Konczné Somogyi Edit: NEMZETI ALAPISKOLA
Konczné Somogyi Edit
NEMZETI ALAPISKOLA Elhangzott az ÜZENET A JÖVŐ ISKOLÁJÁNAK konferencián (2010. február 19-21.)
Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák! Megtisztelő számomra a lehetőség, hogy ezen a sokunknak megerősítést, hitet, bizakodást jelentő konferencián már második alkalommal kapok szót. Az elmúlt évben az általános iskolában tapasztalt problémákról beszéltem, ezen előadás keretében pedig pedagógusi, igazgatói tapasztalat birtokában, a kollégák véleményét összefoglalva a szükséges változtatásokról, a nemzeti általános iskoláról szóló gondolataimat szeretném megosztani Önökkel. Amit mi, pedagógusok az elkövetkező, új oktatási vezetéstől remélünk, az a hagyományokra épülő, de szükséges reformokat végrehajtó, a tudást, mint értéket közvetítő, szigorú erkölcsi alapokon nyugvó közoktatás „vissza, helyreállítása”. Az általános iskolát, feladatát tekintve, véleményem szerint is helyén valóbb lenne a már 1940-től ezzel az elnevezéssel működő 8 évfolyamos alapiskolának nevezni, ahol a 6-14 éves korú gyermekek oktatása és nevelése folyik. Az alapvető cél ebben az iskolatípusban a tudás utáni vágy felkeltése, a világra rácsodálkozó, érdeklődő, nyitott, szabad, autonóm személyiségek nevelése. A cél itt nem a lexikális tudás végletekig történő bővítése, hiszen ez a közép, és felsőoktatás feladata. Az alapiskola az 1-4. évfolyamos alsó tagozatból és az 5-8.évfolyamos felső tagozatból áll. Az alsó tagozaton alapozás folyik, az alapműveletek elsajátítása, begyakorlása, elmélyítése kell(ene), hogy történjen. Itt nem tanítunk informatikát és felsős tananyagot sem, hanem olvasunk, írunk, számolunk, s tesszük ezt mindaddig, míg minden kis nebuló készség szinten el nem sajátítja. Hiszen ezen készségek birtoklása a későbbi tanulmányok alapja. Stabil alapok nélkül pedig nincs építkezés. A 4. évfolyamon nincs szükség kompetenciamérésre. Az osztályozás nélküli értékelést és a buktatási tilalmat azonnal el kell törölni. A tanító nénikre bízzuk a döntést, hogy eléggé érettnek tartják-e a kisdiákokat a komolyabb, felsős tanulmányok elsajátítására. Technika tantárgyat nem, de életvitelt, viselkedéskultúrát viszont feltétlenül tanítsunk, hiszen gyakorló pedagógusként tapasztaljuk, hogy a diákok neveltségi szintje évről évre alacsonyabb. A társasági élet szabályait a családban nem tanulják meg, ezt is át kell az iskolának vállalnia. Nem hagyhatjuk, hogy „neveletlen” generációk nőjenek fel. Ne tanítsuk a környezetismeretet, hanem neveljünk a környezetünk védelmére, szeretetére, megőrzésére, oly módon, hogy észrevétlenül sajátítsák el az ehhez szükséges ismereteket gyakorlati, tapasztalati úton, s minél több ol-
1
Konczné Somogyi Edit: NEMZETI ALAPISKOLA
vasmányélmény alapján. A művészeti és testi nevelés minél színesebb, játékosabb formában történjen. Kiemeltebb szerepet kell, hogy kapjon a szóbeli és írásbeli fogalmazási készség fejlesztése. Az alsó tagozaton módszertani, pszichológiai és pedagógiai ismeretekkel felvértezett kedves, türelmes tanítók tanítsanak, akik természetesen rendelkeznek megfelelő szakmai felkészültséggel, de számukra nem szükséges az egyetemi végzettség. A tudós tanárok ne az alapiskolában tanítsanak. Az alapiskolában tanítók szakmai alkalmassági vizsga után kerüljenek be a tanító és tanárképző intézményekbe, ahol a hangsúly a szaktárgyi ismeretek mellett a módszertanra helyeződik. A felső tagozaton is kiemelt cél az érdeklődés ébren tartása. Az 5-8. évfolyam a tudományok kóstolgatásának, az ismeretek felvillantásának az időszaka. A diákot nem úgy kezeljük, mint egy edényt, melybe csak töltögetjük a tudást. A személyiségét alakítjuk, arra törekszünk, hogy a megismerésvágy jellemezze, életszükségletté váljon a tudás iránti igény. Ha ebben a korban nem válik nyitottá, érdeklődő személyiséggé, az egész életét meghatározó „sötétségbe borulhat”. Ezért is nagyon fontos az oktatásnak ez az alapozó szakasza. A következő oktatási vezetésnek arra is figyelnie kellene, hogy a közoktatáson belül az általános iskolát fontosságához mérten kezelje. Szükséges lenne az oktatási minisztériumban, az oktatási hivatalban külön az általános, alapiskolával foglalkozó osztályt létrehozni, ahol ennek az iskolatípusnak a problémáit tapasztalatból is ismerő szakemberek dolgoznak. Jelenleg úgy érezzük, hogy annak ellenére, hogy az általános iskolában dolgozó tanítók, tanárok a legnagyobb létszámúak a pedagógustársadalomban, mi vagyunk a leghátrányosabb helyzetben, a mi munkánk kap a legkevesebb figyelmet és elismerést. Ezen is feltétlenül változtatni kell! S szeretném kiemelni a pedagógusok példa, lámpás szerepét. A tanulók a 714 éves korban igen is választanak példaképeket maguknak, s nagyon nem mindegy, hogy a mindennapi életük során, milyen közvetlen lehetséges példaképekkel találkoznak. A diákok 12-14 éves korban már általában nem a szüleiket tekintik példának, inkább az éles kritika, mint a követni akarás jellemzi a szülőkhöz való viszonyulást. Viszont egy pedagógia, pszichológiai ismeretekkel bíró pedagógusnak még van esélye, hogy példaképpé váljon. Törekednünk kell, hogy diákjaink számára követendő példák legyünk. A tantárgyakról: a felsőben jelenleg oktatott tantárgyakat véleményem szerint nem szabad bántani. Nem kell tantárgyakat tantárgycsoporttá összevonni a természettudományi tárgyakat sem 7-8. évfolyamon. A művészeti tárgyak és a magyar nagyobb óraszámot, nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon. A kultúra a nemzet felemelkedésének záloga. A hagyományok ápolása, múltunk tisztelete, a nemzeti szimbólumok megismerése szintén kiemelt feladat ebben az életkorban.
2
Konczné Somogyi Edit: NEMZETI ALAPISKOLA
A technika, mint tantárgy helyett a felsőben is életvezetési ismeretek javasolt. S a viselkedéskultúra mellett be kell, hogy lépjen az erkölcsi ismeretek, de csak jól felkészült pedagógusok irányításával. Elvadult, érték nélküli világunkban gyermekeinknek elengedhetetlenül szükségük van fogódzókra. Ezekkel is meg kell ismertetnünk tanítványainkat. Tudom, hogy ez elsősorban a család feladata lenne, de nem ez az egyetlen feladat, melyet az iskola ellát a család helyett. A tankötelezettség 16 éves korra történő visszaállítása elengedhetetlen. Ne kényszerítsük az iskolapadba a tanulni nem akaró, rendbontó, renitens fiatalokat! Azoknak viszont, akik tanulni akarnak, az oktatáshoz való „ingyenességet” 18 éves korig biztosítani kell, s azoknak a szülőknek, akik vállalják gyermekeik iskoláztatását támogatást kell nyújtani. Itt szeretnék szólni a tankötelezettség magántanulóként történő teljesíthetőségéről is. A közoktatási törvény szerint jelenleg a szülő joga eldönteni, hogy gyermeke mily módon teljesíti a tankötelezettségét. Nekem viszont meggyőződésem, hogy csak nagyon rendkívüli esetekben szabadna a magántanulói státuszt engedélyezni, s ennek eldöntésére sem a szülő legyen jogosult, hanem az iskola. Általános iskolában csak és kizárólag a súlyos magatartási problémájú, renitens, közösségre romboló hatású diák „magántanulóságát” szabadna engedélyezni. S ebben az esetben viszont a szülő kizárólagos kötelezettsége lenne a vizsgákra való felkészítésről gondoskodni. Sikertelen vizsga esetén a szülővel szemben kellene retorziót alkalmazni. S ezzel máris érintettünk egy jelenleg érvényben lévő, de feltétlenül változtatásra érett kérdést, még pedig azt, hogy általános iskolából tanulót, az elkövetett fegyelmi vétség súlyosságától függetlenül, eltanácsolni nem lehet. Vagyis kövessen el bármilyen vétséget, az iskola, a pedagógusok el kell, hogy viseljék, tehetetlenek vele szemben. Feltétlenül módosításra szorul a közoktatási törvény a kiszabható fegyelmi intézkedések, a szülői gyermeki jogok és kötelességek tekintetében is. Igenis legyen felelősségre vonható a 14 év alatti gyermek szülője gyermeke viselkedéséért. Az oktatási jogok biztosa pedig legalább olyan súllyal vizsgálja és orvosolja a pedagógusokat ért sérelmeket, mint a szülőkét és a diákokét. A kerettantervekkel kapcsolatosan meg szeretném jegyezni, hogy mi, pedagógusok nem igényeljük a kerettantervek közüli választási lehetőset. Úgy gondolom, az oktatási miniszter feladata, hogy a lehető legmegfelelőbb kerettantervet tegye közkinccsé, s egyben kötelezővé. A helyi tantervek úgyis adnak lehetőséget az iskoláknak a helyi igények, adottságok beépítésére. Szükség van több kerettantervre az általános iskoláknak is, természetesen, de csak a következők szerint: külön az általános alapiskolai, külön a sajátos nevelési igényű tanulók számára készült, és külön a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását kiemelten kezelő tantervre. S itt szeretnék szólni az integráció és a szegregáció problémájáról is. Nem szabad az elkülönített oktatást úgy kezelni, mintha az törvénybe ütköző lenne. Ha
3
Konczné Somogyi Edit: NEMZETI ALAPISKOLA
valóban a közoktatási törvény „minden gyermeknek biztosítani a képességének megfelelő oktatást” elv alapján akarjuk szervezni az oktatást, a szegregáció elképzelhetetlen. Egyébként is a szegregáció csak akkor válik a diszkriminációvá, ha a diákok nem kapják meg a megfelelő szintű szolgáltatást, s ebben az esetben erről nem is beszélhetünk. A szegregált oktatás lényege, hogy figyelembe veszi a tanuló meglévő adottságait, s az oktatást, nevelést ahhoz a kiinduló helyzethez viszonyítva szervezi. S ez nem a gyermek ellen, hanem a gyermekért történik. Az általános iskola célja az is, hogy a tanulót az életben való eligazodásra, a középiskolai tanulmányok befogadására alkalmassá tegye. Mivel sajnos egyre nagyobb számban vannak jelen azok a diákok, az alapvető szocializálódásra sem képesek, akiket alapvető higiéniás ismeretekre is az iskolában kell megtanítani, semmiképpen nem tartjuk megfelelőnek ezeknek a diákoknak a többiekkel együtt oktatását, ránk erőltetett integrációját. Ha valóban a gyermek érdekeit tartjuk szem előtt, szakmailag nemhogy az értelmi fogyatékos tanulók, de a hátrányos helyzetű tanulók integrációjával sem tudunk egyetérteni. Nekik igen is külön tantervre, speciálisan szervezett oktatásra van szükségük, hogy módot adjunk a hiányos ismeretek elsajátítására, a későbbi kudarcok elkerülésére, a felzárkózásra. A különféle divatos liberális nézetek ellenére is, fenntartó, szülők, diákok még napjainkban is azt várják el az iskolavezetéstől, a pedagógusoktól, hogy rend legyen az iskolában. Az oktatási vezetés a rend fenntartására egy átlagosan működő általános iskolának 36 féle dokumentum, szabályzat meglétét írja elő. (Ezek jelentős részének megszüntetése indokolt, ugyanis az oktatás hatékonyságához, eredményességéhez nem járulnak hozzá.) Viszont az iskola a saját házirendjében nem szabályozhatja például a tanulók iskolai öltözékét, a behozható tárgyakat, stb.. Vagyis a jogérvényesítés eleve zátonyra van futtatva. Ezen a jövőben legsürgősebben változtatni kell. A rend fenntartásához szerintem: • Pontos, értelmezhető jogszabályokra van szükség. A kötelességek betartathatóságára. • Kapjanak szabad kezet, ne megkötözött szabad kezet az iskolák az SZMSZ és a házirend összeállításában. A szülő pedig, ha túl keménynek tartja az elvárásokat, legföljebb másik iskolába íratja gyermekét. Szabad iskolaválasztás van. • A már említett fegyelmi intézkedésék kiegészítése az eltanácsolással, átirányítással. • A pedagógusok védelmét biztosítani, mind a jogorvoslást, mind pedig a konkrét védelmet. • A pedagógusok szakmai munkájának értékelésére nem a pedagógus teljesítmény-értékelés a megoldás. Ez nem versenyezteti, hanem egymás ellen fordítja az egyébként is elkeseredett pedagógusokat. A megoldás a szakmai ellenőrzés, a külsős szakfelügyeleti rendszer visszaállítása lenne.
4
Konczné Somogyi Edit: NEMZETI ALAPISKOLA
• Ezzel függ össze az is, hogy az igazgató elsődleges feladata, ne az iskola menedzselése, és ne a karbantartási, javítási munkák megszervezése, s ne a vége nincs adminisztrációs tevékenységek ellátása, hanem a szakmai, pedagógiai munka irányítása legyen. Rend akkor lesz, ha jogok és kötelességek arányba kerülnek mind diákok, mind szülők, mind pedig pedagógusokat tekintetében. Szerintem a diákok és a szülők véleménynyilvánításának korlátozása is feltétlenül szükséges. Általános iskolában a diákönkormányzatnak nem sok értelmét látom. A gyerekek ebből annyit érzékelnek, hogy joguk van beleszólni fontos kérdésekbe. (igazgatóválasztás, pedagógusok minősítése, stb.). Vagyis tudatosítjuk a jogokat a kötelességek számonkérése nélkül. A közösségi szellem teljes hiányát tapasztalva, a szabadidő hasznos eltöltése céljából nagyon szükséges lenne egy politikai nézetektől független gyermekszervezet létrehozása. Az iskolából ki kell, hogy vonuljon az üzleti szféra (továbbképzések, tankönyvpiac, pályázatok, stb.). Ne lehessünk a különféle bt-k, kft-k céltáblái. Ne kelljen ahhoz több milliós pályázatokat benyújtani, hogy az összedőlni készülő iskolaépületét fel tudjuk újítani, s ezzel együtt kötelezően felvállalni a kompetencia alapú, epochális és projektoktatást, mellyel szakmailag nem tudunk azonosulni. A társadalom megújulására, szemléletváltásra van szükség, melynek elsődleges színtere, kiindulópontja az iskola. A megvalósításhoz kiegyensúlyozott pedagógusokra van szükség. A pedagógusra vonatkozó szükséges változtatásokról: • A kéthavi tanítási időkeret szerinti túlóra elszámolást meg kell szüntetni. • A teljesítményalapú finanszírozást nem szabad bevezetni, nem ösztönöz, csak ellentéteket szít. A jelenlegi formában működő pedagógus teljesítményt értékelést el kell törölni. Diák és szülő ne értékelje a szakember, a pedagógus munkáját. • A hétéves továbbképzési kötelezettséget el kell törölni, az önképzésre kell ösztönözni a pedagógusokat. • Meg kell alakítani egy valós pedagógus érdekvédelmi szervezetet, mert sem a szakszervezetek, sem pedig a közalkalmazotti tanács nem látják el kellőképpen ezt a feladatot. • Meg kell teremteni a pedagógusok számára a biztonságos munkafeltételeket, az anyagi és erkölcsi elismertséget. • Egy buddhista szerzetes szerint: A pedagógus olyan ember legyen, „akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó”. • Vissza kell adni a pedagógus hivatás becsületét, a tanítás tekintélyét, a pedagógusoknak a hitet, hogy kultúrateremtő, társadalom megújító munkájukra, tudásukra, emberségükre szükség van!
5
