Móritz Kinga Éva 1. Einleitung in die Philosophie A Körmöczi-kézirat értelmezési szintjei

Móritz Kinga Éva1 Einleitung in die Philosophie A Körmöczi-kézirat értelmezési szintjei A kézirat Körmöczi Jánosnak az Einleitung in die Philosophie című kézirata a Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára egykori kézirattárában, jelenleg a Román Akadémia Könyvtára kolozsvári fiókjának őrizetében található az MsU. 413/B jelzet alatt. A Bevezetés a filozófiába a 413-as kolligátum második része. Első részének címe Institutis Philosophia Theoretica ad ductum Critik der reinen Vernunft a C. E. Schmidt. Praelectionibus Karl David Ilgen excerpta azaz Megállapítások az elméleti filozófiához, levezetve C. E. Schmidt Tiszta ész kritikájából, Kivonatok Karl David Ilgen előadásához. A margón található bejegyzésből megtudjuk, hogy másolását szerzője július elején kezdte. Évszám- és helyjelölés hiányában Körmöczi nyugati egyetemjárásának főbb mozzanatait nyomon követhető naplójára támaszkodhatunk. Az ott található adatok szerint 1796-ban iratkozott be a jénai egyetem nyári szemeszterének kurzusaira. Attól az időponttól kezdve készíthette jegyzeteit. Jóllehet az unitárius kéziratok katalógusa mindkét kéziratot az 1790–1793 körüli évekre datálja.2 Mivel abban az időben Körmöczi még a Kolozsvári Unitárius Kollégium köztanítójaként működött, és külföldi tanulmányútját 1794 őszén kezdte el, valószínűbb, hogy feljegyzései 1796 júliusára tehetőek; nem kizárt, hogy ezeket Göttingában egészítette ki. A gyűjteményes kötet első oldalán található Körmöczi János autográfja és a latin nyelvű bejegyzés: Critica Rationis Pura Plag 1.3 Az akadémiai jegyzetek tuMóritz Kinga Éva a Babeş–Bolyai Tudományegyetem német szakán folytatta tanulmányait, ahol Interkulturális kapcsolatok mesterfokozatot szerzett. Jelenleg ugyanennek az intézménynek doktori hallgatója. Doktori témája: Humántudás-transzfer a modern korban – Körmöczi János példája. 2 Lakó Elemér : The manuscripts of the Unitarian College of Cluj/Kolozsvár in the Library of the Academy in Cluj-Napoca. Szeged, 1997, [JATE]. 3 A dolgozat szerzője abból indul ki, hogy Körmöczi egyfajta első másolatot akart készíteni. 1

316

KER M AGV 2014/3–4 • HAGYOMÁNY ÉS KONTEXTUS

lajdonképpeni szövege a gyűjteményes kötet 391. oldalán kezdődik, és összesen 121 számozott oldalt tartalmaz, amelyből 7 beíratlan; ezekből 30 oldal foglalkozik a filozófiával. Első látásra a kézirat egységes szövegtömb, kézbevételkor viszont arra lehet következtetni, hogy a cím mindössze az első résznek felel meg. A tematikus fejezet végét jelölő zárszót a kézirat azon része követi, amely akár külön címre is igényt tarthatna, ez a Tabellarischer Entwurf samtlicher Wissenschaften azaz Valamennyi tudomány tabelláris vázlata. A szövegközi paragrafusok számozása nem folytonos, helyenként újrakezdődik. Így van, ami az eredeti szöveghez képest kimarad, sőt a szerző gyakran már a fejezetcímben vagy a fejezet végén jelzi a hiányzó részeket; ami alátámasztani látszik azt a feltételezést, hogy a jelen vázlat egy vagy akár több, esetleg nyomtatásban is megjelent mű kivonatolt változata.4 Ennek megfelelően a tudományok rövid bemutatását újabb zárszó és keltezés követi, immár a másolás helyét is meghatározva: július 23. Jéna. Az utóbbi folytatásában iskolai tanrendek tömör felsorolása következik, amiket a tanítás és tanulás módszertanához születő gondolatok és vegyes jellegű megállapítások zárnak. Következésképpen a három egység köré szerveződő kézirat összefogó, általános megnevezése Vegyes akadémiai jegyzetek lehetne. Szövegek párbeszéde Körmöczi János kéziratának szerepét és helyét illetően azt tapasztaljuk, hogy a számbavétel során Lakó Elemér nem rendel hozzá társkéziratot úgy, ahogy azt vallásos vagy természettani jellegű kézirataival, esetleg fordításaival, illetve egyéb könnyebben behatárolható írásaival teszi.5 Feltételezésünk, hogy Körmöczi vegyes kurzusának hátterében Johann Gottlieb Buhle Grundzüge einer allgemeinen Encyklopädie der Wissenschaften (1790) című műve állhat. Nem tekintünk kizárólagos forrásnak egy szerzőt, viszont a göttingeni professzor írásai egybevágnak Körmöczi érdeklődéseivel a filozófiatörténettől természetjogig. Ismeretes ugyanakkor, hogy Körmöczi János, erdélyi peregrinusokkal hallgatta Buhle előadásait: „Fogarasi Sámuel például 1796–1797-ben Göttingában együtt hallgatta Buhle professzor Kant-előadásait gróf Bethlen Imrével, gróf Bethlen Elekkel, Gyarmathi Sámuel »medicinae doctorral«, gróf Rhédey Lászlóval, báró Kemény Jánossal és Simonnal, Bolyai Farkassal, Bodor Pállal, Zeyk Jánossal, Szőts Alberttel, Körmöczi Jánossal […].” lásd Egyed Emese: Neoklasszicizmus az erdélyi magyar irodalomban. Erdélyi Múzeum, 53. évf. 1–4. 104. 5 Az unitárius kéziratok összeállítását Lakó Elemér részben Benczédi Pál 1957-ben megjelent ismertetése alapján teszi. Lásd: Lakó Elemér: A Kolozsvári Unitárius Kollégium 4

Móritz Kinga Éva • Einleitung in die Philosophie

317

Csetri Elek és Hajós József Körmöczi-kutatók nyomtatásban megjelent tanulmányaikban külön nem térnek ki erre az írásra, hagyatékukban fennmaradt vázlataikban azonban foglalkoznak vele, és Csetri Elek helyesbíti a kézirat keltezését: az 1790–1793 közötti periódus helyett 1796-ra, méghozzá Körmöczi jénai tanulmányainak idejére helyezi és más, hasonló jellegű írásával hozza párhuzamba.6 Helyét azon kéziratok szomszédságában látja, amelyek feltehetőleg egyetemi évei alatt készültek, ezek mai helyrajzi száma: MsU. 80/B Catechesis, az az: Az Idvességnek Fundamentumárol ki-adatott tanuságnak… meg-mutogatása, unitárius katekizmus másolata (1782); MsU. 237 Schola Curiositatis variis notatis redimita, magyar, részben latin jegyzetek és részletek prédikációkhoz (1786– 1790), MsU. 255 Vegyes vallásos jegyzetek (1819–1830); MsU. 372 L.T. Spittler német nyelvű kurzusának jegyzetei (1796–1797); MsU. 387/A, August Ludwig Schlötzer Elő-Készület A’Világ Történetei Le-Irásához, azaz fordítás a Vorbereitung zur Weltgeschichte für Kinder 1779-ben kiadott könyvből, (1790); MsU. 387/B azaz Körmöczi latin, magyar és német nyelvű jegyzetei (1791–1826); MsU. 393 Statistika (1797); természetesen a kolligátum első részével, MsU. 413/A Kritik der reinen Vernunft Akadémiai jegyzetek K. C. E. Schmidt jénai filozófiai kurzusa alapján (1797); továbbá MsU. 424 Európa históriája politikai tekintettel (1787). Az Einleitung alcímeit és a benne felsorolt tudományágakat figyelembe véve szoros párbeszédet vélünk felfedezni az Einleitung és Körmöczi olyan jellegű kéziratos anyagai között, amelyek a jénai és göttingai egyetemen születtek és jegyzetek, kivonatok, illetve egyetemi előadások teljes vagy részben fordított változatai. Meglátásunk szerint idetartozhatnak még a következők: MsU. 513, De Excidiis Chaliphatus azaz A kalifátusok története, Göttinga, 1797, tulajdonképpen A. L. Schlözer göttingai kurzusának Körmöczi által készített jegyzete; MsU.876/E, Az Oeconomiáról való Jegyzések, Göttinga, 1797, MsU. 918, Jus publicum universale; MsU. 350/B Henry Home Az Emberiség Historiája Lipsiae, 1783. Eredeti kiadása: Sketches of the History of Man (1774); MsU.784/B és két latin nyelvű másolat: Brevis Introductio in Logicam Applicatam és MsU.784/F Introductio in Logicam.

könyvtárának kéziratai a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban. Keresztény Magvető, 87. évf. (1981). 15–35. 6 Csetri Elek hagyatéka az Erdélyi Múzeum-Egyesület megőrzésében a Lőrinczi-ház történelmi kutató központ kézirattárában: Körmöczi János kéziratainak jegyzéke. II. 9. 2. Ugyanott olvashatjuk, hogy a tervezett Körmöczi-kötetben nem szándékozott külön foglalkozni az Einleitung szövegével. Vö. többek között Körmöczi III. 6.

318


Megfigyeléseim továbbá az Einleitung in die Philosophie második és harmadik részére vonatkoznak, illetve a Valamennyi tudomány tabelláris vázlatára és az azt követő vegyes jellegű feljegyzésekre. A korabeli tudomány- és irodalomfogalomról A fent felsorolt kézirat-tételek alapján felismerhetőek a szaktudományok történetének 18–19. századi alakulásának irányai. Kirajzolódik továbbá Körmöczi Jánosnak a göttingeni egyetem tudományfelfogását követő nézete. Békés Vera szakszerű megfogalmazásában: „a természetnek az a holisztikus szemlélete, amelynek alapján lényegét tekintve azonos módszerrel közelítettek a megismert és a még feltárandó természeti és társadalmi törvényekhez, legyen az az anyanyelv, a történelem, a jog, a filológia, a botanika, avagy az éghajlattan, és amelyben a tudós a saját tárgyát mindig az egészre tekintettel kell, hogy vizsgálja.”7 Körmöczi a következőket írja erről: „mind[en] tudományok részei az egésznek; sunt cognita combinata in Intellect; a jó tanulás Plánumára az Allgemeine Übersicht szükséges.” (441v.) Erről a következőképpen vélekedik hangsúlyozva mind a széleskörű tájékozottság, mind a szakirányú elmélyülés fontosságát, továbbá a folyamatos tudományművelés pedagógiai és tudományos megalapozottságát: „Mai időben jártas légy minden scientiaban, […] mire készülsz hasznát nem veheted, némely pedagógia által lesz pappá.” És így összegez: „Egyet jól tanulj meg, a többibe is tekints belé, summáson tudj minden tudományt.” (507v.) Továbbá a tudományosság fogalmáról úgy véli, az objektív és szubjektív erudíció megkülönböztetése helytelen: „Ez nem jó divisio, […] eruditio est in me, extra me non […] existere” (441r), azaz az erudíció bennem van, rajtam kívül nem létezik. Meglátása szerint a tudományosság tárgyát mindenekelőtt az írott szövegek összessége, a könyvek képezik: „Objectum eruditionis est literatura, a könyvek tudományos esmérete, libri sunt media ad eruditis” (441r.); tudósnak pedig azt lehet nevezni, aki ismeretek kellő mennyiségével rendelkezik: „Eruditus est qui ansehnliche Menge von Kenntnißen habet.” (441r.) Ugyanakkor fontos a tudatosság, a fegyelmezettség: „Gründlichkeit. A ki nem ügyekszik sed tsak réa ragad e nem tudós. [Következésképpen] Eruditio est resultatum diligentiae et laboris”, azaz a tudományosság kizárólag a szorgalom és a munka eredménye,

Békés Vera: A göttingeni paradigma. In Gurka Dezső (szerk.): Göttingen dimenziói. Budapest, 2010, Gondolat Kiadó, 30. 7


319

nyilván az erkölcs törvényeinek követése mellett: „Scopus eruditionis est activitas sub legibus moralibus.” (441 r.) A holisztikus szemlélet nem zárja ki a rendszerező elvet: „ha igyekszünk mindég tudosabbak léßünk, de a Totumhoz el nem érhetünk, sinc necessarius divisio disciplin[arum..] ut eo facilis perspicere possit annak folyamatját” (443 v.) Tovább finomítva ugyanaz a gondolat megjelenik az összefüggések hangsúlyozásával is: „ki-ki maga keze alá vesz egy reszt de a connexio mindég meg marad, e nélkül senki se dolgozhat ki még ha Vissenschaftot is tud”. (443 v.) Hogy a tudományban diszciplináris elkülönülés még nem ment végbe, ezt a következő észrevételben is látjuk: „a Philologusban lenni kell Realkenntnissennek is” vagy „Der Philologe braucht gleichwohl auch Realkenntnisse zu haben” és valóban, Körmöczit tanulóévei alatt a természettudományok és a szellemtudományok látszólag ugyanolyan mértékben érdeklik. „A teológiai és a jogi tudományok integráns részéül tekintették a filozófiát, amelyet nemcsak felületesen érinteni, hanem amelybe alaposan elmélyedni kellett mindenkinek, aki a tudományos képzettségre és az azzal járó megbecsülésre igényt tartott.” – áll Bartók Györgynek a korszak tudományos gondolkodásáról szóló írásában.8 Ha pedig a francia íróknak a természettudományokhoz való viszonyára gondolunk, aligha létezett olyan neves gondolkodója a 18. századnak, aki teljesen elhatárolódott volna a természettudományok iránti általános érdeklődéstől. Montesquieu első munkái természettani jellegűek; Voltaire nem költeményei vagy első filozófiai vázlatai által, hanem Newton filozófiájának alapelemei című műve révén lesz ismertté; Diderot az emberi fiziognómia elemeiről is értekezik, Rousseau pedig a kémiai alaptanok bemutatásával is foglalkozott. Ez ugyanúgy érvényes számos német kortárs szerzőre is: Immanuel Kant bölcseleti írásai megjelenése előtt számos általános természetrajzi cikket közölt; a híres fizikust, Georg Christoph Lichtenberget, költőként is számon tartják; Goethe természettani tanulmányai több kötetre terjednek; Schiller orvosi tanulmányokat végzett és disszertációjának természetfilozófiai illetve antropológiai tartalmát későbbi esztétikai és történelmi értekezéseiben dolgozta fel.9 A magyar irodalmi kultúra felé tekintve Kármán József számára a szépirodalom és a „nyomos tudományok” területei meglehetősen egymásba mosódtak, Csokonai Vitéz Mihály pedig még

8 Bartók György : Teendők a magyar filozófia történelmének ügyében. In Várhegyi Miklós (szerk.): Galagonya magyarok: szemelvények a magyar nyelvű filozófiából Apáczaitól Böhmig, Veszprém, 1992, Comitatus, 326. 9 Vö. Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma. Budapest, 1994, Balassi Kiadó,

320


a századforduló körüli években is utal arra, hogy az esztétikai értéket létrehozó irodalomművelést nem tekinti egyébnek, mint a „solida tudományok” felé vezető út szerény állomásának.10 Megfigyelhető, hogy a szépirodalom és a tudományok közötti differenciálódás elején a kor szerzőinek java nem döntött véglegesen egyik vagy másik terület mellett, és természetesnek tekinthető, hogy az író esetenként filozófus, matematikus vagy akár nyelvtudós;11 Körmöczi is – bár matematika és fizika tanárnak szánták – taníthatott filozófiát. A Körmöczi-kéziratban található jegyzetek nyelve nem kizárólagosan német, a kezdeti homogén nyelvhasználatba latin és magyar elemek vegyülnek. Körmöczi több ízben rögzíti, hogy a latin nyelv használata a tudományok művelésére nem célravezető és helyettesítésének lehetőségét keresi. Ezt egyrészt a görög vagy héber nyelvben véli megtalálni, másrészt úgy véli, hogy a francia és német nyelv ismerete elegendő a korszerű tudományokban való jártassághoz. A latin és görög nyelv tudása egyedül annak válik javára, aki a „régi, eredeti irodalom” ismerője kíván lenni, egyébként e nyelvek tanulása nem érdemel sok időt: „Lateinische Sprache. Wenn du die französische, deutsche Sprache kennst, kannst du ohne diese Gelehrter [werden]. Wer sich in der ursprünglichen alten Literatur auskennen will, braucht das und das Griechische, aber es verdient nicht viel Zeit.” (453 r.)12 Nélkülözhetetlen továbbá a nyelvtudós számára a minél több nyelv ismerete: „einer kann kein Gelehrter sein, wenn er nur eine einzige Sprache beherrscht,” nem lehet tudós, ki csak egy nyelvet beszél. Mindezek előnyét pedig nem utolsó sorban a memória pallérozásában látja, hiszen a nyelvtudás csiszolja az emlékezőképességet: „je mehr Sprachen man spricht, desto besser für das Gedächtnis,” (443 r.) azaz minél több nyelvet beszélsz, annál jobban gondolkodsz. Körmöczi feljegyzései a latin nyelv szerepéről mintegy megelőzik Humboldt nézeteit. „A nyelv, írja Humboldt, nem tekinthető holt produktumnak, hanem sokkal inkább produkciónak. El kell vonatkoztatnunk attól, hogy a dolgokat megnevezi és az egymás közti megértés eszköze; annál alaposabban kell vizsgálUo. 17. Uo. 18. 12 Saját fordításban: „Latin nyelv. Amennyiben a franciát és a németet ismered, e nélkül is tudós [lehetsz]. Aki viszont az eredeti, régi irodalom ismerője kíván lenni, annak szüksége van rá a görög mellett; egyébiránt nem érdemel sok időt.” In Körmöczi János: Einleitung in die Philosophie MsU. 413/B a Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára kézirattárának, a kolozsvári Román Tudományos Akadémia Könyvtárának megőrzésében. (423r.) 10 11


321

ni a belső szellemi tevékenységgel szorosan összefonódó eredetét és a kettő kölcsönhatását. […] A nyelv a maga lényegét illetően állandóan és minden pillanatban átalakul, még az írásban való rögzítése sem tökéletes, mindig csupán múmiaszerű megőrzés, amelynek állandóan szüksége van arra, hogy élő beszédben érzékelhetővé tegyük. Maga a nyelv nem mű, hanem működés. […] A nyelv ugyanis önmagát állandóan újrateremtő szellemi tevékenység, amely az artikulált hangot képessé teszi a gondolat kifejezésére.”13 Mivel Humboldt úgy véli, hogy a nyelv a sajátos nemzeti élet megnyilvánulása, a latin problematikusságát is abban látja, hogy nem azonos a tanulók anyanyelvével. A gimnáziumok alsó tagozata, illetve a grammatikai osztályok célja a „közönséges latin beszéd” elsajátítása; a felső, azaz az ún. humanióraosztályokban, az „elegáns latint”, vagyis az irodalom nyelvét – tanították.14 A 18. század elején megjelent II. tantervújítás a magyar nyelvet a fontos tárgyak közé iktatja, a németet pedig az önként jelentkezők részére írja elő, de mivel a magyar nyelv tanítását a latinhoz kapcsolja, a latin továbbra is központi helyet kap. Pályája elején Körmöczi is a latinhoz fordul. Abban az időben, amikor a magyar nyelv önálló oktatásától még távol vagyunk, tanári beköszöntő beszédét ő maga is latinul fogalmazza meg. A korszak irodalomfogalmába a magyar és más nyelvű szépirodalmi művek, illetőleg a magyarul, latinul, németül vagy egyéb nyelveken készült tudományos munkák beletartoztak. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalandó irodalom-fogalmát bővíteni lehet, valamint a szépirodalomnak a „tudósság”-tól való elkülönülése lassú folyamat. A 18. század végén többen is felszólaltak a magyar nyelv használata ellen a tudományokban, és a nyelvi program folyamatosan zajló vita tárgya volt. A Körmöczi-kézirat ama része, amely „minden nyelv[nek] különös szépségét” tárgyalja, olyan felvilágosult gondolkodóra vall, aki már abban a korban, amikor a nyelv identitásképző ereje még alig körvonalazódott, képes volt felismeri a gondolkodás és nyelv összefüggésének jelentőségét. Körmöczi Kant-jegyzetének készítése idején öt erdélyi kollégiumban folyt filozófiai képzés, mind az öt helyen latinul.15 Humboldt, Wilhelm von: Az emberi nyelv szerkezetének különbözősége és hatása az emberiség szellemi fejlődésére. In Péntek János (szerk.): Nyelvelméleti tanulmányok. Bukarest, 1975, Kriterion Könyvkiadó, 20. A Humboldt-szemelvény fordítója Szilágyi Margit. 14 Gál Kelemen: A régi diákéletből. Keresztény Magvető, 42. évf. (1907). 25–31. 15 Az 1780–1830 közötti periódusban Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Enyeden és Székelyudvarhelyen folyt filozófusképzés. Mindössze 30 tanár látta el az enciklopédikus 13

322


Attól függetlenül, hogy milyen tantárgy oktatójává nevelték ki Körmöczit, valószínű, hogy az Einleitungban található jegyzeteket felhasználta az oktatásban és olvasmányaival kapcsolatos nézeteit megosztotta diákjaival. Jogos Bartók István meglátása, aki a filozófiát mint alapvető tudományszemléleti rendszert láttatja: „Mert hiszen az iskolázásnak akkori rendszere mellett a filozófiának előadó tanára a maga bölcseleti álláspontját és meggyőződését kifejezésre juttatta nemcsak szoros értelemben vett filozófiai előadásain, hanem mindazon tárgyak körében is, amelyeknek előadása reá bízatott.”16 A tanulás, a tanítás nyelve, polihisztorság Megállapíthatjuk, hogy Körmöczi a tudományt nem magyar nyelven sajátította el, viszont igyekszik a még csiszolatlan magyar tudományos nyelvre átültetve továbbadni. Annak ellenére, hogy nem nyelvújítóként tartják számon, törekvései nagyfokú nyelvi tudatosságra vallanak. Amint a megismerés feltétele az univerzalizmus, illetve az egymással összefüggésben lévő diszciplínák tanulmányozása, a több nyelv ismerete is elengedhetetlen feltétele a tudósnak: nem lehet valaki tud[ós] ha tsak egy nyelvet tud. 1794. november 30-án Pákei József, Körmöczi tanára és mentora, a külföldön tanuló diákot arra figyelmezteti, hogy minél jobban szorgoskodjék a német nyelv elsajátításában „mert ez a nyelv clavisa minden tudományoknak.” És javasolja azt is, hogy tanulja a „franciát, görögöt és zsidót, a tudományok közül nem annyira a teológiát, mint inkább a mathesis purat és applicatat, a mai fizikát, […] geográfiát, chronologiát, historiát, aesthetikát […]”.17 Ezenfelül pedig felhívja a figyelmét arra, hogy szükséges tanulmányozni az alsóbb iskolákban való tanítás módszertanát, a humaniórák és a nyelvek tanításának jobb módját, és javasolja, hogy mindezekre vonatkozóan szerzőket és utasításokat olvasson.

filozófiaképzést. A tanárok a szaktárgyak mellett többek között reáliákat, de akár történelmet is tanítottak. Mivel egyharmaduk eredetileg pap volt, igazán érdekes lenne kideríteni, hogy milyen formában használta Körmöczi saját Kant-jegyzeteit annak ellenére, hogy hazajövetel után matematika-fizika tanári állásába iktatták be. Vö. Egyed Péter: Erdélyi felvilágosodás, tanügy reform, filozófiaoktatás (1781–1832). In Kiss Endre (szerk.): Korszakok, irányzatok, életművek. Tanulmányok a közép- és kelet-európai felvilágosodásról. Budapest, 2010, Magyar zsidó szemle könyvek, 160. 16 Bartók: i. m. 324. 17 Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium Története 1568–1900. I–II. Kolozsvár, 1935, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, 450–452. Az itt idézett levelek teljes szövegét lásd Latzkovits Miklós kronológiai pontosításokat is adó tanulmányában.


323

Mindent egybevetve azt várja pártfogoltjától, hogy jártas legyen a tudományok újszerű oktatásában. Reagálva Lázár püspök levelére és az abban rejlő utasításokra, Pákei kifejezi elvárását a leendő kollégium tanárával, tudós emberével szemben: az egyház orientációjával összhangba kell hozni az egyes tudományok oktatását: „Különben polyhistoroknak kellvén lennünk, azokat is jó lesz megízelíteni, amiket a püspök ír, hogy szükség esetén tudjon hozzászólani.”18 Tanára tehát mind a természettudományok, mind a teológia alapos tanulmányozását a figyelmébe ajánlja. Két évvel később, amellett, hogy ismételten felhívja a figyelmét a mathesis és a fizika tanulmányozásának fontosságára, kéri Körmöczit, hogy Kantról szóló előadásokat hallgasson, jegyzeteket készítsen, tekintsen bele Kant filozófiájába, továbbá, hogy hozzon haza kézikönyveket. Különösen érdekes lenne Körmöczi oktatói tevékenységének tükrében vizsgálni a külföldön tapasztalt újításokat. Arankával folytatott levelezéséből, valamint Kiss Mihály19 esetéből arra következtethetünk, hogy olyan diákközösség létrehozására törekedett, amelynek mozgatórugója a nyelvvel való foglalkozás. A külföldjáró diákok, akik német egyetemeken hallgatott kurzusokat jegyeztek le és vittek haza, a tudományok legújabb állásának első tolmácsai. Körmöczi Jénában, később Göttingában mindazokat az előadásokat hallgatja, amelyek érdeklik – ugyanúgy, ahogy 1788–1789 között a nagyobbik Grimm testvér tette. Arról, hogy a tudományok egészének vagy egyes ágainak ismerete előnyösebb, Körmöczi azt jegyzi fel kéziratában, hogy korában jártasnak kell lenni minden tudományágban. Egyiket jól meg kell tanulni, a másikat nagyvonalakban átnézni, minden tudományban a részletekig menően tájékozottnak kell lenni: „In der heutigen Zeit sollst du dich in jeder Wissenschaft auskennen. Eines sollst du gut lernen, die anderen schau dir an, skizzenhaft, teilweise sollst du dich in jeder Wissenschaft auskennen.” (460v.) Úgy tűnik, Körmöczit a külhoni egyetemeken a természettudományok és a szellemtudományok ugyanolyan mértékben érdekelték. A korszak irodalomfogalma igen tág. Leginkább az írásbeliség, az ihletett erudíció, az ars jelentésmezejének közös területére vonatkoztatható, s a modern

18 Pákei József levele Körmöczinek, 1795. október 1. Tartalmát közli Gál Kelemen: i. m. 456. 19 Kiss Mihály, Körmöczi ösztönzésére lefordította Helvétiusnak a Le Vrai Sens Du Système De La Nature című munkáját, amihez maga Körmöczi írta az előszót.

324


korszak szűkebb meghatározása nem vetíthető vissza a régiségre.”20 Gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy az irodalom magában foglalja az írott dolgok összességét („Schriftstellerei”). A 18. század irodalomfogalma nemcsak a szoros értelemben vett „szép irodalmat” – belles lettres, schöne Literatur – foglalja magában, hanem a közlekedő szövegek összességét is. Következésképpen: az írói életművek megosztottak. Adrian Marino gondolatát átvéve: Ha a litterae birodalma felbomlott is, a helyén nem keletkeztek egymástól éles határvonalakkal elválasztott új birodalmak. A kultúra területe a lettres, lettere, letters, a betűk birodalma. A 18. századi irodalom még sok esetben úgy érthető, ahogyan azt az antikvitásban fogalmazták meg: az írott, betűk által közvetített kultúra.21A korban nagy divatjuk volt a lexikonoknak, szótáraknak, enciklopédiáknak és segédleteknek. A korszak kultúra-ideálja szerint az irodalom emberének, a tudós embernek egyetemes műveltségűnek kell lennie, lehetőleg minden tudományághoz kell értenie, az átfogó kultúra értelmének a legsikeresebb megtestesítője pedig az enciklopédia. Körmöczi kézirata is enciklopédikus jellegű. Következésképpen a tudományosság története részben az irodalom története: „Historiae eruditorum est pars historia literaria.” A megismerés, a pedagógia, az irodalmi műveltség kifejezése a németben a Gelehrtsamkeit. Tág értelemben műveltséget, nevelést értenek alatta. Az erudíció elérése folyamat: arra törekszünk, hogy műveltebbek (Gelehrtsamer) legyünk anélkül, hogy a teljességre törekednénk. Ezért fontos a tudományok felosztása. Így mindenki választhat magának egy részt, amelyben elmélyülhet anélkül, hogy eltávolodna az összefüggésektől, mindezek nélkül egyikünk se képes [tudománya] kidolgozására, még akkor sem, ha saját tudományát ismeri. „Wir bemühen uns gelehrtsamer zu werden, ohne die Vollkommenheit erlangen zu können, deshalb ist es notwendig die Wissenschaften einzuteilen. Dabei soll jeder je ein Teil für sich auswählen und sich darin vergraben, ohne aber den Zusammenhang zu verlieren, ohne das kann keiner [seine Wissenschaft] ausarbeiten, nicht einmal dann, wenn er seine Wissenschaft kennt.” (446r.) Végül: a tudásátadás hivatás Amennyiben a felvilágosodást nem idő- vagy helybeli keretek közé helyezve, hanem a korban zajló nyilvános vitákban látjuk, e viták nyomait megtaláljuk 20 Szili József: Irodalomképzetek és irodalomfogalmak: „irodalom” szavunk és a modern irodalmiság XVIII. századi kezdete. Irodalomtörténeti közlemények, 1986/4. 346. 21 Adrian Marino: Biografia ideii de literatură. Cluj-Napoca, 1992, Dacia, 11–110.


325

az Einleitung in die Philosophie című kéziratban, hiszen a fentieken kívül állást foglal több olyan kérdésben, mint a világosodás, a nők rendeltetése, az otthoni vagy a nyilvános tanítás előnyei vagy a tanítás módszertana. A kor specifikumának egy újfajta, elkötelezett intellektuális típus megjelenését tekintve is ráismerhetünk Körmöczi János kultúraközvetítő szerepére.22

22 Ursula Goldenbaum vita-definíciója szerint olyan mozzanatokat lehet irodalomtörténeti eseményeknek nevezni, amelyek egy észlelhető nyilvános vitához kapcsolódnak. Robert Darnton egy újfajta, elkötelezett intellektuális típus megjelenésére hívja fel a figyelmet. Vö. D'Aprile, Iwan-Michelangelo; Siebers, Winfried: Das 18. Jahrhundert. Zeitalter der Aufklärung, 2008, Berlin, Akademie Verlag, 9–15.

Móritz Kinga Éva 1. Einleitung in die Philosophie A Körmöczi-kézirat értelmezési szintjei

Recommend Documents