Igen, ott leszünk a parlamentben!

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 1

A MOST – HÍD POLITIKAI PÁRT IDŐSZAKOS, INGYENES KIADVÁNYA 2010. június/5. szám

H Í R L A P

Bugár Béla:

Igen, ott leszünk a parlamentben! „A szlovákiai magyarok ott lesznek június 12-én, ahol lenniük kell. És szavazataiknak köszönhetően, igen, mi is ott leszünk a pozsonyi parlamentben! Hogy tovább dolgozhassunk értük. Ha lehet, még nagyobb elszántsággal, mint eddig” – ez Bugár Béla, a Híd párt elnökének, a 18. számú jelöltlista vezetőjének meggyőződése.

Vörös Péter:

A kormányt le kell váltani! A gyűlöletkeltés, a radikalizmus politikája helyett józan észre van szükség, hogy a szlovákiai magyarok érdekeit megfelelően képviseljék az új kormányban, állítja Vörös Péter, a Híd elnökségi tagja.

A szlovákiai és a magyarországi közbeszéd az állampolgársági kakaskodástól hangos. Kézenfekvő az első kérdés, ön, ha teheti majd, kérvényezi a magyar állampolgárságot? Nem kérvényezem és ennek több oka is van. Először is magyar vagyok és ez számomra olyan természetes, mint az, hogy lélegzem. Nekem és a családtagjaimnak sincsen szükségünk arra, hogy a magyar állampolgársággal erősítsem a magyar identitásomat. Azt gondolom, aki magyarként él évtizedek óta, méghozzá kisebbségiként, sokkal többet tett a magyarságáért, mint amennyit egy jelképes magyar állampolgárság tehet. Másodsorban a választóim akaratából a szlovák

parlament képviselője vagyok. Arra kaptam az emberektől megbízást, hogy itt, a szülőföldemen képviseljem őket. Most, hogy a választási kampányrendezvényeken naponta tömegével találkozom velük, mindenkitől ezt a véleményt hallom. Arról beszélnek az emberek, hogy hogyan jön ahhoz bárki a szlovákiai magyar politikusok közül, hogy ilyen szempontból másként gondolkodjon? Nehogy félreértés essék, egyáltalán nem arról van szó, hogy megijedtem volna a szlovák parlamentben igencsak hisztérikus viszonyok közt átültetett kampánytörvényről. A magyar politikusok arra hivatkoztak, hogy régi adósságot törlesztettek a határon túli magyarokkal szemben ezzel a törvénymódosítással… Hát igen, ha régi adósság törlesztéséről beszélnek magyar kollégáink, akkor azt is meg kellett volna mondaniuk, vajon miért látták szükségesnek ezt a törlesztést a szlovákiai választási kampány közepén? Nekem és a gondolkodó szlovákiai magyaroknak ne mondja senki, hogy nem (Folytatás a 2. oldalon)

Tény, hogy mélypontra jutottak a szlovák–magyar kapcsolatok. Lát-e esélyt a változásra? A két ország közötti viszony valóban mélyponton van. Én azonban örök optimista vagyok. Meggyőződésem, hogy minden problémára van megoldás. És úgy gondolom, az itt élő emberek is ezt várják el tőlünk. Változás csak akkor lesz, ha ezt a kormányt leváltjuk, mert a politikája hazug, kártékony és félrevezeti az embereket. A megoldást csak az garantálhatja, ha a magyarok Bugár Béla vezetésével tagjai lesznek a következő (Folytatás a 2. oldalon)

A tartalomból é ügyv ony s Poz

3 gu ioló soc ony s Poz

13.r Zajac Pete ves

ta 64 é olai ok k főis ony s Poz

24g.endi Ferenc Ber ves r 50 é rmeste

tó

á polg irályfa k Vág

14e.k Árpád

25.a Bertalan

Érs ves dző 51 é atott-e

Bón ves 3é

ó 5 lkoz válla kújvár Érse

g válo orja Som

15.yák József

26.rej Balco

Hun ves

Ond ves

r 61 é ármeste polg cskő Ajná

3 Tudjuk, mit akar...

4 Tízezrek a HÍD kampányrendezvényein

. renc 16lista 8 Választási s Fe Juho s 48 é

ve

ster

55 é s or vo nc o Los

27.tai

Hor e

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 2

2

A kormányt le kell váltani! (Befejezés az 1. oldalról)

kormánynak. Azt a politikát kell folytatni, amit a szlovákiai magyarok 1998 és 2006 között már egyszer megtapasztaltak. Azt a politikát kell folytatni, amely erősíti a magyarok jövőbe vetett hitét. Azt a politikát, amely az összefogásról és nem a veszekedésről szólt. Ha egy mondatban kellene jellemeznie, mit mondana? Milyen volt ez a bugári politika, Miről szólt az akkori viszonyok között? A bugári politika alapja az együttműködésben, ereje pedig a határozottságban, a keménységben, a kiszámíthatóságban, az egyértelmű és világos beszédben volt. Ezt folytatja a Híd is. Ön szerint tehát a radikalizmus ebben a helyzetben nem lehet megfelelő eszköz? A radikalizmus egyéni érdekeket szolgál. A radikalizmus azoknak a politikusoknak az eszköze, akiknek nincs érdemi mondanivalójuk az emberek számára. A jobboldali pártok mennyire lehetnek megfelelő partnerei a Hídnak? A jobboldali pártok közül eddig két politikai erő zárkózott el a velünk való együttműködéstől: a Szlovák Nemzeti Párt és a Magyar Koalíció Pártja. Az összes többi párt potenciális partnernek tartja a Híd pártot az új kormányban. Tehát nem vesznek el a Híd pártra leadott szavazatok? Természetesen nem. Aki ezt mondja, az hülyének nézi az embereket. Aki választ, az a voksát családja jövőjére, saját érdekeire fogja adni és számunkra ez a fontos. -la-

Igen, ott leszünk a parlamentben! (Befejezés az 1. oldalról)

lehetett volna ezzel a törvénnyel várni, mondjuk június végéig, amikor Szlovákia a választások után van. Ha csak egy kicsit is tekintettel lettek volna magyarországi kollégáink a szlovákiai magyarokra. Sőt, azokra a szlovák jobboldali kollégáikra meg szimpatizánsaikra, akik elítélik, elutasítják a nacionalista szlovák kormánypártok erőszakos politizálási stílusát, nem adnak Ficóék alá lovat. De azt is mondhatom, nem ők adják a magyar kártyát a kezükbe. Épp abban a pillanatban, amikor a szlovák kormánypártoknak elég volt a bajuk. Mert szinte teljesen lejáratódtak korrupciós botrányaik miatt. Amikor viszont megtörtént a bejelentés, hogy mire készülnek Budapesten, Fico szinte feltámadt a ravatalán. És rögtön teleharsogta a sajtót ostobaságokkal. Vészhelyzetről, a magyarok miatti biztonsági kockázatról prédikált. És kampánycélokból egy olyan törvényt sikerült átvernie a szlovák parlamentben, ami elsősorban a szlovákiai magyarokat taszította túszhelyzetbe. Nemcsak azért, mert most már attól kell tartaniuk, hogy elvesztik a szlovák állampolgárságukat és az állampolgársággal járó szavazati jogukat, akár munkahelyüket is. Hanem azért, mert gyanússá, megbízhatatlanná minősítették mindnyájukat. Azokat is, akiknek meg sem fordult a fejükben, hogy magyar állampolgárságért folyamodjanak. Erre volt szükségünk? Ez a helyzet erősíti bennünk a magyarságtudatot? Ki gondolhat ilyesmit komolyan? Kivétel nélkül ilyen kérdéseket kapok nap mint nap az emberektől, mióta tart az állampolgársági cirkusz. És nyilván ezért mondják, hál’ istennek, egyre többen és többen azt is, igen, ott leszünk június 12-én. Részt veszünk a parlamenti választásokon, és a Híd képviselőjelöltjeire szavazunk. Mert ők azok, akik itthon, a pozsonyi parlamentben akarnak és képesek is bennün-ket képviselni. És tulajdonképpen, cserbenhagyva bennünket, sohasem vonulnak ki a parlamentből… Csak a Magyar Koalíció Pártja politikusaira gondolhatnak, hiszen Csáky Pál, mielőtt az MKP-frakció tagjai legutóbb tüntetőleg

kivonultak a szlovák parlamentből, kijelentette, üdvözli a magyarországi állampolgársági törvényt és ő maga több parlamenti képviselőtársával együtt kérelmezi majd a magyar állampolgárságot. Legyen ez Csáky Pál problémája. Számoljon el ezzel a választói előtt ő. Magyarázza meg nekik ő, hogy hol akarja az érdekeiket képviselni. A szlovák parlamentben, ahová több mint egy évtizede nekik köszönhetően került be képviselőtársaival együtt, vagy pedig Budapesten. A félreértések elkerülése végett itt is nyomatékosan szeretném megjegyezni, fontosnak tartom, hogy Magyarország szívén viseli a határon túli magyarok sorsát. Helyeslem, hogy segíteni szeretnének és segítenek is a határon túli magyarokon. Azt viszont szintén nagyon határozottan mondom, hogy a szlovákiai magyarokról elsősorban a mindenkori szlovák parlamentnek és kormánynak kötelessége gondoskodni. Méghozzá nem szívességből és könyöradományként, hanem azért, mert a szlovákiai magyaroknak ez jár! Mert ugyanúgy fizetik az adót az állami költségvetésbe, mint bárki más ebben az országban. Itt éltek felmenőik, itt élnek, dolgoznak ők, és itt fognak élni az utódaik is. A felelősen, azaz normálisan gondolkodó politikusaiknak pedig kizárólag az a kötelességük, hogy kiharcolják a szlovákiai magyaroknak mindazt, ami jár nekik. Mindenekelőtt itthon, a pozsonyi parlamentben! A kocka tehát el van vetve, június 12-én a választások napján kiderülhet, mennyi tartás, mennyi megmaradási, de boldogulási ösztön, készség, szándék van a szlovákiai magyarokban. Kiderül ön szerint? Meggyőződésem, hogy igen. A szlovákiai magyarok ott lesznek június 12-én, ahol lenniük kell. És szavazataiknak köszönhetően, igen, mi is ott leszünk a pozsonyi parlamentben! Hogy tovább dolgozhassunk értük. Ha lehet, még nagyobb elszántsággal, mint eddig. Mi, a Híd politikusai, akik eddig is ezt tettük. És tesszük, amit kell, amíg úgy érzik az emberek, hogy ránk van szükségük! -kar-

A kampányutak tapasztalatai Társaimmal több hete járjuk már a Komáromi járás településeit, mert úgy gondolom, hogy a legjobb értékmérő az, ha személyesen találkozunk a választókkal. Bugár Béla azt mondta pár nappal ezelőtt, hogy nincs okunk szégyenkezni, bátran az emberek szemébe nézhetünk. Ezzel politikusi pályafutásom során én is mindig így voltam és most is úgy gondolom, tiszta lelkiismerettel beszélgethettünk mindazokkal, akikkel a kampány idején találkoztunk jelölttársaimmal és az aktivistákkal. Az emberek azt mondják, hogy elegük van a lassan egy éve tartó marakodásból. Nem kíváncsiak az aljas rágalmakra, a harsogó, semmitmondó üzenetekre, főleg ha azok csak arról szólnak, hogy a másik milyen rossz. Sajnálatos, hogy egyeseknek erre szorítkozik a mondanivalója, mintha nem is lenne más üzenetük a polgárok számára…

A szlovákiai magyar embereknek olyan politkusokra van szükségük, akik meghallgatják őket, megértik a gondjaikat és főleg ha tesznek is értük. A felvidéki emberek egy jó részének már nem elég, ha politikusaik nemzeti trikolórba öltöznek! Az emberek

békében szeretnének élni, nem akarnak mesterségesen generált feszültséget. Akkor sem, ha a másik oldal esetleg provokál. Bölcsen kell viselkednünk. Bízom benne, hogy a szlovákiai választók jól fognak dönteni június 12-én! Bastrnák Tibor

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 3

3

Tudjuk, mit akar a szlovákiai magyar ember Simon Zsolt, a Híd alelnöke határozott meggyőződése, hogy szövetségese kizárólag abban az esetben akad egy pártnak, ha politikusai nemcsak szép szólamokkal traktálják az embereket, hanem szakpolitikusokként is megállják a helyüket. Ha politikailag kiszámíthatóak és ha karrierjüket nem a folytonos nyelvöltögetésre, ellenségkeresésre igyekszenek felépíteni. Alelnök úr, kezdhetjük ezt a rövid beszélgetést egy talán furcsának ható kérdéssel? Nevezetesen azzal, mi a véleménye arról, hogy a választási kampány során mindvégig szinte csak az MKP-t és elnökét, Csáky Pált lehetett látni és hallani a magyarországi tévé- és rádióadásokban? Egyáltalán nem furcsa a kérdés, nagyon is indokolt. Röviden úgy is megválaszolhatnám, hogy a magyarországi média képviselői nyilván jobban tudják, hogy miként gondolkodik, mit akar a szlovákiai magyar ember, mint mi, akik azok vagyunk… Ez a válasz azonban inkább vicces, holott a helyzet ennél sajnos sokkal komolyabb. A magyarországi média képviselői elsősorban a magyarországi politikusok megrendelésére és csak részben tudatlanságból nyomják, ha kell, ha nem az MKP kampányát. Ez a dolog azon túl, hogy tisztességtelen, sajnos arról szól, hogy lenézik a szlovákiai magyar választót. Ha nem így lenne, nem tennék azt, amit tesznek. Semmibe véve az objektivitás, az újságírói etika valamennyi írott és íratlan szabályát. Biztosak lehetünk abban is, hogy ez a helyzet, ahogy mondani szokás, még tovább fokozódik majd, egészen a június 12-i urnazárásig. A Híd valamennyi politikusa, képviselőjelöltje tisztában van ezzel. És szerencsére a szlovákiai magyar választók többsége is. Ezért nem tartunk különösebben a Magyarországon folytatott Híd-ellenes kampánytól. No és azért nem, mert mi naponta százakkal, esetenként ezrekkel találkozunk személyesen itthoni kampányrendezvényeinken. Tudjuk azt, hogy a szlovákiai magyar emberek igenis tudják, kik vagyunk. Tudják, hogy magyarok vagyunk, tudják, hogy mi idehaza, Szlovákiában csapunk az asztalra az érdekükben, és nem a magyarországi sajtón keresztül igyekszünk nagyokat mondani és üzengetni politikai ellenfeleinknek. Csináljon hát mindenki, amit akar, beleértve a magyarországi sajtómunkásokat is. Lelkük rajta. Engem személy szerint és a Híd párt valamennyi politikusát sokkal inkább az érdekel, hogyan találjuk meg a módját annak, hogy a magyarlakta régiókat ne másodrendűekként kezelje a mindenkori szlovák kormány…

ezért nem holmi öncélú kampányszólam. DélSzlovákiában sajnos az elavult, toldozott-foldozott úthálózatot kénytelenek használni az emberek. Amely a volt Csehszlovákiában épült ki. Akkor, amikor a forgalom körülbelül az egytizede volt a jelenleginek. Ha június 12-én mi, a Híd képviselői a választók akaratából mandátumhoz jutunk, nem nyugszunk addig, amíg meg nem kezdődik a déli gyorsforgalmi út építése. Meggyőződésünk ugyanis, hogy Dunaszerdahely, Komárom, Érsekújvár, Nagykürtös, Losonc, Rozsnyó és a vonzáskörzetükben levő települések lakossága ilyen szempontból sem lehet másodrendű állampolgára Szlovákiának. Mindezzel összefügg szinte minden egyéb szakágazat. A földművelésügytől kezdve az oktatási az egészségügyi rendszer, a kultúra teljes körű ápolása lehetőségeinek megteremtése és fenntartása, a szociális háló megszilárdítása a környezettudatos gazdaságig bezárólag. Mindennek megteremtéséhez viszont szövetségesekre van szükség… Hogyne. Mit gondol, mit jelent a Híd, az együttműködés pártja szókapcsolat? Pontosan azt, hogy egyedül nem megy. Hogy az emberekért nem lehet eredményesen szövetségesek nélkül politizálni. Szövetségese pedig kizárólag abban az esetben akad egy pártnak, ha politikusai nemcsak szép szólamokkal traktálják az embereket, hanem szakpolitikusokként is megállják a helyüket. Ha politikailag kiszámíthatóak és ha karrierjüket nem a folytonos nyelvöltögetésre, ellenségkeresésre építik. Én igyekeztem normálisan politizálni annak idején miniszterként, és ellenzéki képviselőként is ezt tettem. Amint a Híd politikusai valamennyien. Ezért bízom abban, hogy választóink június 12-én ott lesznek, ahol lenniük kell. A választóhelyiségekben, elsősorban saját érdekükben. És az is meggyőződésem, hogy nekik köszönhetően tovább folytathatjuk azt a munkát, amit az eddigiekben is értük végeztünk. Magyarként és emberként. -kat-

És tudják a megoldást? Remélem, nem tűnök szerénytelennek, ha azt mondom, igen, tudjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy mire van szükségük a szlovákiai magyaroknak. Tudjuk, hogy jelképes hűségből nem lehet megélhetést teremteni. Sem a nyelvünket, kultúránkat megőrzni. Ahhoz, hogy az emberek közelíthessenek az uniós szintű életszínvonalhoz, hogy önmaguk és családjuk számára megteremthessék a boldogulás feltételeit, igenis segítségre van szükségük. A döntéshelyzetben levő politikusoknak olyan politikai és gazdasági klímát kell teremteniük, amely munkalehetőséget biztosít az embereknek. Mi kell ezen túl a munkahelyteremtéshez? Elsősorban normális úthálózat. És már el is jutottunk a déli gyorsforgalmi országúthoz, amely megépítésének követelése

Simon kep

Most már egy kis nyugalmat szeretnék Mindjárt vége a választási kampánynak. Remélhetőleg megszabadulunk a gyalázkodó kijelentésektől. Egyébként sem hiszem, hogy az „ellenségkép“ hozza a legtöbb voksot. Meggyőződésem, hogy egy jól átgondolt, megvalósítható program az alapja a sikeres választási eredménynek. Mostanában sajnálatos dolgok történtek. Mikolaj oktatásügyi miniszter kijelentette, nem ismeri azt a szót, hogy „anyanyelv“. Pedig igenis a magyar ember magyar anyanyelven beszél, ír, gondolkodik, és magyarul is álmodik. A miniszter úr a nyelvtörvény után bevezetné a gondolatokat ellenőrző törvényt is? Továbbá a szlovák–magyar állampolgársági tusakodás jól időzített téma volt valakik részéről? Segítenek ez efféle politikai játszmák rajtunk? Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a választó nem most jött le a falvédőről. Mindenkinek megvan a saját véleménye bizonyos „időzített“ eseményekről. Tudjuk, az emberek sokkal higgadtabban, normálisabban, toleránsabban reagálnak a kozélet eseményeire, mint az olyan politikusok, akik kivonulnak a parlamentből. Ahelyett, hogy a problémákat érveléssel, nem pedig sértődöttséggel oldanák meg. Remélem, hogy június 12-én győz a józan ész! Az észérvek, az együttműködésen alapuló program. Nem pedig a torzsalkodás, gonoszkodás, támadás. Így legyen. Ožvald Erzsébet, Pozsonypüspöki polgármestere, a Híd párt 22. számú képviselőjelöltje

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 4

4 A Híd május 9-én, Kassán kezdte meg választási körútját. A Híd-party elnevezésű zenés rendezvényeken egész Szlovákiát bejárva mutatkoztak be a Híd politikusai. A rendezvények iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, sokakat még a rossz időjárás sem riasztott el attól, hogy meghallgassák Bugár Béla, a Híd elnökének szavait a leendő választásokról, a párt programjáról és célkitűzéseiről. Tornalján több, mint kétezer embert szórakoztatott Lagzi Lajcsi, az Irigy Hónaljmirigy és az LGT emlékzenekar, de Fülektől Királyhelmecig is tömegeket vonzott a Híd. Június első hétvégéjén Ipolyságon, Párkányban, Érsekújvárban és Dunaszerdahelyen volt alkalmuk bemutatkozni a Híd leendő parlamenti képviselőinek. A kampányt az együttműködés pártja június 11-én Galántán fejezi be, ahol mindenkit nagy szeretettel várnak a Híd politikusai!

Tízezrek a HÍD

Solymos László

Tornalja

Tiszacsernyő

Somorja

Rozsnyó

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 5

5

kampányrendezvényein

Rimaszombat

Kassa

Fülek

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 6

6

Az együttműködés a legfontosabb! Csady Zsuzsanna vagyok, Feketenyékről származom, a galántai járásból. A Híd párt tagja vagyok annak megalakulásától. A párt elsősorban választási programjával volt rám hatással. A Híd az együttműködés és megbékélés pártja a magyarok és szlovákok között. Hiszem, hogy együttműködésünk eredményeként a párt elérheti, hogy olyan biztonságos és jóléti társadalmi légkör jön létre, amelyben minden állampolgár otthon érzi magát, függetlenül attól – magyar, szlovák vagy más nemzetiségű, nő vagy férfi, az ország nyugati vagy keleti részében élő ember, városi vagy falusi. Bizonyos vagyok abban, hogy közösen áthidaljuk azt a bizalmi válságot is, mely napjaink politikáját jellemzi. Be akarom bizonyítani, hogy a magyarok és a szlovákok tudnak békésen egymás mellett élni, lelkiismeretesen dolgozni és tanulni. Számomra ez természetes folyamat, ebből kifolyólag jelszavam a választási időszakra: Szlovákia mindannyiunké! A feketenyéki kéviselő-testület tagjaként a szociális bizottságban dolgoztam. Itt szembesültem azokkal a dolgokkal, melyek az emberek számára kellemetlenek szociális helyzetükből adódóan és hacsak kis mértékben is, de hozzájárulhattam ezek mérsékléséhez, valamint helyzetük javításához. Hiszem, hogy a párt teljesíteni fogja a választási kampány alatt tett ígéreteit. Megválasztásom esetén igyekezni fogok megteremteni a jobb kummunikációt a képviselők és választóik között. Nézetem szerint a polgárokkal való személyes találkozás a legjobb alkalom arra, hogy a választott szervek képviselői megismerkedjenek azokkal a tényekkel, melyek választóikat foglalkoztatják – erről is szól az együttműködés!

Kampánylesen picit másként

Egy nehéz, hosszú és remélem, sikeres kampány végére érünk. Számomra duplán hosszadalmas volt, hisz a megyeelnöki kampányom alig ért véget és kezdődött is az új. Mátyusföld községeit még a farsangi időszakban többször megjártuk különböző kötött vagy kötetlen rendezvények keretein belül. A HídDal-turné keretén belül egy-két kiszemelt községben szórakoztattuk és egyben informáltuk a szinte mindig telt házas közönséget. A párt tagjaiból és a szimpatizánsokból e rendezvények hatására szinte egy óriási, az egész országot átölelő család alakult ki. Megismertük egymást picit másképp is. Hisz a HÍD rengeteg új arcot, rengeteg fiatalt hozott a politika vonzáskörébe, akiket ez ideig nem ismertünk. És ez a sok-sok új ember, a maguk rajongásával, a tenni akarásukkal minket is újból és újból feltöltött, mert mindenhol nagy szeretettel és megértéssel fogadtak bennünket. A kampánynak vannak derűs, mosolyt fakasztó pillanatai is. Már ha az ember vevő egy kis huncutságra, szórakozásra. Rozsnyón, a hídas akció előtt elmentünk az SaS kampányára, mely egy bevásárlóközpont parkolójában volt. A poén az egészben, hogy hirtelen sokkal többen lettünk narancssárga pólókban, sapkákban, mint az SaS emberei a nézelődőkkel együttvéve. Természetesen itt is mindenki Bugár Bélával akarta magát lefotóztatni, még maguk a szabadságpártiak

is. De ez a baráti atmoszféra jellemző a többi demokratikus gondolkodású párttal történő találkozásainkra is, főleg amikor sok sikert kívántunk egymásnak. Jó volt látni, hogy úgy, ahogy a közönség szórakozik a pódium előtt, ugyanez történik a színfalak mögött is. Dühös emberek nem tudnak meggyőzőek lenni. És mi csak akkor voltunk mérgesek, szomorúak, amikor a műsor lejártával nem tudtunk tovább szórakozni a minket jelenlétükkel megtisztelő közönséggel. Számomra a legnagyobb buli természetesen a lufiosztás volt. Jól mutattak a terek, a művelődési házak a lufik által betöltött narancssárga színben. A sok meghallgatott nóta beindította egynéhányunk képzeletvilágát, alkotószellemét is. Így születtet meg egy két nóta szövegének a hídas mutációja, mint az „aranyeső a MOST – HÍD pártra” vagy a „pille, pille, pille, szebb a világ narancsszínben” szövegváltozatok is, melyet Lagzi Lajcsi rendben be is iktatott a repertoárjába, már a módosított szövegekkel. De ami a legfontosabb, mindig rengetegen voltak akcióinkon, rendezvényeinken, és így módunk volt a szórakozáson kívül elbeszélgetni is az emberekkel, hisz a személyes találkozás az, ami a választónak és egyben a politikusnak is a legtöbbet ad. Ne feledjék, június 12-én kell aktívnak lennie mindenkinek – politikusnak, szimpatizánsnak egyaránt! Gál Gábor

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 7

7

A. Nagy László: Ki vállalja a felelősséget? Az új magyar parlament a közelmúltban megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, azt állítva, a határon túl élő magyaroknak, azaz nekünk is, ebben a pillanatban erre van a legnagyobb szükségünk, ez az, amivel a legnagyobb segítséget nyújthatják nekünk. Nem tartották fontosnak, hogy meghallgassák véleményünket, hogy pont most, pont ebben a formában van-e erre a törvényre szükségünk… A szlovák kormány és a parlamenti többség válaszát mindenki ismeri. Láthatjuk, hogyan akar bennünket, szlovákiai magyarokat az ország jelenlegi vezetése másodrendűekké nyilvánítani. Szlovákiában mintegy félmillió magyar él, ebből több mint százezer kérvényezte a múltban a magyar igazolványt. Ha ugyanennyien kérnék a magyar állampolgárságot is, akkor Szlovákiában ennyi ember veszíthetné el az állampolgárságát, ami óriási tragédiát jelentene. Olyant, amire a második világháború óta nem volt példa. Ennyi ember veszítené el választójogát, nem lehetne parlamenti képviselő, ügyész, bíró, rendőr, katona, tűzoltó s még ki tudja, mi minden nem. Állampolgárság és választójog nélkül már nem dönthetne arról, milyen irányba menjen tovább az ország szekere. Akadtak olyan

szlovákiai magyar politikusok, akik a szlovák parlamentben az állampolgársági törvény vitája alatt inkább elhagyták a parlamentet, s jelezték, felveszik a magyar állampolgárságot, hogy így tiltakozzanak. Az ő figyelmükbe ajánlanám az általuk oly gyakran emlegetett Esterházy Jánost, aki a trianoni döntés után, sőt a második világháború alatt is, végül már egyetlen szlovákiai magyar politikusként, de végig itt maradt, nem menekült Magyarországra. Mert tudta, hogy az itteni magyarokért a szlovák parlamentben kell megvívni a csatát. A Híd az a párt, mely megalakulása óta egyértelműen kiáll a közös jövő mellett. Mi tudjuk, csak akkor boldogulnak gyermekeink, ha itthon, az együttműködésre hajlandó szlovákokkal közösen találjuk meg a közös utat. A jövőnket nem Budapesten vagy Brüsszelben kell, hogy megálmodják, hanem nekünk itthon kell azt felépítenünk. A magyarok és a szlovákok, ahogy a szlovákiai magyarok és a többi hazai kisebbség is az együttműködést akarja. Nem acsarkodást és viaskodást. Ha Ön is azt szeretné, hogy béke, nyugalom és együttműködés legyen, kérem, szavazzon ránk, szavazzon a Híd 18-as listájára.

Pfundtner Edit: Jó törvényeket kell hozni, a rosszakat eltörölni!

Ügyvéd vagyok. Szinte naponta törvényeket olvasok, értelmezek, alkalmazok. Két törvénymódosítást tanulmányoztam a minap. Az egyik magyarul, a másik szlovák nyelven íródott. Két szomszédos ország üzenetei. Bármennyire is igyekszem, nehéz elfogultság nélkül olvasni a két jogszabályt. Az egyik célja, hogy a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárságot biztosítson. A másik a válasz erre. Az egyik törvény jogokat ad, a másik jogokat von el. Ha élni kívánunk az egyikből eredő jogainkkal, a másik értelmében elveszítjük állampolgárságunkat. Egyidejűleg munkahelyünket is. Ha annak betöltéséhez szlovák állampolgárság szükségeltetik. A hivatalos magyarázat szerint az egyik integrálni kíván, az összetartozást erősíteni. De valóban ezt teszi-e? Lehet egy előre nem egyeztetett törvénnyel egyoldalúan évtizedes, tényleges vagy vélt traumákat kezelni? Szabad-e ilyenkor választások előtti puskaporos hangulatban érzelmi elégtételeket keresni, követelni? Szlovákiai magyarként nagyon is érintett vagyok. Az én családom annak idején kettészakadt, egy részét Magyarországra telepítették, másik fele a Csallóközben maradt. Most mégis azt mondom, fiúk, ez butaság volt. A válasz is megmutatta. Ha valaki éppen parlamenti képviselőként, bíróként, ügyészként, rendőrként, tűzoltóként vagy más felelős munkakörben teszi a dolgát mindannyiunk érdekében, a magyar állampolgárság kérvényezése után ezt most már nem teheti. Ez a nacionalista szlovákok nagyon rossz – választások előtti! – válasza a nagyon rossz magyar állampolgársági törvényre. Mindkét oldal a mi rovásunkra értelmez, magyaráz. Ne hagyjuk magyarázni a butaságot! Tegyünk meg mindent, hogy a vélt vagy valós sebek végre beforrjanak. Nem akarok félni! Itt, a szülőföldemen szeretnék biztonságban, békében, nyugalomban élni. Itt akarom nevelni a gyermekemet magyarnak. Függetlenül attól, hogy bizonyos politikusokat milyen érdekek vezérelnek. Itt szeretnék politikusként dolgozni! Jó törvényeket hozni és a rosszakat eltörölni! Pfundtner Edit

Hid_bulletin_5szam_hu

6/2/10

2:22 PM

Page 8

PARLAMENTI VÁLASZTÁSI LISTA 1.

11.

21.

Bugár Béla

Igor Sidor

Hégli Dušan

51 éves parlamenti képviselő Somorja

46 éves vállalkozó Kassa

38 éves művészeti vezető Párkány

2.

12.

22.

Simon Zsolt

Pfundtner Edit

Ožvald Erzsébet

39 éves parlamenti képviselő Pádár

37 éves ügyvéd Pozsony

49 éves polgármester Pozsonypüspöki

3.

13.

23.

Ivan Švejna

Peter Zajac

Ondrej Dostál

44 éves közgazdász Pozsony

64 éves főiskolai oktató Pozsony

39 éves sociológus Pozsony

4.

14.

24.

Bastrnák Tibor

Érsek Árpád

Bergendi Ferenc

45 éves orvos Komárom

51 éves válogatott-edző Somorja

50 éves polgármester Vágkirályfa

5.

15.

25.

Gál Gábor

Hunyák József

Bóna Bertalan

35 éves ügyvéd Nagymácséd

61 éves polgármester Ajnácskő

53 éves vállalkozó Érsekújvár

6.

16.

26.

Sólymos László

Juhos Ferenc

Ondrej Balco

41 éves vállalkozó Pozsony

48 éves polgármester Nádszeg

55 éves orvos Losonc

7.

17.

27.

Rudolf Chmel

Fekete Zoltán

Hortai Éva

71 éves irodalomtörténész Pozsony

43 éves polgármester Nyírágó

56 éves ügyvéd Komárom

8.

18.

28.

A. Nagy László

Andrej Džugan

Alžbeta Tamášová

61 éves szociológus Pozsony

45 éves menedzser Eperjes

40 éves vegyész, pedagógus Szádalmás

9.

19.

29.

Jakab Elemér

Csóka Lajos

Nagy József

42 éves polgármester Nagyráska

46 éves polgármester Nagykeszi

42 éves közgazdász Dunaszerdahely

10.

20.

30.

Vörös Péter

Miroslav Gašpar

Stanislav Vospálek

44 éves képviselői asszisztens Komárom

56 éves orvos Dunaszerdahely

36 éves igazgató Igló

A MOST – HÍD POLITIKAI PÁRT IDŐSZAKOS, INGYENES KIADVÁNYA/2010. Június/5. szám Most – Híd, Trnavská cesta 37, 831 04 Bratislava, Tel/fax: 02 49 11 45 55, 02 49 11 45 00, E-mail: [email protected], web: www.most-hid.sk