Most hétkor voltam ott. A bíróságról telefonoztak. A bíró valahol helyszínez. Nyolckor jön. De legkésőbb fél kilenckor

túl SÁFRÁNY

IMRE

Most már ott tartok, hogy a csillagár felém tart, egész zónaszélességben, és ha úgy „fogom" &ket, ahogy jönnek, egy folyamatos v a l a m i történik. (Várnak az apostolok)

P é n t e k van. Reggel. A Biser-ben. Az ember, aki az i m é n t a k á v é t elém t e t t e , az ó r á j á r a nézett, és k é r d é s e m r e ezt válaszolta: „ ö t perccel m ú l t fél hét.'* A k é p e k elszenesedett h a l m a még m o s t is ott áll a padláson. Már egy h e t e elmúlt, hogy égtek. M a h é t k o r kezdi a t e g n a p a l a k u l t bizottság számba v e n n i azt, a m i m e g m a r a d t . Ez egy kegyetlen h é t volt. E s t é n k é n t , a m i k o r m á r m i n d e n k i elaludt, az asztalhoz ü l t e m , és m e g ­ kíséreltem leírni, m i m i n d e n is volt a b b a n a m ű t e r e m b e n .

Most h é t k o r v o l t a m ott. A bíróságról telefonoztak. A bíró valahol helyszínez. Nyolckor jön. De legkésőbb fél kilenckor.

A k é p a n y a g átpakolása a m ű t e r e m b ő l a m ű t e r e m közvetlen szomszéd­ s á g á b a n lévő p a d l á s r é s z b e a tűz előtt egy h é t t e l kezdődött. A k é p a n y a g o t m a g a m h o r d t a m ét. Az, ami a m ű t e r e m s a r k á b a n álló hosszú asztalon v o l t felhalmozva, m á r m i n t h a elő is készült volna a költözködésre. Zsineggel á t k ö t ö t t csomagokat képezve állt az asztalon. A hosszú, ala­ csony asztal k é p p e l teli lapjától a mennyezetig. S z e r e t t e m nézni a m ű t e ­ r e m n e k azt a s a r k á t

M i n t h a az évek, az elmúlt, az eddig á t é l t évek álltak volna ott, k ö t e ­ tekben, e g y m á s h e g y é n - h á t á n , nehezen szétszedhetően, k i b o g o z h a t a t l a n u l . Legyek őszinte: m i n d e n t , a m i m e g t ö r t é n t velem, meg attól sokkal t ö b ­ b e t is, el tudok képzelni, hiszen képzelőerőben itt nincs h i á n y . De azt, hogy én egyszer ezekből a festményekből t á r l a t o t rendezek, n e m t u d t a m elképzelni. A r r a m á r gondoltam, hogy egyszer m á g l y á t r a k o k belőlük: v a l a m i szép, n a g y d e m o n s t r á c i ó s m á g l y á t , n e m olyant, a m i l y e n itt a p a d ­ láson égett a m ú l t h é t e n csütörtökön, távol az e m b e r e k szemétől, h a n e m m á g l y á t , a m e l y ott lobog e m b e r t á r s a i m szeme l á t t á r a , és állok l á n g j a i t ó l megvilágítottan, és dobálom a t ű z b e e g y m á s u t á n szép s o r j á b a n egytől egyig a képeimet. Ez a m á g l y a , nyolc n a p j a m ú l t , s u t t y o m b a n é g e t t . Az emberek, a k i k n e k ezeket a k é p e k e t festettem, csak annyit l á t t a k : füstöl a tető. fis füstöli; a tető. És a tűz m e g t e t t e a m a g á é t .

Az az asztal egész hosszában az u t c a felőli falhoz t á m a s z k o d o t t . És bizony r e n g e t e g k é p volt rajta. A legfelső s o r b a n levőket ú g y t u d t a m csak odarakosgatni, h o g y felálltam a s z é k e m r e . Ez az asztal Újvidéken r a g a d t r á m . A m i k o r gászpágyin P . i n t é z t e m ű t e r e m ü g y e i m e t . Gászpágyin P . e m i g r á n s orosz ú r volt, és csodálatos r u t i n j a volt a l a k á s ü g y e k i n t é ­ zésében. Az ő segítségével költöztem Ű j v i d é k e n m ű t e r e m b ő l m ű t e r e m b e P á r i z s u t á n . N e m c s a k h o g y m i n d i g j o b b m ű t e r m e t talált, d e ezzel egy­ idejűleg m i n d i g t a l á l t ú j a b b pácienst is, aki az á l t a l a m i d e i g l e n e s a d á s ­ vételi szerződéssel m e g v á s á r o l t l a k á s r é s z t tőlem átvette.

F u r c s a volt hallani ott S z a b a d k á n , a k u l t ú r a székházában, ahol még m i n d i g ott áll a padláson a h a m u , a megszenesedett v a k k e r e t m a r a d v á ­ nyok, az elégett f e s t m é n y e k egy-egy d a r a b k á j a , az elégett g o b e l i n gyap­ júja, az elégett és szétmosott rajzok piszka, és a h a m u , a h a m u , a h a m u , a h a m u , és az é g e t t holmi szaga a h a r m a d i k emeletre vezető lépcsőház­ ban, — h a l l a n i ott, h o g y a t ü z e t észrevevő m u n k á s t n a g y j u t a l o m r a t e r ­ jesztették elő. Még a k á r sincs (nem is lesz) felbecsülve, m é g a tűz csiho­ lója sincs megfeddve, d e m á r azt, a k i a füstöt először megszagolta, j u t a l m a z z á k . E s z e m b e j u t o t t : m e g j u t a l m a z t á k - e azt a j a p á n e m b e r t , aki azon a távoli égen huszonöt é v v e l ezelőtt megpillantotta azt a H i r o s i m a felé t a r t ó m a g á n o s r e p ü l ő g é p e t ? Ezzel a m i jó l o g i k á n k k a l az a j a p á n e m b e r is busás j u t a l m a t é r d e m e l , m e r t ő a k k o r l e g a l á b b a n n y i r a m e g ­ m e n t e t t e a felkelő N a p országát, m i n t a h o g y a n most a K u l t ú r a Székházát ez a j u t a l o m r a előterjesztett. A szomszédos m ű t e r e m felőli falhoz k é t s z e k r é n y t és egy kis asztalt állítottam. A kis asztalon k a l a p á l t a m fel kis kék fejű szegekkel a v a k k e ­ r e t e k r e a vásznat. T u d o m , k a l a p á c s is volt az asztalon és v a l a m i piros reteszes dobozban szegek. Kis k é k fejűek. Sok. Sok kis k é k fejű szeg. És többféle vászon. M e r t n e m m i n d e g y az, h o g y m i l y e n v á s z n a t feszít ki az e m b e r a v a k keretre.

Ma kedd van. És én Űjvidéken vagyok, A m ú l t p é n t e k e n k i v á r t a m a bírót. K i l e n c k o r jött. És a k k o r rögvest bizottság is alakult. Eleinte még figyeltem, mit adok D u r á n c i elé abból a h a t a l m a s h a l o m f e s t m é n y m a r a d v á n y b ó l és figyeltem szavát: „ J e d n a slika s r e d n j e velicine iz ciklusa S a m a n i ! J e d n o malo cvece! P o t p u n o unisteno. J e d n a s t a r a uljana slika! P o t p u n o uniátena!" Á m az ilyen és ehhez hasonló szöveg elhúzódott a végtelenségig. Csak . . . Csakhogy aközben amíg itt fekszem a söröspohár k á d b a n , a l e v e n d u l a ­ illatú h a b szabályos m á g l y a k é n t pattog a fülemben, és állok ott a t é r e n lángoktól megvilágítottan. Sok k é p m á r parázs . . .

P a r á z s az a vörös nász a puszta anyaföldön, s z ü r k e éjjel a h á t t é r b e n . Az e g y m á s b a olvadt k é t test két legfelső pontja a két női t é r d . A kép felső fele jobb és bal oldalának legközepében. Az előtér legközelebbi pontja a két fő. Iskolázatlan festészet ez a n y e r s szenvedély. O d a k e n t vörös. K é t test, de egyféle vörös. O d a k e n t b a r n á n . O d a k e n t s z ü r k e előtt. H a h i r t e l e n vonul az é r t e l e m elé, b a r n a horizonton szürke ég előtt v a l a m i vörös h u l l á m z i k . Meleg r i t m u s . S e m m i m á s . Csak az. Az ö n a r c k é p e k m á r régen elégtek. A legkisebbet M á r t a őrizte meg. Valahol, tiszta t é r b e n , az a l m á r i o m o l d a l á r a szegezve él. Pici. M á r n e m is t u d o m , m i l y e n doboz fedeléből vagy aljából t é p t e m v a g y v á g t a m . Húsz­ szor húsz centinél n e m volt n a g y o b b . A vörös hajú, m á r - m á r hízásnak i n d u l t l e g é n y k e ingben, kigombolt n y a k ú ingben v a n odamaszatolva. J ó vastagon, olajfestékkel. Most h a l o t t n a k l á t o m e kis p o r t r é modelljét. F i ­ atal, m o k á n y , fel-feltámadó halottnak, aki m á r n a g y o n vén a pici h a m u h e r ő c é k k é göndörödött, fekete pasztellpapírra mintázott, csodálkozó sze­ m e k k e l a t ü k ö r b e n saját szemébe b á m u l ó gyerkőchöz viszonyítva, és n a g y o n fiatal ahhoz, aki zsineggel kötözi m a g á r a a h á z b a n t a l á l h a t ó leg­ rosszabb zakót. Hiszen az életet őrizni: ez v a l a m i p a r a n c s , a világ egyet­ len szívesen elfogadott i m p e r a t i v u s a . H e t y k e n e m t ö r ő d ö m s é g e t kell m u ­ t a t n i a m a d z a g övű zakó felett és vigyázni, n a g y o n de n a g y o n vigyázni, hogy senki meg ne lássa a r i t k u l ó vörös haj mögött kifeszült k o r p á s fej­ bőr a l a t t a végtelen m a k a c s , szalonnaréteg mögé bújt, pózok mögé, alá­ zatos, szolgálatkész maszk mögé m e g b ú j t perszónát, aki a világ, az általa i s m e r t világ l e g n a g y o b b a k a r á s á v a l a k a r j a a festéket nagyon jól, és a n ­ n á l m é g j o b b a n vászonra, k a r t o n r a kenni. H u n y o r o g ez a v i h a r v e r t alak. S z e m ü v e g nélkül. Hit n é l k ü l . T á v l a t nélkül. Kis k ö r b e z á r t a n . Nagyon közel a Jegricskához. Szinte benne. Egy szinten azokkal, akik ott a p a r t ­ ján, a két m é t e r m a g a s p a r t o n , két m é t e r m é l y e n p i h e n n e k . . .

A párizsi ö n a r c k é p d e r ű l á t ó e m b e r r ő l készült. M i n t h a lett volna v a l a m i a szemében o n n a n , a h o l most l á t h a t ó : kis vörös-szürke maszatok t ö m k e ­ lege m i n t á z t a meg a p u h a archúst, a felesleges zsírt a bőr alatt, a homlok

a k k o r formálódó fekvő h á r m a s a i t , a t ö m p e húsos orrt, a j k a k a t és a h u ­ nyorgó szemek rejtett, alig jelzett, rezgőn megjelölt, félig lecsukott szemhéjait. A m á r erősen kopaszodó k o p o n y a két oldalán felfelé k u n k o ­ rodó v ö r ö s e s b a r n a hajtincsek, egy kicsit s z a r v a k r a e m l é k e z t e t v é n , de mégis p u h a m e l e g b a r n a foltokként t ö l t ö t t é k ki a p o r t r é ágaskodó tégla­ l a p j á n a k k é t felső s a r k á t . V a l a m i meleg zöld, o k k e r r e l t ö m í t v e , vezette a t e k i n t e t e t a borosták szövevényén át a vörös ing alól k i k u n k o r o d ó m e l l szőrzet b a r n á i felé. í g y utólag a t ü k ö r b e n é z v e m é g kicsit se h a s o n l í t o k erre a portréra.

Ez az ö n a r c k é p sokáig azon a falon lógott a m ű t e r e m b e n a folyosó felől, az ajtón belépőnek jobbja i r á n y á b a n . K é t k é p közé a k a s z t o t t a m . Az egyik n é h á n y lila nefelejcs volt p o h á r b a n , a másik a n e m z e t k ö z i ú t k a n y a r a a régi topolyai művésztelepnél. Az ö n a r c k é p e t is, a nefelejcset is és a k a n y a r t is t e m p e r á v a l festettem. A k é t u t ó b b i t az 1955-ös Párizs u t á n . A nefelejcset azért szerettem, m e r t Párizsból hazajövet, 1955-ben azt a képet festettem m e g először. V i g y á z t a m is r á k e g y e t l e n féltéssel, m i n d i g ott virított, ahol é p p e n dolgoztam. Á r n y é k a l e t t festőállványom­ n a k e tizenöt éven át. A lilák t e t t é k k é p p é ezt a nefelejcs-csendéletet. G y ö n y ö r ű lilák voltak a Párizsból hozott t e m p e r a - k o l l e k c i ó b a n . De az is lehet, hogy az i t t h o n sohasem l á t o t t lila ég, a párizsi lila ég életre szóló é l m é n y e t e t t e olyan széppé s z á m o m r a ezeket a lilákat. Az is lehet, hogy azért v i g y á z t a m a n n y i r a ezt a képet, m e r t e n n e k a festése közben cáfol­ t a m meg önnön r e t t e g é s e m e t attól, h o g y Párizsból h a z a t é r v e itthon m a j d n e m tudok v a g y n e m m e r e k maszatolni. Széles szájú p o h á r b a n p o m p á z o t t az a n é h á n y szál nefelejcs. H a t á r o z o t t t ö m ö r lila foltok, különböző lilák jelezték a nefelejcsszirmokat. Ezektől a foltoktól csak a virágok bibéi és porzói voltak v a s t a g a b b s á r g á k k a l , és a finom á r n y é k o k t ó l i t t - o t t zöld­ b e n d e r e n g ő s á r g á k k a l o d a k e n v e . A széles szájú p o h á r o n és a h á t t é r e n meg azon a terítőféleségen, a m e l y e n a p o h á r állt, a lazúrzöldek voltak túlsúlyban. A v i r á g o k o n k í v ü l a p o h á r volt az e g y e t l e n széles, áttetsző k o n t ú r r a l definiált f o r m a : e b b e n a furcsa, széles és a szirmok finom íveit hangsúlyozó k o n t ú r b a n volt egy a d a g k é k is, a m e l y b ő l j u t o t t valami a p o h á r k é k ü l ő vizébe. Ezt a f e s t m é n y t a n n y i r a a m a g a m é n a k tartottam, h o g y n e m is í r t a m alá, és évszámot s e m í r t a m rá, hiszen ezt csak m a g a m ­ n a k festettem. Az ö n a r c k é p és az ajtó között lógott a „ K a n y a r " . Az ú t élménye á l ­ landó e g y ü t t h a t ó j a l é t e m n e k . Kéziratok, k é p e k s z ü l e t t e k azokon a sok­ felé vezető u t a k o n , m e l y e k e t v é g i g j á r t a m . Most is ú t o n vagyok. A rudicsi villamosmegállónál ülök, a kis c u k r á s z d á b a n , és a második kávét r e n d e ­ lem. K é s ő b b kivillamosozom a piros házig, és o n n a n elgyalogolok K ó p é ­ hoz . . .

Minden új bekezdés új k á v é új lokálban, v a g y ü l v e vagy r á k ö n y ö k ö l v e v a l a m i s a n k r a . A „ K a n y a r " kis f o r m á t u m ú volt. A k k o r a se talán, m i n t a nefelejcsek, d e fekvő f o r m á t u m ú . E g y k a n y a r t jelző útjelző t á b l a állt a fókuszában, és a k a n y a r d o m b o k között í r t a a félkört. Sok fehér és n é m i fekete szép s z ü r k e ízt a d o t t a kis, szálkás kézírással festett k é p n e k , m e l y -

ben az e g y m á s r a rajzolt síkok klees k u b i z m u s a m á r előre jelezte azt a hasonló e l v e k r e épített, a l á t á s élményétől teljesen e l r u g a s z k o d o t t cik­ lust, a m e l y a modell u t á n készült tövis-ciklust követte, és a m e l y n e k l e g b á r á n y i b b t ü r e l e m m e l megfestett p é l d á n y a i t L ó r i n a k a j á n d é k o z t a m m á r jó régen, v a g y nyolc-tíz éve a színház e l ő c s a r n o k á b a n m e g r e n d e z e t t önálló t á r l a t o m o n . S o h a s e m j u t o t t volna eszembe ebbe a t é m á b a b e l e ­ fogni, h a a m ű v é s z t e l e p vagy a népbizottság n e m ír ki e r r e pályázatot. Közben t ö r t é n h e t e t t v a l a m i p e r p a t v a r ott, összeveszhettem v a l a k i v e l (?), t é n y az, hogy a p á l y á z a t o n n e m v e t t e m részt se ezzel a kis képpel, se egy szép n a g y álló olajjal, ahol a kép k ö z é p p o n t j á b a n a k a n y a r t jelző, v ö ­ rössel szegélyezett háromszög alakú tábla áll. E m l é k s z e m m é g a t r a p e ­ zoid a l a k ú fehér kőre, m e l y e n széles fekete sáv volt, és a kő melletti lócitrom o k k e r k u p a c a i r a , és a szürke égen szépen stilizált k u m u l u s z o k r a meg az aszfalt szép s z ü r k e folyamának k i s z á r a d t p a r t j a i r a . Ez a másik n a g y olaj k a n y a r is szépen éghetett, m e r t régi volt és száraz, és ha hosszú k e r ü l ő v e l is é r k e z e t t vissza t i z e n - v a l a h á n y év u t á n a m ű t e r e m b e , n a g y o n de n a g y o n ö r ü l t e m neki.

Az ajtó belső felébe szöget v e r t e m , és egy régi r á m a lógott azon a szö­ gön. A látlelet n a p j á n a megszenesedett k é p m a r a d v á n y o k között ezt a r á m á t is a s z a k e m b e r kezébe a d t a m . J a p á n o s szemét t á g r a n y i t o t t a : „Mi volt e b b e n a r á m á b a n ? " M e g n y u g t a t t a m . S e m m i . De azt n e m m o n d t a m m e g neki, hogy t u d o m , hol van a régi r á m a régi vászna. És szerencse, h o g y a m á g l y a e régi vászon nélkül lobogott.

T e g n a p naphosszat azon zsörtölődtem, hogy m i l y e n bizonytalan, m i l y e n m e g b í z h a t a t l a n hely ez a planéta, m e n n y i r e nincs r a j t a b i z t o n s á g b a n az e m b e r és a m ű v e , és m e n n y i r e ki v a n m i n d e n szolgáltatva apró, véletlen szeszélyeknek, piciny m e l l é k k ö r ü l m é n y e k összejátszásának. Most m á r azt írják a lapok, hogy K e l e t - P a k i s z t á n b a n az a t o r n á d ó sok százezer e m b e r t elfújt, kifújt az életből, lefújta ő k e t erről a bolygócskáról. Az információ n a g y dolog. E r r ő l a t o r n á d ó r ó l m á r a z n a p este é r t e s ü l t ü n k . Sajtó, rádió, televízió. E n n e k a mi d i m e n z i ó n k n a k az információs szolgá­ lata, m o n d h a t n ó k , tökéletes. V a l a h o n n a n v a l a m i röpülő t á r g y le is fény­ képezte ezt a t o r n á d ó t . És j e l e n t e t t e v a l a h o v á . O n n a n t o v á b b í t o t t á k a h í r t a Gangesz deltájához. T e h á t a kétszázötven k i l o m é t e r e s ó r á n k é n t i sebességgel száguldó szél h í r e előbb eljutott a veszélyeztetett t e r ü l e t e k r e , m i n t m a g a a szél, d e az e m b e r e k n e m v e t t é k k o m o l y a n a h í r t . Valószí­ n ű t l e n lehetett, hogy egy ilyen r e t t e n e t e s e n gyors szél h í r e előbb befus­ son, m i n t m a g a a szél. P e d i g a hírek e b b e n a v i l á g b a n m é g f u r c s á b b a n is közlekedhetnek. A mézeskalács p é l d á u l . A mézeskalácsot az asszony v á s á r o l t a . Á l m á b a n . Először életében á l m o d t a azt, hogy mézeskalácsot v á s á r o l t e m b e r é n e k . Megvette a mézeskalácsot, és b e t e t t e a h á l ó b a a s z á r m a k o n z e r v tetejére. I n d u l t hazafelé. E k k o r ébresztette fel az e m b e r e , hiszen m á r itt volt az ébredés ideje. E z e k k e l a s z a v a k k a l é b r e s z t e t t e : „ É b r e d j , Mézeskalácsom!" L á m , nemcsak a t é r b e n , n e m c s a k az á l m o d o t t t é r b e n t e r j e d h e t hír, h a -

n e m az egyik térből á t t e r j e d h e t a m á s i k b a . Az álomból az é b r e n l é t b e . Az ebből következő tétel az l e h e t n e , h o g y a t u d n i v a l ó s á g n e m c s a k e b b e n a n e k ü n k o l y a n k e d v e s h á r o m d i m e n z i ó b a n t e r j e d h e t , h a n e m m é g az idő­ b e n is. Mielőtt m é g a m á s o d i k s z e k r é n y t a folyosóról b e h o z a t t a m , az első szek­ rény, m e l y a szomszéd m ű t e r e m b e nyiló a j t ó elé volt állítva, és a folyosó fala között k é t a k t függött. K ö z ö t t ü k egy időben o t t volt a „ B a l e r i n á m " , később „ V e r o n i k a a r c a " . Az első a k t o t ö t v e n h á r o m b a n festettem. Szép világos a k t volt. Rózsaszínekkel. F e k v ő akt. A j o b b k e z é r e t á m a s z k o d ó akt, néző, k é k k o n t u r ú szemekkel. Ez a t á m a s z k o d á s a gerincet b a l r a hajlította, és ezáltal a b a l kéz messze lecsúszhatott a bal lábon, a m e l y j á t é k o s a n p i h e n t el a test t e r h é t viselő j o b b csípőből kiinduló, kissé b e ­ hajlított j o b b lábon. H á t t é r n e k egy n e u t r á l i s okkeros-zöldes függönyt rajzoltam, és az egész expresszionistán v i d á m t o r z í t á s o k k a l megrajzolt a k t ezáltal v a l a m i színpadias mellékízt k a p o t t , és ú g y hiszem, ehhez szépen hozzájárult az a k á r m i n o s dobogó is, m e l y r e az aktot ebben a felgörbült pózban ott, Űjvidéken, a grafikusok rajz-kruzsokján felfek­ t e t t ü k . Egy furcsa véletlen folytán a s z a b a d k a i H a n g y a - k u r z u s második s z á m ú szép r u b e n s e s modellje ö t v e n h á r o m b a n Ú j v i d é k e n volt férjnél, ott t a l á l t a m r á egy k o c s m á b a n , és a n g a z s á l t a m a g r a f i k u s o k rajz-kruzsokj á r a modellnek, a h o l é n s z e r e t t e m volna H a n g y á t j á t s z a n i . (Most m á r teljesen e l v e t e t t e m a k é z i r a t elején g y a k o r o l t naplós időés hely-jelzéseket. A p a d l á s r a k i k ö l t ö z t e t e t t és ott e l é g e t t m ű t e r e m egyre tisztábban él b e n n e m a m a g a élő valóságával, szaporodó képeivel, h a n ­ g u l a t á v a l és a m é h é b e n viselt t ű z z e l . . . ) Lezonitra festettem ezt az aktot. Száraz g r u n d r a . Az u t ó b b i években foglalkoztam a gondolattal, h o g y ezt a tizenhét éves k é p e t megtisztítom, egy finom hígított d a m á r r é t e g g e l átvonom, és p a r á d é s a n b e r á m á z t a t o m . N e m is a rózsaszínek a testen, az előtér k á r m i n j a és a h á t t é r okkeros zöldje volt s z á m o m r a é r d e k e s ezen a k é p e n , h a n e m a r i t m u s . A m á s i k a k t ( u g y a n a z o n a falon) n é h á n y évvel később készült. Valami piszkos, zöldes f o n d r a l e t t felkenve. Közepében v a l a m i heverőfeleség van. T á m l á s . E z e n fekszik ez a v é k o n y akt. O l y a n n e m t ö r ő d ö m s é g g e l v a n fel­ k e n v e meleg b a r n á k k a l és rózsaszínekkel, m i n t h a n y ú z o t t l e n n e . De így is él. A h e v e r ő t á m l á j a melletti t é r d é t felemelte, a b a l t , és b a l karja e n y h e h a j l a t t a l e r r e a t é r d r e t á m a s z k o d i k . A k é p l e g v i l á g o s a b b része a lapos has. A t e g n a p i ú j s á g b a n olvastam, h o g y v a l a h o l T á v o l - K e l e t e n egy kis szovjet félsziget felett k é t ciklon összeütközött. R e n g e t e g eső esett, és a h o g y egy-egy esőcsepp szilárd testhez ért, a z o n n a l jéggé dermedt. Ezt a jéggé d e r m e d t világot zúzta, m i n t h a m o z s á r b a n t e n n é , izzé-porrá, jégizzé-jégporrá a p á r b a j t vívó k é t c i k l o n . . . És i t t h o n , a hatodik emeleti a b l a k a i m b ó l n é z e m az alacsonyan szálló h a t a l m a s felhőket és az a l a t t u k meghúzódó h á z a c s k a n y á j a t , és h a n g o s a n m o n d o m : bizonytalan hely, m e g ­ b í z h a t a t l a n t á m p o n t bizony ez a p l a n é t a . A k é t a k t között függött a „ B a l e r i n á m " és egy időben „ V e r o n i k a " is. Most j u t o t t eszembe, h o g y az „ A r a t ó k " is ott függtek egy ideig. A z „ A r a ­ t ó k a t " a topolyai m ű v é s z t e l e p e n festettem. Ú g y hiszem, éppen a b b a n az évben, a m i k o r K. M. figuráját, a m e l y e t m o s t r e p r o d u k á l t a k színesben a szabadkai j u b i l á r i s t á r l a t o n . Ú g y is v a n megfestve. T e m p e r á v a l , d e pasztésan. Férfi és nő. B ú z a k e r e s z t e k között. A férfi v á l l á n ég felé fordított

h e g y ű kasza. A nő kezében korsó. A horizont valahol a f i g u r á k felső k a r ­ j á n a k m a g a s s á g á b a n . A horizontig b ú z a k e r e s z t e k . F e l e t t e a fehér égen kék felhők. Kicsi k é k felhők. A két figura vizesebb, l a z ú r a b b . Meleg b a r ­ n á k és vörösek. F e k e t é b e n . Sötét és mégis színes sziluettek. A b e l g r á d i t á r l a t o n ez a k é p fekvő volt, m e r t a b ú z a k e r e s z t e k a mezőn folytatódtak. K é s ő b b v á g t a m le v a l a m e n n y i t a búzamezőből, ú g y h o g y a hazafelé lép­ delő a r a t ó k képéből állókép lett. Álló, m e r t ú g y l á t t a m , hogy a k é p é r t é k e a k é t sziluettben v a n . í g y lett kiállítva t a v a l y a s z a b a d k a i önálló t á r l a ­ tomon. A „ B a l e r i n a " visszajött. í g y is í r h a t n á m : visszaintett. É p p e n a k á d b a n f e k ü d t e m . H a b f ü r d ő b e n . Most, h a belegondolok, ezeknek a h a b f ü r d ő k n e k a t ö r t é n e t é r e ú g y kell e m l é k e z n e m , hogy a m á g l y a n é l k ü l t a l á n sohasem k e d v e l t e m v o l n a m e g őket. M e r t a s z é t p u k k a n ó h a b p a t t o g á s a kell n e ­ k e m . N a p m i n t n a p s z ü k s é g e m v a n n e m is egyszer e r r e a p a t t o g á s r a . H a l l a n o m kell, h o g y a n p a t t o g a h a b . M i n t h a hosszú-hosszú időn át szá­ r a d t f e s t m é n y e k é g n é n e k . . . F e k ü d t e m a k á d b a n , és szeretőm j ö t t oda széles mosollyal, v i d á m szívvel. T a l á l j a m ki, m o n d t a , n a most t a l á l j a m ki, m i t hoz! Biztosan n e m találom ki. N e m is t a l á l h a t o m ki. N e m t a l á l ­ t a m ki. Hogyan is t a l á l h a t t a m volna ki. Az elégett m ű t e r e m r ő l készített színes felvételek é r k e z t a k meg. A h a r ­ m a d i k emeleti szomszédasszony készítette k é t h ó n a p p a l e z e l ő t t E z e k n e k egyikén szépen látszik a „ B a l e r i n a " .

J a j d e jó itt Splitben. K i n t ü l t e m a mólón egy padon, a n a p s ü t é s b e n . Most m e g b e h ú z ó d t a m a kávéházba. A h a t a l m a s ablak mellé ü l t e m , m e ­ lyen benéz a n a p , a t e n g e r és a p á l m á k . Egy kedves spliti asszony is a couchette-fülkében u t a z o t t az e l m ú l t éjszaka a kisfiával. M á r feküdtem, a m i k o r h ú g á v a l e g y ü t t b e v o n u l t . Felmászott a két középső fekhelyre, és p i l l a n a t o k a l a t t f e l r a k t a a csomagját e r r e a lehetetlen elhelyezésű cso­ m a g t a r t ó r a . Reggel m e g p i l l a n a t o k alatt, s z e r é n y k ö z r e m ű k ö d é s e m m e l , á t r e n d e z t e a h á l ó t szalonná, lecsukva a k é t középső fekhelyet. M o n d t a m is neki, h o g y ő a mi k a b i n u n k t o r n á s z b a j n o k a . Tornász v o l t a m , m o n d t a , és én n e m m u l a s z t o t t a m el az a l k a l m a t , h o g y b e v a l l j a m n e k i : olyan fene s z e m e m v a n és ú g y látszik, e r r e jó, hogy észreveszi a nő m o z d u l a t a i b a n a t o r n á s z t és a táncosnőt. A m i k o r P á r i z s b a u t a z t u n k , a k k o r is l e o l v a s t a m mademoiselle Zoricáról, h o g y balerina. A m o z d u l a t a i r ó l . A b a l e r i n a h é t ­ k ö z n a p i m o z d u l a t a i n e g a t í v előjellel f u t n a k a végtelenbe. A h o g y a főtt tojást megtöri, a h o g y a falatot a szájához emeli. E z e k b e n a m o z d u l a t o k ­ b a n nincs egy e z r e d m i l l i m é t e r r e l se több, se kevesebb. A b a l e r i n a h é t ­ k ö z n a p i m o z d u l a t a i is c s u p á n csak azok, amik, s e m m i v e l se többek. S e m ­ mivel s e kevesebbek. A t o r n á s z n ő k is m e g k ö z e l í t h e t i k ezt a mezsgyét. Az én s z e m e m n e k ez a mezsgye, a k á r c s a k most b ő r ö m n e k ez a csodás n a p ­ sütés, jólesik. Az e m b e r m i n é l közelebb k e r ü l a Szigethez, a n n á l sokkal messzebbre fut tőle vissza az időben és a térben, a m i t a m o t t visszaböfögött a lélek, de egészen közel k e r ü l m i n d a h h o z , a m i t m a g á h o z közelinek szeret érezni. C s ú n y a szerda volt az i n d u l á s napja. Rossz szövegek napja, S z a b a d k á n is, B e l g r á d b a n is.

B e l g r á d b a n hideg volt. Vendéglőben m á r voltam. Az állomás b ü f é j é ­ b e n is. A másodosztályú v á r ó t e r e m kicsi, piszkos és zsúfolt. E g y e t l e n ülőhely sem volt. A r u h a t á r i cédulával a zsebemben az első p e r o n o n s é t á l t a m egy sort, a z u t á n b e á l l t a m a tájékoztató h i v a t a l odanyíló részébe, a sarokba, egy íróállványhoz, és ebbe a füzetbe jegyezgettem. Odajött hozzám egy kreol bőrű, felfelé p ö d ö r t bajuszú férfi, és se jó napot, se b o ­ csánat, közölte velem, h o g y ott n e m szabad álldogálni. L e r í t t a pasasról, hogy t e g n a p v e t e t t e le az e g y e n r u h á t . Elnézést, ki m a g a és milyen jogon molesztál? — k é r d e z t e m tőle. Egy ideig m é g morgott, de én is h a n g o s a n k e z d t e m háborogni. Elsomfordált. B e m e n t a p u l t mögé, és telefonálgatott. É n m e g á l l t a m ott, és v á r t a m a fejleményeket. A spliti expressz i n d u l á ­ sáig volt m é g egy óra. V á r h a t t a m . De n e m m ú l t el öt p e r c sem, odajött egy e g y e n r u h á s v a s u t a s , és m e g k é r t , h o g y m e n j e k el o n n a n . E l m e n ő b e n m e g k é r d e z t e m ezt a v a s u t a s t , ki az a civil, a k i itt molesztálja az u t a s o ­ kat. A k ö v é r k é s v a s u t a s azt válaszolta, hogy a n n a k nincs joga v a s u t a s e g y e n r u h á t húzni. Megköszöntem a felvilágosítást, és e l m e n t e m m e g k e ­ resni a vagonomat. A roston s ü t ö t t t i n t a h a l — csemege. A m ű t e r e m r ő l készült színes felvételek itt l a p u l n a k a t á s k á m b a n . A röpülő család férfitagja hozta őket és a d t a át, n e m is sejtve, hogy a r r ó l hoz d o k u m e n t u m o t , a m i m á r nincs. Asszonya fényképezte, mielőtt S v é d ­ országba m e n t e k . Chikagóból j ö t t e k S z a b a d k á r a j ú n i u s b a n , és o k t ó b e r b e n m á r Svédből N é m e t b e m e n t e k át. Kisfiúnk m á r m o s t a legjobb t a n u l ó az osztályban. A fényképhozó e m b e r azt m o n d t a , h o g y N y u g a t - N é m e t o r ­ szágban n a g y o n szimpatizálják a szovjeteket. Á m a franciákról ú g y b e ­ szélnek, m i n t h a m á s bolygó lakói l e n n é n e k . S z a b a d k á t ó l B e l g r á d i g egy m á s i k világjáróval ü l t e m szemben a g y o r s ­ b a n . Svédországban dolgozik. Vágóhídon. Ült m é g ott velünk k é t fiatal. Nekik mesélte, hogy o t t S v é d b e n m i l y e n az élet. Télen hosszúak az é j ­ szakák. Az éjszakák istenit. E z é r t télen n e m j á r n a k a jugók t á n c r a . A t e r e m , az n e m erdő. N e m lehet átlépni a dróton. N y á r o n u g y a n i s e r d ő b e n v a n a t á n c . K ö r ü l d r ó t o z o t t t é r s é g b e n . Tíz, húsz, h a r m i n c k i l o m é t e r r e a várostól. A k i megfizette a belépőt, t e n y e r é b e pecsétet n y o m n a k . L á t h a ­ t a t l a n festékkel pecsételik a t e n y e r e t , és ezt a festéket csak v a l a m i zöld fényű l á m p á v a l lehet észrevenni. Mi b e u g r u n k a dróton, v a g y átbújunk a l a t t a . A lány, a k i t k i h o z t u n k , m e g p e c s é t e l t e t i a t e n y e r é t , és kezdődhet a t á n c B e n t a v á r o s b a n n e m gyalog, a u t ó v a l kell korzózni. K é t h a v i fizeté­ sedből vehetsz szép autót. Lassan kell vezetni, és a l á n y o k felkéredzked­ nek. H a n e m tetszik, m e g m o n d h a t o d n e k i k . S e m m i . N e m számít. J ö n a másik. H e j , h e j , így m o n d j á k . (És m é g v a l a m i k é p p e n m o n d t a ez a pozegai legény, de én csak a h e j , hej-t j e g y e z t e m meg.) Csak tizennyolc éven aluli lányok k é r e d z k e d n e k . A k i m á r b e t ö l t ö t t e a tizennyolcat, az m á r vezethet. És n e h o g y azt higgyétek, hogy a l á n y n a k fizethettek italt v a g y ételt, ö az, a k i csak veszi elő a p é n z t á r c á j á t és fizet. Majdnem szem elől tévesztettem, h o g y a svéd v á g ó h í d dolgozóját e g y nő, valószínűleg pozegai nő kíséri. P o i e g a i , m e r t kendővel, t a r k a svéd kendővel h á t r a v a n k ö t v e a haja. A svéd vágóhíd dolgozója a l i g h a n e m r o m á n u l beszél a t a r k a kendőssel. De csak leszálláskor. Egész ú t o n ú g y látszott, hogy n e m u t a z n a k együtt.

H a n a p p a l a Tűzről esik szó, még jó b a r á t t a l is, n e v e t g é l e k és eltréfá­ lom az esetet. Á l m o m b a n , ha erről szó esik, és m i n d i g szó esik, sírok. A fene egye meg a tüzet. Á l m o m b a n mindig m e g r í k a t Az éjszaka is. S z e r e n c s é r e az első k ö n n y e k u t á n felébredtem.

T e g n a p d é l u t á n e l ü l t e t t e m P r ü c ü k e citromfáját és a h á r o m b o k o r fekete ribizlit, és leföldeltem a nyolc rózsabokrot, amelyből h á r o m bordót és h á r o m pirosat m a reggel hétig elültettem, két b o k r o t meg á t v i t t e m Rokóékhoz a j á n d é k b a . Az első n e k i i n d u l á s k o r Mileva néni, az alsó szomszédasszonyom m e g ­ állít, m o n d v á n , hogy é p p e n most teszi oda a h a l a t sülni. Megsüti és fel­ hozza. Mit t e h e t t e m e r r e a svéd gesztusra? V i s s z a m e n t e m , m e g v á r t a m , és m e g e t t e m a sült h a l a t .

Ez egy ilyen n a p . Megérkezett a szardíniát vadászó hajó. A g y á r h a ­ jója. F r a n e t ő l k é r d e z t e m , v a n - e hal. ö a hajó felé intett. De ott n e m á r u l j á k . Oda kell m e n n i és kérni. O d a m e n t e m . K a p h a t o k h a l a t ? M e n n y i kellene? Egy evésre. V a n papírja? Nincs. Az ember, akivel ez a p á r b e ­ széd lezajlott, elvonult, és egy kis csomag hallal jött vissza. K e z e m b e n y o m t a . M e n n y i t fizetek? Semmit. A p r ó p é n z t n y ú j t o t t a m : Igyék meg v a l a m i t az egészségemre. Nem fogadta el. Ez a világ legszebb kikötőjé­ ben, a postirai k i k ö t ő b e n t ö r t é n t . A másik e m b e r a hajón m é g m a g y a r á z ­ k o d o t t is, m o n d v á n , h o g y ezt a h a l a t azért k a p t a m , m e r t splitskai vagyok, és aki adta, az is odavalósi. Mondtam, hogy ezt én részemről n e m t a r ­ t o m é r d e m n e k , á m a n n y i bizonyos, hogy ez lesz életem legédesebb sült hala. I n d u l t a m Splitskába, hogy Milena néni megsüsse a h a l a i m a t , d e P o s tira legszélső h á z á n a k erkélyéről cika J o v o és felesége i n t e g e t e t t felém. Menjek fel k á v é r a . M a g a s b a e m e l t e m a halat. Megyek, h a ezt a h a l a t m e g s ü t i k és megesszük. J ö h e t e k . F e l m e n t e m . Megsütik, de b a r b u n t r e g ­ geliztek tízkor. M a g a m n a k kell e n n e m . J o v o bácsi, aki sógorát csipkedte a villanyszerelőségéért, egy rossz resót j a v í t o t t , s a p a r t i h á z a k r ó l beszélt, a t e n g e r csatornáján túl levő h á z a k r ó l . S o k a t t u d o t t ezekről a házakról, m e r t távcsővel t a n u l m á n y o z t a őket h ó n a p o k o n át. Most új távcsövet r e n d e l t 600 schillingért, Ausztriából. Kell a távcső. Hiszen túl is v a n n a k házak. M i n d e z e k é r t most ú j r a itt vagyok a világ legszebb kikötőjének egyet­ len csapszékében. A tizenegy asztal közül k e t t ő n k á r t y á z n a k , n é g y e n ­ négyen, kibicekkel, e g y e n meg én írok.

M á r h á r o m asztalon k á r t y á z n a k .

Az éjszaka v a s t a g csendjét i d ő n k é n t p á r z ó m a c s k á k kéjteli h a n g j a teszi m é g csendesebbé. Eszembe j u t o t t : a r á m á z ó m n á l v a n n é h á n y k é p e m . I t t cselekedtem őket. T a v a l y ősszel? V a g y most, az idén m á j u s b a n ? S p l i t s k á n h a g y t a m Boso felvételeit. A z o k a t a színeseket. Most reggel van, még nincs nyolc. H a t k i l o m é t e r t m á r legyalogoltam. A h o g y a n t e g ­ n a p nehéz volt k e t t ő és felet végigjárni P o s t i r á i g , m a éppoly nehéz volt ezt a h a t o t - h e t e t eddig. Á m ü l n i itt, a langyos c u k i b a n jó. A komphajó, h a n e m késik, kilenckor befut. Azzal jön a szeretőm.

Ma reggel, m i u t á n az o r r o m előtt elúszott a hajó, t a l á l k o z t a m a p a r t o n Rokóval, az öreg m i n d e n lében kanállal. N y u g d í j a s kőtörő. N é g y fia szer­ teszét az országban. H é t u n o k á j a i d ő n k é n t felveri szép n a g y h á z a csend­ jét. Tőle v e t t e m fenn, a p u n t á n ezernégyszáz n é g y z e t m é t e r t . O n n a n szé­ p e n látszik a tenger. R e t t e n e t e s e n szép n a g y d a r a b tenger. És szép d a r a b szárazföld is látszik, lángoló k a r d h e g y ű ciprusokkal. És r e n g e t e g kő v a n ezen az ezernégyszáz n é g y z e t m é t e r e n . És egy olajfa. És sok vadzöld bokor. A r e n g e t e g kőből lesz m a j d egy k ő k u n y h ó . Ajtajával a n a g y t e n ­ g e r és a ciprusok felé. O l y a n k ő k u n y h ó , a m e l y c e m e n t és h a b a r c s n é l k ü l , csak k ő d a r a b o k b ó l v a n összerakva. A teteje is. F a nélkül. Deszka n é l k ü l . Csak kövekből. És h a t a l m a s lapos sziklalemezek is v a n n a k ezen a sziget­ d a r a b k á n , ö s s z e l e h e t m a j d g y ű j t e n i a vizet róluk, kis m e d e n c é b e g y ű j ­ teni. Élni lehet m a j d ott, a k ő k u n y h ó b a n . T e n g e r r e néző életet l e h e t majd ott élni. A k ő k u n y h ó b e n n e v a n az a l k u b a n . Roko m é g ismer b e n t a szi­ get belsejében e g y - k é t öreget, a k i m é g t u d o l y a n t építeni. Az ú t felől ezen a télen fenyőcsoportot ü l t e t ü n k . Magról. Az öregkor v é g t e l e n hosszú éveiben szép á r n y é k o t a d n a k majd. És az a r r a m é l t a t l a n szemek elől elbújtatják a k ő k u n y h ó t és az egyetlen olajfát.

Most í r h a t o k Boso felvételéről, m e r t nincs a k e z e m ü g y é b e n . Szerencsére a falon volt, és így látszik a f é n y k é p e n a „ K é k K é p e m " (olaj), melyet 1958-ban v a g y 59-ben f e s t e t t e m T o p o l y á n . Ü g y hiszem, ez volt a fekete ciklus legutolsó és t a l á n e g y e t l e n befejezetlennek hitt k é ­ pem. N e m jól í r t a m : a fekete ciklus a v i r á g o k b a n s z ü l e t e t t újjá. Ez a kék k é p a sakkfigura-ciklus utolsó k é p e v o l t A t ö r t é n e t e ez: a sakkfigura-ciklus, a k k o r m é g n e m t u d t a m , m a m á r így m e r e m megfogalmazni, az e t a t i z m u s k e g y e t l e n b í r á l a t a egy eléggé egyszerű képzőművészeti szimbolizmus segítségével. Stilizált gyalog. Egyenlő s z á r ú háromszög, csúcsán egy k ö r r e l . Az a körcikkszerűség, a m e l y e t az egyenlő szárú h á r o m s z ö g k i m e t s z e t t a körből, r e n d s z e r i n t a k é p fond-jához hasonló t ó n u s t k a p o t t . Volt p é l d á u l egy t r a k t o r . S a k k ­ figura a t r a k t o r i s t a . Míting r e n g e t e g s a k k f i g u r á v a l . Díszfelvonulás. Sőt! Olyan t é m a is s o r r a jött, m e l y m á r ö n m a g á b a n is elvont fogalom volt: H I E R A R C H I A . Egy egyenlő s z á r ú h á r o m s z ö g t e r ü l e t é n csupa ilyen kis háromszögből és köröcskéből álló f i g u r á k e g y m á s h e g y é n - h á t á n . P e r s z e

e n n e k a t e r ü l e t n e k a csúcsára m á r csak egy kis sakkfigura fért el. Volt ilyen című is, hogy: R Á M P Á K . Kegyetlen n a g y szerkezetek voltak ezek. K e s k e n y alapú m a g a s téglalapok és stilizált r a k é t a b o m b á k . A k k o r á k , m i n t a téglalap. Lehet, hogy azért festettem így, m e r t t e t s z e t t e k az ellen­ tétek a téglalapok és a b o m b a k e r e s z t m e t s z e t e k között. Ám ezeken m i n ­ denféle p a r á n y i kis s a k k f i g u r á k álltak. A „Kék K é p " befejezetlen m a r a d t . T i z e n e g y - t i z e n k é t évvel ezelőtt. M e r t t ö r t é n t vele v a l a m i szokatlan. T O V Á B B festettem. De n e m a n n y i v a l t o v á b b , a m e n n y i v e l a festő tönkreteszi m ü v é t . S o k k a l - s o k k a l t o v á b b fes­ t e t t e m . Egy m e c h a n i z m u s fókuszában áll egy sakkfigura. V a l a h o g y úgy, hogy a sakkfigura is része a m e c h a n i z m u s n a k és a m e c h a n i z m u s is része a s a k k f i g u r á n a k . A z o k b a n az években m i n d e n t feketére festettem. Meg v o l t a m róla győződve, hogy a feketébe ágyazott s p e k t r u m u g y a n a n n y i t ér, m i n t máshol. L e g a l á b b ! Á m a „Kék K é p " ellentmond. A m a j d n e m fekete fond-ra m a j d n e m - m á s feketékkel festett, e g y m á s b a kapcsolódó síkidomok, m i n t h a önálló l é t ü k lenne, világosodni kezdtek. A fehér és a kék. A k é k és a fehér. És valahol a s a k k f i g u r á n á l egy m e l e g a k c e n t u s . E g y ösztönös ecsetvonás? Lehet. De ezzel a meleg a k c e n t u s s a l az a tizen­ e g y - k é t évvel ezelőtti, feketén festő festő hitet tett. Egy olyan képen tett hitet, amelyről azt h i t t e , n e m tudja befejezni. És az a „befejezetlen" v á ­ szon v á n d o r o l n i k e z d e t t v e l e m és u t á n a m . T i z e n e g y - k é t éven át. A tűz előtt, a m i k o r ú j r a n é z t e m m i n d e n vásznat (búcsúztam-e tőlük, v a g y csak a T Ű L I n a g y r e t r o s p e k t í v á r a szelektáltam?), m e g l á t t a m a „ K é k K é p e t " . Csodálatos volt t a l á l k o z á s u n k . Előtte, ú g y emlékszem, a „ M a n k ó e r d ő t " néztem. S z ü r k é k a fond-ban. O k k e r a m a n k ó e r d ő . Ahol metszették e g y m á s t az o k k e r f o r m á k , újra a fond szürkéi j e l e n t k e z t e k . És ezután h i r t e l e n m a g a m elé f o r d í t o t t a m a „Kék Képet". H a azt í r n á m ide, h o g y t á t v a m a r a d t a szám, keveset írok. N e m t u d o m , m i t ö r t é n t . Megközelítőleg ugyanaz, ami mostanság, ha a felém e g y e n l e ­ tes, méltóságteljes vonulással á r a d ó csillagvilág-ár vég n é l k ü l i zónájá­ n a k egy k o n k r é t felületére koncentrálok. Ott, ahova figyelmemet össz­ pontosítottam, v a l a m i változás áll be a felséges v o n u l á s b a n . M i n t h a m e g ­ h a t á r o z a t l a n távolságból (ezt a távot jelölhetjük egy f e k t e t e t t nyolcas­ sal is, de h a n y a g o l h a t j u k ezt a fektetett nyolcast, és m o n d h a t j u k , hogy a sötét szoba sarkából) v a l a m i világítani kezdene. T e g n a p u t a z o t t vissza S z a b a d k á r a a szeretőm. H á r o m n a p o n át itt volt. Egyszer n a g y o n m a g y a ­ rázgató k e d v e m b e n v o l t a m , és ezt a t é m á t k e z d t e m n e k i s o r j á b a n e l m o n ­ dani. Csillag-ár stb. Ez persze a fekhelyen t ö r t é n i k . Á m v a l a h á n y s z o r a m a g y a r á z á s n a k eddig a pontjáig e l j u t o t t a m , s j o b b k e z e m e t k i n y ú j t o t t a m a m a bizonyos sötét s a r o k felé, m á r hogy o n n a n kezdődik a fényjáték, el­ n e v e t t e m m a g a m . N a g y o n - n a g y o n röhejes v o l t a m ö n m a g a m szemében. F e k s z e m az ágyon a nő mellett szakállasán és kopaszon, és ilyen e m e l e ­ tes b a r o m s á g o k k a l t r a k t á l o m . Persze, e k k o r m á r m a g a m is kíváncsi kezd­ t e m lenni, vajon t u d o k - e ú g y fogalmazni, h o g y ebből a r e m é n y t e l e n t é ­ mából elfogadható d u m a jöjjön létre. A k ő k o r s z a k k a l k e z d t e m . Mondjuk a csiszolttal. A k k o r m á r ú g y - a h o g y t u d t a k beszélni az őseink. Most k é p ­ zeljük el, m o n d t a m , h o g y ez a csiszolt kőkorszakbeli ú r i e m b e r v a l a h o g y m e g l á t valahol egy telefont vagy egy t v - v e v ő k é s z ü l é k e t m ű k ö d é s közben, &gy S y csöppnyi tranzisztoros rádiót m e g s z ó l a l t a t u n k előtte. Vagy, ne a d j isten, kezébe n y o m u n k egy t a l k i e - w a l k i e - t , elküldjük m a g u n k t ó l , és v

e

1

elkezdünk vele beszélgetni. És a h o g y a n ez a csiszolt kőkorszakbeli ú r i ­ e m b e r otthon, a v a c k á n m i n d e z t saját n y e l v é n a p á r j á n a k e l m a k o g n á , m o n d t a m , úgy k í s é r l e m m e g most én a r r ó l a k o m m u n i k á c i ó r ó l a beszé­ det. Ugyanis t a r t o z o m még, így érzem, ezzel az elsődleges vallomással, és m e g vagyok r ó l a győződve, ú g y érzem, sejtem, t u d o m , hogy a m o s t a n ­ ság használt l e g k o r s z e r ű b b k o m m u n i k á c i ó s r e n d s z e r e k is így a r á n y l a n a k a T Ű L lévőkhöz, m i n t a h o g y a n a csiszolt k ő k o r s z a k b e l i g e n t l e m a n ü v ö l ­ téssel párosult j e l a d á s a a sziklaszirt legtetejéről a r á n y l i k a legprecízebb színes tv-adáshoz. Mindezt előrebocsátva, n y i l v á n v a l ó , hogy az é n d u ­ m á m a r r ó l a m a i fogalmainkhoz alig viszonyítható valamiről nevetséges, naiv és b u t a beszéd, de azért m o n d o m . (A világ legszebb kikötőjének n e v e z e m ezt a postirait. Alig észlelhető ringassál mozognak a b i r k á k a p a r t m e n t é n , és a hosszú móló m e l l e t t veszteglő k é t s z a r d í n i a v a d á s z hajó az ü n n e p m o z d u l a t l a n s á g á b a m e r e ­ v e d v e várja a következő p o r t y á t . H a s z e m h é j a i m m a l elzárom p u p i l l á i m elől ezt a n a p p a l i fényt, m á s o d p e r c e k a l a t t á t t u d o m dobni m a g a m T Ű L - r a . A bádoghordó, a f a d a r a b h a l m a z és a kőoszlopkára dobott v a s t a g hajókötél m e l l e t t testes n y u g d í j a s lépeget. Mögötte a móló h u l l á m t ö r ő fala és az ég. A m á s i k k o c s m á b a n s p a n y o l u l é n e k e l t e k . Az öreg, a nagyon öreg n y u g a l m a z o t t hajós volt az előénekes. A többi k í s é r t e . A fogatlan Roko, a k i szintén n y u g d í j a s és é l é n k e n foglalkozik a szakállnövesztés gondolatával, o t t h o n szobája falán t a r t j a azt az igazolványfényképét, a m e l y r e én t a v a l y télen szakállat v a r á z s o l t a m , őszülőt, tussal és t e m p e ­ rával. M a g á t a szakállnövesztést e r r e a t é l r e h a l a s z t o t t a . Ez a fogatlan Roko üzen haza, hogy hozzanak n e k e m sült h a l a t . Zvonko, a csodálatos h a n g ú bohém halsütő, a k i egy t a n í t ó n ő b e szerelmes, de n e m i n d u l el hozzá, pedig szeretne, itallal k í n á l . . . M o n d o m neki, hogy csak az első lépést nehéz m e g t e n n i . A második m á r sokkal k ö n n y e b b , a h a r m a d i k m á r n e m is nehéz.) M o n d a n o m kell. V a l a h o g y a b b a n a m a g y a r á z ó k e d v e m b e n i l y e s m i k e t m o n d t a m . S z i m m e t r i k u s (de á l l a n d ó a n változó és mégis á l l a n d ó a n szim­ metrikus), ö n m a g á b a n variálódó, kristály szerű, plasztikus fény arabeszk. Azt a h a t á s t kelti, m i n t h a p i l l a n a t o k a l a t t v á l t o z t a t n á n e m c s a k a térfoga­ tát, h a n e m a helyzetét is a t é r b e n . H a ez v a l a m i l y e n s z á m u n k r a ismeret­ len k o m m u n i k á c i ó n a k l e n n e a m e g n y i l v á n u l á s a , az az első pillanatra evidens, hogy s z á m u n k r a teljesen i s m e r e t l e n fogalomrendszerről lehet szó, ismeretlen egységű adagolásokban. A m i t így innen m o n d a n i lehet erről, az c s u p á n e n n y i . A „Kék K é p p e l " így v a l a h o g y t a l á l k o z t a m . N a g y o n m e g ö r ü l t e m . Való­ ságos izgalom v e t t e r ő t r a j t a m . Fel is a k a s z t o t t a m a „ K é k K é p e t " a m ű ­ t e r e m falára. E z é r t k e r ü l t r á a f é n y k é p r e . A színesre. E r r e a TŰZ u t á n érkezőre. És így a falon látva, m e g l á t t a m b e n n e azt is, ami valójában volt. A „Kék K é p " volt a s á m á n - c i k l u s legelső k é p e . Tíz-tizenegy é v v e l előzte meg a z t a n e g y v e n v a l a h á n y a t , a m e l y e k k e l e g y ü t t égett el és azt az ötöt, a m e l y itt m a r a d t h í r m o n d ó n a k . Ez u t á n a „ K é k K é p " u t á n a fekete k o r s z a k k e r e t é b e n m á r csak a v i r á ­ gok m a r a d t a k h á t r a . így, i n n e n belegondolva az egész v a r g a b e t ű b e , az is feltételezhető, hogy a „ K é k K é p " egy olyan zsákutcaszerűség volt, a m e l y ­ ből k i u t a t csak visszaszaladva l á t t a m . A k k o r t á j t h e v ü l t e m fel a n é p m ű v é s z e t v i r á g a i é r t . T e t t e m ezt, m e r t m á r a k k o r azt v a l l o t t a m , hogy generációsorok képzőművészeti szintézise.

Több, sokkal, de s o k k a l több egy-egy életben elérhető képzőművészeti szólóakciónál. T e h á t a k é p z ő m ű v é s z e t b e n sem a horizontális t á v l a t o k u t á n kell futni, h a n e m a k i n e k v a n hozzá szeme, keresse meg, lássa meg a vertikális távlatokat. A fekete v i r á g o k t a l á n ezért v á l t o t t á k fel a s a k k f i g u r a - c i k l u s t . Mert felváltották. A t ű z b e n ott volt a fekete v i r á g o k n a k is a j a v a . Sehol n e m v o l t a k t á r l a t o n . Egy m a r a d t belőlük K ó p é n á l . H í r m o n d ó n a k . D e itt is, a v i r á g o k n á l , a k á r a s a k k f i g u r á k ciklusában, csakis az e g y m á s b a kapcso­ lódó síkok r e n d s z e r é r e t á m a s z k o d t a m . K é t sík, és ahol ez a k e t t ő e g y m á ­ son van, az a h a r m a d i k . Ez volt a s a k k f i g u r á k k a l , és ez volt a fekete vi­ r á g o k k a l is. A s a k k f i g u r á k utolsó „ n e m - t u d o m - m i t - f e s t e t t e m " képe a „ K é k K é p " . Á t m u t a t o t t a repülő s á m á n o k felé. P e r s z e a v i r á g o k o n k e ­ resztül, vagyis a n é p m ű v é s z e t i h a g y o m á n y o k ú t j á n át. A sakkfigurák, a fekete virágok és a s á m á n o k között volt egy figurális ciklus, egy v i r á g c i k l u s és J. P . ciklusa. A figurális ciklus a „ B a l e r i n á v a l " kezdődött.

Itt, B r a c o n az é j s z a k á k b a n a k k o r a csend zsúfolódik össze, hogy szinte teljesen semlegesíti a t e r e t . Ha r a j t a m állna, ezt a csendet m é g kiszélesí­ t e n é m . A n a p n a k esetleg csak n é h á n y ó r á j á b a n e n g e d n é m a motoros j á r ­ m ű v e k e t mocorogni. A csendben v a n v a l a m i sötétségpótló csoda. Azt hiszem, az egész baj a t ű z b e b á m u l á s s a l kezdődött. A mesterséges fény­ források ü t ö t t é k agyon az e m b e r egyensúlyérzetét. A m í g az első tűz n e m l o b b a n t fel, addig a t é r n e m sűrűsödött z á r k á v á az e m b e r körül. N e m volt szabad a p a r a z s a t ott h a g y n i ! Bizony. És a lét a p a r á z s őrzésébe és a l á n y o k b á m u l á s á b a zsugorodott. Ez előtt a n a p n y u g t a és az alvás, az á l o m b a m e r ü l é s között volt n a p i r e n d e n a n a g y h a g y o m á n y o k á p o l á s á n a k liturgiája. H A C S I L L A G O S VOLT AZ ÉG. (Ha az e m b e r m e g m a r a d a természetes fényforrásoknál, a n a p n á l és a többi csillagnál, ez a t ö b b m i n t h á r o m s z á z festmény sem úszik át a l á n g ­ t e n g e r e n o d a á t r a . M á r n é h á n y n a p j a ú j r a és újra eszembe jut, hogy v a ­ l a m i szép t r a g i k u s befejezést kellene k i t a l á l n o m ehhez a f a r a m u c i kéz­ irathoz. Mondjuk azt, hogy belehülyülök ebbe a tűzesetbe, és h a h a z a ­ é r t e m , v i d á m a n hozzálátok az új post ignis-ciklushoz, méghozzá úgy, hogy a v á s z o n m a r a d v á n y o k a t , a k é p f r a g m e n t u m o k a t szép r e n d j é n felra­ gasztom, felkassírozom ragyogó tiszta, frissen p r e p a r á l t v á s z n a k r a . És röhögök. Szabályosan. Tényleg. Szívből. És az operáció u t á n gondosan lemosom a verniszt és a k o r m o t a mancsaimról.) * A „ B a l e r i n a " itt lapul a zsebemben. A színes fényképen. Egy forma a fej. Egy a h a j . Csikófarok. Egy a törzs. K e t t ő a karok. F e l t a r t v a , a fejtől j o b b r a és b a l r a . Befelé, a fej felé ívelőn. A törzsön két kar. A mell. A j o b b mell félköre a törzsön kívül. A b a l mell teljes felületével a törzsön. A l á b a k négy síkból állnak. K é t - k é t hosszúkás forma a t é r d e k helyén fut össze. A t é r d e k e n felüli formák a csípőkben kapcsolódnak a törzs­ höz. A figura egy lencseszerű felületen áll. Ezt a síkot egy d o m b o r u l ó és egy homorító vonal h a t á r o z z a meg. H á r o m szabadon megfogalmazott

ellipszis fonódik e g y m á s b a ezen a figurán. A figura mellét jelölő k é t k ö r t osztja k e r e s z t b e k e t t ő b e a felső ellipszis felső h a t á r a , az alsó h u l a h o o p k a r i k a v a g y b a l e t t s z o k n y a alsó v o n a l a pedig a m e d e n c e és a t é r d e k k ö ­ zött metszi k e r e s z t b e a k é t combot. E z e k n e k a f o r m á k n a k h a t á r á t jelölő v o n a l a k szép hálója a k k o r t r a n s z f o r m á l ó d o t t festménnyé, a m i k o r a s a k k t á b l a szabályai szerint fehéres és vöröses felületekké a l a k í t o t t a m e vonalháló h a t á r o l t a felületet. A külső síkok v o l t a k a fehérlők, a belsők a vöröslők. És így t o v á b b . E g y m á s t v á l t v a . Csak az az egyetlen belső sík k a p t a m e g a h á t t é r zöldes-okkeros t ó n u s á t , a m e l y e t a figurát t a r t ó l e n ­ cseszerű sík felső v o n a l a a l á b a k belső v o n a l a i és a legalsó ellpiszis alsó vonala h a t á r o l . Ez a „ B a l e r i n a " . P e r s z e — festve. N e m kenve. A vászon s t r u k t ú r á j a szépen átjátssza m a g á t a f e s t é k r é t e g e k e n : hol alig-alig, hol pedig egészen erőteljesen.

Tegnap. Ma. H o l n a p . M a h o l n a p t é n y l e g h a z a kell m e n n e m . Most elég n y u g o d t vagyok egy h i g g a d t k é r d é s m e g f o g a l m a z á s á r a . Az a bizonyos post ignis-ciklus h o v á fejlődhet? Hiszen a k o r m o s v á s z o n d a r a b k á k g y o r s a n elfogynak! J ó k é r ­ dés. Nos, h i g g a d t k é r d é s r e h i g g a d t a v á l a s z : előfesteseket fogok végezni. Szabályos v a k k e r e t e k r e szabályos v á s z n a k a t s p a n n o l o k majd ki, és ezeket szabályosan lealapozom. Űj festékkészleteket szerzek m a j d be, meg e c s e t g y ű j t e m é n y e k e t . Különböző n a g y s á g ú és k e m é n y s é g ű ecsetek sorát. M i n d e n számításba jöhető festésmódhoz a technológia szent sza­ bályai szerint előre l á t o t t ecseteket. De n e m egyet. Se kettőt. Sok ecsetet. És sok festéket. R e n g e t e g festéket! É s festek. F e s t m é n y e k e t festek. H i v a ­ tásérzettel telítve dolgozom majd. K o m o l y a n . És h a n é h á n y t u c a t r a való összejön, szép kis, k ö n n y e n h a l o m r a r a k h a t ó k ö t e g e k b e k ö t ö z ö m őket, lehetőleg n a g y s á g szerint, és m e g k é r e k v a l a k i t , m i u t á n az egészet szép h a l o m b a r a k t a m , h o g y legyen olyan k e d v e s és gyújtson alá. Hiszem, hogy m é g forrasztópisztoly sem kell hozzá. E g y á r v a gyufaszál elég lenne. Hiszen ez a szál gyufa teszi m a j d lehetővé, h o g y a post ignis-ciklushoz új a n y a g képződjék. A „ B a l e r i n a " figurája volt a p r o t o t í p u s a az egész e z u t á n jövő figurális ciklusnak. F e l e m e l t k a r o k . E g y t ö b b m i n t félkör, egy t ö b b m i n t fél ellip­ szis, amely, h a h o m o r ú , z u h a n ó egyenessel, t ö b b é - k e v é s b é merőlegesen z u h a n ó egyenesféleséggel végződik, h a pedig ez az e m l í t e t t m a j d n e m szabályos görbe d o m b o r ú , a k k o r a végződése e m e l k e d ő merőlegesféleség. A h o m o r ú görbéből z u h a n ó merőleges egy d o m b o r ú görbének a k i i n d u ­ lópontja. Ez a d o m b o r ú g ö r b e e m e l k e d ő e g y e n e s b e n folytatódik, hogy az az e m e l k e d ő egyenes é p p e n ott érjen véget, ahol a h o m o r ú görbe egyetlen pontja megkezdi a mozgást. Ez az ö n m a g á b a visszatérő tört-vegyes v o n a l k é t felemelt kezet, egy törzset és k é t l á b a t j e l ö l h e t a b b a n a p i l l a n a t b a n , h a a létrehozójuk egy kis k ö r t , a fej jelét a k é t felemelt kar-jel közé biggyeszti. A v o n a l h á l ó összetettebb lehet, a n é l k ü l , h o g y a sakktáblaszerű m e g ­ festés lehetősége veszélybe k e r ü l n e , h a n é h á n y ilyen ö n m a g á b a vissza­ t é r ő t ö r t - v e g y e s v o n a l e g y m á s b a fut. I l y e n k o r a n n y i figurát j e g y e z h e ­ t ü n k a k é p r e , a h á n y ilyen v o n a l a t m e g h ú z t u n k , d e ú g y is felfoghatjuk, hogy h á r o m - n é g y - ö t ilyen vonal e g y e t l e n f i g u r á n a k az arabeszkjét a l -

kotja. A fejek k ö r e i n e k és az arabeszk színezésének ilyenkor n e m kicsi a szerepe. V a l a m i ú j , minőségileg m á s t ö r t é n i k a képen, h a az első ö n m a ­ g á b a visszatérő v o n a l e g y p i r i n y ó t eltér elképzelt ú t j á t ó l és fut, fut, öt­ ször, tízszer i s m é t e l v e ö n m a g á t , csodálatos a r a b e s z k e t jegyezve a v á ­ szonra. H a az, a k i a v o n a l a t jegyzi, beleun e b b e a j á t é k b a , elég szépnek, elég b o n y o l u l t n a k t a l á l j a az így létrejött arabeszket, m e g k e r e s i t e k i n t e ­ tével a legeslegelső h o m o r ú v o n a l kiindulópontját, azt a pontot, A H O V A N E M T É R T V I S S Z A az első felfelé t a r t ó egyenes, és az utolsónak n y i l v á ­ nított i l y e n léniát odahúzza. A v o n a l k a l a n d j a ezáltal befejeződött, ö n ­ m a g á b a — í m e — visszatért. Hasonló j á t é k k a l e g y fejet k é r az arabeszk a K É T K A R KÖZÉ, és ezzel l é t r e j ö t t a figura. Ezek a figurák é g h e t t e k a legszebben. Visszatértek ö n m a g u k b a , m i n t az a vonal, amely által l é t r e j ö t t e k . A k é p h a m u j a m á s , m i n t a fa h a m u j a v a g y a szén h a m u j a . A k é p h a m u j á b a n b e n n e v a n az elégett k é p l á t v á ­ nya. N e m tudom, m e l y i k i d ő b e n és melyik d i m e n z i ó b a n éled fel ez a l á t ­ vány, de feléled. Fel-é-led!

Ha a fej a k é t k a r F E L E T T volt, a j e l l e n y u g o d o t t , a m i m á s e l h e l y e ­ zésben felnyújtott k é z volt, í g y a fejnek a testhez t a r t o z á s á t jelző forma, t e h á t a N Y A K l á t h a t ó b e n n e . Ilyen n y u g o d t figurákból v o l t összekompo­ n á l v a e b b e n a c i k l u s b a n a „ F e h é r m a d o n n a g y e r m e k k e l " . Így n e v e z t e m ezt a k é t f i g u r á s kompozíciót. „ M a t e r n i t é " is l e h e t e t t volna a címe. Ü g y emlékszem, t a v a l y Ű j v i d é k e n kiállítottam. E b b ő l a ciklusból is m a r a d t egy: s z e r e t ő m n e k a j á n d é k o z t a m . „Égitesten a l á b a m , s m e g y e k az istenek felé k ö n n y ű fehér r u h á b a n " címet a d t a m ennek, a ciklus egyetlen sötét hátterű képének. Cika J o v o l o v a t ölt S z a r a j e v ó b a n n e g y v e n h é t b e n . Ezzel v á d o l t á k . És két h é t i g z á r v a t a r t o t t á k ott, majd n é h á n y n a p o t B e l g r á d b a n . A mese v é g é r e é r t e m oda. Cika J o v o a z t állította, h o g y k é t h é t a l a t t hosszú sza­ kálla n ő t t n e k i a d u t y i b a n . Most m á r nyugdíjas e m b e r ő, és n a g y hasa v a n és i t t a t e n g e r p a r t o n háza. Persze, a n n a k idején n e m ő ölte m e g a lovat. A b ö r t ö n b e n v a l a k i a lóölést is b e i s m e r t e . Cika J o v o v a l a m i u r á ­ n i u m k u t a t ó i n t é z m é n y b e j u t o t t , onnan n y u g d í j a z t á k , és ehhez a házhoz a p a r t o n m é g a k k o r j u t o t t . A szigetiek felkínálták n e k i a házhelyet, és az i n t é z m é n y e r o b b a n t ó o s z t a g a is belesegített a t e r e p előkészítésébe. Azelőtt is, m í g m u n k a v i s z o n y b a n volt, Cika J o v o i d e j á r t asszonyával n y a r a l n i . Most is m e g v a n elégedve az éghajlattal, a levegővel, a t e r a s z á r ó l a k i l á ­ tással, de nincs m e g e l é g e d v e az e m b e r e k k e l . A b e n n s z ü l ö t t e k k e l . F á j d a l ­ mas arckifejezéssel m e s é l t e volt, hogy a m i k o r i d e j á r t n y a r a l n i , az egész v á r o s k a a k i k ö t ő b e n v á r t a . P e r s z e zakója j o b b belső zsebében is százezer d i n á r volt és a zakó b a l belső z s e b é b e n is u g y a n a n n y i . Ezt is k e s e r ű m o ­ sollyal m o n d j a , d e a mosoly csak keseredik, a m i k o r hozzáfűzi, hogy a b b a n az időben m é g é r t á m a pénz! M o s t ! ! Most megváltozott, m o n d j a Cika J o v o , ez az idevaló n é p : a kispénzű n y u g d í j a s s a l alig állnak szóba. S z e r e n c s é r e u r á n i u m k u t a t ó k o r á b a n elég n a g y h á z a t é p í t e t t Cika J o v o a p a r t o n , m i n d i g elfér b e n n e e g y - k é t ember, ismerős, kávézó v e n d é g (Mico n é n i k i v á l ó k á v é t t u d főzni), a k i végighallgatja s i m á n görgő, d e k e s e r ­ nyés pátosszal fűszerezett m o n d ó k á j á t .

A virág-ciklus újjászületett az e l m ú l t évtizedben. R e n g e t e g virágot t e r m e t t . T Ű L a t á r l a t o n , ezek a v i r á g o k r e t t e n e t e s e n egzotikus k é p e k n e k s z á m í t h a t n a k , hiszen ott m á r n e m is v i r á g o k ezek a képek, h a n e m jelek, egzotikus j e l r e n d s z e r e k . Egészen furcsa jelrendszerek. Belső f é n y ü k sincs. És szinte k e g y e t l e n ü l m o z d u l a t l a n o k . Valószínűtlenül m a t t o k és valószínűtlenül m e r e v e k . Szinte h i h e t e t l e n , hogy egy olyan zárt, p a r á n y i egységben, m i n t egy piciny kis k i h ű l t bolygócska atmoszférája, k e g y e t l e ­ n ü l elszaporodott, piciny é r t e l e m a t o m m a l rendelkező lények ilyesmivel foglalkoznak.

Ez egy jó sziget. Szép s é t a u t a i m v a n n a k a p a r t o n . Ez egy olyan hely, ahol az e m b e r látja, azonnal látja, hol v a n . M e r t látja a partot, a s z á r a z ­ földet, és látja a t e n g e r t . H a az e m b e r a vízen van, úgy érzi, h o g y a szárazföld h a t á r o l j a a tengert, h a pedig a p a r t o n sétálgat, akkor világo­ san látja, hogy a t e n g e r h a t á r o l j a a szárazföldet. Azt hiszem, a m a g a s s á g n a k v a n egy o l y a n pontja, m e l y e n m á r a t e r e t n e m h a t á r o l j a s e m a bolygó felülete, sem azt a felületet b u r k o l ó atmosz­ féra. I l y e n h e l y z e t b e n lehet csak m e g h í v ó h o z v a g y belépőjegyhez j u t n i a szóban forgó t á r l a t o m r a .

Reggel v a n . K o r á n . Még n e m v i r r a d t m e g . A hajó csak addig kicsi, m o n d t a m Roko bácsinak a p a r t o n , a m í g messze v a n . Most itt fent ülök az emeleti vendéglőjében* A l e j á r a t t ó l j o b b r a a p a d a l a t t v a n a holmim. F ü g e . N a r a n c s . Olajbogyó. Mielőtt eljöttem volna, r á m telefonált egy k e d v e s női h a n g , hogy m á r régen keresnek, ott v a n n á l u k egy szép színskála, m o n d j a m meg, milyen színűre s z e r e t n é m a m ű t e r m e t meszeltetni. Először azt m o n d t a m , s z ü r ­ kére, de később, m e r t eszembe j u t o t t a p a d l á s o n a r e n g e t e g korom, azt mondtam kategorikusan: FEHÉRRE. Ez a m i n d e n ü t t fehér szoba szépen illik m a j d azokhoz a k o r m o s k é p ­ d a r a b k á k h o z , a m e l y e k o d a most a p a d l á s r ó l b e k e r ü l n e k .

Milena n é n i e g y fél l á b a s k á v é t főzött. És a k i k ö t ő felé m e n e t b e k e l ­ lett hozzá m e n n e m egy k á v é r a . A t á n y é r o k a t is visszavittem n e k i , m e ­ l y e k b e n a s ü l t h a l a t hozta. K é t csomagom v a n . Az e g y i k e t megfogta, hogy csak a k a p u i g segíti. A k a p u n á l m e g i n d u l t a csomaggal. Csak a sa­ rokig. A s a r o k előtt leszólított egy fiatalasszonyt, a k i P o s t i r á b a i n d u l t a g y á r b a , gyalog, hogy segítsen. N e m l e h e t e t t n e m e t m o n d a n i . A Vinka. N e m r é g k e z d e t t ú j r a dolgozni. H á r o m é v e n á t csak m a m a volt. Most m i n d e n h é t e n h a t tizenötkor indul. H é t t ő l h á r o m i g dolgozik. H á r o m u t á n gyalog vissza. í g y a Vinka. L e t e t t e a csomagot a hajóállomásnál, és e l ­ indult. Kézfogáskor m o n d t a m neki, h o g y üdvözlöm. A.-t. A szemüvegeset? — kérdezte. Azt. Szegény A. ö z v e g y . H á r o m g y e r e k . Az a tiszti iskolai

t a n á r , a k i az öccse n e v e a l a t t a v e n d é g l ő t b é r e l t e tőle, n e m r é g lelépett. A vendéglő felszerelését ott h a g y t a adóba. Az őszön. Az adótisztviselők lefoglalták. Most h a l l o m , hogy mégis e l a d t a az egészet az új kocsmáros­ n a k . És a v e n d é g l ő t is á t a d t a az új k o c s m á r o s n a k . De úgy, hogy az egész házzal e g y ü t t . Az egész h á z b a n b e n n e v a n A. lakása is. Most A. sír, m e r t h o v á m e n j e n a g y e r e k e k k e l ? Nincs kizárva, hogy a m i k o r egy ilyen szer­ ződés m e g k ö t t e t e t t , A. ígéretet kapott, h o g y a hivatalos kocsmabérlő, a tisztek t a n á r á n a k öccse kiviszi N é m e t o r s z á g b a dolgozni. Ebből n e m lett s e m m i . H a b á r A. volt a hivatalos kocsmabérlő téli felesége. N y á r o n m e g ­ é r k e z e t t a n y á r i feleség a k é t süldőlánnyal, és m e g é r k e z e t t a t a n á r is. Így a család felszaporodott. K é t asszony, öt gyerek. És az a t y a ú r i s t e n testvér. Most s z é t m e n t e k . És A. sir, m e r t az új kocsmabérlő k i t e h e t i a „saját házából".

A hajó teljes sebességgel hajt Split felé. Oldalról az a b l a k o n át besüt a keleti horizonton feltörő n a p .

M e g v e t t e m az esti (egyetlen) B e l g r á d b a i n d u l ó v o n a t r a a couchettejegyet. B e t e t t e m a r u h a t á r b a a csomagokat. A posta órája 8,20-at m u t a ­ tott. P o n t b a n t i z e n k é t óra m ú l v a i n d u l a v o n a t o m , gondoltam, minden ó r á b a n í r h a t o k n é h á n y m o n d a t o t . Az első óra a központ expressz é t t e r ­ m é b e n m ú l i k . A t o r o n y ó r a most ü t ö t t e a kilencet. Szép t i n t a h a l a t ettem. N a g y o n jólesett. T e g n a p csak füge és n a r a n c s volt. Meg fekete. Lehet, h o g y ez is hozzájárult. Bizony, a z az é p p e n hogy felkelt n a p a felhőtlen keleti égen látvány. És a kikötő felé t a r t ó h a j ó k n a k csak az egyik oldala van, m i n t h a fény­ szóró t e n n é ezt, megvilágítva. Ránézek az asztalon h e v e r ő , most vásárolt újság címoldalára. P é n t e k van. D e c e m b e r negyedike. A hajó emeleti v e n ­ déglőjében, a b b a n a n a g y o n oldalról jövő n a p f é n y b e n egy kicsit l e h u n y ­ t a m a szemem. A hajó n e m himbálózott, hiszen csendes volt a tenger, de a legcsendesebb t e n g e r e n úszó hajó is m á s k é n t él, m i n t a h u l l á m t ö r ő gát m ö g ö t t vesztegelve. Remeg. A fedélzeti vendéglő k é n y e l m e s karosszéké­ ben, az a b l a k ü v e g e k e n oldalról b e á r a d ó fényben, e b b e n a különleges r e ­ megősben é l e t e m b e n először é r e z t e m meg, hogy az, a m i t én eddig úgy definiáltam, h o g y felém vonul, csupán így „vonul", a h o g y a N a p „ v o n u l " az égen. G y ö n y ö r ű „ v o n u l á s o k " léteznek, sokféle g y ö n y ö r ű vonulások.

A látszólagosság h a t á s a életünk m i n d e n p i l l a n a t á b a n lényeges tényező. A fene egye m e g a n y u g a l m a t , a m e l y nincs, n e m létezik. Csupán látszó­ lagos. A fene egye m e g ezt a civilizációt, a m e l y a k e s e r v e t variálja, t r á ­ gyázza, növeszti, áhítozza, de elfeledkezett m i n d e n k e r é k n é l k ü l i s é g r ő l . A t ű z g y ú j t á s t u d o m á n y a m a m á r közkincs. Tudok t ü z e t g y ú j t a n i szó­ val, t e t t e l , g o n d o l a t t a l , sőt é p p e n csak h o g y m e g t a n u l t a m ott a Jegricska p a r t j á n beszélni, a m i k o r a villanyt b e v e z e t t é k a G e r g ő ö r e g a p á m D e t r o -

itból k ü l d ö t t dollárjain felépített házba, és m á r i s felálltam a s z é k r e a villanykapcsoló alá, és k i a b á l t a m : „ A k a r o m , h o g y legyen világosság!", és m e g c s a v a r t a m a kapcsolót, és lön világosság. É s a k k o r azt k i a b á l t a m : „ A k a r o m , hogy l e g y e n sötétség!", és lön sötétség, m e r t ú j r a c s a v a r t a m egyet a v i l l a n y k a p c s o l ó n . És m á r a k k o r . . . bizony, m á r a k k o r a g o n d o l a t gyújtotta az ü v e g k ő r t e tüzét. Most ú j r a azt hiszem m a g a m r ó l , h o g y a k u l t ú r o t t h o n p a d l á s á n a fest­ m é n y m á g l y a t ü z é t is én g y ú j t o t t a m . P e r s z e h o g y én gyújtottam. A k a r ­ t a m , hogy égjen. És égett. É G E T T . Bizony, é g e t t . Torkos, ahogyan Béla hívja a festőt, a k i b e n sokszor régi m a g a m a t l á t o m , Torkos mesélte, hogy a cserepekig feltörtek a lángok. P e d i g a cserepek ott a p a d l á s o n bizony magasan vannak! Az elégett k é p e k között egy egész c i k l u s b a n A T Ű Z volt megfestve.

Ez a ciklus a z o k k a l a b e n z i n e s ü v e g e k k e l kezdődött, a m e l y e k k e l fiatal legények, öreg s z e r z e t e s e k . . . S o k a t r ö h ö g t ü n k azon, h o g y tüzet festet­ tem, k e l l e t t n e k e m a tüz? M e g k a p t a m . P e r s z e , én v o l t a m az előröhögd. És ki hogy, — ki k é n y s z e r e d e t t e n , ki k e s e r n y é s mosolyfélével, ki meg n a g y szívből-színből jövő kacarászással r e a g á l t . A b e n z i n e s üvegből az e m b e r k i h ú z z a a dugót, és az ü v e g e t szépen a feje fölé t a r t j a : klotykloty! Biztosan a benzin is ú g y klottyog, m i n t a víz, m i n t a bor.

O l v a s t a m v a l a h o l , jó, h o g y leíratott, h o g y h a valahol v é g t e l e n ü l távcsövet szerkesztenek, m o n d j u k p á r száz f é n y é v r e t ő l ü n k , a k k o r S O K Á R A azt észlelik, hogy a földünkön P á r i z s v á r o s á b a n v a l a m i vanl Egy é p ü l e t e t n a g y h é v v e l r o m b o l n a k . (A B A S T I L L E . ) S z a r t ezek a m é r c é k . LASSÚ A FÉNY.

precíz NEM­ balhé érnek

Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. L a s s ú ! Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú. Lassú? Lassú. LASSÜ!

Lehet, hogy az é r t e l m e s lét s é m á j á t n e m a fény sebességén i n n e n kell k e r e s n ü n k , h a é p p e n k e d v ü n k szottyan e r r e a keresésre, h a n e m azon TÚL. Az e g y s e j t ű e k v i l á g á b a n , ezen a bolygón, az élet bölcsőjében, a l e g m ú l t a b b múltbari, az egysejtűek k o m m u n á i b a n olyan szövetkezés m e n t végbe, a m e l y d i a d é m f o r m á t v e t t fel. H a az egysejtűek m e g t u d t á k a m a ­ g u k d i a d é m j a i t t e r e m t e n i , a k k o r ilyen d i a d é m o k léteznek a lét s p i r á l j á ­ n a k m a g a s a b b régióiban is.

N e m azt kell t u d n i a a n n a k , aki kettőszáz f é n y é v n y i r e v a n innen, hogy „ m a j d " P á r i z s b a n l e r o m b o l n a k egy f r á n y a n a g y épületet, t e h á t n e m azt, ami volt v a g y lesz, hiszen a volt is és a lesz is m i n d e n síkon m e g k é r d ő ­ jelezhető, h a n e m v a l a m i l y e n f o r m á b a n azt kell t u d n u n k v a g y é r e z n ü n k vagy fölfognunk, a m i V A N .

Azt hiszem, h o g y az a d o t t h e l y z e t b e n a l e g n y e r e s é g e s e b b utazások közé t a r t o z i k a c o u c h e t t e - b e n történő u t a z á s . Az e m b e r egy kicsit szagolja B e l g r á d o t , belefekszik a v o n a t - á g y b a , és reggel S p l i t b e n felébred. K i ­ a l u d t a m a g á t . M i n d e n ü t t a l u d t volna. Időveszteség nincs. Ma is itt tinglizek a v á r o s b a n , ülök a p a r t i padon, n é z e m a h u l l á m o k a t , eszem a sült t i n t a h a l a t , é p p e n m o s t kebeleztem b e m a a h a r m a d i k adagot, n é z e m a j á r ó k e l ő k e t , a k i r a k a t o k a t , és a jegyet m á r m e g v e t t e m , estére befekszem a v o n a t b a , és reggel B e l g r á d b a n felébredek. A „ t ü z e s " c i k l u s n a k v a n még egy meséje. Egy v á l l a l a t n a k sok-sok kicsi szőnyeget t e r v e z t e m , és m i n d e g y i k kis gobelinen volt e g y ilyen figura, l á n g o k k a l . Persze ezt úgy t e r v e z t e m , hogy h a kilenc ilyen kis gobelint megfelelő m ó d o n összerakunk, a k k o r egy teljes egészet k a p u n k . Egy n a g y „ t ü z e s " gobelint. A kis gobelinek e l m e n t e k a m e g r e n d e l ő n e k , az e l a j á n d é k o z g a t t a e g y e n k é n t üzletfeleinek, és a n a g y gobelin csak n á ­ l a m m a r a d t m e g színes fényképen. Hogy a kecske is jóllakjon és a k á ­ poszta is m e g m a r a d j o n , egyszer, h a — H A v a l a m i k o r — elkezdek festeni, lehet, hogy m e g f e s t e m ezt a kilenc részből álló kompozíciót.

Ű j r a B e l g r á d b a n , az állomás előtti R o m a n i j a kocsmában. J ó ú t volt. Alvás. M á r reggel, P a z o v a u t á n , az a l a t t a m alvó asszony n e k i d o b o t t egy p a p í r k á v é s p o h a r a t az a b l a k ü v e g n e k . Azt hitte, n y i t v a v a n az ablak. Tisz­ t á b b volt az ü v e g a megszokottnál. Reggelfelé felébredtem, és szép j á t é ­ k o t j á t s z o t t a m . A T Ű L - i t á r l a t o m vidékein b a r a n g o l t a m . H i r t e l e n relá­ ciók. Ez a kifejezés n e m is felel m e g egy ilyen b a r a n g o l á s n a k . Az a szí­ nes plasztikus f é n y - a r a b e s z k m i n t h a csak jelzés lett volna, ahogyan n á l u n k egy rádióállomás, ha nincs adásban, ész n é l k ü l sugározza a jelzést. Ezzel jelt ad, h a n g o t ad létezéséről, és aki ezt meghallja, tudja, h o g y az állomáskereső s k á l á n a k azon a p o n t j á n b e l á t h a t ó időn belül adássugárzás következik. Most az adás ilyen a r a b e s z k n e k n e v e z e t t jelzése h e l y e t t kóstolót k a p t a m a t á r l a t színhelyéről. Megpróbálok, h a b á r ez eleve m e d d ő kísérlet, hiszen az egyszeregy i s m e r e t e n e m elég az integ­ rálhoz és a differenciálszámításhoz, e l m o n d a n i v a l a m i t ebből a b a r a n g o ­ lásból. P e r s z e az egyszeregy nyelvén. Tessék elképzelni egy felvételezőgépet, színes film v a n benne, végtelen hosszú filmszalag, és ez a gép, ez a felvételezőgép, egy nagyon jól kigondolt ű r á l l o m á s b a v a n beépítve. Ez az állomás a fény sebességénél sokkal g y o r s a b b a n mozog a b b a n , a m i t mi v i l á g ű r n e k n e v e z ü n k , és m i u t á n n a g y o n sokáig mozgott és felvételezett ígyen, ez az „állomás", lehet, hogy éppen az ellenkező irányból, m i n t a m e r r e elindult, visszatér ide, kiveszem belőle azt a végtelen hosszú színes filmszalagot, előhívom, és egy v é g t e l e n ü l g y o r s a n forgó vetítőgép-

pel, -amelynek a g y o r s a s á g á t g o n d o l a t i ú t o n szabályozhatom, p e r g e t n i kezdem. Pergetni. H á t igen, p e r g e t n i . Elég h ü l y é n hangzik, de mégis e l k e z d e n é m p e r g e t n i . Mosolyogva. A szomszéd asztalnál egy fiatal p á r p a c a l t eszik, és a pincér m e g k é r ­ dezte tőlük, h o g y izlik-e. Ízlik nekik.

OpStinski s u d u Subotici. Posl. b r . k r . 385/70 Subotica, 13 n o v e m b a r 1970 Zapisnik o u v i d a j u S a i i n j e n d a n a 12-og i 13-og n o v e m b r a 1970. godine od s t r a n e istraznog sudije opStinskog s u d a u Subotici, a p o v o d o m p o i a r a koji se desio d a n a 5-og n o v e m b r a 1970. godine u D o m u k u l t u r e — G r a d s k a kuéa III s p r a t Prisutni: B Á L I N T B E L A — i s t r a í n i sudija Safranj I m r e — oSteóeni s l i k a r Pretmerski Jovan — predstavnik „Novomonta" N. Sad D u r á n c i Bela — kustos G r a d s k o g m u z e j a F a b o T i v a d a r , a d v . — zast. oSteéenog Poljakovié I v a n — p r e d s t . D o m a k u l t u r e N a u s m e n i z a h t e v j a v n o g t u l i o c a i s t r a í n i sudija je p o n o v o doáao n a mesto p o i a r a r a d i u t v r d i v a n j a koliöine preostalih slika. N a k o n o t k l j u i a v a n j a u l a z n i h v r a t a prostorije t a v a n a gde se dogodilo p o i a r , sudija j e k o n s t a t o v a o da je m e s t o pozara i gomila n a g o r e l i h slika u istom poloíaju k a k o j e ostavljeno n a k o n u v i d a d a n a 6-og n o v e m b r a 1970. godine, i p r i s u t n i su se slozili d a ée sudija iduéeg d a n a , t j . 13. n o ­ v e m b r a 1970. godine dóéi n a lice m e s t a r a d i detaljnije k o n s t a t a c i j e koliőine izgorelih, n a g o r e l i h i preostalih slika. D a n a 13-og n o v e m b r a 1970. godine sudija j e ponovo doSao na lice m e s t a i uz pomoé oSteéenog slikara S a f r a n j I m r e i kustosa D u r á n c i Bele k o n s t a t o v a o sledeée: I. T O T A L N O U N I S T E N E S L I K E — ülje A. D O V R S E N E S L I K E

1. C i k l u s S A M A N a) s l i k a veliéine 120x85 c m b) slike velike c) slike s r e d n j e d) slike m a l e 2. S t a r i j e slike a) v e é e b) s r e d n j e c) m a n j e d) kubistiCki p e r i o d Ciklus M A L I L J U D I

2 7 16 11

kom. kom. kom. kom.

15 5 6 1 13

kom. kom. kom. kom. kom.

4. „Africki c i k l u s " 5. C i k l u s „ J A N P A L A H " a) vece b) s r e d n j e c) m a n j e 6. T a p i s e r i j a 2x3 m 7. P a r i s k i period stariji 8. C i k l u s cvece 9. V i n k l e r I m r e — sred.

2 kom. 1 1 23 1 1 63 1

kom. kom. kom. kom. kom. kom kom.

v

B. N E D O V R S E N E S L I K E — ülje 1. Ciklus S A M A N a) vece b) m a n j e

2 kom. 3 kom.

C. N E I D E N T I F I K O V A N E S L I K E a) b) c) d)

vece srednje manje starije

1 3 13 2

kom. kom. kom. kom.

5 17 2 1 12 3

kom. kom. kom. kom. kom. kom.

II. D E L I M l C N O U N I S T E N E — ülje A. D O V R S E N E 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Ciklus „ S a m a n " Ciklus „Cveée" C i k l u s „Mali l j u d i " Mala roba Ciklus „Jan PALAH" „Africki ciklus"

B. N E D O V R S E N E 1. Ciklus CVECE

16 kom.

III. T O T A L N O U N I S T E N I c r t e i i i skice 1. 2. 3. 4. 5.

S e r i j a Safranjovih g r a f i k a S e r i j a Benes* Joáefovih grafika S e r i j a Safranjovih grafika S e r i j a Safranjovih grafika R a z n i h crteza i slika

15 8 6 10 500

kom. kom. kom. kom. kom.

IV. I Z G O R E L I , N A G O R E L I I O S T A L I M A T E R I J A L 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

1 kom. nagoreli §tafelaj 8 kom. vredniji ramovi 2 kom. koznati kofer 1 kom. l i n ó l e u m 4m* 15 kom. Strengle v u n e gomila p r e p i s k e manjih blind ramova oko 30 k o m . slika p o t p u n o uni§tenih. (Na osnovu p e p e l a i u g a r a k a u srediátu gde j e bio p o á a r gornja cifra j e v e r o vatna i priblüna.)

Slike i d r u g i p r e d m e t i r a z v r s t a n i su p r e m a s t e p e n u oSteéenosti u grupe: — p o t p u n o uniSteni — delimiéno uniSteni P o uniStenim e k s p o n a t i m a s m a t r a l e su se slike i crtezi bilo d a su p o t ­ p u n o sagoreli ili samo delimiöno. Delimiöno sagorele slike, ukoliko postoji m o g u c n o s t da se dobije slika p r i b l i í n o istog k v a l i t e t a i v r e d n o s t i ili e k s p o n a t dragocen kao d o k u m e n ­ t á c i ó m m a t e r i j a l Safranjovog stvaralaStva, izdvojene s u k a o „delimiéno oSteéene". To n e znaöi d a o n e nisu uniStene s obzirom n a t o d a r e s t a u r a cija slike őesto koSta koliko i s a m a slika p r i l i k o m k u p o v i n e . Broj e k s p o n a t a i podaci o uniStenim e k s p o n a t i m a u t v r d i v a n i su n a osnovu u g a r a k a , k l a s i r a n j e m istih dobivá se r e k o n s t r u k c i j a e k s p o n a t a . N a osnovu s a k u p l j e n i h g r u p a , o s t a t a k a o d r e d e n je i broj p o t p u n o uniSt e n i h dela. E l e m e n ti: Dimenzije u g a r a k a , s t r u k t ú r a d r v e t a , s t r u k t ú r a p l a t n a , n a maz bője, oblik b l i n d r a m e ; e v e n t u a l n i ostaci slike n a o s n o v u kojih se moglo zakljuöivati. P r i l i k o m u t v r d i v a n j a postojeéeg s t a n j a posle p o z a r a p r i s u t n i kustos D u r á n c i B e l a oslanjao se i n a svoje seéanje obzirom d a S a f r a n j eva dela dobro pózna je. O n je n a i m e , p r i l i k o m saöinjavanja izlozbe s u b o t i í k i h likovnih u m e t n i k a o t v o r e n e 9. o k t o b r a o. g. u vise n a v r a t a boravio u ateljeu, odabirajuéi e k s p o n a t e za izlozbu i prouéavajuói s l i k a r s t v o I m r e a Safranj a. Z a d a t a k sudije nije bio da u t v r d i i proceni n a s t a l u Stetu n i t i se to moglo sada u r a d i t i , veó j e to s t v a r j e d n e posebne k^omisije koji ce form i r a t i n a z a h t e v oáteóenog u m e t n i k a s u d ali s v a k a k o t r e b a d a u komisiju u d e p o r e d kustosa D u r á n c i Bele i joS j e d a n u m e t n i k ili istoriíar koji poznaje, odnosno p ó z n a vao S a f r a n j e v a dela. Z a v r i e n o u 12,30 öasova I s t r a i n i sudija Balint Bela s. r.

* H o l n a p u t á n este esszük Topolyán a m á k o s g u b á t . Megöntom majd mézzel.; Most m á r b e is fejezhetném ezt a kéziratot, hiszen a jegyzőkönyv, a

vizsgálóbíró j e g y z ő k ö n y v é t kiegészítő jegyzőkönyv lemásolása u t á n jó ideig n e m volt k e d v e m írni. De m á k o s g u b á t e n n i bezzeg lesz k e d v e m . M e g ö n t ö m mézzel. E g y é b k é n t az az újságból kivágott k é p , a m e l y e n g y e r e k e m b e r e k e t lehe­ t e t t l á t n i h á t t a l , a m i n t szembenéznek a feléjük közelítő t a n k k a l , n e m é g e t t el. Rajzszöggel volt a falra szögezve. N e m t u d o m m á r , miféle öszszefüggést v a l l o t t a m és h i t t e m e között az újságban r e p r o d u k á l t fénykép és a „ t ü z e s " ciklusom között. De m e g v o l t az összefüggés. N a g y o n is m e g ­ volt. N e m é g e t t el az az újságkivágás, m e r t a hátizsák sem égett el. És a festőállvány is é p p e n hogy csak elkezdett égni. Még az a clochar-jel v é n y azzal a k é t m e z t e l e n fekete t a l p p a l is az oldalán m a r a d t . M á r jó régen ott díszeleg a festőállvány oldalára szegezetten, és h a ezt a tüzecskét á t é l t e , a k k o r hiszem, m e g is m a r a d . Az á l l v á n y t is, a kis mezei állvá­ n y o k a t is, a h á t i z s á k o t és a kofferokat is, a m o t y ó m a r a d v á n y o k a t is: tehát, amihez az előbbi jegyzőkönyv felvételezése közben n e m n y ú l t a k , visszacipeltettem egy m u n k á s s a l a p a d l á s r ó l az ú j o n n a n padlózott, újra meszelt m ű t e r e m b e . Ma a F ó r u m k l u b b a n K a u p e r t t e l ü l t e m . Megrajzolta az e m b e r t az ú t végén. F á r a d t a n ü l t le — a saját fejére. E l k a p t a m tőle a rajzot. Szépen, folyékonyan elmesélte, T. Gabi is ott volt, persze, hogy p r o v o k á l t a m , hogy azok Ls „rajzolók", a k i k n e k a rajzukon, a rajzon belül r e t t e n e t e s e n sok felirat mákosodik, n e m beszélve a r r ó l a litániáról, a m e l y e t a rajz alá kell n y o m t a t n i , h o g y aki nézi, m e g é r t s e . H a v a z i k . A D u b r a v k a cukrászda ü v e g f a l á n át n é z e m a havazást. A P á t r i a k á v é h á z n a g y csipkefüggönyei elbújtatják a telet. A havazás, a fehérség, a l á m p a e r n y ő k r e r a k ó d o t t h ó r é t e g e k m i n t h a egy másik k ö ­ zegben l e n n é n e k . A k i n t t o v a r o h a n ó sátorlapos t e h e r a u t ó k a n n y i r a n e m t a r t o z n a k ide, a fűtőtestek melegébe, a fénycsövek világosságába, a vö­ rös k a r o s s z é k e k s o k a d a l m á b a . A k ü l ö n b s é g e k m é g e b b e n a m i d i m e n ­ z i ó n k b a n is a n n y i r a kirajzolódnak! Egy kicsit se csodálkoznék rajta, ha egyszer v a l a m i M É Z E S K A L Á C S N Á L E R Ö S E B B szinten meggyőződhet­ n é k egy egészen m á s k o m m u n i k á c i ó létezéséről, olyanról, a m e l y eddig a h o m o s a p i e n s percepcióin kívül tititázott. J ó volna m e g t u d n i , m e g s e j ­ teni, l e g a l á b b egy piciny részletében kitapasztalni, ki, ki n e m tititázik m e l l e t t ü n k , b e n n ü n k , időnkön és t e r ü n k ö n k í v ü l álló kanálisokon. Ez a k a r á c s o n y is, most m á r lassan a huszadik század fináléjához é r ü n k b á r , m é g m i n d i g kell. De m e n n y i r e ! V a n n a k e m b e r e k , akik talán meg sem t u d n á n a k lenni nélküle. A v i r á g o k alig k e r ü l t e k át. Azok k e l l e t t e k itt legjobban. M e n n y i virág! V i r á g t e n g e r . A v i r á g t e n g e r itt m a r a d t . A z t a t é m á t , h o g y asszony h ű m a r a d e m b e r é h e z , m á r i r o d a l m i l a g eléggé k i a k n á z t á k . A b u n y e v á c bejárónő, a k i l e g a l á b b húsz é v v e l idősebb n á l a m és kezitcsókolomot köszön, m á r régen özvegy, az első férje v a l l á s á r a t é r t át a n n a k idején. A p r a v o s z l á v vallásra. E g y későbbi m a g y a r férjétől m a ­ r a d t e g y k a t o l i k u s v a l l á s ú lánya. Most a l á n y a k a r á c s o n y á t ü n n e p l i . T i ­ z e n h á r o m n a p m ú l v a m e g a m a g á é t . H ű m a r a d t l e g r é g i b b férjeura v a l l á ­ sához.

T e g n a p T. O. m e g a j á n d é k o z o t t az Agyonvert csipke egy d e d i k á l t p é l ­ dányával. Ég. Ég. Elég. Elég. Az a vers és a kis gobelinek kilencszer egyes lefényképezett v á l t o z a t a m e g az a m e g m a r a d t ú j s á g k i v á g á s j á t s z a n a k m a j d közre a n n a k az új kompozíciónak a megfestésében, amelyet, h a majd elkezdek festeni, m e g ­ festek. V a n n a k pillanatok, percek, napok, a m i k o r az e m b e r azt hiszi, h o l t ­ p o n t r a j u t o t t az é l e t b e n v a g y a m u n k á b a n . Ezzel a kézirattal a k k o r k e ­ r ü l t e m ide, a m i k o r l e m á s o l t a m a bírósági j e g y z ő k ö n y v e t . Sokáig m é g elő se v e t t e m a füzetet. A j e g y z ő k ö n y v l e m á s o l á s á v a l m i n t h a egy kicsit m a g a m is b ű n r é s z e s s é g e t v á l l a l t a m v o l n a a tűzből. Pedig nem én gyújtottam. N e m én g y ú j t o t t a m m e g . N e m g y ú j t o t t a m m e g a p a d l á s o n azt a h a t a l m a s h a l o m képet. A s ö r ö s p o h á r - k á d b a n , h a belefekszem, m é g m i n d i g p a t t o g a tűz. De hogy pattog!

A Sámánok hívatlanul érkeztek. Először azt h i t t e m , h o g y a s á m á n j a i m r a vonatkozó szövegrészeket k i ­ másolom a P á r i z s b a n í r t kéziratomból, de felesleges. A z önálló t á r l a t anyagából m e g m a r a d t öt k é p . H á r o m kis f o r m á t u m ú t s z e r e n c s é r e el­ k ü l d t e m az écskai t á r l a t r a , egy kicsi o t t h o n lóg a h e v e r ő felett, egy m e g a S z a b a d k a i festészet 1945—70 című t á r l a t o n , a tűz a l a t t e g y emelettel, í r j a m ide, hogy fémes s p e k t r u m ? V a g y azt, h o g y a h á t t é r fond-ján ittott kivilágló világos g r u n d s z e m e c s k é k a mi t á v l a t a i n k n a k elérhetetlen n a p - és csillagrendszerek k e r e n g é s e i t jelezhetik. És ilyen g y ö n y ö r ű r i t ­ m u s o k r a u t a l ó h á t t e r e k előtt lebegtek a s ú l y t a l a n k ö n n y ű s é g ü , vigyázó szemű, s z á r n y v é g t a g ú lények. L e b e g t e k ? Mit k e r e s i t t a m ú l t idő? A r e p ü l ő s á m á n o k a T Ü L h í r n ö k e i . S e m m i közük a m ú l t időhöz. V a n n a k .

T e g n a p e m l í t e t t e m L.-nek, h o g y a szereplés m i n t fogalom egyetlenegy e m b e r előtt s e m i s m e r e t l e n . M i n d e n k i s z e r e t szerepelni. Szerepel m á r a g y e r m e k is, j á t é k b a csalva a k ö r ü l ö t t e élő felnőtteket. D e a felnőttek is szerepelnek. Ű t o n - ú t f é l e n . ö n m a g u k n a k is. T á r s a i k ­ n a k is. S z e r e p e l ü n k . É s szerepet osztunk. És s z e r e p e l t e t ü n k . És s z e r e p ­ játszást n é z ü n k . . . H a az a m ő b a és az emlősök közötti távolságot vesszük egy egységnek, a k k o r n i n c s kizárva, h o g y léteznek o l y a n é r t e l m e k n é h á n y ilyen e g y ­ ségnyire tőlünk, a k i k n e k n e m n e h é z p e r c i p i á l n i egy olyan előadást, a m e l y n e k h á r o m m i l l i á r d szereplője v a n és a színpad g ö m b alakú.