TOM CLANCY
1
Enfant perdu
MÁJUS
I
gazából nem tudta, miért állt meg. Csak lehúzódott a leállósávba, anélkül, hogy végiggondolta volna. A nô a karját se tette ki, ahogy a stopposok szokták. Csak állt az út szélén az elhaladó autók felvert porában, és szívta a kipufogógázt. Testtartása olyan volt, mint a stopposoké, egyik térde nyújtva, a másik behajlítva. Ruházata láthatóan viseltes volt, hátizsákja hanyagul lógott a vállán.Vállig érô, aranybarna haja meg-meglengett a forgalom örvényétôl. Arcán semmi sem látszott, de ezt Kelly nem látta, egészen addig, amíg jobb lábát a fékpedálra nem helyezte, és félre nem húzódott a Scouttal. Pillanatra átfutott az agyán, hogy visszatér a forgalomba, de úgy volt vele, már döntött, bár azt pontosan nem tudta, mi mellett. A nô tekintete követte az autót, és ahogy Kelly a tükörbe nézett, látta, hogy a nô különösebb lelkesedés nélkül, vállrándítással intézi el a dolgot, és indul meg a kocsi felé. Az ablakot addigra lehúzta, és a nô néhány pillanat múlva ott termett. − Merre tart? − kérdezte. Ez meglepte Kellyt. Azt gondolta, az elsô kérdést – Elvihetem? – neki kellene feltennie. Pár pillanatig habozott. A nôt nézte. Huszonegy lehet, de többnek néz ki a koránál. 16
T.C./Buntudat H 904 press.indd 16
11/25/14 9:51 AM
BŰNTUDAT NÉLKÜL
Az arca nem volt piszkos, de tiszta sem, nyilván a szél és az országút pora tette. Férfi pamutinget viselt, ami több hónapja nem lehetett kivasalva, és a haja is össze volt állva. Ám ami legjobban meglepte Kellyt, az a nô elragadó, szürkéskék szeme volt, mellyel a semmibe révedt… Jó párszor látta már ezt a tekintetet, de legtöbbször megfáradt, elcsigázott férfiakon. Ô maga is szokott így nézni, villant be Kellynek, bár sose fogja tudni megfejteni, mi rejlik mögötte. Az fel se merült benne, hogy most is ilyesmi tükrözôdött a tekintetében. − Vissza a hajómra − mondta végül, jobb híján. A lány nézése egyszeriben megváltozott. − Van hajója? − kérdezett vissza. A szeme felcsillant, akár egy gyereké, szája szegletén halvány mosoly jelent meg, amely azután az egész arcára kiült, mintha valami nagyon fontos dolgot tudott volna meg. Két elsô foga között cuki kis rés volt, állapította meg Kelly. − Tizenkét méteres, duplakabinos dízel jacht − Kelly hátra mutatott. A Scout raktere tele volt élelmiszerrel teli dobozokkal. − Velem tart? − kérdezte gondolkodás nélkül. − Naná! − A lány habozás nélkül kirántotta az ajtót, és bedobta a cókmókját a földre, az anyósülés elé. Nem volt könnyû visszasorolni a forgalomba. Ha a Scout tengelytávolságát és teljesítményét nézzük, könnyen belátható, hogy a terepjárót nem éppen transzkontinentális autópályán való közlekedésre tervezték. Kellynek nagyon oda kellett figyelnie. Az autó nem volt elég gyors ahhoz, hogy a belsô sávokban haladjon, így a le- és felhajtóknál különösen oda kellett figyelnie. A terepjáró sajnos nem volt elég fürge ahhoz, hogy kitérjen az idióták útjából, akik a hosszú hétvégére a tengerhez vagy ördög tudja, hova igyekeztek. Velem tart? – kérdezte, mire a lány: Naná! − visszhangzott a fejében. Mi a franc? Kelly értetlenkedve ráncolta össze 17
T.C./Buntudat H 904 press.indd 17
11/25/14 9:51 AM
TOM CLANCY
a szemöldökét, mivel nem tudta a választ, bár ha azt vesszük, az elmúlt hat hónapban nem ez volt az egyetlen megfejtetlen kérdés, amire nem találta a választ. Próbálta kikapcsolni az agyát, próbált a forgalomra koncentrálni, de gondolatai folyamatosan nyugtalanították a háttérben. Az ember agya végsô soron ritkán engedelmeskedik saját parancsának. A Háborús Hôsök Emléknapjának hosszú hétvégéje, gondolta. Az autók mind tele vannak munkából hazafelé igyekvô emberekkel, vagy olyanokkal, akik már hazaértek, és most a családjukkal cihelôdnek tovább. A hátsó ablakokból gyerekarcok bámultak kifelé, némelyikük integetett is Kellynek, de ô úgy tett, mintha nem venné észre ôket. Nem könnyû megjátszani, hogy az embernek nincs érzô lelke – különösen akkor, ha tisztában van vele, hogy nagyon is van. Kelly végigsimította az állát. Akár a smirgli. A keze sem éppen patyolattiszta. Nem csoda, hogy ferde szemmel néztek rá a diszkontban. Csak nyugalom! Ne idegesítsd magad! Utasára pillantott, és ráeszmélt, hogy még a lány nevét se tudja. Arra készül, hogy a hajójára vigye, de azt se tudja, hogy hívják. Még ilyet!? A lány elôre bámult, az arcán nyugalom tükrözôdött. Profilból nézve csinos arca volt. Karcsú, mondhatni nádszálvékony típus, a haja félúton a szôke és a barna között. Farmerja kopott volt, és szakadt is néhány helyen. Nyilván azokból a butikokból való, ahol extra áron kínálják a koptatott holmikat, vagy hogy hívják ôket. Kellynek fogalma se volt, de nem is nagyon érdekelte. Még valami, ami csöppet sem érdekelte. Jesszusom, hogy cseszôdhettek el így a dolgok? – kérdezte magától. Bár tudta a választ, az nem a teljes magyarázat volt. A John Terence Kelly nevû egyén fragmentumai ismerték a történet néhány darabját, ám azok valahogy sohasem áll18
T.C./Buntudat H 904 press.indd 18
11/25/14 9:51 AM
BŰNTUDAT NÉLKÜL
tak össze teljes egésszé, így az egykor kemény, intelligens és határozott ember dezintegrálódott darabkái most zavarodottan és reményvesztetten keresték a helyüket. Visszaemlékezett arra, aki valaha volt. Arra, amiket átélt, és legfôképpen túlélt. Egészen hihetetlen. És talán az volt a legfájdalmasabb az egészben, hogy nem értette, mi romlott el. Nyilvánvalóan tudta, mi történt, de azok a dolgok rajta kívül állnak. Valahogy a felfogóképessége veszett el, és maradt magára, összezavarodva, céltalanul. Olyan volt, mint egy robotpilóta. Ezt ô is tudta, csak azt nem, hogy a sors merre vezeti tovább. A lány – akárki volt is – nem nagyon beszélt. Ezzel nincs is semmi baj, gondolta magában Kelly, bár érezte, hogy valamit nem ártana tudnia. A felismerés meglepetésként érte. Ösztönös volt, mindig is bízott az ösztöneiben, a nyakán és az alkarján jelentkezô hûs bizsergésben. Körbenézett, élénken figyelte a forgalmat, de semmi különösebb veszélyt nem észlelt annál, mint hogy jó pár autóban túl sok lóerô volt a motorháztetô alatt, és túl kevés agy a kormánykerék mögött. Figyelmesen pásztázott, de semmit nem talált. A figyelmeztetô belsô hang azonban nem múlt el, és Kelly azon kapta magát, hogy minden különösebb ok nélkül a tükröket bámulja, miközben bal keze a lába közé téved, és az ülés alatt lapuló automata Colt bordázott markolatát tapogatja. Hát ezt meg mi a lószarért csináltad? Kelly visszahúzta a kezét, és méltatlankodva csóválta a fejét. De ezután is kitartóan vizslatta a tükröket. Teljesen normális, ha az ember folyamatosan szemmel tartja a forgalmat, áltatta magát a következô húsz percben. A hajótelepen nagy volt a nyüzsgés. Hát persze: a háromnapos ünnep. Az autók nagy rössel forgolásztak a kacskán kövezett, szûk parkolóban; mindenki igyekezett elkerülni 19
T.C./Buntudat H 904 press.indd 19
11/25/14 9:51 AM
TOM CLANCY
a pénteki tolongást, amihez persze ki-ki maga is hozzájárult. A Scoutnak itt legalább megvolt az elônye. A terepjáró nagy has- és fülkemagassága jó kilátást biztosított, így egy Y-forduló után Kelly könnyûszerrel befarolhatott a hajóállásba, a Springer farlapjához, ahonnan hat órával ezelôtt eljött. Jólesô érzéssel tekerte fel az ablakot és zárta be az autót. Az autópálya-kalandnak vége volt, várta a csábító vízfelület, immár forgalmi sávok nélkül. A Springer tizenkét és fél méter hosszú, dízelmotoros jacht volt. Egyedi építésû, bár kialakítását és belsô elrendezését tekintve nagyon hasonlított a Pacemaker Cohóhoz. Nem volt különösebben szép hajó, de volt két, méretes kajütje, és a középen levô hajószalont szükség esetén könynyen át lehetett alakítani egy harmadikká. Dízelmotorja nagy volt, de túltöltés nélküli, mivel Kelly úgy tartotta, inkább legyen egy nagy, ami megbízható, mint egy túlerôltetett kicsi. Volt egy csúcskategóriás hajólokátora, mindenféle adó-vevô szett, amit legálisan csak beszereltethetett, és különféle navigációs eszközök, amilyeneket jobbára a part menti halászok használtak. Az üveggyapot hajótest makulátlan állapotban volt, a krómozott hajókorláton sehol egy rozsdafolt, bár a hajóoldal víz fölötti részét szándékosan nem kente át lakkal, ahogy a legtöbb jachttulajdonos szokta, mivel annyi energiát nem akart belefeccölni. A Springer végül is csak egy munkahajó volt, legalábbis Kelly annak szánta. Kelly és utasa kiszálltak a kocsiból. Kelly kinyitotta a csomagtartót, és nekiállt felhordani a dobozokat a fedélzetre. Az ifjú hölgy jobbnak látta, ha eláll az útból. − Hé, Kelly! − szólt le egy hang a hídról. − Üdv, Ed! Na, mi volt a gebasz? − A voltmérôvel nem stimmelt valami. A generátor szénkefék kicsit megkoptak, kicseréltem ôket, de szerintem a mû20
T.C./Buntudat H 904 press.indd 20
11/25/14 9:51 AM
BŰNTUDAT NÉLKÜL
szerrel volt baj. Azt is kicseréltem. − Ed Murdock, a telep szervizmestere épp indult volna le a létrán, amikor észrevette a lányt. Az utolsó fokban megbotlott, és kis híján orra bukott ámulatában. A szerelô elismerôen mérte végig az ifjú hölgyet. − Még valami? − szólt oda Kelly. − Teletöltöttem a tankot. A motor bemelegedett − fordult oda Murdock a kuncsaftjához. − Hozzáírtam a többihez. − Rendben, Ed, köszönöm! − Ja, Chip megkért, hogy szóljak, hogy megint akadt egy érdeklôdô… ha esetleg mégis el akarnád adni… Kelly rálegyintett. − Felejtse el! − Egy gyöngyszem a kicsike! − mondta Murdock, majd összeszedte a szerszámait, és a kétértelmû megjegyzésen vigyorogva elsétált. Beletelt pár másodpercbe, míg Kellynek is leesett, miközben az utolsó dobozt vitte le a szalonba. − Én mit csináljak? − kérdezte a lány. Csak állt ott, és Kellynek az volt az érzése, mintha kicsit reszketne, amit leplezni próbált. − Nyugodtan üljön le valahova! − mondta Kelly, és a hídra mutatott. − Pár perc, és megvagyok! − Oké! − mondta a lány olyan sugárzó mosollyal, amivel a jeget is felolvasztotta volna. Mintha pontosan tudná, mire van Kellynek leginkább szüksége. Kelly a hajó végébe ment, le a kabinba. Örült, hogy legalább a hajót rendben tartotta. A fôkabin mosdója szép tiszta volt. Hirtelen azon kapta magát, hogy a tükröt bámulja. És most mi a fenét akarsz csinálni? – kérdezte magától. Bár nem tudta kapásból a választ, az illendôség azt kívánta, hogy kicsit megmosakodjon. Két perc múlva visszament a szalonba. Megnézte, rendben vannak-e a dobozok, majd felment a fedélzetre. 21
T.C./Buntudat H 904 press.indd 21
11/25/14 9:51 AM
