Nyisd ki szíved kapuját! A hívő egész életén keresztül arra hivatott, hogy Istent megtalálja és egyre tökéletesebb módon megismerje: befogadja. Vonz bennünket Isten végtelen jósága és szépsége, éppen ezért egész életünkben ezt keressük, miközben sohasem birtokolhatjuk teljesen, sőt azzal kell szembesülnünk, hogy szépségben, jóságban és szeretetben inkább hiányt szenvedünk. A véges ember bármennyire is törekszik, önmaga sohasem lesz képes Istenhez küzdeni magát. Ősi tapasztalata az embernek, hogy önmagát nem képes Istenhez emelni vagyis transzcendentálni. Legmélyebb vágyunk csak akkor teljesülhet, ha Ő jön el hozzánk és Ő lesz nálunk, ha Ő emel önmagához bennünket. Advent éppen erről az Istenre várásról szól. Hozzám is el kell jönnie, nekem is meg kell tapasztalnom, mit jelent a régi próféciának a beteljesülése: Emmánuel! Velünk az Isten! Legfájóbb hiánya az embernek a magánya. Ezt az űrt szeretné betölteni a mi Urunk, velünk és bennünk lakásával, személyes és irgalmas szeretetével, gyógyító hatalmával. Biztosak lehetünk benne, hogy érkezik, és
mindnyájunknak ezt akarja üzenni: Szeretlek és értékesnek tartalak! Azt akarom, hogy soha el ne szakadj tőlem! Nyisd ki a szíved kapuját, mert be akarom tölteni egészen a Te életedet! Az adventi időszak arról a készületről szól, amivel megtanuljuk felismerni Őt és egyre jobban kinyitjuk a szívünket, hogy Ő ott lakhasson. Jobban szembe kell néznünk sebeinkkel és kínzó magányunkkal. Törekednünk kell Hozzá fordulni, így lehetőséget adunk arra, hogy ezeket a hiányosságokat a világ helyett Isten töltse be szívünkben. Jézus azonban nem csak énhozzám szeretne megérkezni, hanem mihozzánk is. A közösségeinknek, családjainknak is vannak sebei, tökéletlenségei. Közösen is meg kell élnünk az Ő iránti vágyat és várakozást. Ezt a közös készületet segítik az adventi roráte szentmisék, családi és közösségi imádságok, valamint az egyéni lelki gyakorlatok, felajánlások. Mindenkinek áldott adventi készülődést kívánok szeretettel: Tamás atya
Jubiláte deo
A szolnoki Jubilate Kórus adott hangversenyt a monori katolikus nagytemplomban november 17-én, a vasárnapi szentmisét követően. A hangverseny alkalmából beszélt lapunknak küldetésükről a kórus vezetője, Kómár István karnagy. Milyen céllal alakult és mióta működik az énekkar? Szolnoki Jubilate-kórus – így nevezzük magunkat. Én magam 2005-ben végeztem az egyházkarnagy-képző iskolát. Ugyanazon év októberére állt össze az énekkar, akkor kezdtünk el „gyakorolgatni”. Körülbelül harmincan lettünk és karácsonykor szólaltunk meg először. Első számú énekünk a Jubilate Deo és ez alapján neveztük magunkat Jubilate-kórusnak. Jövőre ünnepeljük tízévesek fennállásunkat, és ennek keretében meghívunk más énekkarokat is. Alapító tagjaink közül néhányan mára elköltöztek, kimaradtak, halottaink is vannak – másrészt újabbak is jöttek. Most, ha egy próbán minden tagunk jelen lenne – ami ritkán történik meg –, akkor 60-65 fő lenne a létszám. Legtöbbször a szolnoki belvárosi templomban szoktunk énekelni, főképp az esti szentmisén – ugyanis én e mellett három további templomban vagyok plébános, és ott sem lehet rendszeresen magukra hagyni az embereket, főleg nagyobb ünnepeken. Hangversenyeinket a vasárnap esti misékhez igazítjuk. Kik a kórus tagjai? A szolnoki egyházközségek tagjai, akik 99 százalékban nem kottaolvasó emberek. A legtöbben hallás után tanulnak, szeretnek énekelni. A legfiatalabb kórustagunk egy 18 éves srác, míg a legidősebbek 70-75 körüli bácsik, nénik. Orgonán kívül van-e más hangszer is, vagy leginkább csak az orgona kísér?
Leginkább orgona, mert a templomban az adott, viszont néha együtt játszunk a szolnoki vonós zenekarral, a Vivaldi Keresztény Kamarazenekarral is – ők profi zenészek. Időnként fuvola vagy más hangszer is megszólal, például üstdob. A nagytemplomnak van két üstdobja. Jó, ha a hangerővel még rátesz egy kicsit az üstdobnak a hangja. Milyen műveket énekelnek? Általában motettákat énekelünk. A legegyszerűbbektől, az egy-két szólamúaktól kezdve a komolyabb művek felé haladunk. Nem egyforma a zenei képzettségünk, adottságaink pedig még inkább eltérőek, ezért valahol a középvonalat kell megcéloznunk. Talán Händel Allelujája a legrangosabb darabunk. A középkori zeneszerzőkön át a barokk, a klasszikus és modernkori zeneszerzők műveit is megtanuljuk. Hol lépnek föl, illetve hol énekelnek rendszeresen? Rendszeresen éneklünk a szolnoki belvárosi templomban, továbbá Szolnok más templomaiban is. Minden évben, karácsonykor Besenyszögre hívnak meg bennünket. A váci egyházmegyei kórustalálkozókon már többször énekeltünk, de kisebb kórustalálkozókon is megfordultunk. Minden nyáron elmegyünk kirándulni, ami számunkra nem csak kirándulás, hanem egyben szolgálati, fellépési alkalom is. Az egyik évben külföldön tartunk egyhetes tábort, – leginkább a környékbeli magyarlakta részeken –, a másik évben pedig belföldön. Így énekeltünk már a pécsi székesegyházban, Veszprémben, a grazi székesegyházban, legutóbb – idén nyáron – pedig Szabadkán. A fő feladatunk azonban az, hogy a szentmise liturgiájában énekszolgálatot teljesítsünk. Csontos Judit
monori Szimfónia A Tabánban lakó gyerekek hangszeres bemutatója A Nyitott Templomok Napján a városi katolikus nagytemplomban egy különleges kezdeményezés első eredményeként láthattuk–hallhattuk a hátrányos helyzetű gyerekek hangszeres bemutatóját. A lassan országosan ismertté váló programról annak vezetőjét, Bátki Mártont kérdeztük. Jose Antonio Abreu venezuelai vállalkozó és zenész, az „El Sistema” program atyja szerint a zene mint szociális eszköz képes arra, hogy nevelje, átformálja a kallódó, a leginkább hátrányos helyzetű gyerekeket. A közös muzsikálás örömöt, sikerélményt jelent nekik, egész életvitelükre, gondolkodásukra, s ezáltal életesélyeikre is kihat. Ösztönzi őket, hogy legyenek terveik, amelyeket képesek másokkal együtt megvalósítani. Így lehetne röviden összefoglalni a módszer mögött rejlő gondolatot. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezésére több mint egy évvel ezelőtt éppen városunkban indult az első kísérlet. Korcsoportok szerint kezdtek tanulni a Tabánban élő gyerekek hegedülni, csellózni. Először csak énekeltek, ritmusgyakorlatokat végeztek, játszottak. A dallamot a tanárok játsszák, a gyerekek ezt kísérik. Fegyelmezetten, jó hangulatban, türelmesen, egymásra
figyelve. Idővel egyre többen képesek már egyszerűbb dallamokat is eljátszani. Bátki Márton – aki a monori telepi program vezetője volt és maga is hegedül – elmondta: a leginkább rászoruló gyerekekhez szeretnének fordulni. Nem a tehetségeseket emelik ki, hanem azokat a gyerekeket törekszenek elérni, akiket a hátsó sorba ültetnek, akiket nem dicsérnek meg az iskolában, akik a szüleiktől sem remélhetnek igazán támogatást. Akiknek nincs sikerélményük. Ezeknek a gyerekeknek szeretnék megmutatni, hogy ők is fontosak lehetnek egy közösségben. Ezek a gyerekek – akiknek többnyire szűkösek az eszközeik önmaguk kifejezésére – a zenén keresztül egy új kifejezőeszközt kapnak. Ráadásul a zene lelki élményt, felemelkedést jelent, az együtt zenélésben pedig még inkább jelen van ez a többlet. „Mostanában szeretik ezt flow-élménynek nevezni. De nevezhetjük istenélménynek is. És ez nagyon izgalmas” – vallja a programvezető. Idén szeptembertől összesen nyolc észak-magyarországi és hét dél-dunántúli kistelepülésen indulhatott el az oktatás egy Európai uniós pályázatnak köszönhetően. Thullner Zsuzsanna
Gondolatok a betegek szentségérõl Amikor Jézus átölel Az idén először vágyakozni kezdtem a betegek kenetére. Mit is jelent nekem ez a szentség? Azt, hogy az irgalmas Krisztussal találkozom. Általa pedig Istennel. Mégpedig úgy, hogy nem én keresem Őt, hanem Ő keres engem. Mi öregek egyre kevésbé tudunk szolgálni, egyre inkább másokra kell hagyatkoznunk, egyre betegesebbek, egyre tehetetlenebbek leszünk. Egyre inkább vágyunk Jézus szeretetére. Ebben a szentségben Ő eljön hozzám. „Valóban, és valóságosan jön...” Átölel és így szól: „Ne félj! Nem ítéllek el! Megbocsátom vétkeidet. Veled vagyok! Nem hagylak el soha! Nem, semmiképpen sem. Szeretlek. Nem vagy egyedül fájdalmaid között, félelmeid közepette. Nagyon szeretlek. Az életemet adtam érted. Különlegesen szeretlek, mert gyenge vagy, kicsi vagy, beteg vagy, öreg vagy. Az enyém vagy. Nem kell semmit teljesítened. Megtartalak. Megerősítelek. Csak bízz bennem. Csak hagyatkozz rám. Csak hagyd szeretni magad. ” Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”( Jer 29,11) Jobban tudom, mi a jó neked, mint saját magad.” Nem az én erőmön, nem az én ügyességemen, erényességemen, jóságomon múlik, hogy találkozunk-e. Ő jön el hozzám, a Megváltó. Nem azért, mert okos vagyok – hiszen éppenséggel romlik az emlékezetem. Nem mert szép vagyok – hisz az öregek kövérek vagy véznák, ráncosodnak és kihullik a foguk. Hanem azért, mert szeret. Azért, mert irgalmas. Jézus tekintetében lassan felmelegszik a lábam, átforrósodik a szívem, megnyugszom és megpihenek Krisztus mindent felülmúló szeretetében. Kempis Tamással együtt így imádkozom: Uram, te tudod, hogyan jobb, legyen ez vagy az, amint akarod. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, ami-
kor akarod. Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik. Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul. Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni, hanem csak neked.Bárcsak illendő tökéletességgel tehetném! Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. (Túrmezei Erzsébet) A gyógyítás szentségei a bűnbánat és a betegek szentsége. A szentségekben Krisztussal találkozunk, Krisztus által pedig Istennel. Isten szeretete jelent meg közöttünk Jézus Krisztusban. Ami egykor Jézusban látható volt, az ma – az általa alapított – egyházban és az egyház szentségeiben látható. A betegek kenetének első leírása Szent Jakab apostol levelében található: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15) Maga Jézus kéri: „Gyógyítsatok betegeket,
Gondolatok a betegek szentségérõl támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8), valamint Ő ígéri: „Nevemben…betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak” (Mk 16,17-18) Mit mond erről a Katolikus Egyház Katekizmusa? Krisztus együttérzése a betegek iránt, valamint számos gyógyítása mindenféle betegségből, ékes példái annak, hogy „Isten meglátogatta népét”(Lk 7,16) és Isten országa egészen közel van. Jézusnak nemcsak a gyógyításhoz volt hatalma, hanem a bünők megbocsátásához is. Ő azért jött, hogy az egész embert meggyógyítsa, ő az orvos, akire a betegeknek szükségük van. Az összes szenvedő iránti együttérzése olyan messzire megy, hogy azonosul velük: “Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). A betegek iránti különös szeretete a századok során arra indította a keresztényeket, hogy karolják föl a testben vagy lélekben szenvedőket; ez késztetett fáradhatatlan erőfeszítésekre a szenvedések enyhítése végett. (1503) Jézus gyakran kérte a betegeket, hogy higgyenek. Jeleket alkalmazott a gyógyításnál: nyálat és kézrátételt, sarat és lemosást. A betegek keresték, hogy érinthessék Őt,”mert erő áradt belőle, mely mindenkit meggyógyított” (Lk 6,19). Így a szentségekben Krisztus továbbra is “megérint” bennünket, hogy meggyógyítson. (1504) A sok szenvedéstől megindultan Krisztus nemcsak megengedte, hogy a betegek megérintsék Őt, hanem nyomorúságainkat magáévá teszi: “Szenvedéseinket magára vette és betegségeinket ő hordozta” (Mt 8,17). De nem minden beteget gyógyított meg. Gyógyításai Isten országa eljövetelének jelei voltak, egy sokkal mélyebbre ható gyógyulást hirdettek: a bűn és a halál fölötti győzelmet az ő húsvétja által. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét
magára vette, elvette a “világ bűnét” (Jn 1,29), aminek a betegség csak egyik következménye. Szenvedésével és kereszthalálával Krisztus a szenvedésnek új értelmet adott: hasonlóvá tud tenni bennünket Őhozzá, és egyesíthet az Ő megváltó szenvedésével. (1505) A Szentlélek egyes embereknek különleges, gyógyító karizmát ajándékoz, hogy megmutassa, milyen ereje van a Föltámadott kegyelmének. Azonban még a legbuzgóbb imádság sem nyeri el minden betegség gyógyulását. Így kell Pálnak megtanulnia az Úrtól: “elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg” (2Kor 12,9); és az elviselendő szenvedéseknek a következő értelme lehet: “Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára” (Kol 1,24). (1508) A betegek kenetének hatásai: - A Szentlélek különleges ajándéka. A szentség első kegyelme a megerősítés kegyelme, a lélek békéje és ereje azoknak a nehézségeknek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. E kegyelem a Szentlélek ajándéka, mely megújítja az Istenbe vetett hitet és bizalmat, és az erőt a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben. Az Úrnak e segítsége a Szentlélek erejében akarja elvezetni a beteget a lélek gyógyulásához, de a test gyógyulásához is, ha ez Isten akarata. És “ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer” (Jak 5,15). (1520) - Egyesülés Krisztus szenvedésével. E szentség kegyelme által a beteg megkapja az erőt és az ajándékot, hogy még bensőségesebben egyesüljön az Úr szenvedésével. Bizonyos értelemben fölszentelődik arra, hogy az Üdvözítő megváltó szenvedéséhez hasonulva gyümölcsöt hozzon. A szenvedés, az eredeti bűn következménye új értelmet nyer: részesedés lesz Jézus üdvözítő művében.(1521) Homoki-Nagy Olga
Karitász csoport elsõ éve Imával és adományokkal az elesettekért Városunkban, Csáki Tibor plébános atya ösztönzésével és felügyeletével, 2014. január 21-én alakult meg a húsz fős helyi karitász csoport. A monori szervezet a Váci Egyházmegye 80. ilyen csoportja – szűkebb körben a Nagykátai esperesi kerülethez tartozik. A helyi Karitász tagjai nagy lelkesedéssel kezdték meg a munkát: még nem volt semmink, nem tudtuk, hogy kiket fogunk tudni támogatni, de már hatalmas terveink voltak… A kezdetek óta néhányan lemorzsolódtak a csoportból, ám a lelkesedés és az elkötelezettség töretlen. Tibor atya a rendelkezésünkre bocsátott egy épületrészt a plébánia tulajdonában lévő Mátyás király utcai sarokházban, amelyet a célnak megfelelő állapotba hozatott. Idő közben e helyszínen sokat fejlesztettünk, szépítettünk. Itt tároljuk – és itt is osztjuk szét az adományokat, szombatonként 9-12 óra között. Húsvétkor nagyszabású gyűjtést szerveztünk a Tesco áruház előterében – ehhez hasonló akciókat szeretnénk életre hívni az elkövetkező időben is. Rendszeres adományt csak egy helyi pékségből kapunk, hetente két alkalommal. Tamás atya is szerető odafigyeléssel követi a csoport munkáját. Sajnos a Karitász központból nem sok támogatást remélhetünk, Ők leginkább országos méretű megmozdulásokat finanszíroznak. Mi is – mint minden csoport – adományok révén tudunk segíteni másokon, ezért kérjük, hogy azok, akiknek módjában áll, támogassák e nemes feladatot! A támogatandó embereke között nem válogatunk! Aki szombatonként megkeres minket, annak örömmel adunk abból, ami éppen a rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor igyekszünk „felderíteni” azon elesett testvéreket, akik egyházközösségünk tagjai, és
koruknál vagy nehéz helyzetüknél fogva – bizony – nagyon is rászorulnak segítségünkre! Ők általában nem kérnek – hanem szerényen csendben tűrik nehéz helyzetüket. Örömmel vennénk, ha a testvérek, akik ilyen rászoruló személyt vagy családot ismernek, jeleznék nekünk – mert ez által könnyebb lenne felvenni Velük a kapcsolatot! Ezt a munkát elkötelezetten, szeretetből végezzük – a jövőre vonatkozóan is sok szép tervünk van. Kérjük, segítsetek minket imáitokkal és adományaitokkal! Szeretnénk Isten keze lenni, a legkisebbekhez lehajolni és valamit ADNI. Vérné F. Judit KARITÁSZ TÍZPARANCSOLAT Igazán szeretni csak szeretetből lehet. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz. Úgy segíts, hogy a rászoruló magán is segítsen. Vezesd rá az öntevékenységre. Ne alamizsnát adj, igyekezz a bajt gyökerében orvosolni. A bajba jutott nem „eset”, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. Vedd elejét a visszaéléseknek. Járj utána a fontosabb ügyeknek. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről és köszönj meg minden adományt. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar. Ne várj hálát. Ne sértődj meg. Ne légy kicsinyes. Imádkozz azokért, akiket Isten szeretetedre bízott.
Szent Erzsébet életének idõszerû üzenete Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe minden évben arra szólít fel bennünket, hogy ne csak ünnepeljük és csodáljuk benne a szolgáló szeretet példáját, hanem kövessük is jótékonykodó útmutatását – mutatott rá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idei Szent Erzsébet-napi körlevelében, amelyet november 15-én olvastak fel a híveknek az ország templomaiban. A magyar királylány, aki mindössze 24 évet élt, felismerte és radikálisan megvalósította az evangéliumi felebaráti szeretetparancsot. Példája azért tűnik ki a jótékonykodó szentek sorából, mert a saját történelmi korában az uralkodók között egyedülálló volt, ahogyan ő a rászorulókat minden téren segítette. Számunkra személyes példamutatása és személye égi közbenjárást is jelent, hiszen a Katolikus Karitásznak, a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének a védőszentjeként tekintünk rá. Amikor közbenjárását kérve emlékezünk rá, tettekre sarkallnak Erzsébet szavai: „Tegyétek boldoggá az embereket!” Világunkban számos olyan kihívással találkozunk, mint Árpád-házi Szent Erzsébet a maga korában, hiszen egyre több család került nehéz anyagi helyzetbe, sokan szorultak egzisztenciálisan az élet peremére. Szentatyánk, Ferenc pápa arra szólítja fel az egyház tagjait, hogy induljunk el feléjük. „Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra és tegyünk konkrétan azért, hogy könnyítsünk rajtuk. E nyomor láttán az Egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk.” (2014 Nagyböjti üzenete) Az Egyház a szolgáló szeretetét sokféle módon teszi a világban, de leginkább a hivatalos segélyszervezetén, a Karitászon keresztül valósítja meg.
A Karitász az egyik legnagyobb világméretű segélyszervezet, hiszen 165 országban van hivatalos szervezete és 200 országban segít éves szinten 24 millió emberen. Ezt a nagy munkát 625 ezer önkéntese és 440 ezer munkatársa végzi. Ennek a világméretű karitatív szolgálatnak része hazánkban a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, amely 800 településen, közel tízezer önkéntessel cselekszi a jót. Magyarországon a Karitász munkája során kiemelten foglalkozik az idősekkel és betegekkel, a gyermekes családokkal, a hajléktalanokkal, a szenvedélybetegekkel, a testi-szellemi fogyatékkal élőkkel, a nemzeti kisebbségekkel, a menekültekkel és a bevándorlókkal. Negyedik éve működik a Karitász Krízissegély programja, amellyel az egzisztenciálisan kritikus helyzetbe került családokat támogatják gyógyszerrel, élelmiszerrel, ruhával, bútorokkal, rezsi hozzájárulással, lakbérrel, fűtéssel, illetve lakhatási lehetőséget biztosítva. Ahol katasztrófa sújt le, ott megjelenik, hogy segítsen az életkörülmények helyreállításában. Mindezt az Egyház nevében és az evangélium szellemében teszi. E nagy kihívást jelentő munka azért valósulhatott meg, mert az elmúlt évben a templomi adománygyűjtések alkalmával híveink nagylelkűen támogatták a Karitász szolgálatát. Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezte ki a Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának. Ez alkalomból is felhívták a figyelmet, hogy ha valaki önkéntesként szeretne kapcsolódni ebbe a nemes munkába, a plébániákon érdeklődhet a helyi lehetőségekről. Különös értéke hazai egyházunknak, hogy plébániáinkon önálló karitász-csoportok működnek, melyek a plébániák területén élő rászorulók önkéntes segítését szervezik – végzik nagy szeretettel és figyelemmel. Végezetül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a testvérek adományait megköszönve Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárását kérte mindnyájunkra, hogy lelkesítsen és erősítsen bennünket a jóban!
ADVENTI KÉSZÜLET 2014
„Az adventi időszak várakozás az Úrra, aki mindnyájunkat meglátogat az ünnepen, eljön mindnyájunk szívébe.” Nap ADVENT 1. VASÁRNAPJA Iz 63,16-64,7 - Kezed alkotása vagyunk 12.01. hétfő Iz 2,1-5 - Menjünk fel az Úr hegyére!
Egy gondolat Ferenc pápától
Úrtól kell kérnünk, hogy szabadítson meg a megosztottságtól, az egymás közötti harctól, az önzéstől és a pletykálkodástól. Mennyi kárt tud okozni a pletykálkodás! Éppen ezért, soha ne pletykáljunk! Soha ne beszéljük ki egymást!
Soha ne fejezzétek be a napot anélkül, hogy kibékül12.02. kedd tetek volna egymással! A békességet minden nap Iz 11, 1-10 - Az Úr lelke újra kell teremteni a családban. Kérem, köszönöm, bocsánat! - ismételjük ezt a három szót a családban. nyugszik rajta Minden nap bocsássatok meg egymásnak! 12.03. szerda Iz 25,6-10 - Itt van az Úr, Az irgalmasság az igazi erő, amely képes megváltani az embert és a világot a bűntől és a rossztól. benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk! 12.04. csütörtök Egy keresztény szíve olyan, mint az utolsó vacsora Iz 26,1-6 - Az Úr örökké asztala. Meg kell terítenie az Oltáriszentség számára! megmaradó szikla 12.05. péntek Ahol Jézus van, ott mindig jelen van az alázat, a Iz 29,17-24 - Azon a napon a vakok szemei szelídség és a szeretet. látni fognak 12.06. szombat Jézus követése határozottan ez: szeretetből nyomába Szent Miklós püspök szegődni, ugyanazon az úton haladni, amin Ő jár. Kérjük mi is Jézus követésének kegyelmét, hogy azon az úton Iz 30,18-26 - Megkegyelmez az Úr, ha hoz- járjunk, amelyre ő tanított meg bennünket. Ő pedig soha nem hagy minket magunkra, mindig velünk marad. zá kiáltasz ADVENT Kérjük az Urat, hogy adja nekünk ma fényének ke2. VASÁRNAPJA gyelmét, tanítson meg bennünket arra, hogy megkülönböztethessük: mikor származik tőle a fény és miIz 40,1-11 - Építsetek kor van szó mesterséges fényről, az ellenség fényéutat a pusztában az ről, amelynek célja, hogy megtévesszen bennünket. Úrnak! 12.08. hétfő Szűz Mária Szeplőtelen Kérjük Máriát, segítsen bennünket, hogy tekintefogantatása tünket Jézusra szegezzük, mindig kövessük őt, Ef 1,3-12 - Kiválasztott, akkor is, ha ez elkötelezettséget igényel. hogy szentek és feddhetetlenek legyünk 12.09. kedd Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg Iz 40,1-11 - Keressétek örömmel hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen az Urat, míg megtalál- bennünket, imádkozzunk Istenhez ezért az ajándékért, magunk és a többiek számára. ható 12.10. szerda A nagylelkű ember mindig boldog. A kicsinyesnek Iz40,25-31 - Akik az Úrban megráncosodik a szíve, és sohasem éri el a boldogságot. bíznak,új erőre kapnak 12.11. csütörtök A hit nem egy dekorációs, díszítő elem. Hittel renIz 41,13-20 - Ne félj! Én delkezni annyit jelent, hogy valóban Krisztust helyezzük életünk középpontjába. megsegítelek
Tennivaló
Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként Közös családi ima, az együtt egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk elkészített adventi koszorú első legyen az Úrral. meggyújtott gyertyájánál. Ha nehéz szeretnünk osztálytársat, munkatársat, szomszédot, rokont, ma kritizálás helyett keressük meg benne a jót! Dicsérjük meg pletykálkodás helyett! Átgondolni, van-e haragosunk, felnőttnek, gyereknek, béküljünk ki vele! Látogassuk meg a nagyszülőket, segítsünk nekik bevásárolni, takarítani! Szakítsunk időt betérni egy templomba rövid szentségimádásra. Elsőpéntek - Jézus Szíve- tiszteletének napja van. Próbáljunk meg szentmisére menni, gyónni, áldozni. Látogassunk meg egy beteget (rokont, barátot, osztálytársat) kórházban, otthon! Megtalálni a lehetőséget, vigyázni egy baráti család gyerekeire, hogy a szülők kettesben el tudjanak menni! A család közösen imádkozza el a rózsafüzért, legalább egy tizedet! Egy nem kedvelt osztálytárssal, munkatárssal valami jót cselekedni, apró meglepetést a táskájába csúsztatni. Teréz anya nővéreihez ellátogatni, vinni valami alapanyagot, amiből ők ebédet tudnak főzni. Meghallgatni egy szép zenét, hangversenyt, orgonazenét. Közben átgondolni mit jelent számunkra a hit!
12.12. péntek Iz 48,17-19 - Bárcsak figyelnél parancsaimra 12.13. szombat Szent Lúcia szűz, vértanú Sir 48,1-4.9-11 - Illés ismét eljön ADVENT 3. VASÁRNAPJA Iz 61,1-11 - Hirdetem az Úr kegyelmét 12.15. hétfő Mt 21,23-27 - Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből 12.16. kedd Mt 21, 28-32 - A szegény és nincstelen nép az Úrban keres oltalmat 12.17. szerda Mt 1,1-17 - Nem távozott el Júdából a jogar
Jézus nyomába szegődni azt jelenti, hogy vállaljuk Bűnbánat – készülni a gyónása keresztutat, nem pedig azt, hogy építjük karriera - hibáink jóvátétele. rünket Közös családi „zarándoklat” Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy Makkosmáriára, Máriaremetére, ne essünk el, hanem hogy ne maradjunk a földön. egy Mária-szoborhoz, képhez. A keresztény az öröm embere!
Vidám együttlét, közös családi társasjátékozás.
A valódi hatalom az egyházban a szolgálat.
Hajnali szentmisén részt venni és valamilyen szolgálatot vállalni.
Elmondani egy imát a Az imádság nem varázslat, hanem az Atya ölelő papjainkért! Ne legyen egyetlen magyar nyelvű lelkipásztor sem, karjaira való ráhagyatkozás. akiért nem imádkozik valaki! Az igazi szeretet egy kis bátorságot igényel: küzd- Finom sütemény sütni, majd jük le a félelmet, hogy bepiszkítjuk kezünket, ami- szeretettel odaajándékozni egy kor segítünk az arra leginkább rászorulóknak.” hajléktalannak.
A hit testvérekké tesz bennünket. Haladjunk előre 12.18. csütörtök ezen az úton bizalommal és örömmel! A kereszMt 1,18-24 - Igaz sarjat tény legyen mindig örömmel teli, mivel olyan sok támasztok Dávidnak megkeresztelt testvérünk van, akik velünk együtt haladnak az úton és segítenek nekünk. 12.19. péntek Olyan kapcsolatról van szó, amelyet a szívünkkel élünk meg: ez barátságunk Istennel, amelyet Jézus adott Lk 1,5-25 - Sámson felnekünk, olyan barátság ez, amely megváltoztatja az növekedett: az Úr lelke életünket, lelkesedéssel és örömmel tölti el szívünket. működni kezdett benne 12.20. szombat A kereszt misztériuma a szeretet misztériuma, amit Lk 1,26-38 - Íme a szűz az imában lehet megérteni. Imádkozva és sírva, a kereszt előtt térdelve. fogan és fiút szül ADVENT 4. VASÁRNAPJA Az eldobott étel olyan, mintha a szegények asztaláLk 1,26-38 - A te házad ról loptuk volna el. és királyságod örökre megmarad
Ima elhunyt családtagokért, betegekért, rokonokért, családokért, rászorulókért, magányosakért. Ma rövid időre betérni egy templomba szentséglátogatásra. Időt szánni a Szentírásra – Isten igéje szólítson, tanítson, megérinthessen. Ebédre meghívni egy magányos barátot, rokont, osztálytársat.
12.22. hétfő Lk 1,46-56 - Az Úr teljesítette kérésemet
Látogatás egy szeretetotthonKedves fiatalok, ne féljetek határozott lépéseket ban gyerekeinkkel, fiatalokkal. tenni az életben. Bízzatok, az Úr nem hagy egyedül Örömet szerezni az időseknek, betegeknek! Éneklés, saját kébenneteket! szítésű süti ajándékozása.
12.23. kedd Lk 1,57-66 - Elküldöm követemet, aki egyengeti utamat
Ne féljünk megbocsátást kérni Istentől. Ő sosem Lelkünket és otthonunkat megfárad bele a megbocsátásba. Isten tiszta irgalom. tisztítva várjuk a Messiást!
12.24. szerda Lk1, 67-79 - A te házad és királyságod örökre megmarad
Mária „igenjével” megnyitotta a kaput Istennek, hogy Ő oldja fel ősi engedetlenségünk csomóit, Kérjük az Úristent, hogy leMária az anya, aki türelemmel és gyöngéden Isgyen szeretet és béke családtenhez vezet bennünket, hogy Ő oldja fel lelkünk jainkban. csomóit az Atya irgalmasságával. Mária hite Jézusnak emberi testet ad.
Marana tha! – Jöjj el Uram, Jézus!
FE r e n c p á p a i n t e l m e i Nyolc jótanács keresztény családoknak 1. „Mindig azt a tanácsot adom a friss házasoknak: Vitatkozzatok, amennyit csak akartok! Ha repülnek a tányérok, az se baj. De soha ne érjen véget a nap békekötés nélkül. Soha!” 2. „Nem kell feltétlenül hívni az ENSZ-t, hogy tegyen békét az otthonunkban. Egy apró gesztus, egy simogatás elég, és jó éjt! Holnap pedig újrakezdünk mindent. ”
játék a mobilon, sorozatok. Az új technológiák arra vannak, hogy egyszerűbbé tegyék az életet, javítsák az életminőséget. Azonban gyakran elterelik a figyelmünket a valóban fontos dolgokról.” 8. „Az egyik legszebb dolog egy család életében, amikor a gyermekeket dédelgethetik, és amikor egy nagyszülő dédelgetheti az unokáit.” Kép és szöveg: Magyar Kurír
Budai barangolás
3. „A Biblia nem arra van, hogy a polcra tegyük, hanem hogy mindig a kezünk ügyében legyen. Olvassuk sokat, minden nap; akár egyedül, akár közösen, férj és feleség, szülők és gyermekek együtt; esetleg este, különösen vasárnaponként. Hogy a család Isten igéjének világosságával és erejével haladjon előre.” 4. „A házasság egy, nagy odaadást igénylő, olykor nehéz, olykor kihívásokkal és időnként nehézségekkel, konfliktusokkal terhes utazás – de ez az élet.” 5. „Az elmúlt tíz évben a jólét kultúrája meggyőzött minket arról, hogy jobb, ha az embernek nincs gyereke. Hiszen akkor járhatod a világot, nyaralhatsz, vidéki villára is telik, nincs semmi gondod.” 6. „Amikor fiatal párokat gyóntatok, és a gyerekeikről beszélnek nekem, mindig felteszem nekik a kérdést: És van időtök rá, hogy játsszatok a gyerekekkel? Sok esetben ilyenkor az apuka megszólal: »De Atyám, alszanak még, amikor reggel elmegyek munkába, és alszanak már, amikor este hazaérek.« Ez nem élet.” 7. „Sok gyerek és fiatal rengeteg időt pazarol el sekélyes dolgokra: csetelés az interneten,
10
Idei, őszi kirándulásunk alkalmával negyvenketten vágtunk neki az útnak november 15-én szombaton, ezen a verőfényes őszi reggelen, amikor a 8.20-as vonat megindult velünk Budapest felé. Első úti célként a Gellért-hegy magasodott előttünk. Megszámlálhatatlannak tűnt az a sok lépcső, amely a Szabadság szoborhoz vezetett. Miközben Tamás atya Szent Gellért életéről és vértanú haláláról mesélt, egyre csökkent a lépcsőfokok száma – míg meg nem érkeztünk… Megérte! A Citadellához vezető út sem volt rövid, de felajánlottuk fáradtságunkat, nehézségeinket. Az elénk táruló táj kárpótolt mindezért. A Budát Pesttel összekötő hidak és a sok-sok ház látványa gyönyörű volt, amit számos fényképen örökítettünk meg. Utunk fénypontja a Sziklatemplom. Ott mindenki kapott egy fülhallgatót, melynek segítségével idegenvezetést hallhattunk. A kápolnában leültünk imádkozni – onnan egy másik terembe mentünk, ahol fából készített szobrokat, képeket láttunk, köztük egy különleges és szép mellszobrot, amely Szent Istvánt ábrázolta. Végül lesétáltunk a Feneketlen-tóhoz. Körbejártuk a tavat, beszélgettünk és – amolyan kötelező programpontként – megetettük a kacsákat. Fontosnak tartom, hogy mindenki nagyon figyelt a másikra. Összegezve, nagyon szép és tartalmas napot töltöttünk el egymással. Fazakas Lili
Angyali üdvözlet Megnyílt a Vigadóban Kruchió László kiállítása Advent előtt adventi kiállítás? – tehetnénk fel a kérdést. Igen. A hagyományokhoz híven, idén már hatodik alkalommal rendezte meg Kruchió László adventi kiállítását, „Angyali üdvözlet” címmel, amivel elkápráztatja a monoriakat és a környéken élőket. Evarics Györgyné mézeskalácsházaival és kézzel varrott angyalkáival emelte a kiállítás fényét. A kiállítás megnyitóján rövid köszöntőt mondott városunk polgármestere, Zsombok László, és Hanzelik Andrea, a Vigadó Kft. ügyvezető igazgatója. A kiállítás megnyitóján szép számmal összegyűlt, a kiállításra kíváncsi embereket a
rövid szóbeli köszöntés után egy kis zenés, énekes műsorral is megajándékozták, amit Monor város díszpolgára, Mocsári Károly zongoraművész zárt egy rövid zongora előadással. Az este folyamán mindenki gyönyörködhetett a különféle alkotásokban, virágkompozíciókban, amelyek között voltak virágdíszek, különböző karácsonyfák, gyertyás összeállítások.
Egy másik kisteremben a kiállítás elkészítésének különböző fázisairól készült fényképekből álló videofilmet lehetett megtekinteni.
Az oda vezető folyosón pedig a mézeskalácsokat és kézzel készített angyalkákat, tündéreket lehetett megcsodálni. Mindeközben zsíros kenyér, pogácsa, forralt bor és tea tette még családiasabbá a hangulatot. „Betlehemi hívó csillag szólt a Háromkirályoknak: amit láttok, igaz álmok, Megváltóra rátaláltok. Jézus-hozta szép szeretet, haragvóknak nyújtsál kezet! Csillagszóró szikra-csöndje, hallgass és játssz tündökölve! Nyugalom kell a világnak, világunkban sok családnak Gyűlölködő dühök helyett jóra taníts embereket, nevelj szelíd igazságra, ne vesszen az élet kárba!” /Balogh József: Csillagszóró/ A kiállítás egészen december 2-áig megtekinthető, a monori Vigadó emeleti nagyteremében. Csontos JADVENTI GONDOLATOK ...hited talán csak egy kicsi mécses, pedig hit nélkül várni nem lehet! És az, aki nem az Urat várja, nem is sejti az igaz ünnepet!
11
Karácsonyi mese A kismanó és a Mikulás Tél volt. A kopasznyakú fáról már egy jó ideje leesett az utolsó dió is, az, amelyik a legtovább tudott fityiszt mutatni a szélnek, és hetyke kedvében még dideregve is táncolt az egyik ágon, libegve ég és föld között. Fázott a természet, de még a napocska is fázósan bújt a felhők közé. Szinte alig látszott ki
közülük, úgy bebugyolálta magát, hogy csak pislákolva világította meg a tájat. Dideregve húzta össze a kabátját a monori árokparti kismanó is, aki a hideg ellenére most is, mint rendesen, csak úgy csámborgott a környéken. Hol erre, hol pedig amarra bóklászott a Monort övező réteken. Nézte, hogyan adja át a természet az új, a jövendő életnek a helyet. Figyelte, hogyan enyészik el a múlt, és várta, hogy eljöjjön végre az új élet nyitánya, a tavasz. De a tavaszra még sokáig kell várni, s ezt ő is tudta. És ezért meglehetősen szomorú volt. Nem szerette a telet. Amikor a sipítói erdő felé vette az irányt, már messziről meglátta Nikit, a kis tündérlányt, aki egy kőrakás mellett, a hideg földön feküdt. Az amúgy mindig szivárványszínű, könnyű kis szárnyacskái most dermedten borították be a habtestét. A kismanó sietős léptekkel ment Niki felé. Amikor aztán odaért, hiába szólítgatta, hogy keljen fel a földről, mert még megfázik a végén, Niki csak nem felelt. De még a szemét sem nyitotta ki. Megfogta a kezét, de az élettelenül csuklott össze, és hullott le a földre. A kismanó tudta, hogy nagy baj van, ezért felnyalábolta
12
Nikit, és hazavitte. Takaros kis házban élt, a környék legszebb gombája adott otthont a monori árokparti kismanónak. Büszke is volt arra, hogy milyen szép hajléka van. A tűzhelyben vidáman duruzsolva lobogtak a lángok, a szobában jó meleg volt, a szentjánosbogarak pedig szépen bevilágították az egész lakot. A kismanó gyógyteát készített, s azzal itatta meg Nikit, a kis tündérlányt, aki csakhamar magához tért. Elmesélte, hogy a hideg miatt veszítette el az erejét, ezért nem tudott hazatérni, ezért zuhant le földre, ahol elveszítette az eszméletét. Niki láza azonban nem múlt el, pedig a kismanó mindent megtett, hogy meggyógyítsa. – Gyógyfű kell, anélkül Niki nem fog lábra kapni, és soha többé nem fog táncolni – mormolta, csak úgy, magában. Gyógyfű, gyógyfű, de honnan szerez most, a tél közepén gyógyfüvet, hiszen azokat csak nyáron lehet a határban szedni! – gondolta. Nikire nézett, akit a láz egyre jobban a hatalmába kerített. Szerette ezt a kis tündérlányt, aki nyaranta a tücsök zenéjére olyan vidáman szokott táncolni a sipítói öreglápot szegélyező mezőn, hogy a környék összes állata a csodájára járt. Vette a piros színű manókalapját, és kiment a hideg árokpartra, hátha talál ott még egy-egy lusta gyógyfüvet, olyat, amelyik nem bújt el időben a hideg elől, és most kint didereg, jobb sorsára várva. De nem talált ilyet, egyet sem. Bejárta az erdőt, bejárta a mezőt, bejárta az egész környéket. Még Péteri felé is elment, pedig arra nem igen szoktak a kismanók járni. Ott ugyanis a koboldok laknak, akiktől minden kismanó igyekszik távol tartani magát. Meg is állította rögvest a vörös szakállú Vörnyik, aki talán a leggonoszabb volt mind közül. – Mi járatban vagy erre, te manó? Nem tudod, hogy ez a koboldok földje? – kérdezte, majd válaszra sem várva, fenyegetően felemelte a botját. A monori árokparti kismanó elmesélte Niki történetét, ami meghatotta Vörnyiket. Nem bántotta, félreállt, és az út-
Karácsonyi mese jára engedte. De gyógyfüvet még ez után sem talált a kismanó. Így köszöntött rá az este, amely minden addiginál nagyobb hideget hozott magával. A távolban aztán valami pislákoló fényt vett észre, ezért arra vette az útját. Amikor odaért, alig akart hinni a szemének: egy piros bundába, piros sapkába öltözött, jóságos arcú ősz szakállú bácsika ült a tábortűz mellett. A Mikulás volt az, rögtön megismerte. Néhány lépéssel odébb négy jóra való rénszarvas legelészett. És mit ettek a rénszarvasok? Gyógyfüvet! Pont azt, amit a kismanó keresett! Egyik ámulatból a másikba esett a kismanó, hiszen ahogy jobban körülnézett, az egész környék telis tele volt gyógyfűvel. És már nem is fázott, sőt, egyre inkább melege lett. Levette a manókalapját, kigombolta a kabátját, de még a zubbonyát is megengedte, olyan forróság öntötte el. De nem csak a testét, hanem a szívét is. Rájött ugyanis valamire. Valami nagyon, de nagyon fontos dologra. Arra, hogy ha valaki igazán szeretni tud, akkor nincs olyan gond, nincs olyan baj, amit ne lehetne megoldani. Mint ahogy nincs olyan gyógyfű sem, amit ne lehetne megtalálni. A Mikulás már nagyon sok tél óta tudja ezt a titkot. Azért járja minden évben körbe a világot, hogy hírül vigye a szeretet erejét. Rögvest be is fogta a rénszarvasokat a szánkója elé, és hazarepítette a monori árokparti kismanót. És ahogy beléptek az ajtón, Niki egyből meggyógyult. Jezsó Ákos Jó tett helyébe jót várj, kismanó Csak nem akart elvonulni a Tél királynője, hogy tovatűnő léptei nyomán könnyedebb szelek fújhassanak. Úgy tűnt, nagyon jól érzi magát a Monor környéki tájon. Letelepedett, és itt tanyázik, már hosszú-hosszú napok, hetek óta. Mindez pedig egy valóságos öröklétnek tűnt a monori árokparti kismanó szemében. Csak hideg, és szél,
aztán meg szél és hideg, esetleg ez a kettő együtt, vagy külön-külön. A táj pedig fagyos és csupasz. Ilyenkor nem szeretett kimenni, hogy kedve szerint csámborogjon hol erre, hol meg amarra a hosszú, monori nagyárok legmélyén. Mit tehetett egyebet, elmélázva nézett ki a jó meleg gomba-lakásának ablakán, és a pilleszárnyakon tovaröppent nyárra emlékezett. Milyen is volt a táj, amikor még minden zöld volt. Zöldültek a fák, a virágok ontották a nektárt, a madarak cikáztak az égen, az állatok pedig jókorákat hemperegtek a monor melletti Hosszúberek nagyrétjén. Mert hát az állatok már csak ilyenek, leginkább a hosszúbereki nagyrétre szerettek kijárni. Legalábbis a környéken élő állatok. Aztán egy hirtelen mozdulattal megfordult a kismanó, a kályhához ment, kinyitotta az ajtaját, és egy újabb rakás rőzsét vetett a lángok közé. Ekkor halk kopogást hallott az ajtó felől. Először csak két bátortalan koppintás, majd nem sokkal később egy erőteljesebb is. Ki lehet az? – gondolta egy kicsit bátortalanul, de azért odament az ajtóhoz, és kinyitotta. Niki volt, a könnyűlábú táncos kis tündérlány, és az édesapja, Odorka király. Azért jöttek, hogy megköszönjék mindazt a jót, amit a kismanó Nikiért tett. Mert hát ez így illik. Nem csak adni jó a szeretetből, hanem kapni is. Jó sokáig beszélgettek a barátságosabb idők emlékeiről, és közben észre sem vették, hogy a kályha ajtaja nyitva maradt. A kismanó ugyanis elfelejtette becsukni akkor, amikor a vendégei megérkeztek. Először csak egy huncut parázs pottyant ki, aztán a társa, majd kibújt az összes barátja is, és mire felfigyeltek, hát bizony, addigra már javában izzott a padló. Aztán csak úgy huss, lángot kapott a szőnyeg, a tűz pedig felfutott a függöny tetejére. Egészen a karnisig. De ott sem talált nyugtot, mert egyre nagyobb vörös taréjt növesztve magának ide-oda szökkent a kis manó-hajlék belsejében.
13
Karácsonyi mese Mi tagadás, az első pillanatban nem csak a kismanó, de Niki és Odorka király is megijedt. De ez szinte csak egy pillanatig tartott, aztán gyorsan a vörös tarajú nyomába eredtek. A kismanó ráöntötte azt a dézsa vizet, amelyik a mosdó-lavór mellett gubbasztott a földön, Odorka király pedig a saját ködmönével püfölte a lángokat. Niki sem tétlenkedett, a gyorsjárású lábával megpróbálta eltaposni az egyre jobban elszemtelenedő betolakodót. Mire meg tudták fékezni a tombolását, hát addigra bizony szinte teljesen kiégett a lakás. Nagy volt a szomorúság. Odorka király felajánlotta, hogy a kismanó az este hátralévő részét töltse a palotájában, és azt is megígérte, hogy segít helyreállítani a károkat, hogy a gomba-hajlék újra a régi barátságos hangulatot áraszthassa, és egy rossz emléken kívül semmi más nyoma ne maradjon a vörös tarajú huncutságának. A tündérek királyi hintón érkeztek, amit tizenkét szárnyas paripa húzott. Mit húzott, röpített, a szélnél is sebesebben. Fel a fellegek közé, fel a tágas égbe, hogy aztán egy röpke pillanat alatt berepüljenek az öreg kőris odvába. Oda, ahová a földről nézve nem is lehet ellátni, mert az a két deli nagy ág bölcsen eltakarja Odorka király palotájának bejáratát. Az odú kapujában őrt álló tündérkatonák tisztelgően emelték fel a lándzsájukat, amikor látták, hogy királyuk megérkezett. A tizenkét szárnyas paripa húzta hintó aztán leereszkedett a fényesen csillogó fogadóterem padozatára. Az ott posztoló őr kinyitotta a hintó ajtaját, majd lesegítette Odorka királyt, Nikit, legvégül pedig a monori árokparti kismanót. Aznap este a király díszvacsorát rendezett a kismanó tiszteletére, amire hivatalos volt Tündérország apraja nagyja, színe-virága. Csupa tisztaarcú, egyenes tekintetű tündér ifjak, és tisztességben megőszült idősebb tündérek. A vacsora derűje a kismanót is felvidította, és a szívéből elkergette a gondokat. Azt pedig nem tudta, hogy Odorka király
14
titokban parancsot adott Tündérország legügyesebb mestereinek, hogy még az éjszaka menjenek el a gomba-hajlékba, és mindent építsenek újjá. De nem csak úgy tessék-lássék módon, hanem tündér-módi szerint! És amikor másnap reggel a kismanó kinyitotta a szemeit, akkor egy kicsit értetlenül vette észre, hogy a saját ágyában fekszik, a saját párnájáról nézi, hogy a saját szobájában van. A szobájában pedig minden csillog-villog. Aztán Odorka király benyitott az ajtón, és szelíd mosollyal csak ennyit mondott: „jó tett helyébe jót várj, kismanó!” Jezsó Ákos Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.
Baba-mama klub Ismét Baba-mama klub Az ősz beköszöntével újra elkezdődtek a Baba-mama foglalkozások – ennek keretében minden második hétfőn 10 órakor találkozunk a Plébánián. Persze mindenki akkor érkezik, amikor tud, hiszen nehéz a kisbabákkal időre elkészülni… A mostani idényben eddig három alkalommal találkoztunk: mindig imával kezdünk, majd amíg gyülekezünk, addig beszélgetünk a gyermeknevelésről, végül, amikor úgy érezzük, hogy többen már nem jönnek, megkezdjük elmélkedésünket a Biblia egy-egy igéjéről. Ugyanis az anyukáknak óriási az igénye, hogy a lelki kérdésekről gondolatot cseréljenek, s ez által közösen erősödhessünk a hitben, hiszen valamennyi megosztott tapasztalat ebben az irányban vezet minket. A párkapcsolatok, házasság buktatóiról Pál Feri atya előadását hallgatjuk – aki egyben elismert mentálhigiénés szakember –, azután vitatkozunk a gondolatairól. Igaz, mindig csak egy-egy részt tudunk meghallgatni, mert a babák, gyerekek körülöttünk játszanak, csúsznak, másznak, tipegnek, ki-ki kora szerint. Oda-oda bújnak anyukájukhoz, hiszen számukra még ő jelenti a biztonságot. Különösen nagy vitát váltott ki, hogy az atya előadása szerint egy anyuka a gyermek családba érkezését gránát robbanásához hasonlította. Hozzátéve: a füst eloszlása után minden megváltozott. Az új helyzetben mindkét félnek változnia kell, és fel kell nőni a szülői szerephez. Jó volt érezni, hogy ebben a körben minden anyuka nagyon várta gyermeke megérkezését, és a
nagy változást nem lemondásként, hanem örömként élte meg. Örülünk minden régi tagnak, de szívesen fogadjuk az újonnan érkezőknek is, hiszen minél többen vagyunk, annál okosabbak leszünk, annál több személyt, élettapasztalatot ismerünk meg. Meggyőződésünk, hogy egymás által leszünk gazdagabbak. Remélem, ez a kis csapat eljut majd odáig is, hogy a foglalkozásokon kívül is segíteni tudjuk egymást, hiszen több anyuka messziről költözött ide, szülei, vagy házastársának szülei messze laknak, s aki nevelt már gyereket, jól tudja, hogy milyen nehéz egyedül megbirkózni minden feladattal. Huszthy M.
Készüljünk Jézus születésére A hideg decemberrel az ember elkezdi érezni a közeledő karácsony szelét. Megkezdődik az adventi időszak. De mi is ez az ünnep? Egy négy hétig tartó várakozási idő.
Sokaknak csak arról szól, hogy bevásároljanak a karácsonyi ajándékozáshoz. Holott ez az ünnep ennél többet jelent. Felkészülünk testileg-lelkileg Jézus születésére, aki azért jött e világba, hogy megmentsen minket. Fontos, hogy ne csak belecsöppenjünk a karácsonyba, hanem fokozatosan lépjünk be annak szellemébe. Cs. J.
15
Adventi Programok Adventi miserend Vasárnaponként: szokásos miserend minden templomban. Hétköznapokon: Monori Nagytemplom: Roráte szentmisék minden hétköznap (H-P) 6:30-kor. Kedden, Pénteken és Szombaton lesznek esti misék 18:00-kor. Telepi templom: Roráte szentmise: Hétfő 6:30. Vasadi kápolna: szerda 17:00 Monorierdei templom: szerda 17:30 Karácsonyi miserend
Mikulás ünnepség december 7-én, a 9:30-as és a 11:00-es szentmise után. Egyházközségi lelkinap: December 13. 10.00-16.00. Vezeti Dr. Sánta János atya, teológiai tanár. Gyónási lehetőséget is biztosítunk a lelkinap keretében. Gyóntatás: December 20. Monor 8:30-10:00 Telep 10:30-11:30 Monorierdő 10:30-11:30 Városi karácsonyi ünnepség, élő Betlehemmel: dec. 20-én 16:00 óra, Szent István tér. Adventi Koncert: dec. 20-én 18:00 óra, Vasadi kápolna
December 24: 19.00: Monorierdő 22.00: Telep/Vasad 24.00: Nagytemplom December 25: 8.00: Telep 9.30: Nagytemplom 11.00: Monorierdő/Vasad, 18.00 Monor Igeliturgia December 26: 8.00: Telep 9.30: Nagytemplom 11.00 Monorierdő
Pásztorjátékok: dec. 24-én: 16:00: Nagytemplom 18:30: Monorierdő 21:30: Telep 23:30: Ifjúsági hittanosok misztériumjátéka a Nagytemplomban dec. 25-én: Vasad 10:30
December 28: Karácsony 1. vasárnapja: vasárnapi miserend
A Szent Egyed közösség és a plébánia idén karácsonykor, december 25-én délben ismét ebédre hívja szegény barátait. Szívesen fogadunk minden segítséget: szükség van pénzre az ételhez és a személyre szóló ajándékcsomagok összeállításához. Szívesen fogadunk minden új vagy teljesen újszerű állapotú ajándéktárgyat. Mint például takaró, nem használt pulóver, kendő, esőkabát, hátizsák, sapka, kesztyű, sál, zokni, zseblámpa, kicsi társasjáték, kártya, manikűrkészlet, borotválkozó készlet, zsebrádió, tisztálkodó szer, pipereszer, édesség, táblás csoki, keksz, tea, kávé… Kérjük, hogy Szent Egyed közösség karácsonyi ebédje felirattal adják le az alkalomra szánt tárgyakat a plébánián. Köszönjük a sok süteményt, amit az ebédekhez általában kapunk: karácsony napján is nagy örömet szerezhetünk az édességekkel szegény barátainknak.
December 31: Hálaadó szentmisék 16.30: Monorierdő/Telep 18.00: Nagytemplom Január 1. Mária Istenanyaságának ünnepe: Vasárnapi miserend Január 4. Karácsony 2. vasárnapja: Vasárnapi miserend Január 6. kedd, Vízkereszt ünnepe: 6:30: Telep 18.00: Nagytemplom /Monorierdő/Vasad Adventi programok Városi adventi gyertyagyújtások: Nov. 30, dec. 7, dec. 14, dec. 21: 16:00-kor a Szent István téren.
Karácsonyi ebéd a szegényeknek
