NEMZETKÖZI MODELL. Készült: a Traditional and Wild projekt keretében (3CE361P4) április

NEMZETKÖZI MODELL Hogyan őrizhetjük meg sajátos kulturális hagyományainkat a természetes flóra korszerű felhasználásával Közép-Európa perifériális régióiban ?

Készült: a Traditional and Wild projekt keretében (3CE361P4)

2013. április

„A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

Tartalom

Bevezetés: A közép-európai Traditional and Wild projekt célkitűzései és a nemzetközi modell célja…………………..…………………..……………………………………………………………………..3 1. lépés: A hagyományos növénygyűjtéssel és használattal kapcsolatos adatgyűjtés módszerei……………………………………………………………..………………………………………….…….…4 2. lépés: Lehetőségek a helyi lakosság helyzetének, összetételének és hozzáállásának felmérésére………….…………………………………………………………………………………………………...8 Kapacitásfejlesztés 3. lépés: A természetes erőforrások felkutatásának eszközei...…….……….…………………13 4. lépés: A céltermék meghatározásának eszközei…………………..………..……….…………...17


2

BEVEZETÉS A KÖZÉP-EURÓPAI TRADITIONAL AND WILD PROJEKT CÉLKITŰZÉSEI ÉS A NEMZETKÖZI MODELL CÉLJA

A közép-európai Európai Uniós programok támogatják a közép-európai országok közötti együttműködést azért, hogy növelje a régió versenyképességét és vonzerejét. A kulturális források tőkésítése, a hagyományos tudás és tevékenységek összegyűjtése és megőrzése hatékonyan járulhat hozzá a magasabb jövedelem létrehozatalához és a régióhoz való kötődés erősödéséhez. A Traditional and Wild projekt tárgya a kulturális örökség egyik különleges szegmense, mely kapcsolódik a természeti forrásokhoz: ezek a vadon termő növények. Mostanában egy fajta reneszánszát éljük meg a mindennapi életben a természetes források alkalmazásának számos területén. Közép-Európában jó néhány kicsi, helyi piacot találhatunk, ahol helyi vagy regionális előállítású, növény alapú termékeket árusítanak. Ezeket a hagyományos kincseket kell megőriznünk. A regionális identitás, jellemzően a helyi ételek, zene és a késztermékek (főleg nyers növényekből készítve) hatékony eszközei lehetnek a helyi közösségek megőrzésének és a helyi gazdaság növekedésének. A projekt célja a vadon termő növények hagyományos

tudásának

felderítése

és

felélesztése,

a

növények

fenntartható

alkalmazásának előmozdítása a hátrányos helyzetű csoportok, különösen az etnikai kisebbségek, a nők, az idősek és az iskolás gyermekek támogatásával, biztosítva számukra egy fenntartható, hosszú távú jövedelemforrást. A Nemzetközi Modell hat helyszínen, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában a projekt megvalósítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokra épül. Arra törekedtünk, hogy segítsük a helyi lakosokat a természetes növényvilág naprakész alkalmazásával, újraélesztve, terjesztve és megőrizve a különleges kulturális hagyományokat. A tapasztalatok és a háttértanulmányok alapján ez a modell a különböző régiók hasonlóságait és a különlegességeit elemzi. Leírja a rendelkezésre álló, nemzetektől függetlenül alkalmazható eszközöket és módszereket, melyekkel a modell Közép-Európa „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

3

bármely részén megvalósítható. Javaslatainkkal sikeres együttműködések kialakítását és fejlesztését is igyekszünk elősegíteni.

1. LÉPÉS: A HAGYOMÁNYOS NÖVÉNYGYŰJTÉSSEL ÉS HASZNÁLATTAL KAPCSOLATOS ADATGYŰJTÉS ESZKÖZEI

A Traditional and Wild (a továbbiakban TW) projekt tapasztalatai azt mutatják, hogy a vadon termő növények kulturális és gyakorlati hagyományai Közép-Európában alig elérhetőek, és már csak nyomokban lelhetők fel. Gyakran ellenőrzés nélküli, féltudományos adatok látnak napvilágot, így az információ áramlása a média közvetítésével gyakorlatilag nem hagy lehetőséget a felmenők, a család, vagy a helyi emberek számára a szóbeli ismeretek közlésére. Minden egyes, a projektben résztvevő régióban és országban hasonló a helyzet. Az utóbbi évtizedekben a média elért mindenkihez és a tudományos szakirodalom is sok ember számára hozzáférhető Közép-Európában. Ezért az újabb információk elfedik a hagyományosakat, melyet az idősebb emberektől, családtagoktól kaphatnánk. Éppen ezért nagyon körültekintően kell az ilyen adatokat gyűjtenünk, hiszen nehéz feladat szétválasztani az eredeti tudást az újabb keletű ismeretektől. A népi ismeretekről a hatékony adatgyűjtéshez és a kiértékeléshez megfelelő módszert kell alkalmazni. Az alapelvünk – mint minden adatgyűjtésnél – az volt, hogy a megkérdezettek csoportja a lehető legnagyobb legyen, és a lehető legjobban képviselje véleményüket. A kérdőíveket névtelenül töltötték ki. A kérdőíveket elektronikusan (online, email-ben) vagy nyomtatott formában terjesztettük. Az online interjúkat gyors és könnyű volt kiértékelni, és széles körben tudtuk kiküldeni, hála az alkalmazott weboldalnak (Google vagy az egyéb, nemzeti oldalak). A word dokumentumokként történő kiküldés kevésbé hatékony és nem nyújt szignifikánsan több információt. Másrészt a kérdőív nyomtatott verzióját nem hagyhattuk figyelmen kívül, mert a közép-európai populáció egy része még nem, vagy nem gyakran kapcsolódik az internethez. A TW projekten belül jó tapasztalatok születtek a falusi hivatalnokok, a helyi klubok és a személyes kapcsolatok terén a papíralapú kérdőívek és a felbélyegzett válaszborítékok kiküldésével. Úgy tűnik, hogy célszerű legfeljebb 15-20 kérdést feltenni, „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

4

máskülönben az emberek elveszítik érdeklődésüket. Sokaknak tetszik a vizuális rész, ahol például fel kell ismerni a növényeket. A személyes interjúk sokkal több időt igényeltek, azonban sokkal részletesebb és összetettebb ismeretekkel szolgáltak. A közvetlen és informális beszélgetések a helyi emberekkel, főleg az idősebbekkel, hasznos adatokat jelentettek. Az interjúkat készítők azonban tudatában voltak annak, hogy Közép-Európában úgy tűnik, hogy nagyon nehéz tényegesen „eredeti” adatokhoz jutni, még az idősebb emberektől is. Az újságokból, a rádióból és a televízióból származó tudás gyakran egybemosódik az elődöktől kapott ismeretekkel. Az emberek hozzáállása a kérdések megválaszolásához függ a területtől és a kérdőívet kitöltő embertől is. Ezért alapvető fontosságú a kutatásban résztvevők alapos megválogatása. Meg kell említenünk azt az általános bizalmatlanságot, melyet az emberek az otthonukat meglátogatókkal szemben tanúsítottak. Az interjúalanyokhoz történő könnyebb hozzáférhetőség érdekében ajánlatos először a falu polgármesterével beszélni. Ő segíthet a tanácsaival, hogy kiket érdekelhet a „vadon termő növények gyűjtése és alkalmazása” téma, vagy akár segítséget nyújthat az interjúk elkészítésében. Sok embert a helyi piacokon, bevásárló központokban is el lehet érni. Apró ajándékok (emléktárgyak) felajánlásával a megkérdezettek nagyobb érdeklődést mutatnak a részvétel iránt. Az interjúkban és kérdőívekben szolgáltatott értesülések esetében meg kell említeni, hogy az emberek néha késztetést éreztek a (szerintük) „jó” válasz adására az igazi véleményük helyett. Ez főleg akkor volt tapasztalható, ha a kérdőívek kiosztását helyi lakosok szervezték meg - ezért ez kerülendő. A gyermekektől származó ismereteket sikeresen gyűjthetők össze az iskolák és a tanárok közreműködésével. A kérdőíves kérdezés gyakran igazán jó hangulatú és hatékony volt. Azonban a gyerekeknek szóló kérdőív rövidebb volt (10-12 kérdéssel), lehetőség szerint rajzolási feladatokkal. A TW projektben az iskolások és a tanáraik érdekeltek voltak az együttműködésben, mert ezzel gazdagíthatták az iskolai programjukat. „A vadon termő növények és alkalmazásuk hagyományos ismerete a mindennapi életben Közép-Európában” témájú adatgyűjtési tevékenység hatékonyan kiegészíthető jól tervezett „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

5

„terepmunkával”. Minden írásos vagy képi formátumú adat a növények megjelenéséről azok természetes élőhelyén utalás lehet arra, hogy mennyire foglalnak el a növények fontos helyet a falusiak mindennapi életében. A helyi viseleteken, bútorokon, kerámiákon, textileken, kerítéseken található növényi motívumokról szóló adatok is ezt mutatják. Emellett a szoros természetközeli kapcsolatra utalhat az emberek, a családok, földrajzi egységek elnevezései, a vadon termő növények megjelenése a falusi kertekben és a temetőkben. Nehézség, hogy az ilyen gyűjtés sok időt igényel és néhány esetben a növényábrázolások alig felismerhetőek, még a kutatók számára is. A TW projekt tapasztalatai szerint az összegyűjtött vezeték- és keresztneveket, mint személyes adatokat a személyiségi jogokra vonatkozó törvény miatt néha nagyon nehéz megismerni. A fent említett adatgyűjtés nehézségei között figyelembe kell venni azt, hogy a helyi tisztségviselők időhiány miatt gyakran nem mutatnak óriási hajlandóságot az együttműködésre. Az adatgyűjtés az adatok értékelésével fejeződik be. A végső következtetések a kutatóktól és az interjúkat készítőktől kapott további, kiegészítő adatok birtokában, továbbá az esetleges szakirodalmi hivatkozások ismeretében vonhatók le. Saját tapasztalatunk nyomán a projekt első következtetése az volt, hogy a növények az emberi élet szerves részét alkotják. A közép-európai falusi emberek etnobotanikai tudása azonban egészen különbözőnek tűnik. Jelentős érdeklődés volt tapasztalható mind az idősebb, mind a fiatalabb nemzedékben. Sok ember ismeri a leggyakoribb vadon termő fajokat, többek között a gyógynövényeket, ezeket felismerik név és fotó alapján. Másrészt létezik az emberek egy nagyobb csoportja, akik a növényekkel kapcsolatos tudást „túl szakmainak” tartja, azt ráhagyja inkább a szakemberekre, nem érdeklődik mélyrehatóbban a téma iránt. A hat célrégióban terjesztett és begyűjtött kérdőívek szerint a megkérdezettek többsége „átlagosnak” jelezte a vadon termő növényekre vonatkozó tudását. Fontos felismerni, hogy a vadon termő növények és azok lehetséges használata terén KözépEurópában tekintélyes különbségek lehetnek a régiók között akár ugyanabban az országban. Szlovénia és Magyarország néhány régiójában a középkorú vagy idősebb nők rendelkeznek a legmélyebb tudással, akik gyakran látogatják a helyi piacokat. A városban élő fiatalok általában kevesebbet tudnak a vadon termő növényekről és azok használatáról. Azonban „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

6

Morvaországban (Csehország) kiderült: nem lehet ilyen élesen elkülöníteni, hogy a válaszadók mely csoportja rendelkezik mélyebb tudással a többinél. Ez az életkorhoz képest sokkal inkább az egyéni érdeklődéstől függ. Néhány régióban (Kiskunság, Magyarország) a gyermekek többnyire azt tudják, amit az iskolában tanultak, miközben Észak-Primorska-ban (Szlovénia) a gyermekek gyakran segítenek a szüleiknek a ház körüli munkában, és így nagyobb tudásuk van a természetről. A legismertebb vad eredetű növényfajok azok voltak, amelyek a leggyakrabban megtalálhatók az egyes régiókban: projektünkben ezek voltak a fekete bodza (Sambucus nigra), a csalán (Urtica sp.) és a csipkebogyó (Rosa canina). Sajnos, kevesebb volt az ismeret és tudás a jellegzetes, őshonos növényekről a régiókban, amelyek ritkábbak és nyilvánvalóan kevésbé elérhetőek. Az írott ismeret (irodalmi hivatkozások) a vadon termő növények,

gyümölcsök

és

gombák

hagyományos

alkalmazásáról

Közép-Európa

mikrorégióiban általában csekély. A vadon termő növények gyűjtésére főleg azok éreztek késztetést, akik rossz társadalmi helyzetben, szegény körülmények között éltek az elmúlt századokban. A gyógynövényeket és a gyümölcsöket is betegségek kezelésére, a magvakat és a zöld növényi részeket élelmezési célokra használták. A gyógyszerek fő formái közé tartoznak a teák, forrázatok, szirupok, tinktúrák, kenőcsök, meleg és hideg borogatások. Friss és szárított gyógynövényeket és gyümölcsöket egyaránt használtak. A hagyományos tudás magában foglalja a feldolgozás és a felhasználás, valamint az alkoholok, ételek, édességek, kozmetikumok vagy étkezési célokat szolgáló növényi anyagok, néha díszítések vagy játékok elkészítési módszereit is. Miközben a leggyakrabban gyűjtött és felhasznált fajok széles skálája sok hasonlatosságot mutat Közép-Európa szerte, addig a feldolgozás és az elkészítés formái sokkal inkább egyedülállóak, helyi kultúrától függő sajátosságok. Még a hasonló termékek is (lekvár, likőr, fűszerkeverékek, stb.) helyi receptek szerint készülnek. Az emberek és a települések növény nevekhez kapcsolódó vagy azokból eredő elnevezéseit mutatták ki mindenhol a tanulmányozott kelet-európai régiókban, és ez nagyfokú változatosságot mutat a területek között. Nagyon nehéznek tűnik azonban, hogy közvetlenül kapcsolatba hozzák azok fontosságával és felhasználják ténylegesen a növények a


7

mindennapi életben. A múltban a gyógynövények gyűjtése, termesztése és tárolása kizárólag a nők feladata volt. Ma azonban a tapasztalatok szerint különbséget kell tenni a szakképzett és a saját használatra gyűjtők között. Ezért a szűkebb értelemben vett gyűjtési módszer ismerete nem szükségszerűen kapcsolódik a növények felhasználására vonatkozó tudással. Azokban a régiókban, ahol kereskedelmi mennyiségben folyik vagy folyt a szakszerű gyűjtés, a gyűjtők saját maguk valószínűleg nem használják a növényeket, csak eladás céljából gyűjtik azokat (Magyarországon és Csehországban). Gyakorlatilag ők nem igazán célszemélyei az olyan projekteknek, mint a TW. Mindazonáltal a projekt része a célcsoportunk gyakorlati képzése és a kapcsolatok kiépítése kereskedő cégekkel és/vagy feldolgozó üzemekkel.

Hagyományos kamilla betakarítás Magyarországon (Fotó: Bernáth J.)

2. LÉPÉS: LEHETŐSÉGEK A HELYI LAKOSSÁG HELYZETÉNEK, ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS HOZZÁÁLLÁSÁNAK FELMÉRÉSÉRE

A populáció összetétele, száma és szociális helyzete a közép-európai falvakban nagymértékben különbözik egymástól. A perifériális területeken a lakosok száma csökken. 2006 és 2011 között Kunadacs (Magyarország) lakossága 5 %-kal csökkent, köszönhetően részben az elvándorlásnak, részben pedig a nem kielégítő születésszámnak. Habár az aktív korú (30-65 évesek) lakosok részaránya még elég magas a vizsgált régiókban, főleg ez a korcsoport az, amelynek a tagjai rendszeresen elhagyják a kistelepüléseket. Ezért általában a célterületek populációja öregszik, mely kedvezőtlen a jövőre nézve. Néhány szlovén faluban (Plateau) a populáció átlagéletkora már eléri a 65 évet, de a 41-47 évesek a „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

8

leggyakoribbak. Kozjansko és Dravinjsko térségének (Szlovénia) esetében a populáció számának csökkenése nem jellemző, azonban még a térségeken belül is vannak különbségek. A képzettség alakulása tükrözi azt a humán erőforrás hiányt, ami pedig a fejlődés döntő fontosságú és nélkülözhetetlen tényezője. Képzett személyi állomány nélkül a fejlődés nagymértékben korlátozódik. Főleg a hegyvidéki és a perifériális területek érintettek. KözépEurópában meglepetésnek tűnik az, hogy szélsőséges példaként Kunadacson (Magyarország) a lakosság 32 %-a nem végezte el az általános iskolát, miközben csak 3,3 % végzett főiskolai tanulmányokat. Azonban az alacsony képzettségi szint főleg az 50 év felettiekre jellemző. Az általános iskolai végzettség nélkülieknek még a mérsékelt, 6-8 %-os aránya Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban is jelentős akadály lehet. Néhány régióban azonban a helyi lakosok átlagos képzettsége magasabb is lehet, akár középiskolai szintű. Ebben a tekintetben Közép-Európa nem egyöntetű és a képzettség szintje egész gyorsan változhat. Az említett adatok ellenére általában a legtöbb területen a képzettség hiánya nem jelenti a legfontosabb akadályt a fejlődésben, jóllehet jelentős kivételek lehetnek Közép-Európában. A partnereink mindennapi gyakorlatában tapasztaltaknak megfelelően sajnos a populáció magasabban képzett szegmense egyre motiváltabb a mikro régiók elhagyásában, nagyobb városokba vagy külföldre költözésben. Az igazi statisztikai adatok azonban alig mutatják ezt a tendenciát. Általában a megbízható statisztikai adatokhoz jutás az egyes falvak és mikro régiók esetében különösen nehéznek tűnik a statisztikai rendszerek miatt. A munkanélküliek hivatalos aránya néhány perifériális régióban elérheti a 30 %-ot. Emellett a populáció bizonyos szegmense mindenhol a „rejtett munkanélküliek” csoportjába tartozik, mert ők valószínűleg (még soha) nem regisztrálták magukat a Munkaügyi Központokban. Főleg az alacsony képzettségi szintű emberek vannak munka nélkül, akik hátrányos és nehéz helyzetű családból származnak, és a nők is általában sokkal inkább érintettek. Amint a helyzet romlott az utóbbi években, úgy néhány helyen az évtizedekig tartó munkanélküliség alulmotiváltsághoz és közömbösséghez vezetett. A helyzet nagyon veszélyes lehet, és alig megoldható összefogás és belső vagy külső segítség nélkül.


9

Az ún. inaktív keresők száma figyelemre méltó ezeken a területeken a falvakban. Ez azt jelenti, hogy az emberek segélyből, nyugdíjból, anyasági támogatásból élnek, és/vagy az embereket a helyi önkormányzat közmunkásként alkalmazza az év egy bizonyos szakában. Sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet nem fog megváltozni a közeljövőben, azonban a közmunkások többségének ez nem biztosít hosszú távú és biztonságos hátteret. A vadon termő növények gyűjtéséből és feldolgozásából származó jövedelem jó lehetőség lehetne számukra. Az etnikai kisebbségek jelenléte még további megoldandó feladatokkal szolgál. A TW célterületei között ezzel a ténnyel számoltunk az Ormánságban (Magyarország), ahol a lakosok jelentős része tartozott a roma etnikai csoporthoz. Megállapítottuk, hogy a globalizáció és főleg a fiatalok mobilitásának következtében néhány régióban a helyi identitás eltűnni látszik, és a lakosság összetétele változik. Ebben a helyzetben az igazán idős emberek lehetnek a növényekkel kapcsolatos hagyományos alkalmazási lehetőségek ismereti forrásai, és ez azt jelenti, hogy igazán a 24. óra utolsó perceiben járunk. Vidéken, ahol a célterületeink fekszenek, évszázadok óta a mezőgazdaság hagyományosan kiemelkedő jelentőségű. Mára már a mezőgazdaság azonban már nem a legnagyobb munkaadó a lakosok számára. Növénytermesztés mezőgazdasági területeken, legelőkön, haszonállat tenyésztés, szőlőskerti, gyümölcsöskerti munkák az elsődlegesek a családi tevékenységek között. Észak-Primorska-ban (Szlovénia) az erdőgazdaság, erdővédelem és erdőgazdálkodás nagyon fontosak. Néhány faluban kis cégek korlátozott számban termelnek növényi termékeket, és alkalmaznak csekély számú munkást. A TW projekt szempontjából, főleg az élelmiszer előállításával foglalkozó vállalkozók lehetnek jelentősek. Ugyanakkor vannak régiók (Morvaország - Csehország, Kozjansko - Szlovénia), ahol az ipari vállalkozások sokkal több munkalehetőséget kínálnak még akkor is, ha napi ingázás szükséges a nagyobb távolságok miatt. Ebből a szempontból nem rajzolható általános kép a közép-európai régiókról. Kiemelésre méltó, hogy általában a mezőgazdasági területeken élő emberek nem fektetnek nagy hangsúlyt a növénygyűjtési ismeretek megszerzésére a környező természetes élőhelyeken.


10

A turizmus egy különös és meglehetősen új, speciális formája a „tanyasi turizmus”. KözépEurópában a természetben töltött szabadság egyre népszerűbb. Ez az irányzat új életre kelti a perifériális területek és a kis falvak fejlődését, ahol vadon termő növényeket gyűjtenek, és hagyományos termékeket állítanak elő, így ez a megélhetés valóságos alternatívájának tűnik. A tevékenység vonzereje azonban korlátozott, és csak akkor jövedelmező, ha egyéb elfoglaltságok vagy vonzó lehetőségek is jelen vannak a területen. Ami az infrastruktúrát és a gazdasági fejlődést illeti, a célrégiók a 4 országban közepesen fejlett régióknak tekinthetők, összehasonlítva az országok átlagával. Egy kivétel az Ormánság (Magyarország), melyet Magyarország legszegényebb területei között tartanak számon. Az alapvető infrastruktúra, úgymint a burkolt utak, vízvezeték, elektromos áram már rendelkezésre állnak mindenhol, még a csatornázás is széles körűen elterjedt, vagy most építik ki. A közösségi közlekedés lehetőséget nyújt a munkába vagy iskolába történő utazásra. Általános iskola azonban a legtöbb faluban megtalálható. Mindezek a körülmények azt mutatják, hogy a fejlődés és a tervezett tevékenységek ebből a szempontból nem korlátozottak. A TW projekt társadalmi-gazdasági kutatásai alapján a célrégiók populációjának bizonyos igénye van a közösségi eseményekre, az ünnepekre, a társadalmi programokra az idősek és a fiatalok között. Ezek a programok eltérőek lehetnek faluról-falura még ugyanabban az országban is. A közösségi események legfontosabb fajtái a következők: „falunap” (helyi piac, zene és egyéb előadások, ételkészítés, ivás, kézművesség, stb.); helyi bálok különleges alkalmakkor, úgymint karácsony, karnevál, gyümölcs- és szőlőszüret, stb.. Néhány helyen a nem kormányzati szervek tevékenyen részt vesznek a kulturális, sport, turisztikai és vadásztársaságokban/klubokban, helyet kínálva a találkozóknak, a társadalmi és egyéb eseményeknek. Más helyeken táborhelyet nyújtanak a gyermekeknek és a fiataloknak a közösségépítéshez. A mi szempontunkból a különleges témájú táborok, mint például néptánc, kézművesség stb. nagy jelentőségűek lehetnek, mint a hagyományőrző helyszínek a fiatalabb nemzedék mindennapi életében. Mindezek a tevékenységek nagyon fontosak, mivel tapasztalataink azt mutatják, hogy a növények gyűjtése a természetből nem elsősorban a perifériás és társadalmi kirekesztettség szintjétől függ, hanem sokkal inkább a társadalmi összetartozástól. „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

11

Összességében úgy látszik, hogy a felmérésünk igazolta a kezdeti elképzelésünket: a vadon termő növények gyűjtése főleg kiegészítő lehetőséget biztosít a jövedelemteremtéshez. Nagyszámú munkanélküli van, aki elkezdheti ezt a tevékenységet. Azonban a siker és a gazdasági fenntarthatóság számos tényezőtől függ, melyeket mérlegelni kell: Ahogy már fentebb tárgyaltuk, a növények gyűjtése rendszeres munkaként csak kivételes esetekben van még jelen. A Kolbuszow fennsíkon (Lengyelország) néhány ember gyűjt vadon termő növényeket, például áfonyát, és azokat helyi feldolgozó üzemeknek értékesíti. Esetenként az egész család bekapcsolódik ebbe a tevékenységbe. Mindamellett, mivel szórványosan és szervezetlenül fordul elő, ez a munka - állításuk szerint - nem jövedelmező. Más régiókban, mint Morvaországban (Csehország) nagyon pozitívan állnak hozzá a vadon termő növények gyűjtéséhez, de jelenleg csak néhány morvaországi kapcsolódott be ilyen munkába. Egyre több ismeretet szeretnének szerezni és látni a tevékenységük igazi lehetőségeit. Ez egy nagyon fontos tény a vadon termő növények hosszútávon is sikeres kiaknázása terén. Az Ormánságban (Magyarország) emberek csoportjai gyűjtenek növényeket kereskedelmi mennyiségben, ők már nem foglalkoznak a helyi hagyományokkal, hanem üzletet folytatnak bel- és külföldi kereskedőkkel. Néhány perifériális régióban (Kozjansko - Szlovénia, Kiskunság - Magyarország) a növények gyűjtése jelenleg alig fellelhető tevékenység, de lehetőség szerint fejlődhet. A területek tulajdonviszonyai az egyes mikro régiókban/falvakban különbözőek. Például a Kiskunság és az Ormánság (Magyarország) területén nagy területek vannak a Nemzeti Parkok felügyelete alatt védett területként. Ezeken a területeken különleges engedély szükséges a belépéshez és a gyűjtési tevékenységhez. Az engedély szólhat növényfajokra és meghatározott időszakra, mennyiségekre. Szakmai szervezés, koordinátor nélkül minden felelősség a gyűjtőket terheli, - a gyakorlatban valószínűleg nem is kapnak engedélyt. Emellett alapkövetelmény a gyűjtők sajátos képzése. Ezeken a közép-európai területeken széles körben már nem elterjedt a vadon termő növények hagyományos ismerete, a fiatalabb nemzedéket ebben a tekintetben oktatni kell. Gyakorlati példaként említhető az Ormánság (Magyarország) és Morvaország (Csehország), ahol a koordinátor cégek motiváltak lehetnek a növényekkel, gyűjtési gyakorlattal és szabályozással kapcsolatos


12

tréningek szervezésében, amiben külső szakemberek pl. egyetemekről, hatékonyan közreműködhetnek. Általában Közép-Európában szükség van a vadon termő növények gyűjtésével és azok használatával kapcsolatos képzésre. Azonban a képzések szintje és fókusza jelentős mértékben különbözhet az egyes régiókban. Az alulképzett embereknek, a szülési szabadságon lévő anyáknak, a nyugdíjasoknak eltérő lehet a hozzáállásuk és az érdeklődésük egy továbbképzéshez. A TW projekt keretében kidolgozott egységes tananyag hatékonyan alkalmazható, azonban egyes modulok külön-külön is lehetőséget nyújtanak a célorientált részképzésre. Következtethetünk arra, hogy Közép-Európa egyes régióiban különböző feltételei lehetnek a vadon termő növényekkel és a helyi növényvilággal kapcsolatos tevékenység kiaknázásának. A sikeres növénygyűjtés-kiaknázás kevésbé függ a lakosság általános képzettségi szintjétől és a település elhelyezkedésétől, hogy az periférián vagy némileg központi helyen fekszik, hanem sokkal inkább számít a társadalmi összetartozás, a motiváció és a koordináció. Ezért a helyi identitás erősítése és a szakmai szervezettség mindenképpen szükségesnek.

Tréning a helyi szakemberek számára a vadon termő növények gyűjtéséről és használatáról (Fotó: E. Zupanc) „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

13

3. LÉPÉS: A TERMÉSZETES ERŐFORRÁSOK FELKUTATÁSÁNAK ESZKÖZEI

A legtöbb esetben a vadon termő növények gyűjtése „természetes élőhelyükön” idealisztikusnak tűnik. Az összes terület és előfordulási hely valakinek/valaminek a tulajdonában van. Azonban a célterületek és földek tulajdoni helyzete egészen különböző lehet Közép-Európa országaiban és régióiban is. Vadon termő növények többek között előfordulhatnak magánkézben lévő mezőgazdasági területen, kaszálón, erdőben, közös tulajdonú mezőgazdasági területen, állami kézben lévő területen, erdőben stb. Egy különleges eset az, amikor a terület törvény által Nemzeti Parkként vagy egyéb módon védett (Natura 2000, helyi védettség, stb.). A növénygyűjtés lehetősége és a tevékenység jövedelmezősége függ a terület státuszától és a használatának állami vagy helyi szabályozásától. A tanulmányozott célterületek között találhatunk példákat majdnem minden típusú területre. A természetes élőhelyek nagy része Kunadacs (Magyarország) körül a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) területéhez tartozik. Ezért itt – az érvényben lévő szabályozások alapján – a park igazgatósága jogosult a különleges növények gyűjtésére vonatkozó engedély kiadására, meghatározva a mennyiséget, az időszakot és a gyűjtési módszert. Az engedélyt a célterület

biomasszatermelő

potenciáljának

ismerete

alapján

fogalmazzák

meg.

Magyarországon a különböző nemzeti parkok ezzel kapcsolatos gyakorlata nem egységes. A legtöbb esetben az igazgatóságok eseti jelleggel, rendszertelenül adnak ki engedélyt a gyűjtésre, mely a tervezett tevékenységben nehézséget jelenthet. A KNP elsősorban a fenntartható gyűjtést támogatja, mint a terület eredeti állapotának fenntartásában közreműködő tevékenységet. Azonban a Duna-Dráva Nemzeti Park (Magyarország) engedélyében csak olyan idegen és/vagy invazív fajok gyűjtését hagyták jóvá, melyek nem illeszkednek a régió természetes növénytakarójába, és túlzott elszaporodásuk akár veszélyes is lehet. A Kolbuszov fennsíkon (Lengyelország) a célterület nagyrészt magánkézben van. Egyetlen engedély vagy tiltás sem vonatkozik a növényfajok gyűjtésére. Az innen származó növényanyag gyűjtését és kereskedelmét nem ellenőrzik és nem szabályozzák.


14

Szlovéniában a terület egy része a „Natura 2000”-hez tartozik, azonban kb. 60 %-a magánkézben van. Általában a tulajdonosok elvárják a területek határának tiszteletben tartását, és nem akarják engedélyezni a közép-európai országokban a területeikre történő belépést. Ha a gyűjtési terület magánkézben van, a terület tulajdonosa adhatja ki az engedélyt a gyűjtésre. Amennyiben a terület a település tulajdonában van, ott nincs szükség a gyűjtés engedélyeztetésére. Kozjansko-ban (Lengyelország) pl. a mogyorófákat a házakhoz közel, vagy a réteken egyenként, vagy külterjes gyümölcsöskertekbe ültették, ezek hagyományosan gyümölcsfának számítanak, és a terület tulajdonosának vagyonát képezték. A mogyorógyűjtés ilyen esetben csak a tulajdonos kifejezett engedélyével lehetséges. Dél-Morvaországban (Csehország) a helyi növényvilág magában foglalja a közönséges növényfajokat és a különleges endemikus fajokat is. Jóllehet néhány faj hivatalosan védett, a leggyakoribb fajoknak nincs különleges védettségi státusza, ezért a florisztikai tartalékok többsége feltételezhetően szabadon gyűjthető, a terület tulajdonosának nincs ellenvetése ezzel a tevékenységgel szemben. Különleges helyzete van pl. a medvehagymának (Allium ursinum, L.), ami nagyon fontos faj, szakácsművészetben és gyógyászatban alkalmazzák. Populációi Dél-Morvaországban (Strážnice, Bzenec, Veselí nad Moravou) védettek. A hagyományos vadon termő gyógynövény, a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium Moench.) szintén védett és veszélyeztetett faj. A legnagyobb gyakorisággal többek között a következő fajok fordulnak elő a TW projekt célterületein: vadrózsa (Rosa canina L.), feketebodza (Sambucus nigra L.), nagy csalán (Urtica dioica L.), fehércsalán (Lamium album L.), közönséges nyír (Betula pendula L.), közönséges cickafark (Achillea millefolium Moench.), martilapu (Tussilago farfara L.), lándzsás útifű (Plantago lanceolata L.), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum L.), málna (Rubus idaeus L.), vadszeder (Rubus fruticosus L.), különböző gombák. Ezeknek a fajoknak a gyűjtését mindenhol engedélyezik korlátozás nélkül. A fajok legtöbbje gyógynövényként is használható.


15

Vadon termő bogyós gyümölcsök gyűjtése lekvárnak és pálinkának (Fotó: Németh É.)

Az egyes területek közönséges - gyakran behurcolt – fajai mellett különleges bennszülött növényfajok széles tárháza található meg. Egy részük nagy tömegben, míg más részük kisebb mennyiségben van jelen. Ez a különbség alapvetően befolyásolja a növények gyűjtési lehetőségeit. Néhányuk a gyűjtés célpontja lehet, azonban a helyzet gondos elemzését és a forrás felmérését a fenntarthatóság és a természetes populációk védelme érdekében kell végrehajtani. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy néhány különleges, egyedülálló florisztikai jelleggel bíró ökológiai terület értékes, akár veszélyeztetett és védett fajokat is rejthet. A gyűjtési módszert befolyásolhatja mind a fenntarthatóság, mind pedig a gyűjtés gazdaságossága. Rossz példa lehet a fagyöngy (Viscum album L.) esete, melyet nagy mennyiségben gyűjtenek magas fákról decemberben Közép-Európa szerte. A növényt kedvelt karácsonyi dekorációként értékesítik. A fák mindig sérülnek, az ágakat minden esetben levágják. Senki nem vigyáz rájuk, kivételek talán a védett területek hatósági szervei és néha a falvak önkormányzatai, és az utak tulajdonosai, melyek mentén a fák találhatók. Egy jó, bár rosszul értékelt példa a kálmos (Acorus calamus) gyűjtése. Ennek a különleges, védett faj rizómáját az Ormánságban (Magyarország) számos roma család gyűjti, ezáltal biztosítva megélhetésüket. A jól időzített gyűjtési tevékenység segíti elő a különleges mocsaras területek fenntarthatóságát, a versengő fajok gyérítését és a kálmos „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

16

szaporodásának fokozását. A tapasztalatok alapján a gyűjtés tilalma óta a kálmos populációi megritkultak. A hosszú száraz időszakok, valamint a Dráva gondatlanul kivitelezett szabályozásának eredményeképpen létrejött néhány méterrel alacsonyabb talajvízszint is gyorsította ezt a folyamatot. Általában széles körben elfogadott irányelvek vonatkoznak az optimális gyűjtési technikákra. Ilyenek például az EMEA vagy a WHO „Jó Mezőgazdálkodási és Gyűjtési Gyakorlat” irányelvei, melyek ajánlásait érdemes figyelembe venni Közép-Európában. Mivel azonban ezek az irányelvek általános nézőpontokat összegeznek, alkalmassá kell tenni az egyes fajokra és a pontos esetekre vonatkozóan. A „Jó Gyűjtési Gyakorlat” magában foglalja minden egyes olyan tényező ellenőrzését és a dokumentációját, amely hozzájárulhat a begyűjtött és feldolgozott növényanyag végső minőségéhez.

A begyűjtött zsúrlóhajtások szárítása (Fotó: Bernáth J.)

Egy másik, alaposan kidolgozott irányelv a „FairWild elvek”, amely a fajok illetve a termőterületek fenntartásához, gondozásához kapcsolódik. Az irányelv kijelenti, hogy a vadon termő növényforrások gyűjtését irányítani kell lépték és mérték alapján, olyan módon, hogy hosszútávon fenntarthatóak legyenek a populációk és a(z egyes) fajok. Ez azon „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

17

az ismérven alapul, hogy a gyűjtési és kezelési gyakorlat a célfajok és a gyűjtés hatásainak megfelelő azonosításán, nyomon követésén, felmérésén, becslésen és ellenőrzésén nyugszik. Bármely faj kezelés-gyűjtési tervének bázisa a helyzet alapos elemzésén alapul, amelyet az erőforrások értékelése követ. A helyzet újraértékelésére időről időre szükség van, amit a rendszeres ellenőrzés biztosít. A jó gyakorlatok bevezetéséhez szükséges a gyűjtők oktatása és képzése továbbá valamilyen koordinátor személy vagy vállalkozás szerepvállalása, aki/amely az egész tevékenységet és annak dokumentációját megfelelően ellenőrizni képes. Úgy tűnik, ez Közép-Európában még széles körben nem terjedt el, ezért a sikeres példák bemutatása különös érdeklődésre tarthat számot (www.traditionalendwild.eu).

4. LÉPÉS: A CÉLTERMÉKEK MEGHATÁROZÁSÁNAK ESZKÖZEI A vadon termő begyűjtött növények hosszú távú felhasználásához meg kell határozni, hogy milyen formában, miként kerül értékesítésre. A végső eladásra vagy fogyasztásra alkalmas termék különböző formákat ölthet. Számos növényanyagot használhatunk friss állapotban, azonban csak rövid ideig. A bogyós gyümölcsök leve, a virágdekorációk nem alkalmasak hosszú távú tárolásra. Elsősorban a feldolgozás teszi lehetővé a gyártók számára, hogy megőrizzék vagy akár fokozzák a nyersanyag értékét. Az eljárások sokfélék lehetnek, céltól függően. Az egyszerű tisztítástól, szárítástól és aprítástól kezdődően a feldolgozás magában foglalhatja a lepárlást, kivonatolás és a termék formulázását. Hozzáadott értéket jelenthet, ha hagyományos módszerrel, korabeli helyi szokásoknak megfelelően állítjuk elő a terméket. A régi módszereknek azonban számos árnyoldala lehet a tétel méretére, a munka sebességére, a higiéniai követelmények, a jelleg és az íz nehezebb konzerválása szempontjából. Ezért az egyetlen megoldás, ami felélesztheti a helyi kulturális örökséget, hogy olyan módszereket válasszunk, ami a hagyományokon alapul, de a mai követelményeknek és ízlésnek megfelelően optimalizálták. Felmerül a kérdés: léteznek-e olyan, hagyományosan vadon termő növényből származó termékek, melyek a célrégiókhoz kapcsolódnak? Az ilyen termékek jelenléte, a termékek formája és típusa is változhat


18

nemcsak az országnak megfelelően, hanem a kisebb régiók vagy akár települések szerint is. Ezért ebben a vonatkozásban nem létezik egységes hagyomány Közép-Európában. Lokve (Szlovénia) felföldi területein és környékén van pl. néhány jellegzetes vadon termő növényből készült helyi termék, úgymint teák (csipkebogyó, hárs), üdítőitalok (málnalé, bodza),

gyógynövényes

brendi,

csalános

krém,

miközben

a

Felső-Kiskunságon

(Magyarország) alig lehet megnevezni bármilyen hasonló hagyományos helyi terméket. Jóllehet, a borókabogyók gyűjtése már évszázadok óta folyik, főleg eladják és feldolgozzák valahol. A Pohorje-Bohor (Szlovénia) projektrégió falusi terület, hagyományosan kapcsolatban van a gazdálkodással és a kézműves helyi termékek termelésével. A termékek vadon termő gyümölcsökből és gyógynövényekből állnak. Néha játékokat is készítenek vadon termő növényekből. A termék típusának (dekoráció, tápanyag, élelmiszer vagy fűszer, gyógynövény drog, ipari feldolgozáshoz alapanyag) megfelelően figyelembe kell venni a különböző szabályozásokat, amelyek a biztonságosságra, a dokumentációra és az adó-pénzügyi követelményekre vonatkoznak. Ezek részben egységesek és Közép-Európára (Európai Unió) érvényesek, mint pl. a HACCP követelmények, azonban néhány ország saját szabályokat is felállít, és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Akár hagyományos terméktípusok újra élesztéséről, akár a hagyományos tudáson, hiedelmeken, meséken, személyes tapasztalatokon alapuló új lehetőségek felkutatásáról van szó, meg kell határozni, hogyan történjen az előkészítés, a pontos gyártás. A szükséges infrastruktúra és a termelés nagyságrendje szoros kapcsolatban állnak. A TW projekt tapasztalatai alapján a célterületeken – kivétel az Ormánság (Magyarország), ahol működik egy gyógynövény nagykereskedő cég – általában nincs olyan nagy cég, mely közreműködő partner lehetne. Feltételezhetően a helyzet hasonló más perifériális régiókban is, bár esetenként az ellenkezője sem zárható ki. Ez a helyzet kikényszeríti, hogy feldolgozó berendezéseket szerezzünk be és állítsunk munkába, bár ezek kisipari léptékűek is lehetnek. A projektünk eredményeképpen egy jó példát említhetünk: Lednice-ben (Csehország) egy korszerű, kisipari szárítót helyeztek üzembe, amely most kiváló lehetőséget biztosít az ott lakóknak a „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

19

begyűjtött vadon termő gyógynövények megfelelő minőségben történő szárítására. Mivel manapság elsődleges követelmény a minőség, kizárólag a régi eljárások és eszközök felújításával nem valószínű, hogy eredményt érhetünk el. A berendezések fejlesztése előtt a gondos piacelemzést nem szabad elfelejteni, szükséges tanulmányozni a vadon termő növényekből készült termékek keresletét. Fogyasztóként tágabb értelemben gondolnunk kell a magánszemélyek mellett az intézményekre, mint pl. a helyi éttermek, iskolák, stb. A projekt keretein belül a tapasztalataink azt mondták, hogy az ilyen termékekre szükség van. Ezt támasztják alá azok a tények is, hogy a helyi piacokat látogatók száma és a helyi termékek lehetséges vásárlói köre folyamatosan bővül, mely nemzetközi jelenségként fogható fel. Az Alsó-Kárpátokban fekvő Voivodeship-ben (Lengyelország) úgy találták, hogy ezt a tendenciát gyengítheti, ha nem megfelelő az információ a természetben elforduló növények gyűjtésével kapcsolatban. Közép-Európában az egész országra kiterjedő kampányok, mint pl. a „Helyi termék”, vagy a „Kézműves termékek” (Magyarország), „Helyben gyártott” vagy „Elismert Szlovén termék” (Szlovénia) stb. népszerűsítik, és növelhetik a termékek piaci forgalmát, és felkelthetik a leendő vásárlók érdeklődését.

Vadon termő bogyós gyümölcsökből hagyományosan otthon készített termékek (Fotó: Bernáth J.)


20

A TW projektben elvégzett kutatás szerint az egyéni vásárlók készek kipróbálni az új, különleges helyi termékeket, és úgy gondolják, hogy az otthonukban vagy annak közvetlen környékén gyűjtött növényi termékeknek hozzáadott értéket jelenthet, ha a településük vagy a régió neve által fémjelzettek. Azonban az ár is meghatározó tényező a közép-európai fogyasztók számára. Népszerű terméktípusoknak tűnnek a következők: bogyós gyümölcsök leve (pl. fekete bodza), gyógynövény(es) bor vagy egyéb szesz, fűszeres ecet, különleges olaj (pl. dióolaj), méz, lekvárok (gyógynövényekkel is), ízesített kenyér, édes tészták, desszertek, gombák és különböző teakészítmények, teakeverékek. Ez utóbbiak esetében az EU irányelven (EC 65/2003) és a nemzeti szabályozásokon alapuló a Hagyományos Növényi Gyógyszer kategóriára vonatkozó előírásokat célszerű ismerni, ha gyógyhatást akarunk a terméken feltüntetni. Fontos figyelembe venni azt is, hogy a vadon termő növényekből származó termékek esetében mind a kereslet, mind pedig a kínálat nagymértékben évszakhoz kötött, ezért a folyamatos kínálat biztosítása külön probléma lehet. A tanúsított termékeknek mindig magasabb az értékük a piacon, mint a tanúsítvánnyal nem rendelkezőké. Előnyben részesített tanúsítvány típusok főleg a vadon termő növényekből készített termékeknél az organikus (http://ec.europa.eu/agriculture/organic/home_en) és a Fairwild (méltányosságon alapuló vadon termő növények gyűjtése) (www.fairwild.org) címkézés, mindkét tanúsítvány kiemelkedően szigorú elvárásokat támaszt a gyártókkal szemben. Egyéb megoldásoknak is van létjogosultságuk, úgymint pl. Magyarországon az új lehetőségnek, a „Nemzeti Parki termék”-nek, az EU fejlesztés alatt álló vagy kollektív védjegyeinek

(pl.:

http://ec.europa.eu/agriculture/quality/)

és

az

egyes

országok

védjegyeinek (pl.: eagri.cz/public/web/file/64237/Imola_Kiserdi.ppt). Ehhez kapcsolódó feladat a megfelelő eladási csatorna felkutatása. Ebből a nézőpontból a célrégióink világosan különböznek egymástól. Kunadacson (Magyarország) az értékesítés legegyszerűbb módját a falu élelmiszerüzlete jelenti, Lokve-ban (Szlovénia) a környékbeli intézményeknek lehet különös jelentőségük, miközben Sentjur (Szlovénia) környékén a gazdálkodó szövetkezetek kiskereskedelmi lánca egy élő lehetőség. Tapasztalataink alapján a helyi termékek gyártói ritkán döntenek úgy, hogy belépnek a multinacionális kiskereskedelmi hálózatok üzleteibe, elsősorban a szigorú szállítási kötelezettségnek „A projekt a Közép-Európa Program keretében az ERDF társfinanszírozásával valósult meg”

21

köszönhetően (folyamatosan nagy mennyiségű termék biztosítása alacsony nyereség mellett). Ami az intézményi vásárlókat (éttermek, kórházak, iskolák, egyéb egészségügyi és oktatási intézmények) illeti, a projekt keretein belül elkészült tanulmány kimutatta, hogy csak kb. 40 %-uk van tudatában annak, hogy a vadon termő növényekből készült termékeket fogyasszanak, azonban további 30-40 %-uk is érdekelt lenne elfogadható áron. Általában megerősíthetjük, hogy a közép-európai régiókban az alábbi, hasonló lehetőségek állnak rendelkezésre a gyűjtött növények és/vagy az azokból készült termékek hasznosításában és forgalmazásában: - a saját háztartásban használják (nyers vagy feldolgozott állapotban), - eladás a helyi vásárokon, piacokon közvetlen marketing útján (nyers vagy feldolgozott állapotban), - eladás nagykereskedő vállalatoknak (regionális/nemzeti/nemzetközi cégnek, első sorban feldolgozott állapotban), - eladás feldolgozó üzemnek (nemzeti/nemzetközi piacon nyers állapotban). Azonban a lehetőségeken, a növényfajokon, a hagyományokon és a helyi specialitásokon múlik, hogy a fentiek közül melyik és hogyan valósul meg. A forgalmazás egyes láncszemeiben az árak is különbözőképpen alakulhatnak. Összefoglalásként elmondható, hogy egy különleges termék jól megalapozott fejlesztésére a következő lépések javasolhatók: - meg kell határozni a terméket (kategória, versenytársak, árkalkuláció, vásárlói célcsoport, különleges értékesítési csatornák), - marketing stratégia: márkázás (egyéni/közös), imázs, pozícionálás és tervezés, reklám, forgalmazási stratégia (közvetlen, kiskereskedelmi vagy kombinált), - nyersanyagok típusai és azok beszállítói, szükséges és rendelkezésre álló infrastruktúra, üzemi kapacitás, beszerzés, eladás és logisztika, - szervezeti felépítés (igazgatóság és adminisztráció), szükséges jogi lépések.


22

NEMZETKÖZI MODELL. Készült: a Traditional and Wild projekt keretében (3CE361P4) április

Recommend Documents