Mindenki Temploma
Ta n ít á s ok 2.
Bereczki Sándor
HOGYAN TEGYÜNK BIZONYSÁGOT?
Bereczki Sándor
Hogyan tegyünk bizonyságot?
Mindenki Temploma, 2008
HOGYAN TEGYÜNK BIZONYSÁGOT? „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6,8) „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Apostolok cselekedetei 1,8) „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség föléMert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1 Korinthus 2,1-2) A tanítványok Jézus életének és munkájának a tanúi. Szavaikkal, cselekedeteikkel és egész életükkel tanúskodtak Jézus Krisztusról, az értük és bennük elvégzett munkájáról. Prédikáltak, bizonyságot tettek, tanítottak, gyógyították a betegeket. Ha a mai hívő ember is ezen az úton kíván haladni, akkor soha sem felejtkezhet el arról, amit az Úr mondott: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté 10,32-33)
Hogyan tegyünk bizonyságot?
nyével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.
5
Prédikáció vagy bizonyságtétel? Más a prédikáció és más a bizonyságtétel. Mindkettőre szükségünk van! A prédikáció Isten Igéjének a hirdetése. Az igehirdető továbbadja és alkalmazza azt az üzenetet, amit meghallott a Bibliaolvasás során. A bizonyságtétel, a tanúságtétel viszont annak a személyes átélése, amit Jézus bennünk tett: megváltott, Szentlelkével újjászült, megbocsátott, megtisztított. A hívő ember kísértése, hogy nemcsak a bizonyságtételében, hanem még az imádságában is „prédikál”, parancsokat osztogat, hogy másoknak mit kell tenni!
A Biblia szellemében történő bizonyságtétel
6
A Bibliában sok bizonyságtételt jegyeztek fel, melyek egyrészt Isten gondviselő szeretetéről, másrészt üdvözítő szeretetéről szólnak. Papok, királyok, próféták és bölcs emberek sok-sok bizonyságtételt hagyományoztak ránk a Bibliában Isten gondviselő szeretetéről. Jeremiás megmenekült az életveszélyes ciszternából. Dánielt és társait az égő tüzes kemencében Isten megoltalmazta. Pál apostol és utastársai a süllyedő hajó roncsain partot értek. Sokan átélték és hirdették, milyen nagy Isten gondviselő szeretete. „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsidók 12,1-2) A gondviselő szeretetről sok személyes tapasztalatunk van, melyekkel építhetjük mások hitét. Pápán volt Hatvani Margit-
„Villamossal mentem a piacra vásárolni. Nem jött a villamos, én azonban imádkoztam, hogy jöjjön már, és képzeljétek el, nagyon csodálatos volt, már jött is! Az Úr meghallgatott.” (Nem lett volna-e hasznosabb az elveszettek megtéréséért imádkozni?!) „Vonaton utaztam, de nem volt jegyem, s jött a kalauz, tusakodtam magamban, hogy az Úr könyörüljön rajtam. Az Úr cselekedett. A kalauz nem vett észre. Az Úr angyala takarta-e el lényemet, nem tudom, ez még nagy titok. Csodálatos az Úr!” (Segítség! Ez már messze jár a bizonyságtételtől!) „Nem tanultam meg a leckét, de imádkoztam, hogy az első tételt húzzam ki, és képzeljétek el, az Úr könyörült, mert így is lett. Mit gondoltok testvérek, milyen osztályzatot kaptam? Hát ötöst! Nem csodálatos?!” „Az Úr jól ismeri a szükségeimet, az árus 50 fillérrel olcsóbban adott egy biciklicsengőt a bolhapiacon, azért hálás vagyok Neki!”
Hogyan tegyünk bizonyságot?
ék első hiten és kegyelmen alapuló árvaháza. Egyik napon készültek ebédet főzni az árvagyerekeknek, de sajnos üres volt a spájzuk. Mit tettek ekkor a szolgáló testvérek? Az Úrra vártak. Visszavonultak szobájukba, és imádkoztak. Amikor elérkezett az ebédidő, megterítettek, és asztalhoz ültették a gyerekeket. Már szólt a déli harangszó, ebéd nem volt, de kezdték mondani az asztali áldást, amikor betoppant készétellel egy asszony, aki a szükségről egyáltalán nem tudott. A gyerekeket bőségesen ellátták. Így működött az árvaház. A gondviselő szeretetről való bizonyságtétellel kapcsolatban vannak negatív tapasztalatok is. Sokan félreértelmezik a tanúságtételt, és azt gondolják, hogy bizonyságot tesznek azzal, ha bújukat-bajukat vagy anyagi sikereiket kegyes szólamokkal tűzdelve elmondják az Úr nevében. Néhány torz példát említek meg ezzel kapcsolatban:
7
A hívő embernek elsősorban arról a kegyelemről kell bizonyságot tennie, amelyben személyesen részesült. A megmentő szeretetről való tanúságtétel lényege az, hogy elmondjuk, hogyan ragadott meg minket Jézus Krisztusnak, a Megváltónak a szeretete, és hogyan ismertük meg Őt, az Isten Fiát, mint Urat és Megváltót. Megosztjuk hallgatóinkkal, hogy milyen sokat jelent nekünk a Golgota, a vér ereje, és Jézushoz tartozni személyesen. A megmentő szeretetről való tanúságtételekben is előfordulnak torzulások. Ezek a Megváltó személyével kapcsolatosak. Vannak, akik csak arról beszélnek, hogy Jézus jó barátod lesz, boldoggá tesz, ha megtérsz . Akadnak olyanok is, akik Jézust el tudják fogadni Úrnak, de nem Megváltónak. Szerintük Isten nem olyan kegyetlen, hogy csak Krisztus áldozata alapján adna üdvösséget, hiszen az Ószövetségben is tiltották az emberáldozat bemutatását! A Biblia tanítása azonban egyértelmű: „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsidók 9,22)
A bizonyságtevő testvér
8
A bizonyságtévő, a tanúságtevő testvér csak eszköz, az Úr eszköze, a Szentlélek Isten is szól raja keresztül azokhoz, akik még nem ismerik a Megváltót, és nem hisznek Benne: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” (Lukács 10,16). Feladata nem az, hogy teológiai ismereteket közöljön azokkal, akik még nem ismerik az Urat, hanem hogy megossza másokkal, hogyan szabadította meg őt az Úr, és tette Isten gyermekévé. Ha bizonyságot teszünk, mint Jézus Krisztus nagykövetei tegyünk vallást hitünkről. Megjelenésünk legyen bizalmat keltő, magatartásunk legyen fegyelmezett, ne használjunk sértő szavakat, de ne is bohóckodjunk. Kedvesen, barátságo-
san közeledjünk azokhoz, akikkel meg akarjuk osztani, hogyan találtuk meg az Urat. Az emberek szemébe nézzünk, akikkel beszélünk! Kerüljük a vitatkozásokat, szóharcokat, mert ezekkel csak konkolyt hintünk a hallgatók lelkébe! Az erőszakos meggyőzni akarás, rámenősség a gyengeségnek, a Szentlélek hiányának a jele. Ha a Szentlélek munkálkodik bizonyságtételünkben, az emberek szíve megnyílik, nem kell vésővel feszegetni! Vigyázzunk a lelki betegekre, gyenge idegzetű emberekre (pl.: a depresszióban szenvedőkre), nehogy mindenáron való meggyőzésünkkel, bűntudatkeltéssel, riogatásokkal olyan állapotba hozzuk őket, amelynek súlyos következményei lehetnek! Az Úr sokféle helyzetben ad lehetőséget nekünk a tanúságtételre, amit örömmel használjunk ki!
Különbséget tehetünk a négyszemközti, a szívtől-szívig való bizonyságtétel és a tömeg előtt vagy evangélizáción való bizonyságtétel között. Négyszemközt tett bizonyságot például Fülöp evangélista a főembernek: „Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” (Apostolok cselekedetei 8, 29-30) A samaritánus nő bizonyságtétele egy nagy tömeget ragadott meg. „Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.” (János 4,28-30)
Hogyan tegyünk bizonyságot?
A bizonyságtétel formai részei
9
A
bizonyságtételnek, ha gyülekezet előtt történik, legyen mindig egy rövid bevezető része, a négyszemközti bizonyságtétel mindig spontán kezdődik.
Példamondatok (ha gyülekezet előtt teszünk bizonyságot) „Szeretettel köszöntelek benneteket, arról szeretnék beszélni most…” „Néhány fontos gondolatot szeretnék veletek megosztani, biztosan, szívesen meghallgattok…” „Nagyon örülök, hogy nektek is elmondhatom, hogyan világosodtam meg…” „Megvallom nektek, nem könnyű arról beszélni, hogy… de fogadjátok szeretettel…” Túl primitív lenne, ha így kezdenénk: „ Hát én úgy tértem meg, hogy kértem Pista bácsit, hogy…” „Megtértem, elmondtam a bűneimet, és utána boldog voltam…” „Én úgy tértem meg, hogy vallásos voltam, aztán elhagytam az egyházat, mert az egyház…” (A hallgatók figyelmét elterelhetem a lényegről, ha egyházbírálattal kezdem a mondanivalómat.) „Én már két éve meg vagyok térve, jól vagyok, másoknak is melegen ajánlom, hogy térjenek meg…” (Nem valószínű, hogy ilyen mondatok ujjongó örömet és vágyakozást váltanának ki a hallgatókból!) Bevezető szavaink mögött legyen ott a szeretet! Ha azt érzik az emberek, hogy valamilyen ügynek akarjuk megnyerni őket, vagy a megtérésre kényszerítjük őket, akkor ellenállnak.
Utalások
10
„Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam
olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (Apostolok cselekedetei 17,21) „Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem.” (Apostolok cselekedetei 26,2)
E
lmondhatjuk röviden milyen körülmények között éltünk. Beszélhetünk arról, hogy, milyen nehézségeink, bajaink voltak, vagy milyennek ismertük meg magunkat.
„Szép, szeretetteljes családi körülmények között éltem, szüleim gondosan neveltek, sokat voltunk együtt, kirándultunk, együtt utaztunk, vidáman éltünk, amikor…” „Apám meghalt, a család megélhetési gondokkal küzdött…” (Elmondhatom, milyen nehéz gyerekkorom volt stb.) „Egy ideig jól ment otthon, de hirtelen megváltozott minden, szüleim elváltak…” „Sajnos, a családom tönkrement, valószínűleg az én hibámból is…” „Boldog családban éltem, mikor iskolából mentem haza, a papa az ablaknál állt és várt..., amikor beléptem az ajtón, megölelt…”
Utalások „Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus.” (Apostolok cselekedetei 26, 4-5)
Hogyan tegyünk bizonyságot?
Példamondatok
11
N
e szégyelljünk beszélni magunkról, gondolkodásmódunkról, viselkedésünkről, eddigi életmódunkról, de ne legyünk exhibicionisták, akik belső énjüket úgy szeretik megmutatni, hogy másokban meghökkenést váltsanak ki. Ezzel az emberek figyelmét az Úrról eltereljük, és csupán csak magunkra irányítjuk. Egy volt alkoholista olyan részletesen beszélt belső énjéről és a vörösborral való kapcsolatáról „bizonyságtételében”, hogy egyes hallgatók azonnal meghúzták volna a borosüveget, ha kezük ügyében lett volna!
Példamondatok „Nem érdekelt semmi. Éltem egyik napról a másikra…” „Mindig unatkoztam, csak a magam bajaival foglalkoztam…” „Mindig pörögtem. Nem bírtam az egyhangúságot…” „A diszkó után az unalmas órák következtek, nem tudtam magammal mit kezdeni…” „Szerettem mindig a társaság középpontjába kerülni…” „Agresszív voltam. Megmartam a családtagokat, ordítoztam rájuk, ezért senki sem szeretett…” „Önzően éltem, csak magamra gondoltam…” „Sok fájdalmat okoztam a barátaimnak…”
Utalások „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1 Timótheus 1,15) „Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték.” (Apostolok cselekedetei 22,19-20)
12
E
lmondhatjuk, hogy milyen spirituális, lelki szükségleteink voltak, amelyeket szerettünk volna kielégíteni (nyugalom, erő, szeretet, bizalom, önértékelés stb.). Lehet, hogy hosszú időn át nem fogalmaztuk meg lelki szükségleteinket. Éreztük, hogy valami hiányzik, de nem tudtuk megnevezni, mi az. Lehet az is, hogy tudatában voltunk lelki szükségleteinknek, de nem tudtuk, hogyan és hol lehet kielégíteni. Kerestünk valamit, de csak később jöttünk rá, hogy magát az Urat keressük.
„Sokáig nem foglalkoztam azzal, mi zajlik bennem…” „Néha, amikor zaklatott voltam, szerettem volna megnyugodni, de nem volt honnan meríteni…” „Egy kis örömre lett volna szükségem…” „Hiányzott a szeretet, mindenkinél szeretetért koldultam…” „Fájt, hogy szeretetem nem kell senkinek… ha az osztálytársaimnak adni akartam valamit, nem fogadták el…” „Sóvárogtam a lelki béke után…” „Szerettem volna tiszta lenni… de vádolt a szívem cselekedeteim miatt…” „Erőre lett volna szükségem, de…”
Utalások „Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer…” (Bírák 16,28) „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltár 51,12) „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” (Lukács 23,42)
Hogyan tegyünk bizonyságot?
Példamondatok
13
M
ondjuk el, milyen külső segítséget kaptunk hitre jutásunkkal kapcsolatban. (Kiket használt fel Isten a megtérésünkben? Mi ragadott meg minket a bizonyságtevővel kapcsolatban? Egy barát vagy egy ismeretlen tett bizonyságot nekünk? Egy igehirdetés ragadott meg minket? stb.)
Példamondatok „Szüleim élete, szeretete, hite példaértékű volt számomra…” „Egy igehirdetés olyan nagy hitet adott nekem, hogy…” „A barátom hitre jutott, s megváltozott élete megdöbbentett engem…” „Amikor egy barátom mellém állt a próbák idején, akkor…” „Amikor nem értettem a Bibliát, de egy barátom megmagyarázta…”
Utalások „Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” – (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla).” (János 1,41-42) „Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (Apostolok cselekedetei 8,34-35) „Igen bátran kezdett beszélni (Apollós) a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.” (Apostolok cselekedetei 18,26)
14
F
ogalmazzuk meg világosan a hallgatóknak, hogyan fogadtuk az új életre hívó üzenetet! Sokféleképpen válaszolnak az emberek a tanúságtételre: örömmel, sok töprengéssel, gúnyolódva, közönyt mutatva, mert nem mindenki kész azonnal Krisztus mellett dönteni. Lehet, hogy idő kell ahhoz, hogy a hallgató megérjen a lelki dolgok befogadására.
„Amikor Mari néni Jézusról beszélt nekem, bedugtam a fülemet…” „Dühös voltam, és…” „Amikor megértettem, hogy van bocsánat bűneimre, örömmel fogadtam…” „Nagy ívben kerültem a hívőket…” „Bolondságnak tartottam…” „Sajnáltam lemondani…” „Tiltakoztam, mert attól tartottam, hogy nem élhetek úgy, mint eddig…” „Idegen volt számomra az, hogy becsületesen, tisztán éljek…” „Szidtam a papokat, akik kitalálták a vallást…” „Mindig új kifogásokat kerestem…”
Utalások „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.” (Apostolok cselekedetei 13,49-50) „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.” (Apostolok cselekedetei 17,11) „Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!” (Apostolok cselekedetei 26,28)
Hogyan tegyünk bizonyságot?
Példamondatok
15
R
észletesen szóljunk arról, ami szinte a legfontosabb, hogyan jelentette ki az Úr magát nekünk! Azért ismerjük az Atya, Fiú és Szentlélek Istent, és azért hiszünk Benne, mert kijelentette magát nekünk. Meggyőzött minket a saját létéről és megmentő szeretetéről, melyet a Golgotai kereszten közölt. Az Isten szentségének és nagyságának a felismerése szégyenérzetet, bűnbánatot váltott ki belőlünk, bűneinket nemcsak az Úrral rendeztük el, hanem az emberekkel is, és bizonyosságunk van arról, hogy Istentől kaptunk mindent (az újjászületést, a bűnbocsánatot, az üdvösséget, az örök életet, az új életet) hit által, a kereszt által és kegyelemből. Személyes döntésünk alapján fogadtuk el Jézus Krisztust Megváltónknak és Urunknak, Aki a teste tagjává tett minket, ezért vagyunk a közösség tagjai. Ha ezeket az igazságokat kihagyjuk a bizonyságtételünkből, akkor nem a teljes evangéliumot hirdetjük.
Példamondatok „Emberek nem tudtak volna meggyőzni arról, hogy van Isten, maga Isten győzött meg létezéséről…” „Amikor felfogtam Isten létét és szeretetét, szégyellni kezdtem magam, szomorú lettem bűneim miatt, nagyon bánkódtam a miatt, ahogy gondolkoztam, beszéltem és cselekedtem.” „Bűnösnek, elveszettnek éreztem magam a szent és igaz Isten előtt…” „Bűneimet beismertem és megvallottam előtte…” „Amit elloptam másoktól, azt visszaadtam, megfizettem a kárt, amit okoztam…”
Utalások
16
„Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.” (Máté 11,27) „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva
T
együnk bizonyságot arról is, hogy mit nyertünk azzal, hogy megtértünk! Tulajdonoscsere történt: megszabadultunk a Sátán rabságából, Jézus Krisztus Urunk és személyes Megváltónk lett, hit által örök életet nyertünk Tőle. Ezzel életünk új irányt vett. Szabadok vagyunk a szeretetben való életre. A Krisztusban való hit számunkra nem elmélet, hanem életmód. Kísérthető emberek maradtunk, de Krisztussal küzdőképesek vagyunk, és hatalmat nyertünk Jézus nevében a gonosszal szembeni ellenállásra. Nem önmagunknak élünk, megnőtt a felelősségtudatunk. Egyrészt felelősségteljesen, elkötelezetten kívánunk élni a családunkban, a közösségben, munkahelyünkön, másrészt szolgálni szeretnénk az Úrnak, lelkeket menteni a kár-
Hogyan tegyünk bizonyságot?
kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Galata 1,15-16) „Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened.” (Dániel 9,8) „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!” (Jóel 2,12-13) „Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” (Lukács 19,8) „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Róma 3,28) „…Általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.” (Kolossé 1,20), „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efézus 2,8-9) „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20)
17
hozatból. A megtéréssel Isten országának a polgárai lettünk: békét és örömet találtunk, amit igyekszünk megosztani másokkal is.
Példamondatok „Valakihez tartozom, Jézus, a Megváltó tulajdona vagyok…” „A bűnözés kényszere megszűnt bennem: nem muszáj hazudnom, nem muszáj káromkodnom, nem muszáj lopnom…” „Megszűnt a lelkiismeret-furdalásom, nem félek a pokoltól, mert meg vagyok mentve…” „Újjászülettem…” „Örök életem van… ezt hiszem. Nem elbizakodott vagyok, hanem megmentett ember! „Az Úr megmentett és tovább munkálkodik, formál engem…” „Eddig komolytalanul éltem, most felelősségteljesen. Az embereket kihasználtam, most értük élek.” „Szeretem az Urat és az embereket. Nem akarok cél nélkül élni: Krisztus szeretetétől áthatva felkarolom az elesetteket.” „Nem nézhetem tétlenül, hogy az emberek tömegesen a kárhozatra jutnak…” „Mindenkinek bizonyságot teszek Jézusról…”
Utalások
18
„A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.” (Apostolok cselekedetei 10,38) „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1 János 3,8) „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1 Péter 1,24)
Befejezés Amikor bizonyságtételünk befejezéséhez készülünk, mellőzzük a nagy szavakat és a kopott szólamokat! Az igénytelen beszédű bizonyságtévők színpadiasan, szuggesztív ordítozások közepette általában így fejezik be: „Jöjj Jézushoz!” „Gyere Jézushoz, Ő lesz a legjobb barátod!” „Menj Jézushoz, boldog leszel!” Az emberekre a szólamok ritkán hatnak!
Hogyan tegyünk bizonyságot?
„Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” (Apostolok cselekedetei 10,43) „A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jelenések 20,13-14) „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János 5, 24) „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2 Korinthus 3,18) „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” (Zsidók 13, 20-21)
19
Befejezhetnénk így is például „Az Úr Jézus Krisztusnak sok munkájába került, mire meggyőzött engem, mire igent tudtam mondani Neki. Nehéz eset voltam. Mekkora türelme volt irántam!” „Gondoltál már arra, mi lenne, ha te is hinnél? El se tudnád képzelni magad hívőnek?! Én sem tudtam volna elképzelni magamról néhány évvel ezelőtt, hogy egy közösséghez tartozom, hogy hiszek, hogy Jézust követem, de ez most már nekem természetes… a helyemre kerültem, mert az én helyem Isten szívén van, ott jól érzem magam, te is ott lennél igazán boldog velem együtt… meg vagyok győződve, hogy jól döntöttem, amikor Krisztust befogadtam a szívembe.” „Én is mehetek a Golgotai kereszthez, nekem is megbocsátana Isten?” – kérdeztem egykor magamtól. Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik…” (Máté 11,28) Hát ki tud ennek a hívásnak ellenállni? Jövök, Uram, odaadom az életem Neked!”
20
Hogyan tegyünk bizonyságot?
Jegyzeteim
21
Mindenki Temploma, 2008 1105 Budapest, Cserkesz utca 7-9.
