A torbágyi templom története Az összeállítás az „Egyházmegyei templomok művészettörténeti leírása” c. Kuthy István kézirat (a székesfehérvári püspöki levéltárból került a Biatorbágyi Krónikához ahol 1995. augusztus, szeptember, október és november hónapokban teljes terjedelemben közlésre került), Baracza Szabolcs restaurátor észrevételeinek, valamint a Biatorbágyi Krónika egyéb irásai és egyéni emlékezések felhasználásával készült. A település Torbágy, (ma Biatorbágy része) régi, Pilis megyei magyar község volt, mely több mint 800 éves múltra tekint vissza. A XIV. században a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott. A pápai adószedők 1333-35. évi jegyzéke szerint papja, János, pápai tized fejében ismételten 4 garast fizetett. Torbaagh néven 1429ből, 1469-ből és 1490-ből származó oklevelek említik. A török megszállás és háborúk miatt teljesen elnéptelenedett. A török hódoltság után újra telepítik, döntően Németországból hozott telepesekkel. A községben az anyakönyvezés 1714-ben indul újra. Lakóssága 1720-ban 32 adóköteles háztartást számlált, három magyar pár kivételével a többi német volt. A régi templom és bővítése a XVIII. század végéig Plébániáját 1714-ben restaurálták, ősi templomát pedig 1724-ben. dr. Petrák Mihály kutatásai szerint 1730 körül újra építik, megőrizvén a szentély gótikus struktúráját. A restaurációt Zeng hadnagy, a terület egykori birtokosa végezte. A régi templom a mai templom szentélye és főhajója volt, körülötte feküdt a kőfallal bekerített temető. A tornyot jóval később, 1740 körül Promperger Keresztély s valószínűleg Hermes Péter Ernő földesurak építtették a templom elé. A templom megáldása Acsády Ádám veszprémi püspök nevéhez fűződik, de hogy mikor végezte, nem tudjuk, csak annyit jegyeztek fel az 1744. 1752. és 1764. évi canonica visitatio-k (hivatalos egyházlátogatás) jelentésekben, hogy az a Szent Szűz nevének tiszteletére történt. Ez a névadás ebben az időben népszerű volt, mert öszszefüggött a török kiűzésével. Bécs utolsó török ostroma közben Lipót császár Passau-ban tartózkodott és a Szűz Anyához könyörgött a székvárosa megmeneküléséért. A megmeneküléshez kapcsolódott az ünnep alapítása (szeptember 12.) is. 1744-ben felerészben a Törs, felerészben a Farkas család birtoka a község. 1742ben Farkas János és báró Sándor Mihály birtokolja, a templom jó karban tartását azonban az egyház végzi. 1764-ben Farkas János örökében özvegyét, Frideczky Rozáliát találjuk, ám ő is, Sándor báró is csupán alamizsnát nyújtanak a templomnak, míg a hívek addigra már szőlőt ajándékoztak egyházuknak. Az 1771. évi budai esperesi kerületi egyházlátogatás Torbágy templomát romos állapotban találta. Ennek következménye lehetett az országos műemlékjegyzékben említett bővítési akció, melyet a felső-sziléziai jeles építész, Sigl Márton végzett. Hogy pontosan miből állott a munkája, nem tudjuk, de az ősi templom nagysága nem födte 1
egészen a mai hajó terjedelmét, s az csupán a XVIII. század hetvenes éveiben egészült ki mai nagyságára. Az eredeti templomépítmény már ekkor is szűk volt a hívek befogadására, bővítésére okvetlenül szükség volt. Az 1778. évi egyházlátogatás panaszolja, hogy ha a filiákban (kapcsolódó kisebb települések, „leány egyházak”) lakó hívők bejönnek a községbe, alig fér be a templomba a hívők fele. A templom karbantartása, további bővítése a XIX. században A bővítés ellenére a templom állapota a XIX. század elején (1805) olyan rossz volt, hogy közel állt az összedőléshez. A földbirtokosok (báró Sándor Antal és Szily József) szűkös támogatása miatt a karbantartás elsősorban az egyházközséget terhelte. A probléma háttere valószínűleg a kegyúri jog körüli bizonytalanság volt. Végre 1859-ben megmozdult gróf Sándor Móric (az új birtokos) lelkiismerete, augusztus 1-jén bezáratta a templomot s elkezdődött a tető és padlózat renoválása, a templom bővítéséről azonban szó sem volt. A felújítással járó ki- és beköltöztetést, a mellékoltárok és az orgona mozgatásának költségeit, és a vissza nem állítható korhadt padok helyett beállított új padok árát már a templompénztár viselte. Az ezt követő 1861. évi külső karbantartás ismételten a templompénztárra hárult. A kézi, igás és egyéb napszámos munkákat pedig a község vállalta. A templom bővítését folyton sürgető, de magára hagyott Ecker plébános az 1871. évi bérmálás előtt a megint csak viseltes templomot ismételten kijavíttatta Sey Sándor kőműves- és cserépfedő mesterrel. A templom és torony bevakolását és meszelését, a tetőfedést a templompénztárból fedezték. A templom mai képének kialakítása Jungmayer György érdeme, aki nagy buzgósággal, oldotta meg a régen vajúdó problémát. Koczka Nándor és fia építészek 18801881-ben, kiváltották a régi hajó oldalfalait, kereszthajókat építettek, továbbá a főkapu mellett oldalbejáratokkal ellátott, a kereszthajókba torkolló folyosókat építettek. Megnagyobbították a sekrestyét s vele szemben oratóriumot (formailag a sekrestyéhez hasonló helyiség) emeltek. Valószínűleg ekkor történt a főkapu elé ragasztott pitvar építése is. Az általános javítási és bővítési munkálatok a romos plébániaépület újjáépítésével karöltve történtek a kegyúri építészeti hivatal felügyelete alatt, a község jóváhagyásával, ám a költségeknek nagyobb részét újra csak a templom pénztára viselte. 1899-ben ismételten sor került a templom nagyobb mértékű belső restaurálására. Hogy a dombra épített s az időjárás viszontagságainak kitett templom külső képe se legyen méltatlan a belsőhöz, Neumayer Ferenc az 1899. évi munkát 1903-ban nagyarányú külső felújítással toldotta meg. XX. századi beavatkozások A XX. század első felében viszonylag kevés fáradságba került a kívül-belül rendbe hozott templom illő fenntartása. 1914-ben a templomon a tél folyamán támadt falrepedéseket az uradalmi mérnök tervei szerint, helybeli kőművesmester hozta rendbe. A festést pedig 1939-ben pótolták újjal. A festést követően a templom megáldását 2
szeptember 17-én Miller József székesfehérvári prelátus kanonok végezte. (A település átkerült az időközben megalakult Székesfehérvári Egyházmegyéhez.) Az eucharisztikus és Szent István-i jubileumi év emlékére két figurális falfestmény készült: a kupolában Szent István felajánlja koronáját a Szent Szűznek, a diadalívre pedig kelyhet festettek szent ostyával, amit angyalok tartanak és imádnak, alatta a következő felirattal: "Venite adoremus!" Közvetlenül a második világháború előtt a torony felső szerkezetét hozták rendbe; megerősítették a részben elkorhadt és négy helyen eltört gerendázatát s a nyugati irányban megroggyant, bedőléssel fenyegető toronysisakot. Ez volt Metternich Sándor Klementina hercegnő kegyuraságának utolsó jótéteménye. A ’70-es évek elején a torony sisak lecserélésre került egy piramis alakú új, rézborítású sisakkal, mely napjainkig szolgált. A II. Vatikáni zsinatot követő liturgikus újításoknak megfelelően a szentély átalakításra került, fa berendezési tárgyak (oltárasztal, ambo, székek) kerültek elhelyezésre. A ’90-es évek elején a templom belülről kifestésre került. A kor igényeinek nem megfelelő, komfort nélküli plébánia épület teljes felújítása és korszerűsítése megtörtént. XXI. századi renoválások A XXI. század elején a rendszerváltást követő szabadabb vallásgyakorlat lehetővé és a templom állapota szükségessé tette az ismételt felújításokat. A templom lábazata felújításra és átalakításra került, majd a belső hangosítás és a villamos-energia ellátó rendszer újult meg. Bevezetésre került a gázüzemű meleg-víz fűtés és új kapukat is kapott a templom. A padokat részben renoválták. Megkezdődött az oltárok – igen költséges – rekonstrukciója, letisztítása az utólag felhordott festék rétegektől. A Nepomuki Szt. János oltár nagy része elkészült és újra láthatóvá vált a jelentős művészi értéket képviselő míves, eredeti, műmárványt utánzó festés. Az utóbbi évek legnagyobb munkái a tető és a tetőtér megújítása, valamint a 2010ben elkészült torony rekonstrukció volt. Ez utóbbi keretében visszaállításra került az eredeti toronysisak és megújult a torony valamint a templom homlokzata. A torbágyi templom mai külső képe a szokásos provinciális magyar barokk templomképtől kissé eltérő alakot mutat. A bejárati frontból rizalit szerűen kiugró torony előtt timpanonos záródású belépőfülke van. A torony homlokzatának emeleti falán — a belépő felett — négyzetes ablak nyílik, a felső toronytest közepén pedig mind a négy oldalon téglalap alakú ablakok vannak, közvetlenül felettük óralapokkal, melyeket szemöldökszerű, de egyenes vonalú párkányocskák védenek.
3
A homlokzat szárnyakon földszinti és emeleti magasságban egymás felett kerek ablakokat látunk. Az 1880-1881. évi bővítés alkalmával épült kereszthajóba torkolló folyosók kijáratai a bejárati frontszárnyak mellett futnak ki a szabadba. E képet egészíti ki a hasáb alakú, szélein levágott toronysisak, lábainál négy oldalt timpanonos pártázattal. Az oldalfrontok simák, a szentély az eredeti gótikus nyolcszög három oldalával zárul s jobbról-balról az oratórium, illetve sekrestye földszintes házacskái csatlakoznak hozzá. Ezeket, valamint a bejárati folyosókat kerek ablakok világítják meg. A kereszthajók szárnyainak végén pedig nagy félköríves ablakok szolgáltatják a természetes világosságot. Az oltárok A templom stílusbeli elrendeződése keletről nyugatra haladva egységes részekből áll. A szentély háta gótikus, amit a megmaradt falrészlet képvisel. Maga a szentély és főleg a benne levő oltárok barokk stílusúak. A hajó és az oldalsó bővítések, valamint a torony és a templom homlokzata klasszicista. Az 1764. évi egyházlátogatás szerint a Szűz Mária nevére szentelt főoltáron kívül két mellékoltár állt a templomban, Nepomuki Szent Jánosnak (a főoltár jobbján), illetve vele szemben Páduai Szent Antalnak ajánlva. Az oltárok nagyrészt mindmáig megőrizték régi formájukat. A székesfehérvári egyházmegye első egyházlátogatási feljegyzései (1778) megőrizték a mellékoltárok készíttetőinek nevét: a Nepomuki Szent Jánosoltárt Promperger Keresztély, Páduai Szent Antalét hügyei Farkas János emeltették. Készítőik - a helybéli hagyomány szerint – vándorló olasz fafaragók voltak. Később épült egy negyedik oltár is Jézus Szíve tiszteletére fából, melyet az első világháború második évében, 1916-ban vásároltak az elesett hősök emlékére. Ezen kívül volt egy szent sír oltár is melyen nem lehetett misézni, 1866-ból. Ezek ma nem láthatók már. A főoltár a szentélyben körüljárható provinciális, barokk építmény. Sajnálatosan legutóbbi — valószínűleg 1899. évi — restaurációja alkalmával romános motívumú dekorációval fedték. Csúcsán a Szentháromság egy speciális kompozíciójú szoborcsoportja van. A mellső oszlopok felett egy-egy angyalka térdel, lábaikhoz helyezett piros mezejű, fehér keresztes pajzzsal. Szárnyakra erősített konzolokon Szent Péter és Pál apostolok színes szobrai állnak. A szobrok jellegzetes apostol szobrok: mezítláb megjelenítve (ez a jellemzője azoknak a szenteknek, akik még közvetlenül Jézustól kapták a tanítást). Pál nyitott könyvvel, ami a tanítás szimbóluma (szokásos a kard is ami vértanúságának módjára utal). Péter kulcsokkal (az egyik a földi, a másik a menynyei kötések jelképe, melyekhez hatalmat kapott). Az 1817-es egyházlátogatási okmány bővebben leírja a főoltár felszerelését is. A tabernákuluma (zárható szekrény az oltári szentségnek) fából készült, előtte a szentély boltozatáról függő ón öröklámpás azonban csak az istentiszteletek alatt égett. A főoltáron 6 faragott gyertyatartó állt, az oltárszekrényre pedig 2 ón és 2 réz gyertyatartót erősítettek. 1899-ben mindhárom oltárt restaurálván, a főoltár forgatható tabernákulumát ajtósra cserélték ki. A romos, fakult főoltárkép helyett egy 1 m magas Patrona Hungariae színes faszobrot és a tabernákulum mellé két térdelő angyalszobrot vásároltak a templom pénzéből Heckenas János kőszegi fafaragótól. 4
A két barokk mellékoltár a hajóban a szentély falának mellső, homorú vonalú fülkéibe épült. Az evangélium oldali Nepomuki Szent János-mellékoltár szárnypillérein két jelképes női alak áll, az egyik ujját a j k á h o z tartja (a gyónási titok megtartására utal), a másik kanonoki birétumot (sapka) hord kezében (János magas rangjára utal). Az oltárképet az oltár homorú hátfala elé illesztették. Empire stílusa elárulja, hogy a XIX. század elején festették. Az oltár oromzatába illesztett barokk stílű festményt az Atyaisten áldó alakjával koronázza meg a szent megdicsőülését. A jelenlegi restaurálás feltárta, hogy eredetileg Nepomuki Szt. Jánosnak nem képe, hanem szobra volt az oltáron. Az oltáron álló négy aranyozott gyertyatartó kedves rokokó fafaragvány. A Páduai Szent Antal-mellékoltár architektúrája hasonló az előbbiéhez. Szárnypillérein női szentek állnak, barokk fafaragványok: Szent Borbála koronás alakja, kezében kehellyel és a kardot tartó alexandriai Szent Katalin. (mindezek mártíromságukra utalnak) A homorú háttér közepébe ökörszemes fakeretben Páduai Szent Antal olajfestmény képét illesztették, amint a neki látomásban megjelenő kis Jézust imádja. A legfelső oromépítmény középmezőjében a felhőkön térdelő, tüzet oltó Szent Flórián barokk képe foglal helyet. A négy rokokó oltárgyertyatartó is testvére a Nepomuki Szent János oltáráénak. A kórus és az orgona A templom kórusa két faoszlopra támaszkodó faépítmény. A XVIII. Században egy négy változatú orgona kísérte a hívek énekét. Az orgona szerkezetét gyakran átépítették. 1778-ban még a régi négy változatút használták. 1805-ben 8 változatú, 1817ben 6 változatú az orgona. 1875-ben restaurálták utoljára. 1906-ban a fából épült s faoszlopos kóruson új orgonát állítottak fel, a templom pénzén, a budapesti Rieger cég szállította és Magdics István, akkori etyeki esperes-plébános szentelte meg. Leírását — hála Bokor József plébános pontos adatszolgáltatásának — kimerítően közölhetjük: Manuál C-f, 54 hang; változatok: Principál, Bourdon. Gamba, Salicíonal, Födött, Octava, Doce, Octavbas, Octávkopula, Pedálkopula, Mezzoforte, Forte, Kiváltó. Ez az orgona működik mais. 1928-ban és 1953-ban javították jelentősebb mértékben. A XX. század második felében gépi fújtatót építettek be. Keresztelő kút A Keresztelő kút ősi darab, kőből készült, 1747-es felirattal. Már 1764-ben a főoltár mellett állott. 1778-ban sokszínűre lett festve, réz üstjét belül ón fedte és fafödél takarta. A fafödélen a Krisztust keresztelő Szent János barokk szoborcsoportja látható. Külseje máig nem változott.
5
Szószék A szószék fából készült, melyről szintén beszámol a XVIII. század közepének krónikása (1764), 1817-ben szomorú képet nyújtott. A templomderék jobb oldalán függött, falépcsőzettel, hangfogója hiányzott. Közelében a hívek áhítata Szent Anna képét függesztette fel a falra, két gyertyatartóval s egy kis lámpással, ezt a hívek még 1829ben is szeretettel gondozták. Későbbi források sem a szószékről, sem a lámpásos képről nem emlékeznek meg. A szószék barokkizáló újszerű építménynek látszik, korlátján az evangéliumi tárgyú – a hívek által készíttetett – színes táblaképek találhatók. A második Vatikáni zsinat óta funkcióját vesztette. A harangok A harangok története körül, mint annyi plébánián, itt is zavar uralkodik. A régi templom tornyában két harang függött, egyik 3 mázsa 50 fontot, másik 3 mázsát nyomott, az elsőt a Szent Szűz tiszteletére öntötték, a másodikat a Szentháromság képével díszítették. Mindkettőt a templom pénzén vásárolták, a kisebbik megáldását Téő-Falusi György plébános és kerületi esperes végezte. Az 1764, évi egyházlátogatás is ír Szűz Mária harangjáról. 1817-ig minden egyházlátogatási irat megemlékezik róla. Az 1778. évi látogatás irata a harang származási idejét 1760-ra teszi, szentelését S. Nagy Ignác székesfehérvári püspöknek tulajdonítja. E harang még 1817-ben is megvolt. Nem található azonban a későbbi harangjegyzékeken az 1764-ben említett Szentháromság-harang, helyette 1778-ban egy kétmázsás, Szent Donát- és Flórián-harangról szól a jegyzék, melyet 1755-ben csináltatott a község és szintén S. Nagy Ignác püspök szentelte. Későbbi sorsa ismeretlen. Az 1778-ban jegyzékbe vett mintegy 50 font súlyú lélekharangot 1776-ban vásárolták a templom pénzén, s ezt is S. Nagy Ignác püspök szentelte, mint az előbbieket, 1778. április 21-én. Még 1817-ben is megvan. 1805-ben és 1817-ben két régi harangról számol be az egyházlátogatás, a Szent Szűz harangról és a lélekharangról. De mindkét esetben két újabb szerzeményről is megemlékezik: Nepomuki Szent János harangjáról és Páduai Szent Antaléról, az első 7 mázsa 20 fontot nyomott, a másik 1 mázsa 50 fontot. Megszentelésükről nem maradt feljegyzés. Az újabb harangbeszerzésekről szóló feljegyzések is szűkszavúak. 1852-ben Ecker János plébános jelentette, hogy megrepedt a nagyharang, mely csak a Nepomuki Szent Jánosé lehetett; a hívek is, a templompénztár vállalták az újraöntés költségeit. Farkas Imre püspök székvárosában szentelte fel az új öntésű harangot, de az alig érkezett meg rendeltetése helyére, máris használhatatlanná vált, nyaka eltört, ismételten újra kellett öntetniük.
6
A zsámbéki plébánia templom történeti adataiban olvasható, hogy Pauer János felszentelt püspök, káptalani helynök 1874. augusztus 15-én két harangot szentelt Zsámbékon: egyet a helyi plébánia, egyet pedig „Kistorbágy” részére. E harangról nem található egyéb feljegyzés. Hasonlóan kevés adat van az 1910-ben beszerzett torbágyi harangról: csak annyit tudni róla, hogy Neumayer plébános augusztus 2 2 - é n jelentette az egyik harang törését és új harang öntésére a székesfehérvári püspöktől támogatást kért, amit Prohászka Ottokár püspök augusztus 23-án teljesített. Ha nem is maradtak meg tehát a régi harangok a maguk eredetiségében, az első világháborúig változatlan maradt azok száma. Sajnos, a nagyobbakat elvitte a háború, s csak a kis lélekharang maradt vissza Torbágyon. Helyettük 1921-ben, illetve 1928-ban sikerült újakat szerezni. 1921-ben a budapesti Slezák Lászlóval öntettek a hívek adományából egy 240 kg-os, „cis” hangú harangot. Ugyanazon év november 13-án Tornyai Ferenc helybeli plébános áldotta meg. Az 1928-ban beszerzett két harangot Valser Ferenc cége öntötte, az elsőt 720 kg súlyban, „f” hanggal, 1140 mm alsó átmérővel, Jézus Szent Szíve tiszteletére; a másodikat 456 kg súlyban, „as” hanggal, 960 mm alsó átmérővel, Szent József tiszteletére. E harangok hangja azonos a budapesti egyetemi templom harangjáéval. Sajnos a második világháború újabb megpróbáltatásokat okozott a harangoknak. A Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium 1944. február 22.-én elrendelte a 720 kg súlyú – Jézus Szíve tiszteletére szentelt – harang leszerelését és hadi célokra történő igénybevételét. A harangot 1944. június 16.-án leszerelték és a Budapest IX. Üllői út 1. alatti üzembe szállították. Végül is nem került beolvasztásra, hanem Csepelre szállították, ahol jelenleg is rendeltetés szerint szolgál. A kripta A templom-hajóban, a hajdani áldoztató rács előtt a hajó kelhelmi kőlapokkal fedett padlózatába épült kripta van. Itt nyugszik nagyszigeti Szily József volt kegyúr és két feleségének holtteste (Kuthy István). A kriptát kőlap fedi. A fentiekkel ellentétesen az 1817-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv Szily József udvari tanácsos, kegyúr kriptájának helyét, a templomon kívül, a templomdombnak a község felé néző részére teszi és közli, hogy két fülkéjében akkor Szily József elhunyt nejei nyugodtak. Állítólag tíz évre rá, 1827-ben maga a kegyúr is ide, melléjük temetkezett. Szentháromság szobor A kőből készült Szentháromság-szoborról először az 1778. évi egyházlátogatás szól, mely a templom területén a kőfallal bekerített temetőben áll. A „döghalál”, a pestis megszűntével 1739-ben a község emelte fogadalomból, 1845 körül és 1944-ben újították fel. Az országos műemlékjegyzék a következő rövid leírást adja róla: „Atyaisten és Krisztus baldachin alatt, felettük galamb.” 7
Az időközben megkopott emlékművet 2000 telén a községi önkormányzat megbízásából elszállították, majd restaurálva július 18-án került vissza a templom elé. A műemlék oszlopot Krisztiáni Sándor restaurátorhallgató vizsgamunkájaként – aki a községi Szent Vendel-szobrot is újjá varázsolta – újította fel. Az elszállítás sem volt gond nélküli, de a szobor vissza hozatala sem bizonyult könnyű feladatnak. Krisztiáni Sándor csapatát Bakonyi László vezetésével a településfejlesztési csoport műszaki gárdája és a község tűzoltói erősítették. Megáldása szeptember 15.-én volt
Biatorbágy, 2010. szeptember 30.
8
