Európai Parlament 2014-2019
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
13.7.2016
MUNKADOKUMENTUM A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság Előadó: Agnieszka Kozłowska-Rajewicz
DT\1100968HU.doc
HU
PE585.717v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
I.
Az irányelv tartalma és végrehajtásának állása
A 2004/113/EK irányelv1 elsődleges célja az volt, hogy kiterjessze az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és más vonatkozó irányelvekben2 foglalt, a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatás és a munkaerő piac területén túlmutatóan az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása területére a köz- és a magánszférában3 egyaránt, valamint hogy erősítse a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét ezeken a területeken. Az irányelv tiltja a közvetlen (2. cikk) és közvetett (3. cikk) megkülönböztetést, beleértve a nőkkel szembeni kevésbé kedvező bánásmódot terhességük vagy anyaságuk okán (5. cikk, (3) bekezdés). Továbbá, a zaklatás és a szexuális zaklatás, valamint a megkülönböztetésre felszólító utasítások is az irányelv hatálya alá tartoznak (4. cikk) és ezen az alapon tilosak. Míg a javak és szolgáltatások magában az irányelvben nincsenek meghatározva, hivatkozás van az EUMSZ 57. cikkére, amely kimondja, hogy „a szolgáltatás rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.”. Miközben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata az árut olyan termékként határozza meg, „amely pénzben kifejezhető értékkel bírhat, és amely ennek alapján alkalmas arra, hogy kereskedelmi tranzakciók tárgyát képezze”4, az irányelv értelmében eltérő bánásmód csak azokban az esetekben engedélyezett, amelyekben indokolt és törvényes célt lehet meghatározni (a 4. cikk (5) bekezdése), mint például a csak nőknek létrehozott menedékek a nemi alapú erőszak áldozatai számára . Továbbá a média és a reklámok, valamint az oktatás és az egyéb vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó foglalkoztatás és munkavégzés nem tartozik a 2004/113/EK irányelv hatálya alá. A 4. cikk (3) bekezdése kizárja azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a magánszférában, személyek kisebb köre számára nyújtanak. Az irányelv alkalmazásáról szóló jelentésében5 a Bizottság – a tagállamokkal, a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel és az Equinettel, a civil társadalmi szervezetekkel, valamint más szakértőkkel folytatott konzultációi alapján – arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi tagállam átültette nemzeti jogszabályaiba az irányelvet. A Test-Achats-ügyben hozott ítélet alkalmazását, amelyet a Bizottság a tagállamok fő kihívásának tartott, már befejezték, azonban az irányelv hatékony végrehajtása továbbra is egyéb problémákba ütközik. A leggyakoribb problémák többek között az áruk és szolgáltatások túlságosan megszorító értelmezése, a 4. cikk (5) bekezdés alapján történő eltérő bánásmód tág és néha nem egyértelmű indokolása, valamint a nők terhesség vagy anyaság alatti elégtelen védelme. 2004/113/EK irányelv (a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtása) 2 Például a 2000/78/EK irányelv (a foglalkoztatás egyenlőségéről szóló irányelv) és a 2006/54/EK irányelv (egyenlő díjazás és egyenlő bánásmód) 3 EPRS (2016) E. Carcacciolo di Torella és B. McLellal: A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv tagállamokban történő végrehajtásáról szóló tanulmány 4 A Bíróságnak a 7/68 számú, Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság-ügyben hozott 1968. december 10-i ítélete 5 Bizottság (2015) A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról 1
PE585.717v02-00
HU
2/5
DT\1100968HU.doc
Emellett egy másik jelentős kihívás az olyan zaklatással járó esetek tisztázatlan státusza, amikor a zaklató harmadik fél nem az árukat vagy szolgáltatásokat nyújtó elsődleges személy, hanem digitális platformokon keresztül nyújt szolgáltatásokat. Az előadó úgy véli, hogy míg az irányelv végrehajtása általában véve jó úton halad, alkalmazása valójában nem egységes a tagállamokban, és e tekintetben bizonyos ágazatokban még van elvégzendő munka. Az alábbi jelentés ajánlásai előtt az előadó célja, hogy e munkadokumentumban meghatározza a legfontosabb hiányosságokat és kihívásokat valamennyi vonatkozó ágazatban és az irányelv végrehajtásához kapcsolódó egyéb területek vonatkozásában. II.
Ágazati elemzés
Közlekedési ágazat és nyilvános terek A tömegközlekedésben a problémát elsősorban a zaklatás és különösen a szexuális zaklatás kérdése jelenti, amelyet a 4. cikk (3) bekezdése tilt. A nők zaklatása a közlekedési eszközökön gyakori probléma a tagállamokban, és a felmérések azt mutatják, hogy 1-ből 6 nő1 tapasztalt már nem kívánatos szexuális viselkedést vonatutazás közben. Az egyik kihívás, amelyre a bizottsági jelentés is felhívja a figyelmet, a szolgáltatók felelőssége a zaklatás eseteiben és annak megelőzésében. Míg a zaklatás tiltása a tagállamok nemzeti jogszabályaiban rögzítve van, a zaklató harmadik fél által a foglalkoztatás területén kívül elkövetett zaklatás értelmezése a tagállamok előtt álló egyik kihívás. Továbbá az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban, ahol a bizottsági jelentés megállapítja, hogy nem merültek fel nehézségek, úgy tűnik, hogy nem minden tagállami szabályozás tartalmazza a terhesség és anyaság külön meghatározását mint a nemi alapon történő megkülönböztetés okát. Ez különösen érvényes a közlekedési ágazat és a nyilvános terek vonatkozásában, ahol a nők és néhány esetben az apaság keretében a férfiak rendszeresen fizikai akadályokba ütköznek vagy elégtelen számú pelenkázóhelyiség áll rendelkezésükre, vagy végezetül a nők megkülönböztetése, amiért a szolgáltatók helyiségeiben szoptatnak. Az előadó szeretné a terület bevált gyakorlatait bemutatni, amelyek összhangban állnak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvével, ugyanakkor a rövid távú megoldások kockázatát is kiemelné, amelyek korlátozzák a nők szabadságát, mint például a csak nőknek szóló vagonok. Közösségi gazdaság Elemzésében az előadó túl kíván lépni az irányelv kidolgozásakor hagyományosnak tekintett szolgáltatásokon, és kiemeli az alkalmazás új területeit, különösen egyes szolgáltatások és ágazatok digitalizálását. Az irányelv végrehajtása és az, hogy milyen mértékben alkalmazandó a digitalizált megosztásalapú vagy közösségi gazdaság által nyújtott szolgáltatásokra, továbbra is bizonytalan. A nemi alapon történő megkülönböztetést és zaklatást illetően a legtöbb online platform kifejezetten kijelenti a „zéró tolerancia” politikáját, és azt, hogy a platformról való kizárásra kerül sor, ha a nemzeti jogszabályokat megsértik, azonban felelősségük szerepe továbbra sem világos. Az előadó megjegyzi, hogy míg a megosztásalapú gazdaság jelentős előnyöket kínál a szolgáltatók és a felhasználók számára egyaránt, vannak meghatározandó kihívások és legjobb gyakorlatok a nemi alapú zaklatás eseteiben történő teljes körű védelem és megelőzés biztosítására. Míg a digitalizált megosztásalapú gazdasági ágazat jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé az általuk nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározását, az előadó szeretné megérteni, hogy a nemek közötti The Telegraph (2015). Elérhetőség: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/france/11545643/100per-cent-of-Frenchwomen-victims-of-sexual-harassment-on-public-transport.html, valamint a Guardian-projekt, elérhetőség: http://www.btp.police.uk/advice_and_info/how_we_tackle_crime/project_guardian.aspx 1
DT\1100968HU.doc
3/5
PE585.717v02-00
HU
egyenlőség és a közösségi gazdaság hogyan tudja pozitívan megerősíteni egymást, és milyen bevált gyakorlatokat lehet megfogalmazni a jövőre nézve. Egészségügyi ágazat Az irányelvben a „szolgáltatás” fogalmának meghatározása az EUMSZ 57. cikkén alapul, és ily módon támaszkodni lehet a szolgáltatások szabad mozgásáról szóló ítélkezési gyakorlatra annak meghatározásához, hogy az egészségügyi szolgáltatások az irányelv hatálya alá tartoznak-e. Alkalmazási jelentésében a Bizottság megerősítette, hogy ez az eset áll fenn, és rámutatott arra, hogy egy szolgáltatást, és különösen az egészségügyi ágazatban nyújtott szolgáltatásokat nem feltétlenül annak kell fizetnie, aki számára azt nyújtják. Mindazonáltal maga az irányelv azt is meghatározza, hogy az e szolgáltatások nyújtása közötti különbségek nem képeznek megkülönböztetést, amikor azok a nők és a férfiak közötti fizikai különbségekből erednek. Az előadó szeretne feltárni olyan lehetőségeket, amelyekben a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódot erősíteni lehet ebben az ágazatban, és azt, hogy hogyan lehet a legjobban integrálni a nemek közötti egyenlőség érvényesítését ebben az összefüggésben. Eltérő bánásmód a szabadidős és szórakoztató ágazatban A tagállamok esélyegyenlőségi szerveihez érkezett kérdések és panaszok legnagyobb része a szabadidős és szórakoztató ágazatra vonatkozik. Ezek elsősorban a 4. cikk (5) bekezdésében biztosított eltérésen alapuló olyan eltérő bánásmód igazolásával kapcsolatosak, amelyek például különböző árakhoz (mint az éjszakai bárokba különböző belépőjegyek), szolgáltatásnyújtás visszautasításához (csak nőknek szóló torna) és a nők és a férfiak számára különböző hozzáférési feltételekhez vezetnek (csak nőknek szóló emelet egy szállodában). Amint arról a Bizottság is beszámolt, az irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott eltérések kétértelműséget eredményeztek, a joggyakorlat pedig nem tartalmaz egységes értelmezést. Az előadó szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a tagállamok és esélyegyenlőségi szerveik mennyire széles körűen és eltérően értelmezik ezt az eltérést, és hogy ezek az ellentétes álláspontok hogyan befolyásolják a nemek közötti egyenlőséget a szolgáltatások nyújtása terén. Az előadó szerint az eltérő értelmezésre adott példák nem vezethetnek arra a következtetésre, hogy az 5. cikk (4) bekezdése csak a kétértelműséghez járul hozzá, és a jelentésnek az is a célja, hogy megvizsgálja, hogyan lehet az 5. cikket úgy alkalmazni, hogy az pozitív cselekvést mozdítson elő a nemek közötti egyenlőség eszközeként, mint az a jelen esetben is történt néhány tagállam esetében. Pénzügyi szolgáltatások ágazatai Eredetileg az 5. cikk (2) bekezdése lehetővé tette a tagállamok számára, hogy bizonyos körülmények között eltérő bánásmódot alkalmazzanak, azonban ezt az eltérést a Bíróság 2012. december 21-től kezdődően hatálytalanította a Test-Achats1-ügyben hozott ítéletében. Ennek eredményeként a biztosítók már nem használhattak nemi alapú biztosításmatematikai tényezőket a biztosítási szerződéseik díjainak és juttatásainak kiszámításakor, a tagállamokat pedig felszólították, hogy nemzeti szabályaikat igazítsák az ítélethez. Valamennyi tagállam megfelelően kiigazította szabályzatát, ám még mindig előfordulnak olyan esetek, amikor e szabályok hatékonyságát kritikusan lehet értékelni, mint például, amikor bizonyos biztosítások során folyamatosan nemi alapú biztosításmatematikai tényezőket használnak. Továbbá az utasbiztosítások során is gyakori lehet az eltérő bánásmód alkalmazása, mivel ezek a biztosítástípusok általában kiterjednek a személyes felelősségre és a sürgősségi orvosi 1
A Bíróság 2011. március 1-jei ítélete a C-236/09. számú Test-Achats-ügyben
PE585.717v02-00
HU
4/5
DT\1100968HU.doc
kiadásokra, ugyanakkor a terhességgel kapcsolatos költségekre, mint például a szülés miatti utazáslemondásra gyakran nem1. Az alkalmazás hiányosságainak elemzésén túl az előadó szeretné kiemelni, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni a nemtől független árazásra való váltás kihatásáról, amelyet a Bizottság kihívásként azonosított. III.
Az irányelv alkalmazásának megerősítése
Az esélyegyenlőségi szervek szerepe A 2. cikk megköveteli a tagállamoktól, hogy nevezzenek ki esélyegyenlőségi szerveket, amelyek fő feladata ezzel az irányelvvel kapcsolatosan a nemen alapuló megkülönböztetéstől mentes, mindenkire vonatkozó egyenlő elbánás előmozdításának, elemzésének, nyomon követésének és támogatásának biztosítása. Bár a Bizottság jelentése arra a következtetésre jut, hogy valamennyi tagállam létrehozta ezeket a szerveket, azok hatékonysága a megjelölt célok elérése tekintetében ingadozni látszik. A bizottsági jelentéshez való hozzájárulásként az Equinet értékelést2 készített, amely néhány esélyegyenlőségi szerv esetében számos nehézséget tárt fel feladataik gyakorlatban való teljes megvalósítása tekintetében. Például néhány esélyegyenlőségi szerv nem tudott személyeket képviselni peres eljárásokon keresztül, másoknak nem volt kellő számú belső szakértője a technikai kérdések kezelésére, vagy konkrét erőforrásuk ahhoz, hogy megértsék az egyenlő bánásmód elvének tágabb összefüggésében történő alkalmazását az áruk és szolgáltatások területén. Az esélyegyenlőségi szervek munkájának megerősítése érdekében az előadó szeretné meghatározni a bevált gyakorlatokat és az együttműködés lehetséges területeit. A nemek közötti egyenlőség és figyelemfelkeltés Míg a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód tekintetében jelentős előrelépés történt az áruk és szolgáltatások területén, a gyakorlati alkalmazásban továbbra is meglévő hiányosságokat kezelni kell. Az előadó reméli, hogy a figyelemfelkeltés valamennyi érintett fél, többek között a szolgáltatók és az ügyfelek körében, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó ágazati ajánlások alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az egyenlő bánásmód elvének gyakorlati alkalmazását az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása területén gyűjtött mindennapi tapasztalatokhoz alakítsák.
Ír jogi és egyenlőségi osztály (2007). A biztosítási ügyekkel foglalkozó munkacsoport jelentése. Equinet (2014). A 2004/113/EK irányelv végrehajtása; A nemek közötti egyenlőség az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén: az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek szerepe 1 2
DT\1100968HU.doc
5/5
PE585.717v02-00
HU
