Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Magyarország hivatalos megszállása Az írás elején le kell szögeznem: nem vagyok zsidógyûlölõ, de nem engedem, hogy Magyarország ne vegye vissza függetlenségét, nem engedem, hogy Magyarország ne legyen a magyaroké, és nem engedem, hogy Magyarországon a magyarok idegen értékrend szerint legyenek kénytelenek élni. A zsidók nem akarnak Magyarországon nemzetiség lenni, vagyis itt saját – Talmud által meghatározott – értékrendjük szerint akarnak élni, megszerzett politikai és gazdasági helyzetüket önmaguk érdekében érvényesítve, az államalkotók és államalapítók érdekeinek alárendelésével. Õk nem vállalják, hogy a Szent Korona államalkotó nemzeteként éljenek értékrendünk szerint. Így válik december 4-e érthetõvé azok számára is, akik eddig vészmadárnak tartottak. A Szent Korona – ezt a talmudisták nagyon jól tudják – a legkeményebb ellenfelük. Ennek pedig az alapja a Szent Korona tagság, amely az államalapító nemzet számára vált volna törvényessé a népszavazás eredményeként, ezzel kötelezõvé téve ezt az államalkotó nemzetek számára is. Így lett volna nyilvánvaló, hogy ki itt a – korlátozott jogokkal rendelkezõ – vendég. Azt, hogy 2005. júliusban, nem tudom, azt sem, hogy miben állapodtak meg Gyurcsánynyal a látogatás után. Most ennek nincs jelentõsége. Az viszont tény, hogy egyre szaporodnak a magyarok számára méregdrága lakótelepek, Budapesten egyre meghatározóbbak a zsidó ház- és utcatömbök, a „kárpótlással” jelentõs földbirtokokhoz jutottak meghatározhatatlan azonosságú tulajdonosok. Az viszont tény, hogy most hivatalosan betelepednek Nyírtassba a haszid zsidók. „Emigrációba kényszerültek a II. világháború után?” Miért? Visszatelepednek? Miért és hányan mentek el? Hány évig kell várniuk arra, hogy magyar állampolgárok legyenek? – Ez természetesen költõi kérdés. Hány évig kell várnia egy délvidéki, kárpátaljai, felvidéki vagy erdélyi magyarnak, hogy magyar állampolgárságot kapjon? – Ez természetesen nem költõi kérdés. Ezzel hivatalossá vált a zsidó honfoglalás Magyarországon. „Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot.” – írta a Russischen Invaliden (1910 dec. 30., 285.szám). Most megtalálták a lehetõséget arra, hogy a leigázásunk hivatalosan megtörténjék. „Fájjon a soá éppúgy a magyarországi közvéleménynek, mint ahogy Trianon fáj." 2

– . Most rá akarnak bennünket kényszeríteni, hogy – ha itthon akarunk maradni – fájjon, még ha önmagunk megtagadásával is. (soá = a holocaust héber elnevezése) Lehet bálványimádónak maradni, lehet fennhagyni a szemellenzõket, lehet pártokban tovább reménykedve a megosztottsághoz ragaszkodni. Lehet mindezt megtenni, de csak annak tudatában, hogy ez eddig tévedés volt, mostantól kezdve hazaárulás. Ne hõbörögjön senki ezen, ne mondja szemrehányóan, hogy élre akarok állni! Évek óta nem zsigerbõl, hanem bizonyítékokkal alátámasztva verem a vészharangot. A „nemzeti, keresztény” (most egyértelmûen bizonyítva nem radikális nemzeti erõ, hanem langyos, önmutogató, gyáva kormányellenzék) „jobboldaliként” rögeszmésen a „baloldali”, kommunista kormányt akarta megdönteni, mint minden baj okozóját, és szemellenzõjétõl, bálványa árnyékától vakultan nem látta, hogy a diktatúrának csak ugyanolyan bábja a kommunizmus, mint bálványozott pártja, de nem maga a diktátor. A „baloldal” ugyanezt tette ellenkezõ elõjellel: bárgyú birkaként röhögtek a kolomp ritmusára skandálva: „megcsináltuk!” Megcsinálták, a jobbosokkal együtt. Ismét bizonyítok néhány íráscímmel: Nemzetiség legyen-e a zsidóság? Aki több bizonyítékot akar, az böngéssze a www.eunyet.hu honlapot! Folyamatosan, minden hírlevélen szerepeltettem „Az önvédelem oka:” cím alatt a következõ írásokat: A Talmud Az illuminátusok Cion bölcseinek jegyzõkönyvei Drábik János: A háttérhatalom új világrendje Endrey Antal: A disznófejû nagyúr Most azzal foglalkozni, hogy tüntetgetünk, „megmondjuk a magunkét”, nem egyszerûen nevetséges gõzleengedés, hanem nemzetáruló gyávaság! Ismerjétek meg az Igazságot és tegyetek rendszerellenzékként! Most ismét azt mondom: aki nem ezt teszi, az hazaáruló. Ne mondd azt, hogy „Halász Jóska szerint”! Vedd észre, hogy miért mondom, és azután alkoss véleményt, állj mellém, vagy maradj szövegelõ, álmagyar! Tudom, hogy ezzel irritálok egyeseket. Ez a célom. Ú.F. barátom írta: „Egyre többen vagyunk és hullik a férgese.” Hulljon. Elég a fotelforradalmárokból! Június 7-én felkértem egységre tíz párt és szervezet vezetõjét, egyetlen választ kaptam eddig (Takács Andrástól):

A felkértek név szerint: Csurka István, a MIÉP elnöke, Dr. Kakukk Attila, a Magyar Önvédelmi Szövetség elnöke, Kocsis Imre, a Lelkiismeret’88 Mozgalom elnöke, Kovács Dávid, a Jobbik elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, a Magyar Földvédõ Mozgalom elnöke, Schuster Lóránt, a Magyar Nemzeti Front elnöke, Szilvássy György, a Honfoglalás’2000 elnöke, Takács András, a Szabad Magyarországért Szövetség elnöke, Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. Beszéljünk nyíltan! Nem érdekel, hogy ki mit mond, kinek bántja egóját, kinek nem, azokra kell hallgatnom, akik arra kértek: álljak az élére a rendszerellenzéknek. Nem várhatok tovább egy napot sem, mert a ma betelt pohár ki kell, hogy csorduljon! Nem mindegy, hogy ennek véres polgárháború, anarchia, vagy békés rendszerváltás lesz a következménye. A kormányellenzék bizonyított tehetetlensége miatt további megosztásukkal egyértelmû az anarchia. Nincs más lehetõsége a magyarságnak, csak a Szent Koronát követve rendszerellenzékként fellépni! Július elsején találkozunk Budapesttõl száz kilométerre. A pártok és szervezetek vezetõinek elküldtem a meghívót. Most azokat fogom meghívni, akik eddig kinyilvánították (vagy ennek a levélnek a hatására kinyilvánítják), hogy a rendszerellenzék tagjai. Az, hogy a 7-én meghívottak nem tartják fontosnak az egységet, nem azt jelenti, hogy az általuk vezetett párt, szervezet tagjai ugyanígy éreznek. Természetesen tagjaik nem földcsuszamlásszerûen hagyják ott õket, hanem folyamatosan, az Igazság megismerésével arányosan. Ne játssza senki az eszét, mondván, hogy hány ember áll mögöttem! Minden párt és szervezet pénzügyi lehetõsége többezerszerese annak, amivel én rendelkezek. 26 képviselõjelöltünk több mint tízezer kopogtatócédulát kapott. Ki tudott ötven forintnál kevesebb ráfordítással szerezni egy kopogtatócédulát? Ki tudott egyetlen kopogtatócédulát, egyetlen szavazatot megvalósítható programmal és nem megtévesztõ, gyûlöletre alapozott félrevezetéssel szerezni?

Kinek van (a parlamenti pártokat is beleértve) nem idõszaki, kampányra készített „kívánságlistája”, hanem megalapozott kormányprogramja? Ki volt az, aki következetesen harcolt ugyanazon elvekért, még akkor is, ha minden körülmény véleménye megváltoztatását indokolta volna?

Ki volt az, aki ki merte mondani: nemzetünk minden megalázása, minden sérelme csak a Csonkaország függetlenségével orvosolható? Ki merte ezt kimondani, tudva, hogy Trianon, 56 elveszítése az érzelmeket a „nem-nem-sohá”-ra és „kommunisták takarodjatok”-ra, „vesszen Trianon”-ra hangolja. Ki mert az érzelmek ereje ellen ésszel fellépni?

Akit zavarnak ezek a sorok, azzal egyelõre nem fogunk egymás mellett állni. Aki viszont megérti, megérzi: csak keményen, fegyelmezetten lehet eredményt elérni, azzal találkozunk július elsején. Kelt Szegeden, 2006. június 20-án. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

Embertelenségek az Ígéret Földjén CounterPunch, 2006. július 17. Írta Kathleen Christison, volt CIA elemzõ Erre már nincsenek szavak. A mindennapi fogalmak alkalmatlanok azoknak a szörnyûségeknek a leírására, amelyeket a palesztinok ellen Izrael nap, mint nap elkövet, és követett el az évek hosszú során. Száznál is többször írták már le a gazai tragédiát, ugyanúgy, mint 1948., Qibiya, Sabra és Shatila és Jenin tragédiáit, 60 esztendõnek a judaizmus nevében elkövetett embertelenségeit. De a szörnyûségek az izraeliek többségénél, az Egyesült Államok politikai köreinél és a hangadó amerikai médiában többnyire süket fülekre találnak. Akiket elborzasztanak az események – és sok ilyen van – képtelenek áttörni az érzéketlenség pajzsán, amely megakadályozza, hogy az izraeli, de még inkább az amerikai, és egyre növekvõ mértékben az európai és kanadai politikai és média elit észrevegye és foglalkozzék vele. De most már ki kell mondani, hangosan kimondani, hogy akik az izraeli politikát tervezik és végrehajtják, Izraelt egy szörnyeteggé változtatták. Minden izraeli és minden zsidó, aki eltûri, hogy Izrael a nevében nyilatkozzék, minden amerikai, aki nem tesz semmit, hogy vége legyen Izrael és gyilkos politikája támogatásának, fel kell ismerje, hogy erkölcsileg beszennyezzük magunkat, ha továbbra is tétlenül ülünk, miközben Izrael folyamatosan követi el az embertelenségeit a palesztinok ellen. Egy nép, amely egy népességet, vagy vallást minden más fölé helyez, elõbb-utóbb lelkileg károsodik. Öntetszelgõen, csak a saját képével eltelve minden áron kénytelen harcolni a saját faji felsõbbrendûségének a fenntartásáért és elkerülhetetlenül jut arra a következtetésre, hogy minden ellenállás az õ képzelt felsõbbrendûségével szemben a létében fenyegeti. Igen, minden más nép a létében való fenyegetéssé válik a számára, csupán azáltal, hogy létezik. Miközben keresi, hogy miképp védje magát a képzeletbeli fenyegetettség ellen, a rasszista állam egyre rögeszmésebbé, a társadalma zárttá és szigetszerûvé, értelmileg korlátolttá válik. A kudarcok felbõszítik, a megaláztatások megõrjítik. Az állam tébolyult erõfeszítéssel, az arányérzék teljes elvesztésével tör ki, hogy saját magának bizonyítsa az erejét.

jó ha figyelünk

Ezt a mintát követte a náci Németország, amikor a mitikus árja felsõbbrendûséget akarta fenntartani. Ezt követi ma Izrael. „Ez a társadalom már nem ismer el semmiféle határt, sem földrajzit, sem erkölcsit” – írta Michel Warschawski, egy izraeli értelmiségi és cionizmusellenzõ 2004-ben kiadott, „Elõre a nyitott sír felé: az izraeli társadalom válsága” c. könyvében. Izrael semmiféle korlátot nem ismer, és õrjöngésbe tör ki, ha azt látja, hogy a mozgékony és méltóságteljes palesztin nép akadályozza abban a törekvésében, hogy az önfeladásig verve egész Palesztinát bekebelezze, ahelyett, hogy védekezés nélkül meghódolna és feladná az ellenállását Izrael arcátlanságával szemben. Minket az Egyesült Államokban hozzászoktattak az Izrael okozta tragédiához, és könnyen áldozatul esünk a csúsztatásoknak, amelyek a képzelet megcsalásával az izraeli embertelenségeket automatikusan olyan példákká alakítja, melyekben Izrael az áldozat. Az a hadsereg, amely egy 500 fontos bombát dob éjnek évadján egy több lakásos házra, és álmában megöl 10 polgári személyt, ahogy az 4 évvel ezelõtt Gazában történt, az a hadsereg nem a civilizált szabályok szerint tevékenykedik. Az a katonai intézmény, amely 500 fontos bombát dob éjfélkor egy házra, és megöl egy férfit, a feleségét és négy gyermeküket, az nem egy erkölcsös állam hadserege. Annak a társadalomnak, amely jelentéktelenként félresöpri, amikor egy katonatiszt állati módon meggyilkol egy 13 éves kislányt azt állítva, hogy fenyegette egy katonai állás legénységét, és aki csak egyike volt az intifáda kezdete óta az izraeliek által meggyilkolt 700 gyereknek, nincs lelkiismerete. Az a kormány, amely börtönbe vet egy 15 éves kislányt – egyikét az izraeli börtönökben lévõ több száz gyermeknek – amiatt a bûn miatt, hogy meglökött egy katonát és elszaladt, mert az testi motozást akart végezni rajta, amikor belépett egy mecsetbe, az nem olyan kormány, amelynek bármiféle erkölcsi tartása volna. (Ezt a történetet, amelyhez hasonló sosem jelenik meg az amerikai médiában, a London Sunday Times közölte. A kislányba futás közben háromszor belelõttek és 18 hónap börtönre ítélték, miután visszanyerte az eszméletét.) Izrael bírálói egyre gyakrabban állítják, hogy Izrael önmagát rombolja le és egy saját maga készítette katasztrófa felé halad. Az izraeli újságíró, Gideon Levy a társdalom erkölcsi összeomlásáról” beszél. Michel Warschawski „izraeli õrületrõl” és „tébolyult brutalitásról”, a civilizált társadalom „rothadásáról” ír, ami Izraelt az öngyilkosság pályájára állította. Õ elõre látja a cionista vállalkozás végét. Izrael „bûnözõk bandája” – mondja – egy olyan állam, amely „gúnyt ûz a törvényességbõl és a polgári erkölcsbõl. Az igazság megvetésével irányított állam elveszíti az életképességét.” Warschawski keserûen állapítja meg, hogy Izrael már nem ismer erkölcsi korlátokat – ha valaha ismert egyáltalán. Akik továbbra is támogatják Izraelt, akik mentegetik, miközben süllyed a romlásba, azok elvesztették az erkölcsi iránytûjüket. Kathlen Christison politikai elemzõ volt a CIA-nál és 30 éven keresztül közép-keleti témákkal foglalkozott. Szerzõje a „Perceptions of Palestine and the Wound of Disposession” c. könyvnek. Elérhetõsége: mailto:%[email protected] 3

Az irakiak, a libanoniak és palesztinok után az amerikaiak lesznek a neokonok következõ áldozatai? Írta Paul Craigh Roberts CounterPunch, 2006. július 20. Mivel magyarázható a Bush kormány közönye az iraki, libanoni és gazai civilek mészárlása iránt? Július 19-én reggelre a libanoni lakótelepek és közmûvek izraeli bombázása megölt 300 libanonit, megsebesített ezret és földönfutóvá tett ötszázezret. A libanoni miniszterelnök kijelentette, hogy a támadás „elképzelhetetlen veszteségeket” okozott és a kormánya kártérítést fog követelni Izraeltõl. Gázában tömérdek palesztin ölt meg Izrael az elmúlt néhány napban. Irakban a polgári áldozatok száma napi száz fölé emelkedett. Ezek a halottak nem a Hezballah fegyveresei. Nem a Hamasz fegyveresei. Nem az al Kaida vagy a szunik lázadói. Csak polgárok. A Hezballah iránti dühében Izrael szerencsétlen civileknek esik neki, mert tudja, hogy az USA meg fogja védeni Izraelt az Biztonsági Tanács elmarasztalásától. A szuni felkelõk iránti dühében az USA szektás ellentéteket szított. Bush obstruálja az ENSZ-et, európai szövetségeseinket, a libanoni miniszterelnököt, akik felszólítják Busht és esdekelnek neki, hogy szorítsa rá Izraelt, hogy hagyja abba a libanoni lakosság gyáva, légi mészárlását. A The Guardian (július 19.) beszámolt arról, hogy Bush zöld utat adott Izraelnek Libanon megtámadására és egy újabb hetet Olmertnek Libanon szétzúzására. Az USA külügyminisztere, Condi Rice, bejelentette, hogy akkor megy Közép-Keletre a „válságot” megoldani, amikor idõszerû lesz. Nyilván nem megfelelõ az idõ, amikor emberek halnak, és egy országot, amely éppen, hogy magához tért a legutóbbi izraeli támadás után, ismét porrá bombáznak. Hány háborús bûnt kell még Izraelnek elkövetnie, hogy Bush és Condi Rice félretegyék a közönyüket? Július 19-én az Izraeliek Beirut keresztény negyede ellen támadtak. A libanoni keresztények köszönetet mondhatnak John Hagee amerikai evangéliumi tiszteletesnek, aki 18 000 fõs texasi egyházát az izraeli támadás mögé sorakoztatta. Bush nem hivatkozhat arra, hogy a közvélemény támogatja a közönyét. Július 19-én délben 800 000 ember vett részt a CNN gyors szavazásán, amelynek az eredménye, hogy 55% ellenzi Izrael libanoni támadását. Ez lett az eredmény annak ellenére, hogy az amerikai televízió a híreket izraeli szempontból magyarázza. 4

A Yedioth Ahronoth c. izraeli napilapban közzétett felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezett izraeliek 55%-a azt mondta, hogy Izraelnek tárgyalnia kéne, hogy elérje a Gazaban elfogott izraeli katona szabadon bocsátását, és csak 43% értett egyet a katonai mûveletekkel. A Haaretz c. izraeli újság által végzett felmérés szerint az izraeliek 28%-a gondolja, hogy Izraelnek azonnal abba kell hagynia Libanon bombázását, szemben a 7%-kal, akik szerint a bombázást az elfogott katonák kiszabadításáig kell folytatni, és a 14%-kal, akik azt hiszik, hogy a bombázást addig kell folytatni, amíg Libanon hozzá nem járul a Hezballah lefegyverzéséhez. Ez olyan feladat, amelyet az izraeli támadás miatt lehetetlenebb végrehajtani, mint valaha. Ha ezek a felmérések megbízhatóak, akkor megállapíthatjuk, hogy az amerikai és izraeli lakosság sokkal erkölcsösebb, és sokkal inkább aggódik az emberi életekért, mint a két ország vezetõi. Bush azt sem állíthatja, hogy azért támogatja Izraelt, mert õ Izrael barátja. Ha az volna, nem adott volna zöld utat az izraeli támadásnak, mert az még több gyûlöletet fog kelteni Izraellel szemben. Néhány izraeli író kimutatta, hogy mutogathatta ugyan Izrael a karmait és a fogait arab szomszédai felé évtizedeken át, az hiábavaló volt. A Haaretz-ba (Július 19.) írva állapította meg Yitzhak Laor, hogy Izrael gondjai nem abból származnak, hogy nem eléggé bombázta és pusztította az arab lakosságot. Ennek ellenére az izraeli kardcsörtetõk „bõvítik az ellenségeskedés körét, beleértve a civilek bántalmazását is. Ami ajánlatuk az izraeli „stratégáknak” van, az még egy ország lerombolása.” Laor azt állítja, hogy az amerikaiak ezt kevesebb hátrányos következménnyel tehetik meg, mert „az amerikaiak nem szándékoznak a térségben élni”. Az izraeliek nem engedhetik meg, hogy csak a fogaikat és a karmaikat mutogassák a szomszédaik felé, mert „mi itt élünk”. Néha úgy tûnik, hogy Busht, túl a közönyön, megelégedéssel tölti el a moszlim civilek mészárlása. Olyan vidáman jelent meg, mintha galambvadászaton volna egy beetetett texasi réten, ahol az öröm forrása az, hogy számolatlanul ölik a madarakat. Sok moszlim hiszi azt, hogy Bush és Izrael vágóállatoknak nézi õket. Július 17-én a neokon John Bolton, Bush meg nem erõsített ENSZ képviselõje igazolta ezt a moszlim vélekedést, amikor kijelentette, hogy a terroristák által megölt izraeliek sokkal fontosabbak, mint az izraeliek által megölt libanoni civilek. Bolton szerint „erkölcsileg nem azo-

nos”, amikor Izrael öli a libanoni civileket, azzal, amikor a moszlim terroristák ölik az izraeli civileket: „Ez egyszerûen nem ugyanaz a dolog azt mondani, hogy ártatlan civilek szándékos célbavétele, a haláluk akarása, rakéták kilövése és robbanószerek használata, vagy az emberrablás ugyanaz a tett, mint az önvédelem sajnálatos következményei.” Bolton beteges agya szerint a libanoni lakosság nem érzékeli a terrorizmust, amikor Izrael szándékosan céloz rájuk és nagyerejû robbanó eszközöket dob a lakóépületeikre, utcáikra, hídjaikra, erõmûveikre, és bombázza a bejruti nemzetközi repülõteret. Ez, mondja Bolton, Izrael önvédelme. Ha Izrael elragadja a palesztin és a libanoni földet és ártatlanokat öl, az „önvédelem”, de ha valaki egy rakétával válaszol az izraeli támadásra, az „moszlim terrorizmus”. A világnak már hányingere van ettõl a kettõs mércétõl. Sajnos még nem elég amerikainak és izraelinek. Emiatt az összeütközés folytatódik és szélesedik. Laor írja, hogy „az Amerikai Zsidó Bizottság Izraeli és Közép-Keleti Irodájának az igazgatója, Eran Lerman már ajánlja a Szíria elleni háború megnyitását”. És így vannak az amerikai neokonzervatívok is, akik irányítják a Bush kormányt, a washingtoni kutató központok és azok a médiaállások, amelyeket valaha igazi amerikai konzervatívok töltöttek be. Elszigetelõdve a gonoszságukban a neokonzervatívok õrjöngve és visítva követelik, hogy Bush csatlakozon Izraelhez Szíria és Irán katonai megtámadásában, hogy „építsék a demokráciát” és a Közép-Keleten fölszámoljanak minden szembenállást Izrael elszabadult érdekérvényesítésével szemben. Az elmebeteg David Horowitz azt írja, hogy „Izrael végzi el a civilizált világ munkáját a többiek helyett”. A neokonzervatívok azt hiszik, hogy tûzzel és vassal ki tudják irtani az iszlám világot, és nem szabad elmulasztani a mostani összeütközés alkalmát, hogy azt egy általános közép-keleti háborúvá szélesítsék. A neokon háborúkeverõk kisajátították a konzervatív megnevezést, a Republikánus Pártot és az evangéliumi mozgalom egy részét. Lehet, hogy nem elég figyelmesek az amerikaiak, hogy megakadályozzák, hogy fogyatékos értelmû elnökük és az õ neokon kormánya belemenjen egy veszélyes háborúba? Paul Craigh Roberts helyettes pénzügyminiszter volt a Reagan kormányban. Társszerzõje a „The Tyranny of Good Intentions” (A jó szándékok zsarnoksága) c. könyvnek. Elérhetõsége: [email protected]

jó ha figyelünk

5

Mielõtt tanácsot kérsz, akár ingyen, akár pénzért, ajánlatos a forrást megvizsgálni. Valószínûleg nem a legjobb dolog, ha az ember kancsal optikust, sánta ortopéd orvost, vagy fogatlan fogászt választ. Ha szívsebészre van szükség, és a régebbi betegei után nyomozva túl sok sírra derül fény, talán érdemes újra megfontolni a dolgot. Ha az is kiderül, hogy az illetõnek szívpanaszai vannak, figyelmes dolog, ha ajánlunk neki egy orvost. Érdemes ebben az országban ilyen értelemben megvizsgálni egy mindjobban erõsödõ irányzatot. Amerikai közhivatalnokok, még mindig megszédülve a 9-11-tõl és növekvõ utórezgéseitõl, egyre gyakrabban fordulnak izraeli „biztonsági szakértõkhöz” segítségért. Néhány havonta fel-feltûnik egy beszámoló arról, hogy valahonnan az országból, Rhode Islandról, Kaliforniából, New Jerseybõl, a helyi rendõrök Izraelbe utaznak kiképzésre azért, hogy Amerikát biztonságosabbá tegyék. Érdekes, hogy ezeket az utazásokat az ADL (Rágalmazás Ellenes Liga) fizeti, egy olyan szervezet, amelynek a hajdani értelmes, bigottság ellenes célját már nagyon rég túlnõtte egy egészen más tevékenység: Izrael ügyeinek a képviselete. Ez a képviselet zabot és ostort használ. A mi köztisztviselõink, talán érthetõen, a zabon kérõdznek. Miközben ezek a közpénzen utazók Izraelbe kirándulgatnak, itthon egyre több izraeli biztonsági szakértõt alkalmaznak, hogy megmondják, miképp lehet az országunkat biztonságosabbá tenni. Mindenütt fel-felbukkannak: helyi szinten, a tagállamok szervezeteiben és mindenütt a szövetségi államigazgatásban. Ajánlgatják a szolgálataikat a Külügyminisztériumnak, és katonatisztek látogatják a Pentagon legmagasabb köreit. Az izraeli szakértõk külföldön is támogatnak bennünket. Õk segítettek nekünk, például, az abu ghraibi rabok kihallgatásában, most pedig Guantanamoban fokozzák a biztonságunkat. Bizonyos szinteken ez nem meglepõ. A pénzügyileg megbénított önkormányzataink számára magától értetõdõ a kísértés, hogy hasznot húzzanak a maguk számára egy lobbycsoport nagylelkûségébõl, élve az olyan közhelyek bölcsességével, mint pl., „ajándék lónak ne nézd a fogát”. Én azonban gyanítom, hogy ebben az esetben valószerûbb az a régi mondás, mely szerint „Krisztus koporsóját sem õrizték ingyen”. Még ennél is zavarba ejtõbb, hogy a túlméretezett szövetségi kormányzat és a kínlódó helyiek komoly pénzeket fizetnek ki olyan szakértõknek, akiknek a hozzáértése a legjobb esetben is kétségesnek mondható. 6

Nekem úgy tûnik, hogy mielõtt az amerikai polgárok biztonsága érdekében teljes mellbevetéssel rohannánk az izraeli szakértelem után, nem ártana megkérdezni, hogy az izraeli szakértõk és a politikájuk mennyire tette biztonságossá az izraeli polgárok helyzetét. Természetesen bárki, aki kicsit is figyeli a híreket, tudja a választ. Az igazság az, hogy Izrael óriási katonai ereje ellenére (amelyet az amerikai adófizetõk tartanak fenn napi több mint 10 millió dollár költséggel), az izraeliek a föld legjobban rettegõ népe. Az izraeliek veszélyben érzik magukat a kávéházaikban, az utcáikon, az otthonaikban. Rémülettel tölti el õket, hogy a saját, városi autóbuszaikon közlekedjenek. (A gazdagok természetesen kivételek. Õk taxin és magán autóval járnak.) Izraelben sokfelé egy áruházba bemenni olyan élmény, amelynek a honosítására nem sok amerikaiban volna hajlandóság. Hogy harci felszerelésbe öltözött, fegyveres katonák motozzák meg az embert, mielõtt megengedik, hogy belépjen, utána pedig a játékosztályt vizslató, a hátukra szíjazott, élesre töltött fegyvereket viselõ emberek között kelljen vásárolnia, az nem egy olyasfajta élvezet, amelyet közülünk sokan kívánnának átélni. Persze, rá lehet mutatni, hogy az izraeliek luxus körülmények között élnek a palesztinokhoz képest. „Csak” kb. ezer izraelit öltek meg az elmúlt öt évben, nem pedig 3500-nál is többet. „Csak” kb. 100 izraeli gyereket öltek meg a több mint 600 palesztin mellett. „Csak” 7000 izraeli sebesült meg, nem 28000. A munkanélküliség is csak 10%-os, nem pedig 50. Az izraeliek nem nélkülöznek, nem táplálkoznak hiányosan, és nem börtönözik be õket újra és újra, nem alázzák meg és kínozzák õket rendszeresen beteges módszerekkel. Nincsenek köztük tucatszám sérült és kilõtt szemû gyerekek, és noha növekszik a kerekes székes izraeliek száma, még csak meg sem közelítik a palesztinok százait, akiket az izraeli golyók bénítottak meg. Noha sok a megcsonkított, hiányzó karú, elvesztett lábú, eltorzított arcú, megnyomorított izraeli, mindez csak töredéke annak, amit az ember Palesztinában talál. Mindezek és a viszonylagos jólétük ellenére az Izraeliek nem élnek olyan feltételek között, amelyeket én utánozni szeretnék. A tény az, hogy az izraeli kormány biztonsági és politikai „szakértõi” hosszú ideje olyan könyörtelen és kegyetlen gyakorlatot vezettek be, hogy az áldozataik egy kisszámú, de halálosan veszélyes része végül elkezdett visszacsapni. A mostani intifáda során 140

palesztint öltek meg az elsõ, izraeli földön történt, hasonló zsidó haláleset elõtt. 84 palesztin gyereket öltek meg az elsõ izraeli elõtt. Most, amikor a palesztin halálesetek tovább szaporodnak, az izraeliek is, noha a számuk sokkal kevesebb, ugyancsak növekszenek. Ez egy nagyon egyszerû egyenlet. Az izraeli „szakértõk” minél inkább fokozzák a tevékenységüket az izraeliek „védelmében”, annál többen halnak meg. A végeredmény a valóságban az, hogy az izraelieket olyan nagyszerûen szolgálják a tisztségviselõik, hogy tömegével hagyják el Izraelt (ezért gyanítom, hogy a sok „biztonsági tanácsadó”, aki manapság az USA-ban az árújával batyuzik, ugyancsak tudja, hogy mikor kell a süllyedõ hajót elhagyni). Az elmúlt években körülbelül a lakosság 10%-a távozott és néhány korábbi amerikai diplomata arra gyanakszik, hogy az országukból elmenekülõ izraeliek száma könnyen lehet ennek a kétszerese. Én személyesen büszke vagyok Amerika történetére amiatt, hogy menedéket adott azoknak, akik „vágytak arra, hogy szabadon lélegezhessenek”, és hiszek abban, hogy a legjobban tesszük, ha szívesen látjuk azokat, akiket a rendkívüli szükség a partjainkra ûz. Azt azonban nem akarom, hogy bárki a mi országunkba hozza azt a „biztonságpolitikát” és „szakértelmet”, amely arra kényszerítette õket, hogy elmeneküljenek a sajátjukból. Nem lep meg, hogy oly sok izraeli költözik az Egyesült Államokba. Csak egy dolgot kívánok, hogy szüntessük meg a tanácskérést tõlük arról, hogy miképp tegyük az országunkat olyan biztonságossá, mint az az ország, ahonnan most menekülnek. A fordító utószava: Olyan hírek járnak, hogy az Izraelben járt Fidesz küldöttség új, Izraeli lakótelepek magyarországi építésérõl állapodott meg. A fenti cikk alapján úgy érzi az ember, hogy a hír nem alaptalan. Van azonban ezzel egy nagy baj. Israel Shamir tette a következõ megfigyelést a zsidók történetének a kezdetektõl a jelenkorig tartó tanulmányozása alapján: „Végy egy hangyát, és az hangyabolyt épít. Végy egy zsidót, és az gettót épít.” A zsidók, mióta nem volt államuk, kétezer éven keresztül, de lehet, hogy már régebben is, a saját maguk által épített gettókban éltek, és most sikerült nekik Izrael államát is egy életveszélyes, embertelen gettóvá alakítani. Õk nem csak a palesztinokat zárják be, de magukat is. Ezt tették az egész történelmük folyamán. Ezt teszik Amerikában is, ahol védett lakónegyedekbe költöznek össze. A „zsidó elmeállapotú” (ld. késõbb) Amerika ezt tervezi most Bagdadban, ahol egymilliárd dolláros költ-

séggel, de az irakiak pénzén, akarja megépíttetni a saját nagykövetségét, amely biztonságosabb lesz, mint a Pentagon. Öt méter magas, robbantásálló falak és bunkerek, nehogy a „sebészi pontossággal” végzett amerikai légitámadások véletlenül kárt tehessenek a személyzetben, kaszárnyák és védelmi fegyverek, föld-levegõ rakétákat is beleértve, fogják alkotni a világ legbiztonságosabb gettóját, ahonnan a fölszabadítók igazgatni fogják a hálás fölszabadítottakat. Budapesten is gettót, vagy gettókat fognak építeni, mert történelmileg csak ehhez értenek, különösen, ha Eva M. Amichay, az izraeli önjelölt budapesti fõpolgármester ül majd be Demszki megüresedõ székébe, és elkezdi – ahogy õ mondta – „Judapest” rekonstrukcióját. Minden országra, amelyben valaha is meghatározó szerephez jutottak, romlást hoztak. Ránk is. Karöltve a „zsidó elmeállapotú” Károlyival. Most éppen az USA-t és Izraelt teszik tönkre. Izraelben az okosabbak már érzik a veszélyt, és menekülnek. De bárhová is mennek, a végzetüket magukkal hordozzák, mert a judaizmus, mint világszemlélet, amely az önazonosságukat meghatározza, elkerülhetetlenné teszi ezt a fajta önsors-rontást. Egy lehetõségük volna a menekülésre: az asszimiláció. Erre viszont – a tiszteletre méltó kivételektõl eltekintve – nem hajlandók, tehát marad a gettó és a goyok gyûlölete. Meir Kahane egy nagynevû rabbi volt. Az alábbi részletek az õ beszédeibõl valók: „Ma Izraelben az arabok kitelepítésének a programja – higgyenek nekem – teljesen elfogadott. Mindenki akarja.” (Tudjuk, ez volt Hitlernek is a programja.) „Mi azért csak mondjuk ezt, csak mondjuk ezt, csak mondjuk ezt, egyre többször és többször … mert beszélni kell róla, noha az emberek idegesek és dühösek lesznek, és ellenkezni fognak, mert nem akarják hallani. Emlékszem, hogy egyszer Roslynben, Long Islandban beszéltem és azt mondtam, hogy ez (mármint a holokauszt) itt is megtörténhet, amikor valaki hirtelen felugrott és azt kiabálta: „Ez nem igaz! Maga hazudik!” Erõsen zsidós kiejtése volt, és én megértettem, hogy mit akar valójában mondani: „Én átéltem! Ne mondja nekem, hogy az itt megtörténhet.” Ezt mondta nekem. Ez a tragédia! Amikor lelövik a hírhozót. Ha valaki igazán szereti a zsidókat, megmondja nekik a fájó dolgokat. A fájó dolgokat, amelyek megmentik õket” (Jelen esetben a várható amerikai holokauszttól.) „A világtól való félelem tartja vissza Izraelt attól, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen az arab terrornak.” (A hitleri „végsõ megoldással”?) „A goyoktól való félelem az, ami ágyútöltelékké teszi a gyalogos katonáinkat, mert nem adják meg nekik a szükséges légi támogatást, nehogy „ártatlan arabokat” öljünk.” (Lám, lám, a „szentéletû” rabbi válo-

gatás nélkül ölné az arabokat. Nyilván az „Isten parancsára”, mint elvtársa, Bush.) „Ahelyett, hogy azt az üzenetet plántálnánk el, hogy az Istenben kell hinnünk, nem Bushban, azt látjuk, hogy a nemzeti tábor az ellenkezõ üzenetet erõsíti. A tüntetéseiken gyakorlatilag azt kérik Bushtól, hogy folytathassák a terror elleni háborút. Szánalmas erõfeszítéseket tesznek, hogy kimutassák, hogy Izrael és Amerika egy csónakban ül. … Ennek az üzenetnek a kései hatása rettenetes lesz. Arra hangol minket, hogy az higgyük, hogy a zsidó nép sorsa az Amerikához fûzõdõ viszonyunktól függ. Arra hangol minket, hogy azt higgyük, hogy George Bush nagyobb, mint a Burning Bush (az Égõ Csipkebokor – angol szójáték). De zúzzuk szét a kapcsolatainkat! Ez a valódi tsheuva! Istenhez ragaszkodni és elkülöníteni magunkat azoktól (mármint a goyoktól). Az ember nem ragaszkodhat Istenhez anélkül, hogy elkülönítené magát tõlük. A kettõ együtt nem megy. Ez a helyzet. Ez nem könnyû. Az elkülönülés mindig nehéz volt. Ez olyasmi, ami mindig aggodalmat okozott. De meg kell lennie! Mi vagyunk „a nép, mely egymagában él”. (Am livadad yishkon – BaMidbar, 23:9) Az emberek olvassák ezt a verset. Mily szép! Mi szép a hangzása! De ez nem dal, sem egy szép mondás. Ez a zsidó törvény. Az elkülönülés törvénye.” … és így tovább! Remélem, élvezték. (Forrás: http://www.kahane.org/meir/index.html)

A zsidónak a goytól még a halálában is el kell különülnie, mert ha goyjal kerül egy sírba, akkor az ítéletnapon nem fog feltámadni. (Ld.: Cunami Gázában) Robert Fisk, az angol Independent bejruti tudósítója írja le a beszélgetését egy izraeli rabbival. „Amit nekünk tennünk kéne – mondja a rabbi – az bemenni ebbe a görénylukba és elkapni ezeket a terroristákat és gyilkosokat. Görényluk, igen, azt mondtam görények, állatok. Megmondom, mit kéne tennünk. Ha valaki egy menekült táborban feldob egy követ, hoznunk kéne a bulldózereket, és az elsõ húsz házat a földdel egyenlõvé tenni. A második kõ esetén újabb húszat. Hamar megtanulnák, hogy ne dobáljanak köveket. Figyeljen, én azt mondom magának, a kövek halálosak. Ha engem megdobna egy kõvel, én lelõném magát. Jogom van arra, hogy lelõjem magát.” Fisk válaszára, hogy ha õt dobná meg a rabbi, õ nem lõné le, mert joga van nem lelõni, a rabbi azt felelte: „Akkor azt mondom, hogy ön elvesztette az eszét.” A rabbi kimondta a „zsidó elmeállapot” lényegét: aki nem áll bosszút ezerszeresen, aki nem rombol le húsz házat egy kõdobás miatt, aki nem lövi le azt, aki követ dob felé, az nincs észnél. Ennek az elmeállapotnak a következménye látható abban, amit Philip Habib, Reagannak a bejruti különmegbízottja mesélt el. Elborzasztotta az a dühödtség, ahogy Sharon lö-

vette a várost, ezért felhívta az izraelieket, hogy hagyják abba a folyamatos tüzelést. A válasz az volt, hogy õk nem lõnek. Felhívta Sharont, aki szintén azt mondta, hogy nem igaz, hogy lõnek. „Az az átkozott ember azt mondta nekem a telefonba, hogy amit látok, az nem igaz.” Ezután az ablakhoz vitte a telefont, hogy Sharon is hallhassa a robbanásokat. Mire Sharon felháborodva megjegyezte: „Micsoda telefonbeszélgetés az, amikor a valaki a kézibeszélõt kidugja az ablakon.” Nem olyan, mintha a kormányunkat és a sajtóját hallanánk? A gazdák mondják, hogy nem kapták meg a pénzüket. Õk azt mondják, hogy kifizették. Az iskolák nem kapják meg a törvényes támogatást. Azt állítják, hogy nem igaz. Az idõsgondozó intézmények nem kapják meg a támogatást. Azt állítják, hogy többet kapnak, csak igazságosabban. A vállalkozók nem kapják meg az ÁFA visszatérítést. Õk azt mondják, hogy támogatják a kisvállalkozókat. Látjuk a szegénységet és a munkanélküliséget. Õk azt mondják, hogy dübörög a gazdaság. Látjuk, hogy lemaradunk minden szomszéd országtól. Õk hirdetik, hogy „lendületben az ország”. Shamir írta, hogy a holokauszt mítosz egyik fontos szerepe, hogy mint egy mumussal, engedelmesen tartsák vele a kis zsidókat: „Ha nem teszitek, amit mondunk nektek, akkor jön a holokauszt, betesz a zsákjába, és elvisz!” Ezért nagy bûn a „holokauszt tagadás”. Ezért nem szabad megkérdezni, hogy miként lehet, hogy az auschwitzi áldozatok számát hivatalosan lecsökkentették három millióval, azaz négy millióról egy millióra, a hatmilliós végösszeg mégis maradt. Láttuk, Kahane rabbi még a zsidó uralom alatt álló Amerikában is ezzel az infantilis mesével rémítgette hitsorsosait. Sharon ugyanezzel a francia zsidókat ijesztgette. Vásárhelyi Mária Magyarországon teszi ugyanezt, amikor azt írja, hogy attól való félelmében, hogy a szomszédjai lámpaernyõt fognak készíteni a bõrébõl, mindig útra készen tart egy bõröndöt. De ennek ellenére nem megy Izraelbe, mert jövedelmezõbb itt lenni zsidónak, mint ott, mert ott nem részesülne „pozitív diszkriminációban”. Kahane szövegéhez nem igazán kell magyarázat: magáért beszél. Kiss János írt egy könyvet, amelynek a címe „Zsidónak lenni ténykérdés”. Ezzel szemben Israel Shamir véleménye, hogy „zsidónak lenni egy elmeállapot”. Kibontva: „Tényleg, mi is egy zsidó? Mindenkinek van a személyiségében egy kis darab, amely akadályozza, hogy elfogadja Krisztust. Ez a túlzott törõdés a tulajdonával, közösség ellenesség, istentelenség és harc Isten, azaz Krisztus ellen, becstelenség, önfelértékelés és mások lenézése, az alkotókészség bizonyos fajtái, a közömbösség mások iránt. Ez a bennünk lévõ kis zsidó.” Fontos megérteni, folytatja, hogy „a zsidóság a célból született meg, hogy harcoljon Krisztus és a kereszténység el7

len. Más célt is talált: a pénzszerzést és a befolyásban részesülést.” (Four Blind Man, de ugyanezt mondta Marx is: „A zsidó féltékeny istene a pénz”.) A „Zeno’s Arrow” c. cikkében pedig a következõt írja Shamir: „Egy zsidó személy helyzete sokkal jobb, mint más nemzeti közösségek tagjaié. … Neki egyáltalán nem kell zsidónak lennie. Mindenki, aki zsidónak mondja magát, rendelkezik egy másik azonossággal is. Õ egyúttal amerikai, vagy izraeli, vagy francia is. Ekképp Palesztina barátainak nem a zsidó származásúak ellen kell harcolniuk, hanem a zsidóság ellen, amely azokból áll, akik a „zsidóságukat” választják az õ legfontosabb azonosítójukul.” Ezek eredetüket tekintve nem mind zsidók, de „aki elfogadja a zsidó viselkedésmódot, zsidóvá válik”. Erre a legjobb példa Bush, aki „újjászületett kereszténynek” (born again Christian) mondja magát, ugyanakkor azt állítja, hogy a kereszténységnek az ellenség szeretetét parancsként elõíró Istene súgta meg neki, hogy támadja meg Irakot, gyilkoljon meg és tegyen nyomorékká százezernél több ártatlan embert, romboljon le és döntsön nyomorba és reménytelenségbe egy országot, és mindehhez a lakossága támogatását tervszerû ijesztgetéssel és hazugságokkal szerezze meg. A zsidó tömegek engedelmességre szorításának az eszköze a holokauszttal, az amerikaiaké pedig a terrortámadásokkal való ijesztgetés. Ez is a „zsidó elmeállapot” része. Mindez nem egészen vág egybe Kiss János predesztinációként ható könyvcímével. Hogy mi a megoldás, azt Shamir a „Trockij és az Egyház” c. írásában adja meg. Az írás oly rövid, hogy az egészet érdemes idézni: Israel Adam Shamir, Jaffa: TROCKIJ ÉS AZ EGYHÁZ A „Cion Bölcseinek a Jegyzõkönyveiben” egy fontos rész az a vád, hogy a zsidók el akarják

pusztítani a kereszténységet. A valóság azonban ennél bonyolultabb: véleményem szerint a zsidók nincsenek tisztában azzal a kárral, amelyet a kereszténység elutasításával okoznak. Ugyanúgy, ahogy az európaiak sem voltak tisztában azzal, hogy különbözõ betegségeket õk hoztak Polinézia bennszülött népeire, mert õk immunisak voltak a bajjal szemben. A bennszülöttek mégis tömegével haltak meg. Ezt ösztönösen érzik az ortodox zsidók, amikor a lehetõ legcsekélyebbre csökkentik a nem zsidó világgal való kapcsolataikat. Ezt ösztönösen érzik az antiszemiták, akik szívesebben látnak egy ortodox zsidót a shtreiml-jével és a pejoth-jával, mint egy asszimilált zsidót. Azonban kevesen értik meg, hogy miért okoznak az asszimilált zsidók akaratlanul is olyan sok kárt a nemzet szövedékének. Ennek egy gyászos példáját nyújtotta Lev Trockij, aki születésére zsidó volt, de teljesen elutasította a judaizmust, és magát „nem-zsidó zsidónak” nevezte, de részese volt az orosz templomok tömeges lerombolásának. Õ nem is álmodott arról, hogy azért rombolja a templomokat, hogy Soros Györgynek, vagy Ariel Sharonak a zászlóját emelje a magasba. Õ nem volt filoszemita. Õ szerette a goyokat, és nem szerette a zsidókat. Õ úgy gondolta, hogy a zsidók olyan sokáig foglalkoztak pénzzel, hogy a lelkük majdnem, hogy javíthatatlanul megromlott. Õk megõrizték, mondta, a kispolgári felfogásukat, a zsidó értelmiségiek pedig „ingatag, megbízhatatlan fél-külföldiek”. Õ büszke volt arra, hogy igazi orosznak tekintették, nem pedig zsidónak. Õ oroszul beszélt és úgy tûnt, hogy el is felejtett jiddisül. De akkor miért lett az orosz templomok elleni támadásnak a lelke? A lehetõ legjobb okból. Õ ösztönösen tette, mert érezte, és helyesen érezte, hogy Krisztus áll az orosz néppel való teljes egyesülésének az útjában. Õ nem nõtt föl ahhoz, hogy Krisz-

A Libanonban történtek elõtt értetlenül áll az, akinek némi fogalma is van a hadviselésrõl. Egykoron férfiak vívtak kemény csatát férfiakkal, a nõk, gyermekek, öregek legyilkolása szégyennek számitott. Mindez megváltozott az Izrael által indított Libanon elleni háborúval. Itt legkevésbé katona küzd katona ellen, az izraeli hadsereg saját sikertelenségét torolja meg a polgári lakosságon. Gyors sikerre számított, ám hiába jelezte korábban, hogy még egy hétre tervezi a támadást, mert nem tudta elérni célját, a Hezbollah megsemmisítését. És nem is fogja elérni, mert Izrael a támadó, Libanon és a Hezbollah pedig az otthonát védi. Az ilyen háború kimenetele, még a rengeteg véráldozat árán sem kétséges. A zsidó állam fenn állása óta nem tudta elérni az olyannyira áhított gyõzelmet, mert mindvégig igaztalan, hódító háborút vívott szomszédaival. A legmegdöbbentõbb azonban a világ közönye és méginkább a nagyszájú, harsány rockereké. A lázadónak nevezett mûfaj korábban minden ellen kikelt, a Wembley stadionban emlékezett meg a buzi, AIDS-ben elhunyt Freddy Mercuryról, a környezetvédõ Sting akkor is felemelte a szavát, ha egy vizilovat támadás ért, 2001. szeptember 11-e kapcsán világhírességek egymást túlharsogva írták elítélõ dalai8

tust elfogadja (kiemelés tõlem), hát megpróbálta félreállítani az akadályt. Az orosz templomok ezreit rombolták le, és ezzel aláásták az orosz kommunizmus jövõjét. A kommunizmusnak és az egyháznak ez a szakadása okozta Soros György és Mark Rich óriási sikerét Oroszországban 1991. után. Európában és Amerikában nagyon sok zsidó származású derék ember követi el ugyanezt a hibát. Harcolnak az egyház ellen, mert azt hiszik, az áll közöttük és a nép többi része között. Pedig akár tetszik, akár nem tetszik, ahogy Trockij példája bizonyítja, nincs más út: vagy elfogadják, vagy jóvátehetetlen károkat okoznak azon emberek lelkének, akiket szeretnek.” Nem hiszem, hogy Kiss János ezt meg fogja szívlelni. Nagyon elszomorítóan tapasztalható ez a jelenség az amerikai, un. baloldali sajtóban. Nagyszerû elemzések, erkölcsös, a szenvedõkkel együtt érzõ szemlélet, a hatalmasok bátor bírálata, de a palesztin szabadságharccal olykor képesek egy szintre tenni a „melegek jogait” csak azért, hogy támadják a kereszténységet, elsõsorban a katolikus egyházat. Ezt állapotbeli kötelességüknek érzik. Ez a sajátos vakság, vagy világnézeti alapú értelmi beszûkülés sajnos annyira általános, hogy akár el is nevezhetnénk a jelenséget Trockij komplexusnak. Pedig a képlet nagyon egyszerû: aki nem tudja elfogadni és értékelni a szeretet vallását – és most nem arról van szó, hogy buzgó híve legyen –, hanem harcolni kezd ellene, az akarva-akaratlan a gyûlölet uralmának a felépítésén dolgozik. Írta: Alison Weir Forrás: www.ifamericansknew.org, továbbá Counterpunch, 2005. február 3.

kat a Fleetwood Mactõl Bruce Springsteenig, Magyarországon a Pannon Rádió elleni tiltakozásul több tucat magyar híresség akarta megtíltani dalai lejátszását az adón. Hol vagytok most kedves nagy szájú lázadó rockerek? Melyikõtök lesz az elsõ, aki hallatni fogja a hangját, mert Izrael gyerekeket ölt meg az óvóhelyen? Hol vagytok nemzeti politikusaink, hogy szót emeljetek Izrael háborús bûnei miatt? Hol vagy a Likuddal testvérszövetséget kötött Fidesz, amikor mindez történik? Annyit nem érdemeltek, hogy az ember leírja a neveteket, de majd jöttök a szavazócédulákért hamarosan, akkor ne feledjétek, amit fentebb hiányoltam. Végezetül csak egyet kívánhatok. Légy átkozott Izrael, világ megrontója, az örök békétlenség szítója, a Pokol földi helytartója! A jó Isten fizesse meg neked ezerszer mindazt, amit a világ ellen évezredek óta elkövettél és amit elkövetsz most! Te pedig, közönyösen hallgató világ, akit zsebre tett a pénz hatalma, érezd meg minél elõbb ugyanazt a borzalmat, ami ellen lusta voltál felemelni a szavad! Szakács Gábor

jó ha figyelünk

Sharon szembesül a teremtõjével

„Már úgy is ég minden” – mondja Sharon. És valóban, lángra gyúlt a Közel-Kelet Írta Gilad Atzmon (CounterPunch, 2006. január 5. :Repose in Blood – Sharon Meets His Maker) „Laurával együtt osztozunk az izraeli nép aggodalmában Ariel Sharon miniszterelnök egészsége miatt és imádkozunk a felépüléséért. Sharon miniszterelnök a bátorságnak és a békeszeretetnek a megtestesítõje.” George W Bush (az USA elnöke, a bátorság és békeszeretet megtestesülése) „Azt hiszem, mindenkit meglepett a bátorságával és államférfiúi nagyságával, amelyrõl az elémúlt években bizonyságot tett az Izrael és a palesztinok közötti, hosszú távú béke megállapodáson dolgozva.” Jack Straw (az UK külügyminisztere, a bátorság és békeszeretet megtestesülése) A béke megtestesítõje haldoklik. Imádkozzunk a gyors felépüléséért. Egy olyan emberért, aki már majdnem megújította az izraeli politikai világot, mindnyájunk számára helyreállította a cionista államot és annak a rasszista programját. A nagy ember súlyosan beteg. Ó, Istenünk, mentsd meg a

mi messiásunkat, ó Istenünk, tudnál teremteni egy olyan igaz szamarat, amely képes volna az õ terhét hordozni? A békeszeretõ ember úton van a teremtõje felé. Az Úr valószínûleg már akkor megkérdezi õt, mihelyt belép a mennyek kapuján: „Hé, Arik papa, mitõl piroslanak a kezeid?” A Jóisten néha tudatlannak tetteti magát, mert szeret a választott híveinek alkalmat adni a bûnbánatra. Mert azok, hogy, hogy nem, hajlamosak elfeledkezni arról, amíg a földön járnak. Arik papa azonban nem olyan buta, hogy a Jóisten ilyen könnyen bolonddá tegye. „Hogyhogy piros? Még, hogy vér? Én csak úgy festegettem a te országodat a kedvenc színemmel. Gondoltam, tetszeni fog neked.” Arik papa ezzel rákacsint az Úrra. Az Úr azonban tartózkodó marad, nem hat rá a játék. Már nem kevés ideje szemléli elképedten a választott hívei viselkedését. Eközben lent a földön az izraeliták egy új megváltóért imádkoznak. A béke új megtestesítõjéért, egy könyörtelen tábornokért, akinek van hosszú távú elképzelése. Olyan hosszú távú, hogy soha senki sem láthatja

meg a végét. Az izraeliták nem szeretik meglátni a fényt az alagút végén, mert az megmutatná, hogy alagútban élnek. Nem könnyû a papának helyettest találni. Amíg csak arról van szó, hogy a cipõjébe kell belelépni, a feladat kissé könnyebbnek látszik, de amikor a zakójára fordul a szó, a feladat szinte lehetetlen. Az izraeliták teljessége illik bele. Az egész héber nemzet akar beburkolózni Arik papa légoltalmi köpenyébe. Az télen meleg, nyáron árnyékot ad. Valahogyan hosszú éveken át a kedvére mûködött. Mindentõl megvédte, semmi sem tudott igazán ártani ennek az embernek. Sem a qibiai tömegmészárlás, sem Sabra és Shatila, sem a palesztin és izraeli civilek ezreinek a halála, amely az õ közvetlen parancsnoksága alatt esett meg. Még elsõ feleségének és fiának a gyanús halála sem. A papa elintézte, hogy mindenbõl kimásszon. Mármint lent a földön. A papa a fajtájának a legjobb és legutolsó példánya volt. Elkötelezett zsidó nacionalista. Számára a béke nem valaminek a lezárása volt, hanem cselvetés. Arik volt az utolsó héber bajnok. A követõi csupán hivatásos katonák. Tudnak ölni, ha kell, de nem igazán szeretnek már vérben fürdõzni. Elpuhultak. Köszönjük neked, te békeszeretõ öregember, hogy megtanítottad nekünk, hogy mit akarnak az izraeliták. Köszönjük neked, te békeszeretõ öregember, hogy búcsút mondasz nekünk. Különösen köszönjük neked, hogy megtanítottad nekünk, hogy mit szeretnek az izraeliek szeretni. Kissé szégyenletes, hogy ez olyan sokáig tartott neked, de ha fontolóra veszem az önfeltámasztási tehetségedet, csak azt mondhatom, hogy sosincs túl késõn. Gilad Atzmon Izraelben született és szolgált az izraeli hadseregben. Két regény szerzõje: „A Guide to the Perplexed” (Útmutató az elképedtek számára) és a közelmúltban kiadott „My One and Only Love” (Az én egyetlen és kizárólagos szerelmem). Atzmon egyike Európa legelismertebb jazz szaxofonosainak is. Legutóbbi CD-jét, a „Számûzetést” a BBC az év legjobb jazz CD-jének nevezte. Jelenleg Londonban él. Elérhetõsége: [email protected].

9

Van egy izraeli, cionista honlap, amelybõl sok mindent megtudhat az ember Izraelrõl és Palesztináról. Nem akarok a részletekbe menni, de például azt is, hogy palesztin nép nem létezik, és sosem létezett. A honlapon található az un. „SHIT list”, vagy magyarul SHIT névjegyzék. Címe: http:// masada2000.org/index.html A SHIT a Self Hating Israel Threatening kifejezés rövidítése. Jelentése: öngyûlölõ, Izraelt fenyegetõ. Ha belenéz az ember a névjegyzékbe, csak zsidókat talál ott. Tehát öngyûlölõ, Izraelt fenyegetõ zsidókról van szó. (A SHIT szó egyébként angolul – elnézést – „szart” jelent. A honlap neve a páratlan zsidó szellemesség és humor megnyilvánulása.) Örök hála a liberálisainknak, hogy feltárták elõttünk, hogy a lelkünk mélyén mi, magyarok, milyen mélyen, a „génjeinkbe programozottan” vagyunk rasszisták és antiszemiták, mert így eljutva a helyes önismeretre, módunk van a bûnbánatra, az ismételt jóvátételekre és bocsánatkérésekre. Bár nagyon szörnyû a rassz- Jogos az öröm, alakul Condi és Ehud új Közel Keletje izmusunk, de még szörnyûbb, hogy a szélsõséges antiszemitizmus már a zsidók közt is föl„A kérdés, amit föl kell tenni, hogy ki fogja megvédeni az ameriütötte a fejét. Ideje volna már, hogy az eszdéesz egy zsidó missziót, vagy inkább inkvizíciót (magyarul: kikérdezõ szervezetet) hozzon lét- kaiakat az anyaországuktól.” „Úgy látszik, hogy a zsidó nép egyenjogúsítása vezetett a cionizmus re ezeknek a zsidó eretnekeknek a felkutatására (célszerûen a Simon megszületéséhez: egy rasszista, gyarmatosító és nacionalista államhoz, Wiesenthal Center-rel együttmûködve), és jobb belátásra térítésére. A tévelygõk egyike Gilad Atzmon, bármily szégyen, de nemzet- amely most alakul át a végsõ formájába: a szadista végkifejletbe.” „Ha meggondoljuk, elrettentõ, hogy egy aprócska államnak egy közileg elismert dzsessz szaxofon mûvész, akinek az Exile (Számûzetés) címû CD-jét a BBC 2003-ban az “Év Albumának” minõsí- ilyen kis érdekcsoportját ennyire ûzi az a vágy, hogy a világ többi rétette. Izraelben született, szolgált az IDF-ben (Izraeli Véderõ), szét véget nem érõ viszályokba hajszolja.” most pedig önkéntes számûzetésben él Nagy-Britanniában. HonAz izraeli kormányról és hadseregrõl: lapja www.gilad.co.uk, delejcíme: [email protected]. Az alábbi, leleplezõ képen, mely a „SHIT list”-en található, „A választott izraeli kormány csak azért van, hogy az izraelieket ellásAtzmon, mivel a háború után, Izraelben született, nyilván a német, sa palesztin vérrel. Arra szakosodtak, hogy az izraeli nyilvánosság száneonáci hadsereg tisztjeit szórakoztatja. Kérem, hogy csak nagyon mára gondoskodjanak a minél nagyobb palesztin halálozási arányról. erõs idegzetûek olvassák az Atzmontól származó alábbi, felháborító Taktikai fogalmakkal ezt az „elrettentés erejének” nevezik, de a valókijelentéseket, és olyanok, aki nem egykönnyen kerülnek az ellen- ságot jobban kifejezné, ha nyers vérszomjat mondanának.” ség uszályába. Minden szó a „masada” honlapról származik. Atzmon, Gilad: Amikor ez az izraeli születésû zenész nem a szop- Izrael erkölcstelenségérõl és az emberi együttérzés hiányáról: rán szaxofonját vagy klarinétját fújja új hazájában, Angliában, ak- „Hasonlóan bibliai õseikhez, az izraeliek halálra verve szeretik látni az kor az arab és moszlim nácik seggét nyalja. Gilad Atzmon nem sze- ellenfeleiket… bármilyen szörnyen is hangzik, az izraelieknek örömöt reti Izraelt, sõt a szülõhazáját „erkölcstelen, gyarmatosító állam- okoz mások szenvedése. Az együttérzés fogalma teljesen távol áll tõnak” tartja. Sok mást is mondott õ. Ami a lényeg, hogy egymaga lük.” „Izrael a palesztin nép nap-nap utáni megfélemlítésével van elkorszerûsítette „Cion Bölcseinek a Jegyzõkönyveit”. foglalva. Ha a megfélemlítés unalmassá válik, akkor öldöklésbe fognak. Ha az öldöklést is megunják, akkor megalázzák a haldokló Idézetek tõle: Arafatot. Izrael … minden elképzelhetõ embertelen indulatnak az A cionizmusról: „A cionizmus egy egyedülálló módszer, amelynek célja, hogy töké- öntetszelgõ megtestesülése. A kegyetlenség megdicsõülése.” letessé tegye a világszerencsétlenségeknek és az emberi fájdalomArafatról, az õrültrõl, akinek negyven éves zsidóölõ múltja van: nak az átalakítását zsidó haszonná.” „Élete utolsó tíz napjának a folyamán a világ lélegzet visszafojtva „A cionizmus valahogy mindig kész volt bármely vezetõ hatalom figyelte azt, ami a szabadságharcosok óriása és a halál angyala kögyarmatosító érdekeinek a kiszolgálására.” zötti, örökké tartó csatának tûnt. Sokan követték közülünk aggodalommal a híreket, sokan imádkoztak az elnök felépüléséért.” Izrael és a cionizmus korrupt üzelmeirõl: „Amerika már a függetlensége elvesztésénél tart. Most úgy látszik, hogy a cionista érdekcsoportok irányítják Amerika külpolitikáját. Izrael jövõjérõl: Az Amerikai Egyesült Államok hosszú ideig tartó függetlenség „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi után egy nála jóval hatalmasabb államnak válik a távoli gyarmatá- az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” vá, a zsidó államnak.” 10

jó ha figyelünk

Mindenkit arra kérünk, hogy bojkottálja az „Öngyûlölõ, Izraelt Fenyegetõ” (Self Hating Israel Threatening, röviden SHIT, azaz SZAR) zsidók eme beteg példányának a muzsikáját. Eddig tartott a honlap Atzmonra vonatkozó szövege. (Mellette még több mint 7000 név van rajta képekkel és a bûneik jegyzékével.) Mindenekelõtt sietek elhatárolódni Atzmontól és követelem, hogy az általunk több évtizedes tapasztalatból ismert valódi szólásszabadság nevében Tony Blair azonnal börtönözze be gyûlöletbeszédért, mint az osztrákok Õfelségének, Nagy-Britannia uralkodójának „holokauszt tagadó” alattvalóját, a történész David Irvinget. Anglia örök szégyene, hogy az ott élõ zsidó holokauszt tagadó, Paul Eisen, még mindig szabadlábon van. (Az eszdéeszetlenek és Kiss János szervezhetnének egy tüntetést az angol követség elõtt antiszemitizmus pártolás ellen, mint annak idején „ártatlan Józsika” ügyében a Moszkva téren a magyar rasszizmus ellen.) Az idõsebbek talán emlékeznek a Kádár korszak viccére: „Mi a szólásszabadság? Válasz: Szabad országban, szabad ég alatt szabadon mondani, amit szabad.” Ausztria már utolérte Kádárt. Vigadj rendszerváltó magyar haza! És legyünk büszkék, mert „õk” értek utol „minket”. (A reakciósok szerint örüljünk, hogy már lemaradásban vagyunk!) Egyik nagy politikusunk mondta, hogy minden magyar gyereknek legalább egyszer életében el kell mennie a Holokauszt múzeumba. Sajnos, az nem jutott eszébe, hogy ehhez ingyen utazási jegyet adjon a vidéki fiataloknak. Ezért most jobb javaslatot teszek: a múzeumot vigyük el az emberekhez. A módszer, hogy minden megyeszékhelyen létesítünk egy-egy holokauszt múzeumot, amelyet washingtoni mintára „A Türelem Házának” neveznénk el (vigyázat, nem „türelmi ház”, mint „türelmi zóna”) és minden volt járási székhely múzeumában egy-egy holokauszt emlékszobát, vagy ha túl kicsi, legalább egy holokauszt sarkot. Valahogy úgy, ahogy az ötvenes években, általános iskolás koromban, az osztályban kellett egy „vörös sarkot” készítenünk. (Micsoda cinizmus, hogy a Szovjetunióban született izraeli zsidó, Israel Shamir, ezzel szemben azt képes írni a „PaRDeS” c. könyvében, hogy „a holokauszt múzeumok a zsidó bûnözés növekedésének fontos tényezõi”. Sõt, arra vetemedik, hogy oldalakra menõ „antimarxista és burzsoá áltudományos” magyarázatokat fûzzön ehhez az ab ovo hamis és rasszistán antiszemita téziséhez.) Gilad Atzmon nem csak zenész, hanem író és újságíró is. Ha írásai a kezükbe kerülnek, leghelyesebb azokat azonnal elégetni, de ha kézbe veszik, a fentiek kéretnek szigorúan figyelembe vétetni. Azt nem tudjuk, hogy fenti szöveg mire utal a „Cion Bölcseivel”, de van egy olyan írása, amelynek a „London Bölcseinek a Jegyzõkönyvei” címet adta. Azok kedvéért, akik nem emlékeznek „Ártatlan Józsika” esetére, amikor egy cigány fiatalember (Mortimer) megkéselt egy másikat (Ártatlan Józsika), és ami miatt Kiss János vagy talán TGM „antimagyarrasszista” tüntetés szervezett a Moszkva téren, ide másolom a Független Szabad és Demokrata Hírszolgálat tényfeltáró riportját, amely a már megszûnt kettosallampolgarsag.hu honlapról származik. http://www.kettosallampolgarsag.hu/?q= Az Igazi Józsika sztori – A kettosallampolgarsag.hu szenzációs tényfeltáró riportja jó ha figyelünk

Azon a borzalmas napon szegény Patai Józsika beteg nagymamájához ment látogatóba két pajtásával. Nehéz volt kijutnia a második kerület közismert gettójából, négy rasszista, romaverõ rendõr is igazoltatta, egyikük gumibottal meg is ütötte, amikor a felszólításra, hogy „papírokat, cigány“, csupán annyit rebegett: „természetesen, biztos úr“. Józsika kosarában a Máltai Szeretetszolgálattól kapott 10-12 mobiltelefon, 8-10 pénztárca, némi speciális, illatos gyógyfûkeverék és por 22 db zacskóban, néhány egyszerû, a kirekesztettekre jellemzõ 5cm vastag aranylánc, fél tucat puritán, bálás Versace öltöny, egy-két apró, a szociálisan hátrányos helyzetûeknek osztogatott Denon DVD lejátszó, egy szeméttelepen talált Oxford Advanced Learner’s Dictionary és Világirodalmi Lexikon, a vizsolyi Biblia, egy fémbõl készült, 28 cm hosszú, olcsó háztartási eszköz, amit a nagyinak szánt ajándékba a speed nevû, legolcsóbb fájdalomcsillapítóval együtt, s egy ujjakra húzható, kedves kis acélékszer. A 21-es buszon éppen egy öreg néninek segítettek a csomagjait felcipelni, amikor SS egyenruhás, 25-30 év közötti szõke férfiak érkeztek a megállóba. A Székely Himnuszt énekelték. „Ide nekem egy rohadt zsidót!“ kurjantotta a legtagbaszakadtabb vandál, hideg kék szemei izzottak a gyûlölettõl. „Nincsenek a buszon izraelita vallásúak“ motyogta félénken Kohn bácsi, miközben 24 karátos aranyóráját lopva levette csuklójáról, és kabátzsebébe csúsztatta. „Ehun van egy!“ üvöltötte az egyik verõlegény, véres ingujja kivillant éjfekete egyenruhája alól. Ekkor lépett közbe Józsika: „Pax Vobiscum!“ (béke veletek) mondta szelíden az õrjöngõ hitleristáknak. „Mindnyájan Testvérek vagyunk!“ Hangja halk volt, mégis határozott. Kicsiny, gyönge testével – nem régen épült fel egy súlyos vírusfertõzésbõl – védte az ártatlan, remegõ Kohn bácsit. A busz hátuljában álldogáló 10 válogatott rögbijátékos, 6 súlyemelõ, két +130 kg-os birkózó, Fekete László, Toldi Miklós, Görbe Nóra(Linda), az antiszemita Mel Gibson, Lovas István, ifjabb Hegedûs Lóránt, Semjén Zsolt, a páncélos tábornok Joseph Ratzinger és Tomcat rideg közönnyel nézte végig a rasszista megnyilvánulást. Sõt, az egyik szemtanú késõbbi beszámolója szerint a blogger karlendítéssel bátorította a fasiszta pribékeket. „Ha nem takarodsz elõlem, keresztül szúrlak, te büdös cigány!“ ordította a Mortimer névre hallgató Obersturmbahnführer a frissen mosakodott, illatos fiúnak, ám Józsika halált megvetõ bátorsággal, rendíthetetlenül védelmezte halmozottan hátrányos helyzetû, minden munkahelyrõl, alapítványi, médiavezetõi és bankigazgatói székbõl kirekesztett embertársát. Szemeibõl a szeretet és a jóság fénye sugárzott. A kigyúrt, homlokán és talpán horogkeresztes tetoválást viselõ vadállat erre kihúzta hüvelyébõl második világháborús német kardját, s rárontott a Roma Katolikus Ifjúsági Szövetség 15 éves tagjára. A fajgyûlölõ penge a gyermek hasába hatolt és 12 helyen jött ki a hátán. Mindez egyetlen döféstõl! „Bocsásd meg nekik Uram, nem tudják, mit cselekszenek!“ rebegte elhalóan Józsika, majd kezével megáldotta támadóit és lehunyta két szemét. Az utasok elégedett, cinkos mosollyal szálltak le a buszról – többen kezet ráztak a támadóval, vagy leköpték a vérében úszó Józsikát, majd csendesen eltávoztak a tett színhelyérõl. Egy humánusabb járókelõ megpróbált segítséget hívni mobiltelefonján, ám a közeli templom katolikus (vagyis nyilas) plébánosa kicsavarta kezébõl a távbeszélõ szerkezetet és porrá zúzta az aszfalton: „Cigánybuzi!“ sziszegte a jótét lélek fülébe. A mentõk és a rendõrség csak 13 óra múlva értek ki a helyszínre. Addig SENKINEK nem tûnt fel az ártatlan, megsebzett roma kisfiú! Kegyetlen gyilkosa (aki akkor még nem tudhatta, hogy Józsika iszonyatos sebekkel ugyan, de túlélte a támadást), Mortimer menekülés közben berohant egy titkos árja szépségszalonba, ahol 3 órát szoláriumozott, fekete parókát vett fel, majd a rendõrségen megbúvó náci bajtársaival mobilon megbeszélte a fedõsztorit, miszerint õ is roma. .. Tegnap a fasizmus még csak az ajtónkban állt, ma bejött elõszobánkba és holnap talán már mindennapi életünk része lesz! Független Szabad és Demokrata Hírszolgálat kettosallampolgarsag

11

Írta Paul Craigh Roberts CounterPunch, 2006. július 22-23. http://www.counterpounch.org./roberts07222 006.html Tudja ön, hogy Izrael etnikai tisztogatást végez Libanonban? Izrael megparancsolta a falusi lakosságnak, hogy tûnjenek el. Ezután lerombolja az otthonaikat és legyilkolja a menekülõ falusiakat. Ezt kell tenni, hogy ne legyen senki, aki visszajöhetne, és ne legyen semmi, ahová vissza lehet jönni, ami megkönnyíti, hogy Izrael elrabolja a területet, ugyanúgy, ahogy ellopja Palesztinát a palesztinoktól. Tudja ön, hogy Izraelnek a polgári lakótelepek elleni izraeli támadásai során meggyilkolt libanoni civil áldozatok egyharmada gyerek? Errõl számol be Jan Egeland, az ENSZ segélyszolgálatának a koordinátora. Azt mondta, hogy lehetetlen eljutni segélynyújtás céljából a sebesültekhez és a romok alá temetettekhez, mert az izraeli légicsapások minden hidat és utat felrobbantottak. Ha megfontolják, hogy Izrael milyen gyakorisággal (szinte mindig) véti el a Hizbollah állásait és találja el a polgári célpontokat, abba is belegondolhatnak, hogy az izraeli tûzerõt az USA mûholdjai és az USA hadi GPS rendszere irányítja. Ne lepõdjön meg az USA bûnrészességén. Miért volna a bábú kevésbé gonosz, mint a fõnöke? Ön természetesen nem tudja ezt, mert errõl az amerikai nyomtatott és sugárzott tömegtájékoztatás nem számol be. Mivel Bush fenemód büszke magára, ön tudja azt, hogy õ minden erõfeszítést megakadályozott a libanoni lakosság izraeli mé12

szárlásának a megállítására. Bush „NEMET” mondott az ENSZ-nek. Bush „NEMET” mondott az EU-nak. Bush „NEMET” mondott az Amerika barát libanoni miniszterelnöknek. Kétszer is! Bush rettentõen büszke a határozottságára. Õ élvezi Izrael õrjöngését, és azt szeretné, ha õ ugyanazt meg tudná tenni Irakban. Ön büszke arra, hogy az „ön” elnöke zöld utat adott Izraelnek, hogy az izraeli ágyúzás elõl menekülõ libanoni jármûoszlopokat, a fõvárosban, Bejrutban, és szerte az egész országban a lakónegyedeket, a kórházakat és az erõmûveket, az élelmiszer gyárakat és raktárakat, a kikötõket, a polgári repülõtereket, a hidakat, az utakat, a közmûvek minden fajtáját, amelyen az emberek élete függ, lebombázza? Ön büszke amerikai? Nem inkább Izrael bábja? Július 20-án az „ön” képviselõháza 410/8 arányban Izrael óriási libanoni háborús bûnei mellett szavazott. Nem elégedett meg azzal, hogy minden amerikait bûnrészessé tett a háborús bûnökben, az Associated Press szerint még „el is ítélte Izrael állam ellenségeit”. Kik a „zsidó állam ellenségei”? A palesztinok, akiknek a földjét ellopta a zsidó állam, akik otthonait és olajfa ligeteit elpusztította a zsidó állam, akik gyermekeit az utcán lövi le a zsidó állam, akiknek az asszonyaival erõszakoskodik a zsidó állam. A palesztinok, akiket gettókba falaznak, akik nem tudnak eljutni a földjeikre, vagy orvoshoz, vagy iskolába, akik nem tudnak gépkocsizni a Palesztinán át vezetõ utakon, mert azok csak zsidók számára épültek. A palesztinok, akiknek õsrégi városait az izra-

eli hadsereg védelme alatt támadják meg a harcias cionista „telepesek”, akik verik és üldözik a palesztinokat és kikergetik õket a városaikból. Palesztinok, akik nem engedhetik ki a gyermekeiket a lakásból, nehogy a zsidó „telepesek” meggyilkolják õket. A palesztinokat, akik szembeszállnak az izraeli aljasságokkal, „terroristának” nevezik. Amikor Bush a szabad választásokat erõltette Palesztinában, a nép a Hamaszra szavazott. A Hamasz az a szervezet, amely föllépett a zsidó állammal szemben. Ez természetesen azt jelenti, hogy a Hamasz gonosz, antiszemita, nem Amerika barát és terrorista. Az USA és Izrael lépése az volt, hogy elvágtak minden pénzügyi forrást az új kormánytól Mert a demokrácia csak akkor megengedett, ha azt teszi, amit Bush és Izrael akar. Izrael sosem alkalmaz terrort. Csak azok terroristák, akik Izraelnek útban vannak. A zsidó állam másik ellensége a Hizballah. A Hizballah a siita moszlimok fegyveres szervezete, amely 1982-ben alakult, amikor Izrael elõször rohanta meg Libanont. E támadás során az emelkedett erkölcsû zsidó állam intézkedett a menekült táborokban lakó menekültek legyilkolására. Izrael embertelenségeinek a következménye lett a Hizballah, amely harcolt az izraeli hadsereg ellen, legyõzte és kikergette Libanonból, hogy az a farkát behúzva menekült. Manapság a Hizballah nem csak védelmezi Libanont, de szociális szolgáltatásokat is nyújt, mint árvaházak fenntartása és egészséggondozás. Bezárva a sort, a zsidó állam ellensége minden moszlim ország, amelyet nem Izrael

barát amerikai bábkormány irányít. Egyiptom, Jordánia, Szaud- Arábia és az olaj emírségek Izrael pártján vannak a saját fajtájuk ellen, mert vagy amerikai pénztõl függenek, vagy Amerika védi meg õket a saját népüktõl. Ezeket a kormányokat, amelyek nem a népüket képviselik, elõbb-utóbb meg fogják dönteni. Ez csak idõ kérdése. Bush és Izrael az õ eszeveszett erõlködésükkel, hogy megdöntsék Szíria és Irán kormányát, ténylegesen siettetik ennek a bekövetkeztét. Mindkét kormánynak sokkal nagyobb népi támogatottsága van, mint Bushnak, de a Fehér Ház félkegyelmûje ezt nem tudja. A félkegyelmû azt hiszi, hogy Szíria és Irán is „sétagalopp” lesz, mint Irak, ahol az USA hadseregének tíz büszke hadosztályát köti le néhány könnyû fegyverzetû felkelõ. Ha ön még mindig büszke amerikai, gondoljon arra, hogy a büszkesége semmi jót sem jelent Izraelnek vagy Amerikának. Július 20-án, amikor az „ön” képviselõháza, az „ön” USA szenátusa példáját követve, elfogadta az Izrael háborús bûntetteit támogató határozatot, akkor a legerõsebb washingtoni lobby, az Amerikai-Izraeli Közügyi Bizottság (AIPAC), azonnal közzétett egy sajtóközleményt azt állítva, hogy „az amerikai nép túlnyomó többsége támogatja Izraelnek a terrorizmus elleni harcát és megérti, hogy nekünk a válság idején ki kell állnunk a legjobb szövetségesünk mellett”. Az igazság az, hogy a válságot Izrael idézte elõ azzal, hogy megrohant egy Amerika barát vezetésû országot. Az igazság az, hogy az amerikai nép nem támogatja az izraeli háborús bûnöket, ahogy a CNN gyors felmérése és a C-Span betelefonálói azt láthatóvá tették. Az amerikai beszámolók Izrael párti meghamisítása ellenére az amerikaiak többsége nem támogatja a libanoni lakosság ellen elkövetett embertelenségeket. A Hizballah Dél-Libanonban helyezkedik el. Ha Izraelnek a Hizballah a célpontja, akkor miért hullanak

jó ha figyelünk

az izraeli bombák Észak-Libanonra? Miért hullanak Bejrutra? Miért hullanak polgári repülõterekre, iskolákra és kórházakra? Megérkeztünk a fõ kérdéshez. Amikor az USA szenátusa és képviselõháza határozatot hoz az izraeli háborús bûnök támogatására és elítéli azokat, akik szembeszegülnek az izraeli támadással, akkor alátámasztja Oszama bin Laden propagandáját, mely szerint Amerika, Izraellel együtt, az arab és moszlim világgal áll szemben. Ez a felfogás nem kedvez Izraelnek, amelynek csökken a lakossága, mert az okosabbak már észrevették a feliratot a falon, és már menekülnek. Izrael arabok és moszlimok százmillóival van körülvéve, akik Izrael tettei és embertelen politikája miatt Izrael ellenségeivé váltak. A moszlim világ mindig abban bízott, hogy az Egyesült Államok a megegyezés érdekében fog beavatkozni és ráébreszti Izraelt, hogy nem tudja Palesztinát ellopni és minden palesztint földönfutóvá tenni. Ez volt az arab világ várakozása. Ez az oka, hogy a bábjainkat miért nem buktatták még meg. Ez a remény az oka, hogy Amerikának még mindig van valamelyes tekintélye az arab világban. A képviselõházi határozat, amelyet az AIPAC pénzén vásároltak meg és fizettek ki, az utolsó szög Amerika közép-keleti tekintélyének a koporsójában. Azt mutatja, hogy Amerika valóban Izrael kesztyûbábja, pontosan úgy, ahogy Oszama bin Laden állítja, és moszlimok többsége gondolja. Mivel a remény és a diplomácia már meghalt, ezután Amerikának és Izraelnek csak a fogak és karmok maradtak. A hencegõ izraeli hadsereg Dél-Libanonban nem tudott legyõzni egy gyülevész fegyveres csoportot. A hencegõ amerikai haderõ nem tud legyõzni egy gyülevész, rosszul felfegyverzett, az iraki lakosság egy kisebbségébõl toborzott felkelõ csoportot, akiket ráadásul elsõsorban a siita többség elleni polgárháború köt le. Mit fog az USA és az õ bábjátékos fõnöke tenni? Mindkettõ túlságosan tele van gõggel és paranoiás rögeszmékkel ahhoz, hogy beismerjék szörnyû baklövéseiket. Izrael és az USA vagy úgy le fogja rombolni a magasból Libanont, Palesztinát, Szíriát és Iránt, hogy a civilizált élet lehetetlenné válik a moszlimok számára, vagy az USA és Izrael atomfegyvereket fog használni a moszlimok megfélemlítésére, hogy behódoljanak Izrael kívánságainak. A neokonoknak, akik tökéletesen a kezükben tartják a Bush kormányt, bevallott célja moszlimok kiirtása ilyen vagy olyan módon. A neokon keresztapa, Norman Podhoretz felhívást tett közzé a IV. Világháborúra (a neokonok felfogásában a hidegháború volt a III. világháború), hogy megdöntsék a Közép-Keleten az iszlámot, hogy gyökereiben számolják föl az iszlám vallást, és valami formális, világi szertartásrenddé alakítsák át. Rumsfeld neokon Pentagonja felvázolta az új, amerikai háborús irányelveket, amelyek lehetõvé teszik a megelõzõ atomcsapást atommentes országokra. A neokon David Horowitz kijelenti, hogy a palesztin és libanoni lakosság mészárlásával „Izrael a civilizált világ többi részének a feladatát végzi el”, amivel egyenlõségjelet tesz a háborús bûnösök és a kultúremberek közé. A neokon Larry Kudlow mondja, hogy „Izrael az Úr munkáját hajtja végre”, amikor libanoniakat öldös, ami olyan kijelentés, amely meg kéne, hogy állítsa Izrael evangéliumi keresztény támogatóit. Mikor mondja az Úr Jézus Krisztus, hogy „indulj, és öld a felebarátaidat, hogy ellophasd a földjüket”? Az amerikai közösség bûnrészessége ebben az iszonyatos bûntettben örökké átkozottá fogja tenni Amerikát a történelemben. Paul Craigh Roberts helyettes pénzügyminiszter volt a Reagan kormányban. Társszerzõje a „The Tyranny of Good Intentions” (A jó szándékok zsarnoksága) c. könyvnek. Elérhetõsége: [email protected]

13

A Kiadó bevezetõje Az alábbi mûvet a Christian Defense League (Keresztény Védekezési Liga) adta ki. Címük: P. O. Box 449 Arabi LA 70032 USA. A kötet szerzõjérõl az alábbiakat írják: Myron van Fagen zsidó, aki a Hollywood Cinema Guild tagja, nagysikerû színjátékíró, filmrendezõ és gyártásvezetõ volt, nemcsak Hollywoodban, de New Yorkban is. A 2. világháború után, amikor is az amerikaiak nagy hazafiakká váltak, Fagen úr úgy gondolta, hogy a Broadway színpadain bemutatott kommunistaellenes darab számára nagy nyereséget hozna. Igaz, hogy tény: õ maga keresztényellenes, kommunistákat pártfogoló személy volt, mint társai is, de elsõ a pénz! Több ezer dollárt költött kutatókra azért, hogy elõássák a kommunistákról és az illuminátusokról a tényeket és dokumentumokat. Csak ezek után írta meg Red Star Over Hollywood (Vörös csillag Hollywood felett) címû színmûvét. Jól ismerte a témát, mivel maga is egy ilyen vörös csillag volt. A zsidók, akiknek az egész film- és színházipar a kezükben volt, meggátolták a darab bemutatását, kiadását vagy színpadra kerülését, emiatt a szerzõ hûtlenül zsidó fajtársai ellen fordult. E1õfordul, hogy elárulják egymást, fõleg ha nagy pénz van az ügyben. Itt van tehát ez az elismert színjátékíró, aki megtámadja saját fajtestvéreit s színleli, hogy kommunistaellenes s anticionista. Munkája végén azonban vadul megtámadja Hitlert is, aki kétségtelenül a legvadabb antikommunista volt ezen a bolygón. A nemzeti szocializmus közvetlen ellentéte a kommunizmusnak. Ha az USA-t nem a zsidók irányították volna, a kis Németország Hitlerrel az élén elpusztította volna a kommunizmust – és vele az Illuminátus Rendet. Amikor a zsidók úgy határoztak, hogy megalapozzák a hatmillió zsidó Hitler általi elgázosításának mitológiáját, a bölcsebb zsidók egy másik számot: a hatszázezret javasolták. Egy kisebb számot nehezebben lehet megcáfolni – érveltek. Deygen úr beismeri, hogy a valósághoz képest még a hatszázezer is fel van nagyítva. Adjunk neki ezért igazat és tisztességet, akik tudjuk, hogy Hitler egyetlenegyet sem gázosított halálra. Sajnos, a hírszerzõ média erõsen felnagyítottan adott hitelt Hitlernek, amit nem érdemelt meg. De hangsúlyozzuk ismét: Fagen úr maga is zsidó, aki génjeiben hordja a gyûlöletet Hitler ellen, amit nem is hallgat el. Az õ esszéjét közöljük, szóról-szóra. A dokumentumok, nevek, dátumok, helyek vitathatatlanok és tagadhatatlanok, mivel nagy dollárösszegeket költött kutatókra és kutatásokra. 14

„AZ ILLUMINÁTUSOK NAGY ÖSSZEESKÜVÉSE” Felmerül a kérdés: hogyan és miért van az, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége az alapja annak az összeesküvésnek, amely el akarja pusztítani az Egyesült Államok szuverenitását, függetlenségét, és rabszolgaságba akarja taszítani az amerikai népet az ENSZ-en belüli világkormány alatt? A legtöbb amerikai ember számára ez nagy titok. Nagyon egyszerû annak az általános tudatlanságnak az oka, amely a körül a rettenetes veszély körül van, ami Amerikát és az egész világot fenyegeti. E nagy összeesküvés mögött lévõ vezetõ elme kezében van a mi tömeginformációs médiumainknak, különösen a televíziónak, a rádiónak, a nagy sajtónak, valamint Hollywood-nak az abszolút irányítása. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a külügyminisztériumunk, a hadügyünk (Pentagon) és a Fehér Ház együttesen kikiáltották: joguk van és hatalmukban áll a hírszerzés irányítása. Az, hogy ne az igazságot közöljék velünk, hanem csak azt, amit õk akarnak, hogy tudjunk, s amit õk akarnak, hogy higgyünk. Õk erõszakolták ki ezt a nagy hatalmat e nagy összeesküvés mestereinek parancsára, és az a céljuk, hogy agymosást alkalmazzanak a népen, hogy ez a nép bekapja a hamis békehorgot, s õk rabszolgaegységgé alakíthassák át az USA-t az ENSZ-en belül mûködõ világkormány számára. Ennek a titkos tervnek volt része elõször is az úgynevezett „rendõri akció” Koreában, ahol az Egyesült Államok csapatai harcoltak, s ahol 150 ezer amerikai katona vesztette életét vagy megcsonkíttatott; épp úgy, mint a vietnami hadüzenet nélküli háború, ahol ugyancsak Amerika fiai pusztultak és sebesültek, mint Rhodésiában és Dél-Afrikában, amely akciók mind részei voltak az ENSZ-féle titkos tervnek. Legfontosabb, hogy minden amerikai tudja, de fõleg minden amerikai anya tudja, akiknek fiai vesztek oda Koreában és akiknek fiai halnak most Vietnamban, hogy a mi úgynevezett washingtoni vezetõink, akiket azért választottunk meg, hogy biztonságban tartsák, és óvják nemzetünket és alkotmányukat, azok a mi legfõbb árulóink! Mögöttük pedig egy viszonylag kis csoportot képezõ néhány egyén áll, akiknek legfõbb céljuk, hogy rabszolgasorba döntsék nemcsak Amerikát, de az egész emberiséget, és sátáni tervük szerint egy világkormány alá hajtsanak minden nemzetet. Hogy e sátáni tervrõl tiszta képet alkothassunk, vissza kell mennünk a kezdetekhez, a XVIII. századig, és megneveznünk azt az embert, aki ezt a tervet cselekedetté változtatta – aztán visszatérünk a jelenbe, a terv megvalósításának mai állapotához, hogy az

összehasonlítást terv és valóság között megtehessük. A KEZDET Rá kell világítanunk a hírszerzés (FBI) által az utóbbi idõben használt kifejezésre, a „liberális” (lyberal) szó tartalmára. Ha az ellenségünkre mondják: „Õ egy liberális”, az a világkormány által kierõszakolt „takaró”, hogy cselekedeteiket és azok valóságtartalmát és céljait elfedje. Olyan ártatlannak és humánusnak hangzik „liberálisnak lenni”! De biztosak lehetünk abban, hogy az a személy, aki magát liberálisnak nevezi, vagy akit liberálisnak mondanak és annak ismerünk, az igazából vörös. A sátáni terv még az 1760-as években jött létre, Illuminátusok vagy Illuminátus Rend (Illuminaty) elnevezés alatt. Szervezõje Adam Weisshaupt volt, aki zsidónak született, de késõbb megkeresztelkedett, és katolikus pap (jezsuita) lett belõle. Az akkor szervezett Rothschild Ház parancsára innen is kilépett, és megszervezte az Illuminátus Rendet. Tevékenységét természetesen a Rotschild Ház finanszírozta. A francia forradalomtól kezdve az illuminátusok minden háborúban kezesek és tevékeny résztvevõk voltak, bár különbözõ nevek alatt és álcák mögött, mert miután háttértevékenységük leleplezõdött és ismertté vált, Weisshaupt és cinkosai fedõneveket kezdtek használni. Amerikában az elsõ világháború után (1921) megalapoztak egy szervezetet, a „Council on Foreign Relations (CFR)” (Külügyi Kapcsolatok Tanácsa) nevût, amely az illuminátusok hierarchiájának irányítása alatt mûködik, elsõsorban az õ leszármazottaik részvételével. Önmaguk álcázására szinte valamennyien amerikai hangzásúra változtatták meg nevüket. A Dillon-oknak például Lapowlski volt az eredeti nevük, s közülük az egyik kincstári titkár is volt. De van az illuminátusoknak hasonló, álcázott alapítványuk Angliában is, „British Institute of International (???)” (Brit nemzetközi ügyek intézete) név alatt, de van Franciaországban és Németországban is, ugyancsak fedõnevek alatt. Ezek a szervezetek, beleértve az USA-ban mûködõ CFR-t is, folyamatosan alszervezeteket vagy amolyan „elõszervezeteket” teremtenek, amelyek beszivárognak és beépülnek a törvényes nemzeti ügyeket intézõ szervezetekbe és a legkülönbözõbb fázisokban folynak bele ügyeikbe. Ezeknek a szervezeteknek az irányitója a nemzetközi bankárság, akik viszont mind a Rothschild család irányítása alatt állnak. (Bõvebb információ szerezhetõ be a Cinema Education Guild kiadónál, PO.Box

64205 Hollywood, CA, amely kiadta a „You and a Spawn of the llluminaty” és a „CFR Compleily Unmasced as Illuminaty” cimû füzeteket /New Bullettin 122. és 123. sz. /. Ezekben a füzetekben megtalálhatók az Illuminátus Rend megalapítóinak és leszármazottainak eredeti és mai, felvett nevei, õk jelenleg is a CFR szervezetben dolgoznak.) Térjünk vissza az illuminátusok szervezésének kezdetéhez, ahogy a 122. sz. kiadványban megjelent. KI KIT PÉNZELT? A Rothschild család egyik ága finanszírozta Napóleont, a másik ág pedig Britanniát, Németországot és a többi országot. Tudnunk kell, hogy a két Rothschild család együtt szervezte az Illuminátus Rendet. Közvetlenül a napóleoni háború után az illuminátusok úgy látták, hogy mind az emberek, mind a nemzetek belefáradtak a háborúba és nélkülözésben szenvedtek, így a békéért bármilyen megoldásra készek. Ezért a Rothschildok és cinkosaik létrehozták a „Bécsi Kongresszust”. Már itt megkísérelték a „Nemzetek Ligájá”-nak megalakítását - azaz: egy világkormány létrehozását, amely részükrõl arra a gondolatra épült, hogy minden király és államfõ annyira el van adósodva feléjük, hogy akarva-akaratlan szolgálni fog nekik, s mindegyik cinkosukká válik. Csakhogy az orosz cár felfigyelt erre a gondolatra, és megtorpedózta tervüket. Ez feldühítette Nathan Rothschildot, aki a dinasztia feje volt, és megfogadta, hogy az õ utódainak egy szép napon ezért el kell pusztítani a - mindenkori - cárt családostól. És Nathan leszármazottai 1917-ben végre is hajtották ezt a tervet! Az illuminátusok már ekkor sem rövidtávú terveket szõttek, nem közeli célokat tûztek ki maguk elé. Normális körülmények között egy összeesküvõ, ha egy terv végrehajtására szövetkezik, elvárja, hogy az a terv még életében megvalósuljon, még életében véghez tudja vinni. Az illuminátusok esetében nem ez volt a helyzet, bár remélték, hogy még életükben sok mindent meg tudnak valósítani. Felmérve és felismerve tervük kivitelezésének lehetõségeit és akadályait, hosszútávú programokban kellett gondolkodniok, s annak tudatában cselekedniük, hogy végcéljuk megvalósítása évtizedekbe vagy akár évszázadokba telhet. Ezért leszármazottaikat is felkészítették az összeesküvésre, remélve, hogy õk teljesítik be elképzeléseiket. HOGYAN SZÜLETETT AZ ILLUMINÁTUS REND? Adam Weisshaupt zsidó származású jezsuita szerzetes a templomi törvények tanának professzora volt az ingolstadti egyetemen, amikor kilépett a rendbõl, hogy magáévá tegye a luciferi összeesküvés eszméjét. 1770-ben arra

fogadta fel õt a hivatásos pénzkölcsönzésre berendezkedett Rothschild Ház, hogy szervezze át és modernizálja a régi „Protocols of Zion”-t, amelynek tervezetében benne foglaltatott - ahogyan azt Jézus is említette -, a „Sátán zsinagógájának” adja a végsõ világuralmat, hogy a luciferi ideológiát ráerõszakolhassák az emberiségre. Weisshaupt 1776. május elsején fejezte be munkáját. Ezért lett május elseje a világ kommunistáinak nagy ünnepe. Ez volt az illuminátusok megszervezésének hivatalos napja. A kidolgozott terv célul tûzte ki, s feladatának tekintette a világ minden kormányának és vallásának - elsõsorban a kereszténységnek - az elpusztítását. Ennek a célnak az elérését abban látták, ha a tömegeket szétválasztják. Maga Weisshaupt úgy tervezte e feladat megvalósítását, hogy a „Goim”-ot - az embercsordát - állandóan növekvõ politikai, gazdasági, szociális és egyéb problémák miatt elkülönülõ, jellegzetes táborokra osztják és szembeállítják egymással. Ez történik Amerikában napjainkban is. Az egymással szemben álló feleket fel kell fegyverezni és okokat, eseményeket teremtve, incidenseket kell kirobbantani, hogy azok így gyengítsék le egymást a harcban, mert ezzel fokozatosan megsernmisülnek a nemzeti kormányok és a vallási intézmények. Láthatjuk: ez az állapot uralkodik ma is az egész világon. Ennél a pontnál ki kell emelnünk az illuminátusok lefektetett tervének egy fõ sajátosságát: ha majd a „világ irányításának” terve napfényre kerül, õk letörlik a földrõl az egész zsidóságot, hogy a gyanút eltereljék magukról. Azt gondolhatjuk, ez túlzás, de emlékezzünk arra, hogy megengedték Hitlernek - aki maga is liberális-szocialista volt, és Krupp, Kennedy, a Warburgok és a Rothsclildok finanszírozták tevékenységét -, hogy elhamvassza a zsidókat! ELNEVEZÉSÜKRÕL Miért is választották az összeesküvõk az „illuminátusok” nevet e sátáni szervezetüknek? Weisshaupt maga mondta: ez a szó is a „Lucifer”-bõl származik. Értelme: fényhordozó, „fényt használni” egy világkormány megvalósításához, lehetõvé tenni vele az értelmileg erre képeseknek a világ olyan kormányzását, hogy ne legyen többé háború. A „béke” szót, mint csalétket kell használni; Úgy, mint ahogyan használták 1945-ben is, hogy ráerõszakolhassák az Egyesült Nemzetek Szövetségét a világra. Ezt is a Rothschildok finanszírozták, mégpedig úgy, hogy összeverbuváltak vagy kétezer követõt maguknak, mûvészekbõl, az irodalom, a nevelés, a tudományok rnûvelõinek körébõl, a pénzügy- és az ipar területérõl. Ez után alapították meg a „Grand Orient” szabadkõmûves páhotyokat, ugyancsak a Rothschildok parancsára.

Sokakat megdermeszt és felbosszant, de dokumentumokkal bizonyítható, hogy a mi Alexander Hamiltonunk és Thomas Jeffersonunk is Weisshaupt tanítványaivá váltak. Jefferson volt a legerõsebb védõje Weisshauptnak, amikor a kormány törvényen kívül helyezte, és Jefferson volt az, aki beszivárogtatta az illuminátusokat az akkor újonnan szervezett skót rítusú szabadkõmûves páholyokba Amerika keleti részén, New Englandban. Bizonyíték erre, hogy 1789-ben John Robenson minden szabadkõmûves páholy fejét figyelmeztette Amerikában az illuminátusok beszivárgására; 1789. július 19-én David Pappin, a Harvard Egyetem elnöke ugyanazzal a figyelmeztetéssel oktatta tanítványait, kifejezve azt a veszélyt, amelyet az illuminátusok beszivárgása jelent az amerikai politikára és a vallásra. Ezt megtetõzve, John Quincy Adams, a New England-i szabadkõmûves páholyok szervezõje is kiadta figyelmeztetését. Három levelet írt William L. Stone õrnagy magas fokozatú szabadkõmûvesnek, amelyekben nyilvánosságra hozta, hogyan használja Jefferson a szabadkõmûves páholyokat az illuminátusok romboló céljaira. E leveleket jelenleg is õrzik Philadelphiában, a Watenburg Square könyvtárában. Jefferson, a Demokrata Párt megalapítója, tagja volt az Illuminátus Rendnek, s ez meg is látszott a párton, de abban az idõben a Republikánus Pártba is beszivárogtak, ahol ma már szintén nincs hûséges amerikanizmus (Amerika-szeretet, hazaszeretet, nemzethûség). ÚJ STRATÉGIA Az a katasztrofális elutasítás, amit az orosz cár tett a Bécsi Kongresszuson, korántsem semmisítette meg az illuminátusok összeesküvését, csupán rákényszerítette õket egy új stratégia alkalmazására. Észlelték, hogy az „egy világkormány” gondolata pillanatnyilag halott, de a Rothschildok úgy határoztak, hogy a terv fenntartása érdekében kezükbe kaparintják Európa államainak pénzügyeit. A waterloo-i csata kimenetelét meghamisítva, a Rothschildok elhintették azt a hírt, hogy Napóleon megnyerte a csatát. Ez a „hír” pánikot keltett Angliában a tõzsdén. A részvények ára szinte nullára zuhant, és Nathan Rothschild felvásárolt majdnem mindent: pennyért dollár értéket. Így nyerte el az angol gazdaság irányításának lehetõségét. A sikertelen Bécsi Kongresszus után Rothschild szinte azonnal rákényszerítette Angliát, hogy teremtsen egy új bankot (Bank of England), amit aztán teljes mértékben õ irányított. Pontosan úgy, ahogyan - majd látni fogjuk késõbb Jacob Schiff keresztülvitte a „Federal Reserve System Act” (Szövetségi Tartalékalap) törvényét az USA-ban, amely lehetõvé tette, hogy Rothschild kezébe kerüljön Amerika gazdaságának titkos irányítása is. 15

AZ ILLUMINÁTUSOK AMERIKÁBAN Nézzünk bele az illuminátusok USA-beli tevékenységébe. 1826-ban William Morgan kapitány elhatározta, hogy tudatja az összes szabadkõmûvessel és a tömegekkel is a teljes igazságot az illuminátusok tevékenységérõl, titkos tervükrõl, céljaikról, módszereikrõl. Nyilvánosságra hozta az összeesküvés értelmi szerzõinek személyazonosságát, amiért az illuminátusok távollétében is rögtönítélõ bíróság elé vitték Morgan ügyét, és elítélték árulásért. Megparancsolták az angol illuminátusnak, Richard Howardnak, hogy a bûnös árulón hajtsa végre az ítéletet. Mivel Morgan errõl tudomást szerzett, megpróbált Kanadába menekülni. Howard azonban a Niagara vizesés közelében utolérte és meggyilkolta. Ezt a tényt igazolta Avery Allen esküdt, aki hallotta, amikor New Yorkban a Templomos Lovagok Szent János termében Howard jelentést tett a gyilkosság elvégzésérõl. Allen azt is elmondta, miként intézkedtek ezután Howard Angliába történõ visszaszállításáról. Ez az Allen féle nyilatkozat New York város archívumában megtalálható. Nagyon kevesen tudják, de ez a gyilkosság akkora felháborodást váltott ki, hogy a szabadkõmûves páholyoknak kb. a fele szûnt meg Amerikában. Ezekrõl az eseményekrõl ma is megvannak a jegyzõkönyvek, de az illuminátusok hatalmát jelzi, hogy képesek megakadályozni a történelem e szörnyû eseményeinek tanítását iskoláinkban. A KOMMUNISTÁK 1850 elején az illuminátusok titkos gyûlést tartottak New Yorkban, amelyen egy Angliából érkezett illuminátus, bizonyos Riglit tartott beszédet. Elmondta, hogy az illuminátusok egy nagy táborba szervezik a nihilistákat, ateistákat és más felforgató természetû csoportokat, a késõbbi kommunistákat. Ekkor került elõször használatba ez a szó: kommunista; és lett nyilvánvaló a mögötte lévõ szándék: megrémíteni az emberiséget, hogy a megfélemlítettek rossz lelkiállapota miatt könnyebben rákényszeríthessék a népekre a világkormány gondolatát. A kommunizmusnak szánt másik fõszerep pedig az volt, hogy lehetõvé tegye az Illuminátus Rend számára a jövõ háborúinak és forradalmainak szitását. Clinton Roosevelt – aki egyenesági õse volt Franklin Rooseveltnek -, valamint Horst Greeny és Charles Dana, akik a legnagyobb és legfontosabb lapkiadók voltak ebben az idõben. Arra kaptak megbízást, hogy alakítsanak egy bizottságot, és teremtsenek pénzt az új vállalkozásra (a „kommunizmusra”). Az természetes, hogy a legnagyobb anyagi segítség Rothschildtól érkezett. Ezt használták fel 16

arra, hogy Marx és Engels megírják „A tõkét”-t és a Kommunista Kiáltványt az angliai Sohoban. Ez világosan bizonyítja, hogy a kommunizmus nem ún. ideológia, hanem egy titkos fegyver az illuminátusok kezében – megtévesztésünkre és céljaik elérésére. AZ ÖSSZEESKÜVÉS ÁTTERVEZÉSE 1830-ban Weisshaupt meghalt, de halála elõtt még befejezte a régi illuminátus összeesküvés áttervezését. Eszerint, különbözõ fedõnevek alatt mûködõ szervezeteik finanszírozzanak és irányítsanak minden nemzetközi szervezetet és csoportot oly módon, hogy tornázzák fel embereiket e szervezetek legmagasabb hivatalnoki helyeire. A legfõbb példák erre itt Amerikában többek között Woodrow Wilson, Franklin Roosevelt, J. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Dean Rusk, Robert McNamara, Fulbright stb. Adjuk ehhez hozzá azt a tényt, hogy amíg Karl Marx a Kommunista Kiáltványt írta az illuminátusok egy csoportjának irányítása alatt, addig Karl Ritter frankfurti egyetemi professzor az „Antitézis”-t írta egy másik csoport illuminátus irányítása alatt. Emögött az a gondolat húzódott meg, hogy azok, akik a felszín alatt irányítják az összeesküvést, céljaik elérésére tudják felhasználni a két ellentétes, ideológiát és azok különbségét, mert képessé teszi õket arra, hogy ezek használatával egyre nagyobb és nagyobb embertömegeket válasszanak el egymástól, állítsanak ellentétes táborokba. Ezeket azután felfegyverezik és megfelelõ agymosásos átnevelés után egymás ellen harcolva maguk semmisítik meg egymást. Elsõsorban ez a folyamat semmisít majd meg minden politikai és vallási intézményt. Különös, hogy Ritter halála után munkáját egy német ún. filozófus, Nietzsche folytatta, megalapozva ezzel a „nietzscheizmust”, ami késõbb fasizmussá fejlõdött, kiforrt belõle a nácizmus, és ez az ideológia segített kirobbantani az elsõ és a második világháborút. FÕ TEVÉKENYSÉGÜK Weisshaupt tervében az illuminátusok alábbi fõ tevékenységei szerepeltek: 1. Használjanak pénzt és szexet megvesztegetésre, hogy magas pozícióban lévõ embereket nyerjenek meg és irányíthassanak a politikai élet különbözõ szintjein. Amikor a hazugságok és félrevezetések révén egy befolyásos ember a hálójukba kerül, szilárdan el van kötelezve nekik, politikai és más zsarolási lehetõségekkel: anyagi csõd, nyilvánosságra hozás, testi sérelmektõl vagy éppen életveszélytõl való félelem, fenyegetettség maga és szerettei részérõl. Érzékelhetjük, hogy Washingtonban hány magas poszton lévõ ember van ebben a helyzetben! Érzékelhetjük, hány homoszexuális található a belügyi, a védelmi osztályokon és más szövetségi ügynökségeken,

vagy éppen a Fehér Házban, s mind egyformán irányított. 2. Az Illuminátus Rend az egyetemek fakultásain szemeljen ki olyan diákokat, akiknek feltûnõen jó képességeik vannak, jó csalábó való és hajlanak a nemzetközi érdekek felé. Õket különleges kiképzésre tanácsolja nemzetközi területen, és az ilyen neveléshez ösztöndíjakat biztosít. Ezzel magyarázatot kapunk arra, mi is az a Rhodes-ösztöndíj. Abba a gondolatba belenevelést szolgálja, amely elfogadja, hogy csak egy világkormány tudja megszüntetni az ismétlõdõ háborúkat és versengéseket. Ezzel az érvvel fogadtatták el az ENSZ-et az amerikai néppel. Az egyik legismertebb Rhodes-ösztöndíjas itt, az USA-ban William J. Fulbright szenátor, az õ szavazati listája világosan mutatja, hogy illuminátus. Az ilyen ösztöndíjakkal megkörnyékezettek magukévá teszik azt a gondolatot, hogy õk tehetségesebbek másoknál, ezért valóban joguk van a kevésbé tehetségeseken uralkodni, mert a tömegek úgysem tudják, hogy mi jó nekik politikailag, fizikailag, lelkileg. 3. Minden befolyással rendelkezõ ember egy egérfogó felé halad, mert elõbb-utóbb az illuminátusok irányítása alá kerül, a speciálisan kiképzett diákok pedig a háttérben maradnak, ügynökként beépülve az államszervezetbe, mint tanácsadók. Õk tanácsolják a törvényhozóknak, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek hosszú távon az illuminátusok tervének megvalósítását szolgálják, s amely tervvel meg tudják majd szüntetni a kormányokat, vallásokat. 4. Talán a legfontosabb utasítása Weisshauptnak a sajtó abszolút irányításának átvétele volt. Ezen keresztül kapták a tömegek az imformációkat, de saját érdekük irányába elferdített információkat, amelyekkel elhitetik a tömegekkel, hogy egyedül csak a világkormány adhat megoldást. Kik a tulajdonosai a sajtónak és a tömegtájékoztatás eszközeinek? Gyakorlatilag a hollywood-i mozibárók, Layman, Kuhn-Loeb Co., Goldman Sax és más nemzetközi bankárok. Minden nemzeti rádió és tévéállomás tulajdonosai és irányítói is ugyanezek. (...) Így megérthetjük, miért mondta a Pentagon sajtófõnöke, hogy a kormánynak joga van ahhoz, hogy hazudjon a népnek! A FRANCIA FORRADALOMRÓL Térjünk vissza ismét az illuminátusok elsõ napjaihoz. Mivel a XVIII. században Nagy-Britannia és Franciaország voltak a legnagyobb hatalmak, Weisshaupt megparancsolta az illuminátusoknak, hogy tartsák mozgásban a gyarmati háborúkat, beleértve az amerikai forradalmat is, hogy ezek gyengítsék a Brit Birodalmat. Megparancsolta, hogy szervezzék meg a francia forradalmat is. Ezt úgy ütemezte, hogy 1789-ben kezdõdjön,

de 1784-ben egy igazán isteni beavatkozás történt. A bavariai kormány kezébe került egy olyan bizonyiték, amely leleplezte, hogy az Iluminátus Rend létezik, s amely meg tudta volna menteni Franciaországot, ha hitelességét nem vonják kétségbe. Ez pedig a következõképp történt: Miután 1784-ben Weisshaupt kiadta parancsot a forradalom elindítására, egy Zwack nevû német úr kiadott egy könyvet az illuminátusok titkairól. Ebben részletesen leírta Weisshaupt tervét. A könyv egy példányát elküldte a francia illuminátusok fõnökének, nevezetesen Robes-pierre-nek, akit Weisshaupt megbízott a forradalom tüzének élesztgetésével. A Frankfurtból elindult futárt, aki a könyvet vitte útközben villámcsapás érte. A rendõrség megtalálta nála a felforgató írást, és átadta az illetékes hatóságnak. Miután a bavariai hatóság alaposan áttanulmányozta a tervet, megparancsolta a rendõrségnek, hogy tartsanak házkutatást Weisshaupt újonnan szervezett Grand Orient páholyainak hivatalaiban, és a páholy befolyásosabb tagjainak lakásain. Így újabb bizonyíték került napvilágra, amely meggyõzte a hatóságokat arról, hogy a könyv az összeesküvési terv valódi másolata: az illuminátusok forradalmakat és háborúkat hoznak létre a világkormány megalkotásáért, amelynek Rothschild lenne a feje, amint a trón elkészül. 1785-ben a bavariai kormány betiltotta az illuminátusok mûködését és bezáratta a Grand Orient páholyok hivatalait. 1786-ban pedig közzétették az összeesküvés tervét. Cime – magyarul – „Az Illuminátus Rend és szekta eredeti írásai”. Errõl a teljes másolatot elküldték Európában minden kormányfõnek és vallási vezetõnek. Mivel a Rothschild-ok hatalma óriási volt, a címzettek nem vették komolyan a figyelmeztetést. Ennek ellenére az illuminátusok leleplezõdtek, hirhedtté váltak, ezért még titkosabban kellett tovább mûködniük. Weisshaupt megparancsolta szervezete tagjainak, hogy szivárogjanak be a minden titkok szervezetébe, a Kék-szabadkõmûvesség páholyaiba. Csak azok a szabadkõmûvesek lettek beavatva az illuminátusok titkaiba, akik bizonyították kiállásukat a nemzetközi érdekekért, és Istentõl teljesen elpártoltak. Ezután a humanizmussal palástolták szervezetüket, hogy a nép figyelmét eltereljék. Hogy be tudjanak szivárogni a páholyokba, Weisshaupt meghívta John Robensont Európába, aki magasfokú szabadkõmûves volt, s az Edenburgi Királyi Egyetem professzora. Robenson nem dõlt be annak a hazugságnak, hogy jóakaratú diktatúrát akarnak teremteni, de ezt nem árulta el, így Weisshaupt átadta neki az illuminátusok terveit tanulmányozásra, és megõrzésre.

Mivel a kormányok és vallások vezetõit félrevezették, hogy ne vegyék komolyan a veszélyt, 1789-ben Weisshaupt tervei szerint kitört a forradalom Franciaországban. Hogy más kormányokat komolyan figyelmeztessen, Robenson kiadott egy könyvet (1798): Bizonyítása annak az összeesküvésnek, amely képes elpusztítani minden kormányt és vallást címen. De ezt sem vették komolyan, mint ahogy Amerika népe ma sem veszi komolyan a figyelmeztetéseket az ENSZ és a CFR veszélyérõl. ÚJ VEZETÕ 1834-ben az olasz forradalmi vetetõt, Giuseppe Mazzinit választották ki az illuminátusok, hogy irányítson egy forradalmi programot világszerte. Szolgált is nekik ebben a minõségében egészen haláláig, 1872-ig. Még jóval halála elõtt Mazzini bizalmasan tudtára adta egy amerikai tábornoknak, Albert Pike-nak az illurninátusok titkait. Albert Pike-ot annyira elkápráztatta az „egy világkormány” gondolata, hogy késõbb õ lett a feje ennek a luciferi összeesküvési szervezetnek. 1859 és 1871 között Pike kidolgozott egy katonai tervet három világháborúról és különbözõ forradalmakról világszerte, mert meg volt gyõzõdve arról, hogy ezek közelebb viszik az illuminátusokat végsõ céljuk eléréséhez, az „egy világkormány” 20. századi megteremtéséhez. Távolinak tûnhet ez, de emlékezzünk: az illuminátusok nem vártak azonnali eredményt, hosszútávú terveik alapján haladtak elõre. Pike ezeket a munkáit fõleg otthonában, Little Rock (Arkansas) végezte, de késõbb, amikor a Grand Orient illuminátus páholyai gyanússá váltak, és Mazzini európai forradalmi tevékenysége miatt betiltották azokat, Pike megszervezett egy új, ún. „The New and Reformeri Palludian Right” (Az Új és Átformált Palladiai Jog) páholyt, és szupertanácsokat állított fel: egyet az USA-ban (Charlestoné S. Carolina), egyet Olaszországban (Róma) és egy harmadikat Németországban (Berlin). Még Mazzini hozott létre neki 23 alapszervezetet, s a világ stratégiailag fontos helyein tanácsokat állított fel. Ezek lettek a titkos központjai a világszerte elõforduló forradalmi megmozdulásoknak, s ez így van azóta is. Már jóval azelõtt, hogy Phony feltalálta a rádiót, az illuminátusok tudósai találtak módot arra, hogy Pike és alárendeltjei között a hírközlés mûködjön. Ennek a titoknak a felfedezése segítette hozzá a hatóságokat annak megértéséhez, hogy látszólag össze nem függõ események – például Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban, és más történések világszerte – összefügg-

hetnek és háborúvá vagy forradalommá fejlõdhetnek. Amennyire egyszerû volt Pike terve, annyira hatásos! Kellett bele kommunizmus, nácizmus és politikai cionizmus; más nemzetközi mozgalmakkal megszervezve, amelyek táplálni fogják a három világháborút és legalább két nagyobb méretû forradalmat. Az elsõ világháborút azért kellett végigharcolni, hogy lehetõvé váljék az illuminátusok számára a cárizmus elpusztítása úgy, ahogyan azt Nathan Rothschild megfogadta; miután az orosz cár megtorpedózta az õ tervét a Bécsi Kongresszuson, és hogy Oroszországot a kommunizmus erõdítményévé alakíthassák át. Nagy vitát váltott ki az illuminátusi tanácsadók között annak kiválasztása és eldöntése, hogy Németország avagy Britannia legyen-e felhasználva e háború színteréül. Ennek a háborúnak a befejezése után a kommunizmus nagyméretû felépítése volt a cél, amit azután felhasználhatnak a még létezõ kormányok megdöntésére és a vallások gyengítésére. Úgy tervezték, hogy a második világháború elõsegítésére – amikor szükség lesz rá – a fasizmus és a politikai cionizmus különbségei és ellentétei lesznek alkalmasak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Hitlert Krupp, a Warburgok, Rothschild és más nemzetközi bankárok finanszírozták, és a hatszázezer zsidó Hitler általi lemészárlása nem nagyon zavarta a nemzetközi zsidó bankárokat! Ez a mészárlás volt szükséges ahhoz, hogy világszerte gyûlöletet teremthessenek a németek ellen és egy nagy háborúban forduljon ellenük az egész világ. Röviden: a második világháborút azért kellett tervbe venni és megharcolni, hogy a nácizmus megsemmisüljön, és a politikai cionizmus meghatványozódjon, és így Izrael államot létrehozhassák Palesztinában. E háború alatt kellett felépülnie és megerõsödnie a kommunizmusnak annyira, hogy egyenrangú hatalommal rendelkezzen a nemzetközi kereszténységgel szemben, és amikor eléri ezt a pontot, attól kezdve le kell fékeznie és sakkban kell tartania azt mindaddig, amíg egy végsõ társadalmi kataklizmánál (természeti katasztrófaszerû csapásnál) szükség lesz rá ismét. Ahogyan ezt most látjuk, Roosevelt, Churchill és Sztalin ezt az irányzatot vitték át a valóságba. Truman, Eisenhower, Kennedy és Johnson teljes egészében folytatták. A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ A harmadik világháború kirobbanásának elõsegítése pedig abból jó fog majd állni, hogy az illuminátusok titkos ügynökei valamilyen új szervezetnév alatt, ellentéteket szítanak az általuk felkavart politikai cionizmus képviseli, és a muzulmán világ között. Ezt a háborút úgy irányítják, hogy az egész iszlám világ és a politikai cionizmus (Izrael) megsemmisítsék egymást, míg ugyanabban az idõben a világ még megmaradt nemzetei elkülönülnek, 17

megosztottakká válnak ebben a kérdésben, és beleerõszakolják õket egy egymás elleni harcba, egészen a gazdasági, lelki, szellemi és fizikai végkimerülésig. Ha arra gondolunk, mi történik napjainkban a Közel-Keleten, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az események e sátáni terv forgatókönyve szerint zajlanak, és annak céljait szolgálják. Pike maga jelentette ki Mazzininek 1871. augusztus 15-én: a harmadik világháború után azok, akik inspirálják a vitathatatlan világuralmat, kiprovokálnak egy társadalmi csapást, olyat, amilyet a világ eddig nem ismert. De idézzük saját szavait a Mazzininek írt levelébõl, amely levelet katalogizálva õrzi a Britannia Múzeum: „Mi szabadjára eresztjük a nihilistákat és az ateistákat, kiprovokálunk egy nagy társadalmi katasztrófát, és ennek az iszonya meg fogja mutatni minden nemzetnek az abszolút ateizmus hatását, ami eredete a kegyetlenségnek és a legvéresebb iszonyatnak; a nép mindenütt arra kényszerül, hogy védelmi harca vívjon a világon kisebbségben lévõ forradalmárok ellen. Végül el fogja pusztítani a civilizáció rombolóit, de a tömegek meghasonlanak a kereszténységben s az õ szerencsétlen lelkeik ettõl a perctõl kezdve vezetõ és cél nélkül, tudatlanul sóvárognak majd egy eszme után, mert nem fogják tudni, hogy hová, kihez imádkozzanak, és az igazi fényt, az univerzálisan kinyilatkoztatott szennyezetlen luciferi doktrinákból fogják megkapni, ami végül kiderül és a népek szeme elé tárul. A kinyilatkoztatást egy általánosan reakciós mozgalom eredményezi, majd, amit követni fog a kereszténység és az ateizmus elpusztítása, mindkettõ legyõzetik és megsemmisül ugyanabban az idõben.” Amikor 1872-ben Mazzini meghalt, Pike egy másik itáliai forradalmárt, Adrian Lebit nevezte ki utódjának. Lebit követte Lenin és Trockij, majd késõbb Sztalin. Ezek forradalmi tevékenysége fölött a nemzetközi bankárok, Britannia, Franciaország, Németország bankárai, de mindenekfölött a Rothschildok uralkodtak. Mi talán úgy hisszük, hogy a nemzetközi bankárok, mint Krisztus idejében a pénzváltók, csak eszközei a nagy összeesküvésnek, valójában mindennek õk az értelmi szerzõi. Miért van az, hogy a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül végzett agymosással a tömegekkel elhitetik, hogy a kommunizmus az ún. munkások mozgalma? A valóság ellenben az angol és amerikai titkos hírszerzõ szolgálatok szerint – akiknek birtokában hiteles dokumentumok és bizonyítékok vannak -, hogy a nemzetközi liberálisok az általuk kezelt nemzetközi bankjaikon keresztül tevékenykednek, és különösen a Rothschild bankházak azok, amelyek az eddigi háborúknak és forradalmaknak 1776 óta mindkét oldalát finanszírozták. Azok, akik ma is részesei a világösszeesküvésnek, az USAban közvetlenül a kormányban tevékeny18

kednek a CFR-en és a Federal Reserve System of America-n keresztül uzsoráskodnak az amerikai kincstárban. Azért, hogy háborúskodhassanak. A vietnami háborút például az ENSZ-en keresztül teremtették meg, hogy elõmozdítsa Pike illuminátus terveit, hogy az továbbvigye a világot az összeesküvés újabb állomásra, ahol az ateista kommunizmust és a kereszténységet be lehet erõszakolni egy minden nemzetre kiterjedõ harmadik világháborúba. A KÖZPONTOK ÉS AMERIKA BEHÁLÓZÁSA A nagy összeesküvés utolsó központja az 17-as évek végén Frankfurt volt, amit Anschelm polgármester a Rothschild Házzal együtt alapított meg, és késõbb maga is felvette a Rothschild nevet, összeláncolva velük más nemzetközi finanszírozókat is, akik szó szerint eladták lelküket az ördögnek! 1786-ban, amikor a bavariai hatóságok nyilvánosságra hozták az illuminátusok tevékenységét, központjukat Svájcba helyezték át, késõbb pedig Londonba. A második világháború után, miután Jacob Schiff, az amerikai Rothschild-fiú meghalt; az amerikai ág központja New Yorkban Harold Trapp épületébe települt és azok a Rockefellerek finanszírozzák az illuminátusok manipulációit Amerikában, akik eredetileg pártfogolták Schiffet. Ennek a világösszeesküvésnek a végkifejletében jön létre az emlegetett „egy világkormány”, amelynek tagjai lesznek: a diktátor-király, aki ENSZnek a feje, tagjai a CFR és néhány milliomos közgazdász és tudós, akik már bizonyították hûségüket e nagy összeesküvéshez, de az összes többi embernek be kell olvadnia a végtelen nagy összességbe, a fajilag elkorcsosult embertömegbe, és ez valójában emberi rabszolgaság lesz. Hadd mutassak rá most arra, miként tudták az amerikai kormányt és népet beszippantani az „egy világkormány” hatalomátvételi terv, az illuminátus világösszeesküvés kiszolgálójának. Gondoljunk arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét azért hozták létre, hogy otthont adjon ennek az ún. liberális összeesküvésnek az „egy világkormány” megteremtése érdekében. Az USA átvételének tervét már a polgárháború idején lefektettek, és már ekkor plántáltak illuminátus ügynököket az országba, de George Washingtont nem tudták megnyerni maguknak. Az elsõ komoly nyomást a polgárháború alatt gyakorolták Amerikára. Tudjuké hogy Juda Benjaminé David Jefferson fõ tanácsadója Rothschildügynök volt. Azt is tudjuk, hogy Rothschild-ügynökök tevékenykedtek Abraham Lincoln kabinetje körül, akik egy Rothschilddel közös pénzüzletre akarták rábírni Lincolnt. Ám az õ bölcsessége átlátott a szitán és egyszerûen visszautasította az ajánlatot. Íme, itt ugyan-

az fordult elõ, ami az orosz cárral megtörtént, amikor megtorpedózta az elsõ „League of Nations” (Nemzetek Ligája) tervet a Bécsi Kongresszuson. Késõbb a Lincoln-orvgyilkosság vizsgálata kimutatta, hogy az elkövetõ, Boothé tagja volt egy titkos összeesküvési csoportnak, de mivel ez az ügy számos magasrangú kormánytisztviselõt is érintett, a csoportnak a neve nem került napvilágra. Megmaradt misztikus titoknak! Éppen úgy, mint a J. Kennedy elleni orvgyilkosság mind a mai napig misztikus titok. Biztos vagyok azonban abban, hogy már nem sokáig! A polgárháború kimenetele ideiglenesen ismét megsemmisítette Rothschildoknak azt a lehetõségét, hogy kezükbe kaparintsák az USA pénzügyi rendszerét, úgy, ahogyan megtették ezt Nagy-Britanniában is más európai országokban. Meg kell jegyezzem: csak ideiglenesen, mert Rothschildék és az összeesküvés értelmi szerzõi nem ültek tétlenül! Igaz, hogy elõrõl kellett nekik kezdeni, de nem vesztegették az idõt az újrakezdésnél. Röviddel a polgárháború befejezése után egy fiatal emigráns, Jacob H. Schiff megérkezett New Yorkba. Fiatalember volt, és a Rothschild Háztól volt megbízása. Jacob egy rabbi fiaként, az egyik frankfurti Rothschild Házból származott. Rothschildék nemcsak hallatlanul nagy pénzügyi tehetséget ismerték fel, hanem a benne lappangó gonosz és furfangos egyéniséget is, ami hozzásegítette, hogy a Rothschild Ház nélkülözhetetlen tisztségviselõjévé váljék a világösszeesküvésben. Jacob egy londoni bankban szerzett rövid tapasztalat után elindult Amerikába, hogy részvényeket vegyen magának az egyik New York-i bankban, ami késõbbi ugródeszkája lett annak, hogy õ irányítsa az USA pénzügyi rendszerét. Jacob valójában azért jött ide, hogy négy különleges megbizást végrehajtson: 1. A legfontosabb: csendes irányítása az USA pénzügyeinek; 2. Találjon megfelelõ embereket, akiket le lehet fizetni, és hajlandók közremûködni cinkosokként az összeesküvésben is, akiket be lehet juttatni a kormány magasabb hivatalaiba, a kongresszusba és a legfelsõbb bíróságba, valamint minden szövetségi ügynökségbe és hivatalba; 3. Teremtsen viszályt a színesek és egyéb kisebbségek, de elsõsorban a fehérek és feketék között; 4. Teremtsen meg egy olyan mozgalmat, amellyel el lehet pusztítani a vallásokat az USA-ban, de a fõ célpont a kereszténység legyen! Jacob Schiff tehát Rothschildéktõl kapott paranccsal jött az Egyesült Államokba, hogy végrehajtsa ezt a nagy különleges feladatot, amelyek közül kiemelkedõen fontos volt az USA pénzügyi irányításának megkaparintása. A továbbiakban kövessük Schiff

lépéseit, mert a rábízott tervet õ véghez is vitte! JACOB SCHIFF ÚTJA Jacob Schiff elsõ feladata az volt, hogy részvényesnek furakodjon be egy olyan bankházba, amelyet késõbb teljesen képes lesz céljai elérésére irányítani, és alakítani, és azon keresztül csapdájába ejtheti az USA pénzügyi rendszerét. Óvatosan ki is szemelte magának a „Kuhn és Loeb Bank”-ot, és társjogot vásárolt benne magának. Éppúgy, mint Schiff, Kuhn és Loeb is német zsidó emigránsok voltak, és az 1840-es évek táján érkeztek az USA-ba. Mindketten kóbor házalóként kezdték karrierjüket, de 1850 elején már kinyitottak egy áruüzletet az Indiana állambeli Lafayette-ben, „Kuhn and Loeb” név alatt. Ebben a boltban kiszolgálták a nyugat felé döcögõ sátoros-kocsis telepeseket. Ahogy teltek az évek, egyre több ilyen üzletet is nyitottak St. Louisban és Cincinnatiban. Késõbb zálogházzal nagyobbították üzleteiket, és ezután már csak egy nagyobb lépés kellett a pénzkölcsönzéshez. Mire Schiff a képbe érkezett, Kuhn és Loeb már éppen egy jólismert magán-banküzlet volt. Jakob tehát ebbe a bankba vette be magát a részvények vásárlásával. Schiff azután rövid idõ múlva feleségül vette Loeb lányát, Teréziát, és hamarosan Kunh részét is megvásárolta, majd feleségével New Yorkba költözött. Itt a „Kuhn and Loeb” átváltozott „KUHN LOEB and CO. -INTERNATIONAL BANKERS” névre és Jacob Schiff, mint Rothschild ügynöke, úgyszólván egyedüli tulajdonosa lett a banknak. Karrierje révén õ volt a nagy illuminátus összeesküvés elsõ emberévé Amerikában, és pózolt a nagylelkû, erkölcsös emberbarát szerepében, hogy a valódi cél titokban maradjon. Amint említettem, az elsõ feladat az volt, hogy az USA pénzügyi politikáját csapdába ejtsék. Hogy Schiff ezt a célt elérhesse, szüksége volt az összes nagybank együttmûködésére, de ezt nem volt könnyû elérni. Már ekkor is a Wall Street volt a pénzüzletek szíve, annak diktátora pedig J. F. Morgan. Utána Dexter és Biddle követkerteké Philadelphiában, a többi finanszírozó pedig úgy táncolt, ahogy ezek hárman zenéltek – közülük is különösen Morgan. Mindhárom büszke és arrogáns ember volt, s az elsõ években visszautasitották a német gettóból jött kis szõrösképû embert, de Jacob tudta, miként tegye túl magát ezen a problémán. Dobott néhány Rothschild-csontot nekik, és a csont az európai részvények és értékpapírok kezelésének amerikai joga volt. Késõbb rájött, hogy még ennél is hatásosabb fegyver van a kezében ellenük: a polgárháború utáni évtizedben az amerikai ipar rohamosan kezdett elõretörni. A vasútépítés, az olajipar, a bányászat, acélipar és a textilipar mind gyorsan növekedett. Mindez

nagy finanszírozást igényelt, aminek nagy része külföldrõl eredt, fõképp a Rothschild Háztól. S ekkor jött el Schiff ideje. Olyan mesteri játékot ûzött, hogy szinte védõszentje lett John D. Rockefellernek, Edward R. Harrymannak és Andrew Carnegie-nek. Õ finanszírozta a Standard Oil Co.-t Rockefellernek, a vasút-birodalmat Harrymannak, az acélbirodalmat pedig Carnegie-nek. Ahelyett, hogy felfalta volna a sok ipari lehetõséget a Kuhn and Loeb Co. hatáskörében, a Rothschild Ház kinyitotta az ajtókat Morgané Biddle és Dexter részére. Rothschild elintézte felzárkózásukat Londoné Párizs és más európai bankokhoz, de úgy, hogy mindenkor az õ alárendeltjei maradtak. Rothschild érthetõen tudomásukra hozta, hogy ezzel szemben viszont itt New Yorkban Schiff a fõnök! A századforduló végére érve Schiff irányitása alá került úgyszólván az egész bankszövetség a Wall Streeten. Hozzájárulásával jöttek létre pl. a Lehman Bros, Goldman Sax és más nemzetközi bankok. Mindet e Rothschild által kiválasztott ember irányitotta. Röviden: ez már a nemzet pénzügyi hatalmat jelentette, s már kész volt a nemzeti pénzügy csapdába ejtésének lehetõsége. A TÖRVÉNNYEL SZEMBEN Az USA alkotmánya értelmében a pénzügy mindenféle irányítása egyedül a Kongresszus joga. Schiff következõ lépése az volt, hogy elcsábítsa és rábírja a Kongresszust: adja fel ezt a jogát az illuminátus összeesküvés számára. Hogy ezt az önfeladást törvényessé, a népet pedig tehetetlenné tegye, ennek megakadályozásában, szükség volt egy különleges törvény megalkotására. Ezt csak úgy tudta elérni, hogy a törvényhozás mindkét házába cinkosokat épített be, akik elég hatalmasok voltak ahhoz, hogy egy ilyen törvényt befolyásukkal és nyomásukkal gyorsan keresztülvigyenek és jóváhagyassanak. Még fontosabb volt, hogy ehhez legyen cinkosa a Fehér Házban is. Mondjuk egy elnök, aki elég tisztességtelen és lelkiismeretlen ahhoz, hogy aláírásával törvényesítsen egy ilyen törvényjavaslatot. Ennek keresztülviteléhez szükséges volt, hogy vagy a Republikánus Pártot vagy a Demokrata Pártot befolyásolhassa. A demokraták bizonyultak könnyebben sebezhetõnek, mert Grober Cleveland-ot kivéve, õk voltak éhesebbek. A demokraták a polgárháború óta képtelenek voltak elnököt juttatni a Fehér Házba. Ennek két oka volt: az egyik a párt szegénysége, a másik, hogy több volt a republikánus gondolkodású szavazó, mint a demokrata. A szegénység nem okozott túl nagy problémát, a szavazók már annál inkább. Tudjuk, hogy Schiff okos; ügyes és minden hájjal megkent egyéniség volt. Kegyet-

len, gyilkos módszert alkalmazott nehézségei leküzdésére. A megoldás bizonyítja, mennyire keveset törõdnek a nemzetközi zsidó bankárok saját fajtestvéreikkel, ha saját érdekeikrõl van szó. AZ ELSÕ POGROMOK A CÉL ÉRDEKÉBEN 1890 körül hirtelen zsidóellenes pogromok robbantak ki Oroszországban, sok-sok ezer ártatlan zsidó asszonyok, gyerekek lettek a kozákok és a földmûvesek áldozataivá. Hasonló zsidóüldözések kezdõdtek robbanásszerûen Lengyelországban, a mai Románia területén és Bulgáriában is. Mindezek Rothschild ügynökeinek bujtogatására történtek, s ezek eredményeként rengeteg zsidó jött át ezekbõl az országokból az USA-ba. S mivel a pogromok a következõ néhány évtizedben folytatódtak, a zsidó bevándorlások is folytatódtak. Ezeket az érkezõ zsidó menekülteket egyéni humanitárius csoportok segítették itt, amelyek létezésérõl Schiff, a Rothschildok és a Rotschildokkal kapcsolatban lévõ csoportok gondoskodtak. A menekültek hamarosan elárasztották New Yorkot, de Schiff- és a Rothschild-bizottságok nagyon sokat átirányítottak a nagyobb amerikai városokba is, mint pl. Chichago, Boston, Philadelphia, Detroit, Los Angeles, stb. Az érkezõ zsidók hamarosan felvehették az állampolgárságot, és mindegyiküket megnevelték, hogy a Demokrata Pártba jelentkezzen. Ebbõl a kisebbségbõl lett azután egy rendkívül szilárd demokrata választó réteg, akiket „jótevõik” irányítottak. A századforduló után nem sokkal, nagyon fontos részévé váltak nemzetünk politikai életének. Ez volt a legfõbb módszer arra, amivel Schiff Nelson Aldrich-t a Szenátusba, Woodrow Wilsont pedig a Fehér Házba juttatta. EGYSÉGBONTÁS KISEBBSÉGEKKEL Emlékezzünk, mi volt az egyik fõ ok, amiért Jacob Schiffet Amerikába vezényelték! Az, hogy rombolja szét az amerikai nép egységét, mégpedig azzal, hogy a kisebbségi csoportok és a különbözõ fajok között viszályokat teremt. Erre Schiff már meg is teremtette a pogromokkal elüldözött zsidó menekültek tömegeit. Csakhogy ez a zsidó tömeg a pogromok miatt jórészt még félelemben élt, ezért nem lehetett rájuk számítani abban, hogy heves erõszakosságra képesek lesznek, pedig pontosan erre volt szükség az amerikai nép egységének szétrombolásához. Ellenben volt itt máris egy másik csoport, amely ugyan egyelõre alvó kisebbségként, de nagyon is megfelelõnek bizonyult: a néger tömegek. Õk könnyen el tudnának kezdeni demonstrációkat, zendüléseket, fosztogatásokat vagy akár gyilkosságokat is, csak fel kellene õket izgatni. Helyesen irányítva, ezt a két kisebbségi csoportot lehetne együttesen felhasználni a megfelelõ viszály megteremtésére, amely 19

szétrombolhatja az amerikai egységet és segíthetne az illuminátus összeesküvés céljainak elérésében. Igaz, hogy Schiff és cinkosai ebben az idõszakban fektették le végleges tervüket Amerika pénzügyi rendszerének csapdába ejtésére, de már töprengtek azon a másik terven is, amelyet rázúdítanak a gyanútlan amerikai népre, és amely robbanásszerû és rémítõ faji felforgatás lesz. Ez majd gyûlöletfrakciókra szaggatja szét az embereket és káoszt teremt országszerte, különösen az egyetemeken és a kollégiumokban; a vezetõk részérõl ez a terv Earl Warren határozatában Washingtonban is támogatást élvezett. Az csak természetes, hogy egy ilyen terv kivitelezéséhez türelmes szervezés és idõ kellett. Hogy minden kétséget eloszlassak e terv valódisága felel, írásos bizonyítékokat kell felhoznom a faji viszályok megteremtésének igazolására. Nyilvánvaló, hogy elõször olyan szervezõket és szervezeteket kellett megteremteni, akik vezetni képesek azt a millió és millió zsidó és néger balekot, akik nagyon is alkalmasak tüntetésekre, fosztogatásokra és bármilyen törvénytelenségekre. Így tehát Schiff, Layman és a többi összeesküvõ megszervezte a Nationale Association for the Advencement of Colored People (NAACP) (Nemzeti Szervezet a Színesbõrûek Felemelkedéséért) szervezetet. Ennek a szervezetnek az elnöke, az igazgatói és az ügyvédei mind-mind a fehér fajból valók voltak, és mind zsidók, akiket Schiff nevezett ki – és ez még napjainkban is így van! 1913-ban a Schiff-csoport megszervezte az „Anti-Defametion League of the B’nai B’rith” szervezetet; amit ,,ADL”-nek ismerünk. (A szerkesztõ megjegyzése: az ADL jelentése: „A Szövetség Fiainak Rágalmazás Elleni Ligája”. A szervezet ma „Rágalmazás Elleni Liga” – Anti-Defemation Leaugue – néven mûködik amerikai – New York-i – központtal, de világszerte, és önmaga által megszabott feladata az antiszemitizmus elleni harc. A „rágalmazás” ugyanis ebben az esetben kizárólag a zsidók ellen irányuló tevékenységet, de pontosabban: a nem is irányuló, csak a szervezet által feltételezett tevékenységet jelenti. A „B’nai B’rith”-rõl sokan hiszik, hogy valami britekkel, angolokkal kapcsolatos dolog, szervezet. Ez nem így van! A B’nai B’rith azt jelenti: Szövetség Fiai, és ma a zsidó szabadkõmûvesség központi irányító csoportot takarja, amely a nyilvánosan a cionizmust hirdeti, a világban bárhol élõ zsidó fiatalok zsidó öntudatának kifejlesztéséért és erõsítéséért dolgozik – hivatalosan. Lásd errõl még: Mónus Áron: Összeesküvés: A. Nietzschei Birodalom c., itthon is kapható kötetet! Talán kevesen tudják: a B’nai B’rith angliai szervezete nyerte el az angol kormánynak azt a pályázatát, amely a magyarországi kisvállalkozók megsegítésére – elõ20

nyös feltételû hitelek felvételére született. Ezáltal eme nemzetközi zsidó szabadkõmûves szervezet 1990 óta Magyarországon /Budapesten/ is hivatalosan tevékenykedik, s erõsen építi kapcsolatait az amerikai központtal és Izraellel!) Az ADL az egész összeesküvés végrehajtó – gestapo – szervezete. Ez a vészjósló ADL ma több mint 2000 ügynökséget tart fenn országszerte, õk adnak tanácsot és irányítják a NAACP csoportokat és az összes többi úgynevezett „polgárjogi” szervezetet, pl. a Martin Luther King, Bayard Reston és más hasonló személyiségek szellemében alakított csoportokat. Mindezek mellé az ADL rengeteg áruház, hotel, TV és rádióállomás, hírdetõ, hírügynökség költségvetésének és ezek ipari támogatóinak irányítását szerezte meg magának, amivel azóta is teljesen kezükben tartják a tömegtájékoztatás irányítását és minden hûséges sajtót rá tudnak kényszeríteni arra, hogy a számukra kedvezõ irányba ferdítsenek, hamisítsanak; s ugyanakkor ezzel a módszerrel szimpátiát kelthessenek a csõcselék törvénytelenségei és erõszakos cselekedetei iránt. Egy apró bizonyíték a tervezett összeesküvésre, s hogy már a kezdet kezdetén hogyan segítették a feketék és a zsidók állandó törvényellenes tevékenységeit: 1910 körül Izrael Zengvill írt egy színmûvet „Meltin Pot” (Olvasztófazék vagy Olvasztótégely) címen. Ez egy közönséges propaganda-darab volt, a feketék és a zsidók melletti felbujtós szándékával. A darab – színrevitelével megmutatta, miként különbözteti meg, és hogyan vádolja az amerikai nép a feketéket és zsidókat! A darab megjelenése idején a propaganda-jelleg csak homályosan látszott, mert a mû mesteri leleménnyel volt megírva, s a propaganda a játék szórakoztató jeleibe volt beágyazva. Nagy siker volt a Broadway-n. A bemutató elõadás után Diamond Jim Brady rendezett egy óriási ünnepséget New York Del Monico éttermében a népszerû színmû tiszteletére, valamint az Olvasztófazék írójának, rendezõjének és a kiválasztott „leghíresebb” elõadóinak tiszteletére. Ekkorra már én is elértem a személyes elismerésemet, ezért magam is hivatalos voltam az említett ünnepségre. Ott találkoztam George Bemard Shaw-val, és egy Izrael Cohan nevû zsidó íróval. Zengvill, Shaw és Cohan alkotta azt a triumvirátust, akik megalapították a „FABIAN” Társaságot Angliában, és szorosan együttmûködtek egy frankfurti, Morticki nevû zsidóval, aki Karl Marx-ra változtatta a nevét. A PROPAGANDA IRÁNYÍTÓI Emlékezzünk vissza itt arra, hogy a kommunizmus és marxizmus nagyon kezdetleges volt, senki sem figyelt fel erre a gondolatra. Senki sem gyanította, hogy a propaganda irányítását e három ragyogó tehetségû író végzi.

Ezen a banketten mondta el nekem Izrael Cohan, hogy jelenleg egy könyvet ír, amely folytatása lesz az Olvasztófazéknak. A könyv címe: „Rational program for the 20th Century” (A 20. század Faji Programja). Ebben az idõben magam is le voltam kötve saját drámaírói munkásságommal, és e könyv valós témája nem volt hatással rám, arra sem szenteltem idõt, hogy elolvassam. De amikor egy újságkivágást kaptam a Washington D.C.-ben megjelenõ „Evening Star”-ból 1957 májusában, minden világossá vált elõttem. Ez a cikk Cohan „A 20. század faji programja” címû könyve egy részének másolata volt. Idézek a nekem megküldött cikkbõl: „Nekünk észlelnünk kell, hogy pártunk legerõsebb fegyvere a fajok közötti feszültség, az, ha mi a sötét fajok tudatába verjük, hogy õket évszázadok óta a fehérek nyomták el. Ezzel be tudjuk õket terelni a kommunista párt programja mögé. Itt, Amerikában nekünk a lassú gyõzelem a célunk; amíg fellázítjuk a fekete kisebbséget a fehérek ellen, addig belecsepegtetjük a fehérekbe a bûnös lelkiismeretet a feketék kiszipolyozása miatt. Mi segíteni fogunk a feketéknek, hogy az élet minden területén felemelkedjenek, hivatásokban, sportban, színészi pályákon. Az így kapott tekintéllyel a feketék képesek lesznek arra, hogy összeházasodjanak a fehérekkel, és ezzel megindul egy olyan folyamat, amely kiszolgáltatja Amerikát a mi ügyünknek.” Ez a kivonat 1957. június 7-én Thomas G. Abernathy képviselõ jóvoltából az amerikai Kongresszus irattárába is bekerült, s ezzel Cohan könyve kivonatának valódisága megalapozódott. (A szerkesztõ megjegyzése: Amerikában minden olyan irat, amely bekerül a Kongresszusi Könyvtárba vagy Irattárba, hivatalossá, ezáltal kutathatóvá, hivatalosan felhasználhatóvá, s nem utolsósorban törvényes történelmi dokumentummá válik.) Egy kérdés azonban megmaradt a gondolataimban, s ez pedig az, hogy: képviseli-e Cohan a kommunista párt hivatalos irányvonalát, avagy csak saját magánvéleményét fejezte ki? Erre kerestem elfogadható bizonyítékot, amit meg is találtam. Egy 1935-ben kiadott hivatalos lap, amelynek kiadója a „New York Communist Party Official Workers Library Publishers” (A New York-i Kommunista Párt Dolgozók Könyvtárának Hivatalos Kiadója), s a címe: The Negros in the Soviet America (Négerek a szovjet Amerikában). Ez az újság arra ösztönözte a négereket, hogy felkeléseket robbantsanak ki, alakítsanak egy szovjet államot lent Délen, és folyamodjanak befogadásukért a Szovjetunióhoz. Egy ígéret is volt benne: az amerikai vörösök, az úgynevezett liberálisok támogatni fogják a feketék felkelését. A lap 38. oldalán olvasható, hogy a szovjet kormány több segítséget nyújtana a feketéknek, mint a fehéreknek, és a kommunista lap fo-

gadkozott: „Bármilyen különbségtétel vagy elõítélet a feketék ellen, a forradalmi törvény értelmében kihágás...”. Ez a kijelentés is ékesen bizonyítja, hogy Izrael Cohan könyve a kommunista párt hivatalos kiadványa volt, és az illuminátusoknak azt az eredeti irányvonalát képviseli, amelyet Weisshaupt szabott meg, majd késõbb Albert Pike tökéletesített: a világforradalom kirobbantásának tervével! Még egy kérdés merül fel: hogyan lehet az, hogy a kommunista párt irányítói az amerikai Jacob Schiff és a londoni Rothschild, akik a nagy összeesküvés értelmi szerzõi? Hamarosan minden kétséget kizáróan az is bebizonyosodik, hogy a kommunista pártnak az értelmi szerzõi – és ahogyan azt ma ismerjük szervezõi valóban a kapitalisták voltak: Schiff, Warburg és a Rothschildok, akik az orosz forradalmat és a cár családjának meggyilkolását is kitervelték, s amit Lenin, Trockij; Sztalin – Schiff és a kapitalisták közvetlen parancsaira hallgatva, akik ellen harcolniuk kellett volna – kiviteleztek! Most már láthatjuk, miért éppen Earl Warren és az õ legfelsõbb törvényszéki bíró iktatták törvénybe a hirhedt faji megkülönböztetési cikkelyt 1954-ben, börtön-büntetéssel sújtó határozattal! Azért, hogy segítsék az illuminátusok tervének megvalósítását, faji feszültségeket teremtsenek fehérek és feketék között. Most már fogalmunk lehet arról, miért adta ki Earl Warren azt a határozatát, amelyben megtiltja a (keresztény) imádságokat és a karácsonyi dalok éneklését az iskolákban, hogy ezzel is elõsegítse a kereszténység megsemmisítését. El tudjuk képzelni, hogy a szigorú alkotmányi tilalmak ellenére miért küldött Eisenhower szövetségi csapatokat délre, kierõszakolni az „elkülönülést” megszûntetõ törvények foganatosítását, Kennedy elnök szintén ezt tette Johnsonnal, és 66 szenátorral, az amerikai nép 90 százalékának tiltakozása ellenére, megszavaztatva a „Councelet Treaty”-t (mintegy konzulátusi egyezményt), amely megnyitotta az ország kapuját a szovjet kémek, ügynökök és szabotõrök számára. Ez a 66 szenátor a XX. század Amerikájának Benedikt Arnoldja (híres hazaárulója). Mindez természetesen az amerikai néptõl is függ: nyomást kell gyakorolnia a Kongresszusra, a nép választott szolgáira, hogy állítsák bíróság elé ezeket az árulókat, akik segítettek és segítenek kiszolgálni az ellenséget, és ha ezeket bûnösöknek találják, nyerjék is el méltó büntetésüket! Legyen benne ebben a követelésben, hogy a CFR-t és alárendeltjeit, mint az ADL, az NAACP vagy a Martin Luther King és a többi szervezet, vessék alapos nyomozás és vizsgálat alá! Egy ilyen szigorú vizsgálat teljesen lerántaná az álarcot az illuminátusokról, õket kiszolgáló washingtoni vezetõinkrõl és törzsszervezeteikrõl, akik ma is továbbviszik az illuminátus összeeskü-

vés eredeti terveit. Úgyszintén nyilvánosságra hozná az ENSZ szerepét, mint az egész terv megvalósításának központjáét. Követelni kellene a Kongresszustól, hogy az USA lépjen ki az ENSZ-bõl, és utasítsa ki a világszervezetet Amerikából! Valóban csak ez semmisíthetné meg az ENSZ-et és az egész illuminátus összeesküvést. Mielõtt befejezném írásomnak ezt a részét, emlékeztetnem kell minden amerikait, ha meg akarja védeni ezt az országot gyermekei és azok gyermekei számára, ezt a figyelmeztetést soha el ne feledje! Minden alkotmányellenes és törvénytelen cselekedet, amelyet Woodrow Wilson, Franklin D. Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy régebben, és most Johnson elkövettek, teljes egészében összhangban vannak az illuminátusok Weisshaupt és Albert Pike által majd két évszázaddal elõbb lefektetett és meghatározott terveivel. Minden Amerikára káros határozat, amelyet Earl Warren és a vele egyenlõ mértékben hazaáruló bírái hoztak, mind tökéletes egységben vannak az illuminátusok tervének követelményeivel. Az a hazaárulás, amelyet belügyi osztályunk Rusk ideje alatt és korábban, John Foster Dulles, Marschall, McNarnara és elõdeik ideje alatt elkövetett, ugyancsak összhangban vannak az illuminátusok terveivel a világuralom átvételét illetõen. Hasonló hazaárulást mások is elkövettek, de mind közül a legnagyobbat azok követték el – hatvanhatan –, akik aláírták a „Councelet Treaty”-t az Illuminátus Rend parancsára! A LEGFONTOSABB: A PÉNZÜGYI RENDSZER CSAPDÁJA Térjünk ismét vissza Jacob Schifthez, az USA pénzügyi szisztémájának csapdába ejtéséhez, és azokhoz a hazaárulásokhoz, amelyek ezek után következtek. Bebizonyosodik, hogy a Schiff-Rothschild páros nemcsak Karl Marxot, hanem Lenint, Trockijt és Sztalint is irányították, akik végül megteremtették Oroszországban a forradalmat, és megalapozták a kommunista pártot. Tudjuk már: 1908-ban Jacob Schiff úgy látta, eljött az ideje annak, hogy átvegye az USA pénzügyi rendszerének irányítását. Ebben az átvételben, vagy „megszerzésben” harcos „katonái” voltak, pl. Edward Mendelhaus õrnagy, akinek karrierje Schifftõl függött, ezért kiszolgálója és fõintézõje volt a vezérnek. Bemard Baruch és Herbert Layman titkos találkozóra jöttek össze egy, J. P. Morgan tulajdonát képezõ Jekyll-szigeti vadászklubban Georgiában. A megjelentek között voltak: J. P Morgan, John D. Rockefeller, Kirnehouse, Nelson Aldrich, Schiff, Stilmann és Vanderlip a National City Bank-tól, W. N. J. Selingman, Eugene Mayer, Bemard Baruch, Herbert Layman, Paul Warburg – röviden az amerikai nemzet-

közi bankárok, akik mind tagjai voltak az illuminátusok összeesküvési hierarchiájának. Egy héttel késõbb elõjöttek a „Federat Reserved System” (Szövetségi Tartalékrendszer) gondolatával, s Aldrich szenátor volt az a cinkos, akinek az volt a szerepe, hogy a Kongresszusban befolyásával és nyomásával ezt a törvényt keresztülvigye és elfogadtassa. Ezt a tervet azonban mindaddig halogatni kellett, amíg a Fehér Házba nem tudták egy olyan emberüket ültetni, aki ezt aláírásával is szentesíti. Tisztában voltak azzal, hogy még ha a szenátus egyhangúlag szavazná is meg ezt a törvényt, az újonnan választott elnök megvétózná. 1912-ben az õ emberük, Wilson került a Fehér Ház elnöki székébe, s Aldrich szenátor nyomására, beiktatása után azonnal át is ment a „Federal Reserve Act” a törvényhozás mindkét – alsó és felsõ – házán, amit Wilson habozás nélkül alá is írt, s ezzel törvénybe iktatott. Ezt a híres hazaárulást 1913. dec. 23-án, Karácsony elõtt két nappal követték el, amikor a képviselõk legtöbbje karácsonyi szabadságon volt – kivéve azokat, akiket óvatosan kiszemeltek erre a hazaárulásra. Amerikai Alkotmányunk megalapítói nagyon is jól ismerték a pénz hatalmát. Nagyon jól tudták, hogy akinek kezében van ez a hatalom, azé az ország sorsa. Éppen ezért vigyázva õrizték ezt a hatalmat, amikor legelõre helyezték az Alkotmányban azt a pontot, hagy ennek kezelése egyedül csak a Kongresszusnak, a nép által választott képviselõi testületnek a kezében legyen. Az Alkotmány nyelvezete itt rövid, alapos és precíz meghatározást tartalmaz. Az elsõ cikk 8. rész 5. bekezdésében felöleli és meghatározza a Kongresszus kötelességeit: „Pénzverés, értékének irányítása, mértékének és súlyegységének meghatározása.” De az a jóvátehetetlen aljasság, amelyet 1913. dec. 23-án azok követtek el, akiket mi, a nép küldtünk Washingtonba szenátorokként és képviselõkként, hogy minket képviseljenek, Woodrow Wilson elnökkel, kiszolgáltatták nemzetünket ket kelet-európai idegennek, Jacob Schiffnek és Paul Warburgnak. Warburg friss emigráns volt, aki Rothschild parancsra jött Amerikába, hogy véghezvigye az aljas Federal Reserve-tettet! A szerkesztõ megjegyzése: Emlékeztetnünk kell itt minden magyart: Woodrow Wilson elnök hathatós közremûködésével kapta Hazánk a trianoni nemzetgyilkosságot, miközben a „demokratikus” elnök szépeket írt a „népek önrendelkezésérõl”! Láthatjuk – nem a mi elfogultságunkból született írásban! –, hogy a világ legsötétebb összeesküvésének tagja volt, tetteit nem szabad akarata, hanem az llluminátus Rend irányította, amelynek egyik látható és ma is érzékelhetõ célja a kereszténység és államiság, a nemzetek „nemzeti öntudatának” megsemmisítése. S Magyarország már akkor is több mint 1000 21

éve állam, s keresztény nemzet volt! De Wilson megbocsáthatatlan bûne az is, hogy az USA, mint állam, ma sem rendelkezik saját pénzével, a dollárral, mert az mindmáig zsidó magánkézben van! Talán az 1994-es konzervatív-keresztény választási gyõzelem, amely lehetõvé tette, hogy a Republikánus Párt kerüljön nagy többségbe mind az alsó-, mind a felsõházba, változtatni tud ezen!) AZ AMERIKAIAK NAGY TÉVEDÉSE Az amerikai nép nagy tömegei úgy gondolják, hogy a Federal Reserve System a kormány tulajdonában lévõ ügynökség. Ez teljesen téves hiedelem. A Federal Keserve Bank összes részvénye a tagbankok tulajdonában van, s ezek fejei és mindenható irányítása nagy nemzetközi illuminátus összeesküvés hierarchiájának tagjai, amit ma CFR néven ismerünk. Ennek részletei megtalálhatók Eustes Mullen: Federal Reserve Conspiracy címû könyvében. Az író minden állítását dokumentumokkal támasztja alá. Amellett, hogy ez a könyv értékes olvasmány, minden amerikainak kötelezõ lenne elolvasta, hogy az elõlük eltitkolt igazságokat megismerhessék, hogy felébressze az amerikai tömegeket, s ezzel söpörje el ezt az egész hatalmas világösszeesküvést! Isten segítségével biztosan el is jön ez! (A kötet kiadója: Christian Educational Association, 530 Chestnut Str. Union, Nj). Ha úgy gondoljuk, hogy azok az idegenek, akiket megemlítettünk és a véletlenül amerikainak született összeesküvõ társaik megelégednének csak azzal, hogy az amerikai pénzügyi rendszer irányítását megszerzik, akkor megint meglepõ tévedésbe estünk. A Federal Reserve System kiszolgáltatta a teljes irányítást az összeesküvõknek, de ezzel még nem tudtak volna az amerikai nép keresetéhez, jövedelméhez nyúlni. Az Alkotmány ugyanis világosan megtiltja a 20%-nyi adó visszatartását! Csakhogy az „egy világkormány” megalkotására, és az ezáltal rabszolgasorba döntött nemzetek kialakítására törekvõ illuminátusok a személyi tulajdon elkobzását és a személy kereseti lehetõségeinek irányítását is célul tûzte ki. Karl Marx foglalkozott ezzel elméleti érveiben, és szerinte ezt az állandóan emelkedõ kereseti adók alkalmazásával lehet megoldani. Törvényileg azonban ezt sem lehetett volna az amerikai népre róni; ehhez is kellett az a kiegészítõ törvény, amely alapján hatalmat kap a kormány az állandóan emelkedõ kereseti adók behajtására. Ezt sem volt már nehéz elintéznie ugyanannak a megválasztott Kongresszusnak és Woodrow Wilsonnak, aki keresztülhajszolta és aláírta a hírhedt Federal Reserve System Act-ot, és meghozta a kiegészítõ törvényt, amelyet 16. Amendment-nek ismerünk, mint a „szövetségi kereseti adó törvényét”. Ez 22

mindenekelõtt alkotmányellenes – törvényeink szerint -, s mindkettõt ugyanazok hamisították be törvényeinkbe. Senki sem érzékelte, hogy a 16. Amendment a kereseti adó beiktatása! Igaz, az összeesküvõk nem is használták ki ezt a törvényt, csak a II. világháború után; amikor nagy „humánus” elnökük, Franklyn D. Roosevelt 20% visszatartott adót iktatott be minden alacsonyabb, s 90%-ot minden magasabb keresetû polgár részére. Természetesen, õ szíve mélyébõl ígérte, hogy mindezt csak a háború befejezésig fogja alkalmazni, de ma már tudjuk, mit jelent egy sarlatán ígérete! Az, aki 1940-ben a harmadik idõszakra történõ megválasztásáért folytatott kampányában ismételten azt hangoztatta: mondom és mondom, ismételve mondom, hogy nem fogok amerikai katonákat harcolni küldeni idegen földre! S amikor ezt kijelentette, titokban már készült fejest ugratni Amerikát a 2. világháborúba, a japánok becsalogató segítségével, a Pearl Harbor-i rajtaütésszerû támadással, amit aztán az elnök az amerikai nép elõtt indokul használt a háborúba való belépésre. Késõbb kiderültek cselszövései. Emlékezzünk a másik sarlatánra, Woodrow Wilsonra is, aki ugyanezeket a jelszavakat használta 1916-ban: szavazzatok ismét rám, aki távol tartja fiaitokat a háborútól! Ugyanazok az ígéretek! Térjünk vissza a 16. kiegészítõ törvényhez, a kereseti adóhoz: ez csak a középosztály kirablására irányult, az illuminátus családok óriási keresetének érintése nélkül. A Rockefellerek, a Carnegie-, a Layman családok és a többi összeesküvõ nem károsult. Õk éppen a 16. törvény alapján hoztak létre adómentes alapítványokat. Ez módot adott az illuminátusoknak arra, hogy óriási nyereségeiket áthelyezzék ezekbe az alapokba, s így mentesüjenek a kereseti adó fizetése alól. Ezekre az adómentes alapokra az volt a magyarázat, hogy „humánus” ügyeket és célokat szolgálnak. Vannak tehát Rockefeller-alapítványok, Carnegie Alapítvány, Ford-, Mullyn- és száz hasonló alapítvány. De miféle ügyeket támogatnak ezek? Finanszírozzák a Civil Rights (Polgári Jogok) szervezeteit, emberi jogi szervezeteket és csoportokat, de ugyanúgy támogatják azokat, akik a zendüléseket teremtik meg, mint Martin Luther Kinget és mozgalmát. A Ford Alapítvány fizeti például a Demokratikus Tanulmányok Alapítványa nyomdáját Santa Barbarában, amelyet Nyugat Moszkvájának neveznek. Ennek vezetõi Hutchins, Walter, Reuther, Irving Canam. Röviden: ezek az adómentes alapítványok pénzelik és tartják fenn azokat a csoportokat, akik elvégzik az illuminátus összeesküvés munkáját. Mire használják azt a pénzt, amit tõlünk évente elrabolnak? Itt van például a külföldi segélyek trükkje. Milliárdok jutottak el a kommunista Titonak, ajándékként számos

vadászrepülõgép – amelyekbõl jutott Kubába Castronak is; fizetik a kommunista pilóták, kiképzési költségeit, hogy jobban le tudják lõni a mi repülõinket! Milliárdokat adtak a vörös lengyeleknek, milliárdokat Indiának, milliárdokat Sucharnónak és az USA más ellenségeinek. Ezt eredményezte a 16. kiegészítõ törvény Amerikának, nekünk, gyermekeinknek, és az õ gyermekeiknek. A CFR s az lluminátusok által irányított kormány adott adómentes alapokat ezeknek a vörösbarát, „egy világ” berendezkedésû csoportoknak, de ha egy hazaszeretõ szervezet bátran és nyíltan Amerikáért áll ki, azonnal meg tudják félemlíteni: egy kis hiba az adóbevallásnál, máris jön a bírságolás, de még a börtön is! A jövõ történészei csodálkozni fognak azon, miként lehetett az amerikai nép ennyire naiv, hogyan engedhetett meg egy ilyen hihetetlenül durva hazaárulást, mint a Fed. Res. Act és a 16. kiegészítõ törvény pedig az amerikai nép nem naiv és nem buta, csak bízott az általa megválasztott képviselõiben és vezetõiben, akiket az ország és a népek biztonságának biztosításával és képviseletével bízott meg. A legkisebb gyanú sem volt benne az árulást illetõen, amíg az meg nem történt. Az illuminátusok által irányított tömegtájékoztató médiumok tagjai mételyezik a népet, ezért nem tudott a nemzet saját elárulásáról. Az a nagy kérdés, mikor fog a nép felébredni, és ugyanazt tenni az árulókkal, amit George Washington tett Benedicti Arnolddal, aki pedig csak egy vice-áruló volt a maiakhoz képest! MIÉRT KELL A HÁBORÚ? Térjünk vissza ismét azokhoz az eseményekhez, amelyek a 16. kiegészítõ törvény Alkotmányunkba iktatását követték. Wilson teljes egészében az összeesküvés értelmi szerzõinek irányítása alatt állt, ezért az illuminátusok elindították a következõ nagy, s utolsónak remélt lépést a világuralom megteremtésére. Az elsõ lépés ehhez az elsõ világháború volt. De miért háború? Ez nagyon is egyszerû. Egyedüli magyarázata ennek szerintük az, hogy csakis egy világkormány képes békét teremteni, és biztosítani a világon. És mí az az esemény, amikor békéért sírnak az emberek? A háború! A háború okoz káoszt, undort, kimerülést és gyászt, a gyõzõnek éppúgy, mint a legyõzöttnek; gazdasági összeomlást mindkettõnek, és elpusztítja fiatal férfiai zömét mindkettõnél. A háború tehát nem hoz mást, mint rossz emlékeket. A szülõknek nem marad más, mint szeretett fiuk elvesztésének szomorú emléke és a mély gyász, másoknak az odaveszett fiatal férfiéletek virágainak siratása. Ilyenkor a béke utáni sóvárgás felülmúl minden fizetendõ árat. És ez az az elérzékenyülés, amire az Illuminátusok építették sátáni tervüket! Az egész XIX. századon végig, 1814-tõl 1914-ig békében élt az egész világ. A frank, porosz, orosz, japán háborúkat

nyugodtan nevezhetjük helyi villongásoknak, amelyek nem szélesedtek világméretûvé. A nagy nemzetek virágoztak, népeik erõs nemzeti szellemben, büszkék voltak függetlenségükre. Teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy német vagy egy francia vagy orosz, török, japán vagy kínai „egy világkormány” alatt létezzen... Az pedig még elképzelhetetlenebb volt, hogy Vilmos császár vagy Ferenc József vagy Miklós cár vagy bármelyik uralkodó, szabad akaratából teljesen feladja uralmát egy ilyen kormánynak. Gondoljunk bele: minden uralkodó mögött a nép biztosítja a hatalmat, tehát csak háború tudja a béke utáni sóvárgást, és szomjat feléleszteni. De annak a háborúnak ijesztõnek és szörnyûségesen pusztítónak kell lennie, mert a helyi villongások erre nem alkalmasak. Ennek a háborúnak ki kell terjednie – globálisan – az egész világra. Egyetlen nemzet sem maradhat ki a pusztítások szörnyûségeibõl, mert a béke utáni epekedésnek is világméretûnek kell lenni. Pontosan ez volt az az irányzat, amelyet Nathan Rothschild és az illuminátus összeesküvõk kiterveltek a XIX. század végén. Elõször bemanõverezték Európát a napóleoni háborúkba, utána megrendezték a Bécsi Kongresszust, ahol elsõsorban Rothschild akarta keresztülvinni a „League of Nations” (a Nemzetek Ligája) megteremtését, ami végeredményben szállásadója lett volna az „egy világkormánynak”. Úgy, ahogy késõbb az Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ) szánták az elkövetkezendõ – Isten ments! – világkormány megteremtésének s fészkének. Ez volt tehát az a terv, amelynek megvalósítását a Rothschild-ház és Jacab Schiff elhatározta, elõször 1814-ben. A tervük akkori megvalósulásának sikertelenségét az orosz cárnak tulajdonították. Az a precedens, amit õk szolgáltattak 1917-ben a cárgyilkossággal, ezt a veszélyt közömbösítette. A történelem emlékezete megörökítette, hogy az elsõ világháborút egy incidens robbantotta ki: a Ferenc Ferdinánd elleni orvgyilkos merénylet. Ezt az elsõ világháború követte, éppen úgy, ahogyan azt Weisshaupt és Pike terveikbe beépítették. Ebbe a háborúba belekeveredett Magyarország, Ausztria, Németország és szövetségeseik; a másik oldalon Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország. Az elsõ két évben az USA ennek még nem volt részese. 1917-re az összeesküvõk elérték céljukat: az egész Európa nyomorúságos állapotba került, a népek a háborútól, hadviseléstõl fáradtan, kétségbeesve sóvárogtak a béke után. Wilson újraválasztása után Amerika azonnal csatlakozott a háborúhoz, az angol-francia oldalon. Ettõl kezdve a háború csakis a szövetségesek gyõzelmével végzõdhetett. Az illuminátusok – Jacob Schiffel az élen – már 1917 elõtt elhatározták, hogy az USA-t is bevonják ebbe a háborúba.

Mi a bizonyíték erre? Amikor Wilson újraválasztásáért kampányolt, és ígérgette, hogy nem fogja fiainkat háborúba küldeni, a republikánusok már nyilvánosan vádolták õt a háború iránti elkötelezettsége miatt. Ezt õ mindenképpen keresztülvitte volna, mert ha nem választják meg, kihasználja a még hátralévõ elnöki idejét erre. De Amerika népe – ígérgetései miatt – Úgy nézett rá, mint egy bálványra, és megválasztották. Ígérete ellenére nagyon hamar, 1917-ben odadobta Amerikát a háborúnak, s a Lucetania nevû luxushajó elsüllyesztését használta fel ennek indoklására. Pedig a hajó elsüllyesztése is elõre kitervelt és elintézett dolog volt az illuminátusok részérõl. Roosevelt aztán, akit ugyancsak bálványozott a nép, ugyanezt a taktikát alkalmazta 1941-ben, amikor kiprovokálta a japán támadást Pearl Harbour ellen a második világháborúba való beavatkozás ürügyéül. Pontosan úgy, ahogyan az összeesküvõk kitervelték: a szövetségesek a gyõzelem után felszámolják a legyõzött nemzetek monarchiáit, a nép vezetõk nélkül marad, megtévesztve, megzavarva, s ez tökéletes állapotot teremt a világkormány felállításához. Még mindig maradt azonban egy akadály, hasonlóan a Bécsi Kongresszuséhoz: az oroszok megint az õ oldalukon álltak, éppen úgy, mint 1814-ben, és a cár biztonságban trónolt a helyén. Az viszont teljesen elképzelhetetlen volt, hogy lemondjon a világkormány javára. Meg kell jegyeznünk, hogy Oroszország a cár miatt olyan hely volt, ahol az illuminátusok nem tudtak teret hódítani, a Rothschildok sem tudtak befurakodni az országba bankjaikkal, hogy az orosz pénzügyi rendszer irányítását átvegyék. Most egy gyõztes cárral még nehezebb lenne dûlõre jutniok, még akkor is, ha ezt a cárt be lehetett volna csalni a Nemzetek Ligájába. Az illuminátus összeesküvõk elõtt elfogadott tétel volt, hogy a cár sohasem fogja alávetni magát az „egy világkormánynak”. Ezért már az elsõ világháború kirobbanása elõtt csírázott az a terv az agyukban, miként teljesítik Nathan Rotschild 1814-ben tett fogadalmát, amely szerint meg kell semmisíteni a cárt családjával és utódaival együtt. Tudták, hogy ezt még a háború befejezése elõtt meg kell tenniük, s erre az orosz bolsevizmus volt a legalkalmasabb eszköz. LENIN ÉS A BOLSEVIZMUS VEZÉREI A századfordulótól kezdve Lenin, Trockij, majd késõbb Sztalin voltak a bolsevizmus vezérei. Persze tudjuk, egyiknek sem ez volt az igazi neve. A háború kitörése elõtt Lenin fõparancsnoksága Párizsban volt, amit a háború kitörése után Svájcba helyezett át. Trockij székhelye New York volt, ahol fõleg orosz menekültek laktak (dél-belváros). Lenin és Trockij akkor még egy táborba tartoztak,

mindketten jól éltek, de egyiknek sem volt rendes foglalkozása, kereseti forrása, ami rendszerint a megélhetést biztosítja. Ennek ellenére mindkettõjüknek bõven volt pénze. Ez 1917-ben bebizonyosodott. Már a háború kitörésétõl kezdve furcsa dolgok történtek New Yorkban. Éjszakánként a sötétség leple alatti Trockij gyakran osont be Jacob Schiff palotájába. Ugyanezeken az éjszakákon sötét gengszterek csoportosultak a belváros alsó-északi oldalán, akik fõleg orosz menekültek voltak. Mintha Trockij fõhadiszállásán valamilyen titkos tréningen vennének részt. A nagy titkolózás ellenére mégis kiszivárgott, hogy Schiff finanszírozta Trockij tevékenységét. Egyszercsak Trockij hirtelen eltûnt, s vele együtt eltûnt mintegy háromszáz jól kiképzett gengszter is. Késõbb kitudódott, hogy ez a csoport egy Schiff által bérelt hajón útban volt Svájc felé a tengeren, hogy csatlakozzon Lenin csoportjához, de a hajón utazott még 20 millió dollár is. Ez a 20 millió dollár az az összeg volt, amit Jacob Schiff szolgáltatott ki a bolsevikoknak, hogy ki tudják erõszakolni maguknak a hatalmat Oroszországban. Lenin nagy ünnepséget rendezett Trockij Svájcba érkezésére, amelyen a világ legmagasabb pozícióit betöltõ emberek voltak jelen. Ott volt pl. Edward Mendehaus ezredes, Woodrow Wilson bennfentese, és fõként Schiff bizalmi futára. Egy másik nagyot fontos személy, Warburg a Warburg Banktól, aki Kelsert finanszirozta, s ezért Kelser azzal tüntette ki õt, hogy a német titkosrendõrség fõniekévé nevezte ki. Ezenkívül jelen voltak a Rothschildok Londonból és Párizsból, szintén ott volt Lipitinov, Kaganovics és Sztalin, aki akkoriban egy bank- és vonatrabló gengszetercsoport vezére volt. Úgy ismerték õt, mint az Urali Jessy Jamest! Meg kell emlékeznünk arról, hagy Anglia és Franciaország már hosszú évek óta háborúban állt a németekkel. 1917. febr. 3-án Wilson minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Németországgal. Ezért Warburg, Mendelhaus ezredes, Rothschild és a többiek ellenséggé váltak, de itt Svájcban, semleges területen az ellenség is találkozhat, sõt barát lehet, különösen akkor, ha volt valami közös a hátterükben, pl. a cselszövés. De ez a lenini összejövetel majdnem félresikerült. Svájc felé menet ugyanis a Schiff által bérelt hajót egy angol õrhajó feltartóztatta és õrizetbe vette. Schiff gyors parancsban értesítette Wilsont, hogy utasítsa az angolokat: azonnal engedjék szabadon Trockijt a bandájával és az arannyal. Wilson engedelmeskedett, s figyelmeztette az angolokat, ha nem engedik szabadon õket, az USA áprilisban nem fog belépni a háborúba – amint azt õ hûségesen megígérte egy évvel ezelõtt. Az angolok szabadon engedték a hajót, Trockijék megérkeztek 23

Svájcba, és a lenini összejövetel is a tervek szerint történt. Volt még egy akadály, amit le kellett gyõzni: miként fogják Lenin és Trockij terroristáit a határon át Oroszországba szállítani? Most jött jól nekik Warburg, a német titkosrendõrség feje! Bevagonírozta mindnyájukat egy vasúti szerelvénybe, lepecsételt ajtók mögé, s mindazon szükséges intézkedéseket megtette, amellyel a terroristák teljes biztonságban érkezhettek Oroszországba. Megtörtént a többi, történelembõl ismert tény is, a forradalom, a cár és családja kiirtása, úgy, ahogyan azt Nathan Rothschild megfogadta. Ezután a fõ cél megvalósítása következett, az, hogy minden gyanú nélkül megteremtsék azt a helyzetet, amelyben a kommunizmus belsõ alkotórésze lesz a nagy illuminátus összeesküvésnek az egész emberiség rabszolgasorba juttatásához. „Legyen a kommunizmus fegyver, egy rémítõen ijesztõ szó, hogy aki rágondol, beleborzadjon!” Oroszország meghódítása és a kommunizmus megteremtése tehát nagyrészt éppen New Yorkban történt, Schiff és a többi nemzetközi bankár jóvoltából. Fantasztikus történet? Igen. Talán lesz, aki el sem hiszi, de azoknak álljon itt bizonyítékul az alábbi történet: Pár évvel ezelõtt Charles Knickerbacher, egy Hurst-lap újságírója megjelentetett egy interjút John Sckiffel, Jacob unokájával, amelyben a fiatal Schiff büszkén igazolta, hogy nagyapja húszmillió dollárral segítette az ügyet! Ha még mindig kételkedne valaki abban, hogy a kommunizmust az illuminátus összeesküvés értelmi szerzõi itt, a saját házunk táján teremtették meg, itt van számukra egy történelmi tény Minden írás azt bizonyítja, hogy amikor Lenin és Trockij Oroszország bevételét tervezték, úgy tevékenykedtek, mint bolsevista párt. A bolsevik tisztán orosz szó, és értelmi szerzõi észlelték, hogy nem tudják világszerte népszerûvé tenni. Így tehát Jacob Schiff 1918 áprilisában Mendelhaus ezredessel elküldte parancsát Moszkvába Leninnek, Trockijnak és Sztalinnak, hogy azonnal változtassák meg rendszerük nevét, s legyen pártjuk kommunista párt, vegyék fel és hirdessék meg Karl Marx kiáltványát, mint a kommunista párt alkotmányát. Lenin, Trockij és Sztalin engedelmeskedtek, ekkor történt, hogy 1918-ban a kommunista párt és a kommunista rém megszületett. Mindezt a Webster angol szótár 5. kiadásában ellenõrizni tudjuk; mert ebben megörökítették. Röviden: a kommunizmust a kapitalisták teremtették meg! 1918. november 11-ig az összeesküvõk csoportjai is, terveik is remekül mûködtek. Minden nagyobb nemzet, köztük az USA is, belefáradtak a pusztító háborúskodásba, gyászolták halottaikat és az egész világ epekedett a béke után. Ekkor történt, hogy Wilson azt javasolta: a nagyobb nemzetek állítsák fel a 24

Nemzetek Ligáját, hogy ezen keresztül tudják biztosítani a világbékét. Most már nincs orosz cár, aki ezt megakadályozhatná. Abban a háború utáni állapotban minden nemzet mohón ugrott is e javaslatra, anélkül, hogy elolvasták volna az apró betûkkel írottakat is a tervezet alján. Schiff és összeesküvõ társai legbiztosabban az USA-tól várták el a beleegyezést, holott végül ennek kivételével mind akarta. Amikor Jacob Schiff beültette Woodrow Wilsont a Fehér Házba, az összeesküvõk azt hitték, hogy ezzel az USA a hálójukba került. Wilsont mindig úgy jellemezték, hogy nagy emberbarát, minden amerikai bálványozta. Könnyen hihették tehát az összeesküvõk, hogy Wilsonak nagyon könnyû dolga lesz abban, hogy a képviselõket rábírja a Nemzetek Ligájának elfogadására. (Mint ahogyan ez meg is történt 1945-ben az ENSZ megteremtésekor!) 1918-ban azonban volt egy ember a Szenátusban, aki átlátott a szitán, épp úgy, mint az orosz cár látott át e terven 1814-ben: Nagy amerikai politikus volt õ, nagyra becsülte a kongresszus mindkét háza és Amerika népe is. Ezt a nagy amerikai hazafit Henry Cabbott Lodge-nak hívták. Lodge totálisan lerántotta a leplet Wilsonról és az illuminátusokról, ezáltal az USA távol maradt a Nemzetek Ligájától. Talán érdekes lesz tudni Wilson sikertelen próbálkozásának igazi okát a ligával kapcsolatban. Amint tudjuk, Schiff azzal a küldetéssel jött az USA-ba, hogy négy különleges feladatot hajtson végre: 1. A legfontosabb az USA pénzügyi irányításának átjátszása; 2. Amint ez le volt fektetve Weisshaupt eredeti illuminátusi terveiben, megfelelõ embereket kellett találnia cinkostársnak, s azokat bejuttatni a legmagasabb kormányhivatalokba, a Kongresszusba, a legfelsõ bíróságokba, minden szövetségi hivatalba és ügynökségbe, pl. a belügybe, hadügybe, kincstárba, stb; 3. Szétzilálni és szétzülleszteni az amerikai nép egységét a kisebbségi csoportok közötti viszály megteremtásável, de különösen kiélezni az ellenségeskedést a fehérek és a feketék között, úgy, ahogyan Izrael Cohan könyvében az le van fektetve; 4. Olyan mozgalmakat megteremteni, amelyek segítségével a vallásokat lehet majd szétzilálni, lezülleszteni és megsemmisíteni, de a legfõbb cél a kereszténység elpusztítása. Nyomatékosan figyelmeztették õt – Schiffet – arra, hogy az illuminátus terv legfontosabb irányadója: szerezze meg az összes tömegtájékoztatási eszköz fölötti irányítást, hogy ezeket használhassák a népek agymosására, félrevezetésére, mételyezésére azért, hogy higgyenek az összeesküvõkben és nyugodjanak bele manõvereikbe, manipuláció-

ikba. Schiffet kezdetben arra is figyelmeztették, hogy a sajtó irányításának hatalmával tudja szétrombolni az amerikai nép egységét. Schiff és társai 1903-bon megszervezték a NAACP-t, 1913-bon az ADL-t. Mindkét szervezet viszály és elégedetlenség szításával foglalkozott az amerikai nép békés életének megbolydítására. Az ADL az elsõ években még csak szelíden tevékenykedett. Talán félt az újra felingerelt amerikai tömegek pogromjától? Az NAACP gyakorlatilag tétlenkedett, mert fehér vezetõi nem is tudták pontosan még, hogy nekik kell kitermelniük tehetséges fekete vezéreket. Pl. olyat, mint Martin Luther King, akit a fekete tömegek is elfogadnak vezérüknek. Schiff nagyon el volt foglalva azzal, hogy cinkosokat keressen és megfelelõ pozíciókba szivárogtassa be õket a kormányba és az ügynökségekbe; valamint a pénzügyi rendszer csapdába ejtésének tervei, a 16. kiegészítõ törvény elõkészítése és elfogadtatásának szervezése, és az orosz forradalom megszervezése annyira lekötötte idejét, hogy teljesen megfeledkezett a legfontosabbról, a tömegtájékoztatás irányításának megkaparintásáról. Ez volt az igazi oka annak, hogy Woodrow Wilson sikertelenül kísérletezett az USA berángatásával a Nemzetek Ligájába. Mert amikor Wilson elhatározta, hogy a néphez fordul segítségért és támogatásért, meggyõzendõ a Lodge által befolyásolt kongresszust – annak ellenére, hogy befutott, mint elnök -, mondvacsinált „nagy emberbaráti” tekintélye szembetalálta magát egy szilárdan egyesült néppel, és a nép háta mögötti hûséges sajtóval, melynek egyedüli ideológiája az amerikanizmus és az amerikai élet szeretete és dicsõítése volt. Tudjuk, ebben az idõben az ADL és az NAACP még hatástalan volt, nem volt egyéb szervezett kisebbségi csoport sem, fehér-fekete probléma sem, de ún. „antiszemita” probléma sem, nem volt bal és jobboldali álláspont, elõítélet, elfogultság sem. Tehát Wilson Nemzetek Ligája iránti kérelmei süket fülekre találtak, s ez eredményezte Wilson politikai pályafutásának végét. Ezért gyorsan feladta a harcot, hirtelen megöregedett és hamarosan meg is halt szifiliszben. Ez lett a vége a Nemzetek Ligájának, amely utat nyitott volna már akkor az „egy világkormány” gyors megteremtésének. Természetes, hogy tervük ismételt összeomlása – a Nemzetek Ligája -, nagy csalódást okozott az illuminátus összeesküvés értelmi szerzõinek. Õk ellenben nem vonultak vissza, nem veszítették el ambícióikat, mert amint azt már említettem, ez az ellenség sohasem adja fel sátáni terveit. Egyszerûen elindítottak egy átszervezést, és ismét elõlrõ1 kezdték munkájukat, próbálkozásaikat. Erre az idõre Schiff már jól megöregedett és lelassult. Tudta, hogy szervezetüknek szüksége van egy fiatal, erõs, ütõképes vezérkarra, így tehát parancsára Mendelhaus ezredes és Be-

mard Baruch megszervezték az ún. „Council on Foreign Relations” (CFIZ)-t. Ettõl kezdve az illuminátusok e név alatt tevékenykednek az USA-ban. Ennek az új szervezetnek a hierarchiája nagyrészt az eredeti illuminátusok leszármazottaiból tevõdött össze. Közülük sokan- elhagyták eredeti családi nevüket, és jóhangzású amerikai neveket vettek fel. Pl. Dillen-nek, aki az USA kincstárának titkára volt, az eredeti neve Lapowlski. A másik példa Paley, aki a CBS Televízió feje, eredeti nevén Palincky volt. A NAGY BESZERVEZETTEK, ÉS A SAJTÓ MEGSZERZÉSE A CFR szervezet tagsága ezer körüli, és gyakorlatilag közöttük van minden ipari hatalmas ág, pl. Blau, aki az US Steel (Amerikai Acél) Co. elnöke, Rockefeller az olajkirály, Henry Ford II., minden nemzetközi bankár, minden adómentes alapítvány vezére és mások szintén CFR tagok vagy CFR tisztségviselõk: Röviden: azok az emberek, akik pénzt és befolyást nyújtanak a CFR által kiválasztott elnök, kongresszus, szenátus megválasztására, s akik elhatározzák a kabinet õsszetételt, a kormánytagok, államtitkárok, kincstári hivatalnokok, szövetségi alkalmazottak kinevezését, akik mind engedelmes CFR-tagok. Ez vitathatatlan. Említsünk itt meg néhány US-elnököt, akik tagjai voltak a CFR-nek: Franklin D. Roosevelt, Herbert Hoover, Dwight D. Eisenhower, J.F. Kennedy és azok, kiket úgy vettek számba, mint lehetséges elnököket: Thomas E. Dooly, Adley Stevenson, R. Nixon és a CFR társszervezetének elnökhelyettese: Barry Goldwater. A különbözõ elnökök alatt fontos kabinet-tisztséget betöltõ CFR-tagok pl. John Foster Dulles, Dean Rusk, Robert McNamara, – s hogy kiemeljük a CFR vörös színét -, itt vannak pl. Alger Hiss, Ralf Bunch, Paslawski, Harry Dexter White (Weiss), Owen Lattimore, Philip C. Jessup stb. Ugyanakkor már ebben az idõben homoszexuálisokkal és más zsarolható jellemû emberekkel árasztják el az ügynökségeket, hivatalokat a Fehér Háztól lefelé. Emlékszünk még Johnson barátaira, Jenkinsre és Bobbie Baker-re? Most már rengeteg új teendõje volt a CFR-nek, amit el kellett végezni. Ez segítséget követelt. Az elsõ tevékenység ebbõl adódóan az volt, hogy mellérendelt szervezeteket hozzanak létre, amelyek elvégzik a különleges feladatokat. Ezek közül feltétlenül meg kell említenünk néhányat: pl. a Külpolitikai Egyesület, a Világ Ügyeinek Tanácsa, Üzleti Tanácsadási Szervezet, a notórius „ADA”, az Amerika Demokrata Akcióiért szervezet, vagy a megátalkodott Valter Reuther vezetésével mûködõ 13/13 Chicagóban. Barry Goldwater is elnöke volt – s talán még ma is az – egy ilyen CFR mellé rendelt szervezetnek. A CFR különbözõ speciális tanácsokat szervezett és

állított fel minden államban is, amelyeket különféle Miami feladatokkal látott el. Ezzel egyidõben a Rothschildok a CFR-hez hasonló szervezeteket teremtettek meg pl. Angliában, Franciaországban, Németországban és más országokban, hogy irányítani tudják a világ állapotát, s a CFR-rel karöltve egy újabb világháborút tudjanak kirobbantani. A CFR legelsõ és legfontosabb feladata az volt, hogy teljes egészében átvegye a tömegtájékoztató médiumok feletti irányítást. Rockefeller volt ezzel megbízva. Henry Louis, aki nemrég halt meg, finanszírozott és megszervezett néhány „nemzeti” magazint, mint pl. a LIFE, TIME, FORTUNE és másokat, amelyek terjesztik a USSR-t (Szovjetuniót) Amerikában. Rockefellerék közvetve és közvetlenül is finanszírozták a Kours-testvérek LOOK magazinját és egy csomó más újság láncterjesztését. Õk Sam Newhouse-t is finanszírozták, hogy vásároljon fel, és fejlesszen ki meglévõ lapokat, építsen ki újságterjesztõ- és kiadóláncokat, és Eugene Mayer, aki az egyik alapítója volt a CFR-nek, megvette a Waskington Post-ot, a News Week-et valamint más újságokat. Ugyanekkorra a CFR újfajta újságírókat tenyésztett és nevelt ki, olyanokat, mint Waiter a Lippman, Drew Pirson, Herbert Methew, Ervin Cankam és hasonlók. Ezek mind kijelentették, hogy õk liberálisok, majd azt is kijelentették, hogy az amerikanizmus egyenlõ az „elszigetelés-izmussal”, ami egyenlõ a háborús uszítással; hogy az antikommunizmus egyenlõ az antiszemitizmussaI és rasszizmussal! Mindez természetesen idõt igényelt, de ma kijelenthetjük, hogy minden nagypéldányszámú és terjedelmesebb napi- és hetilap a CFR-cinkosok irányítása alatt áll – kivéve egy-két kisebb városi napi- és hetilapot, amelyeket hazafias szervezetek adnak ki -, s ezzel a módszerrel elérték, hogy darabokra szabdaltak bennünket, egymást gyûlölõ csoportok veszekedõ nemzetévé tettek. Fent említett CFR-cinkosok voltak megbízva azzal is, hogy a Hollywood-i filmipart, a rádiókat és televíziókat irányítsák. Ma már magunk is láthatjuk, hogy milyen nagy sikerrel végzik ezt. Ha van még, aki csodálkozik Chet Huntly, Howard K. Smith, Ed Marrow, Erick Severeid, Drew Pirson és mások furcsa propagandaközvetítésein, most megtalálhatták erre a magyarázatot. Ha csodálkozunk a sok mocsok, szex, pornográfia és a fajilag kevert házasságokat bemutató filmeken, az olyan tévé-programokon, amelyek erkölcsileg megrontják az ifjúságot, most ezekre is magyarázatot kaphattunk. (A mi CFR által irányított tömegtájékoztatásunk teljes történetét idézni nagyon terjedelmes lenne, de megtalálható a News Bulletin No. 5. „How to Get the Reds out of the Communications Media” címû kötetben. Kiadó: Cinema

Educational Guide, P O. Box 64205 Hollywood, CA) VISSZA AZ ELEJÉRE! Amikor Wilson sikertelenül próbálkozott azzal, hogy a Nemzetek Ligája – az USA nélkül – szállásadója lehessen a világkormánynak, meghiúsította az illuminátus összeesküvõk terveit. Így Jacob Schiffnek megint elõlrõl kellett kezdenie mindent. Akkor szervezte meg CFR-t. Elég jól tudjuk, hogy a CFR, mint eszköz, sikeresen végzi ma is az agymosási kampányt és az amerikai nép egységének szétzilálását és züllesztését. Ahhoz, hogy ismét elérjük azt az állapotot, amelyet a Schiff-tervvel elértek, s az 1. világháború után megteremtettek, egy újabb világháború kellett. Egy olyan háború, amely sokkal kegyetlenebb lesz az elõzõnél, s amely után a romok alól sokkal jobban sírnak a népek a békéért, amely megakadályoz minden háborút a jövõben. A CFR észlelte, hogy ezt a világháborút sokkal óvatosabban kell elõkészíteni, utóhatásait sokkal tudatosabban kitervelni, hogy többé ne lehessen kibújnia senkinek az „egy világkormány” csapdájából, s a Nemzetek Ligájának megteremtésébõl, amelynek napirendre kell kerülnie a háború befejezése után. Ezt a csapdát ma úgy ismerjük: „Egyesült Nemzetek Szövetsége”. Láthatjuk, az illuminátusok – s a CFR – rátaláltak a tökéletes stratégiára, hogy ne lehessen többé kibúvó! 1943-bon a háború kellõs közepén, elõkészítették az ENSZ vázlatos tervét és átadták azt Rooseveltnek, és belügyi osztályának: Alger Hissnek, Poswalski-rak, Daltornak, Trambonak és más hazaárulóknak, hogy úgy nézzen ki megszületése, mintha ez egy amerikai bébi lenne. Hogy a „szülõi” szerep még jobban kidomborodjon, szükség volt New York városára, mint ennek az újszülött sárkányfinak az otthonára, mert a liberális Rockefeller itt ajándékozott földterületet erre a célra. Az ENSZ alapokmányát a fent megnevezett árulók írták és õk voltak azok, akik 1945-ben megszerveztek egy hamis, ún. ENSZ-konferenciát San Francisco-ban. Az ötven nemzet ún. „képviselõi” összegyûltek ott, és azonnal aláírták az okmányt. Alger Hiss repült is vele rögtön Washingtonba, s ott lelkesedve terjesztette elõ a Szenátusnak. S a Szenátus, amelyet a nép választott az ország alkotmányának védelmére, aláírta ezt az okmányt, anélkül, hogy elolvasta volna! Felmerül most már a kérdés: hány cinkosa volt a szenátorok között akkor a CFR-nek? Ma már mindegy, hiszen a nép elfogadta az ENSZ-et, ami szentebb a szentnél, s alkalmat adott az áruló Earl Warrennek, hogy úgyszólván elpusztítsa az alkotmányunkat azzal, hogy bírói határozatait az ENSZ törvényeire alapozta. Ez teszi országunk alkotmányává is az ENSZ alaptörvényeit. 25

Ennek ellenére óriási erõfeszítésükbe került még, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét meg is szilárdítsák. Kellett hozzá a washingtoni vezetõk segítsége is, s itt most ki kell emelnem a CFR értelmi szerzõinek sátáni leleményességét. Az amerikai nép széles tömegei számára az amerikai külpolitika hosszú évek óta rejtély. Legtöbben nem értik, miért van az, hogy ez a nagy nemzet látszólag csak tehetetlenül evickél a diplomácia bárkájában. Nem tudjuk megérteni, miért végzik látszólag zavartan és rendetlenül diplomáciai ügyeinket vezetõink Moszkvával, a franciákkal, más nemzetekkel és az ENSZ-szel. Állandóan halljuk, mert állítják, hogy a mi óriási gazdasági és katonai hatalmunkon keresztül kell, hogy vezessünk. Ellenben embereink minden konferencin és csúcstalálkozón bizonytalanok, s hogy úgy mondjam, farkukat behúzva jönnek ki. a tárgyalásokról. Az „idegen segély” Titonak, Lengyelországnak és a többi kommunista országnak, akik esküdt ellenségeink; az a sok-sok millió és billió dollár, még csak egy kicsit sem lassította le terjeszkedésüket! Mintha a realitás és rátermettség láthatóan hiányozna a mi külügyi osztályunkból, a hadügybõl, a CIA, az USIA és az összes szövetségi ügynökségünkbõl. Meglepõdünk és értetlenkedve láthatjuk az egyik tévedést a másik után: Korea, Katanga; Laosz; Kuba, Vietnam... Tévedések, amelyek mindig az ellenség elõnyére, és sohasem az USA-ra szolgáltak! A matematikai átlag szerint egy-két olyan tévedést is el kellett volna követniük, amelyek elõnyünkre szolgálnak, de õk ebben sohasem tévedtek! Mi lehet hát erre a magyarázat? A válasz erre a CFR és alárendelt csoportjai valamint cinkosai, akik Washingtonban vannak. Mert a mi külpolitikánk és más államokhoz való viszonyunk irányítása a kulcs az illuminátusok terveinek megvalósításához, a világkormány megteremtésének sikeréhez. TOVÁBBI BIZONYÍTÉK Korábban már leszögeztük, hogy Schiff és bandája finanszírozta Lenin, Trockij, Sztalin oroszországi hatalomátvételét és alakította ki a kornmunista uralmat, mint eszközt a világ állandó nyugtalanságban és rettegésben tartására, hogy ezzel terrorizálhassanak mindnyájunkat, s ezért önként keressük a békét az ENSZ, azaz az „egy világkormány” alatt. De az összeesküvõk tudták, hogy ez a moszkvai banda nem lehet olyan eszköz, amelyet az egész világ elfogad, legalábbis addig semmiképp, amíg ez a banda nemzetközileg el nem lesz ismerve az orosz nép törvényes és legális kormányának. Ezt pedig csak úgy lehetett véghezvinni, ha az USA ismeri el õket törvényesnek – mert az összeesküvõk tudták, az egész világ követni fogja az USA példáját és irányvonalát. Ekkor történt az, hogy Wilson pofára esett az ENSZ-tervvel, 26

ami majdnem meghiúsította az egészet. Az õt követõ három republikánus USA elnök – Harding, Coolidge és Hoover – ideje alatt a CFR mindent elkövetett, hogy rábírja õket az orosz kommunizmus elismerésére; de õk visszautasították ezt. Ennek eredményeként már az 1920-as évek végére a Sztalin vezette rendszer szörnyû állapotba került. A párt rettenetes tisztogatási akciói és a titkosrendõrség viszonylag eredményes mûködése ellenére az orosz nép türelmetlensége mind jobban erõsödött. Liptonov írásban is rögzítve beismerte, hogy 1931-32 táján Sztalin és gengszterbandája mindenkor készenlétben volt a menekülésre. Csakhogy 1932 novemberében az illuminátus összeesküvõk elérték egyik legnagyobb sikerüket, beültették Franklin D. Rooseveltet a Fehér Házba. Ugyes, gátlástalan és lelkiismeret nélküli sarlatán hazaáruló volt õ, aki alkalmazta számukra a trükköt. Anélkül, hogy a Kongresszus beleegyezését kérte volna, teljesen törvénytelenül kijelentette a Sztalin-rendszer elismerését. Ez megtette hatását! Éppen úgy, ahogyan az illuminátusok várták, az egész világ követte Amerika irányzatát. Ez a lépés szinte automatikusan lefékezte az orosz tömegek ellenállási mozgalmait, és elindította a világ legszörnyûbb állami terrorintézkedéseit, amilyeneket addig a világ álmában sem ismert. A többit a történelembõl nagyon jól ismerjük. Azt is tudjuk, hogy Roosevelt és hazaáruló belügyi osztálya miként igyekezett ezt a kommunista rémséget saját országunkban is felépíteni, s hogy miként követte el Pearl Harbour szörnyüségeit, kihasználva ezt arra, hogy belelökje Amerikát a 2. világháborúba. Tudtunk a Sztalinnal Jaltán folytatott titkos tanácskozásairól, s arról is, miként szolgáltatta ki Eisenhower segítségével Balkánt és Berlint Moszkvának. Tudjuk azt is, hogy ez a 20. századi Benedict Arnold-féle hazaáruló nem csak bevonszolt minket ebbe az új korridorba, ebbe az „ENSZ = egy világkormány” megvalósításába, hanem õ volt a cselszövõk cselszövõje hazánkban. Röviden: azon a napon, amikor Roosevelt belépett a Fehér Házba, a CFR hozzájutott ismét országunk külügyi gépezetének irányításához, és szilárdan megalapozta, hogy az ENSZ szállásadója legyen az illumin tus összeesküvés világkormány létrehozásáért végzett ügyködéseinek. Egy nagyon fontos dologra még rá kell mutatnom. A wilsoni sikertelen kísérlet a Nemzetek Ligájának létrehozására Schiffet és pribékjeit meggyõzte arról, hogy csak a Demokrata Párt irányítása nem elég a nagyobb térhódításhoz. Az igaz, hogy kríziseket tudnak okozni egy republikánus rendszer alatt, mint ahogyan megtették 1929-ben a Federal Reserve-ük által teremtett tõzsdei összeomlással, és az azt követõ depresszióval (világgazdasági válsággal), s ezzel cinkos demokrat jukat tudták bejuttatni a Fehér

Házba. Azt is tudták, hogy négy év alatt meg lehet bolygatni a külügyi irányítást, kárt lehet okozni a mûködésében, és a stratégiát is szét lehet rombolni, mint ahogyan ez majdnem bekövetkezett, mielõtt Roosevelt elismerte volna Sztalin rendszerét. A wilsoni sikertelenség után az illuminátusok olyan terveket alkottak, amelyekkel mindkét nemzeti párt irányításuk alá kerülhet. Ennek kivitelezése azonban bizonyos problémákat okozott, mert a Republikánus Pártban kevés volt a cinkosnak alkalmas ember, s a demokratáknál is több segítõ szövetségesre lett volna szükség. Ugyanilyenekkel kellett ellátni az egész kormánytanácsot, belügyi osztályt, kincstári osztályt, hadügyet, CIA-t, USIA-t stb. Minden szervezetnek és tanácsnak a CFR kiválasztottjai eszközének kell lennie, mint volt Dean Rusk és McNamara, a helyettes államtitkároknak szintén, de az asszisztenseknek is, mert csak ez adhatja minden ügy teljes irányítását az összeesküvõk kezébe, s ezek közül is a legfontosabbat: a külügyet. Térjünk vissza az összeesküvõk és cinkosaik manõverezéseihez, amelyek egy másik „nemzetek ligájának” a megteremtéséhez voltak szükségesek, vagyis az ENSZ létrehozásához. Az illuminátusok tudták, hogy ehhez feltétlenül szükséges egy második világháború, amely végleges békét teremt. De hogyan lehetne egy ilyen háborút kirobbantani, amikor egész Európa békében él, egyik országnak sincs komoly problémája szomszédjával, s abban is biztosak voltak, hogy Moszkva még gondolni sem mer ilyesmire, mert Sztalin tudja, hogy az az õ rendszerének végét jelentené. Ha mégis megtörténne, akkor a népnek legalább hazafiasságból mögötte kell felsorakoznia. De az összeesküvõknek égetõen kellett egy háború, nekik ki kellett találniuk valamit, vagy találni valakit. Aki vagy amely elindíthatja az eseményeket. És találtak is egy jelentéktelen kis embert, aki Adolf Hitlernek hívatta magát. A HANGOSKODÓ SZOBAFESTÕ ES A MEIN KAMPF Hitler szobafestõ volt civil életében és káplár volt a német hadseregben. Személyes sérelmének vette az I. világháborús német vereséget, s elkezdett hangoskodni efelõl Münchenben és környékén. Beszélni kezdett a Német Birodalom visszaállításáról és nagyságáról, valamint a hatalmas német katonai erõrõl, és javasolta az említett német katonai erõ visszaállítását is a világ meghódítására. Elég furcsa, hogy egy olyan kistermetû ember, amilyen õ volt, képes volt izgató, de megnyerõ szónoklatokat produkálni. Németországban az új hatóságok még csak hallani sem akartak háborúról, ezért gyorsan börtönbe is zárták – izgatásért: „Itt van az emberünk!” – gondolták az összeesküvõk; akit, ha ügyesen irányítanak, kulcs lehet a második világháborúhoz.

Amíg a szobafestõ börtönben ült, Rudolf Hess és Göring írtak egy könyvet, amelynek címe: „Mein Kampf” volt, s a szerzõi jogot átruházták Hitlerre. Éppen úgy, mint ahogyan Zippinoff megírta a „Mission to Moscow”-t és átruházta a szerzõi jogot Joseph Davisre, aki a CFR egyik cinkosa és országunk moszkvai nagykövete volt. A Mein Kampf-ban „Hitler” felsorolta panaszait és felvázolta, miként fogja visszaállítani a német nép hajdani nagyságát. Az összeesküvõk azt is elintézték, hogy a könyv eljusson a legszélesebb német tömegekhez, hogy fanatikus csoportok alakulhassanak ki, amelyek ezt az eszmét – és Hitlert – követik. Kiszabadulása után – amit szintén az illuminátusok intéztek el – elkezdték gondjaikba venni, utazásait finanszírozni a nagyobb német városokba, hogy forradalmi és vonzó beszédeivel fellelkesítse a német népet. Hitler így hamarosan összeverbuvált magának egy nagyobb csoportot, elõsorban a veteránok közül, s ez népszerûsége növekedését okozta. A kormánytagok is úgy kezdtek felnézni rá, mint egy megváltóra. Aztán már jött a barnaingesek felvonulása Berlinben, a vezetõképesség fitogtatása, de ez természetesen nagy mennyiségû pénzt követelt. A Rotschildok, a Warburgok és más összeesküvõk ellátták Hitlert annyi pénzzel, amennyi csak kellett neki. Így fokozatosan a néet nép imádott bálványa lett, aki hamarosan megbuktatta a Hindenburg-kormányt, és az új Führer lett. BEVÁLT MÓDSZER: A POGROM Ez önmagában még nem volt ok a háborúra. A világ többi része figyelte Hitlert, amint növekedett, egyre magasabbra jutott, de semmi okot nem látott ennek megzavarására vagy meggátolására. Ezt Németország belsõ fejlõdésének tartotta csupán. Bizonyos, hogy egyik szomszéd sem látta úgy, hogy ebbõl egy háború keletkezhet Németország ellen. A német nép sem volt arra elõkészítve, nem volt eléggé feldühítve sem, hogy háborút kezdjen a szomszédaival, még Franciaország ellen sem. Az összeesküvõk észlelték, hogy nekik feldühített hangulatot kell teremteniök ahhoz, hogy a német nép szélnek eressze óvatosságát és megborzassza az egész világot. Mellesleg jegyezzük meg: A Mein Kampf folytatása volt Karl Marx könyvének, amelynek címe: „A világ zsidók nélkül.” Az illuminátusok hirtelen emlékezni kezdtek arra, hogy Schiff és a Rothschild-banda miként szervezett pogromokat Oroszországban, amelyben sok-sok ezer zsidót lemészároltak, s ezzel a világ gyûlöletét váltották ki Oroszország ellen. Elhatározták, hogy itt is ezt a lelkiismeretlen trükköt fogják alkalmazni. Fel kell lobbantani a Hitler által vezetett német népben a zsidók elleni hallatlan gyûlöletet. Igaz, hogy a né-

metekben nem volt túl sok szeretõ gyengédség a zsidók iránt; de mélyen bevésõdött gyûlölet sem. Ilyen gyûlöletet fabrikálni kellett, ennek megteremtésére használták föl Hitlert. Ez a gondolat õt nagyon vonzotta, mert meglátta ebben a hátborzongató krimiben önmaga egyre magasabbra, mintegy isteni magasságba emelkedésének lehetõségét népe elõtt. Ezt azután szépen óvatosan, mesterien vigyázva és inspirálva, elõ is készítették Hitler pénzelõi, a Warburgok, Rothschildok és más illuminátus bankárok, akik értelmi szerzõi voltak az ügynek. Hitler a zsidókat okolta a gyûlölt és igazságtalan Versailles-í békekötés miatt, és a háborút követõ gazdasági összeomlásért is. A többire már emlékszünk a történelembõl. Tudunk mindent a hitleri koncentrációs táborokról, sok ezer zsidó elhamvasztásáról, bár nem hatmillióról, még csak nem is hatszázezerrõl van szó, amennyire az illuminátusok hivatkoznak, de a tényleges is több mint elég. „SZÜKSÉGES” ÁLDOZATOK Engedjék meg, hogy itt ismét kifejezésre juttassam, hogy a nemzetközi bankárok, a Rothschildok, Schiff, Layman, Warburg, Baruch és a többi, akik mind zsidók, mennyire keveset törõdtek azokkal a fajtestvéreikkel, akik áldozatul estek üzleti terveiknek! Az õ szemükben a Hitler által lemészárolt több ezer ártatlan zsidó nem volt más, mint szükséges áldozat az illuminátusi „egy világkormány” tervük megvalósításának elõbbre viteléhez, és nem izgatta ez õket egy csöppet sem! Épp úgy nem, mint a többi, sok millió nem zsidó pusztulása ebben és az ezt követõ háborúkban, akik szintén hasonló áldozatok voltak. És van itt még egy hátborzongató részlet az említett koncentrációs táborok történetébõl, amelyet kevesen ismernek: azok közül a hitleri katonák közül, akik a koncentrációs táborokban az ún. kivégzéseket végrehajtották, sokat elõzõleg a Szovjetunióba küldték, hogy megszerezzék és kitanulják a kínzás és a brutalitás „mûvészetét”, s ezzel is hatásosabbá tegyék a rémület szörnyûségeit. Mindezek a rémtettek új gyûlöletet teremtettek a németek ellen világszerte. Ezért Hitlert rábírták arra, hogy követelje vissza a Szudéta területet. Emlékszünk Chamberlain-re, a cseh, valamint a francia diplomatákra, akik bele is egyeztek ebbe a követelésbe? Természetesen ez odavezette Hitlert, hogy további követelésekkel álljon elõ, s igényt tartson lengyel területekre és a francia Saar-vidékre. Ezeket a követeléseit visszautasították, aztán jött a sztalini paktum. Hitler mindig gyûlöletet tanúsított a kommunizmus iránt, pedig a nácizmus sem volt más, mint valódi szocializmus vagy kornmt~nizmus. De Hitler mindezt figyelmen kívül hagyta, megkötötte Sztalinnal a megnemtámadási szerzõdést, ami magában

foglalta Lengyelország megtámadását és egymás közti elosztását is. Arcig Sztalin bevonult Lengyelország egyik részébe – amiért õt sohasem vonták felelõsségre! –, az illuminátus értelmi szerzõk ezt így intézték, addig Hitler elindított egy villámháborút a lengyelek ellen, a felé esõ oldalon. Az összeesküvõknek itt volt tehát végre az új világháború, s rnilyen szörnyû háború volt ez! 1945-ben az összeesküvõk elérték végre az ENSZ megszervezését, az „EGY VILÁG” kormányának szállásadóját. És csodák csodája, az amerikai nép is elfogadta, sõt dicsérte ezt az aljas szervezetet, mint szentebbnél szentebb alkotást. Még az igazság felszínre kerülése után is, amikor már majd minden kiderült az ENSZ mesterkélt megteremtése terén, az amerikai nép tovább imádta ezt a gonosz társaságot. De még akkor is, amikor kiderült, hogy A. Ziff szovjet kém és áruló volt. Az amerikai nép hitt az ENSZ-ben, még akkor is, amikor én már nyilvánosságra hoztam a Hiss-Molotov titkos egyezményt, arról, hogy az ENSZ-nek mindig legyen katonai titkára és az mindig az oroszok közül kerüljön ki, mert eme egyezmény értelmében mindig õk lesznek az ENSZ urai és igazi gazdái. A legtöbb amerikai folyamatosan hitte azt, hogy az ENSZ nem tud kárt okozni. Még akkor is hitte, amikor az ENSZ elsõ generális-titkára nyilvánosan beismerte könyvében a Hiss-Molotov egyezményt. Szerinte ez a béke érdekében történt! Legtöbb amerikai mégis kitartott az ENSZ elfogadhatósága mellett. Még akkor is, amikor a koreai háború felõl kiderült az igazság, az hogy Vaszilijev, az orosz generális, az ENSZ katonai titkárságának feje eltávozási parancsot kapott az ENSZ-tõl, hogy mint az észak-koreaiak és vörös kínaiak embere, folytassa tevékenységét a mi fiaink ellen, akik McArthtrr generálisunk parancsnoksága alatt harcoltak az ENSZ úgynevezett rendõri akcióiban. McArthurt ENSZ-parancsra rúgta ki a senkiházi Truman, s ezzel meggátolta, hogy megnyerjük a háborút. De a mi népünk még mindig hitt az ENSZ-ben, s úgy tekint rá, mint a béke eszközére, annak ellenére, hogy fiainkból 150 ezer áldozatot követelt. És hitt még 1951-ben is, amikor kiderült, hogy az ENSZ parancsnoksága és zászlaja alatt használja a mi amerikai katonáinkat az ütközetekben, összejátszva hazaáruló belügyi osztályunkkal és hadügyünkkel. TUDJA-E AMERIKA? Tudjuk-e, hogy az ENSZ alapszabályát az áruló Alger Hiss, Molotov és Wishincki írták? Tudjuk-e, hagy Hiss és Molotov titokban megegyeztek, hogy katonai fõnöknek mindig oroszt kell kinevezni Moszkvából? Tudjuk-e azt, hogy ezen a titkos gyûlésen Roosevelt és Sztalin mint illuminátus tevékenykedtek, CFR-tagként, s elhatározták, 27

hogy az ENSZ-nek amerikai földön kell mûködnie? Tudjuk-e, hogy az ENSZ alapszabályának részleteit nem kidolgozták, hanem szóról szóra lemásolták Marx Kommunista Kiáltványából, amelyet szovjet alkotmányként is ismerünk? Tudjuk-e, hogy csak két szenátor szavazott az ENSZ ellen, azok, akik el is olvasták az alapszabályát? Tudjuk-e, hogy amióta az ENSZ létezik, a kommunista rabszolgaság létszáma 250 millióról egy milliárdra növekedett? Amióta az ENSZ, a béke õre létezik, legalább húsz háború volt a világban (‘60-as ének elejérõl való adat. A szerk.), és ezt mindet az ENSZ segítette elõ, épp úgy, amint ma segítenek elõ egy háborút a kicsi Rhodesia ellen. Tudjuk-e, hogy az ENSZ szabálya szerint az amerikai adófizetõkre erõszakolják a sok-sok millió dolláros kifizetnivalójukat? A Szovjetunió viszont megtagadja saját részének kifizetését. Tudjuk-e, hogy az ENSZ sohasem hozott olyan határozatot, amelyben elítélné a szovjeteket vagy csatlósait, de mindig elítéli a mi szövetségeseinket? Tudjuk-e, hogy J. Edgar Hoover azt mondta, hogy a kommunista országokból az ENSZ-be delegáltak legtöbbje kém? Most pedig 66 szenátor megszavazott egy egyezményt, amelyben szélesre tárják a kaput a szovjet kémek és szabotõrök elõtt! Tudjuk-e, hogy az USA segíti a kommunistákat a világuralom megszerzésében azzal, hogy meggátolja a szabad világot abban, hogy tettekkel lépjen fel ellenük, s az agressziókat csak az ENSZnagygyûléseken tartott vitákkal lehet kezelni? Tudjuk-e, hogy a koreai háború idején 60 nemzet volt az ENSZ-ben, s az ENSZ-erõk 95 százaléka mégis Amerika fiataljaiból tevõdött össze, a költségeknek pedig 100 százalékát fizették az amerikai adófizetõk? Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy az ENSZ politikája ebben a háborúban az volt, hogy megakadályozza gyõzelmünket! Tudjuk-e, hogy MacArthur tábornoknak minden támadási tervével elõször az ENSZ-hez kellett mennie, hogy azokat továbbíthassák Vaszilijevnek, aki az észak-koreai és a kínai kommunisták parancsnoka volt? S hogy a jövõ háborúi is mind-mind az ENSZ zászlaja alatt zajlanak majd, bennük a mi fiaink harcolnak, de az ENSZ Biztonsági Tanácsának irányításával? Tudjuk-e, hogy az ENSZ nem tett semmit, amikor 80 ezer orosz mongol szállta meg Magyarországot? Hol volt az ENSZ, amikor a magyar szabadságharcosokat mészárolták az oroszok?? Tudjuk-e, hogy az ENSZ és az õ „békecsapatai” átadták Kongót a kommunistáknak? Tudjuk-e, hogy az ENSZ ún. „békecsapatait” használták Katangában a fehér antikommunisták ellen, „szétmorzsolj, erõszakolj, ölj!” jelszavakkal? Tudjuk-e, hogy az ENSZ nem tett semmit, amikor vörös Kína megszállta 28

Laoszt és Vietnamot, semmit sem tett, anúg Nehru megszállta Goua-t és más portugál területeket? Tudjuk-e, hogy teljes egészében az ENSZ volt felelõs Kuba támogatásáért, és semmit sem tett azokért a kubai ifjakért, akiket kiszállítottak a Szovjetunióba kommunista benevelésre? Tudjuk-e, hogy A. Stevenson mondta: a szabad világnak el kell tûrnie, hogy egyre több határozatot veszítsünk el az ENSZ-ben a kommunista világ javára? Tudjuk-e, hogy az ENSZ nyíltan kijelentette, hogy a fõ célja az „egy világkormány” megteremtése, ami azt jelenti: világtörvény, világbíróság, világhadsereg, világtengerészet, világlégierõk, világiskolák, világvallás, ahol a kereszténység tiltva lesz?! Tudjuk-e, hogy egy ENSZ-törvény szerint fegyvertelenné kell tenni minden állampolgárt és áthelyezni a fegyveres hatalmakat az ENSZ parancsnoksága alá? Ezt a törvényt nem más, mint Szent J. Kennedy(!) írta alá titokban, 1961-ben. Tudjuk mi azt érzékelni, mit jelent az ENSZ szabályzatának 47. része 3. szakasza, amely azt állítja: „Az ENSZ katonai kara felelõs a Biztonsági Tanácson keresztül, annak stratégiai irányításával, s az összes hadierõkkel a Biztonsági Tanács rendelkezik”, s amikor a mi katonai erõnket áthelyezik az ENSZ parancsnoksága alá, fiainkra rá fogják erõszakolni a katonai szolgálatot, harcot és halált bárhol az egész kerek világon? Ez be fog következni, hacsak mi nem erõszakoljuk ki elõbb az ENSZ-et az USA-ból! Tudjuk-e, hogy képviselõnk, James B. Att benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében ki kell helyezni az ENSZ-et az USA-ból, és elõterjesztett elnökünknek egy határozatot, amelyben kifejezi ellenérzését a Rhodesia elleni tilalom (bojkott) ránk erõszakolása miatt? Sok amerikai támogatja Att javaslatát és határozatát. Tudjuk-e, hogy e törvényjavaslatot és határozatot semlegesítendõ, ötven képviselõ, Schweiker és Moorhead irányításával, azzal a javaslattal állt elõ, hogy helyezzék át azonnal az összes katonai egységünket az ENSZ parancsnoksága alá? El tudjuk képzelni ezt a képtelen hazaárulást? Ha a Te képviselõd is az ötven között van, azonnal tedd meg a szükséges lépéseket! Tudjuk-e, hogy a „Vallások Nemzeti Tanácsa” hozott egy határozatot San Franciscoban, amelyben kijelentik, hogy az USA-nak rövidesen alá kell rendelnie magát az ENSZ-nek, s minden állampolgárnak el kell készülnie arra, hogy ezt elfogadja? Nézz utána: a te egyházad tagja-e ennek a tanácsnak! De vésd az agyadba: Isten sohasincs megemlítve az ENSZ szabályzataiban és gyûléseiket soha nem imával nyitják meg! Az ENSZ megteremtõi már elõre kispekulálták, hogy Isten vagy Jézus Krisztus ne is legyen megemlítve még az ENSZ hivatalaiban sem.

Az ENSZ-be tömörült nemzetek többsége keresztényellenes, s az ENSZ teljesen istentelen szervezet, megteremtõinek, a CFR illuminátusainak parancsára. Sok igazságot tudunk most már az illuminátus ENSZ-rõl. Akarjuk-e a mi országunkat és a mi fiainkat az ENSZ szentségtelen uralma alá helyezni? Ha nem, írjon mindenki képviselõjének, szenátorának, mert kötelességük támogatni Att képviselõ javaslatát, amelynek értelmében ki kell mozdítanunk az ENSZ-et az USA-ból, és az USA-t az ENSZ-bõl! A LEGFÕBB CÉLRÓL Hangsúlyoznunk kell újra – a négy közül – azt a legfontosabb üzenetet, amellyel Rothschild megbízta Jacob Schiffet: teremtsen olyan mozgalmat, amivel el lehet pusztítani a világban a vallásokat, de a fõ célpont a kereszténység legyen. Ennek a megbízásnak nagyon világos oka volt, az, hogy az Anti-Defamation League (Rágalmazás Elleni Liga) ennek elvégzését nyíltan meg sem merné kockáztatni. Egy ilyen kísérlet egy sohasem látott vérfürdõhöz vezetne az egész világon, nemcsak az ADL és az összeesküvõk számára, de millió ártatlan zsidó életét veszélyeztetve. Schiff egy másik, különleges ok miatt áthárította ezt a munkát Rockefellerre: A kereszténység megsemmisítése csak azok által lehetséges, akik hivatva vannak armak fenntartására: a pásztorok által. John D. Rockefeller felszedett egy keresztény lelkészt, Dr. Harry Edwardot, aki ebben az idõben vallástant tanított az Union Teology szemináriumban. Rockefeller ebben a reverendában egy készséges Júdást talált, akit 1907-ben azért finanszírozott, hogy megalapíthassa a „Methodist Foundation of Social Service”-t (Methodista Szociális Szolgáltató Alapítvány). Edward úr feladata az volt, hogy okosabb fiatalembereket tanítson ki „Krisztus igehirdetõivé”, és helyezze el õket különbözõ templomokba. Tanításaiban az is bennefoglaltatott, hogy híveiknek miként kell a vallás tanait átadni. Az utasítás szerint a híveknek azt kellett tanítani, hogy a Krisztus körüli történet nem más, mint elképzelt mítosz; kétséget kell támasztani Krisztus isteni mivoltáról, Szûz Máriáról; röviden: kétségbe kell vonni magát a kereszténységet. Ez nem közvetlen támadás volt a kereszténység ellen, hanem burkolt, s fõleg az ifjúság körében volt hízelgõ és népszerû a vasárnapi iskolákban. Emlékezzünk csak Lenin kijelentésére: „Adj nekem csak egyetlen fiatal generációt, és én átformálom a világot!” 1908-ban a „Metodista Szociális Szolgáltató Alapítvány” volt az elsõ kommunista elõfutár szervezet Amerikában. A nevét „Federal Council of Churches”-re (‘Templomok Szövetségi Tanácsa) változtatta, de már 1950 táján gyanússá vált, így ismét nevet változtatott: „National Council of Churches”

(Templomok Nemzeti Tanácsa) lett. Többet is kell mondanunk errõl: ha bárki hívõje egy olyan egyházközségnek, amely tagja ennek a júdási szervezetnek, segíti az illuminátusokat a vallás, az Istenbe, Jézus Krisztusba vetett hit elpusztításában. Átengedi ezzel gyermekét az istentelenné nevelésnek, az Istenbe vetett hit lekoptatásának. Ha olyan felekezethez tartozol, amely tagja ennek a szervezetnek, s ezt megtudod, lépj ki azonnal! Ez a valláspusztítási folyamat beszivárgott más egyházakba is. Ha láttad a néger felvonulást Selmában, láthattad, miként bátorították õket a papok és az apácák, akik velük együtt meneteltek. Az én tudomásom szerint ma egyedül a Mormon Egyházat nem tudták még behálózni, ezek a Júdások oda nem tudtak még beszivárogni. Van még sok becsületes és õszinte pap és egyház, ha hívõ vagy, találj ilyet magadnak és gyermekeidnek! Mellesleg ugyanez az említett Harry Edward volt az egyik megalapozója az „Americcms Civil Liberfiys Union”-nak (Amerikaiak Polgári Szabadságjogok Egyesülete), amely egy notorius kommunista szervezet volt. 1920-tõl 1940-ig tényleges alkalmazottja is volt e szervezetnek. Ugyancsak õ alapozta meg az „American League Agarost War and Fascisnr” (Amerikaiak Háború és Fasizmus Elleni Ligája), amely Earl Browder irányítása alatt az USA kommunista pártjává alakult át. Röviden: Edward egész háttere kommunizmussal volt átszõve, s késõbb beigazolódott, hogy maga is tagja volt a kommunista pártnak. Úgy halt meg, mint hazájának és vallásának gonosz árulója. Ez volt az az ember, akit John D. Rockefeller kiválasztott és finanszírozott arra, hogy elpusztítsa a kereszténységet, egyetértve azzal a paranccsal, amit Schiff kapott Rothschildtõl. REMÉNYKEDVE Befejezésül el kell még mondanom: Dr. Frankenstein történetét bizonyára mindenki ismeri. Teremtett magának egy szörnyeteget, hogy az pusztítsa el az õ általa kiválasztott áldozatokat, de a végén ez a szörnyeteg teremtõje ellen fordult és õt pusztította el. Éppen így teremtettek az illuminátusok is egy szörnyeteget, amit Egyesült Nemzetek Szövetségének hívunk, s amit ma a kisebbségi csoportok támogatnak: a forrongó négerek, az áruló tömegtájékoztatás, a média és saját „választott” árulóink Washingtonban. Ez a szervezet azért lett megteremtve, hogy megsemmisítse az amerikai népet. Sok mindent tudunk most már errõl a hétfejû sárkányról és a nevüket is tudjuk azoknak, akik ezt a sárkányt teremtették. Teljes bizalommal mondom: eljön az a nap, amikor az amerikai nép felébred, eszmélni kezd, és ez az ébredés lesz okozója annak, hogy a szörnyeteg elpusztítsa saját teremtõit. Igaz, hogy a tévé, rádió, sajtó még mindig agymosással csapja be az amerikaia-

kat, de azért már sokan pontosan tudják, mí az az ENSZ, s ez a tudás elegendõ méreg lesz eme csörgõkígyó megöléséhez. Használjátok az információt és terjesszétek az igazságot a félrevezetett népek sokaságának! KIEGÉSZÍTÕ ADATOK A szabadkõmûvességrõl Mi csak elképzelni tudjuk az ördögöket, Leó pápa látta õket. (...} ... Leó pápa olvasta LaSalette titkait és tisztában volt azzal, hogy az ateizmus, okkultizmus és egyéb gonoszságok erõteljesen beszivárognak a társadalomba. Tudott titkos kultuszokról, így a szabadkõmûvesekrõl, akik Krisztus Egyházának lerombolására törekedtek. Tény, hogy pontosan hat hónappal a látomása elõtt a pápa „Humanum genus” címmel enciklikát írt, amelyben feltárja, hogy a szabadkõmûvesség az ördög eszköze. A felszínen csupán egy társadalmi klubnak tûnnek (Amerikában sok prominens személyiség, beleértve elnököket is, volt tagja), ugyanakkor igyekeznek megsemmisíteni a katolicizmust, hevesen kikelve az egyház ellen, és öltözékükben, valamint misztikus rituáléikban lényegében a boszorkányság új farmáját gyakorolták. Kezdetben a szabadkõmûvesség egy korai kereskedelmi társulatként született a középkorban, de hamarosan a materializmust, okkultizmust és „humanizmust” megszemélyesítõ szervezetté alakult. Az anyagi világhoz való hûség jellemeze, s a kinyilatkoztatás helyébe az észérvet állította. Az általuk kitalált vallási rítusokat az ókori egyiptomi pogányság, az európai boszorkányság és alkímia sugalmazta. „A természettudósok alaptétele, amelyet nagy neveik által tettek ismertté az az, hogy minden dologban az emberi természet és értelem legyen az úr és az irányadó” – írta Leó pápa. Úgy tekintett a szabadkõmûvességre, mint a „humanisták” és materialisták pártjának koalíciójára a kereszténység teljes körû megtámadása érdekében. (...) „Már nem titkolják céljukat, nyíltan támadják az Istent” – aggódott Leó pápa. És ez nem csupán Franciaországban történt így Németországban az új pogány kultuszoknak különféle szertartásaik voltak, de a szabadkõmûvesség is gyorsan terjedt. Ezek a szervezetek befolyásolták a nemzeti politikát, felélesztették az ókori misztikus szimbólumokat és a német felsõbbrendûség, az „árja” eszmerendszert inspirálták. Ebben a szellemi földalatti világban volt egy nagy hatással bíró, titokzatos, fehér szakállú okkultista, Guido von List, aki hosszú, lebegõ köntöst viselt és roppant népszerû volt Ausztriában. Szexuális rítusokat végzett a „lelkek” felébresztésére. 1875-ben egy reggelen a mágus felment egy hegyre, ahonnan letekintett Bécsre, varázsigét énekelt, és kilenc borosüveget ásott el egy régi okkult szimbõlum, a horogkereszt (szvasztika) alakjában.

Listet mint növekvõ politikai mozgalmak okkult eredetének egy példáját említem. Másra is hivatkozhatnék. Azokra a szabadkõmûves páholyokra, amelyek miatt Leó pápa annyira aggódott. Ilyen például az „llluminaty”, egy szupertitkos szervezet, amely 1776 óta szít társadalmi változásokat és szakadásokat. Az „Illuminaty”„ abból a csoportból ered, ahová Meyer Rothschild, a bankár is tartozott. Ezek a titokzatos szervezetek egy világkormány kialakítására törekednek, amit azután félelmetes felügyelet alatt tarthatnak. Ehhez azonban elõször le kell rombolniuk a meglévõ szervezeteket és kormányokat, és az „Illuminátus Rend” volt az, amely más szabadkõmûves elemekkel együtt életre hívta a gyászos francia forradalmat. A tárgyhoz tartozik még, hogy 1829-ben, egy évvel a Rue du Bac-i jelenés (Mária-jelenés, a szerk.) elõtt, az Illuminátus Rend New Yorkban ülésezett és megalakította azt a bizottságot, amely késõbb Karl Marxot pénzzel támogatta. Még késõbb, az oroszországi bolsevik forradalmat egy olyan nemzetközi pénzkölcsönzõ szervezet támogatta, ahová Jacob Schiff is tartozott, aki milliókat adott Leninnek, hogy megteremtse Oroszországban a szocializmust. Mind Lenin, mint pedig társa, Trockij kapcsolatban álltak a szabadkõmûvesekkel. (Mzchael H. Brozvn: Az utolsó óra, Marana Tina 2000 Alapítvány kiadása, Bp. 1994. 42-44-, oldal)

1994. február 3-án a Szent Szûz elõször szólt a szabadkõmûvességrõl. „Az öt világrészben elterjedt jóságos, emberszeretõ, emberbaráti intézmény.” Ez a szabadkõmûvesség szívélyes vizitkártyája, mely azt is elárulja, hogy dollármilliókkal támogatja a kórházakat, a szociálpolitika és az emberi szolidaritás világhálózatát. Ez az Európában a XVIII. század elején indult mozgalom a Krisztus alapította Egyház legpokolibb ellensége. Emberbaráti álarca mögött sátáni erõk roppant ereje és szervezett aknamunkája a Civitas Dei megsemmisítésére tör. Az Istenanya az Egyház kétezeréves történelmében elõször Dél-Koreában, Nadzsuban szólt a szabadkõmûvességrõl. Vajon a Szentlélek irányítása alatt álló Egyház legfõbb vezetõi ezt a veszélyt eddig nem ismerték föl? A mozgalom kezdõ évtizedeiben, már a XVIII. században két pápa, XII. Kelemen – 1738-ban – és XV. Benedek – 1751-ben – élesen állást foglalt a szabadkõmûvesség ellen. Krisztus helyettesei a pápák székén kijelentették, hogy az Egyház tanításaival összeegyeztethetetlenek a szabadkõmûves páholyok és ideológia tételei. A XIX. században öt pápa nyilvánosan elítélte a szabadkõmûveseknek a „haladás elõmozdítására törekvõ” intézményét. Jelesül: VII. Pius 1821-ben. Közel negyedszáza29

dos uralkodásának utolsó elõtti évében világos elmével tárta föl a sötét hátteret; XII. Leó 1826-ban, hatéves pápasága alatt több ízben nyilatkozott a krisztusi lelkiséget mérgezõ világszervezet ellen. XVI. Gergely 15 éves pápaságának már második évében csatlakozott nagy elõdjének a szabadkõmûvességet kiközösítéssel sújtó állásfoglalásaihoz. IX. Pius több, mint három évtizedes egyházfõi kormányzósága alatt két alkalommal is felhívta a figyelmet mind a Vatikánba akkreditált nagykövetek, mind a világ közvéleménye elõtt a szabadkõmûvesség veszélyére. A XIX. század XIII. Leóját tekinthetjük az utolsó évszázadok egyik legnagyobb pápájának. Negyedszázados uralkodása idején külön enciklikában (Humanum genus – 1884.) ítélte el a szabadkõmûvességet, mely az Egyház ellenségei központi világszervezetének tekinthetõ, kezében a sajtó, a kultúra, a plutokrácia, a gazdaság teljhatalmával. A most záruló XX. századról fölösleges szólni, hisz az Egyház Édesanyja Dél-Koreában több alaklommal felhívta figyelmünket 1985-1994 között legkedvesebb fia nevében és helyett, hogy a szakadék szélére sodródtunk. A sátáni szabadkõmûvesség tévútra vezeti a világot. (Jel 12,1-17) (P. Raymond Spies: Úrért könnyezve esengek hozzátok: térjetek meg! Marana The 2000 Alapítvány kiadása, Bp. 1994. 262-263. old.) Az Egyesült Államok Nagy Pecsétjének emblémái szabadkõmûves emblémák. Ez nem elmélet, hanem dokumentált tény! Ezt a szabadkõmûvesek nem is tagadják, sõt büszkék erre. Nem nagyon meglepõ e tény, hiszen az elsõ bizottság két tagja, Franklin és Adams közismerten szabadkõmûvesek voltak, és jóllehet nincs bizonyítva, valószínûleg Jefferson is az volt. (...) Sokan hiszik, az 1776-os dátum nem országunknak, hanem az Illuminátusok alapításának idejét jelképezi a piramis alján. Az is lehet, hogy a szem az Illuminátusok jelképe. A társaság tagjai levelezésükben sosem említik csoportjuk nevét, csak egy kört, benne egy ponttal, írnak oda. Az Illuminátusok társaságát Adam Weishaupt alapította 1776. május 1-én Bajorországban. Weishaupt az ingolstadti egyetem tanára volt. Céljaira kiválasztott néhányat a szabadkõmûvesek közül és létrehozott egy belsõ kört a páholyon belül, úgy, hagy a legtöbb szabadkõmûves errõl nem is tudott. Tagjai sorába csak neves embereket választott, tanárokat, papokat, grófokat, jogászokat, üzletembereket. Céljaikat 6 pontba lehet összefoglalni: 1. A Monarchia és minden rendezett kormány megszüntetése 2. A magántulajdon megszüntetése 3. Az öröklés megszüntetése 4. A hazafiság megszüntetése 30

5. A család kiiktatása (a házasságé és minden erkölcsiségé, és a gyerekek közös nevelése) 6. Minden vallás megszüntetése (Szabadkõrnûves jelképek az egydolláros bankjegyen – Az Egyesült Államok Nagy Pecsétjének titkos jelentése. David L. Carrico, 1991. Ford.: Bérezy Márton, ld. Hunnia 37., 1992. december.) A francia forradalomról 1789-es forradalom Európa történetének legmegdöbbentõbb eseménye Róma bukása óta. A világ szeme elõtt lépett fel egy új jelenség. Még soha csõcselék sikeres forradalmat nem szervezett, nyilvánvalóan az állam összes többi osztálya ellen, fennhéjázó, de meglehetõsen ostoba jelszavakkal. Ez a söpredék olyan módszerekkel dolgozott, amely nyomát se tartalmazta az ezekben a jelszavakban lévõ elveknek. Még soha egy része a nemzetnek a másik részét le nem gyõzte, és nemcsak a nemzeti lét összes ismertetõjelét és a tradíciót söpörte el, hanem a királyt, a vallást, a nemességet, a lelkészeket, a zászlót, a naptárt, a helységnevektõl a pénznemig. Egy ilyen jelenség fokozott figyelmet érdemel, különösen annak a ténynek a szempontjából, hogy ezt sok országban pontosan ehhez hasonló kitörések követték. A legfontosabb felfedezés, amit egy ilyen vizsgálódás leleplez, az a tény, hogy ez a forradalom nem a franciák mûve volt, hogy Franciaországot megjavítsák. Idegenek mesterkedése volt, akiknek az volt a céljuk, hogy mindent, ami Franciaország volt, szétromboljanak. Ezt a végkövetkeztetést erõsíti a forradalmi tanács fõ pozícióiban helyet foglaló „külföldiek” emlegetése, amelyet nemcsak Sir Walter Scott, hanem maga Robespierre is megemlít. Sok ilyen külföldinek a nevét ismerjük, akik egyértelmûen se nem angolok, se nem németek, se nem olaszok, vagy bármely más nemzet tagjai voltak. Zsidókról van szó. Meg kell néznünk, mit mondanak errõl maguk a zsidók. A Cion bölcseinek jegyzõkönyvében ez áll: „Emlékezzenek a francia forradalomra, aminek a ‘nagy’ jelzõt adtuk. Elõkészítésének titkai számunkra jól ismertek, mert teljesen a mi kezünk munkája volt. Mi voltunk az elsõk, akik bedobtuk a tömeg tudatába a ‘szabadság, egyelõség, testvériség’ szavakat. Az ostoba gój „megszelídített papagályok” minden oldalról rászálltak erre a csalétekre, aztán a világ épülésére magukkal hurcolták mindenfelé. A gójoknak ezek az önjelölt bölcsei olyan hülyék voltak, hogy nem ismerték fel, hogy a természetben nincs egyenlõség, és hogy nem adatik meg a szabadság se, ami alatt természetesen az a szabadság értendõ, amit a szocialisták és kommunisták értettek: szabadság a saját ország tönkretételére.”

Ezek tudatában megállapíthatjuk, hogy a francia forradalom komplikált eseményeinek rejtélyéhez egy mindent nyitó kulccsal rendelkezünk. (...) A tõkések megvetették a lábukat Ha párhuzamot kezdünk vonni az 1789-es Franciaország, az 1ó40-es Nagy-Britannia, az 1917-es Oroszország, az 1918/19-es Németország és Magyarország, valamint az 1936-os Spanyolország között, érezni fogjuk, hogy a dráma a realitás új érzésével kerít bennünket hatalmába. „A forradalom olyan ütés, amit bénára mérnek.” Mindezek ellenére nyilvánvalónak kell lenni, hogy a sikeres kivitelezéshez óriási szervezésre és tömérdek eszközre, valamint ravaszságra és az átlagot felülmúló titoktartásra van szükség. Valóban megdöbbentõ, hogy az emberek elhiszik, hogy a „csõcselék” vagy a „nép” valaha is ilyen komplikált és költséges mûveletet véghezvitt vagy véghez tudott volna vinni. (...) Az államok veszte ... A Cion bölcseinek jegyzõkönyvében... az áll, hogy „az aranyfedezet rendszere okozta azoknak az államoknak a vesztét, amelyek ezt elfogadták alapul, mert az arany iránti keresletet nem tudták kielégíteni, annál is inkább, mert az aranyat, amennyire csak lehetett, kivontuk a forgalomból.” És így hangzik tovább: „A kölcsönök Damoklesz kardjaként lógnak azoknak az uralkodóknak a feje felett, akik kinyújtott kézzel koldulnak.” (...) A forradalmi társaság (...) Mirabeau arról is közismert volt, hogy Moses Mendelsontól, a zsidó felvilágosítótól pénzügyi támogatásban részesült, és hogy többet volt a zsidó Herzné társaságában, mint Herzné a saját férjéében. A francia szabadkõmûvességnek nemcsak egy korai cégtáblája volt a tisztességes években, hanem õ vezette be az illuminátusságot (felvilágosodást) Franciaországba. Az illuminátusság a szabadkõmûvesség mögött álló titkos, forradalmi társaság volt. Az illuminátusok a Nagy-Orient valamennyi páholyába benyomultak, és a kabalisztikus zsidók támogatták és szervezték õket. Emellett érdekes az a tény, hogy az orleans-i herceget és Telleyrand-t Mirabeau avatta be az illuminátusságba, röviddel azután, hogy Mirabeau bevezette Franciaországba az illuminátusságot. Az Illuminátusok Rendjét 1776. május elsején Adam Weishaupt alapította. A fény hordozói (...) 1789-ig több mint kétezer páholy volt Franciaországban, amelyek a NagyOrientnek, a nemzetközi forradalom eszkö-

zének voltak közvetlenül alárendelve; és több mint százezer tag volt. Így telepedett meg a zsidó illuminátusság Moses Mendelson és a szabadkõmûves illuminátus Adam Weishaupt alatt egy erõs titkos szervezet belsõ ellenõrzõ szerveként, ami végül is az egész francia államterületre kiterjesztette hatalmát. Az illuminátusok felügyelete alatt mûködött a szabadkõmûvesség Nagy-Orient páholya, az alatt pedig a kék vagy nemzeti szabadkõmûvesség, amíg 1773-ban egyik pillanatról a másikra Philippe von Orleans közvetlenül a Nagy-Orientnek nem rendelte alá. Egalitének (von Orleans) fogalma se volt, micsoda ördögi erõknek esküdött föl, amikor ezt a lépést megtette. Ezek valóban sátáni erõk voltak. Lucifer neve a „fény hordozóját” jelenti, és illumináhisokat (lat. „megvilágosodottak”) azok, akiket ez a fény világosított meg, vagy fog megvilágosítani. (...) (Archibald Maule Ramsay: A névtelen háború. Ford.: Bérczy Márton, Id. Hunnia 52. 1994. március)

A háborúk „szükségességérõl” és „intézõirõl” A Mein Kampf angol kiadása még csak folyamatban volt, amikor a zsidóság hadat üzent a nemzetiszocialista rezsimnek és erõteljes blokádot kezdett Németország ellen. 1933 nyarán Hollandiában ülésezett a Nemzetközi Zsidó Bojkott Konferencia. Elnöke az USA-beli Mr. Samuel Untermayer, akit a németországi zsidókkal szembeni ellenállás letörésére létrehozott Zsidó Gazdasági Világszövetség elnökévé választottak. Hazatérése után nyilatkozott a W.A.B.C. adón. (A nyilatkozat szövegét a New York Times 1933. aug. 7-i száma idézi) Nyilatkozatát így kezdte: „A szent háborít, melyet az emberiség érdekében elkezdtünk”; majd hosszan fejtegette a témát, melyben a zsidókat, mint a világ arisztokratáit írja le. „Önök valamennyien, zsidók és nemzsidók, akik még nem jelentkeztek e szent háborúba, itt és most jelentkezniök kell.” Elítélt minden zsidót, aki nem vesz részt ebben: „Ezek fajtájuk árulói.” Jabotinsky úr, a Revizionista Cionizmus alapítója 1934 januárjában írta a Natcha Retch-ben: „A Németország elleni háborzít hónapokkal elõbb elkezdte minden zsidó közösség, konferencia, kereskedelmi szervezet, a világ valamennyi zsidója... az egész világ szellemi és anyagi háborúját kell kibontakoztatnunk Németország ellen.” Ez valószínûleg a legbizalmasabb állítás, s túltesz a Cíon Protokollban (Cion bölcseinek jegyzõkönyve, a szerk.) leírtakon is ...: „Olyan helyzetben kell lennünk, hogy egy állam ellenkezése esetén a szomszédjával vívandó háborúval kell válaszolnunk. Ha lehetséges, egyetemes háborúval.” 1938-ra a zsidók háborúja már teljes lendületben volt; és befolyásukra, nyomásukra

sok nem zsidó személy és csoport fulladt az örvénybe. (...) A francia Les Aniles 7.934 júniusi számában a zsidó Emil Ludwig sikoltotta: „Hitler nem akar háborút, de rá lesz kényszerítve; nem idén, hanem késõbb!” A dolgok 1938. június 3-án tovább komolyodtak az American Hebrew, az amerikai zsidóság hetilapjában megjelent cikk által. A cikk annak bemutatásával kezdõdött, hogy Hitler sosem tért el a Mein Kampfban leírt doktrínájától, majd bosszú-fenyegetéssel folytatódott. „Nyilvánvaló, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország együttese elõbb vagy utóbb meg fogja állítani (Hitler) diadalmenetét... Véletlenül, vagy a tervnek megfelelõen, mindhárom fenti nemzetnél egy zsidó került rendkívül fontos pozícióba. Nem árják kezében van milliók élete és sorsa... Franciaországban Leon Blum a kimagasló zsidó... Leon Blunz válhat most a vezetõ Mózessé... Maxim Litvinov, a kereskedõ, a Sztalin jobbkezénél ülõ zsidó, a kommunizmus katonája... a prominens angol zsidó pedig Leslie Hore-Belisha, Tommy Atkins új fõnöke.” Ugyanebben a cikkben olvashatjuk: „Így aztán elõfordulhat, hogy Izrael e három fiának összefogása fogja pokolra küldeni az õrjöngõ náci diktátort... És amikor a csata füstje elszáll..., és az embert, aki a szvasztikált Krisztust játszotta... leengedik a földbe egy gödörbe..., akkor a nem árják egy új requiemet intonálnak, a Marseillaise, a God Save the King és az Internacionálé egyvelegét, melybe büszke és agresszív Eili Eili vegyül.” Fenti idézetbõl két pontot érdemes kiemelni. Elõször azt, hogy biztosra vették, e három zsidó soha, egy pillanatig sem fog másként viselkedni, csak mint zsidó; így rájuk lehet bízni, hogy beviszik nem zsidó rászedettjeiket egy tisztán zsidó háborúba. Másodszor, vegyük észre a megvetõ hivatkozást a „szvasztikáit Krisztusra”, kinek temetését a zsidóság várja; és amely a zsidók kereszténygyûlöletét mutatja. (A. M. Ramsay, i.m. IV. rész: A zsidóság hadat üzen. Hunnia 54. 1994. május.) „Az Antikrisztus királyai” Ahogy a Szûz megjövendölte, az I. világháború hamarosan véget ért. Az emberiség azonban megalapozta a következõ, hatalmas harcot. Már számos antikrisztus járt a Földön, nem az Antikrisztus, hanem ahogy LaSalette mondta, az elõhírnökei. Marx nyomdokain jártak. Közülük a legfontosabbak Lenin, Hitler és Sztalin voltak. Lenin esetében csak nevének jelentõségével, megjelenésének szigorúságával és az általa megvalósult eseményekkel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy felismerjük, Marxhoz hasonlóan õ is egy kis antikrisztus volt. Lenin mindössze három nappal az utolsó fatimai jelenés után tért vissza Szent-

pétervárra, nagy szürke paróka és szemüveg álcája alatt. Alapvetõen bankárok és szabadkõmûvesek ügynöke volt, aki le akarta rombolni a világban létezõ társadalmakat. Fedõneve az illuminátusoknál valószínûleg „Spartacus” volt. Egyszer egy régi barátjának azt mondta: „mi vagyunk... az igazi forradalmárok...! Igen, mindent el fogunk pusztítani, és a romokon felépítjük a mi templomunkat!” A szovjet kommunizmus alapítója hideg, mogorva ember volt, keskeny arcú, ferde szemû, fenyegetõ, sötét pillantással. Keresztneve Vlagyimir, egy szláv név, „urat” vagy a „föld uralkodóját” jelenti, amely pontosan az a kifejezés, amit Mária használt LaSalette-ben, amikor figyelmeztetett, hogy jönnek „az Antikrisztus királyai”, akik éhínséget hoznak, lerombolják az Isten tiszteletét és megpróbálják Õt, mint a „világ egyetlen urai” helyettesíteni. Mintha csak Krisztust utánozná, anyja neve „Mária”, nagyanyjának neve Anna volt (mint Mária anyjáé). Jézus utánzása az Antikrisztus egyik vonása, és valóban, nemsokára a Szovjetunióban minden középületben egy kis oltárasztal állt Lenin képével, Marxé és Engelsé mellett. A gyermek Leninbõl riasztóan hiányoztak a normális emberiességi vonások, üvöltözött játszótársaival és csak Faust áriájában lelt megnyugvást (az opera egy olyan emberrõl szól, aki a tudásért és a hatalomért eladta lelkét az ördögnek); ötödikes korában letépte nyakából a keresztet, leköpte és a földre vagy a szemétbe hajította. Ez az Antikrisztus igazi szelleme, mint ahogy a szándékos emberölés is az. Lenin hatalomátvételét követõen, a vörös terror éveiben (1918-20) legalább kétmillió ellenzékit gyilkoltak le (közöttük több mint ezer püspököt és papot!), és további milliókat a polgárháború és az azt követõ felkelés során. „Míg a pontos számokat senki sem ismeri, mértékérõl fogalmat adhat az a becslés, hogy 1914 és 1920 között mintegy húszmillióan pusztultak el – közülük csak 1,7 millió volt orosz háborús áldozat” – jegyzik meg a korábbi hírszerzõk, Peter Deriabin és T. H. Bagley. „A pontos adatok ismeretlenek, de milliókra tehetõ az 1921-22-es éhínség áldozatainak száma, amelyet döntõen az új rezsim politikája idézett elõ.” (...) „Ha kérésemet megszívleli, Oroszország megtér és béke lesz – mondta Mária 1917-ben. – Ha nem, elterjeszti tévtanalt az egész világon, háborúkat és egyházüldözést szítva...” (...) Már jelentkezett Ukrajnában (abban a nagy déli köztársaságban, ahol 1914-ben a Szûzanya megjelent, és óvott a következõ nyolcvan évtõl) a kormány által okozott élelmiszerhiány, és elkezdõdött a földbirtokosok és az értelmiségiek üldözése (1928 és 1930 között közel kétmillió ukránt deportáltak ill. börtönöztek be, további 400 ezret a helyszí31

nen elpusztítottak – felakasztottak vagy agyonlõttek). „Vad hírek keringtek: az asszonyok közös tulajdonba kerülnek, a gyermekeket Kínába küldik, az öregeket egy speciális gépben elégetik, hogy ne egyenek többet, jön az Antikrisztus, és közeleg a világ vége.” írja Gwyneth Highes és Simon Welfare. Mindez azonban csak elõjátéka volt annak, ami 1932-ben és 1933-ban történt, amikor Sztalin, le akarván törni az ukrán nacionalizmust és megfélemlíteni a magángazdákat, a köztársaság teljes gabonakészletét Oroszországba hurcolta, és rettenetes, szinte elképzelhetetlen éhínséget okozott. Egyedül 1933-ban legalább 4,6 millió, egyes becslések szerint tízmillió ukrán pusztult el. „Gyakorlatilag minden faluban van egy, az 1933-as mesterséges éhínség idejébõl szárinazó tömegsír” – mondta nekem James Mace, az ukrán éhínség vizsgálóbizottságának elnöke. (...) „Abszolút értéket tekintve az ukrán számok talán minden más, általunk ismert tömeggyilkosság adatainál magasabbak...” (Michael H. Brown, i.m. 60-66. old.)

„Összesítõ” az illuminátusok kommunizmusának egy szakaszáról „A polgárháborús közdelemben elesett, továbbá 1921 és 22 között éhen halt, vagy elnyomó intézkedések áldozata lett 18 millió ember. A mezõgazdaság erõszakos kollektivizálása, a kuláktalanítás és az ezzel együtt járó terror, valamint az éhínség 22 millió emberéletet követelt. 1935 és 1941 között 19 millió embert tartóztattak le, végeztek ki, vagy küldtek meghalni a Gulag-táborokba. A hitleri Németország elleni háború – jelentõs részt Sztalin hibájából – 32 millió ember életébe került. A háborús évek alatt megkezdõdött, de a háború után is folytatódott terrorintézkedések további 9 millió ember életét oltották ki. Összesen 100 millió emberi élet. Mindannyian közvetlenül vagy közvetve Sztalin és a bolsevik rendszer áldozatai.” (Anton Antonov Ovszejenko: Stalin, Portraet einer Tyrannei- Sztalin, egy zsarnok portréja, München, 1983.) S egy hír a legutóbbi idõkbõl... nyertek a szabadkõmûvesek – Hetvenévnyi illegalitás után. Évtizedes ügy végére tett pontot 1994. december 20-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Igaz, csak elsõfokon érvényes az ítélet, amely értelmében a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy 70 év után újra birtokba veheti a Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát, amelyben jelenleg az ORFK igazgatásrendészeti fõosztálya mûködik. Az elsõfokú ítéletnek – a nagypáholy nagymestere, Jobbágyi György szerint – nem csak a magyar szabadkõmûvesek szemében van szimbolikus jelentõsége. (Magyar Hírlap, 1995. január 9. 8. old.)

32

Az interjúból megtudhatjuk, hogy a hazai szabadkõmûvesség már 1989-tõl ismét engedélyezett, bejegyzett szervezetként mûködik Magyarországon! (1950. június 12-én tiltották be a szervezetet, az ÁVH körülvette az épületet, s az ott lévõket felszólította az épület elhagyására. Az akkori nagymester Benedek Marcell – Benedek István író apja – azonnal kihallgatást kért Révai Józseftõl, de nem ért el semmit.) Arra azonban minden bizonnyal hiába keresnénk választ, hogy ha a magyar kisember, a volt föld- vagy kisüzem-tulajdonos mindössze a kommunisták által elrabolt javai értékének töredékét kaphatta vissza, kárpótlási jegyben, s az egyházak sem kaphatják vissza mindazt, amit elvettek tõlük államosítás címén, hogyan lehetséges az, hogy a szabadkõmûvesek – egyik! – nagypáholya teljes egészében visszakapja a Podmaniczky utcai palotáját? MÉDIATERROR A KERESKEDELMI TÉVÉKBEN Korlátozottan rendelkezésre álló nemzeti kincs a hírközlési frekvencia, amely csak bizonyos számú rádió- és televízió-mûsor földfelszíni sugárzását teszi lehetõvé. Nem mindegy, ki kap lehetõséget a hasznosítására, hiszen a rádió- és televízió-mûsorok a nemzet szellemi-közösségi életének legalapvetõbb eszközei közé tartoznak. Milliók csak innen szerzik a világról, közéletrõl szóló ismereteiket, csak ezen keresztül vesznek részt a nemzet kulturális életében, de életstratégiájuk felépítésében is a médiumokból szerzett információkra támaszkodnak, az azokból áradó viselkedésmintákból építkeznek. Fokozottan igaz ez gyermekeinkre, akik átlagban csaknem annyit ülnek a készülékek elõtt, mint amennyi idõt az iskolában tanulással töltenek. A lélek úgy issza magába a rádió- és tévémûsorokat, mint a test a vizet. Kézenfekvõ, hogy a kútmérgezés veszélyét kiküszöbölendõ, szellemi téren is elõvigyázatosságra van szükség. Amikor szûk egy évtizede magántársaságok kapták a frekvenciahasznosítás jogát, szép ígéretek hangzottak el családi televíziózásról, színvonalas szórakoztatásról, közszolgálati feladatvállalásról, a nemzeti kultúra ápolásáról, a hazai alkotómûhelyek felkarolásáról; s ezen ígéretek többségének teljesítésére a nyertes társaságok szerzõdéses kötelezettséget is vállaltak. A koncessziós idõszak a vége felé közeledik (bár még korántsem telt le!), ideje (lett volna) a felelõs számvetésnek. A számvetés nem (volna) nehéz: menet közben tekintélyes értelmiségiek egész sora értékelte a TV2 és az RTL Klub mûködését, s példátlanul egybehangzó következtetésre jutottak: az ígéretekbõl szinte semmi nem teljesült; ellenkezõleg, a két csatorna folyamatosan a szelle-

mi kútmérgezés minõsített eseteit valósítja meg. Vajon a médiatörvény megalkotói a kulturális terrorizmusnak azt a rendszerét – a magánélet bensõséges határainak lerombolását, az öncélú, felelõtlen szexualitást és annak mutogatását, a hûtlenséget, mások megalázását, megkínzását, tömegek ezekben cinkossá tételét – akarták létrehozni, amit a TV2 és az RTL Klub megvalósít? Az értelmiség értékelvû megfontolásokból táplálkozó aggodalmait számos szociológus és társadalompszichológus igazolja vissza, jelezve, hogy a média-lélekmérgezés nem csupán felmérhetetlen kulturális tudati rombolást végez, de már egyre inkább a nemzet fizikai „újratermelését” is veszélybe sodorja. Lux EIvira, a szexuálpszichológia nagyasszonya rámutat: a felnövekvõ fiatalok tévémûsorokból, kibeszélõshow-k „igazságaiból” szerzik ismereteiket. Ám ezekben a mûsorokban – nyilvánvalóan kereskedelmi érdekbõl – sokszor szexuálisan deviáns, beteg emberek szolgáltatják a példát, akik nem hallottak sem erkölcsrõl, sem tisztességrõl; mégis a magukra hagyott tizenéveseknek az õ példájuk szolgál mintául. Ezt utánozzák, amibõl törvényszerûen kudarcok, szorongások, pszichés zavarok, torzult személyiségfejlõdés következnek, s nagyon sok esetben itt keresendõ a felnõttkori problémák: (a tartós kapcsolatra, felelõsségvállalásra, következésképpen gyermekvállalásra való képtelenség) gyökere. A fiatalok egy részénél a szex a droghoz és az alkoholhoz hasonló feszültségoldó (pót) szerré, „hamburgerszexszé” vált. A nem egyszer csak egy estére szóló kapcsolatokban nem a partnerre, csak saját kielégülésükre figyelnek – ahogy a médiában látták, tanulták. Mindezek alapjen világos, hogy ha a nemzet nem akar kollektív szellemi s ebbõl adódóan néhány évtizedes késéssel fizikai öngyilkosságot elkövetni, nem tûrheti tovább néhány gazdasági érdekcsoport szimpla nyereségvágyból elkövetett folyamatos szellemi kútmérgezését. Ahogy Vass Csaba, a méltatlanul elhallgatott filozófus és médiakutató a probléma lényegére rámutatva kifejti: a kereskedelmi televíziók viszonylag kis befektetéssel, néhány tízmilliárdos reklámbevétel fejében mérhetetlen mentális (sõt gazdasági) veszteséget okoznak, ezért mûködésük engedélyezése társadalomgazdasági szempontból teljességgel irracionális. A gyermekeink szellemi fejlõdéséért, a magyar kultúra ápolásáért felelõsséget érzõ állampolgárok jogosan várták el, hogy a médiahatóság e – számtalon mérvadó szakvéleménnyel alátámasztott közakaratnak megfelelve az elsõ adandó alkalommal visszavegye a frekvenciahasználat jogát a közbizalommal visszaélõ, ígéreteiket példátlan cinizmussal megszegõ gazdasági érdekcsoportoktól. Az ORTT (MDF-el kijó ha figyelünk

– A hászidizmusról –

A hászidizmus, ez a különös zsidó mozgalom jellegzetesen kelet-európai fejlemény. Figurái, témái, az egész irányzat a hajdanvolt zsidó népi élethez, a hagyományokhoz kötõdnek, ám lelkük, gondolataik a kelet-európai miliõbõl fakadtak és terjedtek el a vallásos zsidóság körében világszerte. A hászidizmus alapszavát (a héber hászid szót) általában jámbornak fordítják a magyarban, ez azonban semmiképp sem pontos. Elvégre az ókorban, idõszámításunk elõtt 167-ben kirobbant makkabeus szabadságküzdelem harcosai is hászidoknak nevezték magukat, holott õk kétségtelenül elismerésre méltó. ám nem éppen jámbor foglalatosságot ûztek! Ezért aztán – szerény véleményem szerint – a hászidot inkább lelkesnek kéne fordítani. Olyan embert tekinthetünk ugyanis hászidnak, aki teljes odaadással válegészített) kormánypárti többsége azonban tudni sem akart e széles alapokon nyugvó társadalmi igényrõl, ellenkezõleg, felelõtlen, közveszélyes, korlátolt és erkölcstelen módon újabb öt évre meghosszabbította a koncessziós szerzõdéseket. Hogy a döntés miért közveszélyes, s ebbõl következõen felelõtlen, arra a fentiek után több szót aligha kell pazarolnunk. A döntés azonban nem csupán a következmények szempontjából súlyosan elhibázott, de az indoklása is gyermekded módon korlátolt. Arra hivatkoztak, hogy ha nem hosszabbítanak, a két csatorna kábelre vált, s akkor még azt a szerény, néhány milliárdos jó ha figyelünk

lalja azt a feladatot, azt az életformát, amelyet meggyõzõdése számára elõír. Az igazi hászid mégsem fanatikus, inkább az önzetlen (s ebben az értelemben valóban jámbor) szeretet vezérli minden gondolatát és cselekedetét. A hászid szó a héber a heszed rokona, ami gyakorló szeretetet jelent. (Érdekes, a magyar nyelv csak a szeretet és a szerelem szavait választja szét, míg a héberben az érzelmi és a gyakorló szeretetet különböztetjük meg egymástól, más-más szóval jelölve azokat.) Ezért az igazi hászidnak segítõkész szeretettel kell fordulnia a világ és embertársai felé. S nem csupán a hozzá közelállók irányában. Az egyik híres kelet-európai rabbi gyakran idézte mesterét, akit diákkorában megkérdezett: A Talmud szerint azért nevezzük a gólyát haszidának, mert nagyon szereti az övéit. Hogyan lehet akkor, hogy mégis tisztátalan állatnak tartjuk? A mester elgondolkodva így válaszolt: – Mert csak az övéit szereti… A kelet-európai hászidizmus a 18. század közepén, a Kárpátok túloldalán alakult ki, ahol nagyon sok nincstelen és tudatlan zsidó élt: favágók, tutajosok, kocsma-bérlõk, mesteremberek, házalók és koldusok. Közöttük, a frankista mozgalom hatására, kabbalista és messianisztikus nézetek terjedtek. A Talmud-iskolák inkább csak egy szûk réteget vonzottak, az elit-kultúra fellegvárának tartották azokat, amelyeket az egyszerû nép fiai messze elkerültek. A politikai viszonyok is igen zavarosak voltak. Nagy-Lengyelország hanyatlani kezdett, 1648 nyarán a Bogdán Hmelnyicky által vezetett kozák lázadás szörnyû vérontáshoz vezetett, a lázadók több zsidó hitközséget kegyetlenül kifosztottak és lemészároltak. A kelet-európai zsidóság bizonytalan sorsa ekkor válik egyértelmûvé, s a félelmetes pogromok folyamatosan követték egymást. (Nem véletlen, hogy a pusztítást jelentõ pogrom szó orosz, illetve ukrán eredetû.) A hászid mozgalom alapítója egy szegény tanító, Jiszraél ben Eliezer (1700-1755) volt, akit a nép Báál Sém Tovnak, vagyis a Szent Istennév ismerõjének (csodatevõnek) tartott, s ezért héber rövidítéssel BESZT-nek is neveznek. (Mellesleg, jiddisül beszt a legjobbat jelenti.) A korabeli ortodoxiával szemben lépett föl, és igen gyorsan nagy sikert ért el. Nézeteire erõsen hatott a kabbala, fõként az izraeli (cfáti) Jichák Lurja Askenázi által képviselt gondolkodásmód. (Ezért tértek át BESZT hívei az Izraelben honos szefárd liturgiára, mivel a Mester az imaszövegeket és sorrendjüket is misztikusan értelmezte.) >>

koncessziós díjat sem lehet bekasszírozni. Ez az érvelés olyan, mintha a bhopali vagy a sovesói városi tanács az emlékezetes vegyipari katasztrófák után azért engedélyezte volna változatlanul a vétkes üzemek mûködését, nehogy elessen az iparûzésiadó-bevételtõl. S végül erkölcstelen is a kormánypárti ORTT-többség, mert a kútmérgezést egészen rövidlátó pártpolitikai okok miatt (is) engedélyezte. A kereskedelmi média „hírszolgáltatásának” örök mementója lehet a Fidesz 2002. áprilisi, Kossuth téri – elfogulatlan számírások szerint is legalább nyolcszázezer fõs – nagygyûlésérõl készített RTI.-”tudósítás”, amely több mint két percig a Báthory

utca sarkán kódorgó, maroknyi Árpádsávos provokátort mutogatta, s ebben számára ki is merült az esemény hírértéke. Érthetõ, ha el nem is fogadható, hogy az MSZP-SZDSZkoalíciónak hasznos és kedves az ilyen „objektivitás”. Ám hogy e csekélyke elõny érdekében eltûrjék, sõt támogassák a kereskedelmi adók lélekmérgezõ kulturális terrorizmusát, arra nincs mentség. (A fenti újságcikk az Illuminátusok jelenlegi mûködéséne k hatásait tükrözi. / Megjelent a Magyar Nemzetben 2005. október elején) KRÓMER ISTVÁN

33

Báál Sém Tov tanításának lényege a következõ: 1, Isten elõtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális elõírás és a számos jócselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. Ahogyan azt az egyik hászid rabbi egyértelmûen ki is fejtette, amikor diákjai megkérték: – Mester, taníts meg minket Isten szeretetére! Mire a rabbi elgondolkodva így válaszolt: – Szeressétek az embereket! 2. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem õszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb hászid példázat arról az egyszerû pásztorfiúról mesél, aki a legszentebb zsidó ünnepen, jom kippur napján lépett a zsinagógába. Látta, amint a többiek saruikat levetve, fehér gyászruhában, önsanyargató böjttel, aszketikus fájdalommal imádkoznak az Egek Urához. A fiú felszaladt a Tóraá-olvasó emelvényre (a bímára), ott táncolni és hangosan fütyülni kezdett. Az imádkozók lehurrogták, s el akarták zavarni a pásztorgyereket, ám a rabbi így szólt: – Az õ õszinte füttye és szívbõl jövõ vidámsága többet ér Isten elõtt, mint a ti böjtölésetek és egész napos imáitok… A hászidizmusnak – érthetõen – sok ellenfele akadt, elsõsorban a kelet-európai rabbik között. Õket mitnagdim-nak (ellenzõknek) nevezi a zsidó mûvelõdéstörténet. A küzdelem a 19. század végére jelentõs mértékben enyhült, idõközben azonban a hászid mozgalomnak rendkívül sok irányzata, fajtája támadt. Mondhatni annyi, ahány jelentõs rabbi köré csoportosultak a hívek. A kezdeti lelkesedés, a hászidizmus lelki tisztasága is erõsen megkopott a 19. Század során, ezért sokan csak az elsõ két-három nemzedék tanításait tartják eredetinek és mértékadónak. A hászidizmus vezéralakjai a mesterek, az úgynevezett cádikok. Ez a héber szó igaz embert jelent – így nevezik a hászid rabbit, vagy ahogy õk mondják, a rebét, a közösség lelki és szellemi vezetõjét. Náluk ugyanis a rabbinak nem tudásával, nem szakértelmével vagy tanításaival, inkább életmódjával és bölcs tapasztalatával kell kitûnnie. Egy híres hászid rabbit egyszer megkérdeztek tanítványai, miért ment el társához évekig tanulni, mire így válaszolt: - Nem azért kerestem föl a cádikot, hogy a Tórát vagy a Talmudot megtanuljam tõle, hanem, hogy lássam, hogyan köti meg és hogyan oldja ki a saruját… Sokan a cádikot csodatevõnek tartják, akihez messze földrõl vándorolnak a hívek bölcs tanácsért, gyógyulásért vagy csupán azért, hogy lássák, megérintsék. A cádik lakomáján való részvétel külön megtiszteltetésnek számít. Az „igaz ember“ alig nyúl hozzá az ételhez, ám a maradék (a „srájem“) fölött mégis valóságos csata alakul ki a jelenlevõk közt. A cádik népszerûsége még halála után sem csökken: sátorszerûen kialakított sírjához (az ajhelhoz) éppúgy elzarándokolnak az ájtatos hívek, mint annak idején, életében, asztalához. A magyar népnyelv – nyilván a fentiek alapján – a cádikot csodarabbinak nevezi, róluk országszerte ismert mesék és legendák szólnak. S nem csupán zsidó körökben. A sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózesrõl például az járja, hogy az ifjú Kossuth Lajost meggyógyította. Érdekes, hogy ez a legenda más, csodarabbikról szóló történetekkel együtt, a magyar nép körében is megõrzõdött. Dobos Ilona néprajztudós Tolcsván és néhány hegyaljai községben, az 1970-es években, a helyi lakosság körében csodarabbi-történeteket gyûjtött. A helybeliek évtizedek múltán is jól emlékeztek ezekre, noha a holocaust után már – sajnos – nem igen tértek oda vissza az egykori cádikok hívei. Mintegy tíz esztendõvel késõbb, 1986-ban néhány barátommal és tanítványommal – zsidó adatközlõktõl – ugyancsak egybegyûjtöttünk jó néhány legendát a hajdanvolt cádikok világából. Mindenkit meglepett, hogy a különféle mesélõktõl eredõ történetek mennyire hasonlítottak egymásra… Mára lényegében csak két hászid irányzat õrzõdött meg, s egyikük sem Kelet-Európában, hanem Amerikában, Izraelben és Nyu34

gat-Európában szerzett magának számottevõ közösséget. Csakhogy e két irányzat épp a lényegét felejtette el a hászidizmusnak: a lubavicsiak a tudást hozták vissza, a szatmári hászidok pedig a törvény önmegtartóztató szigorát. Így aztán ma már szinte meg sem lehet különböztetni a hászidokat az ortodoxoktól. A hászidizmus filozófiája azonban – elsõsorban az 1970-ben elhunyt Martin Buber irodalmi-tudományos tevékenysége révén – világszerte elterjedt, és jelentõs mértékben befolyásolta a 20. század modern gondolkodóit, köztük az egzisztencialista Jean-Paul Sartre-t. Az elsõ jelentõs magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye fõrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett – számos hívõt és tanítványt gyûjtve maga köré – ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerû sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temetõ bejáratában. A „kállói szent“ (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már“ és a „Sírnak-rínak a bárányok“ címûeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek. A legenda szerint a kállói szent sokat idõzött a környezõ erdõkben és mezõkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerû pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdõ szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tõle. Amaz boldogan kötötte meg a számára elõnyösnek tûnõ üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette. Szól a kakas már, majd megvirrad már, Zöld erdõben, sík mezõben sétál egy madár. Micsoda madár, hej de micsoda madár? Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár. Várj madár, várj, te csak mindig várj, Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már. De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már? A jól ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az ének a messiásról szól, mivel a kakas – a zsidó néphit szerint – a messiás hírnöke. Ezért aztán, az õ átiratában, két bibliai idézet került a dal végébe: De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már? Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé (= Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül), akkor lesz az már! És miért nincs az már, de miért nincs az már? Umipné chatoénu golinu méarcénu (= Bûneink miatt számûztek országunkból), azért nincs az már. A dal melódiája is megváltozott azáltal, hogy új környezetbe került: ritmusa lelassult, hangulata érzelmesebb, melankolikusabb lett. (Így halljuk ezt a dalt például Jan Peerce-nek, a Metropolitan híres énekesének nagylemezén, noha az elõadómûvész egy szót sem tud magyarul.) Nem véletlen, hogy éppen a Hegyalján gyûjtötték a legtöbb csodarabbi-történetet, hiszen számos cádik tevékenykedett éppen itt, ahol a többnyire Lengyelországból, fõként pedig Galíciából (a kóser bor elkészítése és exportlehetõsége miatt) bevándorolt, megtelepült zsidók éltek. Itt mûködött – többek között – a bodrogkeresztúri, a büddszentmihályi, a mádi, az olaszliszkai, a tállyai és a tolcsvai csodarabbi. És itt élt (még a második-harmadik nemzedék képviselõjeként) a híres sátoraljaújhelyi csodarabbi, Teitelbeum Mózes (fõmûvének címe alapján Jiszmáh Mose, Örvendj Mózes, 1759-1841), akihez – mint említettük – betegsége idején a gyermek Kossuth Lajost is jó ha figyelünk

elhozta édesanyja, reménykedve a cádik különös képességében, miután az orvosok már lemondtak a fiúról. A magyar nemesasszony hintón érkezett Monokról Teitelbaum rabbihoz Sátoraljaújhelyre. (Itt említem meg, hogy annak idején, azon a tájon zsidó mesterek készítették a fõúri hintókat, fiákereket.) Az édesanya magával hozta a beteg fiút. A rabbi állítólag megkérdezte a gyermek pontos nevét, majd – egy zsoltáridézetre épülõ szójáték segítségével – megjósolta Kossuth kiemelkedõ jövõjét, hogy nem csupán meggyógyul, de népének dísze-koronája lesz. Így szólt a mester: - A Zsoltárok könyvében ugyanis ezt olvassuk: Natátá líréekhá nész, lehitnoszész mipné Kóset (Zászlót adsz, Istenem, tisztelõidnek, hogy kitûnjenek vele, a Te díszed miatt). A rabbi jóslata szerint Kossuth Lajos lesz az a dísz, amely népének dicsõséget szerez… Teitelbaum rabbi egész életében komolyan várta a messiás mielõbbi megérkezését. Minden pénteken délután (még idõs korában is) felkapaszkodott a Sátor-hegy tetejére, mert úgy értelmezte, a szombat beköszöntése elõtt lesz a várva várt pillanat, és személyesen látni akarta a messiás tündöklõ megjelenését. Egész délután a hegytetõn nézelõdött, mivel onnan jó messzire lehetett ellátni, ám amikor lebukott a nap a látóhatár szélén, elhagyta õrhelyét. A szombat beköszöntött, és a rabbi csalódottan tért vissza a városba, hogy egy hét múlva új reménnyel várja a megváltást. Amikor azután Teitelbaum rabbi 1841-ben megtért õseihez, a hitközség vezetõi mesterük iránti tiszteletbõl úgy döntöttek, egy szegény, állástalan bóhert fogadnak fel, akinek ezután az lesz a feladata, hogy minden péntek délután, a szombat beköszöntése elõtt megmássza a Sátor-hegyet, és jelentse a községnek, megérkezett-e a messiás. Jellemzõ a korabeli zsidó közösség mély hitére, hogy a szegény fiú édesanyja a néphagyomány szerint felháborodva rontott be ekkor a hitközség elnökéhez: - Mit képzelnek maguk? Ilyen foglalkozást adnak az én drága fiamnak? Mi lesz, ha holnap megjön a messiás, s akkor a fiam állás nélkül marad?… Említettük, hogy a hászid irányzatok Kelet-Európában egyes neves rabbik (cádikok) személyéhez kötõdtek. Ezek az irányzatok, iskolák még hosszú idõvel a cádik halála után is tovább élhetnek. Egyes rabbik (persze, csak a 19. század második felétõl) valóságos „királyi“ udvart tartottak fenn, hintón utaztak, udvaroncaik (sameszaik) engedelme nélkül senki sem kerülhetett színük elé. A leghíresebb hászid iskolák a belzi, a szánci és a csortkovi „udvarok“ voltak. (A belzi rebét 1944-ben, Budapesten keresztül, leborotválva, SS-egyenruhában mentették ki a fasiszták karjaiból.) A hászid rabbicsaládok között szoros rokoni szálak fûzõdtek, mivel többnyire egymás között házasodtak. A híres szánci cádik fia volt például az újfehértói csodarabbi, aki idõs korában a holocaust áldozata lett. A 19. században és a 20. század elején Magyarország-szerte számos ilyen „rabbi-udvar“ jött létre, amelyek közül néhány (az Egyesült Államokban vagy Izraelben) még ma is tovább mûködik. Így tudunk a Bné Brák-i (izraeli) nagykállói és vizsnyici, valamint az amerikai pápai és egri „udvar“ mûködésérõl. A hajdani nagykálói csodarabbi utolsó leszármazottja például, számos hívével együtt, Eizik Taub minden februári Jahrzeitján, az évforduló napján (zájin ádár ünnepén) még mindig Magyarországra látogat. Az elsõ világháború harcai elõl néhány neves cádik Magyarországra települt, és attól kezdve itt fejtette ki tevékenységét, közülük a nagyváradi vizsnyici udvar emelkedett ki. Ilyen volt azonban, többek között, a kninicsi csodarabbi is, akinek évfordulója nyár de-

jó ha figyelünk

rekára, a zsinagógai tamuz hónap végére esik, s a Jahrzeit napján, gyermekkoromban, Édesanyámmal együtt fel szoktuk keresni sírját a Csörsz utcai hangulatos zsidó temetõben. Az idõs cádik az elsõ világháború idején menekült a galíciai Kninicsbõl Budapestre, ahol egy Schmutz Izsák nevû híve (volt növendéke) látta el õt élete végéig. Schmutznak csupán egyetlen kérése volt: a rabbi engedje meg, hogy halála után a lábaihoz temethessék. Ez a szerény kérés, itt a Csörsz utcai ortodox sírkertben, késõbb maradéktalanul teljesült. Magyarországon (különösen a Hegyalján) több olyan neves hászid rabbi mûködött, akiket életükben is csodatevõknek tartottak, s híveik vagy azok leszármazottai mindmáig elõszeretettel keresik fel csoportosan sírjaikat. Azért is jönnek többen, hogy a mester sátorszerûen kiépített sírboltja mellett emlékimát, kaddist mondhassanak. Az évforduló napján a Talmud alapszövegét, Misnát szoktak tanulni, ugyancsak csoportosan. A Misna szót ugyanis a héberben a lélek jelentésû nesamá betûivel kell leírni... Évforduló napján a hászidok emlékmécsest gyújtanak, s nem csupán odahaza, hanem – mintegy a kelet-európai keresztény népszokás tükörképeként – a sírnál is. Persze, ennek magyarázatát fellelték a hagyományos irodalomban. A bibliai Példabeszédek könyvében (20. fejezet, 27. vers) ugyanis ezt olvassuk: „az ember lelke Isten mécsese“... A gyakran messze földrõl érkezõ hívek ilyen kérõcédulákkal ostromolták rabbijukat, s a kvitlit csak a samesz közvetítésével lehetett eljuttatni a cádikhoz. A közvetítés olykor jelentõs pénzébe is került a hívõnek, amit héberül pidjonnak, jiddisül pidjengeltnek, megváltási összegnek, váltságdíjnak neveztek. Egyes hászidok véleménye szerint a pidjon megváltja a lelket a túlvilági szenvedéstõl. (midinó sel géhinom, vagyis a pokol ítéletétõl). Ez a tipikusan keresztény gondolat eredetileg teljesen idegen a zsidóságtól, ennek ellenére gyakorolták. (Több hászid „udvarban“ ezt a pénzt szétosztották a szegények között.) A kvitli a régi német Quittel-bõl ered. ez pedig rokona a ma is használatos Quittungnak, a nyugtának. Ami a kérõcédulát illeti, elõfordult, hogy a rabbi ugyanerre a cédulára írta válaszát, ezért a csodarabbik kézzel írt vagy nyomtatott céduláit is kvitlinek mondják. Persze, többnyire az volt a bevált gyakorlat, hogy a cádik kis kabbalisztikus talizmánokat, vagy még inkább feliratos kámeákat (jiddisül kmée) osztogatott. Ezeket nagy tisztelettel õrizték meg a hívek, olykor nemzedékrõl nemzedékre továbbadták, mert – úgymond – megvédenek minden bajtól. Még ma is lehet olykor találkozni ilyen kámeával, vagy azokkal a történetekkel, amelyek a rabbi-talizmánok csodás erejérõl szólnak. Manapság többnyire csupán azokat a kérõcédulákat nevezik kvitlinek, amelyeket az elhunyt híres rabbik (cádikok) sátorszerû sírjába csúsztatnak a jámbor hívõk. És persze, kvitlit szoktunk helyezni (ki tudja, talán õsidõk óta?) a jeruzsálemi Siratófal, a Kótel maaraví hatalmas kõkockái közé. Sõt, nem csupán vallásos emberek gyakorolják ezt a szokást. Mose Dajan, Izrael egykori hadügyminisztere, aki közismerten vallástalan volt, a „hatnapos háború“ idején, amikor 1967. június 7-én szerdán délben felszabadították a Nyugati falat, meghatódottságában maga is egy kvitlit csúsztatott az õsi kövek közé. A kérõcédulán – s ez is oly jellemzõ – egy bibliai zsoltáridézet állt: salom al-Jiszraél, vagyis „béke legyen Izrael számára“… Raj Tamás http://www.zsido.hu/vallas/haszid.htm

35

36

jó ha figyelünk