model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare ii

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare ii integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban kutatásjelentés ii.

Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni Raport de cercetare II

Antreprenori – aşteptări, oportunităţi şi dificultăţi

Integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban Kutatásjelentés II.

Vállalkozók – elvárások, lehetőségek és nehézségek

CCRIT • EVK Cluj-Napoca • Kolozsvár

2011

Autori / Szerzők

Csata Zsombor (red./szerk.), Kiss Dénes, Pásztor Gyöngyi, Péter László, Toma Stefánia, Veres Valér Asistenţi de cercetare / Kutató-asszisztensek

Monica Barbovschi, Pakot Ágnes, Szőcs Emese, Vitos Katalin, Ambarus Annamária, László Oszkár

Munca de teren pentru anchetă şi recrutarea subiecţilor pentru interviurile focus-grup a fost realizată de către Institutul pentru Evaluare şi Strategie (IRES) A kérdőíves kutatás terepmunkáját és a fókuszcsoportos interjúk alanyainak a rekrutálását az IRES intézet végezte.

© Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Cluj Napoca, 2011 www.ccrit.ro Revizuire text, corectură: Iulia Hossu Layout, tehnoredactare: Ruzsa István Copertă: Tipar:

Antreprenori – aşteptări, oportunităţi şi dificultăţi

Rezultatele anchetei pe populaţie şi ale interviurilor focus-grup realizate cu potenţiali antreprenori

Cuprins

1. Introducere /

7

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială / 1.2. Despre raport / 7 1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării / 9

7

1.3.1. Analiza privind diferenţele regionale ale densităţii întreprinderilor mici şi mijlocii (activitatea 1.1) / 9 1.3.2. Interviuri focus-grup cu antreprenori activi (activitatea 1.4) / 9 1.3.3. Anchetă cu proprietarii şi managerii IMM-urilor (activitatea 1.5) / 10

2. Diferenţele densităţii întreprinderilor la nivelul regiunilor şi al localităţilor /

11

2.1. Caracteristicile activităţii antreprenoriale din regiunile ţintă din perspectiva datelor naţionale / 2.2. Activitatea antreprenorială în oraşele mici din regiunile ţintă / 12

3. Profilul social al antreprenorilor, tipuri de antreprenori / 4. Caracteristicile generale ale întreprinderilor / 5. Istoricul firmelor /

14

17

21

5.1. Lansarea întreprinderilor / 21 5.2. Condiţiile înfiinţării întreprinderilor / 22 5.3. Motivaţiile ce au stat la baza demarării unei afaceri /

25

6. Înglobarea socială a antreprenoriatului, capitalul de reţea al antreprenorilor / 6.1. Relaţiile profesionale şi sociale ale antreprenorilor / 6.2. Importanţa relaţiilor şi încrederea în instituţii / 32

7. Problemele şi posibilităţile de dezvoltare a afacerilor /

29

34

7.1. Aprecierea situaţiei generale a firmei / 34 7.2. Aşteptările faţă de posibilele direcţii de dezvoltare a întreprinderilor /

8. Percepţia succesului antreprenorial /

39

9. Nevoile de servicii şi formare profesională / 9.1. Nevoile de servicii antreprenoriale / 41 9.2. Nevoile de formare profesională / 42

10. Concluzii /

47

Anexă: hărţi / 97

41

36

29

11

Antreprenori – aşteptări, oportunităţi şi dificultăţi • Raport de cercetare II

1. Introducere

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială Iniţiativa „Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni” este un proiect strategic de dezvoltare a resurselor umane, cofinanţat din Fondul Social European prin Programul Operaţional Sectorial Dezvoltarea Resurselor Umane 2007-2013, care se implementează pe parcursul unei perioade de doi ani (Nr. contract de finanţare POSDRU/92/3.1/S/50583). Partenerul principal al proiectului este Asociaţia pentru Promovarea Afacerilor din România, parteneri: Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Fundaţia LAM, Asociaţia de Afaceri Ungare în România şi Türr István Képző şi Kutató Intézet, Ungaria. Proiectul vizează dezvoltarea spiritului antreprenorial şi creşterea abilităţilor antreprenoriale ale persoanelor din regiunile de dezvoltare Nord-Vest, Centru si Vest. Ideea principală care a stat la baza dezvoltării proiectului a fost aceea de a încuraja, prin multiple instrumente, antreprenoriatul şi ocuparea forţei de muncă în centrele urbane din regiunile vizate, prin crearea de noi întreprinderi, precum şi prin consolidarea întreprinderilor deja existente. În vederea realizării acestui obiectiv, partenerii s-au gândit la implementarea unei soluţii complexe, compuse din acţiuni interdependente, complementare, numită de către noi model integrat de dezvoltare antreprenorială. Atenţia noastră se concentrează nu doar asupra importanţei creării de noi afaceri, ci şi asupra sprijinirii acelor antreprenori care au lansat şi au deja o afacere funcţională, o activitate independentă, dar care necesită formare profesională şi/sau sprijin din partea unor profesionişti în domeniul dezvoltării antreprenoriale, pentru a deveni mai competitivi pe piaţa actuală.

1.2. Despre raport Pentru fundamentarea şi supervizarea profesională a ofertei privind programul de formare profesională şi consiliere antreprenorială, Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice a realizat o amplă cercetare socio-economică. Cercetarea s-a desfăşurat în micile oraşe din regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Centru. Prezentul raport prezintă rezultatele activităţilor 1.1, 1.5 şi (parţial) 1.4 ale programului de cercetare.1 Obiectivul principal al acestui raport constă în descrierea cât mai detaliată şi exhaustivă a activităţii antreprenoriale din oraşele mici ale regiunilor vizate, precum şi fundamentarea propunerilor operative legate de formarea profesională antreprenorială şi de serviciile de sprijin.

CCRIT • 2011

În primul capitol al raportului vom prezenta planul conceptual şi metodologic al activităţilor de cercetare menţionate (Capitolul 1). În Capitolul 2 vom trece la analiza diferenţelor regionale ale densităţii întreprinderilor pe care încercăm să le explicăm prin câţiva indicatori economico-geografici. (Capitolul 2). Capitolul 3 conţine descrierea backgroundului socio-demografic al întreprinzătorilor, descriere bazată pe datele de anchetă, şi o caracterizare modală a grupurilor reprezentative de antreprenori realizată pe baza rezultatelor interviurilor de tip focus-grup. În capitolele care urmează vom prezenta caracteristicile generale ale IMM-urilor din oraşele regiunilor ţintă (Capitolul 4), urmate de o descriere a istoricului firmelor, unde ne vom concentra în special asupra momentului înfiinţării întreprinderii (Capitolul 5). După acesta vom discuta despre înglobarea socială a întreprinderilor (Capitolul 6), despre obstacolele şi posibilităţile dezvoltării afacerilor (Capitolul 7) şi despre percepţia socială asupra succesului antreprenorial (Capitolul 8). În sfârşit, vom prezenta şi analiza necesităţile de formare profesională şi de servicii de sprijin în domeniul antreprenorialului – tematica centrală, de o importanţă majoră a proiectului (Capitolul 9). Raportul se încheie cu sintetizarea rezultatelor şi formularea concluziilor (Capitolul 10). În prezentarea fiecărei teme abordate ne vom concentra mai întâi asupra rezultatelor anchetei, urmând ca acestea să fie nuanţate de consideraţiile formulate pe baza interviurilor focus-grup. 1

Pentru descrierea detaliată a fazelor cercetării vezi Introducerea din Raportul I „Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi”.

7

Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni

Precizări metodologice În datele prezentate în raport, relaţiile dintre variabile sunt semnificative din punct de vedere statistic. În cazul în care nu există o relaţie semnificativă iar datele sunt totuşi prezentate, acest lucru va fi semnalat în text, în tabele sau pe figuri. În text, facem de mai multe ori referiri la analiza potenţialului antreprenorial bazată pe ancheta pe populaţie (activitatea 1.2). Rezultatele acesteia au fost prezentate în detaliu în primul raport (Raportul de cercetare nr. I – „Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi”). Autorii raportului La elaborarea raportului au participat cercetătorii şi asistenţii de cercetare ai Centrului de Cercetare a Relaţiilor Interetnice. Coordonator de cercetare: Csata Zsombor

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie

Cercetători: Kiss Dénes István Pásztor Gyöngyi Péter László Toma Stefánia Veres Valér

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie

Asistenţi de cercetare: Monica Barbovschi Pakot Ágnes Szőcs Emese Vitos Katalin

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale

În cadrul programului de internship al CCRIT: Ambarus Annamária László Oszkár

Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie, masterandă Universitatea Babeş–Bolyai, Catedra de Sociologie, masterand

Cercetători colaboratori: Bacsárszki Pál Györfy Lehel Horváth Anna Lengyel György Molnár György

Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Centrul de Comerţ şi Industrie din Budapesta, Ungaria Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Babeş–Bolyai, Facultatea de Studii Economice şi Gestiunea Afacerilor Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Agenţia Naţională pentru Protecţia Mediului Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Universitatea Corvinus din Budapesta, Institutul de Sociologie şi Politici Sociale, Ungaria Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice, Institutul de Formare Profesională şi Cercetare Türr István, Ungaria

8


1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării 1.3.1. Analiza privind diferenţele regionale ale densităţii întreprinderilor mici şi mijlocii (activitatea 1.1) 2 În această fază a cercetării am utilizat metoda analizei secundare a datelor statistice cu privire la întreprinderile mici şi mijlocii din cele trei regiuni de dezvoltare. Obiectivele raportului sunt: – analiza şi documentarea cu ajutorul hărţilor a diferenţelor privind activitatea antreprenorială la nivelul oraşelor; – identificarea indicatorilor economico-geografici care determină diferenţele regionale ale activităţii antreprenoriale; – identificarea cu ajutorul hărţilor a acelor oraşe defavorizate, care necesită intervenţie accentuată în vederea promovării spiritului antreprenorial; – să fundamenteze, prin argumente profesionale, identificarea acelor trei oraşe mici care vor găzdui centrele regionale create. Pentru analiză am utilizat următoarele surse de date: – date longitudinale (serii de timp) la nivel judeţean despre activitatea economică şi financiară a întreprinderilor active de pe site-ul Institutului Naţional de Statistică; – evidenţa Oficiului Naţional al Registrului Comerţului despre întreprinderile mici şi mijlocii din cele trei regiuni ţintă. Această bază de date neagregată conţine numele firmei, localitatea unde a fost înregistrată firma, numărul salariaţilor precum şi cifra de afaceri şi profitul net pe baza bilanţului contabil din 2009. În baza de date figurează numai datele firmelor cu personalitate juridică, persoanele fizice autorizate şi asociaţiile familiale nefiind prezente în evidenţă. Astfel, analiza noastră despre densitatea întreprinderilor nu se extinde şi asupra acestor forme de activitate economică.3

1.3.2. Interviuri focus-grup cu antreprenori activi (activitatea 1.4) Cercetarea de tip calitativ bazată pe focus-grup a avut ca scop completarea şi nuanţarea rezultatelor statistice ale anchetei.4 Toate acestea au fost făcute pentru ca cei care pregătesc materia pentru formare să poată înţelege problemele antreprenorilor, iar cu aceste cunoştinţe să elaboreze liniile directoare ale serviciilor, manualele şi ofertele de formare. Pe parcursul cercetării au fost examinate următoarele probleme: problemele întâlnite la pornirea afacerii şi problemele actuale ale întreprinderii, relaţia cu societatea, condiţiile personale şi sociale ale succesului de antreprenor, imaginea percepută a antreprenorului şi (ca problema principală a cercetării) aşteptările, nevoile şi dorinţele legate de cursurile de formări, posibilităţi de dezvoltare a antreprenoriatului şi potenţialul economic al zonei. Subiectele au fost înregistrate astfel încât pe lângă scopul de a îndeplini aşteptările proiectului, datele noastre să fie comparabile cu rezultatele obţinute în rândul întreprinzătorilor (vezi Raportul de cercetare nr. I). În acest sens, analiza de tip focus-grup are următoarele obiective operaţionale, corelate cu scopurile proiectului de formare profesională: • Care este modul de gândire al „întreprinzătorului tipic” privind problematica cercetată. • Cum relaţionează investitorii cu mediul social şi de afaceri. 2

CCRIT • 2011

3 4

Rezultatele detaliate ale activităţii 1.1 au fost prezentate într-un raport interimar cu titlul: „Evoluţia densităţii şi distribuţia întreprinderilor mici şi mijlocii în micile oraşe din regiunile Centru, Nord-Vest şi Vest”. Din cauza constrângerilor date de spaţiul alocat acestui raport, ne vom rezuma doar la a schiţa rezultatele mai importante. În raport ne referim la aceste forme ca „lucrători de cont propriu”. Având în vedere caracterul calitativ al cercetării bazate pe focus-grup, în sensul că nu este menită să măsoare sau să calculeze ceva, ci mai degrabă să ajute înţelegerea şi descrierea valorilor, atitudinilor, opiniilor şi comportamentelor persoanelor cercetate. Cuvântul cheie al cercetărilor calitative este „relevanța”, care se referă la faptul că un caz sau o manifestare a unui fenomen este important, remarcabil, articulat, tipic, exemplar, cu o aparență obișnuită. Nu poate fi generalizat la toată populația, dar este un fenomen inevitabil, nu poate fi ignorat și este important.

9


• A afla care sunt definiţiile schematice şi aşteptările standard pe care le utilizează în rutina zilnică întreprinzătorii. • A contribui la dezvoltarea comunicării către mediul de afaceri prin facilitarea ei. • A oferi o înţelegere şi contextualizare mai exactă a rezultatelor statistice rezultate în urma anchetei desfăşurate pe parcursul cercetării. • A oferi o imagine mai nuanţată cu privire la necesitatea de formare, precum şi asupra aşteptărilor şi conţinutului concret al acesteia. • A oferi o imagine comparativă asupra caracteristicilor de bază, a pachetelor de probleme, a diferenţelor şi a aşteptărilor în legătură cu cursurile de formare a antreprenorilor şi a potenţialilor antreprenori. Pe parcursul cercetării am organizat şapte interviuri tip focus-grup – în cele trei regiuni de dezvoltare din Transilvania. Locaţiile au fost selectate pe baza a două criterii alese de către CCRIT. Pe de o parte s-a urmărit ca locaţiile să acopere gama oraşelor tipice regiunilor (structură, caracteristici etnice, dimensiune, distanţa faţă de oraşele mai mari, situaţia economică), iar pe de altă parte, să reprezinte, din punct de vedere spaţial şi geografic, cele trei regiuni. Interviurile tip focus-grup s-au desfăşurat în următoarele locaţii: Dej, Marghita, Jimbolia, Lupeni, Târgu Secuiesc, Miercurea Ciuc şi Câmpia Turzii. Grupurile selectate au fost menite să reflecte şi să acopere prin caracteristici calitative – nu statistice – componenţa relativ eterogenă a antreprenorilor pentru care descoperirile noastre sunt relevante. Caracteristicile antreprenorilor invitaţi la interviul focus-grup (deşi nu sunt reprezentative) descriu structura pe sexe şi vârste a populaţiei de antreprenori din oraşele mici. Informaţii generale: – Interviurile s-au realizat în lunile mai şi iunie 2011. – Tipul interviurilor: standard şi prelungite. Durata acestora a fost între 90 şi 120 minute. – Numărul persoanelor prezente la discuţii, în total: 63 de persoane, proprietari de întreprinderi funcţionale în momentul interviului – majoritatea proprietari de SRL-uri, în două locaţii au participat proprietari de PFA-uri şi asociaţii familiale. – Subiecţii au fost recrutaţi cu ajutorul unui chestionar filtru de către institutul IRES, pe baza matricei de recrutare elaborate de către CCRIT. – Pe parcursul discuţiilor s-au făcut înregistrări audio şi video cu consimţământul fiecărui participant. – Procesarea şi analiza datelor se bazează pe discuţiile transcrise.

1.3.3. Anchetă cu proprietarii şi managerii IMM-urilor (activitatea 1.5) Această fază a cercetării a constat într-o anchetă bazată pe chestionare, efectuată pe un eşantion de 1005 de întreprinzători, interogaţi personal. Eşantionul este reprezentativ pe întreprinderile mici şi mijlocii cu personalitate juridică care funcţionează în oraşele mici din cele trei regiuni de dezvoltare – Vest, Nord-vest şi Centru – pe următoarele variabile: mărime firmei (pe baza numărului de angajaţi), domeniul de activitate a întreprinderii (conform categoriilor principale ale domeniilor de activitate ale economiei naţionale) şi distribuţia la nivel de localitate. Selecţia întreprinderilor care au fost cuprinse în eşantion s-a efectuat printr-o eşantionare simplă, probabilistică, stratificată, conform variabilelor amintite mai sus, în baza evidenţei Oficiului Naţional al Registrului Comerţului referitoare la anul contabil 2009. Eroarea maximă tolerată la un nivel de probabilitate de 95 la sută este de +/- 3,1 la sută.5 Munca de teren s-a derulat în 102 oraşe mici din cele trei regiuni de dezvoltare, iar interogarea propriuzisă a fost realizată de către angajaţii Institutului de Evaluare şi Strategie (IRES), conform planurilor cercetătorilor CCRIT şi sub îndrumarea profesională şi supervizarea acestora. Aplicarea chestionarelor s-a desfăşurat în perioada mai-iunie 2011, în limbile română şi maghiară, în funcţie de naţionalitatea subiecţilor.

5

Aceasta înseamnă că distribuţiile prezentate în raport pot să difere de valorile reale caracteristice întregii populaţii, cu maxim +/-1,8 la sută la un nivel de probabilitate de 95 la sută.

10


Pe parcursul analizei antreprenorialului, bazată pe chestionare, am încercat să formăm o imagine cantitativă precisă despre întreprinderile mici şi mijlocii din oraşele mici ale celor trei regiuni de dezvoltare. În acest proces am urmărit două obiective: pe de o parte am încercat să realizăm o descriere sociologică cât mai comprehensivă a sectorului întreprinderilor mici şi mijlocii şi am încercat să-l caracterizăm în funcţie de indicatorii economici mai importanţi – în acest proces, subiecţii analizei noastre sunt întreprinderile cu personalitate juridică. Astfel, populaţia analizei noastre a fost reprezentată de unităţile economice, din acestea a fost creat eşantionul de 1000 de întreprinderi. Însă, pe de altă parte, pe parcursul cercetării am formulat numeroase întrebări ce se referă la proprietarii întreprinderilor şi nu se leagă direct de parametrii economici ai întreprinderii sau de acele probleme şi nevoi care se formulează pe parcursul managementului întreprinderii. Aici se regăsesc întrebările referitoare la parcursul de viaţă, background-ul socio-demografic şi mediul microsocial al întreprinzătorilor şi la percepţia succesului antreprenorial. Deoarece primele teme amintite au o importanţă mai mare din punctul de vedere al programului de dezvoltare de afaceri, în contactarea respondenţilor s-a impus tendinţa interogării acelor persoane din cadrul întreprinderilor care deţin cea mai bună perspectivă asupra activităţii întreprinderii. În consecinţă, în funcţie de rolul jucat în cadrul întreprinderii, cercul persoanelor interogate este destul de eterogen: pe lângă proprietari, între subiecţi au ajuns şi administratori, manageri, directori, consilieri sau chiar şi angajaţi în funcţii mai joase (Tabelul 1). Tabelul 1

Statutul la locul de muncă (procente) Manager, administrator, şef de magazin Proprietar, asociat, acţionar

75,8 9,1

Director

7,7

Contabil, consilier, jurist

3,0

Angajat fără funcţie de conducere

3,1

Nu răspunde

1,4

Fiind vorba despre întreprinderi mici şi mijlocii, în majoritatea cazurilor proprietarii întreprinderilor coincid cu managerii şi administratorii acestora. În baza datelor care ne stau la dispoziţie nu suntem în măsură să verificăm nivelul acestei suprapuneri, astfel răspunsurile la întrebările din cel de-al doilea grup (parcursul de viaţă, background socio-demografic, mediu microsocial etc.) le vom considera în mod unitar ca răspunsuri ale proprietarilor şi managerilor cu menţiunea că, acolo unde acest lucru este relevant, le vom interpreta în mod diferenţiat.6

2. Diferenţele densităţii întreprinderilor la nivelul regiunilor şi al localităţilor 2.1. Caracteristicile activităţii antreprenoriale din regiunile ţintă din perspectiva datelor naţionale

CCRIT • 2011

În acest subcapitol vom prezenta statisticile referitoare la activitatea economică a întreprinderilor din regiunile Vest, Nord-Vest şi Centru comparându-le cu indicatorii la nivel naţional. Consideraţiile noastre se referă la regiune ca entitate administrativă.7 Obiectivul nostru este explorarea comparativă a mediului economic mai larg al regiunilor şi astfel punerea în context a activităţii antreprenoriale caracteristice pentru oraşele vizate. 6 7

La aceste întrebări nu am inclus în analiză persoanele care nu sunt în funcţii de conducere: contabili, jurişti, consilieri şi alţi angajaţi în funcţii de execuţie. Aceste statistici nu au stat la dispoziţia noastă pe categorii de localităţi, astfel nu pot fi calculate separat pentru oraşele mici ale regiunilor ţintă.

11


În perioada 2002–2009 în regiunile Nord-Vest, Centru şi Vest densitatea întreprinderilor a fost mai ridicată, faţă de media naţională, cu 2-3 unităţi la 1000 de locuitori. Astfel, activitatea antreprenorială – cu excepţia Bucureştiului – este considerabil mai ridicată decât în alte regiuni din ţară. În funcţie de clase de mărime, întreprinderile se distribuie relativ similar în toate regiunile ţării: majoritatea unităţilor (în proporţie de 88-89%) sunt microîntreprinderi cu 0-9 angajaţi, 8-9% sunt întreprinderi mici cu 1049 angajaţi, numărul întreprinderilor mijlocii (cu 50-249 angajaţi) variază între 1-2%, iar proporţia întreprinderilor mari, cu mai mult de 250 de angajaţi nu depăşeşte 0,5%. După clase de mărime, putem concluziona că unităţile cu mai puţin de 50 de angajaţi funcţionează primordial în comerţ, servicii prestate pe piaţă şi servicii publice, iar întreprinderile cu unităţi mijlocii şi mari funcţionează în proporţie mare (pe peste 22-35%) în domeniul industriei. În regiunile analizate, întreprinderile din domeniul serviciilor de piaţă (financiar-bancară, imobiliare, informatică, comunicare şi turism) au pondere peste medie în judeţele Sibiu (22), Bihor (21,7), Cluj (21,3), Maramureş (20,4), Alba (20,3), Arad (20,8), Caraş-Severin (20). În regiunile Nord-Vest şi Centru unităţile locale active au pondere mai mare decât media naţională în: industrie, construcţii şi servicii prestate pe piaţă, adică în domenii legate de producţie, dezvoltare, inovare şi relativ mai puţin în domenii publice şi comerţ. În regiunea de Vest unităţile locale active au pondere mai mare decât media naţională în industrie, în servicii prestate pe piaţă şi în agricultură, în alte domenii – cu excepţia comerţului – regiunea se află la nivelul mediei naţionale. Dintr-o perspectivă longitudinală se poate constata că în cele trei regiuni de dezvoltare numărul unităţilor economice a crescut constant între anii 2002 şi 2008, în special în domeniul serviciilor de piaţă, cu variaţii mari la nivelul judeţelor. În acest proces efectul crizei economice este foarte spectaculos: în 2009 în domeniul tranzacţiilor imobiliare s-a produs o scădere drastică, de 85 % a numărului de unităţi, atât la nivel naţional cât şi la nivelul regiunilor selectate. În celelalte servicii se observă situaţii diferite: spre exemplu, în domeniul construcţiilor în 2009 s-a înregistrat o creştere a numărului de unităţi de 18% faţă de anul 2008 la nivel naţional şi de 14-15% în regiunile vizate. În anii 2002-2003 cifrele de afaceri pe unităţile locale au fost semnificativ mai ridicate în regiunile Vest, Centru şi de Nord-Vest decât în alte regiuni (cu excepţia capitalei), aceste diferenţe regionale s-au ameliorat însă treptat, judeţele din cele trei regiuni ajungând semnificativ sub media naţională. Investiţiile nete au crescut progresiv în anii 2002-2008, în special la IMM-uri, unde nivelul investiţiilor a fost net superior altor regiuni, cu excepţia capitalei. La nivelul întreprinderilor mari (de peste 250 angajaţi) investiţiile sunt mai mari în unele regiuni extracarpatice (Oltenia). Investiţiile nete în unităţile de întreprinderi mici au fost afectate cel mai tare de criza mondială, mai ales în regiunea Nord-Vest şi Vest. În ceea ce priveşte unităţile economice fără personalitate juridică se poate constata că numărul persoanelor fizice autorizate (independente) pe mia de locuitori a crescut semnificativ în anii 2000 şi poate fi considerat ca un specific al celor trei regiuni, ratele ajungând la peste 18 unităţi pe mia de locuitori în judeţele Cluj, Arad şi Bihor, mult peste media naţională. Asociaţiile familiale par însă a nu mai fi agreate de către populaţie, numărul lor micşorându-se substanţial în toate judeţele ţării.

2.2. Activitatea antreprenorială în oraşele mici din regiunile ţintă Dacă ne uităm la totalitatea regiunilor, fără excepţie, oraşele mari au un rol determinant.8 Din punctul de vedere al activităţii antreprenoriale primele locuri sunt ocupate de judeţele în care se află oraşe mari, poli naţional sau regionali de creştere (în cazul judeţului Cluj municipiul Cluj-Napoca, în judeţul Timiş Timişoara, în judeţul Braşov municipiul Braşov, în judeţul Bihor Oradea etc.). Astfel se poate afirma că, în fiecare judeţ în parte, activitatea antreprenorială este determinată în primul rând de existenţa oraşelor mari, în toate cele trei regiuni de dezvoltare activitatea antreprenorială are o concentrare puternică în oraşele mari. Existenţa oraşelor mari poate influenţa în două feluri activitatea antreprenorială în localităţile din zonă (în cazul nostru oraşele mici): prin efectul de răspândire (spillover) creşte numărul investiţiilor şi se menţine predispoziţia spre antreprenoriat în oraşele apropiate, în alte 8

Despre numărul întreprinderilor la o mie de locuitori se poate spune în general că acesta creşte proporţional cu dimensiunile oraşelor. Valoarea coeficientului de corelaţie este de 0,626.

12


cazuri are un efect clar de dezvoltare a unei zone prin atragerea resurselor umane şi de capital, atât de necesare pentru funcţionarea întreprinderilor. În regiunile analizate de către noi ambele efecte pot fi observate. Se pare că în cazul oraşelor mari, considerate poli de creştere naţională (Cluj, Timişoara şi Braşov) prevalează mai degrabă primul scenariu, deoarece aceste oraşe au un efect pozitiv asupra activităţii antreprenoriale din oraşele mici din zonă. În cazul polilor de dezvoltare regională situaţia este similară şi în cazul oraşului Oradea, cu toate că în acest caz înclinaţia antreprenorială ridicată din oraşele mici din judeţul Bihor poate fi explicată pe drept şi de influenţa locaţiei în zona de frontieră. Cazul judeţului Arad dezminte în parte această ipoteză, unde se pare, că oraşul Arad, considerat un pol de creştere regională, are mai degrabă un efect de atragere decât un efect de răspândire asupra resurselor din oraşele mici din zonă, fapt ce nu este ameliorat nici de proximitatea frontierei. Pe lângă oraşul Arad, acest efect de atragere poate fi observat şi în cazul oraşului Sibiu. Aici discrepanţa dintre Sibiu şi oraşele mici din judeţ este şi mai mare. Oraşele Deva şi Baia Mare, de asemenea poli de creştere regionale, se pare că nu au nicio influenţă asupra predispoziţiei spre antreprenoriat din oraşele mici din zonă. Fiind zone industriale, se poate observa mai degrabă degradarea lor colectivă. În cazul acestor oraşe nu este valabilă ipoteza conform căreia degradarea zonelor industriale din oraşele mari ar avea un efect stimulant asupra înfiinţării întreprinderilor în zonă: fiind vorba mai degrabă de oraşe miniere (din valea Jiului şi din zona oraşului Baia Mare) schimbările intervenite în priorităţile economice naţionale au afectat grav ambele regiuni. În cazul oraşelor Satu Mare şi Târgu-Mureş putem spune că, din cauza activităţii antreprenoriale scăzute (cu 36 de întreprinderi la o mie de locuitori sunt la coada clasamentului polilor de creştere), aceste oraşe nu pot avea un efect pozitiv asupra activităţii antreprenoriale din oraşele mici din zonă. În interpretare, judeţele care nu dispun de oraşe mai mari cu funcţii de poli de dezvoltare naţională sau regională, trebuie tratate separat. Aceste judeţe sunt: Bistriţa, Harghita, Sălaj, Alba, Covasna şi Caraş-Severin. În aceste judeţe activitatea antreprenorială la nivelul oraşelor mici este mai ridicată pentru că, pe de o parte aceste oraşe mici sunt din capul locului mai mari – am văzut că dimensiunea oraşului prezintă o corelaţie ridicată cu densitatea întreprinderilor – , iar pe de altă parte se impune şi avantajul strategic al reşedinţelor de judeţ – deoarece acestea au fost incluse în eşantionul ţintă şi ocupă primele locuri pe lista densităţii întreprinderilor.

CCRIT • 2011

Uitându-ne la harta întreprinderilor din oraşelor mici ale celor trei regiuni de dezvoltare (vezi hărţile din anexă), pe lângă dimensiunea localităţilor şi proximitatea oraşelor mari, la o primă vedere pot fi identificaţi şi alţi factori economico-geografici care influenţează activitatea antreprenorială din oraşele mici. Dintre aceşti factori, prezenţa centrelor turistice pe lista oraşelor cu cea mai ridicată activitate antreprenorială este cel mai bine evidenţiată. Amintim doar cele mai importante centre turistice: Predeal din judeţul Braşov (47 de societăţi comerciale pe o mie de locuitori), Băile Herculane din judeţul Caraş-Severin (38), Băile Tuşnad (37) şi Borsec (28) din judeţul Harghita şi oraşul Covasna (27). Exemplul localităţilor Negreşti-Oaş (38), Salonta (34), Sânnicolau Mare (30) şi Carei (28) arată că şi zona de frontieră poate fi un factor geografic important pentru activitatea antreprenorială. La celălalt pol – între localităţile cu cea mai scăzută activitate antreprenorială – putem observa grupul relativ compact şi uşor de identificat al oraşelor miniere şi industriale degradate. Din punctul de vedere al densităţii întreprinderilor, întreaga regiune a Văii Jiului se află la capătul listei (în special Lupeni, Petrila, Aninoasa, Vulcan şi Uricani: cu 10-14 societăţi comerciale pe mia de locuitori), dar activitatea antreprenorială scăzută este caracteristică şi altor oraşe industriale şi miniere mai împrăştiate, precum Copşa Mică (judeţul Sibiu: 7), Anina (judeţul Caraş-Severin: 12), Zlatna (judeţul Alba: 12), Cavnic (judeţul Maramureş: 13), Bălan (judeţul Harghita: 13) etc.

13


Figura 1

Numărul întreprinderilor pe mia de locuitori în judeţe şi în micile oraşe din judeţe (%)

3. Profilul social al antreprenorilor, tipuri de antreprenori O problemă centrală în cercetarea noastre o constituie întrebarea cine sunt persoanele care devin întreprinzători, ce caracteristici socio-demografice au aceştia şi dacă diferă, în această privinţă, de cei care lucrează ca salariaţi sau sunt inactivi pe piaţa muncii. Ancheta bazată pe chestionare face posibilă această comparaţie: pe baza eşantionului antreprenorial vom avea posibilitatea analizării în detaliu a profilului social al antreprenorilor şi al managerilor, iar pe baza eşantionului populaţiei pe cel al potenţialilor antreprenori şi al celor care nu intenţionează să demareze o afacere (Tabelul 2). Tabelul 2

Datele socio-demografice ale antreprenorilor/managerilor, ale potenţialelor antreprenori şi ale celor fără înclinaţie spre antreprenoriat (procente) Antreprenori şi manageri

Potenţial antreprenori

Persoane fără intenţia de a deveni antreprenori

SEX Masculin Feminin

61,9 38,1

51,2 48,8

43,3 56,7

GRUPE DE VÂRSTĂ 18–34 35–54 55 şi peste

14,6 64,2 21,1

60,4 33,2 6,5

31,0 33,3 35,7

0,4 1,5 9,2

1,0 7,3 11,1

9,9 12,7 19,5

NIVELUL DE EDUCAŢIE Maxim 7 clase Şcoală generală Şcoală profesională şi vocaţională

14


Antreprenori şi manageri

Potenţial antreprenori

Persoane fără intenţia de a deveni antreprenori

19,2 15,1 2,5 6,9 41,2 3,9

20,9 21,6 1,3 5,2 25,2 6,4

16,8 15,4 1,7 5,4 15,1 3,4

NIVELUL DE EDUCAŢIE AL TATĂLUI Maxim 7 clase Şcoală generală Şcoală profesională şi vocaţională Liceu profesional Liceu teoretic Şcoală de maiştri Şcoală postliceală Universitate Studii postuniversitare

18,8 18,4 23,4 12,0 6,4 6,1 4,4 9,9 0,6

11,5 17,3 28,0 16,7 8,0 5,4 3,4 9,3 0,4

36,2 18,3 19,2 8,4 5,8 4,1 1,9 5,8 0,5

STAREA CIVILĂ Necăsătorit Căsătorit Divorţat sau văduv

11,1 81,7 7,2

47,9 45,4 6,7

53,4 25,1 21,5

NAŢIONALITATEA Român Maghiar Alta

77,3 21,5 1,2

82,9 16,6 0,5

79,5 17,0 3,5

Liceu profesional Liceu teoretic Şcoală de maiştri Şcoală postliceală Universitate Studii postuniversitare

CCRIT • 2011

Pe baza datelor putem observa că continuumul persoanelor care nu intenţionează să demareze o afacere – potenţiali antreprenori – antreprenori poate fi interpretat ca reprezentând etapele succesive ale devenirii antreprenoriale. De exemplu, distribuţia pe sexe a gradului predispoziţiei spre antreprenoriat reflectă faptul că, cu cât ne deplasăm în direcţia antreprenorilor/managerilor efectivi, cu atât proporţia femeilor scade (în rândul celor care nu intenţionează să demareze o afacere proporţia acestora este de 56,7% în timp ce în rândul antreprenorilor/managerilor de doar 38,1%). Această constatare este valabilă şi referitor la şcolarizarea respondenţilor: la un nivel mai ridicat de şcolarizare creşte predispoziţia spre antreprenoriat, spre exemplu în rândul antreprenorilor şi managerilor proporţia persoanelor care au studii superioare este de aproape 45%, în timp ce în grupul persoanelor care se delimitează de ideea demarării unei afaceri este de doar 18,5%. În cazul unui nivel mai redus de şcolarizare, în mod logic, tendinţa este inversă, iar în cazul persoanelor cu studii medii, diferenţele nu sunt semnificative. Din cauza reproducerii intergeneraţionale a inegalităţilor privind nivelul de şcolarizare, putem observa relaţii similare şi între înclinaţia spre antreprenoriat şi nivelul de şcolarizare al taţilor, aici însă trebuie să luăm în considerare şi efectele mobilităţii structurale: aproape 10% dintre taţii antreprenorilor şi managerilor de astăzi au studii superioare iar majoritatea acestora au beneficiat de studii medii, care în acea perioadă aveau o reputaţie considerabil mai bună. În cazul grupelor de vârstă, în mod logic, această linearitate nu prevalează, dat fiind faptul că pe parcursul vieţii lor, persoanele mai în vârstă au avut mai mult timp pentru obţinerea cunoştinţelor profesionale şi a capitalului necesar demarării unei afaceri şi pentru mobilizarea resurselor lor sociale în acest scop. În acest sens, mai mult de 60% dintre antreprenori şi manageri sunt de vârstă medie, iar 21% au peste 55 de ani. Situaţia familială este în relaţie strânsă cu vârsta, astfel în rândul antreprenorilor şi managerilor persoanele căsătorite sunt suprareprezentate. Distribuţia pe naţionalităţi a antreprenorilor trebuie analizată cu precauţie, deoarece selecţia subiecţilor noştri a fost efectuată pe baza diferenţelor regionale cu privire la densitatea întreprinderilor, mai multe chestionare fiind aplicate în acele oraşe în care proporţia maghiarilor a fost mai ridicată. Pentru combaterea convingătoare a unei eventuale erori de tip ecologic nu avem date adecvate.

15


Distribuţia pe regiuni şi judeţe a întreprinderilor urmează în mod logic proporţiile desemnate pe parcursul eşantionării, şi nu este altceva decât reprezentarea în eşantion a densităţii întreprinderilor, astfel că nu ne vom apleca asupra prezentării detaliate a acesteia.9 Cu ajutorul interviurilor focus-grup am nuanţat profilul socio-demografic al întreprinzătorilor. Pe baza opiniilor celor 63 de subiecţi intervievaţi am reuşit să distingem patru segmente de antreprenori, bine conturate (independente unul de celălalt, apărute în mai multe grupuri cu acelaşi caracter). În cele ce urmează, vom descrie aceste tipuri modale, fără nevoia reprezentativităţii. Lucrători pe cont propriu cu venit secundar – Este un segment specific lucrătorilor pe cont propriu; de obicei funcţionarea întreprinderii este un al doilea loc de muncă, care asigură un venit în plus. Acest serviciu îl putem întâlni cel mai des în sectorul comerţului cu amănuntul, o întreprindere constituită de o singură persoană, ca un mijloc de maximizare a veniturilor. Sunt sensibili numai la schimbarea cadrului juridic sau la politica fiscală. Figura caracteristică este comerciantul legal AVON sau Oriflame sau taximetristul, cosmeticianul, profesorul privat (ne putem întâlni cu aceştia şi în viaţa de zi cu zi). Nevoile de formare şi dorinţa de a participa la formări este înaltă. În funcţionarea lor, inovaţia este neglijabilă. Sunt undeva la graniţă între angajat şi starea antreprenorială. Supravieţuitori în derivă – Se poate spune că pe ei i-a afectat cel mai mult criza economică. Ne gândim la proprietarii unor magazine mici, a unui pub sau a unui fast food, care funcţionează ca S.R.L., în comerţul cu amănuntul, au angajaţi în număr mic, mai ales din familie. De obicei se confruntă cu probleme cum ar fi: asigurarea de venituri şi salarii, scăderea puterii de cumpărare (consumul scăzut al clienţilor potenţiali va avea efect direct asupra lor, dar şi abuzurile diferitelor autorităţi şi sentimentul de neputinţă). Cea din urmă este o condiţie decisivă. Intenţia de inovare nu este caracteristică, şi sunt nehotărâţi în legătură cu formările, se află într-o stare de aşteptare, şi din această cauză intenţia lor de participare la asemenea cursuri este mică – în ciuda faptului că o analiză obiectivă evidenţiază tocmai necesitatea de formare a acestui segment de antreprenori, datorită deficitului pe care îl înregistrează la nivelul competenţelor de specialitate. Inovatori în funcţiune – Sunt personajele sectorului bazat pe cunoştinţe economice, tipice pentru epoca globalizării. Sunt şefii afacerilor mici şi mijlocii. Cadrul juridic este de S.R.L. sau P.F.A.: funcţionează în sectoarele de turism, catering, servicii IT sau specializări în producţia agricolă. Spre deosebire de primele două segmente, se confruntă în primul rând cu probleme cum ar fi: recrutarea forţei de muncă cu pregătire şi motivaţie adecvată, asigurarea dezvoltării, găsirea unei idei inovatoare, aplicarea acesteia, găsirea condiţiilor şi instrumentelor potrivite. Specificul este că întreprinderea se bazează pe o idee originală. În funcţionarea întreprinderii cunoştinţa de tip know-how (experienţă şi cunoştinţe) este cea mai importantă. Atitudinea lor faţă de formări este deschisă sau sceptică, intenţia de a participa este mai degrabă nesigură. Portretul tip este „obsedatul” de IT, agronomul, apicultorul, judecătorul sau cultivatorul de fructe. Antreprenorii maturi, stabili – Sunt cei care au ajuns la o anumită maturitate şi care au în funcţiune o întreprindere mare în cadrul juridic al unui S.R.L. sau S.A.; astfel de persoane sunt: comerciantul mare, comerciant la nivel naţional, constructorul industrial, agricultorul, cu mulţi angajaţi (minim peste 25). Pe lângă dezvoltarea continuă, se confruntă cu probleme precum: capitalul necesar pentru investiţii (dobânzi bancare mari, prezentarea garanţiilor bancare), angajarea forţei de muncă adecvate, birocraţia care influenţează cadrul juridic şi funcţionarea (precum şi profitul). Rolul cunoştinţelor adecvate de o importanţă majoră; este vorba de fapt despre cunoştinţele de dinainte de 1989 din întreprinderile private, pe care acum le folosesc. Sunt caracterizaţi de habitusul clasic de antreprenoriat şi managementul stabil. În legătură cu formările ei sunt foarte sceptici, le consideră mai utile pentru angajaţii lor. Intenţia de inovare apare în cadrele deja existente, mai ales pentru a creşte eficienţa acestora. Trăsăturile de mai sus sunt rezumate Tabelul 3, tabel sintetic.

9

În legătură cu diferenţele regionale în densitatea întreprinderilor vezi subcapitolul anterior.

16


Tabelul 3

Profilul ideal-tip al segmentelor de întreprinzători Caracteristică/ Denumire

„Lucrători pe cont propriu cu venit secundar”

Forma juridică

P.F.A.

„Supravieţuitorii în derivă”

„Inovatori în funcţiune”

A.F., S.R.L.

S.R.L., P.F.A.

S.R.L., S.A.

Turism, IT, electrician, specializare în agricultură; angajaţi în număr mai mic (5-25)

Comerţul, construcţii, agricultură, un număr mare de angajaţi (peste 25)

Forţa de muncă asigurată, dezvoltare, lipsa noilor idei, lipsa de cunoştinţe a pieţei Are, rol foarte mare

Capital, dezvoltare continuă, forţa de muncă calificată, birocraţie, criza actuală

Profilul, mărimea întreprinderii

Servicii, comerţ cu amănuntul, o persoană

Servicii, comerţ, o persoană sau angajaţi în număr mic (1-5)

Probleme tipice

Impozite, probleme juridice

Asigurare de venit, abuz din partea autorităţii, clientelă slabă, criza

Experienţă de Are, dinainte, know-how rol mai mic

Nu are

Specialităţi

Al doilea venit

Victimele crizei, impresia serviciului public

Idei originale, optimism, profesie particulară

Intenţia de inovare

Nu are

Nu are

Are, la nivel înalt

Deschis, pozitiv

În aşteptare

Deschişi sau sceptici

Înalt

Scăzut

Nehotărât

Forma de instruire preferată

Transmisie clasică de informaţii

Educaţie clasică, rezolvare de probleme concrete

Interactiv, exemple practice la situaţii specifice

Figura tipică

Reprezentant Oriflame, Proprietarii taximetrist, unei magazine mici, cosmetician, a unei pub sau fast food profesor privat

Atitudinea faţă de formări Mărimea intenţiei de participare

„Antreprenorii maturi (industrie)”

Apicultor, cultivator de fructe, specialist IT, catering, judecător, contabil

Are, rol mare şi dominant Angajatori mai mari, management stabil, habitus antreprenorial Are, la nivel mediu, dar cadru adecvat Sceptici Faţă de angajaţi este mediu, condiţii favorabile Rezolvare de probleme, transmisie de informaţii Marii crescători de cartofi, comerciant la nivel naţional, construcţii industriale (poduri, drumuri, clădiri)

Observaţie: Pe baza trăsăturilor dominante.

4. Caracteristicile generale ale întreprinderilor După caracterizarea antreprenorilor/managerilor în acest capitol vom trece la analiza acelor întrebări care se referă la statutul juridic, mărimea şi teritoriul de activitate al întreprinderilor. În majoritatea cazurilor, distribuţia acestora în eşantion redă distribuţia acestora la nivel naţional. Majoritatea firmelor (83,6%) sunt societăţi comerciale private cu capital integral autohton, ponderea societăţilor comerciale cu capital mixt (privat şi de stat), respectiv a celor private cu capital străin, este de numai de 4-4 la sută. Tabelul 4

Care este categoria de care aparţine firma Dvs.? (%)

CCRIT • 2011

Societate comercială privată cu capital integral autohton

83,6

Societate comercială privată cu capital străin

4,0

Societate comercială privată cu capital mixt (se stat şi privat) şi autohton

3,9

Societate comercială cu capital mixt, privat şi de stat

2,1

Societate comercială privată cu capital mixt, străin şi autohton

1,8

Societate comercială cu capital de stat

1,3

Altă formă juridică

3,3

Total

100,0

17


Privind sfera de activitate a acestor firme aproape jumătate (42,4%) se ocupă cu comerţul cu amănuntul, aceştia fiind de firmele care oferă diferite servicii (27,1%) şi în sfârşit de firmele industriale (10,9%). Cele mai multe firme sunt S.R.L.-uri. Analizând distribuţia firmelor după tipul de capital şi forma juridică, paralel cu alte variabile (de exemplu tipul localităţii, regiune de dezvoltare, sfera de activitate, mărimea firmei etc.) nu am găsit nicio diferenţă semnificativă. Tabelul 5

Care este forma juridică a firmei Dvs.? (%) S.R.L.

94,5

S.A.

1,4

S.N.C.

0,6

Altă formă juridică Total

3,5 100,0

Luând în considerare numărul angajaţilor, mai mult de trei sferturi din firme sunt microîntreprinderi, 17,5% sunt întreprinderi mici şi numai 3,1% întreprinderi mijlocii. Figura 2

Mărimea firmelor pe baza nurmărului de angajaţi

În ceea ce priveşte domeniul de activitate trei sferturi dintre întreprinderi îşi desfăşoară activitatea în sectorul terţiar, 15,3% în sectorul secundar şi doar 7,3% în sectorul primar. Figura 3

De care sector economic aparţine firma Dvs.?

Tabelul următor ne oferă o imagine a distribuţiei firmelor pe tipuri de activitate. Astfel, 41,0% dintre firme se ocupă cu comerţul iar 26,0% cu diferite servicii.

18


Tabelul 6

Domeniile majore de activitate a firmelor (%) Comerţ

41,0

Servicii

26,0

Industrie

12,5

Construcţii

7,7

Administraţie, educaţie, sănătate

5,1

Agricultură

2,3

Alt domeniu

5,3

Total

100

De asemenea, se poate observa că între anumite tipuri de localităţi şi diferite tipuri de activităţi economice există o corelaţie: activităţile industriale, cele administrative şi educaţionale se concentrează mai ales în reşedinţele de judeţ, firmele care se ocupă cu comerţ şi servicii se găsesc mai ales în municipii, iar cele din sectorul primar (agricultură, construcţii) în alte oraşe mai mici. De exemplu, 42,7% a firmelor comerciale se găsesc în municipii, 36,8% în alte oraşe şi doar 20,6% în reşedinţele de judeţ. Distribuţia firmelor în funcţie de mărimea oraşelor este redată în Tabelul 7. Tabelul 7

Distribuţia firmelor în funcţie de mărimea oraşelor (%) Sub 10.000

8,1

10.000 – 19.999

22,2

20.000 – 29.999

18,5

30.000 – 39.999

9,9

40.000 – 49.999

7,6

Peste 50.000

33,7

Total

100,0

Am fost interesaţi de asemenea de raza de extindere a pieţei de desfacere a firmelor. Subiecţii au fost rugaţi să estimeze cam cât la sută din produsele firmei sau a serviciile oferite de firmă sunt comercializate în localitatea unde se găseşte firma, sau în regiune, în România sau în străinătate. Tabelul următor ne arată distribuţia firmelor în funcţie de locul unde îşi comercializează majoritatea produselor. Tabelul 8

Distribuţia firmelor în funcţie de locul unde îşi comercializează majoritatea produselor (%) Cei care comercializează mai mult de 75% din produse în… Localitatea unde este sediul firmei

51,2

Judeţul unde este sediul firmei

16,1

Regiunea unde se află sediul firmei Transilvania România

CCRIT • 2011

Străinătate

7,4 3,2 10,7 3,3

Aproape trei sferturi dintre microîntreprinderi se ocupă cu comerţ şi diferite servicii (Tabelul 9). În schimb, aproximativ jumătate dintre întreprinderile mici se află în această categorie şi altele 16,0% în industrie. Un procent de 35,5% dintre întreprinderile mijlocii îşi desfăşoară activitatea în industrie, iar 22,6% în comerţ.

19


Tabelul 9

Caracterizarea tipurilor de întreprinderi pe mărime (%) Microîntreprinderi

Întreprinderi mici

Total

SFERA DE ACTIVITATE Agricultură Industrie

2,2

3,7

2,4

10,7

16,0

12,4

6,6

12,9

7,9

Comerţ

43,6

31,3

40,8

Servicii

Construcţii

25,8

25,2

25,4

Administraţie, educaţie

5,4

3,7

4,9

Alte activităţi

5,7

7,4

6,2

Reşedinţă de judeţ

25,4

26,0

24,9

Municipiu

41,0

38,7

40,9

Alt oraş

33,5

35,3

34,2

Centru

41,6

41,0

41,6

Vest

24,7

18,5

23,8

Nord-Vest

33,7

40,5

34,6

18–34

15,2

13,5

14,5

35–54

62,4

70,8

64,1

55 şi peste

22,4

15,8

21,3

1,9

1,8

1,9

Liceu, şcoală profesională

56,0

42,6

53,1

Studii universitare, postuniversitare

42,0

55,6

45,0

Economii personale

70,3

61,6

68,1

Sprijinul familiei şi al prietenilor

12,8

8,5

11,8

Finanţări de la bancă sau de la alte instituţii financiare

14,1

22,0

15,8

Altă sursă de finanţare

1,8

6,1

3,0

Nu a avut nevoie de finanţare

0,9

1,8

1,3

TIPUL LOCALITĂŢII *n.s.

REGIUNE DE DEZVOLTARE

CATEGORII DE VÂRSTĂ

EDUCAŢIE Fără şcoală, şcoală generală

TIPUL CAPITALULUI

SECTORUL ECONOMIC 7,6

5,5

7,5

Sectorul secundar

11,9

27,0

15,2

Sectorul terţiar

80,5

67,5

77,3

Sectorul primar

Legendă: n.s. – nesemnificativ

20


5. Istoricul firmelor

5.1. Lansarea întreprinderilor Aproape o treime dintre firmele studiate au fost înfiinţate înainte de 1994 (28,9 %) ceea ce nu este surprinzător, deoarece după apariţia Legii 1990/31 privind înfiinţarea societăţilor comerciale şi a Legii 1990/15 privind privatizarea societăţilor de stat, în perioada 1990-1995 şi în aceste regiuni s-a lansat puternic înregistrarea întreprinderilor şi a societăţilor comerciale. Privatizarea societăţilor comerciale şi înregistrarea noilor firme s-a redus considerabil din cauza recesiunii între anii 1995 şi 2000 după care începând din anul 2001, odată cu revenirea economiei şi facilitarea procedurii de înfiinţare a firmelor, a luat iarăşi avânt. Acest lucru se reflectă şi la nivelul datelor noastre: între 1995 şi 1999 putem observa o recesiune a numărului de firme înscrise, iar după anul 2000 se poate observa o creştere considerabilă a firmelor înscrise, dar nivelul acestora nu mai ajunge la nivelul de dinainte de anul 1994. În sfârşit, după 2005 se poate observa încă o dată o creştere a numărului de firme. Trebuie menţionat însă, că observând numărul absolut al firmelor înfiinţate pe ani, cele mai multe firme au fost înfiinţate între anii 2003-2008. Figura 4

CCRIT • 2011

În ce an a fost înfiinţată firma Dvs.?

Analizând datele, s-a observat o relaţie semnificativă între mărimea întreprinderii şi anul înfiinţării firmei. Astfel, mai mult de jumătate (58,1%) dintre firmele care în prezent funcţionează ca întreprinderi mijlocii, au fost înfiinţate între 1990 şi 1994. Ancheta noastră nu ne oferă date despre situaţia firmei în momentul înfiinţării, dar putem presupune că aceste întreprinderi mijlocii pot fi o parte urmaşii marilor întreprinderi de stat care au fost privatizate, iar în al doilea rând, au fost înfiinţate ca întreprinderi mici, parcurgând o traiectorie de creştere. În schimb, aproape jumătatea dintre întreprinderile mici (43,4%) au fost înfiinţate după anul 2003. Putem observa o relaţie strânsă şi între domeniul de activitate a întreprinderilor şi anul înfiinţării. Mai mult de două treimi dintre întreprinderile industriale sau comerciale au fost înfiinţate înainte de 1994 – prin contrast doar 21,3%, respectiv 17,6% dintre firmele cu domeniul de activitate în construcţii şi servicii au fost înfiinţate înainte de 1994, iar mai mult de jumătate după 2003. Am analizat datele şi în funcţie de caracteristicile socio-demografice ale respondenţilor. Numai în cazul nivelului educaţional şi al etniei am găsit diferenţe semnificative. În ceea ce priveşte nivelul educaţiei, putem vedea că imediat după 1990 cei cu studii medii au fost cei care au lansat afaceri (31,0% comparativ cu 25,2% cu studii universitare), după 2003 însă procentul antreprenorilor cu studii universitare creşte semnificativ. Această schimbare poate fi explicată parţial cu dezvoltarea sferei universitare, accesul la studii universitare fiind din ce în ce mai uşor, iar pe de altă parte prin schimbarea şi reglementărilor de pornire a afacerilor conform cărora în unele domenii au fost introduse condiţii precum dovada calificării în sfera respectivă. Deoarece majoritatea firmelor îşi desfăşoară activitatea în sfera terţiară, putem accepta ipoteza că în unele cazuri este vorba de activităţi care necesită cunoştinţe mai specializate (ex. traduceri, contabilitate etc.). Din punctul de vedere al apartenenţei la un grup etnic, putem observa că antreprenorii de etnie maghiară au înfiinţat firme mai devreme decât cei români. Aproximativ o treime a antreprenorilor maghiari şi-au început activitatea înainte de 1994, faţă de un procent de 28,0% a antreprenorilor români.

21


5.2. Condiţiile înfiinţării întreprinderilor Una dintre secţiunile chestionarului s-a focusat pe istoricul firmelor, din punctul de vedere al persoanelor intervievate. Am fost interesaţi de modul în care s-a înfiinţat firma – dacă a fost construită de la bază sau a fost construită pe o afacere deja existentă şi preluată de către actualul proprietar, dacă ideea de afacere a fost urmată de acţiuni concrete de înfiinţare într-un scurt timp sau lansarea afacerii a fost precedată de o perioadă mai lungă de pregătire a planului de afaceri sau strângere de fonduri. De asemenea, am fost interesaţi de statutul pe piaţa muncii a intervievatului, înainte de a deveni antreprenor, şi dacă acesta este în legătură cu profilul firmei înfiinţate. În sfârşit, ne-am uitat la originea resurselor financiare necesare pentru înfiinţarea afacerilor. Majoritatea firmelor din eşantion – peste 80% – au fost construite de la bază, puţine firme fiind cumpărate de la altcineva sau au ajuns în regim de coproprietari după înfiinţarea firmei. O altă întrebare a chestionarului s-a referit la timpul care s-a scurs între apariţia ideii de afacere şi înregistrarea concretă a firmei. Figura 5 ne arată cum în jur de două treimi dintre firme au fost înfiinţate deja în primele şase luni după formularea ideii de afacere, şi doar 18,9 % fiind înregistrate la un an de la formularea ideii de afacere. Figura 5

Cât timp a trecut de la formularea ideii de afaceri până la înfiinţarea acesteia? (%)

Dacă verificăm datele pe baza altor variabile – mărimea întreprinderii şi sectorul economic – putem observa că majoritatea microîntreprinderilor care aparţin sectorului terţiar au fost înfiinţate în primele şase luni după formularea ideii de afaceri. Firmele al căror domeniu de activitate aparţine sectorului primar (de ex. firmele care îşi au domeniul de activitate în agricultură, construcţii sau industrie) au fost înfiinţate după o perioadă mai lungă de pregătire, caracteristic fiind înfiinţarea între 7 şi 12 luni (de exemplu: 30,4% dintre firmele cu domeniul de activitate în agricultură au fost înfiinţate doar la 7 luni după formularea ideii de afacere, în schimb doar 16,9% dintre firmele cu domeniul de activitate în comerţ au fost înfiinţate în această perioadă, majoritatea fiind înfiinţate mai repede de 6 luni). O altă întrebare s-a referit la statutul pe piaţa muncii al intervievaţilor chiar înainte de înfiinţarea firmei şi dacă experienţele premergătoare antreprenoriatului au fost valorificate într-un fel sau altul în firma pe o deţin/ conduc acum. Apropare trei sferturi dintre respondenţi au fost angajaţi cu normă întreagă, urmaţi de 17,4% care au desfăşurat o activitate independentă înainte de înfiinţarea firmei şi 3,2% dintre ei care erau studenţi.10 Se constată că statutul pe piaţa muncii înainte de înfiinţarea firmei influenţează într-o mică măsură mărimea firmei înfiinţate. Un procent de 23,1% dintre cei care au desfăşurat o activitate independentă au înfiinţat o întreprindere mică, comparativ cu 16,5% dintre cei care au fost salariaţi cu normă întreagă. Aceştia din urmă preferând să înfiinţeze 10

Trebuie menţionat că aceste rezultate redau şi distribuţia potenţialilor antreprenori din eşantionul pe populaţia generală.

22


mai degrabă o microîntreprindere. Această diferenţă poate fi explicată prin faptul că, experienţele acumulate ca lucrător independent pot fi transferate mai uşor în sfera antreprenoriatului. Nu doar experienţele profesionale, dar şi capitalul financiar şi relaţional poate fi folosit cu uşurinţă în construirea unei întreprinderi mici. Figura 6

Cu ce v-aţi ocupat în momentul înfiinţării firmei? (%)

La întrebarea dacă există o relaţie între activitatea precedentă şi domeniul firmei actuale, 47,9% dintre persoanele care în trecut au lucrat ca lucrători independenţi au răspuns pozitiv, deci există o continuitate între activităţile lor precedente şi domeniul firmei pe care o deţin în prezent, în schimb, doar 42,9% dintre foştii salariaţi au declarat acest lucru. Referitor la capitalul necesar pornirii afacerilor, majoritatea intervievaţilor au declarat că principala sursă de finanţare a afacerii a fost constituită din surse proprii (68,6%), urmată de finanţări de la bancă sau alte instituţii financiare (15,7%), apoi de sprijinul familiei şi al prietenilor (11,4%). Figura 7

CCRIT • 2011

Care a fost principala sursă de finanţare a afacerii DVS. la momentul pornirii acesteia (%)

23


Dintr-o perspectivă istorică se poate observa că economiile personale reprezintă cel mai important tip de capital în înfiinţarea unei afaceri înainte de 1994, respectiv după 2005. Acest lucru poate fi explicat prin faptul că, înainte de 1990 populaţia putea avea economii mai mari, care, după 1990 puteau fi folosite pentru pornirea unei afaceri. După 2005 antreprenorii puteau să transforme în avantajul firmei expansiunea economică de după 2000. Totodată se poate observa că mărimea unei întreprinderi este direct proporţională cu probabilitatea ca la înfiinţare o firmă să fi utilizat finanţare de la o bancă sau de la o instituţie bancară. În ceea ce priveşte sectorul economic, sau activităţile firmelor, datele ne arată că cele care îşi desfăşoară activitatea în sectorul agricultură (în general în sectorul primar) au folosit într-un procent mai mare resursele financiare primite de la bănci, în schimb, în cazul microîntreprinderilor ajutorul prietenilor sau al familiei este mai des întâlnit. Resursele proprii şi economiile personale au fost folosite mai degrabă în cazul întreprinderilor care îşi desfăşoară activitatea în diferitele domenii ale serviciilor. Din punctul de vedere al tipului de localitate, putem vedea că cei care au domiciliul într-un alt oraş decât municipiul sau reşedinţa de judeţ, s-au putut folosi într-o măsură mai mare de sprijinul familiei sau al prietenilor, spre deosebire de cei care au domiciliul într-o reşedinţă de judeţ sau într-un municipiu (un procent de 15,6% a celor din alt oraş, faţă de 9,0% a celor din municipii şi 10,7% a celor din reşedinţă de judeţ). Independenţa financiară a celor din alt oraş decât municipiu sau reşedinţă de judeţ a fost un pic mai scăzută decât a celor din celelalte două categorii: aceştia trebuiau să se bazeze într-o măsură mai mare pe sprijinul prietenilor sau pe finanţarea unor instituţii, decât cei din municipii şi reşedinţe de judeţ. Doar 63,6% a celor din alt oraş s-au putut folosi de resursele proprii, faţă de 69,8% a celor din reşedinţă de judeţ şi 71,4% a celor din municipii. În regiunea de Vest, un procent mare al resurselor necesare înfiinţării unei afaceri provin din economiile personale şi sprijinul familiei în timp ce finanţările de la bănci reprezintă o sursă secundară de resurse. În ceea ce priveşte grupele de vârstă, se poate vedea că în special tinerii au nevoie de sprijin financiar, deoarece deţin economii personale într-un procent mai mic decât alţii. Mai mult, o cerere de finanţare bancară necesită de asemenea existenţa economiilor personale care ar putea reprezenta garanţia pentru un credit, iar din această cauză finanţările bancare nu au reprezentat o posibilitate viabilă pentru această categorie de vârstă. În schimb, tinerii s-au putut sprijini mai mult pe ajutorul prietenilor sau al rudelor. Tabelul 10

Sursele de finanţare necesare pentru pornirea unei afaceri (%) Economii personale


Finanţări de la bancă

Alte surse

Nu a avut nevoie de finanţare

MĂRIMEA FIRMEI Microîntreprindere Întreprindere mică Întreprindere mijlocie

70,3 61,6 46,2

12,8 8,5 3,8

14,1 22,0 26,9

1,8 6,1 15,4

0,9 1,8 7,7

SECTORUL ECONOMIC Sectorul primar Sectorul secundar Sectorul terţiar

62,9 60,9 69,3

10,0 16,7 11,4

22,9 13,8 15,9

4,3 5,8 2,4

0 2,9 1,1

TIPUL LOCALITĂŢII Reşedinţă de judeţ Municipiu Alt oraş

69,8 71,4 63,6

10,7 9,0 15,6

14,5 15,1 17,8

3,7 3,1 2,2

1,2 1,5 0,9

REGIUNE DE DEZVOLTARE Centru Vest Nord-Vest

68,6 77,0 62,4

11,5 7,7 14,4

16,2 9,9 19,3

2,2 4,1 3,1

1,5 1,4 0,9

CATEGORII DE VÂRSTĂ 18–34 35–54 55 şi peste

59,4 69,1 70,2

22,5 10,6 9,1

14,5 15,8 17,2

2,2 3,6 1,5

1,4 1,0 2,0

24


STATUTUL PRECEDENT Activitate independentă Salariat cu normă întreagă Elev/Student

Economii personale


Finanţări de la bancă

75,0 67,0 47,1

8,8 11,8 35,3

12,5 17,3 17,6

Alte surse 2,5 2,7 0

Nu a avut nevoie de finanţare 1,3 1,1 0

În interviurile focus-grup s-au supus discuţiei şi obstacolele demarării afacerilor. Problemele identificate la pornirea unei afaceri au acoperit o arie destul de restrânsă: între acestea au fost menţionate: lipsa capitalului, lipsa legislaţiei sau necunoaşterea acesteia, schimbarea rapidă a regulilor funcţionale (mai ales în anii `90), birocraţia, în general, cunoştinţele în legătură cu pornirea unei afaceri şi lipsa informaţiilor. În cazul mai multor antreprenori dobânzile mari, administraţia construită pe hârtie au creat probleme mari la începuturile întreprinderii, pe lângă cantitatea de timp şi energie investite. După părerea liderilor marilor întreprinderi, identificarea pieţei, constituirea formei pentru dobânzile perfecte au creat cele mai mari probleme.

5.3. Motivaţiile ce au stat la baza demarării unei afaceri Unul dintre obiectivele anchetei privind antreprenoriatul a fost evidenţierea motivaţiilor în demararea unei afaceri şi evaluarea diferenţiată a acestora în funcţie de modul în care respondenţii au considerat demararea afacerii: fie ca o posibilitate mai favorabilă comparativ cu situaţia lor anterioară, fie ca o alternativă în lipsa unui loc de muncă – adică ca rezultat al unei constrângeri. În scopul comparabilităţii, după potenţialii antreprenori, antreprenorii în funcţie au fost la rândul lor chestionaţi pentru a ne spune în ce măsură sunt de acord cu declaraţiile cu privire la diversele atitudini motivaţionale. Tabelul de mai jos prezintă frecvenţa procentuală cumulată a răspunsurilor cu „acord parţial” şi „acord total”. Diferenţele ce se manifestă în atitudinile antreprenorilor şi a potenţialilor antreprenori sunt prezentate în coloane distincte. Tabelul 11

Motivaţiile intenţiei de a porni o afacere la antreprenori şi potenţiali antreprenori („În ce măsură sunteţi de acord cu aceste afirmaţii?” – procentul cumulat al răspunsurilor „acord total” şi „acord parţial”)

CCRIT • 2011

Potenţial Antreprenori antreprenori Vroiam să am un câştig mai mare decât cel pe care îl aveam.

89,6

Vroiam o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşuram. Afacerea însemna o provocare pentru mine, vroiam să-mi dovedesc că pot s-o fac.

Diferenţă

95,7

-6,1

85,9

87,7

-1,8

77,5

81,5

-4

Întotdeauna mi-am dorit să fiu propriul meu şef.

77,2

84,8

-7,6

Vroiam să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme.

50,5

63,5

-13

Vroiam să realizez o idee nouă, o inovare.

47,3

50,2

-2,9

Vroiam să umplu un gol pe piaţă.

46,4

53,2

-6,8

Nu am fost satisfăcut cu locul de muncă pe care îl aveam.

45,8

39,1

6,7

Vroiam să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu precedent.

38,3

48,1

-9,8

Vroiam să fac ceva care să-i ajute pe alţii, ar fi un sprijin pentru cei nevoiaşi.

37,0

54,4

-17,4

Vroiam să lucrez de acasă.

30,8

54,7

-23,9

Vroiam să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului.

28,1

50,3

-22,2

Vroiam să urmez exemplul unei persoane pe care o admir.

19,4

27,2

-7,8

Vroiam să urmez o tradiţie de familie.

19,2

17,6

1,6

Vroiam să scap de discriminarea de care am avut parte la locul de muncă.

18,9

25,5

-6,6

Vroiam să lansez o afacere pentru că îmi era greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor (dacă a fost şomer).

18,2

57,9

-39,7

Vroiam să lansez o afacere pentru că îmi era greu să găsesc un loc de muncă permanent (regulat) (dacă a fost şomer).

15,1

53,7

-38,6

25


Din rezultate reiese că, în demararea afacerii lor, majoritatea întreprinzătorilor au fost motivaţi de posibilitatea unei mai bune situaţii financiare, iar în al doilea rând de aspiraţia la independenţa personală. Aceste motivaţii sunt urmate de argumentele referitoare la autorealizare şi, după aceea, de simţul asumării responsabilităţi faţă de societate şi mediu. Şirul se încheie cu motivaţia urmării unui model şi factorii de constrângere (în special argumentele legate de dificultăţile în găsirea unui loc de muncă ). În ceea ce priveşte backgroundul motivaţional al demarării unei afaceri, există o corelaţie mare între antreprenori şi potenţiali antreprenori,11 ceea ce înseamnă că în privinţa atitudinilor considerate importante ordinea este similară. Într-adevăr, referirile la beneficiile materiale şi la autorealizare s-au situat pe primele poziţii în cazul ambelor grupuri, iar urmarea unui model şi nemulţumirea vizavi de muncă s-au situat la capătul şirului de motivaţii. În ciuda acestui lucru, putem să observăm câteva diferenţe semnificative care din punctul de vedere al efectelor efective ale motivaţiilor conţin informaţii importante. Înainte de toate, este ieşit din comun faptul că factorii „push” care acţionează în direcţia demarării unei afaceri, din cauza constrângerilor, sunt mai puţin relevante în demararea unei afaceri decât am putea să presupunem la nivelul potenţialităţii. Mai puţin de o cincime dintre întreprinzători au semnalat că la data demarării afacerii au avut dificultăţi în a găsi o muncă potrivită ca salariat şi că acest lucru i-ar fi împins spre demararea unei afaceri. În comparaţie, aproape 60% dintre potenţialii întreprinzători au amintit acest lucru ca motiv posibil care să-i îndemne la independenţă. Cel mai probabil, diferenţa poate fi explicată prin faptul că puţini potenţiali întreprinzători motivaţi prin constrângeri au la dispoziţie acele resurse care sunt efectiv necesare demarării unei afaceri, iar factorii „push” în sine se dovedesc insuficienţi pentru pornirea unei afaceri. Nivelul scăzut al resurselor este într-adevăr caracteristică profilului întreprinzătorilor motivaţi prin constrângeri. Astfel, în raportul realizat, prin analiza populaţiei, am arătat că aceşti întreprinzători în intenţie dispun de venituri şi de un nivel de şcolarizare mai reduse. Celălalt grup motivaţional, în care se poate observa o discrepanţă mai redusă - însă tot semnificativă între antreprenorii potenţiali şi cei efectivi este reprezentat de simţul misiunii legate de asumarea responsabilităţii sociale: o proporţie semnificativ mai mare a potenţialilor antreprenori au amintit acest lucru ca motiv ce i-ar motiva să fie independenţi. Există trei explicaţii plauzibile pentru această diferenţă: 1. este posibil ca, în general, modelele motivaţionale să se fi schimbat de când respondenţii şi-au demarat afacerile (de altfel, acest lucru poate fi o explicaţie pentru toate diferenţele discutate) iar valorile legate de solidaritatea socială să fie din ce în ce mai puţin compatibile cu aspiraţiile legate de independenţa economică, 2. dintre potenţialii antreprenori, în final, demarează o afacere acele persoane la care motivaţia simţului responsabilităţii sociale este mai puţin valabilă, 3. întreprinzătorii noştri îşi amintesc mai puţin de faptul că la demararea afacerii lor au avut şi astfel de ambiţii. Din păcate, documentarea empirică adecvată a explicaţiilor valide depăşeşte cadrul de gen al raportului nostru, este uşor de închipuit însă că schimbările amintite mai sus explică împreună această diferenţă. Pe lângă cele de mai sus, nu putem să pierdem din vedere faptul că potenţiali antreprenori au fost de acord într-o proporţie semnificativ mai mare decât antreprenorii cu atitudinile motivaţionale enumerate (în această privinţă numai motivaţia urmării unui model din familie şi nemulţumirea faţă de locul de muncă reprezintă excepţii). Acest lucru nu înseamnă neapărat că rolul acestor motivaţii în demararea unei afaceri este mai mic, este uşor de închipuit însă că în ochii proprietarilor sau managerilor de întreprinderi care au trecut deja de experienţa complicată a demarării unei afaceri, acestea şi-au pierdut din importanţă (în acelaşi timp, este posibil ca constrângerile structurale şi aspectele accidentale, întâmplătoare ce sunt dincolo de individ să fi fost supraevaluate).12 Tabelul 12

Profiluri de opinii dominante în motivaţia antreprenorială (factori şi scoruri factoriale) Vocaţie Motive inovatoare coercitive

Modele urmate

Independenţă financiară

Vroiam să am un câştig mai mare decât cel pe care îl aveam.

r.n.

r.n.

r.n.

0,831

Vroiam o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşuram.

r.n.

r.n.

r.n.

0,771

Voiam să lansez o afacere pentru că îmi era greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor.

r.n.

0,944

r.n.

r.n.

11 12

Coeficientul de corelaţie dintre alegerile celor două grupuri este de 0,865. Legat de acest lucru, este destul de grăitor faptul că printre piedicile succesului antreprenorial cei mai mulţi au amintit birocraţia, lipsa unei politici de sprijin adecvate, corupţia şi sistemul prost de taxare, mult mai puţini amintind lipsa competenţelor individuale (spirit competitiv, rezistenţă, competenţă profesională etc.).

26


Vocaţie Motive inovatoare coercitive

Modele urmate

Independenţă financiară

Voiam să lansez o afacere pentru că îmi era greu să găsesc un loc de muncă permanent (regulat).

r.n.

0,939

r.n.

r.n.

Vroiam să urmez o tradiţie de familie.

r.n.

r.n.

0,851

r.n.

Vroiam să urmez exemplul unei persoane pe care o admir.

r.n.

r.n.

0,831

r.n.

Afacerea însemna o provocare pentru mine, vroiam să-mi dovedesc că pot s-o fac.

0,659

r.n.

r.n.

r.n.

Vroiam să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme.

0,685

r.n.

r.n.

r.n.

Vroiam să realizez o idee nouă, o inovare.

0,688

r.n.

r.n.

r.n.

Vroiam să umplu un gol pe piaţă.

0,658

r.n.

r.n.

r.n.

Vroiam să fac ceva care ar ajuta pe alţii, ar fi un sprijin pentru cei nevoiaşi.

0,825

r.n.

r.n.

r.n.

Vroiam să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului.

0,805

r.n.

r.n.

r.n.

Legendă: r.n. – relaţie nesemnificativă statistic

Structura de factori formată din motivaţiile antreprenoriale se aseamănă cu cea pe care o putem observa la potenţialii antreprenori, cu diferenţa că „urmarea unui model” apare ca un profil de opinie bine conturat şi relevant („vroiam să urmez o tradiţie de familie”, „vroiam să urmez exemplul unei persoane pe care o admir”). Comparativ cu acesta, factorul „independenţei bazate pe competenţe” – ce este caracteristic potenţialilor antreprenori şi care arată o corelaţie puternică cu declaraţiile „vroiam să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu precedent” şi „vroiam să lucrez de acasă” – este mai slab reprezentat. În acelaşi timp merită atenţia noastră şi ordinea schimbată a factorilor. Profilul de opinie cu eticheta vocaţiei inovatoare explică mai mult de 30% din dispersia atitudinilor amintite, acesta este urmat de factorul motivaţiilor de constrângere (18%) şi motivaţiile urmăririi unui model (11%) şi al independenţei materiale (8%). În cazul potenţialilor antreprenori ordinea diferă într-o anumită măsură: tot pe primul loc se află profilul de motivaţie a vocaţiei inovatoare (variaţia explicată: 39,6%), acesta este urmat de motivaţiile independenţei bazate pe competenţe (13,9%) şi a independenţei materiale (11,5%) iar în final, de motivaţiile de constrângere (8%). Figura 8

Motivaţii antreprenoriale (1) >>> Factorul vocaţiei inovatoare

CCRIT • 2011

(acord total sau parţial, %)

27


În legătură cu determinarea socio-demografică şi determinarea în funcţie de caracteristicile întreprinderilor a motivaţiilor, în primul rând trebuie să evidenţiem faptul că motivaţiile legate de o inovare şi conştiinţa misiunii mai ridicate apar la acei proprietari şi manageri de firmă care derulează o cifră de afaceri mai mare şi produc un profit mai mare. În cadrul acestui grup, motivaţia conştiinţei misiunii se impune, în special în cadrul întreprinderilor mijlocii din oraşele mai mari, cu sedii în regiunea Nord-Vest. Figura 9

Motivaţii antreprenoriale (2) >>> Factorul independenţei financiare, motivaţii de constrângere şi de urmărirea modelului (acord total sau parţial, %)

Factorul independenţei materiale a fost amintit tot de către proprietarii întreprinderilor active în domeniul serviciilor şi al agriculturii care trăiesc în oraşele mai mari din regiunea Nord-Vest. În mod constant, motivaţiile de constrângere sunt caracteristice mai ales femeilor cu un nivel mai scăzut de educaţie, care trăiesc în oraşele de dimensiuni medii ale regiunii Centru. Tiparul urmăririi unui model apare într-o proporţie mai mare în rândul persoanelor mai tinere (în general încă elevi) cu un nivel de educaţie mai scăzut, ceea ce poate fi în parte de înţeles, având în vedere faptul că urmărirea unui model poate exista în fond doar în urma modelelor întreprinderilor fondate după schimbarea de regim. Motivaţiile care nu s-au organizat în factori le-am inclus într-o a treia figură. Caracteristica comună a acestora este că în general au fost amintite de întreprinzătorii şi managerii care activează în oraşele cu sub 10 000 de locuitori.

28


Figura 10

Motivaţii antreprenoriale (3) >>> Alte motivaţii (acord total sau parţial, %)

6. Înglobarea socială a antreprenoriatului, capitalul de reţea al antreprenorilor

6.1. Relaţiile profesionale şi sociale ale antreprenorilor În legătură cu resursele sociale utilizate de către antreprenori într-o primă instanţă i-am întebat dacă reţelele lor pesonale (membrii familiei, rudele sau alte cunoştinţe) sunt implicate în activităţile firmei. Datele arată că în cazul a 45,9 la sută dintre respondenţi nimeni dintre cei amintiţi nu lucrează în cadrul firmei, o treime declarând că soţul/soţia sau partenerul este implicat în activităţile firmei în mod regulat. Aces lucru este caraceristic în special oraşelor mici, ceea ce confirmă ipoteza că odată cu scăderea mărimii oraşelor scade şi înglobarea socială a antreprenoriatului. Prin contrast, în oraşele mai mari, este mai probabil ca copiii antreprenorilor să fie implicaţi în activităţile firmei. Tabelul 13

Din următoarele persoane lucrează cineva în mod regulat la firma Dvs.? (%) Da

CCRIT • 2011

Soţ /soţie

34,1

Alt membru al familiei

9,9

Copil(i)

9,7

Prieteni

5,2

Fost coleg de muncă

2,5

Nimeni dintre cei amintiţi

45,9

29


În cele ce urmează vom analiza în detaliu structura reţelelor de relaţii ale întreprinzătorilor. Parţial acestea au fost analizate şi în analiza asupra populaţiei, dar acolo categoria întreprinzătorilor a fost definită diferit faţă de cercetarea antreprenorială, fiind incluşi şi lucrătorii pe cont propriu (în schimb în cazul cercetării antreprenoriale au fost incluşi uneori în anchetă managerii firmelor). Din această diferenţă în delimitarea grupului „întreprinzătorilor” rezultă în anumite cazuri diferenţe în caracteristicile reţelelor sociale analizate. În figurile 1113 putem vedea în ce măsură există antreprenori în reţelele familiale ale respondenţilor, în ce măsură au relaţii directe cu persoane din sfera economică, politică şi administrativă, importante în buna funcţionare a firmelor, respectiv în ce măsură au relaţii cu instituţiile relevante în funcţionarea firmelor. Importanţa relaţiilor de mai sus poate fi demonstrată prin compararea datelor de mai sus cu cele referitoare la datele obţinute pentru celelalte două categorii ale cercetării noastre, şi anume a potenţialilor întreprinzători şi a celor care nici potenţial nu sunt întreprinzători. În Figura 11 se poate observa că în relaţiile antreprenorilor cu prietenii apropiaţi, soţul/soţia/partenerul, părinţii, fraţii şi copiii apar mai frecvent şi alţi antreprenori decât în cazul potenţialilor întreprinzători, iar în relaţiile cu rudele şi vecinii mai rar. În relaţiile celor care nu au intenţia să pornească o afacere nu există aproape deloc antreprenori. Figura 11

A fost cineva din familia dumneavoastră sau dintre apropiaţi antreprenor? (%)

Pentru a compara reţelele personale relevante din punct de vedere economic am însumat relaţiile existente, indiferent de gradul de apropiere al acestora, astfel în Figura 12 pot fi văzuţi cei care au relaţii cu persoanele ce au ocupaţiile enumerate. Aşa cum se poate vedea, cea mai mare diferenţă între întreprinzători şi potenţiali întreprinzători există în frecvenţa relaţiilor cu întreprinzătorii/managerii firmelor mari şi cu notarii publici, urmată de relaţiile cu contabili, avocaţii şi lucrătorii pe cont propriu. Diferenţa cea mai mică poate fi văzută în cazul relaţiilor cu politicieni de nivel judeţean/naţional şi relaţiile cu funcţionarii organelor de control. Se poate spune că potenţialii întreprinzători se află într-o situaţie mai puţin defavorizată, în general, în privinţa relaţiilor politice şi administrative (adică a relaţiilor despre care am arătat deja că au o importanţă mai mică în a deveni antreprenor). În cazul celor care nu s-au gândit să pornească o afacere, structura acestor relaţii este asemănătoare cu cea a potenţialilor antreprenori, diferind de acestea doar prin valorile mai reduse.

30


Figura 12

Printre cunoştinţele Dvs. sunt persoane cu următoarele ocupaţii? (%)

Relaţiile deţinute cu diferite instituţii sunt mult mai rare decât cele personale. Întreprinzătorii au relaţii mai strânse cu aproape toate instituţiile enumerate, singura excepţie fiind relaţiile cu organizaţii locale sau judeţene de partid. Cei care nu intenţionează să pornească o afacere nu au relaţii aproape deloc cu aceste instituţii (Figura 13). Figura 13

CCRIT • 2011

Aveti relaţii cu următoarele tipuri de instituţii sau organizaţii? (%)

În acest loc nu argumentăm asupra importanţei relaţiilor sociale în înfiinţarea şi funcţionarea întreprinderilor, acest lucru fiind o evidenţă atât în ştiinţele economice cât şi în sociologia economică. Din datele de mai sus am putut observa că există diferenţe semnificative între caracteristicile reţelelor sociale ale întreprinzătorilor şi cele ale potenţialilor întreprinzători. Concluzia cea mai importantă a acestei analize a relaţiilor este însă, că atât reţeaua personală cât şi cea instituţională a întreprinzătorilor este mai largă decât cea a potenţialilor întreprinzători,

31


iar cea a potenţialilor întreprinzători este mai extinsă decât cea a celor care nu au înclinaţie spre antreprenoriat. Din punctul de vedere al unui program menit să ajute potenţialii întreprinzători să devină întreprinzători efectivi, pot fi formulate două concluzii. Pe de o parte în cursurile de formare trebuie acordată o importanţa mai mare rolului capitalului relaţional în înfiinţarea şi funcţionarea firmelor. Aşa cum am văzut în analiza referitoare la importanţa tematicilor mai frecvente a formărilor, cursurile care tratează importanţa capitalului relaţional sunt rare, iar respondenţii nu le acorda o importanţă deosebită (vezi Tabelul 15 şi Figura 26). Iar cealaltă concluzie este aceea că întărirea reţelelor de relaţii a întreprinzătorilor, în special cele cu sfera economică, ar fi benefică pentru atingerea şi păstrarea statutului de antreprenor.

6.2. Importanţa relaţiilor şi încrederea în instituţii Asupra importanţei reţelelor de relaţii personale şi instituţionale nu trebuie deci să argumentăm. Antreprenorii au fost întrebaţi la rândul lor în ce măsură consideră că relaţiile în discuţie sunt importante în funcţionarea afacerilor. Aşa cum se poate vedea în Figura 14, relaţiile personale sunt considerate mai importante decât cele cu instituţiile, iar pe lângă relaţiile cu întreprinzătorii experimentaţi, considerate cele mai importante, urmează relaţiile cu rudele şi prietenii apropiaţi, şi nu relaţiile personale din sfera economică. În timp ce relaţiilor cu sfera politică şi civilă li se acordă cea mai mică importanţă, relaţiile cu primăriile locale şi judeţene se află în prima parte a acestei liste. Trebuie menţionat şi faptul că deşi există puţine relaţii cu organizaţii antreprenoriale, acestea sunt considerate importante. În schimb, clusterelor antreprenoriale li se acordă cea mai mică importanţă. Figura 14

În opinia Dvs. cât de importante sunt următoarele relaţii în funcţionarea eficientă a unei firme? (%)

Pe lângă importanţa reţelelor personale şi instituţionale am fost pusă şi o întrebare şi despre gradul de încredere în instituţiile relevante din punct de vedere economic (Figura 15). Din aceste date se poate constata că încrederea întreprinzătorilor în instituţiile care alcătuiesc mediul instituţional al firmelor este scăzută, iar o semnificativă parte a întreprinzătorilor nu cunosc instituţiile enumerate: peste 20% dintre întreprinzători nu cunosc o firmă de consultanţă, o uniune de întreprinzători, un centru de promovare a afacerilor sau reţele de firme. Aceste tipuri de instituţii se pare că lipsesc din oraşele mici, iar cele din oraşele mari se pare că nu sunt accesibile întreprinzătorilor din oraşele mici. Încrederea firmelor faţă de organele de control este relativ mare, cea mai mare fiind faţă de organele de protecţie a muncii şi de protecţie a consumatorilor, iar cea mai mică înregistrându-se faţă de organele fiscale şi garda financiară.

32


Figura 15

Câtă încredere aveţi în următoarele instituţii? (%)

În încheierea acestui capitol am analizat discrepanţele care există între importanţa şi încrederea acordată instituţiilor (Figura 16). Din acest punct de vedere pe primul loc se află primăriile locale şi consiliile judeţene, uniunile de întreprinzători şi firmele de consultanţă. Acestea sunt deci acele instituţii, cu care relaţiile întreprinzătorilor sunt probabil cele mai problematice, exact acele relaţii care ar trebui eventual îmbunătăţite şi pe parcursul programelor iniţiate în cadrul proiectului. Figura 16

CCRIT • 2011

Importanţa şi încrederea acordată instituţiilor (%)

Pe tema întreprindere şi mediul ei social din interviurile focus-grup reiese că în percepţia antreprenorilor mediul de afaceri este unul ostil, nefavorabil. În acest context se conturează statul ca fiind „inamicul principal”, dar şi regularizările (legi şi legislaţii prea multe şi prea schimbătoare), organele de supraveghere (în special

33


ANAF-ul) care apar în narativele antreprenorilor ca obstacole conştientizate. În acest mediu ostil, imaginea antreprenorului este percepută negativ, şi în afară de mediul mai restrâns, nu par a fi factori care să-i încurajeze pe aceştia. Se pare că criza a erodat considerabil şi încrederea între persoane, astfel cooperarea de interes comun între antreprenori este neglijabilă şi nu este instituţionalizată aproape deloc. Se poate observa totuşi că în cazul întreprinderilor mai mari şi de succes a existat/există un schimb de experienţă informală (în cazul întreprinderilor cu management bun din Câmpia Turzii sau Miercurea Ciuc, ne-am întâlnit cu mai multe asemenea cazuri). În cazul microîntreprinderilor (magazine, puburi, alte forme de comerţ) nu a funcţionat niciodată cooperarea strategică, printre antreprenorii în domeniu neaflându-se membri în asociaţii de promovare sau susţinere a afacerilor.

7. Problemele şi posibilităţile de dezvoltare a afacerilor

7.1. Aprecierea situaţiei generale a firmei În contextul trecerii prin criza financiară şi economică antreprenorii evaluează situaţiei actuală ca fiind una grea, 40,2 la sută dintre cei chestionaţi afirmând că situaţia actuală a firmei este mai proastă decât anul trecut, 37,7 la sută o vede ca fiind una asemănătoare, respectiv doar 22,1 la sută considerând că situaţia actuală este mai bună decât cea din anul trecut. În evaluarea situaţiei actuale sunt câteva diferenţe statistice semnificative între diferitele categorii de firme. În cazul domeniilor de activitate, cele mai afectate de înrăutăţirea situaţiei economice au fost firmele din comerţ, servicii şi construcţii în timp ce în cazul agriculturii situaţia actuală este considerată fiind una mai bună (34,8%) decât anul trecut. De asemenea, mărimea firmei (în funcţie de numărul angajaţilor) influenţează semnificativ evaluarea situaţiei actuale, cea mai grea situaţie fiind cea a microîntreprinderilor (40,5%), în cazul întreprinderilor mici şi mijlocii situaţia actuală fiind considerată mai degrabă asemănătoare celei de anul trecut (40,9% respectiv 45,2%). Figura 17

Care este situatia firmei în comparație cu anul trecut (pe domenii activitate, %)

34


Locaţia firmei este de asemenea importantă în evoluţia situaţiei unei firme, atât tipul localităţii cât și regiunea fiind definitorii în acest sens. Procentul celor care consideră că situaţia firmelor este asemănătoare celei de anul trecut este semnificativ mai mare în reședinţele de judeţ (45,1%) decât în cazul altor tipuri de localităţi. În cazul regiunilor diferenţele sunt si mai vizibile: în cazul regiunii Nord procentul celor care afirmă că situaţia este mai proastă decât anul trecut (50,9%) este semnificativ mai ridicat decât media, în timp ce în cazul regiunii NordVest este semnificativ mai ridicat procentul celor care afirmă că situaţia este asemănătoare (41,9%) sau mai bună (24,8%). Deşi situaţia actuală este percepută de către antreprenori ca fiind una mai degrabă grea, majoritatea acestora afişează o atitudine pozitivă în raport cu viitorul, unde unul din trei (38,8%) consideră că situaţia firmei în anul viitor va fi mai bună, iar 40,6% se aşteaptă la un an asemănător celui actual. Doar 20,6 % dintre antreprenori spun că anul viitor va fi un an mai greu. Acest optimism moderat al întreprinzătorilor arată diferenţe semnificative în funcţie de mărimea firmei şi regiunea de dezvoltare. Astfel, antreprenorii ai căror firme au un număr mai mare de angajaţi (întreprinderile mici şi mijlocii) consideră într-un procent semnificativ mai ridicat decât media (43,6% respectiv 55,2%), că anul viitor va fi unul benefic, în timp ce conducătorii microîntreprinderilor consideră mai degrabă că anul viitor va fi unul asemănător (40,8%) sau mai prost (22,3%) (Figura 18) În ceea ce priveşte viziunea despre viitor există diferenţe regionale semnificative: întreprinzătorii din regiunea Nord-Vest sunt cei mai optimişti, aproape jumătate (45,3%) considerând că anul viitor va fi unul mai bun, cei din regiunea Centru consideră într-un procent semnificativ mai ridicat (43,8%) că anul viitor situaţia va fi asemănătoare celei actuale, respectiv cei din regiunea de Vest sunt cei mai pesimişti, aproape o treime (29,5) considerând că situaţia firmei anul viitor va fi mai proastă decât în prezent. Figura 18

Cum consideraţi că va fi situaţia firmei peste un an? (pe mărime firmă, %)

CCRIT • 2011

Aceeaşi atitudine de optimism moderat o putem surprinde şi în legătură cu părerea despre anul fiscal 2011, la jumătatea acestuia. Chiar dacă o cincime (21,7%) dintre cei chestionaţi nu pot estima rezultatele financiare ale anului 2011, aproape jumătate (48,4%) consideră vor încheia anul în câştig şi doar 14,9% în pierdere.

35


Figura 19

După părerea Dvs. cum veţi încheia anul fiscal 2011 din punct de vedere financiar? (%)

7.2. Aşteptările faţă de posibilele direcţii de dezvoltare a întreprinderilor Privind posibilele direcţii de dezvoltare a întreprinderilor micro-, mici şi mijlocii din oraşele mici ale Transilvaniei au fost analizate atât aspecte ce ţin de bucătăria internă a fiecărei firme, cât şi contextul acestora, aspecte care pot contribui sau îngreuna dezvoltarea unei afaceri. În cazul a mai mult de o treime dintre firmele cercetate planurile de afaceri fie nu există (17,1%) fie perioada acestora nu poate fi apreciată (22,3%). În cazul în care aceste planuri există, aproximativ o treime dintre ele sunt pe perioade scurte, de mai puţin de un an (14,1%) sau între unu şi doi ani (20,3%). Doar în cazul a mai puţin de o treime, planurile de afaceri funt formulate pe perioade mai lungi: sub 5 ani (9,2%) şi peste 5 ani (17,1%). Privind perioada de planificare există diferenţe semnificative în funcţie de domeniul de activitate, regiune şi tipul localităţii. Domeniul de activitate în care nu poate fi estimată perioada de planificare este comerţul (26,8%), agricultura (42,9%) fiind domeniul în care planificarea se poate întinde pe cea mai lungă perioadă, chiar mai mult de 5 ani. În ceea ce priveşte regiunile, antreprenorii din regiunea Centru sunt cei care afirmă într-un procent semnificativ mai ridicat (23,2%) că nu au planuri de afaceri, întreprinderile din regiunea Vest au planuri de afaceri într-un procent mai ridicat (26,6%) pe perioade cuprinse între unu şi doi ani, respectiv cei din Nord-Vest într-un procent semnificativ mai mare, pe perioade mai lungi de cinci ani. Figura 20

Pe ce perioadă de timp se întind planificările pentru firma Dvs.? (%)

36


Un alt aspect important al dezvoltării unei firme îl reprezintă investiţiile. Astfel, mai mult de o treime (34%) dintre cei chestionaţi afirmă că investiţiile vor creşte în firmă anul viitor, în timp ce o altă treime (32%) spun că acestea vor scădea şi aproape o cincime dintre respondenţi nu pot aprecia nivelul investiţiilor de anul viitor. Restul (32%) consideră că volumul investiţiilor va rămâne constant în viitorul apropiat. Aprecierea în privinţa mărimii investiţiilor pe termen scurt diferă semnificativ în funcţie de domeniul de activitate, mărimea firmei şi regiune. Întreprinzătorii ai căror firme activează în domeniul agriculturii, industriei respectiv a serviciilor cum ar fi administraţie, învăţământ consideră într-un procent mai ridicat (52,5%, 49,5% respectiv 47,1%) că investiţiile vor creşte în viitor; cei din comerţ consideră într-un procent mai ridicat (44%) că vor rămâne la acelaşi nivel. Figura 21

În următorul an investiţiile vor creşte sau vor scădea în comparaţie cu situaţia actuală? (pe domenii de activitate, %)

Analizând în funcţie de mărimea firmei se poate observa că numărul mai ridicat al angajaţilor înseamnă şi investiţii mai ridicate. Astfel, în cazul întreprinderilor mijlocii investiţiile vor creşte într-un procent semnificativ mai ridicat (63%) în timp ce în cazul microîntreprinderilor antreprenorii consideră într-un procent mai ridicat (23,1%) că investiţiile vor scădea. De asemenea, regiunea în care firma îşi desfăşoară activitatea are o influenţă asupra volumului investiţiilor, întreprinzătorii din regiunile Centru şi Nord-Vest consideră într-un procent mai ridicat (43,8% respectiv 44,8%) că investiţiile vor creşte, în timp ce cei din regiune Vest consideră într-un procent mai ridicat (51,3%) că investiţiile vor rămâne la nivelul actual.

CCRIT • 2011

Dintre măsurile cele mai potrivite pentru dezvoltarea firmei mai mult de jumătate dintre antreprenorii chestionaţi afirmă că sunt pentru extinderea activităţilor (61,6%), căutarea unor noi segmente de piaţă (59,9%) respectiv sunt pentru investiţiile din fonduri europene (53,3%). Măsurile pe care majoritatea întreprinzătorilor nu le-ar aplica sunt încetarea unor activităţi (70,5%), creşterea numărului orelor de lucru (63%) respectiv subcontractarea unor activităţi altor firme (57,9%).

37


Figura 22

Care din măsuri credeţi că ar fi mai potrivite pentru dezvoltarea firmei Dvs.? (%)

Din interviurile focus-grup reiese că subiecţii au o oarecare imagine despre posibilităţile şi tendinţele de dezvoltare antreprenorială caracteristice regiunii, pe care pot să le formuleze şi problematiza – spre deosebire de antreprenorii potenţiali. Deşi şi ei văd posibilităţi de dezvoltare mai bine tematizate în discursurile cotidiene – cum ar fi turismul în general, agroturismul, tradiţiile, posibilităţile naturii, precum aerul curat, liniştea sau agricultura – problema este asociată spontan cu factorii de obstacole ai dezvoltării. S-au numit şi câteva obstacole structurale care stau în faţa acestora: climatul investiţional nefavorabil, lipsa sprijinului politic, starea proastă a infrastructurii (în primul rând străzile şi transportul). Potrivit anchetei, în ceea ce priveşte factorii externi, care împiedică dezvoltarea firmei, aceştia sunt factori ce ţin de domeniul politicii fiscale, respectiv situaţia financiară. Cel mai important impediment în calea dezvoltării a fost numit de aproape trei sferturi (71%) dintre respondenţi ca fiind politica fiscală actuală. La aceasta se mai adaugă, în ordinea importanţei acestora, lipsa sau scăderea nivelului comenzilor (67,2%), lipsa de capital (58,7%), corupţia (55%) respectiv starea infrastructurii (54,6%). Figura 23

În ce măsură împiedică următorii factori dezvoltarea firmei Dvs.? (%)

38


Problemele discutate pe parcursul interviurilor focus-grup nu sunt cu mult diferite de cele menţionate mai sus, ele fiind contextuale aproape în totalitate: statul, în general creează probleme, precum şi criza – dobânzile mari, taxele, birocraţia şi consensul în legătură cu corupţia, indiferent de locaţie sau tipul întreprinderii. În cazul întreprinderilor mari ies la suprafaţă problemele precum greutatea respectării condiţiilor pentru achiziţii publice, blocajul financiar, garanţiile bancare mari, ratele dobânzilor înalte şi diferenţa între jurisdicţiile naţionale şi cele europene, ceea ce îngreunează comercianţii mari şi accesarea surselor UE. În plus, găsirea forţei de muncă, cu calităţi şi motivaţii adecvate reprezintă principala problemă a întreprinderilor mari. Au mai fost menţionate problema diferenţei între forţa de muncă emisă de sistemul de învăţământ şi cererea de pe piaţa forţei de muncă, barierele clientelei politice, antreprenorii mai mici se plâng de clientelă săracă şi concurenţă neloială. Ultima problemă apare mai degrabă în cazul comercianţilor. Barierele enumerate sunt contextuale şi formează condiţia obiectivă a mediului; majoritatea respondenţilor privesc ca fiind greu de traversat. Barierele personale nu au fost menţionate, subiecţii având tendinţa explicabilă să externalizeze cauzele/obstacolele în demararea unei afaceri.

8. Percepţia succesului antreprenorial

Potrivit sociologului american Robert K. Merton, în societatea modernă succesul în general, dar şi succesul în afaceri are un singur indicator: se măsoară în profit. Succesul financiar şi maximizarea profitului devine o normă culturală general valabilă, iar instrumentele de realizare a acestuia sunt munca şi capacitatea de asumare a riscurilor. Vorbind despre principalii factori în realizarea succesului, majoritatea antreprenorilor consideră calităţile personale, cum ar fi cinstea, moralitate, onestia, capacitatea de a conduce, inteligenţa ca fiind cele mai importante. Abia după aceea sunt menţionate accesul la resurse materiale (25,1%), respectiv perseverenţa şi disponibilitatea pentru muncă (19,4%). Doar unul din zece (12,8%) antreprenori consideră capacitatea de asumare a riscurilor ca fiind un factor important în atingerea succesului. Figura 24

CCRIT • 2011

Care sunt cele mai importante calităţi care îi ajută pe întreprinzători să aibă succes? (%)

39


Ierarhia factorilor este relativ asemănătoare în cazul oamenilor de succes cu cea a populaţiei în general, unde de asemenea, majoritatea antreprenorilor acordă o importanţă majoră calităţilor personale. Populaţia acordă în general însă o importanţă mult mai mare relaţiilor şi sprijinului celor „puternici” (18,7%) în comparaţie cu întreprinzătorii în cazul cărora importanţa acestui factor pare a fi minimă (6,8%). Mai mult de jumătate dintre antreprenorii chestionaţi consideră că cele mai importante piedici în calea succesului în afaceri vin din partea statului, prin birocratizarea prea mare (53,8%) şi sprijin insuficient (50,4%). Acestora li se mai adaugă piedici cum sunt corupţia (28,3%), sistemul de impozitare necorespunzător (25,9%) şi lipsa de capital (25,5%). Pe parcursul interviurilor focus-grup în legătură cu condiţiile sociale ale succesului antreprenorial am primit răspunsuri diferite dar limitate. Se pare că în acest sens, ideile respondenţilor sunt la fel de bine conturate precum cele ale antreprenorilor potenţiali. Pe lângă apariţia de repetate ori a banilor şi capitalului, perseverenţa, managementul bun, ideea perfectă, dezvoltarea pieţei şi posibilităţile exploatate, forţa de muncă loială şi bună şi clientela satisfăcută sunt factorii cei mai importanţi, pe lângă curaj, relaţii (în special în sfera politică şi autoritară, în interiorul administraţiei), organizare, marfă şi servicii de calitate, ideea perfectă, seriozitate şi încrederea în sine. Au mai fost menţionate şi calificarea, dragostea faţă de munca profesională, umilinţa, competenţe bune de comunicare, norocul şi colegii de lucru calificaţi. Dacă sintetizăm toate acestea, vom avea următoarea hartă de condiţie a succesului. Diferenţa între antreprenori şi potenţialii antreprenori se referă la rolul banilor/capitalului – pe când potenţialii supraevaluează, antreprenorii de succes sunt mai realişti din acest punct de vedere. Figura 25

Care sunt cele mai importante piedici în fața succesului în afaceri în România? (%)

40


9. Nevoile de servicii şi formare profesională

9.1. Nevoile de servicii antreprenoriale Din anchetă reiese că antreprenorii-managerii oraşelor mici au solicitat consiliere profesională în proporţie de 12,1%. În ceea ce priveşte conţinutul/subiectul lor, aceste consilieri diferă faţă de cele văzute în cazul cercetării asupra populaţiei, în frecvenţa mai mare a cerinţelor de consilierile legate de activitatea specifică a firmelor, acestea fiind mai frecvente decât consultaţiile cu caracter economic general şi juridic. Consilierile cu caracter financiar şi de managament ocupă şi ele un loc mai important în ordinea diferitelor consilieri menţionate. Aceste diferenţe sunt de înţeles, deoarece în cazul antreprenorilor aceste consultaţii se referă la firme existente, în vreme ce în cercetare asupra populaţiei în mare măsură se referă la firme a căror înfiinţare este doar planificată. Tabelul 14

Domeniile consilierilor profesionale solicitate (N=135 menţionări) Domeniile consilierilor solicitate

Numărul menţiunilor totale

Probleme specifice legate de activitatea firmei

20

Juridică

18

Cunoştinţe economice generale

17

Consiliere financiară

14

Management

14

Administrative şi birocratice

10

Contabilitate

5

Comercială

4

Fiscală

4

Atragerea fondurilor EU

4

Marketing

4

Dezvoltarea firmei

3

Pornirea firmei

3

Altceva

15

Printr-o altă întrebare am analizat importanţa unor servicii de dezvoltare a afacerilor. Aşa cum se vede în Tabelul 15, cea mai mare importanţă este acordată serviciilor de consiliere referitoare la întocmirea proiectelor de finanţare, asistenţei în elaborarea strategiei de dezvoltare şi consultanţei în căutarea partenerilor de afaceri. Pe capătul celălalt al listei, cu importanţa cea mai mică acordată, se află consultanţa în organizarea clusterelor antreprenoriale. Tabelul 15

Servicii de dezvoltare a afacerilor considerate importante

CCRIT • 2011

Da

Nu

Nu ştie

Nu răspunde

Consiliere de proiecte de finanţare

59,0

37,7

2,1

1,2

Asistenţă în elaborarea strategiei de dezvoltare a afacerilor

50,9

44,6

3,0

1,5

Consultanţă în căutarea partenerilor de afaceri

50,9

44,3

3,6

1,2

Facilitarea accesului la cunoştinţe profesionale, tehnice şi organizatorice

48,5

47,0

3,3

1,2

Asistenţă în elaborarea planului de afacere

47,6

47,9

2,7

1,8

Consiliere financiară, consiliere despre impozite

45,5

51,2

2,1

1,2

Consiliere juridică

44,6

50,9

3,3

1,2

41


Da

Nu

Nu ştie

Nu răspunde

Cercetare de piaţă şi de marketing

44,6

50,3

3,6

1,5

Asistenţă în înfiinţarea unei afaceri

40,7

54,8

2,7

1,8

Intermediere între firmă şi administraţie/oficii (primărie, instituţiile statului)

38,9

56,0

3,9

1,2

Consultanţă în organizarea clusterelor antreprenoriale

35,9

56,6

5,4

2,1

Despre necesităţile de servicii în domeniul afacerilor am discutat şi în cadrul interviurilor focus-grup. Fiind întreprinderi în funcţiune, toate se confruntă zilnic cu formele regulate ale serviciilor de afaceri, deci acelea sunt menţionate cu utilizare regulată; subiecţii menţionează în mod spontan serviciile de contabilitate, cele juridice şi financiare. În plus, aproape peste tot se menţionează contractarea proiectelor europene, „firma de contractare a proiectelor” în general şi serviciile lor (în afară de Jimbolia şi Lupeni). În grupuri, în medie au fost doi-trei întreprinzători care au aplicat deja pentru sprijin (mai ales în sectorul agricol – cultivatori de cartofi, fructişi legumicultori, apicultori pe baza măsurii 112); au fost menţionate domeniile precum serviciile audite ale firmei, în scopul certificării ISO, apare mai rar şi cercetarea de piaţă şi marketing. În privinţa consultanţei de afaceri şi a accesării informaţiilor, întreprinzătorii reuşesc să meargă mai departe prin canale informale: de obicei contactează întreprinzători în domenii similare. În mod formal nu decurg la firme de consultanţă tehnică pentru întrebări de rutină sau pentru sfaturi. Nici asociaţia de antreprenori nu îndeplineşte aceste funcţii (este o excepţie ASIMCOV-ul din judeţul Covasna, unde comunicarea între membri are şi un rol cvasiconsultativ). Toate acestea au mai multe cauze: pe de o parte, barierele structurale, pe care le tematizează şi întreprinzătorii: fiind oraşe mici, există cel mult una sau două firme de consultanţă pentru accesarea fondurilor. Pe de altă parte, aceştia consideră costurile lor ca fiind mari. E clar însă că, toţi recunosc rolul important al serviciilor de dezvoltare antreprenorială şi consideră că îl consideră parte integrantă a managementului profesionist.

9.2. Nevoile de formare profesională Pe baza rezultatelor anchetei putem constata că 30% dintre antreprenori şi manageri, de-a lungul carierei, au participat la cel puţin unul din cursurile de formare enumerate în Tabelul 16. Acest procent este ceva mai mic decât cel obţinut în rândul potenţialilor întreprinzători, care au participat la aceleaşi tipuri de cursuri în proprorţie de 36,6%. Segmentul de populaţie care nu este nici potenţial întreprinzător a participat la aceste cursuri într-o proporţie mult mai mică, de doar 12%. Tabelul 16

Participare la diferite cursuri de formare antreprenorială

Da

Nu

Nu răspunde

Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în liceu

11,6

81,9

6,5

Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în facultate

10,8

82,2

7

9,8

83,7

6,6

Curs organizat de instituţii publice Curs organizat de instituţii private, NGO-uri şi alte organizaţii

7,7

83,5

8,9

Cursuri organizate de instituţii de formare continuă

4,7

88,2

7,2

Program de ucenicie (internship) sub coordonarea unui antreprenor sau investitor

4,4

89,2

6,5

Participare/acordare de ajutor în afacerea familiei

3,1

89,8

7,2

Aceste date ne arată că cursurile de formare organizate pentru neantreprenori constituie un factor de motivaţie important în a lua în considerare înfiinţarea unei firme, adică în procesul de a deveni potenţial întreprinzător. Tot asupra importanţei acestor cursuri ne atrag atenţia şi datele din Tabelul 17, conform cărora potenţialii întreprinzători declară într-un procent mai mare decât antreprenorii că formările la care au participat i-au încurajat în a lua în considerare înfiinţarea unei întreprinderi, considerând în proporţie mai mare că fără participarea la aceste cursuri nu s-ar fi gândit la înfiinţarea unei firme.

42


Tabelul 17

Importanţa cursurilor de formare antreprenorială în pornirea unei afaceri Antreprenori (N=301)

Potenţiali antreprenori Fără înclinaţie antre(N=159) prenorială (N=296)

Experienţa privind formarea antreprenorială v-a încurajat să luaţi în considerare pornirea unei afaceri? Da

61,1

68,6

23,2

Nu

33,2

23,9

64,3

Nu ştie

0,3

3,1

3,4

Nu răspunde

5,3

4,4

9,1

Credeţi cã aţi fi luat în considerare pornirea unei afaceri fără această experienţă? Da

23,9

24,8

34,8

Nu

69,0

67,9

47,8

Nu ştie

6,0

6,4

17,4

Nu răspunde

1,1

0,9

0,0

Comparând procentele de participare la diferitele cursuri de formare, în funcţie de statutul antreprenorial putem constata că, dintre cursurile de formare organizate de instituţii de învăţământ, antreprenorii le frecventează mai mult pe cele organizate de facultăţi, pe când antreprenorii potenţiali, mai degrabă pe cele organizate de către licee. Cauza probabilă a acestei diferenţe este că participarea la aceste cursuri de formare are loc (cel puţin parţial) în timpul anilor de studii, iar potenţialii antreprenori, având nivelul de şcolarizare mai scăzut, au mai puţine oportunităţi de a participa la aceste cursuri. O altă diferenţă între antreprenori şi potenţiali antreprenori este aceea că primii frecventează mai des cursurile de formare organizate de către diverse instituţii private. Participarea la aceste cursuri este în strânsă corelaţie cu vârsta şi nivelul de şcolarizare al respondenţilor: Precum în cazul cercetării asupra populaţiei, putem constata că există o probabilitate mai mare ca un întreprinzător-manager să fi participat la cursuri de formare dacă este mai tânăr şi mai educat (Tabelul 18). În cadrul cercetării asupra populaţiei am constatat o a treia corelaţie, între participarea la cursuri şi venitul personal al respondentului. În schimb, în cazul întreprinzătorilor-managerilor participarea la cursuri se corelează cu mărimea firmei, adică cu cât o firmă este mai mare („mărimea” fiind măsurată prin numărul angajaţilor) cu atât este mai probabil ca întreprinzătorul-managerul să fi participat la un curs de formare. Gradul de participare la aceste cursuri, exprimat în procente, arată variaţii semnificative între regiuni (asemănătoare cu cele constatate în cercetarea asupra populaţiei), în regiunea Vest fiind foarte scăzută, iar în regiunea de Centru fiind cea mai ridicată. Tabelul 18

Participare la cursuri, după regiune, nivelul de studii şi mărimea firmei (N=1005) Nu a participat la A participat la cursuri de formare cursuri de formare Regiune

Vârsta

CCRIT • 2011

Nivelul de studii

Mărimea firmei

Centru

64,9

35,1

Vest

79,0

21,0

Nord-Vest

70,6

29,4

18–34 ani

57,2

42,8

35–54 ani

72,9

27,1

55 ani şi peste

70,0

30,0

Fără şcoală, primară, generală

84,2

15,8

Studii medii

77,6

22,4

Studii superioare

60,3

39,7

Microîntreprindere

72,0

28,0

Întreprindere mică

61,8

38,2

Întreprindere mijlocie

58,1

41,9

43


Aşa cum am procedat şi în cercetarea asupra populaţiei, am prospectat şi nevoile faţă de o serie de tematici mai largi de cursuri, numite „pachete educaţionale”, respectiv cursuri concrete aparţinând acestor pachete, întrebând respondenţii despre utilitatea acestor tematici/cursuri. Şi în acest caz, întrebările au fost adresate numai respondenţilor care au arătat disponibilitate de participare la cursuri gratuite, aceştia constituind 33,2% din totalul de respondenţi. Acest grad de disponibilitate este mult mai mic decât cel al potenţialilor întreprinzători, care după cum am văzut, ar participa în proporţie de 65,1%, adică cei care deja „sunt pe drum” sunt mai puţin interesaţi de formări decât cei care deocamdată doar încearcă „să calce pe acest drum”. Această observaţie a fost confirmată şi pe parcursul interviurilor focus-grup: discuţiile arată că dorinţa antreprenorilor de a participa la formări rămâne cu mult mai în urmă faţă de cea a potenţialilor antreprenori. Din cauza unei oferte abundente de cursuri de formare antreprenorială fără conţinut şi pe bandă rulantă, există un mare scepticism şi neîncredere în rândul antreprenorilor. Deşi în narative majoritatea recunoaşte folosul teoretic, în privinţa aplicării lor sunt foarte sceptici, câteodată şi reticenţi – în mod evident, pe baza experienţelor de dinainte. Figura 26

Pachete educaţionale considerate importante, în funcţie de statutul de antreprenor (%)

În ceea ce priveşte utilitatea acordată pachetelor educaţionale, se poate constata o diferenţe importante între antreprenori şi potenţiali antreprenor (Figura 26). Tematica legată de atragerea de fonduri şi proiecte europene se află în topul listei la ambele grupuri, ceea ce semnalează un interes deosebit faţă de această tematică. Dar în timp ce la întreprinzători-manageri acest pachet este urmat de cunoştinţele de marketing şi planificarea strategică, la potenţialii întreprinzători cunoştinţele generale despre antreprenoriat sunt considerate ca fiind mai importante, o diferenţă de înţeles, întreprinzătorii dispunând deja de cunoştinţele de bază necesare antreprizei. La fel, tematica finanţarea afacerilor este considerată şi ea de către potenţialii întreprinzători ca fiind mai importantă decât marketingul. În schimb, comunicarea şi etica comercială stârneşte cel mai mic interes din partea potenţialilor întreprinzători, în timp ce pentru întreprinzători tematica managamentul-proiectelor şi a cunoştinţelor juridice se bucură de cel mai mic interes, ultima bucurându-se de un interes relativ mare din partea potenţialilor întreprinzători. Priorităţile acordate cursurilor din cadrul pachetelor educaţionale pot fi văzute în Tabelul 19.

44


Tabelul 19

Priorităţile acordate cursurilor din cadrul pachetelor educaţionale (%) CUNOŞTINŢE GENERALE DESPRE ANTREPRENORIAT Curs despre iniţierea unei afaceri

21,0

Cunoştinţe despre management şi organizarea afacerilor

45,2

Gestionarea crizei

16,9

Managementul timpului si al costurilor (abordare tip proiect)

10,5

Noţiuni elementare de economie

3,2

Sisteme de contabilitate

3,2

CUNOŞTINŢE JURIDICE Cunoştinţe juridice generale

33,3

Cunoştinţe juridice generale privind constituirea şi organizarea firmelor

21,4

Drept civil

11,1

Dreptul muncii, codul muncii

14,5

Susţinerea drepturilor faţă de organele de control

19,7

CUNOŞTINŢE FINANCIARE, FINANŢAREA AFACERILOR Managementul fluxului de numerar Contabilitatea afacerilor şi cooperărilor transfrontaliere

18,2 4,9

Finanţarea şi creditarea firmelor

26,6

Cunoştinţe de fiscalitate, moduri de impozitare

16,1

Stimulente, subvenţii şi facilităţi fiscale

21,0

Proceduri de minimalizare a impozitului

9,1

Obligaţii privind asigurarea socială, impozite şi taxe

4,2

CUNOŞTINŢE DE MARKETING, PLANIFICAREA STRATEGICĂ LA IMM-URI Cercetare de piaţă, prospectarea pieţei

24,7

Comportamentul consumatorului, segmentare, poziţionare

15,8

Elaborarea strategiei de marketing

32,9

Politici legate de produs, preţuri şi piaţă de desfacere

17,1

Tehnici de influenţare a pieţei

9,5

MANAGEMENTUL PROIECTELOR: CONSTRUIREA PARTENERIATELOR, MANAGEMENTUL RISCURILOR, MANAGEMENTUL CALITĂŢII Cadrul cooperării firmelor: parteneriat şi networking

33,9

Clustere antreprenoriale

16,5

Managementul riscului: gestionarea optimă a problemelor datorate întârzierii finanţărilor de stat

22,0

Managementul calitãţii (ISO)

27,5

COMUNICARE ŞI ETICA COMERCIALĂ Comunicare (orală şi scrisă)

15,8

Tehnici de negociere

43,3

Dezvoltarea muncii în echipã

24,2

Etică şi morală comercială

16,7

ATRAGERE DE FONDURI, PROIECTE EUROPENE Cunoştinţe generale despre elaborarea proiectelor

44,7

Cadrele finanţărilor europene: PNS, POS, Fonduri Structurale

41,2

Cadrele finanţărilor naţionale - proiecte guvernamentale

9,0

Cadrele finanţărilor autorităţilor locale

5,0

CCRIT • 2011

Dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale Teambuilding, formarea şi întărirea angajamentului

24,8

Cooperare şi comunicare eficientă

63,2

Auto-advocacy eficient (comunicare asertivă)

12,0

45


Pe baza întrebării referitoare la disponibilitatea participării la cursuri gratuite de formare antreprenorială a fost posibilă trasarea profilului social al întreprinzătorilor-managerilor care sunt mai deschişi la formare. Aceştia, cum era de aşteptat, sunt mai tineri, mai educaţi şi locuiesc în general în reşedinţele de judeţ (dar şi locuitorii oraşelor mici fără grad de municipiu sunt mai deschişi la formări decât cei din municipii). Datele arată că şi naţionalitatea are efect asupra disponibilităţii faţă de formări, printre maghiari acesta fiind mai mare (Tabelul 20). Caracteristicile firmelor nu au efect asupra disponibilităţii de participare, nici mărimea (operaţionalizată prin numărul angajaţilor), nici „vârsta” lor (măsurată prin anii trecuţi de la înfiinţare) şi nici natura proprietarilor (de stat sau privat, autohton sau străin). Disponibilitatea întreprinzătorilor-managerilor este determinată deci, de caracteristicile lor personale şi nu de caracteristicile firmelor. Am găsit un singur factor aflat în corelaţie cu firmele şi are efect asupra gradului de disponibilitate - sectorul economic în care funcţionează firma, conducătorii firmelor din sectoarele primare şi secundare fiind mai deschişi la formări. O ultimă variabilă care determină gradul de disponibilitate către participarea la cursuri de formare este locaţia geografică - conducătorii firmelor din regiunea Centru fiind mai deschişi, iar cei din regiunea Vest mai închişi faţă de formări. Tabelul 20

Profilul socio-demografic al celor care ar participa la cursurile de formare antreprenorială

Tipul localităţii

Regiune de dezvoltare

Categorii de vârstă

Nivelul de şcolarizare

Sectorul economic

Naţionalitatea

Da

Nu

Reşedinţă de judeţ

41,2

58,8

Municipiu

29,7

70,3

Alt oraş

34,8

65,2

Centru

34,0

66,0

Vest

26,6

73,4

Nord-Vest

40,0

60,0

18 – 34 ani

48,2

51,8

35 – 54 ani

35,3

64,7

55 ani şi peste

22,2

77,8

Şcoală generală sau mai puţin

27,8

72,2

Studii medii

31,0

69,0

Studii superioare

38,9

61,1

Sector primar

54,4

45,6

Sector secundar

38,7

61,3

Sector terţiar

31,0

69,0

Română

30,8

69,2

Maghiară

48,8

51,2

Alta

18,2

81,8

Dintre cei care au declarat că ar participa la un curs gratuit de formare (sau cel puţin nu au exclus participarea), după cunoaşterea conţinutului probabil al acestora, au declarat în proporţie de 72,8%, că pot fi contactaţi de către colaboratorii proiectului în cazul organizării unor asemenea cursuri. Acest grup disponibil este alcătuit deci, din 247 persoane. Pe de altă parte, aproape jumătate dintre întreprinzătorii deschişi la formările gratuite (44,3%) au declarat că ar vizita unul dintre cele trei centre de formare aflate în plan de a fi deschise în cadrul proiectului şi ar participa la cursurile organizate de acestea.

46


10. Concluzii

Pe parcursul analizei am încercat să formăm o imagine precisă şi nuanţată despre întreprinderile mici şi mijlocii din oraşele mici ale celor trei regiuni de dezvoltare. Pe lângă aceasta, am urmărit să obţinem cât mai multe informaţii în legătură cu planurile, oportunităţile şi aşteptările antreprenorilor. Am încercat să surprindem probleme tipice cu care se confruntă potenţialii antreprenori, atitudinile lor faţă de mediul politic şi economic, pentru a clarifica şi înţelege mai bine nevoile de formare ale acestora. În cele ce urmează, în capitolul ultim al raportului, vom rezuma principalele concluzii ale cercetării: PROFILUL SOCIAL AL ANTREPRENORILOR • Din analiza backgroundul socio-demografic al grupului de antreprenori şi potenţiali antreprenori reiese că în acest segment de ocupaţie diferenţa de gen (gender gap) este încă destul de semnificativă: în rândul antreprenorilor sunt suprareprezentaţi bărbaţii căsătoriţi, de vârstă medie şi cu un nivel educaţional avansat. SEGMENTE TIPICE DE ANTREPRENORI • Cu toate că antreprenorii reprezintă o populaţie destul de eterogenă din punct de vedere social, pe baza interviurilor focus-grup, am reuşit să distingem mai multe segmente de antreprenori. Acestea sunt următoarele: „Lucrători pe cont propriu cu venit secundar”, „Supravieţuitorii în derivă”, „Inovatori în funcţiune” şi „Antreprenorii maturi”.

CCRIT • 2011

CARACTERISTICILE GENERALE ALE ÎNTREPRINDERILOR • Majoritatea firmelor din regiune sunt societăţi comerciale, S.R.L.-uri private cu capital integral autohton. Aproape jumătate dintre aceste firme se ocupă de comerţul cu amănuntul, fiind urmate de firmele care oferă diferite servicii (un sfert din populaţie), şi în sfârşit, fiecare a zecea întreprindere funcţionează în domeniul industriei. Mai mult de trei sferturi dintre firme sunt microîntreprinderi (cu 0–9 angajaţi), 17,5% sunt întreprinderi mici (10-49 angajaţi), şi numai 3,1% sunt întreprinderi mijlocii (50–249 angajaţi). În ceea ce priveşte tipul localităţii, se pare că activităţile industriale, administrative şi educaţionale se regăsesc mai ales în reşedinţele de judeţ, firmele care se ocupă de comerţ şi servicii se găsesc mai ales în municipii, iar cele din sectorul primar (agricultură, construcţii) în alte oraşe mai mici. ISTORICUL FIRMEI • Cu toate că aproape o treime dintre firmelor studiate au fost înfiinţate înainte de 1994, în care s-au înfiinţat intens firme a fost cuprinsă între 2003 şi 2008. Mai mult de jumătate dintre firmele care în prezent funcţionează ca întreprinderi mijlocii şi mai mult de două treimi a întreprinderilor industriale sau comerciale au fost înfiinţate între 1990 şi 1994. Imediat după 1990, preponderent cei cu studii medii au fost cei care au lansat afaceri, însă după 2003, procentul antreprenorilor cu studii universitare a crescut semnificativ, această schimbare ţinând însă de expansiunea spectaculoasă a educaţiei superioare din anii 2000. Antreprenorii/managerii de naţionalitate maghiară sunt suprareprezentaţi în rândul celor care şi-au înfiinţat firmele în anii ’90. Aproximativ două treimi dintre firme au fost înfiinţat deja, în primele şase luni după formularea ideii de afacere, majoritatea – mai mult de 80 la sută – fiind construite de la bază. Cu toate că înainte de a deveni antreprenori, trei sferturi dintre respondenţi au fost angajaţi cu normă întreagă, se pare că experienţele acumulate pe parcursul în care au muncit ca lucrători independenţi pot fi transferate mai uşor în sfera antreprenorială. Referitor la capitalul necesar pornirii afacerilor, majoritatea intervievaţilor au declarat resursele proprii ca principală sursă de finanţare a afacerii. Apelarea la finanţări de la bancă sau de la alte instituţii financiare a fost mai frecventă în cazul firmelor din domeniul agriculturii. Se pare că există o corelaţie pozitivă între mărimea, vechimea pe piaţă a afacerii şi şansele ca la înfiinţarea acesteia să se fi apelat la credite bancare. În oraşele mai mici s-a folosit într-o măsură mai mare sprijinul familiei sau al prietenilor, ceea ce confirmă înglobarea socială mai accentuată a activităţii antreprenoriale.

47


În ceea ce priveşte grupele de vârstă, se poate vedea că mai ales tinerii au avut nevoie de sprijinul financiar al familiei şi al rudelor, deoarece deţin economii personale într-un procent mai scăzut decât alţii, fiind în acelaşi timp şi mai puţin eligibili în vederea obţinerii de credite. În interviurile focus-grup printre problemele legate de pornirea unei afaceri, cei mai mulţi au amintit de lipsa capitalului, lipsa legislaţiei adecvate sau necunoaşterea acesteia, schimbarea rapidă a regulilor, birocraţia în general, cunoştinţele în legătură cu pornirea unei afaceri şi lipsa informaţiilor. MOTIVAŢIILE DE A DEVENI ANTREPRENOR • Din rezultate reiese că, în demararea afacerii lor, majoritatea întreprinzătorilor au fost motivaţi de posibilitatea unei mai bune situaţii financiare, iar în al doilea rând de aspiraţia la independenţă personală. Aceste motivaţii sunt urmate de argumentele referitoare la auto realizare şi, după aceea, de simţul asumării responsabilităţii faţă de societate şi mediu. Şirul se încheie cu motivaţia urmării unui model şi factorii coercitivi (în special argumentele legate de dificultăţile în găsirea unui loc de muncă ). În ceea ce priveşte backgroundul motivaţional al demarării unei afaceri, există o corelaţie mare între antreprenori şi potenţialii antreprenori, motivaţiile de constrângere fiind însă mai puţin prezente la antreprenori. Antreprenorii au fost de acord într-o proporţie semnificativ mai mică cu motivaţiile enumerate decât potenţialii antreprenorii. Însă, este uşor de închipuit că în ochii proprietarilor sau managerilor de întreprinderi – care au trecut deja de experienţa complicată a demarării unei afaceri – acestea şi-au pierdut din importanţă. CAPITALUL RELAŢIONAL, ÎNGLOBAREA SOCIALĂ A ANTREPRENORIATULUI • În cazul a jumătate dintre respondenţi nimeni din anturajul antreprenorului nu lucrează în cadrul firmei, o treime a declarat că soţul/soţia sau partenerul este implicat în activităţile firmei în mod regulat. Acest lucru este caracteristic în special oraşelor mici, ceea ce confirmă ipoteza că odată cu scăderea mărimii oraşelor scade şi înglobarea socială a antreprenoriatului. Atât reţeaua personală cât şi cea instituţională a întreprinzătorilor este mai extinsă decât cea a potenţialilor întreprinzători, iar cea a potenţialilor întreprinzători mai extinsă decât cea a celor care nu au înclinaţie spre antreprenoriat. Acest lucru denotă că în demararea şi dezvoltarea unei afaceri are o importanţă deosebită construirea de relaţii. Proprietarii şi managerii de firmă consideră că relaţiile personale sunt mai importante decât cele cu instituţiile, iar pe lângă relaţiile cu întreprinzătorii experimentaţi – considerate a fi cele mai importante – urmează relaţiile cu rudele şi prietenii apropiaţi, şi nu relaţiile personale din sfera economică. Aşa cum am văzut şi în cazul potenţialilor antreprenori, încrederea întreprinzătorilor în instituţiile administrative este scăzută. Se pare că criza a erodat considerabil şi încrederea între actorii economici, astfel, cooperarea de interes comun între antreprenori este neglijabilă şi nu este instituţionalizată aproape deloc. AŞTEPTĂRILE FAŢĂ DE DEZVOLTAREA ÎNTREPRINDERII • În contextul trecerii prin criza financiară şi economică antreprenorii evaluează situaţia actuală ca fiind una grea, 40 la sută afirmând că situaţia actuală a firmei este mai proastă decât anul trecut. Cele mai afectate întreprinderi de înrăutăţirea situaţiei par a fi cele din comerţ, servicii şi construcţii, în timp ce în cazul agriculturii situaţia actuală este considerată ca fiind mai bună decât anul trecut. Majoritatea antreprenorilor au o atitudine pozitivă în raport cu viitorul: unul din trei consideră că situaţia firmei în anul viitor va fi mai bună, iar 40 la sută se aşteaptă la un an asemănător celui actual. Acest optimism este caracteristic mai ales firmelor mai mari, cu mai mulţi angajaţi, proprietarii micro-întreprinderilor sunt considerabil mai pesimişti. PLANURI DE DEZVOLTARE • Aproape 20 la sută dintre firme nu au planuri de afaceri şi mai puţin de o treime au planuri pentru o perioadă mai lungă de timp. Printre măsurile cele mai potrivite pentru dezvoltarea firmei antreprenorii chestionaţi afirmă că s-ar afla: extinderea activităţii, căutarea unor noi segmente de piaţă respectiv investiţiile din fonduri europene. OBSTACOLELE ÎN CALEA DEZVOLTĂRII AFACERILOR • Antreprenorii consideră că dezvoltarea afacerilor este împiedicată mai ales de factorii externi, majoritatea acestora fiind de sorginte financiară (lipsa de capital, dobânzi prea mari la credite) şi de politică fiscală (impozite şi contribuţii prea mari).

48


Principalele obstacole în calea succesului vin dinspre partea statului prin birocraţia excesivă şi prin politica de finanţare insuficientă. Criza economică în sine, ca fenomen, este percepută ca o problemă care împiedică foarte mult funcţionarea afacerilor. Ca o concluzie se poate spune că pentru întreprinzătorii şi întreprinderile din oraşele mici este specifică o dependenţă faţă de situaţia actuală, situaţia de criză, împotrivirea faţă de stat, individualismul, deficitul de knowhow, neîncrederea generală şi un spirit de iniţiativă foarte limitat. NEVOI DE SERVICII ANTREPRENORIALE • Din anchetă reiese că antreprenorii-managerii oraşelor mici au solicitat consiliere profesională într-o proporţie puţin peste 10 la sută, majoritatea acestora fiind deţinători/conducători de întreprinderi mari. Dintre aceştia, cei mai mulţi au amintit cerinţele de consilierile legate de activitatea specifică a firmelor, consultaţiile cu caracter economic general, juridic precum şi consilierea cu caracter financiar şi de managament. Participanţii la interviurile focus-grup au menţionat următoarele experienţe: în privinţa serviciilor de consultanţă în afară de serviciile obligatorii de contabilitate, legislativă şi financiară, au solicitat ajutor de specialitate în elaborarea proiectelor europene de finanţare, în obţinerea certificatelor ISO, pregătirea planurilor de afaceri pentru obţinerea de credite bancare. Pentru viitor cea mai mare importanţă este acordată serviciilor de consiliere referitoare la întocmirea proiectelor de finanţare, asistenţei în elaborarea strategiei de dezvoltare şi consultanţei în căutarea partenerilor de afaceri. PARTICIPARE LA CURSURI DE FORMARE ANTREPRENORIALĂ, APRECIEREA CURSURILOR DE FORMARE • Pe baza rezultatelor anchetei am constatat că cel puţin o treime dintre antreprenori şi manageri au participat la cursuri de formare profesională de-a lungul carierei. Participarea la aceste cursuri se află în strânsă corelaţie cu vârsta şi nivelul de şcolarizare al respondenţilor: există o probabilitate mai mare ca un întreprinzător-manager să fi participat la cursuri de formare, dacă el este mai tânăr şi mai educat. În legătură cu beneficiul programelor de formare, observaţiile noastre confirmă cele formulate în primul raport: cursurile de formare organizate pentru neantreprenori constituie un factor important de motivaţie în a lua în considerare înfiinţarea unei firme, adică în procesul de a deveni potenţial întreprinzător. Gradul de disponibilitate al antreprenorilor de a participa la asemenea programe este mult mai mic decât cel al potenţialilor întreprinzători. Mai mult – chiar dacă majoritatea antreprenorilor teoretic sunt conştienţi de beneficiile acestora – există un scepticism şi o neîncredere explicită faţă de aceste cursuri de formare. Cauza acestei reţineri generalizate este în primul rând volumul cursurilor (au auzit de mai multe, au fost contactaţi de mai multe ori), cât şi faptul că uneori sunt obligatorii şi fără conţinut.

CCRIT • 2011

CONŢINUTUL PROGRAMELOR DE FORMARE PROFESIONALĂ • Cu toate acestea, necesităţi de formare profesională bine conturate există: (1). Atragerea fondurilor UE, (2). Managementul proiectelor, cunoştinţe juridice, comunicare şi etică, (3). Marketingul şi scrierea planului de afaceri. Din anchetă reiese că intenţia de participare la aceste cursuri este mai mare în cazul tinerilor cu educaţie superioară (mai ales maghiari) din reşedinţele de judeţ. De asemenea se vede că disponibilitatea întreprinzătorilor-managerilor este determinată mai degrabă de caracteristicile lor personale, şi mai puţin de caracteristicile firmelor. Cu toate acestea, o deschidere mai clară spre programele de formare se vede în cazul celor care conduc o întreprindere în domeniul agriculturii sau al industriei.

49

Vállalkozók – elvárások, lehetőségek és nehézségek

A lakossági kérdőíves vizsgálat és a fókuszcsoportos kutatás potenciális vállalkozókra vonatkozó eredményei

Tartalom

1. Bevezető /

53

1.1. A vállalkozásfejlesztési programról / 53 1.2. A jelentésről / 53 1.3. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei /

55

1.3.1. A vállalkozás-sűrűség regionális különbségeinek vizsgálata (1.1. tevékenység) / 55 1.3.2. Fókuszcsoportos vizsgálat aktív vállalkozókkal (1.4. tevékenység) / 55 1.3.3. K érdőíves vizsgálat kis- és középvállalkozások tulajdonosaival és menedzsereivel (1.5. tevékenység) / 56

2. A vállalkozás-sűrűség regionális és település-szintű eltérései /

57

2.1. A célrégiók vállalkozói aktivitásának jellemzése az országos adatok fényében / 2.2. Vállalkozás-aktivitás a célrégiók kisvárosaiban / 58

3. A vállalkozók és menedzserek társadalmi profilja, vállalkozó-típusok / 4. A vállalkozások általános jellemzői / 5. Vállalkozástörténet /

60

63

67

5.1. A vállalkozás alapításának időpontja / 67 5.2. A vállalkozás alapításának körülményei / 5.3. A vállalkozóvá válás motivációi / 71

68

6. A vállalkozások társadalmi beágyazottsága, a vállalkozók kapcsolati tőkéje / 6.1. A vállalkozók szakmai és társadalmi kapcsolatai / 75 6.2. A kapcsolatok fontossága és az intézményekbe vetett bizalom /

7. Problémák és fejlesztési lehetőségek a vállalkozásban /

80

7.1. A vállalkozások helyzetének megítélése / 80 7.2. A vállalkozás fejlődésével kapcsolatos várakozások /

82

8. A vállalkozói siker percepciója /

85

9. Szolgáltatási és képzési igények / 9.1. Szolgáltatási igények / 9.2. Képzési igények / 88

10. Következtetések /

Melléklet: térképek /

93

97

87

87

78

75

57

Vállalkozók – elvárások, lehetőségek és nehézségek • Kutatásjelentés II.

1. Bevezető

1.1. A vállalkozásfejlesztési programról Az „Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban” című kezdeményezés egy kétéves futamidejű stratégiai humánerőforrás-fejlesztési projekt, melyet az Európai Szociális Alap támogat a romániai Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon keresztül. (Támogatási szerződés száma POSDRU/92/3.1/S/50583) A projekt vezető partnere a Romániai Vállalkozásokért Egyesület, partnerek: Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, LAM Alapítvány, Romániai Magyar Üzleti Egyesület és a békéscsabai Türr István Képző és Kutató Intézet Békéscsabai Igazgatósága. A projekt célja a vállalkozói szellem erősítése és a vállalkozói készségek fejlesztése az észak-nyugati, központi és nyugati régiók kisvárosaiban. A projekt koncepciója egy újszerű, átfogó alapötletre épül, melynek értelmében a projekt elsődleges célja a vállalkozásfejlesztés ösztönzése, és ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatottság növelése az érintett régiók kisvárosaiban, egyrészt új vállalkozások indítása, másrészt pedig a már létező vállalkozások megerősítése által. A partnerek e célkitűzés megvalósítását egy komplex, egymásra épülő és egymást kiegészítő tevékenységekből álló megoldás, egy integrált vállalkozásfejlesztési modell gyakorlatba ültetésével képzelik el. Ennek a lényege az, hogy a program nem csupán új vállalkozások indítására irányul, hanem olyan vállalkozókat is célba vesz, akik már útjára indították és működtetik saját vállalkozásukat, de akiknek képzésre és/vagy szakemberek által nyújtott támogatásra van szükségük ahhoz, hogy sikeresebbé, versenyképesebbé váljanak.

1.2. A jelentésről

EVK • 2011

A projekt lényegét képező vállalkozásfejlesztési képzési és tanácsadói szolgáltatások kínálatának szakmai megalapozásához és felügyeletéhez egy átfogó szociológiai és közgazdaságtani vizsgálatra került sor, melyet az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végzett. Ez a jelentés a kutatás 1.1.-es, 1.5.-ös és (részlegesen) az 1.4.-es tevékenységeinek az eredményeit mutatja be.1 Célja a három fejlesztési régió kisvárosaira jellemző vállalkozói aktivitás minél átfogóbb és teljesebb megismerése valamint a vállalkozás-fejlesztési képzési és tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozó operatív javaslattevések megalapozása. A jelentésben először röviden bemutatjuk az említett kutatási fázisok tartalmi tervét és módszertani paramétereit. (1. fejezet) Ezt követően az eredmények ismertetésére kerül sor a főbb vizsgált témakörök mentén. Először a vállalkozás-sűrűség regionális, majd megyei és település-szintű különbségeit mutatjuk be és a főbb gazdaságföldrajzi szempontok mentén értelmezni próbáljuk ezeket. (2. fejezet). Ezt követően a vállalkozók szocio-demográfiai jellemzőit vizsgáljuk meg és jellemezzük a fókuszcsoportos beszélgetések mentén körvonalazódó főbb vállalkozó-típusokat (3. fejezet). A jelentés hátralevő részében a vállalkozásokra figyelünk: először KKV-k általános jellemzőit mutatjuk be (4. fejezet), ezután következik egy vállalkozás-történet rész, ahol főként az alapítás körülményeire kérdeztünk rá (5. fejezet). Ezt követően a vállalkozások társadalmi beágyazottságáról (6. fejezet), a vállalkozásfejlesztés akadályairól és lehetőségeiről (7. fejezet), valamint a vállalkozói siker társadalmi megítéléséről lesz szó (8. fejezet). Végül pedig a projekt szempontjából kiemelt fontossággal bíró vállalkozói képzési és szolgáltatási igények bemutatására és elemzésére kerül sor (9. fejezet). A jelentés a vizsgálat fontosabb következtetéseivel zárul (10. fejezet). Az egyes témakörök bemutatásánál először a kérdőíves kutatás eredményeit tárgyaljuk, majd árnyaljuk ezeket a fókuszcsoportos vizsgálat fontosabb megállapításaival 1

A kutatás többi fázisainak a részletes bemutatását lásd az 1. jelentés („Potenciális vállalkozók - Lehetőségek és nehézségek”) bevezetőjében.

53

Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban

Módszertani megjegyzések A jelentésben közölt összefüggések szignifikáns kapcsolatokat tükröznek. Abban az esetben, amikor nincs szignifikáns kapcsolat két változó között, ám az adatot mégis közöljük, ezt a szövegben vagy a megfelelő ábrában, táblázatban jelezzük. A szövegben többször utalunk a kérdőíves vállalkozói vizsgálat (1.2.-es tevékenység) eredményeire, amely a vállalkozói potenciál jellegzetességeit vizsgálta a három régióban. Ennek a részletes bemutatására az első jelentésben (Kutatásjelentés 1. „Potenciális vállalkozók – Lehetőségek és nehézségek”) került sor. A jelentés készítői A jelentés elkészítésében az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának következő munkatársai vettek részt: Kutatásvezető:

Csata Zsombor Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék

Kutatók:

Kiss Dénes István Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Pásztor Gyöngyi Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Péter László Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék Toma Stefánia Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Veres Valér Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék

Kutató-asszisztensek:

Monica Barbovschi Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Pakot Ágnes Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Szőcs Emese Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja Vitos Katalin Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

Az EVK által szervezett internship program keretében: Ambarus Annamária Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék, mesteri program László Oszkár Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék, mesteri program Együttműködő kutatók:

Bacsárszki Pál Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Magyarország Györfy Lehel Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar Horváth Anna Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Nemzeti Környezetvédelmi Ügynökség Lengyel György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Magyarország Molnár György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, Türr István Képző és Kutató Intézet, Magyarország

54


1.3. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei 1.3.1. A vállalkozás-sűrűség regionális különbségeinek vizsgálata (1.1. tevékenység)2 Ebben a kutatási fázisban a három fejlesztési régió kisvárosaiban bejegyzett kis- és középvállalkozásokra vonatkozó statisztikai adatok másodelemzésére került sor. Az elemzés célja az, hogy: – megvizsgálja és térképek segítségével dokumentálja a vállalkozói aktivitás településszintű eltéréseit a régió kisvárosaiban; – meghatározza a vállalkozás-sűrűség (ezer főre jutó működő vállalkozások) gazdaságföldrajzi determinánsait; – a vállalkozás-sűrűségi térkép segítségével azonosítsa azokat a hátrányos helyzetű kisvárosokat, amelyek fokozott odafigyelést és beavatkozást igényelnek a vállalkozói kultúra ösztönzése során; – szakmailag megalapozza a projekt során létrejött és a projekt keretében működtetett regionális központoknak otthont adó kisvárosok kiválasztását. Az elemzéshez az alábbi adatforrásokat használtuk fel: – a Nemzeti Statisztikai Hivatal (INS) megyei szintű idősoros adatai az aktív vállalkozások gazdasági és pénzügyi tevékenységéről – az Országos Kereskedelmi Kamara nyilvántartása a három régió kisvárosaiban működő kis- és középvállalkozásokról. Ez az aggregálatlan adatbázis tartalmazza a vállalkozások nevét, telephelyét, jogi formáját, tevékenységi területét, az alkalmazottak számát és a 2009-es évi könyvelési mérleg alapján a vállalkozások üzleti forgalmát és nettó profitját. Az adatbázisban csak a jogi személyiséggel rendelkező cégek adatai szerepelnek, az egyéni (PFA) vagy családi vállalkozások (AF) nem. A vállalkozás-sűrűségre vonatkozó vizsgálatunk tehát ezekre a gazdasági formákra nem terjed ki.3

1.3.2. Fókuszcsoportos vizsgálat aktív vállalkozókkal (1.4. tevékenység) Fókuszcsoportos vizsgálatunk a Központi kvalitatív eleme, melynek célja, hogy kiegészítse és árnyalja a lakossági survey vizsgálatok statisztikai eredményeit.4 Mindezeket abból a meggondolásból, hogy a képzési tananyag kidolgozói „rá tudjanak hangolódni” a vállalkozók fő problémáira és ezek ismeretében alakítsák ki szolgáltatásainak irányvonalait, tankönyveit, képzési kínálatát. A fókuszcsoportos beszélgetések során az alábbi témaköröket érintettük: a vállalkozás működtetésével kapcsolatos problémák az indulás pillanatában és jelenleg, a vállalkozások társadalmi beágyazottsága, a vállalkozói siker egyéni és társadalmi feltételei, a vállalkozó érzékelt képe, valamint – mint a kutatás központi kérdése – a képzési elvárások, igények és szükségletek, a vállalkozás-fejlesztési lehetőségek, a térség gazdasági potenciálja. A témaköröket úgy rögzítettük, hogy a projekt felvállalt célja mellett adataink a potenciális vállalkozók körében kapott eredményekkel összemérhetők és összehasonlíthatók legyenek. A fentiek értelmében a fókuszcsoportos vizsgálatnak a következő, a projekt konkrét elvárás-rendszerére hangolt műveletesített céljai vannak: • Megismerni, hogy „mit gondolnak a tipikus vállalkozók” a feltett kérdésekről; • Feltárni, hogy „hogyan gondolkodnak és viszonyulnak” a társadalmi, gazdasági illetve üzleti-vállalkozói környezetükhöz; 2

3

EVK • 2011

4

Az 1.1. tevékenység részletes kutatási eredményeit „A kis- és középvállalkozások sűrűségének és eloszlásának alakulása a Közép, Északnyugati és Nyugati régiók kisvárosaiban” c. időközi kutatási jelentésben foglaltuk össze. Ebben a jelentésben – a terjedelmi korlátok miatt – csak a fontosabb összefüggéseket vázoljuk. Az elemzésekben ezeket a formákat egységesen önfoglalkoztatóknak neveztük. A fókuszcsoportos vizsgálat jellegét tekintve egy minőségi módszer abban az értelemben, hogy elsősorban nem valamit mér, vagy számol, hanem elsősorban az egyének valamivel szembeni attitűdének, beállítódásának, véleményének mélyebb alapjaira derít fényt. A kvalitatív kutatások kulcsfogalma a „relevancia”, amely arra utal, hogy valamilyen eset vagy megnyilvánulás egy jelenség esetében fontos, figyelemre méltó, beszédes, magyarán tipikus, példaszerű, szokványosan előforduló. Nem általánosítható ki az egész népességre, azonban a jelenség ökonómiája szempontjából megkerülhetetlen, nem hagyható figyelmen kívül, fontos.

55


• Kideríteni, hogy melyek a tipikus elvárások és értelmezési sémák, amelyeket rutinszerűen használnak; • Elősegíteni, hogy a helyi vállalkozói szegmensek könnyebben megszólíthatók ezen ismeretek birtokában; • Segít értelmezni és kontextualizálni a survey-típusú statisztikai eredményeket; • Árnyaltabb képet nyújtani az igényelt képzési irányok, formák és konkrét tartalmak tekintetében; • Összehasonlíthatóvá tenni a potenciális és tényleges vállalkozók közötti alapjellemzőket, problémacsoportokat, a képzési elvárások közötti eltéréseket és hasonlóságokat. A terepmunka során hét fókuszcsoportos interjút készítettünk – Erdély három fejlesztési régiójában. A helyszíneket két fő kritérium szerint választotta ki az EVK. Egyrészt fontosnak tartottuk, hogy a helyszínek lefedjék a három régió kisvárosaira jellemző tipikus városok skáláját (szerkezet, etnikai jelleg, nagyság, nagyvárostól való távolság, gazdasági állapot), másfelől pedig térben-földrajzilag is leképezzék a három régiót. A fókuszcsoportos interjúk a következő helyszíneken készültek: Dés, Margitta, Zsombolya, Lupény, Kézdivásárhely, Csíkszereda és Aranyosgyéres. A kiválasztott csoportok szándék szerint tükrözik és „kicsiben” (minőségi – tehát nem statisztikai – jellemvonásaikban) leképzik a viszonylag heterogén vállalkozók csoportját, melyre nézve a megállapításaink relevánsak. A csoportos interjúra meghívott vállalkozók összetétele (annak ellenére hogy nem tekinthető reprezentatívnak) leképezte a kisvárosi vállalkozók nemi és életkori szerkezetét. További általános információk: – Az interjúk felvételére 2011 május-júniusában került sor; – A fókuszcsoport típusa: hosszított csoportbeszélgetés, 90 - 120 perc időtartammal; – Az összes megkérdezettek száma: 63 személy, aki jogi forma szerint bejegyzett és a kutatás időszakában működő vállalkozás tulajdonosa volt – többségük KFT (SRL) tulajdonosa, két helyszínen pedig egyéni vállalkozás (PFA) illetve családi vállalkozás (AF) tulajdonosai; – Az alanyokat egy screener jellegű toborzó kérdőívvel rekrutálta a kolozsvári IRES piackutató cég, az EVK/CCRIT által megadott toborzási mátrix szerint; – A beszélgetésekről hangfelvétel, videofelvétel és fotó készült, a résztvevők szocio-kulturális jellemvonásait egy kérdőívvel rögzítettük; – A feldolgozás és elemzés a beszélgetéseken elhangzottak átírt formájú anyagán alapul.

1.3.3. K érdőíves vizsgálat kis- és középvállalkozások tulajdonosaival és menedzsereivel (1.5. tevékenység) Kutatásunk egy 1005 fős vállalkozói mintán végzett, személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves vizsgálat, amely a három fejlesztési régió – Nyugati, Észak-Nyugati és Központi – kisvárosaiban működő önálló jogi személyiséggel rendelkező kis és középvállalkozásokra reprezentatív az alábbi változók szerint: a vállalkozás mérete (az alkalmazottak száma alapján), a vállalkozás profilja (a nemzetgazdasági ágazatok főkategóriái mentén) és a vállalkozások település szintű megoszlása. A mintába kerülő vállalkozások kiválasztása az említett változók mentén rétegzett, egyszerű véletlen mintavétel segítségével történt a Országos Kereskedelmi Kamara 2009-es könyvelési évre vonatkozó teljes körű nyilvántartása alapján. A mintavételi hiba 95 százalékos valószínűség mellett +/- 3,1 százalék.5 A terepmunka a három régió 102 kisvárosában zajlott, lebonyolítását az IRES Intézet munkatársai végezték, az EVK kutatóinak a tervei, szakmai irányítása és felügyelete mellett. A kérdőívek lekérdezése 2011 május-júniusában történt, a válaszadó nemzetiségének függvényében román és magyar nyelven. A kérdőíves vállalkozói vizsgálat során arra törekedtünk, hogy pontos mennyiségi képet alkossunk a három fejlesztési régió kisvárosaiban működő kis- és középvállalkozásokról. Az elemzés során kettős célt követünk: 5

Ez azt jelenti, hogy a jelentésben közölt százalékos megoszlások 95 százalékos valószínűséggel maximum +/-3,1 százalékkal térnek el a teljes populációra jellemző valós értékektől.

56


egyrészt a kis- és középvállalkozói szektor egy minél átfogóbb szociológiai leírására törekszünk és jellemezni próbáljuk a fontosabb gazdasági mutatók szerint – ebben a folyamatban a vizsgálatunk alanyai maguk a – jogi személyiséggel bíró – vállalkozások. A vizsgálatunk alapsokasága ennek megfelelően a gazdasági egységek voltak, ebből készült a vállalkozások ezer fős mintája. Másrészt viszont a kutatás előkészítése során számos olyan kérdést fogalmaztunk meg, amelyek a vállalkozás tulajdonosaira vonatkoznak és nem közvetlenül kapcsolódnak a vállalkozás gazdasági paramétereihez vagy azokhoz a problémákhoz, igényekhez, melyek a vállalkozás menedzsmentje során megfogalmazódnak. Ide tartoznak a vállalkozók életútjára, szocio-demográfiai hátterére, a vállalkozók mikroszociális környezetére, a vállalkozói siker percepciójára stb. vonatkozó kérdések. Mivel az előbb említett témakörök a vállalkozásfejlesztési program szempontjából lényegesebbek, a válaszadókkal való kapcsolatfelvétel során az a törekvés érvényesült, hogy a vállalkozáson belül azokat a személyeket kérdezzük meg, akiknek a legnagyobb rálátásuk van a cég üzleti ügyeire. Ennek megfelelően a megkérdezettek köre a vállalkozásban betöltött funkciója alapján meglehetősen heterogén: a tulajdonosok mellett ügyvezetők, menedzserek, igazgatók, tanácsadók, sőt, alacsonyabb beosztású alkalmazottak is bekerültek az alanyaink közé. (1. táblázat) 1. táblázat

A válaszadók munkahelyi státus szerinti megoszlása (százalékban) Menedzser, ügyvezető, üzletvezető

75,8

Tulajdonos, társtulajdonos, részvényes

9,1

Igazgató

7,7

Könyvelő, jogász, tanácsadó

3,0

Nem vezetői beosztású alkalmazott

3,1

Nem válaszolt

1,4

Kis- és középvállalkozásokról lévén szó, az esetek többségében a vállalkozás tulajdonosának és menedzserének, ügyvezetőjének a személye megegyezik. Ennek a mértékét azonban a meglévő adatok alapján nem áll módunkban ellenőrizni, ezért a második csoportba tartozó kérdésekre (életút, szocio-demográfiai háttér, mikroszociális környezet stb.) adott válaszokat egységesen a vállalkozás-tulajdonosokra és menedzserekre vonatkoztatjuk azzal a kiegészítéssel, hogy ott, ahol annak relevanciája van, a beosztás alapján differenciáltan értelmezzük azokat.6

2. A vállalkozás-sűrűség regionális és település-szintű eltérései

2.1. A célrégiók vállalkozói aktivitásának jellemzése az országos adatok fényében

EVK • 2011

Ebben az alfejezetben a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi fejlesztési régiók vállalkozói aktivitására vonatkozó statisztikáit foglaljuk röviden össze az országos mutatókkal összehasonlításban. Megállapításaink a régiók egészére vonatkoznak.7 Célunk a célrégiók tágabb gazdasági környezetének komparatív szemléletű feltárása és ezáltal a kisvárosokra jellemző vállalkozói aktivitás keretbe helyezése. Az általunk vizsgált három régióban a gazdasági egységek ezer lakosra vetített száma a 2002–2009-es években 2-3 egységgel meghaladta az országos átlagot. A vállalkozói aktivitás tehát – Bukarest régió kivételével – lényegesen nagyobb volt, mint az ország többi régiójában. 6 7

Ezeknél a kérdéseknél a nem vezető beosztású személyeket – könyvelő, jogász, tanácsadó és egyéb nem vezetői beosztású alkalmazott – kihagyjuk az elemzésből. Ezek a statisztikák településméret szerinti bontásban nem állnak rendelkezésünkre és a projekt célcsoportját képező kisvárosokra nem számolhatóak külön.

57


A vállalkozások méret szerinti eloszlását tekintve nincsenek lényeges különbségek az ország egyes régiói között. A célrégióinkban – akárcsak az ország többi részében – a gazdasági egységek nagyrésze (88-89 százalék) 0-9 alkalmazottal működő mikrovállakozás, 8-9 százaléka kisvállalkozás (10-49 alkalmazottal), 1-2 százalék középvállalkozás (50-249 alkalmazottal), a nagyvállalkozások aránya (több, mint 250 alkalmazottal) pedig nem éri el a 0,5 százalékot sem. A három régióban működő vállalkozások méretére vonatkozó további elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy míg a kevesebb, mint 50 alkalmazottal rendelkező vállalkozások főként a kereskedelemben, a piaci szolgáltatások és a közszolgáltatások terén, addig a közép-és nagyvállalkozások nagyobb arányban (22–35 százalékban) az iparban működnek és nagy változékonyságot mutatnak a megyék szintjén. Megyei szintű statisztikákat vizsgálva az derült ki, hogy a piaci szolgáltatások (banki-pénzügyi, ingatlanügyi, információs, távközlési és turisztikai) terén működő vállalkozások átlagon felül vannak jelen az Szeben (22), Bihar (21,7), Kolozs (21,3), Máramaros (20,4), Fehér (20,3), Arad (20,8), és Krassó-Szörény (20) megyékben. Az Északnyugati és Központi régiókban az iparban, az építőiparban és a piaci szolgáltatásokban tevékenykedő cégek felülreprezentáltak az országos átlaghoz képest, kevesebb viszont azon cégeknek az aránya, amelyek a közszolgáltatásokban és a kereskedelemben működnek. A Nyugati régióban a helyi aktív egységek aránya az országos átlag felett helyezkedik el az iparban, a piaci szolgáltatásokban, a mezőgazdaságban, és a kereskedelem kivételével más területeken is. A gazdasági egységek számának időbeni változását vizsgálva megállapítható, hogy a vállalkozások száma 2002 és 2008 között fokozatosan növekedett (különösen megugrott a számuk a piaci szolgáltatások terén, a periódus elején), ez a változás azonban a megyék szerint meglehetősen differenciált. Ebben a folyamatban a gazdasági válság negatív hatása igen látványos: az ingatlanügyletek terén 2009-ben a gazdasági egységek száma drasztikusan (85 százalékkal) csökkent mind az országos, mind az általunk vizsgált régiók szintjén. Más szolgáltatási szektorokban a kép jóval differenciáltabb: bizonyos területeken csökkenés, míg másokban enyhe növekedés figyelhető meg. Az építőiparban például 2009-ben országosan 18 százalékkal, az erdélyi régiókban pedig 14-15 százalékkal nőtt a gazdasági egységek száma. A Nyugati, Központi és Észak-Nyugati régiókban a helyi gazdasági egységek üzleti forgalma a 20022003-as periódusban jóval nagyobb volt, mint az ország többi részében. Ez a helyzet 2009-re azonban megváltozott: a regionális különbségek csökkentek, az ország többi régiói ebben a tekintetben felzárkóztak az erdélyi megyékhez. A vizsgált három régióban a nettó beruházások az ország többi régióinál dinamikusabb növekedést mutattak a 2002-2008-as periódusban (kivételt ez esetben is Bukarest jelent), főként a kis- és középvállalkozások terén. A több mint 250 alkalmazottal rendelkező nagyvállalkozások esetében azonban a Kárpátokon túli régiókban (Délnyugati-Olténia) történt nagyobb beruházás. A világválság a kisvállalkozásokba való nettó beruházások szintjét érintette a legnagyobb mértékben, főként az Északnyugati és Nyugati régiókban. A különálló jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági egységeket vizsgálva az látható, hogy az ezer lakosra jutó egyéni vállalkozások száma nagymértékben megnőtt a kétezres években. Ez a jelenség az erdélyi régiók specifikumának tekinthető, ahol egyes megyékben, mint Kolozs, Arad, Bihar elérte a 18 egység / 1000 lakost, amely jóval az országos átlag felett helyezkedik el. A családi vállalkozás, mint jogi forma, ezzel szemben egyre kevésbé népszerű, számuk fokozatosan csökkent az ország összes megyéjében.

2.2. Vállalkozás-aktivitás a célrégiók kisvárosaiban A régiók egészét nézve a legnagyobb vállalkozás-sűrűséggel rendelkező megyékben kivétel nélkül a nagyváros szerepe a meghatározó.8 A vállalkozói aktivitás szerint az első helyeken azok a megyék foglalnak helyet, ahol nemzeti vagy regionális fejlesztési központként nyilvántartott nagyváros található (Kolozs megye esetében Kolozsvár, Temes megyében Temesvár, Brassó megyében Brassó, Bihar megyében Nagyvárad stb.) Ennek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy az egyes megyék vállalkozói aktivitását elsősorban a nagyváros jelenléte határozza meg, a vállalkozói aktivitás a három fejlesztési régióban erőteljesen nagyvárosi koncentrációjú. A nagyváros jelenléte kétféle hatással lehet a környező települések (esetünkben kisvárosok) vállalkozói aktivitására: esetenként – egyfajta tovagyűrűző (spillover) hatásként – növeli a beruházások mértékét és fenntartja a vállalkozói kedvet a 8

A vállalkozás ezer főre jutó számával kapcsolatosan általában elmondható, hogy a városok méretével arányosan növekszik. Korrelációs együttható értéke 0,626

58


EVK • 2011

közeli városokban, más esetekben viszont egyértelműen szívó hatást gyakorol a környékre a vállalkozás-működtetéséhez szükséges humán-, és tőke jellegű erőforrások elvonásával. Az általunk vizsgált régióban mindkét helyzetre találunk példát. Úgy tűnik, hogy a nemzeti fejlesztési pólusokként nyilvántartott nagyvárosok esetében (Kolozsvár, Temesvár és Brassó) inkább az első forgatókönyv érvényesül, hiszen jelenlétük a környező kisvárosok vállalkozói aktivitására is pozitív hatással van.9 A regionális fejlesztési pólusok közül hasonló helyzettel találkozunk Nagyvárad esetében, bár ebben az esetben joggal felmerülhet, hogy a Bihar megyei kisvárosok magasabb vállalkozói hajlamát inkább a határmentiség befolyásolja. Némileg rácáfol erre a hipotézisre Arad megye példája, ahol úgy tűnik, hogy a regionális pólusként nyilvántartott Arad város inkább szívó, mint tovagyűrűző hatást gyakorol a környező kisvárosok erőforrásaira és ezen a határközelség sem segít. A szívó hatás Arad város mellett Nagyszebenre is jellemző, itt még nagyobb a diszkrepancia a nagyváros és a megyéhez tartozó kisebb városok között. Déva és Nagybánya, mint regionális fejlődési pólus, úgy tűnik, hogy nincs hatással a környező városok vállalkozói aktivitására. Ipari térségek lévén, leginkább ezek együttes leépülése figyelhető meg. Esetükben nem érvényesül az a feltételezés, hogy a nagyvárosi ipari térségek leépülése ösztönzőleg hatna a környék cégalapítási készségére: főként bányavárosokról lévén szó (a Zsil völgyében és Nagybánya környékén) a gazdasági szerkezetváltás az egész vidéket fájdalmasan érintette. A nagyobb városok közül végül Szatmárnémeti és Marosvásárhely esetében azt mondhatjuk, hogy az alacsony vállalkozói aktivitás miatt (36 vállalkozás ezer főre, ezzel az említett nagyvárosok sorában sereghajtók) aligha gyakorolhatnak pozitív befolyást a környék kisvárosainak a vállalkozói aktivitására. Az értelmezésben külön kell kezelnünk azokat a megyéket, ahol nincs a fejlődési pólusokhoz mérhető nagyobb méretű város. Ide tartozik Beszterce, Hargita, Szilágy, Fehér, Kovászna és Krassó-Szörény. Ezekben a megyékben a kisvárosok szintjén azért nagyobb a vállalkozói aktivitás, mert egyrészt ezek a kisvárosok eleve nagyobbak – és láthattuk, hogy a városméret és a vállalkozások sűrűsége magasan korrelál – másrészt pedig a megyeszékhelyek stratégiai előnye is érvényesül – ezek ugyanis szintén bekerültek a célmintába és a vállalkozássűrűség listán az első helyeket foglalják el. A három fejlesztési régió kisvárosainak vállalkozás-térképét szemlélve (lásd 3. térkép a mellékletben) a településméret és a nagyváros közelsége mellett első látásra más olyan gazdaságföldrajzi tényezők is azonosíthatók, amelyek befolyásolják a kisvárosok vállalkozói aktivitását. Ezek közül a legszembeötlőbb a turisztikai központok jelenléte a legnagyobb aktivitással jellemezhető városok listáján. Hogy csak a fontosabbakat említsük, ezek közé tartoznak a Brassó megyei Predeál (47 kereskedelmi társaság/ezer fő), a Krassó-Szörény megyei Herkulesfürdő (38), a Hargita megyei Tusnádfürdő (37) és Borszék (28), Kovászna város (27). Avasfelsőfalu (38), Szalonta (34), Nagyszentmiklós (30) és Nagykároly (28) példája azt mutatja, hogy a határ-mentiség is egy kiaknázható gazdaságföldrajzi erőforrást jelenthet a vállalkozói tevékenység során. A másik póluson – legkevésbé aktív települések között – a leépült bánya- és ipari városok jól azonosítható és többnyire kompakt módon előforduló csoportját láthatjuk. A vállalkozás-sűrűség tekintetében sereghajtó majdnem az egész Zsil-völgye (különösen Lupény, Petrilla, Aninószabányatelep, Zsilvajdejvulkán és Urikány: 10–14 kereskedelmi társasággal/ezer fő), de alacsony vállalkozói aktivitás jellemző a szétszórtabban elhelyezkedő más ipari és bányavárosokra is, így Kiskapusra (Szeben: 7), Stájerlakaninára (Krassó-Szörény: 12), Zalatnára (Fehér: 12), Kapnikbányára (Máramaros: 13), Balánbányára (Hargita: 13) stb.

9

A vállalkozások ezer főre jutó számát a települések és a kisvárosok szintjén a Mellékletben közölt 1. és 2. számú térképeken jelenítettük meg.

59


1. ábra

Az ezer főre jutó vállalkozások száma a megyékben és a megyék kisvárosaiban

3. A vállalkozók és menedzserek társadalmi profilja, vállalkozó-típusok Kutatásunk egyik központi kérdése, hogy kikből lesznek a kis- és középvállalkozók, milyen szociodemográfiai jellemzőkkel bírnak és ebben a tekintetben különböznek-e azoktól, akik alkalmazottként dolgoznak vagy a foglalkoztatottság szempontjából inaktívak. Erre az összehasonlításra teremt lehetőséget a kutatás keretében készült két kérdőíves vizsgálat: a vállalkozói mintán a vállalkozók és menedzserek, a lakossági mintán pedig a potenciális vállalkozók és a vállalkozni nem szándékozók társadalmi profilját áll módunkban alaposabban megvizsgálni (2. táblázat). 2. táblázat

A vállalkozók és menedzserek, potenciális vállalkozók és a vállalkozni nem szándékozók szocio-demográfiai adatai (százalékok) vállalkozók és menedzserek

potenciális vállalkozók

vállalkozni nem szándékozók

NEM Férfi

61,9

51,2

43,3

Nő

38,1

48,8

56,7

18–34

14,6

60,4

31,0

35–54

64,2

33,2

33,3

55 és felette

21,1

6,5

35,7

Legfeljebb 7 osztály

0,4

1,0

9,9

Általános iskola

1,5

7,3

12,7

Szakiskola, inasiskola

9,2

11,1

19,5

KORCSOPORTOK

ISKOLÁZOTTSÁG

60


vállalkozók és menedzserek

potenciális vállalkozók

vállalkozni nem szándékozók

Szakközépiskola

19,2

20,9

16,8

Elméleti líceum

15,1

21,6

15,4

Mesteriskola

2,5

1,3

1,7

Posztliceális képzés

6,9

5,2

5,4

41,2

25,2

15,1

3,9

6,4

3,4

Legfeljebb 7 osztály

18,8

11,5

36,2

Általános iskola

18,4

17,3

18,3

Szakiskola, inasiskola

23,4

28,0

19,2

Szakközépiskola

12,0

16,7

8,4

Elméleti líceum

6,4

8,0

5,8

Mesteriskola

6,1

5,4

4,1

Posztliceális képzés

4,4

3,4

1,9

Egyetem

9,9

9,3

5,8

Posztgraduális képzés

0,6

0,4

0,5

Egyedülálló vagy kapcsolatban

11,1

47,9

53,4

Házas

81,7

45,4

25,1

7,2

6,7

21,5

Román

77,3

82,9

79,5

Magyar

21,5

16,6

17,0

1,2

0,5

3,5

Egyetem Posztgraduális képzés

APA ISKOLÁZOTTSÁGA

CSALÁDI ÁLLAPOT

Elvált vagy özvegy

NEMZETISÉG

Más

Az adatok alapján megfigyelhető, hogy a vállalkozni nem szándékozók – potenciális vállalkozók – vállalkozók kontinuum több dimenzióban a vállalkozóvá válás szukcesszív szakaszaiként értelmezhető. A vállalkozói hajlam fokozatainak nemek szerinti megoszlása például azt tükrözi, hogy ahogyan haladunk a tényleges vállalkozók/menedzserek irányába, annál inkább csökken a nők aránya (a vállalkozni nem szándékozók körében arányuk 56,7 százalék, a vállalkozók/menedzserek körében viszont csak 38,1). Ugyanez érvényes a megkérdezettek iskolázottságára vonatkozóan is: magasabb iskolázottság mellett növekszik a vállalkozói hajlam, a vállalkozók és menedzserek körében például közel 45 százalékra tehető az egyetemet végzettek aránya, a vállalkozás gondolatától elhatárolódók csoportjában ez csupán 18,5 százalékot tesz ki. Az alacsonyabb végzettség esetében értelemszerűen fordított a tendencia, a középiskolát végzettek esetében pedig nem szignifikánsak a különbségek. Az iskolázottsági egyenlőtlenségek generációkon átnyúló újratermelődése miatt a vállalkozói hajlam és az apák iskolai végzettsége között is hasonló összefüggéseket láthatunk, itt azonban figyelembe kell venni a strukturális mobilitás hatásait is: a mai vállalkozók és menedzserek apáinak közel 10 százaléka egyetemet végzett, nagy többségük azonban az akkor lényegesen magasabb reputációval bíró középiskolai képzésben részesült.

EVK • 2011

A korcsoportok esetében értelemszerűen nem érvényesülhet ez a linearitás, hiszen az idősebbeknek az életútjuk során több idejük volt a vállalkozáshoz szükséges szakmai tudást, tőkét megszerezni és társadalmi erőforrásaikat ennek érdekében mozgósítani. Ennek értelmében a vállalkozók és menedzserek több, mint 60 százaléka középkorú, 21 százaléka pedig 55 év feletti. A családi állapot a korral korrelál erőteljesen, ezért a vállalkozók és menedzserek körében felülreprezentáltak a családosok. A vállalkozók nemzetiség szerinti megoszlását nem árt óvatosan kezelni, hiszen alanyaink kiválasztása a vállalkozássűrűség regionális eltérései alapján történt és azokban a városokban került több kérdőív lekérdezésre, ahol a magyarok aránya magasabb volt. Az ebből fakadó esetleges ökológiai tévkövetkeztetés megnyugtató cáfolásához pedig nincsenek megfelelő adataink.

61


A vállalkozások regionális és megyei szintű eloszlása értelemszerűen követi a mintavétel során kijelölt arányokat, nem egyéb, mint a vállalkozás-sűrűség mintabeli leképezése, ezért részletesebb bemutatására itt nem térünk ki.10 A fókuszcsoportos vizsgálat segítségével a vállalkozók szocio-demográfiai profilját tovább árnyaltuk. Az interjúalanyok által kifejezett vélemények mentén négy jól körülhatárolható (értsd egymástól függetlenül, több csoportban hasonló jelleggel feltűnő) vállalkozói szegmenst sikerült elkülöníteni. Ezeket egy amorf, atipikusnak tekintett ötödik szegmens egészíti ki, amelyet a követett logikában nem lehet leírni, hiszen jellemvonásait tekintve erősen kevert. A továbbiakban ezeket fogjuk a reprezentativitás igénye nélkül, ideáltipikusan és modálisan leírni. Mellékkereső önállóak – Az önfoglalkoztatók egy részére jellemző szegmens; rendszerint másodállásban vállalkozik, plusz jövedelmet biztosítva általa. A szolgáltató, kiskereskedelmi szektorban bukkan fel leginkább, egyszemélyes vállalkozásként, a jövedelem maximalizálásának eszközeként. Tipikusan az adózási politika vagy a törvényes keret változásaira érzékeny. Jellemző figurája a legális keretek között működő AVON vagy Oriflame kereskedő vagy a taxis, illetve kozmetikus, magántanár. Ennek a csoportnak a képzési igénye és a képzésen való részvételi szándéka egyaránt magas. Vállalkozásuk működésében az innováció elhanyagolható mértékben nyilvánul meg. Valahol átmenti státusban vannak az alkalmazotti és a tényleges vállalkozói lét között. Túlélők, sodródók – Mondhatni, hogy ezt a szegmenst sújtotta leginkább a gazdasági válság, ide tartoznak a szolgáltatásban és kiskereskedelemben családi vállalkozásként vagy KFT-ként működő, kisszámú alkalmazottat foglalkoztató sarki kisboltosok, kocsmárosok, gyorsétterem-tulajdonosok. Tipikusan olyan problémákkal küszködnek, mint a jövedelmek és fizetések biztosítása, a vásárlóerő csökkenése, illetve a különféle hatóságok visszaélései, az azoknak való kiszolgáltatottság érzése. Innovációs szándék nem jellemző rájuk, a képzésekkel szemben pedig inkább határozatlanok, várakozó álláspontra helyezkednek, éppen emiatt részvételi szándékuk is alacsony – annak ellenére, hogy objektív ismérveket tekintve az egyik olyan vállalkozói szegmenset képezik, ahol a képzésekre a legnagyobb szükség van, a specializált szaktudás hiánya miatt. Működő innovatívak – A globalizáció korszakára jellemző tudásigényes gazdasági szektor tipikus szereplői, stratégikus vállalkozók. Közepes és kisvállalkozásokat működtetnek KFT vagy egyéni/családi vállalkozás formájában, a turizmus, vendéglátás, IT szolgáltatások vagy szakosodott mezőgazdasági termelő ágazatokban működnek leginkább. Az előző két szegmenstől eltérően elsősorban olyan problémákkal küszködnek, mint a megfelelő képzettségű és motivációjú munkaerő alkalmazása és megtartása, a fejlődés biztosítása, újabb innovációs ötlet megtalálása, ennek gyakorlatba ültetése, a megfelelő körülmények és eszközök megtalálása. Sajátossága, hogy a vállalkozás egy eredeti ötletre épül. A vállalkozás működésében a tudás, a know-how (tapasztalat és szakképzettség) elsődleges szerepet tölt be. A képzésekkel szemben tanusított magatartás nem egyértelmű (nyitott vagy szkeptikus), a részvételi szándékuk pedig inkább bizonytalan. Tipikus figurája az IT-„megszállott”, agronómus méhész vagy az almaültetvényes. Megállapodott érettek – Ők azok, akik a KFT vagy részvénytársaság jogi keretei között nagyobb vállalkozásokat működtetnek, tipikusan a nagykereskedelemben, építőiparban, mezőgazdaságban foglalkoztatnak nagyobb számú (legalább huszonöt) alkalmazottat. Rájuk leginkább az olyan problémák jellemzőek, mint a beruházásokhoz szükséges tőke biztosítása (banki kamatok nagysága, banki garanciák felmutatása), a megfelelő mennyiségű munkaerő alkalmazása, a jogi keretek és a működést (és a profitot) befolyásoló bürokrácia problémái. Esetükben a szaktudás szerepe meghatározó: rendszerint a korábbi (1989 előtti) szakmai tapasztalat saját céges keretek közötti kamatoztatásáról van szó. Sajátosságukként a klasszikus vállalkozói habitus, a bejáratott menedzsment jellemző. A képzésekkel szemben erősen szkeptikusak, azokat inkább az alkalmazottaik számára tekintik hasznosnak. Az innovációs szándék a már meglévő kereteken belül jelenik meg. A fenti jellemvonásokat a következő szintetikus táblázatba foglaltuk össze:

10

A vállalkozás-sűrűség regionális eltéréseivel kapcsolatosan lásd az előző alfejezetet.

62


3. táblázat

A vállalkozói szegmensek ideáltipikus profilja Jellemvonás/ Megnevezés

„Mellékkereső önállók”

„Túlélők, sodródók”

„Működő innovatívak”

Megállapodott érettek (nagyiparosok)”

Jogi forma

Egyéni vállalkozás, Családi vállalkozás

Családi vállalkozás, KFT

KFT, egyéni vállalkozás

KFT, részvénytársaság

A vállalkozás profilja, nagysága

Szolgáltatás, kiskereskedelem; egyszemélyes

Szolgáltatás, kereskedelem; egyszemélyes vagy kis számú alkalmazottal (1–5)

Turizmus, IT, elektronika, speciális mezőgazdasági szakosodás; kisebb számú alkalmazottal (5–25)

Nagykereskedelem, építőipar, mezőgazdaság; Nagyszámú alkalmazott (25 felett)

Tipikus problémák

Adózás, jogi problémák

Jövedelem-biztosítás, hatósági visszaélés, a gyenge vásárlóerő, válság

Munkaerő biztosítása, fejlődés, újabb ötlet hiánya, piacról való ismeret hiánya

Korábbi tapasztalat, know-how

Van, de szerepe kicsi Nincsen vagy közepes

Van, szerepe nagy

Sajátosság

Második jövedelemként

A válság áldozatai, a kiszolgáltatottság érzése

Eredeti ötlet, optimizmus, sajátos szakma

Innováció szándék

Nincsen

Nincsen

Van, magas

Tőke, folyamatos fejlődés, megfelelő képzettségű munkaerő, bürokrácia, jelenlegi válság Van, szerepe nagy vagy meghatározó Nagyobb foglalkoztatók, bejáratott menedzsment, vállalkozói habitus Van, közepes, de a meglévő kereteken belül

Nyitott, pozitív

Várakozó

Nyitott vagy szkeptikus

Szkeptikus

Magas

Alacsony

Bizonytalan

Alkalmazottra nézve közepes, kedvező körülmények között

Preferált képzési forma

Klasszikus információátadás

Klasszikus oktatás, konkrét problémamegoldás

Interaktív, gyakorlati példák speciális helyzetekre

Problémamegoldás információátadás

Tipikus figura

Oriflame terjesztő, taxis, pedikűrös, magántanár

Sarki ABC-s, kocsmáros, gyorsétterem/étterem működtetője

Méhész, almatermesztő, IT szolgáltató, vendéglátóipari egység működtetője, ügyvéd, könyvelő

Nagy krumplitermesztő, országos szintű kereskedő, ipari építő (híd, út, épület)

Képzéssel szembeni magatartás Részvételi szándék mértéke

Megjegyzés: A meghatározó tulajdonságok és jellemvonások alapján.

4. A vállalkozások általános jellemzői A vállalkozók/cégvezetők jellemzése után ebben a fejezetben azoknak a kérdéseknek az elemzésére térünk ki, amelyek a cégek, vállalkozások jogi formájára, nagyságára, főbb tevékenységi területére vonatkoznak. A vizsgált vállalkozásoknak túlnyomó többsége (83,6 százaléka) romániai tőkével működő magánvállalkozás, a vegyes (állami és magán) és a külföldi tulajdonú vállalkozások aránya csupán 4–4 százalékot tesz ki. 4. táblázat

Az alábbiak közül milyen kategóriába sorolható az Önök cége? (%)

EVK • 2011

Romániai tőkével működő magánvállalkozás

83,6

Külföldi tőkével működő magánvállalkozás

4,0

Vegyes (állami és magán) tulajdonú vállalkozás

3,9

Hazai és külföldi vegyes tőkével működő magánvállalkozás

2,1

Állami és magántőkével működő vállalkozás

1,8

Állami tulajdonban levő vállalkozás

1,3

Egyéb forma

3,3

Összesen

100

63


Tevékenységi kör szerint lebontva a vállalkozásoknak közel fele (42,4 százalék) kiskereskedelemmel foglalkozik, ezt követik 27,1 százalékkal a szolgáltatások területén működő cégek, végül 10,9 százalékkal az ipari szektorhoz tartozók. A legelterjedtebb jogi forma a KFT (Korlátolt Felelősségű Társaság). A tőketípus és jogi forma szerint a vállalkozások más változók szerinti eloszlása követi a mintabeli eloszlást: a településtípus, régió, gazdasági szektor, tevékenységi kör, a vállalkozás mérete, a tulajdonos iskolázottsága és kora szerint sem mutathatóak ki szignifikáns eltérések. 5. táblázat

Milyen jogi formában működik az Önök vállalkozása? (%) KFT (SRL) (Korlátolt Felelősségű Társaság)

94,5

RT (SA) (Részvénytársaság)

1,4

KKT (SNC) (Közkereseti Társaság, Societate în Nume Colectiv)

0,6

Más forma

3,5

Összesen

100

Az alkalmazottak számát tekintve, a vállalkozásoknak több mint háromnegyede mikrovállalkozás (egyéni vállalkozás), 17,5 százalékuk kisvállalkozás és csupán 3,1 százalékuk közepes vállalkozás. 2. ábra

A vállalkozások nagysága az alkalmazottak száma alapján

A gazdasági szektoronkénti megoszlást tekintve az látszik, hogy a vállalkozások háromnegyede a terciér szektorban működik, 15,3 százalékuk a szekundér szektorban, és csupán 7,3 százalékuk a primér szektorban. 3. ábra

Melyik gazdasági szektorhoz tartozik az Önök cége az alábbiak közül?

Tevékenységi köre lebontva, a vállalkozások 41,0 százaléka kereskedelemmel foglalkozik, 26,0 százaléka szolgáltatásokkal. Az alábbi táblázatban leolvashatók az eloszlások az összes tevékenységi terület szerint.

64


6. táblázat

A vállalkozások főbb tevékenységi területe gazdasági szektoronként (%) Kereskedelem

41,0

Szolgáltatások

26,0

Ipar

12,5

Építkezés

7,7

Közigazgatás, oktatás, egészségügy

5,1

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás

2,3

Más terület

5,3

Összesen

100

A különböző településtípusokhoz különböző tevékenységi körök köthetők inkább: az ipari vállalkozások, valamint a közigazgatás és oktatás területén tevékenykedő vállalkozások inkább a megyeszékhelyekre, a kereskedelemmel és szolgáltatásokkal, valamint más tevékenységgel rendelkező cégek inkább a megyei rangú városokba csoportosulnak, a mezőgazdasággal és építkezésekkel foglalkozó vállalkozások pedig inkább a kisebb városokban vannak jelen. Például a kereskedelmi cégek 42,7 százaléka található megyei rangú városban, 36,8 százalékuk más városban, és csupán 20,6 százalékuk a megyeszékhelyen. A vállalkozások településnagyság szerinti eloszlását az alábbi táblázat mutatja: 7. táblázat

A vállalkozások eloszlása településnagyság szerint (%) 10.000 alatt

8,1

10.000 – 19.999

22,2

20.000 – 29.999

18,5

30.000 – 30.999

9,9

40.000 – 49.999

7,6

50.000 fölött

33,7

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mintánkba került vállalkozások hol forgalmazzák a termékeiket vagy szolgáltatásaikat. A válaszadókat megkérdeztük, hogy a termékeik, szolgáltatásaik körülbelül hány százalékát forgalmazzák a lakóhelyükön, a régióban, Romániában és külföldön. Az alábbi táblázatban csak azokat tüntettük fel, amelyek termékeik, szolgáltatásaik több mint háromnegyedét forgalmazzák a felsorolt helyeken. 8. táblázat

A termékek/szolgáltatások forgalmazási helye (%) Termékeik, szolgáltatásaik több mint 75%-át A lakóhelyén

51,2

A megyén belül

16,1

A régióban

7,4

Erdélyben

3,2

Romániában

EVK • 2011

Külföldön

10,7 3,3

A mikrovállalkozásoknak körülbelül háromnegyede kereskedelemmel és szolgáltatásokkal foglalkozik (9. táblázat). Ezzel szemben a kisvállalkozásoknak körülbelül fele található ebben a kategóriában, és további 16,0 százalékuk az iparban. A középvállalkozások 35,5 százaléka ipari tevékenységet folytat, 22,6 százaléka pedig kereskedelemmel foglalkozik.

65


9. táblázat

Vállalkozások méret szerinti típusainak jellemzése(%) Mikrovállalkozás

Kisvállalkozás

Teljes minta

TEVÉKENYSÉGI KÖR Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás Ipar

2,2

3,7

2,4

10,7

16,0

12,4

6,6

12,9

7,9

Kereskedelem

43,6

31,3

40,8

Szolgáltatások

Építkezés

25,8

25,2

25,4

Közigazgatás, oktatás

5,4

3,7

4,9

Más terület

5,7

7,4

6,2

Megyeszékhely

25,4

26,0

24,9

Megyei rangú város

41,0

38,7

40,9

Más város

33,5

35,3

34,2

Központi

41,6

41,0

41,6

Nyugati

24,7

18,5

23,8

Észak-Nyugati

33,7

40,5

34,6

Személyes megtakarítások

70,3

61,6

68,1

Család és barátok támogatása

12,8

8,5

11,8

Banki vagy egyéb pénzintézet finanszírozása

14,1

22,0

15,8

Más forrású finanszírozás

1,8

6,1

3,0

Nem volt szüksége finanszírozásra

0,9

1,8

1,3

7,6

5,5

7,5

Szekundér szektor

11,9

27,0

15,2

Terciér szektor

80,5

67,5

77,3

18–34

15,2

13,5

14,5

35–54

62,4

70,8

64,1

55 és idősebb

22,4

15,8

21,3

1,9

1,8

1,9

Középiskola, szakiskola

56,0

42,6

53,1

Felsőfokú végzettség

42,0

55,6

45,0

TELEPÜLÉSTÍPUS (n.sz.)

FEJLESZTÉSI RÉGIÓ

TŐKEFORRÁS TÍPUSA

GAZDASÁGI SZEKTOR Primér szektor

KORCSOPORT (vállalkozó, menedzser)

ISKOLÁZOTTSÁG (vállalkozó, menedzser) Iskolázatlan, elemi, általános iskola

Jelmagyarázat: n.sz. – nem szignifikáns

66


5. Vállalkozástörténet

5.1. A vállalkozás alapításának időpontja A vizsgálatba bevont vállalkozásoknak közel harmada 1994 előtt alakult (28,9 százalékuk), ami nem meglepő, hiszen a kereskedelmi társaságok megjelenését lehetővé tevő 1990/31-es és a privatizációt szorgalmazó 1990/15-ös törvény megjelenését követően 1991–1995-ben ezekben a régiókban is erőteljesen elindult a vállalatok, kereskedelmi társaságok bejegyzése. A vállalatok privatizációjának és az új cégek bejegyzésének üteme az 1995 és 2000 között a gazdasági recesszió miatt jelentősen megtorpant majd 2001-től, a gazdaság lassú fellendülésével és a cégek bejegyzési procedúrájának megkönnyítésével új erőre kapott. Ez tükröződik a vizsgálatunkban is: az 1995 és 1999 között bejegyzett vállalkozások száma csak fele az 1994 előtt alapítottaknak, 2000 után aztán újra megnő a vállalkozói kedv, de nem éri el az 1994 előtti szintet. Végül 2005 után ismét fellendül és enyhén meghaladja a 1994 előtti vállalkozásalapítási arányokat. A vállalkozásalapítás szempontjából a legintenzívebb időszak 2003 és 2008 közé tehető. 4. ábra

EVK • 2011

Mikor, melyik évben alakult az Önök cége?

Az elemzés során a bejegyzés éve és a vállalkozásméret között szignifikáns összefüggést találtunk. A jelenleg közepes vállalkozásként működő cégek több mint fele (58,1 százaléka) 1990 és 1994 között alakult meg, ezek egy részéről joggal feltételezhetjük, hogy a privatizált vállalatok utódai. Ezzel szemben a kis- és mikrovállalkozások nagyobb részét 2003 után jegyezték be. A vállalkozások tevékenységi köre is szignifikáns összefüggést mutat a vizsgált periódusokkal. Az ipari és kereskedelmi vállalkozások több mint kétharmadát 1994 előtt alapították, ezzel szemben az építkezésekkel foglalkozó valamint szolgáltatásokat nyújtó cégek csupán 21,3 százalékát illetve 17,6 százalékát alapították 1994 előtt, több mint felét pedig 2003 után jegyezték be. A vállalkozásalapítás időpontját a vállalkozók szocio-demográfiai jellemzői szerint is megvizsgáltuk, jelentősebb eltéréseket a végzettség és az etnikai hovatartozás szempontjából találtunk. A vállalkozó iskolázottsági szintjét nézve azt láthatjuk, hogy rögtön 1990 után inkább a középfokú tanulmányokkal rendelkező személyek indítottak vállalkozásokat (31,0 százalék, a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek 25,2 százalékához képest), 2003 után viszont megnő a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek aránya a vállalkozók körében. Ez a változás részben azzal magyarázható, hogy az eltelt több mint egy évtized alatt rohamosan bővült a felsőoktatás, könnyebbé téve ezáltal a szélesebb tömegek hozzáférését az egyetemi diplomához, másrészt pedig bizonyos típusú vállalkozások indításához időközben megemelték a képzettségi küszöböt. Mivel a vállalkozások nagy része a terciér szektorban működik, ezért valószínűsíthető, hogy olyan tevékenységek kifejtéséről van szó, amelyek speciálisabb szakképzettséget igényelnek (mint pl. a fordítók, könyvelők, stb.) Az etnikai hovatartozást figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy a magyar nemzetiségű vállalkozók nagyobb arányban indították el korábban a vállalkozásukat, mint a román vállalkozók. (A magyar vállakozók mintegy harmada már 1994 előtt elindította vállalkozását, szemben a román vállalkozók 28,0 százalékával.)

67


5.2. A vállalkozás alapításának körülményei A vállalkozásalapítás körülményeit illetően először arra kérdeztünk rá, hogy milyen módon hozták létre a céget, majd hogy az üzleti ötlet megfogalmazása és a konkrét megvalósítás között körülbelül mennyi idő telt el. Ezt követően arra próbáltunk válaszokat kapni, hogy van-e összefüggés a kérdezett személyek korábbi munkaerőpiaci helyzete és érdeklődési köre, valamint a cég tevékenységi köre között. Végül a vállalkozásalapításhoz szükséges pénzügyi erőforrások származását vizsgáltuk meg. A mintában szereplő vállalkozásoknak döntő többségét – több mint 80 százalékát – az alapjaitól építették fel és csupán elenyésző részét vásárolták meg előző tulajdonosaiktól vagy váltak időközben résztulajdonosokká. A válaszadókat megkértük, hogy körülbelül határozzák meg, hogy mennyi idő telt el az üzleti ötlet megjelenése és a konkrét vállalkozásalapítás között. A 5. ábra azt mutatja, hogy a mintánkban szereplő vállalkozások körülbelül kétharmadát az ötlet megszületése után 6 hónapon belül elindították, további 18,9 százaléka pedig 1 éven belül került bejegyzésre. 5. ábra

Mennyi idő telt el az ötlet megszületésétől a vállalkozás beindításáig? (%)

Az adatokból kiderül, hogy leginkább a mikrovállalkozások és a terciér szektorhoz tartozó vállalkozások alakultak meg az üzleti ötlet meglétét követő első 6 hónapban. Azon vállalkozások, amelyeknek a tevékenységi köre a primér vagy a szekundér szektorhoz tartozik (például a mezőgazdaság, építkezések vagy ipar) hosszabb előkészítési periódust igényeltek: a legjellemzőbb az, hogy több mint 6 hónapot, de kevesebb mint egy évet vett igénybe a cégalapítás (a mezőgazdasági profilú cégeknek 30,4 százalékát több mint 6 hónap után alapították meg, szemben a kereskedelmi cégek 16,9 százalékával. Ezen utóbbiak jelentős hányadát 6 hónapnál korábban elindították.) Egy következő kérdésben arra tértünk ki, hogy mi jellemezte a vállalkozók munkaerő-piaci helyzetét a vállalkozásalapítás előtt és hogy előzetes tapasztalataikat mennyire tudják használni vállalkozóként. A vállalkozásalapítás előtt a válaszadóink közel háromnegyede teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott volt. Őket követik 17,4 százalékban azok, akik valamilyen önálló tevékenységet folytattak és 3,2 százalékkal a diákok.11 Úgy tűnik, hogy a vállalkozásalapítást megelőző munkaerőpiaci helyzet befolyással van az alapított vállalkozás méretére: a korábban önálló tevékenységet folytatók 23 százaléka kisvállalkozást alapított, szemben az alkalmazottak 16,5 százalékával. Ez utóbbiak inkább a mikrovállalkozásokat részesítették előnyben. Ezt a 11

Hasonló eredményeket mutat a lakossági felmérés is, a szándék szerinti potenciális vállalkozók a munkerőpiaci helyzet szempontjából nagyjából ezt az eloszlást követik.

68


különbséget valószínűleg az magyarázza, hogy az önállóként szerzett tapasztalat jól hasznosul a vállalkozásalapításban, az így akkumulált pénzügyi vagy hálózati tőke könnyebben átirányítható egy kisvállalkozás elindításába. 6. ábra

Mivel foglalkozott akkor, amikor vállalkozni kezdett? (%)

Arra a kérdésre, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a vállalkozó előzetes tevékenysége és a cég tevékenysége között, a valamikor önálló tevékenységet folytató személyek 47,9 százaléka mondta, hogy a cég tevékenységi területe összefügg a saját előzetes tevékenységével, míg a volt alkalmazottaknak csupán 42,9 százaléka erősítette meg ezt a feltételezést. A vállalkozásindításhoz szükséges tőkeforrásokat illetően az derült ki, hogy az alanyok nagy többsége saját megtakarításait használta fel erre a célra (68,6 százalék), ezeket követik a banki- vagy más pénzintézmények támogatásával felépített vállalkozások (15,7 százalék), majd a család és a barátok támogatása (11,4 százalék). 7. ábra

EVK • 2011

Melyik volt az a legfontosabb pénzügyi forrás, amelyet igénybe vett ahhoz, hogy elindítsa vállalkozását? (%)

69


Történeti perspektívában az derül ki, hogy a személyes megtakarításoknak az 1994-et megelőző periódusban és 2005 után volt meghatározó szerepe. Erre a magyarázat az, hogy 1990 előtt vélhetően a lakosság nagyobb hányadának volt olyan megtakarítása, amit a rendszerváltást követően fel tudott használni egy vállalkozás elindításához. 2005 után pedig feltételezhetjük, hogy a vállalkozók ki tudták használni a 2000 utáni gazdasági növekedésből fakadó előnyöket. A vállalkozás mérete szerint úgy tűnik, hogy minél nagyobb egy vállalkozás, az indításkor annál nagyobb eséllyel vettek igénybe valamilyen banki támogatást. Gazdasági szektoronként illetve tevékenység szerint vizsgálódva úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági (általában véve a primér szektorban tevékenykedő) vállalkozások esetében magasabb a banki finanszírozás igénybevétele, míg a kisiparosi beruházások esetében inkább a baráti, családi támogatás jellemző inkább. A személyes megtakarításokat pedig leginkább a szolgáltatások terén nyitott vállalkozásokban tudták hasznosítani. Településtípus szerint vizsgálva az eredményeket azt láthatjuk, hogy azok a vállalkozók, akik kisebb városokban élnek, nagyobb arányban használhatták a család vagy a rokonok támogatását a vállalkozásindításban, mint a megyeszékhelyen vagy a megyei rangú városban élők (a kisvárosokban élők 15,6 százaléka számított a család illetve rokonok támogatására, szemben a megyei rangú városban élők 9,0 százalékával és a megyeszékhelyen élők 10,7 százalékával.) A pénzügyi önállóság mértéke ennélfogva a kisvárosokban élők esetében alacsonyabb: csak 63,9 százalékuk tudta saját erejéből elindítani vállalkozását, szemben a megyei rangú városokban élők 71,4 és a megyeszékhelyen élők 69,8 százalékával. A Nyugati régióban a vállalkozásindításhoz szükséges erőforrások szignifikánsan nagyobb hányada származik személyes megtakarításból és lényegesen alacsonyabb mind a banki finanszírozás, mind pedig a személyes kapcsolatok révén mozgósítható indulótőke mértéke. Korcsoportok szerint leginkább a fiatalok szorulnak pénzügyi támogatásra, hiszen kevesebb befektetésre fordítható személyes megtakarítással rendelkeznek. Ugyanakkor, a saját tőke legtöbbször garanciális feltétel egy esetleges hitelkérelemhez, ezért a banki finanszírozás a fiatalok számára szintén kevésbé elérhető. Ennek köszönhető az, hogy a vállalkozás-indításhoz a 18-34 évesek csoportja vette leginkább igénybe a barátok és rokonok pénzügyi támogatását. Amint azt korábban is jeleztük, a vállalkozás előtt önállóként tevékenykedők körében az átlaghoz képest számottevően magasabb a személyes megtakarításokon alapuló beruházások mértéke. 10. táblázat

Vállalkozásindításhoz szükséges erőforrások (%) Személyes megtakarítások


Banki finanszírozás

Más forrás


A VÁLLALKOZÁS MÉRETE Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Közepes vállalkozás

70,3 61,6 46,2

12,8 8,5 3,8

14,1 22,0 26,9

1,8 6,1 15,4

0,9 1,8 7,7

GAZDASÁGI SZEKTOR Primér szektor Szekundér szektor Terciér szektor

62,9 60,9 69,3

10,0 16,7 11,4

22,9 13,8 15,9

4,3 5,8 2,4

0 2,9 1,1

TELEPÜLÉSTÍPUS Megyeszékhely Megyei rangú város Más város

69,8 71,4 63,6

10,7 9,0 15,6

14,5 15,1 17,8

3,7 3,1 2,2

1,2 1,5 0,9

FEJLESZTÉSI RÉGIÓ Központi Nyugati Észak-Nyugati

68,6 77,0 62,4

11,5 7,7 14,4

16,2 9,9 19,3

2,2 4,1 3,1

1,5 1,4 0,9

KORCSOPORT 18–34 35–54 55 és idősebb

59,4 69,1 70,2

22,5 10,6 9,1

14,5 15,8 17,2

2,2 3,6 1,5

1,4 1,0 2,0

70


ELŐZETES MUNKAERŐPIACI HELYZET Önálló tevékenység Teljes munkaidőben alkalmazott Diák

Személyes megtakarítások


Banki finanszírozás

Más forrás


75,0 67,0 47,1

8,8 11,8 35,3

12,5 17,3 17,6

2,5 2,7 0

1,3 1,1 0

A fókuszcsoportos vizsgálatban a vállalkozás-indítással kapcsolatos akadályokról is beszélgettünk. A megnevezett problémák köre nem mutatott nagy szórást: ezek között a tőkehiány, a törvények hiánya vagy kiismerhetetlensége, a működési szabályok gyors változása (kiemelten a kilencvenes években), az általában vett bürokrácia és a cégalapítással kapcsolatos ismeretek, információk hiánya merült fel. A magas adók, a sok papírra épülő ügyintézés sok kezdő vállalkozó számára képezett indulási problémát, a rá szánt időmennyiség és energia miatt. A megfelelő piac megtalálása, a kedvező adózáshoz szükséges forma/keret kiépítése inkább a megállapodott, nagyobb vállalkozások vezetői számára okozott komolyabb fejtörést.

5.3. A vállalkozóvá válás motivációi A vállalkozói felmérés egyik célja az volt, hogy feltérképezze a vállalkozásalapítás mögött húzódó motivációkat és differenciáltan értékelje ezeket aszerint, hogy a válaszadók az előző helyzetüknél előnyösebb lehetőségként tekintenek vállalkozásukra vagy pedig jobb munkalehetőség híján – kényszerből kezdtek el vállalkozni. Az összehasonlíthatóság érdekében a potenciális vállalkozók után a vállalkozókat is megkértük arra, hogy mondják el, mennyire értenek egyet különböző motivációs attitűdöket fedő kijelentésekkel. Az alábbi táblázat az „inkább egyetértek” és a „teljes mértékben egyetértek” kumulált százalékos gyakoriságát mutatja. Külön oszlopban jelenítjük meg a vállalkozók és a potenciális vállalkozók attitűdjeiben mutatkozó eltéréseket. 11. táblázat

A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk a vállalkozók és a potenciális vállalkozók körében („ Az alábbi kijelentések mennyire találóak Önre nézve? – „teljes mértékben” és „inkább igen” válaszok kumulált százalékos aránya)

EVK • 2011

Potenciális Vállalkozók vállalkozók Különbség Több pénzt akartam keresni, mint amennyit azelőtt kerestem Nagyobb szabadságot akartam abban, ahogyan a munkámat végzem A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akartam magamnak, hogy meg tudom valósítani Mindig a magam főnöke akartam lenni Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akartam vállalkozássá fejleszteni Egy ötletet , újítást akartam megvalósítani Egy piaci lehetőséget akartam kihasználni Elégedetlen voltam az akkori munkahelyemmel (volt alkalmazott) Jobb munkát akartam végezni, mint a korábbi alkalmazóm Valami olyasmit akartam tenni, amivel másokon segítek Otthonról akartam dolgozni Valami olyasmit akartam tenni, ami javít a környezet minőségén Egy általam nagyra becsült személy példáját követtem A családi hagyományt akartam folytatni Szabadulni akartam a munkahelyemről, ahol hátrányos megkülönböztetésben volt részem Nehézségeim voltak megfelelően fizetett állást találni (ha munkanélküli volt) Nehézségeim voltak rendszeres állást találni (ha munkanélküli volt)

89,6 85,9

95,7 87,7

-6,1 -1,8

77,5

81,5

-4

77,2 50,5 47,3 46,4 45,8 38,3 37,0 30,8 28,1 19,4 19,2 18,9 18,2 15,1

84,8 63,5 50,2 53,2 39,1 48,1 54,4 54,7 50,3 27,2 17,6 25,5 57,9 53,7

-7,6 -13 -2,9 -6,8 6,7 -9,8 -17,4 -23,9 -22,2 -7,8 1,6 -6,6 -39,7 -38,6

71


Az eredményekből az tűnik ki, hogy a vállalkozók túlnyomó többségét elsősorban egy jobb anyagi helyzet lehetősége motiválta arra, hogy elindítsa vállalkozását, másodsorban pedig a személyes önállóságra való törekvés. Ezeket követik az önmegvalósításra vonatkozó érvek, majd a társadalomért és környezetért érzett felelősségvállalás. A sort a modellkövetés motivációja és a push-faktorok (különösen a munkavállalás nehézségeivel kapcsolatos érvek) zárják. A vállalkozásalapítás motivációs hátterét illetően igen nagy a korreláció a vállalkozók és a potenciális vállalkozók között12, ami azt jelenti, hogy a fontosnak tartott attitűdök tekintetében hasonló a sorrend. Valóban, az anyagi előnyökre és az önmegvalósításra vonatkozó hivatkozások mindkét csoport esetében fő helyen vannak, a modellkövetés és a munkahellyel való elégedetlenség pedig a sor végére kerültek a motivátorok sorrendjében. Ennek ellenére megfigyelhető néhány szignifikáns különbség, ami a motivációk tényleges hatásai szempontjából lényeges információkat hordoznak. Mindenek előtt az a szembetűnő, hogy a kényszervállalkozások irányába taszító tényezők sokkal kevésbé jutnak érvényre a vállalkozásalapításban, mint ahogy azt a potencialitás szintjén feltételezni lehetne. A vállalkozók kevesebb, mint egy-ötöde jelezte, hogy a vállalkozás-indítás időpontjában alkalmazottként nehézségei voltak megfelelő munkát találni és hogy ez sarkallta volna a vállalkozásalapításra. Ehhez képest a potenciális vállalkozók csaknem hatvan százaléka említette, mint lehetséges okot, ami az önállósodásra késztetné őket. A különbséget nagy valószínűséggel az magyarázza, hogy kevesebb kényszermotivált potenciális vállalkozó számára állnak rendelkezésre azok az erőforrások, amelyek a vállalkozásalapításhoz ténylegesen szükségesek, a taszító faktorok pedig önmagukban kevésnek bizonyulnak a biztonságos önállósuláshoz. Az erőforrás-szűkösség valóban jellemző a kényszer-motivált potenciális vállalkozók profiljára, a lakossági vizsgálatból készült jelentésben kimutattuk ugyanis, hogy ezek a szándék szerinti vállalkozók alacsonyabb jövedelemmel és iskolai végzettséggel rendelkeznek. A másik motivációcsoport, ahol ennél kisebb mértékű, de szintén jelentős diszkrepancia figyelhető meg a szándék szerinti és a tényleges vállalkozók között, az a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos küldetéstudat: a potenciális vállalkozók számottevően nagyobb hányada említette, mint egy olyan okot, ami az önállósodásra késztetné. A különbségre háromféle plauzibilis magyarázat is van: 1. általában megváltozhattak a motivációs mintázatok azóta, amióta a válaszadóink elindították a vállalkozásaikat (ez egyébként mindegyik tárgyalt különbségre magyarázat lehet) és a társadalmi szolidaritással kapcsolatos értékek egyre kevésbé kompatibilisek a gazdasági önállósodással kapcsolatos törekvésekkel, 2. a potenciális vállalkozók közül végül azok indítanak vállalkozást, akiknél a társadalmi küldetéstudat motivációja kevésbé érvényes, 3. vállalkozóink kevésbé emlékeznek arra, hogy a vállalkozásuk indításakor ilyen típusú ambícióik is voltak. Az érvényes magyarázatok megfelelő empirikus dokumentálása sajnos meghaladja a jelentés műfaji kereteit, az viszont könnyen elképzelhető, hogy az említett változások együttesen magyarázzák a különbséget. A fentiek mellett végül az sem téveszthető szem elől, hogy a potenciális vállalkozók a felsorolt motivációs attitűdökkel jelentősen nagyobb arányban értettek egyet, mint a vállalkozók. (Ebben a tekintetben csupán a családi mintakövetés motivációja és a munkahellyel való elégedetlenség jelent kivételt). Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezeknek a motivációknak a szerepe a vállalkozássá válás folyamatában kisebb, az azonban könnyen elképzelhető, hogy a vállalkozás-indítás körülményes tapasztalatán átesett vállalkozás-tulajdonosok és menedzserek szemében a jelentőségük időközben leértékelődött. (A strukturális kényszerek és az esetlegesség egyénen kívül álló szempontjai viszont felértékelődhettek.)13 12. táblázat

Domináns vélemény-profilok a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkban (faktorok, faktorsúlyokkal) Innovatív Anyagi küldetés- Kényszer- Modell- függetletudat motívumok követés nedés Több pénzt akartam keresni mint amennyit most keresek Nagyobb szabadságot akartam abban, ahogyan a munkámat végeztem Nehézségeim voltak megfelelően fizetett állást találni 12 13

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,831 0,771

n.sz.

0,944

n.sz.

n.sz.

A két csoport választásai közötti korrelációs együttható értéke 0,865. Ezzel kapcsolatosan igen beszédes, hogy a vállalkozói siker akadályai közül a legtöbben a bürokráciát, a megfelelő támogatáspolitika hiányát, a korrupciót és a rossz adórendszert említették és sokkal kevesebben magyarázzák az egyéni kompetenciák (küzdőszellem, kitartás, szakmai kompetencia stb.) hiányával.

72


Innovatív Anyagi küldetés- Kényszer- Modell- függetletudat motívumok követés nedés Nehézségeim voltak rendszeres állást találni A családi hagyományt akartam folytatni. Egy általam nagyra becsült személy példáját követtem. A vállalkozás számomra egy kihívást jelentett és bizonyítani akartam magamnak, hogy meg tudom valósítani

n.sz.

0,939

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz. n.sz.

0,851 0,831

n.sz.

n.sz.

0,659

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akartam vállalkozássá fejleszteni

0,685

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Egy ötletet, újítást akartam megvalósítani Egy piaci lehetőséget akartam kihasználni Valami olyasmit akartam tenni, amivel másokon segítek Valami olyasmit akartam tenni, ami javít a környezet minőségén

0,688 0,658 0,825 0,805

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Jelmagyarázat: n.sz. – nem szignifikáns kapcsolat

A vállalkozói motivációkból formálódó faktorstruktúra hasonlít ahhoz, amit a potenciális vállalkozóknál láthatunk, azzal a különbséggel, hogy jól körvonalazódó és releváns véleményprofilként jelenik meg a modellkövetés mintázata („a családi hagyományt akartam folytatni”, „egy általam nagyra becsült személy példáját követem”), ehhez képest elmosódott a potenciális vállalkozóknál jellemző „kompetencia-alapú önállósodás” faktora, amely a „jobb munkát akarok végezni, mint a korábbi alkalmazóm” és az „otthonról akarok dolgozni” kijelentésekkel mutatott erős összefüggést Figyelemre méltó ugyanakkor a faktorok megváltozott sorrendje is. Az innovatív-küldetéstudattal címkézett véleményprofil az említett attitűdök szóródásának több mint 30 százalékát magyarázza, ezt követi a kényszermotívumok faktora (18 százalék), a modellkövetés (11 százalék) és az anyagi függetlenedés motivációi (8 százalék). A potenciális vállalkozók esetében a sorrend ettől némileg eltér: szintén első helyen van az innovatív-küldetéstudat motiváció-profil (magyarázott variancia: 39,6 százalék), ezt követi a kompetencia-alapú önállósodás (13,9 százalék), az anyagi függetlenedés motívumai (11,5 százalék), végül pedig a kényszermotívumok (8 százalék). 8. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 1. >>> Az innovatív küldetéstudat faktora

EVK • 2011

(az egyetértés mértéke, %)

73


A motivációk szocio-demográfiai és cégjellemzők szerinti meghatározottságával kapcsolatosan elsősorban azt kell kiemelni, hogy a magasabb innovativitás és küldetéstudat által vezérelt indíttatások azoknál a cégtulajdonosoknál és menedzsereknél jelennek meg, akik magasabb üzleti forgalmat bonyolítanak le, magasabb profitot termelnek. A küldetéstudat motivációja ezen belül inkább a nagyobb városokban működő, északnyugati telephellyel rendelkező középvállalkozások esetében érvényesül markánsabban. 9. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 2. >>> A z anyagi függetlenedés faktora, kényszermotivációk és a modellkövetés faktora (az egyetértés mértéke, %)

Az anyagi függetlenedés faktorát szintén az Észak-Nyugati régió nagyobb városaiban élő, inkább a szolgáltatásban és a mezőgazdaságban működő vállalkozások tulajdonosai említették. A kényszermotivációk tipikusan a Központi régióban, közepes méretű városban élő, alacsonyabb végzettségű nőkre jellemzőek inkább. A modellkövetés mintázata az alacsonyabb végzettségű (rendszerint még tanuló) fiatalabbaknál fordul elő nagyobb arányban, ami érthető, hiszen a modellkövetés érdemben csak a rendszerváltás után alapított vállalkozások mintáján indulhat el. A faktorokba nem rendeződő motivációkat a 10. ábrába rendeztük, ezek közös jellemzője, hogy általában a 10000 lakos alatti városokban tevékenykedő vállalkozók és menedzserek említették.

74


10. ábra

A vállalkozói szándék mögötti motivációk 3. >>> Egyéb motivációk (az egyetértés mértéke, %)

6. A vállalkozások társadalmi beágyazottsága, a vállalkozók kapcsolati tőkéje

6.1. A vállalkozók szakmai és társadalmi kapcsolatai A vállalkozások által hasznosított társadalmi erőforrások kapcsán először arra kérdeztünk rá, hogy a vállalkozók személyes hálózata (a családtagok, rokonok vagy más ismerősök) bekapcsolódik vagy sem a vállalkozásba. Az adatok azt mutatják, hogy a vállalkozások felében nem vesz részt segítő családtag, rokon vagy barát, több mint egyharmadában viszont a házastárs, partner rendszeresen bedolgozik a vállakozásba. Különösen jellemző ez a tendencia a kisvárosokban működő vállalkozásokra, jeléül annak hogy a településméret csökkenésével növekszik a vállalkozás társadalmi beágyazottsága. Nagyobb városokban ezzel szemben a vállalkozók gyerekeinek a részvétele számottevőbb. 13. táblázat

Van-e az alábbi személyek közül olyan, aki rendszeresen bedolgozik az Ön vállalkozásába (%) igen Házastársa, partnere

EVK • 2011

Más családtag

34,1 9,9

Gyereke(i)

9,7

Barátja

5,2

Korábbi munkatársa

2,5

Az alábbiakban a vállalkozók kapcsolathálójának a szerkezetét vizsgáljuk meg. Ezeket a kérdéseket részben a lakossági mérésben is elemeztük, ott azonban a vállalkozói csoportot másként definiáltuk, a csoport-

75


ba az önfoglalkoztatókat is besoroltuk, ami esetenként eltéréseket eredményez a kapcsolatháló jellegében. A 11–13. ábrákon azt látjuk, hogy a vállalkozók családi-rokoni kapcsolathálójában vannak-e jelen más vállalkozók, milyen mértékben vannak közvetlen kapcsolataik a vállalkozások működtetésében fontos gazdasági-, politikai-, közigazgatási szakemberekkel és tisztségviselőkkel, valamint hogy milyen mértékben tartanak fenn kapcsolatokat környezetük gazdasági szempontból releváns intézményeivel. Ezeknek a kapcsolatoknak a jelentőségére azáltal deríthetünk fényt, ha azokat összevetjük kutatásunk másik két nagy társadalmi csoportjának kapcsolataival, a potenciális vállalkozókéval és a potenciálisan sem vállalkozókéval. A 11. ábrán látható, hogy a vállalkozók kapcsolathálójában a közeli barátok, házastárs, szülő, testvér, gyerek esetében fordulnak elő gyakrabban vállalkozók, mint a potenciális vállalkozók esetében, a rokoni és szomszédi kapcsolatokban viszont ritkábban. A potenciálisan sem vállalkozók esetében a szűkebb családi kapcsolatokban szinte egyáltalán nincsenek vállalkozók. 11. ábra

Az Önök családjában, rokonságában van-e valaki más, aki vállalkozó, vagy vállalkozó volt? (%)

A vállalkozás-működtetés szempontjából releváns személyes kapcsolatok könnyebb összehasonlításához a különböző erősségű kapcsolatokat összeadtuk, a 12. ábrán tehát már azt látjuk, hogy van vagy nincs (bármilyen erősségű) kapcsolata a kérdezettnek a felsorolt foglalkozású személyekkel. Mint látható, a legnagyobb eltérés vállalkozók és potenciális vállalkozók között a nagyvállalkozók/nagyvállalati menedzserekkel és közjegyzőkkel ápolt kapcsolatok terén van, amit a könyvelőkkel, ügyvédekkel és családi vállalkozókkal fenntartott kapcsolatok követnek. Legkisebb eltérés a megyei vagy országos szintű politikusok és a felügyelő szervek hivatalnokaival fenntartott kapcsolatok terén vannak, de általában elmondható, hogy a politikai-közigazgatási kapcsolatok terén – amelyekről korábban kimutattuk, hogy kisebb szerepük van a vállalkozóvá válásban, mint a gazdaságiaknak – a potenciális vállalkozók kevésbé vannak hátrányos helyzetben a vállalkozókkal szemben. A potenciálisan sem vállalkozók esetében a kapcsolatok gyakoriságának a mintázata hasonló a potenciális vállalkozókéhoz.

76


12. ábra

Vannak-e Önnek következő foglalkozású ismerősei? (%)

A különböző intézményekkel fenntartott kapcsolatok jóval ritkábbak, mint a személyes kapcsolatok. A vállalkozóknak környezetük intézményeivel szinte minden felsorolt intézmény esetében szorosabb kapcsolatuk van, mint a potenciális vállalkozóknak, az egyetlen kivételt a politikai párt helyi vagy megyei szervezetével fenntartott kapcsolatok képezik. A potenciálisan sem vállalkozóknak pedig alig vannak ilyen jellegű kapcsolataik (13. ábra). 13. ábra

EVK • 2011

Van-e önnek kapcsolata a következő típusú intézményekkel? (%)

A kapcsolati tőke vállalkozásalapításban és működtetésben betöltött fontossága mellett e helyen nem kell érvelnünk, ez ma már mind a közgazdaságtudományban, mind a gazdaságszociológiában evidenciának számít. A fentiekben láthattuk, hogy a kapcsolati tőke jellegében eltérések vannak vállalkozók, potenciális vállalkozók és nem vállalkozók között. A kapcsolathálók elemzéséből levonható fő következtetés azonban az, hogy a

77


vállalkozóknak mind a személyes kapcsolathálójuk, mind az intézményi kapcsolathálójuk lényegesen kiterjedtebb, mint a potenciális vállalkozóknak, a potenciális vállalkozóké pedig lényegesen kiterjedtebb, mint a potenciálisan sem vállalkozóké. A vállalkozóvá válás segítését célul kitűző program szempontjából tehát két fontos következtetést vonhatunk le. Egyik az, hogy a képzésekbe hangsúlyosabban be kell építeni a személyes és intézményi kapcsolatok jelentőségét. Amint azt a képzési igények elemzésében látni fogjuk, az ilyen jellegű képzések ritkák, a kérdezettek pedig nem tartják igazán fontosnak őket (lásd 15. táblázat és 26. ábra). Másik következtetés az, hogy a vállalkozóvá váláshoz erősíteni kellene a potenciális vállalkozók tényleges kapcsolatrendszerét, különösen a gazdasági jellegűeket.

6.2. A kapcsolatok fontossága és az intézményekbe vetett bizalom A személyes és intézményi kapcsolatok vállalkozásban betöltött fontossága a szakirodalom alapján egyértelmű. Kíváncsiak voltunk viszont arra is, hogy maguk a vállalkozók mennyire érzik fontosnak ezeket a kapcsolatokat. A 14. ábrán az látható, hogy a vállalkozás sikeres működtetéséhez az intézményi kapcsolatoknál fontosabbnak tartják a személyes kapcsolatokat, a tapasztalt vállalkozóval fentartott kapcsolat mellett az összetartó rokonok és segítőkész barátok jelentik a legfontosabb (társadalmi) erőforrást a vállalkozók számára. Ugyanakkor míg a politikai és civil szférával való kapcsolatokat tartják a legkevésbé fontosnak, az önkormányzati szférával fenntartott kapcsolatok e fontossági lista első felében találhatók. Figyelemre méltó az is, hogy bár a vállalkozói szervezetekkel alig vannak kapcsolataik, ezeket fontosnak tartják. A vállalkozói klaszterek fontosságát ezzel szemben egyelőre kevesen ismerik fel. 14. ábra

Ön szerint az alábbiak mennyire fontosak egy vállalkozás sikeres működtetéséhez? (%)

A személyes és intézményi kapcsolatok fontossága mellett végül rákérdeztünk arra is, hogy ezekben az intézményekben mennyire bíznak meg a vállalkozók (15. ábra). Ezekből az adatokból az derül ki, hogy a vállalkozások gazdasági környezetét alkotó intézményekkel szemben a bizalom alacsony, ugyanakkor a vállalkozók jelentős része egyáltalán nem is ismer ilyen intézményeket: a vállalkozók több mint 20 százaléka nem ismer üzleti tanácsadó céget, vállalkozói szövetséget, vállalkozás-inkubátort és vállalkozás-klasztert. Ezek a többségükben önszerveződésre épülő vállalkozói érdekképviseleti intézmények tehát a kisvárosokban nagyrészt hiányoznak, a nagyvárosokban működőket pedig a kisvárosi vállalkozók jelentős része nem éri el. A vállalkozások működését felügyelő intézményekkel szemben a bizalom viszonylag magas, legmagasabb a munka- és fogyasztóvédelemmel szemben, legalacsonyabb az adóhivatallal és pénzügyőrséggel szemben.

78


15. ábra

Ön mennyire bízik a következő intézményekben? (%)

Végül azt mutatjuk be, hogy az intézményeknek tulajdonított fontosság és a beléjük vetett bizalom között milyen esetekben van a legnagyobb diszkrepancia, eltérés (16. ábra). Kiemelt helyen e tekintetben a helyi és megyei önkormányzatok, a vállalkozói szövetségek és az üzleti tanácsadó cégek találhatók. Ezek azok az intézmények tehát, amelyek esetében a vállalkozók a kapcsolataikat a leginkább problémásnak látják: fontosnak ítélik, de kevésbé bíznak bennük. Ezeknek a kapcsolatoknak a javítására tehát a vállalkozásfejlesztési programok során érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni. 16. ábra

EVK • 2011

Intézményeknek tulajdonított fontosság és bizalom (%)

A vállalkozás és társadalmi környezete témakör kapcsán a fókuszcsoportos beszélgetések során az derült ki, hogy a vállalkozók percepcióiban a vállalkozás intézményi környezete ellenséges, kedvezőtlen, ezek közül kiemelkedik az állam, mint „fő ellenség”, de a szabályozás (túl sok és gyorsan változó törvények és törvényke-

79


zés), az ellenőrző szervek (kiemelten az ANAF) a vállalkozásokat tudatosan és tervezetten akadályozó tényezőkként jelennek meg a narratívákban. A jelek szerint a gazdasági válság a szereplők közötti bizalmat is jelentősen erodálta, így a vállalkozások közötti közös érdekérvényesítő együttműködés, a klaszteresedés szinte egyáltalán nem intézményesült. Megfigyelhető azonban, hogy a nagyobb és sikeresen működő vállalkozások között létezik egy informális tapasztalatcsere (Aranyosgyéresen, Csíkszeredában a jól menedzselt vállalkozások esetében többel is találkoztunk). A kisvállalkozásokra (boltok, kocsmák, más kereskedelmi egységek) a stratégikus együttműködés soha nem is volt jellemző, ezek a vállalkozások rendszerint nem tagjai érdekvédelmi, vállalkozásokat támogató egyesületeknek.

7. Problémák és fejlesztési lehetőségek a vállalkozásban

7.1. A vállalkozások helyzetének megítélése A pénzügyi és gazdasági válság kontextusában a jelenlegi helyzetet a vállalkozók nehéznek értékelik, 40,2 százalékuk úgy véli, hogy a vállalkozás jelenlegi helyzete romlott a tavalyihoz képest, 37,7 százalékuk úgy látja, hogy a jelenlegi helyzet hasonló a tavalyihoz. Minden ötödik (22,1) megkérdezett véli úgy, hogy a vállalkozás jelenlegi helyzete kedvezőbb a tavalyinál. A jelenlegi helyzet értékelése jelentősen eltérő a különböző vállalkozástípusok esetében. Tevékenységi körök szerint vizsgálva a 17. ábrán az látható, hogy leginkább a kereskedelemben (42,6%), a szolgáltatás (40,5%) illetve az építkezés (39,2%) területén dolgozó vállalkozók látják romlónak a helyzetet, míg a mezőgazdaság területén a jelenlegi helyzetet pozitív irányba való elmozdulásáról számolnak be (34,8%). Hasonlóan a vállalkozás mérete (alkalmazottak száma függvényében) meghatározó lehet, hiszen a mikro-vállalkozások vezetői jelentősen magasabb arányban (40,5%) látják negatív irányba változónak a helyzetet, ezzel szemben a kis és középvállalkozások az átlaghoz mérten szignifikánsabb magas arányban látják a tavalyihoz hasonlónak a helyzetet (40,9% illetve 45,2%). 17. ábra

A tavalyihoz képest, milyen az Önök cégének a jelenlegi helyzete? (tevékenységi körök szerint, %)

80


A vállalkozás helyszíne szerint hasonlóan szignifikáns eltéréseket találunk: mind a településtípus, mint a régió esetében kimutathatók jelentős eltérések a cégkategóriák között. A megyeközpontokban működő vállalkozások helyzete az átlagosnál nagyobb arányban stabil (45,1%), ezzel szemben a megyei jogú illetve a többi városban működő vállalkozások helyzete nagyobb arányban romlott (42,9% illetve 41,9%). Ebben a tekintetben a regionális különbségek még ennél is látványosabbak: míg a tevékenységüket a Nyugati régióban kifejtő vállalkozók jelentősen magasabb arányban (50,9%) vélik úgy, hogy a jelenlegi helyzet romlott a tavalyihoz képest, addig az Észak-Nyugati régió vállalkozói magasabb arányban gondolják úgy, hogy a helyzet hasonló (41,9%) vagy éppen javult (24,8%). Annak ellenére, hogy a vállalkozók többsége negatívnak látja a jelenlegi helyzet alakulását, többségük inkább optimistán nyilatkozik a jövő évről: minden harmadik (38,8%) vállalkozó úgy gondolja, hogy a vállalkozás helyzete a jövő évben a jelenleginél jobb lesz, míg 40,6 százaléka az elkövetkező évben is egy a jelenlegihez hasonló évre vár. A megkérdezetteknek csupán ötöde (20,6%) gondolja úgy, hogy a következő év a jelenleginél nehezebb lesz. Ez a visszafogott optimista viszonyulás nem tekinthető egyneműnek, hiszen jelentős eltéréseket mutat a vállalkozás nagysága és a régió szerint is. A nagyobb méretű, több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások az átlagosnál optimistábbak: nagyobb mértékben (43,6% illetve 55,2%) gondolják úgy, hogy a jövő év az ideinél jobb lesz, míg a mikro-vállalkozások vezetői az átlagosnál nagyobb arányban gondolják azt, hogy a jövő év hasonló (40,8%) vagy rosszabb (22,3%) eredményeket hoz majd. Regionális bontásban a legoptimistábbaknak az ÉszakNyugati régió vállalkozói tekinthetők, akiknek szinte fele (45,3%) gondolja úgy, hogy helyzete az elkövetkező évben pozitív irányba változik, a Központ régió vállalkozói nagyobb arányban (43,8%) vélik azt, hogy a helyet nem változik. A legpesszimistábban az Nyugati régió vállalkozói, akik az átlagosnál szignifikánsan magasabb arányban (29,5%) gondolják azt, hogy jövőben a helyzet a jelenleginél rosszabb lesz. 18. ábra

Mit gondol, milyen lesz az Önök cégének a helyzete egy év múlva? (méret szerint, %)

EVK • 2011

Hasonlóan többnyire optimista viszonyulás jellemzi a vállalkozókat amennyiben az idei év várható pénzügyi eredményeire reflektálnak: Annak ellenére, hogy minden ötödik (21,7%) nem tudja megítélni, hogyan alakulnak várhatóan az eredmények, a megkérdezetteknek szinte fele (48,4%) véli úgy, hogy a pénzügyi évet nyereséggel zárják, míg csupán 14,9 százalék látja várhatóan veszteségesnek az évet.

81


19. ábra

Várhatóan az Önök cége nyereséggel, null-szaldóval vagy veszteséggel fogja zárni a 2011-es évet? (%)

7.2. A vállalkozás fejlődésével kapcsolatos várakozások A vállalkozók lehetséges fejlesztési irányokról való véleményeit vizsgálva figyelembe vettük mind a belső, a vállalkozás „boszorkánykonyhájához” tartozó, mind pedig a külső, környezeti tényezőket, amelyeknek kedvező vagy kedvezőtlen hatása lehet a vállalkozás helyzetének alakulására. Belső tényezőként az üzleti tervben foglalt időszak hossza, valamint a befektetések mértéke jelenik meg, valamint a jövőben tervezett stratégiák jellege, külső tényezőkként pedig a politikai, gazdasági illetve társadalmi kontextusok. A vállalkozások több mint harmadában nincs üzleti terv (17,1%) vagy az átfogott időszakot nem tudják felmérni (22,3%). Amennyiben üzleti terv létezik, az esetek harmadában ezek egy rövid időszakot fognak át: kevesebb mint egy évet (az esetek 14,1 százalékában) illetve egy és két év közötti időszakot (20,3%). A vállalkozásoknak kevesebb mint egyharmada rendelkezik hosszabb távú tervekkel. Szignifikáns különbségek az üzleti tervek tekintetében a tevékenységi kör, településtípus és régiók tekintetében mutathatók ki. A kereskedelem az a tevékenységi terület amely esetében jelentősen magasabb arányban (26,8%) mondják azt a vállalkozók, hogy nem tudják a tervezés idejét felmérni, míg a mezőgazdaság esetében jelentősen magasabb azoknak az aránya (42,9%) akik öt évnél hosszabb távú tervvel rendelkeznek. Regionális különbségek tekintetében a Központ régió vállalkozói a legkevésbé tervezők, jelentősen magasabb azoknak az aránya (23,2%) akik nem rendelkeznek üzleti tervvel, a Nyugati régió vállalkozóira nagyobb mértékben a két évnél rövidebb távú tervezés jellemző (26,6%), az Észak-Nyugati régió vállalkozói pedig az átlagosnál magasabb arányban (25,7%) rendelkeznek öt évnél hosszabb időszakot átfogó üzleti tervvel. 20. ábra

Az Önök cégében milyen távlatra tervezik előre a cég jövőjét? (%)

82


Egy további fontos eleme egy vállalkozás fejlesztésének a befektetések mértéke és üteme. A megkérdezett vállalkozók közel egyötöde (16,2%) nem tudja megítélni a jövőbeli befektetések mértékét, több mint egyharmada (34%) mondja azt, hogy az általa vezetett vállalkozásban a befektetések mértéke növekedni fog a következő évben, míg valamivel kevesebb mint egyötödük (17,8%) úgy véli, hogy ezek csökkeni fognak. A fennmaradó egyharmad (32%) úgy véli, hogy a befektetések mértéke változatlan marad a közeljövőben. A tervezett befektetések volumene szignifikánsan eltér egymástól a különböző típusú vállalkozások esetében. A mezőgazdaságban, az iparban illetve az adminisztráció, oktatás, egészségügy területén dolgozó vállalkozások esetében a vállalkozók úgy vélekednek, hogy a befektetések inkább nőni fognak (52,5%, 49,5% illetve 47,1%), míg a kereskedelemben tevékenykedő cégek esetében a befektetések mértéke vélhetően nagyobb mértékben marad a jelenlegivel azonos szinten (44%). 21. ábra

Értékelése szerint az Önök cégében a beruházások értéke jövő évben a jelenlegihez képest növekedni vagy csökkenni fog? (tevékenység szerint, %)

Az alkalmazottak magas száma összefüggésben áll a befektetések tervezett mértékével is: míg – a várakozások szerint – a mikro-vállalkozások esetében magasabb arányban (23,1%) csökkeni illetve stagnálni (40,6%) fognak a befektetések, a közepes vállalkozások esetében a vállalkozók inkább (63%) növekedésre számítanak. Hasonlóan a régió – amelyben a vállalkozás kifejti tevékenységét – jelentős hatással van a tervezett befektetések mennyiségére: a Központi és Észak-nyugati régió vállalkozói inkább (43,8% illetve 44,8%-ban) úgy vélik, hogy a befektetések mértéke növekedni fog a jövő évben, míg a Nyugati régió vállalkozói az átlagosnál nagyobb arányban (51,3%) állítják, hogy a befektetések mértéke állandó marad.

EVK • 2011

A vállalkozás fejlesztése szempontjából legalkalmasabb stratégiának a vállalkozók a tevékenységi körök bővítését tartják (61,6%), ezt követi az új piaci szegmensek felkutatása (59,9%) valamint az EU-s források bevonása pályázatok révén (53,3%). Azon stratégiák, amelyeket a vállalkozók többsége nem ültetne gyakorlatba az a bizonyos tevékenységek beszüntetése (70,5%), a túlórázás, a műszak növelése (63%) illetve alvállalkozók alkalmazása (57,9%) lenne.

83


22. ábra

A vállalkozás fejlesztése érdekében az alábbiak közül milyen stratégiákat alkalmaznának? (%)

A fókuszcsoportos beszélgetésekből az derült ki, hogy a térségre jellemző lehetőségek, fejlődési irányok, potenciál tekintetében az alanyok rendelkeznek valamilyen elképzeléssel, amit könnyen meg is tudnak fogalmazni, problematizálni – a potenciális vállalkozókkal ellentétben. Bár esetükben is a közéleti diskurzusokban leggyakrabban tematizált ágazatokban látják a fejlődési lehetőségeket – mint például a turizmus általában, az agroturizmus, a hagyományok és elő tradíciók, a természetközelség adta lehetőségek – a kérdést spontánul a fejlődést gátló tényezőkkel asszociálják. Ezek előtt álló strukturális akadályokat is megneveznek: a kedvezőtlen befektetési klímát, a politikai támogatás hiányát, az infrastruktúra rossz állapotát (elsősorban az utakat és a szállítási lehetőségeket) említik. A kérdőív alapján a külső, környezeti tényezők, amelyek a leginkább akadályozzák a vállalkozás fejlesztését, pénzügyi és adópolitikai fogantatásúak. A vállalkozók háromnegyede (71%) úgy véli, hogy a jelenlegi adópolitika jelenti a környezeti tényezők közül a legjelentősebb gátat, ezt követi a megrendelések csökkenő száma (67,2%), a tőkehiány (58,7%), a korrupció (55%), valamint az infrastruktúra jelenlegi állapota (54,6%). 23. ábra

Milyen mértékben akadályozzák az Önök cégének fejlődését az alábbi tényezők? (%)

84


A fókuszcsoportos beszélgetések során említett problémák nem sokban térnek el a fentebb jelzett nehézségektől, jellegüket tekintve szinte teljességében kontextuálisak: az állam egészében problémát jelent – a magas adók, illetéket, bürokrácia, illetve a korrupció tekintetében konszenzus van, helytől és vállalkozás-típustól függetlenül. Az interjúkban a nagyobb vállalkozások esetében felmerülnek olyan további problémák, mint például a közbeszerzési pályázatokon kért feltételeknek való megfelelés nehézségei, ez ebben érvényesülő politikai nepotizmus, a pénzügyi-körbetartozás, a nagy banki garanciák, magas kamatlábak, valamint a hazai és EU-s törvénykezés közötti eltérés, ami különösképpen a nagykereskedőket és az EU-s forrásokért való pályázást nehezíti. Továbbá – és ez tipikusan a nagyobb vállalkozásokra, leginkább a „működő innovatívokra” és „megállapodott érettekre” jellemző – a megfelelő mennyiségű, minőségű és motivációjú munkaerő megtalálása, melynek oka elsősorban az oktatási rendszer által kibocsátott képzetlen munkavállalók kínálata és a munkaerőpiaci kereslet közötti eltérés. A kisebb vállalkozások tulajdonosai leginkább a gyenge vásárlóerőt, a szegénységet, illetve az illojális konkurenciát említették problémaként.

8. A vállalkozói siker percepciója

Robert K. Merton amerikai szociológus szerint a modern társadalomban a siker definíciója egydimenziós: pénzben, azaz profitban, jövedelemben, vagyonban mérhető. A siker, mint a vagyon (illetve profit) maximalizálására vonatkozó törekvés egy általánosan érvényes kulturális norma, amelynek intézményes eszköze a munka és a kockázatvállalás. A vállalkozásban elért sikerek tényezőiről kérdezve a vállalkozókat többségük olyan egyéni erényeket említ, mint a becsület, őszinteség, erkölcsösség (46,5%), vagy olyan tulajdonságokat, mint a vezetői és szervezői képesség (29,5%) illetve intelligencia (25,5%). Ezt követi a pénz és erőforrásokhoz való hozzáférés (25,1%). Csupán minden tizedik vállalkozó (12,8%) tartja a kockázatvállalást a vállalkozói siker kulcsának. 24. ábra

EVK • 2011

Mit gondol, melyek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a vállalkozókat abban, hogy sikeresek legyenek? (%)

85


A siker tényezőinek hierarchiája a vállalkozók és a nem vállalkozók esetében nagymértékben hasonlít, abban az értelemben, hogy a legfontosabb jelentőséget mindkét esetben az egyéni kompetenciák, tulajdonságok kapnak. A lakosság azonban nagyobb jelentőséget tulajdonít (18,7%) a hatalommal rendelkezőkkel való kapcsolatoknak mint a vállalkozók (6,8%). A megkérdezett vállalkozók több mint fele úgy véli, hogy a vállalkozói siker legnagyobb akadályai az állam intézményei felől jönnek a túlzott bürokrácia és ügyintézés (53,8%) illetve a nem megfelelő támogatáspolitika révén (50,4%). Ezt egészíti ki a korrupció (28,3%), a nem megfelelő adózási rendszer (25,9%) valamint a tőkehiány (25,5%). A vállalkozói siker társadalmi feltételeire vonatkozóan széles, de korlátozott skálán szóródó válaszokat kaptunk a fókuszcsoportos vizsgálat során is. A jelek szerint e tekintetben a válaszadók kiforrott elképzelésekkel rendelkeztek, a potenciális vállalkozókhoz hasonlóan. Az ismételten előforduló pénz és tőke mellett a kitartás, a jó menedzsment, megfelelő ötlet, a piac kiterjedése és a kiaknázott lehetőség, a jó, lojális és képzett munkaerő, valamint a megelégedett kliens képezi a fő tényezőket, a bátorság, a kapcsolatok (kiemelten a politikai szférával és hatóságokkal, az ügyintézés érdekében), a szervezettség, a jó minőségű árú és/vagy szolgáltatás, a megfelelő ötlet, önbizalom, komolyság mellett. Ennek kapcsán még a szaktudás, a hivatásszerű munka szeretete, valamint az alázat, a jó kommunikációs kézség, képzési hajlandóság, a jó reklám, az informáltság, szerencse, és kellő tudású munkatársak kerültek említésre. A potenciális és tényleges vállalkozók idevágó véleményei közötti fő különbség a pénz/tőke szerepére vonatkozik – ezt a potenciális vállalkozók többsége túlértékeli, a sikeresebb vállalkozók viszont már realisztikusabban viszonyulnak hozzá. 25. ábra

Mit gondol melyek a fontosabb akadályai a vállalkozói sikernek Romániában? (%)

86


9. Szolgáltatási és képzési igények

9.1. Szolgáltatási igények A kérdőíves vizsgálatból az derül ki, hogy a kisvárosi vállalkozók-cégvezetők 12,1%-a vett igénybe szakmai tanácsadást a vállalkozása beindításához vagy működtetéséhez. E szaktanácsadás-igénylések tartalmukban a lakossági vizsgálatban kapott eredményektől elsősorban abban térnek el, hogy a cég szakterületével kapcsolatos konzultációk előfordulási gyakoriságukkal megelőzik az általános gazdasági és jogi jellegű konzultációkat, valamint a pénzügyi és menedzsment jellegű tanácskérések is elsőbb helyet foglalnak el a sorrendben. Ezek a különbségek feltételezhetően abból adódnak, hogy a vállalkozói mérésben a válaszok nagyobb arányban vonatkoznak a már létező cég működésével kapcsolatos szaktanácsadás-igénylésekre, míg a lakossági vizsgálatban inkább a megalakítani tervezett cégekre vonatkoznak. 14. táblázat

Az igényelt szaktanácsadás területei (N=135 említés) Az igényelt szakmai tanácskérések területei

Említések száma

A cég szakterületével kapcsolatos

20

Jogi jellegű

18

Általános gazdasági

17

Pénzügyi

14

Menedzsment

14

Adminisztratív-bürokratikus kérdések

10

Könyvelés

5

Kereskedelmi

4

Adóügyi

4

EU-s alapok lehívásával kapcsolatos

4

Marketing

4

Cég fejlesztésével kapcsolatos

3

Cég beindításával kapcsolatos

3

Egyéb

15

Egy további kérdésben azt vizsgáltuk, hogy a vállalkozók mennyire tartják hasznosnak a különféle vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat. Amint az a 15. táblázatból látható, a pályázati tanácsadást és a pályázatírásban nyújtott segítséget tartják a leghasznosabbnak, legkevésbé fontosnak pedig a klaszter-szervezési és hálózati tanácsadást. 15. táblázat

EVK • 2011

A vállalkozásfejlesztési szolgáltatások hasznosságának a megítélése Igen

Nem

Nem tudja

Nem válaszol

Pályázati tanácsadás, segítség pályázatíráshoz

59,0

37,7

2,1

1,2

Segítség vállalkozás-fejlesztési stratégia kidolgozásához

50,9

44,6

3,0

1,5

Üzleti partnerkeresés, kapcsolatteremtés más vállalkozásokkal

50,9

44,3

3,6

1,2

Szakmai, műszaki, szervezési ismeretekhez („know-how”-hoz) való hozzájutás elősegítése

48,5

47,0

3,3

1,2

Segítségnyújtás üzletei terv készítéséhez

47,6

47,9

2,7

1,8

Pénzügyi és adózási tanácsadás

45,5

51,2

2,1

1,2

Jogi tanácsadás

44,6

50,9

3,3

1,2

87


Igen

Nem

Nem tudja

Nem válaszol

Segítség piackutatás kivitelezésében

44,6

50,3

3,6

1,5

Segítségnyújtás vállalkozás-alapításhoz

40,7

54,8

2,7

1,8

Közvetítés a közigazgatás és a hivatalok fele (önkormányzat, cégbíróság stb.)

38,9

56,0

3,9

1,2

Klaszter-szervezési és hálózati tanácsadás

35,9

56,6

5,4

2,1

Az üzleti szolgáltatásokkal kapcsolatos igényekre a fókuszcsoportos vizsgálatban is rákérdeztünk. Működő vállalkozásokról lévén szó, az üzleti szolgáltatások szokványos formáival a vállalkozók mindegyike naponta szembesül, azokat rendszeresen igénybe is veszi. A beszélgetésekből az derült ki tehát, hogy a vállalkozók leginkább könyvelési, valamint jogi és pénzügyi szolgáltatásokra tartanának igényt. Ezen túl az EU-s forrásokat megcélzó pályázatírás, általánosan a „pályázatíró-cég” és szolgáltatásai merültek még fel – Zsombolya és Lupény kivételével – minden helyszínen. (A 10 fős csoportokban átlagosan két-három vállalkozás már pályázott támogatásért, kiemelten az agrárszektorban – krumpli-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, méhészet területén, a kormány 112-es rendelkezése alapján). Igény mutatkozik továbbá az ISO tanúsítvány érdekében történő auditálással, illetve ritkábban a marketing és piackutatással kapcsolatban is. Az üzleti tanácsok és az információszerzés tekintetében úgy tűnik, hogy a vállalkozások leginkább informális csatornákon keresztül boldogulnak: rendszerint egy tapasztaltnak tekintett és más területen tevékenykedő másik vállalkozóhoz fordulnak segítségért. Formális úton, specializált cégtől történő szaktanácsadás igénybe vétele kevéssé jellemző. Általában a vállalkozói szövetségek sem töltenek be ilyen funkciót (kivételt a háromszéki ASIMCOV képez, ahol a tagok közötti kommunikáció tanácsadó funkciót is ellát). Ennek okát a vállalkozók rendszerint a strukturális akadályokban látják: kisvárosok lévén, legfeljebb egy-két pályázatíró cég működik, másfelől ezek igénybe vételének a költségét magasnak, hasznát pedig az árukhoz képest bizonytalannak ítélik. Tény azonban, hogy az üzleti szolgáltatások szerepét mindannyian elismerik, a professzionális menedzsment szerves részének tekintik.

9.2. Képzési igények A 16. táblázatban felsorolt hét vállalkozói képzési forma legalább egyikében a vállalkozók/menedzserek 30%-a vett részt eddigi pályafutása során. Ez az érték kisebb, mint a lakossági vizsgálatban a potenciális vállalkozókra kapott eredmény, akik 36,6%-ban vettek részt ugyanezen képzési formák valamelyikén. A lakosság potenciálisan sem vállalkozó része érthető módon ezeknél kisebb mértékben, 12%-ban vett részt képzéseken. 16. táblázat

A képzési formákon való részvétel gyakorisága (N=1005)

Igen

Nem

Nem válaszol

Üzleti vagy vállalkozói képzésben az egyetemen/főiskolán

11,6

81,9

6,5

Magánintézmények, szervezetek által szervezett vállalkozói képzésen

10,8

82,2

7

9,8

83,7

6,6

Állami intézmények által szervezett vállalkozói képzésen Besegített a család által működetett vállalkozásban

7,7

83,5

8,9

Egyéb felnőttképzési intézmény által szervezett vállalkozói képzésen

4,7

88,2

7,2

Üzleti vagy vállalkozói képzésben középiskolában

4,4

89,2

6,5

Gyakornoki tevékenységen egy vállalkozó/befektető mellett

3,1

89,8

7,2

Ezek az adatok azt jelzik, hogy a még nem vállalkozóknak szervezett vállalkozói képzések fontos ösztönző tényezőt képeznek a vállalkozóvá válás fontolgatásában, vagyis a potenciális vállalkozóvá válásban. E képzéseknek a potenciális vállalkozóvá válásban betöltött fontosságára utalnak a 17. táblázatban szereplő adatok is. Ezek szerint a potenciális vállalkozók nagyobb arányban mondják, hogy a képzések hozzájárultak ahhoz, hogy fontolóra vegyék egy vállalkozás létrehozását, mint a vállalkozók, és azt is nagyobb arányban állítják, hogy a képzésen való részvétel nélkül egyáltalán nem gondoltak volna vállalkozásalapításra.

88


17. táblázat

A vállalkozói képzések jelentősége a vállalkozóvá válásban Vállalkozók (N=301)

Potenciális vállalkozók (N=159)

Potenciálisan sem vállalkozók (N=296)

A képzéseken szerzett tapasztalat bátorította abban, hogy fontolóra vegye a vállalkozás-alapítást? Igen

61,1

68,6

23,2

Nem

33,2

23,9

64,3

Nem tudja

0,3

3,1

3,4

Nem válaszol

5,3

4,4

9,1

Fontolóra vette volna a vállalkozás-alapítást akkor is, ha hiányzik ez a képzési tapasztalat? Nem

23,9

24,8

34,8

Igen

69,0

67,9

47,8

Nem tudja

6,0

6,4

17,4

Nem válaszol

1,1

0,9

0,0

Ha az igénybe vett képzések helyszínét nézzük, azt látjuk, hogy vállalkozók/menedzserek a leggyakrabban az egyetemek, valamint a különböző magánintézmények által szervezett képzéseken vettek részt. Az eltérő vállalkozói státusú személyek különböző képzési formákon való részvételi arányait összehasonlítva azt láthatjuk, hogy az oktatási intézmények által szervezett képzések esetében a vállalkozók inkább az egyetemek által szervezett képzéseket látogatják, míg a potenciális vállalkozók inkább a középiskolák által szervezetteket. A különbség feltételezhető magyarázata, hogy e képzések látogatására részben a tanulmányi évek alatt került sor, a potenciális vállalkozók pedig lényegesen kisebb arányban végeztek egyetemet, mint a vállalkozók/ menedzserek. Másik fontos különbség a két csoport között, hogy a vállalkozók nagyobb arányban látogatják a különböző magánintézmények által szervezett kurzusokat, mint a potenciális vállalkozók. A képzéseken való részvétel szoros kapcsolatban áll a kérdezettek életkorával és iskolai végzettségével: akárcsak a lakossági kutatás esetében, minél fiatalabb és minél magasabban iskolázott egy vállalkozó-menedzser, annál nagyobb valószínűséggel járt már valamilyen képzésre (18. táblázat). A lakossági vizsgálatban a képzéseken való részvétel az anyagi helyzettel is erőteljesen összefüggött. A vállalkozói vizsgálatban ezzel szemben az állapítható meg, hogy a képzéseken való részvétel a vállalat méretével van kapcsolatban: minél nagyobb a cég (a „nagyságot” az alkalmazottak számával mérve), annál nagyobb valószínűséggel vett már részt képzésen a tulajdonos-cégvezető. A képzéseken való részvétel erős regionális eltérést mutat (hasonlóan a lakossági vizsgálatban megállapítottakhoz): a Nyugati régióban kivételesen alacsony, a Központi régióban magasabb. 18. táblázat

Képzéseken való korábbi részvétel aránya régió, életkor, iskolázottság és a cég mérete szerint (N=1005) Nem vett részt képzésen Régió

Életkor

EVK • 2011

Iskolázottság

A cég mérete

Részt vett legalább egy képzésen

Központi

64,9

35,1

Nyugati

79,0

21,0

Észak-Nyugati

70,6

29,4

18–34 év

57,2

42,8

35–54 év

72,9

27,1

55 év vagy annál több

70,0

30,0

Általános vagy kevesebb

84,2

15,8

Középfokú

77,6

22,4

Felsőfokú

60,3

39,7

Mikro-vállalkozás

72,0

28,0

Kisvállalkozás

61,8

38,2

Közép-vállalkozás

58,1

41,9

89


Hasonlóan a lakossági vizsgálathoz, a továbbiakban egy megadott képzési kínálattal szembeni igényt mértük fel. Ezeket a kérdéseket (ez esetben is) csak azoknak tettük fel, akik hajlandónak mutatkoztak részt venni egy ingyenes képzésen, akik a megkérdezett vállalkozók-menedzserek 33,2%-át képezték. A már „pályán levők” tehát kisebb érdeklődést mutatnak a bármilyen jellegű vállalkozói képzések iránt, mint a vállalkozóvá válni még csak óhajtó potenciális vállalkozók, akiknek a lakossági vizsgálat alapján 65,1%-a venne részt egy ilyen képzésen. Ezt a megfigyelést a fókuszcsoportos vizsgálat is igazolja: a beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy a képzési szolgáltatások iránti átlagos érdeklődés mértéke jóval alulmarad a potenciális vállalkozók által kifejezett igényhez képest. A kötelező, tartalmatlan, futószalag-rendszerben történő kínálat-dömping miatt a vállalkozók többségét egyfajta képzés-szkepticizmus jellemzi, egy latens képzés-ellenesség, ami az eddigi tapasztalatból fakad. A részvételi szándék ugyanakkor erősen függ a képzési módozattól és formától. 26. ábra

Hasznosnak gondolt képzési csomagok, vállalkozói státus szerint (%)

A képzési kínálattal szembeni igény tekintetében megfigyelhető néhány különbség a vállalkozók és a potenciális vállalkozók között (26. ábra). A forrásbevonási, finanszírozási ismeretekkel kapcsolatos képzések mindkét csoportnál első helyen vannak, ami e kérdéskörrel kapcsolatos ismeretek iránti kiemelt igényt jelzi. Míg a vállalkozók esetében ezt a képzési tematikát a marketing-ismeretek és stratégia-tervezés követi, ennek a jelentősége a potenciális vállalkozók számára elmarad a vállalkozási alapismeretek mögött, ami érthető, hisz a vállalkozók az alapismeretekkel már rendelkeznek. Meghaladja azonban a potenciális vállalkozóknál a marketing és stratégiatervezést a finanszírozási és pénzügyi ismeretek tematikája is. Az üzleti kommunikáció és etika a potenciális vállalkozók számára a legkevésbé tűnik fontos kérdéskörnek, a vállalkozók ezzel szemben a projekt-menedzsment kérdéskörét tartják a legkevésbé hasznosnak, valamint a jogi ismereteket, amelyek iránt a potenciális vállalkozók körében viszonylag magas az érdeklődés. Az egyes képzési csomagokon belüli szűkebb témák iránti érdeklődést a 19. táblázatban láthatjuk.

90


19. táblázat

A képzési csomagokon belüli képzések iránti érdeklődés (%) VÁLLALKOZÁSI ALAPISMERETEK Vállalkozói ötlet kialakításával kapcsolatos képzés

21,0

Vállalkozások szervezeti és vezetési ismeretei

45,2

Válságmenedzsment

16,9

Idő és költséggazdálkodás (projekt szemlélet)

10,5

Gazdasági és piaci alapfogalmak

3,2

Vállalkozások elszámolási rendszere (könyvvezetés és beszámoló, vállalkozás vagyona)

3,2

JOGI ISMERETEK Általános jogi ismeretek

33,3

Vállalkozás alapításával és működtetésével kapcsolatos szervezeti jogi ismeretek

21,4

Polgárjog (tulajdonjog, kötelmi jog, szerződésjog stb,)

11,1

Munkajog, munkatörvénykönyv

14,5

A jogérvényesítés lehetőségei az ellenőrző szervekkel szemben (pénzügyőrség, SANEPID, környezetvédelem, munkaügy stb.)

19,7

VÁLLALKOZÁS-FINANSZÍROZÁSI, PÉNZÜGYI ISMERETEK Készpénzforgalom lebonyolítása – könyvelési, előkönyvelési ismeretek

18,2

Határ menti üzleti együttműködések könyvelésére vonatkozó ismeretek

4,9

Vállalkozás-finanszírozás, hitelezés

26,6

Adózási ismeretek, adózási módok különböző típusú vállalkozásoknál

16,1

Adókedvezményekkel, támogatásokkal kapcsolatos ismeretek

21,0

Adóminimalizálási eljárások, ezzel kapcsolatos gyakorlat

9,1

Társadalombiztosítási kötelezettség, munkáltató által fizetendő adók és járulékok

4,2

MARKETING ISMERETEK, STRATÉGIATERVEZÉS KIS-ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKNÁL Piackutatás

24,7

Fogyasztói magatartás, piacszegmentálás, termékpozicionálás

15,8

Marketingstratégia készítése

32,9

Termékpolitikai, árpolitikai, értékesítési politikai ismeretek

17,1

Piacbefolyásolás

9,5

PROJEKT MENEDZSMENT: PARTNERSÉG-ÉPÍTÉS, KOCKÁZATI MENEDZSMENT, MINŐSÉGMENEDZSMENT A vállalkozói együttműködés keretei: partnerség és hálózatépítés

33,9

Vállalkozói klaszterekkel kapcsolatos ismeretek

16,5

Kockázati menedzsment: állami finanszírozás késlekedései okozta finanszírozási problémák optimális kezelése

22,0

Minőség-menedzsment (ISO)

27,5

ÜZLETI KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ETIKA Kommunikáció (szóbeli, írásbeli)

15,8

Tárgyalási technikák

43,3

Csapatmunka fejlesztés

24,2

Üzleti etika és erkölcs

16,7

FORRÁSBEVONÁS, PÁLYÁZATI ISMERETEK Pályázatírási alapismeretek

44,7

EU-s támogatások keretei: NFT, ROP, Strukturális alapok stb

41,2

Kormányzati pályázatok keretei

9,0

Önkormányzati pályázatok keretei

5,0

EVK • 2011

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Csapatépítés és emberismeret, elkötelezettség kialakítása

24,8

Hatékony együttműködés és kommunikáció (konfliktus és problémamegoldás)

63,2

Hatékony önérvényesítés (asszertív kommunikáció)

12,0

91


A kérdőívbe foglalt, a képzéseken való részvételi hajlandóságra vonatkozó kérdés alapján megrajzolható a képzésekre nyitott vállalkozók-cégvezetők csoportjának társadalmi profilja. Ezek, mint várható volt, fiatalok, magasan iskolázottak és inkább a megyeszékhelyeken laknak (de a nem megyei jogú kisvárosok lakói is nyitottságot mutatnak a képzések irányába, még ha kisebb mértékűt is). Úgy tűnik, hogy az etnikum is hatást gyakorol a képzésekkel szembeni nyitottságra, a magyar nemzetiségű cégvezetők körében ugyanis a részvételi hajlandóság lényegesen magasabb (20. táblázat). A cégek jellemzői nem határozzák meg a képzések iránti részvételi hajlandóságot, sem a cég mérete (alkalmazottak számával mérve), sem a cég tőkéjének tulajdon-jellege (államimagán-hazai-külföldi), sem a cég „régisége”, azaz a megalakulása óta eltelt idő nincs szignifikáns kapcsolatban a tulajdonosaik-menedzsereik részvételi hajlandóságával. A vállalkozók/cégvezetők képzéseken való részvételi hajlandóságát tehát nem a cégek jellemzői befolyásolják, hanem a személyes jellemzők határozzák meg. Egyetlen céghez köthető jellemző, amely kapcsolatban áll a képzéseken való részvételi szándékkal az a cég tevékenységének szektora: a képzésekre a primér és szekundér szektorban nyitottabbak. Hasonlóképpen a cégek területi elhelyezkedése is hatást gyakorol a részvételi szándékra, a középső régióban található cégek vezetői nagyobb, a nyugati régióban találhatók pedig kisebb részvételi hajlandóságot mutattak. 20. táblázat

A képzéseken részt venni hajlandók szocio-demográfiai profilja Megyeszékhely Település típusa

Fejlesztési régiók

Életkor

Iskolai végzettség

Gazdasági szektor

Nemzetiség

Igen

Nem

41,2

58,8

Megyei jogú város

29,7

70,3

Más város

34,8

65,2

Központi

34,0

66,0

Nyugati

26,6

73,4

Észak-Nyugati

40,0

60,0

18–34 évesek

48,2

51,8

35–54 évesek

35,3

64,7

55 évesek és idősebbek

22,2

77,8

Általános vagy kevesebb

27,8

72,2

Középfokú

31,0

69,0

Felsőfokú

38,9

61,1

Primér

54,4

45,6

Szekundér

38,7

61,3

Terciér

31,0

69,0

Román

30,8

69,2

Magyar

48,8

51,2

Más

18,2

81,8

Azok közül, akik korábban azt válaszolták, hogy részt vennének egy ingyenes képzésen (vagy legalábbis nem zárkóztak el ettől) a képzési kínálat/kérdéskör megismerése után 72,8%-ban nyilatkozták azt, hogy felhívhatók a projektünk munkatársai által egy vállalkozói képzés szervezése esetén. Ez a teljes vállalkozói minta 24,6%-a, azaz 247 személy. A képzések kapcsán megkérdezett vállalkozás-vezetők majdnem fele (44,3%) nyilatkozott úgy, hogy ellátogatna a projektünk keretében megnyitandó három képzési központba és részt venne az azok által szervezett tevékenységeken.

92


10. Következtetések

Vizsgálatunk során arra törekedtünk, hogy pontos és árnyalt képet alkossunk a három fejlesztési régió kisvárosaiban működő kis- és középvállalkozásokról. Az elemzésben bemutattuk a vállalkozók főbb szociológiai jellemzőit, motivációit, terveit, problémáit, lehetőségeit és elvárásait, azokat a tipikus probléma-rendszereket, amelyek a gazdasági válság kapcsán a vállalkozások működtetése kapcsán jelentkeztek vagy felerősödtek. Mindemellett megvizsgáltuk a vállalkozások társadalmi környezetét, a vállalkozások sikerével kapcsolatos reprezentációkat, a vállalkozók politikai- és gazdasági környezettel szembeni alapvető attitűd-rendszereit (véleményeket és az ezeket megalapozó beállítódásokat), mindezt a vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek felderítése és jobb megértése érdekében. Ebben a záró részben a vállalkozókat elemző kutatás lényeges következtetéseit foglaljuk tömören ös�sze. Ezek pontszerűen a következők: A VÁLLALKOZÓK TÁRSADALMI PROFILJA • A vállalkozók társadalmi hátterére vonatkozó elemzésből kiderült, hogy ebben a foglalkoztatási szegmensben továbbra is jelentős a gender-szakadék: a vállalkozók és menedzserek körében felülreprezentáltak a középkorú, magasabb iskolai végzettségű családos férfiak. TIPIKUS VÁLLALKOZÓI SZEGMENSEK • A vállalkozói közösség erősen heterogén népességet képez, több ideáltipikus vállalkozói szegmenst sikerült elkülöníteni. Ezek a következők: Mellékkereső önállóak, Túlélőksodródók, Működő innovatívak, Megállapodott érettek valamint az Atipikusak.

EVK • 2011

VÁLLALKOZÁSOK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI • A három fejlesztési régió kisvárosaiban működő kis és középvállalkozások túlnyomó többsége romániai tőkével működő korlátozott felelősségű társaság (KFT). A vállalkozásoknak közel fele kiskereskedelemel foglalkozik, negyede a szolgáltatások területén működik, minden tizedik pedig az iparban fejti ki tevékenységét. A vállalkozások több, mint háromnegyede mikrovállalkozás (0–9 alkalmazottal), 17,5 százalékuk kisvállalkozás (10–49 alkalmazottal) és csupán 3,1 százalékuk közepes vállalkozás (50–249 alkalmazottal). Településtípus szerinti bontásban úgy tűnik, hogy a mezőgazdasággal és építkezésekkel foglalkozó vállalkozások inkább a kisebb városokban, az iparban és szolgáltatások területén tevékenykedők pedig a nagyobb városokban fordulnak elő. VÁLLALKOZÁSTÖRTÉNET • Ugyan a vizsgálatba bevont vállalkozásoknak közel harmada közvetlenül a rendszerváltás után, a privatizáció első hullámában, 1994 előtt alakult, a vállalkozás-alapítás szempontjából a legintenzívebb időszak 2003 és 2008 közé tehető. A jelenleg közepes vállalkozásként működő cégek több mint fele, az ipari és kereskedelmi vállalkozások több mint kétharmada 1990 és 1994 között alakult. Míg a kilencvenes években inkább a középfokú végzettségűek, 2003 után az egyetemet végzettek kezdtek el nagyobb arányban vállalkozni, ez a változás azonban leginkább a bővülő felsőoktatás számlájára írható. A magyar nemzetiségű vállalkozók/cégvezetők felülreprezentáltak azok körében, akik a kilencvenes években alapították a vállalkozásaikat. A vállalkozások kétharmadát az ötlet megszületése utáni 6 hónapban indították, jelentős többségüket – több mint 80 százalékát – az alapjaitól építették fel. Noha a vállalkozásalapítás előtt a válaszadóink közel háromnegyede teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott volt, úgy tűnik, hogy az önállóként szerzett tapasztalat jobban hasznosul a vállalkozás-alapításban. A vállalkozásindításhoz szükséges tőkeforrásokat illetően az derült ki, hogy az alanyok nagy többsége saját megtakarításait használta fel erre a célra. A banki támogatás igénybe vétele leginkább a mezőgazdaságban működő vállalkozásokra jellemző. Ezen túl úgy tűnik, hogy minél korábban alapították és minél nagyobb egy vállalkozás, az indításkor annál nagyobb eséllyel vettek igénybe valamilyen banki támogatást. A vállalkozói aktivitás mélyebb társadalmi beágyazottságára utal az, hogy a kisebb városokban nagyobb mértékben vették igénybe a család vagy a rokonok támogatását a vállalkozásindításban. Korcsoportok szerint leginkább a fiatal

93


vállalkozók szorultak a család és a rokonság pénzügyi támogatására, hiszen kevesebb befektetésre fordítható személyes megtakarítással rendelkeztek és kevésbé voltak hitelképesek. A fókuszcsoportos beszélgetések során az indulással kapcsolatos nehézségek közül a legtöbben a tőkehiányt, a törvények kiismerhetetlenségét, a működési szabályok gyors változását, az ésszerűtlen bürokráciát és a cégalapítással kapcsolatos ismeretek, információk hiányát említették. A VÁLLALKOZÁS-ALAPÍTÁS MOTIVÁCIÓI • Az eredmények azt mutatják, hogy a vállalkozók túlnyomó többségét elsősorban egy jobb anyagi helyzet lehetősége motiválta arra, hogy elindítsák vállalkozásukat, másodsorban pedig a személyes önállóságra való törekvés. Ezeket az önmegvalósításra vonatkozó érvek, majd a társadalomért és környezetért érzett felelősségvállalás követik. A sort a modellkövetés motivációja és a pushfaktorok (különösen a munkavállalás nehézségeivel kapcsolatos érvek) zárják. A vállalkozók és a potenciális vállalkozók között a fontosnak tartott motivációk tekintetében hasonló a sorrend, a push faktorok viszont kevésbé vannak jelen a vállalkozóknál. A vállalkozók felsorolt motivációkkal való egyetértése elmarad a potenciális vállalkozókétól, de könnyen elképzelhető, hogy a vállalkozásindítás körülményes tapasztalatán átesett vállalkozás-tulajdonosok és menedzserek szemében a jelentőségük menet közben értékelődött le. KAPCSOLATI TŐKE, TÁRSADALMI BEÁGYAZOTTSÁG • A vállalkozások felében nem vesz részt segítő családtag, rokon vagy barát, több mint egyharmadában viszont a házastárs, partner rendszeresen bedolgozik a vállalkozásba. Különösen jellemző ez a tendencia a kisvárosokban működő vállalkozásokra, jeléül annak hogy a településmérettel csökkenésével növekszik a vállalkozás társadalmi beágyazottsága. A vállalkozóknak mind a személyes kapcsolathálójuk, mind az intézményi kapcsolathálójuk lényegesen kiterjedtebb, mint a potenciális vállalkozóknak, a potenciális vállalkozóké pedig lényegesen kiterjedtebb, mint a potenciálisan sem vállalkozóké. Ez egyértelműen arra utal, hogy a kapcsolatépítés a vállalkozásalapítás és -működtetés szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A megkérdezett vállalkozók és cégvezetők a vállalkozás sikeres működtetéséhez az intézményi kapcsolatoknál fontosabbnak tartják a személyes kapcsolatokat, a tapasztalt vállalkozóval fenntartott kapcsolat mellett az összetartó rokonok és segítőkész barátok jelentik a legfontosabb társadalmi erőforrást. Akárcsak a potenciális vállalkozók esetében, a vállalkozások gazdasági-adminisztratív környezetét alkotó intézményekkel szembeni bizalom alacsony. A válság ugyanakkor az üzleti partnerek közötti bizalmat is jelentősen erodálta, így a vállalkozások közötti kooperáció mértéke nagyon alacsony, közös érdekérvényesítő együttműködés, klaszteresedés pedig szinte egyáltalán nem intézményesült. A VÁLLALKOZÁS FEJLŐDÉSÉVEL KAPCSOLATOS VÁRAKOZÁSOK • A pénzügyi és gazdasági válság kontextusában a vállalkozók a jelenlegi helyzetüket nehéznek értékelik, 40 százalékuk úgy véli, hogy a vállalkozás jelenlegi helyzete romlott a tavalyihoz képest. Ebbe a csoportba leginkább a kereskedelemben, a szolgáltatásban illetve az építkezés területén dolgozó vállalkozók tartoznak, a mezőgazdasági vállalkozók a tavalyhoz képest kedvezőbbnek ítélik a helyzetüket. A vállalkozók többsége optimistán nyilatkozik a jövő évi várakozásairól: minden harmadik vállalkozó úgy gondolja, hogy a vállalkozás helyzete a jövő évben a jelenleginél jobb lesz. Ez az optimizmus különösen a nagyobb méretű, több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokra jellemző, a mikrovállalkozások vezetői lényegesen borúlátóbbak. FEJLESZTÉSI TERVEK • A vállalkozások egyötöde nem készít üzleti tervet és kevesebb mint egyharmaduk rendelkezik hosszabb távú tervekkel. A vállalkozás fejlesztése szempontjából legalkalmasabb stratégiának a vállalkozók a tevékenységi körök bővítését tartják, ezt követi az új piaci szegmensek felkutatása valamint az EU-s források pályázatok révén történő bevonása. A NÖVEKEDÉS AKADÁLYAI • A vállalkozók szerint a vállalkozásfejlesztést külső, környezeti tényezők akadályozzák ezek nagyobb része pénzügyi (tőkehiány, magas banki kamatok) és adópolitikai (magas adók és illetékek) jellegű. A vállalkozói siker legnagyobb akadályai ugyanakkor az állam intézményei felől jönnek a túlzott bürokrácia és ügyintézés illetve a nem megfelelő támogatáspolitika révén. A válság maga, mint jelenség, olyan problémának tekintett, ami a vállalkozás működését erőteljesen akadályozza.

94


Összességében elmondható, hogy az erdélyi kisvárosokban működő vállalkozókra és vállalkozásokra a pillanatnyi szituációfüggőség, a válságperspektíva, az államellenesség, az individualizmus, a know-how deficit, az általános bizalmatlanság és a korlátozott kezdeményezőkészség jellemző. SZOLGÁLTATÁSI IGÉNYEK • A kisvárosi vállalkozók/cégvezetők alig több mint 10 százaléka vett igénybe szakmai tanácsadást a vállalkozása beindításához vagy működtetéséhez, ezek többsége nagyobb vállalkozás. Ezek közül legtöbben a cég szakterületével kapcsolatos konzultációkat, az általános gazdasági és jogi jellegű tanácsadást, valamint a pénzügyi és menedzsment jellegű tanácsadást vették igénybe. A fókuszcsoporton résztvevő vállalkozók pontosították ezeket a tapasztalatokat: az üzleti szolgáltatások tekintetében a kötelező könyvelői, jogi, pénzügyi szolgáltatások mellett az EU-s pályázatok elkészítésében, ISO tanúsítványok megszerzésében, bankhitelhez szükséges üzleti tervek elkészítésében vették igénybe szakosodott intézmények szolgáltatásait. A jövőre nézve a vállalkozók a pályázati tanácsadást és a pályázatírásban nyújtott segítséget tartják a leghasznosabbnak, legkevésbé fontosnak pedig a klaszter-szervezési és hálózati tanácsadást. RÉSZVÉTEL A KÉPZÉSEKEN, A KÉPZÉSEK MEGÍTÉLÉSE • Vállalkozói képzésen a vállalkozók-menedzserek egyharmada vett részt eddigi pályafutása során. A képzéseken való részvétel szoros kapcsolatban áll a kérdezettek életkorával és iskolai végzettségével: minél fiatalabb, minél magasabban iskolázott és minél nagyobb céget vezet egy vállalkozó-menedzser, annál nagyobb valószínűséggel járt már valamilyen képzésre. A képzések vélt hasznával kapcsolatosan a megfigyeléseink az előző jelentésbe foglaltakat támasztják alá: a potenciális vállalkozóknak szervezett vállalkozói képzések fontos ösztönzői a vállalkozóvá válás fontolgatásának. A vállalkozók körében a képzések iránti átlagos érdeklődés mértéke azonban jóval elmarad ettől. Mi több, bátran kijelenthető, hogy – bár elméleti hasznát a vállalkozók többsége a narratívákban elismeri, annak gyakorlati hozadéka és alkalmazhatósága miatt – egy általánosan jellemző és explicit módon kifejezett szkepticizmus és bizalmatlanság létezik a képzésekkel szemben. Ennek oka elsősorban a képzések mennyisége (sokról hallottak, többször keresték meg őket): terhesek a kötelező érvényű képzések – amelyek valójában nem is képzések, hanem az állami hatóságok által szervezettek a különböző jogosítványok megszerzése vagy megújítása érdekében. Ez utóbbiakat a fejlesztő-informáló képzésekkel sok esetben össze is tévesztik. A képzéseket továbbá tartalmatlannak, „diploma-sokszorosításnak” ítélik meg. Aztán – a kisvállalkozók körében széles körben osztott vélemény – hogy a képzéseknek igazi hasznuk nincsen: eszköz-jellegüket nem is látják vagy tanácstalanok abban a tekintetben, hogy lehetne azokat érdemben alkalmazni. A know-how, a szakképzettség és a tapasztalat a kisebb vállalkozások esetében (bolt, kocsma, kereskedő) alig értékelt: a képzést túlzottan elméleti jellegűnek tekintik, érvelésük az elmélet versus gyakorlati megoldások ellentétpárban működik. A relatív képzés-szkepticizmus mások fő okcsoportja az idő hiánya, a ráfordítandó energiák magasnak ítélt költsége és mennyisége. A KÉPZÉSI IGÉNY TARTALMA • Azonosítható képzési igények a fentiek ellenére természetesen vannak, kiemelten 1). EU-s pénzek bevonása, 2). Projektmenedzsment, jogi ismeretek és kommunikáció és etika (egyenlő arányú említésekkel), 3). Marketing és üzleti terv készítése.

EVK • 2011

A kérdőíves vizsgálatból az is kiderült, hogy a képzési programokban való részvételi hajlandóság a megyeszékhelyen élő, magasan iskolázott magyar nemzetiségű fiatal cégvezetők körében a legmagasabb. Ebből az is látszik, hogy a vállalkozók-cégvezetők képzéseken való részvételi hajlandóságát alapvetően nem a cégek jellemzői befolyásolják, hanem a személyes jellemzők határozzák meg. Ennek ellenére a képzési programokkal szemben egy nagyobb nyitottság figyelhető meg a mezőgazdasági és ipari vállalkozások vezetői körében.

95

Harta 1 Numărul întreprinderilor mici şi mijlocii pe 1000 de locuitori în regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Centru 1. térkép Ezer lakosra jutó kis- és középvállakozások száma a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi fejlesztési régiókban

EVK • 2011


Anexă • Melléklet

97

Harta 2 Distribuţia numărului întreprinderilor mici şi mijlocii pe 1000 de locuitori în regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Centru 2. térkép Ezer lakosra jutó kis- és középvállakozások eloszlása a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi fejlesztési régiókban


98

Harta 3 Distribuţia numărului întreprinderilor mici şi mijlocii pe 1000 de locuitori în oraşele mici ale regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Centru 3. térkép Ezer lakosra jutó kis- és középvállakozások eloszlása a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi fejlesztési régiók kisvárosaiban

EVK • 2011


99

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni raport de cercetare ii

Recommend Documents