”A pokol valóságos - OTT VOLTAM!” ”És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Joél 3,1 Nevem, Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nekem, mint tinédzsernek valóban nehéz, hogy el˝ottetek állva b˝unös el˝oéletemr˝ol nyíltan beszéljek. De a Szent Szellem erejének segítsége által meg fogom tenni. Minden amit tanúsítani fogok, Uramnak Jézus Krisztusnak dics˝oségét kell hogy szolgálja. Nincs szándékomban egy új tanítást adni, hanem csak arról tanúskodni, amit láttam, hallottam és éreztem. El˝oször a családomról szeretnék beszélni. A szüleim keresztények és láthattam, hogy minden dolgukban Jézussal jártak. Egy Nicky Cruz evangélizáción elfogadtam Jézust életem Urának. Két éven át Isten szava szerint éltem. Azonban amikor a fels˝o iskolába mentem, lázadó lettem és elhagytam az Úr útját. Fellázadtam szüleim ellen és drogozni kezdtem. Ebbe az akkori barátaim vittek bele. Azt gondoltam, hogy én mint keresztény, vagyok abban a helyzetben, hogy barátaimat Jézushoz vezessem. Ehelyett o˝ k vittek vissza a világba. Lázadtam a szüleim ellen és azt gondoltam, hogy ez a tinédzsereknél megszokott. A valóságban a drogok voltak amik ezt okozták, hogy így viselkedjem. Amint szüleim ellen lázadoztam, gonosz szellemek jöttek belém. Szüleim szigorúan neveltek. Sosem engedtek egyedül ’kimen˝ore’; nem volt szabad éjszakára kimaradnom hogy valamelyik barátn˝omnél aludjak. Ezért mindent titokban a hátuk mögött csináltam. Elkezdtem az iskolát kerülni. Alig mentem az iskolába, inkább drogoztam. Már szenvedélyemmé kezdett válni, de végül is megszabadított az Úr t˝olük. Mint már mondtam keresztény voltam, de nem úgy éltem. Az események amikr˝ol beszélni szeretnék, 1997.máj.2-án kezd˝odtek el. Volt egy barátom csak úgy barátkoztunk, nem több és nem kevesebb - o˝ is tudta. Azt gondoltam, hogy ismerem o˝ t, de valójában egyáltalán nem ismertem o˝ t. Azon az éjszakán felhívott és kérdezte, hogy ˝ mint minden pénteken akarok-e a vállalkozásában részt venni. Szüleim nem voltak otthon. Ok, imaórán voltak. Nem mentem velük, arra hivatkozva, hogy betegnek érzem magam. Ezalatt hívott a barátom. Kérdezte t˝olem: Miért nem jössz ki? A szüleid elmentek! Megfordult a fejemben, tulajdonképpen nem akarok szüleimmel szemben engedetlen lenni, de ha titokban mégis elmegyek, lehet hogy sosem veszik észre - így aztán elmentem otthonról. Kés˝on hazaérkeztek a szüleim és mindjárt le is feküdtek. Éppen ez id˝oben voltam kész arra, hogy elhagyjam a házat és felhívtam a barátomat. Mondtam neki, hogy az utca sarkon várjon rám és semmi esetre se hajtson el a házunk el˝ott, nehogy szüleimet felébressze, és mindent elrontson. A takaróm alá tettem a párnámat, kimásztam az ablakon. Egy két emeletes házban lakom és minden ablak be van csavarral biztosítva. Az én ablakom nem volt, mert szüleim megbíztak bennem. Így éltem vissza szüleim bizalmával. Mivel a szobám a 2. emeleten van, le kellett ugranom, hogy az utcán legyek. Minden az Úr tervében volt, különben eltörhettem volna a lábamat - de, az megakadályozta volna azt, amit az Úr velem tervezett. Így érkeztem az utcára és találkoztam a barátommal, aki már várt. Ahogy az autóhoz értünk, láttam, hogy három fiatalember és egy lány ül benne. Így gondolkoztam: Azonkívül, hogy drogot veszek és valamit iszom - nem teszek mást. De félelemmel töltött el a gondolat: három
1
férfi és csak egy lány van rajtam kívül - csinálhatnak velem valamit. Mégis beszálltam az autóba és elhajtottunk. A barátom a telefonba azt mondta nekem, hogy csak velem akar a városban körül autózni. Erre én oké szórakoztatóan hangzik mondtam, ezért hajlottam arra, hogy találkozzam vele. Soha nem gondoltam volna, hogy engem egy motelba vinne - de mi oda hajtottunk. Amint a motelhoz értünk, minket lányokat egy motelhoz tartozó mosószalonnál hagytak. Azt mondták nekünk, hogy ott várjunk rájuk, míg egy másik barátjukat is elhozzák. Oké-t mondtam, de gyanítottam, hogy valójában szobát bérelnek a motelban. Aztán visszajöttek és valóban egy motel szobába vittek minket. Azt mondták: Ne féljetek, bízzatok bennünk. Nem csinálunk mást, mint várjuk a barátunkat, aztán tovább autózunk. Így hát megbíztam barátomban - gondoltam: o˝ soha nem okozna nekem fájdalmat; azonban a valóságban tulajdonképpen egyáltalán nem ismertem o˝ t. El˝oször beszélgettünk egy darabig, míg végül javasoltam, miért nem hozunk valamit inni amíg várakozunk? Barátom és én elmentünk a motel melletti kis cukrászdába. Három szprájtot vettünk és visszamentünk a szobába. Kiöntöttük a poharakba; nem volt semmi gyanús tasak vagy egyéb amivel árthatnának. Minden ártalmatlannak nézett ki. Kimentem a mellékhelyiségbe, hogy rendbe tegyem a hajamat, utána visszamentem a szobába, és egy új pohár ’szprájt’ volt számomra kitöltve. Egy eper rágógumit bekaptam és ittam ezután nem tudom, hogy mi történt velem. Amikor újra látni tudtam, azt vettem észre, hogy a lelkem kimegy a testemb˝ol. Megállapítottam, hogy egy kórházban vagyok, orvosok és ápolón˝ok vannak körülöttem. A testemen kívül voltam, és láttam azt az ágyon, mozdulatlanul. Amint megfordultam, hirtelen két embert láttam piros öltözékben. Jöjj velünk! mondták és megragadták a karomat; egy helyre vittek ott elt˝untek a közelemb˝ol- és amint körül néztem, megállapítottam, hogy a ’túlvilágban’ vagyok! Az els˝o, amit láttam, egy magas fal volt. Fehér volt és úgy t˝unt, hogy nincs vége. A fal közepén volt egy ajtó - de be volt zárva. Az Ószövetségben beszél Mózes a Szentsátorról és leírja a részleteket. Emlékszem rá, hogy ez a fal éppen úgy nézett ki. Jobbra az ajtótól volt egy nagy szék, és egy kissebb állt jobbra t˝ole. Úgy néztek ki, mintha aranyból lettek volna. T˝olem jobbra láttam egy fekete ajtót - totál sötétség volt körülötte, de mivel kilincset láttam rajta, ezért tudtam hogy az egy ajtó volt. Ez egy nagyon csúnya ajtó volt. Balra t˝olem láttam az Édent; Láttam a fákat, egy kristály tiszta vízesést és füvet. Ez egy békés hely volt, de nem ˝ láttam senkit ott. Feltekintettem és megláttam Mennyei Atyámat. Arcát a dics˝oségt˝ol, ami Ot körülvette, nem láthattam; ez a dics˝oség olyan csodálatos, ragyogó, fényl˝o volt, bevilágította ˝ volt a fény. Az alakját láthattam - O ˝ Fiával volt egységben, jóllehet két az egész Mennyet. O ˝ egyek voltak és mégis két személy. T˝olük jobbra láttam két angyalt, Gábrielt személy volt; Ok és Michaélt. Nem tudtam volna a nevüket, ha nem olvashattam volna le a homlokukról. Amint Mennyei Atyám el˝ott álltam, szörnyen szennyesnek éreztem magamat! A térdeimre estem, és nagyon zokogtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Nem is nagyon akartam arcukat nézni, mert olyan mélységesen szégyelltem magam. Amint az Úr el˝ott térdeltem, megmutatta az életemet mint egy filmen - a kezdetét˝ol mindezidáig. Akkor azt mondta nekem, hogy az életem legfontosabb része a megtérésem utáni szakasz volt, és azok a cselekedetek amiket az után tettem. Azt mondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, azonban az életem nem hozott gyümöl-
2
csöt. Végül is azt mondta nekem, hogy elrendeltetett: a pokolba kell mennem. Gábriel angyal hozzám lépett és megfogta a karomat. Ahhoz a visszatetsz˝o fekete ajtóhoz vezetett, amire legszívesebben rá sem néztem volna. Megpróbáltam ott helyben maradni, de nem tudtam, mivel szellem voltam - és így mentünk át ezen a szörny˝u ajtón. Ahogy az ajtó másik oldalán voltunk, mély sötétség vett körül bennünket, hogy semmit nem lehetett látni. Aztán elkezdtünk sebesen zuhanni, úgy mint a hullámvasúton lefelé. Minél mélyebbre estünk, annál forróbb lett. Becsuktam a szememet, nem akartam látni, hogy hol vagyunk. Amint csend lett, kinyitottam a szememet és egy nagy utcán találtam magamat. Nem tudtam, hogy hová vezet az. De az els˝o amit éreztem - szomjúság. Tényleg nagyon szomjas voltam! ˝ Állandóan mondtam az angyalnak: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Úgy t˝unt, hogy O egyáltalán nem hallotta meg. Elkezdtem sírni, a könnyeim ahogy folytak az arcomon, azonnal leszáradtak. Távolról felt˝unt, hogy intenzív kén szagot ézek, és mint mikor autógumit égetnek. Megpróbáltam az orromat befogni, de így még büdösebbnek éreztem. Mind az öt érzékszervem jelent˝osen érzékenyebb volt mint a Földön. Minél inkább védekeztem ellene, annál er˝osebben b˝uzlött a kén. Kés˝obb észrevettem, hogy a karomról a sz˝orszálak a h˝oség következtében elt˝untek. Iszonyatos h˝oség volt! Amint körülnéztem, láttam embereket, akiket démonok kínoztak. Láttam egy szenved˝o asszonyt, amint egy démon gyötörte és kínozta. A démon leverte a fejét és a lándzsájával a testét szúrkálta. Nem érdekelte, hogy hova szúr - a szemébe, a testébe, lábába, kezébe, mindenhova. Azután visszatette a fejét újra a testére és tovább szúrkálta. Ezalatt az asszony gyötrelemében vel˝okig hatóan kiáltozott. Egy másik démon egy 21-23 éves fiatal embert kínozott; lánc volt a nyakán és egy t˝uz-gödör el˝ott állt. A démon a hosszú lándzsájával szúrkálta a testét mindenhol. Azt megragadta a hajánál és a láncnál fogva és behajította a t˝uz-gödörbe. Aztán kihúzta és újra döfködte és döfködte a testét; amikor a férfi a t˝uz-gödörben volt, nem hallottam a hangját, de amikor a démon kihúzta, hallhattam gyötrelemteljes üvöltését. Megkíséreltem befogni a fülemet, mert az üvöltés olyan iszonyú volt, de akkor is hallottam. A hallásom is érzékenyebb volt mint valamikor is a Földön. Láttam egy másik démont - ez a többi fölött volt, mert nagyon szép volt; olyan volt mint Isten angyalai, de nem volt az. A különbség Isten angyalai és sátán angyalai között az volt, hogy Isten angyalainak a nevei arannyal a homlokukra volt írva - a sátánéinak nem. ˝ fölfelé tekintett. Azt gondoltam, hogy Mindezek után ránéztem Gábriel angyalra - O nem akarja ezeket a szerencsétlen szenved˝oket látni. Azt kérdeztem magamban: Miért vagy egyáltalán még itt? Nem arra várok itt, hogy rám kerül a sor amikor szenvednem kell? És újra kiáltottam az angyalhoz: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám és azt mondta: Az Örökkévaló egy új esélyt akar adni neked. Amint ezt mondta, a szomjúságom, minden szenvedésem és gyötrelmem - mintha elfújták volna. Mély békét éreztem. Akkor megragadta a kezem és szálltunk felfelé - akkor hirtelen hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja: Jennifer, segíts, segíts! Néztem lefelé. Látni akartam, ki volt az, de a lángok megakadályozták, hogy láthassam az arcát. Olyan volt a hangja mint egy leánynak. Csak a segélykér˝o kinyújtott kezét láthattam. Nagyon szerettem volna segíteni neki de nem tudtam.
3
Körülnéztem és láttam barátaimat - embereket akiket ismertem és akiket nem ismertem. Ismer˝osnek t˝untek, de mégsem tudtam, hogy kik o˝ k. Nem ismertem az életüket, de amikor iskolatársaimat láttam, az nagyon fájt! Arra gondoltam hogy rossz példamutatásom miatt nem ismerhették meg Istent - lehet hogy az én b˝unöm, hogy o˝ k itt vannak. Láttam, hogy a pokolban nincs id˝o - nincsen múlt, jelen és jöv˝o úgymond minden egyforma - és elrendelt dolog, hogy örökké ott maradjanak. Azután visszavitt az angyal Isten jelenlétébe. Amint el˝otte voltam, térdeimre borultam, és sírtam és sírtam. Még mindíg nem akartam arcára tekinteni, mert nagyon szégyelltem magamat. De az Örökkévaló szólt hozzám - egy szivélyes meleg hangon: Szeretlek téged! És mondta, ˝ megsértettem - MEGBOCSÁT NEKEM! hogy mindent megbocsát, amivel én Ot Isten rámnézett és sok dolgot megmutatott. Megmutatta a világot, a Földet. A Föld körül valami nagyon lágyat láttam, puhát - olyan mint az ózon-pára vagy egy fátyol - ez volt az egész Föld körül. Olyan puha volt, hogy kívántam megérinteni. Amint megérintettem, mindjárt megértettem, hogy az a Szent Szellem volt, mert rámszállt és elkezdtem más nyelven beszélni. Akkor átéltem, hogy sok gonosz szellem távozott ki bel˝olem. Amikor korábban drog alatt voltam, megnyílt az ’ajtó’ és e gonosz szellemek belém jöttek. Már akkor gyötörtek engem. Az ahogyan korábban sokszor viselkedtem, a gonosz szellemek által történt. Isten szava mondja, hogy ha házad ki van takarítva, a gonosz szellemek megkísérelik hogy visszajöjjenek - de hét másik gonosz szellemet hoznak magukkal. Luk. 11,24-26 Az én házam ki volt takarítva amikor két évvel ezel˝ott megtértem. Most hogy Szent Szellemmel betöltettem, láttam a gonosz szellemeket, akik korábban hetet magukkak hoztak, ez a hét külön külön további hetet hozott és így tovább - végül olyan sokan voltak, hogy nem is számolhattam meg o˝ ket. Azután a jöv˝ot mutatta meg az Úr. Megmutatta amint a Földön a dolgok alakulni fognak és amiknek meg kell történniük. A látomás amit kaptam, az akkori id˝ot˝ol az elragadtatás idejéig terjedt. Az elragadtatást nem mutatta meg, de az eseményeket igen, amik meg fognak történni. Naprólnapra közelebb jövünk hozzá - és azt mondom nektek: Az elragadtatás közel van! Meg kell vizsgálnod magad és megkérdezned: Kész vagyok arra, hogy ha az Úr jön, vele menjek? Mindezeket megmutatta nekem az Úr, de azt mondta, hogy senkinek nem mondhatom el azokat, hanem várni kell, és biztosnak lenni abban, hogy közel a vég. Nem akarok engedetlen lenni, ezért nem mondom el itt amit láttam. De kell, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy az elragadtatás közel van! Beszédem elején a Joél 3,1-et idéztem. Ez különösen jelenünkben nagy beteljesedésben van. Sok fiatal feláll és hirdeti Isten Igéjét. Az ördög ugyancsak fel akarja a maga seregét fiatalokból állítani - de az Örökkévaló hatalmasabb! Hogy ha te életed Urának elismered az Úr Jézust/Jesuát a Messiást, er˝ot fog adni neked az ördög fölött, hogy Isten Igéjét mindenhol a világon hirdetni tudd - úgy ahogy azt a Bibliában megparancsolta. Azt mondta nekem, hogy egy misszióm van - és ez a misszió abban áll, hogy mondjam el a tapasztalatomat fiataloknak. Ha néha nehezemre esik is, ez egy parancs amit az Úr nekem adott - akarom, hogy betöltsem azt. Amint visszatértem a testembe, felébredtem és a kórházban találtam magam. Körülnéztem és láttam a t˝ut a karomban, gépet, amely a szívfunkciómat mérte, csövek itt, csövek ott. Hamar bejöttek a szüleim és elkezdtek sírni. Nagyon idegesnek látszottak, de az Úr utasított, hogy mindent mondjak el nekik, amit átéltem. Az ápolón˝o mikor bejött, mondta nekem, hogy mind nagyon aggódtak értem. Elmondta, hogy id˝or˝ol id˝ore eszméletlen voltam. A harmadiknál
4
úgy t˝unt, hogy nem akarok eszméletre jutni. Azon az éjszakán, amikor titkon elhagytam a házunkat, édesanyám rosszat álmodott. A kiskutyám, ami az én szobámban alszik, szüleim szobájába futott, és kaparva édesanyám karját, ˝ felébredt, a szobámba ment és a takaróm alá dugott párna miatt azt hitte, felébresztette o˝ t. O hogy ott alszom - és visszament a szobájába. De meglátta a riasztó fényét egy rend˝or autónak az ablakon át. Aztán látta, amint a rend˝or a házunk ajtajához jött, és felébresztette apámat. A rend˝or mondta nekik, hogy hívják fel a rend˝orörsöt, azok majd többet mondanak. Szüleim ott megtudták, hogy mérgezési tünetekkel a kórházban vagyok. Ebben a pillanatban szólt az ˝ KEZÉBEN van - így apám megnyugodott. Úr apámhoz, hogy ne aggódjon, mert minden az O Három napig voltam a kórházban. Egy héttel kés˝obb a nyomozókkal beszéltünk, akik elmondták nekünk annak az éjszakának az eseményeit. Elmondták, hogy a másik leány is elszökött otthonról, és az apja nagyon aggódott érte. Autóval elindult keresni o˝ t, de nem találta. Akkor a rend˝orségre hajtott és mindegyik rend˝orkocsi elkezdte keresni azt az autó típust, amelyik a barátomé volt. Egy rend˝or, aki ebben az id˝oben nem volt szolgálatban egy használt autót akart venni. Véletlenül meglátta a barátom autóját és értesítette a rend˝orséget. Miközben a rend˝orök úton voltak az autót megkeresni, közben az másik helyre parkolt, és így nem tudták meg, hogy hol vagyunk. Akkor mi éppen a motel 2. emeletén egy sarokszobában voltunk. A rend˝orök éppen ebben a motelban kezdték el, hogy minden szobában ez autó tulajdonosa után keressenek. Els˝osorban az autó után kerestek, és nem a lányok után. Amikor a mi ajtónkon kopogtak, kinyitották az ajtót és megláttak engem a padlón feküdni. Mégis elmentek. Az én un. barátom azt gondolta, hogy a rend˝orök nem jönnek vissza - de a rend˝orök éppen a ment˝oket hívták. Nagyon hamar visszajöttek, hogy megállapítsák, mi történt a szobában egyáltalán. Abban a pillanatban, amikor a rend˝or kinyitotta az ajtót, az én un. barátom akivel autóztam és megbíztam benne - éppen meger˝oszakolásomra készült. Az Úr, hogy ezt megakadályozza, felhasználta a rend˝oröket - így nem történt meg. ˝ olyan nagy könyörületességgel volt irántam. Ezért hálát adok az Úrnak - mert O Ugyancsak nagyon hálás vagyok a szüleimnek, minden imádságukért értem - ezzel hozzátok szül˝okhöz szeretnék szólni. Soha ne hagyjátok abba a gyermekeitekért való imádkozást! Ha nem élnek az Úrral, akkor is tarsátok imában o˝ ket, soha ne adjátok fel! Szüleim soha nem adták fel - és látjátok, hol vagyok most - hirdetem Isten Igéjét; mondom más fiataloknak, hogy ˝ szolgálják, mert nekik nagy szükségük van Rá. Szeretném jobb ha az Úrhoz jönnek és Ot üzenetemet a fiatalokhoz irányítani - gondolkozzatok el magatoról, vizsgáljátok meg magatokat! Gondolkozz, miért figyelsz annyira arra, hogy mit mondanak mások rólad!? Én is adtam arra, hogy mit mondanak rólam mások - de ma már felfogtam, hogy mások tulajdonképpen ténylegesen nem tör˝odtek velem. ˝ nem lesznek ott, amikor te egyedül az Úr el˝ott állsz majd! Amikor én az Úr el˝ott álltam, Ok nem volt egy barátom sem velem hogy segítsen, a családom sem volt ott, egyedül kellett Isten el˝ott felelnem. El˝otte nem hazudhatsz, mert O˝ szent! Amint el˝otte álltam, nem találtam a helyem és csak szennyesnek éreztem magamat, mert a buneimben ˝ voltam és a MENNYBEN MINDEN SZENT!
5
Mondom nektek ma, hogy ha Jézust eddig nem fogadtad el életed Urának, a legjobb lenne ha még ma megtennéd! Ez a legfontosabb döntés az egész emberi életben! Mindezt nem azért mondom, hogy a pokoltól való félemetekben forduljatok Istenhez és Jézushoz - hanem azért, hogy az O˝ könyörületességét, kegyelmét és szeretetét megismerjétek. O˝ az Atya küldte Fiát, hogy értünk meghaljon. Így Jézus minden csepp kiontott vére buneink ˝ bocsánata. Ha Jézust életed Urának elismered, ez az életed legfontosabb döntése. Jöjj az Úrhoz! - ne tör˝odj azzal, hogy mások mit mondanak és gondolnak! Hogy ha az Urat szolgálni akarod, akkor tedd azt egész szívvel és ne csak a száddal mondd, hanem szívvel és értelemmel. Ne aggódj a jöv˝o fel˝ol, a ma fel˝ol - nem tudod, mikor fogsz meghalni. Én csak 15 éves vagyok és soha nem gondoltam volna, hogy 15 évesen meghalok - soha az életemben! Tényleg gondolkozz el: Az életem nem az enyém, a te életed nem a tiéd, tulajdonképpen egy ’elrejtett’ életünk van - életünk tulajdonképpen Istené! A világ sokat kínál - de gondolj arra, hogy Isten sokkal, sokkal többet és jobbat kínál. A ˝ világ és bun ˝ fizetsége a pokol és halál - de az Örökkévaló örökéletet kínál neked Ovele. AZ ÖRÖKÉLET ÖRÖKKÉ TART... Életed minden pillanatában úgy élj, mintha az utolsó nap vagy pillanat lenne! Imádkozzunk: Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök hozzád. Óh mennyei Atyám, ebben a pillanatban szeretném Jézust mint Uramat és Megváltómat elfogadni. Kérlek jöjj az életembe! A testvér bizonyságot tett arról, hogy a pokol valóság, mert o˝ ott volt. Szeret˝o Istenem! nem szeretnék oda jutni! Szeret˝o Atyám a Mennyekben! kérlek bocsásd meg a b˝uneimet, amelyeket elkövettem, minden kicsi-nagy, és titkos b˝uneimet is! Megvallom neked - kérlek bocsásd meg! Szeret˝o Úr Jézus! hiszem, hogy értem meghaltál a kereszten és feltámadtál a halálból. Hiszem, hogy bejössz a szívembe, ott lakni és uralkodni fogsz! Akarom Igédet olvasni, és egyre jobban megismerni. A Te gyülekezetedbe akarok menni, és tudom, hogy ott megtalállak. Azt mondtad: ”Ha ketten vagy hárman Te nevedben összegyülekeznek, ott vagy. Uram Istenem, ott akarok lenni, ahol Te vagy! Mindezt imádkozom JÉZUS NEVÉBEN. Amen Ha ez a bizonyságtétel megérintette a szívedet, add tovább barátaidnak, hogy o˝ k is Jézust a szívükbe fogadhassák! Ne hagyj id˝ot és alkalmakat elveszni, mert lehet hogy az utolsó lesz! A POLKOL VALÓSÁGOS, ÉN OTT VOLTAM.... Die Hölle ist real, ich war dort ... German: Hell is Real, I went there by Jennifer Perez Németb˝ol fordította: Katharina Becker
6
