Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai (részlet) Csoport meditáció, Los Angeles Központ, Kalifornia, USA, 1996. december 30. 79. magazin 12. old. (eredetileg angolul) Volt egyszer egy mester Indiában. Az indiai szájhagyomány szerint, amint egyszer csónakkal kelt át egy folyón, meglátott egy skorpiót. A skorpió fuldokolt a folyóban. A mester kinyújtotta a kezét, és megpróbálta a skorpiót betenni a csónakba, a biztonságba. A skorpió megcsípte őt, ő elejtette, és felordított: “Á, á, á!” (Nevetés) Egy idő múlva a mester visszanyúlt a vízbe, és megpróbálta megmenteni a szegény fuldokló skorpiót. De a skorpió még egyszer megcsípte őt, mire ő felordított: “Á, á!” Egy idő múlva ismét kinyújtotta a kezét a vízbe, és megpróbálta felkapni a skorpiót, be a csónak biztonságába. Mielőtt elérte volna a skorpiót, a tanítványa megállította. “Ne tedd ezt, mester.” Mire a Mester: “Miért, csak meg akarom menteni.” A tanítvány: “Újra meg fog csípni, vagy nem?” Mire a mester: “De igen, meg fog.” A tanítvány: “Akkor miért mented meg? Csak ismét szenvedni fogsz.” Mire a mester: “A skorpiónak az a szokása, hogy bármit megcsíp, amihez csak hozzáér. Nem tud változtatni rajta. Az én szokásom pedig az, hogy bárkin segítek, akivel csak kapcsolatba kerülök. Én sem tudok változtatni rajta.” (Taps) Így hát szokj rá arra, hogy a szerető kedvességedet mindig kiterjeszted, függetlenül attól, hogy hogyan bánnak veled. Néha lehetsz határozott. Időnként néhányan makacsul zavarnak téged a félreértéseikkel, bár mindent megpróbáltál, hogy a dolgot elmagyarázd. Azonban soha ne feledkezz meg a szerető kedvességedről belül. És amikor csak lehet, és amilyen módon csak tudod, mindig terjeszd ki belülről ezt a szerető kedvességet, mert ez te vagy, ez az igazi éned, a határtalan, Isteni szeretet. A világ helyzete miatt, az élet nehézségei miatt, a naponta tapasztalt buktatók és megpróbáltatások miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkba zárkózzunk és elrejtsük azt a szeretetet, ami egykoron bőségben a miénk volt, és elzárjuk valahova. Mától fogva, a beavatás napjától fogva, bármely naptól fogva ki kell nyitnunk ezt a lakatot, és ki kell szabadítanunk a szeretetet. Ez az egyetlen mód arra, hogy az életedet boldoggá tedd. Ez az egyetlen megoldás. Ha azt kérdezed tőlem, hogyan legyél boldog, hát ez az egyetlen megoldás, a szeretet kiszabadítása belül, hogy mindenki kaphasson belőle. Nem számít, ha ő még elzárja az övét, ha a másik ember elzárja a sajátját, te kiengeded a sajátodat először, és később ők is ki fogják engedni a sajátjukat. Senki sem egy feltörhetetlenül kemény dió. Senki sincs, aki tényleg olyannyira nehéz, és belül hajthatatlan lenne. Csak megcsípi őket az élet mérge, az úgynevezett kapcsolat a nehezen túlélhető világgal, és emiatt egyszerűen bezárkóznak, és egyfolytában védik önmagukat.
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Marriott Hotel, New York, USA, 1999. augusztus 4. 127. magazin 12. old. (eredetileg angolul) Isten szeretete mindig segíti az embereket. De osztoznunk kell benne, és akkor jobban meg fogjuk ismerni. Minél többet adunk belőle, annál jobban megismerjük a szeretet hatalmas erejét. Persze, ha mindet megtartjuk magunknak, akkor nem sokat fogunk tudni. Ez olyan, mintha lenne pénzünk a bankban, de soha nem költenénk belőle, soha nem ismerve meg a költekezés izgalmát. Soha nem tudod meg, hogy mennyit és mit adhat neked a pénz, például ezt a szép autót, meg ezeket a gyönyörű ruhákat, amikben másképp nézel ki, és jól érzed magad. Itt ugyanez a helyzet. A szeretetet is el kell költenünk. Minél többet adunk, annál jobban felismerjük, hogy az egy nagyszerű dolog, hogy az életben a legfontosabb dolog a szeretet.
1
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Kuala Lumpur, Malajzia 2000. április 30. 688. videó szövege (eredetileg angolul) Bemondó: A maláj beavatottak légy szíves jöjjenek előre, hogy megtegyék a virág és gyümölcs felajánlást. (Hogy vagytok?) Jól. (Köszönök mindent.) Hölgyeim és Uraim, közülünk sokan hosszú ideje keresünk, és ma reménnyel telve jöttünk ide. Akik őszintén keresik az igazságot, azoknak a számára mennyei zene lesz, ha megtudják, hogy ez a keresés véget ért. Ching Hai Legfelsőbb Mester áll előttünk, aki nagyon messziről utazott ide azért, hogy itt lehessen. Semmit sem kér tőlünk, sem hírnevet, sem gazdagságot. Csak azt az egyet kéri, hogy legyünk hűségesek a meditációnkhoz, és ne ártsunk sem másoknak, sem önmagunknak. Kérem Önöket, hogy úgy figyeljenek, mint azelőtt még soha, mert a Legfelsőbb Mester a szeretet üzenetét hozza el nekünk. Hölgyeim és Uraim, kérem üdvözöljék Ching Hai Legfelsőbb Mestert. Mester: Annyira köszönöm. Isten áldjon titeket és az országotokat! Ez egy nagyon gyönyörű ország! Nagyon gyönyörű, nagyon tiszta, és nagyon virágzó. Ma utaztam a repülőtérről a városba. Hosszú ideje nem jártam Malajziában. És az országotok fejlődött, több épület van, nagyobb a jólét, és minden jobb. Nagyon boldog vagyok. Mondtam a taxisofőrnek: "Úgy örülök a népetek miatt." Habár fizikai értelemben nem ez a hazám. De amikor láttam, hogy az emberek itt boldogok és olyan bőséges és szabad életet élnek, akkor nagyon-nagyon boldognak éreztem magam. Mintha én magam is maláj ember lennék. Ez tényleg így volt. Hálásnak kell lennünk Istennek, Buddhának, Allahnak. Annyira megáldották az országunkat, annyira megáldották itt a népet. Az emberek itt nagyon fegyelmezettek, és nagyon magas szinten fejlettek. Úgyhogy arra gondoltam: mit csinálok én itt? Ti már Buddhák vagytok! Hú! Nagy megtiszteltetés nekem, hogy ismét visszatérek Malajziába. És köszönöm, először Istennek köszönöm, és köszönöm az összes testvérünknek Malajziában, akik voltak olyan szívesek és olyan nagylelkűek, hogy meghívtak minket ide. És nagyon keményen dolgoztak, hogy ezt az estét a megvalósult szeretet estjévé varázsolják, és felajánlják Isten és az emberiség számára. Légy
szíves az én nevemben is mondjatok nekik köszönetet. Persze nem csak a malajziai testvérekről van szó. Vannak Formozáról, Amerikából, Ausztráliából, Szingapúrból, Thaiföldről és Japánból. Oly sok nemzet fiai és lányai jöttek ide, hogy segítsenek ennek az estének az előkészítésében. Nekik is ugyanúgy köszönetet mondunk. Mert testvérek vagyunk, valójában egyek vagyunk. Ezért nem számít, hogy mit teszünk egymásért, ez ugyanaz, mintha magunknak tennénk, mert szeretjük egymást. Ez az élet lényege. Az élet lényege a szeretet. Isten, Buddha és Allah lényege a szeretet. Nincs semmi más, csak szeretet. Amikor a szeretetet választjuk, akkor az a legmagasabb szintű döntés, a legnemesebb döntés, ami a mi igazi énünk. Érezni fogjuk, hogy nagyon közel állunk Istenhez, nagyon közel állunk Buddhához. Sokféleképpen választhatunk az életben, és attól függően, hogy mit választunk, azzá a lénnyé fogunk válni, aki azt a választást képviseli. Az idő során újra és újra folyton különböző döntéseket hozunk, hogy emberi lények legyünk, angyalok legyünk, dévák legyünk, eggyé váljunk Istennel, aztán ismét visszatérjünk az emberi életbe, hogy ismét emlékezzünk, hogy az egész folyamatot újra megtanuljuk. És amikor emlékezünk, amikor újra megtanuljuk, hogy Istentől származunk, hogy miénk a Buddha természet, hogy miénk a Szentlélek, ami bennünk él, akkor azt mondjuk, hogy megvilágosodottak vagyunk. Sok szentírás, a múlt Mestereinek sok szent tanítása létezik, amelyek azt mondják nekünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, egyek vagyunk Istennel, mi vagyunk a Buddha, stb., stb. És erről mindegyikünk tud. De emlékezni, az egy más dolog. Az emlékezés a szent jellegünkre, az isteni természetünkre nem beszéddel történik, nem hallgatással. Nem azzal, hogy csak hiszünk. Ez úgy történik, hogy ezt tudjuk, hogy ezt látjuk, hogy ezt valóban megtapasztaljuk. Akkor valóban tudjuk. Mert nem ismernénk meg a szeretetet, ha csak beszélnénk róla. Nem ízlelnénk meg a vizet, ha csak beszélnénk róla. Nem tudnánk, hogy mi az, ha csak beszélnénk a cukorról és az édesség-
2
ről. Csak ha valóban megisszuk a vizet, megeszszük a cukrot, és azt mi magunk megízleljük, akkor az az igazi tudás. Jó a fordítás? Igen? Bravó! Mindenki szeret téged! Látjátok, olyan boldog vagyok, olyan izgatott, úgy csodálkozom, hogy ti mind Isten vagytok, mind Buddha vagytok! És erről néhányan mégsem tudunk. Isten megismerése, önmagad megismerése olyan, mintha csak megfordítanád a tenyeredet. Ennyi. És csak azért, mert mi… Olyan, mintha az elejét nézzük, vagy a hátsó oldalát. Ha előre nézünk, akkor látjuk Istent, látjuk önmagunkat. Hátrafelé nézve csak az evilági, emberi, halandó lényt látjuk. Nem tudom, hogy ezt hogyan magyarázzam el. Úgy szeretlek titeket, mert megadtátok nekem ezt a felismerést, hogy valóban Isten vagytok. Ez olyan egyszerű, olyan egyszerű. Nincs semmi, amivel kitörölheted ezt a tudást. És mégis úgy döntöttetek, hogy erről nem vesztek tudomást, úgy döntöttetek, hogy elfelejtitek, hogy ti vagytok Isten, ti vagytok Buddha. Világosan fejezem ki magam? Értitek, amit mondok? (Igen!) Igen? Á! Igen. Legalább, legalább elfogadjátok, hogy Isten vagytok. Hála Istennek. De ha most csak megfordultok, akkor azonnal tudjátok, hogy Isten vagytok. Tudom, hogy ez nehéz, annak ellenére, hogy én ezt mondom. De nem lehetetlen. Ha én megismerhetem ezt, akkor ti is megismerhetitek. Ha a beavatott testvéreink meg tudják tenni, akkor ti is, mert bennünk nincs semmi más, csak Isten. Minden szentírás ezt mondja. Most ez csak tőlünk függ, hogy megpróbálunk-e erre emlékezni, vagy nem. És én azért vagyok itt, hogy segítsek nektek az emlékezésben. Isten az a fény, ami fényesebb, mint tízezer nap fénye együttvéve. Isten az a dallam, ami a lelkünket csupa boldogsággal és elégedettséggel tölti el, nem számít, hol vagyunk, milyen fajtához vagy nemzethez tartozunk, milyen a hátterünk és a vallásunk. És ha Istent úgy akarjuk megérinteni, mint valakit, aki közülünk való, akkor Ő még meg is jelenik, mint valaki, aki közülünk való. Például Jézus, Buddha, Mohamed, a szikh guru, Krishna Mester. Ezek mind Isten személyes, egyedi megnyilvánulásai, azért, hogy mi szeressünk, lássunk, nézzünk, tapintsunk, higgyünk. És még mindig
3
kapcsolatba léphetünk ezekkel a mesterekkel, amikor a tudatosságunkat felemeljük az ő dimenziójukba – ami magasabb, mint ennek a bolygónak a fizikai tudatossága. Ha én meg tudom tenni, ti is meg tudjátok. Ha a beavatott testvéreink meg tudják tenni, ti is meg tudjátok. Ez most történik, nem évezredekkel korábban. Mert elmondhatom azt a jó hírt, hogy mi egy vagyunk ebből a rendszerből, egyek vagyunk ezzel az Isteniséggel, egyek vagyunk mindennel, amit látunk, amiről álmodunk, és amit el tudunk képzelni. Mi azok vagyunk. Ugyanúgy, mint ahogy ebben a teremben egy vagyunk a közönség tagjai közül, és mégis egészet alkotunk itt az egész gyülekezettel. Egyedek vagyunk, és ugyanakkor egészek vagyunk, az itt lévő emberek egész gyülekezetével. Ezért egészen normális dolog a számunkra az, hogy lássuk Istent, megismerjük Istent, sőt, még beszélgessünk is Istennel. Nos, rendben. Mivel néhányan már sokféleképpen választottunk, mondjuk, néha azt választottuk, hogy tudatlan emberek leszünk. Néha azt választjuk, hogy elfelejtjük, hogy egyek vagyunk Istennel, hogy Isten bennünk lakozik. Néha még úgy is döntünk, hogy istentelen dolgokat teszünk, úgynevezett istentelen dolgokat, vagy azt, ami a szeretet ellentéte. Úgy döntöttünk, hogy oly sok mindent megteszünk. De talán ez az a pillanat, amikor úgy döntünk, hogy egy magasabb felismerést választunk, önmagunk magasabb szintű emlékezetét, mert az alacsonyabb részekkel már minddel végeztünk. Ezért ha ti, kegyes testvérek, úgy döntötök, hogy ismét emlékeztek a nagyszerű énetekre, akkor nagy megtiszteltetés lenne a számomra, hogy szolgálhatlak titeket. És ez a jövetelem célja. Nos, jól van. Azt hiszem, hagyom, hogy kérdéseket tegyetek fel, és így egyértelműbben választ adhatok arra, amit tudni akartok. Mert amit tudok, az esetleg nem az, amit ti tudtok. Úgyhogy azt hiszem, itt az ideje, hadd kérdezzetek. A Mester kérdésekre válaszol K.1: Mester, az első kérdés: Hol van a tudatos? Hol van a tudattalan? M: Hol van a tudatos, hol van a tudattalan? Mind itt van. Mind az énünkben van. Ez
minden! K.2: Ez a tanítvány Kínából jött. Azt írja: "Nem tudom, hogy ki tudod-e elégíteni a vágyamat. Kínából vagyok. Szeretnék találkozni veled." M: Találkozni velem Kínában? Hm, ez egy nagyon jó kérés. Írni fogok a kínai kormánynak, megkérdem őket, hogy ez rendben van-e. Jó? Látod, nem az a kérdés, hogy odamegyek-e. Az a kérdés, hogy mit tehetek ott. Ha ilyen teljesen nyílt és barátságos környezetben találkozhatok veled ott, vagy a házadban, akkor az remek. Ez nem mindig lehetséges néhány helyen ezen a bolygón. Így hát türelmesek leszünk, ugye? Igen. Ezt mondtam ma, amikor jártam az utakat a ti országotokban. Mondtam a taxisofőrnek: "Ó, milyen szabad egy ország! Milyen fejlett ország! Ez olyan… Tényleg hálásnak kell lenned azért, hogy maláj vagy." Mondtam neki: "Büszkének kell lenned arra, hogy maláj vagy. Olyan szép és szabad ország. Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadság van minden téren, és tudjátok, valóban törődnek veletek. És az ország olyan tiszta és szép. Nem születhetsz mindig egy ilyen országba." És olyan boldog volt. Azt mondta: "Igen, igen. Én ezt magától értetődőnek veszem, de így van, ez így van. Malajzia, jó, jó." Ő is azt mondta. Amikor az autópályán utazom, az úgy néz ki, mint Európában vagy Amerikában. Az autópálya olyan széles és olyan jól karban tartják. Igen. Minden országnak ilyennek kellene lennie. Istennek hála, Istennek hála az országotokért. Igen, testvér, tessék. K.3: Kedves Mester, mit gondol a Mester a nyitott szemmel végzett meditációról? M: Nos, azt gondolom, hogy ez egyfajta nyitott szemmel végzett meditáció. Ezt gondolom. Tudod, akár nyitott, akár csukott szemekkel, jobb, ha egy olyan meditációs módszered van, aminek révén láthatod a saját természetedet, vagy láthatod Istent. Nem az a kérdés, hogy a szemed nyitva van-e, vagy csukva. De megmondom neked, hogy miért csukjuk be a szemünket: jobb, mert az összpontosítás szempontjából jobb. Mert nem látunk jól a fizikai szemünkkel. A lélek szemével, a Bölcsességszemmel kell látnunk. Az a valódi látás. És ha tegyük fel mindkét szem ugyanakkor működik, az is rendben van. De amikor elérjük azt a szintet, akkor Istent még nyitott szemmel is látjuk, sőt anélkül, hogy törökülésben egy párnán ülnénk,
vagy bármit tennénk. Láthatjuk őt, miközben vezetünk, miközben mosogatunk, miközben ruhát mosunk, vagy amikor felszedjük a gyereket az iskolából, stb., stb. De eleinte jobb nekünk, a koncentrációnk miatt, ha kikapcsoljuk az összes fizikai érzékszervünket, mint amilyen a fülünk, a szemünk, vagy az orrunk. Nem, ne kapcsoljátok ki az orrotokat! De tudjátok, hogy lecsökkentsük a világ figyelem elterelő hatását. Tegyük fel itt ülök. Azt mondom, oké, meditálni fogok. De a szemem így nyitva van. És a testvér felmegy, a másik testvér pedig lemegy. És tudjátok, minden más mozgásban van. Nagyon nehezemre esne, hogy összpontosítsak. Eleinte. Igaz? K.4: Kedves Mester. Ha Isten tele van erővel, tele van mindennel, és olyan tökéletes, akkor miért nem hoz létre egy tökéletes világot, hogy minden emberi lény a mennyországban élhessen? M: Miért nem hoz létre egy jobb világot, igaz? Hogy minden lény békében élhessen egymással? Igen, igen, igen. Akkor nem lesz semmi szórakozás, testvérek. Ez a teremtés célja. Tegyük fel mindannyian ugyanúgy nézünk ki. Láttátok a "Melyik bolygóról jöttél" című filmet? Láttátok már ezt a filmet? Még nincs meg Malajziában? Jól van, majd később jön. Ez lefest valamit, tudjátok, ez egyfajta sci-fi. De igaz lehetne. Egy olyan bolygó, ahol az összes férfi ugyanúgy néz ki, sőt, nincsenek is nők. Szeretnétek egy ilyen helyen élni? Csak férfiak, minden ugyanúgy néz ki, mindenki ugyanúgy néz ki, minden autó ugyanúgy néz ki, minden ház ugyanúgy néz ki, minden ruha ugyanúgy néz ki. Ez oké? Igen, ez lehetséges. Igen. Vannak választások, tudod. Ha szereted az ilyesfajta helyet, ez lehetséges. Folytasd ezt a fajta meditációt, amit itt ajánlunk, és több dolog közül választhatsz. Látod, most e pillanatban nincs sok választási lehetőségünk, mert elfelejtetted, hogy te Isten vagy, elfelejtetted, hogy te a Teremtő vagy, megteremthetsz bármit, amit akarsz. Elfeledkeztél erről az erőről. Ezért térj vissza önmagadhoz, légy megvilágosodott, légy a saját Isteni Éned, és akkor sok mindent létrehozhatsz. Így amikor egy békés világot akarsz, akkor ezt megteheted. Felemelkedhetsz a tudatosságnak egy békés szintjére, ahol minden békés. És egyetlen szenvedő szó sem hallatszik. Nincs olyan szó a szótárukban, mint a szenvedés.
4
De ha csak itt maradunk ezen a fizikai bolygón, akkor bármi is van itt, az az egyetlen választási lehetőségünk. Látod? Igen. A teremtésnek sok-sok szintje van. Mint a Bibliában, Jézus azt mondta: "Atyám házában sok szoba van." A szobák a tudatosság szintjeit jelentik. Itt mi a fizikai tudatosságban vagyunk, ezért úgy tekintünk magunkra, mint emberi lényekre. És nincs más választásunk, semmi más nem hozzáférhető a számunkra, még a mennyország, vagy az úgynevezett pokol sem. De ha a másik utat használjuk, a lélek útját, akkor felemelkedhetünk a mennyországba, különböző szintű élőlényeket láthatunk, és még a pokolba is leereszkedhetünk, hogy segítsünk néhány emberen, akik ott szenvednek, és felhozzuk őket. Ezek olyan lehetőségek, amik közül választhatunk, amikor elérjük a megvilágosodást. Köszönöm. K.5: Mester, igaz-e az, hogy amikor meghalunk, magunkkal visszük a tudatalattinkat? (Kedves, nem tudnál-e egy kicsit messzebb a… hogy halljam, és ne legyen túl erős a visszhang?) Igaz-e az, hogy amikor meghalunk, magunkkal visszük a tudatalattinkat? M: Elnézést, vagy én vagyok ma este ostoba, vagy a te kiejtésed okoz nekem gondot! Gyere fel ide, dolgozzunk együtt erről a bolygóról. Adj neki mikrofont, valamit. Gyere ide, gyere ide. Igen, gyere ide. Látjátok, gondban vagyunk a világi nyelv miatt. Habár angolul beszélünk, az eltérő akcentus miatt gondban vagyok. Ülj ide, vagy ülj oda, ahová csak akarsz. Ausztrál akcentus. Ausztrál akcentus. "Cimborám, mit csinálsz ma? Hogy vagy ma? Mi ez itt?" De köszönöm, hogy egészen eddig eljöttél, hogy segíts. Igaz? Ez egy jó pont. K: Igaz-e az, hogy amikor meghalunk, magunkkal visszük a tudatalattinkat? M: Igen, a tudatalatti mindig velünk van, még akkor is, amikor élünk, és amikor meghalunk, akkor persze, ez az egyetlen dolog, ami megmarad. Igen. Az agy tudatossága halott, miután úgymond meghalunk. Rendben? A következőt, légy szíves. Rendben, kedves, ülj ott. Vagy adj magadnak itt egy párnát. Igen, és halálunk idején ezért nem csaphatjuk be magunkat. Amit csak tettünk életünk során, azt a tudatalattink mind rögzíti. A tudatalattink még akkor is tud róla, ha azt az egész világon senki sem tudja. Ezért amikor meghalunk és levetjük a test burkát, akkor minden átlátszóvá válik.
5
És abszolút mindenről tudunk, és mindenki tudja, az egész univerzumban abszolút mindenki tudja, hogy mit tettünk. Ezért vigyáznunk kell, hogy a tetteink, a gondolataink, a cselekedeteink tiszták és nemesek legyenek, még akkor is, ha senki más nem tud róluk. Jól van, te olvasd fel. Mivel itt vagy, dolgoznod kell. Oké? K.6: Igaz-e az, hogy a harmadik szemnek nyitva kell lennie ahhoz, hogy kifejlődjön az a képesség, amivel láthatjuk Isten fényét? M: Igen, igen, ez igaz, ez igaz. Valójában ezt nem kell szó szerint venni. A bölcsességszemünk mindig nyitva van. Csak mi nem nézünk vele. Általában a fizikai szemet, fizikai fület és fizikai testet használjuk, és elfeledkeztünk a mennyei képességekről. És ezért nem ismerjük önmagunkat. A következőt. K.7: Aszerint, amit tudsz, honnan jöttünk, és hová megyünk? M: Igen, te már tudod, igen. A mennyországból jöttünk, és oda megyünk vissza. K.8: Kedves Mester, lehetséges-e az, hogy teljes tudatában legyünk Istennek a nap 24 órájában? M: Igen, igen, ez lehetséges. Ha elérjük az Istennel való teljes egység szintjét, mindenkor az Ő tudatában létezhetünk, mert nem használjuk az agyat, nem használjuk az elmét. A lelket használjuk, igazi önmagunk lényegét használjuk, ami egyébként is egy Istennel. Így hát ki emlékezik kire naponta 24 órán át? Az már egy. És eközben feloszthatjuk az úgynevezett agyi figyelmünket arra, hogy elvégezzük az evilági dolgunkat, például vezetünk, irányítjuk a háztartást, dolgozunk, stb. K.9: Ching Hai Legfelsőbb Mester, hogyan találjunk egy igazi gurut vagy mestert? M: Á! Az a te dolgod, hogy ezt kitaláld. K.10: Irányítanál-e ebben az életben, és a túlvilágon? M: Irányítanál-e? Ó, igen! Ha megadod rá az engedélyt, igen. Nem foglak ott hagyni addig, amíg nem válsz teljesen függetlenné. Amikor csak segítséget kérsz, az azt jelenti, hogy még mindig segítségre szorulsz, és akkor nekem ott kell len-
nem, a te érdekedben. De amikor szabad vagy, teljesen kiszabadítod önmagad, akkor az rendben van, szabad vagy. K.11: Mester, Edgar Cayce azt mondja, hogy azért jöttünk vissza erre a világra, hogy helyrehozzuk a hibáinkat, a tökéletességet keressük, és közelebb legyünk Istenhez. Igaz-e ez? Minden embernek van egy sorsa. Egyes sorsok miért olyan kemények, míg mások olyan könnyűek? M: Ez egy kérdés? Jól van. Igen, Edgar Cayce-nek igaza van. A sorssal kapcsolatban pedig, némelyik kemény, némelyik könnyű, mert így választottunk. Mielőtt leereszkedünk erre a világra, mindegyikünk kiválaszt egy különböző szerepet, hogy azt eljátssza. Hogy a teremtést színessé és mozgalmassá tegye, és változatosságot hozzon létre. De amikor kiválasztottuk az eljátszandó szerepet, akkor teljesen el kell feledkeznünk az isteni természetünkről. El kell feledkeznünk minden hatalmunkról, ami a miénk volt, hogy eljátsszuk azt a szerepet, amit kiválasztottunk. Ezért ez keménynek tűnik néhány ember számára, mások számára pedig könnyűnek. Ez azok miatt a választások miatt van, amiket megtettünk. K.12: Mester, meditáció közben ragaszkodnunk kell-e egyetlen határozott pózhoz? M: Igen, ez jobb lenne, hogy jól tudj koncentrálni. Mert ha folyton mozogsz és változtatsz, akkor eleinte elvesztegetheted a koncentrációdat, és nehéz lesz elérned az egy pontra összpontosuló figyelmet, nehéz lesz a fizikai test fölé emelkedned. Ha nyugton maradsz, akkor ez könnyebb. De később ez természetessé válik, természetessé válik. Csak ülsz és eltávoztál, igen. Nincs szükség arra, hogy megpróbálj nyugton maradni. Nyugodt leszel, mert a tested az egyetlen dolog, ami hátra maradt. Úgy ülsz ott, mint egy holttest. És a lelked a mennyországba ment, hogy élvezze azt, igen. K.13: Kedves Mester, mi az a hang, amiről beszélni akarsz? M: Az a teremtő erő. Szavak hiányában azt kell mondanom, hogy az egy hang. Mert a zenére emlékeztet, azzal a kivétellel, hogy hangszer nélkül szólal meg, és mi fülek nélkül halljuk. K.14: Mester, ez a kérdés három részből áll. Jézus gyógyított, visszaadta a vaknak a látását, a béna járni kezdett, és más csodákat tett. Miért
rossz akkor az, ha mi gyógyítunk másokat? M: Az nem rossz, csak az a helyzet, hogy te nem vagy Jézus. Ha eléred Jézus szintjét, talán megteheted. Jelen pillanatban jobb, ha minden energiádat megőrzöd arra, hogy elérhesd az Ő szintjét. Akkor jobb dolgokat is tehetsz, nem csak gyógyíthatsz. K.15: A második rész: Mi történik az abortusszal eltávolított csecsemőkkel? Hasznuk származik-e az imáinkból? M: Abortusszal eltávolított csecsemők… Ó, igen. Hasznuk származik-e az imáinkból? Igen. Amikor eltávolítasz egy csecsemőt, akkor ő többé nem csecsemő, ez történik. És amikor imádkozol értük, annak természetesen hasznát látják. K.16: Megvilágosodhatnak-e a szellemileg fogyatékosok? M: Igen, ha megértik azt a magyarázatot, amit adunk nekik. Amikor csak véget vetünk egy életnek, akkor önmagunkra hozunk szenvedést és ártalmat. Nem az látja kárát, akit megölnek. Mi nagyobb kárát látjuk. Mert nem tudjuk, hogy minden élet egy. K.17: Kedves Mester, a számomra te valóban egy nagy megvilágosodott mester vagy, a szerény véleményem szerint. Őszintén meg szeretném kérdezni: A mi világunkban, ahol a yinnek és yangnak egyensúlyban kell lennie, a homoszexuálisok is elérhetik-e a megvilágosodást a spirituális fejlődésben? Kérlek, adj felvilágosítást. M: Mit érhetnek el? A homoszexuálisok? Ó igen, semmi gond. Csak fizikailag vagy homoszexuális, spirituálisan nem vagy az, remélem. A homoszexuálisok is emberek, rendben? Csak ők különbözők. Vannak, akik elhatározzák, hogy férfivá válnak. Vannak, akik elhatározzák, hogy nővé válnak. Vannak, akik a kettő között állnak. És ezeket hívjuk homoszexuálisoknak. Olyanok, mint bárki más. Így hát a megvilágosodásnak semmi köze a fizikai testhez. A megvilágosodás az, amikor a valódi éned felébred. Rendben? És kérlek, ne tégy semmilyen különbséget a homoszexuális és a nem homoszexuális között. Ezek csak különböző fajok, különböző lények, különböző választások, mielőtt különböző célokból erre a világra jöttünk volna. Ne úgy gondolj magadra, mint egy homoszexuálisra. Úgy gondolj magadra, mint Buddhára. Talán egy homoszexuális Budd-
6
ha, de Buddha. Köszönöm, igen. Te fordíts, igen. K.18: Mester, hiszel-e abban, hogy a vándorló lelkek belépnek az álmainkba, és segítségért fordulnak hozzánk? Ezzel a gonddal állok szemben, kérlek, segíts nekem. M: Kinek a lelke? Ó, vándorló lelkek. Igen, néha megteszik, ha vonzódunk hozzájuk. Imádkoznod kell, rendben? Imádkozz Istenhez, és mondd a lelkeknek, hogy jelenlegi állapotukban nekik is a megvilágosodást kellene keresniük és magasabb tudatossági szintre kellene jutniuk, ahelyett, hogy a fizikai dimenziónak ezen a szintjén töltik az idejüket, és gondot okoznak másoknak. Önmagukon kívül senki sem segíthet nekik. Mondd meg ezt nekik, és meg fogják érteni. Vagy irányítsd őket bármelyik mesterhez, akiben hiszel, és azok eljönnek hozzájuk. K.19: Kedves Mester, egyetértek veled abban, hogy Isten bennünk van. De miért hasonlítod mindig Buddhát és Mohamedet Istenhez, amikor ők valójában Isten küldöttei? M: Ó, Isten küldöttei. Ez igaz. De ők egyek Istennel, egyébként is. Isten, Buddha, Buddha, Isten. Többé már nem tudom, hogy ki kicsoda. Szóval kérlek, kérdezd meg tőlük, hogy ki kicsoda. Istentől származnak, egyek Istennel, csakúgy, ahogy mi egyek vagyunk Istennel. Vagyis akár azt mondom, hogy Buddha Isten, akár azt, hogy Mohamed Isten, akár azt, hogy te vagy Isten, akár azt, hogy Isten te vagy. Azt hiszem, ez nem túl rossz, ugye? Igaz? Köszönöm. K.20: Kedves Mester, meditáció közben a koncentrációm folyton elkalandozik. Bár sokszor megpróbáltam, legtöbbször ez történik. Lennél szíves elmondani, hogy mi a legjobb módszer a teljes összpontosításra? A fényképeiden belenézhetünk-e a szemedbe? Köszönöm, Mester, a nagyon segítőkész válaszodat. M: Igen, egy időre megteheted. És azután feltehetsz egy általad választott zenét, nagyon lágyat, hogy a háttérben szóljon. Vagy felteheted az általad kedvelt mester tanítását, hogy az szóljon a háttérben. És ez megnyugtathatja az idegeidet, és ezáltal jobban összpontosítasz. Vagy igyál egy pohár vizet, ha túl meleged van, vagy változtasd meg az ülőhelyedet, ha az számodra túl meleg. Néha a fizikai kényelmetlenség is túlzottan elvonhatja a figyelmedet. Légy biztos abban, hogy a szobád kényelmes, nem túl világos, vagy valami hasonló. Először törődj, amivel csak kell azért,
7
hogy a tested kényelemben érezze magát, és azután jobban tudsz koncentrálni. Igen. K.21: Mester, használhatjuk-e a harmadik szemet, hogy meglássuk a jövő esetleges eseményeit és elmúlt életeinket, hogy így megoldjuk mindennapi életünk néhány problémáját? Hogyan tesszük ezt meg? M: Megtehetjük. Megtehetjük. De ez egy természetes folyamat. Ha például a Quan Yin Módszerrel meditálsz, és a bölcsességszemed tiszta, akkor természetesen meg fogod oldani a problémákat, anélkül, hogy erőfeszítést kellene tenned, anélkül, hogy erre a célra kellene használnod a bölcsességszemedet. Bölcsebb leszel. A cselekedeteid a mindennapi életben természetesen fognak jobb eredménnyel járni. Jobb lesz az életviteled, és mindennel kapcsolatban jobban fogod érezni magad. K.22: Ha Isten létezik, miért van olyan sok háború, és emberiség elleni kegyetlenség? Isten miért nem állítja meg mindezt? M: Háború azért van, mert nem ismerjük fel Istent, nem ismerjük fel, hogy Isten része vagyunk, nem ismerjük fel, hogy az a testvér, akit megölünk, ő is Isten része, és szintén Buddha. És ezért kellene mindenkinek megvilágosodottnak lennie. És látjuk, hogy mind egyek vagyunk, mind testvérek vagyunk, és akkor nem lesz több háború. A háborút nekünk magunknak kell megállítanunk, mert mi is Isten részei vagyunk, de csak akkor, ha ezt tudjuk. Köszönöm. K.23: Kedves Mester, mi a különbség áldás és hatékonyság tekintetében a kényelmes és teljes beavatás között? M: Különbség az áldásban? Aha. Valahogy így van: A teljes beavatás olyan, mint a teljes munkaidős állás. A kényelmes módszer olyan, mint a rész munkaidős állás. Rendben? Azoknak, akik nem tudják teljes időben csinálni, és meg akarjátok próbálni, hogy Istent naponta egy kicsi, kényelmes módon lássátok meg. Ezt is felajánljuk nektek, amíg eldöntitek, hogy vajon Istent teljes mértékben meg akarjátok-e ismerni, vajon Istent a fontosságát tekintve minden egyéb fölé akarjátoke helyezni. Ez a különbség. A különbség olyan,
mintha megkóstolnál néhány ételt, vagy végigennéd a teljes menüt. És a beavatottak esetében a rokonok 5, 7, 8, 9 nemzedéke, és a barátok is megszabadulnak. A Kényelmes Módszert gyakorlók csak önmagukat szabadítják meg. K.24: Mester, elérhetjük-e a megvilágosodást húst fogyasztva, minthogy sok nagyszerű guru és tanár húst fogyaszt? Mi a pontos oka annak, hogy ne fogyasszunk húst? M: Azért nem eszünk húst, mert ki akarjuk fejleszteni a könyörületes természetünket, vagy emlékezni akarunk rá. Mert Buddha és Isten könyörületes, így ha ismét Istenné akarunk válni, eggyé akarunk válni Istennel, vagy a közelében akarunk lenni, akkor gyakorolnunk kell az isteni tulajdonságainkat, ami csupa könyörület, csupa szeretet. Igen. Ez az egyetlen oka. K.25: Második kérdés. Végrehajthatunk-e csodákat a harmadik szemmel? M: Igen, meg tudjuk tenni. De a csodák nem céljai annak, hogy a megvilágosodásért tanulunk. Mert a csoda túl kicsi cél, túl kicsi. Amikor megvilágosodottak vagyunk, akkor emlékszünk rá, hogy mi vagyunk a teremtő. Visszaigényeljük majd a teremtő erőnket. Akkor persze meglesz a hatalmunk ahhoz is, hogy csodákat tegyünk. De ez csak egy kis része az egésznek. Ha csak a csodákra koncentrálunk, az el fogja terelni a figyelmünket az isteniség teljes, nagyszerűbb aspektusáról, és ezért mondtam, hogy ez túl kicsi cél ahhoz, hogy megvilágosodott légy. Oké, mindezeket a kérdéseket, ha nem kaptatok rájuk választ, feltehetitek az embereinknek ott kint, mert erre az összes kérdésre bármelyik testvérünk nagyon könnyen válaszol. Azt hiszem, hogy a fordítás és az idő miatt ez túl sokáig tartana, ezért nem engedik, hogy továbbra is válaszoljak a kérdéseitekre. Kérlek, bocsássatok meg. Rendben? Köszönöm a megértéseteket. Oké. Á, de egy kérdés még van, az utolsó. Hm? A többit az
embereim megválaszolhatják nektek. És később, a beavatáskor majd jövök, és találkozom veletek. Ha itt maradtok a beavatásért, akkor majd újra találkozunk. K.26: Itt van egy kérdés, az utolsó. "Kedves Mester, spirituális dolgokkal kapcsolatban nagyon cinikus ember vagyok. Milyen bizonyítékot kaphatok erről az útról?" M: Kedves, van-e bármilyen bizonyítékunk a számára? Van-e bármilyen bizonyítékunk a számára? (Tanítvány: Én is nagyon cinikus szoktam lenni.) Van itt egy barátod. Ő is nagyon cinikus szokott lenni. Miért nem keresed meg őt és kérdezed meg tőle, mit tegyél, hogy bizonyságot szerezz? Nem azért vagyok itt, hogy bármit bebizonyítsak. Hanem azért, hogy elmondjam, nagyszerűek vagytok. És ha ismét emlékezni akartok a nagyszerűségetekre, akkor segíthetek nektek. És ez az egyetlen bizonyíték. Csak az, ha te bebizonyítod önmagadnak. Ha követsz engem dél felé, akkor látni fogod, mi van délen. Ha tovább haladsz északra, és azt kéred, hogy bizonyítsak be neked mindent délen, ez egy kissé túlzott elvárás. Oké, rendben, körbemegyek, hogy találkozzak veletek. Köszönöm a szereteteteket. Á, á. Van itt egy másik cinikus ember. Akarjátok hallani? Nos, rendben, itt mindenki kritizál engem. Ezt nézzétek. K.27: "Kedves Ching Hai Legfelsőbb Mester, ezt a kérdést a legnagyobb tisztelettel teszem fel. Nagyon szokatlan, hogy egy spirituális vezető ilyen elbűvölő képet alakítson ki magáról. Lennél szíves elmagyarázni, hogy mi ennek az oka?" M: Nem, nem magyarázok el semmit. Ez az én életem. Úgy élek, ahogy akarok. Elfogadható ez a számotokra, srácok? Köszönöm. A későbbi viszontlátásra. Rendben? Ezek mind a tiétek. Egyikőtök vigye ki, és vegyétek el, jó? Ez ugyanaz, oké, ez ugyanaz.
8
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Hsintien, Formosa 1986. augusztus 22. 92. magazin 18. old. (eredetileg kínaiul) Bárhová megyünk, a világot mindig a bölcsességszemünkkel figyeljük meg, és az érző lényekhez az Isteni szívünkkel forduljunk. Ha az emberekkel igazságosan és megkülönböztetés nélkül bánunk, ők cserébe természetes módon jó szándékkal fognak viszonyulni hozzánk. Még ha rosszul is bánnak velünk, az a “jótékonyság” egy másik formája. Mert Isten tesz minket próbára, és ad esélyt arra, hogy tanuljunk. Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Hsihu Központ, Formosa 1990. július 23. 86. magazin 16. old. (eredetileg kínaiul) Ne versenyezz másokkal; ne vágyj nyereségre és hírnévre; ne légy aljas és számító; ehelyett légy megbocsátó. Az emberek esetleg rosszul bánnak velünk, de nekünk jól kell bánnunk velük, és szeretnünk kell őket. Ilyen egy gyermeki szív. Ha meg tudjuk őrizni ezt a gyermeki szívet – nem számít, mennyire öregszünk meg, még mindig Isten gyermekei vagyunk –, akkor nem fogunk a pokolra jutni, vagy nem kerülünk nemkívánatos helyzetekbe. Az életünk sima lesz; legalábbis a szívünk mindig boldog lesz. Minden problémával jókedvűen szembesülünk. Semmilyen akadály miatt nem aggódunk és nem leszünk csalódottak, mivel úrrá tudunk lenni rajtuk. Könnyen megbocsátunk majd másoknak, és nagyon szabadnak érezzük magunkat. Lehetünk szegények vagy gazdagok, a pozíciónk lehet magas vagy alacsony, és annak ellenére, hogy hol lakunk, vagy kivel élünk, egyszerűen nem törődünk vele. Ilyen egy gyermeki szív. Nem arról van szó, hogy nem lehetünk újra gyermekek, miután felnőttünk.
Mint egy hűvös, tavaszi eső, úgy jelent meg a Mester április közepén a Florida Központban. Florida akkoriban az évszázad legrosszabb szárazságától szenvedett. Még a vízfelhasználást is korlátozták, és tilos volt minden tűzrakás. A Központban minden gyümölcsfa megbarnult és elpusztult, és mindenki azon tűnődött, hogy mikor lesz eső. Azután jött a Mester. Ahogy megérkezett, az összes bentlakó tanítványt meghívta a házába. A Mester egész testét műanyag ruha borította, és egy nagy, fehér kutyát tartott a karjaiban. Azt mondta, hogy a kutya beteg, amióta egy állatmenhelyen rátalált. Alig tudtunk hinni a szemünknek. Az évek folyamán hozzászoktunk a Mester tisztasággal kapcsolatos magas szintű elvárásaihoz. Bárhová ment, ott minden makulátlanul tiszta lett. Hihetetlen látvány lett volna akár egy porszemet is találni a szobájában. És ott volt Ő, egy beteg, csorgó nyálú kutyát tartva közvetlenül az arca előtt. Az azt követő néhány héten át a Mester több, mások által nem kívánt háziállatot fogadott be, köztük madarakat is. (A madarakat szabadon akarta engedni, amint a szárnyuk meggyógyult.) Ragyogóan tiszta háza olyanná vált, mint az „Ace Ventura: Állati nyomozó” c. film, tele mindenféle teremtménnyel, amelyek éjjel-nappal zajt csapnak, sőt még az ágyában is alszanak! A Mester háziállatai nemcsak átlagos háziállatok. Saját gyermekeiként kezeli őket. Átöleli őket, játszik velük, és a legszeretetteljesebb módon beszél velük, amit csak el tudunk képzelni. Mindig tudja, ha ki kell menniük, és amikor viszszajönnek, rögtön áttörli őket higított citromlével. Különleges kutya fogkrémet, kutya szemcseppet, mindenféle „kutya dolgokat” ad nekik. A saját ételével eteti őket, a saját kezéből. Talán nem is helyes azt mondani, hogy az az „Ő” étele, hiszen először a kutyák esznek! A Mester azt eszi meg, amit a kutyák meghagynak.
9
Egy bentlakó tanítvány írása Florida Központ, USA 125. magazin 18 old. (eredetileg angolul)
Tényleg olyan, mint egy tündérmesében, ahol az állatok olyanok, mint az emberek. Amikor a Mester beszél hozzájuk, válaszolnak neki, akár az emberek. A Mester elmagyarázta, hogy mióta elhozta őket az állatmenhelyről, fokozatosan átváltoztak, és nagyon spirituális lényekké váltak. Azt is elmesélte nekünk, hogyan beszél hozzájuk. Ha jók, akkor nagyon magas hangon beszél, ha pedig valami rosszat csinálnak, akkor mélyebb hangot használ. De általában egyáltalán nem is használja a hangját – csak „képeket” küld arról, hogy mit kellene tenniük, és azt rögtön megértik. A Mester a szomszéd háziállatairól is gondoskodott. Amikor először megérkezett, az egyik szomszéd kutyája bejött a Központba. A Mester azonnal hazaküldte, miután letörölte a szeméből folyó váladékot. Etettük őt, és így folyamatosan visszajárt. A Mester azt mondta, nem helyes más kutyáját elvenni, még ha a szomszéd nem is törődött vele rendesen. És hazaküldte a kutyát egy teljesen új kutyaággyal, kutya gyógyszerrel, kutya szemcseppel, vegetáriánus kutyacsonttal, és sok más, kutyának szükséges dologgal egyetemben! Később átment a szomszédhoz egy „ellenőrző látogatásra.” Ugyanúgy gondoskodik az állatokról, mint Dr. Dolittle (az a filmszereplő, aki képes volt kommunikálni az állatokkal.) Bármilyen teremtmény jön a házába, teljes ellátásban részesül. Még a nagy, ronda keselyűket is megsajnálta, amik jöttek és elcsúfították a kertjét. Ő minden nap adott nekik enni.
A Mester a Központ körül az összes szomszéddal is összebarátkozott. Egy nap, az egyik szomszéd kertjében tűz ütött ki. A Mester azonnal hívta az összes bentlakó tanítványt, elvezetett minket közvetlenül a tűz vonalához, és megmondta, miképp osszuk el a vizet, és ássunk gátakat a tűz ellen. A Mester útmutatásával sikerült lokalizálnunk a tűz egy részét. Akkor azonban a tűz átterjedt más területekre, és amint túl nagy lett, a Mester mindenkit kihívott. Összegyűjtött minket, hogy biztos legyen benne, hogy mindnyájan jól vagyunk, és elmagyarázta, hogy csak azért küldött be minket, mert nem volt szél. A bentlakó tanítványok hazamentek, hogy megigyanak néhány hideg üdítőt, a Mester viszont viszszament a tűzhöz, hogy vizet és ajándékokat adjon a tűzoltóknak. Azután ellenőrizte az összes szomszédot a környéken. Aznap este az egyik szomszédos családnál nem volt áram, így a Mester rögtön felajánlotta nekik a háza mellett álló lakókocsiját, hogy lakjanak abban. Később elmondta, hogy nem tehettünk sokat a tűz megfékezésére, azonban a fontos az volt, hogy a „szeresd felebarátodat” kötelességünket teljesítettük. Ez csak egy eset volt, azonban minden nap történt valami. Egyik nap a Mester elvitt minket egy útmenti étterembe. Amikor beléptünk, a pincérnő nem volt túl udvarias, és nem engedte, hogy a Mester bármiféle állatot bevigyen az étterembe. Később, amikor a Mester asztalánál ment el, észrevette, hogy egy madár van a Mester szalvétáján. A Mester kedvesen rámosolygott, de a pincérnő igencsak elutasítóan nézett rá. Azután a pincérnő felfedezte, hogy a Mester egy kutyát hozott be a bevásárló táskájában, így még szigorúbb pillantásokat vetett rá. Végül a Mester így szólt: „Mi baj van? Olyan borzalmasan néz ki. Talán rossz napja van, vagy valami hasonló?” Akkor a pincérnő nagyon fáradt hangon elmondta, hogy azt mondták neki, dolgozzon le két műszakot, habár épp ünnepnap volt. A Mester akkor kihirdette az étteremben levő tanítványoknak: „Ne zavarja senki ezt a hölgyet. Rossz napja van, és két műszakot kell ledolgoznia!” Azután megfogta a pincérnő kezét, és megcsókolta. A pincérnő egyfolytában a földet nézte, de akkor
10
nem tudta megállni, és egy nagy mosolyban tört ki. Erre a Mester azt mondta: „A mindenit! Olyan gyönyörű, amikor mosolyog!” És elkezdett kedves dolgokat mondani a pincérnőnek, aki erre elpirult és beszaladt a pult mögé, az arcát a kalapjával eltakarva. A Mester megnyerte őt szeretettel és csókokkal! Mindenekfelett azonban a Mester velünk, a tanítványaival foglalkozott. Attól a naptól fogva, hogy Floridába jött, egy helyet próbált találni azoknak a tanítványoknak, akik eljönnek Őt meglátogatni, hogy így lehessen egy kényelmes helyünk az elvonulásokhoz. Sok héten át naponta keresztül-kasul bejárta Floridát, földterületet keresve, és néha csak késő este tért vissza. Sokszor kiábrándult volt, mert valaki a hirdetésben hamis adatokat adott meg neki, vagy megváltoztatta az árat. Mindenféle engedélyekről és szabályokról szóló, egymásnak ellentmondó információn kellett átrágnia magát, stb. Azt mondta, hogy Isten talán csak a szárazság okozta gond miatt akarta, hogy Ő Floridában futkosson. Valóban, attól fogva, hogy a Mester a területre jött, szinte minden nap esett, olyan sokat, hogy a helyi újságok nem találtak rá magyarázatot. Az összes gyümölcsfánkon, amelyek több hónapja a gyökerükig elhaltak, hirtelen zöld levelek hajtottak ki. Nagy nyomás nehezedett ez idő tájt a Mesterre. Sok tanítvány remélte, hogy láthatja Őt, főleg a születésnapján, és a Mester időnként könnyekre fakadt. Dolgozott még a születésnapján is. Az esti ünnepléshez szabadtéri sütéssel készülődtünk, és a Mester jött, hogy velünk legyen. Vicceket mondott, dalokat énekelt, és megosztotta az ételét mindenkivel.
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Felemelő Központ, Kambodzsa, 1996. július 19. 68. magazin 9. old. (eredetileg angolul)
Az igazi szeretet önmagaddal kezdődik Most meg kell mondanom nektek, hogy az igazi szeretet önmagatokkal kezdődik, és ez az egyetlen igazság, amit elmondhatok nektek. Nem arról besélek, hogy mindig próbáljatok meg más emberek kedvében járni. Jó-e az, ha fekéllyel a gyomrotokban kedveskedtek másoknak? És jó-e az, ha lenyelitek a bennetek lévő mérget? Ti is Buddhák vagytok. Miért kellene ilyen árat fizetnetek, amikor erre nincs szükség? Amikor ez igazán, igazán szükséges és a másik ember meghalna nélkületek, akkor tegyétek ezt. Akkor talán majd fontolóra veszitek, hogy ő fontosabb-e, mint ti. Nem rohangáltok és törődtök az emberek karmájával; elég nektek a sajátotok. Szóval, legyen szó házasságról vagy megállapodásról, kapcsolatról vagy üzletről, legyetek biztosak abban, hogy a legjobbat kapjátok belőle; ez a módja annak, hogy megmentsük az emberiséget. Mert ha nem vagytok boldogok a házasságotokban, mindig megpróbáltok kedveskedni a partnereteknek,
11
és hagyjátok, hogy ő járjon jobban, akkor egy napon öszsze fogtok omlani, vagy fel fogtok robbanni; és válással végzitek, bárhogy is. Akkor már úgyis túl késő. Rendben, jobb későn, mint soha. Ha tényleg belekerültök egy kibírhatatlan és kibékíthetetlen helyzetbe, akkor gondolkozzatok el rajta - folytatnotok kell-e, vagy új életet kell-e kezdenetek. Mindent meg lehet változtatni, mindent újra lehet szervezni, mert ez az, ahogy tanulunk. Ha hibáztok, rendben van. Ismerjétek be, és változ-
tassátok meg. Ne folytassátok abban a hibában, és hozzatok áldozatot. Minek? Például, ha a házasságotok nem boldog; a társatok mindig kihasznál titeket; és egyedül ti vagytok azok, aki mindig keserűséggel van tele, kihasználva és megverve érzi magát, meg hasonlók. És folytatjátok így, miért? Esetleg azt gondoljátok, hogy később talán egy rosszabbat kaptok, de soha nem tudjátok meg. Megpróbálhatjátok. (A Mester és a közönség nevet.) Ha rosszabb, azt majd tudjátok. (A Mester és a közönség nevet.) Úgy értem, hogy tulajdonképpen bármely helyzetben meg kell próbálnotok törődni önmagatokkal, hogy a legjobbat kapjátok; de nem kihasználva másokat, vagy a holttestükön próbálva átgázolni, hogy elérjétek a vágyott célotokat. Ez nem így van. Csak bármilyen helyzetben hűnek kell lennetek önmagatokhoz. Más embereknek is hűnek kell lenniük önmagukhoz. Ha nem azok, vagy tettetni próbálják, vagy képmutatóan próbálnak cselekedni, az az ő gondjuk. Akkor legalább tudni fogjátok, hol álltok. Ó, ez az ember nem tud érintkezni velem. Jobb lenne találnom más megoldást, vagy várnom, amíg ő megváltozik, és hű lesz önmagához. Akkor esetleg ismét beszélünk, vagy valami ilyesmi.
Mert mi az Igazságot gyakoroljuk Üzlettárs, vagy bárki hasonló felé nektek mindig hűnek kell lennetek önmagatokhoz, mert mi az Igazságot gyakoroljuk. Ha épp most nem vagytok hűek önmagatokhoz, mikor lesztek azok? Mikor fogtok a mennybe menni? Ott többé semmit nem kell tennünk. Befejeztük. Nem 'kaput', de befejeztük a munkánkat. (A Mester és a közönség nevet.) Nincs más tennivaló. Szóval bármit akartok csinálni, csak csináljátok. Ha az jó, tudni fogjátok. Ilyen szándékkal, csak hűnek kell lennetek önmagatokhoz és az érzéseitekhez. Ezért én soha nem haboztam, hogy megszidjalak titeket, még akkor is, ha tudom, hogy ez fáj nektek, és fáj nekem. Ha valótlanok vagytok, ha hamisak vagytok, ha megpróbáltok képmutatók lenni, és kényszeríteni próbáltok engem, hogy elfogadjam ezt a fajta személyiségeteket, azt visszautasítom. Mindig visszautasítottam. Visszautasítottam, és mindig vissza fogom utasítani, míg az igazi Éneteket nem mutatjátok, és békében nem lesztek magatokkal. Békében lenni önmagatokkal nem azt jelenti, hogy engeditek a rossz szokásaitokat mindig előtérbe kerülni, és zavarjátok a magatok és mások életét. Hűnek lenni önmagatokhoz azt jelenti, hogy egy emberi lény, egy jövendőbeli Buddha, egy élő Buddha legnemesebb tulajdonságai szerint kell élnetek. Nem azt értem ezen, hogy hagynotok kell a rossz szokásaitokat, hogy jöjjenek és zavarjanak mindenkit, magatokat is beleértve, mondván, hogy ez hű hozzátok. Ez nem hű, ez hamis. Ez összegyűjtött utánzás vagy képzelődés, amit magatokkal cipeltek egyik életben a másik után, és meg akarjátok tartani. Én ezt a részt szidom. Nem
titeket szidlak, a Buddhát. Addig szidom ezt a részt, míg el nem tűnik, hogy a Buddha fel tudja tárni Önmagát, hogy ti szabadok legyetek. Nem azért szidlak titeket, mert utállak vagy nem szeretlek. Nagyon tisztán kell látnotok a különbséget az igazi és a hamis között, a Buddha és az között, aki szidást kap. Az nem ti vagytok! Azok a rossz szokások, amiket magatokhoz ragasztotok. Olyan, mint a por a szemetekben, amit ki kell venni, hogy a látásotok ismét tiszta és igaz legyen. Ezért nekem mindig hűen kell cselekednem önmagamhoz és hozzátok, hogy ti megismerjetek engem, és megismerjétek önmagatokat. Tudjátok, hogy önmagatoknak melyik részét tartsátok meg, és melyikkel hagyjatok fel. Ha nem vagyok hű magamhoz, és félek feltárni magam mindenféle különböző helyzetben, akkor soha nem fogtok megismerni engem.
Tárd fel önmagad, a legigazabb érzést a szívedben Mindig azt fogjátok gondolni, hogy nagyon kedves vagyok, béketűrő, megbocsátó, aki a dolgokat könnyedén veszi. Nem vagyok az. Nemcsak könnyedén veszem a dolgokat, hanem komolyan is veszem azokat. Nemcsak türelmes vagyok, hanem türelmetlen is. Nemcsak megbocsátó vagyok, hanem nagyon szigorú is. Nemcsak toleráns vagyok, hanem nagyon fegyelmezett is. Nemcsak megértő és megbocsátó vagyok felétek, hanem nagyon is elvárom, hogy hűek legyetek önmaga-
12
tokhoz, fegyelmezettek legyetek, nemesek legyetek, Buddhák legyetek mindenkor. Nemcsak az elvonuláson, hanem képeznetek kell magatokat, hogy otthon, az úton, más emberekre reagálva, mindig emlékezzetek arra, hogy feltárjátok önmagatokat, a legigazabb érzést a szívetekben. (A közönség tapsol.) Bármilyen helyzetben, legtöbbször arra próbáltok kényszeríteni, hogy elfogadjalak titeket. De azok nem ti vagytok, aminek az elfogadására próbáltok kényszeríteni. Az a hamis álarc, amit viseltek az arcotokon, a lelketek körül, és megpróbáljátok elfogadtatni velem. Ó! Ez a ti problémátok, ha ezt el akarjátok fogadni. Én nem akarom. Én meg akarom mutatni nektek az igazi Énemet és a ti igazi Éneteket. Ez a dolgom. Ha ez veszekedéssel vagy az egótok megsértésével jár együtt, hadd legyen! Ezt kell tennem. Ezért jöttetek. Ha azért jöttetek ide, mert elvárjátok tőlem, hogy mindennap dicsérjelek titeket, és azt mondjam, hogy kedvesek vagytok, jók vagytok, tökéletesek vagytok... Ó, ti tökéletesek vagytok, de a szokásaitok nem. (A Mester és a közönség nevet.) Bárhogy is, amikor azt mondom, hogy tökéletesek vagytok, az is igaz,
de ti még nem ismeritek azt a tökéletes személyt. Nekem le kell mosnom minden fedőréteget, hogy megismerjétek a tökéletes személyt. A tisztálkodás fájdalmas; mert az nagyon vastag. Ha mindennap megfürödtök, akkor az könnyű. De ha 3, 4 naponta, vagy 1 vagy 2 hetente fürödtök, akkor vakarjátok. Próbáljátok ki, milyen érzés. Fáj, ugye? Igen! Sok fürdésbe kerül, mire megtisztultok. Ha mindennap tisztálkodunk, még ha csak néha egy gyors fürdőt is veszünk, az így is tiszta. De ha 2 hét után fürdünk meg, akkor a Gangesz folyóra van szükség!
EXODUS
(Mózes II. könyve – A zsidók kijöveteléről Egyiptomból) Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Hsihu Központ, Formosa, 1990. június 17. 86. magazin 37. old. (eredetileg kínaiul) Ábrahám egyik leszármazottja Jákob volt, akinek sok leszármazottja volt. Amikor országa, Izrael, az ő egyik leszármazottjára szállt, akkor az nagy, híres, erőteljes és gazdag lett. Abban az időben volt egy másik ország, amit Egyiptomnak hívtak, és az egyiptomiak elkezdtek félni az izraelitáktól. Ezért az újonnan megkoronázott egyiptomi király elhatározta, hogy foglalkozik Izraellel, mielőtt túl késő lenne. Meg akarta támadni őket, mielőtt ők harcolnak az országa ellen. Így a király az összes izraelitát viszszahozta, és a rabszolgájává tette. Sok ádáz munkafelügyelőt küldött rájuk, hogy könyörtelenül felügyeljenek a rabszolgákra. Minden nap arra kényszerítették őket, hogy kövekből há-
13
zakat és palotákat építsenek a királynak és a királyi családnak. Reggeltől estig kellett dolgozniuk, és nem pihenhettek. Bár keményen dolgoztak, mégis sok gyermeket szültek. Nahát! Különös! Ezért az egyiptomi király félt, és kiadott egy parancsot: „Vessétek az összes újszülött izraelita fiút a Nílusba, és fojtsátok őket bele!” Mózes születése Abban az időben volt egy izraelita nő, akit Joahebednek hívtak. Éppen akkor szült egy fiút. Már volt két gyermeke – egy fiú, akit Áronnak hívtak, és egy kislány, akit Miriamnak neveztek. Amikor az asszony meglátta, hogy az újszülött baba
fiú, aggódott a gyermek életéért. Ezért elrejtette a kisbabát egy kis házban három hónapig. Azonban a kisbaba nem fekhet ott csak úgy egész nap, és nem lesz mindig kisbaba. Mit tegyen az aszszony, ha majd a gyermek felnő, és ideoda szaladgál? Gondolkodóba esett, és aztán támadt egy ötlete. Keresett egy kosarat, a külsejét gondosan bekente kátránnyal, azért, hogy el ne merüljön, ha vízre teszik. Egy kis csónakká alakította a kosarat, és beletette a babát. Aztán a folyópartra vitte a kosarat, és elrejtette a magas nádasban. Meghagyta a lányának, hogy figyeljen rá, mert tudta, hogy a király leánya majd odajön fürödni. Amint az várható volt, amikor a hercegnő fürödni jött, meglátta a kosarat. Amikor felvette és felnyitotta a kosarat, meglátta benne a kisbabát. Ó! Egy gyönyörű fiúbaba volt! Sohasem látott olyan gyönyörű babát azelőtt. Bár tudta, hogy az egy izraelita kisbaba, nagyon megtetszett neki. Úgy történt, hogy neki nem volt gyermeke, ezért hazavitte a babát, hogy fölnevelje. Mózesnek nevezte el. Amikor rátalált a kisbabára, Miriamot is meglátta, az asszony lányát. Miriam odament a hercegnőhöz, és azt mondta: „Keresek egy asszonyt, aki majd dajkálja.” A hercegnő örült neki. Persze a lány az édesanyját vitte, hogy a babát dajkálja. Remek! (A Mester nevet.) Igazán megfelelő volt. Így hát Mózes a palotában nőtt fel. Mindent megtanult ott, amit csak tudott, és nagyon jól tanult az egyiptomiaktól. Fokozatosan felnőtt, és jó modorú, jóképű, magas és jól megtermett ember lett belőle. Azonban egy napon megtudta, hogy ő izraelita. Látta, hogy az egyiptomiak milyen könyörtelenül bánnak a honfitársaival, és ez bántotta őt. Egyik nap látta, hogy egy egyiptomi katona egy izraelita munkást ütlegelt, és kegyetlenül bánt vele. Amikor a katona már majdnem halálra verte a munkást, Mózes nem állhatta meg, hogy ne szálljon harcba a katonával, és valójában megölte őt. Ó! Mózes most veszélybe került, és attól tartott, hogy a király bajt hoz rá. Így kimenekült a sivatagba, és pásztor lett.
Aztán elvette egy pásztor lányát, és az apósa juhaira vigyázott. A küldött, akit Isten választott Egyik nap, amint Mózes őrizte a juhokat, meglátott egy bokrot, amit folyton láng vett körül. Azonban az volt a furcsa, hogy a bokor nem égett meg. Kíváncsi lett rá, és közelebb ment, hogy megnézze. Akkor egy hang azt mondta neki: „Ne gyere közel! Oldd le a saruidat! Szent föld az, amin most állsz.” Meghallván ezt, Mózes megijedt. Reszketve néhány lépést hátrált, és levette a saruit. Aztán a hang újra megszólalt, és azt mondta: „Én vagyok a te őseidnek Istene, akihez ők gyakran imádkoztak. Mivel látom, hogy az izraeliták sokat szenvednek, téged választalak szolgámul. Menj Egyiptomba, szabadítsd meg az izraelitákat, és hozd ide őket, hogy lássanak engem!” Mózes habozva válaszolt: „Mit mondjak nekik? Mit csináljak? Nem fognak rám hallgatni. Kérlek, válassz valaki mást!” Isten azt mondta: „Nem. Téged választottalak. Keresd meg a fivéredet, Áront! Majd ő beszél helyetted. (Ő jobb szónok volt.) Mindamellett, majd adok neked egy másik nyelvet is.” (Ez a hangáramlatot jelentette.) „Ez a nyelv egy sajátos hang, ami nagy varázserőt ad majd neked, és képes leszel bármit megtenni általa.” Isten ezen azt értette, hogy Ő mindent meg tudott tenni általa, és semmi sem volt, amit ne tudott volna megtenni. Aztán Mózes és a fivére, Áron, elment az egyiptomi királyhoz, és azt mondták: „Van egy kérésünk. A mi Istenünk azt mondta, hogy a népünket el kell engedned a sivatagba, és rendezz nekik egy búcsú összejövetelt.” Az egyiptomi király azt válaszolta: „Nem ismerem a ti Isteneteket. Mi köze a ti Isteneteknek hozzám? Mi hasznom van nekem Belőle? Nem engedem elmenni az izraelitákat.” A király egyre dühösebb és esztelenebb lett. Elrendelte, hogy attól a naptól kezdve ne adjanak szalmát az izraeliták-
14
nak. Az izraeliták szalmával kevert agyagból készítették a téglákat. Emiatt adta ki a király a rendeletet, hogy többé ne adjanak az izraelitáknak szalmát. Ehelyett velük szereztette be a szalmát. Viszont továbbra is elvárta tőlük, hogy ugyanannyi téglát készítsenek, mint azelőtt. Szándékosan gondot okozott az izraelitáknak. Mózes nagyon csalódott volt. Segítségért fordult Istenhez. Akkor Isten így szólt: „Csak várj, és majd meglátod, hogy mit teszek a keményfejű egyiptomi királylyal! Tudatom vele, hogy én vagyok Isten, és elbocsáttatom vele a gyermekeimet. Most ismét látogasd meg a királyt, és mondd meg neki, hogy ha nem engedi szabadon a gyermekeimet, sok csapást mérek az egyiptomiakra, és Egyiptomra!” Akkor Mózes és a fivére újra elment a királyhoz. A király így szólt hozzájuk: „Mutassátok meg nekem a varázserőtöket, hogy hinni tudjak nektek!” Így Mózes, vagy a fivére Áron elhajított egy veszszőt a földre, és akkor a vessző kígyóvá változott. Azt hitték, hogy ez elég lesz, de néhány egyiptomi varázsló is meg tudta tenni ugyanezt. Ezért aztán a király kinevette őket, és elköszönt tőlük. (A Mester és a hallgatóság nevet.) Mindkettőjüket elkergette. Egy nagyon makacs király Akkor Isten dühös lett. Mivel azt mondta, hogy mindenféle csapást fog hozni rájuk, valóban sok szörnyűség kezdett el történni. Minden egyes csapás megtörténte előtt Isten figyelmeztette az egyiptomi királyt. Ő azonban nem hallgatott Istenre, és nem is hitt Istenben, mert egy másik, háborús istenben hitt. Először a Nílus vize vérvörös lett, szennyes és bűzös. Azután az összes hal elpusztult a folyóban. Ez azt jelentette, hogy a folyó vize mérgezett volt. Egy héttel később békák mászkáltak szerte az egész országban. Így a király kérte Mózest, hogy vegye el a békákat. Miután Mózes megszabadította a békáktól, a király még mindig nem engedte szabadon az izraelita rabszolgákat. Ezért később
15
Isten sok rovart küldött le, hogy megegyék az összes termést, és elpusztítsanak mindent. Rovarok, legyek, és tönkretett termés volt mindenütt, kivéve, ahol az izraeliták laktak. Ekkor a király sírt, és azt mondta: „Jól van! Jól van! Mehettek!” Akkor a rovarok eltűntek. A király azonban visszavonta az ígéretét, és azt mondta, hogy nem mehetnek. Mindig így csapta be az izraelitákat. A hétköznapi emberek mindig ilyen szeszélyesen viselkednek. Tehát Isten küldött rájuk egy másik csapást. Ez alkalommal egy járványban sok tehén, birka, és egyéb állat pusztult el. Az öszszes állat elpusztult, kivéve azokat, amelyek ott voltak, ahol az izraeliták laktak. Az egyiptomi király azonban még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy nem engedi elmenni az izraelitákat. Aztán egy másik csapás történt. Isten az ország minden emberének egész testét elárasztotta fájdalmas és csúnya kelésekkel. Még a varázslóknak is voltak keléseik. A király azonban még így sem engedte elmenni a rabszolgákat. Ó! Ez a király igazán rémes volt. Nem tudom, miből volt a feje. Az ő feje bizonyára még a mi beavatott társaink fejénél is keményebb volt. (A hallgatóság nevet.) Szerencsére ő nem jött, hogy beavatást kapjon. (A közönség nevet.) Egyébként mit kezdhetnénk vele? Aztán Mózes és a testvére, Áron, ismét ellátogatott a királyhoz. Azt mondták az egyiptomi királynak: „Most már láttad Isten erejét. Ha nem hallgatsz az Ő utasításaira, és nem engeded az izraelitákat elmenni, még nagyobb bajok sújtják az országodat.” Mózes azt mondta a királynak: „Holnap tájfun lesz.” És valóban! Az emberek még sosem láttak ahhoz fogható tájfunt. Nahát! Mindent lerombolt, és az összes állatot elpusztította. Természetesen semmi sem történt ott, ahol az izraeliták laktak. Közvetlenül ezután sok sáska jelent meg mindenhol az országban, kivéve, ahol az izraeliták laktak, természetesen. A sáskák felfaltak mindenféle dolgot, és az öszszes zöld növényt. Aztán három egymást követő napon nem kelt fel a nap. Mindenütt nagyon-nagyon sötét lett, kivéve,
ahol az izraeliták laktak. (A Mester és a hallgatóság nevet.) Lehet, hogy az izraeliták beavatottak voltak. Meglehet. Akkor a király már kezdett megijedni. Azonban még mindig alkudozni akart Istennel, és nem akarta elengedni az izraelita rabszolgákat. Ilyet! Nagyon különös ember volt! Hogy lehetett egy ilyen emberből király? Egészen addig, még mindig nem engedte elmenni az izraelitákat. Aztán egy még rémisztőbb dolog történt. Egyetlen éjszaka alatt minden családban meghalt a legidősebb fiú, köztük a legidősebb herceg is, aki még szerencsével sem tudott megmenekülni. Ugyanez történt a legalacsonyabb osztályhoz tartozó egyiptomi rabszolgák legidősebb fiaival is. Természetesen az izraelitákat ez nem érintette. Másnap az egyiptomiak nem tudtak tovább várni az izraeliták kiűzésével, mert nem bírták tovább elviselni, és semmit sem tudtak ellene tenni. Ami történt, az már túl sok volt nekik. Ha még egy napig ott tartják az izraelitákat, még több csapás érte volna őket. Szóval meg voltak rémülve. Nemcsak, hogy elűzték az izraelitákat, de az izraeliták kérésére még adtak is nekik sok arany és ezüst edényt, jófajta kelméket, jó ruhákat, és jó ételeket. Azonban, mire az izraeliták útjuk feléig értek, az egyiptomi király meggondolta magát, és utánuk küldte a hadseregét, hogy megpróbálják elfogni őket. Akkorra az izraeliták már elértek az óceánhoz. Nem volt út előttük, az egyiptomi hadsereg pedig üldözte őket. Így hát az izraeliták megijedtek, és sírtak. Mózes az óceánon túlra intett a kezével, és Isten szelet küldött keletről, amely azon nyomban kettéválasztotta az óceánt. Az izraeliták gyorsan átfutottak az óceánon. Amikor az egyiptomi sereg üldözte őket és átkelt az óceánon, az összezárult, és mindannyian belefulladtak. Ezért az izraeliták megmenekültek. Letelepedtek a sivatagban, és új életet kezdtek Az izraeliták többé nem voltak rabszolgák. Volt pénzük és élelmük. Amikor a sivatagba értek, nagyon vidáman éne-
keltek és táncoltak, és egy lakomát rendeztek, hogy kifejezzék hálájukat Isten iránt. Imádták Istent, sok napon át énekeltek, és folytatták a táncot. Egy idő után elfeledkeztek korábbi, nyomorúságos életükről, viszont elkezdtek panaszkodni, és hiányolni Egyiptomot. Elfeledkeztek Istenről, és csak a hagymára, halra, és húsra gondoltak. Azt mondták: „Hát, bizony jó ízű volt a hal Egyiptomban! Ó! A dinnye lédús volt Egyiptomban. A hagyma finom volt Egyiptomban!” (A Mester nevet.) Még a hagymát is hiányolták. A hagyma számukra fontosabb volt, mint Isten. Azt mondták: „Óh! Ne feledkezzünk meg az ottani uborkáról sem! Na és mit eszünk a sivatagban?” Mivel megették az összes élelmüket, elkezdtek panaszkodni. Elfelejtették a botokat, amelyek azelőtt Egyiptomban ütlegelték őket. Elfelejtették az egyiptomiak kőszívűségét is. Még azokat az időket is elfelejtették, amikor könnyeket, verejtéket és vért hullattak, és majdnem agyonverték és sanyargatták őket. Csak az ételre és italra gondoltak. Elkezdték Mózest és Áront hibáztatni, amiért erre a távoli helyre hozták őket, ahol nem volt mit enni. Természetesen vizük volt, hogy igyanak. Amikor Isten a sivatagba vitte őket, vizet teremtett a pusztaságban. Az izraeliták azonban nem voltak azzal elégedettek. Mindannyian panaszkodtak: „Óh, inkább Egyiptomban halnánk meg, mint itt az éhségtől.” Amikor Isten meghallotta a panaszukat, így szólt Mózeshez: „Mondd meg a népednek, hogy mindent megadok nekik, amit kérnek. Megmentettem az életüket. Hogyne tudnám ellátni őket élelemmel? Ne panaszkodjanak annyit! Ma adok nekik sok-sok ételt. Holnap adok nekik kenyeret. Minden reggel készítek nekik ennivalót. Azonban pénteken dupla adagot adok nekik, mert szombaton szünetet tartok, és nektek sem kell dolgoznotok.” Így hát Mózes közvetítette a népnek, amit Isten mondott nekik. Aznap este Isten igazán sok ennivalót adott nekik. Attól a naptól kezdve minden reggel kenyér és más élelem jelent meg a számukra. Ily módon folytatták az életüket. Nem haltak éhen, és nem kellett dolgozniuk.
16
Azonban egy újabb problémával szembesültek. Minthogy a nap forrón sütött, nem volt elég vizük, így megint panaszkodtak. Meghallván ezt, Isten azt mondta Mózesnek: „Menj el erre és erre a helyre, és üss a sziklára a pálcáddal! Akkor majd víz jön ki belőle” Ahogy várták, víz jött ki belőle. Volt elég víz, nem számított, hogy mennyit ittak. Nem okozott gondot. A történet írója ezt írja: „Nem kellett volna próbára tenniük Istent!” Habár ők ezt tették, Isten megbocsátott nekik, és adott nekik ételt enni és vizet inni negyven éven át. Így gondoskodott róluk minden nap. Adott nekik ennivalót és mindent, amit kértek, mert azt akarta, hogy higgyenek Benne. Fokozatosan megtanította őket a Benne való hitre azért, hogy ne legyen többé semmi gondjuk. Nem tudom, hogy Isten miért szerette annyira az izraelitákat, és miért volt olyan türelmes. Adott nekik ennivalót negyven éven át, és fokozatosan megtanította őket a Benne való hitre. Azonban, azt gondoljátok, hogy lett nekik hitük? (Valaki válaszol: „Lett!”) Hány napig volt nekik hitük? Rendben van, akár lett hitük, akár nem, majd a következő alkalommal elmesélem nektek. Ha van hitünk Istenben, akkor mindenünk meglesz. Hirtelen az emberek adnak nekünk ételt, odajönnek hozzánk beszélgetni, és megoldják a problémáinkat és nehézségeinket. Mindezeket Isten fogja megtenni. Ha igazán van hitünk Istenben, Ő mindennel fog törődni értünk, nem számít, hogy az egy nagy, vagy kis probléma. Igazán törődni fog. Isten könyörületessége végtelen Egyébként, hogyan törődhetünk önmagunkkal? Honnan származunk? Azt tudjátok? Egyáltalán nem tudjátok! Azt sem tudjátok, hová fogtok visszatérni. Néhányan tudják, néhányan pedig nem. Akik többet gyakorolnak, és magasabb szintet érnek el, azok tudják. Akik nem sokat gyakorolnak, azok nem tudják, csak elképzeléseik vannak róla, és tudják, hogy lennie kell egy biztos helynek,
17
ahová ők mennek. Most megbánást tanúsítottunk, és megmenekültünk. Még ha tettünk is valami rosszat a múltban, az nem gond, mert akkoriban tudatlanok voltunk. Most megvilágosodottak lettünk, és tudjuk, hogy megbánást kell tanúsítanunk. Így Isten megbocsát, és segít nekünk. Bár igen sok izraelita volt, Isten az egész országnak gondját viselte negyven éven át. Az ráadásul a sivatagban volt, Ő mégis megadott nekik mindent, nem beszélve a városi életről. Miért nem gondoskodik Isten rólunk? Csupán azért, mert a mi helyzetünk nem sürgető, és tudunk magunkról gondoskodni. Így Isten nem avatkozik bele. De csöndben vigyáz ránk. Ha nem tenné, nem is élnénk. Isten még azoknak is segít a világon, és hosszú időn át megteszi, akik nem nagyon hisznek Benne, és időnként nehézségekbe ütközve kérik a segítségét. Azonban később ezt elfelejtjük, és ismét panaszkodunk. Aztán megint nehézségeink támadnak. Néha azért ütközünk nehézségekbe, mert Isten emlékeztetni akar minket arra, hogy keressük Őt belül: „Minden rendben lesz, ha csak kéred tőlem! Miért nem hívsz?” Hagyja a helyzetet tovább fejlődni, és nehéz körülmények közé kényszerít, ahol semmire sem számíthatunk; amikor még az orvosok sem tudnak meggyógyítani minket, és a rokonaink és barátaink sem tudnak segíteni nekünk. Csak ilyenkor térdelünk le Isten elé, és kérünk Tőle valamit. Ő vár ránk! Sok ajándéka van (a Mester nevet), és bármikor nekünk adja azokat, csak az a nagy kár, hogy a legtöbb ember nem hisz Benne. Egy ember gyakorol, sok nemzedék áldást kap Miért viselte Isten olyan jól gondját az izraelitáknak? Azért, mert az őseik lelki gyakorlatot végeztek, és hittek Istenben. Az izraeliták Noé leszármazottai voltak. Emlékezzetek csak, hogy Noé és Ábrahám történeteiben Isten megígérte, hogy a leszármazottaiknak is gondját viseli. Ezért mondjuk azt, hogy ha egy ember gyakorol, akkor az ő öt, hat, hét,
nyolc, vagy száz nemzedéke meg fog szabadulni. Isten sok nemzedékünkről gondoskodik majd, nemcsak erről. Ezért, bár az izraeliták nem végeztek lelki gyakorlatot, még csak nem is voltak vegetáriánusok, és hol Istenre, hol a halra gondoltak, Isten mégis gondoskodott róluk. Isten nagyon könyörületes! Ha édesapád hisz Istenben, Isten majd gondoskodik rólad és a gyermekeidről, mert Ő nagyon könyörületes és bőkezű. Vég nélkül adakozik nekünk. Hacsak nem utasítjuk igazán vissza a szeretetét, mert akkor nem tud segíteni rajtunk. Ezek miatt a történetek miatt az izraeliták nagyon hittek Istenben. Minden egyes alkalommal, amikor megjelent, emlékeztette őket: „Én vagyok az az Isten, akihez a ti őseitek imádkoztak!” Ez a belső Mestert, vagy Isten szerető erejét jelentette. Mivel Isten megígérte, hogy gondoskodik a leszármazottaik öt, hat nemzedékéről, a továbbiakban is úgy cselekedett. Ám később a leszármazottak egyre jobban elkorcsosultak, és egyre több szertelen és megbocsáthatatlan tettet követtek el, így az érdemeik és a szerető erejük egyre fogyatkozott, és fokozatosan eltűnt. Egy napon egy másik, jól gyakorló ember bukkant fel az országukban, és újra emlékeztette a népet, hogy higgyenek Istenben, és legyenek kapcsolatban Istennel. Akkor Isten megígérte, hogy ismét gondoskodik róluk. Különben miért szerette Isten az izraelitákat annyira? Amiatt, mert Noé, Ábrahám, és a felesége imádkozott Istenhez, így a fiai, unokái és a későbbi nemzedékek is megkapták a jutalmat. Emiatt mondják az emberek, hogy „Ha valaki lelki gyakorlatot végez, kilenc nemzedéke jut a mennybe.” Azok nem közönséges történetek. Tudták ezt még az izraeliták is. Bár az izraelitáknak most nem volt mesterük, továbbra is hittek Istenben, ezek miatt a történetek miatt. Csak az volt a helyzet, hogy nem tudtak érintkezésbe lépni Istennel. Bizony kár, hogy így volt. Néhány izraelita esetleg képes kapcsolatba lépni Istennel. Ha találnának egy mestert és egy módszert, akkor bizonyosan tudnának, de nem mindenki tudna az országban.
A zsidók mind a mai napig sok országban kóborolnak, és nem minden ország fogadja őket szívesen. Ez amiatt van, hogy nem igazán képesek kapcsolatot tartani Istennel. Azonkívül sok képtelenséget követtek már el, és túl sok embert megöltek, ami nem felel meg Isten szabályainak. Így az érdemeik nagyon megfogyatkoztak. Úgy tűnik, Isten nem sokat törődik velük. A rengeteg pénzen kívül nem sok egyebet ad nekik. Isten azt mondta, hogy mivel sok rosszat tettek, hosszú ideig nem lesz saját hazájuk, és egy kóborló fajta lesznek. Ez valóban megtörtént, és ez áll a Bibliában is. Ha a zsidók tényleg meg tudják találni Istent, amint azt az őseik, Ábrahám és Noé tették, akkor biztosan visszanyerik majd a helyüket, és országuk hírnevét. Ritka az, aki igazán hisz Istenben Legtöbbünk nem tanult meg hinni Istenben. Emiatt van annyi gondunk. Néha azt mondjuk, hogy hiszünk Istenben, pedig nem hiszünk. Ez éppen olyan, mint amikor azt mondjátok, hogy hisztek bennem, pedig nem hisztek. Hányan hisznek közületek bennem? Nagyon kevesen! Amikor egy kicsit próbára tesznek titeket, már mások lesztek. Ha én személyesen teszlek titeket próbára, még inkább mások lesztek. Amikor megszidlak titeket, hányan veszitek azt örömmel? Emeljétek fel a kezeteket, hadd lássam! Rendben van! Csupán két, vagy három ember. Az jó, hogy őszinték vagytok. Nagyra becsüllek titeket ezért az érdemért (a Mester és mindenki nevet), hogy igazak vagytok az emberekkel szemben, és nem csapjátok be a többieket. Csak azok jelentkeztek, akik valóban örömmel vették. (A Mester nevet.) Csak öten, hatan, heten, vagy nyolcan voltak közületek. Ami a többieket illeti, megharagudhattok, de ne legyetek dühösek túl sokáig! (Nevetés) Minél tovább mérgelődtök, annál kevesebb érdemetek lesz. Ne felejtsétek el megbánni, miután lecsillapodtatok, rendben? A hétköznapi emberek verhetnek és szidhatnak titeket, de én miért nem tehe-
18
tem ugyanezt? Néha a banditáknak semmi közük hozzátok, de amikor meglátnak titeket, megvernek. Nem mertek semmit sem tenni ellenük, és nem mertek méregbe gurulni, hanem könyörögtök az életetekért. (Nevetés) Én megmentettem az életeteket, és sok mindent tanítottam nektek, de mérgesek lesztek, ha csak egyszer is megszidlak titeket. Ez egy ellentmondás az emberi lényekben. Ezért azt mondjátok, hogy hisztek bennem, de nem hisztek bennem hosszú ideig, és nem hisztek bennem nagyon. A hitetek nagyon sovány. (A Mester nevet.)
Egy érintéstől eltörik. Nehéz ápolni a hiteteket, de épp ezért kellene azt ápolnotok! Minél erősebb a hitetek, annál kényelmesebbé és boldogabbá válik az életetek. Akkor bármilyen helyzettel találkoztok, a hitetek nem rendül meg, ami egy nagyon kényelmes állapot. De tudom, hogy nehéz elérni ezt az állapotot, így edzenem kell titeket. Isten jól gondját viselte az izraelitáknak, és megadott nekik mindenféle ennivalót negyven évig, de mégis voltak gondjaik. Később Istennek lassanként meg kellett tanítania őket arra, hogy higgyenek Benne.
Elmondta Lin, fiatal beavatott társunk (6 éves) Lejegyezte Huang beavatott társunk, Chiayi, Formoza 46. magazin 70. old.
Előzmények… Egyik reggel Mimi könnyes szemmel ébredt. Édesanyja megkérdezte tőle: „Mi a baj, Mimi?” Mimi lebiggyesztett ajakkal ezt válaszolta: „Az éjjel Mester-mami elvitt minket egy előadásra egy másik bolygóra. Később Mester-mami áldott ennivalót osztott ki nekünk. Egy zacskó csokoládét adott át nekem, de te, anya elvetted, és mind elfogyasztottad. Au, au, au…” Mimi mamája zavarban volt: „Miért nem emlékszem semmire sem ebből?” Mimi reggeltől estig úgy követte anyját, mint egy árnyék, és kérte azt a zacskó csokoládét. Végül édesanyjának nem volt más választása, mint a Mesterhez imádkozni: „Drága Mester, én nem tudom azt a mennyei csokoládét megvenni itt a Földön, tehát kérlek, segíts nekem, és adj még egy zacskó cukrot a lányomnak!” A történet: Másnap reggel Mimi ártatlan arca olyan volt, mint egy ragyogó piros rózsa, amint sugárzó arccal mosolygott. Mimi, édesanyja karjaiba dőlve, halkan azt mondta: „A tegnap éjszakai cukorka-ház álmom olyan elragadó és mulatságos volt.” Mimi mamája tágra nyitotta a szemeit, és azt mondta: „Hm?” Miközben előrenyújtotta a nyakát, és hegyezte a füleit. „Mester-mami, mint a Mikulás, egy nagy zacskó cukorkát hozott nekünk, azuazután átváltoztatta a házunkat cukorka-házzá. A tető csokoládéból volt, vastagon borítva tejszínhabbal. A hab cseresznyével, eperrel és szőlővel volt díszítve. A falak csokitéglákból voltak, és a kerítés nagy háromszögletű csokoládékból készült. A házunk körül a virágok, a fű és a fák is mind átváltoztak cukorkákká. Ugyanolyanok voltak, mint azelőtt, csak minden szirom, minden levél ehető volt, és mindegyik különböző ízű volt. Aztán Mestermami a fehér cukrokat hóvá változtatta. A cukorkák úgy hullottak, mint a
19
hópelyhek, olyan könnyűek, pelyhesek, puhák, édesek és aromás illatúak voltak. A számban azonnal elolvadtak, és nem érződtek hidegnek.” Az anya kíváncsian kérdezte: „Mi történt a házunk belsejével?” „Az is csokoládéból volt. Az asztalok, a székek, a pult és a kandalló, mind csokoládéból voltak. Még a kád, a toalett, a paplanok, a könyvek is… mind cukorkából voltak. Élvezhettük a cukorkákat fürdés, alvás és olvasás közben is. A csapvíz édes volt, és a te folyékony bőrápolód sűrű szörp volt.” Mimi mamája nyelt egyet, aztán megkérdezte: „Milyen volt az a cukorka, amit Mester-mami hozott neked?” „Ó, sok különféle cukorka volt, változatos színűek, formájúak, illatúak és ízűek. Az egész ház tele volt! Volt egy olyan is, amelyik egy súlyos könyvhöz hasonlított, benne sok képpel. Némelyik kép közülük állatokat, mások virágokat ábrázoltak, és ki lehetett tépni a lapokat, hogy megegyük. Semmi sem olyan, mint a Földön. A mennyei cukorkák mások. Nem ragacsosak, és a hangyákat nem vonzzák magukhoz. Nem ártanak a fogaknak, és nem telsz el velük, ha sokat eszel belőlük. Nem lehet eleget enni belőlük. A legcsodálatosabb dolog az, hogy amint megeszel egyet, azonnal megjelenik egy újabb, így nem tudod mindet megenni." „Tehát Mester-mami is a cukorka-házban lakott?” – kérdezte buzgón Mimi anyukája. „Igen. Mester-mami egy évig lakott a cukorka-házban. Minden nap együtt aludtunk. Néha a karjaiban tartott engem. Mester-mami meditált velünk és hóembereket épített velünk. Esténként sétálni vitt engem – kismadarak röpködtek mellettünk, és mókusok ugrándoztak körülöttünk. Olyan boldog időszak volt az, amikor Mester-mamival éltünk! Végül azonban Mester-maminak el kellett mennie. Apa elvitte Őt egy szép, de furcsa külsejű emeletes autóval. Nagyon szomorú voltam és sírtam. De mielőtt elment, Mestermami azt mondta nekem: „Mimi, légy jó kislány, ne sírj! Mester-mami majd újra eljön. Ne felejtsd el megmondani anyukádnak, hogy írja le a cukorka-ház történetét, hogy megoszthassátok a gyakorlótársakkal…” Körülbelül dél volt, amikor Mimi befejezte a történetét. A mamája megkérdezte tőle: „Szeretnél enni valamit?” „Nem. Elteltem azokkal a mennyei cukorkákkal, így most egyáltalán nem vagyok éhes.” Utóirat: A cukorka-ház álom kielégítette Mimi vágyát, hogy minden nap cukorkát egyen. Mióta Mimi megkapta a fél-beavatást, egy csodákkal teli világban él. Az élete tele van örömmel, kellemes meglepetésekkel és szórakozással. „Mester-mami” gyakran elutaztatja Mimit más bolygókra és világokba, keresztül-kasul az univerzumban, hogy megízlelje a mennyei virágokat, gyümölcsöket és italokat, és spirituális előadásokon vegyen részt a mennyben és a Földön… Mimi legkedvesebb, szerető mamája „Mester-mami”. Ő Mimi legbensőségesebb társa, és a leghatalmasabb varázsló. Egy olyan baráttal, mint „Mester-mami”, Mimi a legboldogabb, legelégedettebb, és legörömtelibb kisgyerek a világon.
A Mester és a spirituális gyakorlók közti levelek 1. című könyv 2. fejezet 24. levél (eredetileg angolul)
Drága Uram, Ha kutatnom kell a Rólad szóló kedves emlékek és a belső csodák után, akkor a kedvencem valószínű az lenne, amit a beavatáskor tapasztaltam. Emlékszem, hogy mennyire nem tudtam határozni, vajon elszánjam-e magam arra, hogy egy egész életre gyakorló legyek, mivel akkor sok nehézség volt a családomban. A legeslegutolsó pillanatban, amikor a terem ajtaját már majdnem bezárták, és mialatt mindenki más csendben ült, engem a legelső sor szélére vezettek, a férfiak oldalán. Íme ott voltam, teljesen egyedül egy üres sorban, elárasztva vegyes érzelmekkel; lehettem volna egy megtisztelt vendég, egyébként pedig valószínű én voltam a legszörnyűbb bűnös, aki épp az ítéletére vár. Egyfolytában, idegesen imádkoztam azért, hogy megbocsásd a bűneimet, az Igazságért, amit majd felismerek, és mindenekfelett, hogy csak megérinthessem a ruhád szegélyét, és akkor, csak akkor teljesülne be minden álmom. Te beléptél, és én tudtam, hogy nem határoztam rosszul azzal, hogy eljöttem. Ahogy folyt a beavatás, mi csukott szemmel, szorgalmasan koncentráltunk. Hirtelen éreztem, hogy a ruhád szegélye hozzám ér. A lelkem ujjongott! A kívánságom valóra vált!
20
A spirituális gyakorlásom rövid időtartamára visszatekintve, voltak idők, amikor érezhettem a virágaid illatát a meditáció alatt. Voltak idők, amikor hallhattam az édes belső Muzsikát, annyira hangosan, hogy meg tudtam volna fulladni benne. Ez olyan gyönyör, amit csak én ismerek, és annyira vágyom, hogy megosszam a szomszédaimmal azt, amit tudok. De úgy tűnt, hogy senki nem vágyik ezt meghallgatni, ebben hinni, vagy elfogadni az én Uram értékes ajándékát. Soha nem fogom elfelejteni azt, amikor egyik Karácsonykor a karjaidban tartottál, amint kerestem a kapcsolatot Veled. Gyöngéden mosolyogtál, mintha már tudnál mindarról a problémáról, amin keresztülmegyek, és egyik bűnöm sem számított; mindegyik feltétel nélkül megbocsátást nyert. Édes Uram, elhagytalak és visszatértem. A Te megadott szabályaidat mindvégig felfoghatatlan mértékben áthágtam, és Te mégis sajátkezűleg forraltad a bort, hogy szívesen viszontláss a kapudnál. (Kíváncsi vagyok, vajon van-e ennél durvább igazságtalanság a nap alatt?) És bár gyakran szeretnék eszközöd lenni a békéhez, szégyenlem magam, hogy újra és újra igencsak az ellenkezője vagyok annak, amit hirdetek, és ezáltal nagy szégyent hozok a Nevedre. Gyönyörűséges Úr, jóindulatú Anya és a Könyörület Istennője, megint itt a Karácsony. Kérlek segíts, szabadíts meg a gonosztól, és kérlek segíts ebben a küldetésben, hogy szebbé tegyük a Földgolyónkat. Kellemes Karácsonyt Neked, Uram. Köszönöm az áldásaid özönét. Ámen. Béke legyen a lelkemnek.
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Florida, USA 2001. április 18. 150. magazin 47. old. 729. videószalag (eredetileg angolul) Esküvőjük napján az újdonsült feleség így szólt a férjéhez: “Mától fogva egyek vagyunk, házasok vagyunk. Ezért nem akarom, hogy azt mondd: “ez a tiéd”, vagy “ez az enyém”. Azt kell mondanunk, hogy “ez a miénk”. A férj azt mondta, hogy rendben van. Másnap reggel nászútjukon egy lakosztályban voltak, aminek csak egyetlen illemhelye volt: romantikus, ha mindenben osztozunk, de a feleségnek sürgős dolga lett volna a fürdőszobában, mivel a férj már igen régóta bent volt. Végül a feleség megszólalt: “Édes! Mit csinálsz ott? Mi tart ilyen sokáig?” Mire a férj így szólt: “Ó, elnézést! Ma nehezen megy a szakállunk leborotválása, mert tegnap a borotvánkat arra használtad, hogy kihegyezd vele a szemöldök ceruzánkat.”
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Florida, USA 2001. december 28. 150. magazin 47. old. 735. videószalag (eredetileg angolul) Egyszer egy fiatalember elment a kedvese házába, és így szólt a lány apjához: “Uram, megkaphatnám-e a beleegyezését ahhoz, hogy feleségül vegyem a lányát?” Az apa így válaszolt: “Szó sem lehet róla. Semmi esetre sem megy a lányom feleségül egy színészhez. Ez végleges!” De a fiú könyörgött hozzá: “Kérem, mielőtt végleges döntést hoz, legalább ma este eljönne és megtekintené a fellépésemet, hogy azután döntsön?” Erre
21
az apa: “Jól van, lehet róla szó.” Így aznap este elvitte a színházba a lányát, hogy megnézzék a fiatalember előadását. Majd az előadás után a lánnyal a színpad mögé ment, a fiatalember öltözőjébe, és így szólt: “Jól van, feleségül veheti a lányomat, semmi gond.” A fiatalember magánkívül volt, és annyira boldog, hogy így szólt: “Igen uram, de miért?” Erre az apa ezt mondta: “Mert ön nem színész.” A következő honlapokra ellátogatva élvezheted ezeknek a vicceknek az eredeti videóváltozatát, és megoszthatod a Mester humorának örömét a körülötted élőkkel: http://www.godsdirectcontact.org.t w/eng/news/150/jk1.htm (Formosa) http://www.godsdirectcontact.net/ eng/news/150/jk1.htm (USA)
Járd a Szeretet Útját Ching Hai Legfelsőbb Mester tanítványainak lapja Kiadja: Ching Hai Legfelsőbb Mester Nemzetközi Szervezetének Magyarországi Központja Letölthető az Interneten keresztül (ingyenes): www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu Elérhetőség: E-mail:
[email protected] honlap: www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu
22
