NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM
OKLEVELES ADÓSZAKÉRTŐ SZAKDOLGOZAT
Bánné Horváth Éva 2015.
P E N T A U N I Ó Zrt
EU-n belüli áfa mentes értékesítés csapdája: 2 eset elemzése –NAV által megkérdőjelezve „Adócsalás?” kontra „Hiányos bizonyítás?”
Név:
Bánné Horváth Éva
Szak:
Okleveles forgalmiadó-szakértő
Konzulens: Schmidt Tünde
1
Tartalomjegyzék:
1.Előszó………………………………………………………………………
3
2. Jogszabályi környezet………………………………………………………. 5 2.1. Magyar Áfa törvényi szabályozás………………………………………… 5 2.2. EU irányelv előírásai……………………………………………………… 7 3. EU Bírósági ítéletek…………………………………………………………12 4. Áfakerülő Kft Jogeset……………………………………………………… 15 4.1. Előzmény………………………………………………………………….15 4.2. Adóhatóság megállapításai………………………………………………..16 4.3. Áfakerülő Kft. védekezése……………………………………………… 18 4. 4.Konklúzió………………………………………………………………….19 5. Gondatlan Kft jogeset………………………………………………………..21 5.1. Előzmény………………………………………………………………… 21 5.2. Adóhatóság megállapításai…………………………………………….… 22 5.3. Gondatlan Kft védekezése…………………………………………………24 5.4. Konklúzió………………………………………………………………… 27 6. Összegzés…………………………………………………………………….32 Irodalomjegyzék……………………………………………………………… 40
2
1.Előszó: Szakdolgozatomban az adómentes EU értékesítés témakörének elemzését végzem 2 gyakorlati eset feldolgozásával, melynek során az Adóhatóság nem ismerte el az értékesítések áfa mentességét. Héa-irányelv 138. cikk értelmében a tagállamok mentesítik a adó alól a termékértékesítést, ha a terméket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy. A 2-9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel lehet alkalmazni. Mentes az EU értékesítés, ha - a vevő a Közösségen belüli beszerzése után adófizetésre kötelezett ( közösségi adószámmal rendelkezik ) - a terméket igazoltan ( CMR, vasút, saját szgk.) kiszállították a másik tagállamba - eladó olyan adóalany, aki nem alanyi mentes státuszú. Az 1 .esetben a Kft 2011-ben lábbeliket értékesített cseh társaság részére. Az ellenérték megtérítése készpénzben történt, az áru a vevő saját járművén került elszállításra. A közösségen belüli értékesítésekről semmilyen egyéb dokumentum (megrendelés, szerződés, teljesítésigazolás, átvételi nyilatkozat) nem került bemutatásra. Az elsőfokú adóhatóság a fentiek alapján nemzetközi megkeresést küldött a cseh adóhatóság részére, a cseh vevő és a vizsgált adózó közötti gazdasági események valós körülményeinek feltárása érdekében. A cseh adóhatóság válasza szerint a vevő cég az EU-s beszerzéseit nem szerepeltette közösségi bevallásában.
3
A cseh cég ügyvezetője keveset tudott a cég üzleti tranzakcióiról, nem ismerte a cég vevőit, beszállítóit nem tudott tényeket mondani a szállításról, hogy ki adta át és ki vette át az árut, hol volt a fel-és lerakodás helye, nem mutatott CMR—eket, adóügyi dokumentumokat az áru szállításáról és tárolásáról, fizetési dokumentumokat, szállítóleveleket, megrendeléseket. Megállapításra került az is, hogy a társaság nem található a cégjegyzékben bejegyzett címén, az csak egy bejegyzésre szolgáló székhely és virtuális iroda. A 2.esetben a Kft 2008-ban ruházati termékeket értékesített egy német adózónak. Az adóhatósági ellenőrzés megállapította, hogy a vevő cég EU-s beszerzései között nem szerepeltette a Kft-től történő vásárlásait, tagállami kontrollt nem jelentett. A számlákon vevő adószámaként feltüntetett közösségi adószám az adóhatósági nyilvántartások alapján nem létezik. Az Áfa tv. 89.§ ( 1 ) bekezdése értelmében az adómentesség alkalmazásának feltétele többek között, hogy az értékesített termék Magyarország területét elhagyja, azt a Közösség területére szállítsák és mindezt a termék értékesítője hitelt érdemlően igazolja. Az adóalany igazolási kötelezettségét az Art.99.§ ( 2 ) bekezdése írja elő. Ellenkező bizonyíték hiányában az adóhatóság a számlákon szereplő termékek tekintetében megállapította, hogy azok belföldön kerültek értékesítésre és a belföldi termékértékesítés után az adózónak áfa fizetési kötelezettsége keletkezett. A szakdolgozat keretében részletesen kifejtem, hogy míg az első esetben az adófizetési kötelezettség elkerülésének célja valószínűsíthető, addig a 2. esetben a nem kellő körültekintéssel végzett bizonylatolási és megőrzési kötelezettség miatt került sor az EU-s értékesítések adómenteségének adóhatóság általi megkérdőjelezésére.
4
2.JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET 2.1.Magyar Áfa törvényi szabályozás Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. Áfa tv. 89. §-ának (1) bekezdése szerint mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. Az Áfa tv. e rendelkezése értelmében az adómentesség alkalmazásának feltétele többek között, hogy az értékesített termék Magyarország területét elhagyja, de azt a Közösség területére [Áfa tv. 4. § (2) bek.] szállítsák, és mindezt a termék értékesítője hitelt érdemlő módon igazolja. Az adóalany igazolási kötelezettségét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. §-ának (2) bekezdése írja elő. E szabály szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Főszabályként [Art. 97. § (4) bek.] az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és megállapításait bizonyítékokkal alátámasztani, azonban bizonyos, a törvény által meghatározott esetekben a bizonyítási teher megfordulhat. Ennek egyik példája, amikor az adózót megillető adókedvezmény, vagy adómentesség jogszerű igénybevételének bizonyításához a törvény az adózó bizonyítási kötelezettségét írja elő. Az Áfa tv. közelebbről nem határozza meg a hitelt érdemlő igazolás módjait. Egy ügylethez kapcsolódó igazolás származhat a felektől és/vagy a felektől különböző harmadik személyektől. Az mindenképpen leszögezhető, hogy egy igazolás bizonyító ereje annál nagyobb, minél inkább a felektől független, harmadik személytől származik. Alapvetően a kivitel hitelt érdemlő igazolásaként elsősorban a CMR fuvarokmány szolgálhat.
5
A fuvarokmány megléte pusztán azt a körülményt támasztja alá, hogy a fuvarozó az árut a feladótól átvette. Az Áfa tv. 89. §-ának (1) bekezdése az adómentes értékesítés feltételeként határozza meg, hogy a terméket igazoltan más tagállam területére fuvarozzák el. Maga a fuvarlevél önmagában kizárólag azt igazolja, hogy a feladó és a fuvarozó a fuvarozási szerződést megkötötték és a fuvarozó az árut átvette, ugyanakkor nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy az áru a rendeltetési helyre meg is érkezett. Éppen ezért önmagában a fuvarokmány nem feltétlenül elegendő az elfuvarozás tényének igazolására, hanem ahhoz, hogy egy közösségi értékesítést az általános forgalmi adó rendszerében adómentesnek tekinthessünk, szükséges a címzettnek az átvételt igazoló nyilatkozata is, hiszen így igazolható hitelt érdemlő módon annak ténye, hogy a terméket nemcsak feladták, hanem a fuvarozás befejeződött, és ezáltal teljesült az Áfa tv. azon feltétele, hogy a termék igazoltan másik tagállamba átkerült. A vevő átvételt igazoló nyilatkozata szerepelhet a CMR-re felvezetve, de nincsen akadálya annak, hogy a vevő külön dokumentumban nyilatkozzon arról, hogy a termék a rendeltetési helyre megérkezett. Azokban az esetekben, amikor a fuvarokmány kiállítására nincs lehetőség - így például, ha az eladó vagy a vevő a terméket saját fuvareszközével viszi ki más tagállamba, azaz nem bíz meg fuvarozót - szóba jöhet más hitelt érdemlő igazolás. Ha a mögöttes jogszabály a fuvarokmány kiállítását kötelezővé vagy lehetővé teszi, de annak megszerzése a vevőtől csak különös nehézségek árán lehetséges vagy indokolatlanul nagy költséggel jár, akkor ez esetben is lehetőség van más hitelt érdemlő igazolásra. Az előbbiekben említett esetekben az egyéb igazolások akkor fogadhatók el hitelt érdemlő igazolásként, ha az igazolások tartalmából és rendeltetéséből egyértelműen kitűnik a kiszállítás ténye. A fuvarokmányon kívüli más igazolás elsősorban abban az esetben igazolja hitelt érdemlően a kivitel tényét, ha az a felektől eltérő személytől származik.
6
2.2.EU irányelv előírásai (1 ) A Tanács 2006/112/EK irányelve 138. cikke értelmében a tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a terméket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel, vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termék feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy, vagy nem adóalany jogi személy. A nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve a kiviteli igazolásokat két csoportba lehet sorolni: - hivatalos okmányok vagy közokiratok (a kivitelt vagy a más tagállamba történő megérkezést hatóság vagy közjegyző igazolja) - kereskedelmi okmányok (különös tekintettel a felektől eltérő személy által kibocsátott kereskedelmi okmányok). A felektől eltérő független személy által kibocsátott kereskedelmi okmányok különösen: - a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény (vagy a raktározási szerződés) vagy beraktározási okmány, amely tartalmazza a beraktározott termékeket fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban; - a célország szaktestülete (pl. kereskedelmi vagy iparkamara) által kibocsátott igazolás; - amennyiben a szerződéshez bankgarancia vagy akkreditív kapcsolódik, akkor azon okmányok, amelyeket ilyen esetben a bank elfogad; - a célországban ügyvédi letétbehelyezésről szóló jegyzőkönyv vagy más igazolás; - más - megbízható harmadik személyektől származó - igazolás. (1 ) NAV Tájékoztató-2014.
7
Léteznek azonban olyan helyzetek is, amikor nem csak a fuvarokmány, de a harmadik személytől származó igazolás beszerzése is nagyobb nehézségekbe ütközik, illetve aránytalanul nagy költséggel jár a felek számára (pl. a vevő nem helyezi a terméket raktárba, így raktári átvételi elismervénye nem is lehet, a más tagállamba kivitt termék alacsony értéke nem indokolja az ügyvédi letétbehelyezést, az eladó vagy a vevő saját fuvareszközzel viszi ki a terméket más tagállamba stb). Az értékesítés adómentességét megalapozó kivitel igazolásának lehetőségét azonban ilyen helyzetekben sem lehet automatikusan kizárni. Ha az eladó rendelkezik olyan igazolással, amelyből az eset összes körülményeit is figyelembe véve (arra lehet következtetni) meg lehet állapítani, hogy a termék kikerült más tagállamba, akkor a szóban forgó igazolás a felektől is származhat. Különös méltánylást érdemlő esetekben a vevő - a termék más tagállamba történő megérkezés tényét igazoló - nyilatkozata is elfogadható. Általánosságban elmondható, hogy a vevő erre irányuló nyilatkozatának bizonyító ereje nagyobb, ha a vevő rendelkezik belső ellenőrzési rendszerrel, amely kellőképpen kizárja a valótlan tartalmú igazolások kibocsátásának lehetőségét (pl. a vevő működése során könyvvizsgálót vesz igénybe stb.). Úgyszintén nagyobb a bizonyító ereje a vevői nyilatkozatnak, ha az eladó maga is meggyőződött a kiszállítás tényéről (pl. az eladó maga elfuvarozza a terméket más tagállamba). A vevő nyilatkozatából ki kell tűnnie, hogy a termék kiszállítása más tagállamba már megtörtént. A vevő azon szándéknyilatkozata, hogy az értékesítést követően a terméket más tagállamba kívánja kiszállítani, nem fogadható el kiszállítási igazolásként, mert az nem a tényleges kiszállítást, hanem csupán annak szándékát igazolja. Az igazolás akkor igazolja hitelt érdemlő módon a termék kiszállítását, ha az formailag megfelelő, azaz szabályosan kitöltött, az abban szereplő adatok egyértelműen azonosíthatóak, ellenőrizhetőek, valóságtartalmuk alátámasztott, és más igazolások adattartalmával egybevethetőek, alátámasztottak. Így az olyan igazolás, például az olyan fuvarokmány, amely a szállításra vonatkozó releváns adatokat a fuvarlevél kitöltésére vonatkozó szabályok szerinti részletezésben nem tartalmazza (pl. feladó, átvevő adatai, áru átvételének, kiszolgálásának pontos helye), nem alkalmas a kiszállítás igazolására. Ugyanígy nem alkalmas a kiszállítás igazolására az olyan
8
fuvarokmány, amely ugyan minden szükséges adatot tartalmaz, azonban az azon feltüntetett adatok valótlannak bizonyulnak, s ilyen módon az okmány hitelessége megdől. Amennyiben az adóalany olyan fuvarokmányt vagy más igazolást csatol, amely az előbbiekben említett formai feltételeknek ugyan megfelel, de az eset összes körülményei alapján mégsem állapítható meg hitelt érdemlő módon, hogy a termék más tagállamba került (pl. az adóhatóság tudomására jut, hogy a beraktározási okmányt kibocsátó raktár alapterületén fizikailag nem fér el az áru), akkor a szóban forgó igazolás szintén nem alkalmas az Áfa tv. 89. §-ában meghatározott joghatás kiváltására. Elképzelhető olyan eset is, hogy az adózó az itt felsorolt összes igazolással rendelkezik, azonban az eset összes körülményeiből nem állapítható meg, hogy a kiszállítás megvalósult (pl. az igazolást kibocsátó ellen közokirat-, illetve magánokirat hamisítás gyanúja miatt büntetőeljárás indul). A kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások az eddig ismertetett igazolási módok mellett (de nem helyettük) elősegítik a kiléptetés tényének igazolását. A kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások önmagukban csak különösen indokolt esetben szolgálhatnak a kivitelt hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumnak. A kiegészítő igazolások lehetnek különösen: - a vevő megrendelése - a felek közötti szerződések, - az adóalanyok közötti levelezés, - a számla másolata, - a teljesítési igazolás, - a vevő átvételi nyilatkozata, - a rakományjegyzék,
9
- amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban normális körülmények között ez szokásos, a szállítmány biztosítása, - a pénzügyi teljesítés igazolása (banki bizonylatok), - amennyiben az adott szektorban közismerten előforduló adócsalási kockázatok miatt ez indokolt (pl. számítástechnikai alkatrész-kereskedelem), a vevő megbízhatóságának, teljesítőképességének valószínűsítésére irányuló dokumentáció, - ha közúton viszik az árut, a gépjármű rendszáma, - ha konténerben szállítják, a konténer száma, - ha az eladó saját fuvareszközével viszi ki a terméket: - saját menetlevele, - az eladó cégen belüli írásbeli felszólítása a szállításra, - a vevő által kiállított átvételi elismervény, - útnyilvántartás, - külföldi tankolás bizonylata, autópálya- illetve autóút-díj megfizetését igazoló számla - ha a vevő saját fuvareszközével viszi ki a terméket: -írásbeli megrendelés a vevőtől, amelyen a vevő neve, címe, adószáma és a célállomás is szerepel, - a gépjármű rendszáma. - felektől független harmadik személytől származó igazolások: - a független fuvarozó cégek menetlevelei - a fuvarozást végző gépkocsivezető nyilatkozata az áru kiszállítására vonatkozóan
10
- külföldi tankolás bizonylata, autópálya- illetve autóút-díj megfizetését igazoló számla - vasúton történő szállítás esetén MÁV által kiállított bizonylat - postai vagy csomagküldő szolgáltatók által kiállított bizonylat
Gyakran előfordul, hogy az eladónak nincsen ráhatása a vevőre a kiszállítást igazoló okmányok megszerzése tekintetében. Ez a probléma ugyanakkor áthidalható, ha az eladó a vevővel történő szerződéskötés során egyik szerződési feltételként rögzíti a fuvar- és/vagy egyéb okmányok visszajuttatását illetve, ha az általános forgalmi adó összegének megfelelő óvadékot kér a vevőjétől arra az esetre, ha az okmányokat nem kapja vissza időben.
11
3. EU Bírósági ítéletek C-146/05. Collée-ügy: Ez az ítélet kimondja, hogy a kiszállítás igazolásához szükséges dokumentumokat, részletszabályokat, mentességi követelményeket a tagállamok határozzák meg, de ez a jogbiztonság elvéből következően csak az adóalanyok által megismerhető módon, jogszabályban lehetséges. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján ellentétes az uniós joggal az a nemzeti gyakorlat, amely alapvetően alaki követelményektől teszi függővé a Közösségen belüli termékértékesítés adó alóli mentességére való jogosultságát a tartalmi követelmények figyelmen kívül hagyásával, kivéve, ha az alaki követelmények megsértése azzal jár, hogy nem lehet bizonyítani a tartalmi követelményeknek való megfelelést. C-273/11. Mecsek-Gabona ügy (2): Az ítélet kimondja, hogy az adómentes közösségen belüli értékesítés feltétele, hogy a rendelkezési jog átszálljon, értékesítő igazolja, hogy a terméket elszállították másik tagállamba, a termék a feladás országát ténylegesen elhagyja. Amennyiben a vevő szállítja el a terméket, és nem tett eleget szerződésszerű teljesítésének, az áfa fizetési kötelezettség őt terheli. Amennyiben a vevő az alapügyletben adócsalást követett elindokolt az eladó áfa-mentességéhez való jogát a jóhiszeműség körülményének való megfeleltetéstől függővé tenni. A 2006/112/EK tanácsi irányelv 138. cikkének (1 ) bekezdését ügy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyletben felmerültek, megtagadják az eladótól a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességét, feltéve, hogy objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, illetve hogy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adócsaláshoz járul hozzá, és nem tett meg minden tőle telhető ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az e csalásban való részvételt. Az adómentesség nem tagadható meg az eladótól pusztán azzal az indokkal, egy másik tagállam adóhatósága a termékértékesítést követően, de ezen értékesítést megelőző időpontra visszamenőleges hatállyal törölte a vevő héa - azonosító számát. (2)Bonácz Zsolt-2012
12
C-184/05. Thow International ügy (3): Az ítélet kimondja, hogy a közösségi mentesség feltételeinek fennállását az eladónak kell igazolni, az eladó tagállama nem kötelezhető arra, hogy az adóalany helyett az igazolásokat beszerezze más tagállam megkeresésével. A megkeresett tagállam sem kötelezhető a válaszadásra, mérlegelheti a feltételek fennállását, azaz azt a tényt, hogy a megkeresést indító tagállam önmaga megtett-e mindent a bizonyítékok beszerzésére. Az is fontos megállapítás, hogy önmagában a vevő általi közösségi beszerzéskénti szerepeltetés automatikusan nem alapozza meg az eladó közösségi mentes számlázását. Ez további ráerősítés lehet, de nem döntő bizonyíték, nem helyettesíti az eladó általi igazolást a kiszállításra. C-536/08. Facet ügy: (3) Ha közbenső „B” szereplőként úgy vásárolnak a saját, magyar közösségi adószámuk alatt terméket másik tagállamból, hogy nem jelentkeznek be ebben a 3. tagállamban, és a számlán sem szerepeltetik a háromszögügylet tényét, tehát azt, hogy a vevőjüknek kell helyettük is adózni abban a harmadik tagállamban. Az ítélet kimondja, hogy ilyenkor azon tagállamban kell közösségi beszerzés címen adót fizetni, amely alatt az adóalany más tagállamból beszerez, még akkor is, ha ténylegesen nem kerül be oda a termék, feltéve, hogy a rendeltetési tagállamban nem fizették meg közösségi beszerzésként az adót. Ez az adó nem vonható le, csak a fizetendő adó alapja csökkenthető utólag, de csak akkor, ha igazolja az adó célországbeli megfizetését. Mivel „B” szereplő nem jelentkezett be „C” országában, és az sem biztosította ezek miatt az adminisztrációs kötelezettségének elmulasztásával, hogy a rendeltetési országban megfizesse helyette „C” az adót, az adózás elkerülésének megakadályozása miatt „B”-nek, tehát a belföldi adóalanynak kell Magyarországon az ügylet után közösségi beszerzésként adóznia. Ez nagyon hátrányos adózási mód, mert csak fizetendőként lehet és kell figyelembe venni ezt az összeget, levonhatóként nem lehet beállítani, hanem csak úgy kaphatja vissza, ha igazolja, hogy vagy ő, vagy helyette a vevője a háromszögügylet szabályai szerint bevallotta és rendezte ezt „C” országában. C-285/09. R és G.beim B., Finanzmant Karlsruhe-Durlach ügy(3) :Az ítélet kimondja,hogy a Közösségen belüli értékesítés adómentessége megkérdőjeleződik, tehát meg kell vonni az eladótól, amennyiben az eladó is érintett az áfa csalásban, függetlenül attól, hogy a termék ténylegesen kikerül másik tagállamba. Ebben az (3) Dr.Csátaljai Zsuzsanna-2012.
13
ügyben a terméket ténylegesen kiszállították, de az eladó a vevővel összejátszva szándékosan fiktív vevőket tüntetett fel a bizonylatokon azért, hogy a rendeltetési országban ne kelljen közösségen belüli beszerzésként megfizetni az adót. Ez a konkrét ügyben azért volt a vevőknek különösen fontos, mert nem tudták volna levonni a beszerzés áfa tartalmát. C-84/09. X és a Skatterverket-ügy: Az ítélet kimondja, hogy a mentesség szempontjából nincs jelentősége, hogy az értékesítést követően mennyi időn belül szállítják ki a terméket. A rendeltetési helyre történő szállítás, illetve a kiszállítás köthető határidőhöz sem jogszabályi szinten, sem joggyakorlat alapján. Így megkérdőjeleződik az az adóhatósági gyakorlat, amely az értékesítést követő belföldi tárolás utáni kiszállítást nem tekinti az értékesítés közvetlen következményének. Az ítélet kimondja továbbá, hogy önmagában nem tekinti a közösségi mentességet kizáró oknak, ha a terméket még a kiszállítás előtt belföldön használják. C-409/04.Teleos ügy: Az ítélet kimondja,hogy Közösségen belüli értékesítések esetén a termék igazolt kiszállítása is feltétele az adómentességnek, nem elég a szállítás megkezdésének igazolása. Továbbá kimondja, hogy a látszatra hibátlan fuvarokmányokat felhasználó, jóhiszemű, elvárt gondosságot tanúsító eladó adómentes számlázása utólag nem vonható kétségbe, függetlenül attól, hogy a fuvarokmányok hitelessége később megdől, feltéve, hogy az eladó nem vett részt áfa csalásban.
14
4. Áfakerülő Kft - Jogeset 4.1. Előzmény „Áfakerülő”adózó tevékenységét 1997.04.15. napján kezdte. Fő tevékenység: textil, ruházat, lábbeli, bőráru ügynöki nagykereskedelme. Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott leadózónál 2011.október-december időszakra vonatkozóan. Adózó jellemzően Kínából szerzett be árut vámeljárás keretében Hamburg érintésével Szlovákián keresztül. Közösségen belüli beszerzéseit a magyar adózó bevallotta, csakúgy, mint közösségi partnerei. A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az adózó összesen 14.634 e Ft összegű áruról állított ki értékesítési számlát adómentesen egy cseh társaságnak. A számlákon eltüntetett fizetési mód: készpénz. Adózó a számlákon, illetve a bevételi pénztárbizonylaton felül egyéb dokumentációt nem bocsátott az elsőfokú adóhatóság rendelkezésére. A magyar társaság képviselője a vizsgált időszakra vonatkozó közösségen belüli értékesítéseiről az alábbi tartalmú nyilatkozatot tette: „A társaság által beszerzett áruk Csehországba mennek jellemzően, a P. s.r.o. nevű céghez. Ismerős ajánlotta ezt a céget. A vevő úgy vásárolt adózótól, hogy eljött egy megbízott a Áfakerülő Kft székhelyére, megtekintette az árut, aztán később rendelt, ha nem talált jobb árut. Egy megbízott személy jött, aki lefényképezte az árut és az eladási árat, de adózó nem tudta megjegyezni a nevét. Készpénzben fizettek, euro-ban, még az áru elszállítása előtt, és aztán két napon belül elszállították az árut saját gépjárművükön. Csak számla készült az eladásról, más egyéb dokumentum nem készült, szállítólevél sem, mert a saját gépjárművével szállította el a vevő az árut. „
15
4.2. Adóhatóság megállapításai Az adózó által átadott iratanyag, továbbá az ügyvezető nyilatkozata alapján megállapításra került, hogy a P. s.r.l felé kiállított számlákon kívül a közösségen belüli értékesítésekről semmilyen egyéb dokumentum (megrendelés, szerződés, teljesítésigazolás, átvételi nyilatkozat, CMR, stb.) nem készült. Tekintettel arra, hogy a fizetés készpénzben történt, bankbizonylatok sem állnak rendelkezésre a pénzügyi teljesítést illetően. Az öt számlából csupán egyhez tartozik pénztárbizonylat, a többi számla esetén nem igazolt a kifizetések megtörténte. Az ügyvezető a P. s.r.o. nevében eljáró személyt megnevezni nem tudta, a szállítást végző személyt, a szállítást végző eszközt szintén nem jelölte meg nyilatkozatában. Az elsőfokú adóhatóság a fentiek alapján nemzetközi megkeresést küldött a cseh adóhatóság részére a P. s.r.o. és az adózó közötti gazdasági események valós körülményeinek feltárása érdekében. A cseh adóhatóság megkeresésre érkezett válasza szerint a P. s.r.o. a vizsgált időszakra benyújtott áfa bevallásában kizárólag közösségi értékesítést vallott más tagállamba. Az adóbevallás nem egyezik a benyújtott dokumentumokkal, amelyek között amúgy szerepelnek a Kft -töl származó számlák is. A P. ügyvezetője keveset tudott a cég üzleti tranzakcióiról, nem ismerte a cég vevőit, nem tudott tényeket mondani a szállításról, hogy ki adta át és ki vette át az árut, hol volt a fel- és lerakodás helye, nem mutatott be CMR-eket, adóügyi dokumentumokat az áru szállításáról és tárolásáról, fizetési dokumentumokat, szállítóleveleket, megrendeléseket. Megállapításra került az is, hogy a társaság nem található a cégjegyzékben bejegyzett címén. Az csak egy bejegyzésre szolgáló székhely és virtuális iroda. A cseh adóhatóság válasza alapján megállapításra került, hogy a P. cseh társaság Ügyvezetője az adózóval bonyolított üzletekről semmilyen érdemi információval nem rendelkezett, a cég a székhelyén nem található, az áruk közösségi értékesítéséről a számlán kívül egyéb dokumentum nem áll rendelkezésre. A kiszállításban részt vevő személyeket megnevezni a vevő fél nem tudott, ahogy a fel és lepakolás helyét illetően sem tudott választ adni.
16
A cseh társaság közösségi termékbeszerzéseit adóbevallásában nem tüntette fel. Összességében tehát az Áfakerülő Kft vevője részéről sem igazolt a közösségen belüli értékesítés megtörténte, és az, hogy a bizonylatokon szereplő áruk elhagyták Magyarország területét. Jelen esetben a közösségen belüli értékesítéseket illetően fuvarokmányok nem készültek, ahogy egyéb, a szállítást igazoló dokumentum sem. Az elsőfokú adóhatóság által elérhető adatbázisból az is megállapítást nyert, hogy a Kft. részéről nem kérdezték le a közösségi partner adószámának az érvényességét, így még a legalapvetőbb, a vevő adóalanyiságát megállapító intézkedéseket sem tette meg adózói társaság. Az adóhatóság megállapítása szerint a cseh cég felé történő cipő értékesítések kapcsán nem igazolt az a tény, hogy az áru elhagyta Magyarországot, hiszen a szállítást igazoló dokumentumokkal a számlákon kívül sem az eladó, sem a vevő nem rendelkezett, és a legalapvetőbb információk (résztvevők személye, fel és lepakolások helye) sem voltak egyik társaság ügyvezetőjének a birtokában, továbbá az áru beszerzését a cseh fél nem vallotta be. Az elsőfokú adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 89. § (1) bekezdésében, 82. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az adózó Közösségen belüli áfa mentes termékértékesítését belföldi adófizetési kötelezettséggel járó termékértékesítésnek minősítette 3.659 e Ft adóhiányt megállapítva adózó terhére, tekintettel arra, hogy az adómentes értékesítés együttes törvényi feltételei nem teljesültek, mivel az adózó nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa értékesített termék, belföldön kívülre, de egy másik közösségi tagállamba került át. A hivatkozott Áfa tv. 89. § (1) bekezdése értelmében mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jog i személynek.
17
Mivel az elsőfokú adóhatóság nem tartotta bizonyítottnak, hogy az értékesített termékek az értékesítés közvetlen következményeként belföldön kívülre kerültek, a P.s.r.o. részére adómentesen kiállított számlák nettó értékét megnövelte az általános forgalmi adó értékével. 4.3. Áfakerülő védekezése ( összevontan: észrevétele, majd fellebbezése alapján ) Adózó rögzíti, hogy az adómentes termékértékesítések kapcsán - az ügyvezető nyilatkozata és a rendelkezésre álló iratanyag alapján - a számlán kívül semmilyen egyéb dokumentum(CMR, szerződés, teljesítésigazolás, átvételi nyilatkozat) nem készült. Azonban álláspontja szerint a készpénzes számla kiállítása, és annak teljesítése egyértelműsíti, hogy a számlán szereplő tétel megfizetésre került, az a kiállítást követően a vevő birtokában van. A készpénzfizetési számla adózó szerint átvételi nyilatkozatnak is minősül, figyelemmel arra, hogy azt az eladó vevő részére nem adja át addig, amíg az áru ellenértéke kifizetésre nem kerül, hiszen ha esetlegesen a számla stornózásra kerülne, azt az eredeti, első példány nélkül nem tudná jogszerűen megtenni Adózó álláspontja szerint azon körülmények, hogy a vevő a bevallásában nem tünteti fel a vásárlást, valamint adóbevallását nem az összes számla vonatkozásában teszi, az adózót nem érinthetik hátrányosan, mivel az eladó gazdasági társaság nem szavatolhat a vevő gazdasági társaság adóbevallási, fizetési és adatszolgáltatási kötelezettségeiért. A cseh adóhatóság válaszában szereplő azon körülmény, hogy a külföldi cég ügyvezetője nem tudott érdemi információt szolgáltatni az adóz6r61, valamint hogy a szállításban résztvevő személyeket megnevezni nem tudta, adózó álláspontja szerint nem releváns az ügyben. Vélhetően a termékvásárlással és értékesítéssel kapcsolatban van erre szakosodott kolléga, valamint feltételezve, hogy a szállítást nem a külföldi társaság ügyvezetője végezte, hanem erre vagy saját gépparkkal rendelkeznek és saját sofőrrel, vagy pedig speditőr cégen keresztül bonyolították a szállítást. Adózó álláspontja szerint a vevő felelőssége az, hogy a szállítás során az árut a megfelelő helyre szállítsa, erre az eladó felelősséget nem tud vállalni, készpénzes számla kiállításakor pedig fennáll a szerződés megléte.
18
Adózó hivatkozik az elsőfokú adóhatóság határozatában megjelöli Art. 25. § (1) bekezdésére, valamint az Art. 26. (1) bekezdésére, amely szerint az adót az adózó önadózással állapítja meg, valamint köteles azt bevallani és megfizeti. Adózó álláspontja szerint ha a közösség területére történik az árusítás, akkor ebből adódóan az adózó - mivel gazdasági társaságok közötti értékesítésről van szó - megfelelően állapította meg ezen értékesítései tekintetében az adómentességet. Adózó fenntartja azon álláspontját, mely szerint mindvégig a tőle elvárható módon viselkedett, emilyen szabályszegés részéről nem történt. Egy jogszerűen eljáró magyarországi adóalannyal szemben nem lehet negatívan értékelni azt a körülményt, hogy a külföldi cég a magyarországi cégtől kapott számlát adóbevallásában nem használta fel,valamint hogy a külföldi cég ügyvezetője nem tudott tájékoztatást adni a magyarországi cégről. 4.4. Konklúzió A másodfokú határozatban megállapításra került, hogy helytálló az elsőfokú adóhatóság megállapítása, miszerint az adózó P.s.r.o. részére történő Közösségen belüli áfa mentes termékértékesítéseit belföldi adófizetési kötelezettséggel járó termékértékesítésnek minősítette tekintettel arra, hogy az adómentes értékesítés együttes törvényi feltételei nem teljesültek, mivel az adózó nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa értékesített termékek egy másik közösségi tagállamba kerültek át. A lefolytatott vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság helytállón jutott arra a megállapításra, hogy adózó semmilyen módon nem tudta igazolni az általa értékesített termék más tagállamba kerülését és nem is tett meg mindent ennek érdekében. Az adózó az e körben őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére sem tett meg minden lehetséges ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés objektív feltételét, vagyis a terméknek az értékesítő tagállamából a másik tagállamba való tényleges mozgását, rendeltetési helyre érkezését kívülállók, jelen esetben az adóhatóság előtt is hitelt érdemlő módon igazolja. Hitelt érdemlő adatnak csak az az adat tekinthető, amely a valóságban is ellenőrizhető adatokkal igazolható és alátámasztható. Valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája,
19
tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetőség és alátámasztottsága folytán alkalmas az igazolni kívánt konkrét lény alátámasztására. A törvényi előírás alapján az adózó felelőssége, hogy bizonyítsa
az adómentesség
érvényesítését a rendelkezésére álló dokumentumokkal. Az adózónak kell a kellő gondosság tanúsítása körében valamint a kógens törvényi előírás alapján gondoskodnia arról, hogy beszerezze mindazon iratokat, megtegye azokat a tőle elvárható intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az adóhatósági ellenőrzés során igazolni tudja, hogy az adómentesség érvényesítésére jogszerűen került sor, amennyiben e kötelezettségnek saját érdekében nem tesz eleget, adózót terheli - a jogszabályi előírás alapján - az adójogi felelősség.
20
5.Gondatlan Kft jogeset 5.1. Előzmény Az Gondatlan Kft. 2008. évi árbevétele ruházati termékek, gyógyászati és étrend kiegészítő termékek, egyéb vegyes termékkörű áruk forgalmazásából származott, illetve a bevételi források különböző gazdasági tevékenységekkel egészültek ki, úgymint hirdetések szerkesztése, hirdetési felületek értékesítése, információ technológiai szolgáltatások végzése. A vizsgált adózó az általa kiállított számlák alapján 2008. IV.negyedévben 10.275 e Ft értékű ruházati termékeket értékesített a Die Halle A. GmbH német adózónak Közösségen belüli termékértékesítés keretében, mely számlákkal ellentétesek az adóhatóság nyilvántartásában fellelhető kontrolladatok, amelyek szerint a Gondatlan Kft. 2008. évben nem állt gazdasági kapcsolatban a Die Halle A. Gmbh-val. Megállapítást nyert továbbá, hogy a számlákon feltüntetett, a Die Halle A. Gmbh közösségi adószáma az adóhatósági nyilvántartások szerint nem létezik. A vizsgált adózó a benyújtott A60 jelű nyomtatványon a Stars A. GmbH felé történő értékesítésről szolgáltatott adatot. A számlákon szereplő gazdasági ügyletekről a német adózó nem jelentett tagállami kontroll adatot. Az adózó a revízió iratpótlásra történő felhívása ellenére nem csatolta a Közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést igazoló dokumentumokat , hanem arról tájékoztatta az adóhatóságot, hogy felvette a kapcsolatot a német illetékességű Die Halle A. GmbH gazdálkodóval, azonban a német vállalkozás az ügyviteli/számviteli iratokat ilyen régről már nem őrzi meg, így egy szkennelt szerződést kapott tőlük. A szerződést az adózó csatoltan megküldte a revízió részére.
21
5.2. Adóhatóság megállapításai Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdésének a rendelkezése értelmében az adómentesség alkalmazásának feltétele többek között, hogy az értékesített termék Magyarország területét elhagyja, azt a Közösség területére szállítsák és mindezt a termék értékesítője hitelt érdemlő módon igazolja. Az adóalany igazolási kötelezettségét az Art. 99. § (2) bekezdése írja elő. Megállapítást nyert, hogy az adózó nem igazolta hitelt érdemlő módon, hogy a 2008. IV. negyedévében értékesített termékek elhagyták Magyarország területét és a Közösség területére szállították azokat. Fentiekre tekintettel, ellenkező bizonyítékok hiányában, az adóhatóság a számlákon szereplő termékek tekintetében megállapította, hogy azok belföldön kerültek értékesítésre, és a belföldi termékértékesítés után az adózónak általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége keletkezett. A Die Halle A. GmbH (a név nem egyezik a számlán szereplő német partner nevével) készpénzben egyenlítette ki a számlák ellenértékét a vizsgált adózó részére, amelyekről bevételi pénztárbizonylatokat állított ki a Kft. A termékértékesítés után az Áfa tv. 82. § (1) bekezdésének 2008. évben hatályos rendelkezése szerint: az adó mértéke az adó alapjának 20 százaléka. Ennek megfelelően az adóhatóság a fizetendő általános forgalmi adó tekintetében 2008. IV. negyedévére vonatkozóan a társaság fentiekben taglalt termék értékesítéséhez kapcsolódóan összesen 10 275 e Ft adóalap után 2 055 e Ft eltérést állapított meg az adózó terhére. Az adózó ügyvezetője észrevételében előadta, hogy a beadványához mellékeli a Die Halle A. GmbH adótanácsadójának nyilatkozatát, miszerint a 2008. évben az észrevételben felsorolt számlákat könyvelték le árbevételként. Továbbá mellékeli a szállítással kapcsolatos nyilatkozatot, amely szerint a szállítóleveleket nem tudták eljuttatni az adózó részére, mert országukban nem minősülnek szigorú számadású bizonylatnak, de elismerik a két cég gazdasági ügyletének valódiságát.
22
Az elsőfokú adóhatóság kiemelte az észrevételre történt részletes reagálásában, hogy az adózó a revízió iratpótlásra történő felhívása ellenére nem csatolta a Közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést igazoló dokumentumokat, hanem arról tájékoztatta az adóhatóságot , hogy felvette a kapcsolatot a német illetékességű Die Halle A. GmbH gazdálkodóval, azonban a német vállalkozás az ügyviteli/számviteli iratokat ilyen régről már nem őrzi meg, így azokat megküldeni sem tudta a Kft. részére. Az Áfa tv. 89. § ( l ) bekezdése értelmében az adómentesség alkalmazásának feltétele többek között, hogy az értékesített termék Magyarország területét elhagyja, azt a Közösség területére szállítsák és mindezt a termék értékesítője hitelt érdemlő módon igazolja. Az igazolás lehet például fuvarokmány, azonban ez nem kizárólagos bizonyítási eszköz. Az adóalany bármely hitelt érdemlő igazolását az adóhatóság elfogadja, azonban, ha a kiszállítás nem megfelelően igazolt, akkor adómentességet az adóalany érvényesíteni nem tud. Az adóalany igazolási kötelezettségét az Art. 99. § (2) bekezdése írja elő, mely jogszabályhely alapján ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Az adózó ügyvezetője arra hivatkozik, hogy a Die Halle A. sem tudta részére megküldeni a szállítóleveleket, így az észrevételében foglaltak is alátámasztják azon megállapítást, amely szerint dokumentumokkal nem igazolt, hogy a számlákon szereplő áru elhagyta Magyarország területét és a Közösség területére szállították. Önmagában az észrevételhez csatolt nyilatkozatok nem bizonyítják az adómentesség alkalmazásának jogosságát. Az Art. 95. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikusan tárolt adatokat is -, az adózó által a könyvei, nyilvántartásai vezetéséhez, valamint a bizonylatok feldolgozásához alkalmazott szoftverek, informatikai rendszerek , számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A szabad bizonyítás elvén nyugvó ítélkezési gyakorlat szerint a nyilatkozat nem tekinthető minden más bizonyítási
23
eszközt megelőző bizonyítéknak. Az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő bizonylatok hiányát nyilatkozatok, tanúvallomások nem pótolhatják, nem alkalmasak a számlákban szereplő adatok tartalmi hitelességének , a gazdasági esemény teljesítésének, továbbá az adómentesség alkalmazásának igazolására. A számlák tartalmi hitelességét, az adómentesség alkalmazásának jogosságát az adóigazgatási eljárásban nem nyilatkozatokkal kell elsősorban igazolni, hanem dokumentumokkal. Fentiekre tekintettel, ellenkező bizonyítékok hiányában, az adóhatóság a számlákon szereplő termékek tekintetében megállapította, hogy azok belföldön kerültek értékesítésre, és a belföldi termékértékesítés után az adózónak általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége keletkezett. 5.3.Gondatlan Kft védekezése Az elsőfokú határozat ellen adózó képviselője a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtott be, amelyben az alábbiakat kérte: Adózó törvényes képviselője az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésében kifogásolta, hogy az adóhatóság a tévesen feltüntetett adószám miatt az adózó számláit tartalmilag hiteltelennek minősítette, holott az adózó partnere létező adóalany, a közösségi adatszolgáltatás során a Kft. helyesen tüntette fel az adószámát. Kifogása alátámasztásául előadja az adózó, hogy a vizsgált időszakban az adózó által kibocsátott számlák alapján ruházati termékeket értékesített a Die Halle A. német adózónak. A külföldi partner a számlák kiállításakor tévesen adta meg az adózó részére közösségi adószámát. Az adózó fellebbezésében rögzíti, hogy ezen tartalmú nyilatkozatát 1. számú mellékletként csatolta beadványához. Kifejti továbbá, hogy a 2008. IV. negyedévre szóló - a társaság által benyújtott - A60as nyomtatványon az adózó könyvelője már helyesen tüntette fel az - időközben nevet változtató - Die Halle A. Gmbh (új név: Stars A.Gmbh) közösségi adószámát. A számlák helyesbítése akkor nem történt meg, azonban jelzi az adózó, hogy azokat fellebbezéséhez pótlólag csatolja.
24
Kifogása igazolásául előadja az adózó, hogy 2008-ban a VIES rendszer elektronikusan nem volt elérhető, így a tévesen megadott EU adószámot nem tudta felülbírálni. A gazdasági esemény bekövetkezését követő bevallás esedékességekor a vállalkozás könyvelője kiderítette a helyes adószámot, így az adózó eleget tett az EU értékesítésről szóló kötelező adatszolgáltatásnak. Arra hivatkozik az adózó, hogy jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, így minden olyan név és számelírás, hiányosság, amely nem adóalapot és adó összeget érint, javítható , pótolható az Áfa tv. 170. §-ában foglaltak (helyesbítő számla) szerint. Adózó hivatkozva az Art. 97. § (3) bekezdésére rögzíti, hogy a revízió során arra vonatkozó tájékoztatást nem kapott, miszerint a közösségi értékesítésről kiállított számlákat nem létező német adószám miatt tartalmilag hiteltelenné kívánja az adóhatóság minősíteni. Amennyiben erről tájékoztatást kapott volna adózó, a számlák helyesbítését az ellenőrzés során rendelkezésre bocsátotta volna. Az adóhatóságnak adózó álláspontja szerint a tényállás tisztázása érdekében a társaságot nyilatkoztatni kellett volna, ha a hiba javításának körülményei, vagy a számlák hitelességét illetően kétsége merül fel. Adózó rögzíti, hogy ismételten megkereste partnerét, ahol a rendelkezésükre álló iratanyag újbóli áttekintése során fellelték az értékesítéskor kiállított átadás átvételi jegyzőkönyvet és a németországi áru bevételezési bizonylatot, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják az áru igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére történő szállítását. Jelzi adózó, hogy fellebbezéséhez csatolja a hivatkozott dokumentumokat. Kifogásolja a Kft., hogy a revízió nem nyilatkoztatta az áru kiszállításának körülményeiről. Az áru átadására az adózó székhelyén került sor, a németországi partner alkalmazottja a cég saját teherautóján szállította ki az árut németországi telephelyükre. Mivel a Die Halle A. Gmbh (jelenleg: Stars A. Gmbh) a számlákon szereplő gazdasági eseményről nem jelentett tagállami kontrollt - ugyanakkor a vásárlást nyilatkozatában elismerte - az adózó álláspontja szerint indokolt a németországi adóhatóság
25
megkeresése a tényállás tisztázása érdekében. E nélkül érvelése szerint az adóhatóság nem tett eleget az Art. 97. § (6) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének. Nyilvánvalóan a németországi adóhatóság érdekében áll tisztázni azon adózási helyzetet, miszerint - amennyiben a magyar adóhatóság megállapítása alapján az adózó közösségi értékesítését belföldi értékesítésnek minősíti, az azt eredményezi, hogy az áfát az adózó a külföldi partnerére utólag áthárítja, aki azt saját adóhatóságától megkísérelné visszaigényelni. Mivel egyértelműen közösségi értékesítés valósult meg, a külföldi adóhatóság a visszaigénylést megtagadná, ezáltal nem valósulna meg az általános forgalmi adó hozzáadott érték adó minősítésének követelménye. Adózó álláspontja szerint a mellékelt dokumentumok bizonyítják, hogy a számlákra téves tájékoztatás miatt került helytelen adat feltüntetésre közösségi adószámként , valamint azt. hogy az EU területére történő áru kiszállítása bizonyítottan megvalósult partnerük által. A másodfokú határozatban megállapításra került, hogy helytálló az elsőfokú adóhatóság megállapítása, miszerint az adózó Die Halle A.Gmbh részére történő Közösségen belüli áfamentes termékértékesítéseit belföldi adófizetési kötelezettséggel járó termékértékesítésnek minősítette tekintettel arra, hogy az adómentes értékesítés együttes törvényi feltételei nem teljesültek, mivel az adózó nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa értékesített termékek egy másik közösségi tagállamba kerültek át.
26
5.4. Konklúzió A 2008. január l -jétől hatályos általános forgalmi adóról szóló többször módosított 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 89. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. Az Art. 97. § (4) bekezdése szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 99. § (2) bekezdése alapján ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). A fentebb idézett jogszabályi rendelkezések értelmében az adómentes közösségi termékértékesítés konjunktív feltételei -az uniós jogi szabályozással és az e körben kimunkált bírósági gyakorlattal összhangban - a következők: -a termékkel tulajdonosként történő rendelkezési jog átszáll a vevőre, és az értékesítő igazolja, hogy a terméket feladták vagy elszállították egy másik tagállamba, -az értékesítő igazolja azt, hogy a termék ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét.
27
Kizárólag a fenti feltételek együttes megvalósulása esetén érvényesíthető adómentesség a közösségi termékértékesítések tekintetében. A konkrét esetben az elsőfokú adóhatóság helytállóan és jogszerűen járt el, amikor a fentiekben megjelölt jogszabályi rendelkezések alapján vizsgálta az adózó Közösségen belülre történő termék értékesítéseit, amelyeket az adózó bevallásában adómentes termék értékesítésként szerepeltetett. Az adózó az ellenőrzés során a szóban forgó ügylettel kapcsolatosan kizárólag a Die Halle A.Gmbh partner részére kiállított 5 db számlát és a számlákhoz kapcsolódó bevételi pénztárbizonylatokat bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére. Adózó iratanyaga és az adózó részére megküldött hiánypótló végzésekre érkezett adózó válaszok alapján megállapítható, hogy az adómentes közösségi termékértékesítések tekintetében adózó semmilyen egyéb dokumentummal nem rendelkezik, kizárólag az ezen ügyletekről már becsatolt számlákkal és pénztárbizonylatokkal, mellyel kapcsolatban megállapítható, hogy a számlákon feltüntetett átutalással szemben készpénzben bevételezte az iratok alapján az ellenértéket az adózó, tovább pénztárbizonylatokkal kapcsolatban megállapítható, hogy azokon sem a befizető, sem az átvevő aláírása nem szerepel. Adózó az ellenőrzés során azonban jelezte, hogy felvette a külföldi társasággal a kapcsolatot, akik előadták, hogy ügyviteli/számviteli iratokat ilyen régről már nem őrzik meg, kizárólag egy szerződést küldtek meg elektronikusan. Az adózó ügyvezetője kizárólag az észrevételéhez mellékelte a Die Halle A. GmbH adótanácsadójának nyilatkozatát, miszerint 2008. évben az észrevételben felsorolt számlákat lekönyvelték vásárlásként. Továbbá mellékeli a szállítással kapcsolatos nyilatkozatot, amely szerint a szállítóleveleket nem tudták eljuttatni az adózó részére, mert országukban nem minősülnek szigorú számadású bizonylatnak, de elismerik a két cég gazdasági ügyletének valódiságát. Adózó ügyvezetője majd a fellebbezéséhez csatolta a Die Halle A. GmbH nyilatkozatát, mely szerint a társaság téves adószámot adott meg az adózói társaság
28
részére, valamint átvételi igazolást és bevételezés i dokumentumokat csatolt, és 5 db helyesbítő számlát. Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése a Közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség egyik lényeges feltételeként írja elő, hogy a termék igazoltan másik tagállamba kerüljön kiszállításra, melynek igazolását az Art. 97. § (4) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése az adózó kötelezettségévé teszi. Hitelt érdemlőnek csak az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája, tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetősége és alátámasztottsága folytán alkalmas az igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. A másodfokú eljárás során megállapításra került, hogy az adózó által csatolt dokumentumok önmagukban hitelesen nem támasztják alá az adózó által értékesített termék más tagállamba történő kiszállítását, továbbá nem áll rendelkezésre semmilyen olyan bizonylat, tény, adat, amely hitelt érdemlően igazolná az adózó által értékesített termék más tagállamba történő kiszállítását, illetve más tagállamba történő megérkezését. Az adózó semmilyen dokumentumot nem tudott benyújtani, mely a termékek adózótól történő elszállításra, termékek fuvarozó részére történt átadásra, illetve a termékek német céghez történő kiszállításra vonatkozna, továbbá megállapítható, hogy a számlák nem alkalmasak az áruk más tagállamba történő kiszállításának hitelt érdemlő bizonyítására, a számla adattartalma alapján az áru szállításának útja, annak körülményei alapján a kiszállítás nem rekonstruálható. Adózó fellebbezésében előadta, hogy az áru átadására a székhelyén került sor, a német partner alkalmazottja a cég saját teherautóján szállította ki az árut, azonban a nyilatkozatában foglaltakat semmilyen hiteles dokumentummal nem igazolja. Kiemelést érdemel, hogy az adózó által benyújtott valamennyi dokumentum - így a német cég által kiállított dokumentumok is - más, a felektől eltérő független személy által kibocsátott dokumentumokkal nem támaszthatók alá, hiszen adózó olyan dokumentumot, mely felektől különböző harmadik személytől származna, nem csatolt.
29
A lefolytatott vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság helytállón jutott arra a megállapításra, hogy adózó semmilyen módon nem tudta igazolni az általa értékesített termék más tagállamba kerülését és nem is tett meg mindent ennek érdekében. Az adózó az e körben őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére sem tett meg minden lehetséges ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés objektív feltételét, vagyis a terméknek az értékesítő tagállamából a másik tagállamba való tényleges mozgását, rendeltetési helyre érkezését kívülállók, jelen esetben az adóhatóság előtt is hitelt érdemlő módon igazolja. Az adózó a Közösségen belüli termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóság részére olyan tényszerű bizonyítékot, amely hitelt érdemlő módon igazolná, hogy a termékértékesítés közvetlen következményeként az áru egy másik tagállamba került bemutatni nem tudott. Az adózó által hiányolt további eljárási cselekmények vonatkozásában kiemelendő, hogy a törvényi előírás alapján az adózó felelőssége, hogy bizonyítsa az adómentesség érvényesítését a rendelkezésére álló dokumentumokkal. Az adózónak kell a kellő gondosság tanúsítása körében, valamint a kógens törvényi előírás alapján gondoskodnia arról, hogy beszerezze mindazon iratokat, megtegye azokat a tőle elvárható intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az adóhatósági ellenőrzés során igazolni tudja, hogy az adómentesség érvényesítésére jogszerűen került sor, amennyiben e kötelezettségének saját érdekében nem tesz eleget, adózót terheli –a jogszabályi előírás alapján az adójogi felelősség. A bizonyítási kötelezettséget illetően hangsúlyozni kívánom, hogy az adómentesség jogszerű érvényesítésének igazolásához a törvény az adózó bizonyítási kötelezettségét követeli meg, melynek következtében a vizsgálat lefolytatása során az adózónak kell rendelkezésre bocsátani azokat a dokumentumokat, amelyek alapján hitelt érdemlő módon igazolt, hogy a termék egy másik tagállamba került az értékesítés következményeként. Amennyiben az eladó a vevőjére bízza a termék más tagállamba történő elszállítását és a tőle elvárható módon nem gondoskodik az elszállítás, más tagállamba kerülés tényének megfelelő, kívülállók, így az adóhatóság által ellenőrizhető módon történő igazolásáról, az eladót terheli az esetleges adó megállapítás, adófizetés kockázata.
30
Az adózó a szóban forgó ügyletek esetében nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy az adómentesség érvényesítésének feltételeit kívülállók számára ellenőrizhető módon igazolja, nem épített be - saját érdekében semmilyen biztonsági mechanizmust, ellenőrző rendszert, továbbá nem győződött meg a kiszállítás tényéről. Az adózó nem tett meg semmilyen lehetséges és ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az adómentes közösségi értékesítés törvényi feltételei megvalósuljanak, teljes mértékben közömbösséget tanúsított, számlákon kívül - ami nyilvánvalóan nem alkalmas az adómentesség egyik törvényi feltételeként megszabott, az áru más tagállamba szállításának, kijutásának igazolására semmilyen hiteles dokumentummal nem rendelkezett. A felek közötti szerződés sem tartalmaz semmilyen konkrétumot a szállítás vonatkozásában, továbbá adózó nem kötötte ki kiszállítási dokumentumok átadását. Előbbiekkel összefüggésben kiemelendő, hogy maga a Kúria is elvi éllel mondta ki, hogy a gazdasági élet szereplőitől elvárható, hogy a közösségen belüli értékesítéseket nagyobb gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmet fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, szűrésére és megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést, az abban résztvevő személyek, szállítóeszközök körét. Az adózó - a kógens törvényi előírással ellentétben - a kiszállítás, a termék más tagállamba kerülésének tényét nem tudta igazolni, melynek következtében az adómentességet az adózó jogszerűen nem érvényesíthette. Az adómentességre való jog bizonyítása az Art. 99. § (2) bekezdése alapján azt a személyt terheli, aki e jogra hivatkozik. A bizonyítási kötelezettség, a bizonyítási teher a konkrét esetben kizárólag az adózót terheli, az Adóhatóságra nem hárítható át.
31
6. Összegzés: A jogalkalmazás során sok keretjellegű jogszabály születik, sokszor találkozunk azzal a helyzettel, hogy adott egy definíció, adott egy keretszabály és ezeket meg kell tölteni tartalommal. A tájékoztatási területnek igen komoly jogalakító szerepel van. A HÉA irányelv 138. cikke értelmében a tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha terméket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállamterületén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termék feladásának vagy elfuvarozásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy, vagy nem adóalany jogi személy. A közösség másik tagállamába irányuló adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagállamba kerül. Az Európai Bíróság megerősítette, hogy a szabályozások célja, hogy a Közösségen belüli értékesítés esetén az adóztatás helye abban a tagállamban legyen, ahol a szállítás rendeltetési helye található. A Bíróság megállapította, hogy az adóhivataloknak nem feladatuk és nem kötelezettségük az, hogy a kölcsönös információcsere egyezmény alapján próbálják meg beszerezni az információt arra vonatkozóan, hogy egy adózó a mentesség feltételeit valóban teljesítette-e vagy sem, amennyiben az adóalany maga sem tudja rendelkezésre bocsátani az ehhez szükséges bizonyítékokat. A kereskedelem területén mindig is jelentős szerepet töltött be az egyes országok közötti, határokon átnyúló kereskedelemben. A Közösség, az Európai Unió létrehozásának az egyik meghatározó elem volt az egyes tagállamok közötti kereskedelem megkönnyítése, a közös piac létrehozása, amely folyamatban lényeges momentumként kell kiemelni az ehhez kapcsolódóan a közvetett adókat érintően lefolytatott harmonizációs folyamatokat, a hozzáadott érték adók vonatkozásában kialakított egységes szabályozási rendszert.
32
A HÉA rendszerének részét képezik a Közösségen belüli-adómentes – termékértékesítésre vonatkozó rendelkezések, amelyeket értelmezve az Európai Unió Bírósága tételesen és következetesen határozta meg azon alapvető és meghatározó követelményeket, amelyekre tekintettel kell lennie mind az adóalanyoknak, mind az adóhatóságoknak illetve bíróságoknak a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés feltételei fennállása vagy azok hiánya megállapíthatóságának vizsgálata során. Az Európai Unió Bíróságának álláspontja, hogy noha Közösségen belüli termékértékesítés objektív feltétele a termék tényleges elszállítása az értékesítés helye szerinti tagállam területéről, a tagállamok közötti határellenőrzés megszüntetése óta az adóhatóság nehezen bizonyosodik meg arról, hogy az áruk ténylegesen elhagyták-e az említett tagállam területét. Így az adóhatóságok alapvetően az adóalanyok által szolgáltatott bizonyítékok és ez utóbbi bevallásai alapján tudják elvégezni ezen ellenőrzést. Kiemeli ugyanakkor az Európai Unió Bírósága azt is, hogy mivel a 2006/112 irányelv 131.cikkének megfelelően a tagállamoknak kell meghatározniuk a Közösségen belüli termékértékesítések mentesítésének feltételeit annak érdekében, hogy biztosítsák az adómentességek helyes és egyszerű alkalmazását, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzését. A kialakított feltételrendszer nem sértheti a HÉA - semlegességet illetve az arányosság elvét. Kimondta az Európai Unió Bírósága azt is, hogy mivel a magyar jog nem határoz meg e körben konkrét kötelezettségeket, e körülmények között az adóalanyt terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmaz e tekintetben a nemzeti jogban kifejezetten meghatározott feltételek és a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján kell meghatározni. Kiemelésre került, hogy még ha főszabály szerint az értékesítő feladata is annak igazolása, hogy a terméket feladták vagy elszállították egy másik tagállamba, olyan körülmények között, amikor a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jogot a termékértékesítés helye szerinti tagállam területén ruházzák át a beszerzőre, és e
33
beszerző feladata a terméket a termékértékesítés helyes szerinti tagállamon kívülre elszállítani, az a bizonyíték, amelyet az értékesítő az adóhatóságnak benyújthat, alapvetően a beszerzőtől e célból kapott információktól függ. Így amennyiben az eladó teljesíti a Közösségen belüli termékértékesítés igazolására kötelezettséget, a vevő azonban nem tett eleget a terméknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő feladására vagy szállítására irányuló szerkötelezettségének, az utóbbi tartozik héafizetési kötelezettséggel e tagállamban. Abban az esetben, amikor az adóalany mint eladó jóhiszeműen jár el és a kellő körültekintés tanúsítása ellenére is egy adócsalásra irányuló ügylet részesévé válik, akkor a tagállami adóhatóság nem jogosult megtagadni ezen ügylet kapcsán az adóalanytól az adómentességet. Az a bizonyíték, amelyet az adóalany mint eladó a tagállami adóhatósághoz benyújthat egy ellenőrzés során, az alapvetően a vevőtől e célra kapott információktól függ, vagyis az adóalany mint eladó tulajdonképpen mindig ki van szolgáltatva a vevőinek illetve a tőlük kapott információkezek hitelességének, vagy éppen hiteltelenségének. Éppen ezen kockázat körében utalt arra az Európai Unió Bírósága, hogy ezt a kockázatot méltánytalan és a közösségi vívmányokkal ellentétes volna teljes mértékben az adóalanyra áthárítani. Ha az eladó nem tudja hitelt érdemlő módon igazolni a mások tagállamba való elfuvarozás tényét, a NAV az ügylet adómentességét megtagadhatja és az értékesítést adóköteles belföldi értékesítésnek minősítheti, ami az adóhiány megállapításán felül további szankciókat ( mulasztási bírság és késedelmi pótlék ) von maga után. A törvény nem határozza meg az elfogadható igazolások körét, a külföldi adójogban ezek a dokumentumok jóval részletesebben szabályozottak. A termékek vevő általi elszállítása esetén nem elég a szóbeli vagy írásbeli, nyilatkozat formájában megfogalmazott ígéret arra,. hogy egy másik tagállamba elszállítja az árut. Az áru elszállításakor kell a bizonylatot kiállítani, melyet a vevő a dátum, a neve, címe és az aláírása feltüntetésével hitelesít oly módon, hogy a dokumentumon szereplő aláírás az útlevelében, okmányaiban lévő aláírással összehasonlítható.
34
Az áru határon való átlépését igazoló okiratot az adóhivatal akkor fogadja el az adómentes értékesítést alátámasztó bizonyítékként, ha azok tartalma megfelelő, minimum tartalmazza az eladó nevét, címét, adószámát, a termék fajtáját, mennyiségét, értékét, rendeltetési helyét, a bizonyított esemény megtörténtének időpontját, helyét és az okirat kiállításának keltét. Fontos, hogy az adóellenőrzés során az adóhivatal ne tárjon fel olyan tényt, körülményt, ami megdönti az okiratok tartalmának valódiságát. Ez utóbbi a gyakorlatban azt jelentheti, hogy az adóhatóság kapcsolódó ellenőrzés keretében megvizsgálhatja a fuvarozást végző felet, hogy van-e olyan járműve, amivel a szállítást végezte a bizonylatok szerint, a gépjármű tachográfja/GPSe/útnyilvántartása szerint a jármű valóban azt az útvonalat tette-e meg, mint ami a bizonylatokon szerepel, vagy például nem került-e vissza az áru a másik tagállamból belföldre. Előfordulhat, hogy a vevő adószáma érvénytelen vagy érvénytelenítették. Az ilyen veszélyek jó részét a VIES rendszerrel lehet szűrni, de azt például nem, ha érvénytelenítették a helyi hatóságok a közösségi adószámot. Mindenképpen ajánlott, hogy magában a megállapodásban rögzítsék a felek a fuvarozást és a határátlépést igazoló okmányok visszajuttatásának kötelezettségét, módját és határidejét, hogy a bizonylatok miatt meglévő felelősséget mindkét szerződő fél érezze, illetve akár az esetleges jogkövetkezmény behajtására is lehetőség legyen. A magyar Adóhatósági gyakorlat a közösségi adómentes értékesítés ellenőrzése során (4 ):
- fuvarozók ellenőrzése, a CMR valódiságának „megdöntése” - az eladó jóhiszeműségét nem tekinti az adóhatóság kimentő körülménynek, a vevő csalárd magatartásának terhét teljesen a vétlen eladóra hárítja -a fuvarozó nélküli kiszállítás bizonyítása a gyakorlatban szinte lehetetlenné vált -a vevő általi fuvarozás során az adóhatóság különösen nagy hangsúlyt fektet a kiszállítás megtörténtének kétségbe vonására (4 )Dr.Csátaljai Zsuzsanna-2012.
35
- Lánc elérhető, elsősorban belföldi tagjának „büntetése” - Közösségen belüli beszerzések esetén is pontos CMR megkövetelése, elsősorban kontroll adat-eltérés esetén, a CMR mellett más igazolások, például raktárbevételi okmányok bekérése - a 2.számú esetnél az Adóhatóság jegyzőkönyvi megállapításai között szerepelt, hogy a vevő téves adószám feltüntetése miatt a számlákat „ tartalmilag hiteltelenné” minősíti. Noha az adómentesség megkérdőjelezése nem erre alapozódott, mégis megjegyzendő, hogy az adóhatóság sajnos még mind a mai napig tesz olyan megállapítást, amelyben a számla valamely formai hibája miatt megvonja a számlabefogadótól az adólevonási jogot ( jelen esetben az adómentességet nem találta megalapozottnak többek közt e miatt). A NAV elnöki irányelv értelmében: míg a tartalmi hitelesség nem korrigálható, amennyiben a számla valamilyen formai hibában szenved, lehetőséget kell biztosítani az adóalany számára a javítási lehetőséget. A szakdolgozatomban vázolt 2 eset között számos – adózó terhére értékelhető – hasonló körülmény merült fel: - egyik társaság sem tanúsított kellő körültekintést az ügyletek során - írásos megrendelés nem készült, az ügyletekkel kapcsolatban levelezést nem tudtak felmutatni - partnerek EU-s adószámát nem ellenőrizték - a számlák kiegyenlítése készpénzben történt beazonosítatlan személyek által - az áruk átadására az eladók székhelyén került sor, az átadásról semmilyen jegyzőkönyv nem készült
36
- szerződéseikben a szállításról nem rendelkeztek, nem írtak elő követelményeket, szankciókat, annak bebiztosítására, hogy az áruk igazoltan elhagyják az értékesítő cégek országát. - az áruk elszállítását a vevők végezték, nem független 3. fél, ami a hitelességet jobban alátámaszthatta volna. Az 1.esetben vélelmezhető, hogy a magas árukészlet miatt, valamint annak belföldi kiskereskedelmi vevők részére történő számla nélküli értékesítés ( áfa fizetési kötelezettség keletkezése nélküli )lefedése céljából kizárólag papíron teljesítettek közösségen belüli adómentes értékesítést. Érdekes momentumként megjegyzendő, hogy a fellebbezésben adózó jogi képviselője védekezésképpen előadta, miszerint az „1997-ben alapított Kft tulajdonosai, vezetői kínai állampolgárok, akik igyekeztek és jelenleg is megtesznek mindent azért, hogy jogszerűen tudjanak működni, azonban hiába működik a gazdasági társaság 16 éve, a tulajdonosok a Kínából hozott szokásaikat nem tudták teljes mértékben európaivá tenni, hiszen Kínában az üzletkötésben a becsületszó erősebb bármilyen szerződésnél vagy papírnál. Ott nem készülnek okiratok minden egyes árumozgásról, vagy szerződéskötésről, mert a bizalom nagyobb, mint az európai embereknél. Kínában nem célja az egyik kereskedőnek a másikat átverni, a megállapítások azért születnek, hogy azokból mindkét fél nyerjen.” A másodfokú határozatban fentieket természetesen „irreleváns”-nak minősítették. Adózó társaság a magyar adó-és számviteli jogszabályok hatálya alá tartozó Magyarországon bejegyzett belföldi illetőségű jogalany, ezért működése során a magyar jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően köteles eljárni. Az adómentes közösségi termékértékesítés Áfa tv. Által kötelezően megszabott együttes feltételek teljesítése helyett nem hivatkozhat szokásokra. Véleményem szerint Áfakerülő adóalany általánosságban a szabályokat korrektül betartani igyekvő társaság, azonban az EU-s adómentes értékesítés lehetőségét „költségtakarékos” megoldásnak vélte felmerülő problémájára. A másodfokú
37
határozatnak megfelelően törleszti a –részletekben megfizetni engedélyezett – adóhiányt, bírságot és késedelmi pótlékot, egyúttal levonta a tanulságot. A 2. esetben szerencsétlen tévedések és mulasztások sorozata vezetett az adózó elmarasztaláshoz. -A számlákat kiállító alkalmazott nem létező EU-s adószámot tüntetett fel a partner azonosítására - A német partner időközben nevet változtatott, aminek következtében az Adóhatóság arra a felületes következtetésre jutott, hogy a vevő társaság nem is létezett az értékesítés időpontjában. - a számlákon átutalás szerepel pénzügyi teljesítésként, az ellenérték megfizetése készpénzben történt, ráadásul aláíratlan példányokat tudtak csak a revízió rendelkezésére bocsátani - az iratanyagot rendezésre visszaadták, az iratkezelés a cégnél kívánnivalót hagyott maga után, a kifogásolt ügyletekkel kapcsolatos szerződést sem találták, azt a külföldi partner küldte meg részükre. - egyéb alátámasztó iratot a revízió rendelkezésére bocsátani nem tudott, azokat ( átadás-átvételi jegyzőkönyv, vevő telephelyén beraktározási bizonylat stb.) a fellebbezés során a partnertől beszerezve tudta csatolni beadványához - a partner ügyvezetője alátámasztotta, hogy vásárolt a cégtől, sajnálatos, hogy a könyvelőjük tagállami kontroll adatszolgáltatásban nem szerepeltette a számlákat. A német cég azt is elismerte, hogy ők adtak meg téves EU-s adószámot, amely a számlákon feltüntetésre került. Azonban a „jó” –jelen esetben Gondatlan társaság - elnyerte az ítélet végrehajtása alóli felmentés „jutalmát”, ha nem is a tervezett módon- igazát bizonyítva- hanem szerencséjének köszönhetően, ugyanis a vizsgálat lezárásának időpontjára a 2008.adóév elévült, így pénzügyileg rendezendő adóhiány nem keletkezett. („a másodfokú eljárás során megállapításra került hogy az elsőfokú adóhatóság tévesen állapította meg az adóhiány összegét” ).
38
A fentiek alapján megállapítható, hogy a jelenlegi szabályok –a jogalkotó eredeti céljával összhangban – alkalmas eszközt jelentenek az utóbbi években elterjedt adócsalások visszaszorítására. A jelenlegi szabályozások és az országok közötti adatcsere javulása az adóeltitkolási módszerekkel szemben szabályozott, hatékony eszközt jelentenek az adóhatóság kezében. A részletszabályok kidolgozásának hiánya miatt , az adójogszabályok sajátos értelmezéséből számos esetben adóhiány megállapításra kerülhet sor. A részletszabályok nem minden tekintetben felelnek meg az EU követelményeknek, az EU Bíróságának ítéletei a magyar adózóknak és hatóságoknak is iránymutatást adhatnak. Ezt szerettem volna szemléltetni szakdolgozatommal.
39
Irodalomjegyzék: 2007.évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról HÉA irányelv EU bírósági ítéletek 2 db másodfokú NAV határozat Könyvek: Dr.Csátaljai Zsuzsanna, Dr.Dávida Marianna, Dr.Elkán László, Dr.Farkas Alexandra, Földes Balázs, Dr.HerichGyörgy, Rabb Andrea, Dr.Szabó Szilvia, Vékási Tamás, Verbai Tamás, Veszprémi István: Áfa Ellenőrzés és tervezés gyakorlati kérdései ( Penta Únió Oktatási Centrum ) Dr.Herich György : Adó 2015 magyarázatokkal ( Penta Unió Oktatási Centrum ) Dr.Herich György: Nemzetközi adózás-Adózás az Európai Unióban ( Penta Unió Oktatási Centrum) NAV tájékoztató: „Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén” Cikkek: Dr.Csátaljai Zsuzsanna: „A kiszállítás igazolása közösségi mentes értékesítésnél” (Áfa&Számlázás 2012.9. szám ) Bonácz Zsolt: „ A Közösség más tagállamába történő kiszállítás igazolása” ( Áfa & Számlázás 2012.9.szám) Dr.Molnár Péter: „A közösségen belüli adómentes értékesítések szabályai a közösségi joggyakorlat tükrében”( 2013.09.13.Áfa-kalauz)
40
SZERZŐI NYILATKOZAT
Alulírott Bánné Horváth Éva a Penta Únió Oktatási Központ hallgatója kijelentem, hogy a szakdolgozatomat saját magam készítettem és csak az Irodalomjegyzékben megadott forrásokat használtam fel.
Budapest, 2015-02-28
…………………………………….. Bánné Horváth Éva
41
