Lélektôl lélekig
2
fotók: Belényesi Tímea (http://timeabelenyesi.blogspot.com)
DACKORSZAK – HISZTI
Én akarom, így akarom, most akarom! Kisnémet Mónika
Kedves OlvasóIM! Ahogy azt az augusztusi számban ígértem, a szeptemberi megjelenést a dackorszak – ha van ilyen – és a hiszti bemutatásának és eredményes kezelésének szánjuk. Nagy örömömre szolgál, hogy rovatomban már másodszorra fogadja Önöket egy „vendéggondolkodó”, aki szintén egy általam nagyra becsült kollégám. Ő Dömölki Anna pszichológus, aki óvodásoknak és szüleiknek segít ezen írásával a hiszti leküzdésében. Kérem, fogadják szeretettel segítségnyújtását! Ha Ön gyermeket nevel, akkor Tom Bodett szavai alapján a legszükségesebbek már rendelkezésére állnak a boldog élethez. A dackorszak kapcsán különösen az utolsó feltétel válik hangsúlyossá: mind abban reménykedünk, hogy gyermekünk sérülés, mi pedig hajhullás és idegösszeroppanás nélkül vészeljük át ezt az időszakot. Az, hogy a gyermeknevelés során mit találunk nehéz, esetleg emberpróbáló feladatnak, jó részt saját természetünk, temperamentumunk, illetve az anyasággal kapcsolatos elvárásaink, elképzeléseink függvé2011. II. évfolyam 6. szám
„A boldogsághoz a következôk feltétlenül kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.” Tom Bodett nye. Egyes szülőktől épp csak egy kevés és átmeneti alkalmazkodást kíván a gyermek érkezésével kialakult új helyzet, másoknak az életritmusuk teljes átalakítására van szükség. Ez utóbbi esetben is sokat számít azonban, hogy lélekben felkészülve és derűsen állunk-e a változás elé, vagy áldozatként éljük-e meg a kis jövevény igényeinek kielégítését. Az alkalmazkodást objektíve nehezítő körülmények mellett ráadásul a legtöbb szülő kialakít egy elképzelést arról, milyen is egy „jó” anya vagy apa, amely ideálhoz nem mindig könnyű felnőni, de legalábbis állandóan aszerint „működni” – mondjuk kialvatlanul az éjszaka kellős közepén, vagy egy masszív hiszti ötvenedik (de néha már az ötödik) percében. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amelyek min-
Dömölki Anna
Lélektôl lélekig
3
DACKORSZAK – HISZTI
Melyikünk ne ismerné azt az érzést, amikor még denkit megviselnek: ezek közé sorolható a gyermek véletlenül sem sikerül összeszerelni a bútorárutartós betegsége, illetve olyan, tőle független eseA hiszti házból hazahozott szekrényt, vagy nem tudunk mények, amelyek nagy mértékben befolyásolrájönni, hová mentette el a mobiltelefonunk a kudarc élményébôl ják az anya érzelmi terhelhetőségét, pl. egy azt a fontos telefonszámot… Hogyan viselkeközeli hozzátartozó halála, vagy a mindenfakadó frusztráció dünk ilyenkor? Én például cifrákat káromkonapi boldogulást veszélyeztető egzisztenciális következménye. dom – persze csak magamban, de bizonyára problémák. Talán könnyű belátni, hogy ezen mindannyian meg tudjuk érteni azt is, ha valaki speciális helyzetek megoldása vagy legalábbis ilyenkor az asztalra hajítja a készüléket, és ha teheti, könnyebb átvészelése környezeti segítséget kíván, még az ajtót is rávágja. Mi, felnőttek, így vezetjük le a pilés a szülők ilyenkor többnyire képesek is segítséget kérlanatnyi frusztrációt. Ismerjük az érzést és elismerjük, hogy ni, rábízni magukat a szakemberekre. Más a helyzet azonban ilyenkor jogunk van dühösnek lenni – akkor a gyermekünkaz olyan hétköznapi nehézségekkel, amelyekről többnyire a nek miért lenne kevesebb joga rá? A hiszti megértésének és kezdő, első gyermekes szülők (de néha a gyakorlottabbak kezelésének első lépése tehát az, hogy ne vonjuk kétségbe: is) esetleg azt gondolják, egyedül kell megbirkózniuk velük. gyermekünk az adott pillanatban bizonyára úgy érzi, dühe Ezekben az esetekben – tévesen – azt hisszük, rajtunk kívül és annak kimutatása jogos. Minden bizonnyal azt is kön�mindenki más könnyedén kezelni tudja a hasonló szituácinyedén belátjuk, hogy tapasztalatok híján csemeténk nem ókat, így a segítségkérés gyengeségünket, tudatlanságunkat rendelkezik még a frusztráció megszűntetésére szolgáló lehevagy hozzá nem értésünket mutatná. Az igazság azonban tőségek széleskörű ismeretével: a kellemetlen érzés elmulaszaz, hogy ilyenkor megfeledkezünk arról, amit más körülmétásának általa ismert egyetlen eszköze a sírás, illetve az arra nyek között készségesen elismerünk: nevezetesen, hogy nem reagáló szülő – az első közvetlenül, a második közvetetten vagyunk egyformák. Amikor könyvelő barátnőnk elmerül képes csökkenteni a benne keletkezett feszültséget. Ha pedig a számok világában és kitartóan, sőt örömmel teszi ezt nap figyelembe vesszük azt is, hogy az önkontrollra való képesség mint nap, semmi lelkiismeret-furdalást nem érzünk, aminem velünk született, hanem az idegrendszeri érés következért mi inkább a lakásdíszítésben vagy a főzésben találjuk tében elsajátíthatóvá váló, tanult norma, akkor talán ennek meg ugyanezt az élvezetet. Ugyanígy nem érzünk késztehiányát sem rójuk fel a gyermekünknek, ha mégoly „okos és tést azokhoz mérni magunkat, akik gyönyörű hangjukkal, ügyes” is egyébként. szónoki képességeikkel vagy nagyszerű írásműveikkel tűnnek ki a többiek közül, belátván, hogy nekünk máshoz van affinitásunk, tehetségünk. A gyermeknevelés kapcsán azonban sokszor mellőzzük ezt a logikát, igen terhes és többnyire felesleges elvárásokat fogalmazva meg saját magunk, sőt gyermekeink irányába, akik nem meglepő módon szintén nem egyformák. Az egyik születése óta átalussza az éjszakákat, a másik még háromévesen is kétszer felébred, és ez utóbbi szülei irigy sóhajjal szemlélik az előbbi családot, talán észre sem véve, hogy az a kisfiú vagy kislány a krumplin és a rántott húson kívül mást nem hajlandó megenni, míg számukra a családi együtt-étkezések a nap fénypontjai, amiben szülők és gyerekek egyaránt örömmel vesznek részt. Ugyanez igaz a dackorszakban mutatott viselkedésre is. Valójában igen ritka azon gyermekek száma, akikre az ellenszegülés, a dühkitörés és főleg a hiszti egyik életszakaszban sem jellemző. Talán picit irigykedünk rájuk, különösen ha éppen gyermekünk tombolását szemléljük, pedig tudomásul kell vennünk, hogy a hiszti jelentkezése nem nevelési hiba: nem minket és nem is gyermekünket minősíti, és teljesen szokványos, sőt, merem állítani, fontos fejlődési szakasz. Ha jobban megismerjük a hiszti lélektani hátterét, elfogadóbbak tudunk lenni gyermekünk dackorszakával, és egy kis türelemmel képessé válhatunk arra is, hogy érdeklődve figyeljük gyermekünk személyiségének kibontakozását. 2011. II. évfolyam 6. szám
Lélektôl lélekig DACKORSZAK – HISZTI
nem kifejezetten a kudarc miatti frusztráció jele, sokkal Az akaratosságnak ez a formája rendszerint kétinkább egy adaptív reakció a szülők, a család működééves kor körül jelentkezik először, amikor a gyermek sének egészére. Ami az életkort illeti: az iskolaérettségönmagáról, az autonómiájáról, cselekvési képessének vannak bizonyos alkalmazkodási követelményei, géről és szabadságáról vesz leckéket az élettől. Fügpéldául szabálytudat, kitartás, kudarctűrés és nem getlenség és kontroll – ez a tananyag címe. A utolsó sorban a késleltetés képessége, amelyek lecke megoldása pedig nem könnyű: összetett felmérésére az óvónők, pedagógusok és pszikognitív képességeket, figyelmet, a környechológusok hivatottak, és a gyermek iskolakezzet manipulálására irányuló szándékot igédésével kapcsolatban – többek között – ennek nyel. Megtanulja, hogy nemcsak neki, hanem alapján tesznek ajánlást. Mindezek a képességek másoknak is van akarata, melyben a legszörelengedhetetlenek az iskolai teljesítményhez, és nyűbb tény számára, hogy az nem mindig egyezik valóban nem jellemző, hogy bárki is földhöz az övével. Néha még a saját teste is ellene dolgozik: csapkodná magát, amiért nem sikerült elsőehhez még nem elég magas, ahhoz már nem elég re leírnia az „a” betűt. Megállapíthatjuk tehát, kicsi, amaz pedig még túl nehéz vagy nagy számáhogy a 6–7 éves gyerekeknél már nem indokolt ra. A világ tele van érdekesebbnél érdekesebb dolaz a fajta hiszti-reakció, ami egy 2–3 éves gyegokkal, izgalmas kihívásokkal, és mindezt egyedül reknél még rendjén valónak tekinthető. Gondolszeretné felfedezni (természetesen sokszor épp junk azonban bele abba, miként érezheti magát evés-, fürdés- vagy alvásidőben). Ehhez még hozegy gyermek, aki kénytelen „elviselni” válófélben zájárul az is, hogy többségük nyelvi készségei lemalévő szülei ellenségeskedéseit, vagy hiába próbálradnak értelmi képességei mögött, vagyis többet ja felhívni magára a munkájába temetkező anytudnak és szeretnének kifejezni, mint amit verbája figyelmét. Ezek olyan élethelyzetek, amelyek lisan képesek. Általános tapasztalat, hogy a fejlőtemperamentumtól függően igenis kiválthatdés normális menetében jelentkező hisztik száma a nak dacos, hisztis reakciót egy már idősebb, akár nyelvi készségek fejlődésével csökken, akár teljerendkívüli értelmi képességekkel rendelkező sen el is tűnik. Fontos idôszak ez: gyermekből is. Ez is a tehetetlenség jele, Több okból hangsúlyozom itt a fejlőrészben most dôl el, csak éppen nem szükséges velejárója a déshez normálisan társuló hiszti jelenfejlődésnek. Ha idáig fajulnak a dolségét. Bár a szkeptikusok szerint a gyermekünk kitartó vagy gok, csak egészen ritka esetben képes dackorszak sosem múlik el, csak a inkább könnyen feladó típus a család önerőből a változásra. A gyerek egyre kifinomultabb eszkölesz-e, a részletek vagy az egész másik, amit fontos megemlítenünk, zökkel „tesz keresztbe a szülőknek”, iránt érdeklôdik-e jobban, az hogy bizonyos (pl. halló- vagy látóazért egy bizonyos életkor után, illetemberek vagy a tárgyak szervi) betegségek, idegrendszeri probve bizonyos élethelyzetekben a hiszti lémák, valamint – kisiskoláskorban – fel keltik-e fel jobban az nem ismert tanulási nehézségek is hasonló érdeklôdését. viselkedésre késztethetik a gyermeket. Ha úgy érezzük, hogy a dühkitörések, az agresszív késztetések túlnőnek a normálisnak mondhatón, és semmilyen, az alábbiakban felsorolt módszer nem válik be, ne habozzunk szakembertől segítséget kérni. Egyesek talán most fellélegeznek, és azt mondják: tulajdonképpen szerencsés vagyok, amiért az én gyerekem csak naponta egyszer hisztizik, akkor sem veri magát a földhöz, nem agresszív és tulajdonképpen megvigasztalható. Ez a pozitív látásmód szinte önmagában elég a dackorszak átvészeléséhez a szülő részéről. Mások azonban bizonyára azt gondolják: persze, örülök, hogy a gyermekem tanul, fejlődik és megküzd valahogy az őt érő frusztrációval, de én hogyan küzdjek meg azzal, amit az ő bömbölése okoz? Talán még lelkiismeret-furdalást is éreznek, amiért nem képesek a gyermekük dühkitöréseit angyali mosollyal fogadni. Higgyék el, ezek a reakciók
4
Lélektôl lélekig
5
DACKORSZAK – HISZTI
teljességgel emberiek és érthetők. Én a magam részéről jobb pillanataimban az első csoporthoz tartozom: a kisfiam összességében nagyon jó természetű, ha jön a hiszti, el lehet terelni a figyelmét, és pár perc múlva vége is az egésznek. Ezt gondolom, amikor éppen nem hisztizik. Ám egy áruház pénztáránál levágott nagyjelenetnél már egész más gondolataim támadnak, és a lelkiismeret-furdalás még csak utána következik… Ha ez ismerős, akkor bizonyára érdekelni fogja, mit lehet tenni a hiszti számának és intenzitásának csökkentése érdekében. Mankók a hiszti kezeléséhez! 1. Az első jó tanács, ami egyeseket akár ki is hozhat a sodrából: próbáljuk megelőzni a hisztit. Kösz, ezzel ki vagyok segítve! – gondolhatják, pedig nem is lehetetlen ezt alkalmazni. Ha megkérdezném, milyen helyzetekben szokott dührohamot kapni gyermekük, bizonyára csípőből tudnának rá válaszolni. Ha tisztában vannak a hisztit kiváltó szituációkkal, akkor az esetek többségében időben reagálni is tudnak rá: elkerülik őket, mással kötik le a gyermek figyelmét. A figyelem elterelése már kibontakozóban lévő hiszti esetén is jól alkalmazható. Néha elég felkiáltani: „Gyere, mutatok valami érdekeset”! – és szinte mindegy mit választunk, kellő lelkesedéssel bármit „el tudunk adni”. 2. Szintén a megelőzéshez sorolható, ha kis dolgokban választási lehetőséget biztosítunk gyermekünknek. Ezzel elismerjük a függetlenség iránti igényét. Ügyeljünk azonban arra, hogyan tesszük fel a kérdést: a „Mit szólnál hozzá, ha megmosnánk a hajad?” kérdésre borítékolni lehet a nemleges választ. Ha azonban úgy közelítünk, hogy „Hajmosás előtt vagy után szeretnél játszani a gumikacsával/spriccelővel/buborékfújóval?” nagyobb eséllyel kerülhetjük el a menetrendszerű hajmosás-hisztit. 3. Legyünk kakukkos órák: játékába belemerülő gyermekünket fokozatosan figyelmeztessük a „nemszeretem” tevékenység közeledtére. „Kicsim, tíz (öt, kettő, egy) perc múlva megyünk fürödni!” Nem mindig és nem mindenkinél válik be, de tapasztalataim szerint a hisztik jó része megelőzhető ilyen módon.
4. Ha úgy látjuk, gyermekünk a figyelemért hajlamos a leginkább hisztizni, jó módszer, ha minden alkalommal, amikor „jó gyerekként viselkedik”, reagálunk rá: leülünk mellé, dicsérjük, olyan módon foglalkozunk vele, ahogy ő a leginkább szereti. Viszonylag hamar megtanulja így, mely viselkedések eredményezik az áhított figyelmet. A hiszti lecsengését követően közvetlenül azonban sose jutalmazzuk a nyugodt viselkedést, mert az sokkal inkább a fáradtság, semmint a belátás eredménye, ugyanakkor, ha a gyermek igényli közelségünket vagy a történtek megbeszélését, lehetőség szerint álljunk rendelkezésre. 5. Bármelyik módszer mellett ajánlott a gyermekünk frusztrációjának és dühének verbális elismerése is, a kifejezés módjának – tehát a gyermek viselkedésének és nem magának a gyermeknek – minősítése mellett. „Megértelek, Kincsem, rossz érzés, ha valami nem sikerül úgy, ahogy eltervezzük/ha nem kapjuk meg rögtön, amit szeretnénk. Sajnálom, ha rosszul érzed magad, szívesen megölellek, megpuszillak, ha szeretnéd, hogy segítsek megszabadulni ettől az érzéstől. A dühöngésed azonban nagyon zavar engem, úgyhogy most magadra hagylak. Kérlek szólj, ha már van hozzám kedved.” 6. Vagány szülőknek ajánlott a „hülyének tettetés” módszere: nézzünk ártatlan szemmel gyermekünkre, és mondjuk azt: „Kicsim, a sírásodtól nem értem, hogy mit mondasz. Ha már el tudod mondani, hogy mit szeretnél, szólj és megbeszéljük.” 7. Kis odafigyeléssel az éhségből, fáradtságból adódó hisztiket teljesen el lehet kerülni. A helyes napirendhez szokott gyermeknél ilyen szinte elő sem fordul, ám ahogy a mieink, úgy az ő napjaik sem egyformák, lehetnek nyomottak az időjárástól vagy éppen a szokottnál éhesebbek… Egy kis rugalmassággal ehhez könnyedén alkalmazkodhatunk. 8. Ha a kialakult hiszti kezd extrém méreteket ölteni – némelyik akár a lélegzet visszatartásáig is fajulhat – kivételesen operálhatunk olyan kevésbé gyengéd, ám általában hatékony módszerekkel, mint az arcba fújás, víz spriccelése (de nem öntése), vagy a kifeszített testű gyermek hirtelen hasra fordítása. Fontos azonban, hogy ezt csak vészhelyzet esetén alkalmazzuk, amikor az autonómia és a düh jogosságának elismerése már csak másodlagos szempont lehet. Ugyanilyen esetekre ajánlott az ún. szoros 2011. II. évfolyam 6. szám
Lélektôl lélekig DACKORSZAK – HISZTI
de ne ragadjuk meg és ne „tapicskoljunk” ebben az érzésben. ölelés módszere is, amikor a hisztiző, testét megfeszítő gyerVégezetül még egyszer emlékeztetőül: a frusztráció elkemeket szorosan átöleljük, és nem engedjük el addig, amíg le rülhetetlen velejárója annak a folyamatnak, amelynek nem nyugszik. Az ölelés eleinte még nagyobb ellenálsorán gyermekünk megtanulja, miként működlásra ösztönzi a gyermeket, de többeknél beválik nek az emberek, a tárgyak és a saját teste. Ugye a recept: miért ne ölelkezzenek inkább, amiGondoljon arra, nem akarjuk őt ettől a tapasztalattól megkor az sokkal jobb? Megjegyzendő azonban, hogy minden olyan fosztani? hogy mint az összes többi módszerre, erre eset, amikor sikerült is igaz, hogy nem mindenkinél alkalmazmegôriznie nyugalmát, POSTALÁDA ható hatékonyan. Kedves Mona! Annyira el vagyok kese9. Végül pedig: bár a gyermeknevelésegy lépés elôre redve! Anyagi helyzetem egyre rosszabb, és ben a következetesség az egyik leghatékoa megoldás felé. bár én annyi mindenkinek segítettem már nyabb csodaszer, néha akár engedhetünk is életem során, úgy látom, nehéz helyzetemben egy kicsit. Persze sose olyan dologban tegyük, mind gyermekeim, mind barátaim magamra hagyamit károsnak ítélünk, és aminek ismétlődését mes�nak… Hogy lehet ilyen helyzetben a reményt megőrizni?.... sze szeretnénk elkerülni. De néha egy második kocka csokitól még nem dől össze a világ, ahogy attól sem, hogy biztonságos Kedves Olvasó! Oly korban élünk, hogy az anyagi problékörülmények között néha hagyjuk, hogy kidühöngje magát. mák miatt nagyon sokan kerülnek „maguk alá” és mivel egyErre persze sem a bevásárlóközpont pénztára, sem egy mászóre többeket érint ez a kérdés, egyre kevesebben maradnak, ka teteje nem ideális terep, de ha drámai színészként eldobja akik segíteni tud(ná)nak. A lelki gödörből ki lehet mászni magát az ágyán és könnyes önsajnálatba merül: hagyjuk rá! úgy, hogy jelszavunk három hónapig a következő: „az irányAz engedékenység azonban ne váljon állandó reakciónkká, tűnk az örömforrás”. Azaz minden héten legalább egyszer hiszen így gyermekünk könnyen arra a következtetésre jut megajándékozzuk magunkat valamivel, amit már nagyon majd, hogy a hiszti hatásos módszer céljai elérése. Ezzel alarégen szeretnénk megélni (pl. egy órát ülünk a napfényben a posan megnehezítjük a saját dolgunkat, nem beszélve arról, parkban, iszunk egy kávét a Dunaparton stb.). Nem kell túl hogy gyermekünket komoly csalódás éri majd, amikor rájön, drága és nagy dolgokra gondolni! Itt apróságok is bőven elehogy ez nem egy általános és elfogadott módja érzelmeink gendőek, amelyeknek megélése oly élményekkel gazdagítja kommunikálásának, hiszen a „külvilág” már nem lesz olyan Önt, hogy visszanyeri akaraterejét és kreatív energiáit, amekészséges és elnéző a viselkedésével, mint mi. lyeket a megoldás megtalálására és annak kivitelezésére for+ 1 tanács: A legnehezebb feladat, de mindegyik módszerdíthat! Ne másokra számítson, hanem erősítse meg magát és nél elengedhetetlen: próbáljon higgadt maradni. Higgye el, tartsa észben: Mindenki maga felel saját életéért és boldominden szülő ismeri azt a fogösszeszorítós, gyomorösszeuggulásáért! rós, tenyérviszketős érzést, amit Ön is, amikor hisztiző gyermekére tekint. Igen, minden szülő. Ha belül valaki azt ordítja Kedves Olvasó! Októberi számunkban az elengedés és a gyász Önben, hogy „nem bírom, nem bírom, nem bírom tovább!”, kérdésével foglalkozom. Kérdéseiket mind Anna, mind jómagam akkor is próbáljon meg semleges arckifejezést ölteni. Egyfea
[email protected] e-mail címre várjuk, amelyekre örömlől a gyermekekben – különösen a figyelemre áhítozókban mel válaszolunk Önöknek e-mailben vagy a rovat hasábján. A – könnyen taktikává válhat a dühös reakció kiprovokálása, www.lehetosegekhaza.hu honlapon pedig további érdekes inforhiszen számukra még ez is jobb, mint a semmi. Másfelől, ami mációkkal várom Önt. még rosszabb, a szülő türelmetlensége vagy a fizikai büntetésre való hajlama konfliktuskezelési minta a gyermek számára, aki hasonló módon fogja majd megoldani problémáit. Minden jó tanács és jó szándék ellenére néha mégsem sikerül megőriznünk hidegvérünket. Ha a hiszti lecsengése után úgy érezzük, reakciónk igen távol áll attól, amit a szeretetteljes és gondoskodó gyereknevelés kapcsán el tudunk képzelni, fontos, hogy ne merüljünk bele a bűntudatba, hiszen abból senkinek sem származik haszna. Nem azt mondom, hogy hessegessük el; épp ellenkezőleg, figyeljünk rá. A bűntudat jó dolog: jelzi, hogy nem az értékrendünk szerint cselekedtünk. Tekintsük tehát annak, ami: egy megbízható és hasznos szignálnak, ami egy számunkra járhatatlan utat jelez, 2011. II. évfolyam 6. szám
6
