NAGY NÁNDOR. AZ ÉLMÉNY MINT ÉPÍTÉSZETI KONTINUITÁS Adam Caruso és Peter St John építészete

NAGY NÁNDOR AZ ÉLMÉNY MINT ÉPÍTÉSZETI KONTINUITÁS Adam Caruso és Peter St John építészete

MOHOLY-NAGY MŰVÉSZETI EGYETEM DOKTORI ISKOLA ÉPÍTÉSZ SZAK 1. ÉVFOLYAM 2010/2011 1. FÉLÉV TÉMAVEZETŐ: FERKAI ANDRÁS

Nagy Nándor

Az élmény mint építészeti kontinuitás. Adam Caruso és Peter St John építészete

Bevezetés

Építészi gyakorlatom során kialakult bennem, hogy az olyan épületeket részesítem előnyben, melyek a kreatív tervezési megoldásaiktól válnak jó házzá, ahol tetten érhető az építész leleményessége, ahol a jó dizájn őszinte és egyszerű eszközök használatával jön létre és nem pedig a drága anyagoktól és a költséges technológiáktól. Ami a vidéki építészetre volt jellemző, a józan paraszti észnek köszönhető gyakorlatias hozzáállás, kevés féle de találóan alkalmazott anyagok, gazdaságos és észszerű szerkezetek lennének követendőek, de átgondolva, kortárs építészeti nyelven. Korlátok között születnek a legjobb ötletek, így a hiány erénnyé válhat. A kreatív tervezésben fontos szerepe van az innovációnak is, a kísérletezésre való hajlamnak, ami megnyilvánulhat olyan részletekben, mint a hétköznapi anyagok és szerkezetek, hagyományos technológiák új kontextusban való alkalmazása. Meglátásom szerint ez egy lehetséges irány a hazai építészet megújulására is. Moravánszky a Tűzfalak cimű írásában azt mondja, hogy a kiutat a magyar építészetnek közép-keleteurópaiságában kell keresnie, és a rá kell bíznia magát belső hitelességet kereső közegére.1 Záró szavai, aktualitása húsz év után is vitathatatlanok, a megoldás az, hogy felismerjük térségi sajátosságainkat és lehetőségeinket. Roger Spetz, építész írt egy cikket a Caruso St John építész iroda munkásságáról, aminek zárszójaként Hélène Binet, fotós képeit említi meg2. Binet dokumentálta Caruso és St John építészek munkáit, de Roger Spetz szerint azok az igazán erős képei, amelyek az épületeket a kontextusukkal együtt rögzítik, itt érthető meg leginkább az építészetük, a házaik és a környezetükkel való szoros kapcsolatuk. Az a tervezői hozzáállásuk, hogy a „talált” világ sokkal érdekesebb, összetettebb, mint amilyen a tervezett, ezért az építésznek szinte semmit nem kell tenni, csak mérlegelni és a gyakorlatias ötleteket felfokozni az adott szituációból inspirálódva. A végeredmény roppant gazdag, mert minden helyzetben felhasználják a hely hangulatát, a rátelepedett időt és történelmi rétegeket, a társadalmi árnyalatokat. Adam Caruso és Peter St John az angol kortárs építészet kicsit kívülálló, de meghatározó egyéniségei. Gondolkodásuk, tervezési módszereik számomra igen rokonszenvesek. Munkáikat megérteni nem nehéz, de ők azon kevés építész közé tartoznak, akik az elméleteiket, a meglátásaikat az építészetről és a világ dolgairól nagyon jól le is tudják írni. Írásaik szinte már olvasmányosak, jól érthetőek, világosan és egyértelműen fogalmaznak. Már a esszéik címe is beszédes, például: „Tyranni of the New”, „Sigurd Lewerentz and a Material Basis for Form”, „Traditions” vagy „The Feeling of Things” - mind olyan hívószavak, amelyek részei a doktori témámnak: hagyomány, anyagok és formák, gazdaságosság és felelősségteljes építészet.

1 2

Moravánszky Ákos: Tűzfalak. Közép-Európa intenzitása Roger Spetz: Luxurious

3


Nagy Nándor

Adam Caruso és Peter St John építészete és hitvallása

“ I’ve always felt the notion that you work with found things to be a way of making buildings that are very communicative. You try to make buildings that remind you of things, that form rhymes with things that you are familiar with but are subtly changed. That, for us, is something that can be very affecting; perhaps more communicative than attempting to do something that is totally unfamiliar and new.” (Peter St John)3

Peter St John a saját építészeti filozófiájuk meghatározásnál ”A dolgok hangulata” című írásában arról ír, hogy milyen nagy hatást tettek rájuk Claes Oldenburg munkái, és arról, hogy a hétköznapi tárgyak milyen érzelmi hatást tudnak gyakorolni, pusztán egy nagyító léptékváltástól, vagy rendhagyó anyagválasztástól.4 A munkáikban ez a tervezési módszer jól nyomon követhető: ismert vernakuláris formák, anyagok és minták magas fokú szintézisét hozzák létre. Ugyanebben a témakörben Adam Caruso felsorol néhány képzőművészt (Katharina Fritsch, Robert Gober, and Juan Muñoz), akik Beuys szellemiségében alkotnak.5 A műalkotásaikhoz felhasznált anyagok a mindennapi életből vett formák, tárgyak, emberi alakok, de minden ikonográfiai, didaktikus jelentésüktől megfosztva; az alkotások igyekeznek csak érzelmi szinten kommunikálni. Ezek a munkák azonnal hatni kezdenek, felidézik a gyerekkori élményeket, tapasztalatokat, felhozzák a tudatalattiból az emlékeket. Érdekes, hogy ezekkel a művészekkel való ellenpéldának hozza fel Donald Juddot vagy Richard Serrat, mint olyanokat, akik az emocionális tartalmat kizárni szándékoztak a munkáikból. Ez vitatható, hiszen az ő munkáik is olvashatóak, a választott anyagok, formák az ő munkáikban is hatásosak, érzelmeket hívnak elő. Mindez óhatatlanul eszembe juttatja Moravánszky Ákos előadását az atmoszféráról, és a jeleken túli építészetről6. Az atmoszféra, a hangulat fogalmát elemezte, amiről Peter Zumthor is írt, mint közvetlen emocionális érzékelés, de megkérdőjelezve azt, hogy lehetséges-e egyáltalán ”jelek” nélkül ezt létrehozni. Még akkor is, ha ezek a „jelek” nagyon elvontak, és átértelmezettek, maga a tér formája, a szerkezetek struktúrája, a használt anyagok, az alkotói döntések, melyek a környezeti kontextusban jönnek létre, mind-mind jelentésekkel bírnak. Caruso és St John építészek pontosan ezeket a jeleket tartják nagyon fontosnak, ez vezérli őket a tervezésük során. Mindenhol ezeket keresik, meg akarják találni az érzést, a hangulatot, amin elindulhatnak, és Zumthorral ellentétben az épületeikkel kifejezetten érzelmeket akarnak kelteni és felidézni. Ők, egyértelműen elhatárolódva az üresen absztrakt, tisztán formalista építészettől, az asszociációkban gazdag építészetben hisznek. Ha az építészetüket kell megfogalmazni, vagy az irányzatot, ahova tartoznak, nem lenne könnyű dolgunk, kortársak és tradicionálisak, akárcsak Smithsonék. Azonban, az biztos, hogy a hozzáállásuk rendkívülien egyedi, kifinomult és összetett, olyasmit képviselnek, ami ellene megy az új-modern, formalista, profitorientált építészetnek. Szembenállni a trendekkel, és 3 4 5 6

4

Ellis Woodman: Getting in the Decorators, interjú Peter St Johnnal és Adam Carusoval Peter St John :The Feeling ot Things -Towards an Architecture of Emotions Adam Caruso :The Feeling ot Things Moravánszky Ákos: A jeleken túl. Atmoszférák a mai svájci építészetben

Nagy Nándor


emberközeli építészetet csinálni, olyan komplexitással, ahogyan ők, csak rengeteg munkával és energiával lehet, de úgy tűnik, megéri, mert példaértékű megoldást mutatnak napjaink problémáira, a fenntartható építészet megvalósítására.

A törekvés a valóságos fizikai térhez és a helyi kultúrához való illeszkedésre, a hellyel való kapcsolatteremtésre, elfogulatlanul és nosztalgiázás nélkül, a technológiai fejlődésnek nem ellenállva - az a kritikai regionalizmus, amiről Kenneth Frampton beszél, érezhető az ő építészetükben is, még ha gyakran nosztalgiáznak is. A munkáikban a posztmodern érzés jelen van, de nem eszmékkel túlterhelten, inkább idézetekkel dolgoznak, de azok is szubtilisek, kellően átformálva, hogy direktségük ne legyen bántó. Például, a londoni, Nortburgh utcai ház felújításánál, a homlokzathoz alig nyúltak hozzá, de az új bejáratot szegélyező tűzfalak kezelésére az a felvetésük volt, hogy fessék le az egészet feketére, de egy igen helyspecifikus, igazi iparvárosi anyaggal, éspedig korommal. Találóbb anyagot aligha találhattak volna, olcsó és nagyon angol. Az egész épületfelújítás is egyszerű volt: kipucolták a felhalmozódott burkolatokat, megtartva és feljavítva a minőségieket. Ezen túl még kialakítottak, igen precízen egy új, falon kívüli villamoshálózatot is, úgy, hogy hozzá komponálták a már meglévő fűtéscső hálózathoz. Ez nagyon szép grafikát eredményezett a falakon, visszaadva az ipari épület hangulatát.

Clerkenwell, Nortburg utcai ház 1997

Clerkenwell, Nortburg utcai ház 1997

Carusonak, a „Hagyományok” című írásában olvasható az, ami kell az ars poeticajuk megértéséhez.7 Építészi gyakorlatukban csak olyan munkákat hoztak létre, melyek valahogyan kapcsolódtak a múltban látottakhoz. A vernakuláris építmények nem önálló tudatos aktusok, hanem, olyan leletek, amelyek tartalmazzák saját magukon belül a folyamatosan változó társadalmi és technológiai helyzetet, amelyben épültek. Caruso és St John azt tartja érdekes feladatnak, hogy hogyan lehetne napjainkban is olyan épületet létrehozni, amelynek egyenértékű a formai és a tárgyi jelenléte, a múltban építettekével. 7

Adam Caruso: Traditions

5


Nagy Nándor

Bevallása szerint, igen szívesen tanulmányozzák a hagyományos építészetet, élvezettel merülnek el benne, mert csak azt megértve hozható létre kulturális kontinuitás és lehet a kortárs építészet releváns művészi és társadalmi tényező. Caruso St Johnék talált tárgyként kezelik nem csak a fizikális dolgokat, hanem a szellemiségben rejlőket is, egy épület hangulatát vagy a hozzá kapcsolódó élményt. A gazdasági és ipari épületek ereje a természetességükben van. Az a racionalitás, amellyel létrejöttek, különleges szépséget ad ezeknek az épületeknek. Az, hogy mindig olyan anyagokból és építési módszerekkel épültek, ami a legkézenfekvőbb volt, tökéletesen ismerve azok technikáját is, a lehető leggazdaságosabb megoldásokat eredményezett és egy olyan letisztultságot, amely minden kultúrára más és másképpen jellemző.

A globalizált technológiák és információk miatt a kortárs építészet, mint helyi, igen összetetté vált, nehéz meghatározni. Manapság, amikor egy épület szinte bármilyen módszerrel, technikai korlátok nélkül épülhet, Carusoék szeretnek odafigyelve, specifikusan választani ezek közül. A kortárs építészet ma már nem tud olyan struktúrákat létrehozni, de megkísérelheti megérteni a gyártási folyamatokat, és reprodukálni azokat a folyamatokat, amelyeken keresztül létrejöttek a népi építmények, a spontán módon képződőtt struktúrák. Ily módon az új épületeknek is meglehet az az aurájuk, ami a vernakuláris épületeknek, az elrejtett kis ügyetlenségektől, a konvencióktól, vagy az ismétlésektől, az asszociatív memórián és a közvetlen tapasztalatokon keresztül.

London, Tégla ház. 2001-2005

London, Tégla ház. 2001-2005

Számukra az építőanyag olyan fontos, hogy a kiválasztása gyakran a tervezési folyamat legelején van, és nagy hangsúlyt kap az épület alakításában, mert szerintük az anyag karaktere alapvetően meghatározza a tér formáját is. Itt mindenképp példaként meg kell

6

Nagy Nándor


említenem a londoni „Tégla” házat. Egy nagyon bonyolult, lófej alakú foghíj, három magas, rátelepedett épület közt van a helyszín. Ezt a rendkívüli adottságot, ezt a nehéz szituációt is mint talált helyzet kezelték, és hátrányából próbáltak meg erényt kovácsolni. Így a ház téralakítását ez a helyzet formálta, úgy, mintha egy belső erő tolná a falakat és födémeket kifelé, neki a külső épületeknek, tágas, csendes, meditatív tereket eredményezve. A terek hangulata és azok a formai kialakítások, amelyek létrejöttek a téglának köszönhetőek. Mivel az épület kialakítása nem igazán hasonlítható a tipikus angol házakhoz, de mégis valahogy meg akarták őrizni a belvárosi lakás érzetét, ezért a téglát választották építőanyagnak. A tégla és a boltíves mennyezet ellenére, nem akartak pincékre utalni, sőt, éppen ellenkezőleg, el akartak határolódni ettől a direkt áthallástól, amit a tégla, a boltívek, és a félhomály magukban hordoznak. A téglát mint anyagot, másképp akarták felhasználni, mint a szokásos: felrúgták a boltozatok szabályait, feszültséget vittek bele. A tégla masszívan jelenik meg, mindet körbevesz és beborit, de ezt a szándékot, Caruso meg is fogalmazta a Lewerentzről írt esszéjében: To make an extraordinary material special, is banal. To heighten one’s awareness of a humble material like brick, is poetic. In this, Lewerentz is drawing on a similar underlying ethic as Mies van der Rohe in his Krefeld villas. Both architects are concerned to reveal the secret life which lies latent within their material. Both suppress structural expression to give the material an autonomy from technique, intensifying the idea of the material. Lewerentz and Mies are making the case for a material basis for form. Lewerentz is more extreme in his development of a wall syntax. The massiveness of his brick walls displaces all other issues. The presence of brick subsumes detail and becomes an enveloping surface on which we walk, which covers us, which surrounds us. Lewerentz’s brick fabric achieves a seamless web in which material and shape result in spatial character.8

A walsalli New Art Gallery tervezésénél, éveken keresztül, naponta utaztak vonattal London és Közép-Anglia között, így volt idejük megismerkedni a régió különleges ipari tájaival, megfigyelni az ipari épületek természetes viselkedését, azt a nyugodtságukat, amivel a változásokat elviselik. A New Art Gallery épülete is, ezekhez az épületekhez hasonlóan, csendes és magabiztos módon áll a városközpont szélén. A közép-angliai tégla mélyvörös, sima felületű, majdnem üveges, amely az épületeknek egy keményebb hatást ad, míg azok puhábbak, amelyek a déli téglából készültek. A helyszín egy hatalmas ipari terület, a szomszédságában többemeletes téglagyárak, amelyek jellemzőek a városra. A burkolati anyag kiválasztásában fontos volt, hogy az épület kitűnjön a környezetéből, de mégis rezonáljon vele. A terrakotta csempe, amit választottak, világos, természetes agyagszínű, ami egyrészt agyag alapú burkolat, mint a tégla, de tónusában hiszen a város egyik legfontosabb intézménye lesz - a városban lévő középületekre emlékeztet, mint például a St Matthews templom, a rajta lévő kőburkolattal, vagy a városháza a világos homokkővel. A burkolatlapok színezésében is következetesek voltak, elfogadhatatlannak találták, hogy utólagos festéssel érjék el a kívánt változatoságot, ezért három agyagtípus keverékéből hozták létre, és az égetési egyenetlenségre bízták a különböző tónusok létrejöttét. Ez a terrakotta csempe jóval nagyobb a szokásosnál, Carusoék éltek a nagyítás eszközével, az átlagos méretűk 1 m hosszú, 0,5 m széles. A lapok mérete arányosan csökken az épület teteje felé, rásegítve az épület perspektívájára. A nagyméretű lapok létrehozása innovatív 8

Adam Caruso: Sigurd Leverentz and a Material Basis for Form

7


Nagy Nándor

technológiai fejlesztést is igényelt. Egy keményebb agyagot, kisebb nedvességtartalommal használtak, a csempéket extrudálással és nem formába préseléssel alakították ki, amitől még gazdaságosabb is lett a gyártás a rövidebb égetési folyamat miatt.

Az épület tömegképzése egyszerű, de a belső terei annál sokrétűbbek. Amikor terveznek, a térképzés fontosságát az a rengeteg nagyméretű modell is bizonyítja, amelyeken kikísérletezik a terek hangulatát, egymáshoz való viszonyát, modellezve az esetleges anyagokat, azok felületi textúráját. A végeredményen fellelhetőek a kutatásaik tanulságai, a direkt véletlenszerűségek, a torzítások, de Adolf Loos Raumplan elmélete is, akire hivatkoznak is, mondván, hogy előbb a ház és a terek hangulatát kell megtalálni, aztán a szerkezetét, ami összetartja. Azáltal, hogy minden fontosabb funkció egy külön szintet kapott, az épület toronyszerű kialakítású lett, és minden funkció a hozzá való belmagasságot kaphatott. Ez szintén fontos szerintük, mert így elérhették, hogy a szokástól eltérően, az állandó kiállításnak helyt adó tér alacsonyabb belmagasságú legyen, így otthonosabb és emberibb lett a kisméretű ablakokkal, ami kivülről a várossal szemben mutatott alázatosság is egyben. A kocka a legfelső szinten, amiben egy nagy belmagasságú étterem kapott helyet, fölötte gépészettel, toronyhatású, ami megerősíti a középület jelleget, kapcsolatot teremt a többi magas épülettel.

Walsall, New Art Gallery 1995-2000


Ugyanez a kapcsolatkeresés a várossal érezhető a notthinghami Centre for Contemporary Art épületén is, amelynek tervezését nemzetközi pályázaton nyerték meg 2004-ben. Az épület helyszíne Nottingham központjában van, a Lace Market (csipke piac) területén. Tömegében mozgalmas, mint a város történelmi épületei. A belső térképzés is nagyon izgalmas: a gyárak és raktárépületek belső tereit találták meg, mint kiállítási installációknak legalkalmasabb téri formák. Ezek a terek lehetőséget adnak kísérletezésre, újszerű kiállításszervezésre a megszokott, fehér kockaterekkel szemben. A felülvilágítós födémek mély, geometrikus, méhsejtszerű megformálása tényleg gabonatárolók betontartályaira emlékeztet. A régi tárolók térélménye tovább él az új galériában.

8

Nagy Nándor


Nottingham, Centre for Contemporary Art 2004-2009

A walsalli New Art Gallery épület szerkezetének kialakítása eltér a megszokottaktól, és mégis létrejön a strukturális redundancia. Az volt a felvetésük, hogy a legkönnyedebb szerkezet nem feltétlenül a legvékonyabb, a könnyedség érzete leginkább a tér és a szerkezet arányán múlik. Ezt a gondolatot egy talált fotó is inspirálta egy átlagos amerikai raktárépületről, amelynek a tartó rácsszerkezete azonos méretű teret foglalt el, mint maga a raktárhelyiség, és szerintük, ha a szerkezeti rész közel azonos a szabad területtel, akkor a kettő eggyé válik. Így a strukturális méretek sokkal nagyobbak lettek, mint ami szükséges lett volna, a gerendák



9


Nagy Nándor

a tér magasságával arányosak, például a hét méter magas előcsarnok felett 750 mm, és a hat méter magas galéria felett 600 mm magasak. A megjelenésükben, a mestergerenda és fiókgerenda mintázatukkal, a hagyományos fagerendás födémekre emlékeztetnek, de tökéletes betonminőségük, a gerendák karcsúsága, a sűrűségük nagyon maivá teszik őket. A falak sem olyan egyszerűek, szerintük a helyiségek karakterét a falak határozzák meg, ezért a függőleges tartószerkezetek a munkáikban jórészt falak. A walsalli New Art Gallery falai is mind szerkezeti falak, és még akkor is, ha nincsen teherhordó szerepük, St John bevallása szerint néha ez az elbizonytalanító, kétértelmű viselkedés légkörteremtése érdekesebb számukra, semhogy csak a szükségszerű tartószerkezetre koncentráljanak.

Ellis Woodman, beszélgetése során Peter St Johnnal, a dekoráció és annak szerepe az építészetükben témáját feszegeti, mint olyan eszközét, amivel gyakran élnek.9 St John meggyőződése, hogy ez csak a homlokzatképzés egy továbbfejlesztése, a velejárója. Amikor anyagot választanak a homlokzatokra, az anyagon túl fontos az anyag felülete és textúrázottsága is, a dekorációs elemek csak textúraként kerülnek a burkolati anyagokra, homlokzatokra, épületekre. Az általuk használt dekorációk, minták rendszerint talát tárgyak lenyomatai, rajzolatai, amit természetesen átdolgozva, vagy felnagyítva használnak. Ez azért is fontos számukra, mert ezzel a gesztussal az épület azon részei, amelyek testközelbe kerülnek például az utcai járókelőkkel, olyan részleteket, finoman kidolgozott felületeket tartalmazhatnak, amelyeket lehet szemlélni, élvezettel végigbogarászni - az épület kommunikálni tud. Ilyenek a nottinghami épületüknek homlokzati elemei is. Caruso, az épületről nyilatkozva elmondta, hogy a homlokzatot burkoló beton paneleknek mindenképp ornamentikát képzeltek el, ami lehetett volna bármi, de ők egy 19. századi, a helyszíni ásatáskor megtalált csipke mintáját választották, és azt használták fel. Természetesen, az épület térkapcsolatai is nagyon sokrétűek, a falfelületek pedig hozzájuk igazodnak. A mélyben, a föld felszíne alatt lévő termek falai sötétek, alig megvilágítva, ami persze a videós installációknak tökéletes, és ahogyan haladunk az épületben felfelé, annál világosabbak, a legfelső szinten már fehérek, fényárban úsznak. A felületekkel való törődés, a wallsali épületben is látható: a faburkolatok mellett a látszóbeton felületeknek is azonos rajzolatuk van, mintha csak a zsaluzatuk lett volna korábban a faburkolat. A Victoria és Albert Múzeum felújításánál, az új bejáratot olyan értelemben fogalmazták meg, saját bevallásuk szerint, hogy emlékeztessen azokra az épületekre, amelyek Wildot befolyásolták a ház korabeli tervezésénél. Olasz reneszánsz templomokat említenek, azok finom és sima homlokzati ornamentikáját, de szerintem, maga a minta, amit használtak, a színes síkok optikai-térbeli játékkal, furcsa módon akár hazai is lehetne.

9

10

Ellis Woodman: Getting in the Decorators, interjú Peter St Johnnal és Adam Carusoval

Nagy Nándor



London, The V&A Museum of Chidhood 2007

Az új épületek illeszkedése egy városi szövetben sokat foglalkoztatja őket, de maga a város ahol élnek, London fejlődése is. Írtak is róla mindketten10, de a problémák, amiket felvetnek minden nagyvárosra igaz, aktuálisak Budapestre is. Azt tartják bajnak, hogy amíg az eddigi sokszínű tulajdonosi érdekütköztetésekből, ami jellemző egy utcára, kiegyensúlyozottság jött létre, addig most ez bomlik meg azáltal, hogy egész utca- vagy városrészek kerülnek egy tulajdonba. Ez gátlástalan épület és városrész elbontásokat erdeményezhet, csak azért, hogy újabb divatos, gyorsan megtérülő beruházás jöhessen létre. A közvetlen környezetükre sincsenek tekintettel, és a fenntarthatóságuk sem gazdaságos, aztán mivel átalakításra alkalmatlanok, a későbbiekben csak a költséges elbontásuk lehetséges. Ezzel ellentétben az 1850 utáni nagy londoni fejlesztéseket említik meg, amikor hatalmas méretű házakat húztak fel, amelyek később a szociális átalakulások miatt tarthatatlanok voltak az eredeti funkciójukkal, de remekül engedték magukat átalakítani. Rengeteg lehetőséget adtak a változatos térelrendezésekkel és minőségi szerkezeteikkel, így könnyen új, izgalmas lakások, irodák vagy hotelek jöhettek létre. Ez felvet egy olyan gondolatot, hogy vajon mi képesek vagyunk-e úgy építeni, hogy az utókornak is legyenek talált tárgyai? Ők nem bontanak, de nem is egy szentimentális régiségkereskedő módjára közelítették meg az észak-londoni háztervezési feladatot. A meglévő épületet oly sokszor átépítették az idők során, hogy ezt csak folytatni lehetett, új rétegek hozzáadásával, de semmiképp a régiek lecserélésével egy teljesen újra. A kulturális kontinuitás létrejött, az építési folyamat nem ért véget, a történetet még lehet folytatni.

10

Peter St John: If I was Designing London és Adam Caruso: The Emotional City

11


Nagy Nándor

North London, Studio House 1993-1994

Összefoglalás

A fentiekben Adam Caruso és Peter St John építészetről vallott nézeteit próbáltam meg írásaikon és néhány jellemző épületükön keresztül bemutatni. Számomra a legnagyobb tanulság az, hogy a két építész az élmény újrateremtésével szándékozik az építészeti kontinuitást biztosítani. A “talált tárgy” mint a doktori témám vezérfonala náluk a “talált élmény” fogalma lehetne. A tradícióhoz való viszonyuk példás: nem ugyanazt építik, hanem ugyanúgy, és számítanak arra, hogy az épület atmoszférája magától létrejön, kihasználva az emberek személyes asszociációit és a kollektív emlékezetet egyaránt. Építészetük nem mentes, azonban, a tudatos beavatkozásoktól sem, eszköztáruk kiterjed a terek, az anyagok, a szerkezetek és a felületek kezelésének kérdéskörére is. Munkáik bizonyítják, hogy nem csak skanzenszerű konzerválással, hanem mai formanyelven, az illeszkedés és a különbözés megfelelő arányát kialakítva is lehet hagyományt őrizni.

12

Nagy Nándor


Irodalomjegyzék

Moravánszky, Ákos

Tűzfalak . Közép-Európa intenzitása Magyar Építőművészet, 1989/4.

Moravánszky, Ákos

A jeleken túl. Atmoszférák a mai svájci építészetben, előadás, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, 2010. 05. 05.

Web

Caruso, Adam

Sigurd Leverentz and a Material Basis for Form OASE (Amsterdam, Netherlands: 1997) Issue 45/46, pp.88–95 www.carusostjohn.com/text/sigurd-leverentz-and-a-material-basis-for-form/

Caruso, Adam

Shell Cladding Lining OASE (Amsterdam, Netherlands: 1997) Issue 47, pp.54–55 www.carusostjohn.com/text/shell-cladding-lining/

Caruso, Adam

TheTyranny of the New Blueprint (London, UK: May 1998) Issue 150, pp.24–25 www.carusostjohn.com/text/the-tyranny-of-the-new/

Caruso, Adam

The Feeling ot Things A+T ediciones (Vitoria-Gasteiz, Spain: 1999) Issue 13, pp.48–51 www.carusostjohn.com/text/el-sentimento-de-las-cosas/

Caruso, Adam

The Emotional City Quaderns (Barcelona, Spain: January 2001) Issue 228, pp.8–13 www.carusostjohn.com/text/the-emotional-city/

Caruso, Adam

Traditions OASE (Amsterdam, Netherlands: 2004) Issue 65 ‘Ornamentation’, pp.76–89 www.carusostjohn.com/text/traditions/

Fernandez, Aurora és Mosas, Javier

As Built - An Interview with Adam Caruso and Peter St John In Aurora Fernandez (szerk.), As Built - Caruso St John Architects (Vitoria-Gasteiz, Spain: a+t ediciones, 2005) pp.16–25 www.carusostjohn.com/text/as-built-interview/

13


Nagy Nándor

Spetz, Roger

Luxurious Arquitecturas de Autor (Pamplona, Spain: 2000) Issue 13, pp.4–7 www.carusostjohn.com/text/luxurious/

St John, Peter

The Feeling ot Things -Towards an Architecture of Emotions Shaping Earth (Wolverhampton, UK: MN Associates and the University of Wolverhampton, 2000) pp.78–81 www.carusostjohn.com/text/towards-an-architecture-of-emotions/

St John, Peter

If I was Designing London London Development Agency Framework Panel (London: 2008) www.carusostjohn.com/text/london-development-agency- framework-panel-if-i-was/

Woodman, Ellis

Getting in the Decorators Building Design (London: 12th November 2004) Issue 1650, pp.12–13 www.carusostjohn.com/text/getting-in-the-decorators/

Video

bdonline.co.uk

14

Caruso St John’s Nottingham Contemporary Arts Centre, London, UK, 2009. 11.20. www.carusostjohn.com/text/bdonlinecouk-video-caruso-st- johns-nottingham-cont/

NAGY NÁNDOR. AZ ÉLMÉNY MINT ÉPÍTÉSZETI KONTINUITÁS Adam Caruso és Peter St John építészete

Recommend Documents