Korunkban mindenki a gyerekek

CSALÁD, OTTHON

Európa régi gyermekei

K

orunkban mindenki a gyerekek kedvét keresi. Ám nem dédelgették mindig így õket, némely történészek szerint hosszú évszázadok során egyenesen semmibe vették a gyerekeket. Ez a felfogás valószínûleg túlzó, de az tény, hogy a középkori felnõttek egészen az újkorig nem ismerték fel a gyermekkor sajátosságait. A régi korok emberei is szerették gyerekeiket, olykor még gyengédséggel is fordultak feléjük, ám fejlõdésük megértése hiányzott, s az, hogy önálló, autonóm lényeknek tekintsék õket. Kis felnõttként kellett részt venniük a család életében, belenõve a munkába, hasznos tevékenységbe, legyen az pásztorkodás, kézmûveskedés vagy legalább varrás, kézimunkázás.

játítását követelték meg utódaiktól. A fiúnak bátornak, fegyelmezettnek, családjához, feljebbvalóihoz hûnek kellett lennie, a lánytól pedig azt várták, hogy a nagy matrónák mintájára legyen tiszta életû, megbízható, egyszerû, szilárd jellemû. Rómában az apa teljhatalmat gyakorolt teljes háza népe, így gyermekei felett is, akár meg is ölhette õket, bár azért erre nagyon kevés példa volt. Mindent összevetve mégis elmondható: az európai kultúra alappilléreinek számító görög–római világ magas kulturális szintje és fejlett jogi-társadalmi keretei között a szabad gyermekeknek jó sora volt. Ez a fénykorra igaz, mert a hanyatlás idején, s különösen a provinciákban

GÖRÖG TESTEDZÉS, RÓMAI JELLEM A magas rendû ókori civilizációk elõbbre tartottak ebben, a gyermekek különleges jellemzõ vonásait felismerték. A görögök hittek a gyerekek formálhatóságában, alakíthatóságában, fontosnak tartották oktatásukat, súlyt helyeztek az egészséges életmódra, a testedzésre. Legnagyobb filozófusaik szívesen foglalkoztak a gyermeknevelés egészen gyakorlati kérdéseivel is. Persze mindez csupán a szabadok gyermekeire vonatkozott, a rabszolgák nem számítottak – az õ gyerekeiket dolgoztatták, felhasználták szórakoztatásra vagy éppen szexuális játszadozásra. A rómaiak nevelési felfogása más volt: õk elsõsorban az igazi római erények elsa-

Kincses Kalendárium

Magyar fõúri kislány 1660 körül

142

a 2005-ös esztendõre

CSALÁD, OTTHON iszonyú méretû erkölcsi züllés zajlott, olyannyira, hogy mindennapos volt a gyermekek eladása, megölése, fizikai és szexuális bántalmazása. „ENGEDJÉTEK

HOZZÁM...”

A kereszténység elterjedése önmagában nem vonta ugyan maga után a gyermekek helyzetének javulását, az új vallás mégis valami más szemléletet kezdett kialakítani. Például ölni már nem lehetett büntetlenül, legalábbis elvileg. Jézus Krisztus azt mondta: „engedjétek hozzám a kisdedeket”, s többször is példaként állította a gyermeki tisztaságot és ártatlanságot az emberek elé. Így hát mostantól az ártatlan, patyolatfehér, bûntelen, szelíd és engedelmes gyermek kinevelése lett a cél, aminek érdekében a szülõknek mindent el kellett követniük. A leányka dolga az, hogy „éljen angyali tisztaságban, legyen testben test nélkül” – mint ahogyan Szent Jeromos írja –, zsoltárokon, imádságokon kívül más ne érdekelje. A középkor embere mélységesen hitt abban, hogy az ártatlan kicsinyek haláluk után a mennyországba kerülnek, ahonnan angyalkaként vigyáznak az itt maradókra. Ez a tudat segített elviselni a szülõknek a rettenetesen magas csecsemõ- és kisgyermek-halandóságot. Ezekben a századokban a megszületett gyermekeknek akár a kétharmada is meghalt. Az asszonyok – legyenek jobbágyok vagy nemesek – nemritkán tizenkét-tizenöt gyermeket is szültek, már ha túlélték a korábbi szüléseket. A felnõttkort a tizenkettõbõl megérte négy, a középkorúságot egy. Kellett bizonyos fatalizmus, beletörõdés is a gyakori gyermektemetéshez, ez volt az élet rendje. Van olyan történészi vélemény is, hogy


Jan Steen: A büntetõ tanító (1663–65)

ez a magas gyermekhalandóság valamiféle rejtett vagy akár nem is tudatos népességkorlátozás is volt. Elvégre a csecsemõkkel túl sokat nem törõdtek: a szorosra bepólyázott kicsinyeket napjában egyszer tették tisztába, a beteg nagyobbaktól nem óvták. Rengeteg baleset érte õket, nemegyszer megesett például, hogy az arra járó disznó falta fel a hanyagul félrerakott babát. VISELTÉK

SORSUKAT

Ennek az akart-akaratlan szelektálásnak a gyanúja még az arisztokratáknál is felmerül. XVI. századi magyar fõúri családok dokumentumaiból kitûnik az a különös jelenség, hogy ahol csak egyetlen fiúgyermek született, az szinte mindig megérte a felnõttkort, ahol meg sok, ott csakúgy felezõdött, kétharmadolódott a gyereksereg, mint a parasztcsaládokban. Ez azért arra mutat, hogy az egyetlen utódra, örökösre sokkal jobban vigyáztak, mint ahogyan az általánosan szokásban volt.

143


CSALÁD, OTTHON A közepes módú anyák egészen a XVIII–XIX. századig maguk nem szoptattak, hanem kiadták dajkaságba kicsinyüket, erre a szegényeknek nem tellett, a gazdagok pedig inkább házhoz hozatták a dadát. A dajkaság intézménye gyermekek sokaságának szenvedését és halálát okozta, mivel ezek az asszonyok nagyon gyakran elhanyagolták a rájuk bízott gyermeket. (Szép irodalmi ábrázolásai vannak e szenvedéseknek, gondoljunk a kis Cosettre a Nyomorultakból, vagy Plankenhorst Alpfonsine és Palvicz Ottó kisfiának sorsára a Kõszívû ember fiaiból.) Minden társadalmi osztályban általános volt, hogy a fiúkat többre becsülték, mint a lányokat, legyen szó hitbizományról vagy erõs új munkáskézrõl. Míg az ókori Rómában leányok is járhattak a nyilvános iskolákba, a következõ korokban erre a XIX. századig kellett várniuk. A fõúri családokban azért méltányolták a kislányokat is: az apák a fiaiktól vártak

Kõtörõ gyermekek Pennsylvaniában, a XX. század elején


mindent, de a lányaik iránti szeretetüket jobban kimutatták, õket néha még kényeztetni sem restellték. BOTTAL,

OSTORRAL, KORBÁCCSAL

A régi korok gyerekeit bizony keményen verték, gyakorlatilag mindenkit, a pásztorfiúcskától kezdve a királyfiig. XIII. Lajos francia királyt két és fél éves korában korbácsolták meg elõször! Mindenféle fegyelmezõ eszközzel kaptak a gyerekek, fõleg a fiúk, bottal, nádpálcával, légycsapóval, ostorral. Otthon és az iskolában egyaránt. Vert a munkafelügyelõ, aki a XVIII–XIX. század nyomorult kis gyermekmunkásait véresre korbácsolta, ha munkaidejük tizenkettedik-tizennegyedik órájában összeroskadtak a kimerültségtõl... Mert bizony a hatalmas Anglia, a dicsõ Franciaország és – némi késéssel – Magyarország egyre fejlõdõ ipara gyermekek ezreit dolgoztatta embertelen körülmények között, éhbérért. Hozzájuk képest a saját földjükön dolgozó falusi gyerekeknek még istenes volt a sorsa. És aztán eljött a XX. század, amelyet a gyermekek századának neveznek Európában – a kijelentés azonban igazából csak az ötvenes évektõl állja meg a helyét. De ez már egy egészen más történet. Ujlaki Ágnes

Forrás: Pukánszky: A gyermekkor története (Mûszaki Könyvkiadó). Gyermek az újkori Magyarországon (MTA)

144


CSALÁD, OTTHON

Háromévesek a négyes ikrek Tortájukon már három szál gyertya lobogott 2004. június 29-én, amikor István, Máté, Attila és Annamária születésnapját ünnepelték Sajószentpéteren. Az Oszlányi ikrek édesanyja, a cérnavékony Anika is aznap töltötte be harminchetedik évét. A három éve császármetszéssel világra segített négyes fogatot a szülõkön kívül nyolc testvérük is köszöntötte.

G

enetikusok szerint a spontán négyes terhesség esélye egy a millióhoz – az egyébként roppant egyszerûen élõ Oszlányi házaspárral mégis megtörtént ez a szenzációs esemény. Volt is nagy sajtóbúcsújárás, vakuknak villanása, amikor a miskolci megyei kórházban megszülettek az ikrek, akiket otthon – akkor még egy másfél szobás sajóbábonyi szolgálati lakásban élt a család – nyolc testvérük várta, közöttük Norbert és Roland szintén ikerpáros. Akkor sok-sok ígéretet kapott a vasútnál dolgozó Oszlányi Zoltán és felesége, mára azonban, a hûséges munkáltatón kívül, csaknem mindenki megfeledkezett róluk. A MÁV azonban kezdettõl fogva rengeteget segített: a váltókezelõ Zoltán munkaadója ötszobás, két fürdõszobás kertes házat vásárolt az immáron tizennégy fõsre gyarapodott családnak, aminek a lakbére változatlanul minimális. A vasúttársaság gondoskodása azóta is tiszteletre méltó: gázbojlert szereltetett fel a kis kapacitású villanymelegítõ helyett, tavaly karácsonykor pedig balatonfüredi üdülõjében látta vendégül Oszlányiékat, akik életükben elõször láthatták a magyar tengert.


Nagy-nagy szeretetben, türelemmel és – sajnos – szívszorító szûkölködésben neveli a házaspár ezeket a kivétel nélkül szép gyerekeket. Karolina (15), a legidõsebb, õsztõl az ózdi gimnázium és egészségügyi szakközépiskola tanulója. Mónika (14) nyolcadikba jár. A matekkal sokat kínlódó Andrea (12) negyedik osztályos; az anyja csodaszép, cirmoskék szemét öröklõ, roppant értelmes Zolika (13) ötödikes; Norbert és Roland (9), az ikrek nem rossz tanulók, de még csúnyán írnak; Tamás (5) a focilabdával gyakran robbant szét egy-egy ablakot; Dávid (4) idõnként ott lábatlankodik, ahol éppen nem kellene. És a négyes fogat? Nos, õk szeptembertõl már óvodások, mindnyájan szépek és elevenek, mint nagyobb testvéreik. A kávén és cigarettán élõ Anika ugyanolyan vékonyka, csendes és türelmes, mint elsõ találkozásunk idején. Pedig ebben a nagy házban folytonos a lárma. Valahol mindig sírnak vagy kacagnak, valamelyik szobában mindig óriási a káosz (fõleg a fiúknál), a két vécé közül valamelyik gyakran eltömõdik, idõnként betörnek ablakok, a használt bútorok egyre rozogábbak, az

145


CSALÁD, OTTHON

FOJTÁN LÁSZLÓ FELVÉTELE

ágynemû hiányos, a teraszon mindig temérdek ruha, foltozott zokni és szakadt nadrág szárad, a letaposott kertben nem lehet veteményezni a rohangáló gyerekek miatt, a földszinti egyetlen televízióban délelõttönként rajzfilm harsog... Oszlányiéknak nincs videójuk, hogy megörökítsék és újrajátsszák a zajos mindennapokat, a gyakori családi ünnepeket. Fényképezõgépük, rádiójuk sincs, semmilyen újságot nem járatnak. Anika szerint nem is hiányzik. Ha nagyon sok pénzük lenne, fagyasztós hûtõt venne, mert ebben a családban a központi téma az evés, illetve az élelmiszer. A ruha és cipõ (bár az utóbbi szintén fogyóeszköz), minden más csak a „kaja” után következik. A helyzet viszont az, hogy Oszlányiéknak soha egyetlen felesleges fillérjük sincs. A nyáron Karolina ballagása elõtt kifestettek két szobát, beüvegeztek néhány focilabda által kivert ablakot, az ünnepelt fodrászhoz ment és tizenöt szálból kötött virágcsokrot kapott – ezzel a kiköltekezéssel azt a veszélyt vállalták, hogy kikapcsol-


ják náluk a gázt, mert a téli idõszakból 110 ezer forintos hátralékuk maradt. Az apa fizetésével, a családi pótlékkal, az ikrek hároméves koráig, vagyis 2004. június végéig járt gyessel, a gyermekjóléti támogatással együtt 215 ezer forint az összjövedelmük. Ha ezt tizennéggyel elosztjuk, tizenötezer forintnál egy kicsivel több jut egy személyre. Ebbõl kell a téli óriási gázszámlákat, a havi tízezer forint fölötti vízdíjat, a hétezres áramszámlát fizetni, s a boltban azt nézni, hogy mikor mit nem vehetnek meg. A vágyott túró rudit, túrókrémeket, gyümölcsöket és csokit semmiképpen nem. – Nálunk senki nem válogat – mondja Anika. – Gyakorlatilag krumplin és babon, meg zsíros-margarinos kenyéren élünk, mégis élelemre költünk a rezsi mellett a legtöbbet. Cukorból harminc kiló kell havonta a limonádéhoz, teához, kenyérbõl legalább napi négy. Tejbõl sajnos csak napi négy literre futja, pedig nagyon szeretik a gyerekek, de a nagyobbaknak ritkán jut belõle. Húst? Azt nem szoktunk venni. Rántott szeletet két éve ettünk utoljára,

146


CSALÁD, OTTHON amikor vettünk egy egész disznót. Nálunk a húst a sonkás szalámi jelenti. Abból készítek pörköltet tésztával a gyerekeknek, nagyon szeretik. Meg virslivel frankfurti levest, krumplipaprikást, hetente krumplis tésztát, és persze fehér és tarka babot minden mennyiségben. Az a szerencse, hogy ezeket mindannyian szeretjük. A bundás kenyeret is, de mivel a tojás és olaj drága, azt ritkábban eszünk. Anika, miközben körbeülnek minket a három kivétellel csupa kék szemû gyerekek (a papa, Oszlányi Zoltán szeme barna), higgadtan beszél mindennapos nélkülözéseikrõl – belefacsarodik a szívem, ahogy hallgatom. Sajószentpéter város, itt nem tarthatnak disznót, baromfit, ami megkönnyítené az élelmezésüket. Már csak a szomszédok miatt sem, akik a sok gyerek okozta folytonos lármát is igen rosszul tûrik. A bútorzatuk mostanra úgy tönkrement, hogy egy ócskásnak se kellene. Ruhára akkor költenek, ha Zolinak, a férjnek akad valami különmunkája. Elvállal favágást, tuskóaprítást, néha köt egy-egy halászhálót, szákot. A fiait rendszeresen leviszi a Sajóra horgászni; Zolikának és Tominak már kiváltotta az engedélyt is. Szeretik a halat, hogyne, csak a kicsiket féltik a szálkától, ezért a keszeggel például vigyázni kell… Anika tavaly volt utoljára fodrásznál, ruhát évek óta nem vett magának, napi viselete a nyûtt póló és kopott farmernadrág. Az óvodai, iskolai beruházások (õsztõl hat gyerek óvodás, hat iskolás, Karolina Ózdon kollégista) lenullázták az egyébként is mindig üres családi kasszát. De ez a vékonyka asszony nem panaszkodós típus, minthogy segélyért se szeret kuncsorogni. – Egyszer kértem, mert rábeszéltek az önkormányzatnál. Azt mondták, itt van a férjemnek egy fölösleges kereseti igazolá-


sa, adjak be segélykérelmet. Kaptunk aztán tízezer forintot, amirõl eszembe jutott, hogy még ezer forint se jut egy gyerekre. Azóta nem foglalkozom ilyesmivel… Nekem az a legfontosabb, hogy velük legyek. Hogy mindent, jót és rosszat közösen csinálhatunk, megbeszélhetünk. Az én gyerekeim élénkek, de szerintem jók. Nem követelõznek, nem hisztériáznak. Belátják, hogy amire telik, megkapják, amire nem, azért felesleges vágyakozniuk. A nagyok kezdettõl óvták, öltöztették, fürdették a kicsiket. Ez most is így van, szólni se kell érte. És hál’ istennek, többnyire egészségesek. A kicsi Máté egyszer olyan beteg volt, hogy nem kívánom azt az idõszakot senkinek… Tavaly a négyek, Annamari kivételével, átestek egy enyhe tüdõgyulladáson, de a súlyosabb dolgok eddig szerencsére elkerültek minket. A törések, zúzódások gyakoriak. Két éve meg mind a tizenkét gyerek egyszerre lett bárányhimlõs. i menjen ma délelõtt a boltba? A kérdésre többen is jelentkeznek egyszerre, a kiválasztás végül Zolikára esik, aki buzgón körmöli: – Három kenyér, egy tejföl, tíz tojás, egy flakon citromlé, egy liter tej, négy pár virsli a kelkáposztaleveshez… Szalámit most nem? Na jó, akkor nem! Anya! – és a szabályos arcú fiúcska cirmoskék szeme kérõn villan Anikára. – Még senki nem reggelizett, csak a kicsik. Ha visszajöttem, kisüthetem én a bundás kenyeret? A bundás kenyér említésére kitör az üdvrivalgás, az Oszlányi gyerekek hálásan néznek rám. Mégiscsak kivételes nap ez a mai! A fotós bácsi is megígérte, hogy elküldi nekik a felesleges fényképeket. Talán még Linda, a Sajóbábonyból hozott kutyájuk is rajta lesz valamelyiken… Keresztény Gabriella

K

147


CSALÁD, OTTHON

Látogatóban a százhat éves Lidi néninél Ha a mai kor embere fellapozza az 1898-as magyarországi újságokat, két igazán különös-érdekes hírre bukkan. Genfben egy anarchista meggyilkolja Erzsébet királynét, Budapesten pedig megalakult a Ferencvárosi Torna Club, vagyis a Fradi. Arról mélyen hallgattak az újságok, hogy egy szabolcsi faluban, Ibrányban megszületett Erdei Lídia. Ha persze tudták volna a firkászok, hogy az a kislány még 2004-ben is vígan élni fog, minden bizonnyal hanyatt-homlok rohannak le a Tisza partjára. Ám honnan sejthették volna mindezt elõre?

L

idi néni se gondolta soha, hogy az ország egyik legidõsebb embere lesz egyszer. Igazi sztár. Hogy újságírók fognak kilincselni nála. – Gondolta az ördög! – nevet jóízûen Dályai Balázsné, azaz Lidi néni ibrányi otthonában, aztán a szájára üt, mert igaz keresztény nem veszi a nyelvére se az isten, se az ördög nevét fölöslegesen. – De azért nem bánom! Csak ne kérdeznének annyit. Mondom is nekik, hogy amíg itt maguk kérdezõsködnek, meg lehetne kapálni egy jó darab tengerit. Ibrány komoly kis városka, annak minden elõnyével, hátrányával. A legnagyobb hátránya, hogy ma már itt se ismeri mindenki a másikat. Hovatovább már itt is csak a rokonság meg a közvetlen szomszédok köszöntik egymást, Lidi nénit azonban mindenki ismeri. Még a tizenévesek is, pedig õket aztán igazán nem az jellemzi, hogy különösebben érdeklõdnének az idõsebbek iránt. Minket viszont az elsõ megszólított kismotoros legényke azonnal a helyszínre vezet, s büszkén mutat egy átlagos, falusi házra: Na, itt lakik Lidi mama!


A kiskaput azonban nem õ, hanem a menye, Dályai Györgyné nyitja ki elõttünk, s szabadkozik, hogy gyengélkedik a mama, mert különben õ is kitipegett volna. – Komoly a baj? – érdeklõdünk, de a meny megnyugtat bennünket. – Hál’ istennek nem. Vagy két napja ki akarta vinni a házból a szemetet, pár tejeszacskót, és megbotlott. Megrándult a lába, amúgy kutya baja. A kétosztatú házban Lidi mamának különbejáratú lakrésze van. Felül lakik a menye, alul meg õ, a szomszédos portán pedig egy nagy, szép házban az egyik fiúunokája a maga családjával. Az udvaron öreg diófák, mérges kutyák, lent pedig már sorjázó kukoricasorok, aminek a kapálásával riogatja az újságírókat. HAT ÉVE EGY VESÉVEL Ámbár mostanában már békén hagyják. Télen volt inkább nagy az érdeklõdés, amikor a nyíregyházi kórházban megmûtötték a szemét. Szürke hályog nõtt rá, romlott, romlott a látása, s mikor megtudta, hogy ez

148


CSALÁD, OTTHON – Golyóval a hasában jött haza szegény – mondja Lidi mama. – Az elsõ világháborúban orosz fogságba esett, majd csak a háború után keveredett haza. Akkor ismertem meg én is. Bál volt, nagyban táncoltattak a legények, amikor a szünetben magához húzott a barátnõm, Roma Lidi. Te, van itt egy fiatalember, valami kiszolgált katona, meg akar ismerkedni veled. Van nekem minden ujjamra kettõ is, mondtam a barátnõmnek, de az csak nem hagyott békén. Így ismerkedtünk aztán össze, s 1920-ben össze is házasodtunk. CSENDES KIS LAKODALOM

HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE

operálható, azonnal igent mondott. Össze is szaladt azon mód a nagy kórház személyzete. Mert olyat még senki se hallott, hogy egy százhat éves beteget operálnak! – Ó, operáltak éngem kilencvennyolc esztendõs koromban is! – legyint Lidi néni. – Fájdogált az egyik vesém, ez itt ni – mutat a bal oldalára –, s azt mondták a doktorok, hogy ezen bizony már nem lehet segíteni. Akkor meg fogok halni? – kérdeztem tõlük, mire elkezdtek mosolyogni. Nem hal meg, ha kivesszük, mondták. Hát akkor vegyék! És ki is vették…, úgyhogy hat éve egy vesével élek. Négyen voltak testvérek, a bátyja kivételével mindannyian sokáig éltek. A szülei viszonylag korán elmentek, hetven-, illetve hatvanöt éves korukban. Ám akkor, a két világháború között ez is szép kornak számított. A férje viszont, Dályai Balázs nagyon hamar elment. Még 1948-ban, ötvennégy évesen.


– Nagy lakodalom volt? – Hogy lett volna! Szegények voltak akkor a népek, mi is csak csendes kis lakodalmat ültünk. Templom persze volt, de csendesen mentünk, csendesen jöttünk. – Hová költöztek? – Az uramhoz. Ide, ahol most is vagyunk. Akkor nem éltek már az öregek, csak az uram meg a lánytestvére. Õ lakott a ház egyik végében, mi meg a másikban. – Földjük volt, vagy mibõl éltek? – Harmadában kapáltunk. Az uram is örökölt két kis holdat, de abból nem lehetett megélni. Volt itt egy gazdag zsidó család, azok segítettek rajtunk. Minden évben adtak három holdat harmadába… Meg jártunk másokhoz is napszámba. Megéltünk. Az ágy fölött két, kinagyított fénykép. Az egyiken õ, az ura meg a négy gyermekük. A másikon csak az ura. Bajszosan, hetykén, katonaruhában. – Pedig akkor benne volt már a golyó – néz a képre Lidi mama. – Vándorolt benne, az orvosok nem mertek hozzányúlni. De azért még a háború után is sokszor bevonult tartalékos katonának. Ez a kép is akkor készülhetett.

149


CSALÁD, OTTHON Hét gyermeket szült, négyet neveltek fel. Az ura halála után Gyuri fiával meg annak a családjával élt, és ma is így van, csak közben a fiát is eltemette. Ám a menye olyan, mint az édes lánya. Ha baj van, neki szól elsõként. De baj hál’ istennek ritkán van, segítségre leginkább akkor van szüksége, ha valakivel beszélgetni akar. Mert a hallása igen megromlott, azon már az orvosok se tudnak segíteni. Ilyenkor a menye a tolmács. Mi azonban egészen jól megértjük egymást. Csak mély hangon kell beszélni hozzá. S ha okosat kérdezünk, órákat képes beszélni a legkülönfélébb dolgokról. Nála olyan nincs, mint a legtöbb öregembernél. Hogy a régi idõkbõl mindenre, a maiakból meg szinte semmire se emlékszik. A LEGBOLDOGABB IDÕSZAK Õ emlékszik mindenre. Például arra is, mit fõzött a lakodalom után elõször az urának. – Krumplilevest – kacag huncutul. – Rántott krumplilevest. Az uram megette,

aztán rám nézett. Más nincsen? Nincs, mondtam. – Mit felelt az ura erre? – Hallgatott. Mert én úgy folytattam, örüljünk, hogy ennyi is jutott, mert holnap lehet, hogy ennyi se lesz. – Lidi mama, mikor volt a legboldogabb? – Amikor még élt az uram – feleli elkomolyodva. – Addig se volt könnyû, de ami utána jött… Rákosi, a kollektivizálás, a beszolgáltatás... Hál’ istennek akkorra már megnõttek a mi gyermekeink. Igaz, el is repültek aztán. Százéves korában még vígan feljárt a templomba is, mostanra azonban kicsit megcsendesedett. Annyira azonban nem, hogy ne járjon folyton a munkán az esze. Kapálni már nemigen tud, de fõzni még most is borzasztóan szeret. Fõleg pörköltet, borjúból és csirkébõl. – Ettünk elég krumplilevest – nevet, aztán eltûnõdik: – Lehet, hogy ez volt a hosszú élet titka?! Hát tudják mit? Nyolcvanéves koruk után egyenek húst hússal. Ha tehetik... Balogh Géza

Egészséges élet idõskorban A RÁNCOM NÉLKÜL SOHA! Liposzómákat, gyümölcssavakat, multivitaminokat és egyéb, számunkra ismeretlen dolgokat reklámoznak, amelyektõl fiatalabbak leszünk. Azt azonban senki sem mondja el, hogy a ránctalanítás ártalmas is lehet, ha a készítményeket mérték nélkül kenjük magunkra. Gondosan olvassuk el az arckrémeken, hogy nappalra vagy éjszakára javasolják. Nappalra a könnyebb állagú krémek a jók, amelyek védenek a káros UV-sugárzásoktól is; éjszakára inkább a hidratáló hatás a fontos, hogy feltöltsük bõrünket. A szemránckrémmel is bánjunk csínján! Mindig nagyon keveset vigyünk fel a szemünk alá, és finom, enyhe ütögetõ mozdulatokkal dolgozzuk be. A szemhéj felsõ részén belülrõl kifelé, míg alatta kintrõl befelé haladjanak ujjaink. VISSZAFORGATHATÓ AZ IDÕ KEREKE …de nem öregedésgátló csodaszerekkel! A szellemi és fizikai restség az, ami öregessé teszi az embereket. Kísérletek igazolják, hogy az idõsek otthonában élõknek is elég volt két-három hónap rendszeres edzés, hogy megerõsödjenek, visszanyerjék jó közérzetüket és javuljon az önbecsülésük.


150


CSALÁD, OTTHON

Barlanglakók a Bükkalján

E

lõzõ este hatalmas zápor mosta le a hegyoldalt. Mariék a kõbe vájt üregbe húzódtak, onnan hallgatták, hogy pattog a jég odakinn. A mama gallyat tömködött a masinába, tüzet gyújtott, fõni tette a vacsorát. Ételszagú füst töltötte meg a barlangot. – Alszanak még, biztos mûszakban voltak az éjjel – vigyorog a szomszéd gyerek, és indul máris költeni a családot. A nap már most odatûz a bejárathoz, a reggeli párával egy eldobott pelenka szaga száll föl. Elõbb a mama dugja ki fejét a barlangból, sovány barna nõ, álmosan méreget. Cigarettáért szalajtja aztán Marit az idõsebb lányához, a másik üregbe. Mari egyéves apróságot hoz ki a karján, barna szemût, csendeset. Ez a kicsi két héttel fiatalabb, mint a sajátja, de az övé

intézetben van, így hát õt dajkálja, a nõvére fiát. Napos idõben mégis jobb az udvaron, odabenn nem hagyják nyugodni az embert a legyek. A halványkékre meszelt szobát megtöltik az ágyak, de kell ennyi fekhely, ha hatan-heten éjszakáznak egyetlen üregben. Nem lenne rossz itt, csak lopkodják a gyerekeket, mondogatják a szomolyai barlanglakás-soron. Az aprónépet a hivatal „lopkodja”. Elõfordul, hogy a diák elmegy az iskolába, s délutánra már csak a hír fogadja a szülõket: a gyermeküket állami gondoskodás alá vették. Mariéktól hat gyermek került eddig intézetbe. – Azért viszik el õket, mert pinceházban lakunk – állítja a tizenhét éves Mari. Õ már haza sem hozhatta a csecsemõjét, a kórházban szoptatta három hónapig, aztán a kicsi

Az üregek a legelemibb higiéniát is nélkülözik


151

GÁL GÁBOR FELVÉTELE


CSALÁD, OTTHON otthonba került. Segélyosztás után a kiskorú anya buszra száll, s meglátogatja a csemetét. – Megismer ám. Nevetgõzik olyankor nagyon – mesél a félórás találkozásokról Mari. A pici apja sosem tart vele, összevesztek nem sokkal a szülés után. A kiszõkített hajú lány azóta már szerzett új barátot, szombatonként egy miskolci legény látogatja, kocsival jön, Ladával. Mari azt tervezi, néhány hét múlva, ha az apjuk kijön a börtönbõl, megtarthatják az eljegyzést. A legnagyobb fiú már hazatért az „államiból”, ugyanis nagykorúvá vált. – Akkor gyújtották ki ezt a szobát itt. Puszta irigységbõl, mert nem tudták nézni, hogy pénzünk van – mutat a lány egy pokróccal lezárt, kormos bejáratot. Gazdagon, félmillió forinttal jött meg Mari bátyja, ennyi volt az életkezdési támogatása. Vettek is mindjárt „sorozatszekrényt”, magnót, rádiót, ruhákat. A drága holmit felhalmozták az üregben, csakhogy azt nem tudták bezárni. Egy haragosuk este odalopózott, és hamarosan szénné égett az egész. * Elõbb nem is intézetbe, hanem kórházba vitték a barlangsori gyerekeket. Azok a

diákok, akiket az iskolából vittek el, súlyos, velük született sóvesztõ betegségben szenvednek. Orvosi ellátás és gyógyszerek nélkül életveszélyes állapotba kerültek volna. Csak azért, mert pincelakásban élnek, még nem helyezik állami gondoskodás alá a kiskorúakat, javítja ki az általam ismert történetet Szomolya jegyzõje. – Még mindig a lakóbarlangokról vagyunk hírhedtek – törölgeti a homlokát Kövecses Zsolt. Évek óta birkóznak ezzel a dologgal, s megtennének mindent, csakhogy a rövid szárú fekete cseresznyéjérõl legyen híres a falu. Legszívesebben eladnák az üregeket borospincének vagy romantikus nyári szálláshelynek. Befektetõ is akadna, csakhogy a sziklavájatok papíron nem léteznek. Nincs mit megvásárolni, mert nem szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban. A község kasszája pedig teljesen üres, és talán sosem lesz arra néhány milliójuk, hogy földmérõket hívjanak, és kataszteri nyilvántartásba vegyék a barlangsorokat. Addig pedig az települ az odukba, akit rávisz a kényszer. Akár önkényesen, akár odagyûrve vagy százezer forintot az elõzõ „tulajdonosnak”... Palágyi Edit

A lakáskultúra õsemberi szintje A fenti címmel jellemzik a néprajzkutatók a sziklába vájt, hajlékul szolgáló üregeket, amelyekbõl legtöbbet az ország északi részén, a Bükk keleti és déli lábainál számláltak. A két világháború között ezen a tájon tizenhét településen csaknem ezer barlangban ötezer ember élt, nélkülözve a legelemibb higiéniát. Az 1920-as években vádiratszerû cikkek jelentek meg a sajtóban, ostorozva a társadalmat, mely tûri ezt a feneketlen nyomort. A szociográfus Szabó Zoltán olyan elkeserítõ képet festett, hogy összefogás indult a tibolddaróci odulakók érdekében, s õket a Mikszáthfalvának nevezett telepre költöztették. A históriát folytathatjuk. Az elhagyott bükkaljai üregek nem maradtak üresen, azokban jobbára roma családok leltek hajlékra. Tibolddaróctól három falura, Szomolyán 2004-ben még huszonhét család legalább száz tagja élt barlanglakásban.


152


CSALÁD, OTTHON

Som-lódoktor családi körben Ez a titulus csak amolyan jópofa szóvicc. Ám az igaz, hogy a nagy rockgeneráció egyik meghatározó egyéniségét, Somló Tamást 2004-ben, ötvenhat évesen doktorrá avatták a jogtudományi egyetemen. A mûvészrõl, aki hosszú évek óta reflektorfényben áll, sokan tudják, hogy népes család veszi körül. A sármos „zenebohóc” pályája kanyargósan alakult. A bohócipari technikumtól az artistaévek után az Omega, a Kex, az LGT csapatába vezetett az út, majd hat év dániai vendéglátózás után szólistaként folytatta. – Gyerekkora óta elválaszthatatlan a muzsikától és a hangszerektõl? – A zenei influenza úgy kezdõdött, hogy a bátyámmal zenélni tanultunk. Apám szívesen hegedült, a nagymama születésnapján Mozartot, Vivaldit játszott. Késõbb mi is csatlakoztunk, én kis etûdöket játszottam. Három évig klasszikus hegedût tanultam. Azután átkerültem az artistaképzõbe, ahol Heinemann Sándor, a cirkusz karmestere okított. Amikor látta, hogy a beatzene meg a dzsessz érdekel, arra biztatott, mutassam meg, mi tetszik. Bevittem a Luxemburgi Rádióból átjátszott számokat, Duke Ellington, Ray Charles felvételeit. Eljátszotta a képletet, és azt mondta, próbáljak improvizálni klarinéton vagy szaxofonon. A suli mellett, tizenévesen alakítottuk az Atlasz zenekart baráti alapon. A Petõfi hídnál, a lépcsõkön szórakoztattuk magunkat, aztán egyre nagyobb tábor, a saját publikumunk vett körül. Közben beszálltam az Omegába is. Tizenhat éves korom óta, négy évtizede elválaszthatatlan az életem és a könnyûzene. – Zenésznek, énekesnek vagy zeneszerzõnek tartja-e elsõsorban magát?


– Kóklernek, hiszen mindenfélébe belekóstoltam, játszom jó néhány hangszeren. Szerzek zenét is, amit már hallottam egyszer, megpróbálom kiegészíteni a saját ötleteimmel. A lényeg, hogy az egésznek olyan formát adjak, hogy legyen sajátos karaktere. – 2004-ben jogi diplomát kapott. Levelezõ úton, hat évig, fõként éjjel tanult. Ötvenesztendõsen mi ösztönözte? – Hobbiból kezdtem el. Már 1976-ban és 1979-ben is jelentkeztem, de akkor nem sikerült a felvételi, nem tanultam eleget hozzá. Volt mindebben némi családi jóvátétel is. Édesapám elvégezte a jogot egészen az államvizsgákig, ám abbahagyta, mert elvált anyámtól. Ötéves voltam, a bátyámmal nála maradtunk. Még megérte, hogy elkezdtem az egyetemet, drukkolt is nekem. „Ha befejezed, ami nekem nem sikerült, gõgös lehetsz” – mondta. Élveztem a tanulást, de nem nagy ügy, Demjén Rózsi szerint Som-lódoktor lettem. – A humorával, a bohóckodásával, a kedvességével mindig meg tudja nyerni a közönségét. Az öniróniája, amellyel saját magát is kifigurázza, családi örökség?

153


CSALÁD, OTTHON – Igen. Nehéz is lenne különben elviselni ezt a nagyvárosi létet, ahol fõvünk, mint egy nagy társadalmi fazékban. Óriási a tömeg, a bürokrácia, belebotlunk a politikai adok-kapokba, ami teljesen érthetetlen számomra, mert ez nem tartozik a hétköznapi emberekre. Értelmetlenül szembeállít egymással családi, baráti kapcsolatokat. – Milyen útravalót tud egy szülõ adni ebben a helyzetben felnövõ gyermekeinek? – A mai srácok semmivel sem rosszabbak, mint mi voltunk. Csak nekik sûrûbben kell erkölcsi mércét mutatni otthon, hogy kialakuljon a saját értékrendjük, hiszen az utcai valóságból elég rossz képet kapnak. Az ikrek, Dani és Pali 17 évesek, nincs túl sok idejük meghallgatni az atyai intelmeket. Jó haverok vagyunk, ha néha elmondom a magamét, a végét már nem várják meg, igazat adnak, és rohannak tovább. – Elkapta õket is a zene varázsa? – Túlzottan is. Kicsit bánom, hogy nem figyeltem oda idõben. Tehetségesek, de próbálom meggyõzni õket arról, hogy figyeljenek jobban oda a tanulmányaikra. Most, hogy már európaiak lettünk, úgy fog itt majd mozogni az õ generációjuk, mint Amerikában az ottani gyerek. Egy hatalmas országban jön-megy, hol Párizsban, hol Bukarestben dolgozik. Mindehhez tudás és diploma szükséges. A saját egyetemi tanulmányaimban is azért voltam kitartó, hogy a személyes példa ereje hasson. Szeretném, ha belátnák, hogy a zene is fontos, ám még fontosabb, hogy leérettségizzenek, és tovább tanuljanak. Legidõsebb fiam, Dávid, aki 26 éves, már elvégezte az egyetemet. Hungarológus lett, Krakkóban él. Õ is zenél, van


BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE

egy jó csapata. Mindhárom fiammal szoros a kapcsolatunk, jó a viszony köztünk. – Késõi, egy szem kislánya is muzikális? – Dehogy, a négyéves Lilike botfülû. Gyöngyvérrel, a mamájával – aki feleannyi idõs, mint én, és 11 éve élünk együtt – rengeteget nevetünk ezen. Ha néha énekel az autóban, akkor karambolozok hirtelen felindulásomban. Ilyen antizenész még nem volt a famíliában. – Kellett valaha választania a zene és a család között? – Számomra ez a kettõ nem szétválasztható. Természetesen a család fontosabb, mint bármi más. Mindig úgy alakítom az elfoglaltságaimat, hogy a zene meg a családom kölcsönösen elviseljék egymást. Mérnök bátyámmal és orvos húgommal teljes testvéri õsközösségben élünk, és baráti kapcsolatban maradtam elõzõ élettársaimmal is. Az én családom lett a legnagyobb, egy kicsit „túlszaporodtam” magam a négy gyerekkel, de jól vagyunk. Lovass Ildikó

154


CSALÁD, OTTHON

Aphrodité vágykeltõi

S

zerelmi varázslat, vágyfokozó porok, cseppek, bûbájos fogások azóta alkotják a kultúra részét, amióta az ember tudatára ébredt a szexualitásnak. Az erotikus ösztönzés titkait õsidõk óta ismeri az emberiség. A szerelem istennõjének, Aphroditénak csodálatos varázsövében benne volt a szerelem, a szerelmi vágy és a szerelmes csevegés, amely gyakran elvette bölcs férfiak eszét is. A hatalmas erejû varázsszer – azaz a nemi vágy fokozójának elnevezése –, az afrodiziákum a vágy szülõanyjaként is tisztelt görög istennõ nevébõl származik. E szerek használata, hatékony fogások, italok konyhai mesterfogásai a kultúrtörténetbõl is ismerõsek. Az ember a bûvös varázsövhöz nem juthatott hozzá, a természetben keresett hát hasonló hatású alapanyagokat. A hagyományok szerint a mandragóra, a ginszeng varázsereje, Izolda bájitala, Casanova tucatszám fogyasztott osztrigái szerelmet ébresztettek, fokozták a szexuális képességet, felszították a lankadó férfierõt, oldották a frigiditást. Sokan esküsznek a tojás, a kaviár, a sajt, a hús, a mogyoró, a kakasherepörkölt áldásos hatására. A mai kor embere is megpróbálhat néhány vágykeltõ fogást készíteni a konyhában, ha ismeri a növényi és állati termékekben, fûszerekben rejlõ élettani hatás titkait. (lovass) Bazsalikom, szegfûszeg, vanília: izgató hatású illóolajakat tartalmazó, hangulatfokozó, potencianövelõ fûszer.

A mandragóragyökér nagy becsben állt KÖZÉPKORI KÓDEXBÕL


Chili: fogyasztóját szinte lángra lobbantja. Jó tudni, hogy a magyar cseresznyepaprikának is ilyen a hatása. Csokoládé: az életörömöt és a szexuális vágyat egyaránt fokozza a benne megtalálható koffein és theobromin miatt. Füge: a hazánkban is megtermõ déligyümölcs friss változata erõt kölcsönöz, és elõsegíti a figyelem-összpontosítást. Hal és a tenger gyümölcsei: magas fehérje- és ásványianyag-tartalmuk révén minden életfunkciót erõsítenek. Különösen magas a szexuális vágyat fokozó cinktartalmuk. Kávé: izgatja a központi idegrendszert. Erotikus hatása akkor a legerõsebb, ha arab szokás szerint õrölt kardamonnal ízesítik. Petrezselyemgyökér: hatóanyaga a méhet és a húgyutakat izgalmi állapotba hozza. Zeller: C-vitamin- és ásványianyag-tartalma révén jótékonyan hat a férfierõre.

155


CSALÁD, OTTHON

Évszakok ízei SZEGFÛSZEGES HÁTSZÍN

Hozzávalók: 1 kg marhahátszín, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 evõkanál kristálycukor, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 evõkanál liszt, 1 dl olaj, só, õrölt bors, 6-8 szem szegfûszeg. A marhahúst két nappal a felhasználás elõtt akkora tálba tesszük, hogy az olaj ellepje. A hûtõszekrényben letakarva érleljük. Fõzés elõtt csíkokra felszeljük a húst. Az evõkanálnyi cukrot világosbarnára pirítjuk, és ráöntjük a marháról leszûrt olajat. Azonnal beletesszük az apróra vágott fokhagymát, majd a húst, és lassú tûznél szép pirosra pirítjuk. Rászórjuk a lisztet, ötpercnyi kevergetés után felengedjük 3 deci vízzel. Sóval, borssal és a szegfûszeggel ízesítjük. Lefedve, kis lángon másfél óráig fõzzük. Az illatos, barna mártásos húst petrezselymes burgonyával tálaljuk. ZELLERKRÉMLEVES Hozzávalók: 1 nagy zellergumó, 1 nagy burgonya, 1 húsleveskocka, 1 dl tejföl, só, cukor, ecet, 1 szikkadt zsemle, 2 evõkanál olaj. A megtisztított, darabokra vágott zöldségeket a leveskockával ízesített liternyi vízben puhára fõzzük, majd összeturmixoljuk. Belekeverjük a tejfölt, és cukorral, sóval


meg annyi ecettel ízesítjük, hogy kellemesen pikáns legyen. Ha szükséges, annyi vízzel hígítjuk, hogy krémleves sûrûséget kapjunk. Még egyszer felforraljuk, és az olajon megpirított zsemlekockákkal tálaljuk. ÕSZIBARACKOS DARAHAB

Hozzávalók: 12 evõkanál búzadara, 2 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 3 evõkanál cukor, 8 dl tej, 3 nagy õszibarack. A búzadarát kevergetve, vaníliás cukorral ízesített, forrásban lévõ tejbe öntjük, és állandó keverés mellett megfõzzük. Langyosra hûtjük, majd hozzáadjuk a cukorral kikevert tojássárgákat és a kemény habbá vert tojásfehérjét. A megmosott õszibarackokat meghámozzuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk, és a hideg darahabbal rétegezve kis üvegtálba vagy talpas pohárba töltjük. Jégbe hûtve kínáljuk. KELKÁPOSZTÁS CSIRKE

Hozzávalók: 1,5 kgos csirke, 5 dkg vaj, 5 dkg füstölt szalonna, 1 kg kelkáposzta, 2 dl tejföl, só, grillfûszer. A csirkét a szalonnával megtûzdeljük, és a grillfûszerrel meg a vajjal kívül-belül bedörzsöljük. Tepsibe vagy tûzálló tálba fektetve a sütõben

156


CSALÁD, OTTHON jó puhára pároljuk, majd ropogós pirosra sütjük. Ezután teljesen kicsontozzuk, és húsát kétujjnyi nagyságú darabokra vágjuk. Közben leveleire szedünk egy kelfejet, és lobogva forró sós vízben puhára fõzzük, majd lecsepegtetjük. A pecsenye levének felével kikenünk egy mély tûzálló tálat, és a kellevelek felét beleterítjük. Kirakjuk a csirkehússal, és befedjük a kel maradékával. A maradék pecsenyelevet a tejföllel simára keverjük, és a tetejére öntjük. Forró sütõben addig sütjük, amíg a levét teljesen magába szívta, és szép piros a kérge. Elõzõ nap elkészíthetõ, csak sütni kell tálalás elõtt. KONYHAI

FORTÉLYOK

● A befõttesüveg tetejét könnyebben kinyit-

hatjuk, ha egy pillanatra forró vízbe mártjuk. ● A sós víz lassabban melegszik föl, ezért a tészta fõzõvizét csak akkor sózzuk, ha már forr. ● A nyers krumpli héja kiválóan alkalmas üvegtárgyak és evõeszközök tisztítására. ● A hámozott gyümölcs ecetes vízbe téve megtartja színét. ● A sülõ húsba – mielõtt teljesen megpuhulna – sohase szúrjunk bele, mert a leve kifolyik, és a pecsenye szárazzá válik.

● Friss kenyérbõl úgy vághatunk szép sze-

leteket, ha elõbb megmelegítjük a kést. A megrepedt paradicsomot tegyük hideg vízbe, így néhány napig még friss marad. ● Vajjal készülõ süteménynél elõször a vajat keverjük habosra, azután adjuk hozzá a cukrot és a tojást. ● A nescafét ne forraljuk, mert veszít az aromájából, csak forralt, forró vízzel öntsük fel. ● A hurka vagy a kolbász nem esik össze és nem reped meg, ha sütés elõtt 7-8 percig forró vízben áztatjuk. Sütés elõtt forgassuk meg lisztben. ● A kenyértartót tisztítsuk idõnként ecetes vízzel, ezzel megakadályozhatjuk, hogy a benne tárolt kenyér megpenészedjen. ● A kikristályosodott, ikrás méz üvegét állítsuk meleg vízbe, újra folyékonnyá válik. ● Hamarabb megalszik a tej, ha egy kanál tejfölt elkeverünk benne. ● Tegyünk a sótartóba néhány rizsszemet, így nem csomósodik össze a só. ● Nem fröcsköl a zsír és az olaj, ha pici sót teszünk bele, mert a só megköti a nedvességet. ● Finomabb és könnyebb lesz a burgonyapüré, ha egy habbá vert tojásfehérjét keverünk hozzá. Lovass Ildikó ●

Fûben-fában gyógytea Számos olyan enyhébb panasz gyötri nap mint nap az embert, amellyel nem érdemes azonnal orvoshoz fordulni. A meghûlés, menstruációs vagy egyéb görcsös fájdalmak, köhögés, feszültség, nyugtalan alvás tünetein segíthetnek a gyógynövények, a belõlük készült gyógyteák vagy illóolajok. A fûben-fában orvosság állítást évszázadok gyakorlati tapasztalata és eredményessége támasztotta alá; ma is sokan hisznek benne a számos mellékhatással fenyegetõ gyógyszerek gyakran túlzott alkalmazásával szemben. A gyógynövényboltokban, fitotékákban, a patikák egy részében igen gazdag készletet találunk a szelíd gyógymódként ismert gyógyteák elkészítéséhez.


157


CSALÁD, OTTHON

Ingerelt pontok Az akupunktúrás gyógyítás õsi kínai eljárás, melynek során a test akupunktúrás pontjainak ingerlésével a szervezetben megszüntethetõk bizonyos mûködésbeli elváltozások. Az ingerlés végezhetõ tûvel, elektromos árammal, lézerrel, köpölyözéssel, moxával, nyomással, illetve masszázzsal.

A

z õsi kínai szemléletmód szerint az emberi szervezetben egymással ellentétben álló erõk munkálkodnak (Yin-Yang, meleg-hideg, bõség-hiány, nedvesség-szárazság stb.). Ha ezek az erõk egyensúlyban vannak, a test egészséges, ám bármelyikük túlsúlya, illetve hiánya betegséget okoz. Az akupunktúrás gyógymódot alkalmazó orvos arra törekszik, hogy kiegyenlítse a két, egymást valójában kiegészítõ energiát. Az idõszámítás elõtti 10 000–4 000-es évekre datálható régészeti leletek bizonysága szerint akupunktúrával elsõként a kínaiak gyógyítottak. Kezdetben kõbõl, késõbb csontból, bambuszból és égetett agyagból készült szúróalkalmatosságokat használtak. Európába a Távol-Keleten járt hajóorvosok hozták be e természetes gyógyító módszert. Nagyobb mérvû elterjedése a második világháború utáni idõszakra tehetõ. Magyarországon Stáhly Ignác professzor alkalmazta elõször a XIX. század elején, fejfájás és csípõízületi panaszok enyhítésére. A gyógyító a terápia során a test hosszanti vonalát követõ tizenkét meridián valamelyikén található akupunktúrás pontokat ingerli, így számolja fel az energiaáramlás útjába került akadályokat, az úgynevezett blokkokat. A kezelés tûvel, elektromos árammal,


lézerrel, köpölyözéssel, moxálással (égetéssel), nyomással, illetve masszázzsal történhet. Az orvos tûszúrásos kezelés esetén 1530 percig hagyja a kezelendõ pontokban a fémtût, esetenként forgatva, mozgatva azt. A páciens általában melegséget érez a tûk beszúrásakor. Az érzések, a fájdalom intenzitása az orvos számára árulkodó lehet a betegség okát illetõen. A kezelés elektromos készülékkel és lézerrel is végezhetõ. Az elektro-akupunktúra hatásos érzéstelenítõ eljárás. A lézeres megoldás elõnye az, hogy ilyenkor a tû beszúrásától való félelemtõl mentesül a beteg, viszont bizonyos esetekben kevésbé hatásos, mint az õsi, tûvel végzett kezelés. Elterjedt gyógymód az akupunktúrás pontok köpölyözéssel történõ stimulálása is, melyet fõként gerinc eredetû betegségek kezelésére alkalmaznak. A legegyszerûbb módon nyomással, masszírozással, azaz akupresszúrával is stimulálhatók a gyógyító pontok, mely eljárást bárki könnyen elsajátíthatja.

158

Konzunion-Akupunktúra Online Kft. H-1147 Budapest, Kerékgyártó u. 2. Tel.: +(361) 468 3491 Fax: +(361) 468 3492 E-mail: [email protected] Web: http://www.akupunktura.com


HIRDETÉS


159


Korunkban mindenki a gyerekek

Recommend Documents