NYÁRI MENETREND Sz. v. S. v. V. v. Sz. v. Sz. v. V. v Sz. Sz. Sz. Sz

NYÁRI MENETREND. Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől:

Sz. v. Gy. v. S. v. Gy. v. Sz. v.

5.12 8.00 14.15 19.05 23.45

— — — — —

é. é. é. é. é.

9.34 11.16 18.18 22.28 5.30

Gy. v. Sz, v. V. v. Gy. v. S. v. Sz. v.

i. i. i. i. i.' i.

6.55 8.10 8.30 14.10 17.25 0.10

— — — — — —

é. é. é. é. é. é.

10.06 12.44 16.44 17.25 21.13 6.44

Sátoraljaújhely felé: Sz. v. Sz. v. Sa. v. Sz. v. Sz. v. S.v. Sz. v.

i. i. i. i. i. i. i.

5.17>— 7.31 — 10.16 — 13.30 — 17.38 — 21.25 — 21.33 —

é. é. é. é. é. é. é.

7.40 9.32 12.13 15.34 19.39 22.53 23.32

Sátoraljaújhely felől: Sz. v. S. v. V. v. Sz. v. Sz. v. V. v.

Bődvavendégi felé : M. v. Sz. v. M. v.

5.30 6.25 7.38 11.42 16.56 20.23

Sz. v. M. v. M. v.

i. 4.49 — é. 7.18 i. 7.24 — é. 9.44 i. 16.23 — é. 18.20

Hidasnémeti felé: 8.05 10.24 13.38 17.46

Hidasnémeti felől:

— — — —

10.09 11.35 15.11 19.31

(VI. 2 3 — v m . 30-ig.) 2

Sz. v. Sz. V. Sz. V. Sz. V.

7.37 10.17 13.55 17.35

3

Sz. v. ) S. v. Gy. v. 4 i Sz. v.

i. 5.39 i. 11.32 i. 17.31 i. 19.42

3 ) (VL 16—IX. 16-ig.) 4) (VI. 24^-VHL 31-ig.)

) (VI. 15—IX. 15-ig.) Bánréve—Ózd

7.32 7.54 9.40 13.47 18.52 22.59

Bődvavendégi felől:

i. 7.55 — é. 10.06 i. 14.11 — é. 16.37 i. 19.20 — é. 21.30

Sz. v. Gy. v. ) Sz. v. Sz. v. 2 )

e. é. é. éJ é. é.

é. 7.22 é. 13.27 é. 18.40 é. 21.18

felé:

— — — —

e. é. é. é.

8.59 11.40 15.39 19.09

é. é. é. é. é.

6.05 9.27 15.27 18.12 21.36

Bánréve—Ózd

Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v.

i. i. i. i.

6.01' 11.20 17.20 21.24

felől:

— — — —

é. 7.25 é. 12.52 é. 18.44 é; 22.49

Mezőcsát felé: Sz. M. Sz. M. Sz.

v. v. v. v. v.

i.

i i.

i. L

5.12 8.20 13.54 17.05 19.55

— — — — —

Mezőcsát felől: Sz. v. M. v. M. v. V. v.

i. 4.40 — é. i. 6.22 — é. i. 13.25 — é. i. 18.52 — é.

6.44 7.23 14.35 20.30

M I N D E N K O R SEGÍTŐ S Z Ű Z MÁRIA, VEDD A N Y A I PÁRTFOGÁSODBA A S Z E N T UNIÓT!

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS

EGYHÁZPOLITIKAI

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZANT|IY-SZ£MAN ISTVÁN dr. M E G J E L E N I K HAVONTA, JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

CIKKEK. Rohály Ferenc dr.: Az uniós gondolat a keszthelyi Kármelen. V. Vlaszóv v. Waldenberg: A breszti unió. (1596.) Fordította: Szántay-Szémán István dr. Rusznák Miklós dr.: Az isteni szolgálatok és a kath. egyház kánonjai. Ford. Kozma János. Petrásovszky Emmánuel: Orosz-bizánci egyházművészet.

SZER K E S Z T Ö S É G : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , M E L I N D A - U . 11. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595

KRÓNIKA. Dr. Sz.: A kath. nagygyűlés után. — . — Keleti nap a keszthelyi Kármelen. FIGYELŐ. I f j . Bobák János: A IV. keleti tanulmányhét Bariban. P. Cíl A VII. velehrádi uniós kongreszus. KELETI LEXIKON. " Aérion. — Akoiméták. — Ambrusliturgia. —• Alexander Newszkij. — Allatios Leo.

III. ÉVF. 9-10. (29-30.) SZ. 1936. NOV.-DEC. HÓ

Ecclesía Orientális

Annus III. Nr. 9-10. (29-30.) Nov.-Dec. 1936.

Orgánum menstruum scientificum Graeci ritus Catholicorum. Moderátor Dr. Stephanus Szántay-Szémán Suae Sanct. Praelatus. Pretium annuum 8 pengő aurea. — Redaotio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administratio: Miskolc, Melinda-utca 11. Ilungaria. —.— „Dies orientalium" in Ecclesia Dr. Franciscus Rohály: Virtus et sapientia Dei in varietate rituum. Carmelitarum. Keszthely. V. Vlasov v. Waldenberg: Unió RutheJoannes Bobák jun. Hebdómada studionorum Poloniae in Brest. 1596. rum de rebus orientalium in Bari. Dr. Nicolaus Rusznák: Cánones EcclcP. Ch. De VII. congressu unionistica siae Cath. de officiis divinis. Velehradensis. Emmanuel Petrásovszky : Ars Ecclesiastica Byzantino-Russica.

Orientalische Kirche

I. Jahrg.Nr. 9-10. (29-30.) Nov.-Dec. 1936.

Wissenschaftliche Monatsschrift der Griechisch-katholischen Kirche. Schriftleiter Praelat Dr. Stephanus Szäntay-Szeman. — Jahrabonnemesnt 8 gold. Pengö .— Redaction Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administration Miskolc, Melinda-utca 11. Ungarn, Dr. Franz Rohäly: Gottes K r a f t und Emmnauel Peträsovszky: ByzantiniWeisheit in Verschiedenheiten der Rischer Baukunst in der russischen Kirchen. ten. —.— Orientalischer Tag in einem karV. Vlasov v. Waidenberg: Die ruthemelitischen Wahlfahrtsort. nische Union von Brest 1596. John Bobäk: Die IV. orientalische Studiuni swoche zu Bari. Dr. Nich. Rusznak: Die ekklesiastischen P. Ch. Der VII. Unionkongress zu VeCanons und das hl. Offizium der orienlehrad. talischen Kirche.

Orienta Eklezio

lll-a jaro. Nro 9-10. (29-30.) Nov.-Dec. 1936.

Ciumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. Redaktoro Msro prelato Dro Stefano Szántay-Szémán. — Jarabono 8 oraj pengő. — Redaktejo: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administracio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungarujo. Dro Francisko Rohály: Virto kaj saghe—.— Orienta tago en Karmelana preco de Dio en la varieco de ritoj. ghejo de Keszthely. V. Vlasov v. Waldenberg: Unió Bresta Johano Bobák jun. Studia semajno de de Ruthenoj en Polujo 1596. orienta rito en Bari. Dro Nikolao Rusznák: La ekleziaj kap. Ch. La unionistika kongreso en Venonoj ka.i la s. diservoj. lehrad. Emanuelo Petrásovszky: La eklezia arto Bizanto-rusa.

AZ UNIÓS GONDOLAT A KESZTHELYI KARMELEN (ROHÁLY FERENC dr. uniós beszéde a keszthelyi ünnepen)

összegyűjtött minket ma az Egyház kedves szentjének, Kis Szent Teréznek szeretete és tisztelete. S ti eljöttetek az élet köznapjából ünneplésre, kenyérgondok közül lelkiségbe, az Istennel tusakodó világból a behódolás hajlékába, az élet örömei közül az áldozat oltára elé, a szentek közösségébe, hogy — mint Krisztus titokzatos teste — közösen könyörögjünk s együtt ünnepeljük Krisztus testének és vérének titkát a szent áldozásban. De csodálattal nézitek, kicsoda ma a szent titkok ünneplésének vezetője? Milyen szokatlan formák között mutatjuk be a szent áldozatot? Felmerül lelketekben a kérdés: Miért áll ma Bizánc papja Róma oltáránál? Miért csendül magyar, majd később, a kánoni részben ógörög szó Isten titkainak magasztalására a latin nyelv helyett ? Miért helyettesíti kovászos kenyér a szeplőtelen ostyát? Miért osztják ma két szín alatt a legszentebb áldozatot? Próbálok megfelelni erre a sok miértre. Azért, hogy a szent cselekmény kifejezésre juttassa azt az eszmétr melyet e szentély úrnője, Kis Szent Teréz hirdet és képvisel a mai világ számára; az unió, a hitegység gondolatát. Hiszen ő Oroszország égi pártfogója, összekötő kapocs Kelet és Nyugat között. Az unió gondolatát! Mit foglal magában az unió gondolata? Az unió gondolata megábanfoglalja az Isten bölcseségét és erejét, az ember gyarlóságát és az Isten szeretetét. Az unió gondolata megábanfoglalja az Isten bölcseségét és erejét. Ha a nagy világban utána kutatnánk, hogy az emberek hogyan gondolkodnak Istenről, hogy kicsoda az az Isten? milyen az az Isten? sok furcsasággal találkoznánk. Vannak, akik úgy képzelik el az Istent, mint aki valamikor nagy dolgot művelt, megteremtette a világot, de azután félreállt, elvonult égi dicsőségébe, nem törődik többé a világgal. Az ilyen emberek sem sokat törődnek vele, élnek nélküle. Mások úgy képzelik, hogy az Isten nem állt egészen félre, szemét rajta tartja a világon, őrködik felette. Ezek kissé közelebb vannak hozzá. Olyanok is akadnak, akik többet várnak az Istentől, mint őrködést. Atyának tartják az Istent, sőt, mi több, Atyjuknak, de olyannak, 241

aki egy kicsit már öreg. Akinek a szavára nem mindig kell adni, de viszont ha bajban vannak, mindig van kihez menekülni. Bajaikban segítségül is hívják. Az ilyenek felfogása szerint az Isten nemcsak szentei közt nyugszik, az Isten nemcsak őrködik, hanem az Isten egyszer-másszor, ha az emberek bajban vannak, megsegíti őket. Tehát az Isten most is tevékenykedik. De hol vannak azok, akik olyannak látják az Istent, amilyen valóságban. Hogy milyen valóságban? örökké tevékeny. Tevékeny volt az Isten akkor, amikor létrehozta a napot, a holdat, a csillagokat, az egész világot, de nem kevésbbé tevékeny akkor is, amikor fenntartja és kormányozza a világot. Tevékeny akkor, amikor hullámzásba hozza a vizet, mely csónakot ringat a hátán; amikor megmozgatja a levegőt, mely vitorlákba kapaszkodik; amikor csirába szökkenti az elvetett magot és megsokszorozza az életet. Mindezt bölcsen, összhangban irányítja. Mindenen rajta hagyja — hogy úgy mondjam — kezevonását. Mindenről felénk tükröződik az ő képe. A Szentírás azt mondja, hogy az Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette. Csakugyan minden emberből, annak okosságából, akaraterejéből, halhatatlanságából egy kissé felénk tükröződik az Isten mindenttudó bölcsesége, mindenható ereje, örökkévaló végtelensége. De nemcsak az emberből, hanem minden teremtett dologból, mint valami tükörből, egy vagy más vonásában felénk villan az Isten képe kezevonása nyomán. Teliholdas estén lemégysz a Balaton partjára, nézed ia csobogó vizet, látod az aranyhidat. Gyönyörűséggel tölt el, szinte elbűvöl. Mily szépség! Vájjon ilyenkor gondolsz-e arra, hogy ez az Isten szépségének megvillanása. Hiszen az Isten formálta. S magában az Istenben milyen szépség lehet, ha ez annak csak egy kis megvillanása? Járkálsz a Helikon parkban. Szemléled a tavasz és nyár virágpompáját, vagy a lombhullató ősz színgazdagságát. Milyen szépség! Mennyi változatosság! Ezt is az Isten formálta! Gondolsz-e arra, milyen lehet bölcsesége, mely ezt kitervezte? Hátha az Isten dicsőségét hirdető lelkek világába láthatnánk bele. Ott néznők az aranyhidakat, melyekben nem a holdvilág, hanem az Isten képe tündöklik, — nem szirmot hullató virág, elmúlást hirdető ősz, hanem az örökkévalóság értékei, az erények csokrai díszelegnek. Olyan Kis Szent Terézek lelkébe. Ott micsoda isteni munka folyt! Mert az ember lelkét nyújtja csak oda és gyarló akaratát, a többit az Isten 242

kegyelme munkálja. Sereg a szentek száma. És mindegyik különbözik valamiben a másiktól. Mekkora az Isten bölcsesége, mely lelkek seregét ilyen változatosra, de amellett tökéletesre tudja formálni! A víz aranyhíd ja, a park pompája, a lelkek virágos kertje mily változatos! Mind a teremtő és fenntartó Isten bölcseségét hirdeti, de úgy hirdeti, hogy összhangban egyúttal szolgálja is. Mekkora az Isten bölcsesége, mely ezt kitervezte! Mekkora az Isten ereje, mely meg is valósította! Mikor ezt a sokféle szépséget szemlélitek, észreveszitek-e, hogy egy az Isten s mégis milyen változatossá tette a világot? Látjátok-e, hogy mily változatos a nagy világ és mégis minden az egy Istent szolgálja? Amilyen változatos az egy Isten munkája az anyagvilágban, az élők világában, épen olyan változatos a lelkek világában is. Nemcsak a lelkekben, hanem azoknak az utaknak a kiválasztásában is, melyeken magafelé vezeti őket. Ilyen út, s tegyük hozzá, elsőrendű út a közös istentisztelet is, annak minden szertartásával, legyen az keresztvetés, mellyel Krisztus családjába tartozónak valljuk magunkat, — legyen az térdhajtás vagy meghajlás, mellyel köszöntjük őt, — összetett vagy kitárt kar, méllyel imádjuk, — ének, mellyel magasztaljuk, — az áldozat, mellyel fölségének behódolunk. Ezeknek a szertartásoknak a formája is bele engedte vinni bölcsességének gazdagságát, a változatosságot, az egyes népcsoportoknál, lelkületük és szokásuk szerint. Ezért van az, hogy Krisztus Anyaszentegyházában egyenlő értékkel lehet dicsérni az Istent azzal a szertartással, mely Róma templomaiban fejlődött ki, de hasonlóképen azzal is, melyet Krisztus földi hazája, Kis-Ázsia lelkülete formált s Bizánc városa keresztény, görög kultúrájával terjesztett. Egyforma értékű tagja Krisztus Egyházának az, aki Róma latin nyelvű szertartása szerint él a szentek közösségében, a Katholikus Egyházban, ez a latin, vagy római szertartású katholikus, — de nem kevésbbé az is, aki Bizánc szertartása szerint szolgálja az Istent, a bizánci, vagy görög szertartású katholikus, csak az Isten bölcseségével karöltve megnyilvánuljon rajtuk az Isten ereje is. Az az isteni erő, mely a nagy világot az egy Isten szolgálatába állítja bele, a változatosságba összhangot, egységet hoz. Miben nyilvánuljon meg ez az egység? Abban, hogy bármiféle legyen a szertartás, ugyanazt az egy igaz Istent dicsérjék. Az Istenről ugyanazt vallják Keleten, amit Nyugaton. Azonos legyen az utolsó pontig a hit, a credo. Bármiféle legyen a szertartás, ugyanannak az egy igaz Istennek a 6

vezetése alatt álljon, vagyis közös legyen az isteni segítség forrása, a kegyelemeszközök sorozata. Bármiféle legyen a szertartás, az egy igaz Isten egyszülött Fiának földi családjába tartozzanak s az együvé tartozás kifejezésére vallják meg Krisztus családfői hatalmát földi helytartójában. Vessék alá magukat rendelkezéseinek, főpásztori hatalmának. Változatos lehet a szertartás, hogy hirdesse Isten bölcseségét, — de a hit, az erkölcs, kegyelemeszköz és főpásztori hatalom egységében, hogy hirdesse Isten erejét. De épen ezen a ponton támadt fel az emberi gyarlóság. Szembefordult az Isten erejével s megzavarta az összhangot, szétszakította az egységet. Tették ezt Kelet nagy egyházai. Azok az egyházak, melyek egyikmásikát még az apostolok alapították, soknak ősiségét még a Szentírás is hirdeti Szent Pál leveleinek a címében: Efezeus, Filippi, Kolosszea, Tesszaloniki, Galácia. Azok az egyházak is, melyek velük együtt tartottak: Jeruzsálem, a Szentföld, egész Kis-Ázsia, a Balkán, Oroszország, Afrika keleti része. Azok az egyházak, melyek a keleti szertartást követték, tehát annak egyik-másik változatát, melyen épen most résztvesztek. Ezek az egyházak Konstantinápoly vezetése alatt, az első és második évezred fordulóján rést ütöttek az egységen. Azok az egyházközségek tették ezt, melyek valamikor Krisztus Egyházának adták Szent Athanázt és Alexandriai Sz. Cyrillt, a Szentháromságnak és Krisztus istenségének védelmezőit, — Nagy Sz. Vazult, az első szerzetalapítót, — Jeruzsálemi Sz. Cyrillt, a nagy hitoktatót, — Aranyszájú Sz. Jánost, az Oltáriszentség doktorát, — Myrai Sz. Miklóst, a felebaráti szeretet nagy szentjét, a világ kedvelt Mikulását, ő is keleti püspök volt, — Nazianzi és Nysszai Sz. Gergelyt, a teologusokat, — Szent Cyrillt és Methodot, a magyar föld honfoglalást megelőző korbeli apostolait. A keleti szentek és hittudósok sorából csak azokat soroltam el, akiket Nyugat is jól ismer. Ezek az egyházak nem hamisították meg a hitet egy pontban sem. Ugyanaz a hitvallásuk, melyet a római katholikus pap mond a szentmisében. Nem változtattak az erkölcsi törvényeken sem. Hét a szentségek száma. Megvan Krisztus áldozata. Csak egyben makacskodtak, hogy megtagadják a családfőt, Krisztus földi helytartóját, Róma püspökét. Elszakadtak tőle s ebben a szakadásban él ma is mintegy 160 millió ember. Akik a háború alatt Oroszországban jártak s szemlélték a hagymakupolás templomokat, csodálták a pislogó mécseseket, a dúsan aranyozott szentképeket, talán furcsának találták a szentek merev, elvont 244

alakját, a szakállas papokat és a szokatlan szertartásokat, idegenül tekintettek fel a hármas keresztre, úgy érzik, hogy mérhetetlen szakadék van a nyugati katholikus és a különleges keleti közt. Pedig nem így van. A hit azonos. Erkölcsi törvényekben sincs különbség. Az áldozatban ugyanaz a Krisztus jön az oltárra. Nem eretnekek, nem hitrontók, csak az atyai tekintélyt megvető tékozló fiiak. Olyan tékozló fiúk akikkel szemben az Isten irgalmas szeretete is megnyilvánult. A vörös pokolban mely náluk dühöng kitartanak sokan a hit mellett és Isten vértanúságra tartja őket méltóknak. Nagy kegyelem! úgy látszik, Isten bölcseségének terve van velük. Azt a buzgóságot, amivel ragaszkodnak az atyák hitéhez, amivel sértetlenül szolgálják Isten törvényeit, s amivel egyesülnek a Krisztus áldozatában, az Isten azzal akarja jutalmazni, hogy eltévelyedésüket megszünteti, őket — nemcsak Oroszországot, hanem az egész szakadár Keletet — Krisztus családjába, az Anyaszentegyházba visszavezeti s a Szentatya jópásztori hatalma előtt behódolásra készteti. A katholikus keletiek, vagy más szóval görögkatholikusok — mint amilyenek mi vagyunk —, akik nagy részben országunk keleti részén, Hegyalján, Hajdúságon, Nyírségen laknak, már majdnem 250 évvel ezelőtt megtették ezt. A szakadárságból visszatértek Szent Péter székének hűségére. Most a Szentatya arra törekszik, hogy az Isten irgalmát megvalósítsa s az elszakadt Keletet az Egyház egységébe visszahívja. Azért nyilvánította az Egyház egyik legkedvesebb szentjét, Franciaországnak, tehát a legszélső Nyugatnak virágát, e szentély úrnőjét, Liziői Kis Szent Terézt, Karmel rózsáját, a szakadár Kelet legnépesebb tagozatának, Oroszországnak égi pártfogójává. Az ő sok csodát művelő, rózsát hintő kezébe tette le a szorongó nép lelki Ínségét. Rajta keresztül várja Istentől a nagy szeretet kiáradását, „hogy egy akol és egy pásztor" legyen, amint Krisztus megígérte s ahogy a Sz. Szív felajánló imájában naponkint esdve kérjük. Azért összekötő kapocs Szentünk Kelet és Nyugat között, azért képviseli ő a hitegység, az unionizmus gondolatát! Felmerül a kérdés, Testvérek, mi gondunk vele? A feleletet maga a Szentatya adja meg. 1913 november 11-én egy beszédében a védőszentekről szólt. E beszédben úgy nyilatkozottt, hogy a védőszentet követnünk kell. A követés azonban nem abban áll, hogy cselekedeteit utánozzuk, hanem hogy azt az eszmét, amelyet képvisel, azt tesszük magunkévá, annak a légkörében élünk és azt megvalósítani igyekezünk. Aki a keszthelyi Karmel árnyékában él és Kis Sz, Terézre tekint 245

fel, annak szeme előtt kell hogy lebegjen mindig ez a gondolat: A Szent összekötő kapocs Kelet és Nyugat között, kifejezője és munkálója Kelet és Nyugat összetartozásának. S te, Testvér, ezt az eszmét a magad életében úgy valósítod meg, ha tudatára ébredsz annak, hogy nem elég az Isten bölcseségét és erejét magasztalni, nem elég az emberi gyarlóságot ócsárolni, hanem Isten szeretetével a magunk lelkét kell mentenünk, de egyúttal a másokét is: apostolkodnunk kell. Ez az apostoli lelkület gerjessze fel szeretetünket azok iránt a keletiek iránt, akik katolikusok — és részvétünket azokért, akik keletiek, de nem katolikusok. Részvétünk érdeklődést keltsen s nap-nap mellett imát fakasszon ajkainkról, hogy megvalósuljon Krisztus imája, mely az utolsó vacsora asztalánál hangzott el, végrendelkezés közben, Nagycsütörtök estéjén, Nagypéntek vigiliáján, a Kálvária áldozatának árnyékában: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek." Nemsokára véget ér a könyörgés, a szavak imája. Következik az áldozat, a cselekvő behódolás az Isten előtt. Oda van már készítve aranyozott tányéron a mindennapi kenyér morzsája, s mellette az emberiség kenyérgondja, oda van már készítve aranyos kehelyben az örömök bora s vele az élet öröme. Felvisszük az oltárra az emberek áldozati ajándékát, hogy hálaadásunkra, a Krisztus szavára, a Szentlélek erejével e mindennapi kenyérből élet kenyere, ez örömök borából üdvösség kelyhe, Krisztus áldozata legyen. Testvérek! Akik most Sz. Teréz ünneplésére a szent egyesülés titkának jegyében állunk Krisztus oltára köré, hogy Krisztus áldozatát bemutassuk, úgy vegyünk részt az áldozatban, úgy imádkozzunk és úgy egyesüljünk a Krisztussal, hogy amint sok búzaszem malomkő közt lisztté őrlődött, kemence tüzénél mindennapi kenyérré sült és Krisztus testévé lesz — sok szőllőszem présfoga közt musttá egyesült, örömök borává forrt s üdvösség kelyhévé, Krisztus vérévé változik — a mi imádságunkra, áldozatunkra és ünnepelt szentünk közbenjárására Isten Oroszország vértanúság Kálváriáját járó népét s az egész elszakadt Keletet úgy egyesítse Nyugattal Krisztusban, az ő titokzatos testében, az Anyaszentegyházban. Amen.

r\ar.

246

A BRESZTI UNIÓ (1596.) (V. Vlaszov von Waldenberg könyvéből)

Orosz eredetiből fordította: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Elöljáróban. A mandzstiriai bizánci szláv ritusú kath. orosz egyházmegye a maga szegénysége és menekült helyzetének keservei, mellett is oly tiszteletreméltó és bátor katholikus munkát végez a szent unió érdekében, hogy példakép gyanánt állíthatjuk magunk elé. Havi folyóirata, a „Katolicseszkij Vjesztnik) — Bulletin Catholique" (Charbin — Harbin) nívós cikkeivel s az apologetikus katholikus kiadványok sorozatával akar hozzáférni ai, pravoszláv orosz lelkekhez s az elfogultság állandó ostromával, a józan ész és a történelem szavával, sok alakban és oldalról hirdeti az „egy akol és egy p á s z t o r " isteni programmját. Legújabb kiadványa V. Valszov vön Waldenberg: Oroszország története, — a legújabb adatok alapján átdolgozva, 682—1200-ig". Jelentós és szükséges ez a mű, mert a katholikus objektivitás mérlegére teszi azokat a szállóigékké, sőt szinte dogmákká lett orosz-pravoszláv tévedéseket, amelyek a katholikus egyház egyetemességétől állandóan távol tartották az orosz pravoszláviát s a ritusbeli formalizmus igazolásáig sülyesztették az orosz lelket. Ennek a műnek olvasásával előttünk is sok történés és megmagyarázhatatlannak látszó psychologiai kérdés válik vilgáossá és a mi katholikus életépítésünkre nézve is tanulságossá, nemzeti szempontból pedig valóságos mementóvá. Épen ezért az eredeti orosz^ nyelvű mű fordítási jiogát is kértük már. Most a galiciai kisoroszság (ruthénség) egyházi uniójáról szóló fejezetét kö'zöljük magyar fordításban, amely szintén alkalmas arra, hogy bizonyos tanulságokat leszűrjenek belőle az unió munkásai s még több megismeréssel és megértéssel kísérjék és munkálják a Szentséges Atya uniós erőfeszítéseit, amelyeket Ő az Egyház gyarapodásán kívül az egész emberiség testvéri közeledésének s vele a felkavart világ megbékélésének világtörténemi jelentőségű s égetően sürgős élet-problémáját szolgálja.

Amikor a pravoszláv történészek és theológusok a breszti unióról beszélnek, állandóan ugyanazokat az okokat szögezik ellene. Ezek: a pápák gőgje és azon törekvése, hogy a pravoszlávokat ellatinosítsák, a lengyel király azon törekvése, hogy a ruthéneket lengyelekké tegye, — a „fondorkodó" jezsuiták intrikái és erőszakoskodása, — a pravoszláv püspökök vágya, hogy a latin püspökök jogait élvezzék — és végül a világiak beavatkozása a klérus ügyeibe. Ezen sablon szerint tárgyalja pl. Filaret is „Az orosz egyház története" c. művében a kijevi metropolit'ai tartomány helyzetét is. A dolog azonban másképen áll. Az akkori körülmények elfogulatlan tanulmányozása, amelyek a kijevi metropoliát az egyetemes Egyház kebelébe vonzották, egészen más és a maga valóságában nagyon is összetett és súlyos tapasztalatokkal gazdag képet rajzol elénk. A kijevi egyház, amely akkor a konstantinápolyi patriarcha közvetlen befolyása és joghatósága alatt állott, elsajátította annak a világi felsőbb hatalomhoz való viszonyát is s így a litván fejedelmekben kereste támaszát. Ezeknek azonban idegen volt a keleti egyház és kevés figyelmet fordítottak azokra a törekvésekre, amelyek benne éltek. Bizánc példája szerint ebben is felburjánzott a leplezetlen simónia lelki s főképen püspöki vonatkozásban. A böjtök dispenzálása pénzért történt, a konstantinápolyi patriarcha súlyos összegeket szedett be a kijevi metropolitai állásért, így aztán a püspökök a maguk székéért viszont a metropolitának fizettek. Ennek volt' köszönhető, hogy a püs247

pöki székekbe gyakran nemcsak készületlen, de erre a méltóságra egyenesen méltatlan egyének kerültek. Voltak esetek, amikor világi egyének kormányozták az egyházmegyét, akik súlyos pénzért vették meg állásukat, s akik a püspöki birtokok jövedelmeinek, a lelkészkedő papság és szerzetes házak megadóztatásával használták ki helyzetüket. A jeles kutatók: Peles, Haszaszerits, Spilmann egész gyűjteményre valót szedtek össze ezekből az esetekből. így a Balabán-család, a melyből Balabán Gedeon lembergi püspök is származott, aki eleinte az unióhoz csatlakozott, később azonban elpártolt tőle, szinte a rablásig elment, úgy, hogy valakit Balabánnak nevezni becsületsértés volt. Ha így állott a dolog a püspökökkel, még szomorúbb volt a helyzet a parochiákon. Sok volt a tanulatlan pap, a simónia itt is virult, a Szentírás-magyarázat hiányzott a népnek, amelynek tudatlansága ijesztő volt. Épen ezért az orosz nemesség egy része, főképen azok, akik a lengyelekkel érintkeztek, a latin egyházba mentek át s aztán lassacskán, észrevétlenül ellengyelesedtek. Ilyképen alakult ki a hívő orosz ember körül egy bizonyos bűvös kör, amelyből kiút alig lehetett: az orosz egyházi élet ziláltsága és rendezetlensége bántotta ugyan vallásos érzését, de a latin egyházba való kapcsolódás, amely az ő denacionalizálását jelentette, az orosz név elárulásának látszott. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ugyanekkor a lengyel kormány s a lengyel klérus is valóságos harcot indítottak azon orosz—litván nemesek és mágnások ellengyelesítése érdekében, akik a lublini egyezmény szerint Lengyelországhoz csatolt területen laktak. Ez a mozgalom úgy a lengyel, mint az orosz (ruthén) nemzeti önérzetet felszította és a vallási és nemzetiségi kérdések szerencsétlen összekeverésének alapjává lett, amelyen aztán kialakult az az abszurd, de szinte szakramentális formula, hogy „a katholikus: latin; a lengyel is latin; az az orosz tehát, aki katholikussá lett, már lengyel. Ha tehát orosz akarsz maradni, pravoszlávnak is kell lenned", még akkor is, ha valaki nem tudja és nem érti vallását és lelkipásztora sem tudja megmagyarázni azt. Ennek volt köszönhető, hogy a hit a szertartási előírások vak követésévé vált s azok teljesítése szolgált egyszersmind az „oroszság" biztosítékául. Mindjárt sajnálattal kell megjegyezni, hogy a mai orosz társadalom egyrésze ma is vallja ezt, a pravoszláv papság által élesztett felfogást. „Orosz katholikus" szinte paradoxon s mindjárt hozzá is teszik a lengyel jelzőt. Hogy lehet az, hogy a kínai, a japán, a török s az angol katholikus nem szűnik meg patrióta lenni, nem veszti el nemzetiségét, nem válik lengyellé, csak az „orosz-katholikus" képtelen jelenség a természetben ? Hasonló állítások azonban, amelyek csak a régi szokásból nyerik erej őket s amelyeket az orosz társadalomnak az állampolgári jogokban tudatlan része éleszt, — logikai vizsgálatuknál rögtön elárulják szembeszökő s teljes abszurditásukat. A kijevi metropolitának ebben a vigasztalan helyzetében fénylő pontokként tűntek fel az orosz Osztrovszky hercegek, a Chodkevicsek, Mannonicsok és- a többi mágnások, valamint a bratsztvók, azaz társulatok. Az Osztrovszky hercegek és mágnások magatartását azonban gyak248

ran személyes érdekek és nem az egyház javának szolgálata mozgatták. A bratsztvók, vagyis a vallásos művelődési társulatok is, amelyek a városi polgárságból alakultak s bizonyos hasznot is hoztak, (iskolák, nyomdák alapítása, egyházi könyvek kiadása,) egyben bizonyos bomlasztást is belevittek az egyházi életbe azzal, hogy „stauropegeják", vagyis a helyi püspök joghatósága alól kivett közületek lettek, amelyek közvetlenül a konstantinápolyi patriarcha alá tartoztak. A patriarcha szívesen adományozta ezt a jogot, mert a társulatok a mellékjövedelem biztos forrásaivá s egyben a nyugat-orosz püspökök ellenőrzőivé váltak számára. Be kell vallani, hogy ez a körülmény a nyugat-orosz püspököknek amúgy sem nagy tekintélyét nagyon lesűlyesztette a nép előtt, ami újabb széteséshez vezetett az egyházi életben. Nagyban fokozta még a szétesést az a körülmény, hogy az oroszok között is épúgy, mint a litvánok és lengyelek között is, terjeszteni kezdték a kálvinizmust és a többi protestáns szekták tanítását. Mindezek a körülmények arra késztették az igazán hívő pravoszlávokat, hogy egyházuk lezüllése ellen valahonnan kívülről szerezzenek segítséget. De vájjon kinek a segítségére számíthattak? Vájjon az egyvér Moszkva nem nyujthatott-e segítséget? A közöttük fennálló politikai ellentétektől is eltekintve, az egyházi élet ott sem volt kedvezőbb a kijevinél, mint azt a Sztogláva-zsinat (Sztoglava = 100 fejezet, az egyházi életet szabályozó törvénykönyv) ismertette. Vájjon segíthetett-e a konstantinápolyi patriarcha? Tekintélyének megvilágítására idézzünk egy lapot Konstantinápoly életéből a XVI. század végéről. Az 1572. évben tekintélyes összegért II. Jeremiás lett a konstantinápolyi patriarcha (aki később Jóbot nevezte ki moszkvai patriarchává). Ugyanakkor még éltek lecsapott elődei is: III. Mitrofán, Pachomius és Theolept. Mind a négyen megajándékozták a szultán háremét, hogy ilyen módon nyerjék meg a szultán jóindulatát s hogy vetélytársaikat legyűrhessék. 1580-ban meghalt Mitrofán, a legveszedelmesebb ellenfél s úgy látszott, hogy Jeremiás nyugodtan érezheti magát, de mihamar megjelent az ú j ellenfél Theopemptosz, Mitrofán rokonának személyében, akit ő halála előtt három napon diákonussá, presbyterré, majd filippoliszi metropolitává szentelt. Theopemptosz megszerezte a szultán fermánját, hogy patriarchává emeltessék és hogy Jeremiást bezárathassa. Jeremiás azonban nemsokára újból vissza lett helyezve székébe, hogy aztán egyik vetélytársa, Pachomiosz vesse le onnan s hogy száműzetésbe menjen. Másik vetélytársa, Theolept azonban bevádolta Pachomioszt a szultánnál, amire börtönbe zárták és a patriarchai szék harmadszor is Jeremiásé lett. Theolept újra megvette a patriarchai kinevezést úgy, hogy a bizánci egyháznak egyszerre három patriarchája volt: Jeremiás, Pachomiosz és Theolept. A versengés úgy végződött, hogy Jeremiás lett a kormányzó patriarcha s köteles volt ellenfeleinek évi 500—500 dukátot fizetni. Ezt a pénzt is elő kellett teremteni s a konstantinápolyi patriarchák minden lehető módon szerezték, úgy hogy alig lehetett hivatkozni „a szultán adózó szolgájának" tekintélyére, amint a patriarchát gúnyosan nevezték a moszkvaiak. Világos tehát, 249

hogy erről az oldalról sem várhattak segítséget a kijeviek, hogy egyházi életüket meggyógyítsák. így aztán önkényt kínálkozott a konklúzió, hogy eleget kell tenni a nemrégen tartott firenzei zsinat rendelkezéseinek, vissza kell térni a római egyházzal való egyesüléshez, visszatérni az egyetemességnek arra az útjára, amelyet az orosz nép számára már Sz. Vladimir, bölcs Jaroszláv, tiszteletreméltó Theodozius, barlanglakó, Izjaszláv Jaroszlávics és Szent-Jaropolk-Péter Izjaszlávics is kijelöltek. A mi csodálatos keleti szertartásunk és a nemzetiségünk megtartásának ezt az útját azok a jezsuiták mutatták meg a pravoszlávoknak, akiknek a pravoszláv történetírók és theologusok jogosan vélik tulajdonítani azt az alattomos tervet, hogy az unió és a keleti szertartás időleges megtartása révén majd latinosítani és lengyelesíteni lehet az oroszokat. A jezsuiták „alattomosságának" leleplezői elfelejtik, hogy az az időleges unió már néhány százados és sem a görög szertartású katholikusok nem cserélték fel rítusukat a latinnal, sem latin részről nem történt meg az unitusok „erőszakos térítése a latin rítusra". A bizánci ritus Sz. Cyrill és Sz. Methód idejétől kezdve ugyanazt a tiszteletreméltó helyet foglalja el az egyetemes Egyházban, mint a többi rítusok. Az uniós mozgalomnak főmozgatója két kiváló képzettségű, erkölcsi tekintélyt jelentő, tisztaéletü jezsuita atya: Skarga Péter és Possevin Antal volt, az utóbbi egyszersmind nem sokkal előbb közvetítő volt a Báthori István és Rettenetes Iván között megindult béketárgyalásokon. Azon pravoszlávok közé, akik egyházuk fogyatékosságát belátták, elsősorban számíthatjuk Konstantin osztrogi herceget, aki egyebek között II. Jeremiás patriarchának, amikor utoljára 1588-ban pénzgyűjtés végett látogatást tett Lengyelországban, előterjesztést tett egy zsinat összehívására oly célból, hogy az oroszok és latinok között a szakadást megszüntessék. Ez a kérelem azonban, amint várni is lehetett, nem teljesült. Némi külső javulás mutatkozott ugyan az egyházi életben, metropolitává a testvérület és az osztrogi herceg jelöltje: Ragoza Mihály lett kinevezve, aki rendes, de gyenge akaratú volt, helyettese, Terleckij Cyrill azonban fiatal, de erélyes püspök volt. Jeremiás patriarcha paralizálni óhajtotta a Rómával való egyesülésre irányuló mozgalmat s egyre növelte a sztauropegeja testvérületek számát, ezzel burkoltan jövedelmeit is növelte. Ragoza kinevezéséért a felvett 15.000 forinton kívül pótlólag még 10.000-et kívánt a patriarcha, amit ez későbbre meg is ígért neki. Ezek az adózások állandóan az elégedetlenség okai voltak az orosz püspökök között s lassacskán, burkoltan meg-megnyilvánult az a vágyuk, hogy az egyházi életet rendezzék, ami akkor csak a Rómával való egyesülés útján látszott lehetségesnek. Az előzetes és részleges véleménycsere után aztán, 1590-ben az összes nyugat-orosz püspökök zsinatra gyűltek össze Bresztben, ahol meghozták az alapvető döntést, hogy a flórenzi egyetemes zsinat kánonjai alapján, bizánci rítusuk fenntartásának feltételével, alávetik magukat a Római Főpapnak. Ezt a határozatot a metropolitával együtt minden püspök aláírta, mindazonáltal a megvalósítás tekintetében nagyon óvatosan kellett eljárniok, nehogy zavart okozzanak. Ebben az időben az osztrogi 250

herceg javaslatára Potsij Hipation, egy igen méltó és képzett férfiú került a vladimiri püspöki székbe. Amikor püspök lett, a többi püspököknek az orosz egyház helyzetéről táplált felfogásával, — teljesen magáévá tette a Rómával való egyesülésre vonatkozó határozatot. Az osztrogi herceg, aki ismerte a püspökök határozatát, főúri méltóságától eltelve, zokon vette, hogy őt ennek a fontos kérdésnek megtárgyalásánál mellőzték, feltette magában, hogy Potsij által, akit ő emelt föl, akadályozni fogja az unió ügyet. Azt üzente neki, hogy követelje az unió kérdésének Konstantinápoly és Moszkva bevonásával való tárgyalását, sőt Lukarisz Cirillnek a befolyására, aki titkos kálvinista volt, szükségesnek vélte, hogy úgy a szertartásokban, mint a szentségekben bizonyos változtatásokat vezessenek be, amivel a herceg az eretnekségbe való esésnek határához jutott. A püspöki zsinat a herceg ezen kívánságait elvetette, ami őt az unió ellenségévé tette és a protestantizmushoz való közeledését siettette. 1594. december 2-án mind a hat nyugati-orosz püspök, a metropolitával az élükön hivatalosan is kimondotta a Rómával való egyesülést s elhatározta, hogy Terlecky Cyrill és Potsij Hipation püspököket Rómába küldi s hogy külön dekrétumban hozza ezt tudomására III. Zsigmond királynak és a krakói pápai nuntiusnak. Amikor aztán ezek, mint végső fórumok, jóváhagyták az orosz püspökök döntését és azon kívánságukat, hogy bizánci-szláv rítusukat, a keleti egyház törvényeit és szokásait, valamint a latin főpásztoroktól való autonóm függetlenségüket sértetlenül megtarthattják, úgy hogy közvetlenül a római Szentszéknek legyenek alája rendelve; — a delegált püspökök Rómába utaztak s ott sajátkezüleg írott és összes püspöktestvérük által aláírt kérőlevelöket, melyben a kijevi metropolitának az egyetemes egyházzal való egyesülését jelentették, a pápa lábai elé helyezték. A pápai székben akkor VIII. Kelemen ült, aki azelőtt Lengyelországban volt nuntius és nagyon jól ismerte a nyugat-orosz egyház helyzetét, nagy volt tehát az öröme, hogy az oroszok az egyetemes Egyházzal újra egyesültek. A delegátusok ünnepélyes fogadtatása után 1595. dec. 23-án ünnepélyesen lett kihirdetve a „Magnus Dominus et laudabilis" kezdetű pápai bulla, amely a nyugati-orosz egyháznak a Rómával való egyesülését nyilvánosságra hozta. Az első bulla után nemsokára következett a „Decet Romanum Pontificem" kezdetű második, majd az orosz episcopatus nevére szóló „Benedictus sit Pastor lile bonus" kezdetű bréve, mely a kijevi metropolita autokefál voltát megerősítette. Ezen bullákat a nyugati-orosz püspököknek külön zsinatán kellett volna kihirdetniük a kormányhatalom jelenlétében. Abban az időben Ozrogi herceg sértve érezte magát azzal, hogy a püspökök ő nélküle merészkedtek unióra lépni Rómával, felhívást intézett a néphez, amelyben a püspököket hamis pásztoroknak, farkasoknak, árulóknak nevezte és kijelentette, hogy miután őt az összes pravoszláv testvérek fejőknek ismerik el, felhívja a népet, hogy ne fogadja el a püspökök hit-árulását s ne csatlakozzanak hozzá. Ez a fellépés és a püspökökkel szemben alkalmazott személyes nyomás bizonyos eredményt is elért, mert Balabán Gedeon lembergi püspök cserben hagyta 251

a már befejezett uniót, sőt Kopesztinszky Mihály prezmysli püspököt is maga után vonzotta. Továbbá a herceg az orosz nemesség nevében a királyhoz is petitiót nyújtott be, amelyben kifejtette, hogy a Rómával egyesült püspököket sem ő, sem püspök-társaik nem tartják főpásztoroknak s hogy helyökbe a pravoszláviához hűséges férfiakat kell ültetni. A herceg agitációját és a néphez intézett azon felhívását, hogy ne változtassák meg orosz nemzetiségüket, vagyis maradjanak a pravoszláviában, sokan szószerint fogadták meg és mihamar meglett a szakadás és az ellenségeskedés az orosz lakosság között. Sok városban zendülés támadt, sőt fegyveres öszszetüzések is történtek a két fél között, amelyeket gyakran véres és kegyetlen kilengések kísértek. 1596 októberében Ragoza Mihály metropolita a pápa parancsának engedelmeskedve, helyi zsinatot hívott össze Bresztbe, hogy azon a híveknek is tudomására hozzák a Rómával való egyesülés megtörténtét. A kijevi metropolitai tartomány minden püspöke, sok szerzetes főnök és világi pap és a lengyel-litván kormányhatalom sok képviselője is megjelent a zsinaton. Az Osztrogi herceg mindjárt a zsinat megnyitása után, pártja nevében négy pontot terjesztett elő s megfenyegette a zsinatot, hogy azok elvetése esetén elhagyja azt. A pontok a következők voltak: 1. A konstantinápolyi patriarchától elszakadt püspököket másokkal kell felcserélni. 2. A zsinat, amely a konstantinápolyi patriarcha tudta nélkül lett egybehíva, nem jogosult a Rómával való egyesülés tárgyalására. 3. Lengyelországban a pravoszláv egyház minden privilégiuma a jövőben is meghagyandó. 4. Az ónaptár feltétlenül megtartandó. Az első pontok teljesen elfogadhatatlanok voltak, a herceg párthíveivel s az unióhoz hűtlen püspökökkel, Balabán Gedeonnal és Kopesztinszky Mihállyal tüntetőleg elhagyta a zsinatot. Majd egy magánházban külön zsinatot tartottak, amelyen az egyetemes Egyházzal egyesült főpapokat és világiakat kiátkozták és az uniót érvénytelennek nyilvánították. A herceg párthíveinek külön zsinatán a konstantinápolyi pátriarcha képviseletében egy Nikefor nevü egyén vett részt, aki jelenlétével bizonyos törvényesség látszatát akarta adni annak. Tény az, hogy II. Jeremiás halála után Nicefor meghatalmazása véget ért s azonkívül nem is alaptalanul gyanúsították a Törökország javára való kémkedéssel s mihamar internálták. Később 1599-ben a herceg párthíveit Yilnában közös zsinaton hozta össze, ahol elhatározták, hogy egy fronton fognak harcolni a katholicizmussal szemben. Ilyképen a herceg és a többi orosz mágnások személyes természetű okaival kiélezett nemzetiségi szenvedély arra bírta a kijevi roszokat, hogy inkább a protestantizmushoz közeledjék, minthogy visszatérjen atyáinak, az oroszság megvilágosítóinak, Sz. Olgának és Sz. Vladimírnak, Barlanglakó Sz. Theodorisznak és másoknak hitéhez.

252

AZ ISTENI SZOLGÁLATOK ÉS A KATH. EGYHÁZ KÁNONJAI Rusznák Miklós dr. A keletiek breviáriuma. 10. Fordította: KOZMA JÁNOS

Minthogy az egyházi kánonok szertartási törvényeket magukban véve nem tárgyalnak 1 ), már eleve meg kell jegyeznünk, hogy bennük nagyon kevés olyat fogunk találni, amelyek tárgyunkra, a breviárium kérdésére vonatkoznának. Amit azonban találhatunk, jobbára elvi jelentőségű, minek folytán ezekről is szólanunk kell. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kánonok intézkedései inkább csak az istentiszteletek külsőségeire vonatkoznak, s bár ezek a szent szolgálatok lényegét egyáltalán nem is érintik, hasznos lesz reánk nézve velük megismerkedni. A kánoni rendelkezések főbbjei a következők: 1. A papok az isteni szolgálatok végzése tekintetében a püspököktől függenek, úgy, hogy a püspök nélkül vagy ellenére semmit sem tehetnek. Ilyértelmű rendelkezéseket olvasunk az Apostoli Kánonok 30. és 31. pontjában, az I. egyetemes zsinat 4. Kánonjában, a II. egyet, zsinat 6-ik, a IIT, egyetemes zsinat 3-ik, a IV. egyetemes zsinat 18-ik, a VL egyet, zsinat 31., 34. és 5í>-ik, a VII. egyet, zsinat 3. és 17., a VIII. egyetemes zsinat 12t és 22., a gangrai zsinat 6-ik, a szárdeszi zsinat 14-ik, az antiochiai zsinat 5-ik, a laodikeai zsinat 13., 35. és 57-ik s a karthágói zsinat 10. és 11. kánonjaiban.

Ugyanezt az elvet látjuk szentesítve a C. J. C. 160. kánonjában is, mely így szól: „Az egyházi szolgálattevők a kultusz gyakorlásában egyedül egyházi elöljáróiktól függjenek." 2 ) 2. Az egyházi szolgálatokat az erre a célra rendelt templomokban kell végezni. E rendelkezés alapján a 31. apostoli kánonban van lefektetve s folytatólag kifejtve a következőkben: a VI. egyet. zs. 31., 59. és 66., a VTL egyet, zsinat 7. és 10., a gangrai zsinat 6. és 21., az antiochiai zsinat 5., a laodikeai zsinat 58. és a karthágói zsinat 10. kánonjaiban.

Ezt a rendelkezést olvassuk az Apostoli Constitutiókban.3) Az említett eredeti rendelkezés a szolgálatoknak a templomokban való nyilvános ünneplésén kívül folytatólag a magános végzést is rendezte arra az esetre, ha valakit annak nyilvános végzésében igaz ok akadályozna. Később, mikor a szerzetesi élet kialakult, e szabályokat oda módosították, hogy az isteni szolgálatokat, ha a szerzetes egyedül kényszerült végezni, a cellákban végezzék. Erre mutatnak az egyes szolgálatok ilyetén jelzései: en ekklésia,.., en oikó... a templomban.... a házban... Ugyanezt fejezik ki a C. J. C. idevonatkozó kánonjai is, melyek V. ö. C. J . C. can. 2. ) ü . ott. 1259. és 1261. can. §. 2. 8 ) Const. Apóst. L. II. c. 59. V. ö. Szir Sz. E f r é m : Sermo de festis diebus et de dignit. div. myster. Opp. t. 1. pag. 9. 2

25a

az újabb fegyelmet akként állapítják meg, hogy az isteni szolgálatok nyilvános végzésének szent helyéül a templom van megjelölve, vagy általában valamely e célra fölszentelt hely. Hasonló értelmet hámozhatunk ki pl. az 1529. kánonból, mely a következőleg szól: „Imázások és jámbor gyakorlatok a templomokban és imatermekben (oratóriumokban) meg nem engedhetők a helyi Főhatóságnak vizsgálat'a és engedélye nélkül, mely nehezebb esetekben az egész ügyet az Apostoli Szentszéknek tartozik alávetni." 4 ) Ide tartozik néhány más kánon is, melyek egyes esetekre nézve tartalmaznak rendelkezéseket. Pl. a keresztség kiszolgáltatásának helyét meghatározza a 773. kánon, melynek értelme ez: „A keresztség ünnepélyes kiszolgáltatásának tulajdonképeni helye a templomokban vagy nyilvános imatermekben található keresztkút." 5 ) 3. A szent szolgálatokat teljesen úgy kell végezni, amint azokat az Egyház előírja. így intézkednek a 3., 9., 49., 51. apostoli kánonok, az L egyet. zs. 30-ik, a VI. egyet, zsinat 28., 29., 32. és 52. kánonja, az antiochiai zsinat 1. és 2-ik, a laodikeai zs. 16., 19., 49., 51., 52. kánonja, a gangrai zs. 21„ a karthágói zs. 2., 50., 691 és 116. kánonja, Timotheus 14. f. és Alexandriai Péter 11. fejezete.

Ugyanezt állapítja meg az 1261. kánon 1. §-a: „A helyi Főhatóságok őrködjenek, hogy az isteni tiszteletre vonatkozó kánonok előírásai szorgosan megtartassanak." 4. A szent szolgálatokat az Egyház által erre rendelt és törvényszerűleg meghatározott személyek végezzék. így rendeli a 79. ap. kánon, a VI. egyet, zsinat 26., 33., 57., 69., 99!-ik, a VII. VII. egyet. 'zs. 14-ik, a laodikeai zsinat 15., 19., 2 a , 43., 44>, 46. és Bas.\ M. 27. kánonjai.

Ugyanennek szentesítését olvassuk az 1258. kánonban: „A tisztelet, melyet az Egyház nevében, erre törvényesen kijelölt személyek egyházi intézkedésekből folyó ténykedés által csupán Istennek, a szenteknek, és a boldogoknak tiszteletére végeznek, nyilvánosnak mondatik; egyébként magánjellegűnek." 5. Szükséges, hogy az egyházi officiumok az Egyház által meghatározott időkben végeztessenek. így rendeli a Conc. Laod. 16. és 18. Theophil. 1. Ugyanezt erősíti meg pl. a sz. liturgiáról a következő kánon: „A szentmise-szolgálat ne kezdődjék előbb, mint hajnal előtt egy órával vagy később, mint délután 1 órakor." 6 ) 6. Tiltva van mindenféle közösködés a szent dolgokban az akatholikusokkal. í g y : Can. Ap. 7., 11., 28., 45., 46., 65., 7%, VI. egyet, zs, 3., 25., Antioeh. 1,, laodik. 6.', 9., 32., 3&, 34., 37., 39. Tirnoth. 9. Ni Bazil 127.

Ugyanezt rendeli az 1258. kánon: „1. §.: „Nem szabad a híveknek semmiképen tettleg segédkezni vagy résztvenni a nemkatholikusok istentiszteleteiben." 4

) 1259. kánon 1. §. ) 773. kánon. 6 ) 821. kánon 1. §. 5

254

„2. §. Megtűrhető azonban a szenvedőleges vagy tisztán anyagi értelemben vett megjelenés, polgári kötelességből vagy tisztelet okából fontos okból, melyet kétség esetén a püspök bírál el, a nemkatholikus temetéseken, esküvőkön s hasonló ünnepélyességeken, ha hitveszély vagy botrány nem származik belőle." 7. Igen nagy fontosságúnak kell tartanunk a kánonok ama rendelkezéseit, melyek folytán szigorúan tilos az Anyaszentegyház által jóvá nem hagyott új ájtatosságok bevezetése. A tételt az imént 3. pont alatt felsorolt kánonok igazolják. Kat' exochén tiltják a következő kánonok: a laodikeai 17, 18, 19, 29, 59, 60., a karthágói 33., a gangrai 21., Sz. Athanáznak az ünnepekről szóló műve. Hasonló rendelkezést olvasunk az 1257. kánonban, mely így szól: „A szent liturgiát rendezni és a liturgikus könyveket kiadni egyedül az Apostoli Szentszék joga." És hogy semmi további kétség se maradhasson, az 1259. kánon 2. §-a a kérdést így rendeli megoldani: „A helyi Főhatóság nem engedélyezhet nyilvános elmondásra szolgáló új litániákat." 8. Végül szabad legyen idéznem Papp-Szilágyi József, a kiváló nagyváradi püspök után az oláh Pravila-kódex kánonjait, melyek a következők : „27. kánon. A hivatalától felfüggesztett püspök vagy pap, ha sz. liturgiát merészel végezni, az Egyházból kizárandó." „36. kánon. Akik kiközösítettél közösködnek, maguk is kiközösítendők." „41. kánon. Aki a püspök által a szent szolgálatoktól akár jogosan, akár jogtalanul eltiltatott s mégis bemutatni merészeli a szentmisét, leteendő, még akkor is, ha följebbezett, mivel be nem várta a felsőbb hatóság intézkedését." „64. kánon. Aki antimenzion (vértanú-ereklyéket tartalmazó oltárabroszka vagy corporale) nélkül mutat be szent liturgiát, 200 metániát (mély meghajlást) tegyen; aki pedig megáldatlan helyen misézik antimenzion nélkül, a papi rendtől megfosztandó. Aki nem ügyel temploma tisztaságára, meg kell fosztani a papságtól; ha pedig gondatlansága vagy figyelmetlensége folytán a templomban valami megég, egy évre el kell tiltani a szent ténykedésektől." „83. kánon. Ki felfüggesztett vagy kiközösített pappal misézik, maga is felfüggesztetik vagy kiközösíttetik." „116. kánon. Senkinek sem szabad templomot vagy szerzetesházat építeni püspöki engedély nélkül." „157. kánon. A keresztelés a templomban történjék s ne a hálószobában, szükség esetét kivéve. A pap ki ez ellen vét, a püspök ítélete szerint büntetendő." 7 ) Alázattal reméljük, hogy mindezeket' a keleti egyházak részére 7

) Dr. Jos. Papp-Szilágyi: Enchir. Juris Eccl. Orient. Cath. Magnó Varadini, 1850. §. 49. pag. 38—48. A Pravila-kódexró'l a következőket kell megjegyeznünk: ,Az oláhul Pravilának nevezett kánonjogi kódex azon rendelkezésének kivételével, melyek a szent unióval ellentétesek, érvényben marad és a jogban szerinte kell eljárni." Ezt mondja az 1739. május 25-én tartott fogarasi zsinat. V. ö. Nilles S. J. Symbolae, 2. k. 546. lap. 6. (A szerkesztő jegyzete.)

255

kiadandó uj kánonjogi kódex is szentesíteni fogja. Ennek a rendelkezésnek előképét látjuk a már idézet 1257. C. J. C. kánonban. Hogy e kánon rendelkezései ránk nézve is érvénnyel fognak bírni, már eleve föltesszük. Hogy erre vonatkozólag a keleti kánonokból a pátriárkák és az Egyház ősi szokásait illetően mi következhetik, arra nézve zsinórmértékül jelenleg a 257. kánon szolgálhat, melynek erejénél fogva e kérdésnek pozitív megoldáshoz kell jutnia. Az említett kánon ugyanis így szól: „257. kánon. 1. §. A Keleti Egyházügyek Kongregációjának élén maga a Római Főpap áll. E kongregációnak van fenntartva minden és mindennemű olyan ügy, amely akár személyileg, akár fegyelmileg, akár szertartási tekintetben a keleti egyházakkal áll vonatkozásban, még ha vegyes ügyekről van is szó, t. i. olyanokról, melyek akár személyi, akár dologi tekintetben latinokat is érintenek. 2. §. Ez okból a Kongregáció a keleti szertartású egyházakat illetően mindazokkal a jogokkal bír, melyeket a latin Egyházra vonatkozólag a többi kongregációk gyakorolnak, épségben hagyván azonban a Congregatio S. Officii jogát a 247. kánon szerint. 3. §. E kongregáció az ellentéteket fegyelmi úton szünteti meg, amelyeket pedig bírói úton megoldandóknak ítél, azt átteszi ahhoz a Kongregációhoz, melyet maga a Keleti Kongregáció kijelöl." Ezekre támaszkodva állítottuk föl tételünket arra nézve, hogy szertartásainkat illetőleg kit illet meg nálunk a ritusrendezés kérdésének tekintélyi elv alapján való megoldása. AZ ISTENI SZOLGÁLATOK ÉS A CSÁSZÁRI RENDELETEK. A kánonjog tudósai — mondja a tudós szerző — az egyházi törvények f o r rásai között a görög-római császárok rendeleteit is fölsorolják, ezért a szent officiumok szempontjából ezeket is vizsgálat alá veszi.8) E rendeletek azonban csak a kérdések külsó' rendezésére vonatkozhatnak, mivel a világi hatalom magának a liturgiának ügyeibe beleavatkozni illetéktelen. A császári rendeletekből szerzőnk a következőket említi meg: 1. Jusztinián 41. törvénycikke szerint a papok főkötelessége imákkal leesdeni Isten kegyelmét a közügyekre. A 42. t. e. szerint a császár indíttatva érzi magát, hogy az isteni szolgálatokhoz szükségesekről gondoskodjak, de ugyanehhez a cikkhez hozzáfűzi, bogy a papok kötelesek éjente, reggelenként és esténként az isteni tiszteleteket elvégezni, mert ha lelki üdvéről gondoskodni kívánva, sok világi egyén is nagy buzgalmat f e j t ki a zsoltáréneklésben, minő illetlenség volna, ha épen az erre rendelt klérus tagjai hanyagolnák el azt. A zsolozsmázásban hanyag klerikusokat elmozdítani rendeli. (Cod. legis Just. L. L Tit. I I I j leg, 42. §. 10,) 3. Megtiltja a magánházakban való misézést. (Nov. LYIIL Cod. Juris Can. Berolini, 1912. pag. 314—316.) 4. Püspöki engedély nélkül nyilvános könyörgések és körmenetek nem tarthatók. (Nov. CXXIIIL uj. ott cap. 32. p. 617.) 5. Az imákat hangosan rendeli végezni. (Nov. CXXXUL) A saját templommal nem bíró szer8) „ S e c u n d o . . . loco referuntur varia subsidia ad intelligentiam iuris canonici: ex Codice Justinianeo, Digesto, Novellis, Basilicis." S. Congr. Pro, Eccl. Or. Codificazione Canónica Oriéntala. 15. IX. 1930. Fontes Libri I. Codicis. (Can. 1—86.) Adnotatio s. 3. fine, pag. 1. (Szerző jegyzete.)

256

zetesek testületileg kötelesek a szentmisén megjelenni. (U. ott.) Az isteni szolgálatok megzavaróit megvesszőzni és száműzetni rendeli. (Nov. CXXÜI. c. 31») Ugyanez áll azokra nézve is, kik a papokat bántalmazzák. Jusztinián császár Konstantinápolyban a szent szolgálatok végzésére ezer papot tartott, kik turnusokban tartoztak az isteni szolgálatokat teljesíteni. Hasonlóképen gondoskodott VIII. Konstantin a szófiai istentiszteletek fenntartásáról. Mindeme törvények az istentiszteletek külsőségeinek kifejlődésére nagy hatással voltak. Ezek után a tudós szerző az isteni szolgálatok belső és külső alkatelemeit veszi vizsgálat alá. (12. és a köv. paragraphusok.) Az általános alkatelemek közé sorozza azokat, amelyek minden isteni szolgálatban megvannak, a külsőségek közé az egyes szertartások sajátosságait. AZ ISTENI SZOLGÁLATOK ÁLTALÁNOS VAGYIS KÖZÖS ALKATELEMEI. Az isteni szolgálatokat általános szokás szerint áldással kezdik. (Kor. II. 11. 13.) Ennek a leggyakoribb f o r m á j a : Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön örökké. Ezt rendszerint a szokásos kezdet (hé arehé euthismené vagy synéthés) követi, mely a Mennyei Király kezdetű imából, (a Szentlélek segítségülhivása), a trisagionból, (háromszorszentből.) DicsőségJbó'l, a Szentháromsághoz intézett imából, 3 Kyrie eleison után ismét a Dicsőség-bői, az Űr imájából, 12 Kyrie eleison és a Dicsőség harmadszor való megismétlése után a közös imára való fölhívásból áll: Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket! Ha egymásután több zsolozsmarészt végzünk, csak a legelső előtt veszszük valamennyi kezdő imát, a második és a többi csak a Jertek imádjuk-kal kezdődik. Minden isteni szolgálatban előfordulnak a zsoltárok. Ezeket két karban, váltakozva verselik. (Sztichologia.) Ezt a zsoltározási módot a hagyomány Sz. Ignác vértanúnak tulajdonítja. A zsoltárok száma különböző lehet. Egyes zsoltároknak különleges elnevezésük van. A vecsernye elején a 103. zsoltárt kezdő zsoltárnak, prooimiakosnak, a 140. zsoltárt gyertyagyuj tónak: epilychnios-nak nevezzük. A reggeli zsolozsma kezdetén végzendő 6 zsoltár neve hexapsalmos. Az imaórákon 3—3 zsoltár van. Az istentiszteletek rendjébe sajátosan beosztott zsoltárokon kívül az egész Zsoltárkönyv is föl van osztva 20 kathizmára (ülésre), s a délutáni és reggeli istentiszteletek keretébe ezek úgy vannak beosztva, hogy az isteni szolgálatok állandó zsoltárai mellett egy hét folyamán még külön az egész Psalterion is fölolvastatik. Egyes zsoltárrészek vagy versek előfordulnak az isteni szolgálatokban mint antifonák, prokimenek és előversek. Az istentiszteletek állandó részei közé tartoznak az ekténák vagyi könyörgéssorozatok, melyekre a nép Kyrie eleison (Uram irgalmazz!) vagy Add meg Uram szavakkal felel. Többféle f a j t á j u k van. Sztichira elnevezésű énekek is sok szertartásban előfordulnak. Ezeket rendszerint zsoltározás közben éneklik olyképen, hogy egy-egy zsoltárvers előrebocsátása (előversül való applikálása) után egy-iegy sztihira következik. Használatuk az Egyházban ősi. (Conc. Agath. 506.) „Arra kell törekedni, h o g y . . . a reggeli és esti himnuszokat mindennap elénekeljék." A toledói zsinat (633) 13. kánonjából, mely az egyházból való kizárást mondja ki azokra, kik a himnuszokat elhallgatni

257

merészelik, a tudós szerző azt a következtetést! vonja, hogy a mi sztihiráinkhoz hasonló énekekró'l van szó a zsinati határozatban, mert a római egyiáz himnuszai a breviáriumban úgyis benne voltak. Ugyanebből azt is következteti szerzőnk, hogy a spanyol szertartás a keleti szertartásokhoz közelebb állott, mint a többi. A 663ban tartott VIII. toledói zsinat kimondja, hogy pappá csak azt lehet fölszentelni, aki a himnuszokat igen jól tudja énekelni. Ezt is keleti vonásnak t a r t j a s a szárdeszi, niceai zsinatok és Alexandriai Sz. Cirill kánonjaival hozza összefüggésbe. A sztihirákról megjegyzi, hogy azok nemcsak költői szépségük által hatottak a hívek lelkére, hanemi a hitigazságokat is állandóan a hívek elé hozzák. Példaként a febr. 18-iki officiumból Sz. Leó pápa sztihiráját idézi: Minek nevezzünk téged, Isten ihletettje: az igazhitű Egyház f e j é n e k ? . , . Minden isteni szolgálatban előfordulnak a tropárok, az ünnep tárgyát röviden jellemző énekek. A tropárokkal összefüggnek a kontákok, vagy rövid himnuszok, melyek a legszebbek közé tartoznak s a tropár gondolatmenetét építik tovább. Ezekhez csatlakoznak a tbeotokionok vagy istenszülői énekek, mert a keleti szertartás minden himnusz-sorozat végén az Istenszülőt dicsőíti. AZ ISTENTISZTELETEK KÜLÖNLEGES RÉSZEI. között elsőnek a vecsernyei Phos hilaron = Enyhe világossága kezdetű himnuszt említi, mely Jézust mint az Atya dicsőségének kisugárzását magasztalja. A reggeli zsolozsmában megemlíti a kathizmakísérő énekeket, melyekkel a zsoltárok sztichologizálását kísérjük. A sokirgalmút (polyeleos-t), a föltámadási eulogetariont (Áldott vagy te U r a m . . . ) , a különös figyelemre fölhívó ipákojt (hypakoé = engedelmesség,) a prokiment, evangéliumot, a kilenc ódából állói, egészen sajátos és mesterkélt szerkezetű kánont, melynek minden egyes ódáját irmosz (heirmos) vezeti be. Megemlíti végül a nagy doxologiát (angyali dicséneket) és az elbocsátó imákat, valamint a reggeli és esti zsolozsma papi imáit. AZ EGYES ISTENTISZTELETEK RENDJÉT ismerteti ezek után. Sorra veszi a kis és köznapi, nagy és litiás vecsernyék menetét, az esti szolgálatokat. (Apodpnonok, completoriumok.) Az éjféli és reggeli zsolozsma különböző nemei után a kisebb órákat veiszi sorraj Azután a mai végzésmódok ismertetésére tér rá, mely az eredetihez képest lényegesen rövidítve van.

OROSZ^BIZÁNCI EGYHÁZMÜVÉSZET Irta: PETRASOVSZKY EMÁNUEL I.

Ez a művészet hiánytalanul vette át a bizánci örökséget. Miként a bizáncinak, úgy ennek is uralkodó jellemvonása a transcendentális, imaginárius jelleg. Épen ezért csak építészete és festészete van, speciális szobrászati tevékenységről nem igen lehet szó. Nemcsak azért, mert a keleti szokás idegenkedik a szobrok egyházi alkalmazásától, hanem, mert a bizánci és orosz egyházművészeti célok szolgálatára: az átszellemítésre, jelképezésre, a legérzékibben megtapasztalható, megtapint258

ható, földszagú anyagi forma művészete, ha nem is teljesen alkalmatlannak, de mindenesetre nehézkesnek bizonyult. Egy bármennyire is művészi, de — a szobrászat lényegnormái szerint — a teret három dimenzióban kitöltő alkotás: alapjában ellentmond a tér által nem korlátozható, érzékeinkkel megtapasztalhatatlan szellem kifejezési lehetőségeinek. Ennek a körülménynek figyelembevételével megérthetjük, hogy az orosz egyházművészetben miért nem volt a szobrászatnak olyan szerepe, mint nyugaton. Már Bizáncban is nagyrészt, de Oroszországban szinte kizárólag: a szobrászat csak, mint építészeti ornamentum, csak, mint az architektúra, — e „megfagyott zene" — orchesztrumában egy szerény kísérő hangszer jut szóhoz. Az orosz Múzsa azonban nemcsak megőrizte hiánytalanul a Bizánctól kapott örökséget, hanem azt nemzeti kincseivel gyarapította, gazdagította is. Mindezekről kiváló és művészi kiállítású ismertetéseket többen írtak az oroszok közül, mint G. K. Lukomszkij, Jevgenij Trubeckoj herceg, Árszenyev, az orosz néplélek nagy elemzője és még sokan mások. Talán nem lesz fölösleges dolog, ha ezeknek művei alapján az orosz egyházművészet összéről némi áttekintést nyújtok. Vegyük szemléletre mindenekelőtt az építészetet, mint amely terrénum-lehetőségéül, alapjául, de egyúttal megőrző hajlékul is szolgál a többi művészetnek. Az orosz egyházi építészet történetében öt korszakot és stílust szoktak megkülönböztetni. II. Ezek közül vegyük először azt, mely időben a XI. századtól a XIII. sz. elejéig terjed. Művészi központja Kiew. Ebben az időben, állami rendezettség szempontjából csak Dél-Oroszország jöhet szóba. A mai nagy Oroszország többi részében akkor még a különböző turáni és szláv törzsek félig nomád élete chaótikus keverékei örökös harcban állanak egymással. A „szent" Kievnek sok híres kolostora közül főnevezetességre tett szert a barlangkolostor. Innen indult hódító útjára — az erős keleti, örmény hatásokkal már beoltott — bizánci-orosz templomépítészet. Kiev mellett nem sokkal kisebb hatást gyakorolt ennek az építészetnek oroszországi kialakulására egy másik fókusz, Csernigov. Ez a — körülbelül a mai Ukrainát magába foglaló — Délvagy Kis-Oroszország, vagy talán helyesebben kievi nagyfejedelemség egészen a tatárjárásig (1239) úgyszólván egyedüli „kegyúra" volt az egész, maiként ismert Oroszországra kiterjeszkedő keresztény kultúrának. A templomépítészet kibontakozását hűségesen regisztrálják az egykorú írások, melyek alapján nyomról-nyomra követhetjük a virágzás különböző fázisait. Sajnos, e templomok legtöbbje még a legendás ős-orosz időben nyomtalanul elpusztult; a másik résznek csak a romjait találhatjuk meg; néhány ugyan a bolsevista rezsim kezdetén még állt ott s talán ma is áll, de — Nagy Péternek Európa után loholó kultúrversenyében — az akkori építészeti divatok szerint jóformán a felismerhetetlenségig „átrestaurálva." A divathóbort hatása alól egyedül a csernigovi kathedrális menekülhetett csak meg. De bármennyire megváltozott is e legrégibb templomok külseje, 259

a bizánci jelleg kétségtelenül felismerhető rajtuk. Elsősorban alaprajzukról. Mint már ismeretes, nemcsak a centrális alapú, ú. n. görög vagy másképen egyenlőszárú keresztalakú templomtípus, — mely speciális bizantikumként szerepel, — származott a bizánci kultúrterületről, hanem a legújabb szakértői vélemények (pl. Hekler Antal) szerint a hosszhajós, bazilikális rendszerű templomfajta is keleti kreáció. A bazilikastílusnak is kereszt az alaprajza, melyet a szóhasználat — tévesen — latin-keresztnek hív. Azért tévesen, mert ezt a keresztformát sem nem a latinok, sem nem a görögök „találták fel." Ez a kereszt, melynek egyik szára hosszabb a többinél, Krisztus valódi keresztjéhez hasonló és azt jelképezi. A bazilikás stílus alaprajz-keresztje tehát sem nem latin, sem nem görög kereszt, hanem egyszerűen csak kereszt, mert mindkét szertartás közösen használta. Ezzel szemben a görög kereszt különbözik amattól, mivel ennek mind a négy szára egyforma s ez, mint az építészet történetében speciális bizánci ötlet, méltán neveztetik bizánci vagy görög keresztnek. Az orosz templomok majdnem kivétel nélkül ilyen alaprajz szerint épültek. Még a szabályos négyzetes alap is inkább fordul elő, mint a téglalap-alakú. A görögkereszt alaprajzból eléggé következtethetően, a bizánci építészet főeleme a központiság eszméje. További sajátsága a kupola vagy egy egész kupolarendszer alkalmazása. Egy épület bizánci jellege — kívülről nézve — még arról ismerhető fel, hogy a tetőzet is hűen követi a belső tér formáját, a belső dongaboltozatok vagy kupolák hajlásait. A belső térnek ez, a falakon keresztül kívülre is érvényesülő transzparenciája igen kellemes a szemnek. Az építőmester pozitív mérnöki, statisztikai ismereteken alapuló tudását, józan logikáját, valósággal „mai", jó értelemben vett modern ízlését bámulhatjuk meg benne. A bizánci építész a szépséget azonosította az Isten szolgálatára rendelt célszerűséggel. Érezte és tudta, hogy ami praktikus, az már — minden tudatos esztétizálást megelőzve — tetszik, tehát szép is. Az építészetnek ez a szépségtudatban rejlő önérzetes nyíltsága és transzcendentalitást szimbolizáló ereje századokkal megelőzi a különben vele rokon gótikát és századokkal is múlja felül. S ha már a gótikát idézem, nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy Bizánc a gótikát nemcsak a szerkesztés, hanem speciálisan a csúcsív alkalmazása szempontjából is jó egynéhány századdal megelőzte. Igaz,, hogy maga a csúcs-ív nem bizánci ötlet, hanem csak bizánci közvetítéssel került nyugatra. „A csúcsíves szerkezetek legrégibb emlékeit keresve Irán területére jutunk, ahol a Szasszanidák (Kr. u. 228—651.) épületei közt találjuk meg azokat" (Felvinczi Takács Zoltán.). Bizánc a már többször említett orientális hatások között átvette ezt is és beolvasztotta művészetébe; azonban a teljes és szabályos félkörívnél ritkábban használta. Ilyen csúcsíves bizánci templomok Szicíliában maradtak fenn. Az orosz templomok tornyainak jellegzetes hagymaalakú szilüettjében is — a gótika „szamárhátú"-nak nevezett íveiben — a messzi Iránnak eredeti formájában megmaradt csúcs-íve kísért. Hogy a nyugaton gótikusnak, csúcsívesnek nevezett stílus elemei valóban keletről és pedig Bizáncon keresztül a keresztes hadak közvetítésével jutottak nyugatra, bizo260

nyitja az a körülmény, hogy az első keresztes háború (1905) után nem sok időn belül (1130) már nyugaton is megjeleni^ az első csúcsíves emlék, amelyről, mint legkorábbiról — az eddigi kutatások szerint — tudomásunk van. Az építőművészet páratlanul tökéletes logikai elve: — egység a részletekben s a részletek harmóniája az egészhez való viszonyukban — a csúcsíves építészetet méltán avatta Aquinói Sz. Tamás theológiája épületremekének szimbólumává. De ugyanilyen méltó jelképe a bizánci architektúra a keleti liturgia csodálatos építményének. Egy bizánci templom tökéletes kompendiuma is egyúttal a mindenkorra érvényes, egyetemes egyházművészeti elveknek. Itt felséges harmóniába, önkéntes alá- és mellérendeltségbe olvad össze minden szépség a legfőbb földi szép: a Liturgia, az Áldozat magasztos és méltó szolgálatára. De miként Bizánc nélkül talán nem gyönyörködhetnénk manapság a csúcsívek szférákig zengő orchestrumában, úgy az isteni Summa sem születhetett volna meg a bizáncszülte dogmatikai alap nélkül. És amiként ez a dogmatika megelőzte Aquinói Sz. Tamást az isteni tudományban, úgy multa felül, élte túl századokkal a gótikát és vont mennyboltidéző aranyos sátort az égre sóhajtó csúcsívek fölé a bizánci kupola. Ennek a hitegység-szimbólumú kupolamenny boltnak a zenithjéről lesugárzó Krisztus-nap fényárja az, mely aranyával eggyé, de rozsdamentessé is olvasztja össze a bizánci és az orosz templomok művészetét. És valóban, mert az orosz egyházművészet úgy hajtott ki a bizánciból, mint a fa ágai a törzsből. Idők multán az ág újabb ágakat bocsát ki, mint ahogyan azt a kievi Sz. Zsófia-kathedrálisnál láthatjuk. A konstantinápolyi Hagia Sophia hármas apszisa itt öt apszissá nő. Ezeket is egy közös nagy félkupola fogja össze. A kievi kathedrálisnak öt hatalmas tornya van, mindannyi külön, hatalmas templomnak is bőven tellenék belőle. A középső torony a leghatalmasabb, ez a kereszt alaprajzú templomhajó közepéről emelkedik, tehát a főkupola fölött áll; a többi négy torony a mellékkupolákat hangsúlyozza. Számtalan még a sarkokat és hajóoldalakat lezáró félkupolás, tehát szintén apszis-os megoldás. A templomot körülfutó és vele kompakt egységbe épült folyosók, árkádok dongaboltozatokkal födvék. Felettük se szeri se száma a kis fióktornyocskáknak. Az óriási, szinte kisebb városrésznek beillő épület belsejét páratlanul értékes és Oroszország legrégibb (1440) mozaikjai és freskói díszítik. És ezt az örökbecsű egyházi, művészeti, történeti műremeket ítélte lebontásra — városrendezés ürügye alatt — a Szovjet barbarizmusa. A csernigovi székesegyház a lehetőség szerint megmaradt a XIII. századbeli formájában. Ennek a templomnak érdekes sajátsága, hogy apszisai egymástól elszigeteltek. Az egyszerű szerkesztés jellegzetes típusát szolgáltatja az ovrucs-i Nagy Sz. Vazul-templom. Négy pilléren nyugvó egyetlen kupola az egész épület. ; Ezek a templomok főleg téglából épültek, de gyakori a tégla- és a kőtörmelék réteges alkalmazása is. A templomok belsejét mozaikok, freskók, színes márványburkolatok díszítették; a templom külsején pedig lapos pillérek, féldomború oszlopok tagolták ritmikussá a fal 261

esetleges egyhangúságát. A tetőzet, mint már volt róla szó, hűségesen követte a boltozat íveit, hajlásait kívülről is. Rásimult a boltozatok hátára s változatosan hullámos szerkezeti hangsúlyt adott a külső templomkép egészének. III. A második korszakot vagy stílust Nizsnij-Novgorodról nevezhetjük el. Novgorod-pszkovi iránynak is mondják, mivel ez a két város volt az építészeti tevékenység kiinduló pontja és irányadó főhelye. Novgorod-Pszkov művészetének virágzása a XI. századtól a XV. sz. elejéig terjed. A történelemből ismeretes, hogy míg Kievet és Vladimir városát a mongolok szinte a föld színével tették egyenlővé, addig Novgorod — félreesvén — megmenekült a tatár pusztítástól. Moszkva ekkor még jelentéktelen pont a nagy orosz pusztaságon, nem csoda tehát, ha Kiev szerepét a tatárjárás- után Novgorod vette át. Az orosz kultúra súlypontja ide tolódott el. Ebből természetesen következik, hogy a kievi templomépítés hagyományai is e város falai között kerestek menedéket. Az ú. n. novgorodi stílus tehát kievi alapon épült. Novgorod azonban bizonyos fokig oroszabb, népiesen nemzetibb város volt a min-i den ízében görög műveltség uralta Kievnél. Ezenkívül Novgorcdban az éghajlat ridegebb volta is különleges helyi igények kielégítését követelte az építészettől. Ezekhez járult még egy negyedik, nem lényegtelen stílusformáló tényező. Ezt pedig a környéken még megmaradt és a természetes népi szépségigényeket túlnyomóan befolyásoló ősi orosz fatemplomok adták. Ezek a komponens erők igen eredeti, zamatos stílust eredményeztek. Az életerős bizánci hagyományok azonban még így is mindenekfelett uralkodnak. Bizonyítékai ennek: a továbbra is azonos görögkereszt formájú alaprajz; a karzatok, árkádok továbbra is úgy épülnek, mint Bizáncban és Kievben. De még oly részletkérdésekben is, mint amilyen a téglakötések szerkesztési technikája, vagy a tégla- és kőrétegeknek a vastag falak szervesebb erősbítését szolgáló váltakozása, hiánytalanul érezhető Bizánc hegemóniája. Nem is említve a kupola-szaporítás szent elejthetetlenségét. A novgorodi Sz. Zsófia-székesegyház sem érhette be kevesebb kupolával, mint a kievi, tehát öt-tel (1045—1052. épült, 1893-ban resturálták). Némely vidéken még az örmény kreáció, a félkörű templomzáródások, az apszisok egymáshozöltött rendszere is feltűnik egy-egy, egyetlen kupola központisága alatt. Ilyen jellegű az 1198-ban épült Spász-Neredicsa-i templom. A klíma-viszonyok következtében az eredetileg kimondottan szabályos félgömbformájú kupola egyszerre csak elkezd magasodni, megnyúlni, tehát elliptikussá, parabóla-keresztmetszetüvé válik. Végül azt a kifejezetten hagymaalakot veszi föl, mely annyira jellegzetessé teszi az orosz templom, tömegesen előfordulva pedig az orosz városok távoli sziluettjét. A hagyma-kupola azonban nemcsak esztétikai Ínyencség, hanem logikus szükségszerűség is a hírhedt orosz telek idején, mivel alkalmatos formájával erősen megkönnyíti a felületére rakódó hórétegek lecsuszamlását. A hidegnek a templombelsőbe való beáradását csökkentő hosszú, résnyire szűkített ablakok is érdekes szépségei a novgorodi stílusnak, annak ellenére, hogy az enyhébb klimáju Dél-Oroszországban viszont 262

a jó széles ablakok nyerik ímeg a tetszést. Azt mondhatnám, hogy minden művészet egyformán szép, ha az abszolút Szépnek, az Istennek — a hely- és időviszonyoktól ugyanazon Isten által rendelten függő — emberüdvözítő céljait egyforma-erejű szándékkal szolgálja. Az Isten maga az egyetemes tökéletesség, ennek egyik megnyilvánulási módja a szépség .A teremtett világ a maga egyetemében (beleértve az emberi alkotásokat is): visszfénye az Isten szépségének. S hogy leggyakrabban ennek a szépségnek csak az életprizmánk által felbontott külön-külön színeit élvezhetjük: itt és ekkor ezt, ott és akkor amazt, annak már csak a mi, anyagtól korlátozott életlehetőségeink az okai. Talán egyetlen embernek sem adatott meg, hogy egyszerre élvezhesse a szépségek summáját. A szépség és célszerűség azonossága ment és magyaráz meg némely olyan hiányt, melynek betöltése másutt talán elengedhetetlen igény lenne. Ez okolja meg a novgorodi stílus templombelsőinek diszítésbeli leegyszerűsödését is. Itt az egyszerűség a szép, mert így célszerű. Freskót pl. ritkán találunk, mert itt északon a klimatikus szélsőségek következtében a fal vakolat-pórusainak kitágulása és összehúzódása folytán beálló repedések a nyers-nyirkos alapra festett ú. n. valódi freskót (fresco al fresco) mihamar megsemmisítik. Hasonló okokból — részben a hozzáértő mesterek Görögországból való meghívásának nehézségei miatt is — mozaik- és márványmunka szinte egyáltalán nem fordul elő. A novgorodi építési mód az adott helyi viszonyokhoz képest igyekszik hű maradni a bizánci tradíciókhoz, jóllehet ezt a körülmények sokszor megnehezítik; de annál gazdagabban lép előtérbe mindaz a művészi lehetőség, melyet Novgorod genius-loci-ja adhat és önként fölkínál. Ilyen a vas- és bronzművesség művészi tökélyü foka. Nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy a korszuni-nak nevezett bronzkapu, cizellált rovátkáival, a kereszt jelének szellemesnél-szellemesebben megoldott, sziluettszerü emblémáival és szinte ázsiai módon pazar egyéb ornamentikájával nemcsak a novgorodi Sz. Zsófia-székesegyháznak, hanem az egyetemes orosz műtörténelemnek is méltó büszkesége lett. Novgorodnak azonban más nevezetességei is vannak. Ilyen a Sz. György- és a Sz. Szűz Születésé-ről elnevezett egykorú templomok. Mindkettő a XII. század első felében épült. Szerkesztésük igen eredeti építészeti megoldásokat inaugurál, melyekre precedenst a bizánci építészetben jóformán nem is találunk. Kereszthaj ójuk t. i. nincsen s így alaprajzuk egy tömzsi téglalap. A több-kupola elve azonban hűen megmaradt, hasonlóképen az apszisok hagyománymegszentelte háromsága is. Sőt a kupola- és apszishűség mellett találunk még arra is példát, hogy a templom, alakjára nézve inkább széles, mint hosszú. Ilyen templom a már említett Spasz Neredics-ben van.. A XIV. század elejétől kezdve újabb építészeti kreációk lépnek fel. Ekkor kezd Pszkov is, mint építészeti irányadó, feltűnni. A pszkovi ízlés jellegzetes újdonsága az eddig megszokott szögletes (falhoz simuló) pillér, (inkább pilaszter) helyett a fal síkjából félköralakban kidomborodó kerek pillér. Hasonló és a helyi szükségszerűségből előállott eredetiségek voltak még: az előcsarnokok (narthex) megmélyülése, 263

a templom épületét kívülről körülfutó perronok, félig nyílt árkádok jelentkezése, nemkülönben a harangtornyok gyakori, a templomtesttől különváló építése és speciális művészi feladatként való kezelése. Ezek a templomok általában, majdnem kivétel nélkül négyzetalapúak, megjelenésük kecses, filigrán, ékszerhatású. Ilyenek: Szvjatogorszkban a Sz. Szűz Születésének 1310-, Sz. Péter és Pálnak 1873-, Sz. Anasztáziának 1377- és Nagy Sz. Vazulnak 1413-ban épült, Pszkovban pedig Sz. Szergiusznak 1501-ben épült temploma. A kerekfromáju pillér esetére, mely a XIV.—XV. században Északoroszországban, — különösen a Csudszkoje zero (csud-tó) partjain — általánossá vált, igen szemléltető példát találhatni első megjelenési helyén, a Joannovszkij-monostorban. A templomkörüli árkádokra Sz. Kozma és Damjánnak GremaicsajaGorá-ban épült XV. századbeli templománál, míg a harangtornyokra, „Zvonnicsi"-kre a pszkovi Mennybemenetel (1467)- és az izborszki Sz. Miklós-templomok mellett találhatjuk a legreprezentatívebb példákat. Ne feledkezzünk meg végül arról, hogy a novgorodi „iskola" már az orosz népies építészet (fatemplomok, fából épült lakóházak) motívumait is stílusalkotó tényezői közé sorozta. Ez a népies hatás a novgord-pszkovi építkezés tetőalakításában nyilvánul meg. A korábbi eredeti bizánci formájú, a belső boltozatok hajlását követő, hullámos tetőzet háromszögek csúcsos pártázatával kezd variálódni. Ez az ú. n. oromzatos megoldás a templombejáratok frontjának különleges, méltóságteljesen pathetikus érdekességet kölcsönöz. IV. Vladimir-szuzdali iskolának nevezhetnők az orosz-bizánci építészet harmadik stíluscsoportját. Ennek hatása a XII. század közepétől a XIII. sz. közepéig terjed. Ebben az építészeti stílusban minden eddigi hatásnál intenzívebben érvényesül az ázsiai képzelet hatása. A Dnyepr vidékén lakó oroszokat kezdik kitúrni ősi helyeikről a pusztai kevert nomád törzsek — (a tatárjárás előszele). Az oroszok közül sokan a FelsőVolga mentén telepszenek le. Bizánc ide még távolabb van s így természetes, hogy az építési mód, — szinte magárahagyottan, — jóformán csak a legnélkülözhetetlenebb alapelemekben ragaszkodik az eredeti bizánci hagyományokhoz. Az építési anyag — az eddigi tégla- és kőtörmelékkeverék helyett — kizárólag a kő. A templomok magassági méretei különösen impozáns szépséghatást keltenek. Alaprajzuk — az elmaradhatatlan hármas apszistól eltekintve — túlnyomóan négyzetalakú; a templomkülsők építészeti szabályai sem különböznek sokat a letárgyalt típusokétól; de ezek a tektonikus elemek, melyek a többi orosz templomokéival nagyjában egyeznek, mind, de mind háttérbe szorulnak a speciálisan ázsiai ízű diszítésmóddal szemben. Ez a laposan ornamentális díszítés a kőfaragó szobrászat művészi non-plus-ultráját jelenti. Vladimir-Szuzdal Kievnél is távolabb vannak Bizánctól, hogysem híres-neves freskófestő, mozaikrakó mestereket hozathattak volna onnan egyházaik ékesítésére. De mesteri kőfaragó volt elég és az a híres orosz fantázia sem szűnt még meg virágait ontani. Ezek a virágok, hímes szőnyeg módjára nemcsak a sima falterületeket lepik el, 264

hanem a falakat már egyégként is eléggé tagozó, diszítő kapuzatokat, oszlopokat, pilléreket, oszlop- és pillérfejezeteket, valódi és vakárkádokat, párkányokat, fülkéket is szinte virágpólya módjára takarják el, burkolják körül. És mindez kőből! Képzeljünk el csipkefüggönyöket, ruhapaszományokat kőből kivájva. Ez a kivájás nem nyugati értelemben vett szobrászi munka, ahol minden motívum a való életnek megfelelően, „gömbölyűén" domborodik, hanem inüább lombfűrész-munkához hasonló, ahol a kivágott körvonalaknak éleik vannak s csak a háttér, az alak mélyül el. A díszítés nem háromdimenziós figurákból, hanem vastag rátét-lapokból áll. Ezek a kőfaragványok laposan, egy síkban, minden részletükben a beborított felülettel párhuzamosan simulnak rá a fal síkjára. Nem „refief"-ek, hanem „méplat"-ok, hasonlók a szasszanida ötvösök ékszer-arabeszkjeihez. Ez 'a tipikusan orosz szépségigényt szolgáló dekoráció a vladimiri Közbenjárás-templomán még csak néhány részletre szorítkozik, de a Sz. Demeter templomán már körülburjánozza a kupola dobját s valósággal lecsorog a homlokzatok felső részeire. Néhány esztendő multán a juriev-polszki-i Sz. György templomot már szinte elönti a kőhimzések fantasztikus „félig virág, félig állat"-monstrumainak, chimareáinak, sárkányainak, lombdíszeinek, virágainak, indafonadékainak kibogozhatatlan hálózata. Ezek a faragványok valósággal pókhálók módjára szövik be a falakat. Ilyen szertelen ornamentális gazdagságra nyugaton talán csak a román stílusban találunk egyetlen példát (Poitou). Igazi Kelet ez. Ázsia jut eszünkbe; s a Kaukázus, Georgia, Örményország. Sajnos a vladimirszuzdali stílus, miként a kievi is, csak 1288-ig tartott. Addig, míg a mongoljárás fagyos vihara virágjában le nem törte. V. A negyedik orosz-bizánci stílus-tipust a moszkvai reneszánsz keltette életre Ennek virágzását a XV. század második felétől a XVII. sz. végéig számíthatjuk. Annyit már ismerünk a történelemből, hogy Novgorodot a mongol pusztítás elkerülte. Novgorod tehát többé-kevésbbé szabadon fejlődhetett. Ezalatt Moszkva, mely lassankint Kiev politikai örökségének igájába lépett, a hódítók igáját nyögte. (1224 —1480.) Az ezzel járó nemzeti, kultúrális bénaságot csak Nagy (III.) Iván trónralépte törte meg. Ez a fejedelem kezdte a mongol igát lerázni. Moszkva fellélegzett. Iván uralmi törekvéseinek azonban meglehetősen útjában állott a közben mindenképen megtollasodott és hatalmas, független „köztársaság": Novgorod. Végzett tehát vele. Kiev és Novgorod szerepe Moszkvában egyesült. Ennek folytán a moszkvai művészeti stílus az ősi kievi hagyomány moszkvai, helyi változatából, a népies-nemzeti novgorodi, de ezenkívül a Vladimírtól átvett művészetből is, mint ekletikus keverék állott elő. Moszkva stílusa tehát legegyetemesebben képviseli az orosz-bizánci építészetet. III. Iván szerette a művészeteket és egész Oroszországból udvarába gyűjtötte a kiváló mestereket. De még egyebet is tett. Házassága (1472) által közvetlen kapcsolatba került Itáliával, mivelhogy Paeolog Zsófiát, a törökök elől Bizáncból Rómába menekült császári sarjat vet265

te feleségül. Zsófia XI. Konstantin, az utolsó bizánci császár egyik testvérének, Paleolog Tamásnak leánya volt, aki a firenzei zsinat (1439) értelmében Rómával unióra lépett s Konstantinápoly eleste (1453) után Rómába menekült, ahol meg is halt. A pápa Zsófia számára férjet keresett. A Rómában élő Besszárion bíboros, a volt niceai érsek azt tanácsolta II. Pál pápának, hogy ajánlja fel a nagyhercegnő kezét az orosz nagyfejedelemnek. 1 ) III. Iván és bojárjai lelkesedéssel fogadták a házassági ajánlatot. Zsófia diadallal vonult be Moszkvába; hozományt kapott a pápától, kinek állandó gondjai voltak: a török elleni keresztes háború s a keleti és nyugati egyházak egyesítése. Zsófia rendkívüli befolyást gyakorolt Ivánra. Gyermekeik a bizánci császároktól való vérszerinti leszármazás jogán vették fel a cár = caesar címet. Zsófiával nagy sereg görög menekült jött Moszkvába. A görögökkel olaszok is jöttek: építészek, mérnökök, ércöntők és egyéb mívesekEzek a talián építőmesterek kiváló technikusai voltak a szerkesztéseknek. Az orosz és itáliai művészeknek, a maga nemében páratlan összeműködése vette kezdetét Oroszországban. Ne gondoljuk azonban azt, hogy most már aztán olasz renesszászstílusban kezdték építeni az orosz templomokat! Nem! A nyugati renesszánsznak csak pár motívuma, — mint többek között pl. a félkörű kagyló — nyert polgárjogot az orosz ornamentikában, de az orosz szellem ezeket is oly szervesen szívta fel s honosította át saját képére, hogy itáliai eredetüket csak műtörténészek tudják megállapítani. Az olasz mesterek eredetisége a praktikusabb, szakszerűbb mérnöki szerkesztés határain túl nem terjedhetett, mert formában és felfogásban az ősi, orosz-bizánci liturgikus és ízlésbeli igényekhez ragaszkodni szigorúan meghagyott kötelességük volt. így jött létre a moszkvai Kreml (tatár szó = erőd) három elragadó szépségű büszkesége: a Szűz Mária Mennybemenetele (1475—79.), az Angyali üdvözlet (1482 —90. és a Sz. Mihály arkangyal (1505—09.) tiszteletére épült székesegyházak. Az itáliai hatás előtti templomok még kőből épültek. így a vladimiri tradíciókon alapuló Erdei Megváltó temploma. (Spasz-Naboru.) Ennek alaprajza négyzetes, egyetlen központi kupolája van. Ezzel szemben az előbb említett három moszkvai büszkeség már mindannyi téglaépítmény. Azonkívül a négyzetes alaprajzot az ötkupolás rendszerrel kombinálják. Megkülönböztetett figyelemre méltó a Szűz Mária Mennybemenetele kathedrális, az orosz cárok ősi koronázó-temploma. Építési módjában pszkovi tradíciók merülnek föl emlékezetünkben. A központi kupolát négy hatalmas, mintegy 2 m. átmérőjű kerek pillér tartja. A külső tetőzet, mint a pszkovi stílusnál, díszesen oromzatos. Viszont belül újra hatalomra jutnak — eredeti bizánci hagyományképen — az aranyozott-alapú freskók. Emellett azonban a vladimir-szuzdali faragvá_ ) Ne felejtsük el, hogy a firenzei uniót Izidor kievi érsek s egész Oroszország metroplitája is aláírta; III. Iván eló'dei tehát katholikus érzelműek voltak s Iván is hajlott Róma felé. Az orosz unió megerősödését a Bizáncból Moszkvába menekült, rómagyűlölő, görög szerzetesek izgatása tette lehetetlenné s sorvasztotta el.

266

nyos diszítés is helyet kap. A falakat emeletes regiszterekben öntik el a szenteket és szent jeleneteket ábrázoló képek. A földtől a mennyezetig végigaranyozott, kupolatartó kerek pillérek szintén ilyen vízszintes regiszterekkel vannak tagolva. Ezeket szinte ékes füzér módjára ölelik körül a különböző szenteknek, életnagyságot jóval meghaladó arányú, háromméteres ikonái. A kupolák arany-homályából tágranyilt szemekkel, misztikus arckifejezéssel tekint alá az ég lakóinak véget nem érő sora. De valóban páratlan szépségű látványt az ikonosztáz nyújt. Talán egyetlen a világon! Nem is kép-állvány, hanem valami gigantikus függöny ez, mely az Édenkert négy kapuját őrző rettenetes cherubokat idézően, a padozattól a homálybavakuló magasságokig zárja el méltatlan emberi tekintet elől a Szentek Szentjének misztériumát. Hallatlanul pazar artisztikája béna révületbe képes ejteni a szemlélőt. A Sz. Szűz Mennybemenetelének templomán az olasz hatás kevésbbé tapasztalható. Jobban, talán leginkább érezhetjük ezt — az összes e korbeli emlékek között — a Sz. Mihály-templomon. Mint említettük, ez, az Angyali üdvözlet templomával egyetemben, szintén kiyáló büszkesége a Kreml-nek. Homlokzataikon kellemes egyvelegben érvényesülnek az orosz-bizánci jellegzetességek az itáliai quatrocentocinquecento motívumaival. Az alaprajza, a kupolák, a tetőzet ormozatai, szóval az összkompozíció teljesen orosz, de már a templomkülsőn sok részlet megoldása talián észjárásra és ízlésre vall. Ilyenek: az oromzatok háromszögű formátumait pompásan kitöltő, gyönyörűen szabályos, hatalmas, homorú kagylók, a kanelúrás (vájatos) pilaszterek s általában a homlokzati falnak párkányokkal, derékszögű tabellákkal való, erősen lineáris tagolása. Az Angyali üdvözlet székesegyházának különösen a portálé ja hat keleti pompába öltözött renesszánsz alkotásnak. A keleti és nyugati elemeknek ily sikerült hormóniája két okra vezethető vissza. Egy az, hogy alkotóik igazi művészek voltak. Másrészt az olasz renesszász-motívumok túlnyomóan görög elemek (rinascimenti = újjászületése a klasszikus kultúrának) s mint ilyenek, semmi esetre sem parentálhatók el idegenként ott, ahol — mint Bizáncban és közvetve Oroszországban — a művészi kultúra a legvérszerintibb örököse a klasszikus hellén tradícióknak. A Kreml említett három székesegyházában a belső díszítés egymáshoz hasonló s orsoz-bizánci stílusú. Némely részén — anyagtechnikai újdonságként — különösen vak-árkádok kereteképen, terrakotta faragványok jelentkeznek. De egyéb újság is van, mely önkéntelenül is a népies orosz faépítkezés hatását juttatja eszünkbe. Képzeljük el, mily hatást váltana ki, ha egy ház homlokzatának háromszögű, csúcsos oromzata egymás mögött és fölött, lépcsőzetesen emelkedő irányban — mint a hal pikkelyrendszere — megsokszorozódnék. Ezeknek a pártajellegű, néha csúcsos, de néha íves kőoromzatoknak egy-egy tetőn való felsorakozása történhetik a néző szemesíkjával merőleges irányban: ilyenkor a kőpárták szigorúan egymás háta mögött állanak, tehát egymást eltakarják annyira, hogy az első (legalsó) kivételével a fokonkint, lépcsőzetes^ következő többinek 267

csak a felső pereme látszik; de sorakozhatnak egymás mögött úgy is, hogy az előlálló pártasor közeit a következő lépcsőfok pártaívei töltik ki: elhelyezkedési tengelyeik tehát a néző szemsíkjával 45°-os szöget alkotnak. Egy-egy ilyen kőpárta-pikkelynek a népies orosz neve: kokosnik. Kimeríthetetlen változatosságban fordulnak elő ezek a „kokosnik-ok. Cikkem elején jeleztem, hogy a fatemplomok megelőzték a kőből, téglából épülteket. A fatemplomok nagyrésze elpusztult a jelenleg létező legrégibbek csak a XVII. századból valók. — A f a ugyan mulandóbb anyag a kőnél, téglánál, de viszont emezeknél sokkal hajlékonyabb eszköze az építőművészi fantáziának. A kokosnik-on kívül a faépítkezésből származott az orosz-bizánci stílusnak egy másik, szinte forradalmi ötlete: a piramistorony. Ne gondoljunk szigorúan az egyiptomi piramisokra. Az orosz piramis amazoknál keskenyebb és magasabb arányú; azonkívül nem négyszög-alapú, hanem több, hat vagy nyolc oldala van. Lényegében erősen hasonlít a pusztai nomád tatárok hegyes süvegéhez. Persze, ezek a különböző, érdekes motívumok egy és ugyanazon épületen, egyszerre is és pedig pazar keverékű variációkban fordulhatnak elő, de mindenkor megragadó látványt nyújtanak. A kolomenszkoje-i templom (Moszkva mellett) talán egyik legérdekesebb illusztrációja lehetne a gúla-toronynak. A templom alaprajza természetesen centráli,s azaz maga a hajó, egészében, egy egyetlen, hatalmas, várak öregbástyájára emlékeztető piramistorony alapjául szolgál. A torony átmérője tehát akkora, mint a hajóé, csakhogy míg a hajó négyzetalapú, addig a torony, mihelyt kiemelkedik a templom körül futó árkádok tömegéből, kokosnikok közvetítésével az átmenetet leplezve, azonnal hatszögű hasábbá, majd gúlává lép elő. Ez a gigantikus méretű piramis-templom olyan hatást kelt, mintha nemcsak Isten imádására, hanem egyben védelmi célra is épült volna. Másutt, mint pl. Medvednikovó-ban, Diakovó-ban a piramistornyok kupolákkal kombinálódnak. A mellékhajók a központi főhajót sugárzó, tehát központból mindenfelé kifutó irányban, gyűrű módjára övezik körül. Mindeniknek külön tornya van; valahány hajó, mindmegannyi külön templom. A kápráztató Blazsenníj Vaszilij temploma (Moszkvában 1554— 1560.) talán a csúcspontját jelenti az orosz nemzeti ízű építészetnek. Itt aztán a négyszögek, gömbök, kúpok, hagymakupolák, kokosnikok, minden legraffináltabb képzeletet fölülmúló orchestrumának festői könnyedségében igazán kulminál az építészi zsenialitás. A moszkvai renesszánsz templomai szinte nem is építettnek látszanak, hanem valami exotikus növényként százszámra nőnek ki a földből. Valami legyökereztető látványt nyújt Kishi fából épült két temploma (XVII. sz.). A kokosnikok, hagymakupolák valóságos raja lepi el a templom tetejét, lépcsőzetes menetben leszalad a bejáratok közvetlen alacsonyságáig. Már-már a távoli India bujatermésű építészeti fantáziája jut eszünkbe; a nehéz szántású, de épen — pogánysága ellenére is — a lelkiséget, a természetfelettiséget minden más fajnál intenzívebben kultiváló erényei miatt idővel annál bővebb és annál 268

maradandóbb missziós termést igérő India. A kishi-i templomok kupola-erdeje már nem is földi látvány. Ahogyan az oroszok mondják: a hagymakupola, az ő lángnyelvhez hasonló formájával és aranyozástól eredő tüzes ragyogásával nemcsak éghajlati követelmény, hanem szimbólum is. Szimbóluma az orosz szívek égfelé-lángolásának. Ezt a jelképiséget az orsz! architektus még tudatosabbá fejle(sztii azáltal, hogy a hagymakupolát, a csavart oszlopok analógiájára spirálisan megcsavarva — gondoljunk a lángalakú, fölfelé irányuló hegyű villanyos csillárkörtékre — még inkább a természetes tűzláng nyelvalakjával ruházza fel és különbözően, bibor-, zöld-, kék-, bronzvörös, stb. lazúrral színezett aranylemezekkel fedi be. Tündérmesék vízióját ébresztik a hóborította orosz síkság kéklő messziségében fürdő, napcsókolta aranykupolák. Csak megemlítem még az osztrov-i templomot, ahol a kokosnikok tömege bepikkelyezi a piramis-torony egész felületét; Pygij-ben ugyanígy a kőpárták félkörű ívelésükkel és a tetők hullámzásával szinteszinte az élet mozgási illúzióját kölcsönzik a templomnak. Némely helyen a szabadjára eresztett díszítőszenvedély szaporítja a piramistornyok számát: a Feltámadás templomán Putinkiben, Uglicsban s az ú. n. Georgiái Sz. Szűz templomán Moszkvában. Ugy külső arcélükben, mint a pazar belső díszítés: a kerámia-falburkolatok, freskók és cizellált bronzmunkák gazdagságában igen nevezetesek: Jaroszlave, Romanov-Boriszoglevszk, Velikij Rosztov egyházai. Külön megemlítést; érdemel Gorochovecs székesegyházának páratlan virtuozitással kivert bronzkapuja. VI.

Végül elérkeztünk az orosz-bizánci építészet ötödik típusához. Ez talán már kívül is esik tárgyunkon, mert ez már a „moszkvai barokk" nevét viseli. Amiként azonban nem igazi barokk ez, éppen úgy már nem igazán bizánci sem, orosz pedig a legkevésbé. Keletkezési okai közismertek. A dilettáns Nagy Péter cár nyugatimádata már csak a kegyelemdöfését adta meg az „igazi orosz élet"-nek. A baj jóval előbb, 1650 körül kezdődött, amikor nyugati inspirációkra betiltották a piramistornyú templomok építését. Ez azonban az orosz fantázia egyébirányú lelkesedésének is szárnyát szegte. Az állítólagos indító ok erre a tilalomra az volt, hogy a hívságos forma nem fér össze a templom szent, komolyságával. Istenem, mintha a Mindenható dicsőítésének szabad vagy lehetséges volna határt szabni! De ez csak ál-ok volt, mert ugyanakkor a barokk, minden hátráltatás nélkül, sőt teljes hivatalos asszisztenciától támogatva, még féktelenebbül, még hívságosabban őrjönghetett a művészeti tobzódásban; a formák és színek és anyagok szertelen orgiájában. így tartott ez és Moszkva után folytatódott az újonnan épült Sz. Pétervár hegemóniája alatt a XV. század második felétől a XVII. század végéig. Ez a stílus egy egész sereg nagyváros építészetén uralkodik. Egy pár nevet hadd említsünk meg példaképpen: Izmailovo-ban Jozafát herceg (1678), Moszkvában Sz. Miklós és Sz. Vladimír és Dubrovicsijben a Sz. Szűz temploma. (1690—1699.) 269

A barokkművészet világa azonban a keleti ritusú kereszténységnek nem organikus szellemi terméke, hanem csak felkapott divat a nyugatnak szolgai utánzásában. Ennek az egyébként lendületes művészetnek a keleti kereszténység egyháztörténelmében hiányzik a vallási indító oka. Nyugaton a barokk az ellenreformációnak diadalmas szimbóluma. Keleten nem volt reformáció s így ellenreformációra sem volt szükség. Keleten a barokkstílus szellemtörténetileg tehát megokolatlan s így szervetlen és idegen. VII. A Szarmáta-síkság mérhetlen síkján délibábként úsznak a templomvárosok napfényfürösztötte sziluettjei. „Tündökölj, tündökölj, Mennyei Jeruzsálem, mert az Ur dicsfénye fölötted fölvirradt" — csengenek fülünkbe, mint távoli harangszó-sejtelem, a húsvéti, a tavaszi dallam pacsirtahangjai. De mintha a kupolák fenséges erdeje lángolóbban ragyogna a szokottnál. Mintha a lángolás nem a nap mosolyának sugárzó visszfénye volna. Hanem, mintha a pokol tüze ízzanék rajtuk, mert a nyomában füst, füst és füst. Magasan kanyarodik s kiált az égre, melyre valami ősi, sötét rém denevérszárnyai vetettek félelmetes árnyat, tövében pedig Dante Infernojának borzalmas fantomjai járják őrjöngő toborzójukat. De a poklok malmának fülbénító, észrabló zakatolásán is keresztülhallom az öreg anyakupola szívszakasztó nyöszörgését, s a seregnyi és a túlvilági rémülettől köréje bújt kupolafiókák panaszos, egethívó sirámát. Halálos szomorúság fogja el a szívünket, forró könnyek csordulnak szemeinkből, mert eszünkbe jutnak az Ur szavai: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek; hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat1, mint ahogy a tyúk egybegyűjti csibéit szárnyai alá és te nem akartad! íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok." De „velünk az Isten! értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!"

rjmi

270

KRÓNIKA A KATHOLIKUS NAGYGYŰLÉS UTÁN A legnagyobb rendben, az áhitatos fegyelem imponáló komolyságával folytak le a nagygyűlés ülései s külső demonstrációi egyaránt. Lehetetlen, hogy a szemlélő idegent is meg ne lepte volna pl. az eucharisztikus körmenet és a parlament elolt lefolyt szentségimádás és áldás lenyűgöző szépsége s a kö'rmenetben résztvevő ezrek öntudatos hitvallásának kiáradó ereje. A nagygyűlés részleges hatását alig lehet lemérni, mert az mint termékenyítő táplálék aprózódik fel a magyar katholicizmus sokféle munkaterein. Egyetemes hatása azonban attól függ, hogy a valóság megdöbbentő adataival alátámasztott nagy eszmékből mennyit fogunk tudni belevinni a közéletbe, — követelve azoknak komoly munkálását mindenkitől, akiben csak egy szikrányi kötelességérzet is van még az isteni törvényen alapuló társadalmi rend s a vele szorosan összefüggő keresztény magyar nemzeti élet fennmaradásának döntő jelentősége iránt. A nagygyűlés imponálóan szép volt: eszméinek megvalósítása katholikus és magyar nemzeti lelkiismereti kérdés! A tárgyalt kérdéseknek szinte összefogó kupolája, de egyben a nagygyűlés eredményei biztosító alappillér is a bíboros-hercegprímás által méltán és nyomatékkal kihansúlyozott katholikus szolidaritás, amely nem uralomra tör, de a nemzet s az egész társadalom javára kívánja lendületbe hozni azt a hatalmas lelki, szellemi és szociális erőt, amely sokszor szinte a vértanúságig fokozódik a katholikus magánéletben, de nem tevődik össze ellenállhatatlan mozgató energiává a közéletben. Sok katholikus lélek a közélet hullámzó ellentmondásaitól ugyanis bensőséges lelki tartalmát félti amely aztán sokszor egyszerű élménnyé devalválódik benne, ahelyett, hogy gyakorlati téren példaadó akció: katholikus ráhatás és meg nem szűnő működés lenne belőle. A katholikus szolidaritás szerény munkásainak érezzük és valljuk mi is magunkat, mert a szolidaritás alapvető szükségletét: egymás megismeréséért, megbecsüléséért és a testvéri összefogás gyakorlati megvalósításáért küzdünk. Erősen hisszük, hogy egy nagy katholikus testvéri összefogás ellenállhatatlan erővel hatna a katholikus egyházon kívül álló keresztény testvérekre is és Isten országának útján egyre több szeretet-tűz gyúlna ki, hogy fényével bevilágítsa a keresztény széthúzás szomorú történelmi valóságának sötétjét szemlélő pogányságot is. Krisztus akarja, hogy egyek legyünk: ennek az egységnek alapsejtje a katholikus szolidartás, amelynek elhanyagolása nemcsak egyéni bűn tehát, de kihatásában az egyetemes keresztény gondolat megtagadása is! Dr. Sz.

KELETI NAP A KESZTHELYI KARMELEN Kis Szent Teréz magyarországi kegyhelye, a keszthelyi Karmel, védőszentjének emléknapját s templomának búcsúját keleti nap keretében ünnepelte október 3-án. Az ünnepség időszerűsége onnan veszi eredetét, hogy Kis Szent Teréz, a Karmel rózsája, Franciaország szülötte Kelet zömének, Oroszországnak égi pártfogója. S mint ilyen, az unió eszméjét képviseli és munkálja. A híveket előző vasárnapon P. Pőltl Ignác perjel készítette elő, amikor is magyarázatot nyertek a különféle szertartások eredetéről.

271

Az ünnepi szentmisét Dr. Rohály Ferenc nyirparasznyai lelkész mondotta. Az asszisztenciát és éneket a karmelita növendékek szolgáltatták P. Coelestin karmelita atya vezetése alatt. A miséző lelkész evangélium után szentbeszédet mondott telt templom előtt a Kis Szent Teréz képviselte uniós eszméről. (Folyóiratunkban közöljük.) A szentáldozást a karmelita III. rendiek példája nyomán mintegy 250-en vették magukhoz a hívek közül két szín alatt. A karmelita növendékek s a juv,enatus október 4-én is részt vett a eonventualis mise helyett görög szertartású szentmisén, megáldoztak két szín alatt s szentáldozásukat a szent unióért ajánlották fel. A keszthelyi Karmel ünnepsége határkő a magyarországi uniós munka történetében. Eddig ugyanis papnevelő intézetek rendeztek csak keleti napokat, elsősorban egyházi parancsra, házi ünnepség keretében. Keszthely az unionizmus gondolatát minden magasabb rendelkezés nélkül, magáért az eszméért, vitte — teljesen latin szertartású környezetben (összesen 3 görögkatholikus jelentkezett) — közvetlenül a hívek elé. Reméljük, hogy míg a tiszántúl közepén, a Szűzanya kegyhelyén Kelet imádkozik „mindnyájunk egyesítéséért", a Dunántúl szívében a keszthelyi Karmel lesz az a szentély, ahol mindennap Nyugat esedezik a szent unióért. —. —.

— RUSZNÁK MIKLÓS dr. egyetemi tanár lett. Az eperjesi egyházmegye hivatalos organumának egyik legutolsó számában olvastuk, hogy dr. Rusznák Miklós pápai prelátus, az eperjesi székeskáptalan kanonokja és a theol. akadémia kiváló senior-professzora a pozsonyi Commenius-egyetem újonnan felállított theologiai fakultásénak rendes tanára lett s előadásait már ebben a félévben megkezdi. Rusznák Miklós dr. theologiai tudományos munkássága oly ismert nálunk is, hogy működését megtiszteltetésnek tartjuk bármelyik karra, amelyiknek kebelében tudásának kincseit osztogatni fogja. Mint a dogmatika tanára, papi generációkat ^ nevelt föl a biztos tudás, a világos látás és rendszerezett előadás eszközeivel. Mint egyházjogász több müvével, főképen azonban a Keleti Codex szerkesztésének munkálatai kapcsán kifejtett imponáló közreműködésével érdemelte meg a legmagasabb egyházi körök ismételt elismerését. Olvasóink is bizonyára meggyőződtek széleskörű és alapos tudásáról a breviáriumról írott művének ismertetéséből is. — Theologiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tud. egyetemen végezte, amelynek ma is bekebelezett doktora. Trianon előtt a magyar kath. tudományos folyóiratokban is süiűn jelentek meg alapos dolgozatai, amelyekkel elsősorban a legvitálisabb európai katholikus kérdést: az uniót szolgálta. Már a „Filioque"től írott doktori értekezése is általános figyelmet keltett. Gör. kath. társadal-

272

munk érdekeit szolgálta akkor azzal is r hogy nagy áldozattal megalapította a „Felvidék" c. hetilapot, amelyet folvóiratunk szerkesztő-kiadójával egvütt szerkesztett. Az egyházkormányzatban mint egyházmegyei főtanfelügyeíő, majd b. é. Nóvák István dr. püspök vicáriusa, az ő kényszerű távozása után pedig mint kivételes kormányzói jogokkal felruházott általános helynök vezette az eperjesi egyházmegyét, éppen abban az időben, amikor az ő töretlen erélyére a legnagyobb szükség volt. Meg vagvunk győződve, hogy egyetemi tanári működésével nemcsak a theologiai tudományosság és a papképzés, de az unió ügye is sokat fog nyerni, (sz.) A VATIKÁNI SAJTÓVILÁGKIÁLLITÁSSAL kapcsolatban olvastuk, hogy & Szentséges Atya háromszor is megtekintette már a kiállítást és harmadik látogatása alkalmával különösen a lengyel, a magyar, a csehszlovák és a litván kiállítás anyaga iránt érdeklődött melegebben. Á világkiállítás fényképeiből örömmel állapíthatták meg k. olvasóink, hogy a „Keleti Egyház", mint a Szentséges Atya uniós törekvéseit szolgáló egyetlen magyar sajtóorgánum, igen kedvező elhelyezést nyert. A kiállításról szóló olasz, német, ukrán stb. recenziókból örömmel olvastuk, hogy sorra megemlékeztek folyóiratunkról, legutóbb még a Mandzsúriában megjelenő „Bulletin Catolique"-ben is megtaláltuk folyóiratunk nevét.

__ A LENGYEL KATHOLIKUS CONFERENTIA. Augusztus 25—26-án Czensztochovában a Pálosok kolostorában a Jasznája Gorán volt a lengyel püspöki karnak századok óta első teljes conferentiája (az utolsó 1642-ban volt) amelyre a püspöki kar emelkedett hangú meghívót bocsátott ki, amelynek szövegét részben a lembergi Nivá-ból citáljuk: „Tanácskozni fogunk azon. hogy hazánkban az élet Jézus Krisztus tanítása szerint fejlődjék és erősödjék, hogy minden ember szeresse Istent s parancsait megtartsa, hogy az emberek szeressék egymást s hogy mindnyájan Krisztus nyájához tartozzanak, — hogy a papság egyre szentebbé és áldozatossabbá váljék a teljes önmegtagadásban, — hogy szentekké legyenek a családok és felbonthatatlanok a házasságok, — hogy a gyermekek otthon és az iskolában jó példával, hitben neveltessenek s hogy jó katholikusokká és jó honpolgárokká váljanak, — hogy ne legyen éhező és munkanélküli, — hogy kialudjék Lengyelországban a gyűlölet, a lezüllés és hit ellen való h a r c . " A pápa Őszentsége Marmaggi bíborossal, mint legátusával képviseltette magát, aki nemrégen még varsói nuntius volt. A conferentián 56 főpap vett részt, köztük 3 biboros és hat érsek. Unitus püspökeink is részt vettek azon. A négy theologiai kar képviseletére dr. Szlipij lett meghiva. A Sz. Bazil-rend is kapott képviseletet. A pápai legátus külön kihallgatáson fogadta a gör. kat. püspöki kart. A conferentia tartama alatt 300 ezer kath. hivő zarándokolt a jasznagorai kegyhelyre, hogy a fó'pásztork áldásos munkájára a iSzüzanya kegyét leesdje. (sz.) — A KERESZTÉNY KELETÉRT dolgozó olasz Katholikus Szövetség fővédnökségét az olasz királyné vállalta magára. A királyné Lavitrano bíboroshoz, a Szövetség elnökéhez lelkes sorokat intézett, amelyben elismerő szavakkal méltatja a Szövetség eddigi munkáját. Az esemény már csak azért is nagyjelentőségű, mert hisz az olasz királyné, aki jelenleg Abesszínia császárnéja is, valamikor szintén az orthodox keleti egyház tagja volt. — HAJDUDOROGI GÖRÖGKATHOLIKUS ÉLET címen Papp János tb. kanonok és Nagy Béla dr. hittanár szerkesztésében ú j lap indult meg augusztus végén, mely a hajdudorogi hívek vallásig életét és egyházunk iránt való érdeklődését kívánja tükrözni s egyben fokozni is. (k)

— NYUGATI SZERZETES RENDEK AZ U N t ó SZOLGÁLATÁBAN. A Sz. Unió szolgálatában ma már nemcsak baziliták és a Septiczky metropolita által alapított sztudita szerzetesek működnek, hanem a nyugati egyház szerzetes-rendjeinek is majd mindenike kapott már engedélyt arra, hogy keleti szertartású ágazatot szervezhessen. Ezek között az elsők között voltak a Redemptoristák, akiknek keleti szertartású ágazata azért alakult, hogy az ukránok között erősítse a sz. Uniót. Ma már a munkácsi és eperjesi egyházmegyék területén is vannak gör. szert, rendházai Nagymihályban és Sztropkón. A világháború után keletkezett Lengyelországban is egymásután létesíti a gör. szert, rendházakat. Ez idő szerint már öt ilyen rendháza van és pedig: Staniszlavban, a Lemberg melletti Zbojszkiban, Nagyhoskán, Tarnopolban és Kővel; ben. Miután a Redemptoristák keleti ágazata Belgiumból indult ki, __ azért a lengyel rendtartomány provinciálisa belga és több belga rendtag van, bár sok közöttük az ukrán is már. Közülük való a lengyel apostoli Vizitátor is, aki Köveiben lakik. Cserniczki Miklós püspök is. Noviciatusuk Zbojszkiban van s a teologiai tanulmányokat Nagyholsokán végzik. A jezsuiták keleti ága 1924-ben alakult s ma már huszonheten vannak páterek és azon kívül a klerikusok és azok a felszentelt latin szert, páterek, akik csak készülnek még arra, hogy gör. szertartásuakká legyenek. Noviciatusuk Albertinben van s ott van a theologiájuk is, bár sokan végeznek tanulmányokat Rómában, a Russicumban, melynek elöljárói között is vannak jezsuiták. A dubnói pápai szeminárium elöljárói kizárólag jezsuiták. A lengyelországi Dubnón, Albertinen, Vilnán, Lembergben és Lublinen kívül, vannak gör. szert, jezsuiták Rómában, Romániában, Esztoniában, Bulgáriában, Jugoszláviában és Kinában is. Említést tettünk többször arról, hoay a belgiumi Amey-ben a bencések művelik a gör. szertartást és az a rendeltetésük, hogy előkészítsék az uniót. Az amey-i kolostoron kívül van a hencéseknek Münchenben Sz. Andrásról nevezett papnevelő intézetük, melyet keleti szert, papnövendékek nevelése céljából alapítottak. Eddig ez theoretikus munka volt. Most ez évben került ki az intézetből az első gör. szert, bencés szerzetes : Andruskov Vladimir, aki ukrán származású, de ott nevelkedett. Ezen f é r f i szerzetesrendeken kívül a női szrzetesrendek legtöbbjének van ugyancsak keleti ágazata. Ezek az apá-

273

cák azokon a területeken helyezkednek el leginkább, ahol a tanítás munkáját végezhetik. A Bulgáriában működő or-solyákról megemlékeztünk már. Most kapjuk a szomorú hírt, hogy Moszkvában, a bolsevikiek fogságában meghalt Abrikoszov Katalin dominikánus apáca, a Rend keleti szert, ágazatának a megalapítója. Tehát már gör. szert dominikánus apácák is vannak! — SZ. CIRILL ÉS METHÓD TISZTELETE AZ EGYHÁZBAN. Az ez évben, a morvaországi Yelehrádon tartott keleti kongreszuson, melyen Leoncius csikágói gör. keleti püspök, mint az északamerikai orosz metropolita képviselője is megjelent, Sz. Methód halálának 1050 éves évfordulója jegyében folyt el. Ez a körülmény is ráirányítja figyelmünket Sz. Cirill és Metód tiszteletének történetére. Sz. Cirill tisztelete régibb, mert még: Sz. Metód életében kezdődött. Az egyháztörténelemből tudjuk, hogy miután II. Adorján pápa őt a misszionáriusi munka alól felmentette, ő Róma egyik kolostorába vonult vissza s ott halt meg 869. febr. 12-én. A Sz. Kelemen-templomban lett eltemetve s a római nép hálából a Sz. Kelemen pápa becses ereklyéiért, melyeket Cirill hozot Rómába, de a görög szerzetes életszentsége által is indíttatva, mindjárt halála után vallásos tiszteletben kezdte részesíteni. Fivére Sz. Metód ezután még 16 évig működött mint a szlávok apostola, 885. ápr. 5-én bekövetkezet haláláig-. A következő zivataros idők a két szent emlékét is elhomályosították. A XIV. századié; nem tudunk semmit a szent testvérek tiszteletéről. A görögöknél _ nem volt külön tiszteletük, amint, mai napig sincs. A szláv Kelet liturgikus könyveiben — amint azt De Witte orosz író állítja — már a XII. században volt külön officiumuk, de később onnan is eltűnt. Bizonvára görög befolyás következtében. Bár nyugaton voltak részleges egyházmegyei rendelkezések a Sz. testvérek emlékének megünneplésére, általánossá csak XIII. Leó pápa által 1880. IX. 30-án kiadott „Grandé m u n u s " kezdetű enciklika után lett. Keleten a Sz. testvérek együttes kultusza csak a XIX. században kezd újból fejlődni. Az unitus galíciai, ú. m. pocsajevi és lembergi kiadású XVIII. századbeli könvvekben május 11-en van „Sz. Metód, IVIoravia es Pannónia püspökének, Sz. Cirill testvérének az emléke, aki a szláv betűket alk o t t a . " Febr. 14-én pedig „Sz. Cirill szereztes atya, filozófus s a szlávok és bolgárok tanítójának és a szláv betűk alkotójának az emléke", aki a betuuet

274

hellén minta szerint készíté. M. Neichaj lengyel író azt mondja, hogy egy 1854-ben kiadott orosz naptárban május 11-én mindkét szentnek a tiszteletét találta előírva, febr. 14-én pedig csak Sz. Cirillét. Az orosz pravoszláv egyházban a pétervári szinodus 1863. évi rendeletéből lett összeállítva a Sz. testvérek tiszteletére a tropárion, kontákion és kánon. Az 1885-ben, Sz. Metód halálának ezeréves évfordulójára akathisztot írt a pétervári akadémia egyik növendéke: Chrapaviczki Elek, a későbbi Antoniusz metropolita, aki ez évi augusztus 11-én Karlócán mint a menekült orosz püspökök és a szinódus elnöke halt meg. Az 1891. évi lembergi tartományi zsinat határozatából a Sz. testvérek emléknapja a XIII. Leó pápa által megállapított napra, július 5-ere lett rendelve. Nálunk az ungvári és eperjesi egyházmegyékben az 1895. évben kiadott papi zsolozsmás könyvben (Molitvoszlov) szerepelnek először a sz. testvérek, hasonlóan a galíciai rendelkezéshez, július 5-én. Az ez évi velehrádi kongresszuson Leonciusz chiká£Ói pravoszláv püspök megjelenéséből LS arra szabad következtetni, hogy a sz. testvérek, Cirill és Metód tisztelete lesz egyik összekötő hídja Keletnek Nyugat felé. (zik) — EGY VÖRÖS PAPHÓHÉR VÉGE. Az orosz szovjet politikai rendőrségében volt egy külön osztály, amely az egyháziak ügyével foglalkozott. Ennek az osztálynak egy Tusków nevezetű népbiztos volt a vezetője. Rengeteg sok kegyetlenséget követett el és igen sok pap vére tapadt a kezéhez. Ő tartotta fogva Tiehon pátriárkát és számos katholiikus és görögkeleti papot hurcoltatott a vesztőhelyre és még többet a lassú halált jelentő száműzetésbe. Tuskowot néhány hét előtt kivégezték. Kiderült róla, hogy az egyházi kincsek és főkép a görögkeleti templomokban lefoglalt és elkobzott kegyszerek közül rengeteget elsikkasztott, külön eladott és ezeknek összegét saját céljaira fordította. A vizsgálat kiderítette, hogy több, mint egymillió taranyrubel értékű ilyen egyházi drágaságot sikkasztott el Tuskow. Ennyit ő maga is bevallott. Hát még mennyi lehetett a többi! (mly) — A SZIR-MALABÁR R I T ü S híveinek _egy küldöttségét fogadta május 20án Őszentsége XI. Pius pápa, kik római zarándoklatuk alkalmát fölhasználták, hogy megköszönjék az Egyház fejének a szír-malabár szertartási könyvek jóváhagyását. (k.)

__ A SZENT BAZIL REND ROMÁNIAI ÁGA tizenegy év leforgása alatt 1 - mióta a bikszádi házat a reformalt baziliták vették át — jelentős eredményeket mutat föl. A reformált rend első gondja volt egy lelkipásztori és hitszónoklati folyóirat megindítása, amit néhány év előtt megszűnt ilyen folyóiratnak újból való megindítása által oldották meg. Ma e folyóirat, a Cuvantul Ideverului színvonal tekintetében legelsők között áll a román egyházi irodalomban. A bikszádi ház, melynek élén P. Maxim Athanáz, volt máriapócsi főnök áll ki itt a MAGOSz-nak volt egyik életrehívója és bőkezű támogatója, mihamar nyomdát állított, majd r a j t is bocsátva magából, benépesítették a priszlopi és moisei rendházakat. Újabban Hosszú Gyula dr. szamosujvár-kolozsvári püspök jóvoltából már a nikolai rendházat is elfoglalhatták. A rendház alapítólevele szerint, melyet Hosszú püspök még a f. é. f e b r u á r 25-én állítót ki, a házat a Sz. Bazil rend azzal a kikötéssel kapta, hogy benne román gör. kath. szerzetesek lakjanak, kiknek egyike a lelkészeti teendőket is ellátni tartozik. A rendház addig marad a Sz. Bazil rend tulajdona, míg a rendtartomány román jellegű marad. A nikolai templomot, melyben a Bold. Szűz kegyképét is őrzik, 100 ezer leu költséggel ú j ikonosztázzal látják el. A püspök megengedte, hogy Nikula nyilvános búcsújáró hely jellegével bírjon. A rendház ünnepélyes átadása Nagyboldogasszony ünnepén történt sOkszáz főnyi zarándok jelenlétében. Első főnökéül a Rend elöljárósága Manu Leó moisei, egykor máriapócsi házfőnököt rendelte. Helyéhe a moisei ház élére P a p p Lucián bikszádi szerzetes került, (k) — BALÁZSFALVI GÖR. K A T H ÉRSEKKÉ, mint köztudomású, Őszentsége a megejtett választás eredményéhez képest Nicolescu Sándor dr. lugosi püspököt nevezte ki, ennek helyére lugosi püspökké Balánu János p. prelátus, balázsfalvi főszékesegyházi kanonokat. Az ú j érsek ünnepélyes beiktatása szeptember 19-én történt, Baianu püspököt pedig október 18-án szentelték föl és iktatták be ú j méltóságába. Nicolescu Sándor dr. 1882. július 6án, Tölgyesen született papi családból. Tanulmányait Szászrégenben, Balázsfalván és Rómában végezte, hol 1904ben bölcsészeti és hittudományi doktorrá lépett elő. Egy évig a balázsfalvi fő-

egyházmegye központi irodájában dolgozott, majd az ottani theologián a morális tanára és a szeminárium tanulmányi felügyelője lett. Majd k é t éven át Amerikában lelkészkedett, honnan hazatérve ismét elfoglalta tanári katedráját. 1913-ban érseki titkár, 1916-ban kanonok, 1922-ben lugosi püspök lett. Erős román nacionalista, ki Scotus Viator ismert írásainak románra fordításával igyekezett már a háborút megelŐ7;ó' időkben a román nemzetiségi eszmét szolgálni. Egyházirodalmi téren kisebb jelentőségű dolgozatai szintén jelentek meg különböző román folyóiratokban. Bálán János dr., az ú j lugosi püspök földműves család sarja s 1880. febr. 11én született. Középiskoláit Balázsfalván, a theologiát a budapesti Pázmányegyetemen végezte. A theologiai doktorátust Bécsben szerezte meg. Fölszentelése után előbb központi alkalmazásban volt, majd örömvölgyi parochus és esperes lett. 1920-ban főszékesegyházi kanonokká nevezték ki s tagja lett a keleti egyházjog kodifikáló bizottságának mint egyházmegyei delegátus. Ő dolgozta föl a kánonjogi forrásgyűjtemény X. kötete számára a román egyházjogi részt. A mult évben tért haza Rómából, de a bizottságnak, mint konzultos, íagrja maradt. (Számos folyóiratnak volt munkatársa és a R_evista Catholica szerkesztője. Önálló művei is jelentek meg: Az egyházi dyptichákról; Áz egyházi könyvök nyelve; Az Újszövetség magyarázatokkal. Különösen sok értékes munkának románra való fordításával szerzett magának neVeit. Az ú j lugosi püspök általános helynökévé Brinzeu Miklós dr-t nevezte ki, ki szintén a budapesti egyetemen végezte theologiai tanulmányait, sőt régebben a Kath. Szemle és más magyar folyóiratok hasábjain is gyakran találkoztunk nevével. (k) — AZ A M E R I K A I SZAKADÁS. Ismeretes, hogy egy Neophytos Bambakos nevű orthodox pap Amerikában magát kánon-ellenesen püspökké szenteltetvén, ott a konstantinápolyi pátriárkától „ f ü g g e t l e n " göírögkeleti egyházat próbált létesíteni. A dolog úgy látszik nem járt kellő sikerrel, mert mint egy görög lap írja, iaz ú j püspök most ismét alávetette magát a pátriárkának. A patriarkális synodus fegyelmi eljárást folytatott le ellene s ennek eredményeképen a klérus kebelébe — mint egyszerű presbytert — visszafogadta. ±y visszafogadásnak e f o r m á j a nem tagadja meg tőle a püspökké való szentelésnek érvényességét, de eltiltja minden püspöki ténykedéstől. (k)

275

— AZ AMERIKAI OROSZ PRAVOSZLÁV EGYHÁZ SZERVEZKEDÉSE. Nehény héttel ezelőtt volt Pittsburgban az északamerikai pravoszláv egyházi zsinat, amely elfogadta „a külföldön (Oroszországon kívül) élő oroszpravoszláv egyház előírásai " - t , amelyeket tavaly a száműzetésben élő oroszpravoszláv püspökök szerkesztettek Karlócán. A pittsburgi zsinat kimondotta az amerikai orosz pravoszláv egyház autonómiáját egy külön metropolitai tartomány keretében, amelyhez az Egyesült Államok, Kanada és Alaszka összes pravoszláv paróchiái tartoznak. Metropolitájuk jelenleg Theofil érsek. Az összes amerikai pravoszláv püspökök a metropolitával együtt belépnek az ú. n. karlócai szinódusba. A zsinat kimondotta továbbá, hogy az amerikai metropolia nem szakad el az orosz pravoszláv egyház egységétől, sem lelki kapcsolatukat nem szakítják meg. Az istentiszteleteken Konticzkij Péter metropolitát, a moszkvai patriarchai szék helyettesét fogják említeni. Az amerikai metropolia 11 önálló egyházmegveru oszlik, amelyeknek az élén az ordinarius püspökök állanak. Elhatározták, hogy 1937-ben összehívják az egész amerikai pravoszláv zsinatot, amelyen az amerikai pravoszlávia belső ügyeit fogják rendezni. Az orosz pravoszláv egyház feje, Antonij Chrapoviczkij, az egykori neves kijevi metropolita, mint előző számunkban is említettük, augusztus 11-én, 72 éves korában Karlócán a száműzetésben meghalt. (sz.) — MIT LEHET AZ EGYHÁZÉRT TENNI. A románnyelvű Misionarai pontokba foglalt leírását adja egy miszsziós napnak, melyet a lugosi egyházmegye egyik parókiáján a mult évben tartottak s a 'hitterjesztés céljaira öszszeadott jelentékeny összegen felül nagy lelki jótéteményt is eíedményeaett. íme! Októiber 6-án a lelkész fölolvasta a templomban az október 20-ára rendelt missziósnapra vonatkozó körlevelet. A következő vasárnapon, okt. 13-án szentbeszédben ismertette a missziók tevékenységét a múltban, okt. 17—19. napjain háromnapos ájtatosságot tartott a missziókért, magán a missziós gyűjtésre kijelölt vasárnapon (okt. 20.) a miszszíók mai tevékenységét és föladatait ismertette szentbeszédben. A szentmise után végbement gyűjtés. Vecsernye után. újabb prédikációban a misszionáriuskoról szólott. Este könyörgő ájtatosságot végeztek a missziók sikeréért szentségi áldással. Nov. 3-án a napi

276

evangéliumhoz fűzött beszédben a pogányok lelki nyomorúságát rajzolta meg a lelkész. Utána természetbeni adományokat gyűjtöttek a faluban iaz ee"vház gondnokai. Ugyanazon a napon 57 taggal községi misziós szervezetet alakítottak, mely a missziók ügyét folyton ébren t a r t j a : imádkoznak és gyűjtenek. Valami ilyenre volna szükség az unió érdekében is. (k.) — NÉMET THEOLOGUSOK LEMBERGBEN. A freiburgi egyetem teológusainak egy csoportja augusztus végén tanulmányutat tett Lembergbe, hogy közvetlenül láthassa a bizánciszláv ritus szépségeit és megismerje az egyesült keletiek egyházi életét. A szemináriumban laktak ugyan, de az istentiszteletekre a sztudita atyákhoz jártak. Ott tartózkodásuk idején két szín alatt áldoztak. Közvetlenül tanulmányozták a keleti szerzetesek liturgikus, vallási és 'társadalmi tevékenységét. (sz.) — A SPANYOL KATHOLIKUSOKÉRT. Az athéni orthodox szent synodus szeptember 19-én tarttot ülésében foglalkozott a spanyolországi események egyházi vonatkozásaival s mély fájdalmának és megbotránkozásának adott kifejezést az egyházüldözések, templom- és kolostorrombolások s a papok és szerzetesek kiirtására törekvő kommunista irányzat tombolása fölött. A synodus fölhívta a görögországi orthodox egyházakat, hogy a hithű spanyolokkal szemben rokonszenvüket legfőképen azáltal igyekezzenek kimutatni, hogy állandóan fölajánlják imáikat országuk belbékéjének helvreállításáért. (k) — A KARLÓCAI SZERB PATRIARKÁTUST, mint a Pantainos szeptember 17-i száma írja, Belgrádba helyezték át, hol céljaira hatalmas palotát építettek. A pátriárkái palotában helyezték el a patriarkátus összes intézményeit, valamint a szent svnodust ÄS ennek központi irodáját is, valamint a s^entszéki bíróságot, a patriarkális jelvény- és levéltárat s könyvtárt is. A karlócai pátriarkátus élén most Barnabás pátriarka áll. (k) — HOSSZÚ GYULA dr. szamosujvárkolozsvári püspököt Őszentsége pápai trónállóvá nevezte ki. A püspök, ki 1930 óta székhelyét Kolozsváron tartja, 20 évvel eztelőtt még I. Ferenc .József magyar királyunktól nyert kinevezés alapján foglalta el a szamosujvári püspöki trónt.

— A SZÉKELYFÖLD KÉT NAGY VÁROSÁBAN, Székelyudvarhely,en ,és Marosvásárhelyen ú j gör. kath. templomok épültek székesegyházakhoz illő méretekben. Mindkettőnek fölszentelését szeptember első napjaiban végezte Nikoleszku balázsfalvi érsek. — ÚJ SZERVEZÉSEK A GÖRÖGORSZÁGI ORTHODOX EGYHÁZBAN. II. György görög király most szentesítette és hirdette ki az 1936. évi 136. törvénycikket, mely Görögország területén ú j metropoliát szervez attika és megariszi metropolitaság név alatt.Ugvanakkor a három régi metropoliát egy f ő alatt egyesíti.

— AZ ÁTDOLGOZOTT VULGÁTA harmadik kötete is megjelent Rómában. Az első kötet 1926-ban, a második pedig 1929-ben látott napvilágot. — A LENGYEL EGYHÁZMEGYÉK országos zsinatot tartottak Czensztochovában. A zsinaton 56 egyházi méltóság vett részt, köztük három bíboros és hat érsek is. A tanácskozásokat Marmaggi bíboros vezette, akit a Szentatya küldött legátusként ez alkalommal Lengyelországba. A zsinat tartama alatt több mint 300.000 katholikus hívő zarándokolt a jasnagorai Szűz Mária kegvhelyhcz, hogy ott a zsinat áldásos munkájára Isten kegyelmét kérje.

FIGYELŐ A IV. KELETI TANULMÁNYHÉT BÁRIBAN Az elmúlt napokban folyt le Báriban nagyszámú résztvevő közönséggel a IV. Kelet-Tanulmány-hét. Az ünnepségen Lavitrano bíbornok, palermói püspök Őeminenciiya elnökölt. A résztvevők mély fájdalommal konstatálva a mai keresztény világ nwfcoszlottságát s az ellenséges erők, hatalmak egyre jobban növekvő támadásait — képzeletben visszaszálltak a kereszténység első századjaiba, midőn az Úr Jézus követői mindnyájan egy szív s egy lélek voltak. Megemlékezés történt az Úr Jézus utolsó s az összes Benne hívők számára egységet kérő imájáról, felidézték a pápáknak és zsinatoknak az elszakadt egyházak visszacsatolása érdekében tanúsított nagylelkű fáradozásait, valamint XI. Pius pápának megújított intését az egyre szükségesebb kölcsönös megértő szeretet elérésére, melyre most égető szükség van. Ugyanakkor felhívták a jóakaratú emberek figyelmét, hogy csatlakozzanak a Szentatya atyai gondoskodásai által életre keltett uniós mozgalomban apostolkodók táborához, melynek célja élőszóval, tollal, intézményekkel, vagy más alkalmas eszközzel igyekezni visszahozni az elszakadt testvéreket a közös atya házához, alla casa del Padre commune — mint mondja Őszentsége — s munkálkodni, hogy minél előbb mindnyájan a kath. Anyaszentegyházhoz tartozzanak, hogy mielőbb teljesüljön az Úr Jézus kívánsága: „egy akol legyen s egy pásztor". Mimmi érsek az egész résztvevő közönség nevében tartott eme beköszöntő sorai után következett Aldrovandi Róbert székesegyházi kanonok beszédje, melyben a keleti kérdés fontosságára mutatott rá s egy már régen előterjesztett indítványnak és javaslatnak gyakorlati megvalósítására hívta fel a figyelmet. T. i. már évek óta egy ú. n. Kelet-Központot óhajtottak Báriban, a Sz. Miklós-székesegyház árnyékában létesíteni, melynek célja s rendeltetése volna megismertetni az olasz papsággal s néppel a keleti ősrégi liturgikus szertartásokat és ilyen módon egyre több munkatársat szerezve, fáradozni elszakadt testvéreinknek a kath. Egyház kebelébe való minél előbbi visszatérésén. Utoljára Salvucci Achilles molfettai püspök lépett az előadó asztalhoz s beszédjében különösen hangsúlyozta a jól képzett papság szükségességét, mert ahhoz hogy az Őszentsége XI. Pius pápa a „Rerum Orentalium'' c. enciklikájában kifejtett irányelveket a gyakorlatban megvalósíthassuk, nélkülözhetetlen szükségünk van a keleti dolgokban, tudományokban, a történelemben, dogmatikában, szertartástanban stb. jártas papságra. E cél elérésére alakult meg XV. Benedek pápa idejében az ú. n. „Institutum Pontificium Orientale", melyet ma dicsőségesen uralkodó Pápánk kibővített s átszervezett, azért, hogy a fentemlített célt minél könynyebben s gyorsabban elérhessük.

277

Hangsúlyozta még az előadó, hogy az .elmélet csak annyiban értekes, amenynyiben a gyakorlatban megvalósítható, nem mulasztotta el megjelölni a legmegfelelőbb módot, mellyel legkönnyebben tehetünk szert jól képzett papságra. Azért indítványozta, hogy legalább a nagyobb szemináriumokból kell küldeni az „Institutum Örientale "-re évenkint néhány fiatal papot, hogy ezek a tanulmányaik befejezése után egyházmegyéikbe visszatérve, képesek legyenek a „Congregatio Sacra Seminariorum" előírásai szerint, melyek a keleti dolgoknak egyes theologiai akadémiákon való tanítását szabályozzák, e feladat lelkiismeretes s pontos teljesítésére. A viharos taps, mely a beszédet követte szemmel látható bizonyítéka volt az összes jelenlevők megelégedésének és tetszésének. így fejeződött be a IV. Kelet-Tanulmánvhét, melynek jelentőségét nagyban emelte még az a körülmény, hogy az ünnepély megkezdése előtt a Pápa Őszentsége a zarándoklat tagjait, kik aztán szept. 16-án Rómából Bariba vették útjukat, castel-gandolfói nyaralójában külön kihallgatáson fogadta. Ez alkalomból Sorelli Sándor milánói szobrász egy gyönyörű csónakalakú ezüstlámpát készített. E lámpa egyik végén Sz. Miklós keleti püspöki ruhában, a másikon latin püspöiki díszben van ábrázolva. Az egyik oldalon görög a másikon latin kereszt van. Ezen lámpát, melyet két végén kell megtölteni, — a görög s latin egyház nevében, a legszorosabb egységes szeretet kifejezéseképen, egy bizánci szertartású s egy latin ritusú püspök töltötte meg. így vitték a zarándokok a lámpát is a Szentatyához, aki a kihallgatás keretében szintén felhívta a jelenlevők s az egész katholikus világ figyelmét, hogy imádkozzanak az elszakadt Keletért s megáldván a lámpát, meggyújtotta azt s így küldte el a Kelet nagy szentjének, Sz. Miklós püspöknek a sírjára." Sz. Miklósnak, aki Keleten élt, dolgozott, s akinek teste a XI. század óta Báriban nyugszik, azzal a meggyőződéssel és reménnyel, hogy ő most sem hagyja el Keletet', hanem közbenjárásával segíti az elszakadtak visszatérését, mert ő a mi hathatós pártfogónk. ifj. Bobák János (Róma).

A VII. VELEHRÁDI UNIÓS KONGRESSZUS Velehrád, az egykori Nagymorva birodalom székhelye újból nagy napok tanuja volt f .é. július hó közepén, amikor a VII. uniós kongresszus végezte benne^ a Pápa áldásával és jóváhagyásával az egyházak egyesítésére megkezdett nagy mű továbbépítését. Szent Methód földi maradványai' szentelik ma Velehrádot, ahonnan egykor a szláv-népek megtérítése indult ki. A velehrádi uniós kongresszusok szervezése a morva papság, elsősorban az olmützi érsek kezében van, aki Sz. Methód utóda az érseki székben. Az első kongresszus 1907-ben volt gróf Septiczky András lembergi gör. szert kath. metropolita elnöklésével. Az 'idei kongresszus jubileumi volt és Sz. Methód halálának 1050 éves fordulójára volt tervezve ; a prágai első katholikus nagygyűlés miatt azonban egy évre elhalasztották. Épen ezért a kongresszus témaköre első sorban a két nagy" görög hittérítőtestvér: Sz, Cyrill es Sz. Methód munkásságának s az annak nyomán támadó hatalmas ^vallási és k u M r á l i s fellendülés köréből voltak merítve.' Külsőségeiben ez a kongresszus is fényes volt, az egész világról mintegy 400 uniós munkás sereglett össze. (Mi felszólalásunk után '— 1. K. E. 6. sz. — oly későn kaptuk meg a hivatalos meghívót, hogy útlevelet és vízumot szerezni lehetetlen volt.) A két szertartású katholikus püspökökön kívül részt vett a kongresszuson Turkevics Leontin amerikai pravoszláv püspök és több nemegyesült keleti egyházi férfiú. Magát a kongresszust részleges tanácskozások előzték meg. A theológusok tanácskozásán 300 papnövendék vett részt az összes csehszlovák egyházmegyékből. Érdekes volt a szlovák „Slavia Catholica" ülése, amelynek célja és tárgya volt a katholikus diákifjúsági egyesületek kapcsolatának és a katholikus világ-kongresszusokon leendő egységes fellépésnek megbeszélése. Maga az unióis kongresszus július 16—19-én folyt le, amelyen jelen volt Kaspár bíboros, prágai érsek és 12 püspök. Júl. 15-tén este nagy körmenettel kezdődött az ünnepség, amely után Precsán Lipót olmützi érsek, mint házigazda nyitotta meg a kongresszust és felolvasta XI. Pius pápa levelét, amellyel jóváhagyta a kongresszust és apostoli áldását adta rá. Meleg szavakkal emlékezett meg Sinceró bíboros és Fjodorov, a bolsevisták által halálra kínzott orosz exarcha ha-

278

Táláról, majd az összes megjelent püspököket és bencés apátokat felkérte, hogy a tiszteletbeli elnökségeket fogadják el. Megkapó volt Turkevics Leontin prav o s z l á v püspök üdvözlő beszéde, aki Theofil pravoszláv metropolitát képviselte. Kijelentette, hogy meg van hatva a Nyugati egyház imáitól és szeretetétől, amelylvel az egyház egységének szolgálnak. Ugyanezt hozza ő is Keletről és várja a n a p o t , amikor egy akol lesz és egy pásztor. Vacsora után az olmützi és pozsonyi theologusok egyházi ószláv nyelven liturgikus énekeket adtak elő. Másnap, 16-án reggel a velehrádi bazilikában Csameckij orosz és Kurlvev bolgár egyesült püspökök mutatták be a sz. mise áldozatot. Az első nap délelo'ttjén: Grivee laibachi egyet, tanár Sz. Cyrill és Sz. Methód theologiájának forrásairól, dr. T. Spacsil római jezsuita atya, a két szent testvér Mária-tiszteletéről és Gordillo jezsuita professzor pedig a „római theologiáról Szí Cyrill és Sz. Methód idejében" tartott előadást. A délutáni ülésen felolvasták a külföldi egyházi méltóságok (kb. 50) üdvözlő iratait majd Sz. Szalyavin (Róma) „Szent Cyrill és Sz. Methód tanítása a S z e n t l é l e k származásáról" címmel, majd a szlovén dr. Kurrent a két szent testvérnek a pápa primátusáról vallott tanítását fejtegette. Mindkét előadást mélyen járó diszkusszió követte. Egyidejűleg folyt le a jogász-kongresszus is egy másik teremben, amelyen dr. Wizer, a berlini egyetem tanára tartott előadást a keleti egyház házasságjogáról. Másnap reggel megint püspöki mise volt, amelyet Kurtyev bolgár püspök végzett. A délelőtti ülésen résztvett Gojdies Pál eperjesi püspök is. Ezen dr. Vaisz prágai professzor „Sz. Cyrill és Sz. Methód liturgiájáról" tartott előadást, Ez a liturgia 867-ig bizánci szertartású volt, a 870-tő'l pedig Sz. Methód a római szertartású liturgiát vezette be ószláv nyelven. Majd A. Raesz, a római keleti intézet professzora beszélt a liturgia szinódusi és galiciai formájáról, végül dr. Iscsák előadását olvasták fel „a bizánci-szláv ritusú egyházi könyvek kiadásáról. " A délutáni előadások a két szent testvér kultuszával foglalkoztak:. Érdekes volt ezek között P. Rude de Journel párizsi jezsuita előadása, aki P. Piriingnek (S. J.) a két testvérnek szenttéavatására irányuló munkásságát ismertette. Július 18-án a Julián-naptár szerint Sz. Cyrill és Sz. Methód napján dr. Nyárádi Dénes körösi püspök mutatta be a sz. liturgiát, amely után pannichidát végeztek Fjodorov exarcha és az összes elhunyt uniós-munkások lelki üdvéért. Az ülés elején olvasták fel a Szentséges Atya köszönő táviratát b az időközben érkezett tabbi táviratokat, közöttük Ritter prágai nuntiusét is. Az első előadást Ciner egyet, dékán tartotta s tárgya a Cyrill-Met'hód eszme befolyása volt a jozefinizmus idején. Utána Dvornik prágai egyet, tanár előadása következett a bizánci császárság viszonyairól Sz. Cyrill és Sz. Methód ideijében. Ugyanezen a napon volt a Sz. Cyrillről és Sz. Methódról nevezett ,apostolatus" ülése, amelyen a gyakorlati uniónizmus kérdéseit vitatták meg, elsősorban P. Bourgois spanyol jezsuita atya előadása alapján. Ezen az ülésen beszélt dr. Nyárádi körösi püspök is. Ugyanezen időben folyt le még a dogmatikusok szakértekezlete, amelynek vezérfonala Kaveláert amay-i bencés atyának „A dogmatikának a keletiek részére való előadásmódszerei" c. fejtegetése volt, amelyben nem terjeszkedett ki a keleti theologusok mentalitásának idegen latin theologiai rendszerekre. Július 19-én volt a kongresszus ünnepélyes befejezése. Reggel dr. Rogosits horvát professzor a kathedrálisban glagolit nyelven mondotta a latin szentmisét, amely után plenáris ülésen szerkesztették meg és végső formájukba öntötték a kongresszus határozatait, amelyeket az elnökség elé terjesztettek: 1. A legközelebbi kongresszus 1939-ben lesz, a florenci uniós zsinat 500 eves jubileumán. 2. A következő kongresszusokra felveendők az uniós pasztoráció gyakorlati kérdései is. 3. Az előadásokban megfelelő figyelemben kell részesíteni az emigrált és Oroszországban élő orosz egyházat. 4. Nehogy a kongresszusok kizárólag akadémikus jellegűek legyenek, az előadások közé fel kell venni az egyesült egyházak aktuális kérdéseit is. 5. A kongresszus azon kérdéssel fordul az összes lat. szert. kath. Ordináriusokhoz, hogy városukban, semináriumaikban adjanak alkalmat bizánci-liturgia bemutatására, hogy ezáltal is növeljék az egyház egységéért való imádkozás buzgalmát. 6. A 'kongresszus csatlakozik b. e. Slomsek püspök (a vörölsök áldozata) boldoggá avatásának kérelmezéséhez. 7. Óhajtja,

279

hogy a szláv területeken levő összes szemináriumokban alakuljon meg a Sz.. Cyrill és Sz. Methód apostolatus. 8. A kongresszus kéri az Apostoli Szentszéket, hogy február 14-én és április 6-én iSz. Cyrill, illetve Sz. Methód halála napján legyenek ünnepeik. 9. A kongresszus mindenkit felhív, hogy a házasság felbonthatatlanságának a polgári jogban való érvényesüléséért küzdjön. 10. Kéri, hogy sz. misék végeztessenek a bolsevista Oroszországban szenvedők sorsának envküléseért. P. Cfc.

KELETI LEXIKON AERION (gör.). A keleti szert. Liturgiában a kehely és diszkosz befödésérte három takarót használtak. Egyik csak a kelyhet, a másik a diszkoszt, a harmadik pedig ¡mind a kettőt befödi. Ennek a neve az Aér, aérion. Ószlávul: vozduch, magyarul levegőt jelent s jelképezi az ég erősségét, vagy pedig a Szentlélek fényét és erősségét, aki fényességével az Úr Jézusra leszállott. (Sz. Li AKOIMÉTÁK (gör. neon alvó) régi görög szerzetesek, akik már a 4—5. században megvalósították a görög egyházban az örökimádás gondolatát azáltal, hogy egymást felváltva Isten szünet nélkül való dicsőítésére és imádására állandóan végezték az isteni szolgálatokat. Az első akoiméta kolostort 400 körül alapították Mezopotámiában az Eufrátes partján, a másodikat Konstantinápolyban. A kolostorok szerzetesei három csoportba oszolva egymást felváltva végezték az imádást. Nyugaton 515-ben Agaunumban (ma S. Maurice Svájcban) telepített le Zsigmond f r a n k király ilyen szerzeteseket. De tulajdonképen csak több mint ezer évvel később az 1654^iki tridenti zsinat óta kezdett általánosabban elterjedni az örökimádás gondolata a nyugati egyházban. AMBRUS-LITURGIA. Az isteni szolgálatoknak keletről származó rendje, amelyet Milánóban valószínűleg Auxentius püspök honosított meg 355—74. közt. Ezt utóbb Szent Ambrus is megtartotta, sőt rendezte és a római liturgia mellett még ma is használják Milánóban. Az Ambrus liturgiában az egyházi év nov. 11-én Sz. Márton napjával kezdődik.

ALEXANDER NYEVSZKIJ: Jaroszláv orosz nagyfejedelem fia. Élt 1220 —1263. 1240-ben a Névánál a svédek fölött, két év múlva a német lovagrend fölött aratott győzelmet és ezért kapta a Nyevszkij melléknevet. 1251-ben megakadélyozta az orosz Egyház egyesülését. 1252-től vladimiri fejedelem volt. Az orosz egyház szentnek tiszteli. Róla nev,ezték el az Alexander Nyevszkij-kolostort, amelyet Nagy Péter cár alapított 1710-ben Alexander Ny'cvszkijnek a svédek fölött aratott győzelme emlékére, akinek hamvait 1724— ben odavitette. A kolostor területén 12 templom, theológiai főiskola, nagy könyvtár és rengeteg műkincs volt. ALLATIOS LEO. 1586-ban született Khiosz szigetén s 1669-ben halt meg Rómában. A keleti egyház alapos ismerője, tudós kath. pap. Tanulmanyait a római görög kollégiumban végezte, ahol kitüntetéssel tette le vizsgáit. Ezután Giustiniani khioszi püspök helynöke lett, később Rómába került mint a görög kollégium tanára. XY. Gergely 1622-ben Németországba küldte, hopy a heidelbergi könyvtárt Rómába szallítsa". Ezt a fontos megbízatást szerencsésen elvégezte. VII. Sándor pápa a vatikáni könyvtár őrévé nevezte ki. Allatiosnak a keleti egyházjogra, liturgiára, egyháztörténelemre vonatkozó munkái felbecsülhetetlen értékűek. Nevezetesebbek: „Db Ecclesiae occidentalis atque orientális perpetua consensione" (3 köt. Köln ,1648.) és a „De utriusque Ecclesiae perpetua in dogmate de Purgatorio consensione" (1655. Roma.)

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség: Miskolc, Hunyadi-u, 3. Kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-n. 11. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

280

Kiadóhivatalunknál

megrendelhetők:

Dr. Szántay-Szémán István: AZ UNIONIZMUS. Az egyházak egyesülésének kérdését minden oldalról megvilágító, alapvető mű. Hász István dr. püspök 3 50 p előszavával Dr. Szántay-Szémán István: MINDENNAPI KENYÉR. Oktató imádságos i-Hnw a aörög szert, szentmise nyilvánosi részeinek teljes magyar fordításával. Egyszerűbb kötésben 2.80 P Egész vászonban 3.50 P Kozma János: SZENT MIKLÓS püspök élete a szent tiszteletére szolgáló görög akathisztnak b. e. Melles Emil budapesti apártxparochustól eredő magyar fordításával -40 P Istentisztelet SZENT JOZAFÁT PÜSPÖK, a szent Unió vértanúja emlékére. A szent görög szertartású offieiumának a máriapócsi baziliták által készített gondos magyar fordítása —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: XI. PIUS PÁPA ÉS AZ UNIÓ. Az egri szemináriumban 1935 május 8-án rendezett „keleti napon" tartott előadás szövege. —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: KATHOLICIZMUS ÉS UNIÓ. Az 1935 november 5-én Veszprémben rendezett papi konferencián s az 1935 november 6-án Győrött keleti napon tartott előadás szövege. (Külön lenyomat a Keleti Egybáiz 1936. évi januári számából.) —.40 P Dr. Rohály Ferenc: A LITURGIA AZ UNIÓ SZOLGÁLATÁBAN. Az 1936 febr. 24-én Budapesten rendezett keleti napon tartott előadás. (Különlenyomat a K. É. 1936 áprilisi számából.) —.40 P Valamennyi bérmentes küldéssel. Az egy pengőn aluli összegeket levélbélyegben kérjük beküldeni. A megrendelt művek árát az előfizetéssel együtt íb be lehet küldeni, ilyen esetben azonban a pénz rendeltetését a csekk hátlapján részletezni kérjük.

A keleti sz. Unió ügye iránt érdeklődők alapos tájékozódást szerezhetnek D r . S Z á N T a Y - S Z É M A N I S T V Á N prelátus

„AZ

UNIONIZMUS"

című művéből, amelyet a bel- és külföldi kritika egyaránt e l i s m e r é s s e l fogadott. Kapható kiadóhivatalunkban Ára 3 P 50 f.

Görögkatholikus egyházi nyomtatványok Eljegyzési értesítés Hirdetési bizonyítvány Keresztlevél Házassági levél Halotti anyakönyvi kivonat Pénztárnapló ívenként Számadási kivonat

. . .

8 f. 8 f. 8 f. 8 f. 8 f. 10 f. 20 f.

Egyházi költségvetés Iskolai „ Egyházlátogatási jegyzőkönyv (espe» resi) Iskolalátogatási jegyzőkönyv (espe* resi) . . . Postakönyv ívenként

12 f. 12 f. 16 f. 16 f. 14 f.

K ö t é s e k olcsón és ízlésesen T nrl\riff l^UUVlg

Tc+irán lMVdll

könyvnyomdája és könyvkötészete Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám

A Sötét-kapu és mindszenti templom kőzött.