Mindenki Temploma. Gyülekezeti hírlevél Pünkösd, IV szám. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség (Galata 5,22)

Mindenki Temploma Gyülekezeti hírlevél 2010. Pünkösd, IV-2. 14. szám

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség…” (Galata 5,22)

TARTALOM Bereczki Sándor • Pünkösd van a szívemben!

3

Bereczki Ágnes. • Az élet sója a szeretet

4

Bereczki Sándor • A Szentlélekbe való bemerítés

6

Dr. Turcsán Erik • Ismét itt a Pünkösd Demeterné Dr. Kántor Csilla • A vigasztaló Szentlélek eljött, velünk van, és munkálkodik… Oláh Bódi Éva • Csodálatos Szentlélek Bereczki Sándor • TÓRA Néhány gondolat a Tórával kapcsolatban

10

11

12

13

Sedlák Zoltán • Jézus húzott ki a gödörből

14

• Hírek

15

Mindenki Temploma A Mindenki Temploma Gyülekezet lapja, 2010. Pünkösd, IV-2. 14. szám, Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Gottl Egonné, korrektor: Dr. Gruber Tibor, kiadványszerkesztők: Danziger Dani, fotók: Bereczki Sándor, Danziger Dani, Demecs Zsolt, rajzok: Kovács Csaba, Simon András Amennyiben szeretne újságot rendelni, írjon nekünk e-mailben, vagy postai címünkre: E-mail: [email protected], Mindenki Temploma Hírlevél, 1105 Bp. Cserkesz u. 7-9. Kapcsolat: Gottl Egonné, tel.: +36-70-617-2933, Honlap: www.mindenkitemploma.hu

Igehirdetés

Bereczki Sándor

Pünkösd van a szívemben! „Vegyetek Szentlelket!” (János 20,22)

P

ünkösd akkor vette kezdetét az életemben, amikor Jézus Krisztus megtalált engem, és megmentett, vérével megmosott és kegyelemben részesített. Én is hasonló helyzetbe kerültem, mint Ezékiel próféta, aki részletesen leírja a mélyvíz felé vezető útját (Ezékiel 47). Azzal, hogy Krisztus megmentett engem, nem a végállomásra érkeztem meg, hanem elindultam egy új úton. Ezt az utat a folyóban kell megtennem, amely fokozatosan mélyül. Így jutottam el arra a felismerésre, hogy rám is vonatkozik, mint Szentlélek által újjászületett emberre, amit Pál az efézusiaknak mondott: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Efézus 5,18)  A hívő ember igazán akkor válik hasznossá, ha be is van töltve Szentlélekkel, nemcsak hitelvei vannak. Hiszem, hogy a Szentlélek bennem is lakozik, és újra és újra betölt, hogy szolgáljam Őt.

Mindenki Temploma

 Mi is az a Pünkösd, amiről a Bibliában írnak? Az egyiptomi szolgaságból szabaduló Izrael népe körében meghonosodott egy nagy jelentőségű ünnep, a Páska ünnepe, amit hűségesen megünnepelnek évről-évre.  Egy másik fontos ünnep Pünkösd, melyet a Páska ünnepe utáni 50. napon ünnepelnek, mint a 3 nagy zarándokünnep egyikét. Aratási ünnepnek is szokták nevezni. Egyúttal a termés első zsengéjének ünnepe is volt. A Páska ünnepe utáni 7 hetes időtartamra utal a hetek ünnepe kifejezés (sávú’ót), de a páskaidőszak lezárásaként záróünnepnek (’aceret) is mondták. Ezen az ünnepen két kenyeret hoztak felmutatási áldozatul, majd hét hibátlan, egyéves bárányt, egy bikaborjút és két kost áldoztak fel, étel- és italáldozattal együtt

Sinai hegyen történt nagy csodáról, arról, hogy Isten tűznek lángjaiból hatalmasan, megrázó módon szólt Mózeshez és népéhez. A Sinai hegyen közölt kijelentés Isten népe erkölcsi életének szabályozó eszköze és alapja lett. Mindehhez kapcsolódik a keresztyénség Pünkösdje is. A mi Urunk Jézus Krisztus megfeszíttetett és feltámadott. Ezután még 40 napig tanítványaival maradt, tanította és felkészítette őket a missziói parancs teljesítésére. 40 nap után a látható világból átlépett a láthatatlan világba, és ettől számítva 10 nap múlva, az ötvenedik napon Isten kibocsátotta az Ő Fiának Lelkét. Ekkor a Szentlélek sebesen zúgó szélben közeledett a felházban együtt imádkozó tanítványokhoz, és kettős tüzes nyelvek szálltak le rájuk. Ekkor is leszállt Isten tüze, mint egykor a Sinai hegyen.

 Izraelben kétezer évvel ezelőtt az aratási ünnep idején kialakult a Törvényadás hagyományos megünneplése is. Ekkor megemlékeztek a

 Ez időben Jeruzsálembe a világ minden tájáról sokan érkeztek a hagyományos ünneplésre. Az ünneplő tömeg a rendkívüli történésekre 3

Igehirdetés felfigyelt: saját nyelvükön hallották Isten üzenetét az egyszerű tanítványok szájából, akik beteltek Szentlélekkel és tűzzel. Mindenki csodálkozott. Mi történt? Új üzenet?! Mózes törvénye azt írta elő, hogyan kell erkölcsösen élni, és hűnek maradni az egy Istenhez. Pünkösd napján a prédikáció középpontjában megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus áll, aki a bűnös emberért életét adta, mint engesztelő áldozat, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen. A hitre jutott ember Szentlélekkel betöltve él Krisztussal közösségben.  Szükségünk van arra, hogy a mi szívünkben is eljöjjön a Pünkösd. A mai ember szenved a „burn out szindróma”, a belső kiégés miatt. Sokan olyan állapotban vannak, hogy már nem bírnak több terhet elviselni. A munkahelyi problémák, a családi gondok, válás, csalódás, kilátástalanság miatt sokan kiégtek. A világ ezt a bajt szupervízióval próbálja orvosolni. Megkísérlik valahogy felhozni a nehéz lelki állapotban lévőket egy olyan szintre, ahol felszabadulnak a nyomás alól. A Bibliának azonban van egy jobb megoldása: Pünkösd. Ha megtisztulunk a Bárány vérében, és beteljesedünk Szentlélekkel, akkor nemcsak túléljük valahogy a nehézségeket, hanem Isten eszközeivé is válhatunk. Kiárad belőlünk az öröm, a szeretet és a béke még azokra is, akik eddig kevésbé szerettek minket.  Imádkozom, hogy naponta újra és újra betöltsön engem is Isten Lelke. Nemcsak azért, hogy jobb legyen nekem, hanem főleg azért, hogy szeretni tudjak.

Bereczki Ágnes

Az élet sója a szeretet „Egy új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35)

A

mai kiégett emberiségnek minden eddiginél nagyobb szüksége van a szeretetre.  Az ember életének értékét a szeretet határozza meg, amit másoknak tud adni, amit másokért tud tenni. A cselekvő szeretet, amely észrevesz és reagál.  A szeretetet kisgyerekkorunkban kezdjük tanulni. Ahogyan édesanyánk a „jóéjt” puszit adja, szívünkben melegséget érzünk, majd mi is megpróbálunk másokat szívvel szeretni. Sokat tanulunk családtagjainktól, barátainktól: hogyan bánjunk másokkal, iskolatársainkkal, az idősekkel. Fejlődünk: képesek leszünk szeretni, elfogadni és a rosszat elutasítani. Szeretteinkkel naponta hosszú időt töltünk együtt, életük mintául szolgál nekünk. Növekszünk testbenlélekben, és végül felnőttek leszünk, felelősen gondolkodó emberek.  Sokat töprengtem azon, hogy az emberek nagy részének érzelmi élete miért sivárosodott el olyan nagyon. Érzelmi reakcióik felszínesek, hiányzik belőlük a szeretet, nem

tudnak adni, magukba zárkóznak, pedig lehetnének nyitottak. Egy régi történet jut eszembe most. Egy asszony mondta el, hogy amikor a zsidókat össze-

szedték, és gyalog hajtották őket az országúton, a komáromi határ felé közeledve megállították őket egy falu határában, ahol vizet próbáltak venni a nagyon elfáradt, elgyötört emberek. Egy parasztasszony, látva egy szomjazó, eltikkadt 24 év körüli lányt, nagy hangon ezt mondta neki: „Szomjas? Akkor vesse le cipőjét, magának úgyse lesz már szüksége arra, adok érte finom tejecskét!” Ez az asszony még azt gondolta, hogy ő most jót tesz egy üldözöttel. Csak az „üzleties szeretetet” ismerte, csak erre volt képes! Csak akkor ad vizet a nyomorultnak, ha haszna lesz be-

4

2010. Pünkösd

Igehirdetés lőle! Hiszen hát ő úgy tanulta, hogy „valamit valamiért”, csak az a fontos, hogy jól járjon, hogy haszna legyen a másikból. De mi másképpen tanultuk a szeretetet.  Egy kisfiú 3 évesen árván maradt. Ettől fogva szomorú időszak következett az életében. Amikor nagyobb gyerek lett, csak egy vak koldusas�szony fogta meg a kezét, és együtt jártak kéregetni. A gyereknek jó zenei hallása volt, és a vak asszony szerzett neki egy hegedűt. A gyerek hegedült, az as�szony pedig koldult. Így minden nap egy kevés élelemhez jutottak. A fiú, amikor felnőtt, egy kis zenekart alapított, melynek ő volt a prímása. Jól kerestek. Azonban egész életében szenvedett: nem szerette senki kisgyermekkorában, soha sem simogatták meg a fejét, nem ölelték meg, nem ismerte az anyai csókot. Felnőtt korában, amikor meghallgatott egy prédikációt, a szeretet megragadta, Krisztus szeretetének vonzáskörébe került. Lélekben átélte, amire vágyott: valaki szereti. Krisztus szeretete átölelte, és megragadta őt, aki egész életében a szeretet után sóvárgott. Zenei tehetségét a keresztyén körökben is hasznosította. Elégedett ember volt. Nem nélkülözött. Szerető család vette körül. Gyerekeket fogadott örökbe, akiket minden este átölelt és megcsókolt. Boldog volt, hogy gondjukat viselhette.  Ezt az embert én személyesen ismertem, és a vendége is lehettem Mindenki Temploma

néhányszor. Megdöbbentem, hogy milyen gyakran csöngettek be hozzá koldusok, akiket megvendégelt. Fehér abroszt terített az asztalra, és megosztotta velük a legfinomabb falatjait. Mindegyiket megfürdette, felöltöztette, és mielőtt elköszönt volna tőlük, megölelte és megcsókolta őket. „Tudod, Ágikám” – mondta meghatódva nekem – „azért teszem ezt velük, mert eszembe jutnak a szomorú gyermekéveim, amikor engem nem csókolt meg senki, és mindig arra gondolok, hogy biztosan őket sem szerették, pedig a szeretetre nekik is nagy szükségük van.” Mikor Lajos bácsi, ez a melegszívű ember meghalt, a koporsója mellett én is ott álltam. Nagy tömeg vett részt a gyászszertartáson. Sokan emlegették, hogy mennyi segítséget és szeretetet kaptak Lajos bácsitól. „Nézze csak!” – mondta az egyik ember – „Ezt a ruhát, ami rajtam van, tőle kaptam.” Mindenki vigasztalta gyászoló feleségét: „Jöttünk, hogy segítsünk felfele nézni.” „Nem felejtjük el azt a krisztusi szeretetet, amit tőle kaptunk.” Lajos bácsi gyakran mondta: „Minden elmúlik, csak az marad meg, amit az Úrért teszünk, amit szeretetből teszünk.”  Az élet sója a szeretet. Hát éljünk vele! A krisztusi szeretet mindenkié. Nekem is részem van benne, ezért az életemet úgy kívánom szétosztani az emberek között, hogy megismerhessék az igazi szeretetet, ami felülről származik!

Gerzsenyi Sándor

Fohász a Lélekért Tűz, szél, galamb s a nyelvek. Szentlélek téged esdlek! Oszd meg kincseid vélem! Megáldatásom kérem. Tüzelj fel buzgóságra, Égjen izzásod lángja A szívem rejtekében. Égjen és el ne égjen. Szeled zizegő szárnyán A bérceket bejárnám: Alattam minden ármány, Fejem fölött szivárvány. Galamb, te égi, lenge, Szent békesség kegyelme, Rakj fészket lelkem mélyén, Őrizd örökre békém. Nyelvem, oldódj szólásra, Ne legyen szunnyadása Kedvemnek, míg csak élek, Hogy Jézusról beszéljek. Háromság Harmadikja, Hitemnek szent Ladikja! Lebegj a Mennybe vélem. Üdvömet így remélem.

5

Bereczki Sándor TaníTások 6.

Bereczki Sándor

Mindenki Temploma

A Szentlélekbe való bemerítés Részletek a Pünkösdi Teológiai Főiskolán elhangzott előadásból

A Szentlélekbe és tűzbe való bemeríttetés hatalmas erő-megnyilvánulással, tüzes nyelvek megjelenésével, nyelveken szólással ment végbe Pünkösd napján…

 „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!”– Ezzel az új és megdöbbentő üzenettel szólította meg „Keresztelő” János honfitársait, akik kimentek hozzá a pusztába. A bűnbánatra jutott embereket vízbe merítette be, akik ekkor átélték megtisztulásukat. János még ezenkívül egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmüket: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Máté 3,11) A feltámadott Jézus János szavaira utalva arra kérte tanítványait, hogy maradjanak Jeruzsálemben, mert ott fog bekövetkezni a Szentlélekbe való bemeríttetésük. Jézus mondta: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem

kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14,16-17)  Az Úr világosan feltárta tanítványainak azt, hogy mit jelent számukra a Szentlélekbe való bemeríttetés: „»Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.« (βαπτίζω, baptidzó) »… Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.«” (Apostolok csel. 1,4-5.8)  A feltámadott Jézus azt hangsúlyozza, hogy a Szentlélekbe merítettek erőt kapnak. Mennyei erőben

A Szentlélekbe való bemerítés

(δύναµις, dünamisz) részesülnek hit által. Mit értsünk ezen? Arról van szó, hogy miután bemeríttettek a Szentlélekbe, imádkozzanak folyamatosan újabb és újabb betöltetésükért, hogy az Úr erővel és hatalommal végezze munkáját bennük és rajtuk keresztül? Tudjuk, hogy: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8,14) A Szentlélekbe és tűzbe való bemeríttetés hatalmas erő-megnyilvánulással, tüzes nyelvek megjelenésével, nyelveken szólással ment végbe Pünkösd napján az ünneplő nép jelenlétében. A megdöbbent tömeget Péter apostol emlékezteti Jóel próféta jövendölésére (Jóel 2,28-32), mely valóra vált. Miután bemeríttetett Péter apostol a Szentlélekbe, túláradó életet nyert, prédikálására mintegy háromezer ember tért meg.  Ezután Péter újból „megtelve Szentlélekkel” (πλησθεὶς, plésztheisz, Apostolok csel. 4,8) válaszolt vádlóinak, amikor felelősségre vonták a sánta gyógyulásáért. A nagy pünkösdi esemény után miért volt szüksége újra betöltetésre? Egyrészt azért, mert Péter nem birtokosa volt a Szentléleknek, hanem eszköze. Másrészt pedig azért, mert ebben a

6

2010. Pünkösd

Tanítás helyzetben más céllal adatott a betöltetés. Azért töltötte be az Úr, hogy a világos üzenetet teljes méltósággal át tudja adni. Korábban pedig az volt a célja a betöltetésnek, hogy a béna ember talpra álljon! Mindig céllal adatik a betöltetés!  Ugyanebben a részben van szó arról, hogy a közösség tagjai is újból betöltettek Szentlélekkel, amikor imádkoztak, „megteltek mindnyájan Szentlélekkel” (ἐπλήσθησαν ἅπαντες, eplészthészan hapantesz, Apostolok csel. 4,31). Mi volt az Úr célja a betöltetéssel ebben az esetben? Az, hogy a tanítványok a fokozott ellenállás és a fenyegetőzések ellenére bátorsággal hirdessék Isten Igéjét. „… megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (Apostolok csel. 4,31)  Kornéliusz római százados, aki nagyon buzgón, böjtölve kereste az Urat, meghívta Pétert otthonába. Miközben az apostol prédikált, leszállt a Szentlélek a százados családjára, szolgáira, a Szentlélek jelenlétének ebben az atmoszférájában mindenki hite a Feltámadott Jézusra irányult, és nyelveken szólva dicsőítették az Urat. Megdöbbenve látták ezt az apostol kíséretében lévő zsidók is. Péter az elsőként említett, bibliai kifejezéssel élve „a tekintélyes” apostol nem úgy értelmezte ezt a helyzetet, hogy a gazdag mondanivalójú prédikációját most félbeszakították a rajongók a nyelveken szólásukkal, és az istentiszteletet éktelenül megzavarták, hanem együtt örült velük! Ha az egyes hívő ember és a közösség betöltetett, akkor nem valami idegen érzelmi élményben részesültek, hanem a Szentlélek irányítása alá keMindenki Temploma

rült az életük: elküldte (ἐκπέµπω, ekpempó) őket nehéz utakra (Apostolok csel. 13,4), megakadályozta őket (κωλύω, kólűó), hogy azon a helyen szólják az igét, ahová nem küldettek (16,6), nem engedte, hogy (ἐάω, eáó) ötleteik alapján induljanak a szolgálatba. (16,7) A Szentlélek úgy vezette őket, mint a tűzoszlop Mózest és a népet. Az Úr valóságos jelenlétében éltek az üldöztetés idején is: „A tanítványok azonban megteltek (πληρόω, pléroó: betölt) örömmel és Szentlélekkel.” (Apostolok csel. 13,52)  A hívő ember az Úr közelségében él, de nincs mindig betöltve Szentlélekkel. A Lélekbe meríttetést kegyelemből, az Úr tervének megfelelően mindig követheti az újabb betöltetés. A betöltetést mindig valamilyen céllal kapjuk. Fel kell ismernünk egy adott helyzetben, hogy mit akar az Úr. A hívőknek szükségük van arra, hogy ugyanaz a Szentlélek, Aki által újjászülettek, újra és újra betöltse őket. A betöltetés kihatással van lelki fejlődésünkre, Istennel és az emberekkel való kapcsolatainkra, erkölcsi életünkre és szolgálatainkra. Ha az Úr tölt be minket, akkor az Úr szerint fogunk élni, ha pedig a világ tölt be, akkor a világhoz szabjuk az életünket. A Szentlélekkel való betöltetéssel az Úr hatalma is működni kezd. „Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimás, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti –, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve (πίµπληµι, pimplémi: megtölt) Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: »Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg el-

ferdíteni az Úr egyenes újait? Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!« Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.” (Apostolok csel. 13,7-12) Amikor Pál tanúságot tett Sergius Paulusnak, Elimás zavaróan viselkedett, hogy megakadályozza a századost a hitre jutásban. Mit tett Pál, amikor szolgálat közben keresztbe tettek neki? Nem a dühnek, hanem a Szentléleknek adott helyt! Mi volt az Úr célja ebben a helyzetben a betöltetéssel, miért hangsúlyozza Lukács, hogy Pál ebben az esetben betelt Szentlélekkel? A betöltetés pillanatában az Úr ítéletet hajtott végre Elimáson, aki elvesztette látását. Az ítélő Isten jelentétében jutott hitre Sergius Paulus. Természetesen az Úrnak nemcsak ez az egy „módszere” van arra, hogy hitre ébressze az embereket. Ebből a nehéz helyzetből aztán jó származott: az ige terjedni kezdett. Leghőbb vágyunk, hogy Isten beszéde terjedjen az elveszettek között. Panaszkodunk, hogy kemények, közömbösek az emberek Isten igéje iránt. Ha imaharcba kezdünk, és felhagyunk a panaszkodással, betöltetünk Szentlélekkel. Pál kicsinysége tudatában mindig a betöltetést kereste, ezért adhatott olyan sokat.  Efézusban találkozott „Keresztelő” János néhány tanítványával, akik a bűnbánatig, a bűnbocsánatig jutottak el a bemerítés során. Csak vízbe voltak bemerítve, de a Szentlélekbe való bemerítésben nem részesültek. Komoly hívő emberek voltak, de hiányzott Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel való közösségük. Ezért kérdezte tőlük az apostol, hogy kap7

Tanítás tak-e Szentlelket, miután hitre jutottak. Végül is kézrátétellel nyerték el a Szentlélek ajándékát.  A betöltetés kifejezést a Biblia negatív értelemben is használja: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek (ἐπλήσθησαν, eplésztészan) irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” (Apostolok csel. 13,45) Nemcsak Szentlélekkel lehet betöltetni, hanem irigységgel is, mely áthat, és agresszív viselkedést vált ki az emberből. Ha nem vagy betöltve Szentlélekkel, fennáll annak a veszélye, hogy az irigység fog hatalmába keríteni, és így zülleszted Isten népét, és alkalmatlanná válsz a missziói munkára. Pál apostol az efézusi hívőknek, akik bemeríttettek a Szentlélekbe, ezt írja: „Teljesedjetek be Szentlélekkel.” (πληρόω, pléroó: betölt, Efézus 5,18) Ennek a fontosságáról még többet is megérthetünk, ha elolvassuk Ezékiel 47,1-12 verseit.  Ha az Ezékiel látomásában említett folyót átvitt értelemben a Szentlélek folyójának képzeljük el, akkor látjuk, hogy a próféta először a bokáig érő vízbe lép, majd a térdig érő vízbe jut, onnan továbbmegy, ahol derékig ér a víz, végül eljut ahhoz a ponthoz, ahonnan már csak úszva haladhat tovább. Így van ez az újjászületett emberrel is. Minden újjászületett ember ott van a folyóban, de különböző mélységig jutott el. A lelki egység rovására megy, ha emiatt egymással ellenséges viszonyba

kerülnek! Ha valaki a bokáig érő vízben vesztegel, de bátortalan arra, hogy továbblépjen, nem is gondolja, hogy milyen nagy áldásokról marad le. Ha a világ felé húzó szíve azt súgja neki: „Ugyan, elégedj meg azzal, amid van”, akkor csak „vegetáló” hívőként fog élni. Sajnos, sokan ezen a szinten élik le életüket, pedig az „aratásban” nagy szükség volna rájuk! Szó van még az Igében a tó-

csákról és a pocsolyákról is. Milyen szomorú, hogy némelyek itt jól érzik magukat! Semmire nem jutnak, és senkinek nem használnak. Megtörténhet azonban az is, hogy valaki a „mély” vízből visszatér a „bokáig érő” vízbe, mert úgy érzi, hogy így kisebb lesz a felelőssége, és nagyobb szabadsághoz jut. Ez a regresszió, visszacsúszás sok hívőt utolér az el nem rendezett bűnök miatt. A megúszni való vízben, melyben talpunk már nem ér le a folyó medrébe, ahol már egy fűszálba sem kapaszkodhatunk, kétség nélkül teljesen rá kell magunkat bízni a vízre, a Szentlélek-

re, Aki hatalma alatt tarja és irányítja életünket. A nagyhírű jeruzsálemi gyülekezetben is különböző lelki szinten álltak a testvérek. Voltak köztük kicsinyes és hazug Anániások és Szafírák is, de azért akadt hét Szentlélekkel teljes férfi is, akik az asztal körül szolgáltak. Így emlékezik meg erről az Írás: „… válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába…” (Apostolok csel. 6,3).  Eljuthatunk-e mi is a Szentlélekkel teljes életre, mint a bibliai emberek? Ne felejtsük el, hogy ezt a célt, maga az Úr tűzte ki elénk apostolai által: „És így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Efézus 3,19)  Ne idegenkedjünk a mély víztől, a Szentlélekbe való bemeríttetéstől! Az ember ugyan sok mindent elronthat, meggyalázhat, sárba taposhat, de ez mit sem változtat Isten akaratán és dicsőségén. Ő akarja, hogy beteljesedjünk Szentlélekkel és tűzzel. Ő jót ad, nem valami ártalmasat, Jézus mondta: „Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11,11-13) Teljesedjünk be Szentlélekkel úgy, ahogy az Írás elénk adja,

8

2010. Pünkösd

Tanítás és ne szabjunk feltételeket, ne írjuk elő az Urnak, hogy hogyan! És most kövessük lépésről-lépésre a próféta látomását. „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, (…). A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. (…) De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.” (Ezékiel 47,1-12) Mit ér az életünk, ha nem termünk gyümölcsöket, ha önmagunknak élünk?  Foglaljuk össze most, amiről eddig szó volt: Egyértelműen hangsúlyozzuk és valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus áldozati vére tisztít meg minket bűneinkből, az Ige és a Szentlélek munkája által születünk újjá, azonban hozzá kell tennünk, hogy sok újjászületett ember alszik, a világgal kompromisszumot köt, és nem jut el a Szentlélekkel való betöltetésre, mécsesében fogytán van az olaj. A túláradó hívő élethez azonban szükség van a Szentlélekbe való bemerítésre, betöltetésre. NeMindenki Temploma

ked, az újjászületett embernek szól ez a határozott parancs: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Efézus 5,18) Mert Ő teszi jelenvalóvá Jézus Krisztust az életedben, és ezért tud a szeretet, öröm, békesség és a mennyei erő kiáradni belőled mások javára, épülésére. Hogyan munkálkodik az Úr azon, hogy betöltessünk Szentlélekkel? A romlott, elveszett, bűnös emberrel is célja van az Úrnak: munkálkodik azon, hogy megtérjen, megváltásban részesüljön, eljusson Jézus Krisztus megismerésére. Isten szeretetből menti meg az elveszett embert, akiért egyszülött Fiát adta. A megrepedt nádszálat sem dobja el, a haszontalan embert is megragadja és átformálja. Ebben a hitben erősít meg minket Ezékiel látomása is a 37. részben. A próféta itt az elszáradt tetemekről szól, akikben elkezdődik az Úr munkájának egy csodálatra méltó folyamata. Először az Úr Igéjét kell meghallaniuk, de ez is a kegyelem műve. A hallásra képtelenek mégis meghallják az Úr szavát, az emberek bizonyságtételét. Ezékiel látomása alapján azt érjük meg, hogy az Ige és a Szentlélek fokozatosan munkálkodik a tetemekben. Inakat, húst rak rájuk, és bőrrel borítja be őket, de ekkor még nincs lélek (, ruah) bennük. Eljön az a pillanat is, amikor az Úr ezt mondja: „Lelkemet adom belétek, életre keltek…” Az Úr Lelke kelti életre az élettelent. Az Úr hatalmas munkát végzett bennünk is, míg eljutottunk a megtérésre és újjászületésre. Kérdésünk, hogyan terjedhetne a Szentlélek tüze napjainkban?  Mit kell tennünk? Egy történettel fejezem be: Egy misszionárius egy vonat fülkéjében ült. Pár perccel

azelőtt érkeztek meg egy nagyváros pályaudvarára. Nagyon nehéz szívvel utazott! A munkájára, szolgálatára gondolt, amelyet már évek hosszú sora óta végzett ott Kolumbiában. Hűségesen hirdette az igét – de bizony ennek alig volt valami visszhangja! Hirtelen hangos zaj riasztotta fel elmélkedéséből: több fiú érkezett a peronra. Tenyerükön tálca, megpakolva frissen sült zsemlékkel. Ide-oda futkostak a szerelvény mentén, kínálva portékájukat! Remélték, hogy az utasokat rábeszélhetik, vásároljanak belőle. De alig figyelt fel valaki a kínálatra! Amikor a vonat újra elindult, a fiúk kénytelenek voltak teli tálcáikkal elhúzódni mellőle. Ekkor a misszionárius azt látta, hogy az egyik fiú ügyesen felugrott a már mozgó vonat lépcsőjére – és már benn is volt a kocsiban, az utasok között. Fogta magát, leült, kezébe vett egy zsemlét, kettétörte, és elkezdte enni. A mellette lévő úr feltekintett újságjából, mert a frissen sült zsömle finom illata elérte az orrát! Nem tartott soká, és már vette is elő a pénztárcáját. Hamarosan az egész kocsiban érezni lehetett a zsömlék illatát. Egyik utas a másik után hívta magához a fiút, és vásárolt tőle zsömlét. Amikor a vonat a következő állomáson megállt, a tálca üres volt, a fiú pénztárcája pedig tele!  A misszionárius tanult valamit ettől a fiútól! Míg a többiek csak kiabálva kínálták portékájukat, ő hagyta, hogy a zsömle illata elterjedjen körülötte! És az illat étvágygerjesztő volt! Ezután már nem is volt szükség rábeszélésre – jöttek a vásárlók maguktól is! Ebből rájött a misszionárius, hogy mit kell tennie. 9

Dr. Turcsán Erik

Ismét itt a Pünkösd Nem a Titokzatos Erő Birtokosa lettem, hanem engem vett birtokba a Szentlélek.

P

ünkösd közeledtével eszembe jutott első találkozásom a Gyülekezettel. Az imaházban, ahol az első istentiszteleten részt vettem, nagy betűkkel, mintha csak rám akart volna kiáltani, ez a felirat állt: „Teljesedjetek be Szentlélekkel…”  Még nagyobb hatással volt rám ez a felszólítás, miután láttam, hogy betegek gyógyulnak meg a Szentlélek által, és hogy a gyülekezet tagjai nagy belső erővel rendelkező emberek, akik nagy erővel tesznek bizonyságot az evangéliumról, és hirdetik Isten Igéjét.  Sok mindent hallottam az istentiszteleten, de engem csak az foglalkoztatott, kitől, hogyan kaphatnék tanácsot arra, hogyan teljesedjek be Szentlélekkel. Nagyon különlegesnek, titokzatosnak és izgalmasnak tartottam ezt a kérdést, Istennel kapcsolatban elsősorban ez érdekelt.  Csalódnom kellett, amikor mindenkitől azt hallottam, hogy egyetlen útja van a Szentlélekkel való személyes kapcsolatnak, ez pedig a megtérés. Rosszul érintett, hogy nekem, aki ilyen nemes és magas lelki dolgok után érdeklődöm, olyan utat kínálnak, amelyik a bű-

nösöknek, a mélységből érkezőknek való.  Egy kis idő után aztán belátásra jutottam, és megértettem, hogy hiába vannak sokan jó véleménnyel rólam, ami Isten közelebbi ismeretétől elválaszt, azok a bűneim.  Miután megtértem, egy új világ nyílt ki előttem. Valóban beteljesedhettem Szentlélekkel, csak nem úgy, ahogy korábban elgondoltam.

 Nem a Titokzatos Erő Birtokosa lettem, hanem engem vett birtokba a Szentlélek.

 Én, aki azelőtt zárkózott voltam, most úgy éreztem, hogy mindenkihez, akinek ugyanaz a Megváltója, mint nekem, elválaszthatatlan kapocs fűz.  Én, aki távol tartottam magam mások bajaitól, nehogy „megfertőzzék” gondtalan, békés életemet, állami gondozottakkal töltöttem az időmet a régi kedvtelések helyett, nyomorékokat látogattam lepusztult lakásukban.  Magamtól ilyesmi korábban sosem jutott volna eszembe.  Mindezek alapján két máig is érvényes dolog vésődött a lelkembe.  Az egyik, hogy a Szentlélekkel való kapcsolatom alapja a Jézussal való kapcsolatom. Amíg az Úrral való kapcsolatomat beárnyékolja valami, addig hiába várom a Szentlélek közelségét.  A másik, hogy mindig egyszerűen lemérhetem, mennyire vagyok telve Szentlélekkel: a betegekkel, elesettekkel, elveszettekkel kapcsolatban vannak-e imáim, vannak-e gondolataim, vannak-e tetteim?  Pünkösd közeledtével igyekszem újra helyet adni a régi vágynak és a régi felszólításnak: „Teljesedjetek be Szentlélekkel…”

10

2010. Pünkösd

Demeterné Dr. Kántor Csilla

A vigasztaló Szentlélek eljött, velünk van, és munkálkodik…

A

z elmúlt hetek esztelen, fásult rohanásban teltek. Érettségiző gyermekem ballagása miatt jó előre szerettem volna az évek során át elhanyagolt körletünket kissé rendbe tenni.  Neki is álltunk az ünnepély előtt két héttel radikális rendcsinálásunknak, de hát mire elég egy hétvége? Gondoltuk, majd hét közben is tudunk haladni, de nem így lett. Mindig volt valami sürgős és fontos, és a dolgok elmaradtak hétvégére. És ekkor csütörtökön megcsörrent a telefon. A 150 km-re lakó édesanyám hívott, hogy baj van, nem tud felkelni. Mivel édesapámmal kettesben élnek, aki 80 éves, és a régóta beteg szíve nagyon rossz állapotban van, teljesen nyilvánvaló volt, hogy így nem lehet őket magukra hagyni, tehát kertrendezés helyett ész nélkül rohantunk hozzájuk. Anyukám évek óta korlátozott a mozgásában, és keserűen, szomorúan következtette ki, hogy valószínű, most jött el az az időpont, amikor a helyzet „végstádiumba” került.  Elindultunk tehát a szüleimhez, Mindenki Temploma

és elhatároztuk, hogy odaérkezve imádsággal kezdjük. Meg kell mondanom, hogy soha nem imádkoztunk még velük együtt. Így visszanézve, nem is értem, hogy lehet ez? Én persze addig is kétségbeesett emberi megoldások keresésébe fulladtam. Felhívtam minden illetékesnek gondolt ismerősömet, ápolási igazgatót, főnővért, testvéremet és azokat a testvéreket, akiket akár szakmailag, akár tapasztalatból kompetensnek gondolhattam a segítségnyújtásban, a helyzet megoldásában. Már azt is tervezgettem, hogyan fogom átrendezni a lakást és az életünket, mert természetesen nem hagyhatjuk ott.  Szüleink – bár titokban biztosan vártak minket – igen megilletődtek azon, hogy megjelentünk. Némi ellenállást tanúsítottak, amikor a potenciális költözés szóba került, meglepő módon akkor egyáltalán nem ellenkeztek, amikor – sajnos – életünkben először elkezdtünk közösen imádkozni. Nem emlékszem, miket mondtunk, de hogy mindan�nyian őszintén álltunk az Úr elé, az biztos, és az is, hogy az Úr Szentlelke által ott van az Őt keresőkkel. A Szentlélek indított minket erre a közös imádkozásra, és mi engedel-

meskedtünk. Több évtizede hívő vagyok, a szüleim pedig komoly vallásos emberek. Milyen akadályok lehettek bennünk, hogy soha nem imádkoztunk a szüleimmel együtt? A Szentlélek most felbátorított, és hiszem, hogy sokkal közelebb kerültünk ezáltal egymáshoz. Végtelenül hálásak vagyunk az Úrnak, hogy a vigasztaló Szentlélek eljött, velünk van, és munkálkodik…  Anyukámnak magas láza volt, ami egy amúgy is harmatgyenge fizikumú betegnek bőven elég ahhoz, hogy teljesen levegye a lábáról. Mivel orvos vagyok, én és a családtagjaim nagyon ritkán szedünk „igazi” komoly gyógyszereket, antibiotikumot. Most viszont tudtam, hogy erre van szükség. Elindultam a gyógyszertárba. Anyukám tulajdonképpen már az első lázcsillapító után lényegesen jobban lett, olyannyira, hogy egy hét múlva a ballagás idejére, másfél napra egyedül lehetett hagyni.  Mi is történt?  Végiggondoltuk, mit fogunk tenni, ha ez a nyomorúság igazán bekövetkezik. Szembenézve a valósággal, megbeszéltük, együttesen próbáltuk eltervezni, mitévők lehetnénk.  De ami a legfontosabb: együtt kereshettük az Urat 40 év után… Leomlott egy fal. Várom a folytatást. 11

Oláh Bódi Éva:

Csodálatos Szentlélek „Ama vigasztaló pedig a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (János 14,26)

L

áttam a napokban egy csodálatos filmet, amely egy fiatalemberről szólt, akinek nem volt se keze, se lába. Abból élt, hogy egy cirkuszban mutogatták, rendkívül megalázó körülmények között, az emberek kinevették a nyomorúságát.  Egy nap jött valaki, egy másik cirkuszigazgató, és azt mondta neki: „Csodálatos vagy!” Nem hitte el. Ő csodálatos? Kéz és láb nélkül?  A fiatalember vele ment, a másik cirkuszba. Egyszer, ezen az új helyen, amikor teljesen egyedül volt, beleesett egy tóba. Hiába kiáltozott, senki nem hallotta, senki sem segített neki. Azonnal elmerült, de az életösztöne rávezette arra, hogy ús�szon! És tudott! Kéz és láb nélkül! Világhírű lett! Ő lett a cirkuszban a leghíresebb szám, az emberek már nem a nyomorúságán szánakoztak, mint régen, hanem csodálták a bátorságát, a lelkierejét. Csodálatosnak látták, mert az is volt. Igaz hogy nem voltak végtagjai, de Isten adott neki egy pártfogót az új barát személyében, akit követett, és bátorságot, méltóságot, erőt, hitet!  Miért mondtam el ezeket, amikor a Szentlélekről szeretnék beszélni?  Jézus, amikor a mennybe ment, a

legcsodálatosabb barátot küldte el nekünk, az Ő Szentlelkét! A Pártfogót, a Vigasztalót, az árvák Atyját.  A Szentlélek az enyém is lehet, ha bízom Istenben, ha Ő az Úr az élemben, ha engedem, hogy vezessen, ha nem „mankónak” akarom Őt használni, hanem én akarok mások számára mankó lenni, ott, ahová Ő küld, és ha hit által kérem naponta, hogy töltsön be – mert Nélküle semmi vagyok! Füle Lajos

Hited szerint „Te másként szólsz, másként hiszel, de neked is az Úr izen, a Lélek szól, vígasztal, int, legyen neked a hited szerint!”  A Pártfogó az enyém, ha az életem Jézusra mutat, ha a szívem tiszta (mert a Bárány vére naponta megmos), ha szomjazom, ha vágyom Rá, ha teljesen átadom magam a szolgálatra, és nem mérlegelem, mibe kerül majd az nekem?  Ha az őszinte áldozathozatalra is készen vagyok, ha nem sajnálom megfizetni a hitem növekedésének az árát – egyszóval becsületes a szívem Isten előtt –, akkor helyet készí-

tettem számára, az Ő Szentlelkének már van hová leszállnia, és örömmel tölt be engem.  Szentlélekkel betöltve már nem azt várom, hogy Isten megoldja a nehézségeimet, hanem én leszek Isten eszköze a nehézségekben!  Példa erre Dávid története, amikor legyőzte Góliátot. Égett a szíve az Úrért. Nem azért imádkozott, hogy az Isten távolítsa el Góliátot, hanem maga indult el a harcba, fegyverek nélkül, egy kaviccsal, de a Szentlélek erejével betöltve – és győzött!  Látom a szolgálataimban rám bízott emberek (árva gyerekek, bűnözők, szenvedélybetegek) életében, hogy milyen nagy lehet a szenvedés a család, a szeretet, a biztonság hiányától, a betegségtől stb. De látom azt is, hogy Jézus a maga mérhetetlen szeretetében, amikor elküldte az Ő Szentlelkét, mindent megadott, hogy ezek az emberek szabadok, boldogok lehessenek!  A Szentlélek erejével betöltve hirdethetem az evangéliumot, hirdethetem a szegény nyomorúságban élő embereknek, hogy nem eltaposott „senkik”, hanem Isten gyermekei lehetnek, ha a Megváltót elfogadják életük Urának. Ha Krisztus lesz az életük Ura, szabadok lehetnek, új tiszta életet kaphatnak Jézusért, az Ő haláláért és feltámadásáért!  Ha hisznek! De előbb nekem kell hinnem, betöltve lennem! Nekem legnagyobb szabadság a Szentlélek jelenléte.  Jöjj, Szentlélek! Hiszem, mindehhez szívesen adod magad!

12

2010. Pünkösd

TÓRA Néhány gondolat a Tórával kapcsolatban Tóraavatás – Holocaust megemlékezés

1. A Tóra = tanítás, vagyis Mózes öt könyve, először ékírással kőtáblákra íratott. Majd, amikor kialakult a héber írás, a mai betűkhöz hasonló mássalhangzókkal rögzítették a meglévő anyagot. 2. A Tóra = tanítás. Mózes öt könyve kijelentés, az Önmagát kijelentő Örökké élő örök érvényű kijelentését tartalmazza. 3. A Tóra = a tanítás, Mózes öt könyve lett az első Szentírás, vagy görögös elnevezéssel Biblia. Később bővült pl. a prófétai iratokkal. 4. A Tóra = tanítás, Mózes öt könyve Isten ajándéka népének, Izráelnek. (JHWH = Örökkévaló a zsidó szóhasználatban, de eredetileg ma-

Mindenki Temploma

gyarban az Örökké-élő a szószerinti fordítása!) 5. A Tóra = tanítás. Mózes öt könyve a keresztyénség Bibliája is. Amikor héber eredetiben áll előttünk, jó ha tudatosul bennünk, hogy a Biblia nem választható el a zsidóktól, mert végül is zsidó szellemi termék. Károli Gáspár nem írta, hanem csak fordította! 6. A Mindenki Templomában elhelyezett Tóra = tanítás, Mózes öt könyve kézzel írott formája naponta emlékeztet minket arra, hogy Izráel népe sok harc, üldöztetés és szenvedés közepette őrizte meg a legnagyobb kincset: Isten beszédét, amit mi az első Bibliának nevezünk, ami nekünk is drága kincs.

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját ünnepi megemlékezésünkre, amelyen a volt kőbányai zsinagógában működő, Mindenki Temploma Gyülekezete 2010. június 6-án 17 órakor ünnepélyesen Tórát helyez el az egykori Tóra Szentélybe, a Magyarországról és Kőbányáról elhurcolt zsidók és a Holocaust áldozatai emlékére. … Köszöntőt mond Bereczki Sándor, a gyülekezet lelkipásztora. Közreműködik Oláh Bódi Éva színművésznő, Dr. Kolozsi Sándor vezetésével a Mindenki Temploma Ének- és Zenekara. … Ezt követően, 18 órától Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora liturgikus énekeket ad elő. Felolvassuk Dr. Schweitzer József főrabbi ez alkalomból írott levelét. Tiszteletbeli vendégünk lesz Podoski Istvánné (Vidor Anna), az utolsó kőbányai főrabbi - Kálmán Ödön - unokája. Az ünnepség Bereczki Sándorné gondolataival zárul. Várjuk szeretettel!

13

Sedlák Zoltán

Jézus húzott ki a gödörből „Az Isten beavatkozásának tartom, hogy egy végigivott éjszaka után magamba szálltam, és beláttam, hogy a gödör aljáig jutottam. Elgondolkoztam azon, hogy ki is vagyok én? (...) Tudom, hogy most már Isten gyermeke vagyok.”

Én nem vagyok a szavak embere. Soha nem beszéltem az életemről, nemhogy egy újságban, de szinte senkivel sem.  38 éves vagyok. Egy kisvárosban születtem szerető szülők első gyermekeként. Négyen vagyunk testvérek. Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények. Úgy érzem, hogy a szüleim mindent megadtak, ami tőlük tellett.  Édesapám nagyon sokat dolgozott, de azért, amennyire ideje engedte, törődött a nevelésünkkel. Megszerettette velünk a munkát. Ötödik osztályos koromig kitűnő tanuló, ú.n. „mintagyerek” voltam. Ezután valami elromlott. Ebben az időben szüleim elég sokat veszekedtek, ellentétek voltak köztük (bár ezek később teljesen rendeződtek), és talán nem figyeltek rám eléggé. A jegyeim kezdtek egyre rosszabbak lenni. Egy alkalommal megszöktem hazulról egy csínytevés miatti számonkérés elöl. Ezután gyakran megtörtént, hogy ha valami nehézség, probléma

volt, én menekülőre fogtam. Többször is eltűntem hazulról, nem gondolva arra, hogy ezzel a családomnak milyen fájdalmat okozok.  Mikor szakmát kellett választani, erdész szerettem volna lenni, de ehhez nem volt elég a tanulmányi eredményem. Felvettek ugyan egy másik szakközépiskolába, de nem tanultam, mert az nem érdekelt. Hiába mondták, hogy tanuljak, falra hányt borsó volt. Megbuktam. Ekkor szakmunkásképzőbe kerültem, amit nagy nehezen elvégeztem. Géplakatos lett a szakmám.  Elkezdődött a munkásélet. Munkahelyeimen a legkülönbözőbb feladatokat végeztem. Voltam bányában, öntődében segédmunkás, voltam „varrónő”, voltam favágó, legtöbb időmet az erdőben töltöttem. Szabadidőmben kocsmáztam, buliztam. Így teltek az évek. A katonaság sem hozott változást. Többször is munkanélküli lettem, sokszor el kellett jönnöm otthonról az italozás miatt, vagy inkább azt mondanám, hogy elmenekültem.  Nem akartam szembenézni a szeretteimmel, most úgy érzem, hogy szégyelltem, hogy édesapám elvárásainak nem tudtam megfelelni, hogy a szüleimnek csalódniuk kellett bennem. Egy ideig amolyan „remete” életet is éltem a saját szőlőm

pincéjében, mostoha körülmények között. Se víz, se villany… Ami ebben az időben történt, egyre inkább az alkohol rabjává tett. Kapcsolataim felszínesek voltak, barátaim szép lassan elkerültek, eltünedeztek mellőlem. Úgy éreztem, mindenki cserben hagy. Három autóbalesetem is volt, többször is megsérültem, ezekre visszatekintve azt mondhatnám, hogy az Úr őrzött meg, mert bármelyikben meghalhattam volna. Egyszer mikor már megvolt a jogosítványom, és a diszkóból mentem haza két üveg sör után kocsival, előttem egy fél órával elindult egy húsz fős társaság gyalog haza. A lényeg az, hogy a nagyon nagy ködben az egyik srác, akinek farkasvaksága volt, lemaradt, és én majdnem elütöttem. Akkor nagyon megijedtem. Ezután gondolkodtam el először azon, mi lett volna, ha abba a nagy társaságba rohanok bele a nagy ködben, több embert is megölhettem volna, és a börtönbe juthattam volna életem végéig. Nagyon felelőtlenné tett az alkohol. Állandóan összetűzésbe kerültem a családommal, különböző helyeken laktam, otthagytam a munkahelyeimet.  Az Isten beavatkozásának tartom, hogy egy végigivott éjszaka után magamba szálltam, és beláttam, hogy a gödör alján vagyok. Elgondolkoztam

14

2010. Pünkösd

azon, hogy ki is vagyok én? Mert nem az vagyok, aki most. Ezt akarom-e, így akarom-e folytatni az életemet, mert ez hamarosan halálhoz vezet. Nem kaptam vallásos nevelést, bár katolikus liturgia szerint voltam első áldozó, bérmálkoztam és hittanra is jártam, nem tudtam, hogy Isten az, aki lát. A végső döntést, hogy változtatnom kell, az hozta meg számomra, hogy két nagyon jó barátomat is eltemettem rövid időn belül.  Ekkor a helyi családsegítő szolgálathoz fordultam segítségért, és általuk kerültem a pesti Nyírő Gyula Kórházba, majd onnan az Emberbarát Alapítványhoz. Egyszerre kaptam orvosi és lelki segítséget. Tanulni és dolgozni kezdhettem. Engem az első istentiszteleti alkalomtól kezdve megragadtak az igehirdetések és a bizonyságtételek. Komolyabban december eleje óta foglalkoztatott a megtérés gondolata. Karácsonykor kaptam egy személyesen nekem szóló igét: „Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5,8)  Ez után kezdődött el bennem a testi és a lelki ember harca, melynek eredményeként május 8-án átadtam az életemet az Úrnak. Nem tartottam meg semmit. Azt gondolom és hiszem, hogy az Úr megváltott, vérével megmosott, és ez által tiszta szívet és lelket kaptam tőle. Új életem van, és örökéletem. Tudom, hogy most már Isten gyermeke vagyok. Jézus húzott ki a gödörből.  Tanácsot adnék azoknak, akik szenvedélybetegek: Ne hallgassatok mindenféle véleményekre. Miért húzzátok, halasztjátok azt, amiről pedig tudjátok, hogy az egyetlen igazi megoldás az életetekre? Hig�gyetek Jézusban! Mindenki Temploma

Hírek Ige fórum Megoszthatjátok egymással gondolataitokat a napi igével kapcsolatban a www. mindenkitemploma.hu honalpunkon. Várjuk hozzászólásaitokat! ***

Tóraavatás - Holocaust megemlékezés 2010. június 6-án, 17 órai kezdettel. ***

PAX Tv – Mindenki Temploma A Mindenki Temploma Gyülekezete által készített bizonyságtételek azt a célt szolgálják, hogy minél több emberhez jusson el Isten üzenete a szeretetről, és az Úr Jézus nevének szabadító hatalmáról. „Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.” (Jeremiás siralmai 3,25) PAX tv műsorán: Május 22: 17.40: Az élet sója a szeretet (Bereczki Ágnes) Május 23: 09.45: Pünkösdi gondolatok (Bereczki Sándor) 17.40: Középiskolások a szeretetről 20.30: Pünkösdi gondolatok Május 24: 12.45: Pünkösdi gondolatok Május 27: 09.45: Az élet sója a szeretet

Május 28: 09.45: Középiskolások a szeretetről Május 29: 17.45: Egyetemisták a szeretetről Május 30: 17.45: Az élet sója a szeretet 20.30: A Biblia (Bereczki Sándor) Május 31: 12.45: A Biblia

Hamarosan a Hálózat tévén is megjelennek filmjeink!

15

2010. Pünkösd Balatonaligai napok időpontjai Női tábor: június 27. (vasárnap) - 29. (kedd) Férfi tábor: július 02. (péntek) - 04. (vasárnap) Tini tábor: július 06. (kedd) - 11. (vasárnap) Gyerektábor: július 14. (szerda) - 18. (vasárnap) Családos tábor: július 23. (péntek) - 25. (vasárnap) Ifi-tini tábor: július 28. (szerda) - augusztus 01. (vasárnap) Feliratkozás a templomban!

„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek…” (Máté 5,6) Az Úr Áldása legyen a táborozókon! - lelkipásztor és a presbitérium

Pünkösd vasárnapi istentisztelet, május 23-án, 10 órakor

Bibliai életképek (Oláh Bódi Éva színművésznő rendezésében) Kattints, olvass és szólj hozzá! Napi igék a honlapon. www.mindenkitemploma.hu A médiatárban Iránytű sorozat, igehirdetések, tanítások, fotósorozatok találhatóak!

Igehirdetések és Tanítások sorozat, képeslapok, igés könyvjelzők, hírlevelek, koncertekről készült DVD-k a templom könyvtárában megvásárolhatóak.

Mindenkit szeretettel várunk alkalmainkra! Szerda Péntek Szombat Vasárnap

Vasárnap

17: 00-tól 18: 00-tól 17: 00-tól 18: 00-tól 18: 00-tól

Utcamisszió Bibliaóra Tizenévesek találkozója Ifjúsági összejövetel Zenés evangélizációs istentisztelet

10: 00-tól 10: 30-tól

Úrvacsora a közösség tagjai számára Gyermek istentisztelet (Bibliaismeret gyermekeknek)

11: 00-tól

Istentisztelet

Mindenki Temploma Cím: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9. Honlap: www.mindenkitemploma.hu E-mail: mindenkitemploma@ mindenkitemploma.hu Tel.: (+36 1) 431 9792 Fax: (+36 1) 431 9796