model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare i

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare i integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban kutatásjelentés i.

Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni Raport de cercetare I

Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi

Integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban Kutatásjelentés I.

Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek

CCRIT • EVK Cluj-Napoca • Kolozsvár

2011

impresszum

Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi

Rezultatele anchetei pe populaţie şi ale interviurilor focus-grup realizate cu potenţiali antreprenori

Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni

Cuprins

1. Introducere /

7

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială / 1.2. Despre programul de cercetare / 7 1.3. Despre raport / 8 1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării / 10

7

1.4.1. Ancheta pe populaţie despre potenţialul antreprenorial / 10 1.4.2. Interviuri focus-grup cu potenţialii antreprenori / 10

2. Analiza socio-demografică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile de a deveni antreprenor în oraşele din cele trei regiuni de dezvoltare / 12 2. 1. Preferinţe în ocupare. Înclinaţia spre antreprenoriat /

12

2.1.1. D eterminanţii sociali ai preferinţelor de ocupare şi ai înclinaţiei spre antreprenoriat / 13 2.1.2. M otivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele anchetei pe populaţie / 14 2.1.3. M otivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele interviurilor focus-grup / 16

2. 2. Intenţia de deveni antreprenor /

18

2.2.1. Descrierea socio-demografică a potenţialilor antreprenori / 18 2.2.2. Tipurile de potenţiali antreprenori rezultate în baza interviurilor de tip focus-grup / 21 2.2.3. Motivaţiile intenţiei de a demara o afacere / 23 2.2.4. P lanurile celor care doresc să pornească o afacere proprie, obstacolele demarării unei afaceri / 27 2.2.5. Obstacolele înfiinţării unei afaceri proprii – ce spun foştii antreprenori? / 30 2.2.6. Obstacolele înfiinţării unei afaceri proprii – ce spun cei care nu doresc să pornească o afacere? / 30 2.2.7. M otivaţii posibile de stimulare a antreprenoriatului în rândul celor care nu doresc să demareze o afacere / 33

3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial /

35

3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial / 3.2. Mediul cultural. Atitudini faţă de antreprenori şi antreprenoriat / 39

35

3.2.1. Încrederea generală / 39 3.2.2. Modele de gestionare a banilor / 40 3.2.3. Condiţiile succesului antreprenorial / 40 3.2.4. Atitudini faţă de antreprenori / 41

3.3. Trăsăturile de caracter asociate cu intenţia antreprenorială /

42

4. Necesităţile de formare şi servicii profesionale în domeniul antreprenoriatului /

45

4.1. Cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială şi de servicii profesionale pe baza rezultatelor de anchetă / 45 4.2. Cererea de cursuri de formare antreprenorială şi de servicii profesionale pe baza interviurilor focus-grup / 51

5. Concluzii /

52

6

Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi • Raport de cercetare I

1. Introducere

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială Iniţiativa „Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni” este un proiect strategic de dezvoltare a resurselor umane, cofinanţat din Fondul Social European prin Programul Operaţional Sectorial Dezvoltarea Resurselor Umane 2007-2013, care se implementează pe parcursul unei perioade de doi ani (Nr. contract de finanţare POSDRU/92/3.1/S/50583). Partenerul principal al proiectului este Asociaţia pentru Promovarea Afacerilor din România, parteneri: Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Fundaţia LAM, Asociaţia de Afaceri Ungare în România şi Türr István Képző şi Kutató Intézet din Békés csaba, Ungaria. Proiectul vizează dezvoltarea spiritului antreprenorial şi creşterea abilităţilor antreprenoriale ale persoanelor din regiunile de dezvoltare Nord-Vest, Centru si Vest. Ideea principală care a stat la baza dezvoltării proiectului a fost aceea de a încuraja, prin multiple instrumente, antreprenoriatul şi ocuparea forţei de muncă în centrele urbane din regiunile vizate, prin crearea de noi întreprinderi, precum şi prin consolidarea întreprinderilor deja existente. În vederea realizării acestui obiectiv, partenerii s-au gândit la implementarea unei soluţii complexe, compuse din acţiuni interdependente, complementare, numită de către noi model integrat de dezvoltare antreprenorială. Atenţia noastră se concentrează nu doar asupra importanţei creării de noi afaceri, ci şi asupra sprijinirii acelor antreprenori, care au lansat şi au deja o afacere funcţională, o activitate independentă, dar care necesită formare profesională şi/sau sprijin din partea unor profesionişti în domeniul dezvoltării antreprenoriale pentru a deveni din ce în ce mai competitivi. Potrivit acestor obiective, în cadrul proiectului se desfăşoară: 1. un program de formare profesională antreprenorială – menit să satisfacă principalele cerinţe de pregătire antreprenorială, 2. un program de consiliere antreprenorială – menit să satisfacă nevoile de servicii antreprenoriale specifice regiunilor şi oraşelor cuprinse în proiect

1.2. Despre programul de cercetare Pentru fundamentarea şi supervizarea profesională a ofertei privind programul de formare profesională şi consiliere antreprenorială, Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice realizează o amplă cercetare socio-economică. Cercetarea se desfăşoară în micile oraşe din regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Centru şi cuprinde următoarele faze:

CCRIT • 2011

Activitatea 1.1. Cercetare şi analiză privind diferenţele regionale ale densităţii întreprinderilor mici şi mijlocii În această fază a cercetării am utilizat metoda analizei secundare a datelor statistice privind întreprinderile mici şi mijlocii din regiune, obiectivele principale fiind: – Elaborarea unei hărţi privind densitatea întreprinderilor mici şi mijlocii cu scopul identificării micilor oraşe defavorizate, care necesită intervenţie accentuată în vederea promovării spiritului antreprenorial. – Realizarea unui studiul comparativ privind diferenţele regionale ale densităţii IMM-urilor cu scopul de a identifica cele trei oraşe mici care găzduiesc centrele regionale create şi care funcţionează în cadrul proiectului. Activitatea 1.2. Analiza culturii şi a motivaţiilor antreprenoriale în oraşele din regiunile vizate În această fază a cercetării am efectuat o anchetă pe 3000 de persoane, un număr reprezentativ pe populaţia adultă din oraşele mici ale regiunilor vizate. Obiectivele anchetei au fost:

7


– descrierea precisă a necesităţilor de formare profesională şi de sprijin în domeniul antreprenorialului; – analiza backgroundului socio-demografic al diferenţelor regionale privind intenţia antreprenorială; – identificarea grupurilor de potenţiali antreprenori; – descrierea problemelor legate de înfiinţarea afacerilor; – explicarea diferenţelor privind cultura antreprenorială în regiune. Activitatea 1.4. Analiza necesităţilor de formare profesională şi de sprijin a antreprenorilor şi a potenţialilor antreprenori cu ajutorul interviurilor de tip focus-grup În această fază a cercetării am realizat 13 interviuri de tip focus grup cu antreprenori şi potenţiali antreprenori în oraşele mici din cele trei regiuni. Obiectivul acestor interviuri a fost nuanţarea rezultatelor obţinute prin ancheta pe populaţie (activitatea 1.2.) şi pe întreprinzători (activitatea 1.5.) şi de a oferi o bază profesională fiabilă pentru dezvoltarea pachetelor de servicii şi de formare profesională antreprenorială în aşa fel încât acestea să corespundă cu necesităţile specifice şi reale ale grupului ţintă. Activitatea 1.5. Anchetă despre activitatea antreprenorială şi necesităţile de formare profesională în rândul antreprenorilor În această fază a cercetării am realizat o anchetă bazată pe chestionare aplicate unui număr de 1000 de antreprenori şi manageri de firmă, populaţia de bază a eşantionului fiind întreprinderile mici şi mijlocii din oraşele mici din regiunile Nord-Vest, Vest şi Centru. Obiectivele anchetei au fost: – d escrierea necesităţilor de formare profesională şi de servicii ale antreprenorilor şi managerilor; – a naliza backgroundului socio-demografic al antreprenorilor; – d escrierea detaliată a parametrilor economici ai sectorului IMM; – identificarea principalelor motivaţii ale antreprenorilor; – d escrierea problemelor şi impedimentelor în dezvoltarea şi managementul întreprinderilor mici şi mijlocii. Activitatea 1.8. Anchetă pentru evaluarea popularităţii, eficienţei şi capacităţii de stimulare a mediului de afaceri a centrelor regionale În această fază se vor completa câte 400 de chestionare în fiecare regiune cu persoanele care au participat sau participă la programul de dezvoltare antreprenorială. Rezultatele vor reprezenta un feedback clar exprimat de către grupurile de persoane vizate de proiect, iar rezultatele analizei ne vor ajuta la îmbunătăţirea continuă şi raţională a serviciilor oferite în cadrul proiectului.

1.3. Despre raport Prezentul raport prezintă rezultatele activităţilor 1.2. şi (parţial) 1.4. Obiectivul principal al acestui raport constă în descrierea cât mai detaliată şi exhaustivă a potenţialului antreprenorial în oraşele mici din regiunile vizate, precum şi fundamentarea propunerilor operative legate de formarea profesională antreprenorială şi de serviciile de sprijin. În primul capitol al raportului vom prezenta planul conceptual şi metodologic al activităţilor de cercetare menţionate. Capitolul 2 conţine descrierea backgroundului socio-demografic al potenţialului antreprenorial, prezentarea motivaţiilor legate de preferinţele ocupaţionale şi de intenţia de a deveni antreprenor, planurile legate de înfiinţarea afacerilor, impedimentele şi factorii de stimulare ai dezvoltării întreprinderilor. În Capitolul 3 ne vom axa asupra condiţiilor sociale ale demarării afacerilor urmărind dimensiunile ei microsociale, culturale şi caracterologice. În sfârşit, în Capitolul 4 vom prezenta şi analiza necesităţile de formare profesională şi de servicii de sprijin în domeniul antreprenoriatului – tematica centrală şi de o importanţă accentuată a proiectului. Raportul se încheie cu sintetizarea rezultatelor şi formularea concluziilor(Capitolul 5). În prezentarea fiecărei teme abordate vom prezenta mai întâi rezultatele anchetei, urmând ca acestea să fie nuanţate de consideraţiile formulate pe baza interviurilor focus-grup.

8


Precizări metodologice În datele prezentate în raport, relaţiile dintre variabile sunt semnificative din punct de vedere statistic. În cazul în care nu există o relaţie semnificativă iar datele sunt totuşi prezentate, acest lucru va fi semnalat în text, în tabele sau pe figuri. În text, facem de mai multe ori referiri la analiza densităţii întreprinderilor (activitatea 1.1) şi la ancheta cu antreprenorii (activitatea 1.5). Rezultatele acestora urmează să fie prezentate în cel de-al doilea raport (Raportul de cercetare nr. 2).

CCRIT • 2011

Autorii raportului La elaborarea raportului au participat cercetătorii şi asistenţii de cercetare ai Centrului de Cercetare a Relaţiilor Interetnice. Coordonator de cercetare: Csata Zsombor

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie

Cercetători: Kiss Dénes István Pásztor Gyöngyi Péter László Toma Stefánia

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale

Asistenţi de cercetare: Barbovschi Monica Pakot Ágnes Szőcs Emese Vitos Katalin

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale

În cadrul programului de internship al CCRIT: Ambarus Annamária László Oszkár

Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie, masterandă Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie, masterand

Cercetători colaboratori: Bacsárszki Pál Györfy Lehel Horváth Anna Lengyel György Molnár György

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Centrul de Comerţ şi Industrie din Budapesta, Ungaria Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş-Bolyai, Facultatea de Studii Economice şi Gestiunea Afacerilor Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Agenţia Naţională pentru Protecţia Mediului Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Corvinus din Budapesta, Institutul de Sociologie şi Politici Sociale, Ungaria Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul de Formare Profesională şi Cercetare Türr István, Békéscsaba, Ungaria

9


1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării 1.4.1. Ancheta pe populaţie despre potenţialul antreprenorial (activitatea 1.2.) Obiectivul anchetei a fost de a realiza o analiză detaliată a genealogiei şi caracteristicilor potenţialului antreprenorial în micile oraşe din regiunile vizate. Pe lângă aceasta, am urmărit să obţinem cât mai multe informaţii în legătură cu planurile, problemele, oportunităţile şi aşteptările potenţialilor antreprenori. Cu alte cuvinte, am încercat să surprindem sistemele de probleme tipice cu care se confruntă potenţialii antreprenori, atitudinile lor faţă de mediul politic şi economic pentru a clarifica şi înţelege mai bine nevoile de formare ale acestora. Ancheta s-a realizat pe un eşantion de 3021 de persoane, reprezentativ pe populaţia adultă din oraşele mici din trei regiuni de dezvoltare – Nord-Vest, Vest şi Centru – prin următoarele variabile: sexul, grupele de vârstă, naţionalitatea şi distribuţia pe judeţe. Chestionarele au fost aplicate personal, de către operatori, la domiciliul respondentului, contactarea lor realizându-se printr-o eşantionare multistratificată, probabilistică. Eroarea maximă tolerată a fost de +/1,8 la sută la un nivel de probabilitate de 95 la sută.1 Munca de teren s-a desfăşurat în 101 de oraşe mici din cele trei regiuni de dezvoltare, interogarea subiecţilor fiind realizată de către angajaţii Institutului de Evaluare şi Strategie (IRES), sub supervizarea cercetătorilor CCRIT. Aplicarea chestionarelor s-a desfăşurat în perioada mai-iunie 2011, în limbile română şi maghiară în funcţie de naţionalitatea subiectului.

1.4.2. Interviuri focus-grup cu potenţialii antreprenori (activitatea 1.4) Cercetarea de tip calitativ bazată pe focus-grup a avut ca scop completarea şi nuanţarea rezultatelor statistice ale anchetei.2 Toate acestea au fost făcute pentru ca cei care pregătesc materia pentru formare să poată înţelege problemele potenţialilor antreprenori, iar cu aceste cunoştinţe să elaboreze liniile directoare ale serviciilor, manualele şi ofertele de formare. Pe parcursul cercetării au fost examinate următoarele probleme: preferinţe de ocupare, avantaje şi dezavantaje, oportunităţi şi obstacole faţă de întreprinzători, condiţiile unei afaceri de succes, întreprinzătorii văzuţi de societate, nevoile de formare, servicii de afaceri, aşteptări, viziune. Subiectele au fost înregistrate astfel încât pe lângă scopul de a îndeplini aşteptările proiectului, datele noastre să fie comparabile cu rezultatele obţinute în rândul întreprinzătorilor (vezi Raportul de cercetare nr. 2). În acest sens, analiza de tip focus-grup are următoarele obiective operaţionale, corelate cu scopurile proiectului de formare profesională: – a cunoaşte modul de gândire al „potenţialilor antreprenori” privind problematica cercetată; – a dezvălui cum se relaţionează vizavi de mediul social şi de afaceri; – a descrie definiţiile schematice şi aşteptările pe care le utilizează în rutina zilnică potenţialii antreprenori; – a facilita comunicarea către mediul de afaceri, urmărindu-se ca aceasta să fie mult mai uşoară, în baza cunoaşterii acestor caracteristici; – a contribui la o înţelegere şi contextualizare mai exactă a rezultatelor statistice ale anchetei; – a oferi o imagine mai subtilă asupra orientării de formare profesionale, aşteptările şi conţinutul. 1 2

Asta înseamnă că distribuţiile prezentate în raport pot să difere de realitate cu maxim +/-1,8 la sută la un nivel de probabilitate de 95 la sută. Având în vedere caracterul calitativ al cercetării bazate pe focus-grup, în sensul că nu este menită să măsoare sau să calculeze ceva, ci mai degrabă să ajute înţelegerea şi descrierea valorilor, atitudinilor, opiniilor şi comportamentelor persoanelor cercetate. Cuvântul cheie al cercetărilor calitative este „relevanța”, care se referă la faptul că un caz sau o manifestare a unui fenomen este important, remarcabil, articulat, tipic, exemplar, cu o aparență obișnuită. Nu poate fi generalizat la toată populația, dar este un fenomen inevitabil, nu poate fi ignorat și este important.

10


Pe parcursul cercetării am organizat şapte interviuri tip focus-grup – în cele trei regiuni de dezvoltare din Transilvania. Locaţiile au fost selectate pe baza a două criterii alese de către CCRIT. Pe de o parte s-a urmărit ca locaţiile să acopere gama oraşelor tipice regiunilor (structură, caracteristici etnice, dimensiune, distanţa faţă de oraşele mai mari, situaţia economică), iar pe de altă parte, să reprezinte, din punct de vedere spaţial şi geografic, cele trei regiuni. Interviurile tip focus-grup s-au desfăşurat în următoarele locaţii: Dej, Marghita, Jimbolia, Lupeni, Târgu Secuiesc, Miercurea Ciuc. Grupurile selectate au fost menite să reflecte şi să acopere prin caracteristici calitative – nu statistice – componenţa relativ eterogenă a antreprenorilor potenţiali pentru care descoperirile noastre sunt relevante. Caracteristicile antreprenorilor invitaţi la interviul focus-grup (deşi nu este reprezentativă) descriu structura pe sexe şi vârste a populaţiei din oraşele mici.

CCRIT • 2011

Informaţii generale: – Interviurile s-au realizat în lunile mai şi iunie 2011. – Tipul interviurilor: standard şi prelungite. Durata acestora a fost între 92 şi 125 minute. – Numărul persoanelor prezente la discuţii, în total: 62 de persoane care s-au declarat potenţiali antreprenori. – Statutul de potenţial antreprenor a fost definit de criteriile precum ar fi: înclinaţia, intenţia şi planul de acţiune. – Subiecţii au fost recrutaţi cu ajutorul unui chestionar filtru de către institutul IRES, pe baza matricei de recrutare elaborate de către CCRIT. – Pe parcursul discuţiilor s-au făcut înregistrări audio şi video cu consimţământul fiecărui participant. – Procesarea şi analiza datelor se bazează pe discuţiile transcrise.

11


2. Analiza socio-demografică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile de a deveni antreprenor în oraşele din cele trei regiuni de dezvoltare Pentru măsurarea preferinţelor şi înclinaţiei către demararea unei afaceri am utilizat un sistem în două trepte. Prima noastră întrebare s-a referit la ocuparea unui loc de muncă, respondenţii noştri trebuind să răspundă dacă ar prefera să lucreze ca salariaţi, întreprinzători sau ca lucrători pe cont propriu. Referitor la această opţiune, am cerut şi o motivare spontană sub forma unei întrebări deschise. În cea de a doua fază am măsurat în mod concret intenţia de a porni o afacere prin întrebarea dacă respondenţii s-au gândit să demareze o afacere sau să devină lucrători pe cont propriu. În cazul celor care au dat un răspuns pozitiv am pus întrebări referitoare şi la amănuntele şi motivaţiile intenţiei lor. În acest capitol ne vom ocupa de prezentarea acestor rezultate.

2. 1. Preferinţe în ocupare. Înclinaţia spre antreprenoriat În privinţa statutului de pe piaţa muncii, datele noastre privind oraşele mici din cele trei regiuni arată că – dacă ar putea să aleagă – o treime din populaţia adultă ar lucra mai degrabă ca salariat, 13% ca întreprinzător3 iar 26% ca liber profesionist.4 Numărul celor care nu ar prefera niciuna dintre opţiuni este însă semnificativ (19%), ceea ce înseamnă că o cincime a populaţiei analizate nu doreşte să participe activ pe piaţa muncii. Cum era de aşteptat, majoritatea acestor persoane erau inactive din punct de vedere economic (84%), iar dintre aceştia 65% erau pensionari, aceste proporţii reprezintă însă o considerabilă deplasare negativă faţă de rezultatele cercetărilor anterioare (Fig.1). În cercetarea Flash Eurobarometer din noiembriedecembrie 2009 a Institutului Gallup, proporţia celor care nu au preferat aceste forme de ocupare era de doar 6%. Diferenţa poate fi explicată prin faptul că, pe de o parte, în eşantionul nostru nu figurează oraşele mari, iar pe de altă parte, este destul de probabil ca criza economică să fi avut un efect considerabil şi asupra aşteptărilor indivizilor legate de situaţia lor economică.5 Scăderea semnificativă a veniturilor reale, diminuarea posibilităţilor de angajare şi măsurile guvernului ce au îngreunat funcţionarea întreprinderilor au fără îndoială o influenţă semnificativă asupra faptului că, pentru foarte mulţi, condiţiile de ocupare din ţară nu reprezintă o perspectivă realistă de bunăstare. Această presupunere este justificată şi de motivaţiile ieşirii de pe piaţa muncii (vezi tabelul nr. 2).

3

4

5

Antreprenorii sunt acele persoane care sunt proprietari, coproprietari, membri asociaţi, acţionari în una dintre formele de întreprindere prevăzută de legea corporaţiilor/societăţilor comerciale (SRL, SA, SCS, SCA, SNC) sau cei care conduc o cooperativă. Antreprenorii – faţă de lucrătorii pe cont propriu unde obiectivul principal este asigurarea unei existenţe pentru familie – tind să producă un nivel cât mai mare de profit. Pentru acesta, în general investesc mai mult în domeniile de activitate producătoare de venit. Lucrătorii pe cont propriu sunt acele persoane care conduc unităţi economice fără personalitate juridică – activitate individuală (PFA, AI, PF) sau asociaţie familială (AF). Scopul lucrătorilor pe cont propriu este asigurarea existenţei personale sau a familiei. De aceea, activitatea lor este destul de limitată, nu investesc în afacere numai atât cât nu periclitează baza de existenţă. Acivitatea este construită pe munca lor proprie. Lucrătorii pe cont propriu – faţă de întreprinzători – tind spre stabilitate, asigurarea şi păstrarea clineţilor care asigură existenţa familiei. Aceste rezultate diferite se explică şi prin alte diferenţe legate de procedura de eşantionare şi punerea de întrebări. Cercetarea Gallup s-a derulat telefonic, iar în acest eşantion locuitorii oraşelori mai mari, care dispun de legături telefonice (eventual chiar mai multe) într-o proporţie mai mare, sunt în mod evident suprareprezentaţi.

12


Figura 1

Dacă aţi avea posibilitatea de a vă alege ocupaţia aţi fi mai degrabă salariat, întreprinzător sau lucrător pe cont propriu?

CCRIT • 2011

2.1.1. D eterminanţii sociali ai preferinţelor de ocupare şi ai înclinaţiei spre antreprenoriat Preferinţele faţă de formele de ocupare le-am analizat şi din punctul de vedere al factorilor sociodemografici şi am creat tipurile modale care se conturează în funcţie de acestea (Tabelul 1). Statutul de salariat este preferat mai ales de bărbaţii de vârstă mijlocie cu şcoală profesională sau educaţie postuniversitară, într-o măsură semnificativ mai mare faţă de medie. Tot într-o proporţie mai mare ar lucra ca angajaţi cei care trăiesc într-o localitate de peste 50 000 de locuitori sau în municipii, cei care îndeplinesc funcţii de conducere în instituţiile unde lucrează (în general în industrie) şi dispun de un venit peste medie. Aceste preferinţe sunt explicate probabil de faptul că, cu cât este mai mare un oraş, cu atât mai mult există posibilitatea unui câştig mai bun ca salariat (în special într-o funcţie de conducere), şi a existenţei mai multor întreprinderi industriale cu un capital şi un număr de angajaţi mai mare, care să ofere un salariu competitiv angajaţilor. Proporţia acestora este mai ridicată în regiunea Vest, unde în mod vizibil este mai mare şi numărul celor care preferă statutul de salariat. Statutul de întreprinzător este preferat îndeosebi de tinerii din regiunea Centru care lucrează ca întreprinzători sau care au funcţii de conducere în sectorul serviciilor sau sunt studenţi. Alături de oraşele mai mari (peste 50 000 de locuitori) sau municipii, am putut să înregistrăm o înclinaţie mai pronunţată către antreprenoriat şi în oraşele mai mici (sub 10 000 de locuitori). Majoritatea celor care preferă antreprenoriatul sunt bărbaţi, dintre care o proporţie mai mare au terminat universităţi şi au taţi care au la rândul lor studii superioare. De asemenea, o înclinaţie mai mare spre antreprenoriat se manifestă şi în rândul persoanelor necăsătorite care, în ciuda vârstei tinere, dispun de venituri peste medie. Am constatat diferenţe semnificative şi în funcţie de naţionalitate: în rândul maghiarilor sunt suprareprezentaţi cei care – dacă ar avea posibilitatea – mai degrabă ar demara afaceri. În mod similar, înclinaţia spre antreprenoriat este mai ridicată în rândul persoanelor angajate cu normă întreagă însă fără contract de muncă. În mod similar, existenţa independentă de lucrător pe cont propriu îi atrage pe tinerii care nu şi-au întemeiat încă o familie, care dispun de studii medii şi îşi câştigă pâinea ca privaţi şi liber profesionişti, sau ca muncitori angajaţi. Dorinţa de a fi independent este ridicată în special în rândul celor fără venituri (o proporţie semnificativă dintre aceştia sunt elevi sau studenţi). În final, majoritatea persoanelor care mai degrabă ar ieşi de pe piaţa muncii sunt în vârstă, deţin un nivel de şcolarizare mai redus, sunt pensionari sau lucrează în agricultură şi câştigă sub salariul minim naţional. Între aceştia, femeile şi văduvele reprezintă o proporţie ridicată. Majoritatea acestora, chiar dacă ar dori

13


să lucreze, ar fi nevoite să lucreze pentru salarii care – având în vedere valoarea alocaţiei sau a pensiei – s-ar dovedi a fi o alegere iraţională. Tabelul 1.

Background-ul socio-demografic al preferinţelor ocupaţionale (În paranteză diferenţele dintre valorile categoriei şi media pe populaţie)

SEXUL NAŢIONALITATEA/ETNIA STAREA CIVILĂ

TIPUL LOCALITĂŢII CATEGORII DE LOCALITĂŢI/ POPULAŢIE REGIUNE DE DEZVOLTARE CATEGORII DE VÂRSTĂ NIVELUL EDUCAŢIEI

NIVEL EDUCAŢIE TATĂ SECTORUL ECONOMIC VENIT PROPRIU STATUTUL PE PIAŢA MUNCII (întreprinzători, lucrători pe cont propriu) STATUTUL PE PIAŢA MUNCII (salariaţi) STATUTUL PE PIAŢA MUNCII (inactivi) TIPUL CONTRACTULUI DE ANGAJARE (angajaţi) PERIOADA ANGAJĂRII (angajaţi)

Salariat

întreprinzător

Masculin (2,4) altă naţionalitate (15,6) divorţat(ă)

feminin (2,3) maghiar (6) necăsătorit(ă)

(5,9) municipiu

(7,3) reşedinţă de judeţ

lucrător pe cont propriu

nici una dintre variante feminin (0,9) maghiar (3,4) văduv(ă)

(1,8)

(2,8)

masculin (1,4) român (1) necăsătorit(ă), căsătorit(ă) fără acte (6,5) municipiu, reşedinţă de judeţ (0,8)

peste 50.000 (2,2)

peste 50.000, sub 10000 (2,3)

20.000–29.999 (4,1)

40.000–49.999 (9,1)

Vest (9,6) 35–54 (8,5) şcoală postliceală, studii postuniversitare (4,2) studii medii

Centru (18,6) 18–34 (6,8) studii universitare (6,5) studii superioare

Nord-Vest (31,3) 18–34 (7,4) şcoală profesională, liceu teoretic (5,9) studii medii

(0,7) secundar (4,5) peste salariul mediu pe economie (2,7) lucrător pe cont propriu (11) poziţie de conducere (4) Şomer (13,1) contract de muncă

(11,7) terţiar (2,5) peste salariul mediu pe economie (5,9) întreprinzător

(5,6) terţiar (1,4) fără venit (6,9) liber profesionist

Nord-Vest (23,4) Peste 55 (26,8) 7 clase sau mai puţin (33,4) studii primare şi gimnaziale (10,1) primar (26,7) sub salariul minim pe economie (3,9) întreprinzător

(24,6) poziţie de conducere (8,5) elev sau student (14,5) contract civil de prestări servicii (4,1) jumătate de normă / part time (0,4)

(37,3) muncitor (9,5) elev sau student (14,5) contract civil de prestări servicii (20,9) jumătate de normă / part time (25,6)

(2,4) muncitor (2,5) pensionar (15,5) contract civil de prestări servicii (1,9) normă întreagă şi jumătate de normă (0,0)

(1,1) normă întreagă (0,7)

(34,2) alt oraş (2,6)

2.1.2. M otivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele anchetei pe populaţie La întrebarea de ce nu ar dori să lucreze (ca salariaţi, întreprinzători sau ca liber profesionişti), jumătate dintre respondenţi au invocat vârsta avansată, iar 10% starea de sănătate. Proporţia celor care sunt satisfăcuţi de condiţia lor actuală este doar 8% iar a celor care pur şi simplu nu sunt interesaţi în ocuparea unui loc de muncă este de 4,4%. O proporţie semnificativă o reprezintă cei care au considerat că situaţia economică este nefavorabilă (4,4%), cei care ar emigra în străinătate (4,5%) sau cei care sunt indecişi (4,4%).

14


Tabelul 2.

Motivaţiile neparticipării pe piaţa muncii Vârstă avansată, statut de pensionar, „a lucrat destul” Starea de sănătate, boală

52,3 9,3

E satisfăcut cu situaţia prezentă

8,1

Ar prefera să lucreze în străinătate

4,5

Încă nu a decis

4,4

Nu este interesat(ă), nu vrea să lucreze

4,4

Condiţii economice nefavorabile

4,4

Încă e la studii

3,9

Maternitate, muncă casnică

3,1

Nu are pregătirea profesională potrivită, nu se pricepe la nimic

1,0

Alta

4,9

Total

100

Persoanele care ar prefera să lucreze ca angajaţi argumentează de obicei decizia alegerii acestui statut prin securitatea locului de muncă. Din această categorie un sfert dintre respondenţi consideră că statutul de salariat este familiar şi comod, în timp ce demararea unei afaceri este riscantă şi necesită o decizie chibzuită. Alţi 22% dintre respondenţi argumentează că riscurile sunt mai mici în cazul salariaţilor, statutul de angajat garantează un venit fix şi regulat (19%). Comparativ cu aceste argumente, găsim considerabil mai puţine argumente, conform cărora statutul de salariat – în lipsă de condiţii, oportunităţi sau de competenţe individuale mai bune – rezultă dintr-o constrângere. Aici se încadrează „lipsa de cunoştinţe privind deschiderea unei întreprinderi/de a fi lucrător pe cont propriu” (2,1%), „condiţiile economice care nu favorizează înfiinţarea afacerilor” (2%), problemele legate de „asigurarea de sănătate şi asigurarea socială” (1,7%), „lipsa de cunoştinţe profesionale” (0,7%) etc. (Tabelul 3). Tabelul 3.

CCRIT • 2011

Motivaţiile preferinţei pentru statutul de angajat Pentru că aşa s-a obişnuit, aşa îi este comod, decizie grea să devii întreprinzător

25,3

A fi angajat e mai puţin riscant

21,8

Venit fix, regulat (faţă de venitul variabil, neregulat)

18,7

Pentru că aşa îi este normal, să lucreze ca salariat, niciodată nu s-a gândit să fie Întreprinzător/lucrător pe cont propriu

7,7

Stabilitatea locului de muncă

6,4

Salariu mai bun

3,2

Lipsă de cunoştinţe privind deschiderea unei întreprinderi/de a fi lucrător pe cont propriu

2,1

Condiţiile economice nu favorizează înfiinţarea afacerilor

2,0

Lipsă de bani

1,9

Pentru asigurare de sănătate, asigurare socială

1,7

Din motive profesionale nu poate să lucreze numai ca salariat

1,6

Lipsă de cunoştinţe profesionale

0,7

Lipsa ideilor de afaceri

0,3

Lipsă de timp

0,3

Alta

6,5

Motivaţiile privind preferinţele pentru statutul de întreprinzător sunt mai puţin univoce în comparaţie cu statutul de angajat. Mai mult de 40% dintre respondenţi ar demara o astfel de activitate în scopul unei situaţii materială mai bune şi pentru câştiguri financiare, o proporţie similară fiind reprezentată de către cei care consideră că a fi întreprinzător asigură o independenţă personală mai mare. Fiecare al zecelea respondent care preferă statutul de întreprinzător vede în acesta posibilitatea dezvoltării personale şi a realizării ambiţiilor personale. Surprinzător de mică este proporţia celor care ar alege acest statut din cauza unor constrângeri

15


(lipsa unui loc de muncă pe măsura aşteptărilor şi calităţilor profesionale – 0,9%, dificultatea găsirii unui loc de muncă – 0,6% ) (Tabelul 4). Cu motivaţii similare ne întâlnim şi în rândul celor care ar prefera să lucreze ca lucrători pe cont propriu. În cazul acestora independenţa personală se supraevaluează şi mai mult, ceea ce este de înţeles având în vedere faptul că această categorie nu are obligaţii nici faţă de angajator, nici faţă de angajaţi (Tabelul 5). Aceste date sunt în strânsă concordanţă cu rezultatele măsurătorilor anterioare: în cercetarea Flash Eurobarometer efectuată de Institutul Gallup în 2009, tot motivaţiile referitoare la independenţa personală (55% dintre respondenţi), independenţa în stabilirea timpului de lucru şi a activităţilor (30%) şi perspectivele financiare mai bune (39%) au fost amintite cel mai des. Tabelul 4.

Motivaţiile preferinţei pentru statutul de antreprenor Venituri mai mari

41,8

Independenţă personală

40,5

Dezvoltare personală, posibilitate de auto-realizare

9,9

Are deja experienţă în antreprenoriat

2,7

E greu să-şi găsească un loc de muncă pe măsura aşteptărilor, calităţilor profesionale

0,9

Lipsă de locuri de muncă, îi e greu să găsească un loc de muncă permanent

0,6

Alte cauze

3,6

Tabelul 5.

Motivaţiile preferinţei pentru statutul de lucrător pe cont propriu Independenţa personală, nu trebuie să se acomodeze la mediu ci are posibilitatea de a-l forma în mod independent

60,1

Venituri mai mari

32,3

Posibilitate de realizare personală: sarcini interesante, creativitate, posibilitatea de inovare

4,5

Lipsă de locuri de muncă, îi este greu să găsească un loc de muncă permanent

1,4

Pentru că salariile în sectorul bugetar au scăzut considerabil

0,4

Este greu să-şi găsească un loc de muncă pe măsura aşteptărilor, calităţilor profesionale

0,2

Condiţiile economice sunt favorabile pentru a deschide o întreprindere

0,1

alte cauze

1,1

2.1.3. M otivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele interviurilor focus-grup La fel ca în anchetă, subiecţii participanţi la interviurile tip focus-grup au fost rugaţi să se închipuie într-o situaţie ipotetică şi să se gândească dacă ar vrea să fie angajaţi sau întreprinzători şi să-şi argumenteze opţiunea. După cum a fost şi de aşteptat, predispoziţia de antreprenoriat a fost întotdeauna ridicată – participanţii (toţi potenţial antreprenori) preferă cel mai mult poziţia şi statutul de antreprenor. Interesant şi totodată o excepţie vizibilă s-a putut observa în Marghita, unde participanţii au fost de partea statutului de angajat, spre deosebire de cele trei persoane în minoritate (rata de 8-3) care au fost hotărâţi să pornească o afacere. Narativa celor din Marghita, care nu vor să iniţieze o afacere, porneşte din poziţia tipică de angajat, din situaţia delicată care s-a format între ei şi angajator-întreprinzător, aşa că au furnizat o imagine destul de critică despre antreprenori. Cu toate acestea, dezbaterea dinamică dintre cele două părţi, cu opinii pro şi contra, a scos în evidenţă diferenţele între poziţiile de angajat şi de întreprinzător.

16


La baza argumentelor înclinaţiei spre antreprenoriat, subiecţii au pomenit factori (indiferent de locaţie) cum ar fi: gestionarea timpului după dorinţa lor (diferenţa între „timpul meu” şi „timpul tău”), lipsa de control şi supraveghere (lipsa unui şef), beneficiile garantate de independenţă, oportunităţi de dezvoltare a carierei, oportunităţi pentru realizarea de sine. Toate acestea fiind încadrate de capacitatea de decizie asupra muncii şi nu în ultimul rând asupra propriei persoane. Dezavantajele statutului de antreprenor constituie în primul rând responsabilitatea (asupra firmei însăşi, asupra familiei şi asupra nivelului de trai a angajaţilor), timpul de lucru flexibil, dar prelungit, stresul, presiunea continuă de a se dezvolta, toate acestea au constituit elemente pe care subiecţii le-au asociat direct cu statutul de antreprenor. Lipsa de siguranţă, factorii de risc sunt alte elemente pe care participanţii le-au asociat cu dezavantajul de a fi antreprenor. Pe cealaltă parte, ca avantajele statutului de angajat, subiecţii au enumerat responsabilitatea mică, timpul de lucru fix şi lipsa de luare a deciziilor – sistematic în toate locaţiile – pe lângă linişte relativă şi siguranţă. Cât despre dezavantajele statutului de angajat, subiecţii au pomenit salariile mici (care în ultimul timp s-a simţit la toată lumea), privare de drepturi (de fapt orele de lucru prelungite şi neplătite) şi abuzul faţă de angajaţi.

CCRIT • 2011

Pe baza analizei de conţinut putem remarca următoarele: pe de o parte, în situaţiile actuale, majoritatea oamenilor ar prefera mai degrabă existenţa de întreprinzător, decât de angajat. Prin analizarea avantajelordezavantajelor statutului de angajat precum şi ale celui de antreprenor, e clar că beneficiile s-au format la cel din urmă. Pe de altă parte, ecuaţia are două niveluri de abordare a naraţiunilor. Primul nivel este acela de interpretare a vieţii de zi cu zi şi situaţia de viaţă reală a participanţilor. La acest nivel, se preferă a fi întreprinzător, deoarece este dezavantajoasă situaţia de angajat. Această stare (în care angajatul este ori servitor, ori are salariu mic, care în cazul celor şcolarizaţi poate genera şi inconsistenţă de statut) funcţionează ca un factor de respingere. Pe scurt, preferarea stării de antreprenoriat refuză univoc statutul de angajat (presupunem că dacă metoda noastră ar fi lăsat, mai mulţi ar fi ales opţiunea „Niciuna”), şi nu în mod evident alegerea stării de antreprenoriat. Putem să spunem şi în următorul mod: nemulţumirea ridicată cu situaţia actuală de angajare, stimulează în mod evident dorinţa de a deveni antreprenor, luându-se în considerare abandonarea statutului de angajat. O parte dintre cei cu predispoziţia de antreprenor vor să devină întreprinzători din cauza presiunii şi nu datorită atracţiei exercitate dinspre statutul de antreprenor. Cel de al doilea nivel este nivelul ideal – în narativă, acesta apare ca un punct de referinţă. La acest nivel dorinţa de a deveni antreprenor este mai mică, deoarece efectele respingătoare nu funcţionează – de aici provine paradoxul vizibil conform căruia unii se consideră antreprenori potenţiali, dar de fapt ar dori să fie angajaţi care au salariu şi timp de lucru fix. În concluzie, putem detecta atractivitatea stării de antreprenor şi forţa de respingere a stării de angajat. În acest fel este un consens în narative. După ideal-tipul stării de antreprenor, antreprenorul este propriul său stăpân, care lucrează mult, are responsabilităţi mari, dar totuşi dispune asupra timpului său, nu are şefi şi are venit bun. Existenţa de angajat are şi aceasta avantajele ei, cum ar fi: venitul fix şi lipsa de răspundere se manifestă din ce în ce mai rar, „patronii” îi fură pe angajaţi (dacă lucrează în sectorul privat) şi abia îi plătesc, ameninţarea constantă a pierderii locului de muncă. Deci, statutul de angajat în sens absolut (în sine) şi relativ (comparativ cu starea de antreprenoriat) rămâne în urmă.

17


2. 2. Intenţia de deveni antreprenor

2.2.1. Descrierea socio-demografică a potenţialilor antreprenori În următoarele paragrafe prezentăm pe rând categoriile identificate în funcţie de intenţia de a porni o afacere proprie. Astfel, vom prezenta pe scurt 1. potenţiali antreprenori în funcţie de intenţie, 2. foşti antreprenori şi 3. pe cei care nu doresc să pornească o afacere proprie. Intenţia de a deveni antreprenor a fost măsurată cu întrebarea „V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?” şi a fost adresată persoanelor care au declarat că sunt salariaţi, agricultori cu gospodărie individuală, întreprinzători fără firmă sau inactivi în momentul chestionării. Din totalul de 2857 de răspunsuri, 15,2% au răspuns pozitiv, ceea ce înseamnă că s-au gândit în ultimul timp să pornească o afacere, dar majoritatea, reprezentând 84,8% din totalul răspunsurilor, nu s-au gândit la o afacere proprie. Figura 2

V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?

Din punctul de vedere al caracteristicilor socio-demografice (vezi tabelul 6), putem vedea că 17,5% dintre bărbaţi s-au gândit la o afacere proprie, comparativ cu doar 13,4% dintre femei. Din punctul de vedere al stării civile, aproximativ un sfert dintre cei necăsătoriţi s-au gândit să pornească o afacere. Dacă ne uităm şi la categoriile de vârstă, putem vedea că un procent de 25,9% din grupul de vârstă cuprins între 18 şi 34 de ani s-a gândit la o afacere proprie, ceea ce reprezintă un procent mai mare decât cel din grupele de vârstă cuprinsă între 35-54 de ani şi mai în vârstă de 55 de ani (15,1%, respectiv 3,1%). Tabelul 6.

Caracteristicile socio-demografice ale intenţiei de a deveni antreprenor „V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?”

SEX Masculin Feminin NAŢIONALITATEA Română Maghiară Alta

Total

Da (%)

Nu (%)

2857 2421 1271 1584 2846 2277 482 92

15,2

84,8

17,5 13,4

82,5 86,6

15,8 14,9 2,1

84,2 85,1 97,9

18


Total STAREA CIVILĂ Necăsătorit Căsătorit Căsătorit fără acte Divorţat Văduv NR TIPUL LOCALITĂŢII Reşedinţă de judeţ Municipiu Alt oraş CATEGORII DE LOCALITĂŢI/POPULAŢIE Sub 10.000 10.000–19.999 20.000–29.999 30.000 – 39.999 40.000 – 49.999 Peste 50.000 REGIUNE DE DEZVOLTARE Centru Vest Nord-Vest CATEGORII DE VÂRSTĂ 18–34 35–54 55 şi peste NIVELUL EDUCAŢIEI Fără şcoală, nivel primar, general Studii medii Studii universitare NIVELUL EDUCAŢIEI - TATĂL Fără şcoală, nivel primar, general Studii medii Studii universitare SECTORUL ECONOMIC Sectorul primar Sectorul secundar Sectorul terţiar Încă nu a lucrat VENIT PROPRIU Fără venit Sub salariul minim pe economie Între salariul minim şi mediu Peste salariul mediu pe economie

392 652 551 225 192 844 2856 1077 910 869 2856 1013 951 892 2798 573 1650 575 2345 1183 1003 159 2425 173 720 1258 274 274 1124 1179 279 1252 1197 56

Nu (%)

25,4 13,9 14,5 12,5 2,1 0

74,6 86,1 85,5 87,5 97,9 100

21,2 11,2 15,2

78,8 88,8 84,8

16,3 15,8 13,2 10,7 9,9 17,9

83,7 84,2 86,8 89,3 90,1 82,1

16,5 11,1 17,8

83,5 88,9 82,2

25,9 15,1 3,1

74,1 84,9 96,9

6,3 15,6 23,5

93,7 84,4 76,5

9,0 22,5 22,6

91,0 77,5 77,4

8,7 11,4 18,1 23,7

91,3 88,6 81,9 76,3

21,9 13,7 14,1 19,4

78,1 86,3 85,9 80,6

20,4 30,4

79,6 69,6

CCRIT • 2011

TIMP DE LUCRU 8 ore Parţial

2856 739 1493 62 168 378 16 2856 670 1016 1170

Da (%)

19


Figura 3

Intenţia de antreprenoriat pe categorii de vârste (%)

Din punctul de vedere al categoriilor sociale construite pe baza venitului propriu, putem vedea că 21,9% dintre cei fără venit şi 19,4% dintre cei care au venit peste salariul mediu pe economie s-au gândit la o afacere proprie, dar aceste persoane sunt mai degrabă tinerii, studenţii şi cei cu studii universitare. În ceea ce priveşte nivelul de educaţie, doar 6,3% dintre cei cu un nivel scăzut de educaţie (fără şcoală terminată şi cu şcoală primară şi generală) s-au gândit să pornească o afacere, iar dintre cei care au studii universitare 23,5% s-au gândit la acest pas. Din punctul de vedere al tipului de reşedinţă, răspunsurile au următoarea distribuţie: 21,2% dintre cei care au domiciliul în reşedinţă de judeţ au răspuns pozitiv la această întrebare, doar 11,2% dintre cei care locuiesc într-un oraş municipiu, în timp ce din alte oraşe doar 15,2%. Din punctul de vedere al statutului pe piaţa muncii, 20,8% dintre salariaţii chestionaţi s-au gândit la pornirea unei afaceri, în schimb, dintre cei inactivi doar 10,5% (dintre aceştia mulţi fiind studenţi tineri). Primele coloane de pe Figura 4 ne arată care este distribuţia răspunsurilor DA, defalcat pe judeţe. Putem vedea că cei mai mulţi care s-au gândit să pornească o afacere au domiciliul în judeţele: Braşov, Maramureş, Satu-Mare şi Bistriţa-Năsăud. Iar intenţia cea mai scăzută de antreprenoriat a fost înregistrată în judeţele Mureş, Bihor şi Timiş. Dacă comparăm proporţia potenţialilor antreprenori în fiecare judeţ cu densitatea întreprinderilor găsim o corelaţie pozitivă, ceea ce înseamnă că în acele judeţe unde intenţia de a demara o afacere este mai mare, şi numărul întreprinderilor tinde să fie mai mare.6 Excepţii există şi în această privinţă în judeţele unde intenţia de a porni o afacere este sub medie (15,2%) dar densitatea întreprinderilor e peste medie (28,9 întreprinderi pe mia de locuitori): în primul rând judeţele Alba, Cluj şi Timiş.7

6 7

Valoarea coeficientului de corelaţie Pearson este de 0,345. Indicatorii de dispersie sunt similari în cazul ambelor variabile: abaterea standard la intenţia de a porni o afacere este de 6,1 la o amplitudine de 22,3; în cazul densităţii întreprinderilor este de 5,7 respectiv 17,5.

20


Figura 4

Intenţia de a deveni antreprenor şi densitatea întreprinderilor (pe judeţe)

În concluzie, se pot formula următoarele: femeile, bătrânii, persoanele cu studii inferioare şi cei cu venituri mici sau fără venit se gândesc într-un procent mai mic să pornească o afacere proprie, sau nu sunt deloc interesaţi de antreprenoriat. În schimb, bărbaţii, tinerii, cei fără familie, care provin dintr-un oraş mai mare sau din reşedinţă de judeţ, cu studii universitare şi cu un venit mai mare par a fi mai interesaţi în pornirea unei afaceri proprii.

2.2.2. Tipurile de potenţiali antreprenori rezultate în baza interviurilor de tip focus-grup În opiniile a celor 62 de persoane intervievate am reuşit să distingem şapte segmente de potenţiali antreprenori, bine conturate (independente unul de celălalt, apărute în mai multe grupuri cu acelaşi caracter). În cele ce urmează, vom descrie aceste tipuri modale, fără nevoia reprezentativităţii.

CCRIT • 2011

Angajaţi de stat nesatisfăcuţi Sunt angajaţi de stat cu studii universitare, ale căror venituri reale au scăzut pe parcursul anului trecut din cauza măsurilor de austeritate ale guvernului, care detectează inconsistenţă de status în relaţia cu mediul înconjurător, sunt de vârste mijlocii şi mai deschişi faţă de ceilalţi. Deoarece situaţia lor financiară este cu mult mai precară faţă de aşteptările lor, preferă să exploateze cunoştinţele şi experienţele lor pe piaţă. În cazul acestora, elementul „push” este principala forţă care le determină să pornească o afacere pentru completarea venitului (în cadrul focus-grupurilor făcute cu întreprinzători, ne-am întâlnit cu mai mulţi indivizi care „au trecut” prin acest proces). Afacerea, ca venit secundar, apare ca un al doilea pilon material. Figura tipică este profesorul care a început o afacere. Recunoaşte importanţa cursurilor de formare şi intenţionează să participe la acestea. Pot fi o ţintă precisă. Tineri, la începutul carierei Este vorba despre bărbaţi tineri, cu studii medii, care au o oarecare meserie învăţată (tâmplar, cofetar) şi sunt mobili (au fost lucrători în străinătate, pe timp de vară). Figura tipică este lucrătorul pe cont propriu, cum ar fi mecanicii auto. Preferă formarea într-un grad mediu, ar participa la cursuri în funcţie de situaţii (dacă nu le ia mult timp). Poate fi o ţintă distinsă.

21


Pensionari anticipaţi Pensionarii înainte de vârsta de pensionare este un grup specific, în primul rând au conexiuni bune, sunt poliţişti sau ofiţeri care au intrat în pensie anticipată, dar vor să rămână activi. Este vorba despre bărbaţii cu studii înalte sau medii, care dispun de un capital social. Figura tipică micul comerciant şi foşti ofiţeri. Sunt de partea formării, numai cu o intenţie mică de participare. Lucrători migranţi care s-au reîntors în ţară Este vorba despre bărbaţi cu studii medii, au lucrat în străinătate pe termen mai lung şi au vârste cuprinse între 30-40 de ani. Ei se întorc acasă cu experienţă şi cu un capital de început pentru a porni o afacere şi a întemeia o familie. Vor să exploateze câştigurile profesionale dobândite în străinătate. Figura tipică este antreprenorul care pune în mişcare o alternativă de pub local. Sunt de partea formării numai în mod moderat, dar sunt deschişi în această direcţie. Foşti antreprenori şi lucrători pe cont propriu De fapt este vorba despre cei care au avut parte de o pierdere în ultimii doi anii, au experienţă în microîntreprindere, cu studii medii, de vârstă mijlocie. Vor să se reîntoarcă la statutul lor trecut, de îndată ce situaţia economică permite. Figura tipică este a celui care desfăşoară un comerţ local cu amănuntul. Sunt sceptici din punctul de vedere al formării, mai puţin dispuşi să participe la aceste cursuri. Femei tinere cu studii superioare Înalt educate – au terminat facultatea sau masteratul – de cele mai multe ori sunt încă necăsătorite, femei tinere de 20-30 de ani, care au deja experienţă practică în domeniul de activitate (locuri de muncă parttime pe parcursul anilor universitari). Sunt deschise, receptive, independente, hotărâte şi au idei concrete în legătură cu pornirea unor întreprinderi. În mare măsură sunt de partea cursurilor de formare, cu intenţia pronunţată de participare. Figura tipică este afacerista începătoare. Se pot număra în grupul ţintă. Inovatorii Este o populaţie eterogenă, greu de surprins din punct de vedere socio-cultural. Au idei originale sau sunt promotorii unor idei care aici acasă încă nu există. Figura tipică este inovatorul. Trăsăturile de mai sus sunt rezumate în următorul tabel sintetic. Tabelul 7.

Profilul ideal-tip al segmentelor de antreprenori potenţiali

Pensionari anticipat

Lucrători migranţi care s-au reîntors în ţară

Foştii antreprenori şi lucrători pe cont propriu

Femei tinere, cu studii superioare

Foarte tineri, în jur de 20 de ani

Mai bătrâni, în jur de 55-60 de ani

Tinerii maturi, în jur de 35-40 de ani

Tânăr sau vârsta medie, în jur de 30-45 de ani

Tineri, în jur de 25 de ani

Superioară

Medie

Medie sau superioară

Medie

Medie

Superioară

Experienţe, know-how

Nu au cunoştinţe, da

Nu au cunoştinţe, da

Nu au, da

Specialităţi

Pierdere de statut

Presiune

Posibilitate

Aspiraţii

Recuperarea statutului de dinainte

Aspiraţii, posibilităţi structurale

Scăderea veniturilor

Presiune

Asigurarea activităţii

Realizare de sine, profit

Existenţă

Realizare de sine, profit

Favorabil

Favorabil moderat

Favorabil

Favorabil

Sceptic

Foarte favorabil

Ridicată şi foarte ridicată

Scăzută

Scăzută

Ridicată

Scăzută

Foarte ridicată

Profesor

Mecanic auto

Comerciant, fost ofiţer

Barman cool

Comerciant de stradă

Designer-web, producător de scutece-Eco

Angajaţi de stat nesatisfăcători

Tineri, la începutul carierei

Vârsta medie, în jur de 40 de ani

Școlarizare

Caracter/ Denumire Vârsta

Începerea asociaţilor Atitudinea faţă de formări Intenţia de a participa Figura tipică

„Ucenicie” în străinătate, expe- Experienţă directă rienţă specială

Experienţă de bază, cunoştinţe speciale

Observaţie: Pe baza trăsăturilor dominante.

22


2.2.3. Motivaţiile intenţiei de a demara o afacere Unul dintre scopurile principale ale cercetării pe bază de chestionar a fost de a descoperi principalele motivaţii care duc la demararea unei afaceri şi de a evalua aceste motivaţii în funcţie de măsura în care respondenţii consideră antreprenoriatul ca fiind o opţiune mai avantajoasă (aceştia sunt factorii de atragere – „pull”) sau dacă ar face acest lucru din cauza unei constrângeri (motivaţii de respingere – „push”). Analiza acestor motivaţii este extrem de importantă din punct de vedere strategic. În acest scop le-am rugat pe persoanele care aveau în vedere înfiinţarea unei întreprinderi să ne spună în ce măsură sunt de acord cu un şir de atitudini conţinând atât factori push cât şi pull. Tabelul 8 prezintă frecvenţa procentuală cumulată a atitudinilor „sunt mai degrabă de acord” şi „sunt în totalitate de acord”. Rezultatele sunt aproape similare cu cele înregistrate în cazul înclinaţiei spre antreprenoriat.8 Dintre motivaţiile amintite privind intenţia de a demara o afacere cele mai importante sunt factorii „pull” iar din cadrul acestora, aceia care se referă la condiţiile materiale mai bune („Vreau să am un câştig mai mare decât cel actual” – 95,7%) şi la independenţa personală („Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşor”- 87,7%, „Întotdeauna am dorit să fiu propriul meu şef” – 84,8%). În privinţa proporţiilor „de acord”, tot în această categorie se încadrează atitudinea de provocare-demonstrare („Lansarea unei afaceri ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac” – 81,5%). În rândul persoanelor care au în vedere lansarea unei afaceri, proporţia celor care doresc să-şi realizeze ambiţiile şi ideile personale reprezintă mai puţin de 60%, într-o proporţie similară aflându-se şi cei conduşi de simţul asumării responsabilităţii sociale. Şirul se închide cu motivaţia privind tradiţia în familie; numai fiecare a patra, respectiv a cincea persoană a amintit că ar dori să urmeze exemplul unei persoane respectate sau că ar dori să urmeze tradiţia antreprenorială din familie. Tabelul 8.

Motivaţiile intenţiei de a deschide o afacere („ Enunţurile de mai jos în ce măsură sunt valabile în cazul dumneavoastră?” – proporţia procentuală cumulată a răspunsurilor „total de acord” şi „parţial de acord”) Vreau să am un câştig mai mare decât cel actual.

95,7

Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşor.

87,7

Întotdeauna mi-am dorit să fiu propriul meu şef.

84,8

Ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac.

81,5

Aş vrea să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme.

63,5

Aş vrea să lansez o afacere pentru că mi-e greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor (în cazul şomerilor).

57,9

Aş vrea să lucrez de acasă.

54,7

Aş vrea să fac ceva care ar ajuta pe alţii, ar fi un sprijin pentru cei nevoiaşi.

54,4

Aş vrea să lansez o afacere/aş vrea să fiu lucrător pe cont propriu pentru că mi-e greu să găsesc un loc de muncă permanent (regulat) (în cazul şomerilor).

53,7

Aş vrea să umplu un gol pe piaţă.

53,2

Aş vrea să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului.

50,3

Aş vrea să produc o idee nouă, o inovare.

50,2

Aş vrea să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu precedent.

48,1

Nu sunt satisfăcut cu locul de muncă actual (în cazul angajaţilor).

39,1

Aş dori să urmez exemplul unei persoane, pe care o admir.

27,2

Aş dori să scap de discriminarea de care am parte la locul de muncă actual (în cazul angajaţilor).

25,5

Vreau să urmez o tradiţie de familie.

17,6

CCRIT • 2011

Dintre factorii „push” avuţi în vedere, cei mai mulţi au amintit lipsa unui loc de muncă adecvat renumerat (57,9%) şi a unui loc de muncă regulat (53,7%), precum şi motive care-i fac să ia în considerare posibilita8

Diferenţele în proporţii se datorează faptului că în cazul înclinaţiei spre antreprenoriat am pus o întrebare deschisă, iar în cazul intenţiei de a porni o afacere am aplicat o întrebare închisă unde fiecare motivaţie a fost evaluată separat. Este de înţeles aşadar că la întrebarea deschisă respondenţii au amintit numai motivaţiile mai importante.

23


tea lansării unei afaceri. Numărul persoanelor care ar lansa o afacere din cauza insatisfacţiei la locul de muncă sau a discriminării la locul de muncă este substanţial mai mic. Am analizat aceste motivaţii şi prin analiză factorială, am fost curioşi să aflăm pe care dintre aceştia îi amintesc respondenţii împreună. Factorul cu cea mai mare contribuţie la varianţa variabilelor arată o corelaţie cu acele argumente care se referă la autorealizarea creativă şi la asumarea responsabilităţii sociale. Acesta este urmat de acel grup de opinii care în lansarea unei afaceri vede realizarea ideilor personale în baza competenţelor personale independente. Motivaţiile legate de aşteptări financiare mai bune şi de independenţa/ libertatea personală se organizează într-un factor distinct. În final, dintre factorii push dificultatea găsirii unui loc de muncă adecvat şi permanent formează un profil de opinie latent bine conturat - care favorizează iarăşi demararea unei afaceri.9 Tabelul 9.

Profiluri de opinii dominante în motivaţia antreprenorială (factori şi scoruri factoriale) Autonomie Vocaţie bazată inovatoare pe competenţe Vreau să am un câştig mai mare decât cel actual. Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşor. Întotdeauna mi-am dorit să fiu propriul meu şef. Mi-e greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor. Mi-e greu să găsesc un loc de muncă permanent (regulat). Ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac. Aş vrea să produc o idee nouă, o inovare. Aş vrea să umplu un gol pe piaţă. Aş vrea să fac ceva care ar ajuta pe alţii, ar fi un sprijin pentru cei nevoiaşi. Aş vrea să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului. Aş vrea să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme. Aş vrea să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu precedent. Aş vrea să lucrez de acasă.

Independenţă financiară

Motive de constrângere

r.n.

r.n.

0,760

r.n.

r.n.

r.n.

0,758

r.n.

r.n.

r.n.

0,710

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

0,907 0,909

0,687

r.n.

r.n.

r.n.

0,805 0,776

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

0,824

r.n.

r.n.

r.n.

0,777

r.n.

r.n.

r.n.

r.n.

0,749

r.n.

r.n.

r.n.

0,631

r.n.

r.n.

r.n.

0,761

r.n.

r.n.

Notă: r.n. – relaţie nesemnificativă Motivaţiile privind intenţia de a demara o afacere le-am analizat – printr-o împărţire pe factori – şi conform variabilelor socio-demografice mai importante. Rezultatele acestei analize sunt prezentate în figurile 5-8. Astfel, motivaţia financiară este caracteristică mai ales bărbaţilor căsătoriţi de vârstă mijlocie care trăiesc în municipiile din regiunea de dezvoltare Vest. Aspiraţia la independenţă a fost amintită de bărbaţii cu şcoală generală care nu dispun de venituri (Figura 5). Motivaţiile antreprenoriale legate de inovaţie şi creativitate sunt caracteristice tinerilor necăsătoriţi (în special studenţi) în timp ce asumarea responsabilităţii sociale şi conştiinţa misiunii legate de aceasta este caracteristică femeilor cu venit mai mare din oraşe mai mari care trăiesc singure. Motivaţiile legate de factorul independenţă bazată pe competenţe au fost amintite în special de către persoane de vârstă mijlocie şi bărbaţi în vârstă, majoritatea acestora dorind să lucreze acasă. În mod evident, atitudinile legate de urmărirea unui exemplu antreprenorial apar la acele persoane care lucrează într-un domeniu profesional în care şi anterior – pe timpul părinţilor lor – exista posibilitatea 9

Cei patru factori explică, de altfel, aproape trei sferturi din varianţa totală a variabilelor. Din cauza gradului de potrivire scăzut a trebuit să ignorăm atitudinile „Aş dori să scap de discriminarea de care am parte la locul de muncă actual”, „Nu sunt satisfăcut cu locul de muncă actual”, „Vreau să urmez o tradiţie de familie” şi „Aş dori să urmez exemplul cuiva, pe care îl admir”.

24


realizării independenţei şi a muncii individuale. În condiţiile economiei socialiste planificate acest lucru a fost posibil mai ales în agricultură, astfel dorinţa urmării exemplului familial este caracteristică mai ales acelor locuitori în vârstă ai oraşelor mici cu slabă calificare care lucrează în sectorul primar şi care se ocupă de agricultură. În final, motivaţiile de constrângere, numite şi factori push (dificultatea găsirii unui loc de muncă, nemulţumirea faţă de locul de muncă, discriminarea) au fost amintite în special de către acele persoane mai în vârstă, care trăiau în general singure, cu un nivel scăzut de şcolarizare, muncitori necalificaţi care în ciuda vârstei active au fost incapabili să-şi găsească un loc de muncă care să le asigure un trai decent. Figura 5

Motivaţii antreprenoriale (1) >>> Factorul independenţei financiare (acord total sau parţial, %)

Figura 6

Motivaţii antreprenoriale (2) >>> Factorul vocaţiei inovatoare

CCRIT • 2011

(acord total sau parţial, %)

25


Figura 7

Motivaţii antreprenoriale (3) >>> Factorul independenţei bazată pe competenţă şi adaptare de modele (acord total sau parţial, %)

Figura 8

Motivaţii antreprenoriale (4) >>> Factorul motivelor de constrângere (acord total sau parţial, %)

26


2.2.4. P lanurile celor care doresc să pornească o afacere proprie, obstacolele demarării unei afaceri În subcapitolele precedente am prezentat caracteristicile socio-demografice generale a celor care s-au gândit în ultimul timp să pornească o afacere proprie şi a celor care mai degrabă nu doresc (vezi Tabelul 6). În această secţiune vom prezenta pe scurt planurile concrete ale subiecţilor care s-au gândit să pornească o afacere proprie. Această grupă constituie 15,2 la sută din populaţie. Aproximativ o treime (33,1%) a celor care s-au gândit la lansarea unei afaceri doresc să facă acest lucru în viitorul apropiat, 21,9% în următorii doi ani, 19,8% în viitorul îndepărtat iar destul de mulţi – 24,4% nu ştiu sau au idei vagi depre momentul lansării. Figura 9

Aţi spus că v-aţi gândit la lansarea unei afaceri. Când intenţionaţi să realizaţi acest lucru?

CCRIT • 2011

Dintre cei care au zis că vor să pornească o afacere 23,7% au făcut paşi concreţi spre a porni afacerea proprie (101 subiecţi). Tot aceştia sunt si cei care au identificat momentul lansării în viitorul apropiat sau în următorii doi ani (mai mult de jumătate dintre subiecţi). Cei care au întreprins deja paşi concreţi pentru realizarea planurilor au fost întrebaţi ce paşi concreţi au făcut. Astfel, dintre aceştia 59,4% au cercetat piaţa produsului sau a serviciilor, 14,1% au căutat echipament, 9,9% au căutat sediu, 5,9% au început să organizeze o echipă, 20,1% au început planul de afaceri, 23,5% au căutat surse de finanţare, 10,9% au consultat un specialist în afaceri, iar 15,2% au participat la un curs legat de afaceri. Din date reiese că majoritatea covărşitoare a celor care doresc să pornească o afacere doresc să construiască afacerea de la bază, reprezentând 86,5% dintre respondenţi, 4,3 la sută ar prelua afacerea familiei, 4,3% s-ar alătura unei francize, iar 4,3% ar cumpăra o afacere. Aproximativ două treimi dintre respondenţi doresc să pornească afacerea singuri (62,0%) şi doar aproximativ o treime ar porni afacerea împreună cu alţi parteneri (37%). Chestionarul nu a conţinut întrebări referitoare la motivul deciziei de a porni afacerea singur sau împreună cu alţi parteneri. Răspunsul la întrebarea referitoare la încrederea generală este însă destul de instructiv din acest punct de vedere: cei care sunt de opinie că este mai bine dacă suntem atenţi în relaţiile cu oamenii, ar alege să pornească afacerea mai degrabă singuri.

27


Figura 10

Ce aţi făcut în scopul lansării afacerii Dvs.?

În alegerea locaţiei afacerii, majoritatea doresc să o pornească în localitatea în care locuiesc (53,1%) iar 23 la sută în judeţul în care îşi au reşedinţa. Spaţiul de desfacere a produselor sau a serviciilor se distribuie în următorul fel: cei mai mulţi dintre respondenţi doresc să-şi comercializeze produsele în localitatea în care trăiesc (43,2%), 32,6% în judeţul în care trăiesc, 27,5% în România şi numai 10,1 la sută în străinătate. Din punctul de vedere al accesului la fondurile necesare pentru pornirea afacerii, doar 0,3% dintre respondenţi au răspuns că nu au nevoie de finanţare. Aproximativ o treime au răspuns că-şi folosesc economiile personale pentru pornirea afacerii, iar 25,1% vor folosi finanţări de la bancă sau alte societăţi financiare (Figura 11). Figura 11

Care ar fi sursele de finanţare de care aţi putea beneficia cel mai probabil pentru pornirea afacerii Dvs.? (%)

28


Din perspectiva potenţialului antreprenorial este foarte important în ce măsură consideră oamenii riscantă demararea unei afaceri. Majoritatea (76,8%) consideră că pornirea unei afaceri reprezintă un risc mare, 22% consideră că nu reprezintă un risc mare, iar 1,3% nu ştiu să aprecieze (Tabelul 10). Nivelul riscului este apreciat ca fiind mai scăzut de către cei care în ultimele 12 luni au făcut paşi spre demararea unei afaceri. Tabelul 10.

Cât de riscant consideraţi că este pornirea unei afaceri proprii? Foarte riscantă

24,5

Destul de riscantă

52,3

Puţin riscantă

18,6

Foarte riscantă

3,4

Nu ştie

1,3

În rândul acelora care s-au gândit să lanseze o afacere, percepţia de risc legată de aceasta pare să fie mai puţin diferenţiată social. Cei din alt oraş decât municipiu sau reşedinţă de judeţ tind să considere pornirea unei afaceri mai riscantă şi se poate constata că odată cu nivelul de educaţie creşte şi percepţia de risc (81% dintre cei cu studii superioare comparat cu 72% a celor neşcolarizaţi sau cu studii neterminate). De asemenea, cei cu familie şi cei care lucrează în agricultură văd un risc mai mare în demararea unei afaceri. În ceea ce priveşte percepţia de risc, nu există diferenţe semnificative pe categorii de sexe, naţionalitate, grupuri de vârstă şi nici pe regiuni de dezvoltare. Referitor la riscurile antreprenoriatului şi despre obstacolele care stau în calea demarării unei întreprinderi a fost formulate întrebări şi în cadrul interviurilor focus-grup. Banii şi lipsa de capital au fost menţionate ca fiind cele mai mari obstacole, „pentru o afacere trebuie bani, mulţi bani”. Riscurile necunoscute, birocraţia excesivă, legislaţia nepătrunsă, lipsa informaţiilor, corupţia, situaţia săracilor din oraşele mici, o slabă putere de cumpărare, sărăcia, forţa de muncă scumpă, dar totuşi slab educată, criza economică în general sunt barierele cele mai importante – după părerea subiecţilor – în pornirea unei afaceri. Trebuie menţionat neapărat că ideile originale sau lipsa de informaţie de pe piaţă – greutatea procurării acestora – apar numai sporadic. Experienţa arată că percepţia acestor obstacole nu poate fi legată de tipurile de antreprenori prezentate mai înainte. Natura obstacolelor numite şi enumerate sunt contextuale, formează condiţia obiectivă a mediului; majoritatea celor chestionaţi se referă la acestea ca la obstacole greu de depăşit. Obstacole personale nu au fost sesizate.

CCRIT • 2011

Din interviurile focus-grup reiese că – comparativ cu obstacolele observate – ideile legate de posibilităţile dezvoltării unei afaceri sunt mai puţin conturate. Când am întrebat ce fel de oportunităţi văd în dezvoltarea întreprinderilor în această regiune, care sunt avantajele comparativ cu celelalte regiuni, subiecţii au fost destul de dezorientaţi. Se pare că aceasta problemă e mai puţin reflectată, astfel că în răspunsuri au apărut idei mai generale ca turismul (în fiecare locaţie) tradiţia, clima benefică sănătăţii şi pădurile, industria lemnului, fructele de pădure (Târgu-Secuiesc, Miercurea Ciuc), avantajele tratamentului termic şi a apei termale (Marghita), urmele tradiţiei multiculturale (Jimbolia), apropierea oraşelor mari (Dej), trecutul industrial (Jimbolia, Lupeni), sectorul agricol (în toate locaţiile). Posibilităţile sau avantajele amintite sunt generale şi se configurează la nivel comunitar-social, acestea nu constituie un punct de vedere economic viabil la nivel individual, valori care pot fi valorificate mai puţin de către antreprenori.

29


2.2.5. Obstacolele înfiinţării unei afaceri proprii – ce spun foştii antreprenori? Un segment important al cercetării este constituit din acele persoane care au fost antreprenori, dar pe parcurs şi-au închis afacerea şi au declarat că nu se mai gândesc la pornirea unei noi afaceri. Proporţia acestora este doar 4%, fapt pentru care nu merită să se realizeze o analiză statistică mai în profunzime, în afară de o descriere sumară a acestei categorii. (Din totalul de 2401 de subiecţi care nu vor să pornească o afacere proprie, doar 4% (95 de subiecţi) au deţinut cândva ca proprietar un sau coproprietar o afacere, sau au lucrat pe cont propriu. 3 dintre aceştia au renunţat la afacere înainte de 1990, 21 dintre aceştia înainte de 2000, 24 înainte de 2007, iar 32 după 2007). Dintre aceştia, majoritatea aparţin categoriilor de vârstă de peste 40 de ani. Dintre cei care au deţinut o afacere proprie, 68,5% au studii medii sau profesionale, urmaţi de cei cu studii superioare în procent de 27,2%. Privind tipurile de localităţi în funcţie de numărul locuitorilor, cele mai multe foste încercări de antreprenariat s-au concentrat în localităţile cu o populaţie de peste 50.000 sau sub 30.000 de locuitori. Dintre cei care au deţinut cândva o afacere, fiind întrebaţi care ar fi obstacolele pornirii unei afaceri, 45 au amintit lipsa suportului financiar sau a fondurilor, 26 teama de a rămâne cu datorii, 32 situaţia economică actuală, 23 complexitatea regulamentelor, 28 vârsta şi 20 experienţele negative din trecut (observaţie, au putut fi alese maximum 3 variante de răspuns). Dintre cei care au deţinut cândva o afacere, fiind rugaţi să numească totuşi lucruri care ar putea să-i motiveze să repornească o afacere, majoritatea (38 de subiecţi) au ales dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale, 11 persoane au amintit accesul la finanţarea necesară.

2.2.6. Obstacolele înfiinţării unei afaceri proprii – ce spun cei care nu doresc să pornească o afacere? În acest subcapitol vom prezenta câteva aspecte legate de modul în care se argumentează decizia de a nu porni o afacere proprie. Subiecţii au putut alege maximum trei motive dintr-o listă predefinită, fără a stabili o ordine în funcţie de importanţă. Astfel, cele mai frecvente piedici care au fost amintite de cei care nu vor să pornească o afacere proprie în viitor sunt lipsa unei idei de afaceri (26,6%), greutatea de a obţine fonduri (25,2%) vârsta (24,1%) şi climatul economic actual (21,3%). Procentele arată totalul piedicilor amintite. Figura 12

Obstacole în pornirea unei afaceri (%)

Cel mai popular argument, lipsa unei idei de afaceri a fost ales mai ales de către cei care au un nivel educaţional mai scăzut (37%), cei care au domiciliul în regiunea de dezvoltarea Vest (33,5%), de către cei care lucrează în sectorul primar (30,7%), respectiv de către cei care au un venit scăzut sau fără venit (55,3%).

30


Tabelul 11.

Lipsa ideii de afaceri în funcţie de nivelul de şcolarizare (procente) Da

Nu

Fără şcoală, primară, generală

37,2

62,8

Studii medii (şcoală profesională, liceu, postliceal)

26,1

73,9

Studii superioare (universitare, postuniversitare)

17,4

82,6

În schimb, greutatea de a obţine fonduri a fost amintită mai degrabă de către cei care aparţin grupului categorizat ca fiind stabil din punctul de vedere al locului de muncă actual (deci au contract de muncă pe perioadă nedeterminată). De asemenea, într-un procent mai mare, sunt acele persoane care au studii universitare (27%), studii medii sau profesionale (26,5%), respectiv cei care lucrează în sectorul secundar sau terţiar. Aproape o treime dintre aceste persoane (31,9%) locuiesc în regiunea Centru, 26,6% în regiunea Nord-Vest. Majoritatea celor care au amintit ca obstacol climatul economic actual provin din judeţul Bihor (40,8%) şi Hunedoara (31,9%). Cei cu studii universitare tind să invoce climatul economic actual mai des ca obstacol, decât cei cu studii inferioare (21,4% comparat cu 16,2%). Pe când invocarea accesului la finanţare a fost mai mare în cazul regiunii Centru, climatul economic actual a fost menţionat doar într-un procent de 18,8% în regiunea Centru (comparat cu 22,8% în Vest şi Nord-Vest). Din totalul de 728 menţionări ale vârstei ca obstacol major în pornirea unei afaceri, majoritatea 79,8% au peste 50 de ani, iar 6% sunt sub 24 de ani. Persoanele cu un nivel mai scăzut de educaţie (cel mult şcoală generală) au invocat mai mult vârsta ca fiind un factor de obstacol în pornirea unei afaceri (42,9% dintre cei cu studii generale faţă de 9,6% dintre cei cu studii universitare). Figura 13 arată distibuţia celor mai importante obstacole, pe regiuni de dezvoltare. În regiunea de dezvoltare Vest obstacolele cel mai des amintite – în ordine descrescătoare – au fost următoarele: lipsa ideilor de afaceri (33,5%), vârsta (26,3%) şi climatul economic actual (22,8%). În regiunea de dezvoltare Centru această ordine se schimbă (paralel cu diversificarea menţionărilor): cei mai mulţi au invocat greutatea de a obţine fonduri (31,9%), urmată de vârstă (25,8%) şi de lipsa ideilor de afaceri (23,3%). În regiunea de dezvoltare Nord-Vest ordinea obstacolelor arată în următorul fel: şi aici cele mai multe menţionări a primit greutatea de a obţine fonduri (26,6%), urmată de lipsa ideilor (23,7%) şi climatul economic actual (22,8%). Figura 13

CCRIT • 2011

Piedici importante în pornirea unei afaceri proprii (%)

31


În Tabelul 12 am comasat caracteristicile socio-demografice ale subiecţilor în funcţie de obstacolele menţionate cel mai des în pornirea unei afaceri proprii. Astfel, putem vedea că lipsa ideilor de afaceri a fost aleasă mai degrabă de către subiecţii de naţionalitate română, cei care au domiciliul într-un alt oraş decât reşedinţa de judeţ sau municipiu, subiecţii din regiunea de dezvoltare Vest, cei în vârstă, cu un nivel de educaţie scăzut, cei activi în sectorul economic primar şi cei fără venit sau cu un venit sub salariul minim pe economie. Greutatea în a obţine fonduri şi climatul economic actual au fost menţionate mai degrabă de către cei cu domiciliul în municipii, de către cei din regiunea Centru şi Nord-Vest, de tineri şi persoane sub 55 de ani, de către cei cu studii medii şi universitare, activi din sectorul secundar şi cei cu un venit mediu sau mai înalt. Tabelul 12.

Obstacolele în demararea unei afaceri pe categorii socio-demografice

SEX Masculin Feminin NAŢIONALITATEA Română Maghiară Alta TIPUL LOCALITĂŢII Reşedinţă de judeţ Municipiu Alt oraş REGIUNE DE DEZVOLTARE Centru Vest Nord-Vest CATEGORII DE VÂRSTĂ 18–34 35–54 55 şi peste NIVELUL EDUCAŢIEI Fără şcoală, nivel primar, general Studii medii Studii universitare NIVELUL EDUCAŢIEI – TATĂLUI Fără şcoală, nivel primar, general Studii medii Studii universitare SECTORUL ECONOMIC Sectorul primar Sectorul secundar Sectorul terţiar Încă nu a lucrat VENIT PROPRIU Fără venit Sub salariul minim pe economie Între salariul minim şi mediu Peste salariul mediu pe economie TIMPUL DE LUCRU Normă întreagă Jumătate de normă (part-time)

Lipsa ideii de afaceri

Greutatea de a obţine fonduri

Climatul economic actual

Vârsta

26,7 26,5

26,3 24,3

20,1 22,1

22,1 25,7

27,5 20,8

25,8 23,8

21,6 20,2

22,7 32,1

24,3 22,9 31,2

22,7 29,2 23,2

19,0 24,8 19,6

18,3 26,7 25,1

23,3 33,5 23,7

31,9 15,6 26,6

18,8 22,8 22,8

25,8 26,3 19,7

26,1 25,9 28,0

27,5 27,0 20,4

22,2 24,0 17,1

5,8 14,5 56,5

37,2 26,1 17,4

18,6 26,5 27,5

16,2 20,5 28,8

42,9 23,3 9,6

28,5 23,9 21,8

25,2 27,8 32,4

20,9 21,7 31,8

36,1 12,9 8,9

30,7 27,2 22,6 39,9

16,9 30,0 25,4 29,1

16,9 20,6 23,7 20,6

46,0 29,3 19,1 13,5

33,0 29,3 24,8 17,3

30,9 24,4 25,3 22,9

22,7 19,4 22,3 22,9

11,0 25,3 28,0 16,3

23,1 19,6

30,3 23,2

26,8 28,6

10,3 14,0

32


2.2.7. M otivaţii posibile de stimulare a antreprenoriatului în rândul celor care nu doresc să demareze o afacere Subiecţii care au răspuns că nu s-au gândit la pornirea unei afaceri, au fost de-asemenea întrebaţi: dacă totuşi ar exista o motivaţie pentru a porni o afacere, atunci care ar fi aceasta? Chestionarul conţine o listă precodată, dar operatorii de interviu au fost rugaţi să nu citească aceste opţiuni pentru subiecţi, ci să-i lasepe aceştia să formuleze liber şi să codeze pe loc răspunsurile. Astfel, dintr-un număr de 2035 de subiecţi care au fost rugaţi să amintească o motivaţie, 39,2% şi-au exprimat dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale, 24,9% nu ştiau să amintească niciun motiv, iar 14,1% au amintit accesul la finanţarea necesară. Tabelul 13.

Dacă totuşi ar exista o motivaţie pentru a porni o afacere, atunci care ar fi aceasta? (%) Dorinţa de a avea venituri mai mari comparativ cu veniturile actuale

39,2

Acces la finanţarea necesară

14,1

Dorinţa de a fi propriul şef

10,5

Dorinţa de a îndeplini o idee inovatoare

4,3

A deveni inutil în ceea ce fac momentan

2,0

Alta

5,1

Nu ştiu

24,9

Nivelul educaţiei: motivaţia care totuşi i-ar convinge pe cei fără şcoală, respectiv cu educaţie primară sau generală să pornească o afacere este dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale (în cazul a 30,3% dintre subiecţi), dar majoritatea acestora (43,1%) nu ştiu să amintească niciun motiv anume. În cazul celor cu studii medii şi profesionale dorinţa de a avea venituri mai mari se combină cu accesul la finanţare necesară (39% doresc să aibă venituri mai mari, 23% nu pot aminti niciun motiv). În cazul celor cu studii universitare, procentul acestora creşte semnificativ (49,7%) iar în cazul acelora care nu ştiu ce ar motiva, scade până la 9,8%. Statutul pe piaţa muncii: atât în cazul salariaţilor, respectiv în rândul inactivilor, cel mai puternic motiv este dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale. În schimb, 32,8% dintre cei inactivi nu au putut numi niciun motiv prin care ar putea fi convinşi să fie intreprinzători (totodată aceştia fiind cei care au răspuns că mai degrabă ar dori să fie salariaţi în cazul în care ar putea să aleagă statutul lor). Sectorul economic: în ceea ce priveşte sectorul economic, 40,3% dintre cei care lucrează în sectorul secundar şi 44,2% dintre cei din sectorul terţiar ar putea fi motivaţi prin venituri mai mari decât cele actuale. În cazul celor din sectorul primar, acest factor contează doar pentru 24,6%. Majoritatea din sectorul primar (45,8%) nu ştiu să numească niciun motiv, spre deosebire de 18% din sectorul terţiar. Tabelul 14.

CCRIT • 2011

Menţionarea motivaţiei, pe sectorul economic (%) Sector primar

Sector secundar

Sector terţiar

Încă nu a lucrat

Acces la finanţarea necesară

9,3

12,2

14,6

13,5

Dorinţa de a îndeplini o idee inovatoare

1,7

3,0

5,2

5,9

A deveni inutil în ceea ce fac momentan

3,4

1,5

2,5

2,2

Dorinţa de a avea venituri mai mari comparativ cu veniturile actuale

24,6

40,3

44,2

42,7

Dorinţa de a fi propriul şef

10,2

8,8

10,7

15,7

5,1

7,3

4,8

1,1

45,8

26,8

18,0

18,9

Alta Nu ştiu

33


Etnia: Românii ar putea fi motivaţi printr-un venit mai mare decât cel actual: 43,2% dintre români ar fi motivaţi, în comparaţie cu 22,0% dintre maghiari. În schimb, garantarea accesului la finanţarea necesară ar putea motiva 24,2% dintre maghairi, în comparaţie cu 12,3% dintre români. Însă, majoritatea (33,5%) dintre maghiari nu au putut numi nicio motivaţie. Figura 14

Care ar putea fi motivaţia (dacă există) în pornirea unei afaceri? (%)

Regiunea de dezvoltare: doar 6,0% dintre respondenţii din regiunea de dezvoltare Vest au ales ca posibilă motivaţie accesul la finanţarea necesară (faţă de 18,4% din Centru şi 17,9% din regiunea Nord+Vest); în schimb 35,7% nu s-au putut gândi la niciun factor de motivare faţă de 19,9% din Centru şi 19,0% din Nord+Vest. Venit: Majoritatea celor fără venit şi a celor cu un venit sub salariul minim pe economie au amintit ca motivaţie accesul la finanţarea necesară şi dorinţa de a avea venituri mai mari, dar şi faptul că nu ştiu să amintească niciun motiv. Cei cu venituri între salariul minim şi mediu, respectiv peste, au invocat dorinţa de a avea venituri mai mari.

34


3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial

3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial Procesul în urma căruia un individ devine antreprenor este strâns determinat de mediul microsocial al acestuia, pe de o parte de prezenţa sau lipsa modelului antreprenoriatului în relaţiile sociale ale individului, dar şi de cantitatea şi calitatea relaţiilor sociale ce pot fi folosite ca resurse în pornirea şi menţinerea unei antreprize. Iar dacă transformarea individului în antreprenor este considerată ca un proces în a cărui primă fază individul devine potenţial antreprenor, caracteristicile mediului microsocial pot determina şi statutul de întreprinzător potenţial. În cele ce urmează vom analiza aceste aspecte ale antreprenoriatului, adică legăturile dintre caracteristicile mediului microsocial şi transformarea individului în potenţial şi real întreprinzător. Prezenţa modelului antreprenorial în mediul social al respondenţilor a fost măsurată prin întrebarea dacă cineva dintr-un şir de persoane enumerate este (sau a fost) întreprinzător, enumerând în acest scop persoanele din cadrul familie nucleare, rudele, vecinii şi prietenii. Cu excepţia a două cazuri am obţinut legături signifiante între prezenţa modelului antreprenorial şi a statutului de antreprenor al respondentului. În cazul în care persoanele din anturajul social mai restrâns (soţia/soţul, fratele/sora sau prietenul apropiat) sunt întreprinzători, respondentul este foarte probabil şi el potenţial antreprenor sau şi mai probabil antreprenor (Figura 15). Aceste corelaţii susţin acel model al drumului antreprenorial, conform căruia acesta ar rezulta în urma unui proces liniar, în a cărui primă fază individul devine potenţial întreprinzător, iar într-o fază următoare întreprinzător, iar în această a doua fază prezenţa modelului întreprinzătorului în cele trei tipuri de relaţii constituie un factor ajutător în antrepriză. Prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile cu vecinii şi rudele are un efect puţin diferit faţă de cele discutate mai sus, acestea rezultând mai degrabă în statutul de antreprenor potenţial, decât efectiv. Cu alte cuvinte, dacă în relaţiile de vecinătate şi rudenie se găsesc antreprenori, acestea pot determina individul să se gândească şi el la pornirea unei afaceri, dar se pare că prezenţa modelului antreprenorial în aceste relaţii mai puţin strânse nu sunt de ajuns şi pentru pornirea efectivă a afacerii, acest pas din urmă necesitând şi prezenţa unui antreprenor în relaţiile mai apropiate. Figura 15

CCRIT • 2011

A fost sau este cineva din familia Dvs. antreprenor? (%)

Printre bunicii şi copiii respondenţilor, antreprenorii apar în număr foarte mic, astfel că efectul acestora asupra antreprizei nu putea fi analizat. De altfel, numărul de cazuri ne cer precauţie şi în cazul celorlalte

35


relaţii analizate, în special în cazul întreprinzătorilor, care constituie un grup relativ restrâns în eşantion. Pe baza rezultatelor cercetării asupra antreprenorilor poate fi însă controlată corectitudinea procentului relaţiilor în care apar antreprenori, date obţinute în cercetarea asupra populaţiei. In Figura 5 se poate observa că procentul antreprenorilor în diferitele tipuri de relaţii sociale, obţinute în cele două cercetări nu diferă semnificativ.10 Figura 16

A fost sau este cineva din familia Dvs. antreprenor? (subgrupul antreprenorilor, procente)

În cele de mai sus am analizat efectul prezenţei modelului întreprinzătorului în relaţiile sociale asupra statutului de întreprinzător pe baza tabelelor de contingenţă. Faţă de această metodă un model de regresie are avantajul de a exprima şi intensitatea legăturilor dintre variabile. Ca să putem surprinde diferenţa în efectul modelului antreprenorial asupra celor două faze ale drumului antreprenorial discutate, am analizat separat efectul modelului antreprenorial asupra statutului de potenţial întreprinzător şi întreprinzător efectivi (Tabelul 15). Tabelul 15.

Efectul modelului întreprinzătorului asupra statutului de potenţial întreprinzător şi întreprinzător efectiv prezent în relaţiile sociale ale respondentului (coeficienţi Beta) Relaţie Soţ/soţie Părinte Copil Frate/soră Prieten apropiat Rude

Statutul de potenţial întreprinzător

Statutul de întreprinzător

0.054 0.095 -0.047 X 0.099 0.061

0.130 0.074 X 0.081 0.132 X

Notă: X – nu se poate calcula din cauza numărului redus de cazuri

Rezultatul obţinut este foarte asemănător celui obţinut cu ajutorul tabelelor de contingenţă: în obţinerea statutului de potenţial întreprinzător prezenţa unui antreprenor printre părinţi, prieteni sau rude este determinantă. Însă, pentru a deveni întreprinzător, excepţie fac relaţiile de prietenie, modelul antreprenorial trebuie să fie prezent în alte tipuri de relaţii, mai apropiate de individ, de căsnicie şi consangvine. Problema este că aceste relaţii apropiate nu pot fi alese ci sunt date. 10

Prezentarea anchetei pe antreprenori vezi în introducere. Întrebările au fost puse similar în ambele anchete.

36


Pe lângă prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile sociale strânse am analizat şi compoziţia reţelei personale şi efectul acesteia asupra statutului de întreprinzător. În acest scop am întrebat respondenţii dacă cunosc persoane cu diferite ocupaţii şi funcţii considerate pe baza literaturii de specialitate utile din punctul de vedere al pornirii şi menţinerii unei antreprize. O parte a acestor relaţii enumerate au un caracter economic, a altă parte caracter administrativ-politic. Aşa cum se vede din Figura 17 relaţiile cu caracter economic sunt mai frecvente decât cele cu caracter politico-administrativ, antreprenorii au cele mai multe relaţii, fiind urmaţi de antreprenorii potenţiali şi de către cei care nu sunt nici potenţial antreprenori. Figura 17

Printre cunoştinţele Dvs. sunt persoane cu următoarele ocupaţii? (%)

În mod asemănător am analizat şi efectul asupra statutului de întreprinzător al relaţiilor cu diferite instituţii considerate relevante în crearea şi menţinerea antreprizelor, adică reţeaua instituţională a respondenţilor. Aceste relaţii s-au dovedit a fi mult mai rare decât cele personale, în special cele cu caracter economic. Şi în cazul acestor relaţii putem vedea că antreprenorii au semnificativ mai multe legături, decât au potenţialii antreprenori, respectiv cei fără potenţial antreprenorial (Figura 18). Figura 18

CCRIT • 2011

Aveţi relaţii cu următoarele tipuri de instituţii, organizaţii? (%)

37


Pentru a analiza efectul comun al prezentului model antreprenorial exercitat asupra statutului de antreprenor în relaţiile sociale apropiate, a reţelei personale şi a celei instituţionale , prima dată a fost realizată o reducţie a datelor, prin analiza factorială creându-se un număr mai mic de factori din aceste variabile. La final s-a analizat efectul acestora asupra statutului de antreprenor cu ajutorul unei analize de regresie. Întrebările referitoare la prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile sociale apropiate au fost grupate de analiza factorială în doi factori, unul conţinând legăturile familiei nucleare, celălalt relaţiile mai îndepărtate (iar din cauza numărului mic de cazuri, relaţiile de tip copil şi bunic au fost omise). Întrebările referitoare la reţeaua personală au fost grupate şi ele în doi factori, unul comasând legăturile economice, iar celălalt legăturile politico-administrative. Variabilele referitoare la reţeaua instituţională au fost comasate într-un singur factor (Tabelul 16). Tabelul 16.

Mediul microsocial al antreprenoriatului – sintetizarea procedeului de reducţie de date Set de întrebări

Prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile personale

Factori creaţi Relaţiile din cadrul familiei nucleare

Soţ/soţie Părinte Frate/soră

Relaţiile din anturajul social mai puţin restrâns

Prieten apropiat Vecini Rude

Factorul relaţiilor economice

Întreprinzător mic/manager Lucrător pe cont propriu sau în asociaţie familială Contabil Întreprinzător mare/manager

Factorul relaţiilor politico-administrative

Politician în organizaţie locală de partid Politician în organizaţie judeţeană sau naţională de partid Funcţionar în consiliul local sau judeţean Consilier în consiliul local sau judeţean Funcţionar în organele de control

Factorul relaţiilor cu instituţii

Firmă de consultanţă Cooperative Uniune de întreprinzători, centru de promovare a afacerilor Cluster de firme Primăria locală sau consiliul judeţean Organizaţie de partid local sau judeţean

Reţeaua personală

Reţeaua instituţională

Variabile incluse în factori

Pentru a analiza efectul acestor factori asupra statutului de antreprenor am testat şi în acest caz modele de regresie, separat pentru statutul de antreprenor şi potenţial antreprenor. Rezultatele obţinute sunt şi în acest caz asemănătoare cu cele obţinute la analizele anterioare: obţinerea statutului de potenţial antreprenor este determinată de toţi factorii incluşi în analiză, însă la atingerea statutului de întreprinzător unii factori îşi pierd efectul. Un astfel de factor este cel al prezenţei modelului antreprenorului în relaţiilor personale mai îndepărtate, care influenţează atingerea statutului de potenţial antreprenor, dar care nu are efect semnificativ asupra statutului de întreprinzător, pentru atingerea acestuia din urmă fiind mai importantă prezenţa unui antreprenor în familia nucleară. Modelul ne semnalează şi faptul că faţă de prezenţa modelului antreprenorial, în relaţiile sociale au un rol mai important relaţiile relevante din punctul de vedere al antreprizei, şi anume relaţiile cu persoane din instituţii economice, respectiv politico-administrative. Atingerea statutului de potenţial întreprinzător este influenţată atât de relaţiile economice cât şi de cele politico-administrative, în schimb în atingerea statutului de întreprinzător relaţiile politico-administrative îşi pierd efectul (Tabelul 17). Aceste rezultate ne arată deci, că trecerea de la statutul de întreprinzător potenţial la cel de întreprinzător este mai problematic, faţă de ceea ce ne sugerează modelul linear al drumului antreprenorial, deoarece o

38


parte dintre factorii care determină individul să se gândească la pornirea unei afaceri, şi care astfel stau la dispoziţia potenţialului întreprinzător (reţeaua relaţiilor politico-administrative, modelul întreprinzătorului în relaţiile sociale extinse), nu îl mai ajută şi în a deveni întreprinzător. În schimb, pentru a deveni antreprenor ar fi nevoie de câţiva factori care nu erau necesari pentru a începe plănuirea unei afaceri, deci care nu stau la dispoziţia individului (modelul întreprinzătorului în familia nucleară). Tabelul 17.

Efectul prezenţei modelului antreprenorial în relaţiile sociale, a reţelei personale şi instituţionale asupra statutului de întreprinzător (coeficienţi Beta) Statutul de întreprinzător potenţial

Statutul de întreprinzător

Factorul relaţiilor cu instituţii

0.082

0.109

Factorul relaţiilor politico-administrative

0.074

X

Factorul relaţiilor economice

0.153

0.147

Relaţiile din anturajul social extins

0.072

X

Relaţiile din cadrul familiei nucleare

0.050

0.117

Notă: X – nu se poate calcula din cauza numărului redus de cazuri

3.2. Mediul cultural. Atitudini faţă de antreprenori şi antreprenoriat Un climat social propice antreprenoriatului înseamnă în primul rând atitudini pozitive vizavi de atreprenoriat, respectiv existența unor valori sociale care să se plieze pe nevoile generale ale mediului de afaceri. Astfel, vor fi analizate două aspecte: pe de o parte existența unor modele și valori sociale care să ajute activitățile de tip antreprenorial, pe de altă parte atitudini generale vizavi de antreprenori, respectiv succesul antreprenorial. Conform rezultatelor unei cercetări realizate de Institutul de Cercetare a Calității Vieții despre capitalul social și valorile sociale în cadrul proiectului european European Value Survey 2009, populația României încurajează valori care în multe privințe ajută dezvoltarea unei afaceri echitabile: cinstește munca, sârguința, conştiiciozitatea, respectarea regulilor sociale și comportamentul decent. Sunt însă în sistemul național de valori elemente care nu se pliază modelului de antreprenori ideal-tip: evitarea conflictelor și a riscului, gândirea pe termen scurt și dorința mare de stabilitate și siguranță. Conform aceleiași cercetări, pe baza comparației internaționale, ne aflăm la coada listei țărilor europene (pe lângă Serbia, Portugalia, Letonia şi Moldova) în ceea ce privește încrederea, în special cea interpersonală, cu un procent de aproape 80 la sută.

3.2.1. Încrederea generală

CCRIT • 2011

O neîncredere generalizată este și caracteristica populației cercetate, unde doar un individ din zece chestionați consideră că în general se poate avea încredere în oameni şi mai mult de 80 la sută consideră că este mai bine să fim atenți în relațiile cu alții. Procentul este atât de ridicat, încât nu a fost identidficată nicio categorie socială aparte care să poate fi caracterizată de un nivel mai mare sau mai mic al neîncrederii. Pe scurt, majoritatea populaţiei orașelor mici din Transilvania, regiunile Nord-Vest, Vest și Centru ale României, nu are încredere în alții, indiferent de sexul, vârsta, nivelul de şcolarizare sau ocupația pe care o are.

39


Figura 19

În general se poate avea încredere în oameni sau e mai bine să fii precaut? (%)

Acest aspect este foarte important, având în vedere faptul că suspiciunea împiedică dezvoltarea unor aptitudini pe care se bazează capacitatea de organizare a unei societăți, respectiv faptul că nivelul de încredere, respect şi responsabilitate într-o societate determină buna funcţionare a economiei şi eficienţa democraţiei.

3.2.2. Modele de gestionare a banilor Un alt aspect important al sistemului de valori în ceea ce privește atitudinile antreprenoriale îl reprezintă obiceiurile de gestionare a banilor sau valorilor. Din acest punct de vedere, populația anchetată poate fi caracterizată ca fiind una chibzuită dar modestă. Chiar dacă mai mult de jumătate (53,9%) dintre cei chestionați afirmă că trebuie să economisești pe cât se poate, comparativ cu doar 10% a celor care consideră că nu are rost să economisești. Însă, în același timp, economiile sunt inexistente în majoritatea gospodăriilor (73,3%), iar în cazul celor care afirmă că au economii o treime (32,9%) au mai puțin decât venitul mediu net anual pe economie. Diferențe semnificative în ceea ce privește modelele de gestionare se înregistrează în funcție de sexul și statutul pe piața muncii al celor chestionaţi. Pe de o parte, femeile par a fi mai înclinate spre a economisi, în timp ce bărbații sunt mai cheltuitori într-un procent semnificativ mai mare. De asemenea, există o diferenţă semnificativă între categorii în funcţie de statutul pe piaţa muncii: salariaţii sunt într-o proporţie mai mică în favoarea economisirii (52,6 %) iar inactivii sunt de acord într-o proporţie mai mare cu faptul că nu are rost să economiseşti (11,2 %).

3.2.3. Condiţiile succesului antreprenorial Investigând atitudinile vizavi de antreprenori majoritatea celor chestionați consideră că succesul oamenilor de afaceri se datorează în primul rând calităților individuale, cum ar fi inteligența (33,8%), cinstea, onestitatea (32,2%) sau capacitatea de a organiza și conduce (21,7%). Pentru a avea succes aceste caracteristici trebuie să se întâlnească cu încă două elemente: banii și accesul la resurse (31,2%), respectiv relațiile și sprijinul celor puternici (18,7%). Elemente ce țin de susținerea mediului social, cum ar fi sprijinul comunității în care trăiesc rămâne la coada listei cu 4,1 procente. Aceste percepții nu descriu doar opinii privind antreprenorii ci definesc cadrul înclinațiilor personale, definind acele aptitudini și facilități pe care le consideră necesare în

40


pornirea unei afaceri. Majoritatea consideră deci, că pentru a putea deveni un antreprenor de succes trebuie să fii în primul rând inteligent, cinstit, un bun conducător, să ai capital suficient și relații. Figura 20

Care sunt cele mai importante calităţi care îi ajută pe întreprinzători să aibă succes? (%)

Despre condiţiile succesului antreprenorial am discutat şi în cadrul interviurilor focus-grup. În legătură cu acestea, subiecţii au dat răspunsuri destul de variate, semn ca în acest sens au opinii mai bine conturate. Pe lângă bani şi capital, care apare aproape în fiecare opinie, au fost menţionate şi curajul, relaţiile (în special în sfera politică şi autorităţi), organizarea, marfa şi serviciile de calitate, ideea de afacere perfectă, seriozitatea, încrederea în sine, devotamentul pentru muncă, perseverenţa, aptitudinile bune de comunicare, înţelegerea şi colegii cu calităţi adecvate. Dacă sintetizăm toate acestea, se desfăşoară următoarea hartă a criteriului de succes. Pentru succesul antreprenorial trebuie să ai legături sociale, calităţi personale de iniţiere pro-activă, un fel de profesie, competenţe, un capital de pornire şi colegi bine aleşi. Două dintre acestea se evidenţiază: banii-capitalul şi relaţia socială cu autorităţile – acestea sunt considerate a fi cele mai importante.

3.2.4. Atitudini faţă de antreprenori

CCRIT • 2011

Cu scopul de a detalia atitudinile populației în ceea ce priveşte antreprenoriatul, le-au fost citite subiecților câteva enunțuri generale despre oamenii de afaceri, fiind rugați să specifice în ce măsură sunt sau nu de acord cu acestea (Figura 21). Datele arată că în rândul populaţiei domină percepţiile negative faţă de antreprenori. Cei mai mulţi au fost de acord cu opinia că antreprenorii sunt „descurcăreţi, întotdeauna găsesc lacunele legii” (64,2%), dar raportarea afirmativă este destul de mare şi faţă de „Dacă situaţia o impune, oamenii de faceri nu se feresc să-i păcălească pe alţii” (79,9%), sau „Firmele sunt doar pentru a aduce venituri propietarilor” (75,3%), „îşi exploatează angajaţii” (74,4%), „câştigă prea mult faţă de munca pe care o desfăşoară” (69,1%). Printre atituinile pozitive domină „Sunt mai degrabă hotărâţi, prevăzători” (80,5%) şi „Menţin şi contribuie la dezvoltarea economiei” (67,4%).

41


Figura 21

Antreprenorii … (%)

În interviurile focus grup au fost dezbătute şi opiniile legate de antreprenori. Rezultatele arată că deşi subiecţii au fost toţi potenţiali antreprenori, totuşi imaginea antreprenorului este mai degrabă negativă, decât pozitivă. Totuşi, membrii grupului ţintă (antreprenori potenţiali cu intenţia de a demara o afacere, unii având chiar planuri concrete) au formulat pe de-o parte o imagine mai nuanţată, iar pe de altă parte au evidenţiat mai degrabă trăsăturile pozitive. Este important să menţionăm că majoritatea subiecţilor a menţionat caracteristici personale, individuale. Cu alte cuvinte, funcţia socială a antreprenorilor (sunt angajatori, asigură venituri pentru alţii, sunt persoane active şi importante pentru economie, plătesc impozite, generează valori) a apărut foarte rar pe parcursul discuţiilor – conturându-se doar imaginea individuală a antreprenorilor. Astfel, întreprinzătorii sunt: curajoşi, îndrăzneţi, mincinoşi, fără principii, ambiţioşi, hotărâţi, inteligenţi, ştiu ce vor, încrezători în sine, implicaţi (în ceea ce fac), îşi croiesc drumul prin forţă, conştiincioşi, stresaţi, bucuroşi, harnici, umblă cu nasul pe sus.

3.3. Trăsăturile de caracter asociate cu intenţia antreprenorială Un alt scop al studiului nostru a fost analizarea acelor trăsături caracteristice antreprenorilor care sunt valabile pentru populaţia celor trei regiuni de dezvoltare, precum şi măsura în care acestea sunt valabile. Punctul de plecare al analizei l-au reprezentat acele observaţii – provenite în special din domeniul psihologiei – conform cărora activităţile economice ale indivizilor sunt determinate în mare măsură de trăsăturile de caracter ale acestora. Astfel, în atingerea succesului antreprenorial unii se descurcă mai bine ca alţii. În chestionarul nostru – în baza literaturii de specialitate actuale – am delimitat nouă trăsături principale de caracter, la fiecare trăsătură am fiind asociate câte două întrebări care, în funcţie de gradul de acord, trebuiau notate pe o scală de la 1 la 4. Din rezultate reiese că cel mai înalt nivel de acord există în cazul motivaţiilor de performanţă („mă străduiesc să învăţ din propriile greşeli” – acord de 87,4%, „mă străduiesc să ating perfecţiunea în tot ceea ce fac” – 78,1%). Tot într-o mare măsură există acord şi în cazul încrederii în sine şi al entuziasmului („Dacă mă implic în ceva o duc până la capăt” – 83,4%), al atribuirii interne a controlului („rezultatul acţiunilor mele depinde de performanţele mele” – 78%), al aspiraţiei la independenţă („vreau să iau singur decizii şi să acţionez aşa cum cred eu de cuviinţă” – 75,2%) sau al autoeficacităţii („orice se întâmplă, cred că mă pot descurca”74,4%, „întotdeauna găsesc o soluţie dacă sunt strâns la colţ”- 74,2%).

42


Figura 22

Trăsături asociate cu comportamentul antreprenorial (1) >>> În ce măsură vă caracterizează următoarele afirmaţii? (%)

Faţă de cele de mai sus, acordul este sub medie în privinţa dimensiunilor referitoare la creativitatea şi capacitatea de inovare („sunt un om curios, întotdeauna caut ceva nou de descoperit” – 65,2%, „întotdeauna mă implic în ceva nou” – 60,4%), orientarea spre scop („întotdeauna îmi planific ziua” – 58,2%, „În general îmi fac planuri pe termen lung” – 57,4%) şi înclinaţia spre asumarea de riscuri („merită să rişti mai mult pentru o recompensă mai mare” – 56,2%, „planul perfect este unul fără riscuri”- dezacord 34,5%). În cazul celei de-a noua trăsături de caracter, tolerarea incertitudinii, nu mai este valabilă consecvenţa observată mai sus: se pare că conţinutul de sens al situaţiilor „dificile” şi „stresante” diferă la majoritatea respondenţilor, din acest motiv aceştia se identifică într-o măsură diferită cu enunţurile legate de acestea („mă descurc în situaţii dificile” – acord de 73,7%, „mă descurc mult mai greu în situaţii stresante” – dezacord de 30,4%). Figura 23

CCRIT • 2011

Trăsături asociate cu comportamentul antreprenorial (2) >>> În ce măsură vă caracterizează următoarele afirmaţii? (%)

43


Pe parcursul cercetării am analizat şi dacă în cazul trăsăturilor de caracter amintite există diferenţe între cei care au în vedere demararea unei afaceri şi cei care pentru moment nu se gândesc la acest lucru. Rezultatele ne arată că în fiecare dintre dimensiunile amintite există diferenţe semnificative: potenţialii întreprinzători se identifică într-un număr mult mai mare cu trăsăturile de caracter asociate cu antreprenoriatul. Această diferenţă este în special vizibilă în privinţa dimensiunilor aspiraţiei la independenţă şi creativitate, nevoia de independenţă şi tendinţa spre inovare fiind mult peste medie. Comparativ cu aceste calităţi, orientarea spre scop şi tendinţa de asumare a riscurilor nu sunt cu mult mai ridicate decât în cazul persoanelor care nu doresc să demareze o afacere (Figura 24). Figura 24

Diferenţele privind trăsăturile asociate antreprenorilor între potenţiali antreprenori şi cei care nu se gândesc la înfiinţarea unei afaceri

Rezultatele ne arată că există diferenţe semnificative în caracterologia antreprenorială a diferitelor grupuri socio-demografice. În ceea ce priveşte sexul respondenţilor, bărbaţii au atins un punctaj mai mare în dimensiunile privind aspiraţia spre independenţă, toleranţa faţă de incertitudine, creativitatea-inovarea şi autoeficacitatea, însă în cazul celorlalte trăsături de caracter nu am găsit diferenţe semnificative. În funcţie de naţionalitate se pare că în cazul maghiarilor motivaţia de performanţă, aspiraţia spre autosuficienţă şi încrederea de sine-entuziasmul sunt mai ridicate, în timp ce românii înregistrază un scor mau ridicat în toleranţa faţă de incertitudine şi în asumarea de riscuri, atingând puncte peste medie şi în dimensiunea creativitate-inovare. În ceea ce priveşte îndeplinirea trăsăturilor de personalitate care favorizează demararea de afaceri efectul cel mai mare îl au probabil vârsta şi starea familială: cu excepţia orientării spre scop (caz în care persoanele căsătorite de vârstă mijlocie sunt mai prevăzătoare şi mai buni planificatori) şi a asumării de riscuri (unde nu găsim diferenţe semnificative), fiecare trăsătură de caracter amintită îi caracterizează mai ales pe tinerii necăsătoriţi. Tot într-un mod neechivoc putem să declarăm că nivelul de educaţie are o influenţă puternică asupra formării personalităţii, şi cu excepţia asumării de riscuri, cei cu studii superioare au reuşit să se identifice mai bine cu toate trăsăturile de caracter amintite. În mod cert în acest proces are un rol şi faptul că taţii persoanelor cu studii superioare deţin de asemenea un nivel mai înalt de studii. În mod similar, persoanele care lucrează în sectorul serviciilor şi dintre salariaţi persoanele cu funcţii medii şi înalte de conducere deţin caracteristici psihologice ce favorizează caracterul antreprenorial. Din punct de vedere caracterologic elevii şi studenţii au cel mai mare potenţial antreprenorial. De asemenea, din datele noastre reiese că, dincolo de determinanţii socio-demografici, modul de a gestiona banii este în strânsă legătură cu trăsăturile antreprenoriale. În general, persoanele care deţin economii şi care plănuiesc să-şi ia şi credit se identifică cu trăsăturile de caracter antreprenorial. În dimensiunea caracteristicilor chibzuit, econom – cheltuitor, risipitor, direcţia relaţiei nu este atât de explicită: persoanele cu înclinaţie spre economisire sunt caracterizate de o motivaţie de performanţă, o orientare spre scop şi o aspiraţie spre autosuficienţă mai mare, în timp ce cele risipitoare, pe lângă acest din urmă caracter, au o tendinţă mai puternică spre asumarea de riscuri.

44


4. Necesităţile de formare şi servicii profesionale în domeniul antreprenoriatului

4.1. Cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială şi de servicii profesionale pe baza rezultatelor de anchetă În scopul de a măsura cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială am analizat mai întâi în ce măsură au apelat respondenţii la cursurile deja existente şi cum au afectat acestea, în cazul antreprenorilor, drumul lor spre antreprenoriat. Pe urmă, cu ajutorul unei întrebări deschise am analizat tipurile de consiliere profesională la care respondenţii au apelat, respectiv la ceea ce cred că ar fi necesar să apeleze în viitor. În încheierea acestui capitol am măsurat cererea faţă de un set de cursuri de formare antreprenorială deja existente. De-a lungul anilor 16,9% dintre respondenţi au participat la cel puţin un curs de formare. Participarea la aceste cursuri este determinată de vârsta, nivelul educaţional şi venitul respondenţilor, la aceste cursuri participând în primul rând tineri cu studii superioare şi cu venit relativ mare. Dintr-o altă perspectivă, cursurile de formare antreprenorială sunt greu de accesat de către cei mai în vârstă, cu un nivel de educaţie scăzut şi venit relativ mic. Dintre cursurile de formare organizate de diverse instituţii, cele mai frecventate sunt cele organizate de licee pentru elevi, respectiv cele organizate de către instituţiile publice (Tabelul 18). Cursurile organizate de instituţiile de formare continuă şi alte organizaţii particulare sunt mult mai rar frecventate decât primele două, iar mai rar sunt frecventate cursurile de tip stagiu şi cele de ucenicie. Faptul că cele mai frecventate cursuri sunt cele organizate de către licee, frecventate foarte probabil în primul rând de acei tineri care pe urmă în număr mare vor urma studii superioare, explică oarecum caracteristicile socio-demografice generale ale participanţilor la acest tip de cursuri. Aceste rezultate atrag totodată atenţia asupra faptului că cursurile organizate de diversele tipuri de instituţii contactează în mod selectiv diferitele grupuri ale populaţiei. Tabelul 18.

Aţi luat parte la vreunul dintre următoarele tipuri de formare antreprenorială? (procente)  

Da

Nu

6,5

93,5

Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în facultate

3,8

96,2

Curs organizat de instituţii publice

5,0

95,0

Curs organizat de instituţii nonguvernamentale

2,5

97,5

Curs de formare antreprenorialã organizat de o instituţie de formare continuă

2,6

97,4

Program de ucenicie (stagiu) sub coordonarea unui antreprenor sau investitor

1,4

98,6

Participare/acordare de ajutor în afacerea familiei

3,0

97,0

CCRIT • 2011

Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în liceu

Aceste cursuri – cel puţin după părerea participanţilor – au exercitat o influenţă semnificativă asupra transformării lor în antreprenori: 42,5% dintre cei care au participat la cursuri au declarat că acestea l-au încurajat în pornirea unei afaceri, iar o treime dintre aceştia din urmă au declarat că fără participarea la aceste cursuri nu ar fi luat în considerare pornirea afacerii respective. Cursurile de formare constituie deci o sursă de motivaţie importantă în drumul spre antreprenoriat. Dintre antreprenori şi potenţialii antreprenori, adică cei care s-au gândit în ultimul timp la demararea unei afaceri, 22,6% au apelat până în prezent la consiliere profesională şi surse de informaţii legate de lumea afacerilor, antreprenorii apelând la aceste surse într-un procent semnificativ mai mare faţă de potenţialii antreprenori (31,3% a antreprenorilor faţă de cei 20,1% a potenţialilor antreprenori). Majoritatea consideră că aceste servicii de consiliere profesională sunt uşor sau foarte uşor accesibile, dar sunt relativ mulţi şi cei care nu ştiau ce să răspundă sau pur şi simplu nu au răspuns la această întrebare (Tabelul 19).

45


Tabelul 19.

În opinia Dvs., cât de accesibile sunt informaţiile privind posibilităţile de afaceri sau de instruire profesională? (procente) Foarte accesibile

9,4

Destul de accesibile

40,9

Destul de inaccesibile

23,5

Foarte inaccesibile

4,6

Nu ştie

3,5

Nu răspunde

18,0

Cei care au recurs la consiliere profesională, cel mai des au încercat ca pe această cale să obţină cunoştinţe generale despre antreprenoriat, respectiv au cerut consiliere juridică sau sfaturi legate de profilul/ activitatea specifică a firmei. Ceva mai rar decât acestea, au mai fost menţionate consilieri cu caracter de marketing, financiar, comercial, de management şi contabilitate. Tabelul 20.

Domeniile consilierilor profesionale la care au recurs respondenţii (N=100 menţiuni) Domeniul consilierilor

Numărul menţionărilor

Cunoştinţe generale economice şi despre antreprenoriat

15

Cunoştinţe juridice

10

Sfaturi legate de activitatea specifică/profilul firmei

10

Marketing

6

Consultanţă financiară

6

Consultanţă comercială

5

Management

5

Consultanţă în contabilitate

4

Consultanţă în probleme birocratice şi legate de întocmirea unor documentaţii

3

Cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri

2

Consultanţă bancară

2

Întocmirea unor proiecte

2

Sfaturi legate de accesarea fondurilor europene

1

Consultanţă informatică

1

Sfaturi legate de conducerea firmei

1

Răspunsuri irelevante

27

Sursa cea mai frecventă a acestor consilieri au fost patroni ai unor firme cu activitate asemănătoare cu cele deţinute de respondenţi sau intenţionate a fi create de respondenţi, urmate de documentare prin internet, prieteni şi cunoştinţe şi numai după acestea urmează diferitele cursuri. Cei care încă nu au recurs la consiliere profesională, cel mai des consideră că i-ar ajuta dacă ar obţine cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri sau legate de activitatea firmei lor (sau a firmei planificate), dar la fel de mulţi consideră şi ca ar avea nevoie de consultanţă juridică. În ordinea descrescătoare a menţiunilor urmează cunoştinţele generale despre afaceri şi economie, accesarea de fonduri, consilierea financiară, management, marketing, contabilitate, consiliere în probleme birocratice şi întocmirea unor documentaţii legate de pornirea sau activitatea firmei (Tabelul 21).

46


Tabelul 21.

Domeniile de servicii de consiliere enunţate de către cei care încă nu au recurs la consiliere profesională (N=260 menţiuni) Domeniu de consiliere

Numărul menţionărilor

Cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri

28

Sfaturi legate de activitatea specifică/profilul firmei

28


24

Cunoştinţe generale economice şi despre antreprenoriat

23

Accesare de fonduri

12

Cunoştinţe financiare

12

Management

11

Marketing

9

Contabilitate

7

Consultanţă în probleme birocratice şi legate de întocmirea unor documentaţii

5

Consultanţă în întocmirea unor aplicaţii

4

Consiliere fiscală

3

Întocmirea planului de afaceri

3

Cunoştinţe de dezvoltarea firmei

3

Managementul crizei şi a stresului

3

Răspunsuri irelevante

85

Cererile faţă de servicii specifice de dezvoltare a afacerilor le-am analizat separat şi printr-o altă întrebare. Dintre serviciile de acest gen enumerate, asistenţa în înfiinţarea unei afaceri, asistenţa în elaborarea planului de afacere şi asistenţa în elaborarea strategiei de dezvoltare a afacerilor au fost considerate ce fiind cele mai importante. Pe de altă parte, consultanţa în organizarea clusterelor antreprenoriale a fost considerată ca fiind de cea mai mică importanţă. Figura 25

CCRIT • 2011

Servicii de dezvoltare a afacerilor considerate cele mai importante (numărul menţiunilor totale)

În continuare am analizat cererea faţă de cele mai frecvente cursuri de pe piaţa formărilor antreprenoriale, folosind în acest scop oferta de cursuri elaborată de unul dintre partenerii proiectului nostru, Centrul Regional de Formare şi Cercetare din Békéscsaba. Prin intermediul unei întrebări am enumerat nouă tematici

47


definite mai general, numite pachete educaţionale. Respondenţii au fost întrebaţi pe rând despre fiecare dacă le consideră ca fiind importante din perspectiva dezvoltării abilităţilor antreprenoriale. Aceste întrebări au fost puse doar celor care au arătat disponibilitate faţă de participarea la cursuri gratuite cu acest caracter, sau cel puţin nu s-au delimitat de un asemenea curs, aceştia reprezentând împreună 22,5% din procentul intervievaţilor. Aşa cum a fost şi de aşteptat, potenţialii antreprenori ar participa la un asemenea curs într-o proporţie mult mai mare decât antreprenorii (65,1% faţă de 40,5%), dar într-un procent semnificativ, de 14,1%, ar participa şi persoane care nu sunt antreprenori şi nici nu intenţionează să devină (Figura 26). Figura 26

Dumneavoastră aţi participa la un curs sau training gratuit pentru antreprenori dacă s-ar ivi o ocazie?

Cei mai mulţi au considerat dintre pachetele educaţionale enumerate ca fiind cele mai importante cunoştinţele generale despre antreprenoriat, cele referitoare la atragerea de fonduri şi proiecte europene, respectiv cunoştinţe financiare şi finanţarea afacerilor. Pe de altă parte au fost considerate ca fiind de cea mai mică importanţă cursurile legate de dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale, managementul proiectelor, respectiv comunicare şi etică comercială (Tabelul 22). Se pare deci, că formările menite de a dezvolta personalitatea antreprenorială sunt considerate mai puţin importante, în detrimentul cunoştinţelor cu caracter technicofinanciar. Priorităţile din cadrul diferitelor pachete educaţionale le putem vedea în Tabelul 23. Tabelul 22.

Pachete educaţionale considerate importante (procente) Pachet educaţional

Da

Nu

Nu ştie

Nu răspunde

Cunoştinţe generale despre antreprenoriat

47,7

38,0

4,0

10,3


36,6

47,4

3,5

12,5

Cunoştinţe financiare, finanţarea afacerilor

44,0

41,2

3,9

10,9

Cunoştinţe de marketing, planificarea strategică la IMM-uri

35,3

47,6

5,1

12,1

Elaborarea planului de afaceri

34,9

48,2

3,3

13,5

Managementul proiectelor: construirea parteneriatelor, managementul riscurilor, managementul calităţii

29,4

52,5

4,4

13,7

Comunicare şi etica comercială

29,4

51,0

5,2

14,4

Atragere de fonduri, proiecte europene

47,4

38,0

3,5

11,2

Dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale

29,7

50,6

5,6

14,1

48


Tabelul 23.

Priorităţile din cadrul pachetelor educaţionale (procente) CUNOŞTINŢE GENERALE DESPRE ANTREPRENORIAT Curs despre iniţierea unei afaceri

52,9

Cunoştinţe despre management şi organizarea afacerilor

19,7

Gestionarea crizei

9,1

Managementul timpului si al costurilor (abordare tip proiect)

4,4

Noţiuni elementare de economie

5,7

Sisteme de contabilitate

8,3

CUNOŞTINŢE JURIDICE Cunoştinţe juridice generale

28,4

Cunoştinţe juridice generale privind constituirea şi organizarea firmelor

33,1

Drept civil

9,5

Dreptul muncii, codul muncii

15,0

Susţinerea drepturilor faţă de organele de control

14,1

CUNOŞTINŢE FINANCIARE, FINANŢAREA AFACERILOR Managementul fluxului de numerar

17,5

Contabilitatea afacerilor şi cooperărilor transfrontaliere

20,6

Finanţarea şi creditarea firmelor

26,7

Cunoştinţe de fiscalitate, moduri de impozitare

15,8

Stimulente, subvenţii şi facilităţi fiscale

8,9

Proceduri de minimalizare a impozitului

6,3

Obligaţii privind asigurarea socială, impozite şi taxe

4,3

CUNOŞTINŢE DE MARKETING, PLANIFICAREA STRATEGICĂ LA IMM-URI Cercetare de piaţă, prospectarea pieţei

26,4

Comportamentul consumatorului, segmentare, poziţionare

23,0

Elaborarea strategiei de marketing

26,4

Politici legate de produs, preţuri şi piaţă de desfacere

16,1

Tehnici de influenţare a pieţei

8,1

MANAGEMENTUL PROIECTELOR: CONSTRUIREA PARTENERIATELOR, MANAGEMENTUL RISCURILOR, MANAGEMENTUL CALITĂŢII Cadrul cooperării firmelor: parteneriat şi reţele Clustere antreprenoriale

25,7 5,8

Managementul riscului: gestionarea optimă a problemelor datorate întârzierii finanţărilor de stat

37,4

Managementul calitãţii (ISO)

31,1

COMUNICARE ŞI ETICA COMERCIALĂ Comunicare (orală şi scrisă)

16,0

Tehnici de negociere

39,5

Dezvoltarea muncii în echipã

25,0

Etică şi morală comercială

19,6

ATRAGERE DE FONDURI, PROIECTE EUROPENE Cunoştinţe generale despre elaborarea proiectelor

48,4

Cadrele finanţărilor europene: PNS, POS, Fonduri Structurale

27,0

Cadrele finanţărilor naţionale - proiecte guvernamentale

14,2

Cadrele finanţărilor autorităţilor locale

10,5

CCRIT • 2011

DEZVOLTAREA ABILITĂŢILOR ANTREPRENORIALE Teambuilding, formarea şi întărirea angajamentului

35,0

Cooperare şi comunicare eficientă

59,2

Auto-advocacy eficient (comunicare asertivă)

5,9

49


Dintre cei care au spus că ar participa la un curs de formare gratuit sau nu s-au delimitat clar de un asemenea curs, după cunoaşterea mai detaliată a conţinutului probabil al unui asemenea curs în proporţie de 51,3% au declarat că pot fi contactaţi de către colaboratorii proiectului în cazul organizării unui asemenea curs. Acest grup constituie 13,2% din eşantionului total. Pornind de la ideea că respondenţii au arătat interes faţă de un număr diferit dintre cele nouă pachete educaţionale enumerate, am construit un „indice de receptivitate” faţă de formările de dezvoltare antreprenorială, indicele având o valoare cuprinsă între 0 şi 9, corespunzând cu numărul de pachete considerate utile de către respondent. Pe baza acestui indice s-a dovedit că grupul cel mai receptiv faţă de formările antreprenoriale este cel al tinerilor cu un nivel înalt de educaţie şi cu un venit peste salariul mediu, dar şi al tinerilor educaţi care nu au niciun venit (Tabelul 24). Tabelul 24.

Receptivitate faţă de cursurile de formare antreprenoriale, pe baza „indicelui de receptivitate”, după vârstă, nivelul de şcolarizare şi venit Categorii de vârstă

Media indicelui (N=3021)

Nivelul de şcolarizare

Media indicelui N=(2955)

Media indicelui (N=3020)

Venit propriu

Între 18 – 34 ani

1,39

Şcoală generală sau mai puţin

0,30

Fără venit

1,063

Între 35 – 54 ani

0,87

Studii medii

0,84

Sub salariul minim

0,817

55 de ani şi peste

0,22

Studii superioare

1,45

Între salariul minim şi mediu

0,781

Peste salariul mediu

1,159

-

-

-

-

În ceea ce priveşte receptivitatea faţă de cursurile de formare, am constatat diferenţe semnificative şi între regiuni (Tabelul 25). Cei mai receptivi s-au dovedit a fi respondenţii din regiunea Centru, iar cei din regiunea de Vest s-au dovedit a fi deosebit de închişi faţă de o asemenea formare. Acest grad înalt de respingere a formărilor antreprenoriale este în concordanţă şi cu rezultatele obţinute la măsurarea intenţiei participării la formări antreprenoriale gratuite, numărul respondenţilor din această regiune dispuşi să participe la asemenea cursuri fiind de doar jumătate faţă de cea a celor dispuşi în celelalte două regiuni. Tabelul 25.

Receptivitatea faţă de formările antreprenoriale şi disponibilitatea de participare la formare, pe regiuni

Regiune de dezvoltare Centru

Media indicelui de receptivitate (N=3021)

Disponibilitate faţă de participarea la un curs de formare gratuit (Procente, N=2600)

1,05

38,8

Vest

0,51

22,2

Nord-Vest

0,98

39,0

50


4.2. Cererea de cursuri de formare antreprenorială şi de servicii profesionale pe baza interviurilor focus-grup Cercetările arată că potenţialii antreprenori au nevoie de pachetul de pregătire. Pe de o parte existând o pretenţie exprimată pentru acest lucru, iar pe de altă parte, pe baza analizei narativelor se conturează şi o necesitate obiectivă. Majoritatea potenţialilor antreprenori, care intenţionează să pornească o afacere (spunem asta chiar dacă nu este o analiză cantitativă) nu ştiu unde ar trebui să se adreseze pentru un sfat, pentru o idee, majoritatea crezând că internetul este cea mai importantă sursă de informaţie – pe lângă faptul că au puţine reprezentări în legătură cu existenţa şi beneficiile posibile ale serviciilor de afaceri. În totalitate, se poate spune că pe baza părerilor auzite, interesul faţă de serviciile de formare este foarte mare şi se formulează ca o pretenţie bine conturată. Această pretenţie este puternic exprimată în segmentele de potenţiali antreprenori, cum ar fi angajaţii de stat nemulţumiţi, femeile cu studii superioare şi lucrătorii migranţi care s-au reîntors în ţară. Cu toate acestea, nivelul de participare de facto rămâne în urmă, comparativ cu pretenţiile exprimate. Mai precis, în practică, ar participa la aceste cursuri mai puţine persoane – indiferent de formă şi circumstanţe (locaţie, intensitate, durată). Participanţii la cursuri vor fi, cel mai probabil, tot din segmentele amintite mai sus. Servicii de afaceri Pentru majoritatea potenţialilor antreprenori, serviciile de afaceri nu există, nici ca sursă de informare, nici ca o linie de afacere. Cei care vor să iniţieze o afacere cu idei concrete folosesc internetul sau au numit câteva cunoştinţe, ca surse de informare. Rolul de contabil este cunoscut, s-a mai pomenit funcţia de avocat şi parţial cercetarea de piaţă şi marketing la pornirea întreprinderilor, dar referitor la modul în care pot fi acestea efectiv accesate, există doar reprezentări vagi. Toate acestea sunt amintite cel mai des sub numele de „Companii de scrieri proiecte”, indiferent de locaţie. În concluzie, cursurile de formare trebuie organizate şi calibrate în funcţie de pretenţiile şi nevoile grupurilor pomenite mai sus.

CCRIT • 2011

Necesităţi de formare Pe baza interviurilor focus-grup desfăşurate în cele şase locaţii, cu 62 de potenţiali antreprenori s-au format următoarele ierarhii (ierarhiile în diferite locaţii sunt în majoritate asemănătoare, nu au apărut diferenţe uriaşe; la acest moment noi vom lucra doar cu cele mai des menţionate, imaginea completă urmând a fi furnizată de către sondaj). Rezultatele, referitoare la serviciile exprimate sunt logice, deoarece avem de-a face cu potenţiali antreprenori. Pe primul loc au apărut cunoştinţele financiare (în general şi fonduri europene implicate), care se corelează cu nevoia de capital – de multe ori pomenită – la pornirea afacerii. De acest pachet de formare aparţin cunoştinţele financiare, în general, precum şi implicarea fondurilor europene mai târziu. În această ierarhie pe al doilea loc au ajuns cunoştinţele de bază asupra unei întreprinderi în general sau în privinţa dezvoltării competenţelor. În sfârşit, pe al treilea loc a rămas pachetul de formare a cunoştinţelor de marketing. Pe parcursul celor şase interviuri focus-grup au fost menţionate toate cele mai importante trei. Putem observa că din necesităţile formulate, tipurile de bază introductive sunt cele mai importante, deoarece în cele din urmă au fost pomenite cunoştinţele juridice, managementul proiectelor, precum şi comunicarea şi etica afacerilor. Cel din urmă era pomenit mai degrabă de către cei care nu vor să întemeieze o afacere, care argumentau în primul rând din perspectiva statutului de angajat.

51


5. Concluzii

În cele ce urmează, în capitolul ultim al raportului, vom rezuma analiza cercetării asupra potenţialul antreprenorial: ÎNCLINAŢIA SPRE ANTREPRENORIAT • În privinţa statutului ocupaţional preferat, datele referitoare la populaţia oraşelor mici din cele trei regiuni de dezvoltare arată că – dacă ar putea alege - o treime din populaţia adultă ar lucra mai degrabă ca salariat, 13% ca întreprinzător iar 26% ca liber profesionist. Numărul celor care nu ar prefera niciuna dintre opţiuni este însă semnificativ (19%), ceea ce înseamnă că o cincime din populaţia analizată nu doreşte să participe activ pe piaţa muncii. Majoritatea celor care preferă antreprenoriatul sunt bărbaţi, dintre care o proporţie mai mare au terminat universităţi şi au taţi care dispun şi ei de studii superioare. De asemenea, o înclinaţie mai mare spre antreprenoriat se manifestă şi în rândul persoanelor necăsătorite, mai ales în rândul celor tineri, care dispun de venituri peste medie. În ceea ce priveşte naţionalitatea, maghiarii sunt caracterizaţi cu o înclinaţie mai mare spre antreprenoriat. Cea mai are parte a respondenţilor vede în antreprenoriat posibilitatea unei situaţii materiale mai bune şi a unei independenţe personale mai mare. INTENŢIA DE A PORNI O AFACERE • Din populaţia adultă a oraşelor mici din cele trei regiuni de dezvoltare, 15,2 la sută a răspuns cu „Da” la întrebarea dacă s-au gândit în ultimul timp la pornirea unei afaceri. În acest grup sunt suprareprezentaţi bărbaţii, tinerii, necăsătoriţii, rezidenţi în oraşe mai mari sau reşedinţe de judeţ, cei cu un nivel de educaţie mai ridicat şi un venit peste media economică. O treime a antreprenorilor prin intenţie vrea să pornească afacerea în viitorul apropiat şi aproape un sfert dintre ei au făcut demersuri concrete în această privinţă. Aşadar, cercul potenţialelor antreprenori se restrânge treptat, pornind de la cei care au intenţia de a înfiinţa o afacere şi până la cei care au planuri de afaceri concrete. SEGMENTE DE POTENŢIAL ANTREPRENORI • Pe baza interviurilor focus-grup segmentele de potenţiali antreprenori sunt următoarele: 1). femei tinere cu studii superioare; 2). bărbaţi tineri la începutul carierei; 3). angajaţii la stat nesatisfăcuţi, cu studii mai înalte (în mod special profesori şi funcţionari publici); 4). pensionarii prematuri (în special ofiţerii şi poliţişti); 5). lucrătorii migranţi de vârsta medie, care s-au reîntors în ţară şi 6). foştii mici întreprinzători şi lucrători pe cont propriu; 7). inovatorii (un grup eterogen din punct de vedere socio-cultural, greu de surprins; pot aparţine oricărui segment menţionat mai sus). DIFERENŢE REGIONALE • Potenţialul antreprenorial este mai mare în regiunile Centru şi NordVest (mai precis în judeţele Braşov, Maramureş, Satu Mare, Bistriţa-Năsăud şi Sibiu). Subiecţii nu prea sesizează comparativ avantajele resurselor regionale. Apropierea de frontieră înseamnă mai degrabă experienţă de muncă în străinătate, cu toate că migraţia de muncă nu este specifică vreunei regiuni. În zonele cu tradiţie de comerţ-artizanal numărul potenţialilor antreprenori, cu planuri mai bine conturate, este mai mare (Târgu Secuiesc, faţă de Dej, care a pierdut această tradiţie în al Doilea Război Mondial şi în perioada de după), în timp ce în regiunile defavorizate (Lupeni) observăm planuri mai vagi de antreprenoriat. Cu toate acestea, între regiuni, diferenţele sunt mici. MOTIVAŢIILE INTENŢIEI DE A PORNI O AFACERE • Dintre motivaţiile amintite cu privire la intenţia de a porni o afacere, cele mai importante sunt factorii „pull” în special aceia care se referă la condiţiile materiale mai bune şi la independenţa personală. Datorită crizei economice şi a măsurilor de austeritate ale guvernului – care apar surprinse în special în narativele realizate prin interviurile focus grup – au apărut accentuate şi efectele „push” spre antreprenoriat. Pe de o parte – în cazul angajaţilor la stat (bugetari de vârstă medie şi cu nivel de educaţie mediu sau superior) – scăderea salariilor şi inconsistenţa de statut generată de aceasta are un efect de împingere (push) spre antreprenoriat. Pe de altă parte însă – mai ales pe baza experienţelor din ultimii doi-trei ani – subiecţii conştientizează şi riscurile demarării unei afaceri (referindu-se la IMM-urile care au dat faliment din cauza impozitului forfetar, impozitul plătit după angajaţi etc.).

52


Astfel, antreprenoriatul apare ca o strategie conştientă şi planificată în cazul tinerilor la începutul carierei, a bărbaţilor reîntorşi în ţară după o perioadă de muncă în străinătate, a femeilor ambiţioase cu un nivel de educaţie superior, în cazul salariaţilor nesatisfăcuţi, însă, prin efectele generate de factorii externi apare mai degrabă ca o constrângere. În cazul celor pensionaţi înainte de vârsta legală, antreprenoriatul poate fi un instrument pentru în vederea obţinerii unei vieţi active. Se poate constata că există puţine idei de antreprenoriat care sunt bine gândite, conştient planificate, bine elaborate. Dintre acestea, ne-am întâlnit cu următoarele: design de publicitate, apicultură, piscicultură, producţie de cosmetice ecologice, sală de fitness, transport şi logistică, producţie şi comercializare de scutece ecologice, cafenea comunitară, organizare şi decorare nunţi, organizare de vitrine etc. OBSTACOLELE PORNIRII UNEI FACERI • În opinia potenţialilor antreprenori, obstacolul principal în pornirea unei afaceri este lipsa de capital (importanţa banilor este oarecum supraevaluată), lipsa de cunoştinţe şi de experienţă în domeniu, rolul şi importanţa ideii de afaceri par să fie subevaluate. În ceea ce priveşte condiţiile succesului antreprenorial, în afara calităţilor personale (ex. ambiţia, pragmatismul, perseverenţa) fiecare grup de potenţiali antreprenori subliniază importanţa relaţiilor, mai ales a relaţiilor politice. Ca obstacole importante apar şi corupţia, birocraţia, legislaţia confuză. Cei care nu se gândesc la pornirea unei afaceri, de cele mai multe ori amintesc ca obstacole lipsa ideii de afacere, accesul dificil la sursele de finanţare, vârsta precum şi situaţia actuală a economiei. MEDIUL MICROSOCIAL AL ANTREPRENORIATULUI • În legătură cu condiţiile microsociale ale antreprenoriatului se poate spune că în obţinerea statutului de potenţial întreprinzător prezenţa unui antreprenor printre părinţi, prieteni sau rude este determinantă. În afară de aceasta, intenţia de a deveni antreprenor este facilitată şi de relaţiile instituţionale: cu cât cineva are mai multe relaţii cu actorii sferei politice şi administrative, precum şi cu instituţiile din jurul lui, cu atât şansele lui de a deveni un potenţial antreprenor sunt mai mari. Am observat însă că pentru a deveni întreprinzător modelul antreprenorial trebuie să fie prezent în mediu mai intim al individului, cum ar fi relaţiile de căsătorie sau cele consangvine. MEDIUL CULTURAL-NORMATIV AL ÎNCLINAŢIEI SPRE ANTREPRENORIAT

CCRIT • 2011

LIPSA DE ÎNCREDERE ŞI COOPERARE • Pe baza anchetei s-a constatat că condiţiile cultural-normative ale potenţialului antreprenorial sunt prezente numai parţial în regiune. Componenta cea mai importantă a acestuia este lipsa de încredere generală ceea ce îngreunează cooperarea socială (inclusiv şi cooperarea economico-antreprenorială). În legătură cu modul de gestionare a banilor, în rândul populaţiei există o contradicţie destul de greu de conciliat între normele caracteristice conştiinţei colective axate spre economisire şi situaţia reală: cu toate că majoritatea celor anchetaţi consideră că oamenii ar trebui să economisească oricând au oportunitatea de a o face, mai mult de 70 la sută din populaţie nu are economii care ar putea fi mobilizate pentru demararea unei afaceri. Mai mult, lipsa încrederii generale îngreunează şi funcţionarea sistemelor de creditare. Investigând atitudinile vizavi de antreprenori, majoritatea celor chestionați consideră că succesul oamenilor de afaceri se datorează în primul rând calităților individuale, accesului la resurse şi a capitalului relaţional. Interviurile focus-grup au nuanţat această imagine: pentru succesul antreprenorial trebuie să ai legături sociale, calităţi personale de iniţiere proactivă, un fel de profesie, competenţe, un capital de pornire şi colegi bine aleşi. Două dintre acestea se evidenţiază: banii-capitalul şi relaţia socială cu autorităţile – acestea sunt considerate a fi cele mai importante. DOMINANŢA ATITUDINILOR NEGATIVE FAŢĂ DE ÎNTREPRINZĂTORI • Atât din anchetă cât şi din interviurile focus-grup reiese că în oraşele mici ale regiunilor-ţintă domină percepţiile negative în legătură cu antreprenorii, ceea ce – împreună cu neîncrederea generală – îngreunează şi mai mult şansele comportamentului cooperativ în sfera antreprenorială. Semne ale lipsei de cooperare apar de altfel foarte marcant şi în faptul că cei cu intenţii de antreprenoriat vor să-şi pornească afacerea singuri şi sunt interesaţi într-o măsură foarte mică de toate acele iniţiative (servicii şi formare antreprenorială, organizare de clustere) care ţin de promovarea cooperării economice.

53


CONDIŢII PSIHOSOCIALE DE CARACTER • În legătură cu condiţiile psihosociale ale intenţiei antreprenoriale am constatat că potenţialii întreprinzători se identifică într-un număr mult mai mare cu trăsăturile de caracter asociate cu antreprenoriatul. Această diferenţă este vizibilă în special în privinţa dimensiunilor aspiraţiei la independenţă şi creativitate, nevoia de independenţă şi tendinţa spre inovare fiind mult peste medie. Comparativ cu aceste calităţi, orientarea spre scop şi tendinţa de asumare a riscurilor nu sunt cu mult mai ridicate decât în cazul persoanelor care nu doresc să demareze o afacere. NECESITĂŢI DE FORMARE PROFESIONALĂ • Cursurile de formare constituie o sursă de motivaţie importantă în drumul spre antreprenoriat. Din anchetă reiese că aproape 17 la sută dintre respondenţi au participat la cel puţin un curs de formare de-a lungul anilor, iar majoritatea lor consideră că această experienţă a exercitat o influenţă semnificativă asupra intenţiei lor antreprenoriale. Se pare că grupul cel mai receptiv faţă de formările antreprenoriale este cel al tinerilor cu un nivel înalt de educaţie şi cu un venit peste salariul mediu, dar şi al tinerilor educaţi care nu au niciun venit. Dintr-o altă perspectivă, cursurile de formare antreprenorială sunt greu de accesat de către cei mai în vârstă, cu un nivel de educaţie scăzut şi venit relativ mic. Cei mai mulţi au considerat dintre pachetele educaţionale enumerate ca fiind cele mai importante: cunoştinţele generale despre antreprenoriat, cele referitoare la atragerea de fonduri şi proiecte europene, respectiv cunoştinţe financiare şi finanţarea afacerilor. Pe de altă parte, au fost considerate ca fiind de cea mai mică importanţă cursurile legate de dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale, managementul proiectelor, respectiv comunicare şi etică comercială. Aproximativ o jumătate dintre potenţialii antreprenori au arătat interes faţă de programul de formare antreprenorială din cadrul prezentului proiect. Din interviurile focus-grup reiese că este o nevoie expresă faţă de formare antreprenorială, atât în rândul celor care intenţionează să deschidă o afacere cât şi la cei care au făcut demersuri concrete pentru demararea întreprinderii. Mai mult, aceste cursuri par a fi utile şi din cauza lipsei de idei de afaceri, a modelelor de urmat şi a informaţiilor legate de oportunităţi. (Mai mulţi dintre participanţii la interviurile focus-grup au declarat că au acceptat să participe în căutarea unei idei de afaceri!) Există o deschidere şi receptivitate relativă faţă de formare profesională – în special în următoarele domenii: 1). Atragerea fondurilor UE; 2). Managementul proiectelor, cunoştinţe juridice, comunicare şi etică (cu menţionări în mod egal); 3). Marketingul şi scrierea planului de afaceri. Cu toate acestea, dorinţa de partcipare la aceste cursuri este destul de scăzută. LOCAŢIA ŞI CONDIŢIILE CURSURILOR DE FORMARE ANTREPRENORIALĂ • În legătură cu preferinţele privind locaţia şi detaliile de organizare a acestor cursuri, subiecţii au avut idei destul de vagi (în mod natural, aceasta era o întrebare mai puţin conştientizată pentru majoritatea lor). Ca posibilă locaţie unde ar fi dispuşi să se deplaseze pentru cursuri, subiecţii au amintit oraşele mai mari din apropiere. Cu toate acestea intenţia de a participa la cursuri este destul de mică. Ca metodă ar prefera pachete şi module organizate în blocuri tematice într-o formă „comprimată”. Atitudinea lor vizavi de participarea la cursurile de formare a fost formulată în următoarea expresie „să nu fie necesar să călătoresc mult”. OFERTE DE SERVICII ŞI CONSULTAŢĂ ANTREPRENORIALĂ • Dintre antreprenori şi potenţialii antreprenori, mai puţin de 23 la sută au apelat până în prezent la consiliere profesională, antreprenorii apelând la aceste surse într-un procent semnificativ mai mare faţă de potenţialii antreprenori. Dintre serviciile de acest gen asistenţa în înfiinţarea unei afaceri, asistenţa în elaborarea planului de afacere şi asistenţa în elaborarea strategiei de dezvoltare a afacerilor au fost considerate ce fiind cele mai importante. Pe de altă parte, consultanţa în organizarea clusterelor antreprenoriale a fost considerată ca fiind de cea mai mică importanţă.

54

Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek

A lakossági kérdőíves vizsgálat és a fókuszcsoportos kutatás potenciális vállalkozókra vonatkozó eredményei

Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban

Tartalom

1. Bevezető /

57

1.1. A vállalkozásfejlesztési programról / 57 1.2. A kutatási programról / 57 1.3. A jelentésről / 58 1.4. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei /

60

1.4.1. A lakossági kérdőíves vizsgálat / 60 1.4.1. Fókuszcsoportos vizsgálat potenciális vállalkozókkal / 60

2. A vállalkozói potenciál szocio-demográfiai háttere és motivációi a három fejlesztési régióban / 62 2. 1. Preferenciák a foglalkoztatottságban. A vállalkozói hajlam. /

62

2.1.1. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam társadalmi meghatározottsága / 63 2.1.2. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam motivációs háttere – a lakossági vizsgálat eredményei / 64 2.1.3. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam motivációs háttere a fókuszcsoportos beszélgetések alapján / 66

2. 2. A vállalkozói szándék /

68

2.2.1. A vállalkozói szándék és szocio-demográfiai meghatározói / 68 2.2.2. A potenciális vállalkozók típusai a fókuszcsoportos vizsgálat alapján / 71 2.2.3. A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk / 73 2.2.4. A szándék szerinti potenciális vállalkozók tervei, a vállalkozásindítás akadályai / 77 2.2.5. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik már nem vállalkoznak? / 80 2.2.6. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik nem akarnak vállalkozni? / 80 2.2.7. A vállalkozásalapítás lehetséges ösztönzői a vállalkozni nem szándékozók körében / 83

3. A vállalkozóvá válás társadalmi feltételei /

85

3.1. A mikroszociális és intézményi környezet hatása a vállalkozóvá válásra / 85 3.2. Kulturális környezet. Vállalkozással és vállalkozókkal szembeni attitűdök / 89 3.2.1. Általános bizalom / 89 3.2.2. Pénzkezelési szokások / 90 3.2.3. A vállalkozói siker feltételei / 90 3.2.4. A vállalkozók társadalmi megítélése / 91

3.3. A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások jelenléte /

4. Vállalkozásfejlesztési képzések iránti igények /

92

95

4.1. Képzési és szolgáltatási igények a kérdőíves felmérés alapján / 95 4.2. Képzési és szolgáltatási igények a fókuszcsoportos vizsgálat alapján /

5. Összefoglaló /

100

102

56

Potenciális vállalkozók – Lehetőségek és nehézségek • Kutatásjelentés I.

1. Bevezető

1.1. A vállalkozásfejlesztési programról Az „Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban” című kezdeményezés egy kétéves futamidejű stratégiai humánerőforrás-fejlesztési projekt, melyet az Európai Szociális Alap támogat a romániai Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon keresztül. (Támogatási szerződés száma POSDRU/92/3.1/S/50583) A projekt vezető partnere a Romániai Vállalkozásokért Egyesület, partnerek: Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, LAM Alapítvány, Romániai Magyar Üzleti Egyesület és a békéscsabai Türr István Képző és Kutató Intézet Békéscsabai Igazgatósága. A projekt célja a vállalkozói szellem erősítése és a vállalkozói készségek fejlesztése az Észak-Nyugati, Központi és Nyugati régiók kisvárosaiban. A projekt koncepciója egy újszerű, átfogó alapötletre épül, melynek értelmében a projekt elsődleges célja a vállalkozásfejlesztés ösztönzése, és ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatottság növelése az érintett régiók kisvárosaiban, egyrészt új vállalkozások indítása, másrészt pedig a már létező vállalkozások megerősítése által. A partnerek e célkitűzés megvalósítását egy komplex, egymásra épülő és egymást kiegészítő tevékenységekből álló megoldás, egy integrált vállalkozásfejlesztési modell gyakorlatba ültetésével képzelik el. Ennek a lényege az, hogy a program nem csupán új vállalkozások indítására irányul, hanem olyan vállalkozókat is célba vesz, akik már útjára indították és működtetik saját vállalkozásukat, de akiknek képzésre és/vagy szakemberek által nyújtott támogatásra van szükségük ahhoz, hogy sikeresebbé, versenyképesebbé váljanak. A fenti célkitűzéseknek megfelelően a projekt keretében sor kerül: 1. egy átfogó vállalkozói és menedzser felnőttképzési programra – amely a fontosabb vállalkozói képzési igényeket hivatott kielégíteni 2. egy vállalkozásfejlesztési tanácsadói programra – amely a főbb vállalkozói szolgáltatási igényeket hivatott kielégíteni

1.2. A kutatási programról A vállalkozásfejlesztési képzési és tanácsadói szolgáltatások kínálatának szakmai megalapozásához és felügyeletéhez egy átfogó szociológiai és közgazdaságtani vizsgálatra kerül sor, melyet az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végez. A kutatás a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi régiók kisvárosaiban zajlik és az alábbi fázisokból áll:

EVK • 2011

1.1. tevékenység. Kutatás a vállalkozás-sűrűség regionális különbségeinek vizsgálatára Ebben a kutatási fázisban a vállalkozásokra vonatkozó statisztikai adatok másodelemzésére került sor. A kutatási fázis céljai: – a vállalkozás-sűrűségi térkép segítségével azonosítani azokat a hátrányos helyzetű kisvárosokat, amelyek fokozott odafigyelést és beavatkozást igényelnek a vállalkozói kultúra ösztönzése során; – a vállalkozás-sűrűség regionális különbségeit feltáró összehasonlító tanulmány eredményei szakmailag megalapozzák a projekt során létrejött és a projekt keretében működtetett regionális központoknak otthont adó kisvárosok kiválasztását. 1.2. tevékenység. A vállalkozói kultúra regionális szintű vizsgálata, vállalkozói motiváció-vizsgálat Ebben a kutatási fázisban egy átfogó, 3000 fős kérdőíves vizsgálatot végeztünk, melynek alapsokasága a három fejlesztési régió felnőtt lakossága volt. A kutatási fázis céljai: – a potenciális vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek a feltárása – a vállalkozói szándék regionális különbségeinek és szocio-demográfiai hátterének a vizsgálata – a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk feltérképezése

57


– potenciális vállalkozói csoportok beazonosítása – a vállalkozás-alapítással kapcsolatos problémák feltárása – a vállalkozói kultúra regionális eltéréseinek magyarázata 1.4. tevékenység. A vállalkozók és potenciális vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek fókuszcsoportos felmérése Ebben a fázisban összesen 13 fókuszcsoportos vizsgálatra került sor vállalkozókkal és potenciális vállalkozókkal, a három fejlesztési régió kisvárosaiban. Ez a kutatási fázis tovább árnyalja a lakossági (1.2.) és a vállalkozói (1.5.) survey vizsgálat említett témakörökre vonatkozó eredményeit. Célja az, hogy megbízható szakmai alapot nyújtson a szolgáltatáscsomagok és a vállalkozásfejlesztési képzési programok fejlesztéséhez oly módon, hogy a projekt keretében nyújtott szolgáltatások megfeleljenek a célcsoport sajátos és valós igényeinek. 1.5. t evékenység. Kérdőíves vállalkozói magatartás-vizsgálat és a vállalkozók szolgáltatási szükségleteinek feltárása Ebben a kutatási fázisban egy 1000 fős kérdőíves vizsgálatot végeztünk, melynek alapsokasága a három fejlesztési régió kis- és középvállalkozásai voltak. A kutatási fázis céljai: – vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek a feltárása – a vállalkozók szocio-demográfiai hátterének a vizsgálata – a KKV szektor gazdasági paramétereinek átfogó leírása – a vállalkozóvá válás fontosabb motivációinak a feltérképezése – a vállalkozás-menedzsmenttel kapcsolatos fontosabb problémák és akadályok feltárása 1.8. tevékenység. K érdőíves felmérés a regionális központok népszerűségére, hatékonyságára és ösztönző képességére vonatkozóan Ebben a fázisban mindhárom regionális képzési központban 400 kérdőív lekérdezésére kerül sor azok körében, akik részt vettek a vállalkozás-fejlesztési programban. A projekt által érintett csoportok közvetlen visszacsatolásaként a felmérés eredményei ésszerű irányt mutatnak a projekt keretében nyújtott szolgáltatások folyamatos javításában, tökéletesítésében.

1.3. A jelentésről Ez a jelentés a kutatás 1.2.-es és (részlegesen) az 1.4.-es tevékenységeinek az eredményeit mutatja be. Célja a három fejlesztési régió kisvárosaira jellemző vállalkozói potenciál minél átfogóbb és teljesebb megismerése valamint a vállalkozás-fejlesztési képzési és tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozó operatív javaslattevések megalapozása. A jelentésben először részletesen bemutatjuk az említett kutatási fázisok tartalmi tervét és módszertani paramétereit. (1. fejezet) Ezt követően az eredmények ismertetésére kerül sor a főbb vizsgált témakörök mentén. Először a vállalkozói potenciál szocio-demográfiai és motivációs hátterét mutatjuk be (2. fejezet), melynek keretében külön kitérünk a foglalkoztatási preferenciák és a vállalkozói szándék motivációs hátterére, a potenciális vállalkozók vállalkozásalapítással kapcsolatos terveire, a vállalkozásalapítás vélt akadályaira és ösztönzőire. Ezt követően a vállalkozásalapítás társadalmi feltételrendszerét vizsgáljuk meg, mikroszociális, kulturális és karakterológiai dimenziókban (3. fejezet). Végül pedig a projekt szempontjából kiemelt fontossággal bíró vállalkozói képzési és szolgáltatási igények bemutatására és elemzésére kerül sor (4. fejezet). A jelentés a vizsgálat fontosabb következtetéseivel zárul (5 fejezet). Az egyes témakörök bemutatásánál először a kérdőíves kutatás eredményeit tárgyaljuk, majd árnyaljuk ezeket a fókuszcsoportos vizsgálat fontosabb megállapításaival.

58


Módszertani megjegyzések A jelentésben közölt összefüggések szignifikáns kapcsolatokat tükröznek. Abban az esetben, amikor nincs szignifikáns kapcsolat két változó között, ám az adatot mégis közöljük, ezt a szövegben vagy a megfelelő ábrában, táblázatban jelezzük. A szövegben többször utalunk a vállalkozás-sűrűség vizsgálat (1.1.-es tevékenység) és a kérdőíves vállalkozói vizsgálat (1.5.-ös tevékenység) eredményeire. Ezek részletes bemutatására a második jelentésben (Kutatásjelentés 2.) kerül sor. A jelentés készítői A jelentés elkészítésében az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának következő munkatársai vettek részt: Kutatásvezető:

Csata Zsombor Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék

Kutatók:

Kiss Dénes István Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Pásztor Gyöngyi Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Péter László Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Toma Stefánia Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

Kutató-asszisztensek:

Barbovschi Monica Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Pakot Ágnes Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Szőcs Emese Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Vitos Katalin Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

EVK • 2011

Az EVK által szervezett internship program keretében: Ambarus Annamária Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék, mesteri program László Oszkár Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék, mesteri program Együttműködő kutatók: Bacsárszki Pál Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Magyarország Györfy Lehel Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar Horváth Anna Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Környezetvédelmi Ügynökség Lengyel György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Magyarország Molnár György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Türr István Képző és Kutató Intézet, Békéscsaba, Magyarország

59


1.4. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei 1.4.1. A lakossági kérdőíves vizsgálat (1.2. tevékenység) A lakossági kérdőíves vizsgálat célja az volt, hogy a vállalkozói szándék jellegzetességeit, genealógiáját alaposabban feltárjuk a három fejlesztési régió kisvárosaiban. Emellett fontosnak tartottuk megismerni a potenciális vállalkozók motivációit, terveit, problémáit, lehetőségeit és elvárásait, feltárni azokat a tipikus probléma-rendszereket, amelyek a gazdasági válság kapcsán jelentkeztek vagy felerősödtek, megvizsgálni és modellezni a politikai- és gazdasági környezettel szembeni alapvető attitűd-rendszereket (véleményeket és az ezeket megalapozó beállítódásokat), mindezt a potenciális vállalkozók képzési igényeinek felderítése és jobb megértése érdekében. Kutatásunk egy 3021 fős mintán végzett, személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves vizsgálat, amely a három fejlesztési régió – Nyugati, Észak-Nyugati és Központi – kisvárosaiban élő felnőtt népességre reprezentatív az alábbi változók szerint: nemek, korcsoportok, nemzetiség és megyei szintű megoszlás. Az alanyok kontaktálása többlépcsős véletlen mintavétel segítségével történt, a mintavételi hiba 95 százalékos valószínűség mellett +/- 1,8 százalék.1 A terepmunka a három régió 101 kisvárosában zajlott, lebonyolítását az IRES Intézet munkatársai végezték, az EVK kutatóinak a tervei, szakmai irányítása és felügyelete mellett. A kérdőívek lekérdezése 2011 május-júniusában történt, a válaszadó nemzetiségének függvényében román és magyar nyelven.

1.4.1. Fókuszcsoportos vizsgálat potenciális vállalkozókkal (1.4. tevékenység) Fókuszcsoportos vizsgálatunk a kutatássorozat kvalitatív eleme, melynek célja, hogy kiegészítse és árnyalja a lakossági survey vizsgálatok statisztikai eredményeit.2 Mindezeket abból a meggondolásból tettük, hogy a képzési tananyag kidolgozói „rá tudjanak hangolódni” a potenciális vállalkozói közösség fő problémáira és ezek ismeretében alakítsák ki szolgáltatásaik irányvonalait, tankönyveit, képzési kínálatait. A fókuszcsoportos kutatás során a következő problémacsomagokat vizsgáltuk: alkalmazotti vagy vállalkozói lét, előnyök és hátrányok, lehetőségek és korlátok a vállalkozások előtt, a vállalkozói siker feltéte lei, a vállalkozók társadalmi megítélése, képzési igények, üzleti szolgáltatások, elvárások, jövőkép és vízió. A témaköröket úgy rögzítettük, hogy a projekt felvállalt célja mellett, adataink a vállalkozók körében kapott eredményekkel összemérhetők és összehasonlíthatók legyenek. A fentiek értelmében a fókuszcsoportos vizsgálatnak a következő, a projekt konkrét elvárásrend szerére hangolt műveletesített céljai vannak: – Megismerni, hogy „mit gondolnak a tipikus potenciális vállalkozók” a feltett kérdéskörökben – Feltárni, hogy „hogyan gondolkodnak és viszonyulnak” a társadalmi, gazdasági illetve üzleti-vállalkozói környezetükhöz – Kideríteni, hogy melyek a tipikus elvárások és értelmezési sémák, amelyeket rutinszerűen használnak – Elősegíteni, hogy a helyi potenciális vállalkozói közösségek könnyebben megszólíthatók legyenek ezen ismeretek birtokában – Segít értelmezni és kontextualizálni (magyarán árnyalni) a survey-típusú statisztikai eredményeket – Árnyaltabb képet nyújtani az igényelt képzési irányok, elvárások és konkrét tartalmak tekintetében 1 2

Ez azt jelenti, hogy a jelentésben közölt százalékos megoszlások 95 százalékos valószínűséggel maximum +/-1,8 százalékkal térnek el a teljes populációra jellemző valós értékektől. A fókuszcsoportos vizsgálat jellegét tekintve egy minőségi módszer abban az értelemben, hogy elsősorban nem valamit mér, vagy számol, hanem elsősorban az egyének valamivel szembeni attitűdjük, beállítódásuk, véleményük mélyebb alapjaira derít fényt. A kvalitatív kutatások kulcsfogalma a „relevancia”, amely arra utal, hogy valamilyen eset vagy megnyilvánulás egy jelenség esetében fontos, figyelemre méltó, beszédes, magyarán tipikus, példaszerű, szokványosan előforduló. Nem általánosítható ki az egész népességre, azonban a jelenség ökonómiája szempontjából megkerülhetetlen, nem hagyható figyelmen kívül, fontos.

60


A terepmunka során hét fókuszcsoportos interjút készítettünk Erdély három fejlesztési régiójában. A helyszíneket két fő kritérium szerint választotta ki az EVK. Egyfelől, a helyszínek fedjék le a három régió kisvárosaira jellemző tipikus városok skáláját (szerkezet, etnikai jelleg, nagyság, nagyvárostól való távolság, gazdasági állapot), másfelől pedig térben-földrajzilag is képezzék le a három régiót. A fókuszcsoportos interjúk a következő helyszíneken készültek: Dés, Margitta, Zsombolya, Lupény, Kézdivásárhely és Csíkszereda. A kiválasztott csoportok szándék szerint tükrözik és „kicsiben” (minőségi – tehát nem statisztikai – jellemvonásaikban) leképzik a viszonylag heterogén potenciális vállalkozók csoportját, melyre nézve a megállapításaink relevánsak. A csoportos interjúra meghívott potenciális vállalkozók összetétele (annak ellenére hogy nem tekinthető reprezentatívnak) leképezte a kisvárosok nemi és életkori szerkezetét.

EVK • 2011

További általános információk: – Az interjúk felvételére 2011 május-júniusában került sor. – A fókuszcsoportok típusa: hosszított csoportbeszélgetés, 92 - 125 perc időtartammal. – Az összes megkérdezettek száma: 62 személy, aki potenciális vállalkozónak vallotta magát. – A potenciális vállalkozó státust a hajlandóság, szándék, valamint a cselekvési terv kritériumok szerint definiáltuk. – Az alanyokat egy screener jellegű toborzó kérdőívvel rekrutálta a kolozsvári IRES piackutató cég, az EVK/CCRIT által megadott toborzási mátrix szerint. – A beszélgetésekről hangfelvétel, videofelvétel és fotó készült (ebbe minden részvevő explicit formában a beleegyezését adta). – A feldolgozás és elemzés a beszélgetéseken elhangzottak átírt formájú anyagán alapul.

61


2. A vállalkozói potenciál szocio-demográfiai háttere és motivációi a három fejlesztési régióban

A vállalkozás létrehozására irányuló preferenciák és hajlandóság mérésére egy kétlépcsős rendszert alkalmaztunk. Először arra kérdeztünk rá, hogy ha a foglalkoztatottságot illetően válaszadóinknak választaniuk kellene, akkor inkább alkalmazottként, vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként dolgoznának. Ezzel kapcsolatosan egy nyílt kérdés formájában spontán indoklást is kértünk. Második körben konkrétan a vállalkozás létrehozására irányuló szándékot mértük azzal a kérdéssel, hogy gondolkodott-e el azon, hogy vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon. Azok esetében, akik igenlő választ adtak, rákérdeztünk a szándékaik részleteire és motivációira is. Ebben a fejezetben ezeknek az eredményeknek a bemutatására kerül sor.

2. 1. Preferenciák a foglalkoztatottságban. A vállalkozói hajlam. A preferált munkaerő-piaci státus tekintetében a három régió kisvárosaira vonatkozó adataink azt mutatják, hogy a felnőtt népesség egyharmada – ha tehetné – inkább alkalmazottként, 13 százaléka vállalkozóként3, 26 százaléka pedig önfoglalkoztatóként4 dolgozna. Igen jelentős azonban azoknak az aránya, akik az említett lehetőségek közül egyiket sem preferálnák (19 százalék), ami azt jelenti, hogy a vizsgált népesség egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon. Amint az várható is volt, ezeknek az alanyoknak döntő többsége gazdaságilag inaktív (84 százalék), 65 százalékuk pedig nyugdíjas, ezek az arányok azonban – a korábbi vizsgálatok eredményeihez képest – egy jelentős negatív elmozdulást jelentenek. (1. ábra) A Gallup Intézet 2009 november-decemberében végzett Flash Eurobarometer vizsgálatában a munkavállalás ezen formáit nem preferálók aránya mindössze 6 százalék volt. A különbség magyarázható egyrészt azzal, hogy a mintánkban a nagyobb foglalkoztatottsággal jellemezhető nagyvárosok nem szerepelnek, másrészt viszont eléggé valószínű, hogy a gazdasági válságnak komoly hatása volt az egyének saját gazdasági boldogulásukkal kapcsolatos várakozására is.5 A reálbérek jelentős csökkenése, az alkalmazási lehetőségek beszűkülése és a vállalkozások működtetését nehezítő kormányzati intézkedések kétségkívül jelentős befolyással vannak arra, hogy a munkavállalás hazai feltételei sokak számára nem jelentenek egy realisztikus perspektívát az egyéni boldogulásuk szempontjából. Ezt a feltételezést igazolják a munka világából való „kivonulás” mögött említett motivációk is. (ld. 2. táblázat)

3

4

5

Ebben a jelentésben a vállalkozói státusba soroljuk azokat a személyeket, akik a társasági törvényben szereplő valamely vállalkozási forma (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, stb.) tulajdonosai, társtulajdonosai, társult tagjai, részvényesei. Ide tartoznak azok is, akik szövetkezetet működtetnek. A vállalkozók – szemben az önfoglalkoztatókkal, ahol az elsődleges cél a saját és a családi megélhetés biztosítása – elsősorban nyereségtermelésre, azaz a befektetett, felhasznált eszközök értéke feletti többlet elérésére törekszenek. Ennek érdekében általában nagyobb tőkét fektetnek be nyereséget ígérő tevékenységi kör(ök)be. Ebben a jelentésben az önfoglalkoztatókhoz azokat a személyeket soroljuk, akik külön jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági egységeket – egyéni vállalkozást (PFA, AI, PF) vagy családi vállalkozást (AF) – működtetnek. Az önfoglalkoztatók elsődleges célja az egyéni vagy a családi megélhetés biztosítása. Éppen ezért tevékenységük szűkre szabott, csak annyit fektetnek be a vállalkozásba, amennyit feltétlenül szükséges és amennyi nem veszélyezteti a megélhetési létalapot. Az üzletet elsősorban saját munkájukra építik. Az önfoglalkoztatók – szemben a vállalkozással – nem növekedésre, hanem stabilitásra, a megélhetéshez, fennmaradáshoz szükséges vevőkör létrehozására és megőrzésére törekszenek. Az eltérések magyarázatában egyéb, a mintavételi eljárással és a kérdezési technikával kapcsolatos eltérések is szerepet játszhattak. A Gallup felmérése telefonon keresztül zajlott, ebben a mintában pedig egyértelműen felülreprezentáltak a nagyobb város lakói, akik szignifikánsan nagyobb arányban rendelkeznek (akár több) telefonkapcsolattal.

62


1. ábra

Ha módjában állna megválasztani, hogy hogyan dolgozzon, inkább alkalmazottként, vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként dolgozna?

EVK • 2011

2.1.1. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam társadalmi meghatározottsága A foglalkoztatottsági formák iránti preferenciákat a fontosabb szocio-demográfiai tényezők mentén is megvizsgáltuk és megalkottuk azokat a modális típusokat, amelyek eszerint körvonalazódnak. (1. táblázat) Az alkalmazotti státust inkább a középkorú, szakiskolai vagy egyetem utáni végzettséggel rendelkező férfiak preferálják az átlaghoz képest szignifikánsan nagyobb mértékben. Szintén nagyobb arányban dolgoznának alkalmazottként azok, akik 50000 lakos feletti településen vagy megyei jogú városokban (municípiumokban) élnek, vezető pozíciót töltenek be abban az intézményben, ahol dolgoznak (általában iparban) és átlagon felüli jövedelemmel rendelkeznek. Ezeket a preferenciákat valószínűleg az magyarázza, hogy minél nagyobb a város, annál nagyobb annak a lehetősége, hogy alkalmazottként (különösen vezetőként) jobban lehessen keresni, több olyan nagyobb tőkével és alkalmazotti számmal rendelkező ipari vállalkozás, vállalat van, amely versenyképes fizetést tud kínálni az alkalmazottainak. Ezeknek az aránya a Nyugati régióban nagyobb és látható módon nagyobb az alkalmazotti státust preferálók aránya is. A vállalkozói státust ezzel szemben leginkább a Központi régióban élő, vállalkozóként vagy vezetőként a szolgáltatásokban dolgozó vagy diák/egyetemi hallgatói státussal rendelkező fiatalok részesítik előnyben. A nagyobb (50000 lakos feletti) városok és megyeközpontok mellett nagyobb vállalkozói hajlandóságot regisztráltunk a kisebb (10000 lakos alatti) városokban is. A vállalkozást preferálók többsége férfi, nagyobb hányaduk egyetemet végzett és apjuk is felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nagyobb vállalkozói hajlandóság mutatkozik továbbá azok körében, akik még nem házasok és fiatalabb koruk ellenére átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek. Nemzetiség szerint is szignifikáns különbségeket regisztráltunk: a magyarok körében felülreprezentáltak azok, akik, ha tehetnék, inkább vállalkoznának. Hasonlóképpen magas a vállalkozói hajlam azok körében, akiket ugyan teljes munkaidőben, de nem munkaszerződéssel alkalmaznak. Az önállói, önfoglalkoztatói lét hasonlóképpen inkább a saját családot még nem alapított fiatalok számára vonzó, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, és magánzóként szabadúszóként, alkalmazottként pedig munkásként keresik a kenyerüket. Az önállósodás vágya különösen a jövedelem nélküliek körében magas (ezek tekintélyes hányada még tanulmányait végző diák vagy egyetemi hallgató). Végül a munkaerőpiacról legszívesebben kivonuló réteg többsége idős, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik, nyugdíjas vagy a mezőgazdaságban dolgozik és az országos minimálbér alatt keres. Nagy arányban vannak közöttük nők és özvegyek. Ezek többsége, még ha munkát is szeretne vállalni, olyan

63


fizetésért lenne kénytelen dolgozni, amiért – tekintetbe véve a szociális juttatás vagy a nyugdíj értékét – már nem lenne ésszerű. 1. táblázat

A foglalkoztatottsági preferenciák szocio-demográfiai háttere (zárójelben a jelzett kategóriában regisztrált értékeknek a teljes mintára vonatkozó átlagértékektől való eltérései, %) Alkalmazott

Vállalkozó

Önfoglalkoztató

Egyik sem

férfi (2,4)

nő (2,3)

férfi (1,4)

nő (0,9)

más nemzetiség (15,6)

magyar (6)

román (1)

magyar (3,4)

elvált (5,9)

egyedülálló (7,3)

egyedülálló, élettárssal él (6,5)

özvegy (34,2)

megyei jogú város

megyeközpont

más város

(1,8)

(2,8)

megyei jogú város, megyeközpont (0,8)

50000 felett (2,2)

50000 felett, 10000 alatt (2,3)

20000-29999 (4,1)

40000-49999 (9,1)

Nyugati (9,6)

Központi (18,6)

Észak-Nyugati (31,3)

Észak-Nyugati (23,4)

KORCSOPORTOK

35-54 (8,5)

18-34 (6,8)

18-34 (7,4)

55 felett (26,8)

ISKOLÁZOTTSÁG

szakiskola, egyetem utáni képzés (4,2)

egyetem (6,5)

szakiskola, elméleti líceum (5,9)

7 osztály vagy kevesebb (33,4)

APA ISKOLAI VÉGZETTSÉGE

középfok (0,7)

felsőfok (11,7)

középfok (5,6)

alapfok (10,1)

GAZDASÁGI SZEKTOR

szekundér (4,5)

tercier (2,5)

tercier (1,4)

primér (26,7)

átlagjövedelem felett (2,7)

átlagjövedelem felett (5,9)

jövedelem nélkül (6,9)

minimálbér alatt (3,9)

MUNKAERŐ-PIAgCI STÁTUS (vállalkozók, önállók)

önfoglalkoztató (11)

vállalkozó (24,6)

szabadfoglalkozású (37,3)

vállalkozó (2,4)

MUNKAERŐ-PIACI STÁTUS (alkalmazottak)

vezetői pozíció (4)

vezetői pozíció (8,5)

munkás (9,5)

munkás (2,5)

munkanélküli

diák és egyetemi hallgató (14,5)

nyugdíjas

NEM NEMZETISÉG/ETNIKAI HOVATARTOZÁS CSALÁDI ÁLLAPOT TELEPÜLÉS TÍPUSA TELEPÜLÉS-KATEGÓRIÁK /NÉPESSÉG FEJLESZTÉSI RÉGIÓ

SAJÁT JÖVEDELEM

(2,6)

(13,1)

diák és egyetemi hallgató (14,5)

SZERZŐDÉS-FORMA (alkalmazottak)

munkaszerződés (1,1)

szolgáltatói szerződés (4,1)



AZ ALKALMAZÁS IDŐTARTAMA (csak vállalkozók)

teljes munkaidő

teljes munkaidő

részmunkaidő

teljes- és részmunkaidő

(0,7)

(0,4)

(25,6)

(0,0)

MUNKAERŐ-PIACI STÁTUS (inaktívak)

(15,5)

2.1.2. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam motivációs háttere – a lakossági vizsgálat eredményei Arra a kérdésre, hogy miért nem dolgoznának (alkalmazottként, vállalkozóként, önfoglalkoztatóként), a válaszadók fele az előrehaladott korára, további tíz százaléka pedig az egészségi állapotára hivatkozott. Csupán 8 százalékra tehető azoknak az aránya, akik elégedettek az aktuális helyzetükkel, vagy egyszerűen nem érdekeltek a munkavállalásban (4,4 százalék). Jelentős hányadot képviselnek azonban azok, akik a gazdasági helyzetet kedvezőtlennek ítélik (4,4 százalék), külföldre menekülnének (4,5 százalék) vagy határozatlanok (4,4 százalék).

64


2. táblázat

A munka világától való távolmaradás motivációi Előrehaladott kor, nyugdíjas státus, „dolgozott már eleget” Egészségügyi állapot, betegség

52,3 9,3

Elégedett a jelenlegi helyzettel

8,1

Külföldre menne dolgozni

4,5

Még nem döntötte el

4,4

Nem érdekli, nem akar dolgozni

4,4

Kedvezőtlen gazdasági helyzet

4,4

Még tanul

3,9

Gyerekvállalás, háztartási munka

3,1

Nincs megfelelő képzettsége, semmihez sem ért

1,0

Más

4,9

Összesen

100

Azok az egyének, akik inkább alkalmazottként dolgoznának, leginkább a munkahely biztonságát hozzák fel érvként az alkalmazotti státus mellett. Ebben a csoportban a válaszadók egynegyede úgy véli, hogy az alkalmazotti státus megszokott és kényelmes, egy vállalkozás létrehozása viszont kockázatos, nehéz és megfontolt döntést igényel. Az esetek további 22 százaléka érvel úgy, hogy alkalmazottként alacsonyabbak a kockázatok, az alkalmazotti státus fix és rendszeres jövedelmet biztosít (19 százalék). Ezekhez képest lényegesen kevesebb olyan indoklással találkozunk, miszerint az alkalmazotti státus – jobb feltételek, lehetőségek és egyéni kompetenciák híján – kényszerből fakad. Ezek közé tartozik a vállalkozás-alapításhoz szükséges megfelelő tudás hiánya (2,1 százalék), nem megfelelő gazdasági környezet (2 százalék), anyagi feltételek hiánya (2 százalék), a társadalom és egészségbiztosításhoz kapcsolódó problémák (1,7 százalék), a nem megfelelő szaktudás (0,7 százalék) stb. (3. táblázat) 3. táblázat

EVK • 2011

Az alkalmazotti státus preferenciájának motivációi Mert így szokta meg, kényelmes, nehéz döntés vállalkozást indítani

25,3

Alkalmazásban lenni kevésbé kockázatos

21,8

Állandó rendszeres és fix jövedelem (szemben a változó és bizonytalan jövedelemmel)

18,7

Ez a normális, soha nem fordult meg a fejében, hogy másképp is lehetne

7,7

Az alkalmazás stabilitása miatt

6,4

Jobb fizetés

3,2

Vállalkozásalapításhoz szükséges szaktudás hiánya

2,1

A gazdasági feltételek nem kedveznek a vállalkozásalapításnak

2,0

Nincsenek megfelelő pénzügyi források

1,9

Egészségbiztosítás, társadalombiztosítás miatt

1,7

Szakmai okokból, csak alkalmazottként dolgozhat

1,6

Megfelelő szaktudás hiánya

0,7

Vállalkozásötlet hiánya

0,3

Időhiány

0,3

Egyéb

6,5

A vállalkozói státus iránti preferenciák motivációi egyértelműbbek az előzőnél. Az esetek több mint 40 százaléka a jobb anyagi megélhetés és pénzügyi nyereség miatt vállalkozna, hasonló arányban vannak azok, akik úgy gondolják, hogy vállalkozás nagyobb személyes függetlenséget biztosít. Minden tizedik válaszadó, aki a vállalkozást preferálja, a személyes fejlődést, a személyes ambíciók megvalósításának lehetőségét látja benne. Meglepően kevés azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy egyéb lehetőségek híján

65


kényszerből kellene vállalkozniuk (nincs olyan munkahely, ami az érdeklődésének, képzettségének megfelelő – 0,9 százalék, nehéz állást találni – 0,6 százalék). (4. táblázat) Hasonló motivációs érvekkel találkozunk azok körében is, akik legszívesebben önfoglalkoztatóként dolgoznának, esetükben a személyes függetlenség méginkább felértékelődik, ami érthető is, hiszen az egyéni vállalkozó nemcsak alkalmazóval, hanem alkalmazottal szemben sem tartozik elszámolással. (5. táblázat) Ezek az adatok jól rezonálnak a korábbi mérések eredményeivel: a Gallup Intézet által végzett 2009es Flash Eurobarometer kutatásban szintén a személyes függetlenség (a megkérdezettek 55 százaléka), az önálló gazdálkodás az idővel és munkával (30 százalék) és a jobb jövedelmi kilátások (39 százalék) motivációit említették a leggyakrabban. 4. táblázat

A vállalkozói státus preferenciájának motivációi Jobb jövedelmi kilátások

41,8

Személyes függetlenség

40,5

Személyes fejlődés

9,9

Már van vállalkozói tapasztalata

2,7

Nehéz képzettségének, érdeklődésének megfelelő munkahelyet találni

0,9

Munkahelyhiány, alkalmazottként nehéz elhelyezkedni

0,6

Más okok

3,6

5. táblázat

Az önfoglalkoztatói státus preferenciájának motivációi Vonzó a személyes függetlenség, önállóság: mert nem neki kell alkalmazkodnia a környezethez, hanem lehetősége van önállóan alakítani azt

60,1

Jobb jövedelmi kilátások, több jövedelemhez jutnak

32,3

Önmegvalósítás lehetősége: érdekes feladatok, kreativitás, az újítás lehetősége

4,5

Vonzó foglalkoztatottsági kilátások hiánya, alkalmazottként nehéz elhelyezkedni

1,4

Mert jelentősen csökkentek az állami szektorban a jövedelmek

0,4

Nehéz képzettségének, érdeklődésének megfelelő munkahelyet találni

0,2

Mert kedvezőek a gazdasági körülmények a vállalkozáshoz

0,1

Egyéb

1,1

2.1.3. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam motivációs háttere a fókuszcsoportos beszélgetések alapján Akárcsak a kérdőívben, a fókuszcsoportos beszélgetések során is arra kértük válaszadóinkat, hogy képzeljék magukat egy hipotetikus helyzetbe és nyilatkozzanak arról, hogy inkább alkalmazottak vagy vállalkozók szeretnének-e lenni, ezzel együtt pedig indokolják meg opcióikat. Lévén, hogy a résztvevők potenciális vállalkozók voltak, várható volt, hogy a vállalkozói hajlam mértéke magas lesz: a résztvevők a vállalkozói pozíciót és státust részesítették előnyben az alkalmazottival szemben. Érdekes, de egyben szemléletes kivételt képezett Margitta, ahol a résztvevők többsége (8-3 arányban) az alkalmazotti státus mellett foglalt állást, szembehelyezkedve a három személyből álló, tudatosan tervező, vállalkozást létrehozni szándékozó kisebbséggel. Margittán a vállalkozást nem tervező többség narratívája tipikusan alkalmazotti pozícióból, a vállalkozóval-munkaadóval szembeni egyenlőtlen helyzetből alakított problematizáló, „sérelmi”, elvárásokat felsorakoztató helyzetéből fakadt, így jó rálátást biztosított a vállalkozókkal szemben megfogalmazott kritikákra. Ugyanakkor a két „fél” dinamikus vitája a pro és kontra vélemények mentén jól rávilágított az alkalmazotti és vállalkozói pozíciók közötti percepciós különbségekre (erre a későbbiekben még részletesen is visszatérünk).

66


A vállalkozói hajlam mögöttes érvei között kiemelt helyen olyan tényezőket említettek az alanyok (településtől függetlenül), mint a vállalkozóra jellemző saját idő feletti rendelkezés és gazdálkodás előnyei (az „én időm” és a „mások ideje” közötti különbségtétel mentén), a kontroll és felügyelet hiánya (a főnők hiánya), a függetlenség biztosította előnyök, a fejlődési és karrierlehetőségek, az önmegvalósítás lehetőségei. Mindezeket keretezi a nagyon fontosnak és értékesnek tekintett döntési kompetencia a munka és végső soron saját maga felett – ezeket a többször és markánsan felbukkanó „rabszolgasors”-hoz hasonlított alkalmazotti státussal hozták kontrasztba. Az anyagi vonatkozások, a kedvezőnek ítélt pénzjövedelem is kiemelt jelentőségű ebben a logikában. A vállalkozói lét hátrányai között elsősorban a nagy felelősség (maga, a család és a cég, valamint az alkalmazottak megélhetése feletti), a rugalmas, de hosszú munkaidő, a stressz, a folyamatos fejlődési kényszer képeztek olyan tényezőket, amelyeket az alanyok spontánul a vállalkozói léttel asszociáltak. A létbizonytalanság, a kockázat olyan további tényezők, amelyeket a résztvevők egyhangúlag a vállalkozói lét hátrányának tekintettek. A másik oldalon a beszélők az alkalmazotti státus előnyének a kis felelősséget, a kötött és fix tartamú munkaidőt, és a döntési kényszer hiányát sorolták fel a viszonylagos nyugalom és létbiztonság mellett (szisztematikusan, mindegyik helyszínen). Az alkalmazotti státus hátrányai tekintetében a kis (utóbbi időben mindenki esetében érzékelhető és csökkenő) jövedelmeket, a jogfosztottságot (a kizsigerelést, a valójában hosszított és meg nem fizetett munkaidőt), az alkalmazói visszaéléseket említették. Adataink tartalomelemzése alapján a következőket állapíthatjuk meg. Egyfelől, a jelenlegi körülmények között az alkalmazotti-vállalkozói létformák közül a döntő többség vállalkozói létet részesítené előnyben. Az alkalmazotti státus előnyei-hátrányai és a vállalkozói lét előnyei-hátrányai közötti mérlegelésben egyértelműen az utóbbiak javára alakultak. Másfelől pedig, az egyenletnek két szintje bomlik ki a narratívákból. Az egyik szint a reális szint, ami az alanyok mindennapjaival, reális élethelyzetével azonos értelmezési szint. Ezen a szinten a vállalkozások preferálásának fő oka az alkalmazotti lét kedvezőtlennek ítélt állapota, objektív feltétele. Ez az állapot (amiben a munkavállaló egyben vagy „rabszolga”, de mindenképpen kiszolgáltatott, vagy pedig alacsony jövedelme van, ami az iskolázottak esetében státus-inkonzisztenciát is generál) taszító tényezőként működik. Tehát a vállalkozói lét preferálása igazából az alkalmazotti lét egyértelmű elutasítása, és nem egyértelműen a vállalkozói létforma teljes értékű választása. (Feltehetően, ha a módszerünk megengedte volna, akkor többen az „Egyik sem” opciót választották volna, mint ahogy a kérdőíves vizsgálat esetében történt). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a pillanatnyi alkalmazotti helyzettel-állapottal való magas elégedetlenség strukturálisan növeli a vállalkozási hajlandóságot, az alkalmazotti státusból való kilépés fontolgatását. A vállalkozói hajlammal rendelkezők egy része kényszerből fontolgatja a vállalkozás indítását, nem feltétlenül a vállalkozói lét vonzereje miatt. A másik szint az ideális szint – a narratívákban ez mint vonatkoztatási rendszer, viszonyítási pont jelenik meg. Ezen a szinten – más szavakkal egy ideális helyzetben, ahol a való világra jellemző társadalmi problémák és emberi gyengeségek nem lennének érvényesek – a vállalkozási hajlandóság alacsonyabb (lenne), hiszen a fő taszító hatások (mint az állami alkalmazottak esetében az alacsony jövedelem, előmeneteli problémák) ebben az esetben nem működnek – innen az a látszólagos ellentmondás, hogy egyesek bár potenciális vállalkozóknak tekintenek magukra, igazából olyan alkalmazottak szeretnének lenni, akik fix fizetést kapnak és fix munkaidőben dolgoznak.

EVK • 2011

Összefoglalva, a vállalkozói lét vonzereje, valamint az alkalmazotti lét taszító ereje nagy. E tekintetben a narratívákban konszenzus van. A vállalkozói lét ideáltípusa szerint a vállalkozó a maga ura, aki felelősségteljes munkát végez, rendszerint sokat dolgozik, de mégis rendelkezik ideje felett, nincsenek főnökei és sokat is keres. Az alkalmazotti létnek – bár vannak előnyei, mint a fix fizetés és a felelősség hiánya – de egyre kevésbé nyilvánulnak meg: az alkalmazottakat a „patronok” kizsákmányolják és alig fizetik meg, folyamatos a munkahelyvesztés veszélye. Az alkalmazotti státus tehát abszolút (önmagában) és relatív értelemben is (a vállalkozói léthez viszonyítva) alulmaradt az összehasonlításban.

67


2. 2. A vállalkozói szándék

2.2.1. A vállalkozói szándék és szocio-demográfiai meghatározói Az alábbiakban – a kérdőíves kutatás alapján – röviden bemutatjuk a vállalkozásindítás szándéka szerint azonosított kategóriákat. Eszerint röviden jellemezni fogjuk 1. a szándék szerinti potenciális vállalkozókat, 2. azokat, akiknek valamikor volt már vállalkozásuk és 3. azt a csoportot, amely szándék szerint nem akar vállalkozni. A vállalkozói szándékot a „Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?” kérdéssel mértük, és csak azoknak a személyeknek tettük fel, akik a kérdezés időpontjában alkalmazottak, önálló gazdálkodók, cég nélküli vállalkozók vagy inaktívak voltak. A teljes mintasokaság (2857 személy) 15,2 százaléka válaszolt igennel a kérdésre, tehát gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak, nagy többségük (84,8 százalék) azonban nem gondolkodott ezen. 2. ábra

Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?

A szocio-demográfiai jellemzők alapján (lásd az 6. táblázatot) azt láthatjuk, hogy a férfiak 17,5 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, szemben a nők 13,4 százalékával. A családi állapot szempontjából nézve, a nőtlen/hajadonok körülbelül negyede gondolkodott már azon, hogy saját vállalkozást indítson. Korcsoportok szerint vizsgálva pedig azt láthatjuk, hogy a 18-34 év közöttiek 25,9 százaléka gondolt már saját vállalkozás indítására, túlhaladva a 35-54 év közöttiek és az 55 évnél idősebbek csoportját (15,1 százalék, illetve 3,1 százalék). 6. táblázat

A vállalkozói szándék szocio-demográfiai háttere „Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?”

NEM Férfi Nő NEMZETISÉG/ETNIKAI HOVATARTOZÁS

Összesen

Igen (%)

Nem (%)

2857

15,2

84,8

1271

17,5

82,5

1584

13,4

86,6

2421

2846

Román

2277

15,8

84,2

Magyar

482

14,9

85,1

92

2,1

97,9

Más

68


Összesen 2856 739 1493 62 168 378 16 2856 670 1016 1170 392 652 551 225 192 844 2856 1077 910 869 2856 1013 951 892 2798 573 1650 575 2345 1183 1003 159 2425 173 720 1258 274 274 1124 1179 279 1252 1197 56

Nem (%)

25,4 13,9 14,5 12,5 2,1 0

74,6 86,1 85,5 87,5 97,9 100

21,2 11,2 15,2

78,8 88,8 84,8

16,3 15,8 13,2 10,7 9,9 17,9

83,7 84,2 86,8 89,3 90,1 82,1

16,5 11,1 17,8

83,5 88,9 82,2

25,9 15,1 3,1

74,1 84,9 96,9

6,3 15,6 23,5

93,7 84,4 76,5

9,0 22,5 22,6

91,0 77,5 77,4

8,7 11,4 18,1 23,7

91,3 88,6 81,9 76,3

21,9 13,7 14,1 19,4

78,1 86,3 85,9 80,6

20,4 30,4

79,6 69,6

EVK • 2011

CSALÁDI ÁLLAPOT Nőtlen/hajadon Házas Élettárssal él Elvált Özvegy Nem válaszolt TELEPÜLÉS TÍPUSA Megyeszékhely Megyei jogú város Más város TELEPÜLÉS KATEGÓRIÁK/NÉPESSÉG 10.000 alatt 10.000 – 19.999 20.000 – 29.999 30.000 – 39.999 40.000 – 49.999 50.000 felett FEJLESZTÉSI RÉGIÓK Központi Nyugati Észak-Nyugati KORCSOPORTOK 18 – 34 35 – 54 55 és felette ISKOLÁZOTTSÁG Iskolázatlan, elemi, általános iskola Középfokú végzettség Felsőfokú végzettség AZ APA VÉGZETTSÉGE Iskolázatlan, elemi, általános iskola Középfokú végzettség Felsőfokú végzettség GAZDASÁGI SZEKTOR Primér szektor Szekundér szektor Terciér szektor Még nem dolgozott SAJÁT JÖVEDELEM Jövedelem nélküli Minimálbér alatt Átlagjövedelem és minimálbér között Átlagjövedelem felett MUNKAIDŐ Teljes munkaidő Részmunkaidő

Igen (%)

69


3. ábra

A vállalkozói szándék korcsoportos eloszlása (%)

A főbb jövedelmi kategóriák szerint az látható, hogy a jövedelem nélküliek 21,9 százaléka, az átlagjövedelemnél magasabb jövedelemmel rendelkező személyek 19,4 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, de ezek a személyek nagyobbrészt fiatalok, diákok és magasan képzettek. Iskolázottság szempontjából a szándék szerinti potenciális vállalkozók a következőképpen oszlanak meg: az alacsony iskolázottsággal rendelkezők csupán 6,3 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 23,5 százalékával. A lakóhely típusa szerint a válaszok a következőképpen oszlanak meg: a megyeszékhelyen élők 21,2 százaléka, megyei rangú (municípium) városokban élők csupán 11,2 százaléka, a más városokban élőknek pedig 15,2 százaléka gondolt vállalkozásalapításra. A munkaerő-piaci helyzet szempontjából vizsgálva az derül ki, hogy míg az alkalmazottak több mint 20 százaléka, az inaktívak csupán 10,5 százaléka gondolkodott már azon, hogy vállalkozást indítson (ezek döntő többsége fiatal diák). A 4. ábra első oszlopai a megyék szerinti „Igen” válaszok eloszlását mutatják. Eszerint látható, hogy a Brassó, Máramaros, Szatmár valamint Beszterce-Naszód megyében élők nagyobb arányban gondoltak már vállalkozásalapításra. A vállalkozói szándék a Maros, Bihar és Temes megyei kisvárosokban a legalacsonyabb. Amennyiben a potenciális vállalkozók megyei szintű arányait összevetjük az egyes megyék kisvárosaira jellemző vállalkozás-sűrűséggel, pozitív összefüggést találunk, ami azt jelenti, hogy azokban a megyékben, ahol nagyobb a vállalkozói szándék, ott jó eséllyel több vállalkozás is létrejön.6 Ez alól főleg azok a megyék jelentenek kivételt, ahol a vállalkozói potenciál átlag (15,2 százalék) alatti, a vállalkozás-sűrűség tekintetében viszont a regionális átlag (28,9 vállalkozás / 1000 fő) felett helyezkednek el (elsősorban Fehér, Kolozs és Temes megyék).7

6 7

A Pearson féle korrelációs együttható értéke 0,345. A két változó szóródási mutatói is hasonlóak: a vállalkozói szándék esetében a szórás 6,1, 22,3-as amplitúdó mellett, a vállalkozássűrűség esetében pedig a szórás értéke 5,7, az amplitúdóé pedig 17,5.

70


4. ábra

A vállalkozói szándék és a vállalkozás-sűrűség (megyék szerint)

A vállalkozói szándék szocio-demográfiai hátterével kapcsolatban összegzésképpen elmondható tehát, hogy a nők, idősek, alacsony iskolázottságúak, jövedelem nélküliek vagy alacsony jövedelemmel rendelkezők kisebb arányban gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak, vagy egyszerűen nem érdekeltek a vállalkozás-alapításban. Másrészről azonban azok a férfiak, a fiatalok, az egyedülállóak, akik nagyobb lélekszámú városban vagy megyeszékhelyen élnek, felsőfokú tanulmányokkal és nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, nagyobb arányban gondolkodtak saját vállalkozás indításán.

2.2.2. A potenciális vállalkozók típusai a fókuszcsoportos vizsgálat alapján A fókuszcsoportos vizsgálatban a mintegy 62 interjúalany által kifejezett vélemények mentén hét jól körülhatárolható (értsd egymástól függetlenül, több csoportban hasonló jelleggel feltűnő) potenciális vállalkozói szegmenst sikerült elkülöníteni. A továbbiakban ezeket fogjuk a reprezentativitás igénye nélkül, ideáltipikusan és modálisan leírni.

EVK • 2011

Elégedetlen állami alkalmazottak Tipikusan egyetemi végzettséggel rendelkező állami alkalmazottak, akiknek a reáljövedelme az elmúlt évben a kormány megszorító intézkedései miatt lecsökkent, a környezetükkel való viszonyukban státus-inkonzisztenciát érzékelnek, középkorúak, az átlagosnál nyitottabbak. Mivel anyagi helyzetük a várakozásaikkal szemben alulmarad, tudásukat és tapasztalatukat a piacon szándékoznak kamatoztatni. Esetükben a tolóhatások képezik a fő mozgatóerőt, az egyéni vállalkozói forma (PFA), mint fő vagy mellékkereset jelenti a reális megoldást (a vállalkozókkal folytatott fókuszokon több, ezen a folyamaton „végigment” önállóval találkoztunk). A vállalkozás esetükben mint mellékkereset, mint egy második anyagi pillér jelenik meg. Tipikus figurája a vállalkozásba kezdett tanár. Magas fokon képzéspárti, deklaráltan szeretne részt venni képzéseken. Kiemelt célcsoport lehet. Fiatal pályakezdők Fiatal, huszonéves pályakezdő férfiakról van szó, akiknek középfokú végzettségük és valamilyen tanult mesterségük van (asztalos, cukrász), mobilisak (ciklikus vendégmunkás volt külföldön, nyári szezonban). Tipikus figurája az önfoglalkoztató autóbádogos. Közepes fokon képzéspártiak, szituáció-függően vennének részt képzésen (ha nem képez nagy időbeni terhet). Kiemelt célcsoport lehet.

71


Korai nyugdíjazottak Sajátos csoport, elsősorban jó kapcsolatokkal rendelkező, korán nyugállományba vonuló személyek, akik továbbra is aktívak szeretnének lenni. Közepesen vagy magasan képzett férfiakról van szó, akik kapcsolati tőkével és kiterjedt hálózattal rendelkeznek. Tipikus figurája a kereskedő, a rendőr, a volt katonatiszt. Képzéspártiak, alacsonyabb részvételi szándékkal. Hazatelepülő vendégmunkások Közepesen iskolázott, külföldön tartósabb ideig munkát vállaló és érett korú (30-40-es) férfiakról van szó, akik családalapítás céljából térnek haza, tapasztalattal és vállalkozásra fordítható kezdőtőkével. Külföldön szerzett know-how-jukat akarják kamatoztatni. Tipikus figurája a helyi alternatív kocsmát működtető vállalkozó. Mérsékelten képzéspártiak, de ez irányban is nyitottak. Volt önállók és vállalkozók Lényegében az elmúlt két év átalányadó-veszteseiről van szó, akik kisvállalkozói tapasztalattal rendelkeznek, közepesen iskolázottak, maximum középkorúak. Korábbi státusokhoz akarnak visszatérni, amint a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. Tipikus figurája a helyi kisboltos, ábécés. Képzés-szkeptikusak, alacsonyabb részvételi szándékkal. Fiatal, magasan képzett nők Magasan iskolázott – egyetemi, vagy mesteri képzésben részesült – többnyire még hajadon, fiatal (20-30 év közötti) nők, akiknek gyakorlati tapasztalatuk van (diákmunka, részmunkaidős állás az egyetemi évek alatt) a tanult szakmájukban. Nyitottak, receptívek, önállóak, határozottak és konkrét elképzelésüktervük van az indítandó vállalkozásokról – vállalkozáspárti habitus jellemzi őket. Nagyfokon képzéspártiak, magas részvételi szándékkal. Tipikus figurája a kezdő üzletasszony. Kiemelt célcsoport lehet. Innovatívak Egy szocio-kulturálisan heterogén csoport. Egy eredeti ötlet vagy itthon nem létező minta gazdái. Tipikus figurája az újító. A fenti jellemvonásokat az alábbi szintetikus táblázatba foglaltuk össze: 7. táblázat

A potenciális vállalkozói szegmensek ideáltipikus profilja Elégedetlen állami alkalmazott

Fiatal pályakezdő

Korai nyugdíjazott

Középkorú 40 év körül

Nagyon fiatal 20 év körül

Idősebb 55-60 év körül

Érett fiatalkorú 35-40 év körül

Fiatal vagy középkorú 30-45 év körül

Fiatal 25 év körül

Magas

Közepes

Közepes vagy magas

Közepes

Közepes

Magas

Korábbi tapasztalat, know-how

Nincs, speciális szaktudás igen

Nincs, szaktudás van

Nincs, van

Külföldi „inasság”, speciális tapasztalat

Közvetlen tapasztalat

Sajátosság

Státusvesztés

Kényszer

Lehetőség

Aspirációk

Korábbi státus visszaszerzése

Alapozó szakmai tapasztalat, speciális szaktudás Aspirációk, strukturális lehetőségek

Kényszer

Aktivitás iztosítása

Önmegvalósítás, profit

Megélhetés

Önmegvalósítás, profit

Mérsékelten kedvező

Kedvező

Kedvező

Szkeptikus

Nagyon kedvező

Alacsony

Alacsony

Magas

Alacsony

Nagyon magas

Sarki kisboltos

Webdesigner Öko-pelenka gyártó

Jellemvonás/ Megnevezés Életkor Iskolázottság

Indíték Tolóhatás, csökkea vállalkozásra nő jövedelmek Képzéssel szembeni Kedvező magatartás Részvételi szándék Magas és mértéke nagyon magas Tipikus figura

Tanár

Bádogos

Volt Hazatelepülő vállalkozók vendégmunkás és önálló

Kereskedő, Sikeres kocsmáros volt katonatiszt

Fiatal, magasan képzett nő

Megjegyzés: A meghatározó tulajdonságok és jellemvonások alapján.

72


2.2.3. A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk A lakossági kérdőíves vizsgálat egyik fő célja az volt, hogy feltérképezze a vállalkozásalapítás mögött húzódó főbb motivációkat, és differenciáltan értékelje ezeket aszerint, hogy a válaszadók előnyösebb lehetőségként tekintenek a vállalkozásra (ezek a húzó – „pull” tényezők) vagy pedig – jobb munkalehetőség híján – kényszerből vállalkoznának (taszító – „push” motivációk). Ezeknek a vizsgálata stratégiai szempontból rendkívül jelentős. Ennek érdekében a vállalkozás gondolatát fontolgatókat arra kértük, hogy mondják el, mennyire értenek egyet néhány, push és pull tényezőket egyaránt tartalmazó attitűdsorral. A 8. táblázat az „inkább egyetértek” és „a teljes mértékben egyetértek” kumulált százalékos gyakoriságát mutatja. Az eredmények szinte teljes mértékben a vállalkozói hajlam kapcsán mért motivációk sorrendjét tükrözik.8 Itt is az derül ki, hogy a vállalkozói szándék mögött az említettek közül a „pull” tényezők jelentősége a nagyobb, ezen belül is azoké, amelyek a jobb anyagi boldogulásra („Több pénzt akarok keresni, mint amennyit most keresek” – 95,7 százalék) és a személyes önállóságra vonatkoznak („Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem” – 87,7 százalék, „Mindig a magam főnöke akartam lenni” – 84,8 százalék). Az egyetértés arányait tekintve ehhez a tömbhöz tartozik még a kihívás-bizonyítási vágy attitűd is („A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani” – 81,5 százalék). A vállalkozás gondolatát fontolgatók körében kevesebb, mint hatvan százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik személyes ambícióikat, elképzeléseiket kívánják megvalósítani, ehhez hasonló arányban vannak jelen olyanok is, akiket a társadalmi felelősségvállalás iránti kötelességtudat vezérel. A sort a modellkövetés motivációja zárja, a válaszadók közül csupán minden negyedik illetve ötödik személy említette, hogy egy nagyra becsült személy példáját követné vagy a vállalkozói hagyományt folytatná a családban. 8. táblázat

A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk („ Az alábbi kijelentések mennyire találóak Önre nézve?” – „teljes mértékben” és „inkább igen” válaszok kumulált százalékos aránya) Több pénzt akarok keresni mint amennyit most keresek.

95,7

Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem.

87,7

Mindig a magam főnöke akartam lenni.

84,8

A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani.

81,5

Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akarom vállalkozássá fejleszteni.

63,5

Nehézségeim vannak megfelelően fizetett állást találni. (munkanélküliek esetében)

57,9

Otthonról akarok dolgozni.

54,7

Valami olyasmit akarok tenni, amivel másokon segítek.

54,4

Nehézségeim vannak rendszeres állást találni. (munkanélküliek esetében)

53,7

Egy piaci lehetőséget akarok kihasználni.

53,2

Valami olyasmit akarok tenni, ami javít a környezet minőségén.

50,3

Egy ötletet, újítást akarok megvalósítani.

50,2

Jobb munkát akarok végezni, mint a korábbi alkalmazóm.

48,1

Elégedetlen vagyok a mostani munkahelyemmel. (alkalmazottak esetében)

39,1

Egy általam nagyra becsült személy példáját követem.

27,2

Szabadulni akarok a munkahelyemről, ahol hátrányos megkülönböztetésben van részem. (alkalmazottak esetében)

25,5

A családi hagyományt akarom folytatni.

17,6

EVK • 2011

A megkérdezett taszító „push” faktorok közül a legtöbben a megfelelően fizetett (57,9 százalék) és a rendszeres állás (53,7 százalék) hiányát említették, mint ami arra készteti őket, hogy a vállalkozásalapítás le-

8

Az aránybeli különbségek annak köszönhetőek, hogy a hajlam esetében nyílt kérdés formájában kérdeztünk rá a motivációkra, a szándék esetében pedig minden egyes itemet külön értékeltettünk. Érthető, hogy a nyílt kérdésben a válaszadóink csak a fontosabb motivációkat említették.

73


hetőségét mérlegeljék. Lényegesen alacsonyabb azoknak az aránya, akik munkahellyel való elégedetlenségük vagy a munkahelyi diszkrimináció miatt vállalkoznának. Ezeket a motivációkat faktorelemzéssel is megvizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy válaszadóink melyeket szokták együtt emlegetni. A legnagyobb varianciahányadot képviselő faktorunk azokkal az érvekkel mutat összefüggést, amelyek a kreatív önmegvalósításra és társadalmi felelősségvállalásra vonatkoznak. Ezt követi az a véleménycsoport, amely a vállalkozásban az egyéni elképzelések, önálló saját kompetenciára épülő megvalósulását látja. Külön faktorba rendeződnek a nagyobb pénzügyi várakozásokkal és a személyes önállósággal/szabadsággal kapcsolatos motivációk. Végül pedig a push-tényezők közül a megfelelő és állandó állás megtalálásának a nehézsége formál egy – a vállalkozásalapítás mellett szóló – jól elkülöníthető látens véleményprofilt. 9 9. táblázat

Domináns vélemény-profilok a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkban (faktorok, faktorsúlyokkal)

Több pénzt akarok keresni mint amennyit most keresek Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem Mindig a magam főnöke akartam lenni Nehézségeim vannak megfelelően fizetett állást találni Nehézségeim vannak rendszeres állást találni A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani Egy ötletet, újítást akarok megvalósítani Egy piaci lehetőséget akarok kihasználni Valami olyasmit akarok tenni, amivel másokon segítek Valami olyasmit akarok tenni, ami javít a környezet minőségén Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akarom vállalkozássá fejleszteni Jobb munkát akarok végezni, mint a korábbi alkalmazóm Otthonról akarok dolgozni

Innovatív küldetéstudat

Kompetenciaalapú önállósodás

Anyagi függetlenedés

n.sz.

n.sz. n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,760 0,758 0,710

n.sz.

n.sz. n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,907 0,909

0,687

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,805 0,776 0,824 0,777

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,749

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,631 0,761

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Kényszermotívumok n.sz. n.sz.

Jelmagyarázat: n.sz. – nem szignifikáns kapcsolat

A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkat – faktoronkénti tagolásban – a fontosabb szociodemográfiai változók szerint is megvizsgáltuk. Ezeknek az eredményeit az 5-8. ábrák mutatják. Eszerint a pénzügyi motiváció leginkább a házas, középkorú férfiakra jellemző, akik a Nyugati fejlesztési régió megyei jogú városaiban élnek. Az önállósodásra való törekvést jellemzően az általános iskolát végzett, jövedelemmel nem rendelkező férfiak említették. (5. ábra) Az innovativitásra, a kreativitás kibontakoztatására utaló vállalkozói motivációk inkább a nőtlen/ hajadon fiatalokra (különösen a diákokra), a társadalmi felelősségvállalás és az ezzel kapcsolatos küldetéstudat pedig leginkább magasabb jövedelemmel rendelkező, nagyobb városokban egyedül élő nőkre jellemző. A kompetencia-alapú önállósodás faktorával korreláló motivációkat jellemzően a középkorúak és idős férfiak említettek, ezek jelentős része otthon kívánna dolgozni. A vállalkozói mintakövetésre utaló attitűdök nyilvánvalóan azoknál a személyeknél jelennek meg, akik egy olyan szakterületen dolgoznak, ahol korábban – a szüleik idejében – is lehetőség volt önállósodni, önállóan dolgozni. Ez a szocialista tervgazdaság körülményei között leginkább a mezőgazdaságban volt le-

9

A négy faktor egyébként a teljes variancia-hányad csaknem háromnegyedét magyarázza. A rossz illeszkedés miatt az elemzésben mellőznünk kellett a „Szabadulni akarok a munkahelyemről, ahol hátrányos megkülönböztetésben van részem.”, az „Elégedetlen vagyok a mostani munkahelyemmel.”, „A családi hagyományt akarom folytatni.” és az „Egy általam nagyra becsült személy példáját követem.” attitűdöket.

74


hetséges, a családi mintakövetés vágya tehát leginkább azokra az idősebb, alacsonyan képzett kisváros-lakókra jellemző, akik a primer szektorban dolgoznak, gazdálkodással foglalkoznak. Végül a push faktorként emlegetett kényszermotivációkat (munkahelyszerzés nehézsége, munkahellyel való elégedetlenség, diszkrimináció) – leginkább azok az idősebb, rendszerint egyedül élő, alacsonyabb iskolai végzettségű, szakképzetlen munkásként dolgozó személyek említtették, akik aktív koruk ellenére képtelenek olyan állást szerezni, amely elfogadható megélhetést biztosítana a számukra. 5. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 1. >>> Az anyagi függetlenedés faktora (az egyetértés mértéke, %)

6. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 2. >>> Az innovatív küldetéstudat faktora

EVK • 2011

(az egyetértés mértéke, %)

75


7. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 3. >>> A kompetencia-alapú önállósodás és a mintakövetés faktorai (az egyetértés mértéke, %)

8.ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 4. >>> Kényszermotivációk (az egyetértés mértéke, %)

76


2.2.4. A szándék szerinti potenciális vállalkozók tervei, a vállalkozásindítás akadályai Korábban röviden bemutattuk annak a csoportnak az általános szocio-demográfiai jellemzőit, amelynek tagjai az utóbbi időben gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak és azokét is, akik nem szándékoznak vállalkozást indítani. (lásd a 6. táblázatot) Ebben az alfejezetben a szándék szerinti potenciális vállalkozók konkrét terveinek a bemutatására térünk ki. Ez a csoport a teljes mintának a 15,2 százalékát teszi ki. A vállalkozás indítását fontolgató személyek körülbelül harmada (33,1 százalék) a közeljövőben látja ezt megvalósíthatónak, 21,9 százalék az elkövetkező két évben, további negyedük pedig még nem tudja, vagy homályos elképzelése van erről az időpontról. 9. ábra

Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon? Ezt mikor gondolja megvalósíthatónak?

EVK • 2011

A szándék szerinti potenciális vállalkozók 23,7 százaléka válaszolta azt, hogy konkrét lépéseket tett már a vállalkozása elindítása érdekében (összesen 101 alany). Ezen személyeknek több mint fele úgy véli, hogy a közeljövőben vagy az elkövetkező két évben el tudja indítani a vállalkozást. Azokat a személyeket, akik tettek már lépéseket a vállalkozáshoz kapcsolódó terveik megvalósításához, arra kértük, hogy nevezzék meg konkrétan, melyek voltak ezek a lépések. A kérdésre válaszolók 59,4 százaléka felmérte a termék vagy a szolgáltatás piacát, 14,1 százaléka a munkaeszközöket, felszerelést, 9,9 százalék pedig megfelelő helyiséget vagy telephelyet keresett, 5,9 százalék elkezdte szervezni a kezdő csapatot vagy alkalmazottakat keresett, 20,1 százalék az üzleti terven dolgozott, 23,5 százalék finanszírozási lehetőséget, 10,9 százalék pedig üzleti tanácsadót keresett és 15,2 százaléka részt vett valamilyen, a vállalkozáshoz kapcsolódó szakmai képzésen. Adatainkból az is kiderül, hogy a potenciális vállalkozók többsége – 86,5 százaléka – az alapjaitól szeretné felépíteni vállalkozását, 4,3 százaléka átvenné a család által működtetett vállalkozást, 4,3 százalék csatlakozna egy franchise rendszerhez, további 3,2 százalék pedig megvásárolna egy üzletet. A válaszadók körülbelül kétharmada válaszolta azt, hogy egyedül szeretné elindítani a vállalkozását (62 százalék), és körülbelül egyharmada azt, hogy másokkal közösen (37 százalék). A kérdőív nem tartalmazott kérdést arra vonatkozóan, hogy mivel indokolják azon döntésüket, hogy egyedül vagy inkább másokkal közösen szeretnék elindítani vállalkozásukat. Az általánosított bizalomra vonatkozó kérdésünk ebből a szempontból viszont tanulságos eredményekkel szolgál: azok, akik szerint jobb ha óvatosabbak vagyunk más személyekkel szemben, azok inkább egyedül fognának a vállalkozás-alapításhoz.

77


10. ábra

Mit tett annak érdekében, hogy vállalkozóvá, önfoglalkoztatóvá váljon? (%)

A vállalkozás helyszínének kiválasztásában a legtöbben a saját lakótelepülésüket részesítenék előnyben (53,1 százalék), 23 százalékuk pedig abban a megyében kíván tevékenykedni, ahol a lakóhelye is van. A szolgáltatás vagy a termék forgalmazási helyszíne szempontjából a válaszok a következőképpen oszlanak meg: a legtöbben (43,2 százalék) a lakóhelyükön szeretnék forgalmazni a termékeiket, 32,6 százalék abban a megyében, ahol élnek, és 27,5 százalék az országban és csupán 10,1 százalék külföldön. A vállalkozás elindításához szükséges pénzügyi források tekintetében az alanyok csupán 0,3 százaléka válaszolta azt, hogy nincs szüksége finanszírozásra. Körülbelül harmada a válaszadóknak a személyes megtakarítását használná fel, és körülbelül negyedük (25,1 százalék) banki vagy egyéb pénzintézet finanszírozását venné igénybe. (11. ábra) 11. ábra

Az alábbiak közül melyik az a pénzügyi forrás, amelyet a leginkább igénybe tudna venni ahhoz, hogy elindítsa vállalkozását? (%)

78


A vállalkozói hajlandóság vizsgálata szempontjából igen lényeges, hogy a lakosság a vállalkozásalapítást mennyire tekinti kockázatosnak. A válaszadók nagy többsége (76,8 százalék) gondolja úgy, hogy egy vállalkozás indítása nagyon vagy meglehetősen kockázatos lenne, 22 százalék úgy gondolja, hogy nem lenne kockázatos, 1,3 százalék pedig nem tudja még felmérni az ezzel járó kockázatokat. (10. táblázat) A kockázat mértékét szignifikánsan alacsonyabbnak ítélik azok, akik az elmúlt 12 hónapban tettek lépéseket a vállalkozásindítás érdekében. 10. táblázat

Mit gondol, mennyire lenne kockázatos Önnek vállalkozást indítani? Nagyon kockázatos lenne

24,5

Meglehetősen kockázatos lenne

52,3

Kevésbé lenne kockázatos

18,6

Egyáltalán nem lenne kockázatos

3,4

Nem tudja

1,3

Nagyon kockázatos lenne

24,5

Azok körében, akik fontolgatják a vállalkozásalapítást, az ezzel kapcsolatos kockázat-percepció úgy tűnik társadalmilag kevéssé differenciált. Nagyobb kockázatot látnak a vállalkozásalapításban azok, akik kisvárosban élnek és az is érzékelhető, hogy az iskolázottsági szint növekedésével párhuzamosan a kockázatpercepció is növekszik (a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 81 százaléka gondolja úgy, hogy egy vállalkozás indítása inkább kockázatos, szemben az alacsonyabb iskolai végzettségű személyek 72 százalékával). Nagyobb kockázatot látnak a vállalkozásalapításban továbbá a családos, mezőgazdaságban dolgozó személyek. A kockázat-percepciót illetően nemek, nemzetiség, korcsoport, fejlesztési régiók szerint nincsenek szignifikáns különbségek.

EVK • 2011

A vállalkozásindítás kockázataira és az ezzel kapcsolatos akadályokra a fókuszcsoportos vizsgálat keretében is rákérdeztünk. Az interjúalanyaink a fő akadálynak a pénz-és tőkehiányt említették a leggyakrabban, „a vállalkozáshoz pénz, sok pénz kell” érvelés alapján. Az ismeretlen kockázatok, a túlzott bürokrácia, a kiismerhetetlen törvénykezés, az információhiány, a korrupció, a kisvárosi (szegényes) körülmények, a gyenge reális vásárlóerő, a szegénység, a rosszul képzett munkaerő, az általában érzékelt gazdasági válság képezik a megkérdezettek véleménye szerint a vállalkozás-indítás legfontosabb akadályait. Fontos megjegyezni, hogy az eredeti ötlet vagy a piacról való információ hiánya, megszerzési nehézsége, költsége csak elvétve fordult elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy érzékelt akadályok alig hozhatók kapcsolatba a potenciális vállalkozók típusaival. A megnevezett és felsorolt akadályok jellegüket tekintve kontextuálisak, a környezet objektív felté teleit képezik – ezekre, mint nehezen áthidalható akadályokra tekint a válaszadók többsége. Személyes akadályok nem bukkantak fel. A fókuszcsoportos vizsgálat során az is kiderült, hogy – a vállalkozás-alapítás akadályaival szemben – sokkal kevésbé kiforrottak azok az elképzelések, amelyek a vállalkozásfejlesztés lehetőségeire vonatkoznak. Amikor arra kérdeztünk rá, hogy milyen lehetőségeket látnak a régióban a vállalkozások fejlődésére, milyen komparatív előnyei, illetve hátrányai vannak az adott régiónak a vállalkozásfejlesztés szempontjából, az alanyok meglehetősen tanácstalanok voltak. Úgy tűnik, hogy ez egy kevésbé reflektált kérdéskör, így a válaszokban olyan általánosabb elemek merültek fel, mint a turizmus – minden helyszínen, a közéletet mélyen átható diskurzus nyomán – a tradíció és az egészséges klíma, az erdők, a faipar, az erdei gyümölcsök (Kézdivásárhely, Csíkszereda), a gyógykezelés és termálvíz jelentette előnyök (Margitta), a multikulturális hagyomány nyomai (Zsombolya), a nagyvároshoz való relatív közelség (Dés), az ipari múlt (Zsombolya, Lupény), mezőgazdaság, mint ágazat (minden helyszínen). Az említett lehetőségek, vagy előnyök azonban kizárólag általános, közösségi-társadalmi szinten konfigurálódtak, azok nem képeztek egyéni szinten gazdaságilag kiaknázható, vállalkozás által értékesíthető értéket – a megkérdezettek felfogásában.

79


2.2.5. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik már nem vállalkoznak? Vizsgálatunk egy figyelemre méltó szegmensét képezik azok, akik korábban vállalkoztak, időközben azonban megszűnt a vállalkozásuk és le is mondtak ebbéli szándékaikról. Ezeknek az aránya azonban csupán 4 százalék, ami az egyszerű leíráson túl elmélyültebb statisztikai elemzésre nem teremt lehetőséget. (Az ös�szesen 2401 alanyból 95 személy volt korábban vállalkozó. Ezek közül 3 személy még 1990 előtt abbahagyta a vállalkozást, 21-en 2000 előtt, és 24-en 2007 előtt, 32-en pedig 2007 után.) A korábban vállalkozók nagy többsége 40 év fölötti, iskolázottság szerint 68,5 százalékuk középszintű vagy szakiskolai végzettséggel, 27,2 százalékuk pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A településtípusok szerint a volt vállalkozók többsége az 50000 fölötti vagy a 30000 alatti városokból származik. Ezeket a személyeket is megkérdeztük arról, hogy milyen akadályokat látnak egy vállalkozás indításában. A legtöbben (45 személy) a vállalkozáshoz szükséges támogatás vagy tőke hiányát említették, 32-en a jelenlegi gazdasági helyzetet, 28-an az életkorukat, 26 az eladósodástól való félelmet, 23-an a szabályozások komplexitását és 20-an a múltbeli kellemetlen tapasztalatot. Hogyha mégis indítanának vállalkozást, akkor motivációként a legtöbb említést (38) egy magasabb jövedelem kapta, ezt követte a támogatáshoz való könnyebb hozzáférés.

2.2.6. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik nem akarnak vállalkozni? A következő alfejezetben bemutatjuk, hogy milyen érveket sorolnak fel a vállalkozás-indítás ellen azok a személyek, akik nem fontolgatják a vállalkozásalapítást. Az alanyok legtöbb három akadályt választhattak ki egy előre meghatározott lista alapján, anélkül, hogy ezt a listát fontossági sorrendbe állítsák. Akik nem gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak, a legtöbbször az üzleti ötlet hiányát említették (26,6 százalék), majd a támogatáshoz való nehézkes hozzáférést (25,2 százalék), az életkort (24,1 százalék) és a jelenlegi gazdasági helyzetet (21,3 százalék). A százalékok az összes említést jelölik. 12. ábra

A vállalkozás-indítás akadályai (%)

A legtöbb említést kapott üzleti ötlet hiányát az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők (37,2 százalék), a Nyugati fejlesztési régióban élők (33,5 százalék), a primer szektorban dolgozók (30,7 százalék), az alacsony jövedelmű vagy jövedelemmel nem rendelkező személyek (55,3 százalék) jelölték be.

80


11. táblázat

Az üzleti ötlet hiánya, az iskolázottság függvényében Igen

Nem

Iskolázatlan, elemi, általános iskola

37,2

62,8

Középfokú végzettség (szakiskola, líceum, posztliceális)

26,1

73,9

Felsőfokú végzettség (egyetem, egyetem utáni képzés)

17,4

82,6

Ezzel szemben, a vállalkozásindításhoz szükséges támogatás vagy tőke hiányát leginkább a jelenlegi munkahelyük szempontjából stabilaknak tekinthetők (munkaszerződéssel, meghatározatlan időtartamra és teljes munkaidőben alkalmazott személyek) említették. Szintén nagyobb arányban említették ezt az akadályt a felsőfokú (27 százalék) vagy középfokú, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők (26,5 százalék), valamint a szekunder illetve a tercier szektorban dolgozók. Ugyanakkor ezen személyeknek közel harmada a Központi (31,9 százalék) valamint az Észak-Nyugati (26,6 százalék) fejlesztési régióból származik. A jelenlegi gazdasági helyzetet akadályként említők közül a legtöbben Bihar megyéből (40,8 százalék) és Hunyad megyéből (31,9 százalék) származnak. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők inkább említették akadályként a jelenlegi gazdasági helyzetet, mint az alacsony iskolázottsággal rendelkezők (21,4 százalék szemben a 16,2 százalékkal). Míg a szükséges támogatáshoz vagy tőkéhez való hozzáférést leginkább a Központi fejlesztési régióban említették, addig itt a jelenlegi gazdasági helyzetet csupán 18,8 százaléka említette (szemben a Nyugati és Észak-Nyugati régió 22,8 százalékával) Az életkort összesen 728 esetben említették mint akadályt egy vállalkozás indításában, de ezek nagy többsége – 79,8 százaléka – 50 év fölötti személy, és csupán 6 százaléka 24 éven aluli. Az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkezők (legtöbb befejezett általános iskolával) értelemszerűen az életkort jelölték meg mint akadályt (pl. 42,9 százaléka az általános iskolával rendelkezőknek szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 9,6 százalékával). A 13. ábra az említett akadályok régiók szerinti eloszlását mutatja. Láthatjuk, hogy a Nyugati régióban élők a legtöbbször a következő akadályokat említették: az üzleti ötlet hiánya (33,5 százalék), életkor (26,3 százalék) és a jelenlegi gazdasági helyzet (22,8 százalék). A Központi fejlesztési régióban említett akadályok részben eltérnek és diverzifikálódnak is egyben a Nyugati régióhoz képest: a legtöbben a szükséges támogatáshoz való hozzáférést említették (31,9 százalék). Ezt követi az életkorra való hivatkozás (25,89 százalék) valamint 23,3 százalékkal az üzleti ötletek hiánya. Az említések gyakoriságának sorrendje az Észak-Nyugati fejlesztési régióban a következőképpen alakult: ebben az esetben is a legtöbb említést 26,6 százalékban a támogatáshoz illetve tőkéhez való hozzáférés hiánya kapta. Ezt követi az üzleti ötletek hiányára való hivatkozás (23,7 százalék), valamint a jelenlegi gazdasági helyzet (22,8 százalék). 13. ábra

EVK • 2011

A vállalkozásindítás akadályai, régiók szerint (%)

81


A 12. táblázatban röviden összefoglaltuk a négy leggyakrabban említett akadályt és a válaszadók szocio-demográfiai jellemzői szerinti eloszlását. Itt látható, hogy az üzleti ötlet hiányát a leggyakrabban a román nemzetiségű, nem megyeszékhelyen vagy megyei rangú városban, a Nyugati fejlesztési régióban élők, idősebbek, alacsony iskolázottságúak, a primer szektorban dolgozók, valamint a jövedelem nélküliek és az alacsony jövedelemkategóriába tartozók említették. A szükséges támogatáshoz illetve tőkéhez való hozzáférést valamint a jelenlegi gazdasági helyzetet leginkább a megyei rangú városban, a Központi és Észak-Nyugati fejlesztési régió ban élők, a fiatalok és az 55 évnél fiatalabb személyek, közép- valamint felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a szekunder- és tercier szektorban dolgozók, illetve a magasabb jövedelemmel rendelkezők választották. 12. táblázat

A vállalkozásindítás akadályai a szocio-demográfiai jellemzők tükrében (%) Nincs ötlete a vállalA vállalkozáshoz kozás indításához/ szükséges támogatás/ Nincs üzleti ötlete tőke hiánya

A jelenlegi gazdasági helyzet

Életkor

NEM Férfi

26,7

26,3

20,1

22,1

Nő

26,5

24,3

22,1

25,7

Román

27,5

25,8

21,6

22,7

Magyar

20,8

23,8

20,2

32,1

NEMZETISÉG/ETNIKAI HOVATARTOZÁS

TELEPÜLÉS TÍPUSA Megyeszékhely

24,3

22,7

19,0

18,3

Megyei jogú város

22,9

29,2

24,8

26,7

Más város

31,2

23,2

19,6

25,1

Központi

23,3

31,9

18,8

25,8

Nyugati

33,5

15,6

22,8

26,3

Észak-Nyugati

23,7

26,6

22,8

19,7

FEJLESZTÉSI RÉGIÓK

KORCSOPORTOK 18–34

26,1

27,5

22,2

5,8

35–54

25,9

27,0

24,0

14,5

55 és felette

28,0

20,4

17,1

56,5


37,2

18,6

16,2

42,9

Középfokú végzettség

26,1

26,5

20,5

23,3

Felsőfokú végzettség

17,4

27,5

28,8

9,6


28,5

25,2

20,9

36,1

Középfokú végzettség

23,9

27,8

21,7

12,9

Felsőfokú végzettség

21,8

32,4

31,8

8,9

ISKOLÁZOTTSÁG

AZ APA VÉGZETTSÉGE

GAZDASÁGI SZEKTOR Primér szektor

30,7

16,9

16,9

46,0

Szekundér szektor

27,2

30,0

20,6

29,3

Terciér szektor

22,6

25,4

23,7

19,1

Még nem dolgozott

39,9

29,1

20,6

13,5

SAJÁT JÖVEDELEM Jövedelem nélkül

33,0

30,9

22,7

11,0

Minimálbér alatt

29,3

24,4

19,4

25,3

Átlagjövedelem és minimálbér között

24,8

25,3

22,3

28,0

Átlagjövedelem felett

17,3

22,9

22,9

16,3

MUNKAIDŐ Teljes munkaidő

23,1

30,3

26,8

10,3

Részmunkaidő

19,6

23,2

28,6

14,0

82


2.2.7. A vállalkozásalapítás lehetséges ösztönzői a vállalkozni nem szándékozók körében Azokat az alanyokat, akik nem gondolkodtak el a vállalkozás-alapításon, megkértük arra is, hogy mondják meg: ha mégis létezne valami ami miatt vállalkozást indítanának, akkor az mi lenne? A kérdőív tartalmazott egy előre kódolt listát a lehetséges motiváló tényezőkkel, de a kérdezőbiztosok ezt nem olvashatták fel az alanynak, hanem a szabad válaszokat kellett helyben kódolják a megadott válaszlehetőségek szerint. A kérdésre így összesen 2035 érvényes választ kaptunk, amelynek 39,2 százaléka egy, a jelenleginél magasabb jövedelmet jelölt be, 24,9 százalék nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem, és 14,1 százalék pedig a szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférést jelölte meg. 13. táblázat

Mi az, ami arra tudná Önt motiválni, hogy vállalkozást indítson vagy önállóként dolgozzon? (%) Jelenlegi keresetéhez képest többet szeretne keresni

39,2

Szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés

14,1

Saját maga főnöke akar lenni

10,5

Egy ötlet vagy innováció kivitelezésének a vágya

4,3

Haszontalanná válás abban, amit csinál

2,0

Egyéb

5,1

Nem tudja

24,9

Iskolázottsági szint szerint: az alacsony iskolázottsággal rendelkezők 30,3 százalékát a jelenleginél magasabb jövedelem tudná motiválni arra, hogy mégis elindítson egy vállalkozást, de ugyanakkor ezen személyeknek 43,1 százaléka nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem. A közép- illetve felsőfokú tanulmányokkal rendelkezők esetében azonban egy, a jelenleginél magasabb jövedelem összekapcsolódik valamelyest a szükséges tőkéhez való hozzáféréssel. (39 százalék nagyobb jövedelemre vágyik, 23 százalék nem tudna megemlíteni egy motiváló tényezőt sem.) A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében ez az arány megnő 49,7 százalékra, és azoknak az aránya, akik nem tudnak egy motiváló tényezőt sem megemlíteni, lecsökken 9,8 százalékra. Munkaerő-piaci helyzet: mind az alkalmazottak, mind az inaktívak esetében a leggyakrabban említett motiváló tényező a nagyobb jövedelem lehetne. Másrészről azonban az inaktívak esetében 38,8 százalék nem tudott megnevezni egyetlen konkrét motiváló tényezőt sem (ugyanakkor nagyjából ez volt az a kategória is, amelyik arra a kérdésre, hogy ha választhatnának akkor inkább alkalmazottként vagy inkább vállalkozóként dolgozna, azt válaszolta, hogy inkább alkalmazottként.) Gazdasági szektor: gazdasági szektoronként vizsgálva a kérdést, azt láthatjuk, hogy a szekundér szektorban dolgozók 40,3 százaléka valamint a terciér szektorban dolgozók 44,2 százaléka válaszolta azt, hogy a nagyobb jövedelem motiválná őket egy vállalkozás indításában. A primér szektorban dolgozók ezt a tényezőt csupán 24,6 százalékban említették. A többségük – 45,8 százalék – nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem, szemben a tercier szektorban dolgozók 18 százalékával. 14. táblázat

EVK • 2011

A motiváció említése, gazdasági szektoronként (%)

Szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés Egy ötlet vagy innováció kivitelezésének a vágya Haszontalanná válás abban, amit csinál Jelenlegi keresetéhez képest többet szeretne keresni Saját maga főnöke akar lenni Egyéb Nem tudja

Primer szektor

Szekunder szektor

Tercier szektor

Még nem dolgozott

9,3 1,7 3,4 24,6 10,2 5,1 45,8

12,2 3,0 1,5 40,3 8,8 7,3 26,8

14,6 5,2 2,5 44,2 10,7 4,8 18,0

13,5 5,9 2,2 42,7 15,7 1,1 18,9

83


Etnikum: A román nemzetiségűek 43,2 százalékát motiválná a nagyobb jövedelem abban, hogy vállalkozást elindítsanak, szemben a magyarok 22 százalékával. Ugyanakkor, a magyarok kissé magasabb százaléka – 24,2 százalék - említette a szükséges támogatáshoz, illetve tőkéhez való hozzáférést, a román nemzetiségűek 12,3 százalékához képest. Ezzel szemben, a magyar nemzetiségű válaszadók 33,5 százaléka nem tudott megnevezni egyetlen motiváló tényezőt sem. 14. ábra

Mi az (ha egyáltalán van ilyen), ami arra motiválná Önt, hogy vállalkozást indítson vagy önállóként dolgozzon? (%)

Fejlesztési régió: a Nyugati fejlesztési régióban élő válaszadóknak csupán 6,0 százaléka említette lehetséges motiváló tényezőként a szükséges tőkéhez való hozzáférést (szemben a Központ régióban élők 18,4 százalékával, valamint az Észak-Nyugati régióban élők 17,9 százalékával). Ezzel szemben a legtöbben – 35,7 százalék – nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem. Jövedelem: A jövedelem nélküliek, valamint az alacsony jövedelemmel rendelkezők többsége motiváló tényezőként a szükséges tőkéhez való könnyebb hozzáférést, valamint a magasabb jövedelemhez való hozzáférést említették. Az átlagjövedelemmel és minimálbérrel, valamint az ennél magasabb jövedelemmel rendelkezők inkább a magasabb jövedelmet jelölték meg, mint lehetséges motiváló tényezőt.

84


3. A vállalkozóvá válás társadalmi feltételei

3.1. A mikroszociális és intézményi környezet hatása a vállalkozóvá válásra A vállalkozóvá válást befolyásolja az egyén mikroszociális környezete mint követhető, lemásolható vállalkozói modelleknek jelenléte vagy hiánya, valamint a vállalkozás működtetésében erőforrásként hasznosítható kapcsolatok minősége és mennyisége. Amennyiben pedig a vállalkozóvá válás egy folyamat, melynek első fázisa a potenciális vállalkozóvá válás, a mikroszociális környezet jellemzői a potenciális vállalkozóvá válást is meghatározhatják. A továbbiakban ennek a kérdésnek az elemzésével foglalkozunk, vagyis azt vizsgáljuk, hogy a mikroszociális környezet jellemzői milyen hatást gyakorolnak a potenciális és tényleges vállalkozóvá válásra. A vállalkozói modellnek a kérdezettek közvetlen társas környezetében való jelenlétére a családi kapcsolatok különböző típusai keretében kérdeztünk rá, és két kivétellel szignifikáns kapcsolatot találtunk a vállalkozói modell jelenléte és a vállalkozói státus között. Amennyiben a kérdezett házastársa/élettársa, testvére vagy közeli barátja vállalkozó, a kérdezett nagy valószínűséggel potenciális vállalkozó, vagy még nagyobb valószínűséggel maga is vállalkozó. (15. ábra) Ezek az összefüggések a vállalkozóvá válásnak azt a modelljét igazolják vissza, amely szerint a vállalkozóvá válás egy lineáris folyamat eredménye, amelynek köztes fázisában az egyén potenciális vállalkozó, majd vállalkozóvá válik/válhat – a vállalkozóvá válásban pedig segítő tényező a vállalkozói minta jelenléte a felsorolt három kapcsolattípusban. A fenti kapcsolatoktól eltérően a vállalkozói mintának a szomszédok és rokonok közötti jelenléte inkább a potenciális vállalkozóvá válást segíti, mint a vállalkozóit. Más szóval, ha ezekben a kapcsolatokban található vállalkozó, az egyének potenciális vállalkozóvá válnak – maguk is fontolgatni kezdik egy vállalkozás elindítását – de úgy tűnik, hogy a vállalkozói modellnek e kevésbé szoros társadalmi kapcsolatokban való jelenléte nem elegendő a vállalkozóvá váláshoz, ez inkább csak akkor következik be, ha a már említett közeli kapcsolatokban is találhatók vállalkozók. 15. ábra

EVK • 2011

Volt-e az ön családjában, rokonságában, barátai vagy közeli rokonai között vállalkozó? (%)

A kérdezettek nagyszülei és gyerekei között vállalkozók oly kis számban fordulnak elő, hogy ezek hatása a vállalkozóvá válásra nem elemezhető. Az esetszámok egyébként a többi kapcsolat esetében is óvatosságra intenek, hisz különösen a vállalkozók kategóriájában viszonylag kevés esetünk van. A vállalkozókat vizsgáló kutatásunknak köszönhetően azonban leellenőrizhető, hogy a vállalkozói modell előfordulási gyakorisága az egyes kapcsolattípusokban mennyire megbízható a lakossági kutatás esetében. A 16. ábrán

85


az látható, hogy lakossági vizsgálatba bekerülő vállalkozók körében talált eredmények mennyire térnek el a vállalkozói vizsgálatban kapott eredményektől.10 Mint látható, a két adatsor megnyugtatóan közel áll egymáshoz, ami azt jelzi, hogy a kis esetszám ellenére is megbízhatóak a lakossági vizsgálatban a vállalkozókra kapott adatok. A vállalkozói vizsgálatban viszont nem kérdeztünk a vállalkozóvá válás korábbi fázisaiban található személyeket, potenciális vállalkozókat és nem vállalkozókat, így a mikro-szociális környezet vállalkozóvá válásra gyakorolt hatásának az elemzését csak a lakossági vizsgálat alapján tudjuk elvégezni. 16. ábra

Volt-e az ön családjában, rokonságában, barátai vagy közeli rokonai között vállalkozó? (százalék, vállalkozók csoportja)

A vállalkozói modellnek a fentiekben vázolt hatását a vállalkozóvá válásra kontingencia-táblák alapján fogalmaztuk meg. Ehhez mérten egy regressziós modell az összefüggések erősségét is megragadja. Hogy a vállalkozói modell jelenlétének a vállalkozóvá válás különböző szakaszaira gyakorolt esetleges eltérő hatását le tudjuk ellenőrizni, külön is vizsgáljuk annak hatását a potenciális vállalkozóvá válásra, illetve a vállalkozóvá válásra. (15. táblázat) 15. táblázat

A vállalkozói modell társadalmi kapcsolatokban való jelenlétének hatása a potenciális és tényleges vállalkozóvá válásra (regressziós béta együtthatók) Kapcsolat Házastárs Szülő Gyerek Testvér Közeli barát Rokon

Potenciális vállalkozói státusz

Vállalkozói státusz

0,054 0,095 -0,047 X 0,099 0,061

0,130 0,074 X 0,081 0,132 X

Jelmagyarázat: X – a kapcsolattípus hatása nem szignifikáns

Az eredmény hasonló ahhoz, amit korábban a kontingencia-táblák alapján is megfogalmaztunk: a potenciális vállalkozóvá válásban meghatározó a vállalkozói modellnek a szülők, közeli barátok és rokonok körében való jelenléte. A vállalkozóvá váláshoz azonban a barátok kivételével elsősorban nem ezekben a kapcsolatokban kell jelen legyen a vállalkozói modell, hanem az ezeknél erősebb házastársi és testvéri kapcsolatokban. 10

A vállalkozói vizsgálat bemutatását lásd a bevezetőben. Az kérdéssor mindkét vizsgálatban azonos volt.

86


Egy következ kérdésben megvizsgáltuk a személyes kapcsolatháló összetételét/heterogenitását, pontosabban különböző, a vállalkozóvá válás szempontjából hasznosnak ítélt társadalmi kapcsolatok meglétét és ezek hatását a vállalkozóvá válásra. E kapcsolatok két körére kérdeztünk rá, az egyik inkább gazdasági, a másik politikai-közigazgatási jellegű. Az adatokból jól látszik, hogy a gazdasági kapcsolatok gyakoribbak, mint a politikai-közigazgatási jellegűek és a vállalkozóknak tendenciaszerűen több kapcsolatuk van, mint a potenciális vállalkozóknak, utóbbiaknak pedig több, mint a potenciálisan nem vállalkozóknak. 17. ábra

Vannak-e önnek a következő foglalkozású ismerősei? (%)

Hasonlóképpen vizsgáltuk a vállalkozóvá válás és a vállalkozások működése szempontjából releváns intézményi környezettel meglévő kapcsolatokat, azaz a kérdezettek intézményi kapcsolathálóját. Ezekkel a kapcsolatokkal már kevésbé rendelkeznek a megkérdezettek, mint az előző, személyes kapcsolatokkal, különösen gazdasági intézményekkel. Ez esetben is azt a tendenciaszerű összefüggést kaptuk, hogy a vállalkozók lényegesen több intézményi kapcsolattal rendelkeznek mint a potenciális vállalkozók, ezek pedig többel mint a potenciálisan nem vállalkozók. (18. ábra) 18. ábra

EVK • 2011

Van-e önnek kapcsolata a következő típusú intézményekkel? (%)

87


A vállalkozói modell személyes kapcsolathálóban való jelenléte, a személyes kapcsolatháló heterogenitása valamint az intézményi kapcsolatháló vállalkozóvá válásra gyakorolt együttes hatásának vizsgálatához először adatredukciós eljáráshoz folyamodtunk, melynek eredményeként ezeket néhány faktorba vontuk össze, majd regressziós modell segítségével vizsgáltuk e faktorok hatását a vállalkozóvá válásra. A vállalkozói modell személyes kapcsolatokban való előfordulását mérő kérdéseket két faktorba vontuk össze, egy nukleáris családon belüli kapcsolatokat tartalmazó, és egy annál távolabbi kapcsolatokat tartalmazó faktorba. A kapcsolatháló heterogenitását mérő kérdéseket szintén két faktorba vontuk össze, egy gazdasági kapcsolatokat tömörítő faktorba és egy politikai-közigazgatási kapcsolatokat tömörítő faktorba. Az intézményi környezettel való kapcsolatok egyetlen faktort képeztek. (16. táblázat) 16. táblázat

A vállalkozás mikroszociális környezete – az adatredukciós eljárás összegzése Kérdés-csoport

Faktorok Nukleáris család kapcsolatai

Házastárs Szülő Testvér

Tágabb személyes környezet kapcsolatai

Barát Szomszéd Rokon

Gazdasági kapcsolatok faktora

Kisvállalkozó / menedzser kisvállatnál Önfoglalkoztató, családi vállalkozó Könyvelő Nagyvállalkozó / Menedzser

Politikai-közigazgatási kapcsolatok faktora

Politikus helyi pártszervezetben Politikus megyei vagy országos szervezetben Helyi vagy megyei önkormányzatnál hivatalnok Helyi vagy megyei tanácsban tanácsos Felügyelő hivatalnok

Intézményi kapcsolatok faktora

Üzleti tanácsadó cég Szövetkezetek Vállalkozói szövetség, inkubátor Vállalkozás-klaszter Helyi vagy megyei önkormányzat Helyi vagy megyei párt szervezete

Vállalkozói modell jelenléte a személyes kapcsolatokban

Kapcsolatrendszer heterogenitása

Intézményi kapcsolat-rendszer

Faktorba bevont változók

E faktorok hatását a vállalkozóvá válásra ez esetben is regressziós modellekkel teszteltük. (17. táblázat) Ennek során külön néztük meg, hogy milyen tényezők (azaz faktorok) befolyásolják a potenciális vállalkozóvá válást, és melyek a vállalkozóvá válást. A kapott eredmény hasonló ahhoz, amit a vállalkozói minta személyes kapcsolatokban való jelenléte kapcsán már megállapítottunk. A potenciális vállalkozóvá válást az összes fentiekben tárgyalt tényező segíti, azaz annál inkább hajlamos valaki egy vállalkozás létrehozásán elgondolkozni, minél több politikai-közigazgatási és gazdasági kapcsolata van, minél több környezetében levő intézménnyel kapcsolatban van, és ha van a tágabb személyes kapcsolathálójában követhető vállalkozói minta. A legszűkebb, családi körben található minta is hozzájárulhat a vállalkozás-létrehozás mérlegeléséhez, akik azonban e közeli kapcsolataikban találkozhatnak a vállalkozással, azok már inkább a vállalkozók körébe tartoznak. A vállalkozóvá váláshoz viszont úgy tűnik, hogy a távolabbi kapcsolatok által elérhető vállalkozói mintára nincs szükség – tehát, ha csak e távolabbi kapcsolatokban találkozik valaki a vállalkozás mibenlétével, az inkább csak a potenciális vállalkozóvá váláshoz elég, és nem a tényleges vállalkozóvá váláshoz, utóbbihoz a vállalkozói modell a nukleáris családon belül kell jelen legyen. E regressziós modell azt is jelzi, hogy mind a potenciális, mind a tényleges vállalkozóvá válásra a vállalkozói minta közelségénél jelentősebb hatást gyakorolnak a vállalkozás szempontjából releváns, azaz a gazdasági és politikai-közigazgatási élet szereplőivel kialakított személyes kapcsolatok. A vállalkozóvá válás szándékának a megfogalmazódását mind a gazdasági, mind a politikai-közigazgatási kapcsolatok erősítik, és a két kapcsolatfajta közül a gazdaságiak hatása erősebb (a regressziós modellben a Beta-érték

88


nagyobb). De e személyes kapcsolatok esetén is, ismét csak a politikai-közigazgatási kapcsolatok hatása csupán a vállalkozói szándék megfogalmazódására elég, a tényleges vállalkozóvá válást már nem magyarázza. (17. táblázat) Ezek az eredmények tehát azt jelzik, hogy a potenciális vállalkozói státusból az átmenet a vállalkozóiba kevésbé zökkenőmentes, mint azt a vállalkozóvá válás lineáris modellje sugallná. Ennek az oka pedig az, hogy a vállalkozási szándék megfogalmazódásához szükséges és rendelkezésre álló tényezők egy része (politikai-gazdasági kapcsolatok, tágabb személyes kapcsolatok) már nem segít tovább a vállalkozóvá válásban, nem elég e lépés megtételéhez. Ehhez olyan feltételek szükségesek, amelyek a szándék megfogalmazódásához kevésbé fontosak (vállalkozói modell a nukleáris családban), és amelyek így a tényleges vállalkozóvá váláshoz ritkábban állnak rendelkezésre. 17. táblázat

Kapcsolat-profilok a potenciális vállalkozók és a vállalkozók körében (regressziós béta együtthatók)

Intézményi kapcsolatok faktora Politikai-közigazgatási kapcsolatok faktora Gazdasági kapcsolatok faktora Tágabb személyes kapcsolatok faktora Nukleáris család kapcsolatainak faktora

Potenciális vállalkozói státusz

Vállalkozói státusz

0,082 0,074 0,153 0,072 0,050

0,109 X 0,147 X 0,117

Jelmagyarázat: X – a kapcsolattípus hatása nem szignifikáns

3.2. Kulturális környezet. Vállalkozással és vállalkozókkal szembeni attitűdök A vállalkozások számára kedvező kulturális környezet elsősorban a vállalkozói attitűdök iránti pozitív beállítódásokat jelent, másrészt olyan általános érték és normarendszer meglétét, amely egybevág a vállalkozói szféra norma és értékrendszerével. Ennek értelmében kutatásunk során két szempontból közelítettük meg a kulturális környezet kérdéskörét: egyrészt olyan attitűd és értékrendszerekre kérdeztünk rá amelyek kedvezőek lehetnek egy vállalkozás indítása esetén (pl. pénzkezelési szokások, bizalom) másrészt a vállalkozásokkal és vállalkozókkal szembeni vélekedésekre. A a 2009-es európai értékrendszer-vizsgálat (European Value Survey 2009) eredményei szerint, Románia lakossága olyan értékeket támogat, amelyek kedvezőek egy életképes vállalkozás megalapozásában: tisztességesés kitartó munka, szorgalom, lelkiismeretesség, szabályok betartása illetve tisztességes viselkedés. Ezzel párhuzamosan azonban olyan értékeket is fontosnak tartanak, amelyek megnehezíthetik a vállalkozóvá válást: a kockázatok kerülése, rövid távú tervezés illetve magas biztonságigény. Ugyanezen kutatás eredményei szerint nemzetközi összehasonlításban Románia az európai társadalmak bizalmi index listájának egyik utolsó helyezettje (Szerbia, Portugália, Ciprus, Lettország és Moldva mellett), a másokkal szembeni bizalmatlanság értéke szinte eléri a 80 százalékot.

EVK • 2011

3.2.1. Általános bizalom Egy általános jellegű bizalmatlanság jellemzi az általunk vizsgált populációt is, ahol csupán minden tízedik válaszadó gondolja úgy, hogy általában meg lehet bízni az emberekben, 80 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy jobb, ha óvatosak vagyunk a másokkal való viszonyunkban. Az inkább bizalmatlanok aránya annyira magas, azaz a bizalmatlanság annyira általános jelenség, hogy nem volt egyetlen statisztikailag szignifikáns összefüggés sem kimutatható, egyetlen társadalmi kategóriát sem jellemez az átlagosnál magasabb vagy alacsonyabb másokkal szembeni bizalom. Röviden: a három fejlesztési régió kisvárosainak felnőtt népességéről elmondható, hogy életkortól, iskolázottságtól, foglalkozástól függetlenül bizalmatlan másokkal szemben.

89


19. ábra

Általában meg lehet bízni az emberekben, vagy jobb hogyha óvatosak vagyunk? (%)

A társadalmi bizalom hiányának kérdése rendkívül fontos, hiszen a társadalom alapját képező együttműködést nehezíti meg, amely nélkül a társadalom rendszere működésképtelenné válik. A társadalmi bizalom, tisztelet és felelősség mértéke meghatározza az adott társadalomban a gazdaság működését illetve a demokrácia hatékonyságát.

3.2.2. Pénzkezelési szokások Az általunk vizsgált értékrendszer másik dimenziója a lakosság pénzkezelési szokásai és azzal kapcsolatos vélekedése. Általánosságban elmondható, hogy a vizsgált népesség pénzkezelési szokásait leginkább a megfontoltság és szerénység jellemzi. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek több mint fele (53,9 százaléka) úgy gondolja, hogy az ember mindig tegyen félre, amikor csak lehet, szemben a csupán 10 százalékkal, akik úgy gondolják, hogy nincs értelme takarékoskodni, az ember amíg teheti, éljen jól, a lakosság több mint 70 százalékának nincsenek megtakarításai. A megtakarítással rendelkező háztartások egyharmadánál (32,9 százalék) a megtakarítás összege nem haladja meg az átlagos évi nettó jövedelmet. A pénzkezelési szokások tekintetében szignifikáns különbségek vannak férfiak és nők, illetve munkaerő-piaci státusz függvényében. A nők az átlagosnál nagyobb arányban (55,8 százalékban) gondolják úgy, hogy takarékoskodni kell, míg a férfiak magasabb arányban (12,3 százalékban) gondolják azt, hogy nincs értelme takarékoskodni. A munkaerő-piaci státusz függvényében szintén szignifikáns összefüggést találtunk: az alkalmazottak az átlagosnál alacsonyabb arányban (52,6 százalékban) gondolják úgy, hogy takarékoskodni kell, míg az inaktívak jelentősen magasabb arányban (11,2 százalékban) gondolják azt, hogy nincs értelme takarékoskodni.

3.2.3. A vállalkozói siker feltételei A vállalkozókkal szembeni attitűdöket vizsgálva a többség úgy véli, hogy a vállalkozók elsősorban egyéni tulajdonságaik, erőforrásokhoz való hozzáférésük és kapcsolataik révén váltak sikeressé. Egyéni tulajdonságok esetében főként az intelligencia (33,8 százalék), becsületesség, őszinteség, erkölcsösség (32,2 százalék) illetve vezetői képesség (21,7 százalék) jelentőségét emelték ki. Ahhoz, hogy az egyéni tulajdonságok

90


sikerhez vezessenek, két fontos tényezőnek kell még jelen lennie: pénz, erőforrásokhoz való hozzáférés (31,2 százalék), illetve kapcsolat hatalmi pozícióban levőkkel (18,7 százalék). Olyan tényezők, amelyek elsősorban a társadalmi környezet erőforrásaira vonatkoznak, mint például a közösség támogatása (4,1 százalék) vagy a család támogatása (14,8), alacsony arányban kerültek említésre. 20. ábra

Mi az, ami a vállalkozókat segíti abban, hogy sikeresek legyenek? (%)

A vállalkozói siker feltételeire a fókuszcsoportos interjúk során is rákérdeztünk. Ezzel kapcsolatban a válaszadók igen változatos válaszokat adtak, jeléül annak, hogy ebben a tekintetben meglehetősen kiforrott elképzelésekkel rendelkeznek. Az ismételten előforduló pénz és tőke mellett említették még a bátorságot, a kapcsolatok fontosságát (kiemelten a politikai szférával és hatóságokkal, az ügyintézés érdekében), az áruk és szolgáltatások minőségét, a megfelelő ötletet, önbizalmat, komolyságot, a munka szeretetét valamint a szaktudást, kitartást, jó kommunikációs készséget, megértést és a kellő tudású munkatársakat. Ha mindezeket szintetizáljuk, akkor a következő sikerfeltétel-térkép bomlik ki. A vállalkozói sikerhez kellenek a társadalmi kapcsolatok, a kezdeményező proaktív személyes tulajdonságok, hivatás, hozzáértés, illetve kezdőtőke és gondosan kiválasztott munkatársak. Ezek közül a tényezők közül kettő dominánsan megjelenik: a pénz-tőke és a társadalmi kapcsolatok a hatóságokkal – interjúalanyaink ezeket tartották a legfontosabbaknak.

EVK • 2011

3.2.4. A vállalkozók társadalmi megítélése Annak érdekében, hogy minél részletesebb képet kapjunk a lakosság vállalkozókkal szembeni attitűdjeiről, a kérdőíves kutatás során a válaszadóinknak egy sor további, a vállalkozókkal kapcsolatos tulajdonságot kellett értékelniük. (21. ábra) Az adatokból az derül ki, hogy a vállalkozókkal kapcsolatosan a negatív percepciók dominálnak. A vállalkozókat elmarasztaló vélemények közül a leggyakrabban a „a vállalkozók ügyeskedők, akik megtalálják a törvény kiskapuit” kijelentéssel értettek egyet (84,2 százalék), de magas az igenlő válaszok aránya az „amennyiben a helyzet úgy kívánja, nem riadnak meg attól sem, hogy másokat becsapjanak” (79,9 százalék), „a vállalkozások kizárólag azért vannak, hogy jövedelmet hozzanak a tulajdonosaiknak” (75,3), a „kizsákmányolják az alkalmazottaikat” (74,4) és a „méltánytalanul sokat keresnek ahhoz képest, hogy mennyit dolgoznak” (69,1) attitűdökkel is. A pozitívak közül a legtöbben a „céltudatos, előrelátó emberek” (80,5 százalék) és a „fenntartják és előre viszik a gazdaságot” (67,4) kijelentésekkel értettek egyet.

91


21. ábra

A vállalkozók … (%)

A fókuszcsoportos interjúk során a vállalkozókkal kapcsolatos véleményekre szintén rákérdeztünk. Az eredmények azt mutatják, hogy bár alanyaink mind potenciális vállalkozók voltak, a vállalkozó képe ös�szességében mégis inkább negatív, mint pozitív. Jellemző azonban, hogy azon csoportok tagjai, akik szándék és terv szerint is egyaránt potenciális vállalkozóknak minősülnek, azok egyfelől árnyaltabb képet fogalmaztak meg, másfelől pedig inkább a pozitív jellemvonásokat emelték ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy interjúalanyaink többsége személyes, egyéni személyiségjegyeket és karaktervonásokat nevezett meg. Más szavakkal a vállalkozók társadalmi funkciója (munkaadók, jövedelmet biztosítanak mások számára, a gazdaság aktív és fontos szereplői, adót fizetnek, értéket generálnak) szinte egyáltalán nem jelent meg a beszélgetések során. Az ezzel kapcsolatos megítélések meglehetősen sokrétűek. Az interjúkban a vállalkozók: bátrak, pimaszok, hazugok, elvtelenek, törekvőek, céltudatosak, ügyesek, okosak, törtetőek, magabiztosak, implikáltak (abban, amit tesznek), lelkiismeretesek, stresszesek, telhetetlenek, jókedvűek, szorgosak, fennhordják az orrukat.

3.3. A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások jelenléte Elemzésünk egyik további célja annak a vizsgálata volt, hogy a vállalkozókra általában jellemző karaktervonások közül melyek és milyen mértékben érvényesek a három fejlesztési régió kisvárosaiban élő lakosságra. Az elemzés kiindulópontját azok a korábbi – főleg a pszichológia oldaláról érkező – megfigyelések jelentik, miszerint az egyének gazdasági cselekvéseit nagymértékben a szereplők személyiségvonásai határozzák meg, eszerint a vállalkozói siker elérésében egyesek talpraesettebbek, mások kevésbé. Kérdőívünkben – a vonatkozó aktuális szakirodalom alapján – kilenc fő karaktervonást különítettünk el, mindegyik jellemzőhöz két kijelentést rendeltünk, melyet az egyetértés függvényében egy 1-től 4-ig terjedő skálán kellett értékelni. Az eredményekből az derül ki, hogy a legnagyobb egyetértés a teljesítmény-motivációkat illetően van („Mindig igyekszem tanulni a kudarcaimból” – 87,4 százalékos egyetértés, „Tökéletességre törekszem mindenben, amit teszek” – 78,1 százalék), nagyobb mértékben jellemző továbbá az önbizalom, lelkesedés („Ha valamibe belefogok, bízom benne, hogy azt véghez is viszem” – 83,4 százalék), a belülről irányítottság („Tetteim eredménye az én teljesítményemtől függ” – 78 százalék), az önállóságra való törekvés („Egyedül akarom meghozni a döntéseket, és úgy cselekedni, ahogy jónak látom” – 75,2 százalék), valamint az énhatékonyság („Bármi történik, általában kezelni tudom a helyzeteket” – 74,4 százalék, „Ha sarokba szorítanak, rendszerint kitalálom, hogy mitévő legyek” – 74,2 százalék).

92


22. ábra

A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások (1) >>> Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel (%)

Ehhez képest átlagon aluli az egyetértés a kreativitás, innovativitás („Kíváncsi ember vagyok és mindig keresek valami felfedezni valót” – 65,2 százalék, „Mindig belefogok valami újba” – 60,4 százalék), a célorientáltság („Megtervezem a napi feladataimat” – 58,2 százalék, „Általában hosszú távú terv alapján cselekszem” – 57,4 százalék) és a kockázatvállalási hajlam dimenzióiban („Úgy gondolom, magasabb jutalomért érdemes nagyobb kockázatokat vállalni” – 56,2 százalék, „Az a legjobb terv, amiben nincs kockázat” – egyet nem értők 34,5 százalék). A kilencedik személyiségjellemzőre, a bizonytalanságtűrésre vonatkozóan nem érvényesül a fentiekre jellemző következetesség: úgy tűnik, hogy a „nehéz” és „stresszes” helyzetek jelentéstartalma különbözik a válaszadók többségénél, emiatt eltérő mértékben azonosulnak az ehhez tartozó kijelentésekkel („Könnyen feltalálom magam nehéz helyzetekben” 73,7 százalékos egyetértés, „Sokkal rosszabbul teljesítek stresszes helyzetben” – 30,4 százalékos egyet nem értés). 23. ábra

EVK • 2011

A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások (2) >>> Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel (%)

93


Az elemzés során azt is megvizsgáltuk, hogy az említett személyiségjellemzők tekintetében vannak-e különbségek a vállalkozás gondolatát fontolgatók és azok között, akik egyelőre nem gondolnak vállalkozásalapításra. Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik említett dimenzióban szignifikáns eltérések vannak: a potenciális vállalkozók számottevően nagyobb arányban érzik magukra nézve relevánsnak a vállalkozói habitussal asszociált karaktervonásokat. Különösen látványos ez a különbség az önállósodásra való törekvés és a kreativitás dimenziókban, a potenciális vállalkozók függetlenségigénye és innovativitásra való hajlama jóval magasabb az átlagnál. Ehhez képest a célorientáltság és a kockázatvállalói hajlam tekintetében csak kevéssel teljesítenek jobban azoknál, akik nem kívánnak vállalkozni. 24. ábra

A vállalkozói karaktervonások különbségei a vállalkozás gondolatát fontolgatók és a vállalkozni nem szándékozók között (1-től 8-ig terjedő skála átlagértékeinek különbségei: 1 – egyáltalán nem, 8 – teljes mértékben jellemző)

Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző szocio-demográfiai csoportok vállalkozói karakterológiájában jelentős eltérések vannak. Nemek szerint az önellátásra való törekvésben, a bizonytalanságtűrés, a kreativitás-innovativitás és az énhatékonyság dimenzióiban a férfiak nagyobb pontszámot értek el, a többi személyiségvonás esetében viszont nem találtunk szignifikáns eltéréseket. Nemzetiség szerint úgy tűnik, hogy a nagyobb teljesítménymotiváció, az önellátásra való törekvés, az önbizalom – lelkesedés, a belülről irányítottság és az énhatékonyság inkább a magyarokat jellemzi, a románok ezzel szemben erősebbek a bizonytalanságtűrésben és a kockázatvállalásban, ezen felül a kreativitás-innovativitás dimenzióban is átlag fölötti pontszámot értek el. A vállalkozásalapítást elősegítő személyiségi feltételek teljesülésében talán mindennél erőteljesebb hatással bír a kor és a családi állapot: a célorientáltság (ahol a középkorú házasok bizonyulnak előrelátóbbnak, jobb tervezőnek) és a kockázatvállalás (ahol nem találtunk szignifikáns eltérést) kivételével mindegyik említett személyiségvonás az egyedülálló vagy kapcsolatban élő, de nem házas fiatalokat jellemzi inkább. Hasonló egyértelműséggel mondhatjuk azt is, hogy az iskolai végzettség erőteljes befolyással van a vállalkozói személyiség formálódására, a kockázatvállalás kivételével a felsőfokú végzettségűek mindegyik említett jellemvonással jobban tudtak azonosulni. Ebben a folyamatban kétségkívül szerepe van annak is, hogy a felsőfokú végzettségűek apái szintén magasabb végzettséggel rendelkeznek. Hasonlóképpen a nagyobb vállalkozói hajlamot valószínűsítő pszichológiai jellemzőkkel bírnak a szolgáltatási szektorban dolgozók, az alkalmazottak közül pedig a magas- és a középszintű vezetők. Karakterológiai szempontból az egyik legjelentősebb vállalkozói potenciált a diákok és egyetemi hallgatók képezik. Adatainkból kiderül továbbá, hogy a szocio-demográfiai determinánsokon túl az egyének pénzgazdálkodási habitusa is szoros összefüggésben van a vállalkozói jellemvonásokkal. Inkább azok érzik magukra nézve jellemzőnek a vállalkozói karaktervonásokat, akiknek megtakarításaik vannak és hitelt is terveznek felvenni. A takarékosság–pazarlás dimenzióban az összefüggés iránya nem ennyire egyértelmű: a takarékosakat nagyobb teljesítménymotiváció, célorientáltság és önellátásra való törekvés, a pazarlókat pedig ez utóbbi mellett egyértelműen nagyobb kockázatvállalási hajlam jellemzi.

94


4. Vállalkozásfejlesztési képzések iránti igények

4.1. Képzési és szolgáltatási igények a kérdőíves felmérés alapján A vállalkozói képzések iránti igények felmérése keretében először azt vizsgáltuk, hogy a létező képzéseket a kérdezettek milyen mértékben vették igénybe és azok milyen hatást gyakoroltak a vállalkozóvá válásra azok esetében, akik már vállalkozók. Ezt követően nyílt kérdések segítségével azt térképeztük fel, hogy milyen típusú, tartalmú képzéseket vettek igénybe, illetve, hogy milyen képzésekre lenne igény a jövőben, majd végül egy lehetséges képzési kínálati csomag tartalma iránti keresletet mértük fel. A teljes minta 16,9 százaléka vett részt legalább egy képzésen élete folyamán. A képzéseken való részvétel szignifikáns összefüggést mutat az életkorral, a képzettséggel valamint a jövedelemmel (mind a személyes, mind a családtagok egy főre eső jövedelmével), vagyis a képzéseken inkább a fiatal, egyetemi végzettségű és magas jövedelműek vesznek részt. Úgy tűnik tehát, hogy a létező képzések az idősebbek, alacsonyabb iskolai végzettségűek és kisebb jövedelműek számára nehezebben elérhetőek. A különböző típusú intézmények által szervezett vállalkozói képzések közül leglátogatottabbak a középiskolák által a diákoknak szervezett képzések, valamint a közintézmények által szervezett képzések. (18. táblázat) A felnőttképzési intézmények és nonprofit szervezetek által szervezett képzések a fentieknél lényegesen kevésbé látogatottak, a legritkábbak pedig a gyakorlati képzést nyújtó inasképzések, internship szerű tapasztalatszerzések. Az, hogy a leglátogatottabb képzések a líceumok által szervezettek, amelyeket elsősorban minden bizonnyal azok az iskoláskorú fiatalok látogatnak, akik később nagy arányban egyetemre fognak járni, magyarázza a képzéseken résztvevők fentiekben leírt szocio-demográfiai profilját, hisz az oktatási intézményekhez inkább a fiatalok és a magasabban képzettek kötődnek. Ezek az eredmények egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy a különböző intézmények által szervezett képzések szelektíven érik el a lakosság különböző csoportjait. 18. táblázat

Részt vett-e valaha az alábbi típusú képzéseken? (százalékok)  

Igen

Nem

Üzleti vagy vállalkozói képzésben középiskolában

6,5

93,5

Üzleti vagy vállalkozói képzésben az egyetemen/főiskolán

3,8

96,2

Állami intézmények által szervezett vállalkozói képzésen

5,0

95,0

Magánintézmények, szervezetek által szervezett vállalkozói képzésen

2,5

97,5

Egyéb felnőttképzési intézmény által szervezett vállalkozói képzésen

2,6

97,4

Gyakornoki tevékenységen egy vállalkozó/befektető mellett

1,4

98,6

Besegített a család által működetett vállalkozásban

3,0

97,0

EVK • 2011

Ezek a képzések – a résztvevők véleménye szerint – jelentős hatást gyakoroltak a vállalkozóvá válásukra: a képzéseken részt vevők 42,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a képzések bátorítólag hatottak vállalkozóvá válási szándékukra, és ez utóbbiak szűkebb körének majd egyharmada úgy nyilatkozott, hogy a képzéseken való részvétel nélkül nem mérlegelte volna a vállalkozás létrehozását. A képzések tehát fontos ösztönzés-források a vállalkozóvá válás útján. Szakmai tanácskéréssel már vállalkozók és a potenciális vállalkozók, azaz egy vállalkozás beindítását már mérlegelők 22,6 százaléka fordult már szakemberekhez, ezen belül is a vállalkozók szignifikánsan nagyobb arányban, mint a potenciális vállalkozók (a vállalkozók 31,3 százaléka – a a potenciális vállalkozók 20,1 százalékához képest). Többségük viszonylag vagy könnyen elérhetőnek látja a szakmai tanácsadási szolgáltatásokat, ám nagyon sokan (a kérdezettek több mint ötöde) nem tudtak válaszolni erre a kérdésre. (19. táblázat)

95


19. táblázat

Az Ön tapasztalatai szerint mennyire hozzáférhető az üzleti tanácsadás, szakmai útbaigazítás? (százalékok) Nagyon könnyen

9,4

Elég könnyen

40,9

Nehezen

23,5

Nagyon nehezen

4,6

Nem tudja

3,5

Nem válaszol

18,0

Azok, akik már kértek szakmai tanácsot szakemberektől, leggyakrabban általános vállalkozási és gazdasági ismereteket igyekeztek szerezni ezen az úton. Gyakori emellett a jogi jellegű kérdésekben való tanácskérés, valamint a vállalkozások sajátos profiljával, működési területével kapcsolatos szakmai tanácskérés. Ezeknél kevesebb említéssel a marketing-jellegű, pénzügyi, kereskedelmi, menedzsment és könyvelési tanácskérés is előfordul. 20. táblázat

Az igényelt szaktanácsadás területei (N=100 említés) Tanácsadási terület

Említések száma

Általános vállalkozási és gazdasági ismeretek

15

Jogi ismeretek

10

A vállalkozás profiljával kapcsolatos tanácsok

10

Marketinggel kapcsolatos tanácsok

6

Pénzügyi tanácsok

6

Kereskedelemmel kapcsolatos tanácsok

5

Management

5

Könyvelési tanácsok

4

Bürokráciával, dokumentációk összeállításával kapcsolatos tanácsok

3

Vállalkozás indításával kapcsolatos általános ismeretek

2

Bankokkal kapcsolatos tanácsok

2

Projekt-készítés

2

EU-s alapok elérésével kapcsolatos tanácsok

1

Informatikai képzés

1

Vezetéssel kapcsolatos tanácsok

1

Irreleváns válasz

27

A fő forrásai ezeknek a szaktanácsadási kéréseknek a hasonló cégeket működtető vállalkozók, az internet és a barátok-ismerősök, csak ezek után következnek a különböző képzések. Azok közül, akik mindeddig nem folyamodtak szakmai tanácsadáshoz, a legtöbben valamilyen általános, vállalkozásindítással kapcsolatos képzésről gondolják úgy, hogy segítségükre lenne, illetve a vállalkozás (vagy tervezett vállalkozás) szakterületével kapcsolatos képzésről. Szintén sokan érzik szükségét jogi tanácsadásnak, valamint általános vállalkozási és gazdasági ismeretek szerzésének. Ezeket az igényeket csökkenő sorrendben a finanszírozási, pénzügyi, menedzsment, marketing és könyvelési, valamint a cégbejegyzéssel és működtetéssel kapcsolatos bürokráciával, dokumentáció összeállításával kapcsolatos tanácsadás iránti igény követi. (21. táblázat)

96


21. táblázat

A fontosnak tartott szaktanácsadási területek azok részéről, akik még nem folyamodtak szaktanácsadáshoz (N=260 említés) Tanácsadási terület

Említések száma

Vállalkozás indításával kapcsolatos általános ismeretek

28

A vállalkozás szakterületével kapcsolatos képzés

28

Jogi ismeretek

24

Általános vállalkozási és gazdasági ismeretek

23

Finanszírozási ismeretek

12

Pénzügyi ismeretek

12

Management

11

Marketing

9

Könyvelés

7

Bürokráciával, dokumentációk összeállításával kapcsolatos tanácsok

5

Pályázatírási tanácsadás

4

Adózási tanácsadás

3

Üzleti-terv készítés

3

Vállalkozás-fejlesztési ismeretek

3

Válság-menedzsment, stressz-kezelés Irreleváns válasz

3 85

Specifikusan a vállalkozások fejlesztésére vonatkozó igényeket egy további, zárt kérdéssel is megvizsgáltuk. Ezek közül legtöbben a vállalkozás-alapítást, üzleti-terv készítést és vállalkozás-fejlesztési stratégia-kidolgozást segítő képzéseket választották, a legkisebb érdeklődést pedig a klaszterszervezési tanácsadás váltott ki. 25. ábra

EVK • 2011

Legfontosabbnak tartott vállalkozás-fejlesztési szolgáltatások (összes választások, %)

A továbbiakban a képzési piac leggyakoribb vállalkozói készségek és ismeretek fejlesztésével kapcsolatos képzései iránti keresletet mértük fel, e célra projekt egyik partner-szervezete, a Türr István Képző és Kutató Intézet békéscsabai központja által kifejlesztett képzési kínálatot használva fel. Egy kérdés keretében felsoroltunk kilenc tágabban definiált képzési tematikát, ezek kapcsán arra kérdezve rá, hogy a válaszadók

97


melyeket tartják leghasznosabbnak a vállalkozói képességek fejlesztése szempontjából. Ezeket a kérdéseket csak azoknak tettük fel, akik hajlandóságot mutattak egy esetleges ingyenes képzésen való részvételre, vagy nem zárkóztak el attól – az összes megkérdezett 22,5 százalékának. Egy ilyen ingyenes képzésen, mint várható volt, legnagyobb arányban a potenciális vállalkozók vennének részt, 65,1 százalékban, szemben a már vállalkozók 40,5 százalékával. Mellettük jelentős érdeklődést találtunk a képzések iránt azok részéről is, akik egyelőre potenciálisan nem vállalkozók, ezek 14,1 százaléka venne részt ingyenes képzésen. (26. ábra) 26. ábra

Ön részt venne-e egy ingyenes vállalkozói képzésen?

A felsorolt képzési csomagok közül legtöbben a vállalkozási alapismeretek, a forrásbevonási-, pályázási ismeretek és a vállalkozás-finanszírozási, pénzügyi ismeretek oktatását tartották hasznosnak, legkevésbé pedig a vállalkozói készségek fejlesztését és a projekt-menedzsmenttel kapcsolatos képzéseket (22. táblázat). Úgy tűnik tehát, hogy a vállalkozói személyiség fejlesztésével kapcsolatos képzéseket kevésbé tartják fontosnak, a technikaibb jellegű, pénzügyi ismeretekkel kapcsolatos képzésekkel szemben. Az egyes képzési csomagokon belüli igényeket a 23. táblázatban láthatjuk. 22. táblázat

Hasznosnak tartott képzési csomagok Képzési csomag

Igen

Nem

Nem tudja

Nem válaszol

Vállalkozási alapismeretek Jogi ismeretek Vállalkozás-finanszírozási, pénzügyi ismeretek Marketing ismeretek, stratégiatervezés kis-és középvállalkozásoknál Üzleti tervkészítés (hogyan írjunk üzleti tervet?) Projekt-menedzsment: partnerség-építés, kockázati-menedzsment, minőség-menedzsment Üzleti kommunikáció és etika Forrásbevonás, pályázati ismeretek Vállalkozói készségek fejlesztése

47,7 36,6 44,0 35,3 34,9

38,0 47,4 41,2 47,6 48,2

4,0 3,5 3,9 5,1 3,3

10,3 12,5 10,9 12,1 13,5

29,4

52,5

4,4

13,7

29,4 47,4 29,7

51,0 38,0 50,6

5,2 3,5 5,6

14,4 11,2 14,1

98


23. táblázat

Az egyes képzési csomagokon belüli igények megoszlása VÁLLALKOZÁSI ALAPISMERETEK Vállalkozói ötlet kialakításával kapcsolatos képzés

52,9

Vállalkozások szervezeti és vezetési ismeretei

19,7

Válságmenedzsment

9,1

Idő és költséggazdálkodás (projekt szemlélet)

4,4

Gazdasági és piaci alapfogalmak

5,7

Vállalkozások elszámolási rendszere (könyvvezetés és beszámoló, vállalkozás vagyona)

8,3

JOGI ISMERETEK Általános jogi ismeretek

28,4

Vállalkozás alapításával és működtetésével kapcsolatos szervezeti jogi ismeretek

33,1

Polgárjog (tulajdonjog, kötelmi jog, szerződésjog stb.)

9,5

Munkajog, munkatörvénykönyv

15,0

A jogérvényesítés lehetőségei az ellenőrző szervekkel szemben (pénzügyőrség, SANEPID, környezetvédelem, munkaügy stb.)

14,1

VÁLLALKOZÁS-FINANSZÍROZÁSI, PÉNZÜGYI ISMERETEK Készpénzforgalom lebonyolítása – könyvelési, előkönyvelési ismeretek

17,5

Határ menti üzleti együttműködések könyvelésére vonatkozó ismeretek

20,6

Vállalkozás-finanszírozás, hitelezés

26,7

Adózási ismeretek, adózási módok különböző típusú vállalkozásoknál

15,8

Adókedvezményekkel, támogatásokkal kapcsolatos ismeretek

8,9

Adóminimalizálási eljárások, ezzel kapcsolatos gyakorlat

6,3

Társadalombiztosítási kötelezettség, munkáltató által fizetendő adók és járulékok

4,3

MARKETING ISMERETEK, STRATÉGIATERVEZÉS KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKNÁL Piackutatás

26,4

Fogyasztói magatartás, piacszegmentálás, termékpozicionálás

23,0

Marketingstratégia készítése

26,4

Termékpolitikai, árpolitikai, értékesítési politikai ismeretek

16,1

Piacbefolyásolás

8,1

PROJEKT MENEDZSMENT: PARTNERSÉG-ÉPÍTÉS, KOCKÁZATI MENEDZSMENT, MINŐSÉGMENEDZSMENT A vállalkozói együttműködés keretei: partnerség és hálózatépítés Vállalkozói klaszterekkel kapcsolatos ismeretek

25,7 5,8

Kockázati menedzsment: állami finanszírozás késlekedései okozta finanszírozási problémák optimális kezelése

37,4

Minőség-menedzsment (ISO)

31,1

ÜZLETI KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ETIKA Kommunikáció (szóbeli, írásbeli)

16,0

Tárgyalási technikák

39,5

Csapatmunka fejlesztés

25,0

Üzleti etika és erkölcs

19,6

FORRÁSBEVONÁS, PÁLYÁZATI ISMERETEK Pályázatírási alapismeretek

48,4

EU-s támogatások keretei: NFT, ROP, Strukturális alapok stb.

27,0

Kormányzati pályázatok keretei

14,2

Önkormányzati pályázatok keretei

10,5

EVK • 2011

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Csapatépítés és emberismeret, elkötelezettség kialakítása

35,0

Hatékony együttműködés és kommunikáció (konfliktus és problémamegoldás)

59,2

Hatékony önérvényesítés (asszertív kommunikáció)

5,9

99


Azok közül, akik korábban azt válaszolták, hogy egy ingyenes képzésen részt vennének, vagy legalábbis nem zárkóztak el ettől – a képzési kínálat/kérdéskör megismerése után 51,3 százalékban nyilatkozták azt, hogy felhívhatók a projekt munkatársai által egy hasonló képzés szervezése esetén. Ez a teljes minta 13,2 százaléka, azaz 399 személy. Abból kiindulva, hogy a felkínált képzések közül hányra voltak nyitottak az egyes megkérdezettek, kialakítottunk egy „képzésekre való nyitottság”- indexet, amely annál nagyobb értéket kapott, minél több képzési csomagot tartott hasznosnak a megkérdezett. E mutató alapján a vállalkozói képzésekre legnyitottabb a fiatal, magasan képzett és az átlag jövedelem fölött kereső társadalmi csoport, valamint a fiatal és iskolázott, de pillanatnyilag jövedelem nélküliek csoportja. (24. táblázat) 24. táblázat

A vállalkozói képzésekkel szembeni nyitottság indexének átlagai életkor, iskolai végzettség és jövedelem szerint Átlagértékek (N=3021)

Iskolai végzettség

Átlagértékek N=(2955)

18 – 34 év közöttiek

1,39

Általános vagy kevesebb

0,30

Jövedelem nélküli

1,063

35 – 54 év közöttiek

0,87

Középfokú

0,84

Minimálbér alatti

0,817

55 évesek és idősebbek

0,22

Felsőfokú

1,45

Minimálbér és átlabér közötti

0,781

Átlagbér fölötti

1,159

Korcsoportok

-

-

-

-

Átlagértékek (N=3020)

Személyes jövedelem

A képzésekkel szembeni nyitottság tekintetében markáns eltérések mutatkoznak régiónként is. (25. táblázat) Legnyitottabbak a közép-régióban lakók, a Nyugati régió lakói pedig különösen zártak. E zártságuk összhangban van az ingyenes képzéseken való részvételi hajlandóságukkal is, e térségben a megkérdezettek megközelítőleg fele olyan arányban hajlandók részt venni ingyenes képzéseken, mint a másik két régió lakói. 25. táblázat

A vállalkozói képzésekkel szembeni nyitottság és részvételi hajlandóság regionális különbségei

Fejlesztési régió

Képzésekkel szembeni nyitottság (átlagértékek, N=3021)

Ingyenes képzésen részt venni hajlandók (százalék, N=2600)

Központi

1,05

38,8

Nyugati

0,51

22,2

Észak-Nyugati

0,98

39,0

4.2. Képzési és szolgáltatási igények a fókuszcsoportos vizsgálat alapján A kutatási eredmények szerint a potenciális vállalkozók számára szükséges a képzési csomag; egyfelől létezik egy erre vonatkozó kinyilvánított igény, másfelől pedig a narratívák elemzése nyomán körvonalazódik egy objektív szükséglet is. A szándék szerinti potenciális vállalkozók döntő többsége (annak ellenére mondjuk ezt, hogy nem egy kvantitatív elemzéssel van dolgunk) nem tudja hová kellene fordulnia tanácsért, ötletért, legtöbbje az internetet tekinti legfontosabb információs forrásnak – amellett, hogy az üzleti szolgáltatások mibenlétéről és lehetséges hasznáról is kevés elképzelése van. Összességében elmondható, hogy a kinyilvánított vélemények mentén a képzési szolgáltatások iránt az átlagos érdeklődés mértéke magas, jól körvonalazódó igényként fogalmazódik meg. Ez az igény markánsan kifejezett az olyan potenciális vállalkozói szegmensekben, mint az elégedetlen állami alkalmazottak, a magasan képzett nők és a hazatelepedő vendégmunkások. Ugyanakkor, a valószínűsíthető cselekvések szintjén a de facto részvételi hajlandóság mér-

100


téke már alulmarad az igény mértékéhez képest: a gyakorlatban már kevesebben vennének ezeken a képzéseken részt – függetlenül ennek körülményeitől és formájától (helyszín, intenzitás, időtartam). Legnagyobb valószínűséggel ugyancsak a fentebb említett szegmensekből kerülnének ki a képzésben résztvevők is. Üzleti szolgáltatások A potenciális vállalkozók döntő többsége számára az üzleti szolgáltatások, sem mint információforrás, sem pedig mint üzletág gyakorlatilag nem létezik. Azok, akik konkrét tervek szerint szándékoznak vállalkozást alapítani, vagy az internetet, vagy pedig valamilyen személyes ismerőst neveztek meg, mint információforrást. A könyvelő szerepe ismert, azonban a jogász és részben a piackutató-marketinges szakma és lehetséges haszna a vállalkozások alapításában még felmerült, de arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan lehet ezekhez ténylegesen is hozzáférni, arról már csak elképzelések is alig jelentek meg a narratívákban. Mindezeket a „pályázatíró-cég” gyűjtőfogalommal illették a leggyakrabban, színhelytől függetlenül. Következtetésképpen, a fenti csoport igényeinek és szükségleteinek megfelelően kell alakítani, kalibrálni a képzési anyagokat, valamint szervezni a képzést magát. A továbbiakban nézzük meg, melyek a kifejezett képzési igények (a statisztikai reprezentativitás igénye nélkül).

EVK • 2011

Képzési igények A hat helyszínen, a hatvankét potenciális vállalkozónak tekintett megkérdezettel való fókuszcsoportos-interjúk alapján a következő rangsor alakult ki (a rangsor a különböző helyszíneken majdnem hasonlóan alakult, lényeges különbségek nemigen voltak; mi most a leggyakrabban megnevezettekre szorítkozunk, teljes képet a kérdőíves kutatás szolgáltatja). A kifejezett igényekre vonatkozóan eredményeink logikusak, hiszen potenciális vállalkozókkal van dolgunk. Első helyre a pénzügyi ismeretek (általánosan és EU-s források bevonása) kerültek, ami összefügg a vállalkozás-indításhoz szükséges, és túlhangsúlyozott tőkeigénnyel. Ebbe a képzési csomagba egyaránt beletartoznak az általános értelemben vett pénzügyi ismeretek, valamint a EU-s források vállalkozásokba való esetleges későbbi bevonása is. Ebben a rangsorban a második helyre a vállalkozói ismeretek kerültek (mint elvárás, igény), általában, illetve a kézségek fejlesztése tekintetében. Végül, a harmadik helyre került a marketing ismereteket tartalmazó képzéscsomag, közvetlenül a projektmenedzsment elé. A hat fókusz során a kilenc képzési csomagból valamelyik alkalommal mindegyiket említették a három legfontosabb között. A kifejezett igényekből az látszik, hogy a potenciális vállalkozók számára inkább a „bevezető” jellegű „alapok” szükségesek, hiszen a továbbiakban a jogi ismetereteket, a projekt menedzsmentet, valamint a kommunikációt és üzleti etikát említették. Ez utóbbit tipikusan a vállalkozást létrehozni nem szándékozók említették, aki elsősorban az alkalmazott státusi perspektívából érveltek mellette.

101


5. Összefoglaló

Ebben a záró részben a potenciális vállalkozókat elemző kutatás lényeges következtetéseit foglaljuk tömören össze. Ezek pontszerűen a következők: VÁLLALKOZÓI HAJLAM • A preferált munkaerő-piaci státus tekintetében a három régió kisvárosaira vonatkozó adataink azt mutatják, hogy a felnőtt népesség egyharmada – ha tehetné – inkább alkalmazottként, 13 százaléka vállalkozóként, 26 százaléka pedig önfoglalkoztatóként dolgozna. Igen jelentős azonban azoknak az aránya, akik az említett lehetőségek közül egyiket sem preferálnák (19 százalék), ami azt jelenti, hogy a vizsgált népesség egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon. A vállalkozói státust preferálók többsége férfi, nagyobb hányaduk egyetemet végzett és apjuk is felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nagyobb vállalkozói hajlandóság mutatkozik továbbá azok körében, akik a szolgáltatási szektorban dolgoznak, még nem házasok (különösen az egyetemi hallgatók) és fiatalabb koruk ellenére átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek. Nemzetiség szerint a magyarokat jellemzi egy nagyobb vállalkozói hajlam. A megkérdezettek legnagyobb hányada a vállalkozásban a jobb anyagi megélhetés és a nagyobb személyes függetlenség lehetőségét látja. VÁLLALKOZÓI SZÁNDÉK • A három fejlesztési régió kisvárosaiban élő felnőtt lakosság 15,2 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy gondolkodott-e el már vállalkozás-indításon. Ebben a csoportban felülreprezentáltak a férfiak, a fiatalok, az egyedülállók, akik nagyobb lélekszámú városban vagy megyeszékhelyen élnek, felsőfokú tanulmányokkal és nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. A szándék szerinti vállalkozók körülbelül harmada a közeljövőben képzeli el a vállalkozásindítást, és negyede már tett is konkrét lépéseket ez irányban. A potenciális vállalkozók köre tehát fokozatosan szűkül a hajlam, a szándék és a konkrét cselekvési terv kritériumainak függvényében. Ez utóbbi két csoport képezi a reális potenciális vállalkozókat: azok, akik már valamilyen konkrét elképzeléssel rendelkeznek nagy eséllyel a közeljövőben (fél- vagy egy évben) vállalkozóvá válhatnak. POTENCIÁLIS VÁLLALKOZÓI SZEGMENSEK • A fókuszcsoportos kutatás során felderített potenciális vállalkozói szegmensek a következők: 1.) a fiatal és magasan képzett nők, 2.) a fiatal és közepesen képzett pályakezdő férfiak, 3.) az elégedetlen, középkorú és magasabban képzett állami alkalmazottak (jellegzetesen tanítók, tanárok és hivatalnokok), 4.) a korai nyugdíjasok (jellegzetesen volt katonatisztek és rendőrök), 5.) az érett korú, külföldi vendégmunka után hazatérő férfiak, illetve 6.) a volt kisvállalkozók (tipikusan az átalányadó vagy az EU-s szabályok miatt a közelmúltban csődbement kisvállalkozók és önállóak), 7.) az innovatívak (szocio-kulturálisan heterogén, tehát nehezen megfogható csoport, akik valamilyen eredeti ötletet akarnak gyakorlatba ültetni; a fenti szegmensek bármelyikéhez is tartozhatnak). REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK • A regionális vonatkozásban nagyobb vállalkozói potenciál a Központi és az Észak-Nyugati régiókat jellemzi (ezen belül Brassó, Máramaros, Szatmár, Beszterce-Naszód és Szeben megyéket). A regionális erőforrások komparatív előnyeit alanyaink kevéssé érzékelték A határközeliség inkább jelent vendégmunkás tapasztalatot, bár a munkamigráció területtől független jelenség. A kereskedőikisiparos hagyománnyal rendelkező térségben magasabb volt a tudatosabban tervező potenciális vállalkozók száma (Kézdivásárhely, szemben például a második világháborúban és az azt követő időszakban ezt a hagyományt elvesztő Déssel), a válságos régióban (Lupény) csak homályos vállalkozói szándékot és tervet észleltünk – a meghívottak elmondásai alapján. Mindazonáltal ezek a különbségek nem számottevőek. SZÁNDÉK MÖGÖTTI MOTIVÁCIÓK • A vállalkozói szándék mögött is a „pull” tényezők jelentősége a nagyobb, ezen belül is azoké, amelyek a jobb anyagi boldogulásra és a személyes önállóságra vonatkoznak. A jelenlegi gazdasági válság és a elmúlt év megszorító intézkedései nyomán azonban – különösen a fókuszcsoportokban elemzett narratívákban – erőteljes módon megjelennek a „push” hatások is. Egyfelől, az állami alkalmazottak egy része esetében (a maximum középkorú és magasan vagy közepesen iskolázottak

102


körében) a jövedelemcsökkenés és az ezzel járó társadalmi státusvesztés van tolóhatással a vállalkozások irányába. Másfelől viszont – az elmúlt két év tapasztalata alapján – a megkérdezettek tudatosítják a vállalkozás-indítás kockázatait is (az átalányadó miatt megszűnt vállalkozások, önfoglalkoztatók problémái). A jelek szerint a vállalkozás a fiatal pályakezdők, a hazatérő férfiak, a magasan képzett nők estében többnyire mint tudatos-tervezett stratégia jelentik meg (pull faktorok), az elégedetlen alkalmazottak esetében viszont, a külső tényezők által generált hatások révén inkább kényszerként merül fel (push tényezők). A korai nyugdíjasok esetében a vállalkozás egy eszköz az aktivitásra. Megállapítható, hogy viszonylag kevés a kiforrott és tudatosan tervezett, kidolgozott vállalkozás-ötlet. Ezek közül néhány: reklám designer, méhészet, halastó/haltenyészet, öko kozmetikum gyártás/forgalmazás, sportterem/konditerem működtetés, szállítás, ökopelenka gyártás és forgalmazás, közösségi kávéház, esküvőszervezés és dekoráció, kirakatrendezés. A VÁLLALKOZÁS-INDÍTÁS AKADÁLYAI • A potenciális vállalkozók körében az új vállalkozások előtt tornyosuló problémák között kiemelt hangsúllyal jelenik meg a tőkehiány (a pénz szerepe egyébként is túlértékelt), a tudás és a tapasztalat; miközben a vállalkozói ötlet szerepe és jelentősége pedig alulértékelt. A vállalkozói siker elérésében – mindegyik csoport esetében – kiemelt fontossággal bírnak a személyes kvalitások (például kitartás, rátermettség, pragmatizmus) mellett a kapcsolatok, kiváltképpen a politikai kapcsolatok fontossága. Akadályként szisztematikusan felbukkan a korrupció, bonyolult ügyintézés, kiismerhetetlen törvénykezés – a kezdőtőke mellett. Azok, akik nem gondolkodtak vállalkozás-indításon, a legtöbbször az üzleti ötlet hiányát, a támogatáshoz való nehézkes hozzáférést, az életkort és a jelenlegi gazdasági helyzetet említették mint akadályt. A VÁLLALKOZÓI HAJLAM MIKROSZOCIÁLIS KÖRNYEZETE • A vállalkozói hajlam mikroszociális feltételeivel kapcsolatban elmondható, hogy a potenciális vállalkozóvá válásban meghatározó a vállalkozói modellnek a szülők, közeli barátok és rokonok körében való jelenléte. A szándék megfogalmazódását a szűkebb személyes kapcsolathálóban jelen levő vállalkozói minta mellett az intézményes kapcsolatok is segítik: annál inkább hajlamos valaki egy vállalkozás létrehozásán elgondolkozni, minél több nexusa van a politikaiközigazgatási és gazdasági szféra szereplőivel és minél több környezetében levő intézménnyel van kapcsolatban. Azt is megfigyeltük azonban, hogy a tényleges vállalkozóvá váláshoz elsősorban nem ezekben a kapcsolatokban kell jelen legyen a vállalkozói modell, hanem az ezeknél erősebb házastársi és testvéri kapcsolatokban. A VÁLLALKOZÓI HAJLAM KULTURÁLIS-NORMATÍV KÖRNYEZETE

EVK • 2011

BIZALOM- ÉS KOOPERÁCIÓHIÁNY • A kérdőíves kutatás adatai alapján azt állapítottuk meg, hogy a vállalkozói potenciál kulturális-normatív feltételei a térségben csak részlegesen vannak jelen. Ennek egyik legfontosabb komponense az általános bizalom hiánya, ami nehézkessé teszi a társadalmi együttműködést (beleértve a gazdasági-vállalkozói kooperációkat is). A lakosság pénzkezelési szokásai kapcsán egy nehezen összebékíthető ellentmondás feszül a kollektív tudatra dominánsan jellemző, takarékoskodásra ösztönző normák és a valós helyzet között: annak ellenére, hogy a megkérdezettek többsége úgy gondolja, hogy az ember mindig tegyen félre amikor csak lehet, a lakosság 70 százalékának nincsenek megtakarításai, a vállalkozásindításhoz mozgósítható személyes tőkéje. Az általános bizalmatlanság pedig a hitelezési rendszerek működését teszi nehézkessé. A vállalkozókkal szembeni attitűdöket vizsgálva a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy a vállalkozók elsősorban egyéni tulajdonságaik, erőforrásokhoz való hozzáférésük és kapcsolataik révén váltak sikeressé. A potenciális vállalkozók körében végzett fókuszcsoportos vizsgálat ezt a képet tovább árnyalja: az interjúkban leginkább az hangzott el, hogy a vállalkozói sikerhez kellenek a társadalmi kapcsolatok, a kezdeményező proaktív személyes tulajdonságok, hivatás, hozzáértés, kezdőtőke és gondosan kiválasztott munkatársak. A VÁLLALKOZÓKKAL SZEMBENI NEGATÍV ATTITŰDÖK DOMINANCIÁJA • A kérdőíves kutatásból és a fókuszcsoportos elemzésből egyaránt az derül ki, hogy a régió kisvárosaiban a vállalkozókkal

103


kapcsolatosan inkább a negatív percepciók dominálnak, ami a bizalmatlansággal karöltve tovább nehezíti a kooperatív magatartás esélyeit a vállalkozói szférában. A kooperáció hiányára utaló jelek egyébként markánsan megjelennek abban is, hogy a vállalkozni szándékozók elsősorban egyedül kívánnak vállalkozni és alacsonyan érdekeltek minden olyan kezdeményezésben (szolgáltatások, képzés, klaszterszervezés), ami a gazdasági együttműködés promoválásáról szól. KARAKTEROLÓGIAI FELTÉTELEK • A vállalkozói szándék szociál-pszichológiai, karakterológiai feltételeit illetően az derült ki, hogy a potenciális vállalkozók számottevően nagyobb arányban érzik magukra nézve relevánsnak a vállalkozói habitussal asszociált karaktervonásokat. Különösen látványos ez a különbség az önállósodásra való törekvés és a kreativitás dimenziókban, a potenciális vállalkozók függetlenség-igénye és innovativitásra való hajlama jóval magasabb az átlagnál. Ehhez képest a célorientáltság és a kockázatvállalói hajlam tekintetében csak kevéssel teljesítenek jobban azoknál, akik nem kívánnak vállalkozni. KÉPZÉSI IGÉNYEK • A vállalkozói képzések fontos ösztönzés-források a vállalkozóvá válás útján. A kérdőíves vizsgálatból az derült ki, hogy a lakosság csaknem 17 százaléka részt vett már valamilyen vállalkozói képzésen az élete folyamán, többségük szerint a képzések bátorítólag hatottak vállalkozóvá válási szándékukra. A vállalkozói képzések iránt a legnyitottabb csoport a fiatal, magasan képzett és az átlag jövedelem fölött keresőké, valamint a fiatal és iskolázott, de pillanatnyilag jövedelem nélküliek csoportja. Másik oldalon úgy tűnik azonban, hogy a létező vállalkozói képzések az idősebbek, alacsonyabb iskolai végzettségűek és kisebb jövedelműek számára nehezebben elérhetőek. A felsorolt képzési csomagok közül a potenciális vállalkozók leginkább a vállalkozási alapismeretek, a forrásbevonási-, pályázási ismeretek és a vállalkozás-finanszírozási, pénzügyi ismeretek oktatását tartották hasznosnak, legkevésbé pedig a vállalkozói készségek fejlesztését és a projekt-menedzsmenttel kapcsolatos képzéseket. A potenciális vállalkozók fele mutatott érdeklődést a program keretében szervezendő képzési program iránt. A fókuszcsoportos interjúkból is az derült ki, hogy a vállalkozói képzésre kiemelten szükség van, a szándék és a tervező (cselekvő, már lépéseket tett) kritériumok szerinti potenciális vállalkozók véleménye szerint is – az igény létezik és megfogalmazódik. Továbbá, a vállalkozói ötlethiány, a követhető minta és a relatív informálatlanság miatt is szükséges. (Jellemző, hogy sok részvevő deklaráltan a vállalkozói ötlet keresése miatt jött el a fókuszcsoportos beszélgetésre!) Egy relatív nyitottság és receptivitás érzékelhető a képzések irányában – kiemelten az alábbi szakterületeken: 1). pénzügyi ismeretek (általánosan és EU-s források bevonása), 2). vállalkozói ismeretek (általában, kézségek, üzleti terv-készítés, 3). Marketing. A részvételi hajlandóság ennek ellenére alacsony. KÉPZÉSI HELYSZÍNEK ÉS FORMÁK • A képzési helyszínekkel és a formával kapcsolatosan az interjúalanyaink csak homályos elképzelésekkel rendelkeztek (ez természetszerűen reflektálatlan kérdés volt korábban számukra). Inkább a közeli nagyváros jelenik meg mint olyan színhely, ahová adott esetben hajlandóak lennének elmenni a képzésekre. A képzéseken való részvételi hajlandóság még szándék szerint is alacsony – inkább tömörített, blokkosított formát részesítenek előnyben. Általánosan jellemző a „ne kelljen sokat utazni” attitűd. SZOLGÁLTATÁSI, TANÁCSADÁSI IGÉNYEK • Szakmai tanácskéréssel a vállalkozók és a potenciális vállalkozók negyede fordult már szakemberekhez, ezen belül is a vállalkozók szignifikánsan nagyobb arányban, mint a potenciális vállalkozók. Többségük viszonylag könnyen elérhetőknek látja a szakmai tanácsadási szolgáltatásokat. A megkérdezettek közül a legtöbben a vállalkozás-alapítással, üzleti-terv készítéssel és vállalkozásfejlesztési stratégia-kidolgozással kapcsolatos szaktanácsadást vennének igénybe, a legkisebb érdeklődést pedig a klaszter-szervezési tanácsadás váltott ki.

104

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare i

Recommend Documents