Szakdolgozat
Somogyi Szabolcs 2016
1
MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS
Név:
Neptun kód:
Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat):
Szak:
Szakirány:
Illetékes intézet: A szakdolgozat címe:
Konzulens neve, beosztása:
A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: Miskolc, A témát elfogadtam. …………………………… Hallgató aláírása
p. h. ……………………………………… Konzulens aláírása
……………………………………. Intézetigazgató aláírása
2
MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP
Hallgató neve:
Neptun kód:
Szakdolgozat címe: Konzulens neve: Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Dátum:
A szakdolgozat beadható: ………………………….. Konzulens aláírása
3
EREDETISÉGI NYILATKOZAT
Alulírott (név: ……………………………………………………………………………. Neptun-kód:……………………) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy …………………………………………………………………………… …………………….……………………………………………………… …………………………………………. című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és a http://midra.uni-miskolc.hu tárhelyre feltöltött) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.
Miskolc,.............év ………………..hó ………..nap
…………………………… ……………….. hallgató 4
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézet
Edző, mint pedagógus
Konzulens: Dr. Einhorn Ágnes Tanárképző Intézet
Készítette: SomogyiSzabolcs Bölcsészettudományi Kar Pedagógia szak BA
5
Miskolc 2016
Tartalomjegyzék
Bevezetés .................................................................................................. 7 I. Ember és sport ................................................................................... 10 I.1. A sport célja .................................................................................... 13 I.2. Egészség és sport ............................................................................. 14 I.3. Sport és nevelés ............................................................................... 17 II. A testnevelés...................................................................................... 25 III. Edzés ................................................................................................ 29 IV. Edző vagy pedagógus? .................................................................... 32 V. Kutatási eredmények ....................................................................... 40 VI. Összegzés ......................................................................................... 43 VII. Summary ...……………………………………………………….45 VIII. Bibliográfia ................................................................................... 47 IX. Melléklet .......................................................................................... 48
6
Bevezetés
A rendszeres testmozgás révén a gyermek nemcsak ügyesebb és egészségesebb lesz, hanem fejlődik a gondolkodása is, hiszen közben olyan értékeket szerez meg, mint a tudás és az együttérzés. Ezek hasznosak lesznek számára egész élete során. A fizikai aktivitással megszerzett ismeretek később megjelennek a viselkedésében, alakítják közvetlen környezetét és azt a világot, amiben él. Ez azonban fordítva is igaz, a környezet és a világ is befolyásolja az egyént. A mozgás pedig ehhez, mint közvetítő közeg járul hozzá. Minden gyermeknek azért kellene rendszeresen sportolnia, mert a sport az egész személyiségére pozitív hatással van. Hiszen a gyermek mozgás, sportolás és játék révén ügyesedik leginkább, ezek biztosítják számára a tapasztalatgyűjtést és segítik a szociális kapcsolatainak kialakulását. A sport már kis gyermekkorom óta meghatározó része az életemnek, általános iskola első osztályától a mai napig aktívan, versenyszerűen sportolok, focizom. A futball mellett, atletizáltam is és különböző szabadidős sportokat is kipróbáltam. Úgy gondolom, hogy ezek a mozgásformák és a velük járó versenyek, élmények, győzelmek és kudarcok mind-mind hozzájárultak a fizikai és szellemi fejlődésemhez, valamint személyiségem kialakulásához. Mindez nélkül ma nem lennék az az ember, aki vagyok. Ebben szüleim, tanáraim és edzőim nagy szerepet játszottak, hiszen ők ismertették meg velem a különböző sportágakat és szerettették meg velem azokat. Egy sportág elsajátítása és megszerettetése során sok tényező játszik szerepet, ezek közül az egyik legmeghatározóbb az edző, az ő 7
személyisége. A sportoló és edző kapcsolatában az edző a kulcsfigura, hiszen övé a legfontosabb szerep a versenyző formálásában, alakításában. A kapcsolatuk nemcsak munkakapcsolat, túlmutat azon, az edző példakép és barát is lehet egyszerre. Szakdolgozatom megírásában az motivált leginkább, hogy én is edző szeretnék lenni, olyan szakember, aki a gyermekkel megismerteti és megszeretteti a sportot. Jó edzővé szeretnék válni és kíváncsi vagyok arra, hogy ehhez mily képességekre, készségekre lesz szükségem. Az edző részt vesz a gyermek személyiségének formálásában, ebből következik annak a kérdésnek a felvetése, hogy az edzőnek pedagógia, vagy szakmai ismeretekkel kell-e inkább rendelkeznie? Mitől is lesz valaki sikeres, jó edző? Ennek meghatározására érdekében a rendelkezésemre álló szakirodalom áttanulmányozását követően bemutatom a sport, az iskolai testnevelés és a
rendszeres
testmozgás
célját,
fontosságát,
az
egészségre
és
társadalomra kifejtett hatását. Ezt követően térek rá az edzésfajták meghatározására
és
ismertetésére,
majd
az
edző
személyének
fontosságára és a sportoló és az edző közötti viszony alakulásának meghatározó összetevőinek bemutatására. Végül összegzem az általam feltett interjú kérdések alapján kapott válaszokat és levonom belőlük következtetéseimet. Az alábbi hipotéziseket kívánom dolgozatomban bizonyítani: H1: Az edző nemcsak szakember, hanem pedagógus is. H2: A megfelelő nevelési módszerek alkalmazása nélkül nem lehet eredményes a sportoló fejlesztése. Hipotéziseim alátámasztása érdekében interjút készítek két olyan szakemberrel, akik az edzőim voltak. Sokat köszönhetek nekik és tanultam tőlük. Egyikük pedagógiai végzettséggel rendelkezik, még a másik volt futballista. Számomra mindkettő példakép és barát is egyszerre, a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással. Ugyanazon kérdéseket teszem fel mindkettőnek és kíváncsi vagyok, hogy 8
az általuk adott válaszok különböznek-e és ha igen mennyiben. Úgy gondolom,
hogy
válaszaik
segítségül
lesznek
bizonyításában és abban, hogy jó edző váljon belőlem.
9
hipotéziseim
I. Ember és sport
A sport szó a középkori angol sporten szóból származik. Eredeti jelentése:
szórakoztat,
mulattat,
öröm,
játék
szórakozás.1
Nem
tekinthetünk azonban minden sporttevékenységet játéknak, de amikor sportolunk, akkor biztosan játszunk, hiszen önfeledten szórakozunk. Ezek a jelentések egyben a sport funkcióját is tükrözik, hogy mennyire áll összhangban a jelentés és a funkció azt egy rövid történelmi áttekintéssel kívánom bemutatni. A Sportelméleti ismeretek tanulmány szerint a sport kialakulása egyidős lehet az emberség kialakulásával. Az ősember és a természeti népek versenyeitől, ünnepségeitől vezetett az út az ókori kultúrák sportágain, az egyiptomi fáraók szent futásán, az ókori görög olimpiákon, a római kocsiversenyeken, a középkori lovagi tornákon és a XIX. század testkultúra-mozgalmain át a modern olimpiák 1896-os újjászületéséig, sportegyesületek ezreinek kialakulásáig. Hiszen a sporthoz fizika aktivitásra van szükség, ami minden emberi tevékenység jellemzője. Miért is sportol az ember? Talán azért, mert, mindig is kereste a szórakozást, annak lehetőségét, aminek egyik formája a testgyakorlás, a sportolás. A jómódúak vadásztak, a szegények játszottak. Azonban vallási okai is lehettek a sport kialakulásának, ehhez a szertartások, beavatási szokások jó példával szolgálnak. Kijelenthetjük tehát azt, hogy a sport az ember életének mindig is része volt és a mai napig is az. Azonban ahogyan a társadalom változott, úgy a sport, a sportolási szokások is változtak, lényegét, a játék szeretetét azonban továbbra is megőrizte.2 A sport sokszínűségét és összetettségét mutatja az is, hogy többféle meghatározására létezik. Én ezek közül egy párat mutatok be. A Sportlexikon
szerint
a
sport
„meghatározott
szabályok
szerint,
időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés. Keletkezését
1 2
Dr. Cserháti László 2007. Edzők etikai kódexe. Magyar Edzők Társasága Budapest. Nádori és társai 2011. Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
10
tekintve történelmi, megjelenését tekintve szilárd társadalmi jelenség, valamennyi társadalmi formában a kultúra része.”3Az Európai Sport Charta meghatározása szerint „a sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, avagy különböző szintű versenyeken való eredmények elérése céljából.”4 Ez egy nagyon tág meghatározás, mert magába foglalja a szabadidő- és versenysportot, az amatőr és profi sportot. Ezen kívül a sportnak a társadalmi kapcsolatokban, az egészséges életmódban is jelentős szerepet tulajdonít. A 2004. évi I. törvény szerint „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”5 Ez alapján a sport fogalma kiterjed mind a nem versenyszerű szabadidősportra, mind a versenysportra, valamint az amatőr és a hivatásos sportra is A testnevelés és a sport a magyar, az európai és az egyetemes kultúra szerves része, a nemzeti egészségvédelem alapvető eszköze, az ifjúság erkölcsi
–
fizikai
nevelésének
a
személyiség
fejlődésének
nélkülözhetetlen összetevője, a nemzettudat pozitív formálója. A testkultúra színvonala, az egészséges, sportos életmód a nemzet létének, fejlődésének egyik pillére és a nemzet minden tagjának egyéni érdeke. Társadalmi célkitűzéseinket csak testileg és lelkileg egészséges, edzett emberekkel valósíthatjuk meg. A polgárok sportoláshoz fűződő jogát az Alkotmány mondja ki, s ennek a jognak a gyakorlati érvényesülését, a tisztességes játék jegyében kifejtett sporttevékenység lehetőségét az olimpiai eszme, a mozgás gazdag életmód terjesztését, terjedését, annak hagyománnyá válását a sportról szóló 2004. évi I. törvény rögzíti. A fentebb felsorolt fogalmi meghatározások alapján kijelenthetjük, hogy a sport olyan fontos társadalmi tevékenység, ami növeli és fejleszti az ember mozgáskultúráját, fizikai erejét, egészségét. Az ember, társas lény Nádori László szerk. 1985. Sportlexikon, Sport Kiadó, Budapest Európai Sport Charta 2. cikk 5 2004. évi I. törvény a sportról 3 4
11
szüksége van kapcsolatokra. A kapcsolatteremtés egyik lehetséges területe a sport, hiszen leginkább társas környezetben sportolunk, a sportversenyeket is stadionokban, csarnokokban tartják nagyszámú nézőközönség előtt. Tehát elmondhatjuk, hogy a sport közvetlen vagy közvetett módon befolyásolja a közösség életét. A Sportpedagógia kézikönyve szerint a társadalom számára azonban nemcsak azért fontos a sport, mert hatással van az egyénre, hanem azért is, mert hatással van az egyes emberek közötti kapcsolatok alakulására is, mert fontos szerepe van az emberek közötti kapcsolatok kialakításában. A sport lehetőséget ad a közösségi életre, hiszen a közös munka, a közös eredmények elérése kollektív magatartást kíván.
A sport közösség
fejlesztő hatása leginkább a csapatsportoknál figyelhető meg, hiszen maga a sporttevékenység csoportban zajlik, ahol az egyénnek alkalmazkodnia kell a hierarchikus viszonyokhoz. A közösen végzett edzés, az együttes munka kollektív magatartást kíván meg a sportolótól. Az elért eredményt több sportoló együttes munkája adja. A játékos a csapat tagja, őket a csapat fogja össze. A közös érdekek figyelmen kívül hagyása, az önzőség a csapat számára hátrányt jelenthet. Csapatjáték estén az eredmény a csapat összes tagjának a teljesítményétől függ. Ez a közösségi szemlélet nem önmagától alakul ki, ebben fontos szerepe van az edzőnek, hiszen az ő tudatos munkája szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a jó csapatlégkör, mivel a csapattagok csak jó, összetartó csapatban érzik jól magukat és így tudnak maximális teljesítményt nyújtani. 6 A sport megköveteli a sportolótól a higgadtságot, az önfegyelmet és az odafigyelést, ezért hatással van a jelleme és az értelme alakulására. A sport egyik legfontosabb feladata a fiatalok erkölcsi nevelése. Az erkölcsi tudatuk, magatartásuk, meggyőződésük alakítása. Az edzések, versenyek ugyanis lehetőséget adnak, hogy a sportoló magatartása erkölcsileg pozitív irányba változzon. A sportolót a sportolás során munkára, önfegyelemre, kitartásra, nevelik. Ezek a nélkülözhetetlen összetevői az
6
Bíróné N.E. 2004. Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
12
erkölcs formálásának. A sportolónak határozottnak és fegyelmezettnek kell lennie, mivel ezek nélkül nem válhat belőle sportoló. jellemvonások
teszik
őt
alkalmassá
arra,
hogy
Ezek a
kialakuljon
a
felelősségérzete és az önállósága. A sport fegyelemre nevel, így a sportolóban kialakul az önuralom, a helyes önértékelés, a szabályok elfogadása
és
az
alkalmazkodó
képesség.
Ezek
mind
olyan
jellemvonások, melyek a tudatos, sikeres és felnőtt élethez is nélkülözhetetlenek. A sportoló felkészítése, az edzések alatt sok időt és kitartást igénylő fejlesztései folyamatban valósul meg. Ennek a fejlesztés folyamatnak szakmai és pedagógiai vonatkozásai is vannak, hiszen a fejlesztés mind a két féle módon történik. Ebből következik, hogy a sport és a nevelés szorosan összefügg egymással.
I.1. A sport célja Egy összefoglaló sportelmélet (hivatkozás a lábjegyzetben) szerint a sport alapvető célja a teljesítménynövelés, a testi-lelki teljesítőképesség emelése. A sportolás közvetlen célja meghatározott mozgás megtanulása, gyakorlása és a tudás megszerzése. Majd a meghatározott tudás birtokában a sporttevékenység űzése. Közvetett célja pedig az egészség fenntartása minden életkorban. A sportolás célja szerint tehát megkülönböztetünk: -
versenysportot,
-
szabadidősportot.
A versenysport nem más, mint a minél jobb eredmények elérésére való törekvés. A teljesítmény alapján a versenysport csúcsa az élsport. Az élsport már egy professzionális sport tevékenység. A szabadidős sport pedig a szabadidő hasznos eltöltésére és az egészségre való törekvésre irányul. A rendszeres testedzés itt a kikapcsolódás mellett az egészség védelmét, annak megőrzését szolgálja. Fontos a sportolás fontosságának hangsúlyozása, annak széles körben való elterjesztése, hogy kisgyermekkortól egészen idős korig tudatában 13
legyenek az emberek azzal, hogy a sportolás egészségük megőrzésében mennyire fontos.7 Azonban azt gondolom, hogy a sport mindkét válfajának gyakorlása segít a fentebb említett pozitív jellemvonások kialakításában. Így tehát akár versenyszerűen, akár csak kikapcsolódásként űzünk egy-egy sportot, főként, ha gyermekkortól gyakoroljuk, jótékony hatásai semmiképp sem maradnak el.
I.2. Egészség és sport Ép testben, ép lélek, vallották már az ókori görögök is. Úgy gondolták, hogy a szellem és a test nem választható el egymástól. Általánosan elterjedt nézet, hogy ma is úgy tekintünk sportra, a rendszeres testmozgásra, mint az egészség megőrzés egyik leghatékonyabb eszközére. A sport az egészségmegőrzés leghatékonyabb eszköze, halljuk gyakran ezt a kijelentést. Ez azonban csak akkor igaz, ha a sportoló a sportolást értelmesnek és hasznosnak tartja, amennyiben ez nem így van, akkor nem feltétlenül valósul meg az egészségmegőrző hatás. Minden életkorban nélkülözhetetlen a sport az egészséges élethez. Nem lehet elég korán elkezdeni sportolni, hiszen az ember számára az egyik legfontosabb dolog az egészség, amihez nélkülözhetetlen a testmozgás. Gyerekkorban azért, mert a mozgás a testi-lelki és értelmi fejlődést is befolyásolja, felnőtt korban pedig ezek karbantartására szolgál. Az egészséges én fejlődéshez nélkülözhetetlen, hogy a gyermek ismerje saját testét és tudja azt megfelelően koordinálni. A mozgás során nemcsak a benne felgyülemlett feszültséget és energiát vezeti le, hanem általa ügyesebbé
és
magabiztosabbá
is
válik.
Kamaszkorban,
azért
nélkülözhetetlen a mozgás, mert ilyenkor a gyermek suta, ügyetlen fontos
7
Nádori és társai 2011.Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
14
a test feletti kontroll, mert ez önbizalmat ad, az amúgy is bizonytalan kamasznak.8 Ahogy már említettem, a rendszeres testmozgásra való szoktatást nem lehet elég korán elkezdeni. A kisgyermek képes reggeltől-estig egyfolytában mozogni, nála természetes a fizikai aktivitásra való igény. Később azonban tudatosan kell törekedni arra, hogy a gyermeknél a rendszeres testmozgás mindennapi szokásként megmaradjon. A gyermek számára fontos a sportolás, a rendszeres testedzés, a megfelelő minőségű és mennyiségű iskolai testnevelés. Hiszen az iskoláskorú gyermekek a nap jelentős részét az iskolában töltik, délután külön órára járnak, emiatt egyre kevesebb lesz a szabadidejük, így a mozgásra fordítható idejük is csökken. Ezért még fontosabb a gyermekekben a mozgás iránti igény kialakítása, hogy kevés szabadidejüket egészségükre, szervezetükre nézve hasznos tevékenységgel töltsék. A testnevelés fontosságáról a későbbiekben még néhány mondatban szólunk. Fontos tudatosítani a gyermekben azt, hogy mit is ad számára a sport. Ne csak azért sportoljon, mert azt szülei, tanári, kortársai elvárják tőle, hanem tudja azt, hogy a sport személyiségére, erkölcsére, társas kapcsolatira és egészségi állapotára is pozitív hatással van. Ugyanakkor fejlődik általa az erőnléte és az állóképességei is. Tózsa-Rigóné Nagy Judit doktori disszertációjában az egészség és a sport összefüggésének vizsgálatával kapcsolatban többféle elmélet ismertet, melyek közül néhányat fontosnak tartok megemlíteni, hiszen olyan fontos
készségek
elsajátítását
köti
a
sportoláshoz,
mint
a
problémamegoldás készsége, vagy akár az egyéni védekező képesség. Trudeau és Shephard (2008) a testnevelésnek az iskolai teljesítményre gyakorolt hatását vizsgálták értekezésükben. A kutatás eredményeképpen arra a megállapításra jutottak, hogy az a gyermek, aki rendszeresen sportol jobb fizikai, egészség állapotba kerül, jobban teljesít az iskolában,
8
Nádori és társai 2011.Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
15
olyan közösség tagjává válik, ami távol tartja a káros szenvedélyektől, lelkileg és szellemileg kiegyensúlyozottabb lesz. Brehm modellje a megküzdési- és kötődési modell, amiben a sporttevékenység az egészséget veszélyeztető problémákkal való megküzdés eszköze, hozzájárulhat az egészséget veszélyeztető tényezők elkerüléséhez, fokozhatja az egészséget védő pszichikai és pszicho szociális faktorok működését. Elősegítheti, hogy általa az egészséges életmódra való törekvés szükségletté váljon. Antonovsky
szalutogenetikus
elmélete
a
sport
tevékenységet
védőfaktornak tekinti, ami által javítható az egyén védekezőképessége. Általában stresszhelyzetben, vagy feszültséggel teli szituációban a sport által csökkenthető a stresszorok hatása, így elkerülhető a rossz közérzet. Bos es Groben szerint a sporttevékenység akkor lehet védőfaktor, ha a képességek fokozására használják úgy, hogy ez életforma is egyben. 9 Ezen pszichológiai tényezők mellett természetesen nem elhanyagolhatók a fizikai jólétre, a testi egészségre gyakorolt hatások sem. Talán manapság már a társadalom számára elfogadott és közismert tény, hogy az általános egészségi állapot megőrzéséhez szükséges a rendszeres testmozgás, a sport. Csupán röviden áttekintve is láthatjuk, hogy a rendszeres testmozgás számos betegség megelőzésében igen fontos szerepet játszik. Megfelelő testmozgás nélkül a csontrendszer, az izomzat és az idegrendszer sem fejlődik ki kellően. A rendszeres testmozgás csökkenti a magas vérnyomást és a cukorbetegség kialakulását. Csökkenti az elhízást és ezáltal a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Számos statisztikai adatot találunk arra nézve, hogy ezek a kórképek a magyar lakosság egy nagy hányadát érintik és, hogy eseteként milyen súlyos – akár halálos – kimenettel járnak.
9
Tózsa- Rigóné Nagy Judit (2012): A mindennapos testnevelés komplex programja Hódmezővásárhelyen 2005-től 2009-ig: Megvalósulás, hatékonyságvizsgálat, szoftverfejlesztés. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, 2012. 09. 22.
16
Ami szintén nem elhanyagolható szempont és valamennyien, akik rendszeresen sportolunk, ezt megerősíthetjük, hogy a testmozgás egyszerűen örömforrás is. Amerikai orvosok kutatásaikban kimutatták, hogy a testmozgás oldja a szorongást, javítja a hangulatot, elűzi a stresszt és a depresszió ellen is hatásos. Elősegíti ugyanis a hangulatjavító szerotonin, valamint a fájdalomcsillapító és általános jó érzést okozó endorfinok felszabadulását az agyban. A sportolás a lelki egészségre is jótékony hatással van, hiszen a sportolás hozzájárul a megfelelő önismerethez és önértékeléshez. Ezek alapján tehát kijelenthetjük, hogy a sport pozitív hatással van az egészség testi, mentális és szociális összetevőire. Mindezek megléte egyre fontosabbá is válik, hiszen mai világunkban meglehetősen nagy stressz hatásokkal kell megbirkóznia még a kisiskolásoknak is. Hogy a minket
érő
stresszre
megfelelő
stressz
választ
tudjunk
adni,
elengedhetetlen a test és lélek harmóniája, egy olyan kiegyensúlyozott életmód, melynek kialakításához a sport nagyban hozzájárul.
I.3. Sport és nevelés Tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy a sportoláshoz higgadtságra, önfegyelemre, kitartásra, odafigyelésre, pontosságra és még ezen kívül nagyon sok tulajdonságra van szükség, amit úgy gondolok, hogy elsősorban a sport által fejleszthetőek. Ezek természetesen tanulhatók és fejleszthetők, így ebből az összefüggésből vonható le az a következtetés, hogy a sport és a nevelés szorosan összefügg egymással. A sportra, úgy is tekinthetünk, mint a nevelés egyik lehetséges eszközére. Bábosik István nevelésnek tekinti azokat a cselekvéseket, ami által az egyik ember megpróbálja valamilyen módon befolyásolni a másik ember személyiségfejlődését.
A
nevelés
egy
folyamatosan
tevékenység.10
10
Bábosik István: 2004. Neveléselmélet. Osiris Kiadó. Budapest.
17
végzett
A sportra ez úgy vetíthető le, a Sportpedagógiai kézikönyve szerint, hogy a sportban folyó nevelés általános célja a sportoló személyiségének fejlesztése, ami a nevelési és oktatási folyamatban valósul meg.
A
nevelésnek azt a részét, amely főként ismeretek elsajátítása, a műveltség megszerzése, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez, oktatásnak nevezzük. Az oktatási folyamat nem más, mint a tanítás és tanulás egysége, melynek középpontjában a sportoló áll. Ugyanezen kiadvány szerint az eredményes nevelés csak akkor valósulhat meg, ha az edző a sportoló élettani, pedagógiai és pszichológiai sajátosságait is ismeri. Fontos annak ismerete, hogy a sportoló milyen fejlettségi szinten van, milyen a befogadó képessége, hogy milyen ütemben képes fejlődni és az alkalmazandó pedagógiai eljárásokat ezekkel összhangban kell alkalmazni. Éppen ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a motiválásra és a differenciálása is. Hiszen a sportban a tanítási-tanulási folyamat csak differenciáltan és megfelelő motiváltsággal valósulhat meg. Ha ez nem így van, akkor a kívánt cél, a személyiség fejlesztése elmarad. Bíróné Nagy Erika szerit az oktatás folyamata a sportban minden esetben cselekvések, tevékenységek sorozatában valósul meg. A sportban zajló oktatási folyamatot két szinten lehet értelmezni. Tágabb értelemben magában foglalja a sportági felkészítés teljes folyamatát, szűk értelemben egy-egy konkrét terület elsajátítását jelenti. Az oktatás tartalmát a sportban a mozgásos cselekvések alkotják. A mozgásos cselekvés a személyiség fejlesztés sajátos tartama és eszköze. A mozgásos cselekvések készséggé történő alakítására sem az iskolai testnevelésben, sem a szabadidős sportban nincs szükség. Hiszen az iskolai testnevelés esetében a sport célja a tanulók személyiségfejlesztése, amihez az egyes műveltség tartalmakat eszközként lehet felhasználni. A szabadidős sport tekintetében a cél az egészség megóvása, a jó közérzet biztosítása. Tehát a sport nevelő hatása ebben az esetben a személyiség fejlesztésben és közösségi kapcsolatok alakulásában nyilvánul meg.
18
Versenysport esetében azonban a cél a minél jobb eredmény elérése, amihez szükség van a megfelelő képességek, készségek és szokások kialakítására. A szokások kialakítása és megszilárdítása a nevelési folyamat során nevelő hatások által valósul meg. Szokáson értjük a gyakorlással szükségessé vált tevékenységformát. A szükségletek kialakítása
történhet
közvetlen
és
közvetett
módon.
Közvetlen
szükségletformálásról akkor beszélünk, amikor az edző közvetlenül hat a sportolóra, ő a nevelő a sportoló pedig a befogadó. Közös célok, eszmék elsajátítása
történhet
ebben
a
formában.
A
közvetett
szükségletformálásnál a nevelő hatás a közösség által közvetetten gyakorol hatást az egyén fejlődésére. 11 Bábosik István úgy ítéli meg, hogy a nevelési folyamat akkor lesz sikeres, ha a nevelő ismeri a különböző nevelési módszereket és azokat megfelelően tudja alkalmazni, hiszen a módszer megválasztása befolyásolhatja a nevelés eredményességét.
A nevelési módszer
funkciója az, hogy szabályozza és formálja a sportoló magatartását, aktivitását és tevékenységét. A nevelési módszereket az alábbi tényezők határozzák meg:nevelési cél (milyen legyen a sportoló hozzáállása, szorgalma, fegyelmezettsége),
11
Bíróné N.E. 2004. Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
19
nevelési feladat (a cél megvalósulásához, milyen tevékenységeket kell megtervezni), -
a sportolók életkora, értelmi-érzelmi szociális fejlettsége, képességei (más életkorban és fejlettségi szinten, más módszert kell használni),
-
az edző személyisége, felkészültsége, pedagógiai kulturáltsága
-
az edző vezetési stílusa (az általa választott vezetési stílus),
-
az adott pedagógiai szituáció (az adott esetre kell megoldást találnia és nem ugyanazt a módszert kell alkalmaznia minden esetben).
Összességében megállapítható, hogy a sportban alkalmazott nevelési módszernek azokat az eljárásokat tekintjük, amelyeket a mozgásos cselekvések legjelentősebb
oktatása nevelési
során hatás
alkalmaznak az
nevelési
ismeretszerzés
célzattal. és
A
elsajátítás
folyamatában történik. A nevelési módszernek rugalmasnak kell lennie. Mindig a nevelés céljának és feladatának megvalósulását kell szolgálnia és elő kell segíteni az egyén és a közösség fejlesztését. A módszer kiválasztásánál pedig figyelembe kell venni a sportolók személyiségét, képességét és életkori sajátosságait. A sportban alkalmazott nevelési módszerek között megkülönböztetünk közvetlen nevelési módszert, amikor a nevelő közvetlenül a gyermekre hat és közvetett módszert, amikor a nevelő a közösségen keresztül, az általuk végzett feladaton át éri el a nevelő hatást. Közvetlen nevelési módszerek: -
követelés,
-
gyakoroltatás,
-
segítségadás,
-
ellenőrzés,
-
ösztönzés,
-
elbeszélés,
-
személyes példamutatás, 20
-
szabályok betartása,
-
előadás,
-
elemzés.
Ezeknek a módszereknek az alkalmazása által közvetlenül a sportoló személyiségére, annak fejlődésére kíván az edző hatást gyakorolni. A módszereknek összhangban kell állnia a sportoló személyiségével, képességeivel és lehetőségeivel. Az egyén fejlődése természetesen a csapat egészének fejlődésére is kihatással van. Közvetett nevelési módszerek: -
meggyőződés formálás,
-
személyes részvétel gyakorlatokban,
-
hagyományok kialakítása,
-
beszámoltatás,
-
közvetett gyakorlás,
-
közvetett ellenőrzés,
-
közvetett ösztönzés,
-
modell közvetítés.
-
vita.
Ezeknek a módszereknek az alkalmazása a közösségre épít, annak fejlődését szolgálja, úgy hogy általa az egyén is fejlődik. A módszerek alkalmazásában a csapat együttesen vesz rész, közösen végzik azokat, segítve a csapatszellem kialakítását és az önzetlenséget. 12 Ez azonban nem azt jelenti, hogy a felsorolt nevelési módszereken kívül más módszerek nem léteznek és nem alkalmazhatóak. Hiszen általában azok az edzők a legsikeresebbek, akik nyitottak az újra az újszerű eljárások
alkalmazására.
A
siker
eléréséhez
nélkülözhetetlen
a
kreativitás. A Sportpedagógia könyv a sport célját, úgy határozza meg, hogy az nem más mint a gyermek személyiségének fejlesztése. Ez azonban csak akkor valósulhat meg károsítás nélkül, ha az edző a megfelelő nevelési 12
Bábosik István: 2004. Neveléselmélet. Osiris Kiadó. Budapest
21
módszereket alkalmazva meg tudja oldania a felmerülő problémákat, mert ismeri a gyermek életkori sajátosságait, mozgásának fejlődési szakaszait. Hiszen minden életkorban más-más motoros képességek fejlődnek, és ezek fejlesztése más-más edzői hozzáállást igényel. A sport oktatása során azonban az oktatási folyamat csak akkor valósulhat meg, ha biztosított az életkori sajátosságokhoz igazodó, folyamatos, egymásra épülő és hatékony tudásgyarapítás a gyakorlat segítségével. Ezért fontos, hogy az edző ismerje a gyermek életkori sajátosságait és azokhoz igazodóan alkalmazza akár a nevelési módszereket, akár a sportág elsajátításához szükséges készségek, képesség fejlesztését.
Az egyes életkorok általános és motoros jellemzői: -
csecsemőkor (0-1 év) kezdetben a fejletlen, irányítatlan mozgások jellemzőek, melyek az életben maradásra szolgálnak. Majd fejtől lefelé haladva megjelennek a koordinált mozgások (emeli a fejét, átfordul, ül, fölül, feláll, tárgyakat fog, kúszik, egedül áll és egyedül jár),
-
korai gyermekkor (1-3év) fontos a megfelelő mozgástér biztosítása, a gyermekek többsége már önállóan jár, gyakran elesik, de folyamatosan kezd egyre biztosabb lenni a mozgása. A sok gyakorlás során egyre inkább fejlődik a mozgása. Stabilan jár és fut. A szervezett sportolásnak még nem jött el az ideje, mert még a csoport szellem nem jellemzi ezt a kort.
-
kisgyermekkor (4-7év) tovább tökéletesedik a gyermek mozgása, mozgás
koordinációja
sokat
javul.
Megjelenik
a
mozgáskombináció, teljesítménye nő. Jellemző a mozgásosság a játékosság és a fáradhatatlanság. Ezt a mozgásszeretet szervezni és irányítani kell, amihez bensőséges mozgáslehetőséget kell biztosítani és lehetőleg csoportosan kell végezni. Hiszen itt már kialakul a gyermekben a társaság igénye. A mozgásfeladatok változatosak és természetesek legyenek, amit a gyermek vidáman, jó kedvvel végez. 22
-
Gyermekkor (7-12 év) már kialakultak a mozgások jellemző formái,
nő
a
mozgáskombinációk
teljesítmény, is
taníthatók.
bonyolult, Lelkes,
összetett
érdeklődő,
a
legalkalmasabb kor a sport megszerettetésére. Nagyon könnyen megtanul mindenféle mozgásos tevékenységet, de még nehezen raktározza, másol, utánoz. Hiba lehet kizárólag egy sportágra fókuszálni ebben a korszakban, hiszen, mindenre nyitott ekkor. -
serdülőkor (13-16 év) a változások kora. Ez a változás nemcsak a testi felépítésben nyilvánul meg, hanem a lelki folyamatokban is. A nyugtalanság, az örök elégedetlenség időszaka. Nagyon fontos a sport, a rendszeres sportolás ebben az időszakban, ami a fölösleges energiák levezetésére szolgál. Nagy türelmet kíván az edzőtől, fontos a türelem a megértés. A motoros teljesítmény nő, a fizikai fölény elkezd dominálni. A spotág elhagyása ebben az életszakaszban a legjellemzőbb.
-
Ifjúkor (16-21 év) A stabilitás, kiegyensúlyozottság jellemzi. A nyitottság és beilleszkedés időszaka. A motoros kompetenciák elérik a felnőttkori szintet, a teljesítmény tovább nő. Itt már felnőttként kell kezelni a sportolót. A gyermek- és ifjúkor során tanulhat hatnak a későbbi életszakaszokban is.
-
Fiatal felnőttkor (21-35 év) A tetteinkért való felelősség vállalás időszaka. Az életstílus stabilizálódásának időszaka.
-
Középkorú felnőttkor (36-50 év) A motor teljesítmények a korábbi időszakhoz képest szinten maradnak, de az életszakasz végén megkezdődik a kondicionális képességek visszafejlődése. Az aktív versenyzői pályafutás lezárásának időszaka.
-
13
Érett felnőttkor (51-60 év) a hanyatlásba fordulás kora.13
Bíróné N.E. 2004. Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
23
Nem lehet elég korán elkezdeni sportolni, vallják sokan ezt a nézetet, hiszen egy sportág elsajátítása során fontos, hogy a sportoló minél fiatalabb korban kezdjen el megismerkedni az adott sporttal, minél több időt tölt annak gyakorlásával, megismerésével hozzájárul ahhoz, hogy minél jobb sportoló váljon belőle. Több sportágban vallják azonban azt a nézetet, hogy 12 éves kor előtt nem szabad a gyermeket versenyeztetni, mert az mozgástanilag, is és a személyiségfejlődése szempontjából a kárára válhat. A serdülőkorig arra kell törekedni, hogy a gyermek minél több sportágat megismerjen, megszeresse a sportot, a rendszeres testmozgás élete részévé, szokásává váljon. Azt gondolom, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ebből a szempontból az iskolai testnevelés fontosságát, mert a sport megszerettetése a gyermekekkel elsősorban természetesen a család feladata, de nem szabad elfelejtenünk, hogy manapság a kisebbek legtöbb idejüket már az iskolában töltik. Mivel itt számos felszerelés, eszköz állhat rendelkezésre, többféle sporttal való megismerkedésre nyílik lehetőségük. Egy jól összeszokott, már ismert közösségben talán bátrabban ki is tudnak bontakozni és kipróbálhatják magukat különféle gyakorlatokban, feladatokban az órán. Ha pedig a család mindennapjaiba nem tartozik bele a rendszeres sportolás, a gyerekek iskolai keretek között még mindig elsajátíthatják annak szeretetét. Legfontosabb tehát, hogy ha más módon nem is, de órai keretek között zajló testnevelés oktatása során mozognak a gyermekek.
24
II. A testnevelés
A sportpedagógiai kézikönyv a testnevelés fogalmát az alábbiakban határozza meg: „A testnevelés nem más, mint „kötelező jellegű, intézményesített keretek között, kötött szervezeti formában folyó, a társadalmi konszenzus alapján megállapított célok elérését szolgál nevelési folyamat. Az iskolai testnevelés minden generációt érintő kötelező tantárgy, illetve tevékenység”.14 Az iskolai testnevelés célja a gyermekekkel a sport megszerettetése, annak a rendszeres testmozgásnak, ami egészségi állapotukat pozitívan befolyásolja, ugyanis egészségük tanulási hatékonyságukra is hatással van. A megfelelő egészségi állapot a sikeres iskolai munka alapjainak megteremtését jelenti, mivel a testnevelés az életkori sajátosságok figyelembevételével alakítja ki, az öröm, a fegyelem és a figyelem egységét, ami által pozitív eredmények következhetnek be a tanulás, a koncentráció és a magatartás területén is.15 A testnevelést értelmezhetjük úgy, mint az intézményes keretek között zajló tervszerű és céltudatos nevelői tevékenységet, amihez a testgyakorlatokat, mozgásos játékokat lehet felhasználni. Ugyanakkor a testnevelés egy tantárgy, ami sajátos nevelési-oktatási tartalmakkal rendelkezik. A testnevelés tantárgy a többi tárgyhoz képes egy speciális tantárgy, hiszen az óra nem a megszokott osztályteremben zajlik, sport felszerelést kell felvenni. Az óra állandó mozgást, tevékenységet igényel a részt vevőktől és csak akkor lehet sikeres, ha a felek együttműködnek.
14
Nádori és társai 2011.Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
15
Tózsa- Rigóné Nagy Judit (2012): A mindennapos testnevelés komplex programja Hódmezővásárhelyen 2005-től 2009-ig: Megvalósulás, hatékonyságvizsgálat, szoftverfejlesztés. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, 2012. 09. 22.
25
Speciálisságát mutatja az is, hogy az eredményekről azonnali visszajelzés érkezik. „A testnevelés iskolai oktatásának-nevelésének célja nem mást, mint az, hogy hozzájáruljon a teljes emberi élet kialakulásához. Ebben a különböző tantárgyak
sajátos
eszközökkel
vesznek részt.
Ilyen
szempontból a testnevelés különbözik a többi tantárgytól legfőképp abban, hogy ismeretanyagának döntő része motoros tevékenység (testgyakorlatok, játékok, sportmozgások). Oktatási nevelési célja a speciális
tananyagtartalom
(a
mozgásműveltség
körébe
tartozó
ismeretek) elsajátítása. Ez azonban csak az egyik célja. Legfontosabb célja nem más, mint az élethosszig tartó egészséges életmód megalapozása.”16 A testnevelés a test karbantartását, fejlesztését szolgálja és kompenzálja az egyoldalú szellemi terhelést. A tanórán kívüli alkalmak pedig lehetőséget adnak a szabadidő hasznos és egészséges eltöltésére, a szervezet regenerálására, miközben a sport sajátos értékeinek átadásával részt vesz a személyiség-és a közösség fejlesztésében. Sajátos értékei és a személyiségre gyakorolt kiemelkedő hatásai révén hangsúlyos szerepet tölt be mindennapi életünkben. Az egészségfejlesztő iskolai testmozgás célja, a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének elősegítése a testmozgás eszközeivel. A mozgásszegény életmód kialakulásának megelőzése a testmozgás megszerettetésével,
a
rendszeres
mozgáshoz
szoktatással.
Adjon
lehetőséget az egészség hosszú távú megőrzésére, ezáltal egy jobb felnőttkori életminőségre. Az iskolai testnevelés keretei között az egészségnevelés, a kreativitás, az önállóság, önbizalom, a csapatmunka, a társakkal történő együttműködés egyaránt fejleszthető. Az iskolai testnevelés szerepe az elmúlt évszázadokban jelentősen változott, az iskolák egészségfejlesztő szerepe átértékelődött. „Egyre nagyobb feladat hárul az iskolákra ennek kapcsán. Éppen ezért került sor
16
Nádori és társai 2011.Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
26
a mindennapos testnevelés programjának bevezetésére azzal a céllal, hogy a tanórai keretbe ágyazott napi testmozgás hozzájáruljon a gyermekek fizikai és lelki egészségének megőrzéséhez, segítse a diákok mozgásalapú
életvitelének
kialakítását
és
alkalmat
teremtsen
a
mozgásban lelt öröm megszerzésére. Cél, hogy a gyermekek minél szélesebb körben ismerkedjenek meg a különböző szabadidős sportok alapjaival, hogy kiválaszthassák számukra a legmegfelelőbb sportot, amelyet
később
folytatva javulhat
az
életminőségük, testi-lelki
egészségük.”17 Az iskolákban a mindennapi testnevelés oktatása bevezetésre került, valószínűleg azét, mert napjainkban a gyerekek nagy része ritkán játszik a szabadban, a szabadidő eltöltésének helyszíne leginkább a tv-re és az internetre
korlátozódott,
mozgásszegény
életmód
ahol
nem
végeznek
káros
hatásai
már
testmozgást.
A
gyermekkorban
is
jelentkezhetnek. Fontos, hogy a gyermekek már elég korán megismerjék és megszeressék a sportot, alakuljon ki bennük az igény a rendszeres testmozgásra,
az
egészségtudatos
életre,
hiszen
ez
a
későbbi
életminőségüket és egészségi állapotukat is befolyásolja. A rendszeres testmozgás azonban nemcsak az egészségmegőrzésében fontos, hanem abban is, hogy kialakuljanak olyan személyiségjegyek, mint pl. az önzetlenség, fegyelmezettség, alkalmazkodás, szabálykövetés, kitartás, amelyek elsősorban a sport által fejleszthetők. A csapatszellem kialakítása sem elhanyagolható, hiszen ez a társas kapcsolatok megteremtéséhez nélkülözhetetlen és mivel az ember közösségben él, annak része szüksége van arra, hogy valamilyen közösség aktív, felelősségteljes tagja legyen. Legfontosabb tehát, hogy ha más módon nem is, de órai keretek között mozogjanak a gyermekek, személyiségük egészségük fejlődjön általa és ismerjenek meg minél több sportágat és próbálják ki magukat abban. Mivel köztudott, hogy a gyermekek nagy része csak a testnevelés órán végez rendszeres testmozgást, szükséges, hogy a tanóra keretében kialakuljon bennük az igény a rendszeres testmozgás iránt, vagyis szeressék meg a sportot és tudatosuljon bennük 17
2011. évi CXC. Törvény A nemzeti köznevelésről
27
az egészséges, mozgás gazdag életmód fontossága. Ez talán jó ugródeszka lehet számukra, ahhoz, hogy iskolán kívül is elkezdjenek sportolni, edzeni.
28
III. Edzés
A Pedagógiai és sportpedagógiai ismeretek megfogalmazásában az edzés nem mást, mint a tudományosan irányított teljesítményfokozás folyamata, ami során tervszerűen alakítják a sportoló teljesítőképességét, hogy ezzel az adott sportágában minél jobb eredményeket érjen el. Ehhez a sportolót folyamatosan és egyre magasabb szinten kell képezni, fejleszteni egy tudatosan felépített tervezőmunka során. A tervezésnek alaposan átgondoltnak kell lennie, nemcsak a célját és a feladatát tekintve, hanem igazodnia kell a sportoló személyiségéhez, fejlettségéhez és életkori sajátosságaihoz is. Az edzés során valamilyen sportágban rendszeresen sporttevékenységet végez a sportoló, ami növeli a teljesítményét, ami által közelebb kerül a kívánt cél eléréséhez. Ebből következik az edzés legfontosabb feladta, a fizikai teljesítmény növelése, a pszichomotoros képességek fejlesztése, a sporttechnikai készségek bővítése. Az edzés nem más, mint folyamatosan végzett
tevékenység.
Az
edzés
során
a
sportolók
különböző
edzésfeladatokat végeznek. Tartalmuk szerint az alábbi edzéstípusokat különböztetjük meg: - technikai, - erőnléti, - taktikai, - és sajátos feladatokhoz igazodó edzést.
Ennek megfelelően az edzés során végzett edzés feladatok szolgálhatják a fizikai képességek fejlesztését, a testtartás javítását, az erőnlét és ügyesség
növelését,
a
koordinációs
képességek
fejlődését,
a
kezdeményezőkészség kialakítását és a sportág megismertetését, valamint a sportoló személyiségének fejlődését. Annak megfelelően, hogy az edzés milyen képességek fejlesztésére irányul. Ugyanis ezek a 29
készségek és képességek szükségesek ahhoz, hogy a sportoló elérje a kívánt célt, a minél jobb teljesítményt, eredményt. A feladatok megtervezéséhez és kivitelezéséhez a megfelelő nevelési módszerek megválasztása és alkalmazása szükséges ahhoz, hogy eredményes legyen a sportoló felkészülése, edzése. Fontos azonban, hogy az edzésfeladatok megtervezésében a sportolók is részt vegyenek. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy a sportoló megfelelően ismeri önmagát, tudja azt, hogy miben van szüksége fejlesztésre, fejlődésre,
tehát
megfelelő
önképpel
rendelkezik.
Kialakult
a
felelősségtudata, mivel maga is felelőssé válik abban, hogy mennyire lesz eredményes, sikeres, hiszen a véleménye befolyásolja a folyamatot, ezzel felelőssé válik saját felkészülése, fejlesztése sikerében és a kitűzött cél elérésben. Kialakul általa a felelősség tudata. Nyilván az egyéni edzés esetében ez sokkal könnyebben megvalósítható, mintha csapat sportban végzünk edzést. Még az egyéni sportban a sportoló és edző között zajlik a tervezés a vélemények ütköztetése, cseréje, csapatsport esetében az egyén, az edző és a csapat többi tagja is részt vesz ebben, hiszen minden csapattag együttes teljesítménye, eredménye szükséges a célok eléréséhez. Ebben az esetben nemcsak az egyénnek kell megfelelő önismerettel rendelkeznie, hanem a csapat többi tagjának is megfelelő realitással kell megítélnie nemcsak a saját, hanem a társak képességét, teljesítményét. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy mind az edző, mind a sportoló megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezzen, ugyanakkor az edzőnek pedagógiai ismeretei is kell, hogy legyenek, hiszen ő a személyiségével is dolgozik akár az egyes részfeladatok precíz betanítása során, akár a sportolók személyiségének fejlesztése során, valamint a vitás kérdések eldöntésében. Ehhez elengedhetetlen egy olyan magatartás, kommunikáció a gyermek felé, ami egy pedagógus szakember
sajátja.
Szükséges
tehát
egy
pedagógusi
szemlélet,
közlésmód.18
Bognár József 2010. Pedagógiai és Sportpedagógiai ismeretek. Önkormányzati Minisztérium. Budapest. 18
30
A fent megfogalmazottak ismeretében joggal merülhet fel az a kérdés, hogy milyen is a jó edzés. A sportágak különbözősége és összetettsége miatt azonban nem lehet ezt általánosságban meghatározni, viszont vannak olyan elvárások, amelyek függetlenek bármely sporttól, ezeknek minden edzésnek meg kell felelnie. Az edzők etikai kódexe az edzéssel szemben elvárt kritériumokat az alábbiakban határozza meg:
elérje a kívánt fejlesztő hatást,
a
sportoló
adottságaihoz
igazodóan
kerüljenek
a
célok
meghatározásra,
megfelelő együttműködés a sportoló és az edző között,
határozott fellépés az egészségkárosító hatások ellen,
szervezettség,
megalapozottság,
következetesség,
tervszerűség.
Amikor a fent megfogalmazott kritériumokat végig olvassuk, azok akár egy tanórával szemben támasztott elvárások is lehetnének. Ez is azt példázza, hogy az edzés és a tanórai foglalkozások megtervezése és kivitelezése nagyon sok hasonlóságot mutat, vagyis az edzésnek nemcsak szakmailag, hanem pedagógiailag is irányítottnak és tervezettnek kell lennie. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az edző, aki a folyamat irányítója megfelelő pedagógiai ismeretekkel is rendelkezik, hiszen ezek nélkülözhetetlenek a sikeres együttműködésben. Ma Magyarországon azonban az edzők számára nem kötelező előírás a pedagógia ismerete vagy az abban való képzettség. Ez nem feltétlenül hátrány az edző számára, de véleményem szerint az eredményes együttműködéshez nélkülözhetetlen, hiszen a megfelelően választott módszer nemcsak az egyén és a közösség fejlődését segítheti elő, hanem a siker eléréshez is nélkülözhetetlen.
Dolgozatom következező
fejezetében annak a kérdésével foglalkozom, hogy az edzőnek mennyire kell szakembernek, illetve mennyire kell pedagógusnak lennie.
31
IV. Edző vagy pedagógus?
A sportolók nagy része fiatalon kezd el sportolni, abban az életszakaszban, amikor a legfogékonyabb minden újra, éppen ezért nagy felelőssége az edzőnek abban, hogy milyen irányba tereli a sportolót, mivel ezzel meghatározhatja azt, hogy miként, hogyan éljen. Véleményem szerint az edző személyisége, személyének hitelessége és a szakmai felkészültsége a legfontosabb dolgok abban, hogy az edző és a tanítvány között ideális kapcsolat alakuljon ki. Vajon milyen a jó edző? Mennyire fontos az, hogy milyen pedagógiai érzékkel rendelkezik, milyen nevelési módszereket alkalmaz, hogyan tud a „gyerekek nyelvén beszélni”. Hogyan tudja ismereteit átadni, eredményeket elérni? Az eredményes felkészüléshez elengedhetetlenül szükséges az edző és a tanítvány közötti jó kapcsolat, a közöttük lévő bizalmi viszony kialakítása és fenntartása. Az edző és tanítvány kapcsolatában fontos szerepe van a pedagógiának, hiszen az edző akárcsak a pedagógus a tudását adja át a sportolónak, aki tanul tőle, mint a diák, csak nem a tanórán, hanem az edzés során. Ez meghatározó tényező a közöttük lévő viszony kialakulásában, mivel ez egy alá-fölérendeltségi kapcsolatot feltételez, ahol az edző a folyamat irányítója, a sportoló pedig a befogadó, a tanítvány.
Céljuk azonban
ugyanaz, a minél jobb eredmény elérése. Ehhez az edzőnek az általa végzett felkészítési folyamatban megfelelő módszereket kell kiválasztani és alkalmazni. Amihez azonban fontos, hogy ismerje a sportoló értelmi, érzelmi és szociális tulajdonságait, hogy megfelelő módon tudja őt fejleszteni és ösztönözni a közös cél elérése érdekében. A jó edző elsősorban pedagógus, aki felismeri a sportoló erősségeit és gyengéit, ha szükséges bírálja, ha kell, támogatja. Azonban nemcsak pedagógiai, hanem pszichológiai ismeretekkel is kell, hogy rendelkezzen, hiszen a sportolóval való együttműködés széleskörű ismereteket igényel. Nagy a felelőssége az edzőnek, hiszen hatással van a sportoló életére és a megfelelő ismeretek hiányában károsan befolyásolhatja azt. 32
Az edzők etikai kódexe az alábbiakban összegzi az edző személyiségével és tevékenységével kapcsolatos általános normákat: -
az edző kötelezettsége a testi-lelki egészsége fenntartása mellett, tudásának és képességének fejlesztése,
-
feladatának lényege, hogy a tudását úgy adja át a sportolónak, hogy az a képességeit fokozatosan fejlesztve éri el a kitűzött célt. Tevékenységére a pozitív ösztönzés jellemző,
-
Magatartásában példát mutat a sportolónak,
-
Közvetlen, határozott, megfontolt és türelmes. Világosan és egyértelműen magyaráz, döntéseiben tárgyilagos,
-
Része a sportoló életének, társa a sikerben és a veszteségben. Támogatja a sporton túli életében is,
-
Felkészült
az
erkölcsöt
veszélyeztető
jelenségekkel,
megnyilvánulásokkal szemben. -
Erkölcsi kötelessége a példamutatás,
-
Erősítenie kell a sportolóban a hagyománytiszteletet, mélyítenie kell benne a spotághoz való kötődését,
-
Munkáját nemcsak a sportoló eredményei, a folyamatos önképzés minősíti, hanem az erkölcsi normák következetes betartása is,
-
Saját tevékenységének értékelését követően határozza meg a következő időszak feladatát. 19
Ezeknek az elvárásoknak az edző csak akkor tud megfelelni, ha ismeri a megfelelő nevelési módszereket és azokat hatékonyan tudja alkalmazni, nemcsak szakember, hanem pedagógus is, akinek ugyanolyan fontos a sportoló sportágbéli fejlesztése, mint a személyiségének fejlődése. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy az edző és a sportoló között kialakuljon a megfelelő kapcsolat.
19
Dr. Cserháti László 2007. Edzők etikai kódexe. Magyar Edzők Társasága Budapest.
33
Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a siker titka, egyből az jut az eszünkbe, hogy a versenyző tehetsége és a megfelelő edzés. Az edzés minősége azonban nagyban függ az edző személyétől és attól, hogy milyen kapcsolat van az edző és a sportoló között. A Pedagógiai és sportpedagógiai ismeretek jegyzet ismeretében kijelenthetjük, hogy nem lehet jó az az edző, aki nem ismeri a kondicionálás és a koordinációs képességek fejlesztésének célját, módszereit és alapjait. A szakmai ismereteken túl azonban a legfontosabb egy bizalmi viszony kialakítása a sportolóval. Hiszen egy efféle bizalmi kapcsolat képes kialakítani a gyermekben azt a biztonságérzetet, biztosítani azt a pszichológiai jólétet, ami jobb teljesítményt eredményezhet. Másfelől szükséges abból a szempontból is, hogy csak egy ilyen kapcsolat megléte segíthet feldolgozni az esetleges kudarcokat, de a nem várt és hirtelen sikereket is. Ehhez persze alapvető pszichológiai ismeretek segítenek hozzá, mely ismereteknek egy pedagógus birtokában van. A sportoló és az edző között bizonyos kölcsönhatás van, mindketten hatással vannak a másikra. Az edző akkor sikeres, ha a sportoló is sikeres, a sportoló teljesítménye pedig függ az edző munkájától. Ennek a kölcsönhatásnak két területe van, az egyik az egymásba vetett bizalom, a másik a közöttük lévő kapcsolat minősége. A sportoló teljesítményét meghatározza az önmagába vetett hite és a vele szemben támasztott elvárások. Az edzőnek a sportolóval szemben tanúsított viselkedése befolyásolja a sportoló teljesítményét. A sportoló megérzi, a bele vetet hitet vagy annak hiányát és ezek hatnak az eredményeire. Ugyanakkor a sportoló teljesítménye az edző számára visszajelzést ad az általa alkalmazott módszerek helyességéről, vagy helytelenségéről. A siker akkor garantált, ha az edző és a versenyző összhangban van egymással, megvan közöttük a kölcsönös bizalom a másik iránt, képesek egymást ösztönözni. A sportoló bízik az edző által alkalmazott módszerekben és eszközökben. 34
Az edző és a versenyző kapcsolatát elsősorban a közösen kitűzött, majd elért célok, másodsorban pedig az együtt átélt élmények, sikerek és kudarcok határozzák meg. A sportoló munkája elképzelhetetlen az edző vezetése, irányítása nélkül. Ahhoz hogy az edző eredményeket tudjon elérni jó vezetési képességekkel kell rendelkeznie. Hiszen egy kötődőbizalmi
kapcsolatról
van
szó,
mégis
edzőnek
és
sportolónak
folyamatosan tudatában kell lennie annak, hogy a szabályokat az edzőnek kell lefektetnie. Szükséges az edző határozottsága, hogy a gyermekek felett meg tudja tartani tekintélyét és szükség esetén a kontrollt, miközben a belé vetett bizalom nem sérül. Az ebben való egyensúlyt megtalálni bizony nem egyszerű feladat, de megléte elengedhetetlen és mindenképpen egy jó pedagógus ismérve is. A Pedagógiai és sportpedagógiai ismeretek jegyzet az alábbiakban foglalja össze az edző részéről elvárt vezetési képességeket:
eredményre való törekvés,
öntudat,
meggyőződés,
határozottság,
szerezés,
ellenőrzés,
aktivitás,
realitás.
További pedagógiai képességek is szükségesek ahhoz, hogy a sportoló a legtöbbet hozza ki magából, a legjobbat tudja nyújtani az edzéseken és a versenyeken. Ezeknek elérésében segít, ha az edző megfelelően átlátva a helyzetet azonnal képes cselekedni, a felmerülő problémát, vagy konfliktust képes kreatívan megoldani és ezeket a sportolók felé is le tudja kommunikálni. Ezeken túl egyértelműen az edző feladata, hogy motiválja és a helyzetekhez alkalmazkodva ösztönözze a gyermekeket. Hogy mindezeket milyen módon érdemes alkalmaznia, újfent pedagógiai és pszichológiai ismeretek szükségesek. Mind a motiváláshoz, mind 35
magának az edzésnek lefolytatásához tervszerűségre van szükség. Elképzelhető, hogy folyamatos újratervezésre lesz szükség, hiszen újra és újra elemeznünk kell a helyzetet, ugyanis elengedhetetlen a folyamatos értékelés a sportolók fejlődése szempontjából, az az építő kritika, ami a gyermeket hozzá segíti ismeretei bővítéséhez és az önfejlesztéshez. Az értékelést őszintén, higgadtan, felelősséggel és elfogulatlanul kell végeznie. A pozitív változások elérése érdekében mindig őszinte, nyílt, támogató kritikával kell szolgálnia. Amikor a fegyelmezés eszközét választja azt kizárólag szakmai és pedagógiai szempontból alkalmazza, soha ne alázza meg a sportolót Az alábbi pedagógiai képességek a jó edző ismérvei: -
jó kommunikáció,
-
rugalmas viselkedés,
-
gyors helyzetfelismerés,
-
kreativitás,
-
együttműködés,
-
konfliktus kezelés,
-
mentális egészség.
Mindezek mellett fontos még a megfelelő általános műveltség és a gyakorlati készségek ismerete, a megfelelő szakmai felkészültség és a hitelesség is. Tehát az edzőnek jó vezetőnek és pedagógusnak is kell lennie egyben. Az edző részéről nagyon fontos még, hogy folyamatosan képezze önmagát és szaktudását.20 A tudatos pedagógiai felkészültséggel végzett edzői munka eredménye a jobb sportági teljesítmény elérése.
Tehát az edzőnek olyan
szakembernek kell lennie, aki megfelelő pedagógiai képességekkel rendelkezik és szakmailag felkészült. A szakmai felkészültségét, a szakmai tudásán kívül a gyakorlati készségei is meghatározzák. A fent
Bognár József 2010. Pedagógiai és Sportpedagógiai ismeretek. Önkormányzati Minisztérium. Budapest. 20
36
hivatkozott
szerint
jegyzet
az
alábbi
gyakorlati
készségek
nélkülözhetetlenek az edző számára: -
tervezési készség, a célok és követelmények felmérése a tudás alapján és ennek segítségével megtervezni a folyamatot,
-
interaktív tevékenység, ami az edzés tervezést, az egyéni és a csoportmunka megszervezését jelenti,
-
megfigyelési
-
elemzési
és
értékelési
készség,
mely a
részfeladatok teljesítése, vagy a folyamat végén szükséges. Az edző nemcsak a sportoló szakmai fejlődéséért felelős, hanem az épségéért is, a testi-lelki fejlődésükért és egészségükért, ezért az alábbi erkölcsi követelményeknek meg kell felelnie: -
példamutatás.
-
segítségadás,
-
anatómiai ismeretek.
E három alappillérre építkezik az Edzők Etikai Kódexe is, melyre dolgozatom során már többször is hivatkoztam és úgy gondolom, hogy ismerete
és
alkalmazása,
minden
edző
számára
hasznos
és
nélkülözhetetlen munkája során. 21 A fenti felsorolások az edzővel szemben támasztott elvárásokat fogalmazták meg, azonban az edző és versenyző kapcsolatában nemcsak az edzőnek kell rendelkeznie megfelelő jellemvonásokkal, hanem a sportolónak is. Ahhoz, hogy közöttük jó viszony alakuljon ki, eredményesen tudjanak együttműködni a közös célok elérése érdekében, a sportoló részéről is vannak elvárt magatartási formák, melyek a következők:
21
-
tisztelet,
-
sportszerű magatartás,
-
példamutatás,
-
szabályok betartása.
Dr. Cserháti László 2007. Edzők etikai kódexe. Magyar Edzők Társasága Budapest.
37
-
kitartás,
-
önfegyelem,
-
alkalmazkodás,
-
együttműködés,
-
önismeret.
Ezek mindazok a jellemvonások, melyeket minden embernek birtokolnia kell. Azonban a sportolóban a sport nevelő hatása miatt feltétlenül ki kell, hogy alakuljon, hiszen nélkülük nem válhat belőle sportoló. A sportoló célja a minél jobberedmény elérése, ehhez azonban nemcsak az edzőnek kell a tudása legjavát adnia, hanem a sportolónak is, amihez áldozatokat kell hoznia. A sportoló elvárja az edzőjétől, hogy irányítsa és vezesse, ugyanakkor azt is elkívánja tőle, hogy egyenrangú félként kezelje őt. Ez kapcsolatukban egyfajta kettősséget eredményez, amelynek megoldása nehézséget okozhat az edző számára, hiszen ezek látszólag ellentétes elvárások. Azáltal, hogy az edző a sportolót a felkészülés folyamatába bevonja, még nem csorbul a tekintélye, ez akkor következik be, ha az edző nem eléggé hiteles, vagy felkészületlen. Ebben a kontextusban már találkozunk azzal a helyzettel, hogy az edzősportoló viszony, bár az edző részéről pedagógusi készségeket és ismereteket követel, mégsem egy tipikus tanár-diák viszonyról van szó. Úgy gondolom, kijelenthetjük, mind a tanár, mind az edző tanít és nevel, oktat és ismereteket ad át tudásának legjavából, mégis az edző-sportoló viszonyban egy mélyebb bizalmi kapcsolatot találunk, egy közvetlenebb viszonyt. Adódhat ez abból, hogy míg a tanár-diák kapcsolat csupán egy kötelező formális viszony, az edzést és ezzel az edzőt a sportoló azonban bármikor ott hagyhatja, ez szuverén joga. Éppen ezért fontos, hogy az edző a sportoló tartós érdeklődését fenn tudja tartani, hogyan tudja vonzóvá tenni számára a sportot. Másrészt adódhat abból is, hogy itt más a motiváció, a sportolói eredményeket nem érdemjeggyel jutalmazzák, illetve az elért eredményről vagy eredménytelenségről azonnali visszajelzés érkezik.
38
Míg az iskolában a munka pedagógiai célokból folyik, a sportban sokkal inkább a teljesítmény kap hangsúlyt, konkrétan inkább az, hogy a gyermek érje el, teljesítményének legjavát mondhatni mutassa, meg mit tud. Ha ezzel még nagy elismerést is ér el, pl. egy versenyen kimagasló teljesítményt nyújt, az jó motiváló erő a gyermek számára, de legfőképpen nagy örömet szerez számára. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, hogy mi van, ha a gyermeket kudarc éri. Amennyiben az edző mindig segít ennek feldolgozásában, úgy a gyermek olyan fontos készség birtokába jut, amit egész életében hasznosíthat. Hiszen természetesen
felnőttként
az
élet
minden
területén
találkozunk
kudarcokkal, ám ha ezek megfelelő kezelését már gyermekkorban, pl. a sport kapcsán elsajátítjuk, ekkor már nem okozhatnak problémát, vagy akár lelki sérülést. Az eredményes edző és a sportoló kapcsolatát a kölcsönös elfogadás, a megértés és egymás segítése jellemzi. Az edző személye és tevékenysége meghatározó abban, hogy a sportolót meg tudja-e tartani a sport világában. Tanulmányozva az Edzők Etikai Kódexét néhány tömören megfogalmazott, világos pontban választ kapunk arra, hogy milyen személyiségi jegyek jellemeznek egy jó edzőt. Példamutatás minden téren, határozottság, türelem, tárgyilagosság, egyértelműség. Feladatának lényegéből adódóan azonban az is fontos, hogy a kitűzött cél elérése érdekében a tudását úgy kell átadnia a sportolónak, hogy megfelelően és lehetőleg pozitívan ösztönözze. Dolgozatomban
eddig
a
rendelkezésemre
álló
szakirodalom
áttanulmányozását követően vontam le a következtetéseimet, alakítottam ki az álláspontomat. A következő fejezetben az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára térek ki, hogy ezek mennyire állnak összhangban egymással, hogyan hatnak egymásra és melyiküké a hangsúlyosabb szerep.
39
V. Kutatási eredmények
Dolgozatomban azt kívánt vizsgálni, hogy az edzőnek nemcsak szakember kell lennie, hanem egyben pedagógusnak is. Meglátásom szerint mindkét képzettségre szüksége van ahhoz, hogy eredményes vezető váljon belőle. Hiszen a megfelelő nevelési módszerek kiválasztása és alkalmazása nélkül a sportoló a sport világában nem tud eredményes lenni. Kutatásom során a mélyinterjú módszerét választottam, mert ezt tartottam
a
legalkalmasabbnak
arra,
hogy
a
bonyolult
belső
összefüggéseket feltárjam, hogy megkapjam a választ arra a kérdésemre, hogy mitől lesz valaki jó edző. Ennek érdekében személyes interjút készítettem ma is két aktív edzővel. Biztosítottam őket teljes titoktartásomról, így nevük és személyük anonimitását a dolgozatomban megőriztem. Az interjú 15 kérdést és annak megválaszolását tartalmazza. A kérdéseket az 1. számú mellékletben csatoltam. A kérdések főleg arra keresnek választ, hogy az edzőként dolgozó szakemberek miben látják az edzői siker titkát, véleményük szerint ennek eléréshez milyen készségekre és képességekre van szükség, illetve megítélésük szerint a pedagógiai ismeretek mennyire szükségesek, nélkülözhetetlenek az edzői munka során. A személyes interjú előnye, hogy az interjúban feltett kérdéssort saját magam állíthattam össze, illetve, hogy a kérdéseimre, véleményem szerint az arra a legilletékesebb szakemberek adtak választ. Az elbeszélgetés személyes formában történt, a téma nyitott és kötetlen volt. Az interjú eredménye objektív, kvalitatív, azaz nem számszerűsíthető. Az általam készült beszélgetések alapján megállapíthatom, hogy interjú alanyaim hasonló életkorúak, egy-két év különbséggel tevékenykednek edzőként és mindketten ma is aktív edzők. Edzőként kipróbálták magukat szinte minden korosztályban, kisiskoláskortól egész felnőtt korig. 40
Különbözőség van azonban az iskolai végzettségük tekintetében, egyikük az edzői képesítés mellett pedagógusi diplomával is rendelkezik és korábban pedagógusként is dolgozott a helyi általános iskolában. Másik alanyom korábban élsportolóként futballozott, gimnáziumi érettségivel és edzői képesítéssel rendelkezik. Ezek az ismeretek a továbbiakban feltett kérdések megválaszolásában néhol eltérő válaszokat, felfogásokat adtak, még sok esetben hasonlóságot, azonos felfogást tükröztek. A jó edző tulajdonságainak
meghatározásakor
szinte
mindketten
azonos
jellemvonásokat soroltak fel, melyet, Az edzők etikai kódexe is megfogalmaz, ezek az elhivatottság, a tisztelet, az empátia és a szorgalom. A sport személyiségfejlesztő hatásával is mindketten egyetértettek, vallják, hogy a spot fegyelemre és alázatra nevel, javítja az énképet, erősíti a jellemet, a csapatszellemet. Egyetértettek abban is, hogy a pusztán szakmai alapon meghozott döntés korlátozhatja az egyéni teljesítmény fejlesztését, és a közösség alakítását. Még a pedagógus képzettségű alany úgy gondolja, hogy „a pedagógia, a pedagógiai eszközök ismerete nélkülözhetetlen a mindennapi munkámban”, addig a volt sportoló úgy ítéli meg: „hiszek abban, hogy a tapasztalat nagyon sokat számít. Hiszem azt, hogy ha valaki hosszú éveken keresztül élt és tanult, tapasztalt ebben a sportban, az óriási előnnyel indul azokkal szemben, akik „csak” tanulják ezt a szakmát. Szükséges a pedagógia, de a tanulás és tapasztalat nálam nem ugyanaz. A pedagógiára szükségünk van, mert meg kell tanulnunk az emberekkel, játékosokkal bánni, módszereket
kell
alkalmaznunk,
hogy
a
közös
munka
minél
gördülékenyebb és sikeres legyen.” A megfelelő nevelési-oktatási módszer kiválasztása a pedagógiai végzettséggel rendelkező edző számára nem okozott nehézséget, hiszen ő tudatosan alkalmazza a megfelelő módszert, úgy látja, hogy „Itt van a legnagyobb szerepe az edzőnek abban, hogy mennyire van tisztában az oktatási módszerekkel. Minden tudás annyit ér amennyit a gyakorlatban hasznosítunk belőle.” A pedagógiai végzettséggel nem rendelkező edző kezdetben rutinból, ösztönösen alkalmazta a nevelési módszereket, majd 41
később, sokévi tapasztalattal a háta mögött tudatosan választotta meg azokat. Vallja, ”hogy a sikerek eléréséhez szükség van a megfelelő nevelési módszer alkalmazására.” Mindketten úgy gondolják, hogy az általuk alkalmazott leghatékonyabb nevelési módszerek: a példamutatás, hiszen ezzel lesz az edző hiteles vezető. A közösség, a csapatszellem kialakítása
érdekében
nagyon
fontosnak
tartják
a
szokások,
követelmények, szabályok kialakítását, betartatását, aminek eszközei a magyarázat, jutalmazás, büntetés, meggyőzés. A módszer hatékonyságát azonban úgy ítélik meg, hogy nem önmagában a módszer, hanem a megfelelően megválasztott módszer válik hatékonnyá. Nincs bevált recept ezek alkalmazásához, kell egyfajta érzékenység a helyes választáshoz vagy éppen váltáshoz. Persze minél gazdagabb az eszközök tárháza, annál szélesebb a megoldások lehetősége is. Itt nyilván előnyt jelent a pedagógia ismerte, hiszen ez feltételezi, hogy adott helyzetben az edző a megfelelő módszert választja és alkalmazza, hiszen ismeri azokat és tudatosan választja őket, bízik hatékonyságukban. Hogy mennyire tartja magát pedagógusnak, vagy szakembernek a pedagógiai végzettséggel rendelkező edző szerint „Egyik nélkül nem létezik a másik. Igyekszem mindkét vonalon megfelelni, fejlődni.” A volt sportoló szerint „elsősorban edző vagyok, aki a tudása legjavát adja át a tanítványoknak, de mivel tanítom, nevelem őket, pedagógus is vagyok, bár ez nem mesterségem.” Az elméleti és a gyakorlati ismereteim birtokában a következő fejezetben összegzem, hogy a dolgozatelején feltett kérdésekre megkaptam-e a választ, illetve, hogy hipotéziseim bizonyítást nyerteke-e.
42
VI. Összegzés
Kutatásommal a következő hipotéziseket kívántam igazolni: H1: Az edző nemcsak szakember, hanem pedagógus is. H2: A megfelelő nevelési módszerek alkalmazása nélkül nem lehet eredményes a sportoló fejlesztése.
A
kutatási
eredmények
dolgozatomban
feltett
ismeretében
hipotéziseket
kijelenthetem, teljes
hogy
egészében
a
sikerült
bizonyítanom, hiszen mindkét szakember egyértelműen kijelentette azt a tényt, hogy az edzőnek nemcsak szakembernek, hanem pedagógusnak is kell lennie egyben. Az edzői munka megköveteli a pedagógiai szaktudást, amit tanulással, vagy tapasztalatszerzéssel sajátítottak el interjú alanyaim.
Ezzel a felfogással egyetértek, hiszen a tudatos,
eredményes nevelés a pedagógia eszközeinek alkalmazása nélkül nem érhető el. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetek megkívánják az edzőtől azt, hogy külön válassza a kettőt, hiszen van, amikor nevelni és oktatnia kell, viszont van, amikor szakembernek kell lennie. A jó vezetőnek mindkét szaktudást ismernie és alkalmaznia kell, úgy ahogyan azt az adott helyzet, vagy akár a sportoló személyisége megkívánja. A sportban a jó eredmény az egyik legfontosabb tényező, hiszen a versenysportnak
ez
a
motivációja,
a
mozgató
rúgója.
Ehhez
nélkülözhetetlen az edző és a sportoló közötti megfelelő kapcsolat, annak hatékonysága és a megfelelő nevelési módszer kiválasztása és alkalmazása. Hiszen ezek hiányában bármilyen tehetséges is az adott sportoló nem fogja tudni a kívánt eredményt elérni. A minél jobb teljesítmény, eredmény elérése azonban pozitív, vagy akár negatív hatással is lehet a gyermek számára. Elősegítheti, de hátráltathatja is a sport
iránti
szeretetét,
elkötelezettségét.
Véleményem
szerint
a
szakemberek legfontosabb feladata abban áll, hogy megismertessék és 43
megszerettetése a gyermekekkel s sportot és kialakítsák bennük az igényt arra, hogy rendszeresen sportoljanak. Nem lehet minden gyermekből NB1-es labdarúgó, de ha már eljut oda az edző, hogy a kisiskolás rendszeresen jár edzése, és meg is van benne erre az igénye akkor úgy ítélem mg hogy eredményes munkát végzett., ami szerintem a legnagyobb elismerés a számára. Az, hogy a tanítványa a későbbiekben milyen eredményeket ér el az már csak plusz adalék munkája sikeréhez. Ma Magyarországon az edzői képesítést nem kötik pedagógiai ismeretekhez. Ezt tapasztalatból tudom, hiszen én is rendelkezem edzői képesítéssel,
melynek
megszerzése
során
csupán
a
szaktudás
kialakítására fektették a hangsúlyt. Ugyanakkor meglátásom és az általam megkérdezett szakemberek szerint is a pedagógiai ismeretek nélkülözhetetlenek az edzői pálya során. Kíváncsi lennék arra, hogy ez vajon a külföldiországok gyakorlatában is így működik-e. Ennek megválaszolása azonban már egy másik kutatás eredményét szolgálná.
44
VIII. Summary
A lot of factors fill a part in the acquirement and endearing of a branch of sport, the most important from one of these factors is the coach and its personality. The coach has the key role in its relationship with the sportsman because it has the most important role in forming and developing the sportsman. Their relationship is more than just a working relationship; the coach can be a role model and a friend at the same time. The most motivating thing in writing my thesis was that I also want to be a coach, a professional one who has the children acquaint and endear the sport. I would like to become a great coach and I am curious about what kind of abilities and skills will I need. A coach takes part in forming the children’s personalities which leads to the question that should a coach possess pedagogical knowledge rather than professional? What makes a coach successful and great? In order to determine the previous question, I reinvestigated the literature I had, after this I introduce the purpose, the importance and the effects on health and society of sport, physical education in schools and regular exercise. Following that I come to the points such as determining and exposing the types of trainings, the importance of the personality of the coach and the specifying components which forms the relation between the sportsman and the coach. Finally I summarize the answers which I got from the interviews made by myself and I draw the conclusions. In favour of confirming my hypothesis, I have interviewed two professionals who were my coaches. I can be grateful for them because I have learnt a lot of things from them. One of them has pedagogical qualification while the other one is a footballer. For me, both of them are role models and friends all at once, we are still in a good relationship. I have asked the same questions from the two of them, and I am curious about that their answers to my questions will differ from each other and if 45
yes, how much. In my opinion, their replies will help me to demonstrate my hypothesis and to become a good coach. Knowing the results of the research, I can proclaim that I have absolutely succeeded in proving my hypothesis in my thesis, because both of the professionals squarely asserted that being a professional is not enough, a coach has to be a pedagogue altogether. Being a coach requires pedagogical specialized knowledge which was acquired by studying or gaining experience by my interview subjects. I agree with this approach because conscious and effective training is not possible without applying pedagogical tools. However, I think that there are some certain situations which require from the coach to divide the two, because sometimes it has to train and educate but sometimes it has to be a professional. A good mentor has to know and adopt both special knowledge, according to the certain situation or the sportsman personality.
46
VIII. Bibliográfia
1. Bábosik István 2004. Neveléselmélet. Osiris Kiadó. Budapest.
2. Bíróné Nagy Edit 2004. Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó. Pécs.
3. Bognár József 2011. Pedagógiai és Sportpedagógiai ismeretek. Önkormányzati Minisztérium, Budapest.
4. Dr. Cserháti László 2007. Edzők Etikai Kódexe Önkormányzati Minisztérium. Budapest. 5. Nádori és társai 2011. Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó. Pécs. 6. Nádori László szerk. 1985. Sportlexikon. Sport Kiadó. Budapest. 7. Európai Sport Charta 2. cikk 2011. Európai Tanács Információs Bizottsága, Budapest.
8. Tózsa-Rigóné Nagy Judit 2012. A mindennapos testnevelés komplex programja Hódmezővásárhelyen 2005-től 2009-ig: Megvalósulás, hatékonyságvizsgálat, szoftverfejlesztés. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem. Szeged.
9. 2004. évi I. törvény a sportról 10. 2011. évi CXC. Törvény A nemzeti köznevelésről
47
IX. Melléklet
Interjú kérdések
Milyen iskolai végzettséggel rendelkezik? Mennyi ideje edzősködik? Szükségesnek tartja-e, hogy az edzők pedagógiai képzésben is részesüljenek? Volt-e hátránya abban, hogy nem rendelkezik ilyen ismeretekkel, vagy ha igen előnye? Került-e olyan helyzetbe, amikor az edző és a pedagógus ütközött egymással? Soroljon fel viselkedett.
olyan
helyzeteket,
ahol
elsősorban
pedagógusként
Edzőként mi jelentette számára a legnagyobb kihívást, ezt hogyan tudta megoldani? Mi volt a legnagyobb edzői sikere, ennek eléréséhez, milyen készségekre, képességekre volt szükség? Mitől lesz valaki jó edző? Pedagógusnak vagy szakaembernek tekinti-e magát? Az életkorok szerinti tagozódás, mennyiben igényel más-más hozzáállást? Az elméleti ismeretek mennyire ültethetőek át a gyakorlatba? Milyen nevelési módszereket alkalmaz leginkább? Mennyire tartja őket hatékonynak? Miben látja a sport nevelő hatását?
48
