SOMOGYI MÚZEUMOK FÜZETEI 18

MAGYAR KÁLMÁN

SOMOGYI M Ú Z E U M O K FÜZETEI

18

SOMOGYI MUZEUMOK

FÜZETEI

H E F T E DER M U S E E N DES K O M I T A T E S

18

Sorozatszerkesztő

BAKAY

KORNÉL

1974 KAPOSVÁR

SOMOGY

MAGYAR K Á L M Á N

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

I 974 KAPOSVÁR

Lektorálta: HOLL IMRE

A címlapot tervezte: Segesdy Katalin

A fényképfelvételeket készítette: Lantos Miklós M a g y a r Kálmán

A rajzokat készítette: Hrotkó Zsuzsanna Merész Emese M. Nádor Zsuzsanna Sasi János Segesdy Katalin

Technikai szerkesztő: Farkas Béla

KIADJA: A SOMOGY MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A kiadásért felel: Dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazgató 74. 10., 5108. Készült 1000 példányban. KF eng. sz. 98701. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. Felelős vezető: Farkas Béla

i. FEJEZET

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

D é l - D u n á n t ú l története szempontjából igen fontos az uradalmi központok: a várak és a hozzájuk tarto­ zó települések rendszeres vizsgálata. Ezért jelentős a Marczali, majd a X V - X V I . századi Báthori uradalmak - országos kitekintéssel készülő — forrásanyagának feltárása. Somogy területén a XV—XVI. században — gazda­ sági, közigazgatási, birtoktörténeti és művelődéstör­ téneti szempontból — a Marczaliak, illetőleg a Báthoriak babócsai, segesdi, zákányi, marcali és fejérkői u r a d a l m á n a k kutatása a d h a t kiemelkedő, új eredmé­ nyeket. Az említett uradalmak várközpontjai közül csupán a fejérkői, illetőleg a Segesdhez tartozó Ötvöskónyi várkastélyának területén folyt régészeti ásatás. A fe­ jérkői és az ötvöskónyi várkastélyok régészeti a n y a g a j ó l bizonyítja a Báthoriaknak — a középkori Somogy, illetőleg országos szempontból is számunkra legjob­ ban használható — XV—XVI. századi művelődéstörté­ neti szerepét. A legkiemelkedőbb somogyi családi központok: Babocsa, Segesd és M a r c a l i feltárásáig alapvető, képet ad a család névadó, uradalmi és szakrális székhelyének: Nyírbátornak régészeti anyagközlése. A szabolcsi Nyírbátorhoz, illetőleg főképpen Ecsedhez hasonló szerepe van Somogy legfontosabb köz­ igazgatási és uradalmi központjának: Babócsának. Hiszen a XVI. századi végvári életben kiemelkedő szerephez j u t ó Báthori székhely Dél-Somogy területé­ nek egyik fő meghatározója. Ennek közvetett tárgyi, illetőleg fontos egyéb forrás­ bizonyítékát nyújtja a segesdi uradalomhoz tartozó kisebb reneszánsz Báthori vadászkastély történeti és régészeti feldolgozása.

ö t v ö s (Kónyi) és környékének története a XV-XV1I. században Dél-Somogy XV—XVII. századi életében nem elha­ nyagolható szerep jutott Segesdnek és közvetlen kör­ nyékének: ö t v ö s n e k , Kónyinak, Á t a d n a k , valamint a többi közös vonásokat mutató szomszédos falunak. ö t v ö s és környékének történeti képe a k o r á b b i ; X - X I V . századi időszakban is, de legfőképpen a vég­ vári harcok idején látszik hasonlónak a szomszédos községek történetéhez. ö t v ö s falut környezetéből kiemeli a XV—XVII. szá­ zadban fennálló várkastélya. A segesdi jelentős X V XVII. századi uradalmi központhoz tartozó falu kö­ zelében a Batthyányiak, Báthoriak, Pekryek és Törö­

kök — főnemesi igénnyel berendezett - vadászkasté­ lya állt. A község és környékének története előbb a seges­ di királyi, királynéi ispánsági központhoz, majd nagy­ birtokos urainak — főképpen a főispáni rangot viselő Báthoriaknak — somogyi szerepéhez kapcsolódik. M a ­ gáról a várkastélyról a történeti adatok alig szólnak. A középkori ö t v ö s községet 1333-1335, az 1389-ben Vtves, Wthwes néven említik. 1 M á r 1395 előtt a kirá­ lyi udvarnokok f a l u j a volt és a segesdi királynéi is­ pánsághoz tartozott. 2 Az ú j a b b történeti irodalom azt is feltételezi, hogy a f a l u első lakói a XI—XII. században a királyi szol­ gálónépek ötvösműveket készítő csoportjához tartoz­ nak és a segesdi királyi, majd később a királynéi ispánsági központ „ötvös-szükségletét" elégítik k i . 3 Az itt lakók szolgáltatása a XII—XIII. században válto­ zik meg. Ettől kezdve udvarnokokként, főként f ö l d m ű ­ veléssel foglalkoztak. 4 Milyen okból történt a falu l a k ó i n a k : az ötvösök­ nek szolgáltatás változása? Hiszen esetükben a legősibb és l e g j o b b a n megbecsült iparos szolgáltató, az ötvösréteg alakult át gazdálkodó, egyszerűbb u d varnok réteggé. 5 Az is bizonyos, hogy a honfoglalást megelőző, illetőleg azt követő időszak ötvösei igen magas szinten művelték iparukat. A l i g képzelhető el, hogy nem t u d t á k kielégíteni a királyi-királynéi udvar­ tartás X l l - X l l l . századi igényét. 6 Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy az ötvösmeste­ rek részben a királyi udvarhoz, illetőleg az arany­ ezüst ércek lelőhelyéhez kerültek közelebb. 7 ö t v ö s falu 1389-ben a szomszédos Barát, Bolhás, A t á d , Szabás, Gesztenye helységekkel, illetőleg a Drávához közelebb fekvő Aranyossal, Belcsővel, V i sontával, valamint a királyi szolgáltató falvak mel­ lett lévő Csákánnyal, a segesdi királynéi ispánság u r a d a l m á t alkotja. 8 Az uradalom létrejötte jól nyomon követhető. A XI. század elején felállított somogyvári ispánsági és főesperességi székhely mellett — szinte azonos idő­ ben — megalakult a segesdi főesperesség, majd a n ­ nak védelmére a világi ispáni központ. Az ekkor szerveződő segesdi királyi uradalom állhatott elsősor­ ban ö t v ö s és környékén lévő falvakból. A XIII—XIV. században már az uradalomhoz tartozó falvak egy részét még I. István adományozta el. Ké­ sőbb — mint Bölcső is — már királynéi t u l a j d o n b a jutottak vissza. 9 Fel kell tételeznünk azt is, hogy ö t v ö s f a l u szol­ gáltató rétegének a XI —XIII. században a Dráva m e n -

6

MAGYAR KÁLMÁN

ti Aranyos falu lakói szállíthatták a szükséges a l a p ­ ércet: az aranyat. 1 0 A XIII. században részben a meglévő korai királyi ispáni (Segesd környéki) falvakból, a király m a g á n ­ birtokainak falvaiból (Csákány, stb.) vatfatrmnt az e l ­ adományozott falvak (Bölcső, stb.) visszavételéből szerveződhetett meg a királynéi ispánság uradalma. 1 1 A királynéknak - főképpen Somogyban — még t ö b b helyen voltak „ n é p e i " . 1268-ban a p a n n o n h a l m i apát­ ság kanászainak M á r c a d ó nevű f a l v á b a n , valamint tíz évvel később a királyi tárnokok egykori fonói f ö l d ­ jén is említik őket. 12 A XV. században Segesd köze­ lében feltűnő Udvarnok nevű helységben is a királyi­ királynéi birtokhoz tartozó népek élhettek. A XV. század végén ö t v ö s község Wthwes néven szerepel. A XV. századvégi trónharcokból győztesen kikerülő Zsigmond király hűséges hívének: Kővágó­ őrsi Batthyány Györgynek örökre eladományozza Ö t ­ vöst a két Athád (Atád)-dal és Zabás (Szabás)-sal. 1 3 1403-ban Somogy a Zsigmond ellen lázadó főurak - köztük a somogyi Marczaliak - központja. A k i ­ rály hűségén maradó Tapsonyi Anthimiek kapják a Batthyány birtokokat: Wthívest, Athád-ot, Zabás-t, Baráthy-t és ßafihyan-t. ö t v ö s régi birtokosait a lázadók állítólagos pár­ tolása miatt sújtja birtokelkobzással a király. A kiala­ kuló birtokper során Zsigmond 1404-ben újból meg­ erősíti Tapsonyi Anthimi fia Jánost az említett javak­ ban. 1 4 1404 közepétől Batthyány György felesége és fiai újból pereskednek ö t v ö s ügyében. A Tapsonyiak régebbi állítása hamisnak bizonyul. Zsigmond ugyan­ ebben az évben visszajuttatja nekik ö t v ö s t és az em­ lített négy községet. 15 1404-ben - későbbi fő támaszainak - a Marczaliaknak adja zálogba 8020 forintért Zsigmond, a ki­ rálynő teljes u r a d a l m á t . 1405-ben pedig 1333 arany fejében már néhai Losonczi István bán felesége kap­ ja - élete tartamára — a segesdi királyi o p p i d u m o t et ceteris pertinentiis ejusdem „simul cum tributjs universis demptis 3 possessionibus Totayd (Atád), Saboot (Szabás) et Wthwes vocatis a b eodem oppídis sequestratis et per alias litteras nostras magistro Georgio parvo de Kwuagowrs colíatis .. ." 1 6 A fentiek ellenére mintegy fél évtized múlva a se­ gesdi uradalom végérvényesen a Marczaliak kezére kerül. 1417-ben az u r a d a l m a t — a Zsigmondot Aachenbe és Konstanzba, majd párizsi és londoni útjaira elkísérő - Marczali II. Miklós k a p j a , ö t v ö s és az említett birtokok kivételével. 1 7 ö t v ö s a XV. század második feléig a Botthyányak földesurasága alá tartozott. A szórványos történeti adatokból az is kiderül, hogy a községben 1402-ben a Szűz M á r i a tiszteletére szentelt egyház állt. 1427ben pedig az ö t v ö s b ő l származó Illés fia Benedek Veszprém egyházmegyei gyertyavivőről (acoiitusról)

tudunk.18 A XV. század elejétől 1506-ig főképpen a szomszé­ dos Kóny faluról kapunk adatokat. Községünk 1477 és 1506 között Belek (Beleg)-kel, Miké-vei és a ké­

sőbbi Báthori b i r t o k k a l : Tarany-nyal együtt a vránai perjelség csurgói uradalmához tartozik. 1 9 A XV. század végén újra az ötvösi plébánia­ templom szerepel egy egyházmegyei felsorolásban, 1494-ben pedig Péter nevű plébánosát marasztalják el.20 A község ebben az időben már Marczali, illetőleg Báthori t u l a j d o n b a n van. Erre szolgálhat bizonyíté­ kul, hogy Marczali Miklós 1398-ban a N a g y a t á d kör­ nyékén lévő Kunfalvát kapja a d o m á n y u l . A XVI. szá­ zad elején pedig a Báthoriak leányági birtokaként Pekry Lajos lesz az ötvösi birtokos. A mohácsi vész idején — a rendkívüli hadisegély­ hez készült portaösszeírás szerint — Ewthwes-en M a ­ gyar Kristófnak 4, Óvári Fülöpnek 10 és M a g y a r M i k ­ lósnak 6 portája van. Az 1530-as évektől - Ferdinánd által történő elfogatásáig - Pekry Lajos a birtokos. Pekry előbb Báthori Erzsébet, majd Báthori István nádor özvegyének: mazóviai Zsófia hercegnőnek a férjeként a Báthori családdal szoros rokonságba kerül. Az 1530-as évektől kezdve erőszakkal f o g l a l j a el a somogyi Báthori birtokok nagy részét. 21 Birtok­ szerzése a Marczaliaktól a Báthoriakhoz került dél és észak-somogyi birtokokra egyaránt kiterjedt. Erő­ szakos foglalás útján j u t h a t o t t az ötvösi várkastély és a község birtokába is. Pekry 1534-36 között Dél-Somogyban Szentgyörgy, Darány, Szabás, Baráti, Csokonya, Kálmáncsehi, Csököly és ö t v ö s f a l v a k b a n , Közép- és Nyugat-Somogyban Böhönye, Tapsony, lllyesy, Moroczfalva és Merke, míg Észak-Somogyban Somogytúr, Látrany, Kőrös­ hegy, Kereki és Maros (Siómaros), valamint Pata és Felső-Batthyány helységeket birtokolja. 2 2 Birtokfoglalá­ saira legjellemzőbb az 1532-ben történt marcali rajta­ ütés. Ebben az esztendőben ugyanis a Báthoriak t u ­ l a j d o n á b a n lévő Marczali u r a d a l m a t f o g l a l j a el. A fejérkői uradalom birtokközpontját Kőröshegy, Kereki, Látrány falvakkal véglegesen t u l a j d o n á b a keríti. A fenti birtokok nagy része 1537, illetőleg 1551 után kerülnek vissza a Báthoriak t u l a j d o n á b a . 2 3 A történeti forrásadatok szerint 1534-ben Kónyban Pekrynek 10 adófizető, 6 szegény és 3 puszta portája szerepel. A szomszédos Ethves - az a d a t o k s z e r i n t népesebb volt. Itt 12 adófizető, 10 szegény és 6 pusz­ ta portát említenek az összeírok. 24 1535-ben Török Bálint - a p a n n o n h a l m i a p á t s á g ­ tól - 3000 forintért egy évre bérbe veszi a somogyi közte az ötvösi — egyházi tizedet is. 25 ö t v ö s ö n és Kónyban továbbra is Pekry marad a birtokos. 1536-ban Ewthwes-en 20, míg Kwny-ban 15 portáját említik. 2 6 A lakosság csökkenése tapasztalható az 1534-ik évi összeíráshoz képest. 1532-ben ugyanis a Bécs e l ­ len t á m a d ó Szulejmán portyázói ö t v ö s várát is e l ­ foglalják. A török foglalást Pecsevi írja l e : a vár és környéke meghódolt, majd János király o l d a l á r a állt át. 27 ö t v ö s a török sereg elvonulásával o s o n n a ! Ferdi­ nándhoz került vissza, hiszen ö t v ö s ö n és környékén

AZ ÖTVÖSKÖNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY valamint az A t á d o n is birtokos Pekry Ferdinánd párt­ jához tartozott. A segesdi birtokközpont pedig ugyan­ csak a Ferdinád-párti Báthoriak kezében van. 2 8 ö t v ö s — lélekszámát tekintve ebben az időszak­ ban — a közepesnél nagyobb falu volt. A község Kóny-val együtt A t á d portaszámát közelíti meg, ahol Pekrynek 1534-ben 56, majd 1536-ban 31 portája van. Jóval kisebb azonban Segesdnél, a h o l az említett években — csupán a Báthoriak kezében — mintegy 70 porta szerepel. 2 9 Az 1537-es vesztett eszéki csata után a segesdi Báthori uradalomhoz kerül vissza az ötvösi vár és kör­ nyéke. 1537-38-as években — a Báthoriakkal szoros kapcsolatban álló — Török Bálint,- Báthori András ké­ résére f o g l a l t a t j a el az ötvösi várkastélyt. 30 Török Bálint erőszakos somogyi bírtokfoglalásai nem könnyen értelmezhetők. Az 1530-as években a Báthoriak t u l a j d o n á b a n lévő Somogyvárt is meg­ szerzi. 31 Török Bálint — Pekry elfogatása után — Túr (Somogytúr), Kálmáncsehi és állítólag ö t v ö s várkas­ télyt fel is robbantja. 3 2 Az is valószínű, hogy a Pekry birtokok és köztük az ötvösi vár elprédálására a belőlük kiinduló erőszakos foglalások és rablások a d h a t t á k a közvetlen indítékot, hiszen 1538-ban Dersfi Miklósné Kapos-újvári várába tartó borszál­ lítmányát Pekry Lajos ötvösi „ v á r n a g y " emberei e l ­ rabolják. 3 3 Török Bálint 1537-ben történő t á m a d á s a után a vár­ kastély valószínűleg visszakerült Báthori András t u ­ l a j d o n á b a . 1542-ben már — Segesden kívül — A t á d o t , ö t v ö s t és Kónyit is Báthori kezén találjuk. 3 4 Török Bálint elfogatása utáni esztendőben — királyi meg­ bízás a l a p j á n — é p p e n Báthori foglaltatja el a somo­ gyi Török javakat. Ez a birtokátadás nem mehetett m a r a d é k t a l a n u l végbe, Kwny-ban Török Jánosnak 2 adófizető és 3 szegény portája maradt. Ugyanebben az évben ö t v ö s már pusztaként szerepel. Két évvel később az újra benépesült községben, valamint Kóny­ ában és a szomszédos A t á d o n már Alya Mátyás az új földesúr. 3 5 1545-ben Kwny-ban Török Jánosnak még két adófizető és három szegény p o r t á j á t ismerik. 1545-46-os években ö t v ö s ismét puszta és — Segesdhez hasonlóan — p l é b á n i á j a is elhagyott. A környék lakói - az 1542-ik évnél nagyobb - török hadjá­ rat »következtében elpusztulnak, illetőleg elmene­ külnek. 3 6 Az 1542-46 között bekövetkezett török t á ­ madás az ötvösi várat is érinthette. Tulajdonosa, Alya Mátyás a Pécset ellenállás nélkül feladó magyar lo­ vasság egyik vezére. 37

7

Kónyiban 18 porta t u l a j d o n o s a k é n t újra Török Bá­ lintot jegyzik fel. 1548-tól ö t v ö s községben és a két A t á d o n ismét a Batthyányak a tulajdonosok. 3 9 ö t v ö s b e n 1549-50ben Batthyány M i h á l y n a k 2 adófizető, 5 szegény és 8 puszta p o r t á j á t ismerjük. Az említett években Kónyban még mindig a Török család is birtokos. 4 0 Az 1552-es évben a környéket ú j a b b ellenséges h a d ­ mozdulat érhette. Ekkor Kónyt teljesen felégetik és ö t v ö s b e n is a Batthyányaknak csupán 4 portája ma­ rad épen. 1553-ra már a szomszédos A t á d r a vissza­ települ a lakosság, ö t v ö s és Kóny — az előző évhez hasonlóan — részben puszta, illetőleg felégetett. A nagyobb 1554-55-ös somogyi török hadjárat után 1556-ban Kóny-ban Zrínyi Miklós is birtokos, A csurgói birtokközpontból Beleget (Belek) is kezében tartja. 4 1 ö t v ö s vidékét a 1556-57-es években ú j a b b török támadás éri, mivel mindkét A t á d és ö t v ö s pusztaként szerepel. Lakói ekkor részben Segesdre menekültek. Itt ugyanis a Batthyányaknak A t á d r ó l , Barátiból és ö t v ö s r ő l elmenekült j o b b á g y a i t említik Báthori A n d ­ rás 65 j o b b á g y portájának felsorolásával együtt. 4 2 Az említett h a d j á r a t o t Kóny sem heveri ki. 1557-ben is még teljesen puszta és csupán az 1563-as török kincstári defter jegyzi fel 8 házát. 4 3 Az 1564-es esz­ tendőre Kóny ismét teljesen puszta lesz. ö t v ö s b e n 2, A t á d o n 5 portája marad Batthyány Mihálynak. Eb­ ben az esztendőben a Báthoriak somogyi birtokköz­ pontja a virágzó Babócsa is teljesen elhagyott. Egye­ d ü l Kálmáncsehi (Kálmáncsa) mezővárosban van 50nél t ö b b porta. 4 4 1566-ban — Szigetvár eleste után — ö t v ö s és Kóny ismét a töröknek adózik, ö t v ö s ö n a török defter sze­ rint 8 ház szerepel. Ekkor a környéket pusztítva ugyancsak átvonulnak a török seregek és a Zrínyiek somogyi birtokközpontját, Csurgót is beveszik. 1571-ben ö t v ö s ö n 18 ház, míg 1575-ben Kónyban 14 ház szerepel a török összeírások szerint. 45 Segesd 1566-tól - a régi Báthori várkastéllyal együtt — a pécsi vilajet mohácsi szandzsákjának nahiéja (járási székhelye) lett. V á r á n a k kiépítését 1570 körül kezdi meg a török, töbib-ikevese'bb sikerrel. 46 ö t v ö s és Kóny a töröknek és a Zrínyieknek, Batthyá­ nyaknak egyaránt adózik. 1582—83-ban ö t v ö s ö n Batthyány Farkasnak 2 portája szerepel.

A környéken egy nagyobb átvonulást kell feltéte­ leznünk, mivel A t á d o t teljesen és Segesdet részben pusztán találjuk. A feltehetően déli i r á n y b ó l : A t á ­ d o n , ö t v ö s ö n keresztül vonuló ellenséges sereg Se­ gesdet is megtámadta. Az utóbbit azonban kisebb pusztulás érte, mivel 1545-49 között Báthori András birtokában á t l a g 60 portát említenek. 3 8

A környéken á l l a n d ó s u l n a k a magyar végvári csa­ patok t á m a d á s a i . A végvári küzdelmekre jellemző 1583-ban A l i b u d a i basa Rudolf császárhoz írt leve­ l e : „Nádasdy és Zrínyi Berzence, Babócsa, Segösd alját és az hatalmas császár végeit mind szüntelenül száguldja, és nagy károkat, dúlást teszön az tarto­ mányban."^ 1591-ben ugyan még török kézre kerül a segesdi fellegvár, de már 1594-ben Zrínyi György Babócsa várával együtt visszaszerzi. 48

1546-ra ö t v ö s b e részben visszatelepül a lakosság. Alya Mátyásnak, a későbbi koroknyai várkapitánynak 2 adófizető, 5 szegény és 18 felégetett portája van.

Ebben az esztendőben ö t v ö s is bizonyosan magyar kézben van, mivel Batthyány Farkas t u l a j d o n á b a n 7 helységet jegyeznek fel.

8

MAGYAR KÁLMÁN

U g y a n e b b e n az időben a Zrínyiek birtokközpont­ j á h o z : Csurgó várához tartozik - Tarany, Beleg, Nagymarton (Csurgó) mellett — a harcokban e l ­ pusztult Kóny. Két évvel később már 10 helységgel szerepel ugyancsak Zrínyi birtokaként, ö t v ö s r ő l et­ től az időtől kezdve hiányoznak a történeti adatok. 4 9 Környékének történetét Kanizsa eleste (1600) után nem ismerjük. Valószínűleg a XVII. század derekán újra a Zrínyi birtokokhoz tartozott. 5 0 Az 1664 körül ö t v ö s mellett átutazó Evlia Cselebi a következőket írja : „ e n n e k a síkságnak nyugati részén ötvös vára van. Szuíejmán khán ezt elfoglalta ugyan (1532, 1542, 1545-46, 1552, 1556), de jelenleg a magyar vezír (Zrínyi Miklós) hatalmában levő palánka. Az előre­ siető tatár csapatok ennek külvárosát elpusztították, s a hitetleneket a várba űzték." kirabolták,

között kezd ö t v ö s és Kónyi újra községgé f e j l ő d n i . 5 1 összefoglalva a község történetét: ö t v ö s a XI— XII. században királyi szolgáltató falu lehetett. Lakói a XIII. században már királyi udvarnokokként szolgál­ nak. 52 A község - közel két évtizedig - a segesdi királyi ispánság uradalmához tartozott, 1395-ben Kő­ vágóőrsi (Batthyány) György kapja örök adományul Zsigmond királytól. Rövid ideig tartó tapsonyi birtok­ lás után a XV. század második feléig a Batthyányak kezén volt. A XV—XVI. század első évtize­ deiben Marczali - Báthori - Pekry, majd Alya M á ­ tyás koroknyai kapitány t u l a j d o n á t képezi. A török megújuló támadásai miatt a XVI. század közepétől csak szórványos birtoklást mutatnak a Batthyányak. Ettől az időtől kezdve - 1664 körül biztosan - a Zrí­ nyiek uradalmához tartozott ö t v ö s és Kónyi is.

A XVII. század végén készült összeírásban már So­ mogy megye újjátelepült községei között szerepel ö t v ö s is. Végsősoron azonban az 1715-20-as évek

Középkori történetének jelentősebb szerepet ad a régészeti kutatásaink során feltárt XV—XVI. századi reneszánsz vadászkastély. 53

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

9

I. FEJEZET JEGYZETEI

1

24

2

25

CSÁNKI II. 1894, 634. és Kö. Á. L. AI. III. 1. ad. 3. n. 19. CSÁNKI II. 1894, 634. és SV. 374., HECKENAST 1970, 83. 3 HECKENAST 1970, 22, 83. 4 Uo. 81, 84. Véleményünk szerint az ötvösi udvarnokokat a király, illetőleg a királyné ellátására rendelték. LÁSZLÓ 1944, 354—359. 5 DENES 1972,' 33 és H. KOLBA-NÉMETH 1973, 5-6. 6 HECKENAST 1970. 84. - DIENES 1972, 33, 36. A segesdi királyi, illetőleg királynéi ispánság ötvöseit (aranyosait). 7 Az ötvösöket és aranyosokat egyfelől a gazdagabb arany- és ezüstérc lelőhelyekhez közelebb eső királyi központokba telepíthették át, másfelől a központi királyi ötvösműhely újjászervezésével is összefüggésbe hozható távozásuk. (PAULINYI 1966, 82-83.) 8 SV. 374. - KANYAR 1967, 38. 9 FÜSSY 1902, 480, 487-SV. 374. 10 Aranyos lakóínak egy része az arany, mosásával, kiter­ melésével és talán feldolgozásával is foglalkozhatott. Ez a kisebb Dráva menti nemesfém lelőhely legkésőbb a XII. században kimerülhetett. (Aranyos nevére Id. KÁL­ MÁN 1973, 82. 135-SFM, 1974. 812. és az aranymosók­ ra PAULINYI 1966, 33. 25. j.) 11 A XI. század elejétől a király magánuradalmához tartoz­ tak a segesdi ispánság birtokai. 12 CSÁNKI II. 1894, 627. - HECKENAST 1970, 100, 115. 13 CSÁNKI II. 1894, 634. 14 Zsigmond-kori 11/1. 311 p. 2678 reg. és 356. p. 3031 reg. 15 Zsigmond-kori H/1. 390 p. 3283 és 3985 reg. 16 Zsigmond-kori 11/1. 508. p. 4153 reg. 17 SV. 374. 18 CSÁNKI H. 1894, 634. - MREV III. 1902, 60. 19 CSÁNKI II. 1894, 1477-ben a batthyányi előnévvel rendel­ kező Alapiaké ötvös. (CSÁNKI II. 1894, 663.) 20 MREV IV. 1907, 35. 21 Conscriptio portarum in Cormitatu Simighiensi OL U. et С. Fase. А. 2658. 1. - NAGY 1862, 200. - TAKÁTS 1914, 65-66. - PÁKAY 1971/1. 13. 22 PÁKAY 1971/1-2. 2, 13-17, 19-20, 23, 66-68. 23 1537 után birtokait időlegesen elveszíti. (NAGY 1862, 199.) 1551. évi Báthori—Pekry per anyaga. (OL Kincs, levt. A. N. Fasc. 817. No. 16.)

26 27

28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 61

52

53

PÁKAY 1971/1. 13. SÖRÜS-REZNER 1905, 203 és 793-794. PÁKAY 1971/1. 23. 1526-ban már a török portyázok felégették Somogyot. (VERANCSICS 1857, 24.) Pecsevinél bővebb leírást Dselálzáde Musztafa közli. (DSELÁLZÁDE 1896, 202-203.) PÁKAY 1971/1. 23-24. Uo. 13, 23. GHIMESI, FORGÁCH 1866, 133. SV. 540. TAKÁTS 1914, 71. 1536 júniusában már János király párt­ ján volt Török Bálint. (SZAKÁLY, 1969, 18.) ZÁDOR 1964, 53. PÁKAY 1971/1. 32-33. PÁKAY 1971/1-2. 40, 44. Uo. 9. ISTVÁNFFY 1962, 180-182. PÁKAY 1971/1. 50, 65, 74. Uo. 74, 83. Uo. Uo. 109. Uo. 117. Uo. = SV. 98. PÁKAY 1971/1. 124-125. - SZAKÁLY 1971, 59. - MÉREY 1966, 162. MÉREY 1966, 171. - SV. 126. SV. 64. A budai b a s á k . . . I. 1915, 264, 289. SV. 35, 459. PÁKAY 1971/1-2. 28, 34, 133. - SV. 98. KARÁCSON II. 1904, 7. A vármegyét dúló tatárokat Zrí­ nyi verte ki. (KANYAR 1967, 74.) PÁKAY 1971/2. 36, valamint Repartitio decimarum 1. Cottus Simighiensis. Sub inspetione Dni Sár'közy: Pagus ötvös (KÁL ötvös 1715. 91.) A segesdi királynéi lispánságra ezideig a XIII. század második felétől vannak történeti adatok. (KANYAR 1967, 38.) Az 1966-1974. között folytatott régészeti ásatások is ezt látszanak bizonyítani.

II. FEJEZET

AZ ECSEDI BÁTHORI CSALÁD SOMOGYI TÖRTÉNETE (1490-1600)

Az előzőekben - ö t v ö s és környékének birtoktör­ ténetével kapcsolatban — t ö b b f ő r a n g ú család ötvösi birtoklását tárgyaltuk. A Batthyányak és a Zrínyiek sorából magyar­ országi, de főként somogyi szerepük tekintetében kiemelkednek a Báthoriak s a velük rokon Pekryek. Hiszen éppen az előbbiek - a XV. század végétől a XVI. század második feléig — mint országos főtisztségviselők és somogyi főispánok kiterjedt birtokaik­ kal és familiárisaikkal közvetlen meghatározói a me­ gye életének. 1 ö t v ö s és környékének e d d i g i régészeti kutatása éppen a várkastély X V - X V I . század első felének Báthori—Pekry korszakát mutatja - építészeti és műve­ lődéstörténeti szempontból — a legjelentősebbnek. 2 Feltűnő viszont, hogy a Báthoriak és familiárisaik somogyi birtok és művelődéstörténete szinte alig ku­ tatott. 3 A fentiek miatt látszik szükségesnek országos és somogyi történetük rövid feldolgozása. 4

* **

Az A n j o u - p á r t i Báthoriak Zsigmond király hű szö­ vetségesei voltak. 1 1 A király a d o m á n y a i révén birto­ kaik még erőteljesebben növekednek. A debreceni uradalom határszélétől Bátor városig, továbbá Bűd­ től Nagyfalun át Berczelig a Tisza mentén, s végül Nyíregyháza vidékén birtokosok. 1 2 A husziták ellen vívott csehországi háború jelentős véráldozatot követel a Báthoriaktól. A két Báthori testvér: Péter és Bertalan elesik a h a r c o k b a n . Zsig­ mond király - 1421-ben Ziska ellen folytatott - morva­ országi h a d j á r a t á b a n már ecsedi Báthori I. István is fontos szerepet kap. 1 3 A család gazdasági gyarapo­ dása is erőteljesen folytatódik. 1 4 Ugyanakkor az ecsediek politikai emelkedése csupán a XV. század első felében kezdődik. I. István országbíró a sárkányrend tagja lesz és az ország bárói közé kerül. A husziták és főképpen a török elleni küzdelmekben igen j e l e n ­ tős szerepet vállalnak a Báthoriak. 1437-ben - a Budai Nagy Antal felkelés perem­ hullámaiként - a Nyírségbe eljutó kisebb jobbágy­ felkeléseket is ők verik le. A török ellen vívott nagy e r ő p r ó b á n : a várnai csa­ t á b a n Báthori I. István - az „ország d a n d á r j a é l é n " — Szent György zászlajának őreként esik el. F i a i : Miklós váci püspök, II. István országbíró és erdélyi vajda, I. László szatmári főispán és I. András Szabolcs vármegye főispánja már az ország első zászlósurai.

A (Nyír) Bátorról elnevezett Báthori család a Nyír­ ség XI. századi idegen eredetű nemzetségéből: Gutkeledektől származott. 5 A nemzetség majádi főágához tartozó Báthoriak - az 1279-es birtokadomány után - főképpen nemzetségi-ági birtokok megszerzésével a XIV. századra nagy u r a d a l m a t hoznak létre. 6 A család első ismert ősének, I. A n d r á s n a k fia, I. Bereczk 1321ben szerzi meg végérvényesen a Báthoriak nyírbáto­ ri birtokközpontját. 7 Ecsed - 1317-ben történő - bir­ tokbavételével veszi kezdetét az a t ö b b évszázados t u ­ datos birtokszerzési politika, amely a XVII. századra több hatalmas birtoktestet: az ecsedi és Somogyban a babócsai u r a d a l m a t és több kisebb részuradalmat hoz létre. 8 A család felemelkedését I. Bereczk f i a i : II. János, Lőkös, I. Miklós és II. András teremti meg. A rozgonyi csatában I. Károly o l d a l á n harcoló II. János 1316-ban a Borsa Kopasz elleni küzdelmekben tűnik ki. Ettől az időtől kezdve a Báthoriak - király­ hűségük révén - gyorsan emelkednek. II. János szat­ mári és aradi főispán, I. Miklós csongrádi főispán és szegedi várnagy, míg II. András váradi püspök lesz. 9

S főképpen a rokoni kapcsolatok révén történő emelkedésük magyarázza előretörésüket Mátyás ural­ ma alatt. A család közvetlenül a király rokoni körébe kerül, mivel Szilágyi Mihály feleségül veszi Báthori Margitot. Ugyancsak a királyhoz fűződő nemzetségi rokoni kötelékeket erősítette - a Gutkeled nemzet­ séghez tartozó - Maróti Mihály Szilágyi M a r g i t t a l kötött házassága. 1 5 A király rokonainak számító gaz­ dag család nagy politikai hatalom birtokába jut. Báthori II. István országbíró és vajdai címet kap 1474ben. 1470-től Báthori László szatmári és zarándi fő­ ispán, míg az 1451-ben és 1460-as években udvari tisztségeket viselő Báthori András szabolcsi főispán, majd később koronaőr lesz. Mátyás humanista udva­ rának legkiválóbb alakja, az Itáliában t a n u l t í r ó ­ humanista Báthori Miklós, aki előbb szerémi ( 1 4 6 9 1475), majd váci püspök (1475-1506) lett. 16

A XIV. század elején már két ágra szakad a csa­ l á d . Báthori II. János fia, László szabolcsmegyei fő­ ispán - Meggyesaljai Annával kötött házassága után - (Szilágy) Somlyó központtal új Báthori u r a d a l m a t hoz létre. László leszármazói a somlyói, erdélyi feje­ delmi ág ősei lesznek, míg Lőkös fia Péter ( t 1335) a nyírbátori központban élő ecsedi ág megalapítója. 1 0

A Báthoriak rokoni köréhez ekkor már tizenkét or­ szágos méltóságviselő és egy püspök tartozik. Az A l ­ föld peremén a Kompoltiak, Erdélyben a somlyóiak és más családok, 1 7 Magyarország északi részén a Pálócziak, nyugaton az Alsólendvai Bánfiak, Kani­ zsaiak, és - 1474-től - a Marczaliak tartoznak a fő­ úri rokonsághoz. 1 8

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY A Báthoriak 1474-ben kerülnek közvetlen rokoni kapcsolatba Somogy megye akkori l e g h a t a l m a s a b b főuraival, a Marczali c s a l á d d a l . Ekkor vette feleségül Marczali György — Báthori II. István országbíró h ú g á t - Báthori Katalint. 1 9 A családi friggyel egyidőben a két család kölcsönös örökösödési szerződést is kö­ tött. A szerződés értelmében a f i ú á g i örökös: Marcza­ li László - 1488-ban történt - halála után az összes somogyi Marczali birtok a Báthori testvérek kezére kerül. 2 0 Ettől az időtől kezdve Somogy megye észak­ keleti részétől egészen a Dráváig — négy vár és t ö b b kastély, 11 város, valamint 40—54 helység uraiként —, a Báthoriak öröklik a Marczaliak somogyi főispáni címét és familiárisaik nagy részét is átveszik. 21 A hatalmas Marczali birtok somogyi uradalmi köz­ pontja Babócsa, ahol a főispáni címet viselő Marcza­ liak — a XV. századtól — közigazgatási központjukat is kiépítik. 2 2 Ezzel a Báthoriak dél-somogyi, Babócsa környéki birtokai kiemelt szerephez jutnak. Végsősoron a fontos dél-somogyi birtokok, vala­ mint a Marczali családnak nevetadó kisebb u r a d a ­ lom mellett a d é l - b a l a t o n i : fejérkői, a zákányi és segesdi részuradalmak alkotják a Báthoriak teljes so­ mogyi birtokát. 2 3 Az említett uradalmak legfontosabb városai: Kőröshegy, M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, a két Zákány, Lábod, Babócsa, Valkó és Kálmáncsehi. 2 4 A Somogyban újbirtokos Báthoriak politikai szerepe 1490-től kezdődik. Mátyás halála után a vármegyei csapatok segítségével kiverik — a megyébe benyo­ muló - Miksa német-római császár csapatait. 2 5 Ulászló pártjának fővezéreiként verik le a csontme­ zei csatában Korvin Jánost. 26 Ezután érthető módon II. Ulászló - a t r ó n j á t megszilárdító - Báthoriakat teljes kegyével és birtokadományaival halmozza el. A Marczaliak leányági örököseivel folytatott per u t á n , 1495-ben „ ú j a d o m á n y k é n t " Báthori A n d r á s és f i a : György kapja a Marczaliak birtokainak java részét. 27 A király — 1496 tavaszán — a Báthoriak babocsai várkastélyában is megjelenik. Közvetlenül utána a d j a Báthori György főlovászmesternek a somogyi főispáni címet. 28 A Báthoriak legnagyobb hatalmukat I I . Ulászló ide­ jében nyerik el. Ekkor I. András koronaőr f i a i : I. György somogyi főispán és főlovászmester, III. Ist­ ván temesi főkapitány és nádor (1519), II. András Szabolcs-Szatmár megyei főispán és b e l g r á d i b á n (1521) az ország legfontosabb katonai és közigazga­ tási tisztségeit töltik be. A szinte egyedülálló hatalmi helyzetük további emelkedése — a Dózsa-féle parasztháború leverése után — igen j ó l megfigyelhető. A királyokat utánozza Báthori István nádor, Zsófia mazóviai hercegasszonynyal történő házasságkötésekor. 2 9 A mohácsi vészt megelőző időben az ország á l l a ­ potának, véderejének tragikus elhanyagolása terén a Báthoriakat is komoly felelősség terheli. Nándor­ fehérvár tragikus eleste, majd a mohácsi csatavesz­ tés után az egymással birtokszerzésben versenyező főnemesek sorában Báthori III. István nádor és Bá­ thori II. András b á n is szerepel. Igen jellemző rájuk,

11

hogy 1526-ban Báthori András - György testvérével együtt — még Szapolyai János királlyá választásán vesz részt. Egy évvel később a két Báthori testvér — igen jelentős birtokadományok után — már Ferdinánd pártjára áll. 3 0 Somogy megye fő birtokosa, Báthori András szatmári főkapitány és tárnokmester 1528-ban - Ferdinánd megbízásából már az ország „ ü g y e i t " intézi. A Báthoriak Ferdinánd o l d a l á n a János király elleni fegyveres harcokban is részt vesznek. 1527-ben Báthori György főispán Batthyány Ferenc b á n n a l So­ mogy megyéből vonulnak seregeikkel Szlavóniába Frangepán Kristóf ellen. 1528 elején pedig a Báthoriakkal rokon Pekry Lajos — Török Bálint temesi fő­ ispán segítségével — az országból kiűzi János királyt. Ettől az időtől kezdődően lesznek — az ország sor­ sát érintő — rendi és főnemesi gyűlések színhelyei a Báthoriak dél-somogyi birtokai. Báthori György fő­ ispán 1531-ben Babócsán tanácskozik a l e g h a t a l m a ­ sabb Ferdinánd-párti f ő u r a k k a l : Perényi Péterrel, Tö­ rök Bálinttal, Pekry Lajossal és másokkal. 3 1 M é g u g y a n a b b a n az évben a Báthoriak kezén levő Béla­ váron a magyar, horvát és sziavon rendekből közel száz egyházi és világi főnemes találkozik. A 4000 fegy­ veres jelenlétében lezajlott rendi tanácskozáson Pe­ rényi Péter a Báthoriakat és a többieket János király oldalára próbálta állítani. A tárgyalások 1531 őszén a Báthoriak zákányi birtokán folytatódtak. Ekkor a Báthoriak, laki Bakics Pál és Török Bálint a János­ párti Nádasdy Tamással szövetkeznek. 32 A Ferdinánd és János-párti főurak — a Báthoriak közvetítésével létrejövő — egyeztető, békéltető tárgyalásainak Szulejmán szultán 1532-ben a Délvidék; Babócsa és végső­ soron Bécs ellen indított h a d j á r a t a vetett véget. A Somogy megyében kialakult bizonytalan á l l a p o ­ tokat t ö b b Báthori birtok elfoglalására használta fel Pekry Lajos. Felesége javaiként, főképpen Báthori István nádor egykori birtokait szerzi meg. Birtokfogla­ lásai során a Báthoriaknak legnagyobb veszteségét a virágzó, gazdag mezőváros, Kálmáncsehi időleges e l ­ vesztése okozza. Észak és t ö b b közép-somogyi közsé­ gen kívül főképpen a dél-somogyi Báthori u r a d a l m a k ­ ból kerültek községek, mint pld. Szentgyörgy, Darány, Csokonya és ö t v ö s Pekry kezére. 33 Pekry nagyarányú somogyi birtokfoglalásainak 1537-ben a vesztes eszéki csata vet véget. 34 A vereség hatására még kedvezőt­ lenebbek lesznek a dél-somogyi állapotok. Az 1538-ban megkötött nagyváradi béke után So­ mogy megye — a Török Bálint vezetésével szerveződő - János-párti főurak ellenőrzése a l á kerül. A vármegye f ő i s p á n j a : Báthori Bonaventura ( A n d ­ rás), a legnagyobb somogyi birtokos e b b e n az idő­ szakban Ferdinánd táborához tartozik. Somogyban Török Bálint — 1541-ben történő — e l ­ fogatása után ismét a Báthoriaké a l e g n a g y o b b po­ litikai hatalom. Több fontos Török birtokközpont — köztük Csurgó - viszont az új hatalmas délvidéki nagybirtokos, Zrínyi kezére kerül. Zrínyi Miklós és só­ gora Tahy Ferenc 1542 és az 1550-es évek között t ö b b régi dél-somogyi Báthori birtokot megszerez. Sziget­ váron 1554-ben még Báthori András főispán f a m i l i á -

12

MAGYAR KÁLMÁN

risa : Perneszi Egyed kapitány képviseli a Báthoriak érdekeit. Vízváron és Bélaváron ebben az időben már Tahy Ferenc épít ki magának új birtokközpontokat. 3 5 Báthori II. András f i a i : Bonaventura somogyi fő­ ispán és erdélyi vajda, II. Miklós somogyi főispán és országbíró, valamint II. György közös családi köz­ pontja - a XVI. század közepéig (1566-1571) - Nyír­ bátor lesz. Bonaventura nyírbátori várkastélyában folytat tárgyalásokat Erdély jövendő sorsáról az Iza­ bella királynőt képviselő Martinuzzi Györggyel és a király megbízottjával, gróf Salm Miklóssal. 3 6 1542-ben — Pest Ferdinánd által történő ostroma során — Babócsa ura, Báthori András és testvére György az ún. Perényi liga t a g j a i lesznek. 37 Ferdinánd Pest elleni t á m a d á s á t követi 1543-ban Szulejmán szultán Dél-Somogyot újra érintő hadjárata. 3 8 A Báthoriak somogyi birtokainak várai és várkas­ télyai: M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, Zákány és Ba­ bócsa ekkor már végvárakká szerveződnek. 39 Pécs, Siklós és a tolnai várak az 1543-as h a d j á r a t során történő eleste után a török délvidéki, illetőleg dél-somogyi támadásai állandósulnak. Az 1547-től egyre sűrűbben bekövetkező török támadások ellen Szigetvár, illetőleg a Babócsa környéki várak védik a somogyi Báthori uradalmakat. Ettől az időtől kezdve a somogyi Báthori birtokok története a délvidéki, fő­ képpen a Babócsa környéki végvári harcok, illetőleg a Babócsával kapcsolatos események jellemzik. így 1550-ben Báthori András babócsai őrsége a Somogyra t á m a d ó pécsi Dervis bég seregét veri meg. A me­ nekülő török csapatot pedig — ö t v ö s régi birtokosa — Alya Mátyás koroknai várkapitány Kálmáncsehinél semmisíti meg. 4 0 Ettől kezdve a törökök még súlyo­ sabb t á m a d á s a i n a k válik célpontjává Babócsa. 1554ben a Báthoriak régi familiárisa Perneszi Egyed öt bég támadásától védi meg Sziget várát. 4 1 A jelentős politikai szerepet vállaló Báthoriaknak — János király halálával — megváltozó politikai helyzete Magyarország egyesítésére szolgáltatott lehetőséget. Ferdinánd bizalmatlan politikája miatt azonban Bá­ thori András Nyírbátorba vonul vissza hosszabb időre. 1550 és 1565 között f ő e n e r g i á j á t az erdélyi ügyek ren­ dezése, illetőleg a János Zsigmonddal folytatott fegy­ veres harc köti le. 42 A somogyi végvárvonal még szervezetlen védelmét használja ki a török 1555-ben Kaposvár, Korotna és több jelentős somogyi vár — köztük Babócsa — elfog­ lalására. 4 3 Ekkor a Báthoriak somogyi birtokközpontja — közel egy esztendeig - török kézre kerül. A dél-so­ mogyi birtokok időleges elvesztése, jelentősen befo­ lyásolja a Báthori jövedelmeket. Hiszen é p p e n a dél­ somogyi u r a d a l m a k mezővárosai: Kálmáncsa, L á b o d , Barcs stb. a legjövedelmezőbb. Kiemelkedő szerepe van Kálmáncsának, ahol az osztrák tartományok felé vezető híres „ m a r h a h a j t ó ú t " vezet keresztül. 1566-ban Zrínyi és a Nádasdy vezette magyar ha­ dak az elpusztított Babócsát is visszaszerzik. A Bá­ thoriak segesdi uradalmi központjába visszahúzódó uradalmi főprefektus: Perneszi Farkas is ekkor tér vissza a babócsai uradalmi központba. 4 4 A babócsai

vár újjáépítése és a délvidéki uradalom újjászerve­ zése 1557-1558 között folyik. Ekkor a babócsai várat - a hozzátartozó segesdi, zákányi, marcali stb. ura­ dalmakkal - Báthori András használatra Ferdinánd királynak adja. 4 5 Ferdinánd király a Báthori javak jövedelmeit Szi­ getvár és a somogyi déli végvárvonal környékének j e ­ lentős megerősítésére fordítja. Ebben az időben Ba­ bócsa és a környék v é g v á r a i : Vízvár, Bélavár stb. Szi­ getvár kapitányának fennhatósága alá tartozik. 1561től a csurgói uradalom birtokosa, Zrínyi Miklós az új szigetvári főkapitány rendelkezik a babócsai őrség felett. Ez a helyzet Báthori András hatalmi súlyának somogyi meggyengülését is jelentette. Hiszen a bar­ csi, babócsai, zákányi, segesdi és marcali Báthori vá­ rakkal szemben a legjelentősebb somogyi vár: Szi­ getvár az ugyancsak fontos Csurgó, valamint a már kevésbé jelentős Csákány, Vízvár és Bélavár Zrínyi Miklós, illetőleg sógora, Tahy Ferenc főlovászmester h a t a l m á b a n voltak. Báthori András somogyi, szabolcsi és szatmári fő­ ispán, királyi tárnokmester, erdélyi vajdát és székely ispánt keleti birtokainak védelme és a megújuló er­ délyi harcok kötik le. Dél-somogyi u r a d a l m a i n a k igaz­ gatását csupán távolról irányítja. 1563-ban somogyi u r a d a l m a i t visszaveszi a királyi kezelés alól és ismét saját fennhatósága alá rendeli. A dél-somogyi vég­ várrendszer ebben az időben sikeresen száll szembe a török támadásaival. 1562-ben Zrínyi vezetésével ép­ pen a babócsai őrség arat jelentős győzelmet a tö­ rökön Monoszlónál. 4 6 1566-ban a Szulejmán szultán vezetésével történő nagy török támadás hírére Báthori András Miksa ki­ rály magyaróvári t á b o r á b a siet. Itt a magyar hadak főparancsnokaként - az összegyűlt királyi sereggel - kénytelen tétlenül nézni Szigetvár, Babócsa és vele az összes somogyi birtokainak elvesztését. Ezután a diadalmas török sereg az üresen maradt somogyi vég­ várakat: Vízvárt, Bélavárt, Berzencét, Csurgót, Z á ­ kányt, Segesdet, Csákányt, Marótot, M a r c a l i t stb. sorra elfoglalja. A törökök gyors foglalását Zrínyi só­ gora, Tahy Ferenc állítja meg Kanizsánál. A küzde­ lem nagyságára jellemző, hogy Dél-Somogy és Zala két legrangosabb f ő u r a : Báthori András és Batthyány Ferenc is elesik a harcokban. 4 7 Ezután szinte a teljes Somogy megye török kézre jut. A Báthoriak f a m i l i á r i ­ sai szétszóródnak. Perneszi István még Babócsa ost­ romakor menekül Erdélybe. A család somogyi h a t a l ­ ma ettől kezdve csupán névlegessé válik. 1576-1584 évek között még Báthori Miklós országbíró - néhány somogyi birtok tulajdonosa — viseli a főispáni címet. A Báthori birtokok egy részén 1582-83-ban U n g n á d Kristóf, illetőleg Török István, majd a Nádasdyak a birtokosok. 4 8 1566-1594 között a dél-somogyi Báthori birtokok legnagyobbrészt török kézen vannak. Az 1594—1599 közötti rövid időben Babócsa és a dél-somogyi Bátho­ ri birtokok egy része ismét visszakerül az egykori t u ­ lajdonosokhoz. A birtokok utolsó ura Báthori István országbíró 1600-ig: Kanizsa elestéig még viseli a so-

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY mogyi főispáni címet. 49 Távoli nyírbátori, illetőleg ecsedi családi központjából a valóságban nem vesz

13

részt már a vármegye közigazgatásának, illetőleg vé delmének szervezésében és ellátásában. 5 0

II. FEJEZET JEGYZETEI

1 2 3 4

5

6

7

8

MAGYAR 1973a, 8-36. Uő. 1973b, 349-356. SZAKÁLY 1971, 51-84. KANYAR 1967, 51, 65. KOPPÁNY-SÁGI 1967, 3-45. Részletes feldolgozásuk az SLÉ 1975. 6. számban történik Az ecsedi Báthori család története és somogyi forrásai с dolgozatban. BAKAY 1965, 28. - MAGYAR 1973a, 8-83. - Uo. 1973c 122-123. és újabban FÜGEDI 1974, 173-177. N A G Y I. 1857, 218. KARÁCSONYI II. 1901. 28. MAKSAI 1940, 38. - KÁLLAY I. 4 1 . reg. KARÁCSONYI II. 1901. 28. - MAKSAI 1940, 38.

-

KARÁCSONYI 1901, 28-30. MAKSAI 1940, 36-41. - SV. 88, 430, 432. - Szatmár V. 573. 429. - MAGYAR 1973a, 8-35.

9

KARÁCSONYI 1901, 26. - KÁLLAY I. 132.. 567. reg. ENTZ-SZALONTAI 1969, V. KARÁCSONYI 1901, 27. « SZV. 420. - FÜGEDI 1970, 49. ENGEL 1970, 294. FÜGEDI 1974, 176. 12 SZV. 432. - Szatmár V. 573. 13 M A G Y A R 1973a, 10.

-

15

16

17

18 19

20 21 22

23

SZV. 88, 432. - Szatmár V. 131. 6074 reg.

-

N A G Y 1857, 228. - SZIRMAY II. 1810, 75. ENTZSZALONTAI 1969, 2 1 . - ENGEL 1970, 299. ENGEL 1970. 300. - B Ó N i S , 1971, 260. - B A L O G H I. 1966, 553, 635, 654, 661, 662, 681, 693.

FÜGEDI 1970, 62. Uo. 87, 157.

birtokait

Uö. 1974, 189-190.

1487. dec. 8. és 1488. aug. 24. között halt meg. (FÜGE­ DI 1970, 75.) CSÁNKI II. 1894, 684-685. SV. 36, 376, 3 8 1 . -

SV. 413. FÜGEDI 1970, 63. SV. 413.

26 27

28 29 30 31

32 33 34 35 36 37

39

573. - Zsigmond-kori 11/2.

A Medgyesaljai Moróczok, akiknek hatalmas 1493-ban szerzik meg.

Kőröshegy, Lábod és Kálmáncsehi gazdag mezővárosok kivételével mindegyik régi, uradalmi központ volt.

25

38

10

14

24

40

41

42

Uo. Az említett községek babócsai, illetőleg segesdi uradal­ mak tartozékai voltak. TAKÁTS 1914, 65-66. N A G Y XI. 1965, 6. - SV 172. - PÁKAY 1971/1. 8 1 , 88, 92. Szatmár V. 146. SZÁNTÓ 1972, 8 1 . 42. j . SV. 442, = SZÁNTÓ 1972, 90. SZAKÁLY 1971, 5 1 . - SZÁNTÓ 1972, 92, 94. - Uo. 1972, 314.

NÉMETH 1903, 105. - SV. 442. - Alya Mátyás kapitány­ sága alatt Koroknya jelentősebb védelmi szerepet vál­ lalt. (SZAKÁLY 1969, 53, 55.) SV. 443. - MÉREY 1966, 160.

Nyírbátor akkori jelentőségére utal Szatmár V. 462—463. - SZIRMAY II. 1810. 168, - BALOGH 1903, 61. Báthori András erdélyi politikáját Id. SZIRMAY I. 1809, 102. VE­ RESS 1901, 326-336, 411. - Szatmár V. 437.

43 s v 444, 463. - NÉMETH 1903, 125. - BEN D A 1966, 3 4 - 3 5 . - MÉREY 1966, 160. - SZAKÁLY 1971, 55. - SZÁNTÓ 1972, 320. 44 BENDA 1966, 3 6 - 3 8 . - SZAKÁLY 1971, 56. 45

SZAKÁLY 1971. 56-57.

46

SV. 449. -

48

Ungnád cs. (PÁKAY 1971/1 128-132. - Uő. 1971/2. 24, 25. Török cs. (PÁKAY 1971/1. 134. - PÁKAY 1971/2. 3, 32, 34, 42. Nádasdy cs. (PÁKAY 1971/1. 134, 135, 139, 140. - PÁKAY 1971/2. 27, 35, 75. PÁKAY 1971/3. 42. KANYAR 1967, 65. - MAGYAR 1973, 27-29.

NÉMETH 1903, 188. 47 SZAKÁLY 1971 59.

CSÁNKI II. 1894, 572, 576.

CSÁNKI II. 1894, 684-685. 1490-ben Báthori István Korvin János herceg, Zápolyai István és az Újlakiak mögött a ne­ gyedik helyen áll birtokait tekintve. (ENGEL 1970, 305.) Testvérének Báthori Andrásnak birtokában 1494-ben 882 portát tüntetnek fel. (ENGEL 1968, 341. Kritikáját Id. MAGYAR 1973a 188-189. 43. j .

Uo. FÜGEDI 1970, 85. - BARTA-FEKETE 1973. 260-262. BÁNKÚTI 1957, 7. - M A G Y A R 1973a, 23. SV. 440.

49 50

BENDA 1966, 46.

ECKHARDT 1944, 36. 19., 152. 76., 1 6 0 - 1 6 1 . , 164. Szatmár V. 451. - JENÉI 1968, 105. - E N T Z - S Z A L O N ­ TAI 1969, 12.

III. FEJEZET

A BÁTHORI BIRTOKKÖZPONTOK RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK JELENTŐSÉGE

A Báthori család előnevét a d ó ecsedi birtokközpont kutatása még a közeljövő fontos f e l a d a t a . 1 Az ecsedi fő birtokközponthoz tartozó - a családnak nevet a d ó - Bátor (Nyírbátor) régészeti, művészettörténeti és történeti vizsgálata már jelentősebb eredményeket ért

el. A kiemelkedő értéket képviselő gótikus templomok és egyéb egyházi műremekek, szinte teljesnek m o n d ­ ható sokoldalú kutatása nagyobbrészben megtör­ tént. 2 Az Erdélyből Szatmáron át h a l a d ó és az ecsedi lá­ pot kétfelől megkerülő utak elágazásánál fekvő Batur-t IV. László 1279-ben adja a Gutkeled nemzetség egyik t a g j á n a k örökségeként — a Báthori ősöknek. 3 A két vármegye határán — azokat a Nyugattal össze­ kötő legfontosabb utak találkozásánál — levő korai település, 4 ekkor kezd mezővárosi j e l l e g ű birtokköz­ ponttá f e j l ő d n i . 1332-től az árumegállító j o g g a l , a d ó ­ mentességgel és bíráskodási j o g g a l rendelkező — a Báthoriak birtokközpontjaként lendületesen fejlődés­ nek induló — mezőváros a környék gazdasági, keres­ kedelmi központja lesz. 5 A Báthori családnak - kúriái mellett - 1364-ben már várkastélya is állt a helység­ ben. A XIV. században két t e m p l o m m a l , öt vicussal, két mellékutcával rendelkező település a XV. század­ ban gyarapodik igazán. 6

1 A nyírbátori Báthori kastély fekvése a községben. 1:4320

A két nyírbátori templom - jelenlegi á l l a p o t á b a n is — a hazai gótika kiemelkedő remekműve. A Szűz M á r i a és Szent György tiszteletére emelt, későbbi re­ formátus egyház, az ősök dicsősségét szolgáló temetkezőhelynek készült/ A XV. század második felében a Báthoriak már korábban meglevő udvarházukat kibővítik, átalakítják, fallal körülvett, kisebb ostromot is álló, gótikus, majd reneszánsz stílusú várkastéllyá. A nyírbátori várkas­ tély „ á t é p í t é s e " idején az ecsedi fő birtokközpontban is nagyszabású építkezések folytak. A művészettörté­ neti kutatások szerint 8 a várfalon 1484-ben elhelye­ zett Báthori címer mestere egy jelentős budai mes­ tertől tanulhatott. A nyírbátori várkastély — kisebb átalakítások mel­ lett — a XVI. század második feléig állhatott.

1. A NYÍRBÁTORI VÁRKASTÉLY RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1954-1972)

A történeti forrásokban szereplő, elpusztult nyírbátori vár­ kastély alapfalainak feltárására 1954—1972. között került sor.9 (1. kép) 1953-ban az óvónőképző iskola fundamentumának ásása­ kor — a mai Szülőotthon, délnyugati sarkának közelében — került elő az első falmaradvány. A M é r e y K á d á r E r v i n vezetésével folyatott lelet­ mentő ásatás csupán a XVI—XVII. századi várfal észak­ nyugati sarkát tisztázta.10 A késői ráépítkezés fala alatt 11 elszenesedett faszén-nyomot találtak. A feltárt fal déli vé­ gétől északra merőleges irányban 70 cm széles téglafal hú­ zódik. A későközépkori fal alapjánál téglatörmelék és égés­ nyom került elő. 1958-ban C s a l l á n y D e z s ő vezetésével megindult ásatás a gimnázium kertjében megmaradt déli falnál, il­ letőleg az északi és keleti fal találkozási pontjánál kezdő­ dött.12 A Cs.l. szelvényben került elő a 120 cm széles déli főfal. A Cs.ll. szelvényben 70 cm vastag újabbkori tégla­ falakat: az ún. vadászháznak az alapjait tárták fel. 13 A Cs.llil. szelvényben kicsi ablakmélyedés: kifelé és befelé kes­ kenyedő és emelkedő pinceablak alsó lapja, valamint fel­ menő falainak maradványai jutottak a felszínre. A Cs.V. szelvényben 26,5 m hosszúságig kibontott 1 m vastag fal felől három keresztfal húzódott. Ugyanakkor a fal északi oldalán egy pince keresztfala került a felszínre. A várkas­ tély ún. Cs.1. szobáját tárták fel a pusztulási réteggel együtt a Cs.VII. szelvényben, Meg kell jegyeznünk, hogy a szobarész égett, törmelékes rétegében nagyszámú késő­ középkori plasztikus hordó, tölgyfalevél és makkdíszítésű kályhacsempe került elő.14 A 30 m hosszú és 1,2 m vastag középkori déli főfal régészeti feltárása befejeződött a Cs. I—VII. szelvényekkel. S végsősoron a 3,5 m mélységig követ­ hető falalapozás felett az erősen átégett, téglatörmelékes

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

későközépkori pusztulási réteget meghatározták. A Cs.lX. szelvényben lőrésszerű p i n c e a b l a k o t t a l á l t a k . A pinceszerű helyiség belsejében mindenütt a pusztulási réteg égett és kormos szintje húzódott, A északi fal külső á r k á n á l nyitott (Cs.X.) szelvényben fülkeszerű bemélyedést b o n t o t t a k ki, Az előkerült középkori padlószint mellett nyugati irányban a várkastély külső ( u d ­ var felőli) f a l a húzódott. A Cs. Vili—XV. szelvények feltárása során egy torony (?) a l a p j a került elő. A t é g l a l a p a l a k ú építménynek lőrésszerű pince a b l a k a n a p v i l á g r a j u t o t t . A keleti fal feltárásakor megfigyelhettük az egész falon végigterjedő tégla boltív indítását. Egy egyszerű, kályhával ellátott helyiség belső részét is feltárták. M e g á l l a p í t h a t t á k , hogy a terem b e j á r a t i részének küszöb-gerendája fölött 10 cm vastagságú planírozás húzódik. A Cs. XVI. szelvény a keleti fal sarkát, míg a Cs. XVII. a déli falhoz csatlakozó, kis t é g l a l a p a l a k ú , b e j á r a t i épít­ ményt tisztázta. (2. kép) 1958-ban a Cs. VHil.-Cs.XV. szelvények á l t a l közrefogott t e r ü l e t e n : a Cs. 2. szobában a főképpen „egyszerű kályha­ csempe" töredékeket 1 5 t á r t a k f e l . A szoba északi f a l á t ó l ha­ ladva a Cs.X. és Cs.XIII. szelvényekig középkori kerámia és nagy területre kiterjedő égési, pusztulási'réteg mutatkozott. Az 1958-ban f o l y t a t o t t ásatás során tisztázódott a g i m n á ­ zium udvarán a l a p j a i b a n m e g m a r a d t XV—XVI, századi Báthori várkastély d é l i szárnya. Ezen a szárnyon egy kiugró toronyhelyiség (Cs. 2. szoba), illetőleg egy kisebb b e j á r a t ú toronyrész (Cs.XVII. szelvény) mutatkozott. Az említett épít­ mények a déli várfalhoz, illetőleg a vele párhuzamosan futó északi kastélyfalhoz illeszkedtek szervesen. A f a l a k b ó l induló keskenyebb keresztfa la к a déli szárny szobáinak z á r ó f a l a i . A déli várfalon előkerült pinceablak — a m a g t á r pincéjérs levő a b l a k k a l mutatott méret és tengely azonossága a l a p j á n — a déli szárny és a m a g t á r épületének szerves összefüggésére u t a l , A gimnázium építésekor elbontott „ c e l l a s z e r ű " építmények a déli várkastély-szárny nyugat felé történő folytatását jelezték. A várkastély már feltárt részeinek tereprendezése 1959ben folytatódott, kisebb kiegészítő j e l l e g ű ásatásokkal. Az említett földszállítás közben „szórvány leletként" egy szé­ pen megmunkált, egyedülálló XV. századi zöldmázas, orosz­ lándíszítésű kályhacsempe is felszínre került. A Cs. XIII/A/2. szelvényből a hamus pusztulási rétegben, a t é g l a p a d l ó n dőlt helyzetben terméskőből f a r a g o t t b a ­ luszter j u t o t t a felszínre. 16 A kétoldalt pilaszteres kiképzésű k ő b a l t á v a l , középen körkeretes, meződíszítéssel ellátott b a lusztert az e l ő l a p o n alul és felül keretes mező egészíti ki. A Cs. XIV/B/2. számú szelvényben t a l á l t á k a 2. balusztert. 1 7 Ezt az 1. számú típushoz hasonlóan terméskőből f a r a g t á k ki. Díszítése középen körkeretű mezőben kettős rozetta. Az említett k o r l á t l á b kiegészítő leletei között f ő k é p p e n a kály­ hacsempék említhetők. U g y a n a b b a n a szelvényben került napvilágra a 3. számú baluszter. A 4. baluszter a Cs. XIII / A / 3 , és Cs. XIV/B/3. szelvények feltárása közben j u t o t t a felszínre. Az említett szelvényekből előkerült íves a l a k ú , ledőlt falrész a korláttal ellátott árkádos felső folyosó meglétére utalhat. A Cs. XIV/B/2—3. szelvényekben fehérmázas kályhacsempe d a r a b j a i t figyelték meg. 1 8 U g y a n i t t sárgamázas (vékonyan aranyozott) gótikus kályhatöredékek is előkerültek, Egy boltozatos helyiség tégla ívindítását is sikerült f e l ­ színre hozni. Ugyanakkor a fényűző várkastély oszlopcsar­ nokom helyiségéhez tartozhatott a Cs. XIV/B/4. szelvényben előkerült oszloptöredék. 1 9 Tisztázódott a 2,5 m x 1 , 5 m-es kis szoba rendeltetése: valószínűleg a kaputorony egysége lehetett. Az ún. k a p u ­ torony déli o l d a l á n á l lévő bolt-indítás a helyiség alsó b o l ­ tozatos termére utal. Az 1959-es évi régészeti kutatás a g i m n á z i u m udvarán előkerült déli szárny teljes feltárását eredményezte. Az e m ­ lített kastélyrész északi részének vizsgálatakor kiderült, hogy baluszteres, loggiás kiképzésű folyosóval ellátott, emeletes,

15

több helyiségből álló kastélyrész állt itt. A déli rész kiugró torony f e l j á r ó j a és kis b e j á r a t i torony része is ekkor került felszínre. Az 1961. évi régészeti munka a gimnázium udvarának még f e l t á r a t l a n területét kutatta, A déli szárnytól t á v o l a b b nyitott Cs. XllH/A/7. szelvény — a k o r á b b i feltárásokon elő­ került — kályhacsempe és k e r á m i a - a n y a g o t hozta a f e l ­ színre. 20 A szelvényben a régebbi ásatásokon megismert ré­ tegek jelentkeztek. 2 1 N é h á n y f a r a g v á n y o n , kályhacsempén kívül a Cs. ХХ1И/А/3. szelvényben egy mészkőből k i f a r a g o t t címer töredéke került elő. 2 2 (I. a könyborító h á t l a p j á n . ) Az

1953-1961

között végzett ásatások

tották, hogy a kastély alatt húzódhatott. A

feltárt

azt

szárnya a

bizonyí­

gimnázium

Báthoriak X V - X V I . századi

kastélyának délnyugati sarka

és

vár­

nyugati szárnya

a

g i m n á z i u m , illetőleg a mai szülőotthon területére es­ hetett. Az 1953-ban előkerült fal23 a nyugati

kastély-

f a l v o l t , A d é l i f a l o n és a m a g t á r p i n c é j é n e g y m e r ő ­ leges tengelyben

jelentkező ablakok

hogy a jelenlegi

magtár

terjedt,

belső

udvarral

arra

mutatnak,

része v o l t a f e l t e h e t ő e n rendelkező

U-alakú

ki­

kastély­

nak.24 (2. k é p )

3. Nyírbátor, várkastély, 1969. Zöldmázas fejábrázolásos kályhacsempék töredékei, XVI. század. 1:2

Az 1969-ben indított ásatásunk a kastély a l a p r a j z á n a k és teljes kiterjedésének meghatározására törekedett. A m a g t á r északnyugati sarkán kibontott k u t a t ó b l o k k b a n 30 cm mélységig a XVIM—XX. század közé keltezhető a n y a g o t : f ő k é p p e n kerámiát és változatos m i n t á j ú kályhacsempé­ ket találtunk. A törmelékből a felszínre j u t o t t egy i n d a díszes, zöldmázas XVI—XVII. századi párkánytöredék, v a l a ­ mint egy zöldmázas, növénydíszes, illetőleg félköríves, lezá­ rással ellátott bélletes (befelé mélyülő) „ e g y i p t o m i " f i g u r á r a emlékeztető X V - X V I . század fejmotívumos töredék (3. kép). A szelvény 50 cm-es mélységéből — a nyugati á r o k f a l kö­ zelében - egy zöldmázas, szakállás férfifejet ábrázoló c s e m p e d a r a b o t t a l á l t u n k . További leletanyag —a felső ré­ teghez hasonlóan — f ő k é p p e n XVH—XX, századi kerámia volt (3. kép). A (blokk mélyítésénél 70 cm mélységben 2 5 — a már előkerült alakos, fejet ábrázoló kályhacsempékhez hasonló — férfifej motívumos, háttérben kváderfal u t á n z a ­ tot imitáló csempetöredék j u t o t t a felszínre (3. k é p ) . A k e ­ vert, tégla és faltörmelékkel elegyes részben a homokos, ú j a b b k o r i b o l y g a t o t t szintet értük el. Közvetlenül a h o m o ­ kos szint elérése előtt egy rákot á b r á z o l ó csempe és egy zöldmázas, virágos kályhacsempe került elő. A m a g t á r észa-

16

MAGYAR KÁLMÁN

ki falótól 3,2 m távolságban egy reneszánsz ablakkeret töredékéit is megtaláltuk.26 Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy ez az erősen törmelékes feltöltés egy méter mélysé­ gig folytatódik, s utána már a bolygatatlannak minősít­ hető homokréteg jelentkezett.27 A szülőotthon falával párhuzamosan húzott 2. kutató­ árak déli sarkában hevenyészetten rakott téglafalat talál­ tunk. A félig kiszedett téglafalcsonk környékén csupán XVI.I1—XX. századi leletanyag került elő. Ugyanakkor meg­ figyelhettük 80—100 cm átmérőjű boltozott, alul döngölt, égetett alappal ellátott kemencét is, amely mellett igen gazdag XVI—XVIII. századi leletanyag került elő, Ugyanitt találtunk több XVII—XVIH, századi mázas lábas-fazék tö­ redéket, valamint néhány mázatlan, mérművekkel díszített csempedarabot is, A leletnyagban számos zöldmázas tál­ alakú, XV—XVI. századi kályhadarab is a felszínre jutott. Az ívesen hajló kemence mellett hét főtípushoz sorolható kályhacsempe anyagát találtuk. 28 Közöttük a mázatlan, vo­ nallal lezárt, félkörből induló, párhuzamos vonalmintás és keresztmotívumos díszítésű kályha típusok adták a leg­ gyakoribb formát. Ehhez a XV. századi típushoz sorolható egy háromszögben végződő csempe töredéke is. Igen jelentős egy XV. századi zöldmázas, koronás orosz­ lánt ábrázoló, oálcatagos vonalakkal tagolt keretű töredék. Zöldmázas, vastag, pirosra égetett anyagból készült, pajzs­ fogó angyalt (?), vitézt ábrázoló kályhacsempe töredéke került elő. Lényeges a zöldmázas, pálcatagos, keresztdíszí­ téssel és szilvamintával díszített kisebb kályhacsemperész darabja is. A 2. kutatóárokban megtaláltuk az 1. sz. kemence mel­ lett lévő kis szobát és a 2. helyiséget (emésztő). A 2. kis helyiség nyugati falán kívül nagy mennyiségű középkori kályhacsempét találtunk. Ezek az égetett föld, kőtörmelék és mészdarabok között mintegy 2x2 m-es körzetben és 20-50 cm mélységben29 jutottak a felszínre, A nagyszámú csempe között három különböző kályhacsoportra utaló d a r a b o t figyelhettünk m e g : 1. Lovagkályha típusait, 2. Próféta ábrázolásos kályha d a r a b j a i t (a félkörös, áttört díszítésű kályhacsempék alcsoportjával), 3, Az ún. címeres d a r a b o k a t . A fel­ sorolt három típus-csoporton belül további alcsopor­ tok, illetőleg az egyes típus kályhavariánsai is meg­ határozhatók voltak. A kályhacsempeanyag vizsgálata során öt ún. nyírbátori lovagalakos csoportot különítettünk el. 30 A főképpen az ábrázolások motívuma a l a p j á n vizs­ gált lovagalakos kályha oromdísze a Magyarországon egyetlen — csupán Nyírbátorban szereplő — orosz­ lános ábrázolást muta'íja (4. ; kép). Ugyancsak fontos műhely és időrend meghatározó szerepe van a nyír­ bátori lovagalakos kör 4, csoportjához tartozó oroszlánmotívumos, Karinthia címerképét jelölő csempének (9. Icép). Ez a címeriképes csempe a lovagalakos kály­ ha 4. nyírbátori csoportjának készítését Karinthia e l ­ foglalása utáni időre (1483 körül) valószínűsíti. H a ­ sonló korú az oroszlán és ékábrázolásos töredék, amely szintén egy elfoglalt tartományi?) címere le­ hetett. A főképpen a l a k o s : szenteket, prófétát és királyt ábrázoló csempék alcsoportjában a Szent Péter motívumos keretcsempék a b u d a i lovagalakos kályha Szent Péter keretalakjával mutatnak teljes egyezést. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a — tölgyfát ölelő oroszlános csempetöredék mellett — a nyírbátori lovagalakos műhely mestere t ö b b budai motívumot teljes egészében felhasznált. Ugyanakkor a Báthoriak

4. Nyírbátor, várkastély, 1969. Oroszlán ábrázolásos kályhaoromdísz töredéke, XV. szd. második fele.

legfontosabb hagyományának a sárkányölő Szent György és a sárkány a l a k j á b a n történő megjelenítése már a budaiaktól eltérő - a megrendelői igényt tar­ talmazó — megoldást takarja. A kályhacsempék vizsgálata azt mutatja, hogy vég­ sősoron a budai formakincset helyenként felhasználó — főként a Báthoriak igényét követő nyírbátori kályhásműhely mintegy 4—5 kályhát hozott létre. 31 A 2. helyiségtől északra a II. blokkban újabbkori beásásokkal többszörösen megbolygatott rétegek kerültek elő XIX-XX. századi leletanyaggal. A kertben észak-déli irány­ ba húzott 1. kutatóárok végében egy újabbkori istálló tég­ lafalát tártuk fel. Végsősoron megállapíthattuk, hogy a várkastély közép­ kori fala a szülőotthon épülete alatt futhat tovább. Az eddig előkerült falmaradványok csupán a későbbi XVIII—XÍX. századi - részleteket sejtetnek. A 2. kutatóárokban jelentkező középkori fal környékén felszínre került gótikus és reneszánsz kályhacsempék az el­ ső: a középkori anyagot elplanírozó feltöltés során kerül­ hettek feltárási helyükre. S ekkor a XVII-XVIII. századi falalapozás töltésének használták - a törmelékkel együtt — a díszes, elbontott kályhacsempéket. A magtár (a kastélyépület) délkeleti sarkánál nyitott blokkal, az esetleges déli irányba futó középkori falindu­ lásokat kívántuk megfigyelni. A szelvény nyugati sarkában - a felszínhez közel — márványhoz hasonló anyagú — osz­ loptöredéket találtunk. Több baluszter töredékes darabja mellett nagyszámú faragott kőtöredék és párkánydarab is előkerült.32 Megfigyeltük, hogy a magtár déli falából egy nagyobb, széles középkori téglafal indul délfelé. Az 1970-es ásatás során folytattuk a magtár déli részé­ nek feltárását. A 8. kutatóárokban erősen törmelékes, bon-

AZ ÖTV'ÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY tási réteget találtunk. A 6. és 8. kutatóárokban a pincéhez kapcsolódó újabbkori téglaépítmény (lejárat?) része is elő­ került, XVIII—XIX. századi csempedarabok kíséretében. A 6. kutatóárok mélyítése során, mintegy 230 cm mély­ ségig a pusztulási rétegig, kibontottuk az előkerült tégla­ falat. Egy széles téglafalat tártunk fel a 8. kutatóárok déli részében. Megfigyelhettük az újabbkori salakos járószint alatt egy nagy XVIII. századi pusztulási réteget. A 6. és 8. kutatóárok közel 3 m-es mélységében XVI—XVII. századi anyag; kerámia, csont került elő.33 Az utóbbi keleti végé­ ben nagyméretű, bordázott, szürkéspiros, tálalakú kályha­ szem töredékeit tártuk fel (5 kép, 6. kép, 7. kép) Az V. szelvényben XVII—XVIII. századi mázas, festett edénytöredékek kerültek elő nagyobb számban. A falak

17

mellett a hamus, illetőeg a téglatörmelékes rétegben X V I XVII. századi, virágmintás, színes táltöredékek, zöldmázas kerámiadarabok és kisebb kályhacsempe töredékek^ jutot­ tak birtokunkba. Az V. szelvény feltárásához 3 m mélység­ ben az érintetlen réteg felett XVI-XVII, századi kerémia anyagot találtunk. 34 Lényeges eredmény, hogy a déli irány­ ban húzódó nyugati, illetőleg vele párhuzamos keleti 1 m széles középkori téglafal szakaszát feltártuk.35 A magtár délkeleti sarkánál egy 2,3 m mély - téglából készült — emésztőgödör került elő. A ferde téglaépítmény sarkától keletre „erős" járószintrész mutatkozott. Másfél méteres mélységben középkori kerámia került a felszínre. Az említett téglaépítmény környékének alaposabb vizs­ gálatára nyitottuk a IV. szelvényt. A felületen XVIH—XIX.

5. Nyírbátor, V. blokk déli fala, 1970, 1:50

6. Nyírbátor, V. bloíkk blakk keleti fala, 1970, 1:50

18

MAGYAR

KÁLMÁN

f —j»TTrTTI!iii?|l!4! |г!П|1тп11! lilUmAL! 1 "'""" '""JlUIPbH

^ul^.ii.in-lllli.tMlMlliilMlilllliiillHulliilllililTTTll.illinHl.ll.illilliilliiHullllMillltlilllliiiliHii.niil

7. Nyírbátor, V. szelvény nyugati f a l a , 1970. 1:50

századi kerámia, m a j d mélyebben erős feltöltés: t é g l a , ha­ barcs mutatkozott t ö b b szürke cserép és középkori kályha­ szem töredékekkel elegyesen. A IV. szelvénytől délre ú j a b b , t é g l á b ó l álló f a l m a r a d v á n y került elő. Középen pedig m a l t e r b a ágyazott d ö n g ö l t t é g l a t ö r m e l é k a d o t t összefüggő 36 járószintet. A 10. á r o k b a n az ú j a b b k o r i feltöltést tártuk f e l . A 11. számú á r o k b a n - egy t é g l á b ó l kirakott rész fölött, — n a g y a l a k ú ajtókeret-kőre bukkantunk. 3 7 A kutatóárok szürke, égetett pusztulási rétegében sok ú j a b b k o r i cserép jelentkezett. Az árok 50—60 cm mélységében már érintetlen homok volt. A 11. k u t a t ó á r o k b a n — az összefüggő t é g l a f a l a k közelé­ ben — egy nagyméretű kemence (2. sz.) nyomaira b u k k a n ­ tunk. 3 8 A V I . b l o k k b a n t ö b b zöldmázas kályhacsempe és középkori kerámia töredéke jelentkezett. A 12. k u t a t ó á r o k b a n boltozatos kis kemencét (3. sz.) tár­ tuk f e l . A kutatóárok keleti részében egy rosszul megépí­ tett t é g l a f a l maradványa került elő. 3 9 A fal közelében — XVI. századi négyszögletes, tál a l a k ú kályhacsempe töre­

dékekkel együtt — későközépkori feketére égett bögre és fazék peremtöredékei a d j á k a d o t á l á s t (8. k é p ) . A 13. kutatóárok északnyugati részén szintén egy ki­ sebb boltozatos kemencét (4. sz.) figyeltünk meg. 4 0 A be­ omlott t é g l a f a l közelében m á z a t l a n pirosszínű, erősen é g e ­ tett kályhaszemek és edénytöredékek n a g y o b b együttesét találtuk, 4 1 Az előkerült kályhaszemek a közelben á l l ó sze­ meskályha maradványai voltak. A VII. szelvényben tártuk fel a t é g l á b ó l épített 5. sz. ke­ mence maradványait. In situ felszínre hoztunk egy feldúlt tégla alapozást. M e l ­ lette a pusztulás p i l l a n a t á t mutató lefelé fordított kályha­ szemek feküdtek. Két megszenesedett g e r e n d á t is sikerült megfigyelnünk. A k á l y h a a l a p h o z tartozó téglatörmelékes, hamus pusztulási réteg, v a l a m i n t a téglatörmelékes f a l mellett, h a m u v a l , kályhaszemmel és f a r a g o t t kővel szórt égett réteg is jelentkezett. 4 2 A szülőotthon melletti raktárépület kertjében feltárt 24 m hosszú k u t a t ó á r o k b a n erős törmelékes, XVIII—XX. századi le­ letanyagot t a r t a l m a z ó réteget vizsgáltuk. 4 3

8. Nyírbátor, 12. sz. k u t a t ó á r o k északi f a l a , 1970. 1:50

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

19

Az 1969-től folyó ásatások - a lehetőségekhez ké­ pest — tisztázták a Báthori várkastély kiterjedését, i l ­ letőleg a magtárral való összefüggését. A magtár­ épület északnyugati sarkán húzott I. szelvényben elő­ került reneszánsz ablakkeretkő a XVIII. századi á t a l a ­ kításkor juthatott a feltárási helyére. 44 Az északi kastélyszárny fala helyett - a szülőotthon kertjében — csupán a középkorinál későbbi f a l m a r a d ­ ványt találtuk meg. A magtár keleti részén történt 1970-es ásatás a XVIII. században meglévő gazdasági részt: kemencé­ ket, emésztőket tárta fel. Az említett épületrész déli o l d a l á n á l - még nem értelmezhető — középkori téglafalak kerültek elő. Ezek — szerintünk — feltétle­ nül szerves részei voltak a Báthoriak középkori kas­ télyának. Végsősoron azonban az eddigi feltárások azt j e l ­ zik, hogy a Báthori várkastély — feltételezésünk sze­ rint — az U-alakú formát mutatja. A magtár déli ré­ széből i n d u l ó falak déli szárnyhoz történő csatlakozá­ sának ugyanis az 1959—61. évi ásatások eredményei ellent mondanak. Az is jól megállapítható, hogy a X V - X V I . századi U-alakú várkastély még a XVI. században elpusztul és későbbi megújítása csak részlegesen történik meg. A XVIII. században erősen átalakítják a megmara­ dó épületegységeket (magtár stb.). Az átalakításra kevésbé alkalmas részek elplanírozásával új j á r ó ­ szintet teremtenek. Erre a szintre elsősorban a gazda­ sági célokat szolgáló építmények kerülnek. A g a z d a ­ sági egységek legnagyobb része a XIX. század végén elpusztul, illetőleg á t l a l a k u l . Ezeket a folyamatosan történő átalakulásokat, feltöltéseket jelzik a XIX-XX. századi és a legújabbkori szintek is. Ugyanakkor megállapítható, hogy az egykori Báthori kastély é p ü ­ letéből csupán a jelenlegi magtár marad meg. Az 1969-ben előkerült csempeanyag — a kőfaragványokon túl — a magyarországi XV—XVII. századi ki­ emelkedőbb iparművészeti alkotások közé sorolható. A régészeti kutatás bizonyító anyagán túl az épít­ kezéssel kapcsolatban több lényeges a d a t is felve­ tődik. Ezek között szerepel, hogy Báthori István or­ szágbíró testvére: Miklós váci püspök a váci székes­ egyházon és a püspöki várban hasonló időben (1480-as években) építkezik 4 5 (a n ó g r á d i vár építke­ zése 1483 körül, míg a váci püspöki vár munkálatai 1485-ben fejeződhettek be.) A fentiek a l a p j á n az is biztosnak vehető, hogy Báthori Miklós szintén j e l e n ­ tős segítséget nyújtott bátyjának a családi szakrális birtokközpont építéséhez. így a visegrádi és a váci építkezések befejezése után nagyobb erők, egy mű­ hely t ö b b mestere kerülhetett át a nyírbátori építke­ zésekhez. 46 Hiszen az 1486-ban meginduló kolozsvári építkezés szorgalmazója — Mátyás király mellett —

9. Nyírbátor, várkastély ásatás, 1969. A nyírbátori lovag­ alakos kályha Karinthid címerképét ábrázoló szürke mázatlan csempe töredéke, 1480 körül. 1:2

éppen Báthori István vajda. 4 7 A történeti adatok a l a p ­ j á n nyomon követhető pedig, hogy fráter Joannes 1490-ben került át 4 8 a kolozsvári Farkas utcai temp­ lom építéséhez. A nyírbátori várkastély építése a - mai ref. temp­ lommal szemben fekvő — déli d o m b o n történhetett. A templom, illetőleg kolostor ilyen kerítő várral tör­ ténő megerősítése j ó példa Marosvásárhely, ahol 1490-ben a magaslaton épült kolostort Báthori István kisebb várrá alakítja át. 49 Az ecsedi várban látható b u d a i hatás a nyírbátori várkastélyon is jelentkezik. Az 1453-1457 között ké­ szült b u d a i lovagkályha r o k o n d a r a b j a i a l a p j á n a nyír­ bátori várkastélyt 1453 után, míg a Szent György ábrázolásos kályhacsempe révén t a l á n 1479 után sze­ relték fel gótikus kályhákkal. A várkastély reneszánsz elemeinek kiképzése a XVI. század elején is t a r t h a ­ tott s folyamtosan történhetett egészen a XVI. század második feléig. A gyulafehérvári ún. Báthori templom és a Moldva területén épülő templomok egy része a Báthori csa­ lád építkezésének hatásával magyarázható. 5 0 Végsősoron Mátyás király h u m a n i s t a : tudomány és művészetpártoló törekvései a Báthoriak nyírbátori építkezésein és művészet pártolásánál is követhetők.

20

MAGYAR KÁLMÁN

A S O M O G Y MEGYEI BÁTHORI

BIRTOKKÖZPONTOK RÉGÉSZETI KUTATÁSAIRÓL

A somogyi Báthori uradalmi központok történeti és régészeti forrásainak összegyűjtése a közelmúltban kezdődött. M á r az előzetes felmérő kutatás és a n y a g ­ gyűjtés is t ö b b igen jelentős uradalmi székhely fel­ tárási lehetőségét mutatta. Ugyanakkor megállapít­ hattuk, hogy a legjelentősebb Báthori központ Babócsa volt. Jelentőségében - a hozzá tartozó dél-somo­ gyi uradalommal — szinte a család ecsedi központ­ jához ímérhető (10. kép). A X - X I V . század között Ba bocsát a Ti bold nemzet­ ség fontos Dráva menti központjaként említik. A korai birtokszervezet képe is rekonstruálható. A nemzetség Szent Miklós tiszteletére szentelt kegyúri monostorá­ hoz a XIII. században már 27 dél-somogyi f a l u tarto­ zott. A XIV. század végén ez az uradalom — a Tibold nembeli Babócsai család kihalása után — a Marcza­ liak birtokába kerü!t. 51 A XV. század elején már mező­ városként szereplő helységben csupán kisebb várkas­ tély állhatott. Castrum Babo/cha-ként az 1450-es évek­ től említik. 52 Ekkor már a Marczaliak által épített j e ­ lentősebb váráról is tudunk. A főispáni székhelyként szereplő közigazgatási központot 5 3 — nyírbátori és ecsedi építkezéseik idején — „ m á r fényűző reziden­ c i a k é n t " vehették át a Báthoriak. 1496-ban itt látták vendégül II. Ulászló királyt. Ettől az időtől kezdve Babócsa várának története a Báthoriak somogyi bir­ toktörtén étével szorosan egybekapcsolódik. 5 4 A XVI. század első felétől pedig a t ö b b i somogyi uradalmuk is a babócsai központ irányításához tartozik. Főúri tulajdonosai a várat átépítik és olasz bás­ tyákkal erősítik meg. A XVI. századi jelentőségére utal Ghimesi Forgách Ferenc váradi püspök évköny­ vében lévő leírás: Babócsa vára ezer lépésnyire fek­ szik a Drávától, terjedelmes mocsár közepén, ame­ lyet a Kapós egyik mellékága (Rinya) alkot. Kevés gázlón lehet hozzáférni, azok is keskenyek. A M a r czali család építette nagy fénnyel és kényelemmel. Az ellenséges lövegek ellen f a l a i t kettős fafallal vették körül, melyek közét földdel töltötték ki. 5 5 A török kiűzése idején leégett vár a pusztulási á l ­ l a p o t á b a n maradt ránk. Az eddig szórványosan elő­ került régészeti leletek is ezt bizonyítják. A Rinya j o b b p a r t j á n lévő Szőlődombon az 1927 és 30->as évek között „sok arany edényt" találtak. U g y a n a b b a n az időben a közelében álló Nárcisz d o m b o n a „ k ö z é p ­ kori ágyú lőállások is látszottak." A Szőlődomb észak­ nyugati végében az egykori temető maradványai is a felszínre jutottak. A b a l p a r t o n lévő várdombról — az omladékok közül — t ö b b a l a b á r d o t , buzogányt és handzsárt vittek el a „kincskeresők". 5 6 Az előkerült leletanyag közül csupán néhány kályhaszem jutott a

múzeum gyűjteményébe. 5 7 Az egykori vár területe az „öntevékeny kutatók gyűjtőterülete" lett. 1960-ban az ált. iskola épületétől északra eső V á r d o m b nyugati o l d a l á b a n egy 1556-os feliratú, nagyméretű bronz ágyúcsövet találtak 5 8 ( 1 1 . kép). Az ekkor ásott „ k i n ­ c s e s a k n á b a n " egy nagyobb várfal maradvány t ö b b részletét is megfigyelték. A Kőolajipari V á l l a l a t által végzett földmunkák során a p a l á n k b a n lévő egyik ház kályháskemencéjének maradványait, valamint t ö b b vaseszközt - köztük baltát - találtak. A Vár­ d o m b délkeleti sarkánál az 1664-es ábrázoláson sze­ replő délkeleti palánk leégett tégla és patics ma­ radványai jutottak a felszínre. 1963-ban került a RipplRónai Múzeumba egy ezüstlemezzel díszített ívelt szablyamarkolatos és feliratos pengéjű szablya. 59 Helyszínelésünk során 1970-ben megállapítottuk, hogy a római katolikus templom és az általános isko­ la közelében lévő várhely — a fákkal és bokrokkal be­ nőtt dombon - erősen pusztuló á l l a p o t b a került. A négy sarkon lévő olasz bástyákba ú j a b b „kincskere­ ső" árkokat fúrtak. A Kőolajipari V á l l a l a t lakóházai, illetőleg a templom melletti lakások, a vár külső sáncainak tetejére épültek. A romvár belsejében két kibontott téglafal maradvány á l l a n d ó pusztítását ész­ leltük. 6 0 1970-es évektől a délnyugati sáncban, valamint a közelében lévő Szabadság téren patkót, vaspántot, XVI. századi edénymaradványokat, illetőleg XIV. szá­ zadi övcsat merevítőt és t ö b b X V I - X V I I . századi p i p a ­ töredéket találtak. 6 1 1972-ben a V á r d o m b utca 20. sz. ház kertjében végzett földmunkák egy középkori templomkörüli te­ mető maradványait hozták a felszínre. 62 A legutóbbi időkben folytatott régészeti terepbejá­ rás a középkori mezőváros t ö b b településhelyének régészeti nyomát rögzítette. 6 3 A g a z d a g o n jelentkező és pusztuló tárgyi anyag a fontos objektum mielőbbi feltárását sürgeti. Hiszen az alapos régészeti munka a XIV—XV. századi M a r czali, illetőleg a X V - X V I . századi legfontosabb so­ mogyi Báthori uradalmi központ forrásainak alapvető értékelésére a d n a lehetőséget. A másik alapvető jelentőségű és Babócsához legkö­ zelebb eső Báthori birtokközpont Segesd volt. A ki­ rályi u r a d a l m i , vagy királynéi ispánsági székhely a XV. század elejétől a Marczaliak segesdi uradalmi székhelyeként szerepelt. 6 4 Az egykori fényűző királynői palotáról, a főesperesi székhely Szent Mihály templomáról, illetőleg a Szűz M á r i a tiszteletére szentelt XIII. századi feren­ ces kolostorról tudósítanak a források. 6 5 A ferencesek

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

10. Somogy megye középkori várai és várkastélyai.

21

1:400 000

22

MAGYAR KÁLMÁN

11. Babócsa, 1960. Nagyméretű díszített bronz ágyúcső. Ferdinánd készíttette 1556-ban.

későbbi kolostora területén épülhetett a XVI. század második felében — t a l á n a török által — egy palánk­ vár. A környéken kialakuló települést Segesd város­ nak nevezték el. A mai Alsósegesd területén á l l h a ­ tott valószínűleg a királynéi ispánsági központ és a Báthoriak palotája. Ez a hely a középkorban Segesdvár néven is szerepelt. 66 A legtöbb középkori régészeti anyag és az egyko­ ri Segesd város; a mai Felsősegesd területéről került elő. Az egykori elpusztult vár (palánk) nyomaira a mai kolostor-templom és az Erzsébet-kert többször megbolygatott területén bukkantak. Az erődítmény­ nél körbefutó sánc nyomai még ma is jól láthatók. 6 7 Az egykori vár helyén néhány XVI. századi kályha­ szemet találtak az 1920-as években. Ugyanakkor a mai törpevízmű közelében talajforgatás során csont, tégla és faltörmelékek jutottak a felszínre. 68 A mai ferences kolostor közelében előkerült vö­ rösmárvány feliratos sírkő, illetőleg a tőle délnyugat­ ra felszínre j u t ó melléklet nélküli csontvázak m a r a d ­ ványai az egykori középkori temetőre utalnak. 6 9 A várhely elpusztult területére vonatkozik az 1926ban előkerült két edény, t ö b b cserépdarab, ólom, va­ lamint egy díszített rézlemez is. A század elején — az ún. csákszegi részben talált félköríves 1 m széles téglafalon kívül — Alsósegesden két XVII—XVIII. századi éremlelet előkerüléséről is tudunk. 7 0 A terület l e g m a g a s a b b és egyben legtöbb régészeti leletet a d ó pontja a felsősegesdi mai „zár­ d a " rész. A fentiek a l a p j á n t a l á n itt is kutatni kell a Báthoriak fényűző, elpusztult kastélyát. 7 1 Ugyanakkor a segesdi Báthori uradalomhoz tartozó ötvösi várkastély feltárt régészeti forrásai az egykori birtokközpont jelentőségét is jól dokumentálhatják. Hiszen a kisméretű ötvösi vadászkastély gazdag épí­ tészeti emlékei és kiemelkedő értékű díszes rene­ szánsz kályhacsempéi a segesdi Báthori rezindencia jóval g a z d a g a b b régészeti anyagára is utalhatnak. A XV. századtól a nagy Hadiút, illetőleg a D é l Somogyon kérésztől Kanizsa irányába húzódó egy­ kori római út ellenőrzésére szolgál a Marczaliak, majd a Báthoriak zákányi birtokközpontja. A Báthoriak zákányi várai — a középkori Somogyot nyugat—keleti irányban átszelő fontos kereskedelmi út ellenőrző csomópontjai voltak. A zákányi régi várat már 1325ben említik. 1445-ben a mezővárosban lévő kastély még Újlaki és Hunyadi birtokában szerepel. 7 2 A ki­ terjedt helység ekkor már felerészben a Marczaliaké. Néhány évvel később — a Marczaliak területén — a

D o m b a i a k egy ú j a b b kastélyt: az alsózákányi ú n . új várat építik. 1495-től mindkét zákányi vár a hozzátar­ tozó várhelyekkel és révekkel a Báthoriak kezébe ke­ rültek. 73 A XVI. század első felében jelentős események színhelyeként említett Báthori kastély feltételezett mai helye a Horhó út, a M á j u s 1. utca és az Arany János utca között lévő háromszög alakú magaslaton, az ún. Kápolna-hegy Izidórus részén van. 7 4 A belső vár északkeleti földhányásán és körbefutó várárkán belül romra, illetőleg temetkezésre utaló maradványok ke­ rültek elő. A vármagot délnyugati irányból feltehe­ tően palánkfal vette körül. Az erősséget a külső, ke­ leti irányból a Horhó (mélyút), míg a lankásabb Arany János utcai szakasz felől palánk övezte. Nyugati irányból az Izidórus patak, míg keletebbről egy ki­ sebb - a középkorban mocsaras területet alkotó — patak zárta le. A középkori várközpont déli és észak­ nyugati lejtőjén előkerülő római peremes téglák utalnak a régi római út őrzésére rendelt őrtoronyí?) helyére. N a g y o b b középkori (egyházi) épületet sejtet az északkeleti részen lévő romokat és csontmaradvá­ nyokat rejtő terület. Távolabb a keleti o l d a l o n — a patak és Horhó út között - ugyancsak (templom) romra és a n n a k temetőjére vonatkozó nyomok j u ­ tottak a felszínre. 75 A terület egykori jelentőségét mutatja a Vázsony pusztán előkerült X I V - X V . száza­ di udvarház régészeti leletanyaga. 7 6 A Báthoriak negyedik fontos uradalmi központja­ ként M a r c a l i szerepelt. A Marczaliak névadó családi központja a Báthoriak nyírbátori szakrális névadó központjával állítható párhuzamba. Az 1274-ben először említett M a r c a l i b a n a Pécz nemzetséghez tartozó I. Gergely leszármazottainak, a fényes pályát befutó Marczaliaknak udvarháza, vár­ kastélya állott. A várkastély első említése 1456-ban történik, amikor Marczali János S o m o g y - Z a l a megyei főispán „in castro nostro Marcza//"-ból keltezi egyik

levelét.77 Az 1532-ben újra említett kastélyt 1566-ban a tö­ rök felégeti, s a török kézre került helység a XVII. század végéig járási székhelyként szerepel. A hely­ ség Szent Ányos tiszteletére szentelt Árpád-kori temp­ loma mellett a XV. században gótikus, - a segesdi, kőröshegyi ferences templomok stílusában — épült új egyházról tudunk. Az 1495. évtől véglegesen Bá­ thori kézre kerülő várkastély a mai Jókai u t c á b a n , az ún. Várhegyen lehetett. 7 8 A területet nyugati és észa­ ki részen mesterséges árok, míg keletről és délről szakadékos parttal rendelkező vízmosás: az egykor magas vízállású, mocsaras szélű „ K á t y ó " patak véd­ te. Az elpusztult uradalmi központ várára az egyik 1740-es uradalmi összeírás is utal. 7 9 ,, . . . Keő vára ezen Helly-ségben az Urasságnak nintsen, hanem hogy valaha szép kastély lehetett, annak mind elpusztult és leomlott mind penigh még fönn álló réghi Keő falaibul, s körülötte most is megh látható árkaibul ki tetszik, - elítélhetni. . . Ezen kastélnak réghi kü Falay, körülötte levő Árka is megh tetszenek, az Falunak napnyugati Végén kivül..."

A

MAGTÁR

B C

SZÜLŐOTTHON RAKTÁR

D

RAKTÁR

E

EMÉSZTÖGÖDÖR

F

GIMNÁZIUM

NYÍRBÁTORI VÁRKASTÉLY ÁSATÁSI ALAPRAJZA (1954-1972.)

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

23

12. A Báthori várkastély elhelyezkedése. 1:2880

A régi kastély területének nagyságára utal, hogy „a Kastély helyen palánkkal környül vett réth kert van, mintegy 30 kaszásra való."80 A várkastély rommaradványát a XVIII—XIX. századi térképek nem ábrázolják. Az 1864-es jegyzői leírás szerint „ . . . Marcali nevezetességei közé tartozik a város délnyugati részén, a megyei magtár mögötti emelkedésen található vármadarékról nevezett Várszög." Az 1740-ben még f e n n á l l ó kastélyfalakat 1884-ben ,, simította к el szántófölddé". 8 1 Régészeti helyszínelésünk során kiderült, hogy a Jókai u. 25. sz. háztól nyugatra 40—50 méterre már az ún. Várkert húzódott. Néhány házzal o d é b b tégla­ fal maradványok és boltíves kazamaták kerültek elő. A XIX. század közepén még meglévő ulánus lakta­ nyák s a környék j o b b á g y h á z a i t a kastély t é g l á i b ó l építették. Az ún. V á r d o m b o n lakók szerint a f a l a k a t 1890 körül teljesen elbontották. A szántófölddé alakított

területen ezután is t a l á l t a k kerámiát, c s o n t o k a t Nagy Ferenc helybeli lakos nagyapja egy lándzsahegyet, míg mások ezüst pénzeket is összegyűjtöttek. 8 2 Egy vaszabla, egy lópatkó, III. Zsigmond lengyel király ezüstgarasa, valamint t ö b b XVII. századi érem m ú ­ zeumi gyűjteménybe is került. 8 3 1972-ben Horváth Istvánék (Jókai u. 10.) házuktól délre nyugat—keleti irányba futó 2 és fél méter hosszú t é g l a f a l a t t a l á l ­ tak. A habarcsba rakott 1,2 m széles téglafal mellett állatcsontok, kerámia is előkerült 2—3 m mélység­ ben. 8 4 Ugyanakkor az említett ház mögött 40—50 méterre déli irányban az egykori vizesárok nyomát is felfedezhettük. A helybeliek megfigyelése nyomán kiderült az is, hogy a várkastély nyugati fala a Jókai u. 16. sz. ház telkén állhatott. 8 5 A falhoz kívülről csat­ lakozó sáncrész ma is megtalálható. A délkeleti vár­ árokba a Széchényiek egykori cselédlakásai épültek. Az építkezés során téglafal maradványok és „ ü r e g e s mélyedések" jutottak felszínre. A régészetileg j ó l körülhatárolható, elpusztult kas-

24

MAGYAR KÁLMÁN

tély területéről keletre 1 km távolságban áll a XV. századi templom a középkori mezőváros település

helyével. A Marczaliak egykori birtokközpontjában a vár, a gótikus templom és a település — a nyírbátori ura­ dalmi központhoz hasonló f o r m á b a n — helyezkedett el. A XV. században kiemelkedő, nádori, országbírói méltóságot betöltő Marczaliak a Báthoriakhoz ha­ sonló pompával építkezhettek. Fényűző építményeiket bővítették és formálhatták - saját igényük szerint a XV. században örököseik: a Báthoriak. A Babócsa, Segesd, Zákány és M a r c a l i uradalmi központok várainak és kastélyainak építése a M a r ­ czaliak és a Báthoriak tervszerű birtokpolitikai és stratégiai elvét követték. Éppen ezért emelték a fejérkői uradalom központjában a kereki, ú n . fejérkői várat is, az északi balatoni á t j á r ó : a szántódi rév biztosítására. A XIV. századi várkastély - 1396-tól a Marczaliak, majd a Báthoriak t u l a j d o n á b a n - két jelentős ost­ rom pusztítását heverte ki. Ekkor az 1403-as, illetőleg az 1491 utáni pusztulást követő időszakban kerültek a vár életére vonatkozó legfontosabb leletanyagok a földbe. A S á g i K á r o l y vezetésével az 1960-as években folytatott régészeti kutatások megállapítot­ ták, 86 hogy a Marczaliak idejében történt átépítéskor a derékszögű, közel ellipszis a l a k ú várépületet a déli részen a várárkon átívelő csapóhíddal közelíthették meg. Az északi és nyugati részen levő L-alakú magas épület alatt pincék, közöttük pedig téglaszintes u d ­ var húzódott. A fehér a l a p o n barnás és barnásvörös festéssel ellátott szobákban 1408 után Zsigmond ki­ rály nyéki műhelye állított három, díszes, mázas kály­ hát. 87 Közel száz év múltán a Báthoriak itt már kéteme­ letes, magas, támpilléres f a l a k k a l , déli kaputorony­ nyal ellátott várkastéllyal rendelkeztek. A kastély kül­ ső homlokzatán három sorban nyílások, legalul a p i n ­ ce lőrés alakú szellőzője, illetőleg az első és máso­

dik emeleten — belső ülőfülkével ellátott — nagy­ méretű, kökeresztes osztású ablakok nyíltak. 88 A belső toronnyal ellátott várat — a kettős árok között húzódó sáncon - külső fal övezte. Az ásatások tanúbizony­ sága szerint a várkastélyt 1486-1491 között t u l a j d o ­ nosai fényűző tárgyakkal rendezték be. Ezek a beren­ dezési tárgyak a Báthoriak itáliai kapcsolatait is b i ­ zonyíthatják. 8 9 M e g kell említenünk az előkerült különböző fegy­ verek és felszerelési tárgyak között egy golyóöntő for­ mát, több nyílhegyet és díszes késmarkolatokat. Az étkezési és konyhafelszerelési tárgyakból halszálka f a ­ ragással díszített késmarkolatok, fémedényt utánzó vörös vonalasfestéssel díszített kupa és nagyszámú fehér, talpas agyagkehely jelentette a fontosabb le­ letanyagot. A vörös folyatott festéssel díszített üveg­ serleg és különböző üvegpoharak és üvegpalackok tö­ redékei ugyancsak az értékes leletanyagok közé tar­ toztak. A ház és a szobaberendezések tárgyaira utal több ajtó, szekrény vasalása is. A m i n d e n n a p i élet fontos munkaeszközei: kőfaragócsákány, fúró stb. is előkerültek. 9 0 A két emeletnyi magasságig felnyúló várkastély belső helyiségeinek berendezéseivel, vala­ mint a külső szúk udvarral és kertjével déli, itáliai hangulatot kelthetett. Végsősoron azonban a fejérkői várkastély, a b a b ó csai, a segesdi birtokközpont várainál jóval szeré­ nyebb méretű volt. (Alapterületükben még a kisebb méretű zákányi és a marcali várkastélyok is jóval megelőzhették.) Úgy tűnik - az e d d i g i feltárások a l a p j á n - , hogy típusában és méretében a segesdi Báthori u r a d a l o m ­ hoz tartozó ötvöskónyi várkastély közelíti meg leg­ jobban. A hasonló alapterületű és építészeti megoldást mu­ tató kastély régészeti feltárása során előkerült lelet­ anyag - a fejérkői vár feltárási anyagával együtt a somogyi Báthori birtokközpontok várainak legfonto­ sabb és ú j a b b művelődéstörténeti képét segítik fel­ tárni, illetőleg meghatározni.

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

25

I. FEJEZET JEGYZETEI

1

2

3 4 s

6

7 8 9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19 20 21

22

23

24

Ecsed, Sárvár, G u t és A d o n y régészeti kutatása az 1975-ös évtől kezdődik. B A L O G H 1939, 577. - VOIT 1960, 260, 374. - ENTZ 1963, 473-476. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 5 - 7 4 . B A L O G H 1974. 50. MAKSAI 1940, 153. - SzV 138. - M A G Y A R 1973a, 8. B A L O G H 1956, 5. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 7. MAKSAI 1940, 114. - SzV. 114, 428. - SZÉKELY 1961, 327. - M A G Y A R 1970. 18. ENZT-SZALONTAI 1969, 7. MAKSAI 1940, 114. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 7. M A G Y A R 1970, 26. M A G Y A R 1971, 30. - U ő . 1973c 123-124, 129-130. B A L O G H I. 1966, 299. - B A L O G H 1970, 30. 1953-ban Mérey K á d á r Ervin (Debrecen, Déri Múzeum), 1954-1961 között dr. Csallány Dezső, dr. M a k k a y János és dr. Szalontai Barnabás. 1969—1973 között a szerző vé­ gezte az ásatásokat. Az építkezések gyors megkezdése után pótolhatatlan kastélyegyüttesek és leletanyagok pusztultak el. A h i á ­ nyos d o k u m e n t á c i ó kéziratos példányai a Debreceni M ú ­ zeumban vannak. A felszíntől 80 cm mélységben mintegy 1 5 - 2 0 cm vastag faszénnyom húzódott. A g i m n á z i u m zavartalanul folyó építkezése közben (1955-1958) a területen érdemiben nem végeztek régé­ szeti leletmentést. Az előkerült f a l a k a t szétbontották, illetőleg a megimaradt részek fölé épült a g i m n á z i u m , A Cs. III. szelvényben - a f a l közelében 7,1 m-nél korhadt fagerendfák kerültek elő. A kályhacsempék a l a p j á n a XVI. század második felé­ ben történhetett a pusztulás. Az ásatási d o k u m e n t á c i ó (napló) a l a p j á n a kályhacsem­ pe a n y a g á r a , típusára és korára nem kapunk felvilágosí­ tást. A f a l t ó l 2,61 m-re 76,5 cm hosszú, 44,5 cm széles és 18 cm vastag baluszter j u t o t t a n a p v i l á g r a . A szelvényben lévő ajtónyílás északi szélétől 2,15 m-re került elő. H : 77,5 cm, Sz: 45,5 cm és V:21 cm. A 3. és 4. számú baluszter teljesen megegyező a 2. számú d a ­ rabbal. A Cs X/2 szelvényben a Cs. XI/2 szelvényben t a l á l t kőajtó-kerethez tartozó, mesterjeggyel ellátott keret­ töredék j u t o t t a felszínre egy kőoszlopfejezettel. A Cs XV/a/1 és a Cs XMd/a/1 szelvények t ö b b n y i r e ú j a b b k o r i f a l a k a t hoztak a felszínre. 20 cm á t m é r ő j ű és 30 cm v a s t a g s á g ú . X V I - X V I I . századi j e l l e g t e l e n leletek kerültek elő. Legfelül humusz, m a j d törmelékes humusz (30—40 cm mélyen), illetőleg részben a g y a g (10 cm vastag) volt. A l a t t a törmelék és 30—35 cm vastag törmelékes humusz, föld(?) húzódott. Ebben a mélységben a g i m n á z i u m t ó l Nyugatra törmelékes réteg, míg Kelet felé sárgaföld mutatkozott. A Cs XIII/A/8, a Cs XIV/A/8, a Cs XIV/B/8, a Cs XXII/A/4 és a Cs X X H I / A / 1 ^ A / 4 , illetőleg a t o v á b b i szel­ vények régészeti eredményt nem hoztak. A f a l m a r a d v á n y a kastély északi szárnyának főfalához tartozhatott. Az 1953-1961 között f o l y t a t o t t ásatásokat jellemzi az 1961-es ásatási n a p l ó : „ a feltárások során voltak szak­ mai hiányosságok bizonyos mértékben (régész hiánya s t b . ) . . . , ha viszont nem kerül sor a f e l t á r á s r a , úgy t e l ­ jes pusztulás á l d o z a t á v á válik az ásatási o b j e k t u m le­ leteivel e g y ü t t . "

25

26

27

28 29 30 31 32

33

34

35

36 37

38

39 40

A 69.93.11., 69.73.21, és a 69.73.11. Ltsz d a r a b o k a nyír­ bátori Báthori István M ú z e u m b a n . A n a g y o b b i k H : 90 c m , Sz: 30 c m , a kisebbik a b l a k ­ keret töredéke 59 cm hosszú és 28 cm széles volt. U g y a n i t t egy 30, illetőleg 35 cm hosszú j e l l e g t e l e n t ö ­ redéket is találtunk.) A t o v á b b i m u n k á t a v i l l á m h á r í t ó vezetéke erősen a k a dá lyozta. M A G Y A R 1973a 4 6 - 4 8 . M A G Y A R 1974, 1-2. és 3. j . Uo. 6 - 8 . M A G Y A R 1974, 1-28. A szögletesre f a r a g o t t (lábazati) kő mellett minuszkulas felirattal ellátott piros, sima XV. századi k e r á m i a t ö r e d é ­ ket t a l á l t u n k . Szürke, piros, mázatlan fazék, bögre o l d a l és perem­ töredéke és néhány piros, négyzetes kályhaszem t ö r e ­ déke. Szürke és zöldmázas fültöredék, v i r á g m i n t á s , színes t á l ­ töredékek és t ö b b j e l l e g t e l e n kerámiaanyag jutott a felszínre. A nyugati f a l a t a déli m a g t á r f a l t ó l 7 m, a keletit 6 m hosszan követtük. Ú j a b b k o r i településréteg a n y a g a került elő. Az élszedéses, 1,2 m hosszú, 60 cm széles és 27 cm vastag homokkőből készült d a r a b kettétört á l l a p o t b a n került elő. XVI—XVII. századi piros a n y a g ú , zöldmázas, félhengeres kályhacsempék, v a l a m i n t XVII. századi barnáspiros, szemcsés a n y a g ú bögre, fazék o l d a l és peremtöredékei kerültek elő. A fal (valószínűleg) az emésztőgödörhöz csatlakozott. XVII. századi piros, szemcsés a n y a g ú j e l l e g t e l e n kályha­ töredék, illetőleg edénytöredékek j u t o t t a k a felszínre.

41

Piros, szemcsés a n y a g ú , zöldmázas XVI—XVII. századi kályhacsempék és szürke, v a l a m i n t piros színű k e r á m i a ­ töredékek j u t o t t a k a felszínre.

42

A várkastély „ g a z d a s á g i " részének egyik, feltehetően XVI. századi pusztulását d o k u m e n t á l j á k a blokk feltárt régészeti leletei. Egy mintás, zöldmázas kályhacsempe töredéke és XVIII— XIX. századi zöldmázas kályhacsempék d a r a b j a i . A nagy díszes a b l a k o k összetörtek. Keretestől kerültek az északi feltöltésbe. B A L O G H I. 1966, 299, 697. N A G Y 1944, 6. 1 9 0 - 1 9 1 . - U ő . 1944, 7. 225. - ENTZ 1957, 256-257. B A L O G H I. 1966, 158. ENTZ 1957, 256. N A G Y 1944, 6. 189. N A G Y 1944, 7. 226. - ENTZ 1957, 257. Báthori István 1493 előtt Udvarhelyen is építkezett. ( B A L O G H 1943, 80.) CSÁNK! II. 1894, 576. - SV. 36.

43

44

45 46

47 48 49 50

51 52

CSÁNKI II. 1894, 572 és OL Köz. levt., Reg. 1454. X I I . 2 1 . Dl 14.894 és 1458. IX. 4. Dl 102.539.

53

A XVI. század elejétől (Török Bálint f o g l a l á s a óta) So­ mogyvár közigazgatási székhelyként a l i g szerepelhe­ tett. Az akkori f ő i s p á n o k : a Báthoriak Babócsát hasz­ n á l h a t t á k közigazgatási székhelyként és családi birtok­ központként. Ld. a t a n u l m á n y II. fejezetét, v a l a m i n t S Z A K Á I Y 1971„ 51-84. G H I M E S I , F O R G Á C H 1866, 156.

54

55

26 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71

72 73

MAGYAR KÁLMÁN

RRM RA VI/1/1. RRM-ban. Ltsz. 56.10.1.-56.10.3. RRM RA VI/1/2. RRM-ben Ltsz. 63.83.1. RRM RA VI/1/11-VI/1/13. (Ltsz. 1735-1737) RRM RA VI/1/8. RRM RA VI/1/10. Jankovich Dénes V. éves régészhallgató terepbejárása. (Kézirat 1973, ELTE, Régészeti Tanszék) SV 35, 64, 374, 582. Uo. 424, 582. Uo. 35. SV 64. és a szerző átal 1970-1973 között folytatott te­ repbejárás. RRM RA Ltsz. 298, 357, valamint V/28/3. Ltsz. 1780. KOCZTUR 1964, 122. - RRM RA V/28/7. Ltsz. 1781. RRM RA V/28/2. Ltsz. 429 és 355. - KOCZTUR 1964, 122. - MNM RA 185. S. Ilii. A középkori Segesdvár elnevezés alapján inkább az alsósegesdi területen lehetett. A meginduló terepbejárás, illetőleg alapos régészeti kutatás segítené a kérdés megoldását. CSÁNKI II. 1894, 575. Uo. 584. - SV 176, 391.

74

75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90

RRM RA V/36/2. Ltsz, 2285. A térképvázlatot Belenyessy Alajos ny. tanár készítette. Értékes munkájáért köszönet jár. RRM RA V/36/1. Ltsz. 1800. A szerző 1972-ben folytatott régészeti terepbejárást a helyszínen. RRM RA V/36/3. Ltsz. 2388. PETKO 1905, 51. - SZÁNTÓ 1972, 315. RRM RA Ili/13/22.Ltsz. 1770, valamint a szerző 1970-ben és 1973-ban folytatott terepbejárása. OL Széchenyi levt. X. 1. sz. 1740. Uo. CSÁNYI 1889, 59. A szerző 1973-Ъап folytatott régészeti helyszínelése so­ rán Nagy Ferenc (Jókai utca 25.) 83 éves lakos közölte. Uo. - KOCZTUR 1964, 87. - DRAVECZKY-SÁGI-TAKATS 1964, 34. A szerző 1973-as helyszínelése. Nagy Ferenc közlése. A szerző nagyobb mennyiségű középkori téglát gyűjtött be a helyszínen. KOPPANY-SÁGI 1967, 17-18. Uo. 20-21. KOPPAN Y-SÁGI 1967, 38-39. Uo. 25, 39. Uo. 25.

IV. FEJEZET

AZ ÖTVÖSKÓNYI RENESZÁNSZ VÁRKASTÉLY FELTÁRÁSA (1966-1974)

Az ötvöskónyi XV—XVII. századi várkastély a faluba északi irányból vezető út j o b b o l d a l á n : a 2 km hoszszúságú és 180 m magas legkiemelkedőbb ponttal rendelkező — az ún. kistanároki mélyút közelében levő — szőlőhegyen t a l á l h a t ó . (12. kép) A XVIII. századtól erősen pusztuló kastély lerom­ bolt, elpusztított falait — az 1960-as évek közepéig — m a g á n t u l a j d o n b a n levő földterületen gyom, bozót és sűrű e r d ő borította. 1961-ben a terület akkori t u l a j d o n o s a 1 által foly­ tatott földmunka során igen jelentős régészeti lelet­ anyag jutott a Rippl-Rónai Múzeum birtokába. 2 Az 1966-os ásatási munkákat megelőző műszaki felmérés kiderítette, hogy a rommaradványt északon 6 m, míg délen 8 m mély sánc veszi körül. Az igen elhanyagolt, nagy szintkülönbséggel rendelkező o b ­ jektumnak egyedül a befelé szélesedő töréssel ellá­ tott délkeleti falmaradványa adta a kastély feltárá­ sára vonatkozó első biztos támpontot. Az 1. kutatóárokban a durva törmelékes, murvaréteg alatt, a déli kastélyfal került elő. A téglafaltól északi irány­ ban közel másfél méter hosszú, néhány centi vastag égett réteg húzódott. Az árok metszetében — az égett részek fe­ lett — cölöp és oszlopnyomok elkorhadt maradványai raj­ zolódtak ki. 3 Ezek feltehetően — egy nagyobb cölöppel együtt — a fal belső oldalánál kiképzett, megerősítésre szol. gáló ledöngölt földréteg tartógerendái voltak. A cölöplyuk északi szélénél két újabb fal nyoma jelentkezett. Mellettük kirakott járószint került elő. Szelvényfalnál ugyancsak egy középkori járószint döngölt nyomait ismerhettük fel. 4 Az északi védőfal kiszedett helye is előkerült. Az északi sáncrész átvágása azt is bizonyította, hogy a kiszedett főfal északi szélétől közel 10 m távolságban meg­ található az egykori várárokban végződő - megerősítést szolgáló — rézsű.5 A keleti fal külső oldalánál több nagyobbméretű bordá­ zott, szürkés, vöröses színű igen finom mészkőből készült reneszánsz ablak és ajtó keret töredéke került napvilágra. A fal belső oldalánál mindenütt vastag és durva tégláshabarcsos törmelékréteg jelentkezett.6 Megállapítottuk, hogy az előkerült falhoz csatlakozó 2,5 m széles bejárat, egy bol­ tozatos helyiség (pince) ajtó nyílása volt.7 A felszínre ju­ tott kemencétől nyugati irányban egy téglafal, illetőleg egy félgömb alakú, boltozatos XVII. századi kemence húzódott. Az 1970-ben folytatott régészeti feltárómunkánk során az 1. sz. terület a vár délkeleti sarkának 17 m X 20 m-es szakasza volt. Ugyanakkor a 2. sz. feltárási egységként a vár északkeleti sarkának — közel az 1. számúval azonos nagyságú — területét jelöltük meg. A 3—4 számozású be­ osztást a vár északnyugati, illetőleg a délnyugati része kapta. 8 (13. kép) Az ún. 1. sz. terület feltárásának megkezdésekor —adél­ keleti fal mellett húzott — kutatószelvény (1/1) segítségével meghatároztuk a középkori szintet. A délkeleti várfal kibontása után az 1. sz. ásatási terü­

let teljes pusztulási rétegét távolítottuk el. A munka során egy külső (1. sz.) pillér alapját találtuk meg. A pillér kö­ zelében trapéz alakú téglákat és XVI-XVII. századi lelet­ anyagot gyűjtöttünk össze. Az 1. sz, pillér északkeleti sarkának közelében a 2. sz. négyzetes alaprajzú pillér került elő. Mellette reneszánsz homokkő-ablakkeret, valamint XVI—XVII. századi edények és kályhaszemek töredékei jelentkeztek leletanyagként. A déli fal környékén törmelékes réteg alatt faszenes, hamus, vörösre égett szintet találtunk égy vas ágyúgolyóval együtt. A lőréses várfal és a külső sánc között szintén a fasze­ nes, hamus pusztulási réteget ismertük fel. Innen jutott a felszínre a kis téglalop alakú, piros szemcsés anyagú, zöld. mázas Szent Kristófot ábrázoló csempe két töredéke.9 Az 1. sz. terület ún. „gyűrűalakú" törmelékes rétegének elbontása közben XVI—XVII. századi leletanyagot határoz­ tunk meg.10 Az említett terület nyugati szélén az I. sz. 95 X 95 cm nagyságú négyzetalakú pillért, míg tőle északra a három vájattal díszített, szélén gömbölyített idomtéglá­ ból készült ún. II. pillér-alapozás maradványát is felmér­ hettük. A II. pillértől keletre a III. sz. nagyobb, ugyancsak téglából készült pillér vájatos alapja került elő. Az ún. 2. sz. ásatási terület pusztulási rétegének feltá­ rásakor az I. sz. szoba déli és délkeleti falait felmértük. A II. sz. pillértől északra két L-alakú falból álló pincelejárat, valamint a bejárat mögötti ún. II. — boltozási nyo­ mokat mutató — lejárati helyiség került elő nagyszámú XVI. századi zöldmázas, többnyire piramidális díszű kályha­ csempe töredékeivel együtt. Fontosnak tartható a pincelejárat nyugati sarokrésze mö­ gött, a téglával kirakott, középkori udvar-szint meghatáro­ zása. A törmelékdomb keleti részének kutatása során a — fal külső oldalán - nagyszámú mészkőből faragott, díszes, bordázattal, illetőleg vájattal díszített ablak, ajtókeret tö­ redékeit emeltük ki. A falon belül találtuk, feltárásuk leg­ kiemelkedőbb kőemlékét: a domború faragással díszített akantusz és tölgyfa-leveles, illetőleg rozetta mintás bolto­ zattartó gyámkövet (peduccio): az egykori reneszánsz bol­ tozat fontos bizonyítékát.11 A nagyszámú kőanyag - na­ gyobb méretű téglaboltív töredékkel együtt — a palota pusz­ tulásakor befelé, illetőleg kifelé dűlő emeleti helyiségek fa­ ragott díszű boltozatához tartozhatott. A keleti fal nyugati részénél került elő az ún. 111. sz. he­ lyiség, amelyben mázatlan szürke szemeskályha állt a XVNXVII. században. A 2. sz. terület szélén - az északi kiszedett falrész külső oldalán - a homokból és agyagból emelt sánc átvágása is megtörtént. A 3. sz. feltárási terület legfontosabb ásatási munkáját az észak-nyugati sarok sáncrendszerének átmetszése adta. A sánc rétegében — a középkori udvarszint magasságában - égett réteg jelentkezett. Világosan megfigyelhettük, hogy az említett pusztulási réteg fölé 70 cm vastag barna agyag­ réteget, míg legfelül félméter széles, világosabb színű agyagsávot döngöltek a XV-XVI században. A két réteg két különböző időszak sáncépítéséhez köthető. Az említett északnyugati sáncrész külső peremétől déli irányban1 került elő az 1,7 m magas ívelt téglarondella maradványa. A fél-

26

13. otvöskónyi, várásatás alaprajza. 1:200

MAGYAR KÁLMÁN

15 ötvöskónyi, észak—déli 1. sz. szelvf

A Z Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

kör a l a k ú v é d ő m ű északnyugati és északkeleti részén lőrés nyomait, illetőleg a rondella t é g l a p o d l ó j á n a k középirányba meredeken történő lejtését is rögzítettük. A t é g l a p a d l ó f e ­ lett XVI—XVII. századi szürke kályhaszemek, illetőleg z ö l d ­ mázas kályhacsempe töredékek jelentkeztek. Megállapít­ hattuk, hogy a rondellához csatlakozó északi f a l a t e l b o n ­ tották. Egyedül a — helyenként 3—4 m széles — külső sánc­ rész m a r a d t érintetlen. Az 1973-as évi régészeti kutatásunkat a délkeleti v á r f a l ­ sarok tisztázásával kezdtük. A déli lőréses f a l sáncfelé nyúló szakasza az 1/1-es kutatóárok keleti irányú meghosszabbí­ t á s á b a n előkerült. A 2. sz. pillérhez csatlakozó keleti f a l a l a p j á t is feltár­ tuk. 12 Meg/állapíthattuk, hogy a széles küszöb a l a p j a u g y a n ­ csak hozzáépült a pillérhez, illetőleg a falhoz. A pillértől és a keleti f a l t ó l nyugatra — erős t é g l a és maltertörmelék a l a t t — a pince csatlakozó t é g l a boltindítását is m e g t a l á l ­ tuk. Az 1 m hosszú és 58 cm széles, b e j á r a t i küszöb f e l t á ­ rásakor kiderült, hogy a b e j á r a t déli részét vékonyabb (60 cm) t é g l a f a l , illetőleg az 1. sz. pillér zárja le. A f a l déli o l d a l á n az égési, illetőleg pusztulási réteg metszetét a boly­ g a t a t l a n sárga anyag felett 1 3 ( G - G ^ metszet) tártuk f e l . A 2. sz. pillértől keleti irányba húzott k u t a t ó á r o k b a n (1/3) a pillér ferde t é g l a a l a p o z á s á t vizsgáltuk. Kiderítettük, hogy az alapozáshoz 23 cm széles — felül malter nyomokat m u ­ tató, alul rakott t é g l á b ó l kiképzett — építmény támaszko­ dott. Az említett alapozás felett törmelék: t é g l a , malter, és égett réteg j u t o t t a felszínre. Ebben egy XVI. századi z ö l d ­ mázas virág-levél díszes kályhaoromdísz és egy hasonló­ korú bronz gyertyatartó a d t a a korhatározó bizonyítékokat. (H 2 —H 3 metszet). Az 1. sz. b e j á r a t i pillér déli sarkánál nyitott kutatóárok­ ban (1/4) a k a p u b e j á r a t délkeleti t é g l a f a l á t határoztuk meg. Gömbölyített, k é t o l d a l o n élszedéses sarokkal rendel­ kező reneszánsz mészkő párkánytöredékek is j u t o t t a k innen a felszínre. Kiderítettük, hogy a sánc felé nyíló k a p u b e j á r a t előtt p e d i g meszes, habarcsos, széles járószint húzódott k i ­ felé. ( H H - | 5 ) A sáncon keresztül f e l v o n ó h í d d a l e l l á t o t t g y a l o g k a p u j á ­ rószintjén (1/1. szelvény) az egykori díszes reneszánsz g y a ­ l o g k a p u mészkő m a r a d v á n y a i , v a l a m i n t állatcsontok és egy vas ágyúgolyó került elő. A 2. sz. ásatási felületen az északkeleti várfalsarok ku­ tatását folytattuk. A 2/1 k u t a t ó á r o k k a l a keleti f ő f a l sarok­ részét, v a l a m i n t a tőle kelet felé 155 fokkal húzódó 2 m-es f a l leágazást tártuk fel. ( M i ) (14. kép)

14. ö t v ö s k ó n y i , 2/1 kutatóárok keleti metszetfala. 1:50

A várkastély területének egyik fontos keresztmetszetét észak-déli irányú 2 m széles kutatóárokkal kaptuk m e g . Az északi sáncrész átvágása során közel 6 m szélességben b o l y g a t a t l a n szürke és sárgásbarna d ö n g ö l t a g y a g r é t e g ke­ rült elő. ( A - A j ) M e g t a l á l t u k a kiszedett északi f ő f a l t ö r m e ­ lékkel betemetett helyét. A nagy mennyiségű t é g l a t ö r m e l é ­ kes, murvás réteg eltávolítása közben a pincefal leszakadt téglaboltív d a r a b j a i t , v a l a m i n t XVII-XVIM. századi k á l y h a ­ szemet, k e r á m i á t és állatcsontot tártunk f e l . (15. kép) A nagy d o n g a b o l t o z a t o s pince kiszedett északi p i n c e f a l a is előkerült. Az északi és déli boltívindítást mutató f a l a k

29

5,6 m széles közét két égett, pusztulási réteggel szabdalt, erősen törmelékes ráhordás borította. Az L-alakú pincele­ j á r a t nyugati pillérjének sokszögű t é g l a a l a p o z á s á t is k i b o n ­ tottuk a b o l y g a t a t l a n s á r g a a g y a g felett. (A—A t ) , Kutatóárkunk déli felében feltártuk a várkastély kiszedett déli f a l á n a k az a l a p j á t . Az említett kastélyfal északi részén t ö b b kiszedett téglafalcsonk, v a l a m i n t 70 cm széles a l a p o ­ zási részből legömbölyített sarokkal kiugró, ún. b e j á r a t i rész keleti küszöb indítása látszott. A küszöbsaroktól a kisze­ dett kocsibejárat m e g m a r a d t alapozását követtük délnyu­ g a t felé. 1 4 E 4 -E5) E 6 -E 7 ) Az 1974. évben folytatott ásatómunka során került elő a várkastély északkeleti részén levő egykori d o n g a b o l t o z a t ú ún. I—II. sz. pincerendszer. (16. kép) A pincerész keleti f e ­ lén, a várfalon kívül végzett k u t a t ó m u n k á v a l a sáncrend­ szer megépítéséhez, illetőleg a várkastély teljes építési és pusztulási periodizációjához kaptunk a l a p v e t ő bizonyítéko­ kat. M e g h a t á r o z t u k a pince északnyugati sarokfalát. A sa­ rokrészen a pince fölött levő földszinti helyiségbe vezető b e j á r a t o k küszöbnyomát hoztuk felszínre. Elő került az északi bejárathoz csatlakozó téglajárószínt, v a l a m i n t a falsarkot erősítő L-alakú t á m f a l is. U g y a n a k k o r a pincerész belsejé­ ben már szélesebb szakaszon t á r t u k fel a d o n g a b o l t o z á s kétoldali téglaívindítását. A pincerész belsejében m i n d e ­ nütt kisebb és n a g y o b b leomlott téglaboltozás m a r a d v á n y a , valamint n a g y o b b mennyiségű törmelék került a felszínre. Az a l a p i g kiszedett északi pincefal közelében főképpen murvás, homokos, törmelékes feltöltést észleltünk. Az észak-déli kutatóárok közepén, v a l a m i n t tőle keletre n a g y o b b Összefüggő kormos, hamus t é g l a f a l m a r a d v á n y o k kerültek elő. M e g h a t á r o z t u k az L-alakú p i n c e l e j á r a t boltíves tégla­ lépcsős b e j á r a t á t , v a l a m i n t a II. sz. pince nyugati boltíves b e j á r a t t a l áttört f a l á t is. (17. kép) Az I. sz. pincehelyiségben végzett szintsüllyesztés után az 1973-as észak-déli kutatóárok teljes feltárása történt m e g . Az északi boltív közeléből XV. századi t a l p a s p o h á r a l j t ö r e ­ déke, v a l a m i n t t ö b b vasszeg került a felszínre. A déli f a l közelében előkerült barnás-sárga mázas, pecsételt rozetta és címeres, motívumokkal díszített rangos — XV. század m á ­ sodik feléből származó — kerámia töredékek a d t á k az a l a p ­ vető korhatározást. 1 5 A kutatóárok középrészén 1,8 m-es mélységben kettős á g g a l rendelkező köpüs, nyárshoz, illető­ leg villához hasonló vastárgy j u t o t t a birtokunkba. (35. kép) Ugyancsak a déli pincefal közelében levő XVI. századi réteg felett sikerült meghatároznunk a várkastély pusztulási

30

MAGYAR KÁLMÁN

16. ötvöskónyi, I—«11. pincerendszer feltárás közben. 1974.

szintjét.16 Az égett faszenet és vaslemezdarabokat tartal­ mazó rétegben vasszeg és XVII. századi kerámia között két XV. századvégi díszes bronz könyvsarok veretet is feltár­ tunk.17 (II. 1-2) Az észak-déli kutatóárok keleti feléből — több kiemelke­ dő értékű — főképpen XV. század második feléből származó tárgy került a birtokunkba. A pince homokos altalaja felett levő vékony járószinten — az égett rétegben — egy domború rézdísz és belső vájattal rendelkező „vésőszerű" tárgyat ta­ láltunk.18 (II. 4) Végsősoron megállapíthattuk, hogy a 9,6 X 6,6 m 2 es alapterületű I. sz. pincehelyiség feltárása igen ér­ tékes leletanyagokkal szolgált. 1 9 Párhuzamos, illetőleg t é g l a l a p vonalmintát követő fehéranyagú falburkoló mészkőlapok mellett üveg ablakszemek töredékei, vas­ ágyúgolyó, valamint néhány faragott kő is feltárást nyert. 20

A nyugati törmelékes réteg a l j á n , a vékony égési réteg alatt 2 1 talált, a XVI. százai elejéről származó lengyel ezüstgaras a pince keletkezésének legkésőbbi idejét jelezte. A pincerész keleti felében, valamint a boltíves le­ járat előtt talált leletanyag a XV. századból, illetőleg főképpen a XVII. század második felének pusztulási időszakából származik. 22 Értékes leletanyag az égett, hamus pincefenéken előkerült nagyméretű kőágyúgolyó töredék. Feltehető, hogy a legutolsó ostrom során kerülhetett a — tetőt s a felső helyiségek szintjét áttörő — kőgolyó a pernyés pincefenékre. S később omlott rá a többméter vastagságú - helyenként nagyobb tégla boltíveket tar­ talmazó törmelék. 2 3 Az 1. sz. pincehelyiséghez hasonló ásatási eredmé­ nyeket adott az ún. II. sz. pincerész feltárása.

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

A boltíves á t j á r ó közelében, illetőleg t á v o l a b b igen nagy­ számú, szürke grafitos t á l a l a k ú , XVI. századi kályhaszemek töredékei kerültek elő. 2 4 A boltíves á t j á r ó t ó l keleti irányban a földszinti, illetőleg az emeleti helyiségek ledőlt ajtókere­ teit, boltozat díszítő köveit és a belső berendezések dísze­ sebb t á r g y a i t : halványzöld színű hengeres kályhacsempét, sötétzöldmázas táltöredéket, v a l a m i n t különböző vasaláso­ kat találtunk. 2 5 A szint feltárása során, az északkeleti f a l ­ saroktól déli irányban m a g a s , kifelé szűkülő lőrés nyílását is bemértük. A pince délkeleti s a r k á b a n is meghatároztuk a felső földszinti helyiségbe vezető a j t ó küszöb és nyílászáró kö­ vét. 26 Ugyanakkor a helyiség déli f a l á b a n keskeny, bolto­ zatos, lőrésszerű, belső a b l a k (szellőző nyílása) j u t o t t a f e l ­ színre. (18. kép) A pincerész déli f a l á t ó l közel két méterre, a keleti f a l t ó l 4,8 m távolságra egy n a g y o b b pusztulási réteget tártunk f e l . Erősen o x i d á l ó d o t t vaslemez d a r a b o k , vasszögek, f a g e rendák elszenesedett m a r a d v á n y a i , paticsdarabok, vaskam­ pók között t ö b b szürke, grafitos kályhaszem, illetőleg edény töredékeit hoztuk a felszínre. A g a z d a g leletanyagot a d ó területen — a puska és ágyúgolyók mellett — különböző a j t ó p á n t o k és egyéb vasalások jelentkeztek. U g y a n i t t szin­ te ép á l l a p o t b a n előkerült egy 2 X 1 m 2 -es, háromszög for­ májú vaslemez borítással díszített, zár és egyéb kulcsberen­ dezéssel e l l á t o t t reneszánsz tölgyfaajtó. 2 7 ( 1 9 - 2 4 . kép) Az említett pincehelyiség járószintjén (2/11/1.) m e g á l l a ­ pítottuk, hogy a későbbi időszakban fetöltött 55 cm vastag agyagszint a l j á n 4 cm vastag égéscsík húzódik. Az említett égés egy 45 cm vastag homokjárószintet zár le. A fentiek a l a p j á n kiderült, hogy a helyiséget első leégése után újra rendbe hozhatták, illetőleg a g y a g g a l feltöltötték. (20. kép) A várkastély egyik l e g f o n t o s a b b korhatározó a n y a g á t a XV. század második feléből származó zöldmázas kályha, v a l a m i n t a sárgomázas kerámiacsoport töredékei a l k o t t á k . Az ugyanitt előkerült leletegyüttes l e g k i e m e l k e d ő b b d a r a b ­ jaihoz a XV. század második feléből származó pelikános csempék tartoztak. 2 8 A keleti fal lőrése előtt égett törmelékes réteget, 2 9 v a l a ­ mint a felső emeleti szint pusztulásakor az északkeleti vár­ fal elé d ő l t nagyszámú reneszánsz kőfaragványt tártunk fel. A kutatóárok t o v á b b i szakaszában átvágtuk az a g y a g ­ g a l d ö n g ö l t cölöpös rendszerű sáncrészt. Az itt előkerült leletanyag és a sánc f o r m á j a is j ó l bizonyította, hogy a XVI. század első felében épített sáncrész a XV. századi lő­ rés eredeti funkcióját á t a l a k í t o t t a . U g y a n a k k o r a XVI. szá­ zad közepetáján pusztulás történt, amelynek során a kőfaragványok egy része a lőrés elé hullott, s ezek tetejére ... emelték a sáncfal előtti alacsonyabb feltöltést. A fentieket i g a z o l j á k az 1/11. sz., illetőleg a 2/III. sz. kutatószelvényben végzett munkák. (25. kép) Az 1/11. kutatószelvény várfal felé eső szakaszának 0—60 cm mélység közötti szakaszán, égett rétegben reneszánsz f a r a g o t t kövek kerültek elő, t ö b b - fehér a l a p o n - kék­ mázas, virágos díszítésű XVI—XVI]. századi kerámiával. Az agyagos sáncban e g y e d ü l á l l ó jelenséget, egy (1,37 m mély. ségben) dél-északi tájolású csontvázat tártunk fel. 3 0 A csontváz a várfalhoz merőlegesen épített t é g l a l a p a l a k ú fal északi oldalához, illetőleg a keleti cölöpsor néhány t a g j á ­ hoz támaszkodott. V i l á g o s a n m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a sánc újraépítésekor egyszerűen a felső rétegbe az égett réteg alá d ö n g ö l t é k a tetemet, t a l á n éppen egy ostrom i d e j é n . ( 2 6 27. kép)

17. ö t v ö s k ó n y i , I. sz. pincehelyiség déli f a l a , 1974. 1:50

31

MAGYAR KALMA

18. ötvöskónyi, И. SZ. pincehelyiség déli falándk Ikelet-nyugati elölnézeti rajza a lőrés nyugati oldalnézetével,

1974. 1:50,

AZ ÖTVÖSKÓNYI BATHORI VÁRKASTÉLY

19. ötvöskónyi, II. sz. pincehelyiségben feltárt reneszánsz ajtó, 1974. 1:50

20. ötvöskónyi, 11/1 sz. kutatószelvény nyugati metszetfala, 1974, 1:50

34

MAGYAR

KÁLMÁN

22. ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz ajtó díszített kulcsvédő pajzsa. 1974. 1:2

2 1 . ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz a j t ó felülnézeti rajza, 1974, 1:20

A 2/III. sz, kutatószelvényben - a felső 0—60 cm mély­ ségű pusztulási rétegben XVII. századi kerámia, v a l a m i n t nagyszámú f a r a g o t t díszű a j t ó , ablakkerettöredékei ke­ rültek elő. A szelvény 0—90 cm mélységű szakaszán 3 1 vas­ szegeket t a r t a l m a z ó elszenesedett g e r e n d a maradványait is szinte teljes egészében megfigyelhettük. Ebben a szelvény­ ben — 3,4 mélységig — a pusztulási réteg a l a t t a szürke­ sárga, illetőleg legalul homokos réteg alkotta a keleti fal sáncát, illetőleg v é k o n y a b b alapozását. Az építés i d ő r e n d ­ jéhez fontos, hogy a f a l a l a p mellett — 3—3,4 m-es mélység­ ben — XV. századvégi leletanyag került elő. 3 2 A kutatószel­ vény keleti és déli felében különböző mélységig húzódó cö­ löpök metszetét is feltártuk. Az említett — sáncban v é g i g ­ húzódó —, a földtöltést erősítő cölöpök nyomait, v a l a m i n t a t é g l a l a p a l a k ú fal kiszedését m e g á l l a p í t o t t u k . A rondella belsejének teljes feltárásakor kibontottuk az 1,4 m X 2,2 m-es a l a p t e r ü l e t ű , meredek lejtéssel épített t é g l a p a d o z a t o t . A rondella belsejének feltöltési rétegét is feltártuk. (3/1) A padlószinttől számított 1 m-nél n a g y o b b mélységben szürke, nagyméretű XVI. századi fazék, kályha­ szem töredékeit t a l á l t u k . A leletek közelében egy kismére-

23. ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz a j t ó díszített vasalása, 1974. 1:2

tű, bekarcolt o l d a l ú , XVI. század elejére keltezhető t a l p a s pohár maradványa is előkerült. 3 3 (28. kép) M e g á l l a p í t o t t u k , hogy a védőműhöz csatlakozó nyugati f a l a t - egy kisebb falcsonkrész kivételével — a teljes mély­ ségig kitermelték. Nyugati falmaradványhoz egy ú j a b b t é g ­ lafal csatlakozott keleti irányból. Egy X V I I - X V I H . századi kemence m a r a d v á n y a is felszínre került. A rondellához kelet felöl é s z a k - d é l i irányítású kissé fer­ dén futó t é g l a f a l csatlakozott. Ez az említett nyugati v á r f a l maradvány mellett futott párhuzamosan d é l i irányba.

AZ OTVÖSKÓNYI BATHORI VÁRKASTÉLY

24. otvöskónyi, a reneszánsz ajtó díszített veretei, 1974, 1:4

35

36

MAGYAR KÁLMÁN

25. ötvöskónyi, 2/3 kutatóárok déli metszetfala, 1974. 1:50

26. ötvöskónyi, 1/И. szelvény felülnézeti rajza, 1974. 1:50

27. ötvöskónyi, 1/И, szelvény keleti metszetfala, 1974. 1:50

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

A saroktoronyhoz délkeleti irányból bekötő t é g l a é p í t m é ­ nyek rendeltetését is tisztáztuk. Az említett szelvény nyu­ g a t i metszetfala közelében történő mélyítéskor a kékes, hamus a g y a g b ó l XVI. századi kerámia és állatcsont került elő. A metszetben felül égett réteget, a l a t t a sárgás anyagot, m a j d szürke szemcsés réteget, illetőleg legmélyebben a sárga érintetlen a g y a g o t t a l á l t u k . A közelében levő t é g l a ­ fal északi alapozási árkát is pontosan megfigyelhettük. V i ­

3?

lágosan látszott, hogy a belső fal későbbi periódusban épült, mivel á t v á g t a a szürkés égett feltöltési réteget. ( C 2 C3) A keleti r o n d e l l a f a l folytatásához csatlakozó t é g l a f a l a k ­ hoz nyugat-keleti, illetőleg észak-déli irányban húzódó Lalakú fal is hozzátartozott, A f a l a k között levő t é g l a l a p alakú helyiségben — a középkori szinten — vastag égési réteg húzódott. A fentiek a l a p j á n biztosnak látszik, hogy egy tüzelő folyosó vagy sütőház helyisége került elő. ( B 4 B5)

28. ö t v ö s k ó n y i , 3 / 1 - 3 / 2 nyugati metszete, 1973. 1:50

Az északnyugati rondella környékén folytatott f e l t á r ó ­ munkánk (3/IV) igen lényeges részét képezte az északi kastélyfal feltárása. A saroktorony északkeleti sarkánál került elő az említett f a l rövidebb (1,2 m) szakasza. M e g ­ á l l a p í t h a t t u k , hogy a ferdén h a l a d ó északi v á r f a l n a k még az alapozását is kiszedték a XVIII. században. (29. kép) A 4. sz. ásatási egység északi részének kutatásakor (4/I. szelvény) a területet borító 1 m vastag törmelékben f ő ­ képpen X V H - X V I I I . századi k e r á m i a , illetőleg állatcsont jutott a felszínre. Az ún. 2. sz. fixponttól déli irányban XX. század eleji g y a k o r l ó ; lövészgödör m a r a d v á n y á t tártuk fel. A szelvény északnyugati felénél közel fél méter széles, 35 cm magas, hevenyészettnek tűnő, ferde t é g l a f a l került elő. (E 2 -E 3 ) A t é g l a f a l déli végével szemben keletre nagy­ méretű f a r a g o t t kő j u t o t t a felszínre. 34 A kőtől északra élére állított, ledőlt t é g l a f a l maradvány került n a p v i l á g r a . A téglák a l a t t égett réteg nyomait t a l á l t u k . Meghatároztuk a déli k a p u b e j á r a t kiszedett f a l á n a k m a ­ radványait (4/1). A k a p u b e j á r a t h o z csatlakozó déli vár­ falat, illetőleg a délnyugati rondellát — úgy tűnik — a l a p ­ j a i b a n teljesen megsemmisítették. Egy összeroskadt kemence patics, illetőleg t é g l a f a l á t is feltártuk a 4/II. sz. szelvényben. A szelvény északi részénél a sáncfal közelében egy XVI. századi szemeskályha külső keleti f a l a l a p j a került a f e l ­ színre. Az erősen égett és törmelékes rétegben t ö b b é p és törött, alul t á l a l a k ú , míg felső részében négyzetes kályha­ szemet találtunk. A réteg a l a p j á n m e g á l l a p í t h a t t u k , hogy a nagyszámú kályhaszemek, korommal, paticcsal elegyesen a pusztuláskor nyugati irányban dőltek le. (F3—F2; F5—F6) Az említett keleti, v a l a m i n t a 66 cm széles nyugati k á l y h a a l a p f a l a i között nagyobbszámú háromszög a l a k ú oromcsempe, díszes, fonatos szélű, keskeny félhengeres sarokcsempe, t ö b b t á l a l a k ú és négyzetes t e t e j ű , v a l a m i n t ugyancsak az oromrészhez tartozó bordás, virág és szamárhát-ivinditással díszített, pirosra festett, gótizáló kályhaszem töredékei j u t o t t a k a felszínre. A szemeskályha leletek

3/ц Нв/eti metszete

29. ötvöskónyi, 3/4 keleti metszete, 3/4 déli metszete, 3/2 déli metszete, 3/3 nyugati metszete, 1973. 1:50

38

MAGYAR

KÁLMÁN

33. ö t v ö s k ó n y i , bekarcolt díszű pohár, XVI. szd. eleje, 1973. 1:1

30. ö t v ö s k ó n y i , 4/H. szelvény északi metszetfala, 1973. 1:50

3 1 . ö t v ö s k ó n y i , XVI. .szd-i kemence a l a p r a j z a , 1:50

32. ö t v ö s k ó n y i , XVI. szd-i kemence északi fala, 1973. 1:50

34. ö t v ö s k ó n y i , nagyméretű fazék, XVI. szd. eleje, 1973. 1:2

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

39

közelében piros, szürke mázatlan XVI. századi fazékalj és oldaltöredékei, állatcsontok és egy vas (korom) lapát szol­ gált leletanyagul. (30—32. kép) A nyugati kályhaalap belső oldalának közelében — sárga agyagos téglatörmelékes rétegben — a kályha leg­ felső csúcsíves oromdíszének átégett töredékét figyeltük meg.35 A kályhás kemence felső égésrétegéből égett kövek és kályhaszemek aljtöredékei jutottak a felszínre. Lejjebb feketére égett edénytöredékek és csont, valamint újra kályha alj- és oldaltöredékeket tártunk fel. Sikerült meg­ figyelnünk a második, a harmadik, a negyedik, illetőleg legbelül az ötödik sor kályhaszemeit is. Megállapíthattuk, hogy egy-egy sorban megközelítőleg 6—7 kályhaszem le­ hetett. A szemeskályha összedőlésekor a sorok, alsó és felső diarabokkal keveredhettek. A kemence északi falától délre félméterre és 45 cm mélységben egy nagyobb faszenet tártunk fel. Ugyanitt — a sarokban — szemcsés, homokos tapasztás töredékét is megfigyeltük. Sikerült felszínre hoz­ nunk a kemence teljes északi zárófalát, valamint kibon­ tottuk az északnyugati sarokban lévő fűtőnyílást is. (F8—Fg; Fio-tFii) A XVI. századi kályháskemence feltárása után meghatá­ roztuk a várkastély nyugati, kiszedett téglafalát. 36 Az 1966— 1974-es feltárómunkák összefoglalásakor hangsúlyozni kívánjuk a legfontosabb feltárási ered­ ményeket. M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy az 1966-os régé­ szeti feltárás legfontosabb eredményét a vár t e r ü ­ letén húzott 1—2 sz. kutatóárak segítségével érte e l . Az említett kutatóárkokkal sikerült elsődleges képet kapni a vár felső rétegeiről, belső objektumairól és kisebb mértékben a leletanyagáról is. A helyenként 2-2,5 métert is elérő bontási réteg a kastély nagy­ méretű pusztulását, illetőleg elbontását is jelezte. Az 1. sz. (észak—déli) kutatóárok segítségével a déli lőréses fal belső megerősítést szolgáló c ö l ö p ­ jei, illetőleg a védőmű pusztulási szintje is előkerül­ tek. Sikerült a déli meglévő, illetőleg az északi kisze­ dett külső várfal a l a p j a i n a k pontosabb felmérését e l ­ végezni. A 2. sz. kutatóárokkal történő keleti főfal kutatása­ kor a várfal közelében lévő boltozatos pincelejárat is felszínre került. Az 1970-72-ben végzett kutatómunkánk során — az 1. és 2. ásatási területen a későközépkori j á r ó , ille­ tőleg lakószintet értük el. Az 1. sz. ásatási területen teljesen feltártuk a déli lőréses zárófalat. Ezen a zárófalon belül egy árkádos \idvar, illetőleg az alsó helyiségekhez vezető két Lj l a k ú pincelejárat f a l a i t is feltártuk. A 2. feltárási egységen belül sikerült rögzítenünk a teljes keleti, illetőleg részben az északi várfalat is. A várfalakon belül pedig — az I—III. sz. belső lakóhelyiségek a l a p f a l a i kerültek elő t ö b b értékes leletanyaggal együtt. Az északnyugati sarokrondella egy nagyobb lőréses részletét, illetőleg az előtte lévő külső sáncrészt is meghatároztuk. Az 1973-ban először a délkeleti várfalsarkot tisz­ táztuk. M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy az említett falsarok elbontása a X V I I - X V I I I . században történhetett. M u n k á n k során meghatároztuk, hogy az 1. és a 2. sz. pillérhez tartozó t é g l a f a l a k a várkastély délkeleti g y a l o g b e j á r a t á n a k déli, illetőleg északi részéhez tar­ toztak. A sánc felé nyíló k a p u b e j á r a t előtt meszes,

35. ötvöskónyi, köpüs vastárgy, 1974. 1 :2

habarcsos, döngölt, széles járószint húzódott kifelé. A sáncárkon keresztül felvonóhíddal rendelkező ka­ pu járószintjén az egykori díszes reneszánsz g y a l o g ­ bejárat faragott kőmaradványoit — égési, pusztulási réteg kíséretében — sikerült feltárni. Az említett kapu az árkádos belső udvar felé nyílott, amely alatt szé­ les dongaboltozatos pince húzódott. Az északkeleti várfalsarok tisztázása során a sánc felé húzódó ferde falleágazást, illetőleg a keleti sa­ rokhoz csatlakozó északi fal egy részletét is rögzít­ hettük. A várkastély területének 'legfontosabb keresztmet­ szetét adta az észak—dél irányú kutatóárok feltárása. Az északi agyagsánc mögött feltártuk a kissé ferdén futó kiszedett északi fal alapárkát. Ugyanakkor ki­ bontottuk a n y u g a t - k e l e t i irányban futó 5,6 m széles egykori pince északi, illetőleg déli falát. A déli bolt­ íves pincefal közelében a pinoelejárat meredeken lejtő t é g l a a l a p j á t is meghatároztuk. A kutatóárok déli felében t ö b b téglafalhoz kapcsolódó kocsibejáró keleti küszöbrészét is megtaláltuk. Ásatómunkánk során az északnyugati rondella teljes feltárását végeztük el. A rondella belsejében kibontottuk a m e g m a r a d t meredek lejtéssel épített tégla padozatot. A padozat alatt meghatároztuk a g a z d a g XVI. század eleji leletanyagot tartalmazó feltöltési réteget. Biztosnak mondható, hogy a r o n d e l ­ lához csatlakozó nyugati kastélyfalat később e l b o n ­ tották. (XVII-XVIII. század) A nyugati fal mellett emelt a g y a g s á n c b a n a X V I I XVIII. században épített kemence maradványát rs

40

MAGYAR KÁLMÁN

feltártuk. A rondella, illetőleg a hozzá csatlakozó n y u g a t i - k e l e t i falat, valamint a sütőház már említett falait a XVII—XVIII. században szinte az a l a p o k i g ki­ bontották. Az alapos rétegvizsgálat kiderítette, hogy a belső (legdélibb) téglafal a várszakasz feltöltése utáni periódusban, a XVI. század eleje után készült. 37 M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy a várkastély északi falát, va­ lószínűleg a XVIII. század első felében bontották el. Azon időszakban, amikor a várban a legnagyobb arányú falbontási munka folyt. A 4/1. sz. szelvényben, é s z a k - d é l i irányú ún. kerti­ t é g l a f a l a t tártunk fel. M e g t a l á l t u k a téglafal déli ré­ szétől keletre a déli bejárat kerékvető kövét is a hoz­ zá tartozó íves téglafal-maradványokat. Kiderítettük, hogy a nyugati irányban L-alakú, míg keletre t é g l a l a p alakú f a l a l a p p a l , északra egyenes lezárófallal rendelkező X V I , századi kemence helyén nagyszámú oromcsempe, sarokcsempe, t á l a l a k ú és négyzetes szájú és egyéb szemeskályha tartozékok voltak. A kályhához északnyugati irányban egy fűtő­ nyílás is csatlakozott. Az 1974. évben folytatott ásatás során került elő a várkastély északkeleti részén lévő egykori d o n g a b o l ­ tozatú I—II. számú pincerendszer. Az I. helyiségben lévő észak—déli kutatóárok kele­ ti o l d a l á n á l feltártuk az L-alakú pincelejárat boltíves, téglalépcsős bejáratát, valamint a II. sz. pince nyu­ gati boltíves bejárattal áttört falát. A pincehelyiség homokos aljrétegében, 90 cm-es mélységben a helyi­ ség falalapozásának vége jelentkezett. A 9,6x6,6 m 2 -es alapterületű I. sz. pincehelyiségben igen értékes korhatározó leletanyag jutott a felszínre. A vékony égési réteg alatt előkerült a XVI. század elejéről származó lengyel ezüstgaras jelezte a pince keletkezésének legkésőbbi idejét. A II. sz. pince délkeleti sarkának a felső földszinti helyiségbe vezető ajtó küszöb és nyílászáró kövét határoztuk meg. A délkeleti és déli részben keskeny boltozatos lőrés és belső ablak emelhető ki. Fontos leletként — a szürke mázatlan kályhaszemek, zöldmázas kályhák maradványai mellett — egy zár és egyéb kulcsberendezéssel ellátott reneszánsz tölgyf a a j t ó j u t o t t a felszínre. A pincehelyiséget első leégése után újra rendbe­ hozták és ekkor vastag agyagréteggel töltötték fel. A várkastély legfontosabb korhatározó anyagát — a XV. század második feléből származó — zöldmázas kályha, valamint a sárgamázas kerámiacsoport töre­ dékei adták. A Ieletegyüttes legkiemelkedőbb d a r a b ­ jaihoz a XV. század második feléből származó „ l o v a g ­ a l a k o s " kör pelikános csempéi tartoztak. A 6,6x10 m alapterületű II. sz. pincehelyiség fel­ tárása után többhelyen átvágtuk az a g y a g g a l d ö n ­ gölt, cölöppel megerősített sáncrészt. A XV. század második felében épült várkastélyhoz о XVI. század első felében emeltek sáncot. A sánc­ részt a XVII. század második fele után történt teljes pusztulásig még átalakították.

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK LEGFONTOSABB LELETANYAGAI

Az 1966-74 között végzett feltárások nagyszámú leletanyagában a különböző kerámia — főképpen XVII. századi - d a r a b o k töredékei jelentkeztek a leggyakrabban. A felső pusztulási rétegben folytatott kutatásaink kerámia anyaga — a várásatások felső szintjein tapasztalható - á l t a l á n o s a b b típusok: b ö g ­ re, fazék és különböző főzőedények mázas, illetőleg mázatlan töredékeinek darabjaihoz tartoztak. Az egy­ szerűbb ún. konyhai edények csoportjainál a l e g n a ­ gyobb számban az ún. barnásszürke színű, szem­ csés, durvább anyagú darabokat, valamint különböző színű változatait figyelhettük meg. A már j o b b anya­ got és fejlettebb korongolást a piros, sárga, illetőleg a fehér színű kerámiacsoportok különböző típusainál fedezhettük fel. Megállapíthattuk, hogy az ugyancsak gyakori szürke színű, szemcsés a n y a g ú d a r a b o k az egyszerűbb edénytípusok jellemzői. Végsősoron a fentemlített csoportoknál X V - X V I I . századi lábasok, fazekak, bögrék töredékei kerültek elő főképpen. A töredékes darabok egyedi jellemzőit a bordás, a vonalkázott, az egymást f e r d é n keresztező, p á r h u ­ zamos, X-mintás, fésűs, bevágott rádlitechnikás, kör­ alakú és négyzetes pontmintás, valamint vastag bé­ lyeges díszítések adták. Ugyanakkor belül a barna, zöld, sárgásbarna, illetőleg kívül-belül a zöld színű mázazás m o n d h a t ó a leggyakoribbnak. A nagyszámú kerámia között szórványosan egy-két grafitos anyagú is megtalálható. Az is kiderült, hogy egy-egy korszak jellegzetesebb egyedi kerámia anyaga viszonylag ki­ sebb számban került elő. Ugyancsak a pusztulási ré­ tegben előkerült konyhaedények csoportjának f i n o ­ m a b b anyagú, de á l t a l á n o s a b b típusát alkotja a sár­ gás, finom anyagból készült fazék, enyhén vonalká­ zott díszítésű perem- és oldaltöredéke. 3 8 A jóval egy­ szerűbb darabokhoz tartozik egy durva, szürke, szem­ csés a n y a g ú , kihajló peremmel rendelkező fenék­ töredék. 3 9 Az ugyancsak szürke színű nagyobb méretű fazék d a r a b j a már j o b b anyagból és technikával ké­ szült. 40 A bemutatott kerámiatöredékek a XVI. századi á l ­ talánosnak mondható konyhaedények típusait képvi­ selik. Ugyancsak a konyhai élet jellemző d a r a b j a k é n t szerepelhet egy XVII. századi barnáspiros csúcsos fedőtöredék. 4 1 Ide sorolható a szürke szemcsésanyag­ ból készült, széles, lapos, enyhén hajlított perem­ mel és rövid köralakú kihajló talprésszel rendelkező tárgy, 43 amely sütőtál töredéke lehetett. Fontos e g y k e ­ resztalakú fenékbélyeggel ellátott szürkésbarna fazék aljrésze. A korainak látszó d a r a b - anyaga a l a p j á n i n k á b b a XV—XVI. századi csoportba sorolható. 4 3 A részletesebben bemutatott töredékek mellett néhány X V - X V I . századi fekete, barnáspiros, barnásszürke szemcsés a n y a g ú töredék is figyelmet érdemel. (III. 1-10)

AZ OTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

I. 1. otvöskónyi, barnás sárga mázas pecsételt címerdíszű kerámia töredék, XV. szd második fele, 1974. 2. Otvöskónyi, zöldmázas díszített kerámia töredék XVI. szd második fele, 1974. 3. Otvöskónyi, barnás-sárga mázas pecsételt kerámia töredék, XV. szd második fele, 1974. 1:1

42

MAGYAR KÁLMÁN

II. 1—2. otvöskónyi, könyvsarokdíszek, bronz, XV, szd második fele. 1974. 3. otvöskónyi, áttört bronz dísz, XV. szd második fele, 1974. 4. otvöskónyi, mérleg, bronz, XV. szd második fele, 1974. 1:1

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

III. 1-10. ötvöskónyi, kerámia töredékek, középkori, 1970. 5. kép fenőkő töredéke, középkori, 1970.

43

1:1

44

MAGYAR KÁLMÁN

Az előzőekben megállapítottuk, hogy a kastély f a ­ lainak bontási rétegéből á l t a l á b a n XVII. századi le­ letanyag került elő. így az északi kiszedett pincefal felett szűk kiöntőcsöves kancsó szürke, töredékes szájrésze, valamint vékony, barnáspiros színű folya­ tott piros festékkel díszített kerámia d a r a b j a jutott a felszínre. A fenti festett darabhoz hasonló barnás­ sárga színű piros folyatott festékdísszel ellátott, XVI— XVII. századi kerámia a 3/1II. nyugati metszetfalának (C2-C3) 55 cm-es mélységéből került elő. A pusztulási réteg alatt előkerült kerámiaanyag a d ­ ta a korhatározást a vár északi, illetőleg a rondella környékén lévő sáncainak feltöltési idejéhez. Az északnyugati rondella t é g l a p a d l ó j á n a k átmet­ széséből; meszes réteg alatti feltöltésből (M = 1,1 m) több X V - X V I . századi perem és oldaltöredék jutott a felszínre. 44 A rondella pusztulási rétege alatt ke­ rültek elő - a várkastély XV. század végi és XVI. szá­ zad eleji periódusához köthető — egyszerűbb formát mutató edények. Közülük legjelentősebb egy nagymé­ retű szürkésbarna díszítésnélküli fazék, amely táro­ lási célokra szolgálhatott. 4 5 Ugyancsak a 3 / 1 . sz. ku­ tatóárok legalsó feltöltési rétegéből ( P - P i ) származott a kisméretű, öblösödő hassal és körbefutó, párhuza­ mos bekarcolt vonalköteggel díszített pohár. 4 6 Talán a várnépek asztal-tartásának tárgyi emléke. ( 3 3 - 3 4 . kép) Az említett tárgyak közelében több nagyalakú t á ­ rolóedény, valamint kisebb fazék töredéke is a fel­ színre jutott. Ezek - az é s z a k - d é l i kutatóárok északi részében előkerült hasonló típusú d a r a b o k k a l 4 7 — a XVI. századi átépítési (megerősítési) periódus fontos tárgyi bizonyítékai. A konyhai edényeken, valamint a gazdasági célokat szolgáló s a várnépek asztaltartá­ sához sorolható kerámián kívül csak szórványosan kerültek elő a főúri asztaltartás díszedényeire utaló töredékek. Ide sorolhatók a XV. század második feléből származó - halványpiros színű poharak t a l p ­ részei a különböző zöld és sárgamázas kerámiatöre­ dékek, valamint a halványsárga, belül mázas kemény­ cserepek töredékei. Az 1974-es pincefeltárás során előkerült, erősen zöldmázas, valamint fehér a l a p o n kobaltkék, vonalas díszítéssel ellátott edénycserepek, a XVI—XVII. századi úgynevezett törökös kerámia csoportjához köthetők. Az északnyugati rondella keleti szögletes f a l á n a k kiszedett árkából jutott a felszínre egy — XV. század második feléhez köthető — piros, jól iszapolt pohár és egy nagyobb edény aljtöredéke. Ugyanakkor t ö b b zöldmázas pecsételt mintájú díszkancsó töredéke már a XVI. századi főúri asztaltartás jelentős tárgyi em­ léke. A XV. század második felének elsőrangú dísz­ kerámiájához tartozik egy befelé mélyülő, magasabb, peremkerettel rendelkező, ovális a l a k ú , átfúrt, zöld­ mázas d a r a b . A finom, halványpirosra égetett töre­ dék belső o l d a l á t emberarcra emlékeztető, kiemelke­ d ő vonalas domborítások díszítik. Ugyancsak egye­ d ü l á l l ó d a r a b o k a kívül barnamázas címerpajzsban különböző mintával díszített átfúrt kerámia töredékei. A fenti d a r a b o k pontos rendeltetése — a félgömb

alakú kissé ovális, három lyukkal, letört illeszkedési felülettel ellátott, helyenként zöldmázas mécses, zeneszerszám(?) töredékével együtt — nehezen m e g h a t á ­ rozható. 4 8 A nagyobbszámú kerámia emlékeken túl — a vár mindennapi életére utaló — tárgyak már jóval kisebb számban kerültek elő. Az élet m i n d e n n a p i eszközeihez tartoznak a külön­ böző fenőkőtöredékek, valamint az üvegedények cse­ kélyszámú d a r a b j a i . Az üvegtárgyak közül kiemelked­ nek az ólomkeretes ablakszemek töredékei, valamint a megnyúlt, halványkék színű, enyhén bordázott ki­ sebb kancsó nyak és válltöredéke. 4 9 Az előkerült vastárgyak közül - az ácsszegek, vas­ kapcsok, kampók, pántok és lemezek mellett, t ö b b ajtópánt, karika került elő. A feltárt reneszánsz ajtó háromszögletű vasalásai, díszes kulcslyuk vasalása, lakatfogantyú és egyéb vastöredékek mellett ajtó­ fogantyút, hajlított ajtódíszt tártunk fel. 5 0 Az egysze­ rűbb vastárgyakhoz hasonló típusok a koroknyai várból is előkerültek. A koroknyai d a r a b o k n á l — az egyéb területen is — mutatkozó rokonság nem meglepő, hiszen Alya M á ­ tyás koroknyai várkapitány 1544-1548- között ö t v ö s ­ kónyi földbirtokosa is volt. Az elpusztult koroknyai vár helyén előkerült csiholóvasak, csizmasarok vasa­ lások szintén XVI. századi m i n d e n n a p i élet jellegze­ tes tárgyai. Az ötvöskónyi vár m i n d e n n a p i , konyhai használati leletanyagához tartozott az előkerült kettős-nyárs, az olló, a kés, a vaslakat, valamint a vájó és vágó ékek, illetőleg egy vésőgyalu. (36. kép)

36. ötvöskónyi, vésőgyalu, XV. szd. második fele, 1974. 1:2

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

45

38. ötvöskónyi, kályhaoromdísz, XVI. szd. 1973. 1:2

37. ötvöskónyi, áttört, díszített sarokcsempe, XVI. szd. 1973. 1:2

d a r a b o k a t — a várkastély már jelzett lelőhelyein — az előkerült kályhaszem és kályhacsempe emlékek adták. M é g 1961-ben jutott birtokunkba a szürke t a goltdíszű kályhaoromdísz. A hasonló, szürke, grafitos tálalakú, alul korongolt résszel i n d u l ó kályha m a r a d ­ ványaiból igen nagy számban került elő töredék az 1974. évi feltárások során. A kályhamaradványokkal azonos korú és megközelítőleg azonos típusú XVI. századi szemeskályha részletes ismertetését elvégez­ tük. 54 így csupán az ún. sütőháznál álló „ i n s i t u " fel­ tárt kályháskemence néhány jellegzetes alaptípusát mutatjuk be. A megközelítőleg 80 ép, illetőleg töre­ dékes d a r a b b ó l álló tüzelőberendezés alaptípusát a pirosbarna a n y a g ú , négyszögletes száj alatt hengeres aljrésszel kiképzett típus a d j a . A vele csaknem azo­ nos d a r a b aljrészén koncentrikus körök: a levágás nyoma, míg belül a felhúzás nyomai látszanak. Az ugyancsak pirosbarna, jól iszapolt anyagú és egyenlő­ szárú háromszög a l a k ú , nyitott o l d a l l a l , hátul lapí­ tott hengeres résszel rendelkező d a r a b a kályha felső részéhez tartozott. A kályha szélén fél hengeres, hátul áttört díszű, j o b b o l d a l i szélén párhuzamos tagolás között, szalagfonatos dísszel rendelkező, valamint dí­ szítésnélküli d a r a b o k álltak. Igen jellegzetes d a r a b a négyszög egyik o l d a l á n á l levágással kiképzett d a ­ rab, amelyhez egy másik kályhaszem illeszkedett. 55 (37, 39. kép).

ч

MAGYAR KÁLMÁN

39. ötvöskónyi, négyzetes tálalakú kályhaszem, az illeszkedési felülettel, XVI. szd. 1973. 1 :2

Az előkerült nagyszámú szürke, illetőleg fekete, mázatlan kályhaszemek, a XV!—XVII. század jellegzetes, egyszerűbb szobáiban lévő tüzelőberendezések d a ­ rabjai. Az egyszerűbb kályhák és reprezentatívabb mázas típusok közötti átmenet bizonyítékai a szórványosan előkerült — főképpen liliomos díszű kályhaorom d a r a ­ bok adják. Az ún. átmeneti, már a rangosabb kály­ hák csoportjához tartoznak a sárga és zöld XV. szá­ zad második feléből származó táíalakú kályhaszemek darabjai. A halványzöld növénydíszes ábrázolású reneszánsz töredék, illetőleg a sötétzöldmázas ún. eperdíszes kályhaoromdísszel rendelkező kályhák maradványai - a t é g l a l a p a l a k ú , többszörösen tagolt, kályhapár­ kánnyal — a főúri udvartartás rangosabb szobáiraak kályháira utalnak. 5 6 Lényeges - főképpen horvátországi kapcsolatokra utaló — kályhacsempék az ún. II. és III. sz. helyisé­ gek, illetőleg az elpusztult pince környékén jutottak a felszínre. A zöldmázas piros szemcsés anyagú ferde párhuzamos vonalakkal díszített csempetöredékek horvátországi (susegrádi), diósgyőri és füleki párhuza­ mait ismerjük. 57 A kiemelkedően reprezentatív reneszánsz kályhá­ hoz tartozik, és ugyanakkor egyedi formát képvisel a piros a l a p a n y a g ú , zöldmázas, erősen d o m b o r ú , püs­ pöksüveges, fejábrázolást mutató két kályhatöredék. Az igen díszes zöldmázas reneszánsz kályhához tar­ tozó kályhacsempe d a r a b o k Báthori Miklós humanis­ ta püspök alakját idézik fel. 5 8 Három zöldmázas, piros szemcsés, t é g l a l a p alakú csempetöredék, ugyancsak a kiemelkedő kályhaem­ lékekhez sorolható. Ez a Szent Kristófot ábrázoló csempetípus a diósgyőri várban előkerült XV. századi dudást, illetőleg mezítelen férfit ábrázoló csempetöre­ dék típusával rokon 5 9 (40. kép). D a r a b u n k ferdevona­ lakkal vágott, léctagos peremdísze, a nyírbátori vár­ kastély egyik kályhacsempéjének hasonló csempéjé­ vel mutat azonosságot. 6 0

40. ötvöskónyi, Szent Kristóf ábrázolásos zöldmázas csempetöredék, XVI. szd. 1973, 1:2

A XV. századi várkastély legdíszesebb kályháját az ún. lovagalakos budai műhely pelikán ábrázolásos csempetípusával díszítették. A középső mezőben veszszőfonásos fészkén ülő, kiterjesztett szárnyú pelikán t á p l á l j a a fiókáit. A pelikánt körülvevő ágról a négy sarok felé egy-egy levél hajlik k i . 6 i Az erősebb, illető­ leg halványabb, zöldmázzal díszített típusból három, esetleg négy csempéhez tartozó töredék került elő. A pelikános motívum egyes vélemények szerint 62 a Rozgonyi család címeréhez, míg véleményünk szerint inkább a Batthyány család pelikános címerábrázolá­ sához kapcsolható. 6 3 (41. kép) A budai lovagalakos kör 18. típusához tartozó d a r a b o k a várkastély pontos építési dotálásához szolgálnak bizonyítékul. 6 4 A reneszánsz várkastély építészeti részeinek leg­ rangosabb töredékét a mészkőből készült boltozati gyámkő nyújtja. Az említett rangos kőemlék a korok­ nyai várból előkerült — t ö b b rokon motívumot és készítési technikát mutató — reneszánsz gyámkővel hozható műhelykapcsolatba. A koroknyai gyámkő pe­ dig a budavári Fortuna utca 18. számú házból előkerlüt gyámkő típusával f ü g g össze. 65 Véleményünk szerint a koroknyai kő anyagával — az ugyancsak a koroknyai várban előkerült — Mátyás címeres kőtöredék azonos. A két kőemlék a várban folytatott M á ­ tyáskori építkezés fontos bizonyítéka (42. kép).

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

41. ötvöskónyi, zöldmázas pelikán ábrázolásos kályhacsempe, XV. szd. második fele, 1974. 1:1

47

48

MAGYAR KÁLMÁN

42. Koroknya, Mátyás címer töredéke, szürke mészkő, XV. sz. második fele. 1:2 A nagyszámú kőemlék sorából két oszlop lábazati része, valamint a rétegesen szélesedő lábazati tö­ redék és a puha, tömör kőből készült elszedett, per­ sely-lyukkal ellátott ajtókeretkő emelhető ki. 6 6 A vár gazdag faragással díszített építészeti emlé­ keinek további rangos XV. századvégi, és XVI. század eleji bizonyítékait a finom élekkel tagolt homokkő bordák, a lemezeit, gömbölyített és hornyolt tagolás­ sal díszített ajtó és ablakkeret, valamint a párkány­ kövek töredékei a d j á k (43. kép). A középen széles, sima, lemeztag két o l d a l á n párhuzamosan, ritmiku­ san mélyülő, szegletes, illetőleg gömbölyű bordázat­ tal ellátott építészei tagozatok egy rangos kőfaragó­ műhely munkáját sejtetik. Építészeti emlékeinket va­ lószínűleg a főúri műhelyekben dolgozó kiváló kő­ faragók vagy azok tanítványai készíthették (44. kép). A különböző f o r m á j ú , méretű és kiképzésű egy­ szerű, illetőleg bonyolultabb idomtéglák között állat­ lábnyomokkal (sertés, kutya), illetőleg patkó (és fél­ hold) díszítéssel ellátott d a r a b o k találhatók. A patkó­ díszes töredékek a l a p j á n a XVI. század elején történő — valószínűleg a végvár rendszer kiépítésével kapcso­ latos — átépítésre g o n d o l h a t u n k . Az erősen túlégetett és az o l d a l á n zöldmázzal rendelkező téglák a kas­ tély már tárgyalt díszességét emelték. Talán egy mű­ hely maradványai a vastag grafitos réteggel bevont

téglák. A hőszabályozásra szolgálhattak a ferde lyuk­ kal átfúrt téglák. Az épület belsejét fehér színű, illetőleg piros fes­ tett csíkkal, bordó, valamint szürke és fehér festék­ nyommal ellátott vakolás borította. Ugyancsak a falak díszes burkolatához tartoztak a sárgásfehér, palaszerű anyagból készített — p á r h u ­ zamos és egymásból kinövő t é g l a l a p a l a k ú vonal­ díszekkel ellátott - kerámialapok. 6 7 A díszes kőkerettel ellátott a b l a k o k a t körkeretes, kis kúpalakú üvegszemekkel látták e l . Az egykori tetőt lapos, illetőleg kúpcserép fedte. A nagyobbszámban felszínre jutott paticstöredékek a kemencék, illetőleg az egyszerűbb épületek m a r a d ­ ványaihoz tartoztak. Feltárásunk eredményeinek rövid összegezésekor megállapíthatjuk, hogy a történeti adatok szerint már a XIV. századtól nagyobb birtokosairól ismert helység kastélyának korábbi, gótikus nyoma még nem került elő. Az 1966-74. évek között végzett ásatások anya­ ga a XV. század végére, de főképpen a XVI—XVII. századra utalnak. Az ötvösi várkastély a XV. század második felében épülhetett és a XVI. század elején átalakított négy sarokbástyás reneszánsz kastély típusát mutatja. A kastély a XVil. század második felének végén leégett és pusztulásnak indult.

AZ OTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

43. Otvöskónyi, faragott ajtókeret kőtöredék, XV. szd. második fele, 1970. 1:5

44. Otvöskónyi, faragott ajtókeret kőtöredék, XV. szd. második fele, 1970. 1:5

49

50

MAGYAR KALMAN

45. ötvöskónyi, patkóalakú díszítéssel ellátott téglák, XVI. szd. eleje, 1970. 1:5

46. ötvöskónyi, idomtéglák, középkori, 1970.

1:5

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

51

M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy a somogyi főúri reneszánsz építőmühelyekkel kapcsolatot tartó, ö t v ö s k ó n y i b a n dolgozó kőfaragóműhely rangos építészeti faragványokat készített. A félhold és patkóalakú bélyegdí­ szes téglák Kaposszentjakabon és Somogyváron ha­ sonló f o r m á b a n kerültek elő. Feltételezhető tehát, hogy a XVI. századi végvári átépítések során azo­ nos m ű i e l y b ő l (somogyi) kerültek ki az említett bélye­ ges töredékek. 6 8 ( 4 5 - 4 6 . kép) A délkeleti részen felvonóhidas gyalogkapuval, a déli reizen nagyobb kocsibejáróval ellátott várkas­ tély északnyugati és délnyugati részét félkör a l a k ú rondella erősítette. Északkeleti részén egy kiugró fer­ de fallal rendelkező - t é g l a l a p alakú falszoros végén - emeletes négyzetes a l a p ú torony (?) állhatott. A gyalogkapuval szemben a várfalak á l t a l körbe­ zárt árkádos udvart a szerényebb díszű (piramidális kályha, szürke szemes kályha) kályhákkal ellátott I III. földszinti helyiség zárta le. Az említett helyiségek felett piros, barnásvörös és fehér vakolatfestéssel, valamint párhuzamos és t é g l a l a p alakú vonalköteg­ dísszel sllátott kerámialapokkal díszített, rangos, lovagalakDs (pelikános), püspösfejes, Szent Kristófot ábrázoló kályhákkal ellátott főúri emeleti szobák á l l ­ tak. Az udvar és az í - l l l . helyiségek alatt boltozatos pincék lúzódtak. A pincék lejárata az I—II. számú nagyobb méretű n y u g a t - k e l e t i irányú földalatti helyiségekiez csatlakozott. Az említett pincehelyiségek kutatásc során a földszinti helyiségek bejáratait fel­ tártuk. Ugyanakkor a II. sz. pincehelyiség déli, illető­ leg keleti f a l á b a n két lőrés, illetőleg szellőző nyílá­ sát is meghatároztuk. A feltárás e d d i g i menete a l a p j á n úgy tűnik, hogy a dongaboltozatos pincerészeket legkésőbb a XVI. század elején alakíthatták ki. 6 9 Az igen értékes leletanyagból kiemelhető a már említett díszes reneszánsz tölgyfaajtó, valamint a kor­ határozó lengyel ezüst garas. (47. kép) A kaslély nyugati felében a sütőház kályháskemen­ céit, míg délebbre a lépcsőzetesen lejtő udvar — kocsifordulóval és kúttal rendelkező — részei kerültek elő. A vadászkastélyt a XVI. században újabb, dön­ gölt agyiigsánccal, illetőleg többnyire cölöpös agyag, földtöméssel erősítették meg. A t ö b b ostromot is e l ­ szenvedett épületet a sáncon kívül külső palánk kerí­ tés is védte. A középkori ember asztal tartásának, étkezésének fontos bizonyítékait jelentik a nagyobb mennyiség­ ben előkerült őz, vaddisznó, f á c á n , nyúl, v a l a m i n t csir­ ke, sertés és marhacsontok. A kastély XVI—XVII. századi urainak és várnépeinek egykori életéhez néhány szép lelet (díszkerámia, kályhacsempe, gyertyatartó stb.) ad bepillantást. A Báthoriak időszakának (XVI. század első fele) m i n d e n n a p i életére — a fenti régészeti forrásokon túl — a fejérkői vár feltárására a d o t t kiegészítő ké­ pet. Az ott előkerült rangos építészeti és egyéb be-

47. ötvöskónyi, lengyel ezüst garas első oldala, XVI. szd. eleje, 1974. 2:1

rendezési tárgyak a Báthori család európai igényét és kapcsolatát is jól mutatták. (Olasz üvegek stb.) Úgy tűnik, hogy a legrangosabb Báthori közpon­ tok: Babócsa, Segesd, M a r c a l i feltárásáig a már f e l ­ tárt somogyi Báthori várak (ötvöskónyi, Fejérkő) szol­ gálnak a legfontosabb régészeti és történeti bizo­ nyítékokkal. Az egykori ötvös i Báthori várkastély művelődéstör­ téneti képének rekonstruálásához a nyírbátori, ecsedi történeti a d a t o k a d n a k kiegészítő és hiánypótló forrást. Az ecsedi XVII. századi inventáriumból k i d e ­ rült, hogy az e b é d l ő p a l o t á n túl „ á / / o t í az úr kőboltos háza". Az említett helyiségnek ,,zöld színűre fes­ tett, bélelt, vassarkos, hevederes, kulcsos ajtaja az ebédlőpalotából nyílott. Ónba foglalt, hatszegre met­ szett, kristályüveges, négyfiókos ablaka és belül szenelő, zöldmázas kemencéje" is ismert.70 Az úr házá­ ból a kőboltozatos asszonyház nyílt, ahol — a kívül f ű t ő , zöldmázas kemencén túl - t ö b b díványszőnyeg, fes­ tetlen ágy, rézláda, asztal és egyéb tárgy t a l á l h a t ó . Az asszonyház mellett a leányasszonyok háza állt, amelyhez az „öregasszonyok kőboltos háza" csatla­ kozott. Az öregasszonyok szobájából nyíló „alsó­ leányasszonyok" háza mellett volt a sütőház. Innen kelet felé az ún. szegelet-palota húzódott. A középső palotából és a karfás folyosóról közelítették meg az ún. szegelet boltos házat, amelyben pisztolyokat, puskákat, ágyúkat, tőröket és a l a b á r d o k a t tartottak. Az emeleti (felső rend) házak alatt különböző „ a / s ó rendházakat" említett az összeírás. A különböző bástyák környékén — a porkoláb ház­ tól kezdve — a sóház, az ecetesház, a pince és a liszttartó szuszékok ismertek. A Nyírbátorban is emlí­ tett udvarbírák háza deszkás t o r n á c c a l , pitvarral épült, amelyben különböző deszkarekesz állt. Az ecsedi vár szárazmalma mellett t u d u n k a ko­ vácsműhelyről, az istállókról és végül a tömlöcökrőf is. A Báthoriak családi központjának belső kerítése és különböző kapuja is szerepel, mint a vastag desz­ kából karózott tőkekapu. A bejárati híd végén a közöttük sövényes, tapaszos, szalmával fedett d a r a ­ bontházat is megemlítették az összeírok. 71

52

MAGYAR KÁLMÁN

A fenti forrás igen jelentős, mivel egy XVI. száza­ di Báthori vár belső berendezéséről és főképpen be­ osztásáról is alapvető képet kaphattunk. Véleményünk szerint a nyírbátori, babócsai, segesdi és némileg az ötvöskónyi — XV—XVI. században ki­ épült várkastélyok - beosztásukban és berendezésük­ ben a Báthoriak alapvető igényét és r a n g j á t tükröző XVIII. századi ecsedi várkastélyhoz lehettek hason­ lóak. A fentieket kiegészítő és igazoló X V I - X V I I . századi adatok a Báthoriak — templomépítkezései mellett -

erdélyi várkastélyaik reneszánsz emlékein tükröződ­ nek főképpen. 7 2 S ezek a fontos bizonyítékok a n ó g ­ rádi, buijáki, és a Somogy megyei Báthori uradalmak vár és várkastély építkezéseinek régészeti feltárásai révén további alapvető forrásokkal egészülhetnek ki. 7 3 A nyírbátori, fejérkői és az ötvöskónyi várkastély eddig feltárt régészeti a n y a g a - úgy érezzük - j ó l bizonyítja a Báthoriaknak - a középkori SzabolcsSzatmár, valamint Somogy, illetőleg országos szem­ pontból is - fontos X V - X V I . századi művelődéstörté­ neti szerepét 7 4

A IV. FEJEZET JEGYZETEI

1

MAGYAR 1973, 349. Erdős, nehéz terepen folytatott ku­ tatást PAPP 1967, 3-11 és DRENKO 1961, 142. 2 A három 61.304.1. Ltsz. darab mérete: H = 13,2 cm, 11 cm és 8,5 cm; Sz = 63 cm, 5,6 cm és 5,4 cm; V = 0,8 cm, 0,8 cm és 0,6 cm. 3 Az 1966-os rövidebb ideig tartó kutatás vezetője dr. Draveczky Balázs szerint: „a felső murvaréteg— 65 cm-ig igen durva, alatta az égési rétegig — összenyomottabb és meszesebb". 4 A fal és a járószint közötti 5 m-es szakaszon — 65 cm vastag csont és kerámiatörmelékkel elegyes szürkés, égett, hamus és murvás réteg jelentkezett. 5 Az árok átvágásának szintjeit a felső humusz, a 65—80 cm vastag omladék, illetőleg alul a fekete vizenyős ré­ teg jelzi. A várárokban — Paizs János és Merész István ötvöskónyi lakosok emlékezete szerint = „több évtizede mocsaras, nádas volt." Hasonlót közöl SÁGI 1960, 132— 133. 6 MAGYAR 1973 b, 349. 7 Az 1974. évi várásatás során az I. sz. pincehelyiség felé eső szakaszát is feltártuk. 8 A 3. sz. terület az ÉD-i kutatóárok nyugati, illetőleg a KNY-i kutatóárok északi széléig tartott. 9 MAGYAR 1973b, 353. 10 A négyzetes, ún. téglapillér belső délnyugati sarkától 6,3 m-re, míg az északnyugati sarkától 6,7 m-re. 11 A boltozattartó gyámkő meghatározását és értékelését dr. Balogh Jolán szívességének köszönhetem. 12 A pillér aljával egyvonalban agyagra rakott — kő­ tömbökből álló — küszöbszint alapozása került elő. 13 Az égett réteg a várkastély délkeleti, keleti illetőleg északkeleti részén figyelhető meg főképpen. A réteg a várkastély nagyobb ostroma során történt pusztulással hozható kapcsolatba. 14 A kocsi bejárathoz, illetőleg a nyugati falhoz az alapig kiszedett rondella (DNY) csatlakozott. 15 ÖV 1974, LN Sz 1525, 4469. - HU ML 1971, 1-4. 16 Ld. J-Ji metszet. 17 ÖV 1974, LN Sz 132, 132/1. Az ÉD-i kutatóárok K-i met­ szetfalánál, a déli pincefaltól északra 24 cm-re 70 cm mélységben. (J—J± metszet) a 132/1. sz. darab félbetörött. Hasonló darabok kerültek elő az egri vár ása­ tásánál. (KOZÁK 1963, 136, 169.65.Ó.)

18

Az I. sz. pince D-i falától 1,2 m-re, a nyugati faltól 4,19 mére 1,5 m mélységben kerültek elő. (ÖV 1974, FN 37.) Papp László vésőgyalunak határozta meg. (PAPP 1963, 207, 209.) 19 ÖV 1974, LN Sz 1-85, 1-720, 1-7630. 20 ÖV 1974, LN Sz 10, 18-19. A felső bejárati szint pillé­ rétől 3,14 m mélységben. 21 ÖV 1974, FN 20. A déli pincefalindítás DNY-i sarkától 1,75 m-re, a déli pincefaltól 0,3 m-re 2,6 cm átmérőjű és 2,95 g súlyú garas. 22 A pinceszakasz nyugati sarkában két XV. századi pohár aljtöredék, illetőleg nagyobbszámú XVI-XVII. századi „törökös" kerámia töredéke került elő. (J—Ji metszet.) 23 ÖV 1974, FN 28. A déli faltól 2,4 m-re, a DNY-i sarok­ tól 5,9 m-re, a nyugati faltól 5,45 m-re égett, hamus ré­ tegben és a déli fal 3. gerenda nyílásától 1,2 m mély­ ségben. 24 Az igen nagy számban előkerült tördékek alapján úgy véljük, hogy a földszinti helyiség ÉNY-i sarkában áll­ hatott a XVI, századi szürke kályha. Hasonló típusú da­ rabokat találtak Márévárban. (G. SÁNDOR 1964, 123.) 25 ÖV 1974, FN 1-41. Az előkerült leletek pontos doku­ mentálásáért és a rajzanyag készítése terén végzett ala­ pos munkáért Hrotkó Zsuzsanna és Merész Emese aszisztenseknek köszönet jár. 26 A DK-i sarokban lévő földszinti ajtónyílás 1,57 m hosszú és 22,5 cm széles homokkő küszöbét is feltártuk. 27 Az ajtó a földszinti, de inkább az emeleti helyiségek eqyikéből származott. 28 ÖV 1974, FN 25, 33, 35. 29 Ld. K-K lF L - L L L2-L3 és M - M i metszeteket. Hasonló sáncátvágást közöl HABOVSTIAK 1972, 5. A lőrés előtt lévő sáncrészbe igen magasról is hullottak kőfaragványok, illetőleg téglatörmelékek. A lőrés előtti alacso­ nyabb sáncrészt teljesen ez a pusztulási anyag töltöt­ te fel. 30 Az 1,37 m mélységben DÉ-i tájolással (15°-ra Ny-ra) előkerült csontváz fölött téglatörmelék és XVI-XVII. szá­ zadi kerámiamaradványok voltak. (A csontváz nyakcsigo­ lyájánál oxidálódott vascsat, a medencecsontja felett vasszegek, a térdcsontnál L-alakú oxidálódott vas, az alkarcsontnál kis üveglemez, míg a térdcsontnál égetett agyaggolyó jutott a felszínre.)

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

31

Ö V 1974, FN 3 1 , 39. Á t l a g o s a n 5 0 - 6 0 cm mélységben j u t o t t c k a felszínre. A cölöperődítésekre Szigetváron van j ó p é l d a . KOVÁTS 1967, 235. 32 Ö V 1974, FN 36. 33 Ö V 1573, LN Sz 1008. Barnásszürke, erősen szemcsés a n y a g ú . M . : 7,8 cm. Szátm.: 5,9 cm. T a t m . : 4,5 cm és V.: 0,5 c m . 34 A kocsibejárót nyugati kerékvetőköve lehetett. (Az 1973-as feltárás után ismeretlen tettesek széttörték.) 35 A kálvháskemence rétegeinek a l a p o s b e m u t a t á s á t az ö t vöskónyi várkastély kályhái с d o l g o z a t u n k b a n kívánjuk elvégezni. 36 A nyugati, veszélyeztetett o l d a l o n lévő — meglepően vé­ kony I80 cm) — t é g l a f a l külső o l d a l á n erősebb f a l m e g ­ létévé kell számolnunk. 37 Az 1974. évi ásatásunk során is megfigyeltük a XVI, szá­ zad eleje után történt átépítést, illetőleg a megerősítés perióc usait. 38 72.83.'. Ltsz, d b vastagsága 0,9 c m . 39 A 72.S3.2. Ltsz. d b szintén 0,9 cm vastag. 40 A 72.83.11. Ltsz. d b . 1,2 cm v a s t a g s á g ú . 41 A szemcsés a n y a g ú , g o m b n é l k ü l i és 0,6 cm f a l v a s t a g ­ ságú löredék 72.83.43. Ltsz-on szerepel. 42 A 72.97.21. Ltsz. és 0,7 cm vastag töredék a l i g ismert típushoz tartozott. 43 A 72.97.16. Ltsz. szemcsés és 1,2 cm vastagságú töre­ dék f o r m a i l a g hasonló típusai a XIII—XIV. századra kel­ tezhetlek. 44 Ö V 1S 73, LN Sz 720-728. 45 Ö V 1973, LN Sz 9 0 5 - 9 1 9 : 8 9 - 1 1 0 7 . Szürkésbarna, szem­ csés a n y a g ú . M . : 28 cm. Szátm.: 27,2 cm. T á t m . : 13,8 cm. V : 0,9 c m . 46 Ld. 33. jegyz. A d a r a b a XV. század második felére, i l ­ letőleg a XVI. század elejére keltezhető. H a s o n l ó i d é m a g a s a b b talprésszel rendelkező d a r a b Sümegen került elő. ( K O P P A N Y - K O Z Á K 1969, 113.) 47 Ö V 1S73, LN Sz 9 9 4 - 1 0 0 1 , 918, 989 és 5 7 2 - 5 9 1 , v a l a ­ mint 729-826. 48 Ö V 1574, FN 27, 29. Ö V 1974, LN Sz 1525, 4469, 4471, - G E I E V I C H 1971, LXXX1. 211. á b r á n lévő d a r a b for­ mája hasonlít a l e g j o b b a n . 49 Ö V 1974, LN Sz 1567, 1582. - RRM RR Ltsz. 72.83,45, 72.95.27. és 72.101.1. és 72.101.3. 50 Ö V 1974, FN 34 és Ö V 1974, LN Sz 587-592. A II. sz. pincehelyiség, déli f a l á t ó l 2,7 m-re, a boltíves b e j á r a t t ó l 4,34 m-re és"2,4 m mélységben kerültek elő. Ld. a 2 / H / 1 . sz. ku:atóárok J2—J3 metszetét. 51 A rácsokra, illetőeg ajtóveretekre HÉJJNÉ 1960, 2 2 2 223. A lószerszámdísz eredeti rendeltetésének m e g á l l a p í ­ tása még kétséges. Talán mérleg tányérja volt. 52 A félbetörött kőlövedék a l j á n , illetőleg környékén erősen égett pernye és korom rétege húzódott. 53 M A G Y A R 1973b, 355. 54 A szürke kályha töredékeivel azonos d a r a b o k Sümegen kerültök elő. ( K O P P Á N Y - K O Z Á K 1969, 107.) A sümegi szürke, hasonló típusú d a r a b o k a t a XV—XVI. századra, míg ci vöröses színű kályhaszemeket a XVII. századra k e l t e z e Kozák Károly. (KOZÁK 1972, 271-290.)

55

53

Ö V 1973, LN Sz 2024, 2033, v a l a m i n t 1167, 1163, 1164. és 1165. RRM Ltsz. 72.79.78 és Ö V 1974, EN 7. 57 S T A H U L J A K - K L O B U C A R 1958, 1 4 - 1 6 . á b r a . A diósgyő­ ri vár ÉK-i falszorosának déli szelvényében pirosra ége­ tett zöldmázas 14x9,8 c m 2 n a g y s á g ú , 1,1 cm vastag „ t ö r ö k " mustrás d a r a b mellett — azonos lelőhelyen egy szürkére égetett 12x9 cm-es és 0,8 cm vastag töre­ dék is előkerült. Az első diósgyőri típussal rokon a f ü leki d a r a b . (KALMÁR 1959, L. VII. t. 3.) 58 M A G Y A R 1973b, 355. 59 A diósgyőri várásatás során a keleti falszorosban került elő a piros, soványított a n y a g ú , sárgazöld-mázas 8x7 cm nagyságú XV. századi d u d á s t á b r á z o l ó töredék. A szür­ kére égetett, soványított, ezüstzöld-mázas 12,6x10,8 cm nagyságú mezítelen férfit ábrázoló d a r a b a déli f a l ­ szorosból származik. 60 M A G Y A R 1973a, 70. és XXXV. t. 3. 61 Ö V 1974, LN Sz 6890, 6893, 6893/1, 6895, 6896. és Ö V 1974. FN 25, 33, 35. H a l v á n y a b b és erősebb zöld mázazású d a r a b o k b ó l á l l . 62 FÜGEDI 1974, 39. á b r a . 63 N A G Y 1857, 239. 64 HOLL 1971, 177., 180. 155. á b r a . 65 M A G Y A R 1973b, 355 - B A L O G H 1974, 50, 56.65. j . M á r é v á r b a n is helyi kőfaragók dolgoztak. ( S Á N D O R 1964, 126.) 66 RRM VK Ltsz. 73.1733.10, 73.1733.17, 73.1733.9., 73.1733.15. és 73.1733.20. Az a j t ó és ablakkeretkövek j ó rekonstruk­ c i ó j á t l d . TÓTH 1973, 231-240. 67 Ö V 1974, PN 16, 26, 35. 68 Egy hasonló díszű téglatöredéket a dr. Bakay Kornél ve­ zetésével folytatott somogyvári bazilika á s a t á s á n á l : a D N Y - i torony felső törmelékes rétegében figyelhettünk meg. (BAKAY 1973, 341-348.) A kaposszentjakabi d a ­ rab a RRM RR-ban 66.179.1. Ltsz-on. 69 A pincelejárati részhez hasonlót tártak fel N O W O S A D GRYL 1970, 262.10. A sümegi v á r b a n is különböző perió­ d u s b a n é p ü l t pincerészek kerültek elő. (KOPPÁNYKOZÁK 1969, 101.) 70 Szatmár V. 463-466. - MOKF IV. 1967, 1. 136-137. és 139-142. - TAKÁCS 1970, 2 1 8 - 2 1 9 . 71 Szatmár V. 465-466. A XVÍI. századi jelentős várak á b ­ rázolását l d . L1CHNER 1964, 1-12. - POZDISOVSKY 1968, 6 9 - 7 5 . - VALLASEK^FIALA 1972, 8 7 - 8 9 . 72 BUNYITAY 1887, 43. - RADOS 1931, 214. - GEREVlCH 1934, 236-237. - G E N T H O N 1936, 20, 22. - B A L O G H 1943, 102-103. - Uö. 1954, 2 5 0 - 2 5 1 . - B O G D A N 1967, 8 9 - 9 0 . - TAKÁCS 1970, 4 3 - 4 4 , 46, 57, 184, 187-189, 193, 2 4 1 . - N A G Y 1970, 24. - CSORTÁN 1972, 3 5 0 358. - N A G Y 1963, 5 - 4 0 9 . és a fontos B á t h o r i - P e k r y várra FIALA 1966, 4 3 - 4 4 . 73 M M T III. 1954, 3 0 1 . - PATAY 1959, 16. - TAKÁCS 1970, 223. Az ötvöskónyi várkastély ezideig i n k á b b a cseh­ országi, szlovákiai várkastélyokkal hozható p á r h u z a m b a . ( F I N Ó 1967, 3 - 4 9 2 . - DRENKO 1971, 1-10.) A somogyi Báthori várak feltárása után határozhatjuk meg törté­ neti és teljesebb művelődéstörténeti szerepét. (ROTH 1969, 199-275. és U ő . 1970, 151-214.) 56

IRODALOMJEGYZÉK

Bakay Bakay

1965 1973

Balogh Balogh

1956 1939

Balogh Balogh Balogh Baiogh Balogh Balogh Bánkúti

1943 1954 1966 1970 1974 1903 1957

Barta-Fekete 1973 Benda 1966 Bogdan 1967 Bonis 1971 Bunyitay 1887 Csányi 1889 Csánki 1894 Csortán 1972 Dienes 1972 Draveczky-Sági-Takáts 1964 Drenkó Drenkó

1969 1971

Dselázáde

1896

Eckhardt Engel Engel Entz Entz

1944 1968 1970 1957 1963

Entz-Szalontai Fiala Fino Fügedi Fügedi Füssy Genthon Gerevich Gerevich Ghimesi-Forgách

1969 1966 1967 1970 1974 1902 1936 1934 1971 1866

Habovstiak Heckenast

1972 1970

Héjjné Holl Huml

1960 1971 1971

Istvánffy Jenéi Kalmár Kanyar Karácson

1962 1968 1959 1967 1904

Karácsonyi Kálmán Király

1901 1973 1974

Bakay K., Régészeti t a n u l m á n y o k a m a g y a r á l l a m a l a p í t á s kérdéséhez. D D I Pécs, 1965. Bakay K., Előzetes jelentés a somogyvári bencés a p á t s á g 1972-73. évi feltárásáról. SM К 1. Balogh I., Nyírbátor története. (Szerk. Szalontai B.,) BIMF 1. 1956. Balogh J., A későgótikus és renaissancekor művészete. M a g y a r Művelődéstörténet II. Bp. 1939. Balogh J., Az erdélyi renaissance I. (1460-1541.) Kolozsvár 1943. Balogh J., A magyaországi négysarokbástyás várkastélyok. MÉ 3. 1954. Balogh J., A művészet Mátyás király u d v a r á b a n . Bp. 1966. I—II. J. B a l o g h : Die ungarischen Mäzene der frührenaissance JKIU. V. 1970. Balogh J., Későrenaissance k ő f a r a g ó műhelyek. Ars H. I. 1974. Balogh M., O l á h Miklós H u n g á r i á j a mint művelődéstörténeti kútfő. Bp. 1903. Bánkuti I., Az A l f ö l d népének harca a török hódítók ellen a mohácsi csata után, 1526-1527. AHSZ II. Szeged 1957. Barta G . - F e k e t e N. A., Parasztháború 1514-ben. Bp. 1973. Benda K., Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. SZE Bp. 1966. A. B o g d a n : D a t e privind a n s a m b l u l cetatii d i n Tirgu Mures. S M II. Tirgu Mures 1967, Bonis György, A j o g t u d ó értelmiség a M o h á c s előtti M a g y a r o r s z á g o n . Bp. 1971. Bunyitay V., Szilágy megye középkori műemlékei. Bp. 1887. Csányi F., Lapok Somogy megye m ú l t j á b ó l . Kaposvár, 1889. Csánki D., Magyarország történeti f ö l d r a j z a a H u n y a d i a k k o r á b a n . Bp. 1894. II. Csortán F., Marosújvártól A l v i n c i g . K. 3 1 . 3. 1972. Dienes I., A h o n f o g l a l ó magyarok. Bp. 1972. Draveczky B . - S á g i K.-Takáts Gy., A Somogy megyei múzeumok régészeti a d a t t á r a . S M F 2. Kaposvár, 1964. Z. D r e n k ó : Turecky hrad Sobotka VC. 3. 18. 1969. Drenkó Z., A Strázky községi kastély régészeti vizsgálata. Z S N M H. 65. 1971. 11. RRM.K Ltsz. 4888. Dselázáde M., Az országok osztályai és az utak felsorolása. Török történetírók II. (1521-1566) Ford. Thury József. Bp. 1896. Eckhardt S., Telegdy Pál és János levelezése a XVI. század végéről. Bp. 1944. Engel P., A magyar v i l á g i nagybirtok megoszlása a XV. században. 1. ÉKÉ IV. Bp. 1968. Engel P., A magyar v i l á g i nagybirtok megoszlása a XV. században. 2. EKÉ V. 1970. Entz G., Művészek az erdélyi g ó t i k á b a n . Kelemen Lajos emlékköny. Kolozsvár, 1957. G. Entz: Nouveaux résultats des recherches poursuivies en H o n g r i e sur la g o t h i q u e t a r d i f et la Renaissance. SH 53. Bp. 1963. Entz G . - S z a l o n t a i B „ Nyírbátor. Bp. 1969. A F i a l a : Stavebné Clenerie násich hradov V. 13. A. 14. Stör. V C 15 l. 1966. J.—F. F i n o : Forteresses de la France M é d i é v a l e . Paris, 1967. Fügedi E., A 15. századi magyar arisztokrácia m o b i l i t á s a . Bp. 1970. Fügedi E., U r a m , k i r á l y o m . . . (A XV. századi Magyarország hatalmasai.) Bp. 1974. Füssy T „ A zalavári a p á t s á g története. PRT V I I . Bp. 1902. Genthon I., Erdély művészete. B p . 1936. Gerevich T., Erdélyi művészet. MSZ 22., 2/86. Bp. 1934. L. G e r e v i c h : The art of Buda a n d Pest in the M i d d l e ages. B p . 1971. G h i m e s i - F o r g á c h F., N a g y v á r a d i püspök M a g y a r H i s t ó r i á j a . M N N II. 16. Pest, 1866. (Közli M a j e r Fidél.) A. H a b o v s t i a k : Stredoveké hrádky na Slonensku VC 1. 2 1 . 1972. Heckenast G., Fejedelmi (királyi) szolgáltatónépek a korai Á r p á d - k o r b a n . Bp. 1970, (Ért. tört. t u d . köréből. Ú j sorozat 53.) H é j j n é D.—A., Vasművességünk v é d e l m é b e n . M V IV. 4. 1960. H a l l I., Középkori kályhacsempék M a g y a r o r s z á g o n II. BpR. 22. 1971. V. H u m h Nalez renesancni keramiky Praze „ N a S l o v a n e c h " AR. 23. 2. 1971. Ford. RRMK. Ltsz. 4890. Istvánffy M „ A magyarok történetéből M H V I . Bp. 1962. Jenéi F., Az ecsedi Báthoriakról. JAMÉ X. 1968. Kalmár J., A füleki (Filakovo) vár X V - X V I I . századi emlékei. RF I I - 4 . 1959. Kanyar J., H a r m i n c nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1967. Karácson I., Evlia Cselebi török v i l á g u t a z ó magyarországi vonatkozásai. 1660—1664. Bp. 1904. II. Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp. 1901. K á l m á n В., A nevek v i l á g a . Bp. 1973. Király L., Történeti emlékek Somogy megye földrajzi neveiben. Somogy 1974/2. Kaposvár, 1974.

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY

Kocztur Kolba-Németh Koppány-Kozák Koppány-Sági Kováts Kozák Kozák László Lichner

1964 1973 1969 1967 1967 1963 1972 1944 1964

Magyar

1970

Magyar Magyar

1971 1973a

Magyar

1973b

Magyar Magyar Maksai Melhárd Mérey Nagy Nagy Nagy Nagy Nagy Nagy

1973c 1974 1940 1879-81 1966 1857 1862 1865 1970 1973 1944a

Nagy

1944b

Németh Nowosad'-Gryl

1903 1970

Papp Papp Patay Paulinyi

1963 1967 1959 1966

Pákay

1971/1-3

Pettkó Pozdisovsky Rados Roth Roth Sági Sándor Sörös-Re;:ner Stahuíják-KIobuchár

1905 1968 Ш1 1969 1970 1960 1964 1905 1958

Szakály

1969

Szakály

1971

Szántó

1972a

Szántó Székely

1972b 1961

Szirmay Szirmay Takács Takáts Tóth Vallasek-fiala Verancsic! Veress Voit Zádor

1809 1810 1970 1914 1973 1972 1857 1901 1960 1964

55

Kocztur É., Somogy megye régészeti leletkatasztere. RF II. 13. Bp. 1964. Kolba J . - N é m e t h A., ö t v ö s m ű v e k . Bp. 1973. Koppány T.-*Kozák K., A sümegi vár feltárása és helyreállítása. M M 1963-66. Bp. 1969. Koppány T . - S á g i K „ A kereki fehérkő v á r története SMF. 9. 1967. Kováts V., Sziget várának kutatás történetéhez. JPMÉ 1966. Pécs, 1967. Kozák K., Az egri vár feltárása (1957-62). EMÉ I. 1963. Kozák K „ A sümegi vár XV-XVM. századi kályhái V M K 11. 1972. László Gy., A h o n f o g l a l ó m a g y a r nép élete. Bp. 1944. J. Lichner: Stavebny charakter mestskych hradiev a opevneni za cias tureckéhó nebezpecenstva na Slocensku VC XIH. 1. 1964. M a g y a r K., A B a l o g h - S e m j é n nemzetség története a XIII—XIV. században. Nagykállóf j á r á s múltja és jelene. N a g y k á l l ó , 1970. M a g y a r K., A d a t o k a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz. SLÉ 1971. 2. M a g y a r K., A nyírbátori várkastély XV. századi kályhacsempéi és művelődéstörténeti vonatkozásai. Doktori értekezés 1973, kézirat. ELTE Régészeti Tanszék. M a g y a r K., Előzetes jelentés az ötvöskónyi reneszánsz várkastély f e l t á r á s á r ó l . (1966— 1972) SM K i ! . 1973. M a g y a r K., Báthoriak sárkányölő hagyománya. SMK I. 1973. M a g y a r K., A nyírbátori Báthori várkastély lovagalokos kályháiról. Kézirat, 1974. M a k s a i F., A középkori Szatmár megye. 8 p , 1940. M e l h a r d G y „ Somogy megyei régiségtár köréből. SRTÉ 1 8 7 9 - 8 1 . Mérey K., Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste u t á n . SZE Bp. 1966. Nagy I., Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1857. 1. N a g y I., Magyarország c s a l á d a i címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1862. 9. N a g y I., Magyarország c s a l á d a i címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1865. 11. Nagy M., Reneszánsz és barokk Erdélyben, Bukarest, 1970. N a g y M., Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Bukarest, 1973, Nagy Z „ János b a r á t és K ő f a r a g ó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi v a j d a építészei. Szépművészet V. 6. 1944. N a g y Z., János b a r á t és K ő f a r a g ó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi v a j d a építészei. Szépművészet V, 7. 1944. Németh В., Szigetvár története. Pécs, 1903. M. N o w o s a d - G r y l Les ruines du chateau g o t h i q u e et renaissance de Tarnów. (Petite Pologne) Ct. 20. 1969. B e o g r a d , 1970. Papp L., Kutatások a mohácsi csatatéren. JPMÉ 1962. Pécs, 1963. Papp L , Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. JPMF 12. Pécs, 1967. Patay P., A buja ki vár. Bp. 1959. Paulinyi O., A vállalkozás kezdeti formái a feudális-kori ércbányászatra. Bp. 1966. (Ért. tört. t u d . köréből R. sor. 40.) Pákay Zs. Somogy megye dikális összeírása, kézirat 1971. RRM RA. Ltsz. 1997/1, 1997/2, 1997/3. Pettkó B „ Kapisztrán János levelezése a m a g y a r o k k a l . Bp. 1905. S. Pozdisovsky: Pamiatková uprava Trencianskeho h r a d u . VC 17/1968. 2. Rados J., M a g y a r kastélyok. Bp. 1931. F . - O . R o t h : Vihitsch und W e i t s c h a w a r I. ZHVS 60. 1969. F . - O . Roth: Vihitsch u n d W e i t s c h a w a r II. ZHVS 6 1 . 1970. Sági K., A zalacsányi törökkori várak. G M K 8. Zalaegerszeg, I960. Sándor M., Régészeti kutatások M á r é v á r b a n . M M 1959-60. Bp. 1964. Sörös P.-Rezner T., A p a n n o n h a l m i f ő a p á t s á g története. PRT III. Bp. 1905. T., S t a h u l j a k - O . , K l a b u c h a r : Pecnjaci starih g r a d o v e Samobova I. Susegrada. TZ II. Zagreb, 1958. Szakály F., Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). TTt II. Szekszárd, 1969. Szakály F., A babócsai v á r u r a d a l o m 1561-es u r b á r i u m a és a babócsai vár 1563-as leltára. SLÉ 1971. 2. Szántó I., Küzdelem a török terjeszkedés megállításáért M a g y a r o r s z á g o n 1541—1547. A H SZ XL. Szeged, 1972. Szántó I., A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541-1566. V M K 1 1 . 1972. Székely Gy., Vidéki t e r m e l ő á g a k és az árukereskedelem a XV—XVI. században. ASZ 3 - 4 . 1961. Szirmay A., Szatmár vármegye I. Buda, 1809. Szirmay A., Szatmár vármegye II. Buda, 1810. Takács M., Magyarországi udvarházak és kastélyok. Bp. 1970, Takáts S., Régi magyar asszonyok. Bp. 1914, Tóth M., A sárvári vár építéstörténete. Savaria, 1966—1970. Szombathely, 1973. A. V a l l a s e k - A . F i a l a : К pociatkom hradu Krasna H o r k a . VC 2 1 . 2. 1972. Verancsics A, összes m u n k á i . (Kiadta Szalay László.) II. Pest, 1857. M H H S 3, 24. Veress E., Izabella királyné. Bp. 1901. Voit P., Reneszánsz építészetünk sajátos fejlődése. ÉKtK IV. 3. 1960. Zádor M., Kaposvár. Bp. 1964.

RÖVIDÍTÉSEK

A budai b a s á k . . . AÉ AHSZ Ars H AR ASZ BIMF BpR DD Ct EKÉ ÉKtK EMÉ Ért. tört. tud. kör. GMK JAMÉ JKIU JPMÉ JPMF К KÁL Kállay... KöÁL MDKK MÉ MH MHH MHHS MM MMt MMT MRV MSZ MTÉ Mv OL OL Széchenyi cs. It. OL U. et С : OL N R A : ÖV FN ÖV LN Sz PRT RRM К RRM RA RRM RR RRM VK SFN SH SLÉ SM SMF SMK SRTÉ SV SZV Szatmár V SZE TT TZ VC VMK ZHVS Zsigmond k o r i . . . ZSNM H

A b u d a i basák magyar nyelvű levelezése. (Szerk.: Takáts S.-Eckhart F.-Szegfű Gy.) I. Bp, 1915. A r c h a e o l ó g i a i Értesítő. Acta Historica, Szeged. Ars H u n g a r i c a . Archeológiczké Rozhledy, Praha. Agrártörténeti Szemle. Báthori István Múzeum Füzetei, Nyírbátor. Budapest Régiségei. D u n á n t ú l i Dolgozatok, Pécs. C t a r u h a p , Beograd. Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. Építés és Közlekedéstudományi Közlemények. Egri Múzeum Évkönyve, Eger. Értekezések a történettudományok k ö r é b ő l . Göcsej Múzeum Közleményei, Zalaegerszeg. Jósa András Évkönyve, Nyíregyháza. Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes der Universität, Graz. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs. Janus Pannonius Múzeum Füzetei, Pécs. Korunk. Kaposvári Á l l a m i Levéltár. A nagykállói Kállay-család levéltára l - l l . (1224-1350) Bp, 1943. Körmendi Á l l a m i Levéltár. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Kiadványai. Művészettörténeti Értesítő. Monumenta Hungarica. M o n u m e n t a H u n g a r i c a e Historica. M o n u m e n t a H u n g á r i á é Historica Scriptores. M a g y a r Műemlékvédelem. M a g y a r Művelődéstörténet. Magyarország M ű e m l é k i T o p o g r á f i á j a . M o n u m e n t a Romana Episcopatus Vesprimiensis. M a g y a r Szemle. M a g y a r Történeti Évkönyvek. Műemlékvédelem. Országos Levéltár. Széchenyi család levéltára A l m á r i u m . . . A M a g y a r (Pozsonyi) Kamara Archívuma. U r b a r i a et Conscriptiones. A M a g y a r (Pozsonyi) Kamara Archívuma. Neoregestrata A c t a . ötvöskónyi Várásatás Feltárási N a p l ó . ötvöskónyi Várásatás Leletanyag N a p l ó Száma. Pannonhalmi Rendtörténet. Rippl-Rónai Múzeum Könyvtára. Rippl-Rónai Múzeum Régészeti A d a t t á r a . Rippl-Rónai Múzeum Régészeti Raktára. Rippl-Rónai Múzeum V á r d a i Kőraktára. Somogy megye földrajzi nevei. Bp. 1974. Studia Historica, Budapest. Somogy megyei Levéltári Évkönyv, Kaposvár. Studii si M a t é r i á i é , Tírgu Mures. Somogyi Múzeumok Füzetei, Kaposvár. Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár. Somogy megyei Régészeti Társulat Évkönyve. Somogy Vármegye. (Szerk. Csánki Dezső.) Bp. é.n. Szabolcs Vármegye. (Szerk. Borovszky Samu.) M V V Bp. é.n. Szatmár Vármegye. (Szerk. Borovszky Samu.) M V V Bp. é.n. Szigetvári Emlékkönyv. Tanulmányok Tolna megye t ö r t é n e t é b ő l , Szekszárd. Taklcicev Zbornik, Zagreb. Vlastivedny ĉasopis. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark, Graz. Zsigmond-kori Oklevéltár 11/1. (1400-1406, szerk. Mályusz Elemér.) Bp. 1956. Zsigmond-kori Oklevéltár II/2. (1407-1410, szerk. Mályusz Elemér.) Bp. 1958. Zbornik Slovenského N á r o d n é h o Muzea (História), Bratislava.

LE C H A T E A U F O R T D E S

Sur le territoire du département Somogy de nouveaux ré­ sultats nous sont fournis par les recherches archéologiques entreprises sur le d o m a i n e seigneurial d u XVe. et d u XVIé. siècles c e Babocsa, de Segesd, d e Zákány, d e M a r c a l i et de Fejérkő des familles M a r c z a l i , et Báthori. La m i ; e à j o u r a r c h é o l o g i q u e du c h â t e a u fort de ö t v ö s kónyi a f a i t la preuve du rôle I m p o r t a n t q u ' o n t j o u é les Báthori dans l'historié d e la civilisation de Somogy et en général du pays tout entier du Moyen A g e . Aus XIe. et Xlle. siècles, ö t v ö s était un v i l l a g e de rede­ vance royal. A u XUlè. siècle ses habitants furent d é j à des écuyers. La commune fut la partie — p e n d a n t à peu près d e i x siècles — d u d o m a i n e seigneurial d u c o m t é d d e Segesd ie la reine. En 1395, le v i l l a g e , — comme d o n immobilier du roi Sigismond — devint la propriété héré­ d i t a i r e c e György de Kővágóőrs (Batthányi). Après une courte d é t e n t i o n par les Tapsonyi, il t o m b a sous la d o ­ mination des Batthyányi jusqu'à la deuxième moitié d u XVè. siècle. Vers la fin du XVe. siècle et a u cours des pre­ mières dizaines d'années d u XVIé. siècle, le v i l l a g e f u i possédé par les familles M a r c z a l i , Báthori, Pekry, puis par M a t h i a s Alya, c a p i t a i n e de Koroknya. Di milieu du XVè. siècle, les Batthyányi n'y exerçaient leurs droits des seigneurs que pour un court d é l a i . A partir de cette d a t e , mais en 1664 sans aucune doute, ö t v ö s et Kónyi a p p a r t e n a i e n t â la seigneurie des Zrínyi. Les Báthori sont devenus propriétaires dans le d é p a r t e m e r t Somogy après 1494. En vertu d u contrat c o n ­ clu aves les M a r c z a l i , après la mort en 1488 de László M a r c z a l i , dernier héritier d e la ligne masculine d e la f a m i l l e , :ous les biens-fonds des Marczali se trouvant à Somogy sont tombés aux mains des frères Báthori. A par­ tir d e cette d a t e , le territoire nord-est du d é p a r t e m e n t Somogy, jusqu'à la ligne de la rivière D r a v a , les Báthory - en t a n t que seigneurs possédant 4 châteauxforts, p l u ­ sieurs chateaux, 11 villes e t 40 à 54 communes, héritaient le titre du comte suprême de Somogy des M a r c z a l i et pre­ naient en leur service l a m a j o r i t é des commesaux des M a r ­ czali. Ce s o r t donc les domaines importants d u sud de So­ mogy, d e Babócsa, et, outre du d o m a i n e seigneurial de moindre importance de M a r c a l i , — d'où le nom de la f a ­ mille Marczali - , les propriétés situés a u sud d u lac Ba­ l a t o n , c'eist à dire, les domaines d e Fejérkő, d e Zákány et d e Segesd oui forment la propriété entière des Báthori. Les villes lesplus importantes d e ces domaines sont: Kő­ röshegy, M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, les deux Zákány L á b o d , Babócsa, V a l k ó et Kálmáncsehi. C'est i c i , aux biens d o m i n a u x du sud de Somogy des Báthori, que se tiendront, au cours d e la première m o i ­ tié d u XVIé. siècle, les réunions des Ordres et des grands seigneurs pour discuter sur des questions visant le sort d u pays. Après 1543, les châteaux e t les châteaux-forts des d o ­ maines ĉ Somogy des Báthori, ceux de M a r c a l i , de So­ mogyvár, de Segesd, de Zákány e t de Babócsa sont d é j à reconstruits en châteaux-forts des confins. En 1566 c e p e n d a n t , le sultan Soliman s'empara de Szi­ getvár, puis d e Babócsa, ainsi que de tous les domaines des BáthDri situés à Somogy, et la f a m i l l e se voyait for­ cée d e se retirer à sa d o m a i n e se trouvant a u Nyírség d o n t les centres sont Nyírbátor e t Ecsed. Les f o i i l i e s faites entre 1953 e t 1961 à Nyírbátor ont démontré que te c h â t e a u s'éleva au-dessous d u lycée de nos jours. L'angle sud-occidentale et l'aile occidentale

BÁTHORI DE Ö T V Ö S K Ó N Y I

d u château-fort du XVe. et du XVIe. siècles se trouvaient, tout p r o b a b l e m e n t , à l'endroit ou se dresent actuellement le lycée et la maternité. Les résultats des découvertes des années 1969-1972 nous permettent de prétendre que le c h â t e a u - f o r t Báthori fut d'une forme en U. Les carreaux de faiences de poêle ornés de chevaliers ainsi que les pierres taillées trouvés en 1969 peuvent se ranger parmi les ouvrages importants d e l'art décoratif hongrois au Moyen A g e . Le centre le plus significatif à Somogy des Báthori fut, aux XVe. et au XVIe. siècles Babócsa. Cette localité est c o m p a r a b l e en i m p o r t a n c e — avec les d o m a i n e s seigneu­ riaux d u Somogy du sud des XVe. et XVIe. siècles — a u centre d'Ecsed d e la f a m i l l e . En 1490 - lors des construc­ tions suivies à Nyírbátor et à Ecsed - ce fut déja^ „une résidence somptueuse" ce centre administratif, ou résidait le comte suprême — q u a n d elle t o m b a en possession des Báthori. L'autre centre seigneurial des Báthori fut Segesd. Cette résidence de d o m a i n e royal ou d u comté de la reine fut, à partir du d é b u t d u XVè. siècle la résidence seigneuriale des M a r c z a l i , puis, à partir de la fin de ce même siècle, des Báthori. Il est tout p r o b a b l e que le centre du comté de la reine et le château des Báthori se dressèrent sur le territoire du Segesdvár du Moyen A g e ( a u j o u r d ' h u i : Alsósegesd). A partir du XVe. siècle, le centre d u d o m a i n e à Zákány des M a r c z a l i , plus t a r d des Báthori servit à contrôler Ja g r a n d e route militaire, c'est à dire, l'ancienne route ro­ maine qui courrut à travers du Sud de Somogy vers la ville de Kanizsa. A partir d e la deuxième moitié d u XVe. siècle, les M a r c z a l i , puis, à leur tour, les Báthori d i s p o ­ sent, en ce lieu d e deux châteaux importants auxquels a p p a r t e n a i e n t des postes de passage d'eau et d e d o u a n e . Le quatrième centre seigneurial des Báthori - dont l'im­ portance n'est pas moindre à celle des trois précédents — fut M a r c a l i , mentionné la première fois en 1274. C'est là que furent construites la g e n t i l h o m m i è r e , la muette — mentionnées la première fois en 1456 — des descendants d e I. Gergely de la f a m i l l e Pécz: des M a r c z a l i qui ont fournît une brillante carrière. Le c h â t e a u — dont mention était fait en 1532 aussi - fut la proie de l'incendie causé par les turcs, en 1566. Le c h â t e a u fort Kereki, d i t d e Fejérkő fut érigé par les M a r c z a l i et parles Báthori a u centre d'u d o m a i n e seig­ neurial de Fejérkő pour la protection du passage septen­ trional d u lac Balaton et du passage de Szántód. Ce c h â ­ teau fort du XlVe. siècle, lors de sa reconstruction sous les Marczali et les Báthori, fut un b â t i m e n t rectangulaire, presque e i l l i p t i q u e , à des tourelles internes, b â t i sur cave et entouré del'extérieur, de rempart. Les résultats àes fouilles nous annoncent que les n o u ­ veaux propriétaires d u c h â t e a u - f o r t l'ont a m e u b l é entre 1486 et 1491 d'objets somptueux. Ces objets (verres, faiences de poêle, pièces e n fer, etc) peuvent être les preuves des relations des Báthori aves l'Italie. Pour son toype et sa dimension, le c h â t e a u - f o r t ö t v ö s kónyi, a p p a r t e n a n t au d o m a i n e de Segesd des Báthori, r a p p e l a i t le c h â t e a u - f o r t d e Fejérkő. En résumant les résultats des découvertes faites en 1966 - 1 9 7 4 su) r e m p l a c e m e n t d u c h â t e a u ö t v ö s k ó n y i , il est à constater q u e , suivant les données historiques les traces de la construction plus ancienne, c'est â dire, les parties gothiques du c h â t e a u de cetto l o c a l i t é réputée à partir du XIVé. siècle d e ses grands-seigneurs, ne sont toujours

58

MAGYAR

pas mises à jour. Les trouvailles découvertes p e n d a n t les travaux menés entre 1966 et 1974 nous fournissent des renseignements delta fin du XVe., mais surtout des XVIè. et XVIIe. siècles. Le c h â t e a u - f o r t d ' ö t v ö s fut construit, selon toute v r a i ­ semblance, au cours d e la deuxième moitié d u XVè. siècle, et r a p p e l é le t y p e du c h â t e a u renaissance à 4 bas­ tions d ' a n g l e , reconstruit au d é b u t d u XVIe. sièdle, Le château fut détruit par un incendie à la fin du XVIIe. siècle et d é p é r i t dans un cours période. L'atelier de sculpteur ayant travaillé à ö t v ö s k ó n y i et ayant eu des rapports avec es ateliers renaissance seig­ neuriaux de Somogy, prépara des moulures opulentes. Des briques p o r t a n t des marques à fer à cheval et en forme de croissant ont été trouvées à Kaposszentjakab et a So­ mogyvár. Il est donc à supposer que tous ces fragments que nous venons de mentionner sont les produits du même atelier (de Somogy) de la période des reconstructions du XVIe. siècle de c h â t e a u des confins. Les flancs nord-ouest et sud-ouest du c h â t e a u — dis­ posant à sa partie sud-est d'une porte à pontlevis, et à sa partis méridionale d'une porte-cochère plus g r a n d e - ont été renforcés p a r une bastion se mi circula ire. Il est tout p r o b a b l e qu'à son flanc nordest, au bout d'une cour­ tine rectangle — s'éleva un tour carré à é t a g e avec un paroi incliné en ressaut. En face de la porte à pont-levis se trouva un bâtiment dont les locaux nrs. I—III au rez-de-chaussée fermaient la cour à arcades, encadrée des murs d'enceinte. Dans ces locaux on trouva des poêles d e faiences dont les orne­ ments étaient plus simples que ceux des locaux d e l ' é t a g e ; (poêle p y r a m i d a l , poêle gris à carreaux credux). A l'étage se r a n g a i e n t les pièces réservées aux grands-seigneurs. Les poêles à carreaux fainces étaient b e a u c o u p plus somptueux: les carreaux en étaient ornés de b a n d a u x en rayures parallèles et regtangles, représentant des cheva­ liers, (pélican) des têtes d'évèque et Saint Christophe. A u dessous de ta cour et des pièces nrs. I—III. se long a i e n t les caves voûtées. L'accès aux caves j o i g n a i t les grandes pièces nrs. I. et II. souterraines. Aux cours des travaux de découverte de ces caves, les accès aux salles du rez-de-chaussée ont été également retrouvés. Nous avons pu distinguer en même temps deux meurtrières ou prises d ' a i r d a n s les murs o c c i d e n t a l et oriental d e la

KÁLMÁN

cave nr. H. Les données des fouilles réalisées j u s q u ' à pré­ sent nous permettent à supposer que les locaux des caves à voûtes en berceau ont été creusés au d é b u t du XVIe. siècle. Parmi les trouvailles précieuses es objets suivants sont dignes d'être mentionnés: des céramiques ornés à vernis, des objets en fer, ainsi, que ta somptueuse porte de chêne renaissance trouvé in situ. Nous avons également mis à jour la partie occidentale du château avec les fours de ta b o u g l a n g e r i e , le puits, et à sa partie méridionale, la cour descendant en pente g r a d u e l l e , ainsi que le t o u r n a n t pour les chars. La muette a été renforcée au XVIe. siècle par un rempart en argile tassé, et bourrée à terre et a argile fixées par des po­ teaux. L'édifice, qui a b e a u c o u p souffert p e n d a n t plusieurs sièges, a été protégé, outre de ses remparts, par une p a lanque aussi. Le os de chevreuil, de sangliers, da faisans, de lapins, de poulets, de porcs et de boeuf nous fournissent des renseignements exacts et importants sur les coutumes de repas, sur la cuisine de l'homme du Moyen A g e . Une idée sur la vie de j a d i s des seigneurs et de la po­ p u l a t i o n des châteaux des XVIe. et XVIIe. siècles nous est donnée par quelques objets somptueux: céramiques dé­ coratives, faiences de poêle, chandeliers, etc. Outre des résultats qui nous sont fournis par les fouilles dont nous avons donné quelques détails, la mise à jour c h â t e a u - f o r t de Fejérkő, ainsi que les riches t r o u ­ vailles d'Ecsed permettent de nous faire une idée supplé­ mentaire sur la vie q u o t i d i e n n e de la p o p u l a t i o n de l'époque des Báthori (première moitié du XVIe. siècle). Ces trouvailles architecturales, le mobilier (somptueux, ainsi que indications recueillies des sources témoignent la susceptibilité aux arts européens de la f a m i l l e Báthori, es rapports avec les pays occidentaux que ses membres ont maintenus, (pièces de verrerie italiennes, céramiques ornementales allemandes, etc). Les travaux de découverte des domaines les plus em­ portants des Báthori n'étant pas encore entrépris, ce sont les châteaux-forts Báthori de Somogy ( ö t v ö s k ó n y i , Fejérkő), mis à j o u r jusqu'à présent qui nous a p p o r t e n t les preuves archéologiques et historiques les plus importantes sur cette é p o q u e .

SCHLOSS BÁTHORI IN

Archäologische Forschungen auf dem G e b i e t der ehe­ maligen Báthori-Besitztümer in Babócsa, Segesd, Zákány, M a r c a l i und Fejérkő können mit neuen Ergebnissen zur G e s c h i c H e des Komitates Somogy in den 15. und 16. Jahr­ hunderten b e i t r a g e n . Die archäologische Erschliessung des Burgschlosses in ö t v ö s k ó r y i lieferte neue Beweise für die kulturhistorische Rolle d e r Familie Báthori in d e n 15. und 16. Jahrhunder­ ten mit mittelalterlichen Somogy, j a sogar in ganz U n g a r n , ö t v ö s war ein königlisches dienstleistendes Dorf in den 11. und 12. Jahrhunderten. D i e Dorfbewohner wurden im 13. Jh. schon als Hofgesinde bezeichnet. Die G e m e i n d e g e ­ hörte fast zwei Jahrhunderte lang zum Besitztum der G e spanschcft der Königinnen. König Zsigmond schenkte sie 1395 dem György Batthyányi von Kővágóörs als erbliche D o n a t i o n . N a c h einem kurzen Tapsonyi'schen Besitz g e ­ hörte das Dorf bis zur zweiten H ä l f t e des 15. Jhs der Fa­ milie B a t h y á n y i . Im 15. Jh. und in den ersten Jahrzehnten des 16. . hs bildete es einen Besitz der F a m i l i e n M a r c z a l i , Báthori und Pekry und später den von Mátyás Alya, Burghauptmarin von Koroknya. In der zweiten H ä l f t e des 16, Jhs befand sich das Dort eine kur;:e Zeit lang im Besitz der Batthyányis und d a n n gehörten ö t v ö s und Kónyi - gegen 1664 ganz bestimmt zu den Besitztümern der Familie Zrínyi. Die Báthoris sind nach 1494 Grundbesitzer in Somogy geworden. Gemäss einem Vertrag mit den Marezalis g i n ­ gen alle Besitztümer der Familie Marczali in Somogy 1488, nach dem Tod László Marezalis, des letzten Erben m ä n n ­ licher Linie, an die Geschwister Báthori über. Von da a n erbten die Báthoris als Herren von 4 Burgen, mehreren Schlössern, 11 Städten und 40—50 anderen G e m e i n d e n vom nord-östlichen Teil des Komitates Somogy bis zur D r a u hin den Obergespanstitel der Marezalis und über­ nahmen auch den Grossteil ihrer Familiäres. Der gesamte Besitz der Báthoris in Somogy bestand letzten E i d e s aus wichtigen Besitztümern in Süd-Somogy: Babócsa und 1 dem Herrengut M a r c a l i , w o n a c h die Fami­ lie Marczali b e n a n n t war, sowie den Teildomänen von Fe­ jérkő, Zákány, Segesd südlich vom Plattensee. Die w i c h ­ tigsten S:ädte der Besitztümer waren Kőröshegy, M a r c a l i , Somogyvcir, Segesd, die beiden Zákány, L á b o d , Babócsa, Valkó und Kálmáncsehi. Die L ä i d e r e i e n der Báthoris in Süd-Somogy wurden in der ersten Hälfte des 16. Jhs zum Schauplatz von Stände­ t a g e n und Versammlungen des hohen Adels, w o das ganze Land betreffende A n g e l e g e n h e i t e n beraten w u r d e n . N a c h 1543 wurden die Burgen und Burgschlösser der Báthoris in Somogy — M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, Zákány und Babócsa — in Grenzfestungen umgestaltet. N a c h d e m aber Sultan Soliman 1566 Szigetvár, Babócsa und alle Báthori-Besitztümer in Somogy erobert hatte, zogen s i c i die Báthoris auf ihre Ländereien in Nyírség z u ­ rück, deren Zentren Nyírbátor und Ecsed w a r e n . Die A u s g r a b u n g e n , welche von 1953—1961 in Nyírbátor d u r c h g e f i h r t w u r d e n , bewiesen, dass sich das Schloss unter dem heutigen G y m n a s i u m g e b ä u d e befunden hatte. Die süd-westlichen und westlichen Flügel des Bathori-Schlosses mussten sich in den 15. und 16. Jh. auf d e m Grundstück des heutigen Gymnasiums bzw. der Entbindungsstation b e ­ f i n d e n . A u f g r u n d der A u s g r a b u n g e n von 1969—1972 lässt sieh feststellen, dass das Burgschloss der Báthoris in U-Form g e b a u t war. Die Ö f e n k a c h e l n mit Ritterfiguren und die anderen Steinmetzarbeiten, die 1969 ans Tageslicht befördert wor-

ÖTVÖSKÓNYI

den sind, können unter den bedeutendsten kunstgewerbli­ chen Denkmälern des mittelalterlichen Ungarns erwähnt werden. In Somogy w a r Babócsa das bedeutendste Zentrum der Báthoris in den 15. und 16, Jahrhunderten. Seine Bedeu­ t u n g - mit der dazu gehörenden B u r g d o m ä n e in S ü d Somogy - kann fast mit d e m Familienzentrum in Ecsed gleichgestellt w e r d e n . Dieses Verwaltungszentrum — Gespanschaftssitz — 'konnten die Báthoris bereits 1490 — zu Zeit der Errichtung der Schlösser in Myírbátor und Ecsed - als „ e i n e prunkvolle Residenz" übernehmen. Segesd war ein anderes Zentrum der Báthori-Besitztümef. Das e h e m a l i g e Krongut, später Gespanschaftssitz der Kö­ niginnen, wird a b A n f a n g des 15. Jhs als ein Herrschaftssitr d e r Familie M a r c z a l i , und später als ein Zentrum det D o m ä n e n der Báthoris erwähnt. Auf dem Territorium des mittelalterliehen Segesdvát ( h e u t e : Alsósegesd) wird w o h l das Gespanschaftszentrum der Königinnen und später das Schloss der Báthoris g e ­ standen h a b e n . Das Herrschaftszentrum der Marczalis, später der Bá­ thoris diente vom 15. Jh. an zur Kontrolle der grossen Kriegsstrasse bzw. der e h e m a l i g e n römerzeitlichen Heer­ strasse, die über Süd-Somogy in Richtung Kanizsa ver* lief. Von der zweiten H ä l f t e des 15, Jhs a n besassen. die Marczalis bzw, die Báthoris hier zwei w i c h t i g e Burgen mit den dazu gehörenden M a u t - und Fährstellen. Das vierte w i c h t i g e Herrschaftszentrum der Báthoris war M a r c z a l i . Dieser O r t s n a m e wird zuerst 1274 g e n n a n t , Hiei b e f a n d e n sich ein Herrenhof und ein Jagdschloss — zuerst 1456 erwähnt — der Familie M a r c z a l i , A b k ö m m l i n g e des ersten bekannten Mitglieds der Familie, namens Gergely aus dem Geschlecht Pécz. Das Schloss, das 1532 noch er­ wähnt worden war, wurde 1566 von den Türken in Brand gesteckt. Im M i t t e l p u n k t des Herrenguts Fejérkő haben die Mar­ czalis und die Báthoris die Burg Fejérkő in Kereki zur Absicherung der Färhstelle Szántód a m närdlichen Plat­ tensee errichten lassen. Das aus dem 14. Jh. stammende Burgschloss besass zur Zeit der U m b a u a r b e i t e n w ä h r e n d der Marczalis und der Báthoris redkteckige Grundrisse, fast ellipsenförmige Innentürme, Keller und Schanzen. N a c h d e n Grabungsergebnissen w u r d e das Burgschloss gegen 1486—1491 durch die neuen Besitzer prunkvoll herqerichtet. Die Einrichtungsgegenstände (Trinkgläser, O f e n ­ kacheln, Eisengegenstände, usw.) mögen auch von i t a l i e n i ­ schen V e r b i n d u n g e n der Báthoris zeugen. Das Burgschloss von ö t v ö s k ó n y i , das zum Herrschaftsgut Segesd gehört hat, kann seinem Typ und seinem A u s ­ massen nach mit der Burg von Fejérkő verglichen wer­ den. Bei der Zusammenfassung d e r Ausgrabungsergebnisse 1966-1974 kann festgestellt w e r d e n , dass ältere Schlossüberreste aus d e r Gotik in dieser Ortschaft, die seit d e m 14. Jh. nach ihren grossen Grundbesitzern bekannt g e w e ­ sen war, noch nicht a u f g e f u n d e n w u r d e n . Die Ergebnisse der von 1966—1974 durchgeführten A u s g r a b u n g e n weisen auf das Ende des 15. Jhs, a b e r vor allem die 1 5 - 1 7 . Jahr­ hunderte hin. Das Burgschloss in ö t v ö s k ó n y i m a g in der zweiten H ä l f t e des 15. Jhs errichtet und A n f a n g des 16. Jhs u m g e b a u t woraen seit. M i t d e n 4 Eckbollwerken stellt es einen Schlosstyp der Renaissance dar. Das Schloss ist Ende des 17. Jhs einer Feuerbrust zu O p f e r g e f a l l e n .

60

MAGYAR

in Ötvöskónyi muss eine Steinmetzwerkstatt in der Re­ naissancezeit t ä t i g gewesen sein, die mit den Baumeistern stand und des hohen Adels von Somogy is V e r b i n d u n g Kunstvolle 5teinmetzarbeiten verfertigte. Ä h n l i c h e Z i e g e l ­ steine mit h a l b m o n d - u n d hufeisenförmigen Stempeln sind auch in Kaposszentjakab und Somogyvár aufgefunden w o r d e n . Es ist also anzunehmen, dass alle diese Denkmäler der U m b a u a r b e i t e n der ungarischen Grenzfestungen im 16. Jh. in Somogy aus einer und derselben Werkstatt stammten. Das Burgschloss besass im süd-östlichen Flügel eine Z u g bürcke und ein Tor fürs Fussvolk, i m südlichen Teil eine W a g e n e i n f a h r t , w ä h r e n d die nord-westlichen und süd-westlichen Flügel mit j e einem halbkreisförmigen Rondell b e ­ festigt w a r e n . Im nord-östlichen Teil, era ende eines mit Mauerböschungen umgebenen rechteckigen Engpasses m a g ein mehrstöckiger, rechteckiger Turm (?) gestanden haben. Dem von den Burgmauern u m g e b e n e n , a r k a d e n g e s c h ­ mückten Hof g e g e n ü b e r dem Fussgängertor schlössen sich die Räumlichkeiten Nr. l - l l l . im Erdgeschoss a n . Diese Räume waren bescheiden eingerichtet (ein p y r a m i d e n f ö r m i miger O f e n , ein g r a u e r O f e n aus H o h l k a c h e l n ) . Im O b e r geschoss über diesen Räumlichkeiten befanden sich f e u d a re Säle, die mit roter, braunrötlicher und weisser Stukkatur geschmückt und mit Strichbündeln verzierten Kacheln, mit St. Cristophs Figur geschmückt, prunkvoll eingerichtet w a ­ ren. Unter dem Hof und den Räumen Nr. I - I l l . b e f a n d e n sich g e w ö l b t e Keller. Der Kellereingang schloss sich d e n b e i d e n grossen unterirdischen Räumen Nr. I - I l . a n , d i e in WestOst-Richtung verliefen. Bei der Erschliessung dieser Keller­ räume wurden auch die Eingänge zu d e n Räumlichkeiten im Erdgeschoss g e f u n d e n . Gleichzeitig wurden in den 5 ü d und Ostmauern des Kellerraumes Nr. II zwei Schiess-5char. ten bzw. Luftöcher endeckt.

KÁLMÁN

A u f g r u n d des b i s h e r i g e n Verlaufs d e r Freiiegungen lässt sich vermuten, dass die t o n n e n g e w ö l b t e n Kellerteile spätestens am A n f a n g des 16. Jhs errichtet worden sein mögen. Aus dem interressanten Fundmaterial lassen sich die prunkvolle, angestrichene Keramik, die Eisengegenstände und eine in Situ a u f g e f u n d e n e prachtvolle Renaissancetür aus Eichenholz hervonhaben. Im westlichen Teil des Schlossses wurden die Backöfen des terrassenartigen Hofes mit einem W a g e n u m l a u f und einem Brunnen freigelegt. Das Jagdschloss w u r d e im 16. Jh. mit gestampften Erdschanzen bzw. einem durch Pfeiler befestigten Erdwall u m g e b e n . Das G e b ä u d e , das wiederholt Belagerungen ausgesetzt war. war ausserhalb der Schanzen auch von einer S p u n d w a n d geschützt. Von den Tischgebräuchen der mittelalterlichen Menschen zeugen zahlreiche Knochen von Rehen, W i l d s c h w e i n e n , Fasanen, Hasen, H ü h n e r n , Schweinen und Rindern. Einige sehr schöne Funde (Prunkkeramik, O f e n k a c h e l n , Leuchter, usw.) gewähren einen Einblick ins Leben der Schlossherren u n d ihres Schlossgesindes in d e n 16. u n d 17. Jahrhunderten. Das A l l t a g e s l e b e n in der Zeit der Báthoris (in der ersten H ä l f t e des 16. Jhs (wird - über die archäologischen Funde hinaus —auch durch die Erschliessung der Burg von Fejérkö sowie die Inventare der Burg von Ecsed belegt. Die bei den A u s g r a b u n g e n a u f g e f u n d e n e n bzw. in der Literaturen be­ schriebenen Bauten und anderen Einrichtungsgegenstände (italienesche Gläser, deutsche Prunkkeramik, usw.) zeugen von europäiser Kultur und europäiser Beziehungen der Fa­ milie Báthori. Bis zur e n d g ü l t i n g e n Erschliessung der Zentren der F a m i . lie Báthori — Babócsa, Segesd - liefern die bereits f r e i g e ­ legten Burgen der Báthoris in Somogy ( ö t v ö s k ó n y i , Fejérkő) die wichtigsten archäologischen und historischen Denk­ mäler.

..

Cl

CV i

r

SOMOGYI MUZEUMOK FÜZETEI