TÉLI MENETREND é.' Sz. Sz. Sz. Sz. Sz. Sz. v. Sz. v. M. v. é é é e

TÉLI MENETREND. Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől: i. 7.40 _ i. 7.00 — i. 8.30 — i. 14.10 — i.1 17.25 — i. 015 —

S
i. i. i. i. i. i.

Gy. v. S. v. Gy. v. Sz. v. Sz. v.

5.12 — 8.00 — 14.15 —J 19.05 — 19.55 — 23.47 —

»

e. é. é. é. é. é.

9.34 11.16 18.18 22.28 5.30 5.30

Sz. v. Gy. v. Sz. v. Gy. v. S. v. Sz. v.

Sátoraljaújhely felé: Sz. Sz. Sz. Sz. Sz.

5.17' 7.31 10.18 17.34 21.55

V. V. V. V. V.

— — — — — é.'

7.40 9.28

12.18

19.36 23.25

i. 7.55 — é. 10.06 i. 14.11 — é. 16.37 i. 19.20 — é. 21.50

Sz. Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v. v.

i. 5.26 7.42 i. 11.42 i. 16.59 i: 20.23 í.

— — — — —

é. é. éj é. é.

7.32 9.40 13.47 18.50 22.59

Bódvavendégi felől: i. 4.49 — é. 7.18 Sz. v. i. 8.31 — é. 11.01 Sz. v. i. 16.00 — é. 18.20 M. v.

Hidasnémeti felé:

Hidasnémeti felől:

Sz. Gy. Sz. Sz.

v. v. v. v.

8.05 10.26 13.48 17.45

é. é. é. e.

10.09 11.35 15.20 19.31

Sz. M. Sz. Sz.

Bánréve—Ózd i. 7.37 v. i.1 10.19 v. i. 13.55 v. i. 17.35 v.

felé: — é. — é. — é. — é.

8.59 11.34 15.39 19.09

i. i. i. i.

12.44 10.08 16.20 17.25 21.13 6.33

Sátoraljaújhely felől:

Bódvavendégi felé: M. v. Sz. v. M. v.

é. é. é. é. é. é.

Sz. Sz. Gy. Sz.

v. v. v. v.

Sz. Sz. M. Sz.

Bánréve—Ózd f e l ő l : v. i. 6.01' — é. 7.25 v. i. 11.35 — é. 13.00 v. i. 17.26 — é. 18.42 v. i. 21.24 — é; 22.49

i. i. i. i.

5.39 11.36 17.31 19.42

— é. —i é. — é. — é.

7.22 13.22 18.40 21.18

Mezőcsát felé: Sz. M. Sz. M. Sz.

v. v. v. v. v.

5.12 8.20 13.54 17.05 19.55

— — — — —

é. é. é. é. é.

Mezőcsát felől:

6.11

9.27 15.27 18.12 21.42

Sz. v. M. v. M. v. Sz. v.

4.40 6.22 13.55 18.52

— — — —

é. é. é. é.

6.44 7.23 14.35 20.30

MINDENKOR SEGÍTŐ S Z Ű Z M Á R I A , V E D D A N Y A I PÁRTFOGÁSODBA A S Z E N T U N I Ó T !

K o m EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZANTAY-SZÉMáN ISTVÁN dr.

CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: Az unionizmus egyetemessége. (Magyar jegyzetek a velehrádi V I I . uniós ¡kongresszus elé.) Rusznák Miklós dr.—Kozma János: A keleti Egyház breviáriuma. 7. Rohály Ferenc dr.: A liturgikus mozgalom elgondolásai a bizánci szertartásra JalkabruaziVa. (Befejező közlemény.)

MEGJELENIK HAVONTA, JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL S Z E R K E S Z T Ö S É G : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , M E L I N D A - U . 11. ELŐFIZETÉSI Á R ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 P E N G Ő POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

KRÓNIKA* XI. Pius p á p a 80 éves. Keleti napok a latin szert, szemináriumokban. FIGYELŐ. ZIK.: Uniós napok Lengyelországban. IRODALOM. Dr. Vahan Inglisian: Armenien in der Bibee. Ism. I f j . Gyulai Jenő. KELETI LEXIKON. ADATTÁR. Basilovits: Fundatio Koriathovitsana.

III. ÉVF. 6. (26.) S Z Á M 1936 ÉVI J U N I U S HÓ

Ecclesía Orientális

Annus III. Nr. 6. (26.) Junius 1936.

Orgánum menstruum scientificum Graeci ritus Catholicorum. Moderátor Dr. Sfcephanus Szántay-Szémán Suae Sanct. Praelatus. Pretium annuum 8 pengő aurea. — Redaetio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administratio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungaria. motus liturgici Byzantino ritui acSUMMARIUM ARTICULORUM. comodatae. Dr. Stephanus Szántay-Szémán: CHRONICA. Unionisimi universalitias. OBSERVANTIA. Dr. Nicolaus Rusznák: De Brevia- LITTERATURA. LEXICON ORIENTALE. rio Ecclesiae Orientális. Dr. Franciscus Rohály: Intentiones DOCUMENTA.

W

Eglise Orientale

l-e Année. Nr. 6. (26.) Junie 1936.

Organ mensuel scientifique Grec-Catholique. Redacteur: Mgr. le prélat Dr. Etienne Szántay-iSzémán. — Prix par an 8 pengő d ' o r . — Rédaction: Miskolc, Hunyadi-ú. 3. Administration: Miskolc, Melinda-u. 11. Hongrie. mouvement liturgiques adantées au ARTICLES. rite Bizaiitin. Dr. Etienne Szántay-Szémán: La CHRONIQUE. universalité du Unionisme. OBSERVAEUR. Dr. Nicolas Rusznák—Jean Kozma: LITTÉRATURE. Le bréviaire des Orientales. LÉXIQUE ORIENTAL. Dr. François Rohály: Les idées du DOCUMENTS.

Orientalische Kirche

Jahrgang Nr. 6. (26.) Juni 1936.

Wissenschaftliche Monatsschrift der Griechisch-katholischen Kirche. Schriftleiter Praelat Dr. Stephanus Szántay-Szémán. -— Jahrabonnement 8 gold. Pengő .— Redaction Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administration Miskolc, Melinda-utca 11. Ungarn. ARTIKEL. liturgischen Bewegung anpassend dem Byzantinischen Ritus. Dr. Stephanus Szäntay-Szemän: KRONIK Die Universalität des Unionismus. BEOBACHTER. Dr. Nicholas Rusznäk: Das Brevier LITTERATUR. der Orientalischen Kirche. ORIENTALISCHES LEXIKON. Dr.: Franz Rohäly: Absichten der DOKUMENTEN.

Orienta Eklezio

l-a jaro. Nro 6. (26.) Junio 1936.

Őiumonata scienca organo de la grekrita ikatolika.ro. Redaktoro Msro prelato Dro Stefano Szántay-Szémán. — Jarabono 8 orai pengő. — Redakte.io: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administrado: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungarujo. ARTIKOLOJ. la liturgia movado koncerne de la biaanta rito. Dro Stefano Szántay-Szémán: La KRONIKO. universaleco de l'unionismo. OBSERVEJO. Dro Nikolao Rusznák: Pri la bre- LITTERATURO. viero de la Orienta Eklezio. ORIENTA LEKSIKONO. Dro Francisko Rohály: Intencoj de DOKUMENTARO.

AZ UNIONIZMUS EGYETEMESSÉGE MAGYAR JEGYZETEK A VELEHRÁDI VII. U N I Ó S K O N G R E S S Z U S E L É Irta: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Folyó évi július hóban, folyóiratunk nyári szünetében, lesz a VII. velehrádi uniós-kongresszus, amelynek programmját a pápa őszentsége hagyta jóvá, ezzel is jelezve annak egyetemes jellegét. A kongresszusra szóló lelkes meghívót Precsán dr. olmiitzi érsek és Kupka dr. brünni püspök írták alá, amelyben az összes népeket és közelebbről, névszerint azokat hívták meg, akik Sz. Cyrill és Sz. Methód hittérítésével bármely történelmi vonatkozásban völtaik vaigy vannak. A meghívó, amelyet az „Apostolát" c. hivatalos orgánumban olvastunk, a cseh kapcsolatokon túl külön említi Franciaországot, Belgiumot, Svájcot, Ausztriát és Csehország német katholikusait, csak Magyarországot hagyja ki, holott Magyarország történelmi földje volt egykor ennek a térítésnek középpontja — s Magyarország unitus keleti katholikusai azóta is ezer éven át megbonthatatlan bástyája voltak az Egyház egységének minden szakadár próbálkozással szemben, ezen a területen, Az idei kongresszus nagyobb jelentőségű jubiláris ünnepség lesz, mert Sz. Methód halálának 1050-ik évfordulójával van egybekötve. Nem akarunk ugyan egy nagy katholikus ügyben ünneprontók lenni, de az egyetemesség és a pápa szándéka nevében mégis fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat az ellem- az eljárás ellen, amely évszázados tradíciók, történelmi tények és kapcsolatok negligálásával rendez katholikus ünnepet! Jól esett azonban olvasnunk az ungvári „Duspastyr" (Lelkipásztor) f. é. februári számában azt a tárgyilagos és testvéri hangot, amely az említett érthetetlen mellőzés miatt szólalt föl. Nem dicsekvésből, de az esetnek a nyilvánosság elé kívánkozó tanulságai miatt, lehető hű fordításban idézem a cikkíró eme szavait: „Csak egyet nem értünk. A kérdéses felhívásban a szláv népeken kívül, a cyrill—methódi eszme barátaiként vannak említve: Franciaország, Belgium, Svájc, Ausztria, Románia, sőt szó van benne országunk német katholikusairól is, — csak Magyarországról nincs egy szó sem, habár ismeretes dolog, hogy ott kb. 180.000 gör. szert, katholikus testvérünk él, aMkeit minidieneseítre érdiekéit a cyriH-metihódi eszme, akiket legalább is mint gör. szert, katholikusok évszázados tradícióval megszentelt idea barátait kell megbecsülnünk. Ami pedig a nemes uniós törekvéseket illeti, vegyük legalább figyelembe Szántay-Szémán István dr. pre161

látus-vikárius miskolci szerkesztő becsületes és a határokon túli viszonylatban is elismert munkásságát, aki az ő teljes tudományos felkészültséggel szerkesztett „Keleti Egyház" c. havi folyóiratában a mai nehézségek közepette is májr néhány év óta dicséretreméltó buzgó lélekkel hordja a téglákat a mindnyájunk előtt Szent Eszme templomának felépítéséhez: — ut omnes unum sint — hogy mindnyájan egyek legyenek. — Ez magasabb valami, mint a napi politika, amellyel az Egyház, mint ilyen, nem foglalkozik, miért is hajlandók vagyunk feltételezni, hogy az említett államok sorából Magyarország csak tévedésből maradhatott ki." Eddig szól a testvérorgánumunk tárgyilagos és a katholikum szempontjából egyedül helyes felszólamlása, amelyet eddig csak azért nem említettünk (bár köszönetünket megjelenése óta kifejezni kívántuk érte), mert mi is hinni akartuk, hogy csakugyan tévedésről van szó — s a katholikus testvéri érzést távolról sem akartuk kétségbe vonni addig, amíg emberi lehetőség mutatkozott a bántó mellőzés helyrehozatalára, a meghívó azonban még januárban, a felszólamlás februárban látott napvilágot s miután annak visszhangját eddig sehol sem olvastuk vagy hallottuk, — tévedésről alig lehet szó s így el kell mondanunk mindazt, amit a tárgyi igazság és az unionizmus egyetemessége érdekében magasabb egyházi hatóságaink és publicitásunk felé az eset kapcsán elengedhetetlenül szükségesnek tartunk. Elsősorban is fájlaljuk, hogy a testvérietlennek látszó mellőzés megtörtént. Nem keresünk benne politikai célzatosságot, de ha volna, még inkább kihangsúlyozzuk az unionizmus egyemességének gondolatán esett sérelmet. Éppen Szent Methód térítő munkája, élete és egyénisége bizonyítja legjobban, hogy az unió ügye nem partikuláris és nem sorolható be a nemzetiségi sovinizmus tényezői közé. — I. A. Zabuzsnij könyve is („Pravoszlavije i katholicsesztvo", Konstantinápoly, 1922.) rámutat az ő egyetemes egyházi jelentőségére, amikor ezeket mondja róla: „Sz. Methód búcsúztatása három nyelven történt: latinul, mert Methód hűséges fia volt a római Egyháznak, — görögül, mert görög származású volt, — szláv nyelven, mert ezt a nyelvet ő vezette be az egyházi használatba." Egyetemes jelentőségét maga a katholikus egyház domborította ki már akkor, amidőn XIII. Leó pápa gyönyörű apostoli levelével állított neki emléket és 1885-iben, vagyis Sz. Methód halálának 1000 éves évfordulóján Sz. Cyrill és Sz. Methód általános ünnepéül minden év június havának 5-ik napját jelölte ki. A pápa dokumentálni kívánta, hogy Kelet és Nyugat kath. szellemi egysége tulaj donképen sohasem szűnt meg, bár az egyházszakadás szomorú ténye milliókat szakított el az egyház testének egységé162

tői. Egy jeles szerb theológus írásában olvastam, hogy maga a schizma még nem az egyház szellemi egységének szétszakadása, mert amint találóan mondja: „Ezer dogma közül a szakadás is 996-ot közösen vall a katholikusokkal — legfeljebb négy pontban tér el a kath. egyház tanításától." A szakadás történelmi, politikai és nemzeti vonatkozásaira kell tehát ma elsősorban súlyt vetnünk s ahol csak mód és alkalom van rá, a kapcsolatokat fel kell vennünk és a megértés hídjait építenünk. Ezért sajnáljuk mi, hogy a velehrádi VII. uniós kongresszuson a magyar uniós munka nem teheti be a maga szerény leptáját az egyetemes uniós mozgalom kincstárába. Az Egyház szellemi egységét csak a most vázolt, s az egyetemességhez méltatlan sovinizmus, vagy az egyetemes célkitűzés munkájától való félreállás tépheti meg. Az Egyház következetes eljárása oly világos norma számunkra, hogy azt félreérteni alig, félremagyarázni pedig csak elfogultsággal lehet. Egykét vonással igazoljuk is a tételt. Emlékezzünk csak a nagy Szent Ágostonra, Nyugat büszkeségére, aki a pelágiánizmus ellen vívott harcában Kelet büszkeségére: Aranyszájú Szent Jánosra hivatkozott. XV. Benedek pápa a mi korunkban ugyancsak Kelet nagy szentjéhez, a szír Efrémhez fordúl, amikor a szeplőtelen fogantatásról és a pápai primátusról beszél. Viszont az efezusi és a kalcedoni zsinat keleti atyái tisztelettel hajolnak meg I. Coelestin, illetve Nagy Sz. Leó pápa definíciói előtt. XI. Pius pápánk nagy dicsérettel beszél Alexandriai Sz. Cyrill hitéről és tanításáról. A Bold. Szűz Mária mennybeviteléről a még dogmaként ki nem hirdetett, de Keleten általánosan és egyetemes hitéről beszélve minden theológus elsősorban Krétai Sz. András, Damaszkuszi Sz. János és más keílelti szentatyák bizonyítékaihoz nyúl. Az Egyház tanítói sorában hivatalosan is ott tündöklik Alexandriai és Jeruzsálemi Sz. Cyril, Damaszkuszi Sz. Jáinos, Szír Sz. Efrém neve. így folytathatnók még a lelki egységnek megragadó példáit. XI. Pius pápánk nagy bölcsesége nyíltan hirdeti, hogy ha az elszakadt egyházak egyik-másik tanítása el is tér az ősi egyetemes tanítástól, de azokban is élnek a jobb idők emlékeként az ősi hitnek értékes elemei. Rendkívül szemléletes az a hasonlata, amelyben a hit igazságait egy értékes és megsemmisíthetetlen drágakő-sziklának nevezte, amelyről erőszakkal törtek le egy nagy darabot. Ebben a darabban is sok arany- és drágakőér van, amelyeket azonban az Anyaszentegyháztól való elszakított állapotukban, az ő anyai gondoskodása nélkül csak nagyon fogyatékosan lehet felhasználni. Az uniós munka tehát minden melléktekintet nélkül csak egyetemes célkitűzésű lehet. Ha tehát az egyetemes gondolatra akár politikai, akár nemzetiségi elfogultságból árny 6

esett, keresnünk kell annak gyógyító tanulságait. A mi viszonylatunkban is több ilyen tanulság tolul elénk a velehrádi kongresszus célzatosnak mondható meghívójával kapcsolatban. Valamint az egyetemes unionizmus nem lehet csak morva-szláv kérdés, hanem a pápa intencióit szolgáló politikán és a nemzetiségi kérdés ma is égő sebein felül álló, szervezett munka, úgy a magyar uniós mozgalom sem lehet egy egyházi terület, szertartás, közület vagy egyén magánakciója, hanem egyetemes magyar katholikus munka és érdek, amely niem határolódhatták körül csupán az évemként visszatérő, egyébként lelkes köteti niapdk megtartásában. A velehrádi kongresszusok munkájának előkészítését (ha itt-ott nemzeti aláfestéssel is) de majdnem kizárólag latin szert, katholikus főpásztorok és jeles theológusok végzik s ha Kelet is részt vesz azokon, — az igazságkeresésen kívül még a testvéri közeledés biztató jeleit is keresi ott. A szervezett magyar uniós munkának mielőbb meg kell mutatnia, hogy nincs igaza annak a morva orgánumnak, amely 1933-ban még azt írta rólunk, hogy egyedül Magyarország hiányzik a vallási egységen kívül a népek testvéries érintkezését szolgáló európai uniós gyűrűből. Ha olyan egyetemes és átfogó magyar uniós munkával állunk a világ elé, amely történelmi multunknak s uniós adottságainknak megfelel, — akkor még politikai és nacionális elfogultságból sem fogja merni semmiféle bizottság negligálni azt az országot, amely az egyetemes katholikus és emberi cél szolgálatából tényleg kivette részét. Az uniós érdekeken kívül nemzeti érdek is a magyar uniós munka erőteljes fellendítése, mert az egy valóságos lelki kapcsolat ápolása, erősítése azok felé, akikkel ezeréves történelmünk hit- és részben szertartásbeli közösségünk fülzött egybe. Mi is nagy keresztény-térítési ünnepre: Szent István jubileumára készülünk. Az uniós világirodalom fényénél nagyon tanulságos volna a két térítés kapcsolatait és kölcsönhatásait megvizsgálni, mert akik ismerjük a körülöttünk élő népek vonatkozó irodalmát, katholikus és nemzeti szempontból egyaránt igen tanulságosnak véljük ezt az aktuális történelmi munkát. A velehrádi kongresszusról való elmaradásunk egy kedvező alkalom elsiklása is, ahol az uniós kérdés mai állásának megfigyelésén kívül egy, lelkileg egymáshoz közel álló s mégis nemzetközi összejövetelen magunk is felvethettünk volna kérdéseket, amelyek a keresztény testvéri megértés szempontjából hasznosak lehetnének. Nem maradhat tehát elszigetelt, akció a magyar uniós munka sem. Veszprémi, győri, szegedi előadásaimban megpróbáltam kifejteni 164

az unionizmusnak a katholicizmushoz való viszonyát s megjelölni a sajtónak, a kathedrának, a katholikus összefogásnak e téren végzendő feladatait, amelyek a pápa kívánságát tekintve, nem lehetnek közömbösen mellőzhető álmok egy magyar katholikus szemében sem. Amíg céltudatos szervezett munka nem indul meg nálunk is, — habár politikai vagy nacionális tendenciával, de a hiányzó közös munka argumentumával máskor is mellőzhetők leszünk ott, ahol hatályos szavunk lehetne a Kelet felé irányuló s reánk nézve sem közömbös lelki akcióban. Viszont az eddig tapasztalt közöny fagyos szele a magyar uniós munka frissen tört ugarán is megöli a szeretettel vetett s fáradsággal ápolt csirákat is. S vájjon ezt a várható tényt rezdülés nélkül fogja-e tudomásul venni a katholikus magyar lelkiismeret? Velehrád egy kis jelentéktelen hely, ma pápai intézet és bazilika hirdeti a keresztény térítés nagy eszméjét s egy nagy szent ereklyéje nemzetközi központtá tette ezt a világforgalomból kieső helyet, — vájjon nekünk ma már nincsenek-e Kelet felé irányuló nemzeti vágyaink? Dr. Sarics, szarajevói érsek mondotta nemrégen, hogy ezt a Kelet felé irányuló lelki expansiót maga az evangélium is igazolja. Az „ex orienta lux" minden közelebbi nemzeti vonatkozás nélkül is megérdemelné a legalaposabb magyar uniós munkát.

A KELETI EGYHÁZ „BREVIÁRIUMA" RUSZNÁK

MIKLÓS

DR.

KÖNYVE Ismerteti: KOZMA JÁNOS Harmadik közlemény

7. A KELETI KATHOLIKUS EGYHÁZ OFFICIUMAINAK SZERZŐI. Minthogy az isteni szolgálatok történelmi fejlődését századok tevékenységének klell tulajdonítanunk, önként értetődik, hogy egyháza zsolozsmáink sem származhatnak egy és ugyanabból az időből. Tény tehát, hogy az isteni szolgálatok eredetét is "több szerzőnek kell tulajdonítanunk. Az isteni szolgálatok, vagy inkább azok egyes alkotó részeinek kiválóbb szerzői a következők: 1. A III. századiból Alexandriai Sz. Kelemim, származására nézve alexandriai, őt mondják a „Te Deum laudamus" kezdetű himnusz szerzőjének, melyet mostani formájában Sz. Ambrusnak és Sz. Ágostonnak tulajdonítanak. Meghalt 217-ben. 2. A IV. századból! N
sok egyházi imának is szerzője. Munkássága jutalmának átvételére 379ben távozott. Tiszteletére ünnepeket ülünk január 1-én és 30-án. Ugyanilyen fontosságúnak kell tartanunk Aranyszájú Szent Jánost is, ezt a páratlan íirói tehetséget, kinek ugyanígy a szent liturgia rendezését is tulajdonítjuk. A mennyekbe 407-ben költözött át. Emlékének szentelt napok: január 27. és 30-a, továbbá tovember 13-a. E fénylő szövétnekekhez kell számítanunk ugyanebből a századból Sz. Karitimot is, a jeruzsálemi laura jelfes alapítóját, ki sok sztihiránknak szerzője. 350-ben nyertíe el a pálmát, ünnepe szeptember 28-án van. Szíriai Sz. Efrém. Neki tuüajd'onítják aa „Uram, életem Uralkodója (Kyrie kai Despota tés zoés mú = Hoszpodé é Vladiko zivota1 mojeho) kezdetű himnuszt. Az örökkévalóságba 372-ben költözött át. Emlékét január 28-án tisztteljük. Theologus Sz. Gergely. Egyházi himnuszszerző. 389-ben költözött az úrhoz. Január 25-én ünnepeljük. 3. Az V. századból. Sz. Mezrób. Tolmácsnak is nevezik. Az örmények apostola. Különféle imák és himnuszok szerzője. Elhunyt 441-ben.1) Sz. Amatal konstantinápolyi pátriarka. Az Anatolius-féléknek nevezett esti sztihirák szerzője. Fáradozásainaik jutalmát 458-ban vette lel. Emlékét december 3-án tiszteljük. Némelyek szerint Anatol neve alatt Anatolius thesszaloniki püspököt kell érteni a X. századból. Továbbá Sz. Teoktiszt, Sz. Eutim aszkétaj-társa, 467-ben költözött el az élők sorából. Emlékét szeptember 3-án tartjuk. Sztihirákat szerzett. Nagy Sz. Eutim, a vezeklő életmód kezdeményezője és vezére, kinek a Ménea igen sok sztihiráját kell tulajdonítanunk. 473-ban lépett az örökkévalóság útjára. Egyházi tiszteletben január 20-án részesül. 4. Ezekhez sorakozik az V. század végén és a V([. elején Sz. Száva (Szalbibás), akit megszenteltnek (hégiasmenos, osvjascenyj) neveznek. Sz. Száva igen sok himnusz szerzője. Himnusz alatt nála az összes verses énekfajokat kell érteni. Sőt Sz. Száva a szerzője az őróla nevezett, nagyon jól ismert jeles szertartási rendnek is, melyet miután Sz. Száiva megalapított, a keleti egyházbaai ma is hivatalos irányítónak mondhatunk. Címe: Jeruzsálemi Typikon. Sz. Szávát ezért „az összesség fejedelmének, vezérének és törvényhozójának" nevezik.2) Lelkét visszaadta 530-ban. Egyházi tiszteletben december 5-én részesül. Sz. Román, az édesszavú éinekes: ho melődes, sladkop'ivec. A konták és ikosz nevezetű énekek szerzője, pl. ezé is: „A Szűz ma a legfelsőbb Lényt szüli." (Hé Parthenos sémeron ton Hyuerúsion tiktei = Djiva dnes Prejestestvennaho razdajet." Kiválóan nevezetes arról, hogy az egyházi éneklést csodlálatos 'módon kicsiszolta, amitől nevét is kapta. Munkája jutalmának vételére 510-bfen hivatott el. A tiszteletére rendelt nap október 1. A VI. százialdibó! I. JuszUnián római csáslzár, 527—565. Állítólag 1

) N ü e s : Ealendarijum II. köteti, 584. és 597. lap. ) Cyrilhis fícypolitanus: Sz. Szabbás élete, n. 7. Y. ö. Nilles: Kalendarium I. k. dec. 5. 345. lap^ 2

166

ő a „Ho monogenés Hyios kai Logos tú Theú (Jedinorodnyá Syne i Slovo, Istennek egyszülött Fia) kezdetű ének szerzője. Böjtölő Sz. János konstantinápolyi pátriarka. A kerubének szerzője: Hoi ta Cherubim = Ize Cheryvimy — Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk. Egyesek azt állítják, hogy Böjtölő Sz. János ugyanaz, akit Seholasticus Sz. Jánosnak is neveznek, ezt azonban teljes joggal kétségbevonhatjuk, mert ez 775-ben halt meg, a szentatya pedig 595-ben. Dialógus Sz. Gergely, 590—604. pápa. Az előre megszentelt áldozatú liturgia szerzője és más himnuszoké is. 604-ben költözött a mennybe. Március 12-én ünnepeljük. Sz. János szerzetes,3) közönségesen Klimax, vagyis a Lépcsőzet írója. (Li'stvicnik.) Kánonszerző. így az ú. n. Tarnás-vasártnapi reggeli kánoné, vagy a pünkösd-reggeli kánoné. (Lemfoergi Triód, 1475. 332. lap.) Életét 580-ban végezte be. 5. A VII. századból Sz. Szofrón jeruzsálemi pátriarka. Egyesek véleménye szerint ő a nagypénteki imaórák szerzője.4) Állítólag ő alkotta a Triódot s megbővítette a Méneaét.5) őt mondják a Phos hilaron (Sv'ite tiehij — Enyhe világossága) kfözdetű esti himnusz szerzőjének és Sz. Szabbás tipikonja átdolgozójának. 6 ) Pibida Gergely állítólag* szerzője ianniak a:z; Akathistos (Akaftist) nevű szolgálatnak, melyet Konstantinápolynak az araboktól 624iben történt megmenekülésének emlékére írtak. Konstantinápolyi levéltáros (chartc>phylax) volt. Krétai, Sz. András igen sok ének, főleg sok kálnon írója. Ez utóbbi művei közül legjelesebb a neve alatt ismert nagy kánon, melyet a negyvennapos nagyböjt V. ihletében a csütörtöki reggeli zsolozsmában énekelünk. Az örök jutalom részesévé 713-ban lett. Isteni szolgálatainkban július 4-én tiszteljük. 6. A VIII. századból Damaszkuszi Sz. János, művei alapján valóban csodálatos, ő rendezte az egyházi éneklést a nyolc hangnem szerint: szerzője aiz Oktoéchnak (Oktoéchos, Oktoich), töíbb különféle kánonnak, különösen ünnepi kánonoknak, melyek közül kitűnik az, amelyet a húsvéti reggeli istentiszteleten éneklünk. Továbbá sok sztihirának is, melyek közül említésre mélók a temetési szertartás sztinirái. Sz. János himnuszai közül külön is ki kell emelnünk a Szűz Mária tiszteletére írtakat, melyeket feözjnévlan theotekionoknak (bohorodicen) hívunk, melyekről szentünket „Mária költőjének" is nevezik. Átdolgozta a tipikont vagyis Sz. Szabbás utasításait. 778-ban érkezett ei a menayekbe. December 4-én ünnepeljük. Sz. Kozma majumai püspök. Reggeli kánonokat írt, szárara igen sokat, melyek közül kiemelkedik a pünkösdi kánon. 775-ben jutott el az örökkévalóságba. Vallásos tiszteletünk október 12-én követi. 3

) Utóbb konstantinápolyi pátriarka. L. Nilles i. m. II. 559. (576.) lapján. ) Mások szerint ezeket az órákat Alexandriai Sz. Cirill szerkesztette meg. így találjuk a tambergi 1846. évi kiadáisú Virágos Triód 92. lapján is. 5 ) Niltes i. m. 37. lap. 6 ) Mások azonban e himnusz szerzőjének Sz. Atihenogént tartják, akit július 18-án ünnepiünk. L. Popel: Láturgika, Lemberg, 1833. §. 167. 262. lap. Wetzer és Weltes: Kijrchenlexikon, 1283. lap. kezd. 4

167

Szabhatta Sz. István. Közönségesen Molitvoslovnak nevezett papi imakönyveink kmwnköltönek (ho poiétes tón kánonon, tvorec kanonov) nevezik. 8074>en adita visazia leikéit a Teremtőnek. Október 28-án említjük istentiszteletünkben. A VIII. százaid végéről és a IX. század elejéről megemlítést érdemelnek Sz. Tivaidar és József testvérek. Az előíbbit a' kormányzata alatt állott monostortól Sztuditának is nevezik. Himnuszok és. egyéb énekek szerzői. Sztudita Sz. Tivadar a róla sztuditának nevezett szerzetesek szabályainak megírásáról is nevezetes. Sz. József mint igein sok kánon szerzője ismeretes. Sz. Tivadar 826-ban adta ki lelkét. Liturgikus tiszteletben november 11-én részesül. Sz. József 883-ban fejezte be életét. Egyházi tiszteletben április 4-én részesül. Mindkettőt együtt ünnepeljük január 26-án.7) 7. A IX. századból a már említetteken kívül nevezetesek: Sz. Teofán niceai püspök, körülbelül 140 kánon szerzője, minekfolytán kánonköltőnek (tvorec kanonov) nevezzük. Műveinek jutalmát veendő, eltávozott 847-ben. Október 11-én ünnepeljük. Miklós sztuidita főnök, Sztudita Sz. Tivadar társa. Származásra krétai. Sztihirákat szerzett. Tőle vannak pl. a nagyböjt I. vasárnapjának sztihirái. (Böjti Triód, Mcgilasz Péter kiadványa, 1640, 305. lap.) Ide kell soroznunk Sz. Teofán testvérét, Sz. Tivadart, ¡klit Graptosmak, (nacertennyj = megbélyegzett8) neveztek. Sz. Száva Laurájának sízerzetese. Himnuszköltő. így ¡a vajhagyóvasámapi reggeli kánonnak is. Földi vándorlását 840-ben fejezte be. Emlékét dec. 27-én tartjuk. Arzén, a IX. századközepe táján. Sztihirákat írt és a nagyszombati reggeli kánon egy részét. így pl. a nagyszerdai reggeli szolgálatban az elő verses sztihirák után található Dicsőségre valót, (doxasti'kont.) s még sok mást. Métád, szirakuzai származású konstantinápolyi pátriarka, A bűnbánati himnuszok szerzője. Életét bevégezte 872-ben. 7

) A tudós szerzőt itt egy névbeli hasonlatosság valószínűleg megtévesztette. Az április 4-én ünnepelt Ióséph ho Hymnographos nem Sztudita Sz. Tivadar testvére volt. Sz. Tivadar (konstantinápolyi származású volt, Photeinos és Theoktiszta gyermeke s 759-ben született, 784-ben szentelték diákonussá s már 794-;ben (Nilles szerint 797.) monostorfőnök volt s mint ilyen, hunyt el 826. nov. 11-én. (Horol. Newyork, 196. lap, nov, 11. V. ö. Nilles i. m. I. k. 321.) Az április 4-én tisztelt Hymnographus ¡Sz. József, a kánonköltő ellenben szicíliai származású volti s szüleivel együtt a barbárok kegyetlenségei elől a Peloponézusba, majd Theszszalonikába menekült s ázi ottani ¡kolostorban letit slzerzetes-áldozópap; 820-ban Konstantinápolyba jutott. Sz. Ignáe idejében a szent edények őrzője volt s Photius alatt hunyt el 883-ban igen öreg korban. (Az 1910. évi zsóvkvai kiadású Casoslov 838-at jelzi halála évéül, Nilles adataival ez összeí nem fér, mert Photiust csak 857-ben tették pátriárkává.) Görög könyveink ¡Sztudita Sz. Tivadar testvérének, Józsefnek emléknapját július 14-én jelzik. (Lásd Nilles i. m. 211. lapján isi!) Ezt a görög könyvek a triódion-kánonok szerzőjének mondják. Különben thesszaloniki érsek volt. Száműzetésben halt meg a görög források szerint 833-ban, Nilles. szerint 845 körül. Mindezektől eltekintve sem valószínű két testvér között akikora korkülönbség, hogy az ifjabb az idősebbet csak 57 év múlva kövessei a halálba. —• Tehát két József 'nevű kánonköiltőró'l kell megemlékeznünk, József thesszaloniki énsetaről, Sztudita Sz. Tivadar testvéréről, a tiiodionok szerzőjéről, (f 833, 838 vagy_ 845-ben) és József thesszaloniki,, később konstantinápolyi szerzetes áldozópapról, a Hynmographusról, a tulajdonképeni kánonköltőró'L Az előbbit júl. 14-én, az utóbbit ápr. 4-én tiszteljük. (Fordító.) s ) Mert a képrombolók homlokára sütött jeggyel megbélyegezték. (Fordító.)

168

Márk otrantói püspök. A IX. század vége felé és a X. század elején. Sztihirák és az ú. n. Márk-féle fejezetek (hlava Marka) szerzője, melyek a nagyböjtbe eső ünnepek szertartási rendjét állapítják meg.9) Azután Sz. Miklós konstantinápolyi pátriaíka. Sztihiraíró. Pl. a nagyböjt első vasárnapjának a kis vecsernyéjén található sztihiráké.10) Ide kell soroznunk VI. vagy Bölcs Leó császárt is, akit Sophatotosnak neveztek. (886—912.) Néhány sztihira szerzőije,11) f ő l e g 1 p e d i g az exapostillarionoké,12) a föltámadási küldető-énekeké. (voskresnyeh exapostilarij, jelenlegi magyar könyveinkben: fényének,) vagy a pünkösdi nagy vecsernyén Dicsőség—Most és-re előírt sztihiráé. Lásd Vir. Triód, 1746, 379. b. 8. A X. században Meta.phrastes Sz. Simon, (Methaprast vagy Logothetes) ki a szentek életét különösen választékos sajátos: stílusban írta meg. Imák szerzője. Kámonköltő. Pl. a péntekié az ú r keresztrefeszíttetéséről és A legsz. Istenszülő siratásáról. L. Triód, Lemberg, 1746. 111. lap b, a végén. Vagy: Nagyszombati kánon az ú r eltemettetéséről. Ugyanott 152. b. 9. A XI. századból Pescserai Sz. Tivadar kievi főnök. Különféle imákat írt. E siralmas életet az örökkévalósággal 1074-ben cserélte föl. Ugyané századból meg kell említenünk Mmiropod János euchantai (Evchanskij) metropolitát, (1054—55), kit főpapi székhelye után neveztek így, aki kánonokat írt. így pl. a nagyböjt első szombatjára, a reggeli istentiszteletre. A hagyomány azt tartja róla, hogy egy látomásban fövilágosítást nyert a három szentatyának egyenlő dicsőségéről s ez vetette meg alapját a január 30-án ünnepelt „három főpap" ünnepének. Életét 1055-ben fejezte be. *

Ezekből kitetszőleg szertartásunkra nézve az istentiszteleteknek lassacskán való kialakulására legfőbb hatással a következő szentatyák voltak: a) a szent liturgiára nézve: Aranysz, Sz* János, Nagy Sz. Bazil és Dialógus Sz. Gergely, kiknek liturgiáját köztudomásúlag a gyakorlatban ma is kegyelettel használjuk; b) a többi isteni szolgálatra nézve pedig: Megszentelt Sz. Száva és Damaszkuszi Sz. János, az előbbit mint a tipikon szerzőjét említve, az utóbbit pedig mint ie| tipikjon átdölgozóját, ki himnuszaival! szertartásainkat gazdagította. Az előbbiekben fölsorolt többiek! érdemét nem tagadva, mégis legfőképen e kettő az, kiknek lelki gazdagsága a görög ritust elsősorban gazdagította. A mondottakból következik, hogy liturgikus szövegeink fokrólfokra haladva fejlődtek és alakultak, míg az egyház által megszilárdított teljességüket elérték, melyeket most már teljes sértetlenségben kell őriznünk. 9

) Lásd pl. a vámistzedó'ró'l és farizeusról nevetett vasárnapnál Mogilasz Péter Triód-kiáltványiáibari, 1640. 3. lap. És a nagyszombajti r e ^ e l i kánont a VI. ódáig. 10 ) Viir. Triód (?) Lemberg, 1745. 305. lap. 11 ) így pl. a nagyböjt VI. hetének péntekén veesemyén. 12 ) Lásd Oktoich, Lemberg, 1765. 345. lap.

169

Hogy a dolgot példával is igazoljam, ime S'z. Péter és Pál apostolok ünnepének vecsernyéje, melynek sztihiráit a következő szerzőknek tulajdonítják, ú. m. Krétai Andrásnak, János szerzetesnek, Arzénnek, Germánnak, Efrémnek. A katholikus keleti egyház szolgálatainak megalkotásában .az idők folyamán a szentatyákon kívül rész jutott egyes püspököknek, sőt szierzetesfőnököknek is, amit azonban az idők természetével meg lehet okolni. Abban az időben ugyanis az erre szükséges hatalom gyakorlása nem volt olyan szigorúan meghatározva, mint ma van, mikor már régóta azt az elvet valjuk, hogy a liturgikus ügyekiben való intézkedés egyedül s mindenkor a római pálpát illeti, az Anyaszentegyház fejét, mint az ma már általában ismeretes és tudvalevő. (Folytatjuk.)

A LITURGIKUS MOZGALOM ELGONDOLÁSAI A BIZÁNCI SZERTARTÁSRA ALKALMAZVA MIT A K A R N A K A L I T U R G I K U S O K ? Irta : ROHÁLY FERENC DR. Befejező közlemény.

Ha valaki ennek az álláspontnak az apológiájára kíváncsi, mert az a meggyőződése, hogy a mai nevelési módszerek (munkaiskola stb.) közepette nem lehet időszerű, nagy vonásokban azt iis adjuk. Le kell szögeznünk, hogy a mai nevelés-tudomány a munkáltatást elsősorban az ismeretközlés és megrögzítés céljaira használja fel. Nevelésnél, tehát akaratformálásnál a belátás után inkább a reáhatás eszközeivel él. S épen itt találkozik módszer tekintetében a liturgia, mely hasonlóképen szinte tiszta munkaiskolái módszert használ. Mindenekelőtt odaállítja a hívő elme elé az erkölcsi élet alapját, a hitrendszert, minden lehető formában. Szentírási fogalmazásban, szentképei ábrázolásában, liturgikus szövegeink poézisében, az egyházi év dramatizált gondolatmenetében, ünnepeinek sorozatában. E tanítás befogadására s a szerinte való élet kiformálására minden lehető tényezőt a cél szolgálatába állít. Lefoglalja s foglalkoztatja az összes érzékeket. A szem nézi a szöveget, vagy szentképet. A fül hallja a társak énekét, vagy recitálását, igazságoknak imádságbafoglalását. A beszélő tehetség maga is csatlakozik ehhez a legnagyobb aktivitással. A liturgikus mozgások, vezeklő térdelés, hódoló meghajlás, tisztelgő felállás, keresztvetés stb., a templom misztikus homálya és felséges pompája, a tömjén illata, mind-mind külső tényezők, amelyek arra szolgálnak, hogy a liturgiában rejtező mérhetetlen sok hitigazság necsak megismerésünk tárgya legyen, hanem meggyőződésünkké váljon s a megszerzett meggyőződés követésére indítson. S megint egy újabb, soha eléggé nem méltányolt elem csatlakozik még itt a liturgia természetes lélektani hatásához: természetfeletti segítség, a kegyelem. Amíg ugyanis az egyéni lelkiélet-törekvésekben kegyelemszerző elem az egyén imádsága, melynek ereje „ex opere ope170

rantis hominis" termi gyümölcsét, s szerzi meg a kegyelmet, addig a liturgikus formák kitöltésének kegyelemszerző jellege a szentelményekkel áll egy fokon, „ex opere operantis Ecclesiae" dolgozik, tehát biztosabb és gazdagabb, mert az egyúttal Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak könyörgése. Ez pedig igazán felbecsülhetetlen nevelő érték. Életrevalóságát bemutatta az első évezredben, amikor a liturgikus lelkiélet eleven volt, töretlen, pogány talajon dolgozott s a szentek oly nagy sokaságát termette. A mi viszonyaink között terjesztésének eggyel több oka még sajátos helyzetünk. Amint ugyanis régebben másutt már vázoltuk (V. ö. Lenni vagy nem lenni? Gk. Lelkipásztor, 1930. 2. sz. 7—12. 1.), az Egyházban különböző szertartásoknak akkor van csak létjoguk, ha oly önálló értékeket adnak melyek felérnek a „Prima sedes" liturgikus értékeivel. Másként ugyanis nem az egy igaz hitre nevelő eszköz lesz belőlük, hanem ártalmas választófal a világ hitegység után vágyódó keresztényei között. A liturgikus formák magukban nem lehetnek ilyen értékek. Hogy meghajlással, vagy térdhajlással köszöntöm Istent, öszszezárt ujjal vagy nyílt tenyérrel, balról jobbra, vagy jobbról balra vetem a keresztet, XI. vagy XV. századbeli vonásokkal formált liturgikus ruhákban mutatom be az áldozatot, Bizánc, vagy Róma klasszikus nyelvén végzem a hálaadást, etz csiak fo(rm)a kérdése. A lényeg a benne rejtőző tartalom. S ha ez kelet formájában nem más, mint nyugati eszmék átvétele, a régi elgondolásnak pedig száműzetése, akkor az kelet liturgiájának értékcsökkenését, devalválását jelenti, melyhez ragaszkodni lehet atavizmus, nyakasság, vagy akármi, mindenesetre csak külsőség, formaőrzés, minden bölcsesség híjján. Ez pedig egy szertartásnak sem lehet fennállási létjoga. De a „célszerűségi szempontok!" Nagyon alkalmasak arra, hogy látszateredménnyel hátrányosan befolyásolják ítéletünket. Valljuk meg őszintén, hogy népünk nem az új ájtatosságok elvont tárgyát fogja fel, hanem egy új, eddig nem ismert, még új kifejezésmódban gyönyörködik, mely épen a gyakori használat folytán fog unalmassá válni, mert nincs benne olyan változatosság, mint az ősi. liturgikus kincsekben. És még valamit! Azt is merjük vallani, hogy a lelki élet fellendülése nem az új szellem bevonulásával függ össze okszerűleg, hanem a szellemet bevezető buzgósággal. Ha ugyanis az történt volna, hogy papjaink a régi jozefinista szellemmel megbélyegzett nevelés igája alól hamarabb szabadulnak, a liturgiában nem merevedett formákat s a kompEkáilt typikon kérdések megtoilidási lehetőségét látják, hanem észreveszik régen a rejtett kincseket, minden vasiámap és ünnepen prédikálnak, de mem az agyonmagyarázott leivangéliutmi perikopákról, hanem az egésiz Evangéliumról, a hívek pedig & liturgikus ének mellett a szövegek értelmét is megtanulják, a liturgia kívánta állandó kegyelmi életet s a g'yakori szentáiMozást papi buzgói'kodiás folytán magukévá teszik, egyáltaláln a papi buzgóság oly erővel s hozzáértéssel hirdette volna a liturgikus eszméket, mint hirdeti ma a kultusz ú j irányát, a liturgikus irány legalább hasonló eredménnyel régen dicsekedhetett volna már. 171

Felelnünk kell még- arra a kérdésre is, hogyan lehet a népet ebbe az irányzatba belekapcsolni? A kérdés nem indokolatlan, mert első látszatra a liturgia a szerzetesség imaéletének, esetleg a papságénak lehet csak kerete. A valóság azonban mást mutat. Ahogy a nép életében nem lehet megvalósítani a többi aszketikus módszert teljesen, úgy ezt sem. Elvégre a népnek a mindennapi kenyér után kell hat napon át járnia, mégpedig isteni büntető parancs alapjain. A mai éMküzdefemiben ép úgy nem lehet módja és ideje a köznapi liturgikus gyakorlatokra a nagy tömegeknek, mint a fél órás elmélkedésre, vagy rendszeres, részleges lelkiismeretvizsgálásra. Ez valóság! így nem kapcsolódhatik be nap, mint nap a liturgiába, de megteheti vasárnap. S itt az első tennivaló. A népet rá kell nevelni az egész vasárnap liturgikus megszentelésére, melyet nem lehet elintézni egy 20 perces csendes misére való bepillantással. A köznapok megszentelése már csak emlékeztető jellegű lehet. Mindennél fontosabb azonban a liturgikus lelkületre való ránevelés. Át kell vinni a tudatába, hogy lelki életének központja az egyházközség temploma, mely az egész határba odalátszik, s harangjának szava, az Isten üzenete, odahallatszik. A hajnali harangszó az orthrosz lelkületére hangolja. Legalább az Istenanya magasztaló énekét és a Nagydicsőítést mondja el. A szentmisén a harang hívó szavára, ha másként nem, lélekben legyen jelen s vigye oda épen keze ügyébe eső, kenyérkereső foglalkozását az ú r oltárára. Az imaórák hangulatára a déli harangszó emlékeztesse, az esti pedig az „Enyhe világossága" Istenköszöntését és Simeon számadási énekét fakassza ajkairól. Emellett reá legyen nevelve a Szentek közössége öntudatára, a keresztségi ígéretben vállalt kötelességek mibenlétére, az állandó kegyelmi életre s arra, hogy törekedjék mindig az Istennel harmóniában lenni. Értse a liturgikus cselekményeknek — nem szimbolizmusát, hanem — jelentését. Tudatosan vegyen azokon részt, de azzal az érzéssel, hogy a Szentek közösségének könyörgő seregében ördögi hangokon nem énekelhet. S akkor lassan az Isten kegyelme s a liturgia nevelő hatása alatt buzgó tömeget ltebelt formálni, mert levetik az lötazést s hozzászoknak a közösségi életmegnyilvánulásokhoz, épen a buzgóknál tapasztalható szögletesség nélkül, mert azt a közösség lecsiszolja. A hit elmélyítésére neveljenek a közvasárnapok, Krisztus követésére pedig különösen buzdítsanak az egyházi év ünnepei. A lelkigyakorlatokat irányítsák a liturgikus formák, s ne féljünk, hogy ebben elvész majd az egyéniség. Buzgósága módot talál majd külön egyéni igényeinek elmélkedés, ima, önvizsgálat stb. formájában való kielégítésére. Legfontosabb pedig a népnek minél szorosabbra való bekapcsolása a szent áldozatba. Természetes, nem késői középkori jelképes értelmezéssel, hanem az oktató és áldozati jelleg kiemelésével. Sajnos, hogy az ú. n. „fejlődés" ellenkező irányba halad. A zsoltározíás összezsugorodott, de annál jobban cifrázzák a dogmiatiikoht. A katechumenek elbocsájtása csendes lett s lassan vele kivész a hívekből a missziós kötelezettség tudata. A nép felajánlása a Nagy bemenetre korlátozódik, csendes a felajánló ektenia. Nem csendül azért elég élesen a szeretet parancsa, illetve megvallása sem s még a főpapi mi172

sékből is elmarad a békecsók. így a hitvallás nem forrhat összhangba vele. Csak elrecitált szöveg lesz, hitélmény nélkül. A perselyezés későire maradit, mert a bemenetnél a harangozó másfelé van elfoglalva, így ebből is hiányzik a személyes offera jelleg. A hálaadás tisztán papi funkció, még inkább az áldozat odaajánlása, mert az „említés," élőkről s holtakról való diptychából való nyilvános megemlékezés a halottakra korlátozódik s az is a gyászekteniára, vagy a pannychidára siklik át. Az áldozás nehezen jön újra szokásba. S mintha a rég fejlődő szokás is akadályt gördítene eléje. Szinte közmeggyőződés sok helyütt még most is, hogy nagymise alatt nem lehet áldozni. A szertartás is eszerint formálódott át. S nem vesszük észre, hogy rettenetesen eltorzul a mise. Krisztus önzetlen áldozatából az önzésre nevelés melegágya lesz. Nem vesz a nép az áldozatból semmit, de nem is ad bele semmit, csak egy kis időt és különféle módon hangolt éneket. Mindez majdnem egyházi asszisztenciával történik. Az áldozási verset, mint céltalant és szükségtelent szívesen elengedik a kántorok. Ha meg tömeges áldoztatás van, nem találnak megfelelőt, mert már kiveszett a tudatból, hogy áldozás alatt valaha az egész 33. zsoltárt elénekelték, vagy elrecitálták. Azért teljesen oda nem illő búcsús énekeket vesznek sorra, esetleg modern rigmusfaragások gyümölcseit. Nagycsütörtök Cherubikonje pedig: „A te titkos vacsorádnak..." s hasonló liturgikus szövegek használatlanul porosodnak. Az áldozási közös, liturgikus hálaadásból a pap kísérő zümmögése lesz a kehely törlésénél, a nép meg esetleg a kántor összevont feleleteiből (Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Néked Uram! Ámen.) próbálja kitalálni, miféle rébusz lehet az. S vájjon hol él még a miroválásban és antidoron osztásban a régi agapé szociális problémákat kiküszöbölő, szegényt s gazdagot Krisztusban összefogó tudata és ereje? Sajnos, ugyanezt kell mondanunk a többi liturgikus cselekményekre is. Kiváltképen a szentségekre, melyeknél a liturgia csak kegyelemközlésre szorítkozik, nevelő hatása azonban semmiképen nem érvényesül. A keresztelés szinte zümmögés áradat, régi, oda nem illő sallangokkal (köpködés) megtűzdelve, aztán csendes besurranás a templomba, mialatt a jámbor társulatok cifrázó kara társulati jellegű magánájtatosságát zengi egetmegindítóan. Az újjászületés szent eseményéből annyi a maradandó benyomás a szemlélőnek, hogy két-három ember mozog a királyi ajtó előtt, esetleg a csecsemő felsírása hangzik bele disszonáns akkordként a Szentek közössége elitjének másirányú elfoglaltságába. A szentáldozás elformálódását már említettük. A poenitentia szellemében is igen nagy a változás. A nép elég kioktatást nyer lélektani mozzanatairól, mint a lelkiismeretvizsgálás, bánat, erősfogadás, bűnvallomás. De valamiképen a bánat nagy hangsúlyozása mellett árnyékban marad a szentség feloldó ereje s a bűn levezeklése. Az elsőt mintha a poenitens bánata, tehát egyéni tevékenysége értékelné le, a másodikat pedig a búcsúnyerés halmozása pótolná. Távol legyen tőlünk akár a bánat, akár a búcsú leértékelése. De reá kell mutatnunk arra, hogy a hívő szeme elé kell állítani bánatának egyéni értéke mellett a feloldozást közlő szentség kegyelmeinek érték-

17a

jelző árát, Krisztus kereszthalálát. Az erősfogadással kapcsolatban az állhatatossághoz az elbizakodottsággal szemben a segítő kegyelmek szükségességét, az elégtételhez és búcsúhoz pedig hozzá kell fűzni azok történeti múltját, mely azt mutatja, hogy a búcsúval az Egyház egyrészt nem akarta eltörölni a vezeklést, csupán könnyebbé tenni, amikor az emberi tevékenység értékének gyengeségét megpótolta kegyelemkincstárából, másrészt nem akarta az emberek lelkét a búcsúkkal űzhető szélsőségekkel egyoldalúvá elnevelni, mint ahogy az élet sok karrikaturája mutatja. Mert vannak, akik a hozzá fűzött búcsúk mértékével értékelik az imákat, jámbor cselekedeteket, társulatokat. Vannak, akik előtt búcsúk engedélyezése, hogy modern kifejezéssel éljünk, jámbor társulatok reklámja, maguk a társulatok pedig a jámbor alapítók és bölcs vezetők üdvös szándékának megcsúfolásával — talán profánul hangzik — üdvösségbiztosító intézmények. Azért minden elképzelhetőbe belépnek. Ezek a vezekléstől rettegők, a vezeklést pótló búcsú örök hajhászói, akik mégis örök poenitensek, mert — bár könyvelési alapon — mindig bűnadósságaikat törlesztgetik, a szeretet, lelki emelkedettség minden megrezdülése nélkül. Mennyire más a liturgia sugallta szellem embere. Ez a keresztséget ünnepélyessé teszi, s akkor hallgatnia kell minden egyéni buzgóságnak és cselekménynek. A szövegek érthetők s maradandó benyomást ébresztenek — ha nem is a kereszteltben, legalább — a környezetben. A kereszteltet pedig ennek tudatára ébreszti mindjárt, mihelyt — elvben — a katechumenek, „hittanulók" sorába lép. S ezt a tudatraébredést nem engedi elálmosodni, mert elevenen tartja a régi keresztelési misék trisagiont helyettesítő éneke, Szent Pálnak sok szentmise apostolában különféle alakban felhangzó figyelmeztetése, a keresztelés évfordulójának és a védőszent emléknapjának lelki megünneplése, a védőszent életének ismerete. A bérmálás emléke és liturgikus nevelő hatása, mert az újjászületés vízből és Szentlélekből együtt történik, hasonló módon elevenen él lelkében, a Szentlélekkel való megpecsételés és az eltörölhetetlen jegy tudatával. Az Eucharisztiában elsősorban a legszentebb áldozatot látja, melynek bemutatásánál tőle telhető legnagyobb fokban közreműködik s az áldozat gyümölcsében részesülni kíván. Azt a szentmisét kedveli, amelyik leveti a magánájtatosság jellegét s a Szentek közössége egy kis sejtjének, az egyházközségnek, mint családfőnek közös áldozata külső jegyeit viseli magán, minden csoportbeli eldifferenciálódás nélkül. Nem maradi. Nem tagadja meg az eucharisztiától az imádást sem. Szívesen részt vesz a szentségimádáson, mint az Oltáregyesület ünnepélyesen végzett magánájtatosságán, sőt maga is keresi a módot egyéni lelki törekvéseinek kielégítésére, az oltáron rejtező Krisztus meglátogatására és imádására, de olyan formák közt, hogy az áldozatot árnyékba ne (borítsa, fölébe ne kerekedjék, úgy teszi miindezt, hogy — amint az Egyház példázza — a kultuszban meglegyen az összhang, központ a Szentháromság, körülötte a Szentek közössége hármas hódoló csoportja s a kettősség között a megdicsőült, „semper interpellans" örök Főpap, úgy X. Pius pápa szellemében. A bűnbánattartásban sem lesz felületes a lelkiismeretvizsgálata, 174

sem könnyelmű a bánata és erősfogadása, a búcsút sem veti meg, de egyéni törekvéseinek magasan fölébe helyezi a szentség kegyelemeszközlő erejét és kegyelmeit, személyi törekvésben pedig a bűn levezeklésére fordít nagy gondot s a búcsúkat ezek megpótlására, tökéletessé tételére veszi igénybe. Inkább a megholtakért ajánlja — elvégre a Szentek közössége gyümölcse az s annak javára fordítandó jobban — mint saját céljaira. Az egyházi rendben is átlagosan az emberek csak szemüktől távol lefolyó, egyetlen kegyelemeszközlő mozzanatot látnak, melynek gyümölcse a pap, aki lehet jó szónok, lelkiatya, barát, vagy különc furcsaság, botránycéltábla stb. az emberek szemében, de sohasem domborodik ki kegyelemhordozó és osztó, Krisztus-követi minősége. A neki kijáró szolgálmányok jellegére is azért nyomják rá a „bér", vagy „adó" bélyegét, az Istennek nyújtandó „áldozat" helyett. Szavának, fellépésének is csak egyéni tekintély ad nyomatékot, s maga a „papság" csak gyűlöletet, legjobb esetben közönyt kölcsönöz. Mennyire más ezen a ponton is a liturgikus szellem neveltjének lelkülete, ki a liturgikus közösségbe beilleszkedve szemléli a papot, mint közbenjáróját Isten és ember között, Krisztus hatalmának s küldetésének letéteményes folytatóját. A házasságnál is nagy gondot fordítunk a jogi formára. Méltán! Csak az a baj, hogy a többit járulékos résznek fogjuk fel és épen a könyörgő részt rövidítjük legjobban. Természetes aztán, hogy nem él köztudatban a házasságnak szentségi, tehát k e g y e l e m e s z k ö z l ő jellege. így nem is veszik igénybe s a kéretlenül termett gyümölcsöt, az esetleges kegyelmet is elhanyagolják. Magától értetődő, hogy aztán a terhek elbírhatatlanok, s a kötelék lazulására vezetnek. Mennyivel másként helyezkedik bele a házasságba az, aki liturgián nevelt lélekkel hallgatja az esketés apostolából Sz. Pál szavait, melyben a házastársi viszonyt Krisztusnak az Egyházzal való kapcsolatával magyarázza. A Szentek közösségében ugyanis módja volt mór e szoros kapcsolatot átélni. Utolsó kenet! Nevében hordja a róla vallott felfogást. Halálküzdelemben alkalmazzák. Mennyivel más a liturgia Olaj kenet szentsége. Idejében szolgáltatják ki, hogy a hozzákötött kegyelmet lehetőleg egészében közölje. S ha ereje csak a „boldog nyugalom" elérésére szolgál is, nem remeg a „Rex tremendae majestatris" kárhoztató tekintetétől, mert reméli, hogy a betegeket gyógyító Krisztus áll feje fölött, ki karjait kitárja, hogy keblére szorítsa. Bírája nem az idegen, számonkérő hatalmasság, hanem az a „fő", akivel ő életében életközösségben volt s lesz is. Életét nem veszti el, a Szentek közösségéből ki nem szakad, csak más tagozatába lép át, talán a szenvedő egyházba, de a dicsőült szentek várakozó intése közben. Ilyen lelkiség mellett a halottvirrasztás imádság s nem bűnrevezető alkalom. A temetés az Egyház könyörgése s nem az ittmaradottak hit s remény híjján szűkölködő, szivettépő jajkiáltása, végtisztesség és nem parádé-hajhászás. Méltó ahhoz az élethez, mely Istentől jött, színe előtt járt s át, meg át volt szőve az Istennek való szenteltség tudatával. Erre a tudatra pedig a liturgia ébresztette akkor, amikor szentel175

menyeivel az életet istenessé tette, mert annak elemeit a profán világtól elkülönözte, az Isten oltalmába ajánlotta s az Egyház könyörgéséveü kegyélemközlőkké teitte. Mily más lélekkel dolgozik a határban az, aki önerejében s szorgalmában bízva akarja a föld kincseit összeharácsolni, s az, aki tudatában él a határszentelésnek, a magot ő veti és munkálja szorgalommal, de a termékenyítést és védelmet az Isten adja. Ez áll a házra, a vízre, a többi életelemre. Milyen megrendítő, életet formáló ilyetén való felfogása a Vízkereszt víz- és házszentelésének, Szent György nap határáldásának, a nagy ünnepek litiai könyörgésének! S mi kell hozzá? Csak annyi, hogy nyitott szemmel, füllel és lélekkel álljon be a Szentek közösségébe. A Szentek közösségébe, melynek jogi formája az Egyház, de benne a szentségek életforrások és életerek, a szentelmények pedig az életkeretek. Az áldozat az élet diadalmas kiáltása Isten felé, melyben eleme, a mindennapi kenyér s az örömök bora élet kenyerévé s üdvösség kelyhévé lesz és az égnek s földnek ölelkezését, a lélekből s a föld porából alkotott embert kiemeli a siralom völgyének átkából, az áldott nemzetség próbajellegű, de győzedelmes életére segíti s előre vetíti az örök boldogság gyönyörűségét, az Istennel már itt a földön való legbensőbb kapcsolatot, az egyesülést. Egyesülést szavakkal a liturgikus imádságban; élettel a liturgikus lelkiélet nyomdokain való haladásban; kegyelmekkel a Szentháromság bennünk lakásában s Krisztus testével és vérérével az áldozat mindennapi de legalább is vasárnapi és ünnepi közreműködő s belőle részesedő bemutatásával. Mit akarnak a liturgikusak? A felelet nagyon rövid. A liturgia formái közt évszázadok \alatt megmerevedett elested feleleveníteni s a formalizmusból életté vált liturgiát a lelki élet alapjává és keretévé tenmi. *

Feleletet kell adnunk arra a kérdésre is, hogy a bizánci szertartás katholikusai közül a konzervatívok, a „liturgikusok" meg akarják-e állítani az idő kerekét s tudomást sem akarnak-e venni a második évezred nyugati lelkületének gyümölcseiről, az újabb ájtatosságokról ? Erre a kérdésre bizony nem olyan egyszerű a felelet. Ha a bizánci szertartás fennmaradása katholikusok közt öncélú volna, minden további nélkül nemmel válaszolhatnánk reá. A liturgikus mozgalom ugyanis, melynek eszméivel szertartásunk lelki életének fellendülését eszközölni szeretnők, egyrészt első alapelve szerint a liturgiát a lelkiélet alapjává és keretévé kívánja ugyan tenni, de nem kizálólag'oe formájává, másrészt írjaga !is nemcsak hogy neimi zárkózik el a második évezred gondolatainak befogadásától, hanem ugyancsak a legnagyobb ünnepélyességgel veszi azokat körül, de természetesen összhangba hozza az első évezred gondolatvilágával s elveszi azt az élt, mellyel az új a régit kiszorítani igyekszik. így az eucharisztikus kultuszban helyt ad a demonstratív elemnek, sőt a legnagyobb ünnepélyességgel ünnepelteti űrnapját, de rögzíti helyét a Proprium de Tempore-ban, odateszi a Szentháromság titkának megünneplése után az első csütörtökre, mely napon az Eucha176

risztia szerzése történt, s az ünnepnek a képviselt gondolattal együtt bele kell simulnia a liturgikus év eszmekörébe. Figyeljük csak meg űrnapja miseszövegét. Nem az imádás és az eschatologikus Krisztus-szemlélet a vezető gondolat, hanem az Eucharisztia áldozat-eledel jellegének kidomborítása. A 80. zsoltár gondolatából veszi az Introitust: „Gabona javával tápláltam ő k e t . . . kősziklából mézzel elégítettem meg ő k e t . . . " Az Oratioban meg egyenesen így könyörögnek : „Isten, ki a csodálatos szentségben szenvedésednek emlékét hagytad hátra, add — kérünk — tested s véred szent titkait úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét magunkban szüntelenül érezzük." Az Apostolban Szent Pál eueharisztia-szerzési írását olvassák a korinthusiakhoz írt levélből. A Graduale a 144. zsoltár 15—16. verse s János evangéliumának 6. fejezetéből a mennyei kenyérről szóló ígéret egy része. A Sequentia (Lauda Sión...) az Eucharisztia tanának compendiuma versbe szőve, de uralkodó gondolata ennek is a „lelki kenyér" : „Ecce panis Angelorum, factus ribus viatorum: vere panis Miorum non mittendlus canibus." S befejezése: „ . . . tuos. iibá commensales (asztaltársaidat), coheredes et sodales fac Sanctorum civium." Evangélium az Eucharisztia ígérete. Felajánlásra Mózes III. könyvéből énekelnek a kitett kenyerek felajánlásáról. A felajánlás csendes papi imája a Secreta pedig ezeket mondja: „Egyházadnak add meg kegyesen Urunk — kérünk — az egység és béke ajándékát, melyet a felajánlott adományok titokzatosain jelképeznek." Az áídozási vers Szent Pál intelme az Eucharisztiában részesülőkhöz a korinthusi levél szavai szerint. Az áldozás hálaadási imája, a Postcommunio ismét csak az Eucharisztia vételéről szól: „Tedd meg, kérünk Urunk, hogy Istenséged örök élvezetével teljünk meg, melynek előképe drága tested és véred időleges vétele." Az egész ünnep zsolozsmája nyolcadával együtt olvasmányaiban is (Aquinói Tamás, Ágoston, Chrysostomus, N. Sz. Gergely pápa, Cyprián, Ambrus, Hilarius, Jeruzsálemi Cyrill, Alexandriai Cyrill írásaiból) mindenütt az Eucharisztiába vetett hitet, közelebbről a valóságos jelenlét tanát emeli ki. A tannak az a folyománya, hogy Jézust az Oltáriszentségben imádás illeti meg, pontosabban hogy a színek is imádás tárgyai, magával a bennük rejtező Krisztussal együtt, nyugat liturgiájában sem sokkal jobban domborodik ki, mint keletében. Csupán míg nyugat a tiszteletet letérdeléssel juttatja kifejezésre, addig kelet embere — ezt a poenitencia kifejezésre használván — hódolását felállással és mély meghajlással jelzi. Az eucharisztikus kultusz adorációs vonatkozásokban inkább liturgia kiegészítő alakban jelentkezett. Istentiszteletek (szentmise, zsolozsma) végén őrzési helyéről az oltáron levő trónra helyezik a Szentséget, eléneklik az Eucharisztia himnuszát: „Tantum ergo"-t és „Genitori"-t. (Csak a „Tantum ergo"-ban fejeződik ki legjobban az Eucharisztia-imádás eszméje.) Ezt követi űrnapja Oratioja s áldás a Szentséggel. Máris befejeződött a szertartás, csupán őrzési helyére teszik a Szentséget kellő hódolások kíséretében, űrnapja liturgiája sem változatosabb sokkal. Csupán a „Pange lingua" alatt körmenet van. Ha ez hosszan tart, más himnuszokat is énekelnek, az egyes himnuszok után pedig körmenet közben is áldást adnak. A magyar szokás négy 177

oltárral, evangélium olvasással stb. erősen helyi jellegű, nem az egyetemes Egyház liturgiája, még a római ritus területére értve sem. Még kevésbbé az Közép-Európának legkedveltebb s leglátogatottabb ájtatossági tárgya, a Szentsír kitett Oltáriszentséggel, vagy a theoforikus feltámadási szertartás és körmenet. Ezek ugyanis egyenesen elvonják a figyelmet a Szent Keresztről, melynek az Egyház ugyanolyan liturgikus hódolást ír elő Nagypénteken, mint az Eucharisztiának. Sőt ha az adoratio Crucis szertartását külsőségeiben nézzük, az sokkal ünnepélyesebb, mint pl. űrnapja hódolata az Eucharisztia előtt. Dehát vannak szentséges misék, szentséges litániák, egész napi szentségimádások, mitöbb: örökimádás! Igen. De megint csak azt kell mondanunk, hogy ezek, ha nem is helyi, de mindenesetre partikuláris jellegűek, melyeket az Egyház nem kíván liturgiájával egyetemessé tenni. Rendszerint vagy a szükség szülte őket, vagy pedig olyan vallási buzgóság, mely leginkább misztikus hatásra a kinyilatkoztatás egy-egy mozzanatát tette különleges tisztelet tárgyává. A szükség szülte a litániákat szentségi áldással olyan helyeken, ahol a liturgikus zsolozsmát bármi, leginkább nyelvi okból nem végezhették, éppen ennek pótlására. Ez a szellem kidomborodik a szertartás végzésénél is. Letakart ciboriummal végzik, hogy kifejezzék az ünnepélyesség hiányát, ünnepélyes szentségi áldás tartását ugyanis püspöki liturgikus jog erősen korlátozza. A huzamosabb szentségkitétellel járó szentségimádás s ennek velejárója, a szentséges mise a viázo'Jt mjiszitikus hatás gyümölcse s már azért sem lehet az egyetemes Egyház szükségszerűen parancsolt ájtatossága. Az Egyház ugyanis kedvelheti egyesek, vagy csoportok különös buzgóságát valamely erénygyakorlatban (jelen esetiben az Eucharisztia imádásában), ajánlhatja is azt, de a tanító Egyház Szentlélektől ihletett bölcsessége tartózkodik attól, hogy ilyet dogmatikus összhangja veszélyeztetésével s a többi gondolat (pl. az áldozat) elkerülhetetlen elhomályosításával egyetemessé tegyen. Ehelyett engedélyezi a jámbor társulatokat. Bennük csoportosulnak azok, akik valamely erényt különösen akarnak gyakorolni (Eucharisztia-imádás az Oltáregyesületben, Isten szeretetének különleges megszívlelése a Szent Szív társulatában, Szűz Mária életének különös tisztelete a Rózsafüzéresekkel, a jó halálra való készület a Skapuláré-társulatban, a felebaráti szeretet erényszerű gyakorlása a harmadrendekben stb.), s különleges lelki igényeik imádságos részét közösen végzett magánájtatosság formájában elégíthetik ki. Amint azonban a nyilvános Istentiszteletbe, a liturgiába kapcsolódnak bele, annak már az összhang jegyében kell történnie. Érdekesen támasztják alá ezt az állítást azok a régi rendelkezések, melyek szerint imádásra kitett Oltáriszentség előtt nem szabad szentmiséket mondani, áldoztatni, a mellékoltároknál mondott olvasott szentmiséknél csengetni, hogy az áldozat el ne vonja a hívek figyelmét az imádandó Szentségtől, a Szentség1 pedig el ne fogja a híveket az áldozattól'. A 40 órás szentségimádással kapcsolatban fejlődött csak ki némi engedmény. Mivel az éjjel-nappal tartott, a kitétel alatt is kellett mondani szentmisét, így egy leítt engedélyezve. 178

Csak újaban történt néminemű tágabbkörű engedmény ebből a szigorúságból. Miden esetre a hangsúly nyugaton is azon van, hogy a kultuszban az összhangot kell őrizni s egyes gondolatokat mások rovására kiemelni nem szabad. S ha az a nyugat, mely a második évezred új irányzatait kitermelte, liturgiájában ennyire konzervatív s így vigyáz a gondolati összhangra, mennyivel körültekintőbbnek kell lennie a bizánci szertartás katholikusának, aki mögött — bármiképen forgatjuk a dolgot — unionista hivatás áll. Ennek utját-módját ugyan sokféleképen fel lehet fogni. Tény és való igazság az is, hogy az unió-kérdés végső elemzésben dogmatikus. De az is tagadhatatlan, hogy a végső célhoz, a dogmatikus egységhez vezető út nem függettón a liturgiától, közelebb a bizánci szertartás katholikusainak liturgikus állásfoglalásától. S kelet részére nem '.ehet biztató jelenség az, ha szertartásának katholikusai egy évtized liturgikus hagyatékát, — az ő lelkiéletük egyetlen kincsét — lomtárba helyezendő ócskaságnak, vagy legfeljebb arra alkalmas formának tartják, hogy újszerű gondolatokat tartsanak benne. De amellett, hogy tekintettel kell lenni keletre, mégis bele kell kapcsolódni nyugat katholikus közösségébe. Hogyan lehet eleget tenni mindkettőnek ? Itt a nehézség a feleletadásban. Véleményünk a kérdés megoldásában teljesen egyéni. Nem támaszkodhatik megingathatatlan tekintélyekre. Értéke annyi, amennyire indokai s az élet mérlegelése értékelik. Semmiképen nem kívánja magának sem a tévedhetetlenség jellegét, sem a legjobb eszme jelzőjét. Elgondolásunk szerint az alapelv kelet miatt a liturgikus „status-quo" őrzése, a lehetőség szerint „nihil innovetur!" jelszóval. Ez természetesen nem, csupán a formákra vonatkozik, hanem a formákban s a liturgikus anyagban rejlő tartalomra is. Követendő példa Róma, mely változtatás nélkül vette át s adta ki a legkritikusabb szövegeket is liturgikus könyveinkben, csupán a szakadárság kanonizálta szentek officiumát hagyta el. A lelkiélet fellendítését a meglevő formák közt s drága kincsünket alkotó liturgikus anyaggal kell megkísérelnünk és reméljük, sikerül is azt elérnünk. Ezzel — úgy véljük — kelet felé nem mélyítjük a szakadást, sőt előkészítjük az összekötő kapcsot. De mi lesz a katholikus közösséggel? Az eucharisztikus kérdésben mindenekelőtt kifejezésre kell juttatnunk kifelé s öntudatossá kell tennünk magunk számára, hogy a demonstratív hitvallás az Eucharisztiába vetett hitünkről sokban megvan a mi liturgiánkban ie. Iigy nem feltétlenül szükséges sem az urnapi ünnep, sem a theoforikus körmenet bevezetése. A mi vidékeinken vegyesen lakunk római szertartású katholikusokkal, elkerülhetetlen az ünneplés? Mi sem könnyebb ilyen helyen, mint részt venni az ő úrnapi körmenetükben (de természetesen a mi liturgikus öltönyeinkben) s legott kifejezésre jut a bekapcsolódás a katholikus közösségbe. És máris át van hidalva űrnapja kérdése. A következő kérdés a szentségi áldás. Ez az áldozati liturgiában nem nehézség, hiszen szertartásával jár, hogy áldoztatás után a Szentséggel megáljuk a híveket, a hálaadás megkezdése (Teljenek be . . . ) előtt pe179

dig felmutassuk nekik azt, mielőtt a kehely purifikálására mennénk. Hogy liturgikus ájtatosságokat (vecsernye, apodipnon stb.) pótoljunk szentségi áldással összekötött magánájtatossággal, arra semmi szükség nincs, mert a liturgikus nyelvkérdés nem gördít akadályokat az Egyház közös imáinak végzése elé. Ha mégis át akarjuk venni a szentségi áldást, Galíciából származó formájában, mely „supplicatio" néven ismeretes, végezhető, de csakis liturgikus istentiszteletek u t á n és n e m h e l y e t t , amellett mértékkel! A római liturgikus jog ezen a téren nagyon szigorú! Ha pedig a szentségimádás kultuszát szeretnők szélesebb körben meghonosítani, tegyük azt a liturgiától függetlenül, a jámbor társulatok, az oltáregyesület keretében. De itt szem előtt kell tartanunk, hogy első az Egyház imája s csak azután következhetik a társulatok ájtatoskodása. Nehogy az történjék azután hogy kiválunk a Krisztus életét, vagy a szentek emlékét ünneplő Szentek közösségéből, Krisztus titokzatos testéből, — elmulasztva a vecsernyét, — hogy magánájtatossággal hódoljunk az elhagyott fő, Krisztus eucharisztikus színe előtt. Az eucharisztikus kultusz másirányú kimélyítése, mint pl. szentséges mise, szent sírra kitett Oltáriszentség, theoforikus feltámadási körmenet, egyéb theoforikus körmenetek feltétlenül mellőzendők, mert kelet szellemével ellentétesek, nyugaton sem egyetemesek s hiányuk nem jelenti a katholikus közösségből való kivonulást, liturgiánk szellemét semmi esetre sem mélyíti s kiteszi az eddig őrzött összhang rovására az egyoldalú elfejlődésnek. A Jézus Szíve kultuszról, vagy a többi ájtatosságról nagyjából ugyanezt mondhatjuk. Jézus Szíve tiszteletét az Egyház a római szertartásba beveszi, de a Proprium Sanctorumba iktatja, tehát nem is a liturgikus év gondolatai közé, hanem a szentek emlékezetébe, ünnepelteti az Isten nagy irgalmának gondolatát az egész közösséggel, esztendőben egyszer, ú r nap nyolcada után való napon, de csak liturgiailag, ünneplési parancs nélkül. Akik azonban ezzel nem elégszenek meg, hanem a mai szeretetlen, önző világban jobban akarják szemlélődésüket Isten túláradó szeriatetére irányítani, azokat összegyűjti a Jézus Szíve társulatban s engedélyezi számukra a Szent Szív liturgiájának, mint votiv, vagyis különleges ájtatossági officiumnak gyakrabban való végzését. Erős túlzás tehát az az álláspont, mintha a szentségimádás, vagy a szentszív-kultusz volna a kritériuma, vagy csak fokmérője is valaki katholicitásának. Alapjában nem volna lehetetlen, hogy a Szent Szív emlékezetét a római ritus mintájára beiktassuk a liturgiába. De vájjon szükséges és célszerű-e? Ha Róma felé tekintünk, azt látjuk, hogy Róma ily dolgokban tartózkodó, mondhatnók szigorúan konzervatív. Márpedig mégis csak ő képviseli az Egyház elgondolását. Igaz, hogy Galícia más példát mutat s római jóváhagyással. Lehet, hogy csak egyéni vélemény, de nem hallgathatjuk el, nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy a bizánci szertartású katholikus magyarság a lengyel impérium alatt levő, egészen más adottságok közt élő, szláv nemzetiségű népek sokban nagyon radikális liturgikus elgondolásait próbálja másolni. Ez pl. és sok más liturgikus kérdés nem egyszerű időszámítási, tehát kalendáriumi 180

probléma, hanem mélyreható változásokat hoz magával a liturgikus könyvek tartalmát s rendelkezéseit illetőleg. Ennél pedig a régi állapot megbolygatása keleti szertartásokra kiterjedő joghatályú ritus-kongregáció híjján csak a bizánci szertartás szétforgácsolására s elenyészésére vezethet. Azért itt is csak az az út áll nyitva, ami az eucharisztikus kultusznál. Épségben kell hagyni a liturgikus gondolatkört, a Szent Szív kultuszát pedig ott kell ápolni, ahova jobbára úgy is való, a jámbor társulatok kebelében, magán-ájtatosság jellegű szertartásokkal. Ezzel épségben, változtatás nélkül őrizzük nagyértékű hagyományainkalt, de egyúttal bekapcsoíódtva a katholikus közösségbe, lépést tartunk nyugat lelki áramlataival is. S még egy előny származik belőle. Védve leszünk a túlbuzgóság egyoldalúságának veszélyétől. Mert igaz ugyan és nagyon fontos az az igazság, hogy az Oltáriszentségben Krisztus istenségének és emberségének a színekkel együtt imádás jár, de nem kevésbbé fontos az Eucharisztia tanának más részlete, pl. áldozati s áldozateledeli jellege is. — Az is igaz, hogy túláradó s az embert meghódolásra kényszeríti az Isten szeretete, de az is igazság, hogy a gyakorlati élet szempontjából talán még fontosabb Krisztus egész életének szemlélése s átélése a liturgikus év leforgásában. — Szép dolog a jó halálra való előkészület és a serénykedés az, üdvösségért, de az ember földi életének próba jellege nem zárja ki még a lelki megnyugvást s a megváltottság tudatának krisztusi békéjét. — Épületes az Istenanya élettitkainak szemlélése, Krisztushoz való viszonyának magasztalása, de feltétlenül szükséges bármily nagy emberi nagysága mögött is a végtelen Istenség keresése. A megoszthatatlan Istenség háromságban lakozik. Bölcsessége mérhetetlen, ereje mindenható, kora örökkévaló, mérete végtelen, munkája változatos. Azért egyoldalú szemlélete torzított, egyoldalú tisztelete nagyon is e m b e r i . Az Egyház liturgiáján épen abban tündöklik az Isten inspiráló lelkének, a Szentléleknek himpora, hogy az Isten végtelen belső gazdagságát oly szépen kifejezésre tudja juttatni s oly bölcsen összhangba tudja foglalni. Mit akarunk mi, liturgikusok ? Visszaforgatni az idő kerekét, megrögzíteni a multat s elébevágni minden haladásnak ? Dehogy! Nem akarjuk mi a régi jó időket örökké visszasírni, de nem akarunk a mult hagyományaitól sem gyökértelenül elszakadni. Az örök jelent akarjuk képviselni, mely a múltban gyökeredzik, s a jövőt munkálja. Azt a jövőt, melyben keletnek s nyugatnak épen a mult közös hagyományain keresztül kell egymásra találnia. Egy akol és egy pásztor a közös és örök ideál, őrizzük és neveljük mi is egyéniségünket, de ezt beállítjuk a Szentek közösségébe, hogy a közös akol harmóniája a Jó Pásztor földi helytartójának vezetése alatt mihamarabb s minél könynyebben meglegyen.

m

181

KRÓNIKA XI. PIUS P Á P A NYOLCVAN ÉVES Őszentsége XI. Pius pápa — családi nevén Ratti Achilles — május, hó 24-én ünnepelte 80-iik születésnapját. Őszentsége neve az utolsó éviszáz nagy pápáinak Bóráiból is ¡kiemelkedik. Szociális elgondolásai, a, keresztény családi élet megvédésére vonatkozó initelmei és intézkedései nem kath. körökben iis a hódolat érzését váltották ki, sőt az Egyház ellenségeinek tiszteletét is 'kivívták számára. Munkássága igazán mindent átfogó és az Anyaszentegyház egész terrénumára egyfoMnán kiható. Bennünket közcfefcbről miégi|s azok érdekelnek, amelyek a keleti egyházzal állanak közeliebbi vonatkoziáteban. Ezek között első helyen áll az ú.i egyházi törvénykönyv iszerkesztléste, mely úgyszólván legszemélyesebb felügyelete és irányítása amiatt folyik, sőt már befejezéshez közeledik. Sokat tesz a misszióként s ezen a téren isi szívéhez talán az uniós mozgalom áll legközelebb, melyet s á v é egész -meleg szeretetével ápol. Kőbe-téglába épített tanúbizonyságai ennek a^ római keleti szemináriuminak egész; sora, a pápai keleti intézet és sok más intézményeés rendelkezése, melyek mind annak alz aranyhídnak építését célozzák, melyen ő, a niagy „pontifex" az elszakadt Keletet a szentek közösségébe bekapcsolni, visszavezetni óhajtja. Erre vonatkozó üdvös intézkedéseinek egyike a római kath. szemináriumokban a keleti napok bevezetése, melyeknek szeretetnevelő határa már is észijeveheftiő. Ilyen hatalmas lelki dimenzióval bíró egyéniség még a pápai trón magasában is aránylag kevés akadt. Nyolcvanadik születése napján hódoló szeretettel járul trónjának Izsámolya elé az Egyház minden hű tagja S buzgó imában kéri Istent, őrizze _meg őt iránltunk való szeretetének és munkaereje teljében Egyházának további virágoztlatláls&L Fppásztoraink rendeletei szerint egyházmegyéink templomaiban pünkösd ünnepén fogunk ttszenijségéért imádkozni.

KELETI NAPOK A LATIN SZERT. SZEMINÁRIUMOKBAN A magyarországi latin szertartású katholikus_ szemináriumok ezidén is dicséretes buzgósággal igyekszenek eleget tenni a pápa Őszenltteége ama közismert rendelkezésének, mely szerint a papi pályára készülő ifjaknak évente „keleti napok " megtartásával kell alkalmat nyújtani a keleti egyházak megismerésére s az unió útjainak egyengetésére szolgáló kérdésekkel való foglalkozásra. Jelen számunkban egyszerre két ilyen keleti napról is nyíliik alkalmunk beszámolni. Tudósításunkat [mindkettőről a helyi sajtóorgánumok alapján adjuk, amivel egyúttal azt is igazoljuk, hogy ezek a kelelti napok jelentőségükben már is túlnőttek a szeminárium falain s a nagyközönség lkjatholikus részélnek körében is egyre nagyobb és nagyobb érdeklődésre találnak. De beszéljenek helyettünk magtik a hirlapi tudósítások. SZEGEDEN. Az egyik keleti nap, melyről beszámolni kívánunk, a. szegedi (csanádegyházmegyeij szeminárium keleti napja volt, melyről a Szeg/adi Uj Nemzedék a következőkben számol be: A szegedi görögkatholikusioknak még a közelmúltban nem vollt; lelkészük, hanem időnkint a makói görögkatholikus lelkész járt át szentmisét mondani. Egy hónappal ezelőtt a hajdudorogi egyházi főhatóstá|g 'Szegedre nevezte ki szervező lelkésznek Ladomérsizky Béla dr. volt sátoraljaújhelyi segédlelkészt. Azóta rendszeres istentiszteletet tartanak a Lechner-téri görögkatholikus templomban és minden remény

182

megvan arra, hogy virágzó fejlődésnek indul a görög szertartású hilböestvérek vallásos szervezkedése. Ezt a hitbeli fellendülést nagyban elősegíti az iá közeledő szeretet, melyre a latin szertartású katholikuistoknál ÍSzieged városában mindenkor islzáimíltlhatnak. A testvéries megértés megnyilatkozásait maga az Apostoli Szentszék mindjobban sürgeti. A Szentatya óhaja szerint az összes római felatholikus hittudományi főiskoláik úgynevezett „liturgikus keleti napokkal'' igyekeznek dokumentálni az egyiséget a görögkatholi'kußi egyházzal éa munkálni az egyesülés nagy ügyét- a keleti szálkád ár egyházakkal. Az első „liitíurgikus keleti n a p o t ' ' április 26-án, vasárnap rendezte a szegedi hittudományi főiskola. Az ünnepségre Szegedre érkezett a betegen fekvő Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus, 1 vikárius generális! helyett Mihalovies Sándor dr. hajdudorogi kanonok, főesperes. ) Délelőtt 10 órakor a jezsuiták templomjában. Mühalovies! Sándor dr. kanonok görögszertartású ünnepi nagymisét celebrált magyar nyelven Ladoménszity Béla dr. lelkész és Lengyel László áldozópap segédletével. A szentbeszédet Ladomérszky Béla dr. mondotta a sízeretei't egyesítő erejéről. Gyönyörűen kidomborította, mint törekszik XI. Püus pápa e krisztusi gondolat megvalósítására.. Ezért állította helyre, ha nagy áldozatok árán is, az Egyhlátz és Itália közöltt a politikai wvséget, sürgeti mint a pogány missziók nagy pápája a hitbeli egységet és fáradozik azon, hogy az unionizmuis által Kelet és Nyugat isimét találkozzék Krisztus vikáriusának vezietése alatt a kormányzati egységben. A szentmisén a római 'katholikus tanítéképzőintézet és a hittudományi főiskola egypsített 120 tagú monstre énekkara énekelte a két-, illeltlőleg a négyszólamú liturgikus énekeket Kapossy Gyúlta főiskolai énektanár vezetésével. A maglálnszólamotoat Csierney András, a szegedi görögkatholikus egyiházkölzség kántora énekelte. A templomot a görög- és latinszertartású hívek zsúfolásig (megjtöltöttrték ás nagy számmal járultak a görög ritusú Szentáldozáshoz. Délután 5 órakor a Szent Imre-Kollégium dísztermében rendezte meg a hittudományi főiskola díszafcadómiáját. Az ünnepségen megjelent Glattfelder Gyula dr, megyéjslpüspök,i valaminlt számos egyhlálzi és világi előkelőség. A műsort- a^ tani tóképzőintézet énekkara nyitotta meg Kapossy karnagy vezényletével. Majd Mihalovies Sándor kanonok mondotta el megnyitó beszédéit, melyben a görög liturgia lelket miagával ragadó szépségeit ismertette ós kihangsúlyozta azt a hatást, melyet nem egy latin szertartású hívőre, papra gyakorolt Chrysostomos liturgiája. Azután a görög ritusú katholikus egyház szerepéről szólt hazánk történetében. Juhász István dr. ítélőtáblai bíró a latin és göröjg liturgia közti különbségekről tartott ismeretterjiesztő felolvasást, melyeit mindvégig nagy figyelemmel hallgatott a dísztermet zsúfolásig megoltó' közönség. Jakab Benjamin S. J. teológus mesteri hegedűszólója következett ezutláln Mayer Antal karnagy zongorakíjséretével. A távol levő SzantaynSzeman István dr. pápai prelátus, vikárius generálisnak az uniós törekvésekről szóDói értekezését Alaker Gyöirgy S. J . hittudományi főiskolai tanár olvadta fel, melyben történeti adatokkal dokumentálja az illusztris szerző, mit tettek a pápák aa unionizmus útjláhak egyengetésére a századok folyamán és a sok nehézség és sikertelenség ellenére is mennyi kitartással dolgoznak az unió nagy eszméjén Olmütz, London, Páris, Bédsi, Svájc, Velechráid uniós egyesületei és rendezik meg az uniós kongresszusokat ás unió|s (heteket Európa lekülönbözőbb városaiban. Az uniós eszme szolgálatából nem szabad hazánknak sem lemaradnia. E téren a külföldi katholicizmus megelőzi a magyarokat: „Nincs uniós egyesületünk, teológiai karaink míg nem tudják a pápa kívánta studiumokat beleilleszteni tudományos munkájukba, amelybe legalábbis a misszióiévá val kapcsolatban vagy az egyetemi studiumok, szemináriumi gyakorlataiban mielőbb helyet kell nyerniök, ha a pápa akaratát komolyan mérlegeljük." A hittudományi főiskola és tanítóképző 120 tagú monstre énekkara egyházi énekeke® adott ezután elő Kapossy Gyula karnagy vezényletével. Majd Szlivűaa János teológus szavalt egy Sík-verset nagy hatással. A fényes ünnepséget Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök buzdító szavai zárták be. 1 ) A Sz. N. U. közlését itt helyesbítenünk kell, Mihalovich Sándor dr. nem mint főszerkesztőnk helyettese érkezett Szegedre, hanem külön, minit a sz. liturgia végzésére meghívotít) egyházi méltóiság s egyben mint a szegedi gör. kath. egyház fölött álló Ordináriusnak, a hajdudorogi püspöknek képviselője. — Szerk.

183

— A papnevelő intézetek növendékeit, elöljáróit, tanáraijt esakis a bensőséges ragaszkodás jellemezheti a kereszténység közös Atyja nagy eszméihez — mondotta. — Szívből méltányoljuk görögszertartású testvéreink szent törekvéaeit, ragaszkodásukat ősi liturgilátjukhoz. Vigyék el főpásztori üdvözletemet szeretett püspöküknek, Krisztusiban az én testvéremnek. Mondják meg neki, bensőséges imával töridklsizünk kiérdemelni, hogy egyek legyünk és a szeretet és a kölcsönös kapcsolat fűzze össze mindazokat, akik még most megosztottságban élnek és talán egymásra találnak. A főpásztori szavakait1 a pápai és a magyar Himnusz akkordjiai zárták be. EGERBEN. Egerben ezidén is a főtemplom búosúnapjián volit a Íkíeleti nap melyről az Egri Egyházm. Közlölny P. J. dr. aláírásával a következőkben számol be: A eizeaninlálrhim növendékei az idén is mindent elkövettek, hogy a keleti, elszakadt keresztények visszatérésének vágyától áWhatva, azt a programmot, melyet ébsekfőpásztorunk e nap ünnepi keretek között való megbecsülése céljából jóváhagyott, fiatalos: lelkesedésük teljes odaadásával taritlsáki meg. Nagyban emelte az ünnepség fényét s a jövőre való kihatását a magyar Szsent Bazil-rend nagytudású főnökének közreműködése. Az ünnepség már május 5-én d. u. 5 órakor kezdődött, mikor Dr. Dudás Miklós 0. S. B. M. superior az, intézeti Emericanum termében gyakorlati előadást tartott a görög szert, szentmiséről, bemutatta a szentmisénél használatos templomi ruhlákat és szereket. A theologusok nagy figyelemmel 'kísérték a tanulságos előadást annál is inkább, mert nagy7 részülk már előzőleg megvette Dr. Kiss Andor Legszentebb Imakönyv, c. nagyon szép kiállítású és igen olcsó kötnyveeskéjét a görög szert szentmiséről. (Budapest, Stepbaneum, 1935. 261 1. Ára tömeges rendelésnél 60 fillér) s így e könyvecskével a kezében a szentmise imáit], énekeit, szertartásait könnyen követni tudta. Május 6-án Sz. János apostolinak, a főegyházmegye védőszentjének ünnepén, az intézeti kápolnában görög szertartású énekes szenlttmise volt, mely alatt a theologusok vegyeskara énekellt és az olitárszolgátetot is a növendékek látták el. A liturgikus énekeket Meiszner Imre főszékesegyh. karnagy írta át férfikarra és összhangosátotta. A növendékek két szín al&tttj vették magukhoz a szen(táldozáglt (oan. 851. §. 1.) s az igaz Egyháztól ¡tlávol élő keresztények megtéréséért aljánlották föl. D é l e l ő t t háromnegyed 11-kor ünnepély volt, amelynek műsorán a növendékek choralis éneke, Székely Miklós seerpap vezetésével, Pákozdy József szerpap költeménye, Demény József I. éves theológus' előadásában, Duklai László IV. éves theológutei „Mária lés a K e l e t " c. felolvasna, Meiszner Imre „Tu es P e t r u s " c. négyszólamú éneke, a elzerző vezényleittével szerepeltek. Az ünnepély fénypontja Dr. Dudás Miklósnak, a magyar Szent RaziL-rend főnökének nagyhatású beszéde volt „Az egri püspökség és a baziliták szerepe az ungvári unió történetében (1646—1706)" címmel. A hallgatóság, élén Krisiton Endre segédpüspökkel és .a főkáptalan több tagjával, osztatlan figyelemmel hallgatta, a kiváló előadót. Az ünnepély a pápai himnusszal és Kriston Endre segédpüspök buzdító szavaival ért véget. A délután folyamán az unió céljainlak előmozdításáért a kápolnában szentségimláidás volt, mely este fél licitkor ünnepélyes Jézus Szíve litárnával fejeződött be. P. Dudás előadását .az Egri Egyházmegyiei Közlöny egész terjedelmében májusi számának vezető helyén hozza. Üszi számaink egyikében mi is egész terjedelmiében közreladjuk. — ACTIO CATHOLICA NAP NYÍREGYHÁZÁN. Május* 3-án kitűnően sikerült kath. napot rendezett az A. C. nyiregyházi szervezete. A szép ünnepségelk szorozatát főpapi mise vezette be, melyet a Nyáregyházáról Egerbe távozni készülő Énekes János prelátus celebrált^ A gyűlés szónokai Szabó Kálmán f'őgimn. igazgató és Kovács Sándor p. kamarás voltak. A záróbeszédet Mihalovich Sándor dr. kanonok, sza-

184

bolcsvármegyei gkath. főesperes mondotta. — GRÓH ISTVÁN EMLÉKE. Május első hetében ünnepelte meg a Gör. kath. Szemle fennállásának nyolcadik évfordulóját. Az ünnepi vacsora fölött Medvigy István kir. kúriai bíró, a MAGOSz. társelnöke mondott emlékbeszédet a közelben elhunyt Gróh Lsftvánról. Beszédet mondottak még' róla Mikulieh Károly, a Gör. kath. Szemle

szerkesztője és Sztankay Andor dr. pesti s. lelkész is. A kegyeletes megemlékezésekért az elhunyt fia, Gróh István ügyvéd, a MAGOSz. iigyv. igazgatója mondott meghatott köszönetet. — A KELETI EGYHÁZ A SAJTöK I ÁLLÍTÁSON. Rámában május 12ós nagy ünnepségek között nyilt meg a nemzetközi kaítlh. sajtókiállítás, melyen szerény folyóiratunk iisl ott van. A Keleti Egyház a magyar katih. tudományos folyóiratok között nyert olyan elhelyezést, mely szinte megtisztelés számba megy. Elhelyezésit nyert a keleti kongregáció vitrinjében az egybekötött I. és II. évfolyam s etlholyezték a gör. kajth. kiadványok sorában is. Ezeknek retrospektív részében ott van a Gör. ÜSath. Tudósító, a Chrysostcnnos, Gör. klath. Lelkipásztor és a Máriapóesi Virágoskert. — FŐSZERKESZTŐNKET MEGOPERÁLTÁK. Számos olvasónknak feltűnt, hogy főszerkesztőnk, ki az unió eszméjével kapcsolatban fáradságot és lehetetlenséget nem ismer, a szegedi keleti napra csak előadásának szövegét küldte el, hogy felolvassák. Ennek oka, hogy hangszálait már régebben betegség támadta ineg, mely eddigelé is akadályozta nagyobb eíőadásók megtartásában. Betegségre végre is arra kényszerítette, hogy Budapesten efp-ilk országos nevű szakorvos kezelésere bízza magáit, ki főszerkesztőnk hangszálait májusi első felében megoperálta. Az operáció után hetekig tartó abszolút hallgatásra van íteive, még családjával is csaik írásban érintakezhetik. Ha a kényszerű silentium véget ér, klimatikus üdülésre lesz sz.„„ Gyógykezeltetésének tartama alatt hivatalában Zapotoczky Igor Konstantin abaujszántói esperes-lelkész, p. kamarás, e. m. konzul tor, .mini, provicarius helyettesíti. — UNIÓ-ÜNNEPSÉGEK LÚGOSON. Ez,idén van századik esztendeje, hogy Lugason Bercsány István lelkész a lugosi orthodox románok nagy részével unióra lépett és megalakította a gör. kath. egyházközséget, mely azóta központjává lett a bánáti görögkatholikus hitéletnek. A centennáriumot a lugosi egyház fényes ünnepségek sorozatával üli meg, melyek Tamás-vasárnaptól pünkösdig tartanak. Az ünnepségek sorozatát mult hó 19-én egyházközségi díszközgyűlés nyitotta meg. Az ünnepségek sora pünkösdkor zárul fényes külsőségek között.

— A MAGYARORSZÁGI GÖRÖGK E L E T I E K jogi helyzetének tisztázása végett a konstantinápolyi pátriarkális zsinat a mult hó 17-én bizottságot küldött Romániába és Jugoszláviába, hogy a szerb és jugoszláv egyházak vezetőivel) tárgyajáslti folyfüasson magyar orthodoxoknak közvetlenül a pátriáik» joghatósága alá való helyezéséről. — A MAGYAR GÖRÖGKELETIEK egyházjogi helyzetének rendezését az ú j konstantinápolyi pátriarka egyik legelső föladatának tekinti. Megbizottai ecélból már tárgyalásokat folytattak Szerbiában ési Romániában s hír szerint a legközelebb Budapestre is ellátogatnak, hogy a magyar kormánnyal érintkezésbe lépjenek. A patriarka elgondolása az, hogy a közepeurópai exarchátust Bécsből Budapestre helyezteti át. A hazai görögkeleti egyhazak három külön püspök (szerbek, románok és magyarok) főhatósága alá helyeztetnének, kik a karlócai és nagyszebeni metropolitáktól függetlenítve, Uözve(fc-> lenül az exarchánalk lesznek s/.uffragáneusai. Az összes magyarországi gör. kel. egyhláizaik fölött — a püspöki szentszékeken felül — az exarchátus mellett szervezendő szent szinódus állana. Ilyenformán a magyarországi gör. kel egyház is egyike volna a konstantinápolyi patriarkáfcus joghatósága alá helyezkedett autonom egyházaknak. — AZ AMERIKAI FÜGGETLEN GÖR. KATH. EGYHÁZ — mint az Apostolát í r j a — Fenczik István dr.-t, a munkácsi püspök által felfügesztett theologiai tanárt püspökévé választotta. A mi értesülésünk szerint a dissidensek püspökválasztása még csalk tervben van, de még nem történt meg. minden esetre sajnálatos, hogy a dolog odáig fejlődhetett, hogy püspökválasztás terve egyáltalán föl is merülhetett. — A ROMÁN ORTHODOXIA három ú j főpapot választott a közelmúltban. A bukaresti orthodox román nemzeti kongresszus nagyváradi orthodox püs : pökké Popovics Miklós dr. nagyszebeni theologiai tanárt válaisetotta meg, ki theologiai képzettségét a szebeni, csernoviitzi, athéni és lipcsei főiskolákon nyerte. Kolozsvári orthodox püspökké Kólán Miklós lett, a nagyszebeni hittudományi főiskola rektora, ki egy évtizednél tovább volt a Revista Theologiea szerkesztője. Argesi püspökké JUeu Gergely moldvai pap letrb.

185

— A SZERB ORTHODOX EGYHÁZ rövid időn belül három fő1" "-"•át veszített? el: György bánsági,, Martin északainerikai esi Mardár karlócai metropolitákat. Helyük még betöltetlen. — UNIÓS KONGRESSZUS LENGYELORSZÁGBAN. A kath. esznerantiszták nemzetközi egyesülete — Internacia Katolikia Unuigho Esperantista — ezidén Brünnben t a r t j a XVIII. nemzetközi kongresszusát. A kongresszus alkalmával görög szert, püspöki mise és uniós előadás is tervbe volt véve, melynek megtartására az elnökség Kozma János miskolci hittanárt kérte föl, ki már 1912-ben is tartott ugyanezen egyesület egyik nemzetközi kongresszusán hasonló tárgyú előadást. Az előadás és misie megtartásának azonban akadaivai merültek föl. Az előadás tehát ezidén elmarad a programmból. Ellenben P. Sdhenideiler (¡hollandus) szövetségi elnök már most propagandát csinál annak a tervnek hogy a j/övő évben tartandó XIX. nemzetközi katholikus kongresszust, melyet valószínűleg Lengyelországban tartanak meg, teljes egeszében az uniós gondolatnak szenteljék. — ORSOLYA-NŐVÉREK CHARBINBAN. Mandzsúriában, Charbinban az Orsolya-nővérek gimnáziumot és internátust tartanak fenn orosz leányok részére. A Szentszék engedélye folytán a charbini orsolyák a keleti szertartást követik s ezidén már önálló keleti szertartású noviciátusuk van. Febr. 11-én tette le fogadalmát az első, keleti szertartásiban neveDt nővér: Malcevszka Ágnes, egy lengyel származású orosz tábornok^ leánya, ki Oroszországban született és nevelkedett is mindig arra vágyott, hogy az oroszoknak az Egyházba való visszatérésén munkálkodhasson. Szüleivel a bolsevizmus elől Lengyelországba menekült, ott. végezte a gimnáziumot s töltötte a noviciátust, egyideig a krakkói egyetemen történelmi' tanulmányokat végzett s innen ment a múlt evben Charbinba, — CHARBINBAN a pravoszl'ávia is mozog. A párisi orosz theologiai intézetnek Charbinban fiókintézete létesült, hogy a távolkeleti orosz pan nevelésügyét elősegítse. Az ú j iskola tantárgyai között szerepel a kínai nvelv és a távolkelet néprajza. — ANTONIJ karlócai orosz metropoilátának, hithűsége elismeréséül a görög király — mint az athéni Ekklésia írja, — az Üdvözítő keresztiének részecskéit küldte ajándékul.

186

— AZ EMIGRÁNS. OROSZ EGYHÁZ kibékült főpapjai, mint arról a közelmúltban mi is megemlékeztünk, Karlócán ú j egyházi szervezetet alkottak a azórl/ányokban élő oroszok autonóm egyháza címen. Az ú j szervezet Karlóca, Páris, Newyork és Tókió székhellyel négy mtít.ropoliát alakított. Mint' a Pantainos írja, az ú j alakulatot a konstantinápolyi „egyetemes" pátriárka kánonellenesnek nyilvtánította és kijelentette, hogy a metropolitai joghatóságot az ú j alakulat főpapjai legfeljebb csak bitorolva használhatják. Az ú j alakulat „állam az államban" volna, amit az egyház nem tűrhet. — A KELETI KÁNONGYŰJTEMÉNYT a finn orthodox egyház múlt évi kongresszusának határozatai értelmében finn nyelven is kiadják, magyarázó jegyzetekkel. A gyűjtemény három részben az apostoli, az aityai és a zsinati kánonokat fogja tartalmazni. Az első részt már munkába vették s a kiküldött bizottság Sartabalában március 3-án ült össze, hogy anyagát tárgyalás alá vegye. — LETTORSZÁG ORTHODOX EGYHÁZA autonom egyházzá lett. A konstantinápolyi patriarkátus hivatalos lapja, az Orthodoxia most tette közzé a paltuiajkátus intézkedését ^az önálló lett metropolia megszervezéséről. _ Az okirat kimondja, hogy a politikai változások következtében Lettország orthodox egyházai többé nem (tartoznak az orosz egyház kötelékébe, hanem a konstantinápolyi pátriarka joghatósága alatt ,^aineu taktiku syndesmu kai aneu aphés pros to synolon tés hagias orthodoxu ekklesias" saját önkormányzattal bíró egyházi szervezetet alkotnak és a többi autokephal egyházakkal egyenlő rangúak. A lett egyház élén a rigai metropolita áll, kit a választó zsinat által legftöbb szavazattal kitüntetett 3 jelölt közül az egyetemes pátriarka nevez ki. Címe: Riga és egész Lettország tnetropoütája. Egyébként a metropolitai sízék betöltése már valóban megtörtént. Március 28-án valóban fölszenteltek Peterson Ágpstont Lettország ú j metropolitájává, kit a három legtöbb szavazatot nyert egyházi férfiú közül a konstantinápolyi pátriarka legalkalmasabbnak ítélit e méltóságra. A fölszeiitjelést a konstantinápolyi patriarka által kijelölt három püspöki renddel bíró megbízott Rigában végezte, kiknek egyike a varsói orthodox metropolita volt.

— A BOLSEVIKIEK ÁLTAL BEBÖRTÖNÖZÖTT PAPOK szenvedéseiről közöl érdekes beszámolót; a szovjet fogdájából kiszabadult, s jelenleg Anienkában tartózkodó Matulonisz püspök. Szerinte ezidőszerint még minítegy száz pap van a szovjet fogságában : lengyelek, _ litvánok, grúzok és németek. A katholikusok száma mintegy kétmillió. A forradalom előtt Szentpé,tervárott 14 kath. plébánia volt 20 templommal. Most csak a Szent Kata¿n-teimplom van nyitva si egy plébános van, aki nemzetközi védelem alatt áll. Matulonisz elbeszéli azokat a szenvedéseket, melyeket a szolovjevi táborban levő kath. papok szenvednek, ahol egy szigetre vannak az összes papok összpontosítva. I t t sikerült bort és búzafisztet beszerezniök, bádogból készítettek maguknak kelyhet, zöld vászonból stólát, a lámpáteskába petróleumot szereztek is így végezték éjftszalkánként a szentmisét, míg őreik aludtak. Később a bolsevikiek ezt megtudták s a papokat szétosztották a különböző táborokban.

— AZ AMERIKAI EGYESÜLÉSI MOZGALOM, melyről ¡már írtunk, a régi anglikán egyházitól különvált amerikai episakopális egyház püspökeinek köréből indult ki. Ez az egyház az ésizakamerákai Unió lakosságának 2—3 százalékát teszi, számban tehát nem igen jelentékeny, annál jelentékenyebb azonban súlyban, mert hívei úgyszólván teljes számban a magasabb intelligenciához tartoznak: magasrangú tisztviselők, tanárok^ orvosok, ügyvédek, bankárok stb. A mozgalom sikere tehát határozott nyeresége volna az amerikai •katholicizanusnak. — A HÁROMÓRAI HARANGSZÓ BÜCSÚJA. A Szentatya a külföldön szokásos délutáni 3 órai harangszóhoz, mely Jézus halálának óráját jelzi, búcsúkalt kötött azok számára, kik ugyanakkor az ő szándékára a miatyánkot, üdvözlégy tít. és az „Imádunk téged Krisztus ' fohásízit, vagy a szent^kereszt tiszteletére valamely más fohászt elmondanak. Ahol 3 órai harangszó nincs, a búcsú, a helyi szokásoknak megfelelően, más órákban is megnyerhető.

FIGYELŐ UNIÓS NAPOK LENGYELORSZÁGBAN A lengyelországi Pinsizk új,abban rendszeres uniós konferenciák helye, ahol néhány év óta évenként tartottak, a .¡¿¡vőben pedig két évenként 'fognak tartani uniós gyűlésekét, hogy az -egyházak: egyesülésével kapcsolatos kérdéseket megbeszéljék. Á poleziai Janovban évenkint megemlékezés történiki boldog Boboly András vértanúságáról, a XVII. század nagy katolikus .apostoláról a njemegyesültek között. Mindkettőnek Lozsinszky püspök volt a kezdeményezője. Pinszkben is ő kezdeményezte az unió vértanúja, Kuczevics Sz^ Jozafát emlékének évenkinti megünneplését. Az első ilyen emlékünnep 1926 november 14-én volt. Ekkor két nappal előtte odaérkezett J . Boczan püspök, Szeptyczki metropolita suffraganeusa és az ottani szemináriumban szállti meg. A papság nagy érdeklődéssel várta, mert ő volt az eliső keleti szert, püspök, aki azon a vidéken a régi uniós, trajdiciókat felújította. Erre az alkalomra Szervezték meg a keleti szert, énekkart, melynek feladata lett a jövőben tartandó uniós összejöveteleket ünnepélyessé tenni. A püspök ekkor is nagy sz. ¡misét pontifikált, lengyel nyelvű sz. beszédet moindott, az éínekkar pedig csodásan szép liturgikus éneket ladott elő. Az egésiz város megmozidult! A latin katedrálisban keleti szert, isteniszolgátot! ? Pinsizkben — amióta létezik a város — még ilyen nem volt! Legalább is ilyenre senki nem emlékezett! „Urunk irgal-i mázz: "-tói visszhangzottak a szentély boltívei p. ez. némelyeknél csodálkozást váltott ki, de azoknál, akik ismerték a történeleimből ezen vidék múltját, hol egykor az egyházi egység uralkodott, megértéssel ési tetsizéssel találkozott. A következő 1927. évben Lakota Gergely przemysli püspök utazott Pinszkbe, laki a szentmisét' végezte, ia vele érkezett1 pap pedig (á, szentbeszédet tartotta a nagy számban összegyűlt katholikus és pravosizláv hívekhez, akik ezekre az ünnepségekre szívesen jötoiiek el.

187

A következő két évben Sz. Jozafát ünnepére csak keleti szert, unitus papok jöttek el s ha a katedrálisban némileg szerényebb is volt a szertartási, de a szemináriumban ugyanaz a tónus és iszeHem vett otthontL 1930-ban L. Wetmanszki plocki püspök részvételével lett az uniós nap megünnepelve. Páratlan keleti fényt hozott az 1931. esztendő, amikor M. Csarnecky apostoli vizitátor püspök köszönött be Polézáa fővárosába. November 14-én a katedrálisban misézett és másnap a pontifikális szentmise alatt adta fel a keleti szert, slzerintl az áldozári rendet a szeminárium egyik növendékének. Ez volt az első keleti szert, pap, aki a pilszki latin szeminárium falai közül került ká. November 16-án az újdonszentelt iáldozár bemutatta az első szentmiséjét a Szeminárium kápolnájában és adta áldását elöljáróira és társaira. Az 1932. évi III. konferencia elhatározta, hogy „meg kell kérni a felszentelt püspököket: honosítsák meg egyházmegyéikben az évenként tartandó uniós napokat, melyek az uniós akciónak a néppel való megismertetésére, az unióért való imádság és esetleg az anyagi támogatás megszervezésére szenteltessenek." Az egyházmegye ú j főpásztora, K. Búkraba püspök, ú j lendületet adott a novemberi ünnepnek. 1934-ben eljött Csarnecky püspök és nov. 18-án szentmisét celebrált, Niemira püspök pedig megrázó szentbeszédet mondott. Este az előző évek ünnepségeit túlhaladva, a szemináriumban akadémia tartatik. Három j>üspök van jelen, akik közül a celebráns zárószavaiban Szól Sz. Jozafát szelleméről, mely Isten kegyelmével megindította Rutskit, megmozgatta Szmotiiczkit és erőt ad a (nehézségek leküzdésére s kitartást a nagy cél érdekében való és sokszor hiábavalónak látszó munkára! Ami Pinsakben kilenc éven át önkéntes elhatározásból történik, a legutóbbi évben kötelezővé vált, 1935. évi január 27-én XI. Pius a szemináriumok és egyetemek S. Congregatio-ja ú t j á n a világ összes püspökeit kötelezi arra, hogy minden teológiai szemináriumban és kollégiumban évenként megtartasísék a keresztény Keletnek szentelt nap. Ennék programmja — a sz. Atya szándéka szerint — „nyilvános előadások, beszédek, akadémiák tartandók és a cél érdekében mindent el kell követni, különiSsen imádkozni kell az Istenihez és nagykegyelmű Atyához, s a szeplőtelen Istenszülő, minden keresztények leghatalmasabb pártfogója által kérni, hogy az Egyház egységén kívül állók a Jézus Krisztus,: a lelkek pásztora, aklába visszatérjenek.'' A Szentséges Atya akarata az Egyház összes munkásait megörvendeztette. A szeminárium Uniós Köre buzgóan hozzálátott az akadémia technikai részének az előkészítéséhez, miután a rendezés gyakorlati részét a Főhatóság vette kézbe. Az 1935. évi uniós nap november 17-én kezdődött kele'ti szertartású ünnepélyes szentmisévéi, melyet a katedrálisban Terneuzen\ Cyrill lyubjeszovi kapucinus atya végzett, kivel együtt jött el aiz ottiani parochiáfc énekkar, mely a liturgia énekeit adta elő. Az összegyűlt hívekhez a szentbeszédet Junievicz Ede kanonok, a bolsevikiek egykori foglya intézte. Az isteni szolgálaton megjelentek la káptalan tagjai a szeminárium elöljárói és növendékei, ez utóbbiakból került ki az asszisztencia, és a jezsuita atyák. Este tartatott meg az akadémia a szeminárium Zsigmond-termében, ahol eddig is tartattak az uniós konferenciák. GiebartevEizki prelátus ^nagystílű előadást tartott „Damaszkusi Sz. János filozófiája és teológ i á j a " címen, Krzyvicki teol. tanár előadásának címe: „Búcsúengedélyek a pravoszláv egyházban" volt. Giebartovsizki prelátus előadásában megrajzolta Damiaszkusi Sz. János nagyságát, ki nemcfslak Kelet fényes csillaga, de Nyugatnaik is az igazság forrása. Tőle merített nem kisebb géniusz, mint Aquinói Sz. Tamás. S mert Sz. János valóban Krisztus igaz tanításénak hirdetője, kell hogv ő legyen a híd, melyen felépül az elszakított egység is. Krzivocki tianár előadta a pravoszláv egyház tanítását a búcsúkról, egybevetve a katholikus egyház tanításával, rámutatva a pravoszláv teologusok, közötti eltérésekre, kik különböző időben különbözőképen tanítottak és gyakran ellentétbe kerültek olyan tételekkel, melyeknek megingathatatlan alapigazságoknak — dogmáknak — kellett volna lenniök. A zavar bizonysága annak, hogy ahol nincs meg a legmagasabb tanítói tekintély, ott rend nem lehet Ez Péter sziklája elvetésének örök büntetése. A felemelő órák befejezéséül szolgáltak az Ordinaiúus püspök befejező és lelkeknek Krisztussal való egyesítésére buzdító szavai, mélyekkel most imára és majd később érdemes munkára, intette a növendékeit. Majd főpásztori áldását adta a nehéz és emberi intrikákkal terhes tiszta és szent unióst tevékenységre. ZIK.

188

IRODALOM

* „ARMENIEN IN DER BÍBEL": P. Dr. Vahan Inglisian, Wien 1935. Verlag der Mechitar isten Kongregation. A bécsi örmény mec hitarist a rend nem is ünnepelhette volna meg szebben az első örmény nyelvű bibEafordítás 1500-ik évfordulóját, mint) ennek a nagy tudományos felkészültségről tanúskodó bibliktusi tárgyú műn^k a kiadásával. Az 1500 éves örmény bibliafordítás beszédes tanúja egy jobb sorsra érdemes, régi nép nagy kultúrájának, amelyet nagy szívóssággal és annyi véráldozattal igyekezett és igyekszik megtartani az évsizázadok óta r á j a zúduló viharok közepette és így fáklyavivője és bástyája lett a keresztény ^kultúrának Keleten egy idegen nép között. Hogy mennyi szenvedést és üldöztetést kellett elszenvednie a kereszténységért ennek a ma is sok sebből vérző nép(riek}, arról is ez az 1500 éves örmény biblia tudna a legtöbbet besiziélni. — Ennek a vértanú-népnek őshazájához és történelmének első lapjaihoz vezet vissza minket a tudós örmény-szertartású szerzetesnek e könyve: „Örményország a bibliában", mely a bécsi mecliitaristák kiadásában megjelenő „Studien zur armenisehen Geisichiehte": Tanulmányok az örmény tfSrtén'ejlemhez c. tudományos könyvsorozat VII. köteteként keiült nyilvánosság elé. Inglisián feldolgozta ebben a könyvében mindazt, amit Kelet és Nyugat erről a kérdésről írt és Itludott; forráfemunkái között az összes nyugati írókon kívül ott vannak a keleti tüdősök művei is, főleg a Nyugaton eddig nyelvi okok miatt ismeretlen orosz és örmény munkák. — Könyvét négy részre osztja és ebben a négy fejezetben, amelyek címüket — Ararat, Minni, Askenaz, Togarma — a szentírásban előforduló elnevezésiektől kapták, — mindazokat a szentírási helyeket tárgyalja, amelyek Örményországra vonatkoznak, vagy vele összefüggésben vannak. Igen érdekesek és bizonyára nem csak a biblikusokat fogják érdekelni az első fejezet fejtegetései az Aranat-hegyről, ahol Noé bárkája a Genesis 8, 4. szerint a vízözön után kikötött. Hogy hol kell keresnünk Noé bárkájának kikötő helyét, ahonnét az egész emberiség, az egész emberi kultúra szétterjedt a földön, hogy hol volt az emberiség második őshazája, melyből kivándorolva keletkeztek az egyes fajok, népek, nemzeteit, ez a kérdés mindig érdekelte az emberiséget. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az ókori írók feljegyzései, valamint az újabb tudományos irodalom. Az emberiség bölcsőjének helyét, kultúránk kiinduló pontját keresik a tudósok és geológiai és egyéb kutatások alapján igyekeznek megtalálni. Ennek a kérdésnek archeológiai és biblikus szempontból való megvilágításához minden esetre igen érdekes adalékot nyújt ez a könyv. A szerző a héber, görög, káld, stb. szentírási szövegekből kiindulva és az ókori írók, hagyományok, írott mondák felhasználásával világosan kimutatja, hogy a szentírásban említett Ararat-hegy, amelyen a Gen. 8, 4. szerint Noé bárkája a vízözön után megíállotit, ugyanaz, minit az ékírásos emlékekben említett Urartu hegy- és országnév, és hogy az, Urartut, ellentétben az eddigi véleményekkel, amelyek szerint az európaiaknál Ararat néven ismert, északi fekvésű Masis volt, inkább a nyugatabbra fekvő Taurus-Masius'ban kell keresni. Ez a Taurus-Masius. volt a vízözön bárkájának ¡kikötő helye a babiloni Gilgames-eposz vízözönről szóló mondája szerint is. Maga a Taurus vidéke már évezredekkel ezelőtt mozgalmas! politikai eseményeknek, háborúknak voltt_ színhelye. A Krisztus előtti 13. században az urarteusok lakják, akik az :asszirok támadásai elől kénytelenek kelet felé visszavonulni. A 9. ¡sz. végén ú j fővárost alapítanak: Turuspát, amelyet III. Tiglatpilesar foglal el. Urartu mindazonáltal továbbra is fennáll 585-ig, amikor elfoglalják az örmények, akik étitől kezdve jelentős szerepet játszanak. — A szerző kutatásai alapján visszautaisítja azt a feltevést, mely ezt a szentírási részt Mózes szerzőségének tagadásával egy későbbi kor szerzeményének akarja tulajdonítani. A második fejezetben a Jeremiás 51, 27 (LXX:28, 27)-ban említett „minni" népről ír. Ez a név hiányzikj a Septuagintából. A szír fordítás, a Pesitlto, valamint a Targum „Örményországgal" azonosítja és ezt sok exegéta. kölveti. Inglisián azonban visszautasítja ezt a föltevést. Szerinte a „Minni" az asszír feliratokban

189

szereplő „Mannai", „ M a n a " nevü kb. Kr. e. 830-ban II. Szalmanasszár annaleseiben szereplő néppel azonos, amelynek története igen gazdag változatos ési véres harcokban és éppen azért könnyen feltehető, hogy Jeremiás oly népet látott benne, amely alkalmas arra, hogy Isiten büntetéseként Babilont megdöntse. Az „Askenaz" ¡népről szóló fejezetben bebizonyítja a tudós szerző, hogy ez a harcias nép, amelyet Jeremiás mint a Babilonra jövendő harmadik büntető istenostorát emilít, s amelytől az örmény klasszikusok az örmény népet származtatják, —• az „Asguza^Szkitákkal" azonos és hatalmának tetőfoka, mely Herodotos szerint 28 évig tartott, Kr. e. 612—584/583. évekre tehető. Az Ezech. 27, 14. és 28, 6. ban említett „Togorma"-ról, melyeit a VIII. század végétől kezdve az asszir szövegekben Tilgarimmunak neveznek, megállapítja, hogy aziti Kr. e. 706 körül foglalták el a kereskedéssel foglalkozó phrygo-ö(rmé£i,yek, akik ettől kezdve jelentős szerepet vittek Kisázsia törtékjeiméiben. Inglisian igazán alapos munkája, amely az egész ide vonatkozó irodalom és a kérdés ismeretéről tanúskodik, igen érdekes olvasmány azoknak, akik a nagymultú örmény népet ismerik és történelme iránt érdeklődnek. (Gy. J.)

* AZ UNIÓ CLERI tizedik évkönyvét most küldték szét az em. központi igazgatók. 140 oldalas kötet ez, melyben kiválóan értékes missziós tanulmányok mellett a mult ősszel tartott missziós hét előadásai isi bennfoglaltatnak. Az Unió Cleri magyarországi csoportjának 24 hajdudorogegyházmegyei tagja van, Az apostoli adminisztiratura adatait nean találtuk az évkönyvben. * A BUDAPESTI KATHOLIKUS KARITÁSZ tartalmas évkönyvben számol be múlt évi munkásságáról. Az évkönyvben a szoros értelemben vett „jelentés" szinte háttérbe szorulj azok mögött a tartalmas, de egyáltalán nem elméleti fejtegetések mögött, melyek a karitatív munka mikéntjére nézve nyújtanak irányítást. Mindenki haszonnal forgathatja. Kapható az A. C. karitász-központjánál, ára 50 fillér. * THE CHRYSOSTOM, „Az Aranys z á j ú " ez az címe „laz egyetlen angol nyelvű, a keleti toatíiolikulsoknak szentélt havi folyóirat "-nak. Programmja: 1. megismertetni a keleti szertartású amerikai fiatalságot a keleti ritus vallási, történeti és kulturális értékeivel, 2. ugyanezeket a kieseket megismertetni másokkal is, 3. propagálni Szent Cyrill és Metód eszméit a szláv vallásos kultúrát illetőleg és 4. szolgálni az unionizmust. Az északamerikai ukrán görögkatholikusok szócsöve és úgy látszik, hogy a keleti szertartás ismertetése terén igen jó munkát végez. Kitűnő

190

papiron, 32 oldalon, főképen népszereün írt ismertető cikkeket közöl. Megtudjuk belőle hogy a keleti szertartás iránti érdeklődés rohamosan fokozódik és terjed az Egyesült Államokban. Újságok, könyvek, folyóiratok és külön kor5k^szolgálják ezt a célt. Elmúlt az az idő, amikor a keletti szertartáshoz tartozó intézményeket, mint a katholicizmus szempontjából gyanúsakat szemlelték. A most érkezett áprilisi szám cikkei: A keletiek húsvétja (az egyházi év és a szertartások ismertetése); az Acta Apostolieae Sedis keletieket, érdeklő határozmányai; Ahol Péter, ott az Egyház (D. A. Schmol S J.. beszéde a osikágói ukrán templomban); ugyancsak Schmol atyától, aki a keleti theológia tanára a mundelein-i (Hl.) szemináriumban, a római húsvét leírása. A keleti egyházról, a hitszakadásról ír Michael G. Pipik 0. S. B. — A keleti szentmise ismertetés^, ,stb. A könyvismertető rovat Sergius Bulgakovnak „Az orthodox egyház" c. könyvével foglalkozik. Megtudjuk, hogy Bulgakov kiváló orosz teológus, párisi tanár és az anglikán és keleti orthodox egvházak egyesítésének egyik propagátora. Az engedélyező egyházi hatóság: Takách Bazil megyéspüspök. A lap kiadóhivatalának címe: The Chrysostom, 324 River Avenue, West Aliquippa, Pa., U. S. A. K. A.

KELETI LEXIKON ESCHATOLOGIA. A hittudománynak, nevezetesen a dogmatikának az a rész'e mely a túlvilági élettel ós a földi életből a túlvilágiba való átmenettel foglalkozik, vagyis az ú. n. utolsó dolgokkal: haMl, ítélet, pokol és mennyország. Az Ek egyik nevezetes fejezete, mely Krisztusnak a világ végén történő második eljöveteléről szól, melyet az apostoli hitvallás e szavaiban vallunk: És ismét eljövend ítélni eleveneket és holtakat.'' A kereszténységnek az az elképzelése, amint ia Szentírás gyér nyilatkozata alapján Jézuistt, mint Bírót állítja elénk, az eschatologikus Krisztus. ' Eschatos gör. a, m. végső. SZERTARTÁS. Szer a régi magyar nyelvben sort rendet, vagy összekötve: sorrendet jelent. A szertartás a. m. valamely előzetesen megállapított sorrend megtartása. Minthogy az isteni szolgálatokban végzendő imák, énekek, cselekmények és az alkalmazandó jelképek rendje már a kereszténység első Századaiban meg volt állapítva, a „szertart á s " szó a közhasználaJtlban egyet kezdett jelenteni az istentiszteletek külső rendjével. A latinban a magyar „szert a r t á s " szónak háromféle jelentés felel meg: 1. Szertartás = caeremonia. Valamely rövidebb istentiszteleti ténykedésnek megállapított rendje, mely magában nem önálló istentisztelet, hanem csak résize valamely7 istentiszteletnek. Ilyen értelemben szólunk pl. a keresiztelésnél a vízzel való leöntés, a szentmisénél az oltár megtömjénezésének szertartásáról.

2. Szertartás = ritus. (Lat. rite = helyesen.) Azoknak a szent ténykedéseknek rendje, melyek -együttvéve egy teljes istentiszteletet képeznek Ilyen értelemben beszélünk pl. a bérmálás rítusáról, a seggeli zsolozsma vagy pl. Sz. Bazil miséjének rítusáról. — Átvitt értelemben jetlenti azokat a szokásokat és módozatokat, melyek szerint az Egyház valamely jelentősebb része istentiszteleteit végezni szokta. így beszélhetünk pl. görög és római, kor»t, örmány vagy etióp rítusról vagy szertartásról. 3. Szertartás = liturgia. Görög neve eredetileg közszolgálatot jelent,, niely elnevezés utóbb már tisztán az egyházi, vallási cselekményekre sőt a görög rítusban kifejezetten csak a szentmisére használtatott. Tágabb értelemben véve az Anyaszentegyház valamely nagyobb részének egész szertartási, istentiszteleti rendsizerét jelenti. Ilyen értelemben beszélünk pl. keleti és nyugati liturgiáról vagy szertartásról. 4. A magyar nyelvben a szertartás szó egy-egy istentiszteleti eevséget is jelent. Ilyen értelemben kérdezz uk pl., hogy minő szertartást végeznek pl. délután ebben a templomban, vagy pl. megkezdődött-e már a szertartás. 5. Szertartásváltoztatás = egyik szertartási rendszerről a másikra való áttérés, mely caak pápai engedéllyel történhetik. Pápai engedély nélkül valaki gyakorolhatja jámbor cselekedeteit bármely miás szertartás szerint is, jog szerint mégis csak ahhoz a szertartáshoz fog tartozni, amelyhez születésénél fogva tartoznia kell.

ADATTAR Fundafio Koriafhoviís-ana „Tibi Reverende Petronio, Ecclesiarum unionis Graecae in de Beregh, Ungh,, Zabolch, nec non Zempliniensis, Maramorosiensip, sic nominatis Comitatibus, habitarum Episcopo salutem et gratiam nostram.'' „Cum singularis tua in Professione diligentia apud omnes te commendatfum reddiderit, ut meritis tuis Episcopatus munus Ecclesiarum praenominatarum Graecae Unionis promerueris."

„Neked, tisztelendő Petroniusj a Bereg, Ung, Szabolcs, úgyszintén Zemplén és Máramaros ú. n. vármegyékben lakó görög egyesült egyházak püspökének üdvözletünket és kegyelmünket'' Mivel hivatásbeli különleges buzgalmad téged mindenki előtt ajánlatossá tett, hogy érdemeid folytán a nevezett görög egyesült egyházak püspökségét kiérdemelted...

191

A továbbiakban: Quo circa vobis, Spectabilibus, MagMinekfolytán nektek, valamennyi, de nifieis, Generosis, Egregiis, et Nobilijelesül a fentnevezett Berg, Ung, Szabus Comitibus, Vice-Comitibus, at bölcs, továbbá Zemplén, Máramaros és Judlium quorumcunque notanter autem S á r o s vármegyék tekintetes, nagysápraetitulatornm de Beregh, Ungh, Zagos, nemzetes, kiváló és nemes főispánbolch, item Zemplinim. Maramarosien. ja.inak, alispánjainak és szolgabíráinak, et Saarosien. Comitatuum, nec non úgyszintén Balingh Jánosnak, munkácsi Joanni Balingh, Arcis et Praesidii várunk és székhelyünk kapitányának... Nostri Munkaesiensis Gapitaneo . . . erélyesen meghagyjuk, hogy ti . . . a mandamus firmiter. Quatenus vos . . . nevezett Petronius püspöknek . . . neannotatd Petronio E p i s c o p o . . . in vezett vármegyéitekben a görög egyedictis Comitatuum vestrorum G-raecae sült egyházaiknál látogatást tenni minUnionis Ecclesiis, ubique et semper visidig és mindenütt lehetőséget nyujtsat a n d i . . . facultatem detis et concedatok és azt megengedjétek, tis. XII. fejezet. §. 1. Petroniust 1627-ben Gregorovies vagy Gregory János követte a püspöki széken. Püspöki székén Bethlen „Gábriel Dei Gratia sacri Romani Imperii ,et Transylvaniae Princeps, Partium Regni Hungáriáé Dominus, Siculiae Comes, ac Oppuliae Ratiborisque D u x " — a szent rótmiai birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részednek ura, a Székelyföld grófja, Oppeln és Ratibor hercege erősítette meg. Az oklevél sajnálkozva állapítja meg, hogy egyházi vezető hiányában a görög egyház, (Ecclesia Graeoanica) szomorú helyzetbe jutott s eretnek tanok és ba.bonák elterjedésétől kell félteni, holott hajdan „doctorum virorum numero celebris'' tudományos férfiak számával jeleskedő volt. Mivel ennek az egyháznak a fejedelem alá tartozó rutén és oláh (valachus) területeken is vannak "követői, a munkácsi és máramarosi püspökség pedig az egyház nem minden kára nélkül üresedéstben áll, nehogy a bajok elharapódzanak, több ajánlott jeles név közül Gregory Jánost, a görög szertartású keleti egyház (áldozópapját találja a püspökségre alkalmasnak, ki a latin és más nyelvekben való jártasságával, a theológiai tudományokban és a szabad művészetekben való otthonosságával és jó erkölcseivel a többieket megelőzi. Felhatalmazza, hogy püspöki tekintélyénél fogva az összes áldozópapokat, lelkipásztorokat, szerzetesház-főnököket, archimandritákat ellene őrizze, az egyházakat, iskolákat, s z e m i n i a T i u m o k a t látogassa s ahol visszaéléseket észlel, az apostoli kánonok és az egyetemes zsinatok határozatai értelmében eljárhasson. Bárhol is templomokat építhessen, iskolákat, g i m n á z i u m o k a t alapíthasson, azokba a szláv, rutén, görög latin, héber és egyéb nyelvek tbnítására alkalmas tanárokat nevezzen ki. Az oklevél Kassán kelt, 1627. jan. 22-én s a fejedelem aláírását Kovacsko István h. kancellár ellenjegyezte. XIII. fejezet. §. 1. Gregory Jánosinak, 1630. május 28-án ¡kiállított okiratával Bekényi Alaghy Menyhért gróf Zepléni főispán szabajd közlekedést biztosított, hogy az_ egyházlátogatásokat teljesíthesse. A levélben ugyanazok a vármegyék vannak jogahatósági területként felsorolva, mint Petronius kinevezésében. Utóda, a püspökök sorában IX-ik, Taraszovits Bazil lett, kinek Rákóczy György erdélyi fejedelem adott útlevelet, hogy fcHszentelés végett a moldvai érsekhez mehessen. (Szamosuifvár, 1(633, okt. 16.) XIV. fejezet. §. 1. Taraszovits fölszentelége még abban az évben meg is. történt. Az okirat, melyben Rákóczy György Gyulafehérvárról, 1634. január 5-én a kinevezés és fölszentelés tényét alattvalóival közli s ezeket engedelmességre költelezi, majdnem szórói-szóra egyezik Petronius kinevezési iratával. §. 2. Az egyházak látogatását számára Ghymesi Forgách Miklós gr. menlevele biztosította, melyet a Petronius püspöknél már említett megyék területére szóló érvénnyel Kassán adott ki, 1635. szept, 13-án. (Folytatjuk.) Legközelebbi számunk szeptember 1-én jelenik meg. Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség: Miskolc, Hunyadi-u. 3. Kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

192

A budapestiek máriapócsí zarándoklata A budapesti görögkatholikusiok II. nagy zarándoklata, június 27-én, szombaton indul a Boldogságos Szűz Máriánaik, Magyarország Nagyiasszonyának csodatevő 'kegyhelyére ,

MARIAPoCSRA.

Hazánk slorsának jobbrafoirdulláisáért, a magyar esíaládi élet tisztaságának mego l t a l m a z ásáért és a nyomozó [szegénység köirinyeinek letörléséért akarunk Őhozzá imádkozni. — Minden Mária tisztelő magyar testvérünket szeretettel v á r j u k : A zarámdokvonat a Keleti pályaudvarról június 27-én este 11 órakor indul. Részvételi jegy a zarándokigazolvánnyal együtt, oda-vissza utazásra, személyenként 6 pengő 50 fillér. A zarándokok júniusi 27-én este 10 órakor a Rózsák-tere 10. sz. alatt levő templomban gyülekeznek, ahonnan szentségi áldás után hatos sorokban vonulnak a pályaudvarra. A zarándokvonat Cegléden, Szolnokon, Debrecenben és Nyiregvházán is megáll. Menetjegy ára: Ceglédről 5 pengő 40 fillér. Szolnokról 5 pengő. Debrecenből és Nyíregyházáról 2 pengő 50 fillér. — Az állomásról a kegytemplomba hatos sorokban történik a bevonulás. Gyónását mindenki a kegyhelyen is elvégezheti. Latin szertíartású szentmise 8 órakor lesz. Ünnepélyes nagymise, szentbeszéddel 9 órakor kezdődik, utána hazánk sorsálnak jöbbrafarldulásáért könyörgő körmenet lesz. Ebéd után kultúrdélután, majd ájtatosság szentségi áldással és vonulás visszía az állomásra. — Egész napi élelmezésiről mindenki maga gondoskodik. — Máriapóosról a zarándokvonat június 28-án d. u. 6 órakor ipdul vissza. Érkezés a Keleti pályaudvarra 11 óra k ö r ü l Jelentkezéseket már most elfogad a budapesti görögkaitholikus lelkészi hivatal (VII., Rózsák-tere 9—10. Telefon: 33—4—81). A Budapesti Görög Katíholilkius Magyar Plébánia.

Kiadóhivatalunknál megrendelhetők: Dr. Szántay-Szémán István: AZ UNIONIZMUS. Az egyházak egyesülésének kérdését minden oldalról megvilágító, ¡alapvető mű. Hász István dr. püspök előszavával 3.50 P Dr. Szántay-Szémán István: MINDENNAPI KENYÉR. Oktató imádságos könyv a görög szert, szentmise nyilvánosi tréseeinek teljes magyar fordításával Egyszerűbb keltésben 2.80 P Egész vászonban 3.50 P Kozma János: SZENT MIKLÓS püspök élete a szent tiszteletére szolgáló görög akathisztnak b. e. Melles; Emil budapesti apálthparochustól eredő mjagyar fordításával —.40 P Istentisztelet SZENT JOZAFÁT PÜSPÖK, a szent Unió vértanúja emlékére. A szent görög szertartású officiumának a márilapócsi baziliták által készített gondos magyar fordítása —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: XI. PIUS PÁPA ÉS AZ UNIÓ. Az egri szemináriumban 1935 májuisi 8-án rendezett „keleti n a p o n " tartott előadás szövege. —.4*0 P Dr. Szántay-Szémán István: KATHOLICIZMUS ÉS UNIÓ. Az 1935 november 5-én Veszprémben rendezett papi konferencián s az 1935 november 6-án Győrött keleti napon tartott előadás szövege (Külön lenyomat a Keleti Egyház 1936. évi januári számából.) . —.40 P Dr. Rohály Ferenc: A LITURGIA AZ UNIÓ SZOLGÁLATÁBAN. Az 1936 íeibr. 24-én Budapesten rendezett keleti napon tartott előadás. (Különlenyomat a K E. 1936 áprilisi számából.) __ —.40 P Valamennyi bérmentes küldéssel. Az egy pengőn aluli összegeket levélbélyegben kérjük beküldeni A megrendelt művek árát az előfizetéssel együtt ijsi be lehet küldeni, ilyen esetben azonban a pénz rendeltetését a csekk hátlapján részletezni kérjük.