—
JOEDNFELÊIC p Á T H G Y Ö R G Y - U T C A . A közmunkák tanácsa az I. kerületi Birsalma-utcát az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat néhai elnökének nevéről, Ráth György-utcának nevezte el. A Z É R E M K E D V E L Ő K E G Y E S Ü L E T E folyó évi április hó 27-én délután 6 órakor tartotta meg Teleki Sándor gróf elnöklésével az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban ez évi rendes közgyűlését. Titkár az egyesület mult évi működéséró'l beszámolva jelentette, hogy az Eremkedvelők Egyesülete 1911. évben két érmet osztott ki tagílletményül tagjai között. A z Í 9 Í 2 . évben Moíret Ödön és Juhász Gyula szobrászművészek J — 1 érmét fogja kiadni és a f. évre a rendes tagilletményt képező' éremre pályázatot hirdetett, m e l y pályázat f. évi május hó 10-én jár le. AZ
I P A R M Ű V É S Z E T H A T Á R A I N A K KIBŐV Ü L É S E . Most jelent meg a „Deutscher Werkbund" 1912-iki évkönyve a jenai Díederích kiadásában „Die Durchgeistígung der Deutschen Arbeit" cím alatt, m e l y beszámol e hatalmas művészeti szervezet lefolyt évi működéséről a művészi ízlés terjesztése körül. A z évkönyvben P e t e r J e s s e n szellemesen vázolja az iparral kapcsolatos művészi szempontok és felfogások fejlődését s az új német társadalomművészetí törekvéseket. Azt bizonyítja Jessen ebben a fejtegetésében, hogy az új feladatok számára a régi elnevezések m a már nem elegendők. A m ű i p a r ( K u n s t g e w e r b e ) fogalma p. o. szűkké vált s helyet adott a sokkal öszszefoglalóbb iparművészeinek, amely magába foglalja az építészetet és művészi ipart, a kézművességet és ipart, a darabmunkát és a tömegárút. A z iparfejlesztés orgánumai is kibővültek s az 1907-ben alapított Deutsche Werkbund célja éppen az, hogy az alkotó és segítő erőket közös munkára egyesítse s az új felfogásoknak útakat tárjon ott is, ahol eddig a műipar hiába kopogtatott : a gazdasági élet nagyhatalmainál. í g y válnak lassanként p. o. a fémipari nagy konstrukciók műhelyei is a korszerű célművészet öntudatos eszközeívé akár úgy, hogy a mérnök maga adja meg konstrukcióinak a végleges érett művészi formát, akár úgy, hogy a hívatásos művésszel karöltve dolgozik. S hogy ez mit jelent bizonyos technikai gyártási ágakra nézve, annak példája egy berlini nagy ipari cég, mely keresztül tudta vinni, hogy gyártmányait és felszereléseit gyári épületeit és munkástelepeit a legnemesebb modern iparművészet szelleme hassa át. Csakhogy ehhez a megrendelő és vásárló közönség művészi nevelése is szükséges s ezen dolgozik Németországban annyi m ú z e u m , egyesület és folyóirat. A „Werkbund" itt ís a hatalmas vállalatokhoz fordul elsősorban, melyeknek hatásköre a kultúra nagy területeit öleli át. M i l y sokat rontott p. o. a
139
közízlésen a német hajózótársaságok eddigi nemtörődömsége, mellyel nagy gőzhajóikat a nevetséges „protztum" áldozatául dobták oda s mennyire más képe van most ezeknek, mióta a termeket és kabinokat a józan és tárgyilagos művészet elvei szerint készítik. A m i a szállodákat illeti, itt is sokat tett a „ W e r k b u n d " abban az irányban, hogy a német szállodák fád és semmitmondó hétköznapiságát az egyéni művészet bélyegével helyettesítve, annál inkább, mert éppen a szállodák internatíonálís idegen forgalmukkal az ízlés igazi fokmérői a külföld előtt. Kifejti azután Jessen, hogy a vajúdó új német stíl meggyőződése szerint nem a gazdagok palotáiban fog megszületni, hanem a társadalmi és gazdasági munka működési terein. Azért nem csupán művészeti sport, ha a gyári építkezésekben megnyilvánuló művészeti szempontokat fokozott figyelemben részesítjük. A „Werkbund" 1909-iki gyűlése alkalmából Frankfurtban néhány mintaszerű gyári építkezést mutattak be s azóta a hageni német kereskedelmi és iparm ú z e u m egy vándorgyűjteményt is rendezett ily ipari épületek mintáiból. A kislakások, munkáskolóniák, külvárosok egyre szaporodó tömegei is élénk tanujeleí a mai Németország művészi kialakulásainak. A kereskedelem ís hasonló átalakuláson m e g y keresztül s mindenki tudja, hogy mit jelent a modern árúház művészien képzelt tipusa, p. o. Messel nagyszerű alkotásában. De a „Werkbund" még tovább ment egy lépéssel s eredményes propagandát fejtett kí a kereskedelmi élet apróbb detailjaín, a boltok, kirakatok, plakátok, nyomtatványok, csomagolásokban megnyilatkozó ízlés revídeálása, fejlesztése és finomítása irányában is. E célból szoros érintkezést tartott fenn a kereskedelmi kamarákkal, melyeknek közvetítésével felolvasásokat és előadásokat rendezett a kereskedők ízlése fejlesztésére, tudva azt, hogy a kereskedelmi alkalmazottak, elárúsítók és elárúsítónők, ügynökök és utazók sokszor döntőbben folynak be a főnököknél az ízlés művészi írányzására. Azonkívül különösen a kereskedelmi oktatásnak művészi irányú megreformálására törekszik a Werkbund s ezen a téren igen fogékony talajra talált. Szóhoz tudott így jutni a nagy ipari testületekben a Hansa-szövetségben is, hogy biztosítsa azoknak az élő művé s ret tel való szorosabb érintkezését.
OK KITÜNTETETT IPAROSOK ÉS MUNKÁSOK. A z Országos Magyar Iparművészeti Társulat tavaszi lakásművészeti kiállításán a kereskedelemügyi miniszter a Társulat végrehajtó bizottságának javaslatára a 2000 koronás állami iparművészeti nagydíjat K i s s József asztalosmesternek, az állami iparművészeti érmeket pedig L i n d n e r Manó és Fia, N a g y Antal és R i b á r s z k y G y ő z ő asztalosmestereknek
Különféléit KiállításoK
140 KiállításoK
és K o v á c s T e s t v é r e k csillárkészítőknek ítélte oda. Ugyanezen a kiállításon adta ki első ízben a kereskedelemügyi miniszter a 200 koronás munkásjutalmakat. A z illetékes bízottság javaslatára ilyen jutalmat kapott s H í r e s József asztalosművezető (Radócz Jánosnál), B o c s k a y Pál asztalossegéd (Kiss Józsefnél), R í b á r s z k y Jenő asztalosművezető (Ribárszky Győzőnél), K r a u s z Ferenc műöntő (Haraszti Józsefnél) és N e u d o 11 Alajos bőrdíszműves-munkás ( T u l l Viktornál). A díjakat és érmeket a Társulat választmányának egyik ülésén adják át a kitüntetett iparosoknak és munkásoknak.
AKISPLASZTIKAI
KIÁLLÍTÁST május hó
5-én zárták be. A nagyérdekű tanulságos kiállítást sokan látogatták, többek közt a fővárosi iskolák tanulói csoportosan, tanítóik vezetésével tekintették meg.
S
(J
Z Ő N Y E G K I Á L L Í T Á S . Gróf T e l e k y Domokos azt az eszmét vetette fel, hogy az Iparművészeti M ú z e u m gyűjtse össze a Magyarországon, főleg pedig a Királyhágón túl található ú. n. erdélyi szőnyegeket. A múzeum részéről Csányi Károly T e l e k y gróffal egyetemben bejárja Erdélyt, hogy a rendelkezésre álló anyagot tanulmányozza.
A
M Ü N C H E N I K I Á L L Í T Á S . 1908-ban mutatta be utoljára München iparművészeti fejlettségének s az ipari munka és termelés, valamint az iparművészeti oktatás terén való haladásának szemléltető képét. Ez évben pedig már nemcsak a bajor főváros, de egész Bajorország vállalkozott arra, hogy kézműipara tárgyaiból nagyszabású kiállítást rendez, amennyiben a zsűri által előírt formaszépség, anyagszerűség és technika hármas szempontjának megfelelnek. Már maga a négy év, mely a két kiállítást egymástól ídőíleg elválasztja, elég hosszú arra, hogy az ez év május 18-án megnyitandó tárlattól sok újat várjunk, de azonkívül külön is kiemelendő az, hogy az idei kiállítás egész rendezése, szervezete és célja meglehetősen szakít az eddigi hagyományokkal és új ösvényeket tör. Visszatér ugyanis a kiállításoknak históríaílag legrégibb formájára, a vásárra, azaz nem a művészileg átgondolt, dekorative kiképzett és harmonikusan zárt térkülönítményeket állítja előtérbe, mint 1908-ban, hanem inkább az egyes tárgyakat. E g y művészi kéz által tervezett s a legapróbb részletekig keresztülvitt térkiképzés ugyanis mindig inkább a tervező építőművész egyéniségének bélyegét viseli magán s raffínált elhelyezéssel, szerencsésen választott színekkel, még a különben kí nem elégítő bútordarabokból ís lehet némi hatást kicsalni. Azonkívül a teremről-teremre való vándorlás közben előállt kimerülés, szemléletünknek folyton új és változó beállítása a művész által követelt hangulatba, szintén oly momentumok, melyek ajánlatossá tették a kiállítások eddigi rendezésének módszerével való szakítást. Végül általánosan tapasztalták azt is, hogy a nagy gyárosok részéről kifejtett luxus nagyon is alkalmas volt arra, hogy a kevésbbé tehetős kiállítókat háttérbe szorítsák. A z új kiállítási módszer, melyet Münchenben akarnak most érvényesíteni, ezeket a hátrányokat jelentékenyen fogja enyhíteni,
habár nem lehet tagadni, hogy ez a differenciálás viszont a szemlélő és vásárló publikum részéről is a művészi értékek iránti oly fejlett érzéket, oly finom ízlést tételez fel, amelyre alig merünk még számítani. De végre is a kiállítások egyik legfőbb rendeltetése és célja éppen a közönség művészi ízlésének fejlesztése s ezt a célt a bajor iparkiállítás azzal akarja elérni, hogy a termelőnek és a vásárlónak igényeit egyformán tartja szem előtt s az utóbbinak minden szuggerált külső befolyás nélkül kíván módot nyújtani arra, hogy csupán a tárgy tulajdonságai által vezettesse magát választásában. í g y aztán a kiállításon az egyes tárgyak kiállítása lesz a mérvadó és pedig ú g y a tömeges cikkeknél, mint a valóságos műtárgyaknál. A z árúk könnyebb csoportosítása végett számos osztályt alakítottak, melyek a kiállítási épület hat n a g y csarnokában lesznek elosztva. A legfontosabb csoportok ezek közt a textil-árúk, a ruházati ipar, bútorok, faragványok, kő, nemes és nemtelen fémek, keramíka, üveg, grafika, bőr, papír, könyvkötészet, víasztárgyak, játékárúk, egyházi művészet, automobilok és repülőgépek. A fősúlyt azonban a kiállított tárgyak kvalitására fektetik, ami nem anyaghű s a célszerűség és formaszépség szempontjait nem egyesíti magában, annak a kiállításon nincs helye. Különösen harcot üzen a kiállítás ama mindennapi használati tárgyak ellen, melyeknek úgynevezett szépsége válogatás nélkül fölbigygyesztett ornamentumokban, az idegen és belső igazság nélküli stílformák általi eltorzításban merül ki. S ha a müncheni kiállításnak sikerül az ornamentumokkal az íparművészetben m a űzött szertelenségeknek véget vetni, már ezzel is nagy eredményt ér el. A cél : a kvalitásos munkák kiválasztása és megrostálása elérésére a kiállítás vezetőségének több mód állott rendelkezésére. Mindenekelőtt az elsőrangú művészekből és szakemberekből álló zsűrinek szigorú kritikája már a tárgyak beszolgáltatása e l ő t t , úgy, hogy az eddig szokásos és n e m nagy népszerűségnek örvendő kitüntetések, mindenféle »Grand prix« és aranyérem, meg elismerő oklevél elvi kizárásával, már maga a kiállításra való elfogadás kitüntetés számba megy a kiállító cégre nézve. Továbbá különböző tárgyakra, melyeknél még határozott és tiszta forma nem higgadt le, pályázatokat írtak ki s a pályadíjat nyert tervezeteket megvásárolva, a gyárosoknak bocsátották rendelkezésére. A z eredmény örvendetesnek bizonyult ebben a tekintetben is. A z iparcikkek színvonala emelésének további eszközéül szolgált a művészek és a termelők közt már évek óta fennálló eladásközvetítő irodának a kiállítás céljaira való kiépítése, mely így mindkét félnek hasznos szolgálatot teljesít, amidőn a termelőiparosoknak alkalmas és ízléses terveket bocsát rendelkezésükre végrehajtás végett, a művészeknek pedig vevőket biztosít eszméik és ötleteik számára. A z eladás szervezését is, amely eddig oly sok kellemetlenséggel járt, előnyösen oldották meg, amennyiben minden tárgy eladó s a v e v ő által el ís szállítható, föltéve, hogy az eladó hasonló s ugyanoly értékű tárggyal való helyettesítéséről gondoskodik. A régebbi kiállításoknak a kisebb iparosok által oly súlyosan érezett ama hátrányain, melyek a nagyvállalkozó illetéktelen előnyökben való részesítésében álltak s melynél fogva a több eszközzel rendelkező kiállítók pazarabb kíállí-
H 3. T Á R S A L G Ó A B L A K F Ü L K É J E . T E R V E Z T E M E N Y H É R T MIKLÓS K É S Z Í T E T T É K R I B Á R S Z K Y GYŐZŐ A S Z T A L O S É S BÖHM B É L A
Mayyar Iparművészet.
COIN D E S A L O N DE CONVERSATION. KÁRPITOS.
4
142 II. lakásművészeti Kiállítás 3 szobás laKás
Wams
(Ûmm
1 14
114. ELŐSZOBA F É N Y E Z E T T T E R V E Z T E JEDDY SÁNDOR.
A N T I C H A M B R E , E N BOIS DE SAPIN VERNI.
FENYŐFÁBÓL. KÉSZÍTETTE
WEISZ JAKAB.
143 II. laKásművészeti Kiállítás 3 szobás laKás
tÊÊÊÊÊK
(15.
115. DOLGOZÓ- ÉS FOGADÓSZOBA T Ö L G Y F Á B Ó L . T E R V E Z T É K BARÁTH ISTVÁN ÉS SCHRÖDER KÁROLY. K É S Z Í T E T T E ' L I N D N E R MANÓ ÉS
CABINET DE TRAVAIL E T DE R É C E P T I O N E N BOIS D E C H Ê N E . FIA.
2*
144 II. laKásművészeti Kiállítás LegénylaKás
l i é . HÁLÓSZOBA SZEKRÉNYE MAHAGONIFÁBÓL. T E R V E Z T E BÁBOLNAY J Ó Z S E F . K É S Z Í T E T T E KISS J Ó Z S E F .
ARMOIRE DE CHAMBRE À COUCHER, EN BOIS D'ACAJOU.
145 II. lakásművészeti Kiállítás 3 szobás laKás
\
117.
t ( 7 . HÁLÓSZOBA SZEKRÉNYE DIÓFÁBÓL. T E R V E Z T E SZÍRONTAÍ LHOTKA ISTVÁN. K É S Z Í T E T T E RIBÁRSZKY
ARMOIRE DE CHAMBRE À COUCHER, EN NOYER. GYŐZŐ.
sr01 î. g
s
te <« »>»• O N »>5 S < — 5 R B» S N1« SA 8» 81
w
®
s
i . 1 , -> ••
<(8. F É R F I DOLGOZÓSZOBA T E R V E Z T E VASS FERENC.
TÖLGYFÁBÓL.
118. K É S Z Í T E T T E RADÓCZ JÁNOS
CABINET DE T R A V A I L POUR MESSIEURS, EN BOIS DE C H Ê N E .
148 II. laKásművészeti Kiállítás 2 szobás laKás
120.
120. E B É D L Ő - N A P P A L I T Ö L G Y F Á B Ó L . T E R V E Z T E SZÍRONTAÍ LHOTKA ISTVÁN. K É S Z Í T E T T E VEGH
SALLE À MANGER E N BOIS D E C H Ê N E . SÁNDOR.
149 II. laKásművészeti Kiállítás LegénylaKás
J21.
121. D O L G O Z O S Z O B A T Ö L G Y F Á B Ó L . T E R V E Z T E BÁBOLNAY J Ó Z S E F .
CABINET DE TRAVAIL, EN BOIS DE C H Ê N E . K É S Z Í T E T T E KISS J Ó Z S E F .
Magyar Iparművészet.
5
150 II. laKásművészeti Kiállítás 3 szobás laKás
í 22. HÁLÓSZOBA DIÓFÁBÓL. T E R V E Z T E SZÍRONTAÍ LHOTKA
122. ISTVÁN. K É S Z Í T E T T E RIBÁRSZKY
CHAMBRE Á COUCHER, EN NOYER. GYŐZŐ.
2 szobás laKás
123. KONYHA. M Á Z O L T (23. FENYŐFÁBÓL. T E R V E Z T E JEDDY SÁNDOR. K É S Z Í T E T T E WEISZ JAKAB.
C U I S I N E , E N BOIS DE SAPIN P E I N T .
151 II. lakásművészeti Kiállítás 5 szobás laKás
1 24. NAGY EBÉDLŐ R É S Z L E T E . 124. T E R V E Z T E M E N Y H É R T MIKLÓS. K É S Z Í T E T T É K R I B Á R S Z K Y G Y Ő Z Ő A S Z T A L O S É S BÖHM B É L A
(25. EBÉDLŐ TÖLGYFÁBÓL. T E R V E Z T E M E N Y H É R T MIKLÓS. K É S Z Í T E T T É K R I B Á R S Z K Y GYŐZŐ
(25. A S Z T A L O S É S BÖHM B É L A
D É T A I L DE SALLE À MANGER. KÁRPITOS.
SALLE À MANGER, E N BOIS D E C H Ê N E . KÁRPITOS.
5'
152 IL lakásművészeti Kiállítás 2 szobás laKás
>26.
Í26. HÁLÓSZOBA MÁZOLT FENYŐFÁBÓL. T E R V E Z T E SPIEGEL IMRE. KÉSZÍTETTE TÓTH
CHAMBRE À COUCHER, E N BOIS D E S A P I N P E I N T E T V E R N I . FERENC.
153 tásaíkkal elnyomhatták a kisebb iparost, a rendezőség azzal kívánt segíteni, hogy kiadta a jelszót s egynemű árúk egyenlő kiállításban s ehhez képest egyöntetű kiállító- és elárusító-asztalokat, kioszkokat, pavíllonokat, szekrényeket és vítrínákat bocsát rendelkezésre semleges színekben, pompázó hatásvadászat nélkül. Eddig az egyes kiállítók plakátjai és nyomtatványai sem voltak mindig egyenlő értékűek, az 1906-iki drezdai kiállítást kivéve, most a müncheni kíállítás rendezősége erre is kiterjesztette figyelmét s az összes plakátokat, prospektusokat, sőt még a csomagolást ís gondos szemű zsűri ellenőrzése alá helyeztette. Sokat lehetne mondani még az új müncheni íparkiállítás rendezésében érvényesülő helyesebb és egészségesebb elvekről, egyelőre azonban tájékoztató gyanánt csak az elmondottakra kívánunk szorítkozni.
KERTMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS.
Franciaország
jövő évben készül megülni nagy kertművésze, Lenotre születésének háromszázéves évfordulóját. De még ezt megelőzőleg a >Société nationale des beauxarts« a Grand Palais Jean Goujon-utcaí kis kertjében kertművészeti kíállítás rendezését határozta el, amelyben különösen a kert plasztikai művészete tárgyaínak bemutatására kerül a sor, hogy ezzel ís serkentsék a művészeket arra, hogy tehetségeiket, eszméiket a kert. archítekturális és dekoratív művészete szolgálatába állítsák. E kíállítás szervezői, köztük elsősorban Baudet, a jeles építőművész, Pierre Roche és mások, remélik, hogy ez első lépést a kert iparművészete feltámasztására rövid időn több hasonló kezdemény fogja követni, s hogy ezt elérjék, alkalmat kívántak nyújtani a tervezőművészeknek és iparművészeknek, hogy a kertdlszítésre alkalmas tárgyaikat megfelelő és vonzó környezetben állíthassák ki s azoknak eleven és közvetlen keretet adjanak. A kert művészi díszítésére alkalmas tárgyakat a francia amatőrök eddig többnyíre külföldön vásárolták, így vázákat, padokat, pilasztereket, szobrokat, gipszeket. Most meg akarják kísérteni francia művészek által teremteni meg a francia kertművészetet. í g y már Is a programmba vették több parasztváza bemutatását Delaherche-től, egy napóráét Lagarde-tól, egy galambdúcét Sandoz-tól, két szökőkútét Madame Greene-től, Besnard egy nagy kútjáét, azonkívül Rodin Is igért egy márványt. Mindezt persze nem üveg alatt, elszigetelten beállítva, hanem rendeltetéseik szerinti természetes elhelyezésben. Magától értetőleg a kiállítás nem lesz ily körülmények közt nagyarányú, már csak a helyszűke miatt sem, mert számolni kellett a Grand Palais kis kertjét elfoglaló nagy vízmedencével és kőlépcsőzetével. Arról sincs szó, hogy visszatérjenek a kert elrendezésében a X V I I . század uralkodó ízlésére, melyben az architektúra volt a túlnyomó, v a g y a következő század angol befolyása alatt kifejlődött romantikus irányra a kert művészetében, amelynek a trianoni, ermenonvílle-í, monceau-i tájkertészet szolgáltatja példáit sziklacsoportozataíval, vízeséseível stb. Sem a Le Notre-féle szimmetrikus kertet, sem a tájkertészet tévelygéseit nem akarják feltámasztani konvencionális alakjaikban, hanem a cél a kert plasztikai ornamentumai fejlődésének feltüntetése, a kert egyszerű, geometrikus rendezésével, mely szabályos vonalakban szolgál hátteréül a növényzet és
Magyar Iparművészet,
az ültetvények érvényesülésének s az összes részleteket egy egységes benyomásnak rendeli alá. De így ís bő és hálás tér nyílik egy oly művészeti ág bemutatására a tervezett kiállításon, amelyben újabban meglehetősen hátramaradtunk ama nagy művészeti fejlődéssel szemben, amelyet p. o. Amerika m ű - és tájkertészete mutathat fel s amelynek értékes gazdagodását jelentik újabban a beton, mint a kertdiszítés anyaga, m ű vészi kiképzésének e tárggyal kapcsolatos problémái ís a kertstílus fejlődésében.
A
PÁRISI N E M Z E T K Ö Z I M O D E R N IPARM Ű V É S Z E T I K I Á L L Í T Á S . A párisi nemzetközi iparművészeti kiállításról, amelyet a franciák 19I5-re terveznek, már megemlékeztünk egyszer. A kíállítás egymaga azóta nagyot haladt és egyre közelebb jut a megvalósuláshoz. M a már majdnem teljes bizonyossággal lehet számítaní arra, hogy a kiállítás létre fog jönni. A z összes francia művészeti egyesületek egy pontosan kidolgozott memorandumban fejezték kí a kíállítás megrendezésére vonatkozó kívánságukat s ennek alapján tizenegy képviselő javaslatot terjesztett a kamara elé, amelyben a kiállítás elhatározását kívánja. A javaslat most a kereskedelmi és ipari albizottságnál van, de a kereskedelemügyi miniszternek a francia bútoriparosok kiállítását berekesztő ünnepi lakomán mondott beszéde nem hagy hátra semmi kétséget a sorsa felől. A kiállítás meglesz. A nemzetek iparművészeiének legközelebbi erőpróbája Párísban 1915-ben fog lefolyni. Maga a kiállítás természetesen a legnagyobb mértékben érdekel bennünket, de az érdeklődésünk még nagyobbra fokozódik, ha szemügyre vesszük azokat a szempontokat, amelyek a franciákat a kíállítás megrendezésére bírták és azokat a szempontokat, amelyek szerint a kiállítás ki fog alakulni. A franciák meg vannak ijedve, a franciák félnek. A z összes nyilatkozatok, amelyek a kiállítással foglalkoznak, egészen határozottan elárulják, hogy a franciák aggódnak az iparművészet újabb fejlődése miatt és az ő aggódásuk az iparművészet modern ideáinak győzelmét jelenti. A nyilatkozatok egészen nyíltan beismerik, hogy a francia iparművészet a jelenben elvesztette ezt a harmóniát, amelynek évszázadokon keresztül egyeduralkodó birtokosa volt és egészen kétségtelen, hogy ezt a veszteséget a francia konzervatívizmus okozta. A franciák nem tudtak lemondani azokról a stílusokról, amelyek a X V I I I . és X I X . század iparművészetét naggyá tették, az empire elvirágzása óta a francia alkalmazott művészet majdnem kivétel nélkül saját múltjának utánzásából élősködött. A modern szellem azonban sokkal erősebb volt, mint a francia tradíciók és lassankint megbuktatta a francia íparművészetet. Most már a franciák ís érzik, hogy az angol, német és a többi európai nemzetek iparművészete mérföldekkel jár az övék előtt, dacára az ő óriási technikai fejlettségüknek, s a konzervativizmus romboló hatása erősen megértődik nemcsak a szellemi vezetés, hanem az anyagi produkció terén ís. A nemrég még szinte szuverén francia kivitel erősen megcsappant, a modern iparművészeti termékek bevitele kezd emelkedni és Franciaország ilyenképpen egyik legfőbb gazdasági fegy-
Kiállítások
154 Muzeális ügyeK
vérét veszti el. A franciák meg vannak ijedve, belátják, hogy a konzervativizmussal immár nem lehet boldogulni és éppen ezért azt óhajtják, hogy az J915-ikí kiállítás teljesen modern legyen, azaz — a saját szavaik szerint — kí legyen belőle zárva minden olyan alkotás, amely régi stílusok másolata v a g y utánzása. Ezzel a kiállítással akarják elérni, hogy a francia iparművészet ismét eredeti, önálló útra lépjen és kiszabaduljon az utánzásnak ama sivárságából, amelyben jelenleg sínylődik. A z okok között, amelyeket a szabadulás szüksége mellett a tervezetek felhoznak, különösen érdekes az, amely a francia királyok stílusának utánzását egyenesen a francia történelmi mult iránti tiszteletlenségnek nyilvánítja. A francia ipar — úgymond — évtizedek óta nem tett egyebet, minthogy aprópénzre váltja fel a mult nagy tőkéjét és ezzel a kalmárkodással teljesen lealacsonyítja annak hajdani nagyságát. Azok a formák, amelyek a francia királyi udvarokban a legfényesebb kifejtést nyerték, ma közkézen forognak, a hajdani királyi fényűzés termékei ma olcsók és köznapiak, magasrangú művészek alkotásai után tömeges, rossz másolatok készülnek. Igen természetes, hogy ilyeténképpen a hajdani nagy stílusnak teljesen le kell romlania s amit valamikor az egész világ csodált, azt ma az egész világ utálja, mert megszokott, közönséges, unalmas és — hazug. A francia iparművészet egy elcsépelt zenedarab s éppen azért akarják a modern franciák, hogy a tervezett kíállítás egészen új hangokat üssön meg. Érdekes a kiállítás tervezete ís. A franciák három főcsoportot akarnak felállítani ú. m . az építészet, a bútor és a díszítő művészet, az ékesség (parure) csoportját. Ezekben a csoportokban azután az anyagok szerint történne a további elkülönítés. Külön csoportokat szentelnének továbbá a színház, az utca, a kert művészetének és a művészi nevelésnek. A kíállítás tehát hatalmas egységben mutatná be az összes modern iparművészeti törekvéseket és mint ilyen nagyszerű alkalmat fog nyújtani ahhoz, hogy a nemzetek megküzdjenek egymással. N a g y o n természetes, sőt feltétlenül kívánatos, hogy Magyarország ebből a küzdelemből kivegye a maga részét. Önállóan, teljes erővel, impozáns készültséggel. Hivatalos köröknek, művészeknek és közönségnek egyaránt kötelessége, hogy megkezdje a szervezést és szervezkedést a magyar íparművészetnek immár impozánsabb megjelenése céljából. N e m szabad, hogy itt bármi mulasztás is történjék, mert az iparművészet egész kultúránknak az a pontja, amelyen a legkönnyebben, a győzelem legbiztosabb reményével vehetjük fel a versenyt. A legutóbbi kiállítások és egész kulturánk története tanúsítja, hogy a művészet és különösen az iparművészet a leginkább alkalmas a külföld előtt a magyarság reprezentálására, legnagyobb sikereinket éppen az iparművészeiben arattuk. És még sem ismernek eléggé 1 A francia kiállítás tervezete hivatkozik az összes nemzetekre, de Magyarországot nem említí egy sorral sem. N e m lehet, hogy továbbra is ismeretlenek maradjunk. Nemzeti önállóságunk, fantáziánk eredetisége és tudása éppen az iparművészeiben nyilatkozik meg a legfényesebben ; meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy ezeket a kvalitásokat a külfölddel ís elismertessük.
AZ
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ISMERETT E R J E S Z T Ő E L Ő A D Á S A I N A K tárgyai ez idén jó részben a kisplasztika! kiállítással voltak vonatkozásban. Keszler József tanár a „Vésett kövekről" március hó 23-án tartott előadást, melyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk. A Gemma vésett követ jelent. Ezek lehetnek homorúan vésettek ; akkor íntaglíónak és domborúan vésettek, akkor cameónak nevezzük. A z elsők eredetileg pecsétnyomók voltak és ametisztből, hiacíntból, achatból és karneolból készültek ; az utóbbiak edények és eszközök díszítésére szolgáltak, anyaguk a színes és réteges calcedon (ónix, sardonlx) volt. Előállításuk módja egyező és évszázadokon át ugyanaz maradt. U g y az íntaglíót, mint cameót köszörüléssel állították elő. A féldrágakő felületét egy gyorsan forgó henger tengelyébe erősített acélpálca hegyéhez illesztik, az a gyors forgás következtében a kőbe hatol. A pálca hegye lehet hegyes és éles, v a g y korongos és gömbölyű. A vésőtű hegyét olajjal kevert gyémántporral kenik be. A készülő íntaglíót közbeközbe viaszba kell nyomni. Különös szerep jut e köszörülésnél az ujjaknak. Végezetül lágyabb fémtűkkel polírozzák (fényesítik) a vésés felületét. Ez a gemmoglyptika. E művészetet már a babilóniaiak és a föníciaiak is ismerték és a görögök is művelték. N a g y Sándor uralkodása alatt Pyrgoteles volt a kővésés legkiválóbb mestere. Ennek a mesternek volt egyedül megengedve, hogy N a g y Sándor arcképével ellátott gemmákat készíthetett. Voltak görög mesterek, akik oníxedényeket ís készítettek. Legkiválóbb emlékek a 0*15 m magas Gonzaga-cameo a Szentpétervári Eremitageban, I. Ptolomeusnak és első nejének Eurydíkének mellképével és a bécsi Antíkenkabinettben őrzött cameo, mely valószínűleg II. Ptolemeust és Arsínoet ábrázolja. Itáliában e művészetet az etruszkok honosították meg. A rómaiak idejében csodás művek keletkeztek. Legkiválóbb mesterük Augusztus császár idejében Dioskorídes volt. A fenmaradt legkiválóbb alkotások közé sorozható a bécsi Gemma Augustea, mely a császár dicsőítését ábrázolja ; a 0'32 m nagyságú, Tiberius császár dicsőítését ábrázoló Cameo Párísban, a farnezí oníxcsésze ; Appolloníus mesterműve, a heverő Artemis ; Dioskorídes Perseusa. Külön kell megemlítenünk az ú. n. Mantuai oníx-ot, így nevezik azt a braunschweigi múzeumban őrzött pompás oníxkorsót, melyet Mantua ostromlásakor 1630-ban elraboltak. Oldalán áldozati menet van domborműben ábrázolva. E jeles m ű az első római császárok idejében készült. A reneszánsz idejében, a X V I . században Olaszország vezetett e téren. Giovanni Bernard! da Castel
155 Bolognese, Matteo del Nassaro, Maria di Brescia a leghíresebb mesterek. A X V I I I . században a német származású Natter, a Pichler család, a X I X . században az olasz Giuseppe Gírometti ( f I88Í.) Giovanni Calandrellí (f J852.) a milanói Beríní, a római Cerbara és a Joh. Karl Fischer ismeretesek. A z antik vésett kövekró'l a X I X . században gyakran csalódásig hú' másolatokat készítettek üvegbó'l (Paszták.) A vésett köveket már az ókorban szívesen gyűjtötték. Mítridatesnek Pontosz királyának 2000 oníx edény volt birtokában, ezeket Pompejus zsákmány gyanánt Rómába vitte. Ciceró és Marcellus is gyűjtött vésett köveket. A középkorban a gemmákat egyházi tárgyakba foglalták. A reneszánsz korában ismét gyűjtik az antik gemmákat, a Gonzagák és Farnesek R ó mában, Lorenzo Medici Firenzében, II. Gyula pápa, X . Leo, később a svédek királynője Krisztina voltak a legismertebb amateurök. Ma leginkább a bécsi, nápolyi, firenzei, berlini és drezdai múzeumokban tanulmányozhatjuk a legszebb vésett köveket. „Az E r e m és P l a k e t t m ű v é s z e t r ő l " akisplasztikaekedves ágáról C s e r m e l y Sándor március 30-án tartott előadást, szorosan alkalmazkodván a kiállításon bemutatott gazdag anyaghoz. Bővebben szólott az előadó az olasz éremművészetről, megemlítvén, hogy az olasz reneszánsz mesterek érmeiket öntés útján állították elő, ami a kompozíció szabadságát, az egyéniség érvényesülését nem korlátozta. A reneszánsz mesterek az érmet viaszból mintázták, amely anyag hűen követi a művész formáló kezét. A felületet legtöbbször meleg-barna patinával vonták be. E korban az érem a nagy alkotásoknak egyenrangú társává lesz, sőt népszerűségre versenyez azokkal. A z olasz éremművészet hatása alatt Németországban is meghonosul a kisplasztikának ez az ága. A németek inkább a vert érmeket kedvelik. Régi tradícióikhoz híven megpróbálkoznak a faragott éremmel. E puszpánfából készült medaillonok, v a g y mintául, v a g y az ostábla-játék köveiül szolgáltak. Színes víaszmedaíllonok is készülnek a reneszánsz korában, melyek néha csodálatos élethűséggel örökítik meg egykori tulajdonosuk arcképét. A későbbi századok folyamán az éremmővészet fokozatosan hanyatlott és lassanként a mesterségek sorába sülyedt. Csak a X I X . században és pedig legelőször Franciaország kel új életre. A z előadó a kiállításból vett érmekkel és plakettekkel illusztrálta előadását. Ezzel zárult az 1912. évi ismeretterjesztő előadások sora. X. \ 7 I R Á G V Á S Á R nyílik meg május hó folyamán * az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum nagy csarnokában. Ez alkalomból a M . Kertészeti Egyesület virágos kertté alakítja át a múzeum udvarát s a közönség nemcsak gyönyörködhetik a pompás látványban, hanem ott be is szerezheti virágszükségletét. Q
•
% pärmuveszeti Jloktätäs S
Z A K T A N A C S K O Z A S AZ Ö T V Ö S I P A R I S Z A K O K T A T Á S REFORMJA ÜGYÉBEN. A z Orsz. Iparművészeti Iskola igazgatóságának meghívására április hó 29-én a hazai ötvös- és ékszerípar illetékes képviselői és szaktanítói behatóan megvitatták a szükséges reformokat, amelyeknek életbeléptetésével ötvösíparosaink intenzívebb képzése várható. A tanácskozás során megállapították, hogy az Iparművészeti Iskola kebelében közel harminc év óta fennálló ötvösszakosztály jelen szervezetében és felszerelésével nem felelhet meg a jogos igényeknek s ezért kívánatos, hogy ennek az osztálynak működési köre és tanítási módja megváltozzék. A felszólalók egyértelműen az Iparművészeti Iskolától várják az ötvösípari felsőbb szakoktatásnak művészi irányítását és fejlesztését. De szükségét látják még annak, hogy az illetékes hatóságok az ötvösíparosok technikai képzésről ís gondoskodjanak. Evégből a Technológiai Múzeum, esetleg egyes fémipari szakiskolák tanításí terveibe bele kellene venni az idevágó ismereteknek tanítását. Czakó Elemér, dr., az Orsz. Iparművészeti Iskola igazgatója közelebb már részletes előterjesztést tesz a vallás- és közoktatási miniszternek az ötvösipari szakosztály átszervezése, általában pedig az e szakmabeli oktatásnak mélyítése és szélesbítése érdekében.
A
DREZDAI IV. N E M Z E T K Ö Z I MŰVÉSZETN E V E L É S I K O N G R E S S Z U S ez évben fogja követni az 1908-ban Londonban tartott III. kongresszust s megtartására és a vele kapcsolatos kiállításra már javában folynak az előkészületek. Különösen a franciák igyekeznek ezúttal is kitenni magukért. Már az előző kongresszuson méltó feltűnést keltettek, mint emlékezünk, a párisi művészi iskolák munkái, de annál kellemetlenebb meglepetést keltett az alsó és középfokú rajzoktatásnak alacsony színvonala. A lefolyt négy év alatt azonban a francia rajztanárok sem maradtak tétlenül s most a drezdai kiállításon kí akarják köszörülni a csorbát. Franciaország legjelentékenyebb rajztanár-egyesülete a „L'Union du dessin" bizottságot küldött ki az előkészületek megtételére, melynek elnöke L. G u é b í n egy bizottságot vezetett a francia közoktatásügyi és kereskedelmi miniszterek elé, akinek kimerítő jelentést tett a lefolyt kongresszusokról s egyszersmind kífejtetle programmját ís Franciaországnak a drezdai kongresszuson való részvétele tárgyában. Ezek szerint Franciaország sem költséget, sem fáradságot nem fog kímélni, hogy méltóan legyen képviselve a drezdai kongresszuson és kiállításon, melynek elnökéül a németek P a u l H e r m a n n festő és rajzakadémiai tanárt jelölték.
•
El
Iparművészeti oKtatás
DUNÁNTÚLI FARAGOTT CSANAK-FÜLEK. A N E M Z E T I MÚZEUM N É P R A J Z I OSZTÁLYÁNAK GYŰJTEMÉNYÉBŐL. N Ó V Á K J . LAJOS
OREILLES SCULPTÉES D E G O B E L E T E N BOIS, A R T P A Y S A N HONGROIS. FÖLVÉTELEI.
DUNÁNTÚLI FARAGOTT CSANAK-FÜLEK. A N E M Z E T I MÚZEUM N É P R A J Z I OSZTÁLYÁNAK GYŰJTEMÉNYÉBŐL. N Ó V Á K J . LAJOS
OREILLES S C U L P T É E S D E G O B E L E T E N BOIS, A R T P A Y S A N HONGROIS. FÖLVÉTELEI.
158 Népművészet Pályázatott
művészét f S A N A K - F Ü L E K . A Magyar Nemzeti Múzeum ^ Néprajzi Osztályának kincsei körül ismét egy sorozatot mutatunk be a Dunántúl és az ország északi részében (Gömör v m . ) divatos csanakok füleiből. A gyönyörű sorozat legszebbjeit Hermann Ottó gyűjtötte még össze annak idején. A z újonnan szerzettek közül ritka, amelyik még csak megközelíthetné ezeket. A c s a n a k (csorpák) igen helyes kis ivóedény, mely jó szolgálatot tesz az erdőn, mezőn élő pásztoroknak, kik azokból isszák a friss forrásvizet. E kis edénykét fából faragják és pedig a kisebbeket a fülestől együtt egy darabból, a nagyobbakat azonban már két darab fából. A z egyik darab, az ívóedény a kivájt és léháncsolt fiatal fatörzsből készül, s így ennek kerek pohár alakját már a fiatal fatörzs kerekdedsége adja meg. Ezt ritkán díszítik, de Dunántúl elég gyakran. A másik darab a fül, melyet azután annál jobban kifaragtak. Tulajdonképpen a fülön remekel mindig a pásztor faragó kése. E fület azután egy fémpánt segítségével erősítették az edényhez, úgy, hogy a pánt a fül alsó részén szereplő hosszúkás nyíláson átvezetve az edényt alsó részén foglalja körül. Nagyobb szilárdság okáért a fülön fent ís szokott lenni egy kifaragott kampó, amit az ívóedény felső peremébe akasztottak bele. Még az ilyen egyszerű kis tárgyon is bámulatos művészet pompázhatík, ha a népnek kedve kerekedik rápazarolni gazdag lelkének mindenkor nagyszerűen díszítő művészetét. E kis edényfülekkel szemban azonban még azok, kik szokva lehetnek a népi művészetnek még oly dús és még oly pazar pompájához ís, — sem tagadhatják le e sorozat minden egyes darabjának hatalmas erejű monumentalitását. Némelyikükben az építőművészet ereje és komolysága, másokban a keresetlen naivitás egyszerűsége a megragadó. De bármelyik legyen is túlsúlyban, a művészet mindig csak nyer vele. njl.
xäzfttok: P
Á L Y Á Z A T P L A K Á T R A . A z Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat a gr. Csáky Albinné elnöklése alatt működő Általános Közjótékonysági Egyesület megkeresésére a következő általános nyilvános pályázatot hirdeti : 1. Terveztessék plakát, amelyet az Általános Köz-
jótékonysági Egyesület az alkoholizmus ellen való küzdelmének egyik eszközéül használhat és sokszorosítva a Budapest környékén levő kirándulóhelyeken kifüggeszthet. 2. A plakát világosan fejezze ki az alkoholfogyasztással Járó veszedelmet. 3. A z Általános Közjótékonysági Egyesület a pályázóknak figyelmébe ajánlja az alább közölt mondásokat, amelyekből esetleg meríthetnek a plakát tárgyához egy-egy ötletet, de ezekhez nincsenek kötve. 4. A plakát alárendelt helyén a következő szöveget kell feltüntetni : „ A z Általános Közjótékonysági Egyesület alkohol ellen küzdő szakosztálya." Ezenkívül alkalmazható az alább közölt idézés közül, v a g y egy szabadon választott mondás, 5. A plakát rajza legyen 63 cm széles és 94 c m magas. 6. A pályázó akképen tervezze meg a plakátot, hogy az litográfiái sokszorosítással három színnel nyomható legyen. Emellett legyen tekintettel arra is, hogy a pályázatot hirdető Egyesület a plakát rajzát megfelelően kisebbítve levelező-lapokon is felhasználhassa. 7. Csak teljesen befejezett, reprodukcióra alkalmas rajzokkal lehet pályázni. A sokszorosításra kerülő munka szerzője köteles a plakát elkészítését a nyomdában ellenőrizni. 8. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 9. A pályázat titkos, ennélfogva minden pályázó lássa el művét jeligével s csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével zárt borítékban nevét és lakásának címét. 10. A pályaműveket folyó évi május hó 18-áíg, déli 12 óráig kell beküldeni az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Üllői-út 33—37.). 11. A pályázatot 9 tagú bírálóbízottság dönti el, melynek elnöke az Általános Közjótékonysági Egyesület elnöke v a g y helyettese, tagjai az Egyesület főtitkára, továbbá dr. Deutsch Ernő, Gerő Ödön, Kernstock Károly, Körösfőí Kríesch Aladár, Lyka Károly, dr. Marschan Géza és Nádler Róbert. 12. A pályázat föltételeinek mindenben megfelelő legsikerültebb pályamű díjazására az Általános Közjótékonysági Egyesület pályadíjul 500 koronát tűz ki. Ezenkívül még 500 koronát szán kiválóbb pályaművek megvásárlására. Ezért fentartja magának a jogot, hogy az 500 koronás pályadíj kiadása esetén bármely pályaművet a bírálóbizottság által megállapított összegen — mely 100 koronánál kisebb nem lehet — megvásárolhassa. 13. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdon- és sokszorosítási joga az Általános Közjótékonysági Egyesületet illeti meg. 14. Valamennyi pályaművet a döntés után a Társulat legalább 3 napig kiállítja az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott s meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat értök felelősséget nem vállal. Budapest, 1912. év április havában. AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT ELNÖKSÉGE.
— Alkalmas mondások i
Az alkohol — a mi ellenségünk ! Tudjátok, mit iszik ez a remegő kezű ember a poharából ? Felesége és gyermekei könnyét, vérét és életét ! Az az igazság, ami a borban, sörben van, sok családot döntött már nyomorba ! A férfiasság nem a bor és sörivásban, de a komoly munkában és a friss kedélyben áll. Nem férfi, aki legfőbb megrontójának, az alkoholnak nem tud ellentállni. A bor, a sör, a pálinka a legnagyobb nemzeti veszedelmek egyike. A természet szépségeit is jobban tudjátok majd élvezni, ha tartózkodtok minden bortól, sörtől. T^-ÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZATOK, A GRÓF Andrássy Dénes és neje, Franciska grófnő által a magyar állam ezeréves fennállása alkalmából művészeti ösztöndíjakra tett alapítvány kamataiból alakított s jelenleg két 4200—4200 koronát képező festőművészet! ösztöndíjra a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács ezennel pályázatot hirdet az alapító szándékaínak megfelelő következő feltételek mellett. Pályázhatnak a művészeti iskolai képzésén már túl levő oly festőművészek és pedig csak férfiak, kik magyar állampolgárok s főleg az állat és illetőleg a tájfestésben kívánják síkerekkel igazolt művészi képességüket tökéletesíteni. A sajátkezüleg írott folyamodványok a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz intézve a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsnál ( V . , Báthory-utca 12. sz. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályában) 1912. évi május hó 15-íg nyújtandók be, ahol a pályázat részletes föltételei ís megtudhatók. A Magyar Országos Képzőművés z e t i T a n á c s pályázatot hirdet az é p í t ő m ű v é s z e t köréhez tartozó két ösztöndíjra és pedig : 1 ösztöndíjra 1500 koronával, í » 800 „ Ezek az ösztöndíjak a kiadásuktól kezdődő egy évre szólanak és céljuk az, hogy olyanokat, kik az építőművészet! pályán az alapvető képzésen már túl vannak és a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudják felmutatni, tanulmányaiknak kiegészítésében támogassák. E kiegészítés vonatkozhatik külföldi építőművészeti alkotások tanúlmányozására, de vonatkozhatik hazai tanúlmányutakra ís, hazai műemlékeink és népi művészetünk architektúrájának megismerése, feldolgozása és közzététele céljából. Pályázhatnak a kír. József-műegyetemet végzett műépítészek vagy olyan, akár itthon, akár a külföldön tanult építészek, akik az építőművészeti képzettségnek a József-műegyetemet végzett építészeknek képzettségével ugyanazon a fokán állanak. Ugyancsak a Magyar Országos Képzőművészeti T a n á c s hirdet pályázatot tíz a f e s t ő m ű v é s z e t és s z o b r á s z a t köréhez tartozó képzőművészeti ösztöndíjra és pedig : 1 ösztöndíjra 2 „
1600 koronával, 1200—1200 „
—
3 ösztöndíjra 2 „ 2 „
—
—
—
-
1000—1000 koronával 800—800 „ 600—600 „
Ez ösztöndíjak a kiadásuktól kezdődő egy évre szólnak s céljok az, hogy olyanokat, kik a művészeti pályán az alapvető képzésen már túl vannak s a hívatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudják nyújtani, tanulmányaik kiegészítésében támogassák. Pályázhatnak a hazai művészeti iskolák végzett növendékei s egyelőre még mint olyanok ís, kik ha külföldön tanultak legalább oly fokán vannak a készültségnek, mint aminő az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola és az Országos Iparművészeti iskola elvégzésével szerezhető meg. A folyamodások a vallás- és közoktatásügyi m . kir. miniszter úrhoz címezve, J912. évi május hó 31-éíg nyújtandók be. A mutatványmővek pedig 1912. évi május hó 29., 30. és 31-én az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumba szállítandók. E pályázatoknak részletes feltételei a Magyar Orsz. Képzőművészeti Tanácsnál tudhatók meg.
p Á L Y Á Z A T OKMÁNYBÉLYEGEK TERVRAJZ A I R A . A magyar királyi állami nyomda igazgatósága, a nagyméltóságú m . kír. pénzügyminisztérium fölhatalmazásából, a közelebb kibocsátandó új m . kir. (okmány) bélyegjegyekhez művészi értékű tervrajzokat akar pályázat útján beszerezni és a pályázat rendezésére az Orsz. M . Iparművészet! Társulatot kérte fel. A m i d ő n Társulatunk e megtisztelő megbízásnak készséggel eleget tesz, számít arra, hogy a nemzeti közízlés fejlesztésére nagy hatással Ígérkező, érdekes pályázaton jelesebb művészeink egymással nemes versenyre kelnek s ezzel biztosítják a pályázat síkerét. A pályázat feltételei a következők : 1. Kívántatik a korona-, a vegyes- (korona és fillér) és a fillér értékű magyar kír. bélyegjegyek tervrajza, fehér alapon tollrajzban, a magyar kír. bélyegjegyek méreteinek négyszeres nagyságában. 2. A jelenlegi (40, 30, 24, 20, 14, 12, 10, 8, 6, 5, 4, 3, 2 és 1 koronás, 2 K 50 f, 1 K 88 f, J K 80 f, 1 K 50 f, 1 K 26 f és 1 K 20 f-es, 72, 64, 50, 40, 38, 30, 26, 24, 20, 14, 10, 8, 6, 4 és 2 filléres) bélyegjegyek papíralakja 29 m m széles és 35 m m magas. Alapnyomatrajzuk 26 m m széles és 32 m m magas, a tulajdonképpeni bélyegképük 21 m m széles és 21 m m magas. A z új bélyegjegyek papíralakja 29 m m széles, 36 m m magas, alapnyomatrajza 26 m m széles és 32 m m magas, a tulajdonképpen! bélyegképük 21 Va m m széles és 21 m m magas lesz ; a pályázatra készülő tervrajzok papíralakja tehát 116 m m széles és 140 m m magas, alapnyomatrajza 104 m m széles és 128 m m magas, a tulajdonképpeni bélyegkép 86 m m széles és 84 m m magas legyen. A bélyeg képét a pályaterv alapnyomatának felső részén oly módon kell elhelyezni, hogy a kép külső széle, az alapnyomat felső, jobb- és baloldali szélétől 9 mm-nyire essék. A koronaértékű bélyegjegyek képmintájából háromféle, a filléresekből háromféle és a vegyes értékűek-
159 Pályázatok
160 PályázatoK
bői egyféle, összesen hét egymástól eltérő tervezetre v a n szükség. 3. A koronaértékű bélyegjegyek két színben tervezendők, amelyekből a tulajdonképpeni kép réznyomású, az alapnyomatú kép pedig tipográfiai n y o m á s ú lesz. A filléreseket és a vegyes értékűeket kizárólag tipográfiai nyomáshoz tetszés szerint két v a g y három színben lehet tervezni. A sokszorosításkor a tulajdonképpeni képet acélducokra, az alapnyomatot pedig acélv a g y faducokra metszik. A pályázónak szabadságában áll, hogy a tollrajzon kívül színvázlatot is készítsen, de saját érdekében kívánatos, hogy az okmánybélyegek eredeti méretének megfelelő fotográfiai kisebbítést mellékelje pályatervéhez. 4. A tervrajzok tárgyának megválasztásánál elsősorban figyelembe jöhetnek hazai történelmünk n a g y alakjai, az állam szimbólumai, kiváló műemlékei, középületei. Feltétlenül megkívántatik azonban, hogy a tervező a képeken a „korona" v a g y „fillér", v a g y „korona" „fillér" felírást, továbbá e szavakhoz az értékjelző számot és az alapnyomatban az évszámot (1913) szemmelláthatóan tüntesse fel. Úgyszintén megkívántatik, hogy a nemzeti önállóság is megfelelően kidomborodjék a rajzon. Evégből felhasználható a m . kír. miniszterelnökség által 3755/895. sz. alatt kiadott „ A magyar korona országai egyesített címeré"-nek hiteles rajza. A pályaterven a magyar korona címer n é l k ü l külön is használható, de ha a magyar címer alkalmaztatík, akkor a koronát a címertől elválasztani nem szabad. Értékjelzés csak egyszer forduljon elő s az értéket kifejező szám megfelelő nagy legyen. A kép rajzában az utánzást megnehezítő elegendő finom hajszálvonal v a g y ilyenekkel alkotott rajzrészlet használtassák. 5. A tervrajzok közül a pályázat föltételeinek mindenben megfelelő 6 ( h a t ) l e g j o b b p á l y a m ű e g y e n k i n t 500 ( ö t s z á z ) s a h o z z á j u k l e g k ö z e l e b b á l l ó 6 ( h a t ) m ű e g y e n k i n t 300 (háromszáz) korona díjazásban részes ü l . A díjazott művek a m . kír. állami nyomda tulajdonába mennek át, amely ezeket az új bélyegjegyek elkészítésénél szabadon felhasználhatja. A m e n n y i ben a díjazott tervrajzokon a bírálóbízottság, v a g y a m . kír. állami nyomda igazgatósága a kivíhetőség szempontjából némi kisebb változtatásokat v a g y módosításokat tart szükségesnek, a művész azokat külön díjazás nélkül két héten belül elvégezni köteles. 6. A kép rajzának oly szabatosnak, részletesnek és tisztának kell lennie, hogy a pantográfiai gépen ís vonalról-vonalra, híven másolható, illetőleg, hogy a fényképileg kisebbített kép vonalról-vonalra vésővel acélba metszhető legyen. 7. A pályázat titkos s a pályaműveket jeligével kell ellátni. U g y a n a z a jelige jön a zárt borítékra, amely a szerző teljes címét (név, lakhely, utca, házszám) tartalmazza. A pályaműveket legkésőbb 1912.
évi szeptember hó 15-én déli 12 óráig bezárólag az Orsz. M . Iparművészeti Társulat igazgatóságánál kell benyújtani. (Budapest, I X . , Üllői-út 33. sz.) A határidőn túl érkező művek a pályázatból feltétlenül kizáratnak. 8. A pályázatban csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. 9. A díjakat egy magasabbrangú pénzügyminisztériumi tisztviselő elnöklése alatt álló héttagú bizottság fogja odaítélni, melyben az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulatot három művész, a miniszterelnökséget egy, a pénzügyminisztérium szakosztályát szintén egy tag, az állami nyomdát pedig annak igazgatója képviseli. A határozathozatalhoz legalább 5 (öt) pályabíró jelenléte szükséges. 10. A pályázó művészek, a tervrajz sokszorosítására vonatkozó útbaigazításért a m.kír. állami nyomda igazgatójához (Budapest, I. ker., Nándor-tér 1. sz.) fordulhatnak. 11. A z Orsz. M . Iparművészeti Társulat valamennyi pályaművet legalább egy hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott műveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat n e m vállal értük felelősséget. Budapest, 1912. évi április havában. A Z O R S Z . M. I P A R M Ű V É S Z E T I
TÁRSULAT.
ASZENT-SZOBOR-MINTA PÁLYÁZATNAK,
melyet a Szent István Társulat hirdetett, nem volt meg a kívánt eredménye. A bírálóbizottság április hó 15-én tartott ülésén ugyanis abban állapodott meg, hogy n e m javasolja a kitűzött pályadíjak kiadását, mert a beérkezett szobormínták közt egy közvetlenül sokszorosítható p á l y a m ű sem volt. Minthogy azonban több m ű szerzőjének k o m o l y igyekezetéről és tehetségéről tanúskodott, a jury azt ajánlotta a Szent István Társulatnak, hogy az 1912. Ú j testamentum, Egyház és Imre-jeligés m ű v e k szerzőit szűkebb pályázatra szólitsa fel. E L D Ö N T Ö T T P Á L Y Á Z A T . A z Orsz. M . Ipar. •*—' művészeti Társulat általános, nyilvános pályázatot hirdetett eredeti iparművészeti tervekre (rajzokra, plasztikus mintákra) abból a célból, hogy azok javát megvásárolhassa, iparosoknak megvalósítás végett kiadhassa, esetleg azokat sokszorosíthassa. A Társulat a pályázat útján e l s ő s o r b a n ajándékoknak való, v a g y mezőgazdasági, állattenyésztési és sportversenyek emlékdíjául alkalmas tárgyak terveit óhajtotta beszerezni. A pályázatra 42 tervezőtől 465 terv érkezett be. A bírálóbízottság április hó 27-én tartott ülésén döntötte el a pályázatot, amely alkalommal megvásárlásra kijelölte H á r y Gyula 5 drb., Meyer Antal 2 drb., T ö t t ö s y Edith 2 drb., Gaal Imre, Tarján Oszkár és Csajka István J — 1 drb. pályatervét.
