Traditional and wild Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe

Traditional and wild Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe

TANANYAG a vadon termő növények gyűjtéséről, felhasználásáról, az e tevékenységekkel kapcsolatos kistérségi vállalkozási és jövedelmkiegészítési lehetőségekről Közép-Európában

Összeállította: WWF Hungary/TRAFFIC- Budapesti Corvinus Egyetem 2013 Január

This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

A borítón: balra – közönséges boróka(K.Rodina, WWF Hungary/TRAFFIC), középen – Lokvei táj, Slovenia (K.Rodina, WWF Hungary/TRAFFIC), jobbra – dió (J.Bernath, Corvinus University, Budapest (Hungary) További információ: Project manager Péter RADÁCSI Tel.: +36-1-482-6330 Fax.: +36-1-482-6330 E-mail: [email protected] Ez a dokumentum valamint hasonló anyagok a projekt honlapján is elérhetőek: http://traditionalandwild.eu/en/ Az anyag másolása, sokszorosítása előzetes engedély nélkül lehetséges oktatási célokra, nem kereskedelmi célú felhasználásra a projektben résztvevők és kedvezményezettjeik valamint a nagyközönség számára.


2

TARTALOM

1

A vadon termő növények felhasználásának történelmi előzményei ......................................... 1

2 Vadon termő növények- a környezetünkben szinte mindenütt díszlő kísérőtársainkError! Bookmark not defined. 3

Növényismereti alapok .................................................................................................... 23

4

A növénygyűjtés általános szempontjai........................................................................... 36

5

Vadontermő növények fenntartható gyűjtésének szempontjai...................................... 42

6

Vadontermő növények elsődleges feldolgozása ............................................................. 51

7 Marketing, reklám, értékesítés, vállalkozói képességek és készségek……………………………66


3

1 A VADON TERMŐ NÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSÁNAK TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, Magyarország 1.1

A természetes növényflóra hasznosításának kezdetei

A természetes növényflóra hasznosítása az emberiség történetével egyidős, amit a 60 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember tevékenységét feltáró ásatások is bizonyítanak. A temetkezési helyeiken feltárt fogmaradványokba ékelődve élelmiszer-fossziliák kerültek elő, így különböző gabona magvak és egyéb növények, ami azt bizonyítja, hogy a neandervölgyi ember a hús mellett növényi eredetű élelmiszereket is fogyasztott. A korai táplálékok között minden bizonnyal több féle hüvelyes mag, datolyapálma termés és fűfélék magjai is szerepelt. A fűfélék elsősorban a Triticeae csoportba tartozhattak, ami magába foglalja az árpa, a rozs és a búza korai változatát. Egyes kutatók szerint a kőkorszaki ember már képes lehetett az élelmiszerek kezdetleges feldolgozására, így azok főzésére-sütésére is. Ez a tevékenység jelentős változást eredményezett az emberiség életében, a mellett hogy hozzájárult az embercsoportok új szerveződési formáinak kialakulásához, minőségileg más, hatékonyabb táplálkozási szokások kialakulását eredményezte A Korai Kőkorszakból származó maradványok viszonylag megbízható képet nyújtanak az primitív embercsoportok akkori életszokásairól. A fennmaradt fossziliák és a korszakra vonatkozó az ethnográfiai tanulmányok azt látszanak alátámasztani, hogy ezek a premezőgazdasági, vadászó-gyűjtögető életformát folytató népcsoportok állati és növényi eredetű élelmiszereket egyaránt fogyasztottak. A Jégkorszak végére, azaz mintegy 10 ezer évvel ezelőtti időszakra, a nagymértékű vadászat eredményeként, az élelmiszerek nagy részét szolgáltató állatcsordák megritkultak. Ennek következményeként a növényi eredetű táplálékok szerepe megnőtt. Különböző növények, a növények levelei, bogyók, gyümölcsök váltak a napi táplálék részévé. Fogyasztották többek között a bazsalikomot, koriandert, mentát és zsályát. A barlangrajzok tanulsága szerint több növény gyógyhatását is felismerték és használták azokat például a vadászat során szerzett sérülések gyógyítására. Azonban mind a vadászat, mind a növények gyűjtése nagymértékben függött az évszakok, esetenként az évjáratok változásától, ami igen gyakran egész népcsoportok éhezéséhez vezetett. Ebben változást csak a gazdálkodás, az élelmiszertermelés és tárolás módszereinek kidolgozása és bevezetése jelenthetett, ami egyben a korai népcsoportok teljes életformáját is átalakította. 1.2

A növények hasznosítása a korai civilizációkban

Amennyiben az európai tradíciók eredetét keressük, mindenképpen látni kell, hogy Európa területe, szinte a történelem előtti idők kezdete óta a különböző civilizációk kereszteződési pontja volt. Ez a népvándorlás, hódítások, olykor a kereskedők tevékenységének eredményeként jelentkezett. Ez esetenként az életkörülmények egészét átformálta, ide értve a természetes növényforrások hasznosítását, de az agrárgazdálkodás teljes körét is. A görög civilizáció és annak hagyományai maradandó nyomot hagytak a korai, a középkori és a jelenkori európai növényhasznosítás formáira. A görögök annak idején már több mint 1000 vadon termő gyógynövényfajt ismertek és hasznosítottak. Homérosz 60 vadon termő növényt említett munkájában, Hérodotosz 63-at, Theokritosz 107-et, és az Arisztotelész tanítványának számító Hipokratész 450 fajt említ és használ a gyakorlatban. Dioszkoridész az


4

időszámításunk kezdete utáni 77.-ben publikált ‘Materi medica’ című munkájában 512 növényfaj felhasználását részletezi (1. ábra). A Római Birodalom rendkívül nagy hatást gyakorolt az európai, ezen belül a közép-európai népek életére, kultúrájuk egészére, ezen belül a vadon termő és termesztett növények hasznosítására. A mai napig meghatározónak tekinthető Plinius és Galenus gyógynövényekre vonatkozó ismeretanyaga.

1

1.1. 1. ábra A De Materia Medica egyik növényillusztrációja

Az alábbi növényeket az ókori Közép-Európa különböző országaiban rendszeresen gyűjtötték és használták. A legjelentősebbek az alábbiak:  Cickafark (Achillea millefolium). Homérosz Illiász-ában Achillesz ezzel a növénnyel kezeli barátja sérülését.  Fokhagyma (Allium sativum). Galenus különböző betegségek gyógyítására javallja.  Orvosi ziliz (Althea officinallis). Plinius köhögéscsillapító szirup alkotórészeként írja le.  Körömvirág (Calendula officinalis). Lázcsillapításra ajánlják.  Medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi). Galenus azt írja, hogy a növény sérülések gyógyítására és vérzéscsillapításra kiváló.  Tárkony (Artemisia dracunculus). Plinius szerint megvéd a fizikai eredetű kimerültségtől.  Kerti borágó (Borago officinalis). Levele alkalmas a gyulladásos folyamatok enyhítésére, sérülések kezelésére.

1

http://phytotpe.voila.net/introphyto.html This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

5

 Izsóp (Hyssopus officinalis). Alkalmasnak találták a pestis elleni védelemre és a megfázásos eredetű köhögés enyhítésére.  Orvosi és római kamilla (Matricaria chamomilla and Anthemis nobilis). Plinius javasolta fejfájás, máj- és vesebetegségek, valamint epebántalmak kezelésére.  Pemetefű (Marrubium vulgare). Plinius és Celsus köhögés enyhítőként javallja.  Petrezselyem (Petroselinum crispum). Erősít, ügyessé és agilissá tesz.  Útifű (Plantago major, P. minor, P. lanceolata). Sérüléseket gyógyít, mérgek ellenszere.  Vadszeder (Rubus fruticosus). Plinius főzetének fogyasztását hasmenés ellen tartotta hatásosnak.  Kakukkfű (Thymus vulgaris). A melankólia ellen használható.  Görögszéna (Trigonella foenum-graecum). Az ókorban széleskörűen felhasználták lovak és szarvasmarha gyógyítására. Európa, -ide értve a közép-európai régiót is- a zsidó-keresztény kultúrkörbe tartozik. A keresztény vallás alapját képező Biblia például számos olyan növényt említ, amit széleskörűen felhasználtak gyógyításhoz, fűszerezéshez, vagy díszítésre. A Jézus korában élő emberek nagy tapasztalattal és tudással rendelkeztek a növényekkel kapcsolatban. Ezeket nem csak táplálkozás, de gyógyítás céljából is felhasználták. A Biblia szerint az izsópot (Hyssopus officinalis) mint tisztító növényt alkalmazták (2. ábra). Szintén alkalmasnak tartották a vér alvadásának lassítására, s ezzel magyarázható, hogy a zsidók húsvét idején ezzel lassították a bárányvér alvadását Egyiptomban. A menta ételízesítő volt. Az ánizs felhasználását is említi a Biblia. A ma is használt fokhagymával azonos növény a bibliai királyok kedvence volt. A rutát Jézus a farizeusok dorgálása során szőtte be mondandójába. Ezen kívül számos további növény neve és felhasználása jelenik meg a Bibliában: (fürdő és parfüm anyagként) citromfű, tömjén, fahéj, szenna, sáfrány; (herba és egyéb drogként) ruta, mustár, menta, tök, mandragóra, izsóp, hagyma, póréhagyma, vöröshagyma, koriander, ánizs, len, uborka, babér, zeller, fahéj fűzfa; (virágként) vízililiom, ibolya, tulipán, zsálya, rózsa, bazsarózsa, feketekömény, nárcisz, sáfrány, orvosi ziliz, csillagfürt, füzény, liliom, szarkaláb, jonquolnárcisz, galaj, sáfrányos szeklice; (élelmiszer) kukorica, búza, lencse, köles, bab, árpa; (gyümölcsök) gránátalma, datolya, dió, alma, olajbogyó.

1.3

Középkori Európa és a reneszánsz

A Római Birodalom bukását követően Bizánc vált a kulturális fejlődés centrumává. Ez volt az a hely, ahol a görög és római hagyományok fennmaradtak és továbbfejlődtek. A Birodalom bukása után (476-tól) a nagy népvándorlások idején a kolostorok jelentették a tudományos fejlődés és gyógyítás kizárólagos centrumait. Tevékenységük jelentős részét tette ki a görög This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

6

és római tudósok munkáinak másolása, sokszorosítása. A monostorok korházaiban a gyógyítás elsősorban a vadon begyűjtött illetve a kolostorkertekben (hortulous) termesztett gyógynövényekkel folyt.

2.2. 2. ábra Izsóp (Hyssopus officinalis)

2

Ebben az időszakban a táplálékként felhasznált növények köre elsősorban a helyben termesztett vagy gyűjtött növényfajokra szorítkozott. Ugyanakkor az egyszerű és nemes emberek, valamint a földtulajdonosok táplálkozási lehetőségei igen különbözők voltak. A szegények meglehetősen kiszolgáltatottak voltak. Ők elsősorban vadon előforduló növényeket azok gyökereit gyűjtögették és fogyasztották. Ilyenek voltak: a bojtorján, hagyma, póréhagyma, fokhagyma. A házuk körül termesztett fontosabb fűszernövények közé tartozott a kapor, kakukkfű és a koriander. A mákmag és a mentafélék szintén a táplálékuk közé tartoztak. Az ásatások során feltárt mag maradványok alapján többféle gyümölcsöt is fogyasztottak; vadalmát, meggyet, szilvát, és a szilvához hasonló kökényt. Készítettek almabort és mézet használtak az édesítéshez. Magát a cukrot abban az időben nem élelmiszerként, hanem inkább gyógyszerként fogyasztották. A Nagy Felfedezések korában az élelmiszerként felhasznált növények köre jelentősen bővült. Ekkor került be az európai ember étrendjébe a paradicsom, a paprika, a burgonya és a bab. Ezek a növények termesztett fajokká váltak. Részben az introdukció melléktermékeként néhány gyógynövényként hasznosítható inváziv faj is szinte egész Európában elterjedt (Datura strammonium, Solidago gigantea S. Canadensis). Ezek a növények, mivel biológiailag értékes anyagokat tartalmaznak, bekerültek a gyógyszerkönyvi tételek közé és gyűjtésük a mai napig tart.

2

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6d/Hyssopus-officinalis-habit.jpg/1024px-Hyssopusofficinalis-habit.jpg)


7

1.4

A természetes növényflóra hasznosításának jelenlegi irányzatai

A vadon termő növények különböző hasznosítási lehetőségeivel, mint tudományág, az etnobotanika foglalkozik. Linné (Linnaeus 1737) a neves svéd botanikus, aki a modern tudományos botanika megteremtőjének tekinthető, a Flora Lapponica című könyvében a növények leírása mellett azok felhasználását is részletezte. Azóta az etnobotanika több száz ilyen tárgyú munkát adott közre. Az etnobotanikai munkákban a vadon termő növények felhasználásának számos és igen különböző formája szerepel. Például a 19. és 20. században a Kárpát-medence kevésbé fejlett területein végzett felmérések eredményei alapján a felhasználás sokrétűsége egyértelműen látható. Így a helyi lakosok táplálkozás céljából gyűjtötték a nyírfa rügyeit (Betula), a bodza (Sambucus) virágját, a tölgy és bükk (Qercus and Fagus acorns) termését, az áfonya, szelíd gesztenye, sulyom, füzike (Vaccinium, Castanea, Trapa, Epilobium, stb) gyümölcsét. Az édesgyökér, a turbolyarépa és a tátorján (Glycirrhyza, Chaerophyllum és Crambe) gyökerének gyüjtése ugyancsak gyakori volt. A különböző gombafélék gyűjtése mind a mai napig gyakorlat. A nyírfából (Betula) gyógyítás és édesítés céljából nedvet csapoltak. Feljegyezték a fenyőgyanta rágásának szokását, amit e mellett ragasztó anyagként is felhasználtak. Éhínség idején a fák kérgét is fogyasztották. De a fa kérgét felhasználták e mellett cipő és összehúzó hatású oldatok készítésére, építkezéshez, tároló edények előállításához. A taplóból kalapot készítettek. Mohával borították a háztetőt, az istállókat és ezzel tömítették a faházak hézagait. Az erdőben elhullott ágakat és gallyakat fűtésre használták. A fűzfavesszőből (Salix) kosarakat fontak. Számos növényből festéket készítettek (Isatis, Alkanna, and Carthamus stb.). Se szeri, se száma volt a gyógynövényként felhasznált fajoknak (Matricaria, Achillea, Tilia stb.) (3. ábra). Sok növényt vallási és családi ünnepségek dekorációjához gyűjtöttek (Gypsophyla, Rosa etc.). A gyerekjátékok egy részéhez is vadon termő növényeket használtak (Capsella, Papaver, and Taraxacum).

3.3. ábra Orvosi kamilla (Matricaria recutita)

3

3

P.Radácsi, Corvinus University, Budapest (Hungary) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

8

A múlt század 60-as éveitől felgyorsult a globalizáció folyamata, ami életünk szinte valamennyi területét érintette. Az élelmiszereket a szupermarketekben vásároljuk, orvosságaink a nemzetközi gyógyszer mammut-cégek termékei, ruházatunk pedig sokszor idegen, gyakran kínai termék. Ez egyben azt is jelenti, hogy élelmiszereink és gyógyszereink egyre ritkábban származnak vadon termő növényekből, így kapcsolatunk a természettel nemcsak egy-egy termék vonatkozásában, de általában is szűkül. Ezt a folyamatot az EU direktívákban megtestesülő, egységesülő élelmiszer és gyógyszer-felhasználás is felgyorsítja. Így a 21. század első évtizedében elfogadott Tradicionális Növényi Gyógyszer kategória a hivatalosan elfogadott gyógynövények körét drasztikusan redukálja. Számos helyi növény eltűnt a kategória növény listájáról és így azokat hivatalosan nem lehet gyógyításra felhasználni. A minőségi követelmények jelentős szigorodása ugyancsak a gyűjtött növények hátrányát jelenti, hiszen állaó minőséget sokkal könnyebb a termesztett növényekből előállítani. A fenti ellentmondások ellenére mégis egy bizonyos reneszánsz figyelhető meg a vadon termő növények hasznosításában. Közép Európa országaiban mind több olyan helyi piac jön létre és működik, ahol a régióban gyűjtött növényekből előállított helyi termékeket árulnak. Például Németországban, Ausztriában és Szlovéniában termékként jelenik meg a bodza (Sambucus nigra L.) virágjából készített bor. A bodza (Sambucus nigra L.), a szeder Rubus spp.), a kökény (Prunus spinosa L.) és a vadalma (Malus sylvestris (L.) Mill.) terméséből tömény italokat és lekvárt állítanak elő. Fontos számunkra, hogy megőrizzük ezeket a természeti kincseket. Sőt, ezek a termékek az idegenforgalomban jelentkező versenyben is előnyünkre szolgálhatnak. A helyi élelmiszerek, zene, kézműipari és egyéb termékek nagy vonzóerőt jelenthetnek az ide érkező turisták számára és hozzájárulhatnak egy-egy körzet gazdasági felemelkedéséhez.

Irodalmi hivatkozások 1. 2. 3. 4. 5. 6.

7. 8. 9.

Bernáth J. ed. (2000): Medicinal and aromatic plants (Gyógy- és aromanövények). Mezőgazda Publisher, Budapest, pp. 460. Dahler, M., Pelzmann, H. (1999): Medicinal and aromatic plants (Arznei- und Gewürzpflanzen). Österreichische Agrarverlag, Klosterneuburg, pp.212. Dános, B. (2006): Pharmacobotany (Farmakobotanika), Semmelweiss Verlag, Budapest, pp.332. Evans, W.E.: Trease and Evans’ Pharmacognosy. WB Saunders Company Ltd., London, 1996 Wagner, H.-Blatt, S.: Plant Drug Analysis. Springer, Berlin, 1996. Folcara, C. S. et al. (2010): Abstracts of the 11th Congress of the International Society of Ethnopharmacology „Continuity and change in ethnopharmacology”, La Mancha, Espana, 2025 Sept. 2010. Revista de Fitoterapia, 10 (Sup. 1). pp. 204. Hoppe, B. ed. (2009): Manual of Medicinal and Aromatic Plants Production (Handbuch des Arznei- und Gewürzpflanzenbaues, Vol. 2. Saluplanta eV., Bernburg, pp. 620. McKenna, D.J., Jones, K., Hughes, K. (2002): Botanical Medicines, The Haworth Herbal Press, New York-London-Oxford, pp.1131. Németh E., Bernáth, J. (2008): Biological activities of Yarrow species (Achillea spp.). Current Pharmaceutical Design, 14: 3151-3167.


9

10. 11. 12. 13.

Rácz, G., Rácz-Kottila, E. (2000): Aromatherapy for everybody (Aromaterápia mindenkinek), Aromax Rt., Budapest, pp. 151. Rosengarten, F. jr. (1969): The Book of Spices, Livingston Publishing Comp., Wynnewood, Pennsylvania, pp. 487. Wichtl, M. (1997): Teadugs and Herbal Medicines (Teedrogen und Phytopharmaka), Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, mbh, Stuttgart, pp. 665. Williamson, E., Driver, S., Baxter, K. (2009): Stockley’s Herbal Medicines Interactions, Pharmaceutical Press, London, pp.422.


10

2 VADON TERMŐ NÖVÉNYEK- A KÖRNYEZETÜNKBEN SZINTE MINDENÜTT DÍSZLŐ KÍSÉRŐTÁRSAINK Institution Foundation BiT Planota, Slovenia Mint számos más nyelvben, a Szlovén nyelvben is létezik egy speciális kifejezés azokra a növényfajokra, amelyek a botanikai nomenklatúra szerint a tenyészidő végén elpusztulnak. Ennek a növénycsoportnak a neve a magyar nyelvben lágyszárú növények (a szlovénben zelišča, a németben - Kräuter, a franciában - L'herbes, az olaszban - erbe). Ez a növénycsoport számos hasznos növényt foglal magába, többnyire olyanokat, amelyeket nem tekintünk élelmiszer növényeknek. Az angol nyelvterületen ezt a növénycsoportot “herbs”nek nevezik, melyet a csoporton belül fellelhető kisebb haszonnövény körre, a gyógynövények definíciójára használják. Tekintettel arra, hogy ezek a növények fontos biológiailag aktív anyagokat tartalmaznak, jelentős szerepet töltöttek be az emberiség történetében. A legújabb tudományos eredmények alapján e növények fogyasztása révén számos értékes ásványi anyag, vitaminok és egyéb biológiailag aktív anyagok jutnak be az emberi szervezetbe. Ezzel hozzájárulnak a különböző szervek működésének elősegítéséhez, stimulálják az immunrendszert és összhangot teremtenek a különböző szervek működése között. De ezek a növények nem kizárólagosan gyógyítást szolgálják, hiszen a történelem során számos más célra is felhasználták azokat. Napjainkban is a friss és szárított gyógynövényeket fűszerként, aromaanyagként használják a konyhaművészetben, de a parfümök alapanyai is lehetnek. Tradicionálisan, mint természetes színezőanyagokat alkalmazták gyapjú, textíliák és más hétköznapi tárgyak színezésére. E mellett a háztartásokban számos más felhasználási formájuk is létezett. Többek között használták rovarok és paraziták távoltartására, helységek és konyhai eszközök tisztítására, fertőtlenítésére. Ugyancsak használták azokat szépítőszerként. Így nyilvánvaló, hogy a gyógynövények mindig is fontosak voltak az emberiség számára és szoros kapcsolatban álltak mindennapi tevékenységünkkel.

2.1. Gyógynövények felhasználási lehetőségei Gyógynövények és a táplálkozás Első látásra a gyógynövények nem töltenek be meghatározó szerepet az élelmezésben alapvetően fontos növényfajok között. Ennek ellenére mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az azokban minimális mennyiségben falhalmozódó speciális anyagok, vitaminok és ásványi anyagok nélkülözhetetlenek számunkra. E mellett a közéjük tartozó speciális illatanyagokat tartalmazó úgynevezett aromanövények, mint amilyen a petrezselyem, bazsalikom, és kömény, nélkülözhetetlen alkotói a különböző konyhai recepteknek. Ezek önmagukban vagy fűszerkeverékek részenként pikáns, különleges ízt adnak ételeinknek. E fűszernövények aktív anyagai e mellett a gyomorsav képződés elősegítése révén javítják az emésztést és meggyorsítják a tápanyagok felszívódását. Számos közülük hozzájárul ahhoz is, hogy egyes élelmiszerek kedvezőtlen mellékhatását, mint amilyen a felfúvódás, csökkentsék. Minden bizonnyal elődeink is e kedvező tulajdonságaik miatt kezdték meg a fűszernövények fogyasztását. Igaz, hogy a fűszerek alkalmazása akkor került igazán az érdeklődés This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

11

középpontjába, amikor az emberiség számára lehetővé vált, hogy minőségük alapján válogathasson a legjobb ételek között és lehetősége legyen arra is, hogy különleges gondot fordítson az ételek elkészítésére. A felhasznált fűszernövények többsége kezdetben természetes lelőhelyekről származott. Erre vezethető vissza, hogy nagymértékben különbözik egymástól a tömegesen rendelkezésre álló, helyi növényeket felhasználó mediterrán konyha és a mérsékelt égövön kialakult kevés fűszernövényt felhasználó, kontinentális konyha. Még ennél is nagyobb különbségek tapasztalhatók azon exotikus konyhák tekintetében, amelyek Ázsiából és Dl-Amerikából származó fűszernövény különlegességeket használnak az ételek elkészítése során. A fűszerezésre felhasznált növények igen változatosak lehetnek. Néhány közülük igen erős hatású, s ezért csak csipetnyit használunk belőlük, másokat nagyobb mennyiségben is fogyaszthatunk s akár zöldségnövények közé is tartozhatnának. Nagyon fontos hogy a fűszereket megfelelően keverjük be az ételekbe. Az alkalmazott mennyiséget is szakszerűen kell megválasztanunk. A fűszernövények többsége, ma már nem vadon gyűjtött, hanem a házunk körül megművelt, úgynevezett konyhakertekben lelhető fel. A fűszernövényeket a tenyészidőn túl is rendszeresen felhasználják, ehhez, az aroma és illatanyagok tartósítani kell, amihez az ősi idők óta számos tartósítási eljárást dolgoztak ki és alkalmaznak. Gyógynövények és illatanyagaik Számos gyógynövényre jellemző, hogy kellemes illatot árasztanak. Így azokat már mersziről, anélkül hogy látnánk, felismerhetjük. Így például a szagos müge, vagy a virágzó hárs illatát már messziről felismerhetjük a nyári, hőségtől átfűtött levegőben. Ehhez hasonlóan beazonosíthatjuk több fél-vad és kerti növény, így a rozmaring, menta, citromfű, vagy a levendula illatát. Már évszázadokra visszamenőleg elődeink megtanulták, hogyan használják fel és tartósítsák ezeket az illatozó növényeket és anyagaikat saját maguk, ruházatuk és környezetük illatosítására. Megtanulták, hogyan gyűjtsék és szárítsák meg a legértékesebb illatokat adó növényeket. Ugyancsak megtanulták azt is, hogyan kell kinyerni ezeket az illatanyagokat a virágokból, vagy a friss növényi részekből. A legértékesebb illatanyagokat rétegezéssel nyerték ki. Kinyerésükre gyakran alkalmazták a desztillációt és az oldószeres kivonást. Gyógynövények a háztartásban A gyógynövények fontos szerepet töltenek be a háztartásban is. Ismeretes, hogy a mezei zsurlót az edények tisztítására használták, a rutával és a kakukkfűvel ételeket tartósítottak, de felhasználták a növényeket a lakótér padlózatának illatosítására és fertőtlenítésére. E módszerek közül számos feledésbe merült, de még ma is általánosan ismertnek tekinthető a levendula virág és olaj alkalmazása a molyok távoltartására. Számos növény eldörzsölt levele vagy a belőlük kinyert illóolaj riasztja a szúnyogokat. Ismert, hogy több növényfaj, mint amilyen a bazsalikom, muskátli, menta, a citromillatú verbéna elriasztja a rovarokat termőhelyi környezetükből. A bolha és más élősködők távoltartására a pirétrum porított leveleit használták. Manapság ebből a növényből ipari méretekben állítják elő a rovarirtó szerként alkalmazott piretrint. A háziasszonyok a mosodában használtak mosás és vasalás közben aromás növényeket. Egy mások fontos terület ahol az aromás növényeket, az azokból előállított oldatokat vagy egyéb készítményeket felhasználják, a biogazdálkodás. Az ilyen készítmények alkalmasak This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

12

növényvédelmi feladatok ellátására, tápanyagok kijuttatására és a biológiai gazdálkodásban alapvetően fontos folyamatok szabályozására. Gyógynövények a szépségápolásban A gyógynövényekben felhalmozódó anyagok közül számos kedvező hatást gyakorol a bőrre, nedvesíti, feszesíti és táplálja azt. Ez az oka annak, hogy ősidők óta különböző növényi készítményeket alkalmaznak a kozmetikában. A modern kozmetikai készítmények többsége is tartalmaz legalább egy növényi eredetű hatóanyagot. A lemosó krémek, samponok, fürdősók, fürdő krémek, szappanok, olajok gyakran számos olyan adalékanyagot tartalmaznak, amelyek károsíthatják bőrünket. Ez az oka annak, hogy a természetes eredetű kozmetikumok jelentősége mind nagyobb. Akár otthon is elkészíthetők anélkül, hogy ismeretlen eredetű adalékanyagokat használnánk fel. Emellett a saját egyedi igényünknek is jobban megfelelnek. A gyógynövények jelentősége, mint az illóolajok alapanyaga, az aromaterápiában is nagy. Számos illóolaj esetében tapasztalták, hogy milyen kedvező hatással rendelkezik az emberi szervezetre. Bedörzsölve vagy belélegezve csökkentik a fájdalmat, nyugtatóan hatnak, kedvezően befolyásolják a szervezet működését. Ezt a kedvező hatást a görögök, egyiptomiak és rómaiak már az időszámításunk előtt felismerték. Gyógynövények, mint festékanyagok Az emberiség fejlődésének egy bizonyos fokát elérve mind nagyobb figyelmet kezdett fordítani közvetlen környezetére és ruházatára. Az első festékanyagok bizonyosan azokból az élelmiszerként felhasznált növényekből származtak, amelyek az ételkészítés, vagy étkezés során akaratlanul nyomot hagytak a bőrön és a ruházaton. Valószínűleg a szeder és a bodza lehettek az első ilyen növények. A tapasztalatok bővülése és a festékanyagok kinyerési módszerein tökéletesítése vezethetett a különböző színárnyalatok előállításához. A középkorban a szerzetesek ezeket a festékanyagokat a tinta és a miniatúrák színezéséhez használták fel. Maga a festékkereskedelem is nagyra becsült tevékenységgé vált. Megfelelő növényfajok és segédanyagok kiválasztásával a kék, sárga, barna, zöld és vörös színek számos változatát sikerült előállítani. De a növényi festékanyagokat az élelmiszerek színezéséhez is felhasználták. Így a körömvirág szirmait a vaj és sajt sárgára színezésére használták. A bodza termését Portugáliában ma is felhasználják a vörös bor színének javítására. Gyógynövények a házi kertünkben A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kertünkbe ültetett gyógynövények befolyásolják a melléjük ültetett zöldségfélék és más növényfajok növekedését. A gyógynövények gyakran hasznos szomszédok, mint rovarriasztók. Ismert például, hogy a körömvirág kiválasztott szekrétumai bizonyos gombás betegségek megjelenését gátolják. Ezt a hatást a gazdálkodók és háziasszonyok évszázadok óta hasznosítják. Az ilyen növények alkalmazása az ökológiai, biológiai és öko-dinamikus gazdálkodás egyik alapját jelenti, hiszen felhasználják a növények természetes kölcsönhatásait, s ezzel elkerülhetővé válik a mesterséges tápanyagok és növényvédőszerek alkalmazása. A gyógynövények kivonatait vagy egyéb készítményeit felhasználják a növényvédelemben, a tápanyagok utánpótlására, vagy a komposztképzési műveletekben. Az e célból leggyakrabban felhasznált növények közé tartozik a fekete


13

nadálytő (Syphytum officinalis), a csalán (Urtica dioica) és a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare). Gyógynövények egyéb felhasználási formái A gyógynövények felhasználhatók dekorációs anyagként és ajándékok készítésére. Az étkezési célú és tea formánban történő felhasználás mellett az ilyen ajándékok jelentősége nagy lehet. Készíthető belőlük növényi szappan, illatozó tál. A száraz növényi részekből sok színben pompázó képek készíthetők. A lepréselt növényekből bekeretezett képek vagy képeslapok készíthetők. Tinták és kézzel készített papírféleségek illatosíthatók velük és tehetők különleges termékekké. A gyógynövények felhasználhatók ünnepi gyertyák és ajándéktárgyak díszítésére. Különösen értékessé tehető egy ajándék, ha azt egy számunkra kedves személy részére készítjük. De készíthetünk értékes emléktárgyakat a turisták részére is.

Figure 4. Common nettle (Urtica dioica)

4

Gyógynövények jelentősége a pihenésben és a szervezet regenerálódásában A gyógynövényekkel történő foglalkozás más kedvező hatásokat is eredményez. Ha hobbiból gyűjtjük vagy neveljük azokat a kertben, hozzájárul fizikai állapotunk fenntartásához. Különösen akkor jelent számunkra ilyen előnyt, ha naponta legalább fél órát folytatjuk ezt a tevékenységet. Ez a tevékenység fizikai állapotunk javítása mellett szellemi felfrissülésünkhöz is hozzájárul. A természetben eltöltött idő relaxációt eredményez és hozzájárul a mindennapi stressz oldásához. Ez a foglalatosság fogékonnyá tesz minket az új ismeretek iránt és javítja technológiai ismereteinket. Segíti a hasonló tevékenységet folytató személyekkel való társas kapcsolatok kialakítását. Ismeretségi csoportok és körök jönnek létre. Így a gyógynövények hatása összetett, segíti az egészségi állapotunkat, javítja közérzetünket és ápolja lelkünket. Segítik megismerni a múltat és feltárni a jövőt.

4

G.Ruzickova, Mendel University, Brno (Czech Republic) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

14

Gyógynövények és az egészség A gyógynövények gyűjtése és fogyasztása során az emberek felismerték, hogy azok segítenek rajtuk, ha betegek, sérüléseket szenvedtek vagy rossz a közérzetük. Ennek révén nagy ismeretanyag halmozódott fel, ami be is épült a korai gyógyászati eljárásokba. Ez egyben olyan gyógyító személyek kiemelkedését jelentette a társadalomban, akik különös tiszteletnek örvendtek. Sokszor ők töltötték be a papok vagy sámánok pozícióját. Itt azonban nem csak lágyszárú növények felhasználására kell gondolni, hiszen számos hatásos faj található a fák, bokrok, algák és zuzmók között. A hivatalos európai gyógyászatban egészen a 19. századig a növényi eredetű gyógyszerek domináltak. Ezt követően a szintetikumok számának növekedése folyamatosan visszaszorította a növényi eredetű készítményeket. De a növényi eredetű gyógyszerek alkalmazásának hagyománya továbbra is fennmaradt az egyszerű emberek körében. Az életminőség javulása iránti vágy más oldalról támasztja alá a gyógynövények felhasználásának növekedését. A tudomány is igazolja a korábbi népgyógyászati gyakorlatban alkalmazott növények tényleges hatásosságát. Sok esetben a tradicionális gyógyászatban felhasznált növények kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Ezért ma sokféle gyógynövényre támaszkodó gyógyítási rendszer létezik. Ilyen a fitoterápia, ami aktív növényi anyagokat vagy azok kombinációit használja a gyógyításra. A homeopátia és virágterápia is mind népszerűbb, melyek ugyancsak növényi alapanyagokat használnak. Egyre többen ismerhetik meg a hagyományos kínai gyógyászat, az indiai ajurveda és más egyéb gyógyászati rendszerek gyógyítási eljárásait, amelyek többnyire ugyancsak növényi eredetű gyógyszerek felhasználásán alapulnak.

Figure 5. “Folklore house” dedicated to preserving traditional knowledge about 5 the use of wild plants (the village of Kinadacs, Hungary)

5

K.Rodina, WWF Hungary/TRAFFIC This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

15

Mely növényeket használhatjuk mi magunk is? A gyógynövény fogalom olykor félrevezető is lehet, hiszen számos közülük nem alkalmas az akut megbetegedések gyógyítására. A növények és készítményeik felhasználását korszerű ismeretekkel kell alátámasztani és így alkalmazhatók a betegségek megelőzésére, a krónikus betegségeket kísérő tünetek enyhítésére és a betegséget követő eredményes utókezelésre. Egyetlen egy gyógynövény sem helyettesítheti azt, hogy orvoshoz forduljunk hirtelen súlyos megbetegedések vagy bonyolult hosszantartó betegségek esetén. A betegségek megelőzése és saját magunk gyógyítása során csak olyan növényeket használjunk, amelyek hatásossága igazolt, nincs mellékhatásuk és a hosszantartó felhasználásunk sem jelent veszélyt. Emellett tekintettel kell lennünk az ajánlható dózisra és a felhasználás javasolt időtartamára. Az erős hatású, vagy mellékhatással rendelkező, esetleg mérgező hatású növényeket sohase használjuk fel anélkül, hogy az orvos tanácsát kikérjük. A gyógynövény kiválasztásában nagy segítséget jelent, ha figyelembe vesszük a rájuk vonatkozó, három csoportot képező, tudományos besorolást. Az első csoportba tartoznak az enyhe hatású, élelmiszerek közé sorolható gyógynövény fajok. A második csoportba azok tartoznak, melyek esetében mellékhatás feltételezhető, a harmadik csoportba az erős hatású és/vagy mérgező növényfajok. A harmadik csoportba tartozó növények kizárólag orvosi felügyelet mellett használhatók. Az új EU szabályozás szerint a hivatalosan gyógyításra használt, kereskedelemben forgalmazott növények és az azokból előállított termékek, ha azokon gyógyhatást tüntetünk fel,- csak gyógyszer regisztráció szerint forgalmazhatók. Amikor gyógynövényeket használunk, nagyon fontos, hogy megfigyeljük, milyen hatást váltanak ki. A legkisebb mellékhatás jelentkezése esetén azonnal fel kell függeszteni a kezelést. Mivel a gyógynövények aktív anyagai összetett formában vannak jelen, előfordulhat, hogy egy-egy gyógynövény miránk nem hat. Ilyenkor célszerű egy másik, hasonló anyagokat, vagy hatóanyag komplexet felhalmozó fajt bevonni a gyógyítás folyamatába. Fontos, hogy egy időben ne használjuk hasonló indikációra javallt növényi eredetű és szintetikus hatóanyagot. Ezek együttes alkalmazása esetleg még fokozhatja is a bajt. Melyek a gyógynövények hasznos részei? A biológiai aktív anyagok, az aroma és az illóolaj komponensek a növények különböző szerveiben halmozódnak fel. Felhalmozódhatnak a klorofilt tartalmazó levelekben (menta, citromfű), a virágokban (kamilla, körömvirág), a gyökérben (macskagyökér), a hagymában (fokhagyma), a termésben (csipkebogyó, ánizs), a magban (borágó), a fa- és kéregrészben (csertölgy). Ezekből a növényi részekből többek között szárítással állítható elő a növényi drog. A drogok nevét, amit a termékeken mindig fel kell tüntetni, a latin nomenklatúra szabályai szerint alakították ki.

Magyar név

Tudományos

Példák a tudományos névre Magyarul

Leveles hajtás

Herba

Achilleae herba

Cickafark virágos hajtás

Levél

Folium

Malvae folium

Mályvalevél


16

Gyökér

Radix

Gentianae radix

Sárga tárnics gyökér

Gyökértörzs

Rhizoma

Acori rhizoma

Kálmosgyökér

Gumó

Tuber

Salep tuber

Orhidea gumó

Hagyma

Bulbus

Alii sativi bulbus

Fokhagyma

Virág

Flos

Calendulae flos

Körömvirág szirom

Termés

Fructus

Cynosbathy fructus

Csipkebogyó termés

Mag

Semen

Lini semen

Lenmag

Kéreg

Cortex

Frangulae cortex

Bengekéreg

Tobozvirágzat

Strobulus

Lupuli strobulus

Komlótoboz

Zsíros olaj

Oleum

Olivae oleum

Oliva olaj

Illóolaj

Aetheroleum

Lavandulae aetheroleum

Lavendula illóolaj

2.2. Gyógynövény termékek TEA A tea-készítés az egyik legegyszerűbb módja egy gyógynövényes kivonat előállításának, mely esetben a víz az oldószer. Teát sokféle módon készíthetünk, mely függ a gyógynövénytől, a benne lévő hatóanyagoktól és az elérni kívánt hatástól. Forrázat Ez az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer, mely során kb. egy teáskanál megszárított növényi részt vagy teakeveréket leforrázunk 150 ml forrásban lévő vízzel. Általában 5-10 percig lefedve állni hagyjuk, majd szűrjük. Amennyiben illóolajos alapanyagot használunk, a szűrést hamarabb el kell végezni, míg abban az esetben, ha a hatóanyagok jól oldódnak vízben, hosszabb ideig hagyjuk ázni a teakeveréket. Forrázatot alapvetően virágzó hajtások, levelek vagy virágok esetében célszerű készíteni. Hideg/meleg-vizes kivonat A módszer során a növényi alapanyagot hideg vízbe áztatjuk, melyet lassan forráspontig hevítjük. Amint eléri a főzet a forráspontot, levesszük a tűzről és 10 percig, vagy az előírásnak megfelelő ideig állni hagyjuk. A módszert csak bizonyos növényfajoknál és főleg gyökerek esetében alkalmazzuk. Főzet Főzetkészítés során a száraz, növényi alapanyagot tegyük hideg vízbe (2 teáskanálnyi mennyiségre számoljunk negyed liter vizet), majd forraljuk fel. Ezt követően alacsonyabb


17

hőfokon hagyjuk forrni 10-30 percig. A módszert leginkább gyökerek és fás részek (kéreg) esetében javasolt használni, hatékonyabb hatóanyag-kinyerés céljából. Hideg vizes áztatás Akkor készítsünk hideg vizes kivonatot, amikor a növényi alapanyagban hőre érzékeny (például: nyálkaanyagok) hatóanyagok találhatók. Két teáskanálnyi növényi részt áztassunk be negyed liter hideg vízbe, és csak 6 óra elteltével (akár egész éjszakára is állni hagyhatjuk) szűrjük le. Közvetlenül fogyasztás előtt kissé felmelegíthető. Teakészítéshez kerámia, vagy hőálló üvegezésű, de semmiképpen sem fémfalú edényt válasszunk, mert azzal reakcióba léphetnek a kioldódó hatóanyagok. A gyógynövényes teákat nyugodtan ízesítsük (legmegfelelőbb a méz és a gyümölcscukor). Mesterséges édesítőszerek alkalmazása csak cukorbetegek számára javasolt. Köhögés, megfázás kezelésekor alkalmazott teákat nem mindig célszerű édesíteni; étvágyjavító hatású, keserűanyagban gazdag kivonatok, illetve hasmenés ellen készített teák esetében viszont egyáltalán ne használjunk cukrot. A tea elfogyasztásának ideje szintén meghatározó. Nyugtató hatású teákat reggel vagy este, elalvást segítő teát lefekvés előtt 1 órával, étvágyjavító, keserű teákat étkezés előtt fél órával, míg a gyulladáscsökkentőket étkezés közben fogyasszuk. Köhögés, megfázás esetén naponta többször igyunk a célnak megfelelően elkészített teát. Célszerű minden esetben frissen főzött teát fogyasztani. Gyógynövényes teákat csak adott célra és meghatározott ideig (1-6 hét) fogyasszunk. Ezt követően legalább ugyanilyen hosszú ideig tartsunk szünetet. A házilagosan összeállított élvezeti, vagy betegség-megelőzési célt szolgáló teakeverékek összetételét is változtassuk meg néha. Teákat külsőleg is alkalmazhatunk: sebek átmosására, gargarizálásra, arcmosásra, aromás fürdő készítéséhez, illetve inhalációhoz. ALKOHOLOS KIVONATOK A gyógynövények második leggyakoribb felhasználási módja az alkoholos kivonat (tinktúra) készítés. Alapvető tévhit, hogy a tinktúrák hatásosabbak a teáknál; a különbség a kioldódó hatóanyagok összetételében rejlik. Tinktúrát leggyakrabban 20 g növényi alapanyagból és 100 ml 70 %-os etil-alkoholból készíthetünk. Virágok esetében (körömvirág, hegyi árnika), 10 g növényanyag is elegendő. A keveréket légmentesen lezárt üvegben tároljuk legalább három hétig, és a hatóanyagok gyorsabb, hatékonyabb kioldódásához naponta többször rázzuk fel az üveget. Ezt követően az oldatot szűrjük le, majd töltsük sötétített üvegű tárolóedénybe, vagy palackba. Házilagosan gyakran brandy-t használnak, melynek 40-45 %-os az alkohol tartalma. 60 %-os alkoholtartalmú pálinka is megfelel a célnak, mely esetben a kivonat elkészítése és felhasználása szinten teljesen megegyezik a 70 %-os tiszta etanolos oldattal. Tinktúrát nem csak külsőleg, belsőleg is lehet használni. Ajánlott mennyisége: 15-20 csepp, melyet vízben, vagy teában elkeverve, vagy kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk. Ha az orvos másképpen nem rendeli, akkor naponta háromszor ismételhetjük meg a folyamatot. Alkoholos kivonatokat külsőleg fel lehet használni bemasszírozáshoz, kisebb sebek


18

fertőtlenítéséhez. Gargarizáláshoz, szájöblögetéshez is használhatók, egyes esetekben kozmetikumok alapanyagai. OLAJOS KIVONATOK A zsíroldékony hatóanyagok kinyerésére általában hidegen préselt növényi olajok (olíva, mandula, napraforgó, szója) használhatók oldószerként. Olajos kivonatok készítéséhez, az orbáncfű kivételéve, mindig száraz növényi alapanyagot használjunk. Két módszer közül választhatunk: hideg és meleg ülepítés. A hideg ülepítés során egy megfelelő edényt töltsünk meg az adott növényi résszel, majd öntsünk rá kellő mennyiségű olajat. Zárjuk le az edényt, majd hagyjuk napos helyen 3-4 hétig. Ezt követően az olajat szűrjük le, és töltsük sötétített üvegű palackokba. Meleg ülepítés során az olajjal elkevert növényi anyagot vízgőz fölött hevítsük mintegy 3 órán át (tegyünk egy serpenyőbe vizet, majd ebbe állítsunk egy fazekat). Ezt követően a keveréket hűtsük, majd szűrjük le, az olajat palackozzuk. FRISSEN FACSART LEVEK A hagyományos gyógyászat gyakran frissen facsart növényi leveket használ. Ehhez napjainkban gyümölcscentrifuga, turmixgép is rendelkezésre áll. Ha a növényi alapanyag szikkadt, vagy túl száraz, akkor egy kis vizet érdemes hozzákeverni. Az így készített lé akár több napig is eltárolható hűtőszekrényben minőségromlás nélkül. Naponta 1-2 evőkanálnyi mennyiség ajánlott, akár kúraszerűen fogyasztva, több hétig. SZIRUPOK A szirup cukor felhasználásával készült kivonat. Egy réteg cukrot öntsünk egy agyagedénybe, tegyünk rá a szárított, aprított gyógynövényeket, majd rakjunk rá egy újabb cukor-réteget. Ezt folytassuk mindaddig, míg az edény meg nem telik. Ezt követően a tárolóedényt tegyük ki a napra, és hagyjuk ott 4-5 hétig. Az így elkészült szirupot szűrjük le, és tegyük lezárható üvegedénybe. Önállóan, vagy teába téve is fogyasztható. Szirupot méz hozzáadásával is készíthetünk (fele-fele arányban legyen benne cukor és méz). Az így kapott szirup jótékony hatásához a méz is hozzájárul. Az előzőekben leírt módon tároljuk és használjuk. Naponta 3 evőkanálnyi mennyiséget fogyaszthatunk belőle. Mivel méz is található benne, ne tegyük bele túl forró teába, mert a mézben található értékes hatóanyagok elbomolhatnak 40 C felett. KENŐCSÖK Bizonyos gyógynövényekből kenőcsöt is előállíthatunk. Korábban az ilyen, házilagosan előállított krémek alapanyag egyszerű állati zsiradék volt. A célnak leginkább a sertészsír felelt meg, mely jól beszívódik a bőrbe. A szarvas zsírja szintén értékes alapanyagnak számított. Napjainkban leggyakrabban vazelint használnak. Az eljárás igen egyszerű, a zsírt óvatosan meg kell olvasztani, majd belehelyezni az adott gyógynövényt. A keveréket hagyjuk kihűlni, majd megszilárdulni. A következő nap (vagy leghamarabb 3 órán belül) olvasszuk fel ismételten a zsírt, szűrjük le, és öntsük bele egy célnak megfelelő tárolóedénybe. Nagyon fontos, hogy a hevítés során ne lépjük át a 70 C-ot! Jobb állagú kenőcsöt kapunk akkor, ha This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

19

olíva-olajat, méhviaszt is adunk a keverékhez. Az így elkészült kenőcsöket maximum néhány hétig tudjuk tárolni, mely időtartam meghosszabbítható, ha a tárolás hűtőszekrényben történik. Krémeket hasonló módon állíthatunk elő, azzal a különbséggel, hogy a krémben víz, vagy vizes gyógynövényes kivonat is található, melyet viasszal, növényi olajjal elegyítenek. A folyamatot vízfürdő felett kell elvégezni. A vivőanyag megválasztása a felhasználási céltól függ. Akkor válasszuk a vazelint, ha olyan kenőcsöt szeretnénk, mely hosszú ideig a bőr felszínén marad. Ha jobb felszívódású krém előállítása a cél, akkor használjunk lanolint. GYÓGYBOROK A hagyományos gyógyászat évszázadok óta nagyra becsüli az úgynevezett gyógyborokat, melyeket leginkább keserű anyagokban gazdag gyökerek felhasználásával készítenek. A folyamat során egy maréknyi növényi alapanyagon (40-50 g) 1 liter vörösbort folyatnak át. Olaszországban fehér, édes-muskotályos borokat is alkalmaznak ugyanezen célból; így készülnek a híres vermutok. A bor-gyógynövény keveréket speciális, zárható edénybe öntik, majd hűvös helyen legalább 2 hétig tárolják, mely során a gyógynövények speciális íz- és hatóanyagai kioldódnak a borba. Az így készült bor frissítő jellegű, ezen kívül gyógyító hatással is rendelkezik, amennyiben 1-2 pohárral fogyasztunk belőle naponta. A gyógyborok eltarthatósági ideje 1-2 hónapos időtartamtól akár néhány évig is terjedhet. GYÓGYNÖVÉNYES BORPÁRLATOK (KONYAK, BRANDY) A gyógynövényes borpárlatok felhasználása a gyógyborokéval megegyező. Ez esetben azonban nem borba, hanem valamilyen borpárlatba (konyak, pálinka, brandy) áztatják bele a növényi alapanyagot. A folyamat igen hasonló a tinktúra (alkoholos kivonat) készítéshez, azzal a különbséggel, hogy ez esetben kevesebb növényi anyagot használunk. Gyógyászati célú alkalmazásuk kevésbé elterjedt, csak bizonyos egészségügyi problémák kezelésekor fogyaszthatók, alkalomszerűen. GYÓGYNÖVÉNYES FÜRDŐK Egészség-megőrzésre, adott egészségügyi problémák leküzdésére gyógyfürdőt is készíthetünk. Ehhez száraz, vagy frissen szedett növényi alapanyag is használható. Korábban csupán egy-egy növényfajt alkalmaztak, de többféle alapanyag együttes alkalmazásával az esetek többségében kedvezőbb hatást érhetünk el. Otthoni felhasználásra, egy kád forró vízbe 100 g, előzetesen gézbe csavart száraz növényi alapanyagot áztassunk. A géz-zacskót beletehetjük a fürdővízbe, vagy akár a csapra is erősíthetjük, így a forró víz közvetlenül átfolyik a gyógynövényeken, és a hatóanyagok is gyorsabban kioldódnak. Előzetesen forrázatot is készíthetünk, és az így kapott növényi kivonatot is hozzákeverhetjük a fürdővízhez.

Irodalmi hivatkozások This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

20

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.

Ašič, S., Pomoč iz domače lekarne: ob 850 letnici stiškega samostana (1135 – 1985) , Mohorjeva družba, Celje 1984. Ašič, S., Pomoč iz domače lekarne II, priročnik za nabiranje zdravilnih zelišč , Mohorjeva družba, Celje 1987. Ašič, S., Domača lekarna p. Simona Ašiča , Mohorjeva družba, Celje 2004. Bohinc. P., Slovenske zdravilne rastline: vodnik za nabiranje pripravo zdravilnih zelišč, Mladinska knjiga, Ljubljana 1985. Bremness. L., Velika knjiga o zeliščih, Mladinska knjiga, Ljubljana 1997. Cappel, P., Življenje z homeopatijo, Mladinska knjiga, Ljubljana 1998. Cerkvenič, B., Užitne rastline, Zveza tabornikov Slovenije, Ljubljana 1999. Chevallier, A., Enciklopedija zdravilnih rastlin, Državna založba Slovenije, Ljubljana 1998. Chevallier, A., Zdravilna zelišča: Naravne metode zdravljenja, Učila International, Tržič 2004. Golner, A., Rode, J., Zdravilne rastline, ČZP Večer, Maribor 2004. Grilc, M,. Zelišča z gore, Kmečki glas, Ljubljana 2010. Grünwald, J., Zelena lekarna, Mladinske knjiga, Ljubljana 2006. Jagodič, B., Zdravilne zeli- najboljše blago za zdravo telo, Slomškova založba, Celje 2004. Kancler, K., Pot do zdravja, Obzorje, Maribor 1984. Kovač, P., Zelišča male čarovnice, Mladinska knjiga, Ljubljana 1995. Kromar, J., Zdravilne rastline: 1000 izbranih receptov, samozaložba, Ljubljana, Maribor, 1972. McVicar, J., Zdravilna zelišča, Mladinska knjiga, Ljubljana 1998. Majes, J,. Zdravnik zdravi, narava pozdravi, samozaložba, Dolenjske Toplice 2011. Messegue, M., Narava ima vselej prav, Cankarjeva založba, Ljubljana 2005. Moöring, W., Zdravilna moč čajev, Prešernova družba, Ljubljana 2006. Pahlow, M., Zdravilne rastline: nabiranje in uporaba, Cankarjeva založba, Ljubljana 2005. Pigozzi, P., Preprosta in naravna zdravila, Delo Revije, Ljubljana 2002. Poler, A., Nabiramo zdravilne rastline, Kmečki glas, Ljubljana 2005. Rode, J., Zeliščni vrt- domača lekarna, Kmečki glas, Ljubljana 2001. Saupe, J., Naravni zdravnik, zdravje iz rastlin, Slovenska knjiga, Ljubljana 2000. Sommer, S., Homeopatija – zdravljenje z močjo narave, Mladinska knjiga, Ljubljana 2006. Tomažinčič, J., Zdravilni čaji in nasveti, Ara, Ljubljana 2002. Toplak - Galle, K., Zdravilne rastline na Slovenskem, Mladinska knjiga, Ljubljana 2002. Toplak - Galle, K., Narava na dlani: Zdravilne rastline na Slovenskem, Mladinska knjiga, Ljubljana 2003. Treben, M., Zdravje iz božje lekarne, Mavrica, Celje 2001. Valenčič, D., Gojenje zdravilnih rastlin in dišavnic, IKS, Portorož 2000. This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

21

32. 33.

Wagner, A., Pridelovanje zelišč, Fakulteta za kmetijstvo, Univerza v Mariboru, Maribor 1997. Wilfort, R., Zdravilne rastline in njih uporaba, Obzorje, Maribor 1997.


22

3

NÖVÉNYISMERETI ALAPOK

“PRO CARPATHIA” Podkarpackie Tartomány Fejlesztési és Népszerűsítési Egyesülete, Lengyelország 3.1

A növények szerepe

A zöld növények képesek szervetlen anyagokból szerves anyagot előállítani a bennük megkötött energiának köszönhetően. Erre a folyamatra épül az egész élővilág. A fotoszintézis során – napenergia és klorofill segítségével – a növények a vizet (H2O) hidrogénné és oxigénné bontják, miközben szén-dioxidot (CO2) használnak fel. Majd kémiai reakciók hosszú sora után a szén-dioxid hidrogénnel egyesülve szerves vegyületekké alakul, főként szénhidrátokká és zsírokká. Ezzel egy időben a talajból felvett, vízben oldott ásványi sók ellátják a növényt nitrogénnel (N), kénnel (S), foszforral (P) és más elemekkel, melyek a fehérjeszintézishez szükségesek (C, H, O, N, S, P), ami a szerves vegyületek legfontosabbika. A fotoszintézis melléktermékeként keletkező és környezetbe kijutó oxigén pedig nélkülözhetetlen a növények, állatok és az ember légzéséhez. A fotoszintézis során összegyűjtött napenergia a szerves anyagokban tárolódik kémiai energia formájában, és ez biztosítja az összes élő szervezet számára az életfunkciók ellátásához szükséges minden energiát. Mind a növények, mind az állatok testét felépítő szerves anyagok folytonos átalakuláson mennek keresztül. A légzés során szén-dioxiddá és vízzé bomlanak és kiválasztódnak, az elpusztult növények és állatok maradványai pedig visszaalakulnak ásványi anyagokká főként baktériumok és gombák közreműködésével. A fotoszintézisre nem képes élő szervezetek kész szerves anyagokkal táplálkoznak, melyeket életfolyamataik során lebontanak széndioxiddá és vízzé, ammóniává és salétromsavvá, foszfor vegyületekké, kénné és káliummá, stb. Ezek aztán visszakerülnek a talajba és a légkörbe, ahol a zöld növények ismét megkötik és szerves anyagokba építik őket. Az alapvető, úgynevezett elsődleges anyagcseretermékek mellett (pl. fehérjék, zsírok) a növények másodlagos anyagokat is szintetizálnak, mint például terpenoidokat (ilyenek az illóolajok, szaponinok, szteroidok), alkaloidokat, zsírsavakat, glikozidokat, poliszacharidokat (pl. nyálka) és fenolos vegyületeket (pl. flavonoidok, kumarinok és tanninok). A növényi szervezetek tartalmaznak még vitaminokat és ásványi anyagokat is. Ezen speciális vegyületek szerepe a növények életében ma még csak részben ismert, de a humán gyógyászatban óriási jelentőségük van. A növények búvóhelyet és menedéket adnak az állatoknak rossz időjárás vagy más veszélyek esetén. Részt vesznek egyes állatfajok egyedfejlődésében is. Az állatok viszont befolyásolják a környezetet, folyamatosan alakítván a vegetációt. A kisebb rovarok és madarak beporozzák a virágokat és elhordják a magokat, terméseket gyakran nagyobb távolságra is. Egyes növények, mint például a gabonafélék, hüvelyesek, gyümölcsök és zöldségek az emberi táplálkozás alapját képezik. Más fajok nyersanyagot szolgáltatnak az építő- és faipar, valamint az élelmiszer-, bor-, gumi-, textil-, papír- és gyógyszeripar számára. A szén, tőzeg, olaj és fa, mint fontos energiaforrások szintén növényi eredetűek. A növények szorosan köthetők a Föld tájaihoz. Majdnem mindenhol megtalálhatók: a hegységekben és sivatagokban, a sarkköri gleccserekben és melegvizű forrásokban, az óceán mélyén, síkságokon és mocsarakban. Különböző élőhelyeken fordulnak elő: szántóföldeken, This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

23

utak mentén és parlagokon, mezőkön, réteken és legelőkön, vizekben (pocsolyákban, tavakban és folyókban) és ezek partjain, mocsarakban és lápokban, lombhullató és tűlevelű erdőkben és különböző ruderális társulásokban. Általában sok fajból álló életközösségeket alkotnak. Évtizedek óta szembe kell néznünk számos növényfaj kihalásával, különösen azokéval, melyek szűk ökológiai tűrőképességgel rendelkeznek. Ezen fajok életközösségei is veszélyeztetettek. A legnagyobb gondot bizonyos élőhelyek gyors pusztulása okozza, mint például a prérik, a tengermenti és vizes életterek (nedves rétek, mocsarak) eltűnése. A hagyományos farm-gazdálkodást egyre inkább az intenzív mezőgazdasági termelés váltja fel egész Európában. A monokultúrás termesztés veszélyeztetheti a természetes sokszínűséget és fajgazdagságot. Talajjavítások folynak a folyóvölgyekben és tőzeglápokban, folyószabályozást végeznek, felszántják vagy erdősítik a természetes füves élőhelyeket, utakat építenek és épületeket emelnek, valamint szennyezik a levegőt, talajt és vizeket. Mindezen tényezők potenciális veszélyt jelentenek a növényvilágra. Egyes fajok veszélyeztetettekké válhatnak a túlzott mértékű gyűjtés miatt is. 3.2

Növényrendszertan

A növényrendszertan (vagy taxonómia) egy olyan tudományág, mely a taxonok beazonosításával foglalkozik, és ezáltal lehetővé teszi a gazdag és változatos növényvilág minél jobb megismerését. Az alapvető rendszertani egység a faj, amely olyan hasonló tulajdonságú egyedek csoportja, melyek közös jellemzőiket generációkon keresztül átörökítik, és szaporodóképes populációt alkotnak. A rokon fajokat, melyek számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, nemzetségekbe sorolják, a hasonló nemzetségeket családokba, a családokat rendekbe, a rendeket osztályokba, az osztályokat pedig törzsekbe. A fajokat két szavas nevekkel jelölik; az első utal a nemzetségre, a második pedig a konkrét fajt jellemzi. A rendszertan megkísérli a Föld növényeit egy olyan természetes rendszerbe rendezni, mely tükrözi törzsfejlődésüket és evolúciójukat is. Így a csoportok a legősibb és legegyszerűbb szervezetektől (mint pl. a baktériumok) az egyre differenciáltabbakon keresztül a legfiatalabb és legösszetettebb zárvatermőkig terjednek. A zárvatermők törzsébe tartozik a legtöbb edényes növény, termesztettek és vadon termők egyaránt. A törzsön belül két osztályt különítenek el: vannak a kétszikűek (két sziklevéllel rendelkező embriójuk van), ilyenek például a hüvelyesek, boglárkafélék vagy rózsafélék családjai, ill. vannak az egyszikűek (embriójuk egy sziklevelet tartalmaz), mint például a fűfélék, búza és rozs. 3.3

Egyéb mesterséges rendszerek

A természetes taxonómiai rendszer mellett más, ún. mesterséges rendszerek is léteznek, melyek nem a fajok törzsfejlődésén alapulnak, hanem a taxonok közötti hasonlóságokon. Ezek lehetnek egyszerű morfológiai, küllembeli hasonlóságok, például ha a fajoknak nagyon hasonló virágaik, leveleik vagy rügyeik vannak. De a növényeket csoportosíthatjuk életformájuk vagy ökológiai igényeik szerint is. A következő csoportosítás Raunkiaer nevéhez fűződik: vannak fanerofitonok (általában fás szárú növények), kamefitonok (törpe cserjék), hemikriptofitonok (a növények áttelelő rügyei a talajfelszínhez közel helyezkednek el), terofitonok (egyéves növények, nincsenek áttelelő rügyeik), epifitonok (fákon élnek) és kriptofitonok (nyugvó rügyeik vagy a földben


24

helyezkednek el pl. rizóma, gumó, hagyma, stb. (geofitonok) vagy a víz alatt (hidrofitonok és helofitonok). A taxonokat gyakran környezeti igényeik alapján is rendszerezik. Erre néhány példa: Vízigényük szerint  hidrofitonok – vízi növények;  higrofitonok v. helofitonok – mocsári növények, kedvelik a nedves helyeket;  mezofitonok – közepes vagy változó vízigényű növények;  tropofitonok – periodikusan változó klíma (esős-száraz évszakok) növényei  xerofitonok – szárazságkedvelő növények, pl. pozsgás, szukkulens fajok; Fényigényük szerint  heliofiták - fénykedvelő növények;  szkiofiták - árnyékkedvelő növények;  heliotrópok - az erős déli napsütés elleni védekezésként elforgatják levéllemezüket keleti vagy nyugati irányba (például keszeg saláta); Talajigényük szerint  lúgos talajt igénylők;  savas kémhatású talajt igénylők;  mészkedvelők - kálciumigényesek; nitrogénkedvelők; halofitonok;  azon növények, melyek a magas nehézfém-tartalmú (pl. ólom, cink) talajokat kedvelik; Felhasználásuk alapján  élelmiszer-növények - cukrot, mézet és étkezési olajat adó fajok, gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék;  “másodlagos élelmiszer-növények” – különböző célból fogyasztjuk őket, de alapvetően nincs tápértékük: fűszerek és serkentőszerek;  ipari növények: rostnövények; cserzőanyagot termelő fajok; gumi; gyógynövények; olajat és olajos magvakat adó fajok, fűrészárut szolgáltató fafélék;  egyéb: energianövények, takarmánynövények, talaj-rekultivációra alkalmas fajok és dísznövények. A növények szárának szerkezete és tartóssága alapján is csoportosíthatók a fajok. Ily módon megkülönböztetünk fás szárú és lágyszárú kategóriákat. Fás szárúak  A fák olyan nagy méretű évelő növények, melyek erősen fásodott szárral rendelkeznek, amit kemény kéreg borít. Rügyeiket pikkelylevelek védik, így adaptálódtak a téli körülményekhez. A fő szárat a fa törzsének nevezzük, ami egy


25

bizonyos magasságban vastagabb és vékonyabb ágakra hasad, létrehozva ezzel a fa koronáját. A fák sokáig élnek, és igen magasra is nőhetnek. Többször virágoznak és érlelnek termést életük során.  A cserjék rövidebb ideig élnek, és méretükben is különböznek a fáktól. Kisebbek, és a törzsük hiányzik. Alapi részüktől elágazók és számos függőleges szárat fejlesztenek, néha pedig nagyon sok gyökérsarjat képeznek, mint a rózsa és orgona. A kisebb méretű fás szárú évelő bokrok gyakran sűrű bozótot alkotnak, mint például a fekete áfonya és hanga. Lágyszárúak A lágyszárú növények lédús, nem fásodott föld feletti hajtásokkal rendelkeznek. Hajtásaik minden évben a tenyészidőszak végén elpusztulnak az éghajlati viszonyok következtében. A lágyszárú fajok lehetnek egyévesek, kétévesek vagy évelők, de akár ezek kombinációi is (pl. egy- vagy kétévesek). Az egy- és kétéves növények életük során csak egyszer virágoznak ill. érlelnek termést. Ezeket egyszertermő, vagy monokarpikus növényeknek nevezzük. Az egyéves növények teljes életüket (a csírázástól magjuk beérleléséig) egy tenyészidőszak alatt élik le, azután elpusztulnak. A telet mag formájában vészelik át. A legtöbb mezőgazdasági növény egyéves. Vannak közöttük őszi és tavaszi ökotípusúak. Az őszi típusok alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek fejlődésükhöz, ezért magjaik ősszel csíráznak, a fiatal növénykék pedig a hótakaró alatt telelnek át. Később a tavasszal csírázó tavaszi típusokkal párhuzamosan fejlődnek. Ha az őszi típusú növényeket tavasszal vetjük, nem fognak virágozni és termést hozni. A kétéves növények teljes kifejlődéséhez és biológiai éréséhez két tenyészidőszakra van szükség. Az első évben asszimiláló levelekből álló tőlevélrózsát fejlesztenek és raktározó szerveket (pl. módosult gyökereket és hajtásokat, melyek elraktározzák a tápanyagokat). A második évben aztán ezekből a forrásokból nevel a növény virágzó szárat és érlel magokat, mielőtt elpusztulna. 3.4

Morfológia, alaktan

Minden élő szervezet - ide értve a növényeket is - legkisebb alkotója a sejt. Az azonos alakú és azonos funkciót ellátó sejtek szövetet alkotnak, a különböző szövetek pedig szervekké formálódnak. A növény alapvető szervei a gyökér, szár és levél. Ezek mindegyike jól meghatározott fiziológiai funkciókat lát el. A szaporodással kapcsolatos szervek pedig a virág, illetve a termések és magok. A növény hajtása szárból és levelekből áll, melyek rügyeket, virágokat és termést hoznak létre. A gyökerek, szár, levelek és rügyek egyaránt részt vesznek a növény táplálkozásának folyamatában és elősegítik annak megfelelő növekedését. A virágokban termések és magvak fejlődnek (a virágos növények esetén). 3.4.1 A gyökér felépítése és feladatai A gyökér feladatai:  rögzíti a növényt a talajban, ahonnan vizet és ásványi sókat vesz fel, melyeket a hajtásba továbbít; This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

26

 tápanyagokat raktároz;  a növények vegetatív szaporításához is felhasználható;  egyes növények gyökerei szimbiózisban élnek baktériumfajokkal (pl. pillangósok) és gombákkal (fák mikorrhiza kapcsolata). Ez elősegíti a növények nitrogén-ellátását, és a talajra is pozitív hatást gyakorol.  a mélyre hatoló gyökerek a talaj alsóbb rétegeiből a felszínhez közel hozzák a tápanyagokat, és általánosságban lazítják, ezáltal javítják a talaj szerkezetét. A gyökerek lefelé nőnek, a Föld középpontja felé. A gyökér csúcsa (gyökértenyészőkúp) sima és gyökérszőröktől mentes. A gyökér ezen része állandó növekedésben van. Kívülről gyökérsüveg fedi, ami elősegíti a gyökerek talajban történő előrehaladását. Mögötte egy kis szakaszon gyökérszőrök fejlődnek. Ezek végzik a víz és ásványi sók felvételét a talajból, melyek nélkülözhetetlenek a növény életben maradásához. A gyökérrendszer alakja, mérete és szerkezete nagy mértékben függ az ellátandó feladatoktól, valamint a növény termőhelyi körülményeitől. A föld alatti szervek gyakran sokkal fejlettebbek, mint a növény föld feletti részei. Az elsődleges gyökeret, mely vastagabb, mint az oldalgyökerek, főgyökérnek nevezzük. A főgyökérrendszer a kétszikű növények sajátja. Az egyszikűek (például a fűfélék) mellékgyökérrendszerrel rendelkeznek, melyben nincs főgyökér (6. ábra). Járulékos gyökerek is képződhetnek, például a föld alatti gyöktörzsből vagy kúszó szárból. Ezek a növény vegetatív szaporítása során fontosak, például ha hajtásokat szeretnénk meggyökereztetni. A föld feletti hajtásokon néha léggyökerek képződnek, melyek vagy a növény kapaszkodását segítik elő (pl. a borostyán esetében), vagy megtámasztják a növényt (mint pl. a kukoricánál). A parazita és félparazita növények élősködő gyökereket fejlesztenek, melyek a gazdanövény szöveteibe hatolva elszívják a tápanyagokat. Minél fejlettebb egy gyökérrendszer, annál jobban ellátja a növényt tápanyagokkal, ásványi anyagokkal és vízzel, melynek következtében a növény többet terem.

6. ábra: Gyökér alaktan

6

6

Jelmagyarázat: 1 - főgyökérrendszer, 2 – raktározó gyökér, 3 - mellékgyökérrendszer, 4 – járulékos gyökerek; Cervenka M. 1993. Świat roślin skał i minerałów. Oficyna Wydawnicza MULTICO, Warszawa, ss. 401 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

27

3.4.2 A hajtás alaktana és feladatai A hajtás, ellentétben a gyökérrel, alapvetően föld feletti szerv, mely felfelé nő (negatív gravitropizmus), bár néha a föld alatt is képződhet. Hajtáscsúcsból, szárból és levelekből áll, valamint rügyekből, virágokból és termésekből. A föld feletti hajtások levelei asszimilálnak, míg a föld alattiak fejletlenek, hártyaszerűek. A hajtás alapvető funkciói a CO2 asszimiláció, párologtatás, tápanyag raktározás valamint a generatív és vegetatív szaporítás. A teljesen kifejlett növények elsődleges hajtással és oldalhajtásokkal rendelkeznek, valamint föld feletti és föld alatti szárrészekkel. A hajtások lehetnek hosszabbak, megnyúltak vagy rövidebbek. A hosszabb hajtások szárán hosszabb ízközök találhatók, míg a rövidebbeken az ízközök is rövidebbek, de a levelek és rügyek sűrűbben helyezkednek el. A fák és cserjék csúcsi rügyeikből nőnek tovább, míg oldalrügyeikből oldalhajtások fejlődnek minden év tavaszán. Megkülönböztethetünk levélrügyeket, melyekből levelek vagy leveles hajtások képződnek, virágrügyeket, melyekből virágok fejlődnek, valamint vegyes rügyeket, melyekből levelek és virágok is kialakulnak. Néhány fa és cserje rövidebb hajtásai tövissé módosulhatnak (pl. kökény) vagy kaccsá (pl. szőlő). A gyöktörzs v. rizóma a talajban képződő évelő hajtás, mely lehet vastag és rövid (pl. kálmos), vagy hosszabb ízközökkel rendelkező, úgynevezett tarack, mint pl. a tarackbúza esetén. A járulékos gyökerek a nóduszokból, hártyaszerű allevelekből és rügyekből is kifejlődhetnek. 3.4.3 A szár alaktana és feladatai A szár a csírázó mag embriójából fejlődik az elsődleges gyökér meghosszabbodásaként. Azt a helyet, ahol a fiatal növényke gyökere szárba megy át, gyökérnyaknak nevezzük. A szár csúcsán lévő végálló rügy (hajtástenyészőkúp) merisztematikus sejtekből áll, melyek osztódásra képesek, belőlük indul ki a szár növekedése. A levelek a szárcsomókon (nóduszokon) képződnek rügyekből, a csomók közti levéltelen tengelyrészt pedig szártagnak vagy íznek (internódiumnak) nevezzük. Az internódiumok alapi részeinél gyakran merisztematikus köztes szövet található, ami befolyásolja az ízköz interkaláris növekedését és megnyúlását, például a fűféléknél. A hajlatokban, például a levélhónaljakban oldalrügyek képződnek, melyekből oldalhajtások fejlődnek saját hajtástenyészőkúppal és oldalrügyekkel. A hajtások többször elágazódnak a növény élete során. A szár összekötő funkciót tölt be a fő tápláló szervek: a levelek és gyökerek között, valamint tartja a leveleket, virágokat és a termést, vagyis a növényi test tartó vázát adja. Vizet és ásványi sókat szállít a gyökérből a levelekhez, rügyekhez, virágokhoz és termésekhez, és a levelekből az asszimiláció termékeit eljuttatja a gyökérhez és többi szervhez. Megkülönböztetünk fás és lágyszárú növényeket. 3.4.4 A levél alaktana és feladatai Egy hajtás legfontosabb szerve a levél, melynek nagyon fontos szerepe van a növények életében, mint például a szén-dioxid asszimiláció, a víz párologtatás és a légzés. Ez a szerv általában lapos, melynek köszönhetően nagy felület érintkezik az atmoszférával, így könnyen jut levegőhöz és fényhez. A növények oxigént vesznek fel a levélen keresztül történő légzéshez. A párologtatás legfőbb szerveként fenntartja a víz áramlását a gyökerekből a szárba, valamint ellátja a növényt ásványi sókkal. A levelek, klorofill tartalmuknak This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

28

köszönhetően, zöld színűek. A növények rendkívül fontosak, hiszen a fotoszintézis során bolygónk életéhez nélkülözhetetlen szerves vegyületeket állítanak elő, mint például az oxigén. Mint emberi táplálék és gyógyszerészeti alapanyag, a levelek szintén nagy gazdasági jelentőséggel bírnak.

4.7. ábra: Levéltípusok

7

7

Jelmagyarázat: A levél részei: a – csúcs, b – erezet, c – szél, d – nyél, e – pálha, f – váll. Erezet: 1 – párhuzamos, 2 – íves, 3 – hálós, 4 - szárnyas, 5 – többszörösen erezett, 6 – tenyeres. Levélél: 7 – ép, 8 – fogas, 9 – fűrészes, 10 – csipkés. Levélalak: 11 – fonál, 12 – szálas, 13 – ár, 14 – tojásdad, 15 – nyíl, 16 – lándzsás, 17 – szív, 18 – rombusz, 19 – dárda, 20 – kerek, 21 – szárnyasan karéjos, 22 - kacúros, 23 – szárnyasan hasadt, 24 – tenyeresen hasadt, 25 – tenyeresen karéjos, 26 – tenyeresen osztott, 27 – párosan szárnyasan összetett, 28 – tenyeresen összetett, 29 – a levélszélen tüskés, 30 – párosan szárnyalt, kacsos. Száron való elhelyezkedés: 31 – nyeles, 32 – ülő, 33 – szárrafutó, 34 – szárölelő, 35 – átnőtt, 36 – összenőtt, 37 – szórt, 38 – keresztben átellenes, 39 – örvös, 40 – tőlevélrózsa. Levéllemez csúcsa: 41 – hegyes, 42 – kihegyesedő, 43 – szálkás, 44 – lekerekített, 45 – csonka, 46 – visszásszíves. Levélalap: 47 – kerekített, 48 – ék, 49 – füles, 50 – szíves, 51 – nyíl, 52 – tompa. Levéltípusok: a – lepellevél, b – murvalevél, c – szárlevél, d – alsó pikkelylevél, e – sziklevél. (Červenka M. 1993. Świat roślin skał i minerałów. Oficyna Wydawnicza MULTICO, Varsó, p. 401.)


29

A levél részei: a levélalap, és a zöld, lapos levéllemez, mely legtöbbször a levélnyélen helyezkedik el. A levélnyéllel rendelkező leveleknél gyakran kicsi pálha is előfordul a levélnyél alapjánál. A levéllemezt az erezet tartja. A levélnyél köti össze a levéllemezt a hajtással. Előfordulnak levélnyél nélküli levelek is. A levélnyélen belül edénynyalábok helyezkednek el, melyek levélerezetté válnak. Egyrészt vizet és ásványi sókat szállítanak az egész levélen keresztül és turgor nyomást keltenek, másrészt a fotoszintézis termékeit szállítják a gyökérzetbe. Erősítik a levéllemezt, és ellenállóvá teszik a széllel és az esővel szemben. Alakjuk változatossága, szárhoz való illeszkedésük, élük, csúcsuk, erezetük, valamint a levéltípus nagyon fontos morfológiai jellemzők, melyek a növényfajok könnyebb azonosítását teszik lehetővé virág nélküli állapotukban is (7. ábra). A levélhüvely levéllemezbe való átmeneti pontjánál egy hártyaszerű kinövés található a levél belső oldalán, egy úgynevezett nyelvecske, az oldalakon pedig fülecskék. A nyelvecske szorosan körülveszi a szárat, és nem engedi be a hüvelybe az esővizet, a port vagy a parazitákat. Fülecskék csak néhány fűfélén találhatók, például a csenkeszen és a perjén. Körülfogják a szárat és leveleinek hüvelyét erősen hozzárögzítik. 3.4.5 A virágok, virágzatok alaktana és feladatai A virágok rügyből fejlődnek, általában kocsányon helyezkednek el vagy ülők. A szép, színes és változatos alakú virágok biztosítják a fajok fennmaradását és növekedését (8. ábra). A növény élénk színű lepellevéllel körülvett női és hím reproduktív szerveinek két jelentősebb funkciója a megporzás és a megtermékenyítés. A legtöbb magasabb rendű növény hímnős virágokat fejleszt, melyek magukba foglalják a női és a hím reproduktív szerveket. Néhány faj esetében azonban ezek a szaporítószervek különálló virágokban találhatók, sőt néha külön növényegyeden. A növény hím reproduktív szerve általában egy hosszú, vékony, meddő porzószálból és a csúcsán elhelyezkedő, pollent tartalmazó, főként sárga vagy narancssárga színű portokból áll. A női reproduktív szerv egy vagy több termőlevélből áll. A termő kiszélesedett alapjában, a magházban, egy vagy több magkezdemény található. A rendszerint hosszú, vékony bibeszál köti össze a magházat a bibével, melyen a porzás idején a pollenszemcsék megragadnak és így megtörténik a megporzás, majd a megtermékenyülés. A virágok a hajtás végén vagy a levélhónaljban növekednek, a változatos virágzatok egyesével vagy csoportosan állhatnak. A növényfajokat legjobban a viráguk vagy a virágzatuk alapján lehet meghatározni. 3.4.6 Megporzás A szél, a víz, a rovarok, a madarak és más állatok a megporzás megkönnyítése és a pollen terjesztése által segítik elő a növények elterjedését. Sok rovar (méhek, poszméhek, lepkék) látogatja a virágokat a növény által termelt nektár miatt. A porzószál megérintésével a pollen a rovarok testére tapad, majd az rászáll ugyanazon növényfaj másik virágjára, így a megporzást el is végezte. A speciális, feltűnő virágalak-, szín és illat sok esetben csak bizonyos rovarfajokat csalogat a növényekhez, azon fajokat, melyek evolúciós szempontból a legalkalmasabbak a megporzás végrehajtásához. Ezt a feladatot azonban a szél is elvégezheti, különösen azoknál a növényeknél, melyek jelentéktelen virággal rendelkeznek, ám nagy mennyiségű pollent termelnek (pl. fűfélék).


30

5.8. ábra: Virágtípusok

8

3.4.7 Termések Közvetlenül a megtermékenyítés után a magház falai változáson mennek keresztül. Fásodnak vagy húsossá válnak, így a későbbiekben a termés részét képezik vagy magházzá alakulnak. Ezzel egy időben fejlődik ki a növényben a megtermékenyített embrió, mely tartalék tápanyagokat halmoz fel a csíranövény táplálásához. A termések szárazak vagy lédúsak lehetnek.

3

Jelmagyarázat: 1 – virág lepellevelekkel: a – termő, b – sziromlevél, c – porzó, d – csészelevél, e – vacok, f – kocsány, 2 – zigomorf virágszimmetria, 3 – aktinomorf virágszimmetria. Párta alak: 4 – csöves, 5 – korsó, 6 – hosszú tölcsér, 7 – tölcsér, 8 – pillangós, 9, 10 – ajakos, 10 – ajakos sarkantyúval, 11 – csengettyű, 12 – harang, 13 – nyelves. Lepel alak: 14 – csésze, 15, 16 – harang, 17 – hengeres, 18 – ajakos, 19 – csöves. (Červenka M. 1993. Świat roślin skał i minerałów. Oficyna Wydawnicza MULTICO, Varsó, p. 401.)


31

6.9. ábra: Terméstípusok

9

A száraz termések felnyílók vagy nem felnyílók lehetnek. A lédús termések pépesek, lével telítettek, cukorban, szerves savakban és vitaminokban gazdagok, valamint keményítőt, proteint és zsírt is tartalmaznak. Fontos táplálék- és takarmány-források. Ezek lehetnek csonthéjas termések, melyek zárt, kemény csonthéjban egy magot tartalmaznak (cseresznye, szilva) és bogyótermések, melyek teljesen pépesek és sok magot tartalmaznak (fekete áfonya). Az összetett lédús termések sokszor ’áltermések’, azaz az élvezeti értékkel rendelkező gyümölcshús sokszor a vacokból és/vagy a virágkocsányból alakul ki, mely jól 9

Jelmagyarázat: Felnyíló száraz termések: 1 – tüsző, 2 – hüvely, 3 – becő, 4 – tok, 5 – fedeles tok. Zárt száraz termések: 6 – makk, 7 – szemtermés, 8 – lependék, 9, 11 – szárnyas lependék, 10 – kaszat repítő szőrrel. Száraz hasadó termések: 12 – becőszerű tok, 13 – törékeny hüvely, 14 - makkocska, 15 – gólyaorr, 16 – papsajt, 17 – ikerkaszat. Húsos termések: 19, 22 – csonthéjas, 20, 21 – bogyós, 23 – felfújt bogyó. Húsos hasadó termés: 24 – kávétermés. Csoportos termések: 18 – almatermés, 25 – szamóca, 26 – csipkebogyó, 27 – málna, 28 – eperfa.


32

megfigyelhető például a szamócánál és a rózsafélék csipkebogyó termésénél; a szeder- és málnaféléknél pedig úgynevezett csonthéjas terméscsoporttal jellemezhetők (9. ábra). A termések közvetítő szerepet töltenek be a növények elterjedésében, valamint emberi és állati tápanyagul szolgálnak. 3.4.8 Magok A növények fő szaporító és elterjesztő szerve a mag. A mag embrióból, endospermiumból, mely a tartalék tápanyagokat tartalmazza, és maghéjból áll. A magszem a gyökér- és hajtáskezdeményt tartalmazza, az utóbbiból alakul ki két sziklevél (kétszikű növények) vagy egy sziklevél (egyszikű növények). Miután sok növény magjában tápanyag halmozódik fel, a magok fontos táplálék- és takarmány-források, valamint ipari nyersanyagok, mint például a gabonanövények esetén. A termések és a magok változó módon segítik elő a növény szétszóródását és elterjedését. A termések és a magok változatosságának köszönhetően a növényfajok akkor is felismerhetők, amikor már nincs viráguk, néha már levelük se. 3.4.9. Csírázás A termésbe zárt magok magukba foglalják a növény embrióját. Mihelyt a mag a megfelelő talajra kerül, az embrió nyugalmi állapota, mely néha évekig vagy akár évtizedekig is tarthat, megszűnik, és fejlődni kezd – azaz a csírázási folyamat elindul. A külső védőréteg, a maghéj alatt a hajtáskezdemény felismerhetővé válik: megjelenik a csíratengely, a parányi levelek, melyek tápanyagban gazdag sziklevelek, a gyököcske és a rügyecske. A csírázási folyamatnak különböző fázisai vannak. Először a hosszirányba növekvő gyököcske halad az alsó rész felé, aztán a rügyecske fejlődik a csúcs irányába, a sziklevelek kinyílnak és tápanyagaikkal elősegítik a csíranövény kezdeti fejlődését. Kis idő múlva a fiatal növény jellemző részei felismerhetőek. 3.5

Növények megjelenése a társulásokban (növénytársulások)

Nem minden növény és nem mindig található meg a természetes társulásokban. Különféle tényezők befolyásolják a növényfajok megjelenését egy bizonyos helyen. Ezek a tényezők a következők: 1. A termőhely ökológiai jellegzetességei. A legfontosabb ökológiai tényezők a talaj, a fény, a hőmérséklet és a vízellátás. 

A talajjellemzők magukba foglalják: a talajtípust (agyagos-homok), a kémhatást (pH), és a tápanyag-ellátottságot, melynél különösen fontos a nitrogén, a foszfor és a kálium mennyisége. A különböző fajok különböző talajtípusokat részesítenek előnyben, például az imola fajok (Centaurea spp.) és a kankalin a savanyú talajt kedvelik, míg a kakukkfű a mészben gazdag, sziklás helyeket. A túl bő vízellátottságú talaj kedvezőtlen a cickafark növekedésének, de a varádics és a fűz csak nedves helyeken fejlődik megfelelően. További fontos tényezők a talajréteg vastagsága és a termőhely kitettsége. Sok növény vékony termőrétegen is megél, mint az írisz és a kamilla, míg más, fejlett gyökérzetű fajok vastag termőrétegű talajt igényelnek, ilyenek például a nadálytő, az orvosi ziliz stb.


33



A fény minden zöld növény életében nélkülözhetetlen. A növények a szervezetük felépítéséhez szükséges anyagaikat napfény, víz és szén-dioxid felhasználásával állítják elő, tehát ezek az elemek életükhöz feltétlenül szükségesek. A fény elengedhetetlen a virágok és a termések fejlesztéséhez is. A fényintenzitást és a megvilágítás hosszát tekintve azonban minden fajnak egyedi igénye van. A közvetlen napfénynek köszönhetően a réteken és a szántóföldeken jellemző a legmagasabb fényintenzitás. Ha egy közvetlen napfény mellett fejlődő növényt fa alá ültetünk, meggátoljuk a növekedését és a fejlődését, gyökere legyengül, és színe fakul. Kis idő múlva elpusztul. Egy árnyékos erdőben élő fajt pedig, ha hirtelen közvetlen megvilágítású, nyílt helyre ültetünk ki, károsodás érheti, megéghet, mert nincs hozzászokva az erős napfényhez, és azt nem is tudja megfelelően hasznosítani.



A fényt alapvetően a klíma határozza meg. Ez azt jelenti, hogy egy adott éghajlati övezetben többé-kevésbé azonos az átlaghőmérséklet. Közép-Európában a jelentősebb különbségeket a négy évszak határozza meg, bár egyetlen hét alatt is jelentős ingadozások fordulhatnak elő. A növények számára a legnagyobb problémát azonban nem az átmeneti hőmérsékleti ingadozások jelentik, elterjedésüket egy adott élőhelyre jellemző legmagasabb és a legalacsonyabb hőmérsékleti érték határozza meg. A magas hőmérséklet önmagában nem okozna nagyobb károsodást, ám az ezzel együtt járó szárazsággal együtt igen veszélyes lehet a növények fejlődésére. Az alacsony, 0°C alatti, azaz fagyos hőmérsékleti viszonyok szintén meghatározóak, hiszen a növényfajok fagytűrő képessége igen eltérő. Azok a fajok, melyeknek természetes élőhelye a magashegységekben vagy a sivatagokban van, jobban tolerálják az alacsony hőmérsékletet, mint a melegebb területen élők. A növények fagytűrő képességének kialakulásában a lehűlés mértéke nagy szerepet játszik. Ha az időjárás nagyon gyorsan változik, a hirtelen bekövetkező fagy okozta stresszre a növények nem tudnak időben reagálni, s ez fagykárt, vagy a növény teljes pusztulását okozhatja.



A vízellátás szintén befolyásolja a fajok megjelenését. Mint ahogy az asszimilációhoz szükséges napfényt (szövetek felépítése), minden növény igényli a vizet is. Az emberi szervezethez hasonlóan a növények is igen nagy részben vízből állnak, mely a tápanyagok, anyagcseretermékek és hormonok „szállító közege”, így víz nélkül egy növény sem tud életben maradni.

A fent említett elemek nagyon gyakran, mint komplex meghatározó és egymással szoros kapcsolatban lévő tényezők, egy adott termőhelyen a fajok megjelenését vagy eltűnését befolyásolják. Például laza, homokos talajokon a víz kevesebb ideig marad a rétegekben, lejtős domboldalakon a csapadék könnyebben elfolyik, míg a napsugárzás intenzívebb, a nedvesebb helyeken a hőmérséklet alacsonyabb, és így tovább. Ha ezen tényezők változásának köszönhetően a körülmények is megváltoznak, a növénytársulások is változással reagálnak: néhány faj eltűnhet, de mások elterjedhetnek. Évről évre rövidebb időn belül is bekövetkezhetnek a változások. Azok a növények, melyek egy évben nagy számban fordulnak elő egy területen, és bőséges mennyiségben gyűjthetők, a következő évben (köszönhetően egy szélsőségesebb időjárással jellemezhető évnek), lehet, hogy csak szórványosan fognak megjelenni, ezért gyűjtésük lehetetlenné válik. Ezek az eltérések,


34

melyek a kiszámíthatatlan időjárási körülmények miatt alakulnak ki, igen gyakran súlyos gondot okozhatnak a gyűjtők számára. 2. A vadon termő növények természetes ökoszisztémákban élnek. A társulásokat különböző növényfajok képezik. Bizonyos fajok együtt élnek, míg mások ebből a szempontból nem igényesek (társulás-közömbös fajok, mint például az orbáncfű vagy a fekete bodza). A növénytársulásokban mindig a természetes fennmaradásért folyik a verseny. Ez az, amiért az egyedek sokasága egy bizonyos termőhelyen korlátozott. Néhány növényfaj egyedei egymás mellett csoportosan, vagy más növényfajokkal sűrű bozót képezve is életképesek (ilyen például a csalán, vagy a szeder), míg más fajok rosszul tűrik a túl nagy állománysűrűséget, a növényegyedek így gyakran magányosan jelennek meg (pl.: szöszös ökörfarkkóró, macskagyökér). Egy növény puszta megjelenése kapcsolatban lehet a versenyképességével, pl.: a kamilla versenyképessége gyenge, így „kiszorul” a szikes talajokra; ez nem azt jelenti, hogy ezt a talajtípust kedveli, csupán jól tolerálja a talaj magas sótartalmát, így olyan élőhelyeken is megtalálható, ahol más fajok életképtelenek. Az állatok szintén fontos szerepet játszanak az ökoszisztémák kialakulásában. Néhány növényt lelegelnek, másokat elkerülnek, vagy épp ürülékükkel terjesztik azok magját. 3. A növények egy bizonyos termőhelyen való előfordulása a gyűjtési idő szempontjából is fontos. Több növénynek rövidebb vegetációs ciklusa van, korábban virágzik és érik, majd visszahúzódik. Ezeket a fajokat, például a kökényt (Prunus spinosa), a kankalint (Primula veris) és a szagos mügét (Galium odoratum) csak kora tavasszal lehet gyűjteni KözépEurópában. Számos más faj egész évben, a fagyokig gyűjthető, mint a cickafark fajok (Achillea), a pitypang (Taraxacum officinale), az orbáncfű (Hypericum perforatum), stb. Ebben az esetben azonban a gyűjtött rész minősége a gyűjtési idő függvényében változhat. A vadgesztenye leveleit csak fiatal korukban, májusban szabad gyűjteni, jó minőségű aranyvessző (Solidago virga-aurea) alapanyagot csak a virágzás kezdetén gyűjtött virágzó hajtások adnak, stb.. A fák és a cserjék mindig rendelkezésre állnak, de hasznosított részeiket legtöbbször csak az adott időszakban gyűjthetjük: a fekete bodza és a hárs virágzatát júniusban, a gyepűrózsa és a boróka terméseit szeptemberben, stb.. Nagyon fontos, hogy mindig tájékozottak legyünk, mit és mikor lehet gyűjteni. Irodalmi hivatkozások 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Bremness L. 1988. Wielka Księga Ziół. Wiedza i Życie, Varsó p. 288. Červenka M. 1993. Świat roślin skał i minerałów. Oficyna Wydawnicza MULTICO, Varsó, p. 401. Radomski J. Jasnowska. J. 1982. Botanika, Wyd. PWN p. 445. Kresa’nek J. 1983. Rośliny lecznicze, Wyd. „Sport i Turystyka” Varsó, p. 223. Mowszowicz J. 1985. Przewodnik do oznaczania krajowych roślin zielarskich. Państwowe Wydawnictwo Rolnicze i Leśne, Varsó, p. 498. Rumińska A, Ożarowski A. 1990. Leksykon roślin leczniczych. Państwowe Wydawnictwo Rolnicze i Leśne, Varsó, p. 566.


35

4.

A NÖVÉNYGYŰJTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI

Dél-dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Nonprofit Kft. A gyógynövénygyűjtés célja - akár saját használatra, akár értékesítésre történik -, a legjobb minőségű drog előállítása, mely mikrobiológiai és fizikai szennyeződésektől, szermaradványoktól mentes, megfelelő hatóanyag-tartalommal rendelkezik és gyógyításra alkalmas áru állítható elő belőle. A kereskedelmi célra gyűjtött növények esetében a gyógyszerkönyvi minőségű gyógynövény készáru elkészítésének is alapja a megfelelő, jó alapanyag biztosítása. Az üzemi körülmények között feldolgozott és kereskedelmi értékesítésre kerülő alapanyag minden esetben laboratóriumi vizsgálatokon esik át, a szabályok betartása mind a gyűjtő, mint a feldolgozó, mind a majdani fogyasztó érdeke. A minőség biztosítást már a gyűjtésnél el kell kezdeni, ezért a gyűjtőket a szedés, gyűjtés megkezdése előtt kell tájékoztatni az adott gyógynövény minőségi előírásairól. Ez annál is inkább fontos, mert az előírt minőségi követelménytől nagymértékben eltérő minőségű alapanyag már nem javítható. A gyűjtés során arra kell törekedni, hogy a gyűjtött növényi részekből a legjobb minőségű, tetszetős külsejű, teljes hatóanyag-tartalmú drog legyen, mely előállításának alapvető feltétele a növényi nyersanyag szakszerű gyűjtése, kezelése, szárítása, illetve a termék (drog) szakszerű csomagolása és tárolása. Bármely munkafolyamatban elkövetett hiba károsan befolyásolja a drog minőségét. 4.1. A szakszerű gyűjtés feltételei A vadon termő gyógynövények gyűjtési tevékenysége Magyarországon nem kötött hatósági engedélyhez, azonban helyének, időpontjának megválasztása során a vonatkozó országos és helyi természetvédelmi, illetve önkormányzati rendelkezéseket be kell tartani. Kereskedelmi célra szánt gyűjtés őstermelői igazolvány kiváltatásával végezhető, az ehhez kapcsolódó szabályok maximális figyelembe vételével. 4.2.

Az élőhely ismerete, helyismeret

Gyógynövényeket a legkülönfélébb természeti élőhelyeken találhatunk. A növénygyűjtés előtt meg kell vizsgálnunk az élőhelyeket, szennyezik-e a környezetet antropogén szennyeződések vagy más veszélyes anyagok, amelyek szennyezhetik és befolyásolhatják a növények talaj-és fitokémiai tartalmát. A növények por- és szennyeződésmentes, lehetőleg érintetlen és tiszta élőhelyről gyűjthetők be, pl.: el kell kerülni a nagyüzemi mezőgazdasági kemikáliákkal (műtrágyák, növényvédőszerek) szennyezett területek közvetlen szomszédságát az szerek elsodródási veszélye miatt, a közlekedési szmoggal szennyezett útszélek (nehézfémsók lerakódása) és lakóingatlanok területeit. A folyamatosan legeltetés alatt álló területeken a mikrobiológiai szennyeződés veszély miatt nem szabad fogyasztásra szánt növényeket gyűjteni. Figyelemmel kell lenni az adott a gyűjtés helyén a védett területekre, pl.: természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, nemzeti parkok, amikor is a gyűjtési folyamathoz engedély szükséges, és csak korlátozott a lehetőség bizonyos növényfajok begyűjtésére, adott időszakban és mennyiségben. Az élőhelyek ismerete segíthet a rokon fajok megkülönböztetése területén is.


36

4.3.

Biztos fajismeret

Magyarországon a gyűjtés nem egy-két növényre korlátozódik, hanem rendkívül széles a fajspektrum, így a gyűjtéskor sok faj jöhet számításba. Nagyon fontos, hogy a gyűjtő pontos morfológiai ismeretekkel rendelkezzen, azaz a gyűjtendő növényekre vonatkozó botanikai jellemzőket ismerje. Ezekkel az ismeretekkel képes az értékes, gyűjtendő fajokat beazonosítani, és biztonsággal elkülöníteni a hozzá hasonló, alacsonyabb hatóanyagszintű, vagy az emberi szervezetre káros, mérgező anyagokat tartalmazó, esetleg másra használható rokonfajoktól, pl. csalán –árvacsalás, bodza – gyalogbodza. Vannak azonban olyan egy rokonsági körbe tartozó fajok, melyek növényi részei azonos drognéven egybegyűjthetők, mert azonos értéket képviselnek, pl.: nagy aranyvesszőfű – kanadai aranyvesszőfű, kislevelű hárs – nagylevelű hárs.

Figure 10. Elderberry (Sambucus nigra)

4.4.

10

A védett és veszélyeztetett növények ismerete

Magyarországon a jogszabály írja elő, hogy a védett növények nem gyűjthetők. A 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 1. melléklete tartalmazza védett növények listáját, amely a növények magyar és latin neve mellett tartalmazza az egy egyed esetében kiszabható bírság Ft értékét is, mely 2000 Ft-10.000 Ft-ig terjed. 4.5. 10

A gyűjtendő növényi részek ismerete

J.Bernath, Corvinus University, Budapest (Hungary) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

37

Rendkívül fontos annak ismerete, hogy az adott faj mely része és milyen állapotban szolgáltatja a drogot. Alapelv, hogy az egyes növényeket és növényi részeket egymástól teljesen elkülönítve kell gyűjteni. A felhasználásra kerülő alapanyag más növényi résszel, idegen növényfajjal nem keveredhet. Virág: általában teljes nyílottság állapotban kell gyűjteni, de vannak ettől eltérő esetek is, bimbós, vagy félig bimbós állapot. Fajoktól függően a virág különböző részeit kell szedni, pl.: csak a párta, az egész virág kisebb, nagyobb kocsányrésszel, virágfürtök, vagy a fürtökről lehúzott virágok, a cserje lombleveleivel együtt. A virágok teljes kinyílása előtt kell a fészkes virágzatúakat szedni, mivel a virágok a szárítás során kinyílnak és értéktelenné válnak. Virágos, leveles hajtás – az ún. „füveket” akkor kell gyűjteni, ha üdén kinyílottak a virágok. A szárakat ott kell levágni, ahol még vékonyak és levelesek. Különösen vonatkozik ez a szabály a hosszú, kórós szárú növényekre, amelyek szárainak csak a felső legfeljebb 40— 50 cm-es részét szabad gyűjteni. A félcserjéknek az egyéves, lágy szárú hajtásait kell gyűjteni, az alsóbb, elfásodott szárrészek nélkül. Levél – a leveleket akkor kell gyűjteni, ha kellően érettek, s addig szabad, amíg el nem „vénülnek”. Beteg, rovarrágásos leveleket nem szabad gyűjteni. A leveleket egyenként szabad az ágakról leszedni, a hosszú szárú leveleket pedig rövid, 2-3 cm-s nyélrésszel lecsipegetni. Termés – az érett terméseket kell gyűjteni, igazodva az egyes fajoknál az elvárt, meghatározott színhez is. Ez érvényes a magvakra is. Sok növény az érett magvait szerteszórja, ezért ezt megelőzendő, az érett szín kialakulásáak kezdetén, időben kell begyűjteni azokat. Érdemes kora reggel, harmatos időben szedni, akkor kevésbé peregnek a magvak. Mind a terméseket, mind a magvakat azonban amint lehet, meg kell szárytani. A gyökerek és a gyökértörzsek ősztől tavaszig gyűjthetők. Csak ebben az időszakban gyűjtött gyökér ad használható drogot. A kiásott gyökerekről a talajszennyeződést vízzel le kell mosni, el kell távolítani szárak és levelek maradványait, a korhadt részeket. (a frissen kiásott gyökereket meg lehet mosni, nem oldódik ki belőlük hatóanyagot). 4.6.

Gyűjtési időpontok ismerete, gyűjtési naptár

A gyógynövényeket nem a teljes érettség állapotában, hanem az ún. technológiai érettség fázisában kell gyűjteni. Ez az állapot a hatóanyag a tartalom maximumával esik egybe. Több vadon termő gyógynövényfaj esetében a tudományos ismeretanyag ebben a vonatkozásban még hiányos, ezért a gyakorlat számára az előírások és a tradíciók adnak útmutatást. Általánosságban a napos, száraz időjárás, a harmatmentes napszakok tekinthetők ideálisnak. Az optimális gyűjtési időpont függ a drogtípustól is:  a földben található részeket nyugalmi időszakban,  a kérgeket a nedvkeringés megindulása után,  a rügyeket lombfakadás előtt,  a leveleket teljesen kifejlettség állapotában, amikor a levélnyél "pattanva törik",  a virágokat kinyílva, szárazon, napsütéskor,


38

 a leveles-virágos hajtásokat (herba) pedig a rajtuk található virágok nyílása kezdetén gyűjtik. Az egyes növények az év különböző szakaszaiban érik el a gyűjtésre alkalmas állapotot. Pl. kora tavasszal gyűjthető a medvehagyma, galagonya virágos ágvég, bodzavirág, akácvirág, hársvirág, stb. Nyári időszakban gyűjthető az apróbojtorján, somkóró, aranyvesszőfű, stb. Vannak növények, melyek kedvező, kiegyenlítetten csapadékos időjárás esetén akár egész vegetációs időszak alatt gyűjthetők, pl. nagy csalán. Az egyes növények időbeli gyűjthetőségét gyűjtési naptárban szokták összefoglalni. Az egyes területekre speciálisan érdemes elkészíteni a legjellemzőbb növények gyűjtési naptárát. GYŰJTÉSI NAPTÁR11 A térségben legnagyobb gyakorisággal gyűjtött, közismert gyógynövények

Növény neve

Gyűjtendő rész

Gyűjtési idő

Beszáradási arány

Aranyvessző

virágzó hajtás

július-október

4:1

Boróka

termés

augusztus-október

1,5:1

Cickafark

virágzó hajtás

június-október

4:1

Diófa

levél

június-augusztus

4:1

Fehér fagyöngy

leveles hajtás

november-április

3:1

virágzat

május

6:1

termés

augusztus

5:1

Fekete nyár

rügy

január-március

2-2,5:1

Fekete üröm

virágzó hajtás

július-október

5:1

Fűz

kéreg

április-augusztus

3:1

virág, levéllel

május-június

4:1

termés

szeptember-október

2:1

Gilisztaűző varádics

virágzat

június-szeptember

3-4:1

Gyepürózsa

áltermés

szeptember-október

2:1

Gyermekláncfű

levél

április-június

6:1

Fekete bodza

Galagonya

11

Forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (1999. ) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

39

gyökér, levéllel

szeptember-április

5 :1

gyökér

szeptember-április

5:1

Hamvas szeder

levél

május-augusztus

4:1

Orvosi hársfa

virágzat

május-június

4:1

Ezüst hársfa

virágzat

június

Kakukkfű

virágzó hajtás

május-június

Kerti (kecske) ruta

virágzó hajtás

június-augusztus

4-5:1

Keserűfű (madár)

leveles hajtás

május-augusztus

3:1

Komló

termésfüzér

szeptember

4:1

virág

április

5:1

termés

október-november

3:1

Kőris

levél

június-augusztus

4:1

Kutyabenge

kéreg

április-augusztus

3:1

Lórum (lósóska)

termés

június-július

4:1

virágzó hajtás

július-augusztus

3:1

gyökér

október-április

3:1

levél

június-július

4:1

virágzó hajtás

május-szeptember

4:1

levél

május-szeptember

5:1

gyökér

tavasz-ősz

3:1

október-április

3:1

levél

június-augusztus

4:1

gyökér

október-április

4-5:1

Pásztortáska

virágzó hajtás

április-június

4-5 : 1

Ragadós galaj

virágzó hajtás

április-május

3-4 : 1

3,5-4 : 1 3:1

Kökény

Mezei katáng Mogyoró

Nagy csalán

Orvosi salamonpecsét gyökértörzs Orvosi ziliz (fehér mályva)


40

Sédkender

virágzó hajtás

június-augusztus

4:1

Szagos müge

virágos hajtás

május-június

5:1

Tarackbúza

gyökértörzs

október-április

3:1

levél

június-augusztus

4:1

kéreg

április-augusztus

2-2,5:1

virágzó hajtás

május-július

gyökér

október-április

Tölgy 5-6:1

Vérehulló fecskefű 5:1

A gyűjtők az alapanyagot tiszta kézzel, tiszta ruhában szedhetik. A szedéshez, szállításhoz használt eszközök, pl.: kések, ollók, kosarak, szedőedények, szállító eszközök az alapvető higiéniai követelményeknek szintén feleljenek meg. Mindezen feltételek betartásával a mikrobiológiai szennyeződések minimalizálását segíthetjük elő. A megfelelő gyűjtési módszer megválasztása amellett, hogy optimális drogminőséget eredményez, elősegíti, hogy a termőhely életközösségeinek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg, hogy az a következő időszakokban is nyersanyagforrás maradjon. A megfelelő eszközök (metszőolló, kés, kesztyű, kamillafésű, áfonyafésű) és göngyölegek alkalmazásával is javítható a begyűjtött anyag minősége. A törődésre, nyomódásra, sérülésre legérzékenyebbek a virágok, amelyeket a barnulás, elszíneződés és összetapadás elkerülésére kosarakba kell gyűjteni és dobozba csomagolni. A lédús terméseket vödrökbe szedik, a kevésbé kényes herba és magdrogokat, gyökereket zsákokba teszik. A gyökereket begyűjtés után mossák, szikkasztják, tisztítják, majd céltól függően hámozzák, aprítják. Irodalmi hivatkozások BERNÁTH J.: 2000. Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. BERNÁTH J.: 1997. Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. RÁPÓTI J. – ROMÁRY V.: 1999. Gyógyító növények. 13. kiadás. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Czimbrus Zoltán: A gyógynövényágazat helyzete (Készült a Mezőgazdasági Bizottság, Kertészeti Albizottság 2012. febr. 28. ülésére) http://www.agraroldal.hu/fitotomedicina_cikk.html http://www.gyogynovenyszovetseg.hu/wtDocument/browse/root/gyujtes.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=sub_678


41

5

VADONTERMŐ NÖVÉNYEK FENNTARTHATÓ GYŰJTÉSÉNEK SZEMPONTJAI

WWF Magyarország/TRAFFIC A gyógy-és aromanövények már az ókortól fontos szerepet játszottak az emberek egészségének megőrzésében. A WHO (World Health Organization) adatai szerint a földi népesség jelentős hányada még mindig a hagyományos, gyógynövényekre alapuló orvoslást részesíti előnyben (WHO, 2002). Számítások szerint megközelítőleg 50 és 70 ezer közöttire tehető azon növényfajok száma, melyeket a tradicionális és modern gyógyászat világszerte alkalmaz. A vadontermő gyógynövények gyűjtése továbbra is meghatározó, hiszen sok esetben egyedüli bevételi forrást jelent a vidéki lakosság számára, elősegíti a különböző élőhelyek fenntartható hasznosítását, ezáltal jelentős gazdasági hasznot hozó tevékenységnek tekinthető számos vidéken (Bogers et al., 2006). Közép Európa ősidők óta az egyik legfontosabb forrásvidéke azon növényfajoknak, melyeket gyógyászati és étkezési célokra egyaránt fel lehet használni. A vadontermő fajok gyűjtése az 1800-as évek végén vált igazán fontos kiegészítő kereseti tevékenységgé főleg a társadalom szélére szoruló, elszegényedő rétegek (főleg nők, idős emberek, kisebb etnikai csoportok) számára. A jelenleg forgalomban lévő, mintegy 2000 gyógynövényfaj 60-70 %-a KözépEurópában honos. Az erőteljes urbanizáció, a birtokviszonyok, és alapvetően az életstílusunk gyökeres megváltozása miatt úgy tűnt, hogy az 1900-as évek második felétől egyre inkább elveszni látszik a gyógynövények hagyományos felhasználására vonatkozó tudásanyag. Nem megfelelő szakmai háttér hiányában egyre nagyobb problémát okoz a növények mértéktelen gyűjtése, kipusztítása egyes élőhelyekről; így számos gyűjtő elesik eddigi egyetlen jövedelemforrásától. Ezen tények ismeretében a növénygyűjtés fogalmát újra kell értelmezni a helyi gyűjtőknek, nemzeti és nemzetközi kereskedő cégeknek és egyéb piaci résztvevőknek egyaránt, annak érdekében hogy a gyógynövények élőhelyének maximális védelem mellet ezen növényfajok gyűjtése hosszú távon fenntartható legyen (Bogers etl., 2006). 5.1

A jó gyűjtési gyakorlat feltételrendszere

Az elmúlt évszázadok során a gyógynövény alapú termékek iránti kereslet megsokszorozódott. A megnövekedett igényeket kiterjedtebb gyűjtéssel lehetett kielégíteni, mely tevékenység számos, elmaradott területen élő népcsoport számára új, és egyben egyedüli keresetszerző tevékenységgé nőtte ki magát. A fokozódó kereslet kielégítését célzó túlzott gyűjtésnek azonban jelentős környezeti hatása van. Egy-egy élőhelyen, köszönhetően a mértéktelen gyűjtésnek, számos értékes gyógynövényfaj vált ritka előfordulásúvá ez által veszélyeztetetté, védetté (FAO, 2010). A jó gyűjtési gyakorlat kidolgozása tehát létfontosságú, mely lehetővé teszi a gyógynövény fajok állandó, fenntartható gyűjtését, garantálva a fajok fennmaradása, túlélése mellett a folyamatos gazdasági hasznot is. A következő alfejezetben rövid összefoglalást olvashatunk mindazon nemzetközileg elfogadott eljárási gyakorlatokról, melyek lehetővé teszik a különböző növényfajok fenntartható gyűjtését (Good Agricultural and Collection Practices (GACP) – Jó


42

mezőgazdasági és gyűjtési gyakorlat; a biotermékek előállítására és címkézésére vonatkozó Európai Bizottság által kiadott szabályozás (EC Regulation); illetve a FairWild Standard. 5.1.1 Jó mezőgazdasági és gyűjtési gyakorlat (Good Agricultural and Collection Practices, GACP) A GACP irányelvei a gyűjtőknek és a termesztőknek nyújtanak segítséget abban, miként lehet az egyes gyógynövény fajok gyűjtését fenntarthatóvá tenni, és kiváló minőségű alapanyagot előállítani az ipar számára. Az irányelvek más célból hasznosított, vadontermő növényfajok fenntartható gyűjtéséhez is útmutatást adnak. A GACP irányelvein alapuló 2003-as kiadású WHO, és a 2010-ben kiadott FAO (Food and Agriculture Organization) irányelvek számos olyan alapelvet fogalmaznak meg a gyűjtők számára, melyek betartásával a vadontermő fajok gyűjtésének lehetősége nem csupán a jelenkori, hanem az elkövetkező generációk számára is biztosított lesz. Ezen alapelvek a következők:  Fenntarthatóság. A gyógynövények gyűjtésének mértéke soha nem haladhatja meg az adott faj regenerációs képességét. Ennek eredményeképpen a növények fennmaradása biztosított és a gyűjtő is folyamatos bevételi forráshoz jut. Ez az alapja a gyógynövények fenntartható gyűjtésének.  A gyűjtésre vonatkozó előírások. Mivel a vadontermő növények gyűjtése általában olyan közterületeken történik, melyek állami, vagy helyi önkormányzati tulajdonban vannak; a gyűjtésre jogosult személy és a gyűjthető növényfajok köre ezen szervek által szabályozott. A gyűjtés során figyelembeveendőek még egyéb nemzeti és nemzetközi irányelvek is, főleg a veszélyeztetett vagy védett fajok tekintetében.  Az alapanyag beszennyeződésének, bomlásának, vagy sérülésének megelőzése. A gyűjtés és a feldolgozó üzembe történő szállítás során minimalizálhatjuk az alapanyag minőségbeli romlásának kockázatát, amennyiben gondosan megtervezzük a műveletet (megfelelő csomagolóanyagok biztosításával) és betartjuk az alapvető higiéniás előírásokat.  A hatóanyag-tartalom optimalizálása. A vadontermő gyógynövényfajok esetében a magas hatóanyag-tartalom szempontjából meghatározó tényező a gyűjtési terület, a gyűjtés ideje és a növény fejlettségi állapota. A termőterület tengerszint feletti magassága, a talaj típusa és a klimatikus adottságok szintén befolyásolhatják a hatóanyag-tartalmat.  Dokumentáció és nyomon-követhetőség. Az egyes alapanyagok nyomonkövethetőségének szempontjából igen fontos, hogy a gyűjtés megfelelő módon legyen dokumentálva. Rögzíteni szükséges a gyűjtés helyét, és a begyűjtött növényanyag mennyiségét, illetve egyéb, a gyűjtésre vonatkozó megfigyeléseket (FAO, 2010). 5.1.2 Bio termékek előállítása Az Európai Bizottság által kiadott szabályozás alapján (Council Regulation (EC) No 834/2007, illetve a visszavont (EEC) No 2092/91), mely a bio termékek előállítására és címkézésére vonatkozik, az erdős és megművelt területeken természetes módon előforduló növények és


43

növényrészek gyűjtése “bio termék-előállításnak” minősül, így a következő irányelvek betartása javasolt: (a) csak olyan területeken végezhető gyűjtés, ahol a gyűjtést megelőző legalább 3 éven keresztül csak a biotermesztés során engedélyezett vegyszert alkalmaztak (16. cikkely); (b) a gyűjtés nem gyakorolhat káros hatást a növény élőhelyére, illetve a faj fennmaradására az adott gyűjtési területen (12. cikkely). A szabályozás előírásainak betartásával lehetőség nyílik egy tanúsítvány kiállítására a gyűjtési folyamatról, speciális iránymutatást azonban nem ad a vadon-termő növényfajok gyűjtésével kapcsolatban (12. (2) és 13. cikkelyek). 5.1.3 FairWild Standard A FairWild Standard: 2.0 verziója a vadon termő növények gyűjtését és az ehhez kapcsolódó egyéb tevékenységeket a fenntarthatóság, társadalmi felelősség és a tisztességes kereskedelem alapelveit figyelembe véve adja meg. A program fontos célkitűzése hogy megfelelő gyűjtési és kereskedelmi standardokat állítson fel tekintetbe véve az egyes országok, régiók igen eltérő ökológiai, társadalmi és gazdasági hátterét. A FairWild standardok alkalmazásával megvalósítható a növényfajok fenntartható gyűjtése és a vadontermő populációk védelme. A FairWild Standard alapvető célkitűzése a vadon termő növényfajok élőhelyének hosszú távú megőrzése, így biztosítva a gyűjtés folyamatos lehetőségét és a nagyobb hasznot a gyűjtők számára. A leírás figyelembe veszi a helyi szokásokat és a kulturális hátteret is (FairWild Standard, 2.0 verzió, 2010). A FairWild Standard 11 alapelvet fogalmaz meg, melyek ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt garantálják a vadontermő növényfajok fenntartható gyűjtését: A gyűjtés alapelvei 1. rész. VADONTERMŐ NÖVÉNYEK GYŰJTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK KÖVETELMÉNYEI  Vadon termő növényi források megőrzése  A káros környezeti behatások megelőzése 2. rész. JOGI ÉS ETIKAI KÖVETELMÉNYEK  Jogszabályok, rendeletek és közigazgatási követelmények  Birtoklás, felhatalmazás management tevékenységre és használati jog 3. rész. TÁRSADALMI FELELŐSSÉG ÉS TISZTESSÉGES KERESKEDELEM KÖVETELMÉNYEI  Tisztességes foglalkoztatási viszonyok elősegítése a gyűjtők és felvásárlók között  A gyermekmunka korlátozása a vadon termő növények gyűjtésekor  A gyűjtők és közösségeik számára előnyök biztosítása  A gyűjtésben résztvevők számára tisztességes munkakörülmények biztosítása 4. rész. MANAGEMENT ÉS ÜZLETI ELVÁRÁSOK  Felelősségteljes management eljárások alkalmazása  Felelősségteljes kereskedelmi eljárások alkalmazása This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

44

Előírások a vadon gyűjtött növényi alapanyagú termékek felvásárolóinak  A vásárlók iránti elkötelezettség biztosítása (FairWild Standard, 2.0. verzió, 2010).

5.2

A vadontermő növények fenntartható gyűjtése

5.2.1 Módszerek A fenntartható gyűjtésnek elő kell segítenie egy adott populáció hosszú távú fennmaradását. A gyűjtés nem okozhat környezeti károsodást, hiszen biztosítja a gyűjtés alapját képező növényfajok regenerációját azáltal, hogy megfelelő mennyiségű virágot, magot, levelet, vagy gyökeret hagy az anyanövényen. A gyűjtés során kerülendőek a szennyezett területek, vagy a lehetséges szennyező-források közelében előforduló élőhelyek (11. ábra). A fenntartható gyűjtés kivitelezése a tevékenységet irányító személy által meghatározott előírások alapján történik (IMO, 2010). Ezek az irányelvek a következők:  a begyűjtendő növényfaj gyűjtési területének pontos meghatározása,  a célfajok megfelelő gyűjtési módszerének/begyűjtendő növényi résznek a meghatározása,  a begyűjthető növényi alapanyag mennyiségének maximalizálása,  a begyűjthető növények minimális életkora/mérete alapján különböző osztályozási rendszerek kialakítása a gyűjtők számára,  hagyományosan alkalmazott, a fenntartható gyűjtést elősegítő tudásanyag átadása az összes célfajra vonatkoztatva. A fenntartható gyűjtésre vonatkozó irányelveknek mindig faj és élőhely specifikus megfigyeléseken és azok megfelelő kiértékelésén kell alapulniuk, beleértve azon területeket is, melyek a gyűjtésből kizárandóak (FairWild Standard, 2.0. verzió, Teljesítési indikátorok).


45

11. ábra. A fekete áfonya gyűjtési területe Podkarpackie tartományban (Lengyelország)

12

5.2.2 Gyűjtött növényfajok A vadontermő fajok fenntartható gyűjtésére specifikálódott IMO (Institute of Marketecology, 2010) számos olyan ajánlást ad meg, melyek segítségével a növények/növényi részek jó gyűjtési gyakorlata kivitelezhető. A természetes módon nem előforduló (kertben, útszélén ültetett), vagy ipari területek melletti gyepekben megtalálható növényfajok gyűjtése kerülendő. A védett, vagy veszélyeztetett fajok gyűjtése szintén nem engedélyezett. Minden olyan növényfaj különleges bánásmódot igényel, mely más fajokhoz viszonyítottan lassabb növekedésű, vagy nehezebben regenerálódik. A gyűjtést megelőzően az adott fajt pontosan meg kell határozni, ugyanis némely esetben előfordulhat, hogy a célfajhoz más, rokon fajok nagyon hasonlítanak (12. ábra), vagy a köznyelvben ugyanazon névvel illetik őket. A tévesen begyűjtött növényi alapanyag bekerül a végtermékbe, mely súlyos egészségügyi kockázatot jelenthet. Ennek elkerülése végett a növényfajok pontos beazonosítása mindig a latin nevük használatával történjen, hiszen a köznyelvi elnevezések akár régiónként is változhatnak (GACP, FAO, 2010).

12

Fotó: Trąba,C. Association for Promotion and Development of Podkarpacie „Pro Carpathia”, Lengyelország


46

A

B

7. 12. ábra. A közönséges mályva (Malva neglecta Wallr.) pontos botanikai beazonosítása

13

A lehető legjobb drogminőség elérése érdekében a növények optimális betakarítási ideje (a fejlettségi állapottól függően) szintén meghatározott. A sérült növényi részeket el kell távolítani a begyűjtött alapanyagból. Kizárólag a célfajt gyűjtsük, és több élőhely esetén is igyekezzünk ezt a tevékenységet egyidőben elvégezni. Egy adott élőhelyen soha ne gyűjtsük be az összes növényegyedet, és egy területre egy tenyészidőszakon belül csak egyszer menjünk növénygyűjtés céljából. A következő évben a növényi részeket (virág, levél, gyökér) ugyanazon élőhely más növényegyedeiről gyűjtsük, vagy válasszunk másik gyűjtési területet (IMO, 2010). 5.2.3 A gyűjtést megelőző műveletek Az alapvető higiéniás körülmények biztosítása a gyógynövények gyűjtése, szállítása és feldolgozása során is kiemelt fontosságú. Minden eszköznek, felületnek, tárolóegységnek, szárítókeretnek, mely a növényi alapanyaggal érintkezik, makulátlan tisztaságúnak kell lennie (GACP, FAO, 2010). A GACP (FAO, 2010) ajánlása alapján a növénygyűjtést megelőzően ügyeljünk a következőkre:  Mielőtt a növényi alapanyaghoz nyúlnánk, mossunk kezet;  Ügyeljünk a személyes higiéniára, úgy, mint legyen tiszta a ruhánk, és ügyeljünk a kezünk és körmünk ápoltságára is, stb.;  Minden olyan eszközt tisztítsunk meg a használat előtt, mely a gyűjtés során és azt követően a növénnyel érintkezni fog;  Segítsük elő a gyűjtők csoportján belül a fenti előírások betartását (GACP, FAO, 2010). 5.2.4 A növényanyag kezelése a gyűjtés során

2

: A – Kerekrepkény (Glechoma hederacea L.), B – Közönséges mályva (Malva neglecta Wallr.), fotó: Varga, L. Budapesti Corvinus Egyetem


47

A gyűjtést a reggeli órákban ajánlott elvégezni, amikor a hajnali harmat már felszáradt a növényekről és előző éjszaka nem esett az eső. Tilos a gyűjtés során gyökerestől kitépni a növényt a talajból, a terméseket bottal leverni, az ágakat fejszével, fűrésszel eltávolítani. Ezen tevékenységek kellő körültekintéssel, csak speciális esetekben engedélyezettek. A gyűjtéshez használt eszközök, úgy mint metszőolló, kés, sarló tisztán kell tartani, hogy megelőzzük a növényanyag beszennyezését. A begyűjtött növényi részek tárolására használjuk új, vagy a kellőképpen kitisztított, korábban szedett növényi maradványoktól mentes konténereket. Amikor a tároló-hordozó egységek használaton kívül vannak, akkor tartsuk őket száraz, kártevőktől és kórokozóktól mentes helyen. A begyűjtött növényi alapanyag ne érintkezzen közvetlenül a talajjal, és direkt napsugárzás se érje, védjük a nedvességtől, portól, rovaroktól és egyéb kártevő állatoktól. A gyűjtés és szállítás során biztosítsunk tiszta, száraz körülményeket. A gyűjtés során ügyeljünk arra, hogy más, rokon fajok, illetve a célfaj szükségtelen, egyéb növényi részei ne keveredjenek bele az alapanyagba. Vigyázzunk, hogy a frissen leszedett növényi részek ne sérüljenek, és ne préselődjenek össze, ennek megfelelően ne terheljük túl a szállító konténereket. A frissen begyűjtött növényi alapanyagot minél hamarabb jutassuk el egy feldolgozó-üzembe. A jó minőségű alapanyag előállításához a sérült növényi részeket még a feldolgozás előtt távolítsuk el. A szállító konténerek mindegyikén pontosan tűntessük fel az abban található növényfaj botanika elnevezését, a gyűjtés helyét és idejét, a gyűjtő nevét, és a begyűjtött növényanyag mennyiségét. 5.2.5 A begyűjtött növényi alapanyag elsődleges feldolgozása Az elsődleges feldolgozás gyakorolja a legnagyobb hatást a végtermék minőségére. A betakarítást követően számos rizikófaktor jelenhet meg; túl sok ember kezén “megy át” az alapanyag, eltérő felületekkel érintkezik, légszennyezett útvonalon szállítják, vagy napokon, heteken keresztül helytelenül tárolják (a gyűjtők a saját házukban). Ezen esetekben jelentősen megnő a beszennyeződés veszélye, a növényi alapanyag sérülhet, hatóanyagai elbomolhatnak (GACP, FAO, 2010). Válogatás A begyűjtött növényi részeket egy tiszta felületre helyezzük, mely lehet egy padló vagy akár egy vitorlavászon is. Az alapanyagból válogassuk ki a gyomokat és egyéb, fizikai szennyezőanyagokat. A szükségtelen növényi részeket szintén távolítsuk el. Az egyes növényhalmok közötti közlekedő útvonalakat tartsuk tisztán. Az eltérő növényfajokat megfelelő távolságban helyezzük el, hogy megelőzzük az alapanyagok összekeveredését. Mosás A begyűjtött növényi részeket, indokolt esetben, tiszta vízzel mossuk meg. Az alapmosást követően a növényi részeket különböző kádakban öblítsük át. Szárítás előtt a vizet itassuk fel a növényi részekről. Gyökerek és rizómák esetén nagy víznyomású szórófejjel távolítsuk el a sarat azok felszínéről (GACP, FAO, 2010). Szárítás Amint a begyűjtött növényi részek megérkeznek az elsődleges feldolgozás helyszínére (ez lehet a gyűjtő otthona, felvásárló központ, vagy feldolgozó üzem) az alapanyagot megfelelő This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

48

módon kell kijuttatni a konténerekből; védeni kell a közvetlen napsugárzástól, párától és az esővíztől. Kerüljük a közvetlen, talajon történő szárítást (főleg ha az üzem forgalmas útszakasz mellett fekszik, így könnyen szennyeződhet, porosodhat az alapanyag), használjunk egy tiszta asztallapot, szárító keretet, vagy vitorlavásznat. Az alapanyagot egyforma vékony rétegben terítsük szét, naponta kétszer forgassuk át így elkerülhetjük annak bepenészedését. A kártevők ellen fizikai módon védekezzünk: az ajtókat tartsuk zárva, alkalmazzunk szúnyoghálókat, fénycsapdákat, stb. Minden ehhez kapcsolódó lépésünket dokumentáljuk. Amennyiben mesterséges szárítási módot alkalmazunk, úgy a szárító levegő hőmérséklete ne legyen túl magas. Csomagolás és tárolás A szárítást követően az alapanyagot a felvásárló cég által meghatározott módon kell csomagolni (például tiszta papírzsákokba); ennek megfelelően a korábban, más célra használt, szennyezett zsákok nem alkalmazhatók. A végtermék minőségének minél hatékonyabb megőrzéséhez, a visszaszennyeződés, rovarkártétel megelőzéséhez minél gyorsabban végezzük el a csomagolást. Minden egyes zsákot egyedi címkével lássunk el, melyen megtalálható a benne tárolt növény neve, a gyűjtés helye, a gyűjtő vagy felvásárló neve, a gyűjtés dátuma és a zsák súlya. A zsákokat tiszta, száraz helyen tároljuk, mindaddig, míg a kereskedelmi cég át nem veszi azokat (13. ábra).

8. 13. ábra: A megszárított növényi alapanyag tárolása Baksán (Magyarország)

14

Dokumentáció és nyomon-követhetőség A feldolgozási műveletek mindegyikét precízen kell dokumentálni a gyártási naplóban, mely során az alapanyagra vonatkozóan rögzíteni kell a gyűjtésre vonatkozó adatokat is (gyűjtés módja, mennyisége, dátuma). A gyűjtési terület földrajzi adottságait is minél pontosabban le kell írni. Ezeket az adatokat öntapadós címkén vagy egy önálló lapon adjuk meg, majd

14

Fotó: Radácsi, P. Budapesti Corvinus Egyetem (Magyarország) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

49

rögzítsük az adott zsákra. A feljegyzések mindegyikéhez tartozik egy referencia tételszám, melynek segítségével minden egyes begyűjtött alapanyag visszakereshető (GACP, 2010).

Irodalmi hvatkozások 1. Bogers, R., Craker L. and Lange, D. (szerk.), Medicinal and aromatic plants : agricultural, commercial, ecological, legal, pharmacological, and social aspects. 2006 Springer. Hollandia. 2. FairWild Foundation. 2010. FairWild Standard: Version 2.0. FairWild Foundation, Weinfelden, Svájc. 3. FairWild Foundation. 2010. FairWild Standard: Version 2.0 / Performance Indicators. FairWild Foundation, Weinfelden, Svájc. 4. Good agricultural and collection practices for medicinal plants: Illustrated booklet for farmers and collectors, FAO, 2010. 5. IMO Guidance Manual for Sustainable Wild Collection Practices. Institute of Marketecology, May 2010 6. WHO, 2002. WHO traditional medicine strategy 2002-2005. World Health Organization, Geneva. [http://whqlibdoc.who.int/hq/2002/WHO_EDM_TRM_2002.1.pdf]. 7. WHO, 2003. WHO guidelines on good agricultural and collection practices (GACP) for medicinal plants. 8. World Health Organization Geneva. URL: http://whqlibdoc.who.int/publications/2003/9241546271.pdf

További ajánlott irodalom 1. Good agricultural and collection practices for medicinal plants (FAO 2010). Available at www.dmapr.org.in/.../illustratedbooklet.pdf 2. FairWild Standard: Version 2 (FairWild Foundation 2010). Available at http://www.fairwild.org/publication-downloads/fairwild-standard-ver-20/FairWild-StandardV2.pdf 3. FairWild Performance Indicators (FairWild Foundation 2010). Available at: http://www.fairwild.org/publication-downloads/fairwild-standard-ver-20/FairWild-StandardIndicators-V2.pdf 4. IMO Guidance Manual for Sustainable Wild Collection Practices (IMO 2010). Available at http://www.fairwild.org/publication-downloads/other-documents/IMO-Sustainable-WildCollection-Practices.pdf 5. Council Regulation (EC) No 834/2007 of 28 June 2007 on organic production and labelling of organic products and repealing Regulation (EEC) No 2092/91. Available at: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:189:0001:0023:EN:PDF


50

6

VADON TERMŐ NÖVÉNYEK ELSŐDLEGES FELDOLGOZÁSA

Kunadacsi Önkormányzat, Magyarország A leginkább megfelelő feldolgozási és gyártási technológiát a piaci igények és a rendelkezésre álló technológiai háttér határozza meg. A minőségi követelmények változhatnak a felhasználás módjától függően. Gyógy- és élelmiszeripari növények esetében nagy értékű termék, amely a minőségi követelményeknek is megfelel, a biológiailag aktív anyagokban leggazdagabb növényi részekből nyerhető. 6.1. A gyógynövény értékének megőrzése és növelése A megfelelő időpontban kell betakarítani: A begyűjtést a technológiai és technikai érettséghez kell időzíteni. A begyűjtési mód megválasztása: Csak az értékes növényrészeket gyűjtsük be. Az alapanyag gyors és körültekintő szállítása: A legrövidebb időn belül fedett, betonpadozatú helyiségben, vékony rétegben kell szétteríteni. Figyelembe kell venni a nyersáru szállíthatósági idejét is: ez virágoknál, leveleknél 3-5 óra. Az alapanyag minősítése: Minden beszállított alapanyagot átvétel előtt minősíteni kell, fajazonosság, egészséges és ép levél, idegen anyag tartalom, szín, szag stb. alapján. Feldolgozás előtti tárolás: Az erős illetve enyhe hatású, átható illatú alapanyagokat elkülönítve kell tárolni, csakúgy, mint a virágokat, a leveleket, a fűféléket és a gyökereket. Előkészítő műveletek: A begyűjtött, friss növényi részeket tisztítással, aprítással, fosztással kell előkészíteni, növénytől függően. Szárítás: Mivel a begyűjtött növények leveleinek, hajtásának és virágának akár 90 %, a terméseknek és magvaknak 14 % fölötti is lehet nedvességtartalma, ezt olyan szintre kell csökkenteni, amelyen biztonsággal, minőségromlás nélkül tárolhatók. 6.2. Szárítás A szárítás olyan műszaki folyamat, melynek során a nedvességtartalmat az eltarthatóság szintjére csökkentjük valamely technikai eszköz ellenőrzött alkalmazásával. A szárításkor magasabb hőmérsékletű és kis relatív páratartalmú levegőt áramoltatunk át a friss növényi részeken, eközben a levegő relatív páratartalma növekszik, hőmérséklete pedig csökken. A hőátadás a szárító levegőtől a szárítandó növényi részek felé irányul. Ez magasabb hőmérsékleten gőzölgést, alacsonyabb hőfokon párolgást okoz. Minél melegebb a szárítólevegő és minél nagyobb az áramlási sebessége, annál gyorsabb a szárítás. A szárítólevegő hőmérsékletének határt szab a gyógynövények hatóanyagainak hőérzékenysége és a nedvességvándorlás sebessége. A meleglevegős szárítás legfontosabb tényezői: A szárító levegő hőmérséklete: Minőségi szempontból a legjobb, ha a szárítás hőmérséklete minél alacsonyabb. Gyakori eljárás, hogy a szárítás elején magasabb a beállított hőmérséklet, amit aztán fokozatosan csökkentenek, és végül hosszabb ideig alacsonyabb hőfokon tartanak.


51

A szárító levegő nedvességtartalma: A legmegfelelőbb, ha a berendezésbe belépő levegő páratartalma alacsony, a kifelé áramló pedig magas. A végtermék akkor lesz a legjobb minőségű, ha a növény minden részében egyenletesen csökken a víztartalom. A szárítólevegő áramlási sebessége: Úgy kell beállítani, hogy a növény felületén lévő víz elpárologjon, majd ez a páramennyiség elszállítódjon. Az optimális sebesség percenként 100200 méter között változik. A szárítólevegő akkor megfelelő, ha minél nagyobb a páratartalma és minél kisebb a hőmérséklete. A szárítás időtartama: Minél magasabb a hőmérséklet és minél gyorsabb a levegő áramlása, annál rövidebb a szárítási idő. A szárítási idő felső határát a gazdaságossági szempontok és a szárítandó anyag romlás veszélye határozza meg. 6.2.1. Szárítási módok Gyógynövényeknél a legmegfelelőbb szárítási hőmérséklet általában 40-65 oC, de néhány gyógynövénynél elérheti a 80-85 oC-ot is. A megszárított növényanyag víztartalma általában 10-12 % kell, hogy legyen. A szárítási mód lehet természetes vagy mesterséges. 6.2.1.1. Természetes szárítás: A légmozgás segítségével a Nap hőenergiáját hasznosítja a víz elpárologtatására, és a pára eltávolítására. Előnye, hogy nem igényel hőenergiát, hátránya viszont, hogy erősen függ az időjárástól, nagy a szennyeződés esélye, és a helyigénye. Rendszerint padlástereket, szellős fészereket használnak szárítóhelyként. Szárítókeretek alkalmazásával, a kereteken lévő növényanyagot a légáramlat könnyebben átjárja, és a száradási idő is lerövidül. 6.2.1.2. Mesterséges szárítás: A növényanyag nedvességtartalmának eltávolításához hőenergiát, a növényanyag mozgatásához gépi berendezéseket alkalmaznak. A hőközlés mennyisége szerint megkülönböztetünk hideg (15-25 oC), meleg (30-80 oC) és forró levegős (200-1000 oC) műszárítási módszereket. A hideglevegős szárításkor a levegő áramoltatását ventillátorral biztosítjuk. A természetes párolgásból származó nedvességet távolítjuk el, így tartjuk fenn a száradási folyamatot. A száradás időtartama általában 8-12 nap, ennek hossza elsősorban a levegő és a növény nedvességtartalmától függ. Gyógynövények szárítására ez a módszer nem gazdaságos, csak nagyon érzékeny alapanyagok esetében célszerű alkalmazni. A meleg levegős szárítás a leggyakrabban használt eljárás a gyógynövény drogok előállításában. A különféle technikai berendezések mindegyikében irányítani illetve szabályozni lehet a szárító levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, és áramlási sebességét. Így a drog minősége is megőrizhető. A meleg levegős szárítókban mind a szárítandó anyag, mind a szárító levegő mozog: ez a mozgás lehet azonos és ellentétes irányú is. A szárítás időtartama nagyságrenddel csökken: 6-8 óra általában elegendő.


52

Figure 14. Natural drying on frames

15

A forró levegős szárítás a mezőgazdaságban igen elterjedt szárítási mód; gyógynövények szárítására főként a gyógyszeripari drogok esetében alkalmazzák. A megszárítandó nyersanyag csak 2-5 percig tartózkodik a 200-1000 oC hőmérsékletű térben, akkor is intenzív lebegtetéses mozgásban. Ezek a berendezések nagy teljesítményűek, 1,5-2,5 t drog szárítására alkalmasak óránként. Hátrányuk, hogy az extrém magas hőmérséklet és szárítólevegő mennyiségének szabályozása csak nagyobb intervallumokban, 50-100 oC-ként lehetséges. A könnyebben száradó részek így megéghetnek, míg a nehezebben száradók nedvesen maradnak. 6.2.2. Szárító berendezések TSZP szárító: Átmenetet jelent a hideg- és meleglevegős szárítási módok között. Aktív szellőztetéses eljárás, melyet a terményszárító és szellőztető padozattal (TSZP) lehet végezni. Különösen termések, magvak, de más növényi részek hatóanyag-veszteség nélküli szárítását teszi lehetővé. A berendezés ventillátora nagy mennyiségű, alacsony relatív páratartalmú levegőt, magasnyomással áramoltat a csatornarendszeren keresztül a friss gyógynövény halmazba. A rendszer a külső levegő viszonylag magasabb relatív páratartalma esetén is működtethető, mert hőlégbefúvót lehet beiktatni. A gyári berendezés 300 m2 rakfelületű, a gyógynövények kíméletes szárítására célszerűen módosított, formája az úgynevezett sűrűcsatornás terményszárító padozat. Kiépíthető felülete 50-160 m2. A padozat egyenletes felületének kialakítása érdekében a mellékcsatorna rendszerre szárítókereteket kell

15

E.Nemeth, Corvinus University, Budapest (Hungary) This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

53

elhelyezni, s erre kerül az egyenletesen elterített szárítandó anyag. A berendezésben mag, virág, levél, herba, és gyökér szárítható. Terítési vastagságok: gyökereknél 40-50 cm, magoknál 20-30 cm, virágoknál 30-40 cm, leveleknél, 40-60 cm, herbáknál 50-100 cm A terítés vastagságának megválasztásánál a legjobb eredmény úgy érhető el, ha 10-15 cm rétegben a teljes felületet felterítjük, majd az anyag beszállításának ütemében egy-két nap alatt ilyen rétegezéssel felrakjuk a teljes mennyiséget. Amikor egy réteg kialakítása megtörtént, a levegőztetést meg lehet kezdeni. Szükség szerint a száradó növényanyagot át kell mozgatni. A berendezésre helyezett anyagok általában 4-8 nap alatt megszáradnak. Dehydro szárító: A berendezés két- vagy három zárt szekrényből áll, amibe egyszerre tornyonként 32-36 m2 felületű szárítókeret helyezhető el. A keretek függőleges irányban mozognak és egyaránt működhetnek egyen- vagy ellenáramú rendszerben. A keretek mozgatását négy karommal ellátott emelőrendszer végzi úgy, hogy minden alkalommal egy keretmagasságot emel meg, ezáltal behelyezhető az új nyersáruval terített keret és egyidejűleg kihúzható a torony tartályán a szárazáru kerete. Levegő mozgatása szívóventillátorral történik. Schilde szárító. Dehydro szárítóhoz hasonlóan itt is tálcákat helyeznek a szárítógépbe, gépenként 10 db-ot. A szárítás folyamán ezeket meghatározott sorrendben cserélik. A levegőt melegítő kaloriferek a szárítószekrény alsó és középső részén vannak elhelyezve, ezáltal szinte kettébontják a szárítót, elő- és utószárítókra. A keretnagyság 2 x 3 méter és ezek emelését és cseréjét automatikus emelőrendszer biztosítja. E szárítok előnye, hogy teljesítményéhez képest kis helyigényű, virágok, levelek és gyökerek szárítására kiválóan alkalmas. Hátrányai: leveles hajtások szárítására nem alkalmas, a tálcák feltöltése és ürítése, valamint a tálcák mozgatása élőmunka-igényes. Imperial szárító: Egy öt szalagos szárító, melynek a felső szalagjára egy felhordó szalag viszi fel a szárítandó növényi részt. A szalagok egymás alá úgy vannak beépítve, hogy egyik a másikra át tudja ejteni az árut. A szalag hosszúsága: 9600 mm. Gőzfűtésű és fűtését a szalagok között kereszt-irányban elhelyezett kaloriferek biztosítják. Előnye a folyamatos üzemelés, és a szárítás szabályozhatósága és automatizálhatósága. Hátránya, hogy a szalagok leállítása esetén a kaloriferek fölött elhelyezkedő árut megpörköli, s a megégett, elszíneződött anyag belehull az alatta lévő szalagon elhelyezkedő termékbe. Binder szárító: A legkorszerűbb szárítóberendezés. A legkülönbözőbb drogféleségek állíthatók elő rajta. Az Imperial szárítóhoz hasonlóan ebben is öt szalag működik. Mivel a meleg levegőt hőcserélő közbeiktatásával állítják elő, mentes az égéstermékektől. A felhelyezett anyag terítési vastagságának változtatásával, a szalagsebesség növelésével, a légsebesség és az átáramoltatott levegő mennyiségének módosításával és a hőmérséklet szabályozásával befolyásolható a szárítás folyamata. Hátránya a magas beruházási költség és a nagy energiaigény. 6.2.3. Napenergiás szárítás A gyógynövények szárításának egyik hatékony módszere a napenergia felhasználása. A szoláris szárítás jelentősége világszerte növekszik, hiszen a napenergia megújuló, környezetkímélő és bőségesen rendelkezésre álló energiaforrás. A szoláris szárítás főként


54

alacsonyabb hőmérsékletű, lassú és kíméletes szárítást igénylő termények esetén a legeredményesebb, emiatt érzékenyebb drogok szárítására is kiválóan alkalmazhatók.

16

9Figure 15. Example of a solar dryer

A szoláris szárítók három fő csoportja: Szoláris természetes szárító: Olyan aktív elemek nélküli szárító, amely csak a környezeti energiát hasznosítja. A szárítótér fényáteresztő fólia vagy üveg fedéssel van ellátva, emiatt a szárítandó anyag közvetlen besugárzást kaphat. A szárító levegő előtétkollektorban vagy előlapon felmelegedve, természetes konvekciós hatás következményeként áramlik át a szárítószekrény perforált tálcáin elhelyezett szárítandó anyagrétegeken. Elsősorban kisebb mennyiségek, pár 10, 100 kg szárítására alkalmazható eredményesen. Aktív elemekkel is felszerelt szoláris szárítók: Olyan kollektorral ellátott szárítók, amelyben ventilátor biztosítja a levegő áramlását a szárítótérben. Legtöbbször fólia lefedéssel készülnek. Kollektorként az alagút első szakasza szolgál. A levegőáramlást ventilátor biztosítja oly módon, hogy az alagút első szakaszában felmelegített levegő a közvetlen besugárzásban is részesülő, szárítandó anyagréteg felett áramolva fejt ki szárító hatást. Az ilyen típusú szárító alkalmas lehet nagyobb mennyiségű, maximum 1000 kg gyógynövény szárítására. Napenergiával segített szárítók: Napkollektorral felszerelt szárítók, több száz tonna főleg vetőmag, szálastakarmány szárítására alkalmasak. A szárító kollektorában felmelegedő levegő egyben a szárító közeg. A levegő felmelegítése a tetőfelületbe integrált lefedetlen kollektorban történik. Az alatta kiképzett csatornán keresztül ventillátor szívja be a felmelegített levegőt és a szárító rácsos padozata alá táplálja be. A szárítandó anyagot a rácsos padozaton egyenletes rétegben szétterítve helyezik el.

16

http://www.uni-kassel.de/agrar/agt/?c=147&language=en This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

55

6.3. Az illóolaj kinyerés Az illóolajok nem egységes vegyületek, előfordulhatnak bennük alkoholok, észterek, aldehidek, ketonok is. Szobahőmérsékleten általában folyékony halmazállapotúak és intenzíven párolognak, legtöbbjük jellegzetes és kellemes illatú. Az illóolajok a levél- és virágrészek külső illóolajtartóiban, vagy a termések, magvak és gyökerek belső illóolajjárataiban halmozódnak fel. 6.3. Illóolajok kinyerése 6.3.1. Extrahálás (oldószeres kivonás) Alapvetően akkor alkalmazzák, amikor az illóolajok kivonása vízgőz desztillációval a minőség romlását okozná a magas hőmérséklet folytán. A kivonás illékony vagy nem illó oldószerrel, alacsony vagy magasabb hőmérsékleten történhet. A kivonat gyantát, zsírt, viaszt és színezőanyagot is tartalmaz. Az extrakt minősége az oldószertől és a kivonási technológiától függően változik. Az illékony oldószeres extrakciót rendszerint melegen végzik, az oldószer forrpontjától függő hőmérsékleten. A használatos oldószerek: a petroléter, klórozott szénhidrogének, aceton, alkoholok. A kivonás szakaszos vagy folyamatos üzemű. 6.3.2. Sajtolás Az illóolajat hideg úton, a termésfal sajtolásával, vagy pépesítés után centrifugálással vonják ki. Jellemzően azoknál a fajoknál alkalmazható eredményesen, ahol az illóolaj tartalom legalább 10%. 6.3.3. Enfleurage (pomádés eljárás) Azoknál a növényeknél alkalmazzák, amelyekből más eljárással illóolajat nem állítanak elő. Ilyenek pl. a liliom, tubarózsa, jázmin stb. A módszer egyik feltétele, hogy a növényi rész a begyűjtést követően még egy ideig termelje az illóolajat. Az eljárás lényege, hogy az illóolajat tartalmazó növényrészt, egy-két milliméter vastag sertészsírréteggel takarják, majd a zsír által felvett illóolajat a zsírból alkohollal kivonják, illetve elválasztják. A konkrét olaj az alkohol elpárologtatásával képződik, és viasz szerű anyagokat is tartalmaz. A viasztalanítás után kapjuk az abszolút virágolajat. 6.3.4. desztilláció A folyadékok gőzzé alakítása forráspontjukon és a keletkező gőzök folyadékká alakítása hűtéssel. A vízgőz-desztilláció, vagy más néven hidrodesztilláció, az illóolajok legelterjedtebb kinyerési eljárása. Kivitelezési módja szerint lehet vízdesztilláció, (a növényi részt a vízbe teszik és együtt melegítik), víz- és gőzdesztilláció (a növény és a víz egy edényben, de egymástól elkülönítve helyezkedik el a desztilláció alatt) és gőzdesztilláció (a növényen csak a gőz halad át). Az üzemi illóolaj előállításra általában a gőzdesztillációt alkalmazzák, s leginkább ez a technológia ismert illóolaj lepárlás néven. 6.4. Az illóolaj- lepárlás és berendezései 6.4.1. Előkészítő műveletek This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

56

A betakarított növényi rész lepárlás előtti előkészítésének célja, hogy az illóolajtartókat a gőz számára hozzáférhetővé tegyük. Fontos, hogy az előkészített növény a gőz áramlását túlzottan ne akadályozza, mert a lepárló üstben túlnyomás állhat elő. A hosszabb leveles hajtásokat, száraz virágzatokat a lepárlás előtt aprítani kell, amelynek célja a lepárlóüst jobb kihasználása. Általános alapelv, hogy a levágott, előkészített növényi részt a lehető legrövidebb időn belül le kell párolni. Jelentősebb illóolaj-veszteség és minőségváltozás nélkül csupán az érett termések és magvak tárolhatók, amelyekből hosszabb tárolás után is megfelelő mennyiségű és összetételű illóolaj nyerhető. 6.4.2. A lepárlás Az illóolaj-lepárlás szakaszos és konténeres üzemű lepárlókban.

Figure 16. A simple distillation apparatus for extraction of volatile oils

17

A szakaszos üzemű berendezésben a lepárláshoz szükséges gőzt a berendezéstől függetlenül elhelyezett olaj-, szén- vagy vegyes tüzelésű kazánban állítják elő. Az üstbe vezetett gőz elveszti túlnyomását, térfogata nő, hőmérséklete csökken, s hideg növénnyel érintkezve túlhevített állapotát is elveszti, miközben a növényt 100 oC-ra melegíti. A hideg növény felmelegítéséhez kb. a gőz 15 %-nyi mennyisége szükséges. Az illóolaj lepárlása mindig csaknem légköri nyomású telített gőzzel és 100 oC körüli hőmérsékleten történik. Az üst töltése kézi erővel, szállító-szalag, esetleg markológép segítségével, vagy szecskázással egy menetben történik. Gondoskodni kell a növény egyenletes elosztásáról, másként a gőz a kisebb ellenállás irányába áramlik és az anyag egy részét elkerüli. A növények

17


57

térfogattömegét a nedvességtartalom, az aprítás foka, a tömörítés mértéke szabja meg. A töltés után a lezárt üstben a növényen átáramló gőz párologtatja el az illóolajat. A konténeres berendezések egyesítik a levágott növényt szállító eszköz és a lepárló üst feladatát. A kerekekre szerelt vontatható 25-35 m3 űrtartalmú tartály a betakarító géphez kapcsolható és az aprított növény közvetlenül ebbe tölthető. A megtelt és lezárt tartályhoz gőzbevezetés és páraelvezető cső csatlakoztatható. Az illóolaj a szakaszos működésű üsthöz hasonlóan párolható le. A lepárolt növény ürítése a konténer elvontatása után a megfelelő helyen történhet. A konténerben elhelyezhető növénytömeg 150-250 kg/m3. A magasság/átmérő arány kisebb, mint az állóhengeres készülékeknél, így a fajlagos gőzigény is nagyobb. Ezt ellensúlyozza a gyakorlatilag veszteség nélküli lepárlás lehetősége, a feldolgozás teljes gépesítettsége és a minimális élőmunka igény. 6.4.3. Lepárlás időtartama A lepárlás időtartamát az illóolaj minél tökéletesebb és gazdaságosabb kinyerésének követelménye szabja meg. Hossza a növény tulajdonságától, az üst típusától, a gőz mennyiségétől és áramlási sebességétől függ. Felületi (exogén) illóolaj-tartókból az illóolaj viszonylag gyorsan kinyerhető. A levelek és virágok illóolaja nyers és fonnyasztott állapotában egyaránt rövid idő alatt, viszonylag kevés gőzzel kinyerhető. Belső (endogén) illóolaj-tartók esetén a lepárlás hosszabb időt igényel, ami 6-12 óra is lehet. A lepárlás akkor fejezhető be, ha a kondenzátorból kifolyó párlat nem tartalmaz illóolajcseppeket. Általában a gőzbevezetést akkor szüntetik meg, amikor a párlat felületén nem képződik összefüggő olajréteg. A hűtő falára tapadó olaj egy része ugyanis lassan mosódik le, a párlatban észlelt illóolaj desztillációja már 10-15 perccel előbb megtörtént. 6.4.4. Hűtés, elválasztás A víz- és illóolaj-gőzök a kondenzátorban lehűtve ismét folyadékká válnak. A kondenzátor leggyakrabban spirál-csöves vagy csőköteges típusú. Anyaga réz, alumínium vagy rozsdamentes acél. A hűtést áramló víz végzi. A gyakorlatban a hűtővíz mennyisége a gőz 3035-szöröse. A kifolyó párlat hőmérséklete általában nem haladhatja meg a 25-30 oC-t. A hűtőből lefolyó illóolaj és víz keverékéből az illóolaj elválasztása az úgynevezett Florentini edényben, a sűrűség különbsége alapján történik. A kisebbek üvegből, a nagyobbak fémből készülnek. Működésük és felépítésük kétféle, attól függően, hogy víznél könnyebb, vagy víznél nehezebb illóolaj elválasztására szolgálnak. A hatásos elválasztáshoz megfelelő nagyságú és formájú edényeket kell alkalmazni. Megfelelő elválasztás olyan méretű edényben várható, amelyben párlat és a víz legalább 4050 percig tartózkodik. Azok az illóolajok, amelyeknek fajlagos tömege csak kevéssé különbözik a vízétől, az elválasztás javítására kisebb gőzsebességet és nagyobb Florentini edényt igényelnek. Esetenként több edényt kapcsolnak sorba úgy, hogy az egymás utáni edények nagysága növekszik. Az illóolaj-lefejtés gyakoriságát úgy kell megválasztani, hogy az elválasztó edényben az illóolaj mennyisége ne haladja meg az edény térfogatának 15-20 %-át és ezzel ne rontsa az elválasztás hatékonyságát. 6.5. Lepárlás utáni műveletek


58

Az elválasztott nyers illóolajat lebegő szennyeződéseitől és víztartalmától meg kell szűrni és tisztítani. Célszerű ülepítést alkalmazni, mert a szennyező anyagok nehezen szűrhetők és a szűrő pórusait gyorsan eltömik. A szűréssel egyidejűleg a lebegő vízcseppek eltávolítására és az oldott víztartalom csökkentésére kb. 0,5 % vízmentes nátriumszulfátot kevernek el az olajban. A szűrés, tisztítás ülepítő centrifugával, Seitz-szűrővel vagy tölcsérbe helyezett szűrőpapíron át is történhet. A lepárolt növényi részek értékes anyagokat pl. keményítőt, fehérjét, zsírokat tartalmaznak, s ezek állati takarmányként hasznosíthatók. 6.6. Az illóolaj minőségét befolyásoló tényezők A lepárlás 100 oC-hoz közeli hőmérsékletén, számos illóolaj összetevő mehet át kémiai változáson. Hidrolízis, oxidáció vagy polimerizáció következtében számos úgynevezett műtermék keletkezhet. A növényben lévő elővegyületekből vagy az előkészítés folyamán, vagy a lepárlás közben hő hatására alakul ki számos illóolaj összetevő. A túlhevített gőz az illóolaj mellett más anyagok bomlását is okozhatja. Például az illóolajat szennyező furfurol keletkezik. A hő hatására bekövetkező kémiai változásokat a lepárlási idő, a gőzsebesség és a gőznyomás, valamint a hőmérséklet szabályozásával lehet a befolyásolni. Vizes közegben főként az észterek alkotó elemeikre alkohollá és savvá bomolhatnak. A bomlás sebessége magasabb hőmérsékleten lehet számottevő. A bomlás mértéke nagyobb gőzsebesség alkalmazásával csökkenthető. Az alkalmazható legnagyobb gőzsebesség esetén a kondenzált víz-olaj keverék hosszú ideig van 60-70 oC-nál magasabb hőmérsékleten, ahol néhány észter bomlása felgyorsul. Ezért fontos, hogy a lepárlás kezdetén a gőz minél rövidebb idő alatt törjön át a növényen és csapódjon le a hűtőben. Az oldott víz az olaj tárolása közben nem kívánt kémiai bomlások okozója lehet, ezért fontos minél teljesebb eltávolítása. Az illóolajok vízoldékonysága is a hőmérséklet függvénye. A nyáron előállított illóolajok, a hőmérséklet csökkenésével gyakran zavarossá válnak a vízkiválás miatt. 6.7. A zsírosolajok előállítása A zsíros olaj kinyerése a zsíros olajakat tartalmazó növényi részek feldolgozásának egyik legfontosabb mozzanata. Az olaj kinyeréséhez a növényi részt kellően elő kell készíteni. Az előkészítés a fajtól, növényi résztől illetve a kinyerési módtól függően változhat. A zsíros olajok kinyerési módjait alapvetően két típusra különíthetjük el: sajtolásra, és oldószeres kivonásra, azaz extrahálásra. Az extrahálás során a szilárd terményekből az olajok, viaszok és egyéb anyagok a megfelelő oldószerrel kioldhatóak. A leggyakrabban használt oldószerek az etil alkohol, etil-acetát, víz, hexán és aceton. Sajtolásra két módszert alkalmaznak: a szakaszos típusú sajtolókat, melyeknek működési elve megegyezik a hagyományos szőlőprésekkel, valamint a mai üzemekben leginkább elterjedt, folyamatos préselésre alkalmas csigasajtolókat. A növényi nyersanyagnak a kész növényi olajig számos technológiai lépésen kell átesnie. Elsőként a feldolgozandó növényi anyagot meg kell tisztítani az idegen anyagoktól valamint a növények héját el kell távolítani. Az így kapott „tiszta magokat” rendszerint aprítják, ami nélkül a kivonási műveletek nem lehetnének kellően gazdaságosak. A hőkezelés hatására a This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

59

magok fizikai paraméterei megváltoznak, valamint az olaj magasabb hőmérséklet hatására könnyebben folyóvá válik. A préselés után a nyers olajat felfogják, majd ülepítés, derítés és szűrés után kerül felhasználásra. Az olajsajtolás fontos mellékterméke a présmaradvány, vagy olajpogácsa, melynek olajtartalma 4-6%, amit extrahálással lehet kinyerni. Az olajpogácsa jelentős fehérjetartalma miatt fontos takarmány. Csigasajtolók A csigaprés folyamatos üzemelésű sajtoló. Alapvető részei a meghajtó motor, a betöltő garat, a présház, a préstengely, vagy csiga, illetve a szűrők. A sajtolandó anyag végighalad a présházon, miközben térfogatveszteséget szenved el. Ezt elérhetjük, ha a sajtolandó anyag szállítási irányában a présteret csökkentjük, illetve, ha a szállított anyag mennyiségét fokozzuk. A préstér felületén találhatóak a szűrők, melyen keresztül a fokozódó nyomás hatására az olaj eltávozhat a présből és az alatta található gyűjtőedénybe összefolyhat. A kisajtolt présmaradvány a prés végén távozik. 6.8. Tisztítás és aprítás 6.8.1. Magtisztítás A nagyobb volumenben előállított gyógynövény magvakat az ismert és általánosan használt vetőmagtisztító-gépeken tisztítják és csak hivatalos ellenőrzés után kerülhetnek forgalomba. A kis mennyiségű, de drogelőállítás szempontjából értékes magvakat, úgynevezett laboratóriumi magtisztító gépeken tisztítják. Ezek a gépek lényegében a nagyüzemi gépek kicsinyítet másai. Céljai: 1. A vetőmag fizikai tisztaságának biztosítása, minden idegen fajtájú magtól, valamint más fizikai szennyeződéstől. 2. A vetőmag csírázóképesség javítása. A fajazonos, de sérült magvak leválasztásával a csírázó-képesség javítható. A magtisztítás eszközei és gépei Rosták: Segítségével a növényfajok magvainak méretbeli különbségeit hasznosítjuk a tisztítás során. A rostáláshoz használhatunk lemezrostát és szitaszövet rostát. A rostanyílások kiképzése lehet kör keresztmetszetű és hasíték vagy négyszögletes nyílású. A kerek és négyzetes nyílású kiképzés a mag legnagyobb derékméretét, míg a hasítékrosta a mag legkisebb derékméretét határozza meg. Szelelők: A növényfajok magvainak több fizikai tulajdonságaiban mutatkozó különbségeket hasznosítják és így teszik lehetővé a magtisztítást. A szelelők lehetnek szívó, nyomó és oldalt fúvó megoldásúak. Triőrök: A növényfajok magvainak alaki különbségei, adottságai teszik lehetővé a tisztítást. A triőrök lehetnek hengeres, tárcsás, csiga illetve tőtriőrök. Speciális gépek vagy célgépek:


60

Koptató és morzsoló gépek a magvak termésből való kifejtéséhez, levelek és virágzatok leválasztásához a szárrészekről stb. Szeparátorok, a fajsúly szerinti osztályozáshoz. Horizontális és vertikális szalaggépek a gördülékenység segítségével történő tisztításhoz. A mágnesgépek a felület szerinti különbségeket használják ki, melyek mágnessel választják el a sima felületű magvak közül a felületükön vasport megkötő magvakat. A szín szerinti osztályozógép az eltérő színű magvakat képes egymástól elválasztani. 6.8.2. Gyógynövény tisztító és aprító berendezések A magtisztításra alkalmazott elvek és berendezések nagyrészt alkalmasak a gyógynövények tisztítására, illetve a homogén méret állományú drogtételek előállítására is. Válogatószalagok. A gyógynövény kézi válogatásához az ömlesztett, vagy darabos áruk szállítását biztosítják. 5-7 m hosszúak, 70-80 cm szélesek. Szalagsebességük: 1-10 m/perc között változtatható. Vágógépek. Elsősorban a már megválogatott gyógynövény alapanyagot a kívánt méretre aprítják „sima” vagy „kocka” vágással. Morzsológépek. A szárított herbáról morzsolják le az értékes levél és virágrészeket. A gép egy morzsolódobból, egy szártalanító és egy portalanító rostából, illetve szitából áll. A nem megfelelő nedvességtartalom hátrányosan befolyásolja a folyamat hatékonyságát. Túlszáradt növényanyag esetén a feldolgozandó anyag nagymértékben porosodik, aprózódik. Gyógynövényőrlő gépek és rosták Őrlőgépek. A gyógynövényeket esetenként a vágásnál finomabb aprítású, formában hozzák forgalomba. A gyógyszerkönyvek határozzák meg az őrlés finomságától, illetve szemcsenagyságától függő minőséget. Az őrlőgép lehet: kalapácsos, vágvaőrlő, turbóőrlő csaposőrlő típusú. A Bauermeister gyártmányú kalapácsos őrlőgép, megfelelő betéttel vágvaőrlő, turbóőrlő és csapos őrlő rendszerűvé is átalakítható. Az Alpin gyártmányú gép vágvaőrlő rendszerű, ami minden fajtájú droganyag őrlésére alkalmas. A magyar gyártmányú vágvaőrlő, az UG 40 ugyancsak megfelel a finom aprításra. Rostagépek. Feladatuk a nyers, vagy száraz vágott illetve őrölt anyagokból a kívánt méretnél nagyobb, vagy kisebb képletek kiválasztása, továbbá a homok és porelválasztás is. Esetenként ettől eltérő feladatot látnak el, ilyen például a kamilla szártalanítás. A rostákat két csoportba különíthetjük el mozgási irányuk alapján: egyenes irányú mozgást-, illetve forgó mozgást végzőkre.


61

. Figure 17. Cutter of sorted herbal raw materail

18

A motoros kamillarosta két, 4-10°-os szögben megdöntött rostakeretből áll, melyre szükség szerinti rosták, illetve szitaszövetek helyezhetők. Elsősorban nyers és száraz kamilla feldolgozásánál alkalmazzák. Az MMT-2 Mezőgazdasági magtisztító rosta a gyógynövény feldolgozásban a legelterjedtebb, leguniverzálisabban használható rostagép típus. Egy kettős rostaszekrény, amelyre szükség esetén négy betét szerelhető fel. A rosta alatt mozgó kefesor tisztítja az eltömődött rostalyukakat. Kamilla szártalanításnál ennek helyére kést kell felszerelni. A Petkus típusú rostagépek közé tartozik a GIGANT K-531 A. Kettő rostasíkkal, elő- és utószelelővel, valamint triőr hengerpárral rendelkezik. A hengerpalástok is cserélhetők. A K523 B. és 523 B.02 nagy teljesítményű elődolgozó rosták. Kettő rostasíkkal, a felső- és az alsó rosta kaparó, tisztító szerkezettel van ellátva. A K-545 A pedig nagy teljesítményű, korszerű magtisztító gép. Sokcélú, finom tisztításhoz is alkalmas. Három rostasíkkal, elő- és utószéllel van ellátva. Ehhez a géphez csatlakoztatható a K-231 A típusú, kettőshengerű triőr, cserélhető hengerpalástokkal.

18


62

Figure 18. GIGANT K-531 riddle machine

19

A Heinen gyors lengőrosta körkörös lengőmozgást végző rostagép, így alkalmas, jó minőségű, vágott, rostált áru előállítására. Az igényesebb kockavágású áruknál alkalmazzák, de minden más rostálási művelet is elvégezhető. Az árut három részre bontja: késztermék, feldolgozható anyagrész, és por/homok. Triőrök. Feladatuk, hogy a rostagépen ki nem választható, az anyag formájától eltérő részeket elkülönítse. A fekvőhengeres triőr lényege egy sejtüregekkel ellátott forgóhenger, aminek tengelyébe kétrészes kivezető van felszerelve. A sejtüregekben leülő anyagot a forgóhenger megfelelő magasságba viszi, majd onnan a kivezető csatornába kerül. Az "idegen" anyagok a henger belsejében mindig visszacsúsznak és a gép dőlésszöge következtében előre mozognak. Az alkalmazott sejtméret általában 4-12 mm lehet. 6.9. Tárolás és csomagolás 6.9.1. Drogok tárolása A szárítással előállított drogok tárolására csak jól szellőző száraz helyiségek alkalmasak. Fontos, hogy a tároló, raktározó helyiségek állandóan tiszták, esetleg sterilek legyenek. A mérgező hatású drogokat más drogoktól elkülönítve, külön helyiségben kell tárolni. Ezen felül elkülönített tárolást igényelnek még, az átható szagú drogok is, hogy más drogok ne vehessék át kellemetlen szagukat. 6.9.2. Drogok csomagolása A csomagolásmód a drog jellegétől, mennyiségétől, szállítási módjától, távolságától, esetleg a vevő különleges kívánságától függ. Leggyakoribb: a bála, a nagy- és kis zsák, papír- vagy műanyag zsák, a láda, a doboz. Bálákba inkább a préselhető drogokat csomagolják. Készítésére nagyteljesítményű, hidraulikus nyomással dolgozó bálázógépeket használnak. A tömegük általában 60-100 kg. A bálákat zsákszövetbe varrják. A nem préselhető drogokat nagyméretű bálazsákokba csomagolják. 19

http://emarket.ua/objavlenie/-petkus-k-531-gigant-gigant--IDmDC1.html This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

63

A nagy térfogattömegű drogokat kis zsákokba kell helyezni. Az erősen nedvszívó drogokat többnyire papír- vagy polietilén zsákokba kell csomagolni. Értékesebb, nyomásra érzékeny drogokat fa- vagy kartondobozokban tartják. 6.9.3. Illóolajok A tárolás során az olaj minőségét rontó kémiai reakciók mehetnek végbe. A nehézfémvegyületek már igen kis koncentrációban és alacsony hőmérsékleten is gyorsítják a reakciókat. Tárolás alatt mindazok a kémiai folyamatok lejátszódhatnak, amelyek a lepárlás közbeni bomlást előidézhetik. Ennek sebessége kisebb hőmérsékleten lassúbb, de a hosszú tárolás közben jelentős lehet. Az illóolajban oldott néhány tized százalék víz tízszeres mennyiségű észter bomlását is okozhatja, így az olaj savtartalma megnő, ami további bomlásokat idéz elő. A káros folyamatokat a tárolás alatt meg kell akadályozni. A kémiai reakciók sebessége a hőmérséklet csökkenésével lassul, ezért ajánlott a minél alacsonyabb hőmérsékletű tárolás. Az oxidáció megakadályozható a levegő kizárásával, ezért a tárolóedényeket színültig kell megtölteni és légmentesen lezárni. Az illóolajokat - különösen, ha üvegedényben vannak csak sötét helyiségben célszerű tárolni, mert a polimerizációs folyamatok fény hatására is végbemehetnek. Az illóolajok tárolása legtöbb esetben fémedényben, kannákban, tartályokban történik. Az edény anyaga horganyzott vaslemez, vagy alumínium. Kisebb mennyiségű olaj tárolására a barna üvegedény a legmegfelelőbb. Műanyag edények és gumidugók használata nem ajánlatos, mert anyagukat a legtöbb illóolaj megtámadja.

Figure 19. Storage of processed herbal raw materail

20

20


64

Irodalmi hivatkozások 1. Hornok L. Gyógynövények termesztése és feldolgozása (Herbs Cultivation and Processing), Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990 2. Kudra,T.-Mujumdar, A.S.: Advanced Drying Technologies. Marcel Dekker, New York-Basel, 2002 3. Imre L. Solar drying. in: A.S. Mujumdar (ed.), Handbook of Industrial Drying, CRC Press, New York, 2006 4. Kiss B. Olajnövények, növényolajgyártás. (Oilseeds, herb oil production), Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2006


65

7

MARKETING, REKLÁM, ÉRTÉKESÍTÉS, VÁLLALKOZÓI KÉPESSÉGEK ÉS KÉSZSÉGEK

Dél-morvai Regionális Agrárkamara (Brünn, Csehország) A gyűjtői tevékenységek hosszú távú sikerének elengedhetetlen felétele a termelési és kereskedelmi folyamatok kiépítése. Az alábbi fejezetekben felsoroljuk azokat a feltételeket, melyek figyelembevételével a vállalkozó elérheti, hogy ne csak gyűjtővé vagy elsődleges feldolgozóvá, hanem olyan üzeltemberré váljon, aki tudja hogy milyen hozzáállással és módszerekkel lehet vásárlókat szerezni és sikeresen értékesíteni számukra a termékeket. A termelésbe (nem szolgáltatás) belekezdő vállalkozónak olyan saját termékkel kell előállnia, ami eladható. Ezen kívül fontos, hogy a tulajdonában legyen vagy béreljen olyan úgynevezett termelési erőforrásokat (pl.: gyár, műhely, termőföld, stb.), amivel ezt létre tudja hozni. Az eladható áruk előállításának követelményei: A. A fenntartható módon gyűjthető és jól értékesíthető gyógynövény fajok és egyéb erdei termékek ismerete. B. A vadon előforuló növények természetes élőhelyeinek ismerete (amely területek nincsenek más tulajdonában). C. A megfelelő gyűjtési mód, időpont és a gyűjtendő növényi rész ismerete. 7.1

Kik lehetnek a vásárlóink és hogyan találhatók meg?

A sikerességünk érdekében meg kell ismernünk a lehetséges vásárlókat és azokat a motivációkat, amiért érdekeltek a termékünk megvásárlásában. Nem kezdhetjük el a vállalkozást anélkül, hogy felmérnénk a célközönségünket valamint hogy hol találhatjuk meg őket és milyen módszerrel adhatjuk el nekik a termékeinket. Többféle vásárló létezik, a vállalati/céges vásárlótól (pl. nagykereskedő) a végső fogyasztóig. 7.1.1 Vállalati/céges vásárló Ezek az ügyfelek a tőlünk vásárolt áruból (nyersanyag) saját terméket állítanak elő – így a mi termékünk az ő profitjuk forrásának egy része. Ezt vagy speciálisan kialakított dobozokba csomagolva (kiszerelve) értékesíthetik a vásárlóik felé vagy a saját termékeik gyártásához dolgozhatják fel. Az ügyfelek lehetnek: 

Gyógynövény felvásárlók (pl. tea előállító cég megbízásából);



Élelmiszer és ital termékeket előállító cégek;



Kozmetikai cégek;



Gyógynövény és funkcionális élelmiszer nagykereskedő;



Más profilú cégek saját fogyasztás céljából.

7.1.2 Végső fogyasztó Ezek azok a vásárlók, aki a termékek utolsó fogyasztói. Nem használják fel azokat további vállakozási tevékenységhez. Jellemező elérhetőségük: This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

66



Piacokon (őstermelői illetve helyi);



Interneten;



Szomszédok, ismerősők és azok ismerősei között;



Vásárokon, ünnepségeken, karácsonyi piacokon és egyéb rendezvényeken, amelyek sok embert vonzanak, akik azzal a szándékkal érkeznek, hogy olyan terméket vásároljanak, amik átlagos boltokban általában nem kaphatóak;



Megszokott üzleteikben (ha megfelelő helyen és környezetben van).

A fogyasztói célcsoportot csak abban az esetben tudjuk pontosan meghatározni, ha a termékünk bizonyos vásárlói réteg igényeihez van igazítva (pl.: ár, csomagolás formája és grafikája). Ezzel a tevékenységgel egy időben kell meghatározni azt is, hogy milyen formában működjön a vállalkozás. 7.2

Milyen tevékenységi formát válasszunk?

A kereskedelmi célból gyűjtött gyógynövények és egyéb erdei termékek hasznos nyersanyagokká a leszedést követő elsődleges feldolgozás után válhatnak. A felhasználás függvényében a következő lépés annak a meghatározása, hogy hogyan készítsük el a termékünket specifikusan az adott ügyfél (vásárló, fogyasztó) számára (pl. minőségi feltételek). A vállalkozás legegyszerűbb formája a gyűjtött gyógynövények megszárítása vagy más elsődlegesen feldolgozási művelet elvégzése, majd a csomagolás után ezek értékesítése pl. a gyógynövényboltokban. Azonban ha a feldolgozásnak komplexebb formáit választjuk, a sikeres értékesítés után a realizálható bevétel is magasabb lesz kilogrammra számítva. Ha például a gyűjtött nyersanyagból lekvárt készítünk, a bevétel tömegegységre számítva is nagyobb lesz, mintha csak a nyersanyagot értékesítenénk. Alapvető, hogy a kereskedelemben minél magasabb az ún. hozzáadott érték egy termékben, annál drágábban lehet azt értékesíteni. Ez esetben természetesen a feldolgozott termékbe több energiát, munkát és tőkét kell befektetni, ez azonban a végén megtérül. Ezért is ajánlatos kiszámítani minden vállalkozási formára a várható kiadásokat és bevételeket, majd ezek alapján kiválasztani azt, ami legjobban illik elképzeléseinkhez. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy megvan-e a tudás és a képesség a nyersanyag termékké történő feldolgozásához (pl.: lekvár készítés) vagy esetleg csak a nyersanyag értékesítési lehetőségeivel akarunk foglalatoskodni. 7.2.1 A kereskedelmi értékesítés lehetőségei A. Tömegáru- értékesítés (20. ábra). B. Egyedi értékesítés. C. Marketing alapú szakmai értékesítés. A kereskedelmi értékesítés lehetőségeinek részletes leírását a 3. táblázat tartalmazza.


67

1. 3.táblázat. A kereskedelmi értékesítés lehetőségei VÁLLALKOZÁS TÍPÚSA

Tömegáru értékesítés

Egyedi értékesítés

Marketing alapú szakmai értékesítés

VÁSÁRLÓ TÍPUSA

Vállalati/céges ügyfelek

Végső fogyasztók

Vállalati/céges ügyfelek és végső fogyasztók

ÉRTÉKESÍTÉSRE KÍNÁLT TERMÉK TÍPUSA

Feldolgozást igénylő nyersanyag

Elsődlegesen feldolgozott fogyasztható nyersanyag – közvetlen értékesítés

Jelentős hozáadott értékkel rendelkező, feldolgozott termék

ÉRTÉKESÍTÉSRE KÍNÁLT TERMÉK PÉLDA

Csipkebogyóhús értékesítése felvásárlónak vagy fedolgozónak (tea)

Csomagolt csipkebogyóhús értékesítése közvetlenül a gazdaságból

Lekvárrá feldolgozott csipkebogyóhús értékesítése interneten vagy élelmiszer nagykereskedésen keresztül

MUNKAERŐ RÁFORDÍTÁS

Ráfordítást legkevésbé igénylő

Ráfordítást igénylő

Ráfordítást leginkább igénylő

BEVÉTEL

Legalacsonyabb (tipikusan kereset kiegészítő tevékenység)

Közepes (egy ember megélhetését biztosítja)

Legmagasabb (a vállakozó jelentős hasznonhoz juthat)

ELŐNYÖK

Az összes gyűjtött és szárított nyersanyag egy alkalommal értékesíthető a felvásárlónál; Azonnali fizetés; Alacsony működtetési költség; Nincs további probléma feldolgozás, csomagolás és értékesítéssel kapcsolatban

A nyersanyag magasabb kilogram áron értékesíthető; A vállalkozás részlegesen fejleszthető és bővíthető Számos emberrel találkozhatunk így a kapcsolat közvetlenné válhat; Viszonylagosan alacsony a működtetési költség

A nyersanyag a legmagasabb kilogram áron értékesíthető A vállalkozásnak nagy lehetősége van a fejlesztésre és bővítésre. Intenzítása miatt pozitívan befolyásolja a vállakozó és környezete életét

Alacsony értékesítési ár; Kevés lehetőség áll rendelkezésre a fejlesztésre és bővítésre; Nem eléggé motiváló, hamar monotonná válhat a munka

A terméket csomagolni és cimkézni kell; Alkalmas helyet kell biztosítani az értékesítéshez és a vásárló igényeit ki kell elégíteni (pl.: magas fokú tisztaság) A pénz apránként folyik be

Munkaigényes a marketing tevékenység tervezése; Tőkeigényes és magas a működtetési költsége; A fizetés nem azonnal történik

HÁTRÁNYOK

7.2.2 A vállalkozás indításának előfeltételei A vállakozási forma kiválasztásánál nem csak az előbb felsorot előnyöket és hátrányokat kell figyelembe venni, hanem a rendelkezésre álló szakmai képességeket és készségeket is. Fel kell mérni a vállalkozás erőforrásait, ami a birtokunkban van vagy megszerezhető (pl.: vásárlással) és ezzel egyidőben a vállalkozói tevékenységhez felhasználható (pl. szárító, raktár, tehergépjármű).

7.3

A vállalkozási formákhoz szükséges vállalkozási erőforrások This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

68

7.3.1 Tömegáru értékesítése esetén   

Tisztában kell lenni azzal, hogy a gyógynövények és egyéb erdei termékek fenntartható módon gyűjthetőek illetve gazdaságosan értékesíthetőek; Ezen vadon előforuló növények természetes élőhelyeinek ismerete (ne legyen más tulajdonában lévő a terület); A gyűjtéshez és elsődleges feldolgozáshoz szükséges eszközök (kés, zsák, láda), szárító és tároló helyiség megléte;

7.3.2 Egyedi értékesítés esetén (A tömegáru értékesítésnél megadott feltételeken kívül):    

Higénikus értékesítési stand/pult megléte; A megfelelő értékesítési hely ismerete, ahova a stand felállítható; Alapvető csomagolóanyagok megléte; Megfelelő szállító eszköz.

10. 20. ábra. Tömegárú értékesítése Csehországban (Foto: Chromečková)

21

7.3.3 Marketing alapú szakmai értékesítés esetén (A tömegáru értékesítésnél megadott feltételeken kívül):      

21

Alapvető ismeretek a piaci és szakmai értékesítéssel kapcsolatban; Alap vállalkozás-gazdasági ismeretek; Információk a potenciális vevőkörökről; Igényes és jó minőségű csomagolóanyagok; Kollégák/társak akik segítenek (gyűjtésben, feldolgozásban és értékesítésben); Alaptőke, ami befektethető a feldolgozásba és reklámozásba.

E.Chromečková, Eva Regional Agrarian Chamber of the South Moravian Region Brno (Czech Republic)


69

Azokat az erőforrásokat, anyagokat illetve eszközöket amelyekkel nem rendelkezünk vásárlással megszerezhetjük (pl. értékesítési stand) vagy magunk összegyűjthetjük (pl.: szükséges információk felkutatása). A megfelelő forma kiválasztása előtt célszerű egyéb tényezőket is megfontolni, például hogy lehetőség van-e támogatásra a családi részéről, ezen kívül meggyőződni a saját kvalitások és motivációk meglétéről és eltökéltségről, valamint hogy készen állunk-e a kozkázat felvállalására és a vállalkozás üzemeltetésére. 7.4

A marketing terv készítése

A marketing terv elengedhetetlen része a profitorientált vállalkozásnak. Ez rendkívül fontos, különösen a B és C típusú vállalkozási formáknál. Ez egy olyan összegző elemzés, amelynek célja, hogy jobban megértsük az ügyfeleket, a versenytársakat és a piaci helyzetet, amiben működni fogunk. 7.4.1 Mit tartalmazzon a marketing terv Helyzet elemzés - Situation analysis Ez a tervezési folyamat első szintje, ami azért fontos mert általa pontosabb képet kapunk (pl. trendek): miket használhatunk és miket nem a marketing tevékenység során. Ez az elemzés belső (internális) és külső (externális) részből áll. A belső analízisben a saját vállakozásunk előfeltételeit vizsgáljuk, azaz a vállalkozás forrásait, az értékesíthető áru előállításainak feltételeit valamint a saját erősségeinket és gyengeségeinket. A külső elemzésben a jogi feltételeket és a piaci körülményeket kell feltárni valamint piackutatás alapján meg kell határozni a potenciális ügyfelek és a piaci verseny erősségeit és gyengeségeit is. Végül pedig a vállalkozást korlátozó tényezőket, így a lehetséges kozkázatokat és lehetőségeket kell számításba venni. Minden ilyen információ az úgynevezett SWOT analizis táblázatában összegezhető, meghatározva az erősség, gyengeség, lehetőségek és veszélyek elemeit (4. táblázat). 2. 4.táblázat. SWOT analízis minta táblája BELSŐ ELEMZÉS (INTERNAL ANALYSIS) Erősségek

Gyengeségek

KÜLSŐ ELEMZÉS (EXTERNAL ANALYSIS) Lehetőségek

Veszélyek

A vállalkozás forrásai és a versenyképességi előnyök az erősségeknél szerepelnek, a hiányzó források és belső kockázatok a gyengeségnél, a külső kockázatok pedig a veszélyeknél. Marketing célok This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

70

Ki kell tűzni olyan könnyen mérhető célokat, amikre összpontosítunk és egyszerűen ellenőrizni tudunk. Ilyen lehet például az adott időszak alatt megnyerendő ügyfelek/vásárlók száma, adott bevétel elérése vagy meghatározott mennyiségű termék előállítása és értékesítése. Marketing stratégia Ez a hosszútávú terv segítséget nyújt abban, hogyan érhetjük el a különböző marketing célokat. Erre egy régóta sikeresen alkalmazott módszer az úgynevezett marketingmix. A meghatározó marketing tevékenységek A marketing stratégia alapján a marketingmixet különböző tevékenységi körökre illetve feladatorka kell osztani pl.: az ideális csomagolás illetve termék arculat megtervezése és kivitelezése, megfelelő értékesítési csatornák kiválasztása, hatékony reklám készítése stb. Minden ilyen tevékenységi csomagnak tartalmaznia kell egy lépésenként ütemezett menetrendet. A marketing tevékenység költségvetése A marketing tevékenységek különböző költségekkel járhatnak. Ennek figyelembevételével kell kiszámolni, hogy a befektetett tőke mekkora hányada fordítható ilyen célokra. Abban az esetben, ha az adott gazdasági forrás nem elegendő vagy nincs arra esély hogy ezirányú befektetésünk megtérüljön, a marketing tervet felül kell vizsgálnunk. A célok teljesítésének ellenőrzése Előre meghatározott időpontokban (pl.: negyedévente vagy a marketing tevékenység befejezésénél meg kell vizsgálni, hogy milyen feladatok és célok teljesültek sikeresen. Abban az esetben, ha a kapott eredmények tükrében a valóság eltér a tervezettől, érdemes a célfeladatokat felülvizsgálni vagy módosítani a marketing stratégiát. 7.4.2 Célközönség meghatározása Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a különböző vásárló ügyfél csoportokról, akiknek értékesíteni akarunk. Ezen felül meg kell határozni mely csoport és miért fontos a vállalkozásunk számára. Végül ezek közül tovább szűkítve azt az egységet, amire összpontosítanunk kell, mivel nincs olyan vállalkozás, amely minden lehetséges vásárlónak értékesíteni tud. A célközönség két alosztálya Vállalati/céges vásárlóra és Végső fogyasztóra bontható: 7.4.3 Vállalati/céges vásárlók     

Tea előállítók; Kozmetikai cégek; Élelmiszer feldolgozók; Ital előállítók; Élelmiszer nagykereskedelmi hálózatok.

7.4.4 Végső fogyasztó  Kiváló minőségű élelmiszereket kereső emberek; This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

71

 Egészséges életet élők;  Króniukus egészségügyi problémákban szenvedők;  Szomszédaink és ismerőseink. Mindenképpen érdemes a leendő ügyfelek körében kutatást is végezni annak érdekében, hogy feltérképezzük, milyen feltételek mellett (főleg a kereskedelmi ár) vásárolnák meg a termékeinket. Ezen kívül a kapott eredmények útmutást nyújthatnak a marketingmix független elemeinek összeállításában, hogy hatékonyabb lehessen a termék figyelemfelkeltése. A felmérés történhet személyes elbeszélgetés útján (interjú) vagy internetenes alkalmazásokon (online kérdőív, pl.: survio.com) keresztül. 7.4.5 Marketingmix – 4P A marketing terv kulcseleme a marketingmix, vagyis a marketing eszközök összesége, melyeket a vállalat a kereskedelmi célkitűzések elérése használ fel. Ennek, az alapokat összefoglaló másik ismert elnevezése a “4P”, ami a négy alkalmazandó eszköz angol kezdőbetüjéből áll (Product, Price, Place, Promotion) melyek a következők: 1. Product – Termék, termékpolitika A vásárlóknak kínált termék minőségét gondosan meg kell választani. Alapvető kérdések hogy milyen legyen a termék? Nyersanyag vagy elsődleges feldolgozáson átesett fogyasztható áru? Esetleg állítsunk elő magas hozzáadott értékkel rendelkező terméket? Milyen legyen a csomagolás arculata? Melyik célközönségi igényt elégíti majd ki? Azt sose felejtsük el, hogy az árut a fogyasztó igényeihez kell alakítani. 2. Price – Ár, árpolitika A termék árának meghatározásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Ezt általában befolyásolja a verenytársak hasonló termékeinek ára, amit a fogyasztók megszoktak és amit képesek megfizetni, valamint a mi feldolgozási kapacitásunk, tehát az ügyfélnek kell-e további műveleteket végezni az áruval. A kialakított árnak mindenképpen tartalmaznia kell a gyártási (direkt) költséget, ezenfelül az egyéb ráfodítási költséget (indirekt) és az elvárható nyereséget is. Az a jó ár, ami ösztönzi a vásárlókat hogy több terméket vásároljanak (visszatérjenek) és ezáltal megfelelő profitot/haszont kapjunk. 3. Place - Az értékesítés helye A reklámozási tevékenységekhez hasonlóan az értékesítési csatornák/útvonalak megválasztásánál érdemes megtudni, hogy a potenciális vásárlók helyileg hol vannak és hogyan szerzik be az árukat/termékeket. Az ömlesztett nyersanyag esetében például a feldolgozó cég felvásárló helyén kell eladni azt. Egyedi értékesítés esetén árusíthatunk a helyi illetve az őstermelői piacon. Mindkét esetben szállításra a saját gépjárművünket kell használnunk. Természetesen a terméket közvetlenül a fogyasztó címére is szállíthatjuk elektronikus megrendelés esetén (e-mail)- valamint eljuttathatjuk postai és csomagküldő cégeken keresztül is. Abban az esetben ha a termékek magasabb hozzáadott értékkel rendelkeznek, áruházláncokon vagy nagykereskedelmi üzleteken keresztül is történhet az értékesítés. Fontos szem előtt tartani, hogy az ügyfél az értékesítés során időt takarítson meg mert ezáltal kényelemhez jut, ami növeli az elégedettségét. This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

72

4. Reklámozás – Népszerűsítés/Ajánlás/Hirdetés A hirdetési hatékonyság növelésének egyik költségkímélő módszere a célzott reklám. Ennek a lényege, hogy csak a vásárlói célcsoport irányába hirdetjük a termékünket, általában a médián keresztül. A leghatékonyabb reklám kétségtelenül a referenciaként is megjeleníthető meglévő elégedett ügyfeleink és az ő ajánlásaik. Egy másik fontos reklám szempont a termékünk neve. Fel kell tennünk a kérdést, hogy érdemes egy ismeretlen (no-name) terméket árulnunk vagy fejlesszünk ki inkább egy márkát? A gondosan kiválasztott márkanév sikerhez, míg a rosszul választott katasztrófához vezethet. 7.5

A versenyhelyzet értékelése

Azok az üzletemberek és vállalkozások akik hasonló vagy azonos termékeket kínálnak a potenciális vagy meglévő ügyfelek részére a versenytársaink, akikkel versenyhelyzetben vagyuk. Az ügyfelek minél többet vásárolnak tőlük, annál kevesebbet (vagy talán nem is) fognak venni tőlünk. A versenyhelyzet elemezésénél az alábbi pontokat kell figyelembe venni: A. Meg tudunk jellenni a versenytársak mellett? - Van hely az értékesítési piacon számunkra? B. Milyen előnyeik vannak velünk szemben? – Milyen egyéb előnyöket kínálnak az ügyfeleknek? C. Mik a gyengeségeik illetve sebezhetőségeik? – Hol vannak a mi lehetőségeink (helyzeti előnyök, piaci rések)? Számos lehetőség van arra, hogy feltérképezzük a versenytársakat és képet kapjunk a versenyhelyzetről. A főbb módszerek az alábbiak:  Aktuális termék kínálat felmérése (boltokban, piacokon stb.);  Internetes kutatás (versenytársak honlapjai, kereső motorok, webshopok, adott témával foglalkozó cikkek);  Vásárlókkal folytatott beszélgetések;  Versenytárssal folytatott beszélgetések. 7.6

A vállalkozás reklámozása és népszerűsítése

Ahhoz hogy a reklámozás legmegfelelőbb és leghatékonyabb formáját válasszuk ki, megfelelő anyagi forrásokkal kell rendelkeznünk, és ami még ennél is fontosabb, hogy ismerjük a megcélozni kívánt vásárlói kört. A reklám célját definiálni kell.

7.6.1 Reklámozás helyben


73

A frissen megnyitott boltunk figyelem felkeltő reklámozásához helyi hirdetési felületeket érdemes használni, mint például transzparenseket, szórólapokat, helyi újságokban valamint ha lehetséges a település honlapján megjelenő reklámokat. A standos értékesítés során (vásárokon) a látogatók figyelmét különböző reklám anyagokkal hívhatjuk fel mint például katalogusokkal, poszterekkel, vagy a vásári rádióadáson keresztül leadott hirdetéssel, stb. 7.6.2 Reklámozás az interneten keresztül Ha azonban jövőbeli ügyfeleket figyelmét akarjuk felkelteni, ajánlatos az on-line reklámozási formák alkalmazása valamint a weblapokon keresztül e-vásárlás lehetővé tétele. A honlapunk megjelenése illetve minősége rendkívül fontos, mivel az első benyomásnak rengeteg kihatása van. Erre a célra webnode.com alkalmazásai is használhatóak, amelyek lehetővé teszik (ingyen vagy minimális összegért) a honlapszerkeztést programozói ismretek nélkül. 7.7

Ügyfelek felkutatása

Rendkívül fontos, hogy ott kínáljuk és értékesítsük termékeinket vagy kapjunk megrendelést, ahol a vásárlók helyileg megtalálhatóak. 7.7.1 Cégek A potenciális vállalati ügyfelek elérhetőségit fizetős és ingyenes adatbázisokban kereshetjük meg, mint például a közép-európai országokban használt Szaknévsorból (Sárga könyvek). A meglévő kínálatunk alapján kell a potenciális vállalatokat kiválasztani (pl. tea feldolgozó). A kapcsolatfelvétel előtt ajánlott a cég megbízhatóságának ellenőrzése, ez leggyakrabban az interneten keresztül történik – e-cégjegyzék, vállalat honlapja, cikkek vagy egyéb források. 7.7.2 Internet Az internet kínálta lehetőségek aktív és passzív használatával új ügyfeleket kereshetünk és nyerhetünk meg. Az előbbi azt jelenti hogy létrehozuk egy vállalati honlapot ahol direkt kínáljuk a termékeinket. A megrendelések történhetnek elektronikus levél formájában (email), web-áruházon keresztül vagy interaktív fomában. Az utóbbi (passzív) forma pedig arra utal, hogy a termékeinket egy szolgáltató által fenntartott nagyobb web-áruházon keresztül kínáljuk. Az olyan ügyfél segítő beruházások, mint például a honlap optimalizálás (SEO), valamint az úgynevezett Pay per click (PPC) modell megkönnyitik a termékeink megtalálását a hatalmas kínálatban (növelve a keresletünket). 7.7.3 Ismerősi körök Ha nem nagy mennyiségű árút állítunk elő, megpróbálkozhatunk az ismerősöknek, szomszédoknak, barátoknak és az ő ismerőseiknek történő értékesítéssel is. Ebben az esetben érdemes listát készíteni azokról, akiket ismerünk valamit akik érdekeltek lehetnek a termékünkben. Az ezt követő lépésben pedig felkereshetjük őket és felkínálhatjuk a termékeinket, ügyelve, hogy elkerüljük a házaló ügynök látszatát. This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

74

7.7.4 Kereskedelmi vásárok A fogyasztók által sűrűn látogatott vásárokról és egyéb eseményekről (szakmai vásárok esetében cégek) az interneten keresztül könnyen tájékozódhatunk a kereső programok segítségével (Google, Yahoo és társaik). Be kell ütnünk hogy “őstermelői piac”, “agrár vásár”, “fogyasztói piac”, “karácsonyi piac” stb. kulcsszavakat. A rendezvényszervező cég honlapján tájékozodhatunk a kiállítók és kereskedők részére megszabott díjakról (pl.: területbérlés) és egyéb feltételekről. 7.7.5 Nagy forgalmú helyek Ide tartoznak a bevásárlóhelyek előterei, a vásárcsarnokok vagy a vasútállomások de úgyanígy a földalatti átjárók, megállók is. 7.8

Megbízott értékesítési személyek

Abban az esetben, ha termelésünk oly nagy mértékű, hogy a kereskedelemmel nem tudunk személyesen foglalkozni vagy a termelés, szállítás és árusítás nem tud párhuzamosan történni, érdemes megfontolni, hogy alkalmazzunk olyan személyeket, vállalkozókat, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak (pl.: eladók, üzletkötők). Az eladók olyan személyek, akik önálló üzleti és értékesítési tevékenységet folytatnak – eladhatnak termékeket a saját boltjukban (kiskereskedelmi egység, mobil-bolt) vagy standjukon. Ők főleg a vásárlókra, és az értékesítésre koncentrálnak. Integrálhatjuk őket a saját elosztóhálózatunkba is abban az esetben, ha megvásárolják tőlünk a termékünket és azokat a sajátjaik közé listázzák. A másik lehetőség, hogy nem vásárolják meg tőlünk a terméket, de kiállítják azt a boltjukban és csak abban az esetben fizetnek nekünk (levonva az eladási jutalékot), ha sikerült azt a végső fogyasztó felé értékesíteniük. Az üzletkötő ellenben a mi foglalkoztatásunkban áll (munkatárs vagy megbízott). Nem szükséges a vállalkozásunkban alkalmazni, lehet egyéni vállalkozó is. Jellemző rá, hogy több más terméket is értékesíthet többféle ügyfél típus részére. Motiválásuk érdekében – nagy megrendelés reményében – jutalékos rendszert érdemes alkalmazni még abban az esetben is, ha fix szerződésben állunk vele. Az üzletkötő alkalmazása vállalati ügyfelek esetében hasznos. 7.9

A kínálat fellendítése

Függetlenül attól, hogy milyen típusú az ügyfelünk, az alábbi pontok figyelembevételével javíthatjuk pozíciónkat. A vállalkozásunknak érdemes a következőket nyújtania:  Kiváló minőségű termék bemutatás – megnyerő csomagolás, élő bemutató stb.  Személyes beállítottság, képesek legyünk meghallgatni az ügyfelet, és kikövetkeztetni az igényeiket;  Megfelelő termék ismeret és használati tanácsok;  Ingyenes termékpróba – ajándék minta vagy kóstóltatás;


75

 Az ügyfelek figyelmes és aktív megközelítése;  Rugalmasság a felmerülő problémák és panaszok kezelésében. 7.10

Költségek tervezése

A sikeres pénzügyi mérleg nemcsak a kiadások és bevételek megtervezéséből és kiszámolásából áll, hanem azok rendszeres ellenőrzéséből is. A költséget két kategóriába oszthatjuk fel: a beruházási és üzemeltetési költségekre. 7.10.1 Beruházás költségei Ezek az óhatatlanúl felmerülő nehézségek a profit termelő vállalkozások indításakor jelentkeznek. Ide tartoznak a termeléshez és szállításhoz szükséges szerkezetek pl.: gépek, berendezések, szállítási eszközök. A jövedelem termelő tevékenység során olyan nagyobb kiadás, mint amilyen a beruházási költségek, általában nem jelentkeznek újra egészen addig, amíg felújítás illetve átalakítás nem válik esedékessé. A különböző beruházási költségeket nem lehet elkerülni. Fizetnünk kell például az alábbiakért:           

Élelmiszer termékek regisztáció/notifikációja; Ingatlan; Létrák; Gyűjtő eszközök, ollók és vágó eszközök kosarak, zsákok, ládák; Tűzhely, edények, egyéb eszközök és konyhai berendezések; Szárító; Mobil stand/pult; Reklám táblák, logók, molinók; Honlap tervezés; Mobil telefon; Teher és személygépjármű, stb.

7.10.2 Működtetési költségek Ezek állandó jelleggel jelentkeznek a vállalkozás életében, de mértékük változhat. Mint például:  Minőségbiztosítási költségek;  Üzemanyag és tömegközlekedési költségek;  Promociós és reklám költségek;  Telefonszámlák, internet előfizetés, honlap üzemeltetési díj;  Standok bérleti díjai;  Közüzemi számlák;  Cukor és egyéb gyártási adalékok/kiegészítők anyagköltsége;  Csomagoló anyagok;  Ingatlan biztosítási költségek;  Egyéni vállalkozás esetén egészségügy és társadalombiztosítási járulékok;  Vállalkozás esetén az alkalmazottak bérei és a hozzájuk kapcsolodó járulékok; This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

76

 Adók és a működés adminisztratív díjai. 7.10.3 Bevétel és profit A vállalkozás bevétele nem a nyeresége! A bevétel az ügyfelektől kapot pénzösszeg az áruért cserében. Mielőtt saját személyes céljainkra használnák fel, ki kell fizetnünk belőle a vállalkozás működtetési és a termék feldolgozási költségeit. Évente legalább egyszer nagyobb beruházási költségként jelenik meg a felhasznált berendezések javítása, karbantartása illetve felújítása. Tanácsos tartalék alapot létrehozni (megtakarítás) a váratlanul felmerülő költségek kiegyenlítésre (különöző eszközök hirtelen meghibásodásainak javítására, büntetések kifizetésére, előleg kifizetésére, jónak tünő alkalmi vétel esetére, stb.) 7.10.4 Adó és egyéb állami költség kötelezetségek Ami a különböző költségek levonása után marad a bevételből, az a profit. Az éves adó mértékét az adott évben termelt profitból számolják. Mivel azonban ez egy bonyolult művelet, érdemes számviteli ismertekkel rendelkező személyt (mérlegképes könyvelő) alkalmazni/megbízni. Aki nem csupán a kötelező könyvelési műveleteket végzi el, hanem az aktuális adószabáéyokkal is tisztában van. A közép-európai (CE) országokban eltérő lehet az adók mértéke és szabályozása. 7.11

A vállalkozás tovább fejlesztése

Ha vállalkozásunk sikeres, érdemes elgondolkodni a fejlesztésen/bővítésen, ami még jobban növelheti bevételünket ezáltal a nyereségünket. Ez azonban számos veszélyt is rejthet magában, mint például a versenyhelyzet illetve a vegyes piaci feltételek változását, ami növelheti az üzelti kudarc esélyét. A vállalkozás két lehetséges irányba vagy ezek kombinációjában fejleszthető/bővíthető: 7.11.1 A termelési oldalon keresztül a) Nyersanyagmennyiség növelése érdekében  Új nyersanyag lelőhelyek felkutatása;  Kiegészítő gyűjtők alkalmazása vagy felbérlése;  Az üzem vagy a géprendszer bővítése, ami lehetővé teszi a nagyobb tömegű nyersanyag szárítását illetve feldolgozását. b) A magasabb hozzáadott érték elérése érdekében  Új lehetőségek felkutatása (az alaptermékre alapozva) a nyersanyag hozzáadott értékének növelése, a magasabb értékesítési ár céljából;  Kutatások vagy az ügyfelekkel folytatott beszélgetések során meghatározni hogy a hozzáadott értékkel rendelkező terméknek a jobb figyelemfelhívás érdekében milyennek kell lennie és hogy milyen összeget hajlandók kifizetni érte (termékarculat és ár kialakítás);  Lehetséges új termékek költségkalkulációja;

termelési

és

értékesítési,


gazdasági

77

 A technikai felszerelés bővítése, amivel új típusú árut készíthetünk a kiválasztott nyersanyagból. c) A termékpaletta bővítése érdekében  Meghatározni azt a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező terméket, ami megtérül és ennek hátterét;  Az ügyfelek megkérdezésévél meghatározni, hogy milyen, a termékünkhöz hasonló termék érdekelné őket és mennyit lennének hajlandók fizetni érte;  Elkezdeni a további (új) termékek gyártását, ami a fogyasztókat érdekelheti és előállítása megtérül. 7.11.2 A kereskedelmi oldalon keresztül a) Annak érdekében hogy minél több, azonos típusú ügyfelet találjunk  Értékesítés hatékonyságának növelése – több időt fordítani az értékesítésre;  Új üzeltkötő alkalmazása, esetleg felbérlése;  Megbízni olyan értékesítései ügynökségeket, személyeket akik hasonló (de nem teljesen versenyképes) termékeket értékesítenek a már kialakított ügyfélköreiknek;  Új reklámozási és értékesítési utak használata (pl. internet). b) Annak érdekében hogy új típusú ügyfeleket találjunk  Meghatározni hogy milyen új ügyfelek lehetnek érdekeltek a termékünk vásárlásában a meglévő termelési forrásainkból kiindulva;  Kutatással és piacelemzéssel meghatározni, hogy a leendő ügyfelek milyen elvárásokat támaszthatnak a termék iránt;  A leendő ügyfelek igényeihez igazítani a termékünk adalékanyagtartalmát, csomagolását és reklámozását;  Új értékesítési csatornák kialakítása új ügyfelek megközelítéséhez pl. áruházláncok és különböző forgalmazókon keresztül, akiknek kiépített vásárlóköreik vannak;  Az internet adta bel- és külföldi értékesítési lehetőségek használata. Minden alapvető üzletbővítés alkalmával módosítani kell a meglévő marketing tervet vagy bizonyos esetekben akár újratervezni. Az üzlet bármely irányú bővítése befektetéssel jár. Ezek belső (saját tulajdon) vagy külső források bevonásával valósulhatnak meg. Az előbbi esetében beszélhetünk saját pénzügyi megtakarításokról, egyéb pénzügyi műveletkeből vagy a saját működésünkből származó bevételből. Az utóbbihoz – külső – tartozik a banki hitel vagy más vállalkozó cégünkbe történő befektetése is. Az üzeltbővítés sebességét illetve mértékét alaposan meg kell fontolni. Az átgondolt, lassú stratégia általában célravezetőbb. Legtöbb esetben ajánlatos a saját megtakakarításainkat használni, ahelyett, hogy hosszú lejáratú kölcsönbe verjük magunkat (pl.devizahitel). Irodalmi hivatkozások This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF

78

1. Bureš, I. (1992): Marketingově řízená firma, Management Press 2. Foret, M.(2012): Marketing pro začátečníky, Edika 3. Harvey, C.(1995): Success in gaining customers, Informatorium 4. Kuchař, V.( 2012): Medonosný marketing, BizBooks 5. Kotler, P.; Gary, A.(2004): Marketing, Grada Publishing, 6. Koudelka, J.(1997): Spotřební chování a marketing, Grada Publishing 7. Székely G., Sipos L., Losó V. (2009): FMCG Marketing. Aula kiadó, Budapest


79

Traditional and wild Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe

Recommend Documents