BÚCSÚZÁS. élünk. Halálom után itt a templom kriptájában akarom majd várni a feltámadás napját, június 16- án Esztergomban

2

Kertvárosi Krónika

SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK ÚJ PLÉBÁNOS ATYÁNKAT Erdő Péter bíboros úr elfogadva Pályi László plébános atyánk bejelentését nyugdíjba vonulásáról, utódjául Plébániánk további vezetésével Horváth István atyát bízta meg. Az új Plébánosunk 2014. augusztus 1-én kezdi szolgálatát. Első ünnepi szentmiséjét aug. 3-án vasárnap 11 órakor mutatja be. Született 1981. augusztus 12-én. Szentelték 2007. június 16án Esztergomban. Diakónusi gyakorlaton van a bécsi Emmanuel közösségben 2006. A Bp.-Városmajor Jézus Szíve plébánián káplán 2007-2012. Esztergomban a Szent Anna plébánián káplán 2012-2014. Kétéves tanulmány után, 2013ban, Mentálhigiénés Lelkigondozó képesítést szerzett. A változással kapcsolatosan távozik plébániánkról Marczis Ferenc atya, akinek már biztosított új fővárosi szolgálati helye. László atya a továbbiakban itt marad plébániánkon és segítő lelkészként szolgál az új Plébános atya mellett. Mindnyájuk további életére és munkájára Isten áldását kérjük. Dr. Gerber Alajos főszerkesztő és munkatársai

BÚCSÚZÁS Mivel életem hajója más vizekre evez, azért búcsúzom a kedves Hívektől. Az „Apcsel” leírja, hogy Szent Pál az efezusi prezsbitereket Miletoszba hívta, mielőtt hajóba szállt. (Ap. Csel. 20,17) Az Úr Jézustól kapott szolgálatát, hogy tanúságot tegyen Isten kegyelmének evangéliumáról, elvégezte. Arra kérte őket, vigyázzanak magukra és a Szentlélek által rájuk bízott nyájra. Aztán Istennek ajánlotta

2014. július-augusztus

Őket, de olyan pesszimistán, hogy mindnyájan sírva fakadtak. Legjobban az fájt nekik, hogy többé nem találkozhatnak Pállal. A Szentlélek azonban nem hagyta ezt a pesszimizmust, hisz Ő a Vigasztalás Lelke! Később mégis találkoztak. Búcsúzni csak szépen szabad, és a találkozás reményében minden okunk megvan arra, hogy ne szomorkodjunk. Az Úr oltáránál lélekben minden nap találkozhatunk. Szemtől-szembe is, amíg élünk. Halálom után itt a templom kriptájában akarom majd várni a feltámadás napját,

és az Úr kegyelméből remélve az örök boldogságot is együtt tölthetjük mindnyájan. Köszönöm azt a sok szeretetet, amiben részesítettetek az itt töltött tizenhárom év alatt. László atyának, hogy befogadott, nektek, hogy elfogadtatok. Ha valakit akaratlanul megbántottam volna, kérem, bocsásson meg. Én senkinek nem bocsátok meg, hisz nincs mit. Engem senki nem bántott meg. Az új Plébánost is fogadjátok szeretettel, hiszen az Úr küldi Őt hozzátok. Támogassátok munkájában, mert a kölcsönösen alakított közös akarat a szeretet fokmérője. Erre adhatja az Úr áldását, a bajvívásra nem. Isten áldjon benneteket, a Szűz Anya oltalmazzon, Szent István királyunk járjon közbe értünk. Tartsatok meg jó emlékezetetekben! A viszontlátás reményében szeretettel búcsúzom tőletek: Marczis Ferenc atya



KÖSZÖNÖM Köszönöm, Jézusom, hogy megnyitottad szívemet és megmutattad, hogyan tudok bensőségesebb kapcsolatba kerülni Veled. Megtanítottál, hogy Loyolai Szt. Ignác imamódszerének segítségével új módon forduljak feléd. A Szentírást olvasva ott legyek ahol Te voltál, jelenlétedben lássak, halljak, érezzek, beszéljek és figyeljek arra, amit a Szentlélek mond nekem. Tudjak csöndben lenni, mert a csöndben magamra találok, és magamat megismerve tudok igazán hálás lenni a Teremtő és jóságos Mennyei Atyának. Köszönjük a társakat, akiket ezen az úton kaptunk. Azokat a testvéreinket, akik hétről-hétre a Karácsonyi, Húsvéti és Pünkösdi előkészület során együtt imádkoztak velünk. Megosztottuk Istenkeresésünk tapasztalatait, vállalva, hogy a szavak, amelyeket lelkünkről mondunk, esetleg suták, nem pontosan fejezik ki, amit érzünk. Valódi közösség lettünk, megismertük és megszerettük egymást. És Aki mindent tud, Ő, azt is tudja, mi lakik bennünk –, megérti akadozó szavainkat. Segít abban, hogyan legyen életünk szüntelen imádság. Köszönjük imádságunk gyümölcseit. Mindnyájan érezzük, hogy nagyobb türelemmel, szeretettel és segítőkészen fordulunk a másik felé családunkban, környezetünkben. Köszönjük a bátorságot a mindennapok terheinek vállalásához. Köszönjük az örömöt, ami átjárja életünket. Köszönjük, Uram. Keszthelyi László és Ágnes Szent Ignác imacsoport

„Sokat tesz, akiben nagy szeretet lakik. Sokat tesz, aki amit tesz, jól teszi. Jól pedig az tesz valamit, aki inkább a közösség javát keresi, nem a magáét.” (Kempis Tamás)

3

IDŐSEBBEK TEADÉLUTÁNJA Találkozónkat május 31-én szokásunkhoz híven imával kezdtük, majd az előző hónap eseményeinek megbeszélésével folytattuk. A hónap szentjeinek ismertetésére, ismét felkértük Ferenc atyát, aki boldogan és nagy szeretettel elfogatta kérésünket. Az előadásából nagyon sokat tanultunk. Az előadás után komoly témával folytatódott a találkozó. Május a Szűzanya hónapja. Ezért a beszélgetéseinket őrá koncentrálva folytattuk. Megemlékeztünk a május 13.ai Fatimai jelenésről, filmvetítés formájában. Röviden a film témájáról: 1917-ben három tanulatlan pásztorgyermeknek többször is megjelenik Fatimában a Szűzanya. Rajtuk keresztül a "gyönyörű hölgy" fontos üzeneteket ad át a világnak. Ezek megrázzák a világot és állásfoglalásra késztetnek minden embert. 1917. októberében jelenik meg utoljára a Szent Szűz, amikor 70 ezer ember szemtanúja a napcsodának. A Nap eleinte egy forgó tűzkerékként jelent meg az égbolton, és úgy tűnt, hogy rövidesen lezuhan. Az emberek saját szemükkel megtapasztalták a csodát, amely a gyerekeket igazolta. A vetítés után, beszélgettünk a film vallási jelentőségéről. Május 17-én nyolcadik alkalommal rendezték meg a Budapest körüli Élő Rózsafüzér Zarándoklatot, melyen néhányan közülünk is részt vettek. A zarándoklás olyan életforma mely lépésről lépésre közelebb visz önmagunk, embertársunk és az Isten felé, miközben kinyitja előttünk a világot. A mai széthúzó világban átélik az egységet, mely hatalmas lelki jelentőséggel bír. Találkozásunk második részében, fő témánk II. János Pál pápa és XXIII. János pápánk szentté avatásáról beszélgettünk.

4


Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását. Ámen. (Szent II. János Pál pápa) Június 28-án tartottuk a nyári szünet előtti utolsó találkozásunkat, melyet szokás szerint imával kezdtünk. A hónap szentjeinek bemutatására ismét Ferenc atyát kértük fel, aki ezt szeretettel elfogadta, és megtartotta. Június hónapban is minden vasárnap a lelkünk felépülésére szolgált. Az előadás után a június hónap fő eseményeivel foglalkoztunk. Ezek a fő ünnepek röviden: Urunk Mennybemenetele, majd a Húsvéti időszakot lezáró Pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapja, Úrnapja Krisztus Szent Teste és Vére ünnepe. A hónap utolsó vasárnapján ünnepeltük Szent Péter és Szent Pál apostolokat.

Központi téma volt még a Pünkösdi Csíksomlyói búcsún való részvétel. Templomunkból néhányan részt vehettünk a Csíksomlyói búcsún. Egyesek a Székely Gyors -

Különvonattal , mi a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola által szervezett külön légkondicionált autóbusszal utaztunk a búcsúra. Az utazás kicsit fárasztó volt, de


a kapott élmény és az óriási feltöltődés mindent kárpótolt. Erre az utolsó találkozóra meghívtuk a Katolikus Általános Iskola igazgatóját Käfer György urat is, aki az Erkel Színházról és egy ősi hangszerről a tárogatóról és annak későbbi változatáról tartott rövid előadást. Előadása után bemutatta a hangszert kitűnő játékával. A nyugdíjas találkozó csúcspontja a két szeretett atyánk, László atya és Ferenc atya búcsúztatása volt. A köszöntők és a megemlékezés után Sík Sándor Te Deum című versével köszöntük meg lelki tanítóinknak a sok fáradozást, amit lelkünk jobbá tételére tettek. Köszönjük, hogy egész életüket Isten szolgálatában a mi és az összes többi működési helyükön élő hívek üdvösségére szentelték. Köszönjük, hogy nemcsak fiatalon, hanem egész életükben képezték magukat, és miden tettüket pontosság, alaposság fémjelezte, liturgikus szolgálatukat pedig mély alázat és áhítat kísérte. A hosszú évtizedek engedelmes munkája után kívánunk jó pihenést és azt, hogy továbbra is köztünk maradjanak. Köszönjük segítségüket gondjainkban és kételyeinkben. Továbbra is rendszeresen részt veszünk önkéntesként a Karitász és a Mária Rádió munkájában is. Beszélgettünk még az örömteljes együttlétekről és a későbbi találkozásunkról is. A találkozót énekléssel és imával zártuk. A következő nyugdíjas találkozó: 2014. szeptember 27-én lesz. Parizán Klára

ÉNEKKARUNK KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ HÉTVÉGÉN VETT RÉSZT (máj. 1-3.) Bizonyára emlékeznek a kedves olvasók, az elmúlt év hasonló eseményére (amikor a Tisza-tóhoz mentünk), mely már, mintegy hagyományteremtő módon fogja össze a közösségépítést és a plébániánk jóhírének öregbítését.



Ilyenkor elmegyünk, kirándulunk, szétnézünk szép kis hazánkban közösen, és szolgálunk egy helyi templomban. Idén a zirci apátságot vettük célba. Zirc felé menet a várpalotai Zichykastélyban megnéztük a Trianon múzeumot. Így egy hónappal a Nemzeti Összetartozás napja (június 4.) előtt épp aktuális volt. Zircre érve a csodálatos Tündérfarm nevezetű helyen elfoglaltuk szálláshelyünket. Ez nem csak egy olyan diákszállás volt… ez maga volt a turistaparadicsom. Állatsimogató, lovak, uszoda, szauna, játszótér, sőt, aki akart, még helikopterre is befizethette volna magát. Az ellátás szuper, a társaság fantasztikus, jöhettek a programok.

Az első programot a gyerekek diktálták. A medencét megcélozták a bátrabb felnőttekkel, sőt, a szaunát is beüzemeltették. Este aztán nagy, terülj asztalkám és szalonna, virsli és egyéb sütögetés előzte meg a közös vacsorát. Másnap a torna és a reggeli után Kisbérre mentünk, ahol a Mini-Magyarország kiállításon megtekinthettük kis hazánk híresebb építményeit. Visszafelé páran a Cseszneki várba tettek villámlátogatást, páran pedig a szemközti panorámaparkoló büféjében ismerkedtek a helyi kulináris élvezetekkel. A végcél az a zirci arborétum volt, amit ki-ki akkor ért el, amikor tudott. Minket viszont hamar ott ért a zápor. Igen kiadósan. Van, aki nagyobb részt látott az arborétumból, van, aki kevesebbet. A zápor és a közben fel-felbukkanó ragyogó napsütés igen emlékezetessé tette az eresz alatt ácsorgást, ahonnan a bátor sofőrök mentettek ki minket, akik a kocsikig futottak, hogy a kert

5

hátsó bejáratától kimentsenek minket ázott helyzetünkből. Amint a szállásra értünk, elállt az eső. Vigaszul az elmaradt arborétumi séta helyett a gyerekek lovagolhattak. Azt hiszem, nem bánták a cserét. Mi felnőttek pedig készülődhettünk az esti mise szolgálatára. Izgalmas volt a zirci apátság karzatára menni, de hamar lelohadt a lelkesedésünk, amikor megláttuk, hogy a karzat apácaráccsal volt ellátva. Mi fog ezen átmenni az éneklésből?! Mi beleadtunk mindent – reméljük, hogy a hallgatóság is élvezte, nem csak mi. A szentmise után meghallgattuk a szerzetesek vesperását, majd orgonistánk, Kemenes András kipróbálhatta az apátság oltár melletti orgonáját, ami talán még jobban is szólt, mint a másik. Este megint a közös vacsora zárta a napot. Az utolsó nap a Bakonybéli kápolnát látogattuk meg, majd visszatérve Zircre, megnéztük az apátság könyvtárát. Láttunk olyan Bibliát, amiben több nyelven egyszerre is olvashatja az ember az Írást. És sok egyéb érdekességet, amiket az ilyen sokat látott könyvtárak rejtenek. Egy közös éttermi ebédelés után páran még elmentünk az ösküi körtemplomhoz, majd a Balaton érintésével érkeztünk haza. Köszönet illeti megint Gógucz Emmát, aki összefogja, vezeti, és minőségileg javítgatja kórusunkat. További köszönet illeti Csáky Andit, aki a közösségépítő programokat a szívén viselve szervezi és menedzseli a kórusprogramokat, illetve Szűcs Marcsit, aki a gyerekeinket vigyázza, míg mi csak dalolgatunk.  Egy közösség margójára Miért kell venni a bátorságot? Azért, hogy történjenek velünk olyan dolgok, amiért érezzük, hogy jó és érdemes élni! Ha nem lépsz, nem érnek új élmények, benyomások. A jó közösségben megtalálod a helyed, felfedezel magadban olyan képességeket, amikről nem is tudtál, egyszóval, kitelje-

6


sedsz. Nem utolsó sorban beteljesítheted azt a tervet, amit Isten csak a te számodra talált ki! Miért kell közösség? Hogy megtudjuk milyen elviselni a másikat, milyen tenni a másikért, milyen szeretni és milyen szenvedni, milyen együtt sírni és milyen együtt örülni. Kell ahhoz, hogy megtudjuk, milyen együtt lenni. Az ember közösségi lény – istenképmásságunk egyik jellemzője.

Merjünk belépni a templomi közösségbe! Merjünk rátalálni a padokban mellettünk ülőkre, velük megvalósítani a krisztusi szeretetet! Templomunkban sok közösség működik: imacsoportok, énekkar, Szülői Fórum, hogy csak párat említsek. Szeretnéd megélni azt, amit hallasz a tanításban? Csatlakozz! Gersei Kata KÓRUS ÉVADZÁRÓ HANGVERSENYE Kórusunk évadzárója nagyon szép lett. A majd’ másfél órás műsor nagyon gyorsan eltelt. Az énekeket zenés előadások tarkították. A liturgikus évet felölelő repertoár megint ízelítőt adott nekünk a nagyobb ünnepek hangulatából. Hallhattunk egy csodás hegedű művet Jakabné Kovács Márta előadásában. Majd fuvolán Gerber Zsófi szerzett nekünk feledhetetlen perceket. A kórust és az előadókat Kemenes András kísérte zongorán, akitől befejezésül egy gyönyörű zongoradarabot hallgathattunk meg. Köszönjük, hogy kórusunk minden évben megörvendezteti a híveket ezzel a kis családi hangulatú, de egyre nívósabb kis koncerttel. Gersei Kata


KARITÁSZHÍREK A „mezei” hívő, pláne ha nem figyelmesen olvassa a helyi kiadványt, nem is nagyon tudja, mi minden van egy plébánián. Én is így voltam vele, amíg fel nem figyeltem arra, hogy a kisebbik leányom lelkesen megy mindannyiunk Eta nénijéhez, Ossó Jánosnéhoz, mert, hogy most éppen lemossák a konzerveket, hiszen osztás lesz! Aztán meg a Zsuzsika nénihez is kezdett járni, hiszen a lánya dolgozik, nem lehet sokáig egyedül hagyni! Majd engem is elért a „fuvallat”! Etuska megkért, menjek már ki Káposztásra, régió-megbeszélés van, ő meg a sötétben nem szívesen utazik. Mentem, kötelességtudóan beszámoltam, majd észre sem vettem, hogy összedugjuk a fejünket: mi lenne, ha Erzsébet-napkor szentelt kenyeret osztanánk? Ha végig tudják vinni a dolgot, legyen! – volt a válasz László atya részéről. Végigvittük. 2006. november 19-e környéki vasárnapon én már reggel 6 órától toporogtam a plébánia előtt a kenyérszállítás miatt. Attilával, az akkori sekrestyésünkkel és a ministránsokkal együtt raktuk meg a kosarakat és a misék után Etussal izgatottan néztük, mit szólnak hozzá a kedves hívek? Örültek, és ez bennünket még nagyobb jó érzéssel, szeretettel töltött el. Volt, aki lelkesen mesélte: kettévágta a kenyeret, jól megtömte felvágottal, s levitte az aluljáróban lévő hajléktalannak. Így kezdődött a plébániai karitásszal való kapcsolatom. Erzsébet-nap után a kosarak üresen álltak. De, ha egyszer már jótéteményben volt részük, tátongva várták a következő lehetőséget. Meg is jött a főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitásztól. Écsy Gábor karitászigazgató atya levélben tájékoztatta a budapestieket, hogy aki hajléktalanokat akar patronálni, melyik alapítvánnyal veheti fel a kapcsolatot. Számunkra a javaslat a Twist Olivér Hajléktalanokat Gondozó Alapítvány volt, plébániánktól nem is messze, a Fóti



úton. És ekkor jött az ötlet: „Töltsük meg Szent Erzsébet kosarát! - Süteménygyűjtés karácsonykor a hajléktalanoknak! És Ti, kedves kertvárosi Hívek csak hordtátok, hordtátok a süteményeket, a hagyományos bejgliket, a mézeskalács-készítő mesterek által is megirigyelhető díszes mézeseket, gondosan becsomagolt ínyencségeket. Kár, hogy azt az érzést nem tudjuk átadni, amit mi, karitászosok, - Ossó Jánosné, Belakovics Ottóné, Bíró Erzsébet, Dobai Miklósné, Csorba Ferencné, Ferenczi Ilona, Mohai Veronika, Sztanekné László Mária, és jómagam - azóta is érzünk, éreztünk minden karácsonykor és máskor is, amikor csomagoltunk, s amikor a nevetekben átadhattuk az alapítványnak az általában 70-80 db kb. negyedkilós csomagokat, benne a kis karácsonyi képet a jókívánsággal. Hálánk jeléül gondolatban mi is együtt imádkoztunk veletek szenteste az adventi időszakban kiosztott imákat, adtuk a néphagyományra emlékeztető kis pohár Luca-búzát, ami az életet, a közte lévő gyertya pedig a fényt, Jézus születését jelképezi, valamint a családáldás emléklapját. A Szentlélek Úristen elhalmozott bennünket a szeretetszolgálathoz szükséges ajándékaival, kegyelmének gyümölcseivel, s gondoltuk, ha már karácsonykor süteménnyel kedveskedtek a kedves Hívek a hajléktalanoknak, legnagyobb ünnepünkkor, húsvétkor is köszöntsük őket a hagyomány étkeivel: sonkás szendvics, tojás, mustár, csokitojás került a csomagokba, s persze az elmaradhatatlan, most a feltámadást jelképező képecske. Hogy miből? Először az „Egy tojás ára” pénzgyűjtésből vásároltuk a hozzávalókat. A karitászmisék (január 1.,– hálaadó mise a plébánia híveiért, a segítségekért; február 11 körüli vasárnap, 11 órás mise: testi lelki gyógyulásokért; március 19 körüli vasárnap, 9 órás mise: Szent József, Mária jegyese – házastársakért, édesapákért; március 25 körüli vasárnap: Gyümölcsoltó Boldogasszony - édesanyákért, Szent Anna Óvodáért, november 11 körüli

7

vasárnap 9 órás mise: Szent Imre, a magyar ifjúság védőszentje - a magyar és különösen egyházközségünk ifjúságáért; december 6 körüli vasárnap – Szent Miklós ünnepe, – mise a gyermekekért) lehetővé tették, hogy akinek anyagi helyzete nem engedte meg egy mise befizetését, annak is az imaszándéka – az üvegben összegyűjtve másokéval együtt - az oltárra kerülhessen. Az összegyűlt mise-hozzájárulásokból a misebefizetésekre és a hajléktalanok húsvéti csomagjára is jutott. Az adományokat rendszeresen könyveltük az ún. Adománynaplóban. Az élelmiszerosztás nem a mi ötletünk volt. A főegyházmegyei karitász néhány éven át küldte a húsz kg-os tésztacsomagokat. Igyekeztük megkeresni a rászorulókat természetesen plébániánkon, de amikor láttuk, hogy a dobozhalmaz jókorát csökkent ugyan, de még mindig van, eszünkbe jutott: „Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?”(Máté 5, 46-48). Felkerestük hát a környező oktatási intézmények gyermekvédelmi felelőseit, ők segítettek a rászorulók megtalálásában. 2009 tavaszán mindannyiunk legnagyobb szomorúságára megszűnt az EU-s élelmiszertámogatás. Törtük a fejünket, mit lehetne tenni? Az akkori Kaiser’s lehetővé tette, hogy egy hétvégén az üzletben gyűjtsünk tartós élelmiszert egyházközségünk rászorulói részére. Az adományozóknak kis szentképpel kívántunk áldott karácsonyt a plébániai hívek nevében is. A következő évben kiszorultunk onnan, mert kiderült, hogy tévedésből adták ki az engedélyt, valójában a Máltai Szeretetszolgálattal vannak kapcsolatban, ők gyűjthetnek náluk. Sebaj, vissza a templomba! Meghirdettük a plébániai élelmiszergyűjtést és –osztást. Ez utóbbit kis karácsonyi műsor keretében, melyen László atya és Ferenc atya is részt vett. 2010-ben húsvétkor is vártuk az adományozók segítségét. Ti, kedves hívek tar-

8


tós élelmiszer-adományaitokkal lehetővé tettétek, hogy azóta is 20-30 családnak adhattunk családonként kb. 10-12 kg-os szeretetcsomagot a nagy ünnepeken. Az „egyencsomagot” liszt, cukor, olaj, rizs és az igekártya képezte, emellé jött a lekvártól kezdve a kakaóig, a mazsola, a sütőpor stb., ami egy háztartásban csak kellhet! 2012-től a húsvéti gyűjtés már a püspöki kar felhívására történik. „Vígadj boldog Pannonia… hiszen belőled származott Erzsébet, ékes asszonyunk.” 2007-ben, Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 700. évfordulóján rendeztünk először versmondó versenyt s azt követően zenés irodalmi jótékonysági délutánt. Kezdetben a Szent János Katolikus Általános Iskola adta a helyet, majd a Polgárcentrum könnyebben megközelíthető tükörterme adott otthont az újpesti Erzsébetek köszöntésének. A műsort a Hit éve, a Családok éve stb. jegyében állítottuk össze, melyben oroszlánrészt vállalt Kárpátiné Kovács Edit, a Babits Gimnázium nyugalmazott tanára Baracsi Katalin színész segítségével. A műsort újpest iskoláinak az irodalomban, a zenében kiemelkedő eredményt elért legjobbjai adták, de részt vettek az Erkel Gyula Zeneiskola tanárai is. Az azt követő agapén kis figyelmességi ajándékkal köszöntöttük plébániánk és Újpest Erzsébeteit. Az ünnepi műsort minden alkalommal Marczis Ferenc atya nyitotta meg. A rendezvényt anyagilag Újpest Önkormányzata pályázati alapon támogatta. A jótékonysági délután adományait két alkalommal az Árpád-kórház betegeinek karácsonyi szeretetcsomagjainak összeállítására fordítottuk, melyeket advent utolsó hetében adtunk át a kórház betegeinek, majd a vörösiszap károsultjainak, a Családok Átmeneti Otthona, árvízkárosultak, Twist Olivér Hajléktalangondozó Alapítvány voltak a kedvezményezettek. A hétszázéves évforduló alkalmából a Szent János Általános Iskola részére meseíró pályázatot, a mesék alapján rajzpályázatot hirdettünk a Szent Anna Óvoda óvodásai-


nak. Nagy siker volt, plébániánkon kiállítottuk a legjobb alkotásokat. A tárgyi adományoknak is találtunk gazdákat. Ruhákat helyhiány miatt nem gyűjtünk. Egy háztartás felszámolásából (idős házaspár otthonba költözött) származó eszközöket nemcsak egyházközségünk híveinek tudtuk felajánlani, hanem vidéken élőknek is tudtunk segíteni. A 2005-ös népszavazást követően úgy gondoltuk, örülnének a határon túli magyarok, ha mégis éreznék az anyaország, Magyarország szeretetét. Ezért 2006-tól 2009-ig templomunk búcsúján, augusztus 17-21 között rendszeresen láttunk vendégül külhoni gyermekeket kísérő tanáraikkal együtt. Először a Bezdánból (Szerbia) érkezőket, majd a kárpátaljaiakat (Rát, Szürte, Téglás), az erdélyieket (Sepsiszentgyörgy) és a felföldi magyar gyermekeket és tanáraik voltak vendégeink, ez utóbbiak Szepsiből és Nagyidáról érkeztek. Programok voltak: Szent István Bazilika, Országház – Szent Korona, Mesterségek ünnepe – Budai Vár, Állatkert – játszótér, Margitsziget – tűzijáték és természetesen Újpest nevezetességei. A programokon lelkes vezetők pl. a helytörténettel foglalkozó társaságtól Hirmann László, kalauzolták a vendégeket. Külön köszönet Mihály Péternek, aki – betegsége ellenére - minden alkalommal a várbeli séta alkalmával felkeltette a gyerekek kíváncsiságát, érdeklődését. Köszönjük a befogadó családok áldozatvállalását, Krisztusi szeretetét, hiszen öt napon át vállalták a vendégek reggelivel, vacsorával, ünnepi estebéddel stb. való ellátását, a gyermekek hozását és elvitelét a plébániáról. Volt olyan család, amely mind a négy alkalommal segített. A külhoni gyerekek kedves előadásukkal, műsorukkal tették színesebbé templomunk búcsúját. Ezt az alkalmat használtuk fel arra is, hogy a rászoruló családok közül néhánynak ebédet vigyünk, vagy együtt ebédelhessenek gyermekeik a vendégekkel, rész vehessenek az ingyenes programokban. Különösen a Fővárosi Állatkert adott nagy anyagi segítséget azzal, hogy jelképes összegért,



1,-Ft/fő kapott belépőjegyet plébániai csoportunk. Ezt a rendezvényünket is támogatta Újpest Önkormányzata. A plébániai közösségekkel is jó a kapcsolat. A Baba-Mama Klub már hiányolja Marika és Ilonka „nagyikat”. Rendszeresen részt veszünk a „komatál” akciókban. A Nagyi Gulyására lehetőségünk volt rászoruló családokat is hívni. „Jól neveltek vagyunk!” Vendégségbe üres kézzel nem megyünk, ezért amíg ezt megrendezték, alkalmanként 150 palacsintával örvendeztettük meg a jelenlévőket. A Szent Ignáci lelkigyakorlat személyes részvételként vagy otthoni imákként mindannyiunk lelki gyarapodását szolgálja A plébániai búcsúval kapcsolatos munkálatokban (étel-ital előkészítése, süteményhozás szervezése, búcsúemléklapok készítése) is segítettünk például a hagyományos búcsúk hangulatát idézően „vásárosok” (könyv, textilajándéktárgyak, népművészeti cserépedények) felkérésével. Éveken át rendeztünk könyvvásárt a Szent Gellért kiadó által összeállított könyvcsomagokból az adventi vasárnapi misék után a Szent Anna Óvoda támogatására (10.000,- Ft céltámogatásként). A csomagokban minden évben ismétlődően előfordult a Lelki adaptáció című kis könyvecske. Gondoltam, ha ennyire „ragaszkodik” hozzánk, el kellene olvasni, mi mindent mond nekünk. Hatására kapcsolódtunk be az országos Lelki adaptációs mozgalomba. „Megszületnék…” Egy megfogant gyermek életének megmentése 9 hónapon át történő imádsággal. A fogadalomtétel szervezése és a fogadalomtétel: augusztus 15., és az október 8 környéki autóbuszos engesztelő zarándoklatok (Máriakegyhelyek: Mátraverebély-Szentkút, Andocs, Drégelyplánk – Tsitár, Sümeg, Pálosszentkút – Kalocsa, Jásd – Zirc) napján történt. A zarándoklatokra Ferenc atya kísért el bennünket és mutatta be a szentmisét. Az odafele út a rózsafüzér imádkozásá-

9

val, Mária-énekekkel, a kegyhely történetének megismerésével telt. A Főegyházmegyei karitászközponti karácsonyi ajándékozásra rászoruló gyermekeket küldtünk a Magyar Szentek Templomába a Szent János Apostol Általános Iskolából, a Szent Anna Óvodából valamint a környék rászoruló gyermekei közül. A templomnál lévő Kereszt gondozása, a virágok locsolása (de nem túllocsolása!) mindannyiunk feladata lehetne. Csorba Ferencné, Ilonka szíve volt a legnyitottabb erre. A közösséget szolgáló szeretetszolgálat mellett egyénileg is segítünk. Kérésekre orvos ajánlása, beteglátogatások, bevásárlások, hivatalos ügyek intézése, segítségnyújtás, problémák meghallgatása, megoldáskereséssel segítés. A leginkább rászorulókat étellel, a vásárokkor (mézvásár) a termelőtől kapott „ráadásmennyiségekkel” örvendeztettük meg. Kérésre a házimunkában, költözésben is segítettünk. Kis adventi koszorúkat készítünk az elsőpéntekes betegeknek. Meggyújtott gyertyája mellett imádkozik László atya a betegekkel. Plébániánkon 2 + 4 fő kap gyógyszertámogatást a Főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitásztól. A Keresztelőingecskék varrásán sem kellett gondolkodni. Csak úgy jött az ötlet, mint bármi más; ez éppen egy kismamával való beszélgetés során. Kezdő anya koromból tudtam, hogy akkor lesz a gyermeknek keresztelő ingecskéje, ha a keresztmama hozza. Az első gyermekemnél hozta is, de a másodiknál erre nem volt lehetőség. Így hát én magam varrtam meg az előző minta alapján. Minta tehát volt, és Szántó Mária jóvoltából még ma is el vagyunk látva kiszabott alapokkal, már csak szegni kell, rávarrni a csipkét, és hímezni a két betűt: PX, mely jelben a kis megkeresztelt is „győzni fog”, úgy ahogy Konstatinusznak álmában megígérte Jézus. Évek óta minden, a plébá-

10


niánkon megkeresztelt gyermek kap kis ingecskét. Reméljük, felnőtt korában meghatottan fogja majd kezébe. Mi meg igyekszünk kenegetni, tornásztatni kezünket, erősebb szemüveget venni, hogy bírjuk a munkát! A főegyházmegye szervezésében lelkigyakorlaton évente 2 fő vesz részt Máriabesnyőn. Az augusztus 20-i Szent Jobb körmeneten a főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitásszal együtt veszünk részt. A főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász lelkigyakorlata a Magyar Szentek Templomában van minden novemberben. Isten áldását kérve a kedves testvérekre, köszönöm, köszönjük a tevékenységeinkben való részvételüket, támogatásukat. Örömteli, hosszantartó ismeretségek alakulnak, alakultak ki a karitászmunka során. Szívet melengető a törődést, segítséget, irgalmasságot megköszönő mosoly, amelyet nélkületek, kedves kertvárosi Hívek nem tudtunk volna a szükséget szenvedők arcára csalogatni, s amelyet a segítőkkel együtt is mindig az Úr Jézushoz tehetünk. Köszönöm elöljáróimnak, László atyának és Ferenc atyának is a munkánkhoz nyújtott segítséget. Hálát adok a Szentháromságos Egyistennek, hogy részem volt ebben a gyönyörűségben, hogy 9 éven át elárasztott a szeretetszolgálatban kegyelmével, hogy amikor megmegtorpantam, felismerhettem ösztönző szeretetét. Mint, ahogy annak idején a falusi közösségekben mindenkinek megvolt a maga tennivalója, az időseknek legfőképp az imádkozás, így engem is elért az a kor, amikor már nem érzem magam elég buzgónak a tevékenységre, ezért lemondok a plébániai karitász vezetéséről. De továbbra is imádkozom, ahogy eddig is jónéhányan kértek, most már kétszeresen is – az énekkarban. Isten áldását kérem az Atyákra, hogy új helyükön is Jézust szolgálhassák mindenben. Áldja meg az Isten plébániánk minden


segítőkész hívét is, hisz az elmúlt években megtapasztalhattam krisztusi szeretetüket. Kilenc évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy ilyen nagy karitász vezetését bízza rám az Úristen. Hiszen aki „csak” egy szeletke süteményt, „csak” egy csomag rizst tett a közösbe, vagy pénzadományával „váltotta” ki a csomaghozást, vagy autós szállítással segített, mind, mind Krisztust látták embertársukban. Lovász Judit

VIRRASZTÁS VOLT A CSALÁDOKÉRT A hagyományt meg nem szakítva, idén is megtartottuk a Virrasztást, melynek témája a család volt. A főelőadást Székely János püspök atya, a zenés áhítatot pedig az Eucharist együttes vezette. Köszönjük mindenkinek, aki eljött és részt vett ezen az éjszakán. A résztvevőktől ezeket a visszajelzéseket kaptuk: - Kedves szervezők! Gondolom, közösségünk minden tagja nevében írok: hálásan köszönjük a tegnapi éjszakát, a sok áldozatos munkát, profi volt (mint mindig)! - Nekem személy szerint nagyon sokat adott az imaest. Magamtól sajnos nem tudtam volna ennyi időt tölteni az Úrral, ezért hálás vagyok, hogy hozzásegítettetek. - Dicséret a látványért is, ami szintén hozzájárult az áhítathoz. - Kedves Reni, Andris, Gergő! Nagyon köszönjük, Nektek és minden résztvevőnek, családjaink nevében az imát és a virrasztást! A szervező csapat nevében: Faragó András (Faragó Renáta és Vágvölgyi Gergő)



KÖZEL HÚSZÉVES A KERTVÁROSI KRÓNIKA! Kedves Olvasóink! A tízkilencedik évfolyam nyári számát indítottuk útjára. 1996. szeptember 15-én vehették először kézbe ezt a kis plébániai lapot. Kezdetben kéthetenként négy oldalon, majd a későbbi években havonta nyolc oldalon, jelenleg kéthavonta tizenkét oldalon igyekeztünk tájékoztatást adni Olvasóinknak plébániánk eseményeiről, programjairól. A lapindítók: dr. Gerber Gábor és Zsuzsa voltak. Néhány hónap után munkájuk miatt, évekig külföldön kellett tartózkodniuk, és így a lapszerkesztést fiamék után én folytattam. Hálát mondunk a Gondviselő Istennek az eltelt évekért, és mindazoknak, akik szolgáló szeretetükkel hozzájárultak kis plébániai krónikánk megjelenéséhez. Örömünkre szolgált, ha időnként elismerő szavakat hallottunk munkánkról. Visszatekintve az elmúlt közel két évtizedre, plébániai közösségünk tevékeny életét tanúsítja. Rendszeresen hirdettük, és beszámoltunk a különböző eseményekről. Emellett, a liturgiai évet figyelemmel kisérve, közöltünk hitismereti gondolatokat is. Igyekeztünk bemutatni szép irodalmi alkotásokat, valamint a tanító jellegű kis történeteket, példázatokat. Köszönjük a kedves Olvasóknak, hogy hónapról – hónapra kézbe veszik és olvasgatják kis kiadványunkat. Hiszem, hogy ez a Plébánia Krónika majd a későbbiekben is segít sok szép közös emlék felidézésében. Tekintettel arra, hogy a Főszerkesztő most ünnepli születésének nyolcvanadik évfordulóját, illik lemondani e tisztségéről. Kihasználom a Plébános változást és remélem, majd az új Plébános atya véleményezi a folytatást.

11

Magamról csak annyit, hogy huszonöt évvel ezelőtt kaptam a felkérést és megbízatást a Kertvárosi plébánia közösségének szolgálatára. Szüntelen hálát adok Istennek mindkét (orvosi és hitoktatói) hivatásomért, és azért is hogy megszakítás nélkül, a mai napig végezhetem. (Az utóbbi években a budai városrészben folytattam az Úrtól kapott hitre nevelői feladatot.) Az itteni oktató és szervező, valamint intézményindító munkámért díszpolgári és Szent Adalbert kitüntetést is kaptam. Örülök, hogy Krónikánkban ezek feljegyzésre kerültek. Ajándékképen e folyóiratnak bekötött példányát Plébániánk könyvtárának átadjuk. Hálásan köszönöm a sok élő és már eltávozott áldozatos munkatársnak a közreműködését. Tevékenykedjenek továbbra is. Természetesen, én is képességeim szerint mindenben segíteni fogok. Kívánom, hogy a következő években még érdekesebben, színvonalasabban szolgálhassuk Isten nagy családját és szeretett plébániai közösségünk tagjait az üdvösség felé vezető úton. Dr. Gerber Alajos főszerkesztő és munkatársai

TANÍT AZ ÉLET A tigris és a róka Az erdőben jártában egy ember látott egy rókát, aki elveszítette a lábait. Azon csodálkozott, hogyan maradhatott mégis életben ez az állat. Aztán látott egy tigrist szétmarcangolt vaddal a szájában. Amikor a tigris jóllakott, a maradékot odaadta a rókának. Másnap Isten megint ugyanennek az állatnak a segítségével táplálta a rókát. A férfit ámulatba ejtette Isten nagy jósága, és így szólt magában: „Én is behúzódom egy sarokba, hogy ott pihenjek, és én is az úrba vetem teljes bizodalmamat, ő majd ellát engem mindennel, amire szükségem van.” Sok napot töltött el így, de nem történt semmi, s szegénynek már közeledett a

12


halála, amikor egy hangot hallott: „Te nem jó úton jársz, vedd észre a valóságot! Kövesd a tigris példáját, s többé ne a rokkant rókát tekintsd a példaképednek.” Így aztán az ember előmászott a zugából. Útközben találkozott egy kislánnyal, aki nagyon fázott, reszketett vékonyka ruhájában, s semmi reménye nem volt arra, hogy valami meleget kapjon enni. Erre az ember megharagudott Istenre, és ezt mondta neki: „Hogy engedhetsz meg ilyesmit? Miért nem teszel semmit ellene?” Egy ideig nem szólt Isten semmit. Éjszaka azonban váratlanul így felelt: „Igenis tettem ellene valamit. Megteremtettelek téged.” „Kövesd a tigris példáját...” Ne azt kérdezd, hogy mit tettek veled. Ne firtasd, hogy valaki mit fog tenni érted. Azt kérdezd inkább, mit tudsz tenni te magad. Ne arra várj, hogy rólad gondoskodjanak, hanem gondoskodj te valamiről. Ne siránkozz a téged körülvevő bajok miatt, ne hadakozz Istennel és a sorssal. Történt már valami döntő jelentőségű mindezekkel szemben: megteremtődtél te. (Elizabeth Lukas)

MINISTRÁNSOK: SZEZONZÁRÁS ÉS SZEZONNYITÁS A ministránscsapat a lassan, de biztosan kitörő nyári szünetben sem (teljesen) vonul a háttérbe, hiszen az oltárszolgálatot a nyári időszakban is igyekszünk ellátni – számunkra mindig fontos kell, hogy legyen az Úr szolgálata. Most, a tanév zárásakor, illő köszönetet mondanunk: köszönetet mindazoknak, akik ez évben is szorgalmasan és lelkesen szolgáltak az oltár körül, részt vettek a ministráns közösség színes életében. Köszönetet mondunk mindazoknak is, akik segítettek, hogy segíthessünk: azoknak, akik bíztattak minket, akik lehetővé tették prog-


ramjaink megszervezését, illetve a szülőknek is, akik együttműködtek velünk az év során. Ezúttal azonban a leghangsúlyosabban az atyáknak szeretnénk megköszönni, hogy foglalkoztak velünk és szerettek minket. Köszönetet mondunk László atyának, akinek plébánosi működése alatt valóban virágzott a ministráns közösség, és aki mindig kész volt segíteni, ha felkerestük. De köszönetet mondunk Ferenc atyának is, akinek mindig volt egy kedves mosolya, jó szava, okos tanácsa számunkra és szívén viselte a ministráns fiúk dolgait. További szolgálatukra Isten áldását kérjük! A nyár természetesen ezúttal sem múlik el ministránstábor nélkül: ezúttal Parádon töltünk el együtt hat napot, augusztus 4-9ig. Aki még nem jelentkezett, de szeretne eljönni velünk, szóljon gyorsan, mert hamarosan indulunk! ;) Kellemes nyarat kívánva:

a ministránsvezetők

CSERKÉSZSAROK Az újpesti Xántus János Cserkészcsapat idei tábora Mátraszentimrén lesz, 2014. július 614. A táborunk igazi belföldi dzsembori lesz, hiszen velünk táboroznak Békésből és Lovasberényből is. A 40 fős tábor tematikája az „Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag” c. film történetére épül. A tábor után nekilátunk a Xantus Klub felújításának. Július 27-29. között, Eszperantó fesztiválon veszünk részt. Az idén nyáron rendszeres foglalkozásaink is lesznek a Xantus Klubban (1042 Budapest, Petőfi Sándor u. 8. Légópince, 40-es kapucsengő), ahová szeretettel várunk minden hűsölni vágyó fiatalt (Xantus Klub nyári hőmérséklete 22-25C) ! Érdeklődni: [email protected] címen illetve a +36203179389 számon lehet. Záhonyi Lajos



Gondolatok „Az utolsó hegycsúcs” szinkronmunkáiról Hat évvel ezelőtt, amikor az orgonánk épült már egy videó vágó program segítségévek készítettem egy filmet zenei aláfestéssel és feliratozással. Amikor a moziban megnéztem ezt a filmet csak annyit tudtam, hogy egy fiatal pap temetésén sokan vettek részt, mert valami miatt különleges volt. A felét sem értettem, mert gyorsan elkapkodták a szöveget. A szereplők összefüggését sem értettem, hogy ki kinek a testvére, rokona, barátja stb. Még egyszer elmentem megnézni, de a feleségem többet tudott mondani a filmről, mint amit én megértettem. Amikor megjelent DVD-n meglepett vele családunk barátja Kármán Vera. Ettől kezdve el tudtam olvasni az összes szöveget, ami a filmben szerepel, de élvezni még mindig nem tudtam ezt a szép filmet. Kínáltam több ismerősnek a templomból, de azt mondták rá, hogy úgy sem tudjuk elolvasni és megérteni. Körülbelül tudjuk miről szól, ennél többet nem lehet kihámozni belőle. Nahát, gondoltam nem én vagyok egyedül béna. Eldöntöttem, hogy hangokat fogok keresni rá és akkor végre igazából meg tudom nézni és többeknek is segíthetek vele. Kiírtam az összes szöveget a filmből. Ekkor döbbentem rá milyen értékes ez a film. Nagyon meghatódtam. Többször elolvasva kirajzolódott bennem, hogy mennyire hasonló, ismerős karakterek járnak a mi templomunkban, és feldobtam a labdát. A technikai dolgok és a szereplők szinte gondviselés szerűen egybeálltak. Féltem, hogy valaki marhaságnak fogja tartani vagy szóba sem fog velem állni, de ez nem így volt. Mindenki készséges volt. Ezen nagyon meglepődtem. Doktorok, nagytudású idősebb hívektől a kis óvodás fiúig, mindenki örömmel vállalta. Páran megkérdezték, hogy miért pont ő illik ebbe a szerepbe. A

13

film visszanézése után mindenki meg volt elégedve. Már csak attól féltem, hogy véletlenül se legyen a szinkron rosszul hangsúlyozva, de mindenki értette a dolgát ez is gondviselésszerűen magától ment. Néhány szavat rövidebb szóra kellett cserélni, mert kevés volt rá az idő. Megszenvedtünk vele és megérte. Nekem csak a technikai dolgokkal kellett foglalkoznom. A film végre elkészült és így meg tudtam nézni. Nekem nagyon tetszett. Hálás vagyok minden szereplőnek nagyon jó munkát végeztek, igazi közösséget hoztunk létre. Kicsit azért szomorú vagyok, mert kevés a film iránti érdeklődés, a vetítéseket szerintem kevesen látogatják, pedig nem tudják miről maradnak le. Márfi Ferenc Hálásan köszönöm Ferinek a szinkronizálás élményét. Csodáltam a kitartását, hogy elhatározta és végig is vitte a tervét. Hihetetlen ügyesen ráérzett arra, hogy melyik szereplőhöz kinek a hangja, illetve jelleme illene a legjobban. Különleges volt együtt megnézni a és ráismerni egymás hangjára. Ez jó mulatság, „férfi” munka volt. Gógucz Emma A szinkronizálás alatt nagyon izgultam, hogy milyen lesz, mert még sohasem csináltam ilyet. A többivel osztozom feleségem véleményével. Kemenes András Nagyon örültem a felkérésnek, már régen ki szerettem volna próbálni a szinkronizálást. Felemelő érzés volt visszahallgatni ismerősök hangjával a filmet. Székelyné Parizán Bea Nagyon jó érzés volt, szívesen részt vennék ilyenen máskor is. Faragó András Bár csak pár csak pár mondat szerepem volt, mint majdnem mindenkinek, mégis szép élmény volt mikor látom, hogy ezek az apró szolgálatok egy teljes egésszé állnak össze, pont úgy, ahogy egy közösség minden tagja hozzátesz valamit az Egyházhoz. Nagyon jó érzés, hogy egy ilyen élő közösség tagja lehetek, és külön köszönet a kitar-

14


tásuknak, aki áldozatos és kitartó munkával végig vitte a szép küldetést. Csambalik László Őszintén szólva nem túl nagy elánnal (a fiatalabb korosztály miatt: lendület népies kifejezése :-)) mondtam IGEN-t kántorunk Márfi Ferenc felkérésére, hogy vegyek én is részt egy feliratos film szinkronizálásában. Cikáztak a gondolatok a fejemben: minek van erre szükség, ha ott a felirat és milyen lesz vajon a minősége egy ilyen házi megoldásnak. Szerencsé(m)re Feri lelkesedése és kitartása átejtett a ló túloldalára :-) Egy olyan szereplőt szemelt ki nekem, akinek humora, stílusa már az első felvett mondatok után nagyon megfogott. Belelendültem, élveztem a munkát ... a végén már azt sajnáltam, hogy teljesen tapasztalatlan amatőrként kezdtem el és fejeztem be a rám bízott feladatot. Feri hihetetlen profi munkával vezette a szinkron munkát és a produktum lenyűgöző lett! Kétszer kellett megnézzem a film(ünk)et: az első alkalommal csak a többi szinkronszínészre tudtam koncentrálni :-), a második alkalommal már a film mély mondanivalója is megérintett. Számomra ez a film azért is lett oly különleges, mert magam is a magas hegyek csodálója vagyok. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a szinkronizálásban, különösen kántorunknak! Remek ötlet és nagyszerű munka volt! Gersei Tamás Örültem hát naná. Mikor Feri szólt mise után, hogy miről lenne szó, talán kicsit meg is ijedtem a feladattól, de kíváncsivá is tett. Nem minden nap szinkronizálhat az ember. Aztán utána néztem meg a filmet, hogy miről is szól. No, akkor már belelkesültem és alig vártam, hogy magam ilyen módon is. A felvétel nagyon tetszett. Jó volt a hangulat. Igaz kicsit bénáztam mert rettentő gyorsan beszélnek ezek a spanyolok. Onika Attila


Az utolsó hegycsúcs egy méltatlanul elhanyagolt alkotás, mely születhetett volna bárhol, akár éppen Mo. –n, hiszen mindenki ismer olyan lánglelkű papot, aki hasonló film főszereplője lehetne. Történetesen a spanyoloknak jutott eszébe erről filmet csinálni, nem is akármilyet! Az Urániában láttuk először, kicsit fanyalogva vettük tudomásul, hogy feliratos. A film üzenete így is átjött. Nyereségre kiélezett világunkban az is csoda hogy vetítették. Magyar szinkron nem készült, mondván nincs rá igény, rétegfilm. Azután valaki megérezte a benne rejlő erőt és üzenetét el akarta juttatni másokhoz is. Kemény munkával, sok fáradtsággal készítette el a szinkront, amatőr eszközökkel abszolút profi munkát végezve. Nekem megadatott, hogy jártam a Szilágyi Erzsébet fasor alatti szinkron stúdióban, és láttam milyen komoly technikával, hivatásos színészekkel készülnek a szinkronok a filmek alá. Ehhez képest Feri egy szál laptoppal és egy rozoga mikrofonnal szervezte meg az egészet. Kezdve azon, hogy kiválasztotta a szinkronhangokat. Megfelelő hangot a megfelelő karakternek. Nem ismert tréfát. Ha valaki nem volt hajlandó kötélnek állni, elment hozzá és pillanatok alatt süketszobát varázsolt a nappalijából és már kezdhettük is. Ha elsőre nem lett jó, hát még egyszer. Megbecsülni sem tudom hány munkaórát szánhatott rá. A végeredmény lenyűgöző. A kész filmet nézve az ember arca mosolyra rándul, mikor felismeri az egyes szinkronhangokat, de ez nem zavaró, sőt szívet melengető; végre valaki csapattá tudta kovácsolni ezt a néha külön útját járó, kissé széthúzó nyakas kertvárosi népet. Sajnos az eredeti film spanyol felirata a „képbe van égetve”, kitörölni nem lehet, de erről nem Feri tehet. Gratulálok, köszönjük Feri! Horváth János



PLÉBÁNIAI TÁBOR AGGTELEKEN

15

PLÉBÁNIAI FOTÓALBUM KÉSZÜL

Kedves Testvérek!

Kedves Plébániai Közösség!

Idén is megrendezésre kerül a plébánia gyermek és ifjúsági tábora. Időpont: 2014. július 28 - augusztus 2-ig. Szeretettel várunk minden olyan gyermeket, aki már volt elsőosztályos. Illetve minden olyan 14-éven felülit, aki szeretne jobban megismerkedni plébániánk gyermekközösségével. Egy hét Aggteleken, fantasztikus élményekkel, igazán emlékezetes és közösségformáló program! Ha szeretne gyermeked jönni, írj a hitoktatónak ([email protected]) vagy jelentkezz a plébánián.

László és Ferenc atya számára egy Plébániai Fotóalbumot szeretnénk készíteni ajándékba, ezért kérjük, hogy mindenki juttasson el magáról vagy családjáról egy jó minőségű digitális képet erre az email címre [email protected]:, vagy adjon le egy papírképet személyesen a sekrestyében nevekkel együtt. Aki nem rendelkezik megfelelő felvétellel, kérjük iratkozzon fel a sekrestyében a közös fényképezéshez, amelyet július 6-án a 9 órai szentmise után tartunk a hittanteremben. Képviselőtestület

PLÉBÁNIAI LELKIGYAKORLAT Leányfalu július 16-19 Vezeti: Stella Leontin atya Egerszalóki Ifjúsági Találkozó július 16-20 Kedvcsinálónak, a tavalyi tábor képeit itt lehet megnézni: https://plus.google.com/photos/1134296040 37989317579/albums/59676775322847120 49 Szeretettel: a Szervezők (Szülői Fórum)

IFIKNEK: Augusztusra meghívást kaptunk Csambalik Lacitól – akiről az utolsó Kölyök Klubon megtudtuk, hogy paradicsom-kutató. Figyeljétek a hirdetéseket, hogy megtudjátok, mikor megyünk a paradicsomi tankertbe  egy kis tanulmányútra!

TEMPLOMBÚCSÚ Idén, augusztus 20-án, Szent István király névnapján, az ünnepi szentmisét

HORVÁTH ISTVÁN plébános atya mutatja be templomunkban. Szeretettel hívjuk és várjuk a kedves híveket erre a szép ünnepre. A szentmisét követően a kertben egy kis agapét, baráti találkozót is tartunk.

BÚCSÚZÁS. élünk. Halálom után itt a templom kriptájában akarom majd várni a feltámadás napját, június 16- án Esztergomban

Recommend Documents