05 1:30 PM Page 1

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 1

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 2

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 3

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 4

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 5

Living Classics

Gyôri Városi Mûvészeti Múzeum

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 6

A KÖTET MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA

– FÜR UNTERSTÜTZUNG DANKEN WIR:

Osztrák Kultur Fórum KulturKontakt Austria Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma KIKA Raiffeisen Bank Sappi / Budapest Papír Kft. Uniqa Biztosító Gyôri Ipari Park A KÖTETET SZERKESZTETTE

– REDAKTION:

Klimó-Kormos Petronella és Lévai András A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE

– FOTOGRAPHIE:

Klimó-Kormos Petronella és Serényi Balázs A KÖTETET TERVEZTE

– GRAFISCHE KONZEPTION:

Serényi Balázs Visual Minds Stúdió NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS

– SATZ

Lévai András Visual Minds Stúdió AZ ÍRÁSOK SZERZÔI

– AUTOREN:

Bán András, Bordács Andrea, Ébli Gábor, Hajdu István, Klimó-Kormos Petronella, Kovalovszky Márta, Molnár Mária, N. Mészáros Júlia, Radnóti Sándor, Florian Steininger, Brigitte Winkler-Komar FORDÍTÁS

–

ÜBERSETZUNG

Adamik Lajos

ISBN 963 218 5293

Kiadja a Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr Herausgegeben vom Städtischen Museum Gyôr

A papírt a Sappi Trenfor Trading AG / Budapest Papír Kft. szponzorálta Das Papier wurde von Sappi Trenfor Trading AG / Budapest Papír Kft. zur Verfügung gestellt

NYOMÁS ÉS KÖTÉS

– DRUCK:

Mester Nyomda FELELÔS VEZETÔ

– FÜR DEN DRUCK VERANTWORTLICH:

Strasszer Gábor

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 7

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 8

Elôszó Múzeumunk állandó kiállításon is látható, legelsô gyûjteményei mûgyûjtôk és mûvészek hagyatékaként kerültek hozzánk (Váczy Péter-, Kovács Margit-, Borsos Miklós- gyûjtemények, Kéry Ilona- hagyaték). Mellettük jött létre a múzeum szakmai munkája eredményeként a folyamatosan bôvülô és országszerte elismert kortárs képzômûvészeti gyûjtemény. Az idei évben két nagyhírû magángyûjtemény színvonalas modern magyar mûalkotásaival gyarapodtunk (a Vasilescu- és a Radnai-gyûjtemény), így a Városi Mûvészeti Múzeum mára az ország egyik legjelentôsebb XX. századi és kortárs vidéki mûgyûjteményét mondhatja magáénak. Érthetô, hogy számunkra a kezdetektôl elengedhetetlenül fontos, és a hagyományápolás szerves része a jó kapcsolat a mûgyûjtôkkel és remekmûveik kiállításainkon való bemutatása. A Gaudens Pedit-gyûjtemény gyôri bemutatási lehetôségét az elsô pillanattól nagy örömmel fogadtuk. Szigorú mércével válogatott anyaga szervesen kapcsolható az idôszaki kiállítási koncepciónkhoz és kortárs mûvészeti gyûjteményünk magyar anyagához. A Gaudens Pedit- gyûjtemény a mai magyar mûvészet mára klasszikussá vált mûvészeire koncentrál és a lehetôségekhez mérten teljességre törekszik. A gyûjtô nyitott, érzékeny, értô és határozott látásmóddal rendelkezik, mindemellett kellôképpen elfogulatlan, kitartó és szigorúan következetes. A Gaudens Pedit- gyûjtemény különleges értékét növeli, hogy tulajdonosa ausztriai üzletember, aki a 80-as években került kapcsolatba a magyar mûvészettel, s saját személyes tapasztalatai és élményei hatására vált a magyar mûvészet szenvedélyes gyûjtôjévé. Gyûjteménye legkorábbi darabjai az elsô budapesti mûteremlátogatástól datálódnak. A gyûjtôkör megfontolt bôvítése eredményeként, a mûveken keresztül a magyar neoavantgárd mûvészet klasszikussá vált mestereinek 80-as évekre jellemzô munkásságától követjük nyomon a fontosabb hazai mûvészeti törekvéseket és a gyûjteményben szereplô mûvészek legújabb alkotói periódusait. Az Élô klasszikusok címû kiállítás különlegessége, hogy a kiválasztott magyar mûvészek munkáit a gyûjteményben található osztrák mûvekkel állítja párhuzamba. A tágabb kontextus alkalmat teremt a mûvészek munkásságának széles körben való mgismertetésén túl a mûvek közös és eltérô jegyeinek közvetlen tanulmányozására, az alkotók személyiségén túlmutató sajátosságok elemzésére, azonos szempontok szerinti értékelésére, a gyûjtemény európai jelentôségének felmérésére. A kiállítás tervezett közép-európai vándoroltatása és a fogadó országok kortárs mûvészeti alkotásaival való bôvítése ezt a szándékot erôsíti és izgalmas szellemi kalandot kínál gyûjtônek, mûvésznek, mûkritikusnak és a nagyközönségnek egyaránt. Fogadják szeretettel! N. Mészáros Júlia múzeumigazgató, Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr

8

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 9

Vorwort Die ersten Sammlungen unseres Museums, die heute in der ständigen Ausstellung zu sehen sind, kamen mit den Nachlässen von Kunstsammlern und Künstlern zu uns (Sammlung Péter Váczy, Margit Kovács und Miklós Borsos, Nachlass Ilona Kéry). Parallel dazu wurde durch die kompetente Sammeltätigkeit des Museums selbst eine sich ständig erweiternde und nunmehr landesweit renommierte Sammlung zeitgenössischer Kunst aufgebaut. In diesem Jahr konnte sie zudem durch wertvolle Werke der ungarischen Moderne aus zwei berühmten Privatsammlungen (Vasilescu und Radnai) bereichert werden, so dass das Städtische Museum für Kunst heute eine der bedeutendsten Sammlungen moderner Kunst vom 20. Jahrhundert bis zur Gegenwart in Ungarn besitzt. Die guten Kontakte zu den Kunstsammlern und die Präsentation ihrer Schätze in unseren Ausstellungen waren für uns verständlicherweise von Anfang an unerlässlich, und sie bedeuten für uns ein organisches Element der Traditionspflege. So haben wir auch die Möglichkeit, die Sammlung Gaudens Pedit in Gyôr zu präsentieren, gleich mit großer Freude aufgegriffen. Diese nach strengen Maßstäben aufgebaute Sammlung fügt sich organisch sowohl in das Konzept unserer wechselnden Ausstellungen als auch in die ungarischen Bestandteile unserer Sammlung zeitgenössischer Kunst. Die Sammlung Gaudens Pedit konzentriert sich auf die inzwischen als Klassiker etablierten Künstler ungarischer Gegenwartskunst, und sie strebt in diesem Rahmen eine größtmögliche Vollständigkeit an. Der Sammler Gaudens Pedit hat einen offenen, sensiblen, sachverständigen und sicheren Blick, darüber hinaus ist er mit dem nötigen Maß an Unvoreingenommenheit, Ausdauer und strenger Konsequenz ausgestattet. Der besondere Rang der Sammlung Gaudens Pedit wird durch den Umstand erhöht, dass ihr Inhaber ein österreichischer Unternehmer ist, der mit der ungarischen Kunst in den 80er Jahren in Kontakt kam und unter dem Eindruck seiner Erlebnisse zum leidenschaftlichen Sammler ungarischer Kunst geworden ist. Die frühesten Stücke in seiner Sammlung gehen auf den ersten Atelierbesuch in Budapest zurück. Der Kreis des Gesammelten wurde dann mit viel Um- und Einsicht erweitert, so dass die Sammlung heute ein Panorama ungarischer Gegenwartskunst und ihrer wichtigsten Tendenzen bietet und das Schaffen der inzwischen klassischen Meister der ungarischen Neoavantgarde von den 80er Jahren bis heute verfolgen lässt. Die Ausstellung Living Classics stellt als Besonderheit den Arbeiten der ausgewählten ungarischen Künstler österreichische Werke aus der Sammlung gegenüber. Dieser erweiterte Kontext bietet neben der Möglichkeit, das Schaffen der gesammelten Künstler einem breiten Publikum bekannt zu machen, willkommene Gelegenheit dazu, die ähnlichen und unterschiedlichen Eigenschaften der Bilder unmittelbar zu studieren, die über die Persönlichkeit der Künstler hinausweisenden Charakteristika zu analysieren und nach gleichen Maßstäben zu bewerten und die europäische Bedeutung der Sammlung abzuwägen. Der Plan, die Ausstellung auf den Wanderweg durch Mitteleuropa zu schicken und sie jeweils um zeitgenössische Werke der aufnehmenden Länder zu erweitern, unterstreicht noch einmal diese Absicht und verspricht Sammlern, Künstlern, Kunstkritikern und dem breiten Publikum ein gleichermaßen spannendes geistiges Abenteuer. Ich empfehle sie mit größter Freude Ihrer wertvollen Aufmerksamkeit. Júlia N. Mészáros Direktorin, Städtischen Kunstmuseums Gyôr

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 10

„Nem terveztem, hogy gyûjteményt fogok építeni, így alakult” Gaudens Pedit mûgyûjtôvel és mûkereskedôvel Ébli Gábor beszélget Living Classics – mit kínál a kiállítás? Válogatást gyûjteményembôl, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar képzômûvészetét öleli át, s amelyet ezúttal osztrák mûvészek munkái egészítenek ki ugyanebbôl az idôszakból. A „Living Classics” így korábbi kiállításaink – „Zentripedal” (Minoritenkirche Krems; Pécs 1991), „Mythos – Memoria – Historia” (Kiscelli Múzeum, Budapest 1996; Galerie Gaudens Pedit, Lienz 1997) – hagyományát folytatja, és hozzájuk hasonlóan a magyarosztrák kulturális térséggel foglalkozik. 2004. május 1. után ez az elsô ilyen jellegû kiállítás, s a politikai integrációval párhuzamosan a képzômûvészet nemzeti látószögeinek meghaladásához és egy közép-európai mûvészetszemlélet erôsödéséhez kíván hozzájárulni. Milyen idôszakot ölel fel a Gaudens Pedit-gyûjtemény? A gyûjtemény ma 29 magyar mûvész mintegy 300 munkáját tartalmazza. A mûvek 1977 és 2000 között keletkeztek, s zömükben közepes méretû olajképek, de akadnak közöttük grafikák, plasztikák és installációk is. Amikor 1989-ben magyar mûvészettel kezdtem foglalkozni, nem volt megfogalmazott programom, éppen hogy betöltöttem a harmincat, s egy számomra új országgal ismerkedtem, amelyrôl a Lajtán túl bizony igen keveset tudtunk. Ráadásul itt minden átalakulóban volt. Elsô magyarországi éveim az átélt – még hozzá gyorsított tempóban zajló – történelem esztendei voltak. Eleinte naiv érdeklôdéssel jártam a mûtermekbe, és egyszerûen azért vásároltam a képeket, mert tetszettek, látástapasztalataimra hagyatkoztam, s nemigen törôdtem a magyar képzômûvészet sajátos helyzetével. Nem terveztem, hogy gyûjteményt fogok építeni, így alakult. Lassacskán aztán gyarapodtak az információim, jobban odafigyeltem, célirányosabban, többnyire minôségileg is igényesebben vásároltam. Csak a gyûjtés második szakaszában vált törekvésemmé, hogy lehetôleg olyan mûvészi pozíciókat dokumentáljak, amelyek az adott évtizedek magyar képzômûvészetének legfontosabb tendenciáit tükrözik, egyúttal pedig nemzetközileg is dekódolhatók. Magyarországon az átlagnál több érdekes anyag kínálkozott ehhez. Ki rejlik Gaudens Pedit, a gyûjtô mögött? Tirol keleti részén, Lienzben nôttem fel egy mûvész- és vállalkozócsaládban. Bécsben filozófiát és mûvészettörténetet tanultam, s 1983-ban ott alapítottam elsô galériámat. Két év múlva aztán visszatértem Lienzbe, és 1986-ban átvettem kovácsoltvasvállalkozásunkat. Ezzel párhuzamosan 1987-ben újranyitottam galériámat is, immár Lienzben. A céget 1989 és 2000 között fokozatosan Magyarországra telepítettem át. 2000 óta elsôsorban a Mátra-hegység lábánál, Gyöngyösön élek. Hogyan értékelné a 80-as évek magyar mûvészetét, és hová sorolná be nemzetközi összehasonlításban? Ha meggondoljuk, hogy Magyarország európai mércével mérve kis ország, a 80-as évek mûvészeti termése bámulatosan sokszínû és kvalitásos. Magyarország nem volt olyan hermetikusan elzárt, mint az egykori Kelet-Európa más országai. Teljes szabadságot ugyan itt sem szavazott meg az állam, de azért a magyar mûvészek kellô információkhoz juthattak a nemzetközi mûvészet aktuális törekvéseirôl. A nyolcvanas évek sok mûvésznek egyúttal a totalitárius állammal való szembefordulás utolsó szakaszát is jelentették. A valós szocializmussal szembeni ellenállás némelyiküknek olyan domináns ösztönzést szolgáltatott munkájához, hogy a fordulat után lát-

10

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 11

hatóan egyféle inspirációs gödörbe estek, ahonnan csak nagy nehezen tudtak kikászálódni. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán megtûrték a nem rendszerkonform mûvészek kiállításait. A Fiatal Mûvészek Klubjában, a Fészekben és még néhány más budapesti és vidéki kiállítóhelyiségben, sôt a Nemzeti Múzeumban, a Mûcsarnokban és az Ernst Múzeumban is aktuális mûvészetet lehetett bemutatni. A külföldi múzeumok szakemberei részben már a hatvanas évek végétôl érdeklôdni kezdtek a magyar mûvészet iránt. Osztrák szemszögbôl mindenekelôtt Peter Baum, Otto Breicha és Wilfried Skreiner nevét kell kiemelnünk. Néray Katalin, aki a nyolcvanas években a Mûcsarnok igazgatója volt, Hegyi Lóránddal együtt rengeteget tett a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért. Hegyi az “új szenzibilitás” fogalmával (az elsô kiállításra 1981-ben került sor a Fészek Klubban) foglalta össze -az Új Vadak németországi és ausztriai megjelenésével szinte egyidejûleg – a kortárs magyar képzômûvészet mindazon jelenségeit, amelyek a hetvenes évek konceptuális-analitikus törekvéseire adott válaszként esztétikai önfelszabadításra, az egyéni létélmények és a “kulturális metafora” átültetésére épültek. A következô években aztán Európa-szerte ez vált az említett mûvészcsoport kiállításainak a fô témájává. A magyar képzômûvészetet így a 20. század második felében, kivált pedig a nyolcvanas években alig-alig jellemzi el- és bezártság, ehelyett izgalmas szintézise a saját hagyomány vonalainak és a korszak nemzetközi mûvészetétôl kapott hatásoknak. Gyûjteményében vannak mûvészek, akiket átfogó anyag képvisel, másokat csak egy-két alkotás; ez miért alakult így? Bakkal, Henczével és Mulasiccsal 1990–1993-ban galeristaként is nagyon szorosan, Fehérrel, Nádlerral és Trombitással szintén igen intenzíven együttmûködtem. Ez magyarázza, hogy miért vannak olyan erôsen jelen a gyûjteményben. Ami az arányon alul képviselt mûvészeket illeti, Jovánovics Györgytôl bizonyára többet vásároltam volna, ôt azonban csak a kilencvenes évek közepén fedeztem fel, miután hazatért Berlinbôl. Hiányoznak gyûjteményembôl Szirtes A 80-as évek mûvészeti termése János vagy Maurer Dóra munkái, pedig igazán ott volna a helyük. Vannak olyanok, akik ugyan csak kevés, ám a korszakra nézve fontos fômûvükkel bámulatosan sokszínû és kvalitásos. vannak jelen, és külön kvalitást adnak a gyûjteménynek – képek, amelyek ma már föllelhetetlenek. Itt egyebek között Deim Pál, El Kazovszkij, Kelemen Károly, Keserü Ilona és Koncz András nevét említhetném. Gyûjteményem mindent összevetve hû tükre a magyar mûvészeti életrôl való tudásom gyarapodásának, lelkesedésemnek a mûvek felfedezése és kiválogatása iránt, és persze – egyszerre pozitív és negatív – tükre annak a ténynek is, hogy mindehhez egy külföldrôl érkezô gyûjtô és kereskedô tájékozódásával fogtam hozzá. Hogyan élte meg a magyar mûpiac fejlôdését? A nyolcvanas évek Magyarországán a rendszerbôl adódóan nem létezett a mai értelemben vett mûpiac. A galériák a magyar modernnel foglalkoztak, kortárs mûvészettel legfeljebb elvétve. Akadtak kollektív galériák, mint Szentendrén az Artéria, amelyek egy-egy mûvészcsoportot képviseltek. Ám valamennyi kereskedôre jellemzô volt, hogy elsôsorban a külföldi gyûjtôkkel törôdtek. Hozzáteszem, nem is olyan sikertelenül, mert a gyûjtôi magatartás annak idején nyitottabb volt, mint ma, nem koncentrált olyan erôsen a mindenkori hazai fôsodorra, s az egykori keleti tömb számukra még fölfedezetlen országainak mûvészete figyelemre méltó vonzerôt fejtett ki. A vasfüggöny mögött egyszeriben láthatóvá vált egy mûvészeti anyag, amely minôségében a nyugatihoz volt mérhetô. A magyar mûpiac mûködésének fô színtere Nyugat-Európa volt. A gyûjtôk nyugat-európai múzeumokban és galériákban láttak magyar mûvészetet, magyar mûvészettörténészek és -közvetítôk külföldi gyûjtôk és magyar mûvészek között teremtettek kapcsolatokat. 1989-tôl magam is részt vettem ebben a fejlôdésben, vásároltam a gyûjteményembe, és számos kiállítást rendeztem magyar mûvészekbôl. Bécsben a Bichler & Zrzavy ügyvédi irodát és a Contax céget is sikerült magyar mûvészek alkotásaival dekorálnunk. Barátaim, Christoph Achammer, Michael Neubauer, Kurt Sailer és Alexander Svoboda kezdettôl fogva lelkesedtek a magyar képzômûvészetért, és közremûködtek a gyûjtemény építésében. A bécsi Ludwig Múzeum Hegyi Lóránd igazgatósága alatt Bak Imrétôl, Mulasics Lászlótól és Jovánovics Györgytôl vásárolt mûveket. Budapesten a kilencvenes évek elején a Hypobankot és az Osztrák Külkereskedelmi Kamarát sikerült magyar mûvészettel dekorálnunk. A kortárs magyar mûvészet ausztriai elismertségének fontos állomása volt, amikor a Wiener Creditanstalt 1995-ben (a magyar festôk élvonalának grafikai munkásságából) hatvan magyar grafikát vásárolt a saját és az Albertina grafikai gyûjteményébe. Az anyagot Konrad Oberhuber, az Albertina igazgatója és Guido Schmidt-Chiari, a CA vezérigazgatója válogatta ki, s ez volt a legnagyobb tömb, amit múzeum az utóbbi évtizedekben kortárs magyar képzômûvészetbôl vásárolt.

Gaudens Pedit

11

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 12

Magyarországon még a kilencvenes évek elején is igen nehéz volt érdeklôdést kelteni a kortárs mûvészet iránt. Ezt a tapasztalatot szereztük egyebek között akkor is, amikor 1993-ban és 1994-ben részt vettünk a Budapest Art Expón. A fiatal magyar gyûjtôk mai, kicsi, ám növekvô csoportja akkor még, nem sokkal a rendszerváltás után nem létezett. Azóta sok minden megváltozott, a magyar mûvészetet elsôsorban Magyarországon vásárolják, és ma újra fontossá vált, hogy az országon kívül, s ahogy én gondolom, más európai pozíciókkal együtt bemutassuk. Milyen a viszony az Önben lakó gyûjtô és Gaudens Pedit, a mûkereskedô között? Én ezt egységben látom. Az összekötô kapocs egyrészt egy kulturális alapfelfogás, másrészt az arról alkotott elképzelésem, hogy a „képzômûvészet” nevû rendszer miként mûködhet, illetve miként kellene mûködnie. Persze, hogy fontos a kereskedelem, csak éppen nem mint öncél: az eladások teremtik meg az anyagi bázist ahhoz, hogy a mûvészek termelni tudjanak. Az aktuális mûvészeti szcéna – amely az eddigi történelem legszélesebb és demokratikusan legnyitottabb szcénája – piac nélkül elképzelhetetlen. Jómagam is gyûjteményem bôvítésére fordítottam, amit a kereskedelemmel kerestem. Ez egy személyes vonzalom vezérelte döntés. A piaci ár természetesen nem egyenlô a mûvészeti értékkel, inkább a mûvészet legnyilvánvalóbb leképezôdése társadalmunkban. Az esztétikai érték és az emberek mûvészetben lelt öröme, a párbeszéd a mûvész üzenetével bizonyára fontosabb és régebbi. A tanácsadás és eladás során azonban mind a két aspektusnak fontos szerep jut. A gyûjtô fizikailag nézve ugyan egy olyan képet vásárol, amelytôl – szerintem jogosan – legalábbis értékállandóságot remél. Ám éppígy közrejátszik ebben az ezzel kapcsolatos elképzelés, a tiszta eszme egy olyan társadalomban, amelyben a mûvészet és a kulturális környezet jeA piaci ár természetesen nem egyenlô a mûvészeti lentéssel, méghozzá pozitív jelentéssel bír. A megértékkel, inkább a mûvészet legnyilvánvalóbb alapozott bizalom megteremtése így nézve a mûkereskedelem, egyszersmind az állami mûvészetleképezôdése társadalmunkban. közvetítés egyik legfontosabb feladata. A közvetítô és kereskedô egyik funkciója – akirôl bátorkodunk a szcéna és egy-egy alkotói munkásság alaposabb ismeretét feltételezni -, hogy a gyûjtôt minél jobb mûvekhez segítse, a közönségnek pedig érdekes és érthetôen tálalt kiállításokat mutasson be. Ekkor a tíz vagy húsz évvel korábban vásárolt munkák sem fognak csalódást okozni, és valóban meg fogják teremteni azt a bizalmat, azt a pozitív, kísérletre is fogékony alapmagatartást, amelyre egy olyan érzékeny területnek, mint a képzômûvészet, szüksége van. Hol látja a mûvészetszponzorálás jelentôségét? Törekvéseim egészének feltétlen részeként. Segít lehetôvé tenni olyan projekteket, amelyek éppúgy szolgálják a mûvészek jobb pozicionálását, mint a mûvészeti szcéna pozitív érzékelését Magyarországon és külföldön. 1992-ben örömest támogattam azt a karitatív vásárt, amelyet Soraya Stubenberg, a Sotheby’s Budapest akkori vezetôje rendezett a Magyar Vöröskereszt javára a Grand Hotel Corvinus Kempinskiben. Akárcsak Hegyi Lóránd projektjét, az 1993-as Velencei Biennáléhoz kapcsolódó „La Coesistenza dell’Arte”-t, amelynek Herbert Brandltól Marina Abramovicig terjedô közép-európai válogatásában Mulasics és Trombitás is helyet kapott. De igaz a történet fordítva is: magam is igyekszem saját projektjeimhez szponzorokat találni. Nem csak a finanszírozást könnyítendô, hanem azért is, mert a kompetens szponzorok szerepvállalása, érdeklôdésük nyilvános demonstrálása emeli a rendezvények értékét. Gyûjteménye a világhálón is megtalálható – mennyire hasznos a webes jelenlét? Honlapunk, a www.art-hungary.com egyrészt bemutatja gyûjteményemet, másrészt jól használható információforrás a magyar mûvészettörténet két évtizedének fontos aspektusaihoz. A mûvészek életrajza mellett szövegeket közöl fontos mûkritikusoktól, “news”-rovata pedig folyamatosan tájékoztat a budapesti kiállításokról, valamint a mûvészek és a gyûjtemény bel- és külföldi bemutatkozásairól. Megítélésem szerint dokumentálás és mûvészettámogatás értelmes társítása ez. S nekem fontos az is, hogy a honlapot folyamatosan három nyelven, magyarul, németül és angolul frissítjük. Weboldalunkra, a www.art-hungary.com-ra elhelyeztük több, mûvészettörténetileg igen informatív magyar weboldal linkjét, amelyek más országokban is hasznosak lehetnének az oktatásban, nagyobbrészt azonban a magyar nyelvre és vele egy világszerte legfeljebb 13 milliós közönségre szorítkoznak, s ezzel sikeresen ellenállnak a globalizációnak. Én személy szerint szívesen látnám, ha angol változatuk is létezne, ami csak használhatna a hazai szcénának. A www.gaudens-pedit.com címen pedig webgalé-

12

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 13

riát nyitottunk, amelyet mindjárt el is választottunk a gyûjtemény honlapjától. Ez a weblap magyar és nemzetközi mûvészek alkotásait mutatja be, tájékoztat legfontosabb életrajzi adataikról, szintén háromnyelvû, és nagyobb távolságból jelentôsen megkönnyíti az egyes mûvekrôl való kommunikációt. Nekem tetszik ez a csere-gondolat, hogy a weblapot felkeresô magyar gyûjtôk fontos osztrák és olasz mûvészek munkáit is láthatják és fordítva. Aztán meg segíti az eladást is, egyre több a fiatal gyûjtônk, akik már – természetes módon – mindennapos internet használók. Milyen fölismeréseket hozott még a www.art-hungary.com-mal végzett munka? Mindenekelôtt azt, hogy a gyûjtemény számos kitûnô és mai távlatból már megszerezhetetlen alkotást tartalmaz. Ennek kapcsán pedig azt a kellemes belátást is, hogy gyûjteményem alig több mint tíz év elteltével máris az újabb magyar mûvészettörténet fontos dokumentumává vált. A jó mûveknek sok más mellett van egy fontos jellemzôjük: komplexitásuk fokról fokra nyilvánul meg, az idô múlásával érettebbé, mélyebbé válnak, a szemlélô ugyan közelebb jut világukhoz, ám továbbra is marad felfedeznivalója. De említhetném azt a megfigyelést is, hogy egyik-másik mûvész a fordulat után talán úgy hitte: a piacgazdaság azt jelenti, hogy elôzékenyen öncenzúrát gyakorolva, a potenciális vevôk felszínesen sejtett ízlésének megfelelôen kell festeni – és ezek a képek így is néznek ki. Nehogy bárki félreértsen: egy mûvésznek minden megengedett, hogy mûveinek eladását segítse. A mûvészek is normális szükségletekkel rendelkezô emberek, akik pénzbôl finanszírozzák az életüket, a munkájukat. Megengedhetetlen viszont, hogy az alkotói folyamatot valaki a piaci esélyekre ácsingózó, felszínes spekulációnak vesse alá. E tekintetben én ódivatú vagyok, és vallom, hogy egy mûvészre csak saját fejlôdésének törvényei lehetnek kötelezôek, amelyek munkásságának kibontakozásával fogalmazódnak meg a számára. Aztán meg több mint két évtizednyi, a kortárs mûvészet kereskedelmében és közvetítésében szerzett tapasztalatom alapján meggyôzôdésem, hogy a rövid távú spekulatív alkalmazkodás, vagyis a saját identitás részleges feladása közép és hosszú távon még csak anyagilag sem célszerû: jó képeket lényegesen egyszerûbb és boldogítóbb eladni, mint középszerûeket. Mûkereskedelem terén melyek a további tervei? Ha minden jól megy, szívesen nyitnék Budapesten egy galériát, amely a hazai és külföldi mûvészek válogatott körének kínálna kiállítási lehetôséget. Hiszem ugyanis, hogy a magyar élpozíciók összehasonlítása a nemzetközi élvonallal rendkívül termékeny volna. A túlzott izoláltság soha nem hatott pozitívan a kreativitásra. Egy nemzetközi program, ha az legalább európai, a maga szélesebb színskálájával jobban ki fogja emelni a magyar mûvészek sajátos fejlôdését és egyéni kvalitásait. Kedvemre való az elképzelés, habár gazdasági szemszögbôl talán még túl korai. Már csak ezért sem akarom elhamarkodni a dolgot, pedig mûvészeknek, közönségnek és gyûjtôknek bizonyára egyformán izgalmas élénkülést hozna. Hogyan képzeli el gyûjteménye jövôjét? Következô lépésként a meglévô gyûjteményt szeretném kiegészíteni és szerkezetében javítani. Egyik-másik, idôben túl koncentrált mûcsoportban ezt csere útján lehetne a legegyszerûbben elérni. Bízom benne, hogy a mûvészek is be fogják látni: saját érdekük, hogy kiegyensúlyozottabb anyaggal legyenek jelen a gyûjteményben, mert így meggyôzôbb lesz a munkásságukról közvetített kép. Ha egészen ôszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy van a gyûjtésben valami beteges. Nehéz abbahagyni vagy nem újra kezdeni. Ez alighanem a felfedezés és válogatás örömébôl, az építkezés és rendezgetés késztetésébôl fakad, de ugyanígy közrejátszik benne a hiúság meg a birtoklás vágya is. Ezért szeretném megfontoltabban folytatni, és hasznosítani, amit saját gyûjtôi tapasztalatomból tanultam. Következô vásárlásaimat a mindenkori szcéna módszeresebb feltérképezése fogja megelôzni. Nagyon hálás vagyok azoknak a szakértôknek és mûvészeknek, akik gyûjteményem gyarapításához tanácsokkal szolgáltak – lényegesen hozzájárultak kvalitásához. A fölismerés, hogy egyetlen kiemelkedô munka, különösen a történelmi távolság növekedésével, érzelmileg és anyagilag is értékesebb, úgy fog lecsapódni, hogy a jövôben igyekszem ellenállni a kísértésnek, és nem fogok nagyobb mûcsoportokat hamarjában, alacsony áron megvenni. A Living Classics-szal mik a további tervei? A krakkói és varsói osztrák kulturális fórummal már keressük a lehetséges lengyelországi kiállítóhelyeket. A Living Classics életérzésem egy részét tükrözi. A kiállítás vándorútra fog menni. Minden helyszínen be fogja fogadni az illetô ország mûvészeinek munkáit, ezáltal pedig szélesebb párbeszédet fog folytatni a közép-európai kulturális térséggel, és hozzá fog járulni a kölcsönös megbecsüléshez; különbségeket, párhuzamokat és közös vonásokat fog felmutatni.

Gaudens Pedit

13

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 14

“Ich hatte gar nicht geplant, eine Sammlung aufzubauen, es ist mir passiert” Der Kunstsammler und Kunsthändler Gaudens Pedit im Gespräch mit Gábor Ébli Living Classics - was zeigt diese Ausstellung? Eine Auswahl von Werken aus meiner Sammlung ungarischer Kunst der 80er und 90er Jahre, ergänzt durch Arbeiten von österreichischen Künstlern aus dem gleichen Zeitraum. ‘Living Classics’ steht in der Tradition von Ausstellungen wie ‘Zentripedal’ (Minoritenkirche Krems; Pécs 1991), ‘Mythos - Memoria - Historia’ (Kiscelli Museum, Budapest 1996; Galerien von Lienz 1997) und thematisiert wie jene den ungarisch-österreichischen Kulturraum. Es ist die erste Ausstellung dieser Art nach dem 1. Mai 2004 und soll, parallel zur politischen Europäisierung, zur Aufhebung nationaler Sichtweisen von bildender Kunst und zur Förderung eines mitteleuropäischen Kunstverständnisses beitragen. Welchen Zeitraum umfasst die Sammlung „Gaudens Pedit”? Die Sammlung umfasst heute ca. 300 Arbeiten von 29 ungarischen Künstlern. Die Werke datieren zwischen 1977 und 2000, es sind großteils Ölbilder mittleren Formats, auch Grafiken, Skulpturen und Installationen. Als ich 1989 begann, mich mit ungarischer Kunst zu beschäftigen, hatte ich kein vorformuliertes Programm, war gerade 30 Jahre alt und in einem für mich neuen Land, von dem wir jenseits der Leitha sehr wenig wussten. Zudem war hier alles im Wandel. Diese ersten Jahre in Ungarn waren erlebte Geschichte, im Zeitraffertempo nahezu. Anfangs ging ich mit einem naiven Interesse in die Ateliers und kaufte Bilder, einfach weil sie mir gefielen, auf Basis meiner Seherfahrung und ohne besonderes Wissen um die Situation der ungarischen bildenden Kunst. Ich hatte gar nicht geplant, eine Sammlung aufzubauen, es ist mir passiert. Nach und nach nahmen Information und Sorgfalt zu, meine Ankäufe wurden gezielter, im Schnitt wohl auch von höherer Qualität. Erst in einer zweiten Phase des Sammelns ging es mir darum, künstlerische Positionen zu dokumentieren, die die wichtigsten Tendenzen ungarischer Kunst dieser Jahrzehnte widerspiegeln und gleichzeitig auch international lesbar sind. Dazu gab es in Ungarn überdurchschnittlich viel interessantes Material. Wer steht hinter dem Sammler Gaudens Pedit? Ich bin in Lienz/Osttirol in einer Künstler- und Unternehmerfamilie aufgewachsen. In Wien studierte ich Philosophie und Kunstgeschichte. 1983 habe ich dort meine erste Galerie gegründet. Zwei Jahre später bin ich nach Lienz zurückkehrt, um 1986 unser Schmiedeeisen-Unternehmen zu übernehmen. Parallel dazu habe ich 1987 meine Galerie in Lienz wiedereröffnet. Die Firma habe ich von 1989 bis 2000 Jahren schrittweise nach Ungarn übersiedelt. Seit 2002 lebe ich hauptsächlich in Gyöngyös am Fuße des Mátra Gebirges. Wie würden Sie die ungarische Kunst der 80er Jahre bewerten und wo steht sie im internationalen Vergleich? Wenn wir bedenken, dass Ungarn zu den kleinen Ländern Europas gehört, ist das künstlerische Ergebnis der 80er Jahre erstaunlich vielfältig und von hoher Qualität. Ungarn war nicht so hermetisch abgeschlossen wie andere Länder des ehemaligen Osteuropa. Auch wenn die ungarischen Künstler vom Staat behindert wurden, konnten sie sich dennoch ausreichend Wissen um die aktuellen internationalen Kunsttrends beschaffen. Die 80er Jahre waren gleichzeitig die letzte Phase der Konfrontation der Künstler mit dem totalitären Staat. Für einige von ihnen war die Opposition gegen das realsozialistische Regime eine derartig vorherrschende Motivation für ihre Arbeit, dass sie nach der Wende in ein offensichtliches Inspirationsloch fielen und sich nur sehr langsam wieder daraus befreien konnten. Im Ungarn der 70er und 80er Jahre wurden Ausstellungen nicht systemkonformer Künstler geduldet. Der Klub Junger Künstler, der Fészek Club, und einige andere Ausstellungsräume in und außerhalb Budapests, aber auch das Nationalmuseum, die Kunsthalle und das Ernst Museum konnten aktuelle Kunst zeigen. Im Ausland interessierten sich

14

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 15

Museumsleiter teilweise schon ab dem Ende der 60er Jahre für die ungarische Szene. Aus österreichischer Sicht sind besonders Peter Baum, Otto Breicha und Wilfried Skreiner zu nennen. Katalin Néray, in den 80er Jahren Direktorin der Kunsthalle, und Lóránd Hegyi stellten mit großem Engagement immer mehr Kontakte ins Ausland her. Mit dem Begriff „Neue Sensibilität” (die erste Ausstellung fand 1981 im Fészek Club statt) fasste Lóránd Hegyi zeitnah zum Auftreten der Neuen Wilden in Deutschland und Österreich all jene Phänomene zeitgenössischer ungarischer Kunst zusammen, die - als Antwort auf die konzeptiv-analytischen Tendenzen der 70er Jahre - auf ästhetischer Selbstbefreiung, der Umsetzung individueller Existenzerfahrung und der „kulturellen Metapher” basierten. Es sollte in den folgenden Jahren das Generalthema für zahlreiche Museumsausstellungen dieser Künstlergruppe in Europa werden. So hat die ungarische Kunst der 2. Hälfte des 20. Jahrhunderts und besonders der 80er Jahre wenig Enklavenhaftes, sondern ist eine spannende Synthese aus den Linien der eigenen Tradition und den Einflüssen der Weltkunst jener Epoche. Einzelne Maler sind in Ihrer Sammlung mit umfassenden Werkblöcken vertreten, andere mit wenigen Werken; wie kam es dazu? Mit Bak, Hencze und Mulasics habe ich 1990-93 auch als Galerist äußerst eng, mit Fehér, Nádler und Trombitás sehr intensiv zusammengearbeitet. Daraus erklärt sich ihre große Präsenz in der Sammlung. Was unterproportional vertretene Künstler betrifft, hätte ich sicherlich mehr von György Jovánovics gekauft, den ich aber erst Mitte der 90er Jahre wahrgenommen habe, als er aus Berlin zurückgekehrt Der 80er Jahre erstaunlich vielfältig ist. Werke von János Szirtes oder Dóra Maurer fehlen in meiner Sammlung und von hoher Qualität. und gehörten eigentlich dazu. Andere Künstler wiederum sind zwar nur mit wenigen, aber für die Epoche wichtigen Hauptwerken vertreten; sie verleihen der Sammlung eine zusätzliche Qualität - Bilder, die es heute einfach nicht mehr gibt. In diesem Zusammenhang nenne ich u. a. Deim Pál, El Kazovszkij, Károly Kelemen, Ilona Késerü und András Koncz. Alles in allem widerspiegelt meine Sammlung das Wachsen meines Wissens um die ungarische Szene, meine Begeisterung für das Sehen und Aussuchen von Werken und selbstverständlich die Tatsache - im Positiven wie im Negativen - dass ich mit der Orientierung eines vom Ausland gekommenen Sammlers und Händlers angetreten bin. Wie haben Sie die Entwicklung des ungarischen Kunstmarktes miterlebt? In den 80er Jahren gab es in Ungarn systembedingt keinen Kunstmarkt im heutigen Sinne. Einige Galerien beschäftigten sich mit der ungarischen Moderne, kaum welche mit zeitgenössischer Kunst. Teilweise waren Künstlergruppen durch kollektive Galerien wie die Artéria Galerie in Szentendre vertreten. Gemeinsam hatten alle Händler, dass sie sich hauptsächlich um ausländische Sammler bemühten. Sie waren dabei recht erfolgreich, da das Sammlerverhalten damals offener war als heute, weniger auf den jeweiligen nationalen Mainstream konzentriert, und die Kunst der für uns noch nicht „entdeckten” Länder des ehemaligen Ostblocks eine beträchtliche Faszination ausübte. Hinter dem Eisernen Vorhang wurde plötzlich ein künstlerischer Stoff frei, der qualitativ am westlichen zu messen war. Der ungarische Kunstmarkt fand hauptsächlich in Westeuropa statt. Sammler sahen ungarische Kunst in westeuropäischen Museen und Galerien, ungarische Kunsthistoriker und -vermittler stellten Kontakte zwischen ausländischen Sammlern und ungarischen Künstlern her. Ab 1989 habe ich an dieser Entwicklung mitgewirkt, habe für meine Sammlung gekauft und zahlreiche Ausstellungen ungarischer Künstler veranstaltet. In Wien konnten wir mit ungarischer Kunst zur Bilderausstattung von Bichler & Zrzavy und Contax beitragen. Meine Freunde Christoph Achammer, Michael Neubauer, Kurt Sailer und Alexander Svoboda hatten sich von Anfang an für ungarische Kunst begeistert und am Aufbau der Sammlung beteiligt. Das Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien erwarb unter der Direktion von Lóránd Hegyi Arbeiten von Bak Imre, László Mulasics und György Jovánovics. In Budapest konnten wir Anfang der 90er Jahre die Hypobank und die österreichische Außenhandelsstelle mit aktueller ungarischer Kunst ausstatten. Eine hohe Anerkennung zeitgenössischer ungarischer Kunst in Österreich war 1995 der Ankauf von ca. 60 ungarischen Grafiken (aus dem grafischen Werk führender ungarischer Maler) durch die Wiener Creditanstalt für deren eigene Sammlung und für die Graphische Sammlung Albertina Wien. Ausgewählt von Konrad Oberhuber, Direktor der Albertina und dem Generaldirektor der CA, Guido Schmidt-Chiari, war es der größte Block ungarischer zeitgenössischer Kunst, der in den letzten Jahrzehnten für ein Museum erworben wurde. In Ungarn selbst war es noch Anfang der 90er Jahre besonders schwierig, Interesse für zeitgenössische Kunst zu wecken. Eine Erfahrung, die wir u. a. mit unseren Teilnahmen an der Budapest Art Expo 1993 und 1994 machen konnten. Die heutige kleine aber wachsende Gruppe von jüngeren ungarischen Sammlern gab es so kurz nach dem Systemwechsel noch nicht. Mittlerweile hat sich

Gaudens Pedit

15

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 16

viel geändert, ungarische Kunst wird hauptsächlich in Ungarn gekauft und es wird wieder wichtig, sie außerhalb des Landes, wie ich meine, zusammen mit anderen europäischen Positionen zu zeigen. In welchem Spannungsverhältnis steht der Sammler in Ihnen zum Kunsthändler Gaudens Pedit? Ich sehe das als Einheit. Das verbindende Element ist eine kulturelle Grundhaltung und eine Vorstellung, wie das System „Bildende Kunst” funktionieren kann bzw. sollte. Selbstverständlich ist der Handel wichtig, aber nicht als Selbstzweck: Verkäufe schaffen die materielle Basis für die Produktion der Künstler. Die aktuelle Kunstszene - und sie ist die breiteste und demokratisch zugänglichste in der Geschichte - ist ohne Markt nicht denkbar. Ich selbst habe das im Handel Verdiente zur Erweiterung meiner Sammlung verwendet. Eine aus persönlicher Vorliebe motivierte Entscheidung. Selbstverständlich ist der Marktpreis nicht gleich dem Kunstwert, sondern eher die offensichtlichste Abbildung von Kunst in unserer Gesellschaft. Der ästhetische Wert und die Freude der Menschen an Kunst, die Kommunikation mit der Botschaft des Künstlers sind sicher wesentlicher und älter. Beide Aspekte jedoch spielen bei Beratung und Verkauf eine wichtige Rolle. Die Sammler kaufen zwar physisch gesehen ein Bild, von dem sie sich, und wie ich meine zu Recht, zumindest Wertbeständigkeit erwarten. Genauso aber geht es um eine damit verbundene Vorstellung, um die Idee ihrer selbst in einer Gesellschaft, in der die Kunst und das kulturelle Umfeld Bedeutung haben, positiv besetzt sind. So gesehen ist die Schaffung von begründetem Vertrauen eine der wesentlichsten Aufgaben des Kunsthandels aber auch der öffentlichen Kunstvermittlung. Eine der Funktionen des Vermittlers und Händlers, von dem wir eine größere Kenntnis der Szene und des Werks einzelner Künstler voraussetzen wollen, ist es, dem Sammler zu möglichst guten Werken zu verhelfen, dem Publikum möglichst interessante und verständlich aufbereitete Ausstellungen zu zeigen. Dann werden die vor zehn oder zwanzig Jahren erworbenen Arbeiten nicht enttäuschen und tatsächlich jenes Vertrauen, jene positive, auch dem Experiment zugeneigte Grundhaltung aufbauen, deren ein so sensibler Bereich, wie jener der bildenden Kunst bedarf. Welche Bedeutung hat Kunstsponsoring für Sie? Es gehört zum Gesamtengagement. Ein Beitrag zur Ermöglichung von Projekten, die der besseren Positionierung von Künstlern und genauso der positiven öffentlichen Wahrnehmung der Kunstszene in Ungarn wie im Ausland dienen. Gerne habe ich 1992 den Charity Sale unterstützt, den Soraya Stubenberg, damals Leiterin von Sotheby’s Budapest, zugunsten des ungarischen Roten Kreuzes im Grand Hotel Corvinus Selbstverständlich ist der Marktpreis nicht Kempinski veranstaltete. Ebenso Lóránd Hegyi’s „La Coesistenza dell’Arte”, ein Projekt der Biennale di Venezia gleich dem Kunstwert 1993, in dessen von Herbert Brandl bis Marina Abramovic reichender mitteleuropäischer Auswahl auch Mulasics und Trombitás vertreten waren. Umgekehrt bemühe ich mich auch immer, Sponsoren für eigene Projekte zu finden. Dies nicht nur zu deren Finanzierung, sondern auch deshalb, weil Veranstaltungen durch das Engagement kompetenter Sponsoren, die dadurch ihr Interesse öffentlich zeigen, aufgewertet werden. Ihre Sammlung ist auch im Internet zu finden - welche Vorteile bringt diese Webpräsenz? www.art-hungary.com zeigt meine Sammlung, ist gleichzeitig aber auch eine gute Informationsquelle über wichtige Aspekte von zwei Jahrzehnten ungarischer Kunstgeschichte. Sie enthält Biographien der Künstler, Texte wichtiger Kunstkritiker und macht unter „news” laufend auf Ausstellungen in Budapest sowie solche der Künstler und der Sammlung im In- und Ausland aufmerksam. Wie ich meine, eine sinnvolle Kombination von Dokumentation und Kunstförderung. Wichtig ist mir, dass wir die Website in Ungarisch, Englisch und Deutsch aktuell halten. Wir haben www.art-hungary.com zudem mit mehreren kunsthistorisch sehr informativen ungarischen Websites verlinkt, die auch für die Lehre in anderen Ländern wertvoll wären, sich aber großteils der Globalisierung durch die Beschränkung auf Ungarisch mit einem Publikum von weltweit maximal 13 Millionen Menschen wirkungsvoll widersetzen. Sie würde ich mir zum Vorteil der Szene auch in einer englischen Version wünschen. Unter www.gaudens-pedit.com haben wir eine Web-Gallery, zeitgleich aber getrennt von der Sammlungswebsite, ins Netz gestellt. Sie zeigt Werke ungarischer und ausländischer Künstler, informiert über deren wichtigste biographische Details, ist ebenfalls 3sprachig und erleichtert die Kommunikation über bestimmte Werke auf größere Distanz erheblich. Mir gefällt die Idee des Austausches, dass ungarische Sammler, die die Website besuchen, auch Arbeiten wichtiger österreichischer oder italienischer Künstler sehen und umgekehrt. Zudem führt sie zu Verkäufen, wir haben immer mehr junge Sammler.

16

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 17

Welche anderen Einsichten brachte Ihnen die Arbeit an www.art-hungary.com? Vor allem die Erinnerung daran, dass die Sammlung viele ausgezeichnete und aus heutiger Sicht nicht mehr beschaffbare Werke enthält. Damit verbunden aber auch die angenehme Erkenntnis, dass sie bereits nach nur etwas mehr als 10 Jahren ein wichtiges Dokument der neueren ungarischen Kunstgeschichte geworden ist. Gute Werke haben u.a. ein wichtiges Charakteristikum: Ihre Komplexität erschließt sich Schritt für Schritt, sie gewinnen mit der Zeit an Reiz und Tiefe, der Betrachter kommt ihrer Welt zwar näher, es bleibt aber immer noch etwas zu entdecken. Ich habe auch die Beobachtung gemacht, dass manche Künstler nach der Wende vielleicht vermeint haben, dass Marktwirtschaft bedeute, man müsse in vorauseilender Selbstzensur dem oberflächlich vermuteten Geschmack potentieller Käufer entsprechend malen - und so sehen diese Bilder auch aus. Um Missverständnisse zu vermeiden: Alles ist einem Künstler erlaubt, um den Verkauf seiner Werke zu fördern. Auch Künstler sind Menschen mit normalen Bedürfnissen, finanzieren ihr Leben, ihre Arbeit mit Geld. Nicht erlaubt ist es jedoch, den schöpferischen Prozess der oberflächlichen Spekulation auf Marktchancen zu unterwerfen. Diesbezüglich bin ich altmodisch und glaube, dass für einen Künstler nur die Gesetze der eigenen Entwicklung verbindlich sein sollten, die sich für ihn im Laufe seiner Tätigkeit formulieren. Zudem bin ich auf Grund meiner Erfahrung von über zwei Jahrzehnten Tätigkeit im Handel und der Vermittlung von zeitgenössischer Kunst davon überzeugt, dass kurzfristige spekulative Anpassung, dh. die teilweise Aufgabe der eigenen Identität, mittel- und langfristig nicht einmal pekuniär sinnvoll ist: Es ist wesentlich einfacher und befriedigender gute Bilder zu verkaufen, als mittelmäßige. Welche weiteren Pläne haben Sie auf dem Gebiet des Kunsthandels? Wenn alles gut geht, würde ich gerne in Budapest eine Galerie eröffnen. Sie sollte eine Ausstellungsmöglichkeit für ausgewählte ungarische und internationale Künstler sein. Einfach weil ich glaube, dass der Vergleich von führenden ungarischen Positionen mit Top-Künstlern aus dem Ausland äußerst fruchtbar wäre. Zu große Abgeschlossenheit war der Kreativität ja selten förderlich. Ein zumindest europäisches Programm wird durch die größere Vielfalt die spezifische Entwicklung und die individuellen Qualitäten der ungarischen Künstler besser hervorheben. Mir gefällt die Idee, auch wenn’s wirtschaftlich betrachtet vielleicht noch zu früh sein mag. Deshalb habe ich auch keine Eile. Das wäre sicherlich eine für Künstler, Publikum und Sammler interessante Belebung der Szene. Wie stellen Sie sich die Zukunft Ihrer Sammlung vor? Als nächsten Schritt möchte ich die bestehende Sammlung abrunden und strukturell verbessern. In manchen Werkgruppen, die zeitlich zu konzentriert sind, wäre das am einfachsten durch Tausch erreichbar. Ich bin zuversichtlich, auch die Künstler werden einsehen, dass eine ausgewogenere Gruppe ihrer Werke innerhalb der Sammlung genauso in ihrem eigenen Interesse ist, da das von ihrem Oeuvre vermittelte Bild überzeugender sein wird. Wenn wir ganz ehrlich sind, müssen wir zugeben, dass Sammeln einen suchthaften Aspekt hat. Es ist schwierig, damit aufzuhören oder damit nicht wieder zu beginnen. Hat wohl mit der Freude am Finden und Auswählen, etwas schaffen und ordnen wollen, aber genauso mit Eitelkeit und Besitzen-wollen zu tun. In Zukunft möchte ich dabei ruhiger vorgehen und versuchen, aus der eigenen Sammler-Erfahrung Gelerntes umzusetzen. Den nächsten Ankäufen wird eine systematischere Erkundung der jeweiligen Szenen vorausgehen. Ich bin Experten und Künstlern, die mich beim Aufbau der Sammlung beraten haben, sehr dankbar - sie haben wesentlich zu ihrer Qualität beigetragen. Die Erkenntnis, dass eine hervorragende Arbeit, besonders mit zunehmender historischer Distanz, emotionell und materiell mehr wert ist, als mehrere gute, wird dazu führen, dass ich der Versuchung, schnell größere Werkblöcke zu niedrigen Preisen zu erwerben, widerstehen werde. Trotz aller geplanten größeren Konsequenz möchte ich dennoch weiterhin versuchen, hin und wieder den Mainstream zu verlassen. Das gibt einer Sammlung erst Individualität. Es ist ziemlich langweilig, wenn alle das Gleiche sammeln und der Zeitgeist in der Rezeption die Auswahl uniformiert. Welche weiteren Pläne haben Sie mit Living Classics? Zur Zeit bemühen wir uns in Zusammenarbeit mit den österreichischen Kulturforen in Krakau und Warschau um Ausstellungsplätze in Polen. Living Classics spiegelt einen Teil meines Lebensgefühls wider. Die Ausstellung wird auf Wanderschaft gehen. Sie wird Werke von Künstlern jener Länder, in denen sie gezeigt werden wird, aufnehmen und dadurch in einen breiteren Dialog mit dem Kulturraum Mitteleuropa treten, einen Beitrag zur wechselseitigen Wertschätzung leisten; Verschiedenes, Paralleles und Gemeinsames aufzeigen.

Gaudens Pedit

17

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 18

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 19

A kiállítás képei Die Bilder der Ausstellung

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 20

Bak Imre

20

Living Classics

a könyv

6/6/05

A

1:30 PM

Page 21

hatvanas évek közepén Bak Imre egyrészt a francia lírai absztrakció hatása alá került, másrészt elmélyítette a klasszikus avantgarde-ról szerzett ismereteit. Stílusára Bazain és Manessier, teóriájára Kandinszkij, Malevics és Mondrian volt döntô befolyással. Az évtized végére e kettôsség föloldódott, s Bak a német közvetítéssel megismert hard edge festészet felé fordult. A hetvenes évek elején – a concept art egyik legjelentôsebb magyar képviselôjévé válva – rövid idôre föladta a festést, majd egy sajátos, konceptualista, az európai és közép-amerikai kultúrák egyetemes jeleibôl építkezô emblematikus festészetet fundált. A nyolcvanas évek elején szemlélete a posztmodern elvek hatására megváltozott: motívumkészletébe bekerültek a szecesszió dekoratív mustrái, a futurista design felszabadult geometrizmusa, az idollá növekvô Kandinszkij késôi korszakának szürrealisztikus mértanisága, a negyvenes évek magyar avantgardistáinak idiomatikus elemei és mindezt a posztmodem építészet eufórikus idézô-technikája mozgatta. Bak a szinkronba hozott, jellé emelt elemekkel egyidejûvé tette e jelek történetét és a történet jeleit; képei így a mûvészetmint-mítosz, s a mítosz-mint-mûvészet metafizikus, áhítatos és szigorú allegóriáivá váltak. Festményeinek karneváli hangulata a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján lecsillapult: a neo-geo befolyása a barokkos áradásnak gátat vetett. A kilencvenes évek zárt, arányos és tiszta formálását az évtized végén, ha nem is feltûnôen, de tagadhatatlanul megbontja egy sejtelemnyi disszonancia, mely elsôsorban a szimmetria oldódásából ered: az épített, városi táj vagy az absztrahált csendélet – mint sugallt „tematika” – kezdi elveszíteni jelentôségét; a színmezôk, annak ellenére, vagy éppen azzal együtt, hogy határoltságuk, fedettségük, konstruáltságuk csöppet sem lazul, organikusabb, „természetibb” struktúrába szervezôdnek. Másképpen fogalmazva: ha utalást, „jelelést” keresünk, úgy azt a szervezetlen tájban találjuk meg inkább, mint a szignál szerû város-képben vagy a Morandi-s csendéletben, s ez, ha nem is áll ellentétben az egy-két évvel ezelôtti képek szisztematikus építkezésével, mindenesetre – szó szerinti – nyitást jelez...

M

itte der 60er Jahre kam Imre Bak unter den Einfluss der französischen lyrischen Abstraktion, zum anderen vertiefte er seine Kenntnisse über die klassische Avantgarde. Sein Stil wurde von Bazain und Manessier, seine Theorie von Kandinsky, Malewitsch und Mondrian maßgebend beeinflusst. Diese Ambivalenz hat sich gegen Ende des Jahrzehnts aufgelöst, und Bak wandte sich der über deutsche Vermittlung kennen gelernten Hard-Edge-Malerei zu. Anfang der 70er Jahre gab er für kurze Zeit die Maltätigkeit auf, um zu den wichtigsten ungarischen Vertretern von Concept Art zu gehören; im Anschluss daran erarbeitete er sich eine individuell-konzeptualistische, emblematische Malerei, die aus dem universellen Zeicheninventar der europäischen und mittelamerikanischen Kulturen schöpfte. Anfang der 80er Jahre kam es unter dem Einfluss der postmodernen Ideen erneut zu einem Wandel in seiner Auffassung: seine Motive wurden um dekorative Muster des Jugendstils, den befreiten Geometrismus des futuristischen Designs, die surrealistische Geometrie des späten, zum Idol erhöhten Kandinsky sowie um idiomatische Elemente der ungarischen Avantgardisten der 40er Jahre bereichert, und all das zusammen wurde durch die euphorische Zitattechnik der postmodernen Architektur bewegt. Zwischen den somit synchron gemachten, zu Zeichen erhobenen Elementen auf der einen und der Geschichte dieser Zeichen sowie den Zeichen der Geschichte auf der anderen Seite stellte Bak eine Art Gleichzeitigkeit her; dadurch wurden seine Bilder zu metaphysischandachtsvollen und strengen Allegorien von „Kunst als Mythos” und „Mythos als Kunst”. Um die Wende der 80er und 90er Jahre wurde die Karnevalsstimmung seiner Bilder leiser: der beinahe barocken Üppigkeit wurde durch den Einfluss von NeoGeo Einhalt geboten. Die geschlossene, ausgeglichene und klare Formgebung der 90er Jahre wird gegen Ende des Jahrzehnts, wenn auch nicht auffällig, durch einen Hauch von Dissonanz gebrochen, die sich hauptsächlich aus der Auflockerung der Symmetrie ergibt: die gebauten, urbanen Landschaften wie die abstrahierten Still-Leben beginnen als vorgegebene „Thematik” ihre Bedeutung zu verlieren; die Farbflächen verflechten sich, obwohl ihre Abgegrenztheit, Abgedecktheit und Konstruiertheit sich keineswegs auflockern oder gerade deswegen, zu organischeren, „natürlicheren” Strukturen. Um es anders zu formulieren: Sucht man nach Hinweisen, „Signalisierungen”, findet man sie eher in der unorganisierten Landschaft als im signalartigen Stadtbild oder im an Morandi erinnernden Still-Leben, und das zeugt, wenngleich zum systematischen Auf bau der Bilder der vorangehenden Jahre keineswegs im Gegensatz stehend, auf jeden Fall für eine – wörtliche – Öffnung...

Bak Imre

21

a könyv

6/6/05

22

1:30 PM

Page 22

A harmóniába fogott disszonanciát – másrészt – a nagy és a kis formák ütköztetésébôl eredô energia táplálja: az asszociáció lehetôségének megvonásával megnô a formák elemi ereje, s élesebbé válik egymáshoz mért viszonyuk, egyszersmind autonómabbakká lesznek a színek is. Mintha egy sajátos, absztrakt új-romantika lenne születôben (érdemes lenne párhuzamokat keresni a nyolcvanas-kilencvenes évek kortárs zenéjével, talán Alfred Schnittke mûveivel)... Mindennek ellenére, egy sajátos történeti tematizálás révén – s ez Bak Imre gondolkodásmódjának állandó eleme – a képek, bár már nem „posztmodern” módon, de szenvedélyes ragaszkodással idéznek meg termékenyítô mûvészettörténeti helyeket és szimbólumokat: most Liszickij „regényes” vörös négyzete válik protagonistává, s érdekes módon szervezi újra Bak korai, a hatvanas évek végérôl származó, s most (talán önreflexív módon) újra felbukkanó, lelkes zöldjeinek világát. Bak Imre festészetének majd’ harminc éve alapvetô törekvése a térillúzió megragadása. Képeinek illúzionisztikus perspektívája – ha ez nem képzavar – legalább négy szintre épül: egyrészt a klasszikus konstruktivizmus „rétegelt”, az egymást fedô síkok titkolt perspektívájára; másrészt a colourfield painting színintenzitáson és színhangulaton alapuló térélményére; harmadrészt az „ábrázolás”, a sejtetett narrativitás, az asszociációk esélye által keltett térképzetre; negyedrészt – az ellentmondással együtt – a mûvészettörténeti (idô)perspektívára, mely különös, de nem meglepô módon lesz része a fizikai térnek, hiszen az idézet, szervesülése ellenére is, önálló térrel bíró felületet követel.

Die in Harmonie eingefangene Dissonanz wird zum anderen durch die Energie aus der Konfrontation der großen und kleinen Formen ernährt: indem die Möglichkeit der Assoziation aufgehoben wird, wird die elementare Kraft der Formen größer, ihr Verhältnis zueinander schärfer, gleichzeitig erhalten auch die Farben eine größere Autonomie. Als ob eine spezifische, abstrakte Neoromantik im Entstehen wäre (es würde sich lohnen, die Parallelen zur zeitgenössischen Musik der 80er und 90er Jahre, eventuell zu den Werken von Alfred Schnittke, zu suchen)... All dem zum Trotz und über den Weg einer spezifischen historischen Thematisierung – ein festes Element im Denken von Imre Bak – schwören die Bilder, wenngleich nicht in „postmoderner” Weise, aber dennoch in leidenschaftlicher Treue, befruchtende Stellen und Symbole der Kunstgeschichte herauf: nun wird das „abenteuerliche” rote Quadrat Lissitzkis zum Protagonisten, um jene Welt begeisterter Grüntöne auf interessante Weise neu zu organisieren, die Baks frühe Arbeiten aus den späten 60er Jahren kennzeichnet und jetzt (vielleicht in einer Art Selbstreflexion) wieder auftaucht. Die Erfassung der Raumillusion ist seit fast 30 Jahren als grundlegendes Bestreben in der Malerei von Imre Bak präsent. Die illusionistische Perspektive seiner Bilder setzt sich (falls das kein Bildbruch ist) aus mindestens vier Ebenen zusammen: zum einen aus der „geschichteten”, durch die einander überschneidenden Flächen versteckten Perspektive des klassischen Konstruktivismus; zum anderen aus der auf Farbintensität und Farbstimmung beruhenden Raumerfahrung der Colourfield Painting; zum dritten aus der mittels „Darstellung”, angedeuteter Narrativität und der Möglichkeit von Assoziationen hergestellten Raumvorstellung; zum vierten – und trotz des Widerspruches – aus der kunsthistorischen (Zeit)-Perspektive, die auf eine eigenartige, aber nicht überraschende Weise zum Teil des physischen Raumes wird, da das Zitat trotz seiner Integration eine Fläche mit selbständigem Raum erfordert.

HAJDU ISTVÁN

ISTVÁN HAJDU

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 23

Art deco 2025, 1987

Art Deco 2025, 1987

Akrill, vászon, 200 x 150 cm

Acryl auf Leinwand, 200 x 150 cm

Bak Imre

23

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 24

Reinkarnáció, 1987 Akrill, vászon, 200 x 150 cm

24

Living Classics

Reinkarnation, 1987 Acryl auf Leinwand, 200 x 150 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 25

Kandinszkij Párizsban, 1991 Akrill, vászon, 210 x 140 cm

Kandinsky in Paris, 1991 Acryl auf Leinwand, 210 x 140 cm

Bak Imre

25

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 26

Emlékmû, 1990 Akrill, vászon, 200 x 150 cm

26

Living Classics

Denkmal, 1990 Acryl auf Leinwand, 200 x 150 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 27

Hommage à Kassák, 1986 Akrill, vászon, 200 x 150 cm

Hommage für Kassák, 1986 Acryl auf Leinwand, 200 x 150 cm

Bak Imre

27

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 28

Birkás Ákos

28

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 29

B

irkás Ákos 1985 óta festi Fej-sorozatként ismert ovális formáit. A fejek nem redukált portrék, hanem festészeti, filozófiai, teológiai gondolatok vizuális reprezentációi. Birkás érdeklôdését akkoriban az ikonfestés teológiai háttere, s a kortárs festészet konceptuális vonulata határozta meg. Egy adott ôsforma megtalálása, a „létezô” körüli világ egzisztencialista rajzolatának képe, az érzékelés formái, és az elrejtett lényegi szubsztancia ábrázolhatósága formálta festészeti gondolkodását. Fej 73 és a Fej 87 mindkettô azonos korszak reprezentatív darabja. Az egyszerre széthúzott és egymásra csúsztatott két vászon adja a konstruktív alapot, s a rávetített ovális forma egyfajta természet-közeli organikus gondolatot közvetít. A széthúzott vászon a feszültséget, az ovális forma pedig az egységet és a nyugalmat szimbolizálja. Az ovális szétfeszíti a hátteret, a forma hiányosan mutatja magát, mivel az egyes részletek az alap szabálytalanságából adódóan nem láthatóak. A lényegi ôsforma a rávetítés által hiányosan érzékelhetô a leképezés alapjául szolgáló vizuális megjelenést szimbolizáló forma egyenetlenségében. Mindez azt jelenti, hogy maga a lényeg teljes egészében nem mutatható meg, ugyanis az a felület- a vászon síkja-, amelyen megjelenik nem alkalmas a teljesség bemutatására. Azaz a gondolati koncepció és a megvalósíthatóság struktúrája közötti feszültség mutatkozik meg. A Fej 73 alapjának színe az ikonok arany hátterét idézô sötét okker, az ovális, pedig a föld színeibôl összegyúrt sötét szürke és barna árnyalataiból áll. A Fej 87 alapszíne világos fehér, sárga és kék tónusaiból építkezik, míg a motívum maga az alaptól erôsen elütô szinte homogén sötétbarna felület. Birkás színei ezeken a mûveken természet-közeliek, folytatva a magyar festészeti hagyományt, Ferenczy István „Három királyok” címû képének melegséget, természetes hangulatot árasztó színhasználatának reminiszcenciáját. Birkás Ákos festészete azért egyedülálló a magyar kortárs mûvészetben, mert konceptuális és transzcendentális egyszerre, a meghatározó gondolati elemek ötvözôdnek a színekben és a formákban megmutatkozó mély emocionális tartalmakkal. MOLNÁR MÁRIA

1

985 begann Ákos Birkás seine als Kopf-Serie bekannt gewordenen ovalen Formen zu malen. Dabei stellen die Köpfe keine reduzierten Porträts dar, sie sind visuelle Repräsentationen malerischer, philosophischer und theologischer Ideen. Das Interesse des Künstlers galt damals dem theologischen Hintergrund der Ikonenmalerei sowie den konzeptualistischen Tendenzen zeitgenössischer Kunst. Das Finden einer vorgegebenen Urform, die existentialistische Nachzeichnung der Welt um das „Seiende”, die Formen der Wahrnehmung und die Darstellbarkeit des verborgenen Wesens – das waren die Themen, die das Denken des Malers geprägt haben. „Kopf 73” und „Kopf 87” sind repräsentative Werke aus derselben Periode. Die beiden, gleichzeitig auseinander gezogenen und übereinander geschobenen Leinwände bilden die konstruktive Grundlage, und die auf sie projizierte ovale Form vermittelt einen organischen, naturnahen Gedanken. Die auseinander gezogene Leinwand steht für die Spannung, die ovale Form hingegen für Einheit und Ruhe. Das Oval zersprengt den Hintergrund, die Form zeigt sich fragmentarisch, da die einzelnen Details durch die Unregelmäßigkeit des Hintergrundes nicht sichtbar sind. Die essentielle Urform ist durch die Projektion auf sie und bei der Unebenheit der Form, die für die als Abbildungsgrundlage dienende visuelle Erscheinung steht, nur fragmentarisch wahrnehmbar. Das heißt aber nicht, dass das Wesen selbst nicht zur Gänze gezeigt werden könnte; die Oberfläche nämlich, die Ebene der Leinwand, in der es erscheint, ist für die Darstellung des Ganzen überhaupt nicht geeignet. Es zeigt sich also die Spannung zwischen dem ideellen Konzept und der Struktur der Realisierbarkeit. Das dunkle Ockergelb des Grundes in „Kopf 73” erinnert an den Goldgrund der Ikonen, das Oval setzt sich aus den Abtönungen der miteinander verkneteten Erdfarben Grau und Braun zusammen. In „Kopf 87” ist der Grund aus Weiß-, Gelb- und Blautönen gebildet, während das Motiv selbst eine vom Grund stark abweichende, nahezu homogene dunkelbraune Fläche darstellt. Die naturnahen Farben in diesen Bildern von Ákos Birkás knüpfen an die Traditionen der ungarischen Malerei an und weisen Reminiszenzen an die Wärme und natürliche Stimmung ausstrahlende Farbgebung in István Ferenczys „Dreikönige”-Komposition. Die Malerei des Ákos Birkás ist in der zeitgenössischen ungarischen Kunst insofern etwas Einmaliges, als sie konzeptualistisch und transzendental zugleich ist, die bestimmenden ideellen Elemente verschmelzen mit den tiefen emotionellen Inhalten, die sich in den Farben und Formen offenbaren. MÁRIA MOLNÁR

Birkás Ákos

29

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 30

Fej Nr. 73, 1990 Olaj, vászon, 2 x 150 x 70 cm

30

Living Classics

Kopf Nr. 73, 1990 Öl auf Leinwand, 2 x 150 x 70 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 31

Fej Nr. 87, 1990 Olaj, vászon, 2 x 200 x 70 cm

Kopf Nr. 87, 1990 Öl auf Leinwand, 2 x 200 x 70

Birkás Ákos

31

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 32

Bukta Imre

32

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 33

B

ukta Imre három évtizede a mûvészeti szcéna alig kategorizálható fôszereplôje: autonóm személyiség, akit a trendek gyors változásai legfeljebb annyiban érintenek, hogy újabb és újabb értelmezési lehetôséget csatolnak az amúgy utánzásra rezisztens mûveihez, melyek az aktuális olvasatok sorozatából, – vibrálásukból mit sem vesztve – fokozatosan korjelzôvé válnak. Bukta a kortárs mûvészet változékony és üde, a kesernyés irónián túl immár a humortól és az érzelmektôl sem visszariadó eszköztárának birtokában, lokális világunkat láttatja velünk és lokalitásunk sajátosságait teszi globálisan szemlélhetôvé. Mûvészete oly módon jellegzetesen közép-európai, hogy e táj ismerete nélkül is nyitott a befogadás számára. Nem a kultúrát védô egzotizmust, hanem a kultúra alapmûködését tematizálja. A szabad formák mûvésze, Bukta, 1990 táján a kötött formák felé fordult: táblaképek festésébe kezdett. Újkeletû, életmûvében lényegében elôzmények nélküli festészeti érdeklôdése a politikai változásoktól is, a mûvészeti változásoktól is független volt. Témáit az elôzô évek nyitottabb, gyakran újrarendezhetô munkái – installációk, performance-ek – után sokkal zártabb festészeti struktúrákban kezdte elgondolkodni. S a nézôpont is változott: míg korábban gyakorta belülkerültünk, vagy maga a mûvész öltözött be, hogy a teremtés és a termelés jelenkori misztériumát életrekeltse, most a szemlélôdés nézôpontját határozza meg számunkra Bukta. Tanúi vagyunk a föld nyüzsgésének, a szorgosságnak, az épp rendelkezésre állóból való leleményes formálásnak, az apró megtörténések kimeríthetetlen láncolatának. Akár a Nagy öntézést, akár a Róka és vaddisznót tekinthetjük szokatlan zsánernek, amelyen látvány és narratíva fedésbe kerül, kezelhetjük különös metaforaként, ahol a nagy narratíva meseszerû vagy konfliktusteli elemei mai szereplôkkel kerülnek elmondásra, de kezelhetjük az örök körforgás naptárképeiként, egy mai hóráskönyv lapjaiként is. Vagy leginkább mindezen értelmezések egymásrarétegzôdéseként – ahogy a sokolvasatú nagy mûvek esetében ez történni szokott. BÁN ANDRÁS

S

eit nunmehr drei Jahrzehnten ist Imre Bukta ein nur schwer kategorisierbarer Hauptakteur der Kunstszene: eine autonome Persönlichkeit, die von den schnellen Trendwechseln höchstens nur in dem Sinne berührt wird, dass sie ihren ansonsten nachahmungsresistenten Werke immer wieder neue Interpretationsmöglichkeiten anhängen, wobei die Werke selbst in der Reihe aktueller Lesarten allmählich – und von ihrem Vibrieren nichts verlierend – zu Zeitattributen werden. Im Besitz des variationsreichen und vitalen Inventars zeitgenössischer Kunst, das inzwischen jenseits der herben Ironie auch vor Humor und Gefühlen nicht zurückscheut, zeigt uns Bukta unsere lokale Welt und macht die Eigentümlichkeiten unserer Lokalität global sichtbar. Seine Kunst ist typisch mitteleuropäisch, und zwar in einer Art und Weise, die sie auch ohne die Kenntnis dieser Landschaft offen für die Aufnahme macht. Statt dem kulturhüterischen Exotismus thematisiert sie die Grundfunktion der Kultur. Der Künstler freier Formen wandte sich um 1990 gebundenen Formen zu: er begann Tafelbilder zu malen. Dieses neue, im Werk von Bukta eigentlich voraussetzungslose Interesse für die Malerei war von den politischen und künstlerischen Veränderungen gleichermaßen unabhängig. Nach den offeneren, oft neustrukturierbaren Arbeiten, den Installationen und Performances der vorangehenden Jahre ging er nun daran, seine Themen in wesentlich geschlosseneren malerischen Strukturen zu durchdenken. Auch der Blickpunkt hat sich geändert: während man früher oft selbst integriert wurde, oder der Künstler sich, um das Gegenwartsmysterium von Schöpfung und Produktion zum Leben zu erwecken, selbst verkleidet hat, ordnet jetzt Bukta seinem Publikum den Blickpunkt des Betrachters zu. So wird man zum Zeugen irdischen Tuns und Waltens, zum Zeugen des Fleißes, der erfinderischen Gestaltung aus dem gerade Vorhandenen, der unerschöpflichen Kette winziger Ereignisse. Sei es die Grosse Wasserirritation oder Fuchs und Wildschwein, beide können als ungewöhnliche Genrebilder betrachtet werden, in denen Abbildung und Narrative in Deckung gebracht werden, man kann sie aber auch als eigenwillige Metaphern verstehen, in denen die märchenhaften oder konfliktreichen Elemente der großen Narrative mit Hilfe heutiger Figuren erzählt werden; und man kann in ihnen auch die Kalenderbilder des ewigen Kreislaufs, die Blätter eines Stundenbuches unserer Tage sehen. Am besten jedoch sollte man sie als die Aufeinanderschichtung all dieser Deutungsmöglichkeiten behandeln – wie das mit den großen, vielfach lesbaren Werken meist geschieht. ANDRÁS BÁN

Bukta Imre

33

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 34

Róka és vaddisznó, 1990 Olaj, vászon, 123 x 90 cm

34

Living Classics

Fuchs und Wildschwein, 1990 Öl auf Leinwand, 123 x 90 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Nagy öntözés, 1990 Olaj, vászon, 90 x 123 cm

Page 35

Die große Wasserirrigation, 1990 Öl auf Leinwand, 90 x 123 cm

Bukta Imre

35

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 36

Gunter Damisch

36

Living Classics

a könyv

6/6/05

F

1:30 PM

Page 37

elszabadult nyitottság, szüntelen rácsodálkozás a világra mint egységes egészre, a konvenció nélküli(ség) súlytalanságának és az egészben látás súlyának a dialektikus kettôssége, a gyermeki látásmód differenciálatlan bonyolultsága és magától értetôdô közvetlensége, s mindezzel összhangban a mûvészi nyelv kifinomultsága és kiegyensúlyozott összetettsége jellemzi Gunter Damisch festészetét. A mûvész az organikus természet elemeibôl szövi az intenzív élményekbôl fakadó, emelkedett lélek belsô tájaira és kozmikus analógiáira emlékeztetô képeket – megannyi lírai kép-szonettet a legkülönbözôbb nézôpontból az életrôl, a dolgok láthatatlan összefüggéseirôl, önmagukban és önmagukért való értelmérôl. A szuggesztív tájak mint öröktôl fogva létezôk jelennek meg elôttünk, mágikus fényben ringatóznak, érinthetetlen mélységeket és magasságokat kötnek össze. Az ismeretlen-ismerôs növényi, állati, emberi lények, sejtek és csillagok titkos ünnepének helyszínein a színek orgiájában és az éter áramában feloldódik a formák egyéni megkülönböztetésének drámai körvonala. A színek szenvedélyes lángra gyúlnak, s egymással való fáradhatatlan küzdelmükben eggyé gyúrják, magukhoz kötik, a lét rendjébe emelik a tudat képzettársításait és absztrakcióit. Gunter Damisch mûvészetében lenyûgözô a természetes egyszerûségû látásmód és nyelv tiszta, könnyed harmóniájának a szenvedélyességgel ütköztetett olyan szintû megformálása, amely himnikus hangon szólaltatja meg a legjózanabb valóságot is a pont, vonal, folt és szín elemi ábécéjébôl való tudatos építkezés és egzakt nyelv puritán eszközével, a mû minden részletének teljes mélységében való átélésével és a motívumok használatához való ragaszkodás ellenére, az absztrakció magas szintjével. A zene, a költészet és az ornamentika legmélyebb lényege, az egyszerû formákban, vonalakban és színekben rejlô elemi erô, szépség és ôs-értelem, valamint az intenzív látás felfokozott mûvészi igénye ötvözôdik mûvészetében. Képein, paradox módon, az imaginatív alkotói módszer a sûrûsödésekben látszólag a közelséget, valójában a tudatalattit, míg a ritkulásokban, elhallgatásokban vagy formák közötti térben a távolságot, ténylege-

E

ine befreite Offenheit, das ununterbrochene Bestaunen der Welt als eines einheitlichen Ganzen, die dialektische Doppelbödigkeit aus konventionsfreier Schwerelosigkeit und der Schwere ganzheitlichen Sehens, die undifferenzierte Komplexität und selbstverständliche Unmittelbarkeit kindlicher Sichtweise und die damit zusammenhängende Subtilität und ausgeglichene Komplexität der künstlerischen Sprache – das sind die wesentlichen Merkmale, die die Malerei von Gunter Damisch auszeichnen. Der Künstler baut seine intensive Erfahrungen verarbeitenden Bilder, die an innere Landschaften und kosmische Analogien der erhabenen Seele erinnern, aus Elementen der organischen Natur zusammen – lauter lyrische Bild-Sonette über das Leben, die unsichtbaren Zusammenhänge der Dinge, über ihren Sinn an und für sich, und zwar aus den verschiedensten Aspekten. Die suggestiven Landschaften erscheinen dem Betrachter, als seien sie seit Ewigkeiten da, sie schweben in magischem Licht, verbinden unberührbare Tiefen und Höhen miteinander. Auf den Schauplätzen für das geheime Fest der unbekannt-bekannten Pflanzen-, Tier- und Menschenwesen, der Zellen und Sterne lösen sich die dramatischen Umrisse der individuellen Formen in den Orgien der Farben und im Strom des Äthers auf. Die Farben erglühen in leidenschaftlichen Flammen, in ihrem unermüdlichen Kampf miteinander verkneten sie die Assoziationen und Abstraktionen des Bewusstseins in sich hinein, sie binden sie an sich und heben sie in die Ordnung des Seins hinüber. In der Kunst von Gunter Damisch wird die reine, schwerelose Harmonie der natürlich einfachen Sichtweise und Sprache mit der Leidenschaftlichkeit konfrontiert, und bei diesem Niveau der Gestaltung wird selbst die nüchternste Wirklichkeit in hymnischen Tönen zum Erklingen gebracht – mit den strengen Mitteln bewussten Komponierens und exakter Sprache aus dem elementaren Alphabet von Punkt, Strich, Fleck und Farbe, durch das Erleben eines jeden Details in seiner ganzen Tiefe und, trotz des Beharrens auf dem Gebrauch von Motiven, durch den hohen Grad an Abstraktion. In der Kunst von Damisch verschmelzen das tiefste Wesen von Musik, Dichtung und Ornamentik, die den einfachen Formen, Linien und Farben innewohnende Kraft, Schönheit und ihr Ur-Sinn sowie der gesteigerte künstlerische Anspruch intensiven Sehens zur Einheit. Die imaginative Arbeitsmethode seiner Bilder bringt paradoxerweise in den Verdichtungen scheinbar die Nähe – in Wirklichkeit das Unterbewusste -, in den Verdünnungen, Aussparungen oder

Damisch, Gunter

37

a könyv

6/6/05

38

1:30 PM

Page 38

sen a tudat fölöttit hozzák testközelbe. A két nézôpont azonos értékû egymásba vetülésével mûvei egyszerre intimek és monumentálisak. Az osztrák és magyar képzômûvészetben Egon Schiele, Oskar Kokoschka, Vajda Lajos, Anna Margit és Román György – ma Szabados Árpád és Gaál József – az, aki a színek, formák, jellemek, álom és valóság egyben hangzásáért a mûvészi személyiség feloldásának szakrális áldozatával az érzéki világot hasonló(képpen) misztériummá képes változtatni.

im Raum zwischen den Formen die Ferne – in Wirklichkeit das Überbewusste – greifbar nah. Durch das gleichwertige Ineinanderprojizieren der beiden Gesichtspunkte wirken seine Bilder intim und monumental zugleich. In der österreichischen und ungarischen Malerei sind es Egon Schiele, Oskar Kokoschka, Lajos Vajda, Margit Anna und György Román, heute Árpád Szabados und József Gaál, die die sinnliche Welt durch das sakrale Opfer der Auflösung der künstlerischen Persönlichkeit in ein ähnliches Mysterium zu verwandeln fähig sind, um Farben, Formen, Charaktere, Traum und Wirklichkeit zusammenklingen zu lassen.

N. MÉSZÁROS JÚLIA

JÚLIA N. MÉSZÁROS

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 39

Világösszefonódás, 1990 Olaj, vászon, 180 x 160 cm

Weltverschränknung, 1990 Öl auf Leinwand, 180 x 160 cm

Damisch, Gunter

39

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 40

Purple Night, 1990 Olaj, vászon, 200 x 100 cm

40

Living Classics

Purple Night, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 100 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 41

Csillagmezô középvilág, 1990 Olaj, vászon, 200 x 100 cm

Sternfeld-Mittelwelt, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 100 cm

Damisch, Gunter

41

a könyv

6/6/05

42

1:30 PM

Page 42

Living Classics

Lángok, 1991

Flämmler, 1991

Olaj, fa, 80 x 35 cm

Öl auf Holz, 80 x 35 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 43

Lángpislákolás, 1991 Olaj, fa, 80 x 35 cm

Flämmlerflimmern, 1991 Öl auf Holz, 80 x 35 cm

Damisch, Gunter

43

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 44

Világmezô, 1991 Olaj, fa, 80 x 35 cm

44

Living Classics

Weltfeld, 1991 Öl auf Holz, 80 x 35 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 45

Sokak mezeje, 1991

Feld der vielen, 1991

Olaj, vászon, 160 x 300 cm

Öl auf Leinwand, 160 x 300 cm

Damisch, Gunter

45

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 46

Világútbunkó, 1995 Bronz, 16 x 15 x 47 cm

46

Living Classics

Weltenwegkeule, 1995 Bronze, 16 x 15 x 47 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 47

Falútkosárálló, 1995 Bronz, 42 x 28 x 33 cm

Wandwegkorbsteher, 1995 Bronze, 42 x 28 x 33 cm

Damisch, Gunter

47

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 48

Világfák, 1988–1989 Festett fa, 269 x 37 x 3 cm

48

Living Classics

Weltenhölzer, 1988–1989 Holz (bemalt), 269 x 37 x 3 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 49

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 50

Deim Pál

50

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 51

B

ár Deim Pált, mint született szentendrei festôt, könnyed megoldásokra csábíthatta volna a városka megannyi látványa, vagy a mûvésztelep hagyományainak vonzása, ô megkereste azt az egyetlen szálat, amelyen át Vajda és Korniss Szentendréjéhez kapcsolódhat. Egy szerbiai kolostorban 1968-ban rendezett mûvésztelep „szent” és „bizánci” atmoszférája hívta elô annak a világnak képét, amely természetes otthonaként, örökségeként kezdettôl fogva irányította és megszabta festészetének útját, sorsát. A városnak kristályos rendbe simuló látványszerkezete, kultúrájának különös ízei a szerb környezetben új távlatot kaptak. E frissen megnyílt perspektívában egymásra rajzolódtak a színhelyek, az emlékképek és a valóságosan létezô tárgyak: összefonódtak, egységesedtek a látvány részei, az anyagok. Mint valami sûrû esôben, úgy jelentek meg prilepi grafikáinak újságpapírra festett lapjain a motívumok, a szerb keresztek, alakok, profilok, épületrészletek: ekkor született meg az a közeg, amely késôbbiekben Deim képeinek legfontosabb, legjellegzetesebb tulajdonsága, lényege lesz. Mágneses tér ez, amelyben a festményen ábrázolt „színhely” és a történelem ideje összeolvad. A mûvész olyan közeget hozott létre, amelynek részecskéi különös esôcseppekként, ferdén zuhognak alá, betöltve a képmezôt. Nem csak egy grafikai elem pulzáló ritmusával töltik fel a kompozíciót, hanem elsôsorban az ábrázolásban jelen nem lévô, csupán utalásokkal jelzett hely ünnepélyes atmoszférájával. Deim esô-motívuma a térnek és az idônek egyesítésébôl keletkezett, kétarcú, kettôs természetû közeg: látszólag megtagadja a szentendrei hagyományt, a szentendrei mûvészet megkerülhetetlen világát, miközben kerülôútján éppen e hagyomány válik új mûveinek meghatározó elemévé. A késôbbi Deim-mûvek sem tagadják meg azt az eleven és bátor gesztust, amellyel a festô 1969-ben elôször talált vissza oda, ahol idô, helyszín és tradíció még tapintható egységben létezett. KOVALOVSZKY MÁRTA

D

er Maler Pál Deim hätte ja von seiner Geburtsstadt Szentendre mit ihren unzähligen Ansichten wie mit der Anziehungskraft einer traditionsreichen Künstlerkolonie ohne weiteres zu unbeschwerten Lösungen verführt werden können, dennoch hat er den einzigen Faden gesucht und gefunden, über den er an das Szentendre eines Vajda und Korniss anknüpfen konnte. Es war die „sakrale” und „byzantinische” Atmosphäre einer 1968 in einem serbischen Kloster veranstalteten Künstlerwerkstatt, die das Bild jener Welt in ihm hervorrief, die als natürliches Zuhause und Erbe den Weg und die Geschicke seiner Malerei von Anfang an bestimmt und gelenkt hatte. Die Bildstruktur der Stadt mit der kristallenen Ordnung ihrer Ansichten, die individuellen Nuancen ihrer Kultur haben in der serbischen Umgebung eine neue Perspektive erhalten. In dieser neu eröffneten Perspektive haben sich Schauplätze, Erinnerungsbilder und real vorhandene Gegenstände übereinander gezeichnet: die Details des Ersehenen, die Stoffe haben sich verflochten und wurden einheitlicher. Wie in einem dichten Regen tauchten die Motive, serbische Kreuze, Figuren, Profile und Gebäudeausschnitte in den auf Zeitungspapier gemalten Blättern der Prileper Grafiken auf: damals hat sich jenes Medium herausgebildet, das später zum wichtigsten, typischsten Charakteristikum, zum Wesensinhalt der Deimschen Bilder geworden ist. Ein magnetischer Raum, in dem die Zeit des im Gemälde dargestellten „Schauplatzes” mit der der Geschichte verschmilzt. Der Künstler hat ein Medium geschaffen, dessen Elementarteilchen als eigenartige Regentropfen schräg nach unten fallen und die ganze Bildfläche besetzen. Sie füllen die Komposition nicht nur mit dem pulsierenden Rhythmus eines graphischen Elementes, sondern vor allem mit der feierlichen Atmosphäre des in der Darstellung nicht gegenwärtigen, nur durch Hinweise angedeuteten Ortes. Deims Regenmotiv ist ein Medium mit doppeltem Gesicht und doppelter Natur, das aus der Vereinigung von Raum und Zeit entstanden ist: indem er die Tradition von Szentendre, die unumgängliche Welt der Szentendreer Kunst scheinbar verleugnet, macht er über seinen Umweg gerade diese Tradition zum bestimmenden Element seiner neuen Werke. Diese lebendige und mutige Geste, mit der der Maler 1969 zum ersten Mal dorthin zurückfand, wo Zeit, Schauplatz und Tradition noch in fühlbarer Einheit existierten, haben auch die späteren Werke Deims nie verleugnet. MÁRTA KOVALOVSZKY

Deim Pál

51

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 52

Hajlott alak, 1990 Olaj, vászon, 200 x 180 cm

52

Living Classics

Gebogene Figur, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 180 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Csend, 1990 Olaj, vászon, 200 x 300 cm

Page 53

Stille, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 300 cm

Deim Pál

53

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 54

Fehér László

54

Living Classics

a könyv

6/6/05

A

1:30 PM

Page 55

gyûjteményben szereplô mûvek alkotói közül talán Fehér László (1953) mûvészetérôl nyerhetünk leginkább átfogó képet, mivel tôle több különbözô korszakából találkozhatunk munkáival. Ráadásul mindegyik mûve a portrénak valamiféle variációja, némelyik csak áttételesen, de van amelyik explicit módon. Az expresszívebb idôszakából való a Vidéken (1984) és az Önarckép mikvével (1987) címû alkotásai. Az 1989-es Szabadság híd mintegy összekötôkapocs a következô sárga-fekete korszakának, csak körvonallal jelzett légies, metafizikus képei között. A 90-es évek végén bizonyos fokig visszatér az ún. „realista” festészethez, de nincs szándékában a teljes illúziókeltés, csak a mû bizonyos elemeiben. A képek felépítése szinte minden korszakában alapvetôen ellentmond az „akadémikus” kompozíciónak, egyedül a Szabadság híd, melyen az ún. klasszikus, perspektivikus képi arányokkal, felépítéssel találkozhatunk. A Fehér-képek központi problematikája a tér és a benne való lét. A gyûjteményben látható mûvein is kiemelt jelentôsége van a figurák és a környezetük kapcsolatának, ami többnyire valamifajta vizuális konfrontációt hordoz, s ez persze rögtön metaforikussá is válik. Így például a Vidéken (1984) címû, gyerekrajzhoz (vagy Dubuffethez) hasonlatos antiperspektivikus festményén egyszerre látjuk a tájat kiterített síkban és felülrôl térben, ahol a festô figura jóval magasabban helyezkedik el a lenti tájhoz képest. A körvonalas mûvein a figurákat átszeli a táj, s éles ellentét van a szilárd háttér és a törékeny emberi sorsok között. Ugyanakkor a Sínek mellett (1991) és a Strandon (1990) címû képek érdekessége, hogy a körvonalszerû alak telített árnyékot hagy maga után. Fehér korábbi (a 2004-2005-höz képest) alkotásain az emberek többnyire elvesznek az ôket körülvevô tájban, így esendôségük és sebezhetôségük dominál. Ez mind a körvonallal jelzett figurái, mind például a viszonylag újabb Oszlopok (1998) címûn megjelenik. Ez utóbbin az oszlopok és lépcsôk szinte agyonnyomják a figurát, mely teljesen elveszettnek tûnik ebben a közegben. A Fehér-életmû gyakori, kedvenc kompozíciós elemei közé tartozik az oszlop, a lépcsô, a napszemüveg, s ezeket a motívumokat ebben

U

nter den Künstlern der Sammlung kann man vermutlich vom Werk des László Fehér (1953) das umfassendste Bild gewinnen, da er durch Bilder aus mehreren Schaffensperioden vertreten ist. Zugleich sind alle Bilder Porträtvariationen, einige nur indirekt, andere auf explizite Weise. Auf dem Land (1984) und Selbstbildnis mit Mikve (1987) sind aus Fehérs intensiv expressiver Periode. Die 1989 gemalte Freiheitsbrücke bildet sozusagen das Verbindungsglied zur nächsten, gelb-schwarzen Periode mit ihren von Konturen dominierten, metaphysisch-ätherischen Arbeiten. Ende der 90er Jahre kehrte dann Fehér bis zu einem gewissen Grad zur sog. „realistischen” Malerei zurück, die bei ihm jedoch ohne Anspruch auf vollständige Illusion, nur in bestimmten Elementen der Werke vorhanden ist. Die Komposition der Bilder verweigert sich in nahezu allen Schaffensperioden dem „Akademischen”, der klassische Aufbau mit den perspektivischen Proportionen ist einzig im Gemälde Die Freiheitsbrücke zu beobachten. Das zentrale Problem der Fehérschen Bilder sind der Raum und die Existenz in ihm. Den Beziehungen der Figuren zu ihrer Umgebung kommt auch in den Werken der Sammlung eine eminente Rolle zu: sie tragen meist eine bestimmte visuelle Konfrontation, die dann gleich auch metaphorisch wirkt. Im antiperspektivischen, an Kinderzeichnungen (oder an Dubuffet) erinnernden Gemälde Auf dem Land (1984) z. B. sieht man die Landschaft gleichzeitig in der Fläche ausgedehnt und von oben, im Raum, wo die Figur des Malers im Verhältnis zur unteren Landschaft wesentlich höher positioniert ist. In den Konturmalereien durchziehen die Landschaften die Figuren, der feste Hintergrund steht in schroffem Gegensatz zu den fragilen menschlichen Schicksalen. Neben den Schienen (1991) und Am Strand (1990) hingegen weisen als Besonderheit auf, dass die umrissartigen Figuren in ihnen ausgefüllte Schatten hinterlassen. Die Menschen in den (im Verhältnis zu 2004/2005) früheren Arbeiten Fehérs gehen meist in der sie umgebenden Landschaft auf, so dass ihre Fehlbarkeit und Verletzlichkeit beherrschend sind: bei den durch Umrisse angedeuteten Figuren ist das genauso zu beobachten wie im relativ neuen Werk Säulen (1998). Hier wird die Figur von den Säulen und Treppenstufen nahezu erdrückt, sie macht einen restlos ausgelieferten Eindruck in diesem Milieu. Säulen, Treppen und Sonnenbrillen sind beliebte, häufig wiederkehrende Kompositionselemente im Werk von Fehér, sie sind auch in dieser Auswahl vorhanden. Die Treppen symbolisieren den Weg zu höheren Zielen, Schienen und Wege stehen ebenfalls für Reisen und Orts-

Fehér László

55

a könyv

6/6/05

56

1:30 PM

Page 56

a válogatásban is megfigyelhetjük. A lépcsô magasabb rendû célhoz vezetô út jelképe, de a sín és az út is az utazás és helyváltoztatásé. A víz nemcsak az élet és a szórakozás (strand) eleme, hanem a fizikai megtisztuláson a szellemié is, mint az Önarckép mikvével (mikve – zsidó rituális megtisztulási folyamat a péntek esti ima elôtt egy „kútfélében”). Az viszont esetleges, hogy a bemutatott festményeken valamilyen motívum (út a faluban, sín, lépcsôsor, rúd a kútba merüléshez) kettészeli a képet. Ezeken a mûvein is megjelenik a korábbi festményeinek az a meghatározó mozzanata, hogy ha konkrétan ábrázol is valakit (pl. az apósát a Szabadság híd vagy magát az Önarckép mikvével címû képen), el is rejti egyben. E korszakainak jellemzôje a személyiség eltüntetése, mivel vagy csak körvonallal ábrázol, nincs tekintetük, amit olykor még a napszemüveg is megerôsít (Strandon) vagy háttal állnak (Oszlopok). Ehhez az éveken át meghatározó gesztushoz képest lesznek különösen érdekesek a legújabb festményeinek hatalmas, nézôre tekintô, akár az egész vásznat betöltô arcai.

veränderung. Das Wasser ist nicht nur das Element des Lebens und der Freizeitgestaltung (Bad), sondern über die körperliche Reinigung hinaus auch das der geistigen Läuterung – so im Mikve-Selbstporträt (Mikve ist das jüdische rituelle Bad in einer Art „Brunnen” vor dem Gebet am Freitagabend). Willkürlich hingegen ist, wie bestimmte Motive in den ausgestellten Bildern (Dorfstrasse, Schienen, Stufen, der Stock zum Hineintauchen in den Brunnen) die Komposition aufteilen. Auch in diesen Werken kehrt ein bestimmendes Moment der früheren Gemälde zurück: selbst wenn der Maler jemanden konkret darstellt (in Freiheitsbrücke z. B. seinen Schwiegervater oder im Mikve-Selbstporträt sich selbst), versteckt er ihn zugleich. Diese Aufhebung der Persönlichkeit scheint ein Charakteristikum all dieser Schaffensperioden zu sein: die Personen werden entweder nur durch Umrisse wiedergegeben, sie haben kein Gesicht, was manchmal durch die Sonnenbrille noch stärker betont wird (Am Strand), oder sie stehen mit dem Rücken zu uns (Säulen). Die riesigen, den Zuschauer direkt anschauenden, manchmal die ganze Leinwand einnehmenden Gesichter der jüngsten Gemälde werden vor allem im Vergleich zu dieser jahrelang bestimmenden Geste spannend.

BORDÁCS ANDREA

ANDREA BORDÁCS

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Vidéken, 1984 Olaj, fa, 190 x 250 cm

Page 57

Auf dem Lande, 1984 Öl auf Holz, 190 x 250 cm

Fehér László

57

a könyv

6/6/05

58

1:30 PM

Page 58

Szabadsághíd, 1989

Freiheitsbrücke, 1989

Olaj, vászon, 200 x 140 cm

Öl auf Leinwand, 200 x 140 cm

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 59

Önarckép mikvével, 1987 Olaj, fa, 170 x 240 cm

Mikve-Selbstportrait, 1987 Öl auf Holz, 170 x 240 cm

Fehér László

59

a könyv

6/6/05

60

1:30 PM

Page 60

Sinek mellett, 1991

An den Gleisen, 1991

Olaj, vászon, 170 x 230 cm

Öl auf Leinwand, 170 x 230 cm

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Strandon, 1990 Olaj, vászon, 180 x 250 cm

Page 61

Am Strand, 1990 Öl auf Leinwand, 180 x 250 cm

Fehér László

61

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 62

Oszlopok elôtt, 1998 Olaj, vászon, 200 x 140 cm

62

Living Classics

Vor den Säulen, 1998 Öl auf Leinwand, 200 x 140 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 63

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 64

Gábor Áron

64

Living Classics

a könyv

6/6/05

M

1:30 PM

Page 65

ár majdnem három éve ismerem Gábor Áront személyesen is, mely idô alatt fokozatosan, egyre árnyaltabban bontakozott ki elôttem személyisége, apránként közelebb víve képeihez és mûvészete mélyebb megismeréséhez is. Elsô alkalommal, egy téli nap találkoztam vele, pesti mûtermében, beszéltünk pár szót, kaptam tôle katalógusokat, aztán gyorsan elváltunk, mert sietett egy kiállítás megnyitóra. Hazaérve nézegetni kezdtem a katalógus képeit: csupa szín, áramlás, élénken vibráló gesztusok, hol figuratív, furcsa, mitikus állatfigurák, macskák, sakálok, különös víziószerû forgataga, emberi alakok, vagy csak fejek sorozata, máskor meg csupán pár gesztusból álló vonal energikus áramlása. Következô találkozásunkig ízlelgettem magamban a képeket, szerettem ôket az elsô pillanattól, mert Áron ismerete nélkül is érezni lehetett a képekbôl áradó erôt, energiát, optimista lendületet. Másodszorra már a badacsonyi mûteremházban találkoztunk, és megértettem, hogyan és honnan születnek a képek, megéreztem azokat a különleges pozitív energiákat, melyek képi megfogalmazásának Áron olyan nagy mestere. Hiszen amíg nem láttam azt a fantasztikus és felejthetetlen badacsonyi panorámát, addig is éreztem, hogy Áronnak mennyire fontos a természet és annak ereje, ami számára nem szorongató, félelmeket keltô, hanem az örök energia forrása, melybôl csak építeni lehet, ha felvesszük a ritmusát és megértjük törvényeit. Áron nem csupán megértette ezeket az erôket, de teljesen át is adta magát nekik, ezt sugározza minden képe, képeinek minden vonala, gesztusa, a mozdulatokat, sokszor, mintha nem is ô irányítaná, olyannyira ösztönösek, de soha nem kuszán értelmetlenül kavargóak, hanem egy felsô ôsi erô által irányított rendbe és logikába illeszkedôk. Minden az egység része, nincs jó és gonosz, lent és fenn, csak az Egy, melyben cél a feloldódás, a visszaolvadás, és ez neki nem csupán, mint festônek sikerült, hiszen emberként is ugyanaz a derûs világszeretet és elfogadás árad belôle is, mint képeibôl. Ettôl olyan ôszinte, harmonikus és egységes számomra minden, ami beletartozik abba a nagy egészbe, amit úgy hívunk, hogy a Gábor Ároni mûvészet. KLIMÓ-KORMOS PETRONELLA

Á

ron Gábor kenne ich seit nahezu drei Jahren auch persönlich, und während dieser Zeit konnte ich seine Persönlichkeit nach und nach tiefer kennen lernen, so dass ich auch seinen Bildern und dem tieferen Verständnis seiner Kunst Stück für Stück näher kommen konnte. Das erste Mal traf ich ihn an einem Wintertag in seinem Budapester Atelier. Wir sprachen einige Worte, er gab mir seine Kataloge, dann verabschiedeten wir uns auch schon, da er zu einer Ausstellungseröffnung gehen wollte. Zu Hause angekommen, begann ich in den Katalogen zu blättern: Farben überall, Ströme, lebendig vibrierende Gesten, ein eigenartig-visionärer Wirbel von merkwürdigen mythischen Tierfiguren, Katzen, Schakalen, Reihen von menschlichen Gestalten oder nur Köpfen, in anderen Bildern das energische Strömen von Linien aus einigen wenigen Gesten. Bis zu unserem nächsten Treffen nahm ich mir dann die Bilder immer wieder vor, ich habe sie vom ersten Augenblick an gemocht, denn selbst wenn man Áron nicht kannte, konnte man die den Bildern entströmende Kraft und Energie, ihre optimistische Dynamik spüren. Das zweite Mal trafen wir uns bereits im Atelierhaus in Badacsony, und dort habe ich begriffen, wie und woraus diese Bilder entstehen, ich habe jene besonderen positiven Energien gefühlt, deren Umsetzung in Bilder Áron mit großer Meisterschaft praktiziert. Denn bevor ich jenes phantastische und unvergessliche Badacsonyer Panorama gesehen habe, hatte ich bereits gespürt, wie wichtig die Natur und ihre Kraft für Áron sind, die für ihn keine bedrängende, Angst erweckende Kraft, sondern die Quelle der ewigen Energie ist, aus der man, wenn man einmal ihren Rhythmus aufgenommen und ihre Gesetze verstanden hat, nur bauen kann. Áron hat diese Kräfte nicht nur verstanden, er hat sich ihnen vollkommen anvertraut, und das strahlt aus allen Bildern und aus allen Strichen und Gesten in ihnen, die Bewegungen sind manchmal dermaßen spontan, als ob sie gar nicht von ihm gesteuert würden, dennoch sind sie nie wirr und sinnlos wirbelnd, statt dessen fügen sie sich in eine von einer höheren Kraft regierte Ordnung und Logik. All das ist Teil des Ganzen, es gibt kein Gutes und kein Böses, kein Oben und kein Unten, nur das Eine, in dem sich aufzulösen, mit ihm wieder zu verschmelzen das Ziel ist, und das ist ihm nicht nur als Menschen, sondern auch als Maler gelungen; aus dem Menschen Gábor Áron strahlen dieselbe heitere Weltliebe und Weltbejahung wie aus seinen Bildern. Dadurch wirkt für mich so ehrlich, harmonisch und einheitlich alles, was zu diesem Ganzen gehört: zum Ganzen dessen, was man als die Kunst des Gábor Áron bezeichnen kann. PETRONELLA KLIMÓ-KORMOS

Gábor Áron

65

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 66

Möbiusz, 1990 Vegyestechnika, vászon, 130 x 200 cm

66

Living Classics

Möbius, 1990 Mischtechnik auf Leinwand, 130 x 200 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 67

Örvény I., 1990 Vegyestechnika, vászon, 130 x 200 cm

Strudel I., 1990 Mischtechnik auf Leinwand, 130 x 200 cm

Gábor Áron

67

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 68

Hencze Tamás

68

Living Classics

a könyv

6/6/05

A

1:30 PM

Page 69

hatvanas évek elején-közepén Hencze a francia tasizmus, majd az amerikai absztrakt expresszionizmus hatására – ezeket egy korai párizsi útján, valamint reprodukciók révén ismerte meg – kirobbanó érzelmekkel teli, a monochromhoz közeli „gesztus”-képeket festett. Az évtized végére képei „kihûltek”, s egy sajátos technikai eljárás birtokba vételével alapvetôen megváltoztak. 1966-67-tôl festményeibôl számûzte a faktúrában és a jelben rejlô személyességet, s egy csak rá jellemzô, mégis eltávolító objektivitást sugalló, a kinetikus mûvészetre, más szempontból pedig a francia Support/ Surface csoport törekvéseire rímelô, de ezek befolyásától tökéletesen mentes mûvészetet teremtett. Hencze képei önmagukra utaltak, intellektuális erejük a nézôt nem elindították, nem vonatkozások felfedezésére csábították, hanem magukra-magukba szívták. A kép-építô elemek – a sávok, melyek az idôk során kerek foltokká tömörödtek, majd ismét sávokká nyúltak, s a szürke monochromhoz hol csatlakozó, hol azt elhagyó alapszínek – lassú, mindig konzekvens módosulásai jelezték a pálya alakulását egészen a nyolcvanas évek elejéig. E képeken a fényes-fénytelen, homorú-domború ellentétpárok olyan közegben jelentek meg, mely tárgyilagosan kimért, egyszersmind kiszámíthatatlanul egyedi. A szikrázóan hûvös objektivitást késôbb különös drámaiság színezte át. Hencze formázott, többnyire háromszögletû vásznain szokatlan „roncsolások” vagy váratlan erôvel fölgyulladó színek idéztek fel kifejlet nélküli történeteket az illuzionisztikus terekben. 1983-84 táján a festô határozott mozdulattal nyúlt vissza a húsz évvel korábbi gesztus-festészetéhez, s a kalligrafikus festékpászmát egy üres térben lebegô emblémává emelte. Ekkori képei az energikus kézmozdulat esztétizálódását rögzítették. Képeinek „témája” a keleties pszeudó-írás és a tér, a tér „atmoszférájának” viszonyából keletkezô feszültség lett. A jelentés nélküli, a vászonra sokszoros áttétellel felkerülô „írás” egyszerre viselkedett intellektuális és üres jelként, utalva a jelentés és a dekorativitás paradoxon szerû viszonyára. Az elmúlt években – összefoglalás módjára – korábbi motívumait összekarolta és új rendszer-

I

n der ersten Hälfte der 60er Jahre malte Hencze unter dem Einfluss des französischen Tachismus und dann des amerikanischen abstrakten Expressionismus – die er während einer früher Parisreise sowie aus Reproduktionen kennen gelernt hatte – der Monochromie nahe stehende „Gestusbilder” voller Gefühlsexplosionen. Gegen Ende des Jahrzehnts konnte man eine „Auskühlung” der Bilder und ihre grundlegende Veränderung durch die Aneignung eines spezifischen technischen Verfahrens beobachten. Ab 1966/67 verbannte der Künstler die in der Faktur und im Zeichen enthaltene Persönlichkeit aus seinen Bildern und entwickelte eine nur für ihn typische, dennoch distanzierende Objektivität ausstrahlende Kunst, die zwar Parallelen zur kinetischen Kunst sowie zu den Bestrebungen der französischen Support/Surface-Gruppe zeigte, von ihrem Einfluss jedoch vollkommen frei blieb. Henczes Bilder bezogen sich auf sich selbst, ihre intellektuelle Kraft hat den Zuschauer, statt ihn auf den Weg zu schicken und zur Entdeckung von Verweisen zu verführen, auf und in sich gesogen. Die allmählichen, stets konsequenten Modifizierungen der „bildbauenden” Elemente – der Streifen, die sich mit der Zeit zu runden Flecken komprimierten, sich dann wieder zu Streifen dehnten, sowie der mal an das monochrome Grau anknüpfenden, mal sich von ihm lossagenden Grundfarben – markierten die Entwicklung des Malers ganz bis zum Beginn der 80er Jahre. Die glänzend-glanzlosen, konvex-konkaven Gegensatzpaare in diesen Bildern tauchten in einem Milieu auf, das sich gleichzeitig präzise festgelegt und unberechenbar individuell zeigte. Die funkelnd kalte Objektivität wurde später durch eine eigentümliche Dramatik abgefärbt. Ungewöhnliche „Verstümmelungen” oder mit plötzlicher Kraft entflammende Farben beschwörten auf den geformten, meist dreieckförmigen Leinwänden ausgangslose Geschichten in illusionistischen Räumen herauf. Um 1983/84 griff der Maler mit einer entschlossenen Bewegung auf seine zwanzig Jahre früher praktizierte Gestusmalerei zurück und erhob den kalligraphischen Farbstreifen zum Emblem im leeren Raum. Die Bilder aus dieser Zeit hielten die Ästhetisierung der energischen Handbewegung fest. Zum „Thema” der Bilder wurde nun die Spannung, die sich aus dem Verhältnis zwischen der östlich anmutenden Pseudo-Schrift und dem Raum bzw. der „Atmosphäre” des Raumes ergab. Die bedeutungslose, erst nach vielfachen Transformationen auf die Leinwand gemalte „Schrift” verhielt sich gleichzeitig als intellektuelles und leeres Zeichen und wies somit auf das paradoxe Verhältnis zwischen Bedeutung und Dekorativität hin. In den letzten Jahren versammelte Hencze seine früheren Motive zu einer Art

Hencze Tamás

69

a könyv

6/6/05

70

1:30 PM

Page 70

be szervezte: a függôleges, oszlop szerû sávok, a kalligrafikus pszeudó-jelek, s a monochrom színmezôk – melyek egyre élénkebbek lettek – öntükrözô szintézisként idézik meg a pálya stációit, azt igazolva, hogy Hencze Tamás festészete inkább lassan, enyhe ívben emelkedô spirálként tekinthetô, de talán inkább Möbius-szalagként az idôk folyamán, mintsem konzekvensen elôrenyúló-elôretörô „fejlôdésként”, melyben újra átértékelôdnek mûvek és gesztusok; újra aktuálissá válnak egy új összefüggésben korábbi, és sokáig talán érdektelennek is látott-láttatott gondolatok.

Zusammenschau und ordnete sie zu einem neuen System: die vertikalen, säulenähnlichen Streifen, die kalligraphischen Pseudozeichen und die monochromen, sich zunehmend aufhellenden Flächen erinnern in selbstreflektiver Synthese an die einzelnen Stationen der Laufbahn und belegen noch einmal, dass die Malerei von Tamás Hencze eher als eine langsam, in sanftem Bogen steigende Spirale oder noch mehr als ein Möbiusband in der Zeit zu betrachten ist als eine konsequent nach vorne greifende und strebende „Entwicklung”. In dieser Spirale erleben die Werke und Gesten eine Wieder- und Neubewertung; in einem neuen Zusammenhang werden frühere, vielleicht lange Zeit als uninteressant betrachtete und hingestellte Gedanken wieder aktuell.

HAJDU ISTVÁN

ISTVÁN HAJDU

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 71

Körkép I., 1990 Akrill, vászon, 250 x 120 cm

Kreisbild I., 1990 Acryl auf Leinwand, 250 x 120 cm

Hencze Tamás

71

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 72

Körkép II., 1990 Akrill, vászon, 250 x 120 cm

72

Living Classics

Kreisbild II., 1990 Acryl auf Leinwand, 250 x 120 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 73

Körkép III., 1990 Akrill, vászon, 250 x 120 cm

Kreisbild III., 1990 Acryl auf Leinwand, 250 x 120 cm

Hencze Tamás

73

a könyv

6/6/05

74

1:30 PM

Page 74

Living Classics

Kék transzparens, 1985

Blaues Transparent, 1985

Akrill, vászon, 250 x 110 cm

Acryl auf Leinwand, 250 x 110 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 75

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 76

Kelemen Károly

76

Living Classics

a könyv

6/6/05

K

1:30 PM

Page 77

elemen Károly festészete három évtizede folyamatos bökkenôt jelent értelmezôinek. Egyrészt: tudós festôre, pictor doctusra valló címek, idézetek, utalások. Másrészt: mire megyünk velük, ha a nyomukba eredünk? Végrehajthatjuk azokat a felismeréseket, amit mindenkinél, aki utal, idéz és festôi témáját a festészetvagy a kultúrtörténetbôl meríti. Ez persze jó játék és a mûélvezetnek is része. De ha már eljutottunk odáig, hogy egyik emblematikus képsorozatán egy izmos Teddy-bear végzi Picasso Vasalónôjének tevékenységét, máskor meg az Avignoni kisasszonyok kerülnek össze a Mont Saint Victoireral, akkor viszont azt kérdezzük, hogy a Teddybear a mindennapi élet mitológiájához tartozó figurája, meg Picasso, meg Cézanne (meg Chardin és Duchamp és antik dombormûvek és még annyi minden más) hogy kerül együvé. Vagy egyszerûen megállapítjuk, hogy az oly sok helyrôl származó kölcsönt a festô nem fizeti vissza. Nem fizeti vissza azzal, hogy csatlakozik az appropriation art problematikájához. Kevésbé kölcsönöz, mint inkább rabol, és mindent, amit elrabolt, áthasonít, magáévá tesz. Így aztán nem is hommage-okat alkot, hanem egykor keletkezett képek elemeit visszaminôsíti pátoszmintákká. Azt is nehéz volna megmondani, hogy mire utalnak az ilyen címek: Heidegger szánt vagy a Vörös magány. Gondoljunk a Földre, amelynek oly nagy jelentôsége van abban a négyesben, amelyre Heidegger a mûvészetfilozófiáját alapította? De hogyan kapcsolható ez össze az égre tekintô menáddal a diptichon másik képén? Vagy éppen ilyen egyszerûen? Javasolom: tekintsük inkább az effajta enigmatikus címeket (s nem kevés az ilyen, van például Mediterrán kulcslyuk Camus-nek) kevésbé az értelmezést eligazító segítségnek, mint inkább adatnak egy festô különös észjárásához. Kelemen képei ugyanis nem megfejtésre várnak, hiszen – hogy én is idézzek valakit (Duchamp-t) –: nincs megoldás, mert nincs probléma. E munkákat egy nagy szenvedély kormányozza és ez maga a festés szenvedélye. Kelemen képei szenvedélyes képek, amelyek festményekké változtatnak mindent, ami körülveszi festôjüket. S mi venné körül a modern festôt más, mint a képzômûvészet története az albumokban, és sok-sok véletlen: a gyerekkori játékmackója, az olvasmányai, a lá-

D

ie Malerei des Károly Kelemen liefert für ihre Interpretern seit nunmehr drei Jahrzehnten kontinuierlichen Stoff zum Grübeln. Einerseits die Titel, Zitate und Verweise, die auf einen gelehrten Maler, einen Pictor doctus, hinweisen. Andererseits: Was können sie uns bringen, falls wir ihnen auf die Spur gehen? Wie bei jedem, der verweist, zitiert und seine Themen aus der Malerei- und Kulturgeschichte schöpft, können wir unsere Kenntnisse auf die Prüfung stellen. Ein amüsantes Spiel, das zudem Teil des Kunstgenusses ist. Wenn wir jedoch so weit gekommen sind und feststellen können, dass in einem emblematischen Zyklus des Malers ein muskulöser Teddybär die Tätigkeit von Picassos Büglerin ausführt, und ein anderes Mal die Fräulein von Avignon mit dem Mont Saint Victoire zusammengebracht werden, werden wir uns fragen, wie denn der Teddybär als eine Figur aus der Alltagsmythologie mit Picasso und Cézanne (und Chardin und Duchamp und antiken Reliefs und mit vielem anderen) vereinbart werden kann. Oder wir stellen einfach fest, dass dieses den verschiedensten Orten entliehenes Kredit vom Maler nicht zurückgezahlt wird. Er zahlt es nicht zurück, indem er sich der Problematik der Appropriation Art anschließt. Es ist weniger ein Entleihen als ein Raub, was er da tut, und alles, was er geraubt hat, transformiert er zum Eigenen um. Auf diese Weise kommen dann auch keine Hommagen zustande, statt dessen qualifiziert der Künstler Elemente früher entstandener Bilder zu Pathosformeln zurück. Man könnte auch schwer sagen, worauf Titel wie Heidegger pflügt oder Rote Wüste (auch als Rote Einsamkeit bekannt) hinweisen? Soll man da an die Erde denken, der eine so große Bedeutung in jener Vierung zukommt, auf die Heidegger seine Kunstphilosophie gründete? Aber wie lässt sich das mit der zum Himmel hochblickenden Mänade im anderen Bild des Diptychons verbinden? Oder gerade so einfach? Mein Vorschlag lautet, man sollte diese enigmatischen Titel (von denen es etliche gibt, unter anderem ein Mediterranes Schlüsselloch für Camus) weniger als Deutungshilfen, sondern viel mehr als Angaben zur eigenwilligen Denkart eines Malers betrachten. Die Bilder von Károly Kelemen nämlich warten gar nicht auf Enträtselung, denn es gibt, um selbst einen anderen (Duchamp) zu zitieren, keine Lösung, da es kein Problem gibt. Die Arbeiten werden von einer großen Leidenschaft gesteuert, und diese ist die Leidenschaft des Malens selbst. Kelemens Bilder sind leidenschaftliche Bilder, die alles, was den Maler umgibt, in Gemälde umsetzen. Und was sonst würde den Maler umgeben als die in Alben geschlossene Geschichte der bildenden Kunst sowie die vielen, vielen Zufälle: der Teddybär der Kindheit, die Lektüren, die Filme, die man

Kelemen Károly

77

a könyv

6/6/05

78

1:30 PM

Page 78

tott filmek, az újságok riportképei? Kelemen egyszerûen az életét festi – gyanítom, nem több intellektuális tépelôdéssel, mint tájképfestô, interieur-festô, csendéletfestô, portréfestô elôdei. Formaérzékének ereje – majdhogynem azt mondanám, brutális ereje – teszi félreismerhetetlenné és kiválóvá.

gesehen hat, die Reportagefotos in den Zeitungen? Kelemen malt einfach sein Leben – und zwar, wie ich vermute, mit kaum mehr intellektueller Grübelei als seine Vorfahren, die Landschafts-, Interieur-, Stillleben- und Porträtmaler. Es ist die – fast würde man sagen, brutale – Kraft seines Formgefühls, die ihn unverwechselbar und herausragend macht.

RADNÓTI SÁNDOR

SÁNDOR RADNÓTI

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 79

Vörös sivatag, 1985

Rote Einsamkeit, 1985

Olaj, vászon, 200 x 300 cm

Öl auf Leinwand, 200 x 300 cm

Kelemen Károly

79

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 80

Kettôs Én, 1987 Olaj, vászon, 130 x 130 cm

80

Living Classics

Doppeltes Ich, 1987 Öl auf Leinwand, 130 x 130 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 81

Heidegger szánt, 1984 Fotó, akrill, vászon, 200 x 100 cm

Heidegger pflügt, 1984 Photo, Acryl auf Leinwand, 200 x 100 cm

Kelemen Károly

81

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 82

Klimó Károly

82

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 83

K

limó Károlyhoz türelem kell. Képeinek ereje nem az az éterien gyöngéd fajta, amely csak második pillantásunkat ejti rabul. Megköveteli, hogy aktívan foglalkozzunk a mûvel, mozgásba hozza a szemlélô látás- és gondolatvilágát, idôt igényel. Könnyedségnek, amelyet elhaladtunkban behabzsolhatunk, itt semmi nyoma. Klimó korán fölfedezte és a maga útjává tette, amit informelnek szokás nevezni s Európában a múlt évezred negyvenes éveitôl szokás datálni, és ezen az úton azóta is fáradság nélkül és tántoríthatatlanul, a körülötte nyüzsgô mûvészet és politika sokféleségének fittyet hányva halad tovább. Legyen az grafikák során át folytatott párbeszéd Thomas Bernhard valamelyik versével vagy szenvedélyes játék színnel és mozgással – Klimó rácsodálkozó gyermekhez hasonlatosan figyeli a teremtést, mesél a fény, a föld és a fehér lángok születésérôl, de látja a búcsúzó nap árnyékát és melankóliáját is. Felszabadultan játszik a kontrapunkt motívumával, mígnem aztán fonákjára fordítja, s fekete lángot lobbant fel a harsánysárga háttér elôtt. A „Vénasszonyok nyarának” emberi sziluettje utoljára szegül ellen a közelgô ôsznek, s ágaskodásában az elemek nyalábba gyûjtött ereje segíti. Klimó képeibe beleveszhetünk, de mégsem veszhetünk el bennük, hisz még a vászon határait legvadabbul feszegetô képtartalom is biztosan nyugszik a képfelületen. Egy olyan mûvész megfestett antagonizmusa ez, aki nyugalmat sugároz, és szilaj erôt teremt. A Klimó Károlyban tomboló ellentmondás az informel mûvészet lényeges eleme – ez pedig 1945/46 táján, az École de Paris körül alakult ki a geometrikus absztrakció ellenpólusaként. A formától való tudatos elfordulás és az éppen ilyen tudatos döntés, hogy a forma nélkülinek jelentést kölcsönözzenek, a 20. század negyvenes éveiben nem csak a nézô látástapasztalatának jelentett rendkívüli provokációt, de egyben felszabadító lökést adott a mûvészek kifejezési lehetôségének is, akik végre beszûkítô minták nélkül vihették vászonra érzelmeiket és gondolataikat. Klimó Károly mindmáig megôrizte a spontán alkotóerô gondtalanságát. Képei így egy olyan élet történetét beszélik el, amely tudásszomjjal és kérdésekkel teli, amely nem fél a döntéstôl, és örömest kacérkodik a sokféleséggel. BRIGITTE WINKLER-KOMAR

A

uf Károly Klimó muss man sich einlassen. Die Kraft seiner Bilder ist keine subtil zarte, die erst den zweiten Blick verführt. Sie fordert eine aktive Auseinandersetzung mit dem Werk, bringt Seh- und Gedankenwelt des Betrachters in Bewegung, kostet Zeit. Keine Leichtigkeit, die man im Vorübergehen konsumiert. Was man allgemeinhin als informelle Kunst bezeichnet und irgendwann in den europäischen 40er Jahren des vergangenen Jahrtausends beginnen ließ, hat der Künstler früh für sich entdeckt und zu seinem Weg gemacht, den er seitdem unbeirrt und unbeeindruckt von der Vielfalt der ihn umgebenden Kunst und Politik mühelos beschreitet. Einmal ist es der viele Grafiken dauernde Dialog mit einem Gedicht von Thomas Bernhard, ein andermal das leidenschaftliche Spiel mit Farbe und Bewegung. Wie ein staunendes Kind folgt er der Schöpfung, erzählt von der Geburt des Lichts, der Erde und weißen Flammen, sieht aber auch den Schatten und die Schwermut des sich neigenden Tages. Lustvoll spielt er mit dem Kontrapunkt als Motiv, bis er es schließlich in sich verkehrt und eine schwarze Flamme vor einem grellhelben Hintergrund flackern lässt. Im „Altweibersommer” bäumt sich die menschliche Silhouette ein letztes Mal gegen den nahenden Herbst auf und wird dabei von der gebündelten Kraft der Elemente getragen. In Klimós Bildern kann man sich verlieren und dennoch nicht verloren gehen, weil selbst der am wildesten die Grenzen der Leinwand sprengen wollende Bildinhalt sicher in der Bildfläche ruht. Gemalter Antagonismus eines Künstlers, der Ruhe ausstrahlt und kraftvolle Wildheit schafft. Der Widerspruch, der in Károly Klimó wütet, ist ein wesentliches Element der informellen Kunst. Bildete sich diese doch um 1945/46 im Umfeld der École de Paris als Gegenpol zur geometrischen Abstraktion. Die bewusste Abkehr von der Form und die ebenso bewusste Entscheidung, dem Formlosen Bedeutung zu verleihen, bedeutete in den 40er Jahren des 20. Jahrhunderts nicht nur eine enorme Provokation für die Seherfahrung des Betrachters, sondern auch einen Befreiungsschlag für die Ausdrucksmöglichkeit der Künstler, die Emotionen und Gedanken frei von einengenden Vorgaben auf die Leinwand bringen konnten. Károly Klimó hat sich bis heute die Unbeschwertheit spontaner Kreativität erhalten. Und so erzählen seine Bilder die Geschichte eines Lebens, das voller Wissensdurst und Fragen ist, das die Entscheidung nicht scheut und lustvoll mit der Vielfalt kokettiert. BRIGITTE WINKLER-KOMAR

Klimó Károly

83

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 84

Fehér éjszaka, 1986 Vegyestechnika, papír, 57 x 75 cm

84

Living Classics

Weisse Nacht, 1986 Mischtechnik auf Papier, 57 x 75 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 85

Indián Nyár, 1988 Vegyestechnika, papír, 78 x 102 cm

Altweibersommer, 1988 Mischtechnik auf Papier, 78 x 102 cm

Klimó Károly

85

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 86

Arany éjszaka, 1986 Vegyestecnika, papír, 78 x 104 cm

86

Living Classics

Goldene Nacht, 1986 Mischtechnik auf Papier, 78 x 104 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 87

Fényszilánkok, 1990–1993

Lichtsplittern, 1990-1993

Olaj, kollázs, fa, 110 x 200 cm

Öl, Kollage, auf Holz, 110 x 200 cm

Klimó Károly

87

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 88

Koncz András

88

Living Classics

a könyv

6/6/05

K

1:30 PM

Page 89

oncz András (1953) mûvészete a Rózsa Presszóhoz kötôdô neoavantgárd és a 80-as évek Hegyi Lóránd-féle újszenzibilitás mûvészcsoport köré szervezôdött. A 70-es, 80-as években kialakult festôi látásmódot részben megtartja, ugyanakkor mindezt distanciával is kezeli. Mûvei kultúrtörténeti utalások tárháza, mivel egyaránt megtalálhatók rajtuk nemcsak a populáris kultúra motívumai, hanem számos mûvészettörténeti alkotás imitációja is. Képeinek furcsaságát adja, hogy az expresszív, szenvedélyes ecsetvonások ellenére hideg, ironikus attitûd jelenik meg bennük. Nagydarab, harsány figuráinak durvasága kontrasztot alkot a kulturális idézetek intellektualizmusával. Az Új ember (1986) címû festménye a vad gesztusokkal megfestett hideg, hôsiszoborbeállású, alulról láttatott figurája épp e kettôsség miatt erôteljesen ironikus felhangot képvisel. Az ábrázolás módja a sablonos emlékmûmûfaj hatását utánozza. Az ábrázolás szemszöge miatt egyrészt kénytelenek vagyunk fizikailag felnézni rá, másrészt épp a mesterkélt póz, mely ezt a felnézést nemcsak fizikai értelemben megköveteli, nevetségessé teszi, s ez által az eredeti szándéktól abszolút távol kerül. Az Új ember címû képen mintegy az új ember prototípusa, azaz emlékmûve látható, mely egyszerre vicces és szomorú, bár az emlékmûveknek mifelénk gyakran ez a sorsa. A Balett az olajfák alatt (1991) címû képen is az aprólékosan megfestett giccses tapétamotívumok popularitása, az elnagyolt munkásalakok és a mûvészettörténeti utalás, Gréco Krisztus az olajfák hegyén címû festményének alakjai az appropiation art szellemiségét hordozzák. Ugyancsak konkrét mûidézés történik a Hová megyünk? (1990) címû festményen, ahol Tatlinnak A III. Internacionálé emlékmûve címû munkája emelkedik gyárkémény s egy fej nélküli, személytelen kutyát sétáltató ember társaságában. A kérdés a sétáló figura révén akár konkrétnak is tûnhet, de a Tatlin-mû imitációja és a mû keletkezésének ideje elvi útkereséssé, társadalmi érvényûvé avatja a képet. Ugyancsak egy mûalkotás a fôszereplôje az Egy tárgy bûvöletében (1990) címû festménynek, mely a mûvészet mágikus erejérôl szól.

D

ie Kunst des András Koncz (1953) war in ihrer Entwicklung mit der neoavantgardistischen Gruppe um das Szenenlokal „Rózsa Presszó” sowie der Künstlergruppe verbunden, die in den 80er Jahren die von Lóránd Hegyi so bezeichnete „Neue Sensibilität” vertrat. Er blieb der Sichtweise, die er sich als Maler in den 70er und 80er Jahren erarbeitet hatte, zum Teil auch später treu, wobei er diese Ursprünge mit zunehmender Distanz betrachtete. Seine Werke enthalten ein wahres Inventar kulturhistorischer Anspielungen: man kann in ihnen nicht nur Motive der Popkultur, sondern auch die Nachbildungen zahlreicher historischer Kunstwerke entdecken. Das Befremdliche dieser Bilder resultiert daraus, dass in ihnen trotz der expressiv-leidenschaftlichen Pinselführung eine ironisch-kalte Attitüde zum Vorschein kommt. Die Grobheit der voluminös-grellen Figuren kontrastiert mit dem Intellektualismus der kulturellen Zitate. Die mit wilden Gesten in Untersicht gemalte Figur im Gemälde Neuer Mensch (1986) ist zugleich in der kalten Pose der Heroenskulpturen dargestellt, und diese Ambivalenz verleiht dem Bild einen stark ironischen Unterton. Die Darstellungsweise ahmt den Effekt der schablonenhaften Gattung von Denkmälern nach. Die gewählte Sicht zwingt den Betrachter, zur Figur hinaufzublicken, zum anderen wirkt sie gerade durch die gekünstelte Pose, die diesen Blick nach oben nicht nur im physischen Sinn erfordert, lächerlich und von der ursprünglichen Absicht völlig entfernt. Im Neuen Menschen ist sozusagen der Prototyp des neuen Menschen, sein Denkmal zu sehen, das gleichermaßen amüsant und traurig ist; den Denkmälern ergeht es hierzulande oft so. In Ballett unter den Ölbäumen (1991) sind es wiederum die Popularität der minutiös gemalten, kitschigen Tapetenmuster, die flüchtig festgehaltenen Arbeiterfiguren und der kunstgeschichtliche Hinweis auf die Figuren in El Grecos Christus am Ölberg, die den Geist der Appropriation Art tragen. Im Gemälde Wohin gehen wir? (1990) begegnet man erneut einem konkreten Kunstwerkzitat: Tatlins Denkmal der III. Internationale ragt in der Umgebung eines Fabrikschornsteins und einer Menschenfigur mit einem kopflosen, unpersönlichen Hund an der Leine in die Höhe. Durch die spazierende Figur könnte die Frage sogar als konkret erscheinen, das Tatlin-Imitat und die Entstehungszeit des Bildes jedoch sind Hinweise darauf, dass man es hier mit einer prinzipiellen Wegsuche gesellschaftlicher Gültigkeit zu tun hat. Ein Kunstwerk kommt auch Im Bann eines Gegenstandes (1990) zur tragenden Rolle, nur dass hier die magische Kraft der Kunst das Thema ist.

Koncz András

89

a könyv

6/6/05

90

1:30 PM

Page 90

A többféle kultúra egyidejû beemelése a mûvészetbe egyúttal annak is a jele, hogy ezek együttesen adják a mûvészt inspiráló élményt, noha a világ bizonyos szegmense különösebb hatással van a mûvészre, de saját korának világa mégis komplexen hat rá. Már ezekben a mûvekben is megmutatkozik az a jelenség, amit Peter Weibel a 90-es évek festészeti jellemzôjének tartott, hogy minden mû mögött egy másik mû van, azaz ma már nem a primér természettel találkozik a mûvész, hanem a különbözô médiumokon átszûrt világgal. Ugyanakkor Koncz Andrásnak az itt látható alkotásaiban az idézetek által az is közös, hogy minden festménye kiemelten magáról a mûvészetrôl szól. A populáris elemek teljesen változóak, de a mûvészet mint téma állandó, ezért nyilvánvalóan ennek meghatározó szerepe van, hiába veszi körül a világ mindenféle mással.

Die gleichzeitige Verarbeitung verschiedener Kulturen ist zugleich ein Zeichen dafür, dass diese zusammen die Inspirationsquelle für den Künstler ergeben; wenn auch ein bestimmtes Segment der Welt einen stärkeren Einfluss auf Koncz ausübt, wirkt die Welt seiner Zeit in komplexer Weise auf ihn. In diesen Werken lässt sich bereits das Phänomen beobachten, das Peter Weibel als ein Charakteristikum der Malerei der 90er Jahre auswies, nämlich dass hinter jedem Werk ein anderes Werk steckt, d. h. der Künstler setzt sich nicht mehr mit der primären Natur, sondern mit einer durch die verschiedenen Medien gefilterten Welt auseinander. Für die Werke von Koncz in dieser Ausstellung ergibt sich zudem anhand der Zitate in ihnen noch ein weiterer gemeinsamer Zug: diese Bilder thematisieren ausnahmslos und in expliziter Weise die Kunst. Mögen die populären Elemente in ihnen noch so abwechslungsreich sein, ist die Kunst als Thema etwas Konstantes, so dass ihr eine offensichtlich bestimmende Funktion zukommt, selbst wenn die Welt sie mit allerlei Dingen anderer Art umstellt.

BORDÁCS ANDREA

ANDREA BORDÁCS

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 91

Új Ember, 1986 Olaj, vászon, 200 x 150 cm

Neuer Mensch, 1986 Öl auf Leinwand, 200 x 150 cm

Koncz András

91

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 92

Hová megyünk?, 1990 Olaj, vászon, 150 x 200 cm

92

Living Classics

Wohin gehen wir?, 1990 Öl auf Leinwand, 150 x 200 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 93

Balett az olajfák alatt, 1991 Olaj, vászon, 200 x 150 cm

Ballett unter den Ölbäumen, 1991 Öl auf Leinwand, 200 x 150 cm

Koncz András

93

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 94

Egy tárgy bûvöletében, 1990 Olaj, vászon, 100 x 140 cm

94

Living Classics

Faszination eines Objektes, 1990 Öl auf Leinwand, 100 x 140 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 95

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 96

Kovács Péter

96

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 97

R

obbanásig feszülô csend, a csontig hatoló fájdalom testet-lelket bénító szótlansága, a létezés tökéletlensége miatti ôszinte szomorúság, az igazságkeresés kíméletlensége és vigasztalansága, a pillanat intenzív átélése és az emberi lét értelmére való makacs rákérdezés – ez jellemzi Kovács Péter mûvészetét. Homályba veszô, avagy a fizikai tértôl elszakított, áthatolhatatlan ürességbe emelt, érzékeny vonalakkal körülírt, sejtelmesen meghatározott alakjai a lét bezártságának mozdulatába merevedve önmagunk esetlenségét, tökéletlenségét, létünk mulandóságát idézik. A test töredékessége, törékenysége és áttetszôsége, és az üres tér telített mozdulatlansága dinamikus feszültséget teremt, drámai történéseket, küzdelmet és az elkerülhetetlen pusztulásba való beletörôdést sejtet. A lírai feszültség, a poétikus érzékenység, a szenvedélyes átéltség, az intimitás igényébôl fakadó mértéktartó formanyelv és az archaikus örökség személyessé tétele a teremtéstörténet emberre vonatkoztatott interpretációjának mûvészi eszközei. Kovács Péter a hagyományos festôi eszközökkel a történeti idôn és egyszerin túlmutató, látomásos jelenséggé, gyöngéden artikulált, szimbolikus értelmû jellé formálja mûveinek fôszereplôjét, az embert, amelyben önmagunkra ismerhetünk. Mindennapi pokoljárásunktól eltérôen azonban, az alászállás vagy felemelkedés, a fizikaiból a nem fizikaiba való átlényegülés állapotát megjelenítô mûvek a szellem és a lélek világába vezetnek bennünket. Az ember, amely természeténél fogva a maga határain túlra törekszik, csak vesztese lehet annak a küzdelemnek, amit a léttel szemben vív. Küldetése önmaga értelmének a felismerése, amelyhez le kell gyôznie gúzsba kötöttségét, félelmeit, hogy teljes mélységében megértse a felszín mögötti lényeget. Ez az örök emberi megôrzésének egyetlen lehetôsége a mai világban is! Kovács Péter mûvészetének legnagyobb erénye az ôszinteség magas foka, amellyel létünk kettôs természetét, testünk röghöz kötöttségét és lelkünk tisztaság iránti vágyát, vizuálisan felfokozott, pátoszmentes vízióvá növeli, törvényszerûként bemutatva a szellem hiányában szenvedô ember irgalmatlan pusztulását. N. MÉSZÁROS JÚLIA

E

ine explosiv geladene Stille, die Leib und Seele lähmende Wortlosigkeit des Schmerzes, die in die Knochen drängt und die aufrichtige Trauer um die Unvollkommenheit des Seins, die Schonungslosigkeit und Trostlosigkeit der Wahrheitssuche, das intensive Erleben des Augenblicks und das beharrliche Fragen nach dem Sinn menschlichen Daseins – das sind die Wesensmerkmale der Kunst von Péter Kovács. Die mit subtilen Linien umschriebenen, ahnungsvoll angedeuteten Figuren, die sich mal im Dunklen verlieren, mal in eine undurchdringliche, vom physischen Raum getrennte Leere übergehoben werden, weisen in ihrer in die Geschlossenheit des Daseins erstarrten Bewegung auf die Unbeholfenheit, Unvollkommenheit von uns selbst, auf die Vergänglichkeit unserer Existenz hin. Das Fragmentarische, Zerbrechliche und Transparente der Körper und die plastische Unbewegtheit des leeren Raumes schaffen eine dynamische Spannung und lassen dramatische Geschehnisse, den Kampf und das Sichfügen in den unvermeidlichen Verfall erahnen. Lyrische Spannung, poetische Sensibilität, leidenschaftliche Erlebtheit, eine zurückhaltende, dem Anspruch auf Intimität entsprechende Formsprache und die individuelle Verarbeitung des archaischen Erbes sind künstlerische Mittel zur menschenbezogenen Interpretation der Schöpfungsgeschichte. Mit den traditionellen Mitteln der Malerei gestaltet Péter Kovács die Hauptfigur seiner Werke, den Menschen, zum visionären, über die geschichtliche Zeit und das Einmalige hinausweisenden Phänomen, zum subtil artikulierten Zeichen mit symbolischer Bedeutung, in dem wir uns selbst wieder erkennen können. Im Unterschied zu unseren alltäglichen Höllenfahrten jedoch führen uns die Werke, indem sie die Zustände des Ab- und Aufstiegs, der Transformation aus dem Materiellen ins Nichtmaterielle vergegenwärtigen, in die Welt des Geistes und der Seele. Der Mensch, der seiner Natur nach seine eigenen Grenzen zu überwinden bestrebt ist, kann im Kampf gegen das Sein nur verlieren. Er hat die Aufgabe, den Sinn seinesselbst zu erkennen, und dazu muss er seine Fesseln, seine Ängste überwinden, damit er das Wesentliche hinter der Oberfläche in seiner vollen Tiefe begreift. Auch in der heutigen Welt ist das die einzige Möglichkeit, um das ewig Menschliche zu bewahren. Die Kunst des Péter Kovács weist als höchste Tugend jenen hohen Grad an Aufrichtigkeit auf, mit dem er die doppelte Natur unserer Existenz, die Erdgebundenheit unseres Körpers und die Sehnsucht unserer Seele nach Reinheit, zu einer visuell ge-steigerten, pathosfreien Vision erhöht und den erbarmungslosen Sturz des an Geistesmangel leidenden Menschen als Notwendigkeit darstellt. JÚLIA N. MÉSZÁROS

Kovács Péter

97

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 98

Állapot, 1986 Vegyestechnika, papír, 100 x 70 cm

98

Living Classics

Zustand, 1986 Mischtechnik auf Papier, 100 x 70 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 99

Tétovák, 1987 Vegyestechnika, fa, 70 x 80 cm

Unentschlossen, 1987 Mischtechnik auf Holz, 70 x 80 cm

Kovács Péter

99

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 100

Mulasics László

100

Living Classics

a könyv

6/6/05

M

1:30 PM

Page 101

ulasics László festészeti megjelenése szinte egyidôs a magyarországi Új szenzibilitás irányzatának idôszakával. Pályája kezdetére is alig jellemzô figurativitás a 90-es évekre teljesen háttérbe szorult. A Magyarországon jelentôs absztrakt festészeti gondolkodást új teoretikus és technikai tartalmakkal folytatta tovább. A 90-es évek elején a többrétegû festési technikáját felváltotta az ókori görög festészet technikai jellegzetessége az enkausztika. A festéket viasszal keverte, ezáltal plasztikusabb és a maradandóság élményét feltételezô képfelületet hozott létre. Torony tövében I-II-III, képeken a szinte homogén meleg mélybarna, okker és vörös felületeken helyenként jelzésértékû geometrikus formákat helyezett el a kép szélén. Mivel a címadás konkrét, ezért gondolhatunk egy adott látvány kinagyított kép-fragmentumára is. Ugyanakkor felmerül az is, mivel a motívumok a kép szélén töredékesen jelennek meg, hogy Mulasics gondolkodását a motívumok között levô felület festészeti problematikája foglalkoztatta. Ezeken a mûveken szakított a hagyományos kompozíciós eljárással, a figyelmet a kép középpontjában levô homogén, érzékeny festészeti felületre terelte, miközben ezt a felületet is megbontotta egy, szinte a kép mélyébôl elôretörô grafikus vonallal. Emlékek csarnokai címû képen viszont a motívumok központosított felépítése kapott hangsúlyt. A szürkés alapból elôretörô finom vonalvezetésû körformával még jobban kiemeli a kép közepén lévô vörös geometrizáló motívumot. Mindenki földje címû képen a kékes-szürke felületet körvonalrészletekre emlékeztetô hálóval teszi izgalmassá. Titok súlya képen a kékes-drapp felületet egy a mûvön kívül lévô középpontból a képfelületre mintegy rávetülô fénysugár-részletekkel tagolta. A mû kompozícionális egyensúlyát három vízszintes vékony vonal biztosítja. Az individuális mitológia és a meditatív festészet Mulasics László mûvészetében többféle törekvés együttes jelenlétét eredményezte. A tradíciók sokfélesége, mely az ókori technikától az absztrakt hagyományig és annak 80-90 évekbeli újragondolásáig terjed megteremtett Mulasics mûvészetében egy olyan egyéni formavilágot, mely egyszerre konstruktív és organikus, személyes és távolságtartó, hagyományôrzô és új utakat keresô. MOLNÁR MÁRIA

L

ászló Mulasics begann seine Laufbahn als Maler nahezu parallel zum Auftreten der Gruppe „Neue Sensibilität” in Ungarn. Die bereits für den Anfang kaum typische Figurativität wurde in den 90er Jahren völlig in den Hintergrund gedrängt. Mulasics führte die starke Tradition der abstrakten Malerei in Ungarn mit neuen theoretischen und technischen Inhalten weiter. Die mehrschichtige Maltechnik tauschte er Anfang der 90er Jahre für die typische Technik der altgriechischen Malerei, die Enkaustik, ein. Indem er die Farbe mit Wachs vermischte, schuf er eine plastischere und das Erlebnis des Unvergänglichen voraussetzende Bildfläche. Im dreiteiligen Zyklus „Am Fuße des Turmes” setzte er in den fast homogen warmen tiefbraunen, ockergelben und roten Feldern hie und da hinweisähnliche geometrische Formen auf den Bildrand. Der Titel könnte in seiner Konkretheit auf den vergrößerten Bildausschnitt eines realen Motivs hinweisen. Da jedoch die Motive am Bildrand fragmentarisch erscheinen, könnte man auch darauf schließen, dass Mulasics’ Interesse der malerischen Problematik der Flächen zwischen den Motiven galt. Auf jeden Fall wandte er sich in diesen Arbeiten vom traditionellen Kompositionsverfahren ab und lenkte die Aufmerksamkeit auf die homogene, sensible Malfläche in der Bildmitte, wobei er auch diese Fläche durch eine fast aus der Tiefe des Bildes hervorbrechende grafische Linie unterbrach. In den „Hallen von Erinnerungen” hingegen wurde der Schwerpunkt auf den zentralisierten Aufbau der Motive gelegt. Die aus dem grautönigen Grund hervorbrechende Kreisform hebt mit ihrer feinen Linienführung um so stärker das in Rot gehaltene geometrisierende Motiv in der Bildmitte hervor. Die bläulich-graue Fläche in „Land für Alle” wird durch ein an Stücke von Umrisslinien erinnerndes Netz dynamisiert. In „Last des Geheimnisses” wurde die bläulich-sandfarbene Fläche durch Lichtstrahlfragmente gegliedert, die sozusagen aus einem Mittelpunkt außerhalb des Bildes auf die Bildfläche projiziert sind. Das kompositorische Gleichgewicht des Werkes wird durch drei dünne waagerechte Linien gesichert. Die individuelle Mythologie und die meditative Malerei führten in der Kunst von László Mulasics zum gleichzeitigen Vorhandensein verschiedener Bestrebungen. Die Vielfalt der Traditionen, die von der antiken Technik bis zur abstrakten Tradition und zu ihrem Neudenken in den 80er und 90er Jahren reicht, brachte bei Mulasics eine individuelle Formenwelt zustande, die zugleich konstruktivistisch und organisch, persönlich und distanziert, traditionsbewusst und nach neuen Wegen suchend ist. MÁRIA MOLNÁR

Mulasics László

101

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 102

Torony tövében I., 1990 Enkausztika, vászon, 140 x 160 cm

102

Living Classics

Am Fuße des Turmes I., 1990 Enkaustika auf Leinwand, 140 x 160 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 103

Torony tövében II., 1990

Am Fuße des Turmes II., 1990

Enkausztika, vászon, 140 x 160 cm

Enkaustika auf Leinwand, 140 x 160 cm

Mulasics László

103

a könyv

6/6/05

104

1:30 PM

Page 104

Torony tövében III., 1990

Am Fuße des Turmes III., 1990

Enkausztika, vászon, 140 x 160 cm

Enkaustika auf Leinwand, 140 x 160 cm

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 105

Titok súlya, 1989 Enkausztika, vászon, 110 x 100 cm

Last des Geheimnisses, 1989 Enkaustika auf Leinwand, 110 x 100 cm

Mulasics László

105

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 106

Emlékek csarnokai II., 1991 Enkausztika, vászon, 160 x 140 cm

106

Living Classics

Hallen von Erinnerungen II., 1991 Enkaustika auf Leinwand, 160 x 140 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 107

Mindenki földje II., 1991 Enkausztika, vászon, 180 x 160 cm

Land für Alle II., 1991 Enkaustika auf Leinwand, 180 x 160 cm

Mulasics László

107

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 108

Nádler István

108

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 109

N

ádler István annak idején a neoavantgárd nagy generációjából talán a leggyorsabban reagált az újfestészet kihívásaira. Nem véletlenül: segítségével talált vissza saját mûvészetének eredendô természetéhez, ösztönös festôi látás- és kifejezésmódjához. A következô két évtizedben ezen az úton haladt, elszakadva, függetlenedve a természeti motívumoktól csakúgy, mint a stílusoktól, az idôtôl és a mûvészettörténeti emlékektôl; egyedül azokra a belsô tartományokra figyelt, amelyekben a festés fizikai folyamata és a festmény vizuálisszellemi tartalma maradéktalanul egybeolvad. Nádlerre eredetileg Gadányi Jenô festészetének a látványból kiinduló vizionárius költészete volt hatással. A hatvanas évek közepén a magyar mûvészetet megújítani akaró neoavantgárd mûvészekhez csatlakozott. Generációjának hûséges tagja lett, mind a geometrikus formák használatában, mind a szeriális komponálásban és a leszûkített színskála, a tiszta színmezôk alkalmazásában. Hajlékonyan szerkesztett munkáiban azonban mindig rejlett valami többletfeszültség, amelyet a neoavantgárd fegyelem sem tudott végleg kioltani. Amikor a mozgalom felhajtóereje 1975 után lankadt, Nádler formaés színvilága egyre levegôsebbé és kifinomultabbá vált. A mûvész csendesen és csaknem észrevétlenül másfelé kanyarodott: a kortárs zene segítségével, Cage, Steve Reich, Xenakis mûveinek megértésével néhány év alatt visszatalált önnön festôi törekvéseinek azokhoz a meghatározó értékeihez, amelyeket korai mûve, a Niké 1963-ban már megjövendölt. A váltást kifinomult, karcsún lebegô geometrikus formákból szerkesztett képei mutatták 1979-80 körül, e magányos, szélsô pontról azután gyorsan érkezett el a valóságos festôi történéseket rögzítô, dúsan és szabadon alakított képekhez. Ugyanakkor hosszú idôn keresztül megtartott valamit a zenére festett kompozíciók ritmikus szerkesztésébôl, és olykor rátalált egy-egy nagy modern mester – pl. Málevics – ismert motívumára, amelyet festôi anyagként használhatott saját mûveiben. Az 1980-as évek elejétôl, a színesen kavargó informel festészet kötetlen gesztusai formálták Nádler kompozícióit. KOVALOVSZKY MÁRTA

I

n der großen Generation der Neoavantgarde war es vielleicht István Nádler, der auf die Herausforderungen der neuen Malerei damals am schnellsten reagierte. Und das war sicher kein Zufall: mit ihrer Hilfe hat er den Weg zum ursprünglichen Wesen seiner eigenen Kunst, zu seiner instinktiv-malerischen Seh- und Ausdrucksweise wieder gefunden. In den nächsten zwei Jahrzehnten ging er dann diesen Weg weiter, wobei er sich ebenso von den Naturmotiven wie von den Stilrichtungen, der Zeit und den kunstgeschichtlichen Erinnerungen loslöste und unabhängig machte; er konzentrierte sich ausschließlich auf jene inneren Bereiche, in denen der physische Prozess des Malens und der visuell-geistige Inhalt des Gemäldes restlos zur Einheit verschmelzen. Den ersten wichtigen Einfluss auf Nádler übte die poetisch-visionäre, vom Sichtbaren ausgehende Malerei von Jenô Gadányi aus. Mitte der 60er Jahre schloss er sich dann den neoavantgardistischen Künstlern an, die die ungarische Kunst erneuern wollten. Er wurde zum treuen Mitglied seiner Generation, sowohl in der Verwendung der geometrischen Formen als auch im seriellen Komponieren und im Gebrauch der reduzierten Farbskala, der reinen Farbflächen. In den biegsamen Kompositionen seiner Bilder jedoch steckte stets ein Spannungselement, das selbst durch die neoavantgardistische Disziplin nicht vollends getilgt werden konnte. Als die Auftriebskraft der Bewegung nach 1975 nachließ, wurde Nádlers Form- und Farbwelt nach und nach luftiger und subtiler. Still und nahezu unbemerkt, bog der Künstler in eine andere Richtung ab: mit Hilfe der zeitgenössischen Musik, über das Verständnis der Werke von Cage, Steve Reich und Xenakis fand er in anderthalb Jahren zu den bestimmenden Werten seiner eigenen malerischen Bestrebungen zurück, die im Frühwerk Nike bereits 1963 vorangekündigt waren. Die subtilen, aus filigran schwebenden geometrischen Formen komponierten Bilder um 1979/80 bezeugen bereits diese Wende; von dieser einsamen Extremposition kam der Künstler dann schnell bei den üppig und frei gestalteten Bildern an, die reale malerische Ereignisse festhielten. Daneben hat er noch lange Zeit etwas vom rhythmischen Aufbau der nach Musik gemalten Kompositionen bewahrt und von Zeit zu Zeit bekannte Motive der großen Meister der Moderne, Malewitsch z. B., für sich entdeckt, die er dann als malerische Materialien in den eigenen Werken verwenden konnte. Ab Beginn der 1980er Jahre bestimmten die freien Gesten der farbig wirbelnden Informelmalerei die Kompositionen von István Nádler. MÁRTA KOVALOVSZKY

Nádler István

109

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 110

Feketebács No 1., 1986 Olaj, vászon, 200 x 150 cm

110

Living Classics

Feketebács No 1., 1986 Öl auf Leinwand, 200 x 150 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 111

Lágy No 3., 1989 Olaj, vászon, 140 x 110 cm

Weich No 3., 1989 Öl auf Leinwand, 140 x 110 cm

Nádler István

111

a könyv

6/6/05

112

1:30 PM

Page 112

Zenei áldozat, 1989

Musikalisches Opfer, 1989

Olaj, vászon, 200 x 140 cm

Öl auf Leinwand, 200 x 140 cm

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 113

Temesvár, 1990 Olaj, vászon, 200 x 140 cm

Temesvár, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 140 cm

Nádler István

113

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 114

Elôérzet, 1985 Olaj, vászon, 140 x 110 cm

114

Living Classics

Vorgefühl, 1985 Öl auf Leinwand, 140 x 110 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 115

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 116

Hermann Pedit

116

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 117

A

meditációs festészet boldogság a mélységes egyedüllétben. A tájértelmezés révén a kép egészében vissza kell adjon kozmikus, geológiai és vegetatív folyamatokat. Így jellemezte Hermann Pedit saját mûvészi világának két pillérét, és e hitvallás elemeit felfedezhetjük a gyûjteménybe került olajképeken is, amelyek az érett alkotói korszak legutóbbi évtizedét képviselik (1995-2004). Hermann Pedit mûterme a kelet-tiroli Lienz városkában szó szerint az Alpok magasba törô hegyláncainak lábánál fekszik. Nem csoda, hogy a mûvész nem tudja, nem is akarja magát kivonni hatásuk alól. Tájképei expresszív színekkel idézik meg a néha félelmetes, néha barátságosan körbeölelô, védelmezô környezetet. A fel- és leszálló köd szelíd misztikumot kölcsönöz a látványnak. S ez a misztikus érzés nem véletlenül vált oly sok festmény központi szálává. A táj egyedisége fokozatosan eltûnik az absztrakcióba hajló ábrázolásokon, a mûvész a természet általánosabb lényege, örök érvénye felé keres utat. A természeti inspiráció teret enged egy szélesebb meditációs folyamnak, és a panteisztikus gondolatok jegyében valójában nem is alpesi, hanem lelki tájképek születnek. A mûvész ecsetje, a temperatubus és az olajfesték-rétegek hol lírai, hol drámai egymásra hatása révén a vásznon születik egy világ, s ennek teremtése nem az eredményre összpontosít, hanem a folyamatban leli meg örömét, lényegét. Akció ez a festés, akciófestészet érzéki színekkel, amelyben a filozofikus gondolatok transzformációja vizuális gesztusokká, az inspiratív látvány beépítése és a festék felhordásának öröme egyforma szerephez jut. ÉBLI GÁBOR

editationsmalerei – Glück der tiefen Einsamkeit. Landschaftsinterpretation – kosmische, geologische, vegetative Vorgänge müssen im Bildganzen komplex ablesbar sein, beschrieb Hermann Pedit zwei Grundlagen seiner malerischen Weltschöpfung. Die Elemente dieser Auffassung können auch in den Ölbildern der Sammlung entdeckt werden, die das letzte Jahrzehnt (19952004) innerhalb der reifen Schaffensperiode des Künstlers vertreten. Pedits Atelier in der Osttiroler Kleinstadt Lienz liegt wörtlich am Fuß der hoch in den Himmel ragenden Alpenketten. Kein Wunder, dass der Künstler sich ihrer Wirkung weder entziehen kann noch will. Seine Landschaftsbilder halten die mal beängstigende, mal freundlich umarmende, schützende Umgebung in expressiven Farben fest, und der aufund absteigende Nebel verleiht den Landschaften einen sanft mystischen Zug. Dieses mystische Gefühl ist nicht zufällig zum zentralen Motiv so vieler Gemälde geworden. In den zur Abstraktion neigenden Darstellungen verschwindet allmählich das Individuelle der Landschaft, der Künstler sucht den Weg zum allgemeineren, ewig gültigen Wesen der Natur. Die Inspiration durch die Natur gibt den Raum für einen breiteren Meditationsstrom frei, so dass im Zeichen pantheistischer Gedanken gar nicht mehr Alpen-, sondern Seelenlandschaften entstehen. Aus der mal lyrischen, mal dramatischen Wechselwirkung von Pinsel, Temperatube und Ölfarbschichten entsteht auf der Leinwand eine neue Welt, deren Erschaffung weniger auf das Ergebnis gerichtet ist, sondern viel mehr im Prozess selbst ihre Freude, ihren Sinn findet. Dieses Malen ist Aktion, eine Aktionsmalerei mit sinnlichen Farben, in der das Umsetzen philosophischer Gedanken in visuelle Gesten, die Verarbeitung des inspirierenden Naturbildes und die Freude am Auftragen der Farbe gleichermaßen zu ihrer Rolle kommen.

M

GÁBOR ÉBLI

Pedit, Hermann

117

a könyv

6/6/05

118

1:30 PM

Page 118

Tájkép, 2000

Landschaft, 2000

Olaj, fa, 61 x 43 cm

Öl auf Holz, 61 x 43 cm

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 119

Meditációs tájkép, 2004 Olaj, vászon, 150 x 120 cm

Meditationslandschaft, 2004 Öl auf Leinwand, 150 x 120 cm

Pedit, Hermann

119

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 120

Meditációs tájkép, 2004 Olaj, vászon, 150 x 120 cm

120

Living Classics

Meditationslandschaft, 2004 Öl auf Leinwand, 150 x 120 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 121

Meditációs tájkép, 2004 Olaj, vászon, 150 x 120 cm

Meditationslandschaft, 2004 Öl auf Leinwand, 150 x 120 cm

Pedit, Hermann

121

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 122

Tájkép, 1995 Olaj, fa, 122 x 80 cm

122

Living Classics

Landschaft, 1995 Öl auf Holz, 122 x 80 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Tájkép, 1993 Olaj, fa, 121 x 164 cm

Page 123

Landschaft, 1993 Öl auf Holz, 121 x 164 cm

Pedit, Herman

123

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 124

Rekviem V., 2001 Olaj, vászon, 150 x 150 cm

124

Living Classics

Requiem V., 2001 Öl auf Leinwand, 150 x 150 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 125

Tájkép, 2004 Olaj, vászon, 100 x 100 cm

Landschaft, 2004 Öl auf Leinwand, 100 x 100 cm

Pedit, Herman

125

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 126

Pinczehelyi Sándor

126

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 127

A

zt mondhatnánk, Pinczehelyi Sándor mûvészi pályája tipikus – ha nem ô lenne Magyarországon az egyetlen, aki ezt a pályát végigjárta. A perifériáról került a szakma közelébe, amikor ez az út sokkal ígéretesebb és ôszintébb volt, mint a hivatásos mûvészképzésben való részvétel. A hetvenes évek késômodernista jel-tárgy-test-tájmódosításainak mindegyikét végigpróbálta: akkor ez nyitotta a legszélesebb perspektívát. Ennek során olyan formálásokat és jelentéseket alakított ki – mint az egyszerre ôszintén patrióta és gúnyosan rendszerkritikus PFZ-változatok –, amelyek sajátosan márkázták útját. Melynek egyik jellemzôje az volt, hogy munkái – a konceptek, installációk után festményei is – a hetvenes-nyolcvanas „sorok közti nézése” ellenére szókimondóak maradtak. Szakmai profizmussal és perfekcionizmussal számos plakátot is készített, melyekben a még épp kimondható és a mindenképpen kimondandó határán járt. A kilencvenes évekre ez a különös diskurzus a politikai változásokkal szerencsére aktualitását és kontextusát vesztette; Pinczehelyi azonban valamiféle elegáns váltás helyett saját addigi útjának elemzésébe fogott, s felfedezte mûveinek lehetséges dekoratív, emblematikus és metaforikus kimeneteit. Iróniája immár nem belülrôl karcolta az adottat, hanem távolról, konstrukcióként vagy lenyomatként szemlélte azt. Nagyméretû festmények következtek, mint a Spartakiád vagy a Bárányok, amelyek a populáris kultúrából merítô ikonográfiával, erôteljes színkezeléssel, a formálás léptékváltásával immár mindinkább a képiség intenzív teljessége felé fordulnak. BÁN ANDRÁS

D

ie künstlerische Laufbahn von Sándor Pinczehelyi könnte man als typisch bezeichnen – wäre er nicht der einzige, der diese Laufbahn durchlaufen hat. Er kam von der Peripherie zu einer Zeit, als dieser Weg viel verheißungsvoller und ehrlicher als die Teilnahme an der offiziellen Kunstausbildung war. Die spätmodernistischen Zeichen-, Objekt-, Körper- und Landschaftsmodifizierungen der 70er Jahre hat er alle durchprobiert: das hat damals die weiteste Perspektive eröffnet. Dabei hat er sic0h Formulierungen und Bedeutungen ausgearbeitet, die – wie die zugleich aufrichtig patriotischen und sarkastisch-systemkritischen PFZ-Versionen – seinen Weg auf eine besondere Art und Weise markierten. Ein Charakteristikum dieses Weges bestand darin, dass seine Arbeiten, zuerst die Konzepte und Installationen, dann auch die Gemälde, trotz der „Zwischen-den-Zeilen”-Optik der 70er und 80er Jahre freimütig in ihren Aussagen geblieben sind. Seine zahlreichen professionell und perfektionistisch ausgeführten Plakate bewegten sich an der Grenze zwischen dem gerade noch Sagbaren und unbedingt zu Sagenden. Zum Glück hat dieser eigenartige Diskurs in den 90er Jahren, infolge des politischen Wandels, seine Aktualität wie seinen Kontext verloren; Pinczehelyi ging jetzt statt einer eleganten Umpositionierung an die Analyse des bisherigen Weges und entdeckte dabei die dekorativen, emblematischen und metaphorischen Ausgangsmöglichkeiten seiner Werke. Nun kratzte seine Ironie nicht mehr von innen, sondern von außen am Gegebenen, indem er es als Konstrukt oder Abdruck betrachtete. Es folgten großformatige Gemälde wie Spartakiade oder Lämmer, die sich mit ihrer aus der Popkultur schöpfenden Ikonographie, ihrer kräftiger Farbgebung und ihren geänderten Gestaltungsmaßstäben immer mehr der intensiven Totalität der Bildlichkeit zuwenden. ANDRÁS BÁN

Pinczehelyi Sándor

127

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 128

Spartakiád II., 1988 Olaj, vászon, 2 x 140 x 200 cm

128

Living Classics

Spartakiade II., 1988 Öl auf Leinwand, 2 x 140 x 200 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 129

Bárányok, 1988 Fotó, akrill, vászon, 200 x 280 cm

Schafe, 1988 Photo, Acryl auf Leinwand, 200 x 280 cm

Pinczehelyi Sándor

129

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 130

Hubert Scheibl

130

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 131

H

ubert Scheibl a kilencvenes évek elején minden addiginál elmélyültebben koncentrált az absztrakt festészet képnyelvére, s festményei mindmáig ebbôl az alapból táplálkoznak. A nyolcvanas évek közepén keletkezett táblaképek felületének pasztózus textúrája helyett Scheibl ma vékonyan és áttetszôen, palettakéssel hordja fel a festékrétegeket, amelyek csillognak e mintegy lepecsételt felülettextúrában. Noha Scheibl képei mindenestül az absztrakt képnyelvhez kötôdnek, olykor megengednek némi konnotatív és asszociatív aspektust. Az osztrák festô ezáltal lényegesen kitágítja az absztrakciót. Hol kezdôdik az absztrakció, és milyen ponton fordul vissza tárgyiasságba? Olykor aztán létrejön az „ez is, az is” nyilvánvaló szürkezónája. Még Jackson Pollock absztrakt-expresszionista – vibráló szövevénnyé sûrûsödô – drip paintingjein és Mark Rothko szigorú színmezôin is megjelennek a tájszerûség mozzanatai. Scheibl képei közül szintén jó néhány kötôdik – noha nem a mimézis értelmében – egyfajta természeti térhez. Képtereit a tágas, horizontmentes – jobbára homályban hagyott és súlytalan – üresség jellemzi. A semmibôl grafikus, apró festékfoltokkal társított karcolások villannak elô. Az így létrejövô asszociációs tér egyaránt nyílhat a mikro- és makrokozmosz felé: égitestek látványos mozgásai, meteoritzáporok, betekintések a géntartományba. Hubert Scheibl képeibe az új média korában intenzívebben beszüremlik a videó és a fotográfia. Ô maga is szenvedélyes filmes, videóval kísérletezik, és valamelyest festészetébe is utat enged ezeknek az „új képeknek”. Sokszor az a benyomásunk támad, mintha a vászon egy videostill vagy egy fotó mesterséges és hûvös felületével lenne kitöltve. Sok festményén mintha UH-vizsgálókban merülnénk el, az elmosódott festékpigmentek pedig digitális idôjárási térképek hômérséklet-mezôire emlékeztetnek. Scheibl mindazonáltal szeretné megôrizni „a festészet hômérsékletét”, amely sokkal „melegebb”, mint az új képközegeké. Innen képeinek erôsebb érzelmi kötôdése a nézôhöz. FLORIAN STEININGER

H

ubert Scheibls Konzentration auf die Bildsprache der abstrakten Malerei findet vor allem Vertiefung in den frühen 1990er Jahren, die die Basis für seine Gemälde bis in die aktuellste Zeit legt. Anstelle der pastosen Oberflächentextur seiner Tafelbilder Mitte der 1980er Jahre trägt Scheibl mit dem Palettmesser die Farbschichten dünn und transparent auf, in ihrer gleichsam versiegelten Oberflächentextur glänzend. So sehr Scheibls Bilder der abstrakten Bildsprache verbunden sind, lassen sie jedoch manchmal Aspekte im Konnotativen und Assoziativen zu. Dadurch erweitert der österreichische Maler die Abstraktion wesentlich. Wo beginnt Abstraktion und an welchem Punkt geht sie in Gegenständlichkeit wieder über. Oft ergibt sich ein deutlicher Graubereich des Sowohl als Auch. Selbst bei Jackson Pollocks abstrakt expressionistischen Drip Paintings, sie verdichten sich zu schillerndem Gestrüpp, und Mark Rothkos strengen Farbfeldern treten Momente des Landschaftlichen auf. Auch viele von Scheibls Bildern sind an eine Art von Naturraum gebunden, wenn auch nicht im mimetischen Sinne. Scheibls Bildräume haben eine weite horizontfreie Leere, meist im Dunklen gehalten, gravitationslos. Aus dem Nichts blitzen grafische Kratzer hervor, mit kleinen Farbklecksen versehen. Ein Assoziationraum, der sowohl mikro- als auch makrokosmisch ausfallen kann, tritt ein: Spektakuläre Bewegungen der Himmelskörper, Meteroitenregen, Introspektionen im Genbereich. Im Zeitalter der Neuen Medien drängt verstärkt Video und Fotografie in die Bildwelt von Hubert Scheibl ein. Er ist ein begeisterter Cineast, experimentiert mit Video und lässt ein wenig die „Neuen Bilder” in seine Malerei einfließen. Oft kommt der Eindruck auf, als wäre die Leinwand mit der künstlichen und kühlen Oberfläche eines Videostills oder einer Fotografie gespeist. Bei vielen seiner Gemälden scheint man in Ultraschallräume einzutauchen, oder verwischte Farbpigmente erinnern an Temperaturfelder, wie auf digitalen Wetterkarten. Dennoch möchte Scheibl die „Temperatur der Malerei” aufrechterhalten, die viel „wärmer” als diejenige der neuen Bildmedien ist. Dies führt zu einer stärkeren emotionellen Bindung an den Betrachter. FLORIAN STEININGER

Scheibl, Hubert

131

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 132

Tambora, 1999-2000 Olaj, vászon, 200 x 150 cm

132

Living Classics

Tambora, 1999-2000 Öl auf Leinwand 200 x 150 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 133

GX Kyma, 2003-2004 Olaj, vászon, 240 x 175

GX Kyma, 2003-2004 Öl auf Leinwand 240 x 175

Scheibl, Hubert

133

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 134

Hox Bx, 2001 Olaj, vászon, 250 x 200 cm

134

Living Classics

Hox Bx, 2001 Öl auf Leinwand 250 x 200 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 135

Genetic Battle Dotcom LG, 2003-2004 Olaj, vászon, 240 x 175 cm

Genetic Battle Dotcom LG, 2003-2004 Öl auf Leinwand 240 x 175 cm

Scheibl, Hubert

135

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 136

HPN 2, 2003-2004 Olaj, vászon, 240 x 175 cm

136

Living Classics

HPN 2, 2003-2004 Öl auf Leinwand 240 x 175 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 137

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 138

Hans Staudacher

138

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 139

L

írai informel, lettrizmus, absztrakt expresszionizmus. Hans Staudacherrel foglalkozva elôkerül mind a három fogalom, hogy végrehajtsa azt a hídverést mû és nézô között, amelyet a szakmai világ önnön egzisztenciájának indoklásául ad parancsba. Aki ismeri a mûvészt, tudja, hogy nincs szüksége erre a segítségre. Összmûvészeti alkotáshoz hasonlatosan éli tehetségének kihívását, képtelenül rá, hogy abbahagyja a szójátékot meg a szembenézést az olykor gyûlölt, fehér vászonnal. Az út elején az autodidakta szenvedélye áll számtalan tusrajzzal, no meg egy olyan természetlátással, amely a felületes szemlélô elôtt rejtve marad. Majd az absztrakció következik egy olyan fejlôdés kézenfekvô állomásaként, amelyet mûködése földrajzi körének tágulásával jár be a mûvész. Bécs, Párizs. Fôleg Párizs. Chaque instant se pose cherchant – írja a vászonra, s közben mindenestül a pillanat erejének elkötelezettje. A kollázsok a mûvész életén, no meg történelmi és politikai idézeteken kalauzolnak végig. A színek játékában, amely a háború utáni évek komorsága után lel utat mûvébe, történelem keveredik a jelenkorral. A szó dominanciáját egyszer aztán a mozgásnak szentelt egyre nagyobb figyelem váltja fel, és ahogyan minden egyes forma, amellyel a mûvész foglalkozik, eljut önnön abbreviatúrájáig, úgy jut el tökéletességéig az absztrakció: rögtönzésszerûen, megállás nélkül. Ez a sietség uralta alkotói folyamat Hans Staudacher egész mûvészi valóját igénybe veszi, ám mégis a fej irányítja, a test csak puszta segédeszközként kerül bevetésre. A belsô formáló akaratnak mindenközben meghatározó eleme a ritmika és az ábécé kínálta szeriális minta. Én úgy dolgozom, mint egy vívó – mondja, és mint mindig, gyorsan és agresszíven reagál. És mégis költészetet teremt. BRIGITTE WINKLER-KOMAR

L

yrisches Informel, Lettrismus, abstrakter Expressionismus. Die Beschäftigung mit Hans Staudacher führt zu all diesen Begriffen, die den Brückenschlag, den sich die Fachwelt existenzbegründend verordnet, zwischen Werk und Betrachter herstellen sollen. Wer den Künstler kennt, weiß, dass er dieser Hilfe nicht bedarf. Einem Gesamtkunstwerk gleich lebt er die Herausforderung seiner Begabung, kann nicht innehalten im Wortspiel und der Auseinandersetzung mit der mitunter verhassten, weißen Leinwand. Die Leidenschaft des Autodidakten steht am Anfang, mit zahllosen Tuschezeichnungen; die Natur in einer Weise wahrnehmend, wie sie dem flüchtigen Betrachter verborgen bleibt. Die Abstraktion folgt als Naheliegendes einer Entwicklung, die der Künstler durch die Ausdehnung seiner geographischen Aktionswelt durchmacht. Wien, Paris. Vor allem Paris. Chaque instant se pose cherchant. Schreibt er auf die Leinwand und ist dabei ganz der Kraft des Augenblicks verpflichtet. Die Collagen führen uns durch sein Leben und durch historische wie politische Zitate. Geschichte und Gegenwart vermengen sich im Spiel der Farben, das nach dem Dunkel der Nachkriegszeit Einlass in sein Werk findet. Irgendwann weicht die Dominanz des Wortes einer intensiver werdenden Auseinandersetzung mit der Bewegung und der übermächtige Wille zur Abstraktion findet in der Ausformung des Kürzels einer jeden Form, mit der er sich beschäftigt, seine Perfektion. Atemlos, spontan. Ein von Schnelligkeit geprägter Schaffensprozess, der die Gesamtheit des Künstlers Hans Staudacher beansprucht, dennoch vom Kopf gesteuert, den Körper als bloßes Hilfsmittel einsetzend. Dabei sind Rhythmik und die serielle Vorgabe des Alphabets bestimmende Faktoren des inneren Gestaltungswillens. Ich arbeite wie ein Fechter. Spricht er und reagiert, wie immer schnell, aggressiv. Und schafft doch Poesie. BRIGITTE WINKLER-KOMAR

Staudacher, Hans

139

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 140

Cím nélkül, 1996 Olaj, vászon, 200 x 170 cm

140

Living Classics

Ohne Titel, 1996 Öl auf Leinwand, 200 x 170 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 141

Cím nélkül, 1990 Olaj, vászon, 200 x 170 cm

Ohne Titel, 1990 Öl auf Leinwand, 200 x 170 cm

Staudacher, Hans

141

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 142

Cím nélkül, 1988 Olaj, vászon, 200 x 170 cm

142

Living Classics

Ohne Titel, 1988 Öl auf Leinwand, 200 x 170 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 143

Cím nélkül, 1985 Olaj, vászon, 200 x 170 cm

Ohne Titel, 1985 Öl auf Leinwand, 200 x 170 cm

Staudacher, Hans

143

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 144

Cím nélkül, 1990 Olaj, vászon, 170 x 200 cm

144

Living Classics

Ohne Titel, 1990 Öl auf Leinwand, 170 x 200 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Cím nélkül, 1989 Olaj, vászon, 170 x 200 cm

Page 145

Ohne Titel, 1989 Öl auf Leinwand, 170 x 200 cm

Staudacher, Hans

145

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 146

Tölg-Molnár Zoltán

146

Living Classics

a könyv

6/6/05

S

1:30 PM

Page 147

zabó Lôrinc is versbe írta Szun Vu Kung, a majomkirály híres történetét, aki Buddhával mérkôzve a végsô ûr határát jelzô öt roppant oszlophoz jutott, és amikor gyôzelemittasan visszatért, kellett megtudnia, hogy Buddha markából nem tudott kijutni, s az oszlopok nem mások voltak, mint Buddha ujjai. Ezt a – nagyravágyásról szóló és alázatra intô – példabeszédet meg lehet fordítani és azt is lehet gondolni, hogy egy tenyérben is benne van a világegyetem. Így gondolkodnak a minimalista mûvészek. Redukálják eszközeiket és azok meglepetésre nem kevesbednek, nem szegényednek, nem üresednek. További meglepetés, hogy a minimal art félszáz éves története nem fulladt ki; bárhonnan be lehet lépni a szekvenciába. Tölg-Molnár Zoltán értékes életmûvet alkotott minimális eszközökkel. Ez az oeuvre maga is arra mutat, hogy egy maroknyi hely milyen végtelen és milyen gazdag tud lenni. Minden effektus fölerôsödik, finom elmozdulások hatalmas stílusváltásoknak bizonyulnak, melyekben mód nyílik a lírai-személyes és a tárgyszerû-személytelen közötti roppant ív kifeszítésére. Az anyag, a faktúra elsô sorban önmagát jelenti, de éppen ezért egy jel, jelzés referenciális ereje rendkívüli módon megnövekszik – legyen az a kultúra valami végtelenül egyszerû jele (például a kereszt, a betû vagy a tekercs), vagy valamilyen gesztus (például a szinte ipari eljárást imitáló módon eldolgozott felszínen egy minimális csurgatás). A Gaudens-Pedit gyûjteményben látható darabok azonban még ennél is minimálisabbak. Ezekben a 80-as évek végén, 90-es évek elején alkotott mûvekben a festôt a fal illetve a falként felfogott felület problémája foglalkoztatta. De a mûvészi minimalizálás – felelôsségtudat, komolyság és persze tehetség esetén – maximalizál. Mert mi is a fal problémája? Az, hogy az idô rója rá rajzolatait – belekarcolja magát. Az idô dimenziója megjelenik a képzômûvészetben, méghozzá nem idôpillanatok egymásutánjában, s nem is valami szimbolikus „termékeny” pillanatban, hanem folyamatosan. Az idô képe ugyanakkor nem objet trouvée, noha közel áll hozzá: a mûvészi feladat épp ennek a közelségnek a megteremtése, s ugyanakkor valamifajta sûrûségnek és artisztikumnak – egy minimális kompozíciónak – a megôrzése. RADNÓTI SÁNDOR

E

in großer ungarischen Lyriker des 20. Jahrhunderts, Lôrinc Szabó, verfasste ein Gedicht nach der berühmten Geschichte des Affenkönigs Sun Wu-kung, der im Wettkampf gegen Buddha an die fünf riesigen, das äußerste Ende des Weltraumes markierenden Säulen gelangte; und als er dann siegestrunken zurückkam, musste er erfahren, dass er nicht einmal über Buddhas Handteller hinauskommen konnte und die Säulen nichts anderes als die Finger des Erleuchteten waren. Diese zur Ehrfurcht mahnende Parabel über den Größenwahn ließe sich auch umkehren, und man könnte sagen: das Weltall ist auch in einem einzigen Handteller vorhanden. So nämlich denken minimalistische Künstler. Sie reduzieren ihre Mittel, die aber dadurch überraschenderweise weder weniger noch ärmer oder leerer werden. Eine weitere Überraschung liegt darin, dass die Geschichte der Minimal Art auch nach fünf Jahrzehnten nicht erschöpft ist; man kann an jedem Punkt in die Sequenz hineintreten. Zoltán Tölg-Molnár baute aus minimalistischen Mitteln ein wertvolles Lebenswerk auf. Dieses Oeuvre weist selbst darauf hin, wie unendlich und reich ein handtellergroßer Platz sein kann. Die Effekte wirken verstärkt, subtile Verschiebungen erweisen sich als große Stilwechsel, die dann die Möglichkeit bieten, den großen Bogen zwischen dem Lyrisch-Persönlichen und dem Gegenständlich-Unpersönlichen zu spannen. Das Material, die Faktur bedeutet allem voran sich selbst, nur wird die referenzielle Kraft eines Zeichens oder Signals um ein Vielfaches größer – sei es ein unendlich einfaches Zeichen der Kultur (etwa das Kreuz, der Buchstabe oder die Rolle) oder eine Geste (zum Beispiel ein minimales Träufeln auf die Fläche, deren Behandlung nahezu industrielle Verfahren imitiert). Die Werke von Tölg-Molnár in der Sammlung Gaudens Pedit sind noch ein Stück minimalistischer. In diesen Werken aus den späten 80er und frühen 90er Jahren setzte sich der Künstler mit dem Problem der Wand bzw. der als Wand aufgefassten Fläche auseinander. Der künstlerische Minimalismus aber führt, falls Verantwortungsbewusstsein, Ernst und natürlich Begabung vorhanden sind, zum Maximalismus. Worin nämlich besteht das Problem der Wand? Darin, dass die Zeit an ihr ihre Zeichnungen hinterlässt, sich in sie einkerbt. In der bildenden Kunst erscheint die Dimension der Zeit, und zwar nicht im Nacheinander von Augenblicken, auch nicht in irgendeinem symbolischen „fruchtbaren” Moment, sondern kontinuierlich. Das Bild der Zeit ist dabei kein Objet trouvée, wenngleich es ihm nahe steht: die Aufgabe des Künstlers besteht gerade darin, diese Nähe zu schaffen und zugleich eine bestimmte Dichte und Artistik, eine minimale Komposition, zu bewahren. SÁNDOR RADNÓTI

Tölg-Molnár Zoltán

147

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 148

Hétköznapi varázs, 1989 Olaj, vászon, 70 x 70 cm

148

Living Classics

Zauber im Alltag, 1989 Öl auf Leinwand, 70 x 70 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 149

Múló évek, 1991 Vegyestechnika, vászon, 83 x 125 cm

Die Jahre vergehen, 1991 Mischtechnik auf Leinwand, 83 x 125 cm

Tölg-Molnár Zoltán

149

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 150

Elveszett percek, 1991 Homok, olaj, vászon, 110 x 130 cm

150

Living Classics

Verlorene Minuten, 1991 Öl, Sand auf Leinwand, 110 x 130 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 151

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 152

Trombitás Tamás

152

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 153

B

etûk, rejtett formákban egy négyzeten. Kis figyelemmel mind a négy sarokban észreveszünk egyet. Játék ez, amelyben elemi formák negatívjait kell felfedeznünk, hogy megtaláljuk a jól ismert betûket. Látásunkat kissé szokatlan módon használjuk, hogy visszatérjünk a megszokott elemekhez. S közben feltûnhet, a papírfelületen a fémbevonat milyen nemesen aranyló, vagy éppen milyen elôkelôen mélyfekete. Lehet, hogy az újramegtalált betûk, az emberi civilizáció ezen elemi, de oly sokjelentésû kódjai, maguk is csak negatívok, s a színfelületek által sugallt transzcendencia vár itt igazi felfedezésre? A színek alighanem azért is fontosak, mert a már így is tagolt felületet akril-csíkok osztják tovább, gyakran váratlanul vidám, pop art indíttatású színekben. A valódi rejtély tehát nem is a betûk felismerése, hanem a modernista hagyomány szerint redukált formák, az anyagi világon túli utalások és a könnyed, a posztmodern szabadságot sugárzó színek kölcsönhatásának kibogozása. Trombitás Tamástól a kilencvenes évek ilyen mûvei mellett korábbi, és inkább szobrászati kérdéseket feszegetô alkotásokat is tartalmaz e gyûjtemény. Geometrikus formák nyújtják itt is az alapot, ám a fémlemezek keretén túlcsordul a szénpor. Néhol elárulja a cím, hogy tájképek ezek, ipari táj-installációk, ahol a stabil, szilárd alakzatok, illetve a kis szemcsékbôl felépülô, és határokat nem ismerve elterülô halmok küzdenek egymással. Viszonyuk megfejtéséhez az anyagok iránti érzékenységen túl kulcsot nyújthat egy-egy további cím, fôleg az utalás Malevicsra: tisztelgés ez, kritikus fôhajtás a mûvészi és társadalmi rend megvalósíthatatlannak bizonyult avantgárd utópiája elôtt. A mûvek harmadik csoportjában érvényesül a struktúra a leghatározottabban. A vasöntvények részeinek pontos illeszkedése, visszafogottan megmunkált, arányosan tagolt felülete és szigorú lépcsôzetessége az örök rend filozófiáját, a térbeli harmóniát hívja emlékezetünkbe. Már csak az a kérdés: hová vezetnek akkor a lépcsôk? ÉBLI GÁBOR

B

uchstaben in versteckten Formen auf einem Quadrat. Schaut man aufmerksamer hin, nimmt man in allen vier Ecken einen wahr. Ein Spiel, bei dem man erst die Negative der Grundformen entdecken muss, um die wohlbekannten Buchstaben zu finden. Man muss den Sehsinn in einer etwas ungewöhnlichen Weise einsetzen, damit man zu den gewohnten Elementen zurückkehren kann. Dabei kann einem auffallen, wie edel-gold oder eben vornehm-tiefschwarz die Metallschicht auf dem Papier schimmert. Vielleicht sind die wieder gefundenen Buchstaben, diese elementaren, jedoch vielfach mehrdeutigen Codes der menschlichen Zivilisation selbst nur Negative, und in Wirklichkeit ist es die durch Farbflächen angedeutete Transzendenz, die hier auf Entdeckung wartet? Die Farben sind vermutlich auch deswegen wichtig, da die ohnehin gegliederte Fläche durch Acrylstreifen in oft unerwartet heiteren, der Pop Art verpflichteten Farben weitergeteilt wird. Das wirkliche Rätsel also liegt gar nicht im Identifizieren der Buchstaben, sondern im Entfädeln der Wechselwirkungen zwischen den nach modernistischer Tradition reduzierten Formen, den Hinweisen jenseits des Materiellen und den leichten, postmoderne Freiheit ausstrahlenden Farben. Neben diesen Werken aus den 90er Jahren sind in der Sammlung auch frühere Arbeiten von Tamás Trombitás enthalten, die sich eher mit skulpturalen Fragen auseinandersetzen. Der Grund wirkt auch bei diesen durch geometrische Formen gedehnt, der Kohlestaub jedoch quillt über den Rahmen der Metallplatten. Die Titel verraten manchmal, dass es sich hier um Landschaftsdarstellungen, industrielle Landschafts-Installationen handelt, in denen die stabilen und festen Formen mit den aus kleinen Körnchen gebauten, sich ohne Rücksicht auf Grenzen ausbreitenden Haufen kämpfen. Zur Entschlüsselung ihrer Beziehungen können uns neben der Sensibilität für das Material manche der übrigen Titel, vor allem der Hinweis auf Malewitsch, Anhaltspunkte bieten: es geht hier um eine Hommage, um eine kritische Huldigung vor der avantgardistischen Utopie der künstlerischen und gesellschaftlichen Ordnung, die sich als unrealisierbar erwies. Das Strukturelle kommt in der dritten Werkgruppe am stärksten zur Geltung. Die exakte Zusammenfügung der einzelnen Gusseisenteile, ihre zurückhaltend bearbeiteten, proportional gegliederten Flächen und strengen Abstufungen rufen einem die Philosophie der ewigen Ordnung, die räumliche Harmonie in Erinnerung. Es bleibt nur noch die Frage: Wohin führen dann die Stufen? GÁBOR ÉBLI

Trombitás Tamás

153

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 154

Modern lelet, 1989 Arany, fém, 45 x 57 x 56 cm

154

Living Classics

Neuzeitliches Fundstück, 1989 Gold und Metall, 45 x 57 x 56 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 155

Emlékeinkért 1989 Vas, 54 x 64 x 53 cm

Zu unserem Andenken, 1989 Eisen, 54 x 64 x 53 cm

Trombitás Tamás

155

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 156

Hommage a Malevics, 1985 Szénpor, fém, 8 x 107 x 92 cm

156

Living Classics

Hommage für Malewitsch, 1985 Kohlenpulver und Metall, 8 x 107 x 92 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 157

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 158

Záborszky Gábor

158

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 159

U

tazzunk úgy a múltba, hogy ez ne legyen üres nosztalgia, hanem inkább a jelenünket tárja fel jobban. Pergessük az emlékeket film módjára szemünk elôtt. Hintaszékbôl szemlélôdünk, és régi dolgok nyomait rögzítjük magunk elôtt. A dolgok persze összecsúsznak, akár csak életünk füzetében a lapok. De így legalább eltûnik a lényegtelen részlet, és a régi fotók, az épületek állványzata, egy-egy napunk dokumentumai között elôbukkan egy hitelesebb kép önmagunkról, a másikról, s elmondhatjuk: Átlátok rajtad. Záborszky Gábornak a hetvenes évek közepétôl kezdve készült ilyen grafikai sorozatai a nyomatok különleges világába hívják a nézôt, hiszen az idô és az emlékezés pszichológiai lenyomataiként részben személyes, részben fiktív narratívákat keltenek életre, másrészt esztétikumukban, azaz mûvészi nyomatokként a technikai ötletgazdagság kitûnô példái. Tanulságos, ahogyan a gyûjtemény szintén magas színvonalon kivitelezett grafikákkal mutatja be a mûvész egy-egy késôbbi alkotói korszakát is. Záborszky ugyanis vérbeli szobrász, akit szenvedélyesen vonz az anyagok tapintása, alakíthatósága, és bölcseleti érdeklôdése révén ebbôl ôsi, archetípusos formákat varázsol elénk objektjeiben, installációiban. Így válik például egy vegyes technikájú fa applikációból Felhôsarok (1987). Az ezek alapján készült nyomatok egyszerre hordozzák a tárgyak puha, amorf érzékiségét, illetve a grafikai megjelenítés letisztultságát, a fehér papírlap józanságát. A válogatás eközben a késôbbi mûvekbôl arra is hoz példát (Az idô rostája, 1994), ahogyan a mûvész – éppen a fehér papírfelület elhagyásával – a kör elemi mértani formája és az aranyló felület varázsa révén az anyagi világon túli, a transzcendens felé keres utat. A Záborszky anyag így azért is különleges a kollekción belül, mert úgy nyújt ízelítôt több alkotói korszakból, hogy ebben nagy helyet kap a korai, a technikai médiumokkal, egyszersmind a filozofikus mondanivalóval kísérletezô szakasz, amelynek tükrében számos késôbbi sorozat alkotói folytonosságként és újításként is értelmezhetôvé válik. ÉBLI GÁBOR

S

tellen wir uns eine Reise in die Vergangenheit vor, die aber, statt bloße Nostalgie zu sein, unsere Gegenwart besser beleuchtet. Lassen wir unsere Erinnerungen wie einen Film vor den Augen vorbeirollen. Im Wiegestuhl sitzend, schauen wir vor uns hin und fixieren auf diese Weise die Spuren alter Sachen. Die Sachen rutschen natürlich ebenso aufeinander, wie die Blätter im Heft unseres Lebens. Aber so verschwinden zugleich auch die unwichtigen Details, und unter den alten Fotos, dem Gerüst der Gebäude, den Dokumenten einzelner Tage kommt ein authentischeres Bild des eigenen und des anderen zum Vorschein, so dass man behaupten kann: Ich habe dich durchschaut. Gábor Závorszkys ab Mitte der 70er Jahre entstehende graphische Serien dieser Ausrichtung laden den Betrachter in die besondere Welt der Drucke ein, da sie als psychologische Abdrücke von Zeit und Erinnerung teils persönliche, teils fiktive Narrativen zum Leben erwecken, zum anderen in ihrer Ästhetik, als künstlerische Drucke hervorragende Beispiele des technischen Einfallsreichtums sind. Aufschlussreich auch, wie einige der späteren Schaffensperioden Záborszkys ebenfalls durch Grafiken hoher Qualität in der Sammlung repräsentiert sind. Záborszky nämlich ist Bildhauer durch und durch, der sich leidenschaftlich für das Berühren und die Formbarkeit der Stoffe interessiert, um aus diesen dank seines Interesses für die Philosophie die uralten, archetypischen Formen seiner Objekte und Installationen entstehen zu lassen. So wird etwa aus einer Holzapplikation in gemischter Technik eine Wolkenecke (1987). Die danach angefertigten Drucke tragen sowohl die weiche, amorphe Sinnlichkeit der Objekte als auch das Abgeklärte der graphischen Darstellung, die Nüchternheit des weißen Papierblattes in sich. Die Auswahl aus den späteren Arbeiten jedoch bringt Beispiele auch dafür (Das Sieb der Zeit, 1994), wie der Künstler gerade durch den Verzicht auf die weiße Papierfläche, mittels der geometrischen Grundform des Kreises und des Zaubers der in Gold schimmernden Fläche den Weg zu den Dingen jenseits der materiellen Welt, zum Transzendentalen sucht. Der Záborszky-Block nimmt insofern auch aus dem Grund eine besondere Stellung innerhalb der Sammlung ein, weil er Beispiele aus verschiedenen Schaffensperioden bietet und dabei der frühen, mit den technischen Medien und den philosophischen Botschaften gleichermaßen experimentierenden Phase einen großen Platz einräumt, in deren Licht viele der späteren Zyklen sich sowohl in ihrer künstlerischen Kontinuität als auch als Innovationen interpretieren lassen. GÁBOR ÉBLI

Záborszky Gábor

159

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 160

Az idô rostája, 1994 Vegyestechnika, papír, 103 x 73 cm

160

Living Classics

Das Sieb der Zeit, 1994 Mischtechnik auf Papier, 103 x 73 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 161

Felhôsarok, 1987 Vegyestechnika, fa, 150 x 150 cm

Wolkenecke, 1987 Mischtechnik auf Holz, 150 x 150 cm

Záborszky Gábor

161

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 162

Régi dolgok nyomai 4/7, 1979 Vegyestechnika, papír, 100 x 70 cm

162

Living Classics

Spuren von alten Dingen 4/7, 1979 Mischtechnik auf Papier, 100 x 70 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 163

A dolgok összecsúsznak 5/7, 1980 Szerigráfia, 100 x 70 cm

Die Dinge gleiten ineinander 5/7, 1980 Serigraphie, 100 x 70 cm

Záborszky Gábor

163

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 164

Eva Wagner

164

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 165

E

va Wagner olyan terepként határozza meg a táblaképet, amely a pikturális tulajdonságokat izgalmasan kapcsolja össze fotográfiai minôségekkel. A két médium különbözô, már-már szögesen ellentétes realitása nála azonban harmonikus együttélésre lel; a festékfoltokat, lecsordult festéknyomokat a figuratív motívumok szelíd-elegáns módon szövik és fedik át. A festéket a mûvész soha nem rendeli teljesen alá az ábrázolásnak, fontos szerep jut nála a festés önmagában vett folyamatának. A folyékony festékanyagot óvatosan és fegyelmezetten csorgatja a vászon szövetére, máskor elkeni, s így építi fel képeinek finom-atmoszférikus térbeliségét. E szféra mintegy a cselekmény lefátyolozott, mármár misztikus színtere: az elmosódott textúrán hétköznapi jelenetek, nôi aktok derengenek át. Eva Wagner legújabb képeihez szenegáli fotók: taxiból készített pillanatfelvételek, tünékeny mozzanatok szolgálnak alapul. A belôlük készült festmények valóságtartalmuk intenzitásában viszont sokkal részlethûbbek, mint a mûvész korábbi képei. A képfelületet fotorealisztikus árnyalatok strukturálják, ezen azonban nem torkollnak a leírás józan tárgyilagosságába. A képek eltávolodnak a hûvös tekintettôl, melegséget sugároznak, és festôi atmoszférával vannak feltöltve. Eva Wagner mûvészi intencióját a 90-es évek végén még erôsebben jellemezte a tiszta festôiség, processzualitás és absztrakció, mint aktuális festészetének narratívabb és figuratívabb töltetô képnyelvét. A figurát annak idején még festôiség itatta át, a festék fényhordozó ereje anyagtalanította és egy szinte misztikus, auratikus – létezés és eltûnés közötti – állapotba emelte. Az emberi test inkább nyomként, ultrahangképhez vagy infravörös-felvételhez hasonlatosan jelent meg, nem pedig fotográfiai minôségû optikai megjelenítésként, mint az új festményeken.

E

va Wagner bestimmt das Tafelbild als ein Feld, das malerische Eigenschaften mit fotografischen Qualitäten spannungsreich verbindet. Trotz der unterschiedlichen, ja fast diametral entgegengesetzten medialen Realitäten führt Wagner ein harmonisches Miteinander vor; ein sanftes, elegantes Verweben, Überlagern von Farbflecken, geronnenen Farbspuren mit figurativ Motivischem. Die Künstlerin ordnet jedoch die Farbe nie vollends der Abbildung unter, der Malvorgang per se ist für die Malerin von großer Bedeutung. Behutsam und kontrolliert lässt sie die flüssige Farbsubstanz auf das Textil der Leinwand rinnen, oder verstreicht sie, sodass eine feine atmosphärische Räumlichkeit aufgebaut wird. Diese Sphäre ist sozusagen der verschleierte, ja mystische Schauplatz der Handlung: Alltagsszenen, Frauenakte schimmern durch die verschwommene Matrix. Fotografien aus dem Senegal sind Wagners neueste Bildvorlagen: Schnappschüsse aus dem Taxi, flüchtige Momente. Die daraus resultierenden Gemälde sind in der Intensität ihres Realismusgehalts weitaus detailgetreuer als Wagners Bilder zuvor. Fotorealistische Feinheiten strukturieren den Bildträger, ohne jedoch in eine nüchterne beschreibende Sachlichkeit zu geraten. Die Bilder distanzieren sich vom kühlen Blick, sie pulsieren Wärme und sind von malerischer Atmosphäre aufgeladen. Wagners künstlerische Intention Ende der 1990er Jahre war noch mehr von reiner Malerei, Prozessualem und Abstraktion geprägt, als die aktuelle mehr narrativ und figurativ ausgerichtete Bildsprache. Die Figur wurde damals noch von Malerei durchtränkt und durch die luminöse Kraft der Farbe entmaterialisiert und in einen gleichsam mystisch auratischen Zustand geführt – zwischen Existenz und Verschwinden. Der menschliche Körper zeigte sich mehr als Spur, wie auf einem Ultraschallbild oder einer Infrarotaufnahme denn weniger als optische Wiedergabe in fotografischer Qualität, wie nun in den neuen Gemälden. FLORIAN STEININGER

FLORIAN STEININGER

Wagner, Eva

165

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 166

Mere ‘96, 2004 Vegyestechnika, vászon, 2 x 175 x 125 cm

166

Living Classics

Mere ‘96, 2004 Mischtechnik auf Leinwand, 2 x 175 x 125 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 167

Rocade Fann Bel Air, 2005 Vegyestechnika, vászon, 125 x 175 cm

Rocade Fann Bel Air, 2005 Mischtechnik auf Leinwand, 125 x 175 cm

Wagner, Eva

167

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 168

Route de la cornice, 2005 Vegyestechnika, vászon, 125 x 175 cm

168

Living Classics

Route de la corniche, 2005 Mischtechnik auf Leinwand, 125 x 175 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 169

Avant la farmacie, 2005 Vegyestechnika, vászon, 125 x 175 cm

Avant la farmacie, 2005 Mischtechnik auf Leinwand, 125 x 175 cm

Wagner, Eva

169

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 170

Cím nélkül, 2002 Vegyestechnika, vászon, 175 x 125 cm

170

Living Classics

Ohne Titel, 2002 Mischtechnik auf Leinwand, 175 x 125 cm

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 171

Cím nélkül, 2004 Vegyestechnika, vászon, 175 x 125 cm

Ohne Titel, 2004 Mischtechnik auf Leinwand, 175 x 125 cm

Wagner, Eva

171

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 172

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 173

A mûvészek biográfiái Biographien der Künstler

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 174

Bak Imre 1939 Budapesten született 1958–1963 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1987–1992 Professzor a Képzômûvészeti Fôiskolán Budapesten él és dolgozik

1939 Geboren in Budapest 1958–1963 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1987–1992 Dozent an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest Lebt und arbeitet in Budapest

Díjak

Preise

1988 Munkácsy-díj, 1998 Herder-díj, 2002 Kossuth-díj

1988 Munkácsy Preis, 1998 Herder Preis, 2002 Kossuth Preis

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1968 1971 1976 1977 1983 1985 1986 1987

1968 1971 1976 1977 1983 1985 1986 1987

1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1996 1998 1999 2000 2002 2004

174

Galerie Müller, Stuttgart Museum Folkwang, Essen Galeria Sztuki Najnowszej, Wroclaw Mûcsarnok, Budapest Galerie Steinek, Wien Galerie Mana, Wien XLII. Velencei Biennálé Galerie Ermitage, Berlin Mûcsarnok, Budapest Galerie Eremitage, Berlin Fészek Galéria, Budapest Galerie Umeni, Karlovy Vary Mûcsarnok, Budapest Z-Galerie Operngasse, Wien Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Fészek Galéria, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Kiscelli Múzeum, Budapest Francia Intézet, Budapest Ludwig Múzeum, Budapest Coutts Bank, Bécs Csók István Képtár, Székesfehérvár Magyar Intézet, Stuttgart Art Garage, Zug, Svájc Magyar Mûvészek Washingtonban nagykövetségi rezidencia, Washington

1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1996 1998 1999 2000 2002 2004

Galerie Müller, Stuttgart Museum Folkwang, Essen Galerie Sztuki Najnowszej, Wroclaw Kunsthalle, Budapest Galerie Steinek, Wien Galerie Mana, Wien XLII. Biennale di Venezia, Venezia Galerie Eremitage, Berlin Kunsthalle, Budapest Galerie Eremitage, Berlin Positionen I., Galerie Fészek, Budapest Galerie Umeni, Karlovy Vary, Kunsthalle, Budapest Z-Galerie, Operngasse, Wien Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Galerie Fészek, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Museum Kiscell, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Museum Ludwig, Budapest Coutts Bank, Wien Galerie István Csók, Székesfehérvár Kulturinstitut der Republik Ungarn, Stuttgart Art Garage, Zug (Schweiz) Ungarische Künstler, Residenz des ungarischen Botschafters, Washington

Munkái gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Commerz Bank, Budapest • Fonds National d’Art Contemporain, Paris • Galerie IHK , Würzburg • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Hypo Bank, Budapest • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Muzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Lentos Kunstmuseum, Linz Magyar Aszfalt Kft, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • MATÀV Rt, Budapest • Museum Ludwig, Aachen • Museum Folkwang, Essen • Museum Morsbroich, Leverkusen • Musée St. Pierre d‘Art Contemporain, Lyon • Neue Galerie, Linz • Neue Nationalgalerie, Berlin

Fonds National d’Art Contemporain, Paris • Galerie IHK, Würzburg, • Graphische Sammlung Albertina, Wien • HorstJanssen Museum, Oldenburg • Janus Pannonius Museum, Pécs • Landesmuseum Joanneum, Graz • Lentos Kunstmuseum, Linz • Museum Ludwig, Aachen • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museum Folkwang, Essen • Museum Morsbroich, Leverkusen • Musée St. Pierre d‘Art Contemporain, Lyon • Národni Galerie, Bratislava • Neue Nationalgalerie, Berlin • Städtisches Museum, Gyôr • Ungarische National Galerie • Budapest

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 175

Birkás Ákos 1941 Budapesten született 1959-1965 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1990-1991 A Salzburgi Nyári Akadémia tanára 1992 Az Ècole Nationale des Beaux- Arts tanára 1993 A La Gomera Nyári Akadémia tanára

1941 Geboren in Budapest 1959–1965 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1990–1991 Gastprofessor an der Akademie der Bildenden Künste, Salzburg 1992 Gastprofessor an der Ècole Nationale des Beaux- Arts, Dijon 1993 Gastprofessor an der Akademie der Bildenden Künste, La Gomera

Díjak

Preise

1989 Herder-díj 1993 Munkácsy-díj

1989 Herder Preis 1993 Munkácsy Preis

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1971 1973 1978 1982 1986

1971 1973 1978 1982 1986

1987 1988 1989 1990

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

1999 2000 2001 2003 2004 2005

Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest Stúdió Galéria, Budapest Bercsényi Klub, Budapest Rabinec Stúdió, Budapest XLII. Velencei Biennálé, Velence, Tatgalerie, Bécs Pécsi Galéria, Pécs Landesmuseum Joanneum, Graz Stadtmuseum, Graz Mûcsarnok, Budapest, Francia Intézet, Budapest Galerie Knoll, Bécs De Gele Rijder, Arnhem (Hollandia) Städtische Galerie, Folkwang, Essen Galerie Heike Curtze, Düsseldorf Galerie Heike Curtze, Bécs Galerie der Stadt Wels (Ausztria) Landesmuseum Joanneum, Graz Galerie Zürcher, Párizs Galerie Knoll, Bécs Ècole Nationale des Beaux-Arts, Dijon Galerie Zürcher, Galerie Eigen + Art, Berlin Kiscelli Múzeum, Budapest Osztrák Kultur Intézet, Budapest Daad Galerie, Berlin, Museum des XX.Jh., Bécs Galerie Eigen + Art, Berlin Wetering Galerie, Amszterdam Kunstverein, Göttingen Galerie Eigen + Art, Lipcse Galerie Zürcher, Paris Galerie Albrecht, München Kunstverein Ulm, Ulm Knoll Galéria, Budapest Galerie Eigen + Art, Berlin Galerie Zürcher, Párizs Galerie Eigen + Art, Lipcse, Knoll Galerie, Bécs Kunstverein, Rosenheim

1987 1988 1989 1990

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

1999 2000 2002 2003 2004 2005

Kellerausstellung, Budapest Galerie Studio, Budapest Bercsényi Klub, Budapest Studio Rabinec, Budapest Tatgalerie, Wien, XLII. Biennale di Venezia, Venezia Städtische Galerie, Pécs Landesmuseum Joanneum, Graz Städtische Museum, Graz, Kunsthalle, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Galerie Knoll, Wien De Gele Rijder, Arnheim Städtische Galerie Folkwang, Essen Galerie Heike Curtze, Düsseldorf Galerie Heike Curtze, Vienna Galerie der Stadt Wels Landesmuseum Joanneum, Graz Galerie Zürcher, Paris Galerie Knoll, Wien École Nationale des Beaux-Arts, Dijon Galerie Zürcher, Paris, Galerie Eigen + Art, Berlin, Museum Kiscell, Budapest Österreichisches Kulturinstitut, Budapest Galerie Daad, Berlin, Museum des 20. Jahrhunderts, Wien Galerie Eigen + Art, Berlin Galerie Wetering, Amsterdam Kunstverein, Göttingen Galerie Eigen + Art, Lipcse Galerie Zürcher, Paris Galerie Albrecht, München Kunstverein, Ulm Galerie Knoll, Wien, Galerie Eigen + Art, Leipzig Galerie Eigen + Art, Berlin Galerie Zürcher, Paris Galerie Eigen + Art, Leipzig, Knoll Galerie, Wien Kunstverein, Rosenheim

175

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 176

Bukta Imre 1952 Mezôszemerén született

1952 Geboren in Mezôszemere

Díjak

Preise

1989 Munkácsy Díj, Budapest 1997 A Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze

1989 Munkácsy Preis, Budapest 1997 Verdienter Künstler der Republik Ungarn

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1978 1979 1982 1984 1988 1989 1993

1978 1979 1982 1984 1988 1989 1993

1994 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

176

Stúdió Galéria, Budapest Stadt Galerie, Wels, Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Madách Galéria, Vác Kecskeméti Galéria, Kecskemét Ernst Múzeum, Budapest, 43. Velencei Biennále, Velence Kulturpalatset, Szófia, Lunds Konsthall, Lund Várfok 14 Galéria, Budapest, Szentendrei Képtár, Szentendre Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest Galerie der Stadt, Wels, Galeria Miroslav Kraljevic, Zágráb Bartók 32 Galéria, Budapest Kunstraum Artaque, Karlsruhe Óbudai Társaskör Galéria, Budapest Történeti Múzeum, Budapest, Kiscelli Múzeum, Budapest Várfok 14 Galéria, Budapest, Velencei Biennále, Velence Várfok 14 Galéria, Budapest, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Bazovsky Galéria, Budapest Várfok 14 Galéria, Budapest Raiffeisen Bank Galéria, Budapest Jankay Galéria, Békéscsaba Vintage Galéria, Budapest, Fészek Galéria, Budapest Godot Galéria, Budapest

1994 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Galerie Studio, Budapest Stadtgalerie, Wels Galerie Madách, Vác Städtische Galerie, Kecskemét Museum Ernst, Budapest, Biennale di Venezia, Venezia Kulturpalast, Sofia, Bulgarien, Lunds Konsthall, Lund Galerie Várfok 14, Budapest, Städtische Galerie Szentendre Akademie der Bildenden Künste, Budapest Galerie der Stadt, Wels, Galerie Miroslav Kraljevic, Zagreb Galerie Bartók’32, Budapest Kunstraum Artaque, Karlsruhe Galerie Óbuda, Budapest Historisches Museum, Budapest, Museum Kiscell, Budapest Galerie Várfok 14, Budapest, Biennale di Venezia, Venezia Galerie Várfok 14, Budapest Galerie Bazovsky, Budapest Galerie Várfok 14, Budapest Galerie Raiffeisen, Budapest Galerie Jankay, Békéscsaba Galerie Vintage, Budapest, Galerie Fészek, Budapest Galerie Godot, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Antal–Lusztig gyûjtemény • Balázs Csaba gyûjtemény • Dr. Doszpod József gyûjtemény • Dr. Merics István gyûjtemény • Dr. Pogány Zsolt gyûjtemény • Feuer András gyûjtemény • Gaudens Pedit, Lienz • Graphische Sammlung Albertina, Bécs • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Múzeum, Budapest • Kozák Gábor gyûjtemény • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Neue Galerie der Stadt, Linz • Raum Attila gyûjtemény • Ronald Riz gyûjtemény, Bolzano • Sammlung Ludwig, Aachen • Sammlung Vianden, Aachen • Somlói Zsolt gyûjtemény • Somlói–Spengler gyûjtemény • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Szûcs Tamás gyûjtemény

Graphische Sammlung Albertina, Wien • Museum Janus Pannonius, Pécs • Museum Kiscelli, Budapest • National Galerie, Budapest • Neue Galerie der Stadt, Linz • Sammlung Antal–Lusztig • Sammlung Kozák Gábor • Sammlung Doszpod • Sammlung Merics • Sammlung Pogány • Sammlung Feuer • Sammlung Gaudens Pedit • Sammlung Raum • Sammlung Riz, Bolzano • Sammlung Ludwig, Aachen • Sammlung Vianden, Aachen • Sammlung Somlói–Spengler • Sammlung Szûcs • König Stephan Museum, Székesfehérvár

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 177

Gunter Damisch 1958 Steyr-ben született 1977–1983 A Bécsi Képzômûvészeti Akadémián, Max Melcher és Arnulf Rainer tanítványa 1992 A Bécsi Képzômûvészeti Akadémia vendég professzora, grafikai mesterkurzus 1997 A Bécsi Képzômûvészeti Akadémia örökös professzora Bécsben és Freydegg-ben él és dolgozik

1958 Geboren in Steyr 1977–83 Akademie der Bildenden Künste, Wien Meisterklasse Prof. Max Melcher und Prof. Arnulf Rainer 1992 Gastprofessor an der Akademie der Bildenden Künste, Wien, Meisterklasse für Graphik 1997 Ordentlicher Professor an der Akademie der Bildenden Künste, Wien Lebt und arbeitet in Wien und Freydegg

Díjak

Preise

1985 Otto Mauer-díj, Max Weiler-díj 1991 Karl Rössing-díj 1995 Bécs Város-díj 1996 Anton Faistauer-díj II. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Prága Felsô Ausztria Kultúrális díja

1985 Otto Mauer-Preis, Max Weiler-Preis 1991 Karl Rössing-Preis 1995 Preis der Stadt Wien 1996 Anton Faistauer-Preis für Malerei des Landes Salzburg Preis bei der 2. Internationale Graphiktriennale, Prag Oberösterreichischer Landeskulturpreis für Graphik

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1982 1984 1985

1982 1984 1985

1986 1987 1988 1989 1991

1992 1994 1995 1996 1997 1998

1999 2000 2001 2002 2003

Galerie Ariadne, Bécs Galerie Hubert Winter, Düsseldorf Galerie Fabian Carlson, London Biennale de Sao Paulo, Brazilia Galerie Buchmann, Basel Galerie Emilio Mazzoli, Modena, Galerie Steinek, Bécs, Kunstverein, Braunschweig Galerie Pierre Huber, Genf, Wiener Secession, Bécs Galerie Fortlaan, Gent Kunstverein Kärnten, Klagenfurt, Centre d´Art Contemporain de St. Priest, Lyon Folkwangmuseum, Essen Galerie im Traklhaus, Salzburg Kunstverein Cuxhaven Galerie am Stein, Schärding Galerie Academia, Salzburg Galerie Hilger, Bécs, Kunstforum am Rathaus, Hallein Galerie Michael Haas, Berlin, Galerie Heimeshoff, Essen Galerie Paul Hafner, St. Gallen Galerie Vidal-Saint Phalle, Párizs Galleria Fontanella Borghese, Róma Living Stone Gallery, Amszterdam Oberösterreichisches Landesmuseum, Linz Galerie Gaudens Pedit, Lienz, Galerie Chobot, Bécs Zeche Zollverein, Essen, Galerie Lea Gredt, Luxembourg Galerie Storrer, Zürich Galerie Elisabeth & Klaus Thoman, Innsbruck Galerie Figl, Linz, Galerie Van de Loo, München Galerie Lendl, Graz

1986 1987 1988 1989 1991

1992 1994 1995 1996 1997 1998

1999 2000 2001 2002 2003

Galerie Ariadne, Wien Galerie Hubert Winter, Düsseldorf Galerie Fabian Carlson, London Biennale de Sao Paulo, Brasilien Galerie Buchmann, Basel Galerie Emilio Mazzoli, Modena Galerie Steinek, Wien, Kunstverein, Braunschweig Galerie Pierre Huber, Genf, Wiener Secession, Wien Galerie Fortlaan, Gent Kunstverein Kärnten, Klagenfurt Centre d´Art Contemporain de St. Priest, Lyon Folkwangmuseum, Essen Galerie im Traklhaus, Salzburg Kunstverein Cuxhaven Galerie am Stein, Schärding Galerie Academia, Salzburg Galerie Hilger, Wien, Kunstforum am Rathaus, Hallein Galerie Michael Haas, Berlin, Galerie Heimeshoff, Essen Galerie Paul Hafner, St. Gallen Galerie Vidal-Saint Phalle, Paris Galleria Fontanella Borghese, Rom Living Stone Gallery, Amsterdam Oberösterreichisches Landesmuseum, Linz Galerie Gaudens Pedit, Lienz, Galerie Chobot, Wien Zeche Zollverein, Essen, Galerie Lea Gredt, Luxembourg Galerie Storrer, Zürich Galerie Elisabeth & Klaus Thoman, Innsbruck Galerie Figl, Linz, Galerie Van de Loo, München Galerie Lendl, Graz

177

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 178

Deim Pál 1932 Szentendrén született 1958-63 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1990 A Képzômûvészeti Fôiskola tanára 1991 A Magyar Mûvészeti Akadémia Tagja

1932 Geboren in Szentendre 1958–63 Akademie der Bildende Künste, Budapest 1990 Ordentlicher Professor an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest

Díjak

Preise

1985 Munkácsy díj 1987 Pro Urbe díj, Szentendre 1990 A Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze 1991 A Mûvészeti Alap Nagydíja 1993 Kossuth díj 1999 Aba Novák Életmûdíj 2000 MAOE Alkotói Nagydíj 2001 Kölcsey Ferenc Milleneumi Díj 2002 MAOE Életmûdíj

1985 Munkácsy Preis 1987 Pro Urbe Preis Szentendre 1990 Verdienter Künstler der Republik Ungarn 1991 Kunst Fund Preis 1993 Kossuth Preis 1999 Aba Novák Preis 2000 MAOE Preis 2001 Kölcsey Ferenc Milleneums Preis 2002 MAOE Lebenslaufs Preis

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1957 1968 1969 1972 1974 1979

1957 1968 1969 1972 1974 1979

1984 1986 1992 1994

1996 1999 2002

178

Tiszti Klub, Szentendre René Süss Galéria, Amszterdam Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre Modern Magyar Kép Galéria, Pécs Mûcsarnok, Budapest Magyar Nemzeti Galéria, Budapest István Király Múzeum, Székesfehérvár Mûcsarnok, Gyôr Újpest Galéria, Budapest Ernst Múzeum, Budapest Barcsay Iskola Galéria, Szentendre Galerie Margeschu, Hannover Szentendrei Kép Galéria, Szentendre Csepel Galéria, Budapest Szentendrei Kép Galéria, Szentendre Mûvészeti Malom, Szentendre

1984 1986 1992 1994

1996 1999 2002

Szentendre Galerie René Süss, Amsterdam Museum Károly Ferenczy, Szentendre Bildenden Kunst Galerie, Pécs Kunsthalle, Budapest Nationalgalerie, Budapest König Stephan Museum, Székesfehérvár Kunsthalle, Gyôr Galerie Újpest, Budapest Museum Ernst, Budapest Galerie Schule Barcsay, Szentendre Galerie Margeschu, Hannover Bildenden Kunst Galerie, Szentendre Galerie Csepel, Budapest Bildenden Kunst Galerie, Szentendre Kunstmühle, Szentendre

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Elwing Gyûjtemény, London • Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre • Gaudens Pedit Gyûjtemény, Lienz • Grósz László Gyûjtemény • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kolozsváry Gyûjtemény, Gyôr • Lázár György Gyûjtemény • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Müller Gyûjtemény, New York • Pogány Zsolt Gyûjtemény • Roland Riz Gyûjtemény, Bolzano • Vass László Gyûjtemény, Veszprém/Budapest • Vasilescu Gyûjtemény, Gyôr • Xantus János Múzeum, Gyôr

Museum Károly Ferenczy, Szentendre • Museum János Xantus, Gyôr • Museum Janus Pannonius, Pécs • National Galerie, Budapest • Sammlung László Vass, Veszprém/Budapest • Sammlung Zsolt Pogány, Ungarn • Sammlung Kolozsváry, Gyôr • Sammlung Vasilescu, Gyôr • Sammlung Müller, New York • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Sammlung Roland Riz, Bolzano • Sammlung Elwing, London • Sammlung Lázár, Ungarn • Sammlung Grósz, Ungarn

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 179

Fehér László 1953 Székesfehérváron született 1971–1976 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest Mesterei: Szentiványi Lajos és Kokas Ignác Budapesten és Tácon él

1953 Geboren in Székesfehérvár 1971–1976 Studium an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest bei Lajos Szentiványi und Ignác Kokas Lebt in Budapest und Tác.

Díjak

Preise

1978–1981 Derkovits ösztöndíj 1993 Munkácsy díj 2000 Kossuth-díj

1978–1981 Derkovits Stipendium 1993 Munkácsy Preis 2000 Kossuth Preis

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1980 1983 1988 1989

1980 1983 1988 1989

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997

1998 1999 2000 2001 2002 2004 2005

Stúdió Galéria, Budapest Mûcsarnok, Budapest Landesmuseum Joanneum, Graz, Mûcsarnok, Budapest Fészek Galéria, Budapest, Galerie Panetta, Mannheim Barbican Art Gallery, London XLIV. La Biennale di Venezia, Velence Galerie Gaudens Pedit, Lienz, IFA Galeria, Stuttgart, IFA Galerie, Berlin Kiscelli Múzeum, Budapest, Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck, Galerie Cuenca, Ulm Leslie Sacks Fine Arts, Los Angeles Galerie Dambier Masset, Paris Ludwig Múzeum, Budapest, Galerie Levy, Hamburg Fészek Galéria, Budapest, Galerie OZ, Párizs, Galerie CO10, Düsseldorf, Museum Ludwig, Bécs Palais, Liechtenstein, Bécs Holbein Hause, Augsburg Coutts Bank, Bécs FIAC 2000 – Várfok Galéria, Párizs L’ Esplanade, Saint-Etienne, Mûcsarnok, Budapest Festetics Kastély, Dég, Festôterem, Sopron Színyei Szalon, Budapest. Magyar Mûvészek Washingtonban, Nagykövetségi Rezidencia, Washington KOGART Ház, Budapest

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997

1998 1999 2000 2001 2002 2004 2005

Galerie Studio, Budapest Kunsthalle, Budapest Landesmuseum Joanneum, Graz, Kunsthalle, Budapest Fészek Galerie, Budapest, Galerie Panetta, Mannheim Barbican Art Gallery, London XLIV. La Biennale di Venezia Galerie Gaudens Pedit, Lienz IFA Galerie, Stuttgart, IFA Galerie, Berlin Museum Kiscell, Budapest, Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck, Galerie Cuenca, Ulm Leslie Sacks Fine Arts, Los Angeles Galerie Dambier Masset, Paris Museum Ludwig, Budapest, Galerie Levy, Hamburg Galerie Fészek, Budapest, Galerie OZ, Paris, Galerie CO10, Düsseldorf, Museum Moderner Kunst, Stiftung Ludwig, Wien Holbein Haus, Augsburg Coutts Bank, Wien FIAC 2000, Paris L’ Esplanade, Saint-Etienne, Kunsthalle, Budapest Schloss Festetics, Dég, Atelier, Sopron Salon Színyei, Budapest, Ungarische Künstler, Residenz des ungarischen Botschafters, Washington KOGART Haus, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Andrew Sarlós Gyûjtemény, Toronto • Galerie der Stadt Esslingen, Esslingen • Galerie Kara, Genf • Galerie Gaudens Pedit, Lienz • Galerie Dambier Masset, Paris • Hypo Bank, Budapest • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Forum, Aachen • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig, Bécs • Museum Bochum, Bochum • Museet for Samtidskunst, Oslo • Neue Galerie der Stadt, Linz, • Sammlung Albertina, Bécs • Städtische Galerie, Wendlingen am Neckar • Zsidó Múzeum, Budapest

Graphische Sammlung Albertina, Wien • Galerie der Stadt Esslingen, Esslingen • Galerie Kara, Genf • Galerie Gaudens Pedit, Lienz • Galerie Dambier Masset, Paris • Hypo Bank, Budapest • Jüdisches Museum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Forum, Aachen • Museum Bochum, Bochum • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museet for Samtidskunst, Oslo • Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig, Wien • Nationalgalerie, Budapest • Neue Galerie der Stadt, Linz • Sammlung Andrew Sarlós, Toronto • Städtische Galerie, Wendlingen am Neckar

179

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 180

Gábor Áron 1954 Budapesten született 1976–1981 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest Mestere: Kokas Ignác 1983–1985 Tanulmány utak: Finnország, Németország, Olaszország, Anglia és Svájc 1983–1986 Derkovits ösztöndíj 1987 Eötvös József ösztöndíj 1989 Kiállítás és tanulmány út az USA-ban és Kanadában 1994–1995 A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa 2003 Európai Városok Közötti Képzômûvészeti ösztöndíj

1954 Geboren in Budapest 1976–1981 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1983–1985 Studienreise nach Finnland, Deutschland, Italien, England und in die Schweiz 1983–1986 Derkovits Stipendium 1987 Eötvös József Stipendium 1989 Studienreise (mit Ausstellungen) in die USA und nach Kanada 1994–1995 Stipendium an der Kunstakademie in Rom 2003 Europäische Städte Stipendium für Bildende Künste

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1982 1983

1982 1983

1985 1987 1989 1993 1996 1998 1999 2000 2002 2003 2004

180

Mûvelôdési Ház, Székesfehérvár Magyar Kulturális Intézet, Helsinki Városi Galéria, Porvoo Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Stúdió Galéria, Budapest Video Installáció, Francia Intézet, Budapest Don Soker Gallery, San Francisco Francia Intézet, Budapest, Fészek Klub, Budapest Vigadó Galéria, Budapest Ernst Múzeum, Budapest Mûvészetek Háza, Pécs Festmények és Szobrok, Schloss Gutenberg Kiscelli Múzeum, Budapest Vadnai Galéria, Budapest Vizivárosi Galéria, Budapest Magyar Nagykövetség, Berlin Mûterem Galéria, Budapest Római Magyar Akadémia, Róma Centro Di Arte Contemporanea, Róma Csikász Galéria, Veszprém

1985 1987 1989 1993 1996 1998 1999 2000 2002 2003 2004

Kulturhaus, Székesfehérvár Ungarisches Kulturinstitut, Helsinki Städtische Galerie, Provoo Junger Künstler Klub, Budapest Galerie Studio, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Fészek Klub, Budapest Galerie Vigadó, Budapest Museum Ernst, Budapest Kunst Haus, Pécs Malerei und Skulptur, Schloss Gutenberg Museum Kiscell, Budapest Galerie Vadnai, Budapest Galerie „Viziváros”, Budapest Botschaft der Republik Ungarn, Berlin Galerie Mûterem, Budapest Ungarische Kunstakademie, Rom Centro Di Arte Contemporanea, Rom Galerie Csikász, Veszprém

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Accademia d’Art, Gran Canaria • Albertina Gyûjtemény, Bécs • Christie’s Árverési Ház, Amsterdam • Dresdner Bank, Budapest • Europäische Biennale E.V., Heidelberg • Gallery Route One, San Francisco • Gaudens Pedit Gyûjtemény, Lienz • Kulturális Minisztérium, Lisszabon • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar Tudományos Akadémia, Budapest • Ludwig Gyûjtemény, Aachen • Sotheby’s, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Ries Gyûjtemény

Accademia d’Art, Gran Canaria • Christie’s Auktionshaus, Amsterdam • Dresdner Bank, Budapest • Europäische Biennale E.V, Heidelberg • Gallery Route One, San Francisco • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Kulturministerium, Lissabon • Museum Ludwig, Budapest • Nationalgalerie, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Sammlung Ludwig, Aachen • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Sammlung Ries • Sempes AB, Stockholm • Sotheby’s Budapest

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 181

Hencze Tamás 1938 Szekszárdon született 1958–1960 Kirakatrendezôi és Iparmûvészeti Fôiskola, Budapest 1960–1970 Grafikusként dolgozik. Mesterének: Korniss Dezsôt vallja 1966 óta kiállítómûvész

1938 Geboren in Szekszárd 1958–1960 Hochschule für Dekoration und Angewandte Kunst, Budapest 1960–1970 Arbeitet als Grafiker Er hält sich für einen Schüler von Dezsö Korniss 1966 Beginn der Ausstellungstätigkeit

Díjak

Preise

1969 Pannónia Biennále I.díj 1989 Éredemes Mûvész 1996 A Római Magyar Akadémia ösztöndíja 2004 Kossuth-díj A Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia tagja

1969 Pannonia Biennale I. Preis 1989 Verdienter Künstler der Republik Ungarn 1996 Stipendium an der Ungarischen Kunstakademie, Rom 2004 Kossuth Preis Mitgliedschaft bei der Akademie für Literatur und Kunst „Széchenyi”, Budapest

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1968 1974 1977 1979 1980

1968 1974 1977 1979 1980

1981 1984 1987 1988 1990 1992 1993 1994 1996 1997 1998 2001 2002 2004

Mûszaki Egyetem, Budapest Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest István Király Múzeum, Székesfehérvár Francia Intézet, Budapest Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Exposition Internationale des Arts, Plastiques, Belgrade Dorottya Utcai Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Ernst Múzeum, Budapest Galerie Ermitage, Berlin Galerie Bawag Foundation, Bécs, Postionen VII. Bécs/Budapest, Fészek Galéria, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Gallery M to M, Tokió Körmendi Galéria, Budapest, Gallery M to M, Tokió Rátz Galéria, Budapest Mûcsarnok, Budapest Galerie Ucher, Köln Vadnai Galéria, Budapest Berlini Magyar Nagykövetség, Berlin Magyar Intézet, Stuttgart Kogart Ház, Budapest

1981 1984 1987 1988 1990 1992 1993 1994 1996 1997 1998 2001 2002 2004

Technischen Universität, Budapest Junger Künstler Klub, Budapest König Stephan Museum, Székesfehérvár Französisches Kulturinstitut, Budapest Ungarische Nationalgalerie Budapest Exposition Internationale des Arts, Plastiques, Belgrade Galerie Dorottya, Budapest Galerie Fészek, Budapest Museum Ernst, Budapest Galerie Ermitage, Berlin Galerie Bawag Foundation, Wien Positionen VII. Wien / Budapest, Galerie Fészek, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Galerie M to M, Tokyo Galerie Körmendi, Budapest, Galerie M to M, Tokyo Galerie Rátz, Budapest Kunsthalle, Budapest Galerie Ucher, Köln Galerie Vadnai, Budapest Botschaft der Republik Ungarn, Berlin Kulturinstitut der Republik Ungarn, Stuttgart Kogart Hause, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Albertina Grafikai Gyûjtemény, Bécs • Dresdner Bank, Budapest • Folkwang Museum, Essen • Galerie der Stadt Esslingen • Gaudens Pedit Gyûjtemény, Lienz • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Lentos Múzeum, Linz • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Museum des 20. Jahrhunderts, Bécs • National Museum of Contemporary Art, Szöul • Raiffeisen Gyûjtemény, Budapest • Szépmûvészeti Múzeum, Budapest • Vass László Gyûjtemény, Veszprém

Dresdner Bank, Budapest • Galerie der Stadt Esslingen • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Landesmuseum Joanneum, Graz • Museum Ludwig, Budapest • Museum Kiscell, Budapest • Museum Folkwang, Essen • Museum Lentos, Linz • Museum des 20. Jahrhunderts, Wien • National Galerie, Budapest • National Museum of Contemporary Art, Seoul • Sammlung Raiffeisen, Budapest • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Sammlung Vass, Veszprém

181

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 182

Kelemen Károly 1948 Gyôrben született 1970–1974 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1994 A Római Magyar Akadémia ösztöndíja 1996 Ono-Lennon mûterem, New York 1998 Villa Romana, Firenze Szentendrén él

1948 Geboren in Gyôr 1970–1974 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1994 Stipendium an der Ungarischen Kunstakademie, Rom 1996 Ono-Lenon Atelier, New York 1998 Gastkünstler in der Villa Romana, Florenz Lebt in Szentendre

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1979

1979

1980 1981 1983

1987 1988 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2001

2002

182

Stúdió Galéria, Budapest Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Dorottya Galéria, Budapest Rabinext Stúdió, Budapest Troisième rétrospective des lauréats, Chateau-Musée, Cagnes-sur-Mer Galerie Ermitage, Berlin Fészek Mûvészklub, Budapest Studio Pruszkowski, Paris, Galerie Eremitage, Berlin Fészek Galéria, Budapest Francia Intézet, Budapest Ludwig Múzeum, Budapest Szent István Király, Székesfehérvár Dovin Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Salone Villa Romana, Firenze, European Art Forum, Berlin Galerie Koczoh, München Fészek Galéria, Budapest Retrospektív kiállítás sorozat I–II. rész, Szinyei Szalon, Budapest, Secco Galéria, Budapest Retrospektív kiállítás sorozat III–IV. rész , Mû-Terem Galéria, Budapest, Centrális Galéria, Budapest

1980 1981 1983

1987 1988 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2001

2002

Galerie Studio, Budapest Junger Künstler Klub, Budapest Junger Künstler Klub, Budapest Galerie Dorottya, Budapest Studio Rabinext, Budapest Troisieme rétrospective des laurétats, Chateau-Musée, Cagnes-sur-Mer Galerie Eremitage, Berlin Galerie Fészek, Budapest, Studio Pruszowski, Paris Galerie Eremitage, Berlin Galerie Fészek, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Museum Ludwig, Budapest König Stephan Museum, Székesfehérvár Galerie Dovin, Budapest Galerie Fészek, Budapest Salone Villa Romana, Florenz, European Art Forum, Berlin Galerie Koczoh, München Galerie Fészek, Budapest Retrospektive Serie I–II. Salon Szinyei, Budapest, Galerie Secco, Budapest Retrospektive Serie III–IV. Galerie Mû-Terem, Budapest, Centrális Galéria, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Galerie der Stadt Esslingen, Esslingen • Galerie Synthese, Lienz • Hypo-Bank Hungaria, Székesfehérvár • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Forum, Aachen • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar Zsidó Múzeum, Budapest • Mauer Museum – Check Point Charlie, Berlin • MUMOK, Wien • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Szépmûvészeti Múzeum, Budapest

Bildende Kunst Museum, Budapest • Galerie der Stadt, Esslingen • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Hypo-Bank, Székesfehérvár • Jüdische Museum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Forum, Aachen • Mauer Museum – Check Point Charlie, Berlin • MUMOK, Wien • Museum Ludwig, Budapest • National Galerie, Budapest • König Stephan Museum, Székesfehérvár

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 183

Klimó Károly 1936 Békéscsabán született 1956–1962 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1972 Tanári kinevezés a Képzômûvészeti Fôiskola esti tagozatán 1989 Tanári kinevezés a Képzômûvészeti Fôiskola nappali tagozatán Budapesten és a Balaton-felvidéken él és dolgozik Díjak 1972 Munkácsy-díj 1996 Frankfurt város ösztöndíja 1993 A Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia tagja 1997 A Római Magyar Akadémia ösztöndíja 1998 A Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze 2005 Herder-díj, Bécs Egyéni kiállítások (válogatott) 1974 1977 1979 1984 1987 1988 1989 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Dorottya Galéria, Budapest Mûvésztelepi Galéria, Szentendre Galerie der Stadt Wels, Ausztria Porin Taidemuseo, Pori, Finnország, Profile Gallery, USA Szombathelyi Képtár Galerie Möbius, Kiel, Németország Taidemuseo Kuopio, Finnország Francia Intézet, Budapest Fészek Galéria, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest Argelander Galerie, Bonn Universitätsgalerie, Leeuwarden, Hollandia Galerie Schreiter, Nürnberg Association du Pont Neuf, Párizs Ludwig Múzeum, Budapest, Maison de l’ Europe, Strasbourg, Galerie Gut Gasteil, Prigglitz Kunstverein Augsburg, Galerie Stahlberger Galerie Spiess, Zürich, Rátz Stúdió Galéria, Budapest Osztrák Kulturális Intézet, Budapest Kulturverein, Merano, Galerie Gasteil, Prigglitz Galerie Stahlberger, Weil am Rhein Goethe Intézet, Budapest, Magyar Intézet, Stuttgart Collegium Hungaricum, Bécs Galerie Schreiter, München Galerie Kapriisi, Kuopio, Finnország Galerie Édition Caractères, Párizs Irodalmi és Mûvészeti Akadémia, Budapest Galerie Schreiter, München Magyar Mûvészek Washingtonban, USA 2B Galéria, Budapest, Lukas Feichtner Galéria, Bécs

1936 Geboren in Békéscsaba 1956–1962 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1972 Gastprofessor an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1989 Ordentlicher Professor an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest Lebt in Budapest und am Plattensee-Oberland Preise 1972 Munkácsy Preis, Budapest 1993 Mitgliedschaft bei der Akademie für Literatur und Kunst „Széchenyi”, Budapest 1996 Stipendium der Stadt Frankfurt 1997 Stipendium der Ungarischen Kunstakademie, Rom 2005 Herder Preis, Wien Einzelausstellungen (Auswahl) 1974 1977 1979 1984 1987 1988 1989 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Galerie Dorottya, Budapest Kunstanlage Galerie, Szentendre Galerie der Stadt Wels Porin Taidemuseo, Pori, Finnland, Gallery Profile, USA Kunsthalle Szombathely Galerie Möbius, Kiel, Taidemuseo, Kuopio, Finnland Französisches Kulturinstitut, Budapest Galerie Fészek, Budapest, Museum Ernst, Budapest Argelander Galerie, Bonn Universitätsgalerie, Leeuwarden, Galerie Briek, Groningen Galerie Schreiter, Nürnberg, Association Pont Neuf, Paris Museum Ludwig, Budapest, Galerie Gut Gasteil, Prigglitz Europahaus, Strasbourg Kunstverein, Augsburg, Galerie Stahlberger, Weil am Rhein Galerie Spiess, Zürich Französisches Kulturinstitut, Budapest Österreichisches Kulturinstitut, Budapest Kulturverein Meran, Galerie Gut Gasteil, Prigglitz Galerie Stahlberger, Weil am Rhein Ungarisches Kulturinstitut, Stuttgart Collegium Hungaricum, Wien, Galerie Schreiter, München Galleria Kapriisi, Kuopio, Finnland Galerie Caractères, Paris Akademie für Literatur und Kunst, Budapest Galerie Schreiter, München Ungarische Künstler, USA 2B Galerie, Budapest, Lukas Feichtner Galerie, Wien

Werke in Sammlungen (Auswahl) Mûvek gyûjteményekben (válogatott) Albertina Grafikai Gyûjtemény, Bécs • Art Museum, Reading, • AXA Colonia, Budapest • Ferenczy Múzeum, Szentendre • Francia Intézet, Budapest • Galerie der Stadt, Linz • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Múzeum, Budapest • Kunsthalle, Mannheim • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar Nagykövetség, Washington • Museum of Modern Art, Szöul • Raiffeisen Bank, Budapest • Sammlung Deutscher Bank, Frankfurt • Sammlung Sparkasse, Kiel • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Städtische Galerie, Wels • Taidemuseo, Kuopio • Taidemuseo, Pori

Art Museum, Reading • AXA Colonia, Budapest • Botschaft der Republik Ungarn, Washington • Französisches Kulturinstitut, Budapest • Galerie der Stadt, Linz • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Janus Pannonius Museum, Pécs • Kunsthalle, Mannheim • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museum of Modern Art, Seoul • Museum Ferenczy, Szentendre • National Galerie, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Sammlung Deutscher Bank, Frankfurt • Sammlung Sparkasse, Kiel • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Städtisches Museum, Gyôr • Städtische Galerie, Wels • Taidemuseo, Kuopio • Taidemuseo, Pori

183

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 184

Koncz András 1953 Budapesten született 1974–1980 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1987–1989 Novotrade Inc.-Shoteby’s ösztöndíj 1995–1996 Római Magyar Akadémia ösztöndíj

1953 Geboren in Budapest 1974-80 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1987-89 Novotrade Inc.-Shoteby’s Stipendium 1995-96 Stipendium an der Ungarischen Kunstakademie, Rom

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1982 1986 1987 1988

1982 1986 1987 1988

1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1998 1999

2002 2004

184

Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Budapesti Nemzetközi Vásár Galéria Mike Rebicano , Hamburg, Stúdió Galéria, Budapest Galéria Villa Baranka, Amsterdam, Galerie Visus, Göteborg Galerie Miko Heilbronn, Neustadt Galleria Villa Tammisto, Teljo Mûvészeti Vásár, Turku, Fészek Galéria , Budapest Vigadó Galéria , Budapest Goethe Intézet , Budapest Avanna Forum Galéria, Bochum Francia Intézet, Budapest Fészek Galéria , Budapest Várfok 14 Galéria, Budapest Ernst Múzeum, Budapest Francia Intézet, Budapest Commerz Bank Budapest / Frankfurt Bayernwerk AG Budapest / München Kiscelli Múzeum, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest Erdész Galéria, Budapest

1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1998 1999

2002 2004

Junger Künstler Klub, Budapest International Fair, Budapest Galerie Mike Rebicano , Hamburg, Galerie Studio, Budapest Galerie Villa Baranka, Amsterdam, Galerie Visus, Göteborg, Galerie Miko Heilbronn, Neustadt Galleria Villa Tammisto, Teljo Art Fair, Turku, Galerie Fészek, Budapest Galerie Vigadó, Budapest Goethe Institut , Budapest Avanna Forum Galerie, Bochum Französisches Kulturinstitut, Budapest Galerie Fészek, Budapest Galerie Várfok 14, Budapest Museum Ernst, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest Kommerz Bank Budapest / Frankfurt Bayernwerk AG Budapest / München Museum Kiscell, Budapest, Museum Ernst, Budapest Galerie Erdész, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Albertina Grafikai Gyûjtemény, Bécs • Gaudens Pedit Gyüjtemény, Lienz • Galerie Pierre Bernard, Nice • Galerie Villa Tammisto, Salo • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landes Museum Joanneum, Graz • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar Kulturális Minisztérium, Budapest • Magyar Külkereskedelmi Bank, Budapest • Moderner Kunst Palais Lichtenstein, Bécs • MTM Gyûjtemény, Budapest • Museum Sameosung, Szöul • Nemzeti Galéria, Budapest • Providencia, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Somlói–Spengler Gyûjtemény, Budapest • Szépmûvészeti Múzeum, Budapest • Városi Múzeum, Gyôr

Galerie Pierre Bernard, Nice • Galerie Villa Tammisto, Salo • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Kulturministerium, Budapest • Landes Museum Joanneum, Graz • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museum Janus Pannonius, Pécs • Museum Sameosung, Seoul • Moderner Kunst Palais Lichtenstein, Wien • National Galerie, Budapest • Providencia, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Sammlung MTM, Budapest • Sammlung Somlói–Spengler, Budapest • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Städtische s Museum, Gyôr

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 185

Kovács Péter 1943-ban Budapesten született 1964–1970 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest

1943 Geboren in Budapest 1964–1970 Akademie der Bildenden Künste, Budapest

Díjak

Preise

1985 Munkácsy-díj 2000 Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze

1985 Munkácsy Preis 2000 Verdienter Künstler der Republik Ungarn

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1971 1975 1976 1978 1982 1989 1990 1991 1992 1993 1995

Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest Savaria Múzeum, Szombathely Józsefvárosi Galéria, Budapest Stúdió Galéria, Budapest ART 13 ‘82, Basel Vigadó Galéria, Budapest Galerie I. Risse, Altes Rathaus Wessling Philip Morris, München Galerie Opus, Wiesbaden Eve Art Galéria, Budapest, Altstadt Galerie, Wiesbaden Galerie am Parkberg, Hamburg AL Galerie Walz, Stuttgart 1996 Atelier No 695, Frankfurt Lineart ‘96 Gent Glaskasten, Leonberg 1997 Vigadó Galéria, Budapest 1998 Gold Art Galéria, Budapest 1999 Gallery Fran Willis Victoria, B.C. Canada 2001 Savaria Múzeum, Szombathely, Magyar Intézet, Szófia Dorottya Galéria, Budapest 2002 Erlin Galéria, Budapest, Godot Galéria Budapest 2004 Hamilton Tôzsdeügynökség, Budapest

1971 1975 1976 1978 1982 1989 1990 1991 1992 1993 1995 1996

Munkák gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Albertina Grafikai Gyûjtemény, Bécs • Al Galerie Walz, Stuttgart • Brit Nagykövetség, Budapest • Dresdner Bank, Budapest • K&H Bank, Budapest • Ludwig Forum, Aachen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • M to M Gallery, Tokió • Philip Morris, München • R. Riz Gyûjtemény, Bolzano • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Városi Múzeum, Gyôr

Al Galerie Walz, Stuttgart • Dresdner Bank, Budapest • Graphische Sammlung Albertina, Wien • K&H Bank, Budapest • Ludwig Forum, Aachen • M to M Gallery, Tokyo • National Galerie, Budapest • Philip Morris, München • Sammlung R. Riz, Bolzano • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Städtisches Museum, Gyôr

1997 1998 1999 2001 2002 2004

Ferencváros Kellergalerie, Budapest Museum Savaria, Szombathely Galerie Józsefváros, Budapest Studiogalerie, Budapest ART 13’82, Basel Galerie Vigadó, Budapest Galerie I. Risse, Altes Rathaus, Wessling Philip Morris, München Galerie Opus, Wiesbaden Eve Art Galerie, Budapest, Altstadt Galerie, Wiesbaden Galerie am Parkberg, Hamburg, AL Galerie Walz, Stuttgart Atelier No 695, Frankfurt Lineart ‘96 Gent – Glaskasten, Leonberg Galerie Vigadó, Budapest Galerie Gold Art, Budapest Gallery Fran Willis, Victoria, B.C., Canada Museum Savaria, Szombathely Galerie Dorottya, Budapest Galerie Erlin, Budapest Galerie Godot, Budapest Hamilton Effektenbörse, Budapest

185

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 186

Mulasics László 1954–2001 Szepetneken, Feketebácson 1969–1973 Pécsi Zenemûvészeti Középiskola 1980–1986 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1990 D.A.A.D. Mûvésztelep, Németország

1954–2001 Szepetnek, Feketebácson 1969–1973 Pécsi Zenemûvészeti Középiskola 1980–1986 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1990 D.A.A.D. Atelierhaus, Deutschland

Díjak

Preise

1986 Derkovits-díj 1987 A Salzburg Városi Tanács Ösztöndíj 1989 Smohay Alapítvány éves díja

1986 Derkovits-Stipendium 1987 Landesatelier im Künstlerhaus, Stipendium der Stadt Salzburg 1989 Preis der Smohay Stiftung

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1988 1989

1988 1989

1990 1991 1992 1993 1994 1995

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

186

Galerie Ermitage, Berlin Dorottya Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Galerie Panetta, Mannheim Bawag Alapítvány, Bécs Várostörténeti Múzeum, Székesfehérvár Pécsi Kisgaléria, Pécs Fészek Galéria, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Pandora Galéria, Badacsonytomaj M to M Gallery, Tokió Fészek Galéria, Budapest Jeruzsálemi Színház, Jeruzsálem M to M Gallery, Tokió Pandora Galéria, Budapest Vigadó Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Rátz Stúdió Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Magyar Intézet, Párizs Fészek Galéria, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest Raiffeisen Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Budapest Galéria, Budapest Várfok Galéria, Budapest

1990 1991 1992 1993 1994 1995

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Galerie Eremitage, Berlin Galerie Dorottya, Budapest Galerie Fészek, Budapest Galerie Panetta, Mannheim Bawag Stiftung, Wien Städtisches Museum, Székesfehérvár Galerie Kis, Pécs Galerie Fészek, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Galerie Pandora, Badacsonytomaj M to M Gallery, Tokyo Galerie Fészek, Budapest National Teather, Jerusalem M to M Gallery, Tokyo Galerie Pandora, Budapest Galerie Vigadó, Budapest Galerie Fészek, Budapest Galerie Studio Rátz, Budapest Galerie Fészek, Budapest Ungarisches Kulturinstitut, Paris Galerie Fészek, Budapest Museum Kiscell, Budapest Galerie Raiffeisen, Budapest Galerie Fészek, Budapest Galerie Budapest, Budapest Galerie Várfok, Budapest

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

City Bank, Budapest • Deutsche Bank, Budapest • Hypo Bank, Budapest • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • Szent István Múzeum, Székesfehérvár • Szombathelyi Képtár, Szombathely • Szépmûvészeti Múzeum, Budapest

City Bank, Budapest • Deutsche Bank, Budapest • Hypo Bank, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Nationalgalerie, Budapest • Raiffeisen Bank, Budapest • König Stephan Museum, Székesfehérvár • Städtisches Museum, Szombathely

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 187

Nádler István 1938 Visegrádon született 1958–1963 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1999 A Los Angelesi University of California vendégprofesszora Budapesten és Feketebácson él

1938 Geboren in Visegrád 1958–1963 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1999 Gastprofessor an der Universität California Lebt in Budapest und Feketebács

Díjak

Preise

1971 Esseni Folkwang Múzeum Ösztöndíja 1982 A Cagnes-Sur-Mer Nemzetközi Festô Fesztivál Különdíja 1986 Munkácsy-díj 1997 Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze 2001 Kossuth-díj

1971 Stipendium am Folkwang Museum, Essen 1982 Preis des Internationalen Malerfestivals, Cagnes-Sur-Mer 1986 Munkácsy Preis 1997 Verdienter Künstler der Republik Ungarn 2001 Kossuth Preis

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1966 1968 1974 1975 1978 1982 1985 1986

1966 1968 1974 1975 1978 1982 1985 1986

1987 1988 1990 1993 1994 1995 1996 1998 2000 2002 2003 2004

Mûvelôdési Ház, Szentendre Galerie Müller, Stuttgart Museum Folkwang, Essen IPARTERV, Budapest Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Holbeinhaus, Ausburg Mûcsarnok, Budapest Galerie H. S. Steinek, Bécs, Galerie Ermitage, Berlin Galerie Kutscha, Salzburg, Velencei Biennále, Velence Galerie Ermitage, Berlin, Fészek Galéria, Budapest Francia Intézet, Budapest, Galerie C, Klagenfurt Galerie Ermitage, Berlin, Jipian Art Gallery, Knokke-Zoute Galerie Salambo, Párizs Neue Galerie, Graz, Gallerii Umeni, Karlovy Vary Ernst Múzeum, Budapest, Galerie Waszkowiak, Berlin Galerie Villa Rolandseck, Rolandseck M–M Gallery, Tokió, Villa Romana, Firenze Kiscelli Múzeum, Budapest, Goethe Intézet, Budapest AL Galerie Gerlinde Walz, Stuttgard Galerie Kunst in Klein Venedig, Augsburg Institut Hongrois, Paris, Museum of Foreign Art, Riga Museum Narodowe, Varsó Lavoir Vasserot, Saint-Tropez, Institut Hongrois, Paris Zsidó Múzeum, Budapest Magyar Nagykövetség, Berlin, Art Garage, Zug XO Galéria, Budapest, Magyar Mûvészek Washingtonban, Nagykövetségi Rezidencia, Washington

1987 1988 1990 1993 1994 1995 1996 1998 2000 2002 2003 2004

Kulturhaus, Szentendre Galerie Müller, Stuttgart Museum Folkwang, Essen IPARTERV, Budapest Nationalgalerie, Budapest Holbeinhaus, Augsburg Kunsthalle, Budapest Galerie H.S.Steinek, Wien, Galerie Eremitage, Berlin Galerie Kutscha, Salzburg, Biennale di Venezia, Venezia Galerie Eremitage, Berlin, Galerie Fészek, Budapest Französisches Kulturinstitut, Budapest, Galerie C, Klagenfurt Galerie Eremitage, Berlin, Jipian Art Galerie, KnokkeZoute Galerie Salambo, Paris Neue Galerie, Graz, Gallerii Umeni, Karlovy Vary Ernst Museum, Budapest, Galerie Waszkowiak, Berlin Galerie Villa Rolandseck, Rolandseck M to M Gallery, Tokyo, Salone Villa Romana, Florenz Museum Kiscell, Budapest, Goethe Institut, Budapest AL Galerie Gerlinde Walz, Stuttgart Galerie Kunst in Klein Venedig, Augsburg Ungarisches Kulturinstitut, Paris, Museum of Foreign Art, Riga, Museum Narodowe, Warsaw Ungarisches Kulturinstitut, Paris Jüdisches Museum, Budapest Botschaft der Republik Ungarn, Berlin, Art Garage, Zug Galerie XO, Budapest, Ungarische Künstler, Residenz des Botschafters der Republik Ungarn, Washington

Mûvek gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Carl László Gyûjtemény, Basel • Folkwang Museum, Essen • Friedrich Fritsch Gyûjtemény, Wien • International Bank, Budapest • Kolozsváry Gyûjtemény, Gyôr • Kommerzial Bank, Wien • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Gyûjtemény, Aachen • Lothar Spat Gyûjtemény, Stuttgart • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • National Galerie, Berlin • Pogány Zsolt Gyûjtemény, Budapest • Riz Gyûjtemény, Bolzano • Vass László Gyûjtemény, Budapest

Folkwang Museum, Essen • International Bank, Budapest • Kommerzial Bank, Wien • Landesmuseum Joanneum, Graz • National Galerie, Berlin • National Galerie, Budapest • Sammlung Ludwig, Aachen • Sammlung Carl László, Basel • Sammlung Riz, Bolzano • Sammlung Pogány, Budapest • Sammlung Vass, Budapest • Sammlung Kolozsváry, Gyôr • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz • Sammlung Lothar Spat, Stuttgart • Sammlung Friedrich Fritsch, Wien

187

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 188

Hermann Pedit 1933 Lienzben született 1946-50 Díszmûkovács és szobrász tanulmányok 1950 Festészeti tanulmányok, Innsbruckban 1954-55 Sergius Pauser tanítványa 1955-59 A Bécsi Képzômûvészeti Akadémián Fritz Wotruba tanítványa 1997 A Firenzei Villa Romana vendégmûvésze Lienzben él és dolgozik

1933 Geboren in Lienz 1946-49 Ausbildung als Kunstschlosser und Metallbildhauer 1950 Zeichen- und Malschule, Innsbruck 1954-55 Studium bei Sergius Pauser 1955-59 Akademie der Bildenden Künste, Wien Meisterklasse Prof. Fritz Wotruba 1997 Gastkünstler in der Villa Romana, Florenz Lebt und arbeitet in Lienz

Díjak

Preise

1958 Fritz Wotruba-díj 1997 A XXIV.Grafikai pályázat nyertese 1999 Nemzetközi Rotary Kitüntetés

1958 Fritz Wotruba Preis 1997 XXIV. Österreichischen Graphikwettbewerb-Preis 1999 Auszeichnung durch Rotary International

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1956 1959 1962 1963 1967 1989 1990 1993 1997 1998

1956 1959 1962 1963 1967 1989 1990 1993 1997 1998

1999

2000

2001 2002 2003 2004

Stadtturmgalerie, Innsbruck Künstlerhaus, Bécs Galerie Synthese, Bécs Tiroler Kunstpavillon, Innsbruck Städtische Galerie, Lienz Galerie im Schloß Porcia, Spittal a.d. Drau Galleria de L’Arte Moderna del Castello Caligero, Malcesine Städtische Galerie, Lienz Museum Stift Stams, Stams, Tirol Galerie Gaudens Pedit, Lienz Bayrisches Staatsmuseum Kloster, Asbach Az Európa Unió Parlamenti Hivatala, Brüsszel Osztrák Biztosítási Hivatal, Bécs Galerie der Stadt Villach Városi Múzeum, Vukovar, Horvátország Megyei Múzeum, Osijek, Szlovénia Mimara Museum, Zágráb, Horvátország Nemzeti Galéria, Szarajevo, Szerbia Galerie Prisma, Bozen Európa Parlament, Brüsszel Pulchri Studio, Den Haag, Hollandia Szépmûvészeti Múzeum, Flandern, Belgium Kultur Centrum Mechelen, Belgium Ludwig Museum, Szt.Pétervár, Oroszország Gallery 31, Brüsszel, Belgium Kulturzentrum, Toblach, Olaszország Art Gallery Marc de Geeter, Blankenberge, Belgium Stiftung Monumental, Bornem, Belgium

Mûvei gyûjteményekben (válogatott) Diözese Graz Seckau, Diözese Gurk in Klagenfurt, Graphische Sammlung Albertina, Land Tirol, Republik Österreich, Staatliches Russisches Museum, St. Petersburg, Stadt Lienz, Stadt Passau, Stadt Villach, Stift Stams

188

Living Classics

1999

2000

2001

2002

2003 2004

Stadtturmgalerie, Innsbruck Künstlerhaus, Wien Galerie Synthese, Wien Tiroler Kunstpavillon, Innsbruck Städtische Galerie, Lienz Galerie im Schloß Porcia, Spittal a. d. Drau Galleria de L’Arte Moderna del Castello Caligero, Malcesine Städtische Galerie, Lienz Museum Stift Stams, Stams, Tirol Bayrisches Staatsmuseum Kloster Asbach, Asbach Präsentation im Rahmen der österreichischen EUPräsidentschaft, Brüssel Atrium der Österreichischen Beamtenversicherung, Wien Stadtmuseum Schloß Eltz, Vukovar, Kroatien Slawonisches Landesmuseum, Osijek, Kroatien Mimara Museum, Kroatisches Nationalmuseum, Zagreb Nationalgalerie, Sarajewo, Bosnien-Herzegowina Galerie Prisma, Bozen, Südtirol Europäisches Parlament, Brüssel, Belgien Pulchri Studio, Den Haag, Niederlande Internationaler Salon für Bildende Kunst in Flandern, Belgien Cultuurcentrum Mechelen, Belgien Museum Ludwig, Staatliches Russisches Museum, St. Petersburg Gallery 31, Brüssel, Belgien Kulturzentrum Toblach, Südtirol Art Gallery Marc de Geeter, Blankenberge, Belgien Stiftung Monumental, Bornem, Belgien

Werke in Sammlungen (Auswahl) Diözese Graz Seckau, Diözese Gurk in Klagenfurt, Graphische Sammlung Albertina, Land Tirol, Republik Österreich, Staatliches Russisches Museum, St. Petersburg, Stadt Lienz, Stadt Passau, Stadt Villach, Stift Stams

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 189

Pinczehelyi Sándor 1946-ban Szigetváron született 1970 Janus Pannonius Egyetem, Pécs

1946 Geboren in Szigetvár 1970 Janus Pannonius Universität, Pécs

Díjak

Preise

1989 Munkácsy-díj 1995 Pro Comunitate-díj, Pécs 1997 Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje 2004 Érdemes Mûvész

1989 Munkácsy Preis, Budapest 1995 Pro Comunitate Preis, Pécs 1997 Kleines Kreuz der Ungarischen Republik 2004 Verdienter Künstler der Republik Ungarn

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1974 1975 1977 1980 1982 1983 1985 1986

1974 1975 1977 1980 1982 1983 1985 1986

1987 1988 1989 1990 1994 1996 1998 1999 2000 2001 2002

2003

2005

Janus Pannonius Múzeum, Pécs Meszesi Galéria, Pécs Színház tér, Pécs Taidemuseo, Lahti Stúdió Galéria, Budapest Csók István Képtár, Székesfehérvár Kossuth Klub, Budapest, Galeria Rzezby, Warszawa Ernst Múzeum, Budapest, Pécsi Galéria, Pécs Galleri Gamlebyen, Fredrikstad Somogyi Képtár, Kaposvár, Landesmuseum Joanneum, Graz , Musée St Pierre Art Contemporain, Lyon XLIII La Biennale di Venezia Mûvészetek Háza, Pécs, Magyar Kultúra Háza, Berlin Magyar Kulturális Intézet, Warszawa Fészek Galéria, Budapest , Szoboszlói Galéria, Hajduszoboszló, Parti Galéria, Pécs Vigadó Galéria, Szigetvár Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Múzeum Galéria, Pécs Városi Mûvészeti Múzeum Képtára, Gyôr Kiscelli Múzeum, Budapest Seven Arts Galéria, Szombathely Galerie der Stadt Fellbach Aller-Retour Lyon-Pécs aux Subsistances, Musée d’Art Contemporain, Lyon Budapest Galéria, Budapest Magyar Kulturális Intézet, Prága, Miskolci Galéria, Miskolc Pertu No.5., Galeria Umenia, Nové Zamky Csikász Galéria, Veszprém Pertu No.5., Galeria Mesta, Bratislava Grafikák, Szlovák Intézet, Budapest

1987

1988 1989 1990 1994 1996 1998 1999 2000 2001 2002

2003

2005

Museum Janus Pannonius, Pécs Galerie Meszesi, Pécs Theater Platz, Pécs Taidemuseo, Lahti, Finnland Galerie Studio, Budapest Galerie István Csók, Székesfehérvár Klub Kossuth, Budapest, Galeria Rzezby, Warszawa Museum Ernst, Budapest, Galerie Pécs, Pécs Galleri Gamlebyen, Fredrikstad Gemäldegalerie, Kaposvár Landesmuseum Joanneum, Graz Musée St Pierre Art Contemporain, Lyon XLIII. La Biennale di Venezia, Venezia Ungarisches Kulturinstitut, Berlin Ungarisches Kulturinstitut, Warszawa Galerie Fészek, Budapest, Galerie Parti, Pécs Galerie Vigadó, Szigetvár König Stephan Museum, Székesfehérvár Städtisches Museum, Pécs, Städtisches Museum, Gyôr Museum Kiscell, Budapest Seven Arts Galerie, Szombathely Städtische Galerie, Fellbach Aller-Retour Lyon-Pécs aux Subsistances, Musée d’Art Contemporain, Lyon Budapest Galerie, Budapest Ungarisches Kulturinstitut, Prag Städtische Galerie, Miskolc Pertu No.5., Galeria Umenia, Nové Zamky Galerie Csikász, Veszprém Pertu No.5., Galeria Mesta, Bratislava Grafiken, Slovakisches Kulturinstitut, Budapest

Mûvei gyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Bibliothéque, Silo, Chaumont FNAC, Párizs • Galerie Gaudens Pedit, Lienz • GGG Gallery, Tokió • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Museum für Kunst und Gewerbe, Hamburg • Museum für Kunsthandwerk, Frankfurt am Main • Musée d’Art Contemporain, Lyon • Museum of Art, Tel-Aviv • Museum Moderner Kunst / Stiftung Ludwig, Wien • Neue Galerie, Sammlung Ludwig, Aachen • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Szombathelyi Képtár, Szombathely • Taidemuseo, Lahti • Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr • Xantus János Múzeum, Gyôr

Bibliothéque, Silo, Chaumont FNAC, Párizs • Galerie Gaudens Pedit, Lienz • GGG Gallery, Tokyo • Landesmuseum Joanneum, Graz • Museum Ludwig, Budapest • Museum Kiscell, Budapest • Museum Xantus János, Gyôr • Museum für Kunst und Gewerbe, Hamburg • Musée d’Art Contemporain, Lyon • Museum für Kunsthandwerk, Frankfurt am Main • Museum Janus Pannonius, Pécs • König Stephan Museum, Székesfehérvár • Museum of Art, Tel-Aviv • Museum Moderner Kunst / Stiftung Ludwig, Wien • Nationalgalerie, Budapest • Neue Galerie, Sammlung Ludwig, Aachen • Städtisches Museum, Gyôr • Taidemuseo, Lahti

189

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 190

Hubert Scheibl 1952 Gmundenben született 1977–1983 A Bécsi Képzômûvészeti Akadémián Max Weiler és Arnulf Rainer tanítványa Bécsben él és dolgozik

1952 Geboren in Gmunden 1977–1983 Akademie der Bildenden Künste, Wien Meisterklasse Prof. Max Weiler und Prof. Arnulf Rainer Lebt und arbeitet in Wien

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1983

1983

1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991

1992 1993 1994 1995 1996

1997 1998

1999 2000

2001 2002 2003

190

Galerie Ropac, Salzburg Galerie Hubert Winter, Bécs Galerie Hubert Winter, Düsseldorf Jack Tilton Gallery, New York Galerie Brinkmann, Amszterdam Galerie Ropac, Salzburg Jack Tilton Gallery, New York Galerie Kicken-Pausebach, Köln Jack Tilton Gallery, New York Galleria Emilio Mazzoli, Modena Galerie Ropac, Salzburg Galerie Wittzleben, Karlsruhe Galerie Lea Gredt, Luxemburg Galerie Ropac, Salzburg Galerie Figl, Linz Galerie Rieker, Heilbronn Jack Tilton Gallery, New York Galerie Ropac, Párizs Kunstverein, Salzburg Galerie Ropac, Salzburg Galerie Karin Schorm, Bécs Galerie Eugen Lendl, Graz Neue Galerie, Linz Municipal Gallery of Modern Art, Dublin National Gallery, New Delhi Kunsthaus, Horn Mûcsarnok, Budapest MAK, Bécs Galerie Figl, Linz Künstlerhaus, Bécs Galerie Lea Gredt, Luxemburg Kunsthalle, Bécs Museo Gubelkian, Liszabon Neue Galerie, Linz Galerie Ropac, Salzburg Galerie Charim, Bécs Galerie Charim, Salzburg Galerie Figl, Linz Galerie Maerz, Linz Galerie 422, Gmunden Galerie Ropac, Párizs Tony Shafrazi Gallery, New York

Living Classics

1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991

1992 1993 1994 1995 1996

1997 1998

1999 2000

2001 2002 2003

Galerie Ropac, Salzburg Galerie Hubert Winter, Wien Galerie Hubert Winter, Düsseldorf Jack Tilton Gallery, New York Galerie Brinkmann, Amsterdam Galerie Ropac, Salzburg Jack Tilton Gallery, New York Galerie Kicken-Pausebach, Köln Jack Tilton Gallery, New York Galleria Emilio Mazzoli, Modena Galerie Ropac, Salzburg Galerie Wittzleben, Karlsruhe Galerie Lea Gredt, Luxemburg Galerie Ropac, Salzburg Galerie Figl, Linz Galerie Rieker, Heilbronn Jack Tilton Gallery, New York Galerie Ropac, Paris Kunstverein, Salzburg Galerie Ropac, Salzburg Galerie Karin Schorm, Wien Galerie Eugen Lendl, Graz Neue Galerie, Linz Municipal Gallery of Modern Art, Dublin National Gallery, New Delhi Kunsthaus, Horn Kunsthalle, Budapest MAK, Wien Galerie Figl, Linz Künstlerhaus, Wien Galerie Lea Gredt, Luxemburg Kunsthalle, Wien Museo Gubelkian, Lissabon Neue Galerie, Linz Galerie Ropac, Salzburg Galerie Charim, Wien Galerie Charim, Salzburg Galerie Figl, Linz Galerie Maerz, Linz Galerie 422, Gmunden Galerie Ropac, Paris Tony Shafrazi Gallery, New York

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 191

Hans Staudacher 1923 St. Urban am Ossiacher See-ben született Tagja a Wiener Secession-körnek Bécsben él és dolgozik

1923 Geboren in St. Urban am Ossiacher See Mitglied der Wiener Secession, das Forums Stadtpark Lebt und arbeitet in Wien

Díjak

Preise und Ehrungen

1958 1964 1965 1967 1972 1973 1976 1983 2004

Premio Marzotto-díj Josef-Hoffmann-díj Tokiói Biennálé Fôdíja INTART-díj Krakkói Grafikai-díj Hiroshima-Kirche-pályázat II.helyezése Professzori kinevezés Érdemes Mûvész-díj, Bécs Ausztria Kiváló Mûvésze

1958 1964 1965 1967 1972 1973 1976 1983 2004

Premio Marzotto Josef-Hoffmann-Ehrung Hauptpreis der Biennale Tokyo INTART-Preis Grafikpreis in Krakau 2. Preis für Hiroshima-Kirche Professortitel Silbermedaille für Verdienste der Stadt Wien Goldenes Ehrenzeichen des Landes Wien

Egyéni Kiállítások (Válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1948 1951 1952 1953 1956 1959 1960 1961 1963 1965 1966 1970 1971 1974 1977

1948 1951 1952 1953 1956 1959 1960 1961 1965 1966 1971 1973 1974 1977 1978 1979 1980 1981 1982

1979 1981 1983 1986 1987 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1997

1998 1999 2000 2001

Galerie Buchandlung Bayer, Villach Kärntner Landesmuseum, Klagenfurt; Secession, Wien Galerie Welz, Salzburg Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz Secession, Bécs, Velencei Biennálé Galerie St.André des Arts, Párizs Galerie Koepcke, Kopenhága Galerie le Soleil dans la Téte, Párizs Secession, Bécs Biennale Tókió Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz Museum für Angewandte Kunst, Bécs Modern-Art Galerie, Bécs Art Club UNIDO, Bécs Galerie Academia, Salzburg Osztrák Kulturális Intézet, New York Art Fair, Basel, Mûvészeti Vásár, Köln Art Fair Basel és Düsseldorf Art Fair Basel, és Düsseldorf Art Fair Basel Galerie Holzer, Villach, Galerie Carinthia, Klagenfurt Galerie Holzer, Villach Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz Art Frankfurt, Forum Düsseldorf Galerie Kolon, Köln Galerie Heimeshoff, Essen Neue Galerie der Stadt Linz, Galerie Klewan, München Museum für Moderne Kunst, Bozen Kunstwerkstatt, Tulln Galerie Gaudens Pedit, Lienz, Galerie Geresdorfer Bécs Die Kraft der 50er, Palais Harrach Kunsthistorisches Museum, Bécs Art Cologne, Köln, Art Basel, Bázel Kunstmesse, Zürich, Kunsthalle, Krems Sammlung Essl, Klosterneuburg MAC-Kunst, Bécs Kunst Köln

1983 1984 1985 1986 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Galerie Buchandlung Bayer, Villach Kärntner Landesmuseum, Klagenfurt; Secession, Wien Galerie Welz, Salzburg Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz Secession, Wien, Biennale di Venezia, Venezia Galerie St. André des Arts, Paris Galerie Koepcke, Kopenhagen Galerie le Soleil dans la Téte, Paris Biennale Tokyo Neue Galerie am Joanneum, Graz Modern-Art Galerie, Wien Autofina Galerie, Salzburg Art Club UNIDO, Wien Österreichisches Kulturinstitut, New York Galerie Freund, Klagenfurt Internationale Kunstmesse, Basel, Kunstmarkt, Köln Galerie Academia, Salzburg Kunstmesse Basel und Düsseldorf Wiener Secession, Städtische Galerie, Lienz Galerie Academia, Salzburg, Kunstmesse, Basel Kunstmesse Basel, und Düsseldorf Galerie Academia, Salzburg Galerie Grüner & Jelinek, Köln Kunstmesse Basel Galerie Holzer, Villach, Neue Galerie am Joanneum, Graz Art Frankfurt, Galerie Steinek, Wien Galerie Kolon, Köln Galerie Claire Fontaine, Luxembourg Galerie Academia, Salzburg Neue Galerie der Stadt Linz, Galerie Klewan, München Museum für Moderne Kunst, Bozen Galerie Klewan, München Galerie Gaudens Pedit, Lienz, Galerie Geresdorfer Wien Kunsthistorisches Museum, Wien Art Cologne, Art Basel Kunstmesse, Zürich, Kunsthalle, Krems Sammlung Essl, Klosterneuburg, MAC-Kunst, Wien Kunst Köln

191

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 192

Tölg-Molnár Zoltán 1944 Budapesten született 1964–1970 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1987-tôl a Magyar Képzômûvészeti Fôiskola docense

1944 Geboren in Budapest 1964–1970 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1987 Ordentlicher Professor an der Akademie der Bildenden Künste, Budapest

Díjak

Preise

1971–1974 Derkovits-ösztöndíj 1986 Layota AB-ösztöndíj 1990 Munkácsy-díj 1995 A Római Magyar Akadémia ösztöndíja

1971–1974 Derkovits-Stipendium 1986 Layota AB-Stipendium 1990 Munkácsy-Preis 1995 Stipendium an der Ungarischen Kunstakademie, Rom

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1968 1971 1975 1990 1991

1968 1971 1975 1990 1991

1992 1993 1994 1995 1998 1999 2000

2001 2002 2004

192

Várkollégium, Budapest Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest Stúdió Galéria, Budapest Barcsay-terem, Budapest Galerie 22, Wien Galerie Melnyikow, Heidelberg Galerie Second, Freiburg Galerie Gaudens Pedit, Lienz Pandora Galéria, Budapest Spiritusz Vízivárosi Galéria, Budapest Ericcson Galéria, Budapest Körmendi Galéria, Budapest Bartók 32 Galéria, Budapest Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest Zenit Galéria, Budapest Illárium Galéria, Budapest V.A.M. RS Galéria, Budapest Rátz Stúdió, Budapest, Budapest Galéria, Budapest Körmendi Galéria, Sopron K. A. S. Galéria, Budapest Dorottya Galéria, Budapest

Living Classics

1992 1993 1994 1995 1998 1999 2000

2001 2002 2004

Burgkollegium, Budapest Kellergalerie, Budapest Studiogalerie, Budapest Barcsay-Saal Budapest Galerie 22, Wien Galerie Melnyikow, Heidelberg Galerie Secondhand, Freiburg Galerie Gaudens Pedit, Lienz Galerie Pandora, Budapest Galerie Spiritus, Budapest Galerie Ericcson, Budapest Galerie Körmendi, Budapest Galerie Bartók 32, Budapest Galerie, Budapest Galerie Zenit, Budapest Galerie Illárium, Budapest Galerie V.A.M RS, Budapest Galerie Rácz-Studio, Budapest Galerie Budapest, Budapest Galerie Körmendi, Sopron Galerie K. A. S., Budapest Galerie Dorottya, Budapest

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 193

Trombitás Tamás 1952 Budapesten született 1972–1978 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1988 Iparmûvészeti Fôiskola, Budapest

1952 Geboren in Budapest 1972–1978 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1988 Akademie für Angewandte Künste, Budapest

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1981 1983 1985

1981 1983 1985

1986 1993

1994 1996 1998 1999

2000 2004 2005

Stúdió Galéria, Budapest Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Budapest Galéria, Budapest, Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Budapest Galéria, Budapest Galerie der Stadt, Esslingen Fészek Galéria, Budapest Festetics Kastély, Keszthely Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Xantus János Múzeum, Gyôr Galerie Gaudens Pedit, Lienz Francia Intézet, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest Gut Gasteil, Prigglitz European Investment Bank, Luxemburg Gyôri Városi Képtár, Gyôr Rácz Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Molnár Farkas Villa, Budapest Raiffeisen Bank, Budapest

1986 1993

1994 1996 1998 1999

2000 2004 2005

Galerie Studio, Budapest Junger Künstler Klub, Budapest Galerie Budapest, Budapest Junger Künstler Klub, Budapest Galerie Budapest, Budapest Galerie der Stadt Esslingen am Neckar, Fészek Galerie, Budapest Schloss Festetics, Keszthely Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck Museum Xantus, Gyôr Galerie Gaudens Pedit, Lienz Französisches Kulturinstitut, Budapest Museum Kiscell, Budapest Gut Gasteil, Prigglitz European Investment Bank, Luxemburg Städtische Museum, Gyôr Galerie Rátz, Budapest Galerie Fészek, Budapest Villa Farkas Molnár, Budapest Raiffeisen Bank, Budapest

Mûvek Közgyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Gaudens Pedit Gyûjtemény, Lienz • Graphische Sammlung Albertina, Wien • Kiscelli Múzeum, Budapest • Landesmuseum Joanneum, Graz • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Merics Gyûjtemény • Museum Lentos, Linz • Vass László, Budapest

Graphische Sammlung Albertina, Wien • Landesmuseum Joanneum, Graz • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museum Lentos, Linz • National Galerie, Budapest • Sammlung Vass, Budapest • Sammlung Merics, • Sammlung Gaudens Pedit, Lienz

193

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 194

Eva Wagner 1967 Salzburgban született 1986–1993 Képzômûvészeti Fôiskola, Bécs Iparmûvészeti Fôiskola, Bécs Tanárai: Markus Prachensky és Arnulf Rainer 1997–1998 Marokkói tanulmány út 1992 Együttmûködés a Salzburgi Nyári Egyetemmel 1994 óta az Iparmûvészeti Fôiskola tanára 2003 Salzburgi Nemzetközi Nyári Mûvésszeti Akadémián Oktat 2004 Dakar, Senegal körút Az Ecole National des Arts vendégtanára

1967 Geboren in Salzburg 1986–1993 Studium an der Akademie der Bildenden Künste Hochschule für Angewandte Kunst, Wien Meisterklasse Prof. Markus Prachensky, Arnulf Rainer 1997–1998 Arbeitsaufenthalt, Marrakesch 1992 Zusammenarbeit mit der Internationalen Sommerakademie für Bildende Kunst, Salzburg 1994 Lehrtätigkeit an der Universität für Angewandte Kunst 2003 Leitung einer Klasse für Malerei an der Internationalen Sommerakademie für Bildende Künste, Salzburg 2004 Arbeitsaufenthalt Dakar, Senegal Gastlehrtätigkeit an der Ecole National des Arts

Díjak

Preise

1992 Olaszországi ösztöndíj 1995 Bauholding AG Festészeti díja 1996 Párizsi ösztöndíj 1999 Anton Faistauer Preis; 2000 Blautex Festészeti díja

1992 Arbeitsstipendium Italien 1995 Bauholding AG Malerei-Preis 1996 Arbeitsstipendium, Paris 1999 Anton Faistauer-Preis 2000 1.Preis, Malereiwettbewerb Fa. Blautex

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1991 1992 1993 1995

1991 1992 1993 1995

1997 1998 1999 2000 2001

2002

2003

2004 2005

194

Galerie im Traklhaus; Salzburg Raum 1/9; Bécs Museumspavillon, Salzburg Donauraum, Bécs Galeria civica di arte contemporeanea; Trento Feichtner & Mizrahi Galerie; Bécs Kunstforum, Klagenfurt Galerie Eboran, Salzburg Galerie Grita Insam, Bécs WAFA- Bank, Casablanca, Marokkó Marrakech Rotonda, Hongkong Galerie im Traklhaus Feichtner & Mizrahi Galerie, Salzburg Bernsteiner Gyûjtemény, Bécs Galerie Germering, München Galerie Maerz, Linz Galerie im Traklhaus, Salzburg Galerie Hametner, Stoob Festészeti Centrum, New York Feichtner & Mizrahi Galerie, Salzburg Sammlung Klein, Stuttgart Feichtner & Mizrahi Galerie, Bécs Galerie im Traklhaus, Salzburg Galerie Academia, Salzburg LENTOS Museum, Linz Salon von Montrouge, Párizs

Living Classics

1997 1998 1999 2000 2001

2002

2003

2004 2005

Galerie im Traklhaus, Salzburg Raum 1/9, Wien Museumspavillon, Salzburg Donauraum, Wien Galeria civica di arte contemporeanea, Trento, Italien Feichtner & Mizrahi Galerie; Wien Kunstforum, Klagenfurt Galerie Eboran, Salzburg Galerie Grita Insam, Wien WAFA- Bank, Casablanca, Marokko Marrakesch Rotonda, Hongkong Galerie imTraklhaus Feichtner & Mizrahi Galerie, Salzburg Sammlung Bernsteiner, Wien Galerie Germering, München Galerie Maerz, Linz Galerie im Traklhaus, Salzburg Galerie Hametner, Stoob The painting center, New York Feichtner & Mizrahi Galerie, Salzburg Sammlung Klein, Stuttgart Feichtner & Mizrahi Galerie, Wien Galerie im Traklhaus, Salzburg Galerie Academia, Salzburg LENTOS Museum, Linz Salon von Montrouge, Paris

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 195

Záborszky Gábor 1950 Budapesten született 1974 Képzômûvészeti Fôiskola, Budapest 1988 A Kunstgewerbe Schule Basel és az Akademie Graz vendége 1989–1995 A Magyar Iparmûvészeti Fôiskola adjunktusa 1999 A Philadelphiai Mûvészeti Egyetem vendége

1950 Geboren in Budapest 1974 Akademie der Bildenden Künste, Budapest 1989 Gastprofessor an der Kunstgewerbe Schule Basel 1989–1995 Ordentlicher Professor an der Akademie der Angewandte Künste, Budapest 1999 Gastprofessor an der Akademie der Bildenden Künste, Philadelphia

Díjak

Preise

1977–1980 Derkovits-ösztöndíjas 1993 Bonn város ösztöndíjasa 1995 Munkácsy-díjat kap 1996 München város ösztöndíjasa

1977–1980 Derkovits Stipendium 1993 Stipendium der Stadt Bonn 1995 Munkácsy Preis 1996 Stipendium der Stadt München

Egyéni kiállítások (válogatott)

Einzelausstellungen (Auswahl)

1976

1976

1977 1980 1981 1982 1983

1987 1990 1992 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2002 2003 2004

Stúdió Galéria, Budapest Galeria Sztuki, Torun Galeria Wola, Varsó Fészek Mûvészklub, Budapest Magyar Kulturális Intézet, Varsó Art Gallery, Stockholm Bástya Galéria, Budapest Új szenzibilitás II., Budapest Óbudai Pincegaléria, Budapest Mûcsarnok, Budapest Dorottya Galéria, Budapest Vigadó Galéria, Budapest Kisgaléria, Pécs Spicchi dell’Est Galéria d’Arte, Róma Dorottya Galéria, Budapest Fészek Galéria, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Palmenhaus Atelier Villa Waldberta, Feldafing Fészek Galéria, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest Gutenberg Kastély, Weiz Városi Múzeum, Gyôr Városi Múzeum, Veszprém Bank Center, Budapest Mûcsarnok, Budapest

1977 1980 1981 1982 1983 1987 1990 1992 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2002 2003 2004

Galerie Studio, Budapest Galerie Sztuki, Torun Galerie Wola, Warsaw Galerie Fészek, Budapest Ungarische Kulturinsitut, Warsaw Galerie Studio, Budapest Städtische Galerie, Stockholm Galerie Bástya, Budapest Neue Sensibilität II. Kellergalerie, Budapest Kunsthalle, Budapest Galerie Dorottya, Budapest Galerie Vigadó, Budapest Städtische Galerie, Pécs Spicchi dell’Est Galéria d’Arte, Rom Galerie Dorottya, Budapest Galerie Fészek, Budapest Galerie Gaudens Pedit, Lienz Palmenhaus Atelier Villa Waldberta, Feldafing Galerie Fészek, Budapest Museum Kiscell, Budapest Schloss Gutenberg, Weiz Städtisches Museum, Gyôr Städtische Museum, Veszprém Bank Center, Budapest Kunsthalle, Budapest

Mûvek Közgyûjteményekben (válogatott)

Werke in Sammlungen (Auswahl)

Graphische Sammlung Albertina, Bécs • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Kiscelli Múzeum, Budapest • Kunstmuseum, Bonn • Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Municipal Museum, Kiotó • Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr

Graphische Sammlung Albertina, Wien • Kunstmuseum, Bonn • Municipal Museum, Kioto • Museum Kiscell, Budapest • Museum Ludwig, Budapest • Museum Janus Pannonius, Pécs • Nationalgalerie, Budapest • Städtisches Museum, Gyôr

195

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 196

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 197

A szerzôk biográfiái Biographien der Autoren

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 198

Adamik Lajos

198

1958-ban született Budapesten Fordító

1958 geboren in Budapest Übersetzer

Tanulmányok

Studien

ELTE, német, orosz és nyelvészet szak

Universität Budapest, Deutsch, Russisch und Linguistik

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1995-tôl szabadúszó 1991–1995 az Atlantisz Kiadó külsô munkatársa 1987–1991 lektor a Helikon Kiadónál

1995– freiberuflich tätig 1991–1995 Mitarbeiter des Atlantisz Verlages 1987–1991 Lektor im Helikon Verlag

Fordítások a képzômûvészet tárgykörébôl

Übersetzungen auf dem Gebiet der bildenden Künste

Aby Warburg, Alois Riegl, Joseph Beuys, Hermann Nitsch, Günter Brus szövegei

Texte von Aby Warburg, Alois Riegl, Joseph Beuys, Hermann Nitsch, Günter Brus

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 199

Bán András

1951-ben született Budapesten

1951 geboren in Budapest

Mûkritikus, egyetemi oktató

Kunstkritiker, Universitätsdozent

Tanulmányok

Studien

ELTE, matematika és mûvészettörténet szak

Universität Budapest, Mathematik und Kunstgeschichte

Debreceni Egyetem, filozófia szak, doktori fokozat

Universität Debrecen, PhD im Fach Philosophie

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1993– a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia

1993 Dozent am Lehrstuhl für Kulturelle und Visuelle

Tanszékének oktatója

Anthropologie der Universität Miskolc

Ezt megelôzôen galériákat és múzeumot vezetett Budapesten,

Davor als Leiter verschiedener Galerien und Museen in

Egerben, Sárospatakon

Budapest, Eger und Sárospatak tätig

1974–1990 az Élet és Irodalom képszerkesztôje

1974–1990 Bildredakteur bei Élet és Irodalom

1981–1990 a Magyar Nemzet mûkritikusa

1981–1990 Kunstkritiker der Tageszeitung Magyar Nemzet

1973 óta több kiállítást rendezett, számtalan cikket, tanulmányt

1973 Kurator zahlreicher Ausstellungen, Autor vieler Aufsätze,

és kismonográfiát publikált a kortárs magyar képzô- és

Studien und Kleinmonographien über die zeitgenössische

fotómûvészetrôl

ungarische bildende und Fotokunst

Fontosabb publikációi

Wichtigste Publikationen

1982–1983 Fényképészeti Lapok címmel saját kiadású

1982–1983 Herausgeber der Zeitschrift für Fotokunst

fényképmûvészeti folyóirat 1983

A videó világa I. Videómûvészet

„Fényképészeti Lapok” 1983

A videó világa I. Videómûvészet

1983–1985 Vizuális antropológiai kutatás

1983–1985 Vizuális antropológiai kutatás

1984

Fotográfozásról. A fotókultúra antológiája

1984

Fotográfozásról. A fotókultúra antológiája

1991

Szentendre, An Art Guide

1991

Szentendre, An Art Guide

1997

Fotóelméleti szöveggyûjtemény

1997

Fotóelméleti szöveggyûjtemény

1998

Bukta Imre

1998

Bukta Imre

1998

Fotó Homonnai. Egy makói fényképészcsalád

1998

Fotó Homonnai. Egy makói fényképészcsalád

hagyatéka

hagyatéka

1999

Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás

1999

Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás

2000

Gémes, Budapest: Mûcsarnok

2000

Gémes, Budapest: Mûcsarnok

199

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 200

Bordács Andrea

1964-ben született Budapesten

1964 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

1983-2000 ELTE, magyar-történelem-mûvészeti menedzseresztétika szak

1983-2000 Universität Budapest, Fächer Ungarisch, Geschichte, Kunstmanager und Ästhetin

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1995- képzômûvészeti kritikák, tanulmányok a Balkon, az Új Mûvészet, Praesens c. folyóiratokban és az Élet és Irodalomban 1997- Új Mûvészet, olvasószerkesztô, szerkesztô

1995– Kunstkritiken und Aufsätze in den Zeitschriften Balkon, Új Mûvészet und Praesens und im Wochenblatt Élet és Irodalom 1997– Lektorin und Redakteurin bei Új Mûvészet

Publikációk

Publikationen

Kortárs Mûvészeti Lexikon, Enciklopédia Kiadó, számos szócikk Tót Endre, monográfia (2003), Az örökölt realizmus. A valósághû ábrázolás öt évtizede (2003) tanulmánykötet társszerkesztôje Kép-alá-írások. Mûvészek a mûvészetrôl, válogatás és elôszó

Kortárs Mûvészeti Lexikon, Enciklopédia Kiadó, zahlreiche Beiträge Co-Autorin der Monografie über Endre Tót (2003) und im Studienband „Az örökölt realizmus. A valósághû ábrázolás öt évtizede” (2003) „Kép-alá-írások. Mûvészek a mûvészetrôl”, Auswahl und Vorwort zum Studienband

Az AICA tagja PhD-disszertációjában a távol- és jelenlét esztétikáját dolgozta fel Tót Endre mûvészetének középpontba állításával.

Mitglied des AICA In ihrer PhD-Dissertation beschäftigte sie sich mit der Ästhetik der Ab- und Anwesenheit am Beispiel der Kunst von Endre Tót.

200

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 201

Ébli Gábor

1970-ben született Budapesten

1970 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

ELTE BTK, esztétika szak, doktori fokozat

Universität Budapest, Dr. f. Ästhetik

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

Az MTA Mûvészettörténeti Intézetében dolgozik Részt vesz a Szépmûvészeti Múzeum XX. századi Alapítványának munkájában Tanít az Iparmûvészeti Egyetem posztgraduális képzésén

Mitarbeiter am Inst. f. Kunstgeschichte der Ung. Akademie der Wissenschaften Mitwirkung in der Stiftung f. 20. Jh. des Museums f. Bildende Künste Budapest Dozent am Postgraduiertenprogramm der Universität f. Kunstgewerbe

Külföldi ösztöndíjak

Auslandsstipendien

Németország, Anglia, USA, Ausztrália

Deutschland, England, USA, Australien

Könyvei

Buchveröffentlichungen

2004 2005

2004 2005

Záborszky Gábor, Balassi Kiadó Az antropologizált múzeum. Közgyûjtemények átalakulása az ezredfordulón, Typotex Kiadó

Záborszky Gábor, Balassi Az antropologizált múzeum. Közgyûjtemények átlakulása az ezredfordulón, Typotex

Válogatott publikációk, németül

Ausgewählte Publikationen auf deutsch

2001

2001

2002

2003

2003 2003

2003 2004

2004

György Gombosi. Die Tradition des Graphik-Sammelns in Ungarn Sammler und Sammlungen 5 Zeitgenössische Kunst am Durchbruch. Der ungarische Kunstmarkt heute, in Martina Fuchs (ed.), Art Forum Berlin 2002, Katalog (Berlin: Weltkunst) Ich betrachte Kunst und Philosophie eher als Geschwister. Ein Gespräch mit Hannes Böhringer Praesens 3 Jenseits der Materien. Retrospektiv-Ausstellung von Gábor Záborszky Praesens 1 Wird Budapest (erneut) zur künstlerischen Drehscheibe in Europa? Ausstellungswesen und Institutionen der Kunst in Ungarn Kunst und Kultur 6 (Sep-Okt.) Zeitgenössische Kunst und die Privatsammler Praesens 4 Privatsammlungen als nationales Kulturerbe. Ein widerspruchsvolles Verhältnis in Ungarn, in Monika Sommer (ed.) Nationales Kulturerbe: Fabrikation, Repräsentation, Vermarktung (Wien: Passagen Verlag) Informal über Informel. Ausstellung von Werken von Heinz Göbel, Károly Klimó und Tamás Körösényi in Österreich Neue Zeitung (Budapest) 29

2002

2003

2003 2003

2003 2004

2004

György Gombosi. Die Tradition des Graphik-Sammelns in Ungarn Sammler und Sammlungen 5 Zeitgenössische Kunst am Durchbruch. Der ungarische Kunstmarkt heute, in Martina Fuchs (ed.), Art Forum Berlin 2002, Katalog (Berlin: Weltkunst) Ich betrachte Kunst und Philosophie eher als Geschwister. Ein Gespräch mit Hannes Böhringer Praesens 3 Jenseits der Materien. Retrospektiv-Ausstellung von Gábor Záborszky Praesens 1 Wird Budapest (erneut) zur künstlerischen Drehscheibe in Europa? Ausstellungswesen und Institutionen der Kunst in Ungarn Kunst und Kultur 6 (Sep-Okt.) Zeitgenössische Kunst und die Privatsammler Praesens 4 Privatsammlungen als nationales Kulturerbe. Ein widerspruchsvolles Verhältnis in Ungarn, in Monika Sommer (ed.) Nationales Kulturerbe: Fabrikation, Repräsentation, Vermarktung (Wien: Passagen Verlag) Informal über Informel. Ausstellung von Werken von Heinz Göbel, Károly Klimó und Tamás Körösényi in Österreich Neue Zeitung (Budapest) 29

Megjelenés elôtt

In Vorbereitung

2005

2005

Mûgyûjtemények. Modern magyar mûvészet magánkézen 1945–2005, Enciklopédia

Mûgyûjtemények. Modern magyar mûvészet magánkézen 1945-2005, Enciklopédia

201

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 202

Hajdu István

202

1949-ben született Budapesten

1949 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

1972 Magyar-történelem szakos tanári diploma

1972 Diplomlehrer für Ungarisch und Geschichte

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1993 óta a Balkon címû kortárs mûvészeti folyóirat alapító fôszerkesztôje 1975-tôl 1990-ig felelôs szerkesztô, 1990-tôl 1993-ig fôszerkesztô a Képzômûvészeti Kiadónál 1973–1975 Képzô-és Iparmûvészeti Lektorátus 1972–1973 Magyar Rádió

1993– Gründer und Chefredakteur der Zeitschrift für zeitgenössische Kunst „Balkon” von 1975 bis 1990 verantwortlicher Lektor, von 1990 bis 1993 Cheflektor im Képzômûvészeti Kiadó 1973–1975 Lektorat f. bildende Kunst und Kunstgewerbe 1972–1973 Ungarischer Rundfunk

Tagja a MUOSz-nak és az AICA-nak

Mitglied in MUOSZ und AICA

1969 óta publikál 1974-tôl rendszeresen publikál képzômûvészeti tárgyú cikkeket, kritikákat, tanulmányokat, interjúkat. Jelenleg a Magyar Narancs kolumnistája

Veröffentlichungen ab 1969 ab 1974 regelmässige Publikationen (Aufsätze, Rezensionen, Berichte und Interviews) zur bildenden Kunst Zur Zeit auch als Kolumnist des Wochenblattes „Magyar Narancs” tätig

2003

2003 Lajos-Németh-Preis

Németh Lajos-díj

1979 óta tizenegy kötete jelent meg:

seit 1979 11 Buchveröffentlichungen:

1979 1980 1982 1987 1990 1994 1999 2002 2003 2003 2004

1979 1980 1982 1987 1990 1994 1999 2002 2003 2003 2004

Csiky Tibor Hencze Tamás Csataképek Piet Mondrian – nívódíj Les Ateliers de Budapest Vetett árnyék Elôbb-utóbb A Raiffeisen Gyûjtemény Bak Imre Gedô Ilka Hencze Tamás

Living Classics

Csiky Tibor Hencze Tamás Csataképek Piet Mondrian – Niveaupreis Les Ateliers de Budapest Vetett árnyék Elôbb-utóbb A Raiffeisen Gyûjtemény Bak Imre Gedô Ilka Hencze Tamás

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 203

Klimó-Kormos Petronella

1977-ben született Budapesten

1977 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

2001 JATE BTK diploma 2002 Festménybecsüs szakirányú képzés 2004–2006 Külkereskedelmi Fôiskola posztgraduális képzés

2001 Universität Szeged, Diplom an der Philosophie Fakultät 2002 Fachausbildung für Gemäldetaxator 2004–2006 postgraduales Studium an der Hochschule für Aussenhandel

2002 óta a Gaudens Pedit Gyûjteményt kezeli

ab 2002 Kuratorin der Sammlung Gaudens Pedit

www.art-hungary.com www.gaudens-pedit.com www.fine-art.hu

www.art-hungary.com www.gaudens-pedit.com www.fine-art.hu

203

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 204

Kovalovszky Márta

204

1939-ben született Budapesten

1939 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

1957–1962 ELTE, mûvészettörténet-magyar-szak

1957–1962 Universität Budapest, Kunstgeschichte und Ungarisch

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1963–2001 a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban dolgozott

1963–2001 Mitarbeiterin im Szent István Király Múzeum Székesfehérvár

Fôbb kutatási területei

Wichtigste Forschungsgebiete

XIX-XX. századi magyar szobrászat XX. századi magyar mûvészet modern magyar textil mûvészkönyv

ungarische Plastik 19–20. Jh. ungarische Kunst 20. Jh. moderne ungarische Textilkunst Kunstbücher

Legutóbbi könyve

Letzte Buchveröffentlichung

1999 Don Giovanni, kalandozás a magyar mûvészet közelmúltjában, Enciklopédia Kiadó

1999 Don Giovanni, kalandozás a magyar mûvészet közelmúltjában, Enciklopédia Kiadó

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 205

N. Mészáros Júlia

1956-ban született Mosonmagyaróváron

1956 geboren in Mosonmagyaróvár

Tanulmányok

Studien

1985–1990 ELTE mûvészettörténet szak 2003– Doktori iskola, ELTE BTK Mûvészettörténet Kar, Budapest

1985–1990 Universität Budapest, Kunstgeschichte 2003 Universität Budapest, PhD-Kurs Kunstgeschichte

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1994-tôl a Gyôri Városi Múzeum Igazgatója

1994 Direktorin des Städtischen Kunstmuseums Gyôr

Kutató- és gyûjtômunka

Auszeichnungen

A gyôri ötvösség tárgyi-és dokumentumanyaga, XVI-XIX. sz.; Gyôri barokk festészet; XX. századi és kortárs gyôri, valamint magyar mûvészet; kortárs magyar és egyetemes grafika.

1997 Kleines Kreuz der Ungarischen Republik 1999 Preis der Gesellschaft Ungarischer Bildhauer 2001 Miklós-Bánffy-Preis 2004 Lajos-Németh-Preis

Díjak 1997 A Magyar Köztársaság Kiskeresztje 1999 Magyar Szobrászok Társaságának díja 2001 Bánffy Miklós-díj 2004 Németh Lajos-díj

Publikationen 1992 1995 1996 1997

Fontosabb publikációk 1992 1995 1996 1997

2001 2002 2002 2003 2005

Festészet Gyôrött a XVII- XVIII. században A Radnai-gyûjtemény Borsos Miklós grafikai hagyatéka Vázlat a magyar litográfia XX. századi történetéhez és Elemi szembesülések önmagunkkal – Szabados Árpád rajzmûvészete és litográfiái c. tanulmányok. Kádár Béla – A modern magyar rajzmûvészet mestere A 90-es évek – Progresszív képzômûvészet a Városi Mûvészeti Múzeumban Kortárs magyar komputergrafika 35 éves a Gyôri Mûvésztelep Szívbôl jövô sírás – A gyermek a mûvészetekben

2001 2002 2002 2003 2005

Festészet Gyôrött a XVII- XVIII. században A Radnai-gyûjtemény Borsos Miklós grafikai hagyatéka Vázlat a magyar litográfia XX. századi történetéhez és Elemi szembesülések önmagunkkal – Szabados Árpád rajzmûvészete és litográfiái c. tanulmányok. Kádár Béla – A modern magyar rajzmûvészet mestere A 90-es évek – Progresszív képzômûvészet a Városi Mûvészeti Múzeumban Kortárs magyar komputergrafika 35 éves a Gyôri Mûvésztelep Szívbôl jövô sírás – A gyermek a mûvészetekben

205

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 206

Molnár Mária

1966-ban Budapesten született

1966 geboren in Budapest

Tanulmányok

Studien

1996–2001 ELTE Mûvészettörténet szak

1996-2001 Universität Budapest, Kunstgeschichte

2004-tôl ELTE Mûvészettörténet Szak Doktori Iskola

2004- Universität Budapest, PhD-Kurs Kunstgeschichte

Kutatási területe a XX.századi mûvészet, kortárs magyar és közép-európai mûvészet. Ösztöndíjak

Stipendien

2000–2002 Kállai Ernô-ösztöndíj

2000-02 Ernô Kállai Stipendium

Írásai 1991 óta jelennek meg különbözô szaklapokban.

2002 Gründer und Chefredakteur der Zeitschrift für zeitgenössische Kunst „Praesens”

1991–1993 a Magyar Rádió munkatársa 1994–1996 a Magyar Televízió kulturális mûsorainak

ab 1991 regelmässige Publikationen (Aufsätze, Rezensionen,

szerkesztôje

Berichte und Interviews) zur bildenden Kunst

2002-ben alapította a Praesens, közép-európai kortárs képzômûvészeti folyóiratot, melynek kiadója és fôszerkesztôje

2003–2004 Mitarbeiterin im Museum Ernst

2003–2004 Az Ernst Múzeum fôkurátora Könyve

Buch

2004 Projekt Print Plakát Tapéta, mely a 90-es évek új mûfaji

2004 Projekt Print Plakát Tapéta

tendenciáival foglalkozik.

206

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 207

Radnóti Sándor

Tanulmányok

Studien

1964–1969 ELTE BTK magyar-filozófia szak 1991 a filozófiai tudományok doktora

1964–1969 Universität Budapest, Ungarisch und Philosophie 1991 Dr. d. Philosophie

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1969–1973 szerkesztô, Magvetô Könyvkiadó, Budapest 1973–1980 szerkesztô, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1980–1990 szellemi szabadfoglalkozású 1989-tôl a Holmi címû irodalmi-kulturális folyóirat társszerkesztôje 1990–1993 egyetemi docens (ELTE BTK) 1993-tól egyetemi tanár (ELTE BTK)

1969–1973 Lektor im Magvetô Könyvkiadó, Budapest 1973–1980 Lektor im Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1980–1990 freiberuflich tätig 1989– Mitherausgeber der Literatur- und Kulturzft. Holmi 1990–1993 Dozent (Universität Budapest) 1993– Professor (Universität Budapest) Preise, Stipendien und Auszeichnungen

Díjak, ösztöndíjak és kitüntetések 1984 A New York University, New York kutatói ösztöndíja 1986 Az Österreichische Gesellschaft für Literatur ösztöndíja 1987 Az Institut für die Wissenschaften vom Menschen ösztöndíja 1991 Déry-díj és a hollandiai Mikes-kör díja 1994 A Paul Getty Foundation ösztöndíja 1996 A Soros Alapítvány életmû-díja 1997 Az Österreichische Gesellschaft für Literatur ösztöndíja 1998 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2001 A Magyar Szépírók Társaságának díja 2004 A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének irodalmi díja 2005 Széchenyi-díj

1984 Forschungsstipendium der New York University, New York 1986 Stipendium der Österreichischen Gesellschaft für Literatur 1987 Stipendium des Instituts für die Wissenschaften vom Menschen 1991 Déry-Preis 1994 Stipendium der Paul Getty Foundation 1996 Preis der Soros-Stiftung für das Lebenswerk 1997 Stipendium der Österreichischen Gesellschaft für Literatur 1998 Mittleres Kreuz des Verdienstordens der Ungarischen Republik 2001 Preis der Gesellschaft Ungarischer Schriftsteller 2004 Literaturpreis des Landesverbandes Ungarischer Künstler 2005 Széchenyi-Preis

Könyvek

Buchveröffentlichungen

1981 A szenvedõ misztikus Budapest, Akadémiai 1988 Mi az, hogy beszélgetés? Budapest, Magvetô 1990 ”Tisztelt közönség, kulcsot te találj” Budapest, Gondolat 1990 Stilepoche. Theorie und Diskussion. Eine interdisziplinäre Anthologie von Winckelmann bis heute. Frankfurt/M. &c. Peter Lang 1991 Recrudescunt vulnera Budapest, Cserépfalvi 1995 Hamisítás Budapest, Magvetô 1999 The Fake Forgery and its Place in Art. Rowman & Littlefield, Lanham MD 1999 Krédó és rezignáció Budapest, Argumentum 2000 A piknik Budapest, Magvetô

1981 A szenvedõ misztikus Budapest, Akadémiai 1988 Mi az, hogy beszélgetés? Budapest, Magvetõ 1990 ”Tisztelt közönség, kulcsot te találj” Budapest, Gondolat 1990 Stilepoche. Theorie und Diskussion. Eine interdisziplinäre Anthologie von Winckelmann bis heute. Frankfurt/M. &c. Peter Lang 1991 Recrudescunt vulnera Budapest, Cserépfalvi 1995 Hamisítás Budapest, Magvetõ 1999 The Fake Forgery and its Place in Art. Rowman & Littlefield, Lanham MD 1999 Krédó és rezignáció Budapest, Argumentum 2000 A piknik Budapest, Magvetô

207

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 208

Florian Steininger

208

1974 született Bécsben

1974 geboren in Wien

Tanulmányok

Studien

1993–1999 Mûvészettörténeti tanulmányok, Bécs Diploma Dr. Heiko, vezetésével

1993–1999 Studium der Kunstgeschichte an der Universität Wien Diplom bei Prof. Dr. Heiko

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1999–2004 Újságíró a „Die Presse” címû napilapnál Különbözô újságokban publikál (Parnass, Frame, Vernissage, Eikon) 1999–2001 A Sammlung Essl és a BA-CA Kunstforum mûvészeti munkatársa 2001-tôl Kurátor a BA-CA Kunstforum - ban

1999–2004 Journalist bei der Tageszeitung “Die Presse” Publikationen in diversen Zeitschriften (Parnass, Frame, Vernissage, Eikon) 1999–2001 Kunstvermittlung in der Sammlung Essl und im BACA Kunstforum seit 2001 Kurator im BA-CA Kunstforum

Az általa rendezett kiállítások

kuratierte Ausstellungen (u.a.)

Karel Appel, Roy Lichtenstein, Willem de Kooning

Karel Appel, Roy Lichtenstein, Willem de Kooning

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 209

Brigitte Winkler–Komar

1970-ben született Völkermarktban

1970 geboren in Völkermarkt

Tanulmányok

Studien

1989–1998 grazi, bécsi és innsbrucki egyetem, jog és mûvészettörténet 1992 Az Ohiói Egyetem nyári kurzusa, amerikai külpolitikai tanulmányok 2000–2001 Duna-Egyetem, Krems, posztgraduális content editor-képzés

1989–1998 Universität Graz, Wien und Innsbruck, Rechtswissenschaften und Kunstgeschichte 1992 Sommerkurs an der Ohio University: Amerikanische Außenpolitik Postgraduale Ausbildung zum Content-Editor an der DonauUniversität Krems

Szakmai pályafutás

Berufliche Laufbahn

1996–1997 Bécsi Egyetem, nemzetközi referátus, projektmunka 1998–1999 content manager az X-Site cégnél 2000 webprojektek kidolgozása az Innsbrucki Egyetemnek 2002–2003 Duna-Egyetem, Új Média Központ, tudományos munkatárs www.civic-edu.net bilaterális portál, projektirányítás és szerkesztés 2004 „pragmatikus mûvelôdéstudományok”, független elôadói tevékenység egyetemeken és konferenciákon Jelenleg az osztrák külügyminisztérium mûvelôdéspolitikai osztályának EU-referense

1996–1997 Projektarbeit im Internationalen Referat der Universität Wien 1998–1999 Content-Manager bei der Firma X-Site 2000 Entwicklung von Webprojekten für die Universität Innsbruck 2002–2003 Wissenschaftliche Mitarbeiterin am Zentrum für Neue Medien der Donau-Universität Projektmanagement und Redaktionsarbeit für das bilaterale Portal www.civic-edu.net. 2004 Freie Vortragstätigkeit über „Pragmatische Kulturwissenschaften“ an verschiedenen Universitäten und auf internationalen Kongressen Derzeit EU-Referentin in der Kulturpolitischen Sektion des österreichischen Außenministeriums

Publikációk

Publikationen

Das Museumsquartier in Wien. Die Geschichte einer Metamorphose. Innsbruck 2001 Chiliastische Bewegungen und Weltuntergangsprophezeihungen im Mittelalter. www.civicedu.net (vallás rovat) 2003 Multilinguale Portale und die Frage des Bedeutungstransfers. In: http://www.kakanien.ac.at/beitr/ncs/BWinkler-Komar1.pdf

Das Museumsquartier in Wien. Die Geschichte einer Metamorphose. Innsbruck 2001 Chiliastische Bewegungen und Weltuntergangsprophezeihungen im Mittelalter. www.civicedu.net (Rubrik Religion) 2003 Multilinguale Portale und die Frage des Bedeutungstransfers. In: http://www.kakanien.ac.at/beitr/ncs/BWinkler-Komar1.pdf

209

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 210

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 211

Köszönet Dank

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 212

Utószó A közép-európai szomszédság korát éljük. Politikában és gazdaságban ez ma már messzemenôen magától értetôdô. A mûvészeti életben azonban még sok mindent változatlanul nyugat és kelet kategóriája szerint sorolunk be. Az „Élô klasszikusok” kiállítás tudatosan rákérdez erre, hiszen Gaudens Pedit osztrák gyûjtô szerzeményeit mutatja be, aki az utóbbi években múzeumi igénnyel vásárolt a néhai választóvonal egyik és másik oldalán élô alkotók munkáiból. Ez a magángyûjtôi tevékenység programot is tartalmaz: ha a Nyugat és Kelet közötti szellemi cezúra – amely 1989 elôtt nem engedett teret az összehasonlításnak, s csak elvétve kínált lehetôséget a szomszéd iránti érdeklôdésre – Európa szívében meghaladható, akkor csakis a mûvészet eszközeivel. Hadd tudjuk meg végre együtt, hogy Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban és Közép-Európa többi államában mit gondoltak, vajúdtak és termeltek ki s tettek mûveikben láthatóvá a mûvészek! A súlypont ennek során a magyar és osztrák mûvészeknek jut, ezúttal ôk kerülnek közös bemutatásra. Emögött pedig nem a közép-európai mûvészettermelés ilyen vagy olyan teóriája bújik meg, hanem egy gyûjtô élete és érdeklôdései, aki üzletileg, egyszersmind a kortárs mûvészet iránti érdeklôdésétôl vezérelve tette témájává e két országot és kultúráját. A válogatás ekképp fölöttébb szubjektív, egyúttal pedig e mostani, új idôk kifejezése is, amikor vannak emberek, akik mûgyûjtôként szeretnék újra fölfedezni e térség kulturális sokszínûségét. A kiállítás így viszont magában foglal egy olyan üzenetet is, amely az Európában elôállt új feladatokra mutat rá: Közép-Európa politikai átalakulása nem csak földrajzilag terjesztette ki Európa határait, a kulturális sokféleség meg a velejáró konfliktusok és impulzusok témáját is visszaemeli az Európáról folyó vitákba. Közép-Európa a maga többszörös kulturális kódjaival központi szerepet tölt be ennek során. Európa nyelvileg, vallásilag és etnikailag egyaránt sokszínûbbé válik, s már megindult a kulturális pluralizmus modelljeinek történelmi vizsgálata és aktuális megfogalmazása. A nyelvek, hagyományok és kulturális térségek egyúttal egy olyan párbeszédnek is részévé válnak, amelyben a különbözô identitások képviselôi határokat átívelôen mûködnek együtt. Közép-Európa kulturális hagyományainak szerves alkotóeleme, hogy egy olyan régióban élünk, ahol folyamatosan határokat lépünk át, mi több: viszonylagos, megváltoztatható értékként éljük meg a határokat. Közép-Európában nem csupán irodalmi hagyomány, hogy a határokat és perifériákat kreatív helyeknek lássuk, amelyek éppen azért képesek kulturális kihívásra, mert nem kizárólag civilizálásra szoruló vidékeket látnak bennük. A közös mûvészeti projektek remek alkalmat kínálnak az ilyen egyenjogú partnerség tanulására. Peter Weibel nemrég így fogalmazott egy bécsi mûvészeti vásár kapcsán: „Ennél fogva ma megvan rá a lehetôségünk, hogy fölismerjük: a kelet mûvészete pontosan az ellentéte annak, amit a Nyugat mindeddig látott benne: nem elmaradott és marginális, hanem a középpontban áll – nevezetesen a nyugati mûvészet jövôjeként, mint már a korai avantgárd esetében is.” Ahhoz azonban, hogy ezt fölismerhessük, a mûvészeknek nyújtott együttmûködési lehetôségeken kívül szükségünk van olyan mûvészeti életre és mûpiacra is, ahol a kiállítási intézmények vezetôi, kurátorok, mûvészettörténészek és gyûjtôk mind-mind erre törekednek. Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy Gaudens Pedit, az üzletember és mûgyûjtô most elôször közszemlére teszi képeinek legjavát – gyûjteménye ugyanis természetes gesztussal lép át a nemzeti mûvészetszemlélet politikai határain, s a nézôtôl is azt követeli, hogy önállóan alkosson képet azokról a válaszokról, amelyeket a történelmileg ezer szállal összefonódott régió képzômûvészei a politikai sorsfordulók korában adtak és adnak. Európa politikai határvonalaira szinte nap mint nap felhívják a figyelmünket, s legkésôbb akkor, amikor saját életünkben munkaerôpiacaink részévé válunk, ráébredünk a jóléti határokra is. Ám hogy a mûvészet az a szabad mezô, ahol egyszerre kreálhatunk és élhetünk át határátlépéseket és identitást – ennek tudatosításához elôbb még teret kell teremtenünk Európában, leginkább olyan közös projektek révén, mint a jelen katalógusban dokumentált „Élô klasszikusok”.

Dr. EMIL BRIX nagykövet (Az Osztrák Szövetségi Külügyminisztérium mûvelôdéspolitikai osztályának vezetôje)

212

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 213

Zum Geleit Wir leben im Zeitalter einer neuen mitteleuropäischen Nachbarschaft. In Politik und Wirtschaft ist dies bereits sehr selbstverständlich. Im Kunstbetrieb wird aber vieles noch immer nach den Kategorien Westkunst-Ostkunst geordnet. Die Ausstellung „Living Classics“ stellt das bewusst in Frage, weil sie Ankäufe des österreichischen Sammlers Gaudens Pedit zeigt, der in den letzten Jahren mit musealem Anspruch Arbeiten von Künstlern beider Seiten dieser ehemaligen Trennlinie gesammelt hat. Diese private Sammlungstätigkeit enthält auch ein Programm: Wenn in der Mitte Europas die mentale Trennung zwischen West und Ost, die vor 1989 keinen Vergleich und wenig Möglichkeit zum Interesse am Nachbarn zuließ, überwunden werden kann, dann mit dem Mitteln der Kunst. Wir müssen gemeinsam erfahren können, was Künstler in Ungarn, Österreich, Tschechien, Polen und den anderen Staaten Mitteleuropas in den letzten Jahrzehnten erdacht, erstritten, erlebt und in ihren Werken sichtbar gemacht haben. Der Schwerpunkt liegt dabei auf Künstlern aus Ungarn und aus Österreich, die hier gemeinsam präsentiert werden. Dahinter verbirgt sich nicht eine Theorie mitteleuropäischen Kunstschaffens, sondern das Leben und die Interessen eines Sammlers, der geschäftlich und in seinem Interesse an zeitgenössischer Kunst diese beiden Staaten und Kulturen zu seinem Thema gemacht hat. Die Auswahl ist damit höchst subjektiv und gleichzeitig Ausdruck dieser neuen Zeiten, in denen es Menschen gibt, die als Kunstsammler diesen Raum kultureller Vielfalt für sich wieder entdecken wollen. Damit enthält diese Ausstellung aber auch eine Aussage, die auf neue Aufgaben in Europa hinweist: Der politische Wandel Mitteleuropas macht Europa nicht nur geographisch größer, sondern er führt auch das Thema der kulturellen Vielfalt mit seinen Konflikten und Anreizen wieder in die Europadebatten ein. Mitteleuropa spielt dabei mit seinen kulturellen Mehrfachcodierungen eine zentrale Rolle. Europa wird sprachlich, religiös und ethnisch vielfältiger. Es werden Modelle kultureller Pluralität historisch untersucht und aktuell formuliert. Gleichzeitig werden Sprachen, Traditionen und kulturelle Räume Bestandteile eines Dialoges, in dem Vertreter unterschiedlicher Identitäten grenzüberschreitend kooperieren. Zu den kulturellen Traditionen Mitteleuropas gehört es, in einer Region zu leben, in der ständig Grenzen überschritten werden, ja Grenzen als relative Größe erlebt werden, die veränderbar sind. In Mittel- und Osteuropa besteht eine nicht nur literarische Tradition Grenzen und periphere Räume als kreative Orte zu sehen, die deshalb kulturell herausfordern können, weil sie nicht ausschließlich als Gegenden, die zivilisiert werden müssen, verstanden werden. In gemeinsamen Kunstprojekten haben wir die Chance gerade eine solche gleichberechtigte Partnerschaft zu lernen. Peter Weibel hat kürzlich aus Anlass einer Wiener Kunstmesse geschrieben: „Heute haben wir daher die Möglichkeit zu erkennen, dass die Kunst des Ostens genau das Gegenteil dessen darstellt, was der Westen bisher in ihr erblickte: Sie ist nicht zurückgeblieben und peripher, sondern steht im Zentrum als Zukunft der westlichen Kunst, wie dies bereits bei der frühen Avantgarde der Fall war“. Um dies zu erkennen, brauchen wir aber neben Kooperationschancen für Künstler auch einen Kunstbetrieb und einen Kunstmarkt, auf dem Leiter von Kunsthäusern, Kuratoren, Kunsttheoretiker und Sammler dies wollen. Ich freue mich daher, dass der Geschäftsmann und Kunstsammler Gaudens Pedit wesentliche Werke seiner Privatsammlung erstmals umfassend öffentlich präsentiert, weil seine Sammlung in einer selbstverständlichen Weise die politischen Grenzen nationaler Kunstbetrachtung überschreitet und auch vom Betrachter verlangt, dass er sich sein eigenes Bild über die Antworten Bildender Künstler aus einem historisch eng verwobenen Raum in Zeiten großer politischer Umwälzungen schafft. Auf die politischen Grenzziehungen in Europa werden wir fast täglich hingewiesen und die Wohlstandsgrenzen werden uns klar gemacht spätestens wenn wir in unserem Leben Teil unserer Arbeitsmärkte werden. Aber das die Kunst jener Freiraum ist, in dem wir Grenzüberschreitungen und Identität gleichzeitig schaffen und erleben können, dafür müssen wir uns erst selbst Platz schaffen in Europa, am besten durch gemeinsame Projekte wie das in diesem Katalog dokumentierte Projekt „Living Classics“.

Botschafter Dr. EMIL BRIX (Leiter der Kulturpolitischen Sektion im Bundesministerium für auswärtige Angelegenheiten)

213

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 214

Köszönet

A Gyôri Városi Múzeum igazgatója, N. Mészáros Júlia egy éve ajánlotta fel, hogy 2005 nyarán mutassak be Gyôrben egy válogatást gyûjteményem magyar anyagából. Ugyancsak az Ô ötlete volt, hogy osztrák mûvészekkel egészítsük ki a kiállítást. Most, amikor a kiállításhoz készülô katalógus zárszavát írom, öröm tölt el, és szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult a kiállítás, a katalógus és a weboldal létrejöttéhez: A ház gazdájának, N. Mészáros Júliának a kezdeményezésért, az Osztrák Kulturális Fórum Budapest igazgatójának, Dr. Elke Atzlernek a jó együttmûködésért. Ausztria magyarországi nagykövetének, Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühelnek, az osztrák külügyminisztérium mûvelôdéspolitikai osztályvezetôjének, Dr. Emil Brix nagykövetnek és az Osztrák Nagykövetség Kereskedelmi Osztálya vezetôjének, Dr. Rejtô Péter kereskedelmi tanácsosnak a projekt nagylelkû támogatásáért. Szeretnék továbbá köszönetet mondani MMag. Brigitte Winkler-Komarnak, Dr. Ébli Gábornak, Mag. Christian Oberwagnernek, Serényi Balázsnak és OstR. Mag. Willi Winklernek – ôk valamennyien szavakkal és tettekkel segítették a munkámat. Külön köszönet illeti Klimó-Kormos Petronellát, aki nem lankadó áldozatkészséggel oldotta meg a problémákat, és ezzel lényegesen hozzájárult az Élô klasszikusok megszületéséhez. Befejezésül köszönetet mondok projektünk szponzorainak: Az Osztrák Kulturális Fórum Budapest, a KulturKontakt Austria, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a KIKA, a Raiffeisen Bank Budapest és a Gyôri Ipari Park mérvadó támogatást nyújtott a kiállításhoz és a katalógushoz. A kiállítást kísérô kiadványokhoz a Sappi és a Budapest Papír Kft. adta a papírt, az UNIQA pedig a kiállított képek biztosítását vállalta.

214

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 215

Dank

Vor über einem Jahr hat mir Júlia N. Mészáros, Direktorin des städtischen Museums Gyôr, angeboten, im Sommer 2005 eine Auswahl ungarischer Kunst aus meiner Sammlung in Gyôr zu zeigen. Von ihr stammte auch die Idee, österreichische Künstler einzubeziehen. Heute freue ich mich, den abschliessenden Beitrag zum Ausstellungskatalog zu schreiben und möchte allen herzlich danken, die zur Realisierung von Ausstellung, Katalog und Website beigetragen haben. Der Hausherrin Júlia N. Mészáros für ihre Initiative, Dr. Elke Atzler, Direktorin des Österreichischen Kulturforums Budapest für die gute Zusammenarbeit. Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel, der Österreichische Botschafter in Ungarn, Botschafter Dr. Emil Brix, Leiter der kulturpolitischen Sektion des BmaA und Dr. Péter Rejtô, der Österreichische Handelsdelegierte in Ungarn für wohlwollende Unterstützung des Projekts. Weiters danke ich MMag. Brigitte Winkler-Komar, Dr. Ébli Gábor, Mag. Christian Oberwagner, Serényi Balázs und OstR. Mag. Willi Winkler – sie sind mir mit Rat und Tat zur Seite gestanden. Besonderer Dank an Klimó-Kormos Petronella, die mit unermüdlichem Einsatz eine Vielzahl von Problemen gelöst hat und dadurch wesentlich zum Zustandekommen von Living Classics beigetragen hat. Abschliessend danke ich den Sponsoren unseres Projekts: Das Österreichische Kulturforum Budapest, KulturKontakt Austria, das ungarische Kulturministerium, KIKA, die Raiffeisen Bank Budapest, der Wirtschaftspark Gyôr haben Ausstellung und Katalog maßgeblich unterstützt. Sappi und Budapest Papír Kft. haben das Papier für alle Druckwerke zur Verfügung gestellt und UNIQA hat die Versicherung der Exponate beigetragen.

215

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 216

Támogatóink

Unsere Förderer

216

Living Classics

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 217

Osztrák Kulturális Fórum

Az osztrák külpolitika az aktív és konstruktív külföldi kultúrpolitika elkötelezett híve. Feladatait és céljait a 2001 óta érvényes „ÚJ külkulturális koncepció” fogalmazza meg. Eszerint alapvetô szándékunk, hogy a kultúra segítségével megteremtsük a kreatív Ausztria iránti figyelem nemzetközi pillanatait. Szem elôtt tartva a tényt, hogy a kulturális párbeszéd mindinkább a jó államközi kapcsolatok és a globalizációs folyamatokbeli esélyek meghatározó tényezôjévé válik, Ausztria külföldre irányuló mûvelôdéspolitikájának is egyértelmûek a föladatai:

Die österreichische Außenpolitik bekennt sich zu einer aktiven und gestaltenden Auslandskulturpolitik. In dem seit 2001 geltenden "Auslandskulturkonzept NEU" werden ihre Aufgaben und Ziele formuliert. Grundsätzlich wollen wir mittels der Kultur internationale Momente der Aufmerksamkeit für das kreative Österreich schaffen. Unter Berücksichtigung der Tatsache, dass der kulturelle Dialog immer mehr zu einem entscheidenden Faktor guter zwischenstaatlicher Beziehungen und der Chancen in Globalisierungsprozessen wird, sind die Aufgaben der österreichischen Auslandskulturpolitik sehr klar:

KIKA Magyarország Kft.

A KIKA Magyarország legnagyobb alapterületû és legszélesebb választékú lakberendezési szakáruházait üzemelteti. Egy fedél alatt kínál bútorokat és kiegészítôket egyaránt. Az elkövetkezô években több vidéki áruház köztük a gyôri KIKA megnyitását is tervezzük. Reméljük viszontláthatjuk újonnan nyíló áruházainkban!

Kika besitzt die Einrichtungshäuser mit der größten Grundfläche und dem breitesten Sortiment in Ungarn. Unter einem Dach bietet sie Möbel und Accessoires. In den nächsten Jahren planen wir die Eröffnung mehrerer Einrichtungshäuser in den regionalen Zentren Ungarns, unter anderem in Gyôr. Wir hoffen, Sie auch in unseren neuen Zentren begrüßen zu dürfen.

217

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 218

Budapest Papír Kft. A Budapest Papír Kft. története 1990-ben kezdôdött. A kitartó munka, a szakértelem az eltelt 15 év alatt meghozta eredményét. A Budapest Papír Kft. jelenleg 60 munkatársával mintegy 4000 tonnányi raktárkészlettel, több mint 2500 féle minôségi nyomdai, kreatív, csomagoló és irodai papírterméket kínál azonnali kiszolgálással a magyar piacon. 2003 novembere óta cégünk az ausztrál székhelyû PaperlinX tulajdonába került, ezzel a világ legnagyobb papírforgalmazó társaságának magyarországi lányvállalata lettünk. Az alapításkor megalkotott, megfogalmazott alapelvek, értékek örök érvényû irányt mutatnak számunkra. A másfél évtized alatt cégünk filozófiája továbbra is maradt a régi: vevôink odafigyelô kiszolgálása magas minôségû papírtermékekkel széles választékban, színvonalas szolgáltatások keretében, elérhetô áron. A Budapest Papír Kft. kiemelt jelentôségû küldetésének, feladatának tekinti a magyar kultúra és a nyomtatott média támogatását. Mecénási tevékenységeink különösen fontosak számunkra. Rendszeresen támogatunk mûvészeti iskolákat, képzômûvészeti alkotótáborokat, közremûködünk mûvészi albumok kiadásában, szakmai folyóiratok megjelentetésében.

Die Geschichte der Budapesti Papír Kft begann im Jahr 1990. Fleiß und Kompetenz haben in 15 Jahren ihre Ergebnisse gezeitigt. Die GmbH beschäftigt heute 60 Mitarbeiter und bietet von einem Warenlager von 4000 Tonnen mehr als 2500 hochqualitative Papierprodukte für den ungarischen Markt – Druckpapiere, kreative Papierwaren, Packpapiere und Papierprodukte für den Bürobedarf. Im November 2003 wurde die Firma von der australischen PaperlinX übernommen, sie wurde damit zur ungarischen Tochter der weltweit größten Papierwaren-Handelsgesellschaft. Die bei der Gründung formulierten Grundsätze und Werte sind für uns auch für die Zukunft richtungweisend, und die Unternehmensphilosophie ist in den fünfzehn Jahren dieselbe geblieben: sorgfältige Bedienung unserer Kunden mit einer breiten Palette von hochqualitativen Papierprodukten im Rahmen niveauvoller Dienstleistungen und für erschwinglichen Preise. Die Förderung der Kultur und der Printmedien in Ungarn ist für die Budapesti Papír Kft eine Mission von herausragender Bedeutung. Besonders wichtig ist für uns das Sponsoring. So fördern wir regelmäßig Kunstschulen, Ferienkunstkurse und beteiligen uns an der Veröffentlichung von Kunstbüchern und Fachzeitschriften.

Sappi

A Sappi cég a fényezett finom papír legnagyobb gyártója a világon. Ez a jó minôségû nyomtatási papír számos célra használható fel: színes magazinok, katalógusok, könyvek, szóró és reklám-

218

Living Classics

Sappi gilt als der weltweit größte Hersteller von gestrichenem Feinpapier, das als hochqualitatives Druckpapier von Hochglanzmagazinen, Katalogen und Büchern über Briefpapiere bis hin zu kommerziellen Druckprodukten in den

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 219

anyagok nyomtatására és vegyi cellulóz elôállítására, melyet fôként a viszkózrost gyártásban használnak Ügyfeleink elsôsorban kereskedôk, kiadók és nyomdák. A Sappi egy multinacionális vállalat, amely öt kontinensen 16 ezer dolgozót alkalmaz. Gyártási kapacitása Európában, Észak-Amerikában és Dél-Afrikában található és évente 5 millió tonna papír és 3,5 millió tonna papírzúzalék elôállítására képes. A 2004. szeptember 30-án zárult pénzügyi évben a Sappi eladásai 4,7 milliárd dollárt tettek ki. A csoport cégközpontja Dél-Afrikában Johannesburgban található. A Sappit jegyzik a JSE tôzsdén (SAP), valamint a New York-i (SPP), frankfurti (SPI) és londoni tôzsdén (SAZ).

verschiedensten Bereichen seinen Einsatz findet. Sappi produziert außerdem Kunstfaserzellstoff, der in erster Linie bei der Herstellung von Viskosetextilien verwendet wird. Unsere Kunden sind vor allem Händler, Verleger und Drucker. Sappi ist ein globales Unternehmen mit insges. 16.000 Mitarbeitern auf fünf Kontinenten. Die Produktionsstätten der Gruppe in Europa, Nordamerika und Südafrika haben eine Kapazität von 5 Mill. Tonnen Papier und 3,5 Mill. Tonnen Zellstoff pro Jahr. Am Ende des Geschäftsjahres 2004 (30. Sept.) erwirtschaftete Sappi einen Jahresumsatz von 4,7 Mrd. USD. Hauptsitz des Unternehmens ist Johannesburg/Südafrika. Die Aktie von Sappi wird an den Börsen von Johannesburg (SAP), New York (SPP), Frankfurt (SPI) und London (SAZ) notiert.

KulturKontakt Austria

A KulturKontakt 1990 óta segíti a Közép-, Keletés Délkelet-Európa országaival folytatott kulturális párbeszédet és mûvészeti eszmecserét. A projekttámogatások, ösztöndíjprogramok és a kortárs mûvészettermelés bemutatásának lehetôségei mind-mind fontos eszközök ahhoz, hogy megkönnyítsük a régió alkotómûvészeinek bekapcsolódását Európa kulturális vérkeringésébe. Ezek az eszközök egyúttal nekünk is lehetôséget kínálnak ahhoz, hogy jobban megismerjük és megértsük keleti szomszédaink mai mûvészetét. Együttmûködésünk az olyan magánkezdeményezésekkel, mint a kortárs festészetet reprezentáló Pedit Gyûjtemény, tovább serkentheti a Kelet- és Délkelet-Európa sokszínû kulturális élete iránti érdeklôdést. Ezért szívesen támogatjuk a magyar és osztrák képzômûvészek gyôri kiállítását, amelyet fontos hozzájárulásnak tekintünk az összeurópai párbeszédhez.

KulturKontakt Austria unterstützt seit 1990 den kulturellen Dialog und den künstlerischen Austausch mit den Staaten Mittel-, Ost- und Südosteuropas. Projektförderungen, Stipendienprogramme und Möglichkeiten zur Präsentation des zeitgenössischen Kunstschaffens waren und sind wichtige Instrumente, um den KünstlerInnen dieser Region eine Integration in den europäischen Kulturbetrieb zu erleichtern. Diese Maßnahmen geben aber auch uns die Möglichkeit, die aktuelle Kunstszene in unseren östlichen Nachbarländern besser kennen- und verstehen zu lernen. Im Zusammenwirken mit privaten Initiativen wie der Sammlung zeitgenössischer ungarischer Kunst von Gaudens Pedit kann noch mehr öffentliches Interesse das vielfältige Kulturschaffen im Osten und Südosten Europas geweckt werden. Deshalb unterstützen wir die Ausstellung ungarischer und österreichischer Künstler und Künstlerinnen in Györ gerne und sehen darin einen wichtigen Beitrag zur europäischen Verständigung.

219

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 220

Nemzeti Kultúrális Örökség Minisztériuma

Az országgyûlés 1998-ban önálló minisztériumként hozta létre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a mûvészeti élet szabadságának, a nemzeti kultúra fejlôdésének biztosításáért, a kulturális örökség és mûemlékek ápolásáért és védelméért, valamint annak összehangolásáért, és az ágazat szakmai irányításáért.

Das Ministerium für nationales Kulturerbe wurde 1998 als selbständiges Ressort gebildet, um die Freiheit der Kunst und die Entwicklung der nationalen Kultur zu sichern, das kulturelle Erbe und die Denkmäler des Landes zu pflegen und zu schützen sowie diese Tätigkeiten und die fachliche Betreuung des Kulturbetriebs zu koordinieren.

Raiffeisen Bank

A Raiffeisen Bank a mûvészi értékek felmutatásában a kortárs mûvészetben keresi a tartós és komoly értékek megjelenítését. A kortárs magyar mûvészetet kiállítások, mûvészeti kiadványok segítésével, valamint saját Galériája révén is jelentôs mértékben támogatja. A magyar Raiffeisen Bank egyidôs a hazai kétszintû bankrendszerrel. A fennállásának 19 éve alatt egyenletesen és meggyôzô dinamikával növekedô bank mára a magyar pénzügyi szféra egyik meghatározó, univerzális pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szereplôjévé vált.

220

Living Classics

Die Raffeisen Bank hat sich zum Ziel gesetzt, seriöse Werte von Dauer in der bildenden Kunst aufzuzeigen und zu präsentieren. So leistet sie sowohl durch die Unterstützung von Kunstpublikationen als auch über ihre eigene Galerie einen bedeutenden Beitrag zur Förderung der zeitgenössichen ungarischen Kunst. Die Raiffeisen Bank Ungarn ist gleichaltrig mit dem zweistufigen ungarischen Banksystem. In den 19 Jahren ihres Bestehens wies sie ein kontinuierliches und überzeugend dynamisches Wachstum auf, so dass sie heute mit ihrer vollständigen Palette der Finanzdienstleistungen zu den bestimmenden Akteuren des ungarischen Finanzsektors zählt.

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 221

Uniqa Biztosító

Mûvészeti kiállítások, mûtárgyszállítás, közgyûjtemények, valamint magán- és céggyûjtemények biztosítása. Az UNIQA Biztosító Rt. (és elôdintézményei), lehetôség szerint többször is fellépett a kultúra támogatójaként, melynek most már hagyományai vannak. Mindig szívesen támogatunk olyan kiállításokat, illetve az azokat rendezô intézményeket, melyek magas kulturális színvonalat képviselnek, és ezáltal nagyszámú nézôközönséget vonzanak. A választás mindig nehéz, az azonban igen fontos szempont, hogy a rendelkezésre álló meghatározott keretet olyan intézmények kiállításainak támogatására használjuk fel, melyek régi biztosítási partnereink. Az UNIQA Biztosító Rt. –marketing elôírásainak megfelelôen – olyan kiállításon nem léphet fel támogatóként, ahol csak más biztosítók vannak jelen.

Versicherung von Ausstellungen, Kunstobjekttransporten, öffentlichen, Privat- und Unternehmenssammlungen. Die UNIQA Versicherungs-AG (und ihre Vorgänger) haben sich immer wieder um die Förderung der Kultur bemüht, so dass diese Fördertätigkeit inzwischen zur Tradition geworden ist. Wir fördern stets mit Freude Ausstellungen und ihre Einrichtungen, die ein hohes kulturelles Niveau vertreten und dadurch ein breites Publikum ansprechen. Die Wahl fällt zwar immer schwierig, ein wichtiger Gesichtspunkt jedoch ist, den zur Verfügung stehenden Rahmen für die Förderung von Ausstellungen in Einrichtungen zu verwenden, die seit längerer Zeit unsere Versicherungspartner sind. Die UNIQA Versicherungs-AG kann entsprechend ihren Marketinggrundsätzen bei keiner Ausstellung als Sponsorin auftreten, bei der nur andere Versicherer tätig sind.

Gyôri Ipari Park

A Gyôri Ipari Park tulajdonosa és mûködtetôje a Gyôri Nemzetközi Ipari Park Kft., osztrák-magyar vegyes vállalat, 60%-os osztrák, 40%-os magyar részesedéssel. Az osztrák alapítók mögött Ausztria egyik legnagyobb bankja, a Bank Austria AG és a bécsi székhelyû Mischek Immobilienbeteiligungs GmbH áll, a magyar alapítók társaságában pedig meghatározó szerepet képvisel a Gyôr Megyei Jogú Város Önkormányzata. A Gyôri Nemzetközi Ipari Park Kft. igény szerint minden olyan szolgáltatást biztosít, amelyek a magyarországi üzemalapításhoz és üzemelte-

Die Internationale Industriepark Gyôr Ges.m.b.H., Inhaber und Betreiber des Industrieparks, ist eine österreichisch-ungarische Gesellschaft mit 60% österreichischem und 40% ungarischem Anteil. Die Gesellschafter sind auf der österreichischen Seite Österreichs größte Bank, die Bank Austria Gruppe, und die Mischek Immobilienbeteiligungs- GmbH. Auf der ungarischen Seite spielt die Stadtverwaltung Gyôr eine entscheidende Rolle. Die Internationale Industriepark GmbH bietet je nach Bedarf allen Ansiedlern jegliche Dienstleistungen an, die für die Firmengründung und den Betrieb notwendig sind. Zu dieser breit gefächerten Palette vor Ort gehören die rechtlichen,

221

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 222

téshez szükségesek: jogi, kereskedelemtechnikai, pénzügyi, banki, valamint szállítmányozási szolgáltatások; illetve a Park üzemeltetôje közremûködik a munkaerô biztosításánál, a helyi középiskolákkal és egyetemmel való együttmûködés kialakításában, valamint a külföldi beruházók esetleges lakásmegoldásában is. A folyamatos fejlôdésnek köszönhetôen mára a Gyôri Ipari Parkban letelepedett 63 cég mintegy 6000 fônek biztosít megélhetést.

222

Living Classics

die handels-technischen, die finanziellen sowie die transportbezogenen Dienstleistungen. Die Parkbetreiber bieten aber auch Hilfestellung bei der Sicherung der notwendigen Arbeitskräfte und beim Ausbau der Zusammenarbeit mit den lokalen Gymnasien sowie bei eventuellen Wohnungsfragen der ausländischen Investoren. Dank kontinuierlichen Wachstums können die 63 im Industriepark Gyôr angesiedelten Unternehmen heute ca. 6000 Menschen ein regelmäßiges Einkommen sichern.

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 223

a könyv

6/6/05

1:30 PM

Page 224