08 10:35 PM Page 1 ÉVFORDULÓ Húsz év

beliv2008tel_jav:Layout 1

12/3/08

10:35 PM

Page 1

ÉVFORDULÓ

Húsz év

A Magyar Népfõiskolai Társaság 1998-ban rangos hazai és külföldi vendégek által megtisztelt ünnepi üléssel, valamint gazdagon illusztrált, vaskos dokumentumkötettel emlékezett 1988-as megalakulására (Az újraszületés krónikája. Tíz év a magyar népfõiskolai mozgalom történetébõl). Huszadik születésnapunkat határozottan munkával – szakmai konferenciával – ünnepeljük, s a Krónikához hasonló impozáns nyomdaterméket sem tehetünk le olvasóink asztalára. Ünnepként élhetjük meg azt a tényt is, hogy 14 évfolyam után egy évnyi kihagyásra kényszerülõ folyóiratunkat a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásával ez alakalomból újraéleszthetjük. Újra jelentkezõ lapszámunk – a szokásosnál bõvebb terjedelemben – szükségképpen hármas feladatra vállalkozik. Egyrészt be kell pótolnia egy éven át felhalmozott adósságát: dokumentálnia kell, milyen feladatokat vállaltak és teljesítettek Társaságunk tagszervezetei és munkacsoportjai 2007 õszétõl 2008 teléig. Másrészt – amennyire lehet – helyettesítenie kell egy szûkebben véve 10, tágabb értelemben pedig 20 éves számvetéssel tartozó terjedelmesebb dokumentumgyûjteményt. Harmadszor pedig – és nem is utolsósorban – teljesítenie kell egy szakmai civil szervezet rendszeresen megjelenõ periodikájának „hétköznapi” feladatait, azaz meg kell osztania olvasóival napjaink idõszerû szakmapolitikai, módszertani és (mûvelõdési) mozgalmi információit. Van azonban még egy „sorok közti”, „szöveg alatti”, általánosabb feladatunk is. Jóllehet történetünk második évtizede már nem úgy történelem, mint az elsõ volt, melyben létünk szorosan összefonódott a politikai rendszerváltozással, de azért az utóbbi éveket sem afféle „független nyugalomként” élhettük meg, s még a reményteljes európai szelek sem terelték biztos révbe a gályánkat. Ilyenformán számunkra még ez az évtized is igencsak történelem. A magyar mûvelõdéstörténet azon fejezetének jellegzetes alfejezete, amely arról szól, hogy egy uniós tagállam az integrációs folyamat intenzív szakaszában miként sáfárkodott a részben európai, részben hazai hagyományként reászállt gazdag örökséggel: a felnõttképzés népfõiskolai formájával és eszköztárával. Addig is, míg ez a fejezet megíródik és nyomdafestéket lát, igyekszünk belõle, illetõleg meglévõ dokumentumaiból – miként honlapunkon, úgy ezeken a hasábokon is – némi ízelítõt adni tagjainknak, lehetséges partnereinknek, szimpatizánsainknak – és mindazoknak, akik anélkül utasítják el a népfõiskolának még a fogalmát is, hogy tudnák, mi légyen az valójában?...

Nem szándékozunk itt most a fogalmat boncolgatni, hisz’ tudjuk, hogy a kérdés bonyolultabb, az antipátia fogalmi úton megközelíthetetlen. Inkább csak néhány pillanatképet szeretnénk felvillantani, melyeket mozaikkockákként, saját belátása szerint összerendezve, ki-ki legalább vázlatszerû képet alkothat magának errõl a – csakugyan el kell ismernünk – sokdimenziós jelenségrõl. Köztörténeti, társadalom- és mûvelõdéstörténeti, egyház- és politikatörténeti vonatkozásainak figyelmen kívül hagyása egyaránt torzító megítéléshez vezethet. (És vezet.) Ezért a mostani kerek számú évfordulóban (is) arra szólító alkalmat kell elsõsorban látnunk, hogy – élve a nyomdafesték kínálta technikai lehetõséggel is – oszlassuk a ködöt, amely a népfõiskola fogalmát hazánkban makacsul körülveszi. Létkérdés ez számunkra, akik a klasszikus (egyetemes és magyar) népfõiskolai hagyományt követve, a célt és az eszközt egységben látjuk, mint egymástól elválaszthatatlan kritériumokat. Azaz tudás- és készségbeli lemaradásuk csökkentésével, az egzisztenciális boldoguláshoz szükséges szellemi javak megosztásával kívánjuk segíteni tanulni vágyó személyek és közösségek kulturális felzárkózását, társadalmi integrációját. Sajnálatos, hogy a hazai hivatalosság a népfõiskolai szervezõdéseket szõröstül-bõröstül a hovatovább ugyancsak ködös jövõjû közmûvelõdés területére utalja, sõt egyre inkább a civil mozgalmak pályázati startvonalára szorítja. Holott – legalábbis az akkreditált élboly – számos projektteljesítményével alaposan rászolgált arra, hogy a (felnõtt)oktatási rendszer alapintézményeinek sorában elnyerje a folyamatos munka biztonságát. u

u

u

Folyóiratunk legutóbbi száma 2007 nyarán jelent meg a XIV. évfolyam 2. számaként. A megszakadt évfolyam után most (2008 telén) XV. évfolyam 1. sorszám olvasható az impresszumban. Az ünnepi lapszám megnövelt terjedelmével lehetõség szerint pótolni szeretnénk önhibánkon kívüli mulasztásunkat. Köszönetünket kifejezve mindazoknak, akik írással vagy dokumentummal hozzájárultak kiadványunk színesítéséhez, tartalmi gazdagításához – továbbra is számítunk hûséges Olvasóink aktív (!) figyelmére. A szerkesztõség

1


12/3/08

10:35 PM

Page 2

ÉVFORDULÓ

Fõhajtás Benda Kálmán emléktáblája elõtt

Az ifjúkori élmények – a Tatai Népfõiskola – egész életére meghatározó hatást gyakoroltak, így nem véletlen, hogy amikor a társadalmi körülmények és a személyes bátorság ezt lehetõvé tette, akkor Újszászy Kálmán sárospataki professzor mellett Benda Kálmán akadémikus nevét kell kiemelni. A sárospataki népfõiskola volt hallgatói indították el a találkozókat, amelyek 1976-tól rendszeressé váltak a jelképpé nemesedõ diófa alatt. Ezekre az idõkre Benda Kálmán így emlékezik: „Azokon a bizonyos nagy diófa alatti összejöveteleken nekem is szerencsém volt ott lenni, nem én voltam az egyetlen, hanem azt hiszem, mindnyájan azt éreztük, hogy itt most valóban már egy korábban elindult, majd megfojtott mozgalom továbbvitelének stafétabotját vettük át.” Ebben az idõszakban indult el a Tatai Népfõiskola emlékeinek gy jtése, találkozók szervezése a hallgatókkal és a régi tanárokkal. Kocsis Lászlóné könyvtáros – aki már nem lehet közöttünk – és Kálmán Attila, aki hitelesen emlékezhetett a régi idõszakra, találkoztak és beszélgettek az akkori tanárokkal –, köztük Benda Kálmánnal is. A népfõiskolákkal összefüggésben utalni kell a korszak jellegzetes szervezetére a Hazafias Népfrontra, mert abban az idõben Pozsgay Imre vezette, aki így lehetõséget teremtett a helyi és országos kezdeményezések támogatására. A folyamat fontos állomása volt az 1983-as pesterzsébeti országos népfõiskolai találkozó, melynek jelentõsége abban állt, hogy ezt követõen megalakulhattak a Népfõiskolai Baráti Körök. Ezeknek az összejöveteleknek gyakran volt elõadója Benda Kálmán, s amint megfogalmazta: „A hajdanvolt népfõiskolásoknak a mai társadalomnak is van üzenete, mondanivalója…” A ’80-as években sokasodtak a társadalmi változások iránti igények jelei, bõvültek a helyi kezdeményezések, és országosan is több kísérlet volt a szervezeti keretek létrehozására. 1987-ben még elutasította a hivatal Benda Kálmán és Sz. Tóth János – jelenlegi elnökünk – kérelmét a Magyar Népfõiskolai Társaságnak mint országos centrumnak a létrehozására, de 1998-ban már nem merték megakadályozni ennek megalakítását. Így jött létre az országos népfõiskolai központ június 2-án, és elnökének Benda Kálmánt választotta. A népfõiskolák fontosságát igazolja számos más esemény, amely ’88-ban történt. Az alakulással egy idõben nyílt meg Budapesten – a Belvárosi Plébánia-templomban – a KALOT népfõiskolák tevékenységét idézõ kiállítás, amit Benda Kálmán és Paskai László esztergomi érsek nyitott meg. Hasonlóan nagy figyelmet keltett az év decemberében megnyitott, a protestáns

népfõiskolákról szóló kiállítás a Ráday Gyûjtemény, az evangélikus és a református egyház közös rendezésében. A kapcsolódó tanácskozáson Benda Kálmán „A magyar népfõiskolai mozgalom kezdetei” címmel tartott elõadást. A Glatz Ferenc – akkori kulturális miniszter – és Benda Kálmán közötti jó szakmai és emberi kapcsolat is hozzájárult, hogy az 1990-ben létrehozott Pro Renovanda Cultura Hungariae alapítvány keretében önálló szakalapítványként a népfõiskola is megjelent, s ennek elnöki tisztségét Benda Kálmán töltötte be. Munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Népfõiskolai Társaság kiépítette kapcsolatát Erdélyben, Kárpátalján és a Délvidéken is a magyarsággal, az ottani szervezetekkel. Itthon szintén erõsödött a népfõiskolák szervezettsége, kialakultak az ún. táji központok. Ebben a folyamatban nagyon jelentõs érdemeket szerzett Benda Kálmán. Sokféle egyéb tisztsége és feladata mellett is fontosnak tartotta az elnöki feladatok ellátását, amit az is igazol, hogy elsõként kapta meg a népfõiskolai munka elismerésére alapított Tessedik Sámuel emlékérmet. Az õt követõ elnök, Kovács Bálint szavai jól kifejezik munkájának és emberi magatartásának minõségét: „Ilyen

2


12/3/08

10:35 PM

Page 3

ÉVFORDULÓ

értelemben jó volt vele együtt dolgozni, és jó volt hazai és külföldi képviselõk körében érezni, hogy egész személyiségével ad rangot és tekintélyt a népfõiskolai mozgalomnak.” Most, tatai emléktáblája avatásánál bizton állíthatjuk: méltó arra, hogy ezen emléktábla õrizze utódaink elõtt is emlékét. Köszönjük Benda Kálmánnak a népfõiskolákért végzett munkáját az országos elnökség és a tatai elnökség nevében is. Keresztesi József a Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaság titkára

Fontosabb események 1988. június–1989. december • 1988. június 2-án megalakult a HNF tagszervezeteként a Magyar Népfõiskolai Társaság • A népfõiskolások szokásos sárospataki találkozóján (július 1–3.) az aprófalvas települések gondjai szerepeltek a napirenden. A Társaság társszervezõként vett részt. • Az ádándi Berzsenyi Közmûvelõdési Egyesület szervezésében július 18–30. között szervezték meg az elsõ olyan bentlakásos népfõiskolai kurzust, amely nemzetközi volt. Az ádándiak programján, a helybeliek, egy-egy csehszlovákiai és ausztriai magyar vendég, valamint erdélyi menekültek vettek részt.

• A XVI. Nyári Honismereti Akadémián (Tata) a honismereti mozgalom aktíváinak országos fóruma, a népfõiskolák múltjáról és a mai kezdeményezésekrõl is szó esett. ('88 július) • A Zalai Népfõiskolai Egyesület megalakulása (1988. november 15.) • Népfõiskola-est a Közgazdaságtudományi Egyetemen ('88. szeptember 29.) • A Magyar Népfõiskolai Társaság elsõ ténykedéseként létrehozott KALOT emlékkiállítás a belvárosi katolikus templomban (Erzsébet híd pesti hídfõ) • 1988 augusztusában kérelmet nyújtott be a Társaság az önálló jogi személy egyesületté válás tárgyában a Mûvelõdési

3


12/3/08

10:35 PM

Page 4

ÉVFORDULÓ

• • •

•

• • • •

• • • • • •

• •

•

•

Minisztériumhoz (jóváhagyást nyert 1988. novemberben). Az új egyesületi jog alapján 1989. áprilisban a HNF kérte az MNT cégbejegyzését. Így 1989. május óta az MNT az új egyesületi törvény szerinti, önállóan bejegyzett egyesület. A volt veszprémi református népfõiskola hallgatóinak és tanárainak találkozója (Veszprém, 1988. november) A II. Rákóczi Ferenc Katolikus Népfõiskolai Szövetség megalakulása Pasaréten (1988. november 24.) Népfõiskolai konferencia és a Protestáns Népfõiskolák emlékkiállítás megnyitása a Ráday Gyûjteményben (1988. december 12.) Népfõiskolaszervezõk két hétvégi továbbképzési tábora Szõdligeten (1988. december), majd Leányfalun (1989. január 12–15.) Pályázathirdetés vállalkozói programok megszervezésére a népfõiskolákon (1989. január) KALOT népfõiskola-történeti emlékkiállítás és tanácskozás Esztergomban (1988. december 9.) A Tabi Népfõiskolai Társaság megalakulása (1989. január) Kapcsolatfelvétel és együttmûködési javaslat a Független Jogász Fórum és a Fiatal Ügyvédek Klubja, a Vállalkozók Országos Szövetsége, a Magyar Hitel Bank Rt. számára Együttmûködési megbeszélés a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Építészeti Tanszékével (1989 márciusa) A Magyar Néppárt javaslata népfõiskolák támogatására (1989 február) Az elsõ református népfõiskolai kurzus Csákváron (1989. február 27–március 3.) A népfõiskolai speciálkollégium záróvizsgája a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskolán (1989. január 25.) Az MNT megfigyelõi státuszú tagként belép a MISZOT-ba (1989. február) Közös pályázat az OKK Tánc Osztályával a néphagyományokra épülõ falusi közösségek létrehozására (1989. április – meghirdetés novemberben) Kapcsolatfelvétel és konzultáció a különbözõ faluszövetségi képzõdményekkel (Faluszövetség, Magyar Vidék Társaság) Kapcsolatfelvétel a Protestáns Közmûvelõdési Egyesülettel, a Keresztyén Értelmiségiek Szövetségével, a Kárpátaljai Magyar Közmûvelõdési Egyesületek Szövetségével Kapcsolatfelvétel a Magyar Néprajzi Társasággal a szomszédos országok magyar néprajzi gyûjtõinek rendezendõ tábor közös elõkészítésérõl (Békés, 1989. július) Kapcsolatfelvétel a holland Népfõiskolai Szövetség Európai Munkaalapítványával, kapcsolatfelvétel a belgiumi Európa Házak hálózattal, a nyugat-berlini Európa

• •

•

• • • •

• • • • • • • • • • • •

•

Akadémiával, a dán Nemzetközi Kulturális Intézettel (1989. március–május) A Budapest Környéki Népfõiskolák Szövetségének megalakulása Surányban (1989. április 6.) A Magyar Zenemûvészek Társasága és az MNT együttmûködési terve zenei koncertek szervezésére a népfõiskolákon (1989. április) Ifjúsági Népfõiskolai Társaság megalakulása Sopronban 40 egyetemi és fõiskolai hallgató, valamint fiatal értelmiségi részvételével (1989. április 21.) Kapcsolatfelvétel az Európai Közmûvelõdési Irodával (Hollandia, 1989. május) Békés megyei közmûvelõdési szakemberek népfõiskolai hétvégi tábora (1989. május 5.) Nógrád megyei közmûvelõdési szakemberek népfõiskolai találkozója (1989. május 26., Mátraalmás) Kapcsolatfelvétel az Építésügyi Minisztériummal a falusi építészek európai munkaközösségével közösen szervezendõ falu és kultúra tanácskozás elõkészítésére Kapcsolatfelvétel az MDF Falutagozatával (Ménfõcsanak, 1989. május) Az MNT elsõ közgyûlése (1989. június 9.) Részvétel a nyugat-berlini Európa Akadémia konferenciáján (I.N.G.E.) (1989. június 22–24.) Országos Népfõiskolai Tanácskozás, I. Sárospataki Biennálé (1989. július 6–9.) Fórum Kõvágóörsön az új alternatív szervezetekrõl (1989. július 21.) MTA Soros Alapítvány, a TIT és az MNT újabb népfõiskolai pályázatának közzététele (1989. augusztus) Az öntevékeny kulturális egyesületek (ESVA) nemzetközi szimpóziuma Balatonszabadiban (1989. szeptember 4–8.) Megbeszélés Glatz Ferenc mûvelõdési miniszterrel (1989. szeptember 25.) Népfõiskolaszervezõk tábora Leányfalun (1989. október 13–15. és november 3–5.) A leideni egyetem diákküldöttségének fogadása, programjának lebonyolítása (1989. október 24–25.) Az MNT részvétele az O.C.F.E. strasbourgi ülésén, tagfelvételi kérelmének elfogadása (1989. november 10–12.) „Együtt a közös jövõért: Európa 1992”. A Német Népfõiskolák Szövetsége, a TIT és az MNT közös konferenciája (1989. november 13.) Az MNT elnökségi ülése (1989. november 27.) (Tájékoztató, 1990. In: Az újraszületés krónikája…)

4


12/3/08

10:35 PM

Page 5

ÉVFORDULÓ

Mit akar a Magyar Népfõiskolai Társaság?

(...) A Társaság a népfõiskola ügyéért elkötelezett egyének és szervezetek szabad társulása, öntevékeny társadalmi mozgalma. A Társaság nem veszi, nem veheti át az erre kötelezett állami és társadalmi szervezetek munkáját, de segíti azt vagy éppen felhívja a figyelmet az állami mûvelõdési intézmények és más szervek kötelezettségeire és felelõsségére. A Társaság mozgalmi szervezetként segít betölteni azt azûûrt, amely évtizedek óta jelen van a magyar vidék és a kistelepülések, a lakótelepek kulturális-mûvelõdési érdekeinek védelmében, kifejezésre juttatásában. Együtt akar mûködni minden olyan szervezettel, személlyel, intézménnyel, amely az egész magyar társadalom, ezen belül elsõsorban a vidék és a kistelepülések kulturális hátrányainak csökkentéséért munkálkodik. A népfõiskolák elsõsorban a vidék és a kistelepülések életképessége erõsítésének, öntudatosodásának, felemelkedésének, önállósodásának a szellemi fórumai. A népfõiskolaszervezõk, a népfõiskolások és a népfõiskolák támogatói összefogva, minden eszközzel küzdenek a központi, felsõbb állami és más támogatások növeléséért és a helyi önerõre támaszkodás kibontakoztatásáért. A cél a helyi társadalom megújítása, az önkormányzaton alapuló, korszerû, demokratikus és virágzó helyi társadalom létrehozása. A népfõiskolák programjukba veszik a vállalkozás, a modem gazdálkodás szellemének, társadalmi magatartásának az elterjesztését és erõsítését. Az új tulajdonformák, vállalkozási lehetõségek, a korszerûsített hitel- és pénzgazdálkodás nemcsak új vállalkozói, termelõi és fogyasztói tudást és magatartást igényelnek, hanem teljesen új egyéni, családi és közösségi erkölcsöt, életfilozófiát is. A Társaság kezdetben legyen inkább kis méret – ne sokaság, inkább lélek –, s ezen keresztül fejlõdjön csak szélesebb mozgalommá. (...) a magyar népfõiskolai múlt minden történeti irányának képviselõjét egybe akarja fogni, értékeit megbecsülni, így a felekezeti, volt katolikus és protestáns, a nem felekezeti, állami és baloldali irányultságú volt népfõiskolákat egyaránt. A múlt minden értékét ápolva mégis a mai népfõiskolai mozgalom megteremtését tartja elsõdleges céljának. Nem reprezentatív emlékbizottság, hanem a mai feladatok megoldására törekvõ, az ifjúság, a jövõ felé forduló aktív munkaszervezet akar lenni. Nem csúcsszerv, hanem keret, a sokféleség alapján létrejövõ népfõiskolai irányzatok közös fóruma, jelképes szövetsége. Társadalmi hatókörében nem törekszik arra, hogy kizárólag a kulturális értelmiséget tömörítse. A legkülönbözõbb

értelmiségiek, vezetõk mellett tagjai sorában jelentõs szerepet szán a munkásoknak, parasztoknak, iparosoknak, vállalkozóknak, tisztviselõknek, minden dolgozó rétegnek. Hiszen az értékes közösségi emberek kinevelése, szerephez juttatása és a népi bázison alapuló, népfront szellemû „közösségi okoskodás” kimûvelése és megszervezése a népfõiskoláknak is az egyik legfontosabb feladata. (...) Az alakuló közgyûlés titkosan 13 tagú vezetõséget és 3 tagú Ellenõrzõ Bizottságot választott. A Magyar Népfõiskolai Társaság tisztségviselõi: • Tiszteletbeli elnök: Újszászy Kálmán teológiai professzor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyûjteményének megbízott igazgatója • Elnök: Benda Kálmán történész, a Ráday Gyûjtemény igazgatója, a TIT Országos Elnökségének tagja • Alelnök: Huszár István közgazdász, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fõtitkára • Titkár: Tóth János szociológus, az Országos Közmûvelõdési Központ igazgatója Elnökségi tagok: • Búza Ferenc népfrontelnök, a baki népfõiskola vezetõje • Jakab Sándor nyugdíjas, a volt veszprémi református népfõiskola hallgatója • Ugrin József nyugdíjas, a katolikus agrárifjúsági mozgalom érdi központi népfõiskolájának volt igazgatója • Kováts Dániel fõiskolai tanár, a sárospataki népfõiskola vezetõje • Bakné Illés Sarolta statisztikus, a zalatárnoki népfõiskola vezetõje • Köles Sándor szociológus, az Országos Közmûvelõdési Központ fõosztályvezetõje • Pollák Tibor, az ádándi Berzsenyi Közmûvelõdési Egyesület elnöke • Varga Csaba író, szociográfus • Kovács Bálint református lelkipásztor, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület volt vezetõje, nyugdíjas • Bérdi József tanácsi osztályvezetõ, a tabi elöljárók népfõiskolájának vezetõje Ellenõrzõ Bizottság: • elnöke: Dr. Berky Ferenc fejlesztõ mérnök, közgazdász, nyugdíjas • Havas Gábor közgazdász, nyugdíjas • Demeter Dénes üzemgazdász, közíró (Részlet az 1989-ben kiadott bemutatkozó füzetbõl. In: Az újraszületés krónikája…)

5


12/3/08

10:35 PM

Page 6

ÉVFORDULÓ

Népfõiskolai tájékoztató (részletek)

IV. BESZÉLGETÕ ÉS ESZMECSERETÁRSNAK (elõadók cím- és témajegyzéke)

3. A magyar gazdaság általános kérdései 1.) Antal László (közgazdász), Pénzügyi Kutató Intézet 2.) Nyers Rezsõ (közgazdász), MTA Közgazdaságtudományi Intézete 3.) Síklaky István (közgazdász), Ipargazdasági Intézet 4. Településszerkezet 1.) Baráth Etele (építészmérnök) 2.) Enyedi György [geográfus, közgazdász], Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja 3.) Kárpáti Zoltán (szociológus), MTA Szociológiai Intézet 5. Magyar ipar, mezõgazdaság 1.) Bogár László (közgazdász), Hazafias Népfront Országos Tanácsa 2.) Juhász Pál (agrárközgazdász, szociológus), Szövetkezeti Kutató Intézet 3.) Márton János (a mezõgazdasági tudományok kandidátusa, agrárközgazdász) 6. Helyi társadalom 1.) Bánlaky Pál (szociológus), MM Vezetõképzõ és Továbbképzõ Intézet igazgatója 2.) Bõhm Antal (szociológus), MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 3.) Kéri László (szociológus), MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 4.) Marschall Miklós (közgazdász), OKK Mûvelõdéskutató Intézete 5.) Nyilas György (szociológus), OKK Módszertani Intézete 6.) Pál László (szociológus), MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 7. Népesedés 1.) Fekete Gyula (író, a Magyar Írók Szövetsége alelnöke) 2.) Monigl István (demográfus), a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója 3.) Varga Domokos (író) 8. Történelem 1.) Benda Kálmán (történész), MTA Történettudományi Intézete 2.) Gergely András (történész) 3.) Gyarmati György (történész), MTA Történettudományi Intézete 4.) Kosáry Domokos (történész), MTA Történettudományi Intézete 5.) Salamon Konrád (történész) 6.) Szabó Miklós (történész), MTA Történettudományi Intézete

AJÁNLJUK

Az eddig megrendezett népfõiskolák elõadói közül válogattunk ki néhány nevet, melyeket témánként csoportosítva közlünk az alábbiakban. Természetesen a lista tovább bõvíthetõ, hiszen sokan szerepelhetnének még felkészültségük, kiváló elõadókészségük alapján. Nagyon szeretnénk, ha a továbbiakban szélesedne a népfõiskolai elõadók, vitapartnerek köre, fõleg az arra érdemes helyi értelmiségiek, szakemberek bevonását tartanánk helyesnek. Akiket a névsorba felvettünk, már mindannyian ismerik a népfõiskolai együttlétek sajátosságait s örömmel vettek részt eddig is a munkában. [Tekintve, hogy e névsor jó tíz éve készült, ma már nem minden ponton érvényes, csupán történeti értékkel bír. Meg aztán azóta személyes adatainkhoz fûzõdõ jogaink is sokban módosultak, ezért egykori készséges elõadóink lakcímét és telefonszámát mostani kiadásunkban lehagytuk a dokumentumról. – A szerkesztõ.]

1. A hazai és külföldi népfõiskolák története, régi és új törekvések gyakorlata 1.) Benda Kálmán (történész) 2.) Dr. Farkas György [egykori KALOT-vezetõ. – A szerk.] 3.) Harsányi István (pszichológus) 4.) Huszár István (közgazdász), az MSZMP KB Párttörténeti Intézet igazgatója 5.) Jakab Sándor (volt népfõiskolás) 6.) Kovács Bálint [ref. lelkész, egykori ifjúsági vezetõ] 7.) Lovász János 8.) Péterffy András (filmrendezõ) 9.) Pethes Attila (fõmunkatárs) TIT Országos Központja 10.) Tóth János (szociológus) Országos Közmûvelõdési Központ igazgatóhelyettes 11.) Ugrin József (egykori KALOT-vezetõ) 12.) Varga Csaba (író, szociográfus) 2. A magyar társadalom jellemzõi, politikai rendszer, önkormányzat, demokrácia 1.) Bihari Mihály (politológus), ELTE Jogi Kar 2.) Gombár Csaba (politológus), MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 3.) Hankiss Elemér (szociológus), MTA Szociológiai Intézete 4.) Schmidt Péter (közigazgatási jogász), ELTE Jogi Kar 5.) Vass Csaba (szociológus), Hazafias Népfront Országos Tanácsa Társadalompolitikai Osztály vezetõje

6


12/3/08

10:35 PM

Page 7

PROJEKTJEINKBÕL

Tíz év, egy év

9. Ember és természet 1.) Fodor Katalin (tanár, pszichológus), OKK Módszertani Intézet 2.) Gánti Tibor (biológus), a Természet Világa c. folyóirat fõszerkesztõje 3.) Hámori József, SOTE4.) Tóth Géza (biológus), Fazekas Mihály Gimnázium 10. Népi kultúra, néprajz 1.) Andrásfalvy Bertalan (néprajzos), MTA Néprajzi Kutató Csoport 2.) Barsi Ernõ (néprajzos) 11. Értékrend, erkölcs 1.) Kamarás István (író, szociológus), OKK Mûvelõdéskutató Intézete 2.) Makovecz Imre (építész), Makona Építészeti Iroda 3.) Ratkó József (költõ) 4.) Szilágyi Ákos (író) 12. Mûvelõdés, oktatás 1.) Andor Mihály (szociológus), OKK Mûvelõdéskutató Intézet 2.) Koncz Gábor, MM Vezetõképzõ Intézete 3.) Mihály Ottó (neveléskutató), az OPI IKFK vezetõje 4.) Vitányi Iván (szociológus), az OKK fõigazgatója 13. Magyar irodalom 1.) Csengey Dénes (író) 2.) Cseres Tibor (író), a Magyar Írók Szövetsége elnöke 3.) Csoóri Sándor (költõ) 4.) Csurka István (író) 5.) Czine Mihály (irodalomtörténész) 6.) Görömbei András (irodalomtörténész), KLTE, Debrecen 15. [sic!] Település- és közösségfejlesztés, falumunka 1.) Beke Pál (népmûvelõ), OKK Módszertani Intézete 2.) dr. Berky Ferenc (mérnök, közgazdász) 3.) Kemény Bertalan (területfejlesztõ mérnök), V ÁTI 4.) Köles Sándor (szociológus), OKK Módszertani Intézete 5.) Kukorelli István (jogász), ELTE Jogi Kar 6.) dr. Nagy Endre (jogász, szociológus), Pécs, JPTE 7.) Nyilas György (szociológus) 8.) Varga Csaba (író, szociográfus), OKK Módszertani Intézete

A rendszerváltás idõszakában a demokratikus közélet megteremtését tekintették legfõbb céljuknak a népfõiskolák. A munkanélküliség terjedése a társadalmi integrációt–reintegrációt állította az MNT tevékenységének középpontjába. Az általános nevelési célok így gyakorlati ismeretek közvetítésével kapcsolódtak egybe (gazdaképzés, vállalkozási ismeretek, számítástechnika, idegen nyelv, a formális képzés hiányainak pótlása, szociális munka stb.) A késõbbiek során több sajátos képzési irányt fejlesztettek ki a Társaság szakemberei és tagszervezetei. Az Európai Unió humánerõforrás-fejlesztési – nevezetesen általános felnõttképzési és aktívállampolgár-képzési – programjai lehetõséget kínáltak már a csatlakozás elõtt is a felnõttképzésközmûvelõdés terén feladatvállalásra kész – és alkalmas – civil szakmai szervezeteknek különféle pályázati támogatások elnyerésére. 1999-ben a PHARE-LIEN program keretében komplex kísérleti projektet valósítottunk meg három észak-magyarországi megye különösen hátrányos helyzetû térségeiben. Dán és szlovén tapasztalatokra alapozott intenzív tréning során tanárokat és munkaerõ-piaci szakembereket készítettünk föl sajátos felnõttképzési feladatokra. Õk pedig saját fejlesztésû taneszközök használatával funkcionális analfabéták csoportjaival sajátíttatták el a legalapvetõbb közismereti tudnivalókat és kommunikációs készségeket – növelvén ezzel kinek munkaerõ-piaci, kinek formális tanulási esélyeit. A következõ esztendõben öt megye tíz tanulócsoportjában, több mint 500 résztvevõvel ismétlõdhetett meg a megnövelt óraszámú kurzus. Csatlakozás elõtti projekt-tevékenységünk jellegzetes területe volt a demokratikus állampolgárságra való képzés is, melyet a Socrates–Grundtvig program keretében több táji központunk részvételével valósítottunk meg. (Táji központjaink olyan, viszonylag fejlett infrastruktúrával rendelkezõ tagszervezeteink, amelyek térségük kisebb – felnõttképzési akkreditációra nem pályázó – népfõiskolai szellemû mûvelõdési közösségeinek tevékenységét is segíteni tudják.) Az uniós pályázati lehetõségek megragadásán kívül fontos szerepet játszik szakmai feladatvállalásunkban hazai partneri kapcsolataink kiépítése. Például Szolnok megyei táji központunk még 1998-ban indította el életmód- és értékrend-formáló foglalkozásait a megyei büntetésvégrehajtási intézet elõzetes fogvatartottainak szocializációját segítendõ. Hasonló kurzusok másutt is indultak, legutóbb a zalaegerszegi börtön-projekt emelkedett ki a „jó gyakorlatok” példatárából. A csatlakozás után újabb pályázati források nyíltak meg az Európai Szociális Alap által támogatott állami fejlesztési tervek

In: Ajánlás a népfõiskoláknak 1987/88-ra. [Szerk.: Tóth János] Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat Népfõiskolai Tanácsa, 1987.

7


12/3/08

10:35 PM

Page 8

PROJEKTJEINKBÕL

Tájékoztató fórum a HEFOP program kínálta tanulási lehetõségekrõl

(NFT, ÚMFT, regionális operatív programok) keretében. Civil szervezetek formális intézményekkel közös pályázatok útján több EQUAL és HEFOP projektben jutnak szerephez a különféle okokból hátrányos helyzetûû embercsoportok esélynövelõ képzése terén. Felismervén a pályázatírás szakszerûségének jelentõségét, angol nyelvûû pályázatírói tréninget is szerveztünk a Balatonszepezdi Népfõiskolán különféle civil szervezetek tagjai részére. Humánerõforrás-fejlesztési „vállalkozásaink” közül modell értékûnek tekinthetjük a Balatonszepezdi Népfõiskolánkon „Tanulási központ kifejlesztése közmûvelõdési–felnõttképzési integrációval” címûû HEFOP-projektet, melyet két Veszprém megyei – foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetû – kistérség mûvelõdési központjaival és a közép-dunántúli regionális átképzõ központtal közösen valósítottunk meg 2005–2006-ban. Komplex munkánkat a két kistérség szükséglet-felmérésével indítottuk, majd a projekt keretében kiképzett mentorok által feltárt képzési igények alapján a – megfelelõ tanári tréning után – alap- és középfokú idegen-nyelvi, valamint számítástechnikai kurzusokat szerveztünk 21 településnek több mint 200 lakója számára. Képzési „csomagjaink” másik nagy területe a demokratikus társadalmat mûködtetni képes aktív állampolgárok képzése. Társadalmi fejlõdésünk alapvetõ feltétele az önkormányzati szféra és a civil szervezõdések egymásra találása a helyi kihívások kezelésében. A közeledést és a helyi társadalmak megszervezõdését kívántuk segíteni 2007 elején három közép-dunántúli megye (Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom) hat kistérsége önkormányzati és civil-szervezeti képviselõinek közös kommunikációs tréningjével (a Regionális Operatív Program 3.1.3. keretében).

A társadalmi kommunikáció és a szocio-kulturális képzés terén szerzett tapasztalatainkat kamatoztathattuk 2007 és 2008 fordulóján, amikor az Európai Szociális Alap által támogatott szociális-szövetkezeti program országos ismertetõ kampányát bonyolíthattuk le az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány partnereként. Az Európai Unió felnõttképzési programjában vállalt szerepünk értelmében bonyolítottuk le 2008-ban „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU elvárások megismerése” címû országos adatgyûjtõ és -közreadó projektünket. A sajátos feladatra felkészített munkacsoportunk Magyarország 7 régiójában mintegy 40 példaértékû „jó gyakorlatot” gyûjtött össze a felnõttképzés területérõl (tekintet nélkül a képzés tárgyára és a szolgáltató intézmény/szervezet típusára), hogy e példatárat az érintettek szélesebb köre nyomtatott kiadvány valamint regionális fórumok keretében is megismerhesse. Ez a projektünk az Európai Felnõttképzési Szövetség (EAEA) programjába illeszkedõ, s a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által támogatott nemzetközi tapasztalatcseretalálkozóval zárult. A Balatonszepezdi Népfõiskolán lezajló négynapos konferencia és szeminárium gyakorlati célja az volt, hogy a részt vevõ szakembereket felkészítse – az Európai Unió 2007. évi ajánlásai értelmében – kormányuk asztalára szánt felnõttképzés-politikai javaslataik megfogalmazására. A 2008-as esztendõ jelentõs vállalkozása még az az október elején útnak indított kutatási projekt, amely Magyarország hét régiójában, régiónként 300–300-as mintán a felnõttkori tanulás motivációit és akadályait hivatott feltárni. A hazai és nemzetközi pályázatokhoz kapcsolódó országos és regionális projekteken kívül kisebb-nagyobb tagszervezeteink igyekeznek megragadni a helyi lehetõségeket is egyedi, olykor példaértékû programjaik megvalósításához. Az alábbiakban az utóbbi egy éves idõszak legjelentõsebb országos projektjeirõl adunk viszonylag részletesebb képet.

8


12/3/08

10:35 PM

Page 9

PROJEKTJEINKBÕL

Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU-elvárások megismerése A Magyar Népfõiskolai Társaság integrációs programja, 2007–2008 I. A

• felnõttképzési civil szervezetek • Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet • minisztériumok • önkormányzatok • média A 2007 októbere és 2008 decembere között megvalósuló 14 hónapos program fõ szervezõje a Magyar Népfõiskolai Társaság (MNT) által mûködtetett EAEA Budapesti Kapcsolati Iroda. A sokirányú szakmai feladatot tartalmazó országos és K-K-Európára kiterjedõ program hazai eseményeinek megszervezésébe az Iroda bevonta az MNT regionális feladatokat ellátó szervezeteit, így a: • Zalai Népfõiskolai Egyesületet • Közép-Dunántúli Regionális Felnõttképzési és Népfõiskolai Szövetséget • Tolna megyei Népfõiskolai Társaságot • Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetséget • Sárospataki Népfõiskolai Egyesületet • Hajdú-Bihar megyei Népfõiskolai Egyesületet • Jász-Nagykun-Szolnok megyei Népfõiskolai Társaságot.

PROGRAM FELÉPÍTÉSE

2007. december 6–7-én kétnapos mûhelymunka keretében a Balatonszepezdi Népfõiskolán a szakértõi munkacsoport felkészítõ képzésével megkezdõdött a Magyar Népfõiskolai Társaság uniós tájékoztatási programja, melynek hazai részrõl támogatói a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet. Háttér 2006-ban az Európai Felnõttképzési Társaság (EAEA) elnyerte azt az EU által meghirdetett tendert, amelynek eredménye adta szakmai háttéranyagát az Európai Közösségek Bizottsága Közleményének (COM 2006/614 október 23. Felnõttkori tanulás – soha nem késõ tanulni), így közvetve a hozzá kapcsolódó, ugyancsak Bizottsági Közleményként 2007 szeptemberében megjelent Felnõtt Tanulási Cselekvési Programnak (COM 558/2007 09 27.). A Magyar Népfõiskolai Társaság 2007–2008-as nemzetközi szakmai tevékenységének hangsúlyos eleme volt az a törekvés, hogy a magyar felnõttképzési szakmai élet számára hozzáférhetõvé tegye a 2008. januártól megvalósuló EU kutatási, fejlesztési, publikációs, konferencia-, hálózatépítési és módszertani fejlesztési tevékenységeket, amelyeknek fõ tematikája az élethosszig tartó tanulás cselekvési programjának EU-szintû fejlesztése. A következõ 2–3 évben (2008–2010) ez a Felnõttképzési cselekvési program lesz az uniós felnõttoktatás-fejlesztési tevékenység fõ iránya. A magyar és a kelet-közép-európai felnõttoktatás területén történõ elõrelépéshez szükséges, hogy a tagállamok és a Bizottság, valamint a legfontosabb szakmai intézmények ezzel kapcsolatos tevékenységét az MNT figyelemmel kísérje, s elõsegítse a témába vágó nemzetközi fórumok munkájába, a nemzetközi együttmûködésekbe történõ bekapcsolódást és szakmailag erõsítse, hogy az adott témák és prioritások a hazai kormányzati és civil szakmai fejlesztési programokban is megfelelõ hangsúlyt kapjanak. Célcsoport és partnerek: a magyar felnõttképzési szakmai szervezetek és kormányzati szervek szakértõi, munkatársai, képviselõi: • regionális képzõ központok • akkreditált felnõttképzési intézmények • népfõiskolák • felnõttképzési vállalkozások • felnõttképzési szövetségek

II. TUDÓSÍTÁSOK

NÉHÁNY TÉRSÉGI TÁJÉKOZTATÓ

FÓRUMRÓL

Esélyt adunk. Jó gyakorlatok a felnõttképzésben Példatár élõszóban és nyomtatásban A Magyar Népfõiskolai Társaság, mint az Európai Felnõttképzési Társaság Közép- és Kelet-Európai Kapcsolati Irodájának mûködtetõje, jelentõs szerepet vállalt az Európai Unió Bizottsága 2007 õszén közzétett Felnõtt Tanulási Cselekvési Programjának megvalósításában. Társaságunk 2007–2008-as nemzetközi tevékenységének középpontjában „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – Az EU-elvárások megismerése” projekt áll, melynek célja hogy – folyamatosan nyomon követve és a magyar felnõttképzési szakma számára hozzáférhetõvé téve a 2008. januártól megvalósuló EU kutatási, fejlesztési, publikációs, konferencia, hálózatépítési és módszertani fejlesztési tevékenységeket – végsõ soron hozzájáruljon a nemzeti szintû szakmai programok kialakításához, például a Nemzeti Fejlesztési Terv 2ben az európai felnõttképzés-fejlesztési prioritások érvényesüléséhez. E projektnek két lényeges eleme jutott 2008. májusában a megvalósulás stádiumába.

9


12/3/08

10:35 PM

Page 10

PROJEKTJEINKBÕL

Partnerek a zalaegerszegi tájékoztató fórumon

A tapasztalatok megosztását és a sikeres módszerek terjesztését szolgáló térségi találkozók sora a 2008. május 9-ei pécsi fórummal elkezdõdött, majd a 21-ei zalaegerszegi és a 23-ai veszprémi hasonló eseménnyel folytatódott. A fórumok ez év júniusában az alábbi helyszíneken követték egymást: Szegeden (Dél-Alföld), Debrecenben (Észak-Alföld), Miskolcon (Észak-Magyarország), Budapesten (KözépMagyarország) találkoztak a gyûjtõmunka során feltárt „jó gyakorlatok” megvalósítói, ismertetõi és a tapasztalatok hasznosításában érdekelt szervezetek, intézmények érdeklõdõ képviselõi. u

u

ciós programról. A „Vissza a társadalomba” címû projekt az állam által képzési szempontból nem elérhetõ fogvatartottak és szabadultak társadalomba való visszailleszkedésének elõsegítésén túl, a (családfõ, családtag fogvatartása miatt) hátrányos helyzetbe kerülõ családok helyzetének javulását, romlásának megakadályozását tekinti céljának. Magáról a beszámolóról – és a témáját képezõ programról – itt részletesebben nem szólhatunk, olvasóink bõvebben tájékozódhatnak módszereirõl és eredményeirõl az MNT újságnak honlapunk Kiadványaink rovatában is olvasható 2005/õszi, 2006/tavaszi, 2006/téli és 2007/tavaszi számaiban – és a legrészletesebben „jógyakorlat-gyûjtõ és -terjesztõ” projektünk frissen (2008 májusában) megjelent Esélyt adunk címû összegzésében. E helyen csupán a legfájóbb tanulságot tudjuk megemlíteni. Azt, ami a hazánkban kidolgozott és – ilyen vagy olyan pályázati támogatással – sikerrel megvalósított innovatív programok közös sorsának is tekinthetõ: egyszer csak kimerül, elzáródik vagy egyszerûen csak más irányba csurran a forrás, és a cél- valamint a munkacsoport a továbbiakban legföljebb csak nézheti egymást – ha ettõl is el nem veszi kedvüket a frusztráció. Tudjuk, hogy korunk szelleme az „öngondoskodást” (azaz kimondva vagy kimondatlanul a piacképes tevékenységeket) pártolja akkor is, ha a társadalompolitika (amennyiben van ilyen) a „fenntarthatóság” eufemizmusa mögé húzódik. Természetesen van ebben is ráció, de a társadalompolitika éppen saját lényegének mond ellent, amikor túlzottan azonosítja magát a gazdasági racionalitással. Ezzel szemben látnunk kell, hogy valójában léteznek társadalmi erõk, amelyek a gazdasági racionalitás minél teljesebb érvényesülésében érdekel-

u

A május végéig lezajlott találkozók közül ezúttal a nyugatdunántúliról – illetõleg az ott körvonalazódó tanulságokból – próbálunk némi ízelítõt adni. A zalaegerszegi Kamarák Házának Széchenyi termében Mihályfi Márta, a Magyar Népfõiskolai Társaság fõtitkára ismertette a legfontosabb uniós felnõttképzési irányelveket és az azokat tartalmazó dokumentumokat, majd vázolta az MNT felnõttképzést fejlesztõ programjának – az adott fórumnak is keretet adó projektjének – fõbb vonásait. A bevezetõ elõadást követõen a térségben (nevezetesen Zala és Vas megyében) zajló nem-formális felnõttképzési tevékenység innovatív modelljeit mutatták be a megvalósító szervezetek képviselõi. Elsõként Fehér Lászlóné, a Zalai Népfõiskolai Egyesület titkára beszélt a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben OFA pályázati támogatással 14 hónapon át zajló reszocializá-

10


12/3/08

10:35 PM

Page 11

PROJEKTJEINKBÕL

tek, és vannak társadalmi erõtlenségek (azaz embercsoportok), amelyek fenntartott segítség – merjük kimondani: társadalmi gondoskodás – híján a saját fennmaradó gyengeségükkel mindig is az egész társadalom gyenge láncszemei lesznek. Ebbõl ha más nem, annyi mindenképpen következik, hogy a társadalmi egyensúly fenntartására irányuló szocio-kulturális programok közül legalább azokat, amelyek a (pályázati) támogatás idõszakában sikeresnek bizonyultak, bármiféle társadalmi áldozatvállalás árán fenn kell(ene) tartani. A tapasztalatcsere-fórum többi szereplõje is sajátos célcsoportok foglalkoztatási-képzési projekteket ismertetett. Cserpes Attila, a zalaegerszegi Keresztury Dezsõ Általános Mûvelõdési Központ intézményegység-vezetõje Gyesen és Gyeden lévõ kismamák E-learning képzésérõl; Simon Zoltán Péter, a szombathelyi Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központ HUMÁNTÁR-HÁZ-vezetõje agroturizmusra épülõ gazdálkodási formák, a borturizmus témában zajló, gyakorlatilag informális képzésrõl; dr. Borosán Gyula a zalaegerszegi Felnõttképzési, Pedagógiai és Humán Szolgáltató Egyéni Cég ügyvezetõ igazgatója speciális szakképzésrõl; Kovács István, a szombathelyi PROMEN Tanácsadó Kft. munkatársaként olyan integrált munkaerõ-piaci szolgáltató rendszer kialakításáról adott számot, amely aprófalvas régióban a teleházi és egyéb számítógépes infrastruktúrák összekapcsolásával igyekszik elõmozdítani a foglalkoztatást. A fentiekben felsorolt projektek közös eleme – és egyben tanulsága –, hogy napjainkban, amikor a munkaerõ-kereslet általában véve szûkül, viszonylagos sikerre azok a humánerõforrás-fejlesztési (felnõttképzési) projektek számíthatnak, amelyek nagyon speciális, nagyon körülhatárolt embercsoportoknak kínálnak némi kapaszkodót megélhetési esélyeik javításához. S ide kapcsolódik rögtön a másik tanulság is. Minthogy a nem-formális felnõttképzés lehetséges célcsoportjait legkevésbé az optimizmus jellemzi boldogulási esélyeiket illetõen, ingerküszöbük viszont magas a mindannyiunkra zúduló információ- és reklámözön következtében, olyan képzési formákkal kell megkínálni õket, amelyek ha biztos foglalkoztatást nem is ígér(het)nek, élménygazdag személyiség- és közösségfejlesztõ idõtöltést mindenképp biztosítanak a résztvevõknek. Ebbõl pedig az a feladat hárul a „szolgáltatókra” (tanárokra, elõadókra, trénerekre, tágabb értelemben: andragógusokra, hogy didaktikai módszereiket az attraktivitás, valamint a személyesség irányában fejlesszék. A további térségi fórumok hihetõleg további tanulságokkal szolgálnak majd. Ezekbõl lehetõség szerint minél többet igyek-

szünk megjeleníteni ezen a helyen is. Aki azonban maga akar a tanulságok levonására vállalkozni, annak ajánljuk a szóban forgó projekt hangsúlyos elemeként létrehozott 200 oldalas kiadványt, melynek – miként magának a projektnek – nem titkolt célja, hogy elsõsorban azok vonják le a tanulságait, akik az Európai Unió országaiban – így nem utolsósorban hazánkban is – a felnõttképzés hatékonyabbá tételéért felelõsséget viselnek. Térségi konferencia a Közép-Dunántúlon Veszprém, 2008. május 23. „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU-elvárások megismerése” címû országos hatókörû (7 régióban megvalósított) projekt közép-dunántúli térségi fórumának rangos színhelyet biztosított az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának székháza a Várban. A hazai felnõttképzésben megvalósított „jó gyakorlatok” terjesztését szolgáló tapasztalatcsere- konferencián a projekt hazai és európai összefüggéseit bemutató elõadások után (az Esélyt adunk címû kötetben is szereplõ) helyi példák ismertetése következett. A bevezetõ szakmai elõadást dr. Sz. Tóth János, az MNT és az Európai Felnõttképzési Társaság elnöke tartotta, aki ismertette a legfontosabb Uniós döntések és irányelvek szakmai alapelveit, az azokban megfogalmazott célokat és feladatokat. Mihályfi Márta, az MNT fõtitkáraként a társaság által képviselt – és a nem támogató körülmények ellenére is – jelentõs eredményeket megvalósító népfõiskolai programokat, az eddigi eredményeket foglalta össze a résztvevõknek. Zachár László, az NSZFI fõigazgató-helyettese a felnõttképzés problémáit a szakképzés oldaláról közelítve meg, átfogó értékelését, elemzését adta a magyarországi szakképzés helyzetének, részletesen feltárva a problémákat és a tennivalókat is. Szántó Zoltán fõosztályvezetõ, a K-D Regionális Munkaügyi Központ a szervezet nézõpontjából és tapasztalatai alapján mutatta be, hogy miért mûködik a lehetségesnél eredményesebben az átképzés, annak ellenére, hogy a képzési döntéseknél figyelembe veszik a vállalati igényeket, és építenek a saját tapasztalataikra is. Az elméleti megközelítések és elemzések mellett fontos szerepük volt a tanácskozáson azon programok bemutatásának, amelyeket az összegyûjtött példákból választottak ki a szervezõk.

11


12/3/08

10:35 PM

Page 12

PROJEKTJEINKBÕL

Dr. Juhász Erika

Elsõnek Bartha Emma mutatta be a tatai Esõemberek Egyesület által kidolgozott képzési programot, amelynek célja, hogy biztosítsa az értelmi sérült és autista fiatalok képzését, lehetõséget teremtve ezzel az értékteremtõ tevékenységre, saját fenntartásukhoz való hozzájárulásra. Az általuk készített termékekbõl (pl. aszalt gyümölcs) kóstolót is hozott az elõadó, illetve megvásárolhatták azokat a találkozó résztvevõi. A következõ érdekes jó gyakorlatot a hagyományos népmûvelés területérõl, az isztiméri (Fejér megye) Edelweiss Nemzetiségi Dalkör hagyományõrzõ és közösségi munkájáról Vargáné Györffy Elza mutatta be. A jelen lévõ kórusvezetõ felhívta a figyelmet munkájuk közösségteremtõ-közösségépítõ jelentõségére. Érdekes színfoltja volt a programnak két kórustag éneklése és bemutatója a konferencián. A harmadik beszámolót Hajdú Csaba, az M-Prospect Nyelviskola vezetõje tartotta az „Angol mint munkanyelv” címû programjáról. A színes és érdekes bemutató felhívta a figyelmet a magyar nyelvtanítás problémáira, hiányosságaira (melyek régóta ismertek), a hallgatóságnak meggyõzõen bizonyította a változtatás szükségességét és lehetõségét. Utolsóként (miután az OKTÁV – Esztergom – részérõl vállalt programismertetés személyi okok miatt elmaradt) Keresztesi József a hagyományos népfõiskolai tanfolyami formát mutatta be a konferencián, illusztrálva ezzel, hogy a színvonalas és jól tervezett program felkelti az érdeklõdést, és alkalmas az ismertek átadására. A jelenlévõk részben az elhangzott beszámolókkal kapcsolatban, részben az elméleti elõadások témáira reagálva mondták el véleményüket, javaslataikat, tették fel kérdéseiket. Egyetértés alakult ki abban, hogy a felnõttképzés minden részterülete fontos, a jelenleginél sokkal nagyobb körültekintéssel, szakmai megalapozottsággal volna szükséges a képzési és átképzési programokat kialakítani és megvalósítani. Jobban figyelembe kellene venni a vállalkozások (gazdasági szereplõk) véleményét és igényeit, nagyobb mértékben kellene támogatni a hiányszakmákra irányuló pályaválasztást, sokkal nagyobb jelentõséget szükséges tulajdonítani a nem-formális tanulás különbözõ területeinek. Nem beszélve a hátrányos helyzetû (nem megfelelõ általános mûveltségû és szakképzettségû) emberek ismereteinek fejlesztésérõl és lehetõségeik bõvítésérõl.

eddigi térségi fórumain (Pécs, Zalaegerszeg, Veszprém), sok tekintetben a legsikeresebbnek ítélték a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában június 18-án megrendezett találkozót. Mégpedig nem is elsõsorban a résztvevõk számát illetõen. Sokkal inkább a program felépítését, a megközelítésmódok sokrétûségét tekintve. A napirend nagyjából a szóban fogó projekt térségi találkozóinak szokásos forgatókönyve szerint alakult. A Magyar Népfõiskola Társaság részérõl Sz. Tóth János elnök és Mihályfi Márta fõtitkár ismertette a legfontosabb uniós felnõttképzési irányelveket, illetõleg az MNT felnõttképzést fejlesztõ programját. A képzéspolitikai bevezetõk után általában az adott régióban megvalósított „jó gyakorlatok” ismertetése következik, majd mûhelymunkával, pódiumbeszélgetéssel zárul a találkozó. E sorok írója az utolsó programrésznél sajnos már nem tudott jelen lenni, így az ott megfogalmazódott gondolatokat késõbb, honlapunk más helyén ismerhetik majd meg olvasóink. Amirõl azonban itt is örömmel szólhatunk, az a „hely szellemébõl”, azaz Debrecen egyetemi város jellegébõl – nevezetesen andragógiai tanszékének tevékeny részvételébõl – adódó rendszerszerû megközelítésmód. Dr Juhász Erika PhD fõiskolai docens a hazai andragógiai képzés múltját és jelenét felvázolván átfogó képet adott a felnõttképzés fogalmának történeti alakulásáról és a koronkénti értelmezés-változásokból levezetõdõ felsõoktatási diszciplínákról, azaz képzési tartalmakról és képesítésekrõl.

Felnõttképzési programok az Észak-alföldi régióban Fények és árnyak Debrecenben Akik részt vettek „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU-elvárások megismerése” címû tapasztalatcsere-projekt

12


12/3/08

10:36 PM

Page 13

PROJEKTJEINKBÕL

Elgondolkodtató, hogy hány oldalról kerülgettük már azt a forró kását, amely egyre forróbb lesz. Népmûvelõk, közmûvelõdési szakemberek, mûvelõdésszervezõk, felnõttképzési szakemberek, humánerõforrás-fejlesztõk, andragógusok nemzedékei szembesültek és szembesülnek napról napra az egyre égetõbb kérdéssel: hogyan lehet a (nem feltétlenül mindig elõnyére) változó világban a formális oktatási rendszerben el nem sajátít(tat)ott munkaerõpiaci alkalmazkodó-, és életminõség-javító, önkiteljesítõ képességet érettebb korban pótol(tat)ni? Higgyük, hogy az andragógia tudománya és képzési gyakorlata a maga komplexitásában rátalál végre a tudás-szakadékot elkerülõ, netán áthidaló útra! Gondolatébresztõ és -tisztázó volt dr. Erdei Gábor PhD elõadása is Az általános felnõttoktatás helyzete Európában címmel. A Debreceni Egyetem érintett tanszékének tudományos segédmunkatársa európai kitekintésben elemezte a szakma alapvetõ problémáit. Elemzésének középpontjába az a – hazai viszonylatban fokozott mértékben jelentkezõ – hangsúlyeltolódás került, mely az ún. általános felnõttképzést napjainkban másodrendûvé degradálja a szakmai jellegû képzésekkel-átképzésekkel szemben. Természetszerûleg tagadhatatlan e munkaerõ-piaci szemlélet létjogosultsága (is), ám egyoldalú érvenyesülése/érvényesítése örök lemaradásra, erõltetett menetû folyamatos felzárkózásra/felzárkóztatásra kárhoztatja mind a munkavállalói szférát, mind a képzõ szervezeteket. A (munkaerõ)piaci igények után való loholással (sokszor csak kullogással) legalábbis egyenrangúnak kellene tekinteni a (jobb szó híján) általános felnõttképzésnek titulált közösségi hátterû önmûvelõdést, azaz olyan értékorientált közszellem kialakulását-kialakítását kellene elõsegítenie a kormányzati politiká(k)nak, amely kinek-kinek célokat és kapaszkodókat tud felkínálni sorsa alakításához. S hogy ne csak a vágyak birodalmában kalandozzunk, biztató motívumként értékelhetjük az UNESCO törekvéseire való utalást. A különféle – gazdasági és politikai jellegû – nemzetközi szervezetek fogalomhasználatától eltérõen az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete (nyelvezetében is követhetõen) humanisztikusabb stílusban fogalmazza meg a küldetését: Az UNESCO – mandátuma – szerint intellektuális és etikai mûhelyként, referenciaközpontként, nemzetközi etikai normák kidolgozójaként és konszenzusteremtõ fórumként kíván mûködni. A Szervezet fõ feladatai az oktatás, kultúra, tudomány és kommunikáció etikai aspektusainak vizsgálata, a

pluralizmus erõsítése, a kisebbségek jogainak elismertetése, az interdiszciplináris probléma-megközelítés „népszerûsítése” a döntéshozók körében, a regionális együttmûködés erõsítése, ugyanakkor a normatív-jogi, az információs-dokumentációs és tájékoztatási, a „gondolat-laboratóriumi” és világfórum típusú funkciók megtartása. E fogalomkörben „tudás-gazdaság” helyett célszerûbb „tudás-társadalomról” beszélni – különösen a nem-formális felnõttképzés összefüggésében. Ez a szféra ugyanis a hangsúlyosan individualisztikus gazdasági megközelítéstõl eltérõen a személyiségfejlesztés közösségi céljait is szem elõtt tartja. Remélhetõleg a kulturális szervezet jövõ évi felnõttképzési világkonferenciáját nem az intellektuális és etikai szempontoknak a gazdaságiak elõtti teljes behódolása fogja jellemezni. S hogy azért a piac törvényeit se hagyjuk figyelmen kívül (kereslet–kínálat), vegyük észre azt tendenciát, hogy a felnõttkori tanulást egyre kevésbé motivál(hat)ják csupán egzisztenciális szempontok, sokkal inkább az ismeret- és örömszerzés párosult igénye. u

u

u

Végezetül pedig, az adott régióban megvalósított jó gyakorlatok ismertetésének szentelt napirendi pontnál szólnunk kell a tudósításunk alcímében jelzett árnyakról is. Elvileg a projekt-beszámolók az Esélyt adunk címû kötetben megjelent vázlatosabb leírásokat hivatottak kibontani és az élõ szó erejével hitelesíteni. Ez az Észak-alföldi Régióban mûsorra tûzött három beszámolóból egy esetben valósult meg hiánytalanul. Porkoláb Lajos, a [Hajdú-Bihar] Megyei Népfõiskolai Egyesület elnöke a berettyóújfalui központtal megvalósított Képzõk képzése címû kistérségi programot ismertette (lásd a kötetben). E beszámolón kívül Kovácsné Petõ Magdolna, a jászfényszarui (Szolnok m.) Bedekovich Lõrinc Népfõiskolai Egyesület elnöke a Vállalkozó nõk a vidékért három megye, három régió határán címûû HEFOPprojektet mutatta be, Hadházy Csabáné pedig (Debrecen) az Újkerti Felnõttek Olvasókörében Meddig tart a múlt? címmel megvalósított Grundtvig-projekt szellemét idézte elénk egy résztvevõ (Lugosi László nyugdíjas tanár) közremûködésével. Az elsõ téma kapcsán korunk szûkös lehetõségek közé szorított foglalkoztatáspolitikájának egyik – ez idõ szerint legesélyesebb – kitörési pontja villant látóterünkbe: a kisvállalkozói önfoglalkoztatás – és e fejlesztendõ gazdasági szféra erõsítése a felnõttképzés sokrétûû eszköztárának alkalmazásával.

13


12/3/08

10:36 PM

Page 14

PROJEKTJEINKBÕL

Kovács Béláné Petõ Magdolna

Az olvasóköri téma pedig korunk intellektuális és erkölcsi kátyújából való kilábalási kísérletet tárt elibénk. Különbözõ életutak sebeit-terheit viselõ, különbözõ történelmi helyzetekben egymással olykor ellenfelekként szembekerülõ idõs emberek a legkritikusabb történelmi események megvitatásán keresztül szembesülnek egymással, önmagukkal és a sorsformáló erõkkel, miközben különbözõségeik tudatosításával – amennyire lehet – „összecsiszolódnak”, azaz önként vállalt közösségük tagjaiként megtanulják ha vitapartnerként is, de emberileg elfogadni egymást. E két nagyon különbözõ de egyaránt értékes projektnek van egy – sajnálatosan – közös tulajdonsága: mindkettõ kimaradt az Esélyt adunk kötetbõl. A technikai malõrért ez úton szeretnénk – amennyire lehet – kárpótolni mind a kötet olvasóit, mind az érintett projektek megvalósítót azzal, hogy a szellemileg kötetünk szerves részét képezõ projektismertetõket e tudósításunk folytatásaként teljes egészében közzétesszük. lyából való) felnõtt tanulók lelkivilágába beleélniük magukat, majd közvetlenül diplomájuk megszerzése után szellemi irányításukra vállalkozniuk. A fõiskolai tanár tapasztalata e tekintetben az, hogy levelezõ hallgatóival könnyebb a közös nyelvet megtalálnia. Mi következne mindebbõl? Egyelõre semmi, és ne is következzék! Az pedig semmiképp ne, hogy a felsõoktatás-politika visszafelé lépjen! Vérrel-verítékkel kiküzdött eredmény, hogy – a fejlettebb országokhoz hasonlóan – nálunk is több intézményben folyik már nappali tagozatos andragógus-képzés. Ennek során a hallgató sok minden megtanul, amire más a gyakorlat során vagy rájön, vagy nem. Ráadásul – ahogyan a közoktatás területén végbemenõ negatív elõjelû folyamatokat összevetjük a „tudástársadalom” humánerõforrás-keresletének minõségi irányba való eltolódásával – a nappali és a levelezõ képzésben diplomát szerzõ szakemberek együttesen is kevesen lesznek az exponenciálisan növekvõ feladattömeghez képest. Az utóbbi bekezdés e sorok írójának, mint a konferencia egyik részvevõjének „laikus” továbbgondolásai. A tantervi és didaktikai kérdések továbbgondolása a hivatott szakemberek dolga és felelõssége. A konferencia gyakorlati részét a dél-alföldi régióban föllelhetõ „jó gyakorlatok” bemutatása képez Pontosabban: egy Békés, valamint egy Bács-Kiskun megyei projekté. Békéscsabáról Garay Éva tréner és instruktor számolt be Új utak és megoldások a pályakezdõ fiatalok segítésére címmel mentálhygiénés tréningjének tapasztalatairól; Bajáról pedig Kárpátiné Gergits Zsuzsa mutatta be – video-riporttal szí-

Regionális fórum Szegeden Június 25-én az újszegedi „Rendezvényház”-ban zajlott le „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése…” címûû projekt hatodik térségi fóruma. A Magyar Népfõiskolai Társaság elnökének és fõtitkárának általános tájékoztatóját „helyi színként” – elméleti téren – dr. T. Kiss Tamás fõiskolai tanár (SZTE Juhász Gyula Pedagógusképzõ kar Felnõttképzési Intézet Andragógiai és Mûvelõdéstudományi Tanszék) továbbgondolásra késztetõ „hangos gondolkodása” követte, majd a projektismertetõk következtek. T. Kiss Tamásban saját tanári és kutatói gyakorlata nyomán fogalmazódott meg a kérdés, melyet mindannyiunknak érdemes végiggondolnunk, ha nem is a felsõoktatás keretei közt találkozunk a felnõttképzés belsõ ellentmondásaival. Vitathatatlan, hogy andragógus-képzésre mint önálló diszcíplínára szükség van, hiszen a felnõttképzés elõreláthatólag még hosszú ideig kulcskérdése lesz a társadalmi folyamatokhoz való alkalmazkodásnak, ugyanakkor a közoktatási feladatokra „kiképzett” pedagógusok felkészítése nem terjed ki a felnõttek megközelítésére alkalmas sajátos tudnivalókra és módszerekre. Az andragógia tehát a modern társadalom életében alapvetõ fontosságú szakma, melynek tudományosan megalapozott felsõfokú oktatására elengedhetetlenül szükség van. Az oktató dilemmája tehát csupán abból az ellentmondásból adódik, hogy diák-korú (20 év körüli) személyeknek mindenféle személyes élettapasztalat nélkül kell (esetleg szüleik korosztá-

14


12/3/08

10:36 PM

Page 15

PROJEKTJEINKBÕL

nesítve – a TIT Bácskai Egyesülete által szervezett Nyugdíjasok Szabadegyeteme rendezvénysorozatot. Részben kötõdött a dél-alföldi társéghez a Tessedikkel a XXI. Századba Második esély Népfõiskola címû szarvasi projekt, melyet az észak-alföldi partnerszervezet nevében Porkoláb Lajos elnök és Szabóné Anikó szaktanár mutatott be. Végezetül a nem dél-alföldi, ám mint módszertanilag különösen érdekes és mutatis mutandis bárhol adaptálható „Holnaptól nekem jobb lesz” címû kistérségi felnõttképzésnépszerûsíthetõ programsorozatot ismertette a Jász-NagykunSzolnok Megyei Népfõiskolai Társaság képviseletében Nagyné Kiss Mária. A vendéglátó megyét a szegedi rendezvényen a fentebb idézett fõiskolai tanáron kívül Farkas Imre, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tisztségviselõje képviselte, akinek az elõadásokat követõ beszélgetés során föltett konstruktív kérdései együttmûködési készséget sugalltak és fölcsillantották a reményt a felnõttképzési civil szervezetek itteni munkakapcsolatainak erõsödését illetõen. Csaknem valamennyi, a fórumon bemutatott projekt részletesebb leírása megtalálható az Esélyt adunk címû kiadványunkban.

A nyitott koordináció keretében kialakult a jó gyakorlatok cseréje iránti igény, ami a különféle adottságokból eredõ sokszínûséget és a gyakorlatban már megvalósult, mûködõ képzési programokat illeti. Az EU Bizottságának legfontosabb üzenete, hogy a tanulásban (felnõttkori tanulásban) jelentkezõ akadályok lebontásához szemléletformálásra van szükség, mert nem az egyes emberrel van a baj, hanem az együtt nem mûködõ intézményrendszerrel. Magyarországon a felnõtt korú népességnek csak 3,3 %-a vesz részt a felnõttképzésben, s ezzel sereghajtók vagyunk az EU-ban. A tanuló társadalom felé a minõségi közmûvelõdési és felnõttoktatási rendszer, kínálat vezet, s ebben a folyamatban egyre inkább felértékelõdik a nem formális tanulás elismerésének szükségessége. Társadalmi kihívások – a felnõttképzés válaszai tegnap és ma címû elõadásában Dr. Maróti Andor Phd azt elemezte, vajon miért nem tanulnak az emberek? Az ismert válaszok (nincs idõm, pénzem, a közép-felsõfokúak tanulnak, rosszul tanultak egykor, kényszerek, öröm nélkül) mélyén húzódik meg a valódi kérdés: mi az igazi, a hatékony tanulás? Az új felfogást a tanulásról, a produktív tanulás – gondolati aktivitás –, kreatív tanulás felszabadító pedagógiáját, a megértés folyamatát elemezte több, az analfabéták között végzett tapasztalati kutatás alapján, valamint a hazai öntevékenység, szabadmûvelõdés egykori jó gyakorlatát. Azt a folyamatot, hogyan lehet megtanítani az embereket arra, miként találják meg a kiutat személyes válsághelyzetükbõl – a problémamegoldó gondolkodás, a kompetencia alapú képzések, a kulcsképességek erõsítésének módszerei alapján. Ismertette a nemzetközi összehasonlítást is: például. a magyar népesség gyenge a szövegértésben, míg Svédország – különösen a tanulóköri módszerrel – elérte, hogy 1,5 millió svéd vesz részt a mindennapi felnõttképzésben, a részvételi demokrácia tanulásában. Itthon fejleszteni kell az aktív állampolgárrá válást, képzést, a kritikus, nyitott gondolkodást. Ezért is van szükség a szemléletformálásra a tanulásban: erõsíteni kell az intenzív, a csoportos tanulási formákat, a problémamegoldó párbeszédet a felnõttképzési és oktatási intézményrendszerben. A felnõttképzés hatékonyságának feltételrendszere címmel Dr. Piros Márta, a Károly Róbert Fõiskola Felnõttképzési Központigazgatója kifejtette, hogy a legfontosabb kérdés a szakképzettség megszerzése, a nem formális tanulás és az informális tanulás elismerése, a felsõoktatás és felnõttképzés

Felnõttképzési programok, jó gyakorlatok a középsõ régióban „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU elvárások megismerése” címû tájékoztató projekt utolsó térségi fóruma a Budapesti Mûvelõdési Központban zajlott le 2008. június 27-én a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség rendezésében. A konferenciát Margittai Katalin, a BMK igazgatója és Varga Gyula, a BKNSZ alelnöke nyitotta meg. Hangsúlyozták, hogy a két szervezetet a régióban a felnõttképzés köti össze, s jó kezdeményezésként értékelték, hogy e találkozó keretében tudás-cserét folytatunk a mûködõ felnõttképzési programokról, jó gyakorlatokról. A plénumon az alábbi témák kerültek terítékre. A legfontosabb Uniós irányelvek – a Felnõtt Tanulási Cselekvési Program címmel dr. Sz. Tóth János Phd, az MNT elnöke áttekintette az Európai Unió aktuális helyzetét, a jelentõsebb kihívásokat és a cselekvési irányokat. Az ismert kihívások: a versenyképesség biztosítása, a demográfiai változások, a társadalmi felzárkózás kérdésköre; a válaszok, a cselekvési programok az egyes tagállamok szuverén nemzeti színtû oktatáspolitikájában jelennek meg.

15


12/3/08

10:36 PM

Page 16

PROJEKTJEINKBÕL

együttmûködése, valamint valódi, fel nem tárt erõforrásnak tartja, a civil szervezetek és a felsõoktatás jobb együttmûködésében rejlõ lehetõségeket. Mihályfi Márta, az MNT fõtitkára vázolta a Magyar Népfõiskolai Társaság felnõttképzést fejlesztõ programját, melynek lényeges eleme volt a tapasztalatai alapján megfogalmazott hiány: az együttmûködési képesség gyengesége. Elõtérbe került az EU-ban a nem formális tanulás mérése, s ennek egyik eredményes összehasonlító módszere a jó gyakorlatok gyûjtése, cseréje, amibõl például az is kiderül, mi mûködik ma Magyarországon, mi a helyzet a hazai nem formális tanulás elismerésével, a felnõttképzés mint szakma elismerésével (kik tanítanak, mit, a felnõttképzési tv. mit segített, mi a tapasztalat az andragógus-képzéssel kapcsolatban). Összefoglalta a felnõttképzést fejlesztõ cselekvési tervrõl megfogalmazódott véleményeket, az eddig lezajlott regionális konferenciák alapján: • külsõ kényszer a tanulás, • hiányos a mûvészeti nevelés a tanulási folyamatban, • alacsony a felnõttkori tanulás társadalmi elismertsége, • az andragógusképzésben hiányzik a megfelelõ gyakorlóhely, • a felnõttképzési akkreditáció nehézkes, a szakképzés dominál, az MNT pl. minden feltételnek megfelel, mégsem kap támogatást a tevékenységéhez, • emelkedett a képzésrõl képzésre járók száma, mert így kapják meg az egyének a megélhetéshez szükséges minimális összeget, azonban egyesek elhelyezkedni mégsem tudnak, vagy nem is akarnak… A konferencia második részében öt felnõttképzési jó gyakorlat mutatkozott be. Az elõadások anyaga CD-n is elérhetõ, illetõleg olvasható az Esélyt adunk c. kézikönyvben. A felnõttképzési tájékozató szolgálat közmûvelõdési modelljét Brüll Edit, a BMK igazgató-helyettese vázolta fel. A ma már országosan ismert és elismert Palló Szolgáltató és Információs Rendszer (segítség a felnõttkori tanuláshoz) lényege: • a közmûvelõdési intézmény funkcióváltása, az intézményrendszerben dolgozó szakemberek felkészítése az új feladatokra (pl. felnõttképzési konzulens – milyen feladat munkanélküliekkel, a tanulástól elszokott felnõtt emberrel foglalkozni?) • párhuzamos intézményrendszerekre nincs szükség, hogyan lehet a meglévõ infrastruktúrára egyfajta új tudást ráépíteni • az együttmûködés értéke, a kapocs szerep értéke (közmûvelõdési intézmények, munkaügyi szervezetek,

képzési szolgáltatók, képzést-állást keresõk között), hiszen az a belsõ erkölcsi-szakmai meggyõzõdés vezérel, hogy amire szükség van, azt hogyan tudjuk jól szolgálni. Bõvíteni kell a közmûvelõdési intézményi célcsoportot A Palló Felnõttképzési Tájékoztató Szolgálat ügyfelei száma éves szinten eléri a 600 fõt a fõvárosban, a honlap látogatónak száma: 80 ezer. Halmozottan hátrányos helyzetûû fiatal felnõttek felzárkóztató képzési programját Czégény Ilona, az újpesti Ady Mûvelõdési Központ igazgató-helyettese mutatta be. A modell értékûû program keretében mintegy 20 roma fiatal vett részt, s jutott el az olyan elemi készségek fejlõdéséhez, mint számolás, írás, olvasás, szociális, nyelvi kompetenciák (közismereti modul: az életvezetési képességek) javítása, amelyekkel sikeresebbek lehetnek az álláskeresésben. A képzési programnak része volt a konzulensek, tutorok segítõ munkája. A végzettek tanúsítványt kaptak. A felnõttképzés fejlesztése a közmûvelõdési intézményekben elnevezésû HEFOP pályázati program keretében valósult meg a projekt, helyi együttmûködõ partner az újpesti cigány kisebbségi önkormányzat volt. Személyes „kapcsolati tõkével” lehetett a résztvevõket megszólítani, elérni. Tanulás idõs korban címmel Brüll Edit foglalta össze a BMK által kifejlesztett képzési programokat (a legnépszerûbb a „Kattints rá, Nagyi”, „Folytassa, Nagyi” számítógépes felhasználói alapképzés), • különféle nemzetközi projektmunkákat (pl. Grudtvig programban vesznek részt), • hálózatszerû építkezést, • kiadványokat, • öntevékeny csoportokat, melyek új közösségek létrejöttét is jelentették, s az idõsek körében az aktív állampolgárság igénye is kifejlõdött, • valamint a nemzetközi tapasztalatok integrálását az idõsek hazai képzésébe. A falukutatást, a falu megismerésének antropológiai módszereit Nagy Júlia a Falufejlesztési Táraság tapasztalatai alapján vázolta. Kiemelte a falu–város új szövetségének szükségességét, a lokalitás erejét a globális világban. Röviden bemutatta a módszertani falukutatás, a 100 órás bentlakásos nem formális felnõttképzés alapelemeit, a hátrányos helyzetû kistérségekben a falufejlesztés közösségi módszereit. Nyelvtanulás új módon címmel Szigeti Gábor, a Budapest XIII. kerületi. Vízöntõ Társalgási Kör szóvivõje adott képet a tanulóköri identitás és önszervezõdés felerõsödésérõl e lakossági csoport-asztaltáraság keretei között. Kifejtette –

16


12/3/08

10:36 PM

Page 17

PROJEKTJEINKBÕL

Elmeélesítõ tréning Balatonszepezden Jumbo Klercq vezetésével

III. TAPASZTALATCSERE

tapasztalatai alapján – a hazai népfõiskolai mozgalom ilyen irányú szerepvállalásának hiányosságait, valamint igényelte, hogy a közmûvelõdési intézmények is jobban fogadják be, segítsék elõ a tanulóköri önszervezõdés lábra állását. A délutáni szabad beszélgetés során az alábbi vélemények fogalmazódtak meg a felnõttképzés fejlesztése érdekében: A felnõttképzés nem csupán munkaerõ-piaci képzést jelent, az EMBER a legfontosabb, ezért szükséges az általános célú felnõttképzési programok elismerése. A felnõttképzési tv. a gyakorlatban eddig nem segítette elõ a nem formális felnõttképzés elismerését. Az akkreditáció túlzottan bürokratikus. Kiegyensúlyozottá kell tenni a szakképzés – a munkahelyen/vállalaton belüli képzések – és az általános felnõttképzés viszonyát, támogatottságát, forrásokhoz való hozzáférésének lehetõségét. A munkaadók érdekeltek legyenek dolgozóik képzésében (a helyzet ma rosszabb, mint a rendszerváltás elõtt). A TÁMOP keretei között, valamint az akkreditációs folyamatban nem tudnak a civilek és a közmûvelõdési intézmények részt venni, pályázni (feltételek, likvidtõke-hiány stb.). A ’90-es önkormányzati tv. és rendszer felülrõl jött, ma kevés a jól mûködõ önkormányzat, még nem alakult ki az a polgári társadalom, amelyben az önkormányzatok társadalmi szervezetek lehetnek. Szükséges lenne a laikus képviselõ-testületek helyi döntéselõkészítõ és -hozó képességét, kompetenciáit (népfõiskolai képzési programokkal) fejleszteni.

Nemzetközi mûhelymunka Balatonszepezden A Magyar Népfõiskolai Társaság az Európai Felnõttképzési Szövetség (EAEA) közép- és kelet-európai kapcsolati irodájaként 2008. szeptember 18-a és 21-e között az európai szervezet vezetõinek és több ország felnõttképzési szakembereinek részvételével tapasztalatcsere- és mûhelytalálkozót rendezett a Balatonszepezdi Népfõiskolán. A találkozó egyrészt az Európai Közösségek Bizottsága által szorgalmazott és pályázati úton a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által támogatott tapasztalatgyûjtõ és javaslattevõ program (Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU-elvárások megismerése) eseménye volt, másrészt felkészítõ tréning az egyes kormányok által 2008 és 2010 között megvalósítandó felnõttképzési cselekvési tervhez kapcsolódó szakmai javaslatok megfogalmazásához. Az intenzív szakmai programban és az azt kiegészítõ kistérségi „országjárásban” hazai munkatársainkon és uniós (Hollandia, Finnország, Belgium, Lettország, Észtország, Litvánia és Románia) vendégeinken kívül Szerbiából és (a Német Népfõiskolai Szövetség révén térségünkhöz kötõdõ) Örményországból érkezõ kollegák vettek részt. A tényleges munkát természetszerûleg – ha bármikor, most különösképpen – csoportfejlesztõ tréningnek kellett bevezetnie. (A munkanyelv a találkozó során angol volt, de a biztonság kedvéért szükség szerinti magyar tolmácsolással.) A

17


12/3/08

10:36 PM

Page 18

PROJEKTJEINKBÕL

Szabados Zsuzsanna tájékoztatója a Famulus Egyesület munkájáról

csoportképzõ tréningek közismert motívuma – a résztvevõk véletlen kiválasztás alapján, néhány perces négyszemközti ismerkedés után mintegy „személyiséget cserélve” mutatják be egymást a többieknek – ezúttal is „jól mûködött”. (Lásd képeinket.) Minthogy a találkozó gyakorlati célja az volt, hogy a résztvevõk, egymás tapasztalataival is gazdagodva, minél felkészültebben járulhassanak hozzá az uniós cselekvési tervben (Tanulni sohasem késõ) meghatározott felnõttképzésfejlesztési program nemzeti szintû megfogalmazásához, illetõleg szakmai ajánlásaikkal való gazdagításához, a hazai résztvevõk számára különösen érdekes volt az EAEA két alelnökének elõadása hazájuk felnõttképzési rendszerérõl. EevaInkeri Sirelius, aki a „finn csoda” (nem az elõadó kifejezése, mi használtuk egy idõben nagy sóhajtozással) titkának tudójaként élvezett részünkrõl különös figyelmet. Noha rendezvényünk nem csak a népfõiskolák körét érintette, megerõsítésként nyugtázhattuk, hogy a sokrétû finn felnõttképzési intézményrendszerben még ma is kiemelkedõ szerepet játszanak a népfõiskolák. Jumbo Klercq a földrajzi helyzet, a gazdaság, a társadalom és szocializáció finom összefüggésrendszerét tárta föl a markánsan nyugat-európai „kikötõország” (lakóinak nyolcadrésze bevándorló) dinamikus modelljének képileg is színesen illusztrált elemzésével. Az Európai Felnõttképzési Szövetség fõtitkára, Gina Ebner Brüsszelbõl a szervezetnek az Európai Bizottság cselekvési tervével kapcsolatos tevékenységét ismertette, míg a Magyarországgal kapcsolatos legfontosabb szakmai információkat elsõsorban Sz. Tóth Jánostól, a Magyar Népfõiskolai Társaság és az EAEA elnökétõl hallhatták vendégeink. A plenáris bevezetõk után a résztvevõk három mûhelyben elemezték az európai cselekvési terv egy-egy ajánlását. Jumbo Klercq szekciója a részvételt akadályozó tényezõk megszüntetése, Eeva-Inkeri Sireliusé a nem-formális tanulás eredményeinek elismerése és a minõség biztosítása, Sz. Tóth Jánosé a mutatók és referenciaértékek témakört dolgozta fel. Végül a résztvevõk plenáris ülésen összegezték a szekciómunkák eredményeit. A többnapos mûhelymunka elvárt hozadékaként a nemzetközi tapasztalatcsere hozzásegítette a résztvevõ szakembereket, hogy felnõttképzés-politikai javaslataikat az alapelvek sokoldalú megvitatása után fogalmazhassák meg kormányuk számára. A „kemény” munkaprogramot oldottabb hangulatú kiegészítõ-programok színesítették. Ezek közül külön is kiemelendõ az a találkozás, amelynek sümegi kirándulásunk során lehettünk részesei. A Famulus – Sümeg Kistérségért Egyesület

bemutatkozása fontos kiegészítése volt a szakmai programnak. Közgazdász képzettségû fiatal és energikus elnökének, Szabados Zsuzsannának a tájékoztatása szerint az egyesület komplex vidékfejlesztési tevékenységet folytat a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében, az Európai Unió társfinanszírozásával, a LEADER program szellemében. A 2005-ben alakult egyesület segíti, részben mûködteti – jó együttmûködésben a kistérség önkormányzataival és vállalkozóival – az idegenforgalmi, turisztikai és kulturális szolgáltatásokat, kézmûvestevékenységet és piacot, adja ki a vonzó tájékoztató anyagokat. Az itt látottak jól példázzák, hogy néhány friss szellemû, kreatív szakember és a helyi társadalom jó kapcsolata – az adott környezetben rejlõ lehetõségek felismerésével – élhetõ (kis)térséget képes teremteni.

A tetõpont

18


12/3/08

10:36 PM

Page 19

PROJEKTJEINKBÕL

A nemzetközi találkozó kellemes meglepetése volt egy Balaton-felvidéki szüreti mulatság is, melynek részesei lehettünk. Valójában két szomszédos falu – Mindszentkálla és Szentbékkálla – közös rendezvénye a hagyományos zenés-táncos ünnep, melynek éppen a közepébe csöppentünk. Szentbékkálla fõutcáján a Tûzrózsák táncegyüttes alapozta meg a hangulatunkat, hogy aztán soknemzetiségûû társaságunk csoportfejlõdése a mûvelõdési házban elköltött vacsora után érje el tetõpontját.

IV. „TOVÁBBLÉPNI

Elsõként a Bevezetés néhány sorával utalunk a munka lényegére, majd a problémafeltáró elsõ fejezetbõl idézünk bõvebben. (A szerk.) u

u

u

A feltáró és elemzõ, nemzetközi szakértõi véleménycserét is magába foglaló több hónapos munka után egy ötfõs szakmai munkacsoport fogott hozzá ahhoz az elméleti munkához, amellyel a bizottság 2007-es közleményének öt kulcsfontosságú irányvonala alapján összefoglalták a tapasztalatokat és jelentést készítettek a magyar felnõttképzés fejlesztését szolgáló cselekvési terv javaslataihoz. Az elkészült javaslatról – jelentõségét nem eltúlozva – biztosan állíthatjuk, hogy a jelenkori magyar felnõttképzésben megkerülhetetlen és egyedülálló vállalkozás, amely széleskörû szakmai és társadalmi konszenzust eredményezõ eszmecseréken alapul. A program munkatársai törekedtek a munka minden fázisába minden érintettet meghívni és bevonni: regionális képzõ központokat, felnõttképzési intézményeket, vállalkozásokat, szövetségeket, civil szervezeteket, egyetemeket, fõiskolák tanszékeit, önkormányzatok képviselõit. Képviselõik vettek részt az eseményeken, fejthették ki véleményüket a magyar felnõttképzés helyzetérõl, a szükséges fejlesztési kérdésekrõl. A javaslat kidolgozói pedig olyan szakemberek, akik elméleti felkészültségük mellett évek óta gyakorló, aktív és elismert szakemberként tevékenykednek a felnõttképzés felsõoktatási, civil, vállalkozói és nem utolsó sorban nemzetközi színterein. Éppen ezért ajánljuk minden felnõttképzési szakember figyelmébe kiadványunkat. Különösen azoknak az oktatáspolitikai döntéshozóknak a figyelmét szeretnénk felhívni a javaslatokra, a megállapításokra, akik az EU Bizottság közleménye alapján a közeljövõben „hivatalból” is kell, hogy foglalkozzanak a nemzeti felnõttképzés cselekvési tervét létrehozó irányvonalak hazai vizsgálatával. Kormányzati szinten is szükséges a magyar felnõttképzés fejlesztésére vonatkozó program kidolgozása, az eddigi tevékenység újragondolása és természetesen egy olyan közép és hosszú távú munkaprogram elkészítése, amely folyamatosan gondoskodik e terület kiemelt fejlesztésérõl, amely a magyar társadalom közép-európai, európai és globális sikerességének egyik zálogát jelenti. Bízunk benne, hogy munkánkkal – ha szerény mértékben is – elõsegíthettük a magyar felnõttképzés szakmai, minõségi felzárkózását Európához.

A TERVEZÉSTÕL A TETTEK FELÉ ”

Javaslat a cselekvési tervhez A nemzeti szinten mûködõ felnõttképzés fejlesztéséhez kíván hozzájárulni „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU elvárások megismerése” címûû program záró tanulmánya, mely önálló füzetként lapunkkal egyidejûleg jelenik meg a Magyar Népfõiskolai Társaság kiadványként, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával. Tematikája az alábbi szerkezetbe illeszkedik: Bevezetés – Mihályfi Márta, a Magyar Népfõiskolai Társaság fõtitkára, a projekt koordinátora A felnõttoktatás és „reformok” (1. fejezet) – Sz. Tóth János PhD, tanszékvezetõ fõiskolai docens, PPKE Vitéz János Kar, a Magyar Népfõiskolai Társaság elnöke, az Európai Felnõttképzési Szövetség elnöke (2002–2008) A felnõttoktatási szektor szolgáltatási minõségének emelése (2. fejezet) – Juhász Erika Ph.D, tanszékvezetõ fõiskolai docens, Eszterházy Károly Fõiskola, fõiskolai docens, Debreceni Egyetem BTK Legalább egy szinttel magasabb végzettség megszerzésének lehetõvé tétele a felnõttek számára (3. fejezet) – Szentirmai László képzési dékánhelyettes, Comenius Tanítóképzõ Fõiskola, Sárospatak, távoktatási szakértõ A hátrányos helyzetûû csoportok nem-formális és informális tanulása értékelési és elismerési folyamatának felgyorsítása (4. fejezet) – Hajdú Krisztina klinikai szakpszichológus A felnõttképzési ágazat monitorozásának javítása (5. fejezet) – dr. Erdei Gábor tudományos segédmunkatárs, Debreceni Egyetem BTK Neveléstudományok Intézete Andragógia és Mûvelõdéstudományok Tanszéke A teljes dokumentumot e helyen természetszerûleg nem közölhetjük, de ízelítõt mindenképpen adni szeretnénk belõle.

19


12/3/08

10:36 PM

Page 20

PROJEKTJEINKBÕL

lakóhelytõl és társadalmi-gazdasági helyzettõl függetlenül – minden gyermek számára elérhetõ legyen a megfelelõ minõségû oktatás. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) célja a humán szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése. Az oktatási infrastruktúra fejlesztésének céljai között az egyik elsõ számú az egész életen át tartó tanuláshoz és a munkaerõ-piaci helytálláshoz szükséges informatikai infrastruktúra feltételeinek megteremtése. Az idézett dokumentumokból is látható, hogy az érintett tárcák különbözõ fejlesztési programjaiban – ha másként nem – deklaratívan megjelenik az élethosszig tartó tanulás fejlesztésének igénye, illetve az élethosszig tartó tanulás és a felnõttképzés integrálása a program egészébe. Azt már nehezebb tetten érni, ha a kommunikáción túl azt próbáljuk meg számba venni, hogy ténylegesen mennyiben és milyen elõrelépések történtek. Ezért néhány olyan elemzést is magába foglaló tanulmány megállapításait vesszük sorra, amelyek a témával foglalkoztak, és többnyire túlléptek a hivatali jelentéstételi kötelezettség szintjén, vagy minõségén. Idõrendben az OECD számára készült (OECD, 2004) szakértõi jelentéssel, majd egy a Munkaügyi Minisztérium számára készült vitaanyaggal (Tót Éva, 2005) végül az MTA ún. TÉT munkabizottsága jelentésének (Tanulás életen át, MTA munkabizottság, 2008) fõbb elemzési következtetéseit vesszük sorra. Az OECD számára Magyarországról készült szakértõi anyag fõbb megállapításai: – A törvény létrejötte ellenére a felnõttképzés irányítása nem egységes, még mindig a széttöredezettség jellemzõ rá. – Az egységes irányítás hiánya nem teszi lehetõvé az egyes alrendszerek egymáshoz kapcsolódását, vagyis az egyének számára ez azt jelenti, hogy nem tudnak az egyes szektorokhoz tartozó képzések közötti átmenet lehetõségével élni. – Az alapfokú iskolarendszerû felnõttképzés visszaszorult, elõtérbe kellene hogy kerüljön a kompetenciafejlesztésre irányuló megközelítés, míg a középfokú iskolarendszerû felnõttoktatás növekedése elfedi a változó helyzethez való alkalmazkodás hiányait. – A felnõttképzés szabályozórendszere az egyén és tanuló közösség helyett alapvetõen intézményközpontú. – A képzési piacon jelenlévõ szereplõk versenyfeltételei nem egyenlõk, leginkább a szolgáltató tõkeerején s nem az oktatási minõségen alapulnak. –A minõségbiztosítási és akkreditációs rendszer behatóbb monitorozására, elemzésére lenne szükség elsõsorban annak

1. Felnõttoktatás és „reformok” (…) Az utóbbi években számos sokszínû, értékes, valamint párhuzamos kezdeményezés mellett, a gyarapodó számú ország-elemzések, jelentések, programok, és elõterjesztések sora foglalkozik olyan reform törekvésekkel, amelyek közvetve vagy közvetlenül érintik az élethosszig tartó tanulás területét. Áttekintjük az ezzel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat, kiemeljük azok elemzõ megállapításait, s fejezetünk további részében értékeljük, mindezen törekvések mennyire tükrözik a társadalmi és oktatási képzési reformtörekvések és változtatások egészének összefüggését és hatásait a felnõttoktatás fejlesztésére, fejlõdésére. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájából következõ feladatok végrehajtásáról szóló 2007-ben keltezett minisztériumi jelentés szerint, amikor a Nemzeti Fejlesztési Terv, 20042006. (NFT I.) elkészült, még nem létezett az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó egységes magyar stratégia, de már ebben a dokumentumban prioritást élvezett az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség javítása. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósítását szolgáló feladatokról szóló 2212/2005. (X. 13.) Korm. határozat a stratégia hosszú távú megvalósításához szükséges elsõ lépéseket tartalmazta. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) átfogó célja a foglalkoztatás bõvítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Egyik prioritásaként a társadalom megújulása jelenik meg, amelyet a Terv a munkaerõ-piaci aktivitás növelésével, az életesélyek egyenlõtlenségeinek csökkentésével, valamint a kisgyermekkortól kezdõdõ, az oktatási rendszer egészén áthúzódó, tudatosan szervezett tanulási folyamat segítségével kíván elérni. A Társadalmi Megújulás Operatív Programban (TÁMOP) az egész élten át tartó tanulás, mint specifikus cél jelenik meg. A program leszögezi, hogy a közoktatás minõségének javítása során jelentõsen növelni kell az eredményességet az alap- és kulcskompetenciák fejlesztésében, az egész életen át tartó tanulás megalapozásában. Egységes, átfogó minõségértékelési és minõségbiztosítási rendszerre van szükség, ami az oktatás általános színvonalának javításán túl a minõség területi különbségeinek csökkentéséhez is hozzájárul. A hozzáférés javításához meg kell szüntetni az oktatási rendszeren belüli szegregációs mechanizmusokat, és törekedni kell arra, hogy –

20


12/3/08

10:36 PM

Page 21

PROJEKTJEINKBÕL

érdekében, hogy a központi támogatási források megfelelõbb elosztásának kialakítására sor kerülhessen. – A finanszírozási rendszer egyéni rászorultságon alapuló differenciált kialakítására lenne szükség, jelenleg a szabályozási rendszer nem kellõképpen áttekinthetõ. – A finanszírozási rendszer nehezen képes befogadni az új kezdeményezéseket. – A jelentõs mértékû a társadalmi képzési igény, de az igények és ellátó intézményrendszer kínálata között nincs kellõ összhang. – Nincs kellõ hangsúly a felnõttképzési tevékenységet kiegészítõ szolgáltatások fejlesztése tekintetében. Teljes mértékben egyetértünk Tót Éva tanulmányának fontos végkövetkeztetéseivel: – Az élethosszan tartó tanulás hazai programjának megfogalmazását mindeddig a tárcaszemléletû megközelítés túlsúlya jellemezte. A programalkotás szemléletét jelentõsen tágítani kellene, a népesség egészét érintõ tanulás-ösztönzési program kidolgozásával. Egy ilyen program a gazdasági versenyképesség növelését szolgáló, a munkavégzéshez kapcsolódó képzések preferálása mellett a tanulás sok más formáját támogató intézmények és szolgáltatások fejlesztését is a célok közé emelné. – Az élethosszan tartó tanulás folyamatában kitüntetett jelentõsége van az iskolázás elsõ szakaszának. A közpolitika hangsúlyának áthelyezése a képzõrendszer elégtelenségébõl fakadó problémák utólagos orvoslása helyett a korai életszakaszban megvalósuló, és mindenki számára elérhetõ képzés hatékonyabbá tételére fontos, és a korábbi programszakaszban már érvényesített törekvés. Fontos fejlemény a tanulásra való képesség, a mindenki számára szükséges alapkompetenciák fejlesztésének elõtérbe helyezése. – A felnõttkori képzés nem kompenzálja, hanem tovább növeli a társadalmi esélykülönbségeket. A kormányzati beavatkozás egyik célja e spontán folyamatok ellensúlyozása, a képzéshez való hozzáférési esélyek kiegyenlítése lenne. – A tanulástámogatás átlátható rendszerré építésének egyik kulcseleme a képzési alternatívák, és az elérhetõ támogatási források között való eligazodást segítõ, az egyéni döntések megalapozottságát erõsítõ, komplex szolgáltatásokat nyújtó, minden állampolgár számára elérhetõ intézményhálózat, illetve információs szolgálat. A jelenleg meglévõ, egymástól függetlenül mûködõ, sokszínû kínálat szakmai fejlesztése, bizonyos pontokon lehetséges integrálása, új modellek keresése a program egyik eleme lehet.

Az MTA Tanulás életen át (TéT) munkabizottság jelentése szerint a jelenlegi fõ problémák a következõk [V. ö. a lapszámunk hírrovatában ajánlott kötet helyzetértékelésével]: A TéT helyzete Magyarországon Amikor a legszélesebb értelemben kíséreljük meg érzékelhetõvé tenni az életen át tartó tanulás problematikáját, az egyik lényeges felismerés, hogy nem lehet csupán szûk diszciplináris keretekben foglalkozni e témával. Az alapprobléma, nevezetesen az egyéni és társadalmi tanulás, valamint az életpálya összefüggéseit vizsgálva megállapítható, hogy a pedagógiai, andragógiai megközelítések csupán részlegesek, hiszen a szociológiai, vagy éppen demográfiai összefüggések mellett jelentõs közgazdasági – azon belül a foglalkoztatással, társadalombiztosítással – sõt, mint a legújabb elemzések rámutattak népegészségügyi kérdésekkel is szembesül a tudományos elemzés. Az ezredforduló idõszakára az élethosszig tartó – vagy éppen: egész életen át tartó – tanulás a fejlett országokban és különösen Európában egyetemes oktatáspolitikai és neveléstudományi paradigmává vált. A gyakorlatba történõ átültetéshez célok és remények sokfélesége fûzõdik, és kezdetben olyan átfogó társadalmi-politikai és gazdasági célkitûzésekhez kapcsolódtak, mint a demokráciára nevelés, az emberi erõforrások, a humántõke fejlesztése. Hazánkra sajátosan jellemzõ, hogy a különbözõ oktatási szinteken és területi-regionális összefüggésekben kiegyenlítetlen a helyzet. A fõ hangsúly a formális képzési rendszeren van, míg a szakmai-gyakorlati kompetenciák megszerzése és az informális tanulás csekély figyelmet kap. Mind az iskolai felnõttoktatáshoz, mind pedig a közmûvelõdéshez kapcsolódó anomáliák kötõdnek a funkcionális analfabétizmus egyre súlyosodó hazai problémájához, továbbá azokhoz a szakképzési problémákhoz is, amelyek széles társadalmi körben a mûveltség megalapozottságának a hiányából következnek. Bár a kifejezések szintjén az elmúlt években megjelent az egész életen át tartó tanulás, azonban közvetlen hatása a közoktatásra, annak kiegészítõ részeként, éppen ezekben az években szinte eltûnõ felnõttek iskolai oktatására, nem érzékelhetõ. Az egységes, nemcsak szerkezetében comprehensive, hanem a felnõtteket is „emancipáló” oktatási rendszer megteremtésének folyamata hazánkban még nem elég fejlett, melynek egyik fõ oka, hogy e téren a minisztériumok közti együttmûködés töredékes. A közmûvelõdési rendszer "kirekesztésének" részben ez a magyarázata, de nem kellene, hogy ennek az oka az legyen,

21


12/3/08

10:36 PM

Page 22

PROJEKTJEINKBÕL

hogy történelmileg a felnõttoktatás-felnõttképzés, valamint a közmûvelõdés (a szabadmûvelõdés, majd népmûvelés) Magyarországon egymástól elválasztott funkció és -intézményrendszerként mûködjön. A kialakult iskolázottsági-képzettségi törésvonalak arra mutatnak rá, hogy a kormányzati munkaerõ-gazdálkodási, oktatási és mûvelõdéspolitika egyelõre nem tudja átfogóan, teljes társadalmi kiterjedtségében kezelni azt az ellentmondást, amely a képzetlen, illetve alacsonyan képzett munkaerõ iránt még mindig fennálló piaci igény, és a másik oldalon, a képzetlenek, illetve alacsonyan képzettek nehéz munkaerõ-piaci sorsa, valamint a strukturális munkaerõhiány között feszül. Mindez hatással van a formális képzés csatornáin keresztül haladó társadalmi mobilizáció hazai lehetõségeire. A viszonylag gyors ütemben, de ellentmondásosan kiépült munkaerõ-piaci képzések, és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök jelentõs része a fiatal (18–30 éves) inaktív népesség képzésére koncentrál, s ezzel a felnõttkori tanulás egészét arányaiban eltorzítva a fiatal korosztályok túlsúlyát hozta létre az elmúlt évtizedben. Az ezredfordulót követõen, különösen az elsõ hazai felnõttképzési törvény (2001) elfogadásával intézményi változások is elindultak. 2002-ben alakult meg az Országos Felnõttképzési Tanács, mint az oktatási, majd szociális és munkaügyi miniszter felnõttképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását segítõ, szakmai döntés-elõkészítõ, véleményezõ és javaslattevõ testülete, amely 2007-tõl integrálódott a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Tanácsba. Létrejött a Nemzeti Felnõttképzési Intézet (2007 óta a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet keretében mûködik). A felnõttképzés összevonása a szakképzéssel lefékezte a hosszabb távon pozitív hatást kifejtõ felnõttképzési módszertani és dokumentációs mûhely ezredfordulót követõ formálódását. Az új felnõttkori tanulási módok elterjedését negatívan érinti továbbá, hogy bár hivatalosan nem szûnt meg, de az ezredfordulót követõen elsorvadt a mûvelõdési és közoktatási miniszter által 1991-ben létrehozott és egy ideig mûködtetett Nemzeti Távoktatási Tanács.

-Új írás- és olvasásfejlesztési (alfabetizációs) program megindítására lenne szükség, - Magyarország csatlakozzék az OECD felnõtt kompetenciákat és képességprofilokat, valamint ezek munkapiaci megtérülését mérõ, PIAAC elnevezésû programjához (Programme for International Assessment of Adult Competencies). – A felnõttképzési törvény felülvizsgálatára lenne szükség, abból a célból, hogy az kellõképpen támogatja e az élethosszig tartó tanulás minden területét, és a tanulás minden formáját. – A jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet kellene adni a civil szektornak, mint lehetséges szereplõnek, potenciális fejlesztési és mozgósító tényezõnek, erõsítve a tanulást szolgáló civil kezdeményezéseket. Esetükben ott van a legnagyobb fogékonyság az újra, a kísérletezésre, ahol az erõforrások mozgósíthatósága is rugalmasabb, mint kormányzati szinten. Ez a megközelítés az EU progresszív törekvéseivel kompatibilis. Módot ad olyan kezdeményezésekre, melyek a jelenlegi keretekben ma még nincsenek jelen – például az önkéntes szektorban szerzett tudások elismerése témájában, a 3. kor kezelése ügyében –azokon a pontokon, amelyekre a kormányzat figyelme, energiája nem terjedhet ki és ahol a legtöbb esélye van annak, hogy az állampolgárok a saját képükre szabják a tanulást, annak közösségi formáit. A fentiek ismeretében megállapításainkat és javaslatainkat a következõkben foglalhatjuk össze: A felnõttkori tanulás és az élethosszig tartó tanulás fejlesztése nemcsak tárcaközi, hanem ahogy azt az OECD évekkel ezelõtt megállapította, ún. össz-kormányzati feladat a tudás-gazdaság korában. A kutatási és elemzõ anyagok a tárca-szintû együttmûködés és koordináció hiányányának dokumentálásánál tartanak. Mindez a jövõ szempontjából egyáltalán nem megnyugtató. A magunk részérõl megkockáztatjuk azt a kijelentést is, hogy a társadalom- és gazdaságpolitika egésze, az annak fejlesztésére vonatkozó elképzelések – ha reformoknak hívják, ha nem – mind közvetlenül vagy közvetve befolyásolják az egész életen át tartó, és a felnõttkori tanulás helyzetét és fejlõdését. Tekintettel arra, hogy a tudástársadalomban a társadalmi mûveltség és tõke az elsõ számú gazdasági és társadalmi fejlõdési tényezõvé lép elõ. Projektünk nem tette lehetõvé, hogy ilyen széles értelemben vett közpolitikai „reformelemzésbe” bocsátkozzunk, s a felsõoktatási törvény, vagy a pedagóguselbocsátások, iskolabezárások, az egész oktatási-képzési kormányzati gyakorlatban folytatott

A TéT munkacsoport fõ javaslatai: – A kormányhatározatot követõ két év elteltével kritikusan kell megállapítani, hogy az európai és hazai prioritások ellenére a fejlesztés gyakorlatában az elvek csak korlátozottan érvényesülnek. Ezért koordináltabb és a szakmai és társadalmi kommunikáció szempontjából is hatékonyabb programokra van szükség.

22


12/3/08

10:36 PM

Page 23

PROJEKTJEINKBÕL

köztámogatás-csökkentési, megszorítási és racionalizálási politika egészét elemezzük, s minõsítsük. Mindenesetre elkerülhetetlen annak megállapítása, hogy a privatizáció és a piaci szabályozások elõtérbe kerülése egyáltalán nem szolgálta a felnõttoktatás egyik legfontosabb reformfeladatát, a leghátrányosabb társadalmai rétegek felzárkóztatását, a társadalmi kohézió és általános teljesítõképesség növelését, a felnõttkori tanulás kultúrájának általánossá válását, fejlõdését, a társadalmi egyenlõtlenségek csökkentését és a magyar társadalom versenyképességének fokozását. Az egyik legfeltûnõbb jelenség, hogy mind a kormányzati és nem kormányzati tanulmányok, mind a programjavaslatok a helyzet leglényegesebb alapproblémái tekintetében is sok azonosságot, hasonlóságot mutatnak, ugyanakkor a sokféle kezdeményezés és törekvés ellenére kevés a gyakorlatban történõ, mérhetõ és átlátható elõrehaladás. A különbözõ mûhelyek kutatási és fejlesztési tevékenységének nagyobb konvergenciája és koordinációja mellett az operatív megvalósításra vonatkozó és számon kérhetõ munkaprogramok hiánya a legnagyobb. Ennek egyik módja az átláthatóbb szakpolitikafejlesztési, kutatási és fejlesztési pályázatok szabadabb, nyilvános hozzáférhetõsége, a monopolhelyzetek csökkentése lenne. Az intézményi átalakítási programok átfogó koordinálása és számonkérhetõsége a kormányzati politika magasabb minõségét tenné szükségessé, továbbá a civil társadalom tényleges és sokoldalú bevonását. A munkanélküliség kezelése és a foglalkoztatáspolitikához szorosan kötõdõ felnõttképzés-fejlesztés mindenkori erõteljes prioritása sem javított a helyzeten az elmúlt idõszakban, miközben a rendelkezésre álló források alacsony hatékonyságú felhasználását eredményezte. A jelenlegi pénzügyi válságot követõ gazdasági válság és recesszió idejére nem alakult ki az irányító és ellátó intézményrendszer azon nyitottsága és rugalmassága, amely az innovatív elõre menekülést lehetõvé és kivitelezhetõvé tenné. Az feltételezhetõ – ami nagy kárt okozna –, hogy a további megmerevedés és az intézményi reformok hiányában folynak tovább a felnõttoktatás-fejlesztési erõfeszítések. A munkanélküliség képzési kezelését fenntartó eddigi gyakorlat és szemlélet még látványosabb eredménytelenségre vezet az elkövetkezendõ gazdasági recesszióban. Pedig feltehetõen a kialakult lobbi-csoport érdekérvényesítõ képessége, az intézményrendszerbeli magatehetetlenségi erõ és a munkaerõpiaci kényszer prioritást fenntartó ereje ebbe az irányba fogja sodorni a felnõttkori tanulás intézményrendszerét és irányítását.

Jelentõs problémának tekinthetjük, hogy a felnõttképzés és élethosszig tartó tanulás helyzetértékeléseiben, fejlesztési munkaprogramjaiban többnyire országos, tárca szintû megközelítések dominálnak. Egyrészt ezen munkálatok szélesebb kör számára történõ, nyilvános pályázati meghirdetésének gyakorlata, és a kormányzati hivataloktól elválasztott, autonóm szakmai mûhelyek bevonása, önmagában a helyzetelemzés mélységét, minõségét javítanák. A civil társadalom és a szakemberek közvetlen bevonása pedig jelentékeny potenciált szabadítana fel, hiszen bevált gyakorlatok, megoldások, és törekvések sora marad feltáratlan a jelenlegi rendszerben. A másik fontos komponens, hogy kétfelé is közvetlenebb kutatási és fejlesztési irányfejlesztésre lenne szükség a változtatás-tervezés programjában. A regionális és helyi társadalom szintje irányába az egyik oldalon, s közvetlenebb és szisztematikus nemzetközi összehasonlítás és intézményes tanulás irányába a másik oldalon. A felnõttkori tanulás reformja tudniillik a helyi önkormányzatok, a vállalatok, a civil szervezetek, a kistérségi fejlesztési programokba történõ integráció, és általánosságban a helyi közösségek, valamint maguknak a felnõtt tanulóknak a körében történõ megismertetése és közvetlen bevonásuk nélkül megvalósíthatatlan. A kistérségi, vagy települési szintre, vagy az intézményi és szervezeti, vállalati szintre összpontosító „reform” törekvések preferálására van szükség. Még csak elsõ hírek alapján ismert a „tanuló város” vagy „tanuló régió”, tanuló szervezet elképzelés Magyarországon. A másik oldalon a nemzetközi gyakorlat megismerése irányába történõ erõteljesebb elõrelépés is hiányzik. A magyarországi felnõttképzési ellátó szervezetek viszonylag kis száma vesz részt akár koordinátorként, akár partnerként egy-egy nemzetközi, az EU által támogatott, szakmai fejlesztési projekt megvalósításában. A szakmai közvélemény azonban ezek eredményeit sem ismeri eléggé, még erõteljesebb közismertté tételre irányuló ún. disszeminációs munkára lenne szükség. Emellett egyértelmû kormányzati törekvésekre lenne szükség, hogy a fejlesztési tapasztalatokat az általános szakpolitikai fejlesztés fõ irányaiba integrálják, ösztönzésekkel követendõ normává alakítsák. u

u

u

(A továbbiakban a fejezetcímekben jelzett részterületekre vonatkozó helyzetértékelésüket és javaslataikat fejtik ki a munkacsoport tagjai. – A szerk.)

23


12/3/08

10:36 PM

Page 24

PROJEKTJEINKBÕL

Vállalkozó nõk a vidékért, három megye, három régió határán A Bedekovich Lõrinc Népfõiskolai Társaság és a JászNagykun-Szolnok Megyei Népfõiskolai Társaság a fenti címmel pályázatot adott be és nyert a Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program keretében kiírt „A nõk munkaerõpiacra való visszatérésének ösztönzése” 2. komponense; „A nõk vállalkozóvá válásának támogatása, a nõi vállalkozások megerõsítése, fejlesztése” témakörben. A vállalkozásfejlesztési program célja: A nõk munkaerõ-piaci pozíciójának javítása; a már mûködõ nõi vállalkozások megerõsítése, fejlesztése által, valamint a munkaerõpiacról egy ideje távollévõ nõk önfoglalkoztatóvá, vállalkozóvá válásának támogatása úgy, hogy a vállalkozói életmód, a nõi társadalmi szerep, a családi kötelezettségekkel összeegyeztethetõ legyen. Magyarországon, az alföldi régiókban hagyományt teremteni az együttmûködéseknek, lehetõséget adni a vállalkozó, vagy vállalkozásukat tervezõ nõknek, hogy szakmai kompetenciájukat megerõsítsék, hogy meg tudjanak birkózni a társadalmi szerepelvárásokból fakadó hátrányokkal, képesek legyenek leküzdeni a jelentkezõ nehézségeket, és kommunikáció induljon el az egyes ágazatok között. A nõk körülményeihez, adottságaihoz, igényeihez és eszközrendszeréhez igazodva komplex vállalkozásfejlesztési, kommunikációs, a nõi vállalkozások elindítását, megerõsítését, innovatív képességük fejlesztését célzó szolgáltatások, illetve a vállalkozó nõket támogató hálózatok kialakítását segítõ programok biztosítása. A helyi megalapozottság megerõsítése, szélesítése a kistérségekben, a megyei és régiós kapcsolódási

pontok erõsítése. „Vállalkozó nõk a vidékért” civil szervezõdés segítése, kibontakoztatása. Célcsoport: 110 fõ • már vállalkozó nõk (jogi személyiségû gazdasági társaságok tulajdonosai, vezetõi, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok munkavégzésre kötelezett tagjai, egyéni vállalkozók (mikro- és kisvállalkozók, kényszervállalkozók, önfoglalkoztatók), õstermelõk); • vállalkozás indítását elõkészítõ nõk (gyesen-gyeden lévõ kismamák, munkanélküliek, munkaerõpiacról való kiszorulás által fenyegetettek); • hátrányos helyzetûek közül bevonni kívánt vállalkozó vagy leendõ vállalkozó nõk (fogyatékkal élõk, 45 feletti nõk, kismamák). A program ideje: 2007. márciustól 2008. februárig A résztvevõk számára a képzés, tanácsadás, szakmai tapasztalatcserék térítésmentesek voltak. A projekt tematikája: képzés, tanácsadás, szakmai tapasztalatcserék, tanulmányutak: Képzés: • szakmai, készségfejlesztõ, személyiségfejlesztõ tréningek (12×8 = 96 óra); mint pl. vállalkozási alapismeretek (üzleti tervezés, üzletvitel, marketing), adózási, pénzügyi és jogi ismeretek, pályázatírás, személyiségfejlesztés, önismeret, karriertervezés, életvezetés, egészséges életmód, alternatív vállalkozási formák, mint falusi turizmus, távmunka, informatika, nethasználat • választható modulok: falusi turizmus, távmunka, informatika-nethasználat (5×8 = 40 óra) Tanácsadás: igény szerint (üzletvitel, üzleti tervezés, jogi, adó- és pénzügyi, marketing, PR, életmód, karrier, mentálhigiéné) Szakmai tapasztalatcserék, tanulmányutak: jó gyakorlatok bemutatása, kapcsolatépítés, hálózatépítés (4×2 nap: Kunhegyes – Tiszafüredi kistérség, Cserkeszõlõ – Tiszazugi kistérség, Balatonszepezd – Balatonfüredi és Tapolcai kistérség, Berettyóújfalu – Bihari Kistérség). A projekt az EU társfinanszírozásával, a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg.

Szakmai bemutató

24


12/3/08

10:36 PM

Page 25

PROJEKTJEINKBÕL

A szociális szövetkezetek népszerûsítése Kommunikációs program 2007 és 2008 fordulóján a Magyar Népfõiskolai Társaság az OFA-nál elnyert pályázata segítségével országos tájékoztató programot valósított meg a szociális szövetkezetekrõl, azzal a céllal, hogy a leghátrányosabb helyzetû településre is eljuttassa az információkat és segítse az önszervezõdést a pályázati program megvalósulása után is. 2007. november 5-én a budapesti BLÍBER Konferenciateremben lezajlott a szociális szövetkezeteket népszerûsítõ programunk elsõ konferenciája. A találkozó célja elsõsorban az volt, hogy megossza a rendelkezésre álló információkat mindazokkal, akik a jövõben a téma kulcsszereplõi lehetnek és célunk volt az is, hogy az MNT regionális koordinátorai felkészülhessenek a régiós népszerûsítõ tevékenység lebonyolítására. A szociális szövetkezetek helyzetét jogi, szervezési és társadalmi szempontból megközelítve több plenáris elõadás is körbejárta, majd ugyanezekre a témákra koncentrálva a több mint 100 résztvevõ szakmai mûhelyekben folytatta a munkát. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert a szövetkezetek alapítása csak valós igényekre épülhet, különben rendkívül nehézkesen vagy sikertelenül lehet ezt a kezdeményezést Magyarországon elindítani, illetve kisebb az esély arra, hogy a szociális szövetkezetek létrehozását támogató OFA projekt az adott idõszak alatt eredményes legyen. Az ország 7 régiójában lakossági fórumokon, irányított szakmai vezetéssel vitattuk meg a szociális szövetkezetek adottságait, a velük szemben támasztott elvárásokat is. A fórumok szervezését nyomtatott és elektronikus tájékoztató anyagok készítése, valamint médiakampány kísérte. Végezetül a 2008. márciusi záró konferencia adott lehetõséget a megelõzõ öt hónap tevékenységeinek értékelésére és teljes összefoglalására.

LAKOSSÁGI

Szociális szövetkezetek létrehozása és mûködtetése, a szövetkezés elvei és értékei. Mi szükséges egy szociális szövetkezet létrehozásához? OFA pályázat. Elõadó: Mészáros Zsuzsanna szakértõ, mentor A fórumon elhangzottakról további információ kérhetõ a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületétõl, mint regionális koordinátorunktól. Közép-Dunántúl Székesfehérvár, 2007. december 11. A Közép-dunántúli Regionális Felnõttképzési és Népfõiskolai Szövetség rendezte meg a székesfehérvári Szent István Mûvelõdési Házban a Magyar Népfõiskolai Társaság által elnyert OFA pályázati projekt keretében, s ennek támogatásával a régiós konferenciát, amelyet Mihályfi Márta, az MNT fõtitkára nyitott meg. A program keretében a legnagyobb érdeklõdést a szövetkezetek létrehozásának támogatását segítõ pályázat váltotta ki, amelyrõl részletesen szólt Szokolainé Molnár Eszter programvezetõ. A szövetkezeti törvény fontosabb elemeit dr. Réder Erika ismertette. Nagyon hasznos volt, hogy bemutatta a Roma Program Támogatási Hálózatot Kissné Oláh Anita koordinátor. A munkanélküliséget érintõ kérdéseket Soós Ferenc, a régiós munkaügyi központ szakmai igazgatóhelyettese válaszolta meg nagyon részletesen és alaposan. Középsõ régió Szentendre, 2008. január 16. A Magyar Népfõiskolai Társaság és a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség 2008. január 16-án a Pest Megyei Könyvtárban rendezte meg A szociális szövetkezetek társadalmi hátterét, mai gyakorlatát és jövõbeni helyi lehetõségeit elemzõ regionális konferenciáját. A megyei közgyûlés elnökének méltató szavait követõ sokrétû szakmai program az idõszerû foglalkoztatási kérdések történeti és földrajzi összefüggéseire rámutatva közelítette meg a gyakorlati tennivalókat és lehetõségeket. Szakmai bevezetésként dr. Szilágyi Klára pszichológus, a SZIE Gödöllõ Munkavállalási Tanácsadási Tanszékének vezetõje A szociális szövetkezetek lehetséges társadalmi szerepét világította meg társadalomlélektani nézõpontból. Mégpedig igen meggyõzõen a tekintetben, hogy a társadalom, azaz a nagyobb közösség boldogulása elválaszthatatlan a kisebb közösségek és az egyes ember boldogulásától

FÓRUMOK

Dél-Alföld Lakitelek, 2007. december 6. A Magyar Népfõiskolai Társaság által elnyert OFA pályázati projekt elsõ térségi konferenciájának házigazdája a Lakiteleki Népfõiskola volt. Az általános forgatókönyvet követve, plenáris elõadásokat hallgathattak meg a résztvevõk az alábbi program szerint: A szociális szövetkezetek történeti, jogi vonatkozásai, külföldi és magyar példák Elõadó: dr. Fiák István ügyvéd

25


12/3/08

10:36 PM

Page 26

PROJEKTJEINKBÕL

Katona Csaba a szervezetfejlesztés „gyermekbetegségeirõl”

múlt év nyarán – Részvételi Demokrácia Hálózat névvel – azt a széles körû szervezeti összefogást, melynek célja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv idõszaka alatt mozgósítsa a helyi közösségi erõket a társadalmi problémák megoldása érdekében. A hálózat eddig két kiterjedt társadalmi vitát kezdeményezett a vidékfejlesztés, illetõleg a munkahelyteremtés témakörében. A viták tanulságai a Részvételi Demokrácia Hálózat honlapján olvashatók: http://www.rdh.hu Ugyanitt már nyoma van a tudósításunk tárgyát képezõ szentendrei fórumnak is. Nem is csak a frissen közölt konkrét információkért, hanem a portál határozott civil karaktere okán – és a „hasonló cipõben járó” szervezetek törekvéseinek és tapasztalatainak megismerése végett is – ajánljuk figyelmébe saját olvasóinknak is ezt a honlapot. Visszatérve a szentendrei fórumunkra, azzal zárhatjuk tudósításunkat, amivel a fórum is zárult. A mûhelymunkákról szóló összefoglalók után kérdésekre és észrevételekre nyílt plenáris lehetõség, s hallhattunk néhány biztató információt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány terveirõl Lehel Andrásnétól, az OFA–ROP Hálózat vezetõjétõl.

A szövetkezésnek, mint életstratégiának történeti alakulását és annak változó jogi környezetét tekintette át dr. Réti Mária, az ELTE Agrárjogi Tanszékének képviseletében. Elõadása, valamint a Takarékszövetkezetek Országos Szövetkezetek alelnökének, Váradi Lajosnak európai kitekintése nyomán elgondolkodhattunk: vajon eléggé kidolgozottak-e mai hazai jogi kereteink az öngondoskodásban leginkább korlátozott étegek öngondoskodásának szorgalmazására… A gyakorlati tennivalók a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ fõigazgató-helyettesének, Lengyel Jánosnak igen érzékletes, statisztikai tényekkel alátámasztott térségi helyzetképével exponálódtak, hogy a problémakör továbbgondolási lehetõségeinek egyikeként megismerkedhessünk az OFA és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatási programjával – a szociális szövetkezetek létrehozásáért és mûködtetéséért – Szokolainé Molnár Eszter programfelelõs elõadásában. A plenáris elõadásokat szekciómunka követte. A humán szolgáltatások „természetrajzát” elemzõ csoport témavezetõje Németh Antal (Támaszpont Alapítvány – Gödöllõ) volt. A másik csoport azt vizsgálta, mi az a helyi vállalkozási igény, amellyel elérhetõ a közösségi vállalkozás fenntarthatósága (témavezetõ: Petheõ Attila István közgazdász, Corvinus Egyetem, OFA Program tanácsadó). A harmadik csoport a szövetkezet-alapítás – miként általában a szervezetfejlesztés – folyamatában jelentkezõ tipikus buktatókat tekinthette át – különös tekintettel a „gyermekbetegségekre”, hiszen a hazai szociális szövetkezeteknek jó esetben születési életszakaszánál tartunk. A bõséges közösség- és szervezetfejlesztõi tapasztalatot sejtetõ elõadást Katona Csaba, az Állás/pont/ Lakossági Kör nevû civil szervezet elnöke tartotta. Ez a szervezet kezdeményezte a

Nyugat-Dunántúl Zalaegerszeg, 2008. január 18. A Zalai Népfõiskolai Egyesület mint regionális partner vett részt a szociális szervezeteket népszerûsítõ munkában, amelynek keretében 2008. január 18-án konferenciát szervezett a nyugat-dunántúli régió érdeklõdõi részére, a zalaegerszegi a Kamarák Házában. A munkanélküliség csökkentését, a hátrányokkal küszködõ társadalmi csoportok egzisztenciájának megteremtését is célul tûzi ki az európai mintára

26


12/3/08

10:36 PM

Page 27

PROJEKTJEINKBÕL

Szokolainé Molnár Eszter tájékoztatója Zalaegerszegen

szervezett szociális szervezetek mûködését szabályozó törvény, amely a konferencia egyik legfontosabb dokumentuma, s amelyet a hozzá kapcsolódó akciókkal együtt jártak körbe a résztvevõk. Megnyitójában Fehér Lászlóné, a Zalai Népfõiskolai Egyesület titkára ismertette a konferencia programját, dr. Szinku Mihály elnök köszöntötte az elõadókat, vendégeket. A konferencia elsõ elõadójaként Szabó Júlia, a Magyar Népfõiskolai Társaság munkatársa mutatta be a projekt célját, lehetséges társadalmi szerepét, majd Szokolainé Molnár Eszter programvezetõ, foglalta össze a „Szövetkezz 2007” pályázat célkitûzéseit, különös hangsúlyt adva a szövetkezeti forma közösségszervezõ erejének. Az elõadáshoz kapcsolódva a levezetõ elnök bemutatta a régió OFA által kiképzett tanácsadóit, mentorait is. Az OFA hálózatának tanácsadói elsõsorban a speciális szakterületeken felmerülõ kérdések megválaszolásában segítik az alakulóban lévõ szociális szövetkezeti csoportokat. Az OFA irodáin keresztül ez a szakmai segítség mindenki számára ingyenesen igénybe vehetõ, legyen szó akár jogi, gazdaság területrõl, üzleti terv készítésérõl vagy az alapötlethez kapcsolódó sajátos problémákról. A hálózat szociális szövetkezeti mentorainak feladata már általánosabb, így a területükön elinduló kezdeményezések folyamatos gondozása és figyelemmel kísérése elsõdleges céljuk. A pályázati elképzelés törvényi hátterét dr. Réti Mária mutatta be, aki elmondta, hogy a szociális szövetkezet, mint társulási forma a 19. század második felében indult, fõ rendezõelve a szolidaritás, szociálpolitikai célkitûzései pedig a tagok társadalmi felemelkedését alapozhatják meg. Bár a magyar joganyagban újdonságnak számít a törvény, annak koncepciója egybeesik az Európai Unió felfogásával, tehát azzal, hogy a versenyképesség fenntartása önsegély alapú

szervezõdéseket generál. A jogi, történelmi háttér megismerését követõen Tarsoly Péter OFA tanácsadó foglalta össze a projekt megvalósításának gyakorlati elemeit. A plenáris ülés végén a résztvevõk kérték, hogy a meghívóval ellentétben a délutánra tervezett program ne mûhelymunka keretében folytaódjon, mivel nem szerettek volna egyetlen információról sem lemaradni. A régió különbözõ pontjairól, érkezõk folyamatosan tették fel kérdéseiket, s az elõadók egyegy kérdést közösen válaszoltak meg. A kérdésözön, és a feltett kérdések azt mutatták, hogy kiemelt érdeklõdés övezi e térségben a szociális szövetkezetek létrehozását. Központi témaként fogalmazódott meg a szövetkezet mûködését biztosító finanszírozás, elszámolás, fenntarthatóság kérdése. Ebben segítségüket ajánlották a tanácsadók, mentorok is. Végezetül a sok-sok kérdést követõen Fehér Lászlóné a konferencia zárásaként elmondta: bízik abban, hogy a Zalai Népfõiskolai Egyesület által megvalósított konferenciának is része volt a Nyugat-Dunántúlon létrejövõ szociális szövetkezetek majdani megalakulásában. Horváth A. Attila (Zalai Hírlap) anyagának felhasználásával Észak-Alföld Szolnok, 2008. január 22. A Magyar Kultúra Napján, méltó helyszínen: a Megyei Könyvtár Verseghy termében rendezte meg a Magyar Népfõiskolai Társaság és a Jász Nagykun Szolnok Megyei Népfõiskolai Társaság A közösségi fejlõdés új lehetõségei – Nyilvános kommunikáció a szociális szövetkezetekrõl címû észak-alföldi regionális fórumot. Nagyné Kiss Máriának, a JNSZM Népfõiskolai Társaság elnökének köszöntõ szavait követõen Bali István, az APURE (az Európai Vidék Egyetemeiért Egyesület) elnöke tartotta

27


12/3/08

10:36 PM

Page 28

PROJEKTJEINKBÕL

Nagyné Kiss Mária

meg elõadását A szociális szövetkezetek Európában címmel. Részletesen bemutatta azokat a tendenciákat, amelyeknek következtében nõtt a szociális gazdaság, s ezen belül a szociális szövetkezetek jelentõsége. Az Európai új szegénység olyan, eddig ismeretlen kihívások elé állítja az egyes országokat, mint például a fiatal munkanélküliek kérdése, a tartós munkanélküliek és az idõs munkanélküliek visszavezetése a munka világába. A civil társadalom rugalmasabban tudja ezeket a kérdéseket kezelni, s új vállalkozási formákat képes elindítani. Jelentõs számú szövetkezet van Európában, de országonként más és más jellemzõkkel. Némelyikük olyan forrásokat tudott bevonni munkája során, amelyeket más szervezet nem lett volna képes. Erõsségeik közé tartozik, hogy szolgáltatásaik valós igényt elégítenek ki, minõségi színvonalon. Sok önkéntessel dolgoznak, kis méretûek, ebbõl fakadóan sokkal rugalmasabbak. Családsegítõ, terápiás célú, rehabilitációs feladatot elvállaló szövetkezetekkel is találkozhatunk mind Olaszországban, mind Spanyolországban. Jellemzõ például, hogy fogyatékkal élõk számára szülõk kezdeményezik a szövetkezet-alapítást, ahol azután mind tanulni, mind dolgozni lehet. Ugyanígy lehetséges alkoholbetegek vagy börtönbõl szabadultak tréningjére, oktatására és foglalkoztatására épülõ szövetkezet létrehozása és mûködtetése. Az oktatás, a személyiségfejlesztés fontos része a szociális szövetkezetek tevékenységének. Spanyolországban gyakoriak az oktatási szövetkezetek, Finnországban elterjedtek a gyorsétkezõ franchise szövetkezetek. Mind az „A”, mind a „B” típusú szövetkezetek elismertté váltak Európában. A „kosaras farmerek” áruházát szívesen keresik fel a vásárlók, hogy egészséges élelmiszerekhez jussanak. Európai szinten létrejött egy szövetkezeti bank, olyan pénzügyi keret, amely segíti ezeket a formákat. 15 millió eurós kölcsönalap áll rendelkezésükre. Kelet-Közép-Európa számára is nyitott a kezdeményezés: kézmûves-termékek gyártására és forgalmazására, kisvállalkozók támogatására. Elõadásának befejezéseként Bali István sok sikert kívánt az alakuló hazai szociális szövetkezeteknek, és felajánlotta az APURE Kelet-Közép-Európai Központ segítségét a nemzetközi kapcsolatok kialakításában. A következõ elõadó, dr Longa Anna bevezetõjében rövid szövetkezettörténeti összefoglalót adott, majd rátért a szövetkezeti törvény részletes és alapos elemzésére. Rámutatott minden olyan törvényi helyre, amelyet

a szövetkezet létrehozásakor és mûködtetése során ismernünk kell. Alaposan körüljárta a fogalmakat, kimerítõen elemezte a tagok kötelességeit: mit vállalnak azok a magánszemélyek, akik szociális szövetkezet alapításáról döntenek. Hogyan lehet teljesíteni a vagyoni hozzájárulást, mit jelent a személyes közremûködési kötelezettség, milyen a tagi felelõsség mértéke. Majd az elõadó felvázolta azokat a foglalkoztatási viszonyokat, amelyek között lehetséges ezt a munkát végezni. Végezetül bemutatta, mit jelent a Közösségi Alap létrehozásának kötelezettsége. Bemutatta végül azt a kiadványt, amely iratmintákkal konkretizálja a szociális szövetkezetek alapításának apró részleteit is. Az elõadást a hallgatóság nagy érdeklõdéssel figyelte, hiszen olyanok jöttek el erre a fórumra, akik foglalkoznak a szövetkezet alapításának gondolatával, pályázatot írnak, s többen közülük már az utolsó simításokat végezték a pályázat végleges formába öntésén. A délelõtt utolsó elõadója, Mészáros Zsuzsa a közösségi részvételt elemezte a szociális gazdaságban. Személyes élményei alapján, amelyeket 1994-ben szerzett. Angliai szövetkezeti vezetõkkel történt találkozása során azt tapasztalta: nagyon fontos az egyén bevonása az együttgondolkodásba, így mûködtetnek a szigetországban közösen óvodát, postát, boltot, így foglalkoznak fogyatékosokkal, szerveznek gyerektábort és közösségi információs pontokat is. A szociális szövetkezetek olyan értékek mentén szervezõdnek, amelyek a magyarországi szövetkezeti mozgalom alapértékei is, és különösen a szociális szövetkezetek esetében

28


12/3/08

10:36 PM

Page 29

PROJEKTJEINKBÕL

nagyon fontosak: önsegély, egyenlõség, egyéni felelõsség, demokrácia, igazságosság, szolidaritás. A közösségi vállalkozás a benne részt vevõk képességeire, szakértelmére, munkatapasztalataira mint közös tõkére alapozódik. Olyan tevékenységet végez, amely a közösség feltárt szükségleteire épül, maguk a tagok irányítják, demokratikusan megválasztott vezetõvel. Mészáros Zsuzsa kitért arra, milyen fontos, hogy a tagok megtanulják a szövetkezeti mûködést, ahol alapfeladat az is, hogy mindig meg kell egyezni, s ezt bizony tanulnunk kell, vagy legalábbis fejleszteni. Van még néhány terület, ahol érdemes képzési programokat is igénybe venni, hogy az alakuló szövetkezetek még hatékonyabban mûködjenek: ilyen terület a bizalom, az öntevékenység, a felelõsségvállalás, a vállalkozási hajlandóság, a kockázatvállalási készség, az együttmûködési készség és a társadalmi elfogadás. Mészáros Zsuzsa elõadását követõen lehetõség nyílt kérdések felvetésére. Dr. Csáky Gyopár, az OFA Észak-Alföldi Regionális Irodájának referense, mint tanácsadó is bekapcsolódott a délutáni fórum munkájába. A kérdések közül a szociális szövetkezet alapítása, bejegyzése körül elvégzendõ feladatok és költségek merültek fel elõször. Az elõadók együttesen modelláltak egy megalakulást, annak összes vonzatával, költségeivel együtt. Javasolták, hogy minél reálisabb legyen a tagok által befizetett összeg, fedezze az elõször felmerülõ kiadásokat. A következõ nagy témakör a szociális szövetkezet mûködési bevételeinek lehetséges tételeit vette sorra – persze attól függõen, mi a profil. Mire elég a finanszírozás elsõ üteme, hogyan ütemezzük a tevékenységet. Pénzügyi tervet feltétlenül kell készíteni. Hogyan történhet az új tag felvétele? Mit szolgál a Közösségi Alap? Számtalan kérdés merült fel a fórum során, a jól felkészült elõadók igyekeztek választ adni minden kérdésre. n. k. m.

hívta a figyelmet arra, hogy elsõsorban a kistelepülések önkormányzatainak koordinációs munkájára van szükség a szociális szövetkezetek megalakulásához, hiszen ezáltal a települési munkanélküliség felszámolását segítik. Lehetõség adódik így arra, hogy a településen ellátatlan feladatokat oldjanak meg a szövetkezetek, például a pillanatnyilag közmunkában ellátott tevékenységek terén, illetve a szociális gondozásban. Olyan tevékenységeket végezzen a szövetkezet, amelyekre ugyan jelenleg a falvakban nincsen ember, és talán fizetõképes kereslet sem, de a központi támogatásokat felhasználva, ezek gazdaságossá és versenyképessé tehetõek. Számos példát és kimutatást adott közre, hogy mely területek adhatják a szövetkezetek alaptevékenységét a jövõben. Dr. Tirjer Nikoletta jogász ismertette, illetve részletesen elemezte, magyarázta a szövetkezet létrehozásának jogi kötelmeit, illetve a szükséges dokumentumok elkészítésének és elfogadtatásának útját. Mészáros Andrea szociálpolitikus, a Kék Madár Alapítvány ügyvezetõje olyan gyakorlati kérdésekrõl szólt, amelyek a szövetkezet mûködtetése során gyakran kerülnek elõtérbe. Prezentációjában a szociális szövetkezet mûködését meghatározó külsõ és belsõ feltételekrõl, az erõforrások elemzésének fontosságáról beszélt. Kitért a szövetkezetnek mint gazdasági társaság megalakításának és mûködtetésének feltételeire, a nehezítõ tényezõkre. Kiemelt hangsúlyt adott a tervezés fontosságának, az elemzésnek, felhívta a figyelmet a támogatások felhasználására, valamint a nyereségorientált mûködés meghatározó elemeire. A partneri együttmûködés személyi vonatkozásai álltak Mók Ildikó, a Magyar Mûvelõdési Intézet fõosztályvezetõjének elõadása központjában. Nem elég a jó ötlet, a biztosnak látszó gazdasági alap ahhoz, hogy sikeres vállalkozássá váljék a szociális szövetkezet – hangsúlyozta. A társas vállalkozások mûködése igen erõteljesen függ a személyi kapcsolatoktól, az alkotó együttmûködéstõl, az emberi tényezõktõl. Elõadásában felhívta a figyelmet a vezetési, szervezési ismeretek fontosságára, majd számos gyakorlati problémát vetett fel és tett javaslatot a megoldásokra a sikeres és hosszú távú mûködés érdekében. A konferencia Ignácz Józsefnek, az OFA Dél-Dunántúli Regionális Irodája vezetõjének elõadásával zárult. Részletesen ismertette az OFA tevékenységét és programjait, különös tekintettel a szociális szövetkezetek megalapításával kapcsolatban. Átfogóan mutatta be a régiós foglakoztatási helyzetet, és ebben a megalakuló szövetkezetek helyét és

Dél-Dunántúl Dombóvár, 2008. február 1. Megnyitójában Hefner Erika, a Tolna megyei Népfõiskolai Társaság elnöke vázolta az MNT és a népfõiskolák szerepét az OFA-program megismertetésében, a szociális szövetkezetek lehetõségeit, az EU ide vonatkozó javaslatait. Ezt követõ elõadásában dr. Kaiser László, a DélDunántúli Regionális Forrásközpont Kht. ügyvezetõje fel-

29


12/3/08

10:36 PM

Page 30

PROJEKTJEINKBÕL

szerepét. Ezt követõen szekciófoglalkozás jellegûvé alakult a konferencia és a nap elõadóihoz szóló kérdések, majd válaszok következtek.

ban rejlõ lehetõségek (vadásztatás, vízi turizmus, idegenvezetés) és bizonyos szakmák egyesítésével, ún. brigádok létrehozása (pl. szüret idején munkaerõ kiközvetítésére) is a beszélgetés tárgya volt. A moderátor felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket függetlenül attól, hogy az OFA által kiírt pályázat nem támogatja (ld. bizonyos mezõgazdasági termeléssel kapcsolatos tevékenységek), a szociális szövetkezet már a megalakulásától kezdve végezhet. Ha a szociális szövetkezet több lábon áll, többféle tevékenységet folytat, akkor hosszú távra tervezve is életképesebb lesz.

Észak-Magyarország Sárospatak, 2008. február 5. Az országos tájékoztató program utolsó eseményére került sor február 5-én Sárospatakon, a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképzõ Fõiskolai Karának dísztermében. A konferenciát néhány gondolattal Szentirmai László, az Sárospataki Népfõiskolai Egyesület alelnöke nyitotta meg, fókuszba helyezve a jelenlegi és a népfõiskolai mozgalom kezdeti idõszakának hasonlóságait. A régió különbözõ pontjairól érkezõ résztvevõk ezután olyan elõadásokat hallgathattak meg, amelyek lépésrõl lépésre közelítettek a konferencia konkrét céljához. Hajdú Krisztina pszichológus, az SNE tagja alapos leírást adott azokról a társadalmi és személyes szindrómákról, amelyek a munkanélküli embereket fenyegetik. Kiútként a társadalomba a munkával való beilleszkedést ajánlotta, amelynek egyik lehetõsége a szociális szövetkezet lehet. A szociális szövetkezetek jogszabályi hátterét dr. Csáky Gyopár, az OFA – Hálózat szociális szövetkezet országos koordinátora vázolta fel. Kitért a szociális szövetkezetek mûködtetésének operatív oldalára és a pályázati lehetõségekre is. Délután mûhelymunkák keretében, két szekcióban folyt az alaposabb, részletekbe menõ beszélgetés. Legjobban a munkanélküliség foglalkoztatta a észtvevõket, akik a szociális szövetkezetek alakításának, mûködtetésének pályázati lehetõségeit, illetve jogi buktatóit járták körül. Ezt a szekciót dr. Csáky Gyopár vezette. Itt kapott lehetõséget az a résztvevõ, aki ugyan rövid gyakorlatra visszatekintve, de egy már mûködõ szövetkezetet mutatott be a többieknek. A másik csoportban fõleg a lokális problémákra irányultan, a helyi koordinátákat, a jogi környezetet és a benne elhelyezhetõ szociális szövetkezetek lehetõségeit járták körül a szekció tagjai, akiknek beszélgetését Dékányné Bodnár Tímea, az Álláskeresõ Klub vezetõje, a Munkaügyi Központ Sárospataki Kirendeltségének munkatársa moderálta. Az alakulóban lévõ szövetkezetek kapcsán több tevékenységi körrõl is szó esett, amelyek között vezetett az oktatás (korrepetálás, napközi otthonos nevelés, gyermekfelügyelet, felnõttképzés, humánszolgáltatás, mentori hálózat). A szociális gondozói hálózat kiépítése, a turizmus-

Nem került le a porondról... Záró rendezvény, 2008. március 20. A Porondon a szociális szövetkezet címmel megrendezett konferenciával 2008. márciusában lezárult (?) az Országos Foglalkoztatási Alapítvány és a Magyar Népfõiskolai Társaság tájékoztató programja (a programról folyamatosan tájékozódhattak olvasóink a www.nepfoiskola.hu/szocszov címen elérhetõ honlapon). Bár nyilvánvalóan nem ez volt a legfontosabb hozadéka, de örömmel állapíthattuk meg, hogy az országos sajtó figyelmét is sikerült fölkeltenünk. Már a nyitó sajtótájékoztatón is érzékelhettük, hogy valóban országos érdekû témát választottunk – azaz országos jelentõségû munkából vettük ki a részünket. Mint a kérdésekbõl is kiderült, az sem kis vállalkozás, ha a szövetkezet szót valaki pozitív fogalomként próbálja fölmutatni a gyanakvó közvéleménynek. Hogy a szociális jelzõt már ne is említsük (ami hasonló berzenkedést vált ki a e közvélemény más köreiben). A sajtótájékoztató – és az azt követõ konferencia - elõadói igyekeztek felhasználni az alkalmat, hogy „visszahelyezzék történelmi jogaiba” a szövetkezeti mozgalmat – mint a társadalom bizonyos rétegeinek „hiánypótló” lehetõségét az emberhez méltó életre a piacgazdaság körülményei között. Ahogyan a sajtótájékoztatónak, úgy magának a konferenciának is (hol kimondott, hol nem kimondott) legfõbb kérdése volt, hogy ha ez a megélhetési/foglalkoztatási forma ennyire elterjedt – földrajzilag és történelmileg –, akkor miért méri a kormányzat a tényleges igényeket sem megtestesítõ nagyon szûk körre az induláshoz szükséges pályázati támogatást? S ha a hazai és külföldi – némely országban sikertörténetnek is nevezhetõ – példák még élesebb fénybe

30


12/3/08

10:36 PM

Page 31

PROJEKTJEINKBÕL

Bruno Roelants

Papp Réka

helyezik is a kérdést, tudomásul kell(ett) vennünk a hivatalos választ, hogy ez nálunk e pillanatban kezdeti stádiumát élõ kísérlet, amelynek sikere – azaz „rendszerbe állítása” – az elsõ hullámban belevágók megkapaszkodásának is függvénye. Korunk szellemébõl nyilvánvalóan adódik, hogy a (társadalom)politikai szándék nem a leggyöngébb munkaerõpiaci szereplõk tartós támogatásra irányul, hanem „fenntartható” közösségi vállalkozások „inkubálására”. Ez akár méltányolható szempont is lehetne, de – e konferencia több elõadása nyomán különösen – azonosulnunk kell azzal az igénnyel is, amely a jelenlegi hazai jogi szabályozást (munka-törvénykönyv, alkotmány, adó- és TB-jogszabályok stb.) összehasonlítandónak tartja a példa értékû európai (egyebek közt az olasz és a portugál) gyakorlattal. A plenáris elõadásokat kerekasztal-beszélgetés követte külföldi vendégünk és a szövetkezetek témájában érintett hazai szakemberek részvételével – akik a résztvevõk által föltett lényegbe vágó kérdésekre is válaszoltak. A konferencia legbiztatóbb pillanatait mégis az alakuló szociális szövetkezetek bemutatkozása jelentette. Hárman (illetõleg személy szerint négyen) szólaltak meg az „Akik belevágtak” címû napirendi pont keretében. Elsõnek fiatal értelmiségiek kezdeményezését ismertette Papp Réka és Istvánffy András – Lokál Szociális

Székely Szabolcs

31


12/3/08

10:36 PM

Page 32

PROJEKTJEINKBÕL

Fesztbaum Zsófia a Kalauzzal

Dr. Réti Mária

szövetkezet címmel. A Budapest VII. kerületébe tervezett vendéglõ fiatalos közösségi tér lenne kulturális tartalommal és egészséges ételkínálattal, mely összekapcsolódna az ökológia termékeket közvetlen értékesítõi hálózat révén a fogyasztóhoz juttató „Szatyor” Bevásárlói Közösséggel. Az önkormányzati biztatással induló fiatalokat a Somogy megyei Zákányból érkezõ Tapolczay Györgyi – a munkanélküliség kezdetén önkormányzati kezdeményezésre szociális munkássá lett óvónõ követte. A mentori munkában edzõdött közösségfejlesztõ szervezte Értékrend Szociális Szövetkezet a humánszolgáltatások széles körére kíván vállalkozni. Harmadik bemutatkozóként a révfülöpi Székely Szabolcs „Rév a Jövõbe” névvel szervez Balaton-felvidéki Szociális Szövetkezetet, mely a település minden társadalmi rétegével számolva, a közmunkák fölvállalásától különféle megrendelõk (önkormányzatok, kempingek, üdülõk, nyaralótulajdonosok) számára vállal parkgondozást, kertépítést. Ezen kívül nyugdíjasok ellátását – jelzõrendszer kiépítésével – kívánja felvállalni. Másfelõl pedig gyógynövény-gyûjtéssel, vinotéka és biobolt mûködtetésével tervezi különbözõ lakossági rétegek bevonását a szövetkezeti tevékenységbe. Röviden ennyit a konferenciáról. Reméljük azonban, hogy ezzel nem zárult le a szociális szövetkezetek ügyének elõmozdítását célzó tevékenységünk, s a jövõben is lesznek megosztani való információink e témával kapcsolatban.

Tapolczay Györgyi

32


12/3/08

10:36 PM

Page 33

A MÛVELÕDÉS HETE

„Esélyt adunk” Mûhelykonferencia cigány népességünk létkérdéseirõl

A Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség és a Falufejlesztési Társaság mûvelõdés-heti rendezvényének az Országos Cigány Önkormányzat volt a házigazdája 2008. október 14-én. (A programot a Magyar Népfõiskolai Társaság, a Nemzeti Szakképzési, Felnõttképzési Intézet és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta. Médiatámogató: Duna TV.) A köszöntések és a konferencia témájának felvázolását követõen az ú.n. „KALÁKA” (Közösségi Akaratú Lakhatási, Képzési Program) részterületeit ismertette Bálint Attila, az SzMM szakértõje „A közmunka-programról”, Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat igazgatója „Esély a lakhatásra”, és Nyitrai Ákos építész (FFT) „Kiút a szegénységbõl” címmel. A konzultációt követõen Puskás Ferenc agrárszakértõ mutatta be uszkai falufejlesztési programját, majd Katona Csaba, a Részvételi Demokrácia Hálózat közösségfejlesztõ trénere elemezte szervezetszociológiai szempontból a társadalmi integráció lehetõségeit. Délután dr. Kiss Katalin pszichológus vezetett kulcskompetencia-fejlesztési bemutató tréninget „Megtanulni tanulni”címmel, majd ismét Katona Csaba következett, „A tudástársadalom szegényei” (akik az önfejlesztõ forrásokhoz nem férnek hozzá) hívószóval animálván fogalomtisztázó együttgondolkodást.

A

geotermikus energiára építve képzeli el. A globális pénzügyi krízisrõl szólva megjegyezte: megváltozott a kapitalizmus eddigi rendszere, ezért hazánknak most még inkább arra kell koncentrálnia, hogy kiaknázza erõforrásait. (Magyar Hírlap) A közgyûlés után (egyebek közt) ezt olvashatjuk az OCÖ sajtószóvivõi közleményében: Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) közgyûlése meghallgatta Széles Gábor által fémjelzett többszázezres munkahely megteremtésére vonatkozó elõadását. Majd alább megtudhatjuk, hogy a nagyvállalkozót személyes titkára, Lentner Csaba pénzügyi szakértõ képviselte, aki: … elõadásában ismertette a foglalkoztatással kapcsolatos kilátásokat, különösen a kialakult pénzügyi válság lehetséges következményeit, s az erre adandó lehetséges válaszokat, elképzeléseket. Kihangsúlyozta, ha a társadalmi csoportok össze tudnak fogni, akkor meg lehet oldani a küszöbön álló válságot. Csak magunkra számíthatunk. Elõadására a képviselõk igen nagy számban reagáltak támogatólag és elutasítóan is, amit az OCÖ elnöke, Kolompár Orbán úgy foglalt össze, hogy ez egy gondolatébresztõ megbeszélés volt, amit egy következõ alkalommal érdemes lesz folytatni. Saját honlapunk szerkesztési elveihez híven a fenti diskurzusnak csupán a lényegét igyekeztünk idézni, mellõzvén a politikai motívumokat. (Sajnos, a konkrét javaslatokkal eddig nem tudtunk megismerkedni.) E szûkszavú szemlézésnek egyedüli célja, hogy háttérként mintegy felvázolják azt a kommunikációs környezetet, amelyben a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség és a Falufejlesztési Társaság mûvelõdés-heti rendezvénye lezajlott az Országos Cigány Önkormányzat partnerségével.

KONFERENCIA SZELLEMI KÖRNYEZETE

Az Országos Cigány Önkormányzat honlapjára is fölkerült a szóban forgó konferencia néhány megnyilatkozásának videója, miközben a hét médiaeseménye mégiscsak Széles Gábor tiszabõi látogatása volt, melyre neves cigány és nem cigány politikusok kísérték el a nagyvállalkozót, aki ismertette munkahely-teremtési programját, amellyel országjáró körútra indult. Az Echo TV és a Magyar Hírlap tulajdonosa azt is bejelentette: részt vesz az Országos Cigány Önkormányzat jövõ heti közgyûlésén, ahová meghívást kapott – értesülünk a honlapon a RomNet tudósítása nyomán. A következõ tudósítás így szól: „A csaknem egymilliós cigányság felemelése nélkül elképzelhetetlen a magyar gazdaság növekvõ pályára állítása” – jelentette ki Széles Gábor nagyvállalkozó, a Magyar Hírlap tulajdonosa a fõvédnökségével megrendezett tizenötödik Egység a sokféleségben elnevezésû konferencián. Mint mondta, a vezetésével a Fidesz számára elkészített gazdaságélénkítõ program sarokpontja a munkahelyteremtés és a vidékfejlesztés, míg a felemelkedést az ország belsõ tartalékaira, a termõföldre, a vízkészletre és a

PÁRBESZÉD Mint láthatjuk, a mûhelykonferencia idõben a két zajosabb esemény közé esett, térben pedig érintkezett is az utóbbival (az OCÖ székháza), mégsem lett „médiaesemény”. Igaz, már a meghívója sem ígért szenzációs bejelentéseket, sem pedig látványos ütközéseket. Projekt-ismertetõket ígért. Nem ígérte a közismert – etnikai elemekkel átszõtt szociális – problémahalmaz általános megoldását, de olyan példákat ígért a megoldáskeresésre, amelyek egymás mellé helyezve nagyjából lefedik az egész problémahalmazt. A konferencia tematikájából és elõadói körének összetételébõl is következik, hogy nem az etnikai motívumok kerültek elõtérbe, hanem a szociális kihívások és az azokra

33


12/3/08

10:36 PM

Page 34

Elõadók és hallgatók

MI

adható szociálpolitikai válaszok. Elõadói gyakorlati szakemberek, akik adott lehetõségeik szerint hol az államigazgatás, hol a civil társadalom térfelén dolgoztak már ki konkrét programokat cigány népességünk társadalmi integrációjának támogatására. A legfõbb részterületek köztudottan a foglalkoztatás, a lakhatás, a képzés, valamint viszonylag új kihívásként jelent meg a közszolgáltatókkal szembeni védtelenség és a szegénység vámszedõinek való kiszolgáltatottság. Nem szükséges talán hangsúlyoznunk, hogy az uzsora kérdésköre messze meghaladja a szociálpolitika kompetenciáját (nota bene etnopolitikai nézõpontból is kezelhetetlen), és teljes összefüggésrendszerével nagy mértékben rombolja az általános állampolgári biztonság- és közérzetet. Ezen a ponton (ha másutt nem) kézenfekvõvé válik – vallották meg többen is a konferencián –, hogy a hazai cigány értelmiségnek és (mondjuk így) nem cigány írástudóknak közös a felelõssége az ország morális állapotáért, a cigány és nem cigány lakosság jogkövetõ magatartásának eróziójáért – hogy a (kisebbségi és többségi) politikusok felelõsségérõl már ne is szóljunk. Társadalomkritikának nem volt híján a konferencia, de pártpolitikai mezõkre nem tévedt. (Talán elõre tudta ezt a média, s eleve ezért is nem vonzott az esemény széles tömegeket?) Örüljünk, hogy így alakult, így ölthetett a szakmai eszmecsere afféle családias jelleget – ami a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség rendezvényeit általában jellemzi. És így tudott kikerekedni az az alternatív társadalomszervezési koncepció, ami viszont a Falufejlesztési Társaság sajátja. Továbbá, mint láttuk (ha létezik ilyen általános fogalom), a cigány lélektõl sem idegen az ilyesfajta oldottabb légkör, amelyben csakis kézzelfogható konkrétumokról esik szó. Merthogy az elsõ pillanattól világos volt, hogy a találkozó észvevõi nem az egész cigányság „sorskérdéseire” fogják keresni az általános érvényû választ, hanem az etnikai csoport társadalmi tagoltságának pontos ismeretében egyetlen rétegre – a legelesettebbre – fogják összpontosítani figyelmüket: a falusi cigányságra. E sodródó réteg gondjai ma már csak annyiban etnikai jellegûek, hogy esetleges foglalkoztatási és lakhatási lehetõségeik küszöbén még elébük magasodhatnak (és magasodnak) az etnikai elõítéletek is.

LEHET A MEGOLDÁS ?

A településfejlesztõk keresik azt a „visszaállítási pontot” a gazdaságfejlõdésben, ahol még a falusi (szorítkozzunk most csak erre) cigány népesség megtalálta a maga helyét a társadalmi munkamegosztásban, és ennek megfelelõen a falusi társadalomban is. Nyilvánvalóan a legposztmodernebb víziókban sem a hétvégi zenész jelenik meg, aki ha kell, padlót tapaszt a parasztoknál, vagy éppen elhullott állataikat takarítja el a háztól, hanem a sajátos tudású mesterember, akinek „vérében vannak” az állatokkal, fûvel, fával, bõrrel, fémmel való munkálkodás különféle fortélyai. (S ha már zenész, számára is lenne hely egy másfajta, az élõ munkára a mainál inkább építõ kultúrában.) A vidéki élet átgondolt (poszt)modernizációja során a modernizáció vesztesei (az alacsony és/vagy elavult képzettségû munkakeresõk) erõforrásként jelenhetnének meg egyfajta munkaigényes mezõgazdasági (ökológiai) termelésben, különféle szolgáltatásokban és infrastrukturális beruházásokban. Ehhez persze a vállalkozói réteg szemléletét kellene elõször átformálni. Talán, ha a világpiaci folyamatok hazánkban is fölértékelik a biotermelést, egyszer erre is sor kerül. De addig is szükség van a világban zajló gazdasági és technológiai folyamatok ismeretén alapuló társadalmi jövõkép megrajzolására és a legszélesebb körben való megismertetésére. Közelebbi cél lehet az átgondolatlan foglalkoztatáspolitikai intézkedések rendszerét fenntartható foglalkoztatási projektek támogatási rendszerével felváltani. A szubszidiaritás elve alapján pontosan meg kell különböztetni az állami, az önkormányzati és a civil-társadalmi foglalkoztatási formákat, azonban mindennél – a jogi szabályozásnál és a gazdasági forráselosztásnál is – fontosabb az adott szinthez tartozó népesség különbözõ rétegigényeinek összeegyeztetése – azaz a felkínált és az igényelt munkateljesítmény találkoztatása. (Ez már csaknem a „közhasznú” foglalkoztatásnak a versenygazdaságba való illesztését jelentené!) Minden formáció eredményességéhez természetesen elengedhetetlen az adott közösséggel szorosan együttélõ, olyan „menedzserek” (legyen bármi a formális munkakörük) ötletgazdag tervezõ és szervezõ tevékenysége, akik a gazdasá-

34


12/3/08

10:36 PM

Page 35

A MÛVELÕDÉS HETE

Mit üzen az ünnep – nekünk, itt és most? Elhangzott az „Esélyt adunk” konferencián gossági mutatókon túl (meg talán innen is) meglátják a konkrét embert, a maga személyes gondjaival. Hogy a foglalkoztatás nem csupán matematika, arra kiváló példa az uszkai Falufejlesztési Népjóléti Program. A falufejlesztés modelltörténeteként máskor is találkoztunk már az ország legkeletibb csücskében mûködõ zöldség- és gyümölcstermesztõ tangazdasággal, be is mutattuk 2006/téli lapszámunkban. (Lásd honlapunkon – miként az októberi konferencia többi elõadójának munkásságáról is bõséges információt találunk, nevükre kattintva a netes keresõkben.) Az uszkai projektbõl most csak annyit emelünk ki, hogy vezetõje nyolc éve alapította saját forrásból a non-profit szervezetet, miután a ’90-es években, Indiában, ENSZ-szakértõként szerzett falufejlesztési tapasztalatainak kamatoztatásához nem tudott itthon állami forrásokat mozgósítani. A tangazdaság ma meghonosított – kiemelkedõen vitamingazdag – egzotikumokat tud akár budapesti biopiacokra eljuttatni. A történethez tartozik, hogy már néhány évvel korábban a falunak amerikai tanulmányok és munkavégzés után hazatérõ és itt letelepedõ orvosa majd polgármestere jelentõs mértékben hozzájárult a helyi társadalom „polgárosodásához”. De nem kisebb a szerepük e téren azoknak a laikus vallási vezetõknek sem, akik már évtizedekkel elõbb elindították – a Szabadkeresztyén Gyülekezet prédikátoraiként – azt az életmód-reformot (benne nem utolsó helyen az alkoholfogyasztás tilalmával), amelynek folyományaként ma sajátos identitást és erkölcsi minõséget jelent a környéken „uszkai cigánynak” lenni. Ennek a dokumentumai is elérhetõk a neten (valamint Uszka volt a helyszíne a magyar rádiózás történetében klasszikus-számba menõ „Kreol mise” címû riportmûsornak is), ám nekünk itt most a témánkat szorosabban érintõ aktuális tanulságokra kell szorítkoznunk. A szóban forgó mûhelykonferencia résztvevõi egyértelmûen leszögezték: ahhoz, hogy egy hátrányos helyzetû falusi (vagy bármilyen, a modernizáció fõsodrából kiszoruló) közösség szembe tudjon szállni az embertelen „szelekciós” folyamattal és pozitív irányba tudjon elmozdulni, nem elégséges egy-két kormányzati és/vagy önkormányzati intézkedés; meg néhány szerencsésen elnyert foglalkoztatási, képzési, lakhatási vagy bármilyen – meghatározott futamidejû – projekttámogatás. Ahhoz hivatásuknak és közösségüknek morálisan elkötelezett szakemberek és önkéntesek hosszan tartó összehangolt és/vagy egymásra épülõ erõfeszítései legalább ennyire szükségesek.

Hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul szét ne szakadjon a világ, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul le ne szakadjanak azok, akikkel valamikor nagyon régen, az út elején még együtt indultunk, de történelmi balsorsuk okán nagyon göröngyös útra tévedtek, tõlünk is göröngyösebb útra tévedtek, vagy leküzdhetetlennek bizonyult a Kálvária dombja, amire felkapaszkodtak. És akiknek történelmi és emberi felelõsségünk segíteni, sorsukban így osztozni, a kultúra és a tudás ünnepén rájuk is gondolnunk, talán elhisszük mi magunk is, hogy megmentõként odaállunk melléjük. Kedves Barátaim! A meghívóban szerepel társadalmi tisztségem, és én ennek ellenére egy másik tisztség nevében szólok, és így is, úgy is kitüntetõ szeretettel köszöntök mindenkit azok nevében is, akiket igyekeztem közelrõl ismerni és megismerni, élettörténeteiket tanulmányozni, panaszaikat hallgatni. Ez a hely is késztetést ad nekem arra, hogy ne az élethosszig tartó tanulásról szóljak, hanem néhány gondolatot vagy inkább hangulati elemet azokról, akiknek a tanulás morzsái sem adattak meg sokszor. Úgy gondolom, az ünnep olyan széles és természetes velejárójaként kitágítható a gondolat, talán ez a szemlélet is belefér. Ha erre gondolok – szemben az oly sok és körülöttünk csillogó talmi fényességgel – olyan szürkék, olyan nagyon szürkék mostanában a hajnalok. Talán nem is szürkék, hanem szomorúak. Bánatosak. Sírnak a felhõk, mintha szívek bánatát siratnák. Eltakarja elõlünk felhõarcát az ég, nem akar ránk nézni. A Nap sem akar sosem felragyogni. Mintha röstellne a világ valamit. Röstellné az elhibázott életeket. Az elrontott sorsokat. Az igazságtalan életeket. Mintha arra kényszerítene bennünket, hogy várnunk kell. Csak várakozni. Mindannyian várakozunk. Várunk valakit. Várjuk, hogy eljön közénk az, aki majd megvigasztal. Aki gyógyírt hoz sebeinkre. Reménykedünk. Eljön valaki majd a jóságos felhõkbõl, mert a tárgyalótermek, kongresszusok, törvényhozó épületek, pompázó fénye eddig sem vetült ránk. Akit várunk, az majd – legalább – megsimogat bennünket. Megsimogatja az arcunkat. Vagy letörli a könnyeinket. Vagy megcsillantja boldogságunk zálogát: a reményt. Megfogja talán a kezünket is, és kézenfogva vezet bennünket a fény felé, a tudás felé. A tudás fája felé. Ezután már ne szorítsa torkunkat többé a sírás. Ne homályosítsa szemünk látását a könny. Könnybelábadt szemmel nehéz tisztán látni. Nehéz a másik ember arcát tisztának látni. Elér bennünket a tél rövidesen, mondják nekem a telepen, és már most fázósan összehúzódnak. Félünk, azt is mondják. Én meg arra gondolok, mi mindig félünk. A mi életünk tele volt félelemmel. Mi olyan nemzedék vagyunk, akiket nehéz sorsban

t. i.

35


12/3/08

10:36 PM

Page 36

AMÛVELÕDÉS HETE

neveltek. És mi is nehéz sorsban neveltük családunkat. Nehéz sorsban õriztük a békét. A tûzhely békéjét, a nemzet békéjét. Életünk elválaszthatatlan része lett a félelem, az aggódás. Más ember mediterrán tájakon született, napsütötte mezõkön, tiszta egek alatt élt gondtalanul. Nekünk a szenvedés volt az osztályrészünk. És mi nem is laktunk putriban, nem laktunk a telepen, nem gomolygott kesernyés füst körülöttünk. Félünk, mondják nekem a telepen, és én folytatom helyettük is. Félünk a mától, a holnaptól, a jövõtõl. Vagy önnön sorsunktól. A kemény megpróbáltatástól. Egyedül viseljük sorsunkat. Az egyedülállók sorsát, a kirekesztettek sorsát, a kisebbség sorsát. Egyedül esszük kenyerünket is. Mondják õk. Néha sós ez a kenyér, a könnyektõl. Nem elhagyatottak õk, a közösségük által erõsen védettek, mégis úgy érzik, ebben a világban egy kicsit hontalanok. Hontalanok saját hazájukban, otthontalanok saját fészkükben. Kedves Barátaim! Néhány évvel ezelõtt megvizsgáltuk a dányi cigányközösségben a nemzetközi gyakorlatban legáltalánosabban használt jóléti mérce alakulását: az EMBERI FEJLÕDÉS INDEXÉT (HDI). Ez a jövedelmet, a várható élettartamot és a képzettségi mutatókat kombinálja egyetlen indexszámban. A fentiek alátámasztására ebbõl szeretnék egy rövid szakaszt idézni: A dányi cigánycsaládok körében 1997 és 2001 között született, és az egy éven belül meghalt csecsemõk részaránya 959,005. Országosan ez 990, az országos legalacsonyabbat Marcaliban mérték, 972,005. 266 felnõttel készített interjú alapján kiderült, hogy az egy fõre jutó havi munkajövedelem 5.555 Ft. A Gödöllõi Kistérségben, ahová tartozunk, ekkor az adóalapot képezõ jövedelem 28.495 Ft volt. Az országosan legalacsonyabb a Nagykállói Kistérségben 10.797 Ft. 2002-ben, vagyis a mérés idején 280 tizenhat évnél idõsebb ember volt a telepen, melybõl 85 analfabéta. Az írni tudók aránya 69,6 %, országosan 98 %, az országos legalacsonyabb Nyírbátor 95,21 %. Országosan a hét évesnél idõsebb népesség átlagosan elért osztályszáma 7 osztály, a vizsgált területen a tíz évesnél idõsebbek átlagos osztály száma 5,25 osztály. Az Európai Bizottság által kiadott DELORS-jelentés (1997) arra mutat rá, hogy a globalizálódó világ iskoláiban sok gyerek helyzetén az iskolai oktatás nem javított, hanem inkább rontott. Megkérdezhetjük, mi lesz velünk ebben a helyzetben, és mi lesz a cigánysággal ebben a helyzetben? Forrai R. Katalin mondja, hogy a cigányközösségek az iskolát törvény által létrehozott, kényszerítõ erõvel bíró intézménynek tartják. A cigányok véleménye az, hogy az életre való igazi felkészülésnek nem az iskola a színtere, hanem a család joga, hogy meghatározza, milyen tudásra van szüksége a gyermeknek. Ha ezt végiggondoljuk, nem bonyolult levonni a következtetést: egyrészt ennek az ünnepnek sarkallnia kell bennünket az ismeret- és gyakorlatátadó formák megszervezésére, az egyének közötti kommunikációk létrehozására, felismervén, hogy a körülöttünk lévõ világ

követelményeinek és az egyéni adottságok és képességek megfelelésének egységében kell gondolkodni, mert csak ez alakíthatja ki a modernnek nevezhetõ tudást, és a használható gyakorlati képességeket. Egyrészt. Másrészt viszont, milyen anakronisztikus az a tény, hogy az emberiség még sohasem volt ennyire bõvében javaknak, ám a Föld lakóinak óriási hányada még ma is éhezik, és nélkülözések közepette gyötrõdik, emberek milliói pedig írni, olvasni sem tudnak. Szorgosan igyekszik az ember anyagi helyzetének, életének jobb megszervezésére, ezzel azonban nem tart lépést a szellemi-lelki gyarapodás. Nem lehet elválasztani a szegénységet, a tudást a mûveltség kérdésétõl. „Soha irodalomra és tudományra (kultúrára) olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: az a szent feladat.” Írta ezt Klebelsberg Kunó, az 1920-as években. Most írhatná-e? Ezt kérdezzük, és azt válaszoljuk, igen, írhatná. Mit is jelenthet ez a fent felsorolt feladat a ma emberének? Elsõsorban talán azt, hogy emberszámba kell vennünk mindenkit, és leginkább azokat, akik ennek a globalizált világnak egzisztenciálisan is, és morálisan is az áldozatai. Azokat, akik kirekesztõdnek az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtésébõl. Vissza kell utasítanunk azt a rendszert, amely azt kínálja, hogy el kell fogadnunk mindent, amit õ diktál, mert hát lássuk be, nincsenek eszközeink saját életünk alakítására, és fõleg nincsenek eszközeink saját magunk megvédésére. Kézbe kell ezért hát venni elsõsorban és elõször is szellemi életünk alakulásának sorsát, hogy a szükséges képességek kialakításának sorsát mi irányíthassuk. Lássuk be egyszer már végre, nem csak egyfajta gazdasági modell létezik, mégpedig a globalizált, fékevesztett, az embert kiszolgáltatottá tévõ gazdaság, hanem létezik és mûködésbe kell, hogy lépjen egy alternatív gazdasági modell is (Brighelli), amelyben mi is visszahelyezhetjük jogaikba azon, elsõsorban az intelligencián mûködõ szellemi képességünket, amely – mint Klebelsberg mondta – nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, az önbizalmat, az önbecsülést az öntudatot erõsíti. Ez fogja beemelni a még legmostohább sorsban élõket is a civilizált emberiség tagjai közé. És ekkor jön majd el a mi igazi ünnepünk, a tudás, a kultúra ünnepe. Gódor András polgármester, a BKNSZ elnöke

36


12/3/08

10:36 PM

Page 37

A TANULÁS ÜNNEPE

A Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség programjaiból A Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség képzési program javaslata tagjai, tagszervezetei és az érdeklõdõk (közmûvelõdési intézmények, civil szervezetek) számára 2005 „Azokért élünk, akiket szeretünk. Azokért, akik igaznak tartanak. A jövõnek élünk, a szépért, s jóért. Amit tehetünk.” Széchenyi István A megújuló népfõiskola c. képzési program Honnan jöttünk, kik vagyunk, merre tartunk… Helyzetértékelés A népfõiskolai mozgalom kezdeteinél alapjában véve az információhiány állott. Egy olyan helyzetben, amelyben a falusi nép többsége különféle okokból elzárva volt attól, hogy iskolai kereteken belül szerezze meg azt a tájékozottságot, ami a kinyíló világban való eligazodáshoz szükséges. Nem merült fel azonban különösebb súllyal az identitás problémája, és nyilvánvalóság volt a helyi társadalom létezése is. A mi korunkban mások a problémák. Az információ problémája a dömping, öt világrész száz csatornáján áramlik, és szelektálni kell, hogy érdemi információhoz jussunk. Az identitás is veszélyeztetett. A globalizáció kitûzött célja ugyanis az, hogy kiformáljon egy egyenkoszton élõ világtársadalmat, mivel a fogyasztási igényeket leginkább ezen a módon lehet növelni. Ez a helyi társadalmak létét is veszélyezteti, de a saját hosszabb távú fennmaradását is, mert szûkítve termeli újra mind a természet millió évek óta létezõ erõforrásait, mind pedig az emberi társadalmat, mivel családellenes. Felszámolja azokat a lehetõségeket is, amelyekbõl a hagyományos társadalmak gazdálkodni és élni tudtak. Viszont nem a közvetlen erõszak útján mûködik, hanem az emberek manipulált akaratán keresztül. A helyzetnek a legfõbb veszélye az, hogy kiolthatja az emberben az Én-tudatot, kiszolgáltatva azt a manipuláló fantáziának. A cél ezzel a folyamattal szembe fordulva a kapcsolatépítés, képzés, információ-átadás. A képzési program az alábbi tárgykörökbe szervezõdik. a.) Önismeret. Ázsiai eredetünk, rokonságunk, nyelvünk, zenénk és õskultúránk. Ázsia, a kirgizek és törökök, japánok és kínaiak, malájok és rádzsputok, vagyis a földkerekség ígéretes része érdeklõdve tekint ránk, rokonoknak tartanak, és talán várnak is tõlünk valamit. b.) Európába kerülésünk, sorsunk, hivatásunk. Karácsony Sándor szerint a feladatunk az, hogy „Európa és Ázsia egyek legyenek”. Ázsia észjárásához Európa alig tud hozzáférkõzni, miközben mi ismerjük ezt is, hiszen bennünk van, sõt az ázsiai népektõl eltérõen Európáét is ismerjük. c.) Az emberi lélek alapértékei. A létezés, a család, a hagyományok, a helyi közösség, mindaz, amiért érdemes élni. d.) A globalizáció világfolyamata, a világhelyzet és a magyar helyzet. Olyan simán csúsztunk a Pénz világuralma alá, hogy szinte észre se vettük. Az ember látszólag „szabadon választhat” a piacon, csakhogy elõtte manipulálták az értékrendjét, a céljait, szétzilálták azokat a kapcsolatait, amelyek netán másféle útra segítenék. A piacon megvenni pedig csak azt lehet, ami ott van. Nem túl nehéz megakadályozni azt, hogy csupán a mértékadó világnézet és gazdasági rend által kívánatosnak ítéltek legyenek ott. Csak annyi kell, hogy mások ne jussanak pénzhez. e.) A lehetséges tennivalók : az életigenlõ gazdálkodás, a szövetkezés, a vidékfejlesztés. A jövõt és annak az erõforrásait meg kell õrizni, a nagyokkal szemben a sok kicsi együttes erõvel tudhat érvényesülni, a helyi lehetõségeket a korszerû tervezési technikák segítenek érvényre juttatni. Az elõadásokat beszélgetés követi. A képzési program szakértõje: Dr. Miklóssy Endre, regionális tervezõ A „Honnan jöttünk, kik vagyunk, merre tartunk” c. képzési programunkat Széchenyi István gondolataival ajánljuk jó szívvel az önkormányzatok munkatársai, választott tisztségviselõk, a civil szervezetek önkéntesei, pedagógusok, népmûvelõk, könyvtárosok, gazdálkodók, vállalkozók figyelmébe. Minden népfõiskolás barátunkat és az érdeklõdõket szeretettel várjuk! Nagy Júlia titkár

Gódor András elnök

37


12/3/08

10:36 PM

Page 38

A MÛVELÕDÉS HETE

Elõadók, népfõiskolai tanárok Biogazdálkodás, életigenlõ gazdálkodás: Dr. Gyõrffy Sándor kertész szaktanácsadó: 06-30-9077-174, 06-1-208-2781 Budapest (filmek, ea. Szaktanácsadás, „az emberarcú világ”, „naprakész kertünk”) Dr. Puskás Ferenc kertészmérnök, ENSZ szakértõ: 06-30-394-9443, Érd, Uszka, Falufejlesztési Egyesület (kifejlesztett különleges növények mintakertje, ismereterjesztés, oktatás, roma foglalkoztatás) Vajna Tamás agrárközgazdász: 06-30-650-1212, Püspökhatvani Biogazdaság szaktanácsadója, és a Pest Megyei Agrárkamara szakértõje Borszéki Lászlóné néprajzos, Pócsmegyeri Népfõiskola, 06-70-3849-172,06-26-395118, reform konyha és kert, ismeretterjesztõ elõadás kóstolóval Környezeti nevelés, környezetvédelem: Balogh Judit kertész-agrár szakmérnök: 06-70-555-0152, Budapest, Fauna Alapítvány Obermayer András labor technikus: 06-20-944-6714, Budapest, Környezet és Természetvédelmi Egyesület elnöke Nagy Andrea, szakmérnök, Galgahévíz: 06-20-3911074, Népfõiskola, „Zöldköznapi gondjaink” Hagyományõrzés, kézmûvesség: Dr.Máthé Lajos, Budapest 06-1-355-8325, Napvilág Alapítvány: a velünk születõ és hagyományos mûveltségünk (kutatás, tanítás, ismeretterjesztés) Konczili Anna , Kosd, Dunakanyar Népmûvészeti Egyesület, óvoda-pedagógus, népmûvészeti táborok 06-20-442-6294 Végvári Magda tanár, Zsámbok, 06-70-218-6484 Menthálhigiéne, egészségmegõrzés: Orosz Katalin pszichológus, Galga-menti Népfõiskola: 06-30-5529-905 Egészséges Életmód: Dr.Bérczy Judit – Eger, Életreform Népfõiskola (Telszám: Magyar Népfõiskolai Társaságtól: 06-1-4111459 Helytörténet, helyismeret, honismeret: Gaján Vilmos, Pilisszentkereszti Helytörténeti Kör: 06-26-340-439, 06-30-480-9056 Szabó Béla István régész: Bp. 1126 Németvölgy, Dolgos u. 17., [email protected] Fercsik Mihály népmûvelõ-újságíró, Hévízgyörk, 06-30-359-1446 Társadalomtörténet, szellemtörténet, vidékfejlesztés Dr.Miklóssy Endre, egy. tanár 06-30-215-0522, 06-1-202-3698 Magyar Történelem, õstörténet C.Tóth János történész HTMH, 06-1-3729-507, 06-1-466-9406 Prof. Dr.Kiszely István egy. docens:06-30-550-3930 Európai Unió (történet, mûködés) Dr.Molnár István tanár, KALOT – Nagykáta, 06-20-3408-189 Civil társadalom- falufejlesztés, fiatalok-közösségfejlesztés: Varga Gyula, Nagykáta, Mûv. Kp. Ig.: 06-20-368-3283, 06-29-641270 Nagy Júlia, BKNSZ titkár: 06-30-688-3740 Gerencsér Balázs, NIOK-Bp.-Pest megye: 06-1-212-0232 Dinnyés József-daltulajdonos: 06-30-851-6789, 06-1-3424-872 Lehetséges népfõiskolai formák, melyeknek célja a csapattá kovácsolódás: Beszélgetõkör-Látókör: „Közösséghez tartozni”, közérdekû ismeretbõvítés nyugdíjasok, munkanélküliek, kismamák, fogyatékosok, érdeklõdõk részére Tematikus sorozatok: történelmi, egészségügyi, EU mûködése, „Hely szelleme” stb. témakörben

38


12/3/08

10:36 PM

Page 39

A TANULÁS ÜNNEPE

Országos konferencia a szociális foglalkoztatásról Tata, 2008. október – 20–22.

A jelek szerint sikerült a hagyományteremtés a Magyary Zoltán népfõiskolai Társaságnak. Az 1998-ban (szintén október közepén) bizakodóan Elsõnek jelölt Szociális foglalkoztatási konferencia után most, mintegy 100 részvevõvel lezajlott Tatán a Második, ilyen névvel illetett országos tanácskozás. Az elsõvel kapcsolatos tudnivalókról folyóiratunk 1998. évi nyári, õszi és téli számaiban tájékoztattuk az érdekelteket és érdeklõdõket, a másodikrõl addig is, míg a bõségesebb nyomtatott anyagok elkészülnek, álljon itt e rövid összefoglaló. – A szerk.

minisztérium által fenntartott intézmények kapcsolódó funkcióján keresztül. Átfogóan mutatta be az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány széles skálájú tevékenységét Székely Gabriella ügyvezetõ igazgató. Serafin József, az SZMM fõosztályvezetõje a szociális földprogram gyakorlati tapasztalatait és jelentõségét ismertette a tanácskozás 100 fõs közönségével, majd Soós Ferenc a K-D RMK szakmai fõigazgató-helyettese tekintette át a szociális foglalkoztatás törvényi feltételeit, rámutatva azokra a feladatokra és lehetõségekre is, melyek nem tartoznak a szabályozás hatókörébe, de ennek ellenére fontos tennivalókat jelentenek a munkaügyi szervezet számára. A második nap programja még gazdagabb volt elõadásokban. Elsõként dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal fõigazgató-helyettese részletezte a hátrányos helyzetû emberek foglalkoztatási lehetõségeit, a foglalkoztatás új eszközeit és a várható változásokat. Õt követte dr. Szikra Dorottya, az ELTE adjunktusa, aki a múlt század harmincas éveinek szociális kezdeményezéseit – kiemelten a Magyary Zoltán és munkatársai által indítottakat – mutatta be sok korabeli illusztrációval. A témát – a mai idõszak aktualitásaként – Szokolainé Molnár Eszter folytatta, aki mint az OFA programvezetõje, a szociális szövetkezeti projekt felelõseként ismertette az eddigi eredményeket és tapasztalatokat. Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Népfõiskolai Társaság és tagszervezetei aktívan részt vettek abban a programban, amely a szociális szövetkezetek alakítására, lehetõségeire hívta fel a figyelmet 2007-ben. Az elõadások sorát Apró Antal Zoltán tanár, programigazgató folytatta a civil szervezetek jelenlegi foglalkoztatási szerepérõl, de a jövõrõl is elmondta véleményét, mint a Nonprofit Szövetség munkatársa. Kevésbé ismert területrõl – a tranzit foglalkoztatás lehetõségérõl, tapasztalatairól – szólt elõadásában Molnár Máté, aki a magyarországi dán termelõiskola bevezetésérõl ismeretes szakmai körökben, ennek tanulságait osztotta meg az érdeklõdõkkel. Dr. Erdei Gábor, a debreceni KLTE andragógia-tanára szintén a Magyar Népfõiskolai Társaság által országosan szervezett „Jó gyakorlat a felnõttképzésben” címû projekt indokoltságát és tanulságait járta körbe szakmai alapossággal. Végül – de nem utolsósorban – Zachár László, a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet fõigazgató-helyettese szólt a képzés–felnõttképzés szerepérõl, jelentõségérõl a szociális foglalkoztatásban, és az élethosszig tartó tanulás szakmai kérdéseirõl.

Országos jellegû rendezvényt nem könnyû, és nem minden kockázat nélküli dolog kezdeményezni, szervezni. Mi okból vállalta mégis a Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaság a kezdeményezést ezen a göröngyös területen? Nálunk a legtöbb történés elõdeinkhez kapcsolódik: Magyary Zoltánhoz, Kiss Istvánhoz, Benda Kálmánhoz… és még folytathatnánk a sort. Magyaryék az 1930-as évek végére nem csak a népfõiskolát, a talajjavítást, az egészségügyi körülmények, a közigazgatás, az idegenforgalom fejlesztését indították el, hanem létrehozták a „Szociális vármegyét” is. Kezdeményezésük a jövedelem nélküli szegény emberek számára biztosított olyan keretet, nevezetesen a szociális szövetkezetet, amelynek révén lehetõséget kaptak a munkával szerzett keresetre. Ezért gondolta úgy elnökségünk már tíz évvel ezelõtt, hogy a sajnos ma is idõszerû problémák megoldását segítendõ, szervezzünk a szociális foglalkoztatásról országos tanácskozást. Amit az akkor még megyei keretek között mûködõ munkaügyi szervezettel együtt sikeresen meg is valósítottunk 1998ban. Részben e tanácskozás tizedeik évfordulója adta a gondolatot az idei konferencia kezdeményezésére, de az e területen jelentkezõ tennivalók sem lettek kevesebbek. Ezért adtuk be pályázatunkat az OFA kuratóriumához a konferencia megszervezésére és a hozzá kapcsolódó kiadvány megjelentetésére, amely pályáz támogatást kapott. A szakmai elõkészítésben támaszkodhattunk a KözépDunántúli Regionális Munkaügyi Központ, nevezetesen Soós Ferenc szakmai fõigazgató-helyettes véleményére, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részérõl közvetlenül Serafin József fõosztályvezetõ mondta el véleményét, javaslatait a program kialakításához. Az elsõ napon tartotta meg elõadását a szakminisztérium képviseletében Horváth Péter, aki egyben az Országos Fogyatékosügyi Tanács titkári feladatit is ellátja, fõleg a

39


12/3/08

10:36 PM

Page 40

A MÛVELÕDÉS HETE

A szervezõk arra törekedtek, hogy az elõadások mellett más formában is gyûjthessenek tapasztalatokat a konferencia résztvevõi. Ezt biztosította elsõ nap Magyary Zoltán és Kiss István emléktáblájának koszorúzása az Ady Endre utcában, majd a Benda Kálmán – a Tatai Népfõiskola négy tanfolyamának vezetõje – munkásságának emlékére elhelyezett emléktábla avatása a Kocsi utca 20. szám alatti épületen. Este a baráti találkozó jó hangulatát a Pötörke Néptánc Egyesület táncosai és a Csevergõ Énekegyüttes színvonalas mûsora is színesítette. A tatai gyakorlat megismerését szolgálták a helyi intézményi látogatások, így az autista-otthon (Fürdõ u.), a szociális alapellátó intézmény által végzett feladatok hátrányos helyzetûek körében (Deák F. u.) és a HELP Kht. által végzett szociális foglalkoztatási tapasztalatok bemutatása (Ady E. u.). A helyi és a saját tapasztalatok kicserélését, a gyakorlati

munkában tapasztalt problémák felvetését, összegyûjtését jól szolgálták a szekcióbeszélgetések, ahol a négy csoportban nagy aktivitással és elkötelezettséggel vettek részt a különbözõ területekrõl (munkaügyi, önkormányzati, képzési és civil szervezetek) érkezõ szakértõk. A konferencia zárása elõtt elhangzott beszélgetésen úgy nyilatkoztak nagyon sokan a jelenlévõk közül, hogy érdemes volt eljönni, sok új információt hallottak, megismerkedtek más terülteken mûködõkkel, és hasznos volt számukra az országos találkozó. A népfõiskola elnöksége köszönetét fejezi ki a konferencia sikerét segítõ szakmai szervezeteknek, intézményeknek, a népfõiskola önkénteseinek, és az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak a pénzügyi támogatásért. Keresztesi József a Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaság titkára

A személyesség erejével… Visszatekintés a 10 évvel ezelõtt indult Börtön-népfõiskolai programra Tíz évvel ezelõtt, ezekben a napokban javában folyt a népfõiskolai oktatás a Jász-Nagykun- Szolnok megyei BV Intézetben.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznünk? Szakmai szempontból nagy kihívás elõzetes házban programot szervezni, ahol egyaránt jelen vannak a szabadságvesztésüket letöltõk börtön fokozaton, az elõzetesen fogva tartottak, a pénzbüntetésüket elzárással kiváltók, a megõrzésen lévõk, a tárgyalásra várók, nõk és férfiak, fiatalok és idõsek, egyetemet végzettek és analfabéták. A kérdés az, kinek mit ajánljunk, és hogyan állítsuk össze a csoportokat? Alapos megfontolás és többszörös egyeztetés után alakítottuk ki azokat. A biztonsági követelmények szigorú betartása érdekében a csoportokban nem vehetnek részt bûntársak még akkor sem, ha mindannyian szeretnének tanulni. Körültekintõen, az érintett hallgatókkal és nevelõjükkel egyeztetve választottuk meg kinek-kinek a kurzusát.

Hogyan is kezdõdött? Az Intézet vezetése 1997 végén azt fontolgatta, hogy hasznos idõtöltés, oktatás lenne a jó megoldás az elõzetesen fogva tartottak személyiségének formálására. S amikor 1998 elején a parancsnok úr és a pszichológus kolléga megkeresett bennünket – a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfõiskolai Társaság akkori vezetését –, kicsit meg is lepõdtünk, miért éppen minket, de rövid tájékozódás után úgy döntöttünk, vállalunk egy kurzust. Õszintén be kell valljam, nem is gondoltam arra ,hogy ebbõl hosszabb távú együttmûködés lesz, arra számítottam: csinálunk egy három hónapos kurzust, lesz ilyen tapasztalatunk is, színesül a paletta. Az események azonban rácáfoltak a feltételezéseimre. Folyamatosan és sikeresen szerveztük egymás után évrõl évre a kurzusokat, egészen 2006 karácsonyáig.

A gyakorlati megvalósítás során számos kérdés merült fel: • Lesznek-e olyan oktatók, akik képesek ebben a közegben eredményesen mûködni?

40


12/3/08

10:36 PM

Page 41

A TANULÁS ÜNNEPE

• Lesz-e elég pénz, anyagi fedezet? • Lehet-e egy non-profit szervezetnek tartósan együttmûködnie egy merev, bürokratikus büntetésvégrehajtási rendszerrel? • Mit jelent a mindennapokban az állandó bizonytalanság, ami annyira jellemzi az ún. elõzetes házakat? Ahhoz, hogy a munka folyamatosan, gördülékenyen menjen, sok kapcsolódó programra is szükség volt. Tíz évvel ezelõtt elõször a BV Intézet munkatársainak tartottunk belsõ képzés keretében tájékoztatást a non-profit szektorról, a népfõiskolák történetérõl – a világon és Magyarországon, és konkrétan a JNSZ Megyei Népfõiskolai Társaságról. Megismertettük velük a népfõiskolák Küldetésnyilatkozatát, amely a filozófia szintjén határozza meg, mit vallunk a felnõttek tanulásáról: „Mélységesen hiszünk abban, hogy a tanulás képes az egyén és a társadalom közösségeinek mélyreható és elõnyös megváltoztatására …Valljuk, hogy a tanulás mindenki számára értékké, örömmé, felelõsséggé válhat ... Azon fáradozunk, hogy az egyéneket és közösségeket a közös tanulás legkülönbözõbb eszközeivel és módszereivel segítsük a magukra találásban, az önbizalom és cselekvõképesség megszerzésében. Fontosnak tartjuk elõsegíteni a felnõttoktatásban, mûvelõdésben való növekvõ részvételt, fõleg azok körében, akiknek különbözõ korlátok miatt eddig ez nem adatott meg, vagy nem kellõ mértékben vált életük részévé, legyen bármilyen iskolai végzettségük, vagy tartozzanak bármely közösséghez”. A tanárok is ennek szellemében készültek a foglalkozások megtartására. Tanárfelkészítõ tréningeket és esetmegbeszéléseket szerveztünk, a kollegiális gyakorlati tanácsadás egyfajta szupervízióként segített mindannyiunknak abban, hogy folyamatosan nyomonkövessük a programok, kurzusok érzékenyebb elemeit. Miután a mi programunk arra irányult – minden elemében –, hogy a személyiségre gyakoroljunk hatást, adjunk esélyt egy másik embertársunknak arra, hogy felfedezze általunk a magában rejlõ értéket, nagyon fontos volt a tanárok, elõadók közötti kapcsolattartás is.

• tanítottunk toleranciát mások nézeteivel és viselkedésével szemben, kompromisszumkészséget, kulturális identitást, más népek, nemzetek megismerését mint interkulturális kompetenciát. A felzárkóztató csoportban és a tréningeken kettõs vezetést alkalmaztunk. Ez lehetõvé tette, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni az eltérõ tudásszinthez: amíg az egyik tanár a csoport egészével foglalkozott, a másik az analfabéta vagy más okból lemaradt csoporttagra figyelt. A tanárok együttmûködése, stílusa példa volt a hallgatók elõtt. Gyakran elõfordult, hogy cigány és magyar elõadó együtt dolgozott a csoporttal. A tanulásból senkit nem zártunk ki, valamennyi kurzuson önkéntesen lehetett részt venni, de ahhoz ragaszkodtunk, hogy ha valaki jelentkezett, járjon folyamatosan. A különbözõ tréningek jó alkalmat teremtettek arra, hogy kis létszámú csoportokban, egymásra figyelve, egymást kiegészítve mindenki véleményt alkothasson. Fontossá vált a csoportban végzett munka, a kitartás, az alkalmazkodóképesség, a magabiztosság fejlesztése, a teljes személyiség fejlesztése. Tapasztalataink szerint hallgatóink közül sokan már régen tanultak, illetve félbehagyták tanulmányaikat, nem voltak pozitív élményeik a tanulásról, inkább a sikertelenség, a kitaszítottság kapcsolódott az iskolai évekhez. Sokan gazdaságilag és szociálisan is deprivált területekrõl érkeztek, hátrányos kistérségekbõl. A tanárokra, elõadókra ezért is nehéz feladat várt, módszertanilag árnyaltan kellett megvalósítani a programokat: vagyis rövid etapokat tartani, részfeladatokat kiosztani, gyakori visszajelzést adni, sokszínû utasításokat, képeket alkalmazni… A bátorító felnõttnevelés lényege – amit mi is alkalmaztunk –: a fogvatartott biztatása, hogy fejlessze iskolai és képzettségi szintjét és változtassa meg az élettel kapcsolatos attitûdjét. A legtöbb hallgatónak rossz a tapasztalata a hivatalos oktatási rendszerrel, vesztesnek tekintik magukat ezen a területen (rossz iskolai teljesítmény, bukás, osztályismétlés). Mi motiválta hallgatóinkat a foglalkozásokon való részvételre? • „kijöhetek a zárkából” • „civil tanárokkal találkozom” • „hátha ragad rám valami” • „megmutathatom, hogy én mit tudok”

A ma oly divatos kulcskompetenciákat fejlesztettük: • tanítottunk újra tanulni, • tanítottunk gondolkodni és véleményt nyilvánítani a másik fél álláspontjának tiszteletben tartásával,

41


12/3/08

10:36 PM

Page 42

A MÛVELÕDÉS HETE

A népfõiskolai programok arra irányultak, hogy: • „Ablakot nyissanak a világra” • általános ismereteket nyújtsanak, hogy ellensúlyozzák az alacsony iskolázottságot • praktikus ismereteket nyújtsanak • építsenek a résztvevõk élettapasztalatára

Szívet markoló pillanatok részesei lehettünk. Minden évben készültünk mûsorral, versmondó versennyel a Költészet Napjára, Október 6-ára, október 23-ára és a Karácsonyra. Ahány év, annyi betlehemes játék – némelyik közülük óriási siker, igazi ünnep. Angyalok és bárányok… Munkánkat más intézetek és az OP érdeklõdése övezte. Innen indulva szerveztünk több éven át népfõiskolai oktatást Budapest három elõzetes házában (Markó, Gyorskocsi, Venyige u.), valamint a Veszprémi BV Intézetben. A mi szakmai támogatásunkkal indult el a zalaegerszegi börtön-program. Számos szervezettel együttmûködtünk, részt vettünk PHARE programban, kettõben is: a Sárospataki Népfõiskolával, a sátoraljaújhelyi börtönnel („Képzettség és boldogulás”), valamint a Váltósáv Alapítvánnyal közösen (tananyagírás). Elnyertünk európai támogatásokat: PHARE, Grundtvig, DVV Hazai forrásokat: OBMB, Szociális Minisztérium, BV OP, Kulturális Minisztérium. Önkormányzati támogatást: Megyei Önkormányzat. Vendégeink voltak norvég, angol, dán kollégák, akik órákat látogattak a börtönben… Mentálhygiénés tréningeket szerveztünk azoknak az õröknek, akikkel nap mint nap együtt dolgoztunk (Szolnok, Szajol, Pilisszentkereszt).

Milyen témaköreink, tantárgyaink voltak az elmúlt években: • Állampolgári ismeretek • Családi életre nevelés • Anyanyelv–kommunikáció • Környezet- és természetvédelem • Helyünk a világban • Cigány nyelv, a cigányság eredete, története • Felzárkóztató csoport • Szövés • Relaxálás, torna • Színjátszó stúdió • Európa története • Az 1000 éves magyar állam • Alkoss velünk! • Kézmûves foglalkozások • Konfliktuskezelõ tréning • Számítástechnikai alapismeretek • Munkaerõpiaci tréning • Életvezetési ismeretek Eredményként könyvelhetjük el, hogy az eddig teljesen negatív önkép a hallgatók körében pozitív összetevõkkel gazdagodott, az addig ellenségesnek megélt világ árnyaltabbá vált, a tanulás aktív munkát igényelt a hallgatóktól. Idõbe – és türelembe – tellett, amíg saját véleményüket, világlátásukat másokéval összehasonlítva, ütköztetve új következtetésre jutottak. Népfõiskolai képzésünk a normalizációért, a nyitottságért, a felelõsségérzet felébresztéséért és fejlesztéséért végzett munkát jelentette. Állandó témaköreinket aktualitások is tarkították. Fontos kiemelni azokat az ünnepi alkalmakat, amelyek egy-egy kurzus szerves részét képezték. Hagyománnyá vált, hogy március 15-én a fiatalkorú fiúk mutatták be az ünnepi mûsort, olyan fiúk, akik a kinti iskolában elcsavarogtak az ünnepi alkalmak elõl, talán mert soha senkinek nem jutott eszébe, hogy egyszer a „csibészekre” bízza a megemlékezést. A frissen vasalt fehér ingeket, pólókat a tanár kollégák adták kölcsön, a kokárdákat a nõi fogvatartottak varrták, a mûsort pedig mindenki figyelemmel kísérte.

Végezetül mit írhatnék… Mi valamennyien – akik ebben a programban dolgoztunk – meg voltunk gyõzõdve arról, hogy eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha a személyesség erejével minden hallgatót megszólítunk, a meglévõ alapokra építünk és a hiányokat pótoljuk. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek az elmúlt években végzett munkát, a támogatást dr Sipaki Ferenc parancsnok úrnak, Koncz Ilona pszichológusnak, Karkecz Lászlóné alezredes asszonynak, Ványi László õrnagy úrnak. Valamennyi oktató kollégának, a börtön teljes személyzetének, hogy támogattak bennünket, bíztak bennünk. Szolnok, 2008. október 10. Nagyné Kiss Mária

(A mûvelõdés hete – a tanulás ünnepe alkalmából elmondott méltatás szerkesztett változata)

42


12/3/08

10:36 PM

Page 43

DOKUMENTUM

A börtön-népfõiskolák történetébõl

Az itt közölt tanulmányrészlet e sajátos felnõttképzési forma kialakulásának tízéves dokumentuma. A tagszervezeteink) feladatvállalásával ma több helyen (Szolnok, Zalaegerszeg) sikeresen mûködõ börtön-népfõiskolák egyik „õsérõl” annak szakmai vezetõje számolt be 1998ban. Az egyenes ági rokonságról tanúskodik a dolgozat alábbi bekezdése: „Jelen volt még érdeklõdõként Koncz Ilona, aki pszichológusként dolgozott Szolnokon, a Büntetés-végrehajtási Intézetben (ez elõzetes-ház, ahol nagy az átmenõ forgalom). Azért látogatta meg a Népfõiskola-zárást, mert õk is szeretnék elindítani ezt a képzést a tapasztalatok birtokában. Azóta 1998 szeptemberében el is kezdték a Népfõiskolai programot.”

A CIGÁNY BÖRTÖN-NÉPFÕISKOLA

7.Beszéd- és írásgyakorlatok, kommunikáció, kérelmek, beadványok, levelek megfogalmazása, megírása, a hivatali bürokrácia 8. A cigányság és a mûvészetek, hagyományõrzõ és népi zenét játszó együttesek, festõk, írók, költõk 9. Konzultáció 10. Szülõi felelõsség, családi élet, gyermekápolás, gyermeknevelés, iskoláztatás 11. Kapcsolatok kialakítása, rokoni, baráti, munkahelyi 12. Konzultáció 13. Szervezõdési lehetõségek, cigány szervezetek, magyarországi cigány népcsoportok, a cigányság területi eloszlása, érdekvédelmi szervezetek, alapítványok 14. Konzultáció 15. A cigányság és a vallás, egyházi közösségek, videofilmek 16. Konzultáció 17. Vállalkozási alapismeretek, egyéni, családi vállalkozások, kölcsönök, hagyományos cigány foglalkozások, a vállalkozás lehetõségei, regionális vállalkozási központok 18. Pénzügyi, gazdasági ismeretek, személyi jövedelemadó, TB, nyugdíj, segélyek, járulékok 19. Konzultáció, összegzés, értékelés 20. Ünnepélyes zárás, oklevélátadás

ELINDÍTÁSA,

TEMATIKÁJA

A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben, 1993-ban megkezdõdött a cigány népfõiskolai képzés, melynek keretei lehetõséget adnak egy új formában az elítéltek börtönfalakon belüli képzésére és a szabadulás utáni beilleszkedésére. A cigány népfõiskola figyelembe vette az etnikumra jellemzõ kulturális-történelmi hagyományokat, és kismesterségek képzésével egybekötve, valósította meg tevékenységét. A sátoraljaújhelyi kezdeményezést folytattuk a Budapesti Fegyház és Börtönben, 1998-ban.

Az oktatás szakelõadókkal történt. Az etnikai sajátosságok oktatását, cigány származású szakemberek végezték. A többi elõadást is lehetõség szerint az etnikum pedagógiai, gazdasági, jogi végzettségû elõadóival kívántuk megoldani. Párhuzamosan szakmai képzést is terveztünk alapismereti szinten az alábbi szakmákban: vesszõfonás (80 óra), fafaragás (80 óra), hálókészítés (40 óra). Programunk megvalósításához pályázatot nyújtottunk be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, valamint a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumhoz. A részben elnyert támogatáson kívül az Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Módszertani Igazgatóságától kaptunk még érdemi segítséget. (Az utóbbit a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetben elinduló képzésre kaptuk, ahol az elméleti oktatást sikerült elindítanunk, de gyakorlati oktatók hiányában a szakmai képzést nem tudtuk megvalósítani. A Budapesti Fegyház és Börtönben is csak a fafaragást tudtuk megszervezni és lebonyolítani.) A képzés szervezését, mint a Magyar Mûvelõdési Intézet cigány etnikai szakreferense kezdtem meg, de a

A Magyar Mûvelõdési Intézet a Büntetés-végrehajtási Intézettel együttmûködve a következõ tematika szerint indította el a népfõiskolai képzést, 20 fõ részvételével (elméleti oktatás: 20 alkalom, 3 x 45 perc): 1. Megnyitó, a tanfolyam célja, rendeltetésének megismerése, áttekintés a népfõiskolák történetébõl. 2. Az ember társas lény, belsõ világ, érzelmi akarati élet, önismeret, érték-értékrend. 3. Konzultáció 4. Etnikai sajátosságok, a cigányság története, megjelenése Magyarországon, a cigányság rétegzõdése, kultúrája, hagyományai, szokásai, érzelmi-hiedelem- és hitvilága 5. Identitás, erkölcs 6. Konzultáció, videofilmek vetítése

43


12/3/08

10:36 PM

Page 44

DOKUMENTUM

kezdeményezésbe bekapcsolódott a Reményteljes Ember Alapítvány is mint civil szervezet. Az volt a szándékunk, hogy olyan elõadók kerüljenek szóba a képzés során, akik ismerik a cigányság gyökereit. Elsõsorban az etnikum értelmiségi szakembereit hívtuk meg, hogy õk tartsanak pszichológiai, pedagógiai, népismereti, gazdasági, mûvelõdéstörténeti elõadásokat. Fontos szempont volt az is, hogy a cigányságból kijövõ és már egy bizonyos szintet elért, az értelmiségi réteghez tartozó emberekkel találkozzanak a hallgatók. Ezáltal más viszonyba kerülnek a tanárokkal is és a külvilággal is, amibe vissza kell majd illeszkedniük. Az elméleti oktatás iránt rendkívüli érdeklõdést tapasztalhattunk az elítéltek, vagyis a hallgatók részérõl. Minden egyes elõadás megmozgatta õket, felkavarta a lelküket. Amikor a családgondozásról volt szó és egy más értéket mutattunk meg az elõadókon keresztül, akik ismerik a környezetet, a történetüket, a hagyományaikat – ezzel a pozitív képpel kívántuk segíteni õket, útmutatással, hogy mit lehetne megváltoztatniuk saját életükben –, valódi érzelmeket sikerült elõhozni bennük, és értékrendjüket az elhangzottakhoz mérhették. Ezzel elindítottunk õket egyfajta szemléletváltozás úján, melynek során konfrontálódtak azzal, ahogyan eddig éltek. Ezt tükrözi az elméleti oktatás tematikája is, mely népismeret, történeti hagyományok, szokások, hiedelemvilág, pszichológia, általános emberi lélektani ismeretek segítségével nyújtott érdekfeszítõ, izgalmas légkört az elõadások során. A gyakorlati élet tapasztalatai a szociális munkás, pedagógus elõadókon keresztül jelentek meg a kérvények megírása, a gyermeknevelés, -gondozás témakörében. A cigányságból jövõ jogász a jogi ismeretekrõl adott rövid ismertetõt. Közgazdasági, vállalkozási ismereteket is elsajátíthattak a hallgatók, akik igaz, hogy priusszal kerülnek ki az életbe, de azért mégis adódnak számukra lehetõségek vállalkozni, gazdálkodni. Az elõadóktól a hallgatók egyfajta lelki töltetet, lelki pluszt is kaptak az ismereteken túl. Volt olyan része is a programnak, amikor olyan emberek jelentek meg a börtönfalak között, akik elõzõleg szintén ehhez hasonló intézetben töltötték le hosszabb büntetési idejüket. Bizonyságot tettek Jézus Krisztussal való találkozásukról, elmondták, hogyan változott meg a keresztény szemlélet révén az életük, értékrendjük, a világról alkotott képük, a mindennapi életgyakorlatuk, vagyis õk maguk.

u

u

u

Az 1998. január 15-én kezdõdött Cigány BörtönNépfõiskola elméleti oktatásának zárásán konzultáció formájában beszéltük meg, a tapasztalatokat, a felmerült problémákat. Megkérdeztük a tanárokat tapasztalataikról, mit szerettek volna átadni a rendelkezésükre álló idõben. A hallgatók pedig elmondták, hogy mit sikerült megtanulniuk. Kértem, hogy tapasztalataikat, véleményüket egy záró dolgozatban írják le. A képzés során többször írattam velük beszámolót. Ezekbõl nem csak a szerzõjükben lezajlott szellemi-erkölcsi elmozdulás, hanem a népfõiskolai kurzus tematikája is megismerhetõ. Az alábbiakban néhány önmagáért beszélõ idézet következik. Csonka József nevelésszociológus, romológus PhD hallgató

NÉPFÕISKOLAI

ÖSSZEFOGLALÓ

(…) Az elsõ foglalkozásokat Mendi Rózsa pszichológus vezette. Ki merem jelenteni, hogy a gátlásaitól, szorongásaitól (hiszen börtönben elõadást tartani azért más) mentes, életvidám hölggyel ismerkedett meg az osztály. Erikson fõ alappilléreirõl tanulhattunk Részletes útmutatásaiból megtudhattuk, hogy egy gyermek fejlõdése miért rekedhet meg. Azt is világossá tette a tanárnõ, hogy sajnos hol lehet a legtöbb romát megtalálni. Így: intézetekben, korrekciós osztályokban, nyomortelepeken és a börtönökben. Hogy ki írja ezt a sorskönyvet? Nos az élet és a társadalom. Utóbbi meglehetõsen diszkriminatív politikát folytatott. Eddig velünk. Mert mi kell ahhoz, hogy egy család problémáktól mentesen éljen? Természetesen az alapvetõ fizikai és biológiai szükségletek. Azaz legyen a szülõknek munkahelye, legyen lakása, élelme. Így fejlõdhetne a család, és természetesen könnyebb lenne szeretetben élni. Sajnos eddig már nem jutnak el az egyszerû roma családok, mert napról napra tengõdnek (munkahelyet nem tudnak találni, hisz nem veszik fel õket), megélhetési gondjaik vannak. Képtelen így bárki megvalósítani önmagát.

44


12/3/08

10:36 PM

Page 45

DOKUMENTUM

Ezért hát mi marad? Az anómia, ami bûnözéshez és a különbözõ szerek (kábítószer) használatához vezet. Nagyon fontos a családoknál az is, hogy kívánt gyermekként született-e, vagy nem kívánt gyerekként és hogy azt a gyermeket szeretik-e vagy sem? Érdekes, hogy a cigány fiatalok a szülõkkel nem túl gyakran egyeztetnek a gyermektervezéssel kapcsolatban. Általában a két fiatal dönt. Még a nem cigány fiatalok törekednek, hogy a társadalomban egzisztenciálisan, munkahely, lakás megfeleljenek. Nagyon érdekes motívum, szinte egyik kultúrában sem fedezhetõ fel, hogy a gyermek teljesen egyenrangúnak számít a családban már kicsi korában!! A nõk a családon belül alárendelt szerepet töltenek be, hiszen a háztartás és a gyermekek nevelése a feladatuk. A férfiak ügyeibe semmilyen körülmények között nem szólhatnak bele. A cigányokra jellemzõ, különösen a családalapítás tekintetében, hogy gondolkodásuk emocionálisan mûködik. Aztán megvizsgáltuk, hogy a különbözõ stigmatizált csoportok hogyan reagálnak bizonyos ingerek hatására. Ilyenek a négerek, homokosok, fogyatékosok és persze idesorolják a romákat is. Ezek a reakciók meglehetõsen egyéniek. Általában kétféle lehet: ha az énkép pozitív, úgy kifelé hárító. Mit jelent ez? Elismeri a kötõdést, de idegenkedik mindentõl, fél, deviáns, stb… A másik reagálás, ha az énkép negatív. Ez befelé hárító. Az ilyen emberek megtagadják saját csoportjukat, visszahúzódóak, öngyûlölõk, stb.

1948-as szabadságharc idején, bizony a romák készítették el a harcolók fegyvereit. De térjünk vissza egy kicsit, Mária Teréziához. Az ország határait megnyitja1746-ban és így 14 nemzet veti meg a lábát az országban. A késõbbiekben drasztikus intézkedéseket hoz, melyek a romák számára sok kínt, szenvedést okoztak. Az osztrák birodalom erõsítése érdekében 1866-ban [sic!] bevezeti a német nyelvet és törölteti a cigány nyelvet és kultúrát. Bizony abban az idõben, ha gyerek, ha öreg, ha beteg volt is az, aki megszólalt cigányul, azt kerékbe törték, kitépték a nyelvét vagy megölette a cigányt Mária Terézia. Bizonyára sok-sok roma család menekült el akkor az országból. A XIX, században ill. a XX. század elején bevándorolnak az úgynevezett oláh cigányok észak-északkeletrõl. A beások még a mai napig is órománul kommunikálnak. Az úgynevezett rumungrók, a magyar cigányok az eredeti zenészek. Õk korábban is ebbõl éltek. Nézzük át napjaink történelmi átalakulásait! Természetesen a nyelv és a kultúra tradícióhoz kötött. Egy 1961-es párthatározat eredményeként a cigány közösséget, családokat asszimilálni próbálja, és szétrobbantja a kormány. Mit jelent ez? Arra törekedtek, hogy a szülõk külön kapjanak állást, így férj és feleség, különbözõ munkásszállásokon éltek. Ha volt gyermek, azt kénytelenek voltak állami gondozásba adni, hiszen hogyan is tudták volna felnevelni? Így aztán nagyon sok családban elfeledett lett a nyelv, a kultúra, a tradíció. Úgymond elmagyarosodtak a fiatalok. Hogy mégis fennmaradt a kultúra és a nyelv, ez megköszönhetõ a PATYIV-nak, a cigány tízparancsolatnak. A cigányok középkori és mai mûvészetérõl egy igazi képzõmûvész tanárhoz volt szerencsénk, Kerékgyártó István úr személyében. Nagyszerû elõadásokat hallgattunk meg olyan mûvészekrõl akikrõl nem is gondoltuk, hogy köze lehet mihozzánk. Ilyen volt pl. egy igen neves olasz reneszánsz festõ, Antónió Solárió vagy más néven Lo Zsigaro. [A vélhetõleg hallás után lejegyzett nevek helyesírása és egy-két tárgybeli elhallás nem teheti kétségessé a rácsodálkozás örömének õszinteségét. – A szerk.] A képzõmûvészet itthon is megteremtõdött. A nagy nevek közül Turo és Szentandrásy (reneszánsz és barokk festõk). Péli Tamás és Balázs János korunk

Összefoglalva Mendi Rózsa kiváló elõadásait, úgy gondolom, hogy megtanította azt, hogy elõbb magunkkal kell tisztában lennünk, azután ha megismertük hibáinkat, el lehet kezdeni a rendbehozásnak a folyamatát. Ez után Balogh János mûvész ismertetett meg azzal, hogy történelmileg honnan és mikor lehet számítani a cigányok jelenlétét a különbözõ társadalmakban. Ma már tudom, hogy India észak-nyugati részérõl kezdtük el a vándorlást úgy 500–1000 között. Magyarországra a XIII. század végétõl a XIV: század elejétõl érkeztünk, felosztottság nélkül. Ebben az idõben a cigányok a mesterségeik révén elengedhetetlen részeivé váltak az adott korszaknak. Gondoljunk csak a borbélyokra, a zenészekre, és a sok példa közül kiemelném a kovácsokat és a köszörûsöket. Az

45


12/3/08

10:36 PM

Page 46

DOKUMENTUM

legkiemelkedõbb mûvészei. Balázs János, aki „gyûjtögetõ életmódot folytatott”, szó szerint idézem Kerékgyártó urat, független volt. Péli Tamás a Holland Akadémiát végezte el, hazajött és felvállalta cigány közösségek tanítását, saját identitását. Nemhiába lett világhírû. Mûvészetrõl lévén szó, megemlíteném a híres Kaly Jag és a Fekete Szemek együttest, ahol mindkét esetben Balogh János kiváló munkásságát említhetem. Családról, létrõl, mikéntekrõl, szociális segítségnyújtások lehetõségeirõl tartott elõadást Csonkáné Lakatos Klára és Hámori Károlyné. Sokan közülünk még nem igen készítettek szakmai önéletrajzot, vagy sima önéletrajzot. A két hölgy segítségével módunkban állt megismerkedni milyen szabályokat kell ehhez elsajátítanunk. Az elkészült Gyermekjogi törvényt is megismertük, és tisztában lettünk azzal, hogy kinek, hogyan és milyen szociális juttatás adható. A családok helyzete is terítékre került. A lehetõségek tényleges ismeretében bizony el kellett ismerni, hogy ma már politikailag is támogatni kell a cigány családokat, hogy életben maradjanak. Ehhez a kormány részérõl is szükséges a segítségnyújtás. Hogy ez mennyire elég az egy következõ dolgozatot megérdemelne. Jogainkról, önszervezõdésrõl, egyesülési jogról és szabadságjogról tartott meglehetõsen nagy figyelmet keltõ elõadást dr. Pálfi Miklós. Bizony többször ismétlésekkel, kérdésekkel próbálkoztunk eligazodni a jog nehéz útvesztõi között. Megtudtuk, hogy ki, kik szervezõdhetnek, milyen feltételeknek kell eleget tenni, hogy reális alapja legyen bármilyen szervezet létrehozásának. Megismertük, hogy a szervezet, amelyet alapítani szeretne valaki milyen besorolási jogkategóriában érvényesíthetõ. Végül a gyakorlati útmutatás egyik kiváló úgymond „zsonglõrjével” ismerkedtünk meg. Kökény Kálmán úr, aki a vállalkozási szféra bizony elég csúszós talaján volt segítségünkre. Mi egyelõre nehéz helyzetben vagyunk, hisz mint jogi személyek jogfosztottak vagyunk, de mint a fogvatartásunkra jellemzõ, ez csak egy állapot. Aki a jövõben legálisan szeretne jól keresni, az bizony jó ha alaposan tájékozódik, mert a sok pénz nagy veszéllyel, a kis pénz deficittel végzõdik. Ismereteket szereztünk arról, hogy milyen feltételei vannak az egyéni vállalkozásoknak, a családi és a csoportos vállalkozásoknak, közösségi és nagy beruházású vállalkozásoknak. Megtanultuk, hogy melyek a vállalkozás

alappillérei, feltételei, veszélyei, elõnyei. A finanszírozási, állami dotációval bíró vállalkozások mekkora befektetéssel, és mekkora hasznot, milyen adóbesorolásba, mekkora kedvezménnyel járnak. Gyakorlati példákkal illusztrálta az elõadó, hogy az állattenyésztés, a növénytermesztés milyen vállalkozáson belül lehet nyereséges a kedvezõ adóbevallás és a kedvezõ adószázalék besorolás miatt. Az érdeklõdés hallatlanul nagy volt. Az elõadó alapossága oly mérvû volt, hogy az ötlettõl egészen a számlázásig, az ÁFA visszaigényléséig terjedt. Megtudtuk, hogy nem elég a vállalkozást elkezdeni, de azt tudni kell meg is tartani. Megfelelõ piackutatás mellett a fejlesztés világába is bepillanthattunk. Meg kell jegyeznem, hogy a különbözõ ismeretekkel foglalkozó tanárok számát meglehetõsen kevésnek éreztem, de lehet, hogy ez is csak a képzetlenségemre utal. Az utolsó órán, melyet Kökény úr még a nagy beruházások jogi feltételeirõl tartott, szerettük volna tovább hallgatni ezt a számunkra érdekfeszítõ sorozatot. Osztályfõnökünk, Csonka József úr többszöri szakfelügyelete inspirálólag hatott az elõadásokon. Osztályfõnökünk a mi igényeinket figyelembe véve a további elméleti oktatási órák számát kívánta növelni a manuális szakköri foglalkozások helyett. Nagyon örültünk neki, hiszen a gyakorlati életben bizony ezeknek az óráknak fogjuk igen nagy hasznát venni. Végül a vallásról, a különbözõ emberekben felfedezhetõ hitrõl szeretnék írni, mely elõadást Csonka József osztályfõnök úr tartotta. A beszélgetés a katolikus vallás gyakorlásával indult. Bennem a vallás mély nyomot hagyott, hiszen kisgyermekkoromtól tanultam hittant és a helyi templomban aktívan ministráltam. Azóta sok idõ eltelt. A hitem erõsödött Istenben de nem szeretnék semmilyen felekezethez besorolni. Igen termékeny múlttal rendelkezem. Betekintést nyerhettem a református egyház tanaiba, a Jehova Tanúi felekezet tanításaiba, feleségem révén egy keleti valláshoz is közel áll a szívem, a mohamedán valláshoz. Utóbbi vallás fizikai elõírásai értelmében cselekszem. Nem eszem meg a sertéshúst. Különbözõ tisztálkodási elõírásokat, imádságokat étkezés elõtt betartok. Hiszem, hogy ez az univerzum, a Világmindenség a maga tökéletes rendjében, rendszerében magától nem alakulhatott ki. Annyira csodálatos, félelmetes és határtalan, no és gyönyörû, hogy ez egyszerûen nem lehet a véletlen mûve. Kizárt dolognak tartom, ha a föld keletkezésének folyamatait megvizs-

46


12/3/08

10:36 PM

Page 47

DOKUMENTUM

gáljuk, amit ha a tudósok állítottak, nem fogadnak el, ellentmondások sorozataiba estek. Szándákosan írtam úgy, hogy „állítottak”, mert mindaz, ami körülöttünk van, mindmind JEL, aminek értelme van a tudós emberek számára is. Egyre több tény támasztja alá, hogy Felsõbb Akaratnak vagyunk alávetve. Az is tény, hogy Isten kiterjedõ figyelmet szentel az embernek. Lett légyen bûnös vagy bûntelen. A szentírások intelmeibe is egyre gyakrabban tekint bele a ma embere, de ma már sajnos kényszerbõl. Egyre több ember szembesül téves hitbeli korábbi döntésével. Sosem késõ megtérni. Osztályfõnökünk demonstratív módon tett tanúbizonyságot hite megingathatatlanságában. (Sajnos nem tudtam megjelenni ezen a foglalkozáson, így csak társaim beszámolóiból hallottam, életérõl szóló tanúbizonyságát.) Úgy hiszem, hogy aki ilyen mértékben képes magáévá tenni az Istenbe vetett hitét, az mindenképpen példaértékû, becsülendõ. (…)

pszichológia terén ugyancsak képezni lehet az emberek identitását, lelki stabilitását. Szóval a hit önmagában kevés, hiszen azt nem minden diák akarja gyakorolni. Valamint a cigány történelem további képzésére is nagyon nagy szükségünk volna, ez akár érzelmi hatásokat is gyakorol ránk, mivel olyan felismerésre teszünk szert, amely a személyiségünket, kultúránkat visszatükrözi önmagunknak. Mindezeken felül a történelmünk ismerete nagyon fontos számunkra. Most ebben az irományomban is azt tudom írni önöknek, hogy a cigány fõiskola valamennyi tanára nagyon fontos ismeretet nyújtott nekünk. Mindezek tükrében én kérném önöket, hogy a Cigány Fõiskolát további képzésre mûködtetni szíveskedjenek. Ezennel zárom irományomat, és köszönöm a lehetõséget, hogy ismét észrevételezhettem, valamint véleményt alkothattam a fõiskola mûködésérõl. Tisztelettel: R. János

G. József

VÉLEMÉNYEM

Budapest, 1998. III. 8.

VÉLEMÉNYEM

Mit is jelent nekem az iskola? Mikor tudomást szereztem róla, hogy elindul ez a tanítás, egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon mirõl is fog szólni, hogy mit is fogunk tanulni. Egy kicsit kételkedtem abban, hogy tetszeni fog nekem, de most már teljesen úgy érzem, és gondolom, hogy nagyon jó dolognak tartom. És látom azt, hogy hasznát tudom majd venni a civil életben. Az elõadások során megismerkedtem a cigányság kultúrájával, hagyományaival, és életével. Az órákon sok értelmes vitát hallottam, és nagyon élveztem, hogy néha én is – igaz, magamban –, de résztvevõje voltam. Ezek után csak jó véleménnyel tudok gondolni a Cigány Fõiskolára. Remélem, egyszer más börtönben is megtapasztalhatják más Elítélt társaim is, hogy milyen fontos és jó dologról maradtak le. Ami elindult, nagyon jó dolognak tartom. De már jóval elõbb el kellett volna kezdeni ezt a cigány iskolát. A mai világban vannak olyan családok és gyermekek, akik nem tudják, valójában kik õk, és hová is tartoznak. Én személy szerint meg vagyok elégedve a tanítókkal, mert olyan fontos tanításokon vehettem részt, amit sajnos az intézetben nem tanítottak nekem és társaimnak. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy akik eltávolodtak a Civil Társadalom [!] felõl, ezeknek az embereknek tanulásra van szüksége.

A NÉPFÕISKOLÁRÓL

(…) Kiemelni kívánom azt a tanárt, aki a vállalkozások terén tartott elõadást. Nagyon fontos, és egyben gazdag tanulmányi képesítéseket adott át nekünk, hiszen gyakorlati szempontokat ragadtunk magunkhoz, és a gyakorlati szemponttal szemben az elméleti oktatás is nagyon kiemelkedõ alapokon nyugszik. Így ezek után a megtanult vállalkozások kivitelezését a gyakorlatban érvényesíteni tudjuk. Ebben a tani képesítésben nagy esélyeket látok, hiszen pontosan ilyen ismeretekkel lehet mihamarább beilleszkedni a társadalom életformájába nekünk, elítélteknek! Tehát ezeket az ismereteket tovább kéne vinni. Amennyiben erre reális lehetõségek vannak, és adottá válnak, a továbbiakban a hit gyakorlása, valamint képzése nagyon fontos volna, mert a hit, amely be lett mutatva, számunkra az egy nagyon intenzív lelki és szellemi stabilitást ad – adhat, amely ugyancsak nagyon fontos volna. A pszichológia tanulmánya is nagyon fontos volna, hiszen nem mindenki kapcsolódik be a hit oktatásába, és a

47


12/3/08

10:36 PM

Page 48

DOKUMENTUM

Fel kel nyitni a szemüket, hogy várja ott kint a civil társadalom, ahová illeszkedni kell. Nekem nagyon sokat segített, mert kisegítõ iskolában végeztem el a nyolc általánost, és tudniillik, hogy az csak a hat általános szintjét üti meg. De viszont a maguk segítségével már most többet tanultam, mint az iskolában nyolc év alatt. Nagyon szeretném, ha tovább folytatódna az elméleti oktatás, igaz, bizonyos dolgokat nem értek, de a maguk segítségével biztosan sikeres lesz a vizsgám. Minden elõadás tetszett nekem, de legjobban a Kökény úré és a Pszichológusnõé tetszett, de természetesen az osztályfõnök úr elõadása is nagyon jó. Még egyszer kihangsúlyozom: nagyon szeretném, ha folytatódna az elméleti oktatás. Még annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy nálam nem a dicséret dominál, hanem a tanulási szándék. Nagyon köszönöm, hogy kíváncsi volt a véleményemre.

„elnyomásra” ítélt kisebbségrõl. Véleményem szerint meg kell tanulnunk együtt élni a kisebbségekkel, és tisztelni ezen népcsoportok hagyományait. Nagyon szeretnék még megtanulni sok dolgot a cigányság jelenlegi életérõl megismerni mûvészetüket, nyelvüket, szokásaikat, a Cigány Népfõiskola által biztosított oktatás elméleti vizsgáit. Meglátásom szerint közös tételkidolgozás alapján, kérdések feladásával, írásban kellene a vizsgát megoldani. Az írásbeli vizsga hatékonyabb és gyorsabb, mint a szóbeli. A szóbeli vizsgától – meglátásom szerint – el lehet tekinteni, mert az oktatáson lévõ társaim elfogultak, bátortalanok. Ez megbizonyosodott az elõadások során is, szerepjátékok jelentkezésénél. Részemrõl is az írásbeli vizsgát választom. Szerintem a többség is ezen a véleményen van. (…) Nagyon tömörítve voltak az elõadások. Az én véleményem szerint egy kicsit jobban kellene rendszerezni az anyagot. Túlságosan tömör. Növelni kellene az elméleti oktatás idõtartamát óraszámokkal, több idõt hagyni, hogy a hallgatókban megérjen a téma lényege. Fel tudják dolgozni, mert nem mindenkinek egyforma a felfogóképessége. Gyakorlatiasabb eszközök használata javasolt lenne. Kinek milyen megélhetési elképzelései vannak? Ezekre részletesebben kitérni. A gyakorlati oktatást teljesen mellõzni lehetne, és a vállalkozási ismereteket, adózási rendszert, adóbevallást, könyvelési alapismereteket kellene továbbvinni, vagy bõvített elõadásokban. Gyakorlati oktatásban javasolnám, ami õsi és napjainkban is igény van rá, például színesfém-kereskedõ, ötvös, népmûvészeti jellegû ajándéktárgy készítése, tûzzománc és bõrdíszmû, nyergek, lószerszám-készítés, becsüs, tollkereskedés, hulladékgyûjtés, feldolgozás, vályogvetés, gépi és kézi sima vályogföld, víz, törek vagy föld és egyéb kötõanyag felhasználással. Hõszigetelt technológiák, tetõnádfedés, nádszövet-készítés ismerete. A képzési idõt meg kell nyújtani. Aki ezt az oktatást elvégzi, annak lehetõséget biztosítani arra, hogy a megszerzett ismereteit naprakészen tartsa szabadulásáig, utánképzéssel vagy az oktatást megszervezõ intézménnyel, elõadókkal való kapcsolattartás formájában. (…)

H. Ferenc

JAVASLATOK A Cigány Népfõiskola által biztosított oktatás alapján bizonyos mértékben tisztább rálátásom lett a cigányság múltjára, jelenére és jövõjének alakulására. Sikerült megismerni a cigányság származását, vándorlását, munkáját, mûvészeti tevékenységüket, hitüket, vallásukat és szokásaikat. Megismertem eredetét a cigányságnak, csoportjait, fajtáit, nyelvi kultúráját, õsi mesterségeit, hagyományaikat. Megtanultam tisztelni egy olyan népcsoportot, amelyrõl eddig csak rasszista, megvetõ, lenézõ, nem emberi formát öltõ, rossz dolgokat hallottam. A Cigány Népfõiskola által teljesen megváltozott a meglátásom, szemléletem. Véleményem szerint nagyon okos dolog volt ezeket az oktatásokat megszervezni, sõt, még továbbfejlesztett formában témaköröket, kibõvített elõadásokban kellene szervezni. Még bõvíteni kellene más kisebbségi népcsoportok és más lakosság részére, a magyarok részére is. Okos dolognak és jó elképzelésnek tartom a régi, õsi mesterségek gyakorlati oktatását, annak elsajátítását. Tekintettel arra, hogy én nem tartozom ezen népcsoporthoz, úgy gondolom, nagyon fontos ismereteket sikerült szereznem a sokak által lenézett, bizonyos fokig

B. János

(nem cigány, értelmiségi)

48


12/3/08

10:36 PM

Page 49

ISMERKEDÉS

Népfõiskolai gyakorlaton

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának harmadéves andragógia szakos, felnõttképzõ szakirányú hallgatóit Kovács Tamás szólaltatta meg.

hangulata, amelyet valamilyen oknál fogva már az elsõ perctõl kezdve megéreztünk mi is, és azt hiszem, talán ez a légkör lehet az, amiért minden tag reakcióiból, hozzáállásából azt tudom leolvasni, hogy egyszerûen kötõdik a népfõiskolához, nem tud, és nem is akar tõle elszakadni, akármilyen fáradsággal is jár idõnként. A népfõiskolának ezt a légkörét meglátásom szerint a tagok személyisége, hozzáállása adja. A lelkes hozzáállás, a kitartás, az áldozatvállalás, az emberiesség jellemzi õket. Ez az, ami miatt a Magyar Népfõiskolai Társaságot nagyszerû intézménynek tartom.

Békési Judit: A Magyar Népfõiskolai Társaság „fogalmával” elõször tanórai keretek között találkoztam a fõiskolán, elsõévesként. Számomra ekkor még nem körvonalazódott tisztán, hogy valójában mit is csinálnak egy népfõiskolán, vagy hogyan is mûködik ez az intézmény. Ennek ellenére Sz. Tóth tanár úrnak sikerült felkeltenie néhányunkban az érdeklõdést a téma iránt. Meghatározó volt, hogy az ezt az évet követõ nyáron (2007-ben) mi, hallgatók lehetõséget kaptunk arra, hogy a Népfõiskolát kicsit közelebbrõl, a gyakorlatban is megismerhessük. Három csoporttársammal tíz napot töltöttünk Balatonszepezden, és az ott mûködõ Internet Café mûködtetésében segítettük. Könyvtárat rendeztünk, fogadtuk a nyáron odaérkezõ vendégeket. Mikor odaértünk, az volt a benyomásom a Népfõiskoláról, hogy olyan, mintha egy nagy család lakna ott. Azóta már rájöttem, hogy átvitt értelemben ugyan, de valójában errõl van szó. Az ottlétünk alatt mindenki kedvesen, érdeklõdve fordult felénk, nem éreztünk olyasmit, hogy útban lennénk, bárkinek terhére lennénk, mint ahogyan azt a gyakorlati helyeken általában megszokhattuk. Így, hogy a nyár után közelebb került hozzánk a Népfõiskola, szívesen jelentkeztünk többen is a Népfõiskolák múltja és jelene itthon és Európában I.-II. nevet viselõ szabadon választható kurzusra. Leginkább ez ösztönzött arra, hogy a negyedik félévben a szakmai gyakorlatomat a Budapest Környéki Népfõiskolai Társaságnál töltsem. Ez nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Ugyanis a gyakorlat alatt megismertem az egykori érdi népfõiskola történetét. Ez azért volt fontos számomra, mert tõsgyökeres érdi vagyok. Egyrészt kötelességemnek éreztem, hogy tisztában legyek azzal, mit adott, adhatott ez az intézmény egykor a városom lakóinak, illetve hogyan tette ezt. Másrészt nyilvánvalóan magamhoz közelinek éreztem. 2008. nyarán újból eltöltöttünk egy hetet Balatonszepezden. Ekkor jó volt ismét visszatérni a népfõiskolába, sok-sok pozitív élménnyel jöttünk haza. A népfõiskola számomra olyan helynek, intézménynek tûnik, amely magával ragadja az embert. Van egyfajta

Ártner Zsuzsa: A népfõiskola intézményének mindenképp pozitív tartalmat tulajdonítok, fõként abból a szempontból, hogy munkájába engedi az „idegeneket”, például fõiskolai, egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatókat, sõt nemcsak, hogy engedi, de ösztönözni is próbálja a fiatalokat a szervezet tevékenységeinek megismerésére, az abban való részvételre. Ebbõl kifolyólag szívesen veszünk részt mi magunk is a különbözõ rendezvényeken, konferenciákon, tréningeken. Ezen kívül tanulmányainkhoz is jelentõs segítséget kapunk a szervezettõl, mind szakmai anyagok, mind személyes segítségnyújtás szintjén, ami sajnos szintén nem mondható általánosnak egyéb intézmények megkeresése kapcsán. Legjobb élményeimnek a balatonszepezdi nyári gyakorlatokat, valamint az ugyanott megrendezett konferencián, illetve egy nonprofit szervezet bemutatóján való részvételt említeném. Legutóbbi ezek közül a balatonszepezdi találkozó, ahol nemcsak a szakmai kérdések megvitatása, de a külföldi vendégekkel való érintkezés is igen sok tanulsággal szolgált. Így nem csupán szakmai tapasztalatokat szereztünk, hanem lehetõségünk nyílt kapcsolatok építésére, saját magunk kipróbálására is Véleményem szerint ezek a tapasztalatok, még ha nem is veszünk részt a szó szoros értelmében a munkában, nagy segítséget és magabiztosságot fognak nyújtani nekünk a késõbbiekben, fõként azokkal a társainkkal szemben, akik nem, vagy csak alig kapnak lehetõséget a gyakorlati tevékenységek, a valós feladatok, problémák megoldására, kivitelezésére. Mindezeknek köszönhetõen már többször szóba került közöttünk, hallgatók között, hogy a késõbbiekben szeretnénk mi magunk is bekapcsolódni valamelyik népfõiskola munkájába.

49


12/3/08

10:36 PM

Page 50

NEMZETKÖZI PROGRAM

Globalizálni a szolidaritást Az EAEA kérdésfelvetései a Confintea VI elõkészítéséhez*

Az Európai Felnõttképzési Társaság és a Felnõttoktatás Nemzetközi Tanácsa több éve rendszeres konzultációk keretében közösen készül a VI. Felnõttoktatási Világkonferenciára (CONFINTEA VI), amely Brazíliában lesz 2009-ben.

fejleszteni kell és dialógus formájában ki kell szélesíteni 3. a szolidaritást globalizálni kell, amiben Európának különleges a felelõssége

1. TANULNI

Mi a jelentõsége a Confintea VI-nak a világban és mi a jelentõsége az európai régió számára? A felnõttoktatás közel egy évtizednyi fejlõdésének, régi és új problémáinak áttekintésére ad lehetõséget, s egyben az elõretekintésre is, elsõsorban Európa és a globális világ viszonyának és egybekapcsolódásának kérdéseit illetõen. Az európai szervezet teljes egészében támogatja a globális felnõttoktatási tanácsnak A tétet képezõ kulcstémák c. dokumentumát, amely négy fõ témát javasol a középpontba állítani a 2009-es világtanácskozás elõkészületeiben: • a szegénység és a felnõttoktatás • a bevándorlás és felnõttkori tanulás kapcsolata • a felnõttoktatás az Oktatás Mindenkinek és a Milléniumi Fejlesztési Célkitûzések nevû programokban • olyan új szakpolitikai fejlesztés és jogalkotás szükségessége, amely minden megkülönböztetés nélkül biztosítja a tanuláshoz való jogokat.

A MÚLTBÓL.

VISSZA

KELL SZEREZNI

AZ EREDETI TETTEK ÉS GONDOLATOK ÉRVÉNYÉT

Ha áttanulmányozzuk az UNESCO és CONFINTEA dokumentumokat 1949-tõl 1997-ig és 2003-ig – több mint fél évszázadnyi idõszak! –, a fejlõdés hihetetlenül nagy és jelentõs, még ha nekünk a jövõ kihívásaihoz kell is igazodnunk.3A fejlett európai országok kis csoportjához (1949) képest egyre jobban kiszélesedett a részt vevõ államok és civil szervezetek száma, s a konferenciák, dokumentumaik, a megelõzõ fórumok, kutatások növekvõ színvonala nagyban hozzájárultak a felnõttképzés és felnõttkori tanulás (adult education and learning) világméretû fejlõdéséhez. S ezen keresztül a társadalmi és gazdasági fejlõdéshez. Ebbõl a szempontból fontos állomás volt a Napirend a Jövõ számára 1997-es dokumentum, amely szakmai és tudományos kutatások sorára alapozva, minden korábbinál átgondoltabb programot ajánlott a tagállamoknak. Most mégis egy másik UNESCO dokumentumra, az 1976-os Ajánlások a felnõttoktatás fejlesztésérõl címûre szeretnénk hivatkozni, amely a második világháborút követõen az elsõ alaposan kidolgozott felnõttoktatás-fejlesztési szakpolitikai dokumentum. A ’76-os elõször ajánlásként fogalmazott meg fogalmakat és olyan fontos alapelveket, amelyeknek érvényesítéséért 30 év után is néha kicsinyes, napi küzdelmeket kell folytatni a XXI. század elején.4 Mind a ’97-es hamburgi, mind az 1976-os nairobi dokumentumban megtalálható minden téma, probléma és javaslat, amit azóta is rendszeresen napirenden tartunk, s ezt tesszük most, 2008ban és majd 2009-ben is. Megéri néhány további szót vesztegetni a ’76-os dokumentumra, mert forrásnak tekinthetõ a tekintetben, hogy honnan kell kezdenünk a gyökereinket megerõsíteni. Azóta sincs például jobb definíciója a felnõttoktatásnak. A dokumentum megfogalmazásaiban a személyiség és annak méltósága áll a középpontban: „… az oktatás és a képzés lehetõséget biztosít mindenki számára a személyisége teljes kibontakoztatására”. S az okmányban a képzettség és a tudás mellett ugyanolyan fontos volt „az olyan képzés és attitûdformálás, amely alkalmassá teszi az egyéneket a személyi-

Az V. CONFINTEA-t követõen nemhiába vetõdött fel igényként az ajánlások, fejlesztési javaslatok civil monitoringja1, hiszen a szavak tengerét jelentõ, korábban elfogadott ajánlások, ígéretek és kormányzati elkö telezettségek teljesülése sok esetben „írott malaszt” maradt. Nem sok értelme van évtizedenként ugyanazt deklarálni. Ez a dokumentum inkább vitát kezdeményezõ kérdésfelvetések sora, semmint értékelés, vagy kötelezõ iránymutatás. Az V. Confintea 2003-as idõközi értékelésére akkor az EAEA készített egy beszámolót a saját tevékenységérõl.2 Három fontos üzenet szól a 2008-as, Budapesten sorra kerülõ regionális elõkészítõ konferencia vitáihoz és a 2009es brazíliai világtalálkozóhoz. 1. a biztos eligazodáshoz nem árt emlékezni arra, amit valaha helyesen láttunk, akartunk és tettünk 2. az európai felnõttképzéspolitika-fejlesztés (adult learning policy development) egyedülállóan pozitív egy térség nemzetközi együttmûködésében, amit

50


12/3/08

10:36 PM

Page 51

NEMZETKÖZI PROGRAM

ségük teljes kibontakoztatására”. El lehetne ma képzelni, hogy az ún. „üzleti hatékonyság” fogalmába beletartozzék az a képzés, amely „kifejleszti azon kreatív képességeket, amelyekkel akár egyénileg, akár közösségben új anyagi javak és szellemi, esztétikai értékek állíthatók elõ”?... S a mai aktív állampolgárság „halvány” fogalma vajon eléggé elõtérbe helyezi-e, hogy az állampolgári tudatformálás „különösen meg kell hogy célozza a független és kritikus gondolkodásmód kifejlesztését”? Ahogy az EAEA alapításának 50 évfordulóján (2003) is hangsúlyoztuk: a múlt egyik fontos üzenete, hogy az európai szervezet mindig is törekedett a felnõttkori tanulás társadalmi és demokratikus jelentéstartalma teljességének a gyakorlatba ültetésére. Nem nosztalgiáról van szó, a világ néhány évtized alatt nagyot fordult. De jó tudni, hogy érdekcsoportok sokaságának szakpolitikai fejlesztési ajánlásai, s a tudományos kutatások garmadája között, mi az, ami továbbra is biztosan a jövõbe mutat.

2. AZ EU-BAN

2006-os Közlemény a következõ öt fontos üzentet fogalmazta meg: 1. A részvételt akadályozó tényezõk megszüntetése 2. A felnõttkorit tanulás minõségének biztosítása 3. A tanulási eredmények elismerése és jóváhagyása 4. Befektetés az idõsebb népességbe és a bevándorlókba 5. A felnõttkori tanulás monitorozásának fejlesztése Bizonyos értelemben új és pozitív elem, hogy az emberierõforrás-fejlesztés, a munkaerõpiaci képzés és a szakképzés hagyományos dominanciájához képest nagyobb hangsúly került a társadalmi beilleszkedésre (social inclusion), a nem-formális tanulásra (non-formális adult learning), az idõskor (ageing), a bevándorlás-népességmozgás (migration) és a felnõttképzés (adult education) kapcsolatára. Új szemlélet a „tanulási eredmény” hangsúlyozása és mindenféle tanulás elvi egyenrangúságának elismerése. Elõtérbe került a nem-formális felnõttkori tanulás nagyobb mértékû átláthatóságának, minõségfejlesztésének szükségessége, a felnõttoktatói szakma fontossága. Felmerült az igény a felnõttoktatás terén szükséges, sajátos indikátorok és ún. célszintek bevezetésére is a fejlõdés elõsegítése és monitoringja érdekében. Mindezek évtizedekkel mérhetõ jelenetõs elõrelépéseket jelentenek. A Bizottság persze még most is a saját apparátusának nehézkes önmozgása, és a sokszor a tagállami önállóság elvére hagyatkozó érdektelenség, valamint a sokszínûségre hivatkozó érdekellentétek Szküllája és Kharübdisze között hajózik. Óvja Isten a sziklába ütközésektõl. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az Oktatási és Kulturális Fõigazgatóság felnõttoktatással foglalkozó egységével kialakult egyre jobb megértés és partnerség nem jelenti azt, hogy a fejlesztési ajánlásokban megfogalmazott feladatok megvalósítása elõtt ne tornyosulnának továbbra is akadályok. Ilyen elõször is a saját szakmai erõforrásaink kellõ, hatékony mobilizálásának a hiánya. De ott van egy több évtizedes gát is: a nem-szakmai felnõttoktatás gyenge pozíciói. További elem a Bizottságra nehezedõ, átláthatatlan, nehézkes bürokrácia, valamint bizonyos hagyományos érdekcsoportok bénító primátusa. Mindez a finanszírozási stratégiák megváltoztatási nehézkességében is világosan kiütközik. Az európai térség elöl jár a felnõttkori tanulás (adult learning) fejlesztésében, és a Bizottságnak éppúgy, mint a szakmai szervezetek, NGO-k számára is fontos, hogy eredményeiket és problémáikat megvitathassák egymással és

ÚJ LENDÜLETET VETT A FELNÕTTKORI

TANULÁSSAL KAPCSOLATOS SZAKPOLITIKA FEJLESZTÉSE

A Memorandum az élethosszig tartó tanulásról c. 2000-ben megszületett dokumentumot követõen, a 2000-es évek közepére került napirendre, hogy a felnõttoktatás mint az élethosszig tartó tanulás egyik fontos pillére, önálló politikai ajánlás tárgya legyen. Az EAEA büszke arra, hogy nyílt tenderen elnyert tanulmánya, a Trends and Issues in Adult Education in Europe,5 (Trendek és témák a felnõttoktatásban, Európában), számos más tanulmánnyal együtt, hozzájárult a 2006-ban megszületett felnõttoktatási ajánláshoz – Felnõttkori tanulás: tanulni sohasem késõ6 –, és az ajánlás alapján kidolgozták a Cselekvési Terv a Felnõttkori Tanulásról: Tanulni soha nem késõ.7 címû programot. Mindezzel a Lisszaboni Stratégiának – amely az Unió legátfogóbb politikai programja – külön elismert és integráns részévé vált a felnõttkori tanulás. 2010-ig, s azt követõen a lisszaboni folyamatot folytató újabb EU programban a felnõttoktatás fejlesztése állandó és önálló elem lesz, ami nagyjelentõségû elõrelépés. A két Közlemény alapján számos további kutatás, fejlesztés, és tendertevékenység indult el, nem beszélve arról, hogy az Élethosszig tartó tanulás 2007–2013 program jobban összpontosít – elsõsorban a Grundtvig programon keresztül – a két megfogalmazott cél megvalósításának segítésére. A

51


12/3/08

10:36 PM

Page 52

NEMZETKÖZI PROGRAM

megoszthassák a világ más térségeivel. Ezáltal az EU maga is nagyot léphet tovább a fejlõdésben. Mindehhez a budapesti regionális konferencia elõkészületet, a 2009-es világtalálkozó pedig kivételes fórumot jelenthet.

3. GLOBALIZÁLNI

és értékrendek közé átültetni. Ugyanakkor a különbségek megértéséhez és kezeléséhez sokkal több kölcsönös erõfeszítésre van szükség. – Mindenekelõtt a felnõttoktatás missziójának megújítása lenne kívánatos. Széles, pluralista és humanista értelmezésre és gyakorlatra van szükség annak jegyében és annak hangsúlyozásával, hogy a felnõttoktatás a társadalmi különbségek és igazságtalanságok csökkentéséért és a személyiség méltóságának szolgálatában áll. Elsõdleges társadalmi, közösségi missziója van, nem pusztán individuális, redukcionista, eszköz- és gazdasági jellegû, mint ami az elmúlt évtizedben egyoldalúan érvényesült. – E tekintetben az Európai Parlament képviselõinek és más döntéshozóknak a jelenleginél nagyobb befolyására van szükség. Az EU általános intézményi és politikai nehézkessége és a különféle válságok már régóta napirendre tûzték a bürokráciaellenesség és a civil társadalom hatékony bevonásának puszta hangoztatásán való valóságos túllépést s a kihívással szembenézõ programok megindítását. A felnõttkori tanulás ezen a téren fontos szerepet játszhat. – A felnõttoktatás önmagában nem képes társadalmi strukturális változásokat elérni, de programjába kell vennie, hogy segítse a globális világ kormányozhatóvá válását és átláthatóvá, ellenõrizhetõvé és irányíthatóvá tételét a sokféleség, a méltányosság, az egyenlõség és a béke jegyében. – Küzdeni kell az UNESCO egyetemességének teljes értékû, az oktatásban játszott szemléleti dominanciájának visszaszerzéséért. Ez nem jelenti azt, hogy mind az UNESCO-nak, mind a brüsszeli Bizottságnak ne kellene átvennie valamennyit például az OECD és más szervezetek hatékony munkamódszereibõl. Az UNESCO-n belül pedig el kell elismertetni a felnõttoktatás és az élethosszig tartó tanulás szerepének kiemelkedõ fontosságát. A párizsi UNESCO kinyilatkoztatások önmagukban nem elégségesek. Meg kell erõsíteni az UNESCO hamburgi Élethosszig tartó Tanulás Intézetének a státuszát és szerepét. – Az európai térségen belül különös jelentõséget kell biztosítani az EU 27-ek közötti különbségek csökkentésének, az új tagállamok és jelöltek másodosztályú státusza teljes felszámolásának, és az Uniónál szélesebb Európai Tanács tagországok és szervezetek egyenrangú partnerként történõ bevonásának9 – A felnõttoktatást és az élethosszig tartó tanulás területét integrálni kell az Európai Szomszédsági Politika programjába, s a együttmûködés integráns részévé kell tenni.10 – Túl kell lépni az EU 27-ben a „nemzeti alapú”

A SZOLIDARITÁST

Egy átlagos felnõtt tanuló is tudja, hogy a globalizáció hajtómotorja nem a felnõttoktatás. Ugyanakkor kevés annak a beavatkozásnak a mennyisége és minõsége, amit a felnõttoktatásnak kötelessége lenne megtenni. Az 1985–1994 közötti és az 1995–2004 közötti idõszakban a fejlõdõ országokban a felnõttkori írás-olvasási készség 68%-ról, 77%-ra nõtt.8 Ugyanezen periódusok alatt globális szinten az írás-olvasási készség népességen belüli aránya 76%-ról, 82%-ra emelkedett. Mindemellett még mindig 774 millió fõ analfabéta és 80 millió iskoláskorú gyermek nem jár iskolába. Egy felnõtt írástudóvá tételének egységnyi becsült ára 50–100 USD között mozog. Az analfabéta felnõttek 85%-ra 35 országban található (660 millió). A Dakarban 2000-ben megfogalmazott cél, hogy 50%ra csökkentsék az analfabéták arányát, 2015-ig a támogató országoktól 5,6 milliárd USD-t tenne szükségessé, miközben a tényleges támogatási felajánlások és elkötelezettségek csak 1,5 milliárd USD-ra rúgnak. Mint köztudott, csak az elsõ amerikai bankmentõ csomag több mint 800 milliárd USD-t tartalmazott, s összeszámolható, mekkora nagyságrendû csomagok követték ezt az EU-ban is. Az alfabetizációs példa találó, még ha kis szelete is a felnõttkori tanulásnak, amit évtizedek óta leszûkítenek az írás-olvasás tanítására. Az UNESCO központi honlapján még olyan rovat sem található, hogy „felnõttoktatás és tanulás” Mit jelent a szolidaritás globalizációja? Kétféle dolgot. A felnõttoktatás hatókörét ki kell szélesíteni a „globális citoyen” felfogás és együttmûködés alapjain (mozgalom); továbbá a nemzetközi, szakmai modernség és versenyképesség szabványainak kialakítását és egymástól, kormányoktól való elvárását közösen kell érvényesíteni. A kettõ szorosan összefügg és egyformán fontos. Nem lehet színpadias feszültség-levezetõ mozgalmi show-k rendezésével feloldani a növekvõ globális különbségeket, s nem lehet a relatíve fejlett EU szakmai eredményeit más körülmények és struktúrák közötti viszonyok

52


12/3/08

10:36 PM

Page 53

NEMZETKÖZI PROGRAM

nemzetközi együttmûködés egyoldalúságain. Érvényt kell szerezni annak a belátásnak, hogy az egész EU, tagállamai és a nemzetközi donorok közös, dialóguson alapuló, koordinált, globális együttmûködése érhet csak el bármilyen hatékony eredményt a mai globális trendek sodrása közepette. Az ún. Észak–Dél támogatások felét az EU és tagországai adják globális szinten. De vajon milyen hatékonysággal? E tekintetben az transzatlanti szakmai együttmûködés és etikai felelõsség újragondolása is szükséges. u

u

http://www.unesco.org/education/uie/confintea/booklets.html 4

Recommendation on the development of adult education adopted by the General Conference at its nineteenth session of UNESCO N a i ro b i , 26 November 1976 http://www.unesco.org/education/pdf/NAIROB_E.PDF

5

http://www.eaea.org/index.php?k=10263 Adult education trends and issues in Europe (2006) Reports and studies: http://ec.europa.eu/education/doc/reports/index_en.html Study on adult education providers (2006) Adult Learning Profession in Europe (2008) Non-vocational adult education in Europe http://www.eurydice.org/ressources/eurydice/pdf/0_int egral/083EN.pdf

6

DG EAC http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/index_en.html http://www.nepfoiskola.hu/ppkevj/dokumentumok2008/ajnalas.pdf http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/ LexUriSv.do?uri=COM:2006:0614:FIN:EN:PDF

7

http://www.nepfoiskola.hu/ppkevj/dokumentumok 2008/Cselktrv.pdf http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/ LexUriServ.do?uri=COM:2007:0558:FIN:EN:PDF

8

UNESCO 2004 EFA Global Monitoring Report 2005, Education for All – The Quality Imperative. Paris UNESCO Page 2 EFA Global Monitoring Report 2008 UNESCO Publishing, Oxford University Press UNESCO ISBN 978-0-19-953263-6 page 63

u

A szakmai primátus letéteményesi kényelme Európában is múlté. A világ más dinamikus térségei mást és másként akarnak elérni és fejleszteni az felnõttoktatásban is. S a világ elõre menetelét a szegényebb és elmaradottabb többség fogja meghatározni, mert leginkább õk érdekeltek a változásokban és a méltányosság érvényesítésében. Az európai térség szakmai szervezeteinek õszintén tanulniuk kell a törekvéseikbõl és támogatniuk kell azokat a globális párbeszéden keresztül. Dr. Szigeti Tóth János

*

Sz. Tóth János, mint az EAEA elnöke a szervezet számára készítette az alábbi vitaanyagot 2008 nyarán, tehát még a pénzügyi világválság láthatóvá válása elõtt, amit az elnökség megvitatott és elfogadott, mint munkadokumentumot.

1

ICAE REPORT Agenda for the Future: Six Years Later http://www.icae.org.uy/û

2

Coping with the learning challenge – Between idealism and reductionism Brussels, Budapest, Helsinki, 2003

3

Confintean puiblications: http://www.unesco.org/education/uie/confintea/publications.html Previous Confintea documents:

9

European Neighbourhood Policy http://ec.europa.eu/world/enp/index_en.htm European Social Fund: http://ec.europa.eu/employment_social/esf/

http://www.unesco.org/education/uie/publications/con fintea_5.shtml Thematic brochures:

10

http://ec.europa.eu/world/enp/index_en.htm

53


12/3/08

10:36 PM

Page 54

HÍREK, AJÁNLÁSOK

Tisztújító közgyûlés

2008. április 5-én a Magyar Népfõiskolai Társaság tisztújító közgyûlést tartott Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Megköszönve részben más munkaterületre távozó, részben a választott testületekben más feladatot vállaló tisztségviselõk munkáját, az új vezetõséget a plénum az alábbiak szerint egészítette ki, illetve erõsítette meg:

• Gazdag Ferenc • Keresztesi József • Kovács Tamás • Nagy Júlia • Porkoláb Lajos • Ács Sándorné Etikai Bizottság Elnök: Turóczyné Veszteg Rozália Tagok: • Sápi József, • Szabó Gyula Felügyelõ Bizottság Elnök: Harasztosi Sándor Tagok: • Fehér Lászlóné, • Kovács Béláné Petõ Magdolna

Elnökség Elnök: Sz. Tóth János Alelnökök: • Bordás István • Nagyné Kiss Mária Elnökségi tagok: • Diósi László • dr. Fleisz János

54


12/3/08

10:36 PM

Page 55

HÍREK, AJÁNLÁSOK

TANULÁS

ÉLETEN ÁT

{TÉT} MAGYARORSZÁGON

Szakmai szerkesztõ: Dr. Benedek András Kiadja a Tempus Közalapítvány. Budapest, 2008. 256 oldal (A/5) ISBN 978-963-96699-3-3

2007 júniusában a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kezdeményezésére jött létre az a szakmai munkabizottság, amelynek feladata volt, hogy segítse a tudástársadalom megerõsödéséhez nélkülözhetetlen folyamatos képzést és önképzést, a tudáshoz való hozzáférést, értékelje és hasonlítsa össze a hazai folyamatokat a nemzetközi tendenciákkal, s kezdeményezzen kommunikációt a stratégiai döntéseket elõkészítõ kormányzati és tudományos tényezõkkel. A szakmai bizottság összefoglaló jelentésén és javaslatain kívül értékes résztanulmányok alkotják a felnõttképzés különbözõ aspektusait sorra szedõ kötet szövetét Benedek András, Csoma Gyula, Kálmán Anikó, Koltai Dénes, Lada László, Piróth Eszter, Szigeti Tóth János és Vedovatti Anildó tollából. Külön értéke az áttekintésnek Ádám György akadémikus agybiológiai megközelítésû bevezetõje, amely a tanulási kapacitás életkori sajátosságainak alakulásával hozza párhuzamba szakmánk feladatrendszerét. Hasonló étéket jelent a felnõttképzés, andragógia, élethosszig tartó tanulás válogatott (ám bõséges, 23 oldalnyi) bibliográfiája (1997–2008) a függelékben. Népfõiskolai szemszögbõl nézve a kötetet (talán megbocsátható „részrehajlás” egy népfõiskolai orgánumban) megállapíthatjuk, hogy képzési formánk neve két tanulmányban fordul elõ. Egyszer (32. old.) „az egész életen át tartó tanulás zászlóshajói” között, „a már mûködõ andragógiai tanszékek és a régóta – számos helyen civil háttérrel – mûködõ kutatómûhelyek” sorában (a Magyar Pedagógiai Társaság Felnõttnevelési

Szakosztálya, a MELLEARN Egyesület, a Tudományos Ismeretterjesztõ Társaság, a Magyar Mûvelõdési Intézet és a TIT Stúdió Egyesület mellett). Másodszor (188–190. old.) mint „felnõttoktatás az agráriumban” (különös tekintettel Dániára, röviden érintve a hazai kezdeteket). Örömmel nyugtázhatjuk viszont, hogy a napjaink európai LLL – avagy munkabizottsági javaslat szerinti magyarítással {TéT} – törekvéseit áttekintõ tanulmányt társaságunk (egyben ciklusokon át az Európai Felnõttképzési Szövetség) elnöke, Sz. Tóth János jegyzi. Írása az uniós – fejlesztést szorgalmazó – dokumentumok felidézésével félreérthetetlen „célzásokat” tartalmaz a hazai tennivalókra. A maguk részterületét a tematika egészében elhelyezõ szerzõk munkáját szakmai szerkesztõként dr. Benedek András, technikai szerkesztõként Lada László fogta össze, s lektorként dr. Maróti Andor segítette. u

u

u

A kötetet 2008. november közepén vehette kézbe a szakmai közönség, a kiadó székházában rendezett bemutató keretében, ahol dr. Benedek András ismertette a közös szellemi terméket, s „opponensként” Zachár László, a Nemzeti Szakképzési és felnõttképzési Intézet igazgatója értékelte. A bemutatón jelen voltak a szerzõk, valamint a szakma más jeles képviselõi.

55


12/3/08

10:36 PM

Page 56

HÍREK, AJÁNLÁSOK

ESÉLYT ADUNK – JÓ GYAKORLATOK

A FELNÕTTKÉPZÉSBEN

© Magyar Népfõiskolai Társaság, 2008 Felelõs kiadó: Sz. Tóth János Felelõs szerkesztõ: Mihályfi Márta és Trencsényi Imre Tervezõszerkesztõ: Kû Marianna Borítóterv és nyomdai kivitelezés: Microdesign Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (Munkaerõpiaci Alap) támogatásával ISBN 978-963-87884-0-5

A 200 oldalas dokumentumgyûjtemény „Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – Az EUelvárások megismerése” projekt (A Magyar Népfõiskolai Társaság programja, 2007 – 2008. FKA-KT-34/2007. számú pályázat) részeként jött létre. Tárgya: innovatív projektek a mai magyar felnõttképzés nem-formális szférájában. Szerkezete: Sz. Tóth János bevezetõjét Magyarország 7 fejlesztési régiójából 38 – a fent jelzett kritériumok szerint kiválasztott – humánerõforrás-fejlesztési projekt strukturált, nemzetközi összevetésre lehetõséget adó leírása követi, majd függelékként a projekt megvalósítását elõkészítõ módszertani segédlet, az Európai Közösségek Bizottságának két, témánk szempontjából meghatározó jelentõségû közleménye (2006, 2007) következik. A kötetet A kulcskompetenciák területei: definíciók, ismeretek, készségek és attitûdök címû értelmezõ dokumentum zárja.

56

A röviden és tényszerûen leírt 38 projekt a nem-formális felnõttképzésnek szinte minden lehetséges dimenzióját megjeleníti. A közmûvelõdési intézményrendszerbõl kiváló alapítványoktól és egyesületektõl a szakképzési egyéni vállalkozásokon át a személyes társadalmi szerepvállalásig és a kormányzati–önkormányzati szféra által nem vagy nem kellõ hatékonysággal ellátott képzési–nevelési feladatok átvállalásáig a humánerõforrás-fejlesztés lehetõségeinek széles skálája jelenik meg a leírt modellekben. E dokumentumgyûjtemény kettõs célt szolgál… pontosabban egyetlen célt, csak kettõs a célcsoportja: a korunk követelményeihez és viszonyaihoz alkalmazkodni kívánó (elsõsorban de nem kizárólag nem-formális) felnõttképzési szolgáltatók, valamint a felnõttképzés-politika tervezõi és felelõs irányítói.


12/3/08

10:36 PM

Page 57

HÍREK, AJÁNLÁSOK

ELBESZÉLÉSEK

A MAGYAR FELNÕTTOKTATÁS

LEGUTÓBBI FÉL ÉVSZÁZADÁBÓL

Szerkesztõk: Magyar Edit és Maróti Andor ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008 248 oldal, 2200 Ft ISBN 978 963 284 012 3

Az idei Mûvelõdés hete alkalmából látott napvilágot a húsz szerzõ visszaemlékezéseibõl összeállított sokszínû kötet. Szerzõi az utóbbi fél évszázad során a felnõttképzés különbözõ „mûfajaiban”, irányító vagy „földközelibb” szintjein munkálkodtak – vagy munkálkodnak ma is. Valamennyi írásnak még csak cím szerinti felsorolása is szétfeszítené ajánló rovatunk terjedelmi kereteit, egy-kettõnek a kiemelése pedig az igazságtalan ítélkezés kockázatát rejtené magában. Így csak utalunk rá, hogy több átfedés van e kötet és a korábbiakban már ismertetett {TéT} jelentés szerzõgárdája között. Ami persze természetes is, tekintve, hogy bár nem egy visszaemlékezõ valóban joggal szólhat fél évszázadról a saját munkáját és/vagy intézménytípusát illetõen, amit ma hivatalosan felnõttképzésnek vagy andragógiának neveznek/minõsítenek, azt egyelõre sajnálatosan szûk kör képviseli.

57

Reméljük azonban, hogy e kör a jövõben tágulni fog. Nem utolsósorban e diszciplínának a felsõoktatásban való térnyerése folytán. Megítélésünk szerint az ELTE Eötvös Kiadó gondolatébresztõ és látókörtágító „oral-historikus” háttéranyaggal járult hozzá az ú.n. felnõttképzés sokrétûségének – formális, nem-formális és informális elemek, tevékenységformák (pl. dolgozók iskolája, szakoktatás, média, közmûvelõdés, távoktatás, népfõiskola) egymásra hatásának – belátásához.


12/3/08

10:36 PM

Page 58

HÍREK, AJÁNLÁSOK

FALVAINK

GONDNOKÁNAK SZELLEMI

VÉGRENDELETE

KEMÉNY BERTALAN HOMÁLYBOGOZÁS Unicus Mûhely, Budapest, 2008 A Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete És a Falufejlesztési Társaság ajánlásával

Milyen más mûfajba sorolhatnánk a Falufejlesztési Társaság és a Budapest Környéki Népfõiskolai Társaság alapítójának, valamint a falugondnoki intézmény megteremtõjének utolsó írását, melyet maga a szerzõ is ilyesfélének szánt, s melyet befejezni már nem is tudott? (Ezt fiai, munkatársai és tanítványai tették meg helyette.) A 100 oldalnyi írott szöveg valójában egy népfõiskolai kurzus elõadásainak gondosan megfogalmazott esszenciája. Interdiszciplináris szemléletében az ember- és társadalomismereti tudományok területétõl felszívott ismeretek és személyes meggyõzözõdéssé emésztett megállapítások kerek, személyes világképpé álltak össze, s ezt a világképet megosztani minél többekkel, tekintette mintegy apostoli hivatásának. Konkrétabb megfogalmazásban: az újkori gazdasági-társadalmi fejlõdés elidegenedésieltömegesedési folyamataival szemben az „emberi jelenség” biológiai-antropológiai örökségéhez való

58

harmonikusabb igazodást jelentõ társadalmi-közösségi formációk felélesztését tartotta hivatásának. Emberléptékû – organikus – társadalomképe alapján olyan kisközösségekben látta biztosíthatónak az élhetõ életet, amelyeknek tagjai még személyesen ismerik egymást és áttekinthetõ kapcsolatrendszert alkotnak Ezért munkálkodott tevõlegesen is a kistelepülések fennmaradásáért, s ezt kívánta segíteni a falugondnoki hálózat létrehozásával is. Sikerrel. Posztumusz könyvecskéje gondolatébresztõ olvasmány, s a szellemi rokonság révén könyvespolcunkon abba a sorba helyezhetjük, amely E. F. Schumachernek A kicsi szép címû alapmûvével kezdõdik. A szerzõrõl a sokoldalú életmûvet dióhéjban jól összefoglaló portrét ad (a kötetben szereplõ sorain túl is) az egykori munkatárs, Faludi Erika A szociális szakma digitális archívumában: http://www.fszek.hu/szociologia/szszda/eletr_k b.html


12/3/08

10:36 PM

Page 59

TARTALOM

A belsõ borítón: népfõiskolai találkozó programja (Sárospatak, 1987) Turóczyné Veszteg Rozália; valamint Bibó István válasza népfõiskolai meghívásra (Bihartorda, 1947) Péter Imre dokumentumgyûjteményébõl Évforduló Fõhajtás Benda Kálmán emléktáblája elõtt – Keresztesi József

2

A Magyar Népfõiskolai Társaság fontosabb eseményei – 1988. június–1989. december – dokumentum

3

Mit akar a Magyar Népfõiskolai Társaság? – dokumentum

5

Népfõiskolai tájékoztató (részletek) – dokumentum

6

Projektjeinkbõl

7

Az élethosszig tartó tanulás népszerûsítése – az EU-elvárások megismerése – a Magyar Népfõiskolai Társaság integrációs programja, 2007–2008 I. A program felépítése II. Tudósítások néhány térségi tájékoztató fórumról III. Tapasztalatcsere – Nemzetközi mûhelymunka Balatonszepezden IV. „Továbblépni a tervezéstõl a tettek felé” – Javaslat a cselekvési tervhez

9 9 9 17 19

Vállalkozó nõk a vidékért, három megye, három régió határán

24

A szociális szövetkezetek népszerûsítése – Kommunikációs program Lakossági fórumok Nem került le a porondról... – Záró rendezvény

25 25 30

A mûvelõdés hete – a tanulás ünnepe „Esélyt adunk” – Mûhelykonferencia cigány népességünk létkérdéseirõl – t. i.

33

Mit üzen az ünnep – nekünk, itt és most? – Gódor András

35

A Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség dokumentumaiból – Képzések, elõadók

37

Országos konferencia Tatán a szociális foglalkoztatásról – Keresztesi József.

39

59


12/3/08

10:36 PM

Page 60

TARTALOM, IMPRESSZUM

A személyesség erejével… Visszatekintés egy 10 évvel ezelõtt indult népfõiskolai programra – Nagyné Kiss Mária

40

A börtön-népfõiskolák történetébõl – Csonka József

43

Népfõiskolai gyakorlaton – Fõiskolások a népfõiskoláról

49

Nemzetközi program Az EAEA kérdésfelvetései a Confintea VI elõkészítéséhez – Dr. Szigeti Tóth János

50

Hírek, ajánlások

54

A Magyar Népfôiskolai Társaság folyóirata XV. évf. 1. szám – 2008. tél Kiadja: a Magyar Népfôiskolai Társaság Felelôs kiadó: Sz. Tóth János Szerkesztô: Trencsényi Imre Tördelôszerkesztô: Kû Marianna Nyomás: Microdesign Bt. Kiadványunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával jelent meg

Szerkesztôség: Magyar Népfôiskolai Társaság Népfôiskola Intézet, Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Postacím: Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Tel./fax: +(36) (1) 411-1459, +(36) (1) 411-1460. ISSN: 1218-1455 E-mail: [email protected] Internet: www.nepfoiskola.hu Cikkeket az [email protected] címre várunk.

60

08 10:35 PM Page 1 ÉVFORDULÓ Húsz év

Recommend Documents