Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A SIVATAGI MÉSZÁRLÁS HADMÛVELET Holokauszt emléknapi gondolatok (Operation Desert Slaughter Thoughts on Holocaust Memorial Day.) » ÍRTA FELICITYI ARBUTHNOT

Bush, mint Néró. Bush a világ égésekor

Le a terrorizmussal! El a kezekkel Izraeltõl! Elõre a globalizmus útján! Elõre a globalista szabadság és a demokrácia teljes és maradéktalan világméretû felépítésért! Dabljú Bushsal elõre!

A következõ cikket, amelyet egy amerikai hölgy írt, ajánlom mindenkinek a figyelmébe, akinek fontos a béke, az emberi méltóság, az emberhez méltó élet, az emberi jogok, a szabadság és demokrácia, és tudni akarja, hogy mik azok az „amerikai értékek”. 2

Már tizenhét éve, hogy Amerika és Britannia belefogott az „Iraki Kérdésnek” a „Végsõ Megoldásába”. Az a negyvenkét napos szõnyegbombázás, amelyhez 32 más ország csatlakozott egy olyan ország ellen, amelynek csak 25 millió lakosa volt, amelynek fiatalokból álló, sorozott hadserege volt, amely lakosságának durván a fele 16 éven aluli, légiereje nem volt, csak a kezdete volt az ENSZ által vezetett, középkorian kegyetlen, globális ostromnak. Miután – ahogy James Baker büszkélkedett vele – Irakot visszavetették az „iparosodás elõtti” korba, az országtól megtagadták a mindennapi élet minden lehetõségét: a kereskedelmet, a legtelemibb segélyeket, a távközlést, az egészségvédelmet, a vízellátás helyreállítását, a vetõmagot, az élelmiszert, a gyógyszereket, az orvosi felszereléseket. Most, hogy ezt írom, éppen tizenhét éve, hogy Irak barbár, napi csaknem huszonnégy órás szõnyegbombázása belépett a második hetébe, amely akkor is, miként ma is (nehogy elfelejtsük – újfent) gondosan figyelmen kívül hagyta az 1977-es Genfi Egyezményt kiegészítõ 1. Jegyzõkönyvet: „Tilos megtámadni, elpusztítani, elszállítani vagy használhatatlanná tenni mindent, ami nélkülözhetetlen a polgári lakosság életéhez, mint élelmiszer, élelmiszer termelõ mezõgazdasági területek, termények, állatállomány, ivóvíz ellátó rendszerek és olyan közmûveket, mint öntözõ rendszereket (megtagadni) a polgári lakosságtól vagy az ellenséges féltõl … bármilyen indokkal.” Az Irak elleni „villámháborúban” szándékosan pusztítottak mindent, „ami nélkülözhetetlen az élethez”. Huszonnégy óra alatt csaknem mindent tönkretettek. Két óra múlva megszûnt az áramszolgáltatás, ami miatt az életben tartó készülékeken és létfontosságú berendezéseken lévõ betegek, az inkubátorokban fekvõ csecsemõk, az oxigénre szorulók mind meghaltak. A hûtõszekrények felmelegedtek, a hûtést igénylõ minden gyógyszer, vérbankok, a sebesülteknek szükséges életmentõ sóoldatok, mind tönkrementek. Az élelem megrothadt, és a bombázások és a (lopástól való félelem miatti) bank bezárások között pótlás alig volt, vagy nem lehetett megvenni. Csak Nadzsavban hetven dialysis-kezelt – „régi barátok”, ahogy a részlegért felelõs nõvér mondta – halt meg a villany hiánya miatt. A vízellátást szándékosan tönkretették, a pótlást késõbb megtagadta az ENSZ-nek az USA és Nagybritannia alá vetett szánalmas Szankció Bizottsága – egy gerinctelen bizottság a kettõ között – ezért a víz még a mai napig is halálosan veszélyes. Úgy látszik, mindvégig ez volt az USA fõparancsnokságának a terve. Irak vízrendszerének az elpusztítása Nagy professzor és Stephany Miller jellemzése szerint: „lassított holokauszt”. Kevesen tudnák pontosabban leírni. (Ld.: How the US deliberately destroyed Iraq’s water – Hogyan pusztította el szándékosan az USA Irak vizét – írta Thomas J Nagy : http://www.globalresearch.ca/articles/NAG108A.html ) A televízió torony is a legelsõ áldozatok egyike volt, egy szépvonalú, égbeszökõ szerkezet Bagdad Manszur negyedének a szélén. Törötten és gyûrötten feküdt, mint azoknak a földi maradványai, akik benne dolgoztak. Irakot elvágták a világtól, így a bombázások és az embertelenségek mértéke jelentõs ideig ismeretlen maradt. A világban szerte élõ irakiaknak semmi lehetõségük sem volt arra, hogy megtudják, hogy a családjuk, a barátaik, a szerelmük él-e, vagy meghalt. A rádió és televízió állomásokat Irak szerte szétrombolták, hogy még arra sem volt mód, hogy a lakosságot riasztani jó ha figyelünk

tudják (a tudósítókat megkülönböztetetten kell biztosítani a háború alatt, de a döntéshozók láthatóan nem csak írástudatlanok, hanem a törvényi kötelességeikkel sem törõdnek). Kórházakat, klinikákat, iskolákat, óvodákat bombáztak, a közoktatási intézményeket úgy felszámolták, hogy még az oktatási anyagokat is lebombázták – amelyeket az iskoláktól külön (többnyire valamilyen központi elosztó helyen, onnan néhány mérföldre) tároltak. A mezõgazdaság minden fajtáját célba vették. Bombázták a baromfi telepeket, a juh- és kecskenyájakat, a bivalyoknak nagyjából a felét megölték, a tejtermelõ telepekbõl kõ kövön nem maradt. A termény és élelmiszer feldolgozó üzemeket porrá zúzták. Elképesztõen hatalmas háborús bûn, amely miatt nem egy gyilkos, népgyilkos, gyermekgyilkos döntéshozónak vagy repülõnek kellene bíróság elõtt felelnie. Bombázták a gyógyszergyárakat, az orvosi fecskendõ gyárat elpusztították. Egy sajátosan elmebeteg politika keretében, akik Irak üzletfelei voltak és gyárakat és intézményeket építettek az országnak, lebombázták azt, amit építettek. Amerika hazafiaskodó (mélyamerikai, igaz libsikéim? – a ford.) bûnözõi ujjongtak a Pepsi és Coca Cola üzemek bombázása láttán. A „bátorság” még sosem volt ennyire kificamodott, alantas és visszamaradott, mint akkor. Lombtalanítók és napalm alkalmazása miatt Irak fáinak a fele, beleértve az óriási, öreg fákat is, kipusztult. A megmaradt fák legalább öt évig nem hozták meg ízletes gyümölcseiket. Még a csendes, családi gazdálkodást folytató településeken is, a pálmák alatt is, sok asszony és sok állat halt meg, miközben magzataik elvetéltek. A túlélõk egybehangzóan mesélték el, hogy „köd” szállt le a gépekbõl, majd rákövetkezett a szörnyûség, amely senkit sem került el, aki a pálmaligetekben és a fás bozótokban tartózkodott, ahová a telepesek be szoktak húzódni a perzselõ iraki nyár elõl. Természetes, hogy ennek a magasból végzett tizedelésnek a során naponta több bombát dobtak le, mint a második világháborúban. Ötször akkora robbanóerõt szórtak le, mint a hiroshimai atombombáé volt. A felhasznált lövedékek gyengített urániumból készültek, amely tovább fogja besugározni a vidéket, az embereket, a növényvilágot és az állatvilágot – és ezt fogja tenni négy és fél milliárd évig. „... a természetes környezet védelme nagy kiterjedésû, hosszú idejû és komoly kártételtõl” a Genfi Egyezménynek egy másik, feltétlen követelménye. Feltétel nélkül tiltja „... a természetes környezetnek való károkozást, amely veszélyezteti a lakosság egészségét és fennmaradását”. Nem lehet ezt semmivel sem súlyosabban megszegni, mint felbecsülhetetlen számú meg sem született nemzedéket halálra és nyomorékságra ítélni. A Nürnbergi Elvek mind polgári személyekkel mind hadifoglyokkal foglalkoznak, és: „...a hadifoglyok … megölésével, embertelen bánásmódjával … és a polgári lakosság kivégzésével és a vele szembeni egyéb embertelen cselekményekkel”. Az iraki nép ellen 1991-ben elkövetett „embertelen cselekmények” háborús bûnök, és mivel még senkit sem vittek az igazságszolgáltatás elé, az ember csak remélheti, hogy a felelõsöket örök idõkre kísérteni fogják a tetteik. A tûzszünet utáni mészárlás a baszrai országúton, menekülõ civilek és visszavonuló katonák cafatokra szaggatva és szénné égetve Norman Schwarzkopf tábornok „pulykalövészetén”! Az igazság, hogy az egész háború ilyen volt. Szaddam Husszein felajánlotta, sõt elkezdte a visszavonulást Kuwaitból, mielõtt a vérfürdõ elkezõdött, de mint mindig, az USA számára a békeajánlat „túl kései” volt. Lõtték a buszokat, kis teherautókat, még a személyautókat is a negyvenkét napos tömegmészárlás során. A gyógyszereket, élelmiszert, minden fontos szükségleti cikket szállító teherautót elégettek a vezetõikkel együtt. A nyugati katonák készítettek egy csomó jó ha figyelünk

„trófea felvételt” az elégetettek és megcsonkítottak szánalmas maradványairól.

Csak amikor az angol Observer, becsületére legyen mondva, kinyomatta azt a képet, amely az 1991-es kegyetlenkedések jelképévé vált, amelyen egy iraki katona csaknem megolvadt arca ráhegedt a kocsija szélvédõjére, morajlott föl a felháborodás. Az olvasók érzékenységét talán nem kéne kitenni efféle szörnyûségeknek. Maggie O’Kane a Guardian Weekly-ben (1995. dec. 16.) szívbe markolóan írta le a tényeket. Rokonok, imádkozva, remény remény mellett, hogy a szeretteik valami csoda folytán talán túlélték a baszrai országút vérfürdõjének az alvilági poklát. „A háború utolsó napján, Bagdadtól délre egy busz állomásnál éppen alkonyodott, és az országút tele volt síró asszonyokkal.” A baszrai országút „pulykalövészetének” túlélõi vonszolták magukat hazafelé, friss, vérzõ sebekkel. Az asszonyaik rávetették magukat az elnyûtt kisbuszokra, cibálva, panaszkodva, könyörögve. „Hol van õ? Látta õt? Nincs magával?” Sokan térdre hulltak az országúton, amikor meghallották a híreket. Mások csak rohangásztak a busztól tehergépkocsikhoz, személygépkocsikhoz, keresve a férjüket, a fiaikat, a kedvesüket – azt a 37 000 iraki katonát, akik nem jöttek vissza. Ez így ment egész éjszaka. Ez volt a legkétségbeejtõbb, legmegindítóbb esemény, amelynek a tanúja valaha is voltam.” Mégis volt rosszabb. Emlékezzünk vissza az eltúlzott szörnyûségekre, amelyekkel a nyugati média árasztotta el hosszú évek során az olvasóit, amelyeket más kultúrák, más kinézésû emberek követtek el: Sztálin, Pol Pot, persze Saddam Husszein, és gondolják a következõt is végig Maggie O’Kane cikke alapján: Amikor Joe Queen õrmester az Öböl Háborúból hazatért a városába, az észak-karolinai Brysonba, az elsõ dolog, amit meglátott egy hatalmas vászonfelirat volt a Hardees Burger étterem homlokzatán: „Köszöntünk itthon, Joe Queen”. Joe Queen, aki kapott egy bronz csillagot, ki akarta pihenni a háborút, de Bryson City nem engedte meg neki. 19 évesen, egyenesen a Sivatagi Viharból elindult, hogy az elsõ amerikaiak között legyen, akik páncélozott bulldózerben lépték át a Szaudi határt. A dolga az volt, hogy élve eltemesse a lövészárkaikba az irakiakat, aztán olyan simára dolgozza el az árkokat, Hogy a Nagy Vörös Egyes, ahogy az Elsõ Gépesített Páncélos Alakulatot nevezik, könnyen és kényelmesen jöhessen be mögötte. Joe Queen nem tudja, hány iraki katonát temetett el élve a frontvonalban. Öt évvel késõbb a georgiai támaszponton azonban már elmondja, hogyan is történt: „A homok olyan puha volt, hogy amikor a lapát belekapott, az egyszerûen beomlott oldalról, ezért sosem kellett elõre-hátra mozognunk. Az ember csak vezetett öt, hat, hét mérföldes óránkénti sebességgel, és haladt elõre a lövészárok fölött. … Az ember ül a tetõajtónál és tudja, mit kell tennie. Olyan sokszor végezte már, hogy becsukott szemmel is megy. … Nem hi3

szem, hogy nekik fogalmuk volt arról, ami történt, mert az arckifejezésükön, amikor az árokszélre érkeztünk, csak meglepetés látszott. Amikor hátráltam, láttam néhány katonát, aki megpróbálta megadni magát, de eltemették õket. Kétféle bulldózert használtunk, az igaziakat, a valódiakat, de voltak tankok is, amelyekre fölszereltek valami tolólapát félét az elejükre. Néhány katona ment a mieink felé, feltartva a kezüket, hogy megadják magukat, de a tankok megindultak, és megölték õket. Ástak egy gödröt a földbe, betemették a holttesteket és elsimították a földet.” Egy túlélõ mesélt a barátairól, akiket élve eltemettek, akikkel együtt nevetgélt, evett. … „Tényleg nem tudom, hogy mondjam el. Barátok voltunk, néhányukkal együtt étkeztünk. Néhányukkal beszélgettem. Képtelen vagyok kifejezni, miképp éreztem magam abban a pillanatban. … Láttam egy katonát, akinek a testét ketté tépte a bulldózer. A felsõ része az egyik, az alsó a másik oldalon volt.” Remélem, Joe Queen, a te és a barátaid rémálmai örökké üldözni fognak benneteket. Járjon a nyomodban azok szelleme, kiket te és gyilkos bajtársaid élve eltemettek, mindörökké! Ezek a tömegsírok emlékeztetnek mindazok nevére, akik 1991ben elrendelték Irak megtizedelését, a katonai parancsnokaikéra és a katonáikéra, mindegyikükére. Sajátos, hogy Szaddam Husszein tömegsírjai sosem kerültek elõ, csak hadisírok, és az 1991-es tizedelés után amerikai és angol ösztönzésre kitört felkelésé. A háború természetesen sosem ért véget. Az azt követõ 13 éves embargó egy és egynegyed millió körüli életbe került. Csak ráadásként az USA és Anglia (törvénytelenül) bombázta Irakot egészen a (törvénytelen) 2003-as támadásig. 2002-ben fokozták az életnek, az ott lakó családokkal, játszó, a házi feladatukat készítõ gyerekekkel együtt egész lakótelepeknek, a juh és kecskenyájaknak a pusztítását a rájuk vigyázó pásztorgyermekekkel együtt. Közelítõleg egy évvel korábban az Egyesült Államok megkezdte a Déli Fókusz Hadmûveletet, amely a változást hozott az ellencsapás stratégiájába azzal, hogy megnövelte a berepülések és a kiszemelt célpontok számát az egész repülõgép mentes övezetben, hogy lerombolja a katonai irányító hálózatot Irakban. A ledobott bombák mennyisége 2002. márciusa és április 3-a közötti szünet után havi 8 és 14 tonnára növekedett, a háború elõtti 54,6 tonnás csúcsot 2002. szeptemberében érte el. (Wikipedia) A Centre for Public Integrity (Központ a Közéleti Tisztességért) legutóbbi tanulmánya is a Bush kormánynak a háborúhoz vezetõ olyan hazugságait fedte fel, amelyek elegendõk a vádemeléshez. „A tanulmányban 935 hamis állítást számoltak össze a két év alatt. Azt találták, hogy beszédekben, beszámolókban,interjúkban és rendezvényeken Bush és a kormánytisztviselõk egyhangúan állították legalább 535 alkalommal, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, hogy gyártani vagy megszerezni akarja azokat, hogy kapcsolata van az al Kaidával, vagy mindkettõt. Bush járt az élen 259 hazug kijelentéssel, a tanulmány megállapítása szerint, amelyekbõl 231 szólt az Irakban lévõ tömegpusztító fegyverekrõl és 10 Irakról és az al Kaidáról.” (http://www.publicintegrity.org) Irakban a támadás után az öt éves kor alatti halandóság többletet (2003-2007) egy milliónál többre becsülték. Afganisztánban ugyanazt (2001-2007) 1,9 millióra. Napjaink másik emberiség ellenes iszonyatának, a Gazai övezet izraeli ostromának (2007. júniustól napjainkig) a teljes halálozási szám többlete meghatározhatatlan. A CIA-nak a csecsemõ halandóságra vonatkozó száma (2004) siralmas, 23,54 minden ezer szülésre. Svédországban (2007.) ez 2,76 ezer szülésenként. Annak következtében, hogy Izrael kikapcsolta az áramszolgáltatást és megvont mindent, ami az élet fenntartásához kell, komoly felmérési adatokra van szükség – és az emberségnek és emberi jogoknak az irgalmatlan és abszolút megkövetelésére a mi gazai, iraki és afganisztáni globális szomszédaink számára, a „Mi, a Nép ...” által végzett libanoni „Nyári Esõ” nevû lakosságtizedelés elfeledettjei számára. 4

Joe Queen népírtó tetteihez hasonlóan ezekben az országokban a rémségeket a mi nevünkben követik el. „A hallgatás bûnrészesség.” (Még több szégyenletes bûnrészességért (1850. óta) kéretik megnézni dr. Gideon Polyának, egy tudósnak a „Halottszámlálás” (Bodycount) c. kulcsfontosságú és nélkülözhetelen munkáját: (http://www.globalbodycount.blogspot.com) „Senki sem maradt, akit még megölhetnénk” – jelentette ki Norman Schwarzkopf tábornok a baszrai országút vérfürdõje után, ahol még a fehér zászlót tartó sebesülteket is kiirtották a velük lévõ orvosokkal együtt.

Az amerikai „sztahanovista élmunkás” tábornok, Norman Schwarzkopf, aki határidõ elõtt 1000%kal túlteljesítette a gyilkolási tonnatervet, az amerikai értékek „bátor és megalkuvás mentes” védelmezõje, a szabadság és demokrácia világméretû gyõzelmének a „különös anyagból gyúrt”, „könyörtelen” bajnoka, az „Amerikai Unió” hõse: „Senki sem maradt, akit még meg lehetett volna ölni”. Mission accomplished! – A küldetés teljesítve! – Micsoda kár! Milyen jókat tudott volna még öldökölni Amerika nagyobb dicsõségére!– a ford. „Erkölcsileg mi gyõztünk” – mondta egy iraki orvos nem sokkal utána. Valóban, az, hogy „mi vagyunk az új zsidók”, egy visszatérõ arab szófordulat manapság. Most, ahogy ezt írom a holokauszt emléknapon, lehetetlen nem arra gondolni, hogy nincs szükség kényszermunka táborokra, kényszerköltöztetésre és Ciklon B-re, hogy végrehajtsunk egy holokausztot. Ha azoknak a száma, akik meghalnak Irakban, Afganisztánban és Gázában eléri a hatmilliót, miközben a világ nem vesz róla tudomást, vajon meg fogják-e õk is kapni a maguk Holokauszt Emléknapját? Tekintet nélkül színre és fajra, fogunk-e mi, mi mindnyájan, tanulni valamit, mielõtt még túl késõ nem lesz? Global Research, January 28, 2008 http://www.globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=7920

Folytatjuk jó ha figyelünk

Mûhold fellövésére is alkalmas hordozórakéta indítóállomását tesztelte Irán, legalábbis az állami televízió hétfõi híradása szerint.

Az Islamic Republic of Iran News Network (azaz az állami tévé) adásában mutatott képek Iránban beüzemelték hétfõ reggel az ország elsõ ûrrakéta felbocsátására alkalmas kutatóközpontot, jelentette be az ország hivatalos hírügynökségea, az IRNA. Az ûrközpontot Mahmud Ahmedinedzsád jelenlétében avatták fel, az iráni elnök megtekintette a kilövõállást és a földi irányítóközpontot, majd – ha minden igaz – fellõttek egy tesztrakétát is. Az elnök hangsúlyozta, hogy az elsõ ûrkutató egység fellövése nagy elõrelépés lehet az emberiség szolgálatában és nagyban hozzájárulhat Irán fejlõdéséhez is. „Szemtanúi va-

Az IRNA (azaz az állami hírügynökség) által kiadott képek

gyunk Irán elsõ határozott, pontos és tudatos ûrbe lépésének. Aktívan és hatékonyan jelen kell lennünk az ûrben. Megalkotni és felbocsátani egy mûholdat, nagy és fontos eredmény“ – idézte Mahmúd Ahmadinezsád ünnepség elõtti szavait az AFP hírügynökség. A létesítmény jelenleg az Omid (Remény) nevû kísérleti mûhold fellövésére áll készen, a szerkezetet iráni szakértõk tervezték és építették. Az IRNA híradása szerint az Iszlám Köztársaság elsõ saját fejlesztésû mûholdjának fellövése a közeli jövõben, a márciusban kezdõdõ iráni újévben várható, a következõ három évben pedig több mûhold is követi majd. RAKÉTA ÉS RAKÉTA Az állami hírügynökség szerint az ûrközpont avatója alkalmából fel is lõttek egy „kutatórakétát“. Az iráni állami televízióban (IRINN) hétfõn be is mutattak egy kilövésre váró, majd fellõtt rakétát, a felvétel azonban nagy valószínûséggel archív anyag volt. A szerkezet erõsen hasonlít az ország orosz gyártmányú, Shahab-3 kódnevû 1300-1600 kilométer hatótávolságú rakétáira, ami nem véletlen, hiszen 2005 februárjában már sikerrel teszteltek Iránban egy, a Shahab 3-as alapján épített ûrrakétát, a Sina 1-et. Az állami hírügynökség is közölt fotókat egy várakozó, majd kilõtt rakétáról. A különös az, hogy az IRNA által kiadott képek más rakétát mutatnak, mint ami az IRINN által bemutatott tévéfelvételeken látható. Az AFP szerint a hétfõi kilövésrõl nem adtak ki hivatalosan felvételeket. Arról sincs pontos értesülés, hogy hol található az iráni ûrközpont, az IRNA az észak-iráni Semnan tartomány sivatagos területét határozta meg távolabbról. ISZLÁM FORRADALOM A rakétaindítás felerõsítheti az Egyesült Államok és a Nyugat amúgy is nagy, az iráni atomprogram iránti aggodalmát. Az utóbbi idõben ráadásul nem ez az elsõ rakétás bejelentés Iránban: novemberben egy új 2000 kilométer hatótávolságú rakéta kifejlesztésérõl adott hírt Irán, emlékeztet a Reuters. A szakértõk szerint nehéz megállapítani, hogy milyen fejlettségi szinten áll az iráni fegyverkezési program, mivel a technológiai részletekrõl alig kerülnek nyilvánosságra részletek. Iránban egyébként vasárnap kezdõdött az a tíznapos ünnepségsorozat, amivel az iszlám forradalom 29. születésnapját ünneplik (Iránban 1979-ben döntötték meg Khomeini ajatollah vezetésével Szafak sah uralmát). A hétfõi ûrközpontavató tulajdonképpen ennek az ünnepségsorozatnak volt a része.

Vasárnap volt az iszlám forradalom 29. születésnapja, amit tíz napon át ünnepelnek jó ha figyelünk

Forrás: Index

5

Az ország házában évek óta felelõtlenül randalírozó posztkommunista-cionista csürhe úgy döntött, végez a magyar nemzettel – ha egyáltalán még van olyan. Addig-addig lökdöstek bennünket a velünk már jó elõre megásatott sír felé (ezt a sírt a Kádár-rendszerben ástuk meg magunknak, önként és dalolva), hogy most már végre ott állunk a szélén. Bambán nézünk magunk elé, és várjuk hátulról a lökést. Hétfõn meg is fog érkezni. Megdöbbentõ a politikusi csürhe részérõl a magabiztosság, a pökhendiség. Valóban semmi reménye a nemzetnek arra, hogy ezt a bûnbandát egy napon felelõsségre vonja aljas tetteiért? Hiszen közülük még a jobbak is hagyták magukat megzsarolni egy elmebeteg bûnözõ miniszterelnöktõl, és kiveszni magukból a nemzet iránti felelõsség utolsó morzsáit is! Pedig ebben az országban voltak már az utóbbi százötven évben komoly felelõsségre vonások, és végeztek már ki miniszterelnököket, Batthyányi Lajostól kezdve Nagy Imréig. Mindkettõjüket külsõ, elnyomó hatalom végeztette ki, de vajon volt-e olyan, akin a nemzet ellen elkövetett súlyos bûneiért hajtottak végre halálbüntetést? (Nem sorolom ide az 1945 utáni, úgynevezett „népbírósági“ pereket, hiszen nyilvánvalóan nem a nép, hanem elvakult moszkovita kommunisták és bosszúra éhes zsidók ítélkeztek.) Lehet hogy gyurcsány lesz az elsõ? Mert ha mégis érkezik nemzetünk számára utolsó pillanatban isteni segítség, ha utolsó pillanatban felébre dünk a kábulatból és nem várjuk be a hátulról érkezõ lökést, mely a sírba taszít bennünket, akkor bizonyára súlyos felelõsségre vonások fognak bekövetkezni. Ezzel láthatóan egyáltalán nem számol a jelenleg csalással uralomra került posztkommunista-cionista csürhe. Hallani olyan pletykát, hogy már megszületett a háttéralku: nem fogja õket felelõsségre vonni az új hatalom. Ezzel én nem értek egyet, és sok más honfitársam sem. Szerintem mindenkit külön-külön egyénileg kell hamarosan felelõsségre von-

ni, még az úgynevezett „jobbakat” is, mint pl. Szili Katalin, hiszen õ is kétszer bizalmat szavazott ennek az ámokfutó õrültnek, akit az USA-ban már régen lelõtt volna a rendõrség. Természetesen az USA-nak komoly érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ez az ámokfutó itt Magyarországon csak pusztítson és romboljon, amíg csak bírja. Szerintem Sólyom Lászlót is felelõsségre kell vonni, mert elsõ adandó alakalommal azonnal súlyosan elmarasztalta a Magyar Gárdát, nemzetünk szinte egyetlen komoly önvédelmi szervezetét, viszont nem oszlatta fel az Országgyûlést, holott megtehette volna. Ha rögtön a hazugságok napvilágra kerülése után lemondatja ezt az õrültet és feloszlatja az ország házában randalírozó és tobzódó magyarellenes csürhét, nem jutottunk volna idáig. Tehát õt azért terheli felelõsség, mert nem volt mersze idõben érdemi intézkedést tenni a nemzet javára, amikor a nemzet nyilvánvalóan veszélybe került. Lehet, hogy majd õ is vonyítani és szûkölni fog, mint a felelõsségre vonandó képviselõk, akik majd egymással versengve fogják az elvakult, akasztani való lendvaira és gyurcsányra kenni a felelõsséget? Néhány éve felelõs emberek (akikbõl egy sem került be az ország házába) figyelmeztettek bennünket, hogy hamarosan a palesztin nép sorsára jutunk, vagyis hogy olyanok leszünk saját hazánkban, mint a palesztin nép a zsidó uralom alatt. Nos ebbõl a jövõbõl hihetetlenül hamar lett jelen; ha eltûrjük, hogy hétfõn kiszavazzanak bennünket saját hazánkból, akkor január 1-tõl valóban a palesztinok sorsára jutunk, Akik egyébként rokon népünk. Horvát Istvántól olvasgatom mostanában „A jászok“ címû rég elfeledett mûvét. Óriási mûveltségû nyelvész volt (1847-ben halt meg), akire 160 éve egyfolytában dobálják a sarat hõs finnugrász nyelvészeink és történészeink – közülük senki sem olvassa, de állandó vizsgaanyag az õ besározása. Egyik bûne az volt hogy összegyûjtötte az ókori forrásokban szereplõ népnevek fordításait, ugyanis még

a középkorban is szépen lefordították a népneveket (például mindenki tudta, hogy „szláv“ azt jelenti: szolga). Horvát észrevette, hogy okleveleinkben 400 éven át jász (= íjász, azaz nyilazó) és filiszteus fölcserélhetõ népnevek, egészen Mária Terézia uralkodásának kezdetéig. Ugyanakkor ókori forrásokból bizonyítja, hogy a filiszteus és palesztin nevek ugyanazt a népet jelölik, vagyis szkíta fajú, velünk szoros rokonságban álló néprõl van szó. Tessék megnézni zászlajukat (nem véletlenül retteg zászlainktól és a turultól a ma bennünket vezetõ politikusi söpredék, tudják, vagy legalább sejtik, hogy ezek nagyon õsi, szerves, tehát ma is ékesen szóló jelképek): piros, fehér, zöld mellett benne van még a gyász fekete színe – de hát mi is joggal húzhatnánk fekete sávot a mienkbe, Trianon és az azóta egyfolytában tartó magyar népirtás miatt. Ha majd tényleg eljutunk a felelõsségre vonáshoz, ne feledkezzünk meg „tudósainkról“ sem, akik szkíta eredetrõl és szkíta rokonnépekrõl tudni sem akarnak, akik 160 éve folyamatosan verik fejünkbe a két gyalázatos osztrák figura, Hunsdorfer és Budenz bécsi ügynökök által kitalált hazugságokat népünk és nyelvünk eredetérõl. Oly magas szinten mûvelik a népbutítást, hogy hozzájuk képest gyurcsány legföljebb kezdõ mûkedvelõnek minõsíthetõ. Tudóskáink – kevés kivétellel – kutatás és oktatás címen végeznek felmérhetetlen szellemi-erkölcsi pusztítást a magyarság körében, ma például a bolygónkat tönkretevõ amerikai tudomány gátlástalan terjesztésével. Így hát az úgynevezett tudomány is már jó ideje eszköze a magyar népirtásnak. Tehát hétfõn kivégzés. FEGYVERBE, MAGYAR! Akinek van, nekem is adjon és tanítson meg a kezelésére. És akkor kiadjuk a régi Marosán-i jelszót: „Holnaptól nem tárgyalunk, hanem lövünk!“ De hát velünk tárgyalni sem akart senki! Végvári József dr. nyugdíjas nyelvtanár a Magyar Gárda tagjelöltje

Fel vagyunk fegyverkezve – üvöltötte a cigány horda Néha hasznos dolog betekinteni egy-egy gagyitévé híradójába. Ma este Kolompár Orbánt és bandáját mutatták az RTL-en, s derék toleráns cigányaink büszkén üvöltötték a kamerába: nem félünk, fel vagyunk fegyverkezve. Egy-egy nemzeti tüntetés elött a rendõrök megmotozzák a nekik nem tetszõ honfitársinkat. Cigányok handabandázásakor ez nem fordulhat elõ, mert egybõl úgy védekeznek, hogy megsértik jogaikat a rasszista rendõrök. Pedig abban biztosak lehetünk, hogy Kolompár bandájának átvizsgálásakor elõkerûlt volna jónéhány szamurájkard, teleszkópos vasvilla, hogy a baltákról, boxerokról és konyhakésekrõl ne is beszéljünk. Forrás: HunHír.hu

6

jó ha figyelünk

– avagy Központi felhatalmazás az SZDSZ hatalomból seggberúgás útján történõ kipaterolásához – A Magyar Nemzet internetes változata a spanyol és portugál nyelvterület sajtójából szemlézett, ott akadt rá az alábbi jelzésértékû, figyelemreméltó, egyszersmind elgondolkodtató hírre: „A gazdasági Nobel-díjas már temeti a neoliberalizmust A mexikói La Jornada idézte Joseph Stiglitz, Bill Clinton egykori gazdasági tanácsadójának neoliberalizmussal kapcsolatos megállapításait.

A baloldali mexikói napilap idézte Joseph Stiglitzet, a 2001-es esztendõ gazdasági Nobel-díjasát. A Világbank volt alelnöke szerint most már határozottan kijelenthetik, hogy megbukott Latin-Amerikában az úgynevezett washingtoni konszenzus, vagyis a gazdaság egyfajta neoliberális gyakorlata. Stiglitz Quitóban, az ecuadori fõvárosban beszélt egy gazdasági konferencián a dél-amerikai országnak a világgazdaságban betöltendõ új szerepérõl. Stiglitz leszögezte: a neoliberális gazdasági modell bukása különösen Latin-Amerikában egyértelmû, amely a legtovább ment ennek a gazdasági modellnek a bevezetésében. Az Egyesült Államok eközben kerülte alkalmazását saját területén, hiszen néhány éve megtagadta Dubainak, hogy bérbe vegye az amerikai kikötõket. Ezért Stiglitz azt javasolta, minden állam keresse meg a neki megfelelõ harmadik utat, hiszen nagyon sokféle létezik belõle.” Forrás: MNO

Emlékeznek még az átkos pártállami idõkre? Tudják, azokra az évekre gondolok, amikor a hétfõnként adásszünetet tartó egyetlen televízió mindkét csatornáját, no meg a szilveszterre rendszeresített Hofi-kabarét két szó, a „begyûrûzés” meg a „cserearány-romlás” jó ha figyelünk

uralta. Hát ha valamikor, akkor ennek a hírnek az olvastán, most aztán tényleg azt szeretné az ember, hogy ide is mihamarább begyûrûzzenek a kedvezõ változások. Ha jobban belegondolunk, ez egy nagyszerû hír. Végre valahára a nagyvíz túlsó partján is rájöttek arra, hogy az embert kellene az elsõ helyre tenni, nem pedig a pénzt. Igaz, ennek a pofon egyszerû tézisnek a kimondásához egy Nobel-díjas közgazdászra volt szükség. Olyanra, aki darab ideig maga is a neoliberális gépezet apró fogaskerekeként a nem kívánatos irányba terelte a dolgokat. Az, hogy szerencsétlen Stiglitz idejében megszólalt még mindig jobb, mintha senki sem tenne semmit, és a világ továbbra is megállíthatatlanul zuhanna a neokáosz felé. Ha jobban belegondolunk, ez a hír gyakorlatilag egy csapásra megoldotta valamennyi problémánkat. Illetve majdnem valamennyit. Hiszen azok után, hogy a világ egyik legtekintélyesebb közgazdája, aki ráadásul belülrõl is jól ismeri a rendszert, a pofánkba vágja, hogy ez most mán innentõl kezdve nem trendi, ha úgy tetszik, központi felhatalmazást kaptunk a Nagy Testvértõl hazánk legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást okozó pártjának, az ízig-vérig neoliberális SZDSZ-nek a hatalomból való kipaterolására. Innentõl kezdve egyúttal az egészségügyi „reform” is teljesen szükségtelenné válik, hiszen a lakosságtól kezdve a különbözõ szakmai és érdekvédelmi szervezeteken át boldog-boldogtalanig bezárólag mindenki ellene van, csak bizonyos szûk, neoliberális köröknek áll érdekében keresztül verni ezt az ostoba és horribilis összegek árán fenntartható gondolatot a magyar társadalmon. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen épp most hallhattuk Mr. Szaktekintélytõl, hogy a neoliberalizmus kora lejárt. (Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy vele együtt a neoliberálisoké is. Irány a történelem süllyesztõje, ahova valók! Már éppen itt volt az ideje. Lehet, hogy OV már tud valamit? Vagy elõtte szóltak neki?) Azért csak majdnem valamennyi problémánkat és nem az összeset oldja meg Stiglitz bejelentése, mert a végletekig erodálódott és hiteltelenné vált politikumot nekünk magunknak kell kirakni a törvényhozás házából. Ezt a szívességet helyettünk senki sem fogja megtenni nekünk. No, persze aki vette magának a fáradságot, hogy beleolvasson Drábik János vagy Síklaky István valamelyik munkájába, az cseppet sem lepõdik meg Stiglitz bejelentésén. A kamatos kamat és az ún. „fenntartható fejlõdés” exponenciálisan eleve megvaló-

síthatatlan. A lassan már a dogma szintjére emelkedett ostobaságnak köszönhetõen Földünk, mely akár ökonómiailag (vagyis a gazdaság szemüvegén át), akár ökológiailag (vagyis a biológiai létezés tükrében) vizsgáljuk, egy véges rendszer, amely egy rákos sejt szimptómáit mutatja. A kórosan burjánzó idegen test kielégíthetetlen étvágyának köszönhetõen felfal mindent, míg végül maga a gazdaszervezet is – jelen esetünkben anyabolygónk a Föld – bele nem pusztul. Komolyan mondom, nem is értem! Magukat nemzetközi tekintélyû szakembereknek tartó közgazdászok hogyan lehetnek olyan ostobák és/vagy buták, hogy nem látják, nem veszik észre azt a legegyszerûbb törvényszerûséget, hogy egy véges rendszerben egyetlen alrendszer sem növekedhet végtelenül. Stiglitz bejelentése kijelentése, kinek melyik tetszik, azonban ennél egy sokkal fontosabb lényegre tapint rá. Direktben ugyan nem mondja ki, de mindenki érzi, érti a lényeget, Mammon világából, azaz a pénz elsõbbségétõl, a piac és a verseny kizárólagos és megkérdõjelezhetetlen elsõbbségétõl és uralkodásától Isten világa, a természet és az ember felé kell fordulnunk. Ha életben akarunk maradni! De ezt már csak én teszem hozzá. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, és itt jön egy újabb érv amellett, hogy innentõl gyakorlatilag USA felhatalmazással rúghatjuk seggbe az SZDSZ-t, hogy a régebben Kuncze vezényletével, ma pedig Kóka Johhny dirigenciája mellett szajkózott „az állam mindig és mindenhol eleve csak a legrosszabb tulajdonos lehet” címû baromság, melyre az élet jó párszor rácáfolt, s melyet a szürkeállományára egykoron oly büszke törpeminoritás már-már mantraszerûen zsolozsmázik szüntelenül, szintén mehet a lecsóba. Túllépett rajta az idõ! A történelem szemétdombjára ezzel is! Mit csináljunk? Van ilyen. Így jártatok! Stiglitz nagyon diszkréten úgy fogalmaz, hogy „minden állam keresse meg a neki megfelelõ harmadik utat, hiszen nagyon sokféle létezik belõle”. Egy a lényeg, szabadulni a lélektelen neoliberalizmus környezetpusztításban és emberi életek sokaságában kárt okozó, kizárólag profitorientált világot garantáló zsákutcájából. Ne ijedjenek meg, semmi különös nem történt, csak egy újabb lufi pukkant ki. Láttunk már ilyent, csak eddig kisebb volumenû bukták kerültek be vezetõ hírként a tévécsatornák esti fõ mûsoridejébe. Például ELRON és társai. Az amerikai óriáscégek után Stiglitz bejelentésével immáron az 7

egész rendszer látszik bedõlni. Mi persze néhány lépést még megyünk tovább a megkezdett úton, még a pártállami idõkben ránk ragadt, a gazdának csontig és feltétlenül nyalunk utolsó leheletünkig” címû téveszme „jó” szokásához híven. No meg az 1500 milliárd, ami még a kasszában van az is csábító kicsikét. Stiglitz aszongya, hogy Latin-Amerikában – ahol a legtovább jutott –, megbukott a neoliberalizmus. Jó, tudom, a magánkézbe adott és versenyzõ egészségügy példája sem hatja meg a jelenleg regnáló kormányzatot, hogy nem kéne önként magunkra önteni a szart, mikor tiszták is maradhatnánk, de ezúttal nem OV, nem az ellenzék, meg a szakszervezetek mondják, hogy nem kéne tovább bukdácsolnunk a kátyukkal tarkított úton, mikor a járdán is mehetnénk, hanem hát mégis csak a Világbank egyik volt fõmuftija, aki ráadásul Nobel-díjas a szakmájában, azt meg azért mégse osztogatják csak úgy kilóra, nem igaz? Szóval csak azt akarom mondani, hogy útelágazódáshoz érve (copyright by Megyó) felesleges tétováznunk, amikor elõre megsúgták nekünk a helyes utat. És ez még akkor is így van, ha némely kevésszámú barom, kalandvágyból vagy egyéb más aljas megfontolásból, csak azért is a szakadék felé vezetõ ösvényre szeretne ráterelni bennünket. (Ki tudja, talán baksist kapnak a temetkezési vállalkozótól, vagy a koporsókészítõtõl?) Száz szónak is egy a vége, a gazda, ha disztingváltan és elegánsan is, de mégiscsak bejelentette, hogy nem tudja tovább finanszírozni a bulit, valami mást kell kitalálni. Igaz, ezúttal elmaradt a szõnyeg szélére rendelés, de azért közölték a mihez tartást. Úgy összegészében mindenkivel, ami számomra csak egyet jelent: qrva nagy gáz van. És nem csak helyi szinten, hanem úgy összegészében. Globalice! Jelzem nekem már korábban is elegem volt abból a beteges gondolkodásmódból, ahol az emberek sokasága holmi pénzügyi szerencsejátékon akarta megalapozni a jövõjét. Mert hát a tõzsde tulajdonképpen nem más, államilag megtûrt hazardírozás. Ráadásul olyanon, ahol – állítólag –, ha teszem azt New Yorkban elfingja magát egy lepke Budapesten tornádó kerekedhet belõle. És ez mint hivatkozási alap szolgálhat. Persze Önök most bizonyára azt mondják, hogy nagyon sarkosan fogalmaztam. Pedig dehogy. Csak éppen ebben a globalizált világban, ahol a több ezer kilométerrõl ideszállított paradicsom tokkal-vonóval olcsóbb, mint amit a saját kertemben, tõlem két méterre szedek le, ott bizony ilyen és ehhez hasonló életszerûtlenségek gyakorta elõfordulhatnak. És természetesen elõ is fordulnak. No, hát erre az élettõl teljesen elrugaszkodott és idegen létezésre, melynek gyûjtõneve neoliberalizmus, erre mondtak most nemet. 8

Külön felhívnám a figyelmet a hír egy mondatára! „Az Egyesült Államok eközben kerülte alkalmazását (mármint a neoliberlizmusnak – A szerk.) saját területén, hiszen néhány éve megtagadta Dubainak, hogy bérbe vegye az amerikai kikötõket.” Asszem ehhez felesleges különösebb kommentárt fûzni. Elég, ha csak az oktatás leépítése körüli mizériára vagy az egészségügyre gondolunk. Mindenki mást leküdünk megalázóba, miközben mi elitiskolába járatjuk a porontyainkat. Mindenki mást évekre szóló várakozáslistákra számûzünk, miközben mi magánkórházak VIP-arcoknak fenntartott egyágyas kórtermeinkben kezeltetjük különbözõ médiaérettséget elért, rákhoz feltûnõen hasonló tüneteket produkáló pattanásainkat és egyéb nyavalyáinkat. No, hát ez is valami hasonló az USA részérõl. Ti többiek, szívjatok, mint a torkos borz, mink meg addig köszönjük szépen mög vagyunk. Tik csak termeljétek a töménytelen mennyiségû zöld hasút, mink meg majd csak elleszünk valahogy. Hát valami ilyesfélére tervezték Mammon „szép”, új világát. Csak aztán nem jött össze nekik. És úgy tûnik most már nem is fog. Addig is, míg a kedvezõ változások begyûrûznek, kérem, ne felejtsék el tájékoztatni liberális ismerõseiket (ha egyáltalán van ilyen), hogy ennyi volt, innentõl kezdve nyugodtan hátradõlhetnek a fotöjben, mert most már más viszi tovább a stafétabotot. Jó estét, jó szurkolást! A többiek viszont nyissák mán ki végre a szemüket! Eljött az eszmélés ideje! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Csöröge barátom az alábbi megjegyzéseket fûzte hozzá fenti írásomhoz: Stiglitz már nagyon sok hasonló kijelentést tett és írt. Mit jelent az a szó, hogy „megbukott”? Hogy pl. Mexikó elszegényedett? De hiszen ez volt a cél! Elérték ezt a célt? Tökéletesen. Hát akkor miért bukott meg? Ellenkezõleg: a neoliberalizmus sikeresen halad elõre és hódítja meg a világot. Édesapám, ha a pestis százezreket megöl, az nem a pestis sikertelenségét jelenti. A neoliberalizmus igenis nagyon sikeres. A neoliberalizmus célja, hogy a Föld minden vagyona néhány kézben gyûljön össze. Ezt sokan úgy fogalmazták meg, hogy a 20/80-a társadalom létrehozása. Megállapították, hogy a mai nyugati életszínvonal csak úgy tartható fenn, ha a föld lakosságát 20%-ra csökkentik. Ez nem megy. Ennek az alternatívája, hogy a 80%-tól megtagadják az erõforrásokhoz való hozzáférést, azaz teljes nyomorba taszítják. A nyomorlázadást kábítószerrel és olcsó szórakoztatással elõzik meg. Már nem emlékszem, hogy Brzezinski vagy Kissinger nevezte ezt el tittitainmentnek: „megciciztetjük”, azaz adunk nekik valamit enni és kapnak tévét, pornót és drogot.

Oktatás, egészségügyi ellátás nuku, abortusz, euthanázia ingyenes, vallás, szolidaritás a tudatokból kiirtva. Ne haragudj, de ez program nálunk is õrült sikeresen halad elõre, négypárti támogatással. A neoliberilzmus a judeomammonita hazugságkultúra közgazdasági ideológiája. Erre igazán illik a hajdani marxista megfogalmazás, hogy burzsoá áltudomány. Mert nem tudomány, nem közgazdaság, hanem demagógia: hidd el, hogy neked az a jó, ha a tõkehozam maximális. Neked nem jó egy önköltséges, szolidaritáson alapuló biztosítás, a cascótól kezdve a nyugdíjig, hanem az a frankó, ha a befizetett összegek egy részét valakik haszonként elteszik. Ez a magas szintû ellátás garanciája. És ezt a hülyeséget ismételgetik nap, mint nap, míg sokan el is hiszik. Ezt magyarázza neked Gyurcsány, Kóka és Kuncze, de Orbán is, amikor azt állítja, hogy „reformokra” szükség van. A szöveg gazemberségére jól jellemzõ a többes szám használata. A reform jelentése „visszaállítás”, szó szerint „visszaalakítás”. Mit jelent az, hogy visszaalakítások? Még értelmes sincs. De az a lényeg: ne is legyen, mert akkor mûködik az „újbeszél”. Tehát szögezzük le: a neoliberalizmus a diadalútját járja. Egy volt orosz tábornok mondta, hogy a zsidókat Oroszországból kalasnyikovokkal fogják kiverni. A neoliberalizmust csak fegyverekkel lehet megállítani, mert Amerika katonai ereje a neoliberális program életben tartója. A neoliberalizmust nem közgazdászok, hanem az iraki felkelõk, az iráni bátorság és az oroszok ébredése a gorbacsovi-jelcini mámorból fogja megdönteni. A szocializmusnak kell gyõzni, mert a kapitalizmus egy obskúrus és embertelen vallásra épülõ gazdasági rend. Marx ezért azonosította a kapitalistát a zsidóval. Csatoltam egy képet. Rövid a szöveg, biztosan megérted. Ben Gurion megjósolja, hogy Jeruzsálemben fog székelni a legfelsõ világbíróság, azaz az lesz a világ fõvárosa, A dátumot kissé elvétette, mert nem számolt a palesztinokkal, pontosabban alábecsülte õket és túlbecsülte a zsidókat. A neoliberalizmus ellen a közgazdászoknál sokkal hatékonyabban harcolnak a holokauszt tagadók, amit az is bizonyít, hogy a rendszer a neoliberalizmus tagadóit nem veti börtönbe, mert veszélyteleneknek tartja õket. Annál inkább a holokauszt tagadókat. Azoktól vannak beszarva. Nem véletlenül. Meg az ún, öngyûlölõ zsidóktól. De milyen érdekes, hogy a faji szolidaritás miatt azok ellen nem lépnek fel úgy, mint a goyok ellen, Bár Cole-t, a holokauszt tagadó történészt és Toaff-ot, a vérvád történelmi valóságának a bebizonyítóját canossa járásra kényszeríttették. Most olvastam, hogy a közép-ázsiai országok (Azerbjdzsán, Kazhsztán,, Türkmenisztán) 50%-kal fogják a földgáz árát emelni. Ez a gáz jön Oroszországon keresztül Európába. Jövõre már nem csak orvosi kezeléshez nem jó ha figyelünk

MAGÁNÉLETÜNK Egyre több újság él meg olyan hírekbõl, hogy neves emberek magánéleti ügyeit teszi közzé. Még szerencse, ha nem botrányról, hanem szép eseményrõl írnak. Pl. egy hírességnek kisbabája születik. A belsõ világunk nem tartozik mindenkire. Még örömeink sem tartoznak mindenkire, még kevésbé a bûneink és a fájdalmaink. Ez a kifordított magánélet, amely ma eluralkodik, szerintem az istenkeresés jele. Ha valakinek a lelke mélyén nincs jelen Isten, akkor nyilvánvaló, hogy a lelke mélyét fel fogja tárni, mert megõrül az egyedülléttõl. Mindegy, hogy hová, de szórnia kell a gyöngyeit és a szégyellnivalóit egyaránt, mert nem viseli el, hogy bent maradjanak. Csak Isten értékeli belsõ életünket. Kifordított lelkû embertársaink a közvéleményt tekintik Istennek. De a közvélemény nem Isten, egy rövidke ideig csámcsog a magánéletrõl szóló híreken, aztán ajkát biggyeszti, mondván, mi közöm van hozzá. Egyre sérülékenyebbek és kiégettebb lelkûek vagyunk. Sánta János – Magyar Kurír

FÕSZERKESZTÕ DIPLOMA NÉLKÜL A SZOCIALISTÁK MEGSZAVAZTÁK Megszavazták a pécsi szocialisták, hogy Trencséni Dávid legyen a Pécsi Hírek címû lap fõszerkesztõje, holott az újságírónak még diplomája sincs, ami alapfeltétele a posztnak. A baranyai megyeszékhely Fidesz-elnöke a közgyûlés zárt ülése elõtt a Lánchíd Rádiónak elmondta, hogy aggályosnak tartja Trencséni Dávid kinevezését, hiszen a jelölt eddig egy ateista honlapon publikált. Szerinte ez összeférhetetlen egy ezer éves, püspöki székhelyû város szellemiségével. Révész Mária hozzátette: az Európa Kulturális Fõvárosa rendezvénysorozat felvezetõ éve az egyházaké és a vallásoké lesz Pécsett. Az pedig kétséges, hogy kellõképpen tudja képviselni ezt a törekvést egy olyan újságíró, aki elkötelezte magát egy egészen más világnézet mellett. Forrás: Lánchíd Rádió

fogunk hozzájutni, hanem fûteni sem fogunk. A võm meséli, hogy abban a kis faluban, ahol laknak, a lakosság nagy része már abbahagyta a gázfûtést. Náluk különösen drága, mert tartálykocsival hozzák a gázt a falu szélén épített nagy tartályba. A 80%-hoz tartozó emberek már nem bírják fizetni a gázszámlát, és mindent égetnek, ami akad. Kezdõdik a szép, új világ. „Elõre a globális kapitalizmus teljes és maradéktalan felépítéséért!” – „Gyurcsánnyal elõre!” Na szervusz. Csöröge, aki olykor Röcsöge

jó ha figyelünk

– avagy az anyagmegmaradás törvénye! – Még a Kádár éra idején humorosan úgy fogalmaztuk meg az anyagmegmaradás törvényét, hogy az anyag nem vész el, csak gazdát cserél. Mindez abból a tapasztalati ténybõl következett, hogy az úgynevezett szocializmusban a köztulajdon elvétele nem volt lopás, hiszen az a „mienk“ volt – a hazug kommunista propaganda szerint. Valójában az MSZMP tagjai rendelkeztek vele. Valahonnan innen indult a „spontán privatizációnak“ nevezett NAGY LOPÁS! Egyesek ebben a kínvicces (humoros) megfogalmazásban felismerték a nagy lehetõséget, és valóra is váltották. Az Anyag, a nép vagyona (a közvagyon) volt, nagyszüleink, szüleink áldozatos munkájának gyümölcse (amivel újjá épült az ország!). De a bukásukat érzõ, lehetetlen rendszerüket fenntartani már képtelen kommunista politikai és gazdasági vezetõk magukévá tették a népi humorból fakadó mondást, és az Anyag gazdát cserélt. Megkezdték a „spontán privatizációnak“ nevezett lopást, amivel a közvagyon gazdát cserélt! (Ehhez bûnsegédek is kelletek, ezt ne feledjük!) A NAGY LOPÁS a ‘80-as évek közepe óta mind a mai napig tart. Gondoljunk bele, mekkora vagyona volt hazánknak, a magyar népnek, hisz még mindig van mit ellopni! Aztán jött mostanság az „Új Magyarország“ program (lopási terv) nagy húzása. Mert mi is történik a reklám filmben, amire a cím is utal? Egy kedves kislány – ez mindig bejön, mindig megható (gyerek, kis kedves állat tuti nyerõ) – elmondja a szöveget, miszerint bennünk van egész Magyarország. A szöveg rengeteg sugalmazást, csúsztatást tartalmaz. Mint ha most kezdõdne az ország felépítése (újjáépítése), az új Magyarország létrejötte, a nagy felemelkedés. A Pannon puma megdöglött, kellett valami más, valami új! Bizony, már megint hülyít bennünket a maffia-kormány kommunikációja. Hiába no, a mai nemzeti oldalnak be kellene látnia, hogy a jó reklám, jó kommunikáció gyõzelemre vezethet! Ebben a bolsi-liberális maffiának sok évtizedes tapasztalata van. De mára a kommunikáció igazi tudománnyá vált, a retorika és a pszichológia eszközeit használva. Képtelen vagyok elhinni, hogy mi ezt nem tudjuk kihasználni! Ja, ahhoz meg kellene tanulni a bolsiktól az illegalitásban végzett munkát is! Nekik sem volt sajtójuk, médiájuk, amikor fû alatt kellett szervezkedniük. Mégis nagy tábort (inkább ütõképes maffiát) szerveztek meg. Jó, tudom, tisztességes (netán keresztény) magyar ember nem tud aljas eszközökkel élni. De azért a magunkhoz való eszünket nem kellene elveszíteni. Jézus is azt tanította „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.“ (Mt 10:16).

Vagyis nem kellene hagynunk a végletekig kirabolni magunkat! Azt, hogy bennünk, tisztességes, dolgos, becsületes magyarokban van Magyarország (akik magunkat magyarnak valljuk nemzeti, etnikai hovatartozásunk különbsége ellenére), tudjuk! Igen, mi alkotjuk Magyarországot! A reklámban elszólta magát a kormány, miszerint az a Magyarország, amit szeretnénk, NEM LESZ ( sic!!! – nem azt mondja: hogy nem csak lesz!), hanem van. Hogy mi van, azt érezzük a bõrünkön! Amit pedig elképzelünk, az ezzel a rablóbandával soha nem lesz! Ez a lényeg! Egy szó mint száz, ideje lenne feleleveníteni az igazi anyagmegmaradás törvényét, és amink van, nem engedni más „gazdák“ (rablók) kezébe. Naponta kellene a mai ellenzéknek feltenni a kormánynak azt a kérdést: Hol van az ország vagyona, a közvagyon? Aztán azt is tisztázni kell, hogy a lopás bûncselekmény, és a bûnösöknek bûnhõdniük kell! Európában van egy ország (Magyarország), van egy város, és van egy ember, akiben nem az egész ország van, hanem a Gonoszság, amivel földönfutóvá tette népünket! Ideje lenne elküldeni, vagy inkább számon kérni! ÉLJEN MAGYARORSZÁG! ÉLJEN HAZÁNK! Czakó István – FÚSZ

9

avagy mozgósítás a baloldalon Masíroznak. Már megint masíroznak, mint Szabó Albert nácijai, épp a megfelelõ pillanatban épp az MSZP-s arisztokrácia érdekei mentén. Mindig ez van, ha az oligarcháknak szükségük van egy kis népszerûség növelésre, egy kis társadalmi bázisra; fasiszta hordák masírozása. Bevált recept, ezzel lehet riadóztatni a megpunyhadt szocialista nyugdíjast, aki már épp kezdett végképp eltávolodni védelmezõ pártjától a nyugdíjas irtó törvény miatt. Nagyon össze kell rántani a jónépet, mert deklarálni kell, hogy igen, az emberek elfogadták a reformokat, az emberek szeretik – a valószínûleg gigantikus korrupciós pénzt jelentõ – egészségügyi biztosító magánosítását. Pedig már épp nagyon haragudott a kádár-népe nyugdíjas, mert beszûkült politikai látókörébõl, az orbángyûlöletbõl épp kezdett kijózanodni, tökéletesen megértve a hatalom üzenetét. Nincs szükség a nyugdíjasokra és betegekre, de még a gyermekekre sem, csak a szorgosan dolgozó bérrabszolgákra, a többit valamilyen módon, meg kell oldani. Végleg. A hiányt majd pótoljuk kínai importból. Az mszp-nyugdíjasok pontosan érezték ezt, hogy az életükre megy a játék, ez az oligarchia üzenete. Alá is írtak a Fidesznek, nagyon sokan, ezek szerint túl sokan a népszavazási kezdeményezésnél. A gengszterváltás óta már jól tudjuk – meg kellett tanulnunk –, hogy itt a jobboldal nem nyerhet ebben az országban, mert valójában többen vannak a kádár nosztalgiában élõ néprétegek, mint a gondolkodni kész és képes, az ország jövõjét szem elõtt tartók, itt maximum a baloldal veszíthet. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy a baloldal igazából egyetlen eszközzel tudja csak maga mellé állítani ezeket az embereket, mégpedig a félelemkeltéssel, a fasisztaveszéllyel való riogatással. Tehát mindig a baloldal érdeke az utcán randalírozó fasiszta horda, mert az akár végtelenségig elkeseredett és kiábrándult szavazóit csak ezzel tudja mozgósítani, ezzel tudja megmutatni nekik, hogy „lehet, hogy mi nem túl jól végezzük a dolgunkat, de nézzétek a másik oldalt, agresszív fasiszta csürhe, akik a biztonságotokra törnek, a fizikai létetekre“. Mindig ez van... És most nézzük a dolgot a másik oldalról. Igen, utáljuk õket, sõt mi több sokszor gyûlöljük is. Nagyon jólesik sokunknak nézni, ahogy az ideológiailag rokonnak vélt szervezetek megfélemlítik a másik oldalt. Jólesik nézni a politikai pótcselekvést, aminek ugyan semmilyen kézzelfogható és számunkra pozitív eredménye nincs, de legalább törleszt valamit, úgy véljük. Jólesik a szellemi maszturbáció, ahogy a sokak által utált, bûnözõnek vélt cigányok rettegve visszahúzódnak omladozó házaikba, 10

mert egyszer végre mi is törlesztettünk, most az egyszer nem mi rettegünk tõlük a buszmegállóban. Mert amúgy rettegünk tõlük és nem a más bõrszínük miatt, nem is a más kultúrájuk – na jó inkább kulturálatlanságuk – miatt, hanem mert nyomasztóan sokuk bûnözõ és az értékeinkre, testi épségünkre veszélyesek, mert sokuknak – tisztelet az egyre több!!! kivételnek – a mássága a bûnözésben teljesedik ki. Haragszunk a liberális zsidókra, mert rosszemlékû történelmi reflexeik miatt védik a védhetet lent, vagy épp a „politizáló zsidók“ (copyright egy zsidó könyvkereskedõtõl) akik „tolják maguk elõtt“ aljas politikai szándékaik megvalósítására a cigányokat, felhasználják õket, hogy még több strabag pénzt kaphassanak önsegélyezõ alapítványaikba a mi befizetéseinkbõl. El vagyunk keseredve, mert a mi adóforintjainkból üzemeltetik ezt az országot és ráadásul ellenünk. És akkor jön a Magyar Gárda. A dicsõ, a lovagi, az extra-maszkuláris, a Jobbik párt fiókszervezete. Jön Vona Gábor és demagóg módon elkezd a cigánybûnözésrõl papolni, mintha most az lenne a legnagyobb problémánk és nem az életünk ellen szervezkedõ MSZP. A Jobbik politikai céljai nyilvánvalóak. Szavazatszerzés a Fidesz táborából MINDENÁRON, azaz semmilyen ár nem sok ahhoz, hogy legyen még 1%, legyen még egy kicsi éves állami apanázs az 1% fölötti pártocskának, hogy állása lehessen pár pártkádernek, hogy dõljön a lé. És nem érdekli õket más. Honlapjukra felmenve egy cikk sem foglalkozik az életellenes MSZP ténykedésével, az nem érdekli õket, kizárólag a Fidesz kritizálása, mert onnan tudnak szavazatot szerezni. El is érkezünk lassan a Magyar Gárda felvonulásaihoz. Elõször Tatárszentgyörgyön. Lett is belõle országos ribillió, gondoskodtak

róla, hogy segítsenek az MSZP-nek a szavazói összerántásában, bizonyítva azt a „tételt“, hogy bármilyen helyzet is van, azért csak az MSZP a garancia a fasisztaveszély leküzdésére. Segítettek a cselédsajtóval karöltve áttematizálni a közbeszédet december 17-e elõtt, a végszavazás és országos sztrájk elõtt. De a történelemben elõször ez kevésnek bizonyult!!! Kellett hát még egy felvonulás – nocsak, az MSZP politikacsinálói ennyire szerény fantáziájúak? -, most épp Kerepesen, az mszp-nyugdíjasok által jól ismert és gyûlölt, idõközben polgármesterré átlényegült, és ez okból valószínûleg most megrettent Franka Tibor falujában. Ki kell ám szolgálni az MSZP érdekeit! Azért lenne egy kérdésem a Vona Gáborhoz: ingyen csináljátok ezt az MSZPnek, vagy besegítenek némi anyagiakkal a pártcsinálásba? Kik is a támogatóitok? A szélsõségeknek szükségük van egy másra létük igazolására és maguk meghatározására? És még a fasisztahorda-veszély is kevés volt, annyira akarják valakik azt a sokmilliárd éves adóforintot, az egészségbiztosítási kassza pénzét, hogy attól sem rettentek meg, hogy megveressék Csintalan Sándort. Mert igen, véleményem szerint ezek az erõk verették meg Sándorunkat, nekik állt érdekükben több okból is. Egyrészt Csintalan „áruló lett“ a másik oldalon, a drágabolgárúr véleménymûsorából tudhatóan a szocinyugdíjasok rettenetesen haragudtak rá. Nekik bizonyára kielégülést jelentett a vérzõfejû balos celeb látványa, akit, mint a híradókból megtudtuk, szélsõjobbos fiatalok vertek össze zsidósága miatt. Gyönyörû!!! Összeáll a kép. Látjátok kedves MSZPszavazók, ha pártunk és kormányunk nem figyel oda, akkor állarcos fasiszták fognak zsidókat összeverni az utcán (lakásuk garázsában). Nem szabad ezt engedni. Két legyet egy csapásra, ez ám a gyászhuszáros roham! Bármi áron kell az a korrupciós pénz, akár emberélet árán is az oligarcháknak... Hazucha

jó ha figyelünk

Az Országgyûlés elfogadta az egészségbiztosításról szóló törvényt. Minden szocialista képviselõ, aki gombot nyomott, igennel szavazott. Nincs koalíciós válság, Gyurcsány Ferenc helyzete az elmúlt hónapok valós vagy vélt ingadozásai után most kifejezetten szilárdnak nevezhetõ. A koalíciós pártok képviselõi nyomatékosan kifejezték egységüket, úgy fejezték be a politikai évet, hogy egyöntetûen támogatják a kormányt és azt, amit jobb híján kormányprogramnak neveznek. Sem bomlás, sem frakciózás, sem renitens egyéni akciók nem zavarták meg az összhangot. A tegnapi szavazás fényében ma már egyértelmû, hogy a közelmúlt nyilvános vitái, veszekedései csak a felszínt borzolták. E tekintetben semmi probléma nincs, a kormány a helyén van, és nem hagyja félbe a megkezdett, kommunikációs okokból reformnak nevezett valamiket. Másfelõl viszont válság van. Az egészségbiztosításról szóló törvényt, ami rendkívüli, eddig még nem tapasztalt változásokat hoz mindannyiunk életébe, az a koalíció fogadta el, amelynek népszerûsége százalékban kifejezve 13 plusz 1. De ez nem telitalálat, nyeremény pedig végképp nem jár vele. Ez a törvény tovább rántja õket lefelé, aligha lehet kétséges. Következésképpen a kormány és koalíció úgy folytatja majd a tevékenységét, hogy gyakorlatilag semmiféle társadalmi támogatást nem tudhat maga mögött. Formailag helytálló az az érvelés, hogy a kormányt

így vagy úgy, de négy évre választották, a többi meg legyen az õ gondjuk, de csak formailag helytálló. Az egészségbiztosítás átalakításának elõkészítésekor, abban a szégyenteljes folyamatban, amelyet a koalíció cinikusan társadalmi egyeztetésnek nevezett, egyetlen szervezetet nem sikerült széles e hazában találniuk, amelyik melléjük állt volna. A rendszerváltoztatás óta a magyar nép ilyen egységesen még nem foglalt állást egy koncepció ellen. Ilyen mértékû társadalmi ellenállást pedig nemhogy egy demokráciában, de egy diktatúrában sem szokás lekezelni, megjelenítõiket sértegetni és összességében az egészet figyelmen kívül hagyni. Ennek a politikai hatásai ma még nem láthatók, de nem fognak elmaradni, az bizonyos. Mindez nem véletlen. A törvény ugyanis rossz. Nem feltétlenül azért, mert kidolgozóik ostobák, korruptak vagy éppen gonosztevõk. Hanem sok más tényezõ mellett azért, mert

A GKI Egészségügykutató Intézet elemzõje szerint az egészségbiztosítási törvény nagyon nehezen megvalósítható. Rékassy Balázs úgy véli: nincs annyi egészségbiztosítási szakember Magyarországon, hogy minden regionális pénztár élére jusson egy. A törvény elfogadása kapcsán a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István elmondta: komoly kétségei vannak afelõl, hogy az hatályossá válik, ám, ha így is lesz, az elképzelt rendszer akkor is megvalósíthatatlan. Alapjaiban rossz az egészségbiztosítási rendszer módosításának koncepciója – jelentette ki az InfoRádióban a GKI Egészségügykutató Intézet elemzõje, aki elmondta: Európában sehol sem bizonyosodott be, hogy a több-biztosítós rendszer jobbá és hatékonyabbá tudja tenni az egészségügyi ellátást. Rékassy Balázs szerint nagyon sok energiát kell majd fordítani a biztosítók és az állam közötti megállapodások megkötésére, nehezen megvalósítható ugyanis az az elképzelés, amely szerint az elõbbieknek 49, az utóbbinak pedig 51 százalékos tulajdonjoga lesz. KEVÉS A SZAKEMBER Az egészségközgazdász úgy véli: komoly problémát jelent, hogy nincs Magyarországon elég egészségbiztosításhoz értõ szakember a 22 pénztár élére. Az is gondot okozhat, hogy a rendszer egy idõ után átalakul majd: egyes pénztárak felvásárolnak másokat, az elképzelések szerint hat-nyolc mûködik majd tovább. Ez azonban azt jelenti, hogy a 22 pénztár élére felvett szakértõk közül többet el kell majd bocsátani – magyarázta a GKI Egészségügykutató Intézet elemzõje. NEM LESZ JOBB A BETEGEKNEK Rékassy Balázs szkeptikus, szerinte nem lesz jobb a betegeknek az új rendszer bevezetése után, hiszen a költséghatékonyabb egészségügy megteremtése érdekében kórházi ellátásokat kell megszüntetni. jó ha figyelünk

rohammunkában fércelték össze két rendszer kikapkodott elemeit, úgy, hogy még a szavazás napján is módosító indítványok tömegét tárgyalták meg. A koalíciós képviselõk a gomb megnyomáskor semmit nem tudtak arról, hogy az általuk egységesen támogatott törvény nem közép- vagy hosszú, ugyan már, hanem akár csak rövid távon végül is milyen változásokat jelent majd a magyar emberek életében és mindennapjaiban. A sötétbe ugrottak, és magukkal rántottak mindannyiunkat. Ilyen alakú egészségbiztosítás soha, sehol ezen a bolygón még nem mûködött. A mi egészségünkön, a mi életünkön fogják kikísérletezni, hogy vajon mi is ez tulajdonképpen. Ebbe rohantunk bele. Nem lehet nem felidézni Gyurcsány Ferenc õszödi szavait, amikor azzal lelkesítette társait, hogy bele kell vágni, akkor is, ha a második vagy harmadik lépést nem látják elõre. Megtették, és ez megbocsáthatatlan. Valamire azonban mégis jó volt ez a szavazás. Véget lehet vetni az emberarcú szocialista képviselõkrõl szóló legendáknak. Akik majd a választóikra hallgatnak, és harsányan nemet mondanak. Ugyan… Mind egyformák. És egyforma lesz a búcsújuk is. Forrás: Csermely Péter – MNO

Az egészségközgazdász elmondta: alaptétel, hogy az egészségügyben vásárlói aszimmetria mûködik, vagyis a vásárló sosem lesz megfelelõen informált, ezt pedig kihasználják majd a pénztárak is. A pénztáraknak – véli a szakértõ – nem az lesz a legfontosabb, hogy a minõséget javítsák, sokkal inkább a szolgáltatáshoz való hozzáférést csökkentik majd, ezáltal könnyebben lehetnek költségtakarékosak. AZ ORVOSOKKAL NEM FOGLALKOZIK Az egészségbiztosítási törvény nem tesz említést az egészségügyben dolgozók bérezésérõl, amely a rendkívül nehéz helyzetben lévõ orvosok számára sem kínál megoldást – mondta az InfoRádiónak a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Éger István hozzátette: a költségvetés számainak megismerése után arra lehet számítani, hogy fokozódik a „nyomorúságos helyzet“ az ágazatban. A kamarai elnök úgy véli, nem igaz, hogy a szolgáltatók versenye jobb színvonalú ellátást eredményez majd: verseny a pénztárak között csak a profitért lesz, ennek pedig a betegek csak kárát fogják látni. NEM VEZETIK BE A több-biztosítós rendszer Éger István szerint nem fog beindulni, mivel az egészségbiztosítási törvény inkoherens és kezelhetetlen. A Magyar Orvosi Kamara elnöke kijelentette: nem biztos abban, hogy a hétfõn elfogadott törvény közjogilag is hatályos lesz. Ha mégis – véli Éger István -, akkor az önmagát roppantja majd össze, mert sok ponton egyszerûen értelmezhetetlen. Forrás: InfoRádió

11

– káté az egészségbiztosításról – A fõvádlott ugyan kétségkívül Gyurcsány Ferenc, de a történelem ítélõszéke elõtt már most le kell szögeznünk, hogy az összes országgyûlési képviselõ, aki december 17-én igennel szavaz, egyetemleges felelõsségû tettestárs. Bûntársként felsorakozott melléjük a teljes kormánypárti sajtó, beleértve az úgynevezett közszolgálati médiát is. Utóbbi vezetõi halmazati büntetést érdemelnek, amiért közpénzbõl csapják be a közönséget. Indoklásul a következõket kell örökre megjegyeznünk: Igaz-e, hogy az új rendszer lényegében változatlanul hagyja az egységes nemzeti kockázatközösséget? Nem. Gyurcsány Ferenc, az MSZP és az SZDSZ hazudik, amikor ezt állítja. A hazudozásuk alapja, hogy az „egységes nemzeti kockázatközösség“ kifejezés némileg fellengzõs, konkrét tartalmát az emberek elsöprõ többsége nem tudná megfogalmazni. A lényeget illetõen viszont igaz, hogy az „egységes nemzeti kockázatközösség“ fennáll akkor is, ha egyáltalán nincsen társadalombiztosítás, ugyanis az ország, a nemzet sorsa egységes, oszthatatlan. Csak vannak, akik felélnek, és vannak, akik alkotnak. Akik ezt a törvényt elfogadják, a felélõk közé állnak. Miben rejlik az egységes nemzeti kockázatközösség megszûnése? Az egészségbiztosításban azt kellene jelentenie az egységes nemzeti kockázatközösségnek, hogy az összes befizetõ finanszírozza az összes beteg gyógyítását. Ezt a regionális biztosítási rendszer megszünteti. A többi részletkérdés bonyolultabb. Mi a december 17-ei törvényjavaslat pontos szövege? Ezt most, 24 órával a végszavazás elõtt az egyszeri magyar állampolgár nem tudhatja. Ha a kormányzat nem hazudna a lényeget illetõen, akkor a teljes kormánypárti sajtó zengené a paragrafusokat. Viszont a december 10-én elfogadott módosításokkal egybeszerkesztett szöveget óvakodnak közzétenni. Mit tudhatunk a törvény lényegérõl? A lényeget 3 pontban foglalhatjuk össze: 1. Tényleges gyógyító-megelõzõ ellátásra arányosan kevesebb fog jutni, mint eddig. 2. A pénzintézetek rövid idõn belül a hasznossági elvnek megfelelõen fogják átalakítani az egészségügy teljes rendszerét, ami az orvosi-ápolói munkát végzõk számára több-kevesebb jövedelemromlást fog jelenteni. Továbbá ugyanezért: 3. A betegek rövid idõn belül elveszítik egy sor lehetõségüket arra, hogy a biztosításuk terhére (azaz „ingyen“, illetve hálapénzért) megtalálják a kívánságaiknak leginkább megfelelõ gyógyító ellátást. Tehát e rendszer meg fogja rövidíteni az egészségügyben dolgozókat és a betegeket is, miközben a biztosításra fordított pénz hasznosulása nem javul, kizárólag a pénzintézetek haszna garantált. Mibõl tudhatjuk, hogy a tényleges gyógyító-megelõzõ ellátásra arányosan kevesebb fog jutni, mint eddig? A mostani egységes OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) a befizetések egészen csekély hányadát költi (költheti) magára, míg az új pénztárak ennél nagyságrenddel többet fognak költeni a saját mûködésükre. Ez a „mûködési veszteség“ garantált, mert az új pénztárak elõször is önmaguk ellátásában érdekeltek, sõt valószínûleg a beszálló magánpénzintézetek át fogják ezekbe csoportosítani mostani mûködési 12

költségeik egy részét is (például a már futó magánbiztosításaik adminisztrációját, merthogy választható magán-egészségbiztosítás már több, mint tíz éve van Magyarországon). Ha a kormányzatnak a hatékony mûködés volna fontos, akkor az OEP normális mûködési feltételeit teremtené meg. Mibõl tudhatjuk, hogy a pénzintézetek rövid idõn belül a hasznossági elvnek megfelelõen fogják átalakítani az egészségügy teljes rendszerét, ami az orvosi-ápolói munkát végzõk számára több-kevesebb jövedelemromlást fog jelenteni? Több okból is biztosak lehetünk ebben. – Az eddigi szórványos magánosítások minden esetben ezt eredményezték, lett légyen szó akár kórházról, akár járóbeteg-rendelésrõl. – A kórházak mûködését ismerõk (és az új tulajdonosok éppoly jól ismerik a rendszert, mint a mostani OEP) pontosan tudják, hogyan lehet „takarékosságra“ kényszeríteni a kórházakat. Meg fogják tiltani egy sor eszköz beszerzését, rákényszerítik a kórházakat olcsóbb (egyszersmind rosszabb) eszközök használatára, elsorvasztanak bizonyos részlegeket. – Magyarországon ma nagy a munkanélküliség, ez lenyomja a béreket. Az új tulajdonosok a rosszabb képzettségû, kisebb tapasztalatú, tehát olcsóbb munkaerõt fogják elõnyben részesíteni a képzettebb, tapasztaltabb (azaz jobb) munkaerõvel szemben. Az elsõ veszteség a szakszemélyzet eddigi munkaviszonyának el nem ismerésében fog jelentkezni, azaz a szerzett jogokat fogják elõször elvenni az egészségügyiektõl. A többi majd utána következik. Mibõl tudhatjuk, hogy a betegek rövid idõn belül elveszítik egy sor lehetõségüket arra, hogy a biztosításuk terhére (azaz „ingyen“, illetve hálapénzért) megtalálják a kívánságaiknak leginkább megfelelõ gyógyító ellátást? Több okból is biztosak lehetünk ebben: – Az egészségügy átstrukturálása azt fogja jelenteni, hogy minden biztosító a rendelkezésére álló struktúrában fogja gyógyítani a biztosított betegeket. Mivel egy sor megyében nem áll rendelkezésre számtalan olyan eszköz, gép stb., ami a gyógyuláshoz kell, az új rendszer ezeket a lehetõségeket automatikusan elzárja. Akinek gyógyulásához más biztosító tulajdonába kerülõ intézmény vagy gép kellene, az vagy csöndben belehal a bajába, vagy fizet. – Akinek vitás a biztosítotti jogviszonya, az vagy fizetni fog, vagy nem kap ellátást. Legfeljebb utólag pereskedik a biztosítóval. Miért veszélyesen hazug az MSZP és az SZDSZ szövege a reform szükségességérõl? Azért, mert félig igazat mondanak. Az egészségügy vitán felül bajban van, de amit a mostani „reform“ hoz, annak a legkevésbé sem az egészségügy megjavítása a célja. A cél a rendszeren átfolyó hallatlan pénzösszeg fölötti rendelkezési jog megszerzése. Mindenestül az évi ezermilliárdot messze meghaladó összeg, ráadásul a bevétel évente jelentõsen növelhetõ, részint a biztosítási díj ilyen-olyan jogcímen történõ növelésével, részint a fizetõs gyógyításra kényszerítéssel. Mire számíthat az állampolgár az új rendszerben? Az egészségbiztosítás új rendje leginkább a gázszolgáltatók eladásához hasonlítható. 1995-ben úgy adták el a gázhálózatokat, hogy azok jelentõs hányadát pár évvel korábban a lakosság a maga pénzébõl (az Antall-kormány pályázatainak segítségével) építette, azután az MSZP-SZDSZ-koalíció eladta, ki tudja, mekkora privát hasznot bejó ha figyelünk

A német nyelvterület sajtószemléje A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú cikkben sorolja a PISA-felméréssel kapcsolatos fenntartásait. A Die Welt interjút közöl az új lengyel kormány kultuszminiszterével. A Kölner Stadt-Anzeiger a hazugság napjainkban betöltött szerepérõl cikkezik. FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG (FAZ.NET) A konzervatív német napilapban Jürgen Kaube A „PISA” eltereli a figyelmet: Az iskola túlterhelt címû cikkében foglalkozik az oktatási jelentés kapcsán Németországot jellemzõ hisztériával. A PISA már hosszabb ideje nem csak egy rendkívül koncentrált teljesítmény-összehasonlító vizsgálat neve, melybõl most ismét mindenki azt olvas ki, ami neki kedvezõ. A PISA mára a lopakodó hiszterizáció neve, mely lassan minden iskolával kapcsolatos kérdést elér – olvasható a német lapban. A tanulmányban az iskolát karriergépként kezelik, ahol nem a helyes és helytelen megoldások megkülönböztetése, az intelligens és bemagolt döntések közötti döntés, a szorgalmas és lusta hozzáállás kerül elõtérbe, hanem a szociális egyenlõtlenség kategóriái – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ideges szülõk elképzeléseiben az iskola már szinte szociális csatatérré alakul. Ennek megfelelõ viselkedés látható a szülõi értekezleteken, ahol felszólítják a gyermekeket, hogy gyûjtsenek bizonyítékokat nem szeretett tanáraik ellen, mert a gyenge osztályzatot automatikusan a pedagógusok hibájának tartják. Azt állítják, az iskola minden feladatot képes megoldani, s ha mégsem, akkor azért, mert nem is akarja – véli a szerzõ. Az, hogy néhány oktatási szakember ilyen frázisokat pufogtat, könnyen magyarázható: ez ugyanis aláhúzza állítólagos szakértelmüket. S legkésõbb az érettségi környékén – valamikor mégiscsak bekövetkezik a kiválogatódás, magában, a sokat dicsért Finnország-

ban is – az ígérgetések végül öncsalásba torkollnak. Akik eddig származásukra hivatkozva követeltek jó jegyeket, azok immár a problémát továbbvíve alaptalan karriervárakozásokat támasztanak, pont ezért vezették be 1834-ben Poroszországban az érettségit. Csakhogy ma már nem a nemesség az, amelyik a társadalmi rétegekre tekintettel nem lévõ teljesítményelvárásokat túlzásnak tartja, hanem a vezetõ beosztású emberek és egyes szolgalelkû tanárok. Az iskoláról technokrata módon gondolkodnak, ideológiailag túlterhelik, a neveléstõl idegen célokra használják – számol be a cikk. A nevelés tartalmára már senki sem kérdez rá, csak struktúrákról és egyenlõtlen adatokról vitatkoznak. Jellemzõ, hogy a vita középpontjában most egy OECD-statisztika áll, mely ugyan nem vesz tudomást a tanításról, de elképzelhetõnek tartja, hogy az iskola képes a teljes szellemi proletariátus felszámolására. Méghozzá függetlenül attól, hogy az mely társadalmi rétegekbõl tevõdik össze. A cikk szerzõje szerint Marx vélhetõen jót nevetne azon, miként kötött titkos szövetséget a felsõ tízezer a szellemi proletariátussal a teljesítmény ellenében. DIE WELT (WELT.DE) A konzervatív német napilapban Paul Flückiger Erika Steinbach Lengyelországban abszurd méretûre nõtt címmel készített interjút Bogdan Zdrojewski lengyel kultuszminiszterrel az Elüldözöttek központjáról, valamint Berlin és Varsó kapcsolatáról. Annak módja, ahogyan az elüldöztetés elleni központot építik, Lengyelországban

igencsak vitatott – jelenti ki a szerzõ. Zdrojewski lengyel kultuszminiszter megismétli a lengyel vádakat, miszerint a központ túlzottan a németek által elszenvedett veszteségekre koncentrál, és nem veszi figyelembe a lengyel szenvedéseket. Én mindig azt támogattam, fogalmazott Zdrojewski, hogy lengyel és német történészek ezt a központot együtt építsék fel. S ne csak az egyik oldal történészei. Most azonban nem lengyel vagy német történészek építik a központot, hanem csak német politikusok. S ez nagy kár. KÖLNER STADT-ANZEIGER (KSTA.DE) A kölni napilapban Detlef Schmalenberg Csakis az igazságot címû esszéjében foglalkozik a hazugság napjainkban betöltött szerepével. A szerzõ a politikához érve felteszi a kérdést: mit csinált 3500 sajtómunkatárs az iraki háborúban, melyet ismert módon Szaddám Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiért kellett megindítani? Azt már Otto von Bismarck is tudta, hogy: „Sohasem hazudnak annyit, mint a választások elõtt, a háború alatt és a vadászat után.” Száz évvel késõbb Franz Müntefering SPD-elnök enyhítõ körülményként leplezetlenül kimondta: „Az, hogy rólunk kampányígéreteink alapján ítéljenek, az nem igazságos”. A Kölner Stadt-Anzeiger szerzõje úgy véli, Gyurcsány Ferenc tökéletesen megvalósította a bismarcki tételt kijelentésével: „Nyilvánvaló, hogy az elmúlt másfél-két évben hazudtunk. Hazudtunk reggel, délben és este.” Forrás: Keresztes Lajos – MNO

„Újszocialitsák. Mondjunk nemet a szocializmusra!” – harsogták kampánynyitójukon az SZDSZ vezérei, majd hangzatos szónoklataik után a rendezvény büféjében egy forintért oltották éhségüket sonkás, sajtos és zsíros kenyérrel, szomjukat borral, és keverttel. Ki sírja vissza a szocializmust? – Farkas" zsebelve, és a kisembert azóta is kiszolgáltatva a monopolhelyzetû új magántulajdonosoknak. A gáz díja többszörösére emelkedett, a szolgáltatás nem javult, viszont az új magántulajdonosok hatalmas hasznot vesznek ki belõle évtizede. Ugyanez lesz az egészségbiztosításban is. Mi az egészségprivatizáció igazi tétje? Az igazi tét (amiért a gázszolgáltatási hasonlatunk sántít) most nem az „elég meleg lesz a lajó ha figyelünk

kásban vagy nem lesz elég meleg“ kérdése. Az igazi tét: TÚLÉLED vagy BELEHALSZ? Eddig az ország vagyonát árusították a szocialisták és a szabad demokraták, mostantól az emberi egészséget. Márpedig az egészség az élet. Aki megbetegszik, az vagy fizet vagy meghal. És elõbb-utóbb mindenki megbetegszik. Forrás: Nyiri János – gondola

13

Történt pedig, hogy egy bál alkalmával III. Eduard angol király – annak az I. Eduardnak az unokája, aki az ötszáz walesi bárdot demokratikus humanizmusának engedve, máglyán gyógykezelve szabadította meg a haladó angol egységtörekvésekkel szembeni szeparatizmusuk kudarca miatt érzett csalódottságuk okozta depressziójuktól – meghitten félrevonult Salisbury grófnõvel a hálószobája magányába egy kis magasröptû és mélyenszántó filozófiai eszmecserére a világ nagy sorskérdései fölött. Miután visszatértek a bálterembe, a grófnõ sietõsen megkötött harisnyakötõje leesett, amire – micsoda szemétség – a jelen lévõ irigy udvaroncok hangos vihogásban törtek ki. Az angol királyi fölség azonban nem veszítette el egy angol királyhoz illõ, fölényes lélekjelenlétét és angol hidegvérét: a zavar legkisebb jele nélkül, angolos méltósággal, teljes angol királyi fölségében lehajolt, fölemelte a harisnyakötõt, és széles ívû, angol királyi mozdulattal átnyújtotta a grófnõnek és mûvelt angol királyi fõhöz illõen, ó-francia nyelven (Ui. akkor még angol nyelv nem is létezett, sõt, még angol ember sem létezett, amikor magyarul már verseket írtak. Hogy Eduardot miért nevezik mégis angol királynak, azt elképzelni sem tudom.) megjegyezte: „Honi soit qui mal i pense” – szégyellje magát, aki rosszra gondol. (Azt nem sikerült kiderítenem, hogy ezt le tudta volna-e írni. Csak sejtem, hogy nem.) Én biztos vagyok benne, hogy senki sem gondolt rosszra. Sõt, épp ellenkezõleg! „Nagyon is” ellenkezõleg, he, he, he! – ahogy Gyurcsány mondta volna. Épp azért röhögtek irigyen a szemetek. A király, hogy még tovább menjen a hölgy becsületének a lovagias tisztára mosásában, megalapította Anglia máig is legmagasabb érdemrendjét, amelynek a nevét mi, megszépítve a szót, térdszalag rendnek nevezünk. A rendjel tulajdonosait, a „térdszalagrend lovagjait”, angolul úgy hívják, hogy „the knights of the garter”. Prózai, szó szerinti fordításban ez azt jelenti, hogy a „harisnyakötõ lovagjai”, a „harisnyatartó lovagjai”, de az sem rossz, hogy a „harisnya pertli lovagjai”. Hát nem egy magasztos, lélekemelõ dolog? Ha nem hiszik, nézzék meg a szótárban. Nem igazi, európai történet ez? Eszébe jutna ilyesmi egy gatyás magyarnak? Olyan nemes és erkölcsös és õszinte, és igaz, mint az „európai gondolat”. Persze, azóta a „hivatalos” történészek megállapították, hogy az egész történet rágalom, ocsmány, rosszindulatú pletyka, amely be akarja mocskolni egy nemes angol lovagkirály lovagias, szuperlovagias, sõt hyperlovagias jellemét, de arra – minõ kár – már nincs magyarázat, hogy ezt „a Boldogságos Szûz és Sárkányölõ szent György – Anglia védõszentje – tiszteletére” 14

alkotott rendet, miért a harisnyakötõrõl, és nem a sokkal férfiasabb, és legalább annyira hozzá nem illõ dologról, pl. az alsógatyáról vagy a kapcáról nevezték el. Lehet, hogy azért, mert az angolok akkor még nem ismerték az alsónemût? Azt, amit – ballibsikáim, most kapaszkodjatok meg – a magyarok hoztak be a mûvelt Ajrópába: A „gatyás” magyarok! Igen, a gatyás magyarok! Azok a görbelábú, szadista, gyilkos állatok, ahogy a Magyar(?) Tudományos Akadémia hajdani elnöke, Glatz Ferenc jellemezte õket....Mert a „gatyások” ismerték a gatyát és az alsógatyát is már akkor, amikor Európa még tógákban, tunikákban, és – a germánok, a „nyugatnémetek” õsei esetében – még a hónalj alatt összekötött , ujjatlan, a fej számára kilyukasztott vadbõrökben, torzonborzan és szutykosan vandalizálták végig Itáliát, azaz pusztították a közel-keleti eredetû, de akkorra, sajnos, a barbár, imperialista és kalmár rómaiak és görögök miatt már eléggé elfajzott mediterrán kultúrát. A vandálok, a vandalizmus névadói nem barbár hunok, nem a kulturált európaiakat élvezetbõl mészárló magyarok, sem az Európa városait felégetõ és kirabló, kegyetlen – bár sajnálatosan, egészen véletlenül germán – vikingek, hanem igazi, törzsindoeurópaiak, „kifinomult, kulturált, európai” germánok voltak, csak az történt, – legalább is indoeurópai történészek hiteles megállapításai szerint -, hogy az akkoriban nagyon befolyásos hunmagyar média hazugságai elhitették Európával, hogy a vandálok …, hogy a vandálok … – kimondani is szörnyû -, hogy a vandálok … valóban vandálok voltak. Ideje volna, hogy a magyar miniszterelnök ezért a történelem hamisításért bocsánatot kérjen a németektõl és kezdeményezze az ENSZ-nél, hogy a jövõben a vandalizmust világszerte magyarizmusnak nevezzék. Ezzel sok barátot is szerezne Magyarországnak, mert lényegében annak az amerikai szenátornak a példáját követné, aki, amikor Chirac nem volt hajlandó francia katonákat küldeni Irakba, olyan javaslatot tett a szenátusban, hogy a forgácskrumlit, amerikai nevén francia krumplit, nevezzék át „szabadság krumplinak”. Ugye, milyen óriási! Hát eszébe jutna ez egy hülye magyarnak? Michael Moore-nak van egy filmje az amerikai erõszakkultuszról, amelynek a magyar címe „Kóla, Puska, Sültkrumpli”. A nyelvújító javaslat elfogadása esetén ez úgy hangzott volna, hogy „Kóla, Puska, Szabadságkrumpli”. Érzik, ugye ezen az „echte” amerikai ízt. Mint azon az amerikai sörön, amelyet így reklámoztak: „Érezd meg Amerika ízét!” Igen! Egy izét! Nekik! Hogy érezzék! Visszatérve Eduardra, a történelmi források szerint Ajrópában az alsónemû viselése a „barbár magyarok antikultúrális hatá-

sára” csak a 12. században kezdõdött el. Két évszázadra volt szüksége Európának a magyar honfoglalás után arra, hogy – egyelõre csak a királyai – elkezdjék megérteni a magyar alsógatya használatának a célszerûségét. Addig lenézték, mint a túlfinomult, keleti, szkíta dekadencia és elpuhultság egyik jelét, az puritán és nemes európai erkölcsök megrontóját. Mivel a magyarok Angliába sosem vezettek hadjáratot, könnyen lehet, hogy Eduárd még nem értesült errõl az új divatról, és ezért nem viselt alsógatyát. A magyarok borotválkoztak, rendszeresen tisztálkodtak és a régészeti leletek szerint már Kr. elõtt 500 körül, 1600 évvel Európa elõtt, ismerték az alsónemût, nyergelték a lovat, ismerték a négykerekû, forgózsámolyos szekeret, amikor az indoeurópai Europäerek még torzonborzan, mosdatlanul, nyíratlan szakállal, gyalogszerrel, majd századokkal késõbb, kétkerekû kordékkal kószáltak a vadonban, és még Marcus Aurelius római császár bronzalakja is (Kr.u. a 2. század) – mint egy földig érõ lábú magyar juhász a szamáron – nyereg és kengyel nélkül ül a bronzlován. A honfoglaláskor a magyarok nem európai stílusú, korszerû veremlakásokban, vagy bedeszkázott nyílású, kezdetleges „kõvárakban”, hanem fûtött jurtákban, fa-, vályog-, sõt téglaházakban laktak, ahogy azt László Gyula honfoglaláskori feltárásai igazolták. Itt most befejezem. Hadd fortyogjanak a neoballiberáliskáim. Ha kedvem támad, majd folytatom Ajrópa gyökereinek a feltárását. Nem gusztusos dolog, de mit tegyünk? A hullaboncolás sem gusztusos, de szükséges. Így vagyok én ezzel a nagy, kiba...brált Ajrópával. Talán képes leszek arra, hogy rászánjam magam a folytatásra. Isten álld meg a mi nagy, négypárti politikusainkat, akik betuszkoltak minket Ajrópába, és ne sajnáld tõlük a privatizációs baksist!! Aki nem tud munkából megélni, annak lopnia kell, ha nem akar éhen halni. A halhatatlan Kuncze ezt nevezte el megélhetési bûnözésnek. Ha valaki megérti, én igazán megértem ezeket. Mi, akik „csak” dolgozni tudunk, majd csak megleszünk valahogy, de õk, szegények, éhen halnának, ha a munkájukból kéne megélniük. Ezért ne irigyeljük tõlük, amit összelopkodnak, inkább segítsük a megélhetésüket azzal, hogy mindig és mindig, újra és újra megszavazzuk õket. Õk is csak Isten teremtményei, mint a szúnyogok és tetvek is. Nekik is van joguk a létezéshez (right to exist – ahogy politikailag korrekten, amerikaiul mondják), pont úgy, mint Izraelnek. Röcsöge – FÚSZ

(folyatjuk) jó ha figyelünk

Az úgynevezett új-Konzervatívok – amely igazából egy bolsevik zsidó csoport – teljesen átvették a Keresztény Evangélista Mozgalmat és az amerikai Republikánus Pártot. A cionista bábminiszterelnök – George Bush – egy állandósult háborúba vitt minket és rávezetett a teljes gazdasági összeomolás és elszegényedés útjára. Ál-keresztény cionisták hátán vágtatott a hatalomig, akik õszintén abban a hitben vannak – és fanatikus buzgósággal reménykednek -, hogy Bush elhozza nekik a várva várt zsidó Messianisztikus Korszakot egy nukleáris világháborúval. Ám vigyázni kell az irányított „amerikai“ ál-ellenzék, a Demokratikus Párt bolsevik cionista bábvezetõivel is, akik most „megoldásokat“ kínálnak a zsarnokságra és a krízisre, amit az új-Konzervatív cionista zsidó „hittársaik“ szándékosan okoztak Amerikának. A valódi megoldás azokra a problémákra, amelyeket cionista zsidók szándékkal okoztak és okoznak Amerikának az az, hogy a Hûséges amerikaiak aktívabban részt vesznek a politikai folyamatokban, hogy elérjük, hogy a cionista zsidó érdekek helyett amerikai érdekeket szolgáljon a Kormányunk. Minden úton s módon bele kell avatkoznunk a politikai folyamatokba és a döntéshozatalba. Ne hallgassatok a defetistákra, akik azt sugallják gyûlölni kell az Amerikai Kormányt és hogy szét kell rombolnunk azt. Ezek a „forradalmárok“, akik azt akarják elérni, hogy utáljuk és tegyük tönkre a társadalmainkat és a Kormányunkat a cionistáknak dolgoznak pontosan, mint egykoron az Angol Puritán forradalmárok, a Francia Jakobinusok, a Fiatal Törökök, az Orosz Bolsevikok, a Német Nácik, a Magyar Vörösök, stb. Mindegyik mozgalmat és szervezetet a zsidók irányították, birtokolták és mûködtették; zsidók, akiknek nem állt szándékukban, hogy azokat a társadalmakat, amelyeket szándékosan leromboltak a „szabadság“ és a „haladás“ nevében bármilyen módon haszonélvezõkké tegyék. Egy Utópiát ígérnek nekünk, hacsak leromboljuk a kormányunkat, amely jelenleg valóban nem más, mint egy színpad a cionista bábjátékosok számára. De én kérlek titeket, hogy ne égessétek le az Amerikai Kormány színpadát!! Helyette ûzzük el a cionista bohócokat és az ál-keresztény színészeket, és ragaszkodjunk hozzá, hogy az új szereplõk – hûséges amerikaiak – szóról szóra kövessék az amerikai Alkotmányban fog-

jó ha figyelünk

laltakat. Egyébként Oroszország vagy Magyarország sorsára jutunk és gyilkos bolsevik zsidók kezei közé kerülünk kevés eséllyel a menekülésre. Eleve rossz, hogy cionista bábjátékosok irányítják a mûsort, de ennél is rosszabb lesz, ha elérik azt a tervüket, hogy megváltoztassák a demokratikus rendszerünk fundamentális struktúráját és annak természetét. A cionista zsidók irányította kongresszus és elnökség máris visszavonta a jogunkat a pártatlan jogi folyamatokhoz, a habeas corpus-hoz (fellebbezni a jogtalan fogva tartás ellen) és a jogunkat a magánéletünkhöz. A magukat „demokratáknak“ nevezõ rasszista népirtó bolsevik cionisták azt vették tervezetbe – hazaáruló izraeli érdekeket és izraeli bankárok érdekeit szolgáló amerikai zsidókkal kéz a kézben -, hogy kiiktatják az alapvetõ jogainkat a szólás és véleményszabadsághoz, a gyülekezésszabadsághoz és a fegyvertartás (önvédelem) szabadságához is. Azért történik az a sok majdnem kivétel nélkül zsidó szektista fiatalok által elkövetett iskolai mészárlás, hogy rákényszerítsék az amerikaiakat a fegyvereik beszolgáltatásra. Amerika bolsevizálási folyamata vígan folyik. Ahogy a Szovjet Unióban és Magyarországon, itt is hazaáruló zsidók irányítják a tömegtájékoztatást, szûrik és gyártják a (ál)híreket. Az amerikai média hírhedt a külföldi hírek elhallgatásáról, a kormány iránti kritikátlanságáról és arról, hogy egy hamis reményt ad a jövõre nézve miközben szándékosan megteremti a félelem és szorongás atmoszféráját a jelenben. A kormányunkat és médiánkat irányító zsidók most azon ügyködnek, hogy olyan törvényeket szorgalmazzanak, amelyek rákényszerítenék az amerikaiakat arra, hogy engedélyt kérjenek az utazásra. Mindezen lépések részei Amerika bolsevizálásának, amelyet hûtlen zsidók irányítanak, akik alig várják, hogy az amerikai „emberi szabadság kísérletet“ megbuktassák. Minden nem-zsidót állatnak tekintenek és nem nyugszanak ameddig az emberi fajt egyetemes szolgaságba nem taszítják, aztán pedig a tömeggyilkosságba és kiirtásba vezetik. Nem nyugszanak ameddig mesterségesen meg nem valósítják az õsi zsidó messianisztikus próféciákat, amelyek a nem-zsidók szolgaságba hajtását, majd kiirtását és a Föld átvételét ígérik a zsidóságnak. Mivel Isten ezt nem adja meg nekik, õk maguk valósítják meg lépésrõl lépésre.

Ezeket a rasszista népirtó zsidókat meg tudjuk állítani, ha az amerikai nép az építést választja a felégetés helyet, illetve a felszólalást a rombolás helyett. Lépjetek kapcsolatba a kongresszus mind két házával és mondjátok el, hogy nem akarjátok, hogy letérdeljenek Izraelnek. Mondjátok el nekik, hogy Bush, Cheney, Kennedy, Pelosi, Schumer, Emanuel, Lieverman, Kerry és a hasonszõrû ál-amerikaiak nem a ti nevetekben beszélnek, amikor Izrael nevében beszélnek és Izrael érdekeit képviselik. Telefonáljatok a helyi képviselõiteknek, írjatok leveleket politikai fórumokba és a vezetõ politikusainknak, bojkottáljatok minden nemzeti érdekekkel ellentétes törekvést, szóljatok bele a törvényalkotásba és minden döntéshozatalba. Ne hagyjatok nekik egy perc nyugtot sem! Legyetek ott minden sarkon, ahol éppen befordulni készülnek és gáncsoljátok el minden törekvéseiket! Emlékeztessétek ezeket a cionista gyilkos zsidó hazaárulókat, hogy az ország és a Kormány a tiétek. Bármit is tesztek NE fordítsatok hátat a politikának, ne váljatok érdektelenné és ne reménykedjetek az amerikai rendszer megbukásában. Ne essetek bele az õsi zsidó csapdába, amely egy kripto-zsidók által vezetett forradalmat jelent miközben elhitetik veletek, hogy az önrombolás másik oldalán ott van az ígért Utópia. Tanuljatok a Török Birodalom összeomlásából, Oroszország lerombolásából, Németország romjaiból, Magyarország mizériájából! Ha most nem tudjátok befolyásolni a változásokat, amikor az amerikai rendszer még gazdag és relatív mûködõképes, bizonyosan nem fogjátok tudni elérni az álmaitokat egy szabad és biztonságos Amerikára, ha részt vesztek az intézményeink lerombolásában egy kripto-zsidó forradalommal. Ezzel csak a zsidó bankárokat és rasszista tömeggyilkosokat fogjátok segíteni, hogy kiraboljanak, elvegyék a nemzeti szuverenitásunkat és bevezessenek minket a koncentrációs táboraikba. Az egyetlen megoldás Amerika elkeserítõ helyzetére a Hûséges amerikaiak, akik törõdnek a saját és gyermekeik jövõjével! Szükségünk van most minden amerikaira, akik Amerikát vissza akarják venni, hogy el tudjuk ûzni a hatalomból a cionistákat. Ilyen hûséges emberekre van szüksége most Amerikának és minden cionista megszállás alatt álló országnak. Forrás: Nemzeti Hírháló

15

A legnagyobb hazai ingatlanbefektetések fele már izraeli tulajdonú 2003 végén a londoni székhelyû Jane’s kutatócsoport tanulmánya szerint, a Közel-Keleten állandósult háborús helyzet miatt, egyre több magasan képzett, 30-40 év körüli, tehetõs zsidó befektetõ távozik a cél-országnak tekintett Magyarországra. A betelepedési elmélet szerint, elsõsorban a fegyveres konfliktusokba belefáradt izraeliek számára épülnek a magyarországi zárt lakóparkok. (Ma már tudjuk, hogy lényegesen többrõl van szó, az akkori hipotézist ma már minden ismert tény felülírja: Ez már nyílt gyarmatosítás!) A volt izraeli nagykövet David Admon súlyos ingatlankorrupciós ügyek miatt távozott legutóbb posztjáról. A legnagyobb felháborodást mégis maga Simon Peresz keltette, aki nemrégiben nyíltan kijelentette, hogy országa felvásárolja, vagyis bekebelezi Magyarországot. A magyar politikai pártok szégyenletes hallgatása mellett, az Index hírportálon most megjelent döbbenetes beszámoló sajnos teljes mértékben fedi a valóságot. A tragikus méretû gyarmatosító folyamatért óriási felelõsség terheli a jelenlegi teljesen korrupt és hazug politikai elitet! Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a nemzeti érdekvédõk évek óta tartó határozott figyelmeztetése ellenére, errõl a „kényes témáról“ nincs semmiféle elérhetõ adat és információ a hivatalos Magyarországon. A szemérmes hallgatás mellett azonban már tavaly izraeli tulajdonban volt a magyarországi ingatlan-beruházó cégek több mint fele. Az ingatlanpiacot elemzõ cégek bevallják, hogy javarészt tudatosan, a félelmük miatt hallgatják el a tényeket. Az ún. „politikai korrektség“ megköveteli tõlük, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra az izraeli befektetõk számszerû adatai, mert az elemzést végzõ vállalkozók rettegnek, hogy azonnal „zsidózás“ lesz az adatközlés eredménye. Ezt az antiszemita bélyeget nem engedheti meg magának egyetlen magyar vállalkozó sem. Ráadásul a befektetõi rejtõzködés elõterében legtöbbször egy közbeesõ, hazai stróman cég van feltüntetve, ami nagyban megnehezíti a gazdasági tisztánlátás (és az esetleges adóztatás!) megvalósulását. A maradék magyar állam látsz ólag tehetetlen ebben az igen fontos ügyben. Nem érdeke senkinek (nincs Lex MOL!) egy idegen állam expanziójának leállítása! Egy biztos, hogy a magyarországi ingatlan-befektetõi TOP 10-ben legalább fele arányban már izraeli cégek vannak jelen. A belvárosi társasházi és a zöldövezeti lakóparki piac mellett, a kereskedelmi bevásárlóközpontok szinte teljes piacát is uralják. Az elsõ tízes listán az izraeli befektetõk a 2. 3. 4. és a 8. 9. helyet szerezték meg! Várhatóan az idén sem törik meg ez a felvásárlási, befektetõi len16

dület. Ennek a dinamikus gazdasági beáramlásnak (gyarmatosításnak) az élénkítése volt a feladata, a 2005-ben húsz cég által alapított Magyar-izraeli Ingatlan Együttmûködési Fórumnak, amely megalakulását követõen az adózás elõl illegalitásba vonult, vagyis nyomtalanul felszívódott. Jellemzõ adat, hogy 2005-re már egymilliárd dollárt fektettek be az izraeliek -mondta Kolber István volt tárca nélküli miniszter-, miközben 2007-ben már kétmilliárd dollár befektetett tõkérõl beszél Szilvan Salom izraeli külügyminiszter. Az országból kivont hatalmas adómentes haszonról nincs szó, mind enesetre akkoriban Kis Péter kancelláriaminiszter lelkesen támogatta a további „láthatatlan“ befektetéseket, amelyek nyilván jól jövedelmeztek a mindenkori magyar kormányok számára. A Magyarországra települt szupergazdag családok és üzleti klánok javarészt a fõvárosban alakították ki saját jól védhetõ központjaikat és rezidenciáikat. A befektetõk többsége ennek ellenére azonban egyedülálló szerencsevadász, aki mindössze a gyors és könnyû pénzszerzés reményében tûnik fel Judapesten. Legtöbbjüknek itt is van saját lakása, de a hétvégén visszarepülnek Izraelbe. (A választások alkalmával a kettõs állampolgárságot könnyedén megszerzõ zsidó választók ugyanígy jönnek csapatostól szavazni az SZDSZ-re!) A magyar fõváros számukra rendkívül olcsó hely, ahol kimagasló életnívón élhetnek a jóravaló és befogadó bennszülöttek jóvoltából. Mellettük szép számmal vannak olyanok is, akik családostól telepednek le az új hazában, a kánaáni állapotokat biztosító Magyarországra. A gyarmatosítási trend, vagyis a vagyon és hatalomszerzési hullám nem új keletû, hiszen már a módszerváltás elején, vagyis a 90-es években megérkeztek az elsõ telepesek. Az õ gyors haszonszerzésük látványos eredménye volt a legtöbb hazai kereskedelmi központ létrehozása. A Plasa Centers például 1996-ban fektetett be elõször, és tíz év alatt elérte, hogy tulajdonában van a nagyvárosokban felépült bevásárlóközpontok zöme. Több nagybefektetõ jelentõs összegekkel részt vett a „spontán“ privatizációban is. A hiányzó tõkét -a szolgalelkû magyar kormány garanciája mellett-, javarészt a mi pénzünkön konszolidált bankok biztosították. A könnyed gyarmatosítás eredményeként az ezredforduló környékén (A Likud-barát Orbán kabinet regnálása alatt!), Budapest és Magyarország volt az izraeli befektetõk és turisták legkedveltebb célpontja. Idõközben megjelentek az egyéni kisbefektetõk tömegei is, akik hatalmas mennyiségben vásárolták fel a számukra igen olcsó lakásokat.

A Jediot Ahronot nagypéldányszámú izraeli napilap szerint 1998 és 2003 között az izraeliek már 3.2 milliárd dollárt fektettek be (javarészt adómentesen!) külföldi ingatlanokba, ami több tízezer lakás megvásárlását jelenti. A befektetõk körében a kanadai Torontó után a második legnépszerûbb város Budapest volt. A jelentõs összegû tõkekihelyezés -nyilván politikai nyomásgyakorlás miatt-, a magyarokét nem, de az izraeli adóhatóság figyelmét már felkeltette. Bár nem vagyunk hatalmi pozícióban, ennyi információt követõen lenne néhány elemi kérdésünk: -Miért, kik és hogyan hallgatják el az izraeli gazdasági behatolásról szóló fontos adatokat? Miért van az, hogy sem a pénzügyi, sem a bevándorlási, sem a turisztikai statisztikákban nem szerepelnek izraeli állampolgárokra vonatkozó adatok? Kik személy szerint ezért a felelõsek? Magyarország netalán hadban áll Izrael állam ellenfeleivel, hogy ezeket az ismereteket törvénytelenül elhallgatja? Az izraeli gazdasági befektetések vajon mennyi hasznot hoztak Magyarországnak? Van-e hazánknak ebbõl adóbevétele? Ha igen, mennyi? Ha nincs, miért nincs? Miért nem szerepel ez a fontos pénzügyi kimutatás az államháztartási adatokban? Miért nincs kiemelt adóellenõrzés ezeken az átláthatatlan területeken? Az eltitkolt izraeli feketetõke megvesztegetés címén, milyen mértékben került a magyar politikai pártokhoz? Volt-e köze ezeknek a hatalmas összegeknek a kampány- és a pártfinanszírozáshoz? Volt-e köze ezeknek a láthatatlan milliárdoknak a privatizációhoz és a kapcsolati tõkével megszerz ett gazdaságilag elõnyös állami beruházásokhoz? Az SZDSZ, a fõváros vezetése révén részesült-e ezekbõl a korrupciót éltetõ milliárdokból? Tesz-e valamit a magyar állam, a kormányzat és az ellenzék, hogy megfékezze ennek a behatolásnak a szörnyû következményeit? Korlátozni kívánja-e valaki a multinacionális cégek további térnyerését? Melyek azok a konkrét gazdasági és politikai következmények, amit ebbõl a rejtõzködõ gyarmatosításból eddig elszenvedtünk? Miért, minek és kinek az érdeke ezek után az antiszemita hecckampány fenntartása? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket, de sajnos tudjuk a választ! Végezetül még valami: A Gripen ügy nagyon kínosan érinti az Orbán kormányban érintett pártokat. Az Index mostani rendhagyó cikke igen kínosan érinti az egész politikai elitet, de különösen a jelenlegi kormánykoalíciót, legfõképp az SZDSZ-t. Mi folyik itt? Szimpla hatalmi harc vagy összeomlás? (folytatása következik) Forrás: Molnár Tamás – HunHír.hu

jó ha figyelünk

– avagy Jakupcsek Gabriella és a TV2 mélyrepülése – Az utóbbi idõk termésébõl a teljesség igénye nélkül válogatva, Operett-Magyarország bulvárosodott, kereskedelmi csatornák által ránk zúdított töménytelen mennyiségû mocska közül kétségkívül a TV2, és azon belül Jakupcsek Gabriella minden várakozást alulmúló mélyrepülése viszi el a pálmát. Álságos, átlátszó, mocskos és manipulatív az a módszer, ahogyan megpróbálják hülyére venni az egyszeri tévénézõt. Ja, és ráadásul már nagyon uncsi! A szélsõjobb produkálja magát, te pedig, kedves meghívott vendég minõsítsd (értsd: ítéld el!!!). Mindegy, hogy éppen milyen témában hívtak be, Jakup rögtön azzal a kérdéssel nyit, hogy mi a véleményed a Magyar Gárdáról (értsd: a szélsõjobbról). Vona Gábor után Navracsics került sorra. Rögtön neki a kérdést, nincs pardon, nem úszod meg! Mi volt a téma, amiért behívták? A Fidesz programja, amit épp az imént, fél pillanattal elõbb jelentettek be. Tetszenek figyelni? Nem az történt, hogy kivesézték a Fidesz programját, majd utána, ha esetleg maradt még fél perc, úgy mellékesen esetleg szóba hozza a szélsõjobbot is Jakup! Nem! Rögtön az elején, in média rés, bele egyenesen a közepibe! Nevetséges. Pedig ez már nem kacagtató, hanem inkább borzasztó és elszomorító. Az, hogy néhány száz ember végig masírozik egyen fazonba beöltözve egy falun, mégis csak fontosabb és nagyobb jelentõséggel bír hazánk gazdasági helyzetével, valamint az Európai Unióban elfoglalt pozíciójával kapcsolatban, mint mondjuk a legnagyobb ellenzéki párt oly sokak által már oly régen várt programja. Ez csak világos, nem igaz? Mennyi lehet a Magyar Gárda létszáma? Pár száz fõ? Vagy már elérik az ezret is? Nem tudom. Az jutott eszembe, hogy a polgárok megnyugtatása végett talán a Nemzetbiztonsági Hivatal kiadhatna egy tényszerû, objektív jelentést, elvégre nekik megvannak hozzá a szükséges eszközeik, hogy egyáltalán jelent-e valós fenyegetést az országra nézve a Magyar Gárda, s ha jelent, akkor mekkorát? A Navracsics után következõ, és Jim Carreyhez hasonlatosan szintén gumiarcú Kende Péterre most talán ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát. A Mokka egy másik adásában a Magyar Önvédelmi Mozgalom nevû szervezet prominensével készült interjú után Tarlós István jó ha figyelünk

következett. Jakup természetesen õt is azonnal kész helyzet elé állította, valljon színt, de most rögtön ám, hogyan is áll a szélsõjobbot illetõen. Ha politikailag korrekten szeretnék fogalmazni, akkor aszondanám, hogy Tarlós úr könnyed eleganciával küdte le megalázóba a szerkesztõ-asszonyt, amikor arra a kérdésre, hogy van-e valami mondanivalója a szélsõjobb éppen aktuális megmozdulásával kapcsolatban, a várospolitikus nemes egyszerûséggel csak annyit válaszolt: semmi. Utána még hozzátette, hogy õt momentán nem ezért hívták meg az adásba. Hölgyeim és Uraim, ilyen az, amikor a politikum prominensei mellett, felbátorodván a következmények nélküliségtõl, az ölebmédia által kitartott és eltartott sajtószajhák is merik venni maguknak a bátorságot, hogy a butapesti elefántcsonttoronyból osszák a jó népnek az észt és a demokráciát. Mielõtt a sajtószajha kifejezésen, s annak a gyönyörû Jakupcsek Gabriellával összefüggésben történt felemlítése kapcsán bárki kiakadna, mint az epeda sezlonyrugó, a szót elõször Csöröge barátomtól hallottam: „Uri Avnery izraeli baloldali zsidó újságíró találta ki. Prostitute= prostituált, angolul. Ezt módosított presstitute-ra. Hogy a press sajtót jelent, azt nem kell mondanom. A prostituált szó maga a sto, stare, állni jelentésû latin igébõl jön, és annyit jelent, hogy kiállított. Régen a prostituált rabszolga volt, aki a tulajnak keresett és a ház elé kiállítva fogta vendéget.” Ahogyan azt már számtalanszor kifejtettem, s kifejtem most e helyt is, a szocialista nagyváros öntudatos polgára számára kétszáz kilométerre a Gerbeuad Cukrászda kirakatától, ahol annak idején a szocialista és állítólag liberális hatalmasságok süteményeiket és kávéjukat fogyasztották jóízûen, senkitõl sem zavartatva ám a proletariátus fürkészõ tekinteteitõl kísérve választási kampányok záró akkordjaként, szóval kétszáz kilométerre ennek a mûintézménynek a kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Most momentán olyan, melyben szomorúan

kell megtapasztalnunk, hogy az egykoron szebb napokat látott Jakupcsek Gabriella a Bifidus effensis-hez történõ leereszkedés után immáron hozzábutult a kenyéradó gazda szellemi színvonalához. Legalábbis nekem ez volt az elsõ benyomásom amióta a Mokka – ha máshogy nem is, de vizuálisan – megújult adásait, nagy erõt véve magamon, reggelente figyelemmel kísérem. Mostantól mán úgy híjják, hogy a TV 2 reggeli gondolatébresztõ mûsora. Hát mit mondjak? Tényleg ébreszt néhány gondolatot. Legalábbis bennem, és bizony valljuk meg õszintén nem is akármilyeneket. Sajnos zömmel negatívokat. Nézem Jakup médiabeli sárdagasztását, ahogyan fáradságot nem ismerve próbálja rákenni a szélsõjobb sarát boldog-boldogtalanra, aki csak betéved aznap a stúdióba és önkéntelenül is az alábbi mondatok hagyják el fogaim kerítését, hogy aszongya: „Megvettek kilóra? Mennyi lóvét fizettek kisanyám?” Bizony mondom néktek, szomorú látvány, amikor egy értelmes, jó képességû, egyedi látásmóddal bíró, hajdan még a tárgyilagosságot sem nélkülözõ értelmiségi megindul a szellemi elsivárosodás lejtõjén. Legalábbis nekem, mint egyszerû tévénézõ állampolgárnak a leghatározottabban ez volt a benyomásom. Ennek a „jól megfizetnek a csatornánál, hûséggel szolgálom, hát a gazdát” címû szervilis ölebmédia mentalitásnak a jelei, ha nem is ennyire erõteljesen, de azért már az együttes mûsorvezetés korszakában is megmutatkoztak, legfõképpen talán Csiszár Jenõnél. (Csak nem a Havas-féle médiaiskolába járt?) Apropó! Ha már a Bifidus effensis szóba került. Tudom, hogy kell a lóvé meg minden. Nem is ítélek én el ezért senkit, sem a firkászok, sem a mûsorvezetéshez láthatólag egy jottányit sem konyító, Tália szekerét toló papok és papnõk közül. Istenkém, valamibõl csak meg kell élni Mammon világában! De azért a teljesség igénye nélkül, álljon itt egy rövid idézet a Szelidi Jenõ által készített, valamint Varga Sándor és Zalai Tamás által kiegészített, „Jegyzet a helyes táplálkozásról” címû anyagból: „A Danone-t például beperelték, mert az Activia termékük megtévesztõ reklámmal nyert piacot magának. A pert megnyerve 325 millió forint büntetést kaptak, mert az Activia tényleg nem tartalmaz Bifidus effensis-t, sem élõflórát, a reklámmal ellentétben. Ugyanakkor genetikailag kialakított ízesítõt igen, ami azt közvetíti az agy felé, milyen jó is ez a joghurt a testnek, emésztésnek. Ez csak egy példa a sokból. Sajnos sok példa lenne még.” 17

Az Interneten egy másik helyen ezt találtam: „Az aludttejet tejoltó *baktériumok* állítják elõ a tejbõl, a kefírt meg kefír*gombák*. Ha hasonlót keresel, a yoghurt közelebb áll az aludttejhez, mert azt is baktériumok gyártják, csak megfelelõ hõmérsékleten kell tartani, meg azt a bizonyos bifidus effensis nevû bacit kell használni. Minden yoghurtban az van, nem csak a Danonban.” Hát, asszem ez önmagáért beszél. Egyébiránt ezt a két rövid kis részletet azért tartottam szükségesnek idepattintani, hogyha netalán tán Ön, kedves Olvasó valamelyik reggel felébredve véletlenül azon kapná magát, hogy innentõl kezdve most már médiasztár, bizonyos nagyságrendû összeg alatt talán még nem árt, ha utánanéz, hogy mit is szeretnének Önnel reklámoztatni. De megyünk tovább! Nem találják furcsának, hogyan követik egymást az események? Mert én bizony meglehetõsen furcsának találom. Megindul a TV2 szélsõjobb média offenzívája, majd rá két pillanattal, már a vérzõ fejû Csintalan Sándor jelenik meg a képernyõn. Megkérdezném: Mikor is? Hát mikor máskor, mint az egészségügy privatizációjakor, fizetõssé tételekor?! Igen, tudom, a koalíciós retorikát tihanyi visszhang módjára ismétlõ mainstream (értsd: fõsodratú) média és az õ kommunikációja szerint az egészségügyet sem nem privatizálják, sem nem lesz fizetõs, és nekünk innentõl kezdve olyan jó lesz, mint eddig még soha, hiszen érettünk fognak majd versenyezni. Csak én azt nem értem, hogy akkor miért húzódozik ettõl az egész dologtól, immáron hivatalosan is felmérve a lakosságnak több mint a kétharmada. Illetve tudom, és értem, hiszen az Amerikai Egyesült Államoktól Európán át számos példán át látjuk, hogy ez a rendszer egész egyszerûen mûködésképtelen, vagy csak horribilis összegû ráfordítások árán fenntartható – Hollandia kapcsán valami 600 millió eurós hitelfelvételrõl lehet újabban hallani. De vissza kis hazánkba! Nem tudom, figyelték-e a Hír Tévé tudósítását. Megmondom az õszintét, én bizony lekoccoltam, amikor a vérzõ fejû mûsorvezetõrõl készült képeket láttam. Ez azé’ szigorú. Aztán megjött a mentõ és a nézõ megnyugodhatott, hogy a Nemzetes-asszony felvezetésében csak a „mi kommunistánknak” aposztrofált Csintalan Sándor immáron jó kezekben van, a Horváth Ágnes által vezényelt magyar egészségügy vette õt oltalmazó szárnyai alá, ráadásul, mint utóbb megtudtuk, állandó rendõri védelmet is kapott. Aztán az is kiderült, hogy a mûsorvezetõnek – hál’ Istennek – nem tört el semmije, zúzódásokkal megúszta a dolgot. Kicsikét déjá vú érzésem volt megint. Tökre olyan vót az egész, mint valami ho18

Csintalan Sándor elmondta, nem fekszik jól az újnáciknál, de hatalmi tényezõk is meghúzódhatnak a háttérben. 1 részlet a http://www.szentkoronaradio. com weboldalon megjelent hírbõl. (hubatka, p, 2007/12/07 – 23:44)

llywoodi eksön múvi. Tudják, azok, amikben az újság szerkesztõségében ott van a rendõrségi CB-rádió és a firkászok, meg a kamerák, hamarabb a helyszínen vannak, mint a kivonuló szerv. Itt is ez képzõdött meg. A tévétudósításban láthattuk, ahogy megérkezik a mentõ. Mit jelent ez? Semmi egyebet, minthogy elõször a tévéseket hívták, csak aztán a mentõt. Kvázi, ha ne adj’ Isten elpatkolok, azt is csakis és kizárólag élõ egyenes adásban teszem, mer’ ez hozza az igazi nézettséget, a nézettség meg a lóvét. Ez azé’ jelzésértékû momentum! Csintalan Sándornak a néhol nyomdafestéket nem tûrõ autentikus beszámolójából semmit sem fütyültek ki, a „faszszopó zsidóbérenc” kifejezés többször is elhangozhatott fõ mûsoridõben. A politikai korrektség kedvéért tegyük hozzá rögtön, hogy a Hír tévés kollégák elõre figyelmeztették a nézõket, hogy a sokkoló képek mellett erõs kifejezések is el fognak hangozni. A magam részérõl megértem, és azt kell mondjam, tökéletesen egyet értek vele, hogy nem fütyülték ki. Tököltünk mán éppen eleget, itt van az ideje, hogy abbahagyjuk a forró kása kerülgetését és kimondjunk végre bizonyos dolgokat, melyeket már eddig is kétségkívül ki kellett volna mondani.

„Budaházy és Toroczkai beperli a féreg Csintalant Toroczkai Lászlónál és Budaházy Györgynél úgy látszik betelt a pohár, ami legalábbis a HírTV-t, pontosabban Csintalant jelenti. A két hazafi végre lépésre szánta el a magát a HírTv képernyõjén terpeszkedõ, hazudozó ellen. Alább: Közlemény. „Közlemény – Csintalan beperelése A nemrégiben még az MSZP alelnökeként, Horn Gyula miniszterelnök helyetteseként tevékenykedõ õskommunista, volt MSZMP-s, a közelmúltban – kútba esett kormány-közeli üzleti ügyei után – a Fideszbe átlépett, s a Hír tévébe magát bevásároló Csintalan Sándor hosszú hónapok óta mocskol minket a „polgári televízióban” futó betelefonálós mûsorában. A 2007. december 6-i (7-én megismételt) adás során azonban minden eddigi határon túlment. Válogatott mocskolódások, rágalmazások özönét zúdította ránk, többek között idiótáknak nevezett bennünket, de ezt megtetézve, szokás szerint, azt sugallta, hogy esetleg a baloldal ügynökei is lehetünk. Emiatt a velünk ellentétben valóban a baloldalról jött Csintalan Sándor ellen pert indítunk, nagy nyilvánosság elõtt elkövetett becsületsértés és rágalmazás vádjával. Ami az elégtételt illeti, kizárólag a bírósági út maradt számunkra, hiszen a nagy nyilvánosság elõtt tett ígéreteit is rendszeresen megszegõ, köpönyegforgató Csintalan már többször bizonyította, hogy párbajképtelen. Budaházy György és Toroczkai László” Forrás: (Szent Korona Rádió)

Megint pusztán véletlen egybeesésekrõl lenne szó csupán? Megint véletlenül pont akkor kuszálódnak össze a szálak, amikor a magyar Nemzet, az ország, a nép sorsfordító momentum, az egészségügy megtartása vagy magánkézbe adása elõtt áll? Túl sok a véletlen. Van 1 ismerõsöm, õ azt szokta mondani, hogy véletlenek már pedig nincsenek. Ahogy az utóbbi idõk történéseit nézem, én is aszondom. De vajon Qui prodest, azaz kinek az érdeke?

Elõbb vagy utóbb, de most már inkább elõbb, mint utóbb, azért csak összeáll a kirakós játék. Gondoljanak bele! Budaházy és Toroczkai beperlik Csintalant. „Ami az elégtételt illeti, kizárólag a bírósági út maradt számunkra” – fogalmaznak közleményükben. És akkor bíróságra menet elsõ dolguk az lesz, hogy még a tárgyalás elõtt véresre veressék perbeli ellenfelüket? Én magam ugyan nem ismerem személyesen sem Budaházyt, sem pedig Toroczkait, de megmondom az õszintét, nem nagyon tudom elképzelni egyikrõl sem, hogy ennyire buták vagy ostobák lennének. Bemennek a bíróságra, ahol megvádolják Csintalant, hogy mindenfélének elmondta, meg hogy bemocskolta õket. Fõ van véve videóra, papa! Oszt hátradõlnek a fotöjben. Tiszta ügy, legfeljebb Csintalan meg az ügyvédje kimagyarázzák valahogy magukat. De ez még mindig simább, mint megkockáztatni azt, hogy elrendeljék (vagy megrendeljék) perbéli ellenfejó ha figyelünk

lük véresre verését, s ezáltal erõszakos, személyi sérüléssel járó bûncselekményért vádlóból esetlegesen vádlottá váljanak. Ennyire azért már ne nézzenek hülyének sem Budaházyékat, sem pedig bennünket. Márpedig az ilyen ügyek elõbb vagy utóbb, de manapság már inkább elõbb, mint utóbb, mindig ki szoktak derülni. Csintalan említette még a hatalmi tényezõket is. Ez már inkább tûnik hihetõbbnek. A magam részérõl a kommunisták által oly sokszor és oly régóta jól beváltan alkalmazott figyelemelterelés klasszikus taktikáját vélem itt felfedezni. Álruhába öltözünk, a politikai paletta túloldaláról valónak mutatkozunk a külsõ szemlélõ számára, mi ordítjuk a leghangosabban az ellenfél (értsd: az ellenség) jelszavait, nálunknál hangosabban aztán senki sem tudja ordítani – még õk sem! –, és éppen ezért lóg ki a lóláb. Csintalan Sándor úgy ismeri az MSZP-t, mint a tenyerét. És ez még akkor is így van, ha a pártból történt távozása óta Francisco minden tõle telhetõt elkövetett azért, hogy a szegfûmintás utódpártot a saját képére és hasonlatosságára formálja át. A régiek közül is még nagyon sokan – de a kelleténél többen, az egyszer biztos – sertepertélnek a párt, s ezzel együtt a hatalom közelében. Mindenkit – bármilyen okos, ügyes, szemfüles, és Debreczeni szerint, nagyformátumú politikus is Fletó –, egyszeri huszárvágással még õ sem tudott leváltani, vagy meneszteni. Csintalan Sándort, s vele együtt az ország elsõ hírtelevízióját immáron több mint kétmilliónyian nézik esténként. Ez pedig óriási veszélyt és fenyegetettséget jelent a tudatformálás monopolisztikus törekvéseit még ma is egyik elsõ számú direktívájának tekintõ MSZP-számára. Ahogyan azt a nyilvánosság konferencián Széles Gábor mondta, legfõképpen a két „jobbolodali” tévécsatornának és az azokat kiegészítõ nyomtatott sajtóorgánumoknak köszönhetõen a jelenlegi kormánykoalíció már nem tudja olyan könnyen, de ami talán még ennél is fontosabb, kizárólagossággal tematizálni a közbeszédet, mint tudta annak elõtte, akárcsak egy kormányzati ciklussal ezelõtt. Ez pedig óriási jelentõségû! Gondoljunk bele! Ma már nem lehet azt megtenni, hogy egy kényes témát csak úgy elhallgassanak, mert az illetõt, ha másért nem, hát már csak dacból is behívják az ellenzék tévéihez. Ugyan hívjuk mán be a csókát, csicseregjen nekünk, majd nálunk elmondhatja, amit akar, ha mán ennyire kényes a téma, hogy a fõsodratú média minden tõle telhetõt megtesz, hogy elhallgattassa. Az illetõ pedig kapva kap az alkalmon – nagyon helyesen egyébként – és bemegy a polgári oldal televízióihoz, és ami a lényeg, hogy az adott téma mégis csak bekerül a közbeszédbe. jó ha figyelünk

Bizony, Mammon világában nagyúr a nézettség! De ahogy kihasználják ezt a kereskedelmi alapokra helyezett „magyar” médiumok – ebbe természetesen most már bele kell érteni a kereskedelmi csatornákkal ostobán versenybe küldött ún. „köztévét” is –, úgy ellenük is fordítható. És miért ne fordítanánk ellenük? Megérdemlik. Hiszen az esetek nagy számában – Széchenyi szavaival élve – aljasok és/vagy mûveletlenek. Hogy miért? Talán azért, mert sokszor közönségükre is ekként tekintenek. Ha valakit részletesebben érdekel ez a fajta klasszikus jegyeket felvonultató õskommunista figyelemelterelés, annak ajánlom a „Bors” címû, még az államszocializmus idején készült filmsorozatot (nagy kedvencem), a címszerepet alakító Sztankay István, és filmbéli elmaradhatatlan oldalnehezéke, az akkor még kitûnõ formáját hozó Antal Imre szenzációs alakításában. A szocialista nagyváros öntudatos polgárának verziója szerint Orbán Viktor Izraelben és az Amerikai Egyesült Államokban egyengeti az újabb, ismételten külhonban lezsírozott hatalomcsere pontos forgatókönyvét. Mindeközben itthon – a szolgalelkületû ölebmédia hathatós segítségével – a talpa alá úgy néz ki lassacskán útilaput kötõ álbal és állib koalíció utolsó nagy dobásaként, még kihúzza a talajt alólunk az egészségügy területén is. Elérik, hogy az egészségügy magánkézbe adását, fizetõssé tételét visszacsinálni már ne, vagy csak nagyon nehezen, horribilis összegekért lehessen. Ezt a laza 1500 milliárd forintot a magyar nép, az emberek szíveskedjenek úgy elkönyvelni, mint lelépési díj. A narancsos párt pedig, hosszú szünet, kínlódás és vajúdás után pedig örüljön, mint majom a farkának, hogy végre visszaülhet a hatalomba. Még akkor is, ha a hatalom jelen esetben már csak egy, a talajig lerombolt ország kormányzói székét jelenti majd. Ahogyan azt Giró-Szász András egyszer nagyon bölcsen megjegyezte: „Nem valami nagy dicsõség egy rommá lõtt csatatéren kitûzni a gyõzelmi lobogót.” Nos, innen, kétszáz kilométerre Butapesttõl, a kutyaszaros világvárostól, a Gerbeuad Cukrászda kirakatától, valami ilyesféle rálátás nyílik az eseményhorizontra. Különben is, ha jobban belegondolunk, a szegfûmintás utódpárt, amikor elsõ alkalommal széthordta a TB vagyonát, nemcsak az egészségügy lejtõre taszajtásában szerzett elévülhetetlen érdemeket, de gyakorlatra is szert tettek, hiszen a gengszterváltás hajnalán az akkor kb. 300 milliárdra rúgó TB- vagyont tüntették el lazán és rezzenéstelenül. Most csak újráznak. Ismétlés a tudás atyja. (Rodolfó ezen a ponton sikítva dobja el a bûvészdobozt.) Mindenesetre a hazai közállapotokat illetõen az is jelzésértékû momentum, hogy

bizony-bizony szomorúan kell konstatálnunk, a módszerváltás óta eltelt bõ másfél évtized alatt, a látszat ellenére, szinte egy lépés nem sok, de annyit sem tettünk a demokrácia irányában. Mert hiába van demokratikus államberendezkedésünk, hiába van demokratikus intézményrendszerünk, ha ezek számos esetben láthatóan nem mûködnek. De a legnagyobb baj a fejekben van. A politikusi fejekben elsõsorban, másodsorban pedig – hadd utaljak vissza ismét a már unalomig ismételt és Széchenyinek tulajdonított szavakhoz – az aljas vagy mûveletlen emberek fejeiben. S talán éppen a módszerváltásnak, vagyis a valódi rendszerváltás elmaradásának köszönhetõek az olyan elszomorító, egyszersmind kétségbeejtõ pillanatok is, amikor egy közszereplõt a véleménye miatt fizikai atrocitás ér, tettleg bántalmazzák. Ez ugyanis nem más, mint a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság teljes lábbal tiprása. Elõcitálhatnám még a szintén unalomig ismételt Voltaire idézetet is, ami Széchenyi gondolataihoz hasonlóan (ami tudjuk, hogy valójában nem is az õ gondolata, csak egy irodalmi mûben adják a legnagyobb magyar szájába, de attól még ugyanolyan érvénnyel bír), a könyökünkön jön már ki. Nem értek egyet veled, de ha kell, meghalok érte, hogy elmondhasd, vagy valami ilyesmi. Már Oroszországban is egy emberként hördül fel a nép, amikor a szókimondás áraként az életével fizet egy-egy zsurnaliszta, ez már ott is a nem komilfó kategóriájába került. Nemzetközi porondon ugyanis sehol sem ülnek le egy asztalhoz olyan tárgyalópartnerrel, akinek a szmokingja alól kilóg a Podburin, vagy a 357-es Magnum. Ezen logika mentén haladva, ennyi erõbõl holnap akár mi is sorra kerülhetünk. Csak azért, mert olyant találtunk mondani, ami valakinek nem tetszett. Persze tökéletesen érthetõ az elkeseredettség, például a hazai jogszolgáltatás – és itt szándékosan nem használom az igazságszolgáltatás kifejezést –, szóval a rendszer már-már kivárhatatlan lassúsága okán. Ez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy más életére törjön. Még akkor sem, ha az illetõ netalán tán rovott múltú közszereplõ vagy cégéres hazudozó. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, elképesztõ az a felelõtlenség, amely a politikum résztvevõi mellett, most már a média prominenseire is sok esetben jellemzõ. Senki sem szereti ugyanis ha hülyének nézik, az meg aztán végképp nehezen tolerálható, ha ezt még a pofájába is vágják. Már pedig ebben az új KISZkorszakban most ez képzõdik meg. Megtanultunk KISZik lenni. Megtanították nekünk. KISZik lesztek, ha beledöglötök, akkor is! Mi pedig beledöglünk. Hol van már a boldog emlékezetû SZDSZ-es lélegeztetõ gépek kora? Ki gon19

dolta volna, hogy valaha még nosztalgiával fogunk visszaemlékezni a kozmopolita törpeminoritás egészségügy körüli amatõr sertepertélésére? Vagy a liberális törpeminoritás elnökeként funkcionáló, s a hitgyülisek elsõ embere által csak „100 kiló marhahúsnak” aposztrofált Kuncze Gáborra, akit a dús képzeletû nép ajkán csak úgy híttak, Dörmögõ Dömötör. A szocialista nagyváros öntudatos polgára lassacskán már beletörõdne a dologba, ám ekkor a hét utolsó napján, pénteken Gaskó István, a Liga szakszervezeti fõmuftija huppan bele a reggeli Mokkába. A politikai korrektség kedvéért említsük meg, hogy az a fajta hanyag elegancia, amellyel darab idõvel azelõtt Tarlós úr leküdte megalázóba Jakupot, ismét megképzõdött. Mit mondjak? Rendkívül szórakoztató volt. Természetesen ismét a nemmel szavazó képviselõk számára felajánlott száz rugó volt terítéken, mondván, hogy hát azért ez egy elég durva ajánlat volt. Gaskó rendkívül elegánsan riposztozott, és kérdõre vonta a mi szeretve tisztelt Gabriellánkat, hogy tessék mán megmondani, ugyan vajon miért nem arról az alkotmánysértõ helyzetrõl beszélnek a honi médiában egymást túlharsogva a különbözõ csatornák, amit Lendvai Sipánka vezetésével a szegfûmintás utódpárt mûvel a képviselõk döntési függetlensége kapcsán. Megmondom az õszintét, nem ez volt az, ami nálam végképp kiverte a biztosítékot. A Gaskó Istvánnal készült beszélgetés közben bevillantották a „Magyar Gárda a vidék megmentéséért” címû plakátot, majd a narancsszínû Magyarország térképén megmutatták, hol található Tatárszentgyörgy, az ominózus felvonulás helyszínéül szolgáló falucska. Tetszenek figyelni? Gaskónak az égadta világon semmi köze a szélsõjobbhoz, de talán még riporteri bravúr is kellene ahhoz, hogy a mûsorvezetõ valahogy kínkeservesen át tudjon kötni a Magyar Gárdára. És akkor bevillantják a képet. Narancsszínû a Magyarország térkép. Hát milyen más színû legyen, nem igaz? Naná, azért, hogy a tévénézõ azonnal asszociálni tudjon a rögzült képre, szélsõjobb=Fidesz. Emlékszünk még, a legutóbbi önkormányzati választásokon benarancsozódott az ország. Ki van ez találva, mi? Erre szokták aszondani pajkosan összekacsintva, hogy ügyes. De nem is szaporítom a szót tovább, mert a téma ennél többet úgysem érdemel. Kérem, ne felejtsék el, az Önök kezében van a távvezérlõ, elegendõ egy gombnyomás, és a hazugságot azonnal lekapcsolhatják. Legvégsõ esetben pedig még mindig ott a Gutenberg-galaxis. Mindenkinek jó olvasást és jó szórakozást kíván Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

20

Buzeráns gyöngédség, kurucinfózás, nácizás és ami kell Újra nyíltan összejött, ami soha nem is vált el egymástól. Nemcsak a Gárdát magyarostúl Recskre kívánó szélsõségesek számára jött jól Csintalan megfenyítése, hanem egy egészen jelentéktelen kis bibsi homokosnak, Orosz Jozefinának is, aki hosszú perceken keresztül kérdezgethette Sanyától, nagyon a finom lelkébe gázoltak-e. A kis mazochista kéjelegve sajnáltatta elvtársait, akiket egy bizonyos szélsõséges portál üldöz és el akar pusztítani, de akadt magyargárdázás is bõven. Mi több, a Magyar Gárda és a Kuruc.info körül forgott az egész édelgés, egyre gyanúsabbá téve a vasrudaktól csak horzsolások szintjén megsebesülõ Csintalan rejtélyes megveretését, amely érdekes módon éppen jól jön a nemzeti radikálisokat likvidálni akaró magyarellenes bûnbandának. Annyi haszon legalább van az egészben, hogy a nácizásban végre mindenki számára nyilvánvaló lesz a parlamenti pártok harmonikus egysége. A kedden készült beszélgetés néhány gyöngyszeme található alább, de erõs idegzetû olvasóink végigszenvedhetik az egész interjú szövegét. Jozefina: „Te tudod, milyen az, Sándor, amikor az embert éjjel-nappal lezsidózzák, éjjel-nappal lebuzizzák, éjjel-nappal ráront a nemzetére, éjjel-nappal lakájmédiának nevezik?“ Kuruc.info: Jogos a sipákolás, hiszen Buzefina nem zsidó, heteroszexuális, családpárti, magyar nemzeti érzelmû, pártatlan, objektív médiaszakember, „ugyebár“. jó ha figyelünk

Van-e összefüggés az egykori szocialista politikus, most a jobboldalhoz köthetõ televíziós megverése és a között, hogy hónapok óta a szélsõséges portálokon hajtóvadászat folyt ellene? – kérdezi aggódva Jozefina. Egy ilyen helyzetben, ahol most élünk, ahol az õrület kezd elszabadulni, és az emberi agresszivitás ilyen félnáci-náci eszement szervezetekben kezd testet ölteni, ilyenkor hogy ha bármennyire is mondjuk az ember szégyenlõs és nem akarja a központba állítani magát, ha hallgat, akkor mások megveretésének is megágyaz – nyilatkoztatja ki a hõs Csintalan, közben látjuk magunk elõtt, ahogy kifehéredett ujjakkal szorítja vörös csillagos Heineken sörét, hogy tudja visszatartani amit legszívesebben mondana: a Magyar Gárda 260 tagja vert meg auschwitzi kerítésrudakkal, kérem szépen! Orosz Jozefina: Csintalan Sándort, a Hír Tv mûsorvezetõjét nem pusztán kirabolni akarták, hanem állítása szerint megfélemlíteni, amikor tegnap kedden este a hírek szerint ólmosbotokkal felfegyverzettek megverték. Van-e összefüggés az egykori szocialista politikus, most a jobboldalhoz köthetõ televíziós megverése és a között, hogy hónapok óta a szélsõséges portálokon hajtóvadászat folyt ellene? A telefonvonalban Csintalan Sándor. Talán a hallgató nem veszi zokon, hiszen szegrõl-végrõl már mégiscsak kollégák vagyunk, hogy tegezõdünk, szervusz, Sándor! Csintalan: Szervusz, Jóska, köszöntöm a kedves hallgatókat. Orosz Jozefina: Hogy vagy egy nap elteltével?? Csintalan: Hát a körülményekhez képest sokkal jobban és mondjuk ahhoz képest meg, ahogy sejteni véltem a dolog végkimenetelét, miközben ütlegeltek, akkor meg pláne. Orosz Jozefina: Hol okoztak nagyobb sérülést benned, Sándor, fizikailag vagy lelkileg? Csintalan: Az a helyzet, hogy ... nézd, engem lelkileg csak megerõsítettek. Szeretném jelenteni, hogy az acélt megedzik, Osztrovszkij után szabadon. Még inkább úgy gondolom, hogy jó úton járok, és igenis meg kell nevezni az „õspatkányt”, mikor buja kórt terjeszt. Néven kell nevezni, függetlenül minden egyébtõl. Ez az egyik. De hogy egyetértünk-e abban, ki a miniszterelnök vagy nem, az egy másik dolog… Orosz József: …amennyiben nem a bármikori miniszterelnök neveztetik õspatkánynak… Csintalan Sándor, a Hír Tv mûsorvezetõje: Igen, igen, igen. Igen, igen, igen. Orosz Jozefina: ...hogy nem a bármikori, regnáló miniszterelnök neveztetik annak, akkor egyetértünk. Csintalan: Tehát maradjunk egy demokratikus rendszerben, egy polgári demokráciában. Ha õspatkány terjeszti a kórt, az mindennél fontosabb, és minden más ehhez képest csak másodlagos. Orosz Jozefina: Volt olyan híradás, amely a megtámadásodról hírt adva elõször idézõjelbe tette a brutális jelzõt – lásd Hírszerzõ –, olyan is akadt, amely késõbb korrigálta magát, és azt adta hírül, hogy mégsem volt az brutális támadás, hiszen mindössze zúzódásokat szereztél – lásd Nép-

jó ha figyelünk

szava online. Nem szeretném a sérülésed súlyosságát megítélni, mert ha egy embert megvernek, függetlenül attól, hogy betörik, beszakad-e a feje vagy sem, az a törés a mélyrétegekben üt leginkább nagyot. De brutális volt-e ez a tegnap esti támadás, vagy sem? Csintalan: Nézd, Jóska, az a helyzet, hogy nem kívánom senkinek. Más szempontból baromi nagy szerencsém volt, mert beestem az autó és a garázsfal közé, ilyen formán négyen együttesen folyamatosan nem ütöttek, de hogy mást ne mondjak, mondjuk az elsõ ütés a fejemre egy vasrúddal akkora volt, hogy padlót fogtam és hát az brutálisnak számít-e, hogy egy ember fekszik a földön és ütik-vágják vasrúddal, hát ez ízlés kérdése. Én nem szeretem a festett vérzéseket. Errõl a dologról is nagyrészt éppen azért beszélek, mert a rendõrség itten elkezdett rablást emlegetni, ami a világ vicce, mert ugye rablás is történt és a végén elvettek tõlem 7 ezer forintot. De egy ilyen helyzetben, ahol most élünk, ahol az õrület kezd elszabadulni, és az emberi agresszivitás ilyen félnáci-náci eszement szervezetekben kezd testet ölteni, ilyenkor hogy ha bármennyire is mondjuk az ember szégyenlõs és nem akarja a központba állítani magát, ha hallgat, akkor mások megveretésének is megágyaz. Orosz Jozefina: Van neked gázspray-d? Csintalan: Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs. Semmim nincs, se fegyverem, se gázspray-m. Orosz Jozefina: Hogyhogy? Miért nincs gázspray-d? Csintalan: Hát mert nincs. Orosz Jozefina: Mert ellened is elkezdõdött a hajtóvadászat… Csintalan: Igen. Orosz Jozefina: ... a szélsõjobboldali portálokon. Azon emberek ellen már jóval korábban, akik – mondjuk úgy az egyszerûség kedvéért –, hogy talán a másik oldalon, de legfõképpen aztán semelyik oldalon nem állnak. Emlékezzél tavaly õsztõl a bírákra, ügyészekre, aztán újságírókra. Gyaníthatóan sokan személyük védelmére kényszerülhettek… Csintalan: …Igen, igen, igen… Orosz Jozefina: …akiket kiplakátolnak a Kossuth téren, hogy ott kell felakasztani egy lámpavasra. Gondolj a zsidónak vélt közéleti személyiségek neveinek felolvasására! Gondolj azokra a bírákra és ügyészekre, akiknek a neveit, lakcímeiket nyilvánosságra hozták! Gondolj mindazokra, akik ellen hajtóvadászat kezdõdött és tart a mai napig! Többüket testõrök védtek, meg gázspray-t hordanak magukkal. Mit gondolsz, már tavaly õsszel a zavargások közepette – de lehet, hogy nem láttam a mûsorodat rendszeresen – nem kellett volna már akkor „halálos kórt terjesztõ patkányoknak” nevezni a dolgokat? Nem szabadott volna már akkor magukra hagyni az ûzötteket, és azokat sem, akik néven nevezték a kórt? Félreértés ne essék, nem szemrehányóan kérdezem tõled. Csintalan: Világos, ez egy kérdés. Értem. Legjobb emlékezetem szerint – remélem az archívumban ez azért fellelhetõ – ezekben az ügyekben én nagyon határozott distinkciót tettem, és nem véletlenül vívtam ki ezeknek a féljobbos tébolyultaknak az utálatát és az ellenszenvét, mert én mindig tettem különbséget a televíziós székház dobáló, a Molotov-koktélt dobálók és az erõszaktevõk és akár a szóban erõszaktevõk, tehát ugye ott a zsidózó plakátokig bezárólag és a tüntetõk, sztrájkolók között. Hogy hol tévesztettem utat? Inkább tegyük fel úgy ezt a kérdést, hogy van-e olyan, ami miatt esetleg lelkiismeret-furdalásom van vagy lehetne. Talán nem voltam és még most sem vagyom szellemileg és intellektuálisan felvértezve arra a politikai párbajra, ami úgy látszik, hogy hamarosan a demokrácia és az antidemokrácia erõi között valamilyen módon létre fog jönni, ami akár meg is bonthatja egyébként a magyar pártstruktúrát. Orosz Jozefina: De ezt te ne vetted volna észre, mint egykori vezetõ, valaha a szocialista párt egyik meghatározó politikusa, hogy alkotmányon túli vagy erõsen aggályos eszközökkel a hatalom megragadása a cél? Ne vetted volna észre, hogy tavaly õsszel talán nem pusztán az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése gerjesztette úgymond a „népharagot”, hanem a népharag, az utcai események, a szélsõséges ideológiák és – idézve tõled – a „halálos patkánykór” felhasználása eszközül szolgáltak a hatalom megdöntéséhez és megragadásához? 21

Csintalan: Jóska, Jóska, várjál, várjál, várjál, én nem erre gondoltam, õszintén megmondom! Ebben a folyamatban, amit most leírtál, nem értünk egyet, de ez most teljesen lényegtelen ebbõl a szempontból! Azt gondolom, ha valamiben hibáztam, hogy szellemileg erre a vitára, erre a politikai konfliktusra még nem vagyok kellõképpen felkészült, jóllehet, kellene. Vagy nem voltam elég türelmes. Sokkal többet kell találkozni és beszélni a választópolgárokkal, a hétköznapokban többet kell tennem azért, hogy ez a közbeszéd tárgya legyen, és hogy immunisak legyenek az emberek mindenféle diktatórikus, megváltói attitûddel szemben. Tudod? Orosz Jozefina: Sándor, ahhoz, hogy a verõemberek elérjék a céljukat, egyértelmûen jelezni kell, hogy mit akarnak a megtámadottól. Jelezték ezt neked? Tudod már, hogy mitõl akartak „eltiltani”? Csintalan: Itt most ezen kevés hangsúly volt, ezért is akarom mindenkinek elmesélni. Tehát itt több „napirendi pont” megtárgyalására került sor. Berohantak, azonnal némán ütlegeltek, a második napirendben közölték velem, hogy én egy f***szopó zsidóbérenc vagyok, és ezt elmondták elég sokszor és... Orosz Jozefina: Ezt a jelzõt korábban már megkaptad? Csintalan: Igen, büszke vagyok rá. Utána pedig elmondták, jobb lenne, ha tudnám, hogy hol a helyem és vigyázzak magamra. Tehát mondjuk a „f***szopó zsidóbérenc” szöveg elég egyértelmû utalás arra, hogy itt mirõl volt szó. Orosz Jozefina: A Fidesz nagyon egyértelmûen fogalmazott: „újságírót ért támadás, és amíg a nyomozás ki nem zárja a politikai indítékot, a sajtószabadság elleni támadással egyenlõ ez”. Egyetértesz ezzel a definícióval? Csintalan: Abszolút. Azzal együtt, hogy ez egy rasszista irányú támadás is természetesen. Mellékes, hogy én zsidó vagyok vagy sem, hanem az „õspatkány” úgy döntött, hogy támad. Elveszítette a türelmét és kész, és nekünk azt kell mondani, hogy elég. Orosz Jozefina: Mit gondolsz, Sándor, nem voltak túlságosan egyedül azok, akik idejekorán, és nem csak tavaly õsszel, nem csak arra az idõszakra gondolok, hanem már korábban figyelmeztettek erre az „õspatkányságra”, amirõl beszélsz? Figyelmeztettek, hogy megengedhetetlen a kirekesztés, a gyûlöletkeltés, a stigmatizálás, nem járja a megfélemlítés – verbálisan sem? Mit gondolsz, hogy miért maradtak õk egyedül? Miért maradtak abban egyedül, hogy szót emeltek, a hatalom megragadására ezek vállalhatatlan eszközök, mert ezeknek az eszközöknek a használatával maga a társadalom válik áldozattá. Csintalan: Jóska, nézd, én mondok egy nagyon furcsa dolgot most ezzel kapcsolatban. Ez pedig az, hogy egy országban, ahol mondjuk ha a politikai eliten belül vita van, és az ember kormányzati vagy ellenzéki pozícióban van, ez nagyjából egyenlõ azzal, hogy az emberek köszönnek-e vagy nem köszönnek egymásnak és fogadják-e egymás köszönését vagy sem. Egy ilyen országban elég nehéz elgondolni azt, hogy mondjuk ilyen bonyolult kérdésekkel kapcsolatban egyáltalán a gondolkodás elinduljon, tudod? Orosz Jozefina: De Sándor, ez nem az erkölcs minimális meglétének a fokmérõje, nem az alkotmányosság tiszteletben tartásának fokmérõje, hogy ha egy embert megtámadnak hajszíne, származása, identitása, ideológiai meggyõzõdése vagy bármi más miatt, akkor politikai oldaltól függetlenül meg kell védeni? Csintalan: De, de, de, ez teljesen így van. Orosz Jozefina: Ha katonabakancsok masíroznak – és ugye te sem vagy vak, meg én sem, meg a legtöbben nem vakok – tudni, miért masíroznak-menetelnek. Ez legfeljebb következmény. Csintalan: Hát persze! Azt mondtam abban a pillanatban, amikor a gárda megjelent, hogy elõször is én nekem itt most ne jöjjenek azzal, hogy mit fognak és mit nem fognak csinálni, mert ez a félkatonai szervezet teljesen nyilvánvaló, hogy attól félkatonai, hogy ugyan fegyvere még nincs, de egyébként militáns módon viselkedik. Kettõ, én azt gondolom, hogy a hadisír-gondozásnak és a kultúrának az égadta világon nincsen semmi köze… Orosz Jozefina: …a parlagfûirtás ne felejtõdjék el… 22

Csintalan: …a masírozáshoz. Ja, a parlagfûirtásnak semmi köze a masírozáshoz. Ezek az emberek csak parancsszavakat hajtanak végre. A szabolcsi nemzetõrökön a hungarista jelvény, meg a rovásírással kiírt H-betû is eléggé nyilvánvaló jelentésû. Tatárszentgyörgyön elég egyértelmûen ráutaló magatartást tanúsított a gárda, hogy át szeretné venni az állam erõszak monopóliumát, ami tilos. Orosz Jozefina: Sándor, én arról is beszélek, amikor elkezdi ifj. Hegedûs a zsidózást… Csintalan: …ez teljesen evidens… Orosz Jozefina: ... azt megelõzõen meg a MIÉP, és ezeket követõen pedig akár a „Kossuth teret” említhetném, akár, hogy „kit kell elõbb belelõni a Dunába, a buzikat-e, vagy a zsidókat-e”, és hogy ki a zsidó meg ki nem zsidó, amikor ezek hatalomtechnikai eszközzé válnak, akkor miért maradnak azok egyedül, akik pártoldaltól függetlenül is szót emelnek? Csintalan: Hát elõször is, vagyunk azért egy páran, és nem én egyedül mondom, mondják mások is. Amikor a Fidesz-elnökség politikai nyilatkozatot tett, az egyébként nem tájékozatlan kormánypárti média eljátssza azt, hogy ezt Pokorni nyilatkozta, azt meg Kósa, miközben mindannyian tudjuk, hogy amikor testületek döntenek, akkor ezek közös döntések. De mondok mást. Jóska, figyelj ide! Ott volt az Andrássy úton a Terror Háza elõtt Hiller megválasztása alkalmával, a szocialista párt kongresszusának keretein belül a Hiller kortesbeszéde a Bácsfi Diána-ügy környékén, emlékszel rá? Orosz Jozefinaf: Igen. Csintalan: Rémes volt. Tehát az a helyzet, hogy én a baloldalon és a kormánypárti oldalon is tapasztalok struktúrát. A baloldal is a praktikus hatalmi szempontok felülírják az erkölcsi szempontokat is. Gondolj bele abba, hogy mondjuk a 80-90 éves, Holokausztot megjárt, ámbár külföldön élõ magyar ember mondjuk az újságokban azt látja, hogy itthon a belügyminiszter meg a kancelláriaminiszter már az utcán tüntet, és az olvasó abból indul ki, hogy õ mondjuk Franciaországban vagy másutt egy normális országban él, mit gondol, hogy mi lehet Magyarországon. Orosz Jozefina: Sándor, magad is megerõsíted, hogy mit jelent a Magyar Gárda masírozása Tatárszentgyörgyön. Ám ezt megelõzõen vajon a hazai politika meghatározó alakjai, Gyurcsány, Orbán, Sólyom miért nem jelennek meg együtt, hogy õk maguk demonstrálják, ebben a parlamenti demokráciában, a III. Magyar Köztársaságban ez megengedhetetlen? Ami kijárt Szetey államtitkárnak – amikor az auschwitzi kép elé montírozták be a fotóját rajta a rózsaszín háromszöggel, és a kormány demonstratív módon kiállt mellette –, kijár-e mindenkinek? Miért nem képes erre a közös elhatárolódásra a politikai osztály egésze? Csintalan: A sárga irigység töltött el, amikor Prágában politikai oldaltól függetlenül, együtt akadályozták meg a nácik vonulgatását. De hadd térjek vissza ahhoz, ahol az emberek egymásnak ma már köszönni sem tudnak, ott egyszerûen az erkölcsi ügyek nincsenek a helyi értékükön, ezt tartom problémának. Tudod, amikor megkérdezik tõlem, hogy az utóbbi években mi volt a legnagyobb pedagógiai sikerem, akkor nagyjából azt tudom mondani, hogy itt-ott-amott sikerült egy közösségen belül elfogadtatni azt, hogy mindenki köszönjön mindenkinek, és amikor beszélünk, nézzünk egymás szemébe. Orosz Jozefina: A rendõrségi nyomozás majd kideríti, hogy a megverésednek mi volt az indítéka. Ez a hatóság dolga, nem a mienk, hogy találgassunk. Gondoltál-e arra, hogy a meglévõ gyûlöletpotenciál sült ki rajtad? Errõl a gyûlöletpotenciálról kérdeztelek korábban, amelyet hatalmi eszközként használnak. Csintalan: Nézd, az elmúlt 17 évben ebben a gyûlöletpotenciál-osztogatásában sokan, sokféleképpen vettek részt, hol így, hol úgy, hol amúgy. Ellenben abban halálbiztos vagyok, hogy elértünk egy határt. Ez a határ ma már döngeti, recsegteti, ropogtatja az egész politikai rendszert és az egész politikai elitet. Én azért bízom abban, hogy azok, akik már néhányszor ilyen-olyan módon újra tudták értékelni saját politikai szerepüket, talán majd ebben is képesek lesznek megtenni. Józsi, hadd mondjak valamit! Amikor végigmegyek az utcán – ne haragudj, a közönségtõl is elnézést kérek jó ha figyelünk

–visszatérek ehhez a köszönéshez. Jóska! Meglátok valakit az utcán a volt barátaim, kollégáim, elvtársaim közül – miután nem árultam el õket, nincs miért szégyenkeznem –, köszönök, erre elfordítják a fejüket. A legkomolyabb értelmiségi ember is ma Magyarországon, bárki legyen is az, ha a politikai pozíciója változott, a másiknak megtagadja a köszönés tisztességét. Innen kell indulnunk! Jóska, és ebben mindenki benne van. Tudod te, milyen az, amikor egy SZDSZ-es nem fogadja a köszönésemet? Hát gyönyörû! Orosz Jozefina: Te tudod, milyen az, Sándor, amikor az embert éjjel-nappal lezsidózzák, éjjel-nappal lebuzizzák, éjjel-nappal ráront a nemzetére, éjjel-nappal lakájmédiának nevezik? Csintalan: Persze, nagyjából tudom, hát hogyne, hogyne, hogyne. Nézd, az az igazság, hogy megpróbálom a mai magyar ellenzéket segíteni csekély lehetõségeimhez képest, ebben az is benne van, hogy oda kell mennem azokhoz az emberekhez, akikkel meg akarom magam értetni. Ez most nem egy politikai válasz, félreértés ne legyen. Magánemberi válaszomat mondom neked. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy amikor barátaim, elvtársaim, volt ismerõseim nem köszönnek vagy elfordítják a fejüket, akkor oda kell mennem,

Kevesen tudják, mivel a „magyar“ sajtó teljes hallgatása övezi, hogy a „magyar“ Országgyûlés tegnap megszavazta az EU alkotmány helyébe lépõ, ún. Lisszaboni Szerzõdést, amelyet csak pár napja írt alá Kovács László, és amelyrõl senki sem tudja, – a szavazó, felelõs, öntudatos és lelkiismeretes „honatyákat“ beleértve,- hogy mit tartalmaz. Tévedés ne essék, ennek a – csatolmányokkal és bõvítésekkel együtt – több ezer oldalnak nem az a lényege, hogy hány százalék legyen a telítetlen zsírsav a margarinban, hogy a hajunkat jobbról balra vagy balról jobbja kell-e fésülni (habár egész biztosan tartalmaz ilyen fontos részleteket is), hanem az, hogy állami szuverenitásunk jelentõs részérõl lemondunk. Tényleg, hogy mely részeirõl? Ezt is csak a késõbbiekben fogjuk megtudni, apránként, adagolva, amikor majd sorra derülnek ki azok a törvények, amelyek már nem hatályosak, mert felülírja õket az eus rendelkezés. Mint ahogy a Magyar Gárdát most mindenféle külföldi jogszabályokra hivatkozva akarják betiltatni. Képviselõink, köztük a FIDESZ és KDNP, önként és dalolva aláírták tehát azt

bármennyire is fáj, vagy bármennyire rosszul esik és fájdalmas, vagy szégyenteljes, vagy nem tudom, oda kell mennem, meg kell fognom a kezét és meg kell kérdeznem, hogy szia, Józsikám, hogy vagy? Orosz Jozefina: Ezzel a gesztussal máris kinyilvánítod, hogy nem vonod kétségbe a másik létét, integritását, nem kérdõjelezed meg a legitimitását. Sándor, nagyon sajnálom, amit veled tettek, illetve ami történt veled. Csintalan: Nem baj, nem baj, inkább velem. Túléltem. Elég jól bírom, csak másokkal ne! És egy dolgot el tudok neked mondani még a lelki részével kapcsolatban. Amikor átvillant az agyamon, hogy mi történhet, egy dolgot mondhatok a kedves hallgatóknak a Klubrádióban: úgy, ahogy vagytok, mindenestül, borzasztóan hiányoztatok volna nekem vagy hiányoznátok, ezt éreztem ott át, hogy ha mondjuk ennek a történetnek más lett volna a vége. Orosz Jozefina: Mikor jössz ki a kórházból? Csintalan: Nem tudom még pontosan megmondani. talán a hétvégén. Orosz Jozefina: Jobbulást, gyógyulást! Köszönöm szépen. Csintalan: Köszönöm! Csókollak benneteket!

a szerzõdést, amely biztosítja, hogy nemsokára fizetésüket euroban vehessék fel, természetesen az euban átlagolt szinten. Mi, a lakosság még üveggyöngyöket sem kapunk. Mindez csak hõzöngés lenne? Ha ugyanis igaz az az ellenzéki kritika, hogy egy ország egészségügyi rendszerének az átalakítását nem lehet ukmukfuk módon, pár hónap alatt, az ellenzék, a szakma, a lakosság, vagyis az érintettek véleményének meghallgatása nélkül áttolni, akkor vajon miért van az, hogy a teljes „magyar“ politikai „elit“ – ejrópában elsõként – izzadó homlokkal sietett áttolni a törvénykezésen ennek a szerzõdésnek a ratifikálását? Nem évekig kellett volna errõl beszélgetni, vitatkozni? Ezzel szemben sutyiban, a költségvetési törvény és az ombudsmanok közötti szavazás közben, aljas módon megszavazták. Lehet persze, hogy nekik van igazuk, mert lám, sehol semmi felkiáltás, hangos szó? Csupán kötözni való bolondok mondogatják még mindig, hogy a demokrácia nem errõl kéne, hogy szóljon? Hogy a szolidaritás alapja a párbeszéd, a közös gondolkodás, az õszinteség? Kovács László szerint azért nem kell ezt társadalmi vitára bo-

Forrás: Kuruc.info – Népszabadság

csátani, mert az emberek úgysem értenék. Ennek a nézetnek lett most a partnere a parlamenti ellenzék, a FIDESZ, a KDNP. Hogy lehet ezek után számon kérni a magyar társadalmon bármiféle szolidaritást, közösséget, civil szervezõdést? Amikor saját választottjaink járnak az élen annak a bemutatásában, hogy mindenki magáért, a másik testén át? Mikor az 1100 éves magyar államiság szétverésében pont õk járnak az élen? Kedves barátaim, ezek szerint a magyar nép, a nemzet, jobboldal beleértve, csak azt kapja, amit megérdemel. Persze aki látta már Csintalan kulcstartóját, az nem lepõdik meg a „nemzeti jobboldal“ újabb hazaárulásán. Álljon itt írásban, hogy ez a fidesz harmadik hazaárulása 2005. szeptember 26. (a románok feltételek nélküli beengedése az EU-ba), 2005. december 21. (az EU Alkotmány megszavazása) után. Ne mondhassátok, hogy nem tudtatok róla, amikor majd megint felszólítanak, hogy járulj a szavazóurnákhoz hogy újabb 4 évig terpeszkedhessenek a zsírjukban a parlament padsoraiban! Várkonyi Zsolt

VIDEÓ A JÖVO CSODAFEGYVERÉRÕL Kicsit késõn vettük észre, de azért blogban a helye: az amerikai haditengerészet múlt csütörtökön új fegyvert tesztelt, amivel a hadihajókon levõ lövegeket szeretnék majd lecserélni. A futurisztikus szerkezet nem kémiai úton, robbanással gyorsítja gyilkos sebességûre lövedékét, hanem elektromágneses energiát használ. Az energiafegyver – amit megrögzött Quake-játékosok máris railgunként emlegetnek – lõtávolsága 370 kilométer, a hangsebesség hétszeresével küldi útjára lövedékét, ami becsapódáskor még mindig a hangsebesség ötszörösével száguld. (Összehasonlításként: a haditengerészet egyik jelenleg rendszeresített lövege, az MK 45 nagyjából 37 kilométerre lõ el.) A tesztrõl videó is készült, speciális kamerákkal vettek fel, ahogy a fegyver simán átlyukaszt egy sor fémkonténert. A sikeres teszt után a program vezetõje, Elizabeth D’Andrea azt is megjegyezte, hogy ez a fegyver biztonságosabb, mint robbanótöltetes társai, mert ezt használva nem kell robbanószert tárolni a hajókon. A haditengerészet 2018-ig még fejleszti a prototípust. És hogy mi a szervezet motivációja? Ezt Gary Roughead admirális fogalmazta meg frappánsan: „Soha nem akarom fair küzdelembe küldeni a katonáinkat. Azt akarom, hogy mindig náluk legyen az elõny.“ jó ha figyelünk

23

A Kárpátok Cicerója, a képtelenségek „netovábbjaként” választásokat nyerõ, s ezáltal egészen a miniszterelnöki székig száguldó James Gond elhíresült mondása látszik most megképzõdni a hazugságokkal és manipulatív néphülyítésekkel tarkított magyar létezés viharfelhõkkel gondterhelt egén, ha szabad magamat kifejeznem ezzel a csodálatosan kreatívra sikeredett halmozott képzavarral. És akkor ismét 1 hír a Magyar Nemzet internetes változatáról (a keltezés: 2007. december 11. 00:05): A Tesco karcsúsítaná állományát Elmarad az üzletlánc profitja a tavalyitól, a cég szóvivõje rosszindulatú félrevezetést emleget Országosan háromezer fõ leépítését fontolgatja a Tesco áruházlánc még karácsony elõtt, mert az idei bevételei nem a várakozásai szerint alakultak – hívta fel a figyelmünket egy neve elhallgatását kérõ informátorunk. Bennfentes forrásokra hivatkozva jelezte, hogy a kiszolgáló-személyzetet karcsúsítaná a brit anyavállalatú multikereskedõ. A Tesco szóvivõje cáfol, azt állítja, félrevezetésrõl van szó. Ötszáznegyvennégymilliárd forintos forgalmat bonyolított le a Tesco-Globál Áruházak Zrt. 2006-ban, a megszorításokkal terhelt idei eredményei azonban, úgy látszik, nem teljesítik a brit anyacég várakozásait. A társaság nemzetközi honlapján olvasható 2006/2007-es jelentésben ugyanis benne van, hogy bár az eladások a világszerte 12 országban jelen lévõ üzletlánc csoportjainál mindenhol növekedtek, hazánk kivételt képez ez alól. A fejlesztéseket ugyan folytatják, az eladások mennyiségileg is növekedtek, ám a megszorító intézkedések és a nehezebb gazdasági helyzet miatt a magyarországi profit messze elmarad a várakozásoktól – írja a jelentés. Informátorunk szerint emiatt hamarosan, még év vége elõtt több ezer magyar dolgozóját teszi utcára az áruházlánc. (Részletek a Magyar Nemzet 2007. december 11-i számában) Forrás: Thurzó Katalin – MNO

Mit lehet erre mondani? Így jártatok! Az „olcsó és gazdaságos”, vagy ahogyan a dús képzeletû nép mostanság õket nevezé: TECSÓ, a jelek szerint az elsõ a multik közül, amelynek szembesülnie kell azzal, milyen következményekkel jár, ha a telhetetlen államhatalom turbófokozatra kapcsolja a központi pénzszivattyút. Mit gondolnak, kik képezik a piros-kék áruházlánc fõ vevõkörét? A felsõ tízezer, a high society, vagy esetleg a szerényebb keresetûek? A kérdés természetesen költõi volt. 24

– avagy Itt a vég kezdete? – Mottó: Egyik marxista lövi a másik marxistát? Gyerekek! Azé’ annyira nem olcsó a lõszer! – (Hofi és anyósa)

Marxisták egymás közt Persze attól (legalábbis egyelõre) nem kell tartani, hogy elsõ felindulásukban, hirtelen kétségbeeséstõl vezéreltetve szednék a sátorfájukat és csapot-papot itt hagynának. Nincs nekünk ekkora szerencsénk! Ahogyan azt annak idején Yoda mester, a bölcs öreg jeditréner mondta volt a Csillagok háborúja éppen aktuális részében Égijáró Lukács megfelelõ irányokban való terelgetése közepette: a könnyebbik utat, az erõ sötét oldalát választották. Inkább kirugdosnak pár ezer embert. No, mármost ami igazán érdekes ebben a hírben az nem is ez a vonatkozása a dolognak, hanem inkább az, ami egyúttal immáron jelzésértékû is a kicsikét figyelmesebb honpolgár számára, nevezetesen, hogy elõször mutatkozik meg, immáron egy mindenki számára ismert és elfogadott piaci szereplõ interpretálásában, legalábbis ami a tényleges gazdasági mûködésre vonatkozik, hogy itt bizony nem mennek rendben a dolgok, az ország úgy összegészében, megállíthatatlanul csúszik lefelé. És ez még akkor is így van, ha innentõl kezdve próbálják majd elmaszatolni, megmagyarázni, ledegradálni, kisebbíteni a hír jelentõségét, nem is úgy van, rosszul olvastuk satöbbi. Csakhogy, kedves eftársak, a fogpasztát, ha egyszer mán kigyütt a tubusból – a mûminiszterelnök szóhasználatával élve –, qrvára nehéz lesz ám visszagyömöszölni oda! Majdhogynem szinte lehetetlen!

Ez a hír több szempontból is érdekes. Egyfelõl jól mutatja azt, hogy miközben a régi, jól be nem vált exportvezérelt gazdaság baromságának mûködésképtelenségét látva, a másik eshetõség, a fogyasztásvezérelt gazdaságélénkítés se mûködik. Semmilyen formájában, hiszen az államhatalom valósággal megfojtja a hazai cégeket vállalkozásokat. A legérdekesebb azonban nem ez! Eddig lehetett hivatkozni a multikra, hogy lámlám, nekik jól megy. Ez egy nagyon kényelmes és nagyon egyszerû álláspont volt. Hát kérem tisztelettel, itt az elsõ fecske! Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de a dolgok jelen állását nézve erõsen valószínûsíthetõ, hogy darab idõ múltán, ahogyan tovább romlanak a körülmények, jön majd a többi is. Most mán nem lehet csak úgy, félvállról hanyag eleganciával odavetni, hogy „bezzeg a multik!”. Külön felhívnám a figyelmüket a hír egyik mondatára: „A társaság nemzetközi honlapján olvasható 2006/2007-es jelentésben ugyanis benne van, hogy bár az eladások a világszerte 12 országban jelen lévõ üzletlánc csoportjainál mindenhol növekedtek, hazánk kivételt képez ez alól.” Tetszenek figyelni? Minden más országban, ahol jelen van ez az áruházlánc, növekedés van. Kivéve nálunk. Tulajdonképpen ez is egyfajta siker, még ha csak fél siker is. Afféle magyar hungarikum, ahogyan azt a koalíciós pártok prominenseinek berkeiben mondani szokás. (Láttak már angol, vagy francia hungarikumot? Mer’ én még nem:-) Tökélyre vittük a Kovács László-i „Merjünk kicsik lenni!” posztkommunista meghunyászkodási elvet! Az egyik abszolutizált baromság, a már-már dogma számba menõ, neolib közgazdász guruk által szinte fetisizált, ún. „fenntarható növekedés” helyett feltaláltuk a fenntartható csökkenést! Mondjuk a 0,9%-os, tehát a mérési hibahatáron belüli érték önmagáért beszél. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy ebben már – ha a hagyomány állításának hinni szabad – a prostitúció által „kitermelt” lóvé is benne van, akkor no comment! Megyünk lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel! Miközben a két politikai iszapbirkózó azzal üti el az idõ nagy részét, hogy egymásra hajigál a lövészárok ellentétes oldalán húzódó szekértáborokból, a polgárok, akikért állítólag ez az egész hercehurca zajlik – legalábbis a hivatalos kommunikációban szüntelenül csak ezt halljuk – szóval az emberek lassan most már az „olcsót” és a „gazdaságost” sem engedhetik meg maguknak. A Tescoban kapható áruk minõségérõl nyilván megoszlanak a vélemények, de azt jó ha figyelünk

nem lehet elvitatni az áruházlánctól, hogy a lakosságnak egy jelentõs része, s ennek a jelentõs résznek túlnyomó többsége nagy valószínûség szerint a szerényebb keresetûek közül kerül ki, bizony ennél a multinál bonyolítja le nagybevásárlásait. Élelmiszer tekintetében mindenképp. No, mármost akkor, amikor egy ilyen hírrõl értesül az ember, túl azon, hogy egyetlen árva könnyet sem tud elmorzsolni afölött érzett bánatában, hogy most vajon mi lesz „szegény szerencsétlen” sorsú tecsóval, mert csökkent a bevétele, azon már sokkal inkább van oka keseregni, hogy miért és hogyan csökkent a „szegény szerencsétlen” tecsó bevétele. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy az öntudatra ébredt magyar vásárlók százezrei vagy netalán milliói ismerték fel, hogy irány a magyar áruházlánc, vásároljunk magyar termékeket. Nem! Itt, egyrészrõl az képzõdött meg, hogy a pógár zsebébe könyékig beletúró gátlástalan és pénzéhes államhatalom az ott található összes mozdítható lóvét (és lassacskán mán a nem mozdíthatót is) fogta és elemelte, ezt követõen pedig úgy küdi shoppingolni a végletekig legatyásított pógárt (akinek most már a karácsonyi ajándékok megvásárlására is hitelt kell felvennie), hogy pofátlan arroganciával ordítja a fülébe, innentõl kezdve most aztán mán szíveskedjél öngondoskodni magadról, különben még a kéródra is jelzálogot teszek! ’Oszt ha nem vigyázol, szempillantás alatt az utcán találod magad ember, mer’ még az egész életed munkájával összekuporgatott szánalmas kis panel lukad is az enyém (értsd: bankomé) lesz. Másrészrõl annak is szem- és fültanúi lehetünk, ahogy Francisco úri huncutságainak finanszírozása végett immáron nekimegy az eddig szent és sérthetetlen, érinthetetlen szegmensnek, a multiknak. Idézzünk csak vissza még egy mondatot a hírbõl: „A fejlesztéseket ugyan folytatják, az eladások mennyiségileg is növekedtek, ám a megszorító intézkedések és a nehezebb gazdasági helyzet miatt a magyarországi profit messze elmarad a várakozásoktól – írja a jelentés.” Tetszenek figyelni? Annak ellenére csökkent a profit, hogy a „magyar” vásárlók mennyiségileg többet vásároltak. Sõt! A hír – amely a cég nemzetközi honlapján olvasható információkra hivatkozik –, tanúsága szerint a haszon csökkenése egyértelmûen a „a megszorító intézkedések és a nehezebb gazdasági helyzet miatt” következett be. Szóval mégis csak lövik egymást a marxisták? Úgy tûnik tényleg ennyire olcsó a lõszer! Addig is, míg ezek itt halomra lövik egymást, ne felejtsenek el beszerezni egy golyóálló mellényt! Jól jöhet még az éppen aktuális október 23-ára is. Ki tudja, jövõre mivel lõnek? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Kedves Barátaim! Jeszenszky professzor írását – a Magyar Hírlap korábbi ígéretét visszavonva nem volt hajlandó leközölni, teljesen nyilvánvalóan a kommunista kormány nyomására – a sokak által olvasott Polgári Szemlében lehozták, mielõtt aktualitását veszítené. A Magyar Hírlappal kapcsolatban nagyon jó lenne tudni, hogy hányadán állunk, hiszen a Magyar Nemzet, amelynek a Polgári Ellenzék zászlós hajójának kellene lennie a magyar médiában – az utóbbi hetekben észrevehetõ hangváltása ellenére még mindig nem tudja ezt a szerepét betölteni. Azt a bizalmas információt kaptam, hogy Széles Gábor és csapata, a Magyar Hírlap tulajdonosai az ellenzékiség mellett kötelezték el magukat, és való igaz, hogy egyre több olyan írás jelenik meg náluk, ami ezt igazolja, ráadásul kifejezetten színvonalas írások. A Magyar Hírlap, a „csaknem ellenzéki“ Magyar Hírlap azonban ma még elég „két szívû“, amibõl arra kell következtetnem, hogy csak nem ellenzéki, inkább valamiféle középutas. Két olyan dolog utal erre, amit én vagy a kormánypártiság, vagy a szakmai inkompetencia számlájára tudok csak írni: 1. Helyt adott a közelmúltban az Antall József elleni, – tehát a polgári erõk összefogása ellen irányuló – írásoknak, ami egy nyilvánvaló kampány része volt; 2. FÕSZERKESZTÕ korábbi ígéretét – nyilván politikai nyomásra – visszavonva korábbi ígéretét, nem közölte le Jeszenszky Géza professzornak, Antall József külügyminiszterének és Orbán Viktor washingtoni nagykövetének az erdélyi politikai erõk összebékítést célzó, õszinte és fontos írását. Mivel ezt a levelemet több barátomhoz is elküldöm, szeretném, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba egy nagyon fontos kérdésben: A Polgári Erõk eddigi legnagyobb sikere az 1998-2002 között mûködött Orbán kormány volt. Ez a kormány – lehet kritizálni Orbánt az orrán lévõ pattanásért, stílusáért, vagy néhány nyilvánvaló hibájáért – kelemelkedõen a legjobb teljesítményt nyújtotta a rendszerváltozás óta , annak ellenére, hogy a Torgyán féle keresztet is cipelnie kellett, a Parlamentben pedig szalonképes ellenzékiséget kellett kipréselnie az ott lévõ MIÉP-bõl. Az Orbán kormány sikerének titka a miniszterelnök tagadhatatlan tehetségén kívül bizonyítékaként az volt, hogy kormánya a Fidesz és az MDF híveinek (és nem csak politikusainak) koalíciója volt. Az Antall kormány sok hívét elveszítette, – ez történt kivétel nélkül mindegyik, elsõ szabadon választott kormányt alakító párttal a volt szatellita országokban is, hiszen a politikai szabadságot nem tudták gazdasági felemelkedéssel párosítani – de az az értelmes mag, amely az Antall kormánynak hitelt adott, máig létezik. A Fidesznek sikerült – legyünk õszinték, Orbán Viktornak sikerült – azt a bizonyos hajdani MDF-es csendes többséget maga mellé állítania, és Orbán Viktor intellektusára jellemzõ, hogy így, vagy úgy, beemelte kabinetjébe a „bukott“ MDF szellemi értékeit képviselõ embereket is. Így azután megszerezte mindazt, ami az MDF-bõl érték: a „csendes többséget“ is, Antall legjobb embereit is. Ez volt az Orbán kormány sikerének talán legfontosabb titka. Véleményem szerint ez a sikertörténet csak akkor ismételhetõ meg, ha az 1998-ban „gyõztes csapaton“ a lehetõ legkisebb változásokat eszközöljük. Bizonyos változások persze elkerülhetetlenek, hiszen a miniszterként kiválóan szereplõ Dávid Ibolya pártelnökként 2002 után – ne szépítsük – hiúságának oltárán feláldozta az 1998-2002 közötti koalíciót. És sajnos az MDF-et is, az a bizonyos 3%-os támogatottság legalábbis ezt látszik bizonyítani. De azok az értékes emberek, akik Antall József szellemét képviselték az 1998-2002 közötti Orbán kormányban, megvannak, léteznek. Léteznek, de nem Dávid Ibolya pártjában, mert onnan ezeket az embereket onnan vagy kinézték, vagy kizárták; Hoch-Herényi vattaemberekkel helyettesítették õket. Pedig Antall igazi munkatársai – Dávid és Herényi soha nem tartozott közéjük – szeretnék a legjobb tudásukkal Orbán Viktor gyõzelmét és sikeres kormányzását segíteni. Ez az Orbán-Antall csapat verhetetlen lenne. Logikus tehát a jelenlegi kormányzópártok kettõs célja: 1. Orbán eltávolítása az Ellenzék élérõl; 2. Egymásnak ugratni Orbán és Antall híveit. A Magyar Hírlap akarva vagy akaratlanul kettõs játékot ûz. Miközben úgy tûnik, hogy talán valóban Orbán Viktor mellé áll, az Orbán-Antall összefogás (tudatosan nem Fidesz – MDF összefogást írok) ellen hat ezzel a nagyon furcsa hozzáállásával. Ha Széles Gábor és a Magyar Hírlap valóban a polgári koalíció, ha valóban Orbán Viktor gyõzelmét óhajtja, akkor felül kell vizsgálnia az Antall József legkiemelkedõbb munkatársaival szemben tanúsított jelenlegi attitûdjét. Legalább olyankor, amikor erdélyi honfitársaink sorsa a tét. Fodor András 25

„Köztünk legyen szólva“, valakiknek pert kellene indítania a köztársasági elnök és más vezetõ politikusok okulására rendszerváltás kérdésében. Nevezetesen például mint állami vezetõknek tudniuk kellene, hogy az állam létének veszélyeztetése másik állam szervezésében nem faji kérdés, hanem az állam létét veszélyeztetõ külsõ akció. Nagyon zavar, hogy engedik az elfuserált rendszerváltást immár a valóságos latens polgárháborúból államiságot veszélyeztetõ konfliktussá terebélyesedni. És nemcsak hogy hagyják eszkalálódni az elfuserált rendszerváltást, hanem hogy felelõsségüket rejtsék, még bele is mennek egy figyelmet eltorzító faji uszítgatás bátorításába. A belsõ társadalmi problémáinkat kezelhetetlenné teszik. Ezzel õk nem a magyar állam funkcióját segítik érvényesülni, hanem exlex, sõt funkción kívüli helyzetbe tessékelik, és ezzel végképp használhatatlanná teszik a magyarság számára. A nagy professzor, aki mást mond minden közönségének, mert hol nem fontos az igazság neki, hogy a formális jogi mechanizmusok iránti bizalom ne sérüljön (ez már úgy marhaság, ahogy van), hol meg röpülhet tõle minden alkotmányos aggály, csak megfelelhessen valami partikuláris szempontnak, eltorzított elvnek, szûk de dominánsnak tekintett érdekcsoportnak (azaz úgy röpíti ki az ablakon fennen hírdetett formalizmus iránti elkötelezettségét, hogy az ablakot is kilendíti tokjából), az a professzor nagy veszélynek teszi ki az ország létét rövid távon, hosszabb távon pedig a társadalom tudatát, állammal szembeni bizalmát. Most van egy zsidó állam, amelynek vezetõje közölte, hogy az országot felszámolják, eltulajdonítják, pénzzel kivásárolják (amelyben szerintük a kivásárlással arányosan nõ a rasszizmus), vagy nincsen? Most van egy másik népesség az országban, amelynek tudati horizontja jellemzõen egy éven belül mozog, és ezért döntõ számban nem fogja fel sem erkölcsileg sem egyéb szempontból bûnözésének súlyát, ön- és közveszélyességét vagy nincsen? Azaz van-e két népcsoport az országban, amelynek jelentõs, egyre erõsödõen militánssá váló hányada lényegében más horizonton gondolkodik mint mi, és ezzel kicsúsznak a számunkra alkotott társadalmi struktúra kereteibõl? Azaz van-e vagy nincsen az országnak olyan rendszerváltónak mondott politikai vezetése, amely 17 éve az ország átstruktúlását hangoztatva – nem törõdik a magyarság nemzeti létének megújításával, hanem azt botor módon csak jelszavakká zsugorítva szorítja háttérbe a legkülönfélébb külsõ követeléseknek, vélt vagy valós elvárásoknak, meggondolatlan és félreértett elvszerûségeknek utat engedve? A magyarság nemzeti létét megyalázó magasan kvalifikált és finanszírozott megnyilvánulásokat (verseket, regényeket, sajtónyilatkozatokat, fenyegetõ tartalmú kijelenetéseket, máskor kocsmai megnyilvánulásokat, közintézmények mûködését ellehetetlenítõ szokássá válását nemhogy eltûri, de üldözni kezdte a visszásságok nyilvános kifogásolását is. – nem törõdik a tekintélyes létszámra gyarapodott cigányság, kultúrálisan történelmi korszakokkal elmaradott nagy tömegeinek sorsával, és tehetetlenségét leplezve a társadalmi problémaként jelentkezõ, erkölcsi különbözõségbõl és a civilizált életre való tudati felkészületlenségét a közemberek számára megtiltja nyilvánosan megnevezni!!! Ami elképesztõen otromba, buta, életképtelen és veszélyes magatartás. – Nem törõdik azzal, hogy a politikai és gazdasági alvilághoz tartozó, a magyar államot illetve a magyar nemzetnek a létéhez való jogousltságát, a magyar nemzeti szempontok érvényesíthetõségét nyilvánosan és sokszor megkérdõjelezõ, magukat hivalkodó26

an zsidónak nevezõ személyek az õket és cselekedeteiket bírálókat faji békétleneknek minõsítik és bûnöldözési célnak próbálják beállítani (holott Európában tudtommal a zsidó kultúrán kívül valóban faji ideológiát egyetlen egy vallás vagy társadalom nem tekint alapelemének). Ez nem minden zsidó rasszista voltát jelenti, hanem azt, hogy magukat a társadalmi erkölcs és szolidaritás alól felmentõk között jellemzõen fordulnak elõ olyanok, akik magukat zsidóságukat hangoztatva próbálják a társadalom fölé emelni, és ezzel minden erkölcsi kontroll alól kivonni. Ezen embereket a zsidó állam nem tagadja meg, hanem mint hajdan a tengeri kalózokat háttérországuk, a zsidó, izraeli gazdasági térhódítás zászlóvivõiként nevezi meg, és akként is támogatja õket szervezetten, nagy anyagi és egyébb állami erõkkel. – A magyar állam jelenlegi vezetõi valamilyen meggodolásból a magyar nemzeti önbecsülést és önszervezést két nemzedéknyi kommunista diktatúra után nemhogy megvédenék ettõl a furcsa, de kétségkívül létezõ, állami létét kihívóan veszélyeztetõ agressziótól, hanem azt az egyéni lelkiismeret síkjára tolva mintegy belsõ, lelkiismereti hamis lakatot igyekeznek tenni az emberek agyára, szívére, szájára, kifogásaira. Odáig mennek, hogy lassan az merül fel, hogy õk valójában választott vagy lefizetett közszereplõk? A zsidóság anyagi és hatalmi pozíciója miatt ez a kérdés egyre inkább központivá növi ki magát. – És ha ezeket a problémákat nem tudta kezelni az állam, nem tudta kezelni a megnyomorító Xx. századtól örökölt többi hasonlót sem. Az ország a rendszerváltás után 17 évvel szellemileg és erkölcsileg romokban, beláthatatlan adóssághalmaz közepén. A kritikusaival szemben rasszista húrokon játszva félelmet kelteni igyekvõ miniszterelnök kilöveti az utcán a tüntetõk szemét. Az államelnök meg gúnyolódik: nyakatekert professzori kioktatásban leckézteti az általa elnökölt államban elharapózott, államilag faji alapon támogatott bûnözés ellen fellépõket. Ez a bûnözés ebben a bátorító környezetében nem lenne ilyen sokszorozott felhangokkal terhelt, ha például õ mint államelnök 2006 õszén vagy tavaszán államfõként cselekedett volna. Nem lennének ezek a problémák, ha a rendszerváltásnak lett volna teherbíró, komoly, korszakos társadalompolitikai programja, és nem egy kívülrõl vezérelt lökdösõdés lett volna csupán. Nem lennének ezek a problémák, ha a statisztikai hivatalt nem állítják takarékra az államilag vezérelt csalások eltussolására (Gyurcsány idején a 2006-os választási színjáték miatt, 1990 körül pedig a privatizációs csalások miatt már eleve). A közép-Európában a zsidóságnak egyedül menedéket adó országban, amely a német megszállás után is zsázezres tömegben védte meg õket, törvény kellene, hogy tárgyalja az áldozatul esett zsidók emléke mellett a megmaradtak szerencsés, a magyarságnak köszönhetõ menekülését. Nincs fekete-fehér. Különösen nem egy államelnök professzor részérõl. Legyen olyan intelligens, hogy ki tudja fejezni magát árnyaltan. Ennek a törvénynek fel kellene sorolnia az összes XX. századi tömeges megtorlást, áldozatul esést, és megbékélést kellene hirdetnie. E törvénynek szankcionálni kellene a magyarság és zsidóság valamint magyarság és cigányság közötti viszály keltést úgy, hogy egyúttal biztosítja a faji alapú latens társadalmi, intézményi tagolódás kizárását. Tehát semmilyen össztársadalmi intézményt nem engedne lenyúlni egyik kisebbség számára sem. Mert ma úgy tetszik, hogy a magyar államfõ minden héten eljátszadozik egy újabb variációval arról, hogy különösen a magyarok közül kiknek nem az á llamelnöke õ. Legyen elnöke magyaroknak, zsidóknak, cigányoknak, és mindenkinek, aki a magyar szolidaritást vállalja. De ne verjen orrba hetente egy fél országot, egy jó ha figyelünk

javaibõl kiforgatott, a ködbe burkolt kommunista diktatúrától tovább nyomorított, idióta monopóliumoknak odavetett országot. Ne legyen cinkosa amazoknak. Ne a kussoltatásban merüljön ki a viszonya a magyarság számos rétege felé. A nyakra-fõre nyilatkozó ombudsmanok meg bírósági vezetõk meg hasonló elvileg diplomás értelmislégiek is nézzenek már szembe azzal, hogy az eltérõ kultúrájú népcsoportok (fõleg a zsidók és cigányok) körébõl a magyarsággal szolidaritást felmondó, az együttmûködést elutasító törekvések nem vallási, nem faji problémák, hanem a magyar államiság megkérdõjelezései egy ellopott privatizáció után a maradék országrészben. Én így tudom kifejezni magam. Más másként. Aki nem diplomás és nem áll közszolgálatban, azzal szemben ne játszanak olyan definiciós játékot, ahol az egyiknek elõre tudottan nem lehet igaza, a másikra pedig akármilyen otromba, mégsem lehet rászólni, mert ugyan õ sem vette a fáradtságot, hogy titkárságából valami emberi hangnemet, megközelítést, probléma enyhítõ kezdeményezést kiszorítson (ha már ez saját eszébõl spontán nem megy), de mégiscsak õ az államfõ, miniszterelnök, ombudsman, bíró, mifene. Tehát járhatatlan út, hogy a mundér tekintélyt ad és felment az intelligencia és emberség alól elven csak nekik lehetne igazuk. Ez hülyeség és nem felelõs politizálás. Inkább tessék a helyzet valós kezelésének moderátorává felnõni (az ugyan nem egyetemi tanári szerepkör, mert az nem osztályzatok osztogatásából áll, hanem valami más), de talán meg lehet tanulni. Mint egy igazi államelnöknek illik. Ami pedig az ország felvásárlását illeti: ez valóban például a mérhetetlenül öntelt, elbizakodott, és tanulni nem hajlandó mai államfõnek és alkotmánybírónak nevezett, valóságos fõpapi testületként ajnározott hajdani alkotmánybíróknak köszönhetõ, nem kis részben. Nem volt bennük annyi tudósi, értelmiség, emberi lényeglátás, becsület, alázat, hogy utána nézzenek, hátha nincsenek a teljes tudás birtokában. El is mulasztották a magyar történelemben nem ismeretlen biztosítékok sorát újra éleszteni fékként az ellen, hogy a köztulajdon leglényegesebb formáit kivásárolhassák a társadalom alól. Ez történt a természeti erõforrásokkal és társadalmi tõke jeletõs részével is. És a folyamat folytatódik aljasul idézgetett szabad piaci szlogenekkel, most éppen az oktatás és egészségügy területén. A valódi alkotmányos biztosítékokat pedig õk maguk kinevették. És hogy veszély ne érje a házuk elejét, a köztudottan agresszív, uzsorás zsidó tõkét engedik számos területen domináns szerephez, miközben a nyilvánosságot a cigány bûnözés szociológiai kifejezés stigmatizálásával töltik meg, a cigányság beilleszkedési problémáinak kezlése helyett. Szómágiával tehát. A társadalmi beilleszkedést merõben különbözõ okból és módon, de egyaránt elutasító cigányság és zsidóság problémája azért válhatott ilyen jelentõssé az ország életében, mert a jelenkor követelményeit fel

nem ismert emberek jutottak szerephez a rendszerváltásban, és a mai napig õk uralják a helytzetet úgy, hogy a megoldatlan szabályozási feladatok miatt törvényszerûen jelentkezõ csõd bevallása helyett egy hazugan feltálalt és a kiszolgáltatott (általuk cserben hagyott, meglopott) társadalmi réteg nyakába akarják varrni az életfeltételek további rombolását. Ezzel a hangzavarral akarják tulajdon szerepüket a nyilvánosság elõl eltakarni. Felelõtlen és közveszélyes viselkedés. Úgyhogy 0,5 cm-el nem állanak jobban, mint az esetleg szerepüket nehezen keresõ gárdisták, akik bármi módon, de lépni akartak. De legyünk optimisták. Képzeljük, hogy a gárdisták jó szerepet tudnak betölteni, és képzeljük el, hogy az államelnökünk és más hangosan egyirányban nyilatkozgató vezetõ álságos ombudsmanok és bírók a maguk lelkiismereti útvesztõjében kalandoznak (nem pedig lekorrumpáltak), azért mondanak olyan furcsa dolgokat, és megigazulva kerülnek ki az események forgatagából – mindannyiunk megnyugvására. Ez, mindannyiunk megnyugvása a helyzet lényegi orvoslása, a rendszerváltás korrekciója nélkül lehetetlen. Itt nem cigány vagy zsidó kérdésrõl van szó, nem is a magyarság elvetemült faji aberrációjáról. Itt arról van szó, hogy olyan szabályozást erõltettek hanyagságból, tudatlanságból vagy éppen aljasságból rendszerváltáskor a magyarságra, amelyben nem kaphatnak esélyt sem a cigányok sajátos helyzetükben a beilleszkedésre, a magyarságot elvágták túlnyomó részben az önszervezés feltételeitõl, és mint egy hagyatéki árverésen a zsidóságot jelenítik meg hétrõl hétre a tõketulajdonos szerep szinte kizárólagos várományosaként. Ez a kép túl egyszerû. Nem igaz, nem vezet igazsághoz. Adjatok a magyarságnak esélyt. Meg közép-Európának. Zsidóságnak és cigányságnak. Tisztes, az alkotmányos értékeket tisztelõ szabályozással lehet kiigazítani a rendszerváltást, a kommunista meg reformkommunista meg minden más rendszerváltó csoport szerencsétlenkedésébõl eredõ mai káoszt. De nem azzal az idiotizmussal, hogy tilos panaszoknak hangot adni. Hogy akadémiai értekezést várnak el a panaszkodótól egy meghamisított sajtórendszerben, a sajtónyilvánosság 17 éve tartó blokádját követõen. A leghiggadtabb, békésen átrendezõ alkotmányos utat éppen egy éve próbálták komolytalannak nyilvánítani – némi szemkilövés és tengernyi hazugság árán a politika csúcsain (például, hogy értelmetlen mindenki, akinek más gondolata van alkotmányról, mint a volt legfõbb alkotmánybírónak – hiába az általa is kezelhetetlennek minõsített alkotmányosság totális csõdje). Helyette és az állami funkciók betájolása helyett inkább másokat kell leckéztetni tudományoskodó szóhasználatból? Az embereket pedig lovalljuk bele abba, hogy az egyetlen gond a munkanélküliség, az ellopott társadalmi vagyont pedig felejtsék már el? Államelnök már elfeledte. Ha neki sikerült, sikerüljön már másoknak is? De szomorú dolog ez. Fáy Árpád

A spanyol és portugál nyelvterület lapszemléje A mexikói La Jornada idézte Joseph Stiglitz, Bill Clinton egykori gazdasági tanácsadójának neoliberalizmussal kapcsolatos megállapításait. A spanyol El País is megírta, mi az összefüggés az al-Kaida második emberének Spanyolországhoz is intézett újabb üzenete, illetve egy új marokkói politikai szervezet megalakulása között. A baloldali mexikói napilap idézte Joseph Stiglitzet, a 2001-es esztendõ gazdasági Nobel-díjasát. A Világbank volt alelnöke szerint most már határozottan kijelenthetik, hogy megbukott Latin-Amerikában az úgynevezett washingtoni konszenzus, vagyis a jó ha figyelünk

gazdaság egyfajta neoliberális gyakorlata. Stiglitz Quitóban, az ecuadori fõvárosban beszélt egy gazdasági konferencián a dél-amerikai országnak a világgazdaságban betöltendõ új szerepérõl. Stiglitz leszögezte: a neoliberális gazdasági modell bukása kü-

lönösen Latin-Amerikában egyértelmû, amely a legtovább ment ennek a gazdasági modellnek a bevezetésében. Az Egyesült Államok eközben kerülte alkalmazását saját területén, hiszen néhány éve megtagadta Dubainak, hogy bérbe vegye az amerikai kikötõket. Ezért Stiglitz azt javasolta, minden állam keresse meg a neki megfelelõ harmadik utat, hiszen nagyon sokféle létezik belõle. Forrás: MNO

27

Jó esélye van annak az idegen parancsszóra csasztuskázó diktatúrának, amely az ellene feszülõ erõt képes megosztani, és azt kis csatornákon keresztül a semmibe vezetni. A hatalom és a velük egy országháztartásban élõ szövetségeseik a háttérben maradva megpróbálják az egyre növekvõ nemzeti elégedetlenséget egy irányítható pályára állítani. Arcpirító, hogy mennyire alábecsüli társadalmunkat az idegen szívû hatalom, mikor közpénzen magasztalja saját hazugságait és népnyúzó rendelkezéseit. Higgyük el, hogy a sötétség, amibe taszítottak minket az maga a verõfény, a hazugságról, hogy bátorságtól duzzadó igazság? Higgyük el a privatizációnak hazudott országrablásról, hogy az a biztonságos jövõ záloga, a hirtelen milliárdosokká vált politikusokról, hogy kivételes tehetségû üzletemberek? Higgyük, hogy a kórház bezárások a betegek érdekeiben történnek, hogy a helikopteren repkedõ, gonoszságtól szétdúlt arcú milliárdos a vasúti szárnyvonalak bezárásával javít az ország helyzetén? Higgyük, hogy az évtizedeken át fizetett járulékokon túl a vizit és a napidíjjak bevezetése is a mi érdekeinket szolgálják, hogy az iskolabezárások és összevonások az oktatás minõségét javítják? Vajon minek nézhetnek bennünket az enyveskezû politikusok, miután zsebeiket

teletömve elõhozakodnak egy tisztasági törvénnyel? Jó esélye van annak az idegen parancsszóra csasztuskázó diktatúrának, amely az ellene feszülõ erõt képes megosztani, és azt kis csatornákon keresztül a semmibe vezetni. A hatalom és a velük egy országháztartásban élõ szövetségeseik, a háttérben maradva megpróbálják az egyre növekvõ nemzeti elégedetlenséget egy irányítható pályára állítani. Ebben sietnek segítségükre azok a szervezetek, melyek a kádárkorszakban is hû kiszolgálói voltak ennek az istentelen hatalomnak. Most azonban több színû lett az „érdekképviseletek“ feladata. Már nem csak egy pártnak, hanem egy komplett politikai garnitúrának kell a keze alá dolgoznia. A demokrácia látszatát fenntartani hivatottak, a múltban is hû kiszolgálói voltak kenyéradó gazdáiknak. Most újból bevetésre készülnek a hatalommal szerzõdõ szakszervezetek. Feladatuk az elégedetlenség kordában tartása, és a valódi változást követelõ gondolkodók távol tartása, lejáratása. A karvalytõke bevonása az egészségbiztosítási rendszerbe és a vidéki vasútvonalak megszüntetése, valóban hatalmas korbácsütés az ezer sebbõl vérzõ nemzet testén. De vajon mivel foglalkoztak eddig az illemtudóan senkit sem zavaró, két-órás figyelmeztetõ paródiákat elõadó szakszervezetek? Jó ha tudjuk, hogy az egészségbiztosítás idegen tõkének való átengedése és a vasúti

szárnyvonalak felszámolása, csak desszert a tort ülõk tányérján, ami a nemzet félrevezetésének és egyben tehetetlenségének törvényszerû következménye. A kormánybuktatásról hallani sem akaró szakszervezetek, azonban mélyen hallgatnak a társadalmat ért számtalan megaláztatásról. A fentiekkel még véletlenül sem szeretném megingatni a változásba vetett törékeny hitet, és nem akarom azt sugallni, hogy nem érdemes részt venni a tüntetéseken, sõt... Azonban senki ne higgye, hogy megtett minden tõle telhetõt, ha Gaskó úr egyetlen kézlegyintésére hazavonul! Látni kell, hogy a már hosszú ideje fennálló pártok és szakszervezetek leginkább egymásnak köszönhetik létüket és biztonságukat. Nem várható el sem a kormánytól, sem az ellenzéktõl, sem a szakszervezetektõl, hogy egy saját helyzetüket is megingató, valódi változás mellé álljanak. Tegyük fel magunknak a kérdést: Ha nem jelennek meg a mangánbiztosítók az egészségügyben és maradnak a vasútvonalak a hazug, korrupt politikusokkal együtt, virágba borulhat-e az ország? Bárhogy is fog alakulni a jövõben a Nemzetünk sorsa a bûnösök soha sem lehetnek nyugodtak, mert ami nem pusztít el, az csak keményebbé és elszántabbá tesz minket. „Ha sokat taposnak rajta, a féregnek is foga nõ.“ B.L. – Lelkiismeret-88

Mindenki belefáradt Ha nem hibázik, a Fidesz zsebében a gyõzelem – állítja egyre határozottabban az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere. Miért bízza „munkája befejezését“ az ellenzék a szakszervezetre? Készülnek-e kormányfõbuktatásra a nagyobbik kormánypárt prominensei? – Orbán Viktor – már sokadszor – azzal biztatja híveit: küszöbön a koalíció összeomlása, még egy elõrehozott választás is lehetséges. Muszáj mindenáron nagyokat mondani? – Ez valóban bekövetkezhet. Elsõsorban a szocialisták háza táján gondolhatják: még az elõrehozott választás is jobb a vergõdésnél, amely az elmúlt másfél évben kezdõdött. – Biztos ebben? Mit ért vergõdésen? – Például azt, hogy a miniszterelnök másfél éve folyamatosan zsarolja a pártját. „Ha nem követtek, elmegyek.“ Ezt lehet egy ideig csinálni, de egy ponton túl idegesek lesznek, és meg is unják. Gyakorlatilag Õszödön elkezdõdött. De ilyen volt a bizalmi szavazás is, amikor Gyurcsány ultimátumszerûen mondta: ha nem akarjátok, hogy az utcanép lerohanja a Parlamentet, rám kell szavaznotok. – Várjunk: volt ott egy megelõzõ ultimátum is... Amit a „kolléga“, Orbán Viktor szegezett a koalíciónak. – Orbán ultimátuma arra vonatkozott, hogy cseréljék le a miniszterelnököt. – Csekélység. Mintha õ lett volna a helyzet ura! Öt perc alatt kiderült, nem az. 28

– De most nem az ellenzék oldaláról, hanem a kormány szemszögébõl vizsgáljuk az ügyet. Minden helyzetben arra kényszerülnek, hogy kiálljanak Gyurcsány mellett. – A kormányzás már csak ilyen... – És most, az egészségbiztosítási törvény baljós megszavazásakor is ezt teszik majd, szerintem némi szorongással. Ahogy megyünk elõre az idõben, úgy morzsolódik az egység. – Ön szokatlan határozottsággal állítja, hogy ez a kormány a következõ választást már nem nyerheti meg. Ekkora hátrányt nem lehet behozni? – Nem a hátrány mértéke a döntõ. A kormány intézkedései rendítették meg jóvátehetetlenül a kormányfõbe vetett bizalmat. Fõleg az alsó középosztályt és a nyugdíjas rétegeket érintik kellemetlenül a megszorító intézkedések, amelyek az elmúlt hat év elhibázott gazdaságpolitikájából következnek. És a felelõsséget egyre nehezebb Orbánnak „visszacímezni“. – 2002 valóban mitikus távolságba kerül. – Fõleg a nyugdíjasok fogyasztási kosarában szereplõ áruk inflációja nõ vészesen. A másik fenyegetõ jelenség az eladósodás. Kisebbfajta lakossági hitelválság körvonalai bontakoznak ki. – Vissza kell adni a nulla indulórészletekkel összevásárolt autókat, milliós plazmatévéket... A mániákus fogyasztói kivagyiságot nem sportszerû a kormányra hárítani. – De hát volt itt hit, illúzió. Nem tudom, ki gerjesztette, hogy dübörög a gazdaság, ugrik a pannon puma, jönnek az uniós támogatások. jó ha figyelünk

– Mindez persze apróság az egészségügyi reformhoz fûzõdõ félelmekhez képest. – Mindenki kaotikus állapotokat jósol, a szakértõk is. Felmérhetõ egyáltalán, mit eredményez a százvalahány módosító indítvány? Felismerhetetlenné teszi-e a nehézkesen kimunkált, csikorgó szerkezetet? Mûködik-e majd a gyakorlatban? Ezért mondom: ma már szinte mindegy, ki vezeti a szocialista pártot 2010-ben. – Mondjuk Gyurcsány. Vagy ön szerint a szocialisták már keresik az utódját? – Szinte biztos vagyok benne. Ahogy fogy a levegõ a miniszterelnök körül, mindenki a szuper-baloldaliságát hangsúlyozza, hogy beszállhasson a királycsináló küzdelembe. – Hol rontotta el? – A választás másnapján, amikor nem állt ki az ország elé, hogy elmondja azt, ami Õszödön került napvilágra. Világossá kellett volna tennie, mit gondol a reformokról. Bevallhatta volna, hogy kétségei vannak, hogy nincsenek sem kész programok, sem hatástanulmányok. Támogatást kérhetett volna az ellenzéktõl. – Na hiszen... – Nem valószínû, hogy meg is kapta volna, de nehezebb helyzetbe hozhatta volna az ellenzéket. Végül is hat éve mûködik itt szociálliberális kormány. A reformról sem tegnap kezdtek beszélni. – Hanem a kilencvenes évek eleje-közepe óta mantrázza az összes létezõ színezetû kormány. Az önöké sem volt kivétel. Mi is többször nekifutottunk. Selmecziék álláspontja az volt, hogy a biztosítóknál kell kezdeni. Gógl Árpád szerint az ellátórendszerek átalakítása lett volna az elsõ. Hónapokig dúlt a vita. Beláttam: nincs modell, amelyet elõemelsz és doktriner módon alkalmazol. Közben jöttek a miniszterváltások, és a dolog csak halasztódott. – És a végén el is maradt. A jobboldal egységes ebben az ügyben? – Abban egységes, hogy ez nem lesz jó. Nincs az a szakmai csoport, amely bármelyik elemében elfogadná. – Ahogy a Fidesz is száz százalékig kihasználta a helyzetet, választáspolitikai elõnyökre váltva. – Néha nyilván szükség lett volna az ellenzék támogatására. Például a konvergencia-program puccsszerû bevezetése elõtt. Az viszont szerencsétlen kezdés, ha egy héttel a beadás elõtt átküldjük az ellenzéknek a tervezetet. Nem is hiszem, hogy valóban igényelték a segítséget. Mintha Gyurcsány körének felvilágosult abszolutizmusa irányítaná a kormányzást. Az is lehet, hogy az ellenzék stratégái úgy gondolták: az út, amelyre a szocialisták lépnek, a lengyel baloldal végzetének útja. Eljött a történelmi összeomlás. Ajánlatos minél alaposabban összedrótozni a kormányfõt és a koalíciót, osztozzanak e sorsban. – Kár, hogy a bírálat mellé nem állítanak ellenprogramot. – Azon kevesek közé tartozom, akik folyamatosan hangoztatták: az ellenzéknek a választás elõtt határozottan ki kellene fejtenie társadalom- és gazdaságfilozófiai elveit. Azt mondták: nem az ellenzék programjáról kell beszélni, a kormány teljesítményét kell értékelni. De most, hogy a Gyurcsány-kormány csõdöt mond, bele kellett fogni a programírásba. – De térjünk vissza a miniszterelnök személyéhez. Mi magyarázza, hogy állandó konfliktusokat provokál pártjának domináns csoportjaival? – Több oka is van. Az elsõ az, hogy rajtaütésszerûen foglalta el a kormányt, de nem ért rá igazán elfoglalni a szocialista pártot. Pedig

erre idõt kellett volna szánni, mivel az MSZP nem egyszerû párt. Bonyolult társadalmi képzõdmény, a Kádár-rendszer megalvadt struktúráiból, s új csoportokból felépítve. Politikai generációk élnek benne együtt, eltérõ attitûddel, szocializációval. Várható volt, hogy amint inog alatta a miniszterelnökség, a sérelmek felszínre kerülnek. A szembefordulás most kezdõdött, amikor érzik: Gyurcsánnyal már nem lehet választást nyerni, s aki túl közel áll a miniszterelnökhöz, arra ráomolhat a csõd. A legsúlyosabb sértés a polgármesterek leckéztetése volt. Ez a valóságérzékelés megbomlásából fakad. – Ha már a vezetõk szerepénél tartunk: Orbán is alaposan megkopott, megöregedett. Beláthatatlan ideje van az élvonalban, minden gesztusa, szava ismerõs és – unalmas. Õ hitelesebb? – A táborában feltétlenül. – Gyurcsánynak is van tábora. – Egyre szûkülõ. Orbánt sokszor leírták már, két vereség után. Mégis talpra állt. A stratégiát, amit elgondolt, hogy kompakt tábort kell szervezni a túlerõben lévõ MSZP-vel szemben, hiánytalanul megvalósította. Máig mûködik. – Mindkét pártelnök kórosan hajlik arra, hogy háborús logika mentén gondolkodjon. Az ország lassan belefárad. Nem ennek jele, hogy fölfelé kúsznak a listán a belsõ riválisok? Még egy Szilibe, Dávid Ibolyába, Kósába is megpróbál a választó erõnek erejével „belelátni“ valami reménykeltõt. – A gladiátorok küzdelme elsõre érdekes. Amikor unalmassá válik, a kimerült választó megpróbál alternatív szereplõket keresni. Olyanokat, akik figyelembe veszik a másik oldal érveit, akik a támadó ék szerepe mellett ismerik a hadtápvonalat is. – Ha a Fidesz levonul a harctérrõl, Gyurcsánynak nem lesz kivel hadakoznia. Jobb híján marad az MSZP? – A Fidesz felismerte: a helyzet magáért beszél. Hagyni kell, hogy a gyümölcs érjen. Át kell adni a terepet a civil szervezeteknek és a szakszervezeteknek. Fejezzék be azok a munkát. – Azt mondják, nincs még lefutva. Jönnek az életmentõ uniós pénzek. – Azok nem a szociális integrációt szolgálják. Ha utat, szennyvíztisztítót építesz, az nem oldja meg a kenyér- és számlagondokat. Mindez fõleg a szocialista párt tradicionális bázisát sújtja. Õk a szocialistáktól várják – Horn Gyula óta – a reményt. Annak idején sokan menekültek rokkantnyugdíjasi státusba a rendszerváltás (és a munkanélküliség) elõl. A politika jótékonyan elnézte, de ez látványosan megterhelte a szociális ellátórendszert. A máig tartó latens alkut ez a kormányzat rúgta fel. – Azzal a feltételezéssel kezdtük a beszélgetést, hogy a jobboldal elõnye behozhatatlan. Nem árt azonban számolni a ténnyel, hogy az „Orbán-veszély“ milyen hatékonyan összerántja a baloldalt. – Nem hiszem, hogy az Orbántól való félelem most elég. Felülírja a kormányzat rossz teljesítménye. – A Fidesz zsebében a gyõzelem? – A Fideszt, ha nem követ el súlyos hibát, semmi nem menti meg a kormányra kerüléstõl. De van igazság abban is, amit mondott. Az „antiviktoriánus“ szavazók száma jelentõs. Ez óvatosságra int. – Lehet még önbõl kancelláriaminiszter? – Nem hiszem. – Mert? – Miért kellene? Azt sem tudom, lesz-e még kancellária. Jöjjön az új generáció. Forrás: 168 Óra

BOGÁR: SZEMBE KELL FORDULNUNK A MINKET KIFOSZTÓ BIRODALOMMAL ÉS KOLLABORÁNSAIVAL! A Ratkó-korszak egy „emberkísérlet” volt, melynek célja a birodalmi alattvalók tenyésztése – fogalmazott Bogár László az MNO-nak. Mint a közgazdász elmondta, jelenleg is tragikus demográfiai lejto"n halad a magyar társadalom, és úgy véli: egy évtizeden belül kétszer többen halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek. Súlyos problémának nevezte, hogy jelenleg a kérdéseket sem tudjuk megfogalmazni és megengedhetetlennek, hogy nem készült háromdimenziós nemzeti vagyonleltár. Jelenleg az 1978-as szinten állunk – fogalmazott a közgazdász professzor a reálbérekkel kapcsolatban. jó ha figyelünk

29

SZILI: NEM LEHET MINDENKIT A VERSENYSZFÉRÁBA KILÖKNI Az Országgyûlés elnöke szerint fenntartható társadalom nem létezik szolidaritás nélkül. Fenntartható társadalom nem létezik szolidaritás nélkül, az államnak bizonyos területeken továbbra is biztosítania kell az esélyegyenlõséget – mondta Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke szerdán a vidéki szegénységrõl tartott budapesti konferencián.

„Nem lehet mindenkit a versenyszférába kilökni, hanem az államnak meg kell tartania azt a funkcióját, amely bizonyos területeken továbbra is biztosítja az esélyegyenlõséget a leszakadók számára“ – fogalmazott a szocialista politikus a tanácskozáson mondott hozzászólásában. Szili Katalin hozzátette: ilyen terület az egészségügy és az oktatás. Ferge Zsuzsa akadémikus elõadásában arról beszélt, hogy „a szegénység, a gyerekszegénység egyre inkább falura megy“. Azokba a falvakba, ahonnan nincs hova menni, így beszorulnak egy természetes gettóba – fûzte hozzá. Ferge Zsuzsa elõadásában kitért arra is, hogy a szegényeken belül nõ a romák aránya, ugyanakkor – mint mondta – a szegénykérdés nem cigánykérdés. Kovács Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának osztályvezetõje a területi egyenlõtlenségekrõl szóló elõadásában azt mondta: Magyarország rossz úton jár, mert „a rendelkezésre álló szûkös forrásokat úgy hasznosítjuk, mintha befektetõk lennénk. Megérthetõ ez a magatartás, de végtelen veszélybe hozza azokat a településeket, ahol nincs mit befektetni és a környezet nem vonzó a befektetések számára“. Kovács Katalin problémaként emelte ki azt is, hogy egyetlen komoly ágazati program sem irányul regionális léptékû felzárkóztatásra. Forrás: hirado.hu/MTI

30

Az egyszer már letûnt kormányrendszer ugyanazon elven nem mûködhet többé. Ezzel tökéletesen tisztában vannak a kormányok. A változtatás és a változás szándéka mindig több körülménytõl függ. Többek között meghatározza a változtatás irányát a belsõ, a külsõ és a világbanki nyomás. A belsõ nyomás hatékonysága legfõképpen a választók felõl érkezik kisebb-nagyobb elégedetlenség kifejezésének különbözõ formájában. A kormány vezzetési anarchiájának tükörképe az elégedetlenség kifejezésének formája. Ezt, a választó nép részérõl az éppen hatalmon lévõ kormány vezetõszerepének tagadása, elutasítása jelzi. A kormány is tisztában van a szertelen, ösztönös, tervszerûtlen, kapkodó intézkedéseivel, amely azért következik be, mert a termelõeszközök magántulajdonban vannak; ráadásul a külföldrõl érkezett nagytõkések hatalmas kedvezményekben részesülnek, amelynek ellenére csak és kizárólag a saját hasznukat helyezik elõtérbe, de a haszon nagyobb hányada is külföldre kerül. Mit lát és tapasztal az állampolgár? A kormány az állami vagyont minimumra csökkenti, az ország adósságállománya nõ, a kormánytagok és az országgyûlési képviselõk közben a zsebüket jól megtömik és a népet pedig nyomorba döntik. Anarchia jelei mutatkoznak a kormányzásban és az országon belül. Az anarchia nem csak a munkától fosztja meg a szakembereket, a munkásokat, a népet, hanem a politikai harcától is. Amennyiben a néptömeg kezdeményez valamely megmozdulást, spontán kialakult vagy elõre bejelentett tüntetést, akkor – amint az tapasztalható volt már többször 2006-tól hazánkban – agressziót alkalmazva leveri, feloszlatja a kezdeményezést a kormány. Ezekben az esetekben teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy ki adott a tömegoszlatásokra parancsot, mert a kormánytagok teljes egyetértésével nyilván a miniszterelnök hatáskörében, az adott szakminisztert utasítva adhatta meg az engedélyt és közölhette az elvárásait. A megtörtént agresszió, és a hasonló események tanusíthatják, hogy a cél nem volt eddig – és ezután sem lesz – más, mint megfékezni, kiiktatni az utcai harcokból a népet, amely kormányzási stílussal egybekötve további cél: zülleszteni az országot mondván, hogy „A nép tehetetlen. Lelkében, szellemében, fizikumában megroggyant.”. Ami nem igaz! Csupán arról van szó, hogy az Alkotmány által is biztosított – a két választási idõtartam között is érvényben levõ – népszuverenitást nem engedi a kormány gyakorolni a nép számára. A kormány a hatalmával ez esetben visszaél, mert a népakaratot elfojtja, vagy beépülve nmozgalmakba szétzülleszti, esetleg szétveri a maradék kitartókat, tüntetõket. Magyarországon a kormány, szinte minden területen anarchiát gerjeszt. Megfigyelhetõ, hogy anarcho-szindikalizmusban mûködnek hazánkban a szakszervezetek. Fontos megjegyeznem, hogy jelen viszonyaink között a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) képviseli ezt a kispolgári, opportunista áramlatot. Ugyanis, a jelenlegi anarchikus kormányzat befolyása alatt van. Opportunistának nevezhetõ, mert megalkuvó, és a jelenlegi kormány „ügynökeként” viselkedik mondván, hogy a szakszervezeti tagság érdekvédelmi szervezet. Holott, a tagság érdekeinek az árulója, ezért a választópolgárok ellensége. Látnunk fontos, hogy mivé vált a MSZOSZ: a kormány házõrzõ kutyájává és ezáltal a mozgalmak bomlasztójává. Nem akarja, hogy tagjai politizáljanak, nem szereti a tüntetõket, a sztrájkokat és végképp nem akar olyan forradalmat, amely megdöntené a jelenlegi kormányt. Ezért elvonja és eltereli a népet, a mozgalmakat a kormány diktatórikus hatalmának megdöntésére irányuló szervezkedésektõl, a forrongások vagy forradalom megszervezésére irányuló gondolatoktól, tettektõl.. Azért teszi, mert a kormány most ezektõl fél, ezektõl tart. Olyan szituációt teremt, amely a kormánynak kedvez. Egyetlen egy szakszervezeti tömörüléstõl sem várható ma, Magyarországon, hogy bármilyen politikai jellegû küzdelemben részt vegyen. A mai szakszervezeti tömörülések általában túlbecsülik egy-egy sztrájknak a jelentõségét, mert fegyveres felkelés nélkül akarják a kormányt jobb belátásra bírni. Ma, Magyarországon egyetlen egy szakszervezeti tömörülés sem akarja a diktatórikus kormányt megdönteni. Ezért a jelenlegi kormánytagok örömükben a kezüket dörzsölik azoknak a híreknek a hallatán, hogy kik és hány szervezet csatlakozik a Liga Szakszervezet 2007. december 17-i sztrájkjához. Ugyanis a radikálisok ereje ezen a napon meggyengül vagy semmibe vész. Ráadásul ezen a napon akarják elfogadtatni az országgyûlésben az egészségbiztosítóknak kedvezõ, a népet tovább sarcoló törvényt. A kormány a szakszervezetek segítségével megosztja a figyelmet, és meggyengíti a mozgalmakat ezen a napon. „Megvezeti” azt a réteget, amelyet eddig is diktatórikus módszerrel megvezetett. Most, a szebb, a szakszerveti szavak ildomosak, mert a próba megvolt. Teljesen mindegy, hogy szakszervezeti tag, vagy valamely bal-és jobboldali párt tagja, esetleg független minden csoportosulástól. Menjen nyugodtan mindenki sztrájkolni, ha tud közlekedni! Ugyanis, általános sztrájk lesz. jó ha figyelünk

GYURCSÁNY ÉS A SUZUKI: BAGOLY MONDJA VERÉBNEK?

Végezetül azoknak az értelmiségieknek, akiket mellõztek már a 90-es évek elõtt, de mellõzött az Antall-kormány, a Horn-kormány, az Orbán-kormány, és jelenleg perifériára szorítja a Gyurcsány-kormány is, üzenem: Nem kell tenniük semmit. Azon túl nem kell tenni semmit, hogy elemzik a történéseket, eseményeket. Azért nem, mert a mindenkori kormány holdudvarához tartozó értelmiségiek – és a kormány – célja, hogy a jelenlegi ellnzék tagságával célt tévesztessen és a független értelmiség felé irányítsa minden haragjukat. S a népet könnyû „megvezetni”, félrevezetni, amíg hályog van a szemén. Amíg a népnek hályog van a szemén, semmit, ami valós, ami igaz, azt nem méltányol, nem hisz benne, nem hiszi el. Fel sem ismeri. Francia mintán alapuló szakszervezeteket nevezik szindikátusoknak. A XIX. Század végén jöttek létre. Fõleg Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban volt meghatározó a szerepük. Úgy tûnik ma, Magyarországon e mintának van meghatározó szerepe a kormánydiktálta MSZOSZ és más szakszervezetek körében. Hol voltak eddig a magyarországi szakszervezetek? Most, mi a céljuk?

Azt eddig is gyaníthatta mindenki, hogy az idõsebb, krónikus betegség(ek)ben szenvedõ ügyfelekért nem fognak kapkodni a profitorientált magánbiztosítók (a mellékelt cikk szerint Hollandiában „Arany Kézfogással” – egy nagyobb összeggel – veszik õket rá, hogy feladják a biztosításukat. Ezzel az erõvel akár el is altathatnák õket...), de nehogy az képzelje bárki is, hogy az aktív korosztály sorsa nem lesz ugyanígy megpecsételve. A cikk szerint nyilvánosságra került törvénytervezet szerint a magánbiztosítók csak természetbeni betegellátást fognak finanszírozni, táppénzt nem fizetnek. Ezt lovagiasan áthárítják a munkáltatókra! Vagyis a táppénzt, amit eddig a társdalamobiztosítás fizetett a szép, új szadeszes világban a munkáltatónak kell fizetnie. (Csak halkan kérdezem, akkor mi a fenének kellenek a magánbiztosítók?) Gondoljátok meg, proletárok, mi következik ebbõl! Egy olyan országban, ahol a munkavállalók többségét a magánszektor foglalkoztatja. Meddig is? Amíg egészséges. A lehetséges következményeket mindenkinek a fantáziájára bízom. A magánbiztosítók extraprofitját tehát a munkáltatók fogják megtermelni. Képzeljük csak el, mi történik egy kis vagy közepes vállalkozásban egy kiadósabb influenzajárvány idején? Nem elég, hogy kiesik az a bevétel, amit a lebetegedett alkalmazottak nem tudnak megtermelni, és ebbõl a negatív bevételbõl még táppénzt is fizessen nekik. Munkahelyi balesetrõl, tartós betegségrõl már ne is beszéljünk. És vajon milyen létbizonytalanságba taszítja ez a tervezet azt a rengeteg magánvállalkozót, aki önmagát foglalkoztatja? Ez a réteg eddig kapott táppénzt, ha lebetegedett, ezentúl majd magának fizet. Mibõl is? És egyáltalán akkor miért is fizetünk TB-t? Ez az egyik olyan Achilles-sarka a magánbiztosítós rendszernek, ahol a legsikeresebben lehetne megtámadni. Ez a megoldás ugyanis csak maguknak a biztosítóknak lenne bomba üzlet, magánemberként még a legdoktrinérebb liberálisoknak sem lehet érdeke, az MSZP sakkban tartott képviselõirõl nem is beszélve. Õket leszámítva lényegében az egész társadalom véd-és dacsztövetségbe állhatna, hiszen végre volna egy olyan kérdés, amiben a munkaadók és a munkavállalók is egy oldalra kerülnének. A rendszer ajándéka – legtöbb, mi adható – a totális létbizonytalanság az egész társadalomnak. Ez bizony a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás halálos ítélete. Nem érdemli meg a homo sapiens nevet az, aki ezt az embertelen, ördögi tervet kieszelte: nem hiszem, hogy anya szülhet ilyen kreatúrát, csak a sátán klónozhatta azokat, akik az emberi kiszolgáltatottságból akarnak profitot termelni. Csináljon a Szabad Demokrata Romboló Páholy saját tagjainak olyan magánbiztosító rendszert, amilyet akar, de nekünk nem kellenek sem õk, sem embertelen rendszerük. Ideje lenne õket véglegesen leszázalékolni! Terjesszétek, proletárok! Már nemcsak a láncaitokat veszíthetitek! Az életetekrõl van szó!

Forrás: Szõnyi Bartalos Mária

Forrás: Magyar Hírlap

Még nem tudni, hogy Gyurcsány Ferenc ott lesz-e Esztergomban, amikor az új modell elsõ példánya legördül a szalagról. A miniszterelnök két éve az érdekképviselet ellehetetlenítésére hivatkozva nem fogadott el egy hasonló meghívást. Közben pedig saját cégénél a kirúgott, de a bíróság által visszahelyezett szakszervezeti vezetõnek a portásfülkében jelöltek ki irodát – telefon nélkül. Minden elõkészület megtörtént a Magyar Suzuki Zrt. esztergomi gyárában a Splash nevû kisautó sorozatgyártására. Pénteken legördül az elsõ autó a szerelõszalagról, az ünnepségre meghívott díszvendégek között szerepel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Gyurcsány két évvel ezelõtt – az addigi hagyománnyal szakítva – az SX4 hasonló ünnepségére nem ment el. Akkor a távolmaradása okáról kifejtette: a munkavállalók megkerülhetetlen és sérthetetlen joga, hogy szakszervezetet alakítsanak, és vezetõik háborítatlanul végezhessék érdekvédelmi munkájukat. Azt is hozzáfûzte: egy tisztességes baloldali kormánynak világossá kell tennie, melyik oldalon áll, „mi a jogfosztottak és jogsértettek oldalán állunk”. (MNO, Népszava)

jó ha figyelünk

31

Baloldali értelmiségiek a társadalombiztosítási reform ellen Nyílt levélben kéri a társadalombiztosítási reformtervezet elutasítására a szocialistákat több mint 140 közéleti személyiség, köztük Tamás Gáspár Miklós filozófus is, akivel a Lánchíd Rádió reggeli mûsorában Papp Endre mûsorvezetõ beszélgetett. Miért gondolják önök úgy, társadalomtudósok, szakszervezeti vezetõk, környezetvédõk és mûvészek, hogy nem szabadna felbontani ezt az egységes biztosítási rendszert? Itt két problémáról van szó. Az egyik az az, hogy a társadalom többségének a meggyõzõdése szerint – amint a felmérésekbõl tudjuk – az egészségügy jelenlegi rendszere szörnyû állapotban van és változtatásra szorul. A másik pedig az, hogy a kormányzat tervei, amelyek különféle külföldi modellek alapján készültek el, benyomásunk szerint nem javítanának, hanem rontanának a helyzeten, növelnék az egyenlõtlenséget, különféle egészségügyeket hoznának létre a szegények és a gazdagok számára. Ez együtt a különféle takarékossági intézkedésekkel, amelyek eredménye kórházbezárás, intézmények szétverése lett, azt eredményezi, hogy a helyzet nyilván tovább fog súlyosbodni, amennyiben az üzemeltetési jogokat privatizálnák. Nota bene: az üzemeltetési jogok privatizálásával kapcsolatban a Fidesz is hasonló véleményen van, legalábbis a múlt hónapi állás szerint, mint a kormányzat. A Fidesz pusztán csak a kórházaknak mint intézményeknek és mint ingatlanoknak privatizálása ellen van, amit én helyeslek, de nem tartok kielégítõnek. Ön mit tartana jónak? Természetesen nem vagyok egészségügyi és közgazdasági szakértõ, tehát én azokra hallgatok, akiknek a véleménye meggyõzõnek tetszik. Azokra hallgatok, akik azt gondolják, hogy az állami egészségügyet fönn kell tartani és át kell alakítani. Meg kell tartani a valódi kockázatközösséget, meg kell tartani az egészségügynek azt a humanista funkcióját, amely mindenféle üzleti szemponttól teljesen függetlenül a rászorulóknak, a szenvedõknek segítséget nyújt, lehetõleg ingyen, de ha ez nem lehetséges, akkor nagyon olcsón, s erre módja van egy olyan modern országnak, mint Magyarország. Kétségkívül a helyzet nagyon rossz és nagyon nehéz, reformra szükség van, de nem erre a reformra, hanem éppen ellenkezõ irányú reformra. Ez a reform tehát rosszabb helyzetet eredményezne, valószínûleg hasonlítana ahhoz, amit a Sicko címû dokumentumfilmben láthattunk, ami arról szól, hogy az Amerikai Egyesült Államokban milyen az egészségügyi helyzet, hogyan vált ketté, ha jól emlékszem a számra, 52 millió em32

bernek nincs biztosítása. Megdöbbentõ volt sokak számára, hogy például Kubába mennek titokban azok, akik végül valamiféle egészségügyi ellátáshoz akarnak jutni. Kitûnõ film, ugyanakkor nem ehhez kell magunkat hasonlítani, hiszen az Egyesült Államokban egészen szélsõségesen rossz a helyzet e tekintetben. A nyugati tõkés országok nem mindegyikében van ilyen rossz helyzet, hiszen pont az USA északi szomszédjában, Kanadában eléggé vonzónak nevezhetõ és mindenkire kiterjedõ, bár nagyon lassú egészségügy van, igen hosszú várólisták vannak ott is és nehéz hozzájutni a kezelésekhez. Személyes tapasztalatból tudom, hogy hasonló a helyzet Nagy-Britanniában, ahol néha egy szakorvosi rendelésre 8-9 kilenc hónapot kell várni.

Addigra lehet, hogy már tárgytalan lesz az egész, vagy még súlyosabb állapotba kerül a beteg. Még egy pszichiáterhez eljutni is fél év idõnként. Kétségkívül alulfinanszírozott az állami egészségügy ezekben az országokban, már csak azért is, hogy kényszerítse az embereket arra, hogy a magánbiztosítókhoz átigazoljanak. Nekünk, meg egyáltalán mindenkinek más modellekre van szükségünk, nyilvánvaló, hogy a skandináv országok modelljei vonzóbbak, és itt nem arról van pusztán csak szó, hogy azok gazdag országok, hanem arról van szó, hogy egy olyan országban, ahol mindenkire kiterjed a szociális és az egészségügyi gondoskodás, azok az országok lesznek aztán gazdagabbak és fejlettebbek. Tehát pont fordítva mûködik a dolog. jó ha figyelünk

Ez az egyik része az ügynek. A másik része viszont politikai jellegû, amennyiben itt most egycsapásra megszûnt az a helyzet, amennyiben a kormány terveivel rutinszerûen a jobboldali ellenzék és a hozzá vonzódó hasonló erõk álltak szemben, és terjesztettek elõ követeléseket. Ez a most már nem is 140, hanem 160 vagy még több ember, akik aláírták ezt a tiltakozó nyilatkozatot, ezeknek az elsöprõ többsége baloldali, emblematikusan baloldali ember. Itt látszik, hogy mindenfajta konfliktusok ellenére az összes szakszervezeti vezetõ ebben benne van, zöldek, kommunisták, szociáldemokraták, mindenféle baloldali társadalomtudosók, úgyhogy ez nagyon-nagyon széles, de kétségkívül baloldai összefogás. És hát ugye nem mondhatja többé senki azt, hogy van Magyarországon egy baloldal, ami nagyjából támogatja a kormány terveit és van egy jobboldal, amely ellenzi, mert ez nem így van. A kormánynak nem csak jobboldali, hanem baloldali ellenzéke is van ma már, természetesen ez utóbbi gyönge, de ennek a jelképes és szimbolikus és pszichológiai jelentõsége szerény nézetem szerint nem csekély. Ön szerint, ha ilyen ellenállás van ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban az országban, akkor miért ez a végtelen elszántság, amivel ezt mindenképpen be akarják vezetni? Lényegében jobboldal, baloldal ellenzi, szinte az egész ország ellenzi, miért ragaszkodnak akkor ehhez ennyire? Ha a kormányzati tényezõk a maguk kormányzati szakértõi segítségével meg vannak gyõzõdve ennek a helyességérõl, akkor doktriner módon végrehajtják. Föltehetõen nem akarnak rosszat, nem ez az érdekes, hanem az, hogy tévednek. Pontosan elég ez. A másik tényezõ pedig az, hogy az ország kettõs harapófogóban van. Az egyik az Európai Unió és a nemzetközi pénzügyi intézetek nyomása, ami arra kényszeríti az országot, hogy csök-

kentse a deficitet, az államadósságot, egyensúlyi politikát folytasson, ami azt jelenti, hogy az állami kiadásokat radikálisan meg kell nyírbálni és a bevételeket radikálisan meg kell növelni. Ha nem volna a gazdasági liberalizáció tény, nem mozoghatna szabadon a tõke, akkor azt egy baloldai kormány a hagyományai értelmében a tõke megadóztatásával tudná elérni, viszont a tõkemenekülésnek olyan lehetõségei vannak ma, amelyek korábban soha nem voltak. A kelet-európai országok, külön-külön elszigetelve ebbõl a harapófogóból nem tudnak kimenekülni. Mi lenne akkor a megoldás? A megoldás egyrészt a szegény országok összefogása az Európai Unión belül és azon kívül is, másrészt pedig a tõke megadóztatására vonatkozó szabályokat át kell gondolni, a liberalizációt részben vissza kellene vonni, azért, hogy ne a legszegényebbekkel fizetessék meg a rendkívül súlyos gazdasági, szociális, egészségügyi, demográfiai, szakképzettségi, kulturális válságból származó összes problémákat. Az ország nagyon súlyos helyzetben van. Én nem irigylem sem a mostani, sem a következõ kormányt, hiszen nagyon csekély a mozgástere, de nem hiszem, hogy szükség volna a szociális rendszereknek ilyen radikális leépítésére, mint amire a jelenlegi kormány készül. Bár meg kell mondanom, hogy a mostani adottságok között nem tudom elképzelni, hogy egy Orbán Viktor-féle kormány nagyon mást csinálhatna, talán valamivel józanabbul járhatna el, a tapasztalatokból kiindulva, de a keze, az mindenkinek meg van kötve a kelet-európai kis országokban. Igaz ugyan, hog y a nép azért megmutathatja a nemzetközi nagytõkének, a kormányzatoknak, az Európai Uniónak, meg mindenkinek, hogy vannak dolgok, amiket nem nyel le, nem fogad el és vele is kell számolni. A mostani ellenállás talán megmutatja ezeknek az erõknek, hogy némiképp vissza kell vonulniuk.

Az ön tapasztalatai szerint, ha egy nép megmutatja, hogy mit akar, akkor ezek a bizonyos körök, amelyeket ön említett, odafigyelnek, vagy tesznek valamit, vagy adnak valami engedményt, hogy a nagyon megkötözött kéz szorítása enyhüljön? Nézze, a nemzetközi nagytõke nem arról nevezetes, hogy ostoba. Ha komoly ellenállásba ütközik, akkor képes taktikai visszavonulásra. Dél-Amerikában, ahol egy nagyon komoly baloldali fordulat ment végbe, ahol számos tekintetben megtörték a mûködõ nagytõke hatalmát, ezt meglehetõsen rugalmasan és értelmesen reagálta le a nemzetközi nagytõke, dehát ugye erre nem lehet számítani. Én azt hiszem, hogy hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az életünk konfliktusokban és harcokban telik el. Nem fog a közeljövõben, vagy talán soha bekövetkezni az a helyzet, amikor békében, szervesen és harmonikusan javuló helyzetben fogunk élni. Annyi a miénk, amennyit kiharcolunk magunknak. A szegények aztán végképp nem számíthatnak másra, csak saját magukra. Nem számíthatnak a kormányzatokra, a politikai pártokra, az országgyûlésre, a vállalkozókra, a nemzetközi intézményekre, csak saját magukra. Ez a szomorú konklúziója ennek az egész helyzetnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy emberek, akiknek szavuk é s némi tekintélyük van, odaállnak a szegények mellé, s legalább egy gesztussal – nem akarom eltúlozni a jelentõségét, ez csak egy gesztus -, elgondolkodtatnak embereket mind a magyar nép, mind a magyar nép vezetõi körében. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Köszönjük szépen, hogy ezt a gesztust megtette az a 140, illetve, ahogy hallottuk Tamás Gáspár Miklóst, most már 160, döntõen baloldali értelmiségi, akik nyílt levélben kérték a szocialistákat, hogy utasítsák el az egészségügyi reformtervezetet.

Az állam újjáépítésének követelményei Csavarjunk egyet gondolatmenetünkön, s ne fogadjuk el a fõsodrású médiában mindennapi életünkké váló politikus-közgazdászi és pénzügyi elitsugallatot, hogy az állami túlköltekezés és magas szintû adóelvonás az egyetlen oka az ország jelenlegi, egyre mélyülõ szociális válságának. Természetesen ehhez a gondolatkörhöz tartozik az a másik sugallat is, hogy az élõmunkát, valamint a vállalatokat terhelõ adócsökkentés az egyik legfontosabb kiútmutató gazdaságpolitikai lépés, amivel a padlóra küldött magyar gazdaságot a fenntartható növekedési pályára lehetne ráállítani. Pro-és kontra, rengeteg, Pozsonytól Bukarestig, Vilnustól Rigáig felhozott példákkal bombáznak bennünket, mintegy visszaigazolásként a felvetett sugallatok alátámasztásaként, hogy mi is lenne a leghelyesebb követendõ példa. Egyelõre, azonban tegyük félre a példákat, s kövessünk el egy szentségtörõ gondolatfelvetést. Az alapvetõ problémát abban látom, hogy az államot, mint közösséget meghatározó, irányító, és egyben védõ szereplõt egyre nagyobb jó ha figyelünk

mértékben fejlesztik vissza, hogy egy már idejétmúlt, s elbukott gazdaságfilozófiai elképzelésnek megfeleljen: vagyis, az állam csak egyfajta szerepkört töltsön be, a tulajdont védõ ‘éjjeliõr’ szerepét. Ezzel, természetesen nem írok újat, hiszen a korlátlanná vált neomonopoltõke kapitalizmus korszakában az állami feladat Magyarországon (a demokrácia köntösébe öltöztetve) nem szólhat másról, mint a tõkejavadalmasok állami védelmérõl. Kizárólag a jogi és magánszemély tõkejavadalmasok állami védelmérõl. Ennek a nemzetközi gyökerekkel rendelkezõ oligarchikus elgondolásnak hatalmi eszközökkel való végrehajtása nem új keletû politikai szándék Magyarországon, azonban végkimenetele mindig is tragikus fordulatot hozott a magyar társadalom egészének. Nem csak a vagyoni és jövedelmezõségi viszonyok, átrendezõdését hozta el magával, hanem nemzetközi polit ikai fordulópontoknál (háború) belevitte az országot olyan kalandorpolitikába, amelynek következménye, legújabb kori történelmi példáinkra hivatkozva, óriási társadalom fejlõdésdeficitet eredményezett. (I.-II. vi33

lágháború, Versailles, Párizs, 1989) Nem állítom azt, hogy az elkövetkezendõ hetek, hónapok egy új világháborút megelõzõ hetek, hónapok lennének. Úgy tûnik, hogy az Irán elleni amerikai elképzelésekbe belecsúszott egy kis hiba, az iraki háború miatt az amerikai szenátusban és képviselõházban komoly, bár egyelõre kisebbségi erõfeszítések történnek az alelnök, Dick Cheney elmozdítására, ezzel Bush elnök politikai cselekvõképességének korlátozására is. Miközben, talán szándékos idõzítés eredményeként a nyilvánosságra hozott CIA jelentés sem állít kevesebbet, mint hogy Irán nem készül atombomba elõállítására. (Tegyük hozzá azonban, hogy az izraeli atombomba arzenál árnyékában ez a lehetõség továbbra is fenn áll. De, nem most és nem is a közel jövõben.) Azonban, nem lebec sülendõ az amerikai másodlagos ingatlanpiaci tõzsdebuborék kipukkadása miatt kialakult világpénzügyi helyzet alakulásából adódó nemzetközi gazdasági-pénzügyi válsághelyzet fokozódása, amelybõl, általában, az elmúlt évszázad a bizonyíték, egy felgyorsuló fegyverkezési verseny kibontakozása gyakran világháborús fejleményekbe torkollott. 1949 óta a Közel-Kelet máig tartó tûzfészekké vált. (Ahogyan, annak idején, az I. világháborút megelõzõ években a Balkán térsége.) Azt azonban le kell szögeznünk, hogy bármilyen jellegû nemzetközi válsághelyzet kialakulásakor a NATO -és Európai Uniós tagságunk követelmény elvárás rendszereivel szemben kizárólag egy hazafias gondolkodású, a világra (-és közvetlen környezetünkre) érzékeny elitünk képes csak hatékony válaszokat nyújtani. A hatékony válaszadás, pedig elképzelhetetlen egy erõs, jól szervezett, erõs gazdasági alapokra támaszkodó, a társadalom által elfogadott és támogatott politikai -és jogrendszerre épülõ állam nélkül, amelynek mind enkori kormányzó elitje képes mozgósítani egy válsághelyzet kialakulása esetén a társadalom erõit. Amire támaszkodva, akár negligálhatja is azokat a folyamatokat, amelyek a társadalmat veszélybe sodornák. (Elég a tragikus sorsú Tisza István példájára gondolnunk, a Monarchia Szerbiának küldött ultimátuma elõestéjén!) Ma, ezek a feltételek abszolút hiányoznak Magyarországon. Forgassuk meg az idõ kerekét, s egy pillanatra gondolkodjunk el azon, vajon milyen feltételek mellett valósulna meg, hogy Magyarország – akár az Európai Unión belül is – betöltsön egy centripetális jelleget a Kárpát-medencében? Egy olyan Magyarország, amely az elmúlt évszázad két világháborúja következményeként nemzeti lakossága egyharmadától, gazdasági prosperitását jelentõ természeti kincseitõl megfosztott, jellegét tekintve erõsen agrár típusú országgá vált. Amit súlyosbított az utolsó 50 év alatt felhalmozott nemzeti vagyon büntetlen kiárusítása, elherdálása, elkótyavetyélése a társadalom által megválasztott kormányzó elitek részérõl az elmúlt 17 évben. Minden olyan kiútkeresés ebbõl a roncstársadalommá és roncsországgá degradált Magyarországból, amely nélkülözi a jelen valóságát, kalandorság! Magyarországon nincs forradalmi helyzet (a forradalomnak sem objektív, sem szubjektív feltételei nem adottak), csak a lét -és életbiztonság elvesztésébõl származó társadalmi morgáshullám tapasztalható. Ami megfigyelhetõ Nyugaton is, hozzátéve ott az elmúlt évtizedek, a nem európai kulturális hagyományokon szocializálódott és a tényleges asszimilációs lehetõségektõl elutasított bérrabszolga tömegek bevándoroltatásából adódó szociális elégedetlenséghullámot is. Antall Józsefnek egyetlen olyan külpolitikai kezdeményezése volt, amely, ha ismét tényleges tartalommal töltõdik fel, nagy esélyt adhat térségünknek abba az irányba elmozdulására, amellyel törölhetõ egyrészt, a trianoni trauma, másrészt alapot szolgáltathat egy kiinduló öcoszociogazdasági prosperitásnak. Ez, pedig a Visegrádi Együttmûködés, a lengyel, magyar, cseh, szlovák (és hozzá venném még a horvátokat, a románokat, és a vajdaságiakat, Kárpátalját, Nyugat-Ukrajnát, Ausztriát magától érthetõen kihagynám). Ennek a területi, népesség koncentrációnak lehetõsége lenne nyugat és kelet között betölteni egy kulturális, gazdasági, technikai, technológiai transzfer-híd szerepet, miközben harmadikutas világpolitikai semlegessége kiküszöbölhetné mind a nyugati, mind a keleti expanziós törekvése34

ket. Nem hiszem azt, hogy felolvadnánk egy „szláv“ tengerben, s nem hiszem azt sem, hogy ne találnánk kölcsönös kapcsolódási pontokat a Visegrádi Együttmûködésben résztvevõ nemzetekkel, har monizálva kulturális, szociális hagyományainkat, gazdasági kitörési lehetõségeinket, technológiai-technikai kutatás-fejlesztési szándékainkat. Ha belegondolunk, a szocializmus 50 éve alatt több információnk volt, többet tudtunk egymásról, mint az utolsó 17 évben (ami nem véletlen). Mint ahogy az sem véletlen, hogy az életidegen média elsõ kézbõl nem közvetlen környezetünkrõl tájékoztat bennünket elsõsorban, hanem, fontosabbnak tartja az egyesült államokbeli idõjárási viszontagságokról való tájékoztatást, meg azt, hogy az x államokbeli állatkertben az ottani szamár szénát evett. A kóró helyett. S az 5 perces snitt alámondó riportere érzelemtõl elfúló hangon mondja mindezt. (Meg a kereskedelmi csatornák „sztár“ selejt népszerûsítõ mûsorai lassan már nem szólnak másról, csak arról, hogy milyen jó pornó színésznek lenni.) Nem tudom, érzékelhetõ-e társadalmunk többségének tudatos roncstársadalommá formálásának jellegzetessége? Leegyszerûsített változatban a Nyugat az Európai Unió létrehozásával és állandó területi, gazdasági és tõke expanziójával keleti irányba egy sajátságos tõke/munkaerõ transzfer szivattyú mechanizmusrendszert valósított meg, amivel fenntarthatja saját társadalmainak viszonylagos jóléti állapotát. Valahogyan hasonló módszerrel, ahogyan a Római Birodalmi idõkben Róma munkanélküli proletártömegei ingyen jutottak gabonához (és szórakozáshoz: :panem et circem), és a helyi gazdasági egységek munkaerõ-szükséglethez, a rabszolgatömegekhez, a keleti provinciák kizsigerelése útján. Természetesen, ma már ez kifinomultabb eszközökkel és média rábeszéléssel történik, hogy a keleti provinciák népei nehogy egy spartacusi lázadásban törjék a fejüket. Az EU-ból visszajuttatott pénzek a helyi adminisztráció fenntartására és az elnyomógépezetek mûködtetésére szolgálnak. Csatlakoztatásunk óta az egész hivatalos Magyarország szinte teljes egészében beépült az Uniós rendszerszerkezetbe. A jog, b elügyi és igazságszolgáltatási, a gazdasági, a pénzügyi, a kereskedelmi és egyéb harmonizációk, valamint (december 21.-tõl) Schengen révén az ország fizikai részévé vált az Uniónak. Ezt a tényt nagyon nehéz megérteni a társadalom nagyobb részének, akik anyagi körülményeik folytán kirekesztetté váltak (Kovács László: Bécsben mindenki nyithat egy kávézót...) a korlátok nélküli mobilitás nyújtotta gazdasági/anyagi elõnyök felkutatásának lehetõségébõl. Ahogyan az Osztrák-Magyar Monarchiából Magyarország csak a Monarchia háborús disszolúciója révén válhatott ki, az Európai Unióból való békés kiválás csak össztársadalmi közmegegyezéssel, és a kül -belpolitikai, gazdasági átállás átmeneti nehézségeire való felkészüléssel érhetõ el. Oroszország az Unió keleti expanziójával szemben két irányból védekezik. Egyfelõl, saját nemzetbiztonsági céljainak megfelelõen meg akarja akadályozni, hogy a nyugati (NATO) expanzió elérje az õsi orosz területek határait (a köztes ütközõzónák: a Kaukázus, Fehéroroszország, Ukrajna orosz befolyás alatt tartásával). Valamint, hogy indirekt gazdasági, pénzügyi eszközök felhasználásával a Nyugat bekebelezze, ami majdnem sikerült a jelcini 8 év alatt, hogy megszerezze ezzel Oroszország mérhetetlenül nagy nyersanyagkincseit. Másrészt, az orosz állam fennmaradásához és befolyásának fenntartásához szükséges állami építkezést mielõbb befejezze a jelcini 8 év után, amikor a kopek kuponos privatizáció fizikailag majdnem feldarabolta Oroszországot. (Hodorovszkij, Beregovszkij, és a többi komszomolovista gyökerekkel rendelkezõ oligarcha segítségével, stb. Mint nálunk!) A központosított állami szuverenitás visszanyeréséhez egyetlen egy szervezett erõ állt rendelkezésre a Szovjetunió f elbomlását követõen, a KGB, illetve utódszervezete. Ezért került ki onnan Putyin, s ezért is ágál a nyugati, oligarchia dominanciájú média Putyin államközpontú Oroszországa ellen. A putyini Oroszország nagy -és világhatalmi pozícióból tekinti a világpolitikát, érdekei szempontjából Oroszország az elsõdleges. S, ma Oroszországnak elsõdleges érdeke, hogy a nyugati területi expanziót minél távolabb állítsa meg Oroszország határaitól. Oroszországra támaszkodva nem lehet megjó ha figyelünk

– avagy Smith ügynök, az európai uniós komiszár – Miközben szerencsétlen Csintalan Sándort a modern kereskedelmi média véres kardjaként szerteszét hordozzák a különbözõ csatornákon, aközben a múlt héten Jakupcsek Gabriella aktíva vezetésével mélyrepülésbe átment TV2-n immáron Azurák Csaba kevergeti a Mokkát, ki tudja milyen gondolatokat ébresztve szerencsétlen konzumidióta baromban, aki reggelente letelepszik pár percre a tévéje elé. Cseberbõl vederbe! – mondhatnánk némi ironikus felhanggal. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, nem tétlenkedik a Gyárfás-féle Angol utcai kreatív team sem. Csak egy hétvégére érkezett haza Kovács „Smith ügynök merjünk kicsik lenni” László, posztkommunista önkéntes mérvadó, aki manapság többmilliós havi javadalmazás ellenében, mint az Unió adó- és vámügyi fõ(nép)biztosa, azaz komiszárja funkcionál, s a média máris kézrõl kézre adogatja. Pártállami fõ hallja kendbõl uniós funkci. Ez aztán a szépívû karrier. A TV2 honlapján a vele készült beszélgetést az alábbi beharangozóval ajánlja: „Nem lesz tovább az Európai Unió himnusza az Örömóda – talán ez volt a legérdekesebb mozzanata az új EU reformszerzõdésnek. A dokumentumot múlt csütörtökön írták alá, 27 tagország állam- és kormányfõi. A Mokka vendége: Kovács László, az Európai Bizottság tagja.” És valóban. Ha valakiben még eddig bárminemû kétség is felmerült a tekintetben, hogy a honi kereskedelmi televíziózásnak ez az idõ elõtt meghosszabbított engedéllyel állócsillag pozícióba juttatott üdvöskéje nem a nyomtatott bulvársajtó elektronikus képi megjelenítéssel otthonainkba varázsolt prominens képviselõje, az most végképp megbizonyosodhatott róla, hogy már pedig ez így van. Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a történéseket, az egyre több helyrõl hallja, hogy ez az ún. Lisszaboni Szerzõdés tulajdonképpen a franciák és a hollandok által elutasított EU-alkotmánynak majdnem szó szerinti átirata, amivel az unió bürokratái próbálják menteni a menthetõt. És akkor Azurák azzal nyit – ennél már az is jobb lett volna, ha huszárral f6-ra lép és rosál –, hogy a legérdekesebb momentum az Örömóda uniós himnuszként való státuszfosztása.

Barátaim az Úrban! Mondjátok meg nekem, de õszintén! Mit kell még elszenvednünk televíziós újságírás címén? Operett-Magyarország, bulvármédia, mûminiszterelnök. Tiszta sor. A komiszár úr/elvtárs hosszasan sorolta az elõnyöket. De nézzük, mit ír a Lisszaboni Szerzõdésrõl az EUvonal.hu internetes oldal:

„Aláírták a Lisszaboni Szerzõdést Az EU állam- és kormányfõi aláírták az EU reformszerzõdését Lisszabonban. José Manuel Barroso szerint a dokumentum a kibõvült EU szerzõdése, amely egyesíti a nemrég még vasfüggönnyel elválasztott Európát, mert annak kidolgozásában minden tagország részt vett. Barroso szerint a Lisszaboni Szerzõdés hatékonyabbá formálja az Európai Uniót, megerõsíti az európai demokráciát, nagyobb beleszólást ad az európai ügyekbe az Európai Parlamentnek, miközben tiszteletben tartja a szubszidiaritást a nemzeti törvényhozások bevonásával. Az európai polgárok jogait védi az Alapvetõ Jogok Chartája, melyet tegnap (2007. december 12.) írtak alá az EU intézményeinek vezetõi, s amelyet a reformszerzõdéshez csatolnak. Barroso úgy vélte, hogy a szerzõdés növeli az EU külkapcsolatainak koherenciáját is, s erre jó példa, hogy az EU külügyi fõmegbízottja a Bizottság alelnöki posztját is betölti majd. Az elnök szerint a szerzõdés politikai jelentõsége abban áll, hogy egyesíti a nemrég még vasfüggönnyel elválasztott Európát, azáltal, hogy annak kidolgozásában minden tagország részt vett. Barroso ugyanakkor hangsúlyozta: az EU csak akkor tudja végrehajtani kitûzött céljait, ha a cselekvõképesség politikai akarattal párosul. A tagállamok 2007. október 19-én fogadták el a szerzõdés szövegét, amely hat év folyamatos belsõ reformkísérleteinek végére tesz pontot. A reformfolyamat 2002 februárjában kezdõdött, amikor az Európai Konvent Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök vezetésével hozzálátott az EU alkotmányának megszövegezéséhez. A tervek azonban kudarcba fulladtak, amikor francia és holland szavazók 2005-ben nemet mondtak a dokumentumra. Az Unió vezetõi ezután két évig keresték a kiutat a felemás helyzetbõl.

valósítani a Kárpát medence térségének függetlenségét, sem fejlõdését. Túlságosan nagyok az érdekkockázatok. Minden olyan politikai elgondolás, amely roncstársadalmi állapotunk kiterjedését akarja megakadályozni, és a tényleges rendszerváltást akarja elérni, kiindulópontjául az állami szuverenitásból adódó cselekvõképesség visszaszerzését, majd megerõsítését kell, hogy szem elõtt tartsa. Elméleti szinten ehhez egy belsõ szellemi forradalomnak, egy új reformkornak kell megtörténnie. A szellemi pezsgés megteremtése legyen az elsõ cél, a különbözõ gondolatok egy közös pontban kikristályosodása. A ‘mi a teendõben’. A nemjó ha figyelünk

Az intézményi válság elkerülése érdekében kötött, kompromisszumokon alapuló Lisszaboni Szerzõdés egy kisebb változtatást kivéve megtartja az alkotmányban szereplõ intézményi reformokat, egységes jogi személyiséget biztosít az uniónak, növeli a nemzeti parlamentek az EU-jogalkotásba való beleszólását, nyilatkozatban rögzíti az EU-jog a nemzeti joggal szembeni elsõbbségét, és majd 50 területen felszámolja a tagállamok vétójogát. Ugyanakkor a szerzõdés 2014-ig érvényben tartja a jelenlegi szavazati rendszert, és közvetlenül nem tartalmazza az alapjogi chartát, az a szerzõdéshez csatolva, hivatkozással lép életbe. A megállapodás számos kimaradási lehetõséget és kivételt engedélyez az egyes tagállamoknak, s meghiúsult az alapdokumentum egyszerûsítésének célja is. A tagállamok minden olyan elemet kigyomláltak a szövegbõl, amely az EU-t, mint szuperállapot tüntetné fel, így kikerültek a dokumentumból a szimbólumok, a külügyminiszter – igaz ennek csak az elnevezése változott – és az európai törvények is. A szerzõdés aláírása után azonnal elkezdõdik a ratifikációs folyamat, amelynek során a tagállamok nemzeti parlamentjeik vagy népszavazás útján jóváhagyják a dokumentumot. A legtöbb tagállam 2008 elsõ felében szeretné ratifikálni a Lisszaboni Szerzõdést, melyrõl valószínûleg csak Írországban rendeznek referendumot. A ratifikációs folyamat 2009 elejére zárulhat le, miközben 2008-ban a tagállamok még megpróbálnak dûlõre jutni a szerzõdésben részletesen ki nem dolgozott elemekrõl, mint például az EU diplomáciai szolgálatának felállítása.” Forrás: www.euvonal.hu

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!” – mondhatnánk Ferenc Jóskához hasonlóan. Mégsem mondjuk. Megmondom az õszintét, a komiszár úr okfejtése az, ami engem kicsikét aggodalommal tölt el. A fenti hírben olvashattuk, hogy a dolgok jelen állása szerint valószínûleg csak Írországban kérdezik meg majd a népet arról, hogy milyen véleménnyel van a kicsikét átpofozott, átkozmetikázott, egyszer már elutasított „EU-alkotmányról”. Nos, ez bizony aggodalomra ad okot. Több okból kifolyólag is.

zedékeken átívelõ rövid-közép-és hosszú távú célok kitûzésében. A hasonló gondolkodású nemzettársaink mátrixszerû összegyûjtésében, egymás segítésében, az egymás iránti szolidaritás kiterjesztésében. Ez után következhet a szervezeti forma felállítása, amellyel meg lehet célozni a hatalom megszerzését. Békés körülmények között más kiút nincs, nem is lehet. Nem lehet siettetni azt, ami nem létezik. S legfõképpen: mindenki csak annyit vállaljon, amit teljesíteni tud. De , azt teljesítse! Forrás: Csontos Gábor politológus Jobbik.Net

35

Egyrészt úgy tûnik, az EU-bürokráciának elege volt abból a tökölõdésbõl, amit úgy hívunk demokrácia, vagyis a többség uralma, és kisebbségként, méghozzá rendkívül jómódú kisebbségként, fogják magukat, és egész egyszerûen megkerülik a népet, a közvetett népuralomra, a parlamentarizmusra hivatkozva. Az egyes nemezetek törvényhozásaira lõcsölik rá ezt a lassacskán rutinszámba menõ feladatot, amolyan laza ujjgyakorlatnak szánják, gombnyomogatásos teadélután keretében döntünk egy egész kontinens, meg majd’ ötszázmillió ember sorsáról. Valahol azért õk is érzik, hogy kicsikét gázos a dolog, mert az érdemi változások csak 2014-ben lépnek életbe, hiszen addig érvényben marad a jelenlegi szavazat rendszer. Azaz a nagyobb, befolyással bíró országok addig mindent elintézhetnek, ami érdekükben áll, utána pedig már hiába ugráltok, szépen, ügyesen bebetonoztunk mindent. Aszongya a komiszár úr, teljesen felesleges népszavazást kiírni, hiszen hosszú, terjedelmes, jogi és politikai terminológiákkal teletûzdelt szöveg a dokumentum. Úgyse értené senki. Mármint a pórnép fiai és leányai közül. Puff egy újabb pofon a demokráciának! (Nem tudom figyelik-e, hogy az uniós érvelés milyen kísértetiesen hajaz a hazaira? Mennyire ledegradálja a közvetlen hatalomgyakorlás jelentõségét a közvetettel szemben. Lassan már elképzelhetetlen az, hogy egy egyszerû ember hozhasson egy döntést. Itt kérem szépen döntést csakis és kizárólag a kiválasztottak, a csókosok – értsd: az érinthetetlenek, az elszámoltathatatlanok, a beszámoltathatatlanok és a felelõsségre vonhatatlanok – kasztjához tartozó emberek hozhatnak. A többiek olyan buták aljasok és/vagy mûveletlenek – legalábbis szerintük –, hogy erre képtelenek.) Olyan buta lenne a nép, hogy nem tudja, mit akar? De vajon hova vezet mindez? Ez lenne a demokrácia? Vagy itt is ugyanarról a Patyomkinféle látszatvilág, látszatdemokrácia szükségességérõl és helyességérõl akarnak bennünket meggyõzni, ami csak elölrõl, elsõ ránézésre látszik szépnek és hibátlannak, a díszlet mögé nézni pedig sosem szabad? Smith ügynök többek között arról számol be az interjúban, hogy õ bizony elõadásai során, amikor felteszi a kérdést hallgatóságának, hogy tegye fel a kezét, aki olvasta már a Lisszaboni Szerzõdést, nos õ bizony még egyetlen egy olyan emberrel sem találkozott, sõt, Laci bácsi állítása szerint a közönség jót szokott derülni ezen a kérdésen. Nos, szerintem ez inkább elszomorító. Elõször is, egy olyan „politikus”, aki az egyoldalú, sokszor rágalmazó és hazug kampányok kényszeredett társadalomra való ráerõltetésének nagymestere – és itt most fõként az Európai unióhoz történõ csatlakozás kampányára gondolok – az ne szóljon egy szót sem, jobb, ha hallgat és picire összehúzza magát. (Mondjuk momentán ez valószínûleg menne is neki, elvégre ha valaki, hát õ aztán igazán tud36

hassa, hogyan kell kicsinek lenni. Nem igaz?) Persze tökéletesen megértem, hogy egy államszocializmusban szocializálódott jó eftárs nem kíváncsi az ellenérvekre, fõként akkor nem, ha ezek az ellenérvek legalább annyira nyomósak, ha nem nyomósabbak, mint a fõsodratú média által lefizetett központi szócsövek által ezerrel sulykolt szentenciák, ráadásul, a csatlakozás óta eltelt idõ azt bizonyítja, hogy az ellenérvelõknek volt igazuk. Cifrázhatjuk ahogy akarjuk, de egy biztos, a régit felváltó új unió is csak púp a hátunkon, amibõl inkább kárunk, mint hasznunk származott és származik ma is. A cehhet pedig nekünk kell kifizetni. Aszongya Smith ügynök, látszatdemokrácia lenne, ha úgy szavaztatnánk meg az embereket, hogy azt sem tudják mirõl szavaznak. Érdekes. Én nap mint nap ezt látom megképzõdni hazánk törvényhozásának házában, a Parlamentben, mégsem hallom egyik párttól sem, a szocialistáktól sem, hogy látszatdemokrácia lenne, amit törvényhozás címén kamerák kereszttüzében mûvelnek. Ugyanakkor e helyt érzem szükségét, hogy feltegyük azt a kérdést, az vajon nem látszatdemokrácia-e, ha engem, mint adófizetõ állampolgárt, s egyszersmind teljes jogú európai uniós polgárt eleve meg sem kérdeznek dolgokról, mert eleve nem is tájékoztatnak róla, hiszen eleve azt gondolják rólam, hogy én eleve olyan aljas és/vagy mûveletlen vagyok, hogy eleve lövésem sincs a témáról? Úgyse érteném meg. – mondják õk. Eleve. Mi ez, ha nem a demokrácia meghazudtolása? Mi ez, ha nem egyfajta bürokratikus – kicsit morbid, de ennyi erõvel azt is mondhatnánk – eukonform diktatúra? De van itt még egy kérdés, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül! Mi történik akkor, ha eztán már csak ilyen, hosszú, terjedelmes, jogi-, politikai, gazdasági terminológiákkal teletûzdelt szövegeket tartalmazó dokumentumok alapján meghozott döntések születnek majd? A terjedelmesség, az átláthatatlanság folytán a nép – eleve – ki lesz zárva az érdemi döntéshozatalból, ráadásul, ha még a megfelelõ tájékoztatásnak is híján lesz, úgyse tud majd érdemi döntést hozni. Megint ez a kísérteties hasonlóság! Emlékeznek 2006. október 23-ára? A technokrata bürokrata, a baksisért robotoló hivatalnok, a magasabb érdekeket feltétlen odaadással kiszolgáló aparatcsik, szimbolikusan és a valóságban is kizárt egy egész népet. Egy egész nemzetet. Most ugyanez látszódik megképzõdni immáron kontinentális léptékekben is. Pontosabban ennek elõjelei már korábban is látszódtak, most mindössze annyi történt, hogy nyilvánosságra hozták a tényt, immáron hivatalosan is bejelentették, a civil, azaz a polgár innentõl kezdve teljesen ki van rekesztve mindenféle fajta érdemi dologból. A hatalom bepöccent. Mivel elsõre, ha tetszik, szép szóra nem ment, most bekeményítenek. Már az Európai Uniós

csatlakozás elõtti kampányban is láthattuk, nincs jelentõsége a tájékoztatásnak, az minden további nélkül lehet egyoldalú és felületes, sõt, az a kívánatos, ha egyoldalú és felületes, hiszen akkor nem lehet valódi, érdemi döntést hozni, csak manipuláción alapulót, az meg úgyis a hatalomnak kedvez. Csak ennek fényében meglehetõsen álságos és cinikus az a kijelentés, hogy úgyse értenénk meg, hogy mirõl van szó. Hát így, hogy el sem magyarázzák, vagy szándékosan félremagyarázzák a dolgot, csak oda vezethet, hogy nem értjük meg, mirõl is van szó. Vagy talán attól félnek, ha korrekten és tisztességesen tájékoztatnának, nagyon is megértenénk, hogy mirõl van szó? Valószínûleg ez utóbbi. No és persze az is borítékolható, ha példának okáért az unióhoz történõ csatlakozás elõtt az ellentábor is legalább annyi és olyan súlyú megszólalási lehetõséghez jut a médiában, mint a hivatalos pártok által kommunikált szép új, eukonform jövõ délibábja, egyáltalán nem biztos, hogy Kovács „Smith ügynök merjünk kicsik lenni” László, posztkommunista önkéntes mérvadó, többmilliós havi javadalmazás ellenében, ma is az Unió adó- és vámügyi fõ(nép)biztosaként sertepertélne Brüsszelben. Hogy ismét az immáron a klasszikusok és a heroikusan sokkoló médiasztárok kategóriájába emelkedõ Csintalan Sándort idézzem: „Szart ér a harag hatalom nélkül!” Most, amikor ezeket a sorokat pötyögöm a klaviatúrán, néhány órája már túl vagyunk a szocialista rongyrázás és hazudozás legutóbbi eklatáns példáján. Biztonsági szelep, a legújabb szoci áldemokrata médiasztár is – médiabeli rikácsolásai ellenére (vagy tán éppen azért, ki tudja) – simán megszavazta az egészségügy pénzzé tételét. Megmondom az õszintét, ha valaki december 31-én odajön hozzám és boldog újesztendõt fog kívánni, nem nagyon tudom, hogy mit fogok mondani neki. Kérdezzem meg tõle, hogy hol élt az elmúlt pár évben? Vagy netalán tán csak rossz tréfát ûz velem, bosszantani akar? De talán mégis az lesz a legjobb, ha maradunk a hagyományoknál. Tradition! Tradition!, azaz Hagyomány! Hagyomány!, énekli Tevje a tejesember a Hegedûs a háztetõn címû musicalben. Maradjunk hát mi is a hagyományoknál, kívánjunk egymásnak egy szebb, jobb és boldogabb újesztendõt, hiszen a boldogság pénzben nem mérhetõ. De ezt õk, sem itt a Duna partján, sem ott a távoli brüsszeli üvegpalotákban – eleve – úgyse értik meg. És akkor a csontig hatoló feltétlen nyalás újabb bizonyítékaként álljon itt 1 rövid hír az MTI-tõl: „Elsõként ratifikáltuk a lisszaboni szerzõdést Az Országgyûlés jóváhagyta az Európai Unió lisszaboni szerzõdését. Magyarország ezzel a tagállamok közül elsõként ratifikálta a dokumentumot.” Forrás: mti

Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk