Mindenki Temploma Gyülekezeti hírlevél 2012. Karácsony • VI-2. 20. szám
„A világosság fénylik a sötétségben...” (János 1,5a)
Tartalom Bereczki Sándor • „Üdvözítő született ma nektek...”
3
Bereczki Ágnes • „Fiú adatik nékünk”
4
Demeterné Dr. Kántor Csilla • Tanulok az Úrra várni
6
Szőcs Dávid • Ajándék
7
Demecs Zsolt • Hanuka olaja
8
Szilléry Tímea • Isten rólam el nem feledkezik
9
Varga János • Büszkeség és hit
10
Oláh Bódi Éva • Boldog karácsonyt, boldog mindennapokat kívánok!
11
Csontos Zsolt • Levél a családomnak
12
Gottl Egonné • „Komment”
12
Rokay Károly • Karácsony újratöltve
13
Mindenki Temploma A Mindenki Temploma Gyülekezet lapja, 2012. Karácsony, VI-2. 20. szám Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Gottl Egonné, korrektor: Dr. Gruber Tibor, kiadványszerkesztő: Danziger Dániel. Fotók: www.dorhadas.org, sxc.hu, Danziger Dániel. Amennyiben szeretne újságot rendelni, írjon nekünk e-mailben, vagy postai címünkre: E-mail:
[email protected], Mindenki Temploma Gyülekezeti Hírlevél, 1105 Bp. Cserkesz u. 7-9. Kapcsolat: Gottl Egonné, tel.: +36-1-431-97-92, Honlap: www.mindenkitemploma.hu 2
2012. Karácsony
Igehirdetés Bereczki Sándor
„Üdvözítő született ma nektek...”
A
karácsony egy hagyományos keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Minden év december 25-én tartják világszerte, és nem keresztény emberek is ismerik, mint a „szeretet ünnepét”. Ilyenkor megajándékozzuk egymást, karácsonyi zenét hallgatunk, üdvözlőlapokat küldünk a rokonainknak és ismerőseinknek, a templomban ünnepi istentiszteleten veszünk részt, otthonainkban elfogyasztjuk a karácsonyi ebédet vagy vacsorát, és ünneplünk a feldíszített karácsonyfa körül. Miért ünnep nekünk Jézus születése? A keresztényeknek a karácsony több, mint a szeretet ünnepe. A szeretet is lényeges, de igazából ez az ünnep Jézus Krisztus személyéhez kötődik. Jézus Betlehemben született egy barlangszerű istállóban. Józsefet és az áldott állapotban lévő Máriát, akik Názáretből érkeztek, sehol sem fogadták be, mert minden szállás foglalt volt ebben a kis városban, Dávid király városában. Így kénytelenek voltak egy istállóban helyet kérni, ahol az újszülöttet egy jászolba fektették. Mindenki Temploma
A betlehemi mezőn ezen az éjszakán a pásztoroknak, akik nyájukra vigyáztak, egészen rendkívüli élményben volt részük. Lukács evangélista ezt írja erről az eseményről: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: «Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.»” (Lukács 2,9-12) Ki ez a Jézus? Csak egy názáreti asztalosnak, Józsefnek a fia, akiből bölcs tanító lett? Az országban csodadoktorként ismerték. Miért kellene nekünk az egész világon ünnepelnünk egy asztalos fiát, akit végül a társadalom kivetett magából, és keresztre feszített? Ugye, csak álmodozó, vallásos emberek magasztalták fel Őt az égig? Mit higgyünk? Kinek higgyünk? Keressük a Bibliában a választ! Pál apostol azt mondja a magát megüresítő, magát megalázó és engedelmes Jézusról, hogy „...fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél
nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2,9-11) Jézus Krisztus Úr és Megváltó. Úr, mert Neki adatott mennyen és földön minden hatalom, melyet nem ellenünk használ, hanem a javunkra. Velünk van minden napon, és áldásával vesz körül minket. Jézus Krisztus Megváltó, mert meghalt a golgotai kereszten az elveszett, bűnös emberért, hogy megmentse a kárhozat hatalmából, és Isten országának polgárává tegye. Milyen önzetlen szeretetet ez! A világban csak egy kis istállóban jutott hely Neki, Ő viszont a királyi palotába hív minket. Mi töviskoronát tettünk a fejére, Ő pedig ragyogó koronát ad nekünk, és a győztesek közé sorol minket. Mi az arcába köptünk, Ő pedig letörli könnyeinket. Mi elvettük köntösét, amikor haldokolt a Golgotán, Ő pedig, a Feltámadott, királyi köntöst ajándékozott nekünk. Mi nem örültünk Neki, elfordítottuk még az arcunkat is, a mennyben viszont még az Isten angyalai is örülnek nekünk, ha megtérünk. Karácsony van. Örülünk egymásnak. A szeretetünket sokféle módon 3
fejezzük ki. Vidáman magunkhoz vesszük a finom falatokat, majd átadjuk az ajándékokat. Egyszer megkérdeztem egy nehéz sorsú férfitől, karácsonyra küld-e képeslapokat? Ő szomorúan azt válaszolta: „Nincs kinek írjak.” Nagyon megsajnáltam. Tönkrement a házassága, az egész élete. Egyedül maradt. Neki sem küldenek képeslapokat. Nem elég nekünk, ha a karácsonyt csak a szeretetet ünnepeként éljük meg. Többre van szükségünk, a Megváltóra, aki új életet ad nekünk, hogy igazán szerethessünk, nem érdekből, nem viszonzásként, hanem önzetlenül. Ez a szeretet nem fog kihunyni és eltűnni, mint a kialvó gyertya és a fenyőfa, mely elhullajtja leveleit. Itt most becsukom a Bibliámat, és visszagondolok arra a napra, melyen Jézus Krisztus megszületett. El nem múló ünnep van a szívemben, mert Krisztus megváltott engem is.
Bereczki Ágnes
„Fiú adatik nékünk” Izrael népe éjjel-nappal várta a Messiást. Sokan mécsesüket az ablakukba tették, hogy odataláljon hozzájuk, és lássa, hogy nagyon várják. Nem múlt el egy étkezés sem, hogy ne gondoltak volna jövetelére. Az asztalnál a főhelyet ezért szabadon hagyták. Hogyan történhetett meg mégis, hogy amikor a Messiás megszületett, sehol nem volt hely számára, csak egy barlangistállóban? A Messiás csendben érkezett. Valaki észrevette-e egyáltalán? Néhány mágus? Együgyű pásztorok? De hát ezek szavahihetők-e? Akik naponta bújták a Bibliát, és reggeltől estig imádkoztak, nem ismerték fel a Fiút? A buzgó emberek kis ablakában égett a mécses, a Messiásnak világítottak. De szüksége volt arra, hogy neki világítsanak? Nem, mert Ő azért jött, hogy minden embernek világítson. Minden kis ház ablakánál, minden szív kinyitott ajtajánál megáll és bevilágít. És így szól: „Kelj fel, tündök ölj, mert eljött világosságod , rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ésaiás 60,1) Sok messiásváró
zsidó figyelmét elkerülhette Ésaiás próféta jövendölése: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, örökké való Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9,6) A Messiás gyermekként érkezett a világba. Sokan megdöbbentek ezen. Nevetséges – gondolták –, hát mit segíthet rajtunk egy csecsemő? Nehéz, válságos időben élünk, elviselhetetlen az elnyomás, a rómaiak nyomorgatnak minket, nem tudjuk rendezni a nagy adóterheket. Örökösen rettegünk, nem tudjuk megvédeni családunkat tőlük. S ha valaki mégis könnyíteni szeretne a nép terhén, mint lázadót keresztre feszítik. Messiás, mint kis csecsemő? Isten egy fiút adott, nem egy hőst, sem nem kiváló hadvezért, nem egy rendkívüli államfőt, nem legendás erejű Sámsont, hanem egy törékeny kis csecsemőt, aki nem politikus pályára készül, valamelyik népszerű párt élére sem akar állni. Ő másért jött. Keresi az elveszetteket, a nyomorult bűnösöket, a világ kifosztottjait és tönkretett embereit. Elfogadtad-e már Isten legnagyobb ajándékát, a Fiút? Öröm-e neked, hogy megszületett a világ Megváltója? Akarsz-e hozzá tartozni? Jézus Mária fia? Ez lenne a Messiás? „Nem az ő anyját hívják-e Máriának…?" (Máté 13,55) Názáretben mindenki ismerte Máriát. Furcsa hírek keringtek róla egy időben. Egyszerű valakinek tartották. Ennek
4
2012. Karácsony
a fia lenne Izrael Messiása? – kérdezgették egymástól. Valami angyal közölte vele, hogy az ő fia lesz a szabadító. Az, hogy víziója volt, még nem jelenti azt, hogy fia szabadító lesz. S ki az apja? Hát igen! Hát, szóval ő csak Mária fia! Nem ülünk fel minden mesének! Jézus születése Mária titka volt: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.” (Lukács 1,35) Jézus Szentlélektől való születése a hit titka marad. Hiszel-e a kijelentésben, hogy ő Isten Fia? Vagy az ácsmester fia volt? József, az egyszerű ácsmester mindenféle famunkát készített. Oszlopokat, háztetőkhöz gerendákat faragott, talán a kivégzéshez kereszteket is rendeltek meg nála? Akkoriban Izraelben a szegény emberek földbe vájt barlangokban laktak. József otthona is a földben volt. Széket, asztalt nem igen használtak, esetleg faedényeik voltak. Székekben csak nagy urak ültek. József, noha egészen Dávid királyig tudta visszavezetni származását, szegény volt, keményen megdolgozott a mindennapi kenyérért. Ó, Adonáj, Magasságos! – mondták az emberek – mi jó származhat Názáretből? Pénz és hatalom nélküli Messiás? Egy ilyen ács fia fogja az országot megszabadítani a nyomorból? Az emberek a külső után ítéltek, ezért nem tudtak megtérni az Úrhoz. Jézus neked is csak az ács fia? „Te vagy tehát az Isten Fia?” A nép vénei, a főpapok és az írástudók nagy felháborodással kérdezték a nagytanács előtt álló Jézustól ezt. Így felelt: „Ti mondjátok, hogy én vagyok!” Ezt a kijelentést istenkáromlásnak vették. Izrael vezetői a Messiást nem Isten Fiának képzelték el, hanem egy nagyhatalmú, befolyásos emberMindenki Temploma
nek, ki elsősorban fizikai, anyagi gondjaikat, politikai problémáikat oldja meg, nagy önálló állammá teszi Izraelt, ahol béke és szabadság honol. Jézus nem felelt meg az ilyenfajta messiási váradalomnak. Élete, tanítása, szolgálata csodálatos volt, tömegesen gyűltek köré az emberek. A rómaiaktól elnyomott polgárok Jézus jelenlétében szabadoknak és boldogoknak érezték magukat, mert a szívük szabad volt a gyűlölettől és lázadástól. Isten Fiának mondja magát? Ez káromlás! A népet azzal kábítja, hogy ő az Isten Fia. Még a vízen is tud járni! Mindig csődület van körülötte! Ebből még baj lesz! A rómaiak még elővesznek, és felelősségre vonnak minket. Végeztessük ki ezt a fanatikust. Te mit szólsz ehhez? Mi a véleményed Jézusról és a főpapokról? Benned is van előítélet? Kicsoda számodra Jézus? Ö az élő Isten Fia. Kétezer évvel ezelőtt beteljesült a prófécia: „Mert egy gyermek születik nékünk…” Az Ige testté lett. Mint gyermek jelent meg Betlehemben, születésének nem sokan örültek. Heródes király féltékenységében gyermekgyilkosságra vetemedett. Jézusnak mégsem árthatott. Jézus Isten Fia és Dávid Fia is. Dávid is istállóból indult a nagy útra, de ő hős és király lett. Jézus útja más volt. Ő a Sátán, a gonosz, a bűn ellen harcolt. Betegeken akart könyörülni. A nyugtalan lelkeket békéjével ajándékozta meg. Jézus az Isten Fia. Tudta, az embereknek lelki szabadulásra van szükségük, mert a Sátán, a bűn teszi nyomorulttá őket. Ezért kell a világot megváltani a Sátán, a bűn és a kárhozat hatalmából. Ezért ment Jézus a Golgotára. Ott váltott meg minket, s ha hiszünk Benne, megment az üdvösségre, és Szentlelkével újjászül.
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Isten Fia? Először is a kijelentett Ige győz meg minket arról, hogy Jézust nem emberi rajongás tette Isten Fiává, hanem Isten maga nevezi őt a Fiának: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, Őt hallgasátok…” (Máté 16,5) Hiszünk Isten szavában. Másodszor maga a Szentlélek győz meg minket arról, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia: „A Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Róma 1,4) Az Isten Fiában való hit és újjászületés alapján válunk Isten gyermekeivé: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róma 8,16) A bölcsek és pásztorok a Szentlélek és hit által ismerték fel a gyermek Jézusban Isten Fiát. Később a Golgota tövében is felmerülhetett a gondolat: valóban Isten Fia Jézus? Aki a jászolban feküdt egykor, az ma az én Megváltóm. Bennem is megszületett. Ő az én Uram és Istenem! Jézus benned is megszülethet! Akarod-e? Nem üresen bolyongok a nagyvilágban, hanem velem van. Igazi és boldog karácsonya csak annak van, aki megnyitja a szívét nem csak a gyermek Jézus előtt, hanem a megfeszített és feltámadott Úr előtt is. Mindig szerettem volna valakihez tartozni. Most már Valakihez tartozom, Jézus Krisztushoz. „Te fogod az én jobb kezemet… kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön. Ha elfogyatkozik is testem, és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké!” (Zsoltár 73,23.25-26) Áldott Karácsonyt! 5
Demeterné Dr. Kántor Csilla
Tanulok az Úrra várni Megszületett számomra, mint Szabadító, többször megjelent már az életemben, mint Gyógyító, megismerhettem már, mint Megtartót, és most újból megtapasztalhattam Őt, mint a Bölcsesség Fejedelmét, akire érdemes várni.
Concerto Kamarazenekar: „...az Úr jövetele” – egyházzenei hangverseny-sorozat, 2012, Mindenki Temploma
Advent közeledtével mi más is foglalkoztathatna, izgathatna jobban, mint az Úr várása, megjelenése abban a formában, amiben éppen szükségem van Rá. Az egész úgy kezdődött, hogy eléggé könnyen manipulálható lelkiismeret-furdalás nagyfogyasztó lévén, nyakig belefeledkeztem a munkába, és hiába tudom én, hogy olyan ez, mint egy rossz narkó, ha az ember úgy érzi, nem tett meg mindent, könnyen zsarolni tudja a Gonosz, mindig találván alkalmas közvetítőt. Már tavaly szóltam akkori főnökömnek, hogy nagyon utálok hibázni, frusztrálnak egy idő óta rohamosan szaporodó tévedéseim,
mígnem bedobták a „Right first time” (Elsőre jól!) projektet. Ennél akkorra már semmire nem voltam alkalmatlanabb. Talán értitek: hamis lelkiismerettől vezérelve, megérezvén/megélvén elkövetett hibáinkat, bevetve a dialektika nagyágyúját, a minőséget szánalmasan próbáljuk mennyiséggel pótolni. Ám itt pillanatok alatt kialakult a 22-es csapdája: minél többet dolgoztam, annál fáradtabb lettem, annál többet is hibáztam, ami újabb munkákat és frusztrációt generált, és így tovább az elhatározásig: ennek véget kell vetni, mégpedig minél hamarabb, annál jobb… Ráadásul, mint lelkileg érzékeny munkaerő, bombabiztos patkány-
ösztönnel érzem a válságmenedzsment előszelét, élénk színekben pompázó apokaliptikus kép lebeg szemem előtt a cégünkről, mely rövidesen maga alá temetheti egzisztenciák százait, ha nem tudunk pillanatok alatt csodát művelni. Arra márpedig jelen állapotunkban nemigen vagyunk képesek… Szóval, besokalltam, egyénileg, családilag, mindenhogyan. Elmaradtak a családi programok, nem hívhattam magunkhoz senkit, sem hétköznap, sem vasárnap, folyamatosan hullafáradt és ingerült voltam, enyhén nagyothalló édesanyámmal a telefonban, gyerekeimmel pedig személyesen ordítoztam nap mint nap. Ekkor érkezett egy új kolléganő, aki csak néhány hónapig maradt. Mielőtt elment volna új munkahelyére, azzal köszöntem el tőle, emlékezzen meg rólam, ha valami „normális” munkahelyet talál. Meglepetésemre, kezdés után négy nappal felhívott, és új cége nevében igen kedvező ajánlatot tett. Jelenlegi fizetésem több mint duplájához autót, ahhoz jelentős benzinpénzt, valamint szakmailag egy stratégiai fontosságú előrelépés lehetőségét helyezte kilátásba.
6
2012. Karácsony
Nálunk nem divat egy napra sem szabadságra menni – épp ez az én nagy szívfájdalmam –, de mihamarabb meg kellett néznem, miről van szó, mert az idő sürgetett. Így gyorsan megkérdeztem a következő úrvacsora alkalmából az Urat. A kapott Ige arról szólt, hogy „…a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.” (Példabeszédek 4,6) Konkrétan szólt, mert ismert, tudta, hogy én csak ebből értek. Sorban mutatta meg azokat, akikkel érdemes volt beszélgetnem, s bár hajlottam arra, hogy maradjak, passzivitásomat közben mégis gyávaságnak, szakmai igénytelenségnek és anyagi veszteségnek éltem meg. Az Úr kézbe vette ügyemet. Fokozatosan rájöttem, mi a probléma lényege: ha nincs igényem arra, hogy a szolgalelkűséget belső igénytől vezérelve az Úr erejéből egyszer s mindenkorra letegyem, életem – illetve aktív életkorom – végéig vonszolhatom rabláncaimat, mégis örökre áldozat, mondhatni balek maradok. A megoldás az, ha ragaszkodok bizonyos keretekhez, határokhoz, akkor nyugodtan megvárhatom az Úr oltalmában, míg elvonulnak fejem felett a viharfelhők. Végül megérlelődött bennem, maradok a jelenlegi munkahelyemen, de elhatároztam, rendbe hozom a munkamániás és határok nélküli dolgaimat. Csak nehezen tudtam rászánni magam, hogy annak, aki jóindulatból segíteni akart rajtam, ezt megmondjam. Aztán ő hívott fel. Mint később kiderült, csak azért hívott, hogy megmondja, továbblép új helyre, és ezt mindenképpen tudatni akarta velem is, bárhogy döntöttem. Abban a pillanatban megértettem, amit az Úr bennem munkált és a Mindenki Temploma
tanácsosok által mondani is próbált, és amint döntöttem, azonnal „vis�szaigazolt”. Ez a hit harcának törvényszerűsége. És bár tudom, hogy annyira szeret, hogy ha az utolsó pillanatban is, de biztosan megakadályozta volna a rossz döntést, szeretete még nagyobb volt: megengedte, hogy helyesen döntsek. „Ő a mi bölcsességünk…” Hálámat nem tudom eléggé kifejezni. Megóvott nagyon sok fizikai nehézségtől és szakmai buktatótól, amire valószínűleg nem lettem volna felkészülve. „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (Jeremiás sir. 3,26) Ismét megélhettem, hogy „az Úr áldása gazdagít meg”. (Egyébként döntésem után negyedóra múlva kaptuk az értesítést, mely szerint a korábbi hírekkel ellentétben, egyelőre nem vonják meg tőlünk a mostani juttatásokat.) „Várván vártam az Urat…”, nem tehettem mást, de én, aki a végtelenségig türelmetlen vagyok, és az Úrtól is mindig mindent „azonnal” akarok, megtanulhattam az adventben várni. Hálás vagyok a várakozás tanulságáért, a biztos szeretetért, magáért az Úrért…
Készülődés az ünnepre.
Szőcs Dávid
Ajándék Ha gyerek volnék, és megkérdeznének, hogy mi a legfontosabb a karácsonyban, minden bizonnyal rávágnám, hogy az ajándék. Ráadásul legyen minél különlegesebb és feltűnőbb. De nem szükséges vis�szamenni a gyerekkorig, elég, ha meglátok egy reklámot, vagy bemegyek egy hatalmas áruházba, ahol már októberben karácsonyi hangulat van. Ajándék, ajándék és ajándék. De várjunk csak, és mi lesz az ajándékozóval? Mit ér a kézzel fogható ajándék ajándékozó nélkül? Mit ér a könyv, a ruha, a játék, a finom étel, ha nem tudom megköszönni annak, aki gondolt rám? Azt hiszem, egy életre bevésődött az emlékezetembe, amikor a nyolcadik kerület szegényeinek tartottunk karácsonyi ünnepséget, s a közös éneklés, a meghitt beszélgetés és imádkozás, valamint az ételosztás után többen könnybe lábadt szemmel mondták el, hogy számukra ez jelentette a karácsonyt. Igen, mert jelen volt Isten. Isten karácsonykor a leghatalmasabb ajándékot készítette el mindannyiunk számára. Egyszülött fiát, Jézus Krisztust küldte el e világba, hogy éljek Ő általa, hogy megmeneküljek a kárhozattól. Nagyon örülök, hogy elfogadtam és továbbadhatom ezt az ajándékot, sőt, kapcsolatom lehet az Ajándékozóval. Miközben azon töröm a fejem, hogy mivel lepjem meg szeretteimet, nem feledkezem meg a legnagyobb Ajándékozóról, Istenről, és a legnagyobb ajándékról, Jézus Krisztusról. Mert a karácsony nem az üres pénzköltésről szól. 7
Demecs Zsolt
Hanuka olaja
I. e. 165-ben a zsidók visszafoglalták a szíriai görögöktől a jeruzsálemi Templomot. A harcok során az ellenség megsemmisítette az olajat, ami a Szentélyben lévő hétágú gyertyatartó, a menóra folyamatos világításához kellett. Egy napra elegendő, egy korsónyi érintetlen olajat mégis találtak. A szükséges további olaj előállítása nyolc napot igényelt, ezért emberi számítás szerint hét napig megint nem világított volna a menóra. Nem számolgattak, és nem találgatták, mit hoz a holnap. Hitből meggyújtották az egy napra elegendő olajat, és a menóra nyolc napig égett, amíg az új olaj elkészült. Hanuka ünnepe erre emlékeztet, amely minden év kiszlév hó 25-én kezdődik a zsidó naptár szerint, és nyolc napig tart. A legfontosabb vallási szertartás, hogy minden este meggyújtják a nyolcágú hanukai menóra következő lángját egy kilencedik szolgalánggal. A többihez hasonlóan ez is
bensőséges családi ünnep, de van egy különleges jellege. Kötelező a csoda nyilvánosság elé tárása, ezért a hanukai menórát ki kell tenni az ablakba. 2012-ben a Gergely-naptár szerint hanuka december 8-16 tart, idén nem esik egybe a karácsonnyal, de Jézus személye összeköti a két ünnepet. A karácsony a legnagyobb keresztény ünnep. A János apostolnak – Jézus menybemenetele után – adatott kijelentésben, a Jelenések könyvének 12. részében, az 5. verstől olvashatunk egy megszülető fiúgyermekről, aki ura minden nemzetnek, és akinek eredendő lakhelye Isten királyi székénél van. Jézus, akinek a születéséről, és egy, a világegyetemet alapjaiban megrázó küzdelemről olvashatunk ebben a részben. A vesztes Sátán, a sárkány a gyűlöletes támadás hevében az ég csillagainak, vagyis a világegyetemnek egyharmadát kizökkenti, miközben
mi a jászol idilljére gondolunk. Már a Fiú megszületése is a Sátán fölötti győzelem, ezt jelenti nekünk a karácsony! A hanuka alapjául szolgáló események i.e. 165-ben történek, abban a 400 évben, amikor Izraelnek már nem volt profetikus kijelentése Istentől, lezárult a zsidó Biblia, a Tanah, amit mi Ószövetségként ismerünk. Jézus születése, az Újszövetség kezdete pedig még 165 évet váratott magára. Ebben a látszatra eseménytelen időszakban mentette meg az Örökkévaló a zsidókat csodálatos módon a biztosnak tűnő halálból. (Utalás a makkabeusok esélytelen harcára a hellének ellen. – A szerk.) Jézus is elment a jeruzsálemi Szentélybe a templomszentelés, a hanuka ünnepére, és ezt a Szentírás fel is jegyezte (János 10,22). Az Őt kérdező zsidóknak ekkor válaszolta: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10,30) Csodálatos ez a pillanat, az emberré lett Isten, Jézus bizonyságot tesz Önmagáról, kijelenti, hogy Ő és a Létező Isten, a „Vagyok” egyek. Majd később a Szentlelket ígérte Jézus, Akit gyakran az olajjal szimbolizál a Szentírás. A zsidók azt mondják: mindenünk, az értelmi képességeink, az erőnlétünk, az anyagi helyzetünk Isten akarata alá van rendelve. Egyedül abban van szabad akaratunk, hogy istenfélő életet élünk-e, hogy Jézust követjük-e? De legyen reménységünk, és örvendezzünk, mert ha van Megváltónk, hitünk és világítani akarunk igaz szeretettel, akkor az Örökkévaló kipótolja hiányosságainkat soha el nem fogyó olajjal, a Szentlélek olajával. Emlékeztessen hanuka erre a kipótolásra minket!
8
2012. Karácsony
Szilléry Tímea
Isten rólam el nem feledkezik
Advent a várakozás időszaka, az előretekintésé, a fény, a világosság felé; Jézus születése, a Messiás eljövetelének újraélése életemben. Ugyanakkor furcsa módon a számvetés ideje is, mit tapasztaltam meg a megígértekből, s mi az, amivel a jövőben élnem kell, mert elkészíttetett a számomra. Isten hűsége, jelenléte, gondviselése életemben nagy hálával tölt el, erről szeretnék beszámolni. Hívő életem során, az elmúlt 30 évben többször kerültem nehéz helyzetbe. Többször a körülmények voltak súlyosak számomra, máskor csak az én tűrőképességem volt nagyon gyenge színvonalon. Akár így, akár úgy, csak az istenfélelem akadályozott meg abban, hogy magam is így ne kiáltsak: „Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!” (Ézsaiás 49,14 vers) Egyben biztos voltam, hogy bármi is történik velem, bennem, mást nem tehetek, mint az Úrba kapaszkodok, Őrá bízom magam, Tőle el nem fordulhatok. Ha tudatosan nem is fordultam el, sokszor rejtőztem el a színe elől. Nem törekedtem meghallani, megérteni, elgyengültem a hitben, s más támaszokat kerestem. Megtartatásom nem az én ragaszkodásom érdeme, hanem Isten Mindenki Temploma
kegyelme, amelynek ígérete életemben ez az ige: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézsaiás 49,15 vers) Mint anya tudom, mi mindenre lehetünk képesek erőnkön felül is, ha gyerekeink jólétéről van szó (testi és lelki értelemben). Másrészt, megtapasztaltam korlátaimat is, nem tudok tenni, képtelen vagyok akár átlátni is a helyzetet. Harmadrészt, szembesültem saját önzésemmel, amikor elfelejtkeztem az enyéimről, és a saját szükségleteimet, kényelmemet, érzékenységemet… hagytam előtérbe kerülni. Isten egészen másként tart számon: én markaimba metszettelek fel téged (16. vers). Isten számon tart a belső tulajdonságaim tekintetében. Azzal, hogy újjászülettem, képessé válhatok olyan változásokra, amelyek hajlambeli, diszpozicionális megkötöttségek voltak az életembe. Látja az öröklött tulajdonságaimat, s ugyan génjeim nem változnak, mégis egészen más utat mutat a számomra, mint amit elődeim jártak be. Szabad lettem a megtérés által, nem a hajlamaimtól, hanem azok kényszerítő erejétől. Másként elégíthetem ki ezeket, másként élhetek. Szabaddá tett az engem ért megrázkódtatásoktól is, megszűnt a kiszolgáltatottságom a környezetemtől, s képessé váltam megbocsátani. Nem törölte el a múltamat, de azok tapasztalatai, érzelmei, félelmei már nem uralkodhatnak rajtam.
Isten megemlékezik rólam a körülményekben. Sokszor éreztem magam erőmön felül terhelni, aztán megtapasztaltam Isten hűségét, ahogy elkészítette a kimenekedést számomra. A legnehezebb az volt, ha nem láttam a problémáimból a helyes kiutat, ha azt éreztem, nincs megoldás, amelyben tisztának, jónak érezhetem magam. Addigi tapasztalataimból nem tudtam meríteni, el kellett engednem mindent. Ekkor értettem meg, mit jelent, amit hetente elmondok: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt…” (Jelenések 4,11) Néki kell adnom, csak az Úr méltó erre. Nyomorúságos érzés szembesülni saját kicsinységünkkel, meg kell tanulnunk, ha változást akarunk az életünkben, ha Isten és emberek felé alázattal akarunk járni. Isten nem feledkezik meg rólam az elhívásom tekintetében. („A zsidó tanítás szerint a «kiválasztottság» nem többlet-erényeket, magasabb képességeket vagy értékbeli fölényt jelent, hanem kizárólag egy küldetés magasabb felelősséggel járó kötelességét.” Oberlander Baruch, zsido.com) Csak ennek vonatkozásában ítélhetem meg szándékaimat, érzelmeimet, gondolataimat, beszédeimet és tetteimet. Kötelességemnek tartom-e szentté lételemet, szolgálatomat a hívők és a kívülvalók irányában, vállalom-e a nagyobb felelősséget ezek iránt. Jézus az ő követésére hívott el, csak az ő kegyelme szerint, hit által teljesíthetem be.
9
Varga János
Büszkeség és hit Megtérésem
Éppen indulni akartam, amikor valaki megérintett, majd megszólított. Föleszméltem és szembe találtam magam egy apró kérdéssel: Hogyan tért meg János? Kedves hang volt, ami a szívemet megérintette, mielőtt még kirohantam volna a világból… Református családba születtem elsőként (az ötből). Átélhettem az elsők minden áldását és átkát egyaránt. Voltam kedvenc és volt felelősségem, illetve lettem kegyvesztett és kerültem minden felelősséget. Apám sok-sok játék megtanításával és az esti elalvás előtti mesékkel próbálta színesíteni a család életét. Anyám igyekezett szeretni és vigyázni minket. Testvéreimmel felemás kapcsolat alakult ki, és én ezt még tetéztem az egyéni útkereséseimmel, igazából már ekkor kilógtam a sorból (itt is). Az isteni oltalom hiányzott a család hátteréből, ami összefoghatta volna ezt a kis egységet. Az idő előre haladtával a belső ellentétek, a családfő tekintély-elvűsége, a szegénység és a „szekér” nem egy
irányba való húzása, mind-mind csak egy látszatcsaládot alakított ki. Apám látván saját kudarcát és tehetetlenségét, a család nem igazi összetartozását – a számára addig sem ismeretlen –, alkohol fogságába esett. Ezt később én is nagy szorgalommal gyakoroltam és e rabság szüleménye, hogy két saját alapítású családomat elveszítettem. És akár így, akár úgy, végképp magamra maradtam és bóklásztam az élet különböző területein, időleges barátokkal, de helyzetemet nem sikerült állandósítani sehol sem. Az ital igaz, hogy szűk, de biztos menedéket adott (főleg az emberektől). Azért az ima mindig bennem honol, még akkor is, amikor ezt külső szemlélő aligha veszi észre. Nevessetek ki, de én állandóan imádkozom. A lényeget tekintve eljutottam egy igazán lelkiismeretes szociális munkáshoz, aki kívülről látva elveszettségemet és helyzetem reménytelenségét, eljuttatott az Emberbarát Alapítványhoz 2011. október 20-án. Mint általában, akik bensőséges
viszonyba vannak az alkohollal, én is eltökélt ember vagyok… abban is, hogy megfordítom életemet, bármekkora is a veszteség mögöttem. Ehhez pedig a hit: elengedhetetlen. Kicsit visszanyúlva gyermekkoromhoz, érdemes megemlítenem, hogy pajtásaimmal, kortársaimmal sem igazán sikerült megértetni magamat és sok megalázó helyzetből időnként besurrantam egy-egy üres templomba, hogy hallgassam az éppen gyakorló orgonistát, néhány imát elmondhassak… és lelkem szomját csillapítsam. Tehát itt bent az Alapítványnál fölkaroltak és odaadó, önzetlen módon elkezdték segíteni talpra állásomat. A csoportfoglalkozások és a gondozók egyéni segítsége mellett a heti két istentisztelet, és az én szándékom szinte megnyitotta előttem azt a kaput, amin én már régóta dörömböltem, pedig mindössze le kellett volna nyomni a kilincset és belépni. Mert sosem volt zárva. Az istentiszteleteken elhangzó prédikációk és bizonyságtételek vonzottak, és készítették elő a szívemet… A hívő gondozók és gyülekezeti emberek (Margit, Krisztina, majd Timea, András és Dávid) segítettek épülésemben, és mind-mind több erővel és imádsággal juttattak el ahhoz, hogy a hitemben növekedjek. Egészen 2011. karácsonyáig, amikor is odamentem lelkipásztorunkhoz Bereczki Sándorhoz, de ez a lépésem hosszú megtorpanáshoz vezetett, mert nem érett meg bennem a végső döntés. Elfogott a bizonytalanság, kifutott a talaj alólam, pedig Sándor bácsi készségesen felajánlotta a beszélgetés lehetőségét a nagy sürgés-forgás ellenére… és én kértem, hogy majd később.
10
2012. Karácsony
Ami további kilenc hónap őrlődést és vívódást jelentett számomra. A vargabetűt mindig leírtam és megtettem életemben, még akkor is, amikor lett volna valamire sokkal egyszerűbb mód, hogy megcselekedjem dolgaimat… Közben a segítők köre tovább bővült Tiborral, aki egy újabb oldalról világította meg számomra a megtérés lényegét. És itt még külön köszönetet mondanék féltestvéremnek (Pálnak), aki tényleg a legvégsőkig kitart mellettem. Igaz szórványosan és rapszodikusan, de összeadódtak lelkem darabkái… Utolsó lendületként még Timea hosszas – főként megerősítő – támogatása közös beszélgetéseink alkalmával, amik mindig tartalmaztak egy-egy buzdító szót, és ezek fontos lépéseknek bizonyultak az Úr felé: 2012. szeptember 22. szombati alkalom után ismét ott álltam Bereczki Sándorral szemben. – Biztos, hogy meg akar térni? – kérdezte – Elhatározása végleges? És én, aki mindig az égben járok, sose járok a földön, biztosabb nem is lehettem volna abban, hogy a válasz: – Igen. Imádkoztunk, és én megtértem, és egy felemelően tiszta pillanatot élhettem meg, ami teljesen magával ragadott. Mert bármit gondolok, mondok, vagy cselekszem, csakis a hit által van üdvösségem, kegyelemből. Mert én ezt az igét kaptam akkor, hogy: „Hiszen kegyelemből van üdvösségtek, hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef.2.8.) Testvéreim! Itt vagyok, és kérlek titeket, hogy segítsetek létezni ebben a világban emberként. A mindig bennem lévő imával zárnám: „Uram! Távollévő enyéimet oltalmazd!” Ámen. Mindenki Temploma
Oláh Bódi Éva
Boldog karácsonyt, boldog mindennapokat kívánok! Minden évben nagy örömmel várom a karácsonyt, boldoggá tesz a várakozás, az ünnepre való készülődés. Aztán egy kicsit szomorú vagyok, mert olyan gyorsan elszaladnak ezek a csodás napok. Igaz, még ott a szilveszter, még lehet egy kicsit ünnepelni, de aztán jönnek a szürke hétköznapok, a gondok, a bajok, a hos�szú és hideg január. Bánatosan nézem a sok kidobott száradó karácsonyfát és az unalmas függönyöket a házak ablakán, visszakerülnek dobozukba a színes villogó égők, a kirakatokból is eltűnnek az ünnepi díszek, és úgy olvad le az emberek arcáról a barátságos mosoly, mint a ragyogó fehér hó a fa ágairól. Minden csupa sár és szomorúság. Pedig egy két napja „legálisan” még a vadidegenekre is rá lehetett mosolyogni, sőt köszönni is: „Boldog karácsonyt!” Már csak szép emlék marad a puha, csendes, sötét éjszaka, amikor kint csikorgó hideg, és bent a jó melegben, fényben, békesség, meghittség, öröm szeretteimmel! Vagy csak gyermekkoromból maradt meg bennem ez az éhség a szeretet után, mert még karácsonykor is csak a veszekedés, a félelem vett körül? Valóban csak „szezonális” lenne
a boldogság? És ha elmúlik a karácsony, akkor úgy hervad le az én arcomról is a mosoly, mint ahogy a karácsonyi gyertya csonkig ég? De hiszen a karácsony a legnagyobb öröm ünnepe: nemcsak a várakozás, de a találkozás lehetősége is Megváltómmal: Mennyi Atyám minden nap hazavár, nemcsak az ünnepekre! Csak oda kell mennem a jászolhoz, találkoznom kell a Királyok Királyával. Jézusban, a Szabadítóban újra és újra megtalálom azt a meghittséget, békességet és örömöt, amely után vágyakozom, amely karácsony után is megmarad. Ha valóban megszülethetett a szívemben, mindennap velem van a Csodálatos, a Tanácsos, a Békesség Fejedelme, az Örökkévalóság Atyja! Ha Ő az életem Ura, akkor lehet kint a világ sötét, zord és hideg, bent a szívemben mégis béke, a szeretet melege és világossága van. Akkor karácsony után is rá tudok mosolyogni a legmérgesebb hivatalnokra, a bizalmatlan és közömbös eladóra, a buszon lábamra taposó tolakodónak pedig nem mondom meg a magamét. De örömmel mondom el a jó hírt mindenkinek, mint a pásztorok: „Immánuel, velünk az Isten!” 11
Csontos Zsolt
Levél a családomnak Kedves Édesanyám, Csaba, Imre! Ezen levelemmel tájékoztatlak benneteket, hogy élek és nem vagyok börtönben. Budapesten vagyok egy rehabon, szeptember 27-én végső kilátástalanságomban és halálfélelmemben, teljesen leépülve, immár mint intravénás szerhasználó jöttem az intézetbe. Nagyon idegen volt itt számomra minden, de lassan beilleszkedtem. A rehabon belül működik egy pékség, itt lehetőségem van a pék szakma megszerzésére, hivatalos OKJ-s vizsga keretében, teljesen ingyen. Ez, valamint a tiszta, szermentes, erkölcsös életre való vágy, és az, hogy ne hozzak rátok több szégyent, motivál az itt maradásban. Tudom, rengeteg sok rossz dolgot és bűnt követtem el, mind felétek, mind mások felé, ez nagyon bánt engem, sajnálom, és bocsánatotokat kérem. Hétvégi látogatások nagyon rosszak számomra, amikor látom a többiekhez jövő családtagokat és csomagokat. Tudom, nekem is van egy családom, amit nem becsültem, és magamnak köszönhetem azt, amiben most vagyok. Van egy templom is a rehabon belül, december 1-jével sikeresen megtértem, leraktam bűneimet Isten előtt. Ez egy másfél éves terápia. Minden erőmmel azon vagyok, hogy végigcsináljam. 24 éves leszek, mire vége lesz itt, és egy Átmeneti Otthon is rendelkezésre áll, hogy újra kezdjem kinti életemet. Félek Budapesttől, de tudom, hogy haza nem mehetek, nem is mennék, hisz ott már nincs renomém. Csináltatom a fogaimat, néhányat kihúztak. Átérzem Csaba fogászati kezeléseinek fájdalmas voltát. Bizodalmam az Úrban van, aki átformált belülről engem. Utóirat: Szeretlek benneteket, ha ezt nem is tudtam kimutatni, most érzem igazán… Zsolt
Gottl Egonné
„Komment” Bocsánatot kérni nehéz. Főleg, mert el kell engedni azt, amit szeretnénk őrizgetni, nevezetesen a sérelmeinket. Ezek nélkül úgy érezzük, hogy nincs igazság a földön. De hát nincs is. Jézus így tanított: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” (János 14,6) Csak ezt belátni egyedül a megtért ember képes, ő ugyanis szíve mélyéből megérti – miután Isten ránehezítette a bűneit –, mit jelent a kegyelem, mit jelent a megbocsátás, mit jelent az, hogy valaki a vérét hullatta helyettem, értem és miattam. Jézus így imádkozott az őt keresztre feszítőkért: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!” (Lukács 23,34) A szeretet törvényét csak az érti meg, aki maga is átélte, hogy kegyelemre szoruló bűnös. Akinek tehát megbocsátottak, képes bocsánatot kérni az elkövetett gonoszságaiért – átadva az ítéletet Istennek, aki az egyedüli bíró –, és képes megbocsátani azoknak is, akik neki okoztak sebeket. Mindenesetre a meg nem bocsátás lassan, de biztosan megbetegíti és megöli a lelket. A szándék, hogy valaki szeretné elrendezni viselt dolgait azokkal, akiknek fájdalmat okozott, Istennél nagyon becses. A többi – mármint, hogy elnyeri-e a család bocsánatát – már nem az ő dolga. Zsolt remélte, mikor a levelet megírta, hogy megbocsátanak neki, és újra lesz családja. Nem sokáig váratott magára a válasz. Zsolt édesanyja nyomban telefonált, miután megkapta a levelet. Mindketten sírtak. Zsolt elmondta, milyen nagyon jó volt hallani édesanyja hangját, aki azt hitte, már nem is él a fia. Karácsonykor a legnagyobb ajándék, hogy Jézus által képesek vagyunk bocsánatot kérni és a megbocsátani.
12
2012. Karácsony
Rokay Károly
Karácsony újratöltve
Sokak részére az ünnepi csúcs, az ünneplés netovábbja, a ragaszkodás és odaadás, a szeretet non plusz ultrája… a karácsony. És ez egyben az érzelmek és társkapcsolatok kiélezett időszaka. Amikor szinte minden próba és megpróbáltatás alá esik. Kultúrkörünkben ez az ajándékozás fő ideje, a fogyasztói társadalom mértékrendszerének elburjánzása folytán hajlamosak vagyunk csak ezen a tevékenységen átértékelni szinte mindent. Ezt a csodálatos ünnepet is kikezdte a környezet diktálta kegyetlen csökevényesedés; a fogyasztói társadalom fonákságai csorbát ejtenek rajta. Például: nem az a fontos, hogy egyáltalán ajándékozni tudunk, vagy kapunk-e ajándékot, hanem hogy az illető ajándéknak mekkora a piaci értéke. Ügyet sem vetünk rá, hogy az esemény különlegessége, a gesztus jelentősége kerüljön az őt megillető helyre érzelemvilágunkban. Nem az a fontos, hogy kapunk vagy adunk médialejátszót, okos telefont, hanem hogy hány gigás az a bizonyos lejátszó illetve telefon, meg, hogy tudja-e ezt vagy azt? Mindenki Temploma
Szinte már észre sem vesszük magának az ajándékozásnak a varázsát és páratlan örömét, ha nem súlyos ezrekkel és gigabájtokkal fejezhető ki az ajándék, a gesztus értéke. Ügyet sem vetünk rá, hogy mellettünk, közöttünk élnek olyanok, akik nem gigákban és ezrekben mérik az örömöt, hanem a közös ünneplés misztériuma és egy szerető lény létezésének tudata is kellemes érzéssel tölti el őket. Nem giga-akármik, hanem egy őszinte ölelés, egy közös délután, egy meleg leves, néhány szem mandarin, pár falat csokoládé is felérhet vagy túlszárnyalhat egy műszaki csodát. Persze, nem mindegy, ki és milyen szívvel adja, illetve kapja. Töltsük tehát újra értékrendszerünket: legyünk egyszerűbbek, belátóbbak nyíltabbak és kevésbé anyagiasak, becsüljük többre az ajándékozót. Én hitelesen, őszintén inkább tudnék írni arról, hogy mi nem a karácsony, milyennek nem kellene lennie, és milyen lehetne a karácsony meg a bűvkörébe tartozó varázslatos napok minden pillanata, ha kicsit másként közelítenénk meg. Sok évvel ezelőtt, a mainál sokkal konszolidáltabb körülmények között éltem és tevékenykedtem. Karácsonykor több éven, át az volt a dolgom, hogy rádiós szerkesztőként és műsorvezetőként a kivételes
napokon azt próbáljam nyújtani az embereknek, ami leginkább hiányzik nekik. Erősen korlátolt lehetőségeimhez mérten javítani igyekeztem helyzetükön. Életem lapjai és munkám együtt hozták a kézenfekvő megoldást: egyszerűen próbáljak meg az emberek társa lenni a rádió hullámain keresztül. Valaki, aki szól hozzájuk, megszólítja, és ha kell, meg is hallgatja őket, és az időszaknak megfelelő zenével is szolgál. Talán az a „valami” próbáltam lenni, ami a magam életéből is leginkább hiányzott akkoriban: társ. Egyszerű, banális kifejezés, ám életünk és létezésünk egészen elképesztő mélységeibe hatol az esetleges „társhiány”, és a kifejezés szinte drámaivá lesz különösen ilyenkor, közeledve karácsonyhoz. Gondoljunk csak bele, mennyiféle társunk lehet vagy hiányozhat az életben: szülő, testvér, barát, üzlet, munka, élettárs. Mindegyik léte vagy nem-léte új, vagy újszerű értékrend alá esik karácsony táján. Akkoriban gyakorlatilag anyagi ráfordítás nélkül, társként sikerült több jó pillanatot szerezni mindazoknak, akik igényt formáltak rá, és megelégedtek azzal, hogy a rádiózás volt karácsonyu(n)k „eseménye˝. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az újratöltés első fejezete. Csak valami „emberit” akartam tenni… Leleménnyel, szeretettel anyagi áldozat nélkül is örömet okozhattunk mi, riporterek a rászorulóknak és magunknak. Mostanában olvastam az igét: „…aki mást felüdít, 13
maga is üdül.” (Példabeszédek 11,25) Persze, sokan vannak, akiknek tele a puttonya tanácsokkal, elvekkel meg az okoskodók szavaival, de biztos vannak olyanok is, akik még érzik a karácsony fahéjillatát, melegségét és meghittségét, meg minden egyéb varázsát és csak egy kicsinyke újraértékelés, újratöltés kell ahhoz, hogy elemi erővel legyen ismét igazi karácsonnyá ez az ünnep. Divatos kifejezéssel élve: az újratöltés (reload, ami az informatikából ered) alkalmazásával a rendszer vagy az adathalmaz újraéled, netán új életre kel, hasznosabb, használhatóbb lesz a korábbinál… Érdemes elgondolkodni ezen: jobb adni mint venni. Mikor kiderült, hogy itt közölhetem gondolataimat, csakhamar képbe került a Biblia: végre velem is megtörtént, hogy hozzám szólt az írás: Minden keresgélés és külön igyekezet nélkül ott olvastam bele ahol a témához tökéletesen illő szavakat találtam: „És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.” (Márk 12,41-44) Sok éve, nem ügyelve rá, hogy anyám rendkívüli megpróbáltatások árán nevelte egyedül két gyermekét, ilyenkor mindenféle ajándékokban
reménykedve, vártam öcsémmel együtt a karácsonyt. És a nagy napon rendszeresen a hideg verandán át a karácsonyfa alá csempészett hűvös narancsokat, mandarinokat és fahéjas kalácsot is leltem az aprócska ajándékok között. Több évvel később jöttem rá, hogy azok a gyümölcsök nem hűvösek voltak, hanem magukban hordták az anyai szeretet min-
den forróságát, és szerénységük ellenére az ajándékozás minden öröme bennük volt, és részesei voltak a karácsony varázsának – tőlük volt jellegzetes illata az ünnepnek –, és bármi is történt ezután, én mindig éreztem a narancs és fahéj illatát és hallottam a csillagszóró sercegését… Így van ez most is, bár egyre jobban kell fülelnem…
Karácsonykor Karácsonykor is minden ugyanaz, A tisztaszívű jó, a rókalelkű ravasz. Aki megváltoztatja sötétség uralmát Az Isten, küldött fényt, az Ő Fiát. Szállj magadba, s kérj megbánást Tőle, Hogy bocsánatot nyerj, és megmosson a vére. Jézus kereszthalált halt s a bűnből megváltott, Mert úgy szerette ezt a világot… (Ismeretlen szerző)
műsora •
Dec. 20. 09:03 Iránytű 1. rész: A hit
•
Dec. 21. 09:03 Iránytű 2. rész: A szeretet
•
Dec. 23. 12:45 és 21:00 Advent negyedik vasárnapja: Öröm
•
Dec. 27. 09:03 Iránytű 3. rész: Az imádság
•
Dec. 28. 09:03 Iránytű 4. rész: A Biblia
•
Jan. 7. 19:43 Szenvedélybetegségek napjainkban. Téma a dohányzás. Az adás folyamán várjuk hívásaikat, hozzászólásaikat a 06/80/205-184-es telefonszámon
14
2012. Karácsony
Bereczki Sándor
Ötven nap Jób könyve mellett Mindenki Temploma Gyülekezete, 2010 Illusztráció: Kovács Csaba 56 oldal, kézi bőrkötés Ára: 1650 Ft
Jób megpróbáltatásai, panaszai és hűsége a szerző kommentárjaival, megragadja, és valódi lelki mélységekig viszi az olyan olvasót, aki kutatja az Istenbe vetett bizalom titkát.
Karácsonyi könyvajánló Kiadványainkat megtalálhatják templomunk könyvtárában, illetve megrendelhetik elérhetőségeinken.
Bereczki Sándor
Kilencven nap a Bibliám mellett Mindenki Temploma Gyülekezete, 2011 112 oldal, papírkötés Ára: 950 Ft
Bereczki Sándor
Dávid szíve Igehirdetéseksorozat Füzetek, sorozat Mindenki Temploma Gyülekezete Ára: 300 Ft
Erő és erőtlenség, bátorság és félelem, győzelem, hősiesség és rejtőzködő bújdosás, szinte minden, ami megalázó és felemelő, ami „emberi”, ott volt Dávid életében, szívében.
Bereczki Sándor lelkipásztor tisztán hallja Isten igéjét, hogy „mit mond a Lélek a gyülekezetnek”. Mi is megtisztult szívvel fogadhatjuk a sallangmentes, lényegre törő „fentről” való, prófétikus üzeneteket, ha vele együtt azért olvassuk naponta a Bibliát, hogy cselekedjük Isten akaratát.
Bereczki Sándor
Bereczki Sándor
Milyen ember vagy? Igehirdetéseksorozat Füzetek, sorozat
Mit gondol Isten az imádságaidról? Tanítások-sorozat Füzetek, sorozat Mindenki Temploma Gyülekezete Ára: 300 Ft
Mindenki Temploma
Mindenki Temploma Gyülekezete, 2012 64 oldal, papírkötés Ára: 850 Ft
Istennel találkozni olyan, mint feljutni egy hegycsúcsra. Hogy elnémuljon a kétség, a tagadás, a félelem hangja a szívünkben, kövessük Bereczki Sándor lelkipásztor útmutatásait, és eljutunk a Bibliában magát sokféleképpen kijelentő egy igaz Isten trónjáig. A szerző már gyakorlott „idegenvezető”, aki sokakat kísért el Isten országának kapujáig és tovább! Ismeri Azt, akit bemutat, biztonsággal kalauzol végig a hit útján, amit maga is megjárt, hitelesen beszél az akadályokról, a találkozásról a kereszthalált halt és feltámadt Jézus Krisztussal, amit ő is átélt. Érdemes vele tartani! A kötetnek hamarosan megjelenik a folytatása Hogyan maradhatunk kapcsolatban Istennel? címmel.
Bereczki Sándor
Napi üzenetek 1–18. Füzetek, sorozat Mindenki Temploma Ára: 400 Ft
Ára: 300 Ft
Mindenki Temploma
Hogyan kerülhetünk Istennel kapcsolatba?
Gyülekezete
Gyülekezete
A Biblia nyíltan beszél erről. Ahogy a szerző, úgy mi is, szinte bármelyik szívbeli gondolattal azonosulni tudunk: szent, szentségtelen, jellemes, jellemtelen, megalkuvó vagy a keresztet vállaló és hordozó ember?
Bereczki Sándor
A gyermek mindig tud kérni az Atyjától. Istent, ha hozzá fordulsz, és őszintén elmondod, mi nyomja a szíved, megismerheted: Ő mindig jót gondol, és mindig szeret, de az imádságra nem neki van szüksége, hanem neked.
Aki Isten harcosa akar lenni, edzen és táplálkozzon egészségesen! A hitre jutott ember naponta vegyen üzeneteket Istentől. 15
Reményekben gazdag, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! 2012. karácsony Mindenkit szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra! A belépés minden alkalomra és koncertre díjtalan.
adventi koncert
December 22. szombat, 18 óra A Mindenki Temploma Kórusának és Zenekarának koncertje
Urunk megszületésének ünnepe December 23. vasárnap, 18 óra, Bach: Karácsonyi oratórium 1-3. Kantáta.
A Concerto Kamarazenekar egyházzenei hangverseny-sorozatának harmadik része. Vezényel Cser Miklós karmester. A koncert előadói: Gabrieli Kórus (karigazgató: Sólyom Richárd), Szappanos Edit – szoprán, Megyesi-Schwarz Lúcia – alt, Honinger László – tenor, Cser Krisztián – basszus
karácsonyi istentisztelet December 25. kedd, 10 óra
gyermekek karácsonya December 26. szerda, 16 óra
szilveszteri istentisztelet December 31. hétfő, 18 óra
Szerda Péntek Szombat Vasárnap
17: 00-tól 18: 00-tól 17: 00-tól 18: 00-tól
Utcamisszió Bibliaóra Tizenévesek találkozója Ifjúsági összejövetel
18: 00-tól
Zenés evangelizációs istentisztelet
10: 00-tól 10: 30-tól
Úrvacsora a közösség tagjai számára Gyermek istentisztelet (Bibliaismeret gyermekeknek)
Mindenki Temploma Gyülekezete 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9. Honlap: www.mindenkitemploma.hu E-mail: mindenkitemploma@ mindenkitemploma.hu Tel.: (+36-1) 431-9792
Vasárnap
11: 00-tól
Istentisztelet
Fax: (+36-1) 431-9796
Mindenk it szeretet tel várunk alk almaink ra!
