művészet ipar és kereskedelem AZ ORSZ. MAOY. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT F. ÉVI MÁJUS HÓ 6-ÁN TARTOTT FELOLVASTA NAGY SÁNDOR

művészet ipar é s k e r e s k e d e l e m AZ ORSZ. MAOY. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT F. ÉVI MÁJUS H Ó 6-ÁN TARTOTT FELOLVASTA NAGY SÁNDOR lyan váratlan kapcsolatok és viszonyok idejét éljük, hogy a csodálkozás és ámulat valósággal műveletlen indulatkitöréssé lettek. Korszerű és szándékolt a furfangosan keresett és leghihetetlenebb ellentétek egymás mellé állítása. A normális járatú logika haját tépve szaladgálhat, olyan összeállításokra akadhat lépten-nyomon. Talán éppen ez a hőmérője az idők hevének. Ebben a gyorsított égésben került egymás mellé művészet, ipar és kereskedelem. A többi között szinte törvényszerűen hat, hogy egymás mellé kerültek, pedig ha ismétlem őket, úgy hangzik, mint a piros-fehér-zöld, hogy szinte fölsziszszenek belé, olyan furcsa összeállításnak tűnik föl. Szerelem, ártatlanság és remény, ugyan mit keresnek ezek együtt ? É s mégis ott leng ezer ablakban és hány millió gyűrött sipkán. így a művészet, ipar és kereskedelem is. Szinte már úgy mondhatjuk, hogy kereskedelmi iparművészet. É s még ezen se ijedünk meg, hanem sietünk hozzáalkalmazkodni. Pedig ne felejtsük, hogy nem is olyan régen volt — sőt közöttünk is vannak, akik még emlékeznek erre az| időre —, amikor ilyen par excellence művészettel foglalkozó társaságban e három fogalmat együtt emlegetni olyan illemsértő bűncselekmény lett volna, amiért a legjobb esetben csak kidobták volna a vakmerőt. De még vissza se kell gondolnunk, egy sárga, közvetlen kocsin hamar azon a téren van az ember, ahova odahallatszik az állatkert őslármája, s itt egy soha el nem készülő műalkotás közelében van egy kórház, amiben még a félrebeszélő lázbetegeknek is tilos az előkelően hangzó grand art-on túl egyéb profán kifejezést a szájukra venni. Ágyastól kivetnék a városligeti tóba azt a szerencsétlent, aki ipart, kereskedelmet vagy morált káromolna a művészet mellé. Az ilyen makacs meggyőződésre vagy előítéletre, vagy még helyesebben : ítélethiányra, ugyancsak rácáfolt az idő. Azt a gőgös várurat, aki a látogatóba jött Gobelint a cselédszobába küldte, az üvegablakoknak ajtót mutatott, azt a kemény sors most kilakoltatta. É s most örülhet, ha halálhörgés közt rámosolyog egy-egy ápolónőcske, akinek eszébe jutnak a zenélő kiállítási esték. A Magyar Iparművészet.

KÖZGYŰLÉSÉN

kiállítások művészetére ráesett az idők súlya, mert túlélte önmagát. Mint egy tönkrement nagy úr, aki a kereskedőjével hajdan csak lóhátról tárgyalt, be nem vallott őszinteséggel egy-egy kiállítás eredményét a bevételek szerint mérlegeli. Hova lett a tölgylevél erkölcsi értékel A grand art csúnya ellentmondásba került önönmagával ; pénzre váltotta az ideált, nem a kereskedelem, hanem a kufárok és üzérek kezébe került. Az idejét mult tekintélyt ő maga tépte széjjel, s a babérkoszorút csendes megadással levelenként bablevesbe főzheti, hogy értékéhez jusson. Ezért az összetorlódott ezer ellentét közül nincs más mód a kimenekülésre, mint hogy meg kell találnunk, meg kell értenünk az összetartozást és egységet. Nem kényszerű megalkuvást keresünk, hanem a dolgok törvényét és rendjét akarjuk megérteni. Nem keressük a rossznak és sötétnek a jogosultságát, nem kutatjuk a háború megnyugtató magyarázatát, mert azt úgy se találjuk meg. Hanem keressük és találjuk meg az ö s s z e s ellentéteknek Istenben való egységét és harmóniáját. A legnagyobb ellentéteket az életben az egy anyától-apától lett vérbeli testvérek produkálják és úgy szertemennek a világba, mintha sohase látták volna egymást. A grand art összes irányai mint testvérek egymásra törtek. Legádázabb verekedésüket a kiállítások falain űzik. Ott szedik ki egymás színét és szemét. Lássuk, nem ölelkeznek-e majd össze a művészet, mesterség és a kereskedelem közös sátra alatt. A kor szelleme ezt a három ellentétesnek látszó fogalmat terelte össze. De a művészet sohase állt egyedül. Történelmi fejlődése folyamán olyan hányt-veteít kapcsolatokon ment át, mint Szép Helena. Már legkezdetlegesebb állapotában, amikor a vadművész a barlang falára karcolta a bölényt, már akkor kuruzsló földöntúliságnak tisztelték és magához karolta s önmagával eggyé tette a vallás azt, aki újra teremti az emberek és állatok képét. Vagy mit is mondok, nem lehetett az a teremtett fétis más, mint valami isten. Az meg, aki isteneket teremt, méltó, hogy a szentelt sátorban lakjék, ahova Baál benyelte szörnyű torkán az aranygyapjas kost, a szűzlányt, a fehér galambokat, prédájául a sátorlakóknak. Ez ősi frigyben élte ki a művészet legnagyobb hatalmát, köz1

MŰVÉSZET,

IPAR ÉS KERESKEDELEM

177

xrq» ,11: m n 'in1

mm

ruri

• xi

MAGYÄRKIRP

MŰVÉSZÉT, IPAR É S KERESKEDELEM

A p o s t a b é l y e g e k r a j z a i r a hirdetett pályázat pályaművei : 1. H a r a n g h y Jenőnek 300 kor. díjjal jutalmazott p á l y a m ű v e . 2. Pethely G y u l a é s Irsal Albert 300 k o r . díjjal jutalmazott p á l y a m ű v e . 3. H a r a n g h y Jenő r a j z a .

vcllen a világfúvó Egynek templomában. Talán erre a múltjára gondolt a grand art, mikor oly gőgösen begombolkozott? A vallással való kapcsolatával legszebb kora, mikor varázsló mennybéliséggel úgy ábrázol, hogy kettős értelmet ad, vagyis megteremti a szimbólumokat. Kívül ember, állat, növény, virág, belül lelki tulajdonság, teljesen elvont fogalom, amelyet fejletlen ész még felfogni képek nélkül nem tud. Ilyen viszonylatban a művészet megint együtt él a vallással ennek mennybéli tiszteletében, tömjén- és mirrhafüstben, valami folytonos apoteózisszerű magaslatban lebeg. Még a legutolsó ilyen kapcsolatában, ha a német nazarenusiskolára és a preraffaelitákra gondolunk is, látjuk, megkülönböztetett tisztelettel adózunk a művészetnek az etikával való kapcsolatában. Itt úgy tűnik föl, mintha a legmagasabb etika és legmagasabb művészet egymással elválaszthatatlan egyet képeznének. E kapcsolatban a művész, aki a benső élet projektora, inkább ember, az isten embere, mintsem művész. É s mivel a vallás, az etika magában viseli az önfeláldozást, a maga megsemmisítését, a legmagasztosabb eszmébe való átvetülést, ahogy Komjátynk írta : Elöntőm lelkemet a végtelenben Munkálni láthatatlan mint a szellem, Mely a vizek fölött lebeg. Hogy lakhassam minden parányban S élhessek örök tisztaságban, Magamtól mindent elvetek . . .

1 7 8

azért nem gondolnám, hogy a gőgös grand art, akiről az előbb szóltunk, erre a korszakára gondolt volna az utóbbi időben. Ez a korszak akkora erőket köt le, annyi formát pazarol el, hogy hosszabb epokán át

3 K o n k u r r e n z z u r E r l a n g u n g v o n EntwUrfe zu P o s t m a r k e n : 1. E . H a r a n g h y . Ein 300 K r o n e n p r e i s . 2. J. Pethely und A. Irsai. Ein 300 K r o n e n p r e i s . 3. E n t w u r f d e s E . H a ranghy.

nem bírja ki, formailag megsemmisülne. Azért, hogy ismét formai erőkhöz jusson, új kapcsolatot keres. Egy különösen gyönyörű kapcsolatát mutatja a művészetnek a görög mitológia. Gondoljuk csak el, hogy ez a mithosz, amelyet éppen maga a művészet alkotott, amely minden egyes elvont fogalomnak talált egy istenvágy félistenformát, gondolják csak el, a grand art-nak nem juttatott olyan értelemben, ahogy várnók még csak egy negyedistenkét se. Mi úgye egy Apollóval, a költészettel, egy Athénével, a tudományokkal egyenrangú istent várnánk, mi grand art. S ehelyett, mintegy kettészakadva találjuk meg azt a művészetet, amelyet keresünk. Oh szegény grand artl Amikor a mithosz műalkotásról, bármilyen irányúról, bármilyen anyagúról, beszél, ha szép, azt mind Hephaistos, ez a sánta kovács készíti, ez a valódi mesterember, a legvalódibb, aki cseppet se hasonlít egy grand art művészhez* Ennek a lángtól barnult mesterembernek az izzadt üstökében van a komponáló erő, a nagy, erős markában meg a kivitelező erő, a megvalósító. Itt nincs művész, itt mester van a szó legteljesebb értelmében, mesterember. Igaz, hogy Apolló ikerhuga Artemis egy a mesterembert kiegészítő másik alakja a művésznek, amely formáról manap nem igen tudunk. Pedig a csak gyakorlatin produkáló mesterembernek ez a leglogikusabb kísérője. Az a formája az ipari nagyművészetnek, amely nem produkál, csak impressziókat gyűjt, felhajszolja a természet minden jelenségét, * H i s z e n m á r a s z ü l e t é s e is f o n á k . Mikor Pallas A t h é n é kipattant a n y a nélkUl Z e u s fejéből, H e r a h a t á r t a l a n félték e n y s é g é b e n a d d i g erőlködött, m í g világraszülte apa nélkül H e p h a i s t o s t , d e mert a p á t l a n , azért lett önálló.

MŰVÉSZÉT, IPAR

ÉS

KERESKEDELEM

1KSMRKIRP05 A p o s t a b é l y e g e k r a j z a i r a hirdetett p á l y á z a t p á l y a m ű v e i : 1. R o k k a n t j e l i g é s r a j z . 2. K o v á c s E r z s é b e t m e g v á s á r o l t p á l y a m ű v e . 5. T ó t h G y u l a m e g v á s á r o l ! p á l y a m ű v e .

vadászva járja az erdőket, berkeket, ez az igazi l'art pour l'art : vadászik benyomásokra, színi, mozgást, minden impressziót összegyűjt. Az impresszió-gyűjtés a művészetnek a természettel való kapcsolata, amely időszak előkészülés a produkálásra. Ez az Artemisszerű kapcsolata most is megvolt a művészetnek, de milyen formában! Sőt a grand art azt is akkreditálta, de annyira eltorzult a korszerűségben, hogy alig lehet ráismerni. Ez a benyomásgyüjtés ugyanis annyira egyéni és benső ügye minden művésznek, hogy nem igen bízza profán szemekre. Artemis szarvassá varázsolta és a saját kutyáival tépette össze a kíváncsi Akteont, aki rálesett. No a modern impresszionistákban, ha feltételezünk minden erényt, de már a szemérem, az hiányzott belőlük. Mert ők nemcsak hogy vadásztak, de egyúttal vadkereskedést is űztek. Mutat még a művészet története apróbb, rövidke liézonokat, futó ismeretségeket, időszaki barátkozásokat poézissel, tudományokkal, respektive a történelemmel is kacérkodott (lásd a Piloty-iskolát stb.), de mindezek nem tartós frigyei. Hiszen most látjuk karöltve sétálni a lövészárkok mögött zsurnalisztákkal és hadfiakkal is. De mind e kapcsolatok csak rövid időre szólnak és lényegtelenek. Amely kapcsolódások fejlődésében előrevitték és termékenyen hatottak rá, az csak az említett három : a morál, a mesterség és a természet. A mesterség teljesen födi azt a fogalmat, amelyet a magyar nyelv oly nagyszerűen fejez ki. A mester mestere munkájának. Ahol dolgozik az „mű"-hely s ami kikerül kezemunkájából, azok művek. Nincs a föld hátán értékes anyag, aminek ne volna

K o n k u r r e n z z u r E r l a n g u n g v o n E n t w ü r f e zu P o s t m a r k e n : 1. M o t t o : „ R o k k a n t " . 2. E . K o v á c s : A n g e k a u f t . 3. J. Tóth : Angekauft.

meg a mestere. Mily szép és fölemelő ez~a kultúrában! É s minden elképzelhető szükséges és szükségtelen tárgyra a legkisebbtől a monumentálisig mindenre rátette mesterkezét a mesterség. Most még végzetes kárnak látszik, hogy amikor elérte a mesterség egy bizonyos tökélyét, hogy akkor a gyár, a tőkének ez a förtelmes pénzverő-pokla, belerontott. Elcsapta tisztes nevét, hogy ne emlékeztessen a hiányára s helyébe hozta ezt a szót, hogy ipar. Amilyen kifejező volt a mesterség, olyan semmitmondó ez. Utána is kerestem, honnét származik. De, sajnos, a nyelvtörténeti szótár még csak a Cs-nél tart. Budenz finn-ugor szótára pedig úgy tudja, hogy az eredeti tő ige : iparol. Belőle helytelenül névszónak véve az iparl-t, ebből került az iparlkod és iparkodik. Ettől nem lettem okosabb. Végtére is nem a szón múlik ! Ugyan szebb volna : művészi mesterségek, mint iparművészet, dehát hagyján, ebben már benne vagyunk. É s mintha ez a fogalom jobban kapcsolna a kereskedelemhez. Aki gyáriparos, talán onnét vette a nevét, hogy a kereskedelemmel való szoros kapcsolatában iparkodnék mind a kettőnek megfelelni: lenne mester is, de arra nem ér rá a kereskedés miatt, lenne kereskedő is, de azt meg a mesterségvágya nem engedi, így leit hát a kettő közt iparkodó iparos. No és a művészet a mi időnkben evvel az iparral talált kapcsolatot. Kényes téma ez most így kettesében is, de most még itt van a kereskedelem is harmadikul. Már a jó kereskedőre megint van egy istenem az Olimposzon. Hermes (a görög és nem a római Mercur, a bankok istene) ideálja, netovábbja, a legmagasabb tökélye annak, hogy milyen legyen a kereskedő. Már az a í*

1 7 9

MŰVÉSZET, IPAR

ÉS

KERESKEDELEM

hely, ahol születik, egészen tipikus. Az édesanyja Maja, ez a lágy édesség volt, a földtartó Atlasznak, tehát a népnek, leánya. A barlangban, ahol lakott, minden gazdagság föl volt halmozva. Tele volt az fényes lriponokkal, vázákkal, blborszövetekkel és hófehér leplekkel, arany és ezüst tárgyak, ételtartók tele ambróziával és nektárral. Az ember egy gazdagon felszerelt műkereskedést lát, olvasva a történetét és azt hiszi, minden tárgyon rajt az ára. Ebbe a nekivaló milieu-be született bele Hermes. De csak alig volt ideje megszületni, annyi dolog várt reá. Nem is késett egy pillanatig se. Amint Maja lecsukta fáradt szemeit, már kimászott a bölcsőből s rohant az üzlet után. A barlang előtt egy teknősbéka iparolt valamerre. „Te kellesz nekem, te színfoltos játékszer." Egy-kettőre kikészítette azt a varázsos hangszert, aminek a hangjától a vevő nem azt veszi meg, amire szüksége van, hanem amit el akarnak neki adni. Aztán leveleságakat köt a talpára, s hátrafelé ment, hogy utána ne mehessenek. Elhajtja aztán Apolló ökreit, de azoknak is megforgatja a csülkét. Vagyis az emberi tudás értékét azonnal beváltja anyagba. Ez a kereskedő. Minden kapun-ajtón benéz, fent és lent, istenek és kofák között. Minden hírt tud, minden családi titkot, minden pletykát. Ő az, aki minden dolog, tárgy és anyag hovatartozandóságának ismeretét a születésével hozza. Már egy meghatározott üzleti programmal születik. Tudja hogyan lehet az anyagokat odaterelni, ahol felhasználhatják. Ismeri az utakat, a lehetőségeket, ismeri a határzárak nyitját, ismeri az emberi gyengeségeket. íme, a művész rajzának a megfordítottja. A művész semmit se ismer, mindenen elbámészkodik, elörül, elcsodálkozik. Bent feledkeznék a bölcsőben egy kis gyertyafényért s a tengerparton elhunyorgatná az egész életét. Ennek a két ellentétnek a jövőben együttes szerepe van és kell hogy legyen. Most értem tehát ahhoz a kemény dióhoz, aminek a feltörésére kértem szót. Ez a mesedió Norinbergából került hozzám, az öreg Drosszelmayer küldte, úgy hívják latinul, hogy Krakatukdió. Norinbergában ugyanis egy vásáros embernek a diószsákjain átvágtatott egy teherautó, tele munícióval. Minden dió összetört, de ezen az egyen csak átzökkent a municiós autó. Nem is lehet ezt feltörni,

1 8 0

A z O . M. Kir. Iparmüvészeti Iskola grafikai osztályénak munkáiból.

ahogy Drosszelmayer írja, hanem csak egy olyan valaki haraphatja ketté, akinek a lábán még nem volt lábbeli és soha nem borotválkozott. Ha ez a különös valaki kettéharapta, akkor a belét neki adja az undokul förtelmes csúnyára átvarázsolt királykisasszonynak, akinek megbotlás nélkül hetet kell hátra lépni s aztán megint olyan tündérszép lesz, mint amilyen volt* így szól a mese a Krakatukdióról. A megfejtése kézenfekvő. A kereskedelem az a királykisasszony, akit az utolsó évek, évtizedek undokul eltorzítottak. E varázslatból a soha nem borotválkozott, mezítlábas morál szabadíthatja fel. Legalább hetet kell a kereskedelemnek visszalépni, mire megint olyan arca lesz, amilyennek a Memling-, Holbein-, Dürer-képekről ismerjük. Ide az etika és művészet vissza varázsolhatják. Nyilvánvaló tehát, hogy az a hármas összeállítás, aminek a jegyében a művészetnek egy szebb jövőt jósolhatunk : művészet, mesterség és kereskedelem, ez így kevés is, sok is. A negyedik faktor nélkül akár ne is mozduljon. Eddig ezt tapasztaltuk : a mesterségek a kereskedelemmel együtt gyáriparrá züllöttek. A művészet mind a kettőn lendített, de maga belepusztulna. A művészet a kereskedelemmel egy felborult mérleg lenne, egy olyan viszony, amely a büntetőtörvény előtt érne véget. Ha mi a jövőben a jövőt látni, nem egy felhigííott multat, hanem egy olyan életet, amelyben bizalommal és örömmel akarunk elhelyezkedni s az alkonyára ért grand art-tot új lendületre akarjuk hozni ; ha a hüvelygyártásban kifáradt, hogy ne mondjam megzüllött ipart újra mesterséggé óhajtjuk tenni ; ha végre a bögyét arannyal feliszívott, undokra elkuruzsolt kereskedelmet, Mercurt, megint Hermes vidám frisseségére akarjuk varázsolni, akkor a csontos kezű, soha nem borotvált, mezítlábas morál kérlelhetetlen igazságát be kell olyan szorosra kapcsolnunk, hogy e négyes összetételben a vezetés az övé legyen. Etika, művészet, mesterségek és kereskedelem : ez legyen az új paizson. Végezetül engedjék meg, hogy definiáljam a morált. A morál az, ami a legszubtilisabb gondolattól az utolsó karéj kenyérig mindenből hiányzik, de mivel ma ezt a hiányt mindnyájan érezzük, tehát teszünk róla, hogy legyen és lesz is ! * Ha m e g b o t l i k , ö r ö k é l e t é r e csúf d i ó törővé lesz, ama híres Nussknackerré. Vignette. Graphis e h e A b t e i l u n g der k. K u n s t g e w e r b e schule.

a díszítő m ű v é s z e t újabb irányáról IRTA F I E B E R HENRIK III. MODERNSÉG É S TÖRTÉNETI SZELLEM z utolsó félszázad alatt ismét a konstruktív gondolkozás jutott diadalra és a modern művészet neve alatt lelkes barátokat és elkeseredett ellenségeket szerzeit magának. A XIX. század ötvenes éveitől fel a nyolcvanasokig a kimerült művészi szellem a régi stílusok felmelegített formáiból éldegélt. Siralmas tengődés volt ez, amely iskolás másolásokkal akarta pótolni az eredeti teremtő szellemet. Hogy mennyire nem jogosult irányzat volt, mutatja, hogy csak külsőségeken rágódott, mert hiszen szerkezeti, térkialakítási megoldásait ma már tűrhetetleneknek találjuk. Soha oly rossz lakásbeosztások lépcsőházak, udvarok, soha oly használhatatlan Iabirintos középületek, soha oly rossz világítású belsőségek nem teremtődtek, mint a XIX. század eklektikus iskolájában. A szerkezeti elemek merőben díszítő jelleget nyernek: oszlopok, amelyek semmit sem hordanak ; álboltozatok, amelyeknek nincs feszítőerejük; kupolák, amelyek alatt nincsenek belterek csak padlások ; tornyok, amelyekből nem szól sem harangszó, sem az őr intő szózata; márványok, amelyek olajfestékből vannak mázolva ; szobrok, amelyek gipszből öntettek ; cink szobrászati alkotások, amelyek követ mímelnek ; selymet, bőrt imitáló tapéták ; fafaragást hazudozó préselések. S e szeri, se száma a művészeti hazugságoknak, a talmi anyagoknak, de mindez makarti pazarlásban. Az eklektikus iskola ugyanis egészen félreismerte népének pszichológiáját, a művészi fejlődés törvényszerű irányát, tehát a Werdegangot. A déli népek dekoratív szelleme megengedheti magának ezt a salto mortalef, mert nála zsenialitásánál és vérmérsékleténél fogva salto vitale lesz, hogy az új stílust nem a szerkezetben keresi, hanem a dekoratív irányban. Az északi szellem előbb mindig szerkeszt; majd a díszítést is mindig a szerkezetből fejleszti ki, míg az alkalmazott díszek, a ráaggatott dekoráció már-már sután hatnak. Ehhez nincs meg a déliek finom választékossága. A modern művészet, mely a festészettől eltekintve, specifikusan germán művészet. Amerikából indul ki és Anglián keresztül,

kis belga és francia látogatás után, Németországban telepszik meg; oda járnak az északi germán törzsek atyafiságos látogatásba, mi nemkülönben. Ez a beállítás természetesen hallatlan újdonságszámba megy, mert hiszen sokak szemében a modernség betegsége a szajnaparti Babilon fertőjében született. A modern építészetnek és iparművészetnek lényegében semmi köze a francia szellemhez. Ott mindvégig kitartottak a Lajosok stílusa mellett s az a kevés, amit belga befolyás alatt a bútor és ékszer terén stilizált virágindákból és meglehetősen naturalisztikus virágokból összeróttak, nem sok vizet zavart az általános művészeti ízlésben. Majdnem azt mondhatnók, hogy amit a Louvre Pavillon de Marsanja egy teremben magában foglal, egyúttal az egész modern kísérletezés összege és pedig szerencsétlen eredményű képe. A francia éppen nem tudott konstruktive gondolkozni, azért nem is teremthetett új stílust. Más a festészet és szobrászat, amely természeténei fogva máris dekoráció. Amerikában egészen új szükségletek támadtak és hiányzott minden művészeti mult, így tehát ősprimitív alapon indulhattak stíluskeresésre az anyag, eszköz és cél irányában. Meg is találták, de csak ő s elemeit. Angliában figyelmessé lettek e törekvésekre, mert ott is hasonló kívánságok nyugtalanították a kedélyeket. Megelégelték a történelmi stílusok előkelő gazdagságát és töménytelen díszítését. Közben az angol társadalom is átalakult, törtető, lázasan dolgozó kereskedővilággá lett, amely nem ér rá rizsporos parókájára és csipkefodraira vigyázni, hanem kényelmes, erős munkát nem akadályozó ruhát, irodát, üzletet és otthont kívánt. Tehát kapóra jött az amerikánizmus, amit az angol öröklött szépségérzete művészivé tudott tenni. Ruskinék agitációja, bármennyire is középkorias zamatú, végeredményében mégis a modernség irányítója és tüzelője lett, mert ott kapcsolódott be a műtörténelemben, ahol leginkább megbecsülték az anyagot, tisztában voltak a céllal és polgári igényeknek szolgáltak az iparművészettel : a gótikába. Az asztalos erősen szemügyre vette, mi a bútor rendeltetése; tisztában volt vele, hogy mesterségének semmi köze az építészethez, tehát a bútorból kiküszöbölt minden építészeti elemet és szekrényeiben nem épített fából kőpalotát vagy homlokzatot, mint a reneszánsz és követői. Mesteremberi szerelme megsze-

A

DÍSZÍTŐ

MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL

181

A

DÍSZÍTŐ

MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL

H a r a n g h y Jenő rajza.

Entwurf des E. Haranghy.

rette az anyagbeli szépséget s azért nem rárakott dísszel, hanem az anyagban levő szépségek kiemelésével igyekezett hatást elérni. Stílusa tehát mindenképpen szerkezeti és mondjuk síkművészet. A különböző anyagokat, ha díszítés kedvéért él velük, nem engedi önálló életre, hanem az alapanyag síkjába mélyeszti. Ezzel felette finom, előkelő, választékos művészetet teremt. Bár polgári művészet, mégsem a nyárspolgárság számára való, mert az szegényesnek fogja tartani. Innét van, hogy a vásáros bódék csillámos díszéhez szokott nyárspolgárok között annyi elkeseredett ellensége akadt, de meg azért is, mert az élelmes kufárok hamarosan rávetették magukat az új irányzatra és divatot csináltak belőle. A nagyközönség könnyen zavarba esett, mert tekintélyes esztétikusok bizonykodása ellenére átlag mindenütt csak siralmas, visszataszító pőreségre akadt. Ma már nyugodtan kimondhatjuk, hogy Budapesten alig épült tíz jó modern épület, ellenben az ordító ízléstelenség valóságos orgiákat ül utcáinkon. Lechner az egyetlen, aki művészi tehetségével sziklatömbként emelkedik ki a modernség áldatlan áradatából, de ő sem volt az a tehetség, aki végleges eredményekig tudott volna eljutni. Igaz magyar vér, aki inkább dekorál, mint szerkeszt, s azért új stílus alakítására nem termett. Munkáinak bámulói és kedvelői mindig csak a kiválasztásra képes szellemek között fognak akadni, akik tükördarabokban is meglátják a nagy zsenit. Szerencsésebbek voltunk a bútor és egyéb iparművészet terén, ahol igen sok maradandó becsű alkotásunk maradt meg.

182

Maradt — vagyis az egész törekvés már a múlté. É s ezt elégült örömmel hirdetik az eklektikus iskola megmaradt tagjai. A változást természetesen saját javukra kijózanodásra magyarázzák, amely őket igazolta. Az emberiség végre is megelégelte a modern hóbortot és visszatér a régi kipróbált stílu-

sokhoz, mert hiszen elvégeztetett, hogy az ember már semmi új művészi formát nem teremthet, csak az ősök örökségén rágódhatik, tengődhet. Tekintélyes írók és művészeti katedrákon ülő mesterek szólnak imígyen. Csakhogy az a baj, hogy sem a műtörténelmet alapjában soha meg nem értették, sem filozófiai és pszichológiai nyomozások iránt nem volt érzékük, minthogy egész neveltetésünk és kapkodó gondolkodásunk főhibája, hogy bölcseleti fegyelmezeltségünk hiánya egyenesen égbekiáltó, Azért van a jelszavaknak oly népszerűségük. Az eddigi fejlődés és a műtörténelem pszichológiája szerint ennek a változásnak be kellett következnie. A konstruktív gondolkozás ideje lejárt, a dekoratív vágyak korszaka megérkezett. Sajnos, a nagyközönség értelmetlensége miatt a szerkezeti gondolkozás főtényezője, az építészet nem fejlődhetett ki kellően és nem összegeződhetett egységes stílussá. Hiába voltak a nagy építészeti tehetségek, midőn a maradiság szelleme béklyót kötött lábukra és bilincseket rakott kezükre. Nem csoda, alig-alig jutottak egy-egy megbízatáshoz. Az iparművészet jobban boldogult, mert kockázata nem oly nagy, a művész önmaga viselheti munkájának költségeit vagy hamarább talál vállalkozót, aki kis összeg befektetésével kísérli meg szerencséjét. Ott is volt kezdetben sok szertelenség, de a kísérletezés lehetősége csakhamar megtisztította a zavaros helyzetet s a modernség ádáz ellenségei is elismerik, hogy az iparművészet terén maradandó értékű alkotásokat hozott létre. Tehát nem az irányon, az új művészeti elveken, nem a modernek tehetségén múlott, hogy a modern művészet minden irányban nem érvényesítette képességeit, a konstruktív modernség több maradandó emlékét nem bírjuk. Bár Németország nem oly szegény ebben a tekintetben sem.

J e l i g e : „TUnde".

Motto: „Tünde".

'i

n » u i» i 'a in ii ih u n m ii* m m i i» i ai m o i ii u o i i tili an »m >

Most azonban, fuimus Troies. Ezt nem úgy értjük, mintha az utolsó idők modern törekvéseinek minden eredménye hitelét vesztette volna. Szó sincs róla. Kiváló elvei annyira vérré váltak, hogy ma már a régiségre esküvők is öntudatlanul belőle élnek és halálosan fertőzve vannak tőle. Nem utolsó komédia volna ezt a felemás reakciós világot részletesen leleplezni. De erre most nincs időnk. A leszerelés csak a végletekig menő konstruktív gondolkozást érinti. A virágot hintő új korszak itt van. Minden egyéb októl eltekintve a művészi érzés pszichológiája folytán a modernségben is erőre kapott volna a díszítő kedv. De vannak egyéb okok is, amelyek ezt a természetes fejlődési folyamatot elősegítik és erősítik. A modernségnek vezérei részben időelőtt kidőltek, részben az eklektikus iskola hivatalos nyomása alatt nem tudván érvényesülni, ifjabb erőket nem avathattak be irányzatukba. A mi építészeink például hivatalosan soha modern művészetről oktatást nem kaptak. Építészeti iskolánk görcsösen ragaszkodik a régi stílusok szolgai utánzásához; legfeljebb modern technikai vívmányokat ismer el, de stílusbeli újítástól idegesen berzenkedik. A kikerült ifjúság ösztönénél fogva kívánja a modernt, de kellő előkészület nélkül csak szertelenséget teremthet. így Budapest és az ország építészeti szörnyűségei miatt építészeti oktatásunk felelős. Voltak kripto-modern művészek is, akik jól fizető divatnak képzelték a modernséget s miután látták, hogy az dicsőséget ugyan nyújthat, de sarokpaloták tulajdonosaivá nem avat, hűtlenül elhagyták s most ismét kenetteljesen szónokolnak tradícióról, a nagy hagyományok megbecsüléséről, a fejlődés folyamatosságáról, míg valójában minden munkájuk : konvenció. Ezek is az ifjúság megrontói. A modernség erőteljesebb kifejlődését súlyosan akadályozta az utóbbi évek gazdasági depressziója. A modernség pár-

tolói ugyanis nem a multimilliomosok köréből kerülnek ki, akik részben neveltetésük és régi környezetük folytán érzéketlenek minden újabb szellemi megerőltetésre, részben parvenü allűrök miatt az őket környező művészettel nem palástolhatják el tegnapi eredetüket. A modernség hívei ritka kivétellel születési előítéletektől ment új erők, akik rendszerint szellemi kiválóságuk folytán emelkedtek fel s társadalom elitjévé, de nem vagyonok boldog birlalóivá. Ezek csak lelkesedésükkel, megértésükkel és kis tárcájukkal támogathatják a friss erőket. Pedig elsősorban ezek érezték meg leginkább az utóbbi évek pangását, tehát a modernségnek is kellett erőben veszítenie. Most pedig az ifjú- és férfikorabeli művészek a tűzvonalban küzdenek és esnek el a hazáért. Az itthon maradt korosabb művészek az eklektikus iskola hívei és maradványai, akik ma ellenkezés nélkül hirdethetik régi elveiket és zavartalanul érvényesíthetik mindenképpen már hitelvesztett művészetüket. Bizonyos, hogy ismét erőre fognak kapni és az ifjabb generáció kidőltével hosszú időre vezető tekintélyt fognak élvezni.

H a r a n g h y J e n ő n e k 300 k o r . dfjjal J u t a l m a z o t t p á l y a m ű v e .

Ennek a mindenképpen ádáz háborúnak a művészetre szomorú következménye lesz : visszavetődik ismét a félszázad előtti áldatlan imitáló, eklektikus irányzatba. Máris erősen benne vagyunk. Az első jelenség, amit öntudatosan még nem vettek észre, de már erősen érvényesül, a barok-kornak szertelen imádása lesz. A dekoratív érzés mint hatalmas fenékhullám emeli a magasba és nemsokára el fog árasztani minden művészi teremtést. A múzeumokon és szakembereken máris érezhető. A hivatalos gyűjtemények vezetői eddig alig vetettek ügyet a barokkor emlékeire, nem is szólva a nagyközönségről, amely fagyos hidegséggel áll vele szembe. A műtörténészek irataiban még nem is oly régen a bárok mint szertelenség és ízlésbeli elfajulás szerepelt; ma a másik véglet felé

E . H a r a n g h y . E i n 300 K r o nenpreis.

A

DÍSZÍTŐ

MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL

Haranghy Jenő rajza.

Entwurf des E.

Haranghy.

235

A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET újABB IRÁNYÁRÓL

184

eveznek. Máris hallatszanak hangok, amelyek minden egyebet lebecsülnek, s az előbb istenített reneszánszban nem látnak egyebet, mint technikai és művészeti kísérletezést, fapogatódzást, amely a barokban virágzott ki, nyert tökéletes kifejlődést és befejezést. íme ismét szakemberi elfogultság és túlzás. De jönni fog, mert jönnie kell a pszichológia törvénye szerint a dekoratív érzés diadalmas előtörletésével. Sokan azzal magyarázzák e jelenséget, hogy a régibb korok minden emléke bizfos kezekben van, tehát nem gyűjthető ; a múzeumok emberei pedig gyűjtők is, nemcsak őrök; ambíciójuk a gyűjtemények gazdagítása. Van abban is valamelyes igazság, hogy a műtörténelem nagyjában már kimerítette a román, csúcsíves és reneszánsz világát; kissé rá is unt a félszázados munkára és új ingereket keres. Ám az igazi ok mégis a díszítő erő megérzése, amely maholnap divatot fog teremteni, népszerűséget és érdeklődést nyújt. Igen érdekes jelenség, hogy a modernség megingathatatlan hívei is mily előszeretettel visznek be lakásaikba egyes barok-rokokó műtárgyakat. Egyelőre még nem bútorokat, hanem csak képeket, tükröket, dísztárgyakat; s így míg mondjuk a talaj még modern konstruktív nyugalomban szunnyad a bútorok, szőnyegek között, a falakon új élet ingerkedik. A dekoratív szellem belopódzott a modern ízlésbe, s minthogy ez még nem nyújt elegendőt, régivel pótolják és elégítik ki a díszítő szomjúságot. Mindez kapóra jön az eklektikus iskola itfhon-

H a r a n g h y Jenő r a j z a .

rekedf tagjainak. Diadalmas örömmel vezetik be a baroknak minden formaelemét. Nálunk a németeket majmolják, akik kezdetben a hazai népies barokban találtak igen érdekes tovafejleszfési anyagot, de az ifjabbak eltűntével egészen a gyűlölt francia és angol befolyás alá kerültek. Mert bármily erőteljes hangon is énekeljék kedves szövetségeseink : „ich hasse England", az eklektikus művészek annál melegebben ölelik keblükre az angol és francia művészeti formákat. Soha Németországban, s így természetesen nálunk is, nem volt oly népszerűsége a Louis-stílusoknak, a Chippendale-, Adam-, Sheraton-bútoroknak, mint manapság. Hiábavaló a német festő-író Nissen ízléstelen és teljes tudatlan támadása a francia művészet ellen, Németország soha oly megalázó francia-angol szolgaságban nem nyögött, mint diadalmas harcainak napjaiban. Németország talán öszszes művészeit hadbíróság elé lehetne állítani franco-anglománia miatt. Nálunk az utóbbi évek építkezései és bútorpályázatai hasonszőrű szellemről tanúskodnak. S legyünk meggyőződve, hogy a háború után ez az áradat még erősödni fog. A fellángoló dekoratív érzés nem talál hazai és modern formagazdagságra, tehát a Magazine de Louvreba fog járni bevásárlásra. De nemcsak a nagyközönség, hanem a művészvilág is. Nálunk a veszedelem mind nagyobb, mert dekoratív természetű nép vagyunk. A szertelenség dudvái vígan fognak szárba szökni.

Entwurf des E. Haranghy.

183

S z e m e l v é n y e k a póstabélyegek rajzaira hirdetett pályázat pályaműveiből. Jeligék : 183. Ő s m a g y a r . — 184. Griff. — 185. Ő s m a g y a r . — 186. Hada. — 187. Limanova. — 188. Attila. — 189. F e k e t e O s z k á r é s S z e g e S á n d o r 300 k o r o n á s díjjal jutalmazott pályaműve. — 190. Bendegúz. Magyar Iparművészei.

184

185

Konkurrenz zur E r l a n g u n g von E n t w ü r f e zu P o s t m a r k e n . 184. W u r d e a n g e k a u f t . — 189. Erhielt einen P r e i s von 300 Kronen.

1 8 5

KAESZ GYULA

. „

,

191—192. P á l y á z a t f e s t e t t f a b ú t o r o k r a . K a e s z H á l ó s z o b a b e r e n d e z é s r é s z l e t e . 400 k o r . díj.

Gyula

191—192. W e t t b e w e r b J. K a e s z : T e i l e i n e r mit 400 K r o n e n .

f ü r E n t w ü r f e v o n b e m a l t e Möbel. Schlafzimmereinrichtung. Prämiiert

193—194. P á l y á z a t f e s t e t t f a b ú t o r o k r a . K a e s z H á l ó s z o b a b e r e n d e z é s r e s z l e t e . 400 k o r . dlj

Gyula

193—194. W e t t b e w e r b f ü r E n t w ü r f e v o n b e m a l t e Möbel. J. K a e s z : Teil e i n e r S c h l a f z i m m e r e i n r i c h t u n g . P r ä m i i e r t mit 400 K r o n e n . 2*

187

195—196. P á l y á z a t festett f a b ú t o r o k r a . K o c s i s E b é d l ő b e r e n d e z é s részlete. 400 k o r . díj.

Tivadar

195—196. W e t t b e w e r b f ü r E n t w ü r f e von bemalte Möbel. Th. K o c s i s : Teil e i n e r S p e i s e z i m m e r e i n r i c h f u n g . Prämiiert mit 400 K r o n e n .

197—198. P á l y á z a t f e s t e t t f a b ú t o r o k r a . E b é d l ó ' b e r e n d e z é s részlete. Kaesz Gyulának megvásárolt pályaműve.

197—198. W e t t b e w e r b fUr E n t w ü r f e v o n b e m a l t e Möbel. J. K a e s z : Teil einer S p e i s e z i m m e r e i n r i c h t u n g .

TÓTH GYULA

200

F e s l e t t b ú t o r o k r a j z a i r a hirdetett p á l y á z a t . 199—2Ô0. T ó t h Gyula : 400 k o r o n á s díjjal jutalmazott p á l y a m ű v é n e k két lapja.

1 9 0

199 —200. J. T ó t h : (Teil einer S p e i s e z i m m e r e i n r i c h t u n g . Mit 400 Kronen prämiiert a n l ä s s l i c h d e s W e t t b e w e r b e s flir E n t w ü r f e b e m a l t e r Z i m m e r e i n r i c h t u n g e n .

AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TANÍTVÁNYAINAK MUNKÁI

202

201—202. S z e m e l v é n y e k az O. M. kir. I p a r m ű v é s z e t i Iskola t a n í t v á n y a i n a k ezidei m u n k á i b ó l . L a k á s b e r e n d e z é s i s z a k osztály. Tanár : Györgyi Dénes.

201—202. S c h ü l e r a r b e i t e n d e r Abteilung; f ü r Innend e k o r a t i o n d e r ' k ö n i g l . K u n s t g e w e r b e s c h u l e in B u d a p e s t , P r o f . : D. G y ö r g y i .

191

AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TEXTILOSZTÁLYÁNAK MUNKÁI

203

204

205

206

203—206. S z e m e l v é n y e k a z 1 I p a r m ű v é s z e t i Iskola textilo s z t á l y á n a k m u n k á i b ó l . T a n á r : Mihalik G y u l a . K a l a p tanfolyam vezetője: Brett Sarolta.

203 —206. S c h ü l e r a r b e i t e n d e r T e x t i l k l a s s e d e r königl. K u n s t g e w e r b e s c h u l e in B u d a p e s t . P r o f . : J. Mihalik. Leiterin d e s H u t m a c h e r k u r s e s : C h . Brett.

NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ÍRTA MARGITAY ERNŐ z Iparművészeti Múzeum üvegtetejű csarnokában a magyar nép művészetének kiállítása nyilt meg. Vitrinákban, állványokon és falakon a nemzet lelkének, játékos kedvének válogatott remekei, a művészi teremtőerő, fantázia és tudás finomvirágú alkotásai pompáznak, amelyekhez érdemes az elzarándoklás. Az Iparművészeti Társulat végtelenül gazdag gyűjteményének egyrésze kerül most a közönség szeme elé, hogy a szépség, a munka becsülete jogán felköltse lelkében az önmagunk iránt való köteles szeretetet, hogy megmut a s s a : mi minden kincs rejtőzik széles e hazában. Soha jobbkor nem jöhetett ez a kiállítás mint most, amikor vérözönön, megpróbáltatások tengerén keresztül óhajtjuk a magyarságunkat és féltő gonddal számláljuk eddig elhanyagolt, mégis meglévő értékeinket. . . . Népművészet... Ahogy előttünk van, tudjuk, hogy több, mint amit néprajzi kuriózumnak neveznek. Nemcsak múzeumokba való holtanyag, amelyek üvegkoporsóiból nincs feltámadás. Nem gyökerét vesztett, életeszakadt emlékek tömege, de a díszítőelemek kimeríthetetlen kincsesbányája, amely iparművészetünk nemzetivé tételénél, szakoktatásunk gazdagításánál eléggé meg sem becsülhető. A Társulat vezetősége ezt érezte, amikor a gyűjtést évekkel ezelőtt megindította, ezért vállalkozott a munkálkodásába szorosan nem illeszkedő feladatra. S az Iparművészeti Iskola népművészeti programjával karöltve, ezért bízta meg a növendékek egész seregét avval, hogy széjjelmenvén az országban, az ón, a toll, az ecset vonalával, színével megörökítsék a föld népének művészi munkásságát, elhozzák erdélyi és felvidéki fatemplomok, lábas, tornácos, üstökös házak, galambbúgos kapuk, hímes, színpompás kapuzábék, festett, faragott bútorok, használati eszközök képét, csillagos, buzogányos, virágos, [selyemlobogós kopjafák po- P o s t a b é l y e g p á l y á z a t : F e k e t e gány ősökre emlékez- °! z k * r é s . ? á n d o '

Azért vásárolt és vásároltatott velük tengersok szépséges holmit, mert tudta, hogy idők múlásán eltűnik egyszer nyomtalanul minden, s az egyetemes magyar kultúra szegényebb lesz egy hosszúhosszú, dicsőséges fejezettel. Hogy mennyire igaza volt a Társulatnak, elég, ha a vásárolni szándékozó amatőrök ajánlataira utalok, akik a beszerzési ár sokszorosát kínálják a gyűjtemény darabjaiért. Az pedig nem eladó. Egyrészük a Néprajzi, másrészük az Iparművészeti Múzeumba kerül, kisebb kollekciók mint eddig, ezután is iskolák tanítási anyagául osztódnak szét. Sok helyre elkerülnek, hogy a jövő nemzedék szívébe lopják a magyar szépségért való rajongást, hogy magyar munkára sarkalják ő k e t . . . íme, a csendes, zajtalan, hatásában fel sem mérhető, a magunk művelődéséért folytatott értékes munka.

NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS

A kiállítás rendezésénél — úgy látszik — az volt az elv, hogy a közönség figyelme ne fáradjon el a tárgyak özöne közepette, hanem a legtökéletesebb művészi termés választott példányain gyönyörködjék a vonal, a szín, a kompozíció mesteri voltában. Gyűjtemények bemutatásánál ez az egyedüli helyes eljárás. Az emberi agy felvevőképessége nem végtelen, s a túlzsúfoltság nyomán beálló szellemi kimerültség semmivé teszi az óhajtott célt: az okulást, tanulást, művészi élvezetet. Bebizonyítom, amit mondok. Ha egyetlen helyiségben raktárszerüen halmozódik össze — bár tudományos szempontból teljesen kifogástalan, szigorú rendszerrel — száz és száz textil, bőr, agyag, faművészeti alkotás, amelyek egymástól a formának csupán rejtettebb részletében, a színnek egyetlen árnyalatában, az ornamensnektaláncsak más elhelyezésében különböznek, elvész az egyedek kellő hangsúlya, szükséges jelentősége. Nincs annak semmi igaz oka, hogy tömegekkel imponáljunk akkor, amikor igazi művészetet nyujtunk, amikor mindenki csak a kvalitásra, az értékre kíváncsi. A rendezés erre is gondolt s megkönnyítette vele valamenynyiünk Konkurrenz zur Erlangung dolgát, v o n E n t w ü r f e zu B r i e f m a r A mi ez Úton a SZe-

M AGYKIRP 0 STA

? . « . . ,

i

,

tető minden hangulatát, Magyar Iparművészet.

k o r . díjjal pályaműve.

k e n . O . F e k e t e u n d A. S z e g e .

jutalmazott Ein 300 K r o n e n p r e i s .

A n n

munk elé kerül.a hozzá3

ii il • h • il • il w il • il i t il t i

m

•• h

h

h • I • h> m

NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS

R o k k a n t Jeligés p á l y a m ű .

Motto : „ R o k k a n t " .

értőknek a díszítőművészet nyelvén elmondja a magyarság egész históriáját. Látjuk eleinket, akik lobogós kopjákkal a Sasszanidák szomszédságából, hosszú rajokban a Kaspi-tó környékének steppéin lovagolnak Etelköz felé. Látjuk a Bizánccal való érintkezést, a besenyőkkel való öldöklő tülekedést, a honfoglalás harcait, a rabszolgák végeszakadatlan seregét. Figyelhetjük német és velencés barátok munkásságát, sváb ritterek és asszonyaik házatáját, keleti kalmárok ponyvás kordéinak karavánját, a betelepülő kunokat, Anjouk nyomán hozzánk származó talián kereskedőket. Megérezzük az idegen, városi lakosság, a céhek, a reneszánsz csodás virágzásának, a török hódoltságnak hatását, Erdély aranykorát, a nyugati kultúra beszivárgását. A magyar barokot és Himfy korát. Megismerjük a robotos jobbágy szerszámait összetörető földesúr kezenyomáf, amelynek súlya elől egyetlen ablak megé, eresz alá menekül a misera plebs glebae adstricta, hogy minden idegen áramlás ellen lelkében, művészetében földimádónak és magyarnak maradva, a természet jelenségeit mondja el a tű, a rokka, az osztováta, a szekerce, faragókés, véső, a korong nyelvén. Egyetlen egy dologgal marad a kiállítás adósunk. Szerencsére nem mutatja a modern idők pusztításának hatását. Nincs rá szükség. A pusztulást ismerjük a háziiparrá idomított, úgynevezett „népművészet" házalóbatyuiból.

194

. . .Csipkék, hímzések, szőttesek, varrottasok, ólmos és faragott famunkák, cseréptálak, korsókkal tele szekrények előtt elnémul, mert el kell némuljon a kritika. Kiforrott művészet szól hozzánk, amelynek alig van esztétikusa. A kalotaszegi, torockói, egyéb erdélyi textilek : darázsolások, írott varrottasok, szálán varrottak — szedeftesek —, vagdalásosak és szőttesek, régi keleti fajanszokhoz hasonló csillogású, színhatású bokályok, tányérok, köcsögök, a somogy-buzsáki ingvál-

m u > Ii • » • il a

m

n

m

n ^ n• n • m • m

m m

lak, párnahéjak, dunántúli pásztorfaragások, Veszprém, Tolna, Baranya, az ormánság szövő-, varróművészete, a sárközi gabócák, bíborvégek, jegykendők, parittya-főkötők feketén fehér híméi, a Felvidék ingvállai, vállkendői, Nyitra, Pozsony, a bányavárosok selymes, bársonyos, aranyos, ezüstös főkötői, minden részről való magyarok ködmönei, szűrei, subái, fazekasmunkái, a Szepességnek falán kerek e világon legszebb csipkefátylai, templomi kendői, oltárterítő-szegélyei, hímzései s Mezőkövesd immár lehanyatlott, koldussá válott, régi pazar pompájú minden dicsősége . . . Elgondolnunk is ijesztő, hogy ami csak környékez bennünket, elpusztulhatott, eltűnhetett volna — valahány. Hogy pedig a még található valódi értéket fel ne szívja a homok, a Társulat nem hagyhatja abban a gyűjtést. Nem térhet le arról az útról, amelyre a magyar művészet szeretete nevében lépett. Rengeteg feltáratlan terület van még az országban, ahol néprajzi tudósok mind jártak ugyan, de nem kutattak szépségek után művészek. S nekünk elsősorban a népnek művészetében megnyilvánuló lélek a fontos. Az etnografia szempontjaival szemben a népművészeti gyűjtésnek a különböző anyagokkal, az anyagok feldolgozásának határaival, a megmunkálás mikéntjével, a díszítőmotivumok, az ornamens kutatásával, a díszítés elhelyezésének kérdésével kell foglalkoznia. É s foglalkoznia úgy kell, hogy amikor mentőmunkát végez és a magyar művészi oktatás céljaira gyűjteményeket állít össze, lehetővé tegye a nemzeti művészettel foglalkozó jövő generációnak a helyszínen való tanulást. Minden elméletnél, minden könyvnél többet ér ezen a téren a tapasztalás, a közvetlen szemlélet. A művésznövendékek egész serege foglalkozhatik szünidőben evvel a gyönyörű feladattal, legyen akár építész, akár festő, akár öfvös, szobrász vagy grafikus, hogy a textilekkel foglalkozókról és a keramikusokról ne is beszéljek. S itt utalnom kell az Iparművészeti Iskola ama növendékeinek munkáira, akik a Társulat és az Iskola megbízásából népművészeti gyűjtést végeztek. A sajtó osztatlan elismeréssel fogadta a szünidei munkák kiállítását s hangsúlyozottan kiemelte a gyűjtők tevékenységének fontosságát. Ebben a bevált irányban haladva gazdag tőkével ajándékozzuk meg a jövő magyar művészeit, amely sokkal többet ér, mintha nagy összegű ösztöndíjakkal külföldre küldjük őket. Határaink között magyarabbá, komolyabbá válik mindenki, mintha gyenge kritikával, ingadozó esztétikai érzékkel, fegyelmezetlen fogékonysággal idegen, meg nem értett kultúrának lesz a korán letört proletárja, legjobb esetben is lelketlen másolója.

m

m fi

T^S

IT-^^

A genius loci egyáltalán nem közhely, a faji, a nemzeti erő és lélek sem az. Az européerségről — a szónak művészeti értelmében — ugyanezt nem merném állítani. Az eljövendő békés, munkás korszakban minden nemzet annyit ér majd, amennyire át tudja szőni kultúrmunkáját fajiságával, nemzeti egyéniségével. Ez kisebb mértékben eddig is így volt. Emlékezzünk a nemzetközi kiállítások eredményeire. Minden sikerünk titka magyarságunkban, másoktól való erős különbözőségünkben rejlett. Utánzásra, ugyanegy úton való hátulkullogásra senkise kíváncsi. . . S ha odakint rövid időre magyarok tudtunk lenni, miért legyünk a házunk táján idegenek ? . . . Ez a mostani kiállítás arra tanít meg mindenkit: tanítót, tanulót, mestert és tanítványt, közönséget egyaránt, hogy van miből alkotnunk, van hová fordulnunk díszítő elemekért. Hogy lehetünk bátran erősek és magyarok. Olyanok, mint annak a művészetnek névtelen megalkotói, akiknek csak a művészi

c^D

c^m^j

j caj

RÉGI

TÁRGYAKRÓL

F ö l d e s Imre m e g v á s á r o l t pályaműve.

E. Földes. Angekauft,

szépségért őrzött munkásságát most mutatja be a Társulat. ... Mert nálunk nem lehet úri művészet, parasztművészet. Művészet csak egy van: a nemzeti. Az pedig idebent ne legyen más — csupán magyar...

RÉGI PESTI EZÜSTTÁRGYAKRÓL IRTA DR. KREMMER D E Z S Ő szemünk láttára, szinte napról-napra dőlnek romba a régi Pest-Buda patinás, történeti levegőt lehelő ódon házai, keserű megaláztatások, diadalmas forró napok, nagy ^vívódások tanúi. Emitt egy udvarház kapuzatának naivan elnagyolt kőszentje, amott bassoreliefmaradványok omlanak a porzó téglatörmelék, vakolathulladék közé. Egy-egy érdekes házzal együtt tűnik el rendszerint valami jellegzetes, odakapcsolódó hangulat is, a felső udvari szobák mélyén volt régi, kisvárosiasan intim berendezés, ócskaságukban is kedves bútorok, szobrocskák, porcellánok, ezüstök. Amit meg lehet menteni, annak tekintélyes része jut múzeumaink s amatőrök gyűjteményeibe és várják új életrekelésüket, amikor a késő utódok megilletődött lelkéből váltják ki az elborongó emlékezés kristályos érzéseit. É s lassanként gyűlnek, gyűlnek a régmúlt idők fennmaradt ereklyetárgyai, porcellánok, ezüstök, használati eszközök s fel-fellebbentik a Biedermeyer-kor, a nagy Palatínus kora, a nemes Széchenyi kora fátyolát. Halkszavú meséket mesélnek minekünk kisszerű, de meleg ragyogású régi budai meg pesti polgáréletről, a nagyanyáink meghitt, kicsi világáról. Semmisem hozza oly közel az emlékezésre

PESTI

EZÜST-

fogékony pillanatokban egész benső világunkhoz a multat, mint az efajta emléktárgyak, amikről tudjuk, hogy elődeink mindennapi életébe kapcsolódtak belé, azokat használták, forgatták, mutogatták, szinte velük együtt éllek. Külön szuggesztív értéket nyernek ezek : hozzájuk, köréjük álmodjuk az embereket, a lakószobát, azt az egész nagy hangulategységet, ami az emlékezések nyomán, a történeti távolság szelíden sápadt félhomályán át, énünkben kialakul. Amikor még benső, szinte ludatalatti megérzéssel becsülték meg az ablakban álló vagy almáriom szélére tett cserépvirágot, amikor még nem beszéltek céltudatos lakásdíszítésről, artisztikus megoldásokról, formakeresésről, hanem csak úgy ösztönösen díszítették az otthont, az igazi családi fészket, — akkor a szelid vonalú üvegszekrénykék mögé bujtatott porcellánholmik, ezüstfélék, használati vagy díszezüstök elsősorban a család gyönyörűségére voltak. így jutott benső kapcsolatba a régiek napi életével azoknak valamennyi emléktárgya. Az elmúlt évszázad húszas és harmincas éveiből a látszólag új virágzásnak induló pest-budai ötvösség néhány híres mesterének egy-két darabját mutatjuk itt be. Az országos hírű kassai öfvöscéh adta minekünk Szentpétery József mestert, kinek egy finomrajzú, diszkréten mintázott teáskannája s egy gyertyatartója ismeretes. A jónevű Prandtner és 5*

19ö

RÉGI PESTI EZÜSTTÁRGYAKRÓL

GicrgI mester remekbe késztilt ezüstjei a negyvenes években különösen nagy kelendőségűek voltak. Prandtner szeretett klasszikus motívumokat is alkalmazni s még a régi, XVII. századbeli német, tiszta stílusú mintakönyvek nyomán dolgozott. A főúri körökben kedvelt GiergI mester pedig inkább a filigrán formákat alkalmazta s nem egy új ötletes megoldási módot vitt bele rajongásig szeretett művészetébe. Egyik legszebb munkája az itt bemutatott porcukorfartója, gazdag mívű, sodronyos levél- és virágdíszítésekkel halmozva. Böhm József mester háromlábú kis ezüstserpenyője végtelen sok finomságot lehelő peremdíszével emelkedik ki s a század elején uralkodó empire-ízlés jellegzetes modorát hirdeti. Ezeknek mestere a híres nevezetes Böhm József, kinek szél-utcai műhelyéből még sok szép ezüstmunka kerülhetett ki, de sajáts á g o s j n ó d o n alig bukkanunk gyűjteményeinkben az ő mesterjegyére. Az ötvösség virágzása nálunk a negyvenes évekkel szűnik meg. De ebből a korból is tudunk mutatni azért egy-két nemesebb stílusú ötvösmunkát, mint késői virágát a korhadó fának. Ilyen a GiergI mester alkotfa szelence, amely a pesti lóversenydíjak egyike volt, mint vésete is mutatja. Szegélye rózsamotívumokból stilizált

A z ~ 0 . M. Kir. I p a r m ű v é s z e t i Iskola grafikai o s z t á l y á b ó l . T a n á r : Helbing Ferenc.

1 9 6

peremdísszel van ékítve, oldalai ugyané motívumok változataival, mélyített vonalakkal. Aztán elcsöndesedett nálunk is minden. A negyvenes évek végén viharok száguldanak át a vén Európán. Országunk s a főváros méltó módon veszi ki részét a küzdelmekből s szenvedésekből egyaránt. S mikor elült a mi viharunk, a visszatérő írók, művészek érezték, hogy más, új világ forgatagába kerültek. Hát még a csöndes fényűzés szerény mesterei, az ötvösök ! Magunk elé varázsoljuk azokat a kisméretű műhelyeket, melyek a régi Pest görbe utcasikátoraiban, rendszerint udvarok mélyén húzódtak meg, hihetetlenül elhagyatott környezetben. Talán csak az Arnót átölelő ponte vecchio ezüstboltocskái érik el ezeket méreteikkel. S itt, e homályos kis műhelyekben pattant ki igen sok nemes forma, díszítő vonal, mely hirdeti a magyar öfvösművesség formanyelvének g a z d a g s á gát, szinte kimeríthetetlen erejét. A krisztinavárosi öreg temető árnyas fái alatt tizenegy pestbudai ö t v ö s m e s f e r alussza örök álmát. S z o r g o s kezeik fárads á g o s alkotásai széfszórva a világ négy táján. Ma gépek, prések h e l y e t t e s í t i k e kezeket. S a gyárak búgását vájjon hallják-e odalenn, a tizenegy pest-budai öreg mesterek ?

Entwurf e i n e s S c h ü l e r s d e r Abteilung für Graphik der Königl. K u n s t g e w e r b e s c h u l e Budapest.

w m MI, MI MI n IMN>

MI INI,n I n I HÜI'H

w m a c m a g ' w t f g i p g í j m a w t f f l i j j ' i i

n m m . i i

i,,n

m m

iu m

i á , m n >

HÁZIIPARI TELEPEK IRTA Á C S LIPÓT z ország sok olyan helyén, ahol bizonyos háziipari tradicio volt, élelmes emberek, vállalatok háziipari telepeket létesítettek. Ha ezek műhelyébe bepillantunk, azt látjuk, hogy az ott folyó munkának majdnem kizárólagosan kereskedelmiJ szempontjai vannak. Főelv : minél^alacsonyabb árak mellett dolgoztatni, hogy a vállalkozó minél jobban meghízlalhassa zsebeit. Vájjon az ilyen feltételek mellett folyó munkába beleviheti-e a munkás azt a lelkes szeretetet, azt a bensőséges odaadást, amely a nemes művészet éltetője ? Vájjon miben különbözik az előrajzolt minta után, megállapított színű fonállal dolgozó varróasszony munkája a testet-lelket ölő gyárimunkás munkájától ? Azután ki adja a mintát, ki készíti ezt, ki választja a színeket? Talán hozzáér fő művészember ? A forgalomban levő munkák megadják a választ e kérdésekre. Ha az egyes telepekről kikerülő munkákat közelebbről megvizsgáljuk, nem egyszer meglepetéssel látjuk, hogy a legmagyarabb vidéken levő háziipari műhelyből pl. felvidéki tót mintájú munka került ki, vagy a dunántúlról származó munka mezőkövesdi minta után készült stb. Az illető vidék fradicióitól annyira elütő vonalmenefek és folthafások, tehát teljesen idegen elemek leköthefik-e vájjon az őket meg nem érfő munkás lelkét ? És ha a munkás a rajzot meg nem érti, a színt át nem érzi, lehet-e az a munka művészi? Ezek megállapítása után lássuk, miképp lehetne — kereskedelmi szempont folytonos figyelembevétele mellett — e kérdés művészi részét is jobban megoldani. Bocsánatot kérek hölgyeink lelkes és nemes gárdájától, de a tapasztalafok azt mutatják, hogy eddig egyetlen egy helyen sem sikerült a háziipar itt érintett feladatait megfelelően megoldaniok. Hiszen épp Kalotaszegen egy rendkívül lelkes, nemes érzésű hölgy valóságos apostoli munkával igyekezett e pusztulást megállítani. Hát Mezőkövesd szépséges dolgaiból nem hölgyek csinálták-e ezt a mai csiri-csári, szörnyű ízléstelenséget? De ma nem igen lehet kísérletezni, tétovázni. Azok a rendkívül fontos gazdasági és erkölcsi okok, amelyek e kérdéshez kapcsolódnak, céltudatos megoldást parancsolnak, határozott kézzel, tétovázás nélkül való segítést.

A most dúló világrengés alatt szövetségeseink átvonuló csapatai megismerték országunk természeti és kulturális szépségeit. Érdeklődésük, figyelmük fel van ébresztve. Hogy pl. a háziipar szempontjából mit jelent ez az érdeklődés, a legkiálfóbban bizonyítják a már sok ezer koronára rúgó vásárlások és rendelések. Bizonyos, hogy ezt az érdeklődést elsősorban az a speciális nemzeti jelleg ébresztette fel, amely ez alkotások sajátsága. Nemzetgazdasági szempontból nagyon fonfos, hogy ezt az érdeklődést állandóan ébren tartsuk. Ez azonban csakis úgy lehetséges, ha a háziipar m ű v é s z i továbbfejlesztését folyton felszínen tartjuk. Ez elsősorban á l l a m i feladat. Csak az állam vihet e kérdés ideális részének a megoldásába anyagi áldozatot. Az állam feladata, hogy minden olyan helyen, ahol népművészeti, háziipari tradíció még van, vagy pedig nyomai még feltalálhatók, az elemi iskola kézimunka- és rajztanítását ehhez alkalmaztassa. Össze kell gyűjteni az illető helyen még található régi mintákat s ezeket .kell a gyermekekkel utánoztafni. Ily módon megóvnók a tradíciót, a gyermekek lelkét megtelífenők szűkebb hazájuk művészetével és megismertetnők az ottani technikával. Mikor azután a kötelező iskola elvégzése után az ismétlőbe járnak, 12—15 éves korukban, a féli hónapokban a lehető legintenzívebb rajzi és háziipari munkát végezhetnék. Bizonyos, hogy ilyen vezetés mellett akadna a leányok közötf akárhány, aki a községben levő vagy létesítendő háziipari telepen a régi alkotások modorában igazán szép, művészi munkát végezne. A rajz és kézimunkának ilyen szempontból való vezetésére az ily irányú kiképzést nyert tanítónőket kellene alkalmazni. Ezek a tanítónők elláthatnák több községben is ezt a tanítást és esetleg kezelnék a háziipari telepeket is.

HÁZIIPARI TELEPEK

Az egész szervezet vezetése pedig egy központból indulna ki, amely abszolút hozzáértéssel rendelkező egyénekkel a legszorgosabb felügyeletet gyakoroltatná. Az értékesítés kereskedelmi kérdés lévén, egyáltalán nem okoz gondof. Kalotaszeg sorsa egész háziiparunkkal közös, azért egy általános akciót kell megindítani. Hölgyeinknek marad a propagálás nemes munkája.

Csakis egy viszonylag fejlett művészet vállán emelkedő művészet lehet igazán magasrendű és nemes, Georg Hirth.

197

Rokkantak Timót-utcai kórházában készUIt raffia- és peddig-munkák.

HÁBORÚS VILÁG "A HŐSÖK EMLÉKÉT MEGÖRÖKÍTŐ ORSZ. M BIZOTTSÁGBAN képviselt művészeti egyesületek által beszerzett hadi emlékmű-, emléktábla- é s katonasírtervek nagy részét a Bizottság sokszorosíttatja és díszes katalógusban közzébocsátja. Minden egyes tervhez az illetékes ipartestületek költségvetést készítettek, úgy hogy a katalógus a képekkel együtt az emlékművek hozzávetőleges árát is közli. A megrendelők tehát teljes tájékozottságot meríthetnek a katalógusból, melyet még július hó folyamán küld szét a bizottság valamennyi törvényhatóságnak, nagyobb községnek és mindazoknak az intézményeknek, amelyekről feltehető, hogy elesett hozzátartozóik emlékét művészi alkotással megörökíteni akarják. A bizottság még szívesen fogad el terveket, kivált katonai és tömegsírokra vonatkozólag, amelyek a később megjelenendő katalógusokban fognak helyet kapni.

R

198

OKKANTAK ÍZLÉSE, A

háborút

mint

ízlésnevelőt emlegetni, ez is ama meglepetéseknek egyike, amelyekre a világháború tanította meg az emberiséget. Pedig a háború nemcsak mérhetetlen fájdalmakat támaszt, s e beket üt é s viruló emberpalántákat tör derékon ketté, hanem közvetve még ízlést is visz olyan rétegekbe, melyektől az régebben távolabb esett. A rokkant katonák képzése, nevelése persze hogy elsősorban egy jó mesterség szükséges ismereteire tekint, de fokrólfokra beléjük viszi a mai iparművészeti ízlés szentháromságát i s : az anyagismeretet, az erős formaérzést é s a színek örömét. S minél szebb, tetszetősebb a munka, mely a rokkant katona kezei alól kikerül, annál nagyobb a megrendült lélek öröme, annál erősebb lesz a megalázott öntudat ragaszkodása az élethez. A német rokkantképzés e tekintetben is csodákat művel. Kivált az offen-

en

Invalidenspitäler

erzeugte

Raffia-' und

Peddig-

arbeiten.

bachi hadikórházban csoportosítják azokat a csonkult és béna katonákat, számszerint 440 ágyon, akik már a háború előtt is olyan iparágban tevékenykedtek, amely művészi továbbfejlesztésre alkalmas. Délelőtt orvosilag foglalkoztatják őket, délután gyárakban és műhelyekben dolgoznak fizetésért. Tanműhelyeiket Eberhardt Hugó tanár, egy ismertnevű építész és iparművész igazgatja s a fa-, fémmeg a kosárfonómunkák pompás termékei kerülnek ki onnan. Nemrég Drezdában egy pompás sikerű kiállítást is rendeztek s az egész német sajtó dicsérte e munkák szépségeit. De mint egész rokkantügyünk vezetése, úgy a rokkantak ízlésének képzése sem áll minálunk a németeké mögött. Tanúságot tehetnek erről azok a felvételek, amelyeket éppen lapunk mostani számában közlünk s amelyek annyi tudást, ízlést árulnak el, amennyi csak a hivatásos iparművészben szokott lenni. A Timót-utcai hadikórházban elhelyezett rokkantaknak a kosárfonást egy finom szeretet sugallóerejével R á t h Panni úrhölgy vezeti, míg a játékokat éppen az Iparművészeti Társulat e célra beszerzett tervei nyomán a szegényház-utcai hadikórházban készítették. Ugyanott fognak nemsokára a festett fabútorpályázat terveinek megvalósításához is. S nekünk is örömünk lesz az, ha a falujokba hazatérő rokkant katonák nyomán beleszivárog az iparos magyarságba a lassan kivesző tudat, hogy a kézművesmunka szépsége nem cifraságában van, hanem a becsületes, jó anyagában.

M

ŰVÉSZETI VAGY R É G É S Z E T I B E C S Ű

FÉMTÁRGYAKNAK a beszolgáltatás alól való mentesítése. T. olvasóink emlékeznek lapunkban megjelent azon közleményekre, amelyek a művészeti és régészeti szempontoknak a fémeknek hadicélokra való beváltása alkalmából való érvényesítését kívánták. E kívánságokat magáévá tette az O. M. Iparművészeti Társulat választmánya, mely alaposan

I ' l II > 1 1 •

MI • Hl »

Il • Ml • III • III m II • III • III •

II •

*

I • II •! I II

megokolt felterjesztéssel fordult a kormányhoz, hogy biztosítsa a művészeti vagy régészeti szempontból értékes fémtárgyaknak a beszolgáltatás alól való mentesítését. Örömmel jelenthetjük, hogy e felszólalás teljes sikerrel járt, amennyiben értesülésünk szerint a m. kir. honvédelmi miniszternek közel jövőben kibocsájtásra kerülő ide vonatkozó rendelete akképp fog intézkedni, hogy mindazokat a fémtárgyakat, amelyeket a tulajdonosa vagy az átvételt foganatosító bizottság régészeti vagy művészeti becsére való tekintettel a beszolgáltatás alól mentesíteni kíván, Budapestre a Nemzeti Múzeumba kell küldeni, ahol ezeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter által alakított bizottság megvizsgálja és el is dönti, vájjon mentesítendők-e a tárgyak a beszolgáltatástól vagy sem. Ha pedig egyes helyeken nagyobbszámú vagy főbb nagyobb terjedelmű tárgynak, esetleg egész gyűjteményeknek művészeti vagy régészeti szempontból való megvizsgálása válik szükségessé, akkor ennek foganatosítása végett illetékes szakférfiút küldenek majd ki a hely színére. IPARMŰVÉSZETI KIVITEL É S HÁBORÚ. 1 A jövendő nagy gazdasági átalakulásai kérdőjelekként merednek ugyan a nemzetgazdák elé, de éppen a bizonytalanság és a bekövetkezhető változások megfontolásra késztetik az iparművészeti köröket. Vannak ma már az iparművészetnek igen fontos ágai, amelyek az export szempontjából is elsőrangú tényezői egy nemzet háztartásának. Németországban már most számolnak azzal, hogy a háború után amily hiány lesz náluk nyersanyagokban, ugyanakkora lesz a kereslet a faárúk, a grafikai termékek és ékszerek meg szövött holmik iránt. Az ő gazdaságpolitikájuk : már most megbízásokat adni tervezőknek és műhelyeknek s előrelátóan készleteket teremteni a béke után nyomban elkövetkező kivitel számára. Itt persze csak a világkereskedelem cikkei jönnek számba. Más példa : Ausztriának cseh üveggyáraiból a Krisztus születése utáni 1000-ik év óta egyre több és több üvegárút szállítanak a világba. Már a tizennyolcadik században a gyáraknak raktáraik voltak Spanyolországban, Portugáliában, Moszkvában s azóta évenként milliókra rúg a csehekhez külföldről özönlő pénz. Most a háború kitörése a megszokott kereskedelmi útvonalakat alaposan megbolygatta. Anglia például, amely eddig főleg a francia gyárakból szerezte szükségleteit, most — Ausztriára van utalva. Az történt ugyanis, hogy a németek éppen a francia üvegvidéket s köztük a legjelentősebbet : Baccarat üveggyárát megszállották é s onnét az angolok hiába várnak üveget, kénytelenek tehát, mivel a háborúban legalább is annyi poharat

I Mil

I il M •

M •

II •

ill I •! II •

M w M •

II •!

II I • II • III • III » I

törnek, mint békében, sőt talán még többet is, kénytelenek a skandináv államokhoz és Hollandiához fordulni, amelyeknek vannak ugyan üveggyáraik, de ezek a saját szükségleteik számára sem termelnek eleget. így a semleges közvetítők felfedezték a cseh üvegipar jóságát és annak termékei vígan mennek az ellenséges országokba. így állunk az ellenségeinkkel. Az osztrák ipar azonban a háború eshetőségeivel számolva, már most keres ipari fegyverbarátságot a békeidőkre is és ezért van, hogy német városokban sorra fogják bemutatni azt az üvegkiállításf, melyet nemrég Bécsben rendeztek az Iparművészeti Múzeumban. A németországi kereskedők körében máris igen nagy az érdeklődés a cseh üvegtermékek iránt és ebből is látszik, hogy a külföldi kiállítások politikája, főleg azonban a fegyverbarátságok kiaknázása igen fontos érdeke nemcsak az iparművészeknek, hanem az egész gazdasági szervezetnek.

HÁBORÚS VILÁG

F

R A N C I A HÁBORÚS ÉKSZEREK, A francia fényűzés a háború alatt semmivel sem maradt alatta annak, amelyet békeidőben megszoktak és a Rue de la Paix ékszerkirakatai most is csillognak a gyémántoktól,gyűrűktől és a hazafias drága ékszerektől. „Pour la patrie" — kiáltja az előkelő francia dáma, mikor elhatározza, hogy ' egynéhány borsónagyságú gyémánttal kirakott hazafias jelvényt tűz a toalettjébe, vagy akaszt a nyakába. „Pour la patrie" csinálják az alkalmatlan és ötvenen felüli ékszerészek legjobb üzleteiket a nem sok leleményre valló s nem túlságosan művészies, de drága ékszereikkel. A francia háborús ékszerek természetesen a harctér szimbólumait használják fel ötleteik alapjául. A franciák az emblémák és az üres szólamok tüntető kongását szeretik s míg dédanyáik, a félelmetes merveilleuse-ök, miniatűr guillotinokat,halálfejeket hordtakfülbevalóknak, addig a mostani szalonokban a kicsiny gyémántokkal kirakott repülőgépek, nyakláncon lógó piciny tarackok, zománcos vörös-keresztek és brochenak tűzött kettőskeresztek — Elzász-Lotharingia jelvénye — keltenek feltűnést. Itt is megvannak a kicsinyített srapnelek, ezzel a felírással : „Notre glorieux 75" — utalással azokra a 75 milliméteres ágyúkra, melyektől a gloire felragyogását várják — és nagyon divatos egy bronzból készült karkötő, egyszerű, ízléses formában, ezzel a felirattal : „Ceinture authentique de l'obus du 75 — Union des Arts" —, ami azt jelenti, hogy egy ékszerész megvette ama bronz egy részét, melyet e 75-ösökhöz használnak s az ebből csinált ékszerek minden eladott példányából juttat valamit a képzőművészek hadsegélyző alapjának. Az ékszerek kivitelében iparművészeti finomságokról szólni alig lehet.

199

KIÁLLÍTÁSOK K IÁLLÍTÁS

KIÁLLÍTÁSOK, PÁLYÁZATOK

AZ ASSZONYOKNAK. ÍGY

lehetne leginkább nevezni azt a műteremkiállítást, amelyet egy fiatal magyar iparművésznő, K a r d o s Böske rendezett, hogy egészen sajátos dekoratív tervezéseit és textilmunkáit bemutassa. Iparművészeti kiállítás minálunk m á r rég nem mutatott annyira egyéni stílust, mint Kardos kisasszonyé. Bútortervezései, sajátos horgolt munkái, függönyei, vitrinái, lámpaernyői, vállkendői és hímzései ragyognak a színek pompájától. Minden dolgán megérezhető a tudatos magyar vonalszeretet: népmesék, régi magyar legendák termékenyítik meg a képzeletét é s hihetetlenül finom é s érzékeny a színek összehangolásában. Itt egy éneklő madarat, olt egypásztorfiúf meg pásztorleányt, másutt a büszke szép mákfejeket teszi ornamentális gondolatai alapjává é s a színes pamutok, a csillogó üvegek, a selyemfonalak pazar bőségével juttatja kifejezésre. Egyetlen szoba ez a kiállítás, de valósággal megrészegít a sok ragyogás. Néhol szinte túlságosnak is érezzük a sok díszt, a túlterhelt fantázia bőbeszédűségét, másutt öntudatlanul i s átadjuk magunkat a naiv mesehangulatnak, mely a tárgyakból árad. Bizonyos, hogy K a r d o s Böske értéke nem a kivitel technikai ügyességében keresendő, hanem dekoratív ízlésének nagy erejében. Az ő állólámpája egy szalonzugnak meghittségét és halk magyar muzsikát ad. Az ő horgolt munkája egy üvegvitrinába a stilizált magyar népművészet hangulatát költözteti. Egész tehetsége pedig talán a mesekönyv-illusztráláshoz áll közelebb s bizonyos, hogy egy finnyás kis princesz szobájába kívánkoznak ezek a lenge holmik. Egészben pedig örülnünk kell, hogy immár a textilművészetben is egyre gyarapszanak azok a tehetségek, amelyekkel bármikor odaállhatunk a külföld ítélőszéke elé. K a r d o s Böske kiállítása, amelyet minden iparművészet iránt érdeklődő asszonynak meg kell néznie, Haris-köz 1 szám alatt van é s bármikor megtekinthető.

zetésből. S mellettük : az egyszerű ötletek naiv feltalálói, van aki egy képes újságból tépett ki egy lapot, amint a király Balog őrmesterrel kezet fog s erre írta rá a pályázó, hogy tíz fillér, más Tisza Istvánt adja, amint egy ágyúcsövön néz ki, van aki Köves tábornokot lóháton tartja kitűnő bélyegmotivumnak. Sok ilyen pajzán tréfa kergetőzik így a „szégyenspanyolfalon", de szerencsére sok pompás magyaros grafikai ötlet is. Várkastélyok, melyekhez megszentelt történeti kegyelet fűződik, kurucok, Mátyás fekete serege kitűnő ritmusérzésével a síkba komponálva, a magyar földet szántó eke elébefogott ökrökkel, a csodaszarvas gyönyörű legendája, honszerző vezérek, mindezek valami friss é s bátor témakészséget jelentenek a régebbi konvencionális turulok, sasok, koronák, kardok é s jogarok helyett. Kevésbbé szerencsés a pályázók technikai alkalmazkodása a reprodukció által megkívánt feltételekhez. S o k pályamunkáról eleve bizonyos, hogy mikor sokszorosításra kerülne a sor, akkor egy zavaros folttömeg lenne a figurából. A jobb pályaművek közt van például egy, amely a hét vezért választja a bélyeg díszéül. Hét embert kellene egypár centiméteres síkon zárt egységbe foglalni s a hét vezérből az eredeti rajzon már csak hat látszik, a redukálás következtében szintén eltűnik egy, marad öt. Efféle hibák a cél é s a kivitel feledésével könnyen adódnak. De összeségében mégis jól sikerült a bélyegpályázat s ezt a sikert a bírálóbizottság is, a szakkörök is méltányolták, amikor két darab 300 koronás díjat adtak H a r a n g h y Jenőnek, aki csodálatos szorgalmat fejtett ki s ma már legjobb grafikusaink közé tartozik, egy-egy 300—300 koronás díjat pedig T a r y Lajos, továbbá P e t h el y Gyula é s I r s a y Endre, azonkívül S z e g e Sándor é s F e k e t e Oszkár pályaműveinek. Ezeken kívül megvásárolták 100—100 koronájával K o v á c s Erzsébet, T ó t h Gyula é s F ö l d e s Imre pályamunkáit. Most már csak a posta igazgatóságán múlik, hogy mikor váltják fel kifejezéstelen és fakó bélyegeinket művészies és magyaros jellegű hírvivői fejlett grafikai érzékünknek.

PÁLYÁZATOK H B i um m u m m mim ím «m i n winii n «m un immun un i i

ÉLYEGPÁLYÁZATUNK.

200

Messze

túl a

hivatásos iparművészek é s tervezők körén, szinte az egész országban érdeklődőkre talált a posfabélyegekre é s hadibélyegekre kiírt pályázat. A nagy érdeklődés meg is látszik: szinte alig volt az utóbbi időben pályázat, amelyre ennyi pályamunka érkezett volna, mint erre. Legjobb grafikusaink munkái felismerhetők a jelige ellenére i s a vonalve-

ÁROM ÚJ PÁLYÁZATOT közlünk e számunkban. Kettőt az O. M. Iparművészeti Társulat hirdet; az egyik a limanovai csatának emlékét megörökítő plakett mintájára szól, a másik fából készíthető villamos világítótestek tervrajzainak készítésére hívja fel iparművészeinket. A harmadik pályázat a Fényűzés Elleni Liga ruhaterveiről szól s azt ebben a rovatban találja az olvasó. Melegen ajánljuk ezeket az érdekes és időszerű pályázatokat tervező művészeink figyelmébe.

AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TANÍTVÁNYAINAK MUNKÁI

mmmimtiimimm if.tiiwmtmi

stöffli

207

Szemelvények a O. M. kir. Iparművészeti Iskola tanítványainak ezidei munkáiból. Lakásberendező osztály. 207. Tanár : Györgyi Dénes. — 208. Tanár : Gyalus László. Magyar Iparművészet. 5

Schulerarbeiten der Abteilung fUr Innenarchitektur der königl. Kunstgewerbeschule in Budapest. 207. Prof. : D. Györgyi. — 208. Prof. : L. Gyalus.

-»mrf

AZ

IPAR-

MŰVÉSZETI

" AHCDhl - in.Mf •T\ M ' Z - L WA

ISKOLA TANÍTVÁNYAI-

•vasp \v\r/Jï"'ï\

NAK MUNKÁI

vV

i-

•LA j|j( <\\ vmn•fliSEWAiLÁfl i v I'M IB W A A Î Y V .• 'AI,ATT-1f)-IA LSfti • i'.iljAA'-l K w ! I Y 'LAL-JÍI I.ALT-

P

* îl L

202

' i' H'I

•\\rrm-c\ m-

m f i w m-

V f ! k i / / > ' H •!AI JÍ'A * ' Í il f rl S • 1 0 • I lAZALI'l -

;/ A M

209 —211. Szemelvények az O. M. kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek ezidei munkáiból. Plasztikai osztály. T a n á r : Simay Imre.

209 —211. Schulerarbeiten der plastischen Abteilung der königl. Kunstgewerbeschule in Budapest. Prof. E, Simay.

AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA TANÍTVÁNYAINAK MUNKÁI

213

212—213. Szemelvények az O. M. kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek ezidei munkáiból. Plasztikai osztály. T a n á r : Simay Imre.

212—213. Schülerarbeiten der plastischen Abteilung der königl. Kunstgewerbeschule in Budapest. Prof. : E. Simay. 4*

C\Í~\'Z J U ü

KARDOS BÖSKE

"^«J'ii'i Ilii I,

214

215

2 0 4

214—215. Kardos Böske : Horgolt falidíszek.

214—215. E. Kardos: Gehäkelte Wandbehänge

KARDOS BÖSKE

216

216. K a r d o s munkák.

Böske:

Horgolt

betétekkel

díszített

kézi-

216. E . K a r d o s : Handarbeiten mit gehäkelten

Einlagen.

GIERGL ALAJOS

A mult század negyvenes é s ötvenes éveiből s z á r m a z ó pesti ezilstművek. 217—219. Giergl Alajos e z ü s t m ű v e s mester munkái.

217—219. Pester Silberarbeiten d e s Alois Giergl a u s den vierziger und fünfziger Jahren d e s vorigen Jahrhunderts.

PRANDTNER JÓZSEF, SZENTPÉTERY JÓZSEF, BÖHM JÓZSEF

220

A mult s z á z a d negyvenes és ötvenes éveiből s z á r m a z ó pesti ezüstművek. 220. Prandtner József. — 221. S z e n t pétery József. — 222. Böhm József.

221

Pester Silberarbeiten a u s den vierziger und fünfziger Jahren d e s vorigen Jahrhunderts. 220. J. Prandtner. — 221. J. Szentpétery. — 222. J. Böhm.

HORVÁTH BÉLA

225

22í. Horváth Béla : A sebestllt bajtárs. B r o n z s z o b o r mintája.

223. B. Horváth : Der v e r w u n d e t e Bronzeguss.

Kamerad. Modell ftir

A

Z ERZSÉBET-EMLÉKRE hirdetett ötödik pályázat június hó 2-án járt le. Ez alkalommal 35 művész vesz részt a pályázaton, amelynek bíráló bizottsága e sorok írásakor tanácskozik a pályázatok felett. Lapunk legközelebbi számát e nagyjelentőségű pályázat ismertetésének akarjuk szeníelni s akkor a jelesb műveket képben is mutatjuk be olvasóinknak. FÉNYŰZÉS ELLENI LIGA RUHATERVPÁLYÁZATA. A Fényűzés Elleni Liga az alant részletesen felsorolt nőiruhatípusok terveire pályázatot hirdet, irányelvül tűzve ki a tervezőknek, hogy formában, ízlésben ne távolodjanak el túlságosan a mai divattól, mivel a Liga a szegényebb sorsúaknak lehetővé akarja tenni, hogy tavalyi öltözékeiket feltűnés nélkül hordhassák. A ruhatípusok, melyek közül a tervezők egyre-egyre vagy többre is pályázhatnak, a következők : 1. Utcai ruha (kabát é s szoknya). 2. Délutáni (látogató) ruha. 3. Estélyi ruha. 4. Blúz. 5. Pongyola. 6. Nappali köpeny. 7. Estélyi köpeny. A ruhák anyagául lehetőleg a pamutbársony, plüss, félgyapjú vagy selyem szolgáljon, tilos a sötétkék szövet, a covercoat használata. Díszítési célokra lehetőleg magyar hímzés, magyar csipke vagy sujtás használandó, az ekként díszített művek a pályatervek elbírálásánál előnyben részesülnek. A díszítésben feltétlenül kerülendők a költséges anyagok (prémszegély, prémgallér stb.). A ruhák méretei tekintetében a tervezők a következő méreteket túl nem haladhatják : Kosztüm 4 1 / 2 m.; robe-manteaux 4 m. Köpeny 3 l l t m, a szoknya bősége 3 m, szegélye a földtől 20—25 cmnyire legyen. Ruhaujjaknál is a takarékosság a fontos : ú. n. sonkaujjak kerülendők, szintúgy a gallérnál is a többsoros mellőzendő. A pályázók terveiket 30 cm nagyságban, lehetőleg színesen tartoznak készíteni, oly módon, hogy az bármely nőiszabóműhelyben kivihető legyen. A rajzok beküldésének határideje f. évi augusztus hó 1-je. A pályatervek jutalmazására a Liga elnöksége mindegyik típusra a két legjobbnak a következő díjakat állapította meg: utcai ruha egy drb 150 koronás és egy drb 75 koronás díj, délutáni ruha 100 és 50 koronás ; estélyi 150 és 75 koronás; blúz 60 és 30 koronás; pongyola 60 é s 30 koronás; esti kabát 100 é s 50 koronás; délutáni 100 é s 50 koronás. A pályaművek elbírálását és a díjak odaítélését egy vegyes bizottság végzi, melyben részt v e s z : az Iparművészeti Társulatnak, a Női szabók Ipartestületének és a Fényűzés

À

Magyar Iparművészet.

Elleni Ligának 3 — 3 tagja, ez utóbbi testület elnökének vezetése alatt. A díjazott terv tulajdonjoga a tervezőé, de a Ligának joga van azt a szeptember hó folyamán a Nemzeti Szalonban rendezendő kiállításon bemutatnia, joga van továbbá e kiállításon a díjazott pályaművet bármely szabócégnek az azon feltüntetett s a tervező által megszabott árért a maga részére kizárólagos joggal megvásárolni. A Fényűzés Elleni Liga e kiállítás céljaira szívesen veszi minden olyan tervnek vagy tárgynak beküldését is, mely az olcsó, ízléses és egyszerű női ruházat kiegészítő része lehet, mint kalap-, ernyő-, kézitáska-tervek és modellek beküldését. Bővebb felvilágosítással a Liga irodája szolgál, Szentkirályi-utca 36. szám alatt, ahová a pályaművek is küldendők.

SZAKOKTATÁS,

SZAKOKTATÁS K OSZTÜMÖK,

VERSEK

ÉS

ZENE. A

magdeburgi iskola első a német iparművészeti tanintézetek közt, amely divatosztályt szervezett a német piac jövendő helyzetére való tekintettel. Ennek az osztálynak vezető tanára, Bosselt Rudolf, nemrégiben valóban ötletes módon mutatta be növendékeinek és a művészet iránt érdeklődő közönségnek a különböző korok viseleteit. Egy ünnepi est keretében olvasztotta ö s s z e a film-divat-képeket a költészettel s a zenével. Megnyitóul Hafizverseket szavaltak s a vetítés perzsa ruhákat mutatott be. Majd sorra következtek azután : ó-indus líra megfelelő kosztümökkel a Sába királynője zenéjével ; Anakreon-versek görög freskókról vett ruhákkal s Göthe költeményével : Gofí und die Bajadere. Bocaccio és Petrarca műveiből vett részletek kísérték az olasz reneszánsz pompázatos kosztümjeif, míg Dürer é s Hans Sachs Nürnbergjét, polgárnői viseletét Wagner Mesterdalnokainak hangja közvetítette. A francia egykorú öltözékeket angol groteszk példák követték, ladyk négyesfogaton. Majd Molière kora zendült meg, hogy azután helyet adjon Mozart zenéjének és Göthe korából való árnyékképeknek. A forradalmi idők a szélvihar szárnyán perdülnek le és előkelő nyugalommal követték őket a jó nagymamás viseletek Ó-Berlin és Potsdam utcáin, mialatt Schubert-dallamok verték a taktust. A modern viselet, anno 1912 nagyon lélektelennek, üresnek érződött s csak a Rainer Maria Rilke kísérő versei öntöttek bele életet. A magdeburgi iparművészeti iskola divatosztálya készítményeivel is finom szelleméről é s a festői kultúra iránt való nagy fogékonyságáról tesz bizonyságot a szakkörök előtt. 5

209

er^.3

L^KlhD s^A^csao

cr«k s (ntsccks cr^ao castus c^xa CXA s C^SSJ ^ s cCkse^s^aos^

SZAKIRODALOM

K

SZAKIRODALOM

ÖNYVMŰVÉSZET. Kéí új magyar könyv fekszik előttünk, melyek a háborús 1916-os évszámot viselik címlapjukon. S a háborús évszám ellenére semmi háborús ízléstelenség el nem csúfítja őket, noha többékevésbbé tartalmilag mind a kettő a háborúval van összefüggésben. B a l á z s Béla könyve az egyik : „Lélek a háborúban". És mintha csak testvére volna, úgy hasonlít rá külsejében K o s z t o l á n y i Dezső könyve: „Tinta". Ugyanegy kiadójuk: K n e r Izidor, Qyoma ezúttal is gondoskodott róla, hogy a nyomdájából kikerülő kész könyv megjelenésének egyszerűségével, csinosságával példaadó erejű legyen. S a pántlikás, kokárdás, trikolóros könyvcímlapok mostani szörnyűségei között, melyek öt és tízezer példányban éljeneznek a kirakatokban, jólesik e tisza nyomatú, finompapirú, gondosan kötött könyveket lapozni, melyek nemes tartózkodással juttatják érvényre az oldalak szépségét. Balázs Béla könyvét a külföldi folyóiratokból jól ismert D i v é k y József, magyar származású illusztrálóművész díszítette. Jól rajzolt, kissé archaizáló képek ezek, hajdanifametszetekre emlékeztetnek. Nem könyvdíszek a szó iparművészeti értelmében, csak könyvben felhasznált háborús rajzok. De művészember szíve rezdül bennük a magyar baka minden mozdulatával és pompás rajztudás érezhető mögöttük. Kár, hogy csak háborús megpróbáltatásaink válságai hozzák haza egy-egy időre a legizmosabb tehetségű magyarokat.

iszlám, a középkori keleti kertekkel, Itália, Spanyolország és Portugália reneszánszkeríjeivel foglalkozik, a másodikban tárgyalja a francia, angol, német, németalföldi, XIV. Lajos korabeli kerteket, a keleti kertek utánzását, Kina és Japán kertművészetét, az angol kerteket s a XIX. század főirányait a kert művészetben. Másfél évtizedre terjedő szorgalmas kutatásnak eredménye ez a hézagpótló munka, mely a kertekről szóló irodalmi ter-

Nagy Sándor : Exlibris.

KERTEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE. (Gothein, Marie Luise : Geschichte der Gartenkunst. I.—II. Bd. Mit 637 Tafeln und Illustrationen. Jena, Eugen Diederichs, 1914. Ára 40 M.) Az újabb időben a kertművészetet tárgyaló, irodalmi beccsel bíró művek örvendetesen szaporodnak. A megjelent művek legtöbbje egyes országok kertművészetével vagy a kertművészeíet érintő speciális kérdésekkel foglalkozik. Ez a munka áttekintést nyújt a kertművészet történeti fejlődéséről. Az első kötetben Egyiptom, Nyugat-Ázsia, Görögország, a római birodalom, Bizánc és az

À

210

csk^d.sc^hc *«*s>c*«h^>c*»t.ő

Alexander Nagy : Exlibris.

mékek, leírások, akták, szétszórt számadások, festmények, rajzok és metszetek lelkiismeretes felhasználásával, egyes kiváló tudósok útbaigazítása mellett készült s a berlini kir. építészeti akadémia támogatásával jelent meg. Szerzője a kertek fejlődéstörténetére helyezi a fősúlyt s tudományos módszerrel a típusok keletkezéséről, fejlődésmenetéről és elterjedéséről igyekszik lehetőleg kimerítő képet nyújtani. Az egyes korok szelleme, erkölcse, életmódja, társadalmi élete, politikai vonatkozásai mind visszatükröződnek a kert művészetében. Minden nagyobb szellemi áramlat

a kertet is érintette, hatást gyakorolt rá s a világtörténelem nem egy nagy alakja mint kertgondozó és fenntartó jelenik meg gyakran új megvilágításban. Különös szeretettel foglalkozik a kertművészet első periódusaival, a kerteknek úgyszólván archeológiájával s ezért annál nagyobb elismerés illeti a szerzőt, mert alig akad mű, mely ezt tárgyalná. Itt természetesen sok még a felderíteni való, sűrű még a homály, melyet sem ásatások, sem a korunkra maradt régi feljegyzések nem tudtak eloszlatni. A kertművészetet mindenüt kapcsolatosan tárgyalja az építészettel és a kertek díszítésére szolgáló szobrászattal. Egyiptomban a sík terület, az erdőben való hiány adott impulzust arra, hogy a kertek művelésére, gondozására, a virágok kultuszára gondot fordítsanak s így az egyhangúságba életet öntsenek. Az építészetben megnyilvánuló szigorú szimmetria a kerművészetben is éreztette befolyását. A babiloni kertek ellentétben állanak az egyiptomiakéval. Itt a virágkultusz helyét a fák kultusza foglalta el. Különösen magas művészi színvonalon állanak a római kertek, melyekről a pompéjii faliképek és ifj. Plinius leírásaiból szerezhetünk adatokat. A ház és a kert közti összhang, a pompás kilátásra való törekvés s egyáltalán a kertművészetben elért eredmények a későbbi korokban is éreztették hatásukat. A római kertek pompájával vetekszenek a nyugatázsiai kertek továbbfejlődéséből keletkezett bizánci, perzsa és mór kertek. Itt is látjuk a szigorú tagozást és a szoros kapcsolatot a kertművészet és építészet között. A keríudvar fellépése s ezzel hatalmas vízművek, terraszok létesítése, bár ezek a nyugaton sem voltak egész ismeretlenek, színes ornamentikával ellátott építészetük meseszerű pompát kölcsönöznek a kerteknek. A spanyolmór kertművészetnek egyik legszebb példánya a granadai Alhambra. A középkor rideg világnézetével, állandó villongásaival nem kedvezett a kertművészet fellendülésének. Középkori kertekkel leginkább klastromok és zárdák udvaraiban találkozunk. Erre a korra nézve fontosak azok a képekben gazdag kéziratok, melyek a kerteknek virágokkal, vízmedencékkel, kutakkal, gyepágyakkal, lugasokkal, Iabirinthusokkal való díszítését tüntetik föl. A fejlődés művészi fokát mutatják a reneszánsz kertek, melyeknek igazi hazája Olaszország. A palotaépítészet virágzásának korában a dombos, lejtős terep szeretete, a kilátás pompájának kívánalma érdekes terraszok létesítésére vezetett. A terraszok támfalai,alépcsők,lugasok, barlangok vízesésekkel és figurális díszekkel párosulva adták a tagozás architektónikus elemét, melybe a lakóház illeszkedett.

A palota és a palotakert teljes összhangban vannak egymással, s mint egykor NyugatÁzsia fejedelmei, úgy a reneszánsz nagyjai is inkább díszkertükben tartózkodtak, mint palotáikban. A kertművészet legbuzgóbb ápolói közt a fejedelmek és a pápák foglalják el az első helyet. Az olasz reneszánsz kertművészet mestere Pierre Ligurio, kinek művészi tehetségét alkotásainak egész sora tanúsítja. A szökőkutak, vízesések s egyéb vízművek sokasága az olasz barok-reneszánsznak egyengette az útját, melynek legkiválóbb képviselői a Fontana-tesfvérek. Az olasz reneszánsz befolyása alatt létesültek francia, angol, németországi és németalföldi reneszánsz kertek is s ezek természetesen a különféle helyi, klimatikus stb. viszonyok szerint más és más jelleget mutatnak. A XVII. és XVIII. század díszkertjeit Középés Nyugat-Európában különösen a fejedelmek tartották fenn. A kor építészete, mely meglepő nagy arányokban nyilatkozik, irányt szab a kertek fejlődésének is. Le Nôtre nagyarányú terveinek kivitelében XIV. Lajosban talált pártfogóra. Alkotásainak fénypontja a versaillesi kert. Óriási dimenziók, szimmetrikus elrendezés, az építészetnek a természettel való harmóniája, az ügyesen elrendezett szobrok, szökőkutak s mesterséges tavak mély s fenséges hatást biztosítanak neki. A kínai és japán kertek tárgyalásánál a szerző utal arra a káros befolyásra, melyet ezek Európa északi és nyugati részére gyakoroltak. Anglia és Franciaország szakítottak elsőben ezzel az iránnyal, de utóhatásaitól nem egyhamar tudtak szabadulni. A kertművészet ebben a korban elvált az építészettől s a festészet hatása alá került. Ez jellemzi főképpen a helytelen irányt. A XIX. században s az újabb korban, mikor a megváltozott viszonyok az építész elé más feladatokat tűztek, a kertművészet, mely az építészettel többnyire párhuzamosan haladt, új irányt vett. A kertvárosok létesítésére irányuló mozgalmak a kertművészetnek új lendületet adtak, városi parkok, ligetek keletkeztek a nyugati nagy városokban, főképpen Angliában. Az újabb időben a családi ház és a házi kert ad bő alkalmat az építésznek és a kertművészetnek új feladatok megoldására. Az alapos készültségről tanúskodó munkát az archeológusok, a művészettörténészek és a kultúrhisztorikusok is haszonnal fogják forgatni s ösztönt fognak nyerni a részletkutatásokra. A kerfkedvelők és kertépítfetők pedig a mult nagy mintáiból sugallatot meríthetnek az új alkotásokhoz. Ezért reméljük, hogy Gothein munkájának gyümölcsöző hatása a jelenkor kertművészetében is fog érvényesülni. Sz. L. 4*

SZAKIRODALOM

211

LEVELESLÁDA ENGLISH SILVERSMITH. Igen tisztelt

EVELESi's LADA. KRONIKA

Szerkesztő

Úr, olvasta-c, kérem,

Az Est cikkét, a m e l y e g y v a l ó b a n f e l h á b o r í t ó é s e h á b o r ú b a n k é t s z e r e s e n s ú l y o s m u l a s z t á s é r t teszi f e l e l ő s s é a L o v a r e g y l e t e t . A r r ó l volt b e n n e s z ó , h o g y az e g y e s v e r s e n y e k nyerteseinek szánt tiszteletdíjakat a n g o l é k s z e r é s z c é g e k szállították a Lovaregylet i g a z g a t ó s á g á n a k . Nem az angol JockeyClubnak, hanem a magyarnak, annak, amelyet S z é c h é n y i a l a p í t o t t é s a mi b o l t o s s e g é d e i n k m e g gallértisztftóink belépődíjaiból m e g tétjeiből v á s á r o l j a a t i s z t e l e t d í j a k a t . É s n e m tíz é v v e l ezelőtt, h a n e m m o s t t ö r t é n t ez, a m i k o r t u d v a l e v ő l e g n e m a l e g g y ö n g é d e b b a m a g y a r - a n g o l külpolitikai v i s z o n y é s a m i k o r talán éppen éhtifuszban sínylődnek a mi m a g y a r v é r e i n k a z o k n a k a z E n g l i s h s i l v e r smitheknek jóvoltából, akik ottfogták a h á b o r ú kitörésekor a m a g y a r o k a t . É s ha nem így állnánk is m a az a n g o l o k k a l — nincs m a g y a r ötvösipar, nincs magyar ékszerészcég, amely a sportversenyek jutalomdíjait művészi g o n d d a l m e g tudná c s i n á l n i ? I g a z tisztelettel, h á l á s o l v a s ó j a Korall

Oszkár,

K

R

Ó

N

I

K

A

Abrudbánya.

A szerkesztőség válasza. Mi olvastuk azt

212

valamelyik magyar iparművésztől. Tessék nekem mutatni vagy egy serleget, vagy egy zenélő albumot, de csinos legyen é s ezüstből legyen rajta egynéhány szép kövér sündisznó, azonkívül egy műkotorék és esetleg a Tattersall is rajta lehet, de ennek az utóbbinak nem muszáj okvetlen ezüstből lenni." A sportjutalmak megszerzése jó magyar szokás szerint mindig az utolsó huszonnégy órára marad ; ezért kell azoknak az árúházak meglevő, még el nem adott árúiból kikerülni. Holott a magyar iparművészektől a Társulat közvetítésével minden nemes anyagból, finom, ízléses és nem is drága jutalomtárgyakat lehetne rendelni, csak egy kis előrelátás és jóakarat kellene a dologhoz. Az english silversmith-ek a magyar patópálkodáson híznak nagyra.

az újságközleményt és természetesen megbotránkoztunk a magyar iparművészet e teljes semmibevevésén. De őszintén megvallva : nem csodálkozunk rajta, mert ha akadnak magyar hatóságok, amelyek nem tudják, hogy mi fán terem a magyar ötvösipar, mit várhatunk a LovaregyletfőI, amely még talán az ivóvizet is Londonból hozatja az istállófiúknak. Az ő szemükben London az ízlés, a kereskedelmi és ipari megbízhatóság gócpontja, a sportférfiú Mekkája, a fehérneműjöket Londonba küldik tisztítani és megesküsznek rá, hogy a cigaretta csak angol szopókából szíva élvezetes. A magyar iparművészek pedig hasztalan kérik, sürgetik, hogy a sok ezer koronára rúgó sportjutalomrendelésekből ők is lássanak valamit. Néhány év óta a földművelési minisztérium és a főváros itt-ott vásárol társulatunk útján néhány fémtárgyat, volt már rá eset, hogy magyar footballisták is gondoltak az Iparművészeti Társulat közvetítésére, de azért még most is nagyrészt művészietlen holmik, az ékszerészboltok raktáraiból előkerülő griffmadaras, ezüstpatkós, lovaglópálcás ezüsttárgyak szerepelnek mint pályabérek a küzdőtéren. Súlyra mérik az iparművészeiét. Ha történetesen az iníézőségben akad valaki, aki a magyar iparművészek munkáiról s a lapunkban több ízben közölt művészies juíalomtárgyakról tudomással bír, akkor a versenyrendező sportbizottság ekként intézkedik. Megjelenik az Iparművészeti Társulatnál hétfőn reggel egy atléta. „Van szerencsém. Kérem a Sündisznókotorékverseny rendezőbizottsága kedden délután hat órára szeretne egy csinos ezüsttárgyat

S

ZTRAKONICZKY KÁROLY TEMETÉSE. A Magyar Iparművészet hősi halált halt munkatársának, Sztrakoniczky Károlynak földi maradványait a tamanováci csatatérről hozzátartozói hazaszállíttatták és május hó 24-én a kerepesi-úti temetőben örök nyugovóra helyezték. Koporsója körül voltak a magyar tudományos, irodalmi és művészeti élet képviselői s az a szűkebb baráti kör, melyhez Sztrakoniczky Károly életében tartozott s amely az ő nagyralendült pályájától még oly sok sikert remélt. Koporsóján ott feküdt a Magyar Iparművészet szerkesztőségének koszorúja is s lapunk képviseletében a végső tisztességen: F i e b e r Henrik, N á d a i Pál és G y ö r g y i Kálmán jelentek meg, akik a gyászbaborult anyának (a fia elvesztése óta özvegységre jutott úrhölgynek) részvétüket tolmácsolták. Fájdalmas circumdederunt, magasan szárnyaló beszéd, néma könnyek, katonazene, ropogó sortűz és halvány rózsákból font koszorú kísérték az örök éjszakába Sztrakoniczky Károlyt, akinek a koporsójára oda volt írva a fájdalmas tragédia: élt 26 évet. Egy nyírfából összerótt egyszerű fakereszt, amelyet most egy éve katonabajtársai szúrtak a sírja fölé, az hirdeti most emlékét a kerepesi-úti temető árkádjai melleit. A magyar építő- é s iparművészetből, amelyről gyönyörű álmokat szőtt, ennyi maradt neki... NEMZETI ÉPÍTŐMUVÉSZETRŐL. Az osztrák építészek egyesülete nemrégiben egy felhívásban kérte a magyar mérnökök és építészek hivatalos egyesületét, nem lehetne-e a háború után a magyar építészek törekvéseit az osztrákéival összeegyeztetni. S nem

À

volna-e célszerű ennek a megvalósítását, a pályázatok kölcsönösségének biztosítását már most előkészíteni az elkövetkezendő időkre. Ez a gondolat — bár eleve megvalósíthatatlannak látszott — mégis az építészek köreiben igen sokáig foglalkoztatta a kedélyeket. S ennek a gondolatnak sugalló hatása alatt született meg az az érdekes előadás, amelyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben május 15-én K e r t é s z K. Róbert tartott : A nemzeti építőművészetről. Előadása voltaképpen vitatkozás az építőművészet kozmopolitikus felfogásával. Wagner Otto, a nagynevű bécsi szecesszionista ennek ma a legelső képviselője. Lényege e felfogásnak az, hogy az építészi alkotások művészi kifejezésének az összes kultűrcentrumokban hasonlónak kell lenni, mert az állami berendezkedések és az életmód csaknem teljesen azonos mindenütt. Wagnernek ez az okfejtése egyenes következménye az ő egész modernizmusának, mely csupán a célszerűséget s annak kifejező formáit fogadja el az építésre irányítóknak. Ezzel szembehelyezkedik az építőművészeinek az a tradicionalizmusa, melyet K e r t é s z K. Róbert képvisel az ő nemzeti lélektől áthatott fejtegetésében, amelynek lényege az, hogy nekünk a múltból meglevő nemzeti építőhagyományaink, másrészt népművészetünk gazdag kincsesháza a nemzeti építőművészet felé való törekvést írja elő. A román és gót építés idejéből megmaradt műemlékeinken — a jáki, zsámbéki és bényi templomokon leginkább — meg lehet látni azt a sajátos vonást, mely ezeket a nyugat többi országában épült emlékektől megkülönbözteti. A felvidéki pártázatos reneszánsz-házak is nemzeti irányú fejlődést jelöltek meg, a XIX. század kúriáiban is van valami magyar jelleg. Mindezek öntudatos ismerete és tanulságaik értékesítése a műegyetemi építész-nemzedékek nevelésénél nagyon fontos s azért alapfeltétele ennek a nagyobb műemlékkutatás, a mult emlékeinek fölkutatása, föltárása, szakszerű fölmérése, lerajzolása, fényképezése, műtörténeti és művészeti szempontból való tárgyalása. Másrészt azonban a népművészet kincseinek anyaggyűjtése és a néprajzi múzeum mielőbbi végleges és méltó elhelyezése is sürgős. Előadásának további részében arról a magyar építőművészeiről beszélt K e r t é s z K. Róbert, mely bizonyos tervszerűséggel igyekezett egy magyar stílust teremteni. Feszi gyönyörű Vigadójában a középkori, Lechner az indoizlam építőművészeire támaszkodott és bár bevallottan magyar építőstílus megteremtésére törekedtek, nem sikerült tulajdonképpeni céljukat elérni, mert csak egyénit alkottak. (Lechnerre vonatkozólag azonban alkalmasint téve-

désben van a tudós előadó, mert ő sohasem állította, hogy amit ő csinál, az magyar építőstílus, hanem csak arra buzdította a köréje csoportosuló fiatalokat, hogy, amint ő maga is tette, a magyar formavilágba való elmerüléssel és a saját nemzeti s népi hagyományaink szerető megbecsülésével tökéletesítsék egyéni művészetük fejlődéséf — és így lényegben ugyanazt hirdette, amit most az előadó is propagál.) A Lechner-féle magyaros irányzat a nagy mester halálával meg is akadt. Sőt bosszankodva látjuk a vidéki városokban fel-felbukkanni az eltorzult és félreismert Lechner-irányt. (Lechner maga semmitől sem óvta annyira az utána következőket, mint az ő építészeti gondolatainak utánzásától vagy alkalmazásától.) Tökéletesen igaza van tehát az előadónak abban, amikor azt hiszi, hogy ma már ebben a kérdésben is sokkal tisztábban lát és nyugodtabban ítél az építőművész és a nagyközönség, mint húsz vagy akár csak öt év előtt is. Érezzük, hogy Lechner korszakos jelentőségű volt a magyar építőművészeiben és mégis érezzük, hogy az általa kelteit nagy mozgalom hullámai elcsitultak. Még nincsen meg a végleges eredmény, nincs meg a kézzelfogható magyar stilus és annak szabályokba önthető formanyelve, de remélhetjük, hogy az isteni szikra sokak lelkében gyulád ki s adódik össze teremtőerővé. A gondolatokban és reformeszmékben gazdag előadás a tennivalók egész kis nemzeti építőprogrammját adja. És nagyon szerencsés felelet az osztrák építészek tapogatózásával szemben, mert a mi külön nemzeti életünk és ezeréves multunk külön útjait jelöli meg, amire mindannyiszor rá kell mutatni, valahányszor a háború utáni élet kulfúrprogrammját a mostani fegyverbarátság örve alatt idegen mesgyékre akarják terelni a lelkesedés vámszedői.

KRÓNIKA

E

LŐADÁSOK A BÚTORRÓL. A fokozódó iparművészeti érzéknek s a nagyközönség nemesbülő ízlésének bizonysága, hogy immár színházi helyiségbe is el lehet csábítani, hogy a búforstílusokról szóló előadást hallgasson meg. N ó v á k András, a jónevű iparművész-tanár cselekedte ezt meg, akinek három, vetített képekkel kísért műtörténeti előadását valóban igen szépszámú közönség hallgatta három délután az Uránia-színházban. Rövid történeti összefoglalása volt e három előadás a bútor egész történetének a klaszszikus világtól egészen a történeti stílusok sorát bezáró biedermeierig s mindenből annyi ismeretet nyújtott, amennyivel egy-egy stílus legjellemzőbb berendezkedési formáit megismertethette és az emberi lakás képét kialakíthatta. Az előadásokon megérzett, hogy

215

KRÓN1KA

tervezőművész és jó anyagismerő az előadó. Minden tektónikus szempontból volt megvilágítva, a stílusok az anyagi és szerkezeti formák alakulásaiból voltak levezetve. Sok-sok jellemző példán, gyönyörű vetített képéken mutatta be, mily logikus vagy díszítő gondolatok vezették a régi bútorművészek kezeit, mialatt azokat s műremekeket megalkották, melyek ma a régi paloták és múzeumok díszei. Kár azon- Az O.M.Kir. Iparműban, hogy az előadó,aki maga vészeti Iskola grafia modern magyar iparművé- kai oszt. munkáiból. szetnek egyik tehetséges alkotómunkása, ott zárta le az előadásait, ahol éppen a mi korunk törekvéseinek jellemzése következett volna. Mert sajnos, minálunk is még sokkal több embert kell meggyőzni a napjainkbeli törekvések jogosultságáról, mint a királystílusok pompás darabjainak amúgy is elbűvölő szépségéről.

A

Z

214

IPARMŰVÉSZETI MŰVEK JOGVÉDELME. Csak a hivatásos iparművészek meg a jogászok tudják, mily sok kár, mennyi anyagi veszteség, a pereknek milyen áradata származik abból, hogy a mi törvényeink nem védik meg a szerző jogát az iparművészeti alkotásban. Most, hogy a mi kormányunk a szerzői jog védelmét a szellemi, irodalmi, színházi és művészi alkotások egész területére kiterjesztette s nemcsak itthon, de a külföldön is védeni akarja a magyar szerző jogait a kalózkodástól, — megint csak el akart feledkezni az iparművészekről. S megeshetett volna, hogy létrejön egy olyan törvény, amely a cérnagurigától a vásári szeníképig mindent megvéd a jogtalan utánzástól, éppen csak az iparművészek verejtékes munkáit lehetett volna szabad prédának tekinteni. Szerencsére a szerzői jognak egy értékes magyar munkása, társulatunknak e tekintetben megbízottja, S z a l a i Emil dr. állandóan ébren tartja e kérdést és buzgalmával el is érte már, hogy lapunkban való felszólalásaival, közgyűlésünkön tartott előadásával és a szakirodalomban való sürgetéseivel a kodifikátorok figyelmét felhívta az évtizedes mulasztásokra. Az iparjogvédelmi bizottságban immár az Iparművészeti Társulat kiküldöttjei is helyet foglalnak s e bizottságnak az Országos Iparegyesületben minap tartott ülésén behatóan tárgyalták kiküldötteink ezt a kérdést. Szalai dr. tagtársunk hosszabb előterjesztésben számolt be az eddig történtekről s megemlítette, hogy a berni egyezménynek

Vignette. Graphische A b t e i l u n g d e r k. Kunstgewerbeschule.

úgyszólván előestéjén kötelességünk sürgősen figyelmeztetni az összes illetékes kormányhatóságokat arra, hogy az iparművész szerzői joga épp úgy becikkelyezendő, mint ahogy eddig már gondoskodott a kormány a képzőművészek és építészek jogos igényeinek biztosításáról. Hosszú és kimerítő vita indult meg az előterjesztés felett, amely a további teendők tekintetében elfogadta Szalai dr. javaslatait. Még június hó folyamán újabb érte^

^

jg

^

^

g

t á r g y

_

ban s így remélhetőleg e nagyon erélyes és körültekintő akciónak meg is lesz a foganatja: a vitás esetek, melyek az iparművészeti szerzőség kérdésében oly gyakoriak voltak, a minimálisra fognak sülyedni, hogyha egy jóakaratú és precíz törvény védelmezi meg az alkotásokat és alkotó szellemet. WERKBUND KELETEN. A német Werkbund, amelyet mostanában több oldalról súlyos támadások értek azért, mert a kereskedelmi érdekek s az exportipar szolgálatában túlmesszire ment, mit sem törődve e támadásokkal, a Kelet felé terjeszkedik. Azt olvassuk most, hogy a török kormánytól Konstantinápoly egyik legszebb helyén ingyenes építési telket kapott és azon egy kiállítási célokra szolgáló állandó jellegű német házat szándékozik építeni. Kétségkívül szerencsés ötlet sugalta a Werkbundnak ezt az elhatározását. A Keletet eddig csak a szemétárúkereskedők tekintették a maguk fogyasztójának s a jobb, szolidabb termékeket pro dukáló ipar legfeljebb fölényes mosollyal szólt a „balkáni piac"-ról. A Werkbund a maga nagy erkölcsi és anyagi erejével most erre az eleddig lenézett területre reáfekszik s a németek megszokott oktató módszereivel lassanként hozzá fogja szoktatni a jobb és becsületesebb portékák kívánásához. A konstantinápolyi ház eszméje kétségtelenül jobb, mint amilyenek a mi vándorló árúgyüjteményeink és üzleti körleveleink meg nagyhangú pohárköszöntőink a Keleten megnyíló piacról. A török-magyar testvériség a közelmúltban gr. Bánffy Miklós kezdeményezésére kilépett a régi plátói formájából s valóságos kultúrát és gazdasági kapcsolatokat teremtett meg a magyar és török nép között. Nem lehetne-e a Werkbund példáján okulva, a magyar műiparosmunkának és valamilyen képviseletet teremteni Konstantinápolyban ?

À

H

AJÓBERENDEZÉSEK, AZ újságok közgazdasági rovataiban hírek szálldosnak új szerződésekről, német hajósvállalatokról, melyek a jövőben oceánjáratainkat le fogják bonyolítani, hatalmas igazgatókról, akiknek szemöldöke ronthat é s teremthet száz hajóóriást, kormányszubvenciókról és más hasznos és kellemes dolgokról, melyek a háború után erősen fel fogják lendíteni az ipart, a berendezőket, az asztalosokat, a tervezőművészeket — Németországban. Ballin úr, aki egymaga többet tehef a német iparművészetért egy évben, mint tízezer polgári család egész életében, vájjon ö n , aki Bruno Pauli, Riemerschmidet, Pankokot úgy felkarolta, mint a Sforzák Leonardo da Vincit, Ön, aki a német ipar teremtőerejét és ízlését jobban megmutatta Amerikának, mint százezer leírás, tankönyv és művészeti folyóirat együttvéve, vájjon tudja-e, hogy van magyar iparművészet ? Vájjon azok a magyar pénzóriások és hajózási mammutok, akiktől ez függ, tudatták-e Önnel, hogy nekünk is vannak ízléses tervezőink é s minálunk is van kedv, tehetség és lehetőség a nagy luxushajók olyan berendezésére, melyre a külföld képes. Aligha. Mert másképp miért volnának a mi hajóink javarészt bécsi kárpitosok és angol hajómérnökök kissé szürke módján berendezve. El kell ismerni, hogy egypár év óta sokat javultak személyszállító hajóink abban a tekintetben, ami a kényelmet és tisztaságot illeti. De még igen-igen messze állnak attól, amit ebben a tekintetben el lehetne tőlük várni. Azok a nagy bécsi hajók, melyek a Dunán a legnagyobb luxust képviselik, közelebbről megnézve még a kárpitosiparnak ama hőskorát mutatják, mikor a hölgyszalónt nem is tekintették igazi hölgyszalónnak, hogyha nem volt Louis quinze bútorzata, brokátselyem huzata, bronzot utánzó bádog falilámpája és egyéb a nyárspolgárság ah-kiálfásait kiváltó dísze. Tisztelet a kivételeknek, de a sok milliós szubvencióval dolgozó Adria fengerhajózási vállalat sem töri magát azután, hogy ezeket a milliókat itthon és jó tervezőművészektől ajánlott kabinokra, szalónokra é s ebédlőkre költse el, hanem beéri azzal, hogyha a külföldi hajógyár- és berendező-vállalat szokványos plüss-kanapéival indul el a büszke óriás szelni a hullámokat. Vájjon szól-e most, a suttogások, tárgyalások, szubvenció-Ígérgetések idején valaki arról, hogy a kötendő szerződésekbe nemcsak a magyar gépipar jussát, hanem a magyar berendező-művészet igényeit is bele kell venni ? Gondolnak-e a méltóságos é s kegyelmes kijárók, Ígérők és részesedők arra, hogy amit egyetlen hajó megtervezésénél gyári rajzolók é s műszaki másolók munkáira elköltenek, abból három-négy nagyon tehetséges magyar tervező olyan egységes, finom és

európai ízlésű munkát végezne, amely évtizedeken át büszkeségünk lehetne é s sok százezer ember fokozott kényelmi és luxusigényeinek is kielégítőjévé válna. Mi fölvetjük a kérdéseket és nagyon örülnénk, ha ezekre „illetékes" helyről megnyugtató választ kaphatnánk.

C

O NI SELYEM É S CALA1S1 CSIPKE. Mind

a kettő a francia műipar büszkesége. Mindkettővel öregbítették a franciák azt az erkölcsi tőkét, mely híres ízlésük legendáját szövi át és amely évenként igen nagy ö s s z e gekkel gazdagította nagy kereskedelmi cégeiket. Most mindkettőről érdekes dolgokat olvasunk. A lyoni selyemről azt a kis leleplezést olvassuk, hogy most már nem a párisi cégek szállítják Németországba, hanem a — krefeldi gyárak. Eddig is azok szállították egy jelentékeny részét, csakhogy kerülővel. Az utolsó tizenöt évben az alsó rajnamelléki selyemgyártás oly hatalmasan fejlődött, hogy az addig páratlan francia gyártmányokat technikai tekintetben utóiérte, olcsóságban pedig egyenesen túlszárnyalta. Különösen vonatkozik ez a creppekre s a china-creppekre, továbbá a musselin-szövefekre, melyeknek mint ritka anyagoknak festése és appreturája sokáig igen nehezen sikerült a németeknek. Ma már éppen olyan jól csinálják mint a franciák, akik éppen ezért erősen érzik is a Németországból eddig importált árúknak elmaradását. Hja, fogják erre mondani a francia ízlés régi barátai, de azért a mi hölgyeink kitartása a lyoni selyem mellett még sem megokolatlan, mert azoknak a dessinje még mindig utolérhetetlen. Nos ezekről is bebizonyult már, hogy maguk a francia gyárosok sincsenek tőle olyan nagyon elragadtatva, különben nem kérnének mintákat — krefeldi művészektől. Valóságban ugyanis ezek egyrésze kizárólag a franciáknak dolgozik, akiknek mustrarajzolói még ma is teljesen ugyanavval az Ízléssel dolgoznak, mint ötven évvel ezelőtt. Hogy bizonyos fajta selymek, mint például a nyakkendőszövetek már régóta keresettebbek Német országban, mint Franciaországban, az is versenyképes ipari erejük bizonysága. A calaisi csipkéről is szomorú híreket lehet olvasni. A francia műipar e nagyon jövedelmező terméke erősen megérezte a háború hatását. Míg a háború előtt egy évben 88 millió frankot jövedelmezett, már a háború első évében csak 42 millióra rúgott a termelés. Különösen az Északamerikába irányuló kivitel csappant meg, mely egyetlen évben 70 millióról 25 millióra szökött vissza. Összehasonlítva e két iparcikk hanyatlásában rejlő tanulságokat, könnyű kiolvasni belőle azt a veszteséget, melyet a háború Franciaország világpiaci helyzetében jelent.

KRÓNIKA

215

^

^

^

^

K

KRÓNIKA

^

ÉPEINKHEZ. Két pályázat eredményeit találja mostani füzetünkben az olvasó. Az egyik a b é l y e g p á l y á z a í , amelynek Ugye az iparművészeknek igen széles körében keltett érdeklődést. Előző számunkban a külföldi levélbélyegek legszebbjeiből adtunk egy választékos gyűjteményt, a mostani közlésünk arról fogja meggyőzni a szemlélőt, hogy — ha a tervezetek megvalósulnak — nekünk sem lesz okunk a nemzetközi postaforgalomban szégyenkezni. A f e s t e t t b ú t o r o k legsikerültebb példáit egy színes műmellékleten s azonkívül a rendes illusztrációk között mutatjuk be. Egyszerű, jó formák, magyaros, népies zamat ömlik végig e pályamunkákon. Bizonyára méltóak ezek a munkák arra, hogy mintákul szolgáljanak asztalosainknak, példákul tervezőinknek, ízlésnevelőül a laikusoknak. Mindnyájan érezzük, mily fogyatékos e tekintetben az, amit puhafaasztalosok nyújtanak mily sokféle az alkalom a konyha-, előszoba-, hall-, nyaraló- és gyermekszoba-berendezésekben, ahol ezt a műipari ágat érvényesíteni lehet. Az iparművészeti iskola n ö v e n d é k m u n k á i töltik ki a jelen szám egyrészét. Ezúttal talán nem oly gazdag és változatos a tanévvégi eredmény, mint más években. A háború itt is fájdalmasan éreztette hatását, a fiúnövendékek nagy része bevonult, egy jelentékeny százalék el is esett, úgyszólván egész osztályok szünetelni voltak kénytelenek s ha ennek ellenére mégis vannak itt kvalitásban elsőrangú munkák, ez amellett szól, hogy az iskola ezer nehézséggel küzdve is állja a helyét. A hősemlékek, melyek Simay tanár osztályáról kerültek ki, az emlékkövek mai áradatában egyszerű és nemes arányaikkal, ízléses feliratukkal s lapos faragásaikkal tűnnek fel. A háborús viszonyok kevésbbé éreztették hatásukat a nők oktatásában, akik közt a textilosztállyal kapcsolatban még

Az O. M. Kir.Iparművészeti Iskola grafikai osztályénak munkáiból.

^

^

^

^

^

^

—

^

—arnftri~originnnn«i.-nnao

n

újításra is lehetett gondolni : Mihalik tanár vezetése alatt egy kalapkészítő-tanfolyam nyílt, melyen Brett Sarolta volt a szakoktató. Már az első munkák is, melyekből a legjavát közöljük, ízlésről és kedvről tanúskodnak. Az iparművészeti oktatásba bevont nőikalapkészítés tekintetében a fővárosi Iparrajziskola volt a kezdeményező, ahol pár évvel ezelőtt Vértes tanár növendékeinek munkái fölkeltették a figyelmet. Az idén a háborús viszonyok következtében ott ez a tanfolyam szünetelt, de a jövőben, hír szerint, újra folytatni fogja tevékenységét. S csak örülni lehet, hogyha ez a nagyon jövedelmező és sok ízlést igénylő iparága művelt középosztály leányainak újabb elhelyezkedési lehetőséget biztosít azzal, hogy valamennyi érdeklődőnek kiképzését biztosítja. Egy friss és rendkívül megkapó szobrászati alkotás révén új névvel is megismerkedik az olvasó : H o r v á t h Béla : „Sebesült bajtárs" című kisplasztikái alkotása ez, egy bronzszobor gipszterve, amelynek öntési, sokszorosítási és elárusítási jogát az Iparművészeti Társulat vette meg. A világháború egy nagy élménye, zárt, nagyon mozgalmas, drámai kompozícióba sűrítve. Nem virfuózkodás, hanem keresetlen őszinteséggel előadott, markánsul kifejezett vallomás a művésznek egy nagy megrendüléséről. Horváth Béla a legtehetségesebb fiatal művészgárdában kér ezzel magának helyet. Neve egyébként már növendékkorában is, amikor Mátray Lajostól tanult mintázást az iparművészeti iskolán, jó hangzású volt és legutóbb a hősök emlékére szánt akcióval tűntek fel munkái A siker, mely e reprodukcióban közölt munkáját remélhetőleg kisérni fogja, alkalmas lesz arra, hogy elmélyülő, formastudiumokba merülő tevékenységét öntudatossá tegye s pályáját előrelendítse.

Vignette. G r a p h i s e h e Abteilung der k. K u n s t g e w e r b e schule.