Pingvin_s06_layout.qxp :35 Page 1

Pingvin_s06_layout.qxp

2010.04.26.

22:35

Page 1


2

2010.04.26.

22:35

Page 2

T A R T A L O M

„ EL KELL INDULNI MINDEN ÚTRA, AZ EMBERT MINDEN ÚTON VÁRJÁK. NINCS HALÁLOS ÉRV A MARADÁSRA, CSAK A TALÁLKOZÁSRA S A KALANDRA” .

CSOÓRI SÁNDOR Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

Tartalom Beköszöntõ 3 Interjú Gálné Palágyi Erzsébet tanárnõvel 4 Jelenetek egy osztály életébõl 5 Diákinterjúk (12.a) 6 Interjú Kudari Enikõ tanárnõvel 14 Nyolc év 15 Diákinterjúk (12.b) 16 Interjú Kolek István tanár úrral 22 Emlékek 23 Diákinterjúk (12.c) 25 Interjú Róbert atyával 32 Négy év... Mire is elég ez pontosan? 33 Diákinterjúk (12.d) 34 Ballagó õrsvezetõink 42 Kínpad 44 MEP 2010 46 Deutsche Austauschprogramm in Bayern 47 A mi kis városunk - ismét 48 A Diákszínpad ballagói 49 Szereplésünk a lakitelki "Ne bántsd a magyart!" országos történelmi verseny döntõjében 50 Talentum 51 Szt. Kinga és a sárkány 52 Böjte Csaba: Út a végtelenbe 55 A három Sárközi 56 Könyvek között 57 A velünk élõ Föld 58 Overground Music 59 Szép volt, lányok! 60 From Russia With Love 62 Fékezett Habzás 63

Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Tördelõszerkesztõ: Havasi Máté Nyelvi lektor, korrektúra: Halász Rita Rovatfelelõsök: Balog Klaudia (11.a) Logó Benedek (10.b) Szilágyi Péter (12.b) Marczell Márton (11.a) Bethlenfalvy Gergely (11.b) Borító és hátoldal: Havasi Máté Címlapterv: Szalay József mûvésztanár Fékezett Habzás-rovatvezetõ: Palenik Gergõ E-mail: [email protected] Következõ számunk lapzártája: május 20. A Pingvin negyedik számának megjelenését az Alapítvány és a XI. kerület Önkormányzata támogatta.


2010.04.26.

22:35

Page 3

3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

Teremtésvédelem Nemrégiben megbízást kaptam egy üzenet közvetítésére. A mandátum a végtelenbõl érkezett, és számomra a történelmi egyházak által mûködtetett iskolák vezetõinek értekezletén továbbították a hozzá rendelt feladatot. Ennek a társaságnak dolga az eszmeiszellemi-gondolati értékkövetés és az anyagi-dologiintézményi érdekérvényesítés követelményeinek való megfelelés szellemében történõ mûködés/mûködtetés és együttmûködés megvalósítása. A legutóbbi együttlét apropója és mottója (=„teremtésvédelem") mentén a megjelent igazgatók két igen színvonalas, a természet- és környezetkárosítás és rombolás, valamint ennek az emberi együttélés és kapcsolatok világában, továbbá az erkölcsi-szellemikulturális térben mutatkozó következményeit ismertetõbemutató elõadást-prezentációt kísérhettek figyelemmel. Mindkét elõadás - a magas szintû szakmaiság mellett a keresztény szellemiség értékpontjaihoz viszonyítva értelmezte a jelenségeket és (az esetenként mostanra már visszafordíthatatlannak látszó) folyamatokat. Szóba kerültek a környezetterhelés, ökológiai lábnyom, a létezés és a teremtett világ óriási önregeneráló, kiegyensúlyozóhelyreállító és alkalmazkodó képességének hatalmas teljesítményei stb., de az ellenállási és immunizáló diszpozíciók esetenkénti ellehetetlenülése is. Természetesen szóba kerültek a korábbi évek nagy klímakonferenciáinak üzenetei, segélykiáltásai és bizarr (= gyakorlatilag semmire se kötelezõ) „megállapodásai", a mindenféle „gumírozottra" definiált károsanyag-kibocsátási kvóták és azok az egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemények, amelyek a hõhaláltól a fagyhalálig, a világárvíztól a totális elsivatagosodásig mindent kilátásba helyeztek. És persze - riadalmas konklúzióként - az „õrült majom" önmaga ellen forduló alkotói géniusza, amelyik nem ismer gátlásokat, "buján tékozolja anyagunk elemi erejét", és egyfelõl messze a normális-kiegyensúlyozott és reális igénykielégítési szint fölött fogyaszt, másrészt a "teremtés koronájának" (= vagyis az embernek) óriási tömegeit felesleges koloncnak, hulladéknak tekinti, de legjobb esetben is legfeljebb bérés fogyasztó-rabszolgaként tudja elképzelni. Pedig a Teremtés (így, nagybetûvel kezdve) eredetileg nem errõl szólt és szól. Az ember valóban Isten képmására teremtetett. Igen, a Teremtõ Isten képmására, vagyis rábízatott a "teremtés folytatása", megkapta a világot megõrzésre és gyarapításra, vagyis feladata a program beteljesítése, hiszen Isten partneréül fogadta teremtõ és megváltó munkájában. Hihetetlen megtiszteltetés ez és dermesztõ léptékû megbízatás és

felelõsség. Az Úr világosan szólt: „Szaporodjatok és sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá a Földet!" Azám, de innen kezdõdött az egész baj. Ettõl épültek meg a nagy piramisok és roppantották össze gigantikus értelmetlenségükkel az óbirodalmi Egyiptomot (= sohase tölthették be küldetésüket a halhatatlanság templomaiként), így épült az ember eget ostromló gõgjétõl vezérelten Bábel tornya és vált az emberi meghasonlás szimbólumává, de így épült meg az „elsüllyeszthetetlen" Titanic és merült hullámsírba rögtön elsõ útján ,és „utána többé már nem volt olyan a világ, mint annak elõtte", és így épülnek az õrületes és irdatlan hivalkodásukban értelmetlen óriás-tûk a porig összeomlott világkereskedelmi tornyoktól, a pénzügyi összeomlást generáló dubai-ig és nekem senki se fogja tudni beadni, hogy a már épülõ, közel 900 méteres iszonyat nélkül nem lehet el a világ. És persze a mindenféle (= nem csak „épület"-es), elsõ látásra csodálatosnak tûnõ alkotások egész sora. Iszonyatos anyag, energia, munkaerõ és õrült pénzek feláldozásával. És így tovább. Akárhogy is van, itt egy végzetes félreértés érvényesül, és az üzenet lényege az, hogy muszáj valódi értelmet belevinni a teremtésbe, és rá kell érezni az isteni szándék közvetítette elgondolásra. A Föld uralma programjának legfontosabb tanulsága, hogy az uralom = szolgálat és a hatalom = felelõsség. Aki ezt a legfontosabb törvényt megszegi, végsõleg csak pusztulásba és összeomlásba taszítja az egészet. Az emberi alkotó géniusz számára sokkal nagyobb kihívás megérteni a létezés lényegét és távlatait, és ennek megfelelõen alkotni és létrehozni a dolgokat, mint hogy látszólag csodálatos mérnöki-tervezõi-kivitelezési bravúrokkal kápráztassa el a világot. Ebbõl ugyanis csak szemfényvesztés származhat. Meg kell érteni, hogy önuralom-önfegyelem és önmérséklet-önkorlátozás nélkül felélünk mindent, ami a miénk lehetne, és amit nekünk szánt a Mindenség Ura. És akárki akármit is állít - a Föld (= ez a végtelen világtérben szinte észrevehetetlenül apró, marginális pacni, a rajta lezajló események és történet okán) végtelenül kiemelkedõ és kedvezményezett helyet foglal el a létezésben. És ez egyáltalán nem vicc, miközben Han Solo és Boba Fett nem létezik. És nem is fog. A dolog lényegében nagyon egyszerû. A tét - a lét. És - talán - az örökkévalóság.

Párdányi


4

2010.04.26.

22:36

Page 4

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Nagyon fogtok hiányozni..." INTERJÚ GÁLNÉ PALÁGYI ERZSÉBET

TANÁRNÕVEL, A

A Tanárnõ nyolc évig tanította majdnem az egész osztályt. Miben és mennyire változtunk meg? Teljesen átalakult a személyiségünk, vagy énünkben még ott lakoznak az ötödikes voltunk fõ vonásai? Emlékszem, amikor elõször beléptem az osztályba, sok figyelmes szempár nézett rám. Aztán fokozatosan kiderült, hogy nagyon mozgékonyak, fáradhatatlanok vagytok. Minden percben történnie kellett valaminek, mert különben elszabadult a pokol: zaj, nyüzsgés. Elárasztottatok szorgalmi feladatokkal, mindig voltak kérdések. Hamar kiderült, hogy nagyon jó humorotok van, szellemes ötleteitekkel vidámmá tettétek a mindennapokat. Mindig mindenben kerültétek a sablonokat, szerettétek az egyéni megoldásokat. Hogy miben változtatok? Talán a lelkesedés egy kicsit alábbhagyott, vagy legalábbis irányt változtatott. Komolyodtatok. De alapvetõen ugyanolyan sokszínûek vagytok, mint a kezdetekkor. Milyen volt egy összeszokott osztály vezetését menet közben átvenni kilencedikben? Amikor Mészáros tanárnõ megkérdezte, hogy elvállalnálak-e benneteket egy évre, rövid gondolkozás után igent mondtam. Akkor már négy éve ismertelek, tanítottalak benneteket. Sokszor voltam veletek kirándulni, táborban. Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Persze értek azért meglepetések! Sok kellemes is. Még most is meghatódom, ha eszembe jut, hogy amikor megtudtátok, hogy elvállaltam, felállva énekeltétek nekem az ároni áldást. Hogyan érte a Tanárnõt a hír, hogy nemcsak az elõre eltervezett egy, hanem négy évig kellene irányítani az osztályt? Némi szorongással. Féltem, hogy fogom-e bírni erõvel, lelkesedéssel. Tudtam, hogy nagy feladatok várnak rám. Bíztam benne, hogy ha a Jóisten feladatot ad, akkor ad hozzá erõt is. Ezen kívül magaménak tudhattam az ígéreteteket, hogy segíteni fogtok. Valóban számíthattam rátok, nagyon sokszor segítettetek ti is és a szüleitek is. Mészáros tanárnõ is mindig szabaddá tette magát, hogy a programjainkon részt tudjon venni, mindig mellettem állt, támogató szeretetével.

12.A

OSZTÁLYFÕNÖKÉVEL

Mik voltak a Tanárnõ tervei, elvárásai önmagával szemben, és mennyire sikerült ezeket tartani? Ha már elvállaltam, szerettem volna - amennyire csak telik tõlem - jól csinálni. Feladatomnak éreztem annak a segítését, hogy jó közösséggé váljatok. Felhívni a figyelmeteket az iskolában felkínált lehetõségekre. Segíteni benneteket, hogy jó döntéseket hozzatok, megtaláljátok a megfelelõ arányokat az élet minden területén. Reméltem, hogy sok közös élményben lesz részünk a kirándulások, programjaink során. Szerettem volna elétek pozitív példákat állítani. Bízom benne, hogy mindebbõl elég sok megvalósult, ha nem is minden... Mennyire vagyunk kezelhetõ osztály? Mik a jó és rossz tulajdonságaink? Sok tehetség, sok egyéniség. Nem elég tudnotok a feladatot, mindig ott a kérdés: Miért? Ez bizonyos szempontból nehezítette az én dolgomat, de összességében mégis örültem neki, mert ami mellé odaálltatok, abból mindig jót hoztatok ki. Kicsit szétszórtak vagytok. Személyes beszélgetésekben nagyon figyelmesek, ha együtt az osztály, akkor kevésbé. Az átlagosnál nagyobb igazságérzettel vagytok megáldva. Nagyon kreatívak vagytok. De ami a számomra a legfontosabb, hogy megbízhatóak vagytok! Mit volt a legszebb élménye mint szaktanár? Nagyon örültem neki, hogy sokan választottátok a matematikát emelt szinten. Tizenhárman fogtok emelt szinten érettségizni. Jó látni, milyen becsületesen készültök rá... Nagyon sok matematikaversenyen indultatok el, és értetek el szép eredményeket. Eszembe jut, amikor a Bolyai csapatverseny döntõjébe jutottatok, és ott szóbeli verseny is volt. Mikor kijöttetek, megkérdeztétek tõlem azt a feladatot, ami kifogott rajtatok. A szemetekben az a reménnyel teli várakozás, hogy vajon tudom-e a választ. Ha nem, akkor nehéz volt a kérdés nagyon, ha igen, akkor pedig jó kezekben vagytok. Osztályfõnökként mi volt a legszebb emlék? Nagyon sok szép, kedves emléket õrzök. Szavak, tekintetek, közös játékok, nevetések... Ahogy teljesen önállóan megírtátok, rendeztétek és eljátszottátok az


2010.04.26.

22:36

Page 5

B Ú C S Ú

október 23-i ünnepséget. A keresztutak, a kirándulások. Az öröm, hogy feljutottunk mindannyian a Székelykõre. Az erdélyi tábor mindenképpen. Van legrosszabb is? Nem igazán. Talán néhány osztályfõnöki óra. Milyen volt közelrõl nézni a barátságok szövõdését, változásait? A Tanárnõ szerint mennyire tudunk majd együtt maradni ballagás, érettségi után? Nyolc év, fõleg a ti korotokban, nagyon hosszú idõ. Sokan érkeztetek már barátokként az osztályba, és voltak olyanok is, akik akkor még senkit nem ismertek. Fokozatosan alakultak ki kisebb-.nagyobb baráti körök, de ezeknek a határai nem átjárhatatlanok. Jó volt látni, hogy sok iskolán kívüli közös programot szerveztetek, hogy szerettek együtt lenni. Biztos sok barátság megmarad egy életre, és lesznek olyanok is, akik távolabbra kerülnek. Remélem, fogjátok tartani egymással a kapcsolatot, és hogy mindig számíthattok majd egymásra. Egyértelmû, hogy mi sokat változtunk a nyolc év alatt, részben a Tanárnõ hatására is. A Tanárnõn mennyit alakított ez az idõszak?

(

S

)

Z Ó

Sokat változtam én is. Megpróbáltam a ti szemetekkel nézni sok mindent, és egy kicsit kevesebbet aggódni. Reméljük, hogy mindannyiunknak jól sikerülnek az érettségi vizsgák, de ez azt is jelenti, hogy jövõre nem leszünk már itt. Milyen lesz nélkülünk? Nagyon fogtok hiányozni. Ha az ember osztályfõnök, van egy terem, egy osztály, ahová hazamegy. Az életemnek részévé váltatok. Jóllehet elmentek, de azért remélem néha visszajöttök, meséltek magatokról. Ami biztosan nem fog hiányozni, az a rengeteg adminisztráció, a késések számontartása, az igazolások… Mik a tervek a jövõre nézve? Még egy pár évig biztosan szeretnék tanítani. Még az is lehet, hogy kicsiket is elvállalnék, a veletek szerzett jó tapasztalataim alapján. Az osztállyal kapcsolatban pedig a jó hagyományokat megtarthatnánk, gondolok itt az évenkénti Szent Angéla kirándulásra, a keresztutakra. Jó lenne néha egyegy osztálymise is, immár nem kötelezõ jelleggel.

Jelenetek egy osztály életébõl A Teremtésrõl …Lõn este és lõn reggel, a tizedik életév. És mondá Isten: „Teremtsünk belõlük osztályt a többi osztály mintájára! Uralkodjanak a IV. emelet 8. számú termén. Ennyi elég is lesz nekik.” És a harsányabbakat, a vandál paddöntögetõket, a számítógépes játékok és a foci bolondjait elnevezte fiúknak, az ijedtebbeket, a padokban sutyorgókat, a vihogva pletykálókat pedig lányoknak nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. Vagy legalábbis bízott benne… Ártatlanság és pánik Az elsõ osztályfõnöki órán a szûk padokban kucorgunk, zavarunkban hangoskodunk vagy ijedten pillantunk körbe, és nem fogunk fel semmit. Többek között, hogy az elkövetkezõ nyolc évben legalább 1280 alkalommal fogunk találkozni mi negyvenen.

5

Gyöngybetûinkkel, sorvezetõvel levelet írunk Mészáros tanárnõnek, címert rajzolunk magunknak, ami a falra kerül (majd idõvel le is mállik). Színes névtáblánk több hétig a padunkon büszkélkedik. Kísérlet a beilleszkedésre Telik az idõ. A lányok karkötõket fonnak, és pénzt lapítanak a villamossíneken, a fiúk rodeóznak és fociznak. A hajnali meccseken olykor harminc gólt is rúgnak. Nekünk. Ha másért nem, hát ezért, máris hírhedt csapat vagyunk. Farsangon megmutatjuk, hogy tudunk hullámozni, majd hogy mennyire el tudunk rontani egy tanárparódiát. Megalakul a Burma BT. és a Garden, melyeknek valódi rendeltetését azóta is homály fedi. Túristvándiba megyünk, ahol megvívjuk életünk legvéresebb vízicsatáját harci lovaskocsikon, és nyilvánosságra


6

2010.04.26.

22:36

Page 6

B Ú C S Ú

kerülnek a „szupertitkos" túrparti-traccspari határozatai. Megalakul a Piranja, majd a konkurens Anakonda együttes. Ezek azóta is elsõ lemezükön dolgoznak. A házi-megasztár óriási siker. Kísérlet a felnõtté válásra Nagyon telik az idõ, bár mi ezt egyáltalán nem érzékeljük. A legtöbben megtanulunk egyre csúnyábban írni, egyre kevesebbet jegyzetelni, egyre késõbb feküdni és egyre korábban kelni, puskázni és méltósággal lebukni. Vitatkozni kezdünk, elõször Istenrõl és a pokol (miben)létérõl, majd egyre hétköznapibb témákról. Néhányan próbálják a fizika mindenhatóságát kétségbe vonni, több-kevesebb sikerrel. Azért a bölcsészet nálunk még mindig nem tudomány. Ahogy telik az idõ, vitáink egyre kisszerûbbé válnak, és szemtõl szemben egyre kevesebbet vitatkozunk. Egyesek túl harsányan bántanak, mások túl rosszindulatúan sutyorognak. Bizony, sok mindent megteszünk, hogy ne legyünk igazi osztály. De teszünk olyat is, amire büszkék lehetünk. Hetedikben testületileg vonulunk a tanári elé, mint egy büszke forradalmár sereg, és tiltakozunk az újabb kémiavizsga ellen. Tizenegyedikben ismét forradalmárok leszünk, megelevenítjük '56 hõseit,és azokat is, akik nem mertek hõsök lenni. Az elõkészületekben és a darabban kivétel nélkül mindenki részt vesz. Együtt izgulunk a színfalak mögött, a sötétben, és a nézõtéren ülve velünk izgul Palágyi tanárnõ. Ekkor már harmadik éve irányítgat minket. Sohasem volt könnyû dolga velünk. Ennek ellenére kitartása egészen figyelemreméltó. Õ visz el minket Erdélybe; az ott töltött tizenegy nap sokunk emlékezetében a nyolc év legjobb élménye marad:

(

S

)

Z Ó

Székelyvécke, bencédi pajta, a „mulatós program", Beugró, sátrak az esõben, dübörgõ partybusz, Székelykõ, megasztár-újra. Analfabéták Az utolsó osztályfõnöki órán majd újra a szûk padokban kucorgunk, zavarunkban elõször hangoskodunk, aztán ijedten pillantunk körbe, és igen keveset fogunk érteni az egészbõl. Többek között azt sem, hogy az elmúlt nyolc évben több mint 7680 órát töltöttünk együtt, mi negyvenen. Félszavakkal, néma ölelésekkel, vagy csak pillantásokkal búcsúzunk majd egymástól, a tanárnõtõl. Talán elgondolkodunk, milyen címert rajzolnánk most magunknak. És a névtábla? Réges-rég boldogulunk nélküle. Soha többet nem is lesz rá szükségünk. Van helyette OM azonosítónk… Az elmúlásról …És este lett és reggel, a negyvenedik életév. Felnõttünk. Elõbb-utóbb mindenkiben megszületett az az édesbús emlékezés, amellyel a felnõttek diákéveikre tekintenek vissza. De azelõtt volt ám minden! Elballagtunk, és hol szidtuk, mint a bokrot, hol meg az egekig magasztaltuk egymást, az iskolát. Most már tudjuk, hogy mindez nem fontos. Csak az emlék a fontos. Az emlék, ami sokkal több, mint jó vagy rossz. Ami erõsebb nálunk. Ami nem édesget egymáshoz, de kérlelhetetlenül összeköt minket. Minket, akik így vagy úgy, de együtt nõttünk fel. Akik ismerjük a damil õsi titkát. Akik tudjuk, hogy az óra visszafelé jár. Akik egy osztályba jártunk. Egy osztályba, ami „hol volt, hol nem volt a világon egyszer".

„MINDEN TANÁROM FONTOS VOLT” INTERJÚ MESZÉNA LACIVAL (12.A)

Az idén végzel a Szent Imrében. Hol szeretnél tovább tanulni? A BME-re, a gépészkarra adtam be a jelentkezésemet. Mit gondolsz, érettségi után is megmaradnak a kapcsolatok a barátokkal? Igen, többször eszembe jutott már, vajon mi marad az osztályból. Szerintem a komolyabb barátságok megmaradnak, meg aztán elég sokan megyünk egy helyre egyetemre. Hatással voltak rád a tanáraid? Mindig is a matematika és a fizika érdekelt, de a fizikatanáraimnak, Szabó és Molnár Gábornak, valamint a matektanár Gálné Palágyi Erzsébetnek is sok szerepe volt a választásomban.

Milyen emlékeket viszel magaddal az iskolából? Kell tudni alkalmazkodni a többiekhez, és nyitottnak kell lenni, hogy észrevedd az értékeket a másikban. Meg persze a sok és tanulságos élményt is. Nyolc évet tanultál itt. Jó ez? Elegetek lett egymásból, vagy jobban összekovácsolódtatok? Szerintem jó volt. Van, aki szerint ez nagyon sok, de úgy gondolom, ezalatt jobban megismerhettem a többieket, és azt nem mondanám, hogy elegem van belõlük. Akikkel jóban lesz az ember, azokkal nagyon szoros barátságot tud kialakítani nyolc év alatt. Mi az a néhány szó, ami eszedbe jut a gimnáziumról? Sport, barátok, osztálykirándulás.


2010.04.26.

22:36

Page 7

B A L L A G

M Á R

. . .

7

MINDIG JÓ HANGULATBAN INTERJÚ GELLAI IMRÉVEL (12.A) Mire gondolsz a ballagásod elõtt néhány nappal? Egy kissé szokatlan az az érzés, hogy nyolc év után itt kell hagyni ezt az iskolát, itthagyni minden jót és rosszat. Nem fogjuk látni minden nap egymást. A legjobb barátainkkal is ritkábban fogunk találkozni, de végre itt az ideje, hogy az ember kipróbálja magát az élet színpadán. Kik voltak a legmeghatározóbb tanáraid? Legszívesebben Szabó Gábor és Molnár Gábor tanár urakra fogok visszaemlékezni. Szabó tanár úr hihetetlen stílusára és „Gabi bácsi" profizmusára és persze Kemény, Illyés tanárnõkre, Kovács, Kolek tanár urakra, akik többé-kevésbé lehúzták velünk ezt a nyolc évet. Nem utolsó sorban osztályfõnökeinkre, akik odaajándékozták ezt a négy-négy évet nekünk, köszönjük. Milyen eredményeket értél el a tanulmányaidban? Legbüszkébb a fizika OKTV eredményeimre vagyok. Tavaly és az idén is a második fordulóba jutottam, csak néhány pont kellett volna a továbbjutáshoz. Így az idén

A plébánián van egy kis hittanos csoport, ami a Vekkerek nevet viseli, és aminek én is tagja vagyok, te pedig ott vagy segítõ. Hogyan, miért vállaltad el? A Szent Imre Plébánián minden hittancsoportnál a katekéta (hittan tanár) munkáját két-három ún. 72 segíti. Ez a rendszer, tapasztalatom szerint, nagyon jól mûködik. A csoportokkal így a heti alkalmakon kívül is foglalkozik valaki, és nagyon jó közösségek alakulnak ki. Én kilencedikben kezdtem el katekézisre járni, ami bérmálkozási felkészítõ is volt, és nagyon összekovácsolódtunk az elmúlt évek alatt. Innen harmadmagammal

csak a 35. lettem. Az elmúlt évben mind a két diákakadémiai pályázatommal dobogós helyet szereztem. Fizika kategóriában elsõ, természetbúvár kategóriában csak egy harmadik hely lett kiosztva, amit én nyertem el. Hova adtad be a jelentkezésedet? BME gépészmérnöki kar, gépészmérnöki szakra. Legkedvesebb emlékeid? Elsõsorban azok a bolondozások jutnak eszembe, amit az osztálytársakkal együtt csináltunk. Mindent felsorolni nehéz lenne, mert legalább minden nap történt olyan, amin a fél osztály nagyon jól szórakozott. Mindig jó hangulatban teltek a napjaink, akkor is, amikor nem is vettük mindig észre. Tanácsaid az itt maradóknak? Használjatok ki mindent, amit az iskola nyújt: Pingvinsziget, sportlehetõségek, pályázatok és a legfontosabb: legyetek sokat együtt a barátaitokkal, mert hamar el fog múlni ez az idõszak. Jó érzés lesz visszaemlékezni. Tényleg.

elvállaltuk a most nyolcadikoskilencedik osztályos hittan csoportnál a segítést a katekéta mellett. Ez nekem rengeteget jelent, mert nagyon jó szolgálni; élményt, tapasztalatot ad, és nagyon jó fejek ott az emberek, lelkesek, élvezet velük együtt dolgozni. Mit üzensz a fiataloknak? Ez az iskola rengeteg lehetõséget nyújt. Érdemes körülnézni és kicsit foglalkozni avval, hogy megtaláljuk a számunkra legtöbbet nyújtó dolgokat.

Ungvári Álmos (8.b)


8

2010.04.26.

22:36

Page 8

B A L L A G

M Á R

. . .

„MINDEN TANÁROM FONTOS VOLT” INTERJÚ PETRIK GERGELLYEL (12.A)

Volt-e az iskolában olyan tanár, akitõl sokat kaptál vagy akit megkedveltél az évek folyamán? Minden tanárom fontos volt. Mindegyiktõl - kivétel nélkül - kaptam valami olyat, ami értékes, amit az életben hasznosítani tudok. Természetesen néhány tanárom jobban a szívemhez nõtt, tõlük nehezebb elválni. Sok latin, történelem és matek versenyen is indultál, és többet meg is nyertél közülük. Mi a titkod? Mert itthon - úgy láttam - nem sokat készültél rájuk. A titkom: a tanárok. Bármennyire érdekelhetne Cicero, akárhány ötöst kaphatnék algebra dolgozatokra: ha nem lett volna annyi jó és buzdító tanárom, mint amennyi jutott nekünk az évek során, az eredmények töredékét sem érhettem volna el. Miért a BME informatikai karára adtad be a jelentkezésedet? Miért nem folytattad a családi hagyományt, és választottad a jogi pályát?

A jogi pályát nagyon izgalmasnak tartom, fõleg amennyit a családi körben tapasztaltam belõle. Ennek ellenére a jogászi vagy az ügyvédi hivatáshoz vezetõ út rengeteg magolással van kikövezve, ez pedig a lehetõ legtávolabb áll tõlem. Milyen jó dolgokra emlékszel vissza a gimnáziummal kapcsolatban? Ó, rengeteg mindenre. Az osztályomra. Az osztálykirándulásokra. Erdélyre. A dupla matekórák földöntúli szépségére, a lehengerlõ osztályfocira. A tanáraimra, a hetedikes vizsgák borzalmaira, az Ady-versek elemzésére, a hogybeszél-micsinál-mindigugyanazok osztályfõnöki órákra. A teaházra, a ciszterci szellemiségre. Mindenre.

Petrik Dorottya (11.b)

EGY JÓ HANGULATÚ KÖZÖSSÉG RÉSZEKÉNT INTERJÚ SIMONKAY MÁRTONNAL (12.A) Hol tanulsz tovább? Az ELTE történelem szakára jelentkeztem. Ha felvesznek, jövõre valószínûleg földrajz szakra is beadom a jelentkezésemet, ugyanitt, az ELTE-n. A rengeteg dolog, amiben szentimrés éveid alatt jeleskedtél, milyen formában lesz vagy nem lesz az életed része ezután? Hát, ezt pontosan csak „azután" fogom tudni megmondani. Annyi biztos, hogy a választott tárgyaimon kívül nem sok mindenre lesz idõm. A zongorát mindenképpen szeretném folytatni, amíg csak le nem száradnak a kezeim… Az iskolai évkönyvben is fogok talán még ügyködni, és a cserkészotthonban is biztosan feltûnök majd néha.

Mi az, amiért igazán hálás vagy az iskolának? Alapvetõen azért, hogy ide járhattam. Édesanyámnak köszönhetem, hogy nyolc évvel ezelõtt ide kerültem, nem máshová. Egyrészt egy jó hangulatú közösséget ismertem meg, néhány olyan tanárral, akik szakmailag és emberileg egyaránt nagyon sokat adtak nekem. A másik dolog, amiért hálás vagyok, az a cserkészet. Mit változtatnál meg? Az iskolán? Négy napos tanítás, iskolarádió, uszoda a suli alá… hosszú a lista!

Marczell Márton (11.a)


2010.04.26.

22:36

Page 9

B A L L A G

M Á R

. . .

9

„HA NEM ITT NÕTTEM VOLNA FEL, AKKOR ÉN NEM ÉN LENNÉK." INTERJÚ PÁLFFY ANDRÁSSAL (12.A)

Biztos sokaknak ismerõs vagy. Honnan ismerhetünk? Nagyon sokakat ismerek a suliból, a legtöbbekkel csak rövid idõre futottunk össze. Lételemem a közösség, könnyen ismerkedem. Ha valakivel akár öt percet együtt töltünk valahol, például együtt várunk a folyosón, már alapvetõ, hogy legközelebb köszönök neki. Nem tudok úgy elmenni mellettük, hogy ne köszöntsem az embereket. Ilyen a természetem. Mit csinálsz a szabadidõdben? Sok hobbim van, amik furcsának tûnhetnek. Nagyon szeretek például horgászni, ülni a parton és gondolkozni. Floorballozom, amit biztos sokan ismertek a kisterembõl. Na ez egészen más. Viszonylag új sportág, ezért még tényleg a játékról szól, kevés erõszakkal, ellenben nagy összejátszást igényelve. Több közösségben is gitározom, például az évfolyammiséken egy kitûnõ csapattal. Ezen kívül, amit a legjobban szeretek: robotokat tervezek, építek és programozok. Köztudott, hogy jó érzéked van a matekhoz, a fizikához. A robotokhoz is kötõdsz... mi leszel, ha nagy leszel? Jó lenne majd egyszer azt mondani: igen, nekem a hivatásom a hobbim. Robotokkal szeretnék foglalkozni. Egyelõre a PPK-ITK a cél, azon belül a mérnökinformatikus kar. Azt még nem tudom, pontosan mit fogok csinálni. Bár ilyen végzettséggel nagyon sok helyen el lehet helyezkedni, ötleteim azért vannak. Nagyon jó lenne például az ûrkutatásba beszállni robotok tervezésével. Fontos, hogy az emberek munkáját nem elvenni, hanem segíteni kívánom. Az egyetemi éveim alatt minél több idõt szeretnék kutatással tölteni. Mit adott neked az iskola? Szerettem ide járni, nagyszerû iskolának tartom a Szent Imrét. Biztos vagyok benne, hogy ennek a légkörnek, amely itt körülvett, meghatározó része volt világképem formálásában. Ha nem itt nõttem volna fel, akkor én nem én lennék. Szellemi fejlõdésünkre remek pedagógusok ügyeltek. Nincs olyan tanárom, akinek ne tudnék valamit megköszönni. Külön kiemelném Gálné Palágyi Erzsébet tanárnõt, illetve Molnár Gábor és Szabó Gábor tanár urakat, õk voltak azok, akik elvezettek a reáltudományok irányába. Természetesen

humán oldalról is rengeteget kaptam, nagyon jó volt, hogy végig Illyés tanárnõ oktatta a történelmet, amit így tervszerûen, ugrálás nélkül tanulhattunk. Milyen volt nyolc évig együtt lenni az osztályoddal? Úgy érzem, az életünk legmeghatározóbb nyolc évét együtt töltöttük az osztályommal és nagyon komoly barátságok alakultak ki. Rengeteg a közös emlék, amelyek nagy része persze kimerül abban, hogy „akkor éppen mivel szórakoztunk". Az osztály életének egyik legviccesebb része szerintem az volt, amikor az egész osztálytermet összekötöztük horgászdamilokkal. A terem egyik végébõl tudtuk mozgatni a terem másik végén lévõ kuka tetejét, vagy egy mozdulattal összehúztuk a függönyt, vagy könnyedén elrántottuk tanáraink keze elõl a szivacsot. Vagy amikor a lányok közösen kaptak egy havi ebédjegyet karácsonyra, hogy ne könyörögjenek már a konyhás néniknek (és pláne nekünk). Ha kellett, komoly is tudott lenni az osztály. Ami fontos volt, mindig kitûnõen megoldottuk, persze gondosan az utolsó pillanatra hagyva mindent. Örök emlék marad a tavaly október 23-i megemlékezésünk, amelyen egy tehetséges osztálytársunk darabját vittük közösen színpadra. A szereplõk rohantak, lövöldöztek, és volt, aki színpadot rendezett vagy a szövegkönyvet javítgatta, zenét szerkesztett, jelmezt tervezett, világosított. Röviden mindenki, kivétel nélkül dolgozott. Mindig büszke leszek arra, amit akkor alkottunk! Üzensz valamit az utánad jövõknek? Azt tapasztaltam, hogy amíg ide jársz, úgy érzed, hogy telnek el egymás után a napok, és nagyon sok értelmetlennek tûnõ dolgot tanulsz, amire soha nem lesz szükséged. Amikor azonban már meg tudod számolni a napokat a ballagásig naptár nélkül, és rádöbbensz majd, hogy mindent magad mögött kell hagynod, ami eddig annyira természetes és megszokott volt, akkor hirtelen az egész nagyon elkezd hiányozni. Az is, amirõl tudod, hogy ki nem állhatod. Használjátok ki a közösséget, az állandóságot, amiben vagytok, és tegyetek minél több nagyszerû dolgot közösen! Mert egyszer a ti idõtök is lejár. Ezennel búcsúznék is mindenkitõl, remélem, még sokszor látjuk egymást. Sziasztok, Benedicite!


10

2010.04.26.

22:37

Page 10

B A L L A G

M Á R

. . .

„MINDEN TANÁROM FONTOS VOLT” INTERJÚ TÖRÖK DOMONKOSSAL (12.A) Mikor kezdtél zsonglõrködni? Honnan jött az ötlet? Körülbelül 6 éve láttam egy diabolót egy osztrák barátunknál, nagyon megtetszett, így nemsokára kaptam egyet a testvéreimtõl. Hamar rákaptam, de csak 2 évvel késõbb kezdtem vele komolyabban foglalkozni. Ezekben az években az iskola biztosított nekem gyakorlóhelyet, délutánonként bemehettem a Békefi terembe. Egy-két iskolai és más rendezvényre készültem elõadással, és a pozitív visszajelzések miatt felkerestem a Fõvárosi Nagycirkusz Artistaképezõ Stúdióját. Kedvesen fogadtak, és már az elsõ héten fellépést ajánlottak. Megismertem a cirkuszi életet, a nagyjait és a zsonglõrködés más ágait is. A továbbiakban is szeretnél ezzel foglalkozni? Sok jó élményem származik ebbõl, jó pénzkeresési lehetõség is, de idõigényessége miatt kevesebbet tudok majd vele foglalkozni az egyetem mellett. Hová adtad be a jelentkezésed? A BME építõmérnöki karára jelentkeztem. Több embertõl hallottam jókat errõl a szakmáról, és engem

is mindig érdekeltek a tervezéssel, építéssel kapcsolatos dolgok. Szerinted 8 év sok, kevés vagy elegendõ? Élveztem ezt az idõt, amíg ide jártam, kellemes élményeim fûzõdnek ehhez az iskolához. Szeretem az osztályomat, 8 év alatt sok jó barátot szereztem. Kellemes az iskola hangulata. Kényelmes, hogy az ember bekerül 10 évesen, és az iskola egészen 18 éves koráig egyengeti az útját. A 8. év végén úgy érzem, eljött a továbblépés ideje, de a biztos háttér megteremtésében segített nekem az iskola. Voltak-e olyan tanáraid, akik hozzájárultak egy-egy tantárgy megszeretéséhez? Kemény tanárnõ miatt komolyabban kezdtem készülni az irodalomóráinkra, ezáltal a tantárgyat is megszerettem. Természetesen osztályfõnökünk lelkesedése miatt szerettem meg a matekot, emiatt is választottam ezt a továbbtanulási irányt. Köszönöm a riportot! Tóth Alma (11.a)

SAJÁT VÉLEMÉNY INTERJÚ ZELENAI NÓRÁVAL (12.A) Mi a legjobb emléked az elmúlt nyolc évbõl? A hetedik utáni osztálytábor Túristvándiban és a tizenegyedik utáni Erdélyben. Ezen kívül az 1956-os elõadás, amit mi csináltunk. Talán az volt az egyetlen alkalom, hogy az egész osztály ugyanazt akarta, leszámítva azt, amikor újra akarták íratni velünk a kémiavizsgát. Ja, és a zirci lelkinap Péter atyával. Mi fog hiányozni, és mi nem? Biztonságot jelent számomra, hogy ha bejövök az osztályba, mindenkivel kialakult valamilyen (jó vagy rossz) kapcsolat, tudom, kitõl milyen viselkedést

várhatok és nekem sem kell játszanom a jófejet; már nincsenek „kínos csöndek". Ez mindenképp hiányozni fog. Azért is tartok egy kicsit a jövõtõl, mert a nyolc év alatt nagyon szoros barátságok alakultak ki, amik biztos hogy egy életen át megmaradnak, azért furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt napi 7-8 órát, és nem lesz közös szinte minden élményünk. Viszont nyolc év sok idõ, azt is várom, hogy kicsit önállóbb legyek, én dönthessem el, mit tartok fontosnak és mit nem, bár tudom, hogy ez nagyobb felelõsséggel jár.


2010.04.26.

22:37

Page 11

B A L L A G

M Á R

. . .

11

SOKOLDALÚ TEHETSÉG INTERJÚ SCHULEK IRINGÓVAL (12.A) A családodban több építész, építõmérnök is van. Te is hasonló pályára készülsz? Igen, a BME építõmérnöki karára jelentkeztem. Mindig is szerettem a reáltárgyakat, és sok ismeretet kaptam otthonról is, Édesapám sokat mesélt a szakmájáról. Az iskolában is híres a Schulek név… Igen, ide járt a bátyám, két éve ballagott, és itt tanított a nõvérem is, Orsi, de rá már csak kevesen emlékezhetnek. Persze itt van Schulek tanár úr is, aki egyben unokatestvérem és edzõm. Sokan kérdezték, hogy ez nem zavaró-e, de én már megszoktam. Az biztos, hogy elsõre furcsa lesz visszaállni a tegezõdésre. Tájfutottál, de öt éve váltottál röplabdára. Nem volt ez egy kicsit nagy váltás? Hát tényleg elég más a két sportág, de az egyéni és csapatsportoknak is megvan a maga szépsége. Kicsit még most is fáj a szívem a tájfutásért, de röpin nagyon jó kis társaság alakult ki, igazi csapatot alkotunk. Úgy hallottam, idén a csapat NB1-ben játszott és elég szép eredményt ért el. Mennyire volt más mint az elõzõ bajnokság?

Ha visszamehetnél az idõben, mit csinálnál másképp? Nem akarnék megfelelni annyira másoknak, többet adnék a saját véleményemre. Sokkal kevesebb kellemetlenség éri azt, aki a saját lábán áll. Melyik volt a legjobb éved? Miért? A tizedik, annak ellenére, hogy nyelvvizsgáztam és érettségiztem is. Akkor kezdtünk közös programokat szervezni.

A színvonal összehasonlíthatatlan. A zárt budapesti bajnokságban nem volt ellenfelünk, csak a Veres… Örök másodiknak lenni nem jó. NB1-ben nem nyertünk annyi meccset, de sokkal többet fejlõdtünk, jobban élveztük a játékot, és a szezon végén már volt keresnivalónk a meccseken. A röplabda mellett mivel foglalkozol? Régebben fuvoláztam, de már több éve nem tudok rá idõt szakítani. Ezen kívül cserkészkedem már 13 éve a BLCSCS-ben, és van egy nagyon jó fej õrsöm, a Naspolyák. Érettségi? Sokat tanulsz már rá? Idén már csak magyar, matek és töri lesz, mert tavaly megcsináltam az angolt és az infót. Szóval csak a három fõtantárgyra kell koncentrálni, de azért most még kicsit tartok tõle. Mit üzensz az itt maradóknak? Az életben messze nem a tanulás a legfontosabb, úgyhogy használjátok ki az iskola adta többi lehetõséget is, szerezzetek sok élményt és kössetek mély barátságokat! Köszönöm az interjút! Meditz Annamária (11.d)

Hova mész, és miért pont oda? ELTE töri és latin szak. Igazából nem tudtam eldönteni, melyikkel akarok foglalkozni, és a BTK-n lehet két szakra jelentkezni. Gondolkoztam a jogon is, de aztán belenéztem egy joghallgató ismerõsöm tankönyvébe, és ez elvette a kedvem, ugyanis olyan volt, mintha kínai lett volna.

(Zelenai Eszter)


12

2010.04.26.

22:38

Page 12

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.A

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2010.04.26.

22:38

Page 13

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

13


14

2010.04.26.

22:39

Page 14

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Büszke vagyok rátok...” INTERJÚ KUDARI ENIKÕVEL, Kezdjük az elején: Miért választotta a tanári hivatást? Közvetlenül az érettségi után még nem gondoltam arra, hogy a tanári pályát válasszam. Hittudományi tanulmányaim után, illetve azzal párhuzamosan kezdtem el tanulni a bölcsészkaron. Eközben született meg és erõsödött meg bennem az a szándék, hogy tanár legyek. Miért pont latin, kultúrtörténet és hittan? Vegyük sorjában. A latin nyelvbe még tizenéves koromban szerettem bele. Mivel iskolánkban egyáltalán nem volt latin oktatás, így különórákra jártam egy idõs szalézi atyához. Majd a hittudományi egyetemen latinul is tanultunk. Igen szigorú latin-görög tanárunk volt. Egyébként is úgy gondolom, hogy ennek a nyelvnek a tanulása nemcsak tudást ad, hanem egyben nevel is. A kultúrtörténet valójában a latin nyelv és irodalom tantárgy része, nem független attól, csupán gimnáziumunkban vált külön tantárggyá. A hittan a legmagasabbrendû témával foglalkozik, magával Istennel. A Róla való helyes ismeret még inkább elvezethet az iránta való tisztább szeretethez, továbbá az örök isteni értékeket közvetíti. Hogyan került a Tanárnõ a Szent Imre Gimnáziumba? Elsõsorban egyházi iskolában szerettem volna tanítani, és Istennek hála, ebben a patinás, jóhírû, szép iskolában kaptam állást. Mit érzett a Tanárnõ, amikor megtudta, hogy az osztályfõnökünk lesz? Hát bizony többféle érzés kavargott bennem: egyrészt izgalom amiatt, hogy ez egy új dolog, amit még sosem csináltam és nincs róla tapasztalatom, és hogyan fogok ennek megfelelni. Másrészt pedig öröm, hogy osztályfõnöke lehetek annak a helyes társaságnak, amelyiket a hetedik utáni fertõdi táborban az együtt töltött napok folyamán iskolán kívüli helyzetben is megismerhettem. Milyen volt a kezdet? Jelentett-e bármi nehézséget, hogy második osztályfõnökként vett át minket? Úgy éreztem, második osztályfõnökként kezdeni, ráadásul elsõ osztállyal, tapasztalatok hiányában,

A

12.B


mindenképpen nehezebb volt. Lebbenszki tanárnõ három éves osztályfõnöksége alatt megismertétek egymást, összeszoktatok, és már kiismertétek osztályfõnökötöket is, személyét, elvárásait. Mennyit változtunk az öt év alatt? Felnõttetek, érettebbek, gondolkodóbbak lettetek, és amit a leginkább említenék, megtanultátok egymást jobban elfogadni, tisztelni, figyelembe venni. Különbözõ egyéniségek vagytok, különbözõ érdeklõdési körrel, vérmérséklettel. Ám amikor valamit közösen meg kellett valósítani, legyen az akár március 15-ei ünnepség vagy a szalagavató osztálytánca -, össze tudtatok fogni és együttes munkával, kitartással, sõt lelkesedve tudtatok dolgozni. Tanult-e valamit az osztálytól a Tanárnõ? Csinálna-e valamit másképp, ha újrakezdhetné? Természetesen én is tanultam tõletek, és a legvégén le fogom vonni a tanulságokat. Már most is látom, hogy van olyan, amelyet másképp kell csinálnom. A fegyelem, az õszinteség, felelõsségvállalás, egymás tisztelete, megbecsülése - ezek nélkülözhetetlenek az életben. Melyek voltak a legszebb közös élmények? A közös kirándulások, közülük is leginkább az erdélyi utunkat emelném ki. Remélem, mindnyájatoknak egy életre szóló szép emlék marad. Féltem, hogy talán túl sûrûre terveztem a 8 napos út minden napját, és lesz majd egy mélypont, amikor azt mondjátok, hogy elég volt, lazítsunk! De büszke vagyok rátok, hogy végigcsináltátok, méghozzá nem nyûgösen, hanem igen érdeklõdõen. Érzékelhetõen érdekelt benneteket és értékeltétek a látottakat. Bár igyekeztem kikapcsolódást is lehetõvé tevõ programot biztosítani, "lazításról" azért gondoskodtatok magatok is, de ez maradjon köztünk, úgy is tudjátok mire gondolok. És sosem felejtem el a lelkesedéseteket, ahogy készültetek a szalagavató táncotokra, majd az egész bál eufórikus hangulata is emlékezetes marad számomra. Mik a tanárnõ tervei a jövõre nézve? Új osztály, vagy pihenés? Jövõ évben biztos nem, késõbbiekben pedig majd meglátjuk.


2010.04.26.

22:39

Page 15

B Ú C S Ú

Mit érez a Tanárnõ most, hogy elballagunk? Örömöt a sikereiteknek, felszabadultságot, már most egy kis izgalmat, hogy szép érettségi eredményeitek szülessenek (bár biztos vagyok benne, hogy küzdelmeiteknek meglesz a gyümölcse); hiányotokat pedig még csak kezdem sejteni, hiszen még itt vagytok, de tudom, hogy már csak kevés ideig. Igazán az új tanév szeptemberében fogom érezni hiányotokat, amikor már nem jártok be nap mint nap iskolánkba, és mások foglalják el helyeteket az osztályteremben. Azonban én nagyon remélem, hogy bár máshol folytatjátok tanulmányaitokat, és máshol élitek életeteket, ez nem a végsõ búcsúzás ideje, hanem vissza-visszatértek, és tudni fogok rólatok és jövõtök alakulásáról.

(

S

)

Z Ó

15

Végül mivel indítana minket útnak? A legjobbakat kívánom mindannyiótoknak: erõsödjetek a hitben, szívetek legyen mindig hû az Igazsághoz, õrizzétek meg és adjátok tovább a keresztény értékeket, a kapott talentumokat kamatoztassátok, váljatok felelõs tagjaivá nemzetünknek, eljövendõ életetekben találjátok meg számításaitokat, leljetek igaz barátokra, illetve a meglévõ barátságokat ápoljátok, vágyaitok teljesedjenek be és mindezekben boldogokká legyetek. Köszönjük a Tanárnõnek az elmúlt évek munkáját!

Begovits Bianka (12.b)

Nyolc év Osztályunk története 2002-ben kezdõdött, mikor kis gólyaként elõször léptük át iskolánk küszöbét. Az elsõ órákon és tanítási napokon egyesek még izolált pontként vettek részt az osztályéletben, és külsõ szemlélõként kísérték figyelemmel az egymást már (a Don Boscóból) ismerõ süvölvények társalgásait, haverkodását. Pár hónap elteltével azonban mindenki megtalálta a hozzá illõ társaságot, és így hivatalosan is elkezdõdött az osztály közösségi élete. Az ötödik osztály nagyjából az ismerkedéssel, barátkereséssel telt el, no meg azért tanultunk is egy keveset. Igazából tanévekre lebontva nem tudnék beszélni az osztályprogramokról - kirándulásokról, lelkinapokról, táborokról - egyrészt azért, mert nem emlékszem már mindegyikre (és ezt senki sem róhatja fel nekem), másrészt, mivel nem mindegyiken vettem részt, és ha egyet is kifelejtenék közülük, azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Így hát az elkövetkezõkben általánosítani fogok. Annyi bizonyos, hogy az elsõ két év sétagalopp volt a többihez viszonyítva, na de nem kell megijedni, azokat is túl lehetett élni. Habár a házi feladatok és tanulnivalók kérdésében nem mindig osztottuk tanáraink véleményét, sõt, álláspontunk sokszor szöges ellentétben állt az övékkel, azért mégis sikerült némi kis tudást a fejünkbe préselniük (legalábbis reméljük). Erõfeszítéseikért ez úton is köszönet illeti õket. Másik fontos dolog, amiért innen nézve megérte ez a nyolc év, az a szoros barátságok és lazább haveri viszonyok kialakulása, amelyek - merem remélni - egész életre szólnak. A sok közös kaland, hosszú összezártság, öröm és bánat, az osztályfõnök-váltás környékén kialakult hatalmi ûrben dúló harc és az, hogy mindennap ugyanazoknak az

embereknek a képét kellett akarva-akaratlan bámulnunk, szépen összekovácsolta osztályunkat. Kisebb klikkesedési folyamatok is megindultak, kis és nagy baráti körök alakultak ki, melyek talán elballagásunk után is együtt maradnak. Sokan nem is hitték volna, hogy ilyen jó osztály kovácsolódik belõlünk. Pedig de. Tehát most itt állunk az érettségi küszöbén, és sokan nem tudjuk, mihez kezdjünk késõbb. Talán - jó pár év múlva - elégedetten gondolunk vissza a most még elõttünk álló zárt idõintervallumra, és a babérok learatása után munkánk gyümölcsét élvezve, nyikorogva ringatózunk hintaszékünkben a szabad ég alatt egy csillagos nyári éjszakán, szívünkben azzal a megnyugtató és boldog tudattal, hogy másnap - ha kedvünk tartja - kis garázsunkban parkoló egyik Ford Mustangunk motorjának bódítóan duruzsoló hangjával köszöntjük a végeláthatatlan út végén lassan a látóhatár fölé kúszó vérvörös hajnali napot. (Ez gyönyörû volt, nemde?) Végezetül - hogy egyik nagyra becsült osztálytársam szavait idézzem - "nem akarok közhelyeket puffogtatni", így pár hasznos jó tanáccsal látnám el a még itt tanuló diáksereget: ötödikesek, fel a fejjel, kaptok még hidegetmeleget, de nem olyan kilátástalan a helyzet, mint amilyennek tûnik, és higgyétek el, nagyon gyorsan elrepül ez a nyolc év. Tizenegyedikesek, élvezzétek ki az utolsó perceket is, mert mindjárt vége. Mi is csak most, az utolsó hónapokban döbbentünk rá, hogy milyen kevés már az idõ, amit együtt tölthetünk.

Radvány Zoltán (12.b)


16

2010.04.26.

22:39

Page 16

B A L L A G

M Á R

. . .

GYORSAN TELT EL… INTERJÚ STIPKOVITS ÁKOSSAL (12.B) A következõ hétvégén lesz az országos kézilabdabajnokság. Mesélj arról, hogy miért pont a kézilabda és hogyan ismerkedtél meg vele! Hatodik osztályban kezdtem el járni az edzésekre, mert már néhányan jártak az osztályból, és megtetszett a sport. Tengely tanárnõtõl is sok biztatást kaptam, és az évek során szépen lassan egy igen jó csapat alakult belõlünk, nemcsak egyénileg fejlõdtünk, hanem egyre jobban összeszoktunk mint csapat. Ha jól tudom, ötödikes korod óta vagy az iskola cserkészcsapatának tagja. Honnan jött az ötlet? A cserkészet nálunk családi hagyomány, már nagyapám is cserkész volt. Itt is egy összetartó közösség alakult ki a nyolc év alatt, és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb a mindenféle cserkészprogramok révén.

Mik a legkedvesebb emlékeid a 8 évrõl, amit itt eltöltöttél? Az osztálytáborok (különösen az utolsó Erdélyben), a kézilabdaedzések, a németórák Vincze tanár úrral. A legmaradandóbb emlékem mégis az marad, hogy az iskola cserediákjaként három hetet tölthettem Amerikában, a testvériskolánkban. Végül a kötelezõ kérdés: Melyik helyekre nyújtottad be a jelentkezésedet? Igazán nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi szeretnék lenni, ezért egy határterületet céloztam meg. Elsõként a Corvinus Egyetemen a gazdaságinformatikust jelöltem meg, de ha ide nem vesznek fel, akkor a BME-n a mûszaki menedzser a másik lehetõség.

Stipkovits Anna (10.a)

„CSODÁLATOS VOLT” INTERJÚ SZEKÉR JÚLIÁVAL (12.B) Mesélj egy maradandó osztályprogramról. Tavaly nyáron voltunk Erdélyben nyolc napot, szinte mindenki részt tudott venni rajta. Nyolcadikban volt legutóbb táborunk, tehát nagyon vártuk... Jól sikerült nagyon, a közösségnek is jót tett, és azt hiszem, nem fogom elfelejteni, amikor felértünk a Székelykõ tetejére. Olyan volt, mintha az egész világ alattunk lett volna, és mi mind a világ tetején állnánk, sõt még vadlovakkal is találkoztunk. Csodálatos volt, és azt hiszem, ezt az élményt senki nem fogja elfelejteni. Melyik iskolai program tetszett a legjobban? Mivel kézilabdázom itt, az iskolában, mindenképp sok élmény kötõdik a csapathoz. A legutóbbi országos

bajnokságot tényleg élveztem, és a csapat a közös edzések és az utazás alatt igazán összeforrt. Tehát ez a csapat egy újabb közösséget alkotott az iskolán belül, és így a fiatalabbakat is megismerhettem. A másik kedvencem a 6. osztályosok erdei iskolája. Kétszer is voltam segíteni vezetni õket, és egyiket sem bántam meg. Nagyon érdekes érzés, amikor elõször érzed, hogy „nagy" vagy, és felnéznek rád, engedelmeskednek neked. Tehát ajánlom minden tizedikesnek, hogy használja ki ezt a lehetõséget, még ha nem is szórakozásból áll az egész hét. Hol szeretnél továbbtanulni? Az állatorvosi egyetemre szeretnék járni jövõre. Már


2010.04.26.

22:39

Page 17

B A L L A G

M Á R

17

. . .

„MINDENKITÕL NAGYON SOKAT TANULTUNK” INTERJÚ MICHALETZKY LUCÁVAL (12.B) Miért szerettél ide járni? Számtalan dolog miatt. Elõször is óriási tudást adott. Mûveltségünk, tárgyi tudásunk is messze kiemelkedik a velünk egykorúak közül, ezt most az érettségi környékén még jobban látom. Szeretem az iskolában, hogy normális értékrendet ad, normális diákok, tanárok vannak itt, mégha ez azt is jelenti, hogy burokban élünk. És persze szeretem az osztályomat is, minden viszontagság ellenére. Milyen maradandó emléked van az iskolás évekbõl? Millió... Ami most hirtelen eszembe jut az a tavalyi március 15-ei elõadásunk és a szalagavató osztálytáncunk és fõleg ezek próbái, nyári táborok, sítáborok, simplexes és ünnepséges filmek és persze sok emlékezetes tanóra, tanár is. Hol szeretnél továbbtanulni és utána milyen célod van? Pszichológia karokra adtam be a jelentkezésemet, elsõnek a Károlit írtam, másodiknak az ELTÉ-t. Kriminálpszichológus szeretnék lenni, úgyhogy ehhez még lehet, hogy a rendõrtisztit is el kell végeznem, de majd csak a pszichológia után. A bûnügyi profilozás érdekel a legjobban, és bár ez még Magyarországon eléggé gyerekcipõben jár, azért remélem lassacskán fel fog lendülni. Szerencsére egyre több a munka!

kiskoromban (4-5 évesen) elhatároztam, hogy állatokkal szeretnék foglalkozni. Ezért alakult ki ez a gondolat bennem, és él már évek óta. Legszívesebben vidékre költöznék késõbb, és állattartással foglalkoznék. Azt hiszem, hiányozni fog azért Budapest. Bár nehéz lesz kivitelezni, remélem sikerül. A vidék fejlesztése, állattartás, növény termesztés fontos lehet még az állam számára, és remélem, fontos is lesz, mire oda jutok, hogy tudok mindezzel foglalkozni. Mit üzensz azoknak, akik itt maradnak?

Mi volt a kedvenc tantárgyad és ki volt a kedvenc tanárod? Miért? Igazán kedvenc tantárgyam nem volt, az aktuális témától függött, melyiket szerettem a legjobban. Leginkább a törit, olaszt, irodalmat szerettem, de minden tantárgyból volt, hogy nagyon érdekelt, amit vettünk. Kedvenc tanárom Kovács Örs tanár úr volt és Almássy tanárnõ. Kovács Örs tanár úr óráin ugyan keményen ment a jegyzetelés, de a törit nagyon megtanultuk, még titkos információkat is megosztott velünk a tanár úr, tudjuk, mirõl szól minden és tudunk a sorok között is olvasni. Almássy tanárnõ óráin szerettem, hogy mindig érdekelte õt a véleményünk, sokat beszélgettünk, együtt "fejtettük meg" a mûvet, nem csak szárazon leadta az anyagot. És persze Kollár tanárnõ angolóráit sem fogom soha elfelejteni! De azt hiszem mindenkitõl nagyon sokat tanultunk, úgyhogy köszönök mindenkinek mindent. Balog Klaudia (11.a

Azt, hogy becsüljék meg, hogy ilyen magas színvonalú intézményben tanulhatnak. És, hogy ne az érettségire stb. tanuljanak, hanem a továbbtanulás megalapozására, mert a kettõ nem ugyan az. Azt keressétek, hogy mit dolgoznátok, ne azt, hogy mit tanulnátok szívesen. És persze sok közhelyet, amit nem kívánok felsorolni...

Balog Klaudia (11.a)


18

2010.04.26.

22:39

Page 18

B A L L A G

M Á R

. . .

SOK MINDENT SOKFELÉ INTERJÚ CSÁNY CECÍLIÁVAL (12.B) Ha valaki volt már iskolai népdalversenyen, biztosan hallott téged is énekelni. Mióta énekelsz? Milyen eredményeket értél el? Szeretnél vele továbbra is foglalkozni? Ötéves korom óta néptáncolok, így azt mondhatom, hogy akkor kezdtem jobban megismerkedni a népdalokkal (mert természetesen már elõtte is rengeteget hallottam otthon is). Népdalversenyen elõször negyedikes koromban indultam, amikor 1. helyezett lettem és onnan továbbküldtek a kerületire, ahol pedig aranyat szereztem, csak nem mehettem tovább a budapesti fordulóra, mert csak felsõ tagozattól lehetett. Amikor a gimnáziumba kerültem, elõször a házi népdalversenyen vettem részt, majd pedig a minden évben megrendezésre kerülõ Országos Rajeczky versenyen, ahol a zsûri különdíjban részesített. Innentõl kezdve minden évben indultam és emellett sokszor a kerületin is. Többször kaptam arany, kiemelt arany és ezüst minõsítést, legutóbb pedig a budapestirõl hozhattam el az aranyat. Talán nyolcadikban döntöttem el, hogy szeretnék külön népdalórákra is járni, és ekkor beiratkoztam a Tóth Aladár Zeneiskolába, ahol Faragó Laura kezdett el tanítani, és akinél azóta is énekelek. Természetesen mindenképpen szeretnék továbbra is énekelni. Mi mindent csinálsz még iskolán kívül? Hú, hát sokmindent. Hol is kezdjem?… Ahogy már mondtam, kiskorom óta néptáncolok a Bihari János Táncegyüttesben, jelenleg az utánpótlás csoportban. Sok

helyen léptünk már fel, minden évben évzárót adunk a Mûvészetek Palotájában, sok fesztiválon vettünk részt itthon és külföldön is (Belgiumban, Lengyelországban), ezenkívül emlékezetes volt még a Millecentenáriumi gálamûsoron, a Várszínházban és az Európa Gálán való fellépésünk. Hároméves korom óta hegedülök, de pár éve már nem zeneiskolában, hanem a családi zenekarunkban játszom népzenét. A suliban kosaraztam, kéziztem, röpiztem, rajzoltam a Budai Rajziskolában. Énekelni járok még és nyelvórákra. Mibõl emeltezel? Hová szeretnél továbbmenni? Mi szeretnél lenni? Olaszból fogok emeltezni, romanisztika-olasz szakra készülök a Pázmányra, mellette pedig a Junior Art lakberendezõ iskolát szeretném elvégezni. Már régóta álmom, hogy lakberendezõ legyek, és ezt az olasszal is szeretném összekötni. Kik voltak a kedvenc tanáraid? Volt hatásuk a pályaválasztásodban? Igen, a választásban hatással voltak rám kedvenc tanáraim is: Romola tanárnõ és Ungváryné S. Nóra, Kolek és Szalay tanár úr. Mi volt a legjobb/legviccesebb élményed a 8 év alatt? A legjobb élményem talán a szalagavató volt, a legviccesebbekrõl pedig gondoskodott Kolek tanár úr a hittanóráin. :) Benkõ Hanna (11.d)

GIMI ÉS KONZI INTERJÚ KERÉNYI RÉKÁVAL (12.B) Talán nem sokan tudják rólad, hogy már 9 éve hegedülsz, és több évig egyszerre végezted a Szent István konzervatóriumot a gimnáziummal. Miért épp a hegedû, és hogyhogy konzi? Eredetileg hárfázni szerettem volna, de apukám után végül a hegedût választottam. Fantasztikus tanárom volt a zeneiskolában, ezért maradtam a hegedû mellett. Általános iskolában több versenyen is jól szerepeltem, így felmerült, hogy konziba menjek. Hogy ne csak

egyoldalú képzést kapjak (mivel sikeresen felvételiztem mind a Bartók, mind a Szent István konzervatóriumba), a Szent István igazgatója lehetõvé tette nekem, hogy a Szent Imre Gimnáziummal együtt végezhessem a konzit. Miben befolyásolta ez a gimnazista éveidet? A tanárok hogy viszonyultak ehhez? Mivel délutánjaimat a konziban töltöttem, így kevesebb idõm maradt mind a tanulásra, mind a


2010.04.26.

22:40

Page 19

B A L L A G

M Á R

. . .

19

HIÁNYOZNI FOG A SOK „MEGSZOKÁS"... INTERJÚ FILEP TAMÁSSAL (12.B) Filep Tamással beszégettem, akit a kézilabdacsapatból bizonyára sokan ismernek, illetve az idei szalagavtóafterparty szervezõjeként is jeleskedett. Történelem OKTV döntõs, ám sajnos a Pingvin lapzártájának idején még nem tudott eredményekkel szolgálni. Tavaly három osztálytársával (Pásztor Melinda, Michaletzky Luca, Ónodi Róbert) megnyerték egy országos történelem versenyt, így Olaszországba utazhattak... Általában történelemmel kapcsolatos megmozdulásokban veszel részt. Miért? Továbbtanulásod is ezirányú? Már egészen kis koromban is érdekelt a történelem, aztán itt az iskolában Kovács Örs tanár úrnak köszönhetõ a további érdeklõdés, vele mentünk versenyekre, õ készített föl azokra. A továbbtanulásom kapcsán azonban csak közvetve jön szóba a töri: felvételi tárgyként elfogadják. A Corvinus gazdasági karát jelöltem meg elsõ helyre, mert késõbb logisztikával szeretnék foglalkozni. Érdekelne még a nemzetközi tanulmányok kara is, úgyhogy ha a sors úgy hozza, még erre is sor kerülhet. Ez teljesen önálló elképzelésed volt, vagy az iskola is segített a döntésben? Az elképzelés alapvetõen saját kútfõbõl származik. Viszont úgy gondolom, hogy a fakultációk jól felkészítettek az érettségikre, ezért az elismerés tehát mindenképpen az iskolát, illetve tanárait, és azok összeszedettségét, tájékozottságát illeti meg. Ezúton is köszönöm. A rövid távú cáljaidat ismerjük, mit neveznél életcélodnak? Van egyáltalán? Igazából konkrét életcélt még nem tûztem ki magamnak, mindig az elõttem álló feladatok az aktuális „életcéljaim'”

közösségi életre. De hosszú távon értékes tapasztalatokat szereztem a rendszeres munka, gyakorlás, kitartás terén. Tanáraimnál nem éltem azzal az indokkal, hogy két iskolát végzek, amit utólag kissé bánok. Milyen emlékeket viszel magaddal a gimnáziumból? Számomra meghatározó élményeket nyújtottak a magyar órák Almássy tanárnõvel, néhány fizika óra, valamint Szalay tanár úr mûvészettörténeti órái.

Milyen érzéssel fogod itthagyni az iskolát az itt eltöltött nyolc év után? Úgy gondolom, hogy az elmúlt nyolc év csodálatos volt, de elég volt. Vágyom egyfajta változatosságra, az utolsó pár hónapra az iskola - számomra - kezdett elég egyhangúvá válni (ugyanazok az órák, állandó tanulás stb.). Ettõl függetlenül én nagyon szerettem ide járni, jó volt az osztályom, a tanáraim. Szóval abszolút jól érezem magam, de mindenesetre most már „örülök”, hogy vége. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a légkör, az ismerõs arcok, a sok „megszokás”. Említetted Kovács Örs tanár urat, mint olyan embert, akitõl sokat kaptál. Van még ilyen tanár, aki hiányozni fog a következõ években? Általában minden tanáromat szerettem és megkedveltem, de nyilván azokhoz kerültem a legközelebb akik már régóta tanítottak. Közülök talán azért Kovács Örs tanár urat tudnám elsõként kiemelni, mert a sok közös versenyre készülés és az együtt töltött jutalom utak során közelebbrõl is megismerhettem. Azt hiszem, jó kapcsolat alakult még ki Tengely tanárnõvel és Almássy tanárnõvel is az együtt töltött nyolc év alatt. Van olyan élményed az iskolával kapcsolatosan, ami fontos volt és fontos is lesz számodra, illetve szalonképes? Huh... Hát rengeteg élmény köt az iskolához, de biztos örökre emlékezni fogok az osztályomra, az osztálykirándulásokra, Erdélyre, Svédországra, a kekre, az edzésekre. De az elmúlt nyolc évben a legnagyobb élményeim az utlosó évi erdélyi osztálykiránduláshoz kötõdnek. bethlenfalvy A jövõben hogyan tovább? Mindenképpen mûvészetekkel (irodalom, esztétika, kritika, festészet) szeretnék foglalkozni, legfõképpen a zenével. Sikeres zeneakadémiai felvétel a legfõbb célom. És nagyon szeretnék még megtanulni szépen franciául…

Kerényi Dóri (9.a)


20

2010.04.26.

22:40

Page 20

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.B

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2010.04.26.

22:41

Page 21

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

21


22

2010.04.26.

22:41

Page 22

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Nagyon jó az osztály...” INTERJÚ KOLEK ISTVÁNNAL, Tanár úr hogyan élte meg, hogy egy éve tanított még csak itt és máris kapott egy osztályt? Jól. Bõvebben? Nagyon jól. Nem volt egy kicsit olyan érzés, mint amikor az ember megtudja, hogy gyereke lesz? Nem. Azért nem, mert én már az egyetemen eldöntöttem, hogy tanítani szeretnék, és eltöltöttem itt egy évet és már vártam, hogy van-e lehetõség az osztályfõnökségre. Úgyhogy amikor ez a kérdés felmerült, azonnal igent mondtam. Persze be voltam rezelve, mert nem igazán tudtam, hogyan kell hozzá közelíteni. De ettõl függetlenül nagyon vártam. Sikerült valamilyen szinten teljesítenie az osztálynak ezt a várakozást? Igazából a saját várakozásaimban voltak hiányosságok. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan hibák, amiket nem követnék el még egyszer. Olyan dolgokat, amelyek szerintem hibák. De ettõl függetlenül nagyon jó az osztály. Sokszor hallgattam, hogy milyen nagy klikkek vannak, meg mekkora széthúzás van stb. De mégis nagyon jó kis csapat lett belõle. És szerintem sok olyan kapcsolat alakult ki, amely nem fog most június 28-án eltûnni a süllyesztõben. Volt-e olyan pont az elmúlt nyolc évben, amikor a Tanár úr úgy érezte, hogy nem tud minket tovább elviselni, és leadja az osztályt? Nem. Az elviseléssel sohasem volt gond, ez tényleg egy nagyon jó osztály. Ezt a szaktanárok is többször megerõsítették, tanulmány terén, magatartásban. Persze voltak hullámvölgyek, de egyébként nem volt semmi gond. Pont az volt a kérdés, hogy vajon jó-e az osztálynak, ha kilencediktõl továbbra is én megyek vele tovább, vagy pedig jobb, ha új osztályfõnök kap. Nagyon sokat beszéltem errõl a kollégákkal és az iskola vezetésével, és több hónapos küzdelem után gondoltam úgy, hogy van értelme maradni, az osztály szempontjából.

A

12.C


Azért az osztálynak voltak csúnya kilengései. Lógások, késések. Kíváncsi lennék arra, hogyan tudta a Tanár úr ilyen nyugodtan kezelni a „kilyukadt a villamos kereke" történeteket. Én addig a pillanatig nyugodtan kezelem ezeket, amíg úgy érzem, hogy nem élnek vissza a bizalmammal. Szeretem ezeket a viszonylag új keletû fogalmakat: a bizalmi tõkével szeretek jól sáfárkodni. Amit befektetek, azt szeretem visszakapni. Nagyon sablonos lenne azt mondani, hogy én is voltam diák, ez nem számít semmit. Van egy bizonyos határ az én értékrendemben, amit szinte kivétel nélkül mindig, mindenki betartott. Én jobban szeretem ezt szubjektíven kezelni, úgy, hogy tudom mi áll a háttérben és nem csak szigorúan követni a szabályokat. De azért idõnként kell egy kis dörgedelem. Vagy egy szint, amit ha túllépünk, annak megvannak a következményei. De azt hiszem, hogy ez is inkább csak figyelmeztetõ jellegû. A Tanár úr gyermekeinek megszületése mennyire befolyásolta az osztályfõnökséget? Nagyon befolyásolta, fõleg az idõmet. Az idõsebbik lányom elég sokat szenvedett egy reflux nevû betegséggel az elsõ másfél-két évben. Szerencsére ennek pont az ellentéte a kisebbik. Mi elmegyünk hamarosan. Mi lesz utána? Végre kialszom magam! Esetleg új osztály? Most egy-két évig biztos nem. De utána szeretnék valamilyen formában. Kicsik, nagyok, közepesek. Még nem tudom biztosan. De azért mégis csak mi maradunk az elsõ osztály. Persze, hogyne! Pont attól félek, hogy ne hasonlítgassam össze az osztályokat. Szeretnék majd errõl elbeszélgetni a nálam okosabb személyekkel. Az osztály talán mégiscsak hasonlít kicsit egy gyerekhez… Az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy az elsõ gyereknél elkövetett hibákat kiküszöbölheti a másodiknál.


2010.04.26.

22:41

Page 23

B Ú C S Ú

De hogy lehet ugyanúgy szeretni másik osztályt, fõleg nyolc év után? Ebben egyelõre én is kételkedem. Én bízom benne, hogy lehet, mert különben megette a... Talán lehet. Melyik volt a legszebb perc az elmúlt nyolc évben? Tudom, hogy nehéz egyet kiválasztani… Ez még nem érkezett el. Majd amikor kiosztom a bizonyítványokat, és tudom, hogy tényleg vége van… Ez csak vicc volt. A legszebb az volt, amikor visszajöttünk az erdélyi osztálykirándulásról, és éreztem a felém áramló hullámokból a köszönetet. Már ezért megérte. Pedig

(

S

)

23

Z Ó

ettõl a kirándulástól nagyon féltem. Nem attól, hogy valakivel történik valami, mert ez mindig benne van a pakliban, hanem attól, hogy elszabadulnak az indulatok. De úgy tûnik, hogy ez egy komoly fordulópont volt. Utolsó kérdés: Mi az, amit a Tanár úr szeretne megtenni az osztállyal, mielõtt elballagunk? Szeretnék még egy tartalmas napot eltölteni lelki „táplálékszerzés" céljából. Valamiféle útravalót, összegzést adni. Remélem, minél többen el tudtok majd jönni! Köszönöm a riportot. Nagyon szívesen! Kovács Zsófi (12.c)

Emlékek KALAZANCI SZENT JÓZSEF Ötödikesbõl olyan hirtelen lettünk végzõsök, hogy fel sem tûnt ez a hosszú idõ. Most az egész egy pillanatnak tûnik, pedig itt töltöttük majdnem a fél életünket. Az emlékek összemosódnak, és a hétköznapok szürkeségei között csak foszlányok maradtak fenn az emlékeimben. Elsõ nap az elsõ órára viszont tisztán emlékszem, amikor elkezdõdött közös utunk. Egy rajzóra közepébe csöppentem, ugyanis én évközben csatlakoztam. Rögtön meghökkentem, hogy abban a nagy teremben annyi diák van, mint régen az egész évfolyamban. Eléggé megszeppentem, de aztán a Csizy fiúk társaságába keveredtem, akik száz és száz kérdéssel végül is szólásra nyitották szám, és már egyre kevésbé izgultam, hogy vajon milyen lesz az új osztályom. Aztán megismerkedtem az osztálytermünkkel és meglepett az a sok hal, ami akkor még a hátsó falunkon díszelgett. Eredetileg mindenkinek volt egy hala a falon, és ez tette az osztályunkat egyedivé. Késõbb persze kifakultak és leestek páran, és talán még tizedikben is ott lettek volna, ha ki nem festik a termünket… Algimnáziumban még mindenki hihetetlen tudásszomjjal fordult a tudomány oltára felé, így a latin és kultúrtöri órák voltak a legizgalmasabbak. Szvorényi

OSZTÁLY

(12.C)

tanár úr órái a szakszerûség mellett komikusak is voltak. Én arra emlékszem, hogy szó szerint le kellett írni a mondatait, mert direkt így kérte. Mivel úgyis lassan írtunk, õ idõközben fogalmazta a mondatokat, így gyakorlatilag egész órán körmöltünk. De ott aztán volt fegyelem… Még a halott légy zümmögését is lehetett hallani. Az algimnázium másik nagy legendája Barcza tanár úr volt, akinél április elsején, tréfából szét kellett tépni a röpdogáinkat, miután megírtuk õket. Barcza tanár úr távozása után kárpótolt minket Csombó tanárnõ hatalmas jóindulata, ugyanis nála szinte senki nem írt négyesnél rosszabb dolgozatot, mert mindig megesett rajtunk a szíve, és segített a bajban. Pinczinger tanár úrnak pedig csodálatos bariton hangja volt, és fegyelmezési gondjai sosem voltak, ha minket tanított. Almássy tanárnõ mindig közel állt az osztályunkhoz, de - az õ elmondása szerint - volt, hogy háborúztunk is vele, fõleg amikor a bejelentett felelés napján mindenki passzolt. Egyébként Róza volt a passzfelelõs, akitõl két almáért cserébe újabb passzokat lehetett kiváltani. Várday tanár úr pedig abban tartotta a rekordot, hogy egy év alatt 130-szor mondta el órák alatt, hogy „Na, hõgyek-urak!". Én magam számoltam meg, de most már legalább tudom, hogy miért lett


24

2010.04.26.

22:42

Page 24

B Ú C S Ú

kettes a föci záróvizsgám. Amúgy sokat próbált évfolyam vagyunk, mert az iskola mindent rajtunk tesztelt. Hogy hozzak egy példát: mi írtunk a lehetõ legtöbb tárgyból év végi vizsgát, amikkel persze semmi bajom, csak akkor kicsit izgultam még nyolcadikos fejjel. De egy dolgot azért megemlítenék. Én például német vizsgán azért kaptam négyest, mert Vincze tanár urat megnevettettem. Mármint a szóbelin. …Hatásszünet… Azért szerintem õt megnevettetni nem kis teljesítmény, de legalább ez sikerült, ha már németül nem tudtam… Itt eszembe jutott egy vicces történet vele kapcsolatban. Állítólag az órái közben csak a mozgást érzékelte. Valaki ezt ki akarta próbálni és egész órán egy szendvicset tartott a szája elõtt mozdulatlanul. Az illetõ valóban megúszta, nem derült fény a turpisságra. Egyébként Vincze tanár úrról még sokat lehetne mesélni, de nincs annyi hely a papíromon. Áteveznék kicsit komolyabb vizekre, és mesélnék egy kicsit az osztálykirándulásokról. Mindenek elõtt el kell, hogy mondjak valamit Kolek tanár úr kirándulásairól és táborairól: profi módon meg voltak szervezve ezek a közös programok, így méltón válhattak közösen eltöltött nyolc évünk fénypontjaivá. A nyolc év során kirándulásaink célpontjaivá váltak Magyarország legszebb városai, így többek között Pécs, Debrecen, Sopron, Sátoraljaújhely, Hódmezõvásárhely környéke, ahol általában a helyi

(

S

)

Z Ó

látványosságok megtekintésén kívül szántunk idõt közösségépítõ programokra is, például egy jó focizás, vagy egy esti tábortûz keretében. Az elmúlt két nyáron pedig evezõs túrákat szervezett nekünk kedves ofõnk. Ezeken kiderült, hogy szakácsnak is simán elmehetne, ha akarna, mivel nagy méretekben is sikerült ízletes vacsorát készítenie. Az utolsó évünk küszöbén, õsszel azonban kicsit komolyabb utazásra szántuk rá magunkat. Erdélybe utaztunk, ahol az érintetlen természet csodálata mellett lehetõségünk adódott egy számunkra új kultúrába belelátni, és kicsit megízlelni az erdélyi magyarság keserûségeit is. Esténként az útszéli fogadó (nem mondom, hogy kocsma) pedig rendkívül jó hangulatot teremtett az egész osztály számára és a tradicionális, magyaros táncok közepette megismertük az emberek közvetlenségét is. Ezzel az apró írással szerettem volna, az immáron nyolcéves múltunkra visszaemlékezni. Számomra fájdalmas a búcsúzás, de azt hiszem, ez az iskola megadott mindent, amire a jövõben szükségem lesz, mind tanulmányok, mind emberi bölcsességek terén. Az itt tanító tanároknak pedig hálás vagyok minda n n y i u n k nevében, hogy szívvel, lélekkel felkészítettek minket a nagybetûs életre.

Feltser Gábor (12.c)


2010.04.26.

22:42

Page 25

B A L L A G

M Á R

. . .

25

A ZÁRÓAKKORD ELÕTT INTERJÚ CSIZY JAKABBAL (12.C) Mirõl ismernek Téged az iskolában? A kisebbek fõleg arról, hogy anyukám itt tanít. Nagyobbak ismerhetnek hittanversenyrõl, ahol szervezõ voltam, fociszterrõl, kézirõl. Mit vársz az érettségitõl, mennyire félsz tõle? Nekem már volt sok vizsgám, érettségiztem is többször, de ezt az érettségit egy záró akkordként fogom fel, és fontosnak tartom. Talán egy egészséges félelem van bennem, ami segít, hogy motiváljon a tanulásban, leginkább a matekra fektetek idén hangsúlyt. Milyen egyetemre szeretnél menni, mik a terveid? Elsõnek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ITK szakára jelentkeztem, másodiknak a BME villamosmérnöki karára. Milyen 18 évesnek lenni? Az, hogy 18 éves lettem, rögtön nem érezhetõ. Ha kikerülök ebbõl a szûkebb, védett körbõl, akkor talán jobban fogom érezni a változást, az egyetem nagyon más, sok új emberrel ismerkedhetek meg. Mindig úgy gondolom, hogy jó fiatalnak lenni, ez a kor teljesen ideális, nincs korlátozás, de még nincsen akkora felelõsség. Milyen hatással volt rád az osztályfõnököd? Az osztálykirándulások nagyon jók voltak. Jó kapcsolata volt az osztálynak és az osztályfõnöknek, a kérdéseinkre mindig válaszolt, bõven, akár hittel kapcsolatban kérdeztünk, akár világi dolgokról. Éreztem, hogy foglalkozik velünk, gyakran rákérdezett, hogy hogy megy a tanulás stb. Oldottabb hangulatot teremtett az órákon egyedi stílusával, a gimnazistákkal nagyon jól bánik. Megvolt iránta a tisztelet. Lesz-e olyan, ami hiányozni fog? Például egy-egy tanár órája?

Szünetekben nagyon sokat nevettünk a fiúkkal, az biztosan hiányozni fog. A töriórákat nagyon szerettem Bencze Dávid tanár úrral, keresztény szemszögbõl nagyon jól megvilágította a történelmet, szintén õ tanította a filozófiát. Paksy tanárnõ latinóráin kialakult egy jó társaság, hiányozni fog a latinos közösség. Kovács Norbert tanár úr elmés intelmei, ahogy kezelt minket. Megkövetelt, de nem éreztük feszültnek a hangulatot, a játékot meg tudtuk becsülni. Szabó Gábor és Molnár Gábor fizikaórái óriási élményt adtak, Molnár tanár úr Jancsi és Juliskás történetei és Gabi bácsi gyógymondatait nem fogom elfelejteni. Almássy tanárnõ többet adott, mint egy magyaróra, árnyaltabb gondolkodásunk lett a világról. Perczel tanár úr miatt szerettem meg a biológiát és biokémiát, ezek felejthetetlen órák voltak, igaz, nem ilyen irányba megyek tovább, de még szívesen foglalkozok vele. Csombó tanárnõ matekóráin mindig nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk ott is. Mi volt a legrosszabb élményed? Idén az ebédeltetési rend úgy jött ki, hogy mi sosem tudtunk rendesen, nyugodtan ebédelni. A hetedikes vizsgák (8 db!) nagyon rossz élményt hagytak bennem. Mit mondanál az ötödikeseknek? Tiszteljék a nagyobbakat, a tanáraikat becsüljék meg. Tanulmányi szempontból: csináljanak mindig házi feladatot, ezt visszanézve eléggé fontosnak tartom. Vegyenek minél jobban részt az iskolai életben, mert ezáltal is sok új embert fognak megismerni és sok tapasztalatot gyûjthetnek. Árendt Adrienn (9.c)


26

2010.04.26.

22:42

Page 26

B A L L A G

M Á R

. . .

„ÉLVEZZÉTEK, ÉN IS ÉLVEZTEM!" INTERJÚ BAYER BALÁZZSAL (12.C) Bizonyára mindenki ismeri, aki már látott sulis kézimeccset, hiszen a beálló poszton vívott harcok a kézilabda látványos részét képezik. Mégis mióta vagy a pályán, hogyan keveredtél a kézilabdához? Tulajdonképpen a bátyám kezdett elõször kézizni, igaz nem „nagyüzemben" (1 évig) Akkor tetszett meg a sport, így már mielõtt idejöttem az iskolába eldõlt, hogy játszani fogok. 5-6.ban Norbert tanár úrnál dobtam a labdát, aztán 6.-ban vagy tán 7.ben Tengelyné tanárnõ új csapatot toborzott, ahova én is bekerültem. Vannak terveid a kézilabdával a jövõben? Ha idõm és lehetõségem lesz rá, akkor jövõre az Emericus SE-ben szeretném folytatni a játékot. Kézilabdán kívül mivel foglalkozol szabadidõdben? Második éve gitárt tanítok, ezen kívül cserkészkedem, bár kevésbé aktívan, és van egy egyházi közösségem is. Ha pedig otthon vagyok, az öccseimtõl függ a szabadidõm.

Térjünk vissza a sulira: mi a kedvenc tantárgyad, ennek megfelelõen merre tanulsz tovább? Reál beállítottságú vagyok, leginkább a matek és a fizika iránt érdeklõdöm, de szeretem a bioszt is (Perczel tanár úrnak köszönhetõen). A BME Energetikai Gépek és Rendszerek szakára adtam be a jelentkezésemet. Sok sikert kívánok hozzá, utolsó kérdésként idézd fel kérlek, hogy mi az, ami pozitívumként fog kísérni téged, visszatekintve a gimnazista éveidre! Ha van jó tanácsod az „itt maradóknak"… Legfõképpen a kézilabdás sikereinkre, eredményeinkre vagyok nagyon büszke! De ami kísérni fog - és ez nem csak emlék - a sok itt szerzett barát. Ezért azt tudom ajánlani, hogy ne hanyagoljátok el az iskolán belüli kapcsolataitokat, mindenképpen figyeljetek az ápolásukra! Az itt eltöltött idõt pedig élvezzétek, én is élveztem!

Hajdú Gergely (11.d)

„SOK IDÕ” INTERJÚ SZOLNOKY HANNÁVAL (12.C) Elõször is hol szeretnél tovább tanulni? SE-ETK, gyógytornász szakon. Hogy jött az ötlet? Legelõször anyukám említette meg nekem kb. 2 éve, de akkor még nem nagyon foglalkoztatott. Aztán egyre jobban megtetszett, és végül döntöttem. Mi mindent csináltál a suliban? Jártam atlétikára Schulek tanár úrhoz, sítáborokban vettem részt, és egy-két gólyatáborban voltam segíteni. Volt-e kedvenc tanárod? Ha igen, ki? Perczel tanár urat és Bencze Dávid tanár urat emelném ki. Azt hiszem, sikerült velem megszeret-

tetniük tantárgyaikat. És azt hiszem, Almássy tanárnõnek az egész osztály nagyon sokat köszönhet, aki végigkísérte mind a nyolc évünket! Nyolc évet jártál ide. Soknak találod? Sok idõ, de nagyon hamar elment. Már várom az újat, kiváncsi vagyok milyen lesz. Mondj egy párat legjobb élményeid közül! Az ötödikes utcabál. Az ötödikes kiskunmajsai osztálytábor. A tizedikes debreceni osztálykirándulás. Hat éven keresztül Vincze tanár úr órái.

Dzsida Lilla (11.a)


2010.04.26.

22:42

Page 27

B A L L A G

M Á R

. . .

27

„LÁSS EZER CSODÁT!" INTERJÚ BUDAFOKI MÍRÁVAL (12.C)

A hangfalból éppen Quimby lágy dallamai szólnak, nevezetesen az Autó egy szerpentinen. Eszedbe jut, bármilyen vonatkozás ezzel a fülbemászó dallal és az iskolával kapcsolatban? Azokban az idõkben, melyekben most élek szinte mindenrõl eszembe tud jutni ez az iskola és az azzal kapcsolatos élmények, persze ezt kicsit elfogulva mondom, hiszen így, a célból visszatekintve minden emlék sokkal színesebb és élesebb lesz. Egyébként, ha igazán aktuálisak akarnánk lenni, akkor kiragadnám a szám szövegébõl azt, hogy „Ki tudja merre tart?". Mint az egyfolytában körülvevõ furcsán bizonytalan, de mégis hívogató érzés, és amit itt tényleg megtanítottak nekem, hogy „Láss ezer csodát!". Ha majd elhagyod az iskola épületét, mi az, amirõl úgy érzed, hogy csak az iskolánk által kaphattál meg és hiányozni fog? A kijelölt út. Egyfajta olyan értékrend, amit könnyû követni, mert mindenki tud példát mutatni. Mit gondolsz, ha majd õszülõ hajjal teakortyolgatás közben az unokáid megkérnének, hogy "Nagyi, mesélj nekünk a gimirõl a te idõdben!" Mit mesélnél nekik, milyen élmények, keserû tapasztalatok ragadtak meg téged? Biztos mesélnék nekik egy barátságról, ami abban a pillanatban kezdõdött el, ahogy megláttuk egymást, és ami kitartott nyolc éven keresztül, mindannak ellenére, hogy sokszor kellett együtt megküzdenünk az élet csapdáival és akadályaival. Remélem, hogy akkor majd ennél több elmosódott évet fogok feleleveníteni. Azt hiszem, hogy még jó néhány ilyen és más értékes kapcsolat nagy története kerülne terítékre. A jövõképed megalkotásához melyik tanár adott a legtöbbet, amit a pályaválasztás során fel tudtál használni és mi volt az, amit felhasználtál? Biztos vagyok benne, hogy minden tanárunknak olyan szó, elmélet, tanács hagyta el a száját, amit magammal vittem és velem is fog maradni mindvégig. Azonban a legmeghatározóbb személy azt hiszem

mégiscsak Almássy tanárnõ, aki tengernyi (csak hogy egyik kedvenc szavajárását idézzem) olyan ösvényre terelte gondolataimat, amik egészen más megvilágításba helyezték az élet nagy dolgait. Általa szerettem meg igazán a könyveket, az írást, a metaforákat, na meg a transzcendens élményeket, a kozmikus magányt és a tavasszal virágzó gyümölcsfákat. Mik jutnak eszedbe a következõ szavakról? Ég - ahol csodák laknak; mindenség - beláthatatlan; Szent Imre - akkor Feneketlen-tó; jövõ szerteágazó úthálózat; tekergõ álmok - azok vannak bõven; zene - életérzés és kifejezõdés, az út se eleje, se vége; kérges kezek néhány fiú által egy-egy unalmas órán megalkotott mûremek (munkásököl, vasököl, odacsap, ahova köll - Facebookon megtekinthetõ). Ugyebár a helyzeted miatt biztosan sokakat érdekel az a kérdés, hogy hogyan tudsz boldogulni a „táltos paripáddal" az életben, az iskolában és otthon. Az iskolában kezdetben úgy tudtam boldogulni, ahogyan az életben kell - kicsit rámenõsen, határozottan és elszántan, késõbb pedig úgy, mint otthon, természetesen és egyszerûen megszokásban élve. Akadályok mindig voltak, vannak és lesznek, de bizalommal és emberekbe vetett hittel mind leküzdhetõ. Végül, de nem legutolsó sorban hogyan képzeled a jövõdet, álmaid beteljesülését? Induljunk a földrõl, és hágjunk a magasba. Elõször is vegyenek fel a Corvinus Egyetem Média és Kommunikáció szakára, hogy beváltsam egyik kedves osztálytársamnak tett ígéretemet, miszerint behozom a Vogue magazint hazánkba. Komolyra fordítva a szót, hogy az írásaim a mostaninál jóval kimunkáltabb formában gyönyörködtethessék az olvasókat. A legfontosabb, hogy mindennek megvalósításához álljon majd mögöttem egy szeretõ család.

Kormos Anna (11.c)


28

2010.04.26.

22:43

Page 28

B A L L A G

M Á R

. . .

„APÁM HELYETT APÁM VOLT…" BESZÉLGETÉS SÁRMÁSY MÁRTONNAL (12.C) Rögtön a dolgok közepébe vágva: hova adtad be a jelentkezésedet? Mik a terveid a jövõben? A Corvinus gazdálkodás és management szakára az elsõ helyen, másodiknak pedig a BME-n jelöltem meg ugyan ezt a szakot. Ezzel igazából több úton lehet elindulni, akár politikus is lehetnék, de engem inkább a diplomácia és az üzleti élet vonz. Tervekrõl csak annyit, hogy szeretnék világot látni a nyáron: Barcelona, München és Stockholm már biztos úti cél. Aztán egy évet szeretnék Ausztráliában eltölteni, de ez még egyelõre csak nagy vágy. Remélem azért összejön valamikor! Gondolom a MEPnek nagy szerepe volt a pályaválasztásban. Mesélnél picit errõl? Nyolc éve indult a suliban a mepezés, aztán szép lassan egyre többen csatlakoztak, így én is. Igazából röviden annyit jelent, hogy egy hét alatt az EU parlamenti ülését játsszuk el kicsiben. Idén delegációs vezetõ voltam, így jó néhány dologban szabad kezet kaptam, aminek persze örültem. Jó volt, hogy bíztak bennem, vezetni hagytak. Iszonyatos nagy élmény, és itt reklámoznám is egyben… Mondhatni ez egy dobbantó, sok olyat tanulhatsz, amit máshol nem, gondolok itt a vitakultúrára, uniós alapmûveltségre is. Szóval gyertek bátran! Mi az, amit még unokáidnak is emlegetni fogsz az itt töltött éveidbõl? Az utolsó osztálykirándulás biztosan maradandó élmény és az osztály fiúcsapata is legendás… A közös

nyaralások, sízések és egyebek. Az egész osztályban mindenki más karakter, mindenkire külön-külön fogok emlékezni. A harmadik pedig, hogy Kolek tanár úr apám helyett apám volt az évek alatt! Ezt biztosan nem felejtem! Van rossz élményed? Hát... Kémián négy évig Andris voltam, de más tényleg nincs. Miben más szerinted most a suli, mint nyolc évvel ezelõtt? Rengeteg a fejlesztés, például a Buborék, a PingvinSZIGet, sokatok már nem is ismeri a reggeli salakpályás focimeccseket! Ezekért külön köszönet illeti az iskola vezetõségét! Emberekben… A kicsik pimaszabbak, bár lehet, hogy mi is ilyenek voltunk… Felnõttünk. Végül: üzenet az itt maradóknak? Rengeteg lehetõséget ad a suli, és olyan értékes közösséget, ami késõbb az életben nem lesz! Nekem olyan erkölcsi alapot és baráti kört adott, ami életre szól! Olyan barátokat, mint a Csizy testvérek, akikhez bármikor bármivel fordulhatok! Szóval ezt tudjátok értékelni, ez nagyon fontos szerintem! Köszönöm a beszélgetést! Minden jót!

Seidl Dani (11.a)


2010.04.26.

22:43

Page 29

B A L L A G

M Á R

. . .

29

„IGAZI CSAPAT LETTÜNK...” INTERJÚ LAKATOS RÉKÁVAL (12.C) Mióta kézilabdázol, és milyen poszton játszol? Milyen élményeid vannak a kézilabdával kapcsolatban? Hetedikes korom óta kézilabdázom, és jobb átlövõ vagyok. Még Tengely tanárnõ hívott a csapatba. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megismertette velem ezt a sportot. Az elsõ nagy élményem az volt, amikor 2006-ban megnyertük a KIDS-et. Az utóbbi élmények a tavalyi és az idei Országos Kézilabda Bajnokság volt. Igaz tavaly csak hetedikesek idén pedig negyedikesek lettünk. de nem is az eredmények a fontosak, hanem hogy a sok-sok év alatt igazi csapat lettünk. Mindenki kedveli egymást, sokat nevetünk beszélgetünk együtt örülünk és,sírunk. Mindkét országos nagyon nagy élmény volt, a közös gólok és persze a kapusaink nagyszerû védései. Az iskolán kívül mit csinálsz még? Tíz éve vagyok cserkész és három éve van egy kiscserkész õrsöm hét lánnyal. Nagyon élvezem a velük töltött idõt, hiszen sokat kapok tõlük. Tíz évig hegedültem zeneiskolában, de idén már csak otthon játszom a kedven darabjaimat. Ezen kívül szeretek nyelveket tanulni. Az iskolában németet és latint tanultam és már mindkettõbõl szereztem nyelvvizsgát illetve még angol tanulok. Az iskolán kívül két éve tanulok újgörögül. Nagyon szeretem ezt az egzotikus nyelvet.

Melyik egyetemre jelentkeztél és miért? Az ELTE BTK germanisztika szakára jelentkeztem, és majd fordítótolmács vagy szinkrontolmács szeretnék lenni. Azért ezt a szakot választottam, mert szeretem a német nyelvet, illetve nagyon szeretek nyelveket tanulni. A nyelvszeretet még Gáll Zsófia tanárnõnek köszönhetem, illetve a német csereprogramnak, amikor gyakorolhattam nyelvtudásomat. Élvezem, amikor egy idegen nyelven beszélhetek. Terveim közt van még, hogy megtanuljak, spanyolul és franciául is. Mely tanárok voltak a kedvenceid? Az összes tanáromat szerettem, de akiket kiemelnék, az Perczel tanár úr Almássy tanárnõ és Skoumal tanár úr. Õk nemcsak az adott tantárgyat, ill. a kézilabdát szeretették meg velem, hanem sok mást is melyeket magammal vihetek. Ezen kívül olyan értékrendet képviselnek, amely az enyémmel is hasonló. Milyen jó és rossz élményeid voltak az iskolával kapcsolatban? Rossz élményeim nincsenek, illetve már nem emlékszem rájuk. Jó élményem viszont nagyon sok van, amikre szívesen emlékszem. Az osztályban töltött órák az óra közti szünetekben való beszélgetések, nevetgélések a barátnõimmel, a kézilabdaedzések, Kolek tanár úr órái, melyek felértek egy stand up comedyvel. De még sorolhatnám ezeket a végtelenségig…

Benkõ Johanna (11.d)


30

2010.04.26.

22:44

Page 30

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.C

OSZTÁLY

NYOLC ÉV KÉPEKBEN


2010.04.26.

22:44

Page 31

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

31


32

2010.04.26.

22:45

Page 32

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Remélem, senkiben semmit nem rontottam el...” INTERJÚ RÓBERT

ATYÁVAL, A

Mi volt az elsõ benyomása, amikor meglátott minket? Milyen kicsik vagytok! Mit fogok veletek kezdeni? (Az elõzõ osztályom három hónappal elõttetek végzett.) Milyenek voltunk négy éve és most? Sokat változtunk? Rengeteget, de csak jó felé! „…növekedett bölcsességben, korban s kedvességben" Lk 2,52 Nehéz volt 39-40 embert egy csapattá kovácsolni? Hát ha ez kérdés, akkor valamit nagyon rosszul csináltam négy éven keresztül! Hogyan, milyen érzésekkel tekint vissza az elmúlt négy évre? Remélem, senkiben semmit nem rontottam el. Nagyon sok mindent kaptam tõletek, amit soha nem tudok majd megköszönni Istennek és nektek sem. Szép volt, de sajnos elmúlt, soha többé nem jön vissza. Mi volt a legnehezebb pillanat? Volt olyan, hogy fel akarta adni? Amikor a Nonó megbetegedett Lengyelországban, és két órán keresztül nem volt vele kapcsolatom, mert a sóbányában voltunk. (Persze voltak ott mások is betegek: Csizy tanárnõ, Andriska, Lucus, Noni. Talán nem hagytam ki senkit.) Feladni soha - az nem az én mûfajom - csak néha, néha megpihenni. De

12.D


szerencsére azt sose hagytátok! Mi a legemlékezetesebb, legszebb emléke velünk kapcsolatban? Nagyon sok, de talán … Lengyelországi kirándulásunk: végre nem voltam ideges a kiránduláson, a sok-sok imádság Czestochowaban és az együttérzés, mikor leesett mindenkinek, hogy "megmérgeztek" az apácák Milyen 5 szóval tudná leginkább jellemezni az osztályt? Egyéniségek, érzékenyek, legszebbek, buli, hiányotok. Hiányozni fogunk? Nagyooooooon!!!


2010.04.26.

22:45

Page 33

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

33

Négy év... mire is elég ez pontosan? SZENT ANDRÁS Négy év alatt 1414-1418. között a konstanzi zsinaton megszüntették a nyugati egyházszakadást. 1508-1512. között Michelangelo megfestette a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját. 1865-1869. között Lev Nyikolajevics Tolsztoj fõmûve, a Háború és béke részletekben jelent meg a Russzkij Vesztnyik címû folyóiratban. 1914-1918 között lezajlott az elsõ világháború. Végül ennyi idõ elég volt ahhoz, hogy 39-40 szinte egymásnak teljesen idegen gyerek felnõjön, összeszokjon, akár életre szóló barátságokat kössön. Ez az idõ elég volt ahhoz, hogy mindenki kiforrott egyéniséggé váljon és akarva, akaratlanul is hatással voltunk egymásra. A kezdetben bizonytalan 14-15 éves diákok „magabiztos felnõttekké" váltak, és közben számos feledhetetlen élménnyel gazdagodtak... Olyan sok minden történt, és mindenkinek más a fontos, mindenki másra fog a legszívesebben emlékezni. Most fel lehetne sorolni az osztálykirándulásokat (Esztergom, Eger, Dédestapolcsány, Nagybörzsöny, Erdély, Felvidék, LENGYELORSZÁG...), osztálykarácsonyokat, a közös bulikat, de jelen pillanatban talán nem ez a legfontosabb, hiszen ezeket nem fogjuk egykönnyen elfelejteni. Inkább csak gondoljunk vissza a szimpla hétköznapokra. A mindennapok monotonitására. Felmászni reggel a IV. emeletre, amirõl régen azt gondoltuk 12.-re már meg se fog kottyanni- hát nem így történt, sõt egyre rosszabb. Amikor 8 óra elõtt ,beesünk a terembe és az a jól megszokott nyüzsgõ kép tárul elénk, mindenki beszélget, vidám, vagy esetleg egy-egy töridolgozat elõtt tiszta ideg. Az órákon mindenki feszülten, csendben figyel: a szünetekben pedig megy a leckemásolás, pletykálás vagy így a vége felé az egyre jellemzõbb fáradt, csöndes

OSZTÁLY

(12.D)

„fejünkbõlkibambulás". Persze nem volt ez mindig így, megvoltak az éppen aktuális mániák, kártyáztunk, rubikoztunk, amõbáztunk, touchoztunk és olvastunk ezer meg ezer metrót. Közhely ugyan, de igaz, sokszor kívántuk azt, hogy vége legyen, és most a vég küszöbén legszívesebben visszafordulnánk. Különbözõ mértékben, de mindenkinek hiányozni fog az iskola. A hely, ahol azokká váltunk, akik a jövõben is leszünk. A hely, ahol sokat szenvedtünk, de ugyanakkor nagyon sokat köszönhetünk neki. A hely, ahová belépve biztonságban érezhettük magunkat, mert mindig ott voltak azok az emberek, akikre számíthatunk, egy osztály, akire támaszkodni lehet. Kilencedikben remegõ lábakkal és összeszorult szívvel léptünk be a nagy sárga épületbe, és most ugyanígy állunk az érettségi elõtt, és ezzel az érzéssel lépünk majd át ismét az iskola kapuján. 2006. szeptember elsején egyenruhában ültünk az elsõ osztályfõnökin, most, 2010. április 30-án ugyanúgy ott fogunk ülni. Minden úgy végzõdik, ahogy elkezdõdött. A kör bezárult.

L.E.


34

2010.04.26.

22:45

Page 34

B A L L A G

M Á R

. . .

KETTÕS ÉRZÉSEK INTERJÚ DÁVID ORSOLYÁVAL (12.D) Miért a SZIG-et választottad 4 évvel ezelõtt? Itt lakunk a környéken, ezért egyértelmû volt, hogy ide szeretnék járni. Testvéreim is ide jártak, járnak és sok jót hallottam az iskoláról is. Fontos volt, hogy keresztény szellemiségû legyen a környezetem, és jó tanárok tanítsanak. Hová mész az érettségi után? A Kertészeti Egyetem kertészmérnöki karára jelentkeztem, mert nagyon szeretem a növényeket és a kertészkedést, és itt virágkötészetet is lehet tanulni, amit régóta szeretnék csinálni. Megjelöltem az agrármérnöki kart is, mert ott a természetvédelemrõl tanulhatok. Mitõl vagy „híres" az iskolában? Azt hiszem, a nevemmel kapcsolatban az szokott leginkább felmerülni, hogy én vagyok az osztályban az egyik legjobb tanuló. A négy év alatt a bizonyítványomban csak kétszer volt négyes, egyszer év végén és egyszer félévkor. És ahogy tudom, második lettél a Mansfeld Péter versenyen… Mi a hobbid? Ha van egy kis szabadidõm, leginkább olvasok, fõleg regényeket, ami nem mindig jelenti a színvonalas irodalmat. Kedvenc íróim talán Jókai és Gárdonyi, de rengeteg mást is szeretek, és nem rettent el egy könyvtõl az, ha kötelezõ. Már 9 éve fuvolázom, ami szintén sok örömet okoz, legjobban Bach h-moll szvitjét szeretem, ez a darab abban is közrejátszott, hogy ezt a hangszert választottam. Szoktam tereplovaglásra is járni, amit nagyon élvezek, és az esésektõl sem ijedek meg… Legrendszeresebben most érintõs rögbire járok, nagyon jó csapatunk van, és már voltunk az országos bajnokságon is. Nem a nyerés a legfontosabb, hiszen csak most szeptemberben alakult a csapat, hanem a közös játék, ahol mindenkire szükség van. Mi az életcélod? Nagycsaládban nõttem fel 3 testvér, 25 unokatesó. Mindig is nagy családban képzeltem el az életemet.

Úgy érzem, akkor fogom leginkább megtalálni a helyemet a világban, ha családot alapítok, és gyerekeim lesznek. Most is heti rendszerességgel vigyázok kisgyerekekre, akik nagyon sok szeretetet és örömet tudnak adni. De természetesen elõbb el szeretném végezni az egyetemet, és kicsit dolgozni is akarok. Volt-e tanár, aki miatt megszerettél egy tárgyat? Igazából minden tárgyat szerettem az általános iskolában, mert jó tanáraim voltak. Kivételt talán csak a fizika képezett, ami nem nagyon ment nekem. Csizy tanárnõ óráin azonban megértettem és ezért megszerettem a fizikát is. Mindegyik tanár adott pozitív emléket, aminek köszönhetõen közelebb kerülhettem az adott tárgyhoz. Kiemelném még a németet, amit nem igazán szerettem, de most az utolsó évben Barlay tanár úrnak órái miatt már a németre is jó kedvvel tudok bemenni, mivel az órák sokkal színesebbek. Nem mondható el minden tanárról az, hogy meghívja a faktos csoportját magához (igaz, hogy csak négy fõbõl áll), és együtt fõz velük. Ez egy nagyon jó élmény volt, és hát az órák sem átlagosak. Milyen érzések vannak benned, amikor búcsúzol örülsz, sajnálod? Kettõs érzések. Örülök, hogy vége lesz a mindennapos számonkéréseknek és tanulásnak, házi feladatoknak, hogy magam oszthatom be majd az életemet. Sajnálom is, mert sok minden hiányozni fog. Például az egyes tanárra jellemzõ órák hangulata, az osztályból is sokan. A környék nem annyira, hiszen csak a szomszédba megyek. Köszönöm válaszaidat!

dm


2010.04.26.

22:45

Page 35

B A L L A G

M Á R

. . .

35

„HIÁNYOZNI FOG...” INTERJÚ HORVÁTH NORBERTTEL (12.D) Hova tovább? Mik a terveid a jövõre nézve? Adott-e az eredeti elképzelésedhez valamit az iskola? Eredetileg valamilyen mérnök szerettem volna lenni. A reál tárgyak mindig közel álltak hozzám, így a matekkel és fizikával adott volt az effajta irány. Ezenkívül érdekelt a gazdasági pálya is, bár ez kevésbé. Ehhez az utóbbi irányhoz lendületet adott az iskolában lezajló „nyári tábor", az Ifjúsági Üzleti Program. Ezen a programon keményen dolgoztam, némi betekintést nyerhettem a gazdasági életbe. A programnak volt egy ösztöndíja, miszerint a három legjobb diák lehetõséget kap az Egyesült Állomokba való kiutazásra. Az ösztöndíj egyik nyertese én voltam, így tehát érettségi után utazhatok is. Ez segített abban, hogy eldöntsem végül, a felvételimet a BME Gazdaságés Társadalomtudományi Karára adtam be. Ha jól tudom, benne vagy a suli kosárcsapatában. Hogy választottak ki? Amikor tízedikben idekerültem, az osztály ugyanúgy új tesitanárt kapott (Tengely tanárnõ), mint én azzal, hogy iskolát váltottam. Így már az elsõ tesiórán ismerkedés képen arról beszéltünk, hogy ki milyen sportot ûz.. Itt került szóba, hogy én a Szt. Imre elõtt 2-3 évet kosaraztam az Elite nevezetû sportegyesületben. Miután ez kiderült, kérték, hogy játsszak a következõ kosármeccsen. A meccset követõen, többször is hívtak más meccsekre, így hamar bekerültem az iskolai csapatba. Bár azóta nem járok már egyesületbe, testmozgásként szeretek még most is játszani. Kár, hogy az iskolában inkább a kézi- illetve röplabda van elõnyben részesítve, mert a kosárlabda eredményeink is öregbítik az iskola hírnevét, mégsem kap hangsúlyt ez a sportág. Mit gondolsz, melyik jobb: ha négy évet jársz ide, vagy ha már ötödiktõl itt tanulsz? Én csak három éve kerültem ide. Elõtte Budakeszin a POKG-ba jártam, ami szintúgy egy nyolcosztályos gimnázium, mint a szig. Én a négy osztályos rendszerre szavazok. Nekem sok lett volna egy helyen nyolc évet

eltölteni. Jó osztályom volt ott is, de szerintem nem az évek száma határozza meg, mennyire lesz összetartó egy osztály. Ugyanúgy 4 év alatt is összekovácsolódhat. De persze mindkettõnek vannak elõnyei és hátrányai, de ezt inkább nem sorolnám fel. Melyik osztályprogramra emlékszel vissza a legszívesebben? Az utolsó osztálykirándulásunkra. Róbert atya minden osztályát elviszi Lengyelországba, így minket is. Lengyelország nevezetesebb helyeit néztük meg. Itt éreztem elõször, hogy az osztályunk végre egy igazi közösséget alkot. A „klikkek" már nem tûntek fel az osztályban. Az érettségi súlyát még akkor nem érezve, gondtalanul sétálgathattunk a Tátrában, vagy akár wielickai sóbányában. Külön kiemelném az esti programjainkat, mikor egyik este az egész osztály egy 15 négyzetméternyi terültre zsúfolódott be, hogy egymás társaságát élvezzük. Vagy mikor végigsétáltunk Krakkó fõterén, és mielõtt visszamentünk volna a szállásra, betértünk egy szépen berendezett kommunista jellegû helyre, ahol megismerkedhettünk a híres lengyel „mad dog"-gal. Mi fog hiányozni? Kiskoromban mindig én voltam az elsõ, aki beért az iskolába. Ez a szokásom késõbbiekben sem változott meg. Így tehát hiányozni fog a reggeli 7 órai ajtónyitás, mikor még csak egyedül vagyok a teremben. Hiányozni fog a többiek várása. Nem hiszem, hogy érettségi után nem fogjuk látni egymást, de mégis mivel mindennap össze voltunk zárva, hiányozni fog az osztály, hiányozni fog az osztályterem, melyet természetesen mindig az ünnepekhez kellõen díszítettünk fel, bár mindig egy ünneppel elcsúszva. Szerintem a karácsonyi díszek az érettségi alatt is fent lesznek a táblán. Hiányozni fog osztályfõnökünk, Robi atya, a négyemeletnyi lépcsõ napi négyszeri megtétele, a tanárok, a teaház, és persze a mindenkori jól megérdemelt kollektív leszúrás. Ezekre a dolgokra egyetemi, sõt idõsebb koromban mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

Petrik Dorottya (11.b)


36

2010.04.26.

22:45

Page 36

B A L L A G

M Á R

. . .

„SZERETEK EMBERI KAPCSOLATOKKAL FOGLALKOZNI" INTERJÚ MATITS KORNÉLLAL (12.D) A sor hosszú: gólyatáborok oszlopos szervezõje, diákkamara (ex)vezetõ, a Rákóczi-szövetség iskolai elnöke, kapcsolattartója, ehhez kapcsolódó versenyek, táborok közvetítõje, õrsvezetõ, Mansfeld-verseny helyezett, két éve Cseh Zsomborral közösen házitörténelemversenyt szervezett, a Katolikus rádióban nyilatkozott iskolánk nevében. Mindez Matits Kornélhoz kötõdik, vele beszélgettem az üres ebédlõben, mikor a redõny már csukva volt... Bemelegítésnek egy sablon kérdés: hova tovább, avagy: mi lennél, ha nagy lennél? Esetleg van-e életcélod? Fõleg államügyekkel, államigazgatással szeretnék foglalkozni, ennek reményében az ELTE jogi karára adtam be a jelentkezésemet. Az ehhez szükséges történelem régebb óta érdekelt, ezzel szemben a magyart eleinte kényszerbõl, szükségszerûségbõl tanultam, késõbb azonban a nyílt napok, illetve az idõnek köszönhetõen azt is megkedveltem. Simonkay tanárnõt említeném itt meg, mint olyan tanárt, aki valóban megszerettette velem a törit: õ küldött el a Mansfeld-versenyre is, illetve az õ fakultációin szerettem meg a történelmet komolyabban. Életcélom a Szent Imre dicsõségének növelése, hírnevének öregbítése és az egyetem elvégzése. Akik ott voltak két éve a gólyatábor szervezõi megbeszélésén, azok emlékezhetnek, hogy kvázi visszautasítottad a diákkamara vezetõi tisztjét. Miért e döntés? Akkor kaptam õrsöt, és úgy gondoltam, hogy ezt a két nagy felelõsséggel járó feladatot nem tudnám

rendesen végezni, így a cserkészet, az örsöm mellett döntöttem. Azóta hobbim fõ részét is ez képezi: túrák, táborok, esetleg külföldi cserkész programok. A döntõ érv azonban a következõ volt: jobban szeretek emberi kapcsolatokkal, illetve emberekkel foglalkozni, mint részben rideg, unalmas szervezõi munkát végezni. Ennek ellenére részt vettem a következõ gólyatáborok szervezésében, és az itt töltött évek legjobb élményei is a gólyatáborokhoz köthetõk. Mit gondolsz, illetve érzel, mikor arra gondolsz, hogy június lesz az utolsó hivatalos 'szentimrés' hónapod? Kik azok a tanárok, akikre mint mentorodra tekintesz, vagy kiemelkedõen megkedveltél? Úgy gondolom, hogy az itt eltöltött négy év épp elég volt: készen állok arra, hogy az egyetemi élet új dimenzióiba lépjek, hála az iskola magas színvonalának és felkészítésének. Azt hiszem és abban bízom, hogy ha azt az utat követem, melyet az iskola mutatott meg, akkor nem fogok elkallódni. Simonkay tanárnõ mellett Róbert atyát és Kemény tanárnõt emelném ki, úgy érzem, velük különösen jól kijöttem, de alapvetõen szerintem minden tanárral jó kapcsolatom volt. Tudnál-e példát mondani legszebb, illetve legrosszabb élményedre? Legjobbként a gólyatáborokat, és a Timár Bence-féle diákkamarás programokat említeném. Legrosszabbként... Igazából semmi nem jut az eszembe, az idõ megszépíti az emlékeket...

bethlenfalvy


2010.04.26.

22:46

Page 37

B A L L A G

M Á R

. . .

37

„SZERENCSÉM VOLT, HOGY IDE JÁRHATTAM...” INTERJÚ OZSVÁRI CSABÁVAL (12.D) Hogy emlékszel vissza az itt eltöltött éveidre? Úgy, hogy szerencsém volt, hogy ide járhattam, de közben bennem van az is, hogy ez a három év elmúlt, és ezeket az éveket sosem fogom elfelejteni. Az emberek, a programok, az együtt telt dolgok hiányozni fognak. Van kedvenc tanárod vagy olyan, akinek sokat köszönhetsz? (Mit köszönhetsz neki?) Robi atya természetesen. Én késõbb jöttem az osztályba, nagyrészt, sõt körülbelül neki köszönhetem, hogy ide járhattam. Évek alatt mindig kihúzott a csávából és megvédett, csakúgy, mint az egész osztályt. Mi a legjobb élményed az iskolával kapcsolatban? A legutolsó kirándulás, ami Lengyelországban volt. Itt éreztem igazán, hogy milyen értékes egy ilyen jó közösség, mert azokká váltunk. Ez volt minden idõk legjobb osztálykirándulása!

Szerinted kik azok a személyek a suliban, akikkel egy életen fogod tartani a kapcsolatot? Remélem, hogy minden osztálytársammal, bár tudom, hogy ez lehetetlen. Négyen fiúk nagyon jó barátok lettünk, ez a kapcsolat nem fog eltûnni. Bízom abban is, hogy rengeteg osztálytalálkozó lesz, és az évek során, akár véletlenszerûen is sokakkal össze fogok futni. Hol szeretnél továbbtanulni? A Mûszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára adtam be a jelentkezésem, és remélem, hogy oda is fogok járni. Melyik volt a legjobb idõszakod az itt eltöltött évek alatt, mit vinnél magaddal a suliból? Az egészet, egy-egy apróság van, ami negatívan él az emlékeimben, de egy egész idõszakot nem tudok kiragadni, inkább az egész utolsó három évet, amit itt töltöttem.

NYÜZSGÉS ÉS VIDÁMSÁG INTERJÚ TAKÁCS ENIKÕVEL (12.D) Hova tovább? Mik a terveid a jövõre nézve? ELTE pszichológia, ha minden jól megy. Mi fog legjobban hiányozni az iskolából? Az osztály, az egész társaság, a hangulat. A kép, ami fogad, amikor beérek a suliba, a nyüzsgés, a vidámság, hogy mindenki beszélget… Mire emlékszel vissza a legszívesebben? A kilencedikes év nagyon jó volt, sok kedves emlék fûzõdik hozzá. A lengyelországi kirándulás azonban örök emlék marad, nagyon jól sikerült. Volt olyan tanár, akit nagyon szerettél? Robi atyának természetesen nagyon sokat köszönhetünk. Palenik tanár úr órái mindig nagyon jók voltak, nagyon jó fej, és jó a kapcsolata a csoporttal. Simonkay tanárnõ következetességének hála, a töritanulás pedig igazán eredményes volt. Sportolsz valamit? Régen táncoltam, most a tanulás miatt nincs sok idõm rá, de mindenképp szeretném folytatni.. Ha jól tudom, tagja voltál a diákkamarának. Milyen feladataid voltak? Igen. A gólyatáborok szervezésében vettem részt, ahol még

jelmezeket is terveztünk Lucával. A Szent Imre-napokon is segítettem, valamint a továbbtanulási napot is én szerveztem. Milyen az osztályközösségetek? Összetartó az osztály? Nagyon összetartóak vagyunk, szerintem nagyon jó a közösség, eszméletlenül szeretem õket. Szerencsére nem igazán vannak klikkek, mindenki jóban van mindenkivel. Mit gondolsz, mi a jobb, ha csak négy évet töltesz itt vagy ha már ötödiktõl ide jársz? Négy év szerintem pont elég volt, már „félig kész személyekként" jöttünk, és így is szoktunk össze. Elfogadtuk egymást úgy, ahogy vagyunk és egy nagyon jó kis csapat lettünk. Talán, ha még egyszer ennyi idõt kéne együtt lennünk, felborulna minden… Osztálytáboraitok, programjaitok jól sikerültek? Igen, mindegyik. Tényleg! Mit üzensz a többieknek? Kicsit közhely, de igaz: élvezzétek az itt töltött idõt, mert ezek az évek többet nem jönnek vissza, és mindig minden egyre csak nehezebb lesz… Arendt Anna (11.b)


38

2010.04.26.

22:46

Page 38

B A L L A G

M Á R

. . .

IGAZI KÖZÖSSÉG INTERJÚ VÁCZI VIRÁGGAL (12.D) Mi volt a legmeghatározóbb a szent imrés ittlétedben? Amikor ide kerültem, elsõ feladatomnak az iskola hatalmas épületének felfedezését éreztem, valamint a millió különóra lehetõségének kihasználását. Aztán ahogy nõttem, ez megváltozott. Elsõ helyre a közösségi élet került és a jövõmhöz való építés mind lelkileg, mind tanulmányilag. Mik az elképzeléseid a jövõt illetõen? Elsõ helyen az ELTE óvónõ képzõjére jelentkeztem, mivel kisgyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövõben. Régóta gyakorlom ezt a szerepet gyerekvigyázás keretében, és szeretném ezt a tudást kiszélesíteni! Van-e kedvenc tanárod vagy olyan, akinek sokat köszönhetsz? Természetesen van! Az itt töltött éveim alatt sokan tanítottak, de mindenkinek mást és mást köszönhetek. Akinek a legtöbbet köszönhetek: Róbert atyának az elmúlt négy év támogatásáért, de hiányozni fog Kemény tanárnõ és Simonkay tanárnõ szigorral tarkított

humora, valamint Gálné Palágyi tanárnõ rendezetten kidolgozott feladatsorai. Ezen kívül az osztályom, akik ha kellett, támogattak, ha kellett, vigasztaltak vagy nevettek velem. Ha azt mondom, hogy SZIG, akkor mi jut eszedbe? Mondj öt szót! Hú, nehéz, de talán számomra a legmeghatározóbbak: kézilabda, nagy közösség, Szent Imre-nap, osztálykirándulások, szalagavató. Mi fog hiányozni? A mindennapok hangulata az osztályon belül és az óraközi szünetekben, a töri felelés elõtti stressz, a tanárokkal való humorizálás, és Róbert atya õrangyali szárnyai, amivel mindig az osztály élén állt, mint az osztályfõnökünk! Valamint a felejthetetlen osztálykirándulások: Esztergom, Erdély, Felvidék, Tokaj, Lengyelország és sok más, nagy energiával megszervezett program.

Váczi Márk (9.a)

Aranyköpések „Az utolsó zárja be a kulcsot!" (Lebbenszki tanárnõ) „Na fussatok kifelé, de lassan menjetek!" (Kollár tanárnõ) „Adjatok a Juditnak egy kabátot, mert semmije sincsen!" (Kollár tanárnõ) „A víz beletágul a másik két dimenzióba" (Szabó Gábor tanár úr) „Az új hõmérsékleti skálát William Thomsonról Kelvinnek nevezték el." (Szabó Gábor tanár úr) „Zsolti, te fiú vagy? És hogy hívnak?" (Várday tanár úr) „Azt úgy kell, hogy az ember fogja a Földet..." (Várday tanár úr)

„A kémiai reakciók is csak olyanok, mint te. Maguktól... végbemennek, azaz elmennek focizni …" (Zsombok tanár úr) „Toldinak álmában kicsordult a szája." (Almássy tanárnõ) „Házi feladat a lila izét átvenni még egyszer" (Almássy tanárnõ) „Az értelem lámpája van égõ kezében." (Almássy tanárnõ) „Mielõtt elkezdenénk Dosztojevszkijt befejezni …"(Almássy tanárnõ) „Nem látta, hogy neked szóltam" (Almássy tanárnõ) „Ebben az útban egy deka kanyar sincs." (Kovács Örs tanár úr) „Ki nem írt dolgozatfüzetet?" (Kovács Örs tanár úr) „…Ez persze megint kiverte az inkvizíciónál a


2010.04.26.

22:46

Page 39

B A L L A G

biztosítékot." (Kovács Örs tanár úr) „Igen, V. Károllyal. Aki ugye Habsburg is, spanyol is, meg… V. Károly is." (Kovács Örs tanár úr) „Bakócz Tamás kudarcba fulladt..." (Kovács Örs tanár úr) „A számolás piti pite volt." (Thuróczy tanárnõ) „A következõ lesz a következõkben." (Thuróczy tanárnõ) „Édeskés színû gáz" (Thuróczy tanárnõ) „Semmiképp sem egyenes a görbe" (Ellenriederné M. Éva tanárnõ) „Mindenki rajzol egy háromszöget a füzetébe, úgy, hogy dél-kelet irányba legyen hely!" (Ellenriederné M. Éva tanárnõ)

M Á R

. . .

39

„A 'p' az olyan, mintha 5 lenne, csak nem 5, hanem 'p'." (Zita néni) „Nem nagy dolgozat lesz, csak témazáró." (Zita néni) „Az összefoglalásnál nem fogok ilyen nemtudommiket hogyishívjákolni." (Zita néni) „Ha az ember felmegy a szarvas tenyésztõ gombák honlapjára…" (Perczel tanár úr) „Mellékes dologról szeretnék beszélni, amely viszont nagyon fontos." (Havasi tanár úr)

„EMBEREKKEL SZERETNÉK FOGLALKOZNI” INTERJÚ VASS NOÉMIVEL (12.D) Mint tudjuk, a kisdiákkamara elnöke vagy. Hogy kerültél erre a posztra? Hogy érezted magad benne? Nos, tizedik elején elmentem a gólyatáborba, ahol összebarátkoztam Ágh Nórival, és az õ unszolására vettem részt rendszeresen a diákkamarás üléseken. És igazából az akkori elnöknek, Timár Bencének köszönhetõ, hogy egészen mostanáig tagja vagyok a diákkamarának. Tavaly vállaltam el a kisdiákkamara vezetését, mert úgy éreztük, hogy a kisebbeket kihagyják a programok szervezésébõl… Hogy éreztem magam? Nagyon szerettem diákkamarás lenni, mert a gólyatábor és az egyéb programok szervezésekor a hangulat nagyon jó volt, és sok embert megismerhettem a suliból, és nem csak a diákok közül. Négy évig jártál ide, ezalatt sok mindenben változtál. Miben segített ez a néhány év neked a jövõre nézve? Ezalatt a négy év alatt leginkább a világszemléletem változott, ami sokban köszönhetõ Robi atyának és az osztálytársaimnak. A jövõre nézve pedig megerõsítést

nyert, az a mit már évek óta tudok: hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Ezért is jelentkeztem jogra. Volt olyan tanár, aki miatt megszerettél egy tantárgyat, vagy akitõl sokat kaptál? Tudás szintjén nagyon sokat kaptam Simonkay tanárnõtõl, és emellett nagyon sokat köszönhetek Robi atyának. Mindkettejüknek szeretnék köszönetet mondani. Hogy viszonyulsz a búcsúzáshoz? Milyen érzésekkel indulsz útnak? (rejtelmes mosoly) Úgy érzem, ez a négy év talán túl gyorsan elrepült, azonban most az érettségi elõtt pár nappal várom már, hogy túl legyek mindenen, és nyár legyen. Mi fog hiányozni, ha elmész? Leginkább a Nagy Sárga Ház, és a mindennapok az osztályban. Ha azt mondom, SZIG, mi jut az eszedbe? Mondj öt szót! Mindenféle fontossági sorrend nélkül: lépcsõk, lányok8an, Párdányi, PingvinSziget, bubi.

Bayer Kinga (10.b)


40

2010.04.26.

22:47

Page 40

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

A 12.D

OSZTÁLY

NÉGY ÉV KÉPEKBEN


2010.04.26.

22:47

Page 41

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

41


42

2010.04.26.

22:48

Page 42

B A L L A G

M Á R

. . .

Ballagó õrsvezetõink Trásy Orsolya (12.a), 442. Báthory László cserkészcsapat, Kökény õrs

Lakatos Réka (12.c), 44 2. Báthory László cserké szcsapat, Levendula õrs

Meszéna Laci (12.a) és Simon Nadi (12.c) csoportvezetõk - A Szent Imre Plébánia Vek® csoportja

Matits Kornél (12.d), 46. sz. Kapisztrán Szent János cserkészcsapat, Sólyom õrs sz433. Szt. Bernát cserké Schmidt Dorottya (12.d), csapat, Béka õrs

Schulek Iringó (12 .a), 442. Báthory László cserkészcsapat, Naspolya õrs


2010.04.26.

22:49

Page 43

B A L L A G

M Á R

. . .

43

Horváth András (12.a), 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat, Skorpió õrs

Balázs Boldizsár cserkészcsapat

(12.a),

433.

Szent

Bernát

Pálovics Dalma (12.b), 433. Szent Bernát cserkészcsapat, Molnárka õrs

Héjj Dávid (12.c) és Török Domonkos (12.a), 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat, Sirály õrs

Pálffy László (12.d), 25. Szent Imre cserkészcsapat, Medve õrs

Zelenai Nóra (12.a) 433 . Szent Bernát cserkészcsapat, Kacsa õrs


2010.04.26.

44

22:50

Page 44

B A L L A G

M Á R

. . .

Kínpad Idén érettségizik az õrsök õrse, a rettenthetetlen bagázs, Godzilla emberszabású példaképei! Lássuk, mit tudnak produkálni utolsó mondataikként... Név: Gorilla õrs Születési idõ: 2002. szept. 1. Születési hely: fsz. 9. otthonszüléssel Állatforma: emberszabású Államforma: banánköztársaság Köztársasági elnök: Rudan János Ország: állatok Faj: Gorilla Gorilla Városa: Herend, Pusztavám, Somogyfajsz, Döbrönte, Hegyesd II, szörfDeszkáspuszta, Bakonybél Portyahelyszín: elhagyatott légvédelmirakéta-indító bázis Étele: egyértelmû Színe: Pantone DE 5-1 C, banán sárga Állata: kullancs Autója: Somi Ladája, Lammel és Madi kisbusza, Zsiga Volvoja, a nagytáboros Unimog, Jani Volvója, stb. Könyve: 20 éves a 25. Szent Imre Cserkészcsapat Újsága: CSÚJ Költõje: Dolák-Saly Róbert és Laár András Filmje: a Sz. I. V. A. Cs. stúdió mûvei Színésze: Bélu!!!! Színésznõ: Sziszi és Bea Zene: Makrai Marci, Alma együttes Példaképe: az õrsvezetõ Hobbi: celluxfoci Mesefigura: Tom & Jerry Szerelem: csak a lányok Házasság: még van nyolc évünk Félelem: hogy eljön a majmok bolygója Halál: kilõnek számháborúban??? Pénz: 9. A cserkész... Életcél: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Mûvész: Simonkay Matyi

Héjj Dávid

Mi van a zsebemben? Citrom! Mikor mennétek ûrsétára? Csak akkor, ha tiszta a levegõ. Melyik állat a Gorilla legjobb barátja? A felfújható zöld krokodil. Miért gyûlt össze 60.000 cserkész 2007-ben Angliában? Hogy együtt ünnepelhessenek a Gorilla õrssel megalakulásuk 5. évfordulóján. Mit üzentek az ittmaradóknak? Azt, hogyha véletlenül ûrbéli portyára mennek, akkor vigyenek magukkal kolbászt, mert az Univerzumra különösen igaz a közmondás, hogy „Több Nap, mint kolbász."

Gellai Imre

Bardóczi Gábor

Stipkovits Ákos

Simonkay Márton

Török Domonkos

Pálf fy László

Rudan János õrsvezetõ


2010.04.26.

22:51

Page 45

R E G E

45


46

2010.04.26.

22:51

Page 46

M E P

MEP 2010 Tisztelt képviselõtársaim! Így kezdõdött minden felszólalás, egy meglehetõsen korai építési stádiumú Európa Kulturális Fõvárosban, Pécsett. Egy hét formalitás, udvariasság, kemény vita, diplomatikus érvütköztetés és persze szórakozás. Ez a MEP, ahol több mint száz 15-18 éves diákból egy hétre európai parlamenti képviselõ lesz. Pécsen rendezték meg a Modell Európai Parlamenti (MEP) ez évi nemzeti ülését, március 26. és április elseje között. A rendezvényen rész vett a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, amely egyike a projektben részt vevõ tíz magyarországi középiskolának. Európai Parlament Modell a neve annak az EP munkáját szimuláló programnak, melynek keretében 10 híres-neves magyarországi gimnázium 113 tanulója egy hétre „EP-képviselõvé" válik, s az igazi Parlament munkájához hasonló módon bizottsági munkával, lobbival és plenáris ülésen elfogadott határozatokkal közelítenek meg olyan problémákat, amelyek az Európai Unió polgárait érintik. Egy hely egy kis világ, ahol minden iskola egy-egy országot és annak érdekeit képviseli. 2010. március 26. - Megindultak a diák-karavánok Pécs felé a nyolcadik nemzeti MEPre, hogy kibontakoztassák a bennük szunnyadó diplomatát. Ahhoz, hogy a munkát jól végezzük, természetesen meg kellett ismernünk az európai integráció történetét és intézményeit, az egyes tagállamok és tagjelölt országok sajátosságait, gyakran eltérõ érdekeit. Ráadásul mindezt képviselni is kell, méghozzá a valós intézményekben megszokott szabályok és szokások szerint. Azok a diákok, a kiváltságosok, akik a nemzeti plenárisokon jól szerepelnek, illetve az egész héten folyó munkából hatékonyan veszik ki a részüket, bekerülhetnek a nemzeti küldöttségbe, s immár saját országuk képviselõjeként vehetnek részt az angol munkanyelvû nemzetközi üléseken. Idén tehát a térkép alján üléseztünk (Pécs), a felvonulások fellegvárában, ahol az év minden második hétvégéjére jut egy ilyen tüzes hangulatú mulatság zászlóval, zenekarral, lokálpatriotizmussal, ízlés szerint... És van belõlük rengeteg, rengeteg sok. A szállásunk földrajzi helyzetére kis jóindulattal

mondhatjuk, hogy a város szívétõl egy kicsit kijjebb. Mintegy a zöldövezetben. De a legkevésbé sem a világ végén. A csendet és nyugalmat ritkán jelentõ otthont, többnyire EU-konform kollégium képezte. A kollégiumot hamar belaktuk és végsõ soron a szobáinkat is megszerettük, amelyekre kivétel nélkül igazak voltak a „tükröt csak trükkel" és „kipakolom az öltönyt, de hova?" általános igazságok. Az esztétikai élmény kialakításához persze hozzájárultunk egyfajta tudatos káosz állandó fenntartásával. A MEP bizottsági ülései alatt a jól felkészült diákok komolyan vitatkoztak számukra oly fontos kérdésekrõl, mint kartellesedés, harmadik világ, aggasztó energiafüggõség, oktatás, kisebbségek nyelvhasználata és mindeközben természetesen jobban megismerték a képviselt országot, a politikai munka természetét és technikáját éppúgy, mint magukat és társaikat. Mindenki, akit a politika csak egy kicsit is érdekel, aki többet szeretne megtudni az Európai Unió országairól és az integrációról nagyszerû lehetõséget kap az ülések alkalmával és a felkészülésekkor ismeretei bõvítésére. Az Egyesült Királyság idén jött, látott és gyõzött. Szent Imrésként már 5 éve Képviseljük Nagy-Britannia, Írország, Wales és Skócia Egyesült Királyságának érdekeit. A Szent Imrés brit delegáció többségében már tapasztalt régi tagokkal, lelkes új delegáltakkal bõvülve látott neki a VIII. nemzeti ülésnek. Többségében már volt tagokkal sikeresen képviseltük az országunk érdekeit. Ezt mutatja, hogy a Kósa Ádám (Fidesz-KDNP, Európai Néppárt) által felajánlott Strassbourg-i útra meghívást kapott Fedor Gábor, Klicsu Soma és jómagam is. A csapat nem szerepelt volna ilyen eredményesen Bencze Dávid tanár úr odaadó felkészítõ munkája nélkül. Isten óvja királynõt! A brit delegáció tagjai: Nacsa Bernát: oktatás, Mergl Lilla: külügy, Fedor Gábor: biztonság, Klicsu Soma: állampolgári jogok I., Pintz András: álllampolgári jogok II., Csizy Gergõ és Almási Zsófi (bizottsági elnök): foglalkoztatás, Simon Nadinka: éghajlatváltozás, Szényei Réka: egészségügy, Nagybán Piroska: ipari kutatási.


2010.04.26.

22:51

Page 47

V Á N D O R Ú T O N

47

Das deutsche Austauschprogramm in Bayern für ungarische Schüler GESCHRIEBEN VON

Am ersten Tag fuhren wir mit unserem Bus nach Landshut, Deutschland. Während der Reise hielten wir einmal in Österreich an, um ein altes Kloster zu sehen. Am Abend sind wir in Landshut angekommen und mit der Austauschfamilie nach Hause gegangen. Meine Austausch-Partnerin spielte ein amerikanisches Kartenspiel mit mir. In der Nacht konnte ich nicht so gut schlafen, weil die Glocke in der Kirche in der Nähe mich früh erweckte. Am zweiten Tag fuhren wir mit dem Zug nach Regensburg. Wir hatten eine Stadtrundfahrt dort. Der Fremdenführer war sehr nett. Er stellte uns Fragen und gab uns Schokolade. Wir sahen die Altstadt und viele Kirchen. Nach der Führung gingen wir in ein Café mit den anderen ungarischen und deutschen Schülern. Der deutsche Kaffee war sehr gut. Am Abend gingen wir in eine Tanzschule, um unsere AustauschSchülerinnen anzuschauen. Der dritte Tag war der Familientag. Wir haben mit meiner Austausch-Familie etwas typisch Bayerisches zu Mittag gegessen. Es war etwas mit Schwein. Nach dem Essen gingen wir in ein Café. Und dann gingen wir Bowling spielen. Ich war ganz gut in der zweiten Runde, oder viel besser als in der Ersten. Dort aß ich Pizza. Dann gingen wir nach Hause. Am Montag (vierte Tag) hatten wir eine Stadtrundfahrt in Landshut. Es war ziemlich interessant. Der Fremdenführer war nett, aber er sprach ein bisschen viel. Wir sahen zum Beispiel viele Kirchen. Wir sahen uns die Burg Trausnitz in Landshut auch an. Wir erfuhren, dass sie im 13. Jahrhundert gebaut wurde. Nach der Burg besuchten wir das Rathaus. Der Bürgermeister zeigte es uns. Nach der Stadtbummel gingen wir (meine Partnerin, Anna, ihre Freundin, Laura, Ákos und ich) zu Laura, und haben uns Filme angeschaut. Wir sahen "Scary Movie 3". Dann zeigte uns Laura ihr Dorf. Am Dienstag sind wir in den bayerischen Wald gefahren. Es war mit dem Bus zwei Stunden entfernt. Zuerst sahen wir eine Kirche, wo man Skelette finden kann. Die Kirche war weiß und schön. Dann hatten

DÁNIEL SZABÓ

wir einen Ausflug in den Nationalpark. Das Wetter war dort wie im Winter. Außerdem gab es viel Schnee. Es war stimmungsvoll. Wir haben dort viele Tiere gesehen, zum Beispiel Wölfe, Luchse, und Vögel. Nach dem Nationalpark fuhren wir in ein Glasmuseum. Dieser Tag war sehr anstrengend, so ging ich früh ins Bett. Am Mittwoch gingen wir in die Schule (Gymnasium Seligenthal) mit den deutschen Schülerinnen. Ich denke, das Niveau des Unterrichts ist viel niedriger als in Ungarn. Das ganze Geschichtsbuch bei ihnen geht um den Zweiten Weltkrieg. Wir hörten nicht nur im Geschichtsunterricht, sondern auch in der Religion- und Literaturstunde, wie schlecht Hitler war. Es muss sehr wichtig für sie sein. Dann sahen wir einen Film über die Landshuter Hochzeit, was ein bisschen langweilig war. Nach der Schule gingen Anna und ich in eine Musikschule. Anna hatte Klavierstunde dort, und ich hörte sie. Am Nachmittag hatte die ganze Gruppe eine Heilige Messe. Dann aßen wir zusammen und sahen Fotos und spielten Kicker. Zu Hause spielten wir Poker. Am Donnerstag reisten wir nach München. Zuerst gab es eine 90 Minuten Führung in der Allianz Arena. Es war sehr gut für mich, weil FC Bayern einer meiner Lieblings-Fußballteams ist. Im "FC Bayern Fanshop" kaufte ich auch etwas. Dann fuhren wir in die Stadt mit der U-Bahn. In der Stadt sahen wir viele schöne Kirchen. In meiner Freizeit kaufte ich eine Packung Kaffee und viele Postkarten. Als wir mit der U-Bahn zurück zum Bus fuhren, trafen einen ungarischen Medizinstudenten. Während der Fahrt zurück nach Landshut, sahen wir ein brennendes Auto auf der Autobahn. Es war ein bisschen unheimlich. Am Abend spielten wir wieder Poker mit der Familie von Anna. Freitag war der letzte Tag. Wir trafen uns in der Schule und machten Gruppenfotos dort. Während der Fahrt nach Ungarn, hielten wir für ein paar Stunden in Passau. Wir sahen den Schädel der ersten ungarischen Königin, Gisela von Bayern. Wir sahen auch, wo der Inn in die Donau einmündet. Ich machte viele Fotos dort. Und dann fuhren wir nach Budapest.


48

2010.04.26.

22:52

Page 48

D I Á K S Z Í N P A D

A mi kis városunk - ismét Egy darab felújítása mindig összetett és bonyolult feladat. Olyan, mint újra meg újra elolvasni egy igazán jó regényt. Szinte minden mondatát fejbõl tudjuk, mégsem válik unalmassá, és minden olvasásnál újabb igazságokat és mélységet fedezünk fel. Megláthatjuk az addig rejtett humoros, vagy éppen drámai oldalát. Thornton Wilder A mi kis városunk címû darabjára ez különösen is igaz. Elõször 2006-ban mutatta be iskolánk társulata, a Latinovits Zoltán Diákszínpad. Én még nem voltam a társulat tagja, de a darab már akkor nagy hatással volt rám. Ötször néztem meg, és minden elõadáson újra és újra elvarázsolt ez a zseniálisan megírt dráma. Kemény év van a hátunk mögött. A szereplõk egy része lecserélõdött, az újakat be kellett tanítani, és el kellett vonatkoztatni a 2006-os elõadásoktól. A darabot ismét fel kellett fedeznünk, beleásnunk magunkat, ízekre szednünk, majd apránként újra összeraknunk. Talán a legnehezebb feladat a két nõi fõszereplõé, Éry Franciskáé és Péterffy Lilié volt, akik fiatal koruk ellenére is meglátták a darab szépségét és kegyetlen igazságát Nagy veszteségként érte a társulatot, hogy Franciska januárban Moszkvába költözött a családjával. Csak keveset próbált, és mégis össze tudta rakni a darabot a szívében és megajándékoznia minket egy csodálatos elõadással. A dráma egy kisváros, azon belül is két család életét mutatja be. Olyan tükröt tart elénk, amelybe ha belenézünk, rádöbbenünk,

mennyire elpazaroljuk az életünket, és szinte kegyetlenül mutatja meg mennyire könnyû átrohanni úgy az életen, úgy, hogy igazán nem is éltünk soha. Mindeközben lágy finomsággal vezeti elénk magát az életet, annak szépségeit, értelmét. Fiatalságot, szerelmet, családot, barátságot, vagy akár csak egy szép holdvilágos estét. Nagyon fog hiányozni a darab, de ha minden jól megy, õsszel ismét színpadra állítjuk, legalább egy elõadás erejéig. Addig is minden szereplõben tovább érik, érlelõdik, hogy a következõ alkalommal még izgalmasabb legyen. Búcsúzóul egy idézet a darabból: „Grover's Cornersben 11 óra van. Önökre is ráfér a pihenés. Jó éjszakát."

K.Zsófi (12.c)


2010.04.26.

22:52

Page 49

D I Á K S Z Í N P A D

49

A Diákszínpad ballagói Szántó Fanni 12.a Hogyan járult hozzá a kapcsolatos terveidhez? Egészen kicsi korom óta érdekelt a színház, és a Diákszínpad révén közelebbrõl megismerkedhettem a világával. Nagyon érdekel egy színdarab vagy film elkészülésének folyamata, ezért az ELTE filmszakára adtam be a jelentkezésemet.

diákszínpad

a

jövõvel

Hankiss Laura 12. c Mennyire volt meghatározó számodra a Diákszínpad? Szeretnél visszajárni még az egyetem mellett is? Igen, mindenképp szeretnék visszajárni, játszani, mert eddig is nagyon meghatározó volt nekem. A Diákszínpadnak nagyon különleges hangulata van, teljesen más oldalról ismered meg magad és a többieket. Nagyon szerettem mind a próbákat, mind az elõadásokat, és már most hiányzik, pedig csak egy hónapja volt az utolsó elõadás.

Kovács Zsófia 12.c Mit kaptál a Diákszínpadtól az elmúlt négy évben? Mit viszel magaddal? Elsõsorban fegyelmet, kitartást és új értékrendet. Megtanultam bánni az emberekkel, másképp látok rá a dolgokra, kicsit a rendezõ szemével. Én nem azt láttam, milyen színpadon lenni, hanem azt, hogy hogyan kell megrendezni egy darabot. Ezenkívül csodálatos új élményekkel gazdagodtam és néhány igazán jó barátra leltem.

Baki Dániel 12.a Úgy tudom, régóta zenélsz. A zenész múltad segített a színpadi játékodban? Ha igen, akkor hogyan? Persze, a zene nagyon sokat számít. Egy zenemû megformálása és egy szerep megalkotása alapvetõen hasonló folyamat. Talán az, hogy kipróbáltam a színjátszást, tudatosabbá tette a zenéhez való hozzáállásomat is. Talán…

Farkas Balázs 12.a Milyen várakozásokkal jelentkeztél a diákszínpadba? Mennyiben teljesültek ezek, és miben volt más? Szerettem volna megismerni a színház világát a másik oldalról is. Kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy színtársulat élete. Mint kiderült, nagyon jó kis közösség, és csak azt sajnálom, hogy nem jelentkeztem már hamarabb. Nagy Bence 12.b Mit kaptál a színpadtól, a színháztól? tovább? Befolyásolta persze az életszemléletem alakulását, és megajándékozott a szerelemmel is. Mivel a magyart mindig is szerettem, ehhez kerestem olyan szakot, amire lehet vele felvételizni, és olyan munkát ad, amibõl késõbb meg tudok élni. Így lett a jog, ami amúgy is érdekelt. Utána szeretnék a politika felé nyitni, vagy cégjogászként pénzt keresni.

Hogyan


50

2010.04.26.

22:52

Page 50

V E R S E N Y

Szereplésünk a lakiteleki „Ne bántsd a magyart!" országos történelmi verseny döntõjében Mi, a Szent Hedvig osztály négy vállalkozó kedvû diákja; Klicsu Soma, Bánki Dániel, Lógó Benedek, és jómagam alkotta „Sors bona, nihil aliud" csapat, õsszel elhatároztuk, hogy belevágunk ebbe az izgalmas küzdelembe. Az elõzõ három forduló után megkaptuk a lehetõséget, hogy részt vegyünk a március 18.-ai, csütörtöki elõdöntõn. A verseny idei témája a magyar történelem lefolyása a XIV.- XVI. századig, melybõl egyegy századot kapott a négyfõs csapat minden tagja. Csütörtökön kora délután indult a buszunk a Népligetbõl. A kb. két órás út jó lehetõséget adott az eddigi tudásunk megerõsítésére. Nem sokkal a verseny helyszínére - a Lakiteleki Népfõiskolába - való megérkezésünk után este Felkészülés közben ötkor már kezdõdött is az elõdöntõ, mely az elõzõ fordulókhoz hasonlóan rejtvényt, kifejtõs feladatot, feleletválasztós kérdéseket tartalmazott, melyet egy óra alatt kellett abszolválnunk. A feladatok a tudás mellett valamelyes irodalmi készséget is megmozgattak, hiszen például itt a fogalmazásban Hunyadi János egy török lovassal való képzelt viadalát kellett ecsetelni. Az elõdöntõ eredményeit a vacsora, citerakoncert és egy barantabemutató után tudhattuk meg. Ezen állás szerint hetedikként jutottunk be a tizenkét döntõs közé (tehát nem lehetett elbizakodottságra okunk), míg a kezdeti huszonkét csapatból tíztõl el kellett búcsúznunk. Külön busszal érkeztek erdélyi csapatok is, ezek közül három döntõbe is jutott. Az éjszaka a csapatok által a másnapi döntõben elõadandó híradójelenet próbájával telt, melyben a történelmi kor egy általunk választott évének egy napjának történéseit kellett ecsetelni. Mi 1475-öt választottuk Szabács viadalával, melyet versben adtunk elõ, és jó pontszámot értünk el a Kecskeméti Levéltár igazgató asszonyát, és - tiszteletbeliként Lezsák Sándort is tagjai között tudó zsûri értékelésében. De ekkor néztük át Kovács Örs tanár úr segítségével a korszakhoz kapcsolódó festményeket, zenéket,

szobrokat, épületeket is. Ezen éjjeli tetteink nagyban hozzájárultak a másnap reggel kilenc óra tájban kezdõdõ döntõ sikeréhez. Ebben tizenkét feladat volt, melyeknek megoldása egészen délután kettõig elhúzódott. Az elején villámkérdések voltak, melyekre rá kellett vágni a választ, de volt „keresd a nõt" játék is, melyben minél kevesebb utalás után kellett kitalálni a magyar történelem egy-egy híres asszonyát, valamint egy - Szolnokot ábrázoló metszet összeragasztása is feladat volt, fel kellett ismerni magyar nyelvemlékeket és zene-, vers-, és képfelismerés is volt a döntõ feladatai között. Meg kellett fejteni egy talpraesettséget és cseles észjárást feltételezõ rejtvényt és volt egy vaktérképes feladat is, természetesen sok évszámmal és helyszínnel. Iskolánkból másik csapat is indult a 11.b Néri Szent Fülöp osztályból. A Kerényi Rita, Vig Luca, Botond Ákos, Radvány Tamás alkotta kvartett az ötödik helyre futott be jól helytállva. Eközben mi szoros küzdelemben az erdélyi csodaszarvas csapattal az elsõ helyet szereztük meg. Egész végig versenytársaink vezettek, de higgadt koncentrálással (Kovács Örs tanár úr tanácsára nem néztük az eredményjelzõ táblát a verseny végéig) és a gondviselés kegyelmével sikerült megszereznünk a vezetést a legutolsó, zenefelismerõs feladatban, és mindössze két ponttal megnyerni a versenyt. Nereményünk temérdek könyv mellett egy a teljes férfi vízilabda válogatott, és Orbán Viktor által dedikált labda volt, melyet a Lakiteleki Népfõiskola igazgatója; Olajos István adott át nekünk. Végül ezúton is szeretnénk megköszönni azt a rengeteg segítséget, biztatást, amit az iskolától, tanároktól, a könyvtárosoktól, szüleinktõl és még sokaktól kaptunk!

A csapat nevében: Papp Mátyás (10.b)


2010.04.26.

22:52

Page 51

51

T A L E N T U M

Talentum OKTV Biológia OKTV döntõ eredménye: Tél Bálint (12.b) 4. helyezett Schmidt Dorottya (12.d) 34. helyezett Latin OKTV döntõ eredményei: Petrik Gergely (12.a) 10. helyezett Róbert Lili (11.c) 28. helyezett Német OKTV Mergl Lilla (11.a) a döntõben 18. helyezett lett. Történelem OKTV Filep Tamás (12.b) 28. helyezett Iskolai szavalóverseny 5-6. évfolyam Varga Marcell (5.a) 1. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Gáborné Börcsök Anna (5.a) 2. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Gáborné Ungváry Ildikó (6.a) 3. helyezett, felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter 7-8. évfolyam Ungváry Álmos (8.b) 1. helyezett, felkészítõ tanár: Dr.

Kemény Gáborné Tóth Zsuzsanna (7.a) 2. helyezett, felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter Simon Márton (8.b) 3. helyezett, felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné 9-12. évfolyam Nagy Bence (12.b) 1. helyezett, felkészítõ tanár: Almássyné Mudri Mária Mákos Tamás (10.b) 2. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Gáborné Kerényi Dóra (9.a) 3. helyezett, felkészítõ tanár: Almássyné Mudri Mária Újbuda Szavalóverseny (kerületi) Bólya Tamás (11.c) 2. helyezett, felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné Borsothy-Gaál Gergely (11.c) 3. helyezett, felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné "A Napkelet folyóirat és Tormay Cecile élete, munkássága" Országos Verseny Borsothy-Gaál Gergely (11.c) 5. helyezett, felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné Dán Gabriella (11.c) 7. helyezett, felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné

Aranyköpések „Kálvin bevezette a munka eposzát."

„Jövõ hétre mindenképpen dolgozatokat" (Illyés tanárnõ)

hozom

a

48-ban

írt

„Bezárhatom a függönyt?" „A tengelypont az, ahol a függvény kanyarodik." „Korlátolt függvény" Igen dicséretesen látom, hogy Nóránál van tragédia." (Kemény tanárnõ) „Idefigyelj Boldizsár! Kapsz egy 3-ast, mert nem tanultál semmit." (Kemény tanárnõ) „Egy ujjamon megszámolom, hogy hány hibátlan lett!" (Illyés tanárnõ)

„Elfogadtam, csak levontam érte 1 pontot." (Ortutay Romola) „Szeretném az egyik kedvesen felébreszteni …" (Molnár tanár úr)

alvó

bölcsészlányt

„Azért vicces, hogy én csinálom a legtöbb házi feladatot!" (Gálné Palágyi Erzsébet tanárnõ) „Van valaki más rajtam kívül, sorozatokkal foglalkozni?" (Gálné tanárnõ)

aki szeretne a Palágyi Erzsébet


52

2010.04.26.

22:53

Page 52


Szent Kinga és a sárkány MESÉS

NAPOK A TAVASZVÁRÓ

KRAKKÓBAN

Hónapok óta vártuk, készültünk rá, számoltuk a övezi, a legnagyobb királynõjüknek tartják, és hófehér napokat, hányat kell még aludni! Sõt! Aznap még az carrarai márványból készült szarkofágja a katedrális órákat is! Még 60 perc… még 40 perc… még 20 egyik legszebb síremléke. perc…! Alig bírtuk kivárni, hogy Megható pillanat volt, mikor Báthory István azon a március 26-i pénteken vörösmárvány síremlékénél A hangulatra nem volt panasz az utolsó óráinkról kicsönelénekeltük a Székely gessenek és lestük a buszt, Himnuszt. Amúgy többször is nógattuk egymást, hogy gyere énekeltünk a katedrális már, indulunk! bejárása során olyan szépen, És így lett! Elindultunk! hogy dicséretet is kaptunk. Hirtelen egy nyüzsgõ, Felkaptattunk a nevezetes izgatott, de jókedvû 34 fõs Zsigmond-toronyba, hogy társaság kellõs közepén megcsodáljuk a híres Zsigmondtaláltam magamat, mint harangot, amelynek átmérõje ugyan egy kicsit más kortöbb mint 2,5 m. Öreg osztályú, de általam igencsak Zsigmond király A Wawel kedvelt osztály „osztályfõnökkészíttette 1520-ban helyetteseként". A csipet csapat és olyan nehéz, felszabadultan beszélgette, nézelõdte végig hogy megkongatáa közel 8 órás utat. Szlovákiában messzirõl sához 10 férfi ereje csodáltuk a Tátra hófödte csúcsait, de szükséges. Hangját azért reménykedtünk, hogy a beígért max. csak különleges 10 fokos csúcshõmérséklet és havas esõ alkalmakkor hallani. elkerül bennünket ottlétünk során. Ha meg nem is Azért egy kis hógolyózás öröméért kongattuk, de egykiszálltunk a buszból, és rögtönzött szerre legalább csapatokat alkotva néhányan vad csatába tízen alá álltunk, és Az a bizonyos krakkói sárkány... kezdtek. Mint a gyerekek! áhítattal megérinHogy mi minden csináltunk ez alatt a négy tettük. nap alatt? A legendás sárkány barlangLeginkább jól éreztük magunkat, és végre jának kijárata fölött kicsit szeles pihentünk! Na, nem alvással vagy olvaskiszögellésben lestük a Visztulát, gatással töltöttük az idõt! Hogy is tehettük amely a vár alatt kanyarog és volna, mikor Robi atya atyait-anyait beleadva hallgattuk a történetet a félelremek programot állított nekünk össze! metes szörnyrõl, aki rettegésben 1. nap: városnézés bõ négy órában. Katalin, tartotta a hagyomány szerint a az idegenvezetõnk, aki mindamellett, hogy környék lakóit. Ma már a várfal magyarul szólt hozzánk, sokkal többet mesélt alatt igazi tüzet okádó bronz nekünk a látnivalókról, a lengyel nép szobra áll csak. történelmérõl, az élõ Krakkóról, mint azt A Wawelbõl a Fõ tér felé remélhettük. Sokunk szívébe belopta magát. vettük utunkat, miközben A Wawelben kezdtünk, ami a kontinens gyönyörû templomok mellett egyik legpompásabb palotája. Krakkói haladtunk el. Keresve sem fejedelmek és lengyel királyok székhelye volt. találhattunk volna szebb, élõbb óvárost Krakkóénál, Végigjártuk az érseki Székesegyházat, ami a lengyel amely mellesleg a Világörökség része. A középkori történelem kiemelkedõ alakjainak panteonja. Szent Európa legnagyobb és leglátványosabb tere itt van és Hedvigtõl Báthory Istvánig királyok és királynõk szelleme ennek értékébõl az sem vont le semmit, hogy a kísérte utunkat a díszes kápolnákban és síremlékeknél. közepén levõ Posztócsarnok éppen felújítás alatt állt. A Szent Hedviget, a 10.b osztály védõszentjét nagy kultusz téren Húsvétra készülõdve kézmûves pavilonok álltak és


2010.04.26.

22:53

Page 53


53

kínálták portékáikat, a felállított színpadon néptáncosok van itt: látványos sókamrák, föld alatti tavak, kápolnák járták és a romantikusabbaknak csillogó fiákerek sokasága, sóból készült szobrok, képek és csillárok, süppedõ ülései kínáltak kényelmes nézelõdést. A amelyek engem elkápráztattak. A bánya felfedezésének Posztócsarnok mellett a másik fõ látnivaló itt a Márialegendája osztályom védõszentjéhez, Árpád-házi Szent templom, a krakkói góKingához fûzõdik, akinek emlékét tika remekmûve. A Naplemente az Isteni irgalmasság Templománál számos sószobor és egy hatalmas legfõbb kincse a Máriakápolna õrzi, amely talán a bánya oltár, amely egy 13 leglátványosabb terme. Bevallom, itt én méter magas szárnyas is úgy éreztem, hogy ezt az oltár, a világ legosztályomnak látnia kell. A legenda nagyobb gótikus oltára. röviden: Kinga, apjától, IV. Béla magyar Ott voltunk a kinyitkirálytól ajándékba kapott egy sóbányát ásakor, ami különleges Erdélyben, amelybe véletlenül beleejtette élmény! a jegygyûrûjét. A gyûrû csodálatos és Nincs annyi hely, meghökkentõ módon követte Kingát új hogy minden szépséget hazájába, Lengyelországba, hisz ide elmesélhessek, amit látadták férjhez. Amikor a wieliczkai A Mária-templom tunk, de emlékezetes bányát felfedezték, az elsõ marad a Jagelló egyetem belsõ udvarán a sótömbben megtalálták a zenés órajáték délután 1 órakor, az Érseki jegygyûrût, Palota udvarán felállított kiállítás, amely A fölfele út a bányából már Karol Wojtylának állít emléket, aki itt élt és liftekkel történt, ami azért lett dolgozott, amikor Krakkó püspöke, majd emlékezetes, mert hatalmasakat érseke volt. Az emlékével lépten-nyomon sikítoztunk. találkozhattunk a város különbözõ pontjain. Jártunk Wadowicében, II. János Õ II. János Pál pápaként a 9.a osztály Pál szülõvárosában. Voltunk a védõszentje. templomban, ahol megkeresztelték, A délutánt a 2002-ben a pápa által láttuk a házat, ahol született, felszentelt Isteni Irgalmasság templomának megkóstolhattuk a kedvenc krémegtekintésére szántuk. A modern építészet mesét, a Kremówkát. remek példája. 77 méter magas tornyába Persze! Gonlifttel fel lehet jutni és bátran állíthatom, dolhatja a nyájas érdemes, mert lenyûgözõ a kilátás a Olvasó: csak nevárosra. Megpihenni és kicsit elcsendesedni vezetességek! leültünk a "magyar kápolnában", ahol több Semmi könnyû százezer darabos mozaikon követhetjük végig mûfaj? Móka? a magyar történelem kiemelkedõ nagyjait és Kacagás? Amúgy ismert szentjeit. Közöttük megtaláltam a csak olyan sajátomat, mármint az osztályomét, Szent tanáriasan?! Kingát, aki élénk piros ruhában, fekete Nem unalmas hajzuhataggal mosolyog ránk a falról, de itt ez így kicsit?! volt királynõi tartásban Szent Hedvig is. Nem, nem! mélyén lna a sóbánya Másnap itt tartotta nekünk Róbert atya a Tartogatok még po ká ang Ki t A Szen misét. a tarsolyban ezt-azt, Egy másik épületben Szent Fausztina földi aztán majd a szerkesztõ legfeljebb kiszerkeszti, maradványait helyezték el, ami országos jelentõségû meghúzza, lerövidíti. zarándokhely. Õ a 8.b osztály védõszentje. Két délután is ez a szigorú, fegyelemhez szokott, Vasárnap a mise után felkerekedtünk Wieliczkába, a dolgozatokat írató, feleltetõ tanártársulat átment híres sóbányába. Kétórás sétánk során jó néhány termet önfeledten játszó, versengõ tizenévessé, miközben indián bejártunk és sok (kilo)métert haladtunk egyenesen és neveket talált ki magának (Repülõ Vadkacsa, Kósza lefelé is. Felejthetetlen marad a vagy 100 fordulós Szellõ, Fehér Felhõ, stb.). Tanulgatta, ízlelgette az új lépcsõ lefelé, miközben zeng a törpék indulója: „hejhó, nevét, köszönéseket rikkantgatott ékes indián nyelven, hejhó, a bányában de jó…" Valóságos földalatti város majd egy igazi csapatkovácsoló gyûlésen is részt vett


54

2010.04.26.

22:54

Page 54


a wigwamban. Egy más rendelte az étkezést, tartotta a Krakkói templom alkalommal gyufás skakapcsolatot Katalinnal, az ottani szervezõnkkel. tulyával az orrán verKöszönet az Alapítványnak, amely sengett, vagy kenyérpirítóst támogatta az utat, Igazgató úrnak, játszott élõben, vagy hogy mellénk állt és engedélyezte a dívaként vonult le a pénteki indulást és egy magát lépcsõn, miközben énekelte felfedni nem akaró, ismeretlen a régrõl (nekünk) jól szponzorunknak, aki lehetõvé tette, ismert „mint a mókus hogy maradjon a keretünkbõl fenn a fán" kezdetû vásárfiára is. úttörõ nótát. Ha netán kedvet Jókat és sokat bekaptál, hogy Te is szélgettünk, finomakat ettünk, Szobor az egyetemi negyed szélén elmenj Krakkóba, ne közöttük sok lengyel specialitást, mint habozz! Megéri! kapros céklalevest, pierogit vagy rizses paradicsomlevest. A hatalmas reggelik Lõrincz Éva tanárnõ azóta is hiányoznak. Sétáltunk, süttettük az arcunkat az oly áhított napsütésben. Válogattunk kisebbnagyobb sárkányok között, élveztük az óriás szappanbuborékokat a fõtéren, álmélkodtunk az ékszeres pultok kínálata fölött, a rengeteg szebbnél szebb borostyánt látva. Megtaláltuk az egyik legjobb cukrászdát - sütik és kávék - és nem hagytuk ki a híres „veszett kutyát" sem! Hogy mi ez? Próbálj érdeklõdni, hátha valamelyikünk elárulja! És hogy nekem mik Tanári csoportkép a Szent Kinga-kápolnában a kedvenceim? A Szentatya szobra a Wawelben A Szent Kinga csarnok a sóbányában; a sikítozós liftezés a bányából felfelé; a telihold, este a Visztula partján; a sötétben tüzet okádó sárkány látványa; vattacukorevés a Fõ téren, miközben szembe fúj a szél; a harmonikaszó a Szent Flórián kapunál este és ugyanitt átlépve a kapun az esti fényben fürdõ Barbakán; az óriás buborék a téren, esti séta a Visztula mentén. A szállásunk ugyan messze volt a várostól, de panaszra nem lehetett okunk. Körbeugráltak minket, magyar vendégeket. Hiába! Magyar-lengyel: két jó barát! Ezt most már tényleg megtanultuk! Szó nélkül adták a termet, ha kértük. Készségesek és kedvesek voltak. Hálás köszönet az útért a szervezõknek, mindenekelõtt Róbert atyának, aki fáradhatatlanul bonyolította a levelezéseket, intézte a programokat,


2010.04.26.

22:55

Page 55

K Ö N Y V

2010. MÁRCIUS 25-ÉN RÓBERT ATYA MEGHÍVÁSÁRA ISKOLÁNKBA LÁTOGATOTT BÖJTE CSABA ATYA.

55

Böjte Csaba: Út a Végtelenbe Csaba testvér gondolatai Isten ajándékairól (Szerkesztette Karikó Éva) A nagy sikerû Ablak a végtelenre címû kötet után Böjte Csaba újabb beszélgetõs könyvében is a keresõ embert leginkább izgató kérdésekre válaszol, melyeket Karikó Éva tett fel. Mire jók a szentségek? Mire tanít Jézus, s hogyan kell az evangéliumi tanítást a hétköznapok helyzeteire lefordítani? Csaba testvér rendíthetetlen hittel, életismerettel és sok-sok humorral próbálja mindenki számára vonzóvá tenni a hit igazságait, az egyház tanítását. A születéstõl a halálig követi az emberi élet fordulópontjait, s azt hirdeti, soha nem késõ az újrakezdés: a kétségbeejtõ helyzetekbõl is van kiút. Az Ablak a Végtelenre igazából a hit szintjén szeretett volna világosságot gyújtani, hogy a gondolkodó ember tisztán lásson, értse meg a világunkat összetartó csodálatosan szép igazságokat, törvényeket. Az Út a Végtelenbe a kibontakozás, a megvilágosodás könyve, az igaz emberré válás útján szeretne társunk lenni. Álmaink, önmagunk csendes valóra váltásában szeretne vezetni, bátorítani, vigasztalni, mellettünk lenni. Jézus Krisztus a katolikus egyház hét csodálatosan szép szentségét mint vándorlásunkat segítõ mankót és úti eledelt kínálja fel nekünk. Általuk táplál, vigasztal, megmos, felemel, újból és újból a Végtelenbe vezetõ pályánkra helyez minket. A nagy Isteni igazságok körüli kisebb testvéri útkereséseim gondolatok csupán, amelyek nekem, a kósza vándornak a megvilágosodás útján hasznos társaim voltak. Persze tudom, hogy ugyanazt az igazságot nagyon sok irányból meg lehet közelíteni, sokkal tudományosabban vagy árnyaltabban ki lehet azokat bontani. Egyszerû könyveimet elsõsorban felnövekvõ szép fiaimnak és a hittel ismerkedõ, az igazságra szomjas embereknek írom, és az a célom, hogy a titkokat õk is megértsék, a végtelenhez tartó vándorútjukra könnyedén magukkal is vigyék. Csaba testvér Megjelenés: 2010. 04. 20. Terjedelem: 260 o. Ár: 2990 Ft. www.helikon.hu


2010.04.26.

56

22:55

Page 56

K Ö N Y V

A három Sárközi -

A

XX.

SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM ARCULATÁHOZ.

Nem lehet, hogy nem ismerkedtek meg vele...

„Egy kicsiny titkot legalább megtartottam volna magamnak Az éjbõl egy marék ködöt! Titok nélkül ki élhet? s ki halhat?" írta Sárközi György (szül. 1899-ben), akit már tizennyolc éves korában megkedvelt Babits és ezzel „felvétetett a nyugatosok körébe", ahogy Kalász Márton írja róla. Már most elõlegzem, hogy 1945-ben, szinte a háború legvégén, agyonhajszolt zsidó munkaszolgálatosként halt éhen a Sopron megyei Balfon, Szerb Antal és Radnóti Miklós közeli sorstársaként. Jogi, bölcsész és zenei tanulmányait nem zárta le diplomákkal, ám kiváló irodalmi talentum, mûfordító és kultúraszervezõ lett. Fiatal felnõttként újkatolikus orientációt követett. 1919-tõl az Athenaeumnál lektor, 1935-tõl fõszerkesztõ. Akkoriban már a trianoni Magyarország társadalmi és kulturális problémái megoldásának lehetõségeit kereste és így lett a Márciusi Front egyik szervezõje, a Magyarország felfedezése sorozat gondozója és vett részt a Kelet Népe c. folyóirat és a népi írók Válasz nevet viselõ orgánumának szerkesztésében. A zsidótörvények elõbb "partvonalra szorították", végsõleg halálba küldték. 1937-ben vette feleségül Molnár Ferenc (Pál utcai fiúk stb. és egy csomó hallatlanul eredeti és szellemes színdarab szerzõje) és elsõ felesége, Vészi Margit lányát, az emiatt elsõ házasságát felbontó Molnár Mártát, aki ez idõtõl felvette férje nevét és innentõl kezdve Sárközi Márta néven jegyzi õt az irodalom- és kultúrtörténet. Kettejük házasságából született Sárközi Mátyás, aki ma is élõ kortársunk és rendszeresen publikál a hazai sajtóban és sorra jelennek meg könyvei. A II. világháború után az özvegy Sárközi Márta minden anyagi, intellektuális és szellemi energiája bevetésével újraindította és Illyés Gyulával együtt (pontosabban helyette) 1949-ig szerkesztette a Válasz-t és

óriási szolgálatot tett a modern magyar irodalom- és társadalomtudománynak azzal, hogy a legkiválóbb alkotókat (Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lõrinc, Bibó István, Vas István, Jékely Zoltán, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc, Ferenczy Béni stb.) szólaltatott meg és indított útjára olyanokat, mint Pilinszky János vagy Mészöly Miklós. A kommunisták többször megpróbálták „társutassá" tenni, de soha nem tört meg. Még akkor sem, amikor ellehetetlenítették a Válasz-t. Haláláig a Zugligetben élt egy komforttalan vityillóban (pottyantós WC, sparhelt, lavórmosdó), kiskertjében zöldséget, gyümölcsöt termelt, és mûstoppolóként dolgozott egy „gatyafoltozóban" (ahogy õ maga nevezte). Viszont egészen haláláig (1966) mûködtette az egyetlen igazi magyar „irodalmi szalont" azzal, hogy hétvégeken vendégül látta (pörkölt nokedlivel stb.) viskójában és kertjében az irodalmi élet már nevezett és más kiválóságait és segítette õket, ahogy csak lehetett, akár fenyegetések közepette is. (Hihetetlenül érdekes és ezért érdemes tanulmányozni a Széchenyi Ágnes szerkesztette „Menedékház" c. munkát, amelyben olvasható S. M. naplójának és levelezésének rengeteg részlete.) Sárközi Mátyás 1957-ben „keveredett" Nyugatra, és azóta Londonban él. Dolgozott a londoni rádió magyar osztályán, sõt 1963-1965 között a Szabad Európa rádió munkatársa volt. 1976-ban képzõmûvészeti galériát nyitott az angol fõvárosban, és 1966-tól szerkeszti a Prominent Hungarians sorozatot. Mostanra igen sok mûve jelent meg itthon is. Én itt most kettõt ajánlanék. Az "Albion köd nélkül" mindenki számára hallatlanul szórakoztató olvasmány, hiszen rendkívül szellemes stílusban mutatja be egy elit közép-európai értelmiségi szemüvegén keresztül a szigetország életétatmoszféráját. A másik nemrég jelent meg, és virtigli budai polgárság világát közvetíti. A címe „Vérbeli várbeliek". Fogadjátok, olvassátok szeretettel. Párdányi


2010.04.26.

22:55

Page 57

O L V A S Ó

-

57

T Á B O R

Könyvek között Rovatunkban olvasási szokásaikról kérdezzük diákjainkat és tanárainkat. Ezúttal Eigner Judit könyvtárvezetõ tanárnõt faggattuk. A Tanárnõ nap mint nap könyvek között van, de mennyi ideje van olvasni? Könyvek között lenni jó érzés, de olvasni valóban nincs sok idõ a napi munka közben. A folyóiratokba azért bele szoktam lapozni, s épp most olvastam egy könyvtáros szemlében, hogy egy amerikai magániskolában kiselejtezték a 20.000 kötetes könyvállományt, a polcok helyett laptop-barát asztalokat vettek, a könyvek helyett pedig elektronikus olvasókat, digitális szövegekkel feltöltve, mert „a jövõ az elektronikus könyveké". A diákok örültek a változásnak, a könyvtárvezetõ azt nyilatkozta, hogy álmában sem gondolta, hogy valaha könyvek nélküli könyvtárban fog dolgozni … Gyerekkorában hogyan birkózott meg a kötelezõ olvasmányokkal? A kötelezõket rendszerint nem szerettem, mert nem az olvasásuk volt a lényeg, hanem a minél tökéletesebb, gyöngybetûkkel írott, lehetõleg rajzos olvasónapló elkészítése. Sokkal többet fáradoztam ennek a megszerkesztésével, mint magával az olvasással. Véleménynyilvánításra, élmények megfogalmazására nem volt lehetõség. Ilyesmit aztán én soha nem is kértem a tanítványaimtól. Mikor magyart tanítottam, havonta 3 könyvet ajánlottunk olvasásra a diákoknak, abból egyet kellett kiválasztani és elolvasni a megadott határidõig. Számonkéréskor mindig teret adtam a személyes véleménynyilvánításnak, de mindig indoklást kértem. Melyik könyv, író, korszak volt a Tanárnõre nagy hatással? Általános iskolás koromban a Jane Eyre volt a legnagyobb élményem, késõbb el is olvastam a Brontë nõvérek összes könyvét, de egyik sem ragadott már meg annyira. Dumas, Cooper, May - féle kalandregény, majd lányregény korszak után az egyetemen már faltam a kötelezõket: a legnagyobb magyar és világirodalmi alkotásokat. Nagyon megszerettem az oroszokat, a Karamazov-testvérek az a könyv, amit mindenképpen magammal vinnék arra a bizonyos lakatlan szigetre… Diákkorom óta kedvencem Szabó Magda, Weöres Sándor, régi szerelmem Saint-Exupery is, nem csak a kis herceg miatt, aztán szívesen olvasok Karinthyt, sõt Rejtõ Jenõt is, ha könnyedebb szórakozásra vágyom.

Milyen könyv, netán e-könyv van a Tanárnõ ágya mellett? Ajaj, már szinte kiszorítottak bennünket a hálószobából, nálam már a szõnyegen is könyvek vannak! Olyasmik, amikrõl azt gondolom, hogy legyenek csak a kezem ügyében, az aztán más kérdés, hogy ég tudja, mikor kerülnek sorra… Nézzük csak! Biblia: tele saját megjegyzésekkel, aláhúzásokkal, én így ismerem ki magam benne. Most kaptam vissza Kepes András: Könyvjelzõ c. XX. századi világirodalmi válogatást, ebbõl a Maugham-novella a kedvencem, de mind egy-egy gyöngyszem! Megvettem Tolvaly Ferenc: 40 nap lélekúton c. könyvét, amelybõl naplószerûen követhetjük az író gondolatait, aki a húsvét elõtti 40 napos böjtöt 30 éve rendszeresen tartja, éli. De egyelõre nem tetszik, abbahagytam. Legújabb kedvencem Csíkszentmihály Mihály, aki a mindennapok minõségével foglalkozik könyveiben. Megtanultam vele, hogy soha sem csak a külsõ körülmények határozzák meg, milyen az életünk. Gyakran közönyösek vagy túlságosan túlterheltek vagyunk a „flow", a tökéletes élmény gyakorlásához… A lányom keresztszüleitõl A viskó c. bestsellert kapta ajándékba, s mivel most nincs ideje elolvasni, én kaparintottam meg. Alcíme szerint: „örökre megváltoztatja mindazt, amit Istenrõl gondolsz" ,és „mire a könyv végére érsz, menthetetlenül megváltozol." Eddig tetszik, nagyon-nagyon izgalmas! A lejátszóm tetején Hesse: Sziddhártha c. hangoskönyve vár megszólalásra és ugyan nem könyv, de most kaptam Almássy tanárnõtõl a Jazzation új CDjét, esténként ezt hallgatjuk! Hûha, nem merem tovább folytatni a felsorolást, inkább ígérd meg, hogy jövõre is megkérdezed, mit olvasok.

Máthé Orsi (9.a) Idézetgyûjteményembõl

"Az ember létének titka nem az, hogy csak él, hanem az, hogy miért él!" "Szeretettel minden meg lehet váltani, mindent!" "Fizetséget vártok, mégpedig azonnal, dicséretet és szeretetet a szeretetért. Másképpen nem tudtok szeretni." "…kérjetek vidámságot az Istentõl." Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek


58

2010.04.26.

22:55

Page 58

T U D O M Á N Y

A velünk élõ Föld Egész Európát komolyan foglalkoztatja egy nagyon fontos esemény: kitört egy vulkán Izlandon az Eyjafallajokull gleccser közelében. A tûzhányó körzetében élõ falvakból több száz embert telepítettek ki. Fljótshlíd körzetébõl és Markarhlíd-ból több száz lakosnak kellett elhagynia otthonát a mûködésbe lépett vulkán miatt. A tûzhányó miatt korábban fennállt a veszélye, hogy nagy mennyiségû jég olvadhat fel és árvíz alakulhat ki. A vulkánból folyamatosan folyik a láva, azonban jelentõs szeizmikus aktivitást nem tapasztaltak. A vulkán utoljára 1821 és 1823 között tört ki, azonban Izlandon és közvetlen közelében az elmúlt évtizedek sem múltak el látványos vulkánkitörések nélkül. A modern technika, a film és a televízió révén az egész világ láthatta egy új vulkáni sziget - Surtsey - születését Izland partjainak közelében. 1973 januárjában pedig Heimaey szigeti Helgafjell vulkán temette be forró hamuval a tövében levõ Vestmannaeyjar városkát. Az Eyjafjallajökull gleccser alatt mûködésbe lépett vulkán, a kitörés hetekig vagy hónapokig is eltarthat. A tudósok attól tartanak, hogy az egyik szomszédos

vulkán, a Katla is mûködésbe lép: a korábbi feljegyzések szerint ugyanis a történelem során az Eyjafjallajökull után a Katla is mindig kitört. A Katla azonban egyelõre nyugodt. Kitörése súlyos áradásokhoz vezethet, mivel ez a vulkán a nagy tömegû Myrdalsjökull gleccser alatt található. A széláramlatok hazánk fölé is idesodorták a hamut. A felhõ Magyarország felett 10,5 kilométer magasságig terjedt fel, 6-7 kilométeres magasságban a legsûrûbb. Nézzük, miként érint minket ez a számunkra kissé messze esõ esemény! Kezdjük talán az egyetlen pozitív dologgal: látványosabbá teheti a naplementéket, a légkörbe került részecskék ugyanis visszaverik a napfényt, narancsszínûvé, bordóvá színezve alkonyatkor az eget. A vulkáni hamu komoly veszélyt jelent az utasszállító gépekre: éppen abban a magasságban, tíz-tizenegy ezer méteren terjed, ahol ezek a repülõk közlekednek, a hajtómûvekbe jutva pedig üvegszerû anyaggá alakul és leállítja azokat. A vulkán kitörése a hõmérsékletre is hatással lehet, az apró kõzet- és üvegdarabkák ugyanis évekig a légkörben maradhatnak, csökkentve a földfelszínt elérõ napfény mennyiségét Az asztmások tünetei valamelyest súlyosbodhatnak, a szakértõk szerint azonban a hamufelhõ érkezése nem okoz komolyabb egészségi problémákat. Nagyobb kitörésekkor általában nagy mennyiségû kén-dioxid kerül a levegõbe, ami viszont igen veszélyes. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan mûködik egy vulkán, élõben nézhetitek a http://eldgos.mila.is/eyjafjallajokullfra-thorolfsfelli/ honlapon. Lógó Benedek (10.b)


2010.04.26.

22:55

Page 59

59

Z E N E

Overground Music AZ AFTER CRYING A progresszív rockzene iránti szeretetem akkor alakulhatott ki, amikor anyukám az Emerson, Lake & Palmer koncertjére vitt a hasában. Így amikor tizenéves fejjel egy barátom révén közelebbrõl is megismerkedtem a stílussal, csak úgy szívtam magamba. Egy alkalommal egy játékmagazin DVD-mellékletén találkoztam az After Crying egyik ide sorolható számával, és érdeklõdni kezdtem irántuk. Most ott tartok, hogy majdnem minden lemezük ott sorakozik a polcomon. Milyen is az After Crying zenéje? Elõször is folyamatosan változik. Elsõnek tartott lemezükön (1993) szinte kizárólag klasszikus hangszereken (zongora, cselló, fuvola stb., vendégzenészekkel) eljátszott kamaramûvek szerepelnek, énekkel és nagyon minimális, szinte észrevehetetlen elektronikával. Ezután szépen sorban dobos, szólógitáros csatlakozott a csapathoz, a csellista basszusgitározni kezdett, a trombitás szintetizátorozni, és a zongorista is egyre több elektronikus hangzással kezdett kísérletezni. Ezzel párhuzamosan teltek meg a szövegek egyre több mondanivalóval. Utolsó stúdióalbumuk (2003) hangzását az ötletes és változatos módon használt elektronika uralja, ami azonban nem szorítja háttérbe a hangszeres játékot. Egy éven belül pedig új lemezük megjelenése várható. Másodszor soha, de soha nem egyhangú, ellentétben sok népszerû zenekarral, amelyek minden számának majdnem ugyanolyan a hangszerelése és a hangulata. Repertoárjukon ma is szerepel virtuóz csellódarab, némafilm stílusú zongoranégykezes, disztichon-rap, pörgõs rockszám, komolyzenei feldolgozás és még sok egyéb. Ami mindezt összeköti, az a rendkívülien magas színvonalú kimunkáltság és profizmus. Tudnak egy dobgépet ugyanolyan komolyan venni, mint egy hangról hangra lekottázott hangszeres szólamot, s ez a leginkább gépesített számaikat is megkülönbözteti azoktól a könnyûzenéktõl, ahol azért használnak dobgépet, hogy megspórolják a dobos gázsiját és némi idõt azzal, hogy egyetlen ütemet írnak csak meg, amit végtelenül ismételgetnek.

ZENEKAR

Az együttes sok-sok tagcserén át kialakult felállása ma a következõ: énekes, gitáros, billentyûs-trombitás, csellós-basszusgitáros (Pejtsik Péternek hívják, õ hangszereli Ákos vonósait egyébként), még egy billentyûs, dobos, fuvolista-hangmérnök-szövegíró (a keverõpult mögül fuvolázik!), valamint egy szövegíró-zeneirendezõ (õ sincs színpadon). Szerintem azért érdemes minél több embernek megismerkedni az õ zenéjükkel, mert közérthetõbb, mint a matematikai zeneszerzés irányában zsákutcába futott hivatalos kortárs komolyzene vagy a modern jazz; és színvonalasabb a sokszor pénzközpontú, eredeti ötletektõl és belefektetett erõfeszítéstõl mentes könnyûzenék tömegénél (tisztelet a kivételnek). Interneten a www.aftercrying.hu oldalon találhatóak meg, és több daluk Youtube-on is meghallgatható, megnézhetõ. Mindenkinek ajánlom figyelmébe az Új kor születik (New World Coming, NWC) címû dalt!

Marczell Márton

A

TAVASZI PAPÍRGYÛJTÉS VÉGEREDMÉNYE

Algimnázium I. 5.c (4008 kg) II. 7.a (1724 kg) III. 6.b (1029 kg) Fõgimnázium I. 9.a (2107 kg) II. 11.c (1378 kg) III. 11.d (1143 kg)


60

2010.04.26.

22:56

Page 60

S P O R T

Szép volt, lányok! Hiába szedsz össze tizenkét profi játékost, ha nem értik meg egymást a pályán, és persze azon kívül, sosem lesznek jó kézicsapat. Ilyen problémánk szerencsére sosem volt. Sõt, évrõl évre jobban, elszántabban és összetartóbbak lettünk, azt hiszem, hogy most vagyunk a csúcson… Az elmúlt öt év alatt amatõr kézilabdacsapatként heti két edzésünk volt, és mégis mindent elértünk, nemcsak jó eredményeket, de fantasztikus élményeket is élhettünk át együtt. Rengeteg érmet szereztünk különféle kupák, KIDSk-et nyertünk, és az országos döntõbe is nemegyszer bejutottunk. De a legjobb az egészben a felszabadult hangulat, a nagy nevetések az edzéseken, hogy aki épp nem játszik, az szurkol, meccs után pedig együtt megyünk szurkolni a többi csapatnak, és másnapra pedig teljesen elmegy a hangunk. A szállóigévé vált mondatok, a kékés lila foltok, az ásványvíz, a szõlõcukor, de már a csoki is csak egyetlen dologra asszociál: a kézimeccsekre! És persze a tetõpont, az idei év, az országos, aminek mind a három napja tömény jókedv volt. Hat végzõsünk is van, ennyire még sosem voltunk elszántak, hiszen a csapat felének, aki a gólok kétharmadát dobja, ez volt az utolsó lehetõsége, hogy országos bajnok lehessen.

Nekünk, fiatalabbaknak amióta idejárunk itt voltatok Ti „nagyok", és megoldottatok mindent. Veletek együtt tanultunk és szerettünk meg kézizni. Az együtt tökéletesített figurák, az elvesztet és megnyert meccsek még jobban összekovácsolták a csapatot. Hát lányok, nem tudom, mi lesz jövõre nélkületek, de az biztos, hogy Titeket senkivel nem fogunk tudni pótolni, hogy ezt a csapatot nem lehet túlszárnyalni, és a fáradt kézisekkel telepréselt, nevetéstõl hangos, éneklõ kisbuszt pedig soha nem múlhatja majd semmi. Szép volt lányok! Hiányozni fogtok!

Kaffka Eszter (11.c), Kaffka Berni (10.a)

Kézilabda Diákolimpia Országos Döntõ, Békéscsaba Lánycsapatunk IV. helyezést ér el. Felkészítõ tanár: Skoumal György Állósor: Pásztor Melinda (12.b), Kaffka Eszter (11.c), Cseh Ágnes (12.c), Manninger Anna (11.d), Juhász Dóra (12.c), Kurucz Anna (11.b), Lakatos Réka (12.c), Kaffka Bernadett (10.a) Ülõsor: Szekér Júlia (12.b), ), Kurucz Eszter (10.a), Börcsök Teodóra (12.c), Benkõ Johanna (11.d)


2010.04.26.

22:56

Page 61

S P O R T

61

Egyéb eredményeink Kézilabda Kézilabda Diákolimpia Országos Döntõ, Békéscsaba Fiúcsapatunk III. helyezést ért el. Felkészítõ tanár: Tengelyné Kovács Andrea (A szakmai vélemény szerint a legszebbleglátványosabb kézilabdajátékot a mi csapatunk játszotta!)

Labdarúgás Kerületi Diákolimpián VI. korcsoportos (11-12. évf.) csapataink II. , illetve V. helyezést értek el. A Lónyay Kupán a VI. korcsoportos csapatunk II. helyezést ért el. Kísérõ: Danyiné Varga Ilona

Hátsó sor: Szalontay Ottó (12.b), Sárvári Soma (10.b), Nagy Bence (12.b), Hajdú Gergely (11.d), Löw Márton (12.d), Ménesi Kristóf (12.b), Ónody Róbert (12.b), Radvány Zoltán (12.b), Stipkovits Ákos (12.b) Elsõ sor: Kerkovits Ágoston (10.a), Bayer Balázs (12.c), Surján Gergely (12.c)

A csapat tagjai voltak: Töttössy-Danka György (11.d) kapus, Bajor Benjamin (11.d), Matiszlovits Márton (12.d), Katona Dániel (11.b), Kiácz Mihály (11.b), Labundi Máté (12.b), Fenyõ Kristóf (11.b), Walton Dávid (11.a), Péter Attila (11.a), Dauner Kristóf (11.c)


62

2010.04.26.

22:56

Page 62


From Russia With Love (Oroszországból szeretettel…) De nem James Bond, hanem egy egyszerû magyar lány stílusában. Sziasztok. Franci vagyok, a 10.b (Szent Hedvig) osztály tanulója. Jelenleg azonban Moszkvában élek, és az Anglo-American School of Moscow nevû iskolába járok. Errõl kellene most cikket írnom. Tavaly márciusban egyik este édesapám közölte velünk, hogy elköltözünk az országból. Szerencsére sikerült elérnünk, hogy csak januárban következzen be a költözés, mert még nem volt elrendezve az iskola, sok döntést kellett még meghozni, búcsúzkodásra se lett volna idõ, és én megígértem, hogy szerepelek még egy darabban. A mi kis városunk próbái októberben kezdõdtek, és én a próbaidõszak nagy részében nem voltam itt. Ezt az elõadást én ajándékba kaptam, és természetesen minden gondolkodás nélkül igent mondtam. Januárban tehát elköltöztünk. Kicsit izgultunk mindannyian. Hiszen mi jut eszébe az embernek Oroszországról? Hideg. Bundák. Vodka. Kommunizmus. És persze ‘56 is. Hasonló gondolatokkal szálltam én is gépre. De amikor az ember hosszabb ideig tartózkodik egy országban, kénytelen lesz jobban megismerni. És idõvel rájöttem, hogy Moszkva egészen más, mint ahogy elképzeltem. Nagyon modern város, de vannak olyan utcái, amelyek egyáltalán nem passzolnak a város képébe. Gyönyörû parkjai vannak, és csodálatos épületei. (Legismertebbek talán a Kreml és a Bolshoi, csak hogy példákat emeljek ki) És az iskolám? Vannak félelmeim, hogy talán itt forgatták a High school musicalt… Az iskolám amerikai, tehát angolul folyik minden óra. Egy hetembe került, hogy megtanuljam az egészen új iskola- és kreditrendszert, a tanárok nevét és termeiknek helyét, meg a szekrényem lakatjának kódját. Az egyetlen dolog, ami talán tartja bennem a lelket, hogy

az iskolának hatalmas színházterme van. (Eleget mondtam.) Igen, rengeteg itt a lehetõség, és még kémiából is én vagyok a legjobb (hihetetlen, nem?). A diákok kedvesek, sok program van, és még ebédelni is van idõ... Mi hiányzik? Hát az a hangulat, ami csak a SZIG-ben van. Az osztálymisék, (nemcsak mise, még osztály sincsen, mindig más társaság kerül össze egy tantárgyra), az iskolai bálok, az egyenruha, még az idegesítõ csöngõ is, ami szintén nincs az iskolában (próbálnak önállóságra szoktatni minket: ha nem figyelsz, elkésel). Az iskola és a város szépségei és elõnyei ellenére még mindig olyan helyen élek, ahol az órád és a koc s i d márkája mutatja meg ki v a g y, ahol ha nincs bundád, már rád se bagóznak, ahol ráparancsolják a 42-es cipõt a 38-as lábadra, és ahol vannak olyan katonák, akik engedélyt kaptak arra, hogy, ha kérik, és mégsem állsz meg, lelõhessenek. Ijesztõ? Igen. Moszkva nem olyan város, amelyik engedi, ha figyelmen kívül hagyják. Saját pénze van, saját abc-je, és soha, soha nem lesz unió tag. Vagy félsz tõle, vagy szerelembe esel. Egyelõre azonban úgy érzem, hogy Magyarországba vagyok szerelmes. Igen, Oroszországból, szeretettel de nektek, itthoniaknak.

Éry Franciska (10.b)


$

2010.04.26.

22:58

Page 63

F É K E Z E T T

63

H A B Z Á S

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera Hahó, kedves gyerekek, vegyétek úgy, hogy a Pingvin hasábjain egy képeslapot kaptok tõlünk, tanároktól...

Tudniillik, fogtuk magunkat, és ahogy ti is szoktatok évente legalább egyszer, elmentünk egy több napos “osztálykirándulásra” Lengyelországba, Krakkóba.

Krakkó gyönyörû város, mindenkinek ajánljuk, egyénileg, családdal vagy osztálykirándulás keretében felsõbb gimiben!

A városnézés alatt néha a kulturális értékek között váratlan érdekességek is adódtak...

Nézzétek, milyen szép szobor! Az útikönyv szerint a neve: A puttó-bujtató barokk díva

Sok szép templomot és középkori épületet néztünk meg, és ezen kívül egy kicsit szórakoztunk és kikapcsolódtunk, hiszen azt is kell. Bizony, még egy tanárnak is :)

Lám, milyen ügyesen elbújt az a kis puttó...


64

2010.04.26.

23:01

Page 64

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

Miután átértünk a határon hógolyózással vezettük le az utazás feszültségeit.

A rendõrség (polákpolice) egybõl megjelent, és többeket nyomban elõállítottak... Herr Direktor! Nem hátulról kéne inkább megtolni a buszt??? Sajnos nem tudtuk, hogy pont aznap volt a Hógolyózás-mentes Pánpolák Világnap... A lengyeleknél nem teketóriáznak... akik vétenek a törvények ellen, könnyen a bányában találják magukat...

Ugyan! Az úgy nem kihívás!

Ráadásul a busz se indult be...

Bizony-bizony, hazánk fiai közül is többen végeztek sanyarú kényszermunkát e helyen.

Taliga tolszki, te Polszki.

Tekerszki, Wengerszki!

Még a tanárnõt is kis híján rabosították... Hiába! Fortunusz forgandusz, szummárum oboa eszt!

A kínos helyzetet az Igazgató úr mentette meg. A büntetési tételeket a helyi szoborparkban való önkéntes szolgálattal váltotta ki. Danke für alles, Herr Direktor!


2010.04.26.

23:03

Page 65

F É K E Z E T T

65

H A B Z Á S

A nagy izgalmak után jól esett végre egy kis lazítás! Végül is, részben azért jöttünk!

Ki így lazított, ki úgy.

Találtunk egy szimpatikus kis helyi sörözõt... Fogytak az üdítõitalok. A helyi specialitás neve: Veszett Kutya. Ez tulajdonképpen egy kicsit csípõs málnaszörp...

Szeretném valahogy felvidítani Julikát...

Fergeteges poén!

Talán kéne mondani egy fergeteges poént... Hahaha! Ez nagyon jó!

Hogy felvidított, Máté!


66

2010.04.26.

23:06

Page 66

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

Hogyne tudnám az utat, jóemberek... Menjenek addig a sok lépcsõig, aztán fel a toronyba, ott van a “kívános harang”

Itt-ott furcsa népekkel is összefutottunk...

A mindenit! Mégsem kellett volna belépni azon az idõkapun vagy min... Most hogy találom meg a tizedest meg a többieket?

... és Bigyóka, aki egy igazán sziporkázó, rugalmas arc volt...

Sok helyes kis lénnyel is találkoztunk! Voltak ott motorozó macik...

Háj! Vud jú lájk szám fülbelövés?

Tú léjt... Fülbelövés iz kúúúúl!!! Hehehe!

Áj dont ándersztend hángérien kiritty-karatty

Ne már! Nem vicces!

Ööö, akkor nó plíz! Nó plíz!

Nó plíz, nó plíz...! Vazze....

Azért legközelebb inkább fülbegyónást kérnék...


2010.04.26.

23:08

Page 67

F É K E Z E T T

Új földrajz térképeket kívánok!

Én sok pályázati pénzt kívánok a sulinak...

Végre megtaláltuk az ún. “kívánós harangot”. Meg kellett érinteni a harang nyelvét, és közben kívánni valamit. Vajon teljesül?

Ismeritek azt a versikét, ami úgy kezdõdik: “Egyik fülem sós, másik fülem paprikás...?

67

H A B Z Á S

Új Star Warsepizódot!

Jó napot kívánok!

Na, ennél a furcsa szobornál meg az a helyzet hogy: Egyik szemem aueres, másik szemem várdays...

Késõbb mûtéttel kellett eltávolítani a furcsa, kameraszerû kinövést...

Jó, hogy újra köztünk vagy! Szeretünk...

The (Happy) End


2010.04.26.

23:12

Page 68

Pingvin_s06_layout.qxp :35 Page 1

Recommend Documents