Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Mintegy két hónappal ezelõtt Tamás Gáspár Miklós a Magyar Nemzet hasábjain nyílt levelet intézett a jobboldalhoz. Bogár László ugyanitt kívánt volna válasszal élni erre a TGM-hez köthetõ levélre, de ezt egyszerûen megtagadták tõle a Magyar Nemzet szerkesztõi. Vajon miért? Itt olvasóink mindkét írást megtalálják.
Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás elõtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyõzzem a jobboldalt errõl vagy arról, és nem azért, hogy kerülõ úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat. Egyszerûen azért írok, mert szerintem meg kellene beszélnünk egyet s mást. Legelõször azonban tisztázni szeretném a saját politikai álláspontomat, amelyrõl a fontosabb dolgokkal elfoglalt, az írásaimat nem ismerõ jobboldali olvasó nem tudhat sokat. Csupán azért, hogy láthassa: ki ír neki levelet, és honnan írja. Én annak a meglehetõsen sokszínû, egymással is vitában álló, fölöttébb különbözõ politikai életrajzokkal rendelkezõ baloldali közösségnek (ezen belül is annak a halmaznak, amely nem hajlamos az 1989 elõtti rendszer rehabilitálására) vagyok a résztvevõje, amely ellenzékben van – balról – a jelenleg kormányzó Magyar Szocialista Párttal és a Szabad Demokraták Szövetségével szemben, habár nem rokonszenvezik a mai parlamenti ellenzékkel se. A hivatalos balközéptõl élesen megkülönböztetendõ antikapitalista tábort nevezem majd ebben az írásban „baloldalnak”, amelyet kéretik nem összetéveszteni a pillanatnyilag hivatalban lévõ kormány híveivel, akik sajnálatos módon maguknak foglalták le a „baloldali” és „szocialista” szavakat, bár ezek a szavak idegenek a politikájuktól, s legföljebb a múltjukról és az identitásukról mondanak valamit. Valami igen zavarosat. Barátaim s magam élesen ellenezzük, elutasítjuk a neokonzervatív-neoliberális politikát folytató „balközép” kormánykoalíció ortodox monetarista, egyensúlyi, „kínálati oldali” gazdaság- és társadalompolitikáját, a népjóléti (szociális) rendszerek leépítését, a 2
szociális segély, a családtámogatás, a gyes, a gyed, a szocpol korlátozását, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak nominális csökkentését, a „segély helyett munka” képmutató programját, a hiánycéloknak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió diktátuma alapján történõ meghatározását. (2006 tavaszán, közvetlenül a választások után, még a kormányalakítás elõtt, amikor rájöttem, mire készül titokban az MSZP és
az SZDSZ, megírtam: ebbõl fasizálódás lesz. Lett is – sajnos.) Nem hiszünk a magyar gazdaság „tõkevonzó képességének” mítoszában, amely szerint a reáljövedelmek alacsonyan tartása, a tõke adóinak csökkentése, a fogyasztási adók emelése Magyarországra hozza a transznacionális tõkét, amely majd munkahelyeket „teremt”. Minderrõl bebizonyosodott, hogy közgazdaságilag tarthatatlan, szociálisan kibírjó ha figyelünk
hatatlan, erkölcsileg elvetendõ; növeli a társadalmi igazságtalanságot és egyenlõtlenséget. A világgazdasági válság körülményei között pedig egészen bizonyosan elszegényedéshez vezet. A fizetõképes fogyasztói kereslet összeomlása pedig – a legszegényebbek növekvõ szenvedései, a munkásosztály és az alsó középosztály létbizonytalansága közepette – a kiskereskedelem, a lakáspiac és az építõipar, a mezõgazdaság, a könnyûipar stb. vállalatainak bezárásához vezethet. Az állam bevételeinek és kiadásainak csökkenése tönkreteszi az oktatást, a kutatást, a kultúrát. A följebbi értelemben vett, szerintem egyedül autentikus baloldal fokozatosan kivonná a „globális közjavakat” (víz, levegõ, energia) a piac fönnhatósága alól, állami ellenõrzés alá helyezné a bankokat, nyugdíjpénztárakat, biztosítótársaságokat, megállítaná és visszafordítaná a társadalombiztosítás, a nyugellátás és az egészségügy privatizálását. Mindezt azonban nem a szuverén állam kezében összpontosítaná, hanem a termelõk és a fogyasztók demokratikus ellenõrzése alá helyezné, önkormányzati és önigazgatói formában. Az európai baloldal (a szociáldemokratáktól balra el-
jó ha figyelünk
helyezkedõ baloldal) bevezetné a mindenkire érvényes, a szegénységi szint fölötti, munkától függõvé nem tett, „föltétlen” megélhetési alapjövedelmet (unbedingtes Grundeinkommen, living wage). Belátva, hogy a tõkés értéktermelés része a munkaerõ újratermelése, és ennek terhei a tõkére hárulnak, amiképpen a haszna is, bevezetné a házimunkáért járó munkabért (wages for housework), amely nélkül a nõk egyenlõsége szófia beszéd. Mindez enyhítené a tõkés rendszer legnagyobb átkát, a strukturális munkakényszert. A jelenlegi négyszeresére emelnénk a munkanélkülisegély folyósításának idõtartamát. Mindezek föltétele nem az állampolgárság lenne, hanem a letelepedés, életvitelszerû egy helyben lakás. Az egyenlõségi program természetes és szerves része az etnikai, regionális, kulturális, szexuális, felekezeti kisebbségek teljes egyenjogúsága és a hátrányos helyzeteket kiegyenlítõ pozitív diszkrimináció. Rokonszenvezõ érdeklõdéssel nézzük azokat a kísérleteket, amelyek a kamatmentes mikrohitellel, haszonkulcs nélküli természeti cserével, kalákával, helyi pénzzel, energiatakarékos ökoházakkal, foglalt
házakkal, szociális bolthálózatokkal, a szövetkezeti mozgalom fölújításával folynak. A kis lépések is lehetnek valami nagynak a kezdetei. A lejáratott neoklasszikus közgazdaságtanra épülõ neokonzervatív ortodoxia erre azt kérdezi: mibõl? Erre az a helyes ellenkérdés: mi a pénz? A pénz a szuverén (az állam) által garantált teljesítési ígérvény a valamely társadalomban szükséges tranzakciók számára. E tranzakciók terjedelmének meghatározása szabad társadalomban pedig a termelõk és fogyasztók közösségének deliberatív (racionálisan tanácskozó és döntõ) folyamatokban (például a részvételi büdzsékben, a demokratikus tervezésben) kinyilvánított szándéka. A gazdaság nem természeti, abszolút határokkal meghatározott, rögzített eszközmennyiség (ez lehet hasznos absztrakció tankönyvek elsõ fejezetében, de a valósághoz vajmi kevés köze van), elválasztása az ökológiától, a társadalomtól, a népesedéstõl, az emberföldrajztól, a kultúrától, az emberi testtõl merõben mesterséges. A modern technika lehetõvé tenné a sok szabad idõt, a jólétet, a kreativitást, a hierarchia leépülését, ehelyett egyre kevesebb ember dolgozik egyre többet, a többieket pedig szociális hulladéknak tekintik. Etnicizálják és kriminalizálják a nyomort, büntetik a szegénységet. Mindezt embertelennek tartjuk, és szembeszállunk vele. És törekszünk a belõle kiinduló politikai instrumentumok (mint például a lisszaboni szerzõdés, a maastrichti kritériumok, a NATO, az Európában és Ázsiában meglévõ amerikai támaszpontok, a nukleáris fegyverkezés, rakétapajzs stb.) megszüntetésére, fölszámolására. Ez a rövid összefoglalás a túlságos tömörsége miatt persze önkéntelen karikatúrája önmagának. De talán képet ad arról, hogy milyen irányú az a baloldali „radikális reformizmus”, a neokonzervatívok szerint „irreális és veszedelmes utópia”, amelyrõl szintén kellene már értelmesen beszélni. De én önökkel most nem errõl akarok eszmét cserélni, ezt csak – talán nem haszontalan – tájékoztatásul közlöm. Amirõl viszont föltétlenül beszélnünk kell, az a fasizmus. A magyarországi keresztyén-nemzeti, konzervatív jobboldalon a mai fasizmus kérdésének puszta fölvetését sértõdött és defenzív mondatok fogadják. Ezek a kissé furcsa „anti-antifasizmus” tárgykörébe tartoznak. Fölvetik, hogy az antifasiszták „lefasisztázzák” a magyar népet. Ez nem áll. A magyar nép többsége nyilvánvalóan idegenkedik a fasizmustól, nácizmustól mint olyantól, bár a különféle szélsõjobboldali, tekintélyelvû, antidemokratikus, fajgyûlölõ tartalmak – diffúzan gomolyogva – elég gyorsan terjednek, anélkül hogy egységes világnézetté állnának össze. Kétségbeesett antináci túlzások természetesen akadnak, és sajnálatosak. 3
Fölvetik, hogy a bírálók mintegy „kipécézik” Magyarországot, pedig másutt is vannak ilyen jelenségek. Ebben több az igazság. Ennek az egyik oka a magyarországi közélet szánalmas provincializmusa. „Ilyesmi nyugaton nem volna lehetséges!” – kiáltják tájékozatlan balközép, „balliberális” közírók, pedig ez nem így van. Ausztriában (mintegy 30 százalék!), Dániában, Hollandiában erõsebb a szélsõjobboldal, mint Magyarországon, a British National Party (BNP), amelynek a vezére a Waffen SS hõsiességét szokta ünnepelni a Blood & Honour (Vér és Becsület) árja harcosaival a budapesti Hõsök terén, a legutóbbi fölmérések szerint öt-hat képviselõt küldhet az Európai Parlamentbe, pedig ahhoz a párthoz képest a magyarországi Jobbik szabadkõmûves árnyalatú, liberális nyugdíjasklub. (Megjegyzem, a canterburyi és a yorki érsek fölhívta a választókat, ne szavazzanak a BNP-re. A magyarországi történelmi egyházak hasonló fölhívása a Jobbikkal kapcsolatban nyilván elkerülte a figyelmemet.) Az olyan, pusztán konzervatívnak tartott kormányok, mint Sarkozyé Franciaországban és Berlusconié Olaszországban, rasszista kampányokkal öregbítik népszerûségüket, mindkettõ büntetõpolitikával helyettesíti a szociálpolitikát. (Az izraeli kormányban is részt vesz a szélsõjobboldal, amely a külügyi tárca tulajdonosa jelenleg.) A minta egyébként az 1980-as évek konzervatív Amerikájából származik. Az erõsödõ újfasizmus nem magyar jelenség, hanem a hanyatló, zûrzavarba süllyedõ, politikailag tehetetlen Európa sajátossága. (A másik ok az, hogy a Magyar Gárda kitûnõen fényképezhetõ. Ezeket a képeket mindenütt megértik. A hazai közvélemény jelentõs része azonban úgy tesz, mintha nem értené.) A konzervatív sajtó és blogoszféra legfõbb védekezõ technikája mindössze abban áll, hogy letagadja a szemmel látható valóságot, illetve a fasisztoid, kvázi náci jelenségeket „a másik oldal” összeesküvésének kontextusában próbálja magyarázni. (Titkosszolgálati provokációk persze lehetségesek – de miért lehetségesek?) Pedig teljességgel elegendõ bármely tetszõleges hétköznap betekinteni az ismertebb internetes fórumok kommentjeibe – beleértve a balközép sajtó honlapjain megjelenõ hozzászólásokat –, hogy lássuk, mennyire elterjedt a náci „gondolatkincs”, elsõsorban az egyetemi és diplomás ifjúság körében. A napokban láttam a Mogyoródi úton a következõ gigantikus föliratot. „Holocaust: Istennek tetszõ áldozat.” A teológiai lexikon (másra vonatkozó) szótári definíciója parodisztikusan hirdeti a mai nácizmus alapvetõ tanát, amelyre mindez visszavezethetõ. A konzervatív sajtó sértõdöttsége viszont – „Bennünket támadnak, bennünket járatnak le!” – abba a kényelmetlen látszatba manõverezi bele a mérsékelt jobboldalt, mintha azonosulna a fasisztákkal, amikor belefoglalja 4
õket a többes szám elsõ személyû megbántottságba. (Különösen föltûnõ a jobboldalon a jogvédõkkel, antifasiszta mozgalmárokkal, kisebbségi aktivistákkal szembeni szikrázó gyûlölet, amely meghaladja a cigánysággal szembeni elterjedt ellenszenv intenzitását is.) Pedig hát volt – tehát lehetséges – konzervatív antifasizmus. Magyarországon konzervatívok, mint Bethlen István és Szekfû Gyula köre, szembefordultak annak idején a hitlerizmussal, fegyverrel harcoltak ellene a legitimisták, még olyanok is az antifasiszta táborhoz csatlakoztak, akik a magyar Fehér Gárdából, azaz a fajvédõktõl érkeztek, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki elvégre a szocialista parasztvezér, Áchim András gyilkosa volt valamikor. Van konzervatív kritikai teória a fasizmussal szemben, gondoljunk például Eric Voegelin vagy Kolnai Aurél mûveire. És hát világossá kell tenni: a mai magyar konzervatív jobboldal nem náci, és épelméjû ember ezt nem is állítja. Értsünk szót: mindennel vissza lehet élni, az antifasizmussal is. Az evvel a témával kapcsolatos – megengedem: olykor igazságtalan, gyakran túlzó – vádaskodások kellemetlenek lehetnek, de a probléma mégsem az antifasiszta dúltság, hanem maga az alapjelenség: a fasizmus. Tudom, maga a terminus is sokakat idegesít, de hát konvencionálisan így szokás nevezni nemcsak az olasz totalitárius mozgalmat, hanem kiterjesztõleg (nota bene: Adolf Hitlerrel egybehangzóan) az egész emberirtó szélsõjobboldalt, nácikkal, Heimwehrrel, Vasgárdával, nyilasokkal egyetemben. A puszta terminológián túl meg kell kérdezni: fasizmus-e, nácizmus-e, amit ma – többek között Magyarországon – tapasztalunk? Igen és nem. A mai posztfasizmusból több elem hiányzik, ami lényeges volt az eredeti jelenségben. Elõször és mindenekelõtt: a fasizmus-nácizmus megelõzõ (preventív) ellenforradalom volta marxista (szociáldemokrata és kommunista) tömegpártok, radikális szocialista szakszervezetek, munkástanácsok forradalmi, hatalomátvétele szándékával szemben, továbbá kulturális ellenforradalom az idõlegesen hegemón helyzetbe jutott szélsõbaloldali kultúra szubverzív, fölforgató, tekintély- és hagyományellenes dinamikájával szemben. Ez a fajta szélsõ- és ultrabaloldal (a kettõ nem egészen azonos, de ezt itt nincs terem kifejteni) ma nem – legföljebb csökevényesen – létezik, marxista tömegpártokról és szocialista munkásmozgalomról, vörös (vagy az anarchista fekete) zászlót lobogtató sok millió proletárról szó sincs. A mai szélsõjobboldal rutinszerûen antikommunista, de az az antikommunizmus (valóságos ellenfél híján) üres, legföljebb a múltra utalhat jelképesen. Másodszor: hiányzik a militarizmus. A fasiszta és náci pártok és rohamosztagok szoci-
ológiailag elsõsorban leszerelt katonák, frontharcosok, hadastyánok, obsitos tisztek mozgalmai voltak. Ezek a mozgalmak új európai háborúra, revánsra, az államhatárok erõszakos megváltoztatására, a gyarmati területek újraelosztására törekedtek. A posztfasiszták katonai szimbolikája ma paramilitáris, terrorista, „kommandós” jellegû, a létszámukban erõsen korlátozott modern zsoldoshadseregek nem támogatják (bár a hivatásos fegyvereseket gyakran vonzza a posztfasiszták, neonácik erõszakos föllépése, fegyver- és erõkultusza, hímközössége). Új Ludendorffok, Göringek aligha bukkannak föl. Az európai háború ma senkinek sem a jelszava. Harmadszor: a mai posztfasizmus – olvasóim számára esetleg meglepõ ez – nem totalitárius. A benne foglalt „politikai projekt”, habár természetesen antidemokratikus, antiliberális és antiszocialista, nem világos. Minden mai marginális politikához (így például az antiglobalista-antikapitalista „új szociális mozgalmakhoz” is) hasonlóan a posztfasizmus „követeléseket” intéz a politikai közösséghez és az államhoz, „rendszabályokat” (természetesen elnyomó rendszabályokat) követel, „problémákat” akar kurtán „elintézni”, a közjogi rendszert csak „módosítani” hajtja (kizárva belõle „az ellenséget”), vezérelvet, egypártrendszert nem indítványoz. Ezek nagyon fontos különbségek, de a folytonosság elemei is föltünõek azért. Elõször is: a mai fasizmus (vagy posztfasizmus) szintén az „osztályharc fölülrõl” ügynöke. A támadó ék – minden „antikapitalista”, fõleg a hitelüzlet és a nagykereskedelem elleni fecsegés ellenére – a leggyöngébbeket, a legszegényebbeket, a kiszolgáltatottakat, a kapitalista rendszer „tõke-munka kontinuumából” kiszorítottakat veszi célba: Kelet-Európában a romákat, másutt a bevándorlókat (elsõsorban a muzulmánokat, de egyre inkább a kelet-európai vendégmunkásokat is), továbbá minden védtelennek vélt kisebbségi csoportot a zsidóktól a melegekig. Jellemzõ rá a modern magaskultúra és a modern értelmiség elleni mély gyûlölet. (No meg a patriarkális, nõgyûlölõ heteroszexizmus.) Ma is fontos szerepet játszik benne a lecsúszó, deklasszálódó alsó középosztály, az állástalan, félmûvelt fiatal diplomások, küszködõ fiatal kisvállalkozók serege. Ez nem változott. Másodszor: a mai fasizmus is szembefordul az egyenlõségnek mind a keresztyén, mind a fölvilágosító-forradalmi változatával, továbbá a klasszikus polgári szabadságeszményekkel (kifejezési szabadság, szabad politikai akaratképzés, képviselet, pluralizmus, tolerancia, jogállamiság, népszuverenitás stb.). Mindennek immár hagyományos hordozója az antiszemitizmus, amely nálunk megrendítõen intenzív és virulens. Harmadszor (s én ezt tartom a legjelentõsebbnek): az egykori és a mai fasizmus radijó ha figyelünk
kálisan megváltoztatja az állampolgárságnak (a politikai közösség tagságának) a klasszikus republikánus – a kantiánusoktól a marxistákig egységesen elismert – tanát. Ebben (persze öntudatlanul) a Harmadik Birodalom legnagyobb teoretikusának, Carl Schmittnek a tanítványa. A népszuverenitás alaptételére támaszkodó klasszikus polgári nemzetállam a Schmitt számára oly fontos (a politikában csakugyan alapvetõ) barát-ellenség megkülönböztetést az állam határára tolja ki: a nemzet (a politikai közösség), ha tetszik: „államnemzet” minden tagja „barát”, csak külföldi állam polgára lehet „ellenség”. A nép az állam szemszögébõl nézve: barátok szervezett testvérisége. (Ez a polgári állam keretein belül csak utópia lehet: fölvilágosító utópia, ám regulatív jellegû; ennyiben a modern univerzalizmuson alapuló „alkotmányos jogállam” számára nélkülözhetetlen.) Ha ezt a határt az állam határain bévülre helyezzük, elõáll a fasizmus. Ha az állampolgárok egyetemére nem vonatkozik a politikai jogok egyeteme, megszûnik mindenfajta köztársasági rend. Legalábbis szimbolikus értelemben a magyarországi szélsõjobboldal nagy ideológiai sikert ért el a republikánus alaptan elveinek kétségbe vonásával. Ha „a barátok testvériségébõl”, a köztársaság által politikailag és jogilag összefogott népbõl nemzetiségi, faji-etnikai, felekezeti, világnézeti, kulturális vagy életmódbéli, szexuális orientációs stb. alapon ki lehet rekeszteni a korábban elvileg a politikai jogok teljességének örvendõ honpolgárokat, akkor csakugyan nyitva az út a fasizmus felé. A magyarországi szélsõjobboldal egyik, meglehetõsen népszerû irányzata csak következetes, amikor kijelenti, hogy eszménye a kasztrendszer. (A kasztrendszer fölújításának
gondolata még a XIX. századból származik. Az emberi különbségek naturalizálása és ennek a naturalizált, „biopolitikai” különbségnek az államalkotó elvvé emelése a modernség teljes visszavonása – ami szintén a mindenkori fasizmus tipikus jellegzetessége.) Nem minden rasszizmus és antiszemitizmus fasiszta, náci jellegû, de Auschwitz után a posztfasizmus mindig magába olvasztja a prefasiszta és fasiszta-náci változatokat, amin nem lehet csodálkozni. Szerény nézetem szerint a magyarországi konzervatív jobboldal dilemmája a következõ: a „két tábor” téves logikája alapján hagyja-e magára hatni az új keletû, fiatal és energikus fasizmus nézeteit és szimbolikáját, vagy elutasítja ezt a lehetõséget. Mindeddig a konzervatív jobboldal az antifasizmust a szociálliberális és neoliberális „balközép” sajátosságának tekintette – pedig létezik konzervatív antifasizmus (Magyarországon is, csak elszigetelt és nem eléggé ismert) –, ezért mindmáig nem volt hajlandó a szokásos tiltakozó, elszörnyedõ, elítélõ gesztusokra. Az, hogy a „balközép” és a baloldal mintegy kisajátította az antifasizmust, nem helyes és nem kedvezõ, de nem mentség. Az, hogy néha olyan személyeket és köröket vádolnak burkoltan vagy nyíltan náci, fasiszta szimpátiákkal, akik és amelyek ezt nem érdemlik meg, igaz – de szintén nem mentség. Túlhevült balközép cikkírók a konzervatív jobboldaltól hagyományának megtagadását követelik, továbbá teljes körû, töredelmes bûnvallomást: ez csakugyan abszurdum – de nem mentség. (Hasonló szemrehányásokat a konzervatív sajtóhoz is lehetne intézni, de ezt se tartom fontosnak.)
Noha értékelem TGM gesztusát, és szándékait, amelyek a jobboldalhoz intézett nyílt levelének megírására késztették, de mûvét õszintétlennek, sõt kifejezetten veszélyes manipulációnak vélem. E nem túlságosan barátságos felütésre ugyan nincs mentség, de van magyarázat, így az alábbiakban ezt szeretném összefoglalni. Elõre bocsátom, hogy a valóban megalapozott és méltó válasz legalább olyan terjedelmet igényelne, mint amilyen az eredeti írásmû, ám azzal is tisztában vagyok, hogy erre nincs mód, így hozzászólásom inkább csak tézisszerû vázlata mindannak, amirõl szólni szeretnék. TGM írása kiváló példa arra, hogy hogyan kell a leendõ „vitapartnereket” már megmukkanásuk elõtt csapdába csalni, esélyt sem hagyva számukra. Az írás ugyanis szinte minden mondatával azt sugallja, hogy a felvetett kérdéseknek ez az egyetlen elbeszélési módja létezik, vagyis, hogy ez „AZ” elbeszélés, és, aki nem ezen a „nyelven” szólal meg, az vagy az Észnek, vagy az Erénynek van híján, hogy a TGM által oly nagyra becsült Felvilágosodás sötétségének, manipulatív meta-nyelvével szóljak. És, ha már a Felvilágosodásnál tartunk, két közbevetést tennék: Az egyik, hogy az a „pusztító világerõ”, amelyet, azért vagyok kénytelen így említeni, mert a TGM által is képviselt véleményhatalom, gyûlölet-beszédnek bélyegzi, és büntetõjogilag szankcionálja már azt is, ha valaki egyáltalán a létezését felveti…nos, ez a pusztító világerõ éppen a jakobinus létkarakterében mutatja meg elõször igazi arcát a modernitás embere számára. (Egyébként lássuk jó ha figyelünk
Elgondolkoztató, mondhatni: csüggesztõ állapot, hogy eddig alig akadt tekintélyes jobboldali, konzervatív értelmiségi, aki az elterjedtebb jobboldali médiumok valamelyikében hangot adott volna aggodalmának vagy fölháborodásának, alig akadt olyasvalaki, aki – azontúl, hogy meglehetõsen nevetséges módon az egész szélsõjobboldalt a „balliberális” körök találmányának tekinti – a nagy nyilvánosság elõtt elmélkedett volna azon, hogy szerinte mi a teendõ a mai fasizmussal szemben. (Megjegyzem, ennyiben a Fidesz- KDNP „balra áll” saját sajtójától és értelmiségétõl: Orbántól, Kövértõl, Pokornitól, Semjéntõl szórványosan hallunk antifasisztának értelmezhetõ nyilatkozatokat.) Ezt valameddig magyarázza az abszurditásig kiélezõdött szembenállás a „baloldalnak” nevezett neokonzervatív-neoliberális jobboldal és a konzervatív (nemzeti konzervatív, szociálkonzervatív) jobboldal között. De örökké nem magyarázhatja. Én nem teszek önöknek javaslatokat, ez nem az én dolgom, csak eltûnõdöm ezen a sajátságos helyzeten. Nem óhajtom elõírni önöknek – isten õrizz! –, hogy „elhatárolódjanak”, tudom, mennyire utálják az effélét. De meggyõzõdésem, hogy meg kellene szólalniuk ebben az ügyben. Ha van nemzeti ügy, hát a fasizmus problémája, remélhetõ közös leküzdése az. A megítélésével kapcsolatos nézeteltérések természetesek – önök nyilván az értelmezésemet is vitatják majd, s ennek õszintén örülnék –, de baljós hallgatásuknak jó lenne, ha vége szakadna. Ennek a cikknek a kéziratát 2009. május 27-én zártam le, másodízben apró módosításokkal pedig június 3-án, tehát az európai választások elõtt. Forrás: Magyar Nemzet, 2009. június 13.
be, nem túl elegáns dolog a vitapartnereinket már megszólalásuk elõtt a hamis értelmezés ketrecébe zárni, majd békétlen szélsõségesnek minõsíteni, ha szeretne e nem túl kényelmes ketrecbõl kitörni. Különösen akkor nem, ha ráadásul még önmagamat liberálisnak, következésképp, a türelmes és alázatos szeretet megtestesítõjeként tételezem.). A másik, hogy amit õ „jobboldalnak” nevez, az úgy, valójában nem létezik, így a „címzett ismeretlen”. Van persze „valami”, ami önmagát polgári oldalnak, jobboldalnak, nemzeti oldalnak, népi oldalnak, keresztény oldalnak, konzervatív oldalnak nevezi, hogy csak néhányat soroljak fel a súlyos tévedésként szinonima gyanánt használt kifejezésekbõl. Az a politizációs alakzat, amely ezekkel, a szimbolikus kifejezésekkel illeti önmagát, még messze van attól, hogy képes legyen szembenézni azzal, hogy legalább három egymást kölcsönösen és többszörösen tagadó hagyomány-réteg lemez-tektonikájára épül. A legmélyebb réteg ezek közül, az õs-hagyomány, vagy ó-kultúra, amely már a zsidó-keresztény civilizációt is a rontott szakralitás végzetes megnyilvánulásának tekinti. A második az a kereszténység, amely legfeljebb csupán kulturális „kényszerzubbonyként” fogadja el a „szekularizációt”, csak a pusztító világerõ értelmezõ-hatalmi terrorjától megrettenve ezt nincs bátorsága kimondani. És végül a harmadik, amely a Felvilágosodás és modernitás hagyományrétegét fogadja el sajátjának. Általában ezt szokás a „konzervatív-liberális” jelzõvel illetni, és ez, az, amely a rendszerváltás hazug rendszerében egyszerûen kisajátította az „oldal” teljes uralmi szerke5
zetét, kizárva onnan az abszolút többségben lévõ két elõzõ rétegre építkezõket. A „jobboldalon” belüli ideológiai összecsapások mentén persze mindez nem képes a felszínre jönni, de a nagy történelmi kataklizmák során mégis csak „lehull a lepel”, amit a görögök az apokalipszis szóval jelöltek. És most újra ilyen kataklizma és apokalipszis felé közeledünk. Az, hogy TGM érzékenyen megsejti, és szeretné mérsékelni a pusztulást, az üdvözlendõ szép gesztus. Csak kevés, és túl késõi már, az õszintétlenségérõl nem is beszélve. Emlékeztetném is épp ezért Merteuil márkinõ híres figyelmeztetésére Laclos „Veszedelmes viszonyok” címû kulcsregényében: az idõ már nem alkalmas a cselszövésre. Arról nem is beszélve, hogy, és ezt õ tudja a legjobban, „baloldal” sincs. Abban az ócska és primitív hazugságokra épülõ értelemben, aminek alapján az MSZP nevezi magát baloldalnak, eleve nem volt és nem is lesz, ezt TGM is, egyébként helyesen, elõre bocsátja. De abban a történelmileg mulatságosan eklektikus és teljesen önkényes formában sincs, ahogyan õ próbál, egyébként ötletesen „új baloldali” talapzatot barkácsolni mindazoknak, akiket az ökológiai „probléma”, a fogyatékkal élés, az etnikai vagy éppen szexuális és még számos egyéb „másság” kapcsol össze. TGM nyíltlevelének tehát nemcsak címzettje nincs, de feladója se, hisz a szerzõ nyílván az általa feltételezett hipotetikus „baloldal” nevében fogalmazta meg mûvét. E rövid bevezetõ után azonban térjünk rá a levél legfõbb üzenetére, hogy tudniillik, jó lenne, ha a „jobboldal” megszólalna, mert, ha van „közös nemzeti ügy, akkor fasizmus remélhetõleg közös leküzdése az”, írja levelének végén a szerzõ. Ha azonban egy emberi közösség hosszú távú és összehangolt cselekvésre készül, akkor ennek van két elemi elõfeltétele, az „elbeszélés” és a „megbeszélés”. Valamelyes egyetértésre kellene jutni, tehát abban, hogy hogyan is alakult ki ez a helyzet, és hogyan kellene belõle kikerülni. Lehetõleg élve! Vagyis nem elég azt mondani, hogy „ez így tovább nem mehet”, amelyben egyébként ma minden épelméjû ember egyetért Magyarországon, sõt teli torokkal üvölti: ELÉG! Azt is meg kellene ugyanis mondani, hogy mi az, az „EZ”, ami nem mehet tovább, és milyen módon kellene megváltoztatni, hogy eztán másként menjen. Az alábbi gondolatmenet arra tesz kísérletet, hogy jelezze, az egész emberi létezést, és benne a Magyarország nevû „lokalitást” sújtó válság, olyan összefüggésekre épül, amelyekre TGM nemcsak, hogy rámutatni nem tud, mer, akar, hanem éppen ellenkezõleg egész életében mindent megtett (és tesz ma is) annak érdekében, hogy ezek az összefüggések soha ne is kerülhessenek be az emberiség közös diskurzus terébe. Induljunk ki abból, amivel akár egyet is érthetünk, hogy a fasizmus valamire adott válaszként jelent meg a történelem színpadán, és ez most sincs másként. Azért gondolom, hogy egyetértünk, mert õ idézi önmagát 2006-ból, amikor megismervén, hogy mire készül az új kormány, azt mondta, ebbõl fasizálódás lesz, lett is. Sajnos az én eszmefuttatásom is óhatatlanul karikatúraszerû lesz, ahogyan õ minõsíti saját maga „új baloldal” vázlatát, de hát ugye a „terjedelmi korlátok”. Az emberi létezés most már legalább háromezer éve halad egy ma még ismeretlen következményekkel járó lepusztulási lejtõn lefelé. „A lét elveszett- írja Hamvas Béla-, ami maradt, csak az élet.”. Mindezt ma már talán azzal egészíthetnénk ki, hogy lassan élet sincs, csak puszta „fennállás”, létezés, sõt most már élet nélkül. Mert, ahogyan Ortega y Gasset írja, „Az élet eszközei fontosabbak lettek, mint maga az élet, sõt az eszközök magát az életet tették saját maguk eszközévé.” Amikor a bevezetõben „pusztító világerõként” aposztrofáltam e folyamat feltételezhetõ lényegét akkor éppen azt a „szubsztrátumot” próbáltam megnevezni, amelynek minden körül írási kísérletét most a globális hatalmi rend leghatékonyabb véleményhatalmi fegyverei akadályozzák meg, összesküvés elméletnek, és/vagy gyûlölet beszédnek nyilvánítva ezeket, a kísérleteket. Az uralkodó birodalmi megközelítési mód, minden ellenkezõ irányú állításával szemben ugyanis van alanya ennek a lét-pusztításnak. Csak mivel a róla szóló diskurzus-tér megnyitása egyúttal e totális világuralmi szerep megkérdõjelezését, sõt megrendülését hoz6
ná magával, így érthetõ, hogy mindent igyekszik megtenni ennek elkerülése érdekében. Milton Friedman Nobel díjas amerikai közgazdász híres szállóigéje, miszerint „The business of the business is the business” nagyon tömören kifejezi e pusztító világerõ ontológiai lényegét. Ez azt jelenti, hogy, ha neked valami profitot hoz, akkor abban az esetben is folytasd, sõt bõvítsd ezt a tevékenységedet, ha tudod, hogy a saját hasznodnál akár százszor nagyobb kárt okozol ezzel a „külsõ természetben” (NATÚRA) és a „belsõ természetben” (KULTÚRA). Íme a lét-felélés, önpusztítás hibátlan receptje! Ez tehát az emberiség kollektív öngyilkosságának lényege, csak „politikailag nem korrekt” erre rámutatni. Ha ehhez még hozzá tesszük, hogy a világ urai ennek alapján a „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” hármas parancsában büszkén hirdetik globális stratégiájukat, amely nem más, mint a „globalóma”, vagyis a rákos burjánzás metaforája, akkor többé-kevésbé világos a képlet. És akkor mindjárt mondjuk ki azt is, essünk túl a nehezén, amit TGM fasizmusnak nevez, az, valójában egy kétségkívül brutális kemoterápia. Cinikusan persze mondhatnánk hogy hát, ja, majdnem mindegy, hogy a pusztító betegségbe, vagy a pusztító gyógymódba halunk bele. Ahogy a rákgyógyászat is tudja már, csak a globális betegség-ipari komplexum ezt nem engedi bevallani, a kemoterápia valójában zsákutca, erre felé biztosan nem lesz kijárat! Az egyetlen megoldás a megelõzés lenne. Össze kellene szedni a bátorságunkat, és beszédbe kellene elegyedni a „ráksejttel”, aki valójában mi magunk vagyunk, és persze a „globalómával” is, aki szintén. Mint ahogy a kemoterápia és a fasizmus is. Rá kellene jönnünk, hogy mi, és hogyan borítja fel az emberi létezés eredendõ szakrális egyensúlyát, és mi vezet a mértéktelenség apokalipszisához, amikor „leleplezõdik” az emberi létezés egy „sötét és pusztító” mozzanata. És, hogy erre, hogy alakulnak ki válaszként a még pusztítóbb „immunreakciók”, és végül ez az „akció-reakciósor” hogyan vezet a semmibe. Vagy egy másik metaforával élve, ha azt feltételezzük, hogy az emberi létet elpusztítani igyekvõ végzetes parazitáról van szó, akkor hogyan léphetünk ki abból a statikus értelmezési keretbõl, hogy vagy-vagy, tehát, hogy vagy a parazita pusztítja el a világot (és a világgal együtt magát is), vagy a világ pusztítja el a parazitát. Mert, ha a parazita is mi vagyunk, vagyis csupán az emberi lét-lényeg „sötét anyagáról” van szó, akkor az egyetlen esély, csak a statikus helyzet-értelmezés dinamizálása lehet. Vagyis nincs mese, meg kell tanítani a parazitát (önmagunkat?!) arra, hogyan alakulhat(unk) át „szimbiótává”. Ne felejtsük el, hogy azok a baktériumok, amelyek a tápcsatornánkban élnek, és amelyek nélkül ma már nem is tudnánk létezni, valaha halálos ellenségeink voltak. Sõt ma már az állati sejtek egyik fõ alkotóelemérõl a mytokondriumról is azt feltételezik, hogy valaha önálló, és velünk ellenséges élõlény volt. Igaz, ezek a „tanulási” folyamatok eltartanak néhány millió évig, ma viszont egyelõre az is erõsen kérdõjeles, hogy e század végéig megmarad-e az emberiség. Összefoglalva, ahogy mondani szokás nincs olyan bonyolult kérdés, amelyre ne volna olyan válasz, ami egyszerû, gyors, olcsó, és….rossz! Azt gyanítom, hogy TGM válasza a kétségtelenül létezõ kérdésre rossz. Ösztönösen, vagy tudatosan, ezt neki kellene eldöntenie, változatlanul védi azokat a tabukat, amelyek ledöntése nélkül nincs menekvés. Iszonyú dolgokkal kellene szembenézni. Az önmagát az emberi létezés csúcsteljesítményeként ünnepeltetõ nyugatias modernitás, globalitás urainak be kellene látni végre, hogy a végzetes játszma a befejezõ szakaszához ért. Lehet megbélyegezni, terroristának, fasisztának minõsíteni mindent és mindenkit, aki lázadni mer a Nyugat hazug és álságos „piacgazdasága és demokráciája” ellen, amely csupán hamis foglalata annak a planetáris dimenziójú diktatúrának, amely láthatólag nem egyszerûen a „semmibe”, hanem valami ennél is szörnyûbb, ma még elképzelhetetlen „negatív létbe” hajszolja az egész emberiséget. Lehet mindezt cinikusan fejlõdésnek, haladásnak, felemelkedésnek és szabadságnak nevezni, de az „idõ már nem alkalmas a cselszövésre”! Szóval Tisztelt TGM, Kedves Gazsi, nagyon kérlek cselszövés helyett, inkább most már valóban azon jártasd, egyébként irigylésre méltón briliáns agyad, hogy „lehulljék végre a lepel”! Ha esetleg mégis erre fordulnál, hiszen a csoda az egyetlen valóság, ígérem, rám mindig számíthatsz! Bogár László
jó ha figyelünk
Minden rosszban van valami jó – állítja a taoizmus õsi igazságának vulgáris fordítása. (Amit aztán a magyar humor mindjárt felkarolt: minden rosszban van valami jó – mondta a hasát elégedetten simogatva a farkas –, bennem például Piroska.) A kormány megszorító szadizmusa persze rossz, de akarata ellenére jó, vagy legalábbis jóra fordítható mozzanatai is vannak. Ezek egyikévé válhat a “nagy bruttó” bér bevezetése. Az intézkedés döntõ oka szimpla PR, vagyis az adócsökkentés jól hangzó ígéretét próbálják ezzel teljesítettnek maszkírozni. (Ha esetleg valaki kevésbé lenne járatos az ügyben, zárójelben teszem hozzá, a “nagy bruttó” azt jelenti: az szja-t ezután nem az eddigi bruttó bér után fizetjük majd, hanem a munkaadónk által a tb-számlánkra befizetett és járulékkal megnövelt nagy bruttó bér után.) Ráadásul most egy groteszk csavar különös megvilágításba is helyezheti az ügyet. Történt ugyanis, hogy az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, minõsítse alkotmányellenesnek a nagy bruttó bér bevezetését. Indoklásának lényege: ez nem valóságos jövedelem a munkavállaló számára, így, mondhatni, „semmi köze” hozzá. Tehát abszurdum, hogy ezt az õ jövedelmeként számolják el és tegyék adókötelessé. Ez a logika egyébként megegyezik az uralkodó közgazdasági gondolkodás észjárásával, amely általában mint “súlyos bérterhet” emlegeti a munkaadók által (az egészség- és nyugdíj-biztosítási alapba) befizetett összeget. Erre hivatkozva helyezi kilátásba minden politikai erõ ennek csökkentését, sõt 1990 óta több lépcsõben csökkentették is, ráadásul jobb- és baloldali kormányok egyaránt. Az indok általában az volt, hogy a munkaadók e terhének csökkentése majd jelentõsen növeli a foglalkoztatást. Kedves, ám gyermeteg várakozás. Ezen a címen a munkaadóknak juttatott „nemzeti ajándék” kumulált összege az elmúlt csaknem két évti-
zed során több ezermilliárd forint volt, miközben a foglalkoztatottak létszáma több százezerrel csökkent. A tõke létszámbõvítés irányába mutató döntéseiben ez valójában elenyészõ jelentõségû, de ha “ingyen” juthat profitnövelõ forrásokhoz, akkor persze miért állna ellen az állam járulékcsökkentõ hevületének. És mivel érzik, hogy itt viszonylag könnyû az áttörés, ezért törekvéseik döntõ eleme a radikális járulékcsökkentés. Valóban nem csekélységrõl van szó. Ezen a jogcímen sokkal több pénzt fizetnek be az államkasszába, mint tõkejövedelmeket terhelõ társasági adóként. Ahhoz, hogy a kérdést gazdaság-ideológiai elõítéletektõl mentesen tudjuk vizsgálni, induljunk ki az ombudsman feltételezésébõl. A munkavállalónak teljesen érdektelen, hogy a munkaadója mennyit fizet be az egészség- és nyugdíj-biztosítási számlájára. Ettõl nem lesz
sem több nyugdíja, sem jobb egészségügyi ellátása. Formálisan igaz ugyan, de éppen ez a kérdés lényegének igazi abszurditása! Vagyis a munkavállaló számára nemcsak az teljesen érdektelen, hogy egyáltalán fizet-e tb-t a munkaadója, és ha igen, mennyit, hiszen ez “nem az õ pénze”, hanem az is, hogy az egyes kormányok valóban csökkentgetik-e ezt az összeget. Csakhogy ezeknek a munkaadói járulékoknak a csökkentgetése – közgazdasági tartalmát tekintve – valójában egyszerû jövedelemszivattyú, amely a tõke és a munka osztozkodási arányát változtatja meg. Lehetséges, hogy a munkavállaló közvetlenül nem érzi a tb-számlájára érkezõ kevesebb pénz súlyát, de hosszabb távon e kiesõ tb-bevételek tragikus következményei nagyon is megmutatkoznak az egészségügyi rendszer lepusztulásában. És érezteti hatását a nyugdíjba vonulás romló feltételeiben, meg persze a nyugdíjasok megsarcolásában is. Éppen az a katasztrófa, hogy az elmúlt évtizedek során szinte senki nem tett semmit a felismerés nyilvános megjelenéséért. A nagy bruttó bér bevezetése az elsõ lépés lehet a pusztító látszatok és az erre épülõ tetszetõs, de hamis “reformstratégiák” leleplezésére. Ezzel elindulhat az a felismerési folyamat, amely a munkavállalók számára világossá teszi: a munkaadó által befizetett tb-járulék nagyon is az “õ pénzük”, és hogy a csökkentésére irányuló szándék valójában az õ reálbérük csökkentése. Ki kell derülnie végre, hogy ez a munkaerõ igazi ára. És pont a munkaadónak nincs semmi köze ahhoz, hogy ebbõl a “nagy bruttó” bérbõl az állam és a munkavállaló egyezkedése nyomán mennyi kerül a tb-kasszába, és mennyi marad nettóként a munkavállalónál. Ezért aztán reményeink szerint – egy rossz és romboló kormányzati döntéssorozat elemeként –, ez a lépés nagyon is szolgálhat majd helyes célokat, jelezve a taoizmus õsi igazságának érvényességét. Bogár László
9 ÉVES KISLÁNYOKAT BUZDÍTANAK ABORTUSZRA A spanyol és portugál nyelvterület lapszemléje Abc.es – Spanyolország Új botrányról írt a spanyol konzervatív lap portálja. Bibiana Aído, a kisebbségi spanyol szocialista kormány legfiatalabb – 32 éves – tagja, esélyegyenlõségi miniszter új tanácsokat ad a serdülõ lányoknak a lap birtokába került minisztériumi útmutatóban. Ha már elég érettek rá, minél fiatalabb korban vállalják a terhességmegszakítást, és nem az eredetileg javasolt 16, hanem akár 13 éves korban is. A miniszter asszony 9-17 éves korú lányoknak szánja az útmutatót. A lap fõleg azt teszi szóvá, a felvilágosító útmutatóban sehol sem ösztönzik a tinilányokat, hogy a szüleiktõl kérjenek tanácsokat ebben az élethelyzetben: csak az orvosokhoz irányítják õket és hangsúlyozzák, mindenben õk döntenek saját magukról és az életükrõl. Ehhez csakis az õ döntésük kell, és a szülõknek abortusz esetén nem kell tudniuk róla, és a beleegyezésüket sem kell kérniük. A szocialista kormány azt tervezi, hogy az abortuszt tovább könnyítõ – belpolitikai vihart kavaró – új törvény az év végén vagy a jövõ év elején léphet hatályba.
jó ha figyelünk
7
Mára az egész ország, – köszönhetõen a hatalmat bitorlóknak, – egyre hasonlatosabbá kezd válni egy rakás koszos, elhanyagolt, igénytelen putriból álló cigánytelephez. Eltekintve persze á nágy urák luxuszvilláitól, és á vájdák, no meg á romáírtelmisíg, vágy á romáizletemberek codálátosz kácálábonforgó, szép, élénkpiros kastéláitól, a hátálmás krisztálycillárrokkál. Egy- két életkép, pár mondat elég ahhoz, hogy mindezt érzékeltessük. Lerobbant faluvégi korcsmából hallatszik az üvöltés: hááá… mi ván itt? Fasizsmus? Ordít a részeg cigány, mert a pultos rászólt, hogy menjen már haza, eleget ivott. Kint 10-15 feketeember ácsorog, dülöngél, vagy éppen ül a földön, az árok szélén, sörösüvegekkel a kezükben. Ócska biciklik hevernek szanaszét az úttesten, s nagy a hangzavar. Isten õrizz, hogy arra vetõdj (én arra jártam, Tiszalucon, de lehetne ez bárhol az országban). Talán harminc fõs is lehet a népes cigánycsalád, mély gyászban szomorkodva, mert hát az ember véletlenül megölte az asszonyt. Megölte szegínyt, nincs mit tenni. Az apa a kóterban, az anya a koporsóban. A purgyékat már az állam gondozza. Semmi nem segít a rokonság fájdalmán, csak az ital, no meg az, ha az éppen arra vetõdõ járókelõket agyba-fõbe verik. A minap láthattunk Verõcén ilyen kétségbeesett romákokat. Lopnak uborkát a kiskertekbõl, bármitbárhonnan. „Lopunk mi, de cak a tisztessíg hátáráin bélû…” mondják, és megílhetísi bûnözõnek nevezik magukat. Így hallották a nagy uraktól. Igaz, könnyen villan a kés, és a borotva is, ha úgy adja a szükség. Ezerszámra lehet sorolni az erõszakos cigánybûntetteket. A börtönök falai már-már szétfeszülnek, hiszen több mint tizenkétezer cigánybûnözõ ugrándozik a zárkákban. Huppa-huppáznak az aluminium vizeskannát verve, csattogtatva a térdükön a kanalakat, vagy éppen a stokit verik szét egymás fején. S gyúrnak, izomra. Intim perceikben diszkréten köcsögölnek. TV, mozi, Istentisztelet… egész jó a kaja. Igázi úriémbérék odabent. Rászisták, fásisták ismételgetik a draskovicsoktól bajnaiktól, kalampároktól hallott érdekes, furcsa szavakat, és közben, titokzatos módon, hol itt, hol ott hullik el
belõlük egy-két szerencsétlen, gyanútlan purgyé, csóró cigánynapszámos, segílyen élõ bodzaszedõ, valamiféle rejtélyes gyilkosok vadászpuskájának dörrenése nyomán. Ilyenkor vészjósló hangon, újult erõvel sipítanak a hatalom bitorlói, s szélsõjobboznak, gárdáznak, uszítják a sötét népséget a magyarok ellen. Robbanásig feszült a helyzet toldja meg a karvalyelnök. Polgárháborús veszéllyel riogat. Pajeszos, fekete kaftános zsidók Simon Wiesenthal jegyében huhognak a Gárdára, a Jobbikra, ebben az õrületes kavargásban, miközben a vadászpuskás fantomoknak nyoma sincs. Nincsenek meg a cigányt gyilkolók. Hiába a százmilliós vérdíj, hiába az FBI. Mégis az összes ántirászistá, ántifásisztá tudja, hogy csákis a rászísták, mindenképpen a fásiszták lehetnek a gyilkolók. Ezt sugallják fentrõl, ezt suttogják lent. És valahol a háttérben egy hatalmi érdekcsoport, köztük a vadászpuskások, elégedetten figyelnek. Azt hiszik, hogy….pedig dehogy. Hiába minden sunyiság. Hiába a nyüszítés, a kínos igyekezet. Már mindenki tudja, hogy nemcsak “hazudtok nappal, éjjel, meg
este”, nemcsak loptok, hanem gyilkoltok is kínotokban. Bármit, bárkit feláldoznátok, hogy megússzátok a temérdek aljasságot, amit elkövettetek. De hiába elvtársak. Ez itt Magyarország. Nem cigányország, és nem zsidóország. Csak kissé elvetettétek a sulykot. Ezért aztán hirtelen mindenkinek elege lett belõletek. Nagypofájú, gátlástalan, uszító zsidókból, emberi mivoltukból kivetkõzött cigánybûnözõkbõl egyaránt. (kinek nem inge, ne vegye magára) Nem akartok beilleszkedni, tiszteletet, hálát mutatni azért, mert befogadtunk benneteket. Így hát takarodnotok kell. Lakjatok akár fényes villában a Rózsadombon, vagy koszos putriban, ki lesztek ebrudalva Magyarországról. Egy év sincs már hátra, és voksolunk. Minden magyar maga dönt. Egy tollvonással. Egyetlen perc alatt végetvetünk ennek a cigányvilágnak. Jöjjön a Jobbik. A csendõrség, a rend, a felelõsségrevonás, a büntetés, a közös munka a szebb jövõért. Magyarország a Magyaroké! Forrás: Vass István – Nemzeti Internetfigyelõ
BÛNÖS HALLGATÁS A bizottság azonban meg sem szólalt a minden európai dokumentummal szembemenõ szlovák nyelvtörvény megszületése óta. Felemelte ugyan a hangját az Európai Parlament újonnan megválasztott lengyel elnöke, Jerzy Buzek, mondván, ez már nem szlovák–magyar ügy, rossz, Európára nézve veszélyes üzenetnek nevezte az Európai Kisebbségek Föderációjának Unióját vezetõ német Hans Heinrich Hansen, valójában azonban nem történt semmi. Pedig a szoborvita az újabb példa arra, hogy milyen érzékeny lehet a nemzetiségi kérdés ma is Európában. A legkisebb dolog is politikai hadüzenetté válhat, ha felforrósodik a hangulat. S a politikusok szeretnek a tûzzel játszani. Teljességgel érthetetlen tehát, hogy az EU miért nézi tétlenül, amint két tagállama heves vitába keveredik egymással, amikor a határain kívül elõszeretettel lép fel mérséklõ, stabilizáló és békéltetõ szerepkörben. Ez a magatartás felelõtlen, s egyben öngyilkos is. A hallgatás – sokakat fordítva el tõle – nem csak morálisan gyengíti az uniót, az ilyen konfliktusok stratégiai értelemben is aláássák az épülõ európai házat.
8
jó ha figyelünk
Benjamin M. Schutz múlt századi amerikai krimiíró találóan állapította meg a hollywoodi házasságokról, hogy azok sem zajlottak rosszabbul, mint a legtöbb. Az író ezt úgy értette, hogy egészen addig eltarthatnak, amíg a nõ szépsége és a pasas pénze elég ahhoz, hogy felhõtlen boldogságban éljenek. Aztán amikor ez már nem mûködött többé, felismerték, hogy idegenek egymás számára, elváltak – és mentek, hogy elkövessék ugyanazt az istenverte hibát újból.
Benjamin M. Schutz Ez az élethelyzet a múlt század harmincas éveitõl Magyarországon is általános lett, majd korunkra, a piacgazdaság felé araszolgatva különösen azzá vált, hiszen a válások aránya hatvan százalék, így mind gyakrabban kell költözni. Máig megmosolygom a néhány évvel ezelõtti tévéreklámot, amikor a feldühödött, vélhetõen megcsalt asszony az ablakon dobálja ki a hûtlenné vált férfi öltönyeit, bõröndjét. A férfi taxit hív, beszáll, a cinikus taxis pedig – látva a helyzet egyértelmûségét – rögtön neki is szegezi a költõi kérdést:
Hotel? A férfi pókerarccal – ismerve persze az aktuális hitelpiaci viszonyokat – odaböki: Nem, hitel! Tehát lehetett nulla forint önrésszel lakásvásárlási hitelhez hozzájutni. Bárki válhatott egy fillér kezdõrészlet befizetése nélkül boldog Suzuki-tulajdonossá, a kocsihoz egy évig még ingyen casco is dukált, sõt egyes banki reklámok szerint a szabad felhasználású jelzáloghitelbõl még a lakodalomra is futotta. Jobb esetben még egy szerényebb nászút is belefért. Az élmény mellett, persze, a hiteltörlesztés is egy életre szólhat, rosszabb esetben a házassági vagyonközösség megszüntetési perének részévé is válhat. No, de hát ezek a hitelek már a múltéi. A bankoknak kellett a nagy forgalom, a tetemes profit. Nem is volt baj ezekkel a hitelekkel, amíg a gazdaság úgy-ahogy mûködött, volt munkahely, fizetés. Így volt ez az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, egyszóval, szinte bárhol a világon. Egészen az elmúlt évekig, a másodlagos jelzálogpiaci válság kirobbanásáig, majd tovaterjedéséig. És hogy hazánkról is szóljunk: ameddig a szocialista kormány – jelzálogpiaci válságtól függetlenül – tönkre nem tette az országot. Szakszerûen fogalmazva: a bankok nem korlátozták a kétes hitelképességû ügyfelek hitelfelvételét sem, a monetáris bázis kibõvült. Kapott hitelt az is, aki nem volt éppen hitelképes. De hát azóta megdrágultak, kiszámíthatatlanná váltak a kölcsönök. A szerzõdések apró betûs részleteire meg senki sem figyelt. Persze ez így nem igaz. A bank figyelt, különösképp arra, hogy az ügyfél ne nagyon olvasgassa az apró betûs függeléket. Mert,
mint tudjuk, az ördög a részletekben van! A pénzintézeteket az állam az adófizetõk zsebébõl konszolidálja, így mindenképpen a pénzéhez jut a bank, amely még az idõközben munkanélkülivé vált szerencsétlen ügyféltõl is megpróbálja bevasalni, amit csak lehet. Nem csoda a banki károsultak egyre elkeseredettebb és dühödtebb fellépése. Az Amerikai Egyesült Államokban napirenden van a banki ügyfelek védelmére hivatott új szövetségi fogyasztóvédelmi hatóság létrehozása. Ez a hatóság követné figyelemmel a hitelkártyákra és jelzáloghitelekre vonatkozó szerzõdések apró betûs részleteit, nehogy a bankok becsapják az ügyfeleiket. Ezt a feladatot most az amerikai szövetségi tartalék rendszere (közismertebb nevén a Fed) végzi. Ám a republikánus és a demokrata képviselõk szerint nem elég hatékonyan, hiszen a mostani válságot is a Fed tutyimutyisága idézte elõ, azaz nem felügyelte jól a bankokat és a kockázatos jelzáloghiteleket. A vita persze nem az intézmény szükségessége körül forog, hanem arról szól, hogy az ügyfélvédelmi hatóság az e téren lejáratódott Fedhez tartozzon, vagy legyen önálló. Néhány napja Orbán Viktor – látva a szocialisták mind mélyebb tehetetlenségét – vezetõ szakértõket kért fel a Fidesz kormányprogramjának véglegesítésére. Kardinális kérdés a bankoknak 9200 milliárd forinttal tartozó lakosság terhe, hiteleinek további sorsa. A Fidesz-elnök szándéka szerint Magyarországon is szigorú ellenõrzés alatt kell tartani az apró betûs részeket. Az új kormány ezt minden bizonnyal magára vállalja. Forrás: Lentner Csaba – Magyar Hírlap
BIHARI MIHÁLY ÉLETRAJZA
Bihari Mihály 1943-ban született, Budapesten. Az általános iskola befejezése után kárpitostanuló volt, letette a szakvizsgát, és rövid ideig a szakmájában dolgozott. 1963 és 1965 között katona volt, majd az Eötvös József Gimnáziumba járt elõbb esti, majd levelezõ tagozatra (munka mellett). Ezután 1971-ig az ELTE Jogtudományi Karán tanult és szerzett diplomát. Késõbb szociológiai diplomát és filozófiai szakosítót is szerzett. 1970-tõl tudományos gyakornokként dolgozott az ELTE Jogtudományi Karának Állam- és jogbölcseleti tanszékén. 1973-tól tanársegéd, 1975-tõl adjunktus. Négyéves minisztériumi munka után visszatért az egyetemre (docensi minõségben). 1984-ben lett a politikai tudományok kandidátusa. Ugyanebben az évben létrehozta az egyetem politikatudományi csoportját, amelynek vezetõje volt. 1989-ben a megalakult Politológiai Tanszék vezetõje lett 1999-ig. 1993 óta egyetemi tanár, a politikatudományok doktora. 1972-ben belépett az MSZMP-be. Politikatudományi írásai és a párt reformtáborában való részvétele miatt vitába keveredett a pártvezetéssel, és három prominens társával (Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László) együtt 1988-ban kizárták a pártból. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak (1987) és az Új Márciusi Frontnak. 1994-ben pártonkívüliként, az MSZP támogatásával bejutott az Országgyûlésbe. Az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke volt. Neve 2005-ben felmerült, mint köztársaságielnök-jelölt. 1999 óta az Alkotmánybíróság bírája. 2005 és 2008 között õ vezette a testületet. (Wikipédia) (folytatás a 16. oldalon) jó ha figyelünk
9
Polgármesterek, demokrata és republikánus párti potentátok, sõt tiszteletre méltó (?) egyházi személyiségek a fõszereplõi annak a nagyszabású svindlinek, amelynek július végén vetett véget az FBI New Jersey szövetségi államban. Mindennapos eset, legyinthet rá a kormánypártok korrupciós hiperaktivitása láttán e téren is rezignálttá vált magyar olvasó, joggal igényelve, hogy söprögessünk inkább a saját portánk elõtt. Hogy mégis foglalkozunk vele, azt nem az elkövetõi kör sajátos (noha „mindennaposnak” mondható) etnikai összetétele, hanem az a mód indokolja, ahogyan az izraeli média és politika reagált rá. Röviden a tények: parkolókban gazdát cserélõ borítékok, korrupt választott tisztségviselõk és állami hivatalnokok, pénzmosásra szolgáló zsinagógák, nemzetközi szervkereskedelem – egy politikai thriller minden eleme megtalálható az FBI által felgöngyölített ügyben. Felejtsük el Chicagót! Az a rendkívüli ingatlan-boom ugyanis, amelyet New York közelsége okán élvezett, New Jerseyt már jó ideje a korrupció közismert melegágyává tette, amint azt az utóbbi évtizedben foganatosított több tucatnyi letartóztatás is bizonyítja. Az igazi nagy halakhoz azonban a szövetségi ügynököknek szükségük volt egy nehézsúlyú csalira, akit 2006-ban találtak meg a szefárd rabbi fiaként kiváló „közösségi” kapcsolatokkal rendelkezõ Solomon Dwek személyében. A New Jerseyben és Brooklynban több mint kétszáz ingatlannal rendelkezõ 36 éves spekuláns egy 25 millió dolláros csalás kapcsán került a hatóságok látókörébe, és büntetésének csökkentése fejében hajlandó volt az FBI informátorává válni. Mikrofont tûztek tehát a gomblyukába és megbízták azzal, hogy épüljön be egyrészt a szíriai zsidó közösségbe, másrészt a helyi politikusok közé. Tehetséges szélhámosként végül is több tucat delikvenst sikerült lépre csalnia, 44-et pedig rács mögé juttatnia, köztük öt rabbit és számos újonnan megválasztott politikust, akik egyébként kivétel nélkül korrupcióellenes programmal kampányoltak és gyõztek a választásokon. Ami a jámbor egyházfikat illeti, a 87 éves Saul Kasszin, az 58 éves Eliahu Ben-Haim, az 57 éves Lavel Schwartz és az 56 éves Mordeháj Fish végezte a piszkos pénz tisztára mosását oly módon, hogy állítólagos „jótékonysági célokra” Izraelbe utalták, majd 10 százalékos jutalék levonása után visszajuttatták azt a megbízóknak. Egyikük, az 58 éves Levy-Jichak Rosenbaum pedig még arra is kapható volt, hogy bagatell 160 ezer dollárért vesét szerezzen Dweknek, amelyért a saját bevallása szerint már évek óta zajló szervkereskedelem keretében 10 ezer dollárt fizetett volna egy izraeli rászorulónak. A vezetõ izraeli napilap, a Ha’aretz (2009. július 26.) szerint a gigasvindli leleplezõdése azzal a konkrét következménnyel jár majd a cionista entitásra nézve, hogy „a Sász párt kevesebb adományt fog kapni az amerikai szefárd zsidóktól, tehát közvetlen állami támogatást fog kérni, mert ez (a botrány) a szefárd jesivák egész rendszerét érinti”. Jichak Kakun, a Yom Le’Yom hetilap fõszerkesztõje viszont úgy látja, hogy a rabbik látványos és „túlmédiatizált” letartóztatása mögött valójában antiszemitizmus áll. Mint írja, „az az érzésünk, hogy az FBI szándékosan tartóztatott le minél több rabbit, egyszerûen azért, hogy megalázza õket. (…) Anélkül, hogy számot vet10
nénk az ügy részleteivel, sohasem láttuk még, hogy az FBI és a rendõrség így viselkedett volna muzulmánokkal és keresztényekkel. Nyilvánvalónak látszik, hogy ezeket a letartóztatásokat az antiszemitizmus motiválta”. Az újságíró nem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy szándékában áll vezércikket szentelni az Obama-kormánynak, amely szerinte antiszemita érzületet gerjeszt az amerikai zsidók ellen. Ugyanígy gondolja Nisszim Ze’ev, a Knesszet Sász párti képviselõje is, aki kijelentette, hogy az amerikai rendõrség szándékosan mutatott hamis képet a zsidó közösség tagjairól, amikor azzal vádolta õket, hogy szervkereskedelemmel és sikkasztással hozhatók kapcsolatba. A média által a meggyanúsított rabbikra alkalmazott olyasféle kifejezések apropóján, mint a „Kóser Nostra” (vö. Cosa Nostra), az izraeli honatya – a hasonló esetekben mindig célravezetõ taktikát alkalmazva – antiszemitizmussal vádolta meg a rendõrséget és a sajtót, mert úgymond „megpróbálják elhitetni, hogy létezik egy zsidó maffia”. Némi pikantériát ad a dolognak, hogy ez utóbbi létezését – többek között – olyan hiteles és megcáfolhatatlan, merthogy „közösségi” források is alátámasztják, mint Rich Cohen Kemény zsidók (Ulpius-ház, 2003) címû könyve. Sõt mi több, az amerikai Rolling Stone magazin szerkesztõjeként ismert szerzõ, aki a Newsweek szerint „az a zsidó maffiának (sic!), ami Mario Puzo, a Keresztapa írója az olasz maffiának”, ebbéli minõségében valóságos dicshimnuszt zeng vágya cseppet sem titokzatos tárgyáról, például így: „A zsidókat Amerikában is elnyomták, megfélemlítették, de Amerikában a zsidók visszavághattak. Nem korlátozták õket, legalábbis jogi értelemben, semmiféle helyre vagy foglalkozásra – szabadságukban állt bûnözõvé lenni” (46. o.). „Gyilkosok voltak. Úgy öltek, mintha nem lennének következmények, így sokuk számára nem is voltak. Csak küldetések a vakációk között. Áthágták a korlátokat. (…) Ezek az emberek nem tudták, hogy a zsidóknak gyengéknek kell lenniük, hát nem voltak azok.” (115.) „A legtöbben sosem hallottak zsidó gengszterekrõl. Nem is hiszik el, hogy valaha is léteztek. A zsidó gengszter eszméje tökéletesen ellentmond a zsidókról alkotott sztereotípiáknak, amelyek magyarázzák a zsidók helyét a világban. (149.) „A zsidó gengszterek számára a bûnözés nem a rendszerbõl kivezetõ, hanem a bevezetõ út volt.” (174.) „A gengszterek egy újfajta, sportos, mindenütt magát feltaláló zsidó prototípusai, amely a második világháború hamvaiból született.” (220.) „Az emberek azért nem hisznek a zsidó gengszterekben, mert a zsidó gengszterek halomra döntik sokak elvárásait a zsidókkal szemben. A zsidó gengszterek az elsõk között vetették el a zsidók kivételezettségének eszméjét, tették sínre a zsidókat a gyilkosok és tolvajok világában. Megszabadították õket.” (291.) Úgy tûnik, mindezzel a hatóságok is tisztában vannak New Jerseyben – újabb ürügyet szolgáltatva ahhoz, hogy antiszemitizmust kiáltsanak Izraelben. Epilógus: Izrael Dwek rabbi, a monmouthi szefárd zsidó közösség szellemi vezetõje kitagadta fiát, Solomont, aki a hagyomány szerint ettõl fogva halottnak számít. Döntését a talmudi törvénnyel indokolta, amely megtiltja, hogy egy zsidó információt nyújtson egy másik zsidóról egy nem zsidónak. Épületes. Forrás: antidogma.hu
jó ha figyelünk
John Howard – Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007 „A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértõdjék. Kultúránk évszázadok alatt fejlõdött ki, amely olyan nõk és férfiak harcára, bátorságára és gyõzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták. Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket! A legtöbb ausztrál istenhivõ. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsõjobb, nem politikai kényszer, nem – puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyõzõdésû férfiak és nõk alapították, és ez egyértelmûen dokumentált. És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk. Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja. El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdõjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben. Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetõséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek. De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további elõnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT! Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad.“ Mentõl többünk olvassa és gondolja végig az ausztrál miniszterelnök érvelését, annál jobb esélyünk lesz, hogy a mi nemzetünk tagjai is újra megérezzük, hogy van gerincünk, hogy ugyanezt az igazságot kimondjuk és támogassuk.
John Howard – Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007
Szent István király és augusztus 15. Augusztus 20-ról hellyel-közzel valami keveset hallottunk diákként az iskolákban, de arról már nem, hogy István királyhoz két fontos eseménnyel kapcsolódik augusztus 15-e. Ez a nap Szûz Mária mennybe menetelének napja a keresztény világban. A magyarok történelmében és keresztény mivoltunkban egyben a magyarok Nagyboldog Asszonyának ünnepe is. Az õsi hitünkkel kapcsolatos nyolc Boldogasszony ünnepe olyan erõsen élt nejó ha figyelünk
künk magyaroknak a minden napjaink hitvilágában, hogy ennek megünneplését még a római pápa is engedélyezte katolikus ünnepként. Nem eléggé köztudott, hogy István királyt 1000. augusztus 15-én koronázták meg Esztergomban a II. Sylvester pápától hozott arany koronával a római katolikus szertartás szerint, miután fölkenték királlyá. Ezt követõen hitvesét, Gizellát is megkoronázták, ki ezáltal társa lett a kormányzásban.
Másik igen fontos kapcsolata István királyhoz augusztus 15-ének az 1038. esztendõ, mely halálának idõpontja. A krónikák szerint miután lázas nagy betegen megérezte, hogy végsõ ideje közeledik, õ maga azért imádkozott, hogy ezen a napon adhassa át lelkét a Teremtõnek. Miután magához hivatta a püspököket és fõbb udvari embereket, velük az utódlás kérdését megbeszélte, a koronát és az országot a magyarok Nagyboldog Asszonyának ajánlotta fel. 11
A halál közelének tudata egyben számotvetés az életutunkkal is. Feltételezhetõen így volt István királyunknál is. Szembe nézve mindazzal, amit életében tett, és amit maga után hagy, egyetlen „megoldás” létezhetett a magyarság számára, az Istenanya oltalma. A különbözõ forrásokban a felajánlás szavai a fordítás és az írói alkatok következtében kicsit eltérnek egymástól. Szent István királyunk utolsó szavait így örökítették meg: „Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtõ (megépítõ) nemes asszona, dicsõséges Szíz Mária! Te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyelbódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es oltalmok, es ez en lelkömet te szent markodban.” (Érdy-kódex 1526.) „Ég királynõje,e világ jeles ujjászervezõje,végsõ könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom.” (Hartvik püspök legenda leírása.) „Mennyei királyné, megváltásunk dicsõ eszközlõje! pártfogásod alá legyen bízva végsõ esdeklésemmel az ország egész népével együtt.” – (Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp.1882.) A minimális szöveg eltérés ellenére a leírások mind megegyeznek abban, hogy Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynõje”, „mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja”-nak bízza oltalmába. Azóta hazánk, és a Szent-korona alá tartozó Kárpát medence a magyarok Nagyasszonya, „Ékes királynénk, szép (Babba), Szûz Mária oltalma alatt áll. Ennek az oltalomban való hitnek, melyet a magyarság szíve mélyén, évszázadokon át megõrzött, ékes bizonyítékai az ugynevezett Mária-zászlók, ahol fehér mezõt piros és zöld farkasfogak szegélyeznek, és közepén látható Mária, „Magyarország királynéja”, karjában a gyermek Jézussal. Függetlenségi harcainkban, ahol hazánk szabadságáért küzdöttek, az 1848/49-es szabadságharcot is beleértve ez a zászló ott lobogott a magyar szabadságért küzdõk oldalán. Szent István király és augusztus 20. Augusztus 20-a Szent István királyhoz két történés által kapcsolódik. Egyrészt ez temetésének napja, amikor halála utáni ötödik napon Fehérvárott az általa Szûz Mária tiszteletére építtetett templomban örök nyugalomra helyezték 1038-ban. Majd negyvenöt esztendõ múlva, Szent László királyunk uralkodása alatt, 1083. augusztus 20-án maradványait Fehérvárott a sírból ünnepélyes keretek között kiemelték abból az alkalomból, 12
hogy Rómában szentté nyilvánították. Koporsóját 3 napig megmozdítani sem tudták. Majd Salamon Visegrádról történt kiszabadulását követõen ennek már nem volt akadálya. Tehát, 1083. augusztus 20- án ünnepelték szentként elõször Szent István királyt. Hosszú idõn keresztül augusztus 20-án ünnepeltük Szent István királyunkat. Az 1945-öt követõ szovjet megszállás évtizedeiben azonban augusztus 20-án a sztálini alkotmány magyarított változatának „alkotmány napját” kellett ünnepként tudomásul venni. A rendszerváltozás óta augusztus 20-án ismét Szent István királyra emlékezünk. Mivel hosszú évtizedeken keresztül a politikai céloknak megfelelõ kommunista szellemû oktatás folyt az oktatási intézményekben, nagyon sokan még hírbõl sem hallottak arról, hogy bizonyos nemzeti ünnepeink dátuma pontosan milyen nemzeti és keresztény eseményhez kapcsolódik. A magyar Szentkorona, mellyel István királyt megkoronázták, és amelyet õ a magyarok Nagyboldog Asszonyának felajánlott, különleges helyet tölt be történelmünkben és a magyar jogrendben Információk a Szentkorona-tanról, amit minden magyarnak tudnia kellene A mai kor embere alig tud valamit a Szentkorona-tanról, pedig meghatározó volt az életünkben és történelmünkben. Olyan természetes volt elõdeink számára, mint a levegõ. Szent Koronánkban egyesül minden hatalmi ág: a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói, stb. A Szent Korona közjogi tanná válása után Magyarországon már személy soha többé törvényesen nem ragadhatta magához a teljes hatalmat. Sem király, sem diktatúrára törõ fõpolitikus, sem katona, sem csoportosulás. A Szentkorona-tan nem kapcsolódik kizárólagosan királysághoz, mint államformához, mert az államforma akár köztársaság is lehet. A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ennek igazolását már egy 1386.évi országgyûlési határozat írásos anyagában is fellelhetjük. A XV. Század végén már a Werbõczy elõtti korban közjogi tan, kialakult államszemélyiség. A Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozói és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Korona, az élõ organizmus. Test, amelynek tagjai mindazok, akik a történelmi magyar államban részesei a törvényhozó és
végrehajtó hatalomnak. A politikai nemzet fogalmába 1848-ig a nemesség tartozott, majd 1867-t követõen származásra és nemzetiségre való tekintett nélkül az ország minden szavazópolgára. Ma mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak. Nemességet például csak a Szent Koronának tett, kiemelkedõ szolgálattal lehetet elnyerni, melyet a király javaslata alapján az országgyûlés megvitatott és eldöntött. Csak az válhatott nemessé, akit a politikai nemzet saját tagjai közé azért fogadott, mert cselekedeteivel ezt kiérdemelte. A régi korokban azért volt sok törvénytisztelõ ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan felelõsségérzetet, az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erõsítette, és nem az alattvalói tudatot és magatartást. Mivel az ország lakóinak magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének érvényesülését segítette elõ. A Szentkorona-tan kimondja, hogy sem a király sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Ez bizonyos értelemben szûkíti a cselekvési területüket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, melyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni, vagy nem áll jogában történelmi alkotmányát idegenbõl kölcsönzött alaptörvény-gyûjteménnyel felcserélni, mint az 1945 után megtörtént. Már 1435-ben Zsigmond király második dekrétumában megtaláljuk az elsõ megfogalmazását annak, hogy a törvényhozói hatalmat a király és az ország rendjei együtt gyakorolják. Werbõczy törvénykönyvében már a 3§ így rendelkezik: „A fejedelem mindazonáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltképpen az isteni és természeti jogot sértõ dolgokban és az jó ha figyelünk
egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hívnia és megkérdeznie a népet? Ha vajon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? Akik ha igennel felelnek, azontul az ilyen végzéseket törvényekül tartjuk meg. 4.§ Többnyire pedig, közös megegyezéssel, maga a nép is elhatároz valamit, amit a közjóra hasznosnak ítél és írásban terjeszti a fejedelem elé, kérvén, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha maga a fejedelem az ilyen végzéseket elfogadja és helyben hagyja, akkor az törvényerõre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk.” A Szent Korona tulajdonjoga Ez rendkívül lényeges, mivel ennek értelmében Magyarország területén idegen állampolgár nem bírhatott földtulajdont. A honosítás (idegenek befogadása) nem a király, hanem a Szent Korona jogaihoz tartozott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a király, ha idegenek akart adományozni, akkor az országgyûléstõl kellett kérnie az idegenek honosítását, és fel kellett sorolnia az illetõ személy Szent Koronának tett kiemelkedõ szolgálatai. Az országgyûlés ezek alapján honfiúsítást elrendelõ határozatot hozott. A megadományozandónak ünnepélyes esküt kellett tennie, s csak ezután vált tagjává a Szent Koronának. Az eskü szövege így hangzott: „az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellen semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeníteni, hanem azon lesz, hogy az elidegenítetteket visszaszerezze.” (1550:77.tc.) De nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (bánya, élelmiszer, energia, honvédelem megfelelõ színvonalát biztosító iparágak) vagyona is, melyet – errõl már 1439-ben törvény rendelkezik – a királynak nincs joga elidegeníteni vagy elzálogosítani. Rendkívül lényeges, hogy a Szentkorona-tan hatálytalaníthatatlan, azaz nem tehetõ semmissé. Ezáltal legfõbb garanciájává válik a jogfolytonosság helyreállításának. Napjainkban, amikor egy 1945 után ránk kényszerített, 1990 óta is folyamatosan toldott-foldott jelenleg is módosításra szoruló „alkotmány”-nak kinevezett alaptörvényt kíván az országgyûlés bõvíteni, annak megfontolására lenne szükség, hogy a magyar érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében szükség lenne a Szentkorona-tan jogfolytonosságának helyreállítására. Magyarnak lenni: sorsvállalás Nem biztos, hogy „Magyar, az, aki annak vallja magát.” Magyar az, aki magyarnak vallva magát a magyar nemzet érdekeiért küzd, áldozatot is hoz a hazájáért, ismeri törjó ha figyelünk
ténelmünket és kultúránkat, tiszteli és betartja az igazi magyar törvényeket, egyéni érdekeit nem helyezi a nemzet érdekei fölé és nem szolgál idegen hatalmakat. Magyarnak lenni, sorsvállalás. Ebben vezérlõ csillagunk a Szent Korona, és annak tana. A Szent Korona megbecsültségével történelmünkben semmi sem vetekedhetett. Jelentõsége mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet bajban volt, kritikus, sorsdöntõ történelmi helyzetbe került. S ezeken a tragikus helyzeteken a Szent Korona segítségével tudtunk úrrá lenni. Évszázadokon át fogalom magyarok és nem magyarok körében a Szent Korona: megtéveszthetetlensége, nagylelkûsége, szigorúsága, és mindaz az eszmeiség, amit képvisel. Miért? Mert a magyar korona: Szent Korona, mivel azt a magyarság Istentõl kapta meghatározott céllal, üzenettel és küldetéssel. És ez az Égi Élõ Igazsággal van összefüggésben, – mai divatos szóhasználattal egyszerûen kozmikus kapcsolatnak neveznék – amit az egyszerû magyar ember úgy fogalmazott meg: A Szent Koronát angyal hozta a magyarok számára. A Szent Korona a király és a nemzet felett áll. Ezért magyar király csak az lehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A magyaroknál a koronázás más koronával nem helyettesíthetõ, mint más nemzeteknél. Régi történelmünk szakrális királyainak ezért mindig a Szent Korona a jogutódja. Szakrális királynak elõdeink azokat a királyaikat tekintették, akik Isten akaratának közvetítõi voltak, Híd országunk és az Ég között, és számukra nem a hatalom birtoklása volt az elsõdleges. A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeként alakult ki. Ennek meghatározó állomása: 1222. az Aranybulla, melynek XXXI. cikkelye kimondja az ellenállási jogot, melynek értelmében a Szent Korona iránti hûség arra is kötelezi a nemességet, hogy szálljon szembe a királlyal, ha törvénysértést követ el. 1387-ben a királyválasztáskor, az országgyûlés tagjai már feltételeket szabtak a királynak. Zsigmond király pedig egy adománylevelében elismerte, hogy a Szent Korona a közjogban a mindenkori király fölöttese. 1440-ben a Szentkorona-eszme meghatározó ereje megerõsödik, annak ellenére, hogy külföldre csempészték. Mátyás király korában már tartóoszlop, visszafordíthatatlanná vált kötelezõ erejû közjogi tan. Az 1486. évi dekrétum 60.tc. biztosítja a vármegyei önkormányzat kiteljesedését. Ennek értelmében alispán csak az érintett vármegye valamely jeles férfiúja lehet, aki a vármegye közgyûlése elõtt tesz esküt. Igazságos Mátyás
királyunk egyedül álló a magyar törvényhozásban, mert céltudatosan küzdött a Szent Korona hatalmának erõsítéséért, egyben a királyi hatalom gyöngítéséért. A Szent Korona feloldotta a katolikus-protestáns ellentétet is, például Pázmány Péter és Bethlen Gábor esetében is. Mindkét akkori Magyarország erõsebb volt, mint a mostani hazánk. Erõs, a hit, a törvény és a hadsereg által. S mindkettõ a Szent Korona akaratát képviselte. Pázmány Habsburg királya is félte és tisztelte a magyar koronát. Ez a magyar megmaradás titka. Aki a nemzet tagjai közül szembefordul a Szent Koronával, azt kiközösítették. XX. századi példaként a protestáns Horthy Miklós kormányzóvá választását említhetjük 1920ban. Aminek következtében Trianon után életben tudtunk maradni. A Szent Korona nagy tiszteletnek és elismertségnek örvendett a nemzetiségek körében is, melyet dokumentumok igazolnak, mert a mindenkori politikai nemzet számára szabadságjogokat, méltányosságot, jogbiztonságot jelentett. 1918-ig elképzelhetetlen volt, hogy felelõs magyar politikus szembe forduljon a Szentkorona-tannal. Ezt Károlyi Mihályék megtették, idegen érdekek szolgálatába szegõdve, elõidézve ezzel Trianont. A magyar korona-eszmei leginkább az angoloké hasonlítható, bár az angoloknál nem alakult át közjogi tanná, szerencsésebbek lévén történelmükben, mivel nem kerültek olyan tragikus, fenyegetett helyzetekbe, mint mi magyarok. Mégis mind a mai napig õrzik és érvényesítik. Mi miért nem tesszük ugyanezt?! Miért nem akarták politikusaink, hogy õsi alkotmányunkat vigyük magunkkal az EU-ba, mely védte érdekeinket ellentétben a sztálini ránk kényszerített, idegen, majd toldozgatott, foltozgatott kiüresített „alkotmánnyal”, melybõl a rendszerváltást követõen elsõként a nemzeti tulajdon fogalmát tüntették el!? 1944. márciusától 1990-ig Magyarországon a törvényes jogalkotást idegen hatalmak megszállása lehetetlenné tette. Korábban 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban helyreállították a jogfolytonosságot. Ezt kellett volna tenni 1990-ben is. Nagyon fontos lenne, hogy törvényhozóink felismerjék, hogy a Szent Korona és tana a magyar nemzet fennmaradásának, létének alap-biztosítéka. Bár tartalma koronként változott, mindig önvédelmünket szolgálta, és azt sugallta, hogy a magyar nemzetnek a legnehezebb helyzetekben mit kell cselekednie. Orbán Éva (2005.) Forrás: Nemzeti Hírháló
13
Bächer Iván szocialista újságíró, a Népszabadság fõmunkatársa. Mélyen baloldali és zsidó ember. Jó tollú íróként szórakoztatóan ír a politikától távolesõ etüdöket és szellemes gasztro-cikkeket. S MOST ELEGE LETT, ugyanabból, ugyanazok miatt, AKIKNEK NEKÜNK, Fideszeseknek, meg Jobbikosoknak - és már szinte mindenkinek, aki MAGYAR, itthon és a határon túl. Ez az elveszett báránymegtérésének pillanata... A fasisztákra fogok szavazni, döntöttem el, mire a Körútra kiértem. A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak. Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország. Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve. De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény. Tulajdonképpen akkor kerekedtem fel, akkor indultam mégis útnak, amikor elébem tették a dokumentet: fegyverkeznek. Ügyesen, okosan. Olyanokat toboroznak, akiknek van fegyverviselési engedélyük: obsitos rendõröket, katonákat, biztonsági õröket, derék vadászokat. Sejtettem ezt, de most már meg is bizonyosodtam róla. Gondoltam, akkor mégis elnézek. Aznap délelõtt jött a levél, civil szervezettõl, fölhívás antifasiszta tüntetésre, kétségbeesett, dörgedelmes szavakkal, eddig és ne tovább, nem tûrhetünk tovább, tenni kell, föllépni, tiltakozni, megmutatni, hajrá Fradi, és így tovább. Azt nem értettem, miért a zsinagóga elé kell szervezni egy antifasiszta tüntetést, mi köze az antifasizmusnak a zsinagógához, de gondoltam aztán, ott volt hely, elvillamosoztam, troliztam szépen addig. Aztán, mikor odaértem, már oldalogtam is tova. Jó, ha harmincan álldogáltak ott, de ami a nagyobb baj: rögtön a fõhelyen egy szocialista politikus feszített. Hát azt már nem. Már mentem is a Wesselényi utcán a Nagykörút felé. Akik a nyakunkra hozták a fasizmust, azokkal nem fogok együtt tüntetni ellene. Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez? Akik tömeg14
Bächer Ivánt (jobbra) Kovács László köszönti kitüntetése után (Fotó: MTI - Soós Lajos) gyilkosoknak emelnek állami díszsírhelyet, és aztán azt koszorúzzák rendületlenül? Eddig azt lehetett mondani legalább: egyik is lop, másik is lop, de emezek legalább nem rasszisták, nem nácik. Radnóti gyilkosának díszsírhelye, Dunaszerdahely és Miskolc után már nem lehet mondani ezt se. Õk antifasiszták? Hát õk idézték a kórt elõ. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelõtt: az eszelõs korrupcióval. Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos mûvek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás. Nem tudnak lopás nélkül lenni már. Javíthatatlanok. Átballagtam a Rumbach Sebestyén utcán, és újra elámultam a romvároson. Amelynek polgármestere lassan fél éve börtönben ül. Mirõl beszélünk? Nincs mirõl beszélni. Ezek javíthatatlanok. Szili Katalin fog újítani majd. Aki olyan, mint a cigány lova; újra és újra nekigyalogol a falnak, de nem vak, csak bátor. Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom õket, mennyire utálhatják õket a többiek. Odaérek a kiglancolt Gozsdu udvar kapuja elé. Kivételesen nyitva van. Mert nem szokott nyitva lenni. Nehogy átjárjon valaki a világörökség átjáróházán. De úgy látszik, rájöttek, hogy ez senkit sem zavar. Lakója ugyanis nincsen a házmonstrumnak. A boltok, irodák is kivétel nélkül üresek. Beleloptak a romvárosba egy kísértetházat. Végigsétálok a Király utcáig. Kong a ház. Megcsinálták a semmit.
Nem kár értük. Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmû. Ballagtam a rommá tett romvárosban a Kiskörúttól a nagy felé. Némely romon vakító tábla jelzi: mûemlék. A városvédõk igyekezetének kicsiny kis nyoma. Rájuk sem hallgattak, amint hogy nem hallgattak senkire. És nem hallgatnak még ma sem. Elveszítenek mindent és mindenkit, de nem zavarja õket. Eszembe jut, mennyi fiatal volt 2006-ban a két választási forduló között az Andrássy úti nagygyûlésen. Egy év se kellett és elzuschlagosították õket. Az akkori ifjúszocialisták tömegesen mentek panaszra a szocialista tótumfaktumokhoz: jelezték, hogy van itt egy fiatalember, aki lop, csal és hazudik, és tönkre fog tenni mindent. A “nagy öregek” meg összehívták az õ etikai bizottságukat, aztán mosolyogtak atyain: ne törõdjetek vele, menjetek csak szépen haza, gyerekek. És a gyerekek elmentek. Csak éppen nem haza. Otthagyták a hitvány pártot, és elmentek szépen tanulni, üzletelni, elmentek külhonba zömmel; az egyetemisták, a fiatalok, a mûveltek, a nyelveket tudók elmentek mind. 2006-ban ezerkétszáz ifjúszocialista volt, egy évre rá nem maradt ötven se belõlük. Így fiatalítottak Hillerék, Lendvaiék, Sziliék. Akik most újítanak. Eddig mit csináltak? Hagyták, hogy csinálja az emberük tovább. És most hagyják, hogy a börtönben rohadjon el. Nekik nincsen közük, õk nem tudtak semmirõl. Rájuk szavazzak? Akik a maguk emberével is így bánnak el? Hát nem. jó ha figyelünk
Tisztelet Mindannyiótoknak ! Miután azt mondják, hogy: „a néma gyereknek...”, és talán többen nem is tudjátok, hát megírom, hogy kemenceépítéssel foglalkozom. Építek az országban mindenhol, és most már a határokon túl is.
Jöjjenek a nácik. És akkor ezek elmennek legalább. Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belõle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar. Kisütés. Azt mondják, hogy a laptopok akkumulátorát ki kell sütni néha. Teljesen. És akkor lehet újra tölteni, lehet kezdeni mindent elölrõl. A nulláról. De ahhoz le kell nullázni az egészet. Hát azt kell csinálni itt is. Ha öt képviselõjük marad, akkor az az öt régi lesz. Azok, akik miatt ide jutottunk. A fasizmus küszöbére. És annyi pofon, padlófogás után, csinálják tovább. Javíthatatlanok és menthe-tetlenek. Egyféleképpen lehet szabadulni tõlük. A Jobbikra kell szavazni. Kiérek a Körútra, megnyugodva kapok a villamosra. Talán ma még haza is érek.
A Népszabadság nagyinterjút tett közzé Szigetvári Viktorral, aki momentán Bajnai kabinetfõnöke, de nyíltan is Gyurcsány embere. (Persze ha úgy vesszük, maga Bajnai is az.) Szigetvári interjúja nem Szigetváriról szól, hanem az új gyurcsányi kommunikáció nulladik felvonása. A tehetséges kommunikátor, nagy szervezõ és stratéga Szigetvári elsõ pillantásra spontánul hoz nyilvánosságra olyasmiket, hogy „ezekben a hetekben beléptem MSZP egyik alapszervezetébe”. Meg azt is látszólag spontánul tudatja az olvasókkal a Népszabadság, hogy Szigetvári „piarista nevelés”, meg hogy „konzervatív-liberális értékrendû”. A gyanúnk szerint legfontosabb üzenet ez: „Legyek bár konzervatív-liberális, ha egy országot álmodok magamnak, az egyértelmûen közelebb áll az MSZP jobb pillanataiban sugárzott víziójához, mint ahhoz, amit a Fidesz képvisel. A 21. században az úgynevezett baloldaliságról nem üresen szónokolni kell, hanem onnan építkezve kormányzóképes alternatívát mutatni.” Szóval jön Gyurcsány embere, aki (megtudjuk) jóban van Szekeres Imrével meg Hagyó Miklóssal meg Molnár Gyulával, sõt Wiener Györggyel is – szóval népfrontos egységben az erõ, és nemsokára fölsejlik szemünk elõtt a konzervatív-liberális értékeken nyugvó Magyar Szocialista Párt, élén Gyurcsány Ferenccel vagy valamelyik klónjával. Mi ez? – kérdezhetnénk, ha nem volnánk borzasztóan öregek ahhoz, hogy ezt az ezredik reprízt is érdeklõdve fogadjuk. Cirka hat hete jeleztük már, hogy újraéled a kommunista „élcsapat” világa. Úgy fest, kiirthatatlan ez az állatfajta, a kommunista. Nem gondoljuk, hogy Szigetvári Viktor kommunista volna, õ egy másik típust testesít meg. Bíberach néven Katona már megírta. Viszont muszáj szólnunk a fölsejlõ valódi veszélyrõl. Gyurcsány Ferenc visszatérni készül, ami annál is könnyebb lesz neki, mert el sem távozott. A március végi lemondási cirkusz kettõs céljából az egyik nem jött be: az MSZP-n Gyurcsány háttérbe húzódása sem segített. A másik cél ellenben szépen teljesült: az elmúlt négy hónapban az MSZP bebizonyította önmagának, hogy képtelen önmagával bármit is kezdeni. Gyurcsány – gyanúnk szerint – ezt is belekombinálta a tavaszi lemondásába. A „kibaszott jó könyvek a baloldaliságról” (balatonõszödi perspektíva) még váratnak magukra, mi ellenben máris részesülhetünk a legeslegújabb gyurcsányizmus áldásaiból. Gyurcsány Ferenc folytatni készül, amit a válság kirobbanása utáni fejetlenség elültével (azaz a mamuthitel megszerzése után) kimódolt, és el is kezdett, csak akkor még nem érett meg rá a helyzet. A közeljövõben a dolgozó, alkotó, adófizetõ emberek megmentõjének szerepében készül föllépni. Azért választotta ezt a jelmezt, mert mostanra Magyarországon ebben a cirka 2,7 milliós szavazói szegmensben érzékelhetõ egyedül a hajlandóság, hogy mindenáron szavazzon jövõre. Ez a társadalmi réteg egyre fájóbban érzékeli, hogy az események mostani folyása elmossa az egzisztenciáját. Tehát szavazni fog, a saját túlélésére. És mostanra kifõzték ennek a 2,7 millió embernek a megfelelõ kábítószert, a zsongító politikai üzenetet. Amellyel az MSZP nyerni akar jövõre. Mert Gyurcsány legfõbb érve „hazai pályán” (a sajátjai közt) az, hogy õ gyõz, õ gyõztes, és õ gyõzni akar 2010-ben is. Az egyre letargikusabb MSZP-ben õ az egyetlen, aki még hisz ebben. Fanatizálni akarja – és valószínûleg fogja is – a pártját meg a tûzön-vízen keresztül MSZP-s félmillió szavazót. A kicsinyhitûeket rövid úton lesöpri, minden megüresedõ helyre benyomja a saját embereit. El akarja foglalni a pártot. Utána pedig azt fogja kommunikálni, hogy az MSZP az adófizetõ dolgozó emberek legjobb szövetségese, az õ érdekeik védelmében akar kormányozni, és a Fidesz az ingyenélõk pártja. Ezzel – és gátlástalan ígéretekkel – bombázza majd az adófizetõket. Nem szabad elfelejteni a 2005. novemberben bejelentett „ötéves adócsökkentõ törvénycsomagot”. Például majd azt is „folytatni akarja”. A Fidesz elleni gyûlöletkeltés mellett ez a választási üzenet sejlik föl az MSZP kampánystratégiája gyanánt. A harmadik láb a lecsúszottak körében való szavazatvásárlás, a cigányság „megvédése”, a „krízisalap”, a „méltányossági nyugdíj-kiegészítés” stb. És a negyedik láb: a nemzetközi bankvilágnak megesküsznek, hogy õk aztán biztosan fizetik a hiteleket, ellenben a Fidesz biztosan nem fizetné… Nem kevés muníció ez a jövõ tavaszi választásokra. Ha már egyszer mindenképpen meg kell tartani azt a fránya választást… de az egy másik történet.
Bächer Iván
Forrás: Nyiri János – gondola
Ha tudomásotokra jutna, hogy valakinek kedve támadna építtetni (bárhol), kérlek gondoljatok rám, és ajánljátok honlapomat :
jó ha figyelünk
15
Bihari Mihály szerint a politikai rendszerváltás sikeres volt, a gazdasági átmenetbõl adódó következményeket viszont el lehetett volna kerülni. Az akkori hangulatot jól jelzi, hogy ‘89-ben reális veszélye volt egy puccsnak. Az Alkotmánybíróság volt elnöke az FN.hu-nak adott interjúban elmondta: 2006 után felrobbantak az alkotmányba rejtett “alvó aknák”, ezért meg kell újítani a népszavazási, a gyülekezési törvényt, de az alkotmányt is. – Húsz év telt el a rendszerváltás óta, amelynek ön meghatározó alakja volt. Sokan csalódtak a rendszerváltásban, megkérdõjelezik az eredményét. Ön hogyan értékeli ezt? – Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a politikai szférában történtek lényeges és alapvetõ változások. Már ‘88-ban elfogadták azt a törvényt, amely lehetõvé tette, hogy az állami vállalatokból, 40 év után, kft.-k vagy rt.-k jöhessenek létre, majd ‘90 után felgyorsult a gazdasági rendszerváltás. A gazdasági élet átalakítását illetõen nem volt koncepciójuk a politikai vezetõ csoportoknak. A szlovének óvatosabbak voltak, éppen ezért õk tudták a gazdaságukat leginkább megrázkódtatás nélkül a piacgazdaságba átvezetni. Mi gyorsítottuk, gyorsítottuk, sõt még tovább gyorsítottuk ezt a folyamatot, és ebbõl adódik egy csomó “nemszeretem következ-
16
mény”. Olyan következmények, amelyeket lassú tempó esetén el lehetett volna kerülni. Az embereket a rendszerváltásban a tulajdonosi rendszer megváltozása, a gazdasági és ezzel összefüggésben a munkaszférának az átalakulása, a szociális szférának, az egészségügyi, oktatási rendszernek az átalakulása rázta meg. 1990 és 1994 között több mint egymillió munkahely szûnt meg, a négy és fél millióból. Ez az, ami megrázkódtatásszerûen érintette és elhúzódó hatásaiban érinti még most is az embereket. Erre rakódott rá az elmúlt 6-7-8 év nagyon rossz gazdaság- és társadalompolitikája. – Akkor ezen a ponton elrontottunk valamit? – A politikai-hatalmi viszonyokból és az alkotmányos rendszerváltásból nem kellett, hogy szükségszerûen következzen a munkanélküliség ilyen mérete, a külföldi tõke ilyen méretû eluralkodása a magyar gazdasági életben, nem szükségszerû a magyar középgazdaságoknak a tönkremenetele. – Kinek a hibája, hogy mégis így történt? – A politikai elit hibája. Nem külsõ nemzetközi vagy belsõ történelmi kényszerek szûkítették le a magyar politikai elit mozgásterét, hanem a doktriner célkitûzések és az azokhoz való túl merev ragaszkodás. – Konkrétan? – A mindenáron piacosítás elve, a minden rossz, ami a szocializmusban létrejött felfogás, mindennek a tagadása, az hogy megfordítjuk holnapra az egész világot, csak most nem az internacionálé alapján a kapitalizmusból a kommunizmusba, hanem fordítva. Miközben azt nem vették figyelembe, hogy itt tízmillió ember él. – Ez az, ami a napjainkra is kihat? – A politikai elitekben megindult az ellenségkép gyártása. A versengõ politikai csoportok egymás teljes megsemmisítésére törekednek. A választást történelmi katasztrófaként éli meg a vesztes és történelmi igazságtételként a gyõztes oldal. A váltógazdálkodás és annak logikája egy történelmi léptékû innovációs eszköz, hiszen egyetlen kormány sem tudja a saját hibáit kijavítani. Pláne Magyarországon, ahol mindenki ragaszkodik a saját elképzeléseihez, ha beledöglik a társadalom, akkor is. Az elhibázott politikát csak egy másik kormányzó csoport tudja kijavítani. És ez így megy tovább a kormányzati váltógazdálkodás rendszerében. – Sokan viszont azt mondják épp ezért, hogy új rendszerváltás kéne, vagy be kéne fejezni a rendszerváltást. – Sõt, vannak akik azt mondják, hogy csak a hatalmi elit cserélõdött ki, illetve nem is cserélõdött ki igazán, csak most már másként birtokolják a kulturális, a tudományos hatalmat és a gazdasági és a politikai tõkét. Szerintem Magyarországon a politijó ha figyelünk
kai szférában példaadó módon megtörtént a rendszerváltás. Ez nem azt jelenti, hogy a politikai rendszer olyan, amely tetszik mindenkinek. – 1972-ben lépett be az MSZMP-be, 1989-ben kizárták. Miért? – Ütközéseim a rendszerrel, a gyakorlati kommunizmussal voltak, ez kétségtelen tény. A mi kizáró határozatunkban az volt, hogy a párt határozataival és nézeteivel ellentétes nézeteket terjesztettek párton belül és párton kívüli fórumokon egyaránt, és ezzel megsértették a párt szabályzatát és a párttaggal szemben támasztott követelményeket. Ez nagyon fenyegetõ dolog volt akkor. – Mitõl tartott? – Hogy kirúgnak az egyetemrõl, három gyerek mellett, a feleségem gyesen. Egzisztenciális ellehetetlenüléstõl és a tudományos ellehetetlenüléstõl tartottam, ahogy az az 1973-ban kizártakkal történt. – Ez mégsem történt meg. – A kizáró határozatot 1988 április elején adták ki. 1988 május végén volt az az országos pártértekezlet, amelyen a Kádár-féle konzervatív rendpárti erõkkel szemben a Grósz-féle reformokat elfogadó “új rendpárt” és a radikális reformerek: Pozsgay, Nyers erõsödött meg. Ha ez nincs, akkor folytatódtak volna a kizárások, Gombár Csaba vagy Stumpf István ellen is elõ volt már készítve a fegyelmi eljárás megindítása. – Ön szerint a rendszerváltás elsõ szakaszának lezárását is jelentette ez a pártértekezlet. Melyek voltak a rendszerváltás szakaszai? – Én úgy gondolom, hogy valamikor ‘87 nyarán, õszén kezdõdött a rendszerváltás Magyarországon, három jelentõs szellemi termék megjelenésével (a Fordulat és reform, a Társadalmi szerzõdés, és egy általam írott tanulmány, a Reform és demokrácia). Innentõl az 1988-as pártértekezletig tartott szerintem a rendszerváltás elsõ idõszaka, amely a reformok szükségességének felismerése és követelése jegyében indította el különbözõ szakmai csoportok megalakulását és radikalizálódását. A ‘88-as pártértekezlettõl indult el szerintem a második szakasz, amely véleményem szerint 1989. szeptember 18-ig tartott, amikor a NEKAmegállapodást (Nemzeti Kerekasztal – a szerk.) aláírták, hozzácsatolva azt a 6 rendszerváltoztató törtvényt, amelyeket október végéig a parlament elfogadott. A harmadik szakasz pedig ‘88 õszétõl 1990 õszéig, az önkormányzati választások befejezéséig tartott. – Amikor megírta a Reform és demokráciát, elképzelhetõnek tartotta, hogy 1990-ben szabad választások lesznek, és pár év múlva összeomlik a Szovjetunió? – Szerintem aki azt mondja, hogy erre gondolt, az nem szavahihetõ ember. Én se gondoltam. Hiszen még 1989 õszén is fennállt egy rendpárti puccs veszélye. Grósz jó ha figyelünk
Károly maga beszélt egy, a 90-es évek elején adott interjújában, hogy a párton belül arra akarták rávenni, hogy vezesse be a rendkívüli állapot, minden társadalmi szervezet és mozgalom mûködését betiltva, és a szószólókat õrizetbe véve és felfüggesztve a szabadságjogokat. A NEKA-megállapodás szövege a jogi és a politikai büntetlenség garantálását kérte a résztvevõk számára. – Amikor elindultak a reform gondolatai, még csak az állampárti keretekben tudtak gondolkodni? – Vegyük a Társadalmi szerzõdést, amelynek negyedik mondata ugyan az, hogy Kádárnak mennie kell, ám végig azt írja, hogy beláthatatlan ideig Magyarországon egypártrendszer lesz, szovjet típusú szocializmus lesz, és Magyarország a szovjet érdekszférába tartozik. Éppen ezért ezen feltételek és történelmi kényszerek keretein belül kell az egypárti hatalmat alkotmányosan korlátozni. Fel sem vetõdött az egypártrendszer megszüntetésének a lehetõsége. Ha valaki ezzel kezdte volna, az vagy börtönbe mehetett volna izgatás bûncselekménye miatt, vagy elmegyógyintézetbe. – Mikor jött el a fordulat, amikor már látták, hogy kitágultak a keretek? – Fokozatosan lehetett elõre menni és radikalizálódni. Tulajdonképpen az igazi fordulat 1989 õszén következett be, majd nagyon gyorsan jutottunk el oda, hogy egy olyan új alkotmányt fogadtassunk el, ami már valódi rendszerváltoztató alaptörvény. – Sokan viszont kritizálják az akkor megszületett alkotmányszöveget, mondván idejét múlt. – Én egyetértek a kritikákkal. Az alkotmányt módosító törvény az elõbb vázolt történelmi körülmények között született. Rajta van azoknak a kínlódásoknak, harcoknak, félelmeknek a nyoma. Ilyen körülmények között, amit el lehetett érni, azt elérte ez az alkotmány, de többet nem. Nem véletlenül szerepel jelenleg is a preambulumban, hogy ez az alkotmány a végleges alkotmány elfogadásáig hatályos. Az új alkotmány nem született meg máig sem, bár több mint harmincszor módosították a régi rendszerváltoztató alkotmányt. – Most lehetne új alkotmányt csinálni? – 1988-89-ben többen – köztük én is – egy Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívását javasoltuk. Most már nem lehet viszont létrehozni egy olyan parlamentet, amely négy hónapig mást se csinál, mint az alkotmányon vitatkozik, mert akkor nem tudná ellátni törvényalkotó és kormányzati feladatait. Én tagja voltam 1994 és 98 között annak az új alkotmányt elõkészítõ bizottságnak, amely eljutott odáig, hogy egy 180 paragrafusból álló új alkotmánytervezetet tett le az asztalra 1998. március 10-én. De akkorra már kifutott az idõbõl az a parlament.
– Hamarosan új választások lesznek, esetleg utána ezt a tervezetet nem lehet elõhúzni a kalapból? – Elõ lehet húzni. Ez az anyag rendelkezésre áll, kiindulási alapnak el is fogadható, de már az is túlhaladott lenne. Hogy milyen lesz a következõ parlament összetétele, mekkora alkotmányozó erõ és hajlandóság lesz a többségben, azt nem tudom, de hogy fel fog vetõdni a választások után az a kérdés, hogy most alkotmányozzunk vagy ne, abban biztos vagyok. – Az elmúlt közel három évben viszont folyamatosak a botrányok a bejelentett vagy be nem jelentett tüntetések körül. Rosszul lettek a jogszabályok megalkotva ‘89 tavaszán? – Jól lett megalkotva a gyülekezési szabadságról szóló törvény, de mára már teljesen idejét múlttá vált, sõt rossz, káros. Még alkotmánybírósági elnök voltam, amikor a törvénybõl töröltük azt a részt, hogy ha engedély nélkül tartanak egy gyülekezést, akkor azt – csupán az engedély hiánya miatt – fel kell oszlatni. De a törvény egészét hatályban hagyta az Alkotmánybíróság. Én is különvéleményt írtam, állítva, hogy az egész törvényt felül kellene vizsgálni, rövid határidõn belül. Magyarországon négyféle gyülekezési típus van, ám abból csak egyet szabályoz a törvény, a 72 órával korábban bejelentett és tudomásul vett gyülekezést, semmilyen mást nem ismer. Ez a törvény 1989-ben óriási dolog volt, hiszen ‘88. március 15-én még oszlatott a rendõrség, gumibotokkal hajkurászva az embereket a Petõfi-szobornál. Azóta viszont új típusú, békés tüntetések, gyülekezések alakultak ki: az azonnali spontán, nem szervezett gyülekezés; a 72 óránál rövidebb idõ alatt bejelentett szervezett gyülekezés, stb. – A ‘89-es törvények tehát mára idejét múlttá váltak? – A ‘89 tavaszán elfogadott gyülekezési, az egyesülési és a sztrájktörvények rendkívül elõremutatóak voltak, de mára teljesen használhatatlanokká váltak. A gyülekezési törvény, az egyesülési törvény vagy a sztrájktörvény is ma már túlhaladott, korszerûtlen, hiányos. – A népszavazási törvény is beleillik ebbe a sorba? A 2008-as népszavazás elõtt itt is elég sok hiányosság elõkerült. – Az 1989-es népszavazásról szóló törvényt 1998-ban új törvény váltotta fel, és még ezt megelõzõen több népszavazásról szóló új paragrafust építettek be az Alkotmányba 1997-ben, amelyek a törvénybe valók lettek volna. Így betonba ágyazták azt a két elvet, hogy bárki és bármely kérdésben népszavazást kezdeményezhet, amely az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Ezek „alvó aknák”-nak bizonyultak, amelyek 2006-ban robbantak. Akkor kialakult egy, a rendszerváltás óta nem tapasztalt élességû társadalompolitikai konfliktus, és sokan 17
ehhez az alkotmányos eszközhöz nyúltak a kormánnyal szembeni elégedetlenségük kifejezésére. – Ebben az ügyben a kormány részérõl komoly bírálatok érték az ön által vezetett Alkotmánybíróságot, politikai elfogultsággal vádolva a testületet. – Az OVB és az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a népszavazás politikai okait, csak azt, hogy az Alkotmányban lévõ rendelkezések alapján a kérdés alkotmányos tilalomba ütközik-e vagy sem. Ez pedig alkotmányossági, és nem politikai kérdés. Ugyanakkor a kormány és kormányfõ rendre politikai választ vártak tõlünk, és politikailag rossznak minõsítették a döntésünket. Az ellenzék pe-
dig a kormánypolitika alkotmányos korlátjaként értékelte a döntést. Annak tehát, hogy az Alkotmánybíróság a politikai vita középpontjába került, egy rendkívül elhibázott alkotmánymódosítás volt az oka. – Ezzel együtt az Alkotmánybíróság még mindig az a szervezet, amelyben az emberek megbíznak. Ez minek köszönhetõ? – Ennek van egy negatív és egy pozitív magyarázata. Az állami szervekbõl és a pártokból kiábrándult emberek egy tõlük távol esõ és végsõ igazságot osztó szervezetben bíznak, amely a sorsukat jobbá teszi. Ilyen szociálpszichológiai várakozás minden országban van. Nálunk ilyen volt például a Kádár-titkárság régen. Ez a negatív magya-
rázat. A pozitív az, hogy az Ab sok olyan döntést hozott, amelyek eltérõ társadalmi vagy politikai megítélést váltottak ugyan ki, de a döntés végül lezárta, nyugvópontra vitte, megszüntette a konfliktust, s a társadalom túlnyomó többsége elfogadta azt. – 2005-ben felvetõdött a neve köztársaságielnök-jelöltként. 2010-ben elképzelhetõ, hogy jelölni fogják? – 2005-ben felvetõdött a nevem, de nem az én részemrõl. A következõ választások utáni helyzet egészen más lesz, mint a múltkori. Az új parlamentbe bekerülõ pártok és a parlamenti többség fogja eldönteni, hogy kit jelölnek. Forrás: Angyal Ágnes – FigyelõNet
Kedves Angyal Ágnes! Nagyon érdekes Bihari interjújához csak egy megjegyzésem lenne. Bihari úr így válaszol kérdésére: „Most lehetne új alkotmányt csinálni? 1988-89-ben többen – köztük én is – egy Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívását javasoltuk. Most már nem lehet viszont létrehozni egy olyan parlamentet, amely négy hónapig mást se csinál, mint az alkotmányon vitatkozik, mert akkor nem tudná ellátni törvényalkotó és kormányzati feladatait. Én tagja voltam 1994 és 98 között annak az új alkotmányt elõkészítõ bizottságnak, amely eljutott odáig, hogy egy 180 paragrafusból álló új alkotmánytervezetet tett le az asztalra 1998. március 10-én. De akkorra már kifutott az idõbõl az a parlament.” Bihari úr feltételezése téves. Ahogy 88-89-ben õ is javasolta egy Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívását, miért nem lehetne ezt most is megcsinálni? Miért csak a megválasztott Országgyûlés tudna új alkotmányt csinálni? Szerintem az új országgyûlésnek egy függetlenül választott Alkotmányozó Nemzetgyûlésre kellene választásokat kiírni, és külön Alkotmányozó Nemzetgyûlést kellene összehívni. Ez már csak azért is jobb megoldás lenne, mert így szakemberek is beválaszthatók lennének, akiket nem érdekel a napi illetve párt-politika annyira, hogy induljanak az országgyûlési képviselõségre. Hasonló megoldást alkalmaznak az USA-beli New York államban is. Van az Alkotmányban egy rendelkezés, hogy minden húsz évben fel kell tenni szavazásra a kérdést, legyen-e alkotmányozó gyûlés? Ha a nép megszavazza, akkor kiírnak egy külön választást az alkotmányozó gyûlésre, és azok alkotják meg az új alkotmány szövegét. Utoljára a 60-as években élt a nép ezzel a lehetõséggel. Tisztelettel, Dr. Balogh Sándor, politológus – Professzor emeritus, USA
Csak abban az esetben nem Kovács Lászlót jelöli a magyar kormány õsszel Brüsszelben az uniós biztosi posztra, ha José Manuel Barroso újraválasztásának vagy a tárcák újraelosztása körüli megegyezésnek ez lenne a feltétele. Magyarország várhatóan október után dönt uniós biztos-jelöltjérõl. Ezt a posztot jelenleg Kovács László, az MSZP korábbi elnöke tölti be az adóügyi portfólió irányítójaként. A szocialisták vezetése meghosszabbítaná Kovács megbízatását, és Bajnai Gordon miniszterelnök is azt mondta Kovácsnak egy négyszemközti találkozón: ha minden a várakozásoknak megfelelõen zajlik, maradhat. Az elnöki posztra José Manuel Barroso a valószínû befutó. Miután õ hivatalba lép, minden tagország jelöl egy-egy biztost. Ha összeállt a lista, az elnök dönti el, hogy ki milyen területet kap. Az EP a biztosok listájáról és nem az egyénekrõl szavaz. Elsõ körben Kovács sorsa is az EP, illetve Barroso kezében van, egyelõre nem tudni, Magyarország milyen területért lesz felelõs.
Kovács László a közszolgálati televízió reggeli mûsorában korainak nevezte a posztjával kapcsolatos találgatásokat. Magyar Hírlap Online
ZSOLDOSOK BIRODALMA Magyarország húsz év alatt õrzõ-védõk, zsoldosok országa lett. És zsoldosok voltak azok is, akik az 1946-ban kikiáltott köztársaságot elveszejtették. Hatvan éve, hogy a szétvert demokrácia romjain kihirdették a Rákosi-féle alkotmányt. Toldozott-foldozott változata máig él. A köztársaság tehát az alkotmány fundamentumán áll. Ha azonban az ember arra gondol, hogy mi játszódott le a forradalom ötvenedik évfordulóján Budapest utcáin, hogy ma is embereket tartóztathatnak le politikai gyanú alapján, hogy az ország legnagyobb foglalkoztatási ágát az õrzõ-védõ kft.-k alkothatják, akkor a jövõ szempontjából igen egészségtelen üzenet az, hogy a mai demokrácia alapjai is igen macchiavellisztikusak. Tamáska Péter – Magyar Hírlap
18
jó ha figyelünk
– avagy Cenzormentalitás a barbárkapitalizmus „magyar” országában – Rossz tudni, hogy vannak bizonyos dolgok, melyek sosem változnak. Augusztus 13-án a Nemzeti Hírhálón Jelenczki István filmrendezõtõl az alábbi üzenet volt olvasható: Tisztelt Címzettek, kedves Barátaink! Július 30-án a Duna Tv filmbeszerzési, valamint kommunikációs osztálya személyesen tájékoztatott arról, hogy az ÉGI ÉLÕ IGAZSÁG, A SZENT KORONA MISZTÉRIUMA ÉS TANA címû filmemet beszerkesztette az aug. 20-i, esti ünnepi mûsorba. Aug. 2-án örömmel értesítettünk mindenkit arról, hogy aug. 20-án, a Duna Tv sugározni fogja a filmet. Aug. 5-én a Duna Tv alelnöke személyes találkozásunk során a sugárzásnak azt a feltételt szabta, hogy vágjam ki, hagyjam el a film végén lévõ Szent Korona fogadalomtételt. A parlamentben felvett Szent Korona fogadalomtétel szerves része a filmnek, mintegy „záróköve”, nem hagyható el anélkül, hogy csorbát ne szenvedne a film szellemisége és jelenkori valóságunkhoz szóló üzenete. Úgy döntöttem, hogy nem járulok hozzá a film megcsonkításához, ez számomra mind mûvészileg, mind erkölcsileg elfogadhatatlan. Ezért kötelességemnek tartom, hogy mindenkit értesítsek, hogy nem kerül vetítésre aug.20-án az ÉGI ÉLÕ IGAZSÁG címû filmem. 2009. Magyarország Jelenczki István filmrendezõ
Nos, én eddig úgy tudtam, hogy a Duna Televízió Magyarország televíziója. Magyarországért, mi több, a határon túl élõ Magyarországért van. Talán csak nem azért kérték a Szent Korona fogadalomtétel kivágását a filmbõl, amiért a XXI. század Európai Uniós Magyarországában nemrégiben letiltották az egyik helyi médiában a Magyarok Szövetségét? Nem komilfó, nem européer a mindent egybe és összemosó nagy internacionalista (vagy kozmopolita?) összeborulás közepette egy a hazájáért, uram bocsá’ a nemzetállamért, a nemzetállamáért tenni akaró és tenni tudó
össznépi nemzeti mozgalom. Manapság, a pártoktól szétszabdalt barbárkapitalizmus idején nem az alulról építkezõ, összefogáson alapuló népi kezdeményezések idejét éljük, hanem az új-modernkori gazdasági gyarmatosítás dívik, tessék mán tudomásul venni és beleverni abba a csökönyös magyar fejetekbe, a rézangyalát nekije! – presszionál miket különbözõ csatornákon keresztül a reméljük már nem sokáig regnáló államhatalom. Ha nem veritek bele, majd beleverjük mi! Most még csak udvariasan kérünk, hogy vágd ki azt a bizonyos részt a filmedbõl, kushadj otthon megbújva a zugodba és csak televíziós közvetítésen keresztül nézd, hogyan „ünnepelnek” a néptõl kordonnal hermetikusan elzárt nagyemberek. De ha nem értesz a szép szóból, mi lövetni is tudunk. Egyszer már láthattad, milyen az, amikor – ha kell erõszakkal is, ha kell, természetesen a te érdekedben, véresre verünk, de –fenntartjuk a csodás és magasztos európai demokráciát. Akkor is, ha beledöglesz. Hogy kell-e neked ez a csodás és magasztos európai demokrácia, ebbõl a szempontból teljesen irreleváns. Mink aszontuk, hogy kell, akkó’ pedig kell, mese nincs! Ha nem tetszik, el lehet menni! (Csak zárójelben jegyzem meg, néhány ezer ember sokkal könnyebben be tud bõröndözni, mint tízmillióJ A közbeszédet pedig mink tematizáljuk, és abba nem fér bele semmiféle magyarkodás meg szent nem tudom én micsoda. Szakralitásról mán nem is beszélve. Már az is túl sok volt tõlünk, de belementünk, nehogy lázadozzon a büdös magyarja, hogy nem vitettük vissza a koronát a múzeumba, pedig odavaló, ahogy Francisco is megmondta, a királyság jelképeként semmi keresnivalója a köztársaság parlamentjében. Na, szóval a helyzet az, hogy ezek nem a mieink! Eztet most mán tudhassa és láthassa mindenki, akinek van szeme a látáshoz és van füle a halláshoz. Elõször simán megszavazzák a magyarokat a kelleténél többször megalázóba leküldõ állam uniós tagságát, most meg lecenzúrázzák a Szent Koronáról szóló filmet. És mindegyikrõl aszittük, hogy
hozzánk tartoznak, hogy érettünk vannak és cselekednek, közben meg kiderül, á dehogy. De akkor vajon kiért? De talán ami még fontosabb, hogyan érhetjük el azt, hogy végre a Hazáért, a Nemzetért tenni akarók és tudók is szóhoz jussanak, de legalábbis ne lehessen elnémítani elhallgattatni õket, a szavuk eljusson mindenkihez? Csak egyféleképpen lehetséges ez. Össze kell kapaszkodnunk, össze kell fognunk, hiszen a magyar ember legtermészetesebb szövetségese a másik magyar ember. A személyes érintkezést pedig semmi sem pótolhatja. Mondhatnak bármit a messzi Butapest kitartott csahos ölebmédiájának gigantposzteren reklámozott, mindenki által túlságosan is jól (ki)ismert arcai, ha azt látod, hogy a valóság, ami ott van tõled két méterre, teljesen más. De mondok jobbat! Ha kikapcsolod a televíziót, akkor csak a valóság marad, s a saját tapasztalás gyönyörûségét, vagy éppen keserûségét, s az inspirációt, hogy tenned kell valamit, senki sem veheti el tõled. Ugyanúgy, ahogy a szó szabadságát sem! Semmilyen hatóság nem tilthatja meg Neked, hogy megmentsd a Hazádat! Már azzal is sokat teszel, ha szóba állsz a másik magyar emberrel, felnyitod a manipulációtól elnehezült szemét. Ha újra közösségeket alkotsz, és újra megtapasztalod, hogy együtt többre megyünk. S ha az állítólag értünk létrehozott médium nem hajlandó a mi feltétel nélküli szolgálatunkra, ne feledd, a hatalom – vagyis a távkapcsoló – a mi kezünkben van. Egyszerûen átkapcsolsz egy másik csatornára. És van még egy jó hírem! Egyelõre még, a te várad, a te házad. Vedd meg a filmet, ezzel a mûvészt is támogatod és nézd meg a film teljes, vágatlan változatát az otthonodban. Ismerõseiddel, barátaiddal együtt! Azt egyelõre még lehet. Abba egyelõre még nem szólhatnak bele. Edmond Burke bölcs mondása lebegjen a szemünk elõtt: A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
TÁJÉKOZATLAN SZÓVIVÕ Budai Bernadett kormányszóvivõ a nyugdíjak késedelmes kifizetésének felvetésekor úgy reagált, hogy augusztusban sem késtek a nyugdíjak. Ezúton tájékoztatom, hogy informátorai valótlanságot állítottak, mert, bizony, volt olyan régió, ahol egy nap késéssel lehetett a bankautomatából felvenni a pénzt. Hogy ez a nyugdíjfolyósító vagy a bank hibájából adódott, azt nem tudom. Azonban az könnyen kiszámítható, hogy 3000 milliárdnyi nyugdíj esetében egy napi „fektetés” valakinek 250 millió forint körüli nyereséget jelenthet. Külön megjegyzem, hogy amikor a nyugdíj banki átutalását reklámozták, akkor arról biztosítottak, hogy minden hó tizedikéig a pénz a számlán lesz, de igyekeznek a lehetõ legkorábban átutalni! Nos, kis idõvel késõbb már arról értesítettek, hogy mindenkor a lakhely szerinti postai kézbesítés napján esedékes a banki átutalás és a hozzáférés. Ez az idõpont pedig többnyire a hónap tizedike és tizennegyedike között van… A jelenlegit legkésõbb tavasszal leváltó új kormányban bízunk. Egyébként a mostani kormányszóvivõt és környezetét is meg lehet érteni: a napi 250 millióból lehet újabb öt-tíz végkielégítést fizetni, nehogy már válsághelyzetbe kerüljenek a kliensek. Talán indokolt volna a bankok módszerét alkalmazni: egy nap késedelem esetén 800 forint monitoring díjat, plusz minimum tíz forint napi kamatot kellene fizetni a nyugdíj mellé! Varga József gépészmérnök, E-mail jó ha figyelünk
19
Embergyûlölõ orvos, brutális zsaru, intrikus ügyvédnõ, sorozatgyilkos orvosszakértõ – õk a tévésztárok Lehet-e a legkedveltebb sorozatok fõszereplõje az embergyûlölõ orvos, az extrabrutális zsaru, a végtelenül intrikus ügyvédnõ vagy egy hobbi-sorozatgyilkos törvényszéki orvosszakértõ? Az újabb amerikai tévésorozatokban igen. És a nép, a nézõ imádja õket. A zóna 20
magyar médiaszociológusok és egy filmesztéta segítségével eredt a jelenség nyomába. Az életben messze elkerülnénk õket, néhányuk kimondottan a frászt hozná ránk, de minimum alaposan kiakasztanának bennünket. jó ha figyelünk
A tévé képernyõjén viszont mágnesként vonzanak epizódról epizódra. Barátainkkal élvezettel vitatjuk meg viselt dolgaikat, sõt idõnként még mindennapi döntéseinket is hajlamosak vagyunk az általuk tartott tükrön át szemlélni. Közben persze egy kis szégyenérzettel is kínlódunk, hiszen mégiscsak egy végtelenül bunkó orvosról (Doktor House), egy minden határt átlépõ szövetségi ügynökrõl (24), egy teljesen etikátlan ügyvédnõrõl (a magyar tévében az idénre várható Damages címû ügyvédsorozat) és egy korrupt rendõrrõl (Kemény zsaruk) van szó. A szabadidejében sorozatban gyilkolászó törvényszéki orvos szakértõrõl, Dexterrõl már nem is beszélve. MAGABIZTOS SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG A manapság futó – többszörösen díjnyertes, magas nézettségû és széles rajongói tábort megmozgató – amerikai tévésorozatok csaknem összes fõszereplõjének közös tulajdonsága a szociális érzékenység, a jó modor és a taktikai érzék szinte teljes hiánya. Mi az, ami ezekben a tévés „szociopatákban” annyira vonzza a tévézõket? Miért tesz függõvé egy olyan orvos gorombasága, aki csaknem minden betegét vérig sérti, beleértve a haldoklókat is? Miért vágynak az emberek egy olyan zsaru következõ bevetését végignézni, aki droggal üzletel, és kollégákat tesz el láb alól? Talán – a durvaság után – a fõhõsök második legfeltûnõbb közös tulajdonsága felõl érdemes kezdeni a boncolgatást: elképesztõ magabiztosság árad belõlük. A témát szintén boncolgató Spiegel Online írása sem véletlenül azt emeli ki, hogy az említett fõhõsök mindegyike messzemenõen profi a szakmájában. Senki sem tesz alaposabban rendet az utcán, mint Vic Mackey, a Kemény zsaruk fõhõse, és senki sem manipulálja jobban az esküdtszéket, mint Patty Hewes, a Damages fõszereplõje. Ami pedig House doktort illeti, nos, aki már látta, hogyan gyógyít meg egy különlegesen rafinált betegséget, az tudja, hogy ez az ember okosabb, mint a Vészhelyzet teljes csapata együttvéve. „Már nem is egyszerûen profikról beszélhetünk, hanem inkább mágusokról” – mondja Hammer Ferenc szociológus. A House-ban az orvostudomány olyan egzaktnak tûnik, mint a matematika, a valóságban az orvosok nyilván sokkal többször kénytelenek a sötétben tapogatózni. Nem csoda, ha elbûvölnek bennünket a nyugodt erõt, keménységet, határozottságot képviselõ újfajta sorozathõsök – magyarázza Antalóczy Tímea médiaszociológus. „Mi, nézõk ugyanis rendesen szorongunk, nemcsak itt Kelet-Közép-Európában, hanem a nyugati jóléti társadalmakban is. A jóléti társadalmakban már nem a pénz megszerzése a fõ probléma, az elbizonytalanodás inkább érzelmi, miközben Magyarországon az anyagi létbiztonságért is széles rétegek napi küzdelmet folytatnak. Hiányoznak a biztos pontok az életünkbõl. A ránk zúduló információs özön már feldolgozhatatlan, emiatt állandósul a lemaradástól való félelem. A társadalom szerepzavarokkal küzd: az uniszexszé váló világban a férfiak nem érzik magukat férfiaknak, a nõk nem érzik magukat nõknek. Magyarországon ráadásul a hagyományos és a modern családi és tágabb társadalmi szerepek összeütközését napi szinten kell kezelnie sok embernek. Eszközeik viszont sok esetben nincsenek hozzá.” Sorozathõseink viszont egyáltalán nem bizonytalankodnak. Épp ellenkezõleg: nem sokat teketóriáznak sem szavakban, sem tettekben. Utakat és megoldásokat jelölnek ki a kaotikus világban eligazodni vágyó nézõknek. NYERS, SALLANGMENTES RETORIKA Csejk Miklós filmesztéta, -történész komoly aggályokat vet fel. „Iszonyatos rombolást is végeznek ezek a sorozatok bizonyos morális értékek tekintetében. Szinte mindegyik fetisizálja a szakértelmet, de a legnagyobb baj az, hogy az erkölcs fölé helyezi. Ha profi vagy, ha valamiben kiemelkedõ tehetséggel bírsz, akkor már mindent megtehetsz, sugallják a sorozatok. Ezek a gondolatok persze megjelennek az életünkben is, átjárták például a politika világát, hogy mást ne mondjak.” jó ha figyelünk
A nézõknek ugyancsak vonzó lehet az olyan figurákban, mint Jack Bauer és Dr. House, hogy egyáltalán nem szépítik a problémákat. Retorikájuk nyers, higgadt, sallangmentes. Azt mondják, ami van. Az egyenesség és az õszinteség különösen üdítõnek hat egy olyan korban, amelyben a hazugság és a szépítgetés mindennapos dologgá vált. „Megszoktuk, hogy sokan próbálnak manipulálni bennünket, a többi között a tévémûsorok, a reklámok, a politikusok – mondja Antalóczy Tímea. – Az újfajta sorozatok nemcsak nem titkolják, de éppenséggel elõszeretettel leplezik le a manipulációs technikákat. Kemény párbeszédek hangzanak el kemény témákról, mint például az élet és a halál.” Ráadásul roppant hiteles, nagyon alaposan felépített figurákról van szó, feltûnõen koncentrált figyelem árad tõlük a nézõk felé, Doktor House mintha egyenesen hozzánk beszélne. Új trend ez is: egyszemélyes sorozatokról van szó, egy-egy nagyon erõs személyiséggel a fõszerepben, aki az egész sorozatra rányomja a bélyegét. Antalóczy Tímea szerint a meglazuló emberi kapcsolatok közepette sok nézõnek ezek a markáns fõhõsök egyfajta apa- vagy barátpótlékot is jelentenek. Nem véletlen, hogy sokszor többet tudnak például Jack Bauerrõl, mint hús-vér embertársaikról. SZIGORÚRA VETT FILMES JÁTÉK Csejk Miklós egyáltalán nem szimpatizál új típusú hõseinkkel. Éppen az a gondja velük, ami az egyik fõ jellemvonásuk: nyoma sincs bennük az empátiának. „A sorozatok visszatükrözik a kort, amelyben élünk, hiszen lelkünk a piac. A globális késõ kapitalizmus világa felemészti a természeti erõforrásokat és a humán tõkét, a társadalom atomjaira töredezett, egyetlen kiút, ha közösséget teremtünk magunknak, és empátiával, vagyis beleérzõ képességgel fordulunk egymáshoz.” A filmesztéta szerint a mai sorozatokra jellemzõ, hogy nemcsak magyarázzák, hanem legalizálják is ezt a világot, ahelyett hogy kritizálnák: „Azt sugallják, hogy rendben van, hogy empátia nélküli fõnökök irányítanak a munkahelyeken, és az is, hogy a közlekedési dugókban minimálisan se legyünk tekintettel egymásra. Nézetem szerint botrányosan megalkuvók ezek a sorozatok.” Hammer Ferenc szociológus szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását. „Ez egy játék. Persze hogy House bunkó, de keresztes lovag is, szembe megy az illemmel, a szabályokkal, olykor a józan ésszel is, ám mindezt egy nagyobb cél érdekében teszi.” Konkrétan azért, hogy életeket mentsen. Ebben a terrorelhárító Jack Bauer is profi, neki ráadásul minden évadban milliók köszönhetik az életüket, miközben House-nak heti egy élet a kvótája. A már gyomorfordítóan intrikus Patty Hewes pedig olyan ügyeket visz a bíróságra, amelyeket más ügyvédek eleve reménytelennek tartanak, vagy egyszerûen képtelenek lennének megnyerni. A Spiegel Online megállapítása szerint az új tévéhõsök durvasága abból az aspektusból külön vonzó, hogy House dokit és a többi bunkót a szereplõtársakhoz hasonlóan a nézõk is csak bizonyos korátokkal hajlandók elfogadni. Ám ez csak fokozza vonzerejüket. (Tény, hogy a szalonképtelen fõhõsök jó útra térítésére irányuló kísérletek gerjesztik a sorozatok feszültségének nagy részét.) „Hiszen felvetõdik a kérdés: erkölcsileg kétes vagy éppen teljesen elfogadhatatlan húzásaik nem tekinthetõk-e segélykiáltásnak? Nem akarnak-e egy kicsit mégis inkább részt venni a társadalmi fõsodorban, ahol mi nézõk, unatkozunk ugyan, de azért mégis biztonságban érezzük magunkat” – írja Daniel Haas. S ha nem térnek meg, az csak tovább növeli izgalmunkat. MESSZE MÁR A DALLAS VILÁGA Ezek a sorozatok ráadásul sok olyan nézõt is vonzanak, aki korábban távol tartotta magát a szappanoperáktól. Az új sorozatok többsége intellektualizáltabb, értelmesebb, mint a nagy átlag. Szakértõk hada dolgozik rajtuk, s a minél nagyobb valósághûség érdekében tele vannak szakmaspecifikus részletekkel, gondoljunk csak a House kórházi világára. 21
TÖBB MINT VESZÉLYES A nemzetpolitika alapkérdéseit célozta meg Stefka István fõszerkesztõ egy hete közölt vitaindító cikke (A magyar szép, MH, május 16.). Az írás apropóját a Harmadik évezred könyvsorozat Új államalapítás címû kötetében megjelent tanulmányok adták. Folyamatosan érkeznek a reflexiók. A vitasorozatban elsõként egy történész gondolatait közöljük. Sok apró jelét látni annak, hogy végre a polgári értelmiség is bekapcsolódik az országot módszeresen kifosztó szocialisták és a Magyarország polgáraiból tervszerû munkával, az iskolarendszer tudatos felszámolásával agymosott zombikat formáló, magukat szégyenszemre liberálisnak nevezõ SZDSZ-esek félreállításának nehéz küzdelmébe. Sokakkal – fõleg a megrendelõ kívánalmai szerint manipulált közvélemény-kutatások szerzõivel – szemben hiszem és vallom, hogy ez nem lefutott játszma. Emlékeznünk kell rá, hogy még a vezetõ politikusok közül is jó néhányan a polgári oldal kétharmados gyõzelmét vizionálták 2002-ben és 2006-ban. Ma, 2009-ben már harmadszor hisszük, hogy gyõzelem, sokak szerint kétharmados gyõzelem vár ránk. Pedig láthattuk 2002-ben és 2006-ban is: több mint veszélyes játszma, ha vágyainkat kivetítjük a világra. Akkor azt mondogattuk, hogy a balliberális (valójában se nem bal, se nem liberális) koalíció hatalomra kerülése ötmillió embert tett szerencsétlenné. Ma már tudjuk, hogy irtózatosan nagyot tévedtünk. Csaknem tízmillió az áldozatok száma. És akkor még nem számoltuk a határon túl élõ magyarokat. Orwellt némileg módosítva: aki nem tanul a múltból, az soha nem fogja birtokolni a jövõt. Az értelmiség szervezett, koncentrált, céltudatos fellépése nélkül most sem fog menni. Kivált, ha még mindig nem tudjuk, kivel állunk szemben. A hatalomgyakorlásnak az államszocializmusban – nem kis részt a szovjet totalitárius minta átvételével – elsajátított technológiája óriási tudást, tapasztalatot, szinte behozhatatlan elõnyt jelent. Ennek ledolgozására kellene a polgári média felhasználásával összefogni, mert csak így lehet érdemben segíteni a saját híveik körében vastapssal, szeretet- és bizalomáradattal fogadott – és ezzel a helyzetértékelésben óhatatlanul elfogulttá váló – politikusokat. Vannak biztató jelei az értelmiségi szerepvállalásnak. A vitaindító cikk is ilyen. De ilyen Vámos Györgynek a Magyar Hírlapban közölt csütörtöki levele a régóta írástudóhoz méltatlan, gyalázatos szerepet vállaló Paul Lendvaihoz. Az is biztató jel, hogy mint hallom, a fiatalok alkotta Nézõpont Intézet a belpolitikai helyzetrõl készült elemzéseit eljuttatja a Budapesten mûködõ diplomáciai képviseletekhez, és ezzel máris kiváltotta az amerikai nagykövetség (dez)informálását évtizedek óta saját privilégiumának tekintõ SZDSZ-vezérkar õrjöngõ dühét. Bizony, az értelmiség szervezett segítségét sokkal jobban fel kellene használni az euroatlanti világban a magyar polgári oldalról kialakult kép formálásához. Tetszik, nem tetszik, a nyugati vezetõk szemében roppant könnyû összemosni a rasszizmus minden formájától magát ezerszer elhatárolt Fideszt a szélsõjobbal. Csak akkor kényszeríthetõk távozásra a tolvaj – mindazonáltal „baloldali” – milliárdosok és az értelmiség szégyenévé vált álliberálisok, ha minden lehetséges fórumon százszor elmondjuk, ezerszer leírjuk, milliószor elemezzük: azért „nácizzák”, „rasszistázzák” a parlamenti választások remélhetõ gyõztesét, hogy még idejében lejárassák az erre a vádra okkal-joggal érzékeny világ elõtt. A gyõzelem után újult erõvel folytatják majd, mert a legkevésbé sem érdekli õket, hogy a nyilvánvaló, otromba rágalommal nem csak a Fidesznek, a hazájuknak is ártanak. Számukra ez nem szempont. Persze, nem gondolom, hogy az értelmiségnek csak a külföldi lejárató kampányok elleni küzdelemben kell hogy feladata legyen. Környezetemben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az emberek kezdik felismerni, mi a hazai szélsõjobb szerepe az elkövetkezõ hónapokban. Értem én a szélsõjobb híveinek mélységes dühét, kétségbeesését, de nem tudom elfogadni az általuk vallott és terjesztett gyûlölet mindent átható, parttalan tombolását. A semmilyen pozitív, érdemi programmal nem rendelkezõ társaság összes megnyilvánulása érzésem szerint – ahogy régen, szokás volt mondani, „objektíve” – a szocialista-szabad demokrata politikai elit uralmon tartását szolgálja. Tudom, hogy ezekre a mondatokra a Magyar Hírlap fórumán nekem címzett mocskolódások reagálnak majd. Azt is tudom, hogy nem kis részt a hatalom technológiáját jól ismerõ szocialista és liberális párti aktivisták bújnak meg majd a legtrágárabb szélsõjobboldali gyalázkodások mögött. Mégis, még egyszer megismétlem – lassan mondom, hogy mindenki megértse: a polgári értelmiség felelõssége a médiában és azon kívül is minden erõvel, minden eszközzel elutasítani a gyûlöletáradatot. A jobb- és a baloldalit is. Másként nem gyõzhetünk. Gereben Ágnes
22
Antalóczy Tímea szerint ezek a sorozatok látszólag az emberek tudásvágyát is kielégítik. Persze csak kvázi ismeretközlést valósítanak meg, felszínes tudást lehet belõlük összeszedni, de felkelthetik a nézõk érdeklõdését. Hammer Ferenc egy médiapiaci jelenséggel is összefüggésbe hozza az „entellektüel” sorozatokat. A tévécsatornák számának bõvülésével egyre speciálisabb közönséget lehet elérni, egyre specifikáltabb tartalommal. A korábbi konzervativizmusát levetkõzõ amerikai tévés kultúra egyre inkább összekapcsolódik a körülötte lévõ világgal. Vagyis a médiavalóságot már nem választja el olyan éles vonal a való világtól, mint a Dallas idejében. A két valóság elkezdte átfedni egymást, ráadásul egyre gyorsabban – szeptember 11. után például már fél év múlva megjelentek a terrortámadásra vonatkozó utalások a sorozatokban. Így a mai tévésorozatok fõhõsei sem olyan simára polírozott szépfiúk, mint Bobby Ewing volt a Dallasban. A karakterek sokkal bonyolultabbak, ellentmondásosabbak, s éppen ezért vonzóbbak is a nézõknek – mondja Hammer. Az alkotók a fõszereplõk jóval mélyebb rétegeibe engednek bepillantást. Nemcsak a fõhõsök, maguk a sorozatok is bonyolultabbá váltak. Elég, ha összehasonlítjuk a Maffiózók és az évtizedekkel korábbi San Francisco utcáinak egy-egy epizódját. Szembetûnõ, hogy a mai sorozatokban jóval több szálon fut a cselekmény, számos érdekes karakterrel. Az olyan kellemes sorozatok, mint például a Jó barátok még a jóléti kapitalizmus világát tükrözték – nosztalgiázik Csejk Miklós. „Sajnos mára teljesen eltûntek az efféle sorozatok, pedig kedves, hétköznapi figuráiktól sokat lehetett tanulni. A Jó barátoknak például a legnagyobb érdeme az volt, hogy megtanította egy generációnak, hogy másként gondolkodik a nõ, és másként a férfi, a párkapcsolatról maradandó gondolatokat volt képes közölni. Ehhez hasonló hasznosítható tudást ma már kevésbé kaphatunk a sorozatoktól.” SOROZATSTATISZTIKA, AVAGY A VEZETÕ HARMINC MISZTIKÁJA Úgy tûnik, a magyar ember magyar valóságot akar látni a tévében még akkor is, ha silányabb kivitelben kapja is. Ez derül ki legalábbis a hetente publikált, mérõkészülékes tévénézettségi adatokból. A zóna most a sorozatokat hasonlította össze. A két vezetõ magyar szappanopera, a Barátok közt és a Jóban, rosszban simán lenyomja még a nagy antihõs kedvencet, Doktor House-t is. A Barátok közt abszolút listavezetõ – nemcsak sorozatként, hanem általában tévémûsorként is –, átlagosan kétmillió ember nézi minden hétköznap este. A konkurens kereskedelmi csatorna barátokköztje, a Jóban, rosszban a második a sorozatok versenyében, 1,2-1,3 millió nézõt vonzanak az epizódjai. – Csak a két magyar szappan után biceg a botjával House doktor úr, és 1-1,1 milliós nézõszámot mondhat magáénak. A harminc legnézettebb sorozat biztos szereplõje – igaz, már a lista alján – hétrõl hétre a Vészhelyzet, úgy tûnik, még 13. évadjában is érdekli az embereket (stabil 900 ezer körüli nézõvel hetente). – A kórházsztori(ko)n kívül még a krimisorozatoknak sikerül becsusszanniuk ebbe a vezetõ harmincba olykor-olykor, többnyire valamelyik Helyszínelõknek vagy a Gyilkos számok címû rejtélyfejtõ szériának. A sorozatpaletta talán legegyedibb amerikai sorozata, a 24 Magyarországon nem aratott túl nagy sikert – legalábbis a televízióban. Utolsó adását 454 ezren nézték, elõtte átlagosan 270 ezres nézettséget produkált. Hazai másolatát, a Tûzvonalbant jobban kedvelik a magyar tévézõk: átlagban 500 ezer fölötti nézettséggel büszkélkedhet. (Az AGB Nielsen 18. és 17. heti nézettségmérései alapján. Forrás: TV2 és MTV)
jó ha figyelünk
A TV2 sorozata szétfeszíti a politikai korrektség liberális programját Kezdetben voltak a romantikus és fantasztikus sorozatok a tv-ben, mint az Orion ûrhajó, a Sandokan vagy az Onedin család. Isaura, a rabszolgalány könnyes története mint a szappanoperák prototípusa még rá is erõsített a romantikus életérzésre. Legyen benne gonoszság és szerelem. A csúcspont talán a Klinikák volt, a tömény giccs és hazugság. Késõbb jöttek a még mindig moralizáló, de már a valóságból táplálkozó mesék, mint a Dallas, amikor Magyarországon kiürültek az utcák a sugárzás estéjén. Azután látszólag egyre realistább sorozatok következtek, mivel növelni kellett az adrenalinszintet, azaz a nézettséget - az emberek tv-hez láncolása a modern politikai és hatalomépítési technika része. Amikor szórakoznak az emberek, akkor lehet a legészrevétlenebbül véleményekkel, életérzésekkel beoltani õket. Márpedig az ízlés formálása – az ostoba érvvel szemben, miszerint „ízlésekrõl nem lehet vitatkozni” – a politika elõszobája. Jött tehát a vér, persze nem naturálisan, hiszen a tömegember szereti az izgalmat, de a valóságot nem. Néztük a krimiket, majd az orvosos sorozatokat, mint ahogy a Vészhelyzetet is. Utóbbi az amerikai népnevelés egyik látványos eszköze. A recept mindig ugyanaz: a felszínen lennie kell egy történetnek vagy alaphelyzetnek, ami valóságosnak tünteti fel az epizódokat, de a szövegek mindig moralizálnak, vagyis megmondják, hogyan kell élned, gondolkodnod. Vagyis hazugság az egész, kielégíti az emberek lelki igényét, akik nem szeretnek szembenézni sem a valósággal, sem önmagukkal. Az igazság ugyanis halálos lehet, ezért hazudnak az emberek maguknak. Ezen alapszik az elmúlt évek egyik legsikeresebb sorozata is, a Dr. House. Egyesíti a krimi titokzatosságát (nem rutindiagnózist igénylõ betegeket kell meggyógyítani), a vért (orvosos sorozat) és - itt jön a csavar - korunk viszonyát az igazsághoz és hazugsághoz. A sorozat mottója is lehet a dr. House által gyakran ismételt megállapítás: “Mindenki hazudik.” Vagy ez a mondata: “Az igazság a hazugsággal kezdõdik.” Vagy: “Ha valakirõl meg akarod tudni az igazságot, valószínûleg az illetõt kell megkérdezned utoljára.” A sorozat szétfeszíti a politikai korrektség elmúlt két évtizedes liberális programját, mert dr. House azt mondja, amit gondol. Hétköznapi és politikai tabukat döntöget, nevén nevezi a dolgokat. Ettõl aztán a sorozat provokatív, ami a felszínen inkább cinizmusnak látszik, ráadásul nehéz megállapítani, hogy a fõszereplõ sértegetõ szókimondása egy személyes sors (lábsérülésébõl adódóan állandó fájdalomtól szenved) vagy egy általános filozófia következménye. Bármi is a sorozat íróinak szándéka, dr. Gregory House egy világképet testesít meg, melynek lényege, hogy kultúránk a hazugság kultúrájává vált. Hazudni nem szégyen, mivel, bár az európai kultúra a szégyenérzeten alapul, ma már ennek sincs jelentõsége. Csalni, rászedni egyszerû technikai feladattá vált. Ma már nem is “Jó napot” kívánunk, hanem “Szép napot”, ami persze nyegle, sznobériára visszavezethetõ anglicizmus, de egy gondolkodásmódra is utal: az erkölcsi fogalmakat váltsuk fel pragmatikus, haszonelvû, esztétizáló, eszközelvû és pozíciókat, viszonyokat kifejezõ fogalmakkal. Lefordítva: az egyik nap az ember még lehet kommunista, liberális, anarchista, másnap meg hirdetheti a tegnapi ellenkezõjét. Mindent a politikai hovatartozás dönt el, a világ vált átpolitizálttá, hiszen már nem kulturális hovatartozás, erkölcsi értékrend vagy politikai elvek döntik el valakinek a „pozícióját”. A liberális-szocialista baloldal számára kényelmetlenné vált a világ erkölcsi fogalmakban való leírása. Hogy már régen nem arról van szó, hogy erkölcsileg mi jó és mi rossz, hanem az erkölcs a kiiktatandó intézmény, azt a filozófusok észre is vették. A francia baloldali filozófus Alain Badiou írta nemrég: “Az erkölcsiség a régi világ maradványa.” Vagyis aki még erkölcsi fogalmakban nézi a világot, az elavult, fundamentalista és politikailag megsemmisítendõ. jó ha figyelünk
Régen azért büntettek meg valakit, mert megszegte a közösség erkölcsi és jogi szabályait. Ma azért, ha ragaszkodik az erkölcsi ítéletalkotáshoz. Ez két különbözõ nyelv; valójában a politikai elitek nyelve kettéhasadt, ezért szó szerint nem értik egymást, a rosszindulat pedig eleve eldönti, hogy mely értelmezést fogják ellenségeikkel szemben alkalmazni. Az európai kultúra eddig egy erkölcsi világrend alapján fejlõdött, ma viszont a bizalom, hûség, õszinteség, becsület, szégyen, nagyvonalúság helyét átvette a hazugságra épülõ, a politikai-hatalmi elvû gondolkodás toleranciamázával bevont nyers, arrogáns és gátlástalan érdekérvényesítés. A választók pedig csak nézzék a sorozatokat! Forrás: Lánczi András – Heti Válasz
23
