.PETER SCHJELDAHL.
.Pokoli város. Fordította: Nagy László
vezetb√l. Halványan akkor is sejtettem, ma viszont már teljesen világos el√ttem, hogy pontosan azt éreztem, amit a New York-New York tervez√i a szemlél√ben fel akartak ébreszteni. Ez a tény olyannyira megalázó, hogy megfert√zi a csodálatot. De a dolgon nincs mit keseregni. A modern id√kben ahhoz, hogy valaki egyáltalán intelligens embernek tarthassa magát, úgy kellett gondolnia, hogy magasan a populáris kultúra fölött áll. Az 1960-as évek, pontosabban Andy Warhol óta a valóban értelmes emberek tudják, hogy ez illúzió – nem egyszer∫en kisebbfajta félreértés, hanem egyenesen katasztrófa mindenki számára, akit rabul ejt, mivel elképeszt√ mennyiség∫ szellemi energiája vész kárba miatta. Mára viszont az igazság mindenki számára elérhet√. Ezen nem kell meglep√dni. Az ember több mint egy évszázada nem fordíthatja energiáit – hogy vagyonáról ne is beszéljünk – olyan dolgokra, mint a populáris kultúra, anélkül hogy ne váltana ki legalábbis megdöbbenést. Las Vegas mintegy matematikai bizonyság arra – lévén a matematikai evidencia a város szüntelen virágzó, különleges üzleti ágazatának az alapja –, hogy a zseniális bels√ végül zseniális küls√t eredményez; és ha valakinek nem tetszik – Ó, de kár! –, akkor nem játszik, legfeljebb saját magával vagy a hozzá hasonlókkal. Amikor odalátogattam, a New York-New York bels√építészeti munkái még javában folytak, így nem láthattam a bels√ tereket. A sajtóanyag vékonyka dossziéjában pedig egyetlen építész vagy tervez√ nevét sem találtam. Bár ez elég széls√séges eset, mégis jellemz√ a huszonegyedik századi, világméret∫ kol-
Nincs tovább! Valahol odabenn ◊f√kövérsége kiénekelte a tüdejét. – Írtam egyik álmomban 1996 októberében.
C
sodálom Las Vegast. Természetesen „örömömet” is lelem benne – élvezem önnön csodálatom visszacsatolt érzéseit (stílusát) –, és amikor ott vagyok, gyakran hirtelen azon kapom magam, hogy egyfajta bódult, enyhe izgatottság lett úrrá rajtam, melynek nevét – Las Vegasmus – hiába keresném az ismer√s pszichológiai kézikönyvekben. De engem a csodálat – mely a szótár szerint az „álmélkodás, gyönyörködés vagy helyeslés érzése” (mindhárom szó egyaránt találó ebben az esetben, a „vidámság” pedig – ráadásként – az egésznek a kovásza) – mindig hatalmába kerít, valahányszor a jöv√ évszázad városára gondolok: egy olyasfajta üzleti központra, mely úgy egyesíti magában az emberi szellem mai és jöv√beni tendenciáit, mintha azok egyszer s mindenkorra rögzítettek, vagyis logikusak lennének. Bár lehet, hogy azok. Las Vegas azonban a szörny∫ségek hazája is. De mindenr√l a maga idejében! New York-i vagyok, nem esem hasra New York City látképe el√tt. De Las Vegas sziluettje láttán tátva maradt a szám. A repül√térr√l befelé menet a taxiban majdnem felkiáltottam, amikor a sivatag útjelz√ köveiként az égen lassan kirajzolódtak a híres csúcsok és a szabálytalan f∫részfogakat mintázó tornyok. És amikor a Szabadság-szobornál befordultunk (addigra már összehaverkodtam a New Yorkból elszármazott fiatal taxisof√rrel), mély hallgatásba merültem, nagyot kortyolva a szívdobogtató, s∫r∫ él-
Peter Schjeldahl, Helluva Town, Art Issues, 1997. január–február 14–19. o.
123
Peter Schjeldahl
124
Pokoli város
lektív kultúrára. (Hozzászoktunk már.) De még akkor is, amikor a szó szigorú értelmében nem névtelen, az az univerzális rendszer, melynek koronája ma Las Vegas – a paloták császári városa, mely mintául szolgál valamennyi jöv√beni nyilvános tér demokratikus palota-architektúrája számára mindenhol a világon, ahol egy kicsit is értelmesen építkeznek –, lényegében ugyanolyan anonim, mint a középkori római katolicizmus nemzetközi stílusa, melyet felidéz. Senki nem tudja, kinek a fejében születtek meg a ma is szilárdan álló, hatalmas katedrálisok, és még Las Vegas régi csodálói sem tudtak válaszolni arra a kérdésemre, hogy ki tervezte a Caesars Palace-t, mely a korona legszebb ékköve. Kissé csalódtam tökfej modernista ismer√seimben: legalább ezt a nagy nevet ismerniük kellene. De hát végül is mi haszna lenne?! Ha a komputerforradalomnak van szörny∫ következménye, akkor kétségkívül az, hogy immár értelmetlen dolog agysejtjeinket speciális ismeretek tárolására fordítani. Az információt, mely itt van (egyik ujjammal megkopogtatom homlokomat), össze kell vetnem az információ sokkal megbízhatóbb küls√ forrásaival (itt egy gesztussal átkarolom a kiberteret). Persze, ha ez egyáltalan fontos még valakinek. Az ember visszautasíthatja, hogy memóriáját puszta tények meg√rzésére használja. (Ezt szomorúan mondom, saját szürkeállományom pusztulásán t∫n√dve, melybe sok évvel ezel√tt fáradságos munkával huzaloztam be az angol helyesírás szabályait.) Ez idáig kultúránk egyfajta mnemotechnikai rendszer volt. Kultúrát teremteni és fenntartani nem volt más, mint emlékezni. És mostantól mindez automatizálttá válik. A jöv√ben az intelligencia talán pusztán annyit jelent majd, mint tudni, hogy milyen kérdést milyen gépnek mikor és hogyan kell feltenni. Az emberek a játékautomaták földjén olyanok, mint megannyi komputer√rült a szerencse kozmikus központi gépére kapcsolt terminálok el√tt. Felteszik az univerzumnak a kérdést, az univerzum pedig válaszol: „Vesztettél. Meghalsz, seggfej! A szerencsejáték tiszta hülyeség.” A háttérben a játékautomaták monoton zenéje. „Várjunk csak!” – kiáltja öntudatosan a szerencsétlen lélek, és megpróbál jobb önképet találni. És sikerül is neki, ha a zsebében lapuló bankjegyköteg elég vastag, elvégre itt található a világon a legtöbb többé-kevésbé elfogadható minta. Iszonyú! Kegyetlenségében és ragyogásában is barbár. Las Vegasban a kultúra kezd versenyre kelni a természettel az élet tékozlásában. A Palace architektúrájának titka, hogy bárhonnan nézze is az ember, megszólítja és fogva tartja, mivel a
hely egészét és annak (számodra talán ismeretlen) jelentését szem el√tt tartva tervezték meg. A szemlél√ sohasem érzi úgy, hogy margóra szorult. Bárhol van is az ember, ott áll el√tte. És kellemes érzés önti el, ahogy egyidej∫leg záporoznak rá a különféle ingerek: a magasba szárnyaló épület arányai, ragyogása, bens√ségessége, érintésre csábító felülete. Nem értem, a névtelen építészek és tervez√k hogyan tudták ma ezt ilyen jól megoldani, és kíváncsi vagyok, vajon végiggondolták-e. Mintha ismertek volna egy feledésbe merült középkori fortélyt. Ez szinte sohasem vall kudarcot Las Vegasban, de azok a helyek is tanulságosak, ahol nem válik be: nyilvánvalóan túlbonyolítottak és – a beléjük ölt sok millió dollár ellenére – igénytelenek. A gazdagság ama standardja alapján, melyet az emberek felállítottak maguknak, Las Vegasban a garasoskodás – bármily csekélységben is – b∫n. A Caesars Palace-ban látható az idiótaklasszicista micsodák csúcsa: egy vásárlóutca – ókori római környezetben, melynek trompe l'oeil egén óránként lepereg egy egész nap. Az ott dolgozók panaszkodnak, hogy ez kibaszottul fárasztja és szinte öregíti √ket. Az istenek vízköp√je minden „éjfélkor” életre kel, és táncra perdül. És más hasonlóan elmés látványosságokkal örvendeztetik meg a látogatókat. A nemzetközi giccs-stílus – látszatra történetileg konkrét, közebbr√l szemügyre véve azonban azonosíthatatlan – Caesars Palace-féle salátájában minden olyan tüneményes, hogy az ember visítani tudna a gyönyör∫ségt√l. Kétségkívül egyetlen elme szüleménye, mivel semmilyen testület nem lehet ilyen brilliáns. Természetesen akadt volna a helyébe más is. A fejvadászok csápjai szinte az egész világot behálózzák, és hihetetlen mennyiség∫ intelligencia áramlik keresztül nap mint nap a modemeken és a faxgépeken. Gy∫lölöm a metafizikát. A gnoszticizmus egyszer∫en beteggé tesz. Így hát érthet√en szörnyen élvezem, hogy Las Vegas folyamatosan spirituális büszkeségre ösztönöz, mely az alapmintája a város áradó önhittségének: a cézárok és a fáraók, a kalózok és a királyok g√gjének. A bajnokok g√gjének. Mike Tyson óriási képe még napokkal azután is ott függött a Sunset Strip fölött, hogy a fáradt, öreg Evander Holyfield pofonjaitól leült az er√szaktev√ seggére. (Úgy ám!) Az ökölvívás tökéletes sport Las Vegas számára. Próbáld ki otthon! El√ször is, keményen húzz be magadnak egyet. Hogy tetszik? Én is megcsináltam. (Érdekes volt, bár szükségtelennek találtam.) Most képzeld el, hogy megüt egy profi bokszoló. Nem tudod elképzelni. Belepusztulnál. A lényeg az, hogy a boksznál semmi nem lehet kevésbé metafizikus. Rá-
125
Peter Schjeldahl
126
Pokoli város
venni két embert, hogy néhány percig teljes er√b√l üssék-vágják egymást, majd odaadni nekik a világ pénzének felét, tökéletes módszer bolonddá tenni mindenkit. Kivéve persze a könyvel√ket. Kinek van szüksége Istenre, ha van pénze? A pénz szaporodni kíván. Olyan er√ ez, melynek – mint a Colorado folyónak – arra van szüksége, hogy munkára fogják. A pénz bizonyos százalékért bármit megtesz, és még senki sem hallotta panaszkodni. Amikor Las Vegasban a videopóker masinából csörömpölve zúdulnak ki a kemény zsetonok, jelezve, hogy – nyomorult lélek – ismét nyertél, érintésük, akárcsak a kegyelemé, megmelengeti a szíved. Ugye gyorsan visszadobod √ket a gépbe? Hát, persze! Amíg el nem fogynak, mint az imák. Azután pedig vég nélkül bolyonghatsz a mindig nyitva álló kaszinókban a többi lélek között, mint Dosztojevszkij félkegyelm∫je vagy maga Dosztojevszkij. Ha csodálatos és/vagy tehetséges ember vagy, és van egy dollárod, akkor vásárolhatsz magadnak egy dollár érték∫ játékot. Persze, nem én vagyok az els√, aki ezt megjegyzi. Las Vegas olyan dolgok hazája, beleértve a világ leg√sibb szakmáit is, melyeket nem érthet meg az ember, ha még nem találkozott velük. A szállodámban láttam egy embert, aki lefizette az egyik menedzsert, hogy ne kelljen a reggelinél sorba állnia, és így nyerjen körülbelül három percet. Egy New York-i, állapítottam meg magamban, és haragos tekintettel méregettem a menedzsert. A n√ pillantása, a nyugalom és a tökéletes üresség széles fénykévéje végigsöpört rajtam. Tekintetéb√l a szilárd, számítógépesített kalkuláció magabiztossága sugárzott, mely megfejthetetlen az én gondolkodásom számára. Abban a pillanatban rájöttem, hogy viselkedési és erkölcsi normáim itt olyan elavultak, mint egy golyós számológép. Elképzelem, hogy ez az arckifejezés Las Vegas fölött lebeg, mint egy kikötött léggömb. Nem látod, amikor a város felé közeledsz autóddal. New York Cityt látod, az Empire State és a Chrysler Buildinget, aránytalan csúcsaikkal, melyek azonban tökéletesen valószer∫nek t∫nnek, amikor ott állsz a lábuknál, és nyakadat kitekerve fölfelé bámulsz. A korrupció nyájas tekintete és az építészeti b∫vészmutatvány föléd borulva azt súgja, amit vártál, el√re tudtál, így hát Las Vegas a te pénzeden a maga szabályai szerint élheti életét. A New York-New York bemutatott épületei közül sok még a New Yorki-ak számára is magyarázatra szorul. Egy részük pedig csakis azért érdemel említést, mert homályos, mint például a Katonák és tengerészek emlékm∫ve, mely – akárcsak a bemutató-
ból kimaradt Grant-síremlék – minden évtizedben alkalmat szolgáltat a Timesnak, hogy a címlapon beszámolhasson botrányosan elhanyagolt állapotáról. Tíz találomra kiválasztott New Yorki-ból valószín∫leg hét a Katonák és tengerészek emlékm∫vét összekeverné (a szintén vandálok áldozatául esett) Grantsíremlékkel. (Nemrégiben egy ismeretlen alapítványi csoport felháborodásában azzal fenyeget√zött, hogy az elnök és – nem tévedés! – Mrs. Grant holttestét visszaviszik Ohióba; ezen nagyon jót mulattak a New York-iak.) Itt rejlik az egyik különbség a valóság és a hasonmás között. A hasonmásból semmi nem marad ki. New York hasonmásában minden teljes egészében látható. A valódi New York betemeti a szemet, és mint kép New Yersey és Long Island polgáraihoz tartozik. A várossziluetthez el√ször is ég kell, melyet a valódi New York megakadályoz, a golffal és az elfogadható lakbérekkel együtt. Álltam a New York-New York látványgy∫jteménye el√tt. Otthon napokig kellett volna talpalnom – mindenféle kellemetlenséget kockáztatva –, hogy részem legyen bennük. Itt van a New York Harbour egy révkalauzhajóval (miért, hányat szeretnél?); ott van a Brooklyn Bridge, mely a semmibe vezet (van más újság is?); amott pedig egy Tipikus Bérház és egy olyan Hogyishíjják Épület között – bármily hihetetlen! – ott áll az imádnivaló Whitney Museum of American Art, a brutális, breueriánus szürke helyett rejtélyes, irizáló színekben pompázva. Sebaj, így is ráismersz, ráadásul élvezheted az ingyen látványosságot! Minden bizonnyal az történt, hogy az egyik végigdolgozott éjszakán a tervez√knek a rengeteg doppingszert√l megvilágosodásuk támadt: New York hasonmásában akár ki is javíthatnák az eredeti hibáit. Továbbá, Uram az égben, van itt egy hullámvasút is. Manapság a szórakoztatás alapeszméje: minél gyorsabban minél több élvezetet nyújtani, hordóval önteni a gyönyöröket az ember élvez√képességének kicsiny poharába. Ebben Las Vegas felülmúlhatatlan. Amikor ott vagyunk, szinte elhisszük, hogy határtalan étvágyunk van a dáridóra. A Sunset Strip fényei az isteni orgazmus szétfröccsent fluidumai. Nem, nem azok! De ezt a képet kapod. És miért ne túloznád el? Ha finomabb értelmezésre törekszel, csak megmutatod, hogy egy intellektuális pöcs vagy, akivel azonban szerencsére a kutya sem tör√dik. (Hát csak rajta!) Találkozzunk Las Vegasban! Ha azt gondolod, hogy a világ kultúrájának jöv√jér√l valahol máshol sokkal fontosabb dolgokat megtudhatunk, akkor valamelyikünk rossz lóra tesz.
127
