Nyugdíjrendszerek Dr. György László egyetemi adjunktus BME

Nyugdíjrendszerek

Dr. György László egyetemi adjunktus BME [email protected] Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

1

Gazdpol_nyugdij_2014_szoveges - 17 Dec 2014

su22ess so 4ar:

Ade$uate retirement incomes Fension poli2ymakers 2annot 4o2us on 4inan2ial sustainability aloneG t/e need remains o4 ensuring t/at people /ave adeHuate in2omes in t/eir old age: I/e balan2e bet.een financial and social sustainability o4 gazdaságpolitika részéről, (nagy üzlet a piaci pension systems is a very 4ine one:

Nagy elosztórendszer Nagy felelősség a szereplőknek).

4 Public pension spending 2005 ;taly Austria Bran2e Oree2e Foland Oermany Fortugal Belgium \apan Xungary Binland <pain Iurkey <.eden L=e2/ Republi2 buDembourg <.it=erland
19:0 12:6 12:9 11:^ 11:9 11:9 10:2 9:0 8:` 8:^ 8:9 8:1 `:8 `:` `:3 `:2 6:8 6:2 6:0 ^:` ^:9 ^:0 9:8 9:9 9:1

\ust a 4e. 2ountries /ave introdu2ed 2/anges designed to eDpand 2overage o4 mandatory Smainly publi2T pension s2/emes: Oree2e /opes to a2/ieve broader 2overage .it/ ne.? simpler institutional arrangements: <.it=erland /as redu2ed t/e earnings 4loor so t/at more part-time? lo.-paid .orkers are 2overed: I/e Pnited Qingdom /as relaDed Huali4ying 2onditions 4or t/e basi2 pension and strengt/ened 2redits 4or 2arers: Jne eDpe2ted result is t/at 908 o4 .omen .ill Huali4y 4or a 4ull basi2 pension in 20^0? 2ompared .it/ just 308 no.:

JKLM averageG `:28

3:^ 3:9 2:0 1:6 1:3

0

2:^

^

Ne. [ealand introdu2ed its Qi.i
`:^ 10 12:^ 1^ Fubli2 spending on pensions S8 o4 OMFT

Source: JKLM Pensions at a Glance 2009 Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

The demographic challenge Jne o4 t/e prin2ipal motives 4or pension re4orm /as been to improve t/e long-term 4inan2es o4 pension systems? 4a2ed .it/ pressures o4 population ageing and t/e maturing o4 retirement-in2ome provision: Bot/ in2reasing li4e eDpe2tan2y and 4alling birt/ rates /ave 2ontributed to t/e greying o4 t/e population over t/e past 4e. de2ades? a pro2ess t/at .ill 2ontinue:

;n2reases in pension bene4its over t/e past 4ive years /ave? in general? been targeted on retirees .it/ lo. in2omes: I/ere /ave been one-o44? 4lat-rate payments in Australia? Oree2e? t/e Pnited Qingdom and t/e Pnited
;ndeed? ageing is a long-standing p/enomenon: ;n 19^0? t/ere .ere more t/an seven people o4 .orking age 4or every one o4 pension age Ssee Bigure ^T: I/is ratio 4ell to siD by 1963? 4ive by 19`6 and is 2urrently 4our: Jver t/e neDt 90 years? t/ere is eDpe2ted to be t/ree people o4 .orking age 4or every one o4 pension age 4rom 2023 and just t.o 4rom 209`:

Wit/ publi2 pensions being s2aled ba2k? many 2ountries are en2ouraging people to save voluntarily? t/roug/ individual or employer-based private pensions:

Japan has been the OECD’s demographi2ally oldest 2ountry sin2e 200^ and is eDpe2ted to remain so in t/e 4uture: ;n 20^0? 4or eDample? t/ere .ill be just 1:2 3

A közösségi nyugdíjrendszerek az OECD országok átlagában a GDP 7,2 százalékát osztották újra, míg 2009-‐re (a legfrissebb elérhető OECD statisztika alapján) ez az arány 7,8 százalékra növekedett. Gyakorlatilag minden, a gazdaságban megtermelt 100 forintból 8 a nyugdíjakra megy. Tehát egy nagy súlyú gazdaságpolitikai területről beszélünk a nyugdíjrendszerek kapcsán. A pénzek újraosztási mechanizmusai, és menedzselése számos közgazdasági kérdést, gazdasági érdeket és politikai döntést érint. A fő közgazdasági kérdés, hogy mire valók a nyugdíjrendszerek, miért jöttek létre. Ebben konszenzus uralkodik, a nyugdíjrendszereknek alapvetően két célja van: az időskori szegénység csökkentése és a fogyasztás időbeli kisimítása. A másik fő közgazdasági kérdés, hogy hogyan hatékony a pénzek újraosztása és menedzselése. Ennek megítélését már üzleti-‐gazdasági érdekek (pénz) és politikai (szavazatmaximalizálás) szempontok is torzíthatják. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy ezeket az összefüggéseket feltárjuk, bemutassuk a nyugdíjrendszerek alapvető típusait, és rávilágítsunk azok előnyeire és hátrányaira. Ahol szükséges ott feltárva a “közgazdasági igazságok” mögött az üzleti és politikai érdekeket, megfontolásokat. A “közgazdasági igazságok” idézőjelbe tétele azért indokolt, mert általában a társadalomtudomány igaz-‐mondásai csak bizonyos megkötésekkel értelmezhetőek. Leegyszerűsítve és gyakorlatba átültetve a következő állításokat fogalmazhatjuk meg: 1. Közgazdasági: valójában a nyugdíjrendszer egy zérus összegű “játék”. A beZizetett járulékok nagysága és a kiZizetett járadékok nagysága meg kell hogy egyezzen. Elvileg ezért aztán nem is bonyolult rendszer. 2. Politikai: ugyanakkor a nyugdíjas a legaktívabb és a legnagyobb, homogén szavazóréteg. Ezért a politikának egy demokratikus rendszerben (pártoktól, ideológiáktól függetlenül) érdeke fűződik ahhoz, hogy a nyugdíjasokat jól tartsa. Ezért az állami menedzselésű nyugdíjrendszerek hajlamosak a jövő generáció (vagy a mostani adóZizetők) terhére eladósodni, hiányt termelni. 3. Üzleti-‐gazdasági: ebből adódhat a következtetés, hogy az állam rossz gazdája a nyugdíjpénzeknek, de ez így önmagában nem igaz és nem is következik a fenti gondolatmenetből. Ugyanakkor ezzel az érvvel a nyugdíjrendszereket menedzselni kívánó piaci szereplők döntően a piaci menedzselés hatékonysága mellett fognak érvelni. Látható, hogy mindhárom érvelésben van igazság, de önmagában egyik sem igaz. Ezért izgalmas a nyugdíjrendszerekkel foglalkozni.

2


Nyugdíjrendszerek célja Nyugdíjrendszerek mechanizmusai Az ideáltípusok jellemzése Nyugdíjrendszerek a gyakorlatban Nyugdíjreformok típusai

Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

3




4


Miért van szükség nyugdíjrendszerekre? A tradicionális közösségekben a családok, közösségek törődnek az idős és rokkant emberekkel.   A modern társadalmakban sokan maradnak gondoskodás nélkül. A munkavállalók “rövidlátása”. Morális kockázat (moral hazard): az emberek fiatalon hajlamosak “túlfogyasztani” abban a reményben, hogy időskorukban, majd úgyis kisegítik őket. Öngondoskodás kockázatai: biztonságos pénzügyi piacok hiányában a gyakran ingatlan, haszonállat és ékszer típusú megtakarítások is nagy kockázatúak voltak (háborúk, járványok stb.) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

A nyugdíjrendszerek létjogosultságát az adja, hogy jövedelmet biztosít olyan egyéneknek, akik önmagukban már nem jutnának keresethez előrehaladott koruk, rokkantság, vagy a családeltartó halála miatt. Míg egyes esetekben a rendszer úgy működik, hogy direkt támogatás érkezik a kormányzattól ezen célcsoportok felé, legtöbbször a hangsúly inkább az olyan megoldásokon van, ahol az egyének biztonsága nem a kiszámíthatatlan diszkrecionális transzferektől függ. Miért van szükség nyugdíjrendszerre? A tradicionális társadalmakban a családok, közösségek felelősséget vállalnak az egyénért, törődnek az időssé, rokkanttá váló emberekkel, vagy azzal, akinek meghalt az eltartója. Azonban itt is mindig előfordul, hogy valakinek nincs gyermeke, aki majd később eltartaná, illetve a család vagy a közösség túl szegény ahhoz, hogy megfelelően tudja gondját viselni, esetleg nem is szeretnék ezt a terhet felvállalni. Ahogy a társadalom modernizálódott, és az emberek kezdtek egyre inkább elszakadni a családi és kisközösségi életformától, egyre gyakrabban maradtak az idősek és a rokkantak megfelelő védőháló nélkül. Az egyének ugyan megpróbálhattak takarékoskodni, de a biztonságos pénzügyi piacok hiányában a gyakran ingatlan, haszonállat, ékszer típusú megtakarítások is nagy kockázatúak voltak árfolyam-‐ingadozás vagy más szerencsétlen események, úgymint háború, járvány stb. miatt. Ezen bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében vállal általában az állam szerepet valamilyen nyugdíjrendszer létrehozásában. A munkás nyugdíjbiztosítást először Németországban vezették be 1883-‐ban, a magyarországi nyugdíjbiztosítás története 1929-‐ig nyúlik vissza, míg az Egyesült Államokban a nagy válság után 1935-‐ben, az idősebb, tömegesen elhelyezkedni képtelen munkaerő miatt vált szükségessé a társadalmi nyugdíjbiztosítás létrehozása. Még a fejlett országokban is, ahol a pénzügyi piacok pedig hatékonyabbak, a kormányzat gyakran közvetlenül adja a nyugdíjakat, és/vagy kötelez a munkaadók vagy más magán nyugdíjszolgáltatók által működtetett alapokban való részvételre. Két alapvető érvet szoktak felsorakoztatni a tekintetben, hogy miért is kell az államnak az öregséggel összefüggő nyugdíjrendszerben szerepet vállalnia, akár közvetlen szolgáltató, akár szabályozó szerepben. Az első érv a munkavállalók „rövidlátása”, vagyis hogy Ziatalon és egészségesen nem gondolnak az öregkorukra. Amikor már elkezdenének foglalkozni az önmagukról való gondoskodással, talán már túl késő ahhoz, hogy megtegyék a megfelelő lépéseket. A másik érv a „morális kockázat”. A munkavállalók Ziatalon annyit próbálnak meg fogyasztani, amennyit csak tudnak, mivel arra számítanak, a társadalom úgysem hagyja éhen halni őket. Az állam – általában a társadalmi békére hivatkozva – középútként, az ebből fakadó költségek minimalizálása érdekében azokat is kötelezi a nyugdíjrendszerben való részvételre, akik egyébként erre nem szorulnának rá, a másik oldalon viszont korlátozza azoknak a kiZizetését, akik munkában töltött éveik alatt nem tudtak eleget megtakarítani.

5


A nyugdíjrendszerek célja Az öregkori szegénység csökkentése A fogyasztás időbeli “kisimítása”

Öregkori szegénység csökkentése

Új Zéland Ausztrália USA Németország, Franciaország Szingapúr,   Ausztria,   Svédország

Fogyasztás kisimítása Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

Mik a nyugdíjrendszer céljai? Először, a nyugdíjrendszer csökkenteni próbálja az öregkori szegénységet. Másodszor, a nyugdíjrendszer megpróbálja kisimítani az életpálya, vagyis a Ziatal, munkában töltött évek és a visszavonulás utáni évek fogyasztását azért, hogy az egyén ne szenvedjen nagy életszínvonalbeli visszaesést, amikor öregsége vagy rokkantsága csökkenti jövedelemszerző képességét. Az International Labor Organisation álláspontja szerint ez az egyén munkában eltöltött 30 év bérének legalább 40 százaléka. Bár az „egyén bére” némileg aluldeZiniált fogalom, világos, hogy itt nem egy abszolút szegénységi színvonalról, hanem relatív fogalomról van szó. Amíg az első cél besorolható lenne más szociális programok célkitűzései közé, a második jelentősen eltér ezektől. A második cél értelmében, azoknak az embereknek, akik többet kerestek és többet is fogyasztottak munkában töltött éveik során, több juttatást kellene kapniuk, illetve többet kellene fogyasztaniuk nyugdíjas éveik alatt is. Ezzel az alapvetéssel a nyugdíjrendszer merőben eltér minden más kormányzati kiadás karakterisztikájától. Az oktatási kiadások esetén például – elméletileg – nem lehetne olyan diszparitás, hogy a tanulóra jutó kormányzati kiadás annak jövedelmi viszonyaitól függjön, vagy ha mégis, akkor a kormányzatnak a szegényebb tanulókra kellene nagyobb kiadást összpontosítani azzal a megfontolással, hogy ezzel lényegében kiegészíti az oktatásra mint jószágra fordított magánkiadásokat. Ugyanilyen érvvel lehet alátámasztani az egészségügyi, az utakra, elektromos hálózatra stb. fordított kiadásokat. Ideális esetben a kormányzati kiadásokból a társadalom minden tagjának egyformán kellene részesülnie, vagy – a méltányosság Zigyelembevételével – az alacsonyabb jövedelműeknek jobban. Míg a nyugdíjrendszer első célkitűzése, a szegénység csökkentése, Zinanszírozható lehet szokványos bevételekkel, a fogyasztás kisimítása tipikusan a dolgozók hozzájárulása által Zinanszírozott. A séma általában az, hogy a munkavállalók jövedelmük arányában járulékokat Zizetnek, és ezért csérébe olyan nyugdíjat kapnak, ami a Zizetésüktől függ. Mindazonáltal a nyugdíjrendszer csupán bértől függő járulékok általi Zinanszírozása új problémákat vet fel a szegénységi és a szociális hatások szempontjából. Gyakorlatilag lehetetlen a járulékokat nyilvántartani és beszedni olyan munkavállalóktól, akik nem a „formális” szektorban dolgoznak. A munkaadók számára a dolgozók „informális” státusa nem csak azért előnyös, mert nem kell utánuk járulékokat és adót Zizetniük, hanem mert így nem kell „bajlódniuk” a munkaerőre vonatkozó, gyakran szigorú szabályokkal és standardokkal. Ennek eredményeképp sok országban a dolgozók jelentős része nem biztosított a kötelező nyugdíjrendszerben.

6


Gazdaságpolitika Második megközelítés: az elkerülhetetlen választás. méltányosság

(Öregkori szegénység csökkentése)

Új Zéland,

Jóléti állam Szociális piacgazdaság

Anglia

Neoliberalizmus

Svédország

(Fogyasztás kisimítása) hatékonyság Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

A nyugdíjrendszer két fő célja – szegénység csökkentése és fogyasztás kisimítás – közül egyik sem szükségszerűen preferált a másikkal szemben: egyszerűen csak különböző társadalmi prioritást fejeznek ki. Ebből következik, hogy az egyes országok gyakorlata más és más. Néhány államban, így például Ausztráliában, vagy Új-‐Zélandon jobban koncentrálnak a szegénység visszaszorítására, mint a fogyasztás kisimítására. Új-‐Zélandon egy bizonyos életkor után mindenkinek egyforma nyugdíjat folyósítanak, függetlenül a korábbi jövedelmétől, míg Ausztráliában megfelelő ellenőrzés mellett ugyan rászorultsági alapon adnak bizonyos nagyságú járadékot, de ezt a nyugdíjasok több mint 75 százaléka kapja. Hiába járulékkal meghatározott, mégis köztes helyzetben van az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjrendszere, amelyben progresszív járadékformula érvényesül: míg az átlagos nyugdíjkiZizetés a releváns bér 40 százaléka, a nagy jövedelműek 20, az alacsony jövedelműek viszont közel 100 százalékát kapják meg korábbi bérüknek. Ezzel ellentétben áll például Ausztria vagy Svédország gyakorlata, ahol a beZizetések és a kapott juttatások közötti kapocs erős, sokkal nagyobb prioritást adva a fogyasztás kisimításának. Ezen túlmenően néhány országban a fent említett két célkitűzést elkülönült eszközökkel próbálják meg elérni. A szociális segélyezési programok, amelyek átfogó nagyobb, vagy célirányosan az idősekre irányuló programok, lehetnek hivatottak a szegénység visszaszorításában, míg a hozzájárulást (szolgálati éveket, járulékZizetést) igénylő rendszerek a fogyasztás kisimítására összpontosítanak. A francia és a német rendszer ebbe a kategóriába esik, hiszen a nyugdíjrendszer önmagában nem oszt újra a szegének felé, és az időskori szegénységet más eszközökkel kezeli. Vannak országok, ahol mindkét célt egy eszközzel szeretnék elérni, ami viszont gyakran konZliktusokhoz vezet. A fogyasztás kisimítása ab ovo azt is jelenti, hogy a járadéknak szoros kapcsolatban kell lennie a járulékkal, így a jövedelemmel, s a jövedelem átcsoportosítása csupán az egyén életpályáján történik, nem az egyének között. Másik oldalról a szegénység visszaszorítása erőforrások átcsoportosítását jelenti az idős szegények felé. Járulék alapú rendszerben ez egyben azt is jelenti, hogy a másiktól kell átcsoportosítani (elvenni). Ezzel a redisztribúcióval gyengül a kapocs a beZizetések és a kapott nyugdíj között, aminek komoly negatív következménye lehet a járulékZizetési hajlandóságra nézve. Természetesen a nyugdíjrendszerben való részvétel kötelezővé tétele csökkenti a rövidlátás miatt majdan támogatandók számát, így a két cél egy bizonyos jövedelmi szint felett összhangba kerül. Az ábrán jól látható, hogy a gazdaságpolitikai rezsimek alapvető céljai és a nyugdíjrendszerben kifejezett célok mennyire különbözőek lehetnek. A neoliberális, angolszász államok a nyugdíjrendszerben a méltányossági célokat veszik elsődlegesnek, a svéd nyugdíjrendszer a hatékonysági szempontokat. A német nyugdíjrendszer úgy próbál egyszerre méltányos és hatékony lenni, hogy az időskori szegénység problémáit a nyugdíjrendszertől elkülönülő rendszerben kezeli.

7


Öregkori szegénység OECD, 2011


Az ábráról leolvasható, hogy az idősek relatíve kevésbé szegények Magyarországon, mint az átlag. (Pensions at a Glance 2013, 75. o.) Mit jelent ez? A politika Magyarországon a szegényeket előnyösen különbözteti meg a társadalom többi rétegével szemben. Érdekes még Új-‐Zéland esete, ahol minimumnyugdíj van érvényben -‐ mint tudjuk, egy bizonyos életkor után mindenkinek egyforma nyugdíjat folyósítanak, függetlenül a korábbi jövedelmétől, -‐ így az időskori szegénység valójában nem létező fogalom. Két ország tér el nagyon a trendvonaltól. Az egyik Lengyelország, ahol arányaiban a legnagyobb a nyugdíjasok javára történő átcsoportosítás. A másik Dél-‐Korea, ahol az időskorúak ellátása alapvetően a családokra van bízva. A dél-‐koreai rendszerből a modern életmód családi kapcsolatokat szétziláló hatásaira vagy éppen a statisztikák korlátozottságára következtethetünk. Az aktív korú gyermekek már nem foglalkoznak úgy az időskorú szüleikkel, vagy ha mégis, akkor ez a hivatalos statisztikákból nem derül ki.

8


Öregkori szegénység OECD, 2013 2.

THE ROLE OF HOUSING, FINANCIAL WEALTH AND PUBLIC SERVICES FOR ADEQUATE LIVING STANDARDS IN OLD AGE

Figure 2.8. Poverty rates among the over-65s Percentage of the over-65s with incomes below 50% of the median equivalised income % 50 45 40 35 30 25 20 15

OECD34: 12.8%

10 5

Ne th er la L u Hun n d s xe g a m ry bo Cz e I ur Sl ch c el a g ov Re n a k pu d Re bli pu c b Fr li c a No nc e rw Ir e a y l E s and to C a ni a Un n i te Den ada d m K i ar ng k d S w om ed Po en la F i nd n Po lan r d Ge tug r m al an y Be It al lg y i A u um st ria Ne w Sp Z e a in al a Gr n d Sl e e c ov e e Tu nia rk Ja ey pa Un i te C n d hil St e at S w Is e s it z r ae er l la M nd A u ex i c st o ra l Ko i a re a

0

Source: Authors’ calculations based on OECD Income Distribution Database, www.oecd.org/social/income-distributiondatabase.htm. 1 2 http://dx.doi.org/10.1787/888932935933

In New Zealand, the rate of poverty among the over-65s increased from less than 2% in Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/ the mid-2000s to more than 12% in the late 2000s, with peaks in excess of 23% in the years between. This development was, however, linked less to the level of the universal old age pension than to earnings in the working-age population. As earnings grew rapidly during the period and the pension benefit was increased in line with prices, poverty among pensioners, measured relative to median earnings, increased.

The median at-risk-of-poverty gap The median poverty gap illustrated in Figure 2.9 complements the headcount ratio with information on the depth of poverty. On average, the median income of the over-65s in the OECD area said to be “at risk of poverty” – i.e. with incomes below the 50% poverty line – was 18.4% below that line in the late 2000s. Differences across countries were substantial. Of the countries shown in Figure 2.9, the at-risk-of-poverty gap was widest in Korea, Ireland, Israel, Japan, Luxembourg, Mexico, and Turkey, where the elderly’s median equivalised incomes were 30% and more below those countries’ poverty lines. It was at its narrowest (at 5% or less) in Denmark and Norway (followed very closely by New Zealand). Wider-than-average gaps were also recorded in Austria, Chile, Iceland, Switzerland, and the United States. The poverty gap can be partly explained by how low the safety net is strung. However, other factors underlie it, too. For example, although the data available are not broken down by gender, other studies have shown that poverty gaps are much wider among single females and women in general than among men. Because their retirement incomes are much more likely than men’s to be low, women account for a majority of the poor population (Wolff, 2004).

75

PENSIONS AT A GLANCE 2013: OECD AND G20 INDICATORS © OECD 2013

A nyugdíjrendszer 2012-‐es átalakítása után a magyar nyugdíjrendszerben a második legalacsonyabb a relatív értelemben vett szegények aránya az OECD országok körében. (Pensions at a Glance 2013, 75. o.) Ebben az értelemben elmozdulás történt a jövedelmek újraosztásában a nyugdíjasok javára a korábbi időszakhoz képest.

9


A nyugdíj elvileg „zérus összegű játék”    SUM(járulékok) = SUM(járadékok)

Gyakorlatilag...


Ahogyan arra utaltunk a bevezetőben, közgazdasági értelemben valójában a nyugdíjrendszer egy zérus összegű “játék”. A beZizetett járulékok nagysága és a kiZizetett járadékok nagysága meg kell hogy egyezzen. Elvileg ezért aztán nem is bonyolult rendszer. A gyakorlat az üzleti-‐gazdasági és politikai érdekek/szempontok miatt ennél összetettebb.

10




11


A hozzájáruláshoz kötött nyugdíjrendszerek mechanizmusai Finanszírozás (PAYG, FF) Menedzselés (állami, magán) Kifizetések keletkezésének módja (DB, DC)


A gazdaságpolitikai szempontból izgalmas nyugdíjrendszerek a hozzájáruláshoz kötött rendszerek. Részleteiben ezekkel foglalkozunk. Ezeket a nyugdíjrendszereket három szempont szerint csoportosíthatjuk. Finanszírozásuk, menedzselésük és kiZizetések keletkeztetésének módja szerint. Amennyiben ezt a három szempontot megértjük, problémáikat megismerjük és az alapfogalmakat elsajátítjuk, lényegében minden, a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos felvetést objektíven, érdekektől lecsupaszítva tudunk értelmezni. Ezért különösen fontos az alapfogalmak pontos ismerete.

12


Finanszírozás 1.

2. FF

PAYG pay-as-you-go

fully funded

a mostani munkavállalók

tőkefedezeti/tőkésített

járulékfizetéseiből fizetik a most

a nyugdíjas azt kapja vissza

nyugdíjasok nyugdíjjáradékait

hozamokkal együtt, amit befizetett

társadalmi szolidaritásra épülő

öngondoskodásra épülő

(generációk szolidaritása)


Az időskor ellátást elsősorban valamilyen hozzájárulást (pl. a nyugdíjfolyósításhoz szükséges ledolgozott évek száma) igénylő nyugdíjrendszer fémjelzi. Az ilyen nyugdíjrendszereket gyakran aszerint osztályozzák, hogy milyen módon Zinanszírozottak, illetve hogy milyen a kiZizetési struktúrájuk. A Zinanszírozásnak alapvetően két formája van: felosztó-‐kirovó (PAYG, Pay As You Go), illetve tőkefedezeti vagy tőkésített (FF, Fully Funded) mechanizmus. A PAYG rendszerben az aktív dolgozók Zizetéséből járulékot vonnak le. Ez a járulék képezi az alapját az akkori járadékosok kiZizetéseinek; a munkavállaló, aki a járulékot beZizeti, csupán egy ígéretet kap a kormányzattól, hogy ezért cserébe majd járadékot fog kapni, amikor nyugdíjjogosultságot eléri. A FF rendszerben a dolgozó által Zizetett járulékokat befektetik, és nem költik el másra, a befektetés hozama pedig a később kapott járadék integráns része. A befektetéseket általában versenyző magánpénztárak menedzselik, de menedzselheti egyetlen monopolisztikus állami ügynökség is. Ez utóbbi lehetőség ellenzői érveikben a piaci megoldáshoz képesti magasabb működési költségre és alacsonyabb hozamra hivatkoznak. Az érvet az empíria nem támasztja alá minden kétséget kizáróan.

13


Menedzselés 1.

2.

ÁLLAMI

MAGÁN

központi társadalombiztosítás

magánnyugdíjpénztár (valamely

az állam kezeli a pénzeket

hitelintézet vagy biztosító) kezeli a

lehet FF, de általában PAYG

pénzeket vagy vállalat lehet PAYG, de általában FF


A menedzselés lehet állami vagy magán. A PAYG rendszerek többségében álami menedzselésűek, míg a tőkésített (FF) rendszerek magán menedzselésűek.

14


A nyugdíjkifizetések keletkezésének módjai 1. 2. DB

DC

kifizetés módja

járadékkal meghatározott   (Defined Benefit)

járulékkal meghatározott  (Defined Contribution)

értelmezése

meghatározott formula szerint történik a kifizetés, a be- és kifizetések között nincs biztosításmatematikai kapcsolat

befizetések és azok hozama

kormányzat és a munkaadók (de munkavállalók (de a kormányzat kockázatviselők a kormányzat megváltoztathatja minimális nyugdíj kifizetés vállalásával a kifizetések paramétereit) csökkentheti a kockázatot) finanszírozás

(általában) PAYG

(általában) FF

menedzselés

(általában) ÁLLAMI

(általában) MAGÁN


A nyugdíjkiZizetések keletkezésének is alapvetően két mechanizmusa van: járadékkal (szolgáltatással) meghatározott (DB, DeZined BeneZit) vagy járulékkal (beZizetéssel) meghatározott (DC, DeZined Contribution). A DB rendszerben a kapott nyugdíj általában az aktív kori jövedelem függvénye, nevezetesen a teljes vagy egy kiemelt szolgálati időszakban kapott éves (átlag)jövedelem egy bizonyos százaléka, de a be-‐ és kiZizetések között nincsen biztosításmatematikai kapcsolat; ezen kívül lehetnek még egyéb meghatározások is. Ami a lényeg, a járadékok valamilyen speciális módon meghatározottak. Ha a Zinanszírozási oldal elégtelen is, valakinek, az államnak az állami nyugdíjrendszernél, a munkaadónak a vállalati nyugdíjalapoknál, a felelőssége minden körülmények között a nyugdíj folyósítása. Ennek a mechanizmusnak az alternatívája a DC rendszer, ahol a járulék a Zizetés egy bizonyos része, ez a rész adottság a munkavállalók, munkaadók részére, de a nyugdíj végső összegét az egyén számára csak az határozza meg, hogy visszavonulásáig a számláján mekkora tőke akkumulálódott, vagyis a beZizetései és annak hozama. Ebben a felfogásban nincs különleges juttatás, sem erre vonatkozó ígéret: a nyugdíjat a számlán lévő pénz határozza meg, és nincs szükség garánsra. A számlán lévő pénz mögött álló pénzügyi eszközök biztosítják az ígéret fedezetét. Egy erősen stilizált világban ez a két nyugdíjrendszer meglehetősen eltérne egymástól, a DB rendszerben a kormányzat és a munkaadók, a DC rendszerben a munkavállalók viselnék a kockázatot. Mindazonáltal a gyakorlatban ez a dichotómia elmosódik. A paraméterek változhatnak a DB rendszerben, ami nagyban módosíthatja az ígért járadékok természetét. Már sok országban felismerték, hogy csak idő kérdése, és a jelenlegi paraméterekkel nem fogják tudni kiZizetni a nyugdíjat, ami nagy kockázatot jelent a majdani nyugdíjasok számára is. Másrészről a legtöbb DC rendszerben a kormányzat felelősséget vállal egy minimális nyugdíj folyósítása tekintetében, vagy az ilyen mechanizmus csak a nyugdíjrendszer egy részére jellemző, a többi elem pedig a munkavállaló ebből fakadó kockázatát igyekszik mérsékelni.

15


A finanszírozás és a menedzselés domináns módjai Hozzájárulással meghatározott Finanszírozás Menedzselés

Állami   (társadalombiztosítás) Piaci   (vagy vállalat általi)

Fully funded (FF)

Pay-as-you-go (PAYG)

HIBRID rendszer   (PAYG)

NDC DB Németo., Magyarország, Svédország, Franciao., Szingapúr Lengyelország Svédo., Ausztria, USA DC DB

Nem hozzájárulással meghatározott, illetve azok számára fenntartott, akik nem tudnak járulékot fizetni

DC

Szingapúr   Új Zéland

USA, GM, Ford (USA) Ausztrália

Ideáltípusok, a működő rendszerek mind vegyes felépítésűek Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

2/1 A táblázatban az egyes, tipikus (és atipikus) nyugdíjrendszerekre találunk példákat. Általában elmondható, hogy a DB rendszerek PAYG (Németország, Magyarország), a DC rendszerek pedig FF típusúak (USA, Ausztrália). Lehetséges DB rendszert is teljesen feltőkésíteni (FF), ha a garáns elegendő eszközzel rendelkezik ígéretei (kötelezettségei) rendezéséhez. A magyar nyugdíjrendszer is jelentős (ingatlan)vagyonnal rendelkezett még a gazdasági transzformáció előtt. Mindazonáltal ha a befektetés hozama valamiért esik egy adott évben, akkor az államnak vagy a munkaadónak saját hozzájárulását kell emelni, hogy a kötelezettségeit rendezze. Atipikus, vagyis nem gyakran előforduló rendszertípus a szingapúri, ahol az állam menedzseli a hozzájárulással meghatározott nyugdíjrendszert. Mindenkinek egyéni számlán tartják nyilván a beZizetéseit. Ennek a pénznek egy részét a szingapúri állam kölcsönvette és ebből Zinanszírozta azokat az infrastruktúra beruházásokat (hidakat, utakat, repülőteret, iskolákat, kórházakat , ipari parkokat építettek, folyót tisztítottak), amelyek vonzóvá tették Szingapúrt a külföldi befektetők számára. Mivel Szingapúr szépen fejlődött, az 1950-‐es évek vége óta napjainkig átlag 8 százalékos ütemben, volt miből visszaZizetni a kölcsönt kamatostul az állampolgároknak. Egy ideje a szingapúri beZizetésekhez már nyugdíjba vonulás előtt is hozzáférhetnek a szingapúri állampolgárok. Finanszírozhatják belőle gyerekeik felsőoktatási tandíját, családtagjaik egészségügyi kiadásait, részt vehettek az állami vállalatok privatizációjában és lakáshoz jutásukat is beZizetéseikből Zinanszírozhatták. Ugyancsak atipikus rendszer, amikor cégek menedzselnek járadékkal meghatározott (DB) rendszereket. Ma már, amikor átlagban 7-‐10 évente munkahelyet vált egy munkavállaló, ez nem működik, de az 1930-‐as, 40-‐es években még az volt a jellemző, hogy a munkavállalók élethosszig ugyanannál a cégnél maradnak és kézenfekvőnek tűnt, hogy nyugdíjba-‐ vonulásukkor az éppen a gyártósor mellett álló gyári munkások járulékaiból Zizessék ki nyugdíjaikat. Létezik egy hibrid rendszer, az utóbbi évek nagy „úttörője”, a széles körű érdeklődést és sok polémiát kiváltó névleges egyéni számlás (NDC, Notional DeZined Contribution vagy Non-‐ Financial DeZined Contribution) PAYG rendszer. A lényege abban áll, hogy a beZizetett járulékokat számon tartják, és ezeket „névleges” hozammal kamatoztatják. A járulékok és a névleges hozamok kombinációja határozza meg a nyugdíjjáradékot, úgy, mint a hagyományos DC rendszerekben. Mindazonáltal a rendszer PAYG alapon Zinanszírozott, és mert nincs mögötte pénzügyi eszköz, a kormányzatnak kell meghatározni a járulékokra Zizetett kamatot. A rendszer lehet deZicites a valódi DC rendszerrel ellentétben, és ha ez így van, a kormányzatnak kell állnia ezt a különbözetet. Ebből következik, hogy a névleges egyéni számlás rendszer nem valódi DC rendszer, hiszen mind a járulékot, mind a hozamot a kormányzat határozza meg, amivel implicite a járadékot határozza meg. Az csak NDC akkor hasonló karakterisztikájában a DC rendszerhez, ha a hozamot a kormányzattól közvetlenül nem függő értékhez kötik (pl. gazdasági növekedés, állampapír-‐piaci hozam a másodlagos piacon stb.). Ilyen rendszert vezettek be Svédországban és Lengyelországban.

16


A finanszírozás és a menedzselés domináns módjai Hozzájárulással meghatározott Finanszírozás Menedzselés

Állami   (társadalombiztosítás) Piaci   (vagy vállalat általi)

Fully funded (FF)

Pay-as-you-go (PAYG)

HIBRID rendszer   (PAYG)

NDC DB Németo., Magyarország, Svédország, Franciao., Szingapúr Lengyelország Svédo., Ausztria, USA DC DB

Nem hozzájárulással meghatározott, illetve azok számára fenntartott, akik nem tudnak járulékot fizetni

DC

Szingapúr   Új Zéland

USA, GM, Ford (USA) Ausztrália

Ideáltípusok, a működő rendszerek mind vegyes felépítésűek Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

2/2 Nem hozzájárulással meghatározott rendszerek Ahol van valamilyen hozzájárulást igénylő rendszer, ott mindig vannak emberek, akik nem vesznek részt a nyugdíjrendszer által biztosított munkaerőpiacon (pl. háztartásbeli, hivatásos katonák, állami alkalmazottak), akiknek nincs meg az elegendő ledolgozott évük ahhoz, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzenek, vagy akiknek az alacsony keresetük még alacsonyabb, a megélhetéshez nem elégséges járadékot eredményez. Különösen igaz ez az informálisan dolgozókra. Ezen túl sok országban például a mezőgazdasági termelőket nem biztosítja a nyugdíjrendszer, mert nehéz megállapítani a képződő jövedelmet, és beszedni a járulékot. Ezek a csoportok mind ki vannak téve az öregkori szegénység veszélyének, ha nem tudják megszerezni valamilyen módon a nyugdíjjogosultságot, vagy ha csak a megélhetéshez is kevés jogosultságot nyertek el. Ennek következtében a legtöbb közepes és magas jövedelmű ország megállapít egy minimális-‐nyugdíjat azok számára is, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot. Csak néhány országban van ilyen, hozzájáruláshoz egyáltalán nem kötött rendszer. Ez a juttatás formailag lehet demográZiai alapú, ahol mindenkinek jár egy bizonyos kor felett lakóhely alapján vagy állampolgársági jogon, úgy mint például Új-‐Zélandon, vagy lehet jövedelmi vizsgálaton alapuló is, ahol csak azok az idősek kapnak ilyen juttatást, akiknek a jövedelme egy bizonyos szint alatt van. Ez nem feltétlenül jelenti a „klasszikus” rászorultsági szintet, ahogyan ezt Ausztrália estében is láthattuk. Szingapúrban a hivatásos katonák és állami alkalmazottak számára tartanak fenn nem hozzájárulással meghatározott rendszert. Az ilyen járadékok kiZizetésének fedezete rendszerint az általános adóbevétel. Mindkét fenti rendszer segít az időskori szegénység visszaszorításában. Nyilvánvaló, hogy a rászorultási alapú juttatás elméletileg jobban szolgálná ezt a célt, de Zigyelembe véve a vizsgálat költségeit és módszertani nehézségeit, a munkavállalással összefüggő ösztönzés megváltozását, és azokat az egyéni magatartásformákat, amelyek a jogosultság elérésére irányulnak, a demográZiai alapú szemlélet jobb megoldásnak tűnhet egyes országokban. Mivel a semmiféle hozzájárulást nem igénylő nyugdíj tisztán szegénységcsökkentő célzatú, néhány országban az ilyen helyzetű idősek és a még Ziatal, támogatandó emberek ellátását összevonták egy egységes szociális ellátórendszerbe. Az alapcél szempontjából az összevonás ésszerűnek tűnhet, hiszen így életkortól függetlenül azokhoz megy a forrás, akiknek szükségük van rá. Mindazonáltal adminisztratív és társadalmi szempontból vitatható, ezért indokolt a két program minőségi szétválasztása. A munkaképes korú, de nem dolgozó emberek munkavállalásra való ösztönzése világos, hogy nem értelmezhető az öregek esetén; a munkaképes korúak esetén a rászorultsági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése évente kell, hogy megtörténjen, hiszen ekkor még jelentős változások állhatnak be a jövedelmi viszonyok tekintetében, ellentétben az idős emberek lehetőségeivel. Végül, aki munkában töltött évei alatt nem szorult segélyre, de – nem feltétlenül saját hibájából – visszavonulása után igen, nehezen élné meg, hogy „segélyre” szorul, és nem „nyugdíjat” kap.

17


A finanszírozás és a menedzselés domináns módjai A működő rendszerek mind vegyes felépítésűek

FF payg


Tiszta, ideáltipikus rendszerek nem vagy csak nagyon ritkán működnek a gyakorlatban. A német rendszer tipikusan államilag menedzselt PAYG DB társadalombiztosítási rendszer, de ott is egyre növekvő az önkéntes magánnyugdíjpénztári megtakarítások aránya. Az USA rendszere, amelyről azt gondolnánk, hogy tipikusan magánmenedzselésű, meglehetősen vegyes, fele-‐fele arányban állami és magánmenedzselésű.

18


A finanszírozás és a menedzselés domináns módjai 2. THE ROLE OF HOUSING, FINANCIAL WEALTH AND PUBLIC SERVICES FOR ADEQUATE LIVING STANDARDS IN OLD AGE

Figure 2.4. Sources of incomes of the over-65s, late 2000s Percentage of gross household income Transfers

Work

Capital

Hungary Luxembourg Belgium Austria Finland Ireland Czech Republic Poland Switzerland Slovak Republic France Portugal Italy Spain Germany Greece Estonia Slovenia Sweden OECD Norway Denmark United Kingdom Iceland New Zealand Turkey Japan Netherlands Australia Canada United States Israel Mexico Korea Chile 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100 %

Note: Income from work includes both earnings (employment income) and income from self-employment. Capital income includes private pensions as well as income from returns on non-pension savings. Source: Authors’ calculations from data in OECD Income Distribution Database, www.oecd.org/social/income-distributiondatabase.htm. 1 2 http://dx.doi.org/10.1787/888932935857

Alternatively, later retirement ages may be the main factor. In 2010, for example, the share of income from work was relatively high in the United States where the normal pension age is over 65. In France, by contrast, where workers who had contributed for 41 years could still retire at the age of 60 in 2010, income from work accounted for less than 10% of old people’s incomes. Capital – mainly in the form of private pensions – provides the over-65s with between 30% and 45% of their incomes in Australia, Canada, Chile, Denmark, Iceland, Israel, the Netherlands, New Zealand, the United Kingdom, and the United States, all countries whose retirement income systems combine public and private pensions. Generally speaking, poorer old people rely almost exclusively on public transfers, while richer ones derive large shares of their incomes from work or private pensions and other capital income. However, there are OECD countries, like Mexico and Korea, where

71


A fenti ábra azt mutatja, hogy az időskori jövedelmek alakulásában mekkora az állami transzferek, a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek szerepe. A magyar rendszer döntően az állami transzferekre épül. Általánosságban elmondható, hogy a nyugati társadalmakban (Franciaország, Norvégia, Dánia, Anglia, Hollandia, Ausztrália, Kanada, USA), ahol magas a tőkejövedelmek aránya, viszonylag alacsony a munkajövedelmek aránya. Míg a fejlődő világban és a keletázsiai társadalmakban (Maxikó, Chile, Dél-‐Korea, Japán) igen jelentős a munkajövedelmek aránya. (Pensions at a Glance 2013. 71. o.)

19


Nyugdíjrendszerek tipizálása 2.

THE ROLE OF HOUSING, FINANCIAL WEALTH AND PUBLIC SERVICES FOR ADEQUATE LIVING STANDARDS IN OLD AGE

Figure 2.5. Sources of income of the over-65s by income decile, late 2000s OECD average incomes before tax Public transfers

% 100

Work

Capital

90 80 70 60 50 40 30 20 10

e cil de h 10 t

de h 9t

h 8t

cil

cil

h 7t

de

ci

h 6t

de

e

e

le

e cil de

cil h 5t

de

h 4t

de

cil

e

e

e cil d 3r

de

de d 2n

1s t

de

cil

cil

e

e

0

Note: Income from work includes both earnings (employment income) and income from self-employment. Capital income includes private pensions as well as income from returns on non-pension savings. Source: Authors’ calculations based on data from the OECD Income Distribution Database, www.oecd.org/social/incomeLaszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/ distribution-database.htm; OECD (2011), Divided We Stand: Why Inequality Keeps Rising, OECD Publishing, http://dx.doi.org/ 10.1787/9789264119536-en; Suchomel, M., A.C. D’Addio, A. Reilly and E. Whitehouse (2013), “Income Inequality in Oldage Over Time in OECD Countries: Trends and Determinants”, OECD Social, Employment and Migration Working Papers, OECD Publishing. 1 2 http://dx.doi.org/10.1787/888932935876

work accounts for a considerable share of the income of pensioners who are in the lowest decile of the income distribution (Figure 2.5) (Förster and Mira d’Ercole, 2005; Disney and Whitehouse, 2001). Figure 2.5 shows the average income shares of the elderly by decile of the income distribution in OECD countries. The share of work-based income grows from less than 5% among the lowest 10% of incomes to just over 40% in the highest decile. The distribution of capital income is also skewed towards the richer income groups, albeit to a lesser extent than income from work. Public transfers, in turn, account for more than 85% of income in the poorest decile and less than 40% in the richest. The share of work-sourced income peaks in the 8th or 9th deciles in Australia, Greece, Iceland, Mexico, New Zealand, and Portugal, where the richest 10% of the over-65s enjoy larger incomes from capital, which includes private pensions, than those in the deciles just below (Suchomel et al., 2013). Conversely, the share of capital income diminishes among the richest group of older people in Chile, Korea, Mexico, and Turkey. In the first two countries, income from work drives the overall picture, while Mexico is unique in having a higher share of public transfers in the top decile of incomes than in those immediately below. This result is probably linked to the high pension benefits of the pre-reform public pension system. The picture is most complex in Turkey where both capital and work show a U-shaped pattern, accounting for the highest proportional share of incomes in the lowest rand highest deciles. A fenti ábra érdekessége, hogy azt gondolnánk, hogy a magasabb jövedelműek időskori jövedelem-‐előnyük jelentős észét tőkejövedelmeiknek köszönhetik. Ez csak részben van így, a The implication that older people k inedvezőbb the middle of the income distribution rely the gazdagabbak tovább dolgoznak és munkajövedelmeik jelentős is szerepet játszanak jövedelmi helyzetükben. (Pensions at most a Glance 2013. 72. o.) on public transfers (Suchomel et al., 2013).

72


20




21


Az ideáltípusok jellemzése 1.PAYG, DB 2.FF, DC 3.Önkéntes 4.Hibrid (NDC)


22


1. Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS

Kettős cél közötti feszültség:   redisztribúció (méltányosság) versus érdekeltség (hatékonyság) Szándékolt újraelosztás:  1. Minimumnyugdíj   (előírt követelmények, pl. minimális szolgálati idő)  2. Progresszív járadékformula   (helyettesítési ráta kedvezmények, pl. Szerbia: nők 15 százalékkal több évet számolhatnak el,   USA: degresszív helyettesítési ráta)  3. „Orrnehéz” járadékformula  (alacsonyabb jövedelmű munkások védelme)

esetleges negatív hatások


Járadékkal meghatározott felosztó-‐kirovó rendszer (PAYG DB) Bármely olyan szociális program, amelynek kiadása GDP arányosan kétszámjegyű, lényegi hatással van az adott gazdaságra. A nyugdíjrendszer befolyásolhatja az időskori szegénységet; érintheti a Ziatalok és idősek kapcsolatát, a családi viszonyokat; jelentős a hatása továbbá a munkaerőpiacra és a foglalkoztatottságra, főként ha járulékZizetésből Zinanszírozzák; hatással van a megtakarításra és a pénzügyi piacok fejlődésére; átrendezheti a kormányzat kiadási struktúráját, csökkentve az egyéb típusú kiadásokat (pl. segély); optimális esetben egészében véve csökkentheti a kormányzati kiadásokat. Tetemes mennyiségű szakirodalmi anyag foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ugyanakkor az esetek nagy részében ezek az Egyesült Államok és az egyéb OECD országok, azon belül is a fejlettebbek adatainak tanulmányozásával készültek, így erősen kérdéses, hogy a megállapítások mennyire helytállóak a világ minden országára nézve. A fejezet a nyugdíjrendszer univerzálisabban leírható disztributív hatásaival foglalkozik, Zigyelmen kívül hagyva az egyéb gazdasági hatásokat, melyek országonként nagy eltéréseket mutathatnak. A disztribúció karakterisztikája a nyugdíjrendszer kompozíciójától függ. Míg a PAYG DB rendszer látszólagos célja az, hogy a járadékot a járulékbevételre alapozva működtesse, miközben az állam egy olyan intézményrendszert tart fenn, ahol az egyének életciklusuk egészét tekintve kisimíthatják fogyasztásukat piaci biztosítás nélkül, nos, ez a nyugdíjséma mindig tartalmaz generáción belüli és generációk közötti redisztributív komponenseket, melyek egy része szándékolt, más része nem. Azon országokban, ahol ilyen rendszer működik, általában megpróbálnak egyszerre eleget tenni a szegények felé történő redisztribúciós célnak, illetve a rendszer működtethetőségét jelentő megtakarítási mechanizmusok előmozdításának. Azonban van egy, a rendszer természeténél fogva létező feszültség, nevezetesen a redisztribúciós séma és a között a törekvés között, amely a rendszerrel való nagyobb kooperációt a beZizetések és a kapott ellenszolgáltatások közötti kötelékek erősítésével kívánná elérni. Szándékolt újraelosztás Legalább három mechanizmuson keresztül történik szándékolt redisztribúció különböző csoportok között a DB séma alapján. A legtöbb DB nyugdíjrendszerben ismert elem a minimális nyugdíj, de ehhez az egyéneknek valamit le kell tenni az asztalra, nevezetesen egy adott szolgálati időt (munkában töltve, járulékot Zizetve) fel kell tudni mutatni. A minimumnyugdíj mindig jelent valamilyen redisztribúciót. A minimális nyugdíj intézménye miatt azok a dolgozók, akik minimálbér után Zizettek járulékot, sokszor magasabb nyugdíjat kapnak, mint amennyi az alapformula szerint járna nekik. Ez természetesen nyitva hagyja az utat az olyan játszmák előtt, miszerint csak addig érdemes járulékot Zizetni, amíg kvaliZikálják magukat a minimumnyugdíjra, de a nyugdíjrendszer szegénység elleni küzdelmének szólamai általában elnyomják ezeket az aggodalmakat. Minél magasabb a nyugdíjminimum, annál nagyobb a valószínűséggel kérdőjeleződik meg a szegénység elleni küzdelem minden vitán felüli volta. A második redisztribúciós mechanizmus az általában jellemző progresszív járadékformulák miatt van. Szerbiában például a nők a valóban ledolgozott időnél 15 százalékkal több évet számolhatnak el munkában töltött időnek. Más országokban ilyen speciális kiegészítés kiemelt foglalkozású embereknek jár, például tanároknak vagy bányászoknak. Az Egyesült Államokban olyan explicit formula van, amely csökkenő helyettesítési rátát (nyugdíj/átlagbér) alakít ki növekvő jövedelem esetén. Ezek a sémák különböző helyettesítési arányt nyújtanak a dolgozók különböző helyzetű csoportjainak, de általános főszabályként mindenkire igaz, hogy több ledolgozott évet jobban jutalmaz a rendszer. A harmadik redisztribúciós mechanizmus jóval inkább közismert, mint az utóbbi, ez pedig a szolgálati időszak elejét jobban súlyozó járadékformula. Ennél a munkában töltött első 10-‐15 év nagyobb súllyal esik latba, mint a későbbi évek. Emögött az a megfontolás áll, hogy az alacsonyabb jövedelmű munkásoknak nagyobb valószínűséggel szakad meg munkaviszonyuk, főként a formális szektorban, és ezért valószínűleg nem gyűjtenének össze a nyugdíjjogosultsághoz elegendő szolgálati időt formális munkaviszony keretében. Ha a korai éveket sokkal jobban jutalmazzák, akkor ezek a dolgozók kaphatnak egy elfogadható nyugdíjat. Csakúgy mint a minimumnyugdíjnál, itt is felmerül negatív magatartási séma: ha 10-‐15 év járulékZizetéssel jogot lehet szerezni érdemi nagyságú nyugdíjra, miért kellene a pályafutás többi részében a járulékokat tovább Zizetni, főként hogy ott már csökken a helyettesítés. Mindazonáltal sok ország fenntartja ezt az eljárást az újraelosztás nevében.

23


Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS Szlovákia

A munkajövedelemmel rendelkezők %-ában

Magyarország

30%

Nem szándékolt hatás: adó- és járulékfizetés elkerülése

25% 20% 15% 10% Havi munkajövedelem , ezer Ft

5% 0% 75 alatt

75 - 100 - 125 - 150 - 175 - 200 - 225 - 250 - 290 - 335 100 125 150 175 200 225 250 290 335 felett

Forrás: Szlovál Adóhivatal, APEH 2008


A nem szándékolt újraelosztás hatására szemléletes példát nyújt a magyar rendszer. Mivel Magyarországon 2009-‐ig létezett minimumnyugdíj, ezért -‐ de természetesen nem csak ezért, hanem a nemzetközi összehasonlításban is magas adóterhek és alacsony bérek miatt is -‐ jelentős adóelkerülés volt kikövetkeztethető a hivatalosan bevallott havi munkajövedelmek alapján. E szerint Magyarországon a bérből élők 30 százaléka minimálbérre volt bejelentve. (A minimális nyugdíj intézménye miatt azok a dolgozók, akik minimálbér után Zizettek járulékot, sokszor magasabb nyugdíjat kapnak, mint amennyi az alapformula szerint járt volna nekik.) Ezzel szemben Szlovákiában egy sokkal “egészségesebb” bérszerkezetet Zigyelhetünk meg.

24


1. Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS 1. RECENT PENSION REFORMS AND THEIR DISTRIBUTIONAL IMPACT

Figure 1.2. Reform offers lower earners relatively better protection Post-reform

Pre-reform

Finland Gross replacement rate 0.8

Greece Gross replacement rate 1.2

0.7

1.0

0.6

0.8

0.5 0.4

0.6

0.3

0.4

0.2 0.2

0.1 0

0 10

20

30

40

50 60 70 80 90 Percentile of earnings distribution

10

20

30

40

Hungary Gross replacement rate 0.8

50 60 70 80 90 Percentile of earnings distribution Italy

Gross replacement rate 1.0 0.9

0.7

0.8

0.6

0.7

0.5

0.6

0.4

0.5

0.3

0.4 0.3

0.2

0.2

0.1

0.1

0

0 10

20

30

40


10

20

30

40

Mexico Gross replacement rate 1.2

50 60 70 80 90 Percentile of earnings distribution Portugal

Gross replacement rate 1.0 0.9

1.0

0.8 0.7

0.8

0.6 0.6

0.5 0.4

0.4

0.3 0.2

0.2

0.1 0

0 10

20

30

40


10

20

30

40


Note: Hungary introduced a defined-contribution system in 1998. It closed it in 2012 as a result of the 2009 pension reform. It is not therefore included in the analysis. Source: OECD pension models. 1 2 http://dx.doi.org/10.1787/888932935401

43


Az ábra a helyettesítési rátákat elemzi jövedelmi decilisenként. A helyettesítési ráta azt mutatja meg, hogy mekkora nyugdíjat kap az átlag nyugdíjas a korábbi átlagnyugdíjának függvényében. Görögországban úgy reformálták meg a nyugdíjrendszert, hogy degresszív helyettesítési ráta érvényesüljön. Ez jövedelemátcsoportosítást jelent a gazdagoktól a szegények irányába. Magyarországon -‐ a felsorolt példák körében -‐ egyedülállóan növekedett a helyettesítési ráta a 2012-‐es nyugdíjreform eredményeképpen és -‐ Olaszországhoz hasonlóan -‐ teljese kiegyenlítetté vált. A magyar nyugdíjreform kapcsán növekvő magyar helyettesítési ráta közel azonossá vált az olasz nyugdíjreform következtében Olaszországban csökkenő helyettesítési rátával. (Pensions at a Glance 2013. 67. o.)

25


entering the labour market in 2012 at average and low earnings relative to the economy-wide average. The pension replacement rates are therefore forward-looking and apply to the future entitlements assuming that current pension rules will apply throughout their career until they reach the standard pension age in their country. Countries with the highest net

1. Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB)

pension replacement rates for low earners are Australia, Denmark, Israel, the Netherlands and Turkey – all above 100%. Countries whose replacement rates are well below the OECD

average are Germany, Japan, Mexico, Poland, and the United States, where low earners’ pension benefits replace between 50% GENERÁCIÓK and 60% of their pre-retirement earnings. SZÁNDÉKOLT, NEM only SZÁNDÉKOLT, KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS

Figure 2.1. Theoretical net replacement rates at different earnings levels for full-career workers entering the labour market in 2012, OECD Average = 100% AW

Low = 50% AW

(Projected) net pension replacement rates 140 120 100 80 60 40 20

Un

J Ge apa rm n M an i t e ex y d ic St o a Po tes la n Un Ch d i te i d Ko l e Ki re ng a d S w om e F i den nl a Ir e n d la Fr nd Po anc Sw r t e i t z ug er al la n Sp d E s a in to B e ni lg a Sl ium ov N e O E eni a w CD Ze 3 4 al an L Sl u x I d ov em t a ak b l y Re our pu g C a bli c n No ada rw Au ay s Gr t r i a e I ec C z H c ela e ec u nd h ng Re ar p y A u ub l st ic r Ne Tu alia th r k er ey la nd I s D e sr a nm e l ar k

0

Note: “Average” and “low” earnings levels refer to 100% AW and -50% of the AW respectively. See Chapter 7 in this Laszlo Gyorgy, [email protected] http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/ publication. Source: OECD pension models, see Table 4.7 on “Net pension replacement rates by earnings” in Chapter 4 in this volume. 1 2 http://dx.doi.org/10.1787/888932935800

Recipiency and take-up of minimum and target benefits Rather than looking at future theoretical pension replacement rates this section focuses on how poorer pensioners are covered by some specific public pension programmes. As described in Table 3.2 in this publication, the first-tier redistributive schemes, which aim to prevent poverty in old age, are of three main types: resource-tested, basic and minimum. While all OECD countries have general social safety-nets of this type, in some cases their coverage is limited to few people who had many career interruptions. The analysis of benefit values provided by these schemes is complicated by the existence of multiple programmes in many countries. In some cases, benefits from these schemes are additive. In others, there is a degree of substation between them.

67


A magyar helyettesítési ráta az OECD országokkal összehasonlításban meglehetősen magas és az is jól látszik, hogy degresszivitás egyáltalán nem jelentkezik a rendszerben. Ez utóbbi jellegzetesség az osztrák, az olasz, a francia, a svájci és a német nyugdíjrendszerhez teszi hasonlatossá a magyart. (Pensions at a Glance 2013. 67. o.)

26


Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS

Nem szándékolt újraelosztás:  1. Figyelembe vett bérezési időszak   (nincs befizetési-kifizetési kapocs,   alacsony-magas jövedelműek eltérő bérpályája)  2. Eltérő jövedelmű csoportok eltérő életkilátása  (a magasabb jövedelműek általában tovább élnek)  3. Nők és férfiak várható élettartamának eltérése  (a nők tovább élnek)


Nem szándékolt újraelosztás A DB rendszer szándékolt újraelosztó konstrukciója mellett fellelhetők olyan elemek, amelyeknek nem szándékoltan, de vannak redisztributív konzekvenciái. Ez első és talán legfontosabb jellegzetesség a bérek átlagolási időszakára vonatkozik, vagyis a szolgálati időszakra, amelyet a nyugdíjak kiszámításánál számba vesznek. A nyugdíj a bér egy bizonyos százalékában van kifejezve, de a bér lehet az utolsó Zizetés, lehet az utolsó öt év átlagos keresete, vagy lehet bármely időszak átlagbére egészen kiterjesztve az egész munkában töltött időszak átlagbéréig. Ha az átlagolási időszak rövidebb, mint az egész karrier, akkor már eleve lesz redisztribúció. Az egyének bérük után járulékokat Zizetnek munkaéveik során. Ha a nyugdíjat nem kötik egész karrierjük átlagbérhez, akkor a nyugdíjak szintén nem köthetők a beZizetett járulékok átlagához sem. Ehhez járul még az, hogy a szisztematikus jövedelemi torzítás van abban a tekintetben, hogy a magasabb jövedelmű és iskolázottabb munkavállalók általában magasabb bérnövekedést érnek el, különösen karrierjük vége felé, így minél rövidebb az átlagolási időszak, és minél inkább a munkaviszony utolsó éveit veszik alapul, annál nagyobb a redisztribúció a jövő dolgozói felől a jelenlegi nyugdíjasok felé, főként a magasabb jövedelműek felé. A második elem a különböző jövedelmű csoportok életkilátásaival függ össze. A magasabb jövedelmű egyének általában tovább élnek. Ez az eltérés a DB rendszert regresszívvé teszi, a magasabb jövedelműek járnak jobban hosszabb távon, hiszen magasabb várható élettartamuk miatt tovább kapják a járadékot. Ez összességében több juttatást jelent, még akkor is, ha a havi illetmény csoportonként megegyezne. Van még egy elem, ez pedig a nők és férZiak várható élettartamának különbözőségén alapul. A DB sémák általában nem tesznek különbséget nemek alapján annak ellenére, hogy a nőknek hosszabb ideig folyósítják a járadékot, mivel ők általában tovább élnek. Ennek eredményeképp implicite automatikus redisztribúció történik a férZiak felől a nők felé. Az az igen elterjedt gyakorlat, hogy a nők hamarabb mehetnek nyugdíjba ugyanolyan járadékszámítással, még csak jobban felerősíti ezt az újraelosztást.

27


implement= Nevert:elessE t:e -Ge,: Republi,E *ree,eE Iungary and Curkey :ave all re,ently announ,ed in,reases in t:e normal pension age to JK= And some ,ountries :ave set out plans in t:e past 9ive years 9or p:ased in,reases in pension age beyond age JKL Australia and *ermany to JME and t:e Nnited Oingdom to J8= 8enmark >ill in,rease pension age to JM and t:en link it to li9e eQpe,tan,y= Along >it: R,elandE Nor>ay and t:e Nnited StatesE t:is brings to seven t:e number o9 67-8 ,ountries t:at already :aveE or plan to :aveE normal pension ages above JK=

Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB)

SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS

4as been restri&ted? t4e Xnited 1 Pension ages=inlandD in the =ran&e OECDand 19602050 Yingdom 4ave improved t4e returns to >orking after JJ age age? normal!ension pension

2 Expected time in retirement 19602050 2C

:$pe&ted retirement duration MyearsN

Jomen

TyearsW

C:e de,line in pension ages 9or a period o9 more t:an 9our de,ades ,ame despite ,ontinuous gro>t: in li9e eQpe,tan,y= C:e ,ombination o9 earlier retirement ages and longer lives meant t:at t:e average amount o9 time spent in retirement in 67-8 ,ountries T9rom normal pension ageW in,reased by K=J years bet>een 19K8 and 1999 9or bot: men and >omen=

JK

Financial sustainability

20

1C

As >ell as past developmentsE Uigure 1 s:o>s t:e impa,t o9 9uture in,reases in pension age already announ,ed= Rn t:e long termE t:e average pension age 9or men >ill be a little over JKE on ,urrent plans= C:e 9igure 9or >omen in 20K0 is eQpe,ted to be slig:tly lo>er t:an 9or men be,ause a small number o9 67-8 ,ountries TRtalyE !oland and S>itGerlandW ,urrently plan to maintain di99erential pension ages in t:e 9uture=

K3 people >ere to >ork longer Menas t4ey live longerD t4at J] &4ange alone >ould go a long >ay in ensuring t4at publi& pensions are a33ordableD and t4at_omen t4eir &osts are J3 sustainable in t4e long term? 9:;< &ountries &urrently spend an average o3 Z?2[ o3 national in&ome J2 on publi& pensions M=igure \N?

Men

10

@4e J1 publi&-pension budget 4as been in&reasing rapidlyD gro>ing at a rate 1Z[ 3aster t4an national in&ome bet>een 1990 and 200C? ]ensions a&&ount 3or 1Z[ o3 J0 0 19M0 1980 1990 2010 in2020 2030 &ountries? 20]0 20K0 19L0 19Z0 1980 1990 2000 2010 2020 2030 20\0 20C0 total19J0 publi& spendingD on 2000 averageD 9:;< @ypi&allyD Source: 67-8only analysis 4ealt4 and edu&ation are more Note: e$pe&ted retirement duration &al&ulated at normal pension age 3or Forrás: OECD Pensions at a glance 2009 expensive items in the government’s budget. ea&4 &ountry based on national li3e-e$pe&tan&y data and proje&tions !ension ages :ad been 9alling 9or de,adesE until Source: 9:;< analysis Many 9:;< &ountries 4ave1W= already gonet:ey t4roug4 an relatively re,ently TUigure Uor menE de,lined =igure 2 also s4o>s 4o> t4e lengt4 o3 retirement >ill o3ten pain3ul put and t4eir1999E pension systems by 2=K yearspro&ess bet>eento19K8 to just underon J2 &4ange in t4e 3uture? @4e Gyorgy, past de&ade 4as seen a Laszlo [email protected] -a http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/ sounder 3inan&ial 3ooting,ountries= in t4e long Kn t4e on average in 67-8 Uor term? >omenE t:e de&line in retirement duration due to in&reases in past 3ive yearsD 3e> 4ave but takenwomen’s 3urt4er a&tion? decline was a smaller, pension age pension age already implemented? <espite pension-age Kn YoreaD t4e target repla&ement rate – pension in&reases bet>een 2010 and 20C0 already planned by 9:;< &ountriesD proje&ted li3e e$pe&tan&y at normal retirement age is 3 Pensionreform measures 200409 ;overage Ade`ua&y =inan&ial ]ension Retirement e$pe&ted to in&rease over t4at periodD sustainability age in&entives alt4oug4 only slig4tly 3or >omen? By Australia l l l 20C0D t4ere3oreD t4e average e$pe&ted Austria l l duration o3 retirement 3rom normal Belgium ;anada pension age 3or men >ill be t4e same as ;ae&4 Republi& l l l t4e peak level in 1999I 3or >omenD it <enmark l l l >ill be only slig4tly lo>er t4an t4e peak? =inland C

J4atever t4e &4anges in normal pension agesD it remains t4e &ase t4at effective retirement ages are lo>er t4an standard pensionable age in around t>o-t4irds o3 9:;< &ountries? KndeedD men retire be3ore age L0 Mon averageN in eig4t 9:;< &ountriesO AustriaD BelgiumD =inlandD =ran&eD QungaryD KtalyD Ru$embourg and t4e Slovak Republi&? A number o3 &ountries 4ave pursued poli&ies – ot4er t4an in&reases in normal pension age – to en&ourage people to >ork longer Ms4o>n under ‘retirement in&entives’ in t4e summary o3 pension re3orms in =igure 3N? Kn BelgiumD <enmarkD Vree&e and t4e Net4erlandsD t4e option o3 retiring early

=ran&e l l Vermany l Vree&e l Qungary l K&eland Kreland Ktaly l bapan Yorea l l Ru$embourg Me$i&o Net4erlands Ne> cealand l Nor>ay l ]oland l ]ortugal Slovak Republi& Spain l S>eden l S>itaerland l @urkey Xnited Yingdom l l Xnited States l Source: 9:;< Pensions at a Glance 2009

l

l

l l l

l

l l l l l

l l l

l

2

Az első ábra azt szemlélteti, hogy átlagosan mennyivel több időt töltenek a nők nyugdíjban mint a férZiak, míg a második ábra a nők és a férZiak nyugdíjkorhatára közötti különbséget. Bár a nők tovább élnek, mégis korábban mehetnek nyugdíjba az OECD országokban.

28


Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS

Generációk közötti újraelosztás:  1. A rendszerek bevezetésekor sok fiatal, kevés időskorú  2. Jelenleg a fiataloknak egyre többet kellene fizetniük, miközben csökkenő nyugdíjra vonatkozó ígéreteket kapnak, mindezt egyre feljebb tolódó nyugdíjkorhatárral  3. A várható élettartam és a születési számok változásával párhuzamosan folyamatosan kellene alakítani a rendszert  (járulékkulcs, járadékséma, nyugdíjjogosultság)  4. Elsöprően a legnagyobb jelentőségű újraelosztási csatorna  (USA: a mai befizetések belső megtérülési rátája a 40 évvel ezelőtti 10-25 százaléka!!!) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

Generációk közötti újraelosztás Míg disztribúciós konzekvenciák általában különböző csoportok közötti átcsoportosításokat jelentenek, a DB nyugdíjrendszerben ez ennél sokkal tágabban jelentkezik. Nagyon ritkán jelennek meg ilyen irányú számítások (általában csak ha már baj van), úgy, ahogy ez biztosításmatemaikai szempontból helyes lenne. Általában adott a járulékkulcs, adott a járadékséma, és adott a nyugdíjjogosultság megszerzésének kritériuma. Ezek általában biztosításmatematikailag soha nem korrektek. Amikor ezeket a rendszereket létrehozták, az országok Ziatalokból álltak, a paramétereket pedig úgy határozták meg, hogy fenn lehessen tartani a kiadások és a bevételek közötti pénzügyi egyensúlyt az első években, talán egy kis többlet keletkeztetésével. Mivel az elején a Ziatal járulékZizetők voltak túlnyomó többségben, és csak néhány idős ember részesült juttatásban, a járulékkulcsok alacsonyak voltak, a juttatások pedig igencsak bőkezűek. Ebből fakadt már az elejétől fogva az az elvárás, – mivel a rendszerbe beZizető emberek hozzájárulásai aligha fedeznék számukra a jövőbeni kiZizetéseket –, hogy a jövőbeni generáció majdani beZizetési jelentsék majd a jelenlegi dolgozók járadékainak fedezetét. Amíg a populáció gyorsan növekszik, ez a rendszer életképes, ahogyan bármely más piramisjáték is az lehet. De amikor a járulékZizető populáció arányaiban kezd stabilizálódni, vagy később esni, óriási deZicit válik explicitté az addig meglévő implicit helyett. Az olyan próbálkozások, amelyek a költségvetési egyensúly helyreállítását a járulékkulcsok emelésével és a járadékok csökkentésével kívánják elérni, sokszor csak elodázzák és súlyosbítják a generációk közötti redisztribúciós problémákat. A Ziatalabbaktól azt kérik, Zizessenek egyre többet és többet, miközben egyre kevesebbet (és csak ígéretet!) kapnak ezért cserébe. Emellett gyakran kitolják a nyugdíjkorhatárt, ami szintén csökkenti a kapott juttatások teljes összegét. Mialatt egyes esetekben igazolható az egyik csoporttól a másikhoz áramoltatott jövedelemtranszfer, különösen ha egy generációt például háború, vagy piacgazdaságra való áttérés tranzíciós válsága sújtott, viszont a DB rendszerben inherensen működő redisztribúciós mechanizmusok nem egyszeri transzfereket hajtanak végre, hanem folyamatosan nem kívánt, és sokszor váratlan jövedelemátcsoportosítást. Még ha a rendszer biztosításmatematikailag lenne is kiegyensúlyozva, akkor is folyamatos igazításokat kellene rajta végrehajtani a várható élettartam és születésszám változásával párhuzamosan, hogy az egyensúly fennmaradjon. Azon országokban, ahol végeztek számításokat a generációk közötti redisztribúcióról, mind az a tapasztalat, hogy nyomasztóan nagyobb jelentőségű, mint a csoportok közötti redisztribúció. Álljon itt példaként egy olyan ország, amelynek közösségi rendszereit nem a túlzott újraelosztás jellemzi. Az Egyesült Államokban progresszív nyugdíjformula van, tehát az alacsonyabb jövedelműek magasabb megtérülésre számíthatnak, de a várható élettartammal korrigálva ez nagyjából kiegyenlítődik, szinte nincs is csoportok közötti újraelosztás. De mi van a generációk közötti esettel? Az adat megdöbbentő: 2005-‐ben egy átlagos keresetű férZi beZizetéseinek belső megtérülési rátája a 1960-‐as értéknek hozzávetőlegesen egy tizede, nőknél egyhatoda, egy keresős házaspárnál kevesebb mint 30 százaléka, kétkeresős házaspárnál, kevesebb mint 25 százaléka.

29


Járadékkal meghatározott felosztókirovó rendszer (PAYG DB) #apanese o* +orking age *or every one o* pension age2

SZÁNDÉKOLT, NEM SZÁNDÉKOLT, GENERÁCIÓK KÖZÖTTI ÚJRAELOSZTÁS 3ompared +it7 t7e 89:; average o* 1=9= 5 A century of population ageing 10 Number o* people o* +orking age f1^-^!g relative to number o* people o* retirement age f^P\g

eoungest 89:; 3ountry

`=P

8ldest 89:; 3ountry

2=P

M7e *inan3ial and e3onomi3 3risis means t7at governments’ attention is focused, more than ever, on t7e s7ort term= M7is brings +it7 it t+o dangers= M7e *irst is t7at long-term2 strategi3 planning – so vital *or retirement systems – is set aside= M7e se3ond is t7at more governments may be tempted to ba3ktra3k on earlier re*orms as labour-market 3onditions +orsen= Rt remains ne3essary2 in spite o* t7ese pressures2 t7at governments take steps to ensure t7at publi3 poli3ies deliver a retirement-in3ome system *or t7e long term t7at is se3ure2 adeSuate2 *inan3ially sustainable and e3onomi3ally e**i3ient= 

0 Forrás: OECD Pensions at a glance 2009

89:; 3ountries 7ave 3ontinued2 in re3ent years2 to be a3tive in re*orming t7eir pension systems= Most 7ave taken *urt7er steps during t7e past *e+ years to make t7eir retirement-in3ome provision *it *or t7e long term= M7ese 37anges are outlined in t7e 37apter on ‘Recent pension reforms’ in OECD Pensions at a Glance 2009= M7e period o* 200!-092 7o+ever2 7as been one o* evolution rat7er t7an revolution in pension systems= M7ere 7as been none o* t7e +ide-ranging2 systemi3 re*orms t7at took pla3e in a number o* 89:; 3ountries during t7e de3ade up to 200!=

89:; average

P

!ension reform: processes and politics

19P0 19^0 19`0 1980 1990 2000 2010 2020 2030 20!0 20P0

Source: 89:; Pensions at a Glance 2009 Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

?roje3ted in3reases in t7e proportion o* t7e population o* pension age in some o* t7e 89:; 3ountries t7at are 3urrently old in demograp7i3 terms – Belgium2 Dran3e2 t7e Net7erlands2 Nor+ay2 F+eden and t7e Gnited Hingdom2 *or eIample – are eIpe3ted to be relatively small over t7e neIt !0 years or so= By 3ontrast2 89:; 3ountries t7at are 3urrently demograp7i3ally young – Horea2 MeIi3o and Murkey – +ill age more rapidly= Horea is t7e most dramati3 eIampleN it +ill move *rom being t7e t7ird youngest 89:; 3ountry 3urrently to being t7e se3ond oldest by 20P0=

Ackno4ledgments M7is media brie*ing +as +ritten by Anna D’Addio and 9d+ard T7ite7ouse of the OECD’s so3ial poli3y division= Many 3olleagues 7ave 3ontributed to t7e brie*ing and t7e underlying resear37N Ra*al :7omik2 Martine ;urand2 #o7n ?= Martin2 Monika Vueisser2 Andre+ Reilly and Asg7ar Xaidi o* t7e ;ire3torate *or 9mployment2 Yabour and Fo3ial A**airs at 89:;= Z 89:; 2009

Follo4-up

!ensions at a 9lance 2009

9d+ard T7ite7ouse Retirement-Rn3ome Fystems in 89:; :ountries 89:; so3ial poli3y division ed+ard=+7ite7ouse[oe3d=org RFBN 9`8-92-^!-0^0`1-P \33 ^ 2P 89 P^ ^` Az OECD országok elöregedése miatt egyre kevesebb munkaképes korú jut egy nyugdíjasra. Fpen3er Tilson Míg korábban 7 aktív korúnak kellett eltartania egy nyugdíjast, ma már kevesebb mint 4 279pp. Price €35, US$47, aktív korúra jutnak az időskorúak ellátásának terhei. 89:; media relations b! 3002 c292 MdN ^30 spen3er=+ilson[oe3d=org Rosszabb a kép, ha nem az aktív korúakat, hanem a ténylegesen dolgozó, járulékot vesszük számításba. Magyarországon közel 2 millió nyugdíjast 4 millió \33 1Zizető !P 2!állampolgárokat 81 18 89:; ?ublis7ing járulékZizető dolgozó tart el. 23 #une 2009 +++=oe3d=orgaelsaso3ialapensions

!

30




31


Tőkefedezeti rendszer (FF DC) TÖBBNYIRE NEM SZÁNDÉKOLT ÚJRAELOSZTÁS

Csekély redisztribúció  (az egyén a saját járulékbefizetéseit kapja vissza) Minimális nyugdíj helyett minimális hozamgarancia   (Szingapúr: minimális hozamgarancia) Annuitáskalkuláció vagy előre ütemezett számlalehívás  (Eltérő életkilátások. Tehetősebbek és a nők tovább élnek.) Befektetési politika   (Kinek jó egy bizonyos befektetés?   Államilag menedzselt alapoknál előfordul az ingatlanbefektetés és a szociálisan hasznosnak vélt beruházások. Ilyenkor jövedelem transzfer megy végbe a befektetések haszonélvezői felé.) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

A tőkefedezeti rendszer (FF DC) Az előzőekkel ellentétben csekély redisztribúcióval számolhatunk a tisztán DC rendszerekben. Nyugdíjba vonuláskor az egyének saját járulékbeZizetéseiket és ezek befektetési hozamát kapják vissza. Mindazonáltal ahogy egyik működő rendszer sem, úgy a legtöbb DC rendszer sem vegytiszta, bírnak bizonyos redisztributív elemekkel. A legtöbb rendszerben létezik a minimális nyugdíjra vonatkozó garancia (Magyarországon 2009-‐től megszűnt), vagyis egy bizonyos hozzájárulási időszak után minimális nyugdíjat folyósít az állam. Más rendszereknél, mint amilyen például Malajziában vagy Szingapúrban van, a minimális hozamra ad az állam garanciát, ami redisztributív lehet a szinttől függően. Ha a minimális hozamot magasan határozzák meg, nyilvánvaló a redisztribúció a garáns felől (amely jellemzően az állam) a nyugdíjas felé, függetlenül az utóbbi jövedelmi helyzetétől. Másfelől néhány ritka esetben a hozamot virtuálisan ex ante rögzítik, így ha a nyugdíjalap esetleg ezen felüli hozamot realizálna, akkor az egyének vesztettek azon, hogy ahhoz az alaphoz tartoztak, s mindez ismételten független attól, kinek mennyi a jövedelme. A második redisztributív elem a nyugdíjfolyósításhoz szükséges annuitás-‐kalkulációból adódik. Egy annuitás itt olyan mechanizmust jelent, ahol egy adott számlaegyenleget kell kiZizetések folyamatos áramára konvertálni. Tipikus példa erre egy olyan életbiztosítási termék, ahol a biztosítótársaság addig Zizeti a havi összegeket az egyénnek vagy a házastársának, amíg valamelyik életben van. A kiZizetések időközönként felfelé módosíthatók, általában ez inZlációkövetést jelent. Úgy, mint a DB rendszerben, ha az egyének nem választhatnak, vagyis kötelezettek annuitás vásárlására, a magasabb jövedelmek, akik egyébként statisztikai alapon tovább is élnek, jól járnak az alacsonyabb jövedelmű, rövidebb életkilátással bírók kárára, mivel az annuitások számításánál egyáltalán nem veszik Zigyelembe az eredeti jövedelmi viszonyokat. A legtöbb ország ezen túlmenően még a nemek közötti várható életkorban megmutatkozó különbségeket sem veszik számításba. Az ilyen uniszex kalkulációban a férZi és a nő egy annuitáscsoportba kerül, ami csakúgy mint a DB rendszerben, transzfert jelent a férZiaktól a nők felé, mivel az utóbbiak átlagban tovább élnek. Elvi szélső megoldását jelentené ennek a problémának, ha a nyugdíjjogosultság megszerzése után a számlán lévő összeget egyben ki lehetne venni. Sok országban nem kötelező a fenti kalkulációt elvégezni, hanem előre ütemezett számlalehívást is lehet kérni, mint járadékopciót, ahol az egyén minden hónapban egy bizonyos összeget vesz le a számlájáról, amely összeg számítása a korábbi beZizetéseken, az alap hozamán és a várhatóan nyugdíjban töltött éveken alapul. Az egyén halála esetén az egyenleg örökölhető bárki által, akire azt az eredeti jogosult ráruházta. Ebben a megközelítésben az egyén viseli azt a kockázatot, hogy nincs garantált élethosszig járó juttatás, mint az annuitásos esetben, hiszen előfordulhat, hogy ha „túléli” a pénzáramlást, tehát hamarabb ürül le a számlája, mintsem hogy elhalálozna. Ugyanakkor nagyon fontos elem, hogy az alacsonyabb jövedelműeknek legalább megvan az a lehetőségük, hogy korábbi nyugdíjbeZizetéseiket örökül hagyhassák, semmint hogy az visszaáramoljon a biztosítókhoz, amiből aztán a magasabb jövedelműek annuitásait szubvencionálják. A harmadik lehetséges, inkább indirekt redisztribúciós elem a nyugdíjalap befektetési politikájához kötődhet. Néhány országban az eszközportfólió – főként, ha államilag menedzselt – nagyrészt ingatlantokból vagy szociálisan hasznosnak vélt beruházásokból áll (mindez persze a munkavállalók beZizetéseinek alacsonyabb megtérülése árán). Ebben az esetben a transzfer a dolgozóktól a befektetések haszonélvezői felé megy, és ez általában nem valódi „szociális” transzfer, mivel ezeknél a kormányzat indirekte gyakran azokat jutalmazza, akik politikailag számítanak (potenciális szavazat), nem azt, aki szegény.

32




33


Önkéntes (kiegészítő) nyugdíjak A kötelező DB és DC rendszerek sokszor járulékalapés járadékkorlátosak (átlagbér 3-5-szöröse) Fő célja a fogyasztás kisimítása.   Eszköz: adókedvezmény. Az elképzelés mögött a hosszabb távú megtakarítások bátorítása áll a nagyobb gazdasági növekedés, és ezáltal a jólét lecsorgásának reményében  A valóságban a megtakarítások ettől nem nőnek, hanem csak portfolióátrendeződés zajlik, ezért szoktak az adókedvezménynek felső határt szabni   (vagy megszüntetik) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

Önkéntes (kiegészítő) nyugdíjak A DB és a DC rendszerekben tipikus, hogy a kormányzat a járulékZizetési kötelezettség alá eső jövedelemnek húz egy felső határt, és hasonló megszorítások (felső korlát) élnek a járadékok kiszámításánál is. A közvélekedés az, hogy miközben az államok csökkenteni akarják az időskori szegénységet, illetve megpróbálják az egyén egész életciklusának fogyasztását kisimítani, addig általában nemigen törődnek azzal, hogy vajon a világ tehetősebb rétegei ki tudják-‐e eléggé simítani fogyasztásukat. Mivel ilyen tekintetben minden előírás az egyéni szabadságot korlátozza, a járulékbeZizetések sapkázása pusztán arra a szűkebb körre határolja le a kérdést, ami szükséges az időskori szegénység elkerüléséhez és a rövidlátás legyőzéséhez. A felső korlát általában az átlagbér három-‐ötszöröse, így a kötelező nyugdíjrendszer nem szolgáltat megfelelő keretet a magasabb jövedelműeknek fogyasztásuk kisimításához. Magyarországon is létezik járulékplafon, bár 2013-‐tól a munkavállaló beZizetéseire eltörölték. (A munkaadó utáni járulékZizetésekre 2013 után is érvényben van.) A kormányzatok ugyanakkor szeretnének megfelelő ösztönzőket nyújtani a magasabb jövedelműeknek az ilyen típusú előgondoskodáshoz. Ezt úgy érik el, hogy adókedvezményeket nyújtanak az önkéntes (kiegészítő) pénztárakban megtakarítóknak, teszik ezt általában úgy, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári beZizetéseket vagy az ott realizált hozamot nem adóztatják meg, csak a járadékokat. Ugyanakkor vannak olyan országok, például Magyarország, ahol a járadékok sem adókötelesek, vagyis a teljes önkéntes nyugdíjmegtakarítás adómentes. Ez a politika a kormányzatok azon szándékát tükrözi, mellyel bátorítani szeretnék a hosszabb távú megtakarításokat, így a befektetési források bővülését, végső soron a gazdasági növekedés elősegítését. Egészében véve a nagyobb jövedelmű embereknek jelent hasznot ez a séma, hiszen adókedvezményt vesznek igénybe. Disztribúciós szempontból érdemleges lehet akkor, ha a megnövekvő hosszabb távú megtakarítások valóban nagyobb növekedést serkentenek, ami jó a szegényebbek is. Mindazonáltal a tapasztalatok általában azt mutatják, a magasabb jövedelműek nem növelik összmegtakarításaikat azzal, hogy kihasználják az adókedvezmény nyújtotta előnyöket, hanem csak átrendezik a megtakarítási portfoliójukat. Ebben az esetben ez a politika csupán annyit tesz, hogy csökkenti a gazdagok adóterhét, miközben lényegi javulást nem ér el a növekedési potenciál javításában. Ezért több országban korlátozzák a beZizetések után igénybe vehető adókedvezmény nagyságát. Magyarországon korábban 30%, de maximum 100.000 Ft SZJA kedvezményt lehetett igénybe venni az önkéntes magánnyugdíjpénztári beZizetések esetén, de ez megszűnt. 2014-‐től újra 20% (maximum évi 130.000 Ft) adóvisszatéírtéssel tette még kedvezőbbé a Kormány az önkéntes magánnyugdíjpénztári beZizetéseket. A tételek általában attól függően változnak, hogy a lobbistáknak miképpen sikerül érvényesíteni szempontjaikat.

34




35


Hibrid rendszer: Névleges Egyéni Számlás rendszer (PAYG DC) DB

DC

kifizetés módja

járadékkal meghatározott   (Defined Benefit)

járulékkal meghatározott  (Defined Contribution)

értelmezése

a kapott nyugdíj az aktív kori jövedelem függvénye, a teljes vagy egy kiemelt szolgálati időszakban kapott éves átlagjövedelem egy bizonyos százaléka

a nyugdíj végső összegét csak az határozza meg, hogy visszavonulásáig a számláján mekkora tőke halmozódott fel   (befizetések és azok hozama)

kockázatviselők finanszírozás

kormányzat és a munkaadók (de munkavállalók (de a kormányzat a kormányzat megváltoztathatja minimális nyugdíj kifizetés vállalásával a kifizetések paramétereit) csökkentheti a kockázatot) (általában) PAYG

(általában) FF


A névleges egyéni számlás rendszer (NDC) és a pontrendszer Külön részt kell szentelni a reformelképzelésekben utóbbi időben nagy nyilvánosságot kapott névleges egyéni számlás (NDC) rendszernek, illetve pontrendszernek. Az előbbi típusú rendszert vezették be például Svédországban, Lengyelországban, Olaszországban és Lettországban, az utóbbit Németországban. Bizonyos értelemben ezek a rendszerek új paradigmát jelentenek, más szempontból viszont még mindig magukban hordozzák a kormányzati adósság problémáját, és eredményeit a parametrikus reformok keretében is el lehet érni. Mindkét rendszerben szednek járulékot, amit pontosan nyilvántartanak. A névleges egyéni számlákon nyilvántartott beZizetéseken névleges kamatot írnak jóvá. A pontrendszerben az egyének pontokat gyűjtenek minden évben, attól függően, milyen régóta Zizetnek járulékot és mekkora a bérük; ezt a pontot pénzesítik nyugdíjba menetelkor. Egy implicit névleges kamatláb megfelelővé teheti mindkét rendszert, csakúgy mint a hagyományos DB rendszer paramétereinek megfelelő kiigazítása tenné ez utóbbit. Mindkét rendszer jellemzően az egész karrier alatti átlagjövedelmet veszi a nyugdíj megállapításánál alapul, és szoros kapcsolatot képez a járulékok és a járadékok között, szintén a fentebb kifejtett redisztribúciós konzekvenciákkal. A névleges számláknak megvan az a tulajdonsága, hogy a nyugdíjat automatikusan csökkentik, ha az életkilátások javulnak, vagyis ha az életkilátás javul, a nyugdíjasok egyre nagyobb és nagyobb hányada fog csak minimumnyugdíjat kapni, hacsak nem halasztják későbbre a nyugdíjba menetelüket. A rendszer egyéb paramétere lényegében megegyezik a hagyományos DB rendszert leírókkal, és redisztribúciós hatásai a gyakorlatban hasonlók, ugyanakkor elméletileg könnyebben kialakítható egy igazságosabb struktúra, amelynél legalább mérsékelhető a paraméterek inkonzisztenciája miatti újraelosztás.

36


Hibrid rendszer: Névleges Egyéni Számlás PAYG rendszer NDC, Notional Defined Contribution or Non-Financial Defined Contribution

CÉL: a befizetések és a kifizetések közötti kapcsolat erősítése, a járulékfizetési hajlandóság növelése DC elem: a járulékbefizetéseket egyéni számlákon tartják nyílván és “névleges” hozammal kamatoztatják PAYG elem: a most nyugdíjasok járadékait a mostani járulékfizetők (munkavállalók) járulékaiból finanszírozzák FIGYELEM! NEM SOK ÚJDONSÁG A DB PAYG rendszerhez képest. MINDIG IS LEHETETT VOLNA ÍGY... csak nem volt megfelelő információtechnológiai háttér (vagy akarat?) a befizetések nyilvántartásához


Egy implicit névleges kamatláb megfelelővé teheti mindkét rendszert, csakúgy mint a hagyományos DB rendszer paramétereinek megfelelő kiigazítása tenné ez utóbbit. Mindkét rendszer jellemzően az egész karrier alatti átlagjövedelmet veszi a nyugdíj megállapításánál alapul, és szoros kapcsolatot képez a járulékok és a járadékok között, szintén a fentebb kifejtett redisztribúciós konzekvenciákkal. A névleges számláknak megvan az a tulajdonsága, hogy a nyugdíjat automatikusan csökkentik, ha az életkilátások javulnak, vagyis ha az életkilátás javul, a nyugdíjasok egyre nagyobb és nagyobb hányada fog csak minimumnyugdíjat kapni, hacsak nem halasztják későbbre a nyugdíjba menetelüket. A rendszer egyéb paramétere lényegében megegyezik a hagyományos DB rendszert leírókkal, és redisztribúciós hatásai a gyakorlatban hasonlók, ugyanakkor elméletileg könnyebben kialakítható egy igazságosabb struktúra, amelynél legalább mérsékelhető a paraméterek inkonzisztenciája miatti újraelosztás. A rendszerben DC elem, hogy a járulékbeZizetéseket egyéni számlákon tartják nyílván és “névleges” hozammal kamatoztatják, míg PAYG elem, hogy a most nyugdíjasok járadékait továbbra is a mostani járulékZizetők (munkavállalók) járulékaiból Zinanszírozzák. Ezért szokták ezeket a rendszereket hibrid rendszernek nevezni. Valójában ezen rendszerek nagyon felkapottak és talán kissé túlmisztiZikáltak napjainkban, a valóságban nem sok újdonságot rejtenek magukban a DB kiZizetésű PAYG Zinanszírozású rendszerhez képest. Mindig is lehetett volna így, mindig is zárttá ehetett volna tenni a nyugdíjrendszereket -‐ vagyis hogy minden évben megegyezzen a járulékok és a járadékok nagysága, csak egyes esetekben nem volt megfelelő információtechnológiai háttér a beZizetések nyilvántartásához, és ami ennél is fontosabb, a politikai döntéshozók nem szívesen vállalják annak politikai kockázatát, hogy a nyugdíjak évről évre a beZizetések függvényében ingadozzanak vagy tendeciózusan csökkenjenek.

37


Hibrid rendszer: PÉLDA (pontrendszer) Nyugdíjra jogosultak korábbi járulékbefizetéseinek nyilvántartása (2009) Név

Foglalkozás

Munkaviszony (év)

1967

1968

(...)

2006

2007

2008

SUM (névleges kamatokkal súlyozva)

Selma Lagerlöf

meseíró

40

11

12,6

(...)

23

18

-

780

labdarúgó

11

(...)

600

700

(...)

5.300.000

(...)

(...)

Zlatan Ibrahimovic (...)

(...)

TOTAL

2.630.860.000

A 2009-ben nyugdíjra jogosult svéd állampolgárok összes járulékbefizetése a névleges kamatokkal súlyozva 2009-es adatok szerint

Járulékfizetők 2009-es járulékbefizetései Név

Foglalkozás

2009

Lars Lagerbaeck

fociedző

57

fogorvos, táncdalénekes

123

(...)

(...)

Dr. Alban (...)

(...)

TOTAL

850.000.000

A 2009-ben járulékot fizetők befizetéseinek összege, a svéd nyugdíjrendszer 2009-es összbevétele

Selma Lagerlöf 2009. évi nyugdíja: (780.000/2.630.860.000)*850.000.000 Nils Holgerson 2009. évi nyugdíja: (56.000/2.630.860.000)*850.000.000 Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

Példa a hibrid rendszerre.

38


Hibrid rendszer: PÉLDA (pontrendszer)

SUM(járulékok) = SUM(járadékok) Selma Lagerlöf 2009. évi nyugdíja: (780.000/2.630.860.000)*850.000.000 Nils Holgerson 2009. évi nyugdíja: (56.000/2.630.860.000)*850.000.000 A pontrendszer matematikai lényege, hogy a súlyok összege: 1, így egészen biztosan nem osztanak szét több pénzt, mint amennyi befolyik...   (AZAZ HITELFELVÉTELLEL NEM TERHELIK A JÖVŐ GENERÁCIÓIT)

A pontrendszer gazdaságpolitikai értelme, hogy a jelen generációk nem adósítják el az államot a jövő generációinak terhére. (Elméletileg kialakítható egy társadalmilag igazságosabb struktúra)

(780.000+...+56.000+...)/2.630.860.000.000=1


Példa a hibrid rendszerre.

39




40


A nyugdíjrendszerek a gyakorlatban A VILÁGBANK (1994) ÁLTAL FAVORIZÁLT SÉMA: HÁROMPILLÉRES NYUGDÍJRENDSZER A Világbank eredeti ajánlása szerint lehet államilag menedzselt, a gyakorlatban magánszféra által működtetett

Kötelező állami,   PAYG, DB

Kötelező,   FF, DC

Önkéntes, FF, DC


A Világbank elhíresült tanulmányában (Averting the Old Age Crises, 1994) széleskörűen tárgyalja az esetlegesen alkalmazható politikát, a hárompilléres rendszert, minden eshetőségre kitérve, vagyis például nem zárja ki a második (tőkefedezeti) pillér magán vagy állami működtetését. A gyakorlat azonban azóta teljesen mást mutatott. A mainstream által ajánlott és megvalósított reformelképzelések gyakorlatilag egy kiemelt kombinációt favorizáltak, nevezetesen i) ii) iii)

első pillér: kötelező állami, alapnyugdíjat biztosító, nem tőkésített DB, második pillér: kötelező, magánszféra által működtetett, tőkésített DC, harmadik pillér: önkéntes, magánszféra által működtetett, DC.

Ennek rendszernek, amit az Európai Unió is támogat (European Commission 2000a, 2000b), az elképzelések szerint nagyobb stabilitást kellene biztosítania a csupán egy lábon álló állami nyugdíjrendszerekkel szemben, mivel egyrészt diverziZikálják a kockázatot, másrészt hosszú távon kevesebb hatás éri az állami pillért, annak minden pozitív következményével. A valóság ennél jóval összetettebb.

41


Nyugdíjrendszerek működtetése közben felmerülő kockázatok és költségek PAYG, DB, állami

FF, DC, magán

demográfiai kockázat erkölcsi kockázat gazdasági kockázat

pénzügyi-gazdasági kockázat erkölcsi kockázat


Nehéz, szinte lehetetlen meghatározni, hogy melyik ideáltipikus nyugdíjrendszer kockázatosabb: az állami menedzselésű, PAYG Zinanszírozású DB vagy a magán menedzselésű, FF Zinanszírozású DC. Ezért Eddigi ismereteink alapján foglaljuk össze, milyen kockázatok merülhetnek fel a nyugdíjrendszer kapcsán: • • • • •

demográZiai, gazdasági, pénzügyi, politikai, erkölcsi.

Alapesetben az állami DB pillér különösen érzékeny a politikai, demográZiai és gazdasági, és erkölcsi kockázatokra, míg a magánpillér főként pénzügyi kockázattal szembesül. Fontos ugyanakkor kihangsúlyozni, mindkettő pillér ki van téve a makroökönómiai kockázatoknak.

42




43


Miért van szükség nyugdíjreformra? 1. Alapvető ok: a DB-rendszerek finanszírozhatatlansága vagyis nem teljesül a  SUM(járulékok) = SUM(járadékok) egyenlőség Következmény: magas GDP-arányos hiány (Pl.) 2. Potyautas-probléma kiküszöbölése  (Sokan nem fizetnek járulékot vagy nem jövedelmük arányában fizetnek...) 3. A biztosítottak és a rendszer eltartóinak köre ugyanaz legyen → TB költségvetési deficit csökkenése  (Máskülönben jövedelemátcsoportosítás megy végbe a nem biztosítottaktól a biztosítottak irányába) 4. Biztosítotti arány növelése 5. Gyenge hozamok kiküszöbölése  (Megfelelő felügyelet és szabályozás segítségével)


A nyugdíjrendszer reformja mellett szóló érvek A nyugdíjrendszer elsődleges célja megfelelő, megZizethető, fenntartható és stabil visszavonulás utáni jövedelem szolgáltatása. A nyugdíjreformnak világviszonylatban az alapvető oka a DB rendszerek Ziskális eredetű problémáinak megoldása. Mivel a rendszerek ritkán voltak a kezdetektől biztosításmatematikailag konstruáltak, nem meglepő, hogy a népesség elöregedésével, a járulékZizető munkaerő változásával, a gyenge intézményi háttérrel és adminisztrációval a rendszer deZicitet termel. A nyugdíjrendszer okozta deZicit hatalmas méreteket ölthet a bruttó hazai termék vagy a kormányzati deZicit viszonylatában. Brazíliában például a kilencvenes évek vége felé a GDP arányosan 8 százalékos kormányzati deZicit háromnegyedét közvetlenül a társadalombiztosítási rendszer hiánya okozta. Szerbiában a nyugdíjalap hiánya a GDP 7 százaléka. Ilyen hatalmas deZicit egyértelműen visszahúzza az egész gazdaságot. Ezen nagymértékű hiány mögött nagyon jelentős redisztribúciós folyamatok állnak, különösen azokban az országokban, ahol alacsony a munkaerő biztosítottsági foka. Ha a dolgozók csupán 5-‐10 százaléka biztosított a nyugdíjrendszerben, és a rendszer hiányt termel, aminek fedezete központi bevétel, akkor a pénz az összes adóZizetőtől a biztosított 5-‐10 százalékhoz vándorol, még egy progresszívnak kidolgozott rendszert is regresszívvé tehet. Fejlett országokban a probléma éppen fordított: szinte mindenki valamilyen módon biztosított (vagy részesül ellátásban kivételezettként), de általános a potyautas-‐probléma, vagyis sokan nem Zizetnek járulékot. Ebben az esetben a járulékZizetőktől történik redisztribúció a nem Zizetők felé. Világviszonylatban átlagban az aktív korúak kevesebb mint 50 százaléka biztosított; az itt keletkező deZicitek egyértelműen regresszív kimenetet hoznak. Adottnak véve a nagy, az ezekben a DB rendszerekben meglévő generációk közötti transzfereket, az alacsony biztosítottságot, mindezt általában az ettől függetlenül is jelentkező költségvetési hiánnyal tetézve, megállapíthatjuk, hogy a nyugdíjfolyósítás költségeit nem csak azokra a Ziatalokra terhelik, akik a rendszer részei, hanem azokra a Ziatalokra is, akik nem biztosítottak (de természetesen Zizetnek valamilyen adót), még inkább regresszívvé téve a hatást. A Világbank ilyen témájú programjaiban kiemelt hangsúlyt kapott költségvetési deZicit-‐csökkentésnek például ez állt a hátterében, vagyis hogy a nyugdíjrendszer, mégha korlátozott lefedezettségű is, ugyanazon korlátozott csoport járulékaiból tartsa el magát, és ne egy szélesebb kör által legyen Tinanszírozva. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, előfordulhat, hogy ugyanazok az emberek biztosítottak, akik egyben az adókat is Zizetik, és ilyenkor természetesen nem létezne a fentebb leírt probléma, mindazonáltal hozzáadott érték-‐adó a legtöbb országban van, és valószínű, hogy az ilyen adót Zizetők bázisa nagyobb, mint a nyugdíjbiztosítottak aránya. A nyugdíjreformokkal kapcsolatos erőfeszítések emellett a biztosítotti arány növelését is célozzák, vagyis az öregkori biztonságot a lakosság minél nagyobb körére kiterjeszteni, hozzá kell tenni, általában sikertelenül. Egyedüli sikeres példaként Mexikó esete hozható fel, hol a kormányzat egy Zix, minimálbér kb. 5,5 százalékának megfelelő járulékkiegészítést Zizet a dolgozó után a DC rendszerbe. A kormányzat megduplázza ezt a hozzájárulást alacsony keresetű dolgozó esetén, így ösztönzőt nyújt az alacsony keresetűeknek is a rendszerben való részvételre. Amióta ezt a Zix kormányzati hozzájárulást bevezették, az alsó három decilisben lévő biztosítotti arány növekedett. Mivel a sikeres esetek száma kevés, az államok inkább a szociális alapon adott nyugdíjakkal próbálják meg elsősorban azon öregek problémáit orvosolni, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot, semmint a lefedezettség növelésével erőltetésével. Ezek a szociális programok gyakran az általános szociális programok keretébe vannak ágyazva, míg más esetekben önálló programként léteznek, de szorosan kötve a hozzájárulást igénylő nyugdíjrendszerhez. Hiába működtetnek egyes országok DC rendszert, az esetleges gyenge hozamok szintén problémákat idézhetnek elő, ha emiatt az idősek egy jelentős része a szegénységi küszöb alá csúszik. Megfelelő felügyeletre és szabályozásra van szükség az ilyen típusú és az önkéntes nyugdíjalapok esetében, úgy, hogy közben meghagyják a befektetési eszközök összeállításhoz szükséges rugalmasságot, így az alapok – elviekben – megfelelő megtérülést tudnak tagjaknak biztosítani. Korábban is említettük, alacsony ellenőrzöttségű kormányzat a nyugdíjalapok forrásait – ha ő kezeli – politikailag motivált befektetésekre fordíthatja. Mindazonáltal szinte biztos, hogy trade-‐off van a tagok magas hozam-‐érdekei és az olcsó Zianszírozási forrás-‐felfogás között. A tőkepiacok fejlettségének bizonyos foka és annak javulása szintén kívánatos ahhoz, hogy a nyugdíjalapokban megfelelő hozamok akkumulálódhassanak.

44


A pénzügyi egyensúly feltétele

Egy nyugdíjasra jutó járuékfizető dolgozók száma

71 35,5 2 Példa: ha 24% + 9,5% = 33,5% 2010-ben Magyarországon a nyugdíjjárulékkulcs, 2 járulékfizetőre jut 1 nyugdíjas és 71% az átváltási arány.... Forrás: www.zawya.com

...Akkor megoldás lehet: az átváltási arányt 71%ról 67%-ra csökkenteni vagy a járulékkulcsot 33,5%-ról 35,5%-ra emelni Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

Visszatérve az előző slide első pontjára, ha csak a pénzügyi egyensúlyra lenne tekintettel lenni, a megoldás nagyon „egyszerű” lenne, ezt egy példán keresztül illusztráljuk. Hogyan is adódik sematikusan a DB rendszer költsége?

Tehát például ha az átlagnyugdíj az átlagbér 71 százaléka, egy nyugdíjasra pedig 2 beZizető jut, akkor a nyugdíjasok támogatása minden egyes dolgozónak a bérük 35,5 százalékába kerül. Ha a beszedett járulékok kulcsa a rendszert fedező bérekre csak 33,5 százalék, akkor a nyugdíjrendszerben deZicit keletkezik. Ha a rendszeren belüli egyensúlyt önmagában fenn kívánjuk tartani, elvi megoldásként a következők jöhetnek szóba: a nyugdíjak csökkentése az átlagbér-‐arányos 71-‐ről 67 százalékra; emelni kell a bért terhelő járulékkulcsot 33,5-‐ról 35,5 százalékra; vagy ezek részleges kombinációja. Ezek csupán leegyszerűsített elméleti megoldások, rengeteg jogi, közgazdasági és elvi megfontolás húzódik az ilyen lépések mögött. Az eredmény gyakorta tehát a reform halogatása, amivel párhuzamosan a hiány fokozódik.

45


A reformok típusai Parametrikus reform Paradigmatikus reform Szabályozási reform Adminisztratív reform


A reformok típusai és disztribúciós következményei Mivel a nyugdíjreform mellett elhangzó elsődleges érv a Ziskális hatást emeli ki, a reformok fókuszpontjában elsősorban a költségvetési deZicit javítása áll. Disztribúciós szempontból ez helyes, hiszen ne feledjük, sokan a nyugdíjrendszeren kívül vannak, ami potenciálisan magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a nem biztosított alacsony jövedelműektől jövedelemátcsoportosítás történik a biztosított magasabb jövedelműek irányába, vagy másik végletben a széleskörű ellátást szűk, szintén alacsony vagy átlagos jövedelműek bérei utáni beZizetésekből Zinanszírozzák. Ebből a szempontból a költségvetési egyenleg rendbetétele hasznosnak tűnik. A nyugdíjreformok típusai négy nagy kategóriába sorolhatók: parametrikus reformok, ahol a jelenlegi nyugdíjrendszer paramétereiben történik változtatás, paradigmatikus reformok, amelynél új típusú vagy egy komplementer nyugdíjrendszert vezetnek be, szabályozási reformok, amik a nyugdíjalapok befektetési politikáját érintik, illetve adminisztratív reformok

46


Parametrikus reform Járulékok paraméterei  1. járulékkulcs („max” 15 %-ig hatékony)  2. a bér járulékterhet viselő része (“max” az átlagbér 3-5szöröse) Járadékok paraméterei  1. növekmény a munkaévek függvényében  2. beszámítási időszak  3. revalorizáció  4. indexálás (Magyarország: svájci-indexálás volt, 2012: infláció követés)  5. nyugdíjminimum (minimálbér reláció, Magyarországon 2009-től megszűnt)) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

2/1 Parametrikus reformok A nyugdíjrendszerek a paraméterek három alcsoportján alapulnak: járulékparaméterek, járadékparaméterek, nyugdíjjogosultság megszerzésével kapcsolatos paraméterek. A parametrikus reformok általában mindegyik kategóriát érintik. A paraméter bármelyikének változtatása disztributív hatásokkal jár a járulékZizetők és a járadékot élvezők körében. A reform természetesen hatással van a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és a Ziskális egyensúlyra, mely utóbbi hatás érinti a nyugdíjkörön kívüliek, illetve a járulékot Zizetők és járadékot kapók közötti redisztribúciós viszonyt. A járulék minden rendszerben, így a DB, DC, illetve az önkéntes rendszerben is van, mindazonáltal a Ziskális fenntarthatóság kérdésköre elsősorban a DB rendszereknél jelentkezik. Most pedig tekintsük át a három paramétercsoportot. 8.1.1 Járulékok paraméterei • járulékkulcs Növekvő járulékkulcsok csökkentik a munkavállaló elkölthető jövedelmét, és valószínűleg a nettó hasznot is, amit a nyugdíjrendszertől kap. A munkaerő növekvő költsége a foglalkoztatást a formális szektorban csökkentheti vagy legalább is stagnáló pályára állíthatja. Ennek hatása a munkavállalókra nézve egyértelműen kedvezőtlen, ugyanakkor Ziskális egyensúly szempontjából rövid távon szükséges lehet. 15 százalék feletti járulékteher már valószínűsíthetően negatív hatással van a munkaerőpiacra. • a bér járulékterhet viselő része A járulékterhet viselő bérszint szintén egy mindennapi fokmérője a rendszernek, ennek megemelése valószínűsíthetően pozitív redisztribúciót eredményez, hiszen így a magasabb jövedelműek többet Zizetnek be, igaz, így hosszabb távon általában magasabb járadékban részesülnek. Ennélfogva az emelés miatt bár rövid távon érvényesül redisztributív hatás, kisebb a hatása hosszabb távon, ahol a magasabb jövedelmű egyének juttatásai is megnőnek, s főleg igaz ez akkor, ha várható értékben számításba vesszük, hogy a járadékok hosszú távon kiZizethetetlenek a drasztikus Ziskális egyensúlytalanság miatt. Járadékok paraméterei A járadékparaméterek a következők: • növekmény (a járadék növekedési üteme a munkában töltött évek függvényében) A növekmény csökkentése a leendő nyugdíjasokat rosszabb helyzetbe hozza, mivel lecsökkenti a rendszer nettó hozamát, ugyanakkor segít elkerülni a Ziatalabb korosztálytól és a nem biztosítottaktól, illetve a járadékot beZizetés nélkül élvezők felé történő átcsoportosítást deZicites rendszer esetén. • beszámítási időszak Az az időszak, ahol a nyugdíjszámításnál alapul vett keresetet átlagolják, ideális esetben az egész életpályát le kellene, hogy fedje, mert leginkább így lenne összevethető az átlagosan beZizetett járulék és az átlagos járadék, amit az illető kap. Ugyanakkor mint tudjuk, a DB rendszerekben nemigen van ilyen szoros kapcsolat a beZizetések és a nyújtott szolgáltatások között.

47


Parametrikus reform Járulékok paraméterei  1. járulékkulcs („max” 15 %-ig hatékony)  2. a bér járulékterhet viselő része (“max” az átlagbér 3-5szöröse) Járadékok paraméterei  1. növekmény a munkaévek függvényében  2. beszámítási időszak  3. revalorizáció  4. indexálás (Magyarország: svájci-indexálás volt, 2012: infláció követés)  5. nyugdíjminimum (minimálbér reláció, Magyarországon 2009-től megszűnt)) Laszlo Gyorgy, [email protected] - http://mono.eik.bme.hu/~gyorgy/

2/2 • revalorizáció Újraértékelést jelent, az egész életpálya alatt kapott bérek összevethetőségét szolgálja. A béreket az átlagos bérnövekedési ütemmel újra kell értékelni azért, hogy a korábbi szolgálati években is, vagyis minél hamarabb érdemes legyen belépni a rendszerbe. Még nagyobb a jelentősége ennek magas inZlációs környezetben, ahol a nominálbérek gyorsan változnak, realtíve leértékelve a korábbi kereseteket. Ezért ezt a változót úgy is fel lehet fogni, mint a beZizetett járulékok megtérülési rátáját, hiszen a bérek átlagos bérnövekedési ütemmel való átértékelése megegyezik azzal, mintha a dolgozóknak járulékbeZizetési ugyanilyen hozamot produkálnának. Alacsony revalorizációs fok elméletileg eredményezhet jobb Ziskális pozíciót, de a gyakorlatban inkább a nyugdíjrendszer elkerülését okozza, hiszen a dolgozók korai beZizetéseinek hozadéka ezáltal alacsony, s mindez végső soron a szándékkal ellentétben még a Ziskális fenntarthatóságot is veszélyeztetheti. Ez az a változó, amivel az emberek – akik nem nyugdíjszakértők – az összes többi közül legkevésbé vannak tisztában, de óriási hatása van az aktuálisan Zizetett járadéktömeg nagysága tekintetében. • nyugdíjindexálás A visszavonulás után folyósított nyugdíjat ideális esetben az inZlációval növelik, biztosítva a nyugdíjas évek alatt annak állandó vásárlóerejét. Magas inZlációs környezetben indexálás hiányában az idősek lényegesen kevesebbet érő nyugdíjat kapnának, kisebb védelmet, mint a kevésbé idős nyugdíjas, aki még esetleg vállalhat munkát. A nők, akik általában hosszabb ideig élnek, mint a férZiak, ebben az esetben arányaiban még rosszabbul járnának, hiszen nyugdíjaik értéke mélyebbre tudna esni az évek során. A bérnövekedéshez való indexálást a legtöbb ország nem engedheti meg magának. Amúgy ez az eljárás nem is igazán védhető abból a nézőpontból, hogy a nyugdíjas nem szorul rá fogyasztása növekedésére nyugdíjas évei alatt, mert az egészségügyi vagy egyéb ilyen kiadásai fedezettek, függetlenül attól, mi az átlagbér és a nyugdíja viszonya. Ugyanakkor más megvilágításba helyezi a fenti megállapítást az esetleges jogbizonytalanság, vagyis ha a korábbi ígéretekkel ellentétben az egészségügyi stb. szolgáltatásért a nyugdíjasnak mégis Zizetnie kell, csökkentve ezzel másra elkölthető jövedelmét. Magyarországon jelenleg az ún. svájci-‐indexálás van érvényben, ami fele részben a várható inZlációt, fel részben pedig a várható nominális bérnövekedést veszi Zigyelembe az év elejei nyugdíjemelésnél. • nyugdíjminimum A minimális nyugdíj szintje a legtöbb országban elég magasan van meghúzva, néha megegyezik vagy magasabb, mint a minimálbér. Mialatt a minimálbérért dolgozók járulékot Zizetnek, gondoskodnak a családjukról, jövedelemadót Zizetnek, a nyugdíjast nem terheli járulék, kevesebb potenciálisan családtagot kell támogatnia, és általában nem vagy kevesebb jövedelemadót Zizet. Ezért semmi sem indokolja, és teljesen értelmetlen a nyugdíjasnak többet adni, mint amennyi korábbi nettó keresete alapján járna neki. A nyugdíjminimum csökkentése bár néhány nyugdíjast a szegénységi küszöb alá tolna, ezt a problémát a rendszeren kívül nyújtott transzferekkel érdemes kezelni, mert a cél alapvetően a beZizetések és a kapott ellenszolgáltatás szorosabb kapcsolatának elérése lenne. A korábban említett hozzájárulást nem igénylő rendszerek is a minimumnyugdíj egy formáját testesítik meg.

48


Növekmény Nyugdíj számításánál figyelembe vett jövedelem 1988-tól. A számítás 2013-ig:

“Orrnehéz”

A növekmény csökkentését szemlélteti a táblázat a magyar nyugdíjrendszer 1988-‐2013 közötti paraméterein keresztül. A növekmény csökkenése az alacsonyabban képzetteknek is kedvez, ami egy szándékolt redisztribúciós hatás. Mivel a magasabban képzetteknek nagyobb valószínűséggel nő a jövedelme az idő előrehaladtával, ezért az alacsony képzettségűek számára előnyösebb, hogy az első évek nagyobb súllyal számítanak bele a nyugdíjjáradékok számításába. Lényegében csökkenti a magasabb és az alacsonyabb nyugdíjra jogosultak nyugdíja közötti ollót.

49


Parametrikus reform Nyugdíjjogosultság megszerzésének paraméterei  1. nyugdíjkorhatár   2. nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges szolgálati idő  3. jövedelmi vizsgálat (pl. ahol nincs befizetés)   (Magyarország?) A parametrikus reformok célja a fiskális fenntarthatóság javítása (a nyugdíjak csökkentése és a járulékterhek növelése révén),   illetve a rendszer igazságosabbá tétele.


Nyugdíjjogosultság megszerzésének paraméterei • nyugdíjkorhatár Ideális esetben a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartammal (természetesen a munkaképesség Zigyelembevételével) együtt kellene nőni, hogy a nyugdíjjáradék csak azoknak legyen folyósítva, akik valóban túl öregek már a munkához. A Világbank ajánlása alapján átlagban 15 év nyugdíjasként töltött időszak az optimális. A legtöbb esetben a nyugdíjkorhatár megemelése az alacsony jövedelműek nyugdíjasként töltött éveinek lerövidülését jelenti, mivel várható életkoruk alacsonyabb. Mindazonáltal a nyugdíjfolyósítás a korhatárt túllépőknek jár, s ezen csoport valószínűsíthetően nagyobb számosságú, mint a magas jövedelmű, korhatárt megélők csoportja, illetőleg a biztosítottak – akik amúgy sem a legalacsonyabb jövedelműek – várható élettartama nem feltétlenül különbözik olyan szigniZikánsan. A nyugdíjkorhatár változtatása érinti mind a DB, mind a DC rendszert, valamint a hozzájárulást nem igénylő és az önkéntes nyugdíjrendszereket is. A DB és hozzájárulást nem igénylő rendszereknél a korhatár megemelése a Ziskális fenntarthatóságot javíthatja, míg ugyanez a DC és önkéntes rendszer esetén a nyugdíjak szintjét emeli. • nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges szolgálati idő A teljes nyugdíj folyósításához szükséges munkában töltött időszak növelése hasonlóan diszkriminatív lépés az alacsony jövedelműekkel szemben, ugyanis azok sokszor kevesebb beszámítható munkaévvel rendelkeznek, de itt megint elmondható, a nyugdíjbiztosított populáción belül nem olyan nagy az eltérés e tekintetben, és a rövidebb karrier arányosan csökkentett nyugdíjakkal való párosítása adekvát megoldást jelent. • jövedelmi vizsgálat A semmilyen hozzájárulást nem igénylő rendszereket is fenntartó országok némelyikében előfordul, hogy végeznek jövedelmi vizsgálatokat a költségek csökkentése céljából, vagy megváltoztatják a jogosultsági küszöböt. Mindkét megoldás csökkenti azok körét, akik jogosultak az ilyen típusú nyugdíjra, csökkenti a kiadásokat, ezáltal kisebb transzfert jelent a dolgozó generációtól az idősek felé. Szinte minden esetben, főként a DB rendszerek parametrikus reformjánál csökkentik a nyugdíjak szintjét, és így potenciálisan vagy több nyugdíjas kerül majd szegénységi küszöb alá, vagy nagyobb járulékterheteket rónak ki a dolgozókra, akik szintén jelentősen elszegényedhetnek. Ezek az intézkedések mindazonáltal alapvető fontosságúak a nyugdíjrendszer üzemeltetése és későbbi fenntarthatósága szempontjából. Ezek nélkül a rendszer tovaterjeszti Ziskális problémáit a gazdaság egyéb területeire (kiszorítva más kiadásokat), bátorítólag hat a deZicit inZlációs eszközzel való kezelésére, vagy a nyugdíjkiZizetés halasztására. Egyik lehetőség sem bír pozitív társadalmi konzekvenciával. Főleg az utolsó eshetőség lehet igazán káros, hiszen az öregkort elérő egyének hirtelen nyugdíj nélkül találják magukat, kevés vagy semmilyen egyéb alternatív jövedelmi lehetőséggel karöltve. A fenntarthatóság egyre inkább össztársadalmi kérdés, főként ha nyugdíjat nem mindenki kap, de mindenki Zizeti a rendszer által produkált deZicit terheit. Ezen túlmenően a reformlépések a disztribúciós következmények előmozdítására és a nem kívánt negatív hatások orvoslására irányulnak. Céljuk a nyugdíjrendszerek igazságosabbá tétele úgy, hogy egyre szorosabb kapcsolatot próbálnak kiépíteni a nyugdíjak és a beZizetések között, s rendszer igazságosabbá tételével javulhat a járulékZizetési hajlandóság.

50




51


Paradigmatikus reform Általában vegyes rendszerek bevezetése irányába mozdulnak el DB rendszerekből A tranzíciós költségek nagysága hatalmas:  

A felosztó-kirovó az átállás ideje alatt azrendszer első pillérbőlfenntarthatósága kieső bevételek miatt a generációs transzfer (minden adófizető fizet, viszont csak az aktuális nyugdíjas kap) (az felerősödik 1998-as kiindulóállapotból) A Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlegei 2008-as paraméterekkel számolva

Vegyes rendszer = három pilléres

Forrás:   Madár István, 2008

Gazdaságpolitika Tanszék

Madár István

A felosztó-kirovó rendszer fenntarthatósága (az 1998-as kiindulóállapotból + parametrikus elemek)

Paradigmatikus reformok Az elmúlt 15 évben sok országban váltak meg a sima DB rendszertől, és vezettek be tisztán DC vagy vegyes, a DC és DB komponenst kombináló rendszereket. Hosszabb távon a DC rendszer kisebb pozitív és negatív redisztribúcióval jár, mint ami a DB rendszer velejárója. Csökkentheti a költségeket, így azok a nyugdíjjogosultak, akik Zizettek, halálukig igénybe Madár István Gazdaságpolitika Tanszék vehetik a rendszer szolgáltatását, és visszaállítja a nyugdíjrendszer létrehozásának egyik originális célkitűzését, a fogyasztás kisimítását. Mivel a DB rendszerek általában regresszíven osztottak újra, ezek a változások pozitívnak tekinthetők. Ugyanakkor a tisztán DC rendszerrel nem jár együtt biztonsági háló, így arra sincs garancia, hogy a korábban esetleg közepes jövedelmű egyén idős korára szegénységi küszöb alá csúszik. A kormányzatnak biztosítania kell valamilyen védőhálót, amilyen például a minimumnyugdíjra vonatkozó garancia, azért, hogy védje a dolgozókat a túlzott tőkepiaci Zluktuációktól. Azok az államok, ahol a DB és a DC rendszer együttesen működik, általában megengedik, hogy az előbbi adott esetben szociális hálóként szolgáljon. Mindazonáltal a nyugdíjminimumra vonatkozó garancia újra redisztributív elemet csempész a rendszerbe, az egész (adóZizető) társadalomtól a biztosított kisebbség felé, felpuhítva a szigorú járulék-‐járadék kapcsolatot. Ezért olyan konstrukciót kell létrehozni, amelyben a munkavállalók védve vannak, de nem olyan nagyvonalúan, amely rontaná a munkavállalási ösztönzőket, vagy nagyarányú újraelosztáshoz vezetne. 7 Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a tőkésített rendszer felé való elmozdulásnak igen komoly tranzíciós költségei vannak, hiszen a kormányzatnak a jelenlegi nyugdíjasoknak folyamatosan kell Zizetni a járadékot, ez jelenbeli teher, a még dolgozó emberek majdani kiZizetései is később jelentkeznek, ez jövőben jelentkező teher, még akkor is, ha ez utóbbiak teljesen átmennek a saját számlás DC rendszerbe, hiszen az addigi időszakra vonatkozó jogosultságot már megszerezték. Ez alatt az átállásai periódus alatt a rendszer regresszivitása megnő, mert a kormányzat az egész lakosságtól beszedett általános bevételeiből kényszerül kiZizetni a nyugdíjakat társadalom kisebbségét képező nyugdíjasoknak. Mindamellett a megnövekedett regresszivitás olyan átmeneti költség, szükséges rossz, amely segítségével később, közép vagy hosszú távon a regresszivitás eltűntethető a rendszerből. Az ábra pont ezt a regresszivitást és annak eltűnését szemlélteti. A Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya évi közel 1-‐1,5 százalékponttal nagyobb 2049-‐ig. Majd ahogy egyre nagyobb számban vonulnak nyugdíjba azok, akik már a második pillérbe is Zizettek, így a vegyes rendszer hiánya kisebb lesz, mint a tisztán PAYG DB rendszeré. Igen ám, de addig eltelik a rendszer bevezetésétől kezdve 50 év, ami alatt 50-‐75 százalékkal több GDP arányos kiadása keletkezik a költségvetésnek. Ha erre nincsen pénze, akkor pedig államkötvényeket bocsát ki, tehát ennyivel nő az államdósság, amelynek hatásait ismerjük, a kamatok Zizetése igen súlyos terhet jelent a költségvetés számára.

52




53


Befektetési politikát érintő szabályozási reform A pénzügyi témában kevésbé járatos szolgáltatásvásárlók védelme  (Figyelem: politikai, erkölcsi kockázat!!!!)


A szabályozási és felügyeleti tevékenység előmozdítása pozitív lépésként értékelhető a tekintetben, hogy a munkavállalók és munkaadók által beZizetett járulékok nyugdíjba menetelkor nagyobb valószínűséggel állnak majd rendelkezésre. A szabályozási és felügyeleti tevékenység biztosítja a pénzügyi témákban kevésbé járatos szolgáltatásvásárlókat, főként az alacsonyabb jövedelműeket, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a pénzügyileg képzettebbek. A nyugdíjalapok által támasztott, különböző eszközök utáni kereslet elősegítheti a tőkepiacok fejlődését, ami szintén addicionális stabilitást és mélységet adhat a más pénzügyi piaci tranzakcióknak, bár ez a hatást a gyakorlat nem támasztja alá egyértelműen.

54




55


Adminisztratív reformok Egységesített társadalombiztosítási rendszer kiépítése  Járulékfizetési hajlandóság javítása,  pl. személyre szóló adatbázisok létrehozása Adatok tárolásának és feldolgozhatóságának javítása Rokkantsági kritériumok szigorítása Járulékok és adók beszedésének összevonása


Az adminisztratív reformok arra irányulnak, hogy egységesítsék az egy országon belül, de töredezetten működő rendszereket, növeljék a járulékZizetési aktivitást, javítsák a nyugdíjszolgáltatást, személyre szólóvá tegyék az adatbázisokat, javítsák az adatok tárolását és feldolgozhatóságát, szigorítsák a rokkantság kritériumát, valamint hogy a járulékbeszedést az adóbeszedéssel vonják össze. A rendszerek közös platformra helyezése sokkal többet jelent, mint pusztán adminisztratív reformfolyamatot. Azokban az országokban, ahol elkülönített rendszerek működnek, általában elkülönítetten futnak a járulék-‐ és járadékstruktúrák. Az egységesítés során biztos van olyan, aki veszít valamilyen juttatást. Csekély számban előfordulhat az is, hogy valaki nyer rajta, de az ilyen összevonások alapvető mozgatóelve általában a legkevésbé nagylelkű megoldás. A jobb adminisztráció általában pozitív hozadékú, és nem a csökkenő Ziskális teher miatt, hanem a munkaerőpiac kisebb töredezettsége, a munkavállalók nagyobb biztonsága, ezáltal jobb munkaerőallokáció miatt, hiszen így nem kell annyira tartaniuk az önkéntes vagy nem önkéntes munkahely-‐változtatás nyugdíjra ható negatív következményeitől. Míg ezek az előrelépések a Ziskális fenntarthatóság javulása és a rendszer hatékonyabb működése irányába mutatnak, meg kell jegyezni, hogy a nyugdíjrendszerek a világon sokhelyütt kvázi-‐szociális rendszerként funkcionálnak, vagyis ha valaki eléggé bátor (pontosabban arcátlan) ahhoz, hogy indokolatlan nyugdíjköveteléssel álljon elő, akkor általában meg is kapja, akár „szociális érzékenységből”, akár mert nem is lehet visszakeresni a megfelelő adatokat a járulékbeZizetésre vonatkozóan. A reformokkal ezen gyakorlat kiszűrése bizonyos mértékben átmenetileg növelheti a járulékot korábban nem Zizető szegények körét, azonban hosszabb távon ahogy a járulékZizetési fegyelem erősödik, csökkenthető lesz a járulékkulcs, ami mindenképpen jó a munkavállalóknak. Ezután a kormányzat eldöntheti, hogy milyen egyéb szegénység elleni erőfeszítések hozhatnák meg a preferenciáinak megfelelő eredményt, semmint hogy olyanoknak Zizetnek nyugdíjat, akik azt nem érdemlik meg.

56


A reformok hatása a szereplőkre Dolgozók szerzett joga:   - már befizetett járulékaikért a korábbinál csak kevesebbet ígérnek nekik  - a nagy kérdés: meddig élnek a szerzett jogok?  országonként eltérő gyakorlat   (munkavállalók jogait speciális esetben az alkotmányban is rögzíthetik: Brazíliában a nyugdíjkorhatárt, Uruguayban az indexálást)


A nyugdíjreformban részt vevő szereplők a nyugdíjasok, a dolgozók és szakszervezeti képviselőik, a munkaadók, valamint a kormányzat nyugdíjügyeket igazgató része és a pénzügyminisztérium. Nyugdíjreform tipikusan a deZicites nyugdíjrendszer miatt kerül terítékre. A hiány orvoslásának mindig velejáró lépése a járadékok csökkentése. Világos, hogy a nyugdíjasok, valamint a szakszervezetek nem részesítik előnyben ezeket a változásokat. A munkavállalók is gyakran ellenzik a reformokat, bár ez pusztán racionális nézőpontból kevésbé érthető. Sok esetben a nyugdíj, ami számukra csak ígéretként létezik, nem is testesülne meg egy fenntarthatatlan rendszerben, vagy legalább is veszélybe kerülne, ha nem történne változtatás. A változások bár nominálisan megnyirbálják a jövőbeni kiZizetéseket, de általában növelik a folyósításának valószínűségét, s ezzel esetlegesen még meg is növelhetik a nyugdíjak várható értékét. Erről azonban meggyőzni a munkavállalókat, nyugdíjasokat szinte lehetetlen feladat, főként, mert egy jövőbeli dologról van szó. Ezzel lényegében visszakanyarodtunk a kiindulási ponthoz: ha az emberek nem lennének rövidlátóak, valószínűleg nem lenne szükség általános kötelező nyugdíjrendszerre. A reformlépések fokozatos, jól átgondolt ütemezése azért is fontos, hogy egyetlen csoport, sem a dolgozók, sem a nyugdíjasok ne szenvedjenek el indokolatlan hátrányokat. A másik témakör, ami miatt a nyugdíjrendszer reformja jóval problematikusabb reformfolyamat bármely más területnél, a dolgozók szerzett joga. A dolgozók beZizetik járulékaikat a nyugdíjrendszerbe, cserébe egy később realizálható nyugdíjígéretért. Politikailag (és morálisan) elég nehezen felvállalható azzal előállni, hogy azok a járulékok, amelyet ígértek nekik (és amit már kvázi „előZizettek”), most le lesz csökkentve. Ennek eredményeképp a nyugdíjreform lépései csak fokozatosak lehetnek. Az alkotmányos és a törvényi előírások a szóban forgó jogok tekintetében országonként nagymértékben eltérhetnek. Néhány helyütt az a szabály, ha egy ember egy bizonyos nyugdíjrendszer keretében kezdte meg munkáját, akkor élete végéig joga van ugyanazon paraméterek mellett dolgozni, még akkor is, ha közben a nyugdíj törvényi szabályai módosulnak. Más országok kimondják, az addig megszerzett jogok érinthetetlenek, de minden a reform kihirdetése utáni időszakra járó járadék az új rendszer szabályai szerint alakul. Megint csak más államokban a kormányzat a nyugdíjrendszer bármely paraméterét bármikor megváltoztathatja. A munkavállalók speciális jogait esetenként még az ország alkotmánya is tartalmazhatja, például úgy, mint Brazíliában a nyugdíjkorhatárt vagy Uruguayban a nyugdíj indexálásának módját. A nyugdíjjal foglalkozó szervek is támogathatják vagy ellenezhetik a reformot, attól függően, hogyan érinti őket. A rendszer egységesítése általában az adminisztráció csökkentését vonja maga után, ami munkahelyek megszűnését vagy presztízscsökkenést jelent. A járulékbeszedés átcsoportosítása az adóhatóság felé hasonló eredményekkel járhat, munkaérő elbocsátással vagy átcsoportosítással. A központi nyugdíjrendszer monopóliumának megszűnését a magánnyugdíj-‐pénztárak belépésével is negatívan szemlélhetik. Még minisztériumi szinten is merülhet fel súrlódás a program kidolgozói, például a munkaügyi vagy szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium és a megkerülhetetlen (hiszen a nyugdíjreformok általában a Ziskális egyensúly helyreállítása érdekében történnek) pénzügyminisztérium együttműködése közben. Más szempontból az adminisztratív reformok pótlólagos beruházásokat is jelentenek a nyugdíjügyeket bonyolító szerveknél, amit azok általában pozitívan fogadnak. Általánosan kijelenthető, hogy a nyugdíjreform pozitív szemlélői és nagy támogatói a pénzügyminisztériumok. Mindazonáltal a kötelező, tőkésített rendszer (tőkefedezeti pillér) bevezetése pótlólagos költségvetési többletkiadást jelent rövid távon, ez a fajta reform a pénzügyminisztérium nézőpontjából is problematikus lehet. A Világbank ajánlása szerint úgy érdemes bevezetni a tőkésített pillért, hogy az ne terhelje túl a költségvetést. Példának okáért az új sémába való belépésnél meghúznak egy korhatárt (30, 40 stb. év alattiak léphetnek csak be), amivel rögtön határt szabnak annak, hogy hány ember beZizetése mehet az új pillérbe saját számlára, amivel gyakorlatilag az első pillér kieső bevételei okozta hiánynak is határt szabnak. Az országok azzal is élhetnek, hogy meghatározzák, a beZizetések hány százaléka megy az egyéni számlára; a megoldások rendkívül sokszínűek, például kezdetben a beZizetett járulékok csak kisebb része mehet az egyéni számlára, később idővel ennek aránya folyamatosan nő – ez a megoldás a második pillér bevezetésénél jellemző módszer. Ha az első pillérből a másodikba való átlépésnél az alkalmazott járadékkalkuláció túlságosan bőkezű, az tömeges átlépéseket indukálhat, ellenkező esetben elriasztja az átlépni szándékozókat. Végül tehát, azok az információk, amelyek az átlépés körülményeiről tájékoztatnak, nagyban hatással lehetnek ezekre a folyamatokra, így a Ziskális folyamatok fenntarthatóságára.

57


A magyar nyugdíjrendszer


58


A magyar nyugdíjrendszer felépítése A VILÁGBANK ÁLTAL FAVORIZÁLT SÉMA: HÁROMPILLÉRES NYUGDÍJRENDSZER 0. pillér Nyugdíjminimum 2009-től megszűnt

1. pillér

2. pillér

3. pillér

Kötelező Kötelező,   Önkéntes, állami,   FF, DC FF, DC PAYG, DB - nyugdíjkorhatár: 62 év - szolg. idő: 20 év - 1988 utáni jöv. számít (alap évről évre változik: orrnehéz)

Szociális hozzájárulási 27% adó

- magánnyugdíjpénztárak - önkormányzatiság elve - örökölhető

-befizetés 30%-a, max 100.000 Ft szja kedvezmény ()

Nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) - meghatározott szolgáltatónál saját számlát lehet nyitni - befizetés 30%-a, max 130.000 Ft szja kedvezm. () - árfolyamnyereség adómentes (nyugdíjbavonuláskor) - örökölhető

8%

2%

Munkáltató

(4. pillér)

Bruttó bér 100%

Munkavállaló Eü. jár.: 7%


Munkaerőpiaci jár.: 1,5%

A magyar nyugdíjrendszer jelentős változásokon keresztül ment keresztül az elmúlt években. Nagy vonalakban mutatjuk be a változások irányát. A korábban öt pilléres nyugdíjrendszerben 2009-‐ben megszűnt a 0. pillér, a nyugdíjminimum. 2012-‐től megszűnt a második, kötelező magánnyugdíjpénztári pillér — erről később szólunk részletesebben. A 3-‐4. pillér lényegét tekintve változatlanul működik tovább önkéntes magánnyugdíjpénztárként, de szabályaiban, kedvezményeit tekintve a két pillér különbözik egymástól. A kedvezmények a lobbierők pillanatnyi állása és a gazdaságpolitikai döntéshozók lehetőségei és szándékai szerint is évről évre változhatnak és az elmúlt évek tükrében változnak is. Az ábráról leolvasható a járulékok és adók változásának iránya is. A korábban a munkáltató által Zizetett társadalombiztosítási járulék szociális hozzájárulási adóra változott. Ez azt is jelenti, hogy alkotmányjogilag az adó nem kapcsolódik a járadékokhoz — annak minden garanciális következményével. A csökkenő gyermekvállalási hajlandóság miatt az egy nyugdíjasra jutó dolgozók száma fokozatosan csökken. Ebből közép távon a payg Zinanszírozású nyugdíjak vásárlóerejének csökkenése következik.

59-1



1. pillér

2. pillér

3. pillér



- magánnyugdíjpénztárak - önkormányzatiság elve - örökölhető



8%

2%

Munkáltató

(4. pillér)

Bruttó bér 100%





59-2



1. pillér

2. pillér

3. pillér



- magánnyugdíj2012-től pénztárak megszűnt - önkormányzatiság elve - örökölhető



8%

2%

Munkáltató

(4. pillér)

Bruttó bér 100%





59-3



1. pillér

2. pillér

3. pillér



- magánnyugdíj2012-től pénztárak megszűnt - önkormányzatiság elve - örökölhető



8%

2%

Munkáltató

(4. pillér)

Bruttó bér 100%





59-4


Népességi korfa 2050

Az előző lapon említett jelenséget, a csökkenő gyermekvállalási hajlandóság miatt az egy nyugdíjasra jutó dolgozók számának fokozatos csökkenését szemlélteti a fenti korfa. Jól látszik, hogy az ún. Ratkó-‐korszak szülöttei a 2010-‐es években vonulnak nyugdíjba, amelynek következtében a nyugdíjasok aránya nő. Az is látszik, hogy 2050-‐ben lényegesen magasabb lesz az időskorúak száma mint az utánuk következőké, ha nem sikerül növelni a jelenleg alacsony gyermekvállalási hajlandóságot.

60


Nyugdíjasok korfája (2004) Rokkantsági Nyugdíjas Hozzátartozó

Férfiak

Nők

A korfa jól szemlélteti azt a jelenséget, hogy a 90-‐es évek során a rokkantnyugdíjasok (kényszerből idő előtt nyugdíjazottak) száma jelentős mértékben megnövekedett. Mára már az akkor jogosultságot szerző rokkantnyugdíjasok 70-‐80 százaléka elérte a nyugdíjkorhatárt. Az ún. leszázalékolás eredményeképpen — amikor a jogalany a korábbi bérének bizonyos százalékára vált jogosulttá — jelentősen megnőtt hazánkban a nyugdíjkorhatár alatti nyugdíjasok száma. Mivel a viszonylag nagyvonalú juttatások nem ösztönözték a munkaerőpiacra való visszatérést, és feltételezhető volt, hogy a szűkülő munkaerőpiac gerjesztette kényszerből sokan nagyvonalúan és indokolatlanul jutottak szociális juttatásokhoz, ezért került sor 2012 után a rokkantsági nyugdíjasok és a megváltozott munkaképességűek jogosultságainak felülvizsgálatára.

61


Implicit államadósság   2012-es becslés szerint profiltisztítottan

profiltisztítás nélkül

A proZiltisztítás lényegében azt jelenti, hogy a Zinanszírozási rendszer átalakításának eredményeként minden meglévő, korhatár alatti ellátás szociális ellátássá minősül át (ellátások konvertálása). Az ábrák azt mutatják, hogy hogyan alakul a nyugdíjrendszer egyensúlya a 2012-‐től életbelépő átalakítások eredményeképpen. Az első ábra értelmében 2021-‐től az időskori nyugdíjak kiZizetésére szolgáló Nyugdíjbiztosítási Alap proZiltisztított többlete 2017-‐2035 között biztosítottnak tűnik. A második ábrából az látszik, hogy proZiltisztítás nélkül 2020-‐2040 között pozitív az egyenleg. 2058-‐ra ugyanakkor a jelenleg érvényben levő paraméterekkel közel 2%-‐os GDP arányos hiányt fog mutatni. Azzal kalkulálva, hogy 2014-‐ben a nyugdíjkiadások mértéke 9,5% GDP arányosan, ennek 2 százalékpontos csökkentése a nyugdíjak vásárlóerejének 21%-‐os csökkenését eredményezné az 1990-‐es években született generációk nyugdíja menetelének időszakára. Ennyire hosszú távon ugyanakkor nagyon sok függ a gazdasági növekedéstől és a népesedési, valamint migrációs folyamatoktól. Annak köszönhetően, hogy a nyugdíjak évenkénti indexálása a korábbi svájci indexálásról (50%-‐ban a reálbér növekedése, 50%-‐ban az inZláció határozza meg a nyugdíjak növekedési ütemét) inZláció-‐követőre változott, lehetőség adódik arra, hogy a nyugdíjkiadások GDP arányos csökkenése mellett is fenntartható legyen a nyugdíjak vásárlóereje. http://hvg.hu/gazdasag/20111129_trukkos_nyugdiijreform_kozoskassza/ http://szolgalatinyugdij.hu/forum/viewtopic.php?p=10394&sid=a9043Zb06d2dfe0025bae41c1b1460e2 http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=156989

62


AA kötelező magánnyugdíjpénztárak portfóliója pénztárak portfólió szerkezete – lassú javulás, hamarosan gyorsulhat 2004

2007 Bankszámla, készpénz; Bankbetét; 0,9% 0,7%

Egyéb; 10,0% Befektetési jegy; 6,0% Vállalati, hitelintézeti kötvény; 4,2% Részvény; 9,0%

Állampapír; 69,2%

2006

Jogszabályi limitek: Egy részvény

10%

Részvény összesen

50%

Egy bef. alap

10%

Egy alapkezel!

30%

Bef. alap összesen

50%

A kötelező magánnyugdíjpénztárak díjterhelése: 4-6%

Forrás: Madár I., 2008

Gazdaságpolitika Tanszék

Madár István

14

A fenti ábra jól szemlélteti a kötelező magánnyugdíjpénztári pillérrel kapcsolatos problémát Magyarországon. A kötelező magánnyugdíjpénztárak a hozzájuk átirányított járulékbeZizetések 70-‐80 százalékából azokat az állampapírokat vették meg, amelyeket az állam azért bocsátott ki, hogy fedezze az átirányítás miatt kieső járulékbevételeket az első pillérben. Vegyönk egy egyszerű példát: amennyiben az államkötvény hozama kb. 7-‐8%, a kötelező magánnyugdíjpénztár díjterhelése 4-‐5%, akkor 3-‐4%-‐os hozamot realizál a magánnyugdíjpénztári tag az államkötvények után. A probléma ott jelentkezik, hogy mi adóZizetők Zizetjük az államkötvények után kiZizetett kamatot (7-‐8%), miközben magánnyugdíjpénztári tagként már csak 3-‐4%-‐ot látunk viszont. Lényegében arról van szó, hogy miközben az egyik zsebünkből a másikba áttesszük a pénzt, több mint a fele eltűnik. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak díjterhelése idővel nyilván csökkent volna az általuk kezelt vagyonnövekedéssel arányosan. (A Deloitte felmérése szerint egy kisebb önkéntes magánnyugdíjpénztári alap évi 100 AUD + 0.75% díjat, egy nagyobb 60 AUD + 0.57%-‐ot számít fel Ausztráliában.) Igazán akkor lehetett volna már a kezdetektől fogva alacsony a díjterhelés, amennyiben csak egy nagy állami kötelező nyugdíjalap kezelte volna egyéni számlákon a beZizetéseket, teljesen tőkésített (FF), járulékkal meghatározott szabályok szerint (DC), ahogyan az Szingapúrban működik. Az egy nagy állami második pillér létrejöttét a Világbank eredeti tanulmánya is megvalósíthatónak tartotta. http://www.supersystemreview.gov.au/content/downloads/mysuper_paper/Deloitte_report.pdf

63


A “zöldmezős” (jó) nyugdíjrendszer ismérvei 1. Nyugdíj mértéke = nyugdíjcélú megtakarítás és a várható élettartam alapján 2. Szolgálati idő fogalma értelmét veszti 3. Nincs özvegyi nyugdíj (van helyette a házastársak kölcsönös kedvezményezésének lehetősége) 4. Árvákról és rokkantakról nem a nyugdíjrendszer keretében kell gondoskodni 5. Fizetett nyugdíjjárulék = magántulajdon 6. A nyugdíjrendszer csak egy technikai-intézményi keret Forrás: Németh György, 2009

A nyugdíjrendszerek paradigmatikus reformjáról és a magyar nyugdíjrendszer átalakításának lehetőségeiről részletesebben érdeklődők számára ajánlott irodalom Németh György “A nyugdíjreformról” c. írása, amely a Közgazdasági Szemle 2009 márciusi számában jelent meg. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00157/pdf/03.pdf A tanulmány és e helyütt olvasható követelményei nem képezik részét a tananyagnak.

64


A “zöldmezős” (jó) nyugdíjrendszer ismérvei

AZ ÁTMENET A MOSTANI RENDSZERBŐL EGY ZÖLDMEZŐSBE ELVILEG EGY GENERÁCIÓ ALATT MEGVALÓSÍTHATÓ KOMOLY TÁRSADALMI SÚRLÓDÁSOK NÉLKÜL

Forrás: Németh György, 2009

65


Nyugdíjrendszerek Dr. György László egyetemi adjunktus BME

Recommend Documents