Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A bankokból úgy szokták kilopni a pénzt, hogy tízszeresére felcsalt értékkel hamis ingatlanadás-vételi szerzõdéseket mutatnak be hitelfedezetként. Mivel a tízszeres érték leadózásáról és az illeték tízszeres összeg után befizetésérõl a korrupcióban résztvevõ és annak hasznából részesülõ banki alkalmazott elfogadhatja igazolásként az illeték- és adóhivatali okiratokat, és azok alapján kiadhatja az ingatlan ezekkel igazolt hamis értékének megfelelõ hitelt, amikor késõbb bejelenti a hitelfelvevõ Kft. a csõdöt, a bank csak tized-

értékû ingatlanhoz jut, s addigra a hitel nagy részét kisíbolták az országból. Így tûnt el pl. az ún. reorganizációs hitelként kiosztogatott 63 milliárd forintból 58 miliárd Ft. A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank csak 5 milliárd Ft értékû tényleges fedezeti ingatlant talált a végelszámoláskor. Az Állami Számvevõszék nyilvános jelentése szerint, lásd: Budapest V., ker. Apáczay Csere János u. 10., Könyvtár, az ilyen hiteleket felvevõk 90%-a jelentett csõdöt a hitel felvételét követõ 3 éven belül.

Bankkonszolidációs csalások útján visszatöltötték az eltûnt pénzt a bankpénztárakba, s a korrupt ügyészség nem volt hajlandó vádat emelni a közpénzt ilyen módon sorozatosan sikkasztók és azok magas rangú bûnsegédei ellen. A konkrét bizonyítékok a www. aquanet.fw.hu honlapon is megtalálhatók. Valószínûsítem, hogy nem csak Magyarországon, de a többi becsõdölt országban is ugyanígy tûntek el a bankokból a pénzek. Tejfalussy András dipl. mérnök – TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG PJT

Bajnai Gordon végre kimondta: Magyarországban és Izlandban az a közös, hogy ennek a két országnak van a legnagyobb termálvíz-készlete Európában. és a jövõ gazdasági fegyvere, az élet meghatározója ez. Bajnai Magyarországot fenyegetõ hiénákról is beszélt az egyik interjújában. A sok mellékbeszélést fordítsuk magyarra: A pénz és az egyéb világ urai saját gyarmatukká akarják tenni a termálvizek országait. A gazdasági miniszter szerint mostani helyzet mögött piaci pánik van, amit ráadásul generálnak a válságok vámszedõi, a hiénák. Õk intéznek sokszor pénzügyi támadásokat Magyarország ellen, és ezen nyerészkedni akarnak. HunHír.Hu kommentár: Nevezzük már nevükön õket: õk cionista pénzemberek Forrás: HunHír

A múlt szombati nagy csúcs bizonyította, hogy válság van a javából. A második tanulsága a csúcsok csúcsának, hogy létezik média globális kapitalizmus is. A hatalmon lévõ politikusok érdekeik szerint diktálnak a médiáknak, a szolgalelkû újságíróknak. Így jöhet létre, na, nem a hazugság- Õszöd óta tudjuk, hogy ez tulajdonképpen egy bátor és igaz beszéd volt (ma is így gondolja Konrád György?)- a trükközéses demokrácia. Sajnos ma minden az igazmondás ellen szól! „Ha elkezdenénk bolygatni a hálózati személyek kilétét, akkor azokat az embereket ismernék meg a másik oldalukról, akik vezetik az országot, az egyházakat vagy a diplomáciai kart." – nyilatkozott egy hetilapnak Kenedi János (Az állambiztonsági dokumentumokat vizsgáló bizottság vezetõje) Magyarul orránál fogva vezetik a társadalmat! Vajon hányan ültek ott a csúcson? Ráadásul a médiamogulok! „ Ha bekapcsolja a televíziót, akkor többségüket láthatja, mint akik értékelik a világhelyzetet, vagy szak értenek valamilyen biztonsági területen. Mások kommunikációs tanácsadók lettek, vagyonõrök, ezért érthetõen le akarják vakartatni nevüket a dokumentumokról." Ezen gondolatok jegyében teljes egészében igaza van Bogár László úrnak, aki a rendszerváltás rendszerének válságágáról beszél. A rendszerváltás elõtt is az ország morális, gazdasági válságban volt. Valamint a végletekig eladósítva. Ma is ez a helyzet! 2

Akkor sem volt felelõs. Most sincs. Akkor az elmúlt rendszerben a kollektív vezetés volt. Megjegyzem akkor is mûködtette valaki, vagy valakik az államot. A rendszerváltozás után nem felelõsségvállaló, hanem felelõsségáthárító politikusok termelõdtek ki. Akik urai az államnak, és nem szolgái. A rendszerváltás zsákutcája az Õszödibeszéd nyilvánosságra kerülése, és annak következmény nélkülisége volt. A tizennyolc év mérlege szomorú, sõt kétségbeejtõ! A társadalom többsége nem képes fölismerni, hogy 1990-tõl rossz irányban haladt az ország gazdaságilag, és erkölcsileg is. Ennek látható jelei: a politikusok és a gazdasági élet szereplõinek korrupciója, gátlástalan viselkedése. Az elkótyavetyélt nemzeti vagyon. A cigányság problémái. A munkanélküliség, a munkanélküliek képzetlensége. Az általános állampolgári fegyelem romlása. Az oktatás színvonalának drámai helyzete.

Ezekre nem adott semmilyen választ a Nagy Nemzeti Csúcs! Nem hallottam, hogy hibáztunk! Ez most nem segített a kialakult helyzeten. De olyan emberi lett volna. Helyette folyt a mellébeszélés. Azt is megtudtuk, hogy továbbra is fájni fog. Ezért kár volt csúcsot összehívni! Én tudtam ezt csúcs nélkül is. Továbbra is folytatódik a permanens hazudozás, amely most válságba vitte az országot! A Csúcs 8millió forintjába került az adófizetõknek. Elõtte volt egy háromórás rendkívüli MSZP kongresszus, 8 fogásos ebéddel. Itt a költségek titkosak. Az elitünknek tükörként. Hazánkban a gyermekek 20%-ka él az EU-ban elfogadott szegénységi küszöb alatt. 40%-ka pedig a Magyarországon érvényes létminimum alatt. A csúcsvezetõk, ha újabb áldozatot várnak el a társadalomtól, mutathatnának példát is! Egy gyermeknek nincs ideje megvárni, míg a tehetetlen elit, a következõ csúccsal megpróbál enyhíteni a sorsukon. A társadalmi egység, és összefogás kialakítása, a lövészárkok betemetése sem érhetõ el az igazmondás kultúrájának újbóli meghonosítása nélkül! Akkor majd az emberek újra hisznek a demokráciában. Lõrincz Miklós

jó ha figyelünk

– avagy Kire tüzel Orbán Viktor? – Mivel NATO-kompatibilis haderõinknek Hegyeshalomnál nem sikerült feltartóztatniuk a neoliberális globálkapitalizmus gazdasági világválság néven manifesztálódott balsikerû produktumát, immáron kis hazánkban is úrrá lett a káosz. Ám ez mind nem számít! Mit nekünk begyûrûzés, mit nekünk pénzügyi válság, gazdasági recesszió? Rá se ránts! Haladunk tovább a Bayer-féle relativitás-elmélet által fémjelzett „mindig van lejjebb” címû tematikán, megyünk lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel. Hát persze, megint én vagyok a barom, hogy veszem magamnak a bátorságot (s egyúttal az ostobaságot is), és leülök a képernyõ elé, amikor szeretve tisztelt Szakonyi Péter a Lapzárta egyik vendége. Eleve tudom, hogy fel fog menni a vérnyomásom. És fel is megy. Természetesen neki köszönhetõen. Mégis, valamilyen, már-már a mazochizmussal határos önsanyargató perverzitásnak köszönhetõen mégsem nyúlok a távvezérlõért. És szenvedek. Látom a képernyõt, hallom a szavakat, melyek elhagyják Szakonyi „barátunk” fogainak kerítését, az agyam megfelelõ része elektromos impulzusok sorozatával dekódolja is azokat, átformálva érthetõ magyar mondatokká, mégsem értek egy árva kukkot sem abból, amit ez az ember beszél. Nem értem, hogy ez a pofa, hogy meri magát újságírónak nevezni! Nem értem, hogy ezt a pofát, hogy merik odaengedni a kamerák elé! Az igazság és az oly sokszor emlegetett politikai korrektség kedvéért e helyt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a fószer speciel nálam már több esetben kihúzta a gyufát, csak hát ugye kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától nemigen tehet sokat az ember. Egy hasonló „presstitute”, azaz sajtószajha rontotta ugyanitt a levegõt még régebben, a Seszták Ágnes kikészítésében jeleskedõ Gréczy Zsolt, de õ ma már Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök stábját erõsíti. Az a dolga, hogy idõrõl idõre odasúgja Francisco fülibe, hogy most akkó’ innentõl kezdve náci veszély van, itten gyün a szélsõjobb, ugorgy félre. Komolyan mondom, lassan már azon a határon voltam, hogy imádkozzak Szakonyi barátunk szakmai elõmenetelét támogatandó, tûnne már végre el a képernyõmrõl. De nem! Õ csak nem akar tovább mászni felfelé a média és a politikum által közösen összetákolt szamárlétra grádicsain, továbbra is a képernyõmrõl osztja az észt meg a demokráciát. Persze az is lehet, hogy nincs meg hozzá a kellõ tálentuma. Akinek esetleg nem ugrik be így elsõre, hogy kirõl is beszélek, annak idepattintok jó ha figyelünk

egy rövid, de annál tanulságosabb idézetet az Árokásó Top 100 weboldalról. A szerzõ zoli27: „Szakonyi Péter: Miután egy széles mozdulattal eltávolították a ma már Bayer Zsolt nevével fémjelzett Magyar Hírlaptól, rövid „szabadúszás“ után a Napi Gazdaságnál kötött ki – máig is ott van. A legtöbben valószínûleg a HírTV Lapzártájában való szereplései nyomán ismerték meg, ahol újra és újra elõszeretettel magyarázza el általa láthatóan tudatlannak tartott vitapartnereinek, hogy az államadósság növekedése, az Unióban még mindig a legmagasabbnak számító költségvetési hiány, a másfél százalék körüli gazdasági „növekedés“, az Európában leggyorsabb ütemben romló nemzeti valuta, valamint a közgazdász-szakma egybehangzó véleménye ellenére a magyar gazdaság állapotával alapvetõen nincs probléma. Aki mégis válságról mer beszélni, az szerinte nem is járhatna messzebb a valóságtól. Sokan nehezményezik azt a nem rég a Lapzártában tett – „gyurcsányferenci“ világlátásra valló – kijelentését is, miszerint az Unió országaiban nemzetgazdaság, mint olyan, nem létezik. Ha az interneten rákeresünk a nevére, a legtöbb találat a Semjén Zsolttal való virtuális összetûzésével kapcsolatos, amikor is a KDNP elnökének egyik parlamenti felszólalását antiszemitának titulálta, amiért Semjén perrel fenyegette meg õt, amibõl végül semmi nem lett. Elõnye: idõnként jogos kritikákat is megfogalmaz a Fidesszel és Orbánnal szemben. Hátránya: közgazdász létére támogatja a Gyurcsány-kormányt. Hiszterométer: 7/10” Ami engem illet, nem ismerem a Hiszterométer mûködési elvét, de a 10-es

skálán elfoglalt 7-es helyezés nem valami bizalomgerjesztõ. Gondolom, minimum gázos. E röpke bevezetõ után, ahogyan azt a költõ is tanácsolja, „újult erõvel lépjünk a tettek más mezejére!”, rátérnék most már mondandóm igazi okára, amiért is nem voltam rest és belekezdtem a billentyûk elsõre végeláthatatlannak tûnõ püfölésébe. A helyzet az, hogy Szakonyi eftárs ismét, mint már annyiszor, kihúzta nálam a gyufát. Aszongya ez a „derék” zsurnaliszta a Lapzártában, hogy Orbán valószínûleg kétfelé tüzelt, amikor arról beszélt, hogy a jelenlegi vezetõvel semmit sem lehet. Kapott Gyurcsány is, de ami talán még valószínûbb, egyúttal kiosztotta az államfõt is, mer’ hogy nem vett részt a nemzeti csúcson. Arany, drága skarabeusz-bogaram! Ilyen van? Ilyen van! Szerinted, ha 100 embert megkérdezel arról, vajon kire gondolhatott Viktor király, amikor aszonta, hogy a „jelenlegi vezetõvel”, akad akár egyetlen egy olyan is – persze Szakonyit kivéve –, aki ne azt mondaná, „ki másra gondolt volna, mint Franciscóra? Akad, akár egyetlen egy is – Szakonyin kívül persze –, aki aszondaná, hát persze, hogy Sólyomról beszélt? Ilyen van? És még ez a pofa nevezi magát újságírónak? És egy ilyet odaengednek a kamera elé? Ez felháborító, egyszersmind elkeserítõ is. A Hír Tévéseknek meg csak annyit: Gyerekek! Azé’ ennyire nem állunk szarul újságírókból! Ennél még Mátay László, a Stop.hu fõ hallja kendje is nagyságrendekkel jobb! Szakonyi eftárs/úrnak meg csak annyit: Kedves Péter! Ennyire azé’ nem kéne nyalni, mer’ még rojtos lesz a nyelve. Szakonyi szinte állandó vitapartnere, vagy beszélgetõtársa, hirtelen nem is tudom, melyik a jó szóhasználat, szóval a Lapzárta másik vendége Gazsó L. Ferenc már-már rezignált nyugalommal fogadta Szakonyi megjegyzéseit, de a végére azért nála is elszakadt a cérna, nem tudta megállni, és vitapartnerének a mûsorban nyújtott összteljesítményét egy csendesen megjegyezéssel értékelte ekképpen: „Ismét mosol, összemosol.” És valóban. Már keni szét, már maszatol, már figyelem-elterel a lényegrõl, már mellébeszél. Van is egy mondás a városi szóhasználatban, melyet az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben szoktak alkalmazni az efféle helyzetek megfelelõ verbális érzékeltetésére. Ez a mondás pedig ekképpen 3

hangzik: „ A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van”. Valami ilyesmi megképzõdésének lehettünk szem- és fültanúi ezúttal is. Nem is értem ezt az egészet. Szakonyi gazdasági újságíróként aposztrofálja magát, munkakörébõl adódó kötelessége is, hogy kellõképpen tájékozott legyen. Gazdasági ügyekben meg aztán – a mi kommunistánk szóhasználatát kölcsönvéve – no pláne! És akkor jön itt nekünk Sólyommal? Te érted ezt? Mer’ én nem. Gazsó L. sem értette, sõt, gondolom jobbító szándékkal, mentendõ kollégája tájékozatlanságát, vagy a témában tanúsított hozzá nem értését, próbálta elmagyarázni, mit is mondott Sólyom, de Szakonyi csak nem akarta megérteni. Sólyom aszonta, azért nem ment el a nemzeti csúcsra, mert: „Az állam nem így mûködik!” És pont. Ezt már csak én teszem hozzá. Magam – a körülmények áldozataként, valamint a földrajzi távolságnak is betudhatóan (kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra), nyilván nem vagyok olyan jól informált és jól szituált, mint tanult kollégám, Szakonyi úr/eftárs, de a köztársasági elnök elõbbiekben idézett mondatát speciel még nekem is sikerült feldolgoznom, megértenem és magamévá tennem. És akkor kire lövöldöz Orbán Viktor? Hát itt a józanész egy hosszú, és elsõre talán végtelennek tûnõ pillanatra megáll és megtámaszkodik. Meg kell, hogy támaszkodjon, mert a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára ismét elérkezett egy olyan pillanathoz –immáron sokadszorra – ahol a végéhez ért. Ez még hagyján! Ha még csak ennyi lenne! De itt nem állunk meg, megyünk tovább! Ilyen fokú szervilizmus láttán az emberben ugyanis felmerül a gondolat, tán rossz helyen, vagy rossz idõben járunk. Nem nagyon találjuk a szavakat. Azt gondolnánk (vagy talán hinni szeretnénk már?), hogy ez a fajta szolgalelkûség, vazallusi lét, kitartottság, amely az államszocializmus idején a párttagkönyvvel együtt szinte beleivódott a hithû kommunistákba, egy teljes jogú európai uniós tagállamban már égõ. Aztán rá kell jönnünk, hogy mégsem, nagyon is valódi, élõ a gyakorlat, a magánszocializmusba kiprivatizált jólét és kapcsolati háló haszonélvezõi nincsenek tekintettel sem térre, sem idõre. A régi-új kiváltságosokkal úgy tetszik elfelejtették közölni, hogy ez már egy másik idõ, ez már egy másik unió. Vagy talán velünk felejtették el közölni, hogy hát ez tulajdonképpen még mindig

4

ugyanaz, csak ahogyan azt a 2002-es emlékezetes Kossuth téri nagygyûlés egyik nyugdíjas résztvevõje mondta, egyenesen bele a kamerába: „Kedves uram! Ez a garnitúra ugyanaz a garnitúra, csak a cégtáblát festették át. Ez pedig csak festék és ecset kérdése.” De mit csodálkozunk azon, hogy ilyen alakok formálhatják a közbeszédet, a mérték- és miheztartást kis hazánkban a média nagy nyilvánossága elõtt? Mit várhatunk egy olyan országban, ahol az utódpártban helyet foglaló utódok nem engedik bemutatni a Wittner Máriáról és ’56-ról szóló filmet? Az az elsõ, az ülésteremben elmondott, „Vádolom…!” címû beszéd úgy tûnik a kelleténél jobban betalált. Máig sem tudták kiheverni. Mit várhatunk egy olyan országban, ahol annak ellenére, hogy ez már állítólag egy másik rendszer és állítólag egy másik unió, a jelek szerint itt még mindig az a tematika dívik, hogy a miniszter eftárs leszól? Momentán ez még a nemrégiben „ellenzékivé” vált másság iránti tisztelet és tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõinél is kiverte a biztosítékot. Ki tudja, talán éppen akkor nem volt Gyenesei eftárson a szerencsét hozó kabala alsónadrágja? Ami alant következik, azt nem én mondom, hanem a szadeszes Gusztos Péter: Gusztos szerint Gyeneseinek mennie kell „Nincs rosszabb, mint az állami rutinná emelt nepotizmus, uram-bátyám kijárás; a miniszter, aki mûvészeti kérdésekben is diktálni akar" – írja blogjában Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezetõ-helyettese. Gusztos az önkormányzati miniszter botránya miatt írt a nepotizmus terjedésérõl. A parlament hétfõi ülésén Deutsch Tamás fideszes képviselõ azért interpellálta Gyenesi István önkormányzati minisztert, mert politikai befolyását egy színdarab érdekében használta. Gyenesei több város polgármesterének is levelet írt, hogy figyelmükbe ajánlja egy „földije“ mûvét, és rábeszélje õket, hogy járjanak közben településük színházainál a darab színre vitelében. Gyenesei a parlamentben elõbb Deutsch magánéletén élcelõdött, majd azzal védekezett, hogy õ csupán arra próbált rámutatni, hogy a megfelelõ színházi repertoár milyen sikeresen lendítheti fel a helyi turizmust. A miniszter válaszát a parlament elfogadta. Gusztos szerint az etikus válasz az lett volna, hogy „Tisztelt Ház! Súlyos hibát követtem el, ezért a mai nappal lemondok a miniszteri megbízatásomról. Bocsánat.“ Az SZDSZ-es politikus szerint Gyenesei a legáporodottabb szagú szocializmust idézte fel. „Ez egy másik rendszer gyakorlata, ez egy örökre eltemetni kí-

vánt, rossz és kártékony módszer: amikor a miniszter “leszól" a polgármesternek, hogy mely szerzõk mûveit lenne kívánatos a helyi színházakban játszani" – írta. Forrás: Index.hu

És ez a pofa, mint a kisebbségi kormány egyik minisztere, függetlennek aposztrofálja magát! Barátom, ez azé’ szigorú! Ha ilyen a független, milyen lehet a pártkatona? Bele se merek gondolni! Magát gazdasági újságíróként menedzselõ alak arról gyõzköd minket, hogy az Európában leggyorsabb ütemben romló nemzeti valuta, valamint a közgazdász-szakma egybehangzó véleménye ellenére a magyar gazdaság állapotával alapvetõen nincs probléma. Magát függetlennek deklaráló miniszter a kisebbségi kormányból a pártitkárok és a tanácselnökök korát idézõ nosztalgikus felhangokkal leszól a vidéki, színházzal bíró önkormányzatokhoz, ugyan adnák mán elõ a „földije” darabját. Mindeközben a szerencsétlen sorsú állampolgár, akit különféle hazugságokkal traktálnak idõrõl idõre kizárólag azzal a célzattal, hogy a nehezen megkeresett kis pénzét valamilyen fondorlatos módon (legjobb állami garanciával) elszedjék tõle, áll, és oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Nem ezt ígérték nekünk! Nem errõl volt szó! Miért kell újból és újból áldozatokat vállalnunk? Miért mindig csak nekünk kell áldozatokat vállalnunk? Mikor lesz már vége ennek a szünet nélküli, vagy állandóan kiújuló és megújuló áldozatvállalásnak? Megmondom az õszintét, már azon is csodálkoztam, hogy a TV2 egyáltalán behívta a stúdióba Drábik Jánost. Fogalmam sincs, hogy jutott az eszükbe. Lehet, hogy valami hiba csúszott az eddig olajozottan mûködõ gépezetbe? No persze a lényeg elmondására már nem hagytak neki idõt. János arról beszélt, hogy a jelenleg regnáló bankárkaszt urai kaszinónak, egyfajta sajátosan mûködtetett szerencsejátéknak tekintik a világ gazdaságát. Sok igazság van ebben. De abban is, hogy ebben a játékban nekünk nem osztottak és a jövõben sem szándékoznak lapot, ne adj’ Isten, lapokat osztani. Asszem itt lenne végre az ideje, hogy rájuk borítsuk az asztalt! De legalábbis, hogy megtáncoltassuk! Az asztalt is meg õket is! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

„A jegybankelnök azt mondja mi vagyunk a leglassúbb antilop Európában, ezért ránk vadásznak az oroszlánok. Ha mi elesünk, jön a következõ. De valószínûleg nem esünk el, nagy nehezen, de kamatot is emeltünk és minden visszatér a régi kerékvágásba. A 2008-as forint válságnak vége.“ A hatalom tudja, hogy a nép elõszeretettel gyûlöli a pénzügyi spekulációkat, fõleg annak hatásait. Ezért most a jegybank elnöke is ezt a népi érzést meglovagolva próbálja erõsíteni bizalmi pozícióját. Azonban a báj mögött ott lapul a ravaszság is. De ugyan ki meri ilyenkor feltárni az apró lényeget, ami a nemzet felett álló legfontosabb hatalmi intézményt is esetleg ilyenkor negatívan érintheti. De miért is pont ránk vadászik az oroszlán?! Talán még emlékszünk a nyár folyamán keletkeztetett hatalmas nyersanyag áremelkedésre. Ennek ellenére csodák csodájára emelkedett a Forint is, aminek a kormány örült mint ölébe hulló kenyérnek. Most viszont csökken a Forint, de keményen. Július elején figyelmeztetni próbáltam honfitársaimat az eljövendõ turbulens idõszakra amelyet a harmincas évekhez hasonló globális pénzügyi és azt követõ gazdasági válság irányít. Ecsetelve az ok okozati összefüggéseket, említésre került a Forint erõsödésének valódi oka is. „A magyar valuta sokak számára érthetetlen erõsödését is annak tudhatja be, hogy a dollárból menekülõ tõke ideiglenesen Forint felvásárlásában is keres menedéket.“ – írtam az elõbb említett figyelmeztetésben. Honnan is menekült a tõke? „Az elmúlt év során kipukkanó pénzügyi lufi miatt megroppanóban van a bizalom a pénzrendszer iránt és a megtakarításokat elkezdik kimenekíteni a pénzügyi szektorból és a tõzsdérõl, nyersanyagokat és aranyat vásárolva. Így a nyersanyagárak és a nemesfémek ára drasztikus növekedési pályának indult.“ Mivel az MNB jóval magasabban tartotta az alapkamatot, ezért a nagyvilágban rövid távú menekülési lehetõségnek számított a Forintvásárlás. Tudták ugyanis azt, hogy a nyersolaj ára a recesszió miatt még az idén csökken, ezért jobbnak látták a magas kamatozású forintba menekülve megvárni a nyersanyagok árának csökkenését. Más szóval az MNB a kormány pillanatnyi kedvezõ fényben való feltüntetése érdekében a kirívóan magas jegybanki kamattal egy vonzó spekulációs célpontot csinált a Forintból.

Orbán Viktort a ma reggeli Mokkába hívták meg, ahol a kialakult gazdasági válsághelyzet kapcsán olyan félreérthetetlen kijelentéseket tett, mint hogy „...nem a Fidesz dolga az országra nehezedõ bizalmi válság és az ebbõl eredõ vezetési válság megoldása“, „...a Fidesz legfeljebb jóindulatú együttmûködésérõl és támogatásáról tudja biztosítani a kormányt“, „...most nem azt nézzük, mi a legoptimálisabb politikai elrendezõdés, hanem hogy mire van jó ha figyelünk

Akkoriban a témáról vitatkoztunk s a Forint emelkedésére való figyelmeztetésem miatt végül kétségbe vonták az egész cikk mondanivalóját, mondván hogy „A forint jelenlegi erõsõdése még tovább tart. Ennek és az inflációnak együttes hatása igen jótékony az államháztartásra, még nyugdíjemelésre is tellik belõle.“ Azóta megtörtént a nyersanyagok piaci korrekciója, azaz csökkentek az árak és eljött az ideje az ideiglenesen Forintban állomásozó tõke elvándorlásának. A tõzsdei spekuláció pedig nem más mint ennek az elvándorlásnak a meglovagolása, különbözõ shortolás és egyéb tõzsdei spekuláció igénybevételével. Erre fel a jegybank elnöke és a kormány, továbbá a balliberális média retorikája szerint összefogott ellenünk az oroszlán és vadászik ránk, ártatlan lebetegedett antilopra, vagyis legfõbb tervük az, hogy bennünket és elsõsorban bennünket megroppantson. A valóságban a tényleges tõzsdei spekuláció jóval kevesebb mint az ideiglenesen idecsalt majd távozó tõke. Éppen ezért a Forint elleni spekuláció valódi kivédése abból állhatott volna, ha a kormány és a jegybank már akkor felismeri a kialakuló helyzetet és korlátozza az ideiglenesen Forintba menekülõ tõke mennyiségét, ezzel megelõzve a spekuláció lehetõségét. Más szóval nem ad el annyi Forintot! De az akkor is magas jegybanki kamat jó a nemzetközi pénzügyi kartellnek, ahonnan az MNB szokta felvenni a hitelt, ez által több adósságterhet borítva az amúgy is eladósodott lakosság nyakába. De a mostani 11,5%-os még magasabb jegybanki kamat még jobb a nemzetközi pénzügyi kartellnek, még több adósságszolgálat, még több adó sújt majd bennünket. „Erõs spekulációs nyomás alatt továbbra is a forint, az ez elleni küzdelemben a jegybank kamatot emelt, ezzel jelentõsen drágította a spekuláció költségét – mondta a kormányülést követõ sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc.“ Értjük hát! A spekuláció költsége drágult, tehát mi a nép többet fizetünk minden kamatszolgálatért. De legalább a nép nagyobb elfogadtatásban részesíti az MNB-t, hiszen megvédi a Forintunkat az oroszlántól! Így az elsõdleges spekulátor, a központi bank ténykedése rejtve marad. Ha a lakosság többsége valóban értené a kétszintû bankrendszer mûködését más téren is, akkor már holnap forradalom lenne.

szükség, hogy az ország elhárítsa a gazdasági válságot“. A Fidesz elnöke nem éppen azt a benyomást kelti, mint aki annyira tettre kész lenne egy kormányi vezetésbe kerülés esetén. A mûsor végén elhangzó utolsó mondatai ezt csak tovább nyomatékosítják: „...mi népi felhatalmazás nélkül semmilyen kormányzati szerepet nem tudunk vállalni. Az egy dolog, hogy válság van, de nem lehet felforgatni a

Forrás: Nemzeti Hírháló

parlamentalizmust. Aki vállalkozott a kormányzásra, annak kell megoldani az ország ügyeit.“ A beszélgetés végén kijelenti, nem lát esélyt egy elõre hozott választásra, mivel azt az MSZP-nek vagy az MDF-nek kéne elõmozdítania. Akkor most Orbán Viktor mivel is hitegette szavazóit egy éven keresztül? Forrás: barikád.hu

5

A fekete Volgában elöl, – mintegy élõ engedélyként – Giscsuk alezredes, a KGB egyik ukrajnai fõembere ül. Hátul Csillag István, az egykori kiváló rádiós, akit 56-ért, a Szabad Kossuth Rádióért, ott végzett munkájáért távolítottak el a Magyar Rádióból, 1958-ban. A kapuban találkoztunk. Õ szomorúan ballagott kifelé, én meg bizakodóan befelé. Õt aznap rúgták ki, engem aznap vettek fel egészen alacsony beosztásba. A Magyar Nemzet riportereként van velem. Azért hoztam ki Ukrajnába – 1976-ben –, hogy hitelesen írja meg, miként élnek a kiküldött magyar munkások – lehettek vagy kétezren. Meg titkon másért is csábítottam erre az utazásra. Medikusként tettettek rá sárga csillagot. Pista zsidó volt. Ezt sokáig nem tudtam róla, nem is érdekelt, õ se tartotta fontosnak. Ennél fontosabb dolgokról diskuráltunk. Cseresnyepálinka mellett õ s-sel mondta. Arról a rettenetesen vészterhes világról, amely emberek százainak életét követelte, ezreit tette nyomorékká , milliókat tett tönkre s százezreket ûzött el, ebbõl megcsonkított, de a csodálatos hazából. Az újságírásról, a furcsa nyomott világról, a legfontosabb, a legelhallgatottabb témáról – 1956-ról, a forradalomról, a szabadságharcról, Nagy Imrével való találkozásairól. Szóval ott zötykölõdünk a varázslatosan szép tájat, a Kárpátok havas kanyarulatait, emelkedõit, sudár fenyõit nézve és hallgatunk. Már csak az élõ engedély miatt is. A Tatár hágó ugyanis elsõ számú katonai körzet volt, oda külföldi be nem tehette a lábát. Elõzõ este Giscsukkal jól bepálinkáztunk, barackot ittunk kivételesen, s eközben megkedvelte drága Pista barátomat. Megsúgtam neki, melyik útvonalon kellene felmennünk Ivano Frankovszkba, az egykori Sztaniszló felé. Ezen, a Tatárhágón. Még neki is nehézségekbe ütközött a propuszk, az útvonalengedély megszerzése. Két koccintás között azt mondta, eljön velünk. – Én leszek az engedély – mondta s nagyot húzott a decis pohárból. – Tudtam, Pista munkaszolgálatosként ezt az utat gyalog tette meg. Egészen a Dnyeszterig menetelve. Miközben kissé másnapos szomorúsággal szemlélte a tájat, egy kisvárosban éles hangon rám kiáltott: – Hová hoztál te engem?! Akkor jött rá, miféle meglepetést fundáltam ki. Megálltunk. Kikászálódván az autóból mélyet szippantott az éles hegyi levegõbõl s elindult. Mentem vele. – Te maradj! Könnyes szemmel tért vissza. Megölelt, majd kezet rázott az engedéllyel... Emlékek tolultak fel benne. Óvatosan kérdezõsködtem, de nem beszélt. Hosszú hallgatás után megszólalt. – Nagy élmény. A Szózatot énekelte szépen, csendesen. Hogy milyen utakat jár be az ember- mondta maga elé! Este érkeztünk meg. Vacsora közben került szóba a zsidóság. – Gerõ, Rákosi, Aczél, Apró és a többi alja, emberhez méltatlan zsidó! – mondta indulatosan. Bennünket aláznak meg, minket azonosítanak velük. Pedig semmi közünk nem volt és most sincs õrültségeikhez. Mi is ugyan6

úgy szenvedünk, mint bármelyik magyar. Hiszen magyarok vagyunk, nem igaz?! – és jól hátba vágott. Feloldódott. Kimondta azt, amit még nem fogalmazott meg. – Ezek, párszázan – méltatlanok! A témát lezártuk, mert ki tudja, ki hallgat le bennünket a nagy-nagy baráti Szovjetunióban. Bár elképzelhetõ, ez kedvükre való téma lehetett. Ugyanis akkora volt az antiszemitizmus a nagy testvérnél, pártpolitikai szintû, mint ide Vlagyivosztok! Pista tudta ezt. Óvatossá vált, az egész úton kerülte a témát. Szép riportsorozatot írt két hetes utazásáról. A „felszabadítók“ zsidóüldözését nem írhatta meg. Magam is láttam egyszer, miként bánnak velük, a menekülés örömétõl sápadt, topogó orosz zsidókkal . A csapi vasútállomáson a kivándorló zsidók várták a vonatot. Sokan álldogáltak ott. Egyszer csak arra csörtetett egy orosz rendõr s aki útjába került, abba kíméletlenül belerúgott. A szemem elõtt.! Hazatérvén, évek múltán Budapesten, a Kispipa étteremben folytattuk a témát. Seress Rezsõ, a Szomorú vasárnap címû világszerte ismert dal szerzõje minden este ott zongorázott. Két ujjal olyan hangulatot varázsolt, hogy tele volt az étterem. Két órás riportmûsort készítettünk vele 1967-ben, tizenhét nyelven énekelte a világ. Jó barátok lettünk. Amikor sugározták az adást, a Magyar Nemzet teljes elitje ott ült a kispipában, s hallgatta a kihangosított rádióadást. Rezsõ ott feszített s mosolygott a pianínó mögött. A Magyar Rádióban persze letörölték az adást. Aczél György azért másoltatott belõle... Seress ugyancsak meghurcolt zsidóként, megszállottan élt, nehezen, napról napra szedegetve össze a borravalóból a rávalót. Megvetette a méltatlanokat õ is, de félt megszólalni mások, idegenek elõtt. Nekünk sugdosott, rekedtes hangján. – Ha nem hagyják abba, megint nagyon nagy baj lesz ebbõl! – Megint?- kérdeztem vissza. – Igen. Megint- és ezt nem veszik tudomásul. Nyomulnak! Mindenütt, ott vannak, a politikában gengszter módra viselkednek, a magyarokat lebecsülik, megvetik, gyûlölik. – Rezsõkém, Te mondod? Aki megírta a Szeressük egymást gyerekeket?! Mint zsidó én igazán mondhatom és mondom is. Rossz vége lesz ennek. Ezek a hisztérikus zsidók a saját hatalmukért, vagyonukért szájalnak, nem nyugszanak. Alja zsidók, alja emberek, nem magyarok... Jól érted? Nem magyarok! jó ha figyelünk

Lejáratják a zsidóságot, értékeinket tisztességünket, emberségünket! Félek... Aztán Seress Rezsõ kórházba került. Agydaganat. Még látogattuk, de nem örült már nekünk. Nem örült az életnek, fogyatkozó életének. S éjjel két ujjal megfojtotta magát. Amerikai Egyesült Államok – 2001. Washington mellett halastava partján üldögéltünk a Fehér Ház média tanácsadójával. Arról beszélgettünk, miért fasisztázzák, antiszemitázzák az amerikai lapokban a magyarokat. Miért nem szólítanak meg bennünket, ha Magyarországról írnak, miért veszik át kritikátlanul az ÁVH-s szülõk gyûlöletét az ebben a légkörben szocializálódott gyerekek, ma országgyûlési képviselõk, a hatalom féktelen birtokosai? Csillag Pista és Seress Rezsõ jutott eszembe. Ezek a méltatlanok nem nyugszanak. Rossz vége lesz ennek. Finomam célozgattam is öreg, a távoli vadászmezõkre, a mennyországba távozott barátaim véleményére. -Igen Imrém. A hazai zsidóság létszámához képest túlreprezentálják magukat a médiában, a hisztérikusok, a politikában, már 1988-óta. A rendszerváltást követõen azonnal megragadták a hatalmat. Persze, nem mindenki. A tisztességes többség nem osztja ezeket a véleményeket. Inkább félelmet keltenek bennük, bizonytalanságot. Ám sokan, bizony sokan a magyarországi zsidók közül méltatlanok a zsidósághoz!- köszönt vissza drága Pista barátom álláspontja. Igaz, beszélnek angolul s az amerikai újságíróknak a telefonkönyvében az õ nevük szerepel. Megállapodtunk: összeállítunk a polgári oldali közszereplõkrõl egy listát, olyanokat ajánlunk, akik beszélnek angolul, megkapják telefonszámaikat s véleményük nem szûk réteget, hanem a nemzet nagy részét képviseli. Mi történt? Minden maradt a régiben. jó ha figyelünk

A fasiszta kártyát ismét elõvették. Illyés Gyula írja egyik versében: „ Mert növeli, ki elfödi a bajt...“ Magyarország, 2008. Folyamatosan fasisztáznak, antiszemitáznak bennünket, a nyomorúságban vegetáló-elvadult, pogromokra készülõ, tanárt ölõ, kilencven éves asszonyt megerõszakoló, meggyilkoló cigányokat pajzsként tolják maguk elõtt. Hogy majd egy levesért, lejárt szavatosságú száraztésztáért, korsó sörért megszerezzék szavazataikat. A szégyenteljes állampolgársági népszavazás kampányában az SZDSZ hangadó-harsogó zsidó származású politikusai magyarok ellen hangoltak magyarokat. „ Soha nem jutunk be a parlamentbe, ha szavazati jogot kapnak az erdélyi magyarok.“- ezt merészelték mondani. S ma is magyargyalázástól hangos a média nagy része, véleményterrorral félemlítenek meg jó érzésû, jámbor zsidókat, magyarokat. Nemzetet. Ha jól belegondolunk, a befogadó nemzetet. Befolyásolnak külföldi tõkét, tõkést, politikust. A bankárokról, fõként az amerikai kontinensen garázdálkodókról most ne is nagyon beszéljünk. Akik mohón, tele szájjal is falva csõdbe vitték a világot – s szegény hazánkat! Indulatokat keltve, szítva. Az akció reakciót szül. Sokszor, nagyon sokszor bizony rosszakat! Olyan feszült a légkör idehaza, hogy lassan magam is félek. Mert nyakunkon a legnagyobb nemzeti ünnep, október 23. s tartok tõle, megint elõterelik provokátoraikat, lesz vízágyú és szemkilövés, falhoz állítás mezítelenül. Szóval félek. Drága Pista és Rezsõ barátom! Ezt jelenthetem nektek. Hát kiknek, ha nem nektek! Kihez lehetek õszinte ebben a hamis, hazug, elprivatizált világban, ha nem veletek ?! Csak felér a hangom hozzátok oda, a magasba?! M. Szabó Imre, televíziós újságíró az Október 23. Bizottság Alapítvány kurátora

7

– avagy Szadesz, vedd a kalapod! Nem is! Inkább takarodj a hatalomból, a közéletbõl, de mégpedig rögvest! – Itt asszem felesleges minden kommentár. Íme az MTI-nek az Indexen megjelent anyaga: Greenspan elismerte, hogy tévedett „Alan Greenspan elismerte, hogy hibázott, tévesen hitt a szabad piac önszabályozásában. A jegybank szerepét betöltõ amerikai szövetségi tartalékbank-rendszer (Fed) volt elnökének kongresszusi meghallgatásáról az amerikai lapok címoldalon számoltak be. Az egykor nagy tekintélyû pénzügyi szakembernek kellemetlen kérdésekre kellett válaszolnia a képviselõház elõzõ napi bizottsági ülésén. Alan Greenspant sokan azzal vádolták, hogy a szabályozási politika háttérbe szorításával elõsegítette a mostani pénzügyi válság kibontakozását. A volt Fed-elnök megdöbbentõnek és hihetetlennek tartja a hitelpiac összeomlását, amely szerinte súlyos kárt okoz az amerikai gazdaságnak. – Ez a válság sokkal szélesebbnek bizonyul, mint amekkorát valaha is el tudtam volna képzelni – mondta, talán túl õszintén. Az eddigi károk fényében Greenspan nem is látja, hogyan lehetne megelõzni a további jelentõs elbocsátásokat, a munkanélküliség emelkedését. Elképedve vette tudomásul, hogy a hitelintézetek, amelyeknek önös érdekük lenne a részvényesek vagyonának védelme, megengedhettek ilyen összeomlást. Washingtonban sokáig az a meggyõzõdés érvényesült, hogy a piac mindent jobban tud, mondta Henry Waxman kaliforniai demokrata képviselõ a volt Fed-vezetõt támadva. Úgy vélte, a Fed megállíthatta volna a felelõtlen hitelezési gyakorlatot, de Greenspan elutasította a beavatkozást. Mint mondta, Greenspan a hitelpiacok deregulációjának leghangosabb hirdetõje és védelmezõje volt.” Forrás: MTI, Index

No, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! Épp ideje volt már! Most, miután a neoliberalizmus Mekkájának számító Amerikai Egyesült Államokban, a sokak által tévesen még mindig piacgazdaságnak nevezett globál-kapitalizmus szentélyének a FED-nek (Federal Reserve System – az USA jegybankjának szerepét betöltõ intézmény) egykori elnöke mondta azt, hogy megdõlt a piac önszabályozásába, „bölcsességébe” és mindenhatóságába vetett hit mára már szinte dogmává szilárdult tétele, felszólítom hazánk legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ gazdaságpolitikai véd- és dacszövetségét, hogy takarodjon a hatalomból, a közéletbõl és a politikából, de mégpedig most azonnal! Elég volt a hülyítésbõl, a hazudozásból! Immáron a kenyéradó gazda egyik megbukott fõ hallja kendje mondta el és ki az igaz8

ságot, vége a játéknak, game over, a király meztelen! El lehet húzni, gyerekek! Ahhoz fogható nagyságrendû hazudozással, mint amivel hosszú idõn át ti traktáltátok a tisztelt (vagy inkább lesajnált?) nagyérdemût, maximum csak Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök dicsekedhet. Õ morális téren köpte szembe a Nemzetet, ti meg – több más mellett – gazdasági téren is. A Csipet csapat. Jól kiegészítitek egymást. Mint zsák és a foltja. Fodor Gabriellának és látszat ellenlábasának, az 1ügyû ígérgetõ Kóka Johnnynak meg csak annyit, nem kell tovább a mákony, a hülyítés, köszönjük szépen, de nem kérünk tovább a zseniális, szakszerû és hozzáértõ neoliberális think-thankekben készülõ közgazdasági maszlagokból. Ja, és mielõtt még elfelejtem! Elegünk van a politikai osztály végletekig lealjasult gonoszságából is, melyet ti oly képmutató nagyszerûséggel prezentáltok a számunkra a média nagy nyilvánossága elõtt. Lárva arcotokra fesztelen nemtörõdömséggel ül ki az önelégültségbõl fakadó cinizmus szánalmas mosolya, miközben drága öltönyeitekben pózolva hanyag eleganciával romlásba viszitek az országot, végletekig eladósítjátok, aztán lekülditek megalázóba. Eddig tartott, gyerekek. Vége van. A kenyéradó gazda is bebukott. Venni kéne a kalapotokat és elhúzni a balvégen, de sürgõsen. Végleg, és mindenki számára egyértelmûen és félreérthetetlenül világossá vált, végetek van, mint a botnak. Hiteletek, és most aztán a szó legszorosabb értelmében, mára semmi sem maradt. Ne rontsátok tovább itt a levegõt. Cselekedjetek a mûminiszterelnök e tárgykörbe vágó instrukcióinak megfelelõen! Asszem az lesz a legjobb megoldás, ha elhúztok ebbõl az országból, mégpedig jó messzire. Az internacionalistákkal összebútorozó kozmopolita

mentalitású, ún. „baráti” ellenzékbõl a hatalomba felkapaszkodott, s ott megtollasodott világpolgár szemléletû „derék” hontalanoknak és hazátlanoknak nem hiszem, hogy különösebb megpróbáltatást vagy megrázkódtatást jelentene, hogy az unió egyik országából egy másikba tegyék át a levegõbõl történõ pénzgyártással foglalatoskodó zártkörûen mûködõ részvénytársaságaik székhelyét. Igaz, gondosan meg kell válogatni, merre is lehet innen továbbállni, mert a „mûvelt” világban egyre kevesebb olyan hely van még, ahol a nép szó nélkül hagyja, hogy a zsebeiben kotorásszanak, aztán megszorítások címén onnan az összes mozdítható lóvét kivegyék, s végül ennek következtében egy árva szó nem sok, annyi sem hagyja el ajkukat, még csak fel sem emelik a hangjukat tiltakozásképpen. Úgy tûnik a féktelen mohóságú szabadrablásnak vége szakadt, a rabszolgák kidöglöttek, a gyarmat- és rabszolgatartók által diktált erõltetett tempójú kiszipolyozás a továbbiakban nem tartható fenn, mert a droidok elõbb vagy utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb, egyszerûen beledöglenek. Nemrégiben találkoztam egy plakáttal az interneten, mely a tolerancia és a másság iránti tisztelet jelzésértékû honi zászlóvivõit 1%-uk felajánlására, azaz a távozásra szólította fel. Tudjátok mit? Nem kell az 1%! Eltekintünk tõle, csak a párt emblémáján látható vizuális üzenetnek megfelelõen, a vándormadarakhoz híven, húzzatok el a … Az úti célt rátok bízzuk, csak el innen! Jó messzire! És vissza se nézzetek! Torkig vagyunk a hazug és álszent politikusi tekintetekkel. Nem mondom, hogy viszontlátásra, inkább azt mondom: Jó utat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

A gazdaságról magyarul A német pénzügyminiszter bejelentette, hogy a mostani válságban legfontosabb dolog a gazdasági recesszió elkerülése. Fontosabb, mint a költségvetési egyensúly. Ezért Németország felhagy a költségvetési egyensúly további javításával, és a figyelmét inkább a gazdaság élénkítésére összpontosítja. Szükség is van rá, hiszen a német gazdaság 2009. évi várható növekedési elõrejelzését csökkenteni kellett 0,9 százalékra, de egyes elemzõk szerint ez is optimista becslés, és a növekedés nem lesz több 0,3 százaléknál. Ez pedig már majdnem recesszió. A lassulás fõ oka, hogy a német gazdaság növekedése erõsen függ az exportlehetõségektõl, azok pedig a világon mindenhol szûkülõben vannak. Igaz ez hazánkra is, hiszen a magyar gazdaságot uraló külföldi cégek többsége nem a hazai piacra, hanem exportra dolgozik. A kereslet visszaesése ezért érzékenyen érinti majd ezeket a cégeket. A hazai kis- és közepes vállalkozásokat pedig az elszegényedés, a magyarok csökkenõ fogyasztása kergetheti cs õdbe, hiszen ezek a cégek általában a hazai piacra dolgoznak. Ebben a helyzetben a lehetõ legrosszabb megoldás az, amit a kormány választani készül. Az eddigi bejelentések szerint a kormány fel akarja gyorsítani a költségvetési hiány csökkentését. Így a kedvezõtlen környezeti hatásokra, például a csökkenõ piaci keresletre, amely eleve a gazdasági növekedés lassulását okozza, még – saját elhatározásból – rátesz egy lapáttal. A költségvetési hiány még erõteljesebb csökkentése ugyanis a gyakorlatban a jelenlegi konvergencia-programnál is erõteljesebb megszorítással egyenlõ, ami még jobban visszaveti a gazdaságot. A megszorítás eddig ismertetett elemei, mint például a bérbefagyasztás, a nyugdíjbefagyasztás, a családi pótlék emelésének elhalasztása, szûkítik a hazai keresletet, és ezzel kihúzzák a hazai vállalkozások alól a talajt. A szigorúbb hitelezési feltételek pedig lehetetlenné teszik, hogy ezek a cégek túléljék a piacszûkülés okozta kereslet-visszaesést. Az adócsökkentés elbliccelése is leginkább a hazai kis- és közepes vállalkozásokat sújtja, hiszen a nagy külföldi cégek számos forrásból kapnak támogatást, beleértve az adókedvezményeket is. Így az uniós csatlakozást, és az eddigi MSZP-SZDSZ-es megszorításokat túlélt magyar vállalkozások nyakára is ráteszik a kést. Ráadásul elindítanak egy önleépítõ folyamatot. A megszûnõ cégek korábbi nyereség befizetései, a munkanélkülivé válók személyijövedelem-befizetései mind kiesnek az állami bevételek közül, ami miatt egyrészt újabb kiadáscsökkentésre – újabb megszorításra –, másrészt a már beharangozott IMF-es (nemzetközi valutaalapos) és jó ha figyelünk

EU-s hitelek felvételére lesz szükség. Ezeket pedig, éppen a válság miatt, nagyon szigorú feltételekkel kell majd visszafizetni. A visszafizetési kötelezettségeknek nagy valószínûséggel a még megmaradt nemzeti vagyon esik áldozatul. Így annak a globális pénzügyi válságnak a következményeit, amelyhez sem a magyar munkavállalóknak, sem pedig a magyar vállalkozásoknak nincs semmi közük, a magyarországi kormány mégis velük fizetteti meg. Egyben az adósságállomány növelésével és a nemzeti vagyon eladásával teljes függõségbe taszítja az országot. Az újabb megszorítások ezért nem a problémák megoldását célozzák, hanem azt a szándékot jelzik, hogy mindenáron megfeleljünk a nemzetközi pénzvilág érdekeinek. Mert mi is történik? Orvosi hasonlattal élve a többéves sikertelen gazdaságpolitikával legyengített immunrendszerû gazdaságot most hibás terápiával akár halálba is küldheti a kormány. Ne feledjük, a magyar gazdaság növekedése az elmúlt három-négy évben folyamatosan marad le nemcsak a nyugat-európai, de a környezõ volt szocialista országok gazdasági növekedésétõl is. A legutóbbi, 2009-re bejelentett várható 1,2 százalékos növekedés sem reális. Megszorítások esetén pedig átcsaphat negatívba, azaz a nemzeti jövedelem csökkenésébe is. Ezért ez az út hazardírozás, amely gazdasági és társadalmi csõdhöz vezet, miközben a környezõ országok, egyrészt korábbi sikeres gazdaságpolitikájuk, másrészt a jelenlegi helyzet okos, a nemzeti érdekeket figyelembe vevõ kezelése miatt, messze elhúznak tõlünk. Nálunk pedig a csõd a munkanélküliség növekedésével óriási pusztítást hajt majd végre az emberek lelkében, tudásában és egészségi állapotában is.

Az sem tesz jót az emberek le lkiállapotának, hogy a környezõ országok vezetõi, sajnos jogosan, rendszeresen lesajnálnak bennünket eredményeink folyamatos romlása miatt. Ez a helyzet már-már a robbanáshoz közeli feszültséget és példátlan bizalmi válságot okoz a társadalomban. Egyre többen vannak azok, akik nem értik, hogyan lehetnek még mindig pozícióban azok, akik a csõd szélére juttatták az országot, és most – még egy lökéssel – bele is akarják taszítani? Valódi demokráciában ilyenkor természetes megoldás a választások azonnali kiírása. Most máshol nem az államháztartás hiányával, hanem a gazdaság élénkítésével, a recesszió kivédésével foglalkoznak a kormányok. Például az euróövezeti mintaország, Írország bejelentette, hogy ideiglenesen megszegi a stabilitási követelményeket, és költségvetési hiánya a jövõ évben jelentõsen meg fogja haladni a hazai termék – a GDP – százalékát, várhatóan hat százalékra kúszik majd fel. Ez nagyobb, mint a jelenlegi magyar hiány. Franciaország, Olaszország és Spanyolország – a már említett Németország mellett – hasonlóképpen gondolkodik. A közös indok: a recesszió elkerülése. A Gyurcsány-kormány pedig szembemegy a világgal, hátat fordít a nemzeti érdekeknek, és – mint már olyan sokszor – a nemzetközi pénzvilág kegyeit keresi. Nem kell csodálkoznunk ezért azon, hogy a nemzetközi versenyképesség kutatóintézetek elemzései szerint Magyarországon a gyenge gazdasági teljesítmény legfõbb oka az országvezetés katasztrofális színvonala. Szemben a világgal és a józan ésszel Magyarország ismét csak veszíteni fog. Lemaradása felgyorsul, és egyre reménytelenebbé válik az, hogy gazdasági eredményei és az emberek életszínvonala tekintetében közelítse az EU-s átlagszintet. Kiutat csak gyökeresen más gazdaságpolitika és vezetõi értékrend kínálhat. Az értékrend középpontjában nálunk is a munkahelyek megõrzése és a gyors munkahelyteremtés lehet. Fenntartható munkahelyeket ma csak a globális környezettõl kevéssé függõ kisvállalkozások teremthetnek, amelyeknek már ma is a munkahelyek kétharmadát köszönhetjük. A kis cégeket helyzetbe hozni pedig elsõsorban adócsökkentéssel, továbbá az EU-s pénzekhez és az állami megrendelésekhez való hozzáférési lehetõségek jelentõs javításával lehet. Ilyen program, amely kiutat hozhatna a válságból, van, csak esélyt kell kapnia arra, hogy megvalósulhasson. Ehhez pedig elõre hozott választásokra van szükség. Csath Magdolna közgazdász

9

Ha majd a történészek visszatekintve számba veszik az okokat, amelyek az amerikai birodalom bukásához vezettek, biztosan rá fognak mutatni az „izraeli tényezõre“ is. Közismert, hogy Izrael, számos cionista lobbicsoporton és más, nyomásgyakorló szervezeten keresztül többé vagy kevésbé ellenõrzése alatt tartja az amerikai politikát, a médiát és a pénzügyi intézményeket. Nem kívánom most statisztikai adatokkal bemutatni, hogy milyen mértékben hatja át a cionizmus az amerikai valóság szinte minden elemét. Ilyesfajta adatok végtére is hozzáférhetõk azok számára, akik tudni szeretnék az igazságot. A kétkedõknek pedig azt javasolnám: beszéljenek azokkal a szenátorokkal, illetve kongresszusi képviselõkkel, akik elmerik mondani az igazságot. Vagy kérdezzék a médiákban és a show-bizniszben dolgozó embereket az izraeli lobbival kapcsolatos tapasztalataikról. Olyasmiket fognak hallani, amirõl még álmukban sem gondolnák, hogy igaz lehet. Az 1970-es évek végén egy amerikai zsidó intellektuel, Alfred Lilienthal egy roppant fontos könyvet írt az Amerikát irányító zsidó lobbiról. A könyv véleményem szerint kiváló munka. Címe: „A cionista kapcsolat: a béke ára“. Azóta, hogy ez a remekmû megjelent, az Amerika felett gyakorolt cionista uralom még tovább erõsödött, és ma sokkal teljesebb, mint valaha is volt. És semmi kétségünk nem lehet: Amerika hanyatlásának egyik oka ennek a titokzatos izraeli lobbinak a léte, amely az USA erõforrásait és hatalmát a cionista célok érdekében használja ki úgy a Közel-Keleten, mint a világon másutt. A Szovjetunió összeomlása után Izrael küldöttei azt magyarázták a közép-ázsiai és kelet-európai vezetõknek, hogy õk, mármint az izraeliek „uralják az amerikai kormányt, és az USA szívéhez és lelkéhez Jeruzsálemen keresztül vezet az út“ Persze engem nyilván antiszemitizmussal vádolnak majd meg, mert ilyeneket írok. De csak lassabban a testtel! Hallgassák csak meg cionista vezetõk és az izraeli rabbik nyilatkozatait és beszédeit, és akkor alighanem megértik, mirõl is beszélek. A legmegdöbbentõbb és legarcátlanabb akció, amellyel Izrael hozzájárult Amerika tönkretételéhez, nem más, mint Irak megtámadása és megszállása. Ezt az értelmetlen és katasztrofális következményekkel járó háborút Izraelben találták ki, részben ott is tervezték meg, és a jórészt zsidó származású amerikai neokonok közremûködésével hajtották végre. És ennek a borzalmas háborúnak a következményeképp meghalt több mint egymillió iraki, több ezer amerikai katona. Amerika hihetetlenül eladósodott, és súlyos pénzügyi válság fenyeget. Az USA-t hatalmas csapás érte, amelyet talán soha sem hever ki többé. Fölösleges is bizonygatni, de a mostani gazdasági bajok, valamint az USA Izrael érdekében indított háborúi között szoros összefüg10

gés van. Amirõl persze nem fognak nyíltan beszélni az Egyesült Államok vezetõ politikusai. De az amerikaiak végtére is okos emberek: elõbb-utóbb meg fogják érteni, miféle kapcsolat is van az „izraeli faktor“, valamint az országukat sújtó pénzügyi válság között. De továbbra is azt ajánlom a kételkedõknek: kérdezzék meg azokat a washingtoni döntéshozókat, akiknek van bátorságuk beszélni errõl a kérdésrõl. El fogják mondani, amirõl a cionista irányítás alatt álló média sohasem fog beszélni. A Fox News, a CNN, az ABC, a CBS, az NBC, a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Wall Street Journal, a Time, a Newsweek – hogy csak néhányat említsek a „mértékadó“ médiumok közül – egyáltalán nem éreznek felelõsséget az amerikai néppel szemben. Ezek az újságok és televízió-állomások kizárólag az izraeli lobbi érdekeinek megfelelõen tudósítanak és kommentálnak – ha ugyanis bármely munkatársuk nem így cselekszik, azonnal eltávolítják a posztjáról. Izrael belekényszerítette Amerikát a „terrorellenes háborúba“, amely megint csak egy újabb kilátástalan, soha véget nem érõ hadakozás Izrael ellenségei, nevezetesen a muszlimok ellen, akik támogatják a palesztinok ügyét, és követelik a zsidó állam haderejének távozását a megszállt területekrõl. Akárcsak az iraki és az afganisztáni háborút, a „terrorellenes háborút“ is Izrael érdekében vívja az Egyesült Államok. Hiszen bárhogy vizsgálódunk is, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nincsen igazi érdekellentét Amerika és az iszlám világ között. Erre persze azt mondhatják, ott van a New York-i ikertornyok elleni, 2001. szeptember 11-i terrortámadás, amelyet állítólag muszlimok hajtottak végre, akik a palesztinok és az iszlám érdekében gyilkoltak ártatlan embereket. Csakhogy ezek a torz lelkû emberek (már, ha tényleg õk voltak a merénylõk, ami korántsem biztos, hiszen egyre több okunk van kételkedni a terrorakció hivatalos magyarázatát illetõen) egyáltalán nem tekinthetõk a muszlim világ képviselõinek! A muszlimok nem gyûlölik Amerika polgárait. Különben is, az emberek többsége ok nélkül általában nem gyûlöl másokat azért, mert azoknak eltér a kultúrájuk vagy a vallásuk. Másról van itt szó. Arról, hogy az elnyomottak elnyomóikkal szemben ellenérzéseket táplálnak. Amin egyáltalán nem lehet csodálkozni. Viszont azok a cionisták, akik iszlámellenes érzelmeket, sõt kifejezetten az iszlám gyûlöletét igyekeznek felkelteni Amerikában Izrael cél-

jait szolgálva, még megérhetik a napot, amikor az amerikaiak megtudják az igazságot. Egy napon ennek a nagyszerû országnak a polgárai is megértik majd, hogy Izrael Állam háborús bûncselekményeket követ el, és mindazoknak a nemes eszméknek az ellentétét képviseli, amelyet õk olyan szentnek tartanak. Az amerikai képviselõház és a szenátus a napokban elfogadott egy 700 milliárd dolláros segélycsomagot a kátyúba jutott pénzügyi intézmények számára. Attól tartok azonban, ez a hatalmas összeg is ablakon kidobott pénz lesz, ha nem sikerül a cionista bárók hatalmát megtörni. Ha ugyanis Izrael parancsára az USA háborúba kezd egy újabb iszlám ország, nevezetesen Irán ellen, rettenetes gazdasági következményekkel kell számolni. Néhány évvel ezelõtt kaptak szárnyra a híresztelések, melyek szerint Ariel Saron, a bizonyítottan háborús bûnös izraeli miniszterelnök a következõket mondta Simon Peresz akkori külügyminiszternek egy kabinetülés után: „Mi irányítjuk Amerikát Kaliforniától New Yorkig, és az amerikaiak ezt tudják.“ Persze nem tudhatjuk biztosan, valóban elhangzott ez a mondat, avagy sem. De ha azt nézzük, hogy az amerikai politikusok, beleértve a két elnökjelöltet is, milyen szégyenletes módon hajlonganak a cionisták elõtt, azt kell mondjam, akár elhangzott a fenti mondat, akár nem, igazságot fogalmaz meg. Izrael valójában etnikai tisztogatást folytat a palesztinok ellen, Amerika pénzét és erejét felhasználva. És folytatni is fogja a harcot úgy a palesztinokkal, mint a mögöttük álló iszlám világgal szemben is, mindaddig, amíg az USA kincstára teljesen ki nem ürül, és az utolsó amerikai katona is el nem esik. Itt az idõ, hogy az amerikaiak felébredjenek végre az álmukból, és a saját kezükbe vegyék országuk irányítását. Írta: Khalid Amayreh Jeruzsálemben élõ palesztin újságíró Fordította: Zábori László Forrás: Függetlenség.hu

jó ha figyelünk

Nem kell nagyon tájékozottnak lennetek sem a politikai események, sem a gazdasági folyamatok tekintetében ahhoz, hogy lássátok, egy világméretû átrendezõdés elsõ hullámát éli meg most a Föld. Ez valójában nem most kezdõdött, hanem jóval korábban, minthogy ez a folyamat, hogy úgy mondjam, feltört volna a felszínre, de most vált láthatóvá, most vált nyilvánvalóvá számotokra mindaz, amirõl már régebben beszéltünk, és amire én is, és sok barátom is utalt, hogy be fog következni. Most az összegyûlt kérdéseitek tükrében – amelyek nem kevés aggodalomról árulkodnak – végignézzük ezen eseményeket, és megmutatom, hogy én a magam perspektívájából hogyan látom ezt a folyamatot, és hogyan értékelem, pontosabban, én minek látom ezt. Akkor lássuk a kérdéseket! Kérdés: Adamus, említetted, hogy a mátrix recsegve-ropogva össze fog omlani. Amit most látunk a világon, ez a gazdasági válság, már ennek a jele lenne? Azt mondtam nektek, hogy elindult egy olyan folyamat, ami az egész rendszert érinti, mint amikor az abakusz elemeit összeragasztva tolod azt át a másik oldalra; mindegy melyik részénél fogod meg, az egész sor mozdul vele együtt. Beszélgettünk még a közös munkánk elején a társteremtésrõl, arról a folyamatról, hogy hogyan lehetséges, hogy a te dia képeden megjelenik egy olyan elem, ami számodra olyan, mint a derült égbõl villámcsapás. Beszélgettünk arról is, hogy az a folyamat, amit ti most átéltek, mennyire egyéni és mennyiben kollektív is egyben. Beszélgettünk arról is, hogy a mostani tudatossági szinteteken a mindent meghatározó illúzióréteg, hiedelemréteg, amire aztán minden épül, az a pénz, s ez az, ami valójában, ezt az általam mátrixnak nevezett hazugság és illúziórendszert támogatja, összetartja, s az alapját képezi minden más illúziónak, hiedelemrendszernek. S most itt állunk, hogy mindezt a sok beszélgetést úgy tudjuk egy gondolatra fûzni, hogy van hozzá számotokra egy élõ háttér, egy mozgó és örvénylõ díszlet, hogy úgy mondjam, ami gyönyörûen megvilágítja, hogyan mûködik a jelenlegi valóságotok, mely folyamat, ami az egyéneket érinti, mely, amely a kollektív tudatosságot, és valójában merre is tart ez a mozgás. Az újságjaitok tele vannak a gazdasági válságot elemzõ cikkekkel, és igazából az az egységes álláspont alakult ki az elemzõitek részérõl, hogy ez a folyamat elõre megjósolható volt, mégpedig azért, mert egy olyan rendszer élt és virágzott már hosszú ideje, ami mint egy lappangó betegség, magában hordozta a teljes összeomlás minden potenciálját, valójában más esély lehetõségét nem is nagyon foglalva magában. S mit mondok én erre? Azt, hogy maximálisan egyetértek az elemzõitekkel, ez a folyamat már évekkel ezelõtt tisztán látható volt, mégpedig egy nagyon fontos dolog miatt, ami megint az én vesszõparipámmal, az illúziórétegekkel kapcsolatos. A legnagyobb illúziórétegnek a pénzt neveztük, mégpedig két okból: egyrészt azért, mert valójában nem fejezi ki már régóta a dolgok valós értékét; a másik ok, hogy valójában már igazából manifeszt módon nem létezik, csupán egy olyan fikció, ami mögött nincs valós fedezet. Mondok egy példát, hogy értsétek, mirõl beszélek. Veszel egy autót. Ez az autó egy konkrét tárgy, ez tapintható, ez használható, ez kielégíti a te igényeidet. Manapság az emberek jó része – országok közti differenciát azért mutatva, de alapvetõen általánosan – ezt az autót hitelre veszi. Ami azt jelenti, hogy te egy banknak befizetsz egy jelképes összeget, aminek fejében a bank kifizeti az autót a kereskedõnek, és te az autódat a banknak törleszted egy hosszú távú kölcsön fejében. No mármost. Ez a pénz, amit te annak a banknak fizetsz, valójában fikció, márpedig két okból. Egyrészt az autó a tiéd – hiába amíg nincs kifizetve, a bank formál rá egyfajta tulajdonjogot – de te használod, a te szolgálatodra válik. Másrészt a bank valójában a törlesztõ részletekkel, amiket neki juttatsz, semmilyen formában nem találkozik, mint számok formájában; mert a te befizetett pénzed megjelenik az õ rendszerükben, de nem kerül ezzel az autóval kapcsolatba, hanem ennek a rendszernek a körforgásába áramlik, teljesen elveszítve a kapcsolatot azzal a dojó ha figyelünk

loggal, aminek az értékét kifejezi. Ez valójában olyan dolog, mintha te úgy táplálkoznál, hogy nem megennéd az ételt, amit a szervezeted átalakít és amibõl fenntartja, építi magát, hanem egy elõre emésztett táplálékot juttatnál a testedbe, aminek valójában semmi köze nem lenne ahhoz, amit te megettél, mert a kettõ nem lenne kapcsolatban egymással. Most fals a példa, és kissé szürreális is, de csak azt akartam érzékeltetni, hogy valójában ti most egy olyan rendszer részeit képezitek, vagyis képeztétek idáig, amiben semmihez nem juthattatok hozzá közvetlenül; minden egyes pénzügyi manõveretek hátterében ott állt egy fiktív szûrõ, amit a modern pénzügyi rendszer intézményei képeztek. Tehát, amikor te veszel egy pár egység pénzért egy terméket, és azért készpénzzel fizetsz, akkor is ezt a rendszert támogatod, mert szinte megszûnt a nem intézményes pénzforgalom, te is a pénzedet egy bankból veszed ki, és a rendszer, ahol te megvetted a terméked, a bevételét, hogy így mondjam, egy másik pénzügyi rendszeren keresztül kezeli. S emiatt, a sokszoros áttétel miatt, a pénz elvesztette azt a fajta értékét, ami valójában az „értelmét“ jelentené, mert igazából nem más, mint egy számhalmaz egy család, vagy vállalat költségvetési naplójában. S ha most úgy érzed, ez nincs így, akkor csak abba gondolj bele, hogy amikor a pénzetek mögött már nincs olyan tárgyi fedezet, ami objektíven kifejezné az értékét , akkor a pénz, mint energia, egész egyszerûen nincs mit tápláljon, pontosabban, amit táplál az egy illúzió, és annak óhatatlanul le kell omolnia. Amikor azt mondod, hogy az ország államháztartása ilyen és ilyen értékkel bír, amikor állami adósságokról beszéltek, amikor a részvénypiac mozgását fejezitek ki a számokkal, valójában nem fejeztek ki mást, mint egyfajta viszonyrendszert, mindenféle kézzelfogható, valós tartalom nélkül. És ugye, drágáim, már beszéltünk a számok kapcsán arról, hogy ha egy számsor mögé nem tudsz reális, meghatározható tartalmat rendelni, akkor az a számsor valójában számodra nem fejezi ki a valóság egy részletét, csupán azt mutatja meg, hogy mennyire relatív maga az a fogalom, hogy szám. Annak, hogy szám csak akkor van értelme, ha kifejez valamit, és csak akkor lehet valójában értelmezni, mert e nélkül egy puszta elmélet marad, amivel csak viszonyokat, arányokat és folyamatokat, algoritmusokat lehet kifejezni, de valójában ennek is csak akkor van értelme, ha ezt a világ általatok megtapasztalt, most már rendkívül részletezett, ám a végtelenhez képest rendkívül véges tudásához viszonyítjátok. S amikor a pénz eljut egy olyan szintre, hogy nincs a mögött semmi konkrét jelentéstartalom, hogy „1 euró“, vagy „1 dollár“, mert ennek csak egyfajta viszonyrendszerben van értelme, akkor ez egy nagyon sérülékeny és borulékony rendszerhez vezet, ami mindenképpen idõvel összeomlik. Erre is mondok egy példát, hogy jobban megértsétek: van egy számítógépes fórum, ahol emberek beszélgetnek egymással. Mindenki választ magának egy nevet, ami meghatározza, hogy õ ki, azonban ez egyáltalán nem az a név, amivel õ magát az életében azonosítja, tehát ez valójában csak egy olyan megkülönböztetés, ami ezen a fórumon belül értelmezhetõ. Ha – tegyük fel – idõvel ezen a fórumon egy belépõ ugyanezt a nevet venné fel (mert ezt a rendszer nem zárná ki); az eredeti név gazdájának a sajátját meg kéne változtatnia, hogy megkülönböztesse magát a másiktól. Majd ezt a második nevet is felveszi egy új belépõ, ekkor az eredeti tag megint nevet változtat. És minél tovább zajlik ez a folyamat, minél többször kell nevet változtatnia az eredetihez képest, annál messzebb kerül ez a név energetikailag attól a személytõl, akit elvileg kifejez, és idõvel valójában már csak a többi név viszonylatában értelmezhetõ, mert attól függ a léte, hogy úgy mondjam, hogy valaki felveszi-e ezt a nevet, a vagy sem. Tehát amikor a pénz mögött a tartalom olyan áttételeken keresztül kapcsolódik, ami ebbe az egyszerû megfelelési rendszerbe behoz számos új elemet, akkor, mint a fenti példa esetében, maga a pénz semmit nem fejez már ki az adott dologról, sem annak objektív, a többi dologhoz kapcsolódó értékérõl, sem az emberek életében elfoglalt fontossági helyérõl. Ha megnézed, mennyibe kerül ma egy nívós, márkás óra, egy fogtömés, egy raklap tégla, egy liter üzemanyag, vagy egy köbméter tüzelõ, akkor rájössz, hogy ezek semmilyen megfelelési, fontossági sorrendben nem áll11

nak egymással, az egyetlen érték-meghatározó tényezõ az az érdekcsoport, amely ezen termékek mögött áll. És ennek már, barátaim, semmi köze nincs a ti hétköznapi életetekhez, ez egy olyan mátrix, amit az emberiség a mostani tudatossági fokán nem fog már tovább támogatni, mert a szellemi nagykorúság azt is jelenti, hogy már szeretnétek végre ti magatok eldönteni, számotokra minek mi a valós értéke, és az emberek na gy része nem kér abból, hogy patriarchális piaci eszközökkel ezt meghatározzák számára. Tehát ez a mátrix bizony össze fog omlani, a pénz, mint illúzió feltárja önnön sebeit, ez az élõsködõ megmutatja most, hogy hogyan is mûködött hosszú-hosszú idõn át, meghatározva a Földön élõ emberek tetemes részének az életével kapcsolatos minden tényezõjét. És most ez a szemetek láttára fog úgy összeomlani, mint az ismert dominóépítményeitek; el fog hamarosan dõlni egy dominó elem, hasra vágódik, hogy úgy mondjam, amit követ a többi, és hiába próbálgatják a hiedelemrendszer táplálói lázas igyekezettel ezt az építményt megmenteni, ha már láttatok ilyen hatalmas dominótornyot, akkor tudhatjátok; ez szinte a lehetetlennel egyenlõ. Ráadásul a düledezõ rendszert, ami most az alapjaiban ingott meg, a 34. emeleten állva visszaépíteni a 33. emelet szintjén, vagy még lejjebb, ahol épp düledezik, szintén lehetetlen. Ezt csak az alapokról lehetne megtenni, de akik most fejvesztve foltozgatni kívánják ezt az összeomló rendszert, nem az elsõ emeleten állnak, hanem ennek az alulról omló felhõkarcolónak a legtetején. Kérdés: és akkor mi lesz, Adamus? Te hogyan látod, mi lesz ennek a folyamatnak a menete, és a világra gyakorolt hatása? Jóslatokba ilyen széles körben nem bocsátkozunk, már csak azért sem, mert nem vagyunk sem jósok, sem egy determinált világ megfigyelõi, és úgynevezett éteri etikai szabály, hogy általános jóslatokat nem szolgáltatunk, csak irányokat, tendenciákat vázolunk, lehetséges potenciálokat mutatunk meg. Annyit elmondhatok, hogy én ezt a dinamikát hogyan látom. Most ugye egyik legkomolyabb és legmeghatározóbb illúziórétegetek létjogosultsága ingott meg, ez pedig a pénz. Majd meglátjátok, hogy fog ennek a rétegnek az illuzórikus volta egyre inkább a felszínre törni, és hogyan fogják megpróbálni az ebben érdekelt erõk ezt az illúziót minden eszközzel fenntartani, és táplálni. Majd amikor egyre többen csapnak a homlokukra, hogy: „hékás, hát mirõl is van itt szó? Pontosan miket fejeznek ki azok a fogalmak, amik körül itt ez az elhatalmasodó hisztéria zajlik? – akkor lesz egy kis csapat, az én meglátásom szerint (amirõl már tettem többször említést), amely egész egyszerûen ebbõl a mátrixból ki fog elegánsan sétálni. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban? A

Elveti a nemzeti adósság visszafizetését, új pénzt nyomtat mely devalválja a régi dollárt 90%-kal (Kivonatos gyorsfordítás Metz Évától) Az új pénznem az AMERO lenne, Amerika internacionális csõdöt jelentene be és beleerõltetné Kanadát meg Mexikót egy Észak-amerikai Unióba, evvel remélve saját bõre mentését. A Bulletin információja szerint az állam által felvett horribilis kölcsönökre még a kamatot sem lesz képes Washington kifizetni 2009 nyarára. Usrael gazdasága már most mély depresszióban van. Ennek elkerülhetetlen eredménye lesz a minimálisra csökkenõ adóbevétel ami véglegesen fizetésképtelenné teszi az államot. Az összeomlás és új (értéktelen) pénznem bevezetése után a világ nem fogadja el már a „zöldhasút” ami az importok megszûntét jelenti, beleértve élelem és olaj importot is. 12

hatalmát vesztett király alattvalói közül páran, nem fogják elismerni a király hatalmát, hanem egész egyszerûen nem vesznek róla tudomást. Nem hadakoznak ellene, nem ijednek meg a király fékevesztett utolsó fenyegetõ hadjáratától, és nem dõlnek be annak a hiedelemnek, hogy királyok nélkül nincs nép és nincs élet, csak nagyon csendben, és halkan nem tekintik a realitásuk részének. Van most egy ilyen népcsoport, hogy úgy mondjam, amit mi úgy látunk, hogy határozottan errefelé táncol, mint az elsõ olyan dominódarab, ami ha eldõl, azt senki nem fogja felállítani, mert rájön, egy lapjával álló dominókból álló torony ezerszer stabilabb, mint az élére állított dominókból álló. És ez nem azt jelenti, hogy ez a nép nem fog pénzt használni, de a pénz fiktív vonatkozásait egész egyszerûen annak összeomlása után nem fogja újra felépíteni, mert sok-sok évi, hogy úgy mondjam földalatti munka után ez a nép megértett valamit, és ez a mag most a felszínre fog törni mindenki szeme láttára. És utána jönnek a többiek, és létrejön egy olyanfajta folyamat, mint amikor te – belátva azt, hogy megizmosodtál, és már rég nem vagy az a nyeszlett figura, akit a társai valaha csúfoltak – meglátván a valóságot magadról a tükörben, végre elszánod magad, hogy kidobáld a két számmal kisebb ruhatáradat. És már nem félsz attól, hogy üres marad a szekrény, mert ez a felismerés, hogy “jé, én tényleg megizmosodtam", olyan szabadsággal és boldogsággal tölt el, hogy egyelõre boldogan beéred a két pulcsiddal, és az egyetlen, nagyobb nadrágoddal. Aztán szép lassan felépíted végre most már ehhez az izmos testhez méltó, és téged hûen kifejezõ valós ruhatáradat, a helyett a fikció helyett, ami csak abban az illúzióban tartott téged, hogy van egy szekrénynyi ruhád. Ez a folyamat most kezdõdik, egy darabig eltart még, amire egy kritikus többség meglátja végre a valós alakját abban a torzított tükörben, amit eddig elé tartottak, és ennek fényében határozza meg a jövõben önmagát. Nem kell aggódnotok, ami most itt összeomlik az a mátrix, s ha ti kint vagytok belõle, semmi, de semmi bántódásotok nem eshet. Semmi olyanra nem bíztatlak titeket, ami tagadás, ami lázadás, de ha bennetek nincs válság, akkor az titeket nem érint: húzódjatok be a magatok „szent házába“, és nézzétek az ablakból azt, aminek a megszemléléséért idejöttetek, és készüljetek fel a romhalmaz után arra a feladatra, ami rátok vár, hogy a romok alatti remegõ, kétségbeesett túlélõket kivezessétek a fénybe. Ezen dolgozunk, ez lesz a mi missziónk, készüljetek rá! Nyugodjatok meg, gondoljatok a születésre; milyen véres, fájdalmas folyamat, de mily felemelõ, és milyen feledhetetlen pillanat, amikor a hosszú vajúdás és szenvedés végén felsír az új élet, az a drága csoda.

Olaj: Usrael 18 millió barrel olajat fogyaszt naponta. Ebbõl 5 millió saját termelése a maradék import. Az import szünet eredményeképpen 59 nap alatt kifutnak olajkészleteikbõl és megáll minden! Élelem: Miután kifutnak olajból nem lesz benzin és a teherközlekedés megszûnik. A teherkocsik leállása után nem érkezik étel a városokba. New York pl. három napra való élelem tartalékkal rendelkezik mindössze. Három nappal a forgalom leállta után a szupermarketek polcai üresen tátonganak majd. Mi történik élelem ellátás nélkül? Totális anarchia! Teljes szétesése a társadalomnak mely vadnyugati szintre süllyed napokon belül. Központi és helyhatósági kormányzatok teljesen tehetetlenek lesznek a várható gyilkos anarchia közepette. Mindenki gyilkolhat, rabolhat ahogy csak akar.

Javaslatok 1.) A lehetõ leghamarabb utazz el városokból messze vidékre családtagokhoz vagy ismerõsökhöz. (vajon miért gondolják hogy vidéken biztonságosabb lesz a lét?) 2.) Azonnal láss neki élelmiszer nagybani felvásárlásának. Dobozos ételeket, rizst, lisztet, cukrot és sót halmozz fel. Így legalább kenyeret tudsz sütni családodnak. 3.) Karácsonyra felejtsd el az ajándék vásárlást. Helyette vegyél pár puskát és muníciót. Javasolt minden családtagot sürgõsen felfegyverezni hogy védekezni tudj a vadállatok ellen akik jönnek elrabolni amit összehordtál. Itt következnek további jó tanácsok tragédia elhárításra és ismételt magyarázatok arról, hogyan semmisítette meg a Wall Street (ténylegesen AIPAC) irányította kormány Amerikát... http://halturnershow.blog___spot.com

jó ha figyelünk

Arról már beszéltem az elõzõ alkalommal nektek, hogy ti most egy olyan, az egész világot megrendítõ eseménysorozatnak a kezdõakkordját látjátok épp leütni azon a képzeletbeli zongorán, ami nemsokára egy monumentális darab hangjaitól lesz hangos, sok embert nagyon megrémítve ezzel. Valójában ez a folyamat sokkal, de sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt most páran emlegetik; egy több ezer éves ciklust zártok most le egy olyan végjátékkal, úgymond, amire még nagyon sokáig fog emlékezni a már megújult emberiség, hogy így mondjam. Mondok egy szemléletes példát, hogy pontosan lássátok, mirõl is van szó, kis ijedt tekintetû barátaim, és ezzel a képpel egyben szeretnélek megnyugtatni is titeket. Tudom, sokan közületek nagyon érzékenyek vagytok azokra az érzésekre, amik most a világban az emberek szívében ébrednek, de tudnotok kell, ezek valójában nem a ti érzéseitek. Rengeteg most a zûrzavar és a félelem, és nagyon sok a bizonytalan elõérzet, de ti más helyzetben vagytok – és ez vonatkozik mindenkire, aki a tisztánlátást választotta, akármilyen úton és módon is jutott el a tisztánlátásig – tehát valójában, amit ti éreztek: zavart, némi kuszaságot, azt csak, mint egy adóvevõ veszitek, úgymond. De ettõl függetlenül szeretnék nektek is – és általatok mindenkinek, aki ezen a helyzeten úrrá kíván majd lenni – konkrét tanácsokkal szolgálni. Lássuk elõször is akkor, hogy én hogyan látom ezt a helyzetet, a kezdetektõl a mostani leomlás kezdetéig. Volt valaha egy csoport, egy csodás építõmesterekbõl álló földi csoportosulás, akik elhatározták, építenek valamit, valami olyasmit, ami egyfelõl védelméül szolgál az embereknek, másfelõl keretezi õket olyan módon, hogy egyrészt egy fedél alá tereli õket, másrészt segít nekik meghatározni önmagukat. Ez nagyon régen volt, ha történelmi korban szeretnétek elhelyezni ezt a képet, tegyétek az idõszámítás elõtti idõkre, azokra az idõkre, amikor egy nagy birodalom elveszítette itt a Földön az egységét, a hatalmát és az emberek hasonló zavarodottságot éreztek, mint ti most. És akkor ezekbõl a csodálatos mesterekbõl álló csapat elkezdett építeni egy hatalmas, gyönyörû építményt. Kialakították az alapjait, jó mélyen beásták azt a földbe, mert tudták, e nélkül minden építmény ingataggá válik. Ahogy telt-múlt az idõ, ez az építkezés folyt tovább, és kialakult egy gyönyörû oszlopokkal tarkított hatalmas építmény, ami alatt menedéket találtak az emberek, és egyfajta egységet élhettek meg. (Direkt használok szimbólumokat, mert a szimbolikus láttatás mindenki számára nyilvánvalóbb, mint jó ha figyelünk

ha én meghatározom, ki hogyan értelmezze ezt; igazából itt egy kottát rajzolok most elétek, amit mindenki a maga hangszerén és maga módján játszhat le.) Tehát elkészült ez az építmény, és az építõmestereknek jöttek olyan utódaik, akik szerettek volna erre az épületre még egy szintet emelni, hogy még erõsebb és még stabilabb legyen ez az építmény. És ez így ment generációról-generációra, mindig nõtt az emeletek száma ezen az építményen, úgymond, ám az az õsi tudás, az építészetnek az a csodája, amikor maga az építõmester volt az, aki mozgatta az anyagot, lassan eltûnt, és a helyét egyfajta monoton építkezés vette át, amikor nem gondos tervek alapján, hanem mindig az alsó emeletet megismételve épült ez az építmény. Az embereknek ez hihetetlen lehetõséget nyújtott, a változatosság csodáját; és õk egyre nagyobb örömükben szerettek volna minél több szobát birtokolni, úgymond, ebbõl az épületbõl. S ekkor az építõk azt látták, ebben az épületben elképesztõ hatalom rejlik, mert ez úgy mûködött egy idõn túl, mint egy varázskastély, olyan változatos és valósághû volt a maga monumentalitásában és változatosságában, amit a számos ráépített emeletnek köszönhetett, hogy aki egyszer ebbe belépett, el sem tudta képzelni, hogy van ezen kívül is élet, van ezen kívül is változatosság. No mármost. Látván ezt az építõk azt gondolták magukban; ha olyan hatalmasra építik ezt az épületet, hogy mindenki belefér, valójában õk uralhatják az ebben folyó dolgok mindegyikét, mert akkor az emberek ezt a struktúrát, ezt a rendszert fogják természetesnek venni, és ahová lifteket, szemétledobókat, csigalépcsõket, pihenõ és dolgozó szobákat, imaszobákat és szórakozó helyiségeket építenek, ott õk határozhatják meg az ebben létezõk életét. És így is lett. Megint generációról-generációra folyt a lázas építkezés, egyre magasabbra és még magasabbra. Csak egy dolgot felejtettek el ezek a „nem beavatott“ építõmesterek; hogy az eredeti épület egy lehetõség volt, egy a sok közül, és az alapjai ehhez mérten lettek kialakítva, nem bírnak el egy ekkora építményt. S amikor sok-sok évvel ezelõtt ez a rendszer meg is mutatta ezt a hiányosságát, és elkezdett inogni, mozogni, akkor arra vették rá az emberek nagy részét – azokat, akik ennek az építménynek az áldásosnak tûnõ gyümölcseit élvezhették – hogy ugyan segítsenek már abban, hogy tartsák ezt az épületet. Ezért létrehoztak a körül egy hatalmas falat, ami átláthatatlan, áthatolhatatlan; igazából, az épületbõl kilépõk számára nem is tûnik falnak, mert nem látni be a végét, olyan, mint a világ vége számukra. És akkor lassan, nagyon las-

san kinyitottak pár ajtót ezen az eddig zárt rendszeren. (Politikában, közgazdaságtanban járatos barátaim, pontosan tudják most, mely kor mely áramlatára gondolok itt valójában, ez már a modern korotok történelmi eseményei közé tartozó vonulat volt.) Nos, akkor ezeken a nyitott ajtókon elkezdtek kiáramolni szépen lassan az emberek, és valójában egyfajta szabad járkálás kezdõdött meg az épületbõl ki-be. És mindezt azért tették ezek az építõk, ezek a legmagasabb emeleten lakók – akik e pozíciójuk folytán gyönyörûen belátták azt, amit az alsóbb szinten élõk nem – hogy lassan kialakítsanak ennek az épületnek egy élõ védelmi rendszert, ergo létrehoztak egy élõ állványzatot. (Belõled és belõled, meg belõled, jobb, ha tudod, te is ott álltál sokáig, és támasztottad nekik a falat, hogy össze ne dõljön ez az építmény.) De ez kevés volt, mégpedig azért, mert olyan nagy volt a mozgás az épület körül, és az épületbe ki-be, hogy ez nem tûnt elég stabilnak, és egyszer csak történt valami rettenetes, pontosabban a felsõ királyi lakosztályokban lakók szemének látható, és borzalmas dolog: az építmény alja egy ponton megrogyott. Az egész építmény ezáltal teljesen aszimmetrikussá vált; a falak ferdék lettek, a padló lejtõs és a csigalépcsõ is szinte járhatatlan. De õk azt mondták az alattuk lakóknak, hogy ez egy csodás újítás, ez valójában egy irányított, és teljesen természetes folyamat, és nagyszerû, hogy ezáltal az építmény egyik felében, a lejtõs padló alján le lehet csúszni, mert ez valójában egy ilyen mókás játék, sokkal izgalmasabb, mint az egyenes padló. De az emberek nem voltak képesek ezt a játékosságot ebben felfedezni, nagyon sokan a világból ezen a lejtõn lecsúsztak, megütötték az ülepüket, és nem volt erejük visszamászni a naposabb, magasabb részére az adott szobának, emeletnek. És aki lecsúszott ezen a lejtõn, azzal bizony elõfordulhatott, hogy az alatta lévõ emelet szintjére került, és miután ott is ferde volt a padló, csúszott a csálé lépcsõkön és ferde padlókon egyre lejjebb és lejjebb, míg a pincében nem találta magát. Ott nem volt sem fény, sem izgalom, sem változatosság, csak a puszta létért való küzdelem, miután nagyon sokan kerültek a pincébe viszonylag rövid idõ alatt. S ekkor megtörtént másodszor, amitõl a felsõ szinten élõk nagyon féltek; a sok mozgástól megint megrogyott az épület, alapjaiban rázkódott meg, sok-sok halottat temetve maga alá. Ezt a zûrzavart aztán több csoport kihasználva olyan ideológiákat gyártott, ami megmagyarázta az életben maradottaknak, hogy ez valójában egy szükséges szelekció volt, illetve voltak olyan csoportosulások, akik a félelmet kihasználva, önmagukat 13

mentve próbáltak egyfajta elõnyhöz jutni, de ez a visszájára fordult; és sokat közülük is betemetett a sok potyogó tégla, törmelék. S amikor a házban maradottak meglátták, hogy valójában itt ez az egész építmény kerül veszélybe, ha tovább folyik a bentlévõk egymás ellen fordulása a különbözõ ideológiák mentén (aminek csak egy apropója volt, hogy ki milyen és hány szobát birtokol ebben az építményben), elhatározták, hogy bármi áron is, de ezt az építményt megmentik, fenntartják, és soha többé nem engedik, hogy ilyesmi megtörténhessen. Ennek fejében még több hatalmat adtak azoknak, akik fönt laktak, és jobban ráláttak erre az épületre, s õk cserébe azt a látszatot keltették ezekben a szerencsétlen lakókban, hogy az õ hatalmuk csak tõlük függ, és valójában a mindenkori kollektív lakógyûlés határozatai alapján cselekednek. De a valóság nem ez volt, mert õk már akkor pontosan látták, hogy ami itt megrogyott, alapjaiban ingatta meg ezt az építményt, és csak idõ kérdése, mikor fog ez tovább rogyadozni. S ekkor rájöttek egy dologra; ha az emberek kevesebbet mozognak, kevesebbet járkálnak, akkor stabilabban tudják tartani ezt az épületet. De ehhez az kellett, hogy ezt valahogy önszántukból tegyék, és ezért kitalálták, hogy elhitetik az emberekkel, hogy az, hogy õk tarthatják ezt az épületet, az valójában nagyon csodás. Aki nagyobb részt és erõsebben tart, az nagyon ügyes és okos, és ez valójában az élet célja, semmi több. Az a „trendi“, ahogy ti mondanátok , aki a legnagyobb darabot tartja a legtöbb ideig! Egész rendszer épült ki ennek a hiedelemnek a táplálására, csak megint volt egy bibi, és lassan el is értünk a mesében a jelenhez, bogaraim. A bibi az volt, hogy azok a kezek, akik a legnagyobb darabokat tartották ebbõl az épületbõl, nagyon erõsen nyomták azt, mert valahogy azt hitték, minél nagyobb darabot tartok, azt annál erõsebben kell nyomnom. És az egyik ilyen kéz alatt beszakadt a fal! És akkor az épület végzetesen megmozdult és ez az instabil, agyontámogatott rendszer ezt már nem bírta elviselni, s mikor a kártyaváron megmozdul egy lap, elindított egy láncreakciót. S miután ez az építmény alapjaiban volt gyenge, ez a bomlás, hogy úgy mondjam, az alján indult el, s hiába az látszik most, hogy pár magasabb szoba fala düledezik, dõl ki, vagy omlik le, én a magam perspektívájából pontosan látom, hogy mi történik az alapoknál, és nincs rá jobb szavam, mint hogy a teljes összeomlás. És most ott állnak az emberek, sokan kis zaladva az építménybõl, hogy még jobban tartsák azt, sokan az ajtófélfába kapaszkodva próbálnak gyorsan feljebb jutni, mert azt gondolják, az majd megmenti õket, sokan meg épphogy próbálnak gyorsan lefelé futni, mert azt sejtik, az a biztonságosabb. De egy dologra senki sem gondol még, és senki sem számít rá – márpedig, mi ezt látjuk, mint a legvalószínûbb po14

tenciált – hogy egyszer csak ebben a nagy ingadozásban, az épületnek ebben a nagy mozgásában, egy hatalmas darab ebbõl az épületbõl leszakad. És akkor az alattuk állók elkezdenek futni, elengedve a falakat, hogy ne temesse be õket ez a hatalmas faldarab, és egy részük sikeresen ki is menekül alóla. És a faldarab lehullik, rázuhan a kerítésre és összezúzza azt. És ez a csoport akkor meglátja: „Jé, ez egy kerítés volt! Ez nem a világvége, emberek, csak egy kerítés, mögötte rét van! Mögötte ugyanaz van, mint a nagy házban, csak falak nélkül!" Utánam! – kiáltja majd egy közülük, és elindulnak. És erre a mozgásra felfigyelnek a többiek is, akik tartják ezt az egyre düledezõ építményt, és páran közülük szintén elindulnak a fény irányába. És amikor ez a tömeg elér egy olyan kritikus pontot, amikor már a tartó kezek száma nem lesz elég egyben tartani az épületet, az hatalmas robajjal össze fog zuhanni, maga alá temetve mindazokat, akik ott maradtak benne a felsõ szinteken, az alsókon, és akik nem voltak képesek elengedni a falakat abban a hitben, hogy a világot tartják, mert ezen túl nincs semmi. És amíg ez nem következik be, a fenti õrszemek, a valódi építõk utódai, nagyon sokszor el fogják nekik mondani, hogy minden rendben, és az a legügyesebb és legokosabb, aki most kitart, és akik elmentek, buták, gyávák és megvezetett emberek. De amikor ez a torony összeomlik, az hasonlatos lesz ahhoz a két hatalmas megrogyáshoz, ami ezt már megelõzte a közelmúltban, és az utódok el is fogják utólag majd a történelemkönyveikben a 3-as számmal látni, mint egy folyamat betetõzõdését, így emlegetve az elsõ kettõ után. A háború a mai világban már nem fegyverekkel zajlik, de az a dráma, amit magában hordoz, ugyanolyan horderejû lesz, mint más korok más minõségû háborúi. Mi ezt a folyamatot látjuk most elindulni; sok helyen és sok módon volt utalás erre, sokan beszéltek már világvégérõl; s íme eltelik annyi idõ, ami számotokra már nem mondható soknak, és megtapasztaljátok annak a világnak a végét, amit most sokan a Világnak hisznek. Fogunk még errõl beszélni, de tartozom nektek pár olyan útmutatóval, ami segítségül szolgál most ennek a krízisnek, pontosabban annak nyitányaként történõ kisebb megrázkódtatásnak bölcs kezeléséhez. Most ott tartunk, drágáim, hogy légörvénybe került a gép, a pilóta sejti, hogy kényszerleszállást kell végrehajtania, bár azt is látja, még a lezuhanás is megtörténhet, és a légi utaskísérõk most újra megmutatják az utasoknak vészkijáratokat. Én is ezt teszem most, figyeljetek rám: 1. vészkijárat: Vizsgáld meg, hol és hogyan támogatod ezt a rendszert! Alapos legyél, sokszor észre sem veszed, mert annyira elhitették veled, hogy ez a kényszertartás úgymond a természetes számodra!

2. vészkijárat: Ha észreveszed, hogy támogatod a rendszert, hirtelen el ne engedd! A pánik úgy terjed, mint a futótûz, és amíg a kerítés egyben van, összetaposná egymást a sok rémült rohangáló. Magyarán, tudd, mit csinálsz, de még ne mozdulj! 3. vészkijárat: Légy éber, figyeld a híreket, sokan nem figyeltek régóta ezekre, de most érdemes figyelni, ébernek maradni, minden apró mozzanatra! 4. vészkijárat: Amikor már tudod, hogy hol és mekkora részt támogatsz az építménybõl, valamint átlátod az egész folyamatot, keress olyan téglákat, amik lehetõleg az építmény alján vannak, és még valahol annak az eredeti régi épületnek a darabjai! Ha nagyon fönt kapaszkodsz, akkor megtörténhet az, hogy amikor zuhanni kezd a faldarab, leesel. És nem fogsz tudni szaladni! Ez konkrétan azt jelenti, hogy menjetek vissza az alapokhoz, és nem azt, hogy bármit is megvonjatok magatoktól! Ez azt jelenti, hogy ne az illúziót támogassátok, hanem a valós építmény részeket: minden, ami most elmélet, fikció és nem kézzelfogható valóság, nagyon ingataggá vált. Minden, ami most propaganda, rábeszélés és reklám által elétek kínált lehetõség, azt hagyjátok lehetõleg figyelmen kívül, és határozzátok meg az igényeiteket, a valós, saját igényeiteket és ne késlekedjetek, elégítsétek azokat ki, lehetõleg a legközvetlenebb módon! Értitek, mire figyelmeztetlek benneteket? Minél több az áttétel, mi nél több a lépcsõ, annál magasabban vagytok megint ezen az épületen, annál messzebb a földtõl. Erre nagyon figyeljetek! 5. vészkijárat: Legyetek békések, derûsek, kiegyensúlyozottak, ne akarjatok hatni a folyamatokra, csak éljétek meg azokat tudatosan, a magatok szerepét meghatározva ebben. Legyetek azok, Akik, Vagytok, és ne hagyjátok, hogy bármilyen hír, bármilyen propaganda letérítsen titeket az utatokról! Ami történni fog, már említettem, olyan lesz, mint a szülés: véres, szenvedéssel teli, hosszú és fájdalmas, de az eredmény, az csodás lesz, majd meglátjátok! Erõsnek kell lennetek és megmaradni önmagatok közepében, mert azt sem gyõzöm hangoztatni, abban a zûrzavarban, amit ez a folyamat eredményez, ti lesztek azok a segítõk, akik megmutatjátok az utat a másik világ felé, a leomlott kerítésdarabon keresztül. Nektek akkor vidámságot, bizakodást, reményt kell vinnetek a romok alá, és erre csak akkor lesztek képesek, ha most nem keveredtek bele a drámákba. Pihenjetek, készüljetek, töltõdjetek, legyetek tudatosak, most fontos, hogy mindig, minden pillanatban tudatosítsátok magatokban, mily en hatás alatt, mely pontotokból cselekedtek, pontosan hol, milyen helyzetben vagytok; és a legfontosabb, ne felejtsétek el egy pillanatra sem, hogy Vagyok, Aki Vagyok! Írta: Adamus St. Germain www.adamus-saint-germain.hu

jó ha figyelünk

Kedves Gábor! 2008. október 23-a van! A kommunista diktatúra és a rendõrállam kialakulásának második évfordulója. Már akkor szerettem volna levelet írni Neked, amikor életveszélyesen megfenyegettél egy hajléktalant és meg akartad verni azért, mert az korruptnak, tolvajnak hazaárulónak nevezett benneteket. Lehet, hogy az az ember igazat mondott? Idõközben sokat romlott a helyzet, a korrupció és a parlamenti pártok által vezényelt szabadrablás államcsõdöt okozott, hiába az MNB eszemen beavatkozása a 3 %-os kamatemeléssel, a forint ismét 286 forint fölött jegyzik az euróhoz képest. Elvérzett az OTP és hanyatt esett az olajos parketten a Mol. Nézem a televíziót, amiben arról beszélnek, hogy a Te szegedi nyilatkozatod szerint nincs szükség elõrehozott választásokra! Mit akartok még Gábor? Hazudtatok már eleget! El kellene mennetek! Szeretném nyomatékosítani a kialakult helyzetet. Ti vagytok a felelõsek: a regnáló kormányzat, a magyar parlament és az ülepeteket rendszeresen nyaldosó, magukat újságírónak nevezõ banda. Szerinted a jelenlegi öt parlamenti párttól lehet még korruptabb, hazudósabb, nemzetellenesebb, kártékonyabb és megtévesztõbb mint a jelenlegi? Szerinted van-e még egy olyan ország a világon, ahol közönséges választási csalók bitorolják a hatalmat kordonokkal körbezárva, állig felfegyverzett rendõrök védelme mellett? Találnál-e a harmadik világban olyan országot, ahol kommunista spiclik, hálózati gazemberek, demokráciáról hazudoznak? Jól hallom a televízió legújabb hírét, miszerint Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érseket az egyik településen kitüntették? Segíts Nekem emlékezni! Jól olvashattam én azt valahol, hogy ez a fõpap szintén kiszolgálta a Kádár-féle kommunista diktatúrát? Súgott, jelentett, spicliskedet? Õ is ott volt a Vatikánba, amikor a kiküldött 12 fõpapból 10 spionkodott és jelentést írt? jó ha figyelünk

Kedves Gábor! Te arról beszéltél a nemzeti csúfon, miszerint a magyar nép higgye el végre, hogy az asztalt körbeülõk azért dolgoznak, hogy a magyar nemzetnek jó legyen. Miért nem jutott ez akkor eszedbe, amikor párttársaid Molnár Lajos és Horváth Ágnes lemészárolta a magyar egészségügyet? Szétzilálták egészségügyi intézményeinket, külföldre kényszeríttették a gyógyítás világhírû szakembereit. Miért nem akkor szólaltál meg jó szándékotok jeléül, amikor kipattant a Strabag botrány és a korrupt „politikai elit“ ismét leleplezõdött. Most már Te is tudod, hogy az útépítések során elkövetett hazaárulásért egyes parlamenti pártok, vagy beépített gazemberek mennyi júdáspénzt markoltak föl. Nincs kétségem afelõl, hogy az ügyészség most sem találja meg a köztörvényes bûnözõket, de azért rajtam kívül már elég sokan tudják már, hogy Magyarországon egy politikai maffia uralkodik. Érthetõ tehát a megszólalásod, miszerint nincs szükség elõrehozott választásokra, a Gyurcsány-féle bagázs SZDSZ-es, MDF- es, FIDESZ-es közremûködéssel szeretne egyet s mást eltulajdonítani. Lopni, lopni, lopni, rabolni! Kedves Gábor! Szerinted az SZDSZ nincs tele korrupciós ügyekkel? Nem úgy mûködik véletlenül a magyar politikai elit és a körülötte lebzselõ gazdasági társaságok, alapítványok, hogy kisajtolja a dolgozókból az utolsó fillért is, majd azt mosolyogva Zuschlágos Tocsikos csatornákon ellopja, és mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, az ellopott pénzt választási hazudozásokra, az emberek megtévesztésére, a mocsárszagú média fenntartására, vagy az utóbbi idõben egyre gyakrabban rendõrruhába öltöztetett ki tudja kiknek a fenntartására költi. Közben arról beszéltek minden hírcsatornán, hogy 15

az országban minden rendben van, a sztálini alkotmány kiválóan mûködik, Magyarország lett a demokrácia fellegvára, nincs roma bûnözés, ugrabugrál a Pannon puma és nagyon nagy a jólét. Nektek Gábor Nektek! Gyere ide Szabolcs megyébe és kérdezd meg a harmadik napja sorba álló almatermelõt, az egyszerû választópolgárt, a kukoricáját eladni nem tudó gazdát, hogy Õ is így gondolja? Nemcsak a kommunista ügynököknek, a hálózati személyeknek, a besúgó spicliknek, az adó nélkül jövedelemhez jutó parlamenti képviselõknek mennyei ez a környezet? Errõl jut eszembe! Összeszámoltad, hogy a nemzeti csúfon az asztalt körbeülök közül hány személy volt a kommunista diktatúra haszonélvezõje? Hányan keveredtek korrupciós ügybe? Szerinted, a jegybank elnökével Simon Andrással mikor lehetne egy nagyon részletes önéletrajzot íratni? Közben nézem a televíziót, és azt látom, hogy civil és egyenruhás rendõrök terrorizálják a Gyurcsány ellen tüntetõket. Már azért is igazoltatnak, mert valaki ki mer bontani egy zászlót. Nesze neked demokrácia, nesze neked gyülekezési törvény, nesze neked szólásszabadság! Szerinted mit érezhetnek nemzeti ünnepünkön azok a „közjogi méltóságok“, akiket tucatnyi vaskordon vesz körül, 1000-1500 rendõr véd, és a sorfalon keresztül is áthallatszik a Gyurcsány takarodj, bûnözõk, hazaárulók és ettõl sokkal cifrább nekik szánt üzenet. Meg is kérdezem Tõled! Szerinted ki a csõcselék? Az, akit meglopnak vagy az, aki büntetlenül meglop. Szerinted ki a terrorista? Az, akit gumilövedékkel meglõnek vagy az, aki törvénytelenül erõszakot alkalmaz. Fõliberálisként nyilván arra is tudod a választ, hogy ki a kirekesztõ? Az, aki a melegfelvonuláson a nemi szervét mutogatja vagy az, aki ez ellen tiltakozik? Hála az Istennek, itt forgat egy amerikai gazdasági hírtelevízió. Nagyon remélem, bemutatja azt a néhány tucat embert, akik nép nélkül tartják a népünnepélyt, akik reszketnek a saját választópolgáraitól, nem mernek kimenni az emberek közzé, csak a kanális csatornákon keresztül próbálnak hazudozni, megtéveszteni és kifosztani. Kedves Gábor! Most amikor ránk hoztátok a teljes gazdasági csõdöt, megnyomorítottátok a magyar lakosság több mint 4/5-ét, hiteltelenné váltatok az egész pénzügyi világ szemében, tényleg nem gondolkoztatok el azon, hogy vissza kellene vonulni a politika életbõl? Tényleg nem jár eszetekbe az, hogy az egész gazdasági rombolás, pénzügyi káosz miattatok alakult ki? Tényleg nem látjátok be, hogy az ország tönkretételéért büntetõjogi felelõsséggel tartoztok? Mennyivel vagy Te különb, mint Gyurcsány Ferenc? A legutóbbi közvélemény kutatás szerint Te is a liba tolvajok, áfa csalók és olajszõkítõk táborába keveredtél. Ennek egyszerû oka van. Visszaütött az a sok hazudozás, amit elkövettél politikai pályafutásod alatt, de különösen azóta kerültél a mély mocsárba, amióta az SZDSZ pártelnöke lettél. Te jogász vagy Gábor! Neked tudnod kell, hogy a jelenleg kialakult diktatórikus helyzet nem tartható fent sokáig. Nincs annyi rendõr Európában, akik életetek végéig megvédene benneteket és családotokat. Vissza fog ütni, hogy törvénytelenül ragadtátok magatokhoz a hatalmat Gyurcsány Ferenccel az élen. Te is ott voltál Sólyom László megválasztásnál, tehát biztosan tudhatod, hogy mi

történt a Duna parti folyosón az Õ választási procedúrája sem volt makulátlan. Az a kommunista hálózat és a Rózsadombi paktumosok, akiknek minden átverésért vállalniuk kell a felelõségét, még mindig itt vigyorognak közöttünk és igen vastag bõrrel a pofájukon azt mormolják, hogy Magyarországon jogegyenlõség és jogbiztonság van. Segíts nekünk a megtisztulásba! Szóljál Demszky Gábornak „a nagy fúrómesternek“, hogy vonja vissza Gergényitõl a meg nem érdemelt kitüntetést! Nem szégyellitek magatokat, hogy részesévé váltatok egy két évvel ezelõtti népellenes bûncselekmény sorozatnak? Nem szégyellitek magatokat, hogy nyúlkáltok az éhezõ és fázó emberek zsebében, közben arra kényszerítitek a kis és középvállalkozásokat, hogy azok elviselhetetlen adóterhek miatt hagyják el az országot? Mint említettem én S zabolcs-SzatmárBereg megyében élek. Egy olyan megyében, ahol hálát adhatunk a sorsnak, mert itt gyakorlatilag nincs SZDSZ. Akkor hallok néhány mutánsról valamilyen hírt, ha Budapesten a saját kongresszusotokon még önmagatokat is becsapva választási csalások sorozatát követitek el. Csak a személyes kíváncsiság hajt, amikor megkérdezem, hogy mi lesz a sorsa a Szabolcs megyei választási csalóknak. Mikor cáfoljátok a Hír tv azon értesüléseit, hogy a 36 Szabolcs megyei küldött és „választó“ aláírása esetében alig találtak hiteles aláírást? Kedves Gábor! Rövid bevezetõ után kérlek, fogadj el Tõlem néhány tanácsot: 1. Ha valóban ki akarjátok fehéríteni a magyar gazdaságot, akkor a parlamenti pártok, a kormány tagjai, az õket körülvevõ gazdasági lobbi azonnal fejezze be a szabadrablást. 2. Ha alkotmányos demokráciát akartok Magyarországon, akkor a kormány tagjai, az országgyûlési képviselõk tartsák be a törvényeket és szervezzétek újra a rendõrséget. 3. Ha tiszta közéletet akartok, hozzátok nyilvánosságra annak a három merevlemeznek a tartalmát, amely hitelesen tartalmazza a magyar nevû, de külföldi érdekeket szolgáló hazaárulók listáját. 4. Ha azt akarjátok, hogy megálljon a tõzsde zuhanása a forint elértéktelenedése, akkor azonnal mondjatok le, és azonnal írjatok ki új választást. Arra kérlek benneteket, hogy az elkövetkezendõ választáson ne csaljatok, ne használjátok fel az állampolgároktól ellopott pénzt, ne hazudjatok, de az a legjobb, ha el se indultok! 5. Ha azt akarjátok, hogy Budapest utcáin ismételten béke és nyugalom legyen, zabolázzátok meg az õrjöngõ provokátoraitokat, a beépített III/III-okat és a politikai pártokhoz köthetõ lumpen, strici, garázda figurákat. S végül arra szeretnélek kérni, ne fasisztázzatok, ne nácizzatok, ne antiszemitázzatok, mert a végén még a magyar lakosság jelentõs része rá talál ismerni az elmúlt 18 évben szerepeket betöltött politikusokra és az õk talpát rendszeresen nyaldosó újságírókra, politikai elemzõkre, politológusokra, és a lakosság megtévesztésére szakosodott közgazdászokra. Üdvözöllek: Balogh Gyula

SÓLYOM: TÉVEDÉS, HOGY MAGYARORSZÁGON RASSZIZMUS URALKODIK Tévedés lenne azt állítani, hogy Magyarországon rasszizmus uralkodik – jelentette ki Sólyom László a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) címû német napilapban adott interjúban. Az államfõ a beszélgetés alatt kitért arra is, hogy elszomorítja a romák és a szomszédos országokban élõ magyar kisebbségek helyzete. A Magyar Gárdáról úgy beszélt: az csak „egy tünet, amely címlapra kerül”. A Magyar Gárdáról kijelentette: kettõs játékot játszik és egy kettõs játék haszonélvezõje, egyrészrõl ártalmatlan egyesület, másrészt sokak számára fenyegetést testesít meg. Habár a Gárda soha nem alkalmazott fizikai erõszakot és soha nem beszélt a romák kisebbrendûségérõl ennek valódi rasszista értelmében, rendkívül ártalmas a társadalmi légkörre, ha a „cigánybûnözés” ellen, a falusi lakosság védelmezõjeként lép fel – mondta. Felidézte, hogy a Fõvárosi Bíróság elsõ fokon feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Üdvözölte, hogy – mint fogalmazott – bírósági úton tisztázódik a Magyar Gárda jogi helyzete. Nem szabad azonban megelégedni a feloszlatással – mondta –, mert „a Gárda csak egy tünet, amely a címlapokra kerül”.

16

jó ha figyelünk

Magyarország a globális financiális krízis tõrhegyére szúrva könyörög az IMF-nek segítségért, hogy a leértékelt forintot megmentse miután a múlt heti három százalékos kamatláb emelés haszontalannak bizonyult. Magyarország kettõs problémája. A kormány megpróbálta lecsökkenteni kölcsöneit és kiadásait, de sok év zabolátlan költekezése után az internacionális pézpiac már nem hisz a magyar kormánynak. A másik probléma hogy rengeteg magyar vett fel valuta kölcsönöket. Ház és kocsi vételre, sõt üzleti fentmaradásra is. Ezek a kölcsönök euro, svájci frank, sõt még japán yen felhasználásával is elõnyösnek tûntek a kölcsönzõknek, alacsonyabb kamatlábbal mint a forintban felvett kölcsönök. Most hogy zuhan a foring értéke, a valuta kölcsönökre fizetendõ kamat exponenciálisan emelkedik az egekbe. A spekulátorok Magyarországot gyengének és könnyen sebeszhetõnek ítélték meg. Ennek eredményeképpen a tõke kiáramlott az országból.

Dr. Pogatsa Zoltán közgazdász véleménye szerint multi billion dollárokkal fogja az IMF és az Európai Centális Bank megsegíteni az országot. Ennek a segitségnek ára, drákói megszorítások és újabb reformok. Kormány kiadásokat pedig a minimumra lesz kötelezõ levágni. Az átlag magyar nehéz idõknek néz elébe. A munkanélküliség már most nagyon magas, az állami állásokat már alaposan megnyirbálták. Akik állásban maradtak, azok béreit befagyasztották. Az infláció várhatóan egekbe szökik. Egy eset a sok közül – Sarkadi Krisztina esete. Krisztinának tanácsolták hogy svájci frankban vegye fel lakás kölcsönét, mert az biztonságosabb mint a forintban felvett kölcsön. Krisztina aki tanár és fordító, ötmillió forint értékben vette fel a svájci kölcsönt. Ennek havi törlesztése az elmúlt hónapban 10%-kal növekedett. További emelkedések borítékolhatóak. Barátnõje aki 60 milliós kölcsönt vett fel még rosszabb helyzetben találja magát.

Mit jelentenek az újabb reformok? Az egekbe szökött állami kölcsönök kamatainak fizetése kimeríti az államkassza lehetõségeit. Ezért az állami juttatások- értsd minden ága a szociális segélyeknek – fizetésképtelenné válnak. Ennek következményeit pedig az ország minden polgára meg fogja szenvedni. Dr. Pogatsa Zoltán véleménye szerinte Magyarország a leggyengébb szemecske az új EU tagok láncában. Ennek ellenére nem ismeri el hogy második Izland esete állna fent nálunk, hiszen a magyar bankok legtöbbje külföldi tulajdonban van és elégséges tõkével rendelkezik. Az állam pedig nem folytatott külföldi spekulációkat kölcsönzött pénzekkel. (fordító megjegyzése: persze hogy nem hiszen a felvett kölcsönök egyenesen a politikusok zsebébe vándorolt.) A bankok viszonylagos jó helyzete vajmi kevés vígasza lesz a lakósságnak. Az IMF által követelt nadrágszíj megszorítások évekre tarthatják nyomorban az átlag állampolgárt. By Jonty Bloom BBC News (http://news.bbc.co.uk/ 2/hi/business/7693237.stm), Budapest • Fordította: Metz Éva

Dr. Zacher Gábor toxikológus orvos volt a Duna TV-n Van egy GHB nevû szer (gamma-hidroxi-butirát régóta ismert mint disco drog /pp/) szintelen, szagtalan, íztelen, festéklemosó szer, 3000 Ft-ba kerül egy üveg, bárki szabadon megvásárolhatja boltban és rendelheti a neten. Pár csepp, italba csöppentve kb. 10 perc leforgása alatt teljes tudatkiesést okoz, néhány mp szédülés után ájulás. Hét végi diszkókban a pohárba cseppentik, amikor nem figyel oda, összeesik, aztán a „segítõkész” közelben levõl kiviszik és elrabolják. Vagy véglegesen vagy csak a nemi erõszak idejére, ami nem erõszak, hiszen magatehetetlen az ember. Gyorsan kiürül a szervezetbõl, pillanat alatt teljes éberséggel tér magához, legfeljebb nem érti, hogy hogyan került az adott helyszínre. Embert lopnak a szer segítségével! Ma már elõre preparáltan is használják, tehát az originál, vagy annak tûnõ üvegbe elõre beteszik. Pl. Pókerbarlangokban, a nyertest a „csinos lányok“ meghívják egy üveg italra, aztán a toxikológián ébred ruházat, pénz, nyeremény, mobiltelefon nélkül. Védekezni nem lehet ellene, csak megelõzni: senki ne hagyja a poharát felügyelet nélkül! Ha üvegbõl iszik, a hüvelyk újja legyen az üvegen! A társasággal érkezõk, a társaságban levõk nem hagyják magukra soha egyik társukat se! (csak gondolom: az újságban ( még szeptember 26) szereplõ meztelen szekszárdi lány is ennek lehetett áldozata) Adjátok tovább, minél több embernek! Vigyázzatok magatokra és figyelmeztessétek gyerekeiteket (unokáitokat) is ! Egy kis ismertetõ: Gina avagy gamma-hidroxi-butirat Bár a köztudatban folyékony extasyként ismeretes, semmi köze nincs az amfetaminszármazékokhoz. Hatóanyaga a Gamma- hidroxivajsav, Gamma-hidroxi-butirát. A gamma-hidroxi-tejsav (GHB) egy, a központi idegrendszer fontos ingerületátvivõ anyagához, a gamma-amino-vajsavhoz (GABA) hasonló, KIR depreszszáns. Általában nátrium sója (gamma-hidroxi-butirát) kerül forgalomba. A gamma-hidroxi-butirolakton (GBL) a GHB egyik származéka, amely a szervezetben gyorsan aktív GHB-vé metabolizálódik, így gyakran nyer felhasználást a GHB illegális elõállításánál. jó ha figyelünk

Elõfordulása: – Színtelen, szagtalan, íztelen folyadékként – Kapszulák poranyagok formájában Átlagos adagja: 5-30- (50) mg Hatásai: – Feszültség, mentális stressz és szorongás oldása – Más szerek használatakor jelentkezõ, túlzott stimulációhoz vagy megvonáshoz kötõdõ mellékhatások csökkentése Rövid és hosszú távú hatásai: Hasonlóak más KIR depresszánsok hatásaihoz, magukban foglalják a mentális aktivitás csökkenését, keringési és légzési depressziót. Nagy adagban erõs nyugtató elletve általános érzéstelenítõ hatással bír. A szer ismételt, nagy dózisú fogyasztását követõ elhagyása megvonási tünetekkel jár: álmatlanság, izomrángások, izzadás, remegés és szorongásos állapotok fordulhatnak elõ. Más depresszáns/nyugtató szerekkel együtt adagolva illetve egyéb pszichotróp anyagokkal (pl.: amfetaminok) a GHB farmakológia hatásai veszélyesen felerõsödhetnek. Vérnyomás emelkedés, rángások, remegés alakulhat ki. A legsúlyosabb következmények közé tartoznak az esetlegesen kialakuló légzési problémák, légzésbénulás, esetleges kómás állapot. Ezen kábítószer, italba keverve egyre gyakrabban nyer felhasználást szexuális és/vagy vagyon elleni bûncselekmények elkövetésénél. Hatására az ember nem lesz teljesen tudattalan állapotban. Magánál marad, és rávehetõ bizonyos dolgokra. Menésében sincs semmi feltünõ: képes egyenesen járni. Ez pedig egy külsõ szemlélõ számára azt sugallja, nincs kényszerített helyzetben. Pedig valójában a manipulált ital hatására teljesen védekezésképtelen. Rengeteg huszonéves fiatal esik áldozatául így erõszakos férfiaknak, és sajnos, a legtöbb esetben bizonyítani sem tudja azt. Az akaraton kívül történõ közösülés végrehajtásánál ugyanis nincs szükség fizikai erõszakra. Ennek köszönhetõen még testi nyomok sem maradnak. Pedig a legtöbb esetben ezek azok a dolgok, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak – szolgálhatnának – az elkövetõ(k) ellen. 17

Egy angliai lap szerint több, mint 50 millió néger munkást kell meghívni az EU-ba, egy titkos hosszútávú terv szerint. Brüsszeli közgazdászok állítása szerint 56 millió munkásra lesz szükség 2050-ig az EU tagállamaiban, hogy ellensúlyozzák a csökkenõ születési és emelkedõ halálozási arányok miatt Európa-szerte bekövetkezõ népességcsökkenést. Vitatott adófizetõ-forrásként munkaerõ-kirendeltség nyílt a héten Maliban, az elsõ lépésként „az emberek EU és Afrika közötti szabad mozgása“ népszerûsítésében. Az EUROSTAT, az Európai Statisztikai Hivatal jelentése figyelmeztet, hogy két év alatt nagyszámú bevándorlóra lehet szükség a hiány miatt, hogy az öregedõ lakosság nyugdíj és egészségügyi szükségletei biztosítva legyenek. Állítja: az alacsony termékenységi aránnyal bíró országokban nagy számú bevándorló munkásra lehet szükség a következõ évtizedekben, ha meg akarják õrizni a munkaképes korú lakosság létezõ arányát. „Elégséges mennyiségû munkaképes korú ember megléte életbevágó fontosságú a gazdaság és az állami adóbevételek szempontjából“. Francoise Castex jelentése bevándorlókat hív, biztosított törvényes jogokkal, és bebocsáttatással a társadalmi jólét (mint például a nyugdíj) rendszerébe. Castex szerint a tagállamoknak higgadtan kell megközelíteni a bevándorlás kérdését, azt mondani, igen, szükségünk van a bevándorlásra. Nem egy új dolog, de el kell fogadnunk – állítja pofátlanul. A javaslat tartalmaz egyfajta „kék kártya“-rendszert, az amerikai zöld kártyához hasonlóan teljes munka-, és szociális jogokat biztosítva. A kék kártya szabad mozgást biztosítana az EU-ban, beleértve a szabad letelepedést a 27 tagország bármelyikében.

Múlt éjjel a brit Bevándorlás Figyelõ munkatársa, Sir Andrew Green közölte, hogy Nagy-Britannia és Hollandia már így is a legzsúfoltabb ország Európában. – Így a következõ 25 évben hét, Birmingham nagyságú várost kellene építenünk a bevándorlóknak a kormány elvárásai szerint – mondta. Szerinte az EU „egy méret mindenhez passzol“ – politikája abszurd eredményekre vezet. Ezek képtelen helyzetet teremtenének, ha Nagy-Britanniában alkalmaznák õket. A kormánynak biztosítania kell, hogy ezek a munkavállalási engedélyek ne legyenek érvényesek az Egyesült Királyságba. Növekvõ bevándorlás az utolsó, amire szükségünk van közelgõ recessziónál. – közölte Sir Andrew Green. Dominic Grieve „árnyék“ belügyminiszter szerint amikor a miniszterek arról beszélnek, hogy erõs intézkedéseket tesznek a bevándorlás ellenõrzésére, világos magyarázattal kell elõállniuk, hogy a nemzeti politikát nem ásta alá Brüsszel a hátsó ajtón keresztül. A brit Függetlenségi Pártt vezetõje, Nigel Farge a tervezetrõl azt állította, hogy az egy „gyalázatos gaztett“. -Minél korában szerzi vissza Nagy-Britannia az ellenõrzést a bevándorlás felett, annál jobb- állította. A múlt decemberben Portugáliában aláírt Afrika-EU partnerségi megállapodás részeként született javaslat is figyelmeztet a bevándorlás negatív hatásaira, és az afrikaiak jobb integrációjának szükségességére hívja fel a figyelmet. Felhívja továbbá a figyelmet a már az EU-ban élõ mintegy nyolcmillió illegális bevándorló helyzetének „könyörületes“ megközelítésére. Állítja álszent módon, hogy nem szabad a szabálytalan bevándorlókat bûnözõkként kezelni. Sokuk az otthoni nehézségek miatt keresik a szabadságukat vagy a megélheté-

süket az EU-ban. Amíg az EU magasabb életszínvonalat biztosít a déli és a keleti országoknál, a csábítás létezni fog – különösen, ha van az EU-ban olyan munka, amilyen nekik is volt otthon. Persze, a bevándorlók tömeges bûnözésérõl, beilleszkedni képtelenségérõl már hallgat a javaslat. A nyilatkozat felhívja az EU-t, hogy segítsen az afrikai kormányoknak, információs központok felállításában, hogy jobban tájékoztassanak az EU és Afrika közötti munkaerõ-áramlásról. Az elsõ lépés munkaügyi központ felállítása volt hétfõn a Mali fõvárosában, Bamakoban. Tegnap a Daily Express kiderítette, hogy a bevándorláspolitika látszólagos ellentmondásaként több ezer bevándorlónak, mint a Maliból származó Kaanoute Tienynek, az EU öt és fél fontot fizet, ha visszatér Afrikába. Nicolas Sarkozy francia elnök szeretne elfogadtatni egy EU-s tervet a bevándorlásra, mielõtt év végén leköszön az EU Tanácsának vezetõi posztjáról. Ez a szerv hajtja végre a az Európai Bizottság által javasolt és az Európai Parlament által megtárgyalt javaslatokat. Brice Hortefeux francia bevándorlási miniszter képviselte a 27 EU-tagállamot -Nagy-Britanniát is beleértve- egy sikeres nyugat-afrikai körutazáson, aminek a célja a stratégia kialakítása volt. Elmúlt éjjel a brit Belügyminisztérium közölte, hogy Nagy-Britanniának nincs teendõje az EU-s tervvel kapcsolatban. A brit határõrség szóvivõje javasolta, hogy segítsék a schengeni zónába vezetõ törvényes útvonalakat hirdetni, aminek Nagy-Britannia nem része. A schengeni zónának a legtöbb, de nem az összes tagország a része. A brit határõrség szóvivõje szerint ezért az ország megtartja a szoros ellenõrzést az ország határain és menekültügyi rendszerén. Daily Express nyomán B.L. – Szent Korona Rádió

PILHÁL GYÖRGY: TÖBB LESZ A FÉNY

Jó hír: hosszabbak lesznek a nappalok, rossz viszont, hogy Demszky Gábor állítólag 2010-ben is indulni akar a fõpolgármesteri címért, holott a fõváros már így is padlón van. Az elõbbit a meteorológusoktól tudom, utóbbit a sajtó szivárogtatta ki. A hosszabb nappalok elõnye a fény, utóbbinak nincs elõnye, öt turnust húztunk le a fõvárosvezérrel, de csak a metróalagútba jutottunk, az sincs kész, ám nagy benne a huzat. Az ügy kapcsán megszólalt a szocialista Molnár Gyula, Újbuda polgármestere is: valami olyasmit mondott, már nekik is elegük van Demszkybõl, holott õk értik a tréfát. 18

jó ha figyelünk

Rend, Jólét, Ébredés – 8. rész Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot a barikád.hu oldalon, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövõ várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erõre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sõt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Elsõ lépésként egymás felé. A Jobbik támogatottságának nagy ütemû növekedése tény. Egy olyan tény, amely persze a hivatalos – azaz a politikai garnitúra érdekében kerekítõ – közvélemény-kutató cégek adataiban nem jelenik meg. Persze a legújabb kori magyar történelemben volt már arra példa, hogy ami ott nem jelenik meg, az attól még létezik. Most is errõl van szó. A teljes parlamenti erõtér számára zavart jelent egy új, tõlük függetlenül mûködõ és – amitõl a leginkább „pipák” – valóban nemzeti politikai erõ. Egy ilyen jelenség ugyanis nem pusztán eggyel több belsõ riválist jelent a számukra, hanem egy külsõ ráhatást, amely a hazugságok bonyolult, de tökéletesen mûködõ építményét döntheti romba. Ami számukra félelem, számunkra rettentõen kívánatos. Nem alszom hát álmatlanul afelõl, bejut-e a Jobbik az Országgyûlésbe, függetlenül attól, hogy a kutató cégek 1-2%-ra mérik, és gyaníthatóan késõbb sem fogják többre mérni. A támogatottságban, annak dinamikus alakulásában biztos vagyok. Van élõ ember ebben az országban, aki elhiszi, hogy a Jobbik és a saját mocsarába fulladó SZDSZ népszerûsége azonos mértékû lenne? Ha van ilyen, várom a jelentkezésüket, a kiskorúaknál szamárfejes kitûzõt, a nagyobbak között hazugságvizsgáló berendezéseket fogunk kisorsolni. Sokkal fontosabb és égetõbb feladatnak tartom tehát, hogy a választásokra megfelelõ módon tudjunk felkészülni. Hogy a választási csalásokra, az „apró trükkök ezreire” legyen ellenválaszunk. Nem spórolhatjuk meg, hogy a választókörök ezreiben saját, jól felkészített emberrel jelenjünk meg, még a kedvüket is elvéve bármiféle „okosságtól”. A lehetõ legkeményebben kell fellépnünk a legapróbb csalásra utaló jelre is. A tét olyan nagy, hogy nem engedhetjük meg a nagyvonalúságot. Használnunk kell a számunkra elérhetõ nyilvánosság erejét. A globalizmus vámpírjai ugyanis, úgy ahogy õseik is, csak egy dologtól félnek: a fénytõl. Rá kell hát világítanunk aljasságukra, romlottságukra és pusztító mûködésükre. 1947 óta tudjuk, mire képes a gyõzelemért a hatalom. Elkeseredett helyzetében most jó ha figyelünk

sem várhatunk jobbat, és a fõ cél – ahogy azt egyszer 2002-ben már Pokorni Zoltán az USA-ban elkottyantotta – nem is a narancs és a szegfû közötti választás eldöntése, hanem a „szélsõségesek” kiszorítása. Lélekben már most kell készülnünk arra, hogy a választások egyfajta politikai háborús helyzetet fognak eredményezni, amelybe szinte minden megengedett lesz az ellenfelekkel szemben, pláne ellenünk. Képtelen történetek kelnek majd a suttogó propaganda szárnyára, a legaljasabb hazugságok, csúsztatások árasztják majd el a tévéhíradókat, soha nem látott emberek vagy addig alvó téglák okoznak majd zavart a sorainkban. Ha már a sorainkban okozott zavarkeltés szóba került, nem mehetek el szó nélkül a szeptember 6-án történtek mellett. Itt nem pusztán arról volt szó, hogy a szervezõk, fellépõk – amelyek között magam is ott voltam – nem értettek egyet egy s másban. A radikális oldal vezetõ személyiségei szerencsére gondolkodó emberek, és ahol többen gondolkodnak egyszerre, ott óhatatlanul is elõkerülnek nézetbeli különbségek. Így van ez nálunk is. Sokan méltatlankodnak azon, miért nincs teljes egyetértés, de én ezt nem tartom olyan nagy problémának. Eleget cenzúráznak bennünket, legalább magunknak hagyjuk meg a gondolat szabadságát. A lényeg, hogy akkor tudjunk összefogni, amikor kell. Ezért sajnálom, hogy ez szeptember 6-án nem sikerült. És biztos vagyok benne, hogy nem a véletlen mûve volt. Gondoljunk csak bele az idõzítésbe! A Gyurcsány-kormány teljesen megroggyant, a parlamenti pártoknak fogalmuk sincs, hogy mit akarnak, egyben biztosak csak: senki sem meri vállalni a kormányzást. Szívesebben bújnának egy felelõsség és arc nélküli szakértõi kormány mögé. A Jobbik eközben döbbenetesen erõsödik mind a szervezettség, mind a támogatottság tekintetében. A párt EP-listájának vezetését elvállalja Morvai Krisztina, aki hazánk legnépszerûbb civil közéleti szereplõje. Megindul az országjárás. Papp Lajos kitálal. A Gárda újabb avatásra készül. A héten elindul az Atilla Király Népfõiskola. És még ki

tudja mi minden zajlik a nemzeti oldalon… Ezt a hatalom már nem hagyhatta szó nélkül. Meggyõzõdésem, hogy a szeptember 6-ai nagygyûlés elmaradása egy finomra hangolt titkosszolgálati manõver eredménye. A szereplõk – tudniillik mi – észre sem vettük, hogy egy ilyen fontos pillanatban, amikor a társadalom jobbik fele szomjazva várta, hogy a meghatározó erõket, személyeket együtt lássa egy színpadon, szembefordítottak bennünket. Igaz, hogy a rendezvény Gyurcsány meghátrálásával elveszítette az aktualitását, de ha már a szervezõk úgy döntöttek, mégis megtartják, nem lett volna szabad széthúzást mutatnunk. Most az egész balliberális oldal rajtunk nevet, pedig a helyzet éppen a fordítottját tette volna lehetõvé. Ami megtörtént, megtörtént, nem érdemes rágódni rajta, de a feladat az, hogy tanuljunk a történtekbõl. A megosztás szándéka irányunkba ugyanis nem fog enyhülni, sõt, erõsödni fog. Mindenkinek kötelessége, hogy megõrizze a józanságát, az ügy iránti alázatát, hogy ismerje és tudja a határait, hogy ne kerüljön szereptévesztésbe, hogy óvakodjon a „hamis papoktól”. Most vízválasztó vonalhoz értünk. A nemzeti oldal magára talált, erõs és határozott. Felébredtünk. Az ellenségeink külsõ támadásai rendre leperegtek rólunk, talán még acélosabbak is lettünk általuk. Az utolsó lehetõségük az maradt, ha belülrõl vernek szét bennünket. Most ugyanis még szétverhetõek vagyunk. Ha saját magunk tesszük meg nekik a szívességet. De ha túléljük az elkövetkezendõ néhány hónapot, ha nem adunk helyet a széthúzásnak, akkor nem lehet a nemzeti gondolatot megállítani. És hogy mit kezdhet majd a nemzeti gondolat a globalizmus egyik olyan intézményében, mint az Európai Parlament? Van-e értelme oda egyáltalán beültetni bárkit is? Na, errõl majd a jövõ héten. barikád.hu

19

Rend, Jólét, Ébredés – 9. rész

A nemzeti oldalon túl vagyunk már számtalan csalódáson. Láttuk, hogy paktál le Antall az SZDSZ-szel, hogy tûnik fel, majd el Giczy a KDNP élérõl, hogy nullázzák le a kisgazdákat, hogy züllik a MIÉP a „magyar igazság és élettársává”, hogy válik a Fidesz a mesebeli kisgömböccé, aki mindent bekebelez, ami az útjába kerül. Szinte már úgy érezzük, hogy Magyarországon egy magunkfajta politikai párt törvényszerûen kódolva van a bukásra. Eluralkodott sokunkon a politikai depresszió. A depressziósra pedig jellemzõ, hogy annyira belegabalyodik saját problémáiba, hogy a külvilágból már csak a sötétebb tónusokat látja meg, teljesen elveszíti hitét, erejét és akaratát bármiféle pozitív változás irányába. Tapasztalom ezt az életérzést a köreinkben is, amelyet – bár teljes mértékben megértek – nagyon veszélyesnek tartok. Nem szabad engednünk a csüggedésnek és a pártokkal kapcsolatos negatív fatalizmusnak! Akik úgy vélik, hogy a pártok, úgy ahogy vannak, elvtelen közösségek, szívesen hivatkoznak olyan szerencsés és sikeres nemzetekre, mint az írek, a finnek, a dánok vagy akár a lengyelek. Itt viszont ellentmondásba keverednek, hiszen a fenti nemzetek esetében is, mint ahogy jelenleg mindenhol a világban, politikai pártok döntenek a legfontosabb kérdésekrõl, szabnak jó vagy éppen rossz

irányt egy nemzetközösségnek. Ki kell hát kászálódni a depresszióból, és el kell hinni, hogy nem a párttal mint intézménnyel van baj önmagában, hanem azzal, hogy ha azt öncélú emberek töltik fel. Mindig az öncélú emberek tesznek egy szervezetet alkalmatlanná a feladatára, legyen az párt, civil egyesület vagy bármilyen más közösség. Van még egy másik, gyakran elõkerülõ szkepszis. Mi értelme beülni a hatalmas Európai Parlamentbe? Mit tud ott tenni néhány tisztességes ember a szellemileg eltokásodott uniós bürokraták több százas tengerében? A kérdés felvetése ráadásul nem csak a számbeli fölény megdöbbentõ ereje miatt, hanem az EP-nek az Unió intézményrendszerén belül betöltött eléggé gyenge szerepe miatt is jogos. Az Európai Parlamentet ugyan parlamentnek hívják, de a törvényhozásban szinte csak statiszta szereppel bír a Bizottsággal szemben, amely viszont nem választott képviselõkbõl áll, és amelynek a hatalmi jogosítványai egészségtelenül szélesek. Mégis miért van akkor értelme kiküldeni képviselõket a Jobbiknak az Európai Parlamentbe? Szerintem a kérdés sokak számára értelmetlenné válik, ha úgy tesszük fel, miért van értelme Morvai Krisztinát bejuttatni az EP-be? Aki nyomon követte a Jobbik listavezetõjének közéleti szerepléseit, vitakultúráját, és megismerte érveit, szinte látja lelki szemei elõtt, amint

Morvai Krisztina igazsága tudatában, mosolyogva magyarázza el, merre lakik a magyarok Istene. Eközben pedig a szokatlan helyzettõl a képviselõ urak napi huszonnégy órában „viselt” bárgyú mosolya az arcukra fagy. Már ennek a pillanatnak a megélése is elegendõ indok volna ahhoz, hogy képviselõt küldjünk Brüsszelbe. De ennél jóval többet is elérhetünk. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy maholnap a magunk szájíze szerint átalakítható az Unió, de ha már így van, legalább ne hagyjuk, hogy akadály nélkül gázoljanak át rajtunk. Vannak ugyanis szövetségeseink, olyan közösségek, pártok, akik hozzánk hasonlóan a nemzetek Európája koncepcióban gondolkodnak a föderálisan ránk oktrojált Európai Egyesült Államok terv helyett. Megtalálva és együttmûködve velük komoly barikádot emelhetünk a nyilvánvalóan az USA által támogatott neoliberális massza elé. Egy másik fontos szempont, hogy az EP nyilvánossága elõtt végre felvethetõek lesznek nemzetünk legsúlyosabb problémái, mint a termõföldünk külföldi felvásárlása, a magyar-cigány együttélés megoldatlansága, a hazai politikai garnitúra gigantikus korrupciója, a multinacionális cégek gyarmatosító tevékenysége és a magyar társadalom védtelensége, a Benesi dekrétumok vagy akár a trianoni diktátum máig élõ igazságtalanságai és még sok, más nemzetközi viszonylatokban is értelmezhetõ kérdés. Ne felejtsük el azt sem, hogy egy sikeres EP-választás végre önbizalmat adhat nekünk, a nemzeti oldalnak. Végre bebizonyíthatjuk, hogy létezünk, hogy sokan vagyunk, hogy nem lehet bennünket sem elhallgatással, sem hazudozással, sem külsõ támadásokkal, sem belsõ bomlasztással elpusztítani. Egyszer és mindenkorra megértethetjük mindenkivel, hogy igényt formálunk saját sorsunk irányítására, hogy van elképzelésünk Magyarország jövõjét illetõen, hogy ez a föld a mi hazánk, amit apáinktól örököltünk, és amit a saját a fiainknak akarunk és fogunk továbbadni. Hogy Magyarország a magyaroké. Hogy ebben az agyonrabolt és szétlopott országban mik azok az erõforrások, amelyekre egy szebb jövõ építhetõ? Na, errõl majd a jövõ héten. (a szerzõ a Jobbik és a Magyar Gárda barikád.hu Egyesület elnöke)

MINÉL NAGYOBB A SÖTÉTSÉG, ANNÁL KÖZELEBB VAN A VILÁGOSSÁG Baljós elõérzet uralkodik az országban, úgy tûnik, hogy gazdasági vonatkozásban a 2009-es év a rendszerváltozás utáni legkeményebb esztendõ lesz. Politikai változás nélkül igen, akkor még az idei évnél is komiszabb esztendõ vár ránk, holott már eddig is komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük a családoknak. De van igazság abban a gondolatban, és a mai napon megerõsödhetünk ebben, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség; minél nagyobb a sötétség, annál közelebb van a világosság. A karácsony, azaz a Megváltó születésének ünnepe és a napforduló kellõen közel esnek egymáshoz, hogy hihessük: a Megváltó világosságot, a világosság pedig megváltást hoz majd. 20

jó ha figyelünk