoportkohézió erısítése mellett a gondolkodás, a szövegértés-szövegalkotás és a kommunikációs kompetencia fejlesztése, ennek érdekében a csoportépítı feladatok egyúttal a verbális képességek fejlesztését is szolgálják. A feladatok elsısorban felsı tagozatos tanulóknak ajánlottak, de sikerrel alkalmazhatók középiskolás diákok (sıt, a tapasztalatok szerint felnıttek) körében is. Az alkalmazást megkönnyítik a tervezethez letölthetı formában mellékelt segédanyagok. Az óra menete

Didaktikai feladat

Módszerek, munkaformák

1. Csoportalakítás mozaikdarabok összeillesztésével Elıkészületek: az összetartozó fogalompárokat tartalmazó kártyák elkészítése a csoportalakításhoz. Csoportfeladat: - Mindenki húz egy kártyát. - A kártya alapján mindenki megkeresi a párját, majd a párok azokat a résztvevıket, akikkel összetartozó kártyákat húztak. - Az összerakott kártyák alapján megalakult csoportok elfoglalnak egy asztalt.

Ráhangolás Motiváció kialakítása Kreativitás és a verbális, logikai képességek fejlesztése.

Frontális osztálymunka. Párhuzamos interakciók: páros munka, csoportmunka.

2. Névválasztás Elıkészületek: a névválasztáshoz szükséges fogalomkártyák vagy képek elkészítése. Csoportfeladat: - A csoport egy tagja kihúz egyet a kártyák közül.

Csoport-identitás Csoportmunka kialakítása. A résztvevık verbális és logikai képességeinek fejlesztése.

-

Eszközök, idı segédanyagok 1. számú 10’ segéd-anyag

2. számú 15’ segéd-anyag

A többi csoporttagnak szóforgóval haladva barchobával kell kitalálnia, hogy mi van a 48


képen. -

Ha sikerül, a képen látható fogalom alapján kell a csoporttagoknak közösen nevet választaniuk.

3. Kooperatív szerepek kiosztása csoporton belül: Csoportfeladat: - Minden csoporttag választ egy filctollat az asztalon lévı készletbıl. - A pedagógus elmondja az egyes filcszínekhez kapcsolódó kooperatív szerepeket, és a szerepek viselıitıl visszakérdezi az elmondottakat. - A csoporttagok megegyeznek, hogy a csoportmunka során mindenkinek a saját szerepelvárásai szerint kell dolgoznia.

Szereposztás, a Frontális szerepekhez osztálymunka. kapcsolódó Csoportmunka. elvárások megbeszélése.

3. számú 15’ segéd-anyag A csoportok létszámá-nak megfelelı számú, különbözı színő filctoll csoportonként.

4. A mi házunk - Csoportfeladat: - A csoport feladata, hogy közösen tervezzen egy házat, amelyben majd együtt fognak lakni. - Errıl készítsenek felülnézeti rajzot. - Tervezzék meg és rajzolják le a berendezést és a kertet is. - Utána a csoportok mutassák be a terveket, és meséljék el, hogyan sikerült megegyezésre jutniuk, mennyire tudták/akarták mindnyájuk szempontjait, kívánságait figyelembe venni.

A csoport Csoportmunka. összetartozásáFrontális nak erısítése osztálymunka. konfliktusok megoldásával. A csoportkohézió fejlesztése. A résztvevık vizuális és verbális képességeinek fejlesztése.

A/3-as papír. 20’ Vastag és vékony filctollak.

Tapasztalat Csoportmunka. szerzése az Frontális együttmőködés- osztálymunka. rıl. Normák kialakítása. A csoportkohézió fejlesztése a kiscsoporton A házirendet poszter formájában belül.

A/3-as papír. 20’ Filctollak.

5. Házirend Csoportfeladat: - A feladat, hogy a csoporttagok az elızı feladathoz kapcsolódóan megegyezzenek az együttélés szabályaiban, és megfogalmazzanak egy mindenki által elfogadott házirendet. -

49


A kreatív szövegalkotási A feladat végén közös képesség megbeszélés következik arról, fejlesztése. hogy az egyes csoportoknak hogyan sikerült megegyezésre jutniuk, ki milyen kompromisszumokat hozott a közösség érdekében. Érdemes arra is kitérni, hogy milyen értékrendet tükröz a kész szabálygyőjtemény. ábrázolják.

-

A Csoportmunka. csoportkohézió Frontális fejlesztése a osztálymunka. kiscsoporton belül. Az együttmőködési képesség fejlesztése. Egy csoporttag kivételével A kreatív mindenki húz két kártyát. szövegalkotási képesség Az a csoporttag, aki nem húzott fejlesztése. kártyát, elkezdi a mesét, a mese kiindulópontja a csoport neve legyen.

6. Közös mese Elıkészületek: a mesealkotáshoz szükséges fogalomkártyák vagy képek elkészítése. Csoportfeladat: - A csoportok tagjai körben ülnek. Az a feladatuk, hogy közösen kitaláljanak egy mesét magukról. -

-

A mesét a csoporttagoknak kell folytatniuk. Akinek a labdát dobják, annak kell folytatnia úgy, hogy a mesébe bele kell szınie a kihúzott kártyán látható/olvasható személyt, helyszínt vagy eszközt.

-

Mindenkinek mindig figyelnie kell, hiszen sosem tudhatja, hogy mikor kerül hozzá a labda.

-

Egy ember többször (max. kétszer) is megkaphatja a labdát.

-

Mindenki azt, és annyit mond, amit és amennyit akar, de természetesen a már elkezdett történetet kell folytatnia. A mesét ugyanaz a csoporttag fejezi be, aki elkezdte.

-

7. Szinkronizálás Csoportfeladat: - A csoportok

A csoportok Frontális munka. közötti Csoportmunka. társcsoportot együttmőködés

Rongy20’ labda. 4. számú segéd-anyag.

20’

50


választanak maguknak. -

Az egyik csoport tagjai megállapodnak egy történetben, amelyet pantomimjátékkal el is kell játszaniuk.

-

A másik csoport feladata, hogy szóbuborékok fújásával szinkronizálja a látottakat.

-

Minden szereplınek megvan a „hangja” a másik csoportban.

-

Utána megbeszélik, megfelelı volt-e az összhang a két történet között. Reflektálás. Csoportmunka. A szociális megismerés és az empátia képességének fejlesztése. A társak megismerésé-nek és elfogadásának Egy asztalkendıvel letakarják az fejlesztése. egészet, megkeverik, és körben mindenki húz egyet. Ha valaki véletlenül a sajátját húzta, akkor visszateszi, és újra próbálkozik.

8. Parola Csoportfeladat: - A csoporttagok körbe rajzolják a kezüket egy rajzlapon, majd kivágják a formát. Tesznek rá egy jelet, hogy tudják, melyik volt az övék, majd lefelé fordítva középre teszik. -

fejlesztése. A nonverbális és verbális kommunikációs képességek együttes fejlesztése. Az empátia erısítése.

-

A kihúzott papírkézre mindnyájan írnak egy üzenetet. Aki elkészült, visszateszi a kezet a terítı alá.

-

Ha már az összes kéz visszakerült, mindenki kiválasztja a sajátját, és megpróbálja kitalálni, hogy ki üzent neki.

-

Sorban mindenki elmondja, hogy a kézre írt szöveg alapján milyennek gondolja az üzenıt, és elmondja azt is, hogy milyennek látta azt a kezet, amelyre ı helyezte el az üzenetét. Az elmondásokban nem szerepelhet szó szerint az üzenet.

-

A cél az, hogy a címzett és a

A/4-es papír. 20’ Tollak. Ollók. Terítık.

51


feladó megtalálja egymást. Reflektálás. A visszacsatolás fejlesztése. A társak megismerésé-nek és elfogadásának Ezért mindenki valamennyi fejlesztése. csoporttársának küldjön egy- egy papírlapon valami személyre szabott, csak neki szóló ajándékot, amirıl azt feltételezi, hogy a megajándékozott örülni fog neki.

9. Ajándék Csoportfeladat: - A feladat lényege, hogy mindenki valamilyen szimbolikus ajándékot vigyen haza. -

-

A kiosztott papírlapokra mindenki felírja egy-egy csoporttársának szóló szimbolikus ajándékát, aláírja, összehajtja a papírt és a tetejére ráírja a címzett nevét.

-

Amikor mindenki készen van, minden csoporttagnak a székére rakják a neki szóló ajándékokat.

10. Díjak és oklevelek Elıkészületek: a díjazáshoz szükséges kategóriák és az oklevelek elkészítése. Csoportfeladat: - A csoporttagoknak szavazatokat kell adniuk különbözı kategóriákban, név nélkül. - A kategóriákat érdemes a korábbi munkához igazítani, de ilyenek lehetnek: „A legpontosabb résztvevı”, „A legjobb kérdésfeltevı”, „A legjobb ötleteket adó” stb. - A szavazás után nyissuk fel a dobozt, számoljuk meg a szavazatokat és adjuk át az oklevelet a nyerteseknek.


A/4-es papír. 20’ Íróeszköz.

Lezárt 20’ doboz, a tetején nyílással. Őrlapok. Toll. Oklevelek.

4. Összegzés A fenti tanítási blokk elsı része, a ráhangolás három egységbıl tevıdik össze. Ide tartoznak azok a feladatok, amelyek a csoport megalakulásához (Mozaik), az identitás kialakításához (Barchoba) és a szerepek kiosztásához (Kooperatív szerepek) kapcsolódnak, felölelve ezzel a csoportdinamika elsı fázisát, az alakulás idıszakát. A blokk második egysége magában foglalja a csoportpolarizáció és a konszolidáció fázisát, itt van lehetıség a konfliktusok megjelenésére és megoldására (A mi házunk), a normák kialakítására (Házirend) és az együttmőködés hatékonyságának megtapasztalására (Közös mese, Szinkronizálás). A reflektálás szakaszához a 52


csoportfejlıdés utolsó fázisa kapcsolódik, amelyben megerısödik a csoportkohézió, lehetıség van egymás megismerésére (Parola) és elfogadására (Ajándék), és megtörténik a csoporttagok munkájának értékelése is (Díjak és oklevelek). A fenti feladatok természetesen helyettesíthetık, felcserélhetık más hasonló csoportépítı gyakorlatokkal is. A csoportkohézió erısítése során alkalmazhatók más csoportalakítási módszerek, együttmőködésre ösztönzı játékok és értékelési módok is attól függıen, hogy a csoportépítés mellett milyen más kompetenciákat szeretnénk fejleszteni. Az óratervezetben szereplı feladatok és játékok a kompetenciák közül elsısorban a verbális képességek fejlesztését tőzték ki célul, amely akkor igazán hasznos, ha a csoport olyan témán, projekten dolgozik vagy csoportmunkán alapuló versenyre készül, amely a nyelvi kompetenciák alkalmazását kívánja meg. A tanulmány célja a feladatok bemutatásával az volt, hogy rávilágítson arra, hogy a csoporthatékonyság növelése érdekében alkalmazott feladatok és játékok akkor lesznek igazán megalapozottak, ha követjük a csoportdinamika egyes fázisait, és a feladatokat az alakulás, a csoportpolarizáció, a konszolidáció és a munka fázisának megfelelıen válogatjuk össze. Irodalom Brocher, Tobias. 1975. Csoportdinamika és felnıttoktatás. Tankönyvkiadó. Budapest. Cooley, Charles Horton 1909. Social Organisation. Scribner. New York. 23. Csepeli György 2003. Szociálpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest. Hare, Paul A. 1980. A csoportfejlıdés elméletei és az interakciós elemzés kategóriái. In: Pataki Ferenc (szerk.) Csoportlélektan. Gondolat Kiadó. Budapest. 128−167. Hegedős Gábor 2002. Projektpedagógia. Kecskeméti Fıiskola Tanítóképzı Fıiskolai Kar. Kecskemét. 25. Horányi Özséb 2001. A személyközi kommunikációról. In. Béres István – Horányi Özséb (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó. Budapest. 57–86. Hunyady György (szerk.) 1973. Szociálpszichológia. Gondolat. Budapest. Kagan, Spencer 2001. Kooperatív tanulás. Önkonet Kft. Budapest. Knausz Imre 2001. A tanítás mestersége. Egyetemi jegyzet. IFA. Budapest–Miskolc. http://mek.niif.hu/01800/01817/01817.htm (2010. december 19.) Kulcsár Kálmán 1981. Szociológia. Kossuth Kiadó. Budapest. Mérei Ferenc 1971. Közösségek rejtett hálózata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. Pataki Ferenc 1969. A kiscsoportkutatás elméleti problémái. In: Pataki (szerk.) Csoportlélektan. Gondolat Kiadó. Budapest. 7−44. Simmel, Georg 1973. Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Gondolat Kiadó. Budapest. Temple, Charles – Steel, Jeannie L. – Meredith, Kurtis S. 1988. Az együttmőködésen alapuló tanulás. A kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással projekt. Kézirat. 11. Zöld Bálint 1982. Önképváltozás és csoportpszichoterápia. Kézirat. Budapest. Az óravázlat összeállításában felhasznált szakirodalom: Benedek László 1992. Játék és pszichoterápia. Animula Kiadó. Budapest. Bús Imre (szerk.) 2003. Játékok a személyiség- és közösségfejlesztés szolgálatában. PTE Illés Gyula Fıiskolai Kar. Szekszárd. Hajas Zsuzsa 1998. Kommunikációs gyakorlatok középiskolásoknak. Pedellus. Debrecen. Kagan, Spencer 2001. Kooperatív tanulás. Önkonet Kft. Budapest. Kroenhert, Gary 2004. Szabadtéri tréninggyakorlatok. Z-Press Kiadó. Budapest. Rudas János 2001. Delfi örökösei. Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlat. Új Mandátum Kiadó. Budapest.

A segédanyagokban felhasznált képek forrása: 53


Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fıiskolai Kar Gyakorlóiskola, Alapfokú Mővészeti Iskola és Gyakorlóóvoda anyanyelvi versenyének segédanyagai. Kukac Konrád kincsesládája. http://juillet.ucoz.com/PDF/kincseslada.pdf (2010. december 15.)

Párbeszédes szövegek alkotása. In: Sándor Csilla (szerk.): Tanári Kincsestár. Magyar Nyelv. Raabe Kiadó, Bp. 2008.

Boronkai Dóra 54


Párbeszédes szövegek alkotása 9-12. évfolyam A szóbeli szövegalkotási képesség fejlesztése párbeszédes szövegek segítségével TARTALOM 1. A téma indoklása, általános bemutatása 2. Szakmai háttérismeretek 3. A feldolgozás módja 4. A feldolgozás sorrendje, a feladatok típusai 5. Mellékletek A feladatok összefoglaló táblázata Feladat Ajánlott korosztály Munkaforma 5. 6. 7. 8. 9. Elızetes ismeretek feltárása (M1/1) A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi I. (M1/2) Elbeszélı szöveg átalakítása párbeszéddé (M1/3) Dramatizált szöveg átalakítása elbeszéléssé (M1/4) A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi II. (M1/5) A párbeszédes szöveg összefüggései (M2/1) Szomszédsági párok (M2/2) Telefonbeszélgetés I. (M2/3) Telefonbeszélgetés II. (M2/4) Szituációs gyakorlatok I. (M3/1) Szituációs gyakorlatok II. (M3/2) A párbeszédes mőfajok jellemzıi (M3/3)

10.

11.

12.

Oldalszám

frontális páros egyéni

páros

egyéni

páros

páros csoport páros csoport csoport csoport csoport

Tanítási cél: 55


• • •

A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıinek megismerése Az alapvetı szövegformák tulajdonságainak összehasonlítása A párbeszédes mőfajok tanulmányozása

Kiemelt készségek, képességek: • Szövegalkotási képesség fejlesztése: szövegtranszformálás, spontán szóbeli szövegalkotás • Logikai képességek fejlesztése: szövegsorrend, szövegösszetartó erı • A problémamegoldó képesség fejlesztése • A vitakultúra, a szóbeli kommunikációs és konfliktuskezelı képesség fejlesztése • A nyelvi kreativitás fejlesztése • Az együttmőködı képesség és az empátia fejlesztése 1. A téma indoklása, általános bemutatása A nyelvészeti kutatások sokáig elsısorban az írott szövegek vizsgálatára irányultak. A nemzetközi beszélt nyelvi kutatások elıretörése után azonban a hazai nyelvészeti szakirodalomban is több esetben felmerült az élınyelvi spontán szövegek vizsgálatának hiánya. A beszélt nyelvi kutatások sokáig elsısorban az elızıleg gondosan megtervezett, megfogalmazott szövegeket tanulmányozták, mint a szónoki beszéd vagy a prédikációk, és nem vizsgálták a spontán létrejövı, párbeszédes szövegek felépítését. Ezekben nemcsak az adott pillanatban beszélı határozza meg a társalgás irányát, hanem a hallgató is társformáló szerepet tölt be visszajelzéseivel, közbeszólásaival, eltérítésével vagy a témához való visszavezetéssel. A párbeszéd egyik legfıbb jellemzıje tehát az újraszabályozás állandó jelenléte, melynek vizsgálata az elıre megtervezett szövegek kutatásakor elsikkad. Az utóbbi néhány évtizedben a kutatások egyre nagyobb érdeklıdéssel fordultak az élıszóbeli, spontán beszélgetések vizsgálata felé, egyrészt szövegtani, másrészt szociológiai és antropológiai szempontokat érvényesítve. Ez utóbbi vizsgálati módszerbıl fejlıdött ki egy új tudományág, a társalgáselemzés is. Ez a segédanyag az utóbbi évtizedek párbeszédes szövegeinek vizsgálati eredményeit felhasználva arra törekszik, hogy a kutatási tapasztalatokat a modern nyelvészeti oktatásban is felhasználhatóvá tegye, és ezzel hozzájáruljon a tanulók anyanyelvi tudatosságának fejlesztéséhez. 2. Szakmai háttérismeretek A párbeszéd résztvevıi egymás után, egymást felváltva beszélnek, és az általuk létrehozott fordulók a különbözı szinteken ható szövegjellemzık alapján szoros összefüggésben állnak. A forduló, vagyis az egy adott beszélı által elmondott szövegrész határait olyan tényezık határozzák meg, mint a beszélı szándéka, a beszédhelyzet, a kontextus, és a megelızı (vagy követı) fordulók szerkezete és tartalma. A fordulók egymással összekapcsolódva szomszédsági párokat hoznak létre, és lépésrıl lépésre haladva kialakítják a teljes párbeszéd szerkezetét. A szomszédsági pár vagy szekvencia két egymást követı és egymással összefüggı megnyilatkozás kapcsolata, mely bizonyos modell alapján követési rendszerességet mutat. Általában egy nyitó és egy záró egységbıl épül fel, melyek megteremtik a kapcsolat létrehozásának, fenntartásának és lezárásának lehetıségét oly módon, hogy egyúttal állandó választási és láncolási lehetıséget is biztosítanak. Ezek leggyakoribb típusai a következık: üdvözlés – üdvözlés, kérdés – válasz, ajánlat – elfogadás/elutasítás, kérés – teljesítés/tiltakozás/visszautasítás, parancs – engedelmeskedés/ tiltakozás/visszautasítás, vád – beismerés/tagadás/védekezés, bók – elfogadás/visszautasítás. A privát beszélgetésekben legnagyobb szerepe a kérdés – válasz párosának van. A párbeszéd nem mondatok vagy megnyilatkozások egymásutánja, hanem sajátos struktúrájú, kompozíciójú szövegegység, melyet nem lehet elemei statikus összességének tekinteni, mert 56


összetevıi kölcsönösen hatnak egymásra a közlı és a befogadó szövegalkotási és szövegértési folyamataiban. Szerkezetét tekintve lehet egyszerő, mely két-három fordulóból áll, egy témát tárgyal, és egy beszédtettet hajt végre, de lehet összetett, melyben több forduló és téma is szerepelhet, és több beszédtett is megvalósulhat. A párbeszédnek a beszélı felek mellett fontos eleme a beszédhelyzetbıl és a különbözı nem szövegbeli forrásokból, szociális körülményekbıl, egyéni motivációkból származó háttérismeret is. 3. A feldolgozás módja, általános instrukciók Ajánlott korosztály: 15-18 évesek, 9-12. évfolyam A feladatsor egyes elemei az életkornak megfelelı nyelvhasználati és fogalmazási szinten már korábban is megoldhatók. Óraszám: 3 tanóra A feladatok két órába is besőríthetık, de ha a szituációs játékokra elegendı idıt szánunk, és mindenkinek lehetıséget szeretnénk adni a szóbeli szereplésre, akkor három tanóra feltétlenül szükséges. A feladatsor: A feladatokat 5-6 fıs heterogén csoportokban, kooperatív módszerek alkalmazásával érdemes elvégezni, hiszen a gyakorlatok szituációhoz kötöttsége és a szóbeli kommunikációs képesség fejlesztésének szándéka egyaránt ezt a munkaformát indokolja. Így a diákoknak több lehetıségük nyílik a csoporton belüli kommunikációra, de feltétlenül fontos, hogy az egész osztály elıtt is szerepelhessenek. A szövegfeldolgozó feladatok a szövegértési és szövegalkotási kompetencia fejlesztését is szolgálják, a szövegrészletek és a feladatok különbözı nehézségi foka a differenciálásra is lehetıséget nyújt. A csoportmunka mellett a téma bevezetésében eredményesen alkalmazható a frontális munka is, melynek megismétlésével a fejezet végén az új ismeretek összefoglalása, rögzítése is megoldható. A téma jellegébıl adódóan a feladatok megoldása során bátran alkalmazható az egyéni és a páros munkaforma is. Az értékelés terjedjen ki a tanulók egyéni, páros és csoportos teljesítményére is, és legfıbb szempontja a párbeszédes forma megtartása legyen. 4. A feldolgozás sorrendje, a feladatok típusai 1. óra F1 Elızetes ismeretek feltárása

→ M1/1

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: Ez a feladat azokat az ismereteket hívja elı, melyek a hétköznapi életünkben lezajló kommunikációs folyamatokhoz szükségesek. Célja az automatikus ismeretek tudatosítása, a nyelvi tudatosság fejlesztése. Szerepe a témára való ráhangolás játékos formában, és a konkrét szövegtani ismeretek elıkészítése. Megoldásában a páros és a frontális munka kombinálható.

F2 A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi I.

→ M1/2

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam

57


A feladat leírása: A feladat célja egy gyakorlati példa segítségével az elızetes ismeretek feltárásának folytatása. Az idézet alapján nyilvánvalóvá válik a párbeszédes szövegek két fı nyelvi jellemzıje, a hiányos és a redundáns szerkesztési mód. A feladat ezek tudatosítását szolgálja. F3 Elbeszélı szöveg átalakítása párbeszéddé

→ M1/3

Ajánlott korosztály: 10-12. évfolyam A feladat leírása: Nagy kreativitást és fejlett szövegalkotó képességet igénylı feladat. Célja a különbözı szövegformák elkülönítésére irányuló képesség fejlesztése, a narratív szövegek kiemelése, s ezzel a párbeszédes szövegforma jellemzıinek további tudatosítása. A feladat megoldásának ajánlott módja a páros munka, mely a szövegalkotás mellett az empatikus készséget is fejleszti. F4 Dramatizált szöveg átalakítása elbeszéléssé

→ M1/4

Ajánlott korosztály: 10-12. évfolyam A feladat leírása: Nagy kreativitást és fejlett szövegalkotó képességet igénylı feladat. Célja a szövegtranszformáló és a különbözı szövegformák elkülönítésére irányuló képesség fejlesztése, az egyenes és a függı beszéd fogalmazásmódjának megfigyelése, ezzel a párbeszédes szövegforma jellemzıinek további tudatosítása. F5 A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi II.

→ M1/5

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: Ez a feladat a lényegkiemelı képesség fejlesztését, valamint a fürtábra esetleges kiegészítésével a reflektálást szolgálja. Elvégzésére a páros munka ajánlott, mert így az együttmőködı képességet is fejlesztheti, és lehetıvé teszi a közös gondolkodást. 2. óra F6 A párbeszédes szöveg összefüggései

→ M2/1

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: A szövegösszefüggések felismerésére irányuló feladat, mely azoknak a nyelvi eszközöknek a kiválasztására irányul, melyek a szövegkohézió legfıbb eszközei a párbeszédes szövegekben. Célja a szöveg és a szövegen kívüli ismeretek közötti kapcsolat feltárása, a szövegbeli és a szövegen kívüli ismeretek együttes értelmezése, és a párbeszéd folytatásával a kreatív szövegalkotási képesség fejlesztése. F7 Szomszédsági párok

→ M2/2

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: A feladat célja a szomszédsági párok között lévı logikai kapcsolatok nyelvi megfogalmaztatása. Alkalmat teremt a differenciálásra: az elsı mondat megfogalmazásával a feladat könnyebbé tehetı, nehézsége pedig a nyitó mondat bonyolultsági fokának megválasztásával tovább szabályozható. A csoportmunka több tanuló számára lehetıséget teremt a szóbeli megnyilvánulásra. F8 Telefonbeszélgetés I.

→ M2/3

58


Ajánlott korosztály: 10-12. évfolyam A feladat leírása: Fejlett szövegalkotó képességet és nyelvi kreativitást igénylı, nehéz feladat. Legfıbb célja a következtetı képesség fejlesztése, a párbeszédes szöveg ok-okozati viszonyainak, tér-és idıbeli jellemzıinek feltárása. F9 Telefonbeszélgetés II.

→ M2/4

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: A feladat fı célja a szövegrészek elkülönítésére irányuló képességek fejlesztése, a különbözı nézıpontok, kontextusok szövegbeli megjelenésének felismerése. Bár látszólag nem igényel nagy szövegalkotói tevékenységet, a jelenet eljátszásához tökéletes szövegértésre van szükség. 3. óra F10 Szituációs gyakorlatok I.

→ M3/1

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: A feladat célja a párbeszédes szövegek alkotásának gyakoroltatása mellett a szóbeli kommunikációs képességek, a vitakultúra, a konfliktuskezelés és az együttmőködési képesség fejlesztése. A szituációk nehezítése és könnyítése, illetve az elvárt szöveg bonyolultsága szerint a differenciálásra is lehetıséget teremt. Csoportmunkában minden tanuló számára jó alkalom a szóbeli megnyilvánulásra. F11 Szituációs gyakorlatok II.

→ M3/2

Ajánlott korosztály: 9-12. évfolyam A feladat leírása: A feladat célja a párbeszédes szövegek alkotásának gyakoroltatása mellett a szóbeli kommunikációs képességek, valamint a szempontok szerinti szövegalkotás fejlesztése, és a társalgási mőfajok szövegtani jellemzıinek tudatosítása. Az elvárt szöveg bonyolultsága szerint a differenciálásra is lehetıséget teremt, csoportmunkában minden tanuló számára jó alkalom a szóbeli megnyilvánulásra, a gyakorlati életben is használható szövegek alkotására. F12 A párbeszédes mőfajok jellemzıi

→ M3/3

Ajánlott korosztály: 9-10. évfolyam A feladat leírása: A feladat a szempontok szerinti összehasonlítás fejlesztése mellett összefoglaló, rendszerezı jellegő, így alkalmat ad az induktív gondolkodás képességének fejlesztésére is. A tanulóknak empirikus úton, konkrét példákból kell elvonni az adott mőfajra jellemzı tulajdonságokat. A téma lezárásaként más szempontokat is figyelembe véve reflektál az elsı óra nyitó gondolataira, így összefoglalásként is alkalmazható. 5. Mellékletek A melléklet száma M1 M2 M3 M4

A melléklet címe Feladatlap (1. óra) Feladatlap (2. óra) Feladatlap (3. óra) Megoldások

59


M1 Feladatlap (1. óra) 1. Elızetes ismeretek feltárása Húzzatok páronként egyet az alábbi fogalomkártyákból, majd beszélgessetek két percig a lapon található témáról! Ezután párotokkal győjtsétek össze közösen, mit tudtok a párbeszédes szövegek jellemzıirıl! Ismereteiteket rendszerezzétek fürtábra segítségével!

álom

utazás

mese

sport

hobbi

mővészet

humor

család

jövı

barátág

film

lélek

könyv

magyar

kincs

zene

párbeszéd


2. A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi I. Az alábbi idézet alapján egészítsd ki az elızı feladat ábráját a párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıivel! Mi nehezíti meg egy kívülálló számára a beszélgetés megértését? „- Jó, telefonálj. Legjobb, ha rögtön telefonálsz, hogy tudjam, mi van. - Jó, majd meglátom. - De tényleg. - Persze, igyekszem. - Jó, de telefonálj mindenképpen. - Telefonálok. - Biztos? - Persze. - Akkor jó. És gyere rögtön, ha végeztél. - Megyek rögtön. - Na, szia.” (Szijj Ferenc: Szuromberek királyfi – részlet) 3. Elbeszélı szöveg átalakítása párbeszéddé Dolgozzatok párban! Alakítsátok át az alábbi szöveget párbeszéddé, és magyarázzátok meg, hogy az átalakítás során milyen változtatásokra volt szükség! Készüljetek fel a párbeszéd eljátszására! „Ne beszélj! kiáltotta hitetlenkedve a szirti sas. Repültem arrafelé, ellenırzés, tudod, mondják, hogy elrabolták. Mondom, az nem lehet. Mondják, hogy de igen. Mondom, talán csak ebédel. Mondják, hogy nem, mert tényleg, mondjam meg neked. Mondom, nem akarom elhinni, ilyen még nem történt, nézzenek körül jobban, biztos elbújt. Mondják, hogy a saját szemükkel látták. Mondom, az még nem jelent semmit ilyen szemekkel. Mondják, hogy ne gúnyolódjak, menjek, mondjam meg neked. Mondom, megyek, de én akkor se hiszem. Itt valami tévedés lesz.” 4. Dramatizált szöveg átalakítása elbeszéléssé Alakítsd át az alábbi drámarészletet elbeszélı szöveggé, és magyarázd meg, hogy milyen változtatásokra volt szükség! „BÓDOG A tévét nézve. Gyertek csak, gyertek, gyertek!… Dönci lép be elegáns öltönyben, mögötte Saci divatos ruhában. DÖNCI Á, de jó meleg van itt! Szervusz, apa! Kézdörzsölve. Jó kis otthonszag! Á, á… Megy már az elıdöntı? BÓDOG Ma nem az elıdöntı megy, hanem a gálaest Brüsszelbıl. Hol álltál meg a kocsival? SACI A kapu elıtt parkolunk… – Ugye, mondtam neked, hogy ma nem az elıdöntı megy! Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát. Csók, apuka! Anyuka? A tévére pillant. Nahát, ki ez a nyeszlett? BÓDOG Nektek mindenki nyeszlett! Döncihez. De nem hajtottál rá a virágágyásra? Csináltam a kapu elé egy kis ágyást… Tavaszra… Liliomot akarok, liliombokrokat. 61


DÖNCI Á, jól kinn álltam meg… – Gálaest Brüsszelbıl? Na, jól kifogtuk! Szerintem dög unalmas lesz. Anya? BÓDOGNÉ Jön a másik szobából a csíkos zakóval. Itt vagyok, itt vagyok! Szervusztok, puszi, puszi… Megpuszilják egymást.” (Szakonyi Károly: Adáshiba – részlet) 5. A párbeszédes szövegek nyelvi jellemzıi II. Dolgozzatok párban! Mi a rendhagyó az alábbi párbeszédben? Alakítsátok át úgy a szöveget, hogy megfeleljen egy hétköznapi társalgás követelményeinek! Magyarázzátok meg, mit kellett megváltoztatni a szövegben! Ha szükséges, egészítsétek ki a fürtábrát új ismeretekkel! „- Hol van a könyvem? - Szerinted hol van a könyved? Ott van a könyved, ahova tetted. - De nem emlékszem rá, hogy hova tettem. - És most tılem kérdezed, hogy hova tetted a könyved? A polcon láttam a te könyvedet. - A polcon nem találom a könyvemet. - Pedig ott kell lennie a könyvednek, tegnap még ott volt a könyved. - Lehet, hogy valaki eltette a polcról a könyvemet. - Nem hiszem, hogy valaki eltette a polcról a könyvedet, már megtaláltam a könyvedet. Itt van a könyved az asztalon.” 1. A párbeszédes szöveg összefüggései Dolgozzatok párban! A következı párbeszéd mondatait összekevertük. Tegyétek sorrendbe ıket, és magyarázzátok meg, milyen eszközök segítettek a helyes sorrend kialakításában! Pároddal próbáljátok többféleképpen tovább folytatni a párbeszédet! „- Azt is láttam. Veled beszélgetett a fedélzetközben. - Ühüm... - Feljöttem, és körülnéztem a hajón. - Beszéljen. - Az is az igazi volt! - Hol?! - Az az igazi kapitány volt! A kísértetet nem látta? - Láttam a kapitányt. - Látott valamit? - A hídon állt, és pipázott.” (Rejtı Jenı: Piszkos Fred, a kapitány - részlet) 2. Szomszédsági párok Dolgozzatok csoportmunkában!

62


Fogalmazzatok meg lehetséges mondatokat (nyitó és záró szekvenciákat) az alábbi szituációkban! Írjatok hasonló példákat! a) üdvözlés – üdvözlés: b) kérdés – válasz: c) ajánlat – elfogadás/elutasítás: d) kérés – teljesítés / tiltakozás / visszautasítás: e) parancs – engedelmeskedés / tiltakozás / visszautasítás: f) vád – beismerés / tagadás / védekezés: f) bók – elfogadás / visszautasítás: 3. Telefonbeszélgetés I. Dolgozzatok párban! Egészítsétek ki az alábbi telefonbeszélgetés hiányzó felét, és mutassátok be azokat a nyelvi elemeket, melyek segítettek a hiány kiegészítésében! Készüljetek fel a beszélgetés eljátszására! „Haló! … Haló! Nemzetközi hívás. Diplomáciai tarifa. Sürgısségi felár. Engem is vezetékszemlérıl rendeltek be. Kapcsolhatom? … Haló, Köpölykúti vagyok, Hintavárból. … Haló, izé, kicsit rossz a vonal. Mondom Köpölykúti. … Na, mi van ezzel? Mit is mondott? Kivel beszélek? … Ja, nem, semmit, úgy látszik, téves kapcsolás. Én egy fülkével akartam beszélni, illetve nem azzal, hanem ott valakivel. … Nem, senkivel, csak egy régi ismerısöm, nem érdekes. … Visszhallás!” (Szijj Ferenc: Szuromberek királyfi – részlet) 4. Telefonbeszélgetés II. Dolgozzatok csoportmunkában! Készítsetek szereposztást az alábbi telefonbeszélgetéshez, és fogalmazzátok meg, hogy mely nyelvi eszközök segítettek a szereposztás elkészítésében! Készüljetek fel a telefonbeszélgetés eljátszására! „- Halló, tessék, ingatlan. - Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem. - Weiner elvtárs ebédel és szabadságon van és a másik vonalon beszél. - Tessék? Egyszerre? - Ez szabadon választott. Amelyiket tetszik akarni. Lényeg, hogy nem tud a telefonhoz jönni. Tessék késıbb megpróbálni. - Fülkében állok és huszonharmadszor próbálom. Megvárom. - Városból tetszik beszélni? - Abszolút a belvárosból. - Tessék maradni a vonalban. - Igen. Jó napot kívánok! Érdeklıdöm, hogy az NDK turmixgép, a kivehetı ajtójú 63


megékezett-e már? - Kitıl tetszik érdeklıdni? - Nem Vasedény?! - Nem, én Weiner elvtársra várok, be tetszett itten jönni a vonalba. - Jó. Bocsánat. - Itt a belvárosi központ. Vonalvizsgálat. - Géza, te vagy? Géza? - Halló, kicsi Bubó, a te hangodat hallottam? - Milyen Bubó? Géza, a fürdıkádból beszélek. Hol vagy? - Bocsánat, én Weiner elvtársra várok. - Egérke, hívjál még egyszer. Valaki van a vonalban. - Dehogy hívlak, reggel óta nem tudlak megkapni! - Bubókám, kicsim, nem volt lecsó. Mi legyen? Vendégek jönnek. - Miért, kit várunk? - Én Weiner elvtársat. - Jó napot kívánok! Érdeklıdöm, hogy az NDK turmixgép a kivehetı ajtós, hogy megjötte már? - Tessék kiszállni! - Nem Vasedény? - Nem. Tegye le! - Jó. Bocsánat. - Géza hol vagy? (…) - Az EMKE aluljárójában. - Belváros. Vonalvizsgálat. Jól hallják egymást? - Istenien, mind a hatan.” (Kern András: Halló, belváros - részlet) M3 Feladatlap (3. óra) 1. Szituációs gyakorlatok I. Dolgozzatok csoportmunkában! Válasszatok ki egyet az alábbi szituációk közül! Osszátok ki a szerepeket, és játsszátok el a kiválasztott helyzetben elhangzó párbeszédeket! a) A család szicíliai nyaralásra készül, de a 15 éves fiú barátaival evezıstúrára szeretne menni. A két út idıben egybeesik. Szereplık: szülı-fiú b) Az apa egy elit gimnázium humán tagozatára, az osztályfınök – ismerve a gyerek képességeit és érdeklıdését – informatikai szakközépiskolába íratná be a gyereket. Szereplık: apa – osztályfınök c) A kémiatanár szeretné, ha tanítványa indulna az OKTV-n, de a diák nem akar kötélnek állni. Szereplık: tanár – diák d) Szüksége van egy könyvre, amit barátjától kölcsön tudna kérni. Az ügy azonban kínos, mert több könyvét nem adta vissza, s attól tart, barátja a sorozatos késést szóvá teszi majd. Szereplık: két barát 64


e) Egy fegyelmi tárgyaláson az igazgató a szóban forgó diák kicsapatását javasolja, a DÖK vezetıje ezt ellenzi. Szereplık: igazgató, DÖK vezetı f) Az osztály két tagja a ballagási ruha stílusában nem ért egyet. Az egyik fél a maxi, a másik a miniszoknya mellett érvel. Szereplık: a lányok két képviselıje g) Két barátnınek ugyanaz a fiú tetszik az osztályból. Szereplık: a két barátnı h) A nagyobb testvér folyamatosan úgy érzi, édesanyja a testvérét sok esetben kivételezettként kezeli. Szereplık: anya és a nagyobb testvér i) Az osztály egyik tagja tipikus mővészlélek, mivel koncertje egybeesik az osztálykirándulással, nem akar részt venni azon. Osztálytársa figyelmezteti, ha ez így megy tovább, teljesen kirekeszti magát az osztályközösségbıl. Szereplık: a két osztálytárs

2. Szituációs gyakorlatok II. Dolgozzatok továbbra is csoportmunkában! a) Találjatok ki néhány feladói szerepet, melyet szívesen eljátszanátok egy lehetséges párbeszédben! b) Győjtsetek olyan lehetséges címzetteket, akikkel a feladók beszélgetést folytathatnak! c) Keressetek olyan szituációkat, melyekben a fenti szerepek képviselıi beszélgethetnek! d) A feladó-címzett-szituáció lehetséges kombinációit írjátok fel szókártyákra. Minden csoport húzzon egyet a kártyákból, ossza ki a szerepeket, és rövid felkészülés után párbeszédes formában játssza el a kihúzott feladatot! 3. A párbeszédes mőfajok jellemzıi A csoportok által eljátszott gyakorlatok alapján győjtsétek össze a párbeszédes mőfajok legfontosabb jellemzıit! Minden csoport más mőfajt kapjon, mint amit az elızı feladatban eljátszott. Ismereteiteket rendszerezzétek az alábbi szemponttáblázat segítségével! szempontok/ mőfajok helyszín

ügyintézés

útbaigazítás

pletyka

orvos-beteg

állásinterjú

szereplık

65


célok

beszédaktusok

forma

tartalom

speciális jellemzı

66


A beszédmővek alkotáspedagógiája. In: A beszéd és az olvasás tantárgy-pedagógiája. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005.

Boronkai Dóra A beszédmővek alkotáspedagógiája 1. A retorika fogalma A retorika szó a görög „rhétoriké techné” kifejezésbõl ered, jelentése az ékesszólás mûvészete. Ennek latin fordítása az „ars oratoria”. Ezekbıl rövidültek a retorika és az oratoria kifejezések. Az antik felfogás szerint a retorika egyszerre mővészi képesség (dünamisz) és ugyanakkor megtanulható tudomány is (episztémé). A latin kifejezés e kettı foglalataként határozza meg a retorikát; mely a ’jól beszélés tudománya’. → retorika 2. A retorika tárgya és felosztása A beszédtárgy vagy ügy (causa) és a hallgatóság (corona) szerint gyakorlati és mővészi szónoklatokat különböztetünk meg. A hallgatóság ezek szerint vagy ítélkezı (kritész), vagy szemlélı, gyönyörködı (theorosz) lehet; dönthet egy múltbeli ügyben, ekkor törvényszéki, vagy egy jelenben zajló, illetve a jövıre vonatkozó ügyben, ekkor a közéleti, tanácskozó, de ha csak gyönyörködik és fölényt, vagy érzelmileg megrendülést érez, akkor bemutató beszédrıl van szó. → beszéd, → bemutató beszéd, → törvényszéki beszéd Törvényszéki beszéd (genus iudiciale)

vádbeszéd (accusatio) védõbeszéd (defensio)

Tanácskozó beszéd (genus deliberativum)

rábeszélés (suasio) lebeszélés (desuasio)

Bemutató beszéd (genus demonstrativum)

dicséret (laudatio) gúnyolás (vituperatio)

1. táblázat: A beszédfajták

3. A szónoki beszéd elkészítése (officia oratoria) 3.1. A téma feltalálása (inventio) 3.2. Az anyag elrendezése (dispositio) 3.3. Az anyag nyelvi megformálása, a beszédszöveg megalkotása (elocutio) 67


3.4. A szöveg megtanulása (memoria) 3.5. A szöveg elıadása (pronuntiatio) 4. A szónoki beszéd részei 4.1. bevezetés (principium): - a jóindulat megnyerése - a figyelem megragadása és fenntartása - a téma megjelölése →principium 4.2. elbeszélés (narratio): személy, ügy, hely, anyag, dolog ~ a kitérés (digressio): a témától elkanyarodó, leíró jellegő szövegrész, az elbeszélés közepén vagy végén → narratio, → digressio 4.3. témamegjelölés és felosztás (propositio és partitio): rövid, a gondolatok összegzése, a beszélı véleményének kimondása, a mondanivaló felosztása → propositio 4.4. bizonyítás és cáfolás (argumentatio és refutatio): törvények, szerzıdések, tanúk, eskük, vallatások, jelek, érvek, példák → argumentatio, → refutatio 4.5.befejezés (peroratio): - összefoglaló - érzelemkifejezı → peroratio 5. Az egyes beszédrészek feladata 5.1. Principium 5.1.1.Captatio benevolentiae: a hallgatóság jóindulatának elnyerése. A szónoknak meg kell nyernie a hallgatóságát, ennek eszközeként a szónok az alkalom különlegességérıl szól, a hallgatóság hozzáértését, méltóságát dicséri. Arról szól, mennyire alkalmas a közönsége a magasztos vagy bonyolult témához, és deminutioval (önmaga képességeinek szándékos alábecsülésével) hangsúlyozza, hogy számára milyen nagy megtiszteltetés ebben a nehéz ügyben ilyen hozzáértı vagy elıkelı közönség elıtt szólnia. A jóindulat megnyerésének eszközei a toposzok: a felkészületlenség vagy szerénység toposza, a bizonytalanság toposza, a ráígérés toposza, a megbízatás toposza, az ajánlás toposza, a belsı kényszer toposza. 5.1.2. Attentio: A fenti eszközök igen alkalmasak egyben a figyelem és az érdeklıdés felkeltése. Ennek érdekében a szónok az ügy fontosságáról szólhat. Pl. a iudicialéban a bőnügy súlyosságát hangsúlyozza, a deliberativumban az ügynek a közösség szempontjából való sorsdöntı jellegét, a demonstrativumban az ügy tragikus vagy magasztos nagyságát. 5.1.3. Docilitas: Akkor kell alkalmazni, ha a szónok tisztában van azzal, hogy a bonyolult ügyet a hallgatóság nehezen fogja megérteni. Ilyenkor a szónok röviden elılegezi a tárgyalásra szánt ügynek a fı elemeit. A szónok alkalmazhat megszakított bevezetést is, melynek hatáskeltı szerepe van. Nem foglalkozik a hallgatóság megnyerésével, sem a figyelem felkeltésével, mivel olyan ügyet tárgyal, amiben feltételezi azt, hogy a hallgatói vele értenek egyet, és tisztában vannak az ügy fontosságával.

68


5.2. Narratio: Ennek a résznek az érvelı beszédfajtákban, a iudicialéban és a deliberativumban van fontos szerepe. A jóindulat és a figyelem megnyerése után a szónok bemutatja a tényállást. A narratioban a szónoknak világosan és tömören kell szólnia, ezért kerülnie kell az ezt korlátozó alakzatokat, szóképeket. A narratioban az elbeszélést az alábbi szempontok szerint kell részekre bontani: Ki? Mi? Hol? Mikor? Miként? Mit? A narrátio szerepe az, hogy a késıbbiekben erre épül a bizonyítás és a cáfolat küzdelme a beszédben. →narratio 5.3. Digressio: A narratio végén, vagy közepén alkalmazzuk. A beszéd élénkítésére használjuk, pl. egy az ügyhöz kapcsolódó személy vagy tárgy, város leírása, dicsérete lehet. Az a szerepe, hogy ne legyen hirtelen átmenet a propositiora, a beszéd célkitőzésének részletezésére. → digressio 5.4. Propositio: A beszéd gondolati magva, annak célkitőzése, amit bizonyítani akarunk. Ez lehet általános beszédtárgy (propositum), amelynek alanya valamilyen általános fogalom vagy határozott beszédtárgy (causa). A propositio állítása lehet egyszerő, ilyenkor egyszerő mondatban lehet megfogalmazni vagy összetett, ilyenkor több állítást tartalmaz. Ebben az esetben a propositiót részekre kell bontani. → propositio 5.5. Argumentatio – refutatio: a bizonyítás eszközei lehetnek nem retorikai eszközök (atechnoi) és retorikai eszközök (technoi) → argumentatio, → refutatio 5.5.1. atechnoi: a törvényszéki beszédben van jelentısége, ezek lehetnek tanúvallomások, tárgyi bizonyítékok, törvényekre való hivatkozás, eskük stb. 5.5.2. technoi: retorikai eszközök 5.5.2.1. közhelyeken (locus communis) alapulnak: a locusok egyrészt tartalmak, tehát valamilyen tulajdonsággal bíró dolgok: az, ami tiszteletre méltó (honestum), ami hasznos (utile) vagy ami lehetséges (possibile). → honestum, → utile, → possibile 5.5.2.2. érvtípusokon alapulnak 5.5.2.2.1. definícióból eredõ érvek: A fogalom meghatározása során az adott dolgot egy tágabb fogalmi körbe helyezzük sajátos jegyeinek (species) megjelölésével. Egy dolog sajátos jegyei úgy lehetnek jelen a definícióban, hogy felsoroljuk a dolog jellemzı tulajdonságait, számba vesszük összetevıit, hasonlítjuk valamihez, szembeállítjuk valamivel, példákat sorolunk, kifejtjük, hogy mire használják az adott dolgot. A definíció sajátos módja a képi definíció, amikor a dolgot egy metaforában megfogalmazott közös tulajdonság, analógia alapján egy másik dologgal azonosítjuk. A definícióval azt bizonyítjuk, hogy a bizonyításra vagy cáfolatra felvett beszédtárgyunk megfelel a definícióban közölt elvárásnak, vagy eltér attól. 5.5.2.2.2. Az okokból eredı érvek: Azt fogalmazzák meg, hogy mibıl ered a dolog, vagy azt, hogy milyen következményeket eredményez vagy mindkettıt. Így okozati láncot is alkothatunk.

69


5.5.2.2.3. A körülményekbıl eredı érvek: Az ok – okozatiság (kauzalitás) egyik sajátos fajtája, melyben a körülményekbıl, a minket közvetlenül körülvevı valóság elemeibıl fakadó következmények kényszerítı erejére hivatkozunk az érvelésben. → argumentum ad rem 5.5.2.2.4. Az analógián alapuló érvelés Az összehasonlítás, melyben párhuzamot vonunk két hasonló dolog között, ehhez hasonló eljárás a képi definíció, melyben két lehetıséget hasonlítunk össze: egy nehezebben vagy körülményesebben és egy egyszerőbben

megvalósíthatót, hiszen ha a nehezebbet képes valaki elvégezni, akkor a könnyebbet is. Példázat (parabola vagy exemplum): pl. Nátán pédázata → argumentum a fortiori 5.5.3. az érvelés logikai formái 5.5.3.1. szillogizmus: két elızménybıl (premissza, altétel és fıtétel) jut el a zárótételhez (konklúzió), a zárótételt a fıtételbıl vezetjük le az altételen keresztül (pl. Minden ember halandó. Szókratész ember. Szókratész halandó.) 5.5.3.1.1. deduktív szillogizmus: az általánosból, amit mindenki ismer, következtetünk az egyesre 5.5.3.1.1.1. kategorikus : a fıtétel a személyek vagy tárgyak osztályának minden tagjára vonatkozik (pl. Szókratész) 5.5.3.1.1.2. feltételes: amelyben a fıtétel egy feltételes viszonyt fogalmaz meg (pl. ha egy tudós Nobel-díjat kap, munkássága jelentıs. Einstein Nobel-díjat kapott. Einstein munkássága jelentıs.) 5.5.3.1.1.3. szétválasztó: a fıtétel választási lehetıséget tartalmaz úgy, hogy a két állítás egyszerre nem lehet igaz. (pl. A MÁVnak vagy emelnie kell a jegyek árát, vagy ritkítania a járatokat. A vonatjegyek árát megállapodás miatt nem emelhetik. Ritkítani kell a járatokat.) 5.5.3.1.2. induktív szillogizmus: következtetés az egyesrıl az általánosra tapasztalatok alapján 5.5.3.1.3. abduktív szillogizmus: magyarázat keresése egy adott esetre, gyakori típus a mindennapi életben, eredmény + tétel = eset (pl. arckifejezés, szomorúság, beszélgetıpartnerünk szomorú) → szillogizmus Deduktív következtetés Tétel + eset Ezekbıl egyértelmően következtetni lehet az eredményre Tétel ↓ Eset ↓ Eredmény

Induktív következtetés Eredmény + eset Ezekbıl feltételesen lehet következtetni a tételre Tétel Eset

Abduktív következtetés Eredmény + tétel Ezekbıl Példák lehet következtetni egy esetre Tétel ↓ Eset

Eredmény

Eredmény

2. táblázat: Az érvelés logikai irányai deduktív Tétel Ebben a zsákban minden bab

induktív Eredmény: Ezek a babok mind

abduktív Eredmény: Ezek a babok mind


fehér. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. Eredmény: Ezek a babok mind fehérek. (egyértelmően)

fehérek. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. Tétel: Ebben a zsákban minden bab fehér. (feltehetıen)

fehérek. Tétel: Ebben a zsákban minden bab fehér. Eset: Ezek a babok ebbıl a zsákból valók. (feltehetıen)

3. táblázat: Példák az érvelés irányaira

5.5.3.2. enthüméma (csonka szillogizmus): az érvelés tömörebb változata, melyben az érvelés két állítását összevonjuk. Az enthüméma az érvelés második állításából indul ki, és abból von le következtetést. Ezt az érvelési módot azért használja a szónok, mert ez közel áll az élıbeszédhez, és a hiány kiegészítése miatt nagyobb a meggyızı ereje. → enthüméma 5.5.3.3. hibás logikán alapuló érvek 5.5.3.3.1. tautológia: önmagába visszatérı érv, nincs indoklás, csak ismétlés. (Pl. Azért titkosítottuk a dokumentumokat, mert bizalmas (titkos) információt tartalmaznak.) 5.5.3.3.2. hamis analógia, hasonlat 5.5.3.3.3. hamis okoskodás: az ok-okozati kapcsolatok leegyszerősítése, személyeskedés: nem az érvekkel vitatkozunk, hanem szimpátia alapján 5.5.3.3.4. címkézés: a meglévı elıítéletek megerısítése 5.5.3.3.5. csúsztatás: a szavak kiszakítása az eredeti szövegkörnyezetbıl 5.5.4. A cáfolás 5.5.4.1. menete: a tétel megállapítása, a fı érvek megkeresése, az érvek közötti kapcsolat feltárása, szétválasztás (lényeges/lényegtelen, helyes/helytelen), kérdések megfogalmazása: Helyes-e a tétel? Következik-e belıle a konklúzió? Meggyızı-e a feltételezés? → cáfolás 5.5.4.2. módszerei 5.5.4.2.1.kisebbítés: az ellenfél kifogásainak csökkentése (Nem olyan komoly a dolog) 5.5.4.2.2.kételkedés: a hitelesség iránti bizalmatlanság (Nekem más adataim vannak) 5.5.4.2.3.tagadás: egyenes visszautasítás (Bizonyára téved) 5.5.4.2.4.viszontellenvetés: a vád közvetlen visszafordítása a támadóra (Állításával ellentétben…) 5.5.4.2.5.rámutatás: figyelmeztetés az ellenfél okfejtésének helytelen voltára (Azt mondta hogy, pedig…) 5.5.4.2.6.fenntartás: feltételesen elfogadott ellenvetés, késıbbi cáfolat kíséretében (Tételezzük fel, fogadjuk el…) 5.5.4.2.7.pótlás: a szándékos elhallgatás felfedése (Azt még hozzáfőzném…) 5.5.4.2.8.figyelmeztetés: a bizonyítás megkövetelése (Ezt talán valamivel alá kéne támasztania) 5.5.4.2.9.gúny, élc (Nem zörög a haraszt…) 6. Az elocutios eszközök

71


6.1. A stíluserények: a mondanivaló hatásos megformálására, kifejezésére szolgálnak. 6.1.1. világosság (perspicuitas: dilucide, planeque dicere): az érthetı, szabatos fogalmazás igénye

6.1.2. illıség (decor: decore dicere): a mondanivaló hangnemének és szóhasználatának a témához és a közönséghez való igazítása 6.1.3. nyelvi tisztaság (Latinitas: pure et Latine dicere): a nyelvi szabályok, nyelvi normák betartására való törekvés 6.1.4. ékesség (ornatus): a beszédmódban az érzelemkeltı, díszes beszédre való törekvés 6.2. Az ornatus eszközei: a mondanivaló hatásos nyelvi megformálásának eszközei 6.2.1. erõsítés (amplifikátio): a mondanivaló tartalmi erısítését jelenti, melynek célja a hatásosabb meggyızés. Ilyenkor a tartalom elemeit növeléssel (incrementum) fokozatosan kiszélesítjük, valamelyik elem fokozó részletezésével, fokozó felsorolásával. Alkalmazhatunk a bıvítés során összehasonlítást (comparatio) vagy példát (exemplum), ilyenkor leginkább a kisebbrıl a nagyobbra következtetünk. A bıvítés során halmozással (congeries) szélesítjük ki a téma tartalmát. Alkalmazhatunk közvetett erısítést, melyben a dolog következményeibıl, elızményeibıl következtetünk a megjelenített dolog minıségére. Gyızelem leírásakor illetve dicséretekor az ellenfél nagyságának leírásából, dicséretébıl következtetünk a gyıztes erejére. 6.2.2. szóképek (tropusok): a szó jelentésén alapulnak, a szavakat a trópusokban nem a „saját jelentésükben” használjuk, hanem a megszokott jelentést átforgatjuk egy másik jelentésbe. → trópus 6.2.2.1. metafora: jelentésátvitelen alapszik, két fogalom, jelenség, dolog között képzettársítás teremt kapcsolatot, és így az egyiket jelölı szó jelentéskörébe vonja a másik dolgot is úgy, hogy mindkettıt felidézi. Ha a metaforában a mindkét sík meg van nevezve, akkor ez teljes metafora, ha csak a képzetet keltı szó (képi sík), akkor egyszerő vagy hiányos metafora. → metafora 6.2.2.2. megszemélyesítés: az élettelen dolgok emberi tulajdonságokkal való felruházása és élıvé tétele → megszemélyesítés 6.2.2.3. metonímia: a szót másik jelentésben használjuk az eredeti jelentés és a megváltozott jelentés közti érintkezés alapján. Ez lehet ok okozati, térbeli, idıbeli vagy anyagbeli érintkezés. → metonímia 6.2.2.4. szinekdoché: a szónak a jelentése a mennyiség vonatkozásában változik meg, a rész neve alatt egészet értünk, a nem helyett fajt, a faj helyett nemet. → szinekdoché 6.2.2.5. hyperbola: túlzás, amely a kicsinyítve vagy nagyítva eltúlozva jellemzi a tárgyat. A hiperbola megoldható túlzó hasonlattal is. → hiperbola 6.2.2.6. hasonlat: a metaforához hasonlóan egy hasonlító jelentésárnyalatú mellékmondatba foglalt szó jelentését vonatkoztatja egy másik, a fımondatban kifejtett fogalomra. A metaforától eltérıen a hasonlított jelenség is, és a hasonlító kép is összetettebb, részletesebb, mint a metafora fogalmi és képi síkja, pl. egy cselekvés módját, állapotát teszi szemléletessé egy összetett, részletezı képpel → hasonlat 6.2.2.7. antonomasia: a tulajdonnevet körülírással (periphrasis) vagy jellemzı köznévvel, vagy jelzıvel nevezzük meg, pl. Széchenyi a legnagyobb magyar. 6.2.2.8. nevetés (risus) eszközeit is a trópusok közé sorolja a klasszikus retorika,

72


mivel ez is a szójelentés szokatlan használatára épülnek: humor, amelyben szellemesség és kedvesség, nem bántó élc van, attikai só, amelyben csípıs élc van, de nem sértı és nem bántó, nyílt gúny: ebben bántó szándék van, a nevetés fölényt fejez ki, irónia: leplezett gúny, melyben a szavak mögött sértı szándék lapul. A szöveg egészében a közléshelyzet és a közös valóság ismeretében értelmezhetı pontosan, hiszen ez a valódi közlési szándékot dicséretbıl feddésbe fordítja. 6.2.2. alakzatok (sententiák és figurák): az alakzatok a trópusokkal ellentétben nem a szavak jelentésének, hanem azok mondatbeli elrendezésének szokatlan hatásával szolgálják az ornátust, a retorikai közlemény ékességét. Az alakzatok a hangoknak, a szószerkezeteknek (komma vagy articulus) és a tagmondatoknak (kolón vagy membrum) az elrendezését jelentik. A komma: legalább két tagból álló és egy meghatározó taghoz kapcsolódó szószerkezet. A kolón: legalább három szóból álló tagmondat. → alakzat 6.2.2.1. adjectio: ugyanannak a szónak, vagy kommának az ismétlése → adjekció 6.2.2.2. detractio: egy szónak vagy kommának az elhagyása a mondatból, úgy, hogy a mondatrész a mondat egészébıl érthetı legyen → detrakció 6.2.2.3. immutatio: helyettesítés → immutáció 6.2.2.4. transmutatio: a tagmondatok elemeinek felcserélése → transzmutáció

hangalakzat

adjekció

protézis paragogé epentézis ektázis dierézis

elhagyás

szóalakza t

metaszemém a

mondatalakzat

metataxis

gondolat alakzat

Meta logizmus

interpozíció hiperbaton hasonlat

protézis dierézis affixáció epentézis motvalise gemináció emfatikum rím alliteráció asszonánc paronomázia

hozzáadás (adjonction)

detrakció

metaplazmus

aferézis apokopé szinkopé szisztolé szinerézis

parentézis poliszindeto n konkatenáci ó expléció enumeráció repríz metrika szimmetria ellipszis aposziopézi s zeugma szillépszis anakolutho n exklamáció aszindeton

aferézis

krázis

73


apokopé szinkopé szinerézis deleáció

(supression)

immutáció

permutáció

költıi kérdés metasztázis

archaizmu s

gyermeknyelv affixumhelyettesít és szójáték szinoníma archaizmus neologizmus szógyártás szókölcsönzés

elhagyás + hozzáadás

transzmutáci ó

ellipszis zeugma aszindeton parataxis

metatézis

irónia allegória hiperbola szillepszis anakolutho n osztályátvit el chiazmus anakolutho n hiperbaton anasztroph é inverzió tmézis hiszterológi a

kecskerím anagramma palindrom

tmézis hiperbaton inverzió

4. táblázat: A klasszikus és neoretorika (liège-i) alakzategyüttesei a mőveletek és a nyelvi szintek mátrixában

74


A hétköznapi kommunikáció színterei. In: A pedagógiai kommunikáció fejlesztésének módszerei. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005.

Boronkai Dóra A hétköznapi kommunikáció színterei, szituációk, kontextusok 1. A közvetlen élıszóbeli kommunikáció A természetes, spontán beszéd, az élıszóbeliség legfıbb jellemzıje a kommunikáló felek közvetlen, személyes kapcsolata. Ezért a közösen létrehozott beszédmő a hallgatóra tett hatás figyelembe vételével alakítható, kiegészíthetı, visszajelzései alapján javítható, formálható. A beszéd totális kommunikáció, mert a verbális, a nonverbális és a vokális eszközöket egyaránt felhasználja. Spontán beszéd közben egyszerre gondolkodunk és fogalmazunk, vagyis számolnunk kell a beszédtervezés és a beszédkivitelezés egyidejő jelenlétének akadályozó szerepével. A gondolkodás és a szövegalkotás szimultán és szinkron módon megy végbe, javításra ezért csak utólag van lehetıség. A kommunikációs kölcsönhatás négylépcsıs folyamat: átadás – felvétel – visszajelzés – újraszabályozás. → kommunikáció, → hallgató, → verbális, → nonverbális

1. ábra: A kommunikációs folyamat sematikus ábrázolása (Wacha 1994)

2. Társalgás, párbeszéd – dialógus A párbeszéd a közvetlen élıszóbeli kommunikáció leggyakoribb formája, melyben az információk ide-oda áramlanak a felek között, de nem egyetlen folyamatos egészben, hanem kisebb 75


részletekben. Ezért a közlés folyamán állandóan változik a mondanivaló tartalma, szerkezete és nyelvi formája, a közlésegységek összeépülnek, és a szöveget intertextuális módon közösen alkotják, felhasználva a nyelvi-grammatikai és a nyelven kívül interakciós, viselkedési és pragmatikai szabályzókat is. Ezek a szabályok erısen kötıdnek a kontextushoz, melynek megfelelve mindkét félnek el kell játszania az adott szerepekhez és helyzetekhez kötıdı tipikus reagálási formákat, hisz minden társalgásnak megvan a maga kötöttebb vagy kötetlenebb forgatókönyve. → párbeszéd, → dialógus, → intertextualitás, → interakció, → pragmatika, → kontextus 2.1. A dialógus mint szövegtípus A dialógusnak, mint minden szövegtípusnak meghatározhatók a szintaktikai, szemantikai és pragmatikai jellemzıi. Minden párbeszéd verbálisan megformált cselekvéssor, mely a nyilatkozatok szabályos ismétlıdésébıl, szekvencia párokba tömörülésébıl alakul ki. A replikastimulus magában hordozza a replikareakciót, tehát a nyitó és záró szekvenciának jelentésbeli (szemantikai) és grammatikai (szintaktikai) összefüggésben kell állnia egymással. Minden verbális megnyilatkozás egyben beszédaktus is, hiszen célja egy kommunikációs feladat megoldása, s ezt csak akkor teljesíti, ha a társalgás résztvevıi nemcsak a nyelvi,

hanem a kommunikatív kompetenciával is rendelkeznek. A dialógus pragmatikai aspektusa tehát a kommunikatív formák, a funkcionális típusok, a kommunikatív intenciók, a direkt és indirekt beszédaktusok, az adekvát reagálás, az implikatúrák, preszuppozíciók és a metakommunikációs eszközök felismerése és alkalmazása a társas interakcióban. A dialógus mint szövegegység nem mondatok vagy megnyilatkozások egymásutánja, hanem sajátos struktúrája, kompozíciója van. Nem lehet elemeire bontva azok statikus összességének tekinteni, mert összetevıi kölcsönösen hatnak egymásra a befogadó értelemadási folyamataiban. Megalkotásában szekvenciális és rekurzív mőveletek váltakozásával jön létre az elmebeli reprezentáció nyelvi reprezentációvá alakítása, majd a befogadói oldalról ennek mőveleti feldolgozása során a szöveg értelemszerkezetének kialakítása. E bonyolult folyamat nem választható el a szituációs és szociális kognícióktól, az egyén motivációitól sem. → dialógus, → szekvencia, → beszédaktus, → kommunikatív kompetencia, → implikatúra, → preszuppozíció, → megnyilatkozás 2.1.1. A dialógus szekvenciális rendezettsége A társalgásokban a megnyilatkozások mindig valamilyen kontextusba ágyazottan jelennek meg, függı viszonyban állnak a szöveg korábbi mondataival, és elıkészítik a késıbbi egységek mondanivalóját. A beszélgetés alapegységei tehát egy nagyobb struktúrában, a szekvenciában kapcsolódnak össze. A beszédszekvencia két egymást követı és egymással összefüggı megnyilatkozás kapcsolata, mely bizonyos modell alapján követési rendszerességet mutat. A kötetlen dialógusok párszekvenciái egy nyitó és egy záró egységbıl épülnek fel, melyek megteremtik a kapcsolat létrehozásának, fenntartásának és lezárásának lehetıségét oly módon, hogy egyúttal állandó választási és láncolási lehetıséget is biztosítanak. A szekvenciapárok kezdeményezı és reagáló jellege kiegészül a visszacsatolás folyamatos jelenlétével, mely fatikus szerepét a háttércsatorna segítségével a nyitó részben is kifejti. A szekvenciaváltás felfogható a reciprocitás sajátos eseteként is, mely speciális nyelvi eszközök, a szomszédsági párok alkalmazásával valósul meg. Ezek leggyakoribb típusai a következık: üdvözlés – üdvözlés, kérdés – válasz, ajánlat – elfogadás/elutasítás, kérés – teljesítés / tiltakozás / visszautasítás, parancs – engedelmeskedés / tiltakozás / visszautasítás, vád – beismerés / tagadás / védekezés, bók – 76


elfogadás / visszautasítás. A privát beszélgetésekben legnagyobb szerepe a kérdés – válasz párosának van, hiszen a kapcsolat szempontjából nagyon lényeges, hogy a kérdésre preferált vagy nem preferált válasz következik. A válaszadás fontos szabályszerősége a relevancia maximája is, melynek értelmében a felelet nem ismételhet meg közös tudást, mindig valami új, de a szituációhoz illı információt kell hozzátennie a beszélgetéshez, hiszen így biztosítja az elırehaladást. A szomszédsági párok kiegyenlített elrendezıdését a sajátos típust képviselı betét- és mellékszekvenciák egy idıre megszakíthatják, különálló szerkezetszigetet alkotva ezzel a beszéd folyamatosságában. A szekvenciapárok nagyobb egységeket, ún. cselekvésláncolatokat alakítanak, azok pedig periódusokat és epizódokat létrehozva építik fel a diskurzusok struktúráját. → dialógus, → kontextus, → fatikus, → szekvenciaváltás, → szomszédsági párok, → relevancia, → szituáció, → betétszekvencia, → mellékszekvencia, → diskurzus

2.1.2. A beszélıváltás mechanizmusa A dialógusok egyik rendezıelve a megnyilatkozások állandó cserélıdése, a beszélıváltás mechanizmusa, melyre az angol nyelvő szakirodalom a turn ’lépés’ és a turn-taking ’lépésváltás’ kifejezést használja. Ez minden élıszóbeli megnyilatkozásra jellemzı, hiszen általában egyszerre csak az egyik fél ragadhatja magához a beszélés jogát. Elıfordulhat a váltások átfedése, a szinkron beszélés és az egyes lépések közötti szünet is, melynek különbözı funkciói lehetnek. Ezeket általában a hibák kategóriájába soroljuk, és sok esetben maguk a beszélık is törekednek a javítási mechanizmusok használatára. A lépésváltás soha nem elıre meghatározott helyen, forgatókönyvszerően zajlik, hanem az arra alkalmas pillanatban történik meg, melyet a beszélı jelei érzékeltetnek. Ilyen jel a téma lezárása, a szünet vagy a töltelék elemek használata, az intonáció jelei, de a verbális elemeken kívül nagyon fontos szerepet játszanak a nem nyelvi üzenetek is, mint a testtartás vagy a szemkontaktus. → dialógus, → megnyilatkozás, → verbális, → beszélıváltás 2.2. A drámai dialógus A dialógusokból felépülı szövegstruktúrájú szépirodalmi alkotásokban a drámai akció a szereplık közötti szituációkból és azok nyelvi megformálásából bontakozik ki. A dialógusok szövegépítésén keresztül a szereplık egymáshoz és a világhoz való viszonya, a szerzı nézıpontja is feltárul, mert ezek a megnyilatkozások rögzítik az író világlátását, a dráma tehát nem más, mint dialógusokban konzervált valóság. A szépirodalmi szövegekben a szabályok megszegése és az elliptikus szerkesztésmód a szöveg többletjelentésének egyik hordozójává, a mő poétikai, esztétikai, ideológiai és etikai jellegő másodlagos struktúrájának kifejezıjévé válik. → dialógus, → szituáció, → megnyilatkozás, → nézıpont 2.3. A spontán és a drámai dialógus intertextualitása A nyelvészeti szakirodalomban sokféle, szőkebb és tágabb értelmezést megengedı felfogás él egymás mellett a szövegek intertextualitására vonatkozóan. Kristeva szerint minden szöveg egy másik, már létezı szöveg újraírása, átvétele és átalakítása. E felfogáshoz kapcsolható az intertextualitás irodalmi megközelítése, mely szerint az átalakítási mőveletet egy „központi szöveg”, a „szövegek szövege” végzi, melynek mindegyik aktuális mikroszöveg szerves alkotó eleme. Ennél tágabb értelmezésben használja a kognitív nyelvészet, mely a szöveg megalkotását és befogadását a résztvevık elızetes ismereteitıl, globális mintáitól, hiedelmeitıl, tudáskeretétıl teszi függıvé. A társalgásszervezés mőveletében a felek szándékaival, a helyzettel és a diskurzusban elıforduló más szövegekkel kapcsolatban is szükségszerő az alkalmazkodó viselkedés, melynek az empirikus ismeretszerzés mellett fı forrása a kommunikáció. 77


A dialógusok esetében a szövegek közötti összefüggés a beszélı és a hallgató mint két különbözı szubjektum állandóan fölcserélt szerepeibıl származik, tehát a kommunikatív szerepek megcserélésével a deiktikus centrum elemei folyamatos változásban vannak. A drámai dialógusok ezzel szemben ugyanazon szubjektum két különbözõ megnyilatkozásaként teremtik meg a szövegvilágot, ezért a párbeszéd intraszubjektív módon, egyezı kognitív sémákat és intenciókat felhasználva bontakozik ki. Mivel minden szöveg struktúra és procedúra, statikus és dinamikus jelenség, a dialógusok alkotása és befogadása bonyolult kognitív mőveletek eredménye, melyben az intertextualitás a komplex kommunikációs tevékenység mőveleteinek irányítójaként a szövegek szervezésére, konnexitására, kohéziójára és koherenciájára is nagy hatást gyakorol. A mikroszövegek közötti összefüggés teszi lehetıvé, hogy az olyan hiányalakzatok mint az ellipszis, az aposiopesis vagy az inferencia a dialógusok fı szövegszervezı erıivé váljanak. A szövegközöttiség gyakori formája az explicit vagy implicit jelentéselembıl transzformált vagy asszociáción alapuló izotópiatörés. Fıként a drámai dialógusokra jellemzı a függı beszéd és a dialogizált narráció, de a hétköznapi diskurzusokat is megszakíthatják a történetmesélést, élménybeszámolót hordozó narratívák. A szövegek közötti párbeszéd tehát a megfelelı kontextusban elhelyezett hiányos mondatok szintaktikai, az izotópiát megsértı témaváltások szemantikai, a dialogikus és narratív szövegrészek pragmatikai síkján egyaránt létrejöhet. → intertextualitás, → diskurzus, → kommunikáció, → kognitív, → intencionalitás, → inferencia, → narratíva, → kontextus, → izotópia 2.3.1. A kihagyáson és elhallgatáson alapuló hiányalakzatok Az elliptikus szerkesztéső mondatok gyakori alkotóelemei a párbeszédek egymást kiegészítı replikáinak. Az állandó ismétlésbıl származó redundancia megszegné az entropikus szerkesztés követelményét és a dialógusok szervezıdésére jellemzı tematikus progressziót, ezért a megnyilatkozások általában tartalmaznak egy vagy több olyan betöltetlen pozíciót, mely a mondat szintaktikai szabályai szerint kiegészíthetı. A betöltetlen értékhelyet alkothatják az állítmány, az alany vagy az igék reprezentálható bıvítményei, melyek implicit jelenlétére mindig tartalmaz utalást a megmaradt konstrukció. Az elliptikus szerkesztés fı funkciója nem a betöltetlen, hanem a betöltött pozíció kiemelése. → redundancia, → entrópia, → tematikus progresszió, → implicit 2.3.1.1. A kontextuális és szituatív ellipszis A hiány kiegészülésének lehetıségei alapján a dialógusok felépítésében a kontextuális és a szituatív ellipszis játszik fontos szerepet. A kontextuális ellipszis hiányossága a szövegkörnyezet, tehát a beszédelızmény vagy a hiányos szerkezetet követı megnyilatkozás alapján rekonstruálható, így válik a párbeszéd konstruktív, szerkezetet meghatározó elemévé. A kiegészülés lehetséges iránya szerinti anaforikus és kataforikus ellipszis a szövegek összekapcsolásának egy lehetséges elemeként a szövegvizsgálat szintaktikai szintjéhez sorolható. A hiányos szerkesztés az aktuális tagolás következménye, stilisztikai szerepét pedig erıs tömörítı, sőrítı képessége adja, mely a mondatvagy bekezdésértékő betöltetlen pozíció esetén a hosszabb replikákat tartalmazó dialógusokban szövegszervezı erıként jelentkezik. A szituatív ellipszis hiánya a beszédhelyzetbıl, a konkrét szituációban alkalmazott kinezikus jelekbıl és gesztus metronómokból egészíthetı ki, a drámai dialógusokban pedig ezt a célt szolgálják a párbeszédek közé illesztett paratextuális szerzıi utasítások. Az elliptikus szerkesztés a párbeszéd szövegtani jellemzıibıl adódóan a válaszreplikákra jellemzı leginkább, hiszen a nyitó szekvencia témája a feleletek rematikus szerkesztése miatt a záró szekvenciában rendszerint elmarad.

78


A (1) példa több betöltetlen pozíciót tartalmaz, az alanyra az elızı mondat, a tárgyra a szövegkörnyezet és a tárgyas ragozás utal. A (2) nyomatékosító szerepő megnyilatkozás hiányzó állítmánya és határozója az elızı mondatból egészíthetı ki. A mellérendelı kötıszóval kezdıdı (3) mondat az elızı összetett mondat fımondatához tartozik, annak hiányzó részét fejti ki bıvebben. Az elliptikus szerkezetben csak az alárendelt pozíció van betöltve, a fımondat a szövegelızménybıl odaérthetı. A nyomatékosító szerepő ismétlés a (4) megnyilatkozásban összetett mondat formájában elızıleg kifejtett állításra utal. (1) Nİ Nem hagyhatom ott váratlanul az embereimet. FÉRFI Az embereidet? Más hangon. Hol a lázmérı? Kutat. Hol? Na, tessék! Így tetted be! Becsúszott a vállam alá. (2) FÉRFI Mindig ez az „én is!” Más hangon. Mennénk együtt ebben a szép idıben. Ebben az aranyló ıszben…

(3) FÉRFI Jó, hogy azt nem mondod, hogy a temetıben! Hát már az is baj, hogy hazajöttem? Hogy az otthonomban akarok lenni?! (4) FÉRFI Most ezen vitatkozik, hogy esni fog-e az esı, vagy sem! Ezen vitatkozik! Nİ Te vitatkozol állandóan. Megmondtam, hogy ilyen ripsz-ropsz nem vehetem ki a szabadságomat. Megmondtam, punktum!

A szituatív ellipszis betöltetlen pozícióját leggyakrabban a nonverbális jelek segítségével egészítheti ki a hallgató. Ezek lehetnek különféle mozgásokkal, általában a tekintet irányításával, az arc és a kéz mozdulataival kapcsolatos kinezikus jelek, vagy a szöveg szemléltetését szolgáló gesztus metronómok. → kinezika, → megnyilatkozás, → dialógus, → szekvencia, → nonverbális 2.3.1.2. Az elhallgatás Az elhallgatás detrakciós alakzata a rekonstruálhatóság síkján különbözik leginkább az elliptikus szerkesztéső mondatoktól, melyek a szövegbıl vagy a szituációból kiegészítve teljes értékő nyilatkozattá válhatnak. Az aposiopesis replikái olyan megszakított vagy szándékosan félbehagyott nyilatkozatok, melyek intonációval is jelzett hiányossága csak a háttérismeretbıl, a kommunikátorok közös tudáskeretébıl, az adott dologhoz kapcsolt tipikus és lehetséges információkból egészíthetı ki, ezért informatív értékük a szerepviszonylatok és az érzelmi állapotok (5) reprezentálásában jelentıs. (5) Nİ Semmit. Szünet. Azt mondtad, siessek haza, hogy együtt legyünk. Egyedül, kettesben… Hogy olvasol nekem verseket… FÉRFI Türelmetlenül. Jó, jó…

Az elhallgatás jelölheti az ábrándozás, álmodozás, vágyak által konstruált lehetséges világok jelenlétét (6), az újabb megszólalás pedig akár ugyanabban, akár a következı beszélı replikájában történik, az elbeszélıi perspektíva megváltozását, az „itt” és „most” állapotába, a kiindulóponthoz való visszatérését eredményezi, melyhez viszonyítva a szövegben lévı dolgok térben és idıben elrendezıdnek. 79


(6) FÉRFI Vagy egy patika, falun. Fehér tégelyek, nagy barna faburkolat, a pulton a mérleg réztányérkája… Nİ Patika! Falu! FÉRFI Csizmám is volt! Sárga lovaglócsizma, zöld mellény… Nem itt rohadni egy ilyen kuckóban!

A szándékos elhallgatás a beszédtervezés és -kivitelezés ellentmondásáról, a kognitív mőveletek állandó kontrolláló szerepérıl is tanúskodik, az implicit jelentések pedig a közös tudáskeret aktivizálását szolgálják. → szituáció, → intonáció, → perspektíva, → kognitív 2.3.2. Az izotópiatörés mint az intertextualitás forrása A dialógusok szövegközöttisége a párbeszédek gyakori témaváltásából is származhat, hiszen az egységnyi dialógusok között ritkán van szoros tematikus összefüggés. A téma fontosságától és beszélık kommunikációs aktivitásától függıen változhat a kifejtettség mértéke, mely a turn számokkal kifejezve azt mutatja, hogy a kommunikátorok hány megszólalást szánnak egy adott tematikus egység kibontására. A párbeszédekre jellemzı, hogy az egységnyi dialógusok között nem alakul ki az izotópia, mert a gyakori témaváltások szemantikai törést okoznak a szöveg szerkezetében, az inhomogén elemek megbontják a közös tartalmi jegyek alapján létesülı szemantikai egynemőséget. Így válik a dialógus nemcsak szintaktikai, hanem szemantikai síkon is intertextuálissá, vagyis szövegek közötti párbeszéddé. Az izotópiatörés származhat a megnyilatkozásban kifejtett explicit, és ki nem fejtett implicit jelentéselembıl. A kifejtettség viszonylag ritka, a bennfoglalás viszont annál gyakoribb forrása a téma transzformálásának. A több replikán keresztül kifejtett és késıbb is visszatérı téma implikálja a cselekvés lehetıségét mint a dialógus soron következı témáját. A szituációból transzformált (7) és a nem asszociatív (8) témaváltás magas arányú elıfordulása azt bizonyítja, hogy a szemantikai összefüggések nem választhatók el a pragmatikai tényezıktıl és a szövegalkotás kognitív mőveleteitıl. (7) FÉRFI Jó, kész! Rendben! Elintéztük, kész. Nem kell! Idegesen le-fel járkál, megáll a kalitkánál. Most meg milyen csendben vannak. Elaludtak, vagy mi? Mért nem csiripelnek? Mi az isten ez a nagy csönd?! (8) Nİ Nem hagyhatom ott váratlanul az embereimet. FÉRFI Az embereidet? Más hangon. Hol a lázmérı? Kutat. Hol? Na, tessék! Így tetted be! Becsúszott a vállam alá.

A nem asszociatív témaváltás kísérıjelensége az intonáció megváltozása és az egyes diskurzuspartikulák elıfordulása. Ilyen a tényleg partikula, mely módosítószói jelentésében a beszélınek a megnyilatkozás iránti elkötelezettségét, állásfoglalását jelöli. Elıfordul azonban pragmatikai szerepben is, mikor elsıdleges funkciója nem a bizonyosság megerısítése, hanem a társalgás szervezése. A funkcióváltás kifejezheti a hallgató figyelmének hirtelen felkeltését, a meggyızés sikerének nyugtázását, vagy jelezheti a beszélıváltás és a témaváltás pillanatát. Az egységnyi dialógusok nem minden esetben vezetnek be új témát, gyakori a visszatérés egy korábbi megnyilatkozásra, az áttérés az alaptéma más aspektusára, vagy az állandó visszatérés az egyik felet érdeklı témához. → dialógus, → intertextualitás, → megnyilatkozás, → explicit, → implicit, → explicit, → izotópia, → explicit 80


2.3.3. A dialógus mint különbözı szövegformák párbeszéde Az élıbeszéd megjelenítésének egyik irodalmi formája a függı beszéd (oratio obliqua), amikor a történetben elhangzó szövegek szintaktikailag illeszkednek a narratív szövegbe, mely során a narrációban megjelenı beszéd az eredetijéhez képest grammatikai változásokon megy keresztül. Ez a típus az elbeszélı szövegek, novellák, regények vagy a hétköznapi spontán társalgások sajátja, a drámai mővekben pedig egy korábbi dialógus megnyilatkozásainak felidézésére szolgál. A múltbeli párbeszéd résztvevıi általában a felidézıkön kívüli személyek, de a beszélık a saját korábbi mondataik beemelésével is megteremthetik a szövegek közötti párbeszédet. A dialógus intertextualitása a régi és az új elem egymásra vonatkoztatásából származik. Az egyenes beszéd (oratio recta), más szóval dialógus vagy párbeszéd alkalmazása, melynek egységnyi elemeibıl épül fel a drámai mő struktúrája, olyan kognitív eljárást igényel az írótól, melyben folyamatosan változtatnia kell az elbeszélıi nézıponton és a szöveg kronotopológiai jellemzıin. Mivel a térbeli nézıpont a beszélıváltással együtt változik, minden beszélı a saját térbeli nézıpontját érvényesíti, ez biztosítja a drámai mő viszonyrendszerének felépülését. A perspektíva kategóriájának folyamatos változása alakítja át az írói narrációt a harmadik alapvetı szövegformának tekintett dialogizált narrációvá. A drámai mővek nagyrészt az e szövegtípusra jellemzı beszédpozíció-váltásokból épülnek fel. A szabad függı beszéd (style indirect libre), más néven átélt beszéd (erlebte Rede) a függı beszédhez hasonlít, de nem épül bele a narratív mondatokba szintaktikailag, s elmarad a kijelentést jelölı ige is. Az antik retorika ezt a formát nem ismeri, s a hiányos linearizálás miatt a drámákban sem jellemzı, a belsı beszéd, a gondolatok, az emberi tudattartalmak nyelvi reprezentálására azonban jól használhat A narratív pszichológia egyik kiinduló tézise szerint az emberek történeteken keresztül teszik érthetıvé az ıket körülvevı világot és saját gondolataikat, a narratív megértés tehát az emberi gondolkodás egyik alapvetı formája. Bár a drámai mővek alapvetı jellemzıje a dialogicitás, a mővek a világról és az emberek közötti viszonyokról szólnak, a kronologikusan felépített vagy megszakításokkal tőzdelt, emotív funkciójú történetmesélésnek, elbeszélésnek ebben a mőfajban is nagy szerep jut. A narratívák általában rövidek, egy, az aktuális beszélı perspektívájából felépített replikára korlátozódnak, de bizonyos idıközönként ismétlıdve vagy visszatérve kiterjedhetnek a több beszédlépésbıl álló dialógusokra is, megvalósítva ezzel a szöveg nagyobb egységét összetartó izotopikus folytonosságot. Az elbeszélıi nézıpont ilyenkor azokra a tudatállapotokra utal, melyek az eseményekkel és a szereplıkkel az adott szituációban a múlt emlékeire támaszkodva kapcsolatba hozhatók. → dialógus, → megnyilatkozás, → intertextualitás, → nézıpont, → beszélıváltás, → emotív, → izotópia 3. A társalgás, csoportos beszélgetés – diskurzus A csoportos beszélgetést vagy kerekasztal-beszélgetést az különbözteti meg a párbeszédtıl, hogy az aktív beszédpartnerek száma mindig kettınél több, ezért a dialógus mintájára a plurilógus vagy a polilógus elnevezéssel jelöli a szakirodalom. Élı megnyilatkozási forma, melyben a verbális és nonverbális csatornák egyaránt mőködnek. A megszólalóknak figyelembe kell venniük minden beszédpartner elıismeretét, háttértudását, nyelvi mőveltségét, gondolkodásmódját, egyaránt alkalmazkodniuk kell a velük egyenrangú és nem egyenrangú felekhez, az aktív résztvevıkhöz és a passzív hallgatókhoz is. Nem használhatnak olyan idiolektust, szakzsargont, csoportnyelvet vagy olyan utalásokat, melyeket a csoport valamely tagja nem ért, s ezáltal kirekesztıdik a kommunikációból. → dialógus, → plurilógus, → polilógus, → verbális, → nonverbális, → kommunikáció

81


3.1. A csoportos beszélgetés sémája

A

B

C 3.2. A csoportos beszélgetés fajtái 2.2.1. magánéleti, privát: családi, társasági, munkahelyi beszélgetés 2.2.2. hivatalos, nyilvános: szeminárium, csoportos konzultáció, értekezlet, megbeszélés 2.2.3. tömegkommunikáció: kerekasztal-beszélgetés, vitafórumok 2.2.4. közélet: fórumok, élménybeszámolók, tanácskozások, tárgyalások, meghallgatások 4. Az élıbeszéd jellemzıi 4.1. A topikalizáció A topikalizáció jelensége a beszélt nyelvi redundancia egyik tipikus esete, ezért a témaismétlı névmások vagy szekunder szituátorok a spontán szövegalkotás egyik legfontosabb eszközeként jelentkeznek a drámai dialógusokban. Ezek a névmások nem helyettesítı szerepőek, nem a szóismétlés elkerülését szolgáló szövegkohéziós eszközök, hanem a névszó mellé kerülve létrehozzák az adott mondat vagy szövegegység leghangsúlyosabb elemét, a nyomatékos topikot. A beszélt nyelvi szövegekben a minısítést és az azonosítást kifejezı, névszói állítmányt tartalmazó mondatokban fordul elı leggyakrabban a névmások topikalizáló funkciója, a drámai dialógusokban pedig fıként az igei állítmányt tartalmazó mondatokban (1) (2) (3) (4) szerepelnek az ilyen nyomatékosító szerkezetek. (1) IMRUS: Az a készülék a hátukon, az adja az életet. Ha annak fuccs, nekik is fuccs! Ott aztán egy szemernyi levegı sincs. (2) BÓDOG: De telefonálni, azt nem tudsz. Az egyik készülék rosszabb, mint a másik. (3) SZŐCS: Szívfájás sincs. Nekem is egy orvos magyarázta, hogy a szív, az nem fáj. A szív, az nem tud fájni. Csak a regényekben… (4) VANDA Félrehúzza a függönyt. Esik. Az esı, az még esik…

Topikismétlı funkcióban nemcsak a távolra, hanem a közelre mutató névmások is állhatnak abban az esetben, ha a topik kijelölı jelzıi szerepő közelre mutató névmást (ez, ezek) és névszói vagy névszóra utaló elemet (forradásos arcú, lány, ott a híd alatt, haverok, november) tartalmaz. A topikalizált mondat állítmánya általában igei (5) (6) (7), de találkozhatunk névszói állítmányt tartalmazó megnyilatkozásokkal is (8) (9). (5) SACI Nézi a tévét. Jaj, ez most ki volt? Ez a forradásos arcú, ez most ki volt? (6) DÖNCI: Ez a lány, ez túl szép. Ez meg fog halni. (7) VANDA Nézi a tévét. Na, ezek ott a híd alatt… ezek legalább nem törıdnek semmivel. (8) BÓDOGNÉ: Mindenesetre egyszerő ember. És ezek a haverok is, vagy kik… ezek is olyan egyszerőfélék. (9) SZŐCS: Bizony, ez a november, ez a legveszélyesebb.

Mivel a beszéd megértése a közlés kulcsmozzanatainak percipiálása során valósul meg, a beszélı törekvése, hogy a közbeékelések, mellékmondatok, értelmezıs szerkezetek vagy a beszédszituáció miatt egymástól távoli helyzetbe kerülı topik (nınek) és komment (meghalt a férje) összefüggéseit


folyamatosan hangsúlyozva biztosítsa a megértés vezérlését. Ennek eszköze, ahogy a (10) példa mutatja a beszélt nyelvben leggyakrabban a közelre vagy távolra mutató névmás megfelelı alakja. (10) SACI Félig hátrafordulva, hadarva. Ez az alak keresi a gyémántot! És ennek a nınek… Emberfihez izgatottan. …ennek, látja? Meghalt a férje… a fürdıszobában találták meg, de látta volna azt a fürdıszobát, kék mintás csempék, vagyis nem tudom, milyen színő, de biztosan kék…

A beszélt nyelvi szövegekben a névmások nemcsak a topik, hanem a fókusz nyomatékosítását is szolgálhatják. Ez esetben a fókuszismétlı névmás mindig közelre mutató és hangsúlyos, szerepe a nyomatékosítás mellett a figyelem felkeltése vagy a hatáskeltés. A topikalizáció e formája a drámai dialógusban nem fordult elı, a spontán szövegalkotásban azonban a tervezés és kivitelezés szinkronizálása miatt gyakori jelenség. A topikalizált szerkezetek alacsony szociális presztízsük miatt az irodalmi és írásbeli nyelvhasználatra egyáltalán nem jellemzıek, a választékos stílus követelményei szerint használatuk a nyelvi norma megsértésének minısül, a vizsgált drámában éppen ezért válhatott alkalmassá rendhagyó módon az élıszóbeli, spontán jelleg felidézésére és a mindennapi életszíntér megteremtésére. → redundancia, → dialógus 4.2. A közbevetés A mentális lexikon aktiválása során gyakran kerülnek olyan szervetlen közbeékelések a spontán beszédszövegbe, melyek a makro-és mikrotervezés összehangoltságának pillanatnyi zavaráról tanúskodnak. Ezek a szerkezetek az élıbeszédben általában funkció nélkül jelentkeznek, okuk pedig a bonyolult gondolatfolyam egyes részeinek elıretörése az aktuális formai megvalósításban. A drámai dialógus kötött szövegében az ehhez hasonló közbevetéseknek is tudatosan tervezett helye és szerepe van, mely szoros összefüggést mutat az együttmőködési alapelvekhez való igazodás szándékával. A konverzációs maximákon alapuló homlokzatóvó stratégiák fı célja a beszélı és a hallgató által mutatott homlokzattal való összhang megteremtése és fenntartása. A közbevetésekben megjelenı homlokzatfenyegetı aktusok veszélyeztethetik mindkét fél negatív (távolító) és pozitív (közelítı) homlokzatát, az olyan negatív udvariassági stratégiák pedig mint a hazugság, a gúny vagy az irónia a minıségi alapelv követését hagyják figyelmen kívül. A drámai dialógusban a közbevetések általában a homlokzatóvás célját, a beszélı pozitív homlokzatának megırzését és az alapelvek enyhítését szolgálják. A mennyiségi, a relevancia és a modor alapelvének kötelezı érvényét csak néhány esetben enyhítik a különbözı bevezetı szók vagy módosítószók formájában megjelenı közbevetések. A mennyiségi maxima enyhítésének célja annak jelzése, hogy a beszélı megnyilatkozása nem tartalmazza a megértéshez szükséges, kellı mennyiségő információt, vagy ennek ellentéte, a bıbeszédőség és információ-halmozás miatti mentegetızés. A relevancia elvének enyhítése szorosan összefügg a dialógusok fı szemantikai jellemzıjével, az izotópiatörés gyakoriságával és a témaváltások miatti szabadkozással. A megnyilatkozás nyelvi megformálására vonatkozó modor maximájának enyhítésére a kétértelmőség, a zavaros, homályos fogalmazás, rendezetlen szerkesztés miatt van szükség. A dialógusokban elıforduló közbevetések udvariassági funkciójuk miatt leggyakrabban a minıségi alapelv enyhítését szolgálják, és a közölt információ igazságtartalmára vonatkoznak. A beszélı akkor használta ezeket a szerkezeteket, ha megnyilatkozására vonatkozóan nem rendelkezett kellı evidenciával, és ezt implicit formában kívánta hallgatója tudomására hozni, vagy a maxima erısítésével a birtokában lévı információ bizonyosságát akarta kiemelni. A társalgási alapelvekhez való alkalmazkodás intenciója leggyakrabban már a megnyilatkozás elején érvényesül, ezért a minıségre vonatkozó közbevetések beszerkesztésének leggyakoribb módja a prepozicionális, legritkább pedig a hátravetett, a tartalmas részt követı szerkesztés. A szekvenciák ötödére jellemzı a beszédtervezés és beszédkivitelezés paradoxonát imitáló interpozicionális szerkesztés, mely a gondolathatáron, a tematikus és rematikus egységek váltásánál spontán módon elhelyezett fordulattal a drámai dialógusnak rögtönzött jelleget 83


kölcsönöz. Szintén a kötetlen társalgás illúzióját keltik azok a modor maximára vonatkozó enyhítı stratégiák, melyek beszerkesztésére a kezdı helyett az interpozicionális és a követı helyzet túlsúlya jellemzı. → dialógus, → konverzációs maximák, → homlokzat, → relevancia, → megnyilatkozás, → intenció A szerkesztés helye

Prepozicionális

Interpozicionális

Posztpozicionális

BÓDOG: Biztosan túlórázik. Nevet. Ahogy ezek labdáznak! Azt mondják, a delfin okosabb, mint az ember! BÓDOGNÉ: Én nem tudom, de Imrus azt mondta, hogy egy bizonyos ügyben… –

DÖNCI: Az bizony jó lesz. Még vezetnem kell .. VANDA: Reménykedve nézi Emberfit. Valaki mesélte nekem, vagy a tévében láttam, már nem is tudom, hogy a Bahama-szigeteknél gyönyörő korallzátonyok vannak! BÓDOG: Én is! Az apám szegény… soha nem felejtem el azt a gesztust, azt az ünnepélyes gesztust! Az ilyesmi örök idıkre emlék… mélységes… hogy is mondjam… Egy gesztus, ami elkísér…

VANDA: Valaki rámászott a másik idegeire, az biztos… DÖNCI: A bögyiben tudott lenni az embernek, az biztos! .

A maxima Minıségi

Modor _

BÓDOGNÉ: Szóval olyan négerpárti vagy mi a csuda! SACI: Mit is mondtak neked a telefonba? Hogy a maga hisztis nıvére, vagy hogy is fejezték ki magukat?

2. ábra: A közbevetések helyzete Szakonyi Károly Adáshiba címő drámájában

4.3. A témaváltás variációi és a mélységi mutatók A dialógus sajátos struktúráját a szekvenciapárokból álló ciklusok vagy tömbök egymáshoz való viszonya építi fel, melyekre jellemzı a tematikus összhang; a felek kölcsönös készséget mutatnak a közös téma megtárgyalására. Minden társalgás replikákból felépülı szövegkorpuszát tömbökre oszthatjuk, melyek határait a kommunikatív témaváltások szabják meg, a bennük található dialógusok terjedelme pedig a felek aktivitásától függıen lényeges különbségeket mutat. A drámában leggyakrabban azok a kétláncszemő, vagy a turn-számokat mélységi mutatóként felhasználva egyfokú dialógusok fordulnak elı, melyek az élıszóbeli társalgás legelemibb formáiként a mindennapi kommunikációnk jelentıs részét alkotják. A kötetlen beszélgetések szekvenciális rendezettségét a kérdés / válasz szoros párok gyakori elıfordulása határozza meg, melynek egyik következménye az egyfokú dialógusok élıszóbeli gyakorisága. A drámai dialógusok mélysége azonban ennél nagyobb is lehet, a kötetlen beszélgetéseknél gyakrabban elıfordul, hogy kettınél több replika szükséges a téma kifejtéséhez, s a mélységi mutató értékét a kommunikatív szándék típusa és sorrendje is erısen befolyásolja. A spontán és a drámai mővek dialogikus szerkesztésében tehát a téma kifejtettségének mértéke szerint figyelhetı meg lényeges különbség, de a drámai nyelv élıbeszédszerőségéhez az egyfokú dialógusok magas aránya erısen hozzájárul. A spontaneitás megteremtésének szövegszerkesztéssel kapcsolatos másik eszköze a páratlan számú replikából álló nyitott dialógusok gyakorisága. Ez felidézi az élıbeszéd szaggatottságát, a gondolatok csapongó megfogalmazását. A záróreplika elmaradásának a témától, a szituációtól és a partnerektıl függıen több oka is lehet, a reakció elmaradhat a kommunikátorok figyelmetlensége vagy szándékos elhallgatása, új téma indítása, vagy a választ meg sem váró kérdés megfogalmazása miatt. A nyitott szerkesztés leginkább a két-és háromfokú dialógusokra jellemzı. 84


A spontán beszélgetések felépítésében gyakori a témaváltás, a felek bevezethetnek új témát, visszatérhetnek a régire vagy az alaptéma más aspektusára, de megfigyelhetı a ciklikus témaismétlıdés, mely az egyik fél egy adott résztémához való állandó visszatérésébıl adódik. A szimultán témafejlıdés, mely során a felek egyszerre tartanak fenn több résztémát a vizsgált drámának olyan jellemzıje, mely tovább erısíti az élınyelvi társalgásokkal való hasonlóságot. → dialógus, → szekvencia, → szekvenciális rendezettség, → szoros pár 4.4. A lineáris és a fészkes témafejlıdés uralma A redundancia és entrópia elkülönítése a szöveg tagmondatain, mondatain belül és a mondatok között egyaránt lehetséges. A drámai mővek aktuális tagolása nemcsak a szövegmondatok egymásra épülésében, hanem a párbeszédet felépítı replikák összeszerkesztésében is nagy szerepet játszik. A szövegrészek szemantikai egynemőségét biztosító tematikus elemek a szituatív és kontextuális nyelvhasználatból adódóan gyakran elmaradhatnak, ezért a dialógusokra jellemzı a szövegfolytonosságot biztosító entropikus szerkesztésmód, mely szoros összefüggést mutat a hiány szövegszervezı funkciójával, és a figura-szerő elemek nagy nyelvi reprezentációjával is. Az aktuális mondattagolás szövegszervezı szerepére vonatkozó alapelvek a szóbeli szövegalkotásban is érvényesülnek. A szöveg tematikus struktúráját a témák konnexitása, a szöveg relációinak összessége alkotja. A Daneš cseh nyelvész által meghatározott tagolódási tipológia öt mondatgrammatikai alapesetéhez hasonlóan a szöveggrammatika területén is felállíthatók hasonló kategóriák. Az egyes mondatok közötti egyszerő lineáris témafejlıdésre a mondatok láncolatos kapcsolódási módja jellemzı, ahol a réma a következı mondatban témává alakul át (11). (11) R1 BÓDOGNÉ: …Mik ezek, cápák? ↓ T1 BÓDOG: (ezek) → R2 Delfinek ↓ T2 Delfinek, → R3 ahogy játszanak.

Ehhez hasonló szövegszerkesztési módot gyakran találhatunk az egyes megnyilatkozások témafejlıdésében is (12), melyek eredményeképpen egymásból folyamatosan következı, de állandóan változó, nagy tematikai dinamikájú dialógusok jönnek létre. (12) R1BÓDOGNÉ: Mindenesetre egyszerő ember. És ezek a haverok is, vagy kik…ezek is olyan egyszerőfélék. ↓ T1 BÓDOG: Egyszerő vagy nem egyszerő, nekem mindegy, → R2 csak pontosan fizesse a havi hatszázat.

A szaknyelvi szövegek vagy viták legjellemzıbb szövegszervezı elve a (13) példában látható végigfutó tematikus progresszió, melyben a változatlan, nyelvileg kifejtett vagy implicit témához több, új információt tartalmazó réma kapcsolódik. Az explicit témát a szóismétlések (gesztus), szinonímák vagy névmások (ilyesmi), a kifejtetlenséget az igei személyragok vagy az egyes szám harmadik személyő személyes névmások törlése szolgálja. (13) T1 BÓDOG: …Az apám szegény… → R1 soha nem felejtem el azt a gesztust, ↓ T2 azt az →R2 ünnepélyes → T2 gesztust ↓ T2 Az ilyesmi → R3 örök idıkre emlék… mélységes… hogy is mondjam… ↓ T2 Egy gesztus,→ R4 ami elkísér…

85


A kötetlen társalgást imitáló drámai dialógusokban a replikák összekapcsolásakor a végigfutó tematikus progresszióhoz hasonló, ún. fészkes fejlıdési mód (Huszár 1983) is megtalálható (14). (14) T1 BÓDOGNÉ: İ! A lakónk! … → R1 Lehet, hogy ı is éppen egy fajüldözı. ↓ T1 BÓDOG Ø → R2 Hogy micsoda? ↓ T1 BÓDOG Ø → R3 Vagy fajvédı, vagy hogy mondják? ↓ T1 BÓDOG Ø → R3’ Fajüldözı? Fajvédı? ↓ T1 BÓDOGNÉ Ø → R4 Szóval olyan négerpárti vagy mi a csuda!

A drámai dialógusokban nem jellemzı a többfelé ágazó szerkesztési mód elıfordulása, hiszen bár gyakori a több téma és a hozzájuk kapcsolódó új információk szimultán kifejtése, ezek megjelölése nem történik meg elıre, hanem spontán módon, a hirtelen témaváltásoknak megfelelıen alakul, és nem tükrözi a kognitív beszédtervezési mőveleteket. A szöveg lényegét képezı összetett téma, melynek elemei önálló részprogressziók kiindulópontját képezik, inkább az elıre megtervezett vagy szaknyelvi szövegekben válik domináns szövegjellemzıvé. A témafejlıdési módok közül tehát fıként a lineáris és a fészkes fejlıdés határozza meg a vizsgált dráma dialógusainak struktúráját. Ez részben az élınyelvi társalgásokat idézi, részben a tudatos tervezés nyomait viseli magán, hiszen az élıszóbeli nyelvhasználatra jellemzıbb a végigfutó vagy fészkes szerkesztési mód, a lineáris témafejlıdés pedig inkább a szaktudományos szövegek logikus gondolatmenetét tükrözi. A topik és fókusz kategóriája nemcsak a mondaton, hanem a szövegen belül is meghatározható, a szövegtopik (diskurzustopik TD) és szövegfókusz (diskurzusfókusz FD) dinamikus jellege miatt azonban csak részben egyezik meg a mondatfókusz (FM) és mondattopik (TM) kategóriáival. Ha a szövegtopik fogalmán az ismert, már említett, ezért sok esetben jelöletlen, a tudáskeretbıl vagy a szövegbıl könnyen hozzáférhetı információt értjük, mely alapszerő, vagyis a háttér jellemzı eleme, akkor a szövegfókusz a még nem említett, ezért jelölt és kevésbé hozzáférhetı, figuraszerő elemeket jelenti, melyekre a szövegprodukció és percepció során az elıtérbe helyezés (foregrounding) mővelete jellemzı. A folyamat során az információhoz kapcsolódó tudás a hosszú távú memóriából a munkamemóriába kerül, ahol az új és a régi tudás összekapcsolódása, s annak nyelvi reprezentációja építi fel a téma-réma kettısségét hordozó mondatszerkezetet. Mivel a dialogikus szövegekre jellemzı az entropikus szerkesztés, az elemi kapcsolásokat is biztosító figura-szerő elemek gyakrabban elıfordulnak, mint a monológokban vagy a narratívákban. → redundancia, → entrópia, → aktuális tagolás, → explicit, → implicit, → tematikus progresszió, → kognitív 4.5. A hibajavítások társalgásszervezı szerepe A spontán szövegek hibalehetıségei nagy különbséget mutatnak a tervezett dialógusokhoz képest. Ennek a beszélgetés résztvevıitıl független oka lehet a környezeti zaj, de forrása általában az emberi tényezıben kereshetı. Ide tartoznak a beszélı artikulációs hibái, az anticipációs vagy perszervációs nyelvbotlások, a percepciós és memóriazavarok, a hallás problémái, de a szabálytalanság eredhet a szomszédsági párok hibás szerkesztésébıl, a szórend- és szótagcserékbıl és a szöveg szintaxisából is. A hibákat sokféle módon érzékelhetjük. Jelölheti a hezitálás és a túl hosszú szünet, mutathatja a mondat vagy szó újrakezdése, a partner részérıl pedig hibajelzés lehet a visszakérdezés vagy a szöveg megszakítása, mely az egyes megnyilatkozások átfedéséhez is vezethet. A spontán szövegekben fıként az ilyen

86


típusú hibák és hibajavítások gyakoriak, a drámai dialógusokban viszont csak néhány esetben válnak a spontaneitás megteremtésének eszközévé, és általában stilisztikai funkciót hordoznak. A hibák javítása szerves része a szöveg struktúrájának, hiszen általában megváltoztatja a mondat szintaktikai szerkezetét, vagy a fı témához kapcsolódó, de azt nem folytató mellékszekvenciát hoz létre. A javítás a diskurzus sajátos strukturális egysége, melynek meghatározott mőködési szabályai vannak. Ha a beszélı észlelte a hibát, általában már a szekvencia nyitó egységében megpróbálja korrigálni, és önjavítással a további hibaforrásokat elkerülni. A szekvencia záró egységének két funkciója a megértés tudatosítása vagy a javítás kezdeményezése. Ez utóbbi során a hallgató kívülrıl jelezheti a hiba kijavításának, az információ pontosításának igényét. Ezután alakul ki az a mellékszekvencia, mely a magyarázat, helyesbítés, körülírás után befejezıdik, és a társalgás általában zavartalanul visszatér az eredeti téma folytatásához. A szekvenciális rendezettség ilyen típusú megtörése a spontán beszédhez hasonló arányokban gyakran jelentkezik a drámai dialógusokban is. A mellékszekvenciákon kívül a spontán és a tervezett társalgásokra egyaránt jellemzı a szerkesztés megtörését eredményezı betétszekvenciák jelenléte, mely általában egy szituatív körülményre való reagálással a társalgás izotópiáját is megtöri. A beékelıdı szövegegység rendszerint egy megnyilatkozásra korlátozódik (15), de elıfordul a több szekvenciában kifejtett betét is, mely szoros összefüggést mutat a dialógus tematikus szervezıdésével. (15) BÓDOG: De hiszen nem is dohányzik! Imrus! Imrus, te dohányzol? IMRUS: Izgatottan figyeli a tévét. Most készülnek a felszálláshoz! – Dehogy dohányzom! BÓDOG: Mondom, hogy nem dohányzik! Becsukja a dobozt.

A társalgási nyelv jellemzıinek vizsgálata azt bizonyítja, hogy a beszélgetés szerkesztési mechanizmusai jelentıs eltéréseket mutatnak az írott nyelv törvényszerőségeihez képest. Egy beszédaktus mindig interaktív módon, a résztvevık együttmőködésének eredményeként, lépésrıl lépésre jön létre. A verbalizációs folyamatra jellemzı a szekvenciális implikáció, mert replikáikat meghatározzák a különbözı kontextusok, a megelızı és a következı nyilatkozatok. A drámai dialógus éppen ezt a tulajdonságot képes a legnehezebben reprodukálni, de hogy a beszélgetés létrehozásának cselekvési folyamatait megırizze, felhasználja az olyan tipikus beszédjellemzıket, mint a topikalizáció, a hiányos szerkesztés és a közbevetések, a gyakori témaváltás, a dialógusokra jellemzı topik- és fókuszviszonyok és a szöveg szerkezetében szintaktikai nyomot is hagyó hibajavítások. Ezzel egy olyan sajátos struktúrát és stílust alakít ki, mely az élıbeszéd kötetlen jellegét tökéletesen reprezentálja a drámai dialógusokban. → dialógus, → zaj, → szomszédsági pár, → mellékszekvencia, → diskurzus, → szekvencia, → szekvenciális rendezettség, → betétszekvencia, → izotópia, → megnyilatkozás, → beszédaktus, → kontextus

Felhasznált irodalom Társalgás, párbeszéd – dialógus Bahtyin, M. 1986. A beszéd és a valóság. Gondolat, Bp. Beaugrande, R. A. de - Dressler, W. U. 2000. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Corvina, Bp. Bókay Antal 1997. Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban. Osiris, Bp. Boronkai Dóra 2005. Modális funkcióváltások a hétköznapi diskurzusban. A világ nyelvei - a nyelvek világa. Soknyelvőség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Modern Filológiai Intézet. Miskolc. 2005. április 7-9. Buda Béla – László János 1981. Beszéd a szavak mögött. Tankönyvkiadó, Bp. 87


Csúri Károly 1993. Lehetséges világok vizsgálata mint mőértelmezés. In: Petıfi S. János, Békési Imre, Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan. 1. köt. JGYTF Kiadó, Szeged, 35-43. Dienes Dóra 1978. A szerkesztettségi hiányosság és szövegösszefüggésbeli kiegészülése. Nyelvtudományi Értekezések 98. Akadémiai Kiadó, Bp. Fehér Erzsébet 2000. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Nyelvtudományi Értekezések 147. sz. Akadémiai Kiadó, Bp. Gósy Mária 1998. A beszédtervezés és a beszédkivitelezés paradoxona. Nyr. 122. 3-15. Gósy Mária 1999. Pszicholingviszika. Corvina, Bp. Hutcheon, L. 1983. A hatásról és a szövegköziségrıl. Helikon 1. 57-64. Hymes, D: H. 2003. Kommunikatív kompetencia. In: Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció II. General Press Kiadó, Bp. 133-153. Cs. Jónás Erzsébet 1999. A számítógép felhasználói nyelve – a virtuális dialógusok szerkezete. In: Petıfi S. János, Békési Imre, Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan. 12. köt. JGYTF Kiadó, Szeged, 325-337. Cs. Jónás Erzsébet 1999. Az orosz dialógus természetrajza. Bessenyei Kiadó, Nyíregyháza Kibédi Varga Áron 1983. Egy intertextuális irodalomtörténethez. Helikon 1. 42-49. Kibédi Varga Áron 1996. A mûfajokról. Irodalomtörténet. 77. (27.) évf. 3-4. sz. 412-425. Kristeva, J. 1968. Problèmes de la structuration du texte. Linguistique et littérature. La Nouvelle Critique. Numéro spécial. Novembre, 54-64. Kulcsár Szabó Ernı 1996. Beszédmód és horizont. Formációk az irodalmi modernségben. Argumentum, Bp. László János, Thomka Beáta 2001. Narratív pszichológia. Narratívák 5. Kijárat Kiadó. Bp. Nagy L. János 1993. A megnyilatkozás nyelvi értékérıl. In: Petıfi S. János, Békési Imre és Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan. 1. JGYTF Kiadó, Szeged, 29-34. Németh G. Béla 1971. A „Babits-vers” mint hasonlat. In: Hankiss Elemér (szerk.): Formateremtı elvek a költıi alkotásban. Akadémiai Kiadó, Bp. 321-337. Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei. Tankönyvkiadó, Bp. Petıfi S. János 1991. A humán kommunikáció szemiotikai elmélete felé. Szeged Pozsvai Györgyi 2000. Az intertextuális hagyományteremtés poétái a századfordulón. ItK. 3-4. 353375. Quirk,R. 1978. Focus, scope, and lyrical beginnings. LangSty, 11, 30-39. Szakonyi Károly 1976. Ha itthon maradnál. In: Irányítószám 2000. Magvetı Könyvkiadó, Bp. Szevro, I. P (Севро, И. П.) 1969. Структура связного текста и автоматизация реферирования. „Наука”, Москва Terestyéni Tamás 1992. Szövegelméleti tézisek. (A reprezentáció, a kommunikatív cselekvés és az informativitás szempontjai szövegek vizsgálatában.) In: Petıfi S. János, Békési Imre, Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 4. sz. JGYTF Kiadó, Szeged. 7–33. Todorov, T. 1971. Poétique de la prose. Paris, Seuil. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. Az élıbeszéd jellemzıi Boronkai Dóra 2005a. A diskurzuselemzés lehetıségei a mindennapi nyelvhasználat vizsgálatában. Képzés és Gyakorlat. 3. évf. 1. sz. 76-90. Boronkai Dóra 2005 b. A tematikus progresszió tipológiája a szaknyelvi kommunikációban. VII. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medicinális Lingvisztikai Konferencia. Dunaújvárosi Fıiskola. Dunaújváros. 2005. április 28-30. Brown, P., Levinson, S. 1978 [1990]. Univerzáliák a nyelvhasználatban: az udvariasság jelenségei. In: Síklaki (szerk.): A szóbeli befolyásolás alapjai I-II. ELTE Szociológiai Intézet. Tankönyvkiadó, Bp. 31-115. 88


Buda Béla – László János 1981. Beszéd a szavak mögött. Tankönyvkiadó, Bp. Daneš, Frantisek 1982. A szövegstruktúra nyelvészeti elemzéséhez. In: Penavin Olga, Thomka Beáta (szerk.): Szövegelmélet. Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Újvidék. 45-50. Dienes Dóra 1978. A szerkesztettségi hiányosság és szövegösszefüggésbeli kiegészülése. Nyelvtudományi Értekezések 98. Akadémiai Kiadó, Bp. Deme László 1971. Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Bp. Goffman, E. 1967 [1990]. A homlokzatról. In: Síklaki (szerk.): A szóbeli befolyásolás alapjai I-II. ELTE Szociológiai Intézet. Tankönyvkiadó, Bp. 3-30. Gósy Mária 1998. A beszédtervezés és a beszédkivitelezés paradoxona. Magyar Nyelvır. 122. 3-15. Gósy Mária 1999. Pszicholingviszika. Corvina, Bp. Grice, H. P. 1997. A társalgás logikája. In: Pléh, Terstyéni, Síklaki (szerk.): Nyelv – kommunikáció – cselekvés. Osiris Kiadó, Bp. 213-228. Hevesi Sándor 1971. A drámaírás iskolája. Bp. Horányi Ö. (szerk.) 1978. Kommunikáció 2. Válogatott tanulmányok. A kommunikáció világa. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. Huszár Ágnes 1983. Az aktuális mondattagolás szövegépítı szerepe drámai mővekben. In: Rácz Endre és Szathmári István (szerk.): Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana körébıl. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 124-151. Jakobson, R. 1972. Hang – jel - vers. Gondolat Kiadó, Bp. Cs. Jónás Erzsébet 1999. Az orosz dialógus természetrajza. Bessenyei Kiadó, Nyíregyháza Cs. Jónás Erzsébet 2003. Alakzatok a Csehov-drámák magyar fordításaiban. In: Szathmári István (szerk): A retorikai-stilisztikai alakzatok világa. Tinta Könyvkiadó, Bp. Kemény Gábor 2000. Szkülla és Kharübdisz között: a stilisztika feladatai és lehetıségei az új évezred küszöbén. Magyar Nyelvır. 124. évf. 3. sz. 298-310. Müllerová, Olga 1976. K tematické vỳstavbě nepřipravenỳch mluvenỳch dialogickỳch projevů. In: Slovo a slovenost. 308-317. Idézi: Huszár 1983: 135 Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei. Tankönyvkiadó, Bp. Rosengren K. E. 2004. Kommunikáció. Typotex, Bp. 99-108. Sacks, H., Schlegloff, E., Jefferson, G. 1974. A simplest systematics for the organization of turntaking conversation. Language, 696-735. Szabolcsi Anna 1980. Az aktuális mondattagolás szemantikájához. Nyelvtudományi Közlemények. 82. sz. 59-81. Szakonyi Károly 1976. Adáshiba. In: Irányítószám 2000. Magvetı Könyvkiadó, Bp. Szalamin Edit 1988. Az ún. témaismétlı névmások kérdéséhez. In: Kontra Miklós (szerk.): Beszélt nyelvi tanulmányok. MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp. 90-102. Szende Tamás 1973. Spontán beszédanyag gyakorisági mutatói. Nyelvtudományi Értekezések. 81. sz. Akadémiai Kiadó, Bp. Szende T. 1995. A beszéd hangszerelése. Idı, hangmagasság, hangerı és határjelzés a közlésben. MTA Nyelvtudományi Intézete. Bp. Terestyéni Tamás 1992. Szövegelméleti tézisek. (A reprezentáció, a kommunikatív cselekvés és az informativitás szempontjai szövegek vizsgálatában.) In: Petıfi S. János, Békési Imre, Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 4. sz. JGYTF Kiadó, Szeged. 7–33. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. Tolcsvai Nagy Gábor 2003. Topikaktiválás és topikfolytonosság magyar nyelvő szövegekben. In: Németh T. Enikı, Bibok Károly (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Akadémiai Könyvkiadó, Bp.295-325. Wacha Imre 1994. A korszerő retorika alapjai I-II. Szemimpex Kiadó. Bp. Wardhaugh, R. 2002: Szociolingvisztika. Osiris, Bp. 214-282.

89


A hatékony kommunikáció stratégiái. In: A pedagógiai kommunikáció fejlesztésének módszerei. Tanári mesterség tantárgycsoport. Tananyag-korszerősítési pályázat. PTE IGYFK. Szekszárd, 2005.

Boronkai Dóra A hatékony kommunikáció stratégiái 1. A tárgyalás stratégiái 1.1. A tárgyalás jellemzıi 1.1.1. A hatalmi különbözıségek nem meghatározóak 1.1.2. A csoportok érdeke egymástól eltérı 1.1.3. Kölcsönös függıség 1.1.4. Kulcsszó: megegyezés, konszenzus 1.2. A tárgyalás stratégiai hibái 1.2.1. Túl mereven, agresszívan vagy engedékenyen képviseljük véleményünket 1.2.2. Gyızni akarunk mindenáron 1.2.3. Elhanyagoljuk a tárgyalási légkört 90


1.2.4. Nem vesszük figyelembe a tárgyalási stílus jellemzıit 1.2.5. Nem ismerjük fel a manipulációt 1.2.6. A közös megoldást meghátrálásnak érezzük 1.3. Tárgyalási képességek 1.3.1. Felismerı képesség: értelmi felfogás, differenciáló és általánosító absztrakció, viszonyfelismerés 1.3.2. Következtetı képesség: analógiás egyezés felismerése, következtetés 1.3.3. Strukturáló képesség: rendezés, kritika 1.3.4. Átstrukturáló képesség: aspektusváltás, variáció 1.3.5. Alkotóképesség: produktív fantázia, kreativitás 1.4. Tárgyalási stílusok 1.4.1. Szelíd 1.4.1.1.Kapcsolat kialakítása 1.4.1.2. Cél: megegyezés 1.4.1.3. Engedékenység 1.4.1.4. Bizalom, ajánlat, lehetıségek 1.4.1.5. Ragaszkodás a megoldás eléréséhez 1.4.2. Kemény 1.4.2.1. Rövid távú kapcsolat 1.4.2.2. Cél: gyızelem 1.4.2.3. Engedmények követelése 1.4.2.4. Bizalmatlanság, fenyegetés, félrevezetés 1.4.2.5. Ragaszkodás a pozícióhoz 1.4.3. Elvkövetı 1.4.3.1. A probléma és a személy elkülönítése 1.4.3.2. Objektív eredményre való törekvés 1.4.3.3. Kölcsönösen elınyös megoldások kidolgozása 1.4.3.4. Problémamegoldó gondolkodás 1.4.3.5. A pozíció helyett az érdekekre való összpontosítás

1.5. A tárgyalás fázisai – a nyolcfázisú tárgyalási modell 1.5.1. Az elıkészület: tervezés, átgondolás ráhangolás 1.5.2. Az interakció: légkörteremtés bizalomkeltés, szükségletfelmérés - kérdezéstechnika aktív ráhatás, motiválás - érveléstechnika elfogadtatás, döntés, megegyezés lezárás, befejezés 1.5.3. Az utógondozás: értékelés, státuszelemzés 2. Benyomáskeltési stratégiák 2.1. Az énmegjelenítés 91


A szociálpszichológiai vizsgálatok szerint a személyközi kommunikáció fontos meghatározója az énmegjelenítés (self-presentation) vagy benyomáskeltés (impression management) motívuma. Léteznek olyan, a benyomáskeltés jelenlétére visszavezethetı általános elvek, stratégiák, amelyek hatással vannak a társalgás menetére. Ezek természetesen nem annyira elıírt, tudatosan alkalmazott szabályok, mint inkább ösztönös késztetések, amelyek mégis világosan kikövetkeztethetık egy szőkebb vagy tágabb beszélıközösség nyelvi produkciójából. A benyomáskeltés jelenségének motivációs hátterében az áll, hogy az ilyen nyelvi viselkedés létrehozza és fenntartja az énazonosságot és az énbecsülést, valamint szabályozza az élmények érzelmi vonatkozásait, kielégíti az elfogadtatás belsı szükségletét. A nyereség, amelyet az egyén az én kívánatos megjelenítésével megszerez, jótékony hatással van magára az interakcióra, sıt végsı soron hasznos az egész társadalom számára. Azt a motivációs bázist, amely arra ösztönzi az egyént, hogy kedvezı képet igyekezzen kialakítani magáról másokban, énmegjelenítési motivációnak nevezzük. →benyomáskeltési stratégia, → interakció 2.2. A társalgási maximák Paul Grice szerint léteznek olyan körülmények, amelyek a társalgást annak tárgyától függetlenül irányítják, mert bármely beszélgetés résztvevıi közös célt vagy irányt követnek, s ezt együttmőködési alapelvnek (Cooperative Principle - CP) nevezzük. Maximáira támaszkodva fejti ki implikatúra-elméletét, amely szerint a CP betartása mellett valamely maxima megsértésével a beszélı egy olyan gondolatot akar partnere tudomására hozni, amely explicit módon nincs benne a megnyilatkozásban, de kikövetkeztethetı együttesen a szavak konvencionális jelentésébıl, a CP-bıl és maximáiból, a megnyilatkozás nyelvi vagy egyéb kontextusából, más háttérismeretekbıl, valamint abból a kölcsönös feltevésbıl, hogy a föntiek minden résztvevı számára relevánsak és hozzáférhetık A grice-i együttmőködési elv kimondja, hogy a folytatott beszélgetés elfogadott céljának, irányának megfelelıen kell közremőködni a beszélgetés során. A társalgás célja lehet rögzített és lehet a társalgás során kialakult cél. Tehát a beszélgetésnél kell egy cél, szükség van a partnerek együttmőködésére, s arról is megegyeznek, hogy milyen stílusban folyjon a beszélgetés mindaddig, amíg közösen meg nem állapodnak a befejezésben. Ezek alapján négy maximát, négy elvet kell szem elıtt tartani a társalgás során: 1. Mennyiség elve: Annyira légy informatív, amennyire a pillanatnyi cél megköveteli, ne légy informatívabb mint amennyire szükséges. 2. Minıség elve: Mondj igazat! Ne mondj olyat, amit hamisnak vélsz, s ne mondj olyat se, amirıl nincs bizonyítékod. 3. Relevancia elve: Légy releváns! 4. Mód elve: Vagyis hogy hogyan mondjuk, amit mondunk. Légy könnyen érthetı! a) Kerüld a homályosságot! b) Kerüld a kétértelmőséget! c) Légy rövid, tömör! d) Légy rendezett, tartsd a sorrendet! Grice úgy fogalmazta meg ezeket az elveket, hogy ne csak a nyelvi viselkedésre legyenek érvényesek, hanem más interakciókra is. A fenti 4 maximát többféleképpen lehet megsérteni. 1. Csendesen, feltőnés nélkül. Pl.: téved valamiben a társalgó. Ilyenkor nincs implikálás. 2. Kibújhatunk a maxima és az együttmőködési elv alól, s ezt explicit módon ki is fejezi. Pl.: Errıl többet nem mondhatok. Itt szándékosan megsértette a mennyiség elvét. Tıle több információt vártak el, mint amennyivel szolgált, ezt ı is tudja, s jelzi a maxima megsértését. 92


3. Konfliktusba kerülnek a maximák egymással, s az egyik teljesíthetetlen lesz. Leggyakrabban a mennyiség és a minıség elve szokott szembekerülni egymással. 4. Kicsúfolok egy maximát: az irónia egyik eszköze lehet ez. 5. Kiaknázunk egy maximát, azért sértjük meg, hogy implikáljunk valamit. → társalgási → maximák, → konvencionális, → kontextus, → relevancia 2.3. Az udvariassági maximák Leech úgy véli, hogy a Grice által vázolt keret nem minden társalgási jelenség értelmezéséhez elegendı, ezért szükség van más, udvariassági maximák feltételezésére is. Ezek az együttmőködési alapelvhez csatolt udvariassági alapelv (Politeness Principle - PP) alkategóriái, és a személyközi retorika formálásában kapnak szerepet. A PP lényegében arra vonatkozik, hogy növeljük minél nagyobbra az elızékeny aktusok udvariasságát („pozitív udvariasság”), és csökkentsük a lehetı legkisebbre az udvariatlan megnyilvánulások következményeit („negatív udvariasság”). Maga az udvariassági elv is több maximát tartalmaz. A legfontosabbak a következık: 1. Tapintat maximája: Minimalizáld a másik „költségét”, maximalizáld a másik hasznát. 2. A nagylelkőség maximája: minimalizáld az én hasznát, maximalizáld az én költségét. Az „Elviheted a biciklimet.” Mondat udvariasabb mint az „Odaadom a biciklimet.” 3. Az elismerés maximája: minimalizáld mások leszólását, maximalizáld mások dícséretét. 4. A szerénység maximája: minimalizáld az én dícséretét, maximalizáld az én leszólását. 5. A egyetértés maximája: Minimalizáld a nézeteltérést a másikkal, maximalizáld az egyetértést a másikkal. 6. Az együttérzés maximája: minimalizáld az ellenszenvet a másikkal, maximalizáld az együttérzést a másikkal. → udvariassági maximák,

93


1. ábra: Az udvariassági alapelvek rendszere (Nemesi 2000)

2.4. Nyelvi benyomáskeltı stratégiák

2.4.1. expresszív nyelvi elemek 2.4.2. stílus- és normatörések 2.4.3. a konvencionális jelentésekhez képest neológ (vagy alkalmi) kommunikációs jelentések 2.4.4. társalgási implikatúrák is, ha az implikált üzenet tartalmaz az énre utaló információt 2.4.5. a retorikai alakzatok: túlzás (hiperbola), kakofemisztikus beszédelemek, az etikaiesztétikai tabuszavak, eufemizmusok 2.4.6. idegen szavak, szakszavak, zsargonelemek 2.4.7. játékosság, könnyedség, szellemesség 2.4.8. bizalmas vagy vulgáris hangulatú ironizáló szleng

94


2. ábra: Az együttmőködési alapelvek és a benyomáskeltés összefüggései (Nemesi 2000) 2.5. Vonal, homlokzat A verbális és a nem verbális cselekedeteknek azt a mintázatát, amely a szituációról, a résztvevıkrıl és a magunkról alkotott értékelésünket juttatja kifejezésre Goffman alapján vonalnak nevezzük. Annak a pozitív szociális értéknek a megjelölésére pedig, amelyet e vonal révén egy adott kontextusban magunknak megkövetelünk, a homlokzat terminust használhatjuk. Nem más ez, mint társadalmilag megerısített tulajdonságok által körvonalazott énkép, egy olyan konstruktum, melyet a pillanatnyi szituációval és a tágabb társadalmi kontextussal összefüggésben tart fent az ember, s melyhez azonnali érzelmi reakció főzi. Homlokzatunk egyrészt negatív, mely a cselekvési szabadságunkat nem korlátozó igényeinket, másrészt pozitív, mely a kívánságainkat kívánatosként feltételezı igényeinket juttatja kifejezésre. Ha adekvát vonalat viszünk, és ennek megfelelı homlokzatot tartunk fönn, reakcióinkat a magabiztosság jellemzi, ellenkezı esetben viszont nem könnyen integrálható eseményeket vihetünk az érintkezésbe (megzavarhatjuk azt, zavarba jöhetünk magunk is, az egyensúlytalanság állapotába kerülhetünk stb.), sıt társas homlokzatunkat akár meg is vonhatja tılünk a társadalom. A saját és mások homlokzatának megóvása, a vonalak kölcsönös elfogadása feltétele az érintkezésnek, általában tehát érdeke az interakció résztvevıinek. A homlokzatot a verbális vagy nem verbális aktusok különféleképpen fenyegethetik. Például az utasítások, tanácsok, figyelmeztetések, ígéretek, bókok stb. a hallgató negatív homlokzatát, a helytelenítés, kritika, ellentmondások, a tiszteletlenség stb. a hallgató pozitív homlokzatát veszélyeztetik. Egyes aktusok a beszélı, mások a hallgató

95


(negatív vagy pozitív) homlokzatát támadják. A homlokzatfenyegetı aktusok kontextusában bármely racionális cselekvı vagy a szóban forgó aktusok elkerülésére törekszik, vagy a fenyegetés minimalizálására irányuló s ezzel egyidejőleg bizonyos típusú nyereségekkel járó stratégiák alkalmazásához folyamodik, mégpedig azonos feltételek között azonos stratégianemet választva közülük. → homlokzat, → verbális, → nonverbális, → szituáció, → kontextus, → interakció 3. Meggyızés és manipulálás 3.1. Meggyızés Tudatos tevékenység, aki végzi, mindig tudatosan teszi, bár a meggyızni kívánt személy oldaláról beszélhetünk tudat alatti befolyásolásról. A tudat alatti befolyásolás elıhangolással azt jelenti, hogy az inger elıhív olyan információt, amely pozitív vagy negatív irányba befolyásol (pl. sztereotípiák). Ez hatékonyabb, mint a tudatküszöb feletti, fontos mozzanata a tudat kikerülése: pl. kábítószer, hipnózis, figyelemelterelés, rövid idejő inger. A meggyızés mindig észérvekkel történik, a rábeszélés inkább az érzelmekre kíván hatni. → meggyızés, → kognitív

3.2. Manipuláció Eredeti jelentése: ’kézen fogva vezet’. A kommunikációelméletben egy rendszer, helyzet irányítására, mőködésére vonatkozó fogalom. A tömegkommunikációban olyan befolyásoló hatás, mellyel szemben védtelenek vagyunk, mert nem direkt módon hat a tudatunkra, hanem a tudatalattit irányítja észrevétlenül emocionális vagy kognitív módon. Minden formája a befogadó akarata ellenére történik, és akkor sikeres, ha a manipulálni kívánt személy belsıvé teszi a manipuláló érveit, nem is gyanakszik szándékaira.

96


Kommunikációelméleti fogalomtár A adaptor: szokványos viselkedésforma, mely a komfortérzet kialakításáért felelıs adhokrácia: ad hoc ’adott célra’ szóból ered, körülményekhez, megadott célokhoz alkalmazkodó magatartás adó: → feladó, beszélı affektív: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, a beszélınek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit jelenti (→ emotív) AIDA: betőszó (attention: figyelem, interest: érdeklıdés, desire: kívánság, vágy, action: tett, cselekvés), a nyolcfázisú tárgyalási modell elıkészületi szakaszában van szerepe, a befolyásolás és meggyızés stratégiai alapja az érdeklıdés felkeltésétıl a cselekvés kiváltásáig aktuális tagolás = funkcionális mondatperspektíva: a mondat szintagmatikus tagolásával szemben a → pragmatikai tényezık: a → kontextus és/vagy a → szituáció függvényében a szórenddel és a hangsúlyozással összefüggı olyan tagolás, amely régi, ismert (= téma = topic) és új, ismeretlen (= réma = comment) elemre bontja a mondatot altruizmus: az emberi kommunikáció egyik kiváltója, motivációja: jót cselekedni embertársainkkal analóg kód: egy bizonyos sor, sorozat részeként létrejövı kód, pl. óra számlapja (↔ digitális kód) argument: a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek interpretánsukhoz való viszonya alapján a törvény kategóriája B behaviorizmus: a pszichológia 20. századi nagy irányzata, mely szerint az ember kommunikációs szükségletének egyik oka a megerısítésre, jutalomra, büntetésre való vágyakozás belebonyolódás: társalgás kezdete, melynek célja a felek partneri viszonyának kialakítása, a kapcsolatba kerülés elérése: az indító fél szerepének definiálása, a partnernek szánt szerep felkínálása, a szerep elfogadása vagy módosítása, a → szituáció vagy a téma meghatározása (↔ kihátrálás) benyomáskeltı stratégia = pression strategy: a vizuális és verbális megjelenés teljes megformálása a megfelelı benyomás kialakítása érdekében Berelson – Steiner - féle kommunikációs fogalom meghatározás (1964): a → kommunikáció információk, gondolatok, érzelmek, jártasságok átadása → szimbólumok használata révén (szavak, képek, grafikai alakzatok.) – a tranzakciós iskola jellegzetes definíciója Bernstein - féle kódelmélet: a társadalmi és nyelvi hátrány összefüggéseit vizsgáló elmélet, mely a → kidolgozott és a korlátozott kód meghatározásával megfogalmazta, hogy a szociális hátrány a nyelvi hátrány révén újratermelıdik beszédaktus: → beszédtett beszédaktus-elmélet: Austin és Searle nevéhez főzıdı, a nyelvi → megnyilatkozásokat cselekvésként értelmezı nyelvelmélet (→ beszédtett-elmélet) beszédhelyzet: → szituáció beszédlépés: → forduló, szekvencia beszédpercepció: beszédészlelés beszédprodukció: beszédalkotás 97


beszédtett: olyan cselekvésként értelmezett beszéd, amely a kimondáson túl a → szándékot és a → hatást is magában foglalja (→ beszédaktus) beszédtett-elmélet: → beszédaktus-elmélet beszélésnéprajz: → a beszéd etnográfiája beszélgetéselemzés: → társalgáselemzés, diskurzuselemzés, konverzációelemzés beszélı: → feladó, adó beszélıváltás: a → dialógusban a beszédpartnerek váltakozó megszólalása, a szó átadása és átvétele (→ lépésváltás) betétszekvencia: a → diskurzus → szekvenciális rendezettségét megtörı, a társalgásba tematikusan nem illeszkedı → beszédlépés C Carey, James - féle kommunikációs fogalom meghatározás (1989): a → kommunikáció rituális elmélete, mely a kommunikáció kultúrába ágyazottságát tartja elsıdlegesen fontosnak címzett:→ vevı CS csatorna: fizikai eszköz vagy közeg az → üzenetek továbbítására, pl. levegı, az éter hullámai, Internet csatornazaj: az → üzenet közvetítı közegében zavart okozó hiba, pl. mikrofonhiba, telefonkábel problémája, térerı hiánya. csere: az → üzenet küldésének és befogadásának folyamata csoport: kisszámú, közös jellemzıkkel rendelkezı emberek összessége (max. 12-20 fı), akiknek implicit vagy explicit módon megfogalmazott céljuk, közös identitásuk van, és általában → informális struktúrába rendezıdnek D Dance – féle kommunikációs fogalom meghatározás (1967): a → kommunikáció egy válasz kiváltása → verbális szimbólumok révén, melynek problémája: nem csak verbálisan, de → nonverbálisan is kommunikálunk egymással deklaratíva: Searle → beszédaktus-elmélete szerint az → illokúciós aktus egyik típusa: a világ dolgait megváltoztató megnyilatkozások, pl. kinevezés, avatás dekódolás: az → üzenet jelentésének megfejtése, a → vevı feladata (↔ kódolás) demonstratív vita: olyan vitatípus, melyben dominál a saját álláspont bemutatása, demonstrálása a másik félnek vagy közönségnek, gyakori a pártok vitájában denotáló kód: kulturális, kultúrához kötött és kultúraspecifikus kódok (↔ konnotáló kód) dialógus: párbeszéd, a szöveg függvényében álló szöveg, fajtái a → beszédaktus-elmélet alapján: beszélgetést szervezı és beszédaktust konstituáló ~ -k (↔ monológ) dicisign: a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek interpretánsukhoz való viszonya alapján a tény kategóriája digitális kód: különálló jelekbıl felépülı kód (↔ analóg kód) direktíva: Searle → beszédaktus-elmélete szerint az → illokúciós aktus egyik típusa: befolyásoló kérés, parancs diskurzus: párbeszéd; a francia és angol nyelvő szakirodalomban gyakran a koherens szöveg szinonimája; a kommunikatív cselekvéssel szemben a → metakommunikáció mint párbeszéd 98


a magától értetıdınek feltételezett jelentés-összefüggésekrıl; a mindennapi életre jellemzı autentikus nyelvi kommunikáció olyan formája, mint a → társalgás, a beszélgetés és az interjúk (Crystal); az emberi tudás és tapasztalat komplex rendszereinek a társadalom, illetve a társadalomtudományok által való létrehozása és fenntartása (Focault) diskurzuselemzés = discourse analysis = Gesprächsanalyse ’társalgáselemzés, beszélgetéselemzés’: a természetes módon létrejövı beszélt nyelv szerkezetét, a → dialógusok, beszélgetések, interjúk dinamikus és interaktív felépülésének szabályszerőségeit vizsgáló tudományág, mely többféle tudománytörténeti elızményre is visszavezethetı. Szoros kapcsolatban áll a → szociolingvisztikával, amely elsısorban a makro-és mikrotársadalom valamint a társas → szituáció hatását vizsgálja a nyelvhasználattal kapcsolatban, a társas érintkezést pedig a beszéd útján történı cselekvésként fogja fel, melyet a nyelvhez hasonlóan szabályok rendszere strukturál, ezért fontos elızménye a → beszélésnéprajz vagy a → beszéd etnográfiája, mely a → kulturális antropológia egyik kiemelkedı kutatási területe. A ~ másik fontos elızménye a szociológiából eredı → etnometodológia, mely a gyakorlati gondolkodás hétköznapi módszereit kutatja, s egyik altudománya, az → etnometodológiai konverzációelemzés. Emellett megfigyelhetı a tudományág egy másfajta, Habermas és Apel felfogásához hasonló értelmezése is, amelyet a francia nyelvterületen mőködı tudományos kutatók tulajdonítanak a → diskurzus fogalmának. A discours francia terminusa a mikrodiskurzusok strukturális vizsgálatával szemben a nyelv és gondolkodás összefüggésének elvontabb elméleti problémáját foglalja össze, az emberi tudás és tapasztalat társadalmi makrodiskurzusokban gyökerezı létrehozását és fenntartását, a gondolkodás kommunikációs formáját jelenti (Bachelard, Foucault). A társadalomtudományban tehát a → diskurzust olyan intézményesült gondolkodási módnak, szociális határvonalnak tekintik, amely megszabja, hogy egy adott témáról mit lehet mondani. A → diskurzusok mindenrıl befolyásolják nézeteinket az élet és a valóság leírásában. A → diskurzus mint a realitás meghatározásának eszköze szorosan összefügg a hatalomról és az államról szóló különbözı elméletekkel, ezért a megválasztott → diskurzus adja meg a szókincset és a stílust a → szituációhoz és a → kontextushoz illı megfelelı közléshez. E együttmőködési alapelvek = conversation principle (CP): Grice interakció-elmélete szerint a társalgásban résztvevık kölcsönös alkalmazkodási szabályai, melyek szerint a társalgásban való részvétel olyan legyen, amilyet az adott ponton a társalgás elfogadott iránya vagy célja szükségessé tesz: → mennyiség, minıség, relevancia, modor maxima elıfeltevés = preszuppozíció: a szövegértelmezéshez szükséges, de nyelvileg meg nem fogalmazott, világismeretünkbıl adódó feltételezett jelentés, melynek típusai: → pragmatikai elıfeltevés, szemantikai elıfeltevés, textuális elıfeltevés

elsıkézbıl szerzett információ: a világról való tudásunk egyik alkotója, közvetlen módon megtapasztalt, empirikus jellegő ismeret (↔ másodkézbıl szerzett információ) embléma: a → szimbólum részleges, korlátozottabb értelmő, általában vizuális természető szinonímája, jellemzı jegye a tudatosság és az → intencionalitás emotív: → affektív entrópia: hírérték, az → üzenet váratlan, elıre nem meghatározható része, nagy információtartalmú (↔ redundancia) 99


erısítés: bizonyos témák túlreprezentálása, adott témáknak vagy személyeknek státusz kölcsönzése etnográfia (a beszéd etnográfiája): a → kulturális antropológia egyik kiemelkedı kutatási területe, melynek érdeklıdési köre a különbözı kultúrákra és szubkultúrákra jellemzı beszédmódokra irányul, azok társadalmi szerepét, környezetét, nyelvi kódját kutatja. Azokat a tényezıket keresi, melyek nélkül nem érthetjük meg egy kommunikációs esemény sikerét, vagyis a konkrét és elvont körülményeket, a résztvevık szerepét és céljait, a cselekvések sorrendjét, a kommunikációs eszközök kiválasztását, a beszélgetés hangnemét, a beszélık interakciós és értelmezési normáit (→ beszélésnéprajz) etnometodológia: a gyakorlati gondolkodás hétköznapi módszereit kutató tudományág, mely a beszédbe elegyedés, a → beszélıváltás, a beszédlezárás stratégiáit tanulmányozva arra a megállapításra jutott, hogy a beszélgetések célja a valóság létrehozása és fenntartása, vagyis nem a szociális környezet határozza meg mindennapi cselekedeteinket, hanem azok által alakul ki a minket körülvevı szociális világ, tehát a szociális rend elıfeltétele a sikeres kommunikáció. Ez az elképzelés a → szimbolikus interakcionisták felfogásával mutat rokonságot. etnometodológiai konverzációelemzés: az etometodológia egyik altudományaként alakult ki a hétköznapi beszéd rendezettségének, a beszélgetıpartnerek viselkedési, reagálási módszereinek vizsgálatára specializálódó terület, mely a késıbbiekben további részterületek kutatására szakosodó irányzatokra bomlott; a német nyelvterületen kialakult → beszélgetéselemzés maga is győjtıtudomány, hiszen beletartozik a pragmatikai irányultságú → diskurzusanalízis, a funkcionalista → pragmatika, a dialógusanalízis és a nyelvészeti → konverzációelemzés is, míg az angol → diskurzuselemzés jóval tágabb fogalom, hiszen nemcsak beszélt nyelvi szövegek elemzésével foglalkozik (beszélgetéselemzés), hanem az írott dokumentumokat is vizsgálja (szövegnyelvészet). Emellett elkülöníthetı egymástól az angliai és amerikai kutatások célja és jellege is. explicit jelentés: nyelvileg megfogalmazott jelentés (↔ implicit jelentés) expresszíva: Searle → beszédaktus-elmélete szerint az → illokúciós aktus egyik típusa: a beszélı érzelmeit kifejezı megnyilatkozások extenzionális osztály: olyan osztály, melyet tagjai neveinek listája határoz meg, a néven kívül a tagoknak más közös tulajdonságuk nincs (↔ intenzionális osztály) F fatikus: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, amely a → kommunikáció létrehozására, fenntartására és lezárására irányul feladó: az üzenet elindítója, küldıje (→ adó, beszélı) filogenetikus: ösztönösen tanult → nonverbális kifejezésformák, pl. bólintás (↔ ontogenetikus, konvencionális) filter: → szőrı forduló = turn: a beszélı egy megszólalása a → dialógusban (→ beszédlépés, szekvencia) fordulóváltás = turn-taking: → beszélıváltás formális: a társadalmi érintkezés formáit kielégítı, hivatalos, intézményes → kommunikáció (↔ informális) funkcionális mondatperspektíva: → aktuális mondattagolás G

100


generatív grammatika: explicit szabályok sora, amelyek a mondatokhoz strukturális leírást rendelnek, s ily módon ezeket a mondatokat jól formáltnak (grammatikailag helyesnek) nyilvánítjuk az adott nyelvben; egy ideális generatív nyelvtan egy adott nyelv valamennyi grammatikailag helyes mondatát (és csak azokat) generálja (hozza létre), véges számú nyelvi elembıl végtelen számú kombinációt (mondat, szöveg) hoz létre Gerbner, George - féle kommunikációs fogalom meghatározás (1967): a → kommunikáció → üzenetek segítségével történõ → interakció. Az üzenetek → formálisan kódolt → szimbolikus vagy reprezentatív események, amelyek jelentését többen osztják egy kultúrában, s amelyeket épp azért hoznak létre, hogy ezt a jelentést hordozzák. Ehhez a felfogáshoz kapcsolódik az → interakciós iskola és a → kultivációs iskola is. grammatikai kompetencia: nyelvtanilag helyes mondatok alkotásának képessége egy adott nyelvben (↔ kommunikatív kompetencia) Gutenberg-galaxis: a nyomtatott és írott kultúra összefoglaló neve, melynek „halálát” jövendölte meg Marshall MacLuhan H hallgatás spirálja: a tömegkommunikációval kapcsolatos hatáselméletek egyike, mely szerint a magukat kisebbségi véleményben lévınek tartó emberek az elszigetelıdéstıl való félelem és a csoportnyomás hatására nézetüket nem hangoztatják, így végül valóban kisebbségbe kerülnek hatás: a kommunikáció célja, gyakran közvetett hibajavítás: az → interakció rendszerében résztvevı mechanizmusok meghibásodásra hajlamosak, pl. rossz artikuláció, emlékezetkiesés, halláshiba, környezeti zaj. Ezek jelölıi a hezitálások, megszakítások, a hosszú hallgatás, az újrakezdések, a visszakérdezések, az ismétlések és az átfedések. A hibák legtöbbje nem → szintaktikai eredető, javításuk azonban mindig hagy valamiféle szintaktikai nyomot. A ~ jelensége bizonyos szabályszerőségeket mutat, pontosan meg van határozva, hol és ki javíthatja a hibát, anélkül, hogy a beszélgetés kilépne a→ beszélıváltás rendjébıl. A ~ típusokat aszerint lehet osztályozni, hogy ki kezdeményezi és hajtja végre azt, a beszélı által kezdeményezett javítás az önjavítás, ennek a partner által kezdeményezett változata a küljavítás. homlokzat: társadalmilag megerısített tulajdonságok által körvonalazott énkép, egy olyan konstruktum, melyet a pillanatnyi → szituációval és a tágabb társadalmi → kontextussal összefüggésben tart fent az ember, s melyhez azonnali érzelmi reakció főzi Horányi Özséb – féle kommunikációs fogalom meghatározás (1999): a → kommunikáció participációs felfogása, mely abból indul ki, hogy a kommunikáció voltaképpen a probléma felismeréséhez és a probléma megoldásához szükséges releváns felkészültség elérhetıségét jelenti egy (problémamegoldó) ágens számára. Ez egy állapot az ágens világának egy lehetséges állapota. I ikon: a → jel egyik típusa, melyben a → jelölı és → denotátuma között topológiai hasonlóság van, három alosztálya: kép, diagram, metafora (↔ index, szimbólum, szignál, szimptóma) ikonicitás: a tárgyakban és a formákban rejlı szimbolizmus, mely szerint az ikonok különbözı módon, egyértelmően, vagy áttételesen ábrázolják a referenst illokúció: az austini → beszédaktus-elméletet továbbfejlesztı Searle felfogásában a → megnyilatkozás cselekvési ereje, mely gyakran ellentétben áll a mondat → lokúciójával (↔ lokúció, perlokúció) 101


illokúciós aktus = illocutionary act: Searle felfogása szerint a → kommunikáció alapegysége, melynek öt típusát különbözteti meg: → reprezentatíva, direktíva, komisszíva, expresszíva, deklaratíva illusztrátor: Ekman és Friesen felosztásában a → verbális üzeneteket kísérı, erısítı szerepő, kevésbé kultúraspecifikus jelek implicit jelentés: nyelvileg meg nem fogalmazott jelentés (↔ explicit jelentés) index: a → jel egyik típusa, melyben a → jelölı érintkezik → jelöltjével, vagy mintája annak, pl. az óra (↔ ikon, szimbólum, szignál, szimptóma) inferencia: pragmatikai következtetés, a szövegben nem világosan jelzett információ, a szótári jelentésen kívül a szövegbıl kikövetkeztetett jelentés informális: nem hivatalos vagy intézményes, kevésbé kötött kommunikációs forma (↔ formális) inkongruencia: hiteltelenség, diszharmónia, a tudatos és a nem tudatos szint közötti összhang hiánya a kommunikációs folyamatban (↔ kongruencia) intencionalitás: szándékosság, a kommunikáció alapkritériuma intenzionális osztály: olyan osztály, amelyet kijelentésfüggvénnyel határozhatunk meg, a → deszignáció → denotátumait ezen osztály minden tagja által birtokolt sajátosságok határozzák meg (↔ extenzionális osztály) interakció: két egyén összekötése olyan → üzenetek létrehozása és befogadása révén, melyeknek mindkettı számára van jelentése interakciós iskola: nem csupasz üzenetátadásként kezeli a kommunikációt, hanem azt mondja, hogy a párbeszédnél mindkét partner dolgozik az adott témán, s menet közben formálódik, ha nem is a beszélgetés „üzenete”, de tartalma internalizáció: belsıvé tétel, → intraperszonális folyamat interpretáció: jelentés tulajdonítása egy külsı vagy belsı ingernek interperszonális: személyközi intertextualitás: szövegközöttiség intraperszonális: személyen belüli izotópia: Greimas elmélete szerint egy szöveg szemantikai egységét és egynemőségét biztosító jelentésosztályok ismétlıdése, a közös tartalmi jegyek alapján létesülı homogén jelentéssík, relatív szemantikai egynemőség. J Jakobson, Roman – féle kommunikációs modell (1960): a → kommunikáció elemei (tényezıi): → kontextus, üzenet, feladó, címzett, kontaktus, kód, és funkciói: → referenciális, poétikai, emotív, konatív, fatikus, metanyelvi jelenlét: közvetlen → interakció, mely nem feltétele a → kommunikációnak jel = signum = sign: egy közösség alkotása, mely érzékszerveinkkel felfogható, önmagán túlmutató és általánosító szerepő, s csak a közlésfolyamatban és saját jelrendszerében töltheti be szerepét, a jelzést jelölı = signans = signifiant = deszignátum: a → jel érzékszerveinkkel felfogható része, ami a → jelölt helyett áll a → szemiozisz folyamatában, pl. füst jelölt = signatum = signifié = denotátum: a → jelnek az a része, amire a → jelölı utal, a jel érthetı, felfogható tartalma, pl. tőz jelrendszer: jelek és kombinációs szabályok rendszere, pl. nyelv, KRESZ, morze jeltipológia: a jelek osztályozása: 1. Peirce trichotómiája: minıség → qualisign, egyedi létezı → sinsign, törvény → legisign, → ikon, index, szimbólum, lehetıséget → rheme, tényt → dicisign vagy törvényt → argument jelölı, 2. Schaff rendszere: természetes jelek - →

102


index, szimptóma; mesterséges jelek - nyelv, → szignál, helyettesítı jelek - →ikon, szimbólum jeltoken: a jel egyedi elıfordulása (↔ jeltype) jeltype: a jel összes elıfordulása (→ jeltoken) K kapcsolat: ingerek átadása és válaszok fogadása kapuır: az a személy ( hivatásos kommunikátor), aki megállíthat, vagy megváltoztathat egy közösség felé áramló → üzenetet kidolgozott-kód: a → Bernstein-féle kódelmélet egyik eleme, kerek, egész, pontosan megfogalmazott és kifejtett mondatokból álló beszéd, mely a középosztálybeli családok nyelvhasználatára jellemzı (↔ korlátozott kód) kihátrálás: a → társalgás lezárásakor használt rituálék összessége, mely a → kommunikációban éppen olyan szigorú illemszabályokhoz kötött, mint a → belebonyolódás szakaszában az üdvözlés vagy a → megszólítás. A → verbális befejezésnek általában konkrét elıjelei vannak, mint a hosszabb szünet vagy a testtartás megváltoztatása, de gyakran szóban is megfogalmazódik a lezárás ténye az addigiak összefoglalásával, vagy egy személyes jellegő közlés beiktatásával, és gyakori jelenség a többlépcsıs lezárás, mely általában hasonló → szekvenciapárok ismétlıdésébıl alakul ki (↔ belebonyolódás) kinezikus jel: kifejezı (test)mozgással közvetített → non verbális jelzés kód: egy adott kultúra, szubkultúra tagjai számára közös jelentéssel bíró jelrendszer, mely jelekbıl és szabályokból áll, konvenciók határozzák meg a használatát, típusai: → digitális kód, analóg kód, kommunikatív kód, viselkedési kód, prezentáló kód, reprezentáló kód, denotáló kód, konnotáló kód kódolás: az üzenet tartalmának → szimbólumokba, jelekbe ültetése kognitív: elmebeli, gondolkodásbeli kognitív disszonancia: gondolkodásbeli ellentmondás az elızetes vélemény és a tapasztalat között, melynek feloldására törekedve valamelyiket a másikhoz igazítjuk. A → tömegkommunikációs hatásvizsgálatok alapján gyakoribb a kommunikációs forrásról alkotott kép megváltoztatása, mint a saját vélemény gyökeres átalakítása (↔ kognitív konszonancia) kognitív konszonancia: gondolkodásbeli harmónia, megfelelés (↔ kognitív disszonancia) komisszíva: Searle → beszédaktus-elmélete szerint az → illokúciós aktus egyik típusa: a feladó tevékenységére vonatkozó fenyegetés, ígéret kommunikáció: bármely jelrendszernek, de leggyakrabban az emberi nyelvnek a társas érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása, melynek meghatározására számos definíció született:→ Stevens, Berelson – Steiner, Miller, Osgood, Gerbner, Dance, Horányi, Carey kommunikációs modellek: a → kommunikációt telekommunikációs, tömegkommunikációs, szemiotikai, szociálpszichológiai vagy üzleti szempontból ábrázoló sémák: → Shannon – Weaver, Lasswell, Newcomb, Schramm, Westley – MacLean, Meyer-Eppler, Jakobson, Riley, Kotler, spirálmodell, koncentrikus körök modellje kommunikatív kód: → paradigmatikus kiterjedéső → jelrendszerek, melyek kiválasztásának és kombinálásának módját → szintaktikai konvenciók szabályozzák; a kódokat alkotó egységeket, a referenciális jelentést hordozó jeleket valamely kommunikációs célra alkalmas → médium továbbítja (↔ viselkedési kód) kommunikatív kompetencia: a nyelvtanilag helyes mondatok közül azok kiválasztásának képessége, amelyek éppen illenek az adott → szituációba 103


kommunikatív kompetencia fajtái: nyelvi kompetencia, nyelvi-pragmatikai, metanyelvi, metanyelvi-pragmatikai, para- és extranyelvi, para- és extranyelvi pragmatikai, kultúrkompetencia, pragmatikai kultúrkompetencia kommunikátor: 1. a hétköznapi → kommunikációban bármely kommunikáló személy, 2. a → tömegkommunikációban a tájékoztatásért, információ-továbbításért felelıs, azt végzı személy (vö. → kapuır-elmélet, → manipuláció) kompetencia: a → generatív grammatika alapfogalmaként a szövegalkotás alapjául szolgáló nyelvismeret, a nyelv elvont szabályrendszerének ismerete, mely a szöveg alkotóját képessé teszi különbözı szövegek létrehozására (↔ performancia) konatív: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, melynek célja a felhívás, a címzett befolyásolása koncentrikus körök modellje: Hiebert, Ungurait, Bohn (1974) - tömegkommunikációs modell, melyhez kapcsolhatók a következı fogalmak:→ regulátor, szőrı/filter, erısítés konfliktus: feszültség, ellentét két fél között kongruencia: a tudatos és nem tudatos szint közötti megfelelés, hitelesség, hatékonyság (↔inkongruencia) konnotáló kód: szubkulturális kódok (↔denotáló kód) kontaktus: az → adó és a → vevı közötti folyamatos kapcsolat, melyet a → fatikus funkció és az → üzenet → redundáns elemei biztosítanak kontextus: a szöveg nyelvi környezete vagy szövegbeli összefüggés (↔ szituáció) konvencionális: társadalmi megállapodáson alapuló, hagyományokhoz kötött konverzációelemzés: az → etnometodológiából kialakuló, nyelvészeti szempontú → társalgáselemzés, mely a hétköznapi beszélgetések elemzésével a → verbális → interakció szerkezetét vizsgálja, elsısorban a → beszélıváltás mechanizmusára, a → szekvenciális rendezettségre és a → hibajavítási stratégiákra koncentrálva kooperatív vita: olyan vitatípus, melynek célja egy feladat megoldása, együttmőködés, közös válasz keresése, olyan megoldás létrehozása, amelyet önállóan egyik fél sem tudott volna megalkotni korlátozott-kód: : a → Bernstein-féle kódelmélet egyik eleme, hiányos és tagolatlan mondatokból és a hiányt kiegészítı gesztusokból álló beszéd, mely a munkásosztálybeli családok nyelvhasználatára jellemzı (↔ kidolgozott kód) Kotler – féle kommunikációs modell (1991): az üzleti kommunikáció modellszerő ábrázolása környezeti zaj: a kommunikációs folyamatot körülvevı környezetbıl érkezı zavar, mely a → dekódolást teszi lehetetlenné, vagy nehezíti, pl. utcai forgalom zaja kötés: az interakcióban részt vevı emberek közötti kapcsolat, melynek szorossága az ismeretség fokától függ; az erıs ~ő kapcsolatok a családban és a barátok között, a gyenge ~őek a távoli ismerısökkel, rokonokkal jönnek létre. A gyenge ~ek nagy szociális tıkét jelentenek, és nagy szerepük van a gyors információáramlásban pánikhelyzetek, szenzációk, rémhírek esetén. közönségtoborzó vita: olyan vitatípus, melynek célja a nézık megnyerése, impozáns bemutatkozás, alkalmazása gyakori a pártkampányokban. kronémika: a → beszélgetések idıviszonyaival foglalkozó fiatal tudományág kultivációs iskola: a → kommunikációt nem mint egyszeri aktust vizsgálja, hanem mint élethosszig tartó → szocializációs folyamatot → Gerbner, G. kulturális antropológia: régészeti, néprajzi, szociológiai és nyelvészeti kutatásokon keresztül az emberi kultúra leírásával foglalkozó tudományág L

104


Lasswell – féle kommunikációs modell (1949): a → Shannon-Weaver-i modell narratív változata, mely nem egy folyamatábra segítségével ábrázol, hanem → verbálisan, kiegészíti egy elemmel a kommunikációs folyamatot, ötpontos megközelítést ad a tömegmédiumok elemzéséhez. A tömegkommunikációban valaki, valamit, valamilyen → csatornán, valakinek, valamilyen → hatással elmond - a „valamilyen hatással” pontban benne van a → visszacsatolás eleme is legisign: legi (lex) + sign, a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek önmagukban lévı minısége alapján az általános törvény kategóriája lokúció: az austini → beszédaktus-elméletet továbbfejlesztı Searle felfogásában a → beszédaktus egyik típusa, → megnyilatkozás, egy hangsor kiejtése vagy leírása (↔ illokúció, perlokúció) lövedék-elmélet: a ’30-as években népszerő → tömegkommunikációs hatáselméletek egyike, mely szerint a passzív befogadóra lövedékhez hasonlóan záporoznak az információk, ezért a tömegkommunikációs eszközök korlátlan hatással rendelkeznek a vélemények alakításában. M manipuláció: a kommunikációelméletben azt a befolyásoló hatást jelenti, mely nem a tudatos →meggyızéssel, hanem a tudatalatti rejtett irányításával kívánja célját elérni, a befogadó közönséget passzív tömegként kezeli, melynek tagjai nem kommunikálnak egymással és fejletlen a kritikai gondolkodásuk. másodkézbıl szerzett információ: nem empirikus, hanem a → tömegkommunikáció közvetítésével szerzett, az → elsıkézbıl származó információval gyakran ellentmondó információ (vö. → kapuır-elmélet) mechanikus média: valamilyen technológián alapuló, pl. telefon, tv, rádió média: olyan technikai és fizikai eszközök összessége, amelyek lehetıvé teszik, hogy az → üzenet a → csatornákon keresztül való átadásra alkalmas → szignálokká alakuljon, kategóriái → prezentációs média, → reprezentációs média, → mechanikus média megértés: azonos jelek azonos értelmezése meggyızés: érvekkel, bizonyítékokkal alátámasztott befolyásolási szándék, mely a közönség tudatára kíván hatni, azt piacként kezeli, melynek igényeihez, szükségleteihez igazítja a ~i stratégiáit. meggyızésre irányuló vita: olyan vitatípus, melyben dominál a saját álláspont erısítése, elfogadtatása, fı hátránya, hogy azt sem erısíti meg a másik félben, ami jó lehet, csak a saját dominanciájára tör. megnyilatkozás = utterance: a → beszédaktus-elmélet szerint két hallgatás között elhangzó beszédmennyiség, végét ereszkedı vagy emelkedı-esı hanglejtés jelzi megszólítás: a társalgás elindításának olyan formája, mely befolyásolhatja a partner viselkedését és az általa használt formulákat. A leggyakrabban elıforduló megszólítási mód, a cím, a rang, a vezetéknév, a keresztnév, a becenév, illetve ezek kombinációja vagy a megszólítás teljes elmaradása, mely a → kommunikátorok szerepétıl és az adott → szituációtól függ leginkább. A megszólítások jelrendszere gyakran mutat kulturális eltéréseket is, az angolok például egyenrangúságot, egyenlıtlenséget, familiaritást és bizalmat is kifejezhetnek a különbözı formák használatával, viszonzásával vagy elutasításával, de nem számít udvariatlanságnak a megszólítás elhagyása sem. Bizalmas beszélgetésekben gyakran elıfordul az általánosított keresztnevek (pl. Mack, Buddy ’haver’, Jack, Mate ’cimbora’) használata is. A vietnámi kultúrában nagy szerepet játszanak a rokonsági hálózat elnevezései, rendszerük nemzedék- és korközpontú, külön megszólítást

105


használnak az anyai ás az apai ági rokonok jelölésére, melyet európai nyelvekre lefordítani szinte lehetetlen. mellékszekvencia: önálló szerkezető kiegészítı → szekvencia, melynek célja a megértés biztosítása, a magyarázatok, félreértések tisztázása, a szókeresı folyamatok jelölése. Kapcsolódik a fı témához, de nem konkurál annak aktivitásával, s nem folytatja szekvenciáját, hanem elhagyja vagy megszakítja a tematikus folyamatot, hogy valamilyen más aspektusra irányítsa a figyelmet. A ~ lezárása után a beszélgetés, amelyet az csak kiegészített, zavartalanul folyik tovább, lehetséges helye és használata pontosan meg van határozva a → beszélıváltás rendszerének szekvenciális szerkezetében, kezdete és vége világosan felismerhetı. mennyiség maxima: Grice amerikai nyelvfilozófus az → együttmőködési alapelvbıl kiindulva, a filozófus Kant fogalmait alkalmazva a mennyiség (informativitás), → minıség (igazság), → kapcsolat (relevancia) és → modor (világosság, rövidség, pontosság) maximáit állítja fel. A ~ azokra az információkra vonatkozik, amiket a beszélı nyújtani akar, szabályai: csak annyit mondj, amennyit a társalgás pillanatnyi céljai megkövetelnek, és ne legyél a szükségesnél kevésbé vagy jobban informatív. metakommunikáció: kommunikáció a kommunikációról, az emberi → kommunikáció relációs (meta) szintjén zajlik, és a tárgyi szintet kíséri →verbális vagy → nonverbális formában. Jelzést ad a 1. közlı befogadóhoz való viszonyáról, 2. a közlés tartalmáról, 3. a közlés szituációjáról, és 4. a közlés jellegérıl, mely jelzéseknek viszonybeállító, szabályzó funkciója van. metanyelvi: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, a nyelv segítségével magáról a nyelvrıl folyó kommunikáció Meyer – Eppler - féle kommunikációs modell (1959): jel-repertoár (készlet) modell, ahol a → feladó repertoárja (sign repertoar 1) és a → vevı repertoárja (sign repertoar 2) úgy érintkezik egymással, mint két halmaz, melynek közös része (sign repertoar 3) csak korlátozott megértést biztosít Miller – féle kommunikációs fogalom meghatározás (1966): a→ kommunikáció sajátos viselkedési helyzeteket takar, melyben a → kommunikátor átad egy → üzenetet a befogadónak azzal a tudatos szándékkal, hogy befolyásolja annak viselkedését. Probléma: nem csupán befolyásolásra használjuk a kommunikációt, cél lehet az információadás, információkérés és a beszélgetés, idıtöltés, rituálé is. minıség maxima: Grice amerikai nyelvfilozófus az → együttmőködési alapelvbıl kiindulva, a filozófus Kant fogalmait alkalmazva a → mennyiség (informativitás), minıség (igazság), → kapcsolat (relevancia) és → modor (világosság, rövidség, pontosság) maximáit állítja fel. A ~ nak alapelve: „Próbáld hozzájárulásodat igazzá tenni!”, azaz ne mondj olyasmit, amirıl tudod vagy hiszed, hogy hamis, és olyat se mondj, amire nézve nincs megfelelı evidenciád (bizonyosságod). modor maxima: Grice amerikai nyelvfilozófus az → együttmőködési alapelvbıl kiindulva, a filozófus Kant fogalmait alkalmazva a → mennyiség (informativitás), → minıség (igazság), → kapcsolat (relevancia) és a modor (világosság, rövidség, pontosság) maximáit állítja fel. A ~ , a stílus maximája nem azzal kapcsolatos, amit mondunk, hanem azzal, ahogyan mondjuk, ezért Grice a „Légy érthetı!” szupermaximát sorolja ide: kerülni kell a kifejezés homályosságát, a kétértelmőséget, a szükségtelen bıbeszédőséget, és rendezettnek kell lenni. monológ: a szövegforma egyik típusa, egyirányú közlés (↔ dialógus) multikulturalizmus: a modern társadalmakban a különbözı kultúrák nem „olvasztótégelyszerő” együttélése, mely nem törekszik a kultúra uniformizálására, hanem elsıdleges célja a különbözı kultúrák megırzése, békés együttélése, együttmőködése.

106


N Newcomb - féle kommunikációs modell (1953): társadalmi kommunikációs, háromszöglető modell, mely a → kommunikáció szerepét ábrázolja a társadalmi folyamatokban, s mely szerint a kommunikáció célja az egyensúly fenntartása. Tényezıi: a közlı, a befogadó és a közvetítı, mellyel mindketten kommunikatív viszonyban állnak, mindegyik célja a konszenzusteremtés, informálás, konfliktuskerülés vagy megoldás. nézıpont = perspektíva: a szöveg deiktikus középpontja, → pragmatikai jelentéseket meghatározó szövegszervezı eljárás nonberbális: nem nyelvi (↔ verbális) nonverbális jelek: a szövegakusztikumot kísérı nem nyelvi jellemzık: → kinezikus, poszturális, taktilis, kronémikus, ikonikus, proxemikus (↔ szupraszegmentális) O ontogenetikus: örökölt → nonverbális kifejezésformák, pl. nevetés (↔ filogenetikus, konvencionális)

Osgood, Charles – féle kommunikációs fogalom meghatározás: → kommunikációra akkor kerül sor, amikor az egyik rendszer - a forrás - egy másik rendszer - a befogadó - állapotát vagy tevékenységét olyan alternatív jelzések közti választással befolyásolja, amelyek közlési → csatornán továbbíthatók. A → szociolingvisztika kiderítette, hogy a beszéd során nem csupán a → grammatikai kompetencia fontos, hanem a → kommunikatív kompetencia is P paradigma: 1. bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott példa, 2. egy szó ragozási rendszere, mintája paralingvisztika: ’a nyelv mellé rendelt nyelv’, a → vokális kommunikáció szavakon túlmutató aspektusa: hangsúly, ritmus, hangszín, hangminıség, suttogás, kiabálás, sóhajtás, morgás (Watson-Hill 1994); a beszédeseményeket kísérı tényezık: vokalizáció, → kinezika, gesztusnyelv (Kolsanszkij 1974); hangminıség, hangterjedelem, beszédtempó, beszédhibák, akcentus: a személyiségre, annak hovatartozására utalnak A ~ a beszédhangok által kiváltott jelentést vizsgálja. performancia: a → generatív grammatika alapfogalmaként a nyelvképesség, a → kompetencia megvalósulása, a nyelv tényleges használata az elvont nyelvi szabályrendszer alapján (↔ kompetencia) performatív ige: Austin elmélete szerint az alanyhoz kapcsolt jelen idejő ige, amellyel egy → beszédaktust hajtunk végre perlokúció: az Austin elméletét továbbfejlesztı Searle felfogásában a → beszédaktus egyik típusa, a beszédhatás, az → illokúció következményének cselekvésben való realizálódása (↔ lokúció, illokúció) perspektíva: → nézıpont poétikai: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, az → üzenet nyelvi megformáltsága, esztétikai értéke polilógus: → plurilógus

107


poszturális kommunikáció: a testtartással kapcsolatos kommunikatív tartalmú jelzések összessége, pl. a test álló vagy ülı helyzete, a beszéd közbeni mozgások, → poszturális tükör, érdeklıdés, érzelmek, szó átvétele, üdvözlés, társadalmi szerepkörök poszturális tükör: egymáshoz közel álló → kommunikátorokra jellemzı jelenség, mely során a vevı az azonosulási folyamatban ösztönösen felveszi az adó jellegzetes testtartását pragmatika: a nyelvhasználattal foglalkozó nyelvészeti diszciplína pragmatikai elıfeltevés: a beszélınek a mondat tágan értelmezett → kontextusára vonatkozó elıfeltevése prezentációs média: a kommunikátor jelenlétét igényli pl. arc, hang (↔ reprezentációs média) prezentáló kód: genetikus kódok, pl. hajszín (↔ reprezentáló kód) proxemika: a tér használatának kommunikációs lehetıségei, melynek vannak szubkulturális és interkulturális dimenziói is, melyet jól tükröznek a zónatávolságok (bizalmas, személyes, társasági, nyilvános) kultúrspecifikus alkalmazásai. A ~ a résztvevık közötti kapcsolat jellegérıl nyújt információt, pl. ülésrend. plurilógus: több beszédpartnerrel kibıvülı → dialógus (↔ monológ) pszicholingvisztika: a nyelv és a gondolkodás kapcsolatait vizsgáló interdiszciplináris tudományág, melynek fı kutatási területei: beszédpercepció, beszédprodukció, kóros beszédfolyamatok, anyanyelvelsajátítás public relations (PR): kommunikációs tanácsadók (cégek), akik egy adott személy, vállalat, márka arculatát alakítják ki, a belsı kommunikációtól kezdve az imázsépítésig minden területen tevékenykednek, a „bizalomépítés mővészete” Q qualisign: quality + sign, a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek önmagukban lévı minısége alapján a tiszta minıség kategóriája R reciprocitás: kölcsönösség, bipoláris folyamat redundancia: az → üzenet → konvencionális, elıre meghatározható része, alacsony információtartalmú (↔ entrópia) referenciális: a Jakobson által meghatározott kommunikációs funkciók egyike, közlı, tájékoztató funkció reflexivitás: visszahatás, a kommunikáció kritériuma regulátor: átalakítja vagy újraformálja a tömegkommunikációs üzenetet, nem személy, hanem pl. mozgalom relevancia maxima: Grice amerikai nyelvfilozófus az → együttmőködési alapelvbıl kiindulva, a filozófus Kant fogalmait alkalmazva a → mennyiség (informativitás), → minıség (igazság), kapcsolat (relevancia) és a → modor (világosság, rövidség, pontosság) maximáit állítja fel. A kapcsolat, a viszony, az odatartozás maximája nem más, mint a „Légy releváns!” elve, azaz amit mondasz, legyen odaillı. réma = comment: a szövegben még nem említett, új információ (↔ téma) reprezentáció: a gondolat megnyilvánulása → üzenet formájában reprezentáló kód: üzleti jellegő, pl. ruha (↔ prezentáló kód) reprezentációs média: a kommunikátortól függetlenül (is) létezı, pl. írás, fotó (↔ prezentációs média) reprezentatíva: Searle → beszédaktus-elmélete szerint az → illokúciós aktus egyik típusa: a világról alkotott kijelentések, megállapítások, tájékoztatások 108


rheme: a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek interpretánsukhoz való viszonya alapján a lehetıség kategóriája Riley – féle kommunikációs modell: szociológiai modell, mely szerint a mikrotársadalomban lévı primer csoportok erısen hatnak az egyén nyelvhasználatára, kommunikációjára S Schramm, Wilbur- féle kommunikációs modell (1954): a → visszacsatolással (feedback) egészítette ki az elızı modelleket, mely folyamatosan alakítja a kommunikációs folyamatot Shannon-Weaver – féle kommunikációs modell (1949): a Bell telefontársaság fejlesztımérnökei hozták létre ezt a modellt, mely a telefonkábelen való rádióadás továbbítását is lehetıvé teszi. Az üzenetátvitel modelljét késıbb minden emberi →

kommunikációs szituációra elfogadhatónak tartották. Probléma: kizárja a szemantikai, a → pragmatikai és a kulturális tényezıket. Kérdései: a → szimbólumokat milyen pontosan lehet átadni, ezek mennyire közvetítik a kívánt jelentést, a jelentés milyen hatékonysággal befolyásolja a viselkedést sinsign: singular + sign, a Peirce-féle → jeltipológiában a → jelek önmagukban lévı minısége alapján az egyedi létezı kategóriája spirálmodell: Dance társadalmi kommunikációs modellje, 1967 Stevens – féle kommunikációs fogalom meghatározás (1950): a → kommunikáció a szervezet megkülönböztetõ válasza egy ingerre. A definíció a → behaviorizmus mint uralkodó pszichológiai iskola idején született, s magán viseli ennek megközelítését. Probléma: egy kommunikatív ingerre többféle választ is adhatunk, s hogy éppen milyen választ adunk, az függhet pillanatnyi állapotunktól, a kérdezıhöz főzıdı viszonyunktól, nemünktıl, életkorunktól, iskolázottságunktól is stimulálás: a forrás ingerlése, mely kiváltja az üzenetküldés igényét, pl. látvány SZ szekvencia: a beszélgetés alapmodellje, a beszédcselekvések szériaegysége, mely két egymást követı s egymással összefüggı →megnyilatkozásból áll (→ beszédlépés, forduló) szekvenciális rendezettség: a → szekvenciák egymást követése, mely nemcsak idıben történik, hanem a második → megnyilatkozás bizonyos formában meg is világítja az elsı tartalmát, az pedig meghatározza, hogy mi következzen a másodikban. Ennek a „követés-modellnek” a struktúráját és hosszúságát a ~ elvei irányítják, melyek létrehozzák az olyan egymásra válaszoló → megnyilatkozásokat, melyek két különbözı beszélıtıl származnak, pl. kérdés – felelet, üdvözlés – viszont-üdvözlés, meghívás – a meghívás elfogadása vagy elutasítása. szelektív memória: az emlékezet szőrıje szelektív percepció: kihagyásos észlelés szemantikai elıfeltevés: a mondatok tartalmára, állítására vonatkozó elıfeltevés szemantikai zaj: az üzenet hibás megformálásából adódik a zavar, pl. idegen szavak, idegen nyelv szemiotika: a jelekkel foglalkozó tudományág szemiozisz: az a folyamat, amelyben egy dolog → jellé válik, jelként funkcionál, és jelként fogják fel; a jelölés folyamata. "Azt a folyamatot, amelynek során egy bonyolultabb jelenséghez vagy szervezethez azzal bizonyos speciális szempontok alapján azonosított egyszerőbb jelenséget kapcsolunk, jelölésnek, jelfolyamatnak, ~nak nevezzük" (Voigt, 1977). 109


szignál: a → jel egyik típusa, melyben a → jeltoken mechanikusan vagy → konvencionálisan cselekvést indít el a → vevı részérıl, pl. startpisztoly (↔ index, szimbólum, ikon, szimptóma) szimbolikus interakcionizmus: olyan szociálpszichológiai elmélet, mely szerint a társadalmi rendszer és a személyiség is a társadalmi → interakciók során alakul ki, az érintkezés a személyes és a társadalmi valóság forrása (Mead, 1934, Cooley 1902) szimbólum: a → jel egyik típusa, melyben a → jelölı és a → jelölt kapcsolata társadalmi megállapodáson, → konvenciókon alapul, és → deszignátuma → intenzionális osztályt alkot (↔ index, ikon, szignál, szimptóma) szimptóma: közvetlen, automatikus, nem önkényes → jel, melyben a → jelölı és a → jelölt közötti kapcsolat természetes, pl. láz (↔ index, ikon, szimbólum, szignál) szindróma: a → szimptómák konfigurációja szintaktikai: szerkezeti, strukturális szituáció: a tér-idı és a beszédtársak függvényében változó helyzet, melyet meghatároz a nyelvi → interakcióban lévık szociokulturális helyzete, kapcsolata, a szövegalkotást, a közlést meghatározó → pragmatikai tényezık összessége (↔ kontextus, → beszédhelyzet) szociolingvisztika: a nyelv és a társadalom kapcsolatával foglalkozó interdiszciplináris tudományág, mely hatással volt a kommunikációelméletre is. Dell Hymes ~i aspektusból határozta meg a közlésfolyamat tényezıit: SPEAKING- modell: s – scene, setting – színtér, a kommunikáció idıbeli és térbeli helyszíne, annak minden fontos jellegzetességével p – participants – résztvevık, legfontosabb szempont, milyenek közöttük a viszonyok. e – ends – célok, kétfajta cél létezik, van célja magának a szituációnak és megvannak a külön céljaik a résztvevıknek. a – act sequence – a cselekvések sorrendje – mely kulturálisan kötött, meghatározott. k –key – kódok (verbális és nem verbális kódok.) i – instrumentalities: eszközök, melyeket a kommunikációs helyzetben felhasználunk n – norms of interaction and interpretation: az interakció és az interpretáció normái, a normaszegés lehet kreatív vagy deviáns, a besorolás néha az értékelıtıl függ g – genre: mőfaj, amelyben az adott kommunikatív aktus létrejön: elıadás, beszélgetés, tanácsadás, interjú, stb. szocializáció: a társadalomba való beilleszkedés folyamata, mely az elsıdleges (családi) és a másodlagos (kortárs csoportokhoz kötıdı) ~ban valósul meg. szociometria: a csoportok kapcsolódási pontjainak, szerkezetének ábrázolására, leírására használt módszer (Moreno, 1930), melynek fajtái: szociogramm, grafikus ábrázolás, kérdıívek és interjúk, preferencia vizsgálatok, céltábla szociogramm. szomszédsági pár: → szoros pár szoros pár: a párbeszédben két beszélı → megnyilatkozásából álló beszélgetési → szekvencia (→szomszédsági pár) szupraszegmentális eszközök: a → vokális kommunikáció eszközei: hangsúly, hanglejtés, szünet, beszédtempó szőrı: az → üzenet → dekódolásakor hat a befogadóra, lehet fizikai (pl. fáradtság) vagy pszichikai (pl. vegetarianizmus) → filter T tájékozódó vita: olyan vitatípus, melynek célja nem a meggyızés, hanem a másik szándékának kipuhatolása, gyakori a mindennapi és a diplomáciai életben

110


taktilis kommunikáció: az érintés kommunikációs célokra történı felhasználása, pl. nyomatékosítás, lelkiállapot, üdvözlés, hatalom, együttérzés, rosszallás, szeretet. Kultúra- és nemfüggı, egyénileg is változó, társadalmilag szabályozott. társalgáselemzés: → diskurzuselemzés, konverzációelemzés téma = topic: régi, ismert közléselem a szövegben már említett információ (↔ réma) tematikus progresszió: a szöveg mondatainak → téma-réma kapcsolódása textuális elıfeltevés: a szövegelızményben meglevı egzisztenciális és → pragmatikai elıfeltevések tipográfia: az írásmő grafikus elrendezése, mely többletjelentést vagy manipulációs szándékot is hordozhat tömegkommunikáció: az információk intézményesített formában való tömeges termelése és → médiumokon keresztül történı továbbítása transzmisszió: térben és idıben zajló információátadás

U udvariassági alapelvek = politeness principle (PP): a kommunikációs folyamatban Grice → együttmőködési maximáit egészítik ki, s míg azok a tárgyról, addig Leech ~i az énrıl közvetítenek üzenetet. Fajtái: tapintat, nagylelkőség, jóváhagyás, szerénység, egyetértés, rokonszenv, fatikus maxima, irónia elve, ugratás elv, érdekesség elve, polyanna-elv. Ü üzenet: a kommunikáció célja és tartalma, melynek megformálása jelekbe kódolva történik V verbális: nyelvi (↔nonverbális) verbális kommunikáció: nyelvi kommunikáció, a kommunikációs folyamat tárgyi, tartalmi szintjének hordozója vevı: → címzett viselkedési kód: olyan jeltípus, melynek feladata a társadalmi kontroll biztosítása, rendeltetése szabályzó, nem kommunikatív jellegő (↔ kommunikatív kód) vita: olyan nézıpontokat ütköztetı eljárás, melynek tárgya idıszerő, közérdekő kérdés, célja a → meggyızés, a befolyásolás, a tanulás, ismereteink és → nézıpontunk kiszélesítése. Mindegyik féltıl empátiát, kritikai gondolkodást, türelmet, ıszinteséget, higgadt magatartást igényel, fontos eleme a tévedés beismerése. Fajtái: → kooperatív, meggyızésre irányuló, demonstratív, közönségtoborzó, tájékozódó. vitaindító: olyan gyakorlati beszédmőfaj, mely a nagyobb nyilvános vitákat vezeti be, feltárja a megvitatandó kérdéseket, mindkét oldalon felsorakoztat érveket, de nyitva hagyja a kérdést és eszmecserére szólít fel. W Westley-MacLean – féle kommunikációs modell (1957): Newcombra épülı tömegkommunikációs modell, mely egy → kommunikátor beiktatásával, aki az információk → kapuıreként szelektál bemutatja, hogy az → elsıdleges és másodlagos információk nem egyeznek meg minden esetben, ezért a → szelektív percepció és memória miatt torzult valóságképünk van a körülöttünk lévı világról 111


Z zaj: a folyamat zavartalanságát akadályozza, forrása szerint több fajtája létezik: → csatornazaj, környezeti zaj, szemantikai zaj

zónatávolságok: kommunikációs jelentıséggel bíró, térközszabályzó eljárások által kialakított távolságok (Hall, 1969): intim (45cm-nél kisebb), személyes (45-120 cm), társadalmi (1,23,5 m), nyilvános vagy közéleti (3,5-7 m). A tér használatának territoriális és egyéni elvei alapján a kultúrák között jelentıs különbségek mutathatók ki e téren.

Retorikai fogalomtár A adjekció = adiectio = katapleonaszmon ‘hozzátoldás, bıvítés’: a → retorika egyik → stílusalakzatokat létrehozó mővelete, egy új nyelvi elem hozzátoldása az egészhez, mely a nyelv valamennyi szintjén érvényesülhet. A → klasszikus retorikában ennek megfelelıen van ~s → hangalakzat, → szóalakzat, → mondatalakzat, → gondolatalakzat. A → neoretorikában: → metaplazmus, → metaszeméma, → metataxis, → metalogizmus. A bıvítés, hozzátoldás kerülhet a szó vagy mondat elejére (→ protézis), közepére (→ epentézis), végére (→ paragogé). (↔ detrakció) adjunkció = adiunctio: a → klasszikus retorika → transzmutációs → gondolatalakzata, a → detrakció azon esete, amikor két vagy több szószerkezet vagy tagmondat (kólon vagy komma) egyetlen állítmányhoz kapcsolódik. aferézis = aphaeresis = aphaereszisz: a → klasszikus retorika → detrakciós → hangalakzata, a szó elején elhagyott hang, szótag, mely élénkíti a szöveget azáltal, hogy eltér a megszokottól, ezért gyakoribb az élıszóhoz közelibb mőfajokban, mint az írásos mővekben. (↔ protézis) affektivitás = affectus ‘hangulat, érzelmi töltés’: a modern → stilisztika egyik alapfogalma, Bally meghatározása szerint a nyelvi közlés két összetevıbıl áll: az érzelmi töltés szempontjából semleges intellektuális közlésbıl (alapvetıen ez az üzenet), és ennek érzelmi hatáslehetıségeibıl. Az ~ a nyelv minden szintjén képes befolyásolni az intellektuális közlést, a primer üzenetet. alakzat = figura = szkhéma: a → klasszikus és → modern retorika (neoretorika) egyik alapkategóriája, mely nyelvi átalakító eljárás eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az → expresszivitás érdekében történı megváltoztatása. Az átalakító eljárások: 1. → adjekció (bıvítés, hozzátoldás); 2. → detrakció (elhagyás, csökkentés); 3. → transzmutáció (felcserélés); 4. → immutáció (helyettesítés). A nyelvi szintek szerint létrehozható fı alakzat-típusok: → hang~ (metaplazmus), → szó~ (metaszeméma), → mondat~ (metataxis), → gondolat~; (metalogizmus). Az ~ a →klasszikus retorika szerint stílushiba (→ barbarizmus), megfelelı indokoltsággal, a költıi szándék nyomán válik stíluserénnyé.

112


alkalmi beszéd: a → bemutató beszéd egyik fajtája, egy bizonyos alkalom, esemény szertartásos kereteit megteremtı beszéd: társas összejövetelek, megbeszélések, tárgyalások ünnepélyes megnyitója vagy az összejövetelek lezárásaként elmondott szöveg. allegória = allegorein ‘másról beszélni’: jelképes ábrázolás, eszme vagy elvont fogalom megszemélyesítése vagy képben való ábrázolása adott jelrendszer elemeinek következetes felhasználásával. A → klasszikus retorika egyik → immutációs → gondolatalakzata, az irodalmi mő egészén vagy egy részletén végighúzódó, folyamatosan kifejtett → metafora vagy → megszemélyesítés. allúzió = allusio ’célzás’: a → klasszikus és a → neoretorikában a → gondolatalakzatok (metalogizmusok) egyike, → detrakció eredménye, → rájátszás, egy közismert kifejezés, mondat más, új szövegkörnyezetben történı felhasználása, mely hatását a beszélık, az író és az olvasó közös élményén, közös ismeretein alapulva fejti ki. anafora = anaphora ‘visszahozás’: 1. a szöveg szintjén érvényesülı jelenség, amely akkor áll fenn, ha a megnyilatkozás valamely eleme egy korábbi nyelvi jelenségre visszautal. 2. a → stilisztikában az ~ ismétlésen alapuló → alakzat, amelyben az ismétlıdı nyelvi egység az egymást követı mondatok, verssorok, versszakok, fejezetek elején található. 3. a → klasszikus retorikában ismétlésen alapuló → gondolatalakzat, az egymást követı szövegegységek elején álló ismétlés. Speciális formája az → ellipszis, változatai: → epibolé, → epanafora. (↔ katafora) anakoluthon = anacoluthon 'egybeácsolatlan': a → retorikában a következetlen mondatszerkezeteket jelöli, melynek fajtái 1. az → immutáció általi → szolecizmus, melyben a mondat kezdete és vége között nincs kapcsolat. 2. a → detrakciós szolecizmus, melyben a fımondat mellıl hiányzik a mellékmondat, 3. → transzmutációs mondatalakzatként jellemzıje a szabályos, zárt mondatszerkezet fellazítása. antitézis = antithesis = antitheszisz: a → klasszikus retorika → gondolatalakzata, két ellentétes jelentéső szó, szócsoport, mondat vagy szövegegység szembeállítása valamely nyelvi-logikai egységen belül poláris alakzatok létrehozásával, pl. ifjúság-öregkor, jelen-jövı, fehér-fekete, szabadság – rabság, stb. antonímia 'ellentétes értelmőség': → szóalakzat, mely az egy szövegegységen belüli ellentétes jelentéső szavakat jelöli. Szerepe: 1. feszültség teremtése, 2. a szöveg → lineáris kohéziójában a → korreferenciaviszony egyik eleme. (↔ homonímia, ↔ szinonímia) aposziopézisz = aposziopészisz ’elhallgatás’: a → detrakció olyan esete, amikor a szöveg lényeges elemét, gondolatát, mondatát hallgatja el a közlı, mely lehet az író-olvasó együttgondolkodásának, az indulatosságnak, a tiltásnak a jele. argumentáció = argumentatio ’érvelés’: a szónoklatban a téma kifejtése után következı szakasz, amelyben a szónok az igazság megláttatásának, a helyes cselekvés elfogadtatásának érdekében mondja el gondolatait, → belsı és → külsı érvekkel azaz tényekkel bizonyítja vagy → cáfolja a korábban elhangzott megállapításokat. Az érvelés eszköze a példa (exemplum). A hosszabb példa akár kisebb elbeszéléssé is válhat a beszédben (→ narratio), a példa rövidebb változata az említés (brevitas), a hosszabb, a fıtémától eltérı elbeszélés a → kitérés (digressio). argumentum ’érv, bizonyíték’: az ügy (causa) adottságaiból ésszerően következı gondolat, melynek formális és tartalmi szempontból történı csoportosítás szerinti fajtái: → argumentum ad crumenam, → argumentum ad hominem, → argumentum ad oculos, → argumentum ad personam, →argumentum ad rem, → argumentum ad verecundiam, → argumentum ad veritatem, → argumentum a fortiori, → argumentum a silencio, → argumentum baculinum, →argumentum in contrario. argumentum ad crumenam: az erszényre, azaz az anyagi lehetıségekre hivatkozó érvelés. 113


argumentum a fortiori: valamely ügyben már elfogadott, nyomatékos érvre támaszkodó indok. argumentum ad hominem: az emberre utaló érv, az érvelés nem a tárgy lényegére épít, hanem a vitapartner személyét, tulajdonságait, esetleg személyes érdekeit veszi tekintetbe, így a szónok, az író, ellenfelének -ill. ellenszenves szereplınek- cselekedeteit, szavait is felhasználhatja arra, hogy azokból bizonyítékokat merítsen. argumentum ad oculos: szemmel látható, nyilvánvaló bizonyítékra építı érvtípus. argumentum ad personam: személyre szabott érv. argumentum ad rem: a tárgyra, az ügy körülményeire, tényeire épülı érvelés. argumentum a silencio: elhallgatást alkalmazó érvelés. argumentum ad verecundiam: a lelkiismeretességre, tisztességre hivatkozó érvelés. argumentum ad veritatem: az igazságra támaszkodó érvelés. argumentum baculinum: botra támaszkodó érv, azaz erıszak alkalmazása meggyızés helyett. argumentum in contrario: az ellenkezı állítás képtelenségének bemutatásán alapuló bizonyítás. B barbarizmus: a szavak fonetikai értelemben korrekt kiejtése, hangzásbeli tisztasága elleni vétség. Bár nyelvtani értelemben vétséget észlelünk, a költıi gyakorlatban költıi eszköznek, valamilyen hatást kifejtı → stilisztikai eszköznek tekintjük az efféle jelenségeket. Leggyakrabban metrikai vagy ritmikai okai vannak. belsı érvelés: a szónok a témából adódó tételeket használja fel, → retorikai, mővészi eszközökkel él (↔külsı érvelés) bemutató beszéd = genosz epideitiokon = genus demonstrativum: a → klasszikus retorikában a szónoklat egyik mőfaja. Arisztotelész Retorikája szerint azok a → beszédek tartoznak ide, amelyek az erényrıl, a széprıl, ill. a bőnrıl, a rútról szólnak, s melyek vagy csak dicsérik vagy csak ócsárolják tárgyukat, ezáltal keltve hangulatot valami mellett vagy ellen. A ~ fajtái: → alkalmi beszéd, apológia, ditirambus, élogé (dicséret), → emlékbeszéd, panegirikusz, pohárköszöntı, → székfoglaló beszéd, → ünnepi beszéd. Leggyakrabban használt stíluseszköze a nagyítás, mellyel méltatja a bizonyítottnak tudott tetteket. beszéd: célja, hogy segítségével a szónok megnyerje ügyének a hallgatóságot. Az antik → retorikában az ügyek alapján két beszédfajtát különböztettek meg: gyakorlatit és mővészit, melyben Arisztotelész figyelembe vette a szónok a ~ és a hallgatóság hármas kapcsolatát. Az így kialakult különbözı típusok: 1. → törvényszéki ~, 2. → tanácskozó ~, 3. → szemléltetı~. E három szövegtípus a késıbbi korokban módosult, s alapvetıen a retorikai→ szövegtípusokhoz az alábbiak tartoztak: → politikai, → törvényszéki → egyházi szónoki ~k (prédikációk), → ünnepi és → alkalmi ~k. A ~ részei: 1. → principium (bevezetés vagy exordium), 2. → narratio (elbeszélés), → egressus (kitérés), 3. → propositio (témafelvetés), 4. → argumentatio (érvelés) 5. → confirmatio (bizonyítás), 6. → refutatio (cáfolás), 7. → peroratio (befejezés). beszédaktus-elmélet = beszédtett-elmélet: Austin és Searle nevéhez főzıdı a nyelvi megnyilatkozásokat cselekvésként értelmezı nyelvelmélet. bevezetés: → principium bizonyítás = confirmatio= probatio: a retorikában a → beszéd legfontosabb része; az állítások, tételek ~a, amely egyetlen mőbıl sem hiányozhat. Ez a beszédrész voltaképpen a bizonyítékokból áll össze. A ~ az → érvelés pozitív eleme, mert az igazságok, a múltbéli történések létezését mutatja ki, ellentétben a → cáfolással, amely mások igazságait, állításait tagadja érvekkel. A ~ történhet → külsı és → belsı érvekkel; Arisztotelész a → retorika mővészetének segítsége nélkül elıadott bizonyításokat (→ mővészeten kívüli) és a → retorika mővészetével elıadott (→ mővészeten belüli) ~okat különbözteti meg. (↔ cáfolás) brevis: → rövidség 114


C cáfolás = refutatio: a → klasszikus retorikában az → érvelés egyik módja, a meggyızés negatív eleme. A mások által állított igazságok, történések érvekkel való tagadása. A feltárásnak ill. az elrendezésnek egyik eleme. A → retorika elméletírói a → beszéd kiemelten fontos részének tartják, a cáfoló bizonyítással az ellenfél következtetésének ellenkezıjét bizonyítja a szónok. A ~ módszerei: a kisebbítés (az ellenfél által fontosnak vélt állítások lényegtelenebbnek lesznek feltüntetve), a kételkedés (a vitapartner szavainak hitelességét kérdıjelezi meg), az ellenvetés v. rámutatás (az ellenfél érvelésének, okfejtésének hamis, nem logikus voltára mutat rá), viszontellenvetés (a vád visszafordítása a támadóra), tagadás (a vád, az ellenvetés nyílt visszautasítása), fenntartás (részben - látszólag - egyetértés a váddal, majd elvetése), pótlás (az ellenfél által szándékos elhallgatás leleplezése), figyelmeztetés (a bizonyítás megkövetelése az ellenféltıl), gúny, élc (leleplezés, kinevettetés által). captatio benevolentiae ’a jóindulat elnyerése’: a → klasszikus retorika eszköze, a szónoki → beszéd elsı fı résznek fontos alkotóeleme. A → retorika hagyományai szerint a szónoki → beszédben a szónoknak el kell nyernie a hallgatóság jóindulatát. Általában arra szolgál, hogy a beszélı, az író megindokolja megszólalását, és fıképp az érzelmekre hat. célzás: → allúzió chiazmus ‘keresztezıdés’: a → klasszikus retorika egyszerre → adjekciós (hozzátoldó) és → transzmutációs (felcserélı) → mondatalakzata. Az ókori neve: kommutáció. Lényege: egy szintagmának v. mondatszerkezetnek fordított ismétlése egy mondaton vagy szövegrészen belül. Képlete: (a+b || b+a). Aforisztikus mondásokban e fordított szerkezettel a beszélı, az író sajátos, erıs stílushatást ér el. climax: → fokozás confirmatio: → bizonyítás D deixis: olyan lexikai vagy grammatikai kifejezés, amely a megnyilatkozást a beszédhelyzethez köti. Többnyire a helyet (itt, ott, innen, onnan), az idıt (akkoriban, ma, mesélték), vagy a személyt (én, mi, veletek) jelöli. detrakció ‘ elhagyás, csökkentés’: 1. a → retorikában az → alakzatokat létrehozó átalakító eljárások egyike. Valamilyen nyelvi elem elhagyását, egy vagy több alkotórészének eltávolítását jelenti. Több nyelvi szinten megtalálható: a → klasszikus retorika szerint van ~ s → hangalakzat, → szóalakzat, → mondatalakzat, → gondolatalakzat. A→ neoretorika terminológiájában: → metaplazmus, → metataxis, → metaszeméma, → metalogizmus. 2. A → narráció egyik hibája az ókori görögök szerint a keveset mondás, azaz ~ . (↔ adjekció) digressio = egressus ’kitérés’: a → közbevetéshez hasonló jelenség; rövid, egy-két mondatnyi elkanyarodás a szöveg fı témájától, az elbeszélés folyamatosságának megszakítása. dispositio: → elrendezés E egressus: → digressio, → kitérés egyházi beszéd = prédikáció: a → szónoki beszéd egyik típusa, tárgya a szent szövegek értelmezése, célja a hittérítés, dicsıítés. Erkölcsi-tanítói jellegő, mely többnyire templomi

115


környezetben, élıszóban hangzik el. Jellemzı jegyei a példázatok, népies fordulatok. pl. A Halotti beszéd egy latin nyelvő temetési prédikáció szabad átköltése. elbeszélés = narráció: az antik → retorikában a → szónoki beszéd második része, az ügy, a téma részletes kifejtése, esetleg → kitérık beiktatásával. A kommunikációs helyzet függvényében a szónok alakítja témává összegyőjtött anyagát (az elementákat). Az ~ megalkotásakor tudja, hogy még lehet ellenkezı véleményen a hallgatóság, ezért az a feladata, hogy az elbeszélés anyagát megfelelıen közölje. Az ~ kritériumai: legyen → rövid (brevis), világos (dilucida, aperta) és valószínő (probabilis). Az ~ fajtái a beszédfajták és a szónoki szándék alapján kerülnek csoportosításra: rövid ~, bıvített ~, ellen- ~, bizonyítás helyén lévı ~ és a kitérı vagy példázatos ~. elízió ’hangkivetés, hangkiesés’: → detrakciós hangalakzat, két teljes nyomatékú, hiátust alkotó magánhangzó közül szó- vagy szótaghatáron az egyik hang kiesik. ellipszis: a → retorikában → detrakciós alakzat, szó vagy mondatrész kihagyása; olyan hiány, amely a nyelvi kontextusból rekonstruálható. 1. a szövegkörnyezetbıl kikövetkeztethetı a kontextuális ~, a beszédhelyzetbıl a szituatív ~. 2. → stilisztikai alakzat, az → anafora egyik speciális formája, a kevésbé lényeges szó elhagyása a mondatszerkezetbıl. Gyakori módja az aszindeton (kötıszóelhagyás). Az elliptikus szerkesztés fellazítja a zárt, szabályos mondatszerkezetet. elocutio ’kifejezés’: a → szónoki beszéd nyelvi formája, stílusa ill. ennek elmélete. A feltalálás (inventio) során összegyőjtött és az → elrendezés révén sorba állított gondolatok nyelvi megfogalmazása. A → retorika a → beszéd felépítését a dolgok és a szavak kettısségében akképpen látta, hogy a feltalálás a dolgokkal, azaz a tárgyra vonatkozó tényekkel foglalkozik, az ~ pedig a nyelvi megformálással, a szavakkal. E kettı között összekötı szerepe van az → elrendezésnek (dispositio). elrendezés = dispositio: a → klasszikus retorikában a szónoklat megalkotásának második szakasza; a feltalálás (inventio) során kialakított gondolatok szónoki-írói célnak megfelelı megszerkesztése. Az ~ a szövegegészre éppúgy vonatkozik, mint a szövegegységekre. Hagyományosan két mozgatóereje a feszültség és a teljesség. A két egymással ellentétes részbıl építkezı szövegben feszültség, a hármas tagolású szövegekben a harmónia, a teljesség meghatározó. emlékbeszéd: a → bemutató beszéd egyik fajtája, tárgya valamely elhunyt kiváló személyiség érdemeinek, erényeinek méltatása. enigma = ainigma ‘kis rejtvény’: eredetileg közmondás vagy epigramma formában megfogalmazott irodalmi rejtvény; valamely kor nehezebben érthetı, rejtélyesebb → metaforái, → szimbólumai ~tikus jellegővé teszik a mővet enthüméma 'gondolat': 1. tanát Arisztotelész alapozta meg; a → szillogizmushoz hasonló következtetés, mely abban különbözik a szillogizmustól, hogy következtetéseit pusztán valószínő premisszákból vagy jelekbıl vonja le, azaz okokra következtet az okozatokból, nem pedig okozatokra az okokból. 2. olyan retorikai csonka szillogizmus, amelynek nem kell tartalmaznia a szillogizmus minden szükséges alkotórészét, ezt az → alakzatot ezért Quintilianus szónoki szillogizmusnak is nevezi. epanafora: az → anafora egyik változata, ugyanazon mondat kisebb egységeinek (tagmondatok, szószerkezetek) élén megjelenı szóismétlés, azonos mondattani funkcióval epentézis = epenthesis: → adjekciós hangalakzat; egy szóközi új hang betoldása. A köznyelvben is elıfordul, pl. a szorgalmas helyett szorgalmatos, érzem helyett érezem használatakor. (↔szinkopé) epibolé: az → anafora egyik változata, melyben a tagmondatokat különbözı hangalakú, de azonos vagy rokon jelentéső szavak vezetik be. epilógus: → peroratio 116


érv: → argumentum érvelés: → argumentáció eufemizmus 'jót beszélek': durva vagy illetlen szó, kifejezés helyett használt szépítı, enyhébb árnyalatú szó, kifejezés; a szóképekkel rokon stíluseszköz; melynek kialakulásában az ısközösségek korának mitikus világképe, ennek nyelvi tabui szerepet játszottak (↔ kakofemizmus) evidencia: egy jelenség részletezı leírása a valóságos vagy képzelt részletek bemutatásával. Rendkívül hatásos valamely folyamat leírása, különösen akkor, ha azt a képzetet kelti, hogy a hallgató a bemutatott esemény résztvevıje, közvetlen szemtanúja. A jelenlét-élményt a jelen idı következetes használatával, a kifejezı, pontos határozókkal lehet elérni. evokáció 'elıhívás, felidézés': irodalmi-poétikai értelemben a nyelvi jelek elsıdleges szerepükön -a jelentésen túl, többletszerepet, úgynevezett felidézı szerepet kapnak. A nyelv különbözı szintjein érvényesülhet e másodlagos funkció, s felidézhetünk valakit, az ejtésmódja, szóhasználata alapján, egy mővet, egy mőfajt a stílusa, a motívumai, a témaválasztása stb. alapján. Evokatív erejő a tájnyelvben leírt beszéd, és evokáláson alapul a stílusparódia is. expresszivitás: a szöveg kifejezı ereje, stilisztikai többlete F figura: → alakzat, → szkhéma figura etymologica 'szófejtı alakzat': azonos tövő szavak ismétlésén alapuló → szóalakzat, retorikai alakzat; játék az azonos szótövekkel, illetve az azonos hangzású, de különbözı jelentéső szavakkal. Hatása a hangzásbeli csekély változásban rejlik, elıfordul a köznyelvben, a népköltészetben, a mőköltészetben, pl. kínok kínja, szépek szépe, halálnak halálával halsz fokozás = climax: retorikai beszédalakzat, az → ismétlés sajátos esete, melyben a rokon értelmő szavak, gondolatok egyre növekvı sorrendben követik egymást. A növekedés lehet mennyiségi vagy minıségi. Fordítottja, ellentéte az antiklimax, amely a csökkentéssel ér el hatást. forikus elemek: a szövegösszefüggést és a ritmusosságot biztosító visszatérı, ismétlıdı nyelvi elemek. Alapvetıen lehetnek a szövegen belüli utaló elemek (endofora) és a szövegen kívüli utalások (exofora). A helyettesítı, utaló elemek (→ proformák) csoportosíthatók az utalás iránya szerint: → anafora, → katafora, → deixis G globális kohézió: a szöveg nagyobb egységeinek szintjén érvényesülı szemantikai, strukturális, stilisztikai és akusztikus eszközök által megvalósuló kapcsolat. (↔ lineáris kohézió) gondolatalakzat = metalogizmus: a → retorika egyik → alakzata; a→ klasszikus retorika csak szó- és → mondatalakzatokat különböztetett meg, ma ismert a szó- és a → gondolatalakzat; a → neoretorikában a → metabolák egyik típusa. A szavaknál nagyobb nyelvi egységeknél, a szószerkezeteknél, mondatoknál, s a mondatoknál nagyobb szövegegységeknél alkalmazott mővészi → elrendezés, átrendezés, amely jelentésváltozást eredményez. Fajtái: → párhuzam, ellentét, párhuzam és ellentét együtt, → chiazmus, kérdés, felkiáltás, → paradoxon, → oximoron. A ~ban a jelölt valóság és a nyelvi jel normatív kapcsolatának módosulása történik. gondolatritmus: komplex → gondolatalakzat, amely a mő tartalmi szintjén érvényesül zeneiritmikai szempontok és az ismétlés elve alapján. Szőkebb értelemben a mondatok részleges → ismétlése, → paralelizmus.

H

117


halmozás = congeries: 1. Az amplifikáció egyik alfaja, retorikai beszédalakzat, a szavak, szószerkezetek, mondatok olyan → ismétlése, amelyben eltérı hangalakú és egymást kiegészítı jelentéső nyelvi egységek követik egymást; lehetnek azonos mondatrészek, alá- és mellérendelı viszonyban álló nyelvi egységek. Jellemzı a barokk stílus mondatalkotására. 2. Tágabb értelemben mindenfajta felsorolás (→ fokozás, rímbokrosítás) a ~ eszközének tekinthetı. Ismétléskor megjelenhet a tartalom részleges vagy teljes azonossága, de módosulhat a tartalom intenzitása is. hangalakzat = metaplazmus: retorikai → alakzat, a → neoretorikában a → metabolák egyik fajtája. A szavakon belüli morfológiai változtatás, a pontos fonetikai összhangtól való eltérés a korrekt kiejtés, a hangzásbeli tisztaság elleni vétség. → Adjekciós ~ok a → protézis, az → epentézis, a → paragogé, az ectasis, a dierézis. → Detrakciós ~ az → aferézis, az apokopé, a szinkopé, a szisztolé, a szinerézis; a → neoretorikában detrakciós → metaplazmus még a deleáció. → Immutációs ~ az → archaizmus; a → neoretorika szerint → immutációs → metaplazmusok a gyermeknyelv, az affixumhelyettesítés, a szójátékok (halandzsa), a szógyártás, a szókölcsönzés, és a → neologizmusok. → Transzmutációs ~ a → metatézis; a → neoretorika → transzmutációs metaplazmusai a kecskerím, az → anagramma és a palindrom. hasonlat = similitudo: a → szóképekhez tartozó nyelvi-stilisztikai eszköz, a szemléletesség mondat értékő nyelvi eszköze, amelyben valamit mással összevetve teszünk elképzelhetıbbé, árnyaltabbá. Formailag a mondatban kötıszók, határozószók, utalószók kapcsolhatják össze a hasonlítottat és a hasonlót, de névutós szerkezettel és képzett szóval is kifejezhetı. Lehet érzelmi és/vagy hangulati jellegő. homonímia 'azonos alakúság': eltérı jelentés mellett a szó azonos alakúsága, ebben az ellentétben rejlik stílushatása. (↔ szinonímia,↔ antonímia) hiperbola ’túlzás’: a tartalmi erısítés egyik fajtája; a fogalmak, jelenségek valódi mértékének meghaladása. Túlzással rokon a látomás (vízió), a komikum túlzásai a nyílt gúny, az irónia és a szarkazmus. I immutáció 'megváltoztatás, helyettesítés’: helyettesítésen alapuló mővelet, az egyik átalakító eljárás a → retorikában, mely a nyelv minden szintjén mőködik, s → alakzatokat hoz létre. A → klasszikus retorikában van ~s → hangalakzat, → szóalakzat, → mondatalakzat, → gondolatalakzat, a → neoretorikában ~s → metaplazmus, → metaszeméma, → metataxis, → metalogizmus. interpozíció: → közbevetés inverzió = anastrophe 'megfordítás': → transzmutációs szó- és mondatalakzat; egyszerő szórendi csere. A mondat szórendjének, ill. szószerkezetei, tagmondatai természetes rendjének megváltoztatása. Alkalmazásának többféle célja lehet: kiemelheti a mondanivalót, ellentéttel erısítve nyomatékosíthat, hatásosabbá teheti a szövegritmust, és lehet az archaizálás eszköze is. ismétlés: 1. a szövegben a szemantikai azonosság (ekvivalencia-viszony) egyértelmő, nyilvánvaló jele, szerepe lehet a kiemelés, összefoglalás, a téma fenntartása, a szöveg kohezívvé tétele. 2. a → klasszikus retorikában a nyelvi kifejezés szépségét is szolgáló, a nyelv minden szintjén megjelenı → adjekciós alakzat; a fonológia szintjén: → alliteráció, homoioptoton, homoioteleuton; a szavak szintjén → anafora,

antimetabolé; szintaktikai szinten → halmozás, antanaklázis, geminatio, reduplicatio, gradatio. 118


K katafora: szemantikai ekvivalencia vagy pragmatikus kapcsolat alapján elıreutalás a szövegben; olyan szöveg- vagy → mondatalakzat, amelynek halmozott tagjai csak a záró elemtıl kapják meg teljes jelentésüket; névmással elıreutalás fıneves szerkezetre; (↔anafora) kép = tropus: a láttatás, a vizuális megjelenítés stilisztikai eszköze, szintaktikai és szemantikai alakzat, melyben a költı, az író valamely elvont dolgot, jelenséget, fogalmat érzékelhetı valóságelemként mutat be. A ~ mint immutáció szemantikai szempontból egy nem rokon értelmő szó elhelyezését jelenti az eredeti szó helyén. A komplex képben egymással összefüggı, egymásra épülı képek együttese van jelen. Fajtái: → metafora és a belıle származó szóképek: allegória, → eufemizmus, → hasonlat, látomás, → megszemélyesítés, → metonímia, → szimbólum, → szinekdoché, → szinesztézia kitérés: → egressus: → digressio klasszikus retorika: a szónoki → beszéd, antik hagyományait felölelı rendszer, a szónoklás mővészetének, tudományának az ókori görögök és latinok által kidolgozott szabályait foglalja össze. Legrégibb mővelıi és elméletírói: Gorgiasz, Platón, Arisztotelész, Cornificius, Cicero és Quintilianus voltak. A → retorika kifejezést koronként különbözı jelentésben használták: a görögöknél legelıbb (Kr. e. V-IV. sz.) a rábeszélés mestersége volt, majd a meggyızés mővészete és tudománya lett. Arisztotelész általánosabban fogalmaz: mindenfajta → beszédre kiterjeszti érvényét. Meghatározza a lehetséges beszédtárgyakat, elemzi a nyelvi megformálást, a kiváltott esztétikai élményt, valamint a mő és elıadója által összességében elért hatást. A római szónokok a gyakorlatiasság szempontjait hangsúlyozták; Cicero a rábeszélés eszközének tartotta. A szónok képességeit, erkölcsi feddhetetlenségét Quintilianus emelte ki. A ~ filozófiával való kapcsolata is változott az ókorban. Platón a filozófiával szemben a ~t csupán mesterségnek tartotta, akik viszont ellene fordultak, a filozófiát tekintették a ~ elıiskolájának, amely arra szolgál, hogy felkészítse a rétort a dialektikus gondolkodásra, s általa csiszolódjék elméje. korreferencia: a szövegben a nyelvi elemek között létesülı viszony; akkor jön létre, ha a szöveg bizonyos elemei azonos valóságra utalnak. Ezeknek teljesen vagy részben megegyezik a referensük, azaz referenciálisan azonosak. Ebben az esetben szemantikailag is ekvivalensek, korreferensek. A ~ fogalmába tartozik az egyszerő ismétlés, az → antonimákkal és → szinonímákkal való újraemlítés és a → proformákkal történı helyettesítés. közbevetés = interpositio: a → klasszikus retorikában → adjekciós mondatalakzat, melyben egy gondolat, egy mondat közbeékelıdik egy másik gondolatba, mondatba. A mondat vagy tagmondat közbeékelése egy másik mondatba vagy szövegbe oly módon is történhet, hogy a közbeékelt rész ott szerkezetidegen, grammatikailag, tartalmilag nem kapcsolódik közvetlenül a környezetéhez. külsı érvelés: olyan érvtípus, mely általánosan elfogadott igazságokra, a hagyományokra, tekintélyre, szokásokra stb. hivatkozik, tehát a mővészeten, a retorikán kívüli elemekre hagyatkozik.

L lineáris kohézió: szövegtani fogalom; mondatok közötti kapcsolat, illetve a szöveg egymást követı mikroszerkezeti egységeinek grammatikai-szemantikai összefüggése. (↔ globális kohézió) M 119


megszemélyesítés = personificatio: retorikai-stilisztikai → alakzat, olyan → metafora, amelynek egyik eleme valamilyen elvont fogalom, természeti jelenség vagy élettelen tárgy, a másik élılény, amelynek tulajdonságait átvisszük az elsıre. meggyızés: a → klasszikus retorikában a feltalálás egyik összetevıje. Pozitív megerısítı eleme a → bizonyítás, amely történhet → belsı és külsı érvvel. Negatív eleme a → cáfolás. További részét képezi az amplifikáció (megerısítés) illetve a dilemma (két egymást kizáró fogalom együttes jelenléte). A ~ támaszai az → enthümémák, amelyek valamely általánosan elfogadott véleményen alapulnak. megszólítás = salutatio: a cím megfelelıje a → szónoki beszédben; retorikai pragmatikus beszédalakzat, amelyben a beszélı a címzetthez fordul - általában felkiáltással, felszólítással, s kifejezi vele való viszonyát, kapcsolatát. Szólhat tárgyhoz történelmi emléket idézı helyhez, fordulhatnak megszólítással egymáshoz a mőben megalkotott szereplık, de maga a mő is lehet egy személy vagy közönség megszólítása. metabola: 1. a → klasszikus retorikában → ismétlésen alapuló szerkezet: egy kifejezés vagy mondat szavainak megismétlése más rendben, alakjuk megırzése mellett. 2. a → neoretorikában az → alakzatok (a nyelvi normától való eltérés) győjtıneve. A ~k négy szinten jelennek meg: alaktanilag → metaplazmus, mondattanilag → metaszeméma, jelentéstanilag → metataxis, logikai szinten → metalogizmus az elnevezésük. metafora = metaphora, epiphora ‘átvitel’: → kép (trópus), a → klasszikus retorika névátvitelre épülı szóképe. Két fogalom vagy jelenség kapcsolatán alapul közös külsı vagy belsı vonásaik vagy hangulati egyezés alapján. A ~ szemantikai sőrítettsége a tartalom és a hordozó együttes jelentésébıl fakad, a két dolog képzetének kölcsönhatása eredményezi. Szerkezetileg lehet teljes vagy egyszerő. A teljes ~ban jelen van mind a fogalmi (tartalom), mind a képi (hordozó) elem. Az egyszerő vagy hiányos ~ból hiányzik a fogalmi elem. Az ún. liege-i retorika kettıs → szinekdochénak tartja a ~t, amely a 'faj-nem-faj' és az 'egész-rész-egész' rendszerekben a középsı (nem, rész), a két szélsı(faj, egész) kategóriát is magában foglaló osztályból keletkezik. Újabban a kutatók kiemelik, hogy a ~ elemei egyenrangúak, kölcsönösen feltételezik egymást és hatnak egymásra. metalogizmus: → retorikai → alakzat, a → neoretorikában a → metabolák egyik típusa. A szószerkezetek, a mondatok és a mondatoknál nagyobb nyelvi egységek jelentésváltozása, a nyelvi jel és a jelölt normatív, megszokott kapcsolatának módosítása. A ~ hatásának az a feltétele, hogy a befogadó ismerje a leírt dolgot, jelenséget s azt a nyelvi normát, amelytıl eltér az adott → alakzat. ~ a → rövidség (brevitas), a → célzás, a kommutáció. metaplazmus: 1. → retorikai → alakzat, a → neoretorikában a → metabolák egyik fajtája. A szavakon belüli morfológiai változások elnevezése, melyek lehetnek a hangformát, az írásképet érintıek. A klasszikus grammatika szerint ezek a világos hangzás, a szavak pontos megjelenése elleni vétségek, → barbarizmusok. Az → adjekciós ~ típusai: → protézis, dierézis, affixáció, →epentézis, motvalise (szóvegyülés), kettızés, hangnyújtás (emfatikum), rím, alliteráció, asszonánc, paronomázia. A → detrakciós ~ típusai: → aferézis, apokopé, szinkópé, szinerézis, deleáció. → Immutációs ~nak tekinti a → neoretorika a gyermeknyelvet, az affixumhelyettesítést, a szójátékot. → Transzmutációs ~ a → neoretorikában: kecskerím, anagramma, palindrom. 2. verstani fogalom, a szavak hangalakjának metrikai okokból történı megváltoztatása. metaszeméma: → retorikai → alakzat, a → neoretorikában a → metabolák egyik típusa, a szó jelentéstani változásainak győjtıneve, olyan jelentésmódosítás, amelyben a szó eredeti jelentésének egy része megmarad. Az → alakzatokat a szémák (jelentéselemek) rendjének megváltoztatása hozza létre, elsısorban egy adott szövegkörnyezetben jutnak érvényre (→ szemantikai izotópia).

120


metonímia 'névátvitel' : → kép (trópus), amelyben egy adott szó - formájának és elsıdleges jelentésének megváltozása nélkül - egy másik szót helyettesítve új jelentéssel gazdagodik. Az egymással kapcsolatba kerülı fogalmak viszonya lehet: ok-okozati (itták a mámort), térbeli (alszik a város), idıbeli (századunk felfedezései), vagy anyagbeli érintkezésen alapuló (nincs egy vasa sem). Stílushatása a kifejezendı és a kifejezı közti távolság által kiváltott feszültségtıl függ. Köznyelvi és irodalmi elıfordulása is gyakori, a költıi képekben kiemelt szerepe van. modern retorika: → neoretorika mondatalakzat = metataxis: a → retorika a ~ok (vagy szintaktikai alakzatok) közé szavak, szószerkezetek és mondatok alakzatait sorolja. Meghatározásukat a → képektıl (trópusoktól) való eltérésük alapján lehet megadni. Az → alakzatok abban különböznek a → trópusoktól, hogy ez utóbbiak a szavak átvitt értelmő használatára alkalmazott kifejezések, → alakzatokon pedig a mondatoknak, szószerkezeteknek a megszokottól eltérı használatát értjük. Van olyan megkülönböztetés is, hogy az átalakító eljárások közül a → trópusok → immutációs változatok, az → alakzatokat pedig → adjekcióval, → detrakcióval és → transzmutációval lehet létrehozni. → Adjekciós ~ok: ismétlés, → poliszindeton, → epanafora, reddíció, epifora, felsorolás, → fokozás. → Detrakciós ~ok: → ellipszis, → zeugma, → aszindeton. → Transzmutációs ~ok: → inverzió, hiperbaton, enallagé, hipallagé. mővészeten belüli bizonyítás: olyan bizonyító eljárás, melyben a kommunikációs körülményeknek fontos szerepük van. Itt megnyilvánul a beszélı szónoki képessége, jelleme, a hallgatóság viszonya a tárgyhoz, stb. (↔ mővészeten kívüli bizonyítás) mővészeten kívüli bizonyítás: elsısorban az üggyel kapcsolatos bizonyítékok, melyek kevésbé függnek a szónoklattól, a bizonyítás eszközei törvények, tanúk, vallomások, szerzıdések stb. (↔ mővészeten belüli bizonyítás) N narráció: → elbeszélés neologizmus: nyelvi újítás, új szó, kifejezés meghonosodása, új szerkezet, jelentés, név kialakulása. (↔archaizmus) neoretorika: az 1960-as években Franciaországban alakult irányzat, az irodalomszemiotika egyik ága. Egy sajátos nyelvezetnek, a szépirodalmi nyelvnek a kifejezıeszközeit foglalja rendszerbe, e kifejezıeszközöket leírja és mőködésüket megmagyarázza. Az irodalmiság formális elemzését tekinti feladatának, azt vizsgálja, hogy mi tesz egy szöveget mőalkotássá. Fı képviselıje Barthes. A liege-i egyetemen dolgozták ki a ~ alakzatelméletét, mely strukturális nyelvészeti alapokon nyugszik, rendszere részben összevethetı a → klasszikus retorika rendszerével. (ld. 4. táblázat) O oximoron: retorikai-stilisztikai → gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe. P paradoxon: → retorikai és → stilisztikai → gondolatalakzat, amely látszólagos képtelenséget, ellentmondó állítást tartalmaz. Az → oximorontól és az → antitézistıl az különbözteti meg, hogy ellentmondásossága csak látszólagos, és nem a minısítı és a minısített szó ellentéte, hanem az alany és az állítmány összeférhetetlensége képezi az alapját. Két olyan ítéletbıl áll,

121


amelyek nem egyidejőleg, nem ugyanabban a vonatkozásban állnak egymással ellentmondásban, tehát csak látszólag zárják ki egymást. paragogé = paralempsis: az → adjekció egyik esete, utólagos betők hozzátoldása egy szóalakhoz. Elıfordul a köznyelvben, a nyelvjárásokban is, pl. a majdan, az ottan szóalakokban. Az irónia eszközeként a szépirodalomban is használatos. (↔ apokopé) paralelizmus:→ párhuzam párhuzam = paralelizmus: két, egymással összefüggı gondolat hasonló szerkezető megfogalmazása, a szövegösszefüggést strukturális szinten biztosító nyelvi elem. parlamenti beszéd: a politikai → beszéd típusa, mővelt hallgatósághoz szól, logikusan kidolgozott érvrendszer és mővészi szerkezet jellemzi. peroratio = epilogosz, epilogus: a → beszédet lezáró szerkezeti rész; befejezés. Különbözı elnevezései ismertek: tetızés (cumulus), lezázás (conclusio). Funkcióját és szerkezetét tekintve a principium (bevezetés) tükörképe; egyrészt a gondolatokra, másrészt az érzelmekre hat. Felidézi a beszédben elhangzott fıbb gondolatokat (szemléltetés, lat. illustratio), s az emlékezet felfrissítése mellett az érzelmeket, indulatokat megerısíti. Biztosítja az elhangzottak emlékezetbe vésését, és a beszéd során alkalmazott meggyızést, a cselekvésre buzdítást a végsı pontig viszi, nyomtékosítja. A megszerkesztett szöveget kohezívvé teszi; összetartó szerepe is érvényesül, és önálló szövegrészként is értelmezhetı egység. A befejezésnek négy összetevıje van: felkelteni a hallgatóság jóindulatát irántunk és ellenszenvét ellenfelünk iránt; nagyítani és kicsinyíteni; felszítani az érzelmeket a hallgatóságban és összegezni az elmondottakat. A befejezés jellege függ az érzelmi és értelmi jegyek arányától. Ennek alapján megkülönböztethetı: 1. összefoglaló befejezés, amelyben felidézıdnek a beszéd során elhangzott gondolatok, melyek az érzelmekre is hatást gyakorolnak. 2. érzelemfelkeltı befejezés (affectus), amely lehet méltatlankodás vagy szánakozás. A méltatlankodást tartalmazó befejezésben a szónok ellenfelét támadja, a szánakozó befejezésben a szónok a hallgatóság együttérzésére kíván hatni ügye méltatlan fogadtatása miatt. A ~ nem csak a → beszéd egészét zárhatja le, hanem szerepelhet valamely → kitérés (digressio) végén, vagy valamely bonyolultabb kérdés tárgyalásának lezárásaként is. pohárköszöntı: a → bemutató beszéd egyik alkalmi formája. Ünnepi alkalommal, lakomán, fehér asztalnál, elmondott köszöntı. Szolgálhat személy, esemény vagy eszme dicséretére. poliszindeton = polysyndeton: a kötıszók folyamatos használata, ismétlése; lehet ugyanazon kötıszó vagy különbözık variálódó halmozása. possibilia: lehetséges dolgok, amelyeket mi magunk is el tudunk végezni. Ebben az esetben azt kell hangsúlyozni a cselekvésre késztetéskor, hogy a hallgatóság meg tudja cselekedni. A lehetséges dolgok lehetnek könnyebben, illetve nehezen elvégezhetıek. A könnyebben elvégezhetık azok, amelyek a körülményekbıl adódnak. pragmatikus alakzatok: a → klasszikus retorikában a közönséghez fordulás, a kapcsolatteremtés alakzatai. Fı funkciójuk a felhívás, a megszólítás, a beszélı és a befogadó közötti kapcsolat erısítése. A → megszólítás és a kérdés → alakzatai tartoznak ide. ~nak a megszokottól, a hétköznapitól eltérı nyelvi formákat tekintjük. prédikáció: → egyházi beszéd principium: 'bevezetés': a szónoki beszéd bevezetése, elsı nagy szerkezeti egysége. Funkciói: a hallgatók jóindulatának megnyerése, a figyelem megragadása és a téma megadása. A bevezetéssel szemben támasztott követelmények: 1. témája a beszédhez kapcsolódjon; abból az ügybıl nıjön ki, amelyrıl a beszédben szó lesz. 2. szerkezete arányos legyen, se túl sokat se nagyon keveset ne mondjon. 3. stílusa legyen nyugodt, szerény, kerülje a szónok a fontoskodást, a dagályosságot, a fölényességet. A ~ szövegrészei írott szövegben: a cím és az átvezetés, a beszédben elhangzó szövegben: a megszólítás és az átvezetés, eszközei a → toposzok. 122


proforma: olyan nyelvi elem, amely a mondatban egy másik nyelvi elem vagy szerkezet helyett áll, pl. fınévi szerkezetet helyettesítı névmás. propositio = divisio, partitio ‘témafelvetés’: 1. a → klasszikus retorikában a szónoki → beszédnek a tényállást, a bizonyítandó vagy cáfolandó tartalmat összefoglaló része. A → bizonyítás elıfutára, a beszéd lényegének, gondolati magvának összegzése. Fontos szerepe van a folyamatosság és a rendezettség szempontjából, mert hiányában bizonytalanná válhat az érvelés. Mintegy tételmondatként a ~ban a fı gondolatokat mondja ki a beszélı, ezen az összegzésen keresztül lehetısége van saját álláspontjának megmutatására, a tétel kimondására és felosztására. Tárgyilagos, intellektuális közlésforma, szenvtelen hangvétel jellemzi. A téma lehet egyszerő (simplex) vagy összetett (juncta). Az egyszerő téma egyetlen kérdést; egyetlen dolgot jelöl. 2. a → beszédaktus-elmélet szerint a külvilágra vonatkozó utalás, ítélet kimondása, a mondategységnek megfelelı logikai egység. protézis = prothesis = appositio ‘elébe helyezés’: az → adjekció egyik esete, retorikai-stilisztikai → alakzat. 1. egy hang vagy egy szótag szó eleji elhelyezését, hozzáadását jelenti. Köznyelvben is, a szépirodalomi példákban is gyakori a névmásokban; nyomatékosít: pl. az énvelem, minálunk stb. szóalakokban. 2. az → adjekció érvényesül szintaktikai szinten is, valamely név, fogalom, vagy esemény elıtt - sokszor a dicsıítés szándékával - feleslegesen halmozott szószerkezetek, mondatok hozzáadását, elhelyezését jelenti, lehet a fokozás eszköze is. Az esetek többségében → szolecizmus. Középkori szövegekben, a romantika szépprózájában gyakori → alakzat. (↔ aferézis) R rájátszás: → allúzió redundancia: a nyelvtudomány fogalma; a közlésben az egyértelmő megértéshez elegendı minimumon felüli, ezért fölösleges többlet. Terjengıs kifejezések alkalmazása egyszerőbb szavak helyett, pl. javasol - javaslatot tesz. Elıfordul, hogy van jelentésbeli vagy → stilisztikai funkciója. (↔ entrópia) retorika = rhétoriké, ars oratoria: a szónoklat tudománya, eredetileg díszes külsıségek között elıadott → beszédeket, ékes stílusú, nyilvános megszólalásokat jelentett. Késıbb a nem szépirodalmi mőfajok elméletét jelentette. Iskolai tantárgy volt a beszéd és értelemgyakorlat mellett. Ma a rendszeres gondolkodás és önkifejezés eszköze, a kulturált érvelés, vitatkozás tudománya. Tárgya minden nyilvános, közéleti megszólalás, minden közéleti kommunikációs helyzet, és szereplıje minden nyilvánosan megszólaló ember. Társtudománya a szövegtannak, amely a sikeres közlés, a meggyızı → beszéd szempontjai alapján tekinti át a szöveg (beszéd) létrehozását. A → klasszikus retorikai elmélet meghatározta a ~ alapelveit, szabályait, eszközeit, amelyek alkalmazhatók a mindennapi kommunikációs folyamatokban is, kiegészülve, a modern nyelvészeti, kommunikációelméleti, szociálpszichológiai stb. ismeretekkel. rövidség = brevis: az → elbeszélés erényei között tartja számon a görög teória és ennek nyomán Cicero. A ~ azt jelenti, hogy éppen annyit mondjunk el, amennyit saját szempontunkból fontosnak ítélünk, s amennyit az ügy megkíván. A megértést akadályozza, esetleg lehetetlenné teszi, ha többet mondunk a szükségesnél, s az is a közlés sikertelenségét okozhatja, ha kevesebbet. További elvárás, hogy a → narráció legyen világos és nyílt (dilucida ill. aperta), valamint valószínő (probabilis ill. verisimilis). S salutatio: → megszólítás 123


stilisztika: a nyelvtudomány egyik ága, a szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerőségeit vizsgáló tudomány. Három fı területe: 1. a nemzeti ~ (egy bizonyos nyelvet vizsgál), 2. a leíró ~ (a nyelv kifejezıerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevıit vizsgálja), 3. az irodalmi ~ ( egyes írók, mővek, mőfajok, korok stb. vizsgálata). SZ székfoglaló beszéd: a → bemutató beszéd egyik fajtája; ünnepi alkalmakkor hangzik el, lehet egyesületi, társasági, akadémiai tagság vagy tisztség elfoglalásakor elıadott beszéd, ill. valamely tisztségviselı elıadása. szemantikai izotópia: a szöveg jelentésbeli egysége, egynemősége, mely akkor valósul meg, ha egy jelentéstani osztály (klasszéma) legalább kétszer elıfordul az adott szövegegységben, pl. a hét szó esetében a hét és a tíz szószerkezetben a 'számsor' klasszéma, míg a hét és a hónap szókapcsolatban a 'naptári idıszak’ a klasszéma, s ezen jelentésosztályok ismétlıdése jelöli ki a pontos értelmet. szemléltetı beszéd = genus demonstrativum: a → szónoki beszéd egyik fajtája. Eredetileg ünnepi gyülekezet elıtt tartott beszéd. A szónok egy személyt, egy eseményt vagy valamely dicséretre érdemes dolgot választott tárgyául. Beszédével be kellett bizonyítania, hogy a bemutatott személy vagy dolog szép-e vagy rút. Ha az elsıt bizonyította, mőve dicsıítés, ha a másodikat, akkor gáncsolás. szillepszis 'összeértés': a → neoretorika → immutációs → alakzata (metataxis); a morfémák és a szintagmák nem-, személy-, szám-, és idıbeli egyeztetésének hiánya. Olyan → alakzat, melyben a nyelvi elem különbözı jelentései együtt érvényesülnek, együtt hatnak. szillogizmus: az érvelés logikai modelljének alapja, következtetés, amely két elızménybıl (premisszából) jut a zárótételhez (konklúzióhoz). A premisszák egyike a fıtétel (vagy tétel): pl. Minden ember halandó. A másik premissza az altétel (vagy eset): pl. István ember. A zárótétel (vagy eredmény): István halandó. A következtetésnek három fajtája van: induktív, deduktív és abduktív. A deduktív következtetés alkalmazása egy tétel és egy eset ismeretét kívánja meg, s ezekbıl következtetünk az eredményre. Az induktív következtetésben egy eredménybıl és egy esetbıl következtetünk a tételre, az abduktív következtetés alkalmazásával egy eredménybıl és egy tételbıl egy esetre. A deduktív következtetésben az általánosból következtetünk az egyesre. Fı típusai: kategorikus (a fıtétel a megnevezett csoport minden tagjára vonatkozik, feltételes (a fıtétel feltételes viszonyra vonatkozik, szétválasztó (a fıtétel választási lehetıséget tartalmaz). ld. 2. és 3. táblázat szimbólum = szümbolon: az újkori → stilisztikában a → képek (trópusok) egyike. Az → allegóriához képest határozták meg: Az → allegória egy elızetesen elgondolt fogalomhoz rendel hozzá képi formákat, a ~alkotás során pedig a formáktól jutunk el a fogalomhoz. szinekdoché 'együttértés': jelentésátvitelen alapuló → trópus (kép); a → metonímia egyik fajtája. Változatai: rész neve jelenti az egészet (pars pro toto), az egész jelöli a részt (totum pro parte), egyes szám áll többes szám helyett. Alfaja: antonomázia, (pl. a haza bölcse), emfázis (pl. patópálok) szinonímia 'rokon értelmőség': az azonos vagy hasonló jelentéső szavak → ismétlésnek olyan sajátos esete, amelyben a teljes szótest (hangalak) megváltozik; A szinonimitás nem vonatkozik a teljes szótartalomra, bizonyos szemantikai különbségek, intenzitásbeli fokozatok elıfordulhatnak. A szemantikai azonosítás egyik kifejezıje. (↔ antonímia, homonímia) szóalakzat: → metaszeméma szolecizmus: a szó- és a mondatszerkezetekben elıforduló → barbarizmus, az idiomatikus korrektség elleni vétség. Változatai a barbarolexis, a tautológia, a pleonazmus, a perisszológia.

124


szövegtípusok: a szövegosztályozás alapján minden megformált, önmagát ezáltal meghatározó szöveg valamilyen szövegfajta. Ebben az értelemben a → szónoki beszéd is szövegfajta, amelynek típusait a → klasszikus retorika elméletének alkotói határozták meg. Eszerint van: → tanácsadó, → törvényszéki és → bemutató beszéd. A mai rendszerezés árnyaltabb, részletezıbb. Megkülönböztetünk: → politikai beszédet, → törvényszéki beszédet, → egyházi szónoki beszédet, → ünnepi beszédet és → alkalmi beszédet. T toposz: olyan a közhely, fordulat, általános hivatkozás, amelyekkel a jó bevezetés írója bármikor élhet. Fajtái: 1. a felkészületlenség toposza, a tettetett szerénység; 2. a bizonytalanság toposza; 3. a ráígérés toposza; 4. a megbízatás toposza; 5. az ajánlás toposza; 6. a belsı kényszer toposza. törvényszéki beszéd: a → szónoki beszéd típusa, tárgya az igazság kiderítése egy múltbeli eseménnyel kapcsolatban, két fı típusa a vádbeszéd és a védıbeszéd (apológia). transzmutáció ‘felcserélés’: a → retorika egyik stílusalakzatokat létrehozó mővelete, mely az eredeti formát sorrendcserével, sorrendváltoztatással (permutációval) alakítja át, ezáltal teremt stílushatást. A → klasszikus retorikában ~s → hangalakzat: → metatézis, ~s → mondatalakzat az → anakoluthon, a hiperbaton, az anastrophe, vagy → inverzió, a tmézis, ~s → mondat- és gondolatalakzat a hiszterológia. A → neoretorika szerint ~s → metaplazmus a kecskerím, az → anagramma, a palindrom, → permutációs metataxis a tmézis, a hiperbaton és az inverzió. trópus: → kép túlzás: → hiperbola

U utilia: olyan közhelytípus, melyben a hasznos dolgot, nem önmaga, hanem a belıle fakadó haszon miatt tartjuk követendınek. Ennél a közhelynél az ok okozati viszonyt a következménnyel alkalmazzuk, tehát arra késztetjük a hallgatóinkat, hogy azért tegyenek meg valamit, hogy majd ennek következménye és eredményeképpen biztonságban vagy kényelemben éljenek. Alkalmazni lehet a szükségszerőség logikai érvét, hogy ezzel érhessünk el biztonságot vagy kényelmet. Ü ünnepi beszéd: az → alkalmi beszéd típusa, tárgya múltbeli történelmi vagy társadalmi esemény. Az ~ aktualizál: a szónok nem csupán felidézi, hanem a jelenhez is kapcsolja a történelmi elızményeket. Z zeugma 'ráértés': a → klasszikus retorika → detrakciós alakzata, egy többtagú szószerkezet valamely részének elhagyása oly módon, hogy a párhuzamos résztagok közül a megmaradó átveszi az elhagyott funkcióját is, ezáltal nagyobb hangsúlyt kapva a többi tag fölé kerül. A stílushatás forrása az, hogy a szavak szótári jelentése nem mindig egyezik a kontextuális jelentéssel. Grammatikai szempontból → szillepszis, képlete: (a-b/b-a), amelybıl b kiesése után: a(x/y) lesz.

125


Kommunikációs és szituációs gyakorlatok 1. Önismereti és csoportépítı játékok 1.1.Névlánc Cél: Ismerkedés Feladat: Mindenki a saját keresztneve elé egy jelzıt kapcsol. A jelzıként használt szó ugyanazzal a hanggal kezdıdjön, mint a keresztneve (pl. Talányos Tamás, Perlekedı Petra stb.). Minden résztvevı elmondja az elıtte elhangzott neveket, végül a sajátját. A játék addig tart, míg mindenki meg nem tanulja társai nevét. 1.2.Mesélj magadról! Cél: Bemutatkozás Feladat: A résztvevık párokat alkotnak. Mindegyik párnak 3-4 perc áll rendelkezésére ahhoz, hogy a lehetı legtöbb információt megtudják egymásról. A pár egyik tagja leül egy székre, a másik mögé áll és a vállára teszi a kezét. Az álló diák egyes szám elsı személyben bemutatkozik, ülı társa nevében, aki gesztusaival helyesli vagy ellenzi az elhangzottakat. Utána cserélnek. 126


1.3.Ház – kutya – fa Cél: Akaratérvényesítés vizsgálata Feladat: A résztvevık párokba rendezıdnek. Egymással szemben ülve egy ceruzával egyszerre rajzolnak házat, kutyát és fát. A megfigyelés során kiderül, melyik érvényesítette legjobban az akaratát (pl. merre néz a rajz). 1.4. Közös vonások Cél: Hasonló és eltérı tulajdonságok keresése Feladat: A tagok párokba rendezıdnek. Minden pár 5 közös és 5 eltérı tulajdonságot keres egymásban kötetlen beszélgetés során. Utána beszámolnak társaiknak. 1.5.„Hát én immár kit válasszak?” Cél: Csoportalakítás és együttmőködés Feladat: Mindenki választ magának egy virágot, amely legjobban illeszkedik személyiségéhez. Az azonos virágot választók egy családot alkotnak (pl. Rózsa család). Az a feladatuk, hogy közösen kitaláljanak egy történetet. 1.6.Híres ember Cél: információk közötti összefüggések feltárása Feladat: Két tanuló kimegy az osztályból, közben a többiek kitalálnak két híres embert, akiket mindenki ismer. A két tanulónak csak a másik nevét mondják meg. Úgy kell beszélgetniük egymással, hogy minél elıbb kitalálják a rájuk osztott szerepeket. 1.7.Telefon Cél: Egymás megismerése Feladat: Valaki jelképesen telefonál, és úgy beszél a jelenlévık között valakivel, hogy az minél elıbb magára ismerjen, de a nevét nem mondhatja ki. Ha a hívott fél magára ismer, ı folytatja tovább a telefonálást egy másik személlyel. 2. Kreatív szövegalkotási gyakorlatok 2.1.Közös történetírás Cél: Együttmőködés és kreativitás fejlesztése Feladat: Négy fıs csoportokban mindenki írjon le közös megbeszélés nélkül egy mondatot. A csoport alkosson belıle összefüggı történetet minél kevesebb összekötı szöveg hozzáírásával. 2.2.Történet befejezése Cél: Együttmőködés és kreativitás fejlesztése Feladat: A csoportok öt perc alatt fejezzék be azt a történetet, mely ezzel a mondattal kezdıdik: „Hullt lomb illatával játszott az esti szellı…”. Hasonlítsuk össze az egyes csoportok fogalmazásait. 2.3.Elızmények Cél: Együttmőködés és kreativitás fejlesztése Feladat: Az egyes csoportok egy történet zárómondatait kapják. Írják meg a befejezı gondolatok (tanulságok) elızményeit. Mondatok: A történelem ismétli önmagát. Tanulj meg dolgozni és várj! Aki soha nem gondolkodott, soha nem cselekedhet jót. Két fej mindig többet ér, mint egy. 127


Mindenkinek megvan a mestere. Minden jó, ha a vége jó. Felhık után ragyogó a napsütés. A lelkesedés tudás nélkül olyan, mint a tőz láng nélkül. 2.4.Félmondatos játék Cél: A közös gondolkodás fejlesztése Feladat: Valaki elkezd egy mondatot, amit a mellette ülınek kell befejeznie. Majd ı kezd el egy másik mondatot, amit a következı fejez be. A játék során összefüggı történetet kell kitalálni. 2.5.Tulajdonsághordozó Cél: A szókincs fejlesztése Feladat: A csoportoknak vagy személyeknek egy cédulára feljegyzett tulajdonságot kell kihúzniuk, majd körülírással megmagyarázniuk úgy, hogy az adott tulajdonságot nem nevezhetik meg. Elvont fogalmakkal nehezíthetı, tárgyakkal könnyíthetı a játék. 2.6.Kakukktojás Cél: A kreatív szövegalkotás fejlesztése Feladat: Egy mesélı elkezd mondani egy történetet. A többiek beleszólnak úgy, hogy egyszerre egy ember egy szót mond ki. A mesélınek ezt a szót bele kell építenie a történetébe. Ha valakinek a szavát nem tudja beleilleszteni, akkor neki kell átvennie a mesélést, és a mesélı kiesik. 3. A nem verbális kommunikáció 3.1.Pantomim/1. Cél: A gesztusok értelmezése Feladat: Az osztály két csoportra oszlik. Az egyik eljátszik egy kitalált történetet pantomimjátékkal, a másik csoport pedig szinkronizál. Minden szereplınek megvan a „hangja” a másik csoportban. Utána megbeszélik, megfelelı volt-e az összhang a két történet között. 3.2.Pantomim/2. Cél: Az információtorzulás megfigyelése Feladat: Az osztály nagyobbik része kimegy a terembıl, a bent maradt csoport pedig kitalál egy jelenetszerő mozdulatsort, melyet a bejövı néhány (ugyanannyi) társuknak elmutogatnak. A feladatot addig ismétlik, míg az utolsó csoport is be nem jön a terembe. Utána összehasonlítják az eredeti történetet a végsı változattal, és megfigyelik, mely pontokon torzult az információ. 3.3.Vokális eszközök Cél: A hangsúly és a hanglejtés értelmezése Feladat: Az öt csoport különbözı szituációkat kap, melyeket halandzsa nyelven, hangsúlyozva és gesztusok segítségével kell érthetıen elıadnia. A többi csoportnak ki kell találnia a szituációt. Szituációk: bemutatkozás, kellemetlen hír közlése, titok elmondása, kérés, szerelmi vallomás 3.4. Tekintetváltás Cél: A szemkontaktus fejlesztése Feladat: Valaki elkezd egy ismert történetet (film, könyv…), s amikor úgy dönt, hogy át akarja adni a szót, akkor ezt a tekintetével jelzi a kiválasztott társának, aki tovább folytatja a történetet. Aki nem veszi észre, hogy át kell vennie a szót, kiesik a játékból. 3.5.Adj hozzá egy mozdulatot! 128


Cél: Az emlékezet fejlesztése Feladat: Valaki elkezd egy mozdulatot, a következı megismétli, majd hozzátesz egy másikat, a harmadiknak már ezt a kombinációt kell kiegészítenie a saját mozdulatával. Ha a végére értünk, hátulról újra kezdünk egy másik mozdulatsort. 4. Érvelés és meggyızés 4.1.Pro és kontra Cél: Érvelési technikák alkalmazása Feladat: Két csoport egy-egy témát kap, az egyiknek mellette, a másiknak ellene kell érvelnie, és meggyızni egymást. Témák: Az öngyilkosság gyávaság. Az eutanázia helyes cselekedet. A nı helye a konyhában van. A számítógépek kiszorítják az olvasást. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Az ember sorsa attól függ, hova született. A nagyvárosokban jobb élni. A mobiltelefon jó dolog. Szükség van a valóság-showkra. A dohányzás magánügy. A pénz boldogít. A reklámokra szükség van. 5. Mindennapi szituációk 5.1.Te mit tennél az én helyemben? Cél: Az empátia fejlesztése Feladat: Egy játékos kimegy a terembıl. A többiek megállapodnak egy szituációban, amire a válaszolásnál majd mindenkinek gondolnia kell. A játékos mindenkinek felteszi a kérdést, amelyre különbözı válaszokat kap. Ezekbıl minél elıbb ki kell találnia a megbeszélt szituációt (pl. leégett a házad, földrengés volt, lerobbant az autód egy elhagyott úton éjszaka, ellopták a tárcádat, beszorultatok a liftbe…) 5.2. Sóhivatal Cél: A figyelemkoncentráció fejlesztése Feladat: Négy tanuló lesz a panaszos, a többiek a hivatalnokok. A panaszosoknak egyszerre kell beszélniük hétköznapi sérelmükrıl, a hivatalnokok csak figyelnek, de nem jegyzetelhetnek. Utána mindenkinek le kell írnia, mi volt az egyes panaszosok sérelme. Az nyer, aki minél többre emlékszik pontosan. 5.3.Konfliktusok kezelése Cél: Konfliktuskezelési technikák fejlesztése Feladat: Játsszuk el a következı szituációkat úgy, hogy kooperatív technikával közös megegyezés legyen a végeredmény. (Mindenki mondjon le valamirıl annak érdekében, hogy mindegyik fél jól járjon.) Szituációk:

129


A család külföldi nyaralásra készül, de a 15 éves fiú barátaival evezıstúrára szeretne menni. A két út idıben egybeesik. Szereplık: szülı-fiú Az apa egy elit gimnázium humán tagozatára, az osztályfınök – ismerve a gyerek képességeit és érdeklıdését – informatikai szakközépiskolába íratná be a gyereket. Szereplık: apa – osztályfınök A kémiatanár szeretné, ha X.Y. indulna az OKTV-n, de a diák nem akar kötélnek állni. Szereplık: tanár – diák Szüksége van egy könyvre, amit barátjától kölcsön tudna kérni. Az ügy azonban kínos, mert több könyvét nem adta vissza, s attól tart, barátja a sorozatos késést szóvá teszi majd. Szereplık: két barát Egy fegyelmi tárgyaláson az igazgató a szóban forgó diák kicsapatását javasolja, a DÖK vezetıje ezt ellenzi. Szereplık: igazgató, DÖK vezetı Az osztály két tagja a ballagási ruha stílusában nem ért egyet. Az egyik fél a maxi, a másik a miniszoknya mellett érvel. Szereplık: a lányok két képviselıje Két barátnınek ugyanaz a fiú tetszik az osztályból. Szereplık: a két barátnı A nagyobb testvér folyamatosan úgy érzi, édesanyja a testvérét sok esetben kivételezettként kezeli. Szereplık: anya és a nagyobb testvér A szülık válása után az anya állandóan becsmérlı megjegyzéseket tesz lánya elıtt annak apjával kapcsolatban. A lány mindkettıt szereti, problémát okoz számára anyja viselkedése. Szereplık: lány és édesanyja Az osztály egyik tagja tipikus mővészlélek, mivel koncertje egybeesik az osztálykirándulással, nem akar részt venni azon. Osztálytársa figyelmezteti, ha ez így megy tovább, teljesen kirekeszti magát az osztályközösségbıl. Szereplık: a két osztálytárs

Felhasznált irodalom Bagdy Emıke – Telkes József: Személyiségfejlesztı módszerek az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. Dávid Imre - Páskuné Kiss Judit 2000. Kommunikációs képességek fejlesztése az iskolában (Elmélet- és gyakorlatgyőjtemény). Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Galambos Katalin 1994. Milyen vagyok? KJK, Bp. Gordon, T. 1989. A T. E. T. módszer. A tanári hatékonyság fejlesztése. Gondolat, Bp. Hajas Zsuzsa 1998. Kommunikációs gyakorlatok középiskolásoknak. Pedellus, Debrecen Így is lehet! Problémamegoldást segítı játékok és gyakorlatok kézikönyve. 1995. ENCORE, Szolnok 130


Lénárd Ferenc 1984. A problémamegoldó gondolkodás. Akadémiai Kiadó, Bp. Mérı László 1996. Mindenki másképp egyforma. Tercium Kiadó, Bp. Mrenáné Szakálos Ilona (szerk.) 1998. Emberi arcaink, köznapi harcaink. Szöveggyőjtemény önismereti és konflituspedagógiai foglalkozásokhoz. ENCORE, Szolnok Szekszárdi Júlia 1995. Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv a konfliktuskezelésrıl. IFA-ENCORE, Bp. Walker, J. 1997. Feszültségoldás az iskolában. Játékok és gyakorlatok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.

Retorikai és diskurzusgyakorlatok 1. Mi a különbség, mi a trükk a következı párbeszédekben? Feleség: Segítesz a mai bevásárlásban? Férj: Nem, meg akarom nézni a meccset a tévében. Feleség: Soha semmit nem akarsz velem együtt csinálni! Férj: Hát, ez nem igaz! Feleség: Néha azon gondolkodom, szeretsz-e még egyáltalán... Feleség: Segítesz a mai bevásárlásban? 131


Férj: Hát, meg akartam nézni a tévében a meccset. Tudsz várni, amíg befejezıdik a játék? Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok veled menni, de szeretném tudni az eredményt. Feleség: Azt hiszem, megvárhatjuk a meccs végét. 2. Miért nem érvényesülnek az alábbi performatívumok? Öt év nyomorra ítélem. Ígérem, hogy megöllek. A kutyát ezennel Bodrinak keresztelem. Elrendelem, hogy állj meg. (Kisfiú a kutyájához.) Gratulálok, hogy nem nyerted meg a kupát. Elrendelem, hogy kezdje el a légzést! 3. Vannak olyan esetek a nyelvben, amikor kissé helytelennek érezzük, hogy külön állítmányban is megfogalmazza a beszélı a megnyilatkozásban elvégzett cselekvést. Állítom, hogy nem voltam ott. Kérdem én, miért kellene elmennünk. Mondom, hogy nem voltam ott. Keressen hasonló példákat és elemezze ıket! Mi lehet az ilyen megnyilatkozások retorikai értéke? 4. Searle megkülönböztetésnek megfelelıen a tagadást is ketté tudjuk választani ezekben a mondatokban. Beszélhetünk propozíciós tagadásról és beszélünk illokúciós negációról. Tagadja kétféleképp az alábbi mondatokat! a) Ígérem, elmegyek. C) Elítélem, hogy vered a gyereked! b) Fogadok egy tízesben, nem fogod elérni a buszt. D) Szeretném, ha János elmenne. 5. Searle szerint az alábbiak közül egyik sem ígéret. Vajon miért? A tanár azt mondja a lusta diáknak: Ha nem adja le idıben a dolgozatát, ígérem, megbuktatom. Egy lopással vádolt személy mondja: Nem, nem én voltam, ígérem, nem én voltam. Ha egy boldog házasságban élı férfi a következıket mondja feleségének, akkor örülni fog-e az asszony vagy inkább szorongani? Ígérem, a jövı héten nem hagylak el. 6. Melyik maximát sértettük meg a következı mondatokban? Ma tiszta a cipõd. A férjed még mindig hőséges hozzád. A világot a szerelem mozgatja. Péter olyan hangsort produkált, mely körülbelül megfelelt a Hazám, hazám te mindenem dallamának. 7. Fejezze ki kérdés formájában a következı beszélıi szándékokat! Törekedjen többféle megoldást keresésére! a) Tanuld meg a leckét holnapra! - felszólítás 132


b) Bárcsak ne felejtenél el mindent! – óhaj c) Kísérj ki, kérlek az állomásra! – kérés d) Ne haragudj, ha megbántottalak! – bocsánatkérés 8. Alakítsa át az alábbi nyílt felszólításokat úgy, hogy funkciójuk megmaradjon! Rangsorolja a kapott mondatokat az udvariasság szempontja szerint! a) Vásárolj be hétvégére! Kérdés: Felkiáltás: Kijelentés: Óhajtás: b) Vidd el az öcsédet az óvodába! Kérdés: Felkiáltás: Kijelentés: Óhajtás: 9. Utasítsa el a következı szituációkban megfogalmazott kéréseket! Győjtse össze azokat a nyelvtani formákat, melyeket az elutasításkor használt! Indokolja a szituációból fakadó nyelvi különbséget! 1. szituáció: Testvéred pillanatnyi pénzzavarba került, és hozzád fordul segítségért. Utasítsd vissza a kölcsönkérést! 2. szituáció: Országúton utazol hazafelé, de egy út szélén várakozó autó utasa megállít. Az ismeretlen sofır arra kér, hogy vontasd el a legközelebbi városig. Utasítsd el a kérést! 3. szituáció: Tanárod hivatalos útra készül, és téged kér meg, hogy a távollétében gondoskodj kedvenc kutyájáról. Utasítsd el a kérését! 4. szituáció: Évfolyamtársad arra kér, hogy a másnapi dolgozat miatt add kölcsön az órai jegyzeteidet. Utasítsd el a kérést!

133

PTE IGYFK TEHETSÉGMŐHELY KÉPZÉSI PORTFOLIÓ KOMMUNIKÁCIÓS KÉPESSÉGFEJLESZTİ BLOKK KÉSZÍTETTE: DR. BORONKAI DÓRA EGYETEMI ADJUNKTUS

Recommend Documents