Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Hogyan semmizünk ki egy egész országot az életébõl? – Már az MSZP Ésszerûség és Felelõsség Platformja mondja, hogy mindössze 23 év alatt elúszhat a háza annak, aki jelzáloghitelt vesz fel, mert nem tudja kifizetni az ingatlanadót. Sõt, nemcsak mondja, hanem számításokkal bizonyítja is. A posztkommunista dõzs további finanszírozása végett szükséges még több lóvét beszedni a lakosságtól. Erre találták ki a legújabb és legpofátlanabbul álságos kormánykommunikációt, miszerint a vagyoni típusú adóztatással lehet a fekete gazdaság végére járni. Miért pofátlan és miért álságos ez a hivatkozási alap? Több okból kifolyólag is. Egyrészt a gengszterváltás óta eltelt idõszakban a magyar társadalmat vagyontalanná tették. A teljesség igénye nélkül csak két dolgot említenék. Az egyik, hogy kézen-közön eltüntették a társadalombiztosítás százmilliárdokra rúgó vagyonát, melyet megfelelõen mûködtetve jelentõs profitot termelhetett volna a nemzet közössége számára, s talán nem lenne szükség az ún. több biztosítós szörnyûség bevezetésével való fenyegetésre. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az ún. privatizáció során a magyar lakosságot gyakorlatilag kisemmizték, az emberek alól gyakorlatilag kilopták a nemzet vagyonát. Még azokat a köztulajdonban lévõ javakat is, amelyek közvagyonnak minõsültek, azaz az állam csupán használatra, mûködtetésre kapta meg azokat, nem pedig tulajdonba. Van azonban még egy momentum, amely talán a legnagyobb fenyegetést jelenti. Az általánosan bevezetésre kerülõ ingatlanadó ugyanis potenciálisan egy polgárháborús effektus kirobbantója lehet. A pontos részleteket ugyan még nem ismerjük, de így elsõ nekifutásra az embernek olyan érzése támad, hogy a dolog kísértetiesen hasonlít az MDF által demagóg módon

feldobott ún. haláladó, az öröklés körüli adóztatás témaköréhez, csak éppen ellenkezõ elõjellel. A Fórum javaslatában ugye arról volt szó, hogy legjobb lesz, ha teljesen eltörlik az öröklés után fizetendõ illetéket, merthogy az örökség az elhunytak után az itt maradottaknak jár, az õket – mintegy automatikusan – megilleti. No, mármost ez így elsõre jól hangzik, a gond csupán ott van vele, hogy sérti az arányos közteherviselés elvét. Magam jártam már úgy, hogy a megörökölt kalodaipari vasbetonkuckó – értsd: panel – után fizetendõ illeték összegét csak nagy utánjárás után tudtam kinyögni, lévén, hogy akkor éppen munkanélküli voltam, mégis ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, a Dávid Ibolyáék által javasolt „senki ne fizessen semmit” címû javaslat amolyan fordított fûnyíróelvként funkcionált volna. Mert hát az azért mégsem járja – fõként mostanság, ezekben a vérzivataros és bevétel ínséges idõkben –, hogy mondjuk valaki, aki éppen örökölt egy gyárat, ne fizessen egy árva vasat sem az államnak. Ez valóban az arányos közteherviselés megcsúfolása lenne. Arról nem is beszélve, hogy a „dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitású országban ez valószínûleg oly mértékben frusztrálná az ún. átlagembert, hogy az könnyen végzetessé válhatna a magyar társadalom számára. Valami hasonlót figyelhetünk meg csak ellenkezõ elõjellel az általánosan bevezetésre kerülõ ingatlan adó kapcsán is. Ahogyan az MDF mondhatta volna – és ebben az esetben teljesen korrekten jártak volna el –, hogy bizonyos értékhatárhoz, vagy funkcionalitáshoz kötik az öröklés illetékmentességét (gondolok itt például az egyszerû lakóingatlanokra, pl. panellakásokra stb.), ugyanúgy az ingatlanadó esetében is alkalmazhatnánk kivételezést a fizetés alól, mondjuk a tömeges lakóingatlanok – értsd lakótelepi lakások, panelek – tulajdonosai számára.

Fentebb azt írtam, hogy a legpofátlanabbul álságos kormánykommunikáció az ún. vagyoni típusú adóztatásra történõ hivatkozás. Miért is? Hát azért, mert az emberi létezés egyik alapfeltételét, a lakhatást sorolják át a vagyon kategóriájába, ami egész egyszerûen teljesen életszerûtlen, életellenes és egyáltalán egy képtelen ostobaság. Mi jön ezután tessék mondani, a levegõvételt is megadóztatják majd? Miközben egy vagyontalanná tett társadalmat vagyoni alapon akarnak megsarcolni, most már lassan élni sem hagyják az egyes embert, meg akarják fizettetni vele, hogy még életben van, hogy egyáltalán merészel lakni valahol! Ez felháborító! Meg az is, hogy alapigazságokat nem vesznek figyelembe. Mint például azt, hogy svéd típusú adórendszert csak svéd típusú bérrendszerben dolgozó állampolgárok közremûködésével lehet mûködtetni, ellenkezõ esetben hatalmas pofára esés lesz a vége. Ha pedig az emberi létezés minimumait a luxuscikk kategóriába sorolják be, s ezt az adóztatás mibenlétének „megreformálásával” rögvest a tudomásunkra is hozzák, nos annak beláthatatlan következményei lehetnek. Manapság egyre gyakrabban fordul elõ, hogy társadalmunk azon tagjai, akik nincsenek megelégedve valamelyik közszereplõvel, vagy az általa nyújtott teljesítménnyel, akképp adnak hangot elégedetlenségüknek, hogy éles lõszerrel ajándékozzák meg az utálatuk tárgyát megtestesítõ illetõt. Mit gondolnak, a mûminiszterelnök is kaphat egy golyót? Vagy ez ügyben inkább forduljunk Frei Tamáshoz? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A TURULJUGEND ELINDULT

Túl azon, hogy 56 tiszta ügyét meggyalázva éppen ötvenhat gárdista állt eskütételre, felvetõdik a rendszerváltás egyik alapvetõ alkotmányossági kérdése: lehet-e gárdája pártnak? Volt egyszer egy négyigenes szavazás. Ebben – többek között – arról is döntött az ország, hogy feloszlik a Munkásõrség, mégpedig annak jegyében, hogy soha semmilyen párt ne alakíthasson militáns szervezetet. Tessék mondani, a Magyar Gárdát létrehozó, azt aktívan támogató Jobbik nem párt? Tessék mondani, nincs ember, aki megfogalmazna egy beadványt a taláros testületnek, amelyben végképp és egyértelmûen kiterjesztik a törvény erejét valamennyi, párt mögé bújt militáns szervezet betiltására? Tehetnék még fel több kérdést, de minek? A Turuljugend elindult. Van már Führere is.Most már azért imádkozzunk, ne jusson eszébe senkinek, hogy volt egyszer egy kristályéjszaka is… Szendrei Lõrinc – Népszava, 2007. augusztus 28.

2

jó ha figyelünk

– avagy Ilyen az, amikor a demokrácia a végéhez ér – Ha a népi mondás bölcsességére és a proletárdiktatúrát magánszocializmussá kiprivatizáló posztkommunisták retorikájára hallgatunk, nos akkor mindenképpen az tanácsoljuk, hogy más farkával verjük a csalánt. Ugyanis minden olyan esetben, amikor saját alkatrészünkkel végezzük ezt a tevékenységet, módfelett ráfaraghatunk, arról nem is beszélve, hogy rendkívüli fájdalmak szenvedõ alanyaivá válhatunk. No, mármost a legérdekesebb az, hogy mi ugyan semminemû ilyen tevékenységbe nem kezdtünk bele, mégis úgy érezzük, módfelett ráfaragtunk, arról nem is beszélve, hogy rendkívüli fájdalmak szenvedõ alanyaivá váltunk. Hogyan lehetséges ez? A válasz nagyon egyszerû, Istenben szeretett felebarátim. A helyzet az, hogy minket szemeltek ki arra, hogy kézbe véve megfelelõ alkatrészünket belekezdjenek a címben is olvasható aljnövényzet erõteljes dögönyözésébe. Magyarán mondva: a mi farkunkkal verik azt a bizonyos csalánt. jó ha figyelünk

Mirõl is van szó? Horn Gyula után az ifjúkommunisták köreiben szocializálódott mûminiszterelnök is arról beszélt, hogy kormányának nincs alternatívája. Amikor Francisco arról hadovált, hogy majd õ megváltja Magyarországot, nos azt a nemkívánatos ostobaságot – ha beleborzongva is, de – még elengedte az ember a füle mellett. De emellett a legújabb, minden európai polgár és demokrata jó ízlésével összeegyeztethetetlen kijelentés mellett már nem mehetünk el szó nélkül. Az olyan ország ugyanis, ahol nincs alternatíva, nincs választási lehetõség, az bizonnyal sok mindennek nevezhetõ, csak demokráciának nem. Hallani is mostanság olyan fából vaskarika próbálkozásokat a politológiai nómenklatúrában (nevezéktanban), hogy alkotmányos, vagy többpárti diktatúra. Egyébiránt érdekes szituésön képzõdne meg, ha teszem azt példának okáért felállna valamelyik ellenzéki párt által Brüsszelbe

szalasztott magyar képviselõ és feltenné a kérdést a nagyságos és fényességes Európai Unió parlamentjében, hogy aszongya: „Az Európai Unió, a demokrácia fõ letéteményeseként diktatórikus berendezkedésû országokat is megtûr tagállamai sorában?” Magyarország Részvénytársaság jelen állapotában, mindenen és mindenkin átgázoló, gátlástalanul hazudozó, ám hazugságaiért a felelõsséget felvállalni nem akaró kormányával, s élén annak gonosz mûminiszterelnökével egy demokratikus jogállam helyett inkább egy diktatúrára hajaz, mégpedig erõteljesen. Ne felejtkezzünk el arról, hogy Mammon kufárlelkületû szolgálói és szolgáló leányai kizárólag a pénzt és a hasznot istenítik, így aztán nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy a vállalkozás jellegû demokráciák jelszava nem az, hogy minden ember egyenlõ, hanem, hogy minden dollár egyenlõ. És akkor itt vannak a legújabb történések. 3

A több biztosítók garanciát kapnak a jelenleg regnáló szava hihetetlen és becstelen governmenttõl, hogy egy esetleges ellenzéki gyõzelem esetén bekövetkezõ „vissza államosításkor” kártalanítva lesznek. (Most persze élcelõdhetnénk azon, hogy a több biztosítók mennyire adnak hitelt egy gátlástalanul össze-vissza hazudozó kormány fejének, de ez már legyen a biztosítótársaságok gondja.) Mielõtt még valaki a kiakadt epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülne! Természetesen nem vagyok naiv, a biztosítótársaságok szemszögébõl tökéletesen érthetõ, hogy biztosítékot kérnek, hiszen menedzsmentjük a részvényesek érdekeit kell, hogy képviselje. Ez idáig rendben is van. De! Van itt egy, illetve több olyan momentum, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, s amelyre itt szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét. Felmerül a kérdés, van-e joga egy kormányzatnak kényszer pályára terelni egy egész országot? Különösképpen egy olyan kormánynak, amely hazudott a választópolgároknak, s amellett, hogy nem mondott igazat, még el is titkolt bizonyos információkat, mely „elhallgatás” következtében az állampolgárokat megfosztotta a szabadon és a számukra helyesen meghozható döntés lehetõségétõl? Mi történik? Egyrészrõl adva van egy modell – ez a több biztosítós, nyereségorientált alapra helyezett társadalombiztosítás –, amelyrõl a világ számos pontján (lásd Amerikai Egyesült Államok) bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a probléma kezelésére. Több okból kifolyólag is, de ebbe most ne menjünk bele részletesen. Mindenki hallott már arról, hogy például az USA-ban több mint 40 millió embernek nincs egészségbiztosítása, szakadéknyi különbségek vannak a szegények és a gazdagok ellátása között stb. Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy abban az esetben, ha egy olyan megoldást próbál ráerõltetni a nemzet közösségére az állam és az ország vezetésével megbízott kormányzat, amelyrõl már számos esetben bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a felmerült kérdés – ez esetben a társadalombiztosítás és a betegek ellátásának – hatékony megoldására, akkor az azt jelenti, hogy az adott kormányzat – legalábbis e téren – alkalmatlan feladatának ellátására. Túl az adott tárca miniszterének szakmai alkalmatlanságán, a kormányfõ alkalmatlanságát is ki kell mondanunk, hiszen ha tetszik, õ a szaktárca vezetõjének a munkáltatója, a kormányfõ az, aki eltûri, mi több, egyetért és támogatja egészségügyi miniszterének ebbéli tevékenységét. Újból elõkerül aztán a demokrácia, a demokratikus jogállam kérdése is, hiszen a vá4

lasztási kampányban elhangzottakkal pontosan ellenkezõ elõjelû cselekvéssorozatot valósít meg a kormány. Ugyanakkor minden bizonnyal kérdésként fogalmazódik meg az egyes választópolgárban az is, vajon miért, kiért politizál az olyan politikus – legyen az a szakminiszter, vagy az erre a tevékenységre áldását adó miniszterelnök –, aki nem veszi figyelembe az adott szakmai szervezetek igényeit, javaslatait, mi több, le sem ül velük tárgyalni? Ez jelzésértékû momentum, amely mindennél jobban árulkodik arról, hogy a kormányzás, mint olyan, nem demokratikus alapokon áll és nem a demokratikus normákhoz igazodik. Aggodalomra ad okot, ha a választópolgár a kormányzati tevékenységet figyelemmel kísérve rendre azt tapasztalja, hogy az államhatalom egyszerûen átnyúl az emberek, a civilés a szakmai szféra feje felett és úgy hoz meg a társadalomra nagy hatással bíró döntéseket. Ennek távlati, súlyosabb következményei is lesznek, hiszen egyfajta frusztrációt alakíthat ki az egyénben a köz ügyeinek irányában. Elõbb közönyt, majd fásultságot okoz a választópolgárban az a felismerés, hogy most már elméletileg sincs meg az a lehetõsége, hogy érdemben beleszóljon a közösség ügyeinek alakításába. Nincs, mert az államhatalom egyszerûen elvette tõle azzal, hogy látszatdemokráciává züllesztette a demokratikus létezés mindennapjait. Szándékosan használtam az „államhatalom” kifejezést a „demokratikusan megválasztott pártok által delegált kormányzat” szóösszetétel helyett. Egy demokratikusan – és hitelesen – megválasztott kormányzat ugyanis nem nyúl át a nép feje felett. Mindig elõfordul olyan, hogy a választási programokat, vagy a késõbb kormányprogram néven véglegesített, iránymutatóul összegyûjtött terveket nem sikerül maradéktalanul megvalósítani. Példának okáért azért, mert egy kormányzati ciklus nem elegendõ azok maradéktalan kivitelezéséhez –, de az azért mégsem ugyanaz, mint rezzenéstelen pókerarccal lehazudni a csillagos eget is a miniszterelnök-jelöltek televíziós vitájában, megvádolni a politikai ellenfelet azzal, hogy hazudik, majd darab idõ múltán kiderül, hogy a tolvajt leghangosabban kiáltó szélhámos volt az, aki így beülve a bársonyszékbe gátlástalanul végigrabolhatott egy egész nemzetet. S amikor valaki ezt szóvá meri tenni, akkor még neki áll feljebb. Na ilyen egy demokratikus jogállamban egész biztosan nem fordulhatna elõ. Mindannyian érezzük, egészséges jogérzékünk, a józan paraszti ész által diktált erkölcsi minimumunk is azt mondatja velünk, hogy az ilyen ismérvekkel bíró kabinet inkább hajaz az államhatalomra, mint egy demokratikus jogállam társadalmi legitimációval bíró kormányzatára. Vezetõje, az elõadásai alkalmával a csapnivaló aktorokkal rokon vonásokat

mutató hórihorgas ripacs pedig a jól fésült demokrata helyett szegénységi bizonyítványa kiállítása közben lazán vonultatja fel számunkra az ellentmondást nem tûrõ, mindenki felett álló, és a kizárólagos igazság birtokában lévõ diktátor önarcképét. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a kényszerpályára! Említettük már az elõbbiekben, hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosságának egy tekintélyes része (több mint 40 millió ember) nem rendelkezik egészségbiztosítással. Nemrégiben a tanácsadónak felkért holland szakember hazája kényszerült arra, hogy hitelt vegyen fel, mivel e nélkül finanszírozhatatlanná vált volna a rendszer. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy eddig az volt a mûsoron, „mi vagyunk hatalmon, úgy is az lesz, amit mi akarunk!”. A mûminiszterelnök ugyan még mindig azt szajkózza a dunaújvárosi lakossági fórumon – talán a kincstári optimizmus mondatja vele –, hogy a szocialisták és politikájuk mögötti támogatottság óriási. De mivel a „valóság” (értsd: a közvéleménykutatási adatok) azt mutatják, hogy ebbõl egy árva szó nem sok, de annyi sem igaz, most kijöttek egy újfajta, enyhén módosított szöveggel. Most aszongyák: „lehet, hogy elbukunk, de akkor is kifizettetjük veletek! Belekezdünk a dologba, csak azért, hogy nektek plusz pénzbe kerüljön, amikor eltakarítjátok utánunk a romokat!” A dolog lényege, hogy nem ússzuk meg, fizetünk, mint az a bizonyos katonatiszt. Adva van egy út. Egy út, amelyrõl legszívesebben már mindenki letérne, vagy visszafordulna, vagy a legközelebbi útelágazáshoz érve egy másik utat választana. De nem mi! A gyevi bíró már megint minden alól kivétel. Pedig látjuk, hogy veszélyes rálépni erre az útra. Látjuk, hogy nem sok jóval kecsegtet, ha rálépünk erre az útra. Látjuk, hogy drága az utazás ezen az úton. Nem számít. Mi csak azért is rálépünk erre az útra! Nekünk csak azért is rá KELL lépnünk erre az útra! Minket csak azért is rá KELL, hogy léptessenek erre az útra! Ilyen van? Bizony, kedves barátaim, ilyen van! Mindaddig, amíg egy, az ifjúkommunisták köreiben szocializálódott mûminiszterelnök arról beszélhet a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy kormányának nincs alternatívája, addig ilyen van. Addig csak ilyen van! Miért kell nekünk is végigszenvedni mindazt, amin mások már egyszer keresztülmentek és megszívták? Én eddig úgy tudtam, hogy az okos ember más kárán tanul. Ennyire buták és ostobák lennénk, hogy nem tanujó ha figyelünk

lunk a más kárán? Látjuk, hogy ez az egész, kizárólag a profitorientált alapokra helyezett emberi létezés mennyire szar. Ráadásul életszerûtlen és életellenes! Mindenki szenved tõle, mindenki elégedetlen, baromi sok pénzbe kerül, darab idõ múltán még az is megeshet, hogy finanszírozhatatlanná válik, és akkor aztán a zsebbe kell nyúlni, de amúgy istenesen, és mi mégis! Nekünk ez kell, de minden áron! Mer’ a „nagyember” aszonta, hogy ez a frankó! És õ aztán – ha senki más nem is, de õ aztán igazán – tuggya, hogy nekünk mi a frankó! És õ aztán – ha senki nem is kérte meg rá, de õ aztán tényleg – meg fogja váltani Magyarországot! Ez vészjósló! Vészjósló, mert fennáll a veszélye, hogy Francisco, az egykori muskátli herélõ, a mára idegenszívûvé vált mániákus hazudozó kenyéradó gazdái segítségével teljesen széthordja vagy széthordatja az ezeréves nemzetállamot. A két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták ellentmondást nem tûrõ módon, mindenek felett álló magasztos és kívánatos célként istenítik az ún. vállalkozás jellegû demokráciát, valamint annak megvalósítását. (Aki hasonlóságot vél felfedezni a kommunizmus felépítésére meghirdetett egykori állampárti PR kizárólagossága, valamint a Mammon földi helytartói és szolgalelkû ölebmédiájuk által prezentált egész estés, színes szélesvásznú agymosás mindent elborító áradata között, annak megnyugtatására csak annyit mondanék, hogy: BINGÓ! Most mán a kommunizmus felépítése helyett a kapitalizmusnak – ennek a kommunizmushoz hasonlóan nagyon rossz hatékonyságú, életképtelen, a világot és önmagát is elpusztító, kizsákmányoló, emberhez nem méltó társadalomnak – a felépítését kell hirdetni. Ma a fõsodratú médiában ez a trendi.) Amikor a magánszocializmus kisemmizettjeinek és becsapottjainak bús hadát nyögte Bécsnek büszke városa, Szamóca azt kérte tõlünk, imádkozzunk Ferenc testvérért. Azt szokták mondani, az Isten azokat teszi próbára igazán, akiket szeret. Éppen ezért, míg a többiek Ferenc testvérért imádkoznak, a magam részérõl azt kérném az Úrtól, ha lehet, tartsa magát az eredeti tervhez és hagyja a megváltást arra, aki ehhez igazán ért. A kutyaütõket meg vigye el az ördög! Telepre velük! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A „zsidó szupremácizmus” és más, nagysikerû könyvek szerzõje a Virginiai Fõiskolán májusban történt mészárlás hátterét boncolgatva felteszi a kérdést, amit a cionista fajvédõ média gondosan takargat: vajon a borzalmas tragédiában szerepet játszott a faji hovatartozás, esetleg az amerikai oktatásban hivatalosan is adagolt fehérellenes elõítéletek? A média szünet nélkül arról beszél, hogy mi indíthatta tömeggyilkosságra a Virginiai Fõiskolán (VF) Seung Hui Chot; ám arról kevesen mernek közülük beszélni, hogy ebbõl a koreai diákból mi válthatta ki azt az engesztelhetetlen gyûlöletet, ami 32 diák és tanár véres halálához vezetett. Vajon az amerikai történelem legvéresebb tömeggyilkosságában szerepet játszott a faji hovatartozás? >>

jó ha figyelünk

5

Tudsz fehér embert ölni? … Tud a nigger ölni? Tudsz jól célozni és Aztán lõni is? Szét tudod loccsantani az agyukat az utcán? Meg tudod ölni õket nigger? (Nikki Giovanninak a „költészetébõl“, aki Chonak volt tanára a Virginiai Fõiskolán)

Nem kérdés, hogy a koreai bevándorlót részben az indíthatta erre a tettre, hogy idegennek érezte magát egy társadalomban, amelybe nem tudott beilleszkedni. A tömeges bevándorlás okozta multikulturalizmus, az ettõl szenvedõ társadalmakban óriási mérvû elidegenedettséget hoz létre. Az elidegenedettség mind a bevándorlók, mind az õshonos lakosság részérõl egyre nõ. Helyi jellegû etnikai konfliktusok vannak Ruandában, ahol a különbözõ etnikumú törzsek idõrõl-idõre tömeggyilkosságokat követnek el egymás ellen, vagy Palesztinában, ahol az arab társadalomba jelentõs számban kerültek be szupremácista zsidók, vagy New York és London utcáin – vagy akár a Virginiai Fõiskola hálótermeiben, osztálytermeiben és folyosóin. Egy társadalom minél multikulturálisabbá válik és minél több, különféle faj keveredik benne, az egyes fajok annál inkább kisebbség lesznek, és annál jobban elveszítik hovatartozás-tudatukat. A bevándorlók általában olyan társadalomból jönnek, ahol õk egy alapvetõ kulturális, vallási és etnikai többség részei, szemben azokkal a nemzetekkel, amelyekben õk faji és kulturális kisebbséggé lesznek, és általában a társadalmi és gazdasági struktúra aljához közel helyezkednek el. Ironikus módon a bevándorlók jelentõs része saját hazájából éppen az etnikai és vallási zavargások elõl menekül el. A szövetségi kormány, például most növelte meg az Egyesült Államokba való iraki bevándorlók kvótáját. Maguk az irakiak az etnikai és vallási konfliktusok miatt jönnek Amerikába. Nem kell nagyon tovább mennünk a kurd-arab és a szunnitasiita konfliktusnál – mindenekelõtt ezek a konfliktusok lendítettek az Irakból való bevándorlásokon. Amerika valahogy úgy igyekszik a világszerte meglévõ etnikai konfliktusok gyalázatos hatásain enyhíteni, hogy annak magvait itt veti el. Aligha Irak az egyetlen állam, ahol etnikai és vallási konfliktus üti fel a fejét. Az egész világon ez a legbõségesebb konfliktus- és gyûlöletforrás. Ezt láthatjuk az újabb etnikai indíttatású párizsi és londoni felkelésekben, az USA pedig a kelleténél is jobban kivette részét a faji lázadásokból, dühöngésekbõl, fajgyûlöletbõl és faji erõszakból az évek során. Feltehetjük a szomorú kérdést Rodney Kinggel: „Miért nem tudunk kijönni egymással?” De tény, hogy általánosságban tényleg nem jövünk ki egymással. Mivel nem vesszük észre és nem tiszteljük a népek közötti különbségeket, konfliktusokra és gyûlöletre vagyunk kárhoztatva. A GYÛLÖLET FORRÁSA A MULTIKULTI A mély etnikai különbségek felismerése lehetõvé teszi, hogy elkerüljük a szörnyû és szükségszerû társadalmi problémákat, amelyeket a nyakló nélküli bevándorlás és a multikulturalizmus okoz. Meg kell végre értenünk, hogy minden nemzetnek joga van megõrizni egyedi etnikai identitását, kultúráját, vallási meggyõzõdését, mûvészetét és saját hagyományát. Azon nemzetek számára, ahol a nép közös örökségben, kultúrában és hagyományban osztozik, a szeretet és testvériesség megtalálása sokkal könnyebben megy. Ha azonban nem ismerjük fel, hogy az emberek különbözõek és szuverének, az olyan univerzális vallásokhoz és ideológiákhoz vezet, mint a globalizmus és intervencionizmus, ezek pedig csökkentik az emberek közötti különbségeket és az emberek szabadságát. Mivel az ilyen modellek azt sugallják, hogy a különféle emberi fajok nem bírnak egyedi jelleggel, hanem pusztán bizonyos politikai, gazdasági és 6

Seung Hui Cho vallási elképzelések érdekében egybeolvasztható mûanyagdarabkák, ezért minden totalitárius elnyomásnak ez az alapja, háborúk indításának megokolására pedig elõszeretettel alkalmazzák. MINDEN A FEHÉREK BÛNE? Habár a multikulturalisták szünet nélkül arról a szeretetrõl és gazdagodásról prédikálnak, ami a többnemzetiségû társadalom velejárója, a valóságban az etnikai konfliktusok az erõszaknak, a polgárés nemzetközi háborúknak, valamint a gyûlöletnek minden másnál bõségesebb tárházát szolgáltatták a földön. A többnemzetiségûség képviselete és a multikulturalizmus a barátságban és szeretetben egybefonódó világos és sötét kezeket ábrázoló média-plakátok ellenére is hihetetlen mérvû elidegenedést, frusztrációt, gyûlöletet és, hát igen, erõszakot gerjeszt. Azok a nemzetek, amelyek kultúrájukat, vallásukat, közös történelmüket, sõt még személyiségüket és genetikai jellegüket tekintve is egymáshoz hasonló emberekbõl állnak, sokkal stabilabbak, rendezettebbek és biztosabbak, az emberek pedig sokkal kevésbé elidegenedettek egy egyedi karakterüknek jobban megfelelõ nemzetben. A növekvõ számú elidegenedett ember olyan, mint a robbanóanyag, ami csak arra vár, hogy meggyújtsák a gyújtózsinórt. Seung Cho zsinórját az a kisebbségi hozzáállás gyújtotta meg, ami legitimálja a gyûlöletet, sõt még az erõszakot is Amerika és végsõ soron az azt felépítõ fehér ember ellen. A Virginiai Fõiskolán és az Egyesült Államok többi egyetemén is szakadatlan mantra panaszolja a „fehérek kiváltságait” és a „fehérek rasszizmusát”. Nézzék meg szinte bármelyik amerikai fõiskola fõbb szervezeteinek blogjait, megnyilatkozásait. Minden személyes hibát, hiányosságot, sõt bûntettet is a fehér emberek számlájára írnak. Ahogy a remek író, Steve Sailor egy névtelen tudósító szavait felidézve írta: „Azon tûnõdöm, vajon Cho hányszor is hallotta fõiskolás évei alatt a „fehérek elõjogai” frázist?” Cho jelenléte a Virginiai Fõiskolán valójában azt jelenti, hogy Amerikában a fehéreknek nincsejó ha figyelünk

nek többé elõjogaik. Cho angol szakos volt a VF-en, és csak el kell olvasnunk írásait ahhoz, hogy észrevegyük, angol nyelvtehetsége megdöbbentõen gyenge. Van-e aki nem hiszi, hogy egy jobb képességû európai-amerikai diák alkalmasabb lett volna arra, hogy betöltse az õ angol órákon elfoglalt helyét? A Virginiai Fõiskolán és az Egyesült Államok minden jelentõs egyetemén valójában olyan programok vannak, amelyek szembetûnõen diszkriminálják az európai-amerikaiakat a bejutás, az elsõdiplomás képzések, valamint a tanárok és professzorok alkalmazásának terén is. Minden fehér, aki angolból készül elsõ diplomáját megszerezni, ismeri a diplomás képzésben meglévõ diszkriminációt, amint pedig a fehér diák megszerzi PhD-jét, még nehezebb harcba indul, hogy professzori széket szerezhessen. Az egyetemek nagytöbbsége a kisebbséghez tartozó tanárok arányán akar javítani. A kisebbséghez tartozó tanárok számának növelése gyakran többet számít, mint a jobb jegyek és a fehér diákok minõsítése, valamint az a tény, hogy sokuk jobb felsõoktatási intézménybõl jött. Az európai-amerikaiakkal szembeni diszkrimináció még a Virginiai Fõiskolán történt tragikus gyilkosságokról szóló tudósításokban is fellelhetõ. A HÕS ZSIDÓ, A HÕS NÉGER ÉS AZ ELFELEDETT FEHÉREK Amikor a gyilkosságokról hallottam, este odakapcsoltam és megnéztem az egyórás összefoglalót. Habár a meggyilkolt diákok és tanárok (32-bõl 22) többsége európai-amerikai volt, a tudósítás fõleg egy izraeli és egy afrikai-amerikai áldozatra fókuszált. Az összefoglaló központjában jórészt a lövöldözés holocaust-túlélõ zsidó áldozata állt, akit hõsként ünnepeltek, mert más diákokkal együtt megpróbálta eltorlaszolni szobája ajtaját, hogy Cho ne juthasson be. A CNN terjedelmes interjúkat mutatott Izraelben élõ családjával. A másik áldozat, akivel hosszasan foglalkoztak, a magányos afrikai-amerikai férfiáldozat volt, és újfent megrendítõ interjúkat közöltek a családdal és a barátokkal. A tudósításban más áldozat családjával nem készült interjú. Librescu-t és Clark-ot a nemzeti és nemzetközi média a Google Hírekben listázva több mint 4000 történetben említi meg. Összehasonlításképpen, Michael Pohlt, a VF foci és a Lacrosse csapatának egykori európai-amerikai tagját, aki miután halálos sebet kapott, még akkor is bátran továbbharcolt, hogy elzárja a támadó útját, a Google Hírek keresési eredménye szerint csak 540-szer említik. KITÕL TANULT CHO GYILKOLNI? A VF angol tanszékén Cho egyik tanára az „ünnepelt” Nikki Giovanni volt. Alább a Virginiai Fõiskola eme fekete rasszistájának, radikális feministájának, marxista „poétájának” a szavai következnek. Költészete nemcsak, hogy egy 12 éves szintjén áll, de ráadásul a fehérek elleni gonosz fajgyûlölettel is átitatott., és arra hívja fel a feketéket, hogy azáltal töltsék be „nigger” szerepüket és váljanak „igazi feketékké”, hogy … megölik a fehéreket. Íme egy kivonat a „The True Import of Present Dialog, Black vs. Negro”-ból. Tudsz fehér embert ölni? Tud a nigger ölni? Tudsz jól célozni és Aztán lõni is? Szét tudod loccsantani az agyukat az utcán? Meg tudod ölni õket nigger? Íme az egész gyûlölettõl fûtött vers: Tudsz ölni? Tudsz ölni? Tud a nigger ölni? Meg tud a nigger ölni egy fehéret? Meg tudja ölni a nigger az embert? jó ha figyelünk

Tudsz ölni nigger, ha? Nigger, tudsz ölni? Tudod, hogyan kell vért ontani? Meg tudsz-e mérgezni valakit? Le tudsz-e szúrni egy zsidót? Tudsz ölni, ha? Nigger Tudsz ölni? Le tudsz rohanni egy protestánst ’68-as El Dorádóddal (úgyis csak erre jók) Tudsz ölni? Rá tudsz pisálni egy szõke fejre? Le tudod vágni? Tudsz ölni? Meghalhat a nigger Nekünk nem kell bizonyítani, hogy meghalhatunk Nekünk be kell bizonyítani, hogy tudunk ölni Ölni küldtek minket Japán és Afrika Megrendszabályoztuk európát (sic) Tudsz ölni? Tudsz fehér embert ölni? Meg tudod ölni magadban a niggert? Meg tudod ölni nigger elméd? Megölheted nigger elméd? És ki tudod szabadítani fekete kezed, hogy fojtogathass vele? Tudsz ölni? Tud a nigger ölni? Tudsz jól célozni és Aztán lõni is Szét tudod loccsantani agyukat az utcán? Meg tudod ölni õket? Ágyba tudod csábítani és aztán megölni õket? Öltünk nekik Vietnámban Öltünk az ENSZ-nek és a NATO-nak és a DKÁSZSZ-nek és az USA-nak És mindenhol minden abc-nek (sic) a feketét kivéve Megtudjunk tanulni ölni a FEHÉRET a FEKETÉÉRT? Tanuljatok ölni niggerek! Tanulj meg fekete embernek lenni! Miután elolvasták Cho nagyra becsült tanárának, Nikki Giovanninak ezt a rasszista, gyûlöletre és gyilkosságra való felhívását, vajon kitalálják-e, hogy kit ért a megtiszteltetés, hogy a fõiskolán meggyilkolt 32 diákot és tanárt búcsúztató megemlékezésen a zárszót elmondja? Természetesen, pontosan az az ember volt, aki javasolta „célozz jól... és loccsantsd szét agyukat az utcán.” KETTÕS MÉRCE Könnyûszerrel illusztrálhatom a kettõs mércét Giovanni professzor és jómagam média-megítélésén keresztül. Én nemcsak, hogy nem voltam soha szószólója erõszaknak, vagy gyûlöletnek, de soha nem emeltem szót az ellen se, hogy igazán jól-képzett feketéket diszkriminációval sújtsanak állások, elõléptetések, ösztöndíjak, fõiskolai felvételik, vagy egyéb más pozíciók elnyerésénél, amikre érdemesnek bizonyulnak. 7

De mivel következetesen a mindenkinek járó egyenlõ jogokért emelek szót, rasszistának és gyûlölködõnek bélyegeznek, és a sajtó honlapomat pedig (http://www.davidduke.com) következetesen „gyûlöletlapnak” nevezi. (Annak ellenére, hogy tagja voltam a louisianai Képviselõháznak, és honlapom érvekkel alátámasztott, erõszakmentes és átgondolt politikai és társadalmi kommentárokat kínál, mégis sok szervezet szûri és tiltja le).

Nikki Giovannit azonban áradozva dicséri a média, és még a fõiskola megemlékezõ szertartásán is neki adatott a zárszó, bár a szó szoros értelmében nyíltan és durván hirdette pontosan azt, amit Cho tett. Az országos sajtó egyetlen szót sem ejtett arról, hogy Cho hol tanulta a gyûlöletet – pontosan attól a tanártól és pontosan abban az intézményben, amely most 32 saját halottat temet. David Duke

» ÍRTA MIKE WHITNEY Vlagyimir Putyin orosz elnök egy másfél órás sajtótájékoztatót adott kedden, amelyen a világmédia sok szereplõje részt vett. A tájékoztatón elhangzottakat – ahol Putyin az atomfegyverkezésre, az emberi jogokra, Koszovóra, a demokráciára, és az USA-val az európai rakétavédelmi rendszer miatti jelenlegi szembenállásra vonatkozó minden kérdésre válaszolt – a sajtó teljesen kicenzúrázta. A Washington Post szerkesztõségi cikkében megjelent rövid kivonattól eltekintve (amelyet Putyin bírálgatására használtak) a sajtótájékoztatót teljesen kisikálták a közérdekû események közül. Nem is történt meg. (A fogadáson elhangzottak teljes szövege a következõ címen olvasható: http://www.informationclearinghouse.info/article17855.htm ) Putyin szereplése egy igazi „tour de force” volt. („Tour de France-ra”utaló szójáték. „Force” annyi , mint erõ. Talán erõfelmutatásként fordítható.) Minden kérdést lecsapott, bármilyen félrevezetõ, vagy sértõ volt is. Õszinte volt, igazi államférfiként viselkedett, és nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire világosan látja a fontos dolgokat. A fogadás alkalmat adott Putyinnak, hogy az európai rakétavédelmi rendszer körüli, növekvõ vitában a történteket az õ oldaláról nézve mutassa be. Röviden számot adott az amerikai-orosz viszony romlásáról a hidegháború befejezésétõl, különösen pedig 9-11-tõl napjainkig. Szeptember 11-e óta a Bush kormányzat egy ellenséges hadjáratba kezdett, hogy Oroszországot katonai támaszpontokkal vegye körbe, rakétákat telepítsen a határára, Közép-Ázsiában és másutt az USA által támogatott „demokrácia párti” csoportosulások segítségével politikai felfordulásokat gerjesszen. Ezek a nyilvánvalóan ellenséges cselekmények sok keményvonalas oroszt arról gyõztek meg, hogy a kormányunk a moszkvai „hatalomváltásnak” és az Orosz Népszövetség feldarabolásának a neokon tervét mozgatja elõre. Putyinnak a tanúságtétele azt sugallja, hogy a keményvonalasoknak minden bizonnyal igazuk van. A Bush kormányzatnak a harcias külpolitikája sarokba szorította és arra kényszerítette Putyint, hogy ellenlépéseket tegyen. Nincs más választása. Ha meg akarjuk érteni, hogy a viszonyunk Oroszországgal miért éri el hamarosan a forráspontot, csak át kell tekintenünk a hidegháború végét követõ fejleményeket. Pat Buchanan, a politikai elemzõ nagyon jó körképet ad errõl a „Nincs Putyinnak némi igaza?” c. cikkében. Buchanan azt mondja: 8

Az ember, aki lazán feltörölte a padlót a világ vezetõ hatalmának elsõ emberével, a bushman Majomemberrel, valamint leküdte megalázóba csicskását, a feladat elõl idõ elõtt gyáván megfutamodó Tony Blairt „Noha a Vörös Hadsereg önkéntesen fölszedelõzködött és haza ment Kelet-Európából, és Moszkva úgy érezte, hogy egyetértés van abban, hogy mi nem fogjuk a NATO-t kelet felé kiterjeszteni, mi kihasználtuk ezt a pillanatot. Nem csak Lengyelországot vontuk be a NATO-ba, hanem Lettországot, Litvániát és Észtországot, lényegében az egész Varsói Szerzõdést, és ezzel a NATO-t egyenesen Oroszország Anyácska elõszobájába ültettük be. Emellett folyamatban van egy terv Ukrajnának és

Sztálin szülõhazájának, a kaukázusi Grúziának a becsatolására. Kettõ: Amerika támogatott egy olajvezetéket, amely a Káspi tenger melléki olajat Azerbajdzsánból Grúzián keresztül szállítja Törökországba, hogy elkerülje Oroszországot. Három: Noha Putyin zöld utat adott nekünk, hogy használjuk a volt szovjet köztársaságok támaszpontjait Afganisztán felszabadítása érdekében, mi most meg vagyunk õrülve, hogy azokat a közép-ázsiai támaszpontokat állandósítsuk. Négy: noha Bush azzal fogadtatta el a rakétavédelmet, hogy az az olyan lator államok ellen van, mint Észak-Korea, mára megtudtuk, hogy Kelet-Európába is telepítünk rakéta elhárító rendszert. Ez vajon ki ellen irányul? Öt: a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, annak republikánus és demokrata párti segéderõi, adómentes kutató intézmények, alapítványok, és „emberjogi“ intézmények, mint pl. a volt CIA igazgató, James Wolsey vezette Freedom House (Szabadság Ház) segítségével hatalomváltásokat ösztönöztünk Kelet-Európában, a volt szovjet köztársaságokban, sõt magában Oroszországban. Az USA támogatta forradalmak sikeresek voltak Szerbiában, Ukrajnában és Grúziában, de megbuktak Belorussziában. Moszkva már törvénybe iktatott korlátozásokat az olyan külföldi ügynökségekkel szemben, amelyeket, nem minden alap nélkül, ellenségesnek tekint a moszkvabarát kormányokkal szemben. Hat: Amerika 78 napon keresztül bombázta Szerbiát azért a bûnéért, hogy harcolt az ellene felkelõ tartományának, Koszovónak a megtartásáért, és mert visszautasította, hogy a területén való átvonulási jogot adjon a NATO-nak, hogy átvegye azt a tartományt. Oroszország Anyácska mindig anyai érzelmeket tanúsított a Balkán ortodox államai iránt. jó ha figyelünk

Nagy szellemek, ha találkoznak Ezek Putyin sérelmei. Nincs némileg igaza?“ Igen – ahogy Buchanan véli – Putyinnak igaza van. Emiatt hallgatták el a sajtótájékoztatót. Helyette a média inkább ördögnek festi Putyint, mintsem lehetõvé tegye, hogy az ügyét köztudomásra hozza. (Ez vonatkozik minden olyan országvezetõre, aki úgy dönt, hogy a természeti kincseit inkább saját állampolgárai életének a megjavítására használja, mint pl. Mahmoud Ahmadinedzsad és Hugo Chavez, mintsem hogy átadja a transznacionális olajóriásoknak.) Mindemellett még a NATO sem hagyta jóvá a neokon rakéta védelmi tervet és legutóbbi fölmérések szerint Lengyelországban és Csehszlovákiában a közvélemény túlnyomó többsége is ellene van. Nem meglepõ, hogy a Bush kormányzat, a vitát tekintetre sem méltatva, nyomul elõre. Putyin nem engedheti meg, hogy az USA Kelet-Európába telepítse a rakétavédelmi rendszerét. A rendszer közvetlen fenyegetést jelent Oroszország nemzetbiztonságára. Ha Putyin tervezné, hogy egy hasonló rendszert telepít Kubába vagy Mexikóba, a Bush kormányzat azonnal a Monroe elvre hivatkozna és azzal fenyegetõzne, hogy erõszakosan költözteti el. E tekintetben senkinek sincs kételye. És abban sem kéne senkinek sem kételkednie, hogy Putyin ugyanolyan határozottan és hasonló módon fogja védeni az országa érdekeit. Biztosak lehetünk abban, hogy Oroszország európai célpontok felé fogja fordítani a rakétáit, és úgy dolgozza át a külpolitikáját, hogy az USA-t a jelenlegi tervei feladására kényszerítse. A média megkísérelte lekicsinyelni a javasolt rendszer veszélyeit. Sõt, a Washington Post úgy jellemezte, hogy „egy kis védelmi rendszer”, amely „a hazai és külföldi jó ha figyelünk

ellenzõk között paranoiás hullámokat” keltett. Ostobaság. Ennél semmi sincs távolabb az igazságtól. Ahogy Putyin mondta a sajtótájékoztatón: „Mihelyt a rakétavédelmi rendszer a helyére került, az önmûködõen fog együttmûködni az egyesült államok egész atom ütõerejével. Az USA atom ütõerejének a szerves része lesz. „A történelemben ez az elsõ eset – és ezt nagyon szeretném kihangsúlyozni – , hogy az USA atom ütõerejének egy része az európai földrészen van. Ez teljesen megváltoztatja a nemzetközi biztonság rendszerét. … Természetes, hogy erre nekünk válaszolnunk kell.” Putyinnak igaza van. Az „úgynevezett” védelmi rendszer Amerika meglévõ atomfegyver rendszerének a kiterjesztése (és egyesítése), amely már egyetlen egységként fog mûködni. Ennek a veszélyei nyilvánvalók. A Bush kormányzat azért helyezkedik, hogy elérhesse azt, amit Francis A. Boyle atomszakértõ úgy nevezett, hogy „az Oroszország elleni elsõ atomcsapás hosszú távú amerikai politikája”. Az „Amerikai Rakéták Európában: Túl az Elrettentésen az Elsõ Csapással Fenyegetésnél” c. cikkében állítja: „Az amerikai elsõ csapás révén Oroszország atom ütõerejének a 90%-a megsemmisíthetõ. Lényegében az USA kormánya abban a hitben él, hogy egy eredményesnek látszó, elsõ csapásmérõ erõ telepítésével túlléphet az elrettentésen a kényszerítés irányába. … Ezt a megcsömörlésig elemezte a szakirodalom, de különösen a Harvard egyik fõ-fõ háborús uszítója, Thomas Shelling, aki elnyerte a Svéd Bank által adományozott közgazdasági Nobel díjat, és aki kitalálta a „compellence“ szót (játékos szóképzés a

compel, kényszerít igébõl, hogy rímeljen a deterrence, azaz elrettentés szóra, mintha olyasmit mondanánk magyarul, hogy „kényszerentés“) és azt megkülönböztette a „deterrence”-tõl, az elrettentéstõl. … Az USA kormánya kitör az „elrettentés” szerepkörébõl és átveszi a „kényszerítését”(Global Research 6-6-07) Így van. A valódi cél az, hogy Moszkvát rákényszerítsék Washington „elõírásainak” az elfogadására, vagy szembe kell néznie az „elsõ csapással” elvégzett megsemmisítéssel. Ez okból fejezte ki Putyin növekvõ aggodalmát afelett, hogy a kormányzat kilépett az ABM (ballisztikus rakétavédelmi) egyezménybõl, továbbá a kis robbanóerejû, bunker romboló atomfegyverek új családjának a kifejlesztése miatt. A Busht körülvevõ „héják” elvetették az elrettentés múltbeli politikáját, mert most azt hiszik, hogy az Egyesült Államok képes megnyerni egy atomháborút. Ez õrültség, de komolyan kell venni. A Bush kormányzat Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten fõszereplõnek tekinti magát, mint aki az egész térségben a kezében tartja a létfontosságú természeti kincseket és a csõvezeték útvonalakat. Ez azt vonja maga után, hogy Oroszország befolyását csökkenteni kell. Borisz Jelcin a neokon mesterterv tekintetében maga volt a tökéletes vezetõ (ezért dicsérgette õt a jobboldal, amikor meghalt). Jelcin alatt Oroszország széthullott. Õ felügyelte az állam lebontását, a természeti kincsek és az állami vagyon szétrablását, és a gazdaság átrendezését a neoliberalizmus elvei szerint. Nem csoda, hogy a neokonok szerették õt. Putyin alatt Oroszország visszaszerezte a gazdasági szerepét, a térségi befolyását és a nemzetközi tekintélyét. A gazdaság növekszik, a rubel megszilárdult, az életszínvonal emelkedik, és Moszkva megerõsítette a szövetségét a szomszédaival. Ez az újra megtalált orosz felvirágzás valódi kihívást jelent Bush tervei számára. Volt két olyan lépés, amely az orosz-amerikai viszonyt különösen befolyásolta a langyostól a nyíltan ellenséges irányba. Az elsõ az volt, amikor Putyin bejelentette, hogy Oroszország négy legnagyobb olajmezõje nem lesz nyitva a külföldi beruházások elõtt. (Oroszország az olajkincsét a állami Gazpromon belül vonta össze.) A másik az volt, amikor az orosz államkincstár elkezdte a dollár tartalékait aranyra és rubelre átváltani. Az USA nagyvállalati törzsfõnökei és a nyugati elitek mindkettõt fõbûnnek tekintették. A válaszuk azonnali volt. John Edwards-ot és Jack Kemp-et kinevezték, hogy vezessék a Külkapcsolatok Tanácsának azt a különítményét, amely kikotyvasztotta a Putyin elleni általános támadás alapvetõ ürügyeit. Ehelyt született meg az elmélet, mely szerint „Putyin visszapörgeti a 9

demokráciát”. Ez nem valami meggyõzõ magyarázat a politikai ellenségeskedésre. A cikkükben, „Oroszország Rossz Iránya” azt állítják, hogy Oroszországgal már nincs lehetõség „stratégiai együttmûködésre”. Megállapítják, hogy a kormányzat egyre „önkényesebb” és hogy a társdalom egyre kevésbé „nyitott és pluralista”. Dö-dö-dö. Ki törõdik Washingtonban a demokráciával? (Vegyük csak szemügyre Szaudi-arábiai, azerbajdzsáni, üzbegisztáni és kazahsztáni „jó barátainkat”.) Amitõl õk félnek, az az, hogy bajt hoz a dollárra, és hogy kézben tartja az olaját. Csak ez számít. Bush azt is akarja, hogy Putyin támogassa az Irán elleni büntetéseket és üsse rá a pecsétet a Biztonsági Tanács határozatára, amely elválasztja Koszovót Szerbiától. (Mióta van az ENSZ-nek joga arra, hogy átrajzolja az országhatárokat? Talán Izrael létrehozása volt az a megdöbbentõ siker, ami miatt a Biztonsági Tanács újra szerencsét akar próbálni?) Putyin nem fogadja el az egyközpontú világmodellt. Ahogy Münchenben mondta: az egyközpontú világ olyan, ahol „egyetlen gazda van, egyetlen úr, egyetlen hatalomközpont, egyetlen erõközpont, egyetlen döntéshozó központ. Végsõ soron ez nem csak a rendszer alá vetettekre veszélyes, de magára az uralkodóra is, mert belülrõl pusztítja el önmagát. … Még ennél is fontosabb, hogy a modell maga hibás, mivel a mai civilizáció számára erkölcsileg nem megalapozható.” Még hozzátette: „Egyoldalú és gyakran törvénytelen lépések még soha semmit sem oldottak meg. Ellenkezõleg, csak újabb emberi tragédiákat okoztak és új feszültséggócokat teremtettek. Ítéljenek önök: a háborúk száma, akár helyiek, akár térségi összeütközések, nem csökkent. Ma többen halnak meg, mint korábban. Sokkal többen, sokkal többen! Ma a nemzetközi kapcsolatokban az erõnek, a katonai erõnek az alkalmazásában egy majdhogynem visszafojthatatlan túlhajtásnak vagyunk a szemtanúi, amely a világot az állandósuló szembenállás szakadékába löki. Azt látjuk, hogy egyre inkább semmibe veszik a nemzetközi jog alapelveit. A független törvényi szabályozások, mintha magától értetõdõ volna, egyre közelebb kerülnek egyetlenegy állam jogrendszeréhez. Egyetlen állam, természetesen elõször és legfõképp az Egyesült Államok, minden vonatkozásban túllépett a nemzeti határain. Ez látható a gazdasági, hatalmi, kulturális és nevelési politikákban, amelyeket rákényszerít más népekre. Nos, kinek tetszik ez? Ki örül ennek? A nemzetközi kapcsolatokban egyre inkább az a tendencia érvényesül, hogy a vitás kérdéseket az ún. politikai gyakorlatiasság alapján oldják meg, amit a jelenlegi politikai klíma is favorizál. Ez természetesen rendkívül veszélyes. Az eredménye az, hogy senki sem érzi magát 10

biztonságban. Ezt nyomatékosítani szeretném: senki sem érzi magát biztonságban! Mert senki sem érzi úgy, hogy a nemzetközi jog, mint egy kõfal, megoltalmazza õt. Az is természetes, hogy ez a politika ösztönzi a fegyverkezési versenyt. Meggyõzõdésem, hogy egy olyan döntõ pillanathoz érkeztünk, amikor komolyan el kell gondolkodnunk a világ biztonsági felépítményén.” Lehet vitatkozni Putyin elemzésével? „Egyoldalú és törvényszegõ katonai mûveletek”, az „erõ alkalmazásának visszafojthatatlan túlhajtása”, a „nemzetközi jog alapelveinek a semmibe vétele”, és ami a legfontosabb: „Senki sem érzi magát biztonságban!” Ezek vitathatatlan tények. Putyin semmi mást nem tett, mint mindenkinél jobban összefoglalta a Bush doktrínát. A Bush kormányzat a frontvonali amerikai támaszpontok létszámát ötezer fõre emelte Oroszország körül. Ez volna egy „megbízható szövetséges” magatartása? Hasonlóan a NATO is odatelepítette az erõit Oroszország határaihoz, miközben Putyin folytatta szerzõdéses kötelességeinek a teljesítését, és a csapatait és hadfelszerelését száz mérföldekkel hátrább költöztette. Ahogy kedden mondta Putyin: „Mi elköltöztettük valamennyi nehéz fegyverünket Oroszország európai részérõl az Uralon túlra“ és „300 000-rel csökkentettük a fegyveres erõink létszámát. Még néhány további lépést is tettünk az „Európában Alkalmazott Fegyveres Erõkre” vonatkozó megállapodás elvárása szerint. És mi az, amit válaszként láttunk? Kelet-Európa új fegyvereket kapott, két új katonai támaszpontot állítanak fel Romániában és Bulgáriában, és ott van a két új rakétakilövõ állomás, a radarállomás Csehországban és a rakétarendszer Lengyelországban. Mi pedig föltesszük magunknak a kérdést: mi is folyik itt? Oroszország egyoldalúan lefegyverkezik. De ha mi egyoldalúan lefegyverkezünk, mi azt szeretnénk látni, hogy a szerzõdõ feleink készek legyenek ugyanazt megtenni Európában. De fordítva történik: Európát telinyomják új fegyverekkel. Természetesen nem tehetünk mást, mint hogy aggódunk miatta.” (Hát ezért nem jelenhetek meg Putyin észrevételei a nyugati tökmegtájékoztatásban. Túl sok kárt okoztak volna a Bush kormányzatnak és terjeszkedési terveinek.) Ki zúzta szét az ABM megállapodást? „Nem mi kezdeményeztük a visszalépést a Ballisztiks Rakétavédelmi Megállapodástól. De milyen választ adtunk az amerikai tárgyalófelünknek, amikor ezt a kérdés tárgyaltuk? Azt mondtuk, hogy nem rendelkezünk sem a hozzá szükséges forrásokkal és nem is áll szándékunkban, hogy egy efféle rendszert létrehozzunk. De szakértõként mindkettõnk számára világos, hogy ha az

Európai Unió?????????? egyik félnek van ilyen rendszere, a másiknak meg nincs, akkor az a biztonságnak csak a káprázatát teremti meg, és megnöveli az atomcsapás veszélyét. A védelmi rendszer fel fogja borítani a világ stratégiai egyensúlyát. A célból, hogy az egyensúlyt anélkül állítsuk helyre, hogy felállítanánk egy rakéta elhárító rendszert, mi egy olyan rendszert hozunk létre, amely áttöri a védelmi rendszert. Ezen dolgozunk most.” Putyin: „fegyverkezési verseny van kibontakozóban. De mi voltunk azok, akik visszaléptek az ABM egyezménytõl? Nekünk válaszolnunk kell arra, amit a partnereink tesznek. Már két évvel ezelõtt mondtam nekik: „ne tegyétek ezt, nincs rá szükségetek. Mit csináltok? Ti leromboljátok a nemzetközi biztonsági rendszert. Meg kell értenetek, hogy ezzel arra kényszeríttek minket, hogy ellenlépéseket tegyünk.” … figyelmeztettük õket. De nem, õk nem hallgattak ránk. Azután azt hallottuk róluk, hogy kis robbanó erejû atomfegyvereket fejlesztenek, és most is folytatják azok fejlesztését.” Mondtuk nekik, hogy „jobb volna, ha a terrorizmus elleni harc másfajta módját keresnétek, mint a kisebb robbanó erejû atomfegyverek létrehozása, amivel lejjebb szállítjátok az atomfegyverek alkalmazásának a küszöbét és ezzel az emberiséget az atomkatasztrófa szélére sodorjátok. Õk azonban nem érdekeltek a kiegyezésben. Az egész nézõpontjuk egy mondatban összegezhetõ: ,Aki nincs velünk az ellenünk van.’” Putyin megkérdezte: „Akkor most mit tehetünk?” A jelenlegi súlyos helyzet a „világszerencsétlenség szélére” sodort minket. Putyin: „Egyeseknek az a balképzetük van, hogy mindent megtehetnek, amit csak akarnak, minden tekintet nélkül mások érdekeire. Természetesen, pont ez az oka annak, hogy a nemzetközi helyzet egyre romlik, ami ténylegesen a fegyverkezési versenyhez vezet, ahogy ön rámutatott. De nem mi szítjuk azt. Mi nem kívánjuk. Miért akarnánk a forrásainkat erre fordítani? Mi nem akarjuk veszélyeztetni a másokhoz fûzõdõ kapcsolatainkat, de nem hagyhatjuk válasz nélkül a történteket. Csak egyetlen olyan lépésünkre vagy intézkedésünkre mutassanak rá, amellyel az jó ha figyelünk

Bízzanak bennem, adjanak abszolút hatalmat és én vigyázni fogok a demokratikus rendszerünkre volt a szándékunk, hogy rontsunk a helyzeten. Egy sincs. Mi ebben nem vagyunk érdekeltek. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Oroszország körül jó politikai légkör, környezet és energia párbeszéd legyen.” Nos, mit kéne Putyinnak tennie? És hogyan teljesítheti az orosz nép iránti felelõsségét, ha nem tesz „megtorló” intézkedéseket Bush háborús lépéseivel szemben. Amiatt, hogy õ kiterjeszti az atomcsapás mérõ erejét Európára, egész Oroszország közvetlen veszélybe kerül, így Putyinnak döntenie kell, hogy „pontosan milyen eszközöket használjunk azoknak a létesítményeknek a lerombolására, amelyekrõl a szakértõink azt gondolják, hogy potenciális veszélyt jelentenek az Orosz Államszövetségre”. (Megjegyzendõ, hogy Putyin sosem fenyeget azzal, hogy a rakétáit európai nagyvárosok felé irányitja, ahogy arról a nyugati média beszámolt.) Putyin hatalmas lépéseket tett az orosz nép életének a jobbá tétele érdekében. Ez az oka annak, hogy a népszerûségi mutatója 75% körül szárnyal. Az orosz gazdaság évi

7%-kal növekszik. Kevesebb mint felére csökkentette a szegénységi küszöb alatt élõ emberek számát és 2010-re az európai szintre fogja levinni. A reáljövedelmek meghökkentõen évi 12%-kal nõnek. Ahogy Putyin mondja: „A szegénység elleni harc a legfontosabb feladatunk és még nagyon sokat kell tennünk a nyugdíjrendszerünk megjavítása terén is, mert a nyugdíjak és az átlagos reálbérek közötti viszony még kisebb nálunk, mint Európában.” Bárcsak igaz volna ez Amerikában is! Jelenleg Oroszország a föld kilencedik legnagyobb gazdasága és hatalmas arany- és valutatartalékokat halmozott föl. A harmadik legnagyobbat a földön. Továbbá a nemzetközi energiapolitika egyik fõszereplõje is, mert a napi olajtermelése már meghaladja Szaudi-Arábiáét. Emellett a világ legnagyobb természetes földgáz szállítója. Oroszország egyre erõsebb lesz, ahogy a századunk múlik, és az energiaforrások szegényesebbek lesznek. Putyin határozottan tiltakozik az ellen,

hogy nem érdeklik az emberi jogok, vagy hogy „visszapörgeti a demokráciát”. Rámutat, hogy a gumibotforgató európai rendõrség rendszeresen használ könnygázt, elektrosokkoló eszközöket és vízágyúkat, hogy szétszórja a tüntetõket. Ez a módja annak, ahogyan a nyugat tiszteli az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat? Ami a Bush kormányzatot illeti, Putyin elõvette az Amnesty International éves beszámolójának egy példányát, amely terrorizmus elleni harc kapcsán kárhoztatta az Egyesül Államok magatartását. „Itt van nálam az Amnesty International beszámolója, amely egy fejezetet szentel az Egyesült Államoknak” – mondta. „A szervezet megállapította, hogy ma az Egyesült Államok az emberi jogoknak és a szabadságnak világméretekben a legnagyobb megsértõje.“ Hozzá tette: „Van nekünk egy orosz közmondásunk: Ne a tükröt hibáztasd, ha a képed ferde.” Putyin szenvedélyes nacionalista. Õ segített Oroszország önbizalmának a helyreállításában és a gazdaság újjáépítésében. Õ bebizonyította a készségét arra, hogy minden lényeges kérdésben megegyezzen a Bush kormánnyal, de mindig durva visszautasításban volt része. A legutolsó dolog amit szeretne, az atomfegyveres szembenállás az Egyesült Államokkal. De meg fogja tenni, amit tennie kell, hogy egy külföldi támadás fenyegetésétõl megóvja a népét. A rakétavédelmi rendszer telepítése megköveteli, hogy Oroszország kifejlessze a saját fegyverrendszerét és megváltoztassa a véleményét az USA megbízhatóságáról. A jelenlegi légkörben szó sem lehet barátságról. Ami a „demokráciát” illeti, a legjobb, ha magát Putyint hallgatjuk meg. „Hogy én igazi demokrata vagyok-e?” (nevet) „Természetesen az vagyok, tökéletesen. A gondom az, hogy egyedül vagyok, az egyetlen ebbõl a fajtából az egész világon. Nézzék csak meg, mi történik Észak-Amerikában. Egyenesen szörnyû: kínvallatás, hajléktalanok tömege, Guantanamo, ítélet és nyomozás nélkül letartóztatott emberek. Nézzék, mi történik Európában: kegyetlen elbánás a tüntetõkkel, gumilövedékek és könnygáz, egymás után a fõvárosokban, az utcákon megölt tüntetõk. … Mióta Mahatma Ghandi meghalt, nincs kivel szóba állnom.” Ez az, Vlagyimir! Igazad van.

INDUL A VONA Egyébként, ha valaki elfelejtette volna; a Magyar Gárdát életre hívó Jobbiknak alig néhány hete sikerült elérnie nyíltszíni uszításával, hogy bõ egy tucat meleg (vagy annak vélt) honfitársunkat a szélsõjobboldali szervezet elvbarátai összerugdossák Budapest utcáin. Szerintem ne fárasszuk egymást annak latolgatásával, hogy akkor most fasiszta párt-e a Jobbik, meg hogy várjuk ki a végét, hisz csúnya dolog vádaskodni – mert amit a melegfelvonuláson nemrégiben mûveltek, az akár a szóban forgó jelzõ szótári definíciója is lehetne. Ja, hogy a homoszexuálisokat a többség amúgy sem szereti? Pontosan így szokott kezdõdni a dolog. Mármint a gyûlölet és a félelem korszakai. Bugyinszki György – Népszabadság, 2007. augusztus 28.

jó ha figyelünk

11

Tisztelt Szerkesztõség! Meggyõzõdésem, hogy széles e hazában számos jó plakátterv, grafika született mostanában különös tekintettel az elmúlt év eseményeire. Mûvészként fontosnak tartom, hogy a magam módján én is hozzájáruljak a társadalmat megmozgató események feldolgozásához, megértéséhez. Hozzám hasonlóan sokan adtak be pályamunkát az idei Geszti-féle „függetlennek“ mondott ARC plakátpályázatra, de ezeket „magasabb szempontok“ miatt nem válogatták be. Vagy az alkotók be sem adták, mert tudták, hogy úgysem fog továbbjutni.

12

Most azon munkálkodom én és alkotótársaim, hogy a saját és mások hasonló sorsra jutott munkái hogyan kaphatnának nyilvánosságot, hogy megmutathassuk: mi vagyunk a jobbak, ráadásul nekünk van igazunk. Keressük azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi és van olyan kész munkájuk, ami közszemlére tehetõ. Ha sikerül ezek közül összegyûjteni egy csokorra valót, az a szándékunk hogy napi rotációban megjelenjenek a sajtóban, az egyébként is illusztrációknak,

grafikáknak, karikatúráknak fenntartott felületeken. Bármilyen ötletet, segítséget elfogadunk, különösen: – meglévõ, de nyilvánosságra nem került, vagy kevés nyilvánosságot kapott plakáttervek felkutatásában internetes fórumok közremûködésével – a plakátok minél szélesebb körû (internet, írott sajtó, TV) nyilvánosságra hozatalában. Mellékelten megküldöm munkáinkat. Üdvözlettel: Lenkei Balázs dipl. designer

jó ha figyelünk

Ragyogó mûszakiak, dilettáns kormányzat A kormánypíár megint becsapta az országot. Most a dunaújvárosi híd köré akarják építeni a „rohamléptekkel fejlõdünk“ mítoszát. A szikár tények viszont elképesztõ pazarlásról, bûnös dilettantizmusról, végre nem hajtott kormányhatározatról és törvényrõl szólnak. Nagyszerû mérnöki teljesítmény, elsõrangú kivitelezés – ezeket a pozitívumokat lehet elmondani a július 23-án átadott dunaújvárosi hídról, amely a Pentele híd nevet kapta. Az avatóünnepségen Gyurcsány Ferenc egyebek közt azt mondta: Magyarországnak van mire büszkének lennie az elmúlt öt évben. Ez az idõszak Gyurcsány szerint a magyar út- és vasútépítés legszebb korainak egyikeként fog bevonulni a magyar történelembe. Az öntömjénezés után a tényekrõl: a Pentele híd az M8-as sztrádahídja, amelynek folytatása egyik irányban sincs. Tervezõasztalon is csak 2×1 sávos út van, Szolnok felé, de az is csak cirka hét év múlva. Gyurcsány Ferenc megdicsérte önmagát a négy éve átadott (valójában az Orbán-kormánynak köszönhetõ) szekszárdi hídért, amelynek nevét persze elfelejtette (Szent László híd), és elfelejtette azt is, hogy az elmúlt években elszabotálták annak a folytatását is. Egyébként a Szent László híd a felébe került a Pentele hídnak, egyszerûen azért, mert csak a fél sztrádakeresztmetszetet építették meg, felmérve, hogy egyelõre nincsen szükség többre. A Pentele híd is negyed gõzzel fog mûködni a következõ tíz-húsz évben, ha ez a kormányzás marad. Gyurcsány Ferenc szerint az elmúlt idõszak a magyar út- és vasútépítés legszebb korainak egyikeként fog bevonulni a magyar történelembe. Ha körülnézett volna a másik parton is, megcsodálhatta volna jó ha figyelünk

a közpénzbõl fölöslegesen épített két vasúti hidat az 51-es fõút dunavecsei elkerülõ szakaszán. A gazdasági miniszter ugyanis, aki megrendelte az útépítést, felszámolta az alatta folyó vasúti személyszállítást a Kunszentmiklós-Dunapataj vasútvonalon. Más szállítás meg érdemben nincsen. Épül vagy pusztul az infrastruktúra? KRONOLÓGIA 2004. október 4. – Kóka János beül a gazdasági és közlekedési miniszteri székbe. 2004. december 1. – A Nemzeti Autópálya szerzõdik az 51-es számú fõút Dunavecsét és Apostagot elkerülõ 8,6 kilométeres szakaszának megépítésérõl. Az utat nem a Hoffmann építette; a tervezett idõpontra elkészült ugyan, de csak most adták át 2006. március 18. – Kóka János bejelenti: 2006 végégig átadják az M8-as autópálya dunaújvárosi Duna-hidat, illetve az 51-es számú fõút Dunavecse-Apostag elkerülõ utat. „Természetesen“ ez a határidõ is csak a propagandában létezett 2006. július 5. – Kóka János bejelenti: a kormány határozott összesen 942 kilométernyi vasúti személyszállítás, a teljes pályahálózat 12,2 százaléka megszüntetésérõl, így a KunszentmiklósDunapataj vasútvonalról is. 2007. március 4. – „a személyszállítás ideiglenes felfüggesztése“ a Kunszentmiklós-Dunapataj vasútvonalon. Gyurcsány szerint az elmúlt öt év a magyar vasútépítés fénykora 2007. július 23. – ünnepélyesen átadták a hidat és az elkerülõ utat, 13

utóbbit csupán a média kedvéért, valójában tavaly decemberben már „ideiglenesen“ forgalomba helyezték A kormányfõ elkerülte az 51-es elkerülõ szakaszát, nehogy lefényképezhessék a gazosodó sínekkel. Az elkerülõ szakaszon az ellentmondó közlekedési miniaszteri döntések miatt fölöslegesen épült meg két körforgalom, két híd a megszüntetett vasútvonal fölött, valamint az ehhez szolgáló kb. 600 méternyi töltés. Egy fölöslegesen megépült kétemeletes, százméteres töltés az asztalsima terepen ÁRAK, BOTRÁNYOK 2004. december 1. – A Nemzeti Autópálya szerzõdik a székesfehérvári Hoffmann Építõipari Rt.-vel az 51-es számú fõút Dunavecsét és Apostagot elkerülõ 8,6 kilométeres szakaszának megépítésérõl. A szerzõdés szerint az elkerülõ útnak 2006. november végére kell elkészülnie. Utóbb a Hoffmann csõdbe megy, felvásárolja a Colas Dunántúli Út- és Vasútépítõ Zrt., amelynek nincs kapacitása a kivitelezésre, végül a DEBMUT építette meg az utat. A nemzetgazdaságnak késést okozott, hogy még 2004. júniusban a közbeszerzési döntõbizottság megsemmisítette a 51-es fõút Dunavecse-Apostag elkerülõ szakasza és a hozzá kapcsolódó híd- és útépítési munkák megvalósítására közzétett részvételi felhívás jogsértõ elõírásait, és 1 millió forintos bírságot szabott ki a sztrádatársaságra. A Nemzeti Autópálya Rt. tudomásul vette a határozatot és módosította a pályázati kiírást. A beruházás határidõre elkészült, hivatalos közlés szerint cirka 3,1 milliárd forintért. Kérdés, miféle eljárás az, amelyikben közbeszerzést nyerhet olyan cég, amely a kivitelezés megkezdése elõtt (!) csõdbe megy. 14

Az M8-as gyorsforgalmi út dunaújvárosi hídja megépítésének szerzõdéses határideje 2006. november 30-a volt. Hivatalos közlés szerint a szerzõdéses összeg mintegy 53,6 milliárd Ft volt, most éppen 54 milliárdot mondanak. Ez a valaha épült legdrágább híd Magyarországon. KIS JOGSZABÁLYISMERET Az országos közúthálózat fejlesztésének, fenntartásának és üzemeltetésének hosszú és középtávú feladatairól, valamint finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló 2044/2003. (III. 14.) Kormányhatározat világosan kimondja: az M8-as Rábafüzestõl a másik végpontig, Szolnokig autóút, csak a híd autópálya – ezzel a döntéssel kétszer akkora hidat építettek a Dunán, mint amekkora terveik szerint az egész út. A fél sztrádahíd fölöslegesen épült a megszüntetett vasút fölé Az M8-as jövõjét sejteti, hogy ugyanez a kormányhatározat elõírta: legkésõbb 2006 végéig épüljön meg az M9-es szekszárdi hídjának folytatása a Duna-Tisza közén az 51-54-es fõutak között. Most 2007 van, aki látta az utat, szóljon. ÖSSZEGZÉS: ÖSSZEOMLOTT A SZTRÁDAKONCEPCIÓ A kormány csõdöt mondott a saját döntéseinek a végrehajtásában is. Nem teljesül sem a 2044/2003. sz. Korm. Határozat, sem a 2003. évi CXXVIII. tv. a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekûségérõl és fejlesztésérõl. A kormány nyolc nagy útprojekttel úszott el, amelyeknek kivitelezési stádiumban kellene lenniük. A nyilvános adatok szerint a következõ évekre tervezett projektek elõkészítése is akkora késésben van, hogy a most kezdõdõ kormányciklus a teljes sztrádaépítési csõd jegyében telik. jó ha figyelünk

Ezt ismerte be tavaly Bajnai Gordon, amikor a sztrádakoncepció „felülvizsgálatáról“ beszélt, és a kisebb fõutak rekonstrukcióját ígérte. Ezt azért mondta, mert az Orbán-kormány alatt sikerült erre EU-támogatást szerezni, és ezek a pénzek mostantól lehívhatók lesznek (a 11,5 tonnás tengelyterhelésre való kötelezõ átállás jegyében). Súlyos, a gyermekeinket és unokáinkat is sújtó bûn, hogy ismét vannak évtizedes koncessziók (M5, M6), amelyek garantálják egyes multik hasznát, az adófizetõk pénzébõl, miközben azt is garantálják, hogy a ráfizetés az államé. A történelemben az ilyen szerzõdéseket háborúk után diktálják a gyõztesek a veszteseknek. Azt is mondhatjuk, hogy a kormány elõre elköltötte az állami bevételeket évtizedekre. Római Róbert a Népszabadság 2006. aug. 26-ai számában így írt: „Öt év alatt több mint 850 milliárd forintot költött a magyar büdzsé autópályák építésére. Egyre több jel mutat arra, hogy az elkészült és az épülõfélben lévõ gyorsforgalmi utak 250-300 milliárd forinttal olcsóbban is elkészülhettek volna. Kérdés: ki a felelõs a gigantikus állami pazarlásért?“ A kérdés jogos, válasz nincs. Elvégre törvényt, kormányhatározatot nem hajtottak végre, és a törvényszegésért valakinek vállalnia kellene a felelõsséget. Ki a közlekedési miniszter? Forrás: gondola

Gyurcsány a reptéren kólát akar venni az automatából, bedob 300 forintot és megnyomja a gombot. Semmi nem jön ki. Bedob megint 300 forintot, megnyomja a gombot, de megint csak semmi. – Ügyes, nagyon ügyes – még van hova fejlõdnöm jó ha figyelünk

ELVONÁSBAN CSÚCSON VAN MAGYARORSZÁG Hazánkban vonja el a legtöbbet az állam a fizetésekbõl a visegrádi országokban, így nálunk a legnagyobb a szakadék a bérek bruttó és nettó értéke között. Míg Csehországban 2008- tól a munkabér alig egytizedét viszik el az adók, addig ez az arány nálunk több mint a fizetés 40 százaléka – derül ki a Deloitte vizsgálatából. A négy visegrádi országot érintõ felmérésben azt nézték meg, hogy egy kétgyermekes család egyik keresõjének mennyi pénz marad a zsebében akkor, ha bruttó bére ötszáz, illetve ezer euró. Az elõbbi kategóriában Lengyelország még megelõz bennünket az elvonások mértékét tekintve, az 1000 eurós, hozzávetõlegesen 250 ezer forintos bruttó bérkategóriában azonban már mi állunk legrosszabbul. A 250 ezer forintos bruttó fizetés esetén egy cseh polgár 199 475 forintot vihet haza 2007-ben, míg a reformcsomag hatására 2008-ban ez az összeg 220 975 forintra növekszik. Ugyanezen bruttó fizetés Szlovákiában 195 ezer forintos, Lengyelországban pedig 170 875 forintos nettó bért jelent. A lista végén kullogó Magyarországon kereken 143 ezer forintot tehet zsebre az adófizeto állampolgár ennyi bérbõl. A százalékban mérve hasonló társadalombiztosítási járulékterhelés ellenére jelentõs eltérések keletkeznek. Ezeket az eltéréseket elsõsorban az adórendszerek közötti különbségek, az adóalap számítása, az alkalmazott sávok száma és szélessége, az adókulcsok, illetve a családi kedvezmények mértéke okozza. További érdekesség, hogy Csehországban 2008-ra olyan adóreform bevezetését tervezik, amelyik a munkáltatók összköltségének változatlanul hagyása mellett a speciális családi kedvezmény következtében jelentõs nettójövedelem-növekedést eredményezhet – kommentálta a felmérést lapunknak Ágoston Katalin, a Deloitte Magyarország adóosztályának menedzsere. Forrás: Csécsi László – MNO

15

Tom Lantos kitiltaná a ‘Magyar Gárda’ tagjait az USA-ból MTI – 2007. 08. 16. – „Aki azt szeretné, hogy komolyan vegyék az Egyesült Államokban, annak el kell határolódnia a Magyar Gárdától“, — mondta a Budapesten tartózkodó Tom Lantos [Demokrata Párt]— az amerikai képviselõház külügyi bizottságának elnöke szerint: „A Magyar Gárda létrehozói õrültek, [Hm!... Tudniillik, õk azok, akik Isten kegyelmébõl elkerülhették Rákosiék elmegyógyintézeteit! A hazaszeretet, a fajvédelem mindig “az õrültek" egyik jellemzõ betegsége, kivéve, amikor cionista-fajvédelemrõl és Izrael-szeretetrõl van szó! -Tóth Judit megj.] így nem szabad túlértékelni, felnagyítani az ügyet. Ugyanakkor fontos, hogy minden párt elhatárolódjon a szervezettõl, és tudomásom szerint ezt kormánypártok és az MDF meg is tette. Várom, hogy a többi párt is határolódjon el a Magyar Gárdától, ha azt szeretné, hogy komoly partnerként tartsák számon olyan országokban, mint például az Egyesült Államok. Attól tartok, hogy még sok év telik el, amire azt mondhatjuk, hogy vége a terrorizmus idõszakának. A magyarok számára az ideális [tökéletes] megoldás az lenne, ha holnaptól nem kellene vízum Amerikába, ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, Magyarországnak garantálnia kellene, hogy 10 millió lakosából egy sincs, aki bajt okozhat. Ezt senki nem tudja megtenni, így ki kell építeni azokat a szükséges mechanizmusokat, [gépezeteket] amelyekkel kiszûrhetjük azokat az embereket, akiket nem szabad beengedni az Egyesült Államokba. A Magyar Gárda létrehozói például olyanok, akiket nem szabad beengedni az USA-ba. A politikus ezért súlyt helyez arra, és személyesen garantálja, [biztosítja] hogy lista készüljön ezekrõl az emberekrõl, és soha egyiküket se engedjék be az Egyesült Államokba." Válasz Lantosnak Budapestrõl Tisztelt Lantos Úr! Ön óriási tévedésben van. Ezúton tájékoztatom, hogy a megalakítandó Magyar Gárda szellemiségének, semmi köze nincs a 45 elõtti, volt nyilas barát szervezetek egyikéhez sem. Gondolkodjon kicsit, hisz azóta eltelt több, mint 60 év. 40 éves kommunista diktatúra után, amely semmiféle táptalajt nem biztosított a 45 elõtti torzulások kialakulásához, majd az azt követõ új demokrácia 17 éve alatt, hol látott Ön – a fizetett provokátoro16

kon kívül – a régi eszmerendszert felépíteni szándékozó pártot HAZÁNKBAN, amely tömegbázissal rendelkezne? A JOBBIK által létrehozandó Rendfenntartó Testület, hasonló az Ön választott hazájában régóta mûködõ Nemzeti Gárda célkitûzéseivel. Ez esetben az Ön ideológiája szerint, mi is kiáltsuk ki az USA Nemzeti Gárdájának tagjait, a világ ellenségének és tiltassuk ki Õket Magyarországról? Ez nonszensz [képtelenség, ostobaság] és abszurdum [a szó ismétlése! képtelenség] lenne. Mi ilyen valóságtól elrugaszkodott kijelentést SOHA nem teszünk. Nemzeti hagyományaink ápolása és identitásunk [azonosságunk] erõsítése viszont éppolyan JOGUNK, mint az Egyesült Államokban élõ fiatalok hazaszeretetre, szolidaritásra, [közösségvállalásra] segítõkészségre nevelése. Megkérem, hogy a jövõben óvakodjon az ilyen hamis híresztelésektõl, amelyeknek semmi valóságalapja NINCS! Ne rombolja tovább, teljesen feleslegesen, a hazai dolgainkat megítélõ, eddigi tevékenységét illetõ, amúgy is igen negatív [ellenszenves] presztízsét [tekintélyét], a magyar lakosság zömének szemében. Honfitársi köszöntéssel: (Péteri Attila Árpád (61) népmûvelõ, Budapest

Magyar-szemmel, ahogy én látom A fenti levél másolata legalább tizenkétszer érkezett hozzám ûrpostán! Az üzenet írója nyilván jó szándékú magyar ember, aki a nemzet nevében is sértve érzi magát Lantos ízléstelen vagdalózásai miatt. Ugyanakkor nem veszi észre, hogy ugyanolyan félelem-gerjesztésrõl van szó, mint amilyet G. W. Bush és a „neokonok“ mûvelnek Washingtonban. A képviselõ a ‘Magyar Gárda’ hírére és az aggódó Mazsihisz hívására Budapestre repült, hogy beindítsa a bûntudat-gépezetet a „terrorista magyarság“ lejáratására. Ó, hogy milyen feledékenyek lettünk! Lantos nem aggódott a vízumok miatt a kommunista Ceausescu és Kádár idejében, amikor a társutasok százával jöttek Amerikába! Elítélem a fenti levélben felhozott magyarázkodásokat, a szinte bûntudatból kitörõ bocsánatkéréseket, mert mi magyarok senkinek nem tartozunk bocsánatkéréssel! A történelmet lehet meghamisítani, össze-vissza hazudozni, de a tényeket megváltoztatni nem lehet! Az országhódító útjára elindult kisebbség Magyarországon ugyanaz 1867 óta a mai napig, és ezt Tom Lantos is nagyon jól tudja.

Ami pedig az 1945 elõtti idõket illeti, hát mit mondjak? Persze, hogy nincsenek ma már „nyilas és hungarista pártok“, de a szellemiséget nem sikerült kiölni, még Auspitz Benõ, és a körmös-Bauer kínzókamráiban sem! Azok, akik alaposan tanulmányozzák és ismerik a történelem elhallgatott fejezeteit, nagyon jól tudják, hogy 1956 egyenes folytatása volt az 1944-es honvédelmi harcoknak, és a Magyar Gárda megalakulási gondolatának a gyökerei is egyenesen odavezethetõk vissza! Ezt nem lehet tagadni sem átszínezni! Kérem szépen ez a valóság, mert a bajok, az életbevágó kérdések nem oldódtak meg! Ugyanazzal az ellenséggel szemben, újra elõtör az önvédelmi harc! A képviselõ azt gondolja, hogy a magyarság már régen elfelejtette 1919-et, a közte lévõ évtizedeket, a zsidóság magyarországi térhódítását, a zsidó ávósok kínzásait, a magyar sajtó, könyvkiadás teljes elsajátítását? Dehogy felejtette! Szomorú, hogy Önt nem zavarja az ország teljes kirablása, a magyarságtól elrabolt nemzeti vagyon, a hatalmas visszafizethetetlen államadósság! Önnek a nyilasok okoznak álmatlan éjszakákat! Remélhetõleg budapesti tartózkodása alatt valaki bátorkodik megkérdezni Öntõl, hogy életében mennyit tett azért a magyarságért, amely zsidók százezreit mentette meg? Például, mint szakértõ közgazdász tett-e lépéseket valahol, hogy a Magyarország népét fojtogató államadósságot a világbank megsemmisítse? Ugye, hogy soha nem mártotta a kisujját hidegvízbe értünk? De amikor a Mazsihisz nyilas-meséket szövöget, akkor Ön tüstént tudja, hol a helye és mit kell mondani! Akik ma otthon Magyar Gárdát szerveznének, valamennyien emlékeznek a történelemre, és tudják, hogy Magyarországnak nagy szüksége van valamilyen nemzeti önvédelemre — amely egy napon majd elég erõs lesz ahhoz, hogy a magyarságot rendreutasító és megalázó Lantos-féle washingtoni képviselõ urakat, valamint az Izraelbõl Magyarországra telepedett haszonlesõ és csaló üzletembereket, a Moszad ügynökeit soha be ne engedje az országba. Még vízummal sem! Egy dologban egyetértek Tom Lantossal, amikor azt mondja: „minden párt határolódjon el a Magyar Gárdától! Tökéletes! Bármelyik párttal való közösködés a Magyar Gárda idõ elõtt való kimúlását jelentené!“ Jelen pillanatban a legnagyobb aggodalmam a zászlóbontásnál tevékenykedõ Für Lajos, az Antall-kormány volt honvédelmi jó ha figyelünk

minisztere, és a Magyar Gárda körül settenkedõk hada – pontosabban a gõzlevezetõ-szerepet betöltõ Fidesz, — az izraeli Likud testvérpártja, — amely éppúgy akármikor cserbenhagyja a gárdistákat, ahogy tavaly õsszel cserbenhagyta a Kossuth térieket! Tom Lantos szokása szerint most is alaposan megsértette a magyarságot és nem kétséges, hogy 79 éves létére a magyarság elleni harcát tovább folytatja egészen a sírig, s mindent elkövet, hogy a tízmilliós magyarságot, (bocsánat, de tudtommal 15 millió magyar él a világon!) mint „terroristákat“ írja be az amerikai feketekönyvbe. Szerintem Lantos a legmesszebbmenõkig igyekszik majd minden követ elmozdítani annak érdekében, hogy a bármilyen pártbeli budapesti kormány neki külön „biztosítsa: a 10 millióból mostmár egy sincs, aki az USA-nak bajt okozhat.“ Mintha eddig legalább egy magyar okozott volna borzasztó sok bajt a 300 milliós Amerikának. Én Tom Lantos helyébe egyszerûen letagadnám, hogy Budapesten születtem, s azt is, hogy magyarul beszélek. Javaslom, hogy vegye elõ az eredeti nevét és használja büszkén, de ne próbálja mondani senkinek, hogy magyar, mert amennyi ocsmányságot már a magyarságra szórt, az embereknek eszébejut az a bizonyos madár meg a fészke.....! jó ha figyelünk

Ami pedig a 9/11-es terrortámadást illeti, nincs több népmese: – túl sok fazékban fortyog a víz és a fedõket is ledobta már a gõz! Külön hála és köszönet a világhálózatnak, ahol mindenki értesülhet mindenrõl és nem kényszerül a washingtoni „háború-bûnösök“ megvásárolt sajtójának elferdített közleményeire. S hogy a magyarság lenne az USA komoly partnere? Ne vicceljen! Nincs elég bajunk abból, hogy ránksütötték a „Hitler utolsó csatlósa“ bélyeget, most még legyünk a „háborús bûnös Bush-kormányzat“ partnere is? Lantos úr nem vette még észre a világ gyûlöletét? S azt, hogy az Önök kormánya tönkretette a hatalmas Amerikát, sõt magával rántja a süllyesztõbe az egész emberiséget? Mostanában benézett-e a „Wall Street“ nevû pénzkastélyba? Lantos úr, vonuljon már nyugdíjba, élvezze 17 unokáját, menjen kirándulni Romániába rokonával, Zsazsa Gáborral, és hagyjon már fel a magyar-ellenes hangulatkeltésével! Néhány adalék Tom Lantos egész életét a cionista elveknek áldozta fel, kezdve a második világháborúval, amikor 1944-ben Budapesten egyengetve a

szovjet horda útját, együttmûködött a partizánokkal, és amikor bajba került, akkor Wallenberghez menekült védelemért. KádárCsermanek gulyáskommunizmusa alatt rendszeres látogató volt Budapesten, — nem hinném, hogy a magyarok érdekében repülte volna át az óceánt — fényképét számtalanszor közölte a Magyarok Világszövetsége Magyar Hírek c. kiadványa. A „Kárpátok Géniusza“, fényes bukaresti palotájában – nem is egyszer! — látta vendégül a Lantos-házaspárt. 1983. januárjában a képviselõ küldöttsége meglátogatta az akkori Európa egyik legszörnyûbb diktátorát, Nicolae Ceausescut. David Funderburk, aki akkor az USA romániai nagykövete volt, Pinstripes and Reds c. emlékirataiban (tessék elolvasni a könyvet!) úgy idézte fel azokat a napokat, hogy a vendégek „mindent a legnagyobb rendben találtak“. Ezen felül megígérték, hogy „Washingtonban kezdeményezik az emberi jogok megsértését büntetõ JacksonVanik törvénymódosítás alkalmazásának mellõzését Romániával szemben.“ Lantos megállapította: — „A magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegetõ panasza teljesen alaptalan.“ 17

Tom Lantos [1] képviselõ új egyéni fellengzési rekordot állított fel magának, amikor az izraeli Ha’aretz c. lap 2002. szeptember 30-i száma szerint – Lantos a Knesset /izraeli parlament/ egyik miniszterének, Colette Avitalnak ezeket mondta: „Kedves Colette, Szaddámmal semmi gondjuk nem lesz. Nemsokára túladunk a fattyún, és a helyébe ültetünk egy Nyugat-szimpatizáns diktátort, aki nekünk is és Önöknek is jó lesz.“ Miután Amerikában nyilvánosságra hozták az ügyet, Lantos a hírközleményt „közönséges koholmány“-nak nevezte. „Igazán jópofa a nekem tulajdonított Ha’aretz megjegyzése, mert egész életem munkásságát csapja arcul. Én a demokrácia mindenkori állhatatos támogatója vagyok.“ Akik olvasták John MacArthur „Second Front: Censorship and Propaganda in the Gulf War“ címû írásában az író részletesen tárgyalja, hogy Lantos, a „Human Rights Caucus“ elnöke 1990-ben hogyan segédkezett a tárgyalások megszervezésén, amelyeken a „baby incubator“ (csecsemõ inkubátor) mesét feltálalták az U.S. Kongresszus és a nyilvánosság elé. Lantos bemutatott egy kuvaiti hölgyet, aki azt állította, hogy szemtanúja volt az iraki katonák által elkövetett csecsemõgyilkosságoknak: „egy kuvaiti kórházban az újszülötteket kitépték az inkubátorokból és a hideg padlóra dobálták.“ — Azt azonban Lantos nem találta fontosnak megemlíteni, hogy a hölgy a kuvaiti nagykövet leánya, és a tanúvallomása, a kuvaiti királyi család által alkalmazott ‘Hill and Knowlton’ nevû vállalat kitalált meséje volt. ‘Hill and Knowlton’ elõzékenyen bérlet-mentes irodahelységet és pénzügyi támogatást szolgáltatott Lantos a ‘Human Rights’ intézmény részére. „Barátaimtól védj meg Uram, az ellenségemmel magam is elbánok!“ A közgazdászati és politikai ügyekben szakértõ Tom Lantos a képviselõház külügyi bizott-

ságának tagja amerikai hivatalából igyekszik megtenni mindent Izrael, illetve a zsidóság érdekében. Az ilyen fajvédelem érthetõ, hiszen õ „Izrael hangja,“ (egyszer saját magáról mondta) és mindenütt ott van, ahol szólni kell, cselekedni kell. Ellenben számára tûrhetetlen, ha mások is hasonlóképpen cselekednének, ahogy ez már számtalan esetben megtörtént. Tiltakoznunk kell, amikor a hazai sajtó azt írja róla, hogy „a magyar származású Lantos“. Nem! Miért? Azért, mert Budapesten született, és Zsazsa Gábor elsõ unokatestvére? Egyáltalán mitõl lesz valaki magyar? Mert beszéli a magyar nyelvet? Mitõl lesz valaki francia, angol, iráni vagy ázsiai? Mit tett Lantos úr a magyarság érdekében amióta elhagyta Magyarországot azon kívül, hogy hangulatkeltésekre alapozva terjeszt hollywoodi holocaust-filmeket? Amikor Izraelt és a zsidóságot érinti, — csak akkor és kizárólag, — beavatkozunk országok belügyeibe, /a/ például hazug hangulatkeltéssel aláásunk idegen országok szófogadatlan kormányait, /b/ összehívjuk Washingtonban a képviselõházat nyilvános televíziós adásra, mert Csurka István Budapesten cikket írt. Mindig minden lében kanálnak lenni: — ezt a feladatot Tom Lantos a saját feladatkörének, élete legszentebb céljának tekinti. Idézetek innen-onnan Az EP állásfoglalásban válaszolt arra, hogy Mahmud Ahmedzsinád iráni elnök október 26-án, egy teheráni értekezleten azt mondta: „Izraelt le kell söpörni a térképrõl“. – De valóban így mondta-e vagy a sajtó fordította rosszul? Mit mondott? Kinek higgyünk? Az izraeli rendszert kell eltörölni vagy magát a cionista államot? Mi magyarok Trianonból tudjuk, hogy mekkora igyekezettel lehetséges hazugságokat beépíteni a köztudatba! Israel Shamír – „Ez egy új tabu, amelyet le kell dönteni, és az iráni elnök fontos lépést tett ez irányban. Ha megengedhetõ az, hogy a zsidók és nem-zsidók Palesztináját letöröl-

jék a térképrõl, akkor az is megengedhetõ kell, hogy legyen, hogy valaki egy zsidó állam térképrõl való letörlésére szólít fel.“ Az iráni elnök –. „Ahogy a nyugati államok bánnak a szabadsággal és a demokráciával, még a sátánt is megszégyenítené“ – jelentette ki Mahmúd Ahmadinezsád a hétvégén Teheránban rendezett nemzetközi Korán-vetélkedõ megnyitásakor. Szavai szerint például az „Egyesült Államokban az emberek levelet írni, telefonálni vagy bevásárolni sem tudnak anélkül, hogy ne kelljen megfigyeléstõl tartaniuk. Miféle szabadság ez? – tette föl a kérdést az államfõ, újabb kirohanásokat intézve az Egyesült Államok és Izrael ellen. “A zsarnokok táborában nyoma sincs a szeretetnek, az igazságosságnak vagy az emberi jogoknak" – jelentette ki, nyilvánvalóan a guantánamói fogolytelepre célozva. Ahmadinezsád szerint egyedül a Korán jelenti azt „a lámpást, amely az ember lépteit a helyes útra tereli. Korunk minden baját, az igazságtalanságot és az emberiség szenvedéseit azok idézték elõ, akik elfordultak Istentõl és az igazságtól, és lépre mentek a sátánnak“ – tette hozzá." – [A minap olvasom a BBC híreiben, hogy Iránban 25 ezernyi zsidó él, [2] akik külföldi hittestvéreik felszólítására sem akarják elhagyni Iránt, mert a hazájuknak tekintik, ahol jól érzik magukat, és hazafiak akarnak maradni abban az országban. -TJ] A vízumról – „Egy életre megbélyegzi az embert, ha a személyérõl valamilyen megjegyzés található az amerikai határõrség számítógépében“ – mondja Teri A. Simmons, egy atlantai ügyvédi iroda nemzetközi részlegének vezetõje. „A zéró tolerancia [türelem] korát éljük a bevándorlás-politikában. A vízum kiadására és ellenõrzésére vonatkozó megszigorított rendelkezéseknek köszönhetõen már azzal is bûnözõként bánnak, aki akár csak egyetlen nappal is tovább tartózkodik az országban, mint a vízumán feltüntetett érvényességi dátum [keltezés].“ Tóth Judit, Kanada

PÉNZ HÍJÁN ELHAGYTÁK AZ MSZP-T A FIATALOK

Magára hagyták az Alapítvány a Modern Baloldalért nevû szervezetet, nincs pénz a honlap üzemeltetésére, a munkatársak késve kaptak fizetést, majd el is bocsátották õket. A hazánkat rendre a nyugdíjasokkal az ötvenes évekbe visszaszavaztató kormánypártnak hátat fordítottak a fiatalok. Gyurcsány Ferenc csak arra kívánta a fiatalokat felhasználni az Amõbában, hogy növelje politikai támogatottságát a kampányban – jelentette ki Szemán Ákos, a Fidelitas Borsod megyei alelnöke, aki szerint az Amõba haldoklik. Az alelnök úgy tudja, az alapítványnál már csak a kuratóriumi elnök és egy honlapot kezelõ dolgozó maradt, és bár a szervezet által meghirdetett internetes játék július 2-án véget ért, eredményhirdetés sem volt. Ismét egy szoci szemfényvesztés, amire tízmilliókat dobtak ki, és semmi értelme nem volt. Az elõrejelzések szerint a 2010-es választásokra azonban már nem marad elegendõ nyugdíjas szavazó – a fiatalok viszont túlnyomó részt a jobboldali pártokat támogatják. Forrás: HírTV – barikád.hu

18

jó ha figyelünk

TALÁN MÉG EGY MOSOLYT IS KÜLDTEK A NYILASOK FELÉ

Gordon Agátával, a szivárványszínekbe öltözött meleg írónõvel már a kávénkat kavargatjuk az egyik, járdára kitett asztal mellett, amikor lehömpölyög az utcákon a tömeg. Nézzük az arcokat. „Nem elég boldogok” – mondja Agáta, és valóban, inkább dühösnek, mint elégedettnek látszanak. Egy fiatalember katonás léptekkel közeledik, és amikor elhúz mellettünk, tisztán halljuk, mit morog: „kriptokommunisták, buzik, zsidók”. Errõl ismét eretnek asszociációm támad. Amikor a zsidókat a Duna felé hajtották, hogy belelõjék õket a jeges vízbe, a pesti utcán békésen korzóztak a járókelõk. Talán még egy mosolyt is küldtek a nyilasok felé. Kutyagumit gyûjtõ bohóchadsereg? Lévai Katalin – Népszava, 2007. augusztus 28.

A brit sajtóban (is) közölt felmérés alábbi adatait nem fogja megtalálni a hazai cionista médiában. Rasszista „ugyebár“ csakis jobboldali fehér/magyar/keresztény ember lehet. Hiába várja tehát a Jordán-pozitívok siránkozását a hébernáci veszélyrõl, mondjuk az izraeli nagykövet Kinn-padra állítása közben. Mi mindenesetre szívesen látnánk egy a magyarországi zsidók és cigányok körében végzett felmérést a körükben eluralkodott, szavakban és tettekben megjelenõ antimagyar rasszizmus kapcsán. Erõsödik az arabellenes rasszizmus Izraelben, számol be a brit The Guardian. A baloldali, nagy példányszámú napilap idézi A Rasszizmus Elleni Központ izraeli zsidók körében

végzett újkeletû közvéleménykutatásának föbb adatait. Eszerint a zsidók 75%-a ellenzi, hogy a társasházakban zsidók és arabok együtt lakhassanak (Sok helyütt már valóra is vált az álmuk, hiszen tömegével építenek kizárólag zsidó fajúaknak utakat és lakónegyedeket – a szerk.). Több mint a felük úgy véli, egy zsidó nõ árulást követ el, amennyiben arabbal köt házasságot, és 40%-uk még az izraeli arabok szavazati jogát is megvonná a parlamenti választásokon. Kuruc.info megjegyzés: mindez persze szinte kicsiség ahhoz képest, hogy Izrael nemcsak a palesztin civil felnõtteket gyilkolja rendszeresen, de tömegével lõ agyon, vagy börtönöz be ítélet nélkül arab (kis)gyereket is. A cionis-

ta diktatúrában természetes, hogy nemcsak ellopják az arabok földjeit, de megtiltják nekik, hogy visszavásárolhassák saját, elrabolt tulajdonukat. A bennszülöttek ellen a legdurvább faji törvények, rendeletek és esetleg nem törvényes, de büntetlen intézkedések vannak érvényben a megszállók részérõl, a kínzástól a házak felrobbantásán át a mezõgazdasági ültetvények tudatos és hivatalos elpusztításán át a szegregációs fallal és szögesdróttal körbevett arab településekig. Sõt az izraeli testvérpárti kapcsolatokat építõ Orbán Viktor és Németh Zsolt által is demokratikusnak tekintett apartheid-rezsim pártjai hivatalosan hirdethetik a maradék õslakosság elûzését. The Guardian nyomán Kuruc.info

MIND TÖBB IZRAELI FIATAL BÚJIK KI A KÖTELEZÕ KATONAI SZOLGÁLAT ALÓL Ehud Barak izraeli védelmi miniszter szerint a jelenség veszélybe sodorhatja az ország biztonságát.

„Az izraeli hadsereg lassan már csak a lakosság felébõl kerül ki. Ha egy katona harcba indul, nem szabad azt éreznie, hogy a lakosság egy része baleknak tekinti. Volt olyan idõ, amikor a hadseregben szolgálni dicsõség volt, és szégyennek számított, ha valaki kibújt szolgálati kötelezettségei alól“ – jelentette ki egy rádióinterjúban Ehud Barak, akit június közepén jelöltek ki védelmi miniszternek. A katonai szolgálatot nem teljesítõ fiatalok aránya az idén már elérte a 25 százalékot. A katonai szolgálat teljesítése alól vallási tanulmányaik végzése miatt felmentett ultraortodox zsidók 11 százalékát teszik ki a hadköteles korúvá váló fiataloknak, 7 százalékuk pedig egészségügyi okból kap felmentést. A hadsereg vezetõi szerint a szolgálatot teljesítõk száma továbbra is csökkenni fog a születésszám és a bevándorlók számának esése miatt. Forrás: MR

jó ha figyelünk

19

Már a szerbek is látják, hogy nálunk bizony minden van csak nem dübörgés, helyette van azonban gyomorkorgás, ürespénztárca-kongás, házárverési dobszó és még sorolhatnám. De nem, a szerbek megtették helyettem. „Magyarország európai útja“ címmel egy meglehetõsen velõs, és fájdalmasan igaz cikket tettek közzé. Ha mindenki úgy gondolkodna mint Pilu, nem itt tartanánk: „Az Eu-ra köpök, nagy szar a NATO...“ De nem így gondolkodtunk. Lássuk tehát mit írnak a szerbek, azaz milyennek látszunk mi, a dübörgõ gazdaságunkkal, az igazmondó miniszterelnökünkkel és az egyre növekvõ hiteleinkkel. Az elsõ bekezdések igen tanulságosak: „A valós példa, mely elmondja, mi is vár bennünket abban az esetben, ha belépünk az Európai Unióba: Magyarország sorsa. Ezen állam összehasonlítható Szerbiával mind lakosságszáma, mind múltja (kommunista örökség), mind gazdasági mutatói alapján. Magyarország külsõ adósságállománya 2006-ban elérte a 107.3 milliárd USA dollárnyi összeget. Ez az adat szinte hihetetlen, különösen akkor, ha Magyarország lakosságszámával vetjük egybe, mely 2006-ban 9.8 milliót tett ki. A pénz hatalmas mennyiségben áramlott ki Magyarországról, a magyar költségvetés óriási deficitet produkált. Mindezen adatok világosan kifejezik, hogy az úgynevezett európai út Magyarországra – pénzügyi értelemben – rendkívül negatív hatást gyakorol. Magyarországról a pénzeszközök a gazdag európai uniós országokba ömlenek (Németország Magyarország legnagyobb külkereskedelmi partnere), így Magyarország gyorsan az adósok rabságába esik. A közvéleményünkben állandóan valamiféle „európai értékekrõl" és „európai útról" beszélnek. Hogy mit is jelent ez konkrétan, nem tudni. Az ilyen ködös és absztrakt frázisok azt a hazug érzést keltik, hogy országunk néhány éves gyors átalakulást követõen eléri Németország vagy Franciaország gazdasági szintjét. Azt az érzést keltik, hogy akkor majd úgy élünk, mint valamiféle „osztálynélküli társadalomban", így gazdagok és boldogok leszünk. Természetesen ebben a kifordított magyarázatban vannak akadályok ehhez a „jóléthez" vezetõ úton. Szerbiában ezen akadályok az ellenzéki pártok (mindenekelõtt a Szerb Radikális Párt), a szabadlábon lévõ hágai vádlottak (Mladiæ és Karad iæ), valamint Koszovó, mely teher a mi „európai jövõnk" nyakán. Persze ez már mind ismerõs nekünk is, ugye annak idején az volt a szlogen, hogy mi is Európába mehetünk, holott egészen eddig ott voltunk, sõt ha nem lettünk volna itt, Európa sem lenne, vagy talán arabok népesítenék be. De még ennél is érdekesebb a következõ táblázat, ebbõl kiderül, hogy az EU-ba való belépés után ijesztõ mértékben megnõtt az újonnan belépett tagállamok külsõ államadóssága: Magyarország külsõ adósságállománya 2006-ban elérte a csillagászati 107.3 milliárd USA dollárt. Ez az összeg szinte hihetetlen, különösen akkor, ha Magyarország lakosságszámához viszonyítjuk, amely 2006-ban 9.8 millió fõt tett ki (https://www.cia.gov/library /publications/the-world-factbook/index.html). 2006-ban Magyarország 1.8 milliárd USA dollár külkereskedelmi deficitet könyvelhetett el, a fizetési mérleghiány 8.3 milliárd USA dollár volt, a költségvetés kiadási oldala 10.4 milliárd USA dollárral volt nagyobb a költségvetés bevételeinél (a https:// www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/index.html alapján), vagyis ez az arány 59.1 milliárd USA dollár a 48.7 milliárd USA dollárhoz viszonyítva. Tehát a pénz nagy mennyiségben áramlott ki Magyarországról, s a magyar költségvetés hatalmas deficitet könyvelt el. 20

Az átláthatatlan és a hétköznapi polgár számára összetett gazdasági adatok, melyeket Magyarországon a közvélemény számára tálalnak, nevezetesen az, hogy mekkora az egy fõre esõ GDP, az úgynevezett külföldi befektetések mértéke (nem mondják el, mi is tartozik a GDP-be, ahogyan azt sem, hogy a „befektetések" alatt a leginkább jövedelmezõ vállalatok eladását kell érteni a külföldi cégeknek), és ehhez hasonló szelektív adatok, melyeknek célja az, hogy a gazdasági folyamatoknak csupán egyetlen oldalát mutassák be, s nem az egészet. Mindazonáltal még így sem tudják elfedni a valóságot. A nagy orosz filozófus, Aleksandar Zinovjev már régen megírta: „A tömegmédia olyannyira betemeti az emberek öntudatát információkkal, hogy végül azok képtelenek lesznek bármit is felfogni." (Zinovjev, A.: Nyugat. Naš dom, Belgrád, 2002. 217. oldal). A teljes igazságot azonban még a budapesti infrastruktúra fejlesztésébe fektetett pénzeszközök sem tudják elrejteni. Magyarország egyre szegényebb lesz az „európai útján", s az õ „partnerei" az Európai Unió gazdagabb részébõl egyre gazdagabbak lesznek, mivel parazita módon élõsködnek rajta. ADÓSSÁGVÁLSÁG – A BUDAPEST AIRPORT ELADÁSA A következõ példák megmutatják, hová is vezet Magyarország „európai útja". A magyar kormány 2005 végén eladta a budapesti nemzetközi repteret 1.82 milliárd EUR-ért a brit BAA társaságnak (ez volt a kilencvenes évek óta a legnagyobb privatizációs bevétel Magyarországon). A budapesti reptér a harmadik legforgalmasabb reptér Közép-Európában Bécs és Prága után, csak 2004. folyamán 6.5 millió utas vette igénybe (a szakszervezet ellenezte az eladást, a Legfelsõbb Bíróság pedig 2005 szeptemberében megerõsítette az alacsonyabb szintû bíróság határozatát, mely szerint a megkezdett privatizáció törvénytelen; késõbb az eladás kapcsán kifogást emeltek még a tenderben részt vevõ német vállalatok is). A repülõtér eladása az adósság törlesztése miatt történt. A magyar pénzügyminiszter, Veres János kijelentette, hogy a reptér eladásából befolyt összeg legnagyobb részét a külsõ államadósság törlesztésére fordítják (Privredni pregled, 2005. 10. 1. és 2005. 12. 20.). Azonban, mint a fenti táblázatból is láthattuk, Magyarország külsõ adósságállománya nem csak, hogy nem csökkent a reptér eladását követõen, hanem még növekedett is 2006-ban. Tehát Magyarország nem keresett a reptér eladásával (mert ez az összeg a külföldi hitelezõk zsebébe vándorolt), és nem is csökkentette külsõ adósságállományát. Természetesen a magyar kormány úgy próbálta bemutatni a kikényszerített eladást, mint az „évtized üzletét" (akárcsak a DOS-rezsim a „Mobtel" eladását), azonban az igazsághoz sokkal közelebb állt a valamikori pénzügyminiszter, Varga Mihály, mikor kijelentette: „Ha Nagy Britanniának kifizetõdött, hogy ennyit fizessen, akkor a magyar államnak érdemes lett volna megtartania, hogy a biztonsági okokról ne is beszéljünk" (Varga hangsúlyozta, hogy ez nem volt privatizáció, mert a BAA állami, és nem magáncég). Tehát a külsõ államadósság fizetése miatt Magyarország eladta „családi ezüstjét". 2006 ÕSZE ÉS AZ UTCAI HARCOK SZERB SZEMMEL A szerbek írta cikk tovább taglalja annak okait, hogy miért is törtek ki „zavargások“ Budapesten ‘56 évfordulóján. Az Öszödi beszéd nyilvánosságra hozását csak közvetett indoknak véli Dejan Mirovic a cikk írója, szerinte a szociális bizonytalanság vezetett az utcai harcokhoz Magyarországon, az a szociális bizonytalanság, amit az EU-ba való belépésünk okozott. jó ha figyelünk

„EURÓPAI ÉRTÉKEK“ A jövedelmezõ vállalatok, amik exportálnak és profitot termelnek, mind külföldi kézben vannak, tehát nem a hazai bevételt növelik, a statisztikákban mégis úgy mutatják be, mint Magyarország exportból származó bevételeit. Elég ha az AUDI-ra gondolunk. Aminek 2011-ig nem kell adót fizetnie, vagy a budapesti ingatlanok árainak gyors megnövekedeésére, és arra, hogy évente 5000 ingatlan kerül külföldi kézbe. Hans Hofbauer osztrák professzor az Európai Unióról szóló könyvében bemutatja a szomorú képet Magyarországról. Hofbauer hangsúlyozza, hogy „a kivitel 75%-a a német konszernek kasszájába ömlik, és „a munkanélküliség Budapesten minimális, ugyanakkor más területeken, mint például Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 30-50%-ot is elér ez az arány (Hofbauer, H.: Az EU keleti bõvítése. Filip Višnjiæ, Belgrád, 2004.). Ha az a célunk, hogy ezen folyamatot a legszabatosabban írjuk le, ezt úgy nevezhetnénk, mint a „halott sminkelését". AZ ÁRAMÁR EMELKEDÉSÉNEK OKAI Az „európaiság" követelményének teljesítése érdekében Magyarországon az áram ára megemelkedett, így az Európai Unió államai közül ez az ár Magyarországon a legmagasabb. Mindez egyenes következménye annak, hogy a kilencvenes években öt hõerõmûvet adtak el a külföldieknek. A szerzõdés szerint a külföldi tulajdonosoknak 8%-os profitot garantáltak (miféle szerzõdés az, melyben elõre garantálják a profitot, s miként egyeztethetõ ez össze a „szabad piaccal", melyet az Európai Unió propagál?). Tehát az áramot a külföldiek állították elõ Magyarországon, majd a magyar elektromos ipar ezektõl vásárolta az áramot, s ezt adta el a lakosságnak. Miután a magyar áramszolgáltatók veszteségesek lettek, a külföldieknek garantálták a profitot, s a számlát megint csak a lakosság fizette meg (mivel a költségvetésen keresztül ismét nekik kelett kifizetni a magyar áramszolgáltatás veszteségeit). Valamivel késõbb, 2001-ben a „modernizáció" jegyében és az erõmûvek biztonsága érdekében (ismét hasonló frázisok, mint Szerbiában), mikor az áramgazdálkodásról szóltak, szerzõdést kötöttek a külföldi elõállítók a magyarországi áramszolgáltatókkal – tehát ezúttal is a gazdasági minisztérium részvétele nélkül, mely így az árak utolsó meghatározójává vált. Így idõvel a külföldi áramtermelõk elérték azt, hogy megváltoztassák a magyar áramszolgáltatóval, mint a fõ értékesítõvel kötött szerzõdést, hogy ezzel még nagyobb nyereséget valósítsanak meg, pontosan 22%-os profitot (állítólag a gazdasági mi-

Hazai és nemzetközi szakértõk tudományos tényekkel alátámasztott véleménye, a szakmai szervezetek folyamatos - jobbító szándéktól vezérelt - tiltakozása, a civil társadalom szaporodó jajkiáltásai, a látványosan romló statisztikai mutatók bizonysága ellenére a betegellátás rendszere feltartóztathatatlanul rohan végsõ veszte felé a területért felelõs döntéshozók felelõtlen magatartása miatt, akik a tények célzatos elferdítése által sikerként hirdetik az egészségügy tönkremenetelét eredményezõ változásokat. Folyamatosan – romlik a betegellátás szakmai biztonsága, – az új munkaidõ-ügyeleti jogszabályozás nyomán az érintettek újabb, jelentõs keresetveszteséget szenvednek el, – az ellátási kapacitások tudatos szûkítése – várólisták kialakulása jó ha figyelünk

nisztérium továbbra is megvédte a polgárokat, s nem kevésbé a többi fogyasztót, azonban a megemelt árak ismét a polgárokat érintették a dominó-effektus szerint). Természetesen garantálták, hogy ez a káros szerzõdés megváltoztathatatlan legyen a külföldi elõállítók beleegyezése nélkül. A kormányon lévõ MSZP valamikori elnöke, Hiller István kísérletet tett arra, hogy lecsillapítsa az elkeseredett lakosságot a következõ szavakkal: „a szerzõdés nem ideális", majd e frázissal folytatta: „más idõk járnak most, Magyarország belépett az Európai Unióba, a kötelezettségek is mások" (Vasiæ, S., Politika, 2006. 12. 3.). Tehát, miután Magyarország belépett az Európai Unióba, a külföldi elõállító jogai még nagyobbak lettek, a magyar fogyasztóké pedig mind kisebbek. Hans Hofbauer osztrák professzor a következõket írja: „a gyors kiárusítás folyamata 1995-ben tetõzött, és a maga tökéletességében vitték végbe a szociálliberális kormány idején. Mikor az amerikai konszernek nagy falatokat vásároltak a magyar telekommunikációs szférából, a német ipari óriások magukhoz ragadták a teljes energetikai szektort oly módon, hogy elõtte nem biztosították azt, hogy az áram ára állami ellenõrzés alatt maradjon. E helyett a kormány rávehette volna magát, hogy személyesen határozza meg az áram árának mértékét, a német tulajdonosoknak kifizethette volna a kompenzációt a magyar költségvetésbõl, ahogy ezt a szerzõdésben rögzítették (Hofbauer H.: Az Európai Unió keleti bõvítése. Filip Visnjiæ, Belgrád, 2004.). Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a szerb újságíró milyen következtetést von le: Szerbia nagyot bukhat az EU csatlakozáson, fõleg akkor ha olyan áruló kormánya van, mint Magyarországnak. Részünkrõl a következtetés annyiban módosul, hogy még keserûbb szájízzel vesszük tudomásul, hogy a helyzeten egyetlen eddigi kormány sem tudott érdemben javítani, és már nemcsak rosszindulatot és saját zsebre dolgozást, hanem nagymértékû ostobaságot is sejtenünk kell a kialakult helyzet mögött. Hiszen minden alapvetõ értelemmel ellátott ember tudja, hogyha sokáig akarja, hogy a szamara aranyat fialjon akkor etetnie is kell a szamarat, nem pedig felvágni a hasát, hogy az összes vélt aranyat kinyerje belõle, majd eldobja a szamárbõrt, ahelyett, hogy még évekig élvezné a termelésbõl származó bevételt. Nem kapzsiság ez tehát hanem rosszhiszemû értelmi fogyatékosság. Mi pedig engedtük, hogy az országunkat fogyatékosok irányítsák. A lecke kemény volt és sokáig fog még tartani.

– kapcsán fokozódó feszültséget beteg és orvos között már alig viselik kollégáink, – a gyógyszerfelírás pénzügyi szankciókkal fenyegetett korlátozására tett példátlan kísérlet pedig a legalapvetõbb, évezredes gyógyítási szabadság lábbal tiprása. Innen már csak egy lépés a rabszolgaság! Az egészségbiztosítás tervezett kiárusítása pedig még az ígéretek szintjén sem kínál megoldást gondjainkra! A Magyar Orvosi Kamara Országos Küldöttgyûlés június 2-án így fogalmazott: „A Magyar Orvosi Kamara nem elõször emel szót e sorsromboló, beteg- és orvosellenes folyamat megfékezése érdekében. Törvényes eszközeink szûkössége okán segélykiáltással fordulunk minden jóérzésû, a nemzetért felelõsséggel bíró döntéshozóhoz, valamint az egész társadalomhoz. Nem hallgathatunk és nem is hallgatunk!

Forrás: Szent Korona Rádió

Nem vállaljuk a felelõsséget a betegeinket nap mint nap érõ káros következményekért. Követeljük, hogy haladéktalan állítsák helyre a betegellátás biztonságát, vessenek véget az ágazatból való pénzkivonásnak, az egészségügyben dolgozók elüldözésének." Nincs hová hátrálnunk! Határozatban döntöttünk, csatlakozunk a számos civil szervezet és társtestületeink részvételével, a NOE szervezésében sorra kerülõ demonstrációhoz. Kérünk és felszólítunk minden kollégát, érezze át felelõsségét saját, családja, betegei, honfitársai sorsa iránt, vegyen részt munkatársaival, barátaival, hozzátartozóival együtt a közös, jó ügyekért szervezõdõ megmozdulásunkon. Felelõsségtudatos fellépésünk mutathatja meg a társadalomnak mindazok felelõtlenségét, akik miatt ide jutottunk! A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége

21

Állampolgári tiltakozás a közvagyon kiárusítása ellen Az Élõlánc Magyarországért közéleti mozgalom békés tüntetést rendez szeptember 8-án, délután 3 órai kezdettel az állami vagyonról elfogadott törvény visszavonása érdekében. Megmozdulásunkkal annak a hatvan aláírónak a kezdeményezését támogatjuk, akik július 2-án a köztársaság elnökétõl a törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérték. Az aláírók (volt vezetõ köztisztviselõk, akadémikusok, polgármesterek, mûvészek, egyetemi tanárok) szeptember 3-i tanácskozásukon az országgyûlési képviselõkhöz fordulnak, hogy ne fogadjanak el olyan törvényt, amely szabad kezet ad a kormánynak a közvagyon – kórházak, kormányzati épületek, közmûvek, iskolák, kulturális létesítmények, továbbá a Nemzeti Földalaphoz tartozó termõföldek kiárusításához. Azért tüntetünk, hogy kezdeményezésükre felhívjuk a szélesebb közvélemény figyelmét. Az Alkotmány kimondja: a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. Az Országgyûlés felel érte. Elõdeink alkotása, utódaink öröksége nem arra való, hogy a kormány az adósságait törlessze, s a klientúráját tartsa jól belõle. Azért tüntetünk, hogy emlékeztessük felelõsségükre a képviselõket. Ha nem sikerül elriasztani a kormányt a nemzeti vagyon üzleti hasznosításától, a közszolgáltatások privatizálásától, a középületek elkótyavetyélésétõl, a társadalombiztosítás pénztárának kifosztásától, az ország természeti és kulturális vagyonának részvénytársaságba vitelétõl, akkor itt nemigen marad védeni való – nem a jövõ nemzedékeknek, de már nekünk se. Azért tüntetünk, mert a politika befolyásolásának semmilyen más hatékony eszközével nem rendelkezünk. Megmozdulásunkon egyetlen politikai jelképet használunk, a nemzet egységét kifejezõ háromszínû lobogót. Aki fellépésével ezt az egységet próbálja megbontani, arról tudni fogjuk, hogy nem közénk tartozik. Azért tüntetünk, hogy a szélsõséges indulatok felkorbácsolásával ne terelhessék el a figyelmet az ország elõtt álló sürgõs tennivalókról, a kormány felelõsségérõl. Szeptember 8-án a Hõsök terén találkozunk. A felvonulók az Andrássy úton át a József nádor térre mennek, a Pénzügyminisztérium elé, ahová elõre láthatólag 5 óra után érkezünk. A tüntetést támogatja:

• a Professzorok Batthyány Körének elnöksége,

• a MAGOSZ, • a Magyarországért Egyesület és • az Energiapolitika 2000 Társulat. 22

Történelmi tény, hogy 1947-ben a fasiszta veszélyre hivatkozva tiltották be a demokratikus pártokat – jelentette ki Semjén Zsolt a KDNP elnöke a kékcédulás választások évfordulója alkalmából tartott megemlékezés elõtt.

Semjén szerint ma az emberek jogfosztása és kifosztása folyik. Magyarországon ma több szempontból is veszélyben van a demokrácia – jelentette ki Semjén Zsolt pénteken Szegeden. „Álmunkban nem gondoltuk tizenöt-tizenhét évvel ezelõtt, hogy egy jogállamban az embereket jogfosztani lehet és ki lehet fosztani, most pedig pontosan ez történt” – mondta a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a kékcédulás választás hatvanadik évfordulóján tartott megemlékezés elõtt tartott sajtótájékoztatón. Semjén Zsolt szerint az emberek jogfosztása például a tavaly október 23-i rendõrterror idején történt és napjainkban is zajlik. A Gyurcsány-kormány idején az államadóság akkorára nõtt, hogy minden állampolgárnak másfél millió forint adóssága van. Eltüntették az állami vagyont, és már privatizálni akarják a regionális vízmûveket is, ami az ország vízkészletének 40 százalékát jelenti – közölte a politikus. A kereszténydemokrata képviselõ azt mondta, az is a demokrácia felszámolása, hogy a kormány mindenfajta társadalmi konszenzus és felhatalmazás nélkül a szüleink, nagyszüleink munkájával létrehozott társadalombiztosítást üzleti alapokra kívánja helyezni, a külföldi biztosítók beengedésével. A pártelnök úgy vélte, nincs közvetlen analógia az 1947-es és a jelenlegi állapotok között, de bizonyos hasonlóságok felfedezhetõek. Történelmi tény, hogy 1947-ben a fasiszta veszélyre hivatkozva számolták fel a demokráciát, az antifasiszta jobboldali erõket Magyarországon, és a Barankovics-pártot is azzal szorították ki a politikából, hogy szélsõjobbnak bélyegezték õket – fejtegette Semjén Zsolt. A KDNP vezetõje szerint az áthallás a mai eseményekkel az lehet: a kormány tragikus teljesítményérõl akarja a figyelmet elterelni azzal, hogy a Magyar Gárda kérdését erõlteti a középpontba, „messze a tényleges súlyát meghaladó módon”. MTI

jó ha figyelünk

Én nem vagyok fasiszta, ellentétben veled, aki egy pojáca vagy, és örököse egy gyilkos ócska nemzetáruló hordának, amely többet ártott az elmúlt évtizedek alatt Európának, Magyarországnak és a határon túl élõ magyaroknak, mint a tatár a török és a nyilasok összesen. Te, Fletó egy nemzet pofájába hazudtál, és a szülõhaza neked mindössze kurva ország. Te Fletó erkölcsi alapok nélkül bírálsz, vádolsz és fenyegetsz! Ugyanis te Fletó egy erkölcsi hulla és egyben nulla vagy, akinél ugyan ott a hatalom, mert a seggnyalóid remekül élnek belõled, a te hülyeségedbõl, dilettantizmusodból és provokatív, beteges magatartásodból. Azért mert magyar vagyok, te Fletó ne merészelj engem fasisztának nevezni, mert ti, egykori ócska kis spicli kommunisták, ti vagytok fasiszták. Már ha tudod e szó eredetét és jelentését. Hiszen a ti fasizmusotok megmutatkozott akkor amikor az öszödi beszéded után az összes szarházi párttársad mély hallgatásba burkolózott, és nem állt ki senki igazi baloldaliként az emberség, az igazság és a te leváltásod mellett. Hallgattatok mind, mert az összekötözött faköteget nem lehet eltörni… rémlik? A folyamatos zsidózásért és a társadalomban látható mérhetetlen elégedetlenségért is te vagy a felelõs, mert hazudtál és hazudsz folyamatosan. Lejárattad magad és az országot a fél világ elõtt, s ma ott tartunk, hogy Brüsszelben, ha a „magyar” szót meghallja valaki, csak legyint. Ma ott tartunk, hogy Ausztriában egyszerûen szar cigánynak neveznek bennünket – miattad. No és persze azért, mert ez a nép hagy téged „uralkodni”. Igaz, ami igaz – sajnos…. Ti fasiszták mit is tettetek az elmúlt évtizedekben? Gyilkoltatok, mint ma is. 1919. óta egyfolytában, ha hatalomra kerültetek. Ma a kisdedek halnak meg miattad és holnap (szeptember 1-jén) Keszthelyen, a kastélyban házasodó Horváth Ágnes (a nép nyelvén HÜPI) miatt. De más nagyon sok felnõtt is meghalt miattatok, mert ti a gyilkoláshoz remekül értetek. Elõdeitek is értettek hozzá. Kérdezd csak meg Gyulát, a ki nem tüntetett

vén moszkovita vöröst. Õ el tudja mondani neked Fletó, hogy hány ezer, tízezer embert küldtetek lágerekbe, mit loptatok össze, amibõl ma olyan jól éltek, s hány család gyászol máig elveszett egyetemista gyermeke miatt, vagy a Gulágon maradt hozzátartozója miatt. Mi nem vagyunk fasiszták Fletó, mert mi keresztleveleket gépeltünk azoknak, akiket ti a nácizmus megszûnése után Szibériába deportáltatok meghalni, mert megnyitotta a szatócsboltját. Igen, ugrálok az idõben, mert annyi a bûnötök, hogy a helyetekben a föld alá süllyednék, te hazug pszichopata! Ti mindig és mindenben a legtisztességesebbek vagytok, ti mindent tudtok, és ti majd megváltoztatjátok Európát. Legalábbis ezt hiszed magatokról, a kis vörös társulatról, amely sokkal rosszabb, mint Hitler, Sztálin és Rákosi együtt. Fasiszta horda vagytok, a szar, és az erkölcstelenség, a romok, az általatok lerombolt értékek tetején, és hadakoztok egy nem létezõ ellenséggel szemben. Te mered mondani, hogy mi minek a jelképe, és ki milyen bûnt követ el egyes jelképek használatával? Te a hazugság jelképe vagy Európa-szerte, s itthon egyaránt. Jelképe vagy a jellemtelenségnek, a demokrácia-ellenességnek, a magyar, cigány, zsidó-ellenességnek, hiszen te szítod a gyûlöletet ma Magyarországon. Az aljasságnak vagy a jelképe Fletó, mert az, amit ti tesztek és tettetek évtizedek alatt, az a megtestesült gonoszság, rosszabb minden izmusnál, mert következetes, de nem kiszámítható. És a bunkóságnak is a jelképe vagy Fletó! A majmolásnak… hiszen rajtad kívül ki a fene teszi Bush-módra szívére a kezét a Himnusz alatt? Nem leszel ettõl európai, de magyar sem. Nem, nem zsidózom… de te azért nem vagy magyar vagy más náció, mert te beteges módon csak saját magadat szereted, s tõled mindenki ott döglik meg, ahol akar és épp van… Szóval ne fasisztázz Fletó, és ne lövess, és ne találtass ki arra alkalmas „jobboldaliakkal” gárdákat, meg FIB-es céllövészeket, és polgárháborút, mert te keserülöd meg elsõként az aljas cselszövéseket. Ugyanis minden

aljasság kiderül Fletó. Az is, hogy te most miért fasisztázol fasiszta létedre. Én tudom Fletó… mert már nincs máshová menekülnöd és nemzetközileg támogatást kapnod, csak ha erre a lerágott csontra hivatkozol. Hátrálsz Fletó, mert mindet elkövettél azért, hogy egy nemzet gyûlöljön téged, és a világ megvessen. És a te kis fasiszta vörös söpredéked is kezd rájönni, hogy jobb lett volna akkor ott Öszödön jól pofán vágni téged és egy megújult baloldali, de európai normákban gondolkodó pártként vezetni – a jobboldallal egységben – Magyarországot. Elkúrták… nem kicsit, nagyon! Ma Fletó neked egy támaszod van, a zsidóságot nem képviselõ Mazsihisz, és annak egyik vezetõje, akit még Acél et. Nevezett ki erre a posztra. És ti abban látjátok a kiutat, hogy félelmet keltsetek. De rosszul csináljátok még ezt is. Hiszen a világ nem hülye, a magyar pedig soha nem volt olyan vérgõzös, mint ti, akik élvezettel nézitek a haldokló nyugdíjast, mert eggyel kevesebbnek kell majd. fizetni… Ne fasisztázz Fletó, hanem kérj bocsánatot a nemzettõl a sok hazudozásodért, fizess kárpótlást saját vagyonodból az általatok megölt betegeknek, és az általatok összeveretett magyar állampolgároknak, és takarodj a hatalomból, mert a húr feszül. És nem mi, hanem ti fasiszta vörös bitangok feszítitek. És jegyezz meg valamit: Magyarországon nincs sem szélsõjobb, sem fasiszta párt. Ti vagytok szélsõségesek, és ha kell, még gyilkolni is hajlandók lesztek a hatalomért. A történelmi tapasztalat veletek kapcsolatban ez. És azt se felejtsd el Fletó, hogy amikor mint a patkány hátrálsz és támadsz egyszerre, akkor elvesztél. Mert már nem tudsz koncentrálni a lényegre, azaz magadra. Mert neked Fletó egy ember számít a világon, és senki más. Te magad. De amikor egy nemzetet fasisztázol le, akkor vesztettél Fletó… mert lazul a ti hazugságra és vádaskodással összekötött fakötegetek. És ha széthull, akkor szûnik meg a de facto (a kedvedért magyarul is: – tényleges) fasiszta veszély Magyarországon… és te Fletó azon vagy, hogy megszûnjék – hála Istennek! Forrás: Stoffán György

Gyurcsány a Szent Koronáról Merkelnek: „Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a parlament a köztársaság parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni.” A Szent Korona Gyurcsányról Merkelnek : „Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a parlament Magyarország parlamentje, és nem jó a hazugság és a hazaárulás megtestesítõjét idehozni.” – Mikor lesz Magyarországon jó világ? – Amikor a négy nyelven beszélô rendôr felsegíti a munkában megfáradt cigányt a budapesti mágnesvasútra, amelyiken gazdag közalkalmazottak és tisztességes vállalkozók utaznak a korrupció miatt elítélt politikusok tárgyalására. jó ha figyelünk

23

Nem én vagyok az elsõ, aki felháborodik az elmúlt 60 év fogalomhamisításain,ami napjainkban soha nem látott méreteket ölt. A mai napon pl.az általam igen nagyra becsült Stoffán György fasisztázza le írásában gy.f./miniszterelnököt?!/, amit szerintem az igazi fasiszták kikérnének maguknak. Tegnap a Magyar Gárda neveztetett fasisztának, nemzetiszocialistának,hungaristának. Mi, magyarok összességében rasszista, fasiszta csõcseléknek neveztetünk. Feltételezem,hogy az e fogalmakkal visszaélõ tanult „barátaim“ tudják, mit beszélnekcsak hallgatóikat tartják bárgyú barmoknak, akik gondolkozás nélkül fogyasztják ész-zsengéiket. A 90-es évek eleje óta azonban sokan hozzájuthattak a létezõ szocializmus, a kommunizmus valódi arcát bemutató, dokumentáló irodalomhoz, de megnyíltak a fasizmus, nemzetiszocializmus , sõt a hungarizmus eszméinek és gyakorlatának megismerését lehetõvé tevõ forrásanyagok is. A napi politikában mégis zsigerbõl ,szándékosan „fasisztáznak“,mintha az megszégyenítõbb lenne,mintha „kommunistáznának“.

24

A legelhivatottabb fasisztázók általában az áldozatok elborzasztó számával operálnak, mintha egyetlen elpusztított emberi lélek önmagában nem lenne túl sok áldozat. Essünk most mi is ugyanúgy a számok bûvöletébe /a teljesség igénye nélkül/, ha ez nem is helyes. Alekszander Szolzsenyicin : A GULAG SZIGETCSOPORT c.könyvében olvasható: -V.ILJICS /LENIN/ 1918 aug-ban ezt táviratozta:" a gyanúsakat KONCENTRÁCIÓS /!!!!!!/ táborba zárni a városon kívül.......kíméletlen tömeg terrort alkalmazni.....". Ekkor, itt született meg a xx.sz.egyik legfontosabb szakkifejezése. 1920-ban 84, 1923-ban már 355 láger üzemelt /még messze a személyi kultusztól/.Ezekben 68297 fogoly tartózkodott.Mûködött még – 207 javítóintézet48163, – 105 fogház 16765, – 35 mezõgazdasági telep 3400 elítélttel. És még ezután jött a java! 10-20 millió? 1919.Magyarország.Hány ezer áldozata a Lenin-fiúknak, Sámueli Tibor-féléknek? Lett-e volna nélkülük,utánuk fehér terror,ha ök nincsenek? Tovább. Hitler áldozatai-a táborokban 6 millió. Kik, miért fújtak vele egy követ, akart-e háborút,vagy belekényszeríttették?

Érdekes, nemrégen elõkerült állítólagos Vöröskeresztes dokumentum szerint a 6 millió töredéke igaz. Miért nem vizsgálják ki? A magyarországi vörös pribékek 1944–45tõl napjainkig az anyaméhben /mûvi abortusz/ 6 millió magyar lelket gyilkoltak meg, ehhez kell adni a többi kivégzettek számát /állítólagos háborús bûnösök, 56-ban legéppuskázottak,eltüntetettek/. És a pusztítás napjainkban folytatódik. Hányan fagynak meg, halnak éhen,vagy mert az olcsó gyógyszer mellékhatásaként áldozatul esnek? Mennyi a trianoni határokon kívül rekedtek áldozata 1920-tól 2007-ig, csak mert magyarok? Az eszmék boncolgatásába részben csekély ismereteim okán nem merülhetek. Remélem, eljön az idõ, mikor szaktudósok, történészek értékelik és tárják elénk a múlt eseményeit, számait - és a mai hamisítók, hazudozók kora lejár. A magyarok becsmérlõitõl pedig Prohászka Püspök Úr szavaival köszönök el: „Nekünk az antiszemitizmus nem mesterségünk....“ Mûveit ajánlom tanulmányozásra a hazudozóknak is. Forrás: Onody Gyula

jó ha figyelünk