2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Jogi Bizottság
11.11.2011
MUNKADOKUMENTUM a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (COM(2011)0127 – C7-0094/2011 – 2011/0060 (CNS)) Jogi Bizottság Előadó: Alexandra Thein
DT\882825HU.doc
HU
PE475.883v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
A. Probléma 2007-ben1 az EU-ban mintegy 211 000 bejegyzett élettársi közösség volt, amelyek közül több, mint 41 000 vagyonjogi szempontból egynél több tagállamot érintett. Ezek közül 8 500 élettársi közösségnek (4%) vetett véget a válás, 1266-nak pedig (0,6%) az egyik élettárs halála2. Amennyiben vagyonmegosztás esetén vagy az élettársi közösség során vagyonjogi döntések merülnek fel, az érintettek bonyolult kérdésekkel szembesülnek, különösen a bíróságok joghatósága és az alkalmazandó jog tekintetében. Ennek során – a bejegyzett élettársi közösség esetében még inkább, mint a házasságnál – jelentős különbségek vannak a nemzeti rendelkezések között. Ez jelentős jogbizonytalanságot kelt. Ahogy a házastársak esetében is, jogvita során a jobb jogi tanácsadásban részesülő élettárs érdekelt lehet abban, hogy lehetőleg gyorsan ahhoz a bírósághoz forduljon, amely az általa kedvezőbbnek ítélt jogot alkalmazza. B. A Bizottság javaslata I. Általános rendelkezések Az előadó egyetért a Bizottsággal, hogy cselekedni kell, és hogy az érintett párok jogi helyzetét jelentősen javítani lehet. A bejegyzett élettársi közösség intézménye fejlődik, az emberek mobilitása fokozódik Európában, és így az érintettek száma is nő. A munkadokumentum egy első értékelést ad a javaslat legfontosabb kérdéseiről, különösen arról, hogy mely konkrét szempontokat kell megvizsgálni és átdolgozni. Első megjegyzésünk az, hogy a Bizottság – bár felismerte a házasságok és a bejegyzett élettársi közösségek párhuzamos problémáit – két külön javaslatot terjesztett elő. Ezt azzal támasztja alá3, hogy a bejegyzett élettársi közösségek sajátos problémákkal szembesülnek: A Bizottság szerint nem ésszerű, hogy egy olyan tagállam jogát alkalmazzák a vagyonjogi kérdésekre, illetve olyan tagállam bíróságaihoz forduljanak ezekben a kérdésekben, amely a bejegyzett élettársi közösséget nem ismeri. A joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályoknak ezért el kellene térniük a házasságra vonatkozó szabályoktól; ezenkívül a konzultáció keretében a tagállamok többsége nem tudta elképzelni, hogy a szabályozás egy jogi eszközzel történjen. Ezért a Bizottság szerint két jogi aktus a gyakorlatban jobban kivitelezhető, és politikailag is jobban elfogadtatható. Az előadó szabályozástechnikai szempontból és a szabályozási rendszer tekintetében nem tartja szükségszerűnek a szétválasztást, mivel elutasítja a két javaslat közötti központi tartalmi különbségtételt, azaz hogy a bejegyzett élettársi közösségek esetében megtagadják a jogválasztást (lásd ezzel kapcsolatban a II. 3. pontot). Kétségtelenül látni kell, hogy az EUban a bejegyzett élettársi közösségek tekintetében lényegesen heterogénebb a jogi helyzet, mint a házasság esetében, éppen e jogintézmény alapvető elismerését illetően. Ezért politikai okokból – mindenekelőtt a Tanácsban folytatandó tárgyalásokra tekintettel –ésszerűnek tűnik 1
A számadatok a következő dokumentumból származnak: A Bizottság szolgálatainak 2011. március 16-i munkadokumentuma (Hatásvizsgálat), SEC(2011)0327. 2 A Bizottság tájékoztatása szerint még kevés számadat áll rendelkezésre erről a viszonylag új intézményről (SEC (2011) 0321, 14. o.). Lásd a VI. melléklet”2. pontját is a finnországi, hollandiai, svédországi és franciaországi adatokkal. 3 SEC(2011)0327, 40. o.
PE475.883v01-00
HU
2/5
DT\882825HU.doc
a két javaslat szétválasztása. Üdvözlendő lépés, hogy a Tanács (jelenleg) párhuzamosan foglalkozik ezekkel. Meg kell említeni azt a fokozatos szabályozást, amelyet a javaslat a tagállamok bejegyzett élettársi közösségekkel szembeni eltérő viszonyulása és a nagyon heterogén szabályozások tekintetében ír elő: azon tagállamok tekintetében, amelyek a bejegyzett élettársi közösség intézményét nem ismerik, a javaslat azt írja elő, egy ilyen állam bíróságai lemondhatnak joghatóságukról (5. cikk (2) bekezdés); azonban ha a bíróság nem ezt az utat választja, közrendi okokra hivatkozva nem utasíthatja el általánosan az élettársi közösségekre vonatkozó külföldi jog alkalmazását (18. cikk (2) bekezdés). Ez egy ésszerűbb kompromisszum. Mindazonáltal meg kell várni, hogy az ezt a jogintézményt elutasító tagállamok számára járhatónak tűnik-e ez az út. A nemzeti parlamentek első véleményei, amelyek nem tartják összeegyeztethetőnek ezt a javaslatot a szubszidiaritás elvével, azt mutatják, hogy részben jelentős kétségek merültek fel. A konkrét kérdések szabályozását illetően az előadó számára – ahogy a házassági vagyonjog esetében is – központi jelentőségű a lehető legnagyobb jogbiztonság és jogi egyértelműség, valamint a más uniós jogi aktusokkal, különösen az öröklési ügyekről szóló jövőbeli rendelettel és a Brüsszel I. rendelettel megteremtendő összhang. II. Konkrét kérdések 1. Alkalmazási kör Az előadó üdvözli, hogy a bejegyzett élettársi közösségek fogalmára irányuló javaslat nyitott abban a tekintetben, hogy az magában foglalja az azonos és eltérő nemű élettársak közötti közösségeket is. Az alkalmazási kör alóli kivételeket illetően az előadó utal a házassági vagyonjogról szóló munkadokumentumra. Az alkalmazási kört itt is pontosan kell meghatározni, világosan elhatárolva más jogterületeket, különösen a dologi jogot. 2. Joghatóság Üdvözlendő, hogy egységes joghatóságra van lehetőség öröklési ügyekben és válás esetén. A joghatósággal kapcsolatos kritériumoknál feltűnő, hogy az állampolgárság csak a 6. cikk b) pontja szerinti szubszidiárius joghatóság tekintetében jön szóba, míg a házasság esetében ez az általános joghatóság meghatározására szolgál. Ez a különbségtétel szakmailag helyénvaló. Hiszen kézenfekvő, hogy az élettársi közösséget olyan tagállamban jegyeztessék be, amely – az állampolgárságtól függetlenül – bejegyzési lehetőséget kínál. A 9–13. cikk tekintetében az előadó támogatja – ahogy a házassági vagyonjog esetében is – az öröklési ügyekről szóló rendelettel megteremtendő messzemenő összhangot. Ahogy a házasság esetében is, a 12. cikk (2) bekezdése a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi rendszerei esetében is érdeklődésre tarthat számot. 3. Alkalmazandó jog Elutasítandó, hogy a bejegyzett élettársi közösségekre irányuló javaslat nem engedi meg a DT\882825HU.doc
3/5
PE475.883v01-00
HU
jogválasztást. A Bizottság1 a nemzeti jogi különbségekre hivatkozik, amelyek indokolttá teszik, hogy az alkalmazandó jogot a bejegyzés helye szerinti tagállam jogához kapcsolják. Ez a Bizottság szerint összhangban áll a tagállam idevágó rendelkezéseivel, amelyek általánosságban a bejegyzés helye szerinti állam jogának alkalmazását írják elő, és nem ismernek el egyéb jogválasztási lehetőséget, még akkor sem, ha megengedik a felek megállapodását. Az előadó ezt nem tartja indokoltnak, és komoly kétségei vannak afelől, hogy a javaslat e tekintetben összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikkében rögzített egyenlőség elvével, valamint a 21. cikkében rögzített megkülönböztetésmentesség elvével. A Bizottság magyarázatai alig lépnek túl a puszta megállapításokon. Hiányoznak a konkrétumok mind a zöld könyvben2, mind pedig a hatásvizsgálatban. A zöld könyvben a Bizottság sajnos nem vetette fel a bejegyzett élettársak jogválasztásának kérdését; a válaszok összefoglalásában3 beismeri, hogy a jogválasztás lehetőségét hallgatólagosan elismerik azok a hozzászólások, amelyek a házastársakra vonatkozó szabályokat – akiknek tekintetében általában jóváhagyják a jogválasztást – kívánják alkalmazni a bejegyzett élettársi közösségekre. A Bizottság emellett felsorolja, hogy a konzultációs hozzászólások többsége hangsúlyozza a bejegyzett élettársi közösségekre vonatkozó sajátos kollíziós szabályokat. Sokkal inkább az alkalmazandó jog és a bejegyzés helyének összekapcsolása a kérdés, mintsem a jogválasztás. A Bizottság bejegyzett élettársi közösségekre vonatkozó jogválasztással szemben hozott döntése nem támasztható alá a konzultáció eredményeivel. A hatásvizsgálatból az derül ki, hogy például a svéd jog, amely ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, mint a házastársak esetében, a bejegyzett élettársi közösségek korlátozott jogválasztását elismeri4. Itt jó lenne többet tudni, mindenekelőtt arról, hogy ezt mennyiben alkalmazzák, és hogy ez problémákhoz vezet-e. Ezzel kapcsolatban a Bizottság nem mutatott be adatokat. Milyen problémákat vetne fel a jogválasztás a bejegyzett élettársi közösségek tekintetében? Egyrészről az élettársak választhatnának olyan jogot, amelyben nem létezik a bejegyzett élettársi közösség. Ezt a jogválasztás hatályának korlátozásával kezelni lehet. A „meghiúsult” jogválasztásnak nem lenne joghatása, maradna az, hogy az alkalmazandó jogot objektív módon a bejegyzés helye szerinti állam jogához kötnék. Másrészt a heterogén jogi helyzet miatt gondoskodni kellene különösen a jogvédelemről. Rendszerint azonban azok az élettársak, akik meg kívánják választani az alkalmazandó jogot, megfelelően tájékozódnak, szükség esetén pedig ügyvédi/közjegyzői tanácsadást lehetne előírni. Harmadrészt az élettársak választhatnak olyan jogrendet, amely ugyan elismeri a bejegyzett élettársi közösség intézményét, azonban annak nagyon eltérő feltételeket vagy jogkövetkezményeket tulajdonít. Érdemes lenne a rendeletben világos egyenértékűségi kritériumokat felállítani – nyilvánvaló egyenértékűségi kritérium lehetne például az azonos és 1
COM(2011)0127, Indokolás, 8. o. A 2006. július 17-i zöld könyv (COM (2006) 400). 3 Vö. a zöld könyvre adott válaszok összefoglalásával (2008.2.5.), 5. o. 4 SEC(2011)0327, II. melléklet, 56. o. 2
PE475.883v01-00
HU
4/5
DT\882825HU.doc
eltérő nemű személyek élettársi közösségének összetétele. Egy ilyen megoldást gondosan meg kell vizsgálni az egyenlőség elve szempontjából: a megoldás gyorsan bonyolulttá válik, ha több kritériumot kell figyelembe venni. Egy másik lehetőség az lenne, hogy a tagállamok – a legjobb esetben nemzeti jogalkotás útján, hiszen ez a legegyértelműbb – elismernék egymás között az intézmények egyenértékűségét, amennyiben ezt kívánják, és ezzel megnyitnák a jogválasztás lehetőségét az érintett élettársak számára. A javaslat nem vette figyelembe a többszörös bejegyzés gyakorlatát, azaz amikor ugyanazt az élettársi közösséget időben egymást követően több államban bejegyzik. A 15. cikk ugyanis csak „a bejegyzés helye szerinti állam” jogáról szól. Ésszerű lenne egy olyan megoldást találni, amely az időben legutolsó bejegyzést írja elő. 4. További kérdések: Az előadó az alkalmazandó jog egyéb kérdéseit, valamint az elismerést, végrehajthatóságot és végrehajtást illetően a házassági vagyonjogra irányuló javaslatról szóló munkadokumentumra hívja fel a figyelmet.
DT\882825HU.doc
5/5
PE475.883v01-00
HU
