Mindenki Temploma Gyülekezeti hírlevél 2010. Húsvét, IV-1. 13. szám
„Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból…”
(2 Timótheus 2,8)
TARTALOM Bereczki Sándor • Krisztus halála és feltámadása üdvösségünk alapja
3
Bereczki Ágnes. • „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
5
Kondor Viktor • Három temetés tanulsága
6
Demeterné Dr. Kántor Csilla • Böjt
7
Dr. Turcsán Erik • Az ünnep
8
Charles Wesley • Hit élő Lelke
8
N. N. • A betegápolásról
9
Steve Daughtery • A halál felháborító! (részlet)
10
• Peszách, a zsidó húsvét
11
Szőcs Dávid és Gottl Hanna • Mi jut eszedbe a keresztről?
12
Reményik Sándor • Golgotha
13
Garai Sándor • Lator voltam, Jézus megbocsátott!
13
Kolozsi Sándor • Húsvéti koncert
15
• Hírek
15
Mindenki Temploma A Mindenki Temploma Gyülekezet lapja, 2010. Húsvét, IV-1. 13. szám, Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Gottl Egonné, korrektor: Dr. Gruber Tibor, kiadványszerkesztők: Danziger Dani, fotók: Bereczki Sándor, Danziger Dani, Gottl Hanna, rajzok: Gottl Dorottya, Kovács Csaba Amennyiben szeretne újságot rendelni, írjon nekünk e-mailben, vagy postai címünkre: E-mail:
[email protected], Mindenki Temploma Hírlevél, 1105 Bp. Cserkesz u. 7-9. Kapcsolat: Gottl Egonné, tel.: +36-70-617-2933, Honlap: www.mindenkitemploma.hu
Igehirdetés Bereczki Sándor
Krisztus halála és feltámadása üdvösségünk alapja „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2 Korinthus 5,14-15)
N
agypénteki és húsvéti gondolat és fontos üzenet a ma emberének is: Krisztus meghalt a bűneinkért, és feltámadott, hogy elnyerjük az üdvösséget, az igaz, szabad és boldog életet. Ebben hit által részesedünk. Az elfogadó hit nemcsak elméleti ügy, valaminek az elhívése, hanem a megfeszített és feltámadott Krisztussal való közösség tudatos vállalása. Pálnál a hit egzisztenciális, létfontosságú ügy; aki hitre jutott, az meghalt és feltámadott, és már abban az erőtérben él, melyet Krisztus megjelenése teremtett. Krisztus kereszthalála nem Isten tudta nélkül és akarata ellenére történt, Ő adta értünk az áldozati Bárányt, Jézust, Akit a halálból is feltámasztott. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Mindenki Temploma
Krisztus feltámasztatott! Ezt két fontos tény erősíti meg: az egyik az üres sír ténye, a másik pedig Krisztus megjelenése, melyről bővebben is hírt adnak evangéliumok, az apostolok, Péter, Pál és Jakab apostol. A sír üres: ennek a valóságát sem barát, sőt még az ellenfél sem vonta kétségbe. Titok marad Krisztus feltámadásának a hogyanja, mert senki sem volt jelen ezekben a pillanatokban. Tudjuk azonban azt is, hogy az üres sír önmagában nem bizonyítja Krisztus feltámadását. Az apostolok bizonyságtételének hiszünk, a sír azért üres, mert Krisztus feltámadott! Megdicsőült testben jelent meg az övéi között. Mit értsünk ezen a megdicsőült testen? Fel sem foghatjuk, csak sejthetjük, hogy a romlandót felváltja a romolhatatlan: „aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel,
amellyel maga alá vethet mindeneket.” (Filippi 3,21) Krisztus megjelenése valóság, melyről szem- és fültanúk számolnak be: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1 János 1,1-4) A feltámadott Jézus megjelenését nem a rajongók állították, hanem az apostolok hirdették. Nem látomásban látták Jézust megjelenni, nem különös, szubjektív élményben volt 3
részük, hanem fizikailag is érzékelték jelenlétét: látható, hallható, megtapasztalható módon jelent meg köztük. Két téves feltevésre is szoktak hivatkozni azok, akik elvetik a Krisztus feltámadásában való hitet. Az egyik spekuláció szerint nem valóságosan támadt fel. Amiről beszámolnak a túlfűtött állapotban lévő tanítványok és asszonyok, az nem volt más, mint szellemjárás. A másik feltevés szerint pedig az eszméletét vesztett, megkínzott Jézus végül magához tért, megelevenedett. Ez egy racionális magyarázat, mely kizárja Isten beavatkozását, feltámasztó hatalmának megnyilvánulását. A Biblia viszont ezt írja: „… maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: »Békesség nektek!« Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.” (Lukács 24,36-40) Krisztus feltámadott. Eddigi útja szenvedéssel teljes volt, egyik szenvedést követte a másik. Mivel felkelt az Igazság Napja, most már a szenvedés mélyébe vezető útja véget ért. A megalázott most már felfelé tart, elkezdődött a felmagasztalása. Győzelmet vett az Isten országát ellenző emberi és ember fölötti hatalmakon. Emberek többé nem okozhatnak neki sem testi fájdalmakat sem kí-
nokat. Nem ejthetnek többé testén sebeket. Jézus Krisztus szenvedve váltott meg minket. Kiontott véréért, megváltó haláláért nyerünk hit által bűnbocsánatot: „aki halálra adatott bűneinkért.” Feltámadásával pedig kegyelemből új életet kapunk: „… és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róma 4,24) Aki hisz Jézus Krisztusban, az meghalt a bűnnek, a világnak, de fel is támadott, hogy ne magának éljen.
nem én vagyok, hanem az az élő Ige, amit szégyenkezés nélkül továbbadok másoknak. Egy napon, amikor visszajön Krisztus, vele együtt eljutunk a teljességre. Most még a végső beteljesedésre várunk. János apostol a következő kijelentést kapta ezzel kapcsolatban: „»…és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.« A trónuson ülő ezt mondta: »Íme, újjáteremtek mindent«. És így szólt: »Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!« És ezt mondta nekem: »Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen…«” (Jelenések 21,4-6) Húsvét Krisztus feltámadásának és győzelmének ünnepe. A keresztre feszített feltámadott, ami azt jelenti, hogy a halottak feltámadása már elkezdődött. „... első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1 Korinthus 15,23) Amint Ő feltámadott, mi is feltámadunk!
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2 Korinthus 5,17)
A hívő ember ebben a bizonyosságban él. Életének megvan a célja és értelme. Nem emlékekből él, hanem a Feltámadott Krisztus szeretetéből.
Mit jelent tehát Krisztusban lenni? Mindenekelőtt azt, hogy Krisztus váltságművének részese lettem. A feltámadott Krisztussal személyes közösségben élek a Szentlélek által. Krisztus testének, a nagy közösségnek is tagja vagyok. Új teremtéssé lettem a megváltás által. Áldás hordozóvá tett engem. Az áldás forrása
Sok-sok emberrel ünnepeljük Húsvétot. Vannak, akik a piros tojásokat számolgatják, mások a nyuszikat simogatják, némelyek a locsolkodás élményeiről beszélgetnek, és a vörös bort kortyolgatják. Ugye, a mi ünneplésünkből nem marad ki a Feltámadott Krisztus győzelmének ünneplése?!
4
2010. Húsvét
Igehirdetés Bereczki Ágnes
„Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
A
keresztyénség legnagyobb ünnepe Nagypéntek. Erre a nagy ünnepre készülünk, és lelkünkben elcsendesedünk, várva, hogy mit akar mondani az Úr nekünk. Egyik közeli tanítványától, aki látszólag barátként is viszonyult Hozzá, ezt kérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” Az kevés, ha mi analizáljuk magunkat, az Úr mutasson rá azokra az akadályokra, melyek elválasztanak Tőle! Júdásnak biztosan korábban is szólt az Úr, de nem vette figyelembe. Sajnos, ezért nem jutott el a bűnbánatig tettei miatt, csak a búbánatig, ami öngyilkosságba sodorta. Júdás egy olyan ember volt, akit napról-napra a sóvárgás vezérelt. Sötétség szállt lelkébe, és csak egy dologra gondolt: a pénzre. Egy darabig sóvárgott, majd a sóvárgásból készMindenki Temploma
tetés lett, vagyis eltervezte, hogyan jut könnyen nagy pénzhez, végül véghezvitte: csókkal elárulta az Urat az ellenségnek. Ez az ő szomorú története. Az evangélium nemcsak gyógyulásokról és megdöbbentő csodákról szól, hanem emberek bukásáról is, ami tanulságként íratott meg számunkra. Nagypéntek nem Júdásról szól, hanem Jézus megváltói nagy tettéről, a Golgotáról, ahol vérét hullatta, hogy megmentsen és üdvözítsen minket. Nemcsak Jézus napjaiban jártak az utcákon sóvárgó Júdások, hanem napjainkban is. Isten népe körében is lelepleződik a júdási ördögi lelkület, amely nem épít, hanem rombol. Tönkreteszi a családot és a közösséget, megmérgezi a barátságot, kivonja a hívő embert az Istennel való bensőséges kapcsolatából. „A szeretet épít, az ismeret felfuvalkodottá tesz.” Jézus nagypénteki áldozatos szeretetével lehajolt a Mennyei Atya hozzánk, hogy az elveszetteket megmentse. A Bárány drága vérében megmosva Isten gyermekeiként megmenekülhetünk az örök kárhozatból, és új életet élhetünk Isten dicsőségére. Krisztus Istenhez vezető úttá lett számunkra. Júdás Jézus szűk tanítványi köréhez tartozott. Az Úr megajándékozta szeretetével, bizalmával, bensőséges
közösségével. Júdás mindent tudott, mindent látott és hallott, nem voltak előtte titkok, Jézus és a tanítványai őrá bízták a közösség anyagi javait. Részese volt mindannak, amit Krisztus földi élete és személyes közössége adhatott: a csodáknak és jeleknek, a lelkek szabadulásának a sötétség és a bűn hatalmából. Szemtanúja volt Lázár feltámasztásának is. Ismerte az Urat, aki alázatos volt, és nem tekintette zsákmányul azt, hogy Istennel egyenlő. Az Utolsó Vacsorán az asztalnál Júdás a főhelyet kapta, ami a nagyra becsült vendégnek járt. Mindent megkapott, mégsem jutott lélekben közelebb a Megváltóhoz, mert a pénz, a nyereségvágy, a jól járni akarás visszatartotta őt. Tetszeni akart, és bejutni azok körébe, akik hasonlóképpen gondolkodtak, mint ő. Hogyan gondolkodom én, hogyan gondolkodsz Te? Mindenki kísérthető. Ahhoz, hogy az Urat szeressük, új szívre van szükségünk. Az Úr legyőzte a gonoszt, ezért lehet új életünk. Ha meghalunk Jézussal, és feltámadunk Vele, többé a pénz nem cél számunkra, hanem csak eszköz, amivel szolgálunk. Most félreteszünk minden akadályt és megkörnyékező bűnt, és futunk a pályánkon, tekintetünk hitünk Fejedelmén nyugszik. Isten Báránya, Jézus szeretetből halt meg értem, áldott legyen szent neve! 5
Kondor Viktor
Három temetés tanulsága Még csak az év harmadik hónapját tapossuk, máris három temetésen vagyok túl. Január 28-án volt nagynéném temetése. Március 5-én kollégámat temettük. Március 10-én apai nagybátyám temetésére kellett utazni.
Mint egyik bölcs tanárom mondta: minden eseménynek, történésnek üzenete van. Mivel nem gondolom azt, hogy bármi is véletlenül történik az életemben, e három halálesetről kellett üzenetet váró szívvel elgondolkodnom. Az időben visszafelé haladva kezdem a nagybátyám temetésével Nagybátyám elköltözése – ha szabad így fogalmaznom – „megváltás” volt a maga és a családja számára. Nagybátyámat csak felszínesen ismertem. Tudtam, hogy van egy első házasságból származó fia is. No, én ezzel a fiúval az élet során nem sokat beszéltem. Most viszont Debrecenbe utazva, meg visszafele, 2x3 órát tölthetünk együtt. A beszélgetés kétesélyes, lehet nagyon jó, de lehet nagyon kínos együttlét is. Ő vetette fel számomra azokat a kérdéseket, amelyekre én tapintatból nem is akartam rákérdezni. Kiderült, hogy ennek a fiúnak volt mit megbocsátania az apjának. Akit én csak messziről „nehéz” természetűnek láttam, a valóságban „kettős”
volt: egy bosszúálló, sértődékeny önigaz, megszenteletlen természetű ember, aki mégis vállalta az Urat teljes mellszélességgel a titkosrendőrség hálójával átszőtt Romániában. A hat óra alatt rengeteget tanultam útitársamtól – akiről kiderült, szintén karizmatikus hívő –, hogyan lehet az ellenünk elkövetett gonoszságokat megbocsátani, elfeledni, Krisztusban.
7-en voltunk, itt jelen volt mindenki, aki ismerte. A kollégák megrendült ábrázata sugározta az értetlenséget: miért éppen most! Amikor már túlélője volt egy pajzsmirigyráknak, éppen leszokóban volt az ivásról, dohányzásról? Mindenki tudta, hogy „két végéről égette a gyertyát”, pedig súlyos cukorbeteg volt, és szúrta magát. Magánélete? 3 házasságból 2 gyerek. Minderre szép leplet borított alapgondolatával a búcsúztató beszéd: „Barátunk szerette az életet!” Igen, és meg akarta tartani magának! Elvégre egyszer élünk, gondolta. Végül is elpusztította, elvesztette, senkinek semmi nyeresége nem lett belőle. De ez a temetésén a szép és kétértelmű szavak miatt nem derülhetett ki. Mondják, hogy „halottról jót, vagy semmit”. De hiszen a temetés nem a halottért, hanem az élőkért van, hogy legalább a temetőben gondolkodjanak el erről az igéről, hogy „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8,35) Számomra ennek a temetésnek az üzenete: nem akarok hazugágban hagyni senkit. A harmadik: nagynéném temetése volt
Második temetés: a kollégámé Gyönyörű „világi” temetés, rengetegen jelentek meg, a szakma krémje, magasabbnál magasabb rangú és képzettségű informatikusok búcsúztak profi kollégájuktól. Míg nagybátyám temetésén összesen
Ő egy szent volt, előttem mindig példa a hitben, a megbocsátásban, az újrakezdésben az Úrral. Humoros köszöntése mindig a fülemben cseng: „Szakadjon rád az ég minden áldása!” Mindig, ha meghalt valaki, kicsit irigykedve mondta: de jó neki, már az Úrnál van! Miután férje az
6
2010. Húsvét
Úrhoz költözött, még 20 évig szolgálta Megváltóját. Mindig talált egy magánál nyomorultabb, betegebb, ápolásra, vigasztalásra szorulót, és azt támogatta. Karácsony másnapján fél oldala és beszéde lebénult. Mikor a lebénulása után a 11. napon a kórházból kiadták, hazahoztuk. A két testvér meg én, az unokatestvér beosztottuk, hogy melyik napon ki ügyel rá. Amikor az Úr eljött érte, éppen feleségem volt mellette. Elment csendesen, a lélegzése egyszer csak abbamaradt. Ekkor megvilágosodott előttem: nagynéném utolsó szolgálata volt, hogy minket, gyermekeit, rokonait leültetett egymással imádkozni! Minket, akik az ő életében bizony sokszor versengtünk, véleményeztük egymás életét, beszólogattunk egymásnak. Az együtt imádkozáskor végre szeretetben, őszintén tudtunk beszélni érzéseinkről, félelmeinkről, bűneinkről. Ennek a halálesetnek az üzenete: olyan életet és halált kívánok magamnak, mint a nagynénémé volt, aki még halálával is szolgált. Ös�szehozta a családot. A többit az Úr végezte el a szíveinkben. A negyedik temetés: Jézusé, ami feltámadással végződött Eszembe jut egy ige: „Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” (Kolossé 3,3) Hiszem, hogy aki el van rejtve Krisztusban, az fel is támad! De én nem akarok senkiben megkönnyebbülést, vagy kérdéseket hagyni magam után, hanem válaszokat, követendő cselekedeteket, és kétségtelen bizonyosságot a feltámadásban. Mindenki Temploma
Demeterné Dr. Kántor Csilla
A böjt
A minap kaptam kedves testvéreimtől egy a böjtről szóló könyvet. Nagyon örültem neki, mert már teljesen beletörődtem, hogy fizikailag nem tudok böjtölni, a szervezetem minduntalan elégedetlenkedett, s én egy idő után nem is erőltettem túlságosan ezt a dolgot. A könyv olvasása azonban nemcsak arra ébresztett rá, mennyi olyan dolog van körülöttem, ami komoly ima és böjt nélkül nem fog megoldódni. És nem is csak arra vonatkozóan kaptam hitet az Úrtól, hogy én is úgy tudok újból böjtölni, mint fiatal (hívő) koromban. Bizony arra is rá kellett döbbennem, hogy az első, akiért oda kell állnom, az én magam vagyok, az én megroggyant, düledező lelki sátorházam. Olyan kishitűvé, kételkedővé, emberek előtt is szánalmassá váltam, a mindennapi idegi, szellemi megterhelés olyan hihetetlen mértékben leuralt, a problémák olyan megoldhatatlanná nőtték ki magukat, én pedig olyan engedelmesen elterültem alattuk, hogy ez még egy közepes idegrendszerű világi embernek is szégyenére vált volna. Eldöntöttem, hogy a saját árnyékomat nem tudom átlépni, és ugyanúgy nem tudtam győzelemre jutni, mint a böjtben.
És ekkor találkozott a – divatos kifejezéssel élve – kereslet a kínálattal, a probléma a megoldással. Nem tudom, mennyit álltam az Úr előtt – mindegy is, hisz Vele az Örökkévalóságot készülök eltölteni –, egyébként a probléma méretéhez képest igen rövidnek tűnt az idő. A gondok folyamatosan növekedtek, a feladatok egyre bonyolultabbá váltak, de én erőt nyertem. Belefektettem a megoldásokba nem kevés energiát, de a többit hittel tettem le Isten kezébe, és már nem erőlködöm. Mégsem kellett magamról végképp lemondanom Azért külön hálás vagyok, hogy mindez Húsvét előtt történhetett, hogy újonnan kapott fegyveremmel másokért is harcba szállhatok, és történtek körülöttem pozitív változások. Azért is hálás vagyok, mert Isten továbbra sem lelki automata. Most sem „dobhatok be” egy kis böjtöt, és várhatom tálcán a megoldásokat. De újból megadta a hitet a böjt és könyörgés ereje tekintetében, én hihetek a megépülésben, és várhatom újra, hogy Jézus újra feltámadjon és felragyoghasson bennem is Mindenkinek tartalmas böjti időszakot, áldott Feltámadás ünneplést kívánok! 7
Dr. Turcsán Erik
Az ünnep Gyermekkoromban azt tanultam, a legnagyobb keresztény ünnep: a Húsvét. Én persze azért a szívem mélyén az első helyet annakidején a karácsonynak adtam. A karácsony szeretetteljes meghittséget áraszt, igazán megkapó hangulata van. Még akik Istenben nem hisznek is, érzelmileg „jóllakhatnak”, hiszen néhány napig minden a szeretetről szól, aztán az ajándékok… a karácsony mindenkinek ünnep. Persze húsvétkor is ki-ki megtalálhatja a maga ünnepét: egy alkalommal nagyszüleim falujában hihetetlen összeget, több mint kétszáz forintot gyűjtöttem össze locsolkodással. Idővel aztán az ember figyelme komolyabb dolgok felé fordul, én is próbáltam megérteni az ünnep lényegét. Megértettem, hogy Jézus haláláról és feltámadásáról van szó, de ettől még nemigen kerültem ünnepi hangulatba. Végignéztem a hagyományos feltámadási körmeneteket, a hosszan kígyózó embertömeget, de ünneplést nem éreztem. Emlékszem a körmenetben egy kisgyerekre, aki – hallva, hogy éneklés folyik – rázendített egy vidám gyerekdalra. A felnőttek cigarettáztak, hétköznapi dolgokról, problémáikról beszélgettek. Láttam, ők ugyanolyan távol állnak a szívbeli, meghitt ünnepléstől, mint én. Annak idején, eredetileg talán valóban nagy ünneplésről lehetett szó. A keresztények mélyen átélték,
hogy életük alappillére a Golgotán történt Megváltás. Boldogan adták át életüket annak a szerető Megváltónak, aki gazdag, örömteli életet kínált a számukra. A híveket úgy megragadta a Krisztus feltámadása feletti öröm, hogy nem bírtak a templomban maradni. Muszáj volt kimenniük, az Urat dicsőítő énekeket énekelve körüljárni a templomukat, hirdetve az evangélium örömét. Talán így lehetett. Ma is a legtöbben családi eseményt, sonkát, piros tojást, nyuszi
ajándékokat, locsolást, és egyéb külsőségeket értenek ezen ünnep alatt. Korábban én is mindaddig hiába próbáltam ünneplést csiholni magamból, míg meg nem hallottam az Úr hívását. Mikor bűnbánatra és hitre jutottam, a Húsvét természetes módon belső ünneppé vált a számomra. Már nem kérdés, hogy mit is, vagy hogyan is ünnepeljek, mert ismerem azt, Akit ünnepelek. Számomra már valóban a Húsvét a legnagyobb ünnep, mert az én Megváltóm él!
Charles Wesley
Hit élő Lelke (1746)
Hit élő Lelke, jöjj! Jelentsd ki Istenünk! Urunk kereszthaláláról Te tanúskodsz nekünk. Mondd, hogy az értem volt, érvényes még ma is: Mindenkiért meghalt az Úr - bizony, énértem is. Senki sem vallhatja, hogy Jézus Krisztus Úr, Míg hittel őrá nem tekint, kiről az Ige szól. Csak ekkor érezzük: „Vére lett érdemem!” És nagy örömmel szólhatunk: „Uram, én Istenem!” Hinné el a világ: hogy Isten megbocsát! Ki Jézus által jön hozzá, elnyeri váltságát: Ez ingyen kegyelem: törli minden bűnöd! Ó, nyílna még meg sok-sok szív a Megváltó előtt! Ki a Fiúban hisz, annak van élete, Ott van szívében elrejtve bizonyságtétele. Megtartja azt hite, ki Jézushoz kiált, Ki Benne hisz, új ember lesz, szeretet hatja át. Fordította: Williams Alexanderné (Kmethy Anikó)
8
2010. Húsvét
A betegápolásról „Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Máté 25,40)
ha adja magát a segítésre, ahogy telik az idő, „belülről” már természetes minden, a terhek nem is olyan nehezek. Beépül a mindennapokba, mint bármilyen más életkörülmény. Természetesen vannak nehéz időszakok, amikor minden szeretetre és türelem-
Nagyszabású temetés, vagyont érő koszo-
sát, hiszen lehetnek kényszerítő, objektív
re szükség van, de a hívő ember nagy
rúk, extra, „flancos” temetési szolgáltatá-
körülmények is.
lehetősége, hogy új szeretetet kérjen az
sok, látványosan síró rokonok, gazdagon
Mi biztat minket az ilyenfajta áldozat-
Úrtól.
rendezett halotti tor… Nekem egy ilyen
vállalásra? Nem sok minden. Sok a dol-
A beteg, ellátásra szoruló ember is so-
szertartásról mindig az jut az eszembe,
gunk, megvannak a magunk terhei is,
kat tud segíteni, könnyíteni a gondozását
ezek azok a rokonok, akik az elhalt teme-
vállaló hozzátartozóinak. A fizikai és –
tésén akarják pótolni, amit az életében
főleg – pszichés együttműködéssel.
elmulasztottak. Vagy lelkiismeret-furda-
Én soha sem bántam meg, hogy ki-
lásuk van, vagy inkább a külvilágnak –
vettük a részünket hozzátartozóm ápo-
no meg maguknak – kívánják eljátszani,
lásából, gondozásából. Az idős beteggel
hogy milyen gondoskodó, figyelmes, sze-
kapcsolatos teendők során igyekeztem
rető hozzátartozók voltak.
elraktározni magamban, ha egyszer átke-
A világ szemlélete igen megváltozott
rülök az ápolásra szorulók oldalára, mit
az idősekről való gondoskodás körében.
tegyek, hogy könnyebbé tegyem a velem
Ma, ahogy egyre inkább elhidegülnek
való törődést, és hogy mit ne tegyek.
egymástól az emberek, azt kell tapasztal-
A jó példa szolgálja a gyermekek lel-
nom, hogy az idős rokon csak addig kell,
ki fejlődését is. Szükségesnek tartom a
amíg „hasznot hajt” amíg támogatni,
gyermekek bevonását az idős ember kö-
adni tud. Amint teherré válik, igyekez-
rüli feladatok végzésébe. Természetesen
nek valahol elhelyezni, megfelelő ellátást
a maguk szintjén. Hiszen a születés, a
biztosítani neki.
gyermekkor, a család, a betegség, a halál
Ennek különböző fokozatai vannak. A
ugyanúgy az élet természetes velejárója.
legegyszerűbb az állam terhén hagyni.
Egy idős embertől nem elszeparálódni
Bent hagyni egy pszichiátriai osztályon.
esetleg senki nincs, aki megkérdezze, ne-
kell, hanem szeretettel, tisztelettel köze-
Aki járt már ilyen helyen, tudja, hogy ez
künk mire lenne szükségünk. A korszel-
ledni feléje. Ha így neveljük gyermekein-
keserves hely annak, aki nem szorul rá az
lem sem kedvez az ilyenfajta vállalásnak,
ket, ez számukra is természetes lesz.
ottani kezelésre. Léteznek elfekvők, ápo-
érvényesülési kényszerben élünk, a má-
Utólag, a beteg ember halála után
lási osztályok is minimális fizetés elle-
sokra fordított energia, idő pocsékolás-
ritkán halljuk: „Bárcsak kevesebb időt
nében. Állami szociális otthonok hosszú
nak tűnik, ha nincs jól látható haszna.
szántam volna beteg rokonomra, hozzá-
várólistával. Tehetősebbek választhatnak
Amikor én kerültem abba a helyzet-
tartozómra! Bár ne szántam volna annyi
igényesebb intézményeket is idős roko-
be, hogy ápolásban, gondozásban rám
időt idős szüleimre!” Ehelyett inkább az
naiknak. Itt azonban nem azok szeretete
szorult valaki, ismerőseim reakciói mu-
hangzik el: „De kár, hogy nem hozhatom
veszi körül a rászorulókat, akik hozzájuk
tatták, milyen ijesztő számukra az ilyen
őt vissza! Csak egy órát tölthetnék még
közel állnak.
tehervállalás gondolata.
egyszer vele! Bezzeg most nem rohannék
Létezik azonban a családi körben tör-
Vannak, akiknél a körülmények ide-
el tőle, türelmesen meghallgatnám, töb-
ténő szerető gondoskodás egyre kihalóbb
álisak lennének az idős ember befoga-
bet törődnék vele!”
fajtája is. Nem állítom, hogy mindenkitől
dására, de már előre feladják. Úgy sem
Addig tudunk gondoskodni, szeretni,
elvárható, hogy a saját otthonában oldja
fogom bírni, túl nagy teher… A tapasz-
amíg tart a ma.
meg a hozzátartozója ápolását, gondozá-
talat azonban az, ha hittel vállalja valaki,
Mindenki Temploma
(N. N.) 9
Húsvéti prédikáció Steve Daughtery, angol lelkésztől (részlet)
A halál felháborító! „Az egész világtörténelem során csak egyvalaki volt, aki azt állította magáról, hogy ő le tudja győzni a halált.”
Az ember nem arra teremtetett, hogy meghaljon. Amikor Isten megteremtett bennünket, nem akarta azt, hogy reggel valaki elmenjen munkába, de soha többé ne érkezzen haza. Nem akarta azt, hogy egy apuka távozóban könnyedén megpuszilja gyermekeit, de hogy az egy utolsó puszi legyen, csak azért, mert napközben csupa véletlen egy olyan épületben, egy olyan vonaton vagy repülőgépen volt, ahol utolérte a halál. Ennek nem lenne szabad így lennie! És mégis – csak körül kell néznünk, és mindenütt a halál néz velünk farkasszemet. Nincs olyan másodperc, amikor meg ne halna valaki. Saját életünkben vagy közvetlen környezetünkben a halál talán egy seb
vagy egy kissé fájdalmas duzzanat formájában kopogtat be, amelyik nem akar rendbejönni. Vagy valamelyik szervünk kezdi felmondani a szolgálatot. Igen, az ember születése percétől kezdve halál fia. A halál megállás nélkül arat. A halál borzalom, még ha csak egyetlen egyszer történne is meg. Az ember minden porcikájában berzenkedik ellene. Nem így kellene ennek lennie! Az emberből feltör a kiáltás: ez nem igazságos! Hogy lehet az, hogy Isten ezt megengedte?? Uram, tedd helyre a dolgokat! Egész biztos, hogy az első nagypénteken a tanítványok is ezt érezték: Ennek nem lenne szabad így lennie! Ha ide jut az ember, az egyenesen kibírhatatlan! Hol itt
az igazság? Mi értelme van így az ember életének? A halál botrány! Az emberiség történelme során sok nagy vezető személyiség volt – gondoljunk csak Konfuciuszra, Mohammedre, Buddhára, Marxra – mindannyian jobb életet ígértek, de a halált egyikük sem tudta legyőzni. Az egész világtörténelem során csak egyvalaki volt, aki azt állította magáról, hogy ő le tudja győzni a halált. A neve: Jézus. Ez rendkívüli, egyedülálló kijelentés! Hogy merészel valaki ilyesmit állítani magáról? De Jézus nemcsak mondta ezt, hanem feltámadása bizonyítja állításának igazságát. Ezáltal pedig messze kimagaslik, sőt teljesen más kategóriába tartozik, mint minden más nagy vezető és tanító, mint minden más hitrendszer és vallás. Ne téves�szük szem elől ennek a kijelentésnek a páratlan mivoltát! Ha igaz, akkor ez a legfontosabb esemény az egész világtörténelemben. Ez az az egyetlen esemény, amelynek hátterében választ és megoldást találunk a körülöttünk történő sok igazságtalanságra. És ez az egyetlen esemény, amelyből reményt meríthet minden ember. Fordította: Williams Alexanderné (Kmethy Anikó)
10
2010. Húsvét
Peszách, a zsidó húsvét A peszáchi ünnepeken vidám zarándokok hada lepte el Jeruzsálemet. A bárányt a Jeruzsálemi Szentély udvarán kellett levágni, és éjszaka, nagy, családi ünnepség keretében elfogyasztani. Mózes és a próféták állandóan rámutatnak, hogy az Örökkévaló számára nem maga az áldozat fontos: az csakis az ember odaadásának és tisztaságának jelképeként érdekli őt. A zarándokok a Tóra előírása szerint, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel ették a bárányt. Noha a bárányevés rituáléja mára megszűnt, a nagy családi ünneplés, a kovásztalan kenyér, a keserű fű továbbra is része maradt a judaizmusnak. A törvény szerint az idősebbek az ünnepen kötelesek elmondani a gyermekeknek a kivonulás történetét, hogy ébren tartsák a nagy szabadulás emlékét. Ez az intézkedés több mint háromezer éve érvényben van. Nem sok zsidó gyerek van, aki nyolcéves koráig ne tudna mindent az egyiptomi kivonulásról, és ne érezné át, hogy az saját történetének eltéphetetlen része. A Talmud a maga rendszerező módján kialakított egy rendet – héberül szédert – a peszáchi szertartás lefolyására. Idővel a széder
Mindenki Temploma
vált az ünnep közismert nevévé. A széder a kivonulás történetéről szóló elbeszélés színjátéka, amelyet a család és vendégei adnak elő az ünnepi asztalnál. A darab
forgatókönyve egy közérthető héberséggel írott, csodálatos kis könyvecske, amelyet Hágádának, „elbeszélésnek” hívnak, s a kivonulás meséjét mondja el némi talmudikus cifrázattal és elemzéssel. Peszách előtt minden kovászt vagy kovászos ételt ki kell takarítani a házból. A zsidó háziasszonyok rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek: az ünnep előtti héten az utolsó sarkocskától a ruhazsebe-
kig, a pincétől a padlásig mindent ragyogóra pucolnak. A kovászos megsemmisítése és a mácá – a kovásztalan kenyér, a macesz – evése Peszách kulcsjelképe. A Hágádá úgy nevezi: „a sanyarúság kenyere, amelyet őseink Egyiptom országában ettek”, mert ezt ették az első Peszách-estén, a kivonulás éjszakáján. A szabadság kenyere kemény kenyér. Bölcseink az emberi szenvedélyekre mondták, hogy „élesztő a tésztában”. Az élesztő különös, mindent átjáró szubsztancia. Észrevétlenül ott van a levegőben: a lisztet kenyérré erjeszti, a szőlőt borrá. Az élet masszájának savanykás, piszkosszürke paradigmája. Egy tavaszi héten át, a vetés és érés idején a függetlenségüket ünneplő zsidók a kovásznak még a nyomát is kitörlik az életükből. Soha senki nem tudta pontosan megmagyarázni ezt a megrázó jelképet. Persze, aki az első széderesti macesszal és nótázással befejezte a Peszách megünneplését, az semmi többet nem tett, mint megemlékezett egy régi népszokásról. Peszách első és utolsó két napja teljes ünnep. A közéjük eső időben, az ünnep hetében a munka ugyanúgy folyik, mint máskor. Forrás: internet
11
Szőcs Dávid és Gottl Hanna
Mi jut eszedbe a keresztről? „Nekem az életet, a hálát és Isten szeretetét jelenti.”
Mindannyian láttunk már keresztet. Ha délután éppen hazafelé robogunk, az országút mentén időnként feltűnik egy-egy. Ha kimegyünk a temetőbe, minden sírkőn ott a kereszt. Amikor megcsodálunk egy templomot, a tornyán vagy a homlokzatán szintén látjuk a keresztet. Sőt, valakinek ki se kell mozdulnia otthonról, hogy keresztet lásson, mivel ott lóg a falán. Van, aki a nyakában hordja. De vajon mit is jelent számunkra ez a gyakori szimbólum? Nekem az életet, a hálát és Isten szeretetét jelenti. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk,
Krisztus érettünk meghalt.” (Róma 5,8) A híres evangélista, C.H. Spurgeon gondolataival élve: „A kereszt világítótorony, amely a vihartól hányatott emberiségnek irányt mutat a biztos révhez”. Vajon mi jut eszébe a ma emberének a keresztről? Íme, a kérdésünkre adott válaszok: – Kapocs. Az embert Istennel köti ös�sze, ha az ember útja keresztezi Isten útját. De az embert az emberrel is összekapcsolja a kereszt. (34 éves szenvedélybeteg férfi) – Életfa. Az emberiség minden tagja testvérként szerethetné egymást, mert ugyanaz az Isten teremtett mindenkit. (33 éves bolti eladó férfi) – Tetkó! Itt van rajtam. (Mutatja a karját.) Jól néz ki. Főleg a rátekeredő kígyó miatt! (A tetovált kereszt fejjel lefelé áll!) (23 éves lány) – A templom, Jézus üres sírja. (35 éves portás férfi) – Kivégzés. Talán a rómaiak találták fel? Hallottam, hogy valahol Afrikában még manapság is használtak ilyet a lázadók kivégzésére. Bezzeg a Rákosi időkben nem voltak annyian
vallásosak… – Hogy félbeszakítsam a szóáradatot, átnyújtok egy meghívót a Mindenki Templomába. – Majd meglátom. Mindenesetre a kereszténység választhatott volna szebb jelképet is. – Szól vissza búcsúzóul, és hozzáteszi: – Lehet, hogy az ítélet napjáig többé nem találkozunk? (60 éves hajléktalan férfi) – A testvérem lenyúlta! Mármint a láncot. Ilyen vastag volt. (Mutatja.) Anyám mindig is nekem szánta azt a keresztes aranyláncát, mondta, mert én mindig elmentem vele a templomba éjféli misére. Ezért 15 éve nem beszélek a hugommal. (55 éves kofa a csarnokban) – Vízszintes és függőleges kapcsolat. Kezdet és vég. A szeretet kezdete az ember számára. A „látható” szereteté. (72 éves férfi) – Tudom, Jézus, meg minden. De az a fiú jut eszembe, aki „sátánista” barátaival fordított kereszteket hordott. Elég visszataszító volt. Meg egy lány, amolyan „eminens” típus, járt templomba, de húsvétkor keresgélte a fűbe elrejtett csoki-nyuszikat. Szánalmas, nem? (17 éves gimnazista lány) – A halál és elmúlás, mert a temetőben látom a sok keresztet! – (48 éves büfés nő) – Nem a fájdalom (hangsúlyozva), hanem a szeretet. (51 éves hajléktalan férfi) – A remény. Van egy mondás, hogy a remény hal meg utoljára. Minden-
12
2010. Húsvét
Garai Sándor Reményik Sándor
Golgotha
Lator voltam, Jézus megbocsátott!
Kővel, kereszttel csínján bánjatok, Kövezni könnyű, megfeszítni játék, Kimondatlanságba kimondott szavatok Nehogy majd visszavágyjék. Jaj, hány lélekben vannak mindig hárman: Kétfelől két bűn két keresztre verve S közbül az Isten egyszülött fia, Nem értve, nem ismerve.
Én egy hiperaktív gyerek voltam. Úgy mozogtam, mint egy őrült. Belecsaptam a tűzbe is, ész nélkül. Lényeg, hogy mire kamasz lettem, szüleim, tanáraim nem bírtak velem. Nem igényeltem iskolatársaim barátságát, nem voltam egy otthonülő típus. Inkább csavarogtam, és a hasonlókhoz vonzódtam.
Kolozsvár 1916. máj. 20.
kinek kell reménykednie, különben felmehet egy tízemeletes ház tetejére, leugrik, azt vége. (18 éves lány) – Kereszthalál. Olyan önként vállalt dolog. Azzal a hasonlattal tudnám szemléltetni, hogy a szülőanya sem a fájdalmára tekint, hanem arra, hogy a gyerekének életet adjon. (30 éves férfi) – A vallás, Jézus. (15 éves állami gondozott fiú) – Keresztút. Aki a kereszthez megy, utat talál, életet, igazságot. Választani kell: széles út, amin a világ jár, vagy a keskeny út, amely a keresztnél kezdődik! A kereszten a világ Megváltója halálával utat nyitott Istenhez. A kereszthalál és a feltámadás szorosan összetartoznak. Aki a fentről nyújtott ajándékot elfogadja, és él ezzel a kegyelemmel, annak megbocsáttatnak a bűnei, és örök élete van. (21 éves egyetemista lány)
Mindenki Temploma
„Hogy kezdődött a drogkarrierem?” 13 évesen kerültem bandába. Debrecen leghíresebb galerije volt a „Déri”. Mivel kicsi voltam, engem küldtek lopni, kéregetni. Otthonról hordtam a bandába a pénzt. Ittunk, parkánoztunk (Parkinson-kórra használt készítmény). „Gyógyszeres” brigád volt. Iskolaköteles voltam még, ezért szakközépiskolába kellett járnom. Nem fejeztem be a gépész szakot. Nem voltam még 18, mikor az akkori barátnőm meghalt. Egy tó mellett buliztunk, ittunk, és ő belefulladt a tóba. Ez egy óriási törés volt az életemben. Mintha összeborult volna fölöttem a világ. Ekkor kezdtem durván inni. Közben katona lettem. Az ott csinált disznóságaim miatt alig úsztam meg a hadbíróságot. (Édesapám segítségével, aki hivatásos katona volt.) Leszereltek. Ekkor már ka-
csintgattam a keményebb drogok és a könnyű pénzszerzés lehetősége felé. Hozzájutottam a kannabiszhoz. Elkezdtem füvezni. Gyógyszereket szedtem, arra ittam, sefteltem, csaltam, szélhámoskodtam. Mivel volt lakásom, sok-sok haverom, összeismerkedtem lányokkal, és kezdtem őket „futtatni”. Ez alatt az idő alatt rengeteg pénzhez jutottam. Kezdtem heroinnal foglalkozni. Árultam eleinte, én nem nyúltam hozzá, mert az nem lett volna üzlet. Irigyeltem azokat, akik lőttek. Hogy kezdődött a drogkarrierem? Egyszer elkapott a vágy, hogy kipróbáljam, hogy valóban olyan jó-e, ahogy előadják. Bejött. Bizonyos idő után teljesen rákattantam. Kórházba kerültem. Még akkoriban az ilyeneket, mint én, egyből vitték a diliosztályra. Többszöri próbálkozás után rájöttem, hogy be kéne valahogy fejezni. Üldözött a rendőrség, egyre jobban összedőlt körülöttem minden, elmenekültem egy 13
rehab intézetbe, ahol a kezelés elején eszem ágában se volt leállni, csak kitisztulni akartam, és jó rejtekhely volt a törvény elöl. Ott találkoztam először az Úrral. Addig templomba csak lopni jártam, a perselyből. Mikor letelt a rehabilitáció 14 hónapja, Egerbe mentem a Ferences rendházba, mivel komolyan gondoltam, hogy én az Úrnak fogok szolgálni.
szórakoztam, és nem találtam a helyem. Visszajöttem Magyarországra. Kezdtem újra lányokat futtatni, majd
„A lelkemet nem elégítette ki a vallásosság.” Itt tettem a dolgom, amit egy szerzetesnek kell: cölibátust fogadtam, engedelmességi és tisztasági fogadalmat tettem. Összesen több mint 3 évet töltöttem itt. Foglalkoztam szegény sorsú, csavargó cigánygyerekekkel, öregekkel. A lelkem nem elégítette ki a vallásosság, az újjászületésem pedig nem történt meg! Egy napon elkapott a vágy, hogy azt tegyek, amit igazán szeretnék: szabadon járni-kelni, fiatalokkal foglalkozni. Már akkor éreztem, hogy az életemet elrontottam, és segíteni akartam a fiataloknak. Ebből semmi nem lett. Amikor otthagytam a rendházat, egy hónap múlva újra elkezdtem drogozni. Kisétáltam Rómába, szó szerint gyalog. Ott próbáltam imádkozni a Szent Péter Bazilika előtt. Éreztem, hogy újra egy elveszett ember vagyok. Körbejártam Olaszországot. Herdáltam a pénzt,
sem tudtam megnyugodni. Azután jött a váratlan fordulat. Isten állított meg azzal, hogy három infarktus ért egymás után, az egyik egy súlyos agyi infarktus, amitől lebénultam, és kórházba kerültem. Másfél évig feküdtem. Akkor kezdtem újra imádkozni: vagy haljak meg, vagy tegyen Isten csodát velem! Kezdtem mozgatni a tagjaimat, és lassan-lassan újra megtanultam beszélni és járni. Az Úr megtette. Most már rajtam volt a sor. Beláttam, hogy így nem élhetek tovább. Hallottam az Emberbarát Alapítványról, és mivel egyedül gyengének éreztem magam, újra az Úr közelségét kerestem, és tudtam, hogy itt megtalálom. Így is történt. Mire letelt a másfél éves rehabilitációs időszakom, elfogadtam Jézust személyes megváltómnak.
„Szeret az Úr!”
egy szórakozóhelyen konfliktusba keveredtem, és nyomorékká vertem valakit. Ebből börtönbüntetés lett. Szigorított fegyház, 4 év 6 hónap, melyet le is töltöttem.
„Isten állított meg” Ez után tovább folytattam ugyanazt az életformát, amit addig. Többek között becsavarogtam a világot, éltem egy ideig Angliában is. Sehol
A testi, lelki, szellemi megváltás, amit átéltem, végre betöltötte a bennem lévő ürességet. Szeret az Úr! Most már békességem, új életem van. Jézussal pedig személyes közösségem. Célom, hogy szolgáljak az Úrnak, tanuljak és dolgozzak, tisztességes életet éljek, és segítsem az embereket eljutni Őhozzá. Megtérésemkor kaptam az Úrtól ezt az igét: „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.” (Zsoltárok 37,3)
14
2010. Húsvét
Kolozsi Sándor
Húsvéti koncert
Hírek Rövidesen megjelenik Bereczki Sándor: Ötven nap Jób könyve mellett c. igemagyarázata, Kovács Csaba szép rajzaival. Mindenkinek ajánljuk tanulmányozásra. *** Cser Miklós a Budapest Kórus karnagya koncertje A koncerten a Budapesti Kóruson kívül a Pesti Szimfonietta és négy szólista fog közreműködni! 2010. április 18-án, vasárnap este 18 órakor. ***
Húsvéti koncertünk középpontjában a megölt és feltámadott Jézus Krisztus áll. A dalok hírül adják, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia a mi bűneink miatt jutott kereszthalálra. Ő, mint bűntelen és igaz szenvedett helyettünk és miattunk. Kimondhatatlan szenvedése megrendíti lelkünket, mert felismerhetjük, hogy értünk volt. A dalainkkal nagy örömöt szeretnénk szerezni nyitott szívű hallgatóinknak: Jézus feltámadt a halálból! Sírja üres. Ő olyan hatalmas, hogy Mindenki Temploma
legyőzte magát a halált is! Énekeink szövege és O. Bódi Éva színművésznő által előadott vers elmondja azt is, hogy Jézus feltámadása mélységes reménység mindannyiunk számára, hiszen a feltámadott Úrra bátran rábízhatjuk életünket, sorsunkat. A zene eszköz az üzenet átadására azoknak is, akik úgy érzik, már semmi sem képes őket felemelni, ürességüket betölteni, akiknek minden oly sötét, az életük értelmetlen: Krisztus él, Ö Úr, Aki képes mindent megváltoztatni!
Stuller Gyula hegedűművész koncertje május 22-én, szombaton 18 órakor. Cím: Mindenki Temploma Bp, 1105, Cserkesz utca 7-9. A belépés díjtalan! Mindenkit szeretettel várunk!
15
2010. Húsvét Húsvéti koncert március 27-én, 18 órakor
Nagypénteki istentisztelet április 2-án, 18 órakor
Zenés evangélizáció április 3-án, 18 órakor
Húsvéti istentisztelet április 4-én, 10 órakor
Bibliai életképek O. Bódi Éva színművésznő rendezésében Kattints és olvass! Napi igék a honlapon. Látogasson el honlapunkra! www.mindenkitemploma.hu A médiatárban Iránytű sorozat, igehirdetések, tanítások, fotósorozatok találhatóak! Igehirdetések-, Tanítások sorozat, képeslapok, igés könyvjelzők, hírlevelek, koncertekről készült DVD-k a templom könyvtárában megvásárolhatóak.
Mindenkit szeretettel várunk alkalmainkra! Szerda Péntek Szombat Vasárnap
Vasárnap
17: 00-tól 18: 00-tól 17: 00-tól 18: 00-tól 18: 00-tól
Utcamisszió Bibliaóra Tizenévesek találkozója Ifjúsági összejövetel Zenés evangélizációs istentisztelet
10: 00-tól 10: 30-tól
Úrvacsora a közösség tagjai számára Gyermek istentisztelet (Bibliaismeret gyermekeknek)
11: 00-tól
Istentisztelet
Mindenki Temploma Cím: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9. Honlap: www.mindenkitemploma.hu E-mail: mindenkitemploma@ mindenkitemploma.hu Tel.: (+36 1) 431 9792 Fax: (+36 1) 431 9796
