Európai Parlament 2014-2019
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
17.11.2015
MUNKADOKUMENTUM a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság Előadó: Maria Arena
DT\1078981HU.doc
HU
PE571.751v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia, valamint annak a szegénységben élő emberek számának 20 millióval való csökkentésére irányuló célkitűzése elfogadása óta a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettség mérésére használt mutató (AROPE) meghatározása a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő népesség azon részére terjed ki, akik megfelelnek a következő három feltétel legalább egyikének: 1. a szegénységi küszöb alatt élők (AROP), azaz a relatív jövedelmi szegénységi küszöb alatt (a háztartások rendelkezésére álló jövedelem mediánjának 60%-a); 2. a súlyos anyagi nélkülözésben élők, ami azt jelenti, hogy nem engedhetnek meg maguknak legalább négyet a következő, szükségesnek vagy kívánatosnak tartott kilenc tételt tartalmazó listáról, nevezetesen: a lakbér vagy a közüzemi számlák kifizetését, a lakás megfelelő fűtését; a váratlan kiadások fedezését, minden második nap hús, hal vagy egyenértékű fehérje fogyasztását, egyhetes nyaralást az otthontól távol, autó, mosógép, színes televízió vagy telefon üzemeltetését; 3. a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők, ami azt jelenti, hogy az adott háztartásban a munkaintenzitás a 0,20 értékben meghatározott küszöbérték alá esik. E feltételek mindegyike a szegénység valamely konkrét aspektusát határozza meg (jövedelem, az alapvető szükségletekhez való hozzáférés és a foglalkoztatás), de számos más feltétel is használható és/vagy alkalmassá tehető a szegénység más szempontjainak mérésére (oktatás, egészség, írástudás stb.). E tekintetben az előadó úgy véli, hogy a nőket sújtó szegénység számos eleme továbbra sem kerül megjelenítésre, ideértve például a nők „szociális és kulturális nélkülözésnek” nevezhető kizárását a kultúrához való hozzáférésből és a társadalmi részvételből. A súlyos anyagi nélkülözés mérésére használt lista egyes kultúrához való hozzáféréssel összefüggő elemei (egyhetes nyaralás az otthontól távol, a színes televízió vagy a telefon) nem elegendőek ennek vizsgálatához, és további mutatókat kell kidolgozni a kirekesztés értékelésére, különösen annak a szegénység ördögi körére gyakorolt hatása tekintetében. Az Európa 2020 stratégia elindítása óta a mutatók által elemzett adatokat az Eurostat rendszeresen közzéteszi. Minden mutató esetében egyértelmű, hogy a nők a férfiaknál nagyobb kockázatnak vannak kitéve, kivéve a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások esetében, mivel a háztartásokon nincs nemek szerinti „címke”. Emiatt nincs olyan elemzés, amely a háztartást vezető nők számára vonatkozna. Mindezek alapján az előadó jelentést készítene, amelyben felvázolná a női szegénység okait, és az e probléma leküzdésére javasolt szakpolitikai intézkedéseket. Ez a jelentés nemcsak vitaindítóként szolgálhatna a nőket sújtó szegénység leküzdésének hivatalos módjáról – ami a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdés –, hanem rávilágíthatna az e jelenség leküzdéséből eredő, az uniós társadalom egészét érintő pozitív eredményekre is. 1. A nőket sújtó szegénység egymással összefüggő okai A nemek közötti bérszakadék Az EU-ban a nemek közötti bérszakadék jelenleg 16,3%-on áll, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy az uniós vállalatokban a vezetői pozíciókat nagyrészt férfiak töltik be, a PE571.751v01-00
HU
2/6
DT\1078981HU.doc
háztartásbeli feladatokat nagyobb részben a nők látják el, hogy a szakmai pályafutás nem folyamatos, a nők az alacsonyabban fizetett állásokban felülreprezentáltak, valamint összefügg a bérezés terén alkalmazott megkülönböztetéssel. A nemek közötti bérszakadéktól eltekintve, amely pénzben könnyen mérhető, az atipikus és a rugalmas foglalkoztatási formák (kötetlen munkaidős szerződések, munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés, ideiglenes állások stb.) szintén nagyobb mértékben érintik a nőket, mint a férfiakat. Ez hozzájárul a pályafutás egésze során jelentkező teljes bérkülönbséghez, fokozva a nők helyzetének bizonytalanságát. Az előadó úgy véli, hogy ez a bérszakadék szerepet játszik abban, hogy az aktív keresők szegénységének jelensége a nőket nagyobb arányban érinti. A gondozói szerepet leggyakrabban nők töltik be A gyermekek és az idős rokonok gondozása leggyakrabban a nők feladata, ami hozzájárul a nők összességében alacsonyabb szintű munkaerő-piaci részvételéhez, és csökkenti a teljes jövedelmüket. Ha úgy döntenek, hogy továbbra is a munkaerőpiacon maradnak és (állami vagy magánforrásból finanszírozott) gondozási szolgáltatásokat vesznek igénybe, az pénzügyi erőforrásaik csökkenését eredményezi. Még ennél is rosszabb a helyzet a nők által vezetett háztartásokban és a tizenéves anyák esetében. Az első esetben foglalkozni kell az elvált nők számára fizetett megfelelő tartásdíj kérdésével. A tinédzser korú anyák esetében gyakran előfordul, hogy kénytelenek elhagyni a középfokú oktatást, amely az első lépés a szegénységi ciklus felé, mind saját maguk, mind gyermekeik számára. Új családszerkezetek Az Eurostat szerint a népesség 11,6%-a számolt be arról, hogy 14 éves korában egyszülős háztartásban élt. 2014-ben az egyedülálló szülők leggyakrabban a gyermeküket egyedül nevelő anyák voltak, akik egyszülős háztartásban éltek. Egy partner jövedelmének hiánya nagyban hozzájárul a szegénységi csapdához és a társadalmi kirekesztődésükhöz. Ezt és a további tényezőket a jelentés alaposabban meg fogja vizsgálni. Az e kategóriába tartozó nők egyedi helyzetével foglalkozik majd egy közeljövőben benyújtandó jelentés, figyelemmel a Parlament egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. szeptember 29-i állásfoglalására. A nők és a szegénység idős korban A karrier megszakítása, a nemek közötti bérszakadék, a gondozói szerepük és különösen az önfoglalkoztatás „szürke zónája” olyan akadályok, amelyeket nem vesznek figyelembe a nők nyugdíj célú megtakarítási törekvései tekintetében. Ez igaz az állami nyugdíjakra, mert a nők a szociális biztonsági rendszerekbe összességében kevesebb járulékot fizetnek be, és igaz a magán megtakarításokra is (pénzügyi megtakarítás DT\1078981HU.doc
3/6
PE571.751v01-00
HU
vagy ingatlan megszerzése). Következésképpen amint az az Eurostat adataiból is világos, a szegénységben élő nők aránya a korral növekszik, ami paradoxonnak tekinthető, mivel a nők várható élettartama magasabb, és így idős korban nagyobb jövedelemre lenne szükségük, mint a férfiaknak. A női szegénység kiváltó okai és a további tényezők összefoglalása során két témát kell szem előtt tartani: a hátrányos megkülönböztetést, illetve a munka és a családi élet összeegyeztetését. 2. Az Európai Unió és a tagállamok küzdelme a női szegénységgel szemben Az állami hatóságoknak három eszközkészlet áll rendelkezésére a nőkkel szembeni munkaerő-piaci megkülönböztetés csökkentésére, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetésének előmozdítására. Jogalkotási eszközök A nőkkel szembeni munkaerő-piaci megkülönböztetés leküzdése érdekében az előadó úgy kívánja alakítani a Parlament álláspontját, hogy az összhangban álljon a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról szóló, nemrégiben elfogadott állásfoglalással és annak központi elemével, ami – az irányelv felülvizsgálata esetére – a bizonyítási teher megfordítása a nőkkel szembeni munkahelyi megkülönböztetés esetén. Még akkor is azonban, ha e jogalkotási eszköz célja a nők elleni hátrányos megkülönböztetés megakadályozása, a hátrányos megkülönböztetés okait ez nem változtatja meg. A munka és a magánélet összeegyeztethetőségét illetően az EU az elmúlt évtizedekben két jogszabályt fogadott el a családi élettel összefüggő szabadságról – a szülői és a szülési szabadságról – különböző jogalapokra alapítva. A szülői szabadság tekintetében az előadó szándéka arra irányul, hogy továbbra is megőrizze az összhangot a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv végrehajtásáról szóló jelentéssel kapcsolatos munkájával, amely felvázolja a tagállamok általi végrehajtásban mutatkozó számos különbséget, valamint az apák általi igénybe vétel hiányát. A szülési szabadságot illetően az előadó ismételten hangsúlyozni fogja az Európai Parlament csalódottságát, miután sok erőfeszítést tett a szülési szabadságról szóló irányelv elfogadása előtti akadályok elhárítása érdekében, hogy biztosítsa a nők fokozottabb munkahelyi védelmét. Az előadó úgy véli, hogy a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének megerősítése érdekében az EU jogszabályait ki kell egészíteni egy apasági szabadságról szóló irányelvvel. Ez összhangba hozná az uniós jogszabályokat a tagállamok jogszabályaival, és megkönnyítené a végrehajtást.
PE571.751v01-00
HU
4/6
DT\1078981HU.doc
Néhány tagállamban létezik ilyen jogi szabályozás, és az jogilag és a gyakorlatban is sokszor összekapcsolódik a másik két típusú, családdal kapcsolatos szabadsággal. A tanulmányok azt mutatják például, hogy az apák minél inkább igénybe veszik az apasági szabadságot, annál valószínűbb, hogy a szülői szabadságot is igénybe veszik, és egyes esetekben egy bizonyos típusú szabadság igénybe vétele hatással van más szabadságok időtartamára vagy formájára. Ezért az előadó vitát fog kezdeményezni egy, az Európai Bizottság által végrehajtható esetleges átfogó és általános jogalkotási fellépésről a négyfajta szabadság, nevezetesen szülési, apasági, szülői és gondozási szabadság koherens modernizálása érdekében, ami a munkaidővel kapcsolatos új megoldásokkal együtt elősegítené a nők munkaerő-piaci részvételét. Eltekintve a hátrányos megkülönböztetéstől, valamint a magánélet és a munka összeegyeztetésétől, van egy általánosabb probléma a „háztartások” fogalmának meghatározásával kapcsolatban, mind az adatgyűjtés, mind az adózás terén (a tagállamok hatáskörébe tartozik). A „háztartás” koncepciója valóban nem teszi lehetővé a politikakialakítás folyamatában a nők helyzetének a jövedelem vagy az adózási kötelezettségek szempontjából történő vizsgálatát. Az előadó ezért a jogok és kötelezettségek egyénivé tételét állítja majd a vita középpontjába. Költségvetési eszközök Mint azt már említettük, óriási akadályt jelent a nők munkaerő-piaci és társadalmi életben való részvétele tekintetében a megfizethető és jó minőségű közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, különösen a megfizethető és jó minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Ezek az akadályok a gazdasági válság kezelése érdekében hozott megszorító intézkedésekkel növekedtek. Ezért a jelentés foglalkozik majd a Stabilitási és Növekedési Paktumnak a női kirekesztettségre és szegénységre gyakorolt még inkább káros következményeivel, valamint a következő generációra gyakorolt hatásával is, különös tekintettel a „szegénységi ciklus” koncepciójára. A barcelonai célok például még mindig nem teljesültek: csak 10 tagállam érte el vagy haladta meg a három év alatti gyermekekre vonatkozó 33%-os célt, és csak kilenc tagállam teljesítette a 90%-os célt a három éves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek tekintetében. Mind az EU, mind pedig a tagállamok rendelkeznek pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy e célok elérésében előrelépést érjenek el, és ezt az előadó hangsúlyozni fogja, úgy mint a Bizottság által 2013-ban közzétett szociális beruházási csomag: a szociális alapok és az ERFA jobb mobilizálása; az állami és a magáninfrastruktúrák keretében biztosított gyermekgondozás prioritássá tétele a beruházási csomagban és az ESBA-rendelet alkalmazása során; a Bizottság által a közelmúltban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében bevezetett rugalmassági mechanizmus felhasználása gyermekgondozási infrastruktúra finanszírozására irányuló projektekre; annak az elképzelésnek a bevezetése, hogy az uniós költségvetésben külön új tételt hozzanak létre – az ifjúsági garanciához hasonló társfinanszírozási mechanizmus keretében történő – finanszírozás lehetővé tételére, ami egy ösztönző olyan
DT\1078981HU.doc
5/6
PE571.751v01-00
HU
meghatározott területek számára, ahol hiányok vannak a gyermekgondozás terén és a nők foglalkoztatási rátája rendkívül alacsony. A bevált gyakorlatok cseréje A jogalkotási és költségvetési eszközöket a bevált gyakorlatok tagállamok közötti, a Bizottság koordinációja mellett történő megosztásával is támogatni kell. A két eszköz tekintetében a munka és a magánélet összeegyeztetésére vonatkozó ütemterv, valamint a szegénység elleni küzdelem európai platformja jó kereteket biztosíthatnak ehhez az információcseréhez. Következtetések: A nőket érintő szegénység csökkentéséből származó általános előnyök Az előadó úgy véli, hogy a nőket sújtó szegénység elleni küzdelem mindenek felett a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdés. Azonban az előadó tisztában van azzal, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális válságban ez az érv nem meggyőző a tagállami vezetők többsége számára, akik a közkiadások csökkentésére kényszerültek. A vélemény előadója ezért hangsúlyozni kívánja, hogy ezek a kiadások – akár közvetlenek vagy a szabadságról szóló jogszabályok révén közvetettek – nem tekinthetők elvesztegetettnek, hanem azok olyan megtérülő beruházások, amelyek megtörik a szegénységi ciklust mind a nők, mind gyermekeik számára. Ez munkaerőt szabadítana fel a családi kötelezettségek korlátai alól, és egyúttal fenntartaná azt a belső keresletet, ami az uniós gazdaság fellendítéséhez szükséges. Érdemes megjegyezni például, hogy az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási célkitűzése a férfiak esetében 2014-ben megvalósult, a nők esetében azonban az arány még mindig csupán 63,3%. A női szegénység problémájának kezelése az EU-ban a gyermekszegénység, és ezáltal a globális szegénység problémájának hosszú távú, legalább részbeni megoldását jelentené. Ennek nyomán számos társadalmi kérdés, például a családon belüli erőszak is könnyebben kezelhetővé válna.
PE571.751v01-00
HU
6/6
DT\1078981HU.doc
